Datasets:

boapps

/

jowiki

like 0

Etna

Az Etna (szicíliai nyelven Muncibeddu, olaszul Mongibello vagy Etna, latinul Aetna) az Európai Unió második legmagasabb hegysége az Alpok csúcsai után; egy napjainkban is aktív vulkán Szicília északkeleti részén. Catania és Messina között, a sziget keleti partján. A vulkán területe 1200 km2, kerülete a hegy lábánál 135 km. Európa legmagasabb működő vulkánja, amely 2018-ban még 3326 méter volt. A legfrissebb mérések alapján, 2021. augusztus 11.-én a magassága 3357 méter. A magassága állandóan változik a kitörések következtében. Neve valószínűleg a görög aitho (égni) vagy föníciai athana (tűzhely) szavakból ered. A helyiek által használt Mongibello elnevezés a latin mons (hegy) és az arab dzsabal (hegy) szavak keverékéből alakult ki. A vulkán több szempontból is érdekes: - először is azért, mert a Föld valamennyi vulkánja közül az Etna kitöréseit jegyezték fel a leghosszabb ideje és a legrészletesebben; - másodsorban, mert működésének körülményei mai napig nem egyértelműek, ezért a vulkanológusok érdeklődésének középpontjában áll, akik a működés magyarázatára több, többé-kevésbé egyenrangú elméletet is kidolgoztak. A tényezők felkutatását nehezíti, hogy a tűzhányó a Földközi-tenger vidékének tektonikai szempontból legbonyolultabb területén fekszik. A Hawaii-szigetek vulkánjaihoz hasonlóan az Etna sem pusztító erejéről híres. Aktivitását a hosszú lávafolyamok, magasra törő lávaszökőkutak jellemzik, és ezek számos turistát vonzanak a környékre, mert viszonylag közelről és biztonságban figyelhetik meg a vulkáni jelenségeket. Bár az Etna a világ egyik legaktívabb vulkánja, a hegy lejtőin és környékén több tízezer ember él, aminek fő oka a bor- és gyümölcstermelésre kiválóan alkalmas, termékeny vulkáni talaj. 2013-ban az UNESCO Világörökség Bizottsága természeti világörökségi helyszínné nyilvánította. ## Geológiája A lemeztektonika elmélete a vulkánok kialakulását három tektonikai folyamatra vezeti vissza. Az ezeknek megfelelő típusok: - konvergens lemezszegélyek vulkanizmusa, - divergens lemezszegélyek vulkanizmusa, - forrópontok vulkanizmusa. Az Etna működése e három folyamat egyikével sem magyarázható kielégítően. Kialakulását valószínűleg a tőle északra fekvő Lipari-szigetek szubdukciós vulkanizmusa segítette, de az újabb kutatások nagyobb jelentőséget tulajdonítanak a riftesedésnek. A Boris Behncke és társai által 2001-ben felállított elmélet a következő, elsősorban szerkezetföldtani tényezőkkel magyarázza létrejöttét: 1. a Málta-Szicíliai-tömb és a Jón-tenger medencéje közti eltolódás és riftesedés, ami elősegítette a magma emelkedését (Gillot et al., 1997), 2. a Cataniai-síkság árkát kialakító extenziós tektonikai mozgások (Di Geronimo et al., 1978), 3. a Messina-Giardini-törésvonal és a Máltai rift kereszteződése (McGuire et al., 1997), 4. a Szicília-Calabriai rift ÉÉNy-DDK irányú dilatációja (Monaco et al., 1997), 5. forrópont vulkanizmus (Tanguy et al., 1997), 6. a tirrén-tengeri szubdukció (Gvirtzmann et al., 1999). Az Etnát tehát valószínűleg vulkáni és tektonikai jelenségek bonyolult összjátéka alakította ki. Ennek fázisai: Az Iblai-plató vulkanizmusa : Szicília keleti partjain a középső triászban kezdődött el az időszakos vulkanizmus, aminek eredményeként sok máfikus (kevés szilíciumot tartalmazó) láva és tefra ömlött, illetve hullott a felszínre. A legtöbb kitörés mélytengeri volt. Termékeiket a pliocén és pleisztocén korú lemeztektonikai mozgások következtében kiemelkedett Iblai-plató vidékén találták meg. Az erupciók központja a miocéntől a pleisztocénig észak felé vándorolt. Ebben a periódusban a vulkáni tevékenységek rövidek voltak (néhány évtől néhány száz évig), így a nagyobb vulkáni kúpok sem alakultak ki. Az Iblai-plató vulkáni rétegeit ma pleisztocén korú üledékek borítják. A szubdukciós árok feltöltődésével kialakult Cataniai-síkság északi részén a folyami üledékek alatt találtak ezeknél fiatalabb vulkáni rétegeket is, és általában ezeket tekintik az Etna korai termékeinek. Elő-Etna : Az Etna vidékének vulkáni aktivitása mintegy 500 000 éve kezdődött, és eleinte az Iblai-plató működéséhez hasonlított: sok tenger alatti lávát és tholeiites tefrát termelt. Az Aci Castello mellett feltárt rétegek lávapárnákat és hialoklasztokat (víz vagy jég hatására fragmentált lávadarabokat) tartalmaznak, ami azt is jelzi, hogy a vulkanizmus egy nagyobb öböl mélyén, nagyjából a mai Etna tömbje által elfoglalt területen alakult ki. A vulkáni és üledékes rétegek váltakozása intenzív hegységképző mozgásokra utal. 300 000 éve a mai Etna délkeleti oldalán több, intenzív kitörés átmeneti összetételű (tholeiites és alkáli) lávákat hozott a felszínre. Ezt a fázist tekintik az Etna első aktív időszakának – ez a tűzhányó életének felén túl tartott, és eközben a vulkán viszonylag kevés anyagot produkált. Ős-Etna : Az Etna működésének második periódusa 168 000 éve kezdődött, és Ős-Etna fázisként ismert. Ebben az időszakban a kitörések központja a mai Etna DDNy-i oldalán, a mai Paternò közelében volt, és sok alkáli vulkáni anyagot juttatott felszínre. Ennek a fázisnak a második szakaszában, 100-130 ezer évvel ezelőtt a (Calanna-kitörés) hozta létre az első rétegvulkán kúpot. Trifoglietto II : Ez az Etna harmadik működési fázisának a neve. Ebben az időszakban több rétegvulkán települt egymásra; a legnagyobbak a névadó Trifoglietto II, a Vavalaci és a Cuvigghiuni voltak. A vulkán ekkor főleg trachiandeziteket dobott ki magából – a működés ugyanis az előző fázisoktól eltérően robbanásos volt, és többnyire a központi kaldera beomlásával végződött. Ez a periódus nagyjából 80 000 évvel ezelőtt kezdődött és 45-50 ezer évig tartott. Mongibello : Az Etna működésének negyedik fázisában jött létre a mai rétegvulkán, a Mongibello. Ezt a fázist három szakaszra: ősire, recensre és modernre bontják. Az első jelentősebb kitörések 15-16 ezer éve zajlottak le, és vastag ignimbritrétegeket raktak le elsősorban a mai Etna DK-i oldalán, Biancavilla mellett. A hamu a Földközi-tenger térségének távolabbi részeire is eljutott: kimutatták mintegy 800 kilométernyire a kitörés központjától, a Róma melletti Colli Albani tóvidéken is. Valószínűleg ekkor omlott össze az Ellittico nevű kaldera, amire napjainkban már csak egy 3 kilométer átmérőjű medence emlékeztet. A tholeiites lávát termelő kitöréseket egyre inkább alkáli lávás erupciók váltották fel, és ennek megfelelően azok jellege apránként effuzívvá (kiömlésessé) vált. Néhány évezreddel később ismét beszakadt egy kaldera; ennek helyén alakult ki az 5×7 km átmérőjű Valle del Bove. Valószínűsítik, hogy a Valle del Bove több összeomlás eredménye (az utolsó ilyen esemény 3500 éve lehetett). : A modern Etna kúpja kialakulása a Piano-kaldera 2000 évvel ezelőtti beszakadása után kezdődött egy szokatlan, pliniusi (robbanásos) kitöréssel. Az egykori, 2,5 km átmérőjű kaldera körvonala ma is látható. Az utóbbi évszázadokban nem voltak nagyobb kalderaomlások: a viszonylag legjelentősebb 1669-ben meglehetősen sok láva kiömlésével járt. Az elmúlt néhány ezer év vulkanizmusában a vulkáni kúp csúcsának környékén: - effuzív (kiömléses), - Stromboli-típusú, valamint - robbanásos kitörések egyaránt előfordultak. ## Geomorfológiája Az Etna komplex morfológiájú vulkán, amit számos, egymásra épülő vulkáni szerkezet épít fel. Napjainkban a központi kúp mellett mintegy kétszázötven–háromszáz hamukúpot és parazitakrátert figyelhetünk meg – ez a szám folyamatosan változik, ahogy minden kitöréssel újabbak keletkeznek, míg mások eltűnnek a gyarapodó tefra alatt. A vulkán tetőrégiójában leginkább négy kráter: a Voragine és a Bocca Nuova (ezek az egykori központi kráter helyén alakultak ki), valamint az Északkeleti- és Délkeleti-kráter aktív. Az Etna működésének egyik jellegzetes vonása, hogy a központi kráterek helyzete alig változik, kitöréseik gyakoriak, miközben a lejtőkön folyamatosan változik a kitörési pontok (parazitakráterek) helye és az erupciók intenzitása. ### Parazitakúpok Nagyságuk a kitörés intenzitásától és a felszínre kerülő vulkáni anyag mennyiségétől függ. Az Etna lábánál sorakozó parazitakráterek általában egy-egy eseti kitörés eredményei (mint például a Monte Rossi 1669-ben), míg a hegycsúcs közelében kis hamukúp-sorozatok alakultak ki (mint például a Monti Silvestri 1892-ben). Jellegzetes patkó alakúak; a patkó általában a lejtő irányába nyílik. Elhelyezkedésük szabálytalan, de bizonyos területeken gyakoribbak. Fontosabb parazitakúpok: - Monte Barca – az Etna nyugati oldalán, Bronte városa mellett. A pleisztocén végén keletkezett, nevét jellegzetes bárka alakjáról kapta. - Monte Mojo – az Etna északi oldalán, Mojo falucska mellett. A három kráterből álló vulkáni építmény keletkezésének pontos idejét nem ismerjük. Méretei miatt gyakran külön vulkánnak tartják. Úgy vélik, ennek terméke egy, a Jón-tenger irányába haladó, húsz kilométer hosszú lávafolyás és ebből a kúpból ömölhetett ki az Alcantara-szurdok kialakulását lehetővé tévő bazaltláva is. - Monte Rossi – az Etna 1669-es kitörése során keletkezett Nicolosi város mellett, a vulkán déli oldalán. - Monte Silvestri, Monti Calcarazzi és Montagnola – az Etna déli oldalán sorakoznak az úgynevezett déli repedészóna mentén. A Montagnola az 1763-as kitörésben keletkezett, a Monte Calcarazzi három évvel később, a Monti Silvestri pedig 1892-ben, egy három hónapos kitörés során. - Monte del Fiore – az Etna nyugati oldalán található; az 1974-es kitörés eredménye. - Piccolo Rifugio apparátus – az Etna 1985-ös kitörése során keletkezett, egyenként legfeljebb 3 méter magas hornitókból áll. Nevét arról a Piccolo Rifugio menedékházról kapta, amit a kitörés közben kialakult hasadék kettévágott. 2300 méter magasan, az Etna déli lejtőjén található. ### Csúcskráterek Az Etna csúcsát, az egykori központi kráter helyét ma két kürtő: a Voragine és a Bocca Nuova foglalja el. Ezekhez csatlakozik az 1911-ben létrejött Északkeleti- és az 1971-ben keletkezett Délkeleti-kráter. Noha számos vulkanológus az utóbbiakat parazitakrátereknek tekinti, az utóbbi évtizedekben mindkettő kiterjedt vulkáni felépítményt hozott létre, sőt ma az Északkeleti-kráter peremén van az Etna legmagasabb pontja. #### A Voragine és a Bocca Nuova 1911 előtt az Etna központi kalderája egy 1669-ben, a régi csúcskráter beomlásával keletkezett, 250 méter magas, 500 méter átmérőjű szerkezet volt. Gyakori és intenzív működése esetenként (1787-es kitörés) 3 kilométer magas lávaszökőkutakat is produkált. Az 1916–1922 közötti aktív periódus új vulkáni kúpot épített a központi kaldera északkeleti részében, és ezt a helyiek Cono avventiziónak nevezték el – ez a kúp 1922-ben omlott össze. A helyén 1939-ben egy Stromboli-típusú kitörés újabb kúpot hozott létre, és annak összeomlása 1942-ben a teljes központi kaldera alakját megváltoztatta. Északkeleti részén 1945-ben született egy új kúp – a Voragine – majd az 1950-es 1960-as években a déli részén nőttek ki további kúpok. Az 1964-es kitörés során erőteljesen kiemelte a Voraginét és egy déli kúpot, 3300 méter fölé emelve az Etna magasságát. Az egykori központi kaldera maradványait teljesen elborította a láva és a piroklasztit. A Bocca Nuova 1968-ban nőtt ki a Voragine nyugati oldalán – átmérője eredetileg csupán 8 méter volt, de a következő évtizedekben 350 méteresre nőtt. A két krátert elválasztó fal neve diaframma, azaz diafragma. Az utóbbi harminc évben hol a Bocca Nuova, hol a Voragine tört ki; mindkettőből folyik időnként a láva, és részlegesen mindkettő többször is beomlott. #### Az Északkeleti- és Délkeleti-kráter Mindkettő a központi kaldera helyén kialakult kráterekhez hasonlóan jött létre. A Délkeleti-kráter 1971-ben keletkezett, majd 1978-ig inaktív maradt. Azóta hat nagy kitörést produkált; ezek intenzitása és anyagtermelése a Voraginéhez vagy Bocca Nuovához mérhető. Eddigi legnagyobb kitörése 1990. január 5-én volt. 1996–1998 között Stromboli-típusú kiömléses kitörései voltak, majd 1998 szeptembere és 1999 februárja között ismét robbanásossá vált. A periódus 22 kitörése erősen megemelte a kúpot, ami így elérte a 3260 méteres magasságot. 2000. január 26. és augusztus 20. között 66 erőteljes kitörése volt, majd 2001. május 9. és július 17. között további tizenhét. Ezek tovább növelték a kúpot, ami már több mint 3300 méter magas. Az Északkeleti-kráter salakkúpjának kialakulását sorozatos összeomlások akadályozták. A mostani kúp az 1950-es években fejlődött ki egy beomlott kráter helyén. 1966–1971 között több Stromboli-típusú kitörés emelte a kúpot, aminek oldalán több parazitakráter is megjelent (ezek legnagyobbika, a Nordestino 1970-ben). 1974 és 1977 között újabb effuzív parazitakráterek nyíltak az északi oldalán. 1977 nyarán a kitörések robbanásossá váltak, ekkor sok láva jutott a felszínre. A kráterben felgyülemlő kőzetolvadék átütötte az északnyugati falat, majd több mint 7 km hosszan folyt le az Etna lejtőjén. Az 1980-as évek elején több hasonlóan erős kitörése is volt. Ezt az időszakot az 1986 szeptemberi kitörés zárta; ekkor a kúp részben ismét leomlott, majd 1995-ben, a következő nagy kitörésben teljesen összedőlt, és jelentősen megváltoztatta alakját – amit az 1998-as kitörés már nem módosított jelentősen. ### Valle del Bove A Valle del Bove (jelentése: az ökör völgye) egy hatalmas völgy az Etna keleti oldalán. Valószínűleg 64 000 éve keletkezett a Trifoglietto II kráter összeomlásának eredményeként. Kialakulásának körülményei tisztázatlanok; a legújabb eredmények szerint több, hatalmas csuszamlás eredménye. A mintegy 37 km2-es völgy gyűjti össze a központi kráterekből származó vagy különböző repedéseken áttörő lávaárakat, de többször volt már oldalkitörések helyszíne is. A völgyben található több parazitakúp is (például Monte Simone, Monte Centenari). A lávaárak miatt a táj kietlen, sivatagos. ## Belső szerkezete ### A magmakamra Az 1970-es években végzett szeizmológiai vizsgálatok 20–25 kilométer mélyen egy mintegy 14% képlékeny anyagot tartalmazó magmakamrát mutattak ki. A kamra 22–31 km átmérőjű és közel 4 km magas. Becslések alapján körülbelül 1600 km3 magmát tartalmaz, ami négyszer több a vulkán teljes térfogatánál (kb. 350 km3). Az 1990-es években a geofizikusok kimutatták, hogy a vulkán alatt a kéreg meglehetősen vékony, a köpeny erősen felboltozódik. Hirn és társainak 1997-es elmélete szerint az Etna magmakamrája egy lencse a felszínközeli köpeny tetején, 15–20 km mélyen. A felszín közelében a magmát a központi kürtő mellett feltehetően a parazitakrátereket tápláló oldalkürtők tárolják. Ez utóbbi állítás vitatható, hiszen az ilyen kis intrúziók gyorsan kihűlnek. Az 1999-es szeizmológiai és geofizikai vizsgálatok során Murru és társai két magmakamrát mutattak ki: egy kisebbet 4–8 km mélyen és egy nagyobbat 10–16 km mélyen. A két vizsgálat eltéréseit a vulkán tevékenységének változása okozhatta. A műholdas mérések szerint az 1993 utáni aktív időszakban a vulkán alatti térváltozás központja jóval mélyebben volt, mint 1991–1993 között, ami azt jelenti, hogy a felső, kisebb magmakamra időszakos jelenség lehet. 2001 és 2003 között intenzíven vizsgálták a vulkán tevékenységét, és számos új, addig ismeretlen tulajdonságára derítettek fényt. A kitörés előtti hónapokban az Etna déli oldala a feltöltődés jeleként megduzzadt, és a magma 2002 júniusában tűnt fel a központi kráterekben. A 2001-es kitöréssel ellentétben ezt a kitörést nem pusztán a magmakamra túltöltése okozta, hanem egy törés is megjelent a vulkán keleti oldalán. Az instabilitás eredményeként a magmakamra gyorsan feltöltődött, majd kitört a vulkán. ### A központi kürtő A tetőkrátereket a központi kürtő látja el magmával. A kürtőben felgyülemlő magmát a kráter aljának emelkedése vagy süllyedése mutatja. A magma két módon juthat a felszínre: elterül a kráter alján vagy dómot épít a kráterben – az ilyen dóm gyakran „kitüremkedik”, azaz közepe a kráter fala fölé emelkedik. ### Oldalkürtők Hosszú ideig úgy gondolták, hogy a magma többsége a központi kürtőn át jut felszínre, és valóban ez az egyetlen olyan útvonal, amelyen a magma állandóan emelkedik. Az oldalkitörések rendszerint olyankor alakulnak ki, amikor a magma repedésekbe tódul, és így a vulkáni felépítmény lejtőin jut napvilágra. Ezeket a kitöréseket oldalkitöréseknek nevezték, ezek lettek az „etnai oldalkitörések” prototípusai. Az oldalkitörések többsége tényleg ilyen is, de egyes oldalerupcióknak nincs köze a központi kürtőhöz; az 1950-es évek végén és az 1960-as évek elején Alfred Rittmann svájci vulkanológus ezekre az excentrikus kitörés elnevezést vezette be. A 20. században mindössze egyetlen ilyen, kisebb kitörést figyeltek meg 1974-ben, de 2001-es és 2002-2003-as kitöréssorozatokban a vulkán szokásos oldalkitörései mellett számos excentrikust is produkált. Mivel ezen az oldalon 1892 óta nem figyeltek meg kitörést, valószínűsítik, hogy ezeket egy, a vulkán déli lejtője alatt újonnan kialakult, másodlagos magmakamra táplálta. A 2001-es kitörés előtt megfigyelték a vulkán duzzadását, ami előrevetítette a kitöréseket. Az első megfigyelésekből a vulkanológusok arra következtetettek, hogy a magma a központi kürtőt tápláló felszínközeli kamrából származik, de a kitörések mechanizmusát, instabilitását és a felszínre hozott magma mennyiségét megfigyelve idővel arra a következtetésre jutottak, hogy kell lennie egy második, a mélységi, regionális tektonikai mozgások eredményeként kialakult magmakamrának is. ## Kitörései Az Etna kitöréseit mintegy 1500 éve jegyzik fel rendszeresen, így ez Földünk legismertebb tűzhányója. A tudományos megfigyelések csak a 17. században kezdődtek el; a vulkán addigi aktivitását írók, költők, utazók és természettudósok leírásaiból ismerjük. Az utóbbi 400 esztendőben a kitörések jellege többször is megváltozott, ahogy a vulkánból más-más jellegű magma tört a felszínre. Az 1600 és 1669 közötti nyolc, hosszú ideig tartó kitörés sok anyagot hozott a felszínre (az 1614-1624 közötti például mintegy 1–2 km3-nyit). Ebben a periódusban Hughes számításai szerint mintegy 1,19 m3/s vulkáni anyag került felszínre, jóval több mint 1669 után. Az 1669-es kitörést követő évszázadban az Etna működése jelentéktelen volt; a tűzhányó mindössze néhány kisebb kitörést produkált. A következő nagy kitörésre 1755-ig kellett várni; ekkor a központi kráterekből számos lávafolyam indult el. Az új aktív időszak az 1763–1766 közötti három oldalkitöréssel köszöntött be. 1767 és 1865 között nagyjából tíz évenként követték egymást a nagy magnitúdójú és sok anyagot produkáló kitörések, amelyek közül az utolsó, az 1865-ös 100·10⁶ m3 lávát és piroklasztot produkált. A kitörés után egy héttel a vidéket egy, a Richter-skála szerint 4,7 erejű földrengés rázta meg, amit az Etna alatt húzódó törésvonalak (Málta-Szicíliai-tömb és Messina-Giardini-rift) mentén bekövetkezett elmozdulás okozott. Ezt az úgynevezett Timpe-törésvonalat gyakran okolták a vulkán működéséért, de kapcsolatukat nem sikerült bizonyítani. 1865 óta a kitörések periódusokban (csoportosan vagy sorozatosan) követik egymást, és általános jellemzőjük, hogy mindig a sorozat utolsó kitörése a legerősebb. Az aktív időszakok: - 1874–1892, - 1908–1928, - 1942–1951, - 1971–1993 – ez utóbbiban 13 kitöréssel átlag másfél évenként. A vulkán most (2020-ban) is aktív; ez a kitörési periódus 2001-ben kezdődött. ### A kitörések típusai Az Etna egyik érdekes tulajdonsága, hogy kitörései többféle arculatot mutatnak, amelyek osztályozásával – általában a kitörés helye és típusa szerint – az elmúlt évszázadban sokan próbálkoztak többé-kevésbé sikertelenül. Rittmann 1973-ban a következő kitöréstípusokat különböztette meg: - 1\. csúcskitörés – a csúcskráterek valamelyikében (például 1787, 1955-1971, 1995-2001) - 2\. szubterminális kitörés vagy csúcs alatti kitörés – a csúcskráterek közelében keletkező parazitakráterekben. Korábban ide sorolták az Északkeleti- és a Délkeleti-kráter aktivitását is. - 3\. oldalkitörés – az Etna lejtőin keletkező parazitakráterekben, a központi kürtőből sugarasan elágazó dyke-okból (például 1928, 1950-1951, 1978-1979, 1983, 1989, 1991-1993, és részben a 2001-es és 2002-es kitörések) - 4\. excentrikus kitörés – az Etna lábainál keletkező parazitakráterekben. Ezek fő jellemzője, hogy nincsenek összeköttetésben a központi kürtővel. Ilyen kitörések voltak 1669-ben, 1763-ban, 2001-ben és 2002-ben. Az osztályozás egyszerűsítése érdekében Romano és Sturiale 1981-ben azt javasolta, hogy az oldalkitöréseket sorolják két csoportba, megkülönböztetve a radiális és excentrikus kitöréseket. Ez utóbbi csoportba sorolták az összes olyan kitörést, amelyeket regionális tektonikai mozgások eredményei, és nem hozhatók összefüggésbe a központi kürtővel. Leszögezték, hogy léteznek, sőt, gyakoriak az átmeneti típusú kitörések is, és erre példaként az 1669-est hozták fel. #### Csúcskitörések Míg az oldalkitörések időszakosak, a csúcskráterek szinte állandóan aktívak; a kidobott anyag utánpótlását a központi kürtő szolgáltatja. Ennek ütemétől függően a kitörések lehetnek Stromboli-típusúak, azaz enyhén robbanásosak lassú lávafolyásokkal, vagy olyan robbanásos paroxizmusok látványos explozív vulkáni jelenségekkel. Stromboli-típusú kitörések : Az Etna csúcskrátereinek leggyakoribb kitörései. produkciójuk Általában kevesebb mint 1 m3/s anyagot szolgáltatnak, és lávafolyásaik csak pár száz méter hosszúak. A kitörések új hamu- és piroklasztkúpokat emelnek (például Északkeleti-kráter), vagy a már meglévőket építik tovább. Robbanásos paroxizmus : Általános jellemzőjük a magas vulkánkitörési index, és a több kilométer magasságba, akár a sztratoszféráig is felnyúló kitörési oszlopok kialakulása. Sokkal rövidebb ideig tartanak, mint a Stromboli-típusú kitörések. Keletkezésük oka, hogy illó anyagokban gazdag magma ér a felszín közelébe: a hirtelen nyomáscsökkenés miatt a gázok és gőzök hirtelen, robbanásszerűen szabadulnak fel, és sok lávafoszlányt ragadnak magukkal. Gyakoriak a lávaszökőkutak, a kúpok pedig gyakran be is omlanak a kitörés ereje miatt. A 2000-es években egyre gyakoribbá váltak a robbanásos paroxizmusok, és anyagtermelésük is fokozatosan nőtt. #### Oldalkitörések Az oldalkitörések mechanizmusa a szubterminális kitörésekére hasonlít, mindössze annyi a különbséggel, hogy ezek a vulkán lejtőinek alacsonyabb zónáira jellemzők. A magma a központi kürtőből sugárirányban szerteágazó repedéseken jut felszínre. Az így kikerülő anyag lényegesen több, mint amennyit a szubterminális kitörések hoznak felszínre. A kijutó láva mennyisége erősen függ a központi kürtőben magasabb szinteken lévő magma hidrosztatikus nyomásától is, azaz ameddig a központi kürtőben a magma szintje a kitörés szintjénél magasabban van, az oldalkürtő többnyire 10 m3/s-nál több anyagot produkál. A felszínre hozott anyag mennyisége a kürtőt megtöltő magma szintjével csökken. A szubterminális és oldalkitöréseket nehéz elkülöníteni, voltaképpen csak a működés intenzitása különbözik: előbbiekből rendszerint 1 m3/s-nál kevesebb anyag ömlik ki. Az oldalkitörések kialakulásának két oka van: a központi kürtőben feltörekvő, nagy illótartalmú magma nyomására kialakuló oldalirányú repedések (amelyekbe beszivárog a kőzetolvadék) és a vulkáni felépítmény lemeztektonikai mozgások okozta instabilitása, ami szintén megrepeszti a kőzeteket, és a magma ezeken is lassan felfelé szivárog. Ez utóbbi folyamat sokkal lassabb, a magma olykor csak több hét alatt éri el a felszínt. A repedésekbe behatoló olvadék nem is mindig éri el a felszínt: időnként még ez előtt kihűl, és dyke-ok (kőzettelérek) formájában megszilárdul. #### Excentrikus kitörések Az excentrikus kitörések olyan függőleges kürtőkből táplálkoznak, amelyeknek nincs kapcsolatuk a központi kürtővel. Nagyon ritkák, az elmúlt 10 évben mindössze egyet jegyeztek fel 2001 július-augusztusában. Korábbi hasonló erupciók során jött létre a Monti de Fiore (1974), a Monti Silvestri (1892) és a Montagnola (1763). Kitörések hevesebbek, rendszerint gázömlés nélkül. Egyes excentrikus kitörések megbontják a vulkán felépítményét: jelentős repedésrendszert alakítanak ki benne, és ez gyakran oldalkitörésekhez vezet. Rendkívüli ritkaságuk miatt keletkezésükre és mechanizmusukra még nincs általánosan elfogadott magyarázat. ### Eruptív ciklusok Az Etna folyamatosan aktív vulkán, és a felszínre hozott magma mennyiségét tekintve a második legjelentősebb a Földön a Hawaii-szigeteken lévő Kilauea után. A felszínre törő magma mennyiségét az 1970-es évek óta mérik. A módszereket az elmúlt néhány évtized alatt többször is pontosították, viszont a vulkáni tevékenységet illetően néhány kérdés még mindig megválaszolatlan: 1. megállapítható-e egy átlagos kiömlési együttható, amely a magma felszínre jutását jellemzi és független a magmakamrától? 2. a kürtőben emelkedő magma azonnal a felszínre tör-e, vagy bizonyos ideig a felszín alatt marad? 3. az oldalkitörések milyen mértékben tükrözik a kamrában lévő magma mennyiségének a változását, valamint összefüggésben vannak-e az oldalkitörések az egyszeri regionális tektonikus mozgásokkal, melyek során kiürülnek az ideiglenes magmakamrák? Ezen idő alatt miként változik a központi kürtőt tápláló kamra tartalma? 4. az átlagos kitörési együttható hogyan változik hosszabb időszak alatt, és ez a változás befolyásolja-e a kitörések jellegét? 5. az Etna kitörései előrejelezhetővé válhatnak-e? A megfigyelések alapján megállapították, hogy az Etna kitörései során felszínre hozott magma mennyisége hosszú és rövidtávon egyaránt jelentősen változik. A vulkán aktivitásának intenzitása az 1950-es évektől kezdődően növekszik. A vulkán működésében szakaszok különíthetőek el a kitörés jellege, a termelt anyag mennyisége és a kitörés intenzitása alapján. Ezeket úgynevezett eruptív ciklusokba sorolják. Egy 2003-as tanulmányban rámutattak, hogy az oldalkitörések nem véletlenszerűen jelentkeznek, hanem sorozatokban. Minden ilyen sorozatot egy-egy hosszabb, akár 16 évig terjedő csúcskitörési sorozat előz meg. A nyugalmi állapot–csúcskitörések–oldalkitörések egymást követő sorozata alkot egy eruptív ciklust. Tipikus példája az 1865-1892-es ciklus, amely három év nyugalmi állapot után egy oldalkitöréssel kezdődött, majd 1868-1874 között csúcskitörésekkel folytatódott, majd az elkövetkező 18 év során öt oldalkitörés zajlott le. Az utolsó kitörés 1892-ben történt, és hatalmas mennyiségű vulkáni anyagot termelt (150 millió m3). ### Az Etna kitöréseinek kronológiája Az utóbbi hatezer év kitöréseit Jean-Claude Tanguy és Romolo Romano vulkanológusok foglalták össze részben a lávaárak, részben a történelmi dokumentumok vizsgálatával. A Kr. e. 100-nál idősebb kitöréseket csak szénizotópos vizsgálatokkal tudták azonosítani, ezért ezek évszámai nem pontosak. A Kr. e. 100 és Kr. u. 1100 közötti kitörések vizsgálatát megnehezítette, hogy a történelmi feljegyzések hiányosak – ezeket paleomágneses vizsgálatokkal határolták be. Az Etna kitöréseit a 17. századtól részletesen dokumentálták, de egyes lávaárak paleomágneses vizsgálatára még ez után is szükséges volt, mert többről is bebizonyosodott, hogy régebb, mint ezt az írások említik. A csúcskráterek tevékenysége nehezen rekonstruálható, hiszen a szinte folyamatosan aktív központi kráterek morfológiája rengetegszer, és a sorozatos kitörések többször is áthalmozták a vulkáni anyagot. ## Az Etna és az emberiség Szicília hatalmas vulkáni komplexuma, az Etna, már az emberiség hajnalán számos kultúrának és civilizációnak meghatározó eleme volt. A Földközi-tenger egyik legtermékenyebb tájának számított, köszönhetően az ásványi anyagokban gazdag vulkáni eredetű termőtalajnak, de egyúttal a legveszélyesebb vidék is volt, hiszen a szinte folyamatos kitörések során számos emberi település, mezőgazdasági terület elpusztult. ### Scassau a muntagna! Ezzel a felkiáltással jelzik egymásnak a vulkán tövében és lejtőin lakó emberek, hogy az Etna kitört. A szicíliai kifejezés jelentése: A hegy megrepedt!. Bár szinte minden lakos látta már a vulkán lávafolyásait, a vulkán pusztító ereje nagyon keveseket érintett közvetlenül. Az Etna közelében élőknek a legtöbb kellemetlenséget a vulkáni hamu és a piroklasztszórás okozza. A közhiedelemmel ellentétben a vulkán csak nagyon kevéssé befolyásolja a környékbeli települések életét, nála sokkal meghatározóbb például a maffia, a Szicília-szerte nagy munkanélküliség, valamint az ezekből következtethető erőszakos cselekmények és gyilkosságok. ### Az Etna a hiedelemvilágban Az olasz csizma délnyugati részén emelkedő Vezúv, a szicíliai Etna és a Lipari-szigetek egyik tagján füstölgő Stromboli már az ókori ember fantáziáját is megmozgatta. Ellentétben napjainkkal, amikor már szinte minden vulkanikus jelenségre létezik tudományos magyarázat, az ókor embere természetfeletti erőknek, az istenek akaratának tulajdonította ezeket. A görögök az Etnát Héphaisztosz műhelyének tartották, ahol többek között Apollón és Artemisz fegyvereit kovácsolta. Ezt átvéve, a rómaiak Vulcanus műhelyét látták benne. A legendák szerint az Etna mélyén laktak a tűz és kovácsmesterség istenének segédei, a küklópszok. Odüsszeusz és társai – kikötvén Szicília partjain – betévedtek Polüphémosz, az egyszemű óriás barlangjába. Négy társuk áldozatul esett a küklópsznak, de a többieknek sikerült elmenekülniük – hála a ravasz Odüsszeusznak, aki egy parázsló gerendával kiszúrta az óriás egyetlen szemét. A legenda szerint a rászedett küklópsz óriási szikladarabokat dobált Odüsszeusz távolodó hajója után. Ezek az úgynevezett Küklópsz-sziklák (Faraglioni dei Ciclopi) ma is Aci Trezza fő nevezetességei közé számítanak. Egy másik legenda szerint az Etna alatt lakozik, Gaia Földanya százfejű, tűzokádó gyermeke, Tüphón, akit Zeusz legyőzött, és ráborította a hegyet. Azóta is ott morog és mocorog alatta. A legenda szerint a fiatal Akisz – Pán isten és egy nimfa fia – beleszeretett Galateába, a gyönyörű nimfába. Polüphémosz, a küklópsz azonban szintén szemet vetett a lányra, és nem tudta elviselni a szerelmesek boldogságát. Egy napon a küklópsz meglátta őket egy szikla mögött, ekkor féltékenységében felkapott egy sziklát, és hozzájuk vágta. Galatea be tudott menekülni a tengerbe, de Akiszt eltalálta és megölte a kő. Az ifjú vérezni kezdett a kőtömb alatt, a vörös vér helyett azonban tiszta víz csurrant belőle: a halott Akisz patakká változott. Így keletkezett a friss vizű Aci folyó. Empedoklész, agrigentói filozófus volt az első olyan tudós, akit érdekelt az Etna működése. 15 éves volt, amikor először látott kitörést, és ezután megpróbált minél több időt a hegyen tölteni. Az Etnán is halt meg: az egyik legenda szerint Kr. e. 423-ban belevetette magát a kráterbe, mert nem bírta elviselni, hogy nem tudja megfejteni a hegy titkait. Egy másik elképzelés szerint Empedoklész úgy akart meghalni, hogy semmilyen nyom ne maradjon utána. Azt remélte, így azt hiszik majd róla, hogy az istenek magukhoz vették. Terve azonban nem sikerült, mert miután beleugrott a kráterbe, a hegy kivetette magából egyik cipőjét, így fény derült öngyilkosságára. Ezt a legendát a szicíliaiak annyira jól ismerik, hogy az Etnán 3000 méteren talált építménymaradványt Torre del Filosofónak, azaz a Filozófus tornyának nevezték el. A római költők közül Vergiliust és Ovidiust is megihlette a vulkán, utóbbi kénes kohóhoz hasonlította. Idősebb Plinius a Naturalis Historia című főművében a következőket írja az Etnáról: A hegyek közül az Etna valóságos csoda, mert éjszakánként állandóan ég és tűzanyaga a sok évszázad után sem fogyott ki. Csúcsát télen hó fedi és a kihányt hamut betakarja a szél. Sztrabón, híres görög természettudós is részletesen bemutatta Dél-Itália leírásakor az Etnát és megemlítette, hogy a kitörések során vastag hamuréteggel fedte be a tengerparti görög gyarmatvárosokat. Ugyanakkor említést tett a szicíliai földek termékenységéről és a sziget szőlőskertjeiről. Diodórosz feljegyzéseiből tudunk a vulkán Kr. e. 394-es kitöréséről, amikor a lávaárak eltorlaszolták a karthágói csapatok útját, így Hannibál seregeinek el kellett kerülniük a tűzokádó hegyet. Arisztotelész a Kr. e. 350-es kitörésről tesz említést. Az Artúr királlyal és a Kerekasztallal kapcsolatos legendát a normann hódítók hozták Szicíliába. A történet szerint Artúr király egy ütközet során elvesztette az összes harcosát, és a kardja is kettétört. A király tudta, hogy közeledik a halál órája, de arra kérte az Istent, hadd halhasson meg ép karddal a kezében. Isten elküldte Mihály arkangyalt, hogy teljesítse utolsó kívánságát, és elvezette Artúrt az Etnára. A vulkán lávájánál összeforrasztották a kettétört kardot, és Artúr az egyik lávabarlangba húzódott, hogy ott várja a halált. Másnap reggel, mikor felébredt, a szeme elé tárult a gyönyörű szicíliai táj, a kék ég, a smaragdzöld tenger, a virágok sokasága. A király kérlelni kezdte az Istent, hadd élhessen még egy napot, hogy beteljen ezzel a rengeteg szépséggel. Az Isten engedett neki, és ahogy a napok teltek Artúr király megerősödött, sebei begyógyultak. A barlangjából nézte a völgyeket és a krátereket, és arra kérte az Istent, hadd kapjon egy lovat, amivel bejárhatja a vulkánt. Abban a pillanatban előtte termett egy hófehér ló, amelyre felpattant Artúr király. Azóta is minden éjjel a vulkánt járja, és ha kitör a hegy, kardjával eltéríti a lávát, hogy ne okozzon kárt a házakban és emberéletekben. ### A vulkán hírneve A vulkán hírnevét ellentétben például a Vezúvval nem csak pusztító működésének köszönheti. Már a korai civilizációk felfigyeltek a vulkán körüli területek termékenységére, ugyanakkor lenyűgözte őket a hegy folyamatos működése. Mindezek mellett a történelmi feljegyzések katasztrofális földrengésekről, valamint néhány pusztító erejű kitörésről is beszámolnak, viszont az előbbieknek, mint azt a modern tudományos eszközökkel sikerült bebizonyítani, más – inkább a régió tektonikájához kapcsolódó – kiváltó okai voltak. A romboló vulkánról kialakult kép elsősorban két kitörés kétes hírnevének köszönhető: az első, 1169-ben bekövetkezett kitörésben feltételezhetően 15 ezer, míg 1669-ben 20 ezer ember vesztette életét, így sokkal több áldozatot követelt, mint a Nápoly közelében levő, jóval hevesebb kitöréseket produkáló Vezúv. Az újabb kutatások tükrében azonban az 1169-es kitörés áldozatainak száma nem a vulkáni tevékenységgel hozható összefüggésbe, hanem a Máltai-törésvonal mentén lezajlott 7-es magnitúdójú földrengéssel. Az 1669-es kitörés során ugyan 15 falu (közöttük Nicolosi is) elpusztult, valamint a lávafolyam áttörte Catania városának falait is, de valószínűtlen, hogy komoly áldozatokat követelt volna, mivel a lávaár rendkívül lassan haladt előre, és a kitörés után több mint egy hónappal érte el a várost, így a lakosságnak bőven volt ideje elmenekülni. Rengeteg áldozatot követelt azonban a 24 évvel később lezajlott 7,3-as erősségű földrengés. Ezt a két eseményt a történelmi feljegyzések gyakran összemossák. Az Etna kitörései tehát jóval kevesebb halálos áldozatot követeltek és a romboló vulkánról kialakult kép a pontatlan történelmi dokumentumoknak köszönhetően alakult ki. Napjainkban a médiában megjelenő hírek valós vagy valótlan halálesetekről, illetve a vulkán aktivitását övező érdeklődés gyakran arra készteti a Szicília szigetére látogató turistákat, hogy visszamondják utazásukat. Akárcsak a Vezúv esetében a média itt is a nagy kitörésre vár, ezért a vulkán minden megnyilvánulását figyelemmel követik. Ilyen eseménynek könyvelték el a 2001. július-augusztusában bekövetkezett kitörést, melynek során a sajtó többet foglalkozott a Catania melletti katonai bázison állomásozó amerikai katonák életével, mint a helybéli eseményekkel. Az Etna Szicília egyik legfontosabb turisztikai látványossága, évente több tízezer turista keresi fel a könnyen megközelíthető megszilárdult lávafolyamokat, sőt kötélpálya segítségével a központi kráterekhez is viszonylag közel lehet jutni. A vulkanológusok körében az Etna különösen nagy népszerűségnek örvend állandó változásainak köszönhetően, a vulkáni kitörések jellegének változásai és dinamikája miatt, mely szoros kapcsolatban van Dél-Olaszország komplex tektonikájával. Annak ellenére azonban, hogy nehezen nevezhető gyilkos vulkánnak, pusztító ereje mégsem elhanyagolható. ### Az Etna áldozatai A vulkán dokumentált története során számos alkalommal jegyeztek fel halálos áldozatokkal járó kitöréseket. Az 1169-es és 1669-es rendkívüli erupciók mellett a következő kitörések követeltek emberéleteket: Ezek alapján megállapítható, hogy az Etna az utóbbi kétezer év során mindössze 77 emberélet követelt, ennyiről léteznek történelmi feljegyzések. A valós szám ennél jóval magasabb lehet, de az Etna ennek ellenére sem tartozik a gyilkos vulkánok közé, mint például a Vezúv, amelynek sokkal több dokumentált halálos áldozata van. Másrészt több esetben is az emberi figyelmetlenség okozta a haláleseteket (a lávaárak iránt érdeklődő és túl közel merészkedő turisták), amelyek kellő elővigyázatossággal és figyelmeztetéssel elkerülhetők lehettek volna. ### Az Etna pusztító ereje Az elmúlt kétezer év alatt az Etna lávaárjai, kevés kivétellel, nem veszélyeztették a vulkán lejtőin és lábánál felépült településeket. A legnagyobb pusztítással az 1669-es kitörés járt, amely során 15 települést pusztítottak el a Catania városát is elérő lávaárak. Az 1928-as kitörésben Mascali közel 8 ezer lakosa vált földönfutóvá, azonban a Mussolini vezette olasz kormány mindössze 10 év alatt újjáépíttette, és ezzel megszületett Szicília egyik legmodernebb települése. A vulkán 1600 előtti pusztításait nehéz felbecsülni a fennmaradt írások pontatlansága miatt. Az 1634 és 1638 között zajló kitörések Zafferana és Fleri (Zafferana Etnea része) településeket veszélyeztették, majd az 1646-47-es kitörés során jelentős mezőgazdasági területek vesztek oda. 1653-ban a lávaárak elpusztították Bronte egy részét. Az 1669 utáni kitörésekről sokkal pontosabb feljegyzések maradtak. Az 1766-os kitörés lávaárjai Nicolositól 3 kilométerre álltak meg, 1793-ban ismét Zafferanát veszélyeztették, majd 1832-ben Brontét. Az utóbbi két esetben jelentős mezőgazdasági és szőlőtermő területeket tettek tönkre a lávafolyások, azonban a települések megmenekültek a pusztítástól. 1843-ban ismét Bronte, majd 1852-ben Milo és Zafferana termőföldjeit égették fel a lávaárak. Az 1886-os kitörés Nicolosit veszélyeztette. Ekkor a lakosok körmenetet rendeztek a lávaár előtt Catania védőszentjének, Szent Ágotának a szobrával. A lávaár megállítása, mai napig a szent egyik legfontosabb csodatételének számít. Az 1892-es kitörés lávája már elkerülte Nicolosit. A 20. századi kitörések lávaárait azonban sikerült úgy elterelni, hogy ne veszélyeztessenek egyetlen települést sem. A fő probléma a turisztikai létesítmények biztonsága lett. Ezeket több alkalommal is elpusztították lávaárak, mint például 1971-ben, 1983-ban és 1985-ben, amikor elpusztult a drótkötélpálya. A 2001-es és 2002-2003-as kitörések során a drótkötélpályát szintén részlegesen elpusztították a lávaárak. 1983 tavaszán a viták kereszttüzébe került a lávaárak elleni védekezés, amikor robbantásokkal igyekeztek a lávafolyamot természetes útjából eltéríteni. A sikertelen kísérletek hárommillió font sterlingnyi összeget emésztettek fel. A geofizikusok ezt kidobott pénznek tartották, hiszen a lávatömegnek csupán tíz százalékát sikerült a mesterségesen létesített csatornába terelni. Azokat a fúrt lyukakat ugyanis, amelyekbe a robbanóanyagot akarták helyezni, rendre eltömte a láva. Másrészt hiába locsolták vízzel a lávát a tervezett robbantások előtt, a lávagátakba fúrt lyukak többnyire túlságosan forrók voltak ahhoz, hogy dinamitot helyezhessenek el bennük. Az alsó szakaszon kínkeservesen végrehajtott robbantások sem voltak eredményesek, mert a robbantási kőzettörmelék eltorlaszolta az új csatornát is. Jobb lett volna – mondták a geofizikusok –, ha az óriási összeget olyan geofizikai mérések sorának elvégzésére fordítják, amelyek alapvető választ adtak volna a vulkáni működés mechanizmusára. ### Az Etna veszélyei Annak ellenére, hogy általánosságban békés vulkánnak tartják, mivel csak ritkán produkál explozív kitöréseket, az Etna mégis potenciális veszélyt jelent környezetére. A veszély elsődleges forrásai a lávaárak, valamint ritkább esetekben a piroklasztszórás, mely sokkal nagyobb területeket érint mint az előzőek. Különösen veszélyes események a ritkán előforduló robbanásos kitörések. Az Etna közvetlen veszélyforrásai azonban eltörpülnek a szicíliai lemeztektonikai mozgások mellett. Az Etna eseményei veszélyesség szempontjából három kategóriába oszthatók: – gyakori, de kevés veszéllyel járó jelenségek – kevésbé gyakori, és nagy vagy közepes veszéllyel járó jelenségek – ritka, de nagy veszéllyel járó események - I. Gyakori, de kevés veszéllyel járó jelenségek : I.1. Csúcskitörések : : I.1.1. Folyamatos, gyenge Stromboli-típusú és/vagy effuzív működés : : Jellemzői: ez a működéstípus jellemzi leginkább az Etnát, és a csúcskráterekhez kötődik. Gyenge robbanásosság, kis mennyiségű szórt piroklaszt, valamint változó hosszúságú (néhány métertől több kilométerig) lávaárak kísérik. Jellegzetes termékei az úgynevezett piroklasztkúpok, melyeket a kiszórt vulkáni anyag épít fel (ezek magassága változó, a kitörés intenzitásától függ). : : I.1.2. Csúcskráterek paroxizmusa : : Az 1970-es évek óta a Etna működését elsősorban rövid, erőteljes és szökőkút-szerű tefraszórások, valamint gyors lávafolyások jellemzik. 1977 óta 170 hasonló jellegű megnyilvánulást figyeltek meg, ezeket paroxizmusoknak vagy paroxizmális kitörési periódusoknak nevezik. Ezen kitörések legveszélyesebb jellemzője a piroklasztszórás, melyek nagy területekre eljutnak. A vulkáni hamu mellett jelentős mennyiségű lapilli és vulkáni bomba is a felszínre kerül. A forró piroklasztszórás elsősorban száraz időszakokban veszélyes, mert lángba borítja a növényzetet; ilyen volt például a Voragine 1960-as paroxizmus-sorozata. A 2000-es kitöréssorozat hamuszórása miatt a sigonellai amerikai támaszpont, valamint a cataniai repülőtér kénytelen volt felfüggeszteni működését. : : I.1.3. Freatikus és freatomagmás működés : : Az Etna működése állandó kölcsönhatásban van a felszíni vizekkel: kitartó esőzések vagy hóolvadások után a víz beszivárog a vulkán kürtőjébe, ahol a forró vulkáni anyag hatására elpárolog, és emiatt megnő a fedő kőzetekre ható nyomás. Ilyen esetekben kétféle kitörés jöhet létre: freatikus, amikor csak a fedő kőzetrétegek robbannak fel, valamint freatomagmás, amikor a víz forró magmával találkozik, és így folyékony lávadarabok is felszínre jutnak. Ezen kitörések jellemzői, hogy nagyméretű kőzetdarabok kerülnek napvilágra (vulkáni bombák), melyek elsősorban éjszaka veszélyesek, mert nem izzanak, így nem észlelhetők. A vulkáni anyagok több ezer méterre is eljuthatnak a robbanás központjától. Ugyancsak jellemző az ilyen kitörésekre a nagy mennyiségű kiszórt vulkáni hamu, ami megzavarhatja a légi közlekedést valamint a csatornázást (belecementálódik a vezetékekbe). : I.2. Szubterminális és oldalkitörések : : E gyenge Stromboli-típusú kitöréseket lassú lávafolyások jellemzik, és általában nem veszélyesek. Az effúziós ráta rendszerint nagyobb, mint a csúcskitörések esetében, emiatt a lávafolyások is lényegesen hosszabbak. Rendszerint ezek pusztítják el a hegy oldalán kiépült turisztikai létesítményeket. A lávafolyások szilárd akadályba ütközve feltorlódnak, lávafalakat hozva létre. - II\. Kevésbé gyakori, és nagy vagy közepes veszéllyel járó jelenségek : II.1. Effuzív oldalkitörések : : A veszély annak függvényében nő, hogy a kráter mennyire fekszik alacsonyan. Mivel ezen kitörések rendkívül sok lávát hoznak a felszínre, fennáll annak a veszélye, hogy az alacsonyabb területeken bekövetkező kitörésekből származó lávaárak mezőgazdasági területeket vagy akár településeket öntenek el. Ilyen volt például az 1669-es kitörés is. : : II.1.1. A Valle del Bove kitörései : : A 20. század 23 dokumentált kitöréséből 12 a vulkán keleti oldalán, a Valle del Bovéban zajlott le. Amennyiben a kitörés a völgyben következik be, ez összegyűjti és elvezeti azokat. A számos kitörés miatt a völgy sivatagi képet mutat, hiszen a regenerálódó növényzetet az egymást követő lávaárak minduntalan elpusztítják. Veszély olyankor áll fenn, amikor a lávaárak kilépnek a völgyből, és az aljában fekvő településeket veszélyeztetik, mint például 1950-ben Formazzót. : : II.1.2. A déli oldal kitörései : : Noha ritkábbak, mint a keleti oldalon, a Valle del Bove területén lezajló kitörések, mégis veszélyesebbek, hiszen a vulkán ezen oldala nagymértékben beépült, és ezen az oldalon futnak a hegyre vezető fontosabb turistautak is. A lávaárak többször elpusztították a csúcsra vezető drótkötélpályát, valamint számos egyéb turisztikai létesítményt is. : : II.1.3. A nyugati és északi oldal kitörései : : Az elmúlt század során ritkán veszélyeztették lávaárak az Etna északi és nyugati oldalát. 1911-ben és 1923-ban Linguaglossa városában okoztak károkat a lávafolyások, majd 1981-ben Randazzóban is. A 2002-2003-as kitörések során az 1900 méter magasban fekvő Piano Provenzana turisztikai komplexum teljes mértékben elpusztult. : II.2. Explozív oldalkitörések : : Ezen kitörések legfontosabb jellemzője a hamuszórás. Emiatt csak a 19. század végén figyeltek fel rá, hisz addig a gyengén fejlett infrastruktúrát valamint a kisebb lélekszámú lakosságát csak nagyon ritkán veszélyeztette. A hamuszórás elsősorban a mezőgazdaságilag művelt területeket veszélyezteti: felperzseli a növényzetet. A finom hamu pedig tönkreteszi az érzékeny elektronikai és elektrotechnikai berendezéseket, megzavarja a közúti és a légi közlekedést. A hamuszórásnak ugyanakkor hosszú távon fontos szerepe van a termőföldek ásványianyag-tartalmának növekedésében. - III\. Ritka, de nagy veszéllyel járó események : III.1. Kis magasságú oldalkitörések : : Az oldalkitörések rendszerint 1500-2500 méter magasságban zajlanak le, és csak ritka esetekben haladják meg ezt az alsó határt. Ilyen kitörés volt az 1381-es, melynek krátere 400 méteren alakult ki a vulkán délkeleti oldalán. Ez a terület már Catania elővárosaihoz tartozik. A lávafolyamok ekkor elérték a Cataniától délre fekvő településeket, Ogninát és Picanellót. A dokumentált kitörések vizsgálata során kimutatták, hogy ezek csoportosan, a térben koncentráltan jelentkeztek. Rendszerint nagy hozamú lávaárak jellemzik őket, melyek gyakorta a Jón-tengert is elérik. Ha napjainkban következne be egy hasonló jellegű kitörés, hatalmas pusztításokat okozna, hiszen ez a terület már sűrűn lakott és nem létezik lehetőség a lávaárak elterelésére sem. Ha az északi oldalon következne be hasonló kitörés, akkor Francavilla di Sicilia városát érintené, valamint az Alcantara völgyének településeit. A vulkán keleti oldalán halad Szicília egyik legfontosabb autópályája és vasútvonala, mely Cataniát köti össze Messinával, így ezen a helyen bekövetkező kitörés elvágná a sziget fontos közlekedési útvonalait. : III.2. Paroxizmális csúcskitörések : : Rendkívül ritka események, az utóbbi 100 000 évben mindössze néhányra létezik bizonyíték. Az utolsó Kr. e. 122-ben következett be, amikor az ókori Catania városának házai összeroskadtak a rájuk nehezedő vulkáni tefra alatt. A feljegyzések szerint a lakosság tíz év adómentességet kapott Rómától, hogy ez idő alatt újjáépítsék a várost. A kitörés hasonló lehetett a Vezúv 79-es kitöréséhez, mely elpusztította Pompejit, de a kitörés ereje messze elmaradt a Nápolyi-öböl partján fekvő vulkánétól, ezért nem járt katasztrofális következményekkel. Az ilyen jellegű kitörések általában a feltörő magma vegyi összetételének változásakor keletkeznek. : III.3. Vulkáni instabilitás és kollapszus : : Az egyik legveszélyesebb vulkáni jelenség a kollapszus, amikor a vulkán egyik oldalán csuszamlás alakul ki, és a mozgásba lendülő anyag törmeléklavina formájában elindul a lejtőn lefelé. Az Etna történetének vizsgálata során több ilyen jelenséget is kimutattak, a legutolsó kb. 3500 éve következett be, ekkor alakult ki a Valle del Bove végleges formája. Létrejöttét két elmélet is magyarázza: az egyik szerint a közeli kontinentális talapzat mozgása miatt kialakult gravitációs instabilitás okozta, míg egy másik elmélet szerint a lejtőben kialakuló dyke-ok okozta belső nyomás hatására a lejtő leomlott. Az egész jelenség mindössze néhány percig tarthatott. Napjainkban egy hasonló jelenség bekövetkezése katasztrofális következményekkel járna, mert ha a keleti oldal ismét beszakadna, a tengerbe tóduló anyag nem csak az útjában álló településeket pusztítaná el, hanem cunamit okozna a Földközi-tengerben. ## Vulkánturizmus Az Etna elsősorban a katasztrófaturizmus kedvelőinek elsődleges célpontja, hiszen szinte állandó és látványos működésével betekintést nyújt a vulkánok titokzatos és félelmetes világába. Ugyanakkor az Etnáról csodálatos kilátás nyílik Szicíliára, sőt ellátni Calabriáig, valamint látni a Lipari-szigetek szintén aktív vulkánjait is. Az Etna csúcsa két irányból közelíthető meg: a déli és az északi oldal felől. A déli utat – a Strada dell'Etnát – 1934-ben nyitotta meg III. Viktor Emánuel olasz király. Az út Nicolosin keresztül vezet a Rifugio Sapienza nevű turisztikai központig (1910 m), elhalad számos parazitakúp és megszilárdult lávaár mellett. Innen kötélpályán lehet feljutni a Montagnola kúp tetejére (2507 m), ahonnan 15 percnyi gyaloglásra található a Piccolo Rifugio nevű turistaház. Biztonsági okokból a csúcskráter nem közelíthető meg, de működés idején innen is látni a kráterek lávaszökőkútjait, hallani a vulkán morajlását. Megfelelő időjárási viszonyok között terepjárókkal 2800 méteres magasságig is megközelíthető a vulkán, de a csúcskráterek látogatása minden esetben szigorúan tilos. Az északi út – amely Linguaglossától indul – kevésbé frekventált, és Mareneve néven ismert. A Pineta Ragabo nevű erdőn visz keresztül az 1800 méter magasságban fekvő Piano Provenzana síközpontig. A síliftek 2300 méteres magasságig viszik fel a sport kedvelőit. A Piano Provenzana Fornazzo felől is megközelíthető, érintve az 1741 méter magasságban fekvő Rifugio Citellit. ## Etna Regionális Park Az Etna Regionális Parkot (Parco dell'Etna) 1987 márciusában alapították a vulkán geológiai képződményeinek, valamint gazdag növény- és állatvilágának védelmére. A park négy zónából áll: az A zónához (mintegy 19 000 hektár) tartoznak a tulajdonképpeni természetvédelmi területek, melyeket nem alakított át az emberi tevékenység, míg a B zónához (mintegy 26 000 hektár) mezőgazdaságilag hasznosított területek tartoznak, szőlőültetvények, valamint az Etna-kultúrtájra jellemző farmok. A C és D jelzésű zónák (mintegy 14 000 hektár) beépítése megengedett turisztikai létesítmények és infrastruktúra számára.

