Datasets:

ASaska

/

Tamasi_a_szekely

like 0

mondta, hogy menjünk és ússzunk felfelé a szállásomra Éppen jókor indított, mert a kutyaután már a halottat is eltakarították volt; s bent az én szobámban pedig három asszonyt

találtunk Vettük észre, hogy egy kicsit megszeppentek a váratlan érkezésünk miatt, de mivel anagy szemű Grácia is ott volt a három között, én nem a megszeppenés okán gondolkoztam,

125hanem a vendéglátáson De hát hiába marasztottam őket, mert röpdösve siettek kifelé, mint a

fürjek- Látta azt a szép nagyszeműt? - kérdeztem Tolditól

- Láttam - felelte

Nem folytattam tovább a szót, hanem egy kicsi mosolygás után megkértem Toldit, hogymagyarázza el a bankban való teendőket Ő szívesen elmondta, hogy a külföldi osztály vezetője

leszek, s arra kell törekednem, hogy a környéken levő bevándorlókat felkutassam De mielőttjárni kezdeném a vidéket, gondosan bé kell rendeznem az irodát

Amíg beszélt, nekem ismét apám és a Bolha kutya jutott eszembe Toldi meg is látta, hogy nem

szentelek elég figyelmet az ő tanításának, mert a további magyarázat közben egyszerre ígyszólt:- Veled valami történt, Ábel!

- Hát mi történt volna? - kérdeztemIsmét sétálni kezdett a szobában, majd hirtelen felém fordult:

- Szerelmes vagy?Jól meggondoltam a dolgot, és azt feleltem:- Nem az a baj

- Hát mi?- A nevit a bajnak nem tudom

- Hát mijét tudod?- A nyugtalanító lelkit, a gyötrelmit, a rajtam való nagy hatalmát

Toldi a vállamra tette a nagy kezét

- Hát tulajdonképpen mi kéne neked, hogy jól érezd magad?Az asztal mellett ülve, a két tenyeremre hajtottam a fejemet, és minden erőmmel a feleletengondolkoztam

Aztán egyszerre, mintha kisütött volna a nap, felemeltem a pillantásomat, és aztmondtam:- Tudni szeretnék valamit

- Mit?- Azt, hogy mi célra vagyunk a világon

Legalább tíz percig gondolkozott Toldi, hogy becsületesen felelhessen nekem De amikor látta,

hogy ennyi idő alatt sem tud eredményre jutni, felvette indulatosan a kabátját, és azt mondta:- Gyere vacsorázni!Elmentünk, de sem az út alatt, sem pedig a vacsora alatt nem beszéltünk semmit

Én egyfelé, ső másfelé, de folyton a levegőbe néztünk Tudtam, hogy a felvetett kérdésre kutatja a feleletet,

de hogy mire jutott, azt még akkor sem mondta meg, amikor elváltunk egymástól Azzal agondolattal vetettem meg otthon az ágyat, hogy holnap vagy talán holnapután felelni fog a

kérdésre S ha pedig nem felel, akkor én fogok felelni, mert nem nyugszom addig, amígemberből: magamból vagy másból, ki nem sajtolom ezt a titkot

126Másnap az iroda berendezésein fáradoztam, de soha egy percre sem tudtam megszabadulni a

gondolattól, hogy mi célra vagyunk a világon! S még amikor munka után hazamentem, s azasztalomon egy levelet találtam, akkor is azt hittem, hogy no, most valaki megírta nekem, amitén nem tudtam kitalálni

Gyorsan és szívdobogással bontottam fel a levelet, s hát a szívdobogáséppen helyénvaló is volt, mert a nagy szemű Grácia keze írása feküdt előttem Azt írta, hogy a

tegnap elköltöztek ebből a halottas házból, most ott laknak a Magas utca két szám alatt egykülön házban, s ha én szintén el akarnék költözni innét, az ő férje szívesen kiad nekem egyszobát

