Datasets:

ASaska

/

Tamasi_a_szekely

like 0

s ha pedig nem akarják, itt a pénzMivel valahányan akarták, a lakás ajtaján gyorsan béengedtem a fiatal hölgyet, majd bétettem

magunk után az ajtót Az ifjú nő, ki már a külső ajtónál nagy izgalomban volt, megfogta akaromat, s úgy mentünk ketten a konyha ajtajáig

S bár nagyon féltem attól, hogy az éjszakavalami elborzasztó változás történhetett, mégis boldog és szerencsés voltam; ámbár a kutyamég jobban vicsorította a fogát, és a szeméből is jobban szikrázott a dühösség

Néhány percig ott álltunk a nyitott ajtó előtt, s közben egyikünk sem szólott semmit De az ifjú

nő borzongva kapaszkodott a karomba, és egyre sápadtabb lett Végre odatámaszkodott azajtófához, a szemét lehunyta, és így szólt:

- Istenem, mi sok minden történhetik velünk ebben az életben!Nagyon fájt nekem, hogy annyira elsápasztotta szegényt a különös látvány; s hogy valamivelenyhítsek rajta, így szóltam csendesen:

- Szomorú vagyok, hogy nem azt tudtam megmutatni magának, amit legjobban szeretnékIsmét reám függesztette csodálkozó nagy szemét, és azt kérdezte:

- És mit szeretne a leginkább megmutatni nekem?- Nem a test halálát, hanem a szerelem születésit

Egy kicsit elpirult, és azt mondta:- Férjem van, és gyermekem

121- Hogy hívják?Ismét rám nézett, de felelet helyett kifelé indult

Kiment előttem az ajtón, és többet nem szóltegy szót sem; még a kívül álló emberekhez sem szólt, hanem elsietett gyorsan a gangon Nem

is nézhettem utána, mert az órajavító fiatalember utamba állott, és azt mondotta, hogyidőközben még hét ember érkezett, akik szintén fizettek, itt van Elvettem ezt a pénzt is, majd

béeresztettem a lakásba az egész csoportot Magam künn maradtam az ajtó előtt, amitbézárhattam ismét, mert belülről ki lehetett nyitani

Belülről nagy szörnyülködés hangjai hallatszottak ki, s főleg a kutya morgása, mintha az emberi hang bozótja még külön is fogottvolna egy rémet

Ide-oda lépegetve várakoztam az ajtó előtt, és azon gondolkoztam, amit cselekedtem Legbelőlmár az első pillanatban éreztem, hogy a látványos pénzt el kell fogadnom, és az embereket bé

kell eresztenem a halotthoz De végre tudni szerettem volna, hogy mi lehet a titka annak azérzésnek, amelyből ilyen nemtelen pénz született? S ahogy gondolkoztam, mintha a válasz

egyszerre örömhangon ugrott volna elő a fejemből és a lelkemből egyaránt- Igen, úgy van! - mondtam magamban

- Az öregnek meg kell halni, hogy a fiatalnak abból isélete lehessen! Mint ahogy lehull a régi levél, hogy több napfényhez és több levegőhözjuthasson az új

És ami így s egyenkint történik, annak kell történnie egészbe véve ugyancsak:vagyis az öreg népeknek is meg kell halmok, hogy a fiatal népek több napfényhez és többélethez jussanak azáltal

Igen, úgy van: ez a természet rendje, és ez a törvény!Tűzzel lettem teli, hogy a német vénasszony halála árán felfedeztem egy igazságot; de olyanbátorrá is váltam, hogy a hatóság megérkezéséig még hat embert eresztettem bé, és mindenkit

két dollárért Aztán megjött a rendőrbiztos, a törvényszéki ember és egy orvos Először ők is a

holtat akarták megközelíteni, hogy az orvos meg tudja vizsgálni, de a sárga kutya nem ismerthatóságot Erre bémentek az én szobámba s behívtak oda engemet is