Louis Auguste Blanqui

Louis Auguste Blanqui (Puget-Théniers, 1805. február 7. – Párizs, 1881. január 2.) francia forradalmár, politikus, a blanquizmus politikai irányzatának kidolgozója és névadója. Életének jelentős részét börtönben töltötte. Adolphe Jérôme Blanqui nemzetgazdasági író öccse. A jó képességű fiatal kitűnő eredménnyel végezte el a líceumot. A Massin-intézetben lett tanár, ahol korábban tanult és mellette párhuzamosan jogot és orvostudományt hallgatott, de ezeket a forradalmak és a börtönbüntetések miatt már nem tudta befejezni. Belépett ugyanis a carbonari szövetségbe, majd tüntetéseken vett részt. Egy európai utazása során még apja Napóleon alatt játszott politikai szerepe miatt tartóztatták le Nizzában és akkor került először egy rövidebb ideig börtönbe. Később a júliusi forradalom eredményeivel volt elégedetlen és Benjamin Constant halálakor királyellenes röplapot szerkesztett. Belépett az egyik legradikálisabb köztársaságpárti szervezetbe, a Nép Barátainak Társaságába (Société des amis du peuple). Kiváló szónokként hamarosan népszerű tagja lett a társaságnak, és amikor az állam pert indított a szervezet vezetői ellen, őt is elítélték egy évre. Szabadulása után újra a hatalom megdöntésén fáradozó társaságok soraiban találta magát. A forradalmi megmozdulásokban részt vevő Blanquit 1840. május 31-én halálra ítélték, majd kegyelmet kapott, és 1848-ig kilenc évet raboskodott nagyon nehéz körülmények között. Az 1848-as forradalmi megmozdulásokban is részt vett — bár nem volt teljesen meggyőződve arról, hogy a helyes úton járnak, de a lelkében összetört és kimerült forradalmár szerepvállalásáért újabb tíz év börtönt kapott. Az új börtönviszonyok egy kicsit könnyebbek voltak; ekkor írta a Figyelmeztetés a néphez című felhívását, és rendszeresen olvashatott is. De azért itt is előfordult, hogy bántalmazták (politikai) fogolytársai, és volt olyan időszak, amikor az élete is veszélyben forgott. Szökni is megpróbált, ezért először Korzikára, majd onnan Algériába szállították. 1859-ben általános amnesztiával szabadult ki. Természetesen továbbra is megfigyelés alatt tartották. Nem hiába: szervezkedésért 1861 júniusában ismét letartóztatták, és újabb négy évre ítélték. Legendás forradalmi előélete miatt most már az elítéltek egyik legtekintélyesebb, legbefolyásosabb tagja lett, ekkoriban kapta az „Öreg” ragadványnevet. A fogságból 1865. augusztus 27-én fiatal blanquisták kalandos körülmények között, álruhában megszöktették és Brüsszelbe menekítették. Itt viszonylag nyugodt körülmények között dolgozhatott, és több írása is megjelent — így például az 1866-ban írt Útmutatás a fegyverfogáshoz című tanulmánya. A párizsi kommünhöz sietve csatlakozott, és legfőbb feladatának a honvédelem megszervezését tartotta. A nemzeti gárda egyik parancsnoka lett, de betegen fogságba esett. A kommün választásán a város 18. és 20. kerületében képviselővé választották, és fogolycserével kívánták kiváltani, de csak nyolc év és három hónap börtön után szabadult ki. Ekkor újra belevetette magát a politikai küzdelmekbe, de szívroham következtében hamarosan elhunyt. ## Életútja ### Családja Apja, Jean-Dominique Blanqui írással, politikával is foglalkozó gyáros volt, akit 1792-ben a forradalmi Konvent tagjává választottak. A jakobinusok hatalma idején börtönbe került, ahonnan a diktatúra bukása után szabadult. Előbb az 500-ak Tanácsának tagja, majd Bonaparte Napóleon alatt közigazgatási tisztséget töltött be, melytől a restauráció után megfosztották. Blanqui anyja, Sophie Brionville kitűnt nemes jellemével, megingás nélkül, mindvégig önfeláldozóan segítette fia harcát. Neves közgazdász és akadémikus bátyjával szintén bensőséges testvéri kapcsolatot ápolt, fiatalon politikai álláspontjuk is azonos volt. Később eltávolodtak egymástól. Nővérei egész életük során mind anyagilag, mind morálisan támogatták. Ez a szeretetteljes, megértő családi háttér – amit megkoronázott felesége állhatatos hűsége, – nagy szerepet játszott abban, hogy Blanquinak sikerült töretlen elszántsággal átvészelnie a csaknem fél életén át tartó börtönéveket. ### Diák, tanár, újságíró Blanqui 1818-tól, tizenhárom éves korától Párizsban tanult, előbb intézeti iskolában, majd líceumban, ahol kivételes szellemi képességeivel korán elismerést szerzett. 1824-ben, 19 évesen, kitűnő eredménnyel végzett. Rövid ideig házitanító volt egy tábornok családjánál, majd tanári állást kapott a Massin-intézetben, ahol korábban diákoskodott. Emellett párhuzamosan jogot és orvostudományt hallgatott, de ezeket a stúdiumait sohasem fejezte be. 1824-ben lépett be az illegális carbonari szövetségbe, hamarosan megismerte Philippe Buonarroti műveit és Gracchus Babeuf tanait. 1827-ben több alkalommal diáktüntetéseken vett részt, ahol előbb kard, majd 1827. november 29-én golyó általi sebesülést szerzett. 1828-ban déli körutazást tett, előbb bejárta Piemontot, de Nizzában apja Napóleon alatt játszott politikai szerepe miatt letartóztatták. Ezek voltak első börtönben töltött napjai. Szabadon bocsátása után Spanyolországba utazott, ahonnan 1829 tavaszán tért vissza Párizsba. A Globe című ellenzéki, alkotmányos monarchista politikai irányzatú lapnál gyorsírói állást kapott, s rendszeresen kellett parlamenti ülésekről tudósítania. Ebben az időszakban ismerkedett meg Saint-Simon és Charles Fourier utópista szocialista eszméivel. ### A júliusi forradalom 1830 júliusában az elejétől részt vett a X. Károly elleni tüntetéseken, majd a július 27-én kezdődött három napos barikádharcokban. Blanqui elégedetlen volt a júliusi forradalom eredményeivel, a pénzarisztokráciát gazdasági hatalomhoz segítő Lajos Fülöp polgárkirályságával. 1830 decemberében, Benjamin Constant halálakor röplapot szerkesztett, melynek hatására a temetés politikai tömegdemonstrációvá vált. Továbbá intenzív ellenzéki szervezőtevékenységet fejtett ki az egyetemi hallgatók körében, melynek következtében december 29-én a tüntető diákok összecsaptak a rendőrséggel. Blanquit két társával együtt letartóztatták, s annak ellenére, hogy a sajtó védelmébe vette őket, három hétig börtönben tartották. A júliusi forradalom után elszaporodtak a titkos társaságok, Blanqui az egyik legradikálisabb köztársaságpárti szervezet, a Godefroi Cavaignac vezette Nép Barátainak Társasága (Société des amis du peuple) tagja lett. A Társaságot alapvetően jakobinista köztársasági szellemiség jellemezte, de hangot kaptak az utópista szocialista gondolatok képviselői is. Blanqui orátori tehetsége e szervezet forró hangulatú, gyakran több mint ezer résztvevős gyűlésein csiszolódott, s Heinrich Heine egyik beszámolója szerint, rövidesen az egyik legszívesebben hallgatott szónokká vált körükben. A Nép Barátainak Társasága magára vonta a kormány figyelmét is, s Auguste Casimir-Périer belügyminiszter 1832 januárjában a szervezet 15 vezetője ellen pert indított. A „tizenötök pere” néven elhíresült eseményen Blanqui is a vádlottak padján ült François-Vincent Raspail, Aloysius Huber, Ulysse Trélat társaságában. A vádlottakat felmentették, de Blanquit védőbeszédének néhány részlete miatt, kiegészítő vád keretében egy évi börtönre és 200 frank pénzbírságra ítélték. Büntetését előbb Versailles-ban, később a párizsi Saint-Pélagie-ben töltötte le, ezalatt megházasodott, volt tanítványát, a 19 éves Suzanne-Amélie Serre-t vette el feleségül. A júliusi forradalom utáni évek különösen forrongó időszaka volt Franciaország történetének, mialatt Blanqui börtönbüntetését töltötte, 1832 júniusában újabb népfelkelés tört ki Párizsban. A forradalmi közeg némi magyarázattal szolgálhat arra nézve, hogy szabadulásakor már bizonyos ismertséggel rendelkezett a demokraták és forradalmárok körében. Az 1834-es lyoni és párizsi felkelések után 164 felkelőt állítottak bíróság elé, köztük Godefroi Cavaignacot és Alexandre Martint. A megtorlások a francia közvélemény általános felháborodását váltották ki, s Blanqui Armand Barbès, Alexandre Ledru-Rollin, Hughes Felicité Robert de Lamennais, Jules Favre, François-Vincent Raspail mellett részt vett a vádlottak jogi védelmében. A védők a per kezdetén politikai nyilatkozatot tettek közzé a Le National (Honfitárs) hasábjain, s ezért ők maguk is a vádlottak padjára kerültek. Csak 1835. május 20-án mentette fel őket a bíróság. ### Családok Társasága 1835-ben Blanqui csatlakozott az Armand Barbès által létrehozott Családok Társasága (Société des Familles) nevű illegális szervezethez, és egyik prominens vezetőjévé vált. Forradalmi céljaik elérése érdekében nagy hangsúlyt helyeztek a fegyveres felkelés előkészítésére, a tagsággal fegyver- és lőszerbeszerzési kötelezettség járt és titkos lőporüzemet hoztak létre. A rendőrség feljelentés miatt 1836. március 10-én letartóztatta a Társaság több tagját, köztük Blanquit és Barbèst. 1836. október 23-án Blanquit 23 társával együtt elítélték, ezúttal két év börtönt, 3000 frank pénzbírságot és további két év rendőri felügyeletet kapott. Büntetésének végrehajtását a Loire menti Fontervault börtönben kezdte meg. 1837. májusában az orléans-i herceg házassága alkalmából amnesztiarendelet született, mely a börtönt internálásra könnyítette, ennek következtében Pontoise körzetének Gency falujában telepedett le feleségével és időközben született gyermekével. ### Évszakok Társasága Egy rövid nyugalmas periódus után azonban Armand Barbès és Martin Bernard részvételével még 1837-ben létrehozta az Évszakok Társaságát (Société des Saisons). Nagy hangsúlyt fektettek a szigorú, szinte katonai jellegű szervezeti struktúrára, politikai programjuk viszont rendkívül elnagyolt volt, melyet a királyság, az arisztokrácia, a burzsoázia gyűlölete, illetve az öntudatos kisebbség diktatúrája jellemzett. Blanqui 1839 elején elérkezettnek látta az időt a cselekvésre. Forradalmi helyzet kialakulásának tekintette a gazdasági válság nyomán megemelkedett munkanélküliséget; a néptömegek növekvő elégedetlenségét és politikai aktivitását; illetve a kormány elnökének lemondását; a tartós kormányválságot és a parlament feloszlatását. Számíthattak a főleg német emigránsokból álló Igazak Szövetsége támogatására, ugyanakkor ösztönzést jelentett még az is, hogy a rivális szervezet, a Demokratikus Falange magának szándékozott fenntartani a forradalom vezetését. 1839. május 12-én, egy előre kitűzött vasárnapi napon, a mintegy 500 forradalmár elfoglalta a városházát. A királyi katonai erők rögtön ellentámadást indítottak, s két nap alatt felmorzsolták az ellenállást. Az Évszakok Társasága Bizottsága felhívást tett közzé – aláírói az ideiglenes kormány tagjainak tekintették magukat –, azonban hiába szólították fel támogatásra a népet, a várt általános felkelés elmaradt. Mintegy száz forradalmár esett el a harcokban, sokan megsebesültek. Barbès a helyszínen, Bernard néhány nap múlva került fogságba, míg Blanqui öt hónapon át sikeresen rejtőzködött, s csak október 14-én, feljelentés nyomán fogták el, amikor az országhatáron Svájcba próbált átjutni. ### Kilenc év börtön Barbèst, Bernard-t és a korábban elfogott felkelők többségét még 1839 júliusában, Blanquit és 29 társát 1840. január 13-án állították bíróság elé. Barbès halálbüntetést kapott, de a közvélemény tiltakozásának hatására életfogytiglani börtönre enyhítették. Blanqui halálos ítéletét 1840. május 31-én hirdették ki, de később ő is kegyelmet kapott és végül kilenc évi raboskodás után, az 1848-as forradalom alatt szabadult ki. Büntetését Mont-Saint-Michel hírhedt fegyintézetében kezdte meg, ahol a rabokat például vasbotokkal verték, s egyéb kínzásoknak vetették alá. A pszichés összeomlás, az öngyilkosság nem volt ritka az elítéltek között, a rossz higiénés állapotok következtében pedig járványos betegségek is tizedelték őket. Felesége a börtön közelébe költözött, hogy látogathassa, de hamarosan ágynak esett, s 1841. január 31-én, 26 évesen meghalt. Blanqui nemsokára szökést kísérelt meg három társával, de közben elfogták, s helyzete nehezebb lett. 1844 februárjában átszállították a tours-i fegyházba, ahol lebetegedett, és bekerült az intézet kórházába. Olyan súlyossá vált az állapota, hogy az orvosok lemondtak róla, s már szabadlábra helyezése is szóba került. 1846 elejére gyógyult fel, de Lajos Fülöp kegyelme ellenére nem hagyta el a kórházat, hanem Az ördög vidám fiai (Goguette des Fils du diable) néven irodalmi kört hozott létre, s munkásokat oktatott a kommunizmus eszméire. A megfigyelését ellátó rendőrügynök jelentésének hatására újra visszavitték a börtönbe, s 1847 áprilisában megint bíróság elé kellett állnia, amely végül bizonyítékok hiányában felmentette a kommunizmus terjesztésére alakult titkos szervezet vezetésének vádja alól. Visszakerült a kórházba, ahonnan 1848 februárjában szabadult. ### Az 1848-as forradalomban Blanqui 1848. február 25-én érkezett Párizsba, s kilenc évnyi távollét ellenére rögtön bekapcsolódott a társadalmi harcokba. Ezen a napon robbant ki a „zászló ügy”. „A tüntetők a köztársaság kikiáltásával egyidejűleg azt követelték, hogy a vörös zászló legyen a köztársaság jelvénye, ily módon is jelezve annak szociális jellegét.” Ki akarták tűzni a vörös zászlót a városházára, amit a kormány megakadályozott, így aznap mintegy 500 csalódott, fegyveres fellépésre is elszánt forradalmár gyűlt össze a Prado-klubban, ahol Blanqui a felfokozott kedélyeket lehűtő, racionális tónusú beszédet mondott számukra. Óvta közönségét az elhamarkodott cselekvéstől és felhívta a figyelmet az ellenforradalom veszélyére, korábbi önmagának ellentmondva a nép általános támogatásának megszerzését, tényleges népi forradalmat tűzött ki célul. Javaslatára a klub felvette a Központi Republikánus Társaság (Société Républicaine Centrale) nevet, amely a párizsi köznyelvben csak Blanqui klub néven szerepelt. Február 26-án elmondott beszédében határozottan kiállt a forradalmárok számára oly fontos szimbólum, a vörös zászló mellett: „Nem 93-at, hanem 1848-at írunk! A háromszínű zászló nem a köztársaság zászlaja, hanem Lajos Fülöpé és monarchiáé. A háromszínű zászló lengett a Transnonain utcai, a Vaise és a Saint-Étienne elővárosi mészárlások fölött – hússzor is megfürdött a munkások vérében. A nép a vörös színt tűzte ki a 48-as barikádokra csakúgy, mint az 1832 júniusi, 1834 áprilisi, 1839 májusi barikádokra. Vereség és győzelem egyaránt felszentelte; mostantól fogva a vörös a nép színe. Tegnap még dicsőségesen lobogtak a vörös zászlók épületeink homlokzatán. Ma a reakció gyalázatosan sárba tiporja őket és rágalmakkal merészeli megbecsteleníteni. Azt mondják, hogy ez a vér zászlaja. Pedig csak azoknak a mártíroknak a vérétől vörös, akik a köztársaság lobogójává tették. Bukása a nép megsértése, halottaink megszentségtelenítése. A városi lovasrendőrség lobogója fogja beárnyékolni sírjaikat. A reakció máris felsorakozik. Felismerhető az erőszakoskodásaikról. A royalisták emberei bejárják az utcákat és szidalmakkal és fenyegetésekkel ajkukon kitépik a vörös kokárdát a polgártársak gomblyukából. Munkások! A ti zászlótok az, amely elbukik. Jól ügyeljetek! Hamarosan a köztársaság lép a nyomába!” A zászló ügy végül a francia trikolór polgári híveinek győzelmével végződött. Ezekben a napokban Blanqui fáradhatatlan szervezőnek bizonyult, járta a munkáskerületeket, a klubokat és minden nap saját klubjában is felszólalt. Úgy ítélte meg, hogy a forradalom konszolidálása az elsődleges feladat és ehhez elengedhetetlen feltétel a polgári demokratikus szabadságjogok maradéktalan érvényesítése. Ezért a Központi Republikánus Társaság március 2-án egy 9 pontos követelést tartalmazó feliratot intézett a kormányhoz. Ennek fókuszában a „teljes és korlátlan sajtószabadság”, beleértve a „szellemi termékek terjesztésének teljes szabadságát”, illetve az „egyesülés és gyülekezés abszolút és elévülhetetlen joga” állt, de fellépett a régi ügyészi és ítélőbírói kar leváltása és a munkások és munkanélküliek illetménnyel járó felfegyverzése, nemzetőrségbe szervezése érdekében is. Egy március 5-én kiadott rendelet bevezette az általános, „közvetlen” választójogot, melynek értelmében minden 21. életévét betöltött állampolgár választóvá vált. A royalista beállítódású és manipulálható, a lakosság túlnyomó többségét képező parasztság választójogának ellenforradalmi veszélyét Blanqui azonnal felismerte, s elsőrendű politikai céllá tette a választás elhalasztását, hogy elegendő idő álljon rendelkezésükre a parasztság politikai felvilágosítására. Március 6-án petíciót írt a választások elnapolása végett, melyet a Központi Republikánus Társaság által szervezett népgyűlés nevében a kormány elé terjesztettek, amit az válaszra sem méltatott. Március 14-én újabb, immár határozottabb hangnemű, kidolgozottabb érvkészletű petíció született, mely már burkolt polgárháborús fenyegetéseket is tartalmazott egy várhatóan royalista győzelmű választás esetére. Ez e népgyűlés már nagyobb volt az előzőnél és a március 17-én tartott, 14 klub közös gyűlése, melyen az ismertebb politikusok közül Cabet is részt vett, már valóságos erődemonstrációt jelentett. Blanqui népszerűségének és támogatottságának gyors növekedése a reakciós körökben aggodalmat keltett, s egy „bértollnok” újságíró, Jules-Antoine Taschereau nem létező dokumentumok alapján rágalmazó kampányt indított ellene a közvélemény előtti lejáratása céljából. A La Revue rétrospective című lapban 1848. március 31-én megjelent írásban az 1839 májusi felkelés kapcsán Taschereau azt a látszatot keltette, mintha Blanqui elárulta volna társait rendőrségi kihallgatása során. Képtelensége ellenére a rágalmazásnak volt némi eredménye, többekben elhintette a bizalmatlanság magvát, s amely különösen mélyen érintette Blanquit, Barbès ellene fordult. Blanqui válaszul, április 14-én 50 barátjának aláírásával nyilatkozatot adott ki, melyben felhívta a figyelmet arra, hogy a legkorruptabbak vádolják megvásárolhatósággal, április 15-én pedig több újságban 500 börtönviselt tiltakozó nyilatkozata jelent meg védelmében. Április 23-án megtartották a nemzetgyűlési választásokat, s nagyrészt beigazolódott Blanqui előrejelzése az ellenforradalmat illetően. A mérsékelt köztársaságiak győztek legtöbb helyen és a radikálisok Louis Blanc és Alexandre Martin kivételével sehol sem jutottak be. Rouenben jelentkezett legerőszakosabb formában a royalista ellenforradalom, 59 halálos áldozattal járó mészárlást hajtott végre a fegyvertelen munkások között. #### Május 15. Az új nemzetgyűlés mellett a klubok gyorsan háttérbe szorultak. A politikai feszültség növekedett, a klubok május 15-ére tüntetést szerveztek, hogy nyomást gyakoroljanak a kormányra. Blanqui az ellenforradalmi erők tömörülése és túlereje miatt ellenezte a tüntetést, de amikor elkezdődött, ő is csatlakozott. A lengyel felkelők melletti szolidaritás csak formális ok volt a megmozdulásra, a szociális elégedetlenség jelentette a tényleges hajtóerőt. A tömeg megszállta a nemzetgyűlés üléstermét a Bourbon-palotában, lelkes beszédek hangzottak el, Blanqui a szociális követelések mielőbbi teljesítését szorgalmazta. Aloysius Huber a felfokozott légkörben rögtönözve, feloszlatottnak nyilvánította a nemzetgyűlést, s új kormány megalakítását indítványozta. Blanqui ezzel már taktikai szempontból nem értett egyet, ekkor elhagyta a termet. A polgári lakónegyedek nemzetőrsége és a katonaság hamarosan feloszlatta a demonstrációt, Barbès-t és Alexandre Martint (álneve: Albert) rögtön, Raspailt még aznap, Blanquit május 26-án tartóztatták le. Kilenc hónap előzetes letartóztatásban töltött idő után, 1849. március 7-én állították a Legfelsőbb Bíróság elé. „A bíróság előtt egy negyvennégy éves férfi jelent meg, aki hófehér hajával, sápadtan, kimerülten inkább egy öreg ember benyomását keltette”. Lelki megtöretésének része volt, hogy a rivalizáló, gyanakvó Barbès a szembesítés alkalmával alaptalanul, újra árulással vádolta. 1849. április 2-án hirdettek ítéletet, amely tíz év fegyházbüntetést rótt ki rá. ### Tíz hosszú év Büntetésének első 19 hónapját Doullens város fegyházában töltötte le, ahol megengedték neki az olvasást és írást. 1850. október 20-án több társával együtt átvitték a politikai foglyok számára fenntartott Belle-Île-en-Mer börtönébe. Itt hozzávetőleg 240 rabtársával viszonylag liberális bánásmódban volt része, együtt étkezhettek, s a nap egy részében még beszélgethettek is. A viták során Blanqui és Barbès követőiből két tábor alakult ki. Felújultak Barbès régi vádjai, s mivel kezdetben Blanqui kevés támogatóval rendelkezett, ki volt téve gyanúsító rabtársai inzultusainak. „Blanquit többször bántalmazták politikai fogolytársai, s volt olyan időszak, amikor egyenesen életéért kellett rettegnie [...] Blanqui felszólította őket, hogy állítsák becsületbíróság elé, de Barbès ezt elhárította.” Idővel azonban egyre többen álltak át az oldalára, részben politikai gazdaságtani előadásainak köszönhetően. Ezen időszakának legjelentősebb írása a Figyelmeztetés a néphez címet kapta, s londoni emigránsok által a februári forradalom harmadik évfordulóját ünneplő bankett pohárköszöntőjének szánták. Az írás azonban rendkívüli élességgel, tagjait név szerint felsorolva támadta az egykori ideiglenes kormányt, ezért a bankett szervezői megpróbálták eltitkolni Blanqui pohárköszöntőjét, amely ennek ellenére nyilvánosságra került, s nagy politikai vihart kavart. Ez Blanquit arra ösztönözte, hogy hamarosan egy kommentárral egészítse ki írását. A Figyelmeztetés a néphez című munka a jövő számára íródott, a legfőbb megállapítása, hogy a népet becsapták az álforradalmárok, s „kiszolgáltatták a reakciónak”: „Milyen tengerszirt fenyegeti a holnap forradalmát? A szirt, amelyen a tegnap forradalma zátonyra futott, a néptribunszerepet játszó álcázott burzsoák sajnálatra méltó népszerűsége. Ledru-Rollin, Louis Blanc, Crémieux, Marie, Lamartine, Garnier-Pagès, Dupont de l'Eure, Flocon, Albert, Arago, Marrast! Kárhozatos lista! Vészterhes nevek, amelyeket vérrel írtak fel a demokratikus Európa minden utcakövére! Az ideiglenes kormány ölte meg a forradalmat! Az ő fejére száll a felelősség minden csapásért, az ő fejére száll oly sok ezer áldozat vére. A reakció csupán a mesterségét űzte, amikor a demokráciát megfojtotta. A bűn azokat az árulókat terheli, akiket a nép bizalma vezérekké tett, és akik a népet kiszolgáltatták a reakciónak.” Blanqui legfontosabb következtetése, hogy elengedhetetlen a burzsoázia gárdáinak lefegyverzése és „valamennyi munkás felfegyverzése és nemzeti milíciába szervezése”: „Csakis nyomorúságos elvetélésre vezetnének, ha a nép csupán elméletekkel foglalkozva lebecsülné az egyetlen gyakorlati, az egyetlen biztos eszközt, az erőszakot! Fegyver és szervezet: ez a haladás döntő eleme, az egyetlen komoly eszköz arra, hogy a nyomornak véget lehessen vetni. Akinek fegyvere van, kenyere is van. A szuronyok előtt térdre hullanak, fegyvertelen tömegeket viszont pelyvaként szórnak széjjel. Felfegyverzett munkásoktól hemzsegő Franciaország – ez a szocializmus hatalomra jutása. A felfegyverzett proletariátus elől minden akadály, ellenszegülés, lehetetlenség egyaránt el fog tűnni. De azoknak a proletároknak, akik hagyják, hogy idejüket nevetséges utcai sétálásokkal, szabadságfákkal, csengő prókátori szólamokkal felcseréljék, először szenteltvíz, majd sértegetés, végül kartács és mindig a nyomor az osztályrészük.” Blanqui Belle-Île-en-Mer-ben szintén sokat olvasott, főleg filozófiai, közgazdasági, természettudományi, földrajzi tárgyú könyveket, melyeket anyja és nővére vittek be számára. Emellett cikkeket írt, levelezést folytatott barátaival, s ezáltal követte az aktuális politikai eseményeket. „Politikai érzékére vallott, hogy 1851 novemberében volt fogolytársához írott levelében megjósolta egy politikai államcsíny lehetőségét, amely néhány nappal később be is következett: Franciaország ura Louis Bonaparte, III. Napóleon lett.” Törékeny egészsége ellenére hallatlan ellenálló képességről tett tanúságot, amit annak is köszönhetett, hogy szigorú napirendet tartott, sportolt, kevés húst evett, bort nem fogyasztott, s lehetősége volt börtönablaka alatt saját kis konyhakertet művelnie, amiből zöldségekkel egészíthette ki étkezését. A viszonylag enyhébb börtönviszonyok ellenére sem adta fel szökési terveit, de 1852 őszén egyik titkos levelét elfogták, s emiatt egy másik, föld alatti cellába tették át. Ennek ellenére, egy év múlva cellatársával kalandos körülmények között mégis megszöktek, a szökést segíteni hivatott halász azonban a fejpénzre pályázva elárulta őket. Blanqui előbb sötétzárkát, majd később szigorított őrizetet kapott. 1854-ben Barbès kiszabadult, az elítéltek közötti feszültségek ezzel jelentősen csökkentek. 1857-ben 31 társával együtt Korzikára szállították, ahol a helybéliek lelkesen fogadták. Onnan 1859 áprilisában Algériába deportálták, ahonnan az 1859. augusztus 15-én kapott általános amnesztia révén szabadult. ### Az „Öreg” Szabadulása után megfigyelés alatt tartották, s ki volt téve a rendőrség zaklatásának. Párizsban találkozott az időközben 24 éves fiával, akit azelőtt csupán néhány alkalommal láthatott. Ekkorra áthidalhatatlan távolság alakult ki köztük. Egy másik érzelmi sokk is érte, 1858-ban elhunyt anyja végrendelkezésének megfelelően elégették írásait, s keserűségét fokozta, hogy börtönévei alatt az egykori forradalmi hangulat, lelkesedés teljesen lelohadt. Blanqui III. Napóleon rendszerének, külpolitikájának megítélésében igen közel állt Marx értékeléséhez. 1859–1860-ban Közjó (Bien-être social) címen lapot akart alapítani, s ideje nagy részét ennek szervezésére fordította, ám mivel nem sikerült elegendő támogatót szereznie, 1861-ben feladta tervét. Összeesküvő társaság szervezésébe kezdett, ekkor azonban már egy seregnyi rendőr ügynökkel figyeltették, így 1861 júniusában megint letartóztatták, s nemzetközi sajtófigyelmet kiváltó pere után négy év börtönre ítélték. Újra a párizsi Sainte-Pélagie fegyházba került, melyet már ismert az 1832-es „tizenötök” és az 1835-ös „Családok Társasága” ügyei idejéből. Legendás forradalmi előélete, hírneve következtében hamar az elítéltek egyik legtekintélyesebb, legbefolyásosabb tagja lett, ekkoriban kapta az „Öreg” ragadványnevet. A politikai foglyok viszonylag szabadabb börtönviszonyainak köszönhetően egy blanquista tanítványi kört alakíthatott ki. Itt ismerkedett meg például Gustave Tridonnal, aki később az I. Internacionálé és a párizsi kommün tagja lett. Blanqui ebben az időszakban figyelemmel kísérte a nemzetközi eseményeket, lehetőségéhez képest aktívan politizált, írt, szervezkedett. 1864 márciusában megbetegedett, s átszállították a Necker-kórházba. Ekkoriban számos cikket publikált – álnéven – az időközben kiszabadult Tridon Candide című antiklerikális lapjába, amit azonban gyorsan felívelő népszerűsége miatt hamarosan betiltottak. 1865. augusztus 27-én a kórház személyzetét és a felügyelő rendőröket kijátszva a fiatal blanquisták kalandos körülmények között, álruhában, parókában megszöktették, s Brüsszelbe menekítették mesterüket. ### Brüsszel Brüsszelben a francia emigráció egyik központjába került. Ott jelent meg Charles Longuet szerkesztésében a forradalmi köztársasági ellenzék Balpart (La Rive Gauche) című lapja, amellyel eredményes kapcsolatokat ápolt. 1865. október 29. és november 1. között Liège-ben ült össze a főleg orvostanhallgató és jogász diákok nemzetközi kongresszusa, akik körében Blanqui nagy népszerűségnek örvendett. A párizsi küldöttség tagja volt Tridon, Eugéne Protot, Ernest Granger, Aristide Rey, a bordeaux-inak pedig Paul Lafargue. Blanqui élénken érdeklődött a kongresszus munkája iránt, s találkozott is a diákok egy 20 fős csoportjával. Az egyik legfontosabb dolog volt számára a fiatalság önálló, kreatív forradalmi szellemisége, ezért óvta őket a tekintélyelvűségtől, a dogmatizmustól, az epigonizmustól, az idősebb forradalmárok kritikátlan csodálatától. Ez a figyelmeztetés részben arra is vonatkozott, hogy óvakodjanak a forradalom egykori polgári liberális és demokrata árulóitól, akiknek egykori munkásellenes szerepét elhomályosította a reakció általi újabb üldöztetésük nyomán szerzett politikai „gloire”. Ez az időszak kissé nyugalmasabb periódusa volt életének, újra sok ideje jutott az olvasásra és írásra. Brüsszeli emigrációja alatt írt munkái A társadalmi kritika (Critique sociale) című posztumusz kiadású két kötetben jelentek meg 1885-ben. Elmélyültek kapcsolatai az I. Internacionálé szocialistáival, s politikailag is közelebb került hozzájuk, Charles Longuet és Paul Lafargue ismerték munkáit, s rendszeres ismertetéseket közöltek azokról a La Rive Gauche-ban. Az Internacionálé francia szekciójának többségét proudhonisták alkották, s Blanqui és hívei több alkalommal összeütközésbe kerültek velük. A konfliktusok magva politikai ellentéteken alapult. Blanqui támogatta a sztrájkharcokat, mert szerinte azokból fejlődhetnek ki a felkelések. Ezzel szemben Tolain és proudhonista társai a termelő és fogyasztási szövetkezetek és pénzügyi alapok létrehozásán dolgoztak, s tartózkodtak a közvetlen politikai harctól. A blanquisták alaptalanul azzal vádolták őket, hogy eladták magukat a császárságnak. A politikai rendőrség pedig arra törekedett, hogy ezek a meglévő ellentétek elmélyüljenek. Ezek a konfliktusok akkor csökkentek, amikor az Internacionálé 1867. évi lausanne-i kongresszusának határozata értelmében, a szekciók kötelességévé nyilvánította a politikai szabadságjogokért és a köztársaságért folytatott harcot. 1867 telén két nagyobb letartóztatási hullám is történt a franciaországi blanquista csoportok körében, Blanqui ekkor illegálisan Párizsba utazott, s személyesen vett részt a földalatti hálózat újjáépítésében. Erősen centralizált, szigorúan konspiratív szervezetet hozott létre, hogy megakadályozza a szélesebb körű lebukásokat. 1866-ban írta Útmutatás a fegyverfogáshoz (Instructions pour une prise d'armes) című tanulmányát, amelyben leszűrte a korábbi felkelési kísérletek történelmi tanulságait. Különös fontosságot tulajdonított a szervezettségnek, és sokkal nagyobb figyelmet szentelt a forradalmi helyzet elemzésének, a tömegek támogatásának. Ennek érdekében kiszélesítették propagandájuk körét, felszólaltak nyilvános rendezvényeken, s népszerűsítették szociális követeléseiket. A szövetségi politika jelentőségét leértékelte, az 1848-as forradalom elárulásának következményeként a polgári köztársaságiakkal semmilyen taktikai szövetséget sem tartott elképzelhetőnek. Ezért bírálta az Internacionálé III. Napóleon elleni 1869-es nyílt levelét, amiben összefogást szorgalmazott a polgári ellenzékkel. Új stratégiájának próbatétele volt Victor Noir újságíró temetése 1870 januárjában, amely több mint 100 ezer fős politikai demonstrációvá változott. Ezen, bár minden eshetőségre készen, fegyveresen vonultak fel egységei – maga is jelen volt inkognitóban –, a körülmények alapos mérlegelésével elhalasztotta a felkelés elindítását. A francia–porosz háború 1870. július 19-i kitörése utáni kormányellenes közhangulatot azonban a Párizsban élő blanquisták tévesen ítélték meg, s vezérüket Párizsba hívták. A felkelési kísérlet tömegtámogatása elmaradt, a blanquisták elszigetelődtek, s akciójukat gyorsan felszámolták. ### A kommün Amikor a sedani vereség után, 1870. szeptember 4-én kikiáltották a köztársaságot, Blanqui Párizsba ment, és legfőbb feladatának a honvédelem szervezését tartotta. A Központi Vásárcsarnok Kávéházban tartott gyűlésen felszólalva azt képviselte, hogy 16 és 60 év között minden egészséges férfit be kell sorozni, minden megadási kísérlet ellen fel kell lépni, a megalakuló nemzetőrség tisztjeit pedig választani kell. Szeptember 7-én elindította La patrie en danger (A haza veszélyben) című napilapját, amely december 9-éig összesen 98 alkalommal jelent meg, s mindegyik számába írt valamilyen cikket. Az újságot jellemző sajátos „igazmondó stílus”, amely számot vetett a nehézségekkel és az áldozatvállalás szükségességével, nem szerzett nagy olvasótábort. Az első napokban még a politikai ellentéteket félretevő nemzeti egység, a forradalmi honvédelem álláspontját vallotta, s népfelkelést sürgetett. Elképzeléseit a klubokban és az esténként megtartott népgyűléseken is ismertette. Megválasztották a nemzeti gárda egy új zászlóaljának parancsnokává, s e tisztségében az egyébként egymástól szervezetileg független zászlóaljak parancsnokait összehívta, politikai tanácskozást tartottak, hogy nyomást gyakoroljanak a kormányra az elhalasztott választások megtartása végett. A reakció előretörését tapasztalva, szeptember 19-én már bírálta cikkében a kormányt, s ezt írta: „Az ideiglenes kormány nem egyéb, mint a császárság sápadt utánzata.” Blanqui azzal vádolta a nemzeti védelem kormányát, hogy fél a nép felfegyverzésétől és inkább egyezkedik, lepaktál a poroszokkal. #### Október 31. Metz október 30-i feladásának hírére, 31-én hatalmas spontán demonstráció kezdődött a nemzeti védelem kormánya ellen. A lázadók megdöntötték a kormányt és közfelkiáltással egy ideiglenes forradalmi kommünt választottak, amelyben Blanqui is helyet kapott. Elfoglalta hivatalát, s számos katonai intézkedést rendelt el a védelem megerősítésére. Parancsainak többsége azonban végrehajtatlan maradt, mert Louis Jules Trochu tábornokot a zűrzavaros helyzetben kiszabadították, aki összevonta a megdöntött kormányhoz hű erőket és visszaszerezte a hatalmat. Mivel a hatalom visszavétele nem tűzharcban történt, Blanqui elhagyhatta a helyszínt. Előrejelzéseinek megfelelően a reakció előretört, az állami pozíciókból egymás után távolították el a forradalmi gondolkodásúakat, köztük a népszerű Raoul Rigault-t a rendőrfőnökségről. Blanqui a következő napokban sorra írta méltatlankodó cikkeit, melyben félelemmel, gyávasággal vádolta Párizs népét, azzal, hogy a „polgárháborútól való irtózásuk” miatt elszalasztották a kedvező alkalmat a forradalom kivívására: „Az önfeláldozást leteperték. Az önzés diadalmaskodik. A történelmi Párizs eltűnt. Megmarad a haszonlesés és a bujaság, a zabálás és a bordélyház Párizsa. Ez a Párizs, melytől a közeli és távoli ellenség egyaránt reszketett – nincs többé. Ma Párizs fél, Párizs gyáva. Jó evést ivást akar és látványosságokat, lányokat és muzsikát.” A következő hónapokban megjelent cikkeiben felhívta a figyelmet a francia és a porosz reakció összefogásának veszélyére. A visszatért kormány nem tartotta be amnesztia ígéreteit, több blanquista vezetőt, köztük Tridont, Jaclard-t és Gabriel Ranvier-t letartóztatta. 1871. január 19–20-án az újabb vereség hatására a nemzeti gárda egységei betörtek a Mazas-börtönbe és kiszabadították a 31-i felkelés nyomán bebörtönzötteket. „A forradalmi egységek másnap a Városháza elé vonultak, de a polgári kormány és a katonai vezetőség is felkészült a leszámolásra. Blanqui maga is megjelent a csata színhelyén, de nem adott jelt a támadásra. A fegyveres harcot a Városházát védő katonák kezdték meg, az összecsapást ők provokálták – majd bekövetkezett a forradalmárokkal való fegyveres leszámolás, és a vezetők egy részének letartóztatása.” Blanqui ismét elkerülte a letartóztatást. A februári parlamenti választásokon több mint 52 ezer szavazatot kapott, de ez nem volt elég, hogy képviselővé válasszák. Február 12-én még kiadott egy röplapot, majd betegen elhagyta Párizst, s előbb Bordeaux-ba, majd unokahúgához Louliéba utazott. Március 9-én a betegágyából vitték el, és rövid időre börtönkórházba került. ### Nyolc év „örökkévalóság” Március 20-án átszállították Cahors börtönébe, ahol köztörvényesek közé helyezték. A Párizsi kommün választásain a város 18. és 20. kerületében képviselővé választották, de az ellenforradalmi kormány a felajánlott túszcserét visszautasította. Május 22-én átvitték Taureau erődbörtönébe, ahol az idős foglyot föld alatti, hideg és nyirkos cellába tették, őrizetét megszigorították. Elszigetelt magányában írta L’Éternité par les astres (Az örökkévalóság a csillagok alapján) című munkáját, melyet 1872 januárjában felolvastak a Tudományos Akadémián, majd megjelent A francia köztársaság című lapban. 1871. november 12-től Versailles-ba került, s majd egyévi vizsgálati fogság után, 1872. február 15–16-án állították hadbíróság elé. A vád nem csupán az október 31-i felkelésben való részvétele volt, hanem „»morálisan« felelőssé tették a párizsi kommün létrejöttéért is.” Blanqui az előző alkalmakhoz hasonlóan, ott is rendíthetetlen bátorságról tett tanúságot, visszautasította a vádakat, szemére vetette a katonai vezetésnek, hogy nem tettek meg mindent a haza védelme érdekében. A haditörvényszék életfogytiglani Új-Kaledóniába való deportálásra ítélte, de egészségi állapotára való tekintettel módosították az ítélet végrehajtását, s szeptember 17-től a Ville-sous-la-Fertében található Clairveaux börtönbe került. Kezdetben egy 1,5 méter széles, 2 méter hosszú, majdhogynem ablaktalan magánzárkába került. Később enyhítettek ezeken a szigorú körülményeken, s engedélyezték könyvek és írószerek bevitelét. Az egészségtelen börtönviszonyok miatt hónapokon át betegeskedett. Jules Guesde és Gabriel Deville Az egyenlőség (L’Égalité) című lapjukban vetették fel 1878-ban, hogy képviselővé választásával ki lehetne hozni Blanquit a fogságából. Többszöri nekifutás és kampányok után végül 1879 márciusában Bordeaux-ban képviselővé választották, de a kormány megsemmisítette az eredményt és a parlament is elutasította a tiltakozásokat. Országos mozgalom jött létre kiszabadítására, mire a köztársasági elnök amnesztiában részesítette, és 8 év és 3 hónap után, 74 évesen elhagyhatta a fegyházat. Korát meghazudtolva rögtön belevetette magát a politikai küzdelmekbe, s újra elindult a képviselői helyért. 1880. november 20-án megjelentette Sem isten, sem úr (Ni Dieu, ni maître) című lapját, s aktív publicisztikai tevékenysége mellett, népgyűléseken is rendszeresen fellépett. 1880. december 27-én mondta el utolsó beszédét egy nagygyűlésen, majd szívrohamot kapott és öt nap múlva elhunyt. Temetésén 200 ezer gyászoló vett részt. ### Politikai hagyatéka A Blanqui nevével fémjelzett kommunista irányzatot, a blanquizmust tanítványai, követői, a blanquisták vitték tovább. A 19. századi franciaországi társadalmi fejlődés következtében a párizsi kommün után a munkásmozgalomban a demokratikus szabadságjogokért, az általános választójogért folytatott harc került előtérbe, s a blanquizmus meghatározó átalakuláson ment keresztül. Blanqui életének utolsó éveiben felismerte a politikai tömegharc jelentőségét, s maga is részt vett benne. Halála után Édouard Vaillant vezetésével a forradalmi, összeesküvő szektából egy nyitottabb, a legális eszközöket elfogadó párt alakult, mely később beolvadt a szocialista, marxista munkásmozgalomba. Ezzel párhuzamosan a blanquizmus fogalma egyre negatívabb, pejoratívabb jelentéssel telítődött, a politikai küzdelmekben való alkalmazásának klasszikus példái közé tartozik Eduard Bernstein marxizmus bírálata, illetve Rosa Luxemburg Lenin kritikája.