Hamar összecsomagoltam, s egyenesen odamentem

Tetszetős faház volt, amiben laktak Alól az ebédlő és az olvasóterem, felül pedig három szobaés még a fürdő

Amikor beléptem a házba, sehol nem találtam senkit Egy-két pillanatramegálltam, majd felfelé indultam azon a kanyargós lépcsőn, amelyik az olvasóteremből az

emeletre vezetett Amint éppen felérkeztem volna a recsegős lépcsőkön, az egyik szobábólelőrebbent a nagy szemű Grácia

Nagyon örvendett, hogy a kufferrel együtt válaszoltam alevelire Én is megköszöntem szépen, hogy olyan nagy figyelemben részesít, majd elfoglaltam a

kijelölt szobát, melynek ablaka éppen a vasúti vonalra nézett Miután a rendezgetésselelkészültem, odaálltam az ablakhoz, és sokáig nézegettem mindent, amit, a közelben vagy a

távolban onnét látni lehetett Közben hárman keresztezték folyton egymást az eszemben:Grácia, Toldi Miklós, és hogy mi célra vagyunk a világon

Mivel sem a fiatalasszonynak, sempedig a nagy kérdésre való válasznak semmi mozgását nem hallottam, úgy két óra múlvaelindultam, hogy a megszokott vendéglőben vacsorázzam

Ahogy lementem a lépcsőn, hát ottült a nagy szemű Grácia, s mellette egy sovány barna férfiú, vagyis a férje, akivel mindjártösszeismertetett engem

Ahogy kezet szorított velem, elég erősnek tetszett; s a tekintete utánítélve, elég szigorúnak is

Fel is tettem magamban, mialatt lassan mendegéltem a vendéglő felé, hogy az ifjú asszonynakcsupán távoli sóhajtozója leszek De ennek is megvolt az ára, mert az éjszakák felit

vágyakozásban töltöttem, a másik felit pedig bozótos álmok nyugtalanítottákA sok vergődés már annyira vitt, hogy éreztem: valamit tenni kell! Éppen szombati nap volt,

délután fél ötkor Az igazgató azelőtt öt perccel hagyta volt el a mellékes helyiséget, ahol egysánta barátjával együtt mindennap a fenekire nézett egy pálinkás üvegnek

Nagy pálinkaszagothagytak maguk után, de én nem a pálinkaszaggal törődtem, hanem azzal, hogy végre ésháborgatás nélkül teljesen egyedül vagyok, s határoznom kell valamit

Leültem a székre,ráborultam az asztalra, és forralni kezdtem magamban a gondolatokat Három dologban kellett

valahogy és mindenképpen határoznom Először Toldira vonatkozólag, akit nem láttam,amióta feltettem neki a nagy kérdést

Másodszor a kínzó nagy szerelem tekintetiben, amely agyötrelmek mellett elsorvadással fenyegetett Harmadszor és végre, ami a legfontosabb volt: mi

célra vagyunk a világon!Az első dologban úgy határoztam, hogy másnap reggel elmegyek Toldihoz, és vasárnap lévén,ott ülök egész nap

A másodikban úgy döntöttem, hogy a nagy szemű Grácia előtt feltárom ahódoló nagy szerelmet: ha megajándékoz érte, akkor jól van, de ha csupán játszani akar velem,akkor vége a napjának! És most következett a harmadik, s a legfontosabb

Magam eléképzeltem Krisztust, de magam elé az ördögöt is, akinek szintén tudnia kell sok mindent, amitközönséges ember nehezen közelíthet meg

- Mi célra vagyunk a világon? - kérdeztem Krisztustól

- Hogy végbevigyed azt a jót, amiben hiszel - felelte KrisztusUtána hamar, hogy majd együtt gondolkozzam a két feleleten, megkérdeztem az ördögöt:

127- Mi célra vagyunk a világon?- Kedves barátom - felelte az ördög -, ha engem kérdeztél volna meg először, megmondtam

volna neked De így nem érdemled meg, hogy megtudd az igazságot

Felkaptam a fejemet, és azt mondtam:- Távozz hamar, mert a feketékkel való barátkozást az igazgató megtiltotta nekem!Az ördög szót fogadott, és eltűnt