A törvényszéki emberkezdte a szót, és egymás után mindenről kikérdezett Amikor bátor és egyenes feleleteimből

látta, hogy engemet a gyanú árnyéka sem érhet, azt mondotta, hogy elmehetek A rendőrbiztosazonban megellenezte az én távozásomat, mivel egyetlen lakó s így egyetlen kulcstulajdonos

voltam a lakásban Hogyne, úgy volt igaz, ahogy a rendőrbiztos mondotta, de mivel már erősenközeledett a kilenc óra, valakinek a bankba is el kellett volna mennie

Amikor ezt a kötelességemet fel is fedtem előttük, úgy határoztak, hogy fussak el a bankba, de ne maradjak ott, hanem rögtön jöjjek vissza, de sőt az igazgatót is hívjam el magammal Mindezt én végre ishajtottam rendesen, mert tíz perc múlva már mind a ketten ott voltunk

Ahogy megérkeztünk,mindjárt azon kezdtek tanácskozni, hogy a kutyát miképpen lehetne a halott mellől eltávolítani

Ahogy az idő telt, mind több és több okos embert hívattak tanácsra, az egész városból ésmindenféle foglalkozásból A végén már olyan sokan voltak, hogy a szobám ajtaját bé sem

lehetett tenni Ez a nyitott ajtó aztán beleszólt az én további keresetembe is, mert emiatt márcsak azokat engedhettem bé a külső ajtón, akik a tanácsba hivatalosak voltak

De ha aztnéztem, hogy addigelé már harmincegy embernek mutattam meg a halál színjátékát, akkor meglehettem elégedve

S meg is voltam, mert békésen és szelíd méltósággal őrködtem a külső ajtóelőtt

Már közelgett nagyon a dél, amikor a reggeli ifjú hölgy ismét feltűnt a folyosón A nagyszemeiről és a mosolyáról rögtön megismertem, ámbár kalap és selymes fekete bunda volt

rajta Köszöntem neki, mire ő hozzám lépett, és megkérdezte:- Mi az eredmény?

- Még semmi - feleltem- Hát mi lesz, maga mit gondol?

122- Nem tudom, mert az egyik párt a kutya elpusztítása mellett áll, míg a másik éppenellenkezőleg

- És maga hogyan döntene? - kérdezte

Tiszta hódolattal a szemébe néztem, s azt mondtam:- Nehéz dönteni valakinek a dolgában, aki egy másik valakit nagyon szeret Akár kutya az,

akár emberAz asszony elpirult egy kicsit, majd kezet nyújtott nekem, és azt mondta:

- GráciaAzzal ott is hagyott, és eltűnt a lépcsőkön

- Grácia! - mondtam magamban a nevét, amely kellemességet és bájosságot jelentett De földi

lénynek a nevit ennél jobban soha el nem találták, mert Grácia az ő nagy szemivel csakugyanbájosságot jelentett, a szavaival és mozdulataival pedig kellemességet

Boldog képzelődésemből egyszerre nagy kiabálás riasztott fel, ami belülről harsant felémHamar bémentem, s hát meghozták a döntést, amely okosan úgy szólt, hogy arra az időre,

amíg a halottat megvizsgálják és elviszik, valahogy és valamivel el fogják kábítani a kutyát Azorvos gondoskodott is mindjárt, hogy a munka elinduljon

Először ételt hozatott a kutyaszámára s abba rejtette belé a kábítószert Az ételt egy edényben, valami hosszú rúdon, odatolták a kutya elejébe, de az elszánt védőrző meg sem szagolta az ételt

Amikor látták, hogy akonok kutyával így nem jutnak célhoz, a tanács nagyon megharagudott rá, és kimondotta,hogy most már kímélet nélkül meg kell fogni

Gyorsan előkerítették hát a kutyafogó embert,aki egy zsákszerű drótos szerkezettel ügyesen és mindjárt fogságba ejtette a sárgát Nagy zajjal

a kutyát elvitték; az orvos pedig megvizsgálta a halottat, és kijelentette, hogy szabályosan haltmeg