Formula–1

A Formula–1 (rövidítve: F1, magyarul korábban rendszerint Forma–1, ) a legrangosabb nemzetközi autóverseny-sorozat, melynek szabályait a Nemzetközi Automobil Szövetség (FIA) határozza meg. A Formula–1-es világbajnokságban nyitott karosszériájú, együléses versenyautók vehetnek részt. A versenysorozat több állomásból, Grand Prix-ből (nagydíjból) áll, amelyeket szilárd burkolatú, erre a célra kialakított zárt, vagy városi pályákon rendeznek. Az eredmények alapján évente két világbajnokot avatnak, egy egyénit és egy konstruktőrit (csapat-világbajnokság). A versenyeket több százmillióan nézik televízión, a világ több mint kétszáz országában. Az első Formula–1-es világbajnokságot 1950-ben rendezték. A Formula–1 történelmi központja Európa, ahonnan a dohányreklámok tilalma, valamint a feltörekvő ázsiai országok gazdasági nyomása miatt kezd kiszorulni. Ma már a világ számos pontján tartanak Formula–1-es nagydíjat, többek között Azerbajdzsánban, az Egyesült Államokban, Kínában, Bahreinben és Szingapúrban is. 2024-ben rekordszámú huszonnégy versenyt rendeznek.1986 óta folyamatosan megrendezik a Formula–1 magyar nagydíjat, a versenysorozat sokáig egyetlen olyan futamát, amelyet volt szocialista országban rendeztek. Az autók a körülbelül 1000 lóerős (a motor kb. 820-840 lóerős, plusz az elektromos motor által fejlesztett 160 lóerő), 14 000 percenkénti fordulatra korlátozott V6-os 1,6 literes turbómotorok (2014-től V6-os turbómotor, korábban V8-as) segítségével elérhetik a 380 km/órás sebességet, egyes kanyarokban 6-7 g-s erő is nehezülhet a versenyzőkre. A sportágban számos technikai újítás jelent meg története során. Az autókban a motor teljesítménye mellett sokat fejlődött az elektronika, az aerodinamika, a felfüggesztés és a gumiabroncsok. A Formula–1 a világ egyik legdrágább sportága, a csapatok költségeit nagyrészt szponzorok fedezik. A legnagyobb befolyással a Formula–1-ben sokáig a brit Bernie Ecclestone, a Formula One Management (FOM) elnöke rendelkezett. 2017-ben viszont új tulajdonba került a sportág, a Liberty Media rengeteg változtatást hozhat és ígér az autósportnak. ## Világbajnokságok 1950 óta évente rendeznek Formula–1-es világbajnokságot, amit több verseny – más néven Grand Prix, magyarul nagydíj – alkot. A futamok végén az első tíz versenyző pontrendszer alapján, a beérkezési sorrendnek megfelelően pontokat kap. Ha a mezőny valamilyen okból nem teljesítette a versenytáv 75%-át, a versenyzők csak a helyezésükért járó pontok felét kapják meg. A jelenlegi pontozási rendszer (2010 óta): 2014-ben ez a rendszer kiegészült azzal a módosítással, hogy a világbajnokság utolsó futamán kétszeres pontszám jár a helyezések után. Ezt a módosítást azonban visszavonták. A világbajnoki címet annak a versenyzőnek adják, aki az év végén a legtöbb ponttal rendelkezik. Pontegyenlőség esetén a több jobb helyezés dönt (győzelmek száma, második helyek, harmadik helyek és így tovább), bár a bajnoki cím még nem dőlt el ilyen módon. Az eddigi legkisebb különbséggel, 0,5 ponttal Niki Lauda nyert világbajnokságot 1984-ben. A pontozási rendszert 1950 óta többször változtatták, eleinte csak az első öt versenyzőt pontozták, ekkoriban a leggyorsabb kört megfutó versenyző is kapott egy pontot. Később az 1 pontot a 6. helyezett kapta. 2003-tól 2010-ig a futam első nyolc helyezettje kapott pontot. 2010-től újra változott a pontozás rendszere, az első tíz versenyző szerez pontot, a győztes 25 pontot kap. 2019-től visszatért a leggyorsabb körért járó pontrendszer. A világbajnokságokon csapatok vesznek részt, amelyeknek két, ugyanolyan típusú autóba két versenyzőt kell ültetniük. Pilótaváltás bármikor történhet, ha egy csapat versenyzője megsérül vagy a vezetők nem elégedettek vele. Helyére legtöbbször a csapat tesztpilótáját ültetik be. 1958 óta az egyéni világbajnok mellett évente konstruktőri világbajnokot is avatnak. Az a csapat nyeri el ezt a címet, amelynek versenyzői együttvéve a legtöbb pontot szerezték. Az első kiírást a Vanwall nyerte. 2018 óta jár plusz pont annak a pilótának, aki a verseny leintésekor a leggyorsabb kört autózta a pályán. Viszont ez a pont csak annak adható oda, aki a TOP 10-ben végzett, ha a leggyorsabb kört birtokló pilóta a TOP 10-en kívül végez, a pont nem írható jóvá senkinek. ## Nagydíjak Minden szezon több versenyből áll, amelyeket Grand Prix-nek, magyarul nagydíjnak neveznek. Egy nagydíj hivatalos nevét mindig a rendező ország nyelvén tüntetik fel, pl.: „magyar nagydíj”, „Grosser Preis von Deutschland”. Egy országban egy évben egyszerre több nagydíjat is rendezhetnek, de nem azonos névvel, pl.: német nagydíj, európai nagydíj. Nagy-Britannia, Olaszország, Franciaország, Spanyolország, Németország és az Amerikai Egyesült Államok is rendezett már két, nagyon ritkán három nagydíjat egy szezonban. Luxemburgi nagydíjat is tartottak már, azonban a versenyt nem a miniállamban, hanem a szomszédos Németországban, a Nürburgringen bonyolították le. Szintén nem San Marinó-ban, hanem Olaszországban, a Bologna melletti Imolában rendezték meg 1981 és 2006 között a San Marinó-i nagydíjat. 1950 és 1954 között a svájci nagydíjat valóban Svájcban, Bremgartenben rendezték meg, azonban a Le Mans-i tragédia következtében betiltották Svájcban a versenyzést, és az nem is tért vissza a Formula–1 versenynaptárába. Az 1982-es szezonban azonban rendeztek Dijonban egy futamot, svájci nagydíj néven. Az első szezon, 1950 óta 35 különböző nevű nagydíjat rendeztek 26 országban, 63 Formula–1-es pályán. A legtöbbet Európában, de ma már számos versenyt tartanak Észak-és Dél-Amerikában, Ázsiában és Ausztráliában. Afrikában egy alkalommal rendeztek marokkói nagydíjat és huszonháromszor dél-afrikai nagydíjat. A Formula–1 történetében legtöbbször az olasz és a brit nagydíjat rendezték meg, amelyek eddig minden évadban szerepeltek. Szintén nagy hagyományokkal rendelkezik a monacói, a belga, a francia és a német nagydíj. A magyar nagydíjat 1986 óta rendezik meg, megszakítás nélkül. Az első évben a világbajnokság hét versenyből állt, az indianapolisi 500 mérföldes verseny kivételével mindegyiket Európában rendezték. (Az Indy 500 1950-től 1960-ig beleszámított a világbajnokságba, bár nem Formula–1-es szabályok szerint rendezték és szinte kizárólag helyi versenyzők vettek rajta részt, akik a többi Formula–1-es versenyen nem is indultak.) A versenyek száma mára jelentősen megnőtt: huszonegyet 2016-ban és 2018-ban rendezték, 23-at 2023-ban és 2024-ben 24-et terveznek megrendezni. A világbajnokság bővülésének egyik oka, hogy 1946 óta sok olyan versenyt tartottak Formula–1-es szabályok szerint, amelyek nem számítottak bele a világbajnokság végeredményébe. Mivel a legtöbb versenyző ezeken a nagydíjakon is elindult, kézenfekvő volt, hogy az ott elért eredmény is számítson a világbajnokságban. Másik oka az, hogy egyre több új ország is szeretett volna nagydíjat rendezni, különösen, amióta a sportágban megjelentek a szponzorok és rendszeressé váltak a tv-közvetítések. 1973-ban már 15 versenyt tartottak az egy évvel korábbi 12-höz képest, 1984 óta pedig sosem csökkent a nagydíjak száma 16 alá. Mivel egy idényben húsznál több versenyt nem lehet tartani, az új helyszínek megjelenése egyúttal azt is jelenti, hogy néhány ország elveszítheti a nagydíját, ha nem tudja vagy nem akarja modernizálni a pályáját (Hollandia, Argentína, Portugália), vagy ha nem sikerül megfelelő szponzori hátteret biztosítani az eseménynek (Amerikai Egyesült Államok). 2008-ban a szingapúri nagydíj volt a sportág első éjszakai versenye. Több új versenyt is terveznek a közeljövőben, az európai nagydíjat pedig 2008 óta Valenciában rendezték, de 2013-tól nem hosszabbították meg a pálya szerződését, ezért azóta nincs Európa Nagydíj. A rendező országon belül is változhat a nagydíj helyszíne, ha új, biztonságosabb, nagyobb befogadóképességű pálya épül. Nagy-Britanniában 1963 és 1986 között rotációt alkalmaztak a brit nagydíj két tradicionális helyszíne, Silverstone és Brands Hatch között. A német nagydíjat ennek mintájára a Hockenheimringen (2006, 2008, 2010, 2012) és a Nürburgringen (2007, 2009, 2011) felváltva rendezték, de anyagi gondok miatt 2013-tól csak a Hockenheimring rendez futamot. ## Versenypályák A Formula–1-es versenyeket zárt, szilárd burkolatú, külön erre a célra épített pályákon tartják. Egyes helyszíneket részben vagy egészben országúton, városi utcákon, parkokban, ritkán repülőterek kifutópályáján jelölik ki. Az országúti pályák jellemző képviselője Spa-Francorchamps, aminek egy részét közútként is használták egészen 2007-ig, amikor a buszmegálló-sikán átépítésével már a pálya egyik részét sem használják közútként. A leghíresebb városi pálya monacói, ahol 1955 óta minden évben rendeznek Formula–1-es nagydíjat. Az osztrák nagydíj zeltwegi, 1964-es futama a kevés repülőtéren tartott versenyek egyike. Az első állandó, de ma már nem üzemelő pálya 1907-ben épült Angliában, Brooklandsben, London délnyugati részén. A legrégibb, ma is működő épített versenypályát, az Indianapolis Motor Speedwayt 1909-ben adták át az Egyesült Államokban. A versenynaptárban jelenleg is szereplő pályák közül az olaszországi Milánótól nem messze található, 1922-ben épült Autodromo Nazionale di Monza a legrégibb. Egy tipikus versenypálya általános jellemzője a rajt-célegyenes, amelyen felsorakoznak a versenyzők a starthoz, és ahol a kockás zászlóval leintik a versenyt. A célegyenes nem feltétlenül egyenes, előfordul, hogy enyhe íve van, mint például Monacóban. Spa-Francorchampsban is volt enyhe íve a célegyenesnek, de a 2007-es átépítések során teljesen egyenes lett. A bokszutca, ahova a versenyzők kiállnak a futam alatt gumicserére, rövid karbantartásra vagy régebben üzemanyagtöltésre (ezt jelenleg biztonsági okokból nem engedélyezik), általában a célegyenes mentén helyezkedik el. A pálya többi része széles körben változik; a legtöbb versenypályán az óramutató járásával megegyezően haladnak a versenyzők (az ezeken lévő kanyarok nagy része jobbkanyar). A kevés óramutató járásával ellenkező irányú pálya egyike például az interlagosi pálya, vagy az Isztambul Park. A pályák egyik elsődleges tervezési szempontja a biztonság, ilyen például a Bahrain International Circuit, amelyen az első versenyt 2004-ben rendezték. A monacói pálya környezete és történelme az elsődleges ok, amiért a mai napig szerepel a versenynaptárban, pedig sok olyan biztonsági követelménynek nem felel meg, amelyek más versenyhelyszínre vonatkoznak. 1999 óta számos új pálya készült el vagy épült át, főleg Ázsiában: Sepang, Malajzia (1999), Szakhír, Bahrein (2004), Losail, Katar (2004), Sanghaj, Kína (2005), Fuji Speedway, Japán (2005 – átépítés), Szingapúr (2008). A legtöbb új versenypályát a német Hermann Tilke tervezi. Ő alakította át a korábban hosszú, veszélyes egyenesekkel teli Hockenheimringet is. Ezek az új pályák jobban megfelelnek a modern Formula–1 biztonsági szabályainak, mint a régiek. Az aszfaltcsík szélessége sehol sem kisebb mint 10 méter, a kanyarok mellett kellően széles biztonsági terek vannak, a bokszutcában van elég garázs az összes csapat számára. ## Versenyzők A Formula–1 történetének legeredményesebb versenyzője a német Michael Schumacher. 308 nagydíjából 91-et megnyert, és ő volt az egyetlen hétszeres világbajnok, ám Lewis Hamilton a 2020-as bajnokságban szintén hetedszer lett világbajnok. Számos rekordot a mai napig tart vagy csak nagyon sokára sikerül megdönteni: pl. az ő nevéhez fűződik az egy szezonon belül elért legtöbb győzelem, ill. sokáig ő indulhatott a legtöbbször pole-pozícióból. amit csak 2017-ben sikerült megdöntenie Lewis Hamilton-nak. A sportág első évtizedének legsikeresebb versenyzői Giuseppe Farina, Juan Manuel Fangio és Alberto Ascari voltak, akik már a II. világháború előtt is indultak nagydíjakon. A fiatalabb generáció legjobbjai Mike Hawthorn, Stirling Moss, Tony Brooks és Jack Brabham voltak. Fangio öt világbajnoki címével a kor legsikeresebb versenyzője volt. Rekordját csak 2003-ban tudta megdönteni Michael Schumacher. Ezután, a '60-as években elsősorban Phil Hill, Graham Hill, Jim Clark, John Surtees, Denny Hulme, Jackie Stewart, Jochen Rindt, Bruce McLaren, Jacky Ickx, Clay Regazzoni határozták meg az élmezőnyt. Az 1970-es években Ronnie Peterson, Emerson Fittipaldi, Niki Lauda, Mario Andretti, Jody Scheckter, Carlos Reutemann, Gilles Villeneuve és Didier Pironi voltak kiemelkedően sikeresek. Az első pontszerző hölgy a Formula–1-ben Lella Lombardi volt. A '80-as években Alan Jones, Nelson Piquet, Alain Prost, Ayrton Senna, Nigel Mansell voltak meghatározóak. Mellettük Gerhard Berger, Michele Alboreto és Riccardo Patrese is jó eredményeket értek el, bár világbajnokok nem lettek. A '90-es években a tragikusan bekövetkezett haláláig, 1994-ig Ayrton Senna volt a legsikeresebb. Ezután Michael Schumacher és Mika Häkkinen volt a legkiemelkedőbb versenyző, de rajtuk kívül még Damon Hill (Graham Hill fia) és Jacques Villeneuve (Gilles Villeneuve fia) is világbajnok lett. Ebben a korszakban megemlíthetők még mellettük David Coulthard, Giancarlo Fisichella, Ralf Schumacher (Michael Schumacher öccse), Juan Pablo Montoya és Rubens Barrichello. A 2000-es években csúcsosodott ki igazából Schumacher dominanciája, ugyanis 2000-2004 között, zsinórban ötször sikerült elnyernie az egyéni világbajnoki címet. Ezt a szériát csak 2005-ben sikerült megállítani, 2005-ben és 2006-ban Fernando Alonso lett a világbajnok, a spanyol sikersorozatát 2007-ben a finn Kimi Räikkönen törte meg a Ferrari színeiben, míg 2008-ban Lewis Hamilton, 2009-ben Jenson Button nyert. A 2010-es években 2010-től 2013-ig Sebastian Vettel nyerte a világbajnoki címeket a Red Bull Racing színeiben, majd a hibridkorszak beköszönte, 2014 óta a Mercedes és vele együtt Lewis Hamilton dominálja a sportágat. A sikerlistájukat csak Max Verstappen 2021-es egyéni vb-címe homályosítja. ### Karrierjük a Formula–1 előtt és után A legtöbb Formula–1-es versenyző a gokartozással kezdte versenyzői pályafutását. Ezután általában versenyzőiskolába iratkoztak, vagy valamilyen európai Formula szériában indultak. Ilyen például Formula Ford, Formula Renault, Formula–3, vagy a GP2. Az utóbbi sorozat 2005-ben indult, és eddigi három világbajnoka már mind a Formula–1-ben versenyez. A GP2 előtt a Formula–3000 volt az F1-be jutás előtti legjelentősebb versenysorozat, ami az 1984-ben megszűnt Formula–2-t váltotta fel. A Formula–1 eddigi történelmében csak egyetlen világbajnok, Lewis Hamilton nyert világbajnoki címet a "Formula–1 előszobájában", a GP2-ben is. Egy másik népszerű sorozat a Brit Formula–3, melyen keresztül sokáig jó eséllyel be lehetett kerülni a Formula–1-be. Nigel Mansell, Ayrton Senna és Mika Häkkinen is versenyzett ebben a bajnokságban. 1998-ban saját versenysorozatot indított Spanyolországban a Nissan, amelynek 1999-ben Fernando Alonso lett a bajnoka. A kategória szerepét 2005-től a World Series by Renault vette át, ennek első bajnoka Robert Kubica volt. Ázsiában szintén működnek hasonló versenysorozatok, a GP2 Ázsia, a japán Formula-3000-ként is emlegetett Formula–Nippon és a Japán Formula–3. Utóbbiakban versenyzett például Eddie Irvine. Egyes versenyzők amerikai bajnokságokban indultak a Formula–1 előtt, például Mario Andretti, Jacques Villeneuve, Juan Pablo Montoya és Sébastien Bourdais. Néhányan a versenyzés más szakágaiból jutottak az F1-be: Damon Hill motor-, Michael Schumacher sportautóversenyeken vett részt F1-es pályafutása előtt. Mára minden Formula–1-es csapat felismerte a versenyzőképzés jelentőségét, és többen utánpótlás-nevelő programot működtetnek. A McLaren saját nevelésű versenyzője Lewis Hamilton, ifjabb Nelson Piquet pedig pedig a Renault felügyelete alatt készült föl a Formula–1-re. Ilyen szempontból ma a Ferrari patronáltja Charles Leclerc és Santino Ferrucci, a McLarené Lando Norris, a Mercedesé George Russell, de a legjelentősebb a Red Bull pilótanevelő programja, amely már számos versenyzőt adott a sportnak (Christian Klien,Vitantonio Liuzzi, Scott Speed, Sebastian Vettel, Sébastien Buemi, Jaime Alguersuari, Daniel Ricciardo, Danyiil Kvjat, Max Verstappen,Carlos Sainz Jr., Pierre Gasly, Brendon Hartley) Ahhoz, hogy valaki a Formula–1-ben versenyezhessen, rendelkeznie kell a szuperlicenccel, amelyet az FIA ad ki. A legtöbb versenyző manapság harmincas évei közepén-végén fejezi be a pályafutását, bár az ötvenes években nem voltak ritkák a negyven, ötvenéves versenyzők sem. A legnépszerűbb versenysorozat az F1 után a Német Túraautó-bajnokság (DTM), itt versenyzett például Mika Häkkinen, Jean Alesi és Ralf Schumacher. Az amerikai sorozatok is vonzóak a korábbi Formula–1-es versenyzők számára, Juan Pablo Montoya és Jacques Villeneuve a NASCAR-ban, Nigel Mansell és Emerson Fittipaldi az IndyCar-ban folytatta a versenyzést. Pályafutásuk befejeztével néhányan Formula–1-es csapatot alapítottak, például Jackie Stewart és Alain Prost. (Graham Hill és Emerson Fittipaldi még aktív versenyzőként működtetett saját csapatot a Formula–1-ben.) A volt brazil pilóták között pedig népszerű a Stock Car Brasil, a helyi túraautó-bajnokság is. Jelenleg itt versenyez Rubens Barrichello, Antônio Pizzonia, Lucas di Grassi, Nelson Piquet Jr., és alkalmanként, szabadkártyásként Felipe Massa és Felipe Nasr is. Egyre népszerűbb a WEC is, innen érkezett Brendon Hartley, korábban versenyzett a sorozatban például Mark Webber, Alexander Wurz és Nick Heidfeld, jelenleg pedig tagja a mezőnynek Nakadzsima Kazuki, Pastor Maldonado, Giancarlo Fisichella, Sebastien Buemi és Giedo van der Garde is. Alkalmi indulóként Nico Hülkenberg és Fernando Alonso futamot is nyertek az LMP1-es kategóriában. ### Rajtszámok A versenyzők azonosítását elsődlegesen rajtszámok segítik. 2014-től a versenyzők maguk által választott állandó rajtszámokkal versenyeznek (csak akik a futamon is részt vesznek) 2-től 99-ig, és a 13-as rajtszám is választható lett (Pastor Maldonado ezzel a rajtszámmal versenyzett karrierje utolsó két évében). Egy versenyző akkor veszíti el a jogosultságát a rajtszámára, ha két egymást követő évadban egyetlen nagydíjon sem vesz részt. A 17-es rajtszámot visszavonták, a 2015-ben elhunyt Jules Bianchi iránti tiszteletből. A tesztpilóták, a csak pénteki első szabadedzéseken résztvevők pilóták, valamint az egy-két futamra helyettesítőként beugró versenyzők ideiglenes rajtszámot kapnak, aminek használati joga a csapatot illeti meg. Kivételt képez a világbajnoki címvédő, akit hagyományosan megillet az 1-es rajtszám, ám nem kötelező ezt használnia. Ha azonban él a jogával, akkor is kell, hogy legyen választott rajtszáma, amit a címe elvesztése után újra használ. Utoljára 2014-ben volt használatban az 1-es rajtszám, miután a 2016-os szezon világbajnoka, Nico Rosberg év végén bejelentette visszavonulását, a 2014-es, 2015-ös, 2017-es és 2018-as világbajnok Lewis Hamilton pedig nem élt a jogával, ragaszkodott a 44-es rajtszámához (csupán a 2018-as abu-dzabi nagydíj első szabadedzésén vett részt 1-es rajtszámmal, amit elsősorban a csapat szorgalmazott, promóciós célokból). 2021-ben Max Verstappen lett a világbajnok és megerősítette, hogy a 33-as rajtszámát lecseréli és jövőre az 1-es rajtszámmal vág neki az új szezonnak. #### Érvényes rajtszámok A 2023-as világbajnokság szerint: #### Visszavonultatott rajtszám #### Korábbi rajtszámozási rendszerek A kezdeti években a számok szabadon választhatóak voltak, futamról futamra is változhattak. A rajtszámok nagyon különböztek, a legnagyobb kiadott szám a 132 volt. Először az 1973-as szezon második felére állandósították a rajtszámokat, majd 1974-től vezették be teljes évre az állandó rajtszámokat, az 1973-as konstruktőri sorrend alapján. A csapatok kettesével kapták a számokat, amennyiben indítottak harmadik versenyzőt is, a sor végéről kapott számot. Mivel az 1973-as világbajnok Jackie Stewart visszavonult, az 1-es és 2-es rajtszámot a Team Lotus versenyzői kapták meg, a következő évtől viszont az 1-est a világbajnoki címvédő kapta, a 2-est a csapattársa. Ha az előző évi bajnok nem indult, nem adták ki az 1-es rajtszámot, emiatt 1993-ban és 1994-ben Damon Hill rajtszáma 0 volt. (Azóta egyszer fordult elő, hogy nem a világbajnoki címvédő viselte az 1-est: az 1985-ös európai nagydíjon John Watson helyettesítette a sérült Niki Laudát.) A többi csapat megtartotta az előző évi számait, csak az 1-es és 2-es cserélt szükség esetén a korábbi viselőjével. Évente tehát legfeljebb két csapat rajtszámai változtak. Kivételt jelentett ez alól, ha üresedés esetén kiosztották a megszűnt csapat rajtszámait. 2002-ben felvetődött az állandó rajtszámok visszaállítása, a 2001-es állapotok alapján, de ezt a csapatok ellenkezése miatt visszavonták. 1996-ban átalakították a rajtszámozás rendszerét: a számokat évente újraosztották az előző évi konstruktőr világbajnokság alapján. Kivételt jelentett ez alól az egyéni címvédő és csapattársa, ők továbbra is 1-es és 2-es számmal versenyezhettek akkor is, ha nem a konstruktőri címvédő csapat színeiben indultak (ez történt 1996-ban Michael Schumacherrel és a Ferrarival, 1997-ben Damon Hill-lel és az Arrows-szal, 2000-ben Mika Häkkinennel és a McLarennel, 2007-ben Fernando Alonsóval és a McLarennel, 2009-ben Lewis Hamiltonnal és a McLarennel, 2010-ben Jenson Buttonnal és a McLarennel). Arra, hogy a többi csapaton belül melyik versenyző melyik számot kapja, nem volt szabály, a csapatvezetés döntésétől függött. Általában a kisebb rajtszámú pilótát részesítették előnyben. Ha nem volt deklarált megkülönböztetés, szempont lehetett az előző évi bajnokságban elért helyezés, az összességében eredményesebb pályafutás, a nagyobb rutin, a csapatnál eltöltött hosszabb idő, életkor. Az újonnan induló csapatok a legmagasabb számokat kapták. Ha egy csapat egy korábbinak a felvásárlásával és átnevezésével szállt be, akkor a rajtszámai általában a jogelőd helyezését tükrözték. A balszerencsésnek tartott 13-ast hagyományosan nem adta ki az FIA (két kivétellel: 1963-ban és 1976-ban). Emiatt az utolsó rajtszám általában eggyel nagyobb volt, mint a mezőny létszáma. 2014-ben és 2015-ben viszont volt 13-as rajtszám, miután Pastor Maldonado ezt választotta állandó számának. 2009-ben a 18-as és a 19-es szám is kimaradt. Ezek a számok az előző évi világbajnokság alapján eredetileg a Hondát illették, de ők bejelentették visszalépésüket, így a Force India örökölte volna. Nekik azonban több promóciós termékük elkészült már 20-assal és 21-essel, ezért kérték annak megtartását. A később benevező Brawn GP, bár a Honda jogutódjaként indult, a 22-es és 23-as számot kapta. 2002-ben szintén a 18-as és 19-es maradt ki, akkor a Prost Grand Prix visszalépése miatt. 2015-ben a Jules Bianchi által használt 17-es számot visszavonultatták, ezzel tisztelegve az elhunyt pilóta előtt. A csapattárs versenyzők megkülönböztetését a számokon túl segíteni kell szembetűnően eltérő sisakfestéssel, valamint azzal, hogy az autó bukócsöve feletti, a tv-kamerát magába foglaló kis szárnyat az egyik versenyzőnél sárgára festik (2013-ig ez kötelezően a nagyobb rajtszámú pilótát jelentette, de a választott rajtszámok bevezetése óta már nincs ez a megkötés. 2012-ig a kisebb rajtszámú pilótánál a piros szín volt kötelező, de 2013-ban ezt már nem írták elő). Mivel a választott rajtszámok bevezetésével a csapattársak már nem feltétlenül egymást követő számot viselnek, a csapatok 2014-től a tévéközvetítésben jelölőszínt kaptak. ## Csapatok A Formula–1-ben eddig több mint 300 különböző csapat vett részt. Közülük tizenhat indult 250-nél is több versenyen, ezek a következők: a Ferrari, a McLaren, a Williams, a Lotus, a Tyrrell, a Brabham, az Arrows, a Minardi, a Ligier, a Benetton, a Jordan, a Renault, a Sauber, a Red Bull, a Toro Rosso, és a Mercedes. A Ferrari a legrégibb (már az első évben, 1950-ben is rajthoz álltak, és azóta minden évben szerepelnek), és tizenhat konstruktőri világbajnoki címével az eddigi legeredményesebb Formula–1-es csapat. Az olasz istálló az 1960-as évek elején, majd az 1970-es évek második felében, a '80-as évek elején és 1999-től 2004-ig volt kiemelkedően sikeres. Ezen kívül a Ferrari versenyzői a Formula–1 első éveiben, amikor még nem volt konstruktőri világbajnokság, 1951 és 1956 között is három egyéni világbajnoki címet szereztek. Összesen 15 egyéni világbajnoki győzelmet értek el, és 11 évben fordult elő, hogy mind az egyéni, mind a konstruktőri világbajnoki címet megszerezték. A Williams a '80-as és a '90-es években volt sikeres, eddig összesen kilenc világbajnoki címet gyűjtött. A McLaren az 1980-as és a '90-es években érte el legkiemelkedőbb eredményeit, az első, 1974-es sikere óta nyolc világbajnoki címet szerzett ezidáig, bár az utolsót viszonylag régen, 1998-ban érte el, viszont 2008-ban Lewis Hamilton egyéni címe kárpótolta a csapatot. A Lotus 1963 és 1978 között összesen hét világbajnoki címet ért el. Két világbajnoki címet szerzett a Cooper az 1950-es években, a Brabham a '60-as évek végén, a Tyrrell a '70-es évek elején, és a Renault 2005-ben és 2006-ban. Rajtuk kívül a Vanwall, a BRM, a Matra, a Benetton és legutóbb a Brawn Grand Prix tudott egy-egy alkalommal világbajnoki címet szerezni. A Formula–1 történetének nagy részében a gyári támogatás nélküli, magáncsapatok voltak többségben. 1967-től 1983-ig a Ford Cosworth DFV motorokat bármelyik csapat megvásárolhatta, elkerülve a motorfejlesztés és előállítás magas költségeit. Így számos, addig csak alacsonyabb kategóriákban induló csapat juthatott be a Formula–1-be. Az 1980-as évektől vált gyakorlattá, hogy a nagy autógyárak szoros együttműködésbe fogtak egy-két konstruktőrrel, kizárólagos motorszállítást és teljes technikai segítséget biztosítva a fejlesztések terén. A McLaren a Hondával, majd a Mercedesszel, a Williams a Renault-val együttműködve ért el komoly sikereket. A folyamat a kisebb csapatok leszakadásához vezetett, 1990-ben még 19-en, 1996-ban azonban már csak 11-en neveztek a világbajnokságra. A megmaradt konstruktőrök közül többet felvásároltak: a BAR-t a Honda, a Benettont a Renault, a Saubert a BMW vette meg. Más gyárak, például a Toyota, saját csapatot indítottak. Ez a folyamat a világgazdasági válság hatására azonban megfordult, több gyár kivonult a Formula–1-ből: 2008 végén a Honda, 2009 végén a Toyota és a BMW. A Renault maradt, de a csapatát eladta, 2012-től csak motorgyártóként van jelen. Egyedül a Mercedes fokozta szerepvállalását a Brawn GP felvásárlásával. A konstruktőrök közötti esélyegyenlőség fenntartására több intézkedést is tett a közelmúltban az FIA. 2008-ra a gyártók nem készíthettek új motort, hanem a 2007-es fejlesztésű modelljeiket kellett használniuk, valamint megtiltották a tartalékautók használatát. 2010-től pedig meg kívánták határozni a csapatok költségvetésének felső határát. 2010-ben több új csapat is érkezett az F1-be. A spanyol Hispania Racing Team, a brit (2011-től orosz licenccel induló) Virgin Racing és a malajziai Lotus F1 (2011-től Team Lotus). A 2009-es világbajnok csapat, a Brawn GP 2010-től Mercedes GP néven szerepel. A 2009-es világbajnokság résztvevői közül a Toyota és a BMW kivonult, utóbbi helyett visszatért a Sauber, amely egy évig még használta nevében a BMW előtagot. 2011-re a Renault F1 csapata felvette a Lotus Renault GP nevet. 2012-ben névváltoztatások történtek. A Lotus Renault GP 2012-től egyszerűen Lotus, a Virgin Racing teljesen orosz licenccel indul Marussia F1 Team néven. A 2011-ben még Team Lotus néven futó malajziai csapat 2012-től a Caterham F1 Team néven szerepel. Utoljára 2016-ban érkezett új csapat a Haas F1 Team személyében. ## A Formula–1 története ### Kialakulása Miután megszülettek az új technikai csodák, az autók, az emberek hamar felfedezték az autóversenyzés örömeit. Az első verseny után nem sokkal, 1906-ban, az első nagydíjat is megrendezték. Nyertese a Renault gyár alkalmazottja, a magyar származású Szisz Ferenc volt. Egy évvel később megnyílt az első versenypálya, a Brooklands. 1911-ben a másik földrészen először rendezték meg a legendás Indy 500-at. Az autóversenyzési láz az I. világháború miatt egy darabig szünetelt. 1919-ben újraéledtek a versenypályák, majd 1925-ben megnyílt Belgiumban Spa-Francorchamps. Ebben az évben született az első kísérlet arra, hogy a versenyeket egy kerek sorozattá fűzzék össze, amely autógyártóknak szólt, s ezt végül az Alfa Romeo nyerte meg. 1934-ben a német Mercedes és Auto Union beszállásával új fejezet vette kezdetét. A Mercedes versenyzője, Rudolf Caracciola nyerte meg az első Európa-bajnokságot, 1935-ben. A legyőzhetetlen német autók uralmát csak egy másik rendkívüli képességekkel megáldott versenyző, az Alfa Romeós Tazio Nuvolari volt képes megállítani. Az 1936-os magyar nagydíjat (a Népligetben) is ő nyerte. Az autóversenyzés második aranykora a második világháború kitörésével ért véget. 1946-ban megalakult a nemzetközi automobil szövetség, vagyis az FIA. A szövetség új keretbe foglalta az autóversenyzést, és az új szabálynak, vagyis formulának az 1-es számot adták. Eleinte csupán egymástól független Grand Prix-k kerültek megrendezésre, majd 1950-ben elindult a világ legnagyobb, legismertebb szériája, a Formula–1. Az első versenynek egy második világháborús repülőtér, Silverstone adott otthont. ### Az 1950-es évek Az 1950-es Formula–1 világbajnokságot az olasz Giuseppe Farina nyerte meg az Alfa Romeóval, míg argentin csapattársa, Juan Manuel Fangio második lett. Fangio nyerte meg a világbajnoki címet 1951-ben, 1954-ben, 1955-ben, 1956-ban és 1957-ben. Bár az angol Stirling Moss egyszer sem lett világbajnok, mégis az egyik legjobb Formula–1-es versenyzőnek tartják a nem világbajnokok közül. Fangio uralta a Formula–1 első évtizedét, és öt világbajnoki címével hosszú időig a sportág legsikeresebb versenyzője volt. Eredményes versenyző volt még mellette Alberto Ascari, aki a Ferrarival megnyerte az 1952. és az 1953. évi bajnokságot. Az utolsó kettő szezonban az angol Mike Hawthorn, majd az ausztrál Jack Brabham nyert. Az évtizedet a gyári csapatok uralták, mint az Alfa Romeo, a Ferrari, a Mercedes és a Maserati, ugyanazok, akik már a háború előtt is versenyeztek. 1958-ban írták ki először a konstruktőri világbajnokságot, amit a Vanwall nyert meg. Az első években a háború előtt épített autókat használták. Az autók keskeny, mintázott gumiabroncsokkal voltak felszerelve. Az 1950-es években a Formula–1-es naptár néhány európai nagydíjból és az amerikai 500 mérföldes versenyből állt, amelyet az Indianapolis Motor Speedwayen rendeztek meg. Az Alfa Romeo visszavonulása után a világbajnokságot a 2 literes, sűrítő nélküli motorral felszerelt kocsiknak rendezték. Ezután bevezették a 2,5 literes, sűrítő nélküli autókat, ami miatt visszatért a Mercedes. A több újításának köszönhetően a Mercedes autóival két éven keresztül nyertek bajnokságot versenyzői, ám a csapat a Le Mans-i tragédia miatt kiszállt a motorsportból. ### Az 1960-as évek Az 1960-as évek elején jelentek meg az első kisebb, elsősorban brit magáncsapatok, mint a Vanwall, a Cooper, a Lotus és a BRM. Ezeknek a csapatoknak nem volt saját motorjuk, így másik motorgyártótól kellett venniük az erőforrásokat. Elterjedtek voltak azok a privát csapatok is, amelyek saját autót sem építettek, hanem másoktól vásároltak. Az 1960-as évek elején voltak elterjedtek a karcsú, „szivar” alakú karosszériák. Az akkori versenyautók teljesítménye 220 lóerő körül volt. A megengedett legnagyobb hengerűrtartalom a szívómotoroknál 3000 cm3, a turbófeltöltőseknél 1500 cm3 volt. A '60-as évek végén jelentek meg a reklámok a Formula–1-ben. Az évtized első világbajnokságát az ausztrál Jack Brabham nyerte, utána az amerikai Phil Hill, majd az angol Graham Hill szerzett világbajnoki címet. 1963-ban, majd 1965-ben is a skót Jim Clark nyert. 1964-ben John Surtees lett világbajnok. Az évtized második felében egyszer tudott nyerni Jack Brabham (1966), Denny Hulme (1967), Graham Hill (1968), és Jackie Stewart (1969). Az évtized során három alkalommal lett a Lotus a konstruktőri bajnok (1963, 1965, 1968), kétszer a Brabham (1966, 1967) és a Ferrari (1961, 1964), valamint egyszer a Cooper (1960), a BRM (1962) és a Matra (1969). ### Az 1970-es évek 1970-től 1982-ig az igen megbízható Ford–Cosworth motor dominált, amellyel összesen 155 versenyt, valamint 12 egyéni világbajnoki címet szereztek. Egyedül a Ferrari tudott vele versenyképes motort gyártani, amivel három világbajnoki címet értek el. A Maserati, a Weslake, a Honda, a BRM, és a Brabham–Alfa Romeo V12-es motorjaikkal mindössze néhány győzelmet tudott aratni. Az 1970-es évek első világbajnoki címét Jochen Rindt posztumusz nyerte meg, miután az 1970-es olasz nagydíj időmérő edzésén halálos balesetet szenvedett. A következő években, 1971-től 1974-ig a skót Jackie Stewart és a brazil Emerson Fittipaldi felváltva nyerték a világbajnoki címeket. Az évtized második felében a Ferrari dominált. 1975-ben, 1976-ban, 1977-ben és 1979-ben megnyerte a konstruktőri világbajnokságot. 1975-ben és 1977-ben az osztrák Niki Lauda nyert világbajnoki címet. 1976-ban a brit James Hunt, 1978-ban az amerikai Mario Andretti, 1979-ben a dél-afrikai Jody Scheckter lett világbajnok. Az 1970-es években kezdték átépíteni azokat a hosszú, történelmi pályákat, mint a 23 km hosszú Nürburgring (Nordschleife), vagy a 14 kilométeres Spa-Franchochamps. Ezek a versenypályák nem voltak biztonságosak, mivel sok helyen hiányoztak a bukóterek, és keskeny volt az aszfaltcsík. Emellett sokáig tartott az is, mire kiértek a mentők egy baleset helyszínére. Több versenyző is meghalt ezeken a hosszú pályákon. Niki Lauda 1976-os súlyos balesete miatt helyezték át később a német nagydíjat a Hockenheimringre. Az 1970-es évek végén, az 1980-as évek elején sok technikai újítás került a Formula–1-be. Mario Andretti világbajnoki címe után kerültek előtérbe a szívóhatású („Ground Effect”) autók, amelyek speciális alvázkiképzésükkel hatalmas leszorítóerőt generáltak, így sokkal nagyobb sebességet tudtak elérni a kanyarokban. Különleges konstrukciók is készültek ekkor, mint a Brabham BT46, amely alváza alatt negatív légpárnát létesítettek azáltal, hogy egy ventilátorral kiszívták alóla a levegőt. Így még erősebb leszorítóerőt értek el. Említésre méltó a hatkerekű Tyrrell P34, Jody Scheckter és Patrick Depailler autója az 1976-os és 1977-es szezonban, vagy az ikerkasznis Lotus 1981-ben. Ezeket a túlzásba vitt ötleteket hamar betiltották a Formula–1-ben. 1977-től vezette be a Renault a turbómotorokat. Az első "turbós" győzelem 1979-ben született. ### Az 1980-as évek 1983-tól domináltak végérvényesen a turbómotorok, melyek 1000 lóerő körüli teljesítményükkel kiszorították a szívómotoros autókat az élmezőnyből. A csúcsteljesítményüket később korlátozták az autók nagy fogyasztása miatt. A bevált 500 lóerős Cosworth motorokat a Formula–3000-ben használták tovább. A Formula–1 legerősebb motorját a BMW készítette el 1984-ben, amelynek teljesítményét 1400 lóerőre becsülték. Óriási fogyasztása és megbízhatatlansága miatt mégsem lett sikeres a motor. Mivel az autók nem bírták sokáig a turbó használatát, ezért időnként ki kellett kapcsolni, már a fogyasztás csökkentésének érdekében is. 1989-ben betiltották a turbófeltöltők használatát, két átmeneti év után, amikor egy párhuzamos bajnokságot (Jim Clark-kupa) írtak ki a turbó nélküli autók részére. Ezután mindegyik csapatnak ismét szívómotort kellett alkalmaznia, melynek megengedett maximális hengerűrtartalma 3500 cm3 lehetett. A motorokat V8, V10, V12, vagy W12 elrendezésben használták. A Renault nagynyomású léghűtésének köszönhetően az autók motorjainak fordulatszáma megnőtt, elérte a fordulat/percet. Az 1980-as évek két legsikeresebb versenyzője a három világbajnoki címet (1981, 1983, 1987) nyert brazil Nelson Piquet és a francia Alain Prost, 1985, 1986, 1989 és 1993 világbajnoka volt. Mindketten három világbajnoki címet szereztek az évtizedben. Egy címet szerzett az ausztrál Alan Jones, a finn Keke Rosberg, az osztrák Niki Lauda és a brazil Ayrton Senna. A Williams (1980, 1981, 1986, 1987) és a McLaren (1984, 1985, 1988, 1989) is szintén négy világbajnoki címet ért el, a Ferrari kettőt (1982, 1983). ### Az 1990-es évek Az 1990-es évek elején megengedettek voltak az elektronikus segédeszközök, mint a kipörgésgátló és az ABS, valamit az aktív felfüggesztés, amelyben a Williamsnek volt a legkifinomultabb technikája. Ezeket a segédeszközöket az 1994-re betiltották. 1994-ben, a San Marinó-i nagydíjon történt két halálos baleset (Roland Ratzenberger, Ayrton Senna), amik után előtérbe került a biztonság növelése. 1995-re a motorok maximális hengerűrtartalmát lecsökkentették 3000 cm3-re. Ezzel az autók teljesítménye a 750 lóerőről körülbelül 650-re csökkent. 1996-ra a Ferrari hagyományos, de nehéz és sokat fogyasztó V12-es motorját V10-esre cserélte. Ezzel és új versenyzőjével, Michael Schumacherrel három versenyt nyert meg 1996-ban. 1997-re elérték az autók a korábbi 750 lóerős teljesítményt. A fordulatszám ekkorra elérte a . Az évtized első két bajnokságában a McLaren és Ayrton Senna végzett az élen. 1992-ben és 1993-ban Nigel Mansell és Alain Prost nyert fölényesen a Williamssel. Prost a 4. világbajnok címe után visszavonult. 1994-ben szintén a Williams lett a konstruktőri bajnok, az egyéni címet azonban a fiatal német Michael Schumacher szerezte meg. Ő a sportág történetének első német világbajnoka. 1995-ben ismét Schumacher és csapata, a Benetton nyert, ezúttal meggyőző fölénnyel. 1996-ban Schumacher a hosszú idő óta sikertelen Ferrarihoz szerződött, az évben ismét a Williams csapat lett a bajnok Damon Hill-lel, aki a sportág első második generációs világbajnoka lett. (Apja, Graham Hill 1962-ben és 1968-ban volt világbajnok.) 1997-ben ismét a Williams nyert, ezúttal a kanadai Jacques Villeneuve-vel. 1998-ban, a szabályváltozásokhoz legjobban alkalmazkodó McLaren és a finn Mika Häkkinen szerzett bajnoki címet. 1999-ben bár ismét Häkkinen lett a bajnok, a konstruktőri cím hosszú szünet után a Ferrarié lett, amit 2004-ig nem is engedett ki a kezéből. ### A 2000-es évek Ebben az évtizedben Michael Schumacher és a Ferrari addig példátlan módon, öt egymást követő évben győzött (2000–2004). Ez idő alatt a csapat és német versenyzője több új rekordot állított fel. Schumacher 2002-ben minden versenyen dobogós helyen ért célba, és pályafutása során 91 nagydíjat nyert meg. Ezalatt az FIA többször megváltoztatta a szabályokat, például a csapatutasítást is betiltotta a 2002-es osztrák nagydíjon történt incidens miatt. Schumacher bajnoki sorozata 2005. szeptember 25-én ért véget, amikor a spanyol Fernando Alonso, a Renault versenyzője, a Formula–1 legfiatalabb világbajnoka lett. 2006-ban ismét a Renault és Alonso lett a bajnok. Schumacher ez év végén vonult vissza. A 2007-es szezon legnagyobb botránya a McLaren Ferraritól illegálisan szerzett adatai és emiatti kizárása volt. Ebben az évben a finn Kimi Räikkönen egy pont előnnyel nyerte az egyéni világbajnoki címet, a Ferrari konstruktőri bajnok lett. 2003-ban a pontrendszert változtatták meg, később több műszaki szabályt. A 2005-ös „csonka” amerikai nagydíj után – amelyen csak a Bridgestone gumit használó három csapat (Ferrari, Jordan, Minardi) indult el a tízből – 2007-re csak egy gumibeszállító maradt a Formula–1-ben. 2006-tól V8-as motorokat kellett használni, 2008-tól betiltották a kipörgésgátlókat, ami jobban előtérbe helyezi versenyzők képességeit. Ebben az évben a brit Lewis Hamilton győzedelmeskedett, csapatok pontversenyét a Ferrari nyerte. A 2009-es évadra radikális szabálymódosításokat vezetett be az FIA. Mintegy felére csökkentették az autók légterelő elemei által biztosított leszorító erőt. A kieső tapadás kompenzálására újra lehetővé tették a slick, azaz teljesen sima felületű gumik használatát. Az egyéni címet Jenson Button, a konstruktőrit csapata, a Honda-utód Brawn-Mercedes szerezte meg. 1983 óta a Formula–1-et azok a versenycsapatok uralták, amelyeknek nem volt gyári támogatása. Ilyen volt a Williams, a McLaren és a Benetton, miközben másoktól vásároltak motorokat. 2000 óta a gyári csapatok uralták a bajnokságot, mint a Renault, a BMW Sauber, a Toyota, a Honda és a Ferrari. Az évtized végén azonban Honda, majd a BMW és a Toyota is kivonult a sportágból. ### A 2010-es évek Ebben az évtizedben Sebastian Vettel és a Red Bull Racing 2010 és 2013 között mindent megnyertek, amit csak lehetett. Fernando Alonso 2010-ben a Ferrari-hoz szerződött, de sose tudtak együtt világbajnokságot nyerni, így Alonso 2014 végén elhagyta az olaszokat, és 2015-ben visszatért a Hondával fuzionáló McLarenhez. A 2010-ben csatlakozó csapatok közül (Team Lotus/Caterham F1 Team, Virgin Racing/Manor F1 Team, Hispania Racing) csak a Marussia maradt életben, de 2014-ben ők is becsődöltek, és eladták a jogokat a brit Manor F1 Team-nek. 2015-ben a Lotus F1 Team szintén anyagi problémákkal küzdött, de végül sikerült eladni egy nagy visszatérő gyári csapatnak, a Renault F1-nek. Ebben az évtizedben versenykörülmények között (2014-es Formula–1 japán nagydíj) életét vesztette a francia Jules Bianchi. 