De én is hamar induláshoz láttam, hogy künn a természetbenés a tavaszodó földön gondolkozzam tovább a Krisztus feleletén, vagyis megkeressem azéletben azt a jót, amiben hiszek, s amit annálfogva végbe kéne vinnem

Átmentem a vasútihídon, majd annak a közeliben egy ösvényt fedeztem fel, s azon indultam tovább Az ösvény

hegyoldalon vezetett felfelé, tekervényesen valami különös épület irányában, amely feketérefestve állott a tetőn Pihenés nélkül kapaszkodtam felfelé, de már távolról hallottam, hogy

furcsa hangok szűrődnek a fekete épületből Egyenesen és még gyorsabban tartottam arra A

hang egyre erősödött, s úgy vettem ki, hogy ott sokan lehetnek, s mindnyájan külön-különordítanak Néhány lépésről már jól láttam, hogy a fekete ház nagy ajtaja nyitva van, ahogy

templomoknál szokott lenni Odaléptem, s hát csakugyan templom volt a fekete házban, televisító és kiabáló négerekkel

Nem haboztam sokáig, hanem levettem a kalapomat, és beléptema négerek közé Bár padok is voltak, mint más templomokban, mégsem azokban álltak, hanem

kicsődülve valami emelvény elé, amelyen egy öreg néger, könyvvel a keziben, folyton nagyobbés szorgosabb ordítozásra ösztökélte a csődületet Hamar odafurakodtam, s hát egy fiatal

néger feküdt a földön, hányta és vetette magát, rúgott és kapálózott- Mi történt? - húztam meg egy négernek a karját

- Most megy ki belőle az ördög - felelte

Hát ez alig sem tréfa, gondoltam magamban, mert hátha éppen az az ördög bújt belé, akit énűztem el egy félórával azelőtt!Még közelebb vergődtem tehát, hogy bármi történjék is, annak én biztos tanúja legyek

S amintúgy közelről néztem a kínban fetrengő négert és az ő rettenetes arcát, amelyről csorgott averejték, hirtelen az a másik gondolatom támadt, hogy maga az Isten vezetett ehhez az

emberhez Mert lám, itt a szemem előtt és borzasztó kínok között vetéli el az ördögöt, akibizonyosan tévutakon hordozta eddig, és megakadályozta abban, hogy ennek a világnak a

dolgaiban tisztán lásson De ha most meg tud szabadulni az ártó és zűrzavaros gonosztól, akkor tisztán az Isten lelkével fog válaszolni minden feltett kérdésre

Tehát tőle fogom megkérdezni, hogy mi célra vagyunk a világon!Egyszerre olyan nagy izgatottság vett erőt rajtam, amilyent soha nem éreztem Odakaptam a

homlokomhoz, amely forrón lüktetett, majd odakaptam a szívemhez, mely jobban táncolt, minta legnagyobb szerelemben Aztán gyorsan kimentem a fekete templom elé, s ott megálltam,

hogy várakozzam a megtisztult négerre Már azt hittem, hogy sohasem fog kijönni, pedig tízpercnél többet nem várhattam; de akkor a barátai között jókedvűen és vidáman kilépett az

ajtónMindjárt odamentem hozzá, megfogtam a kezét, és azt mondtam, hogy jöjjön velem néhány

lépést, mert valami fontos dolgot szeretnék kérdezni tőle Nagyon barátságos volt, és szintetáncolva jött velem

Amikor néhány lépést csakugyan félrementünk, a vállára tettem a kezemet,mélyen a szemébe néztem, és azt mondtam neki:- A maga lelke most tiszta; mondja meg tehát nekem, hogy mi célra vagyunk a világon?