Mivel úgy látszott, hogy immár minden elintéződött, a tanács széjjeloszlott; s utána én iselmehettem ebédelni Nem tudtam enni, úgyszólva semmit; s a bankba is nagyon elgondolkozva

mentem bé, hogy a szolgálatot megkezdjem Ismét a szőke fiúnál jelentkeztem, aki úgyrendelkezett, hogy a költözködésnél segédkezzem, amíg megjön az igazgató

Egy-egy széketmegfogtam tehát, majd nagy könyveket és iratos ládákat is vittem által az új épületbe, amelykőből volt csinálva és két teremből állott, egy felsőből és egy alsóból

A felső terem óriási volt,s akár egy templom Csakhogy az oltár helyén egy hatalmas pénzrejtő szekrény uralkodott,

melynek másfél öles acélajtaját csak titkos módon és egy nagy kerékkel lehetett kinyitani Azalsó terem csak pinceterem volt, egy szobánál nem nagyobb, de gumipadlózattal

Nyolckőlépcsőn lehetett oda lejutni, egy utca felőli ajtón, de bent az épületben a felső teremből isvolt lejárata

S hogy el ne felejtsem: ott az alsó teremben volt a mellékes helyiség is, amelyetazért említek nagy fontossággal, mert a szesztilalom dolgában is szerephez jutott, amint azkésőbb ki fog derülni

Tehát a mozgó vagyon hurcolásával így kezdtem meg a szolgálatot, amelyet délután négyigzavar nélkül folytattam

Akkor nagy férfiassággal megjelent az igazgató, és azt mondottanekem, hogy menjek véle Egyenesen a pinceterembe vitt, ahol egy új és nagy asztal állott, s az

asztal mellett egy szék Ott az asztalnak a szélire ült, és azt mondta nekem:- Nem akarom még egyszer hallani, hogy magát négerrel együtt látta bárki

Ejnye, gondoltam, nyilván Dickson doktorral látott valaki engem

- Csak jó embert és rossz embert ismerek - feleltem123

Az igazgató nagyon megnézett, majd csak ennyit szólott:- Megmondtam magának

Mintha ördög bújt volna belém, hogy segítsen ártani nekem, így folytattam:- A halott német asszonyt és a kutyát pénzért mutogattam Hatvankét dollárt kerestem azzal

- Tudom - felelte az igazgató

- Hát az nem tilos?- Nem

- S miért?- Üzlet - mondta

Azzal felállt az asztalról, és megindult kifelé Menet közben visszafordult, és tudtomra adta,hogy huszonöt dollár lesz a fizetésem, az irodám pedig a pinceteremben; a többit Toldi majd

elmagyarázzaAhogy egyedül maradtam, leültem a székre, és gondolkozni kezdtem

Nem tudtam azonbanegyenes útba állítani a gondolataimat, mert gomolygott az agyam A mellemben és a tagjaimban is nyugtalanító bántalmat éreztem

Felálltam hát a székről, és sétálni kezdtem a gumipadlón Ha a munkára gondoltam, amit mostantól kezdve folytatnom kell, akkor olyanfélelem vett erőt rajtam, hogy hideg verejték ült ki a homlokomra

Ha az emberekre gondoltam, akikkel a megélhetésem és a sorsom összehozott, úgy éreztem, hogy egyedül és magamrahagyatva állok Ha az életemre gondoltam, akkor suhogó és erős szárnyakat szerettem volna,

hogy talán kirepüljek a világból Ha a felfedezett igazságra és a népemre gondoltam, akkor hétfejet szerettem volna, és tüzet okádni, mint a sárkány

Csak két virág volt, amelyen meg tudott pihenni a lelkem, ez a megriadt acéldongó: az egyikvirágot apámnak hívták, s a másikot Bolha kutyának

Ahogy eszembe jutottak ők ketten, selgondoltam, hogy apámtól az Atlanti-tenger, Bolhától pedig talán a legnagyobb óceán választel, egyszerre olyan gyötrelem fogott el, mint amilyen az igaz lelkeket gyötörheti a késedelmes

feltámadás miatt S mivel a látásom is homályosult, s megereszkedett a lábam ereje is,visszaültem ismét a székbe, és az asztalra borultam

Akkor értettem meg, hogy mit érezhet a viharos tavon a csónak, vagy a felzúdult tengeren ahajó!