2014-ben a Formula–1 átváltott V8-as erőforrásról V6-os erőforrásra (Hibrid korszak). Jelenleg a Mercedes AMG F1 uralja a F1-et. Lewis Hamilton 2013-ban csatlakozott a németekhez, és együtt bezsebelték a 2014-es és 2015-ös világbajnoki trófeákat. Jelenállás szerint a Mercedesé a legjobb erőforrás, de folyamatosan zárkózik fel mögé a Ferrari, addig a Renault és főleg a Honda rettentően szenvednek a hibrid erőforrásukkal. Hamarosan az Nemzetközi Automobil Szövetség eldönti, hogy 2017-től, vagy 2018-tól kapjuk meg az új Formula–1-et. Az eredeti elképzelés szerint 2017-től egy merőben más Forma–1-et fogunk látni. A jelenlegi V6-os turbófeltöltéses, fékenergia visszatáplálásos, a turbófeltöltő többletenergiáját is visszatápláló, hibrides motorformula érintetlen marad, amiről már korábban megállapodtak a felek (ezen felül a Ferrari és a Mercedes HCCI gyújtástechnológiát, öngyulladás és szikragyújtás keverékét használja, a ciklusonként engedélyezett 5 szikragyújtás mellett), de az aerodinamika, a szabályok és a gumik is egy totális átalakuláson mennek keresztül. És akkor még nem volt szó a pilótafülkék extra védelméről, az úgynevezett bumerángmegoldásról, vagy a zárt pilótafülkéről. Igaz, a jelenlegi állás szerint ezt a kérdést külön kezeli az FIA. 2018-ban a következő változások léptek életbe: bevezették a fejvédő "glóriát", ill. hálot, megszűntek a cápauszonyok és a hátsó T szárnyak az autókon, illetve a kipufogó fölötti köralakú terelőelem. A versenyzők 3 motort használhatnak egy szezonban, megjelent a hiperlágy, angolul:"hypersoft" és a szuper kemény " superhard" gumikeverék. Megszűnt az első kerékfelfüggesztés olyan beállítási lehetősége, ami lehetővé tette a kocsimagasság változását, és ezzel befolyásolta a légellenállást. Továbbá a rajtrács lányok, vagy "gridgirl"-ök szerepét fiatal, a Formula–1 felé vezető út elején járó autóversenyző gyerekek vették át. 2019-től csak 5 gumikeverék érhető el, 3-3 különböző minden versenyhétvégén. Ezeket keménységük alapján egy C1-C5ig terjedő skálán rangsorolják. ## A Formula–1 szabályai A Formula–1 szabályait az 1904-ben alakult FIA, közelebbről annak egyik alszervezete, a World Motor Sport Council határozza meg. Az első formulát 1946-ban egyeztették. Eleinte csupán a hengerűrtartalom képezte szabályozás tárgyát: az első világbajnokságot legfeljebb 1,5 literes kompresszoros, vagy 4,5 literes atmoszferikus motorral hajtott autók számára írták ki, nem volt korlátozás sem a tömeg, sem a leadott teljesítmény tekintetében. Mára a szabályok kiterjedtek az autó felépítésének minden részletére, meghatározzák a versenyek lebonyolításának menetét és szabályozzák a teszteléseket. A lehetséges szankciók széles skálán mozognak, a szabályok megsértéséért kiszabhatnak pénzbüntetést, pontlevonást, súlyos esetben versenyző és csapat ellen is alkalmazhatnak kizárást. A Formula–1 története során, a technikai fejlődés előrehaladtával számos szabályalkalmazási vitára került sor. Az 1968-ban megjelent légterelő elemek biztonságosságáról és ezáltal létjogosultságáról sokáig megoszlottak a vélemények, 1982-ben például első terelőszárnyak nélkül kellett megépíteni az autókat. 1998-ban a McLaren új fékrendszerét nyilvánították utólag szabályellenesnek, mert a kanyarokban a belső kerekeket jobban fékezte, ami kimeríti a tiltott négykerék-kormányzás fogalmát. Versenyzőt utoljára 1997-ben zártak ki a teljes világbajnokságból, Michael Schumachert, sportszerűtlen vezetés miatt. A McLaren csapatot a 2007-es világbajnokságból diszkvalifikálták, miután kiderült, hogy jogosulatlanul használt fel a Ferrari tulajdonát képező adatokat. ### Technikai szabályok A modern Formula–1-es autók hátsókerékhajtásúak, nyitott pilótafülkével rendelkeznek, együlésesek, a motort a versenyző mögött helyezik el. A karosszériák nagyrészt szénszálas anyagokból épülnek fel, amelyek könnyűek és erősek. Minden konstrukción kötelező töréstesztet végezni, csak ezután kaphat engedélyt a versenyzésre. Egy autó tömegének a motorral, a különböző folyadékokkal és a versenyzővel együtt minimum 691 kilogrammnak kell lennie. Az autók akár 370 km/h körüli sebességgel is haladhatnak, elsősorban a gyors pályákon, például Monzában. A Formula–1-es autóval valaha elért legnagyobb sebesség rekordját a Honda tartja, 417 km/h-val, amit a Mojave-sivatagban, 2005-ben értek el, minimális leszorító erő mellett. A nagysebességű kanyarokban a versenyzőkre 5 g erő is hathat, szemben például egy utcai sportautóéval, melynél ez az érték legfeljebb 1 g körül mozoghat. 5 g erőnél a versenyző testét súlyának ötszöröse húzza az adott irányba. Egy 2005-ös Formula–1-es autó gyorsulása (Renault R25, V10-es motorral): 0 → 100 km/h: 1,9 másodperc, 0 → 200 km/h: 3,9 másodperc, 0 → 300 km/h: 8,4 másodperc (optimális beállítással). Egy Mai Formula–1-es autó gyorsulása (2016 Mercedes W07, V6-os motorral) 0 → 100 km/h : 2,4 másodperc, 0 → 200 km/h : 4,4 másodperc, 0 → 300 km/h : 8,4 másodperc #### Kormánykerék A mai autókban szervórendszer segíti a kormányzást, a multifunkciós kormányon több minden állítható, például a fékerőeloszlás vagy a benzin–levegő keverék aránya. Ezen keresztül tudnak versenyzők kommunikálni a csapat többi tagjával, és a kormányon lévő kijelzőről különböző információkat tudhatnak meg. 2007-től a pálya aktuális részén érvényben lévő zászló színe is megjelenik a kormány kijelzőin. A korai időkben, amikor még nem volt szervókormány az autókban, a kormánykerekeket minél nagyobb átmérőjűre próbálták készíteni, a könnyebb kormányzás érdekében. A versenyzők manapság a kormánykeréken található két füllel tudnak sebességfokozatot fel- és leváltani. Korábban minden váltásnál egyik kezükkel el kellett engedniük kormányt, hogy váltani tudjanak. Még a ’90-es évek elején is kerek kormányt alkalmaztak, a mai kormányok azonban már egészen eltérnek a korábbiaktól, és jóval kisebbek is azoknál. Az FIA biztonsági előírásai szerint egy versenyzőnek 5 másodperc alatt el kell tudnia hagyni a pilótafülkét, úgy hogy a kormánykereket eltávolítja. #### Aerodinamika A Formula–1-es autók formája úgy van kialakítva, hogy minél kisebb légellenállást hozzanak létre, növelve ezzel a sebességet. Ehhez hozzátartoznak még a különböző légterelő elemek (hátsó és első 'szárnyak'), amik nagy leszorító erőt biztosítanak, a nagyobb kanyarsebesség elérése érdekében. Az autók alja szinte teljesen sík, és közel fekszik a pályához, ezzel is növelve a leszorító erőt. 160 km/h sebesség körül az autók akkora leszorító erőt termelnek, amennyi a súlyuk. A legnagyobb sebességüknél ez az autók súlyának a két és félszerese is lehet. Az aerodinamikával komolyabban először az ’50-es években kezdtek el foglalkozni. A Mercedes egy kinyitható, nagy légellenállású szárnyat épített autójába, amivel a fékezést tudta segíteni. Az első szárnyakat a Ferrari alkalmazta az 1960-as években. A spoilerek idővel olyan magasra emelkedtek, hogy balesetveszélyesek lettek, és később szabályozták méreteiket. A wing-cart a Lotus fejlesztette ki, és 1978-ban világbajnok is lett. Az ötlet lényege, hogy míg a levegő a szárny felső felületén viszonylag rövid utat tesz meg, addig az alsó felületén hosszabbat, így lefelé ható vákuum keletkezik, amely a kocsit az út felé szorítja. Ezt a hatást „szoknyákkal” fokozták tovább, amelyek még kisebb légnyomást hoztak létre az autók alatt, még nagyobb leszorítóerőt elérve. A megoldást az 1983-as szezontól betiltották. Ezután már nem történt jelentős változás az aerodinamikában. Napjainkban a csapatok az autókat azoknak méretarányosan lekicsinyített (a szabályok szerint legfeljebb 60%-os) modellekkel szélcsatornában tesztelik. 2009-re jelentős szabályváltozásokat hoztak, minek hatására az autók első terelőszárnya alacsonyabb és szélesebb, míg a hátsó magasabb és keskenyebb lett. A karosszéria különböző pontjain elhelyezett kiegészítő aerodinamikai elemeket betiltották. 2011-ben új elemként jelent meg az állítható hátsó szárny (röviden DRS – az angol drag reduction system kifejezésből), amelynek elsődleges funkciója az előzések megkönnyítése. A szerkezet időmérő edzésen a pálya bármely részén használható, versenyen viszont szigorúbbak a feltételek: az erre kijelölt pályaszakaszon, az úgynevezett DRS-zónában aktiválhatja a versenyző, de csak akkor, ha a zónát megelőző ellenőrzési ponton legalább egy másodpercen belül megközelítette az előtte haladót. A szárny nyitásával csökken a leszorító erő, ezáltal nagyobb sebesség érhető el. Esős időjárás esetén a megoldás biztonsági okokból nem alkalmazható. #### Motor A sportág történetében 2, 4, 6, 8, 10, 12 és 16 hengeres, soros, fekvő, V, W és H elrendezésű, atmoszferikus nyomású vagy turbófeltöltős motorokat használtak. Az erőforrásokat négy csoportba lehet osztani: - a gyári csapatok saját autóik hajtására épített motorjai (Ferrari, Mercedes, Renault), - magáncsapatok számára készített motorok (például Jaguar–Cosworth, Williams–Toyota), - egy gyári és egy kisebb motorgyártó cég közötti együttműködés, szövetség révén megalkotott motor (például Judd–Yamaha, Cosworth–Ford, Mecachrome–Renault, Mugen–Honda), - magáncsapatoknál előforduló motorok, amelyeket gyári csapatok biztosítanak azok rendelkezésére, de átnevezik őket (például Petronas (Ferrari), Playlife (Renault), Acer (Ferrari), Megatron (BMW), European (Cosworth)). Az 1970-es évek végén találták fel a Renault-nál a turbófeltöltős motort. A turbómotorok 1983-tól domináltak végérvényesen, amelyek 1000 lóerő körüli teljesítményükkel kiszorították a szívómotoros autókat az élmezőnyből. A csúcsteljesítményüket később korlátozták az autók nagy fogyasztása miatt. A Formula–1 legerősebb motorját a BMW készítette el 1984-ben, amelynek teljesítményét 1400 lóerőre becsülték. 1989-ben, két átmeneti év után tiltották be a turbófeltöltők használatát, amikor egy párhuzamos bajnokságot (Jim Clark-kupa a versenyzőknek és Colin Chapman-kupa a csapatoknak) írtak ki a turbó nélküli autók részére. Ezután mindegyik csapatnak ismét szívómotort kellett alkalmaznia, melynek megengedett maximális hengerűrtartalma 3500 cm3 lehetett. A belső égésű motoroknak a jelenlegi szabályok szerint 2,4 litereseknek kell lenniük, és csak V8 elrendezésben használhatják őket a csapatok. 2006 óta a csapatok nem fejleszthetik a motorokat. Az erőforrások fordulatszáma a 1/percet is elérhetik, és legnagyobb teljesítményük 780 lóerő (582 kW) körüli. 2007-től a motorok maximális fordulatszámát fordulat/percre, 2009-ben -re korlátozták. 2006 előtt a csapatok 3 literes, V10-es motorokat használtak. A motorok 70 liter üzemanyagot is elfogyaszthatnak 100 kilométeren. Az üzemanyagok nagyon hasonlítanak a nyilvánosan beszerezhető ólommentes benzinekhez. Az olajok, amelyek kenik és védik a motorokat a túlmelegedéstől, nagyon hasonlítanak viszkozitásukban a vízhez. A legsikeresebb motor a Formula–1-ben a Ferrari, több mint 240 futamgyőzelemmel, mögötte a Mercedes a második, több mint 210 győzelemmel. #### Gumik Sokat számítanak a kanyarokban az aerodinamika mellett a gumik is. 1997 után 2009-től újra bevezették a 'slick' abroncsokat, azaz a teljesen sima felületű gumikat. 2007-től négyféle száraz időre való gumikeverék létezik, ezekből a gyártó döntése alapján minden futamra két-két fajtát bocsátanak a csapatok rendelkezésére, mindkettőből kötelesek legalább egy-egy készletet használni egy versenyen. 2011-től a Pirelli lett a kizárólagos beszállító. 2016-tól ötféle száraz időre való gumikeveréket használtak, amelyek közül futamonként hármat bocsátottak a csapatok rendelkezésére, ezek közül kétfélét kellett felhasználni a futam során. 2018-ban már összesen hétféle gumikeverék volt, bár ezek közül a szuperkemény gyakorlati használatára egyszer sem került sor. A jelenlegi (2018) gumifajták a következők : 2019-re a Liberty Media leegyszerűsítette a gumik jelzését illetve csökkentette a keverékek számát. A futamokon Piros – Sárga – Fehér oldalfalú gumik jelentek meg ezzel kikerültek a korábbi színek (lila, rózsaszín, narancssárga, kék(ami nem az esőgumit jelölte)). A gumik nevei minden futamon azonos: Kemény Közepes Lágy A lecsökkentett keverékek C jelölést kaptak (C1, C2, C3, C4, C5, a C1 a legkeményebb, míg a C5 a leglágyabb keverék) A legsikeresebb gumibeszállító a Formula–1-ben az amerikai Goodyear cég, amely 1998-ban vonult ki a sportágból. Második a listán a 2010-ben visszavonuló Bridgestone. 2011-től visszatértek a Pirelli abroncsok. \* Az indianapolisi 500 futamaival együtt ### Versenyszabályok #### Szabadedzések, időmérő edzés Minden nagydíj pénteken, két szabadedzéssel kezdődik. 2007 óta mindkét szabadedzés 90 percig tart. (Az egyetlen kivétel a monacói nagydíj, ahol hagyományosan csütörtökön tartják a szabadedzéseket, pénteken szünnap van.) Az első szabadedzésen lehetőség van tesztpilóták részvételére is, de 2007 óta ez csak úgy lehetséges, ha a két versenyző valamelyike helyett ül autóba. Szombaton, a harmadik szabadedzés után kerül sor az időmérő edzésre. Az időmérő edzésen a vasárnapi verseny rajthelyeit döntik el, a versenyzők leggyorsabb köre alapján. Az edzés szabályai 2003 óta folyamatosan változtak. A jelenlegi rendszer 2006 óta van érvényben. Utoljára 2010-ben módosították, az új csapatok beszállása miatt. Az egyórás időmérő három, egyenként 20, 15 és 10 perces szakaszra oszlik. Az első részben minden, a versenyre nevezett autó a pályára futhat, majd a szakasz végeztével a hét legrosszabb időeredményt elérő versenyző kiesik. 5 perces szünet után egy, az előbbihez hasonló rész következik, szintén hét kiesővel. Az utolsó szakasznak így már csak tíz autó vághat neki. Korábban a harmadik szakasz résztvevőinek autóját már a versenyre szánt üzemanyag-mennyiséggel kellett megtankolni, de ezt a szabályt 2010-ben eltörölték. 2011-ben visszahozták a 107%-os szabályt: aki az időmérő edzés első szakaszában a legjobb idő 107%-ánál rosszabb eredményt teljesít, nem vehet részt a versenyen. Kivételt tehetnek vele, ha korábban a szabadedzésen sikerült megfelelő időt futnia és az időmérőn valamilyen körülmény hátráltatta. #### A verseny lebonyolítása A verseny általában helyi idő szerint 14.00 órakor, a felvezető körrel kezdődik meg, melynek végén a pilóták elfoglalják az időmérőn elért rajtpozíciójukat. Jó ellenpélda azonban erre a 2008-as szingapúri nagydíj, melyet a nagy időeltolódás miatt este 20.00 órakor kezdtek meg. A rajt előtt öt perccel be kell fejezni az autók beállítását, a csapatok embereinek el kell hagyniuk a rajtrácsot. A zöld lámpák kigyulladása után a mezőny tesz egy felvezető kört, amelynek során tilos előzni. Ha egy versenyző ennek során kicsúszik vagy az autó problémája miatt késve tud indulni, csak akkor foglalhatja vissza a helyét a rajtrácson, ha még nem haladt el mellette a teljes mezőny. A kör végén a versenyzők visszaállnak a rajtrácsra. A start előtt egymás után felgyullad öt piros lámpa, majd mikor ezek egyszerre kialszanak, a mezőny elrajtolhat. Kivételes esetben (például nagy eső miatt) a versenyigazgatóság elrendelhet repülőrajtot, ilyenkor a mezőny felvezető kör nélkül, a biztonsági autó vezetésével rajtol el. A futam alatt a versenyzőknek legalább egyszer ki kell állniuk a boxba. Itt gumit cserélhetnek és kisebb javításokat is végezhetnek az autón. A jelenlegi szabályozás szerint a futam során a kétféle gumikeverék mindegyikét használnia kell a versenyzőnek legalább egyszer (kivételt képeznek az idő előtt leállított és az esős versenyek). 2010 óta a verseny közbeni tankolás tilos. A csapatok az előző évi konstruktőr-vb sorrendjében helyezkednek el a bokszutcában. A rajtszámoktól eltérően azonban itt nem emelik ki az egyéni címvédő csapatát. Fontos a jó időpont megválasztása a boxkiállásra, ami kihathat a végeredményre is. Emellett számít a kerekek állapota, a benzinmennyiség, ebből kifolyólag az autó tömege, ami alapvetően befolyásolja a versenyző köridejét. Esős futamnál a csapatnak el kell döntenie, milyen gumitípussal indul a versenyre. Egy szabályos boxkiállásnál 18 csapattag van jelen. Kettő az autó felemelését végzi, három ember jut egy-egy kerékre, szintén kettő a tisztításra és a boxkiállás végének jelzésére (utóbbit „nyalókás embernek” hívják a kezében tartott tábla alakja miatt). A versenyt azután intik le, hogy az első helyen haladó teljesíti a kiszabott versenytávot. Kivétel, ha a futamidő túllépi a maximális két órát, ekkor az adott kör befejezésével vége a versenynek; illetve előfordul, hogy kényszerűségből félbeszakad a futam. Utóbbi esetben ha a tervezett táv 75%-át teljesítették, teljes pontszámok járnak a helyezésekért, ha ez nincs meg, csak a pontok fele adható. Azok a versenyzők számítanak helyezettnek, akik a győztes által megtett táv 90%-át teljesítették, függetlenül attól, hogy leintették-e őket vagy hamarabb kényszerültek kiállni. #### Események a futam után A leintés után a versenyzők mennek még egy tiszteletkört. Ennek végén tilos még egyszer célba futni, be kell állniuk a bokszutcába. Az egyetlen futam, ahol a tiszteletkörtől eltekintenek, a belga nagydíj Spában, a pálya hosszára való tekintettel, ahol rögtön megnyitják a boxutcát. A versenyzők saját csapatuk boxába térnek vissza autójukkal, kivétel az első három helyezett, akik egy külön elkerített részre, a parc fermébe állnak be. A dobogóra a három legjobb helyezett versenyző állhat fel. Ilyenkor mindhárman a gumigyártót reklámozó sapkát viselik. A versenyzőkhöz csatlakozik a győztes pilóta csapatának valamely tagja is, de ő nem áll fel az emelvényre. Összesen így négy díjat adnak át. A trófeák minden versenyen különböző alakúak. A dobogó általában a bokszutca épületén, a versenypálya síkja felett helyezkedik el. A dobogó mögött a verseny hivatalos neve és a nagydíj főszponzorának logója látható. A szűk Monacóban egy kis lépcsőre állhat fel az első három helyezett. Mindig az első helyezett versenyző és csapatának a himnuszát játsszák el, miközben a három versenyző országának lobogóját felvonják. A rendezvény elengedhetetlen kelléke a pezsgőzés. Ennek elterjedésétől 1999-ig a Moët, 2000-2016 között a Mumm, 2016-17-ben a Chandon, 2017-től 2020-ig a Carbon Champagne, 2021-től pedig a Ferrari Trento cég pezsgőit bontják meg a versenyek után. Kivételt képeznek a muzulmán országok (Bahrein, Abu Dzabi), ahol pezsgő helyett alkoholmentes rózsavizet kapnak a versenyzők. A 2012-es brit nagydíjtól kezdve megújult az eredményhirdetés formája. Két oldalt egységesen az addigi világbajnokok neve olvasható. A zászlókat már nem felvonják, hanem forgatható táblákon, digitálisan jelenítik meg (2014-től animációval imitálják a lobogást). Az eredményhirdetés után a versenyzők nem mennek az interjúszobába (csak a sapkájukat cserélik ki a csapat szponzorait reklámozóra a hostesslányok), hanem ott helyben tesz fel nekik kérdéseket egy ismert személyiség, aki lehet egykori versenyző is (mint Jackie Stewart vagy Niki Lauda), de a 2012-es magyar nagydíjon például Plácido Domingo készítette az interjúkat. #### Interjúk Egy versenyhétvége során négyszer rendeznek sajtótájékoztatót az interjúszobában. Csütörtökön és a pénteki szabadedzések után a szervezők döntik el, kiket hívnak meg a versenyzők és a csapatok emberei közül. Ekkor még kevésbé kötött a beszélgetés. A szombati időmérő edzés és a vasárnapi futam után kötelezően az első három helyezett nyilatkozik. Először angol nyelven kérdezik őket, helyezési sorrendben, majd a visszatérnek a győzteshez, esetenként a két másik pilótát is kérdezik még. Végül a nem angol anyanyelvű versenyzők saját nyelvükön is szólnak országuk tévénézőihez. A 2012-es brit nagydíj óta a futam végi interjúk rendje megváltozott: közvetlenül az eredményhirdetés után, a pódiumnál teszi fel a kérdéseket egy ismert személyiség. Az interjúszobában ettől kezdve csupán a nem angol anyanyelvű nyilatkozatokra kerül sor. 2003-ban két verseny után volt példa arra, hogy az első három helyezett közül nem mindegyik ment nyilatkozni: a brazil nagydíjon Fernando Alonso balesetet szenvedett, de a félbeszakadt versenyen 3. helyezettnek könyvelték el. Kórházba szállítása miatt nem vett részt sem az eredményhirdetésen, sem a sajtótájékoztatón. A San Marinó-i nagydíj végén pedig az édesanyja elvesztése után versenyt nyerő Michael Schumacher helyett csapatvezetője, Jean Todt nyilatkozott. A többi versenyzőnek a bokszutcában kell a sajtó rendelkezésére állnia. 2009-től a versenyzők nemcsak a futam után kötelesek nyilatkozni a sajtónak, hanem az időmérő edzés egyes szakaszai lezárultával vagy kiesésük után is. #### Balesetek és biztonság A sportágban több versenyző halt már meg baleset következtében, elsősorban a kezdeti időkben, az 1950-es évek elejétől az 1970-es évek végéig. A meghalt versenyzők nagy része a mai biztonsági felszereltségű autókkal és pályákkal megmenthetők lettek volna. A sportág utolsó balesetben meghalt versenyzője a francia Jules Bianchi, aki a 2014-es Japán Nagydíjon szenvedett balesetet, majd kómába került, és többé nem ébredt fel. Az 1994-es Formula–1 San Marinó-i nagydíj volt a sportág utolsó Fekete hétvégéje, amikor az osztrák Roland Ratzenberger és a háromszoros világbajnok Ayrton Senna vesztették életüket. A Formula–1 másik legsötétebb hétvégéje az 1960-as belga nagydíj volt, amelyen szintén két pilóta halt meg. Jackie Stewart háromszoros világbajnok az elsők között volt, akik a sportág biztonságosabbá tételéért kampányolt. Sid Watkins professzor 1978-ban lett a Formula–1 főorvosa, aki modernizálta a sportág biztonsági hátterét. 2004-ben Gary Hartstein lett az utódja. A tragikus San Marinó-i nagydíj is nagy lökést indított el a biztonsági berendezések fejlesztésében. Ma a versenypályák mindegyikében külön kórházak vannak, a versenyzők mentését a baleset után 15 másodpercen belül meg kell kezdeni. Az autók is sokkal biztonságosabbak lettek, az autók elemeinek nagy része szénszálas anyagokból készül, amelyek elnyelik az ütközésből keletkező energiákat. Szintén fontos biztonsági felszerelés a Head And Neck Support rendszer (rövidítve HANS rendszer). Ez a szerkezet is szénszálas anyagból készül. A versenyző vállára támaszkodva, annak két oldalán rögzítő szalagokkal kapcsolódik a versenyző sisakjához. Célja, hogy megakadályozza a baleset során, hogy a versenyző feje túlságosan előrelendüljön, ennek következménye lehet nyakcsigolyák sérülése, és a pilóta be is ütheti a fejét a kormányba. Ütközéskor óriási erők hatnak a versenyzők testére. A valaha volt legnagyobb ilyen erő, amelyet az illető túl is élt, David Purley 1977-es balesete volt. Testét egy rövid ideig a normális gravitációs erő 179,8-szorosa húzta előrefelé. A Formula–1 legveszélyesebb pályái közé tartozik a hosszú és kanyargós régi Nürburgring (Nordschleife) és a rendkívül gyors monzai pálya. Súlyosabb balesetekhez vonul a pályára a Medical Car, magyarul egészségügyi autó. Ebben orvosok ülnek, akik azonnal ellátják a balesetet szenvedett versenyzőt, majd a pálya kórházába viszik. Veszélyhelyzetekben, például erős esőben vagy baleset után beküldik a biztonsági autót. Ebben a fázisban a biztonsági autó a mezőny előtt halad a saját sebességével, ami jóval kisebb a Formula–1-es autók tempójánál. Ezalatt tilos az előzés (kivételt képeznek a lekörözöttek, akik körhátrányukat ledolgozhatják a mezőny mögé visszatérve, de az egymás közti sorrendjük nekik sem változhat, és meg kell várniuk, míg a versenybírók megadják az engedélyt). Az így megtett körök is beletartoznak a verseny köreibe. A biztonsági autót 2000 óta a német Bernd Mayländer vezeti. 2009-től a biztonsági időszak alatt az autók sebességét egy elektromos rendszer szabályozza. Ez lehetővé teszi, hogy a korábbi évekkel ellentétben ismét a boxba hajthassanak a versenyzők, míg a biztonsági autó a pályán van, mert így nem jutnak jogosulatlan előnyhöz. #### Zászlószabályok Mivel a rádiókommunikáció sokszor nem megbízható, a Formula–1-ben a pályabírók és a versenyzők közötti kommunikációt elsődlegesen zászlók és táblák szolgálják. Az adott színű zászlók lengetésével figyelmeztethetik különböző eseményekre a versenyzőket. 2007 óta a zászlójelzéseket a versenyzők a kormányon található kijelzőn is láthatják. A televíziós közvetítéseknél a képernyőn szintén megjelenik az adott színű jelzés. #### Alkalmazható büntetések - Bokszutcán való áthajtás (drive through penalty) : a versenyzőnek úgy kell áthaladnia a bokszutcán, hogy közben nem állhat ki a csapat bokszába. A büntetést a 2010-es szezontól a kiszabás után két körrel le kell tölteni. - A Stop-and-go penalty az előbbi büntetés annyival súlyosbítva, hogy a csapat bokszában a versenyzőnek 10 másodpercig meg kell állnia, a csapat szerelői nem nyúlhatnak az autóhoz. - Időbüntetés: A bokszutcai büntetések enyhébb formája. Van öt és tíz másodperces változata is. Ha futam közben szabják ki, a versenyző legközelebbi bokszkiállásakor a csapat embereinek a büntetés időtartamát meg kell várniuk, mielőtt hozzányúlnának az autóhoz. Ha a versenyzőnek már nincs több bokszkiállása vagy ha a leintés után állapítják meg a szabálytalanságot, a büntetés idejét utólag hozzáadják a versenyidejéhez. Súlyosabb időbüntetést szabnak ki, ha a pilóta a verseny vége felé követ el olyan szabálytalanságot, amiért áthajtásos vagy kiállásos büntetés járna, illetve ha utólag állapítják meg a szabálytalanságot. Ha áthajtásos büntetés járna, a 2010-es szezontól 20 másodpercet adnak a versenyző idejéhez, ha 10 másodperces stop-and-go járna, akkor 30 másodpercet. - Futam közbeni kizárás: fekete zászlóval jelzik, ilyenkor versenyzőnek haladéktalanul ki kell állnia a bokszba, és jelentkeznie kell a versenyigazgatóságnál. - Utólagos kizárás: a versenyzőt megfosztják helyezésétől, illetve az azért járó pontjaitól. Ilyenkor a mögötte végzők általában előbbre lépnek, bár volt példa ez alól kivételre is. - Pénzbüntetés (többnyire edzéseken történő bokszutcai gyorshajtásért szabják ki). - Hátrasorolás a rajtrácson (váltócsere öt, motorcsere tízhelyes hátrasorolást von maga után, de veszélyes manőver miatt is kiszabható). 2014-től kezdve ha a versenyző olyan eredményt ér el az edzésen, hogy csak kevesebb hellyel sorolható hátra, a maradékot át kell vinnie a következő futamra. - Edzésidő törlése: enyhébb esetben a versenyzőnek a többi köridői közül a legjobbat veszik figyelembe; súlyosabb esetben az összes edzésidőt törlik, a versenyzőnek a rajtrács végéről kell indulnia. - Megrovás: ha egy versenyző hármat összegyűjt az idény során, a következő futamon tíz rajthellyel hátrasorolják. - Büntetőpont: 12 büntetőpont összegyűjtése egy futam eltiltást von maga után. - Konstruktőri pontok levonása: csak a versenyző kapja meg a helyezésért járó pontokat. Akkor alkalmazzák, ha úgy látják, hogy technikai szabálytalanság miatt a felelősség nem terheli a versenyzőt. Erősen vitatott eljárás, miután a csapat és a versenyző szereplése nem választható külön. Ilyen büntetést kapott 1995-ben a brazil nagydíjon a Williams és a Benetton, a 2000-es osztrák nagydíjon a McLaren (csak az 1-es számú autójára, Mika Häkkinenre), illetve ugyancsak a McLaren 2007-ben előbb a magyar nagydíjon (a versenyzők közti incidens miatt az időmérőn), majd később az egész évadra (a kémbotrány miatt). 2018-ban a magyar nagydíj után a csődbe ment Force India konstruktőri pontjait vették el, a helyébe lépő Racing Point Force Indiának nulla pontról kellett indulnia a belga nagydíjtól. - Eltiltás: ilyen büntetést kapott 1989-ben Nigel Mansell egy futamra (fekete zászló figyelmen kívül hagyásáért), 1994-ben Eddie Irvine három, Mika Häkkinen (mindketten baleset okozásáért) egy, Michael Schumacher két futamra (fekete zászló figyelmen kívül hagyásáért), 2005-ben a BAR csapat két futamra (az autó súlyával való trükközésért), 2012-ben Romain Grosjean egy futamra (baleset okozásáért). - Világbajnoki helyezéstől való megfosztás: 1997-ben Michael Schumachert büntették így, mivel a zárófutamon szándékosan hajtott neki Jacques Villeneuve autójának. Versenyeredményeit azonban megtarthatta, azok beleszámítanak a statisztikáiba. 2007-ben a McLaren csapatot zárták ki a pontversenyből a Ferrari elleni kémkedésért (a versenyzők a pontjaikat megtarthatták). ### Tesztelési szabályok A Formula–1-es autók fejlesztésének legfontosabb eszköze a tesztelés. A csapatok az autóik méretarányos (legfeljebb 60%-os) modelljeit szélcsatornákban, kész konstrukcióikat pedig versenypályákon tesztelik. 2008-tól jelentős korlátozás lépett életbe a tesztelésekre vonatkozóan. A csapatok egy naptári évben legfeljebb tesztelhetnek, az FIA által kijelölt helyszíneken és időpontokban. Ebbe nem számítanak bele a fiatal versenyzők felkészítését szolgáló tesztek és a promóciós célú rendezvények. 2009-ben a csapatok közti esélyegyenlőség megteremtése érdekében tovább szigorították a szabályokat: a csapatok az idény utolsó versenye és 2009. december 31. között háromszor egy napon keresztül gyakorolhatnak olyan versenyzővel, aki legfeljebb két futamon szerepelt vagy négy napot tesztelt a megelőző 24 hónapban. ## A Formula–1 gazdasági háttere ### Költségek A Formula–1 a világ egyik legdrágább sportága. Az F1 Racing magazin 2007 márciusában becslést készített a 2006-os Formula–1-es csapatok költségvetéséből. A 11 csapat évi összköltsége 2006-ban 2,9 milliárd dollár volt. Becsléseik szerint a Toyota 418,5, a Ferrari 406,5, a McLaren 402, a Honda 380,5, a BMW Sauber 355, a Renault 324, a Red Bull 252, a Williams 195,5, a Midland F1 120, a Toro Rosso 75, és a Super Aguri 57 millió dollárt költött el. A csapatok költségeinek különbségei igen nagyok, például a Toyota, a McLaren–Mercedes és a Ferrari kiadásaik felét, körülbelül 200 millió dollárt költöttek a motorokra, a Renault hozzávetőlegesen 125 milliót költött, míg a Cosworth 2006-os V8-as motorjának fejlesztése 15 millió dollárt költött. A költségek csökkentése érdekében 2008-tól több intézkedés is életbe lépett: betiltották a motorfejlesztéseket, a csapatok csak a 2009-es évadra építhettek új motort. Az autók váltóblokkjának négy versenyt kell kibírnia, tartalékautót nem lehet használni. 2010-től maximálják a csapatok összes és egyes területekre fordítható költségeit. Az önkéntes költségvetési maximum betartói nagyobb mozgásteret kaphatnak a fejlesztések terén. Komoly kiadást jelent a csapatoknak a felszerelés és a személyzet szállítása versenyről versenyre. Annak a csapatnak, amelyik szerzett már legalább egy pontot az adott évben, a FOM átvállalja a szállítási költségeit. ### Bevételek #### Szponzorok A mai Formula–1 elképzelhetetlen a szponzorok támogatása nélkül. Az első Formula–1-en kívüli szponzorfelirat, a Gold Leaf cigarettamárka, a Lotus autóin jelent meg, 1968-ban. Azelőtt a csapatok a nemzetiségüknek megadott színekben versenyeztek. Például az olasz csapatoké, a Ferrarié és az Alfa Romeóé a vörös, a briteké, mint a Lotus a zöld, a németeké az ezüst szín volt. A mai csapatok bevételeinek jelentős része szponzoroktól származik. A különböző cégek a logóikat festetik az adott csapat autóira, melyeket a televízió-közvetítésekben szerepelnek. Minél sikeresebb egy csapat, annál többet mutatják a közvetítésekben a verseny, az időmérő edzés során, így a szponzorát is. A sikeresebb csapatoknak ezért többet is fizetnek a szponzorok. A bevétel természetesen függ attól is, hogy a logók mekkora méretben és mennyiségben jelennek meg a csapatnál. A szponzorok logói nem csak az autókon, hanem a versenyzők ruházatán és bukósisakján, a csapat dolgozóinak ruháin és felszerelésein is helyet kapnak. Egy 2005-ben, a magyar nagydíjon végzett felmérés szerint a Marlboro, a Vodafone és a Red Bull volt a legismertebb szponzor a Formula–1-ben. A Formula–1 ellentmondásos szponzorai a cigarettahirdetések. 2003-ban, a dohányreklám-tilalom okozta politikai nézeteltérések miatt elmaradt a belga nagydíj. A 2000-es évek közepétől folyamatosan egyre kevesebb országban szerepelhetnek dohányreklámok a csapatoknál. A magyar nagydíjon 2006-tól nem lehet dohányt reklámozni. 2007-ben már csak a bahreini, a monacói és a kínai nagydíjon lehetett dohányterméket reklámozni, a csapatok többsége más területen keresett támogatót magának. A Renault főszponzora a Mild Seven helyett az ING, a McLarené a West helyett a Vodafone, a Williamsé a Rothmans helyett a HP, majd a Compaq lett. 2007-től a Marlboro maradt az egyedüli cigarettamárka a Formula–1-ben, amely egyedül a Ferrari autóin jelenik meg, 2007-től a feliratok helyett már csak fehér csíkok maradtak. 2007-ben és 2008-ban a Honda a globális felmelegedésre akarta felhívni a Formula–1-es tv-nézők figyelmét azzal, hogy a Föld műholdképét jelenítette meg autóin, egyetlen reklám nélkül (kivéve a gumiszállító és csapat logóját). Szponzora nem csak a csapatoknak, hanem a nagydíjaknak is van. Az adott nagydíjon a legnagyobb mértékben reklámozott cég a főszponzor. Ennek a neve gyakran szerepel a nagydíj hivatalos nevében is (például 2008-as Formula–1 ING magyar nagydíj). Előfordul, hogy a cégek kanyart vesznek a versenypályákon, és ettől kezdve a kanyar a cég nevét viseli (például a Renault-kanyar Barcelonában). A 2008 őszén kiteljesedő gazdasági válság következtében több cég is visszalépett a sportág támogatásától. A Honda autógyár eladta csapatát, az ING biztosítótársaság pedig 2009 végére beszüntette a Renault csapat és több nagydíj szponzorálását. 2009-től az LG Electronics a Formula OneTM új nemzetközi partnere. A január 1-jén életbe lépett hosszú távú Formula OneTM együttműködési megállapodás értelmében az LG – mint a szórakoztatóelektronikai termékek egyik vezető gyártója – a ’A Global Partner of Formula 1TM’ és a ’A Technology Partner of Formula 1TM’ címek tulajdonosa lett. Az együttműködés részeként a dél-koreai gyártó kizárólagos megjelenési felületeket és exkluzív marketingjogokat kapott a versenysorozattal kapcsolatosan. Az ’A Global Partner of Formula 1TM’ és az ’A Technology Partner of Formula 1TM’ címek mellett az LG magáénak tudhatja az ‘Official Consumer Electronics, Mobile Phone and Data Processor of Formula 1TM címeket is, melyeknek köszönhetően a televíziós közvetítésekor az időmérésnél, az adatok kijelzésénél láthatók az LG logója. Az LG Electronics a 2010-es versenyszezonban két új megállapodást kötött. A Cosworth hivatalos szórakoztatóelektronikai partnereként saját termékeivel látja el a motorgyártót, például digitális vevőegységgel felszerelt LCD HDTV készülékekkel, HD/DVD-felvevőkkel, digitális műsorok vételére alkalmas HD projektorokkal és laptopokkal, amelyeket a Formula–1-es futamokon, illetve a vállalat Angliában található Formula–1-es központjában fognak használni. A Cosworth a 2010-es világbajnokságon négy csapatnak – köztük idén először versenyzőnek – is szállít motort. Az LG Electronics a másik együttműködés értelmében pedig a Lotus Racing hivatalos technikai beszállítója, és mind a versenypályán, mind a fejlesztőüzemben támogatja termékeivel a csapatot. #### Tévéközvetítések A televíziós közvetítésekből befolyó jogdíjak a sportág másik fő bevételi forrását képezik. A jogokkal a FOM rendelkezik, a befolyt összeget a Concorde-egyezmény alapján, az első tíz helyezett csapat között, nem nyilvános arányban osztja szét. Formula–1-es versenyeket élőben vagy felvételről a Föld majdnem minden országában sugározzák televízión. A közvetítések a világ legnagyobb nézettségű műsorai közé tartoznak. A 2006-os brazil nagydíj élő adását 83 millió TV-néző kísérte figyelemmel, további 71 millióan pedig ha rövid időre is, de bekapcsolódtak a közvetítésbe. Az FOM (Formula One Management) hivatalos adatai szerint 2005-ben 580 millió háztartásban nézték televízión a Formula–1-es versenyeket, 1995 és 1999 között pedig összesen 50 milliárdnyian. Óriási televíziós eseményről van szó, a halmozott nézettség 2001-ben 5,4 milliárd volt, a közvetítések 200 országba jutottak el. 2005-ben a kanadai nagydíj tartott számot a legnagyobb érdeklődésre a versenyek közül, és a harmadik legnézettebb sportesemény volt az évben. A 2000-es évek elején A FOM hivatalos logót és weboldalt, valamint számos védjegyet készített a sportágnak, hogy jól megkülönböztethető vállalkozásnak tűnjön. 30 évvel az első színesben sugárzott verseny, az 1967-es német nagydíj után, a német DF1 televíziós társasággal együttműködve Bernie Ecclestone kísérleti jelleggel bevezetett egy digitális televíziós csomagot. Az először az 1996-os német nagydíjon elérhető szolgáltatás több lehetőséget biztosított a tv-nézőnek a hagyományos közvetítésekkel szemben: számos párhuzamos adásból lehetett választani (fedélzeti kamerák, boxutca, eredménylisták), jobb kép-és hangminőségben. Az adást az egyébként is jelen lévőtől teljesen különböző stáb készítette, saját kamerákkal, felszereléssel és személyzettel. Az évek során több országban is bevezetett szolgáltatást a 2002-es szezon után, pénzügyi okokból megszüntették. Az egyes televízióállomások az ún. „világadást” veszik át, akár a FOM, akár egy helyi társaság állítja elő. Csak a német Premiere csatorna készít mindig saját műsort és közvetít minden eseményt, beleértve az edzéseket és a betétfutamokat is, élőben, interaktív szolgáltatásokkal. 2002 előtt szélesebb körben elérhető volt, de visszaszorult a digitális interaktív adás magas előállítási költségei miatt. A tv-nézők többségének elegendő a hagyományos, ingyenesen fogható közvetítés. Bernie Ecclestone 2007 végére tervezte, hogy a Formula–1-es közvetítések HD formátumban is elérhetőek lesznek, egyes szolgáltatók már átálltak a versenyek digitális sugárzására. Magyarországon 1976-tól 2001-ig a Magyar Televízió sugározta a Formula–1-es futamokat. Ismertebb kommentátorok voltak: Dávid Sándor, Palik László, Frankl András, Knézy Jenő, Mezei Dániel. 2002-től a jogokat az RTL Klub vásárolta meg. Élőben az időmérő edzést és a futamot közvetítették, a leggyakoribb kommentátorok Czollner Gyula és Palik László voltak, utóbbi helyét 2011-ben Walter Csaba vette át. A stúdióban rendszeres szakértő vendég volt Wéber Gábor és Szabó Róbert. Az állandó helyszíni riporter Szujó Zoltán volt. A nagydíjak közti hétvégéken sugárzott Formula–1 magazinban helyszíni riportok és stúdióbeszélgetések voltak láthatók. 2008-tól a Sportklub csatorna vasárnap esti időpontban felvételről levetítette az aznapi futamot. 2012-től ismét a Magyar Televízió közvetíti a Formula–1-et, immár HD minőségben. Az élő közvetítések az M1-en, az ismétlések az M2-n láthatók. A stúdióban továbbra is Szabó Róbert maradt az állandó szakértő, és a Formula–1 magazin is továbbra is jelentkezik a versenyhétvégék szombati napján, Boxutca néven. A kommentátorok az első szezonban Mezei Dániel és Wéber Gábor voltak, majd 2013-tól Mezei helyét Szujó Zoltán vette át, aki helyett Bobák Róbert lett a helyszíni riporter. Szujó vezette a futamok előtti felvezető műsort is. A szakértői csapatot pedig hazánk három kiváló autóversenyzője, Michelisz Norbert, Kiss Pál Tamás és Kiss Norbert alkotják. A 2013-as szezon újításaként péntek esténként felvételről leadják a második szabadedzést, némileg kötetlenebb kommentárral, amelynek keretében nézői kérdésekre is válaszolnak. A vasárnapi műsor után pedig egy óráig még online adásban fogadják a kérdéseket a stúdióban. A 2013-as magyar nagydíjról első ízben a hétvége teljes Formula–1-es programját élőben közvetítették. 2015-ben a Dunára került a Formula–1-es futamok közvetítése, miután az M1-ből hírcsatorna lett. A csapat összetétele is változott: új szakértőként Talmácsi Gábor motoros világbajnok ült be néhány futamon, míg Bobák Róbert váltótársa az eddig szerkesztőként dolgozó Ujvári Máté lett. A Boxutca Online pedig ezentúl csütörtök délután jelentkezik. A 2015 júliusában indult M4 Sport közvetíti a futamokat, az időmérő edzéseket és a szabadedzéseket is élőben. 2020-ban a koronavírus-járvány miatt az elmaradó/elhalasztott versenyek helyett az M4 Sporton korábbi futamok kerülnek képernyőre, mai kommentárral: sorrendben az 1993-as doningtoni Európa Nagydíj, a 2007-es Kínai nagydíj, az 1996-os Spanyol Nagydíj, az 1996-os Monacói Nagydíj, a 2017-es Azeri Nagydíj, a 2011-es Kanadai Nagydíj, és végül az 1999-es Francia Nagydíj volt műsoron. Emellett a csatorna közvetítette a hivatalos Formula–1 Esport széria versenyeit is, ahol aktív verseny- és tesztpilóták, már visszavonult versenyzők, és egyéb sztárok álltak rajthoz. Ezzel párhuzamosan a Formula–1 hivatalos YouTube csatornáján is láthatók voltak régebbi versenyek, és a hivatalos esport sorozat futamai is. ## A Formula–1 jövője [Formula–1](Kategória:Formula–1 "wikilink") [Versenysorozatok](Kategória:Versenysorozatok "wikilink") [Autóversenyzés](Kategória:Autóversenyzés "wikilink")

Dachaui koncentrációs tábor

A dachaui koncentrációs tábor (németül Konzentrationslager Dachau, illetve KZ Dachau) a Harmadik Birodalom első állandó koncentrációs tábora volt. Az akkori müncheni rendőrfőnök, Heinrich Himmler rendeletére 1933 márciusában hozták létre Dachauban, 20 km-re Münchentől egy volt lőszergyár területén. A dachaui tábor volt az első olyan hely a náci Németországban, ahol a parancsnoknak önálló ítélkezési joga volt, minden külső jogi felügyelet nélkül. Az SS itt épített fel először „állam az államban” birodalmat, másképp gondolkodókat tartott fogva és végzett ki. Az SS az SA-val rivalizált, és a „hosszú kések éjszakája” után a nemzetiszocialista terror fő végrehajtó eszközévé vált. Himmlert részben a dachaui táborban elért „sikerei” miatt léptették elő birodalmi vezetővé (Reichsführer SS). Adolf Hitler rezsimje bemutatótáborként és elrettentő példának használta a dachaui tábort. Külföldi megfigyelőket hívtak meg, hogy tanulmányozzák, másrészt propagandacélokra használták fel, cikkeket jelentettek meg róla a sajtóban. A tábor szerkezete, felépítése, főleg az SS-kaszárnya és a fogolytábor elhelyezése, a birodalomban és a megszállt területeken később felállított koncentrációs táborok mintaképéül, egyben a megsemmisítő táboroknak előképéül szolgált. Mivel a dachaui lett az első szisztematikusan felépített tábor, így egyben kiképzési helye volt az összes SS őrségcsapatnak és vezetőszemélyzetnek. Minden más német koncentrációs tábornál hosszabb ideig állt fenn, és egyik táborban sem történt ennyi politikai gyilkosság. A nemzetiszocialisták 12 éven át működtették, 1933. március 22-étől 1945. április 29-éig, amíg az amerikai csapatok fel nem szabadították. A legalább ide internált személyből körülbelül halt meg. A háború után különböző funkciókat töltött be, például menekülttáborként és bírósági helyként is működött. Intenzív vita után egy emlék- és oktatási helyet létesítettek a helyén, melynek látogatottsága 2008-ra elérte az évi mintegy főt. ## Története ### Előzmények A Reichstag felgyújtása után a nemzetiszocialisták elkezdték politikai ellenfeleik megsemmisítését. Letartóztatták a másképp gondolkozó politikusokat, például a Reichstag ellenzéki képviselőit. A fegyenceket különböző helységekben úgynevezett „vad táborokban” helyezték el. Ezek a korai táborok részben az SA, az SS vagy a Belügyminisztérium illetékessége alatt álltak. A dachaui táboron kívül minden más vad tábort bezártak a második világháború kitörése előtt. ### Politikai terror (1933–1935) 1933\. március 20-án Himmler, aki két hete volt München rendőrfőnöke, elrendelte egy politikai koncentrációs tábor felépítését Dachaunál. A tábort fogoly befogadására tervezték, ami már jelezte a korábban eltervezett üldözés nagyságrendjét. Március 22-én 150 foglyot vittek a landsbergi, neudecki (München-Auban) és stadelheimi (München-Giesingben) börtönökből a dachaui táborba. Először a bajor állami rendőrség őrizte őket, majd április 11-étől a rendőrség és az SS együtt biztosította a tábor felügyeletét, ahol az SS mint kisegítő rendőrség volt jelen. Másnap már elkövették az első gyilkosságokat Benario, Goldman és Kahn nevű őrizetesek sérelmére. Májusban Hans Beimler fogolynak, aki bebörtönzése előtt a kommunista párt parlamenti képviselője volt, sikerült megszöknie. Külföldön nyilvánosságra hozta az Im Mörderlager Dachau című brosúrát. Az első parancsnok Hilmar Wäckerle volt, aki Himmler rendelkezése alapján májusban megírta az első ideiglenes táborrendet. Ebben a rendeletben határozta meg, hogy minden joghatóság a parancsnoké, aki halálos ítéletet is hozhat. Az egyetlen megszorítás az volt, hogy ebbe két – a parancsnok által kijelölt – személynek is bele kellett egyeznie. Június elejétől az SS átvette az őrzés felügyeletét. A hónap végén Theodor Eicke lett a tábor parancsnoka. Arra törekedett, hogy a tábort teljesen elkülönítse a külvilágtól. Még a tűzoltóságnak is tilos volt belépni és ellenőrizni a tűzrendészeti szabályokat. Ekkoriban a müncheni államügyészség három letartóztatott személy kivégzését derítette ki, de mivel a koncentrációs táborban a jog nem érvényesülhetett, néhány hónap múlva megszüntette az eljárást. Kezdetben főleg a rezsim politikai ellenségeit, kommunistákat, szociáldemokratákat, szakszervezeti tagokat és néhány konzervatív, liberális, monarchista beállítottságú közéleti személyiséget internáltak. A letartóztatások megfélemlítették a lakosságot. Ismert politikusokat is a dachaui táborba vittek, mint a tartományi parlamentbéli Alois Hundhammert és a Reichstag tagját, Ernst Heilmannt. Hitler személyes ellenfelei is itt végezték, köztük Hans Litten jogász. A tábor neve félelmet keltett a társadalomban és sok másképpen gondolkodó már nem merte kimondani a véleményét. Már jóval a háború kitörése előtt szólások terjedtek a táborról: Abban az időben mintegy 100, főleg kisebb koncentrációs tábor létezett, ahol úgynevezett védőőrizet (Schutzhaft) alatt tartottak ellenzékieket. Áttekinthetetlen volt, hogy kit hurcoltak el. Néhány helyi pártember önkényétől függött, hogy kit vettek őrizetbe és kit engedtek szabadon. Hatalmi vita folyt arról, hogy kié az illetékesség az NSDAP szervezetein belül. Például az SA-csoportvezető, Wilhelm Schmid, aki a felső-bajorországi kormány tagja volt, levelet írt Ludwig Siebert bajor miniszterelnöknek: > „Die Autorität des Staates steht in Gefahr durch die allseitigen, unberechtigten Eingriffe politischer Funktionäre in das Räderwerk der normalen Verwaltung. Jeder NSBO-Mann [Nationalsozialistische Betriebszellenorganisation], NSBO-Ortsgruppenleiter, NSBO-Kreisleiter [...] jeder politische Stützpunktleiter, Ortsgruppenleiter, politische Kreisleiter erlässt Verfügungen, die in die unteren Befehlsgewalten der Ministerien eingreifen, also in die Befehlsbefugnisse der Kreisregierungen, Bezirksämter, runter bis zur kleinsten Gendarmeriestation. Jeder verhaftet jeden [...], jeder droht jedem mit Dachau [...] Bis zur kleinsten Gendarmeriestation ist bei den besten und zuverlässigsten Beamten eine Instanzenunsicherheit eingetreten, die sich unbedingt verheerend und staatszerstörend auswirken muss.“ > „Az állam tekintélye veszélyben van a minden irányból jövő jogosulatlan politikai funkcionáriusok miatt, akik beavatkoznak a normális adminisztráció menetébe. Minden NSBO-s [„nemzetiszocialista üzemi sejtszervezet”] fő, minden NSBO-körzetvezető [...] minden politikai támaszpontvezető, helyi csoportvezető, politikai körzetvezető olyan intézkedéseket hoz, amelyek beavatkoznak a minisztérium hatáskörének alsó szintjeibe, így a körzeti kormányok, járási kormányok hatásköreibe, le egészen a legkisebb csendőrségig. Mindenki letartóztat mindenkit [...], mindenki mindenkit Dachauval fenyeget [...] Sőt, a legkisebb csendőrségi állomásig bizonytalanság lépett fel a legjobb és legmegbízhatóbb tisztviselőknél, aminek feltétlenül elsöprő és állampusztító hatása van.“ A nemzetiszocialista sajtóban sok propagandacikket lehetett olvasni. 1933. július 16-án a Münchner Illustrierte Presse című újságban megjelent egy riport, ami a táborról szólt. Az volt a címe, hogy Frühappell im Erziehungslager („Reggeli sorakozó a nevelőtáborban”). A címképen rendesen felöltözött és tiszta fegyenceket látni. 1933 júliusától egy dachaui pap rendszeresen tartott vasárnapi misét, amin átlagosan 20 személy vett részt. A foglyok ekkor még a saját ruhájukat hordták. A hétköznapi élelmezés például kávépótló, kenyér és egytálétel, vasárnap leves és egy szelet sertéssült, krumplisalátával volt. Az őrizetesek havonta maximálisan 30 birodalmi márkát (RM) kaptak a saját, vagy a kintről küldött pénzből. A kantinban tudtak érte kenyeret, vajat, kolbászt és gyümölcsöt venni. Ősszel berendeztek egy könyvtárat, amiben Hitler Mein Kampf című könyve mellett, például Karl May könyvei is megtalálhatók voltak. Október 1-jén Eicke bemutatta a második táborrendet, ami az elsőnél sokkal szigorúbb volt. Ezzel bevezette az úgynevezett Postenpflichtet (őrségi kötelesség) is, ami szerint az őröknek le kellett lőniük minden foglyot, aki szökni próbál. Akkor is kötelező volt a fegyver használata, ha egy fegyenc megtámadott egy őrt. A védekezés más formája szigorúan tilos volt. A tábor „állam volt az államban”, a külvilágtól teljesen elhatárolt hely, ahol csak a saját törvényei voltak rá érvényesek. A halálbüntetéseket minden előzetes tárgyalás nélkül végrehajtották. Október 20-án elrendelték azt a tilalmat, miszerint senkit sem lehet szabadon engedni. Ez a rendelet két hétig volt érvényben. Novemberben engedélyezték a foglyoknak a parlamenti választásokon való részvételt. A felhatalmazási törvény elfogadásával (március 23-án) a Reichstag feladta a törvényhozás jogát, így Hitler kormánya egyedül hozhatott törvényeket és a parlament csakis formálisan létezett. December 9-én egy karácsonyi amnesztia folyamán szabadon engedtek 400 őrizetest. Ha azonban tekintetbe vesszük az ezt megelőző tiltást, akkor ez a szám viszonylag alacsonynak mondható. Egy második amnesztiát is kihirdettek a nemzetiszocialista hatalomátvétel évfordulója napján. 1933 folyamán összesen embert szállítottak be a dachaui koncentrációs táborba. Az év végén közülük még 2 425 személy volt fogságban. #### Az SA hatalmának elvétele Himmlernek 1934 januárjáig sikerült növelni befolyását az NSDAP-n belül. Az SA dominanciát a párt paramilitáris szervezeteként szintén tovább erősítette. Szinte az összes tartomány politikai rendőrparancsnoka lett. Főleg Hermann Göring és Wilhelm Frick akarták az SA és SS közötti feszültséget feloldani és tiszta viszonyokat teremteni a pártban. Ezért bezárták a „vad” táborokat és csökkentették a védőőrizet (Schutzhaft) alatt álló személyek számát, így korlátozták az SS és az SA hatalmát. 1933 októberéig kiürítettek 34 tábort, részben fegyveres rendőri részvétel mellett. A rabokat vagy szabadon engedték, vagy áthelyezték. 1934. május 9-éig még 14 tábort zártak le. Göring felszámoltatta a kemnai, a wuppertali és a stettini koncentrációs táborokat. Néhány túlkapásairól hirhedt őrt megbüntettek. Csak néhány tábor maradt meg, ezek közt volt a dachaui is. A többi ma ismert tábort csak később hozták létre. A táborlakók már június 29-én észlelték a kivégzések előkészítését. Az SS nagy része elhagyta a tábort. Amikor július 1-jén és 2-án visszatértek, kivégeztek legalább 17 főt, az SA apparátusának tagjait, de rezsimelleneseket is, akik egyáltalán nem álltak kapcsolatban az SA-val. Közöttük volt Fritz Gerlich, Bernhard Rudolf Stempfle és Gustav von Kahr, aki 1923-ban megfékezte a Sörpuccsot. Rajtuk kívül a tábor öt fegyencét is megölték ezen az éjszakán. 1934 júliusa végén az SS-nek végérvényesen sikerült átvennie az SA hatalmát és elpusztítania annak vezető rétegét. Azzal a céllal, hogy egy hivatalos indok is legyen, elterjesztették az ún. Röhm-puccsról szóló híresztelést. Ernst Röhm és az SA vezetősége igazából soha nem tervezett államcsínyt, de az SA túl önálló hatalom lett az NSDAP-n belül. Ezt Hitler nem kívánta tovább tolerálni. 1934. július 1-jén, a hosszú kések éjszakáján, Eicke, aki egykor maga is az SA tagja volt, Hitler parancsát követve lelőtte Röhmöt a közelben fekvő stadelheimi börtönben. Hat nappal később Eickét nevezték ki az összes koncentrációs tábor felügyelőjének. Heinrich Deubel, az SS első tagjainak egyike, december 10-én a dachaui tábor új parancsnoka lett. #### 1935 Körülbelül 1935-től nem csak politikai foglyokat vittek a táborba, hanem közönséges bűnözőket is. Egyre több lett az olyan őrizetes is, aki tulajdonképpen már leülte a büntetését. Gyakran szerencsések voltak azok, akik a hagyományos börtönökben maradtak, mert ott sokkal nagyobb volt a túlélési esély. Ebben az időben erősítették a nemzetiszocialista ideológia megvalósítását azzal, hogy romákat, szintiket, zsidókat, Jehova tanúit és homoszexuálisokat is letartóztattak. ### Átmeneti időszak (1936–1938) Az 1936 és 1938 közötti évek átmeneti időszakot jelentettek a tábor életében. A rezsim megszilárdította az első terrorfázis eszközeit és a háború előkészítése központi feladat lett. #### 1936 A Bajor Politikai Rendőrség (Bayerische Politische Polizei) 1936-ban kiadott egy irányelvet a védőőrizet (Schutzhaft) elrendeléséhez, ami az úgynevezett „nép ellenségeire” (Volksschädlinge) vonatkozott. Az irányelvvel még önkényesebb lett ártatlan emberek bebörtönzése. Az ideológia szerint mindenkit, aki nem felelt meg a nácik elképzeléseinek, el kellett távolítani a társadalomból. Mivel az nem volt lehetséges a létező törvények alapján, olyan rendeleteket hoztak, amivel végre tudták hajtani az ideológiai célkitűzéseket. Már az is elég volt, ha valakit koldusnak, csavargónak, cigánynak, munkakerülőnek, lustának, prostituáltnak, alkoholistának, faragatlannak, összeférhetetlennek, pszichopatának vagy lelki betegnek neveztek. Ezek a kategóriák mutatják a nácik diszkrimináló szóhasználatát. Wilhelm Frick, a birodalmi belügyminiszter például kiadott egy körlevelet, ami az úgynevezett „cigányveszedelem” (Zigeunerplage) leküzdésére hívott fel. Március 1-jén Hans Loritz lett a tábor parancsnoka. Ebben a pozícióban bevezetett egy új azonosító rendszert. A régi szerint a ruhákon lévő színes pontok és csíkok mutatták a fogva tartás okát, míg ő bevezette a csíkos egyenruhát is. E hónapban a foglyok megint részt vehettek a Reichstag választásán. Az év végén az Illustrierter Beobachter című nemzetiszocialista heti folyóiratban megjelent egy fotóriport a dachaui táborról. A cikkben hangsúlyozták a tábor „nevelő” hatását és sikereit, amiket „munkaterápiával” és a fegyelemmel értek el. Friedrich Bauer készített képeket a táborban, melyeket részben manipuláltak, hogy látszódjon például a „genetikai hibák ” javíthatlansága. Azt is hangsúlyozták, hogy mennyire jók a körülmények és a táplálkozás a táborban, ami állítólag jobb minőségű volt, mint kint. Svájcban, Julius Zerfaß megjelentette a Dachau – Eine Chronik című könyvét, Walter Hornung álnév alatt. A könyvben leírta azokat az élményeit, amiket dachaui fogolyként tapasztalt. Ez évben tizenegy ember halt meg a táborban. Bauer nemzetiszocialista propagandafényképész egyes fotói: #### 1937 Az év elején elkezdtek egy nagyobb területet kiépíteni az őrizeteseknek, amely 583 x 278 m volt és részben a régi táborral határos. Akkor építettek többek között egy új gyülekező teret, fabarakkokat, egy fedezéket és egy gazdasági épületet. Az új fekvőhelyek akkor még hasonlóak voltak az akkori katonai kaszárnyákban lévőkhöz. A tábor keleti oldalánál volt egy kert, ahol gyógynövényeket termesztettek. Ebben az évben 38 ember halt meg a táborban. #### 1938 1938\. április 1-jén, három héttel az Anschluss után, 151 személyt vittek az első, úgynevezett Prominententransporttal (Így nevezték az elfogott osztrák ellenzéki politikusokat.) Dachauba. Ezek a politikusok különböző politikai irányzatok képviselői voltak. Ugyanebben az évben keletkezett a Dachau-dal (Dachaulied). Egy fogoly, Jura Soyfer írta a szöveget és munkatársa, Herbert Zipper komponálta a zenét hozzá. Soyfer beledolgozta az „Arbeit macht frei“ kapucímet a refrénbe. Az őrizeteseknél nem volt papír, így megjegyezték a szöveget és Zipper fejben komponálta a melódiát, amit két gitárosnak és egy hegedűsnek is megtanított. Közülük csak Zipper élte túl a fogságot, Soyfer 1940-ben halt meg tífuszban. Júniusban egy másik nagy letartóztatási hullám következett, amikor az Aktion Arbeitsscheu Reich folyamán embert az „aszociális” viselkedése miatt vittek fogságba. Így már a nemzetiszocializmus előtt kategorizáltak embereket és azok alapján tartóztatták le őket. A külföldi újságírókat és a humanitárius szervezetek képviselőit már 1933-ban meghívták a tábor megtekintésére. 1938-ban Guillaume Favre, a Nemzetközi Vöröskereszt Bizottságának tagja, augusztus 19-én a következő levelet írta Himmlernek: > „Deshalb möchte ich hier nur hervorheben, daß alles, was ich zu sehen und hören bekam, ebenso in Bezug auf die Wohnverhältnisse, die materiellen und hygienischen Einrichtungen des Lagers, wie auch in Bezug auf die Behandlung, die Ernährung und die Arbeit der Inhaftierten, mir einen sehr günstigen Eindruck hinterlassen hat.“ > „Emiatt itt csak azt szeretném kiemelni, hogy minden, amit láttam és hallottam a lakhatási körülmények, a tábor anyagi és higiéniai berendezései, a bánásmód, az őrizetesek táplálkozása és a munkája vonatkozásában, nagyon kedvező benyomást tett rám.“ Októberben érkeztek a táborba az első szudétanémetek. Az antiszemitizmus ebben az időben már erősen elterjedt. November 9-én, a kristályéjszaka után zsidó származású lakost vittek a dachaui táborba. A pogrom éjszakáján Reinhard Heydrich, az SS-csoport vezetője, egy táviratot írt, amiben elrendelte az állami rendőrségnek, hogy „az összes járásban tartóztasson le annyi zsidót – főleg gazdagokat –, amennyit a létező börtönzárkákban el lehet helyezni.” 1939 májusáig azonban lassanként szabadon engedték őket. A családtagjaikat megfenyegették, és nyomást gyakoroltak rájuk, hogy vándoroljanak ki az országból. A nemzetiszocialistáknak így részben sikerült rávenniük a zsidókat, hogy a valós értéknél sokkal alacsonyabb áron adják el a házukat, vállalatukat és vagyoni értékeiket. Karácsonykor több táborlakót megkorbácsoltak a gyülekezőtéren. #### 1939, a háború kitörése előtt Január 24-én a festő Louisnak sikerült megszöknie a táborból. Közös büntetésként az összes őrizetesnek egy jéghideg éjszakán át állnia kellett a szabadban, miközben néhány ember összeesett és meghalt. Január 25-én a berlini külügyminisztérium egyik iratában közzétették, hogyan kezelendők a kivándorlók és az elüldözöttek birtokai. Ausztria csatlakozásának évfordulója alkalmából néhány osztrák fegyencet szabadlábra helyeztek. Egy hónappal később, Hitler 50. születésnapján is volt egy „ünnepi amnesztia” (Jubelamnestie). Az év második felében viszont még kétszer rendeltek el magánzárkás büntetést. ### A háború első évei A terror új fázisa a második világháborúval kezdődött. 1941 és 1942 között megsemmisítő táborokat építettek, melyeknek egyetlen feladata a tömeggyilkosság volt. A koncentrációs táborok eredeti célja a rezsim ellenségeinek elrettentése és a foglyok munkaerejének kihasználása volt. Hitler úgynevezett „kegyelemdöfés-rendeletével” (Gnadentoderlass) változott a helyzet. A T4-akció folyamán elkezdték a beteg őrizetesek tömeges megölését. 1939-től az elfoglalt országokból is vittek embereket a táborba. A hadiipar is egyre inkább rá volt utalva a foglyok munkaerejére. Azokban az üzemekben, amelyek az SS birtokában voltak, például a Deutsche Erd- und Steinwerkében (DEST) vagy a Deutsche Ausrüstungswerke (DAW) SS-ipargyárakban, alkalmaztak fegyenceket. A Vernichtung durch Arbeit alapelv szerint tudatosan számoltak azzal, hogy a munkások az embertelenül kemény munkába belehalnak. A kormány közvetítette ki őket különböző magánvállalatoknak is. Számos kőbányában, téglaégetőben és más gyárakban végeztek kényszermunkát. A Reichsautobahn autópálya építésében is alkalmaztak foglyokat. A megnövekedett létszám miatt, részben külső táborok építésére is szükség volt. Szeptember 27-én és 1940. február 18-án más táborokba vitték az őrizeteseket. Eközben az SS-Totenkopfverbände mintegy tagját képezték ki Dachauban. A foglyok közül ember a buchenwaldi, a mauthauseni és 981 a flossenbürgi koncentrációs táborba került. Csak 100 fegyenc maradt a dachaui táborban munkaerőként. #### 1940 1940 januárjában a DAW átvette a tábor műhelyeit: a lakatosműhelyt, az asztalosműhelyt és a nyeregkészítőt. Április végén és május elején lengyel foglyok érkeztek a táborba. Az év végén a más táborokban fogva tartott papokat áthelyezték a dachaui táborba. Ekkor egy külön papi blokkot hoztak létre (Pfarrerblock). Egon Zill 1940-től volt Schutzhaftlagerführer (a tábor III. osztály vezetője), ami a parancsnok után a második legfontosabb pozíció. Zill alapított egy zenekart, amelyben foglyoknak kellett játszani. A zene nem szórakozást jelentett, hanem egy további gyötrelmes kínt. A foglyoknak napközben többször kellett német dalokat énekelniük, amikor a munkahelyre mentek vagy onnan tértek vissza. A halálra, az éhezésre és a kimerülésre tekintettel cinikus és megalázó volt a zene. Főleg azoknak a foglyoknak volt ez különösen megterhelő, akik nem tudtak németül. Így ők további kínzást szenvedtek el, mert amikor más foglyok pihentek, nekik gyakorolniuk kellett a gyűlölt dalokat. De kivégzéshez és kínzáshoz is játszatták a zenekart. A többi fogolynak pedig hallgatni kellett a kegyetlen előadásokat. Számos alkalommal játszottak látogatók előtt is. A zenészek néha saját komponálású zenedarabokat is előadhattak. Ilyenkor időnként sikerült rejtett csúfolódást is beledolgozni, ami segítséget nyújtott megtört személyiségük talpra állásában. Némely túlélő szívesen emlékszik vissza erre az elégtételre. A zenének propaganda funkciója is volt, mert így a helyi lakosságnak színlelni lehetett, hogy jól vannak a foglyok. A zenészeknek nem kellett olyan keményen dolgozniuk, mint a többieknek. A zenekar cseh, lengyel, osztrák és német foglyokból állt. Amikor áthelyezték Zillt, ideiglenesen megszűnt a zenekar. A koncentrációs táborban, paradox módon, az őrizetesek elleni kegyetlen bánásmód együtt járt az SS szórakoztatásával. Külföldön bemutatták a mozikban A diktátor című filmet, ami Hitlerre és a rezsimre utalt. #### 1941 Miközben Lengyelország elfoglalt területén megsemmisítő táborokat építettek – a chelmnoi, az auschwitzi, a belzeci, a sobibóri, a treblinkai és a majdaneki tábort – a koncentrációs táborokban is keményebb erőszakot alkalmaztak. Januárban berendeztek egy kísérleti osztályt a gyengélkedőben. Ott 144 regisztrált tuberkulózisos beteget kezeltek homeopátiás gyógymóddal. A vezető orvos von Weyherns volt, aki 1941 februárjában biokémiai vegyszert tesztelt a foglyokon. A 26-os blokkban berendeztek egy kápolnát, ahol január 22-étől mindennap tarthattak misét. Április 11-én a papok nagyobb és jobb minőségű élelmiszeradagokat kaptak, mely kiváltságokért a Vatikán fizetett. Szeptemberben visszavonták az előjogokat, mert más foglyok és SS-tagok panaszkodtak erre. A halálesetek regisztrációja miatt június elején berendeztek egy saját anyakönyvi hivatalt a táborban. Az addig elhunyt emberek száma a dachau város anyakönyvi hivatala szerint volt. Októbertől több ezer szovjet hadifogoly érkezett a táborba. A Bunker udvarában végezték ki őket, később a közelben fekvő hebertshauseni SS-lőtéren lőtték le az áldozatokat. ### A háború fordulópontja #### 1942 Január 2-án az első ún. „rokkantszállítmány” (Invalidentransport) érkezett a Linz melletti Schloss Hartheimbe. Itt megölték a betegeket az Aktion 14f13 nevű program során. 1941-ben az NSDAP vezetési fennhatósága alatt elrendelték a beteg, idősebb vagy nem munkaképes foglyok kiválasztását és megsemmisítését. Az akció a náci „eutanázia”-programhoz tartozott. Egy év alatt az SS, 32 szállítással, összesen mintegy foglyot deportált. Február 22-én Unterdruck („Alulnyomás”) nevű kísérleti sorozat kezdődött, amit Sigmund Rascher (SS-Hauptsturmführer) és Hans-Wolfgang Romberg orvosok vezettek. A kísérletekkel tesztelték az ember reakció- és életképességét nagy magasságban, gyors emelkedésnél és nagy magasságból történő hirtelen esésnél. Kiépítettek egy alacsony nyomású kamrát az 5-ös blokk és a szomszédos barakkok között. Amikor május végén a kísérleteket abbahagyták, a 200-ból már 70-80 fogoly halt meg ezek következtében. Február 23-án Claus Karl Schilling orvos elkezdte az első kísérleteit malária elleni gyógyszerekkel. fogvatartottat fertőztek meg a betegséggel. Később, a dachaui perben sikerült 10 halálos áldozatot bebizonyítani. Schilling 1945. április 5-éig folytatta az emberkísérleteket. Júniusban felállítottak egy biokémiai kísérleti osztályt az I. blokkban, aminek Heinrich Schütz volt a vezetője. Itt indult a Phlegmone („Gyulladás”) nevű kísérletsorozat is, amely 1943 tavaszán fejeződött be. Eközben legalább 17 ember halt meg. Augusztus 15-én kezdték meg az emberek erős lehűtésével kapcsolatos próbákat (Unterkühlungsversuche) Ernst Holzlöhner, Erich Finke és Rascher orvosok vezetése mellett. A kísérleteket hivatalosan 1942 októberében hagyták abba, azonban Rascher önkényesen meghosszabbította 1943 májusáig. A kísérleti személyek száma 220 és 240 között volt. Közülük körülbelül 65-70 ember halt meg ennek következtében. Szeptember 1-jén Martin Weiss lett a tábor új parancsnoka. Weiss utasítást kapott a foglyok munkaerejének megőrzésére. Weiss megszüntette a foglyok kiköttetését (Pfahlhängen) és csökkent az őrizetesek megverésének esetszáma is. Gyakrabban engedték őket a lakóbarakkokban tartózkodni. Az élelmiszer mennyiségét, amit a foglyok postával kaptak, innentől kezdve már nem korlátozták, de nem is mindenkinek engedték meg. Például az orosz foglyoknak tilos volt kapcsolatba lépniük az otthoniakkal. Azok, akik sok csomagot kaptak, el tudták például érni a kápóknál (olasz kifejezés: capo, azaz 'főnök', funkciós fogoly), hogy jó munkára osszák be őket. Himmler 1942. október 5-ei parancsa szerint a Német Birodalom területén létrehozott koncentrációs táboroknak „zsidómenteseknek” (judenfrei) kellett lenniük. Az SS minden zsidó foglyot a dachaui táborból az auschwitzi megsemmisítő táborba deportált. November végén tífusz tört ki a tábor területén. A tetűvel terjedő betegség gyorsan járvánnyá vált. Karácsonykor a tábor történetében először filmelőadás volt a IV. blokkban, ez összesen még nyolc alkalommal ismétlődött. Az előadásokon válogatott filmeket és propaganda-híradókat mutattak be a német hadi sikerekről. #### 1943 1943\. január 1-jétől március 15-éig tífuszjárvány miatt vesztegzár alatt állt az egész tábor. A járvány ideje alatt az SS tagjai nem léptek be a foglyok területére. Az őrizetesek akkor többet tudtak pihenni és beszélgetni. Néhányan zenéltek vagy verseket írtak. A könyvtár gyarapodott, mivel a postával lehetett könyveket is küldeni az őrizetesek számára. Ez a kulturális tevékenység még a karantén után is tartott, de csak korlátozott mértékben. Tavasszal előadtak egy saját maguk által írott színdarabot egy rögtönzött szabadtéri színpadon. A szöveget cenzúrázták, és a parancsnok illetve néhányan az SS-személyzetből is jelen voltak, akiknek tetszett a darab. Április végétől Redwitz futballozni engedte a rabokat vasárnaponként a gyülekező téren. Augusztus 29-én a lengyelek néptáncot is előadhattak. Ezekkel a könnyítésekkel egyidejűleg azonban növekedett a szabotázs miatti kivégzések száma is. Emil Mahr fogoly vallomása szerint - kivégzés történt ebben az időszakban. Ekkorra estek Rascher és Schilling kísérletsorozatai is. Augusztus 4-én 16 foglyon hajtottak végre úgynevezett „példát statuáló” büntetést botozással az összegyűlt táborlakók előtt. Októberben Eduard Weiter lett a tábor utolsó parancsnoka. #### 1944 1944-ben kiürítették a birodalom keleti részén fekvő első koncentrációs táborokat, mivel a front és a Vörös Hadsereg már vészesen közelített nyugat felé. A foglyokat „evakuálták” más táborokba és szándékosan megerőltető, emberveszteséggel járó utakra küldték az elítélteket. Február 22-én lelőttek 31 szovjet tisztet a krematórium udvarán. Május 11-én alapítottak egy bordélyt, ahol hat olyan nőnek kellett dolgoznia, akiket a ravensbrücki női koncentrációs táborból hoztak. A bordély látogatását a foglyok munkateljesítményéhez kötötték. Az év végén a bordélyt feloszlatták. Július 6-án érkezett a Todestransport („halálszállítmány”) a francia compiègne-i táborból. Útközben fogolyból 984 ember halt meg. Ugyanazon a napon Sepp Eberlnek sikerült kihallgatnia egy rádióadást az SS egyik termében, amiből megtudta, hogy a szövetségesek partra szálltak Normandiában. Ezen a nyáron Wilhelm Beiglböck kezdett kísérletezni azzal, miképp lehet tengervizet ivóvízként felhasználni. A kísérleti személyek között 44 roma volt. Ősztől a tábor túlzsúfolttá vált. Az 50 emberre tervezett helyiségekben akkor már 3-500 személy szorongott. Novemberben újra tífuszjárvány tört ki, miután megint érkezett egy vonat evakuált foglyokkal. A halálozási ráta októberben 403 volt, míg novemberben 997-re emelkedett és decemberben már ember halt meg. Szeptember 4-én és 6-án további 92 szovjet tisztet lőttek le a krematórium udvarán. A kivégzéseket elrettentés céljából nem tartották titokban. December 17-én a francia püspök, Gabriel Piguet titokban pappá szenteltette Karl Leisner segédlelkészt. #### 1945 1945 elején egyre több evakuált fogolyt hurcoltak a dachaui táborba. Új táborszemélyzet is érkezett, például januárban az auschwitzi orvos, Hans Münch. A tábor zsúfoltsága gyorsította a járvány terjedését. Januárban , februárban , márciusban és áprilisban személy halt meg tífuszban. A krematóriumot bezárták és februárban elkezdték a tömeges temetéseket a leitenbergi temetőben. Néhány orvos és ápoló is meghalt a tífuszban, többek között a 2016-ban boldoggá avatott Engelmar Unzeitig pap, aki önkéntesen gondozott betegeket. Március végén több száz német lelkészt engedtek szabadon, de 170 lelkész továbbra is fogságban maradt. Április 4-én, dán és norvég foglyokat adtak át a Nemzetközi Vöröskeresztnek a „fehér buszok mentőakció” folyamán. Április 9-én lelőtték Charles Delestraint francia tábornokot, aki a francia ellenállás tagja volt, valamint a német kommunista Georg Elsert, aki 1939-ben merényletet próbált meg elkövetni Hitler ellen. Az SS április elején elkezdte elégetni az iratokat és a dokumentumokat. A hónap közepén felfüggesztették a két hírhedt kapót, Johan Meansariant és Albert Wernickét. A bunkert is bezárták. Április 14-én Himmler egy rádiótáviratot küldött Dachauból Flossenbürgbe. A parancs szerint az egész tábort evakuálni kell. Később megváltoztatták ezt a parancsot úgy, hogy végül csak németekre, oroszokra, lengyelekre és zsidókra vonatkozott. Április 17-én és 24-én néhány foglyot elszállítottak Tirol irányába. Április 23-án a munkaszolgálat először maradt a táborban. Azt a foglyot, akiket egy további evakuálással a felső-bajor Mittenwald felé küldtek, május 4-én szabadították fel. Egy másik szállítmány fogollyal 25-én indult Seeshauptba, a Starnbergi-tóhoz. Őket április 30-án szabadították fel. Azon a napon sikerült még egy fogolyszállítást is leállítani, amit Staltach felé terveztek. A vonaton zsidó volt. Az amerikaiak megállítottak egy halálmenetet, ami április 26-án, fogollyal, gyalogosan indult volna el Tegernseeig Pasingon, Wolfratshausenen és Bad Tölzen keresztül. Ezt a megerőltetést sok ember már nem bírta volna ki. Április 27-én Emmeringből indítottak foglyot vonattal Wolfratshausenbe, ahol gyalog kellett csatlakozniuk a nagy menethez. Éjszaka érkezett a buchenwaldi kitelepítővonat, ezen sokan éhen haltak. Egy nappal később Max Ulich német vezérőrnagy visszarendelte a táborból a 212. népi gránátos hadosztályt (Volksgrenadier-Division), hogy ne legyen felesleges veszteségük. Így ezen a napon tört ki a dachaui felkelés, amit Georg Scherer és Walter Neff őrizetesek vezettek. Több fogoly, dachaui polgárok és a Volkssturm tagjai is részt vettek benne. A felkelés célja a dachaui tábor evakuálásának végérvényes megakadályozása volt. ### A felszabadítás 1945-ben Április 29-én az amerikai 42. és 45. gyalogos hadosztály bevonult a táborba. Csak néhány ott maradt SS-katona állt ellen, az SS-őrök többsége már az amerikaiak érkezése előtt elhagyta a tábort. A dachaui tábor volt az utolsó előtti koncentrációs tábor, amit felszabadítottak. Még ember élt ott akkoriban. Ezen a napon az amerikaiak lelőttek Buechner hadnagy jelentése szerint 560 SS hadifoglyot, beleértve a kórházban talált sebesülteket is. A kivégzettek közül 40-en tartoztak a koncentrációs tábor személyzetéhez, a többiek Waffen-SS katonák voltak, közöttük magyarok is. Ez a gyilkosság dachaui mészárlásként híresült el. Az amerikai csapatok először a tábort – a hozzá tartozó külső táborokkal együtt (ilyen volt a lenadsbergi) – szabadították fel és csak utána vonultak be Münchenbe. Azokat a fogolyszállítmányokat, amelyek éppen München közelében voltak, április 30-án szabadították fel. Ott volt a zsidó író, Max Mannheimer is, a mühldorfi melléktábor lakójaként. ### Amerikai fennhatóság alatt A tábort egy amerikai parancs szerint karanténnak nyilvánították, mivel a területén még mindig tartott a tífuszjárvány és sok ember szenvedett az alultápláltságtól. A felszabadítás után még további ember halt meg itt. A tábor még egy ideig szükségszállásként működött a hontalanok és a beteg foglyok számára. Később létrehoztak egy nemzetközi fogolybizottságot. Júliusban az amerikai katonai hivatalok, a volt koncentrációs tábor területén rendezték be a német háborús bűnösök részére a dachaui internálótábort, ahol ember elhelyezésére volt lehetőség. November 15. és december 13. között zajlott le a dachaui főper (Dachau-Hauptprozess) Martin Weiss parancsnok és a táborszemélyzet további 39 tagja ellen. A 40 vádlott közül 36 bűnöst ítéltek ekkor halálra. A főper a dachaui perek keretében zajlott, és amelyben háborús és a holokauszthoz, illetve a shoához kapcsolódó bűnöket tárgyaltak. Ezek 1948-ban zárultak le. Az orvosi kísérletekkel a nürnbergi orvosperben és az Erhard Milch államtitkár elleni perben foglalkoztak. 1946 májusában a 36 halálos ítéletből 28-at hajtottak végre a landsbergi börtönben. Az azt követő 121 eljárás során, mintegy 500 vádlott állt az amerikai katonai bíróság előtt, főleg az SS tagjai, akik Dachauban és a melléktáborokban tevékenykedtek. 1948 szeptemberében, körülbelül három és fél évvel a felszabadítása után, az akkor még menekülttáborként szolgáló területet az amerikai hadsereg átadta a bajor hivataloknak. ## Szerkezeti struktúra, tábori hierarchia ### A tábor felépítése A kezdetekkor még csak a főtábor létezett. A vasút közvetlen közelében építették fel, lépésről lépésre. A háború kitörésekor hozták létre a külső táborokat, amelyek legtöbbször hadiüzemek, vagy fontos munkahelyek közelében feküdtek a birodalom déli részén. A főtábort hat szektorra osztották fel: - fogolyterület (Häftlings-Gelände) - SS-terület (SS-Gelände) - gyógynövényültetvény (Kräuterplantage) - hebertshauseni lőtér (Schießplatz Hebertshausen) - leitenbergi temető (Friedhof Leitenberg) - Waldfriedhof sírok (Gräberanlage Waldfriedhof) #### A fogolyterület A fogolyterület a koncentrációs tábor legnagyobb része volt, 34 barakkból állt, Schutzhaftlager („védőőrizeti tábor”) néven. Egy elektromos szögesdrótkerítést vezettek köré, mögötte egy árkot ástak, éjszakára kivilágították. Az őrök azonnal, figyelmeztetés nélkül lelőtték az őrtornyokból azt, aki közeledett a kerítéshez. A Schutzhaftlager szerkezete: - a lakóbarakkok, illetve lakóblokkok, melyek mindegyikében volt két mosósarok, két WC és négy szoba. Minden szoba két részből állt: ahol aludtak és ahol napközben tartózkodtak. Minden szobát 52 főre terveztek, így 208 fogoly fért el egy lakóblokkban. Az utolsó években néha személy is összezsúfolódott bennük. - a lakóbarakkok között volt a „tábor utca” (Lagerstraße). - nyolc őrtornyot telepítettek, melyek mindegyikében általában két gépfegyveres SS-őr állt. - a betegkörzet (Krankenrevier vagy Häftlingslazarett)a kezdetekkor még csak két barakkból állt, később bővítették 18-ra. Josef Heiden fegyenc itt volt kápó. - a fertőtlenítő barakk - a hullakamra - a munkabarakk - a kantin - a gyülekezőtér, ahol minden reggel és este sorba kellett állniuk a foglyoknak létszámellenőrzés végett. Ha valaki hiányzott, büntetésként állva kellett egy egész éjszakát vagy akár egy fél napot is kibírniuk. - a Jourhaus, amely az egyetlen átmeneti épület volt az SS- és a fogolyterület között. Itt voltak az őrszobák és néhány adminisztrációs iroda. - a gazdasági épület - a „Bunker”, ami az előbbi épület mögött volt. Oda vitték a foglyokat különbüntetésre és a kivégzések is ott zajlottak. A tábor fennállásának tizenkét éve alatt különböző módon osztották fel a lakóblokkokat: - Strafblöcke: a büntetőosztag blokkjában kaptak helyet azok a foglyok, akik már többször voltak börtönben, vagy szigorított elzárás alatt álltak. Ezt a blokkot külön szögesdrótkerítés védte. - Interbrigadisten: itt azokat a német kommunistákat és antifasisztákat tartották, akik a spanyol polgárháborúban harcoltak a nacionalisták ellen. - Judenblock: zsidók külön lakóblokkja. - Invalidenblock: itt helyezték el a rokkantakat. - Prominentenblock: híres emberek blokkja. - Pfarrerblock: a papi blokk. A háború kezdetétől nemzetek szerint helyezték el az őrizeteseket, például lengyeleknek, cseheknek és oroszoknak külön lakóbarakkjaik voltak. #### SS-terület Az SS-terület körülbelül kétszerese volt a foglyokénak. Többek között itt helyezték el a műhelyeket, a legénységi barakkokat és a tisztek lakásait, de még az ügyintéző hivatal épülete is itt volt. Később két krematóriumot is építettek még erre a területre. ##### Az első krematórium Az első hét évben egy müncheni krematóriumban hamvasztották el a halottakat. 1940-ben építettek egy saját, egy helyiségből álló krematóriumot, amelyben két kemence volt. A Jourhaus előtt az út elágazott, így teljesen elszeparálták a foglyok területétől. Egy különleges fogolycsoportnak kellett itt dolgoznia. Tilos volt a többi táborlakóval kapcsolatba lépniük, de más sem léphetett be erre a területre. A krematórium közelében hajtották végre a halálos ítéleteket. #### Az X-barakk 1942 májusától 1943 áprilisáig a tábor adminisztrációja építtetett egy nagyobb épületet az első krematóriummal szemben, az úgynevezett X-barakkot. A két helyiség mellett több másik is volt csak a holttesteknek. Az új krematóriumnak négy kemencéje volt, amelyeket 1943 áprilisától 1945 februárjáig használtak. Később a leitenbergi temetőben tömegesen hantolták el a halottakat. 1944 nyarán hozzáépítettek négy fertőtlenítőkamrát a foglyok ruhájának tisztán tartása miatt. Egy másik terem bejárata fölött az a felirat állt, hogy „Brausebad“ (zuhany). Ezt a termet fehérre csempézték, és 15 egyszerű zuhanyrózsa-utánzatot is beépítettek. A külső falon két bádogszelep volt, ezért az amerikai csapatok gázkamraként azonosították 1945. április 29-én. Egy akkori fogoly arról számolt be, hogy féltek amikor kész lett a gázkamra, de félelmük nem igazolódott be. Történtek kísérletek harci gázzal, egy fennmaradt levél szerint, amelyet az SS-orvos Rascher 1942. augusztus 9-én írt Himmlernek: > „Wie Sie wissen, wird im KL Dachau dieselbe Einrichtung wie in Linz gebaut. Nachdem die Invalidentransporte sowieso in bestimmten Kammern enden, frage ich, ob nicht in diesen Kammern an den sowieso dazu bestimmten Personen die Wirkung unserer verschiedenen Kampfgase erprobt werden kann.“ > „Ahogy Ön is tudja, a dachaui koncentrációs táborban ugyanolyan berendezést építenek, mint Linzben. Mivel a rokkantszállítások úgyis bizonyos kamrákban végződnek, azt kérdezem, hogy nem lehetne-e a kamrákban különböző harci gázokat kipróbálni ezeken a személyeken, akikkel amúgy is az fog történni.“ Az biztos, hogy Rascher hajtott végre ilyen jellegű orvosi kísérleteket, amelyeknek halálos áldozata is volt. Valószínűnek tűnik, hogy harci gázzal is kísérletezett. Egy további dokumentum a fogoly Frantisek Blaha vallomása: > „Die Gaskammer wurde im Jahre 1944 vollendet; ich wurde zu Rascher gerufen, um die ersten Opfer zu untersuchen. Von den acht bis neun Personen, die in der Kammer waren, waren drei noch am Leben und die anderen schienen tot zu sein.“ > „A gázkamra 1944-ben lett kész. Rascherhoz hívtak, hogy vizsgáljam meg az első áldozatokat. A nyolc vagy kilenc személyből, aki a kamrában volt, három még élt, a többiek halottnak tűntek.” Frantisek Blaha azonban egy másik időpontban visszavonta a vallomását. A gázkamra használatát nem lehet bizonyítani, de határozottan megcáfolni sem. A háború vége előtt azonban sok dokumentum elpusztult. Az utólagos vizsgálatok során nem találtak olyan anyagot, ami mérgező gáz használatára utalna. A dachaui tábor nem megsemmisítő tábor volt. Azokat a foglyokat, akik gyógyíthatatlan betegek vagy fogyatékosak voltak, Hartheimbe szállították, ahol az úgynevezett „14f13 művelet” keretében a T4 eutanázia-program során gázkamrákban ölték meg őket. #### Külső táborok Összesen 169 külső tábor volt. A külső munkavégzést Außenkommandóknak hívták, és nem voltak egyformák. A nagyobb külső, illetve melléktáborokban aludhattak is a rabok. Ezekben vezetők és kápók (Funktionshäftlinge) is voltak a táborok nagysága miatt. A munkavégzésekre néha csak egy személyt küldtek, néha ezreket. A foglyoknak nemcsak az illető táborban kellett dolgozniuk, hanem például az SS műhelyeiben, az útépítésnél vagy a kavicsbányákban is kényszermunkán voltak. 1939-től a hadiipar is igényt tartott rájuk. Főleg 1942-től nőtt meg a külső táborok száma, amelyekben mintegy fogoly dolgozott. 1944 márciusától a hadifoglyok óriási földalatti komplexumokat építettek, ahol a nácik fenn tudták tartani a haditermelést. A nagy külső táborokban a főtábornál rosszabbak voltak a higiéniai feltételek és a munkakörülmények. A foglyok például a következő gyárakban dolgoztak: Zeppelin-Werke, Messerschmitt, BMW-Werk II (allachi külső tábor), Dornier-Werk, Agfa-Kamerawerk, Firma Sachse, Firma Präzifix, Dynamit AG, Firma Magnesit, Firma Kimmel és Bauarbeiten Flughafen München-Riem, ahol a bombák hatástalanításában is alkalmazták őket. A tizenegy külső táborban Landsberg am Lechnél fogoly dolgozott. Ezeket 1945 áprilisában kiürítették. Közöttük volt a Schwabmünchen/Kaufering IV is. Az „evakuált” foglyokat vonattal elszállították vagy gyalogosan indították útnak. A kisebb külső munkavégzéseknél jobb volt az ellátás és általában nagyobb volt az esély, hogy a foglyok a megpróbáltatásokat túléljék. Az SS-személyzet brutális túlkapásai ritkábbak voltak, mert a kapcsolat a lakossággal közvetlenebb volt. Az összesen 169 külső munkavégzési helyszínnel a dachaui koncentrációs tábor a legszerteágazóbb volt a birodalomban. A külső táborokat sokáig nem kutatták. Jelenkori kutatása az élő szemtanúk fogyatkozó száma miatt egyre nehezebb. ### SS-kiképzés Mivel a dachaui koncentrációs tábor a birodalom első reguláris internálótábora volt, jelentős szerepet kapott a későbbi koncentrációs táborrendszerek kiépítésében és az SS-személyzet kiképzésében. Itt laktak az őrcsapatok és a Totenkopf SS-csapatok, majd a kiképzési idő után más táborokba vezényelték őket. Az SS katonai akadémiához (SS-Junkerschule) tartozó Unterführerschule Dachau tanári karát is ugyanott helyezték el, ahol kiképezték a Totenkopf SS altisztjeit, de az SS ügyintézők kiképzésére is itt került sor. ### A táborrend Kezdetben, majdnem minden táborban egy olyan egy táborrendet alakítottak ki, ami a szokásos börtönszabályzatokon alapult. A dachaui táborban más volt a helyzet. Wäckerle már az első táborrenddel bevezette a parancsnok jogi egyeduralmát, azaz, övé volt az igazságszolgáltatás hatásköre. Fél évvel ezután, 1933. október 1-jén, az új parancsnok, Eicke megszigorította ezt az első rendet, például egy új testi büntetést vezetett be. Ez a táborrend 1934-től az összes koncentrációs táborban érvényes lett. Az SS-személyzet hierarchiáját az IKL (Inspektion der Konzentrationslager) határozta meg, ami az SS koncentrációs táborának adminisztrációs központja volt. Eicke volt az új hivatal vezetője. 1934 májusától kinevezte magát a „koncentrációs táborok ellenőrének” (Inspekteur der Konzentrationslager). Később Himmler ezt hivatalosan is megerősítette . #### Funkciós foglyok (Funktionshäftlinge) Az SS a divide et impera módszert alkalmazta a táborrend fenntartása érdekében. Kineveztek néhány foglyot ellenőrnek bizonyos feladatokra (funkciós fogoly) és így tették hatékonyabbá a tábor működtetését. Aszerint, hogy milyen területen és milyen feladatra nevezték ki az illetőt, különböző hatalmat gyakoroltak. A dolgozó fegyencek és az SS-parancsnokok között álltak a hierarchiában. A funkciós foglyok (kápók) általában kemények voltak. Szigorúan ellenőrizték a rendet és a tisztaságot a barakkokban. Kisebb vétségeket is mereven büntettek, mivel ha nem végezték elég jól a feladataikat, elvesztették a státuszukat. Ilyenkor a társaik bosszújától is félniük kellett. Különösen rettegett kápó volt például egy Meansarian nevű, akit az amerikai katonák lelőttek a tábor felszabadítása után. A tábor a 12 év alatt mindvégig elsősorban politikai táborként működött. Kizárólag politikai fegyencek töltötték be ezeket a beosztásokat, általában olyanok, akik már a kezdetektől lakói voltak a tábornak. Más táborokban közönséges bűnözők, legtöbbször súlyos bűncselekmények miatt elítéltek is kaptak hatalmi pozíciókat. Stanislav Zámečník is funkciós fogoly volt. Az utolsó funkciós fogoly Oskar Müller, a kommunista párt tagja és későbbi hesseni munkaügyi miniszter volt. Johannes Maria Lenz pap jelentése szerint neki sikerült két foglyot követként kiküldeni az amerikai hadsereghez. Attól féltek, hogy likvidálni fogják őket még a felszabadítás előtt. Az amerikaiak ezért először a dachaui tábort szabadították fel, mielőtt bevonultak Münchenbe, a tartományi fővárosba. A háború utáni eljárások során néhány funkciós foglyot is bíróság elé állítottak, például 1960-ban Karl Kappot. #### Fogolycsoportok Loritz parancsnok rendszeressé tette a külső megkülönböztetőjelek alkalmazását. Minden őrizetes egyenruhájára rávarrtak egy kis szövetből készített háromszöget, amit szögletnek hívtak. A különböző színek mutatták, hogy milyen okból tartóztattak le egy fogvatartottat: - piros: politikai fogoly - zöld: büntetett előéletű - kék: emigráns - ibolyakék: bibliakutató (Jehova tanúi) - rózsaszín: homoszexuális - fekete: aszociális - sárga csillag: zsidó származású A kategóriákat rugalmasan használták. Tudták, hogy egy őrizetes jelzéseivel összefügg, hogy mennyire kerül hátrányos helyzetbe a társaival szemben, illetve milyen bánásmódban részesül az őrök részéről. Például a rózsaszín és a fekete jel fokozott diszkriminációt jelentett a táborban. A politikai foglyoknak általában jobb volt a helyzete. Alkategóriák is voltak. Az ismételt fogva tartást, a szökésgyanút, a táboron belüli feladatot, a büntetőszázadhoz való tartozást és az állampolgárságot is ránézésre fel lehetett ismerni. A csoportjeleken kívül minden fogolynak volt egy száma, amit szintén rávarrtak a ruhára. Az első sorozat 1-től -ig terjedt. 1933. március 22-étől 1940. március 31-éig használták ezt a számozási módot. A második sorozat, ami 1940. április 1-jétől 1945 áprilisáig volt használatban, 1-től -ig terjedt. Azért magasabb ez a szám az előzőnél, mert akkor már főleg tranzittáborként üzemelt Dachau. #### Terminológia A belső levelezésekben használta az SS a KL rövidítést. Számos újságcikkekben is ez szerepelt. Eugen Kogon szemtanú szerint a nyilvánosság előtt inkább a KZ rövidítést használták, mert ez keményebben hangzott. Így lett szokás a KZ-rövidítés, mert minden tábor SS-kontroll alatt állt. A hivatalos definíció szerint csak azok a táborok számítottak koncentrációs tábornak, amelyek az SS parancsnoksága alá tartoztak. Az SS ilyen helyeken önkényesen és felügyelet nélkül uralkodhatott. Más táborok, melyek nem tartoztak az ő hatáskörükbe, munkatáborok vagy nevelőtáborok voltak a nemzetiszocialista terminológiában. ### SS-személyzet A koncentrációs táborok őrzéséért a Totenkopf SS csapatai voltak felelősek, melyeket ezekre a feladatokra hoztak létre. Az SS-táborban laktak, a foglyok tábora mellett. 1939. október 16. és november 1. között állították fel a 3. Totenkopf SS-páncéloshadosztály (SS-Division Totenkopf). Az első parancsnoka Theodor Eicke volt és 1942 márciusában körülbelül tagot számlált. Vezetői közül a későbbiekben mintegy tucat tiszt más fegyveres SS-hadosztály vagy hadtest parancsnoka lett. #### A feladatok felosztása Összesen öt osztályba sorolták a feladatokat. A szigorú hierarchia miatt vált lehetségessé oktatást és versenyt rendezni a rendszeren belül. Az öt osztály még az SS-őrökkel egészült ki. I. osztály: adjutánsság A parancsnokság volt a legmagasabb instancia. A parancsnok az egész SS-személyzet főnöke volt. Ezen az osztályon történt a posta cenzúrázása is. II\. osztály: tábori Gestapo A hírhedt politikai osztály elég önállóan működött. Itt döntették el, hogy ki kerüljön a táborba és kit engedjenek szabadon, mint ahogy a büntetésekről és kivégzésekről is itt hoztak döntést. Ennek az osztálynak a vezetője mindig az SS biztonsági szolgálat (Sicherheitsdienst Reichsführer-SS), a Gestapo vagy a bűnügyi rendőrség tagja volt. A második osztály a foglyok rettegett kihallgatásáért is felelős volt. További feladat volt a foglyok képes kartotékjainak vezetése és az újonnan érkezett személyleírások, valamint az ujjlenyomatok regisztrációja is. Azt is itt jegyezték be, hogy melyik fogoly szökött meg vagy halt meg. III\. osztály: a „védőőrizeti tábor” vezetése A „védőőrizeti tábor” vezetője egyúttal a tábor parancsnokhelyettese is volt. Az ő feladatai közé tartozott a levelezés a fölé- és alárendelt hivatalokkal, főnöke volt a jelentésvezetőknek (Rapportführer), a blokkvezetőknek és a parancsvezetőknek, akik ellenőrizték a kényszermunkát a fő- és a melléktáborokban. A foglyok és a kápók felett is rendelkezett. A kápók között működtették azt az értékelési rendszert, ami alapján feljebb vagy lejjebb kerülhettek a hierarchiában. IV\. osztály: adminisztráció A negyedik osztályban szervezték az ruházati- és élelmiszerellátást. Itt kezelték a foglyok elkobozott tulajdonát is. V. osztály: egészségügyi osztály Az ötödik osztály tagjai orvosok és ápolók voltak. Az új foglyok táborba kerülésekor ellenőrizték azok egészségi állapotát. Később a foglyok számára a kórházba való szállítás gyakran egyenlő volt a halállal. Halálos injekciók, orvosi kísérletsorozatok és szükségtelen műtétek is előfordultak itt. A tábori orvos a gyilkosságok után kitöltötte a halotti bizonyítványt, amely szerint mindig természetes volt a halál oka. A halottak közvetlen elhamvasztását is a tábori orvos végeztette el. Egyben az SS-személyzet orvosa is volt. SS-Totenkopfwachsturmbann Ez a csoport volt a koncentrációs tábor valódi őrcsapata. Feladata a tábor külső biztosítása volt, de a belső területen is alkalmazták őket. A hivatalos kivégzéseken gyakran ők voltak a hóhérok. #### A tábor parancsnokai - Hilmar Wäckerle volt az első parancsnok. 1933 márciusától 1933 júniusáig töltötte be ezt a pozíciót. Azelőtt jószágigazgató volt és az SS tagja. A müncheni államügyészség kivizsgáltatott három gyilkosságot, amelyek 1933. április 12-én történtek a táborban. Ezután fosztották meg a rangjától. - Theodor Eicke 1933 júniusától 1934. július 7-éig volt a tábor második parancsnoka. Azelőtt SS-Oberführer, utána az IKL vezetője. - 1934\. december 6-án Himmler kinevezte az SS-Oberführer Alexander Reinert. Először szabadságra ment, amig „rossz viselkedése” miatt előző munkahelyéről elbocsátották. Gyakorlatilag nem lett parancsnokként véglegesítve. - Heinrich Deubel, aki éppúgy SS-Oberführer volt, 1934. december 10-étől lett a tábor parancsnoka. - Hans Loritz következett 1936. április 1-jén. Őt is elbocsátották, majd később a sachsenhauseni koncentrációs tábor parancsnoka lett. - Alexander Bernhard Hans Piorkowski 1940. április 19-étől 1942 szeptemberéig volt ebben a pozícióban. - Martin Weiss 1942. szeptember 1-jétől 1943. október 31-éig vezette a tábort. Azután a majdaneki megsemmisítő tábor parancsnoka lett. - Eduard Weiter 1943. november 1-jétől 1945. április 26-áig volt a dachaui tábor utolsó parancsnoka. - Heinrich Wicker Untersturmführer adta át a tábort az amerikai csapatoknak. A még csak 23 éves Wicker vezette a tábort akkor is, amikor a parancsnoki személyzet elmenekült. Már a bruttig-treisi külső táborban dolgozott és a hessentali halálmeneten is jelen volt. A politikai osztály vezetői: - Johann Kick 1937-től 1944 szeptemberéig volt a politikai osztály vezetője. - Otto Kloppmann 1944-től 1945-ig követte őt. ### Halálesetek száma A hivatalok okmányai és az utolsó a nemzetközi keresőszolgálat (ITS) által elvégzett kutatások mintegy halálesetet bizonyítanak, de mivel az SS nem regisztrálta az összes eseményt, valójában ez a szám sokkal magasabb lehet. A Das war Dachau című könyvében Zámečník leírja, hogy milyen haláleseteket nem jegyeztek: - Az 1941 és 1942 között kivégzett orosz hadifoglyok száma nem ismeretes, körülbelül áldozatra becsülhető. - 1942-től nem regisztrálták a zsidó, 1943 októberétől pedig a lengyel és az orosz foglyok haláleseteit. - A külső csoportokban és a melléktáborokban történt elhalálozások jegyzéke sem teljes. főt kellene még hozzáadni, de az ITS ezeket nem dokumentálta. - 1945\. február 12-én megszűnt a krematórium, a halottakat tömegsírokban helyezték el a leitenbergi és a Waldfriedhofi temetőben. Őket 1955 és 1959 között exhumálták. Zámečník szerint az ITS mintegy 880 emberrel kevesebb halálesetet jelentett. - Az összesen rögzített halálesetből () hiányoznak a „különleges bánásmód” (Sonderbehandlung) alatt álló foglyok kivégzései. A Gestapo által beszállított rabok számát több száz emberre becsülik. A szállítások közben bekövetkezett halálesetek: A Dachauba tartó vonatokon elhunyt személyek száma nem ismert. Úgy becsülik, hogy csak a compiègne-i szállítás közben 891 ember halt meg. A Dachauból történő elszállítások során az alábbi elhalálozások nem szerepelnek: - 1944-ben munkaképtelen zsidó foglyot deportáltak Auschwitzba, míg novemberben 150 beteg fogvatartottat szállítottak a hartheimi gázkamrába. Zámečník szerint az ITS mauthauseni fogolyként dokumentálta őket. - Az úgynevezett rokkantszállításokkor mintegy személyt vittek Majdanekbe és foglyot a bergen-belseni koncentrációs táborba, ahol megölték őket. Zámečník szerint a dachaui tábor területén történt halálesetek száma , amely még mindig nem teljes. A ténylegesen elhunytak számát továbbra is csak becsülni lehet. ## Nevezetes foglyok Összesen több mint embert deportáltak a dachaui táborba. Számos híres embert is itt tartottak fogva. Közöttük voltak polgármesterek, helyi politikusok és parlamenti képviselők minden ellenzéki pártból. Sok jelentős írót és kiadót is elhurcoltak a táborba, ezenkívül ismert zenészek, komponisták, jogászok is voltak köztük. Dachau központi gyűjtőhelye volt az egyházi fegyenceknek, lelkészeknek is. Néhány a híres fogvatartottak közül: Politikusok: - Alfred Maleta 1938-tól 1941-ig volt internálva. Valószínűleg Figllel és Gorbachhal együtt itt tervezték az Osztrák Néppárt alapítását. - Alfons Gorbach 1938–1942, majd 1944–1945 között volt Dachauban. 1961–1964 között ő volt Ausztria szövetségi kancellárja. - Alfred Andersch, kommunista író, aki 1933-ban 6 hónapig volt a táborban. - Edmond Michelet, francia katolikus politikus 1943 és 1945 között élt a táborban. A felszabadítás után a Comité International de Dachau egyik alapító tagja lett. - Emil Carlebach 1937-ben érkezett a táborba, 1938-ban átszállították Buchenwaldba. - Ernst Heilmann, német SPD-politikus és jogász. - Franz Olah 1939 és 1945 között volt a táborban. Később Ausztria belügyminisztere. - Gábori György, magyar szociáldemokrata politikus, 1944-ben került a táborba. - Gustav Steinbrecher 1936 júniusától 1939 szeptemberéig volt Dachauban, utána átvitték a mauthauseni táborba, ahol 1940. január 30-án meghalt. Az SPD tagja és a braunschweigi tartomány minisztere volt. - Hans Beimlert 1933. április 25-én tartozták le, de 1933. május 8–án éjszaka megszökött. - Heinrich Bußmann, az SPD tagja és az NSDAP politikai ellenfele. - Hermann Langbein, osztrák kommunista politikus és történész több koncentrációs táborban volt. 1967-ben megkapta a Világ Igaza kitüntetést. - Johann Staud 1938-tól volt a dachaui táborban, később Flossenbürgbe vitték, ahol 1939-ben meghalt. - Johannes Zieger alias Jean Zieger, antifasiszta és ellenálló. - Josef Felder, augsburgi politikus, aki a Reichstag, majd később a Bundestag tagja lett. - Josef Römer és Anton Saefkow antifasiszta ellenállók. - Kurt Schumacher először 1935 júliusától 1939-ig élt a dachaui táborban, ekkor átszállították Flossenbürgbe. 1940 március 16-án visszakerült, majd 1943-ban súlyos betegen engedték szabadon. - Kurt Schuschnigg az itteni táboron kívül a flossenbürgi és sachsenhauseni koncentrációs tábor foglya is volt. - Léon Blum, francia író és jogász, majd szocialista politikus és miniszterelnök. - Leopold Figl 1938 és 1943 között volt a tábor lakója. A háború után Ausztria kancellárja lett. - Maximilian Ronge, osztrák politikus 1938-ban volt Dachauban. - Nikolaos Zachariadis, a görög kommunista párt (KKE) főtitkára, 1941–1945-ben raboskodott itt. - Oskar Müller 1939 és 1945 között volt a táborban. A Comité International de Dachau egyik alapító tagja a Bundestag kommunista frakció tagja is volt. - Otto Thielemann, az SPD tagja és újságíró, a braunschweigi parlament képviselője 1936 júliusától volt a táborban, ahol 1938. március 17-én megölték. - Rudi Arndt, zsidó és a kommunista ifjúsági szervezet (KJVD) tagja. A buchenwaldi koncentrációs táborban ölték meg. - Yves Lejarre, francia ellenállási harcos, vasutas, 1945. március 31-én hunyt el. - Viktor Matejka 1938-ban került ide, majd később a flossenbürgi táborba deportálták. Írók: - Carl Albert Fritz Gerlich, német újságíró és a Der gerade Weg („Az egyenes út”) című folyóirat kiadója, 1933. március 9-étől volt a dachaui táborban, ahol 1934. június 30-án halt meg. - Fritz Grünbaumt, osztrák kabarettistát, költőt és rendezőt 1938. május 24-én hurcolták ide. Átmenetileg Buchenwaldba került, de 1941. január 14-én itt halt meg. - Fritz Löhner-Beda, osztrák liberális író. 1938. április 1-jétől 1938. szeptember 23-áig volt itt, de 1942. december 4-én az auschwitzi koncentrációs táborban halt meg. - Heinrich Eduard Jacob, német-amerikai író és újságíró 1938. április 1-jétől 1938. szeptember 23-áig volt Dachauban, majd a buchenwaldi táborba került. - Julius Zerfaß, 1933–1934-ben volt a tábor foglya. Svájcba szökött, majd Walter Hornung álnéven 1936-ban kiadta Dachau – Eine Chronik című könyvét. - Pfeiffer Izsák, magyar rabbi és költő. - Szász Péter, Balázs Béla-díjas magyar filmrendező, forgatókönyvíró és dramaturg. Zenészek és komponisták: - Hermann Leopoldi, osztrák zeneszerző 1938 áprilisában került a dachaui táborba, majd Buchenwaldba. A Buchenwald-Marsch komponistája. - Herbert Zipper, osztrák zeneszerző, karmester 1938 májusában érkezett a táborba. - Robert Dauber, 23 évesen, 1945 márciusában tífusz végzett vele a táborban. Katonák: - Alexander von Falkenhausen, tábornok, az SA vezetőségének tagja. - Charles Delestraint, francia tábornok, lelőtték a táborban. - Enzo Sereni, olasz születésű, izraelita ellenálló, akit 1944. november 18-án, ebben a táborban lőttek le. - Franz Halder csak 1945-ben került a táborba. A magas rangú Wehrmacht-tiszt a háború elején minden jelentős stratégiai tervben részt vett, később a Hitler elleni összeesküvésben is. Különleges foglyok: - Georg Elser, az 1939. november 8-ai, Hitler elleni merénylet tettese. 1945. április 9-én lőtték le a táborban. - Hans Litten, jogász, a dachaui táborban halt meg. - Martin Niemöller, teológus és volt NSDAP-választó 1941-ben került Dachauba. További foglyok: - Adolf Ziegler a birodalom képzőművészeti intézetének elnöke - Albrecht Prinz von Bayern a bajor trónörökös és családja. - Berend T. Iván történész, egyetemi tanár, az MTA volt elnöke. - Gáti Ödön, magyar szakszervezeti vezető - Gustav Nagel, vándorprédikátor, aki politikai nézetei miatt került a táborba 1943-ban. - Josef Beran, a prágai érseki szeminárium rektora, később bíboros, cseh prímás, prágai érsek. - Karel Feierabend professzor, a csehszlovák miniszter, Ladislav Feierabend édesapja, 1942-től a tábor legidősebb őrizetese volt (1861-ben született). Egy héttel a felszabadítás után halt meg. Egykori foglyok emléktáblái és szobrai: ## Az emlékhely A háború után a koncentrációs tábor nyilvánosságtól elzárt SS-kaszárnyáit először az amerikai csapatok használták, később a bajor készenléti rendőrség vette át. 1955 májusában, a tábor felszabadításának 10. évfordulóján az egykori foglyoknak nemzetközi találkozót szerveztek. Emlékműveket először csak a krematóriumnál és a tömegsíroknál terveztek. Az 1960-as években, amikor már se a menekülttáborra, se az amerikai táborra nem volt szükség, kezdődött el a mai emlékhely felépítése. 1955-ben, a dachaui járás közigazgatási vezetője a krematórium lebontásáról döntött, ami akkor nagy visszhangot keltett a közvéleményben. Végül úgy határoztak, hogy emlékhelyet hoznak létre. Ennek a célnak az érdekében a Bajor Ifjúsági Egyesület (Jugendring), a Német Szakszervezeti Szövetség (Deutscher Gewerkschaftsbund, DGB) és a müncheni főpolgármester, Hans-Jochen Vogel fogott össze. 1960-ban építették a Todesangst-Christi (Krisztus halálfélelme) kápolnát és a volt krematórium épületében berendeztek egy ideiglenes múzeumot. Johannes Neuhäusler címzetes püspök a 37. Eucharisztikus világkongresszuson szentelte fel a kápolnát, ahová azóta több ezren zarándokolnak el szerte a világból. 1963-ban Konrad Adenauer kancellár és Charles de Gaulle francia elnök aláírta az Élysée-szerződést. Ebben a dokumentumban a német kormány elkötelezte magát arra, hogy gondozza az egykori rabok sírjait. 1965\. május 5-én avatták fel az emlékhelyet egy múzeummal, az archívummal és egy könyvtárral egyetemben. A kiállítás a táborban az egyéni életsorsok bemutatása mellett az újonnan táborba érkezettek útjának eseményeit kíséri végig. Az eredeti barakkokat a lepusztult állapotuk miatt lebontották, 32 barakk alapjainak körvonalait pedig betonnal öntötték ki. 1968-ban megnyitották a Nemzetközi emlékmúzeumot (Internationales Mahnmal). 1994-ben, a tábor területén, orosz katonák felépítették az ortodox „Feltámadási Emlékkápolnát” (Auferstehungs-Gedächtniskapelle). Landsberg am Lechben, ahol a legnagyobb külső tábor volt, 1995-ben emelték az Európai Holokauszt Emlékhelyet (Europäische Holocaustgedenkstätte in Landsberg). 2003-ban hozták létre a „Bajor Emlékhely Alapítványt” (Stiftung Bayerische Gedenkstätten), melynek tulajdonába kerültek a főtábor helyiségei, néhány külső tábor és a terjedelmes archívumok, kivételt csak az egyházi intézmények képeznek. Dachau város, valamint több egyházi és civilszervezet is részt vesz az alapítvány életében. Berendeztek egy hivatalt, amely a történelemmel és a mai emlékhellyel foglalkozik, majd ugyanitt egy 1998-tól fennálló ifjúsági találkozóhelyet alakítottak át történelmi emlékhellyé és oktatási központtá. A dachaui vasútállomás és az emlékhely közötti volt sínpálya ma az „Emlékezés Útja” (Weg des Erinnerns) nevet viseli. 2003 februárjában megújították a kiállítást. Újjáépítettek egy barakkot, ahol megtekinthető, milyen is volt a koncentrációs tábor annak idején. 2006-ban a Bajorország 4,5 millió eurót adott a Bajor Emlékhely Alapítványnak (Stiftung Bayerische Gedenkstätten). Ebből az összegből a dachaui és flossenbürgi emlékhelyet, valamint 150 kirendeltséget tartanak fenn. Az alapítvány tanácsának tagjai a község, a bajor tartományi és a német szövetségi állam képviselőiből, az evangélikus és a katolikus egyház küldötteiből, valamint az izraelita hitközség és a volt foglyok szövetségének képviselőiből állnak. Ezenkívül létezik egy tanácsadó kuratórium, ami több fontos társadalmi csoporttal is kapcsolatot tart fenn. Ilyen például a bajor Ifjúsági Szövetség (Jugendring), a Bajorországi Szinti és Roma Szövetség (Verband der Sinti und Roma in Bayern), valamint a bajor Szakszervezetek szövetsége. További anyagi támogatás származik adományokból, a parkolási díjakból és a hitközösségi, valamint magán támogatói egyesületek tevékenységeiből. Pieter Dietz de Loos, a Comité International de Dachau alapítójának fia, nem tudta érvényre juttatni azt a javaslatát, hogy a látogatók fizessenek belépődíjat. Az idők folyamán számos szövetség, kezdeményezés jött létre, folyóirat és más publikációk jelentek meg. 1980-ban megalakították a Dachaui kortárs történelmi kutatócsoportot (Arbeitsgemeinschaft zur Erforschung der Dachauer Zeitgeschichte e.V.). További szövetségekhez tartozik a „Würmtali Polgári Kezdeményezés – Dachaui Halálmenet Emlékvonulás” (Würmtaler Bürgerinitiative – Gedenkzug Todesmarsch von Dachau) is, valamint a „Történelmi Műhely Mühldorf” (Geschichtswerkstatt Mühldorf e.V.), amely 2001-ben kiadott egy könyvet a volt külső táborról. 1985 óta a Comité International de Dachau jelenteti meg a Dachaui Füzeteket (Dachauer Hefte). Az emlékhely működtetői együttműködnek Dachau városával a „Dachau-díj a civil bátorságért” (Dachau-Preis für Zivilcourage) adományozásában. Az emlékhelynek szüksége van szakavatott munkatársakra is. Tartanak előadói tanfolyamokat, amelyek elvégzése után idegenvezetést lehet tartani az emlékhely területén . Havonta tapasztalatcserére gyűlnek össze az előadók és időnként szemtanúkkal is találkozhatnak. A generációváltás, valamint a még élő szemtanúk számának csökkenése miatt folyamatosan alakul az emlékhelyen folyó munka. A megközelítés is változott. Korábban a hangsúly a nemzetiszocialista rezsim bűnein volt, illetve központi emlékhelyül szolgált az egykori foglyok részére. Ma inkább a fiatal látogatók oktatásán van a hangsúly. Új épületeket is építettek, egy könyvesboltot, kávézót, illemhelyeket. Az emlékhely vezetője, Barbara Distel 2008-ban, 65 éves korában ment nyugdíjba. Így utódja, Gabriele Hammermann is lehetőséget kapott, hogy még élő egykori foglyokkal találkozzon.