128A négernek megmerevedett egy pillanatra az arca, majd hirtelen kacagni kezdett, s kacagásközben folyton azt mondta:

- Furcsa, furcsa, furcsaAztán ismét megmerevedett az arca, mélyen a szemembe nézett, és így szólt:

- Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benneAhogy ezt kimondta, ismét kacagni kezdett, de nem egészen úgy, mint az előbb, hanem a

keserves és az örökké hontalan ember könnyes kacagásával Még a térdit is csapkodta,miközben folytak a könnyei

Majd hirtelen azt is abbahagyta, újra a szemembe tekintett, utánapedig szaladni kezdett lefelé a hegyen

Úgy szaladt, mintha nem is ember lett volna, hanem valami fekete angyalAmíg láthattam, utána néztem, aztán leültem a földre, és a fejemet a két tenyerembe hajtottam

- Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne - ismételtem el magamnak És

éreztem, hogy a szívem megtelik nagy és általános meleggel, a lelkem megtelik a derűs időnyugalmával, és a szemem megtelik a hajnal harmatával

Lassan felálltam, és azt mondtam:- Igaza van: késedelem nélkül haza fogok menni, hogy otthon lehessek valahol ezen a világon!Igaza van: nem is lehetünk más célra ebben az életben, mint hogy megismerjünk mindent,

amennyire lehetséges: a tarka és zegzugos világot, a megbocsátandó embereket, az egymásramorgó népeket; s amikor mindent megismertünk, amennyire lehetséges, akkor visszamenjünkoda, ahol otthon lehetünk

Elindultam lefelé a hegyen, és boldog nyugalommal néztem, hogy miképpen búcsúzik a földtőla nap

Már nem bántott semmi, és nem tépett a szerelem sem, hanem azt gondoltammagamban, hogy amiképpen most búcsúzik a földtől a nap, úgy fogok búcsúzni Amerikától énis

Ahogy leértem a városba, mindjárt autót fogadtam, és Toldihoz robogtam azon Éppen egy

lepedős amerikai újságot olvasott, amikor a szobájába léptem Egyenesen odamentem hozzá,megöleltem, és azt mondtam neki:

- Köszönöm minden jóságát- Mit akarsz?

- Megyek haza - feleltem mosolyogva- Hova haza?

- Erdélybe, a HargitáraTöbbet nem szóltam, hanem kijöttem a szobából, és a várakozó automobilon visszarobogtam

Mineberg városába Ott kitudakoltam az igazgató címét, elmentem hozzá, és letettem elejébe akülföldi osztály ajtajának a kulcsát

Aztán megköszöntem neki is a szívességét, s mivel ősi ésvalódi amerikai volt, rajta keresztül Amerikának is megköszöntem, hogy egy ideig kenyeretadott nekem

Utána elmentem a vasúthoz, és megkérdeztem, hogy mikor indul a legelső vonatAmikor meghallottam, hogy tíz előtt öt perccel, gyorsan a szállásom felé indultam, hogy

csomagoljak Egy óra alatt mindennel útra készen álltam, s akkor így szóltam a nagy szeműGráciának:

- Szeretném megfizetni, amivel tartozom, mert megyek a hazámba129

Sokszor kerekített volt már nagy szemet Grácia, de ekkorát soha- Nem tartozik semmivel - mondta; és béfutott a szobájába, ahonnét csak a sírása hallatszott ki

Nem is láttam őt többet, mert haladék nélkül kimentem az állomásra Amint ott megváltottam a

jegyet, és visszafordultam, hát négy darab nagy csomaggal ott áll Toldi Miklós- Maga mit csinál? - kérdeztem

- Megyek haza, Szalontára - felelte

Már a vonatban ültünk és javában robogtunk, amikor feltettem neki a kérdést:- S mi indította arra, hogy olyan hirtelen meggondolja magát?Toldi huncutul nevetett, ahogy pedig nem szokott soha

- Azt gondoltam - felelte -, hogy ha egy székely csinál valamit, az nem lehet rossz Ennélfogva

követtem a példádatOlyan vidáman utaztunk, hogy meg sem éreztük az időt, pedig csak másnap estefelé érkeztünk