Datasets:

ASaska

/

Tamasi_a_szekely

like 0

meg New York városába Toldit is egyenesen Gáspár bácsiékhoz vittem, mert úgy egyeztünk,hogy az első hajóval mindjárt tengerre szállunk

Szegény Gáspár bácsi és Teréz néni irigyenmeregették reánk a szemüket, de mi kedden délután már egy óriás hajó fedeliről integettünknekik

Négy nap és öt éjszaka voltunk a tengeren, amely soha nem háborgott azokon a napokon éséjszakákon, hanem ősi nagy nyugalomban ringatózott, miképpen az én lelkem is

Nem is értminket semmi baj, csupán Toldit érhette volna egy kicsi Mert az az ember, akit: mindig

csendesnek és szótlannak ismertem, az elindulástól kezdve úgy megváltozott, hogy mindigbeszélt és mindig verekedni akart A második napon szinte belévetett egy szlovák borbélyt a

vízbe, az utolsón pedig valami erős és goromba németeknek rontott neki, s azok közül bizonyaz egyik jól megjegyezte őt a konzervnyitogató késsel De a német is kapott olyant a fejére,

hogy még akkor is hordta a gusát, amikor szombaton estefelé szárazföldre szálltunkKét óra múlva már ismét vonaton ültünk, és áldottam az Istent, hogy nemcsak szerencsésen

kelhettünk által a vízen, hanem a sűrű viadaloktól is megszabadultunk De ott a vonaton semsokáig tartott a béke, mert éjfél körül Toldi egy csehet már ismét a pad alá kényszenített

Félrevontam, és nagyon szépen kértem, hogy még három napig türtőztesse magát, s aztánindítson akár háborút is, ha éppen úgy akarja

Áldott jó ember volt, bárhol legyen is ebben apercben, mert megsimogatta az arcomat, és azt mondotta, hogy értem még saját magának ismegbocsát, pedig ő tizenhat évig dolgozott Amerikában

S amikor a harmadik napon, vagyiskedden délután öt órakor, nagy ölelgetések között elváltam tőle, már nem tudtam, hogy a régicsendes Toldit szeretem-e jobban, vagy pedig ezt a harcra változottat

Egy ideig gondolkoztamis az ő különös magyar sorsán, amely egyszer délibáb volt és egyszer lázadás, de aztán amagam székely életén kezdtem gondolkozni, amely a teremtett ember magaviselete volt

Ez volt az a gondolat, amellyel másnap délelőtt megérkeztem a madéfalvi nevezetes állomásra

Itt szekeret fogadtam, és megkértem az embert, hogy ne futtassa erősen a lovakat, nehogy megtaláljanak izzadni, s azután meghűljenek a szeles tavaszi időben A szekeres hajlott is szavamra,

minek folytán hűhó és zörgetés nélkül érkeztünk meg Csíkcsicsóba Már az ülésből észrevettem, hogy apám ott van az udvaron, és a favágónál mesterkedik valamit Minden sietés

nélkül leszálltam, bémentem a kapun, és elindultam feléje- Kell-e egy amerikai? - szólaltam meg, amikor már csak néhány lépésnyire voltam tőle

130Apám egyszeriben felállt és megfordult

Nem tudott hamarjában szólni, hanem sebesen pillogtatott, nehogy megcsalja öreg szeme S amíg azt tette, azalatt én már odaértem hozzá, ésmegcsókoltam az arcát

- Egyszerre milyen csókos lettél! - mondta a régi hangján, s a kezében a kicsi fejszével leült afavágó csutakra

- Ilyenkor tavasszal rájön az emberre - feleltem neki, s hozzáláttam, hogy a csomagokkerüljenek az ajtó elé

Amikor mindenem ott volt, s elévettem a pénzt, hogy a szekeresembernek fizessek, apám erősen pislogott arra, és megkérdezte:- Abból van-e elég?

- Ne féljen, bankot is nyithatunk - mondtam - Lesz-e benne igazgató?- Én igen, ha fedele is lesz - felelte apám

- Hát Bolháról tud-e valamit? - kérdeztem

- Fél szeme volt - felelte apámMegértettem a szót, és szomorúan néztem a földet

- Holnap is lehet búsulni - vigasztalt apám, mire csakugyan erőt vettem magamon, ésmegkérdeztem:

- Hát Zsuzsika néni?Apám elnevette magát, és azt mondta:- A vízipuskát nem szereti

Osztoztam én is a nevetésiben, majd felálltam, hogy a csomagokat békerítsem a házba Amíg

azt végbevittem, apám is munkához fogott ismét, és vígan kopácsolt Láttam, hogy kelepelőtcsinál, s megkérdeztem:

- S azt mért csinálja?- Feltesszük a bank tetejére, hadd tudjuk mindig, hogy merről fú a szél

Így beszélgettünk estig, s akkor lementem a paphoz, hogy az amerikai vámos szivarját átadjamneki Kelemen pap szinte megtántorodott, amikor meglátott

Mindjárt ott is tartott vacsorára,amihez bort is adott jócskán Órák hosszat nem fogyott ki a beszédből, mert mindent tudni

szeretett volna Végül az én életem felől kérdezősködött, hogy mit szándékozom itthoncsinálni

A tervem készen volt, s így habozás nélkül megmondtam neki, hogy szeretnék ismétkimenni a Hargitára, s ott a csíkszeredai bank erdejét őrizni, mint kezdetben tettem Megértette, hogy az emberek fényes világa után az Isten tiszta világába vágyódom, a csillagok alá

Amikor két nap múlva bémentem a szeredai bankba és láttam, hogy nagy örömmel visszavesznek pásztornak, akkor azt mondottam az igazgatónak:- De nekem pénz nem kell

- Hát mi kell? - kérdezte

- Föld- Azt miképpen gondolod?

- Úgy gondolom, hogy ne pénzben kapjam a fizetésemet, hanem földben Maguknak ott úgyiselég van

131- Azt meg lehet csinálni - mondta az igazgató

Három nap múlva, amikor ismét bémentem a bankba, meg is állapodtunk A megállapodás

írásba került, és úgy szólt, hogy engemet a bank örökös pásztornak felfogad, és fizetés képében minden hónapban annyi földet enged átal nekem örök tulajdonul, amennyit a fizetésembőlközbecslési áron ott vásárolni lehetne

Még apám is azt mondta, hogy jó vásárt csináltam, mert ha az Isten megsegít és valamiszerencsétlenségtől megőriz, akkor tíz esztendő múlva már akkora birtokom lesz a Hargitán,amiből meg tudok élni

Egy hét múlva fel is csomagoltunk mindent és egy nagy lajtorjásszekérrel elindultunk a Hargitára Amikor megláttam a kicsi házat, amelyben olyan emlékezetes

őszt és telet töltöttem volt, örömkönny jött a szemembe De az igazi és a legnagyobb örömakkor ért engem, amikor kinyitottam az ajtót, és megláttam, hogy egy kutya fekszik ott

- Bolha! - kiáltottam fel

A kutya felemelte a fejét, és úgy nézett reám azzal az egy szemével, mintha egyenesen ahalálból ébredt volna fel Hamar letérdepeltem melléje, és simogatni kezdtem

Csak a csontja ésa bőre volt meg, és a hangjából annyi, hogy sírni tudott örömiben Nagy vigyázattal felvettem

az ölembe, és futni kezdtem véle apám elé- Né, mit találtam! - kiáltottam egyre

Aztán letettem a földre, s hát áll a lábán Megindultam, s hát jönni is tud utánam

Akkor egykicsit futottam, mire ő is jobban igyekezett Addig s addig csaltam, amíg egy domb tetejére

értünk Ott felállott két lábra, és a derekamba kapaszkodott, mintha meg akart volna ölelni S

akkor egyszerre elöntött engem valami nagy szeretet, amiben nemcsak Bolha volt benne,hanem minden és mindenki, aki csak él a világon, s még az ég és a föld is Lassan magamhoz

öleltem Bolhát, s úgy szorosan magamhoz ölelve, hengeredni kezdtem lefelé a dombonAmikor lent a völgyben felálltam, és kinyújtózva ránéztem a nagy hegyekre, úgy éreztem, hogy

most immár örökké élni fogok

oOo