Már jó ideig ültem megborulva, amikor hallottam, hogy valaki jön lefelé hozzám Hadd jöjjön,gondoltam, vagy akár álljon a feje tetejire; s meg sem mozdultam

- Ábel! - érintette meg egy kéz a vállamat

A hangjáról rögtön megismertem, hogy Toldi; de most abban a percben neki sem tudtam úgyörvendeni, mint máskor De hát mégis felemeltem a fejemet és ránéztem

- Mi baj van? - kérdezte

- Nincs semmi - feleltemToldi nagyon elkomolyodott, majd sétálni kezdett a teremben

Darabosan és komoran sétált,mint valami bika Láttam, hogy készít magában valamit, de nem szóltam

Végre odaállott azasztalom mellé, és azt mondta:- Az Isten látott olyan embereket, mint ti vagytok, székelyek

124Bár nem akart semmi dicsérőt mondani ezzel, mégis jólesett

A tréfáló kedvem is egyszeribenmegjött, vagyis elővettem a kicsi zsebkönyvemet, és úgy tettem, mintha jegyezni akarnékvalamit

De nem jegyeztem, hanem ránéztem, és vártam- No, mért állottál hadba? - kérdezte Toldi

- Csupán csak jegyezni akarok

- Mit akarsz jegyezni?- Én sokat gondolkoztam azon, hogy milyenek is a székelyek - feleltem neki -, de eddigelé mégnem tudtam kitalálni

Úgy látom azonban, hogy maga tudja Felírnám hát magamnak, hogy elne felejtsem

A Toldi szeme azt kérdezte tőlem, hogy csúfolkodom-e vajon, vagy csupán turbékolok?- Tedd el azt a noteszt! - mondta; majd amikor nevetve eltettem, így folytatta: - Hát ha tudni

akarod, hogy milyenek vagytok, én megmondom neked- No, milyenek?

Sokáig és nagyon gondolkozott, majd így szólt:- Az ördög vigyen el, te Ábel, én sem tudom Mert azt akartam mondani, hogy olyanok, mint a

hegyi patakban a pisztráng, amelyet mindenütt látni lehet, de megfogni sehol De aztáneszembe jutott, hogy amíg a pisztráng csak a hegyi patakokban él meg, addig a székely

nemcsak ott, hanem mindenütt a világonBólogattam, és azt feleltem neki:

- Nagyon okos beszéd volt, csak éppen egy hiányzott belőle- No, mi?

Felálltam, s úgy mondtam súgva:- Az, hogy a pisztráng mindig és mindenütt felfelé úszik

- S azt miért csinálja?- Azért - feleltem -, mert különben a nagy halak azt mondanák: né, ez a kicsi semmiség is csakazt tudja, amit mi: gyertek, együk meg!

Toldi kicsire húzta a szemit:- És hátha éppen azért fogják megenni!- Maga azt nem érti! - legyintettem

- Mert hallgasson ide: a pisztráng nem azért úszik felfelé,hogy úgy nehezebb legyen, hanem mért? Azért, hogy abban a percben, amikor a nagy halakmeglátják, csodálkozzanak rajta

Márpedig egy kicsi csodálkozás éppen elég arra, hogy közbena pisztráng el tudjon iramodni

- Add nekem azt a jól vágó eszedet, Ábel! - mondta Toldi- Magának van beretvája - feleltem

Erre úgy kezdett kacagni, hogy megért volna akármekkora halat Utána megölelgetett, és azt