Nyugati front (első világháború)

1914-ben, az első világháború kitörése után, Luxemburg és Belgium megszállásával a német hadsereg megnyitotta a nyugati frontot. A megállíthatatlannak tűnő német előrenyomulást csak az első marne-i csatában sikerült feltartóztatnia az antantnak. Ekkor mindkét hadviselő fél lövészárokrendszereket kezdett kiépíteni az Északi-tengertől egészen a svájci határig. Ez a vonal a háború jelentős részében viszonylag állandó maradt. 1915 és 1917 között mindkét részről számos offenzívát indítottak a nyugati fronton. A támadásokat nagy erejű tüzérségi csapások jellemezték és a korra jellemző harci és technikai eszközök használata mellett jelentős számú élőerőt is bevetettek. A fedezékek, géppuskafészkek, szögesdrótrendszerek és a tüzérség használata mindkét oldalon rendkívül nagy emberáldozatot követelt, ám egyik fél sem tudott döntő csapást mérni a másikra. Az áttörés elérésének érdekében a fronton addig még nem használt haditechnikai eszközöket is alkalmaztak. Ilyenek voltak például a harci gázok, a repülőgépek és a tankok. De ezek az eszközök csak a megfelelő harceljárások kidolgozása után voltak igazán hatékonyak, eleinte nem értek el vele komolyabb hadi sikereket. Mindezek mellett mégis ezen a fronton dőlt el a háború, mivel az Amerikai Egyesült Államok hadba lépésével az antant került túlerőbe. Az 1918-as szövetséges hadjárat meggyőzte a német parancsnokokat, hogy a vereség elkerülhetetlen, így a kormány tárgyalni kezdett a megadás feltételeiről. A compiègne-i fegyverszünetet 1918. november 11-én írták alá. ## 1914 – német invázió Az első világháború kitörésekor a német hadsereg a Schlieffen-terv egy módosított változatát hajtotta végre, mely szerint Franciaországot a semleges Belgiumon át kellett volna elfoglalni és így bekeríteni az ellenség csapatait a német határnál. A támadás 1914. augusztus 4-én indult meg Alexander von Kluck és Karl von Bülow parancsnoksága alatt. Luxembourgot már augusztus 2-án gyakorlatilag ellenállás nélkül foglalták el. Az első csatára a belgiumi Liege erődnél került sor augusztus 5. és 16. között. Liège heves ellenállása meglepte von Bülow hadseregét. A német tüzérség azonban pár nap alatt semlegesítette a főbb állásokat. A vereség után a belga hadsereg Antwerpen és Namur környékére vonult vissza. A németek Antwerpent elkerülték, Namurt viszont augusztus 20–23-án megostromolták. Namurt augusztus 24-én elfoglalták. Antwerpen ostroma szeptember 27-én kezdődött, a várost október 10-én foglalták el a németek. A franciák öt hadsereget telepítettek a határra. A háború előtti francia előrenyomulási terv, a XVII. terv szerint a francia csapatok Elzászt és Lotaringiát foglalták volna el. Augusztus 7-én a francia csapatok megindultak és elfoglalták Mülhausent és Colmart. Az 1. és 2. hadsereg támadólag vonult fel Saarburg és Morhange ellen. A németek a saját tervük szerint visszavonultak, miközben egyre nagyobb károkat okoztak az ellenségnek. A francia 3. és 4. hadsereg a Saar folyó felé indult, hogy megpróbálja elfoglalni Saarburgot. A franciák azonban minimálisan kitűzött céljaikat sem érték el. A XVII. terv végrehajtása közben kezdődött a német hadsereg támadása a Moltke–Schlieffen-terv alapján. A francia csapatok csapdába estek Elzászban. Feladták a Németországban elért csekély eredményeket, és visszatértek kiindulási állásaikba. Eközben az Ardennekben is komoly küzdelmek zajlottak, a németek azonban a jobb kiképzésüknek köszönhetően egészen Sedanig, illetve Verdunig vissza tudták szorítani a francia hadsereget. A német hadsereg végigsöpört Belgiumon, nagy szenvedést okozva a polgári lakosságnak. Az itt elkövetett német háborús bűnök később nagy nyilvánosságot kaptak. A belgiumi, luxembourgi és az ardenneki menetelés után Franciaország északi részén a német hadsereg összecsapott a Joseph Joffre vezette francia csapatokkal és a John French parancsnoksága alatt álló Brit Expedíciós Haderő hat hadosztályával. Sok néven ismert összecsapások zajlottak le a határmenti csaták során. A kulcsütközetek a charleroi-i csata és monsi csata voltak. Az előbbiben a francia 5. hadsereg és a német 2. és 3. hadsereg ütközött meg. A csatákat általános szövetséges visszavonulás követte és eközben is több csata zajlott Le Cateau-nál, Maubeuge-nél és Saint Quentinnél. A német hadsereg 70 km-re megközelítette Párizst, de a kimerült támadók a hadtáp és utánpótlási útvonalak meghosszabbodása miatt nem voltak képesek a francia–angol hadsereggel szemben rövid idő alatt annyi erőt felsorakoztatni, amellyel további sikereket érhettek volna el. Ezt felismerve Joffre támadást rendelt el szeptember 5-én a Marne-nál, miközben a németek átkeltek a folyón. A marne-i csata után a brit és francia csapatok vissza tudták szorítani a németeket, amikor a német 1. és 2. hadsereg között rést ütöttek. A németek visszavonultak egészen az Aisne folyótól északra és ott elkezdték kialakítani a következő három évben meghatározó állásrendszerüket. A visszavonulást követően az ellenfelek megpróbálták átkarolni egymást és versenyt futottak a tengerig. Az ekkor Németország által elfoglalt területek Franciaország vasellátásnak 64 százalékát és szénszükségletének 40 százalékát fedezték. Ez bénító csapás volt a francia iparra, de nem volt elég a teljes összeomlásához. Az antant által elfoglalt oldalon minden szakaszt más nemzet védett. A parttól belga, brit és francia csapatok állomásoztak. Októberben az yseri csata után a belga haderő egy 35 km szélességű flamand területet vont ellenőrzése alá a part mentén. Tőlük délre a britek expedíciós hadteste állomásozott. Ypres-nél október 19-től november 22-ig a német erők áttörést akartak végrehajtani. Mindkét oldal súlyos veszteségeket szenvedett, de áttörés nem történt. Kialakult az „állóháború”. Karácsonykor a brit erők vonala a Canal d’Aire-től (a magyar forrásokban La Bassée-csatorna néven említik) a Somme völgyéig tartott. A front maradék részét a franciák töltötték ki. ## 1915 – patthelyzet A tengerpart és a Vogézek között az árokrendszerben volt egy dudor: az elfoglalt francia város, Noyon, Compiègne közelében. Joffre támadási terve az volt, hogy ezt a kiszögellést mindkét oldalról „lecsippenti”. A britek északon Artois-nál, délről a franciák Champagne-ban támadtak. Március 10-én egy nagyobb támadás részeként a brit és a kanadai csapatok megtámadták Neuve-Chapelle-t, hogy el tudják foglalni az aubers-i magaslatot. A támadás során négy hadsereg 3 km-es arcvonal mentén támadott. A rohamot 35 perces tüzérségi gránáttűz előzte meg. A kezdeti műveletek jól haladtak, 4 óra alatt elfoglalták a falut, azonban ellátási és kommunikációs zavarok lelassították az előrenyomulást. A németek eközben utánpótlás kaptak és ellentámadást indítottak, hogy visszafoglalják a magaslatot. Mivel a brit tüzérség lövedékének egyharmadát fölhasználta, az ellátási zavarokért John French tábornokot hibáztatták. ### Gáztámadás Annak ellenére, hogy a németek azt tervezték, fenntartják a patthelyzetet, a parancsnokok támadást terveztek a belgiumi Ypres városa ellen, amelyet 1914-ben elfoglaltak a britek. A második csata célja elterelés volt egy nagyobb támadásról, amelyet a keleti fronton terveztek, valamint az új vegyi fegyverek kipróbálása. A németek 5700 megerősített hordóban 168 tonna klórgázt vittek a frontvonalra. Április 22-én a reggeli órákban a szél nyugati irányban fújt. Este 18:00-kor Steenstrate és Poelkapelle között kiengedték a klórgázt, ezzel kezdetét vette a világtörténelem első vegyifegyver-támadása. A szemközt elhelyezkedő francia gyarmati hadsereg marokkói és algériai 45. és 87. hadtesteinek nem volt idejük a reagálásra. Látták ugyan a közelgő sárga felhőt, azonban nem tudták mire vélni a jelenséget; lövészárkaikba húzódtak. A tömény gáz 6 kilométer szélességben borította el a francia és algériai állásokat. A klórgáz iszonyatos pusztítást végzett a védtelen emberek között. A frontszakaszt védő francia katonából 5000 azonnal életét vesztette. A többiek vakon, súlyos égési sérülésekkel elhagyták a frontvonalat és nyugat felé menekültek. A fronton támadt résbe azonban nem nyomultak be a németek. A német parancsnokság nem látta előre a vegyi fegyver hatását és a front e szakaszára nem csoportosítottak támadóképes csapatokat. Az ellenséges frontvonal kiürült, a németeket azonban nem szerelték fel gázálarccal. Az üres francia árkokban megülő gáz sérüléseket okozott a védtelen német támadóknak is, akik emiatt kénytelenek voltak állásaikba visszatérni. A támadás sikerét látván a német parancsnokok azonnal újabb klórgáztámadásokat rendeltek el. A rést végül a kanadaiak foltozták be, megerősítve azt, így a németek újabb támadást nem tudtak megindítani. ### Légi harcok Ebben az évben jelentek meg a korábban csak felderítésre alkalmazott repülőgépek harca felkészített változatai. Az első harci cselekményre április 1-jén került sor: a francia Roland Garros gépfegyverével lelőtt egy ellenséges gépet. Néhány héttel később Garros kénytelen volt leszállni a német vonalak mögött. Gépét elfogták és elküldték Anthony Fokker holland mérnöknek, aki hamarosan jelentős felfedezéseket tett. Rájött, hogyan lehet a gépfegyvert úgy szinkronizálni, hogy a forgó légcsavaron keresztül tudjon tüzelni. Rögtön fel is szerelték az ilyen gépfegyvereket a repülőgépekre, amelyeket Fokker E.I-nek (E = Eindecker; egyfedelű repülőgép) neveztek el. Az első hivatalos győzelmet augusztus 1-jén érte el Max Immelmann. Ennek hatására elindult a fegyverkezési verseny, mindkét fél technikai újításokba kezdett a motorok, repülőgépek és anyagok terén. Ekkoriban tűnt fel a híres „ász”, a Vörös Báró is. Azonban a ma is élő mítosszal ellentétben több repülőgépet lőtt le és több embert ölt meg a légvédelem, mint a vadászpilóták, a híres ászok. ### Az antanttámadás folytatása A tavasz utolsó antant támadása Artois ellen volt, amikor is megpróbálták elfoglalni a Vimy gerincet. Május 9-én a 10. francia hadsereg hatnapos tüzérségi támadás után 5 km-es szakaszon támadott. Nem jutottak messze; a német géppuskaállások és fedezékek megállították őket és visszavonultak. Május 15-ig a támadás végképp kudarcba fulladt, ám kisebb harcok egészen június 18-ig voltak. Joffre június 20-án leállította a támadásokat. 1915 májusában a németek értékes kincsre leltek. La Ville-aux-Bois-ban zsákmányul ejtették azokat a francia dokumentumokat, amelyek leírták az új védelmi rendszert. Ahelyett, hogy egy erősen védett frontvonalban gondolkodtak volna, többlépcsős védelmet terveztek. A frontvonal lenne a viszonylag gyéren elfoglalt előretolt állás, amely után többszörösen megerősített géppuskafészkek és fedezékek kerültek volna kialakításra. Ha támadás érte volna a vonalakat, azonnal tartalékokat indítottak volna megerősíteni az állásokat. A védelem teljesen a tüzérségi parancsnok keze alá került volna. A német hadvezetés átvette ezt a tervet és így ők kezdték el így kiépíteni az állásaikat. 1915 őszétől az erődítmények és harcállások felderítésére alkalmazott brit repülőkön úrrá lett a „Fokker-veszedelem”, mivel nem tudtak hatékonyan védekezni az új rendszerű német vadászgépek ellen. Szeptemberben nagy támadás indult: a franciák Champagne-ban, a britek Loosnál támadtak. Az ágyúzás, amely már pontosabbá vált a légi felderítésnek köszönhetően, szeptember 22-én kezdődött. A fő francia támadás szeptember 25-én indult meg és legalább egy érdemi sikert elért: fenn tudta tartani a támadást a hatalmas géppuskatűz ellenére is. Mindkét területen sikeresek voltak a támadások, elfoglalták a német elsődleges vonalakat, azonban a hátsó állásokat a keleti frontról átvezényelt katonákkal töltötték fel, akik megtartották ezeket a pozíciókat. 1915. október 7-én Champagne-ban, október 14-én Artois-ban is befejeződött az antant támadása. Ugyancsak szeptember 25-én a britek is támadtak Loosnál, hogy enyhítsék a franciákra nehezedő nyomást. A négynapos tüzérségi támadás alatt gránátot és 5100 palack klórgázt használtak fel. Két alakulat vezette a támadást és másik kettő pedig elterelő hadműveletet kezdett Ypres-nél. A britek súlyos veszteségeket szenvedtek, elsősorban azért, mert ők is megerősített géppuskafészkekkel néztek szembe, valamint megfogyatkoztak hadianyagkészleteik. Október 13-án az újabb támadással kisebb sikereket értek el. Decemberben John French parancsnokot Douglas Haig váltotta fel. ## 1916 – tüzérségi párbajok és lemorzsolódás A német vezérkari főnök, Erich von Falkenhayn úgy gondolta, hogy ha az áttörés már úgysem lehetséges, akkor minél nagyobb veszteséget okoz a franciáknak, így kikényszerítve a kapitulációt. Az új cél Franciaország „kivéreztetése” lett. Ennek elérése érdekében két új stratégiát alkalmaztak. Az első a korlátlan tengeralattjáró-háború volt, amellyel el akarták vágni a tengerentúlról érkező utánpótlási vonalakat. A második a hadszíntéren való minél nagyobb emberveszteség okozása. Falkenhayn úgy tervezte, hogy ott támadja meg a franciákat, ahol a visszavonulás nem lehetséges és ez az ellenséges sereg lemorzsolódásához vezet. Ez nagy stratégiai jelentőséggel bírt, és a nemzeti büszkeségre is jó hatással volt. A németek Verdun-sur-Meuse városát választották a francia csapatok kivéreztetésére. A város erődökkel volt körülvéve, így erős védelmi pontnak számított, amely a Párizsba vezető utat zárta el. A művelet kódneve Gericht (A szó bíróságot jelent, de itt a kivégzés helyét jelenti) volt. Falkenhayn koncentrálta erőit és mindössze egy 5–6 km-es szakaszon támadott. A tartalékot beküldte a környező vonalakba, egy esetleges ellentámadás visszaverésének céljából. Az előkészítő munkában és a felderítésben jelentős szerep jutott a repülőgépeknek. Úgy tervezte, hogy a megfigyelőgépeknek köszönhetően pontos tüzérségi előkészítéssel megtöri a francia csapatokat. Májusban azonban a franciák technikai fölényben lévő Nieuport vadászgépekkel felszerelt vadászszázadok bevetésével vágtak vissza. A felek a verduni légtér feletti uralomra törekedtek, annak érdekében, hogy tudják használni a légi felderítést. ### A verduni csata A verduni csata 1916. február 26-án kezdődött, (a hóviharok következtében) kilencnapos késéssel. A hosszas, nyolcórás tüzérségi előkészítés után a németek nem számítottak nagy ellenállásra. A német csapatok lassan haladtak a Verdun és az erődök közötti szakaszon, azonban a franciák, akik elvesztették Fort Douaumont irányítását, február 28-ig sikeresen föltartották az ellenséges erőket. Mivel a németek nem tudtak további sikereket elérni a Verdun elleni frontális támadással, inkább a szárnyakra csoportosították erőiket. Március 6-án megtámadták a Le Mort Homme-dombot, március 8-án pedig a Vaux-erődöt. Három hónapnyi könyörtelen harc után pedig elfoglaltak két, Verduntól nyugatra fekvő falut, Cumières-t és Chattancourt-t. Emellett június 7-én – a foszgén bevetésének köszönhetően – sikerült bevenniük a Vaux erődöt. A nyár során azonban változás állt be a hadiszerencsében és ez francia előtörést hozott. A haditechnikai fejlesztéseknek köszönhetően (pergőtűz) sikerült visszafoglalni a Vaux erődöt és november–december környékén egészen a Douaumont erődig nyomultak előre. A végső francia támadás december 11-én kezdődött, amellyel a németeket egészen a kezdőállásaikig szorították vissza. A verduni csata – más néven a „verduni vérszivattyú” – a francia áldozatvállalás jelképe lett. ### A somme-i csata Tavasszal az antant parancsnokai már aggódtak a hatalmas francia veszteségek miatt. Az eredeti tervek szerint az angoloknak felmentő támadást kellett kezdeniük a Somme folyónál, hogy enyhítsék a franciákra és a keleti fronton harcoló oroszokra nehezedő nyomást. Július 1-jén, egyhetes esőzés után, Pikárdiában megindult a támadás öt francia hadtesttel kiegészítve. A csata megkezdése előtt Péronne városától nyugatra június 24-étől hét napig tartó tüzérségi előkészítésre került sor. Ennek során a britek 1,5 millió tüzérségi lövedéket lőttek ki, július 1-jén pedig további negyedmilliót. A tapasztalt francia hadtestek magabiztosan haladtak előre, ám az angolok akadályokba ütköztek. A tüzérség nem semmisítette meg a szögesdrót akadályokat és a géppuskafészkeket, így a németek hatékonyan tudták visszaverni a támadókat. Ekkor szenvedte el a legnagyobb veszteségét a brit hadsereg, katona vesztette életét egy nap alatt. Verdun tanulsága az volt a parancsnokság számára, hogy minél hamarabb meg kell szerezni a légi fölényt és a minimálisra kell korlátozni a német légierő tevékenységét. Az antant légi offenzívájának sikere azt eredményezte, hogy a németek új terveket készítettek. Mindkét oldal nagy formátumú légi támadásokba kezdett a kezdetleges egyéni párbajok helyett. A csata utolsó részében vetették be először harci alkalmazásra a tankot. A szövetségesek megfelelően előkészítették a 13 brit birodalmi és a négy francia hadosztálynak a terepet. A támadás 3–4 km-es szakaszon indult meg, de a tankok nem nyújtottak jelentős segítséget, mivel mechanikai problémák léptek fel. Októberben és novemberben zajlottak még kisebb csaták, de így is jelentősek voltak a veszteségek. Mindent összevetve a mindössze 8 km-en vívott harcok nem érték el a kitűzött célokat. Az antanthatalmak , a németek pedig katonát vesztettek. ### Hindenburg-vonal 1916 augusztusában változások történtek a német vezérkarban. Falkenhayn lemondása után Paul von Hindenburg és Erich Ludendorff került a vezérkar élére. Az új parancsnokok hamar felismerték, hogy a verduni és a somme-i harcok nagyon kimerítették a német hadsereget, így az már nem képes támadó hadműveletek végrehajtására. Úgy döntöttek, hogy 1917-től a hadsereg védekezésbe megy át a nyugati fronton és a központi hatalmak más frontokon támadnak. A somme-i csata és a téli hónapok során elkezdtek kialakítani egy védelmi vonalat a frontvonalak lerövidítése céljából, amelytől tíz hadosztály fölszabadítását remélték. Ez az erődítményrendszer Arrastól Saint-Quentin déli részéig tartott, így a frontvonal mindössze 50 km-re csökkent. A brit nagy hatótávolságú felderítőgépek 1916 novemberében fényképezték le először a Hindenburg-vonal építését. ## 1917 – brit támadások A Hindenburg-vonal mindössze 2 km-rel a frontvonal mögött húzódott. Február 9-én a német csapatok visszavonultak a vonalra és hátrahagyták az addigi árkaikat, amelyeket ekkor a szövetségesek szálltak meg. Április 6-án az Egyesült Államok belépett a háborúba. 1915-ben a Lusitania elsüllyesztése után Németország korlátozta az addig korlátlan tengeralattjáró-háborút, mert nagyon felhívta magára az Egyesült Államok figyelmét. A növekvő elégedetlenség és a német nép éhezése miatt azonban 1917-ben újra korlátlan lett a tengeralattjárók hatalma. Azt hitték, hogy az utánpótlás megszüntetésével az ellenfél seregei megtörnek, így a németek könnyű győzelmet arathatnak. Ám az angolok bevezették a konvojrendszert, amely miatt veszteségeik csökkentek. 1917-re a brit katonák aránya kétharmadra nőtt a francia hadseregben. Áprilisban a Brit Birodalom erői támadást indítottak Arrasnál. A kanadai alakulat és a brit 5. gyalogos hadosztály támadta a német vonalakat a Vimy-gerincnél, de ez nem okozott jelentős károkat. Az antant visszavonta a támadási parancsot, így a harcok döntetlenül végződtek. 1916–17 telén a német légierő diadalmaskodni látszott az antant csapatai fölött. A németek több kiképzőbázist is nyitottak és sokkal jobb repülőgépekkel rendelkeztek, mint ellenfeleik. A brit, portugál, belga és ausztrál századok közel álltak a végső összeomláshoz, mert elavult gépeikkel nem bírtak lépést tartani a németekkel. A második arrasi csatában 316 brit, 114 kanadai és 44 német pilóta vesztette életét. ### Alacsony francia morál Áprilisban a francia főparancsnok, Robert Nivelle elrendelt egy új támadó hadmozdulatot a német állások ellen. Azt hitte, ezzel véget vethet a háborúnak. Április 16-án kezdetét vette a Nivelle-offenzíva az Aisne folyó mentén. A tüzérség a számbeli fölény ellenére sem tudott hatásos fedezőtüzet biztosítani az előretörő katonák számára és ez döntőnek bizonyult. Az ily módon szinte vágóhídra hajtott gyalogság a két nagyobb támadás során megközelítőleg 180 ezer fős veszteséget szenvedett. A műveletet május 9-én végleg le kellett állítani, mert a francia hadsereg teljes hadosztályai tagadták meg a lövészárokba való visszatérést. Összesen 54 hadosztályt érintett a lázadás, katona pedig dezertált. Nivelle-t haladéktalanul leváltották és Henri Philippe Pétaint nevezték ki helyére, aki kemény fellépéssel, tömeges letartóztatásokkal, statáriális ítélkezéssel és kivégzésekkel szilárdította meg a fegyelmet a hadseregben. Pétain ezen felül növelte az ételadagokat, gyakoribb pihenőidőt hagyott a katonáknak. Ezekkel a lépésekkel hat hét után megszüntette a lázadásokat. ### Brit támadás és az amerikai csapatok megérkezése Június 7-én brit offenzíva indult a Messines-gerincen Ypres-től délre, az első és második ypres-i csatában elvesztett területek visszaszerzésének céljából. 1915 óta a mérnökök alagutakat ástak a gerinc alatt és mintegy 500 tonna robbanóanyagot helyeztek el az ellenséges területek alatt. Négy napi tüzérségi tűz után felrobbantották a bombákat, melynek következtében a németek főt vesztettek. A támadás bár sikeresnek indult, de a sáros és nedves talaj miatt nem volt kivitelezhető. 1917\. július 11-én a németek új fegyvert vetettek be. Tüzérségi ágyúikból mérges gázzal töltött lövedékeket lőttek ki. A parancs szerint egy erősebb gázt, a mustárgázt vetették be, amely nagy, hólyagos kiütéseket okoz. A mustárgáz több napig is képes a levegőben egy helyben maradni, így használata hatásosnak számított. Tüzérségi lövedék formájában lehetővé vált, hogy egyszerre sok gázt juttassanak nagy távolságra a célterületekre. Június 25-én megérkeztek az első amerikai csapatok, amelyek az Amerikai Expedíciós Hadsereg részei voltak. Ugyanakkor az amerikaiak nem szálltak be a küzdelembe egészen októberig. Az újonnan jött csapatok kiképzésére és felszerelésük beszerzésére várni kellett, ennek ellenére csak a puszta jelenlétük is emelte az antant csapatainak harci kedvét. Július végén megújultak a harcok Ypres-nél, pontosabban Passchendaele-nél. A csata eredeti célja a németek kiszorítása állásaikból és a belga tengeralattjáró-bázisok elfoglalása volt. A kanadai veteránok a Vimy-magaslatért és a 70-es dombért vívott küzdelem után csatlakoztak a brit erőkhöz. November 6-án elfoglalták Passchendaele települést, majd november 10-én újabb támadást indítottak a vonalak stabilizálásáért. Ezzel a csata véget ért. ### A cambrai-i csata November 20-án a britek egy főleg a tankokra támaszkodó támadást indítottak Cambrai-ben. Az antant 324 tankot és 12 hadosztályt, míg a németek 2 hadosztályt sorakoztattak fel. A németeket akkor érte meglepetés, amikor a tüzérségi füstfüggönyből előbukkantak a tankok. A gépek rőzsét vittek magukkal, hogy át tudjanak kelni a 4 méter széles német árkokon és a tankcsapdákon. Az 51. felföldi hadosztályt kivéve – amely a szélen egyedül támadott – mindenhol sikerült áttörni. További hat óra múlva sikerült elérni azokat a célpontokat is, amelyeket a harmadik ypres-i csatában addig négy hónap alatt sem sikerült. Az áldozatok száma 4000 fő volt. Ugyanakkor a november 30-án megkezdődött német ellentámadás visszaszorította a briteket a kiindulási pozícióba. Annak ellenére, hogy a csata menete megfordult, az antant nagy sikerként könyvelte el az eseményt, mivel az bebizonyította, hogy a tankok is lehetnek eredményesek az árkok ellen. ## 1918 – utolsó támadások Az antant sikeres támadása és a védelem cambrai-i térnyerése után Ludendorff és Hindenburg arra a következtetésre jutott, hogy az egyetlen lehetőség a német győzelemre a mihamarabbi támadás megindítása. Ennek célja az volt, hogy az amerikai csapatok bevetése előtt eldöntse a háborút kimenetelét. 1918. március 3-án a Breszt-Litovszkban aláírt béke után Szovjet-Oroszország kilépett a háborúból. Ez drámai hatással volt a nyugati frontra. Harminchárom német hadosztály szabadult fel, így a németek 192, míg a szövetségesek csak 172 hadosztállyal rendelkeztek, ami lehetővé tette a német csapatok rohamosztaggá való átképzését. Ezzel szemben a szövetségeseknél nem volt egységes az irányítás, sőt a munkaerővel és a morállal is gondok voltak. A brit és a francia csapatok az összeomlás szélén álltak, az amerikaiak pedig még nem láttak el harci szolgálatot. ### Tavaszi offenzíva Az 1918 márciusában indított tavaszi offenzíva vagy Kaiserschlacht („a császár csatája”, ismert még Luddendorff-offenzíva néven is a német vezérkari főnök után) a németek nagy támadássorozata volt. A eredeti tervek szerint ez négy hadműveletből állt, melyeknek a németek a következő fedőneveket adták: Michael, Georgette, Blücher-Yorck és Gneisenau. Az ötödik támadás második marne-i csata néven híresült el. A támadássorozat révén, amely meglepetésként érte a szövetségeseket, a németek mélyen benyomultak a szövetséges vonalak mögé és 1914 óta a legnagyobb területi nyereségeket vívták ki. A német hadvezetés ugyanis ráébredt, hogy a háborút azelőtt kell megnyernie, mielőtt az Amerikai Egyesült Államok tevőlegesen részt tud venni a nyugati front hadműveleteiben. A támadás megindításának másik oka az volt, hogy a Breszt-litovszki béke eredményeként 33 német hadosztályt tudtak kivonni a keleti frontról és azokat átcsoportosították a nyugati frontra. ### Végső csapás Július közepén, amikor a német támadás végleg kifulladt, a császári csapatok visszahúzódtak a Marne folyó mögé, hogy erős védőállásokat építsenek ki. Július 18-án azonban megkezdődött az antant ellentámadása. A francia, brit – és most először jelentősebb mértékben – amerikai katonák gyakorlatilag elsöpörték a német védelmet. Ezzel elveszett mindaz a német területi nyereség, amelyet a tavaszi hadjárat egyetlen hozadéka volt. A frontvonal közepe táján, Amiens-nél augusztus 8-án indult a második antant-támadás, amely néhány óra alatt nemcsak áttörte a német vonalat, hanem mögé kerülve be is kerítette a császári csapatok számottevő részét. Ez volt a német hadsereg „fekete napja”. A front más szakaszain is hasonló sikereket értek el az antant csapatai. A németek számára az egyetlen reményt az jelentette, ha visszavonulnak és megerősített védelmi állásokat építenek ki. Szeptember 26. és 28. között az antant három támadást indított, amelyet a németek csak lassítani tudtak, de megállítani nem. Szeptember 28-án már a legfelsőbb német hadvezetésben is eldőlt, hogy fegyverszünetet és békét kell kérni, mert az antant csapatait feltartóztatni nem lehet. Ezek már a következő napon áttörték a Hindenburg-vonalat. ## Következmények Németországban a kieli matrózok engedetlensége és október 29-én kitört lázadása hamarosan forradalomhoz vezetett. November 9-én pedig a császár lemondott a trónról, és Hollandiába menekült. Ezt követően november 11-én írták alá a franciaországi compiègne-i erdőben állomásozó vasúti szerelvényen a fegyverszüneti egyezményt Németországgal, amely „a tizenegyedik hónap tizenegyedik napján 11 órakor” lépett életbe. Ekkor a nyugati fronton szemben álló hadseregek beszüntették a harcot és visszavonultak állásaikból. A szövetségesek és a központi hatalmak formálisan még hosszabb ideig hadban álltak egymással, mivel a Párizs környéki békeszerződéseket csak 1919–1920-ban írták alá. 1919. június 28-án Németország képviselői aláírták a versailles-i békeszerződést. Ezt szeptember 19-én a Saint Germain-i békeszerződést követte Ausztriával, majd 1920. június 4-én a trianoni békeszerződés Magyarországgal. Az Oszmán Birodalommal 1920. augusztus 10-én írták alá a sèvres-i békeszerződést, de a birodalom felbomlása és a török függetlenségi háború kirobbanása miatt 1923. július 4-én a Törökország és az antanthatalmak képviselői aláírták a lausanne-i békeszerződést. Az első világháború végének hivatalosan a november 11-én aláírt tűzszüneti egyezményt tekintik és a legtöbb országban (mint például az Egyesült Királyságban és Belgiumban) ezen a napon (Armistice Day) emlékeznek meg az első világháború áldozatairól. ## A nyugati front a művészetekben A nyugati fronthoz kapcsolódóan számos irodalmi mű keletkezett. A katonák verseket küldtek a hátország újságjainak, amelyek - ha jónak tartották azokat - megvásárolták. Így tett dr. John McCrae alezredes, aki az I. Kanadai Gyalogos hadtestnél szolgált és 1915. május 3-án megírta a Flandria mezején című versét. Henri Barbusse A tűz című regénye, amely 1916-ban jelent meg, a cenzúrától éles kritikát kapott a militarizmus és a háború borzalmainak bemutatása miatt. A regény még abban az évben elnyerte a Goncourt-díjat. A háború után több egykori katona és túlélő fogott tollat és írta le élményeit versben vagy prózában, mint például Thomas Edward Lawrence, Robert Graves, Erich Maria Remarque vagy Ernest Hemingway. A nyugati front eseményeit számos filmben is feldolgozták, köztük a jelentősebb, magyarul is megjelentek a következők: - Nyugaton a helyzet változatlan (1930), eredeti címe: All Quiet on the Western Front - Nyugaton a helyzet változatlan (1979), az előző remake-je - Nyugaton a helyzet változatlan (2022) - Az elveszett zászlóalj (2001) - Fegyverszünet karácsonyra (2005), eredeti címe: Joyeux Noël - Flyboys – Égi lovagok (2006), eredeti címe: Flyboys - Hadak útján (2011), eredeti címe: War Horse Az ifjú Indiana Jones kalandjai című amerikai filmsorozat több része nyugati fronti eseményeket dolgoz fel. A háború arra ösztönözte a propagandistákat, hogy ne csak a fronton filmezzenek és fényképezzenek, de a hátországban is dokumentálják a történteket. Tervezőirodákat létesítettek a plakátok és az illusztrációk elkészítéséhez. A britek a saját halott katonáikat nem ábrázolták gyakran, inkább a német veszteségeket mutatták be. A közvéleményt így is megosztották ezek a fényképek. A háború alatt az avantgárd irányzatokat részesítették előnyben a hagyományos irányzatokkal szemben. A szürrealista Paul Nash és a vorticista Wyndham Lewis a háború barbár természetét is az új irányzatok keretén belül ábrázolta. ## Fordítás

Barna törpe

A barna törpék olyan égitestek, melyek tömege túl kicsi ahhoz, hogy a belsejükben stabil hidrogén-hélium magfúzió jöjjön létre, és így valódi csillagokká váljanak. Ez a reakció ugyanis csak akkor indulhat be, ha egy csillag tömege elég nagy ahhoz, hogy annak magjában a hőmérséklet a 3 millió kelvint meghaladja. Ez a tömeg nagyjából a Nap tömegének 8%-a, másként kifejezve a Jupiter tömegének nyolcvanszorosa. A barna törpék tömege ennél kisebb, a vörös törpecsillagok és az óriásbolygók tömege között van. A keletkezési modellek alapján kialakulásuk közben valamikor a magjukban beindult a magfúzió, de nem a hidrogén, hanem lítium- vagy deutériumfúzió, ehhez 13 jupitertömeg is elegendő, ez jelöli ki alsó tömeghatárukat. Ez a magfúzió kb. 100 ezer évig tarthatott, ami csillagászati időskálán mérve epizódszerű csak. A barna törpék energiát magfúzióval már nem termelnek, lassan kihűlnek, felszíni hőmérsékletük 1000-3000 K, abszolút magnitúdójuk +17 körüli. Lassú gravitációs összehúzódásuk elegendő energiát termel, hogy gyengécske fényt – főleg az infravörös tartományban – bocsássanak ki. Mivel tömegük nem túl nagy, és energiát magfúzióval nem termelnek, fényük halvány, megtalálásuk nehéz, viszont újabb megfigyelések szerint legalább annyian vannak, mint a közönséges csillagok. ## Felfedezésük története 1963-ban Shiv Kumar vetette fel elsőként a lehetőségét, hogy a csillagképződési folyamat során olyan égitestek is keletkezhetnek, amelyek tömege nem elegendő a hidrogénfúzióhoz szükséges hőmérséklet eléréséhez. A barna törpe elnevezést később, csak 1975-ben javasolta Jill Tarter. A név tulajdonképpen nem helyes, hiszen a barna törpék valójában vörös színben világítanak, ám a vörös törpe elnevezést már a csillagok egy csoportjára felhasználták. Az 1980-as években már több kísérletet tettek arra, hogy ilyen égitestet találjanak, de a próbálkozások csak 1995-ben jártak sikerrel, amikor a Gliese 229B jelű objektumpárban az első barna törpét kétségtelenül azonosították. Ebben meghatározó szerepet játszott mind a csillagászati műszerek érzékenységének jelentős növekedése, mind az elméleti modellek fejlődése, amik lehetővé tették a gyenge fényű csillagok észlelését is. Néhány év alatt több száz barna törpét sikerült kétséget kizáróan azonosítani, és hasonló nagyságrendű azon objektumok száma, amelyeknél valószínűsíthető, hogy barna törpék. A Naprendszerünkhöz legközelebb lévő két barna törpe – amit 2004 elején találtak meg – az ε Indi B kettős barna törpe (melyek egy közös tömegközéppont körül keringve járják körül az ε Indi A-t), tőlünk 11,8 fényév távolságban található. Ennél kissé távolabb, 12,7 fényévre van a SCR 1845-6357 vörös törpe körül keringő barna törpe. ## Keletkezésük A barna törpék keletkezési folyamata nem egyértelműen tisztázott; lényegében öt lehetőség létezik: - Egy gázfelhőből, a csillagokkal megegyező folyamat során jönnek létre, azzal az egyedüli különbséggel, hogy a létrejövő égitest tömege nem elegendő a hidrogénfúzióhoz. - Fejlődésük egy többtagú rendszer részeként, egy globulában kezdődik. A rendszerből azonban kidobódnak, mielőtt még a hidrogénfúzió begyújtásához szükséges tömeget elérnék. - Bolygókhoz hasonlóan protoplanetáris korongban keletkeznek, de egy későbbi fejlődési stádiumban kilökődnek a bolygórendszerből. - A fiatal, anyagban gazdag nyílthalmazokban a nehéz O és B színképtípusú csillagok ionizáló sugárzása a protosztelláris akkréciós korongokat tönkreteheti (elpárologtathatja), még mielőtt ezen objektumok elegendő anyagot gyűjtenének a hidrogénfúzióhoz. - Fiatal nyílthalmazokban, más csillagokkal való közeli találkozások az akkréciós korongot elpusztíthatják, mielőtt az elérné a hidrogénfúzióhoz szükséges tömeghatárt. A csak néhány millió éves Chamaeleon I csillagkeletkezési régióban 34 barna törpét találtak, ezekből háromnál bizonyítható volt az akkréciós korong létezése, mely a fiatal csillagokra jellemző. Sok barna törpénél kimutatható a T Tauri változócsillag fázis (mely eddig csak a fiatal csillagok fősorozatig vezető útjaként volt ismert), ez további bizonyíték az azonos keletkezési történetre – legalábbis a barna törpék egy részénél. 2008-ban az Iso-Oph 102 születőben lévő barna törpénél sikerült kimutatni a protocsillagokra jellemző poláris anyagkifúvást. Lehetséges, hogy a barna törpék alsó tömeghatárát megközelítő planemók – azaz a bolygók és a barna törpék közé sorolható nagy tömegű objektumok – keletkezése folyamata is leírható a fenti öt lehetőség egyikével, azzal a különbséggel, hogy végül 13 jupitertömegnél könnyebb égitest jön létre. ## A barna törpék tulajdonságai Bár életútjuk eltér a csillagokétól, a barna törpék hasonló elemösszetételt mutatnak. A könnyű törpecsillagok esetében a mag a tömegtől függetlenül 3 millió K egyensúlyi hőmérsékletre áll be, ahol a hidrogénfúzió ugrásszerűen beindul. A hőmérséklet változatlansága a tömeg és a csillag sugara között megközelítően fennálló reciprocitást mutat, azaz minél alacsonyabb a tömeg, annál magasabb a mag sűrűsége. Növekvő magsűrűségnél a Pauli-elv alapján részben degenerált elektronok járulékos nyomást fejtenek ki a gravitációs összehúzódás ellen, ami a mag kisebb felhevüléséhez vezet. Ez a Naphoz hasonló fémesség esetében ahhoz vezet, hogy 75 jupitertömeg alatt a hőmérséklet nem éri el a hidrogénfúzióhoz szükséges értéket, és barna törpe jön létre. Mivel sem az elektrondegeneráció folyamata, sem pedig a legkönnyebb csillagok tulajdonságai nem ismertek minden vonatkozásukban, így a szakirodalomban megadott értékek 70 és 78, az újabb számítások alapján 72-75 jupitertömeg körül mozognak. Az elektronok kvantummechanikai degenerációja alapján a barna törpéket – a fehér törpékhez, neutroncsillagokhoz és fekete lyukakhoz hasonlóan – kompakt objektumoknak is nevezik. A fiatal barna törpéknél ugyan a fúziós folyamatok hozzáadódnak az energia-egyensúlyhoz, azonban ez a tétel a fejlődés egyik fázisában sem hasonlítható össze a gravitációs energia hozzájárulásával. Ez ahhoz vezet, hogy a barna törpék már az akkréció végén elkezdenek lehűlni, miközben a fúzió csak megközelítően 10-50 millió évvel tudja késleltetni e folyamatot. ### Energiaszállítás A nehezebb csillagokkal ellentétben a barna törpéknél – hasonlóan a 0,3 naptömegűnél kisebb csillagokhoz – nem alakul ki héjszerkezet. Teljesen konvektívek, azaz az anyagszállítás a magtól egészen a felszínig ér, amely teljes anyagkeveredéshez vezet és egyben meghatározza a teljes belső rész hőmérsékleteloszlását. A metántörpék – mint például a Gliese 229B – vizsgálatai azonban azt a vélekedést erősítik, mely szerint az öregebb és hidegebb barna törpék konvekciós rétege nem éri el a felszínt, és ehelyett egy, a gázóriásokhoz hasonló atmoszféra alakul ki. ### Méret Az elektronok degenerációja miatt a barna törpék sugara tömegüktől függ (R~M^-1/3). A degeneráció csak a barna törpék tömeghatára alatt veszti el jelentőségét, és konstans tömeg esetében a tömeg-sugár arány az R~M^+1/3 értéket veszi fel. A barna törpék gyenge reciprok tömegfüggősége a teljes tömegtartományon belül megközelítően konstans sugárhoz vezet, amely kb. a Jupiterének felel meg, miközben a könnyebb barna törpék nagyobbak, mint a nehezebbek. ### Színképosztály A csillagok esetében definiált színképtípusok szorosabb értelemben nem alkalmazhatók a barna törpékre, mivel ezek hagyományos értelemben nem csillagok. A megfigyelések alapján az 1800-2000 K feletti hőmérsékletek esetében a barna törpék azonban az L és M színképtípusú csillagok tartományába esnek, mivel az optikai tulajdonságok csak a hőmérséklettől, valamint az összetételtől függenek. Így a barna törpék esetében is alkalmazzák a színképosztályokat, ez azonban esetükben nem adja meg pontosan a tömeget, hanem csak a tömeg és a kor kombinációját. Egy nehéz, fiatal barna törpe a középső M tartományban, 2900 K hőmérsékletnél kezdi életét, és az összes későbbi M- és L-színképosztályt végigjárja. A könnyebb barna törpék már eleve egy későbbi típusnál indulnak. A fősorozat alsó határa nem ismert pontosan, de feltehetően az L2 és L4 színképosztályok között, azaz az 1800-2000 K hőmérséklet-tartományban található. A későbbi, hidegebb színképtípusúak biztosan barna törpék. A hidegebb barna törpék számára – mint például a 950 K hőmérsékletű Gliese 229B – a T típussal egy új színképosztályt vezettek be, amely az 1450 K alatti hőmérséklet-tartományával már nem alkalmazható csillagokra. Mivel a színképet ezekben a hőmérséklet-tartományokban elsősorban erős metánvonalak jellemzik, így a T típusú barna törpéket metántörpéknek is nevezik. Sokáig a kb. 800 K hőmérsékletű Gliese 570D, valamint a T9 színképosztályú, 600 és 950 K közötti hőmérsékletű 2MASS J0415-0935 a voltak a leghidegebb ismert barna törpék. Mivel ez utóbbi a 2007 májusában felfedezett 650 K hőmérsékletű ULAS J0034-00 jelű barna törpével együtt már eltéréseket mutattak a többi T-törpéhez képest, így új színképosztályt, az Y osztályt kellett bevezetni. Az első Y törpe, a (CFBDS J005910.83-011401.3) felfedezését 2008 áprilisában jelentették be, felszíni hőmérséklete 350 °C (kb. 620 K), légkörében kimutatták a barna törpékre jellemző metán mellett a csak az óriásbolygókra jellemző ammóniát is. Ennél hidegebb a 2009-ben felfedezett Wolf 940B, mely a Wolf 940 vörös törpe körül kering mintegy 440 CsE távolságban. A 20-30 Jupiter tömegű égitest felszíni hőmérséklete mindössze 300 °C. 2010 januárjában jelentették be a SDSS1416+13 kettős rendszer felfedezését, ennek B jelű komponensének felszíni hőmérséklete mindössze 500 kelvin (220 °C). ### Légkör Az M8 illetve L0 színképtípusok között található objektumok egy része vörös törpe, míg másik része forró barna törpe. Ez utóbbi égitestek effektív felszíni hőmérséklete 2200 és 1400 K között van, mely hőmérséklet-tartomány már annyira alacsony, hogy lehetővé teszi molekulák kialakulását, mint például a titán-oxid és egyéb fém-oxidok. 1400 K alatti hőmérsékleten, a T törpék tartományában a metán sávja válik határozottá a színképben. E molekulák okozta vonalak egyértelműen kimutathatók a színképben. Az L törpéknél pedig, még alacsonyabb hőmérsékleten alkálifémek vonalai jelennek meg. Mivel az infravörös fényességmérések több esetben egy adott barna törpénél a forgással nem összeegyeztethető ingadozásokat mutatnak, így arra lehet következtetni, hogy légkörük áteresztése e hullámhosszokon nem homogén, ez pedig a Jupiternél megfigyelhető felhőzetre utal. ### Forgás A barna törpék – hasonlóan a csillagokhoz – keletkezésük folyamán jelentős forgási energiát halmoznak fel. Csillagok esetében azonban a forgási sebesség évmilliók folyamán csökken, melynek oka az, hogy a forgás során létrejövő mágneses mezők kölcsönhatásba lépnek a csillagszél töltött részecskéivel. Az interakció azonban fékező hatást fejt ki, melynek következtében az idők folyamán a mágneses mezők is veszítenek erejükből. A barna törpék azonban teljes élettartamuk alatt megtartják forgási momentumokat, mivel a kihűlő, alacsony hőmérsékletű ionizálatlan légkör nem teszi lehetővé töltött részecskékből álló csillagszél kialakulását, így azok a mágneses mezővel sem lépnek kölcsönhatásba. ### Atipikus barna törpék Az LP 944-20 barna törpén röntgenflereket figyeltek meg, míg egy másik barna törpe, a TWA-5B röntgensugárzást bocsát ki, hasonlóan a nehezebb csillagokhoz. A 2MASS1207-3932 jelű barna törpe pedig nem csak azért különleges, mert kísérője, egy 5 jupitertömegű exobolygó volt az, amelyről először készítettek közvetlenül fényképet, hanem azért is mert a legutóbbi vizsgálatok során egyrészt anyagkorongot, másrészt a barna törpe pólusaiból ellentétes irányba kilövellő jeteket is találtak. A Spitzer-űrtávcsővel 2005-ben fedezték fel a Cha 110913-773444 elnevezésű objektumot, melynek – nagy hibahatárral mért – tömege alig nyolcszorosa a Jupiterének; körülötte már kialakulásban lévő lapos porkorongot is találtak. Mivel tömege még bizonytalan, így kérdéses, hogy planemónak vagy barna törpének tekintendő-e. ## Gyakoriság A csillagszerű objektumok tömegükhöz viszonyított relatív gyakoriságának leírására létezik egy egyszerű tömegfüggvény, a kezdeti tömegfüggvény (Initial Mass Function, IMF). Ez a tömegfüggvény feltehetően változatlanul alkalmazható a nagyobb tömegű barna törpék esetében, mivel a csillagok keletkezési folyamatának első fázisa, a gázfelhő összehúzódása független a kialakuló égitest jellegétől, azaz a felhő nem „tudhatja”, hogy a folyamat végén csillag, avagy barna törpe keletkezik-e. Ez a tömegfüggvény azonban a kisebb tömegű barna törpék esetében eltérést mutat, mivel egyrészt a különböző keletkezési folyamatok is szerepet játszhatnak, másrészt a csillagok keletkezési folyamata során létrejövő objektumok alsó tömeghatára alig ismert. A barna törpék gyakoriságának pontos meghatározása ezért nem csak a barna törpék keletkezési folyamata szempontjából fontos, hanem általánosságban is hozzájárul a csillagok keletkezési folyamatának megértéséhez. A Gliese 229B felfedezése óta több száz barna törpét találtak, főleg a 2MASS (2 Micron All Sky Survey), a DENIS (DEep Near Infrared Sky survey) és az SDSS (Sloan Digital Sky Survey), valamint a nyílthalmazok és csillagkeletkezési területek feltérképezése során. ### Kimutatási eljárások A barna törpék fényereje kimondottan alacsony, ezért csak nehezen megfigyelhetőek; a korai fejlődési stádiumukban pedig könnyen összetéveszthetőek a vörös törpékkel. Egyértelmű kimutatásukra több eljárás létezik: Fényesség : A barna törpék energiatermelésében a fúziós folyamatok csak alárendelt szerepet játszanak, ezért ezen objektumok fényessége a fejlődés során egyre csökken. Amennyiben a mért fényesség a legkönnyebb csillagoké alatt marad, amely Napunk fényességének 10⁻⁴-szerese, úgy csak egy barna törpéről lehet szó. A fényesség azonban csak akkor használható kritériumként, ha a távolság ismert, mint például nyílthalmazok esetében. E módszert az 1980-as években, a barna törpék kimutatásának kezdetén használták, de kimondottan megbízhatatlannak bizonyult, mivel a legtöbb barna törpe-jelölt esetében később bizonyítható volt a távolság hibás meghatározása. Hőmérséklet : A Stefan–Boltzmann-törvény segítségével az L fényerő hozzárendelhető a T_e effektív felszíni hőmérséklethez (T_e~L^1/4), amely azonban jóval kevésbé változik, mint a hőmérséklet. A hőmérséklet pedig nagyon könnyen meghatározható az objektum színképéből. Amennyiben a mért hőmérséklet jelentősen alacsonyabb a csillagok minimális hőmérsékleténél, az 1800 K-nél, úgy csak barna törpéről lehet szó. Tömeg : Egy barna törpét tartalmazó kettős rendszer esetében a tömeg megállapítható a közös tömegközéppont körüli mozgásból, még akkor is, ha a barna törpe nem megfigyelhető; ez a helyzet hasonlít az exobolygókéhoz. A tömeg közvetlen meghatározása az egyetlen lehetőség a barna törpék felső tömeghatár körüli azonosítására. Metánvonalak : A barna törpék légkörében komplex molekulák – elsősorban metán – is képződhetnek. Mivel ez a csillagok légkörében nem lehetséges, így a színképben a metán kimutatásával egyértelműen egy barna törpére lehet következtetni. Ebben az esetben egy öreg, hideg T típusú barna törpéről van szó. Lítiumvonalak : A színképben található semleges lítium kimutatása kiváló lehetőséget nyújt a barna törpék azonosítására, és egyben széles tartományban alkalmazható. A tesztet 1992-ben javasolta Rafael Rebolo, a gyakorlatban először Gibor Basri alkalmazta 1996-ban. #### Lítiumteszt 65 jupitertömeg fölött a ⁷Li ⁴He-má alakul át. E folyamat révén a legkönnyebb csillagok kb. 50 millió év alatt felhasználják a lítiumkészletüket, míg a barna törpék esetében ez a szakasz 250 millió évre nyúlik. Mivel a könnyű csillagok a barna törpékhez hasonlóan teljesen konvektívek, így a lítium gyakorisága – ellentétben a nehezebb csillagokéval, mint például a Nap – nemcsak a mag fúziós tartományában csökken, hanem közvetlenül a felszínen is megfigyelhető. A lítiumteszt azonban önmagában nem vezet egyértelmű eredményre, egyrészt mert a lítium nagyon fiatal csillagoknál is kimutatható, másrészt az idősebb, 65 jupitertömegűnél nehezebb barna törpéknél a lítium már nem érzékelhető. Ha azonban határozott ⁷Li-vonalak mutathatók ki egy 2800 K-nél alacsonyabb hőmérsékletű csillagszerű objektumnál, úgy csak barna törpéről lehet szó. A semleges lítium színképvonalai ráadásul a vörös tartományba esnek, így földi telepítésű távcsövekkel is könnyen vizsgálhatók. Ez az eljárás a jó kimutatási eredmények miatt a barna törpék standard azonosítási eljárásaként honosodott meg. ## Eloszlás ### Csillaghalmazok Fiatal nyílthalmazokban – mint például a Fiastyúk – már sok barna törpét találtak, bár eddig még egy halmazt sem kutattak át teljes egészében. E tartományokban ráadásul több olyan jelölt is ismert, melyek esetében a barna törpékhez ill. a csillaghalmazhoz való tartozás még nem tisztázott. Az első elemzések eredményei a hibahatárokon belül összeegyeztethetőek a csillagokra vonatkozó tömegfüggvénnyel, azonban néhány esetben jelentős eltérések mutatkoznak. Jelenleg még korai lenne ez alapján egyértelműen, egy, a barna törpék tartományára vonatkozó, eltérő tömegfüggvényre következtetni. ### Csillagkeletkezési régiók E régiókban a barna törpék kimutatása nagyon nehéz, mivel a fiatal koruk és az ezzel járó magas hőmérsékletük miatt alig különböznek a fiatal csillagoktól. További problémát jelent e régiókban a csillagközi por magas aránya, mely a fényelnyelés magas foka miatt a megfigyelést nehezíti. A használt eljárások erősen modellfüggőek, így eddig csak nagyon kevés jelöltet sikerült barna törpeként azonosítani. Az eddig levezetett tömegfüggvények meghatározó része jelentősen eltér a kezdeti tömegfüggvénytől, viszont még jelentős a hibahatáruk. A Subaru teleszkóppal a közeli infravörös tartományban végzett megfigyelések alapján a különböző csillagkeletkezési régiókban a barna törpék csillagokhoz viszonyított aránya eltérő, többet találtak a Cassiopeia W3 Main régiójában és kevesebbet a Trapezium és az IC 348 területeken. ### Kettős rendszerek A csillagkatalogizáció első eredményei a barna törpéket tartalmazó rendszerekről a következő képet festik: - A Nap környezetében elkészített, az F-M0 színképtípusú csillagok katalogizálása során jóval kevesebb szoros – azaz 3 csillagászati egységnél közelebb keringő – csillag-barna törpe párost találtak, mint csillag-csillag kettőst. A jóval alacsonyabb gyakoriságot a szakirodalomban gyakran „Barnatörpe-sivatagnak” (angolul Brown Dwarf Desert) nevezik. A Doppler-effektust alkalmazó exobolygó kutatások is alátámasztják , hogy a központi csillaghoz közel keringő barna törpék számaránya alacsony. Bár az 1000 CsE-t meghaladó távolságok esetén nem található eltérés a csillag illetve barna törpe típusú kísérők távolsága között, de ez a következtetés nagyon kevés megfigyelés extrapolációján alapul, így meglehetősen bizonytalan. A Hubble űrtávcső 2008-as megfigyelései alapján a Nap közvetlen közelében keringő 233 vörös törpecsillagból (ezek a legkönnyebb létező csillagok, a barna törpéknél eggyel nehezebb kategória) mindössze kettőnek volt barna törpe kísérője, azaz a barnatörpe-sivatag a legkisebb tömegű csillagoknál is létezik. - Az L típusú törpék kb. 20%-ánál – melyek nagy része feltehetően barna törpe – egy további barna törpe kísérő található, azonban olyan kettős rendszereket, ahol a páros tagjai közötti távolság nagyobb 10 CsE-nél, még nem találtak. Összehasonlításképpen kettőscsillagok esetében ez a távolság átlagosan 40 CsE. Bár az eredmények számszerű értékei még bizonytalanok, az F-M0/barna törpe illetve L-törpe/barna törpe rendszerek közötti alapvető eltérés már biztosra vehető, mely feltehetően a fenti két típusú kettős rendszerekben található barna törpék eltérő keletkezési folyamatára vezethető vissza. ### Izolált barna törpék A 2MASS és a DENIS programok már több száz barna törpét találtak, pedig a katalogizálása még nem zárult le. Az első elemzések arra utalnak, hogy a csillagokra vonatkozó tömegfüggvény a barna törpék tartományában is hosszan folytatódik. A nagyon könnyű barna törpék kivételével a keletkezési folyamatuk szorosan összefüggésben lévőnek tűnik a csillagkeletkezési folyamatokkal, amelyek ezért a barna törpék populációját is meg kell, hogy magyarázzák. ## Fiatal csillaghalmazok kormeghatározása A lítiumteszt „mellékhatásként” csillaghalmazok esetében egy tömeghatárt is megad, mégpedig azt, amíg a lítium kimutatható; ezt a szakirodalomban lítiumfelélési határnak (lithium depletion boundary) hívják. E tömeg alapján meghatározható a halmaz kora. Az eljárás azonban csak akkor alkalmazható, ha a halmaz fiatalabb 250 millió évnél, mivel minden más esetben e tömeghatár 65 jupitertömegnél található. 1999-ben ezzel a módszerrel több mint 50%-kal felfelé, 125 millió évre korrigálták a Fiastyúk halmaz korát. Később hasonló módon került helyesbítésre további nyílthalmazok, például az α Persei ill. az IC 2391 kora. Bár a barna törpék nagyobb távolságok esetében nehezebben lesznek kimutathatók, és a lítiumteszt csak nagyon fiatal halmazok kormeghatározásánál alkalmazható, mégis lehetővé teszi más datálási eljárások hitelesítését.

Széchenyi tér (Szeged)

A Széchenyi tér a szegedi belváros egyik központi elhelyezkedésű, parkosított, forgalom elől részlegesen elzárt, téglalap alakú tere. Területe 50 087 négyzetméter Korzója közvetlen folytatása a sétálóutcának (Kárász utca), gyalogosforgalma így jelentős; kedvelt sétahely, rendszeresen szolgál ünnepségek, fesztiválok, vásárok színhelyeként. Helyi tömegközlekedési átszállóhely lévén, illetve középületei (városháza, bíróság, főposta, bankfiókok, Tisza Szálló, szórakozóhelyek) és pusztán elhelyezkedése folytán is igen frekventált terület. Korábban – egészen 1950-ig – vásártér. A teret a Klauzál tér felől a Híd utca és a Nagy Jenő utca közötti szakasz, az ellenkező irányból pedig a Kossuth Lajos sugárút Anna-forrástól induló folytatása, a Vörösmarty utca határolja. A tér mai formája az 1879-es nagy árvíz után alakult ki; a város átépítése előtt összeért a mai Klauzál térrel és ezzel most a Kárász utca egy rövid szakasza köti össze, valamint korábban a Victor Hugo utca egy része is hozzátartozott. ## Elhelyezkedése A teret a Klauzál tér felől a Híd utca és a Nagy Jenő utca közötti szakasz, az ellenkező irányból pedig a Kossuth Lajos sugárút Anna-kúttól induló folytatása, a Vörösmarty utca határolja. A tér mai formája az 1879-es nagy árvíz után alakult ki; a város átépítése előtt összeért a mai Klauzál térrel (ezzel most a Kárász utca egy rövid szakasza köti össze), valamint a Victor Hugo utca egy része is hozzá tartozott. ## Felépítése, építészete A téren – a Kárász utcának (helyi sétálóutca) mintegy folytatásaként – széles, aszfaltozott sétány fut végig a Takaréktár utca felé, megközelítőleg észak-dél irányban. Az ezt mindkét oldalán szegélyező térrész parkosított, szökőkutakkal és szoborcsoportokkal tarkított. Fő évelő növényei: a tiszafa, a páfrányfenyő, a császárfa és a magnólia. Az 1-es tram-train és a 2-es villamos a teret a keleti és az északi oldalán futja körbe. ### Déli oldal (Kárász utca) Szeged híres sétálóutcája, a Kárász utca a Dugonics tértől egészen a Széchenyi térig tart. A Széchenyi térhez déli irányból érkező utca a Híd utcát keresztezve a tér másfél évszázados platános fasorában folytatódik. A tér felől nézve a Kárász utcára, jobbról látható az 1872-es építésű kora eklektikus stílusú Kiss Dávid-palota (Széchenyi tér 15.). Ez volt az első nagy háztömb, amely a Széchenyi teret kettéosztotta Széchenyi térre és Klauzál térre. Nevét építtetőjéről kapta, aki 70 ezer koronás alapítványt hozott létre az egykori városi főgimnázium számára. A palota Benkó Károly és Kolbenheyer Ferenc tervei alapján épült eklektikus stílusban. Még mindig a tér felől nézve a Kárász utcára, balról található az 1873-as építésű Új Zsótér-ház, s mellette a két teret elválasztó harmadik épület. 1874-ben építette Hoffer Károly eklektikus stílusban a Szegedi Kereskedelmi és Iparbank székházául, amely 1996 óta a Kereskedelmi és Hitelbank tulajdona. Alsó szintjén, a Széchenyi tér és a Kárász utca sarkán ízlésesen berendezett pékség található. Az előtte itt működött csemegét és kávézót a szegediek csak Stümmer néven emlegették és országosan híres kávéiról volt ismert. A fiataloknak ma is egyik kedvelt találkahelye. ### Nyugati oldal A Kárász utca Széchenyi téri bejáratától balra a Botond étterem (volt Grünn Orbán-ház), a nagy bérpalota, a Sóhajok hídja és a Városháza előtt elhaladva találjuk az 1866-os építésű Zsótér-házat (Széchenyi tér 9.). #### A kétszintes Grünn Orbán-ház A Grünn Orbán-ház kétszintes épület, 1810-ben épült Vedres István tervei szerint. E ház földszintjén működött az első szegedi nyomda, amelyet Grünn Orbán Fülöp alapított 1801-ben. Szerb, német és magyar nyelvű kiadványait a délvidék lakosságának nyomtatta. Ebből a nyomdából került ki Vedres István és Dugonics András számos műve. Többek között imádságos könyveket, kalendáriumokat, vásári ponyvákat is adtak itt ki. Az épület alapozásakor egy vas domborműre bukkantak, amely alaposan beindította a szegediek képzeletét: úgy vélték, hogy a vaslap Attila hun királyt ábrázolja, ami megerősítette volna azt a legendát, amelyet Dugonics András leírt az Etelka c. regényében, mely szerint a hunok, köztük Attila sátrai valaha a Széchenyi téren állottak. (Erről kapta nevét a közeli Attila utca.) A relief valójában római vitézt, egyesek szerint római császárt ábrázoló XVIII. századi öntöttvas kályhalap. Ma is megtekinthető a Grünn Orbán-ház, azaz a mai Botond étterem első emeleti erkélyén emelve a klasszikus magyar ízekről híres étterem hírnevét. #### Bérpalota A Bérpalota (Széchenyi tér 11.) következik a Grünn Orbán-ház után. Wegman Gyula és Scherrer József Adolf tervei alapján építették 1872–73-ban. Mindig a városháza bérelte, ma is a polgármesteri hivatal működik benne, innen kapta a nevét is. #### „Sóhajok hídja” és a Városháza A Sóhajok hídja a velencei híd mintájára épült 1883-ban abból az alkalomból, hogy Ferenc József osztrák császár és magyar király Szegedre látogatott megtekinteni az árvíz után újjáépített várost, és megnyitni az új színházat. Az uralkodó a Bérpalotában szállt meg, s így közvetlenül eljuthatott a városházára. A Sóhajok hídja és a Zsótér-ház közt található a sárgára festett, neobarokk városháza. Első formájában 1728-ban készült el, majd 1804-ben Vedres István tervei alapján újjáépítették. Az 1879-es nagy árvíz utáni, jelenlegi állapotát Lechner Ödön és Pártos Gyula tervei alapján 1883-ban érte el. 2004 vége óta a Városháza óratornyában Wi-Fi-antenna kapott helyet, ami ingyenes internethozzáférést tesz lehetővé a téren, és a városháza környékén egy 1,5 megabit sávszélességű vonalon keresztül. #### Zsótér-ház A Városházát követő (ma már) négyszintes klasszicista stílusú palota névadója Zsótér János, Szeged akkori legnagyobb hajótulajdonosa, gabonakereskedője. Az épület alapjait 1840-ben rakták le, azonban csak majd 30 évvel később, 1866-ban készült el. Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc idején az épület katonai kaszárnyaként és kórházként funkcionált, valamint innen intézte az ország ügyeit 1849 júliusában Szemere Bertalan menekült kormánya. Akkoriban már Zsótér János fia, Andor volt az épület tulajdonosa. 1879. március 11–12-ére virradó éjszaka Mikszáth Kálmán mint a Szegedi Napló munkatársa e ház első emeletéről nézte végig a szegedi árvízkatasztrófát, és lett ezáltal a katasztrófa első tudósítója. Jelenleg az épületben működik a Pénzügyminisztérium helyi költségvetési intézménye, a polgármesteri hivatal adóosztálya, a Szeged Étterem és itt működött az egyik legnagyobb múlttal rendelkező szórakoztató létesítmény, a mára már bezárt Korzó Mozi. A városháza szomszédságában a Szeged Étteremnek a tér felé nyíló terasza nyáron igen kedvelt a turisták körében. Az éttermet 1930-ban alapította a Tombácz-család. 1961-ig a neve is Tombácz Étterem volt, majd 1970-től állami tulajdonba került. Az éttermet ekkor nevezték el Szeged Étteremnek. A rendszerváltás után pár magánszemély is üzemeltette, majd 1995 környékén bezárt. Hároméves tervező- és építészmunkák eredménye a végső kialakítás, amelyben helyet foglal egy századfordulós hangulatot idéző kávéház a földszinten, a pincében kapott helyet a műemléknek minősülő étterem és az angol stílusban berendezett bár is. ### Északi oldal (Takaréktár utca) A Széchenyi tér északi, a Kárász utcával átellenes oldalán álló épületek nagy része ma pénzintézeteknek ad otthont. A platánok alól szemlélve a Takaréktár utca bejáratától jobbra a Providencia Biztosító felújított székháza a régi Balogh-házban (Széchenyi tér 6.) van, amelyet 1882-ben emeltek Halmai Andor tervei alapján eklektikus stílusban, városképi jelentőségű épület. Balra az Országos Takarékpénztár (Széchenyi tér 7.) szecessziós épülete található. Az épület Baumhorn Lipót tervei alapján épült 1903–1905 közt. Orommezejének domborműve a kereskedelem, a mezőgazdaság és az ipar allegóriája: baloldalt Merkúr, a kereskedelem istene szárnyas sisakban jelenik meg, s éppen saruját kötözi, középen a mezőgazdaságot szimbolizáló nőalak Démétér, kezében búzakévével és sarlóval, jobbról Héphaisztosz kaszát kalapál, ő az ipart testesíti meg. Az OTP épülete mellett áll a Jerney-ház (Széchenyi tér 8.), amely városképi jelentőségű, statikus homlokzatú, eklektikus épület, Bachó Viktor tervei alapján emelték 1883-ban. Lépcsőházainak mennyezetén mitológiai jeleneteket ábrázoló díszítőfestés van. E ház egyik első emeleti, fogolycellára emlékeztető cselédszobájában lakott és alkotott 1930 őszétől 1932 elejéig Radnóti Miklós. A biztosító épülete mögött nyílik a Horváth Mihály utca, benne a Kisszínházzal, s a Móra Ferenc Múzeum képtárával. A Kisszínház épülete 1948 előtt a Szegedi Ipartestület székháza volt, 1928–29-ben épült Ottovay István tervei alapján. Ebben az utcában van az építőipari szakközépiskola, a hajdani főreáltanoda is, amelynek Babits Mihály is tanára volt, s a diákok között pedig megtalálható Balázs Béla és Rákosi Mátyás is. A Takaréktár utca és a Horváth Mihály utca sarkán áll a Vasalóház. Ez a háromemeletes palota historizáló szecessziós stílusban épült 1912-13-ban Baumhorn Lipót tervei alapján. ### Keleti oldal #### A bíróság épülete A neoreneszánsz törvényszéki palota a firenzei palazzókra emlékeztet. Meixner Károly és Neÿ Béla tervei alapján építették 1882-ben. Homlokzatának szobrai az épület funkciójára utalnak. Középütt Justitia, az igazság görög istennője van megjelenítve, jobb kezében kardot tart, bal kezéből hiányzik a mérleg. A két szélső mitológia nőalak egyike engesztelő testtartású, a másik törvénykönyvet tart a kezében. 1919-ben a palota a szegedi kormány és Horthy Miklós hadügyminiszter székhelye volt. #### A Tisza Szálló A Széchenyi tér keleti oldalán található a Tisza Szálló (mai nevén Tisza Hotel) impozáns épülete. A nagy múltú szálloda 1885-ben épült fel Jiraszek Nándor és Krausz Lipót tervei alapján. A szálló hivatalosan 1886. január 23-án nyitotta meg kapuit, így a hotel immár több mint száz éve a szegedi társasági élet egyik központja, s a város életében szerepet játszó üzleti vállalkozásoknak is helyet ad. Nevét Tisza Kálmán 10 éves miniszterelnökségének tiszteletére kapta. A szálloda történetében a kultúra is fontos szerepet játszik: díszterme – ahol Bartók Béla is többször fellépett – a szegedi zenei élet egyik központja. A szállodát 1949-ben bezárták, majd az 1963-as felújítást követően újra megnyitották. Új tulajdonosai 1992-ben a szállodát ismét felújították és a történelmi hangulatot megőrizve, azt modern szolgáltatásokkal kiegészítve nyitották meg újra a hotelt. Jelenleg a háromcsillagos minősítéssel rendelkező Tisza Hotel a Dél-Alföldi régió egyik legnívósabb szállodája. #### A nagy posta és a Vár utca A tér délkeleti sarkán, a Híd utca és Vár utca között található a nagy posta épülete. Az eredeti neoreneszánsz háromszintes postapalota a magyar állam költségén épült Meixner Károly tervei alapján. Az építés vezetését és a főfelügyeletet Nádai Antal látta el. Rekordgyorsasággal, 1881 decembere és 1883 januárja közt épült fel. A korabeli híradások beszámolnak a sokak által megcsodált Kratzmann-féle üvegfestményről, amely a főbejárattal szemben volt látható. 7 méter magas és 4 méter széles volt, középen a magyar címer, alatta pedig posta és távíró jelvények. A későbbiek során a postát emeletráépítéssel két időpontban bővítették: 1930-ban, és 1946-ban. 1976-ban a főposta a mögötte levő két épületbe terjeszkedett tovább, a Vár utcai épületben a csomagfeladás és csomagkézbesítés kapott helyet, a Híd utcai pedig a hivatali kézbesítés és a fiókbérlők helye lett. Közvetlenül a posta főbejáratával szemben található az 1-es, a 2-es villamos és a tram-train Széchenyi téri megállója. A posta épülete mellett, a Híd utcával párhuzamos utca a Vár utca, melyre a posta járműbejárója is nyílik. A Vár utca 7. szám alatt Kass János szegedi grafikusművész, Szeged díszpolgárának állandó kiállítása tekinthető meg. A Kass Galéria 1985-ben nyílt meg. Az épület a város tulajdonában van, de a Móra Ferenc Múzeum üzemelteti, egyik szegedi kiállítótermeként. ## Köztéri szobrai A Széchenyi téren a városháza előtti parkrész medencéit „Az áldást hozó Tisza”, és „A romboló Tisza” szobraival díszítette 1930-ban Pásztor János. A romboló Tiszát egy pontyon száguldó haragos férfi szimbolizálja, aki bal kezével egy fiatal anyát ragad magához, jobbjával pedig a fia kezét fogja. Poszeidón görög tengeristen kíséretéhez tartozó Tritonra emlékeztet a főfigura, Triton csigatrombitájával hirdette ki ura parancsait. Az áldást hozó Tisza szobor najádjainak (najádok: forrásokat és vizeket őrző antik istennők) mozdulatai kérlelést, engesztelést fejeznek ki, hogy lecsillapítsák az elemek haragját. Sok értékes emlékszobor díszíti a Széchenyi teret. A park másik oldalán ugyancsak Pásztor Jánostól az 1905-ös, Mátrai Lajossal közös alkotása a Vásárhelyi Pál szobor. A főalakot Mátrai formázta, a mellékalakok Pásztor munkái: búzakévén ülő parasztasszony gyermekével, balról talicska, mellette pihenő kubikos. A szobor talapzatánál hátul egy csónak van, benne az árvízvédelem kellékei: kötél, ásó és evező. A nagy Tisza-szabályzó mérnök szobrának talapzatán árvízszínt jelző emléktáblákat is elhelyeztek a szegediek. Vásárhelyi Pál szobra szomszédságában található gróf Tisza Lajos szobra, ő volt az 1879-es szegedi árvíz utáni újjáépítés királyi biztosa, a szobor Fadrusz János és Rollinger Gál Rezső alkotása 1904-ből. Mögöttük, a bírósági épület előtti parkrészben Deák Ferenc szobra áll, Zala György alkotása 1914-ből. A nagy politikus bölcs figyelmeztetése is olvasható a szobor talapzatán: „Amit erő és hatalom elvesz, azt idő és kedvező szerencse ismét visszahozhatják, de miről a nemzet félve a szenvedésektől önmaga lemondott, annak visszaszerzése nehéz és mindig kétséges.” A főposta előtti parkrészen gróf Széchenyi István szobra látható. 1914-ben mintázta Strobl Alajos ruszkicai márványból. Tiszteletet parancsoló nyugalmat sugároz a szobor, díszmagyarban ábrázolja a legnagyobb magyart. A szobor talapzatán feltűnnek Széchenyi nagy alkotásai: a Magyar Tudományos Akadémia megalapítása, a Lánchíd megépítése, a folyószabályozás és a gőzhajózás megindítása. A Széchenyi tér két legújabb szobra közül az egyik a Grünn Orbán-ház előtti parktükör közepén áll, Szent Istvánt és feleségét, Boldog Gizellát ábrázolja. Kligl Sándor alkotta 1996-ban. Hagyományos historikus ábrázolás, ahogyan nemzeti tudatunk őrzi István alakját, olyan államférfi, aki cselekedeteinek súlyát teljességgel fel tudja mérni, s meggyőződéssel harcol a pogány lázadók ellen. Teljes királyi díszben láttatja a szobrász, a szent koronával, királyi palásttal, jogarral, az országalmával, karddal, felesége, Gizella rózsafüzért nyújt át férjének a koronázási jelvények mellé. A legújabb, mészkőből készült szobor gróf Klebelsberg Kuno kultuszminisztert ábrázolja, a Sóhajok hídja és a Grünn Orbán-ház közti nagy bérpalota parktükrének közepén helyezték el, Melocco Miklós alkotása 2000-ből. Szinte csak egyetlen fej van egy dór oszlopon, amely a miniszter rengeteg befejezett és még befejezésre váró alkotásait eleveníti meg. Talán mégis a lényeget ragadta meg a művel Melocco, hiszen Klebelsberg olyan államférfi volt, akinek minden törekvését a megmaradt nemzet kulturális felemelése irányította, s ezért sokat is tett, amennyit lehetett, vagy még annál is többet. A szegediek hamar megbarátkoztak e modern felfogásban született alkotással. A Zsótér-ház előtt, a tér északnyugati sarkában 1912–1930 között II. Rákóczi Ferenc bronz lovas szobra volt látható (Vastagh György alkotása), azonban a városatyák úgy határoztak, hogy a továbbiakban díszítse az Aradi Vértanúk terét, s oda áthelyeztették. Helyére 2010-ben a várost alapító IV. Béla 7,8 méter magas lovasszobra került. ## Közlekedése ### A tér körüli úthálózat A tér északi és déli oldalát leszámítva a teret az óramutató járásával megegyező irányú egyirányú utcák határolják. Az északi oldalon a Kossuth Lajos sugárút folytatásaként a Vörösmarty utca található, melyről leágazik a Takaréktár utca, valamint a Horváth Mihály utca. Ezen a szakaszon halad az 1-es és a 2-es villamosvonal is, mely a tér északkeleti sarkánál fordul dél felé. A keleti oldalon a bíróság épületével szemben a villamossínekkel párhuzamosan két sávban haladhatnak az autók, de csak egy irányban. Innen nyílik a Wesselényi utca, valamint a Vár utca. A déli oldalon a Belvárosi híd és a Nagy Jenő utca között már kétirányú a közlekedés, ahonnan a Városháza és a Szeged Étterem előtti parkoló felé ismét egyirányú. ### Tömegközlekedés A Széchenyi tér Szeged egyik fontos tömegközlekedési csomópontja. A posta előtt áll meg az 1-es, a 2-es villamos és a tram-train melynek Rókus felé következő megállója az Anna-kút, a Szeged pályaudvar végállomás felé pedig a Somogyi utca. A Híd utcai, valamint a Kárász utcai rész számos troli és buszjárat megállóhelye. ## Galéria

Vörös Hadsereg Frakció

A Vörös Hadsereg Frakció (németül Rote-Armee-Fraktion, röviden RAF), eleinte vezetőiről elnevezve, Baader–Meinhof-csoport () egy szélsőbaloldali terrorszervezet, amely 1968 és 1998 között tevékenykedett Nyugat-Németországban. Alapítója Andreas Baader, Gudrun Ensslin, Horst Mahler, Irmgard Möller és Ulrike Meinhof. Kezdetben olyan neves értelmiségiek is rokonszenveztek a csoporttal, mint Jean-Paul Sartre és Heinrich Böll. A Vörös Hadsereg Frakció diákmozgalmakból bontakozott ki, alapelve az antikapitalizmus és a neomarxizmus volt. Elutasította az imperializmust, különösképpen annak vezető hatalmát, az Amerikai Egyesült Államokat, amely Indokínában folytatott háborút. A szervezet tagjai Nyugat-Németországot a Harmadik Birodalom folytatásának tekintették. Tagjai tudatosan vállalták az erőszakot céljaik elérése érdekében, mert abban bíztak, hogy az akcióikra adott, szintén erőszakos fellépés leleplezi majd a „rendőrállamot” és az „állami terrorizmust”, valamint tevékenységükkel elérhetik a forradalom kitörését. A terrorszervezet a harmadik világ felszabadítási mozgalmait akarta segíteni az imperializmus központjában folytatott háborújával, tagjai magukat városi gerillákként definiálták. Radikalizálódásukban kulcsszerepe volt a Benno Ohnesorg-gyilkosságnak. A szervezetnek soha nem volt tíz-húsz embernél több tagja, az utánpótlás a Vörös Segély-csoportokból és a Kínzásellenes Bizottságokból érkezett. Kezdetben, az 1970-es évek elején a német fiatalok jelentős része szimpatizált a mozgalommal, az elveivel egyetértett, később azonban az egyre durvuló módszerek miatt támogatásuk egyre csökkent. A RAF-ot külföldről is támogatták, elsősorban a keletnémet titkosszolgálat és palesztin szélsőségesek. Célpontjaik általában az államapparátus emberei voltak: ügyészek, gyáriparosok és bankvezetők. Módszereik egyre könyörtelenebbek lettek, a kinézett célpontok testőreit és a rendőröket habozás nélkül gyilkolták meg. Mivel szerintük a vietnámi amerikai bombázások az imperializmus lényegét testesítették meg, előszeretettel támadtak Németországban működő amerikai katonai létesítményeket. 1972-ben a rendőrség sikerrel lépett fel ellenük és letartóztatott vezetőinek pere 1975-ben kezdődött meg. Eközben megszerveződött a terrorszervezet második generációja, amely véres akciókkal sikertelenül próbálta meg elérni fogvatartott vezetőinek szabadon bocsátását. Miután balul sült el az ehhez csatlakozó palesztin gépeltérítési kísérlet, a börtönben lévő vezetők öngyilkosságot követtek el 1977. október 18-án. A második nemzedék vezetőinek börtönbe kerülése után új irányítói lettek a RAF-nak, akik az 1980-as évek első felében számos további támadást követtek el. A keleti blokk összeomlása és az így elmaradt anyagi és erkölcsi támogatás megroppantotta a szervezetet. A Vörös Hadsereg Frakció 1991. április 4-én követte el utolsó merényletét és hét évvel később bejelentette megszűnését. A szervezet működésének három évtizede alatt 32 embert gyilkolt meg, a tagjai közül pedig 26 vesztette életét. ## Előzmények Az 1960-as évek végén a fejlett ipari társadalmak jelentős részében megjelentek a baloldali ifjúsági mozgalmak. Az Amerikai Egyesült Államokban fő követeléseik polgárjogi jellegűek voltak, Nyugat-Európában, főleg Franciaországban és Nyugat-Németországban viszont az idősebb generáció által megtestesített társadalmi berendezkedés ellen lázadtak. A baloldali német fiatalok fő célja az autokratának tekintett hatalom megváltoztatása, a vietnámi háború és a fejlődő világ elnyomása elleni tiltakozás volt. Gretchen Dutschke-Klotz, a baloldali diákszövetség (Sozialistische Deutsche Studentenbund) karizmatikus vezetője, Rudi Dutschke felesége így emlékezett vissza erre az időszakra később: „A kezdetekkor a hangulat euforikus volt. Egyre több ember csatlakozott a mozgalomhoz, és emiatt úgy éreztük, hogy valóban tudunk változtatni a dolgokon.” A kezdeti sikerek azonban nem vezettek áttöréshez: a mozgalmak nem tudták megszólítani a németek többségét, és kevéssé érintették meg a baloldal hagyományos bázisát, a munkásokat és a szakszervezeteket. Erőteljes lökést adott viszont a diákmozgalmaknak, hogy 1966-ban a kereszténydemokraták és a legnagyobb baloldali párt, az SPD nagykoalíciót kötött. A radikális baloldalt felháborította, hogy a spanyol polgárháború veteránja, Willy Brandt olyanokkal fogott össze, akiknek nemzetiszocialista múltjuk volt. Rudi Dutschke azonnal meghirdette a parlamenten kívüli baloldali ellenzéki összefogást. A kezdeményezés lényege az volt, hogy a kormányzattal szembeni ellenzékiséget az „utcának” kell képviselnie a parlament helyett, ráadásul nemcsak szavakban, hanem irányított akciókkal is. A baloldali diákokat felháborította, hogy a Nemzetiszocialista Német Munkáspárt korábbi tagjai továbbra is fontos pozíciókat töltenek be a társadalomban, demokratikus változásokat követeltek, és elutasították a burzsoá társadalmat. Ekkor lettek fontos elemei a politikai vitáknak a nők és a gyerekek jogai, vagy a szexuális liberalizáció. A jobboldali sajtó, elsősorban az Axel Springer-csoport lapjai egyre ellenségesebben írtak a diákokról, Rudi Dutschkét például az állam ellenségének nevezték. Megerősödtek a diákokat elutasító antikommunista mozgalmak, különösen Nyugat-Berlinben. 1967. június 2-án itt történt a demonstrációk történetének első erőszakos halálesete, a Benno Ohnesorg-gyilkosság, amikor a Reza Pahlavi iráni sah látogatása ellen tüntetők összecsaptak az uralkodó támogatóival és a rendőrökkel. Ez óriási lökést adott a baloldali radikalizmusnak. Gudrun Ensslin a Szocialista Diákszövetségben már aznap éjjel kijelentette: „Ez Auschwitz nemzedéke, ezek ellen nem lehet érvelni! Erőszakra csak erőszakkal lehet válaszolni.” Egy év múlva, 1968. április 11-én egy antikommunista meggyőződésű fiatalember, Josef Bachmann a nyílt utcán fejbe lőtte Rudi Dutschkét. Ettől kezdve megszaporodtak az erőszakos megmozdulások. Ulrike Meinhof a Konkret című lapban a merénylet után azt fejtegette, hogy az erőszakra hasonló eszközökkel kell válaszolni. A baloldali diákok általában harcoltak a tekintélyelvűség ellen, és többségük a vietnámi háború miatt Amerika-ellenes lett. A demonstrációkon gyakran skandálták a vietnámi kommunista vezető, Ho Si Minh nevét. Fő ellenségük azonban a kancellár, a Nemzetiszocialista Német Munkáspárt korábbi tagja, Kurt Georg Kiesinger által megszemélyesített régi rend volt. Günter Wallraff később így beszélt erről: „Bűnözők nemzedéke irányította a társadalmat a háború után, és senki nem beszélt arról, mit tettek. (...) Úgy éreztük, valami drámainak kell történnie.” ## A RAF első akciói A Vörös Hadsereg Frakció első erőszakos akcióját 1968. április 2-án követte el, amikor négy tagja – Andreas Baader, Gudrun Ensslin, Thorwald Proll és Horst Söhnlein – felgyújtott két frankfurti áruházat. Két nap múlva elfogták őket. A bíróság előtt Andreas Baader és barátnője, Gudrun Ensslin azt mondta, hogy a vietnámi háború elleni tiltakozásként követték el tettüket. Elítélték őket, de a másodfokú tárgyalásig szabadlábra kerültek, ám Baadert 1970. április 4-én ismét letartóztatták. Akkorra már ügyvédjükkel, Horst Mahlerrel, aki az ezredforduló után a neonácikhoz csatlakozott, megkezdték egy városi gerillacsoport szervezését. 1970\. május 14-én a szervezet felfegyverzett tagjai kiszabadították Baadert, akit azért szállítottak át a Német Központi Társadalomtudományi Intézetbe, hogy Ulrike Meinhof újságíró interjút készítsen vele. Meinhof a többiekkel együtt illegalitásba vonult, és a szervezet első számú ideológusa lett. Az akcióban az intézmény egyik dolgozója súlyosan megsérült. 1970\. június 5-én a szervezet kiadta első közleményét az Agit 883-ban, amelyben kifejtette, hogy tagjai városi gerilláknak tekintik magukat. Céljuk a hatalom és az ellenzék, valamint a fejlődő világ és kizsákmányolói közötti konfliktus eszkalálása, valamint az antiimperialista fegyveres ellenállás kirobbantása. Ekkor használták először a RAF elnevezést. A manifesztumban kifejtették, hogy a RAF teremt kapcsolatot a legális és illegális harc, a nemzeti és nemzetközi harc, a politikai és a fegyveres harc, valamint a nemzetközi kommunista mozgalom stratégiai és taktikai pozíciója között. Céljuk az, hogy Nyugat-Európában az imperializmus központjában segítsék a harmadik világ harcát elnyomóik ellen. A csoport tagjai 1970 nyarán Jordániába utaztak, ahol a Palesztinai Felszabadítási Szervezettől fegyveres kiképzést kaptak. Forrásaikat németországi bankrablásokból töltötték fel. 1970. szeptember 29-én három berlini pénzintézetet fosztottak ki. Horst Mahlert 1970. október 8-án letartóztatták és 14 év börtönbüntetésre ítélték. A rendőrség, válaszul a sorozatos akciókra, felállított egy RAF-ellenes osztagot. 1971\. július 15-én egy rendőri akcióban lelőtték a szervezet egyik tagját, Petra Schelmet. Ebben az évben három bankrablást követtek el, január 15-én két intézményt fosztottak ki Kasselben, december 22-én egyet Kaiserslauternben. Az utóbbi akció során megöltek egy rendőrt. A szervezet 1972. május 11-én, a vietnámi kommunisták iránti szolidaritásból, pokolgépes merényletet követett el az amerikai hadsereg tiszti klubja, a Terrace Club ellen, amelyben egy katona meghalt, 13 megsebesült. Másnap három bombát robbantottak Augsburgban, a rendőrségnél, hogy megbosszulják társuk, Thomas Weisbecker halálát, valamint Münchenben követtek el pokolgépes merényletet. Május 15-én bombát robbantottak egy szövetségi bíró autójában, amelyet a támadáskor felesége használt. A nő súlyosan megsérült, de túlélte a támadást. A terroristák az akcióval azt akarták megtorolni, hogy szerintük egyik letartóztatott társuk nem kapott megfelelő ellátását a börtönben. Május 19-én pokolgépet robbantottak a hamburgi Springer-épületben, válaszul a médiakonszern baloldalellenes írásaira. Habár telefonon figyelmeztették a szerkesztőséget, az akcióban 17-en megsebesültek. Öt nap múlva lecsaptak az amerikai hadsereg heidelbergi bázisára, és megöltek három embert, így bosszulva meg a Vietnám elleni aknablokádot és a szőnyegbombázásokat. Habár ezek az akciók emberéleteket követeltek és sebesüléseket okoztak, a Wolfgang Buddenberg bíró elleni pokolgépes merénylet kivételével nem konkrét személyek ellen irányultak. A RAF első generációja „általában” támadott katonai létesítményeket és rendőrőrsöket, míg a későbbi generációk előszeretettel likvidáltak fontos beosztású, nagy hatalmú embereket. Később, 1975 augusztusában, Ulrike Meinhof így határozta meg harcmodorukat: „A városi gerilla akciói sohasem irányulnak a nép ellen. Azok mindig az imperialista apparátus elleni akciók. A városi gerilla az állam terrorizmusa ellen harcol.” A Springer-ház elleni robbantás azonban megmutatta, hogy a harcnak nemcsak az „apparátus” emberei esnek áldozatul. ## A per 1972 nyarán a hatóságok letartóztatták Ulrike Meinhofot, és tűzharcban elfogták Andreas Baadert, Jan-Carl Raspét és Holger Meinst Frankfurtban. Egy hét múlva Gudrun Ensslin is rendőrkézre került. Szintén őrizetbe vették Brigitte Mohnhauptot, Bernhard Braunt, Gerhard Müllert, Klaus Jünschkét és Irmgard Möllert. Ulrike Meinhof 1974. szeptember 13-ai, a börtönben írt nyilatkozatában leszögezte, hogy a harc célja továbbra is az imperialista rendszer politikai, gazdasági és kulturális dominanciájának megsemmisítése, amire csak a proletár internacionalizmus alkalmas. Stuttgart-Stammheimben 1975. május 21-én kezdődött meg a per, amelyet Holger Meins már nem ért meg éhségsztrájkja miatt. A tárgyalás zavartalan lebonyolítását számos törvénymódosítással akarta biztosítani a parlament. Többek között megtiltották a csoportos védelmet, vagyis azt, hogy egy védő több vádlottat is képviseljen, és könnyítettek a védők kizárását lehetővé tevő szabályokon. Kimondták: a per akkor is folytatható, ha a vádlott önhibájából – például éhségsztrájkja miatt – nem jelenik meg azon. A tárgyalások akadoztak, a vádlottak gyakran tettek politikai kinyilatkoztatásokat és szidalmazták a bíróságot, „fasiszta seggfejnek” vagy „imperialista államdisznónak” nevezve az elnököt. Emiatt az gyakran élt a rendreutasítás lehetőségével. A tárgyalás idején a terroristák rossz egészségi állapotban voltak, ami elsősorban éhségsztrájkjaik következménye volt. Ezeket az akciókat elkülönítésük, az általuk „izolációs kínzásnak” nevezett elhelyezésük megszüntetéséért folytatták. 1976. május 9-én Ulrike Meinhof egy törülközővel felkötötte magát a cellájában; az önkezűséget családtagjai és a szervezet tagjai is vitatták. Öngyilkosságában szerepet játszhatott, hogy a börtönben Baader és Ensslin döntött minden fontos kérdésben, illetve Ensslin a tárgyalóteremben elhatárolta a RAF-ot az egyetlen olyan akciótól, az Axel Springer-székház elleni támadástól, amely Meinhof nevéhez fűződött. A bíróság 1977. április 28-án négy gyilkosság és három tucat gyilkossági kísérlet miatt életfogytiglanra ítélte a vádlottakat. ## A német ősz Ugyan a terrorszervezet vezetőinek első generációja börtönben volt, de a RAF szabadlábon lévő tagjai újjászervezték a csoportot. A terrorszervezet második generációja úgy döntött, hogy a bebörtönzött tagok szabadon bocsátásáért erőszakos akciókat indít. 1975. április 24-én megtámadták a stockholmi német nagykövetséget, túszokat ejtettek, és Andreas Baader és 25 társa elengedését követelték. Az akció modellje a Június 2. Mozgalom hasonló túszejtése volt február-márciusban, amikor az elrabolt Peter Lorenz kereszténydemokrata politikusért cserébe hat társukat szabadon bocsátották. Helmut Schmidt kancellár nem alkudozott, és a svéd rendőrök megostromolták az épületet. Az akcióban két túsz – Andreas von Mirbach katonai attasé és Heinz Hillegaart gazdasági attasé – és két terrorista meghalt. 1976 őszén és telén számos RAF-szimpatizánst és támogatót vettek őrizetbe a hatóságok. Szinte mindegyikőjüket a büntető törvénykönyv 129. paragrafusának A pontjával, vagyis terrorszervezet támogatásával vádolták meg. A letartóztatások ellen 2956 demonstráció volt szerte az országban az év végéig, és megkezdődött a később „német őszként” elhíresült időszak. 1977\. január 4-én a szervezet támadást intézett egy amerikai tüzérségi bázis ellen Gießenben. Több terrorista meghalt. Február 8-án szabadlábra került Brigitte Mohnhaupt, aki átvette a RAF irányítását. 1977. április 7-én a terroristák meggyilkolták a vádat képviselő Siegfried Buback szövetségi főügyészt, mivel őt tartották felelősnek Holger Meins 1974. november 9-ei haláláért. Szintén felelősnek tartották az egyik stockholmi támadó, Siegfried Hausner haláláért, aki szerintük nem kapott megfelelő kórházi kezelést a nagykövetség ostroma után. A terrorszervezet korábbi támadásaitól eltérő új irányvonal Jürgen Ponto, a Dresdner Bank vezetőjének frankfurti meggyilkolásával folytatódott július 30-án. A RAF célpontjai az államapparátus és a gazdasági szektor kulcsfigurái lettek. Szeptember 3-án bombát robbantottak a szövetségi ügyész hivatalában, hogy elérjék a börtönben tartott RAF-tagok izolálásának megszüntetését. Szeptember 5-én elrabolták Hanns-Martin Schleyert, a gyáriparosok szövetségének elnökét, a kíséretében lévő rendőröket pedig agyonlőtték. Schleyer szabadon bocsátásáért a bebörtönzött RAF-terroristák elengedését követelték. A rendőrség soha korábban nem látott erőkkel kereste a gyárost, de nem sikerült a nyomára bukkannia. Október 13-án palesztin radikálisok eltérítették a Mallorcából Frankfurtba tartó Lufthansa-gépet Rómába. Azt követelték, hogy a hatóságok engedjenek szabadon tizenegy német és két palesztin terroristát. Utóbbiakat Isztambulban tartották fogva. A RAF közleményben támogatta az akciót. A gép később Ciprusra, Bahreinbe és Dubajba, majd Mogadishuba repült a német túszokkal. Utolsó állomásukon a terroristák agyonlőtték a gép kapitányát. Miközben a repülőgép újabb és újabb helyekre repült, Hans-Jürgen Wischnewski külügyminiszter több országot (Algéria, Jemen, Líbia és Irak) is megpróbált meggyőzni arról, hogy fogadják be a szabadon engedni tervezett terroristákat. Október 18-án a mogadishu-i repülőtéren a német terrorelhárítók megrohanták a gépet, és megöltek három géprablót, a negyediket pedig súlyosan megsebesítették. A hírek hatására Andreas Baader, Gudrun Ensslin és Jan-Carl Raspe október 18-án öngyilkos lett. Baader és Raspe az ügyvédjük által becsempészett FÉG-pisztolyt, Ensslin kötelet használt. Irmgard Moeller túlélte öngyilkossági kísérletét, és később azt állította, megszúrták. Az ügyvéd nem tudott róla, hogy egyik RAF-szimpatizáns alkalmazottja fegyvert rejtett el az iratai között. Másnap Schleyer elrablói megölték túszukat, és egy autó csomagtartójában hagyták a holttestet. ## Ideológiai alapvetések 1978-ban Christian Klar vette át a szervezet irányítását, és több sikeres bankrablást hajtottak végre. A Vörös Hadsereg Frakció 1979. június 25-én hallatott újra magáról, amikor megpróbálta meggyilkolni az amerikai NATO-főparancsnokot, Alexander Haig tábornokot. 1981-ben a bebörtönzött RAF-tagok több éhségsztrájkot tartottak, amelyekben április 16-án meghal Sigurd Debus. A Vörös Hadsereg Frakció csaknem kétéves hallgatás után, 1981. augusztus 31-én bombát robbantott a ramsteini amerikai légi bázisnál, két héttel később pedig Frederick Kroesen amerikai tábornokot próbálta megölni Heidelbergben. Habár ezek az akciók sikertelenek voltak, rámutattak arra, hogy a RAF korántsem fejezte be tevékenységét. A ramsteini akció után közleményt adtak ki, amelyben leírták, hogyan látják az 1980-as évekre kialakult, Vietnám utáni politikai helyzetet: „A pusztítás imperialista háborúja most visszatér a harmadik világból Európába, ahonnan indult. Európa és a Német Szövetségi Köztársaság lakói rájönnek, hogy ez a változás a pusztulásukat hozza, ha nem állítják meg. Közvetlen ismereteket szereznek az ázsiai, afrikai és latin-amerikai emberek évszázadok óta tartó valóságáról, az imperializmus általi elnyomottak közé tartozásról.” Hasonló víziót fogalmaztak meg a Haig tábornok elleni akció után is: „A világ új amerikai támadással szembesül. (...) Nyugat-Európa már nem az imperializmus hátországa, ahonnan háborút visel. Most, a harmadik világ szabadságharcainak győzelmeivel, a nyugat-európai gerillák erősödésével, a teljes imperializmus krízistől szenved, és Nyugat-Európa a világ frontvonalának része lett.” 1982 májusában a RAF kiadta A gerilla, az ellenállás és az antiimperialista front című hitvallását, amelyben hasonló célokat és elképzeléseket vázolt fel. Nagy jelentőséget tulajdonítottak a nyugat-európai ellenállásnak, amelyet a világméretű harc sarokkövének tekintettek. A közlemény legfontosabb eleme a szervezet újrapozicionálása volt. Míg a RAF korábban a harmadik világ felszabadítási harcait a nyugat-európai nagyvárosokból utóvédként támogató, annak magát alárendelő fegyveres szervezetnek tekintette magát, most már kulcsszerepet szánt magának a világméretű felszabadítási csatározásokban. A dokumentum vitát váltott ki a baloldalon, sokan úgy érezték, a Vörös Hadsereg Frakció fő célja, hogy maga alá gyűrje a hasonló ideológiájú, kevésbé szervezett mozgalmakat. 1984 júliusában az Antiimperialista Harc (Antiimperialistischer Kampf) is megfogalmazta véleményét, amelyben kritizálta az eltérést az 1970-es évekbeli irányvonaltól. ## A harmadik generáció akciói A nagy port kavaró kiáltványuk utáni első RAF-akció 1984. december 18-án volt, amikor autóbombát akartak robbantani a NATO továbbképző iskolájánál, Oberammergauban. A pokolgépet felfedezték és hatástalanították. Néhány nappal később bebörtönzött RAF-tagok éhségsztrájkba kezdtek, hogy elérjék elkülönítésük megszüntetését. Decemberben és januárban a terrorszervezet számos kisebb robbantást hajtott végre, hogy nyomatékot adjon a követeléseknek. 1985. február 1-jén a terrorszervezet egyik kommandója meggyilkolta Ernst Zimmermann hadiipari gyárost. 1985 januárjában a Vörös Hadsereg Frakció és az Action directe francia gerillaszervezet közös nyilatkozatot adott ki egy nyugat-európai antiimperialista front megalakításáról. Augusztus 8-án a két szervezet együtt vállalta a felelősséget a frankfurti amerikai légi bázis elleni merényletért, amelyben két ember vesztette életét. A RAF előtte elrabolt és megölt egy amerikai katonát, Edward Pimentalt, és az ő személyazonossági irataival jutott be a támaszpontra. A terrorszervezet támogatóit megosztotta az akció, sokan feleslegesnek tartották a gyilkosságot. Többen emlékeztettek: miközben a RAF-terroristák azt követelik, hogy hadifogolyként és ne köztörvényes bűnözőként kezeljék őket a börtönben, addig a szervezet szükségtelenül kivégezte saját foglyát. A gyilkosság olyan vitát váltott ki, hogy a RAF, addig egyedülálló módon, 1985. szeptemberben egy támogatójának adott interjúban válaszolt a kritikákra. A katona meggyilkolását azzal indokolták, hogy a RAF és az amerikai hadsereg háborúban áll. Az interjú nem nyugtatta meg a szimpatizánsok kedélyeit, ezért a terrorszervezet 1986 januárjában kénytelen volt némi önkritikát gyakorolni, ami azonban újabb vitákat gerjesztett baloldali támogatói körében. 1986\. július 9-én a szervezet meggyilkolta Karl Heinz Beckurtsot, a Siemens cég elnökét, az úgynevezett csillagháborús projekt egyik kulcsfiguráját. Augusztus 2-án a rendőrség letartóztatta Eva Haule RAF-tagot, és két támogatót, Luiti Hornsteint és Chris Klutht. Augusztus 13-án két másik támogatót, Barbel Peraut és Norbert Hofmeiert fogták el. Ezek a rendőrségi akciók kezdetei voltak egy sorozatnak, amelynek célja a RAF-támogatók kriminalizálása volt. Válaszul a Vörös Hadsereg Frakció október 10-én megölte Gerold von Braunmühlt, a külügyminisztérium politikai igazgatóját, aki a közel-keleti ügyekkel foglalkozott. A rendőrök sorozatos razziákkal és letartóztatásokkal válaszoltak. 1988\. szeptember 20-án a RAF sikertelen merényletet követett el Hans Tietmeyer államtitkár ellen, aki Németországot képviselte a Nemzetközi Valutaalapban és a Világbankban. 1989. február 1-jén a bebörtönzött RAF-tagok ismét éhségsztrájkba kezdtek elkülönítésük megszüntetéséért és politikai fogolyként való kezelésükért. Akciójukat, amely nem járt eredménnyel, de a legális baloldal egy része támogatta azt. A RAF 1989. november 11-én megölte Alfred Herrhausent, a Deutsche Bank elnökét, majd 1991. április 4-én Detlev Karsten Rohweddert, a Treuhandanstalt, a kelet-német állami vagyonkezelő hivatal vezetőjét. A szervezet 1991. december 23-án az Izraelbe kivándorló orosz zsidók egy csoportja ellen intézett támadást Magyarországon, a Ferihegyi repülőtérre vezető úton. A robbantásban két magyar rendőr és több utas megsebesült. A RAF vezetői ebben az időben kezdtek a szokásos politikai diskurzus eszközei felé fordulni a fegyveres harc helyett, aminek első komoly jele az 1992. áprilisi tűzszünet bejelentése volt. 1993. márciusban az épülő weiterstadti börtönnél robbantottak. Júniusban egy rendőri rajtaütésben lelőtték Wolfgang Gramst, a RAF egyik tagját, egy másikat, Birgit Hogefeldet letartóztatták. 1999-ben Bécsben lelőtték a szervezet tagját, Horst-Ludwig Meyert, és elfogták Andrea Klumpot. A RAF második nemzedékének több tagja életfogytiglani börtönbüntetését tölti, a harmadik generációból többeket még keresnek a rendőrök. ## A szervezet megszűnése Az 1980-as évek végén a szélsőbaloldali terrorizmus egész Európában a végét járta. Franciaországban leszámoltak az Action directe-tel, Olaszországban a Vörös Brigádokkal, Belgiumban a Harcoló Kommunista Sejtekkel (CCC), a GRAPO-val Spanyolországban. Németországban a Forradalmi Sejtek is szakított a fegyveres harccal, és hasonló krízisen ment át a szeparatista Ír Köztársasági Hadsereg és a baszk ETA. Óriási csapást jelentett a RAF-ra a keleti blokk összeomlása, Kelet-Németország gyors haláltusája. A nyugatnémet baloldal egyik pillanatról a másikra új helyzetben találta magát, amelyben teljességgel megváltozott a politikai és társadalmi közbeszéd. A Szovjetunió és a keleti blokk szétesése nyomán világszerte hagytak fel a fegyveres harccal a szélsőbaloldali gerillaszervezetek, melynek egyik fő oka, hogy elmaradt az onnan érkező támogatás. A RAF ebben a helyzetben nem tudta magát újrapozicionálni, és 1998. április 20-án egy nyolcoldalas, írógéppel írt közleményt faxolt el a Reuters hírügynökséghez. Ebben az állt, hogy „Közel 28 éve, 1970. május 14-én a RAF létrejött egy kiszabadítási akcióban. Ma véget ért ez a projekt. A RAF-féle városi gerilla immár történelem.” „Ezzel a közleménnyel a Vörös Hadsereg Frakció felállította saját sírkövét” – értékelte a bejelentést Horst Herold egykori főnyomozó. ## Utóélet A Vörös Hadsereg Frakció működésének három évtizede alatt 32 embert gyilkolt meg, tagjai közül 26 halt meg. 2007. március 27-én, 24 év börtönben töltött év után, a stuttgarti körzeti bíróság feltételesen szabadlábra helyezte az akkor 57 éves Brigitte Mohnhauptot. 2016 januárjában a német hatóságok DNS-nyomok alapján megállapították, hogy a szervezet három szabadlábon lévő tagja, Ernst-Volker Staub, Daniela Klette és Burkhard Garweg több rablást követett el Németországban. Feltételezéseik szerint a trió Hollandiában él. Ők a szervezet harmadik generációjához tartoztak, és a hatóságok szerint közük volt Gerold Braunmühl diplomata, Karl Heinz Beckurts Siemens-vezető és Alfred Herrhausen bankvezető meggyilkolásához, valamint a weiterstadti börtönnél elkövetett pokolgépes robbantáshoz. Klette a gyanúsítottja a bonni amerikai nagykövetség elleni fegyveres támadásnak is. ## Megjelenése a kultúrában A Vörös Hadsereg Frakció története két játékfilmet is ihletett: Margaretha von Trotta Ólomidő (1981) és Uli Edel A Baader-Meinhof csoport (2008) című alkotását. Gerhard Richter October 18, 1977 címmel festménysorozatot készített a RAF-tagok öngyilkosságáról.

Bionika a textiliparban

A bionika a textiliparban kifejezés az élő természetben kifejlődött megoldásoknak a textil- és ruhaipar műszaki gyakorlatába való átültetését foglalja magába. A bionika új, több szaktudományt átfogó tudományág, amely abból a megfontolásból indul ki, hogy a természetben fennálló természetes kiválasztódás az optimális megoldásokat jelenti egy-egy problémára. A bionika mint tudomány a 20. század második felében jelent meg, de a természetben található megoldások alapján már korábban is kifejlődtek olyan eljárások és készültek olyan termékek, amelyek a textil- és ruhaipar számára fontosak voltak és ma is használatban vannak. A mesterséges szálasanyagok gyártásában alkalmazott szálképzést Hilaire de Chardonnet 1880-ban a selyemhernyó szálképzési módszere alapján fejlesztette ki. A selyemhernyó a szájnyílása alatti két nyíláson bocsátja ki a selyemszálat, ami a levegővel érintkezve megszilárdul, így valójában két összeragasztott, úgynevezett fibroin szálból áll. A ragasztóanyag a szericin, ezt a selyemfonal készítésénél kioldják, így két független szál marad vissza. Chardonnet, az első, textilipari feldolgozásra alkalmas mesterséges szálas anyag, a nitrát műselyem feltalálója ennek mintájára szerkesztette meg és szabadalmaztatta 1885-ben a szálképző fejet. A mesterséges szálas anyagokat ma is ilyen elven működő szálképző fejjel állítják elő. Apró lyukakon préselik ki azt a viszkózus folyadékot, ami a szál anyagát alkotja, és amit azután – az anyag tulajdonságaitól függően – kémiai (kicsapás) vagy fizikai eljárással (hideg illetve meleg levegő ráfúvásával) szilárdítanak meg. ## Mesterséges szálasanyagok szálképzése A mesterséges szálasanyagok gyártásában alkalmazott szálképzést Hilaire de Chardonnet 1880-ban a selyemhernyó szálképzési módszere alapján fejlesztette ki. A selyemhernyó a szájnyílása alatti két nyíláson bocsátja ki a selyemszálat, ami a levegővel érintkezve megszilárdul, így valójában két összeragasztott, ún. fibroin szálból áll. A ragasztóanyag az ún. szericin, ezt a selyemfonal készítésénél kioldják, így két független szál marad vissza. Chardonnet, az első, textilipari feldolgozásra alkalmas mesterséges szálasanyag, a nitrát műselyem feltalálója ennek mintájára szerkesztette meg és szabadalmaztatta 1885-ben a szálképző fejet. A mesterséges szálasanyagokat ma is ilyen elven működő szálképző fejjel állítják elő. Apró lyukakon préselik ki azt a viszkózus folyadékot, ami a szál anyagát alkotja, és amit azután – az anyag tulajdonságaitól függően – kémiai (kicsapás) vagy fizikai (hideg ill. meleg levegő ráfúvásával) eljárással szilárdítanak meg. A mikroszálak előállításának egyik módszerében is ráismerhetünk a természet nyújtotta példára: a felvágott narancs szerkezetére. A jobb oldali ábrán bemutatott, két komponensű szintetikus szál képzése ezen alapul. A pirossal jelzett (például poliamid anyagú) vázszerkezetet – aminek „eredetije” a narancsban a gerezdeket elválasztja – utólag kioldva a visszamaradó (fekete színű, például poliészter anyagú) szálak (a narancs „húsa”) a mikroszálak nagyságrendjébe kerülve önállóvá válnak, azaz finomságuk 1 dtex körül van ( hosszú szál tömege 1 gramm). Keresztmetszetük anyaguktól függően esetleg megváltozik a rajzon látható szabályos körcikkekhez képest; ha poliészterből készülnek, megmaradnak körcikk alakúnak, ha poliamidból készülnek, csillag alakot vesznek fel. ## Műszőrme A prémes állatok szőrrel borított bőre már az ősember ruházatában is megjelent, és mind a mai napig használatban van. Olyannyira nagyra értékelték, hogy az igények kielégítésére hatalmas méretekben pusztítottak egyes állatokat, csak azért, hogy prémjükből divatos és drága ruhadarabokat vagy ruhát díszítő kiegészítőket készítsenek. A valódi szőrme magas ára vezetett először arra, hogy megpróbáljanak textilipari eljárással, szálasanyagok felhasználásával hasonló termékeket készíteni. Először 1929-ben mutattak be ilyen terméket, amit akkor alpakából (egy dél-amerikai lámafaj lenyírt szőréből) készítettek, és még nem volt igazán szép, nem aratott nagyobb sikert. Az 1950-es évek közepére fejlődött fel annyira a textilipar, hogy a szintetikus szálasanyagok (elsősorban a poliakrilnitril-szálak) felhasználásával a valódi szőrmét esztétikailag nagyon jól megközelítő minőségű műszőrmét tudjanak előállítani. A 20. század második felében azután nagyon felerősödtek az állatvédő mozgalmak is, amelyek nagy propagandát fejtettek ki a valódi szőrméből készült prémek viselése ellen, és ez nagy lökést adott a műszőrmegyártás fejlődésének. A szövés- és kötéstechnológia mai fejlettségi szintjén, valamint a rendelkezésre álló szintetikusszál-választék birtokában már a legnemesebb prémes állatok bundáját is mind esztétikailag, mind a hosszú és rövid szálak megfelelő arányaiban hűen tudják utánozni, a kevésbé igényes minőségűeket tűzéssel állítják elő. ## Hőszigetelés A jegesmedvék annak köszönhetik, hogy jól bírják a sarkvidék dermesztő hidegét, hogy rajtuk tökéletes hőszigetelő rétegek fejlődtek ki. Legbelül a mintegy 10 cm vastag zsírréteg, e fölött a fekete bőr, majd legkívül a vastag bunda védi meg őket a lehűléstől. A hőkamerás felvételek azt mutatták, hogy a jegesmedve testéről semmilyen hő nem áramlik kifelé, az állat a havas környezettől ebből a szempontból egyáltalán nem üt el, „láthatatlan” marad. Ezt az összetett szerkezetet igyekeztek textiltechnológiai eszközökkel utánozni. A jegesmedvék bundája sárgásfehér, áttetsző, üreges szőrszálakból áll. A szálak üregeiben megszorult levegő is hozzájárul a bunda hőszigetelő képességéhez. A kutatási eredmények szerint azonban a szőrzetnek más szerepe is van. A szőrszálak optikai szálakként működve a napsugarakat bevezetik a sötét színű bőrbe, amely elnyeli azokat és hővé alakítja. A bőr és az alatta elhelyezkedő vastag zsírréteg, valamint a sok levegőt tartalmazó bunda és az üreges szálakban megszorult levegő együttesen látja el a hőszigetelés feladatát, emiatt nem figyelhető meg kívülről semmilyen hősugárzás. Ennek mintájára állítottak elő hasonló szerkezetet. Kezdetben egyszerűen műszőrme jellegű kelmével kísérleteztek üreges mesterséges szálakkal (ezek csőszerűek, teljes hosszuk mentén egy vagy több csatorna húzódik), azonban ez nem bizonyult elegendőnek, majd ugyanezt fényvezető szálakkal, de még ez sem hozott teljes sikert. Az üreges kelme megjelenése újabb lehetőséget nyitott meg: ennek szerkezete és nagy levegőtartalma helyettesíti a szőrzetet. Felületét vékony, áttetsző réteggel vonták be, amely védelmet nyújt a kelmét felépítő szintetikus szálasanyagot egyébként esetleg károsító ibolyántúli sugarak ellen, továbbá – a lótuszlevél mintájára – öntisztuló is. (Ez a jegesmedvének azt a tevékenységét hivatott utánozni, hogy nyelvével állandóan tisztítja a bundáját.) A kelme hátoldalát fekete réteggel vonták be, amely elnyeli a napsugarakat. Ilyen felépítésű textilszerkezetet napkollektorok gyártására is felhasználnak. Az üreges szálaknak többféle, a textil- és ruhaiparon kívül eső alkalmazása is van (pl. membránszűrők, optikai szálak, kompozitok stb.), de fontos szerepet töltenek be melegtartó ruházati cikkek, paplantöltetek, hálózsákok hőszigetelő bélésének készítésében is. ## A tépőzár A tépőzár ötletét az adta, hogy feltalálója, Georges de Mestral 1941-ben megfigyelte, hogyan kapaszkodnak a bogáncs tüskéi az állatok bundájába, vagy akár az ember ruházatába. Ezek a tüskék ugyanis apró horogban végződnek, és könnyen behatolnak a szőrszálak közé, de azokat onnan kivenni már csak nagyobb erőfeszítéssel, a szálak elszakításával lehet. Ennek mintájára dolgozta ki egy szövőmester közreműködésével azt a szövetfajtát, amelyben ezeket a felületből kiálló horgokat viszonylag merev szintetikus szálasanyagból ki tudja alakítani, és amelyek azután valamely bolyhos szövet szálaiba bele tudnak kapaszkodni. Az eljárást 1951-ben szabadalmaztatta. ## Úszódressz Nagy feltűnést keltett, amikor Michael Phelps a 2008. évi olimpián nyolc aranyérmet nyert különböző úszószámokban. Világraszóló teljesítménye nem csupán kiváló testi adottságainak és felkészültségének köszönhető, hanem annak is, hogy olyan úszódresszt viselt, ami jelentős mértékben javította testének áramlástani tulajdonságait. Ennek az úszódressznek az anyagát a Speedo sportszergyár a NASA-val közösen fejlesztette ki. A Fastskin elnevezésű anyag a cápabőr tanulmányozásának eredménye. Megfigyelték ugyanis, hogy a rendkívül gyors úszásra képes cápák bőrét apró, hosszirányban rovátkolt pikkelyek borítják. Ezek mintájára dolgozták ki textilipari eljárással a kelme felületét. Emellett a dressz olyan, rendkívül rugalmas fonalak felhasználásával készül, amelyek tekintélyes szorítóerőt fejtenek ki a testre, és elősegítik annak áramvonalasítását. ## Színezés színezék nélkül Az azúrlepke (Morpho peleides) szárnyai kék színűek, de színjátszók, pedig nem tartalmaznak semmilyen színes pigmentet. Színüket az adja, hogy több proteinrétegből állnak, amelyek más-más módon verik vissza a fényt, és az a szín, amelyet látunk, csak a fények játékából származik. Ezt a jelenséget utánozta a japán Teijin cég, amikor Morphotex néven nanotechnológiai eljárással olyan szálasanyagot állított elő, amely 61, váltakozva poliészter és poliamid anyagú rétegből áll. A szálak, anélkül, hogy színezőanyagot tartalmaznának, piros, zöld, kék és ibolya alapszínű változatban készülnek, és attól függően, hogyan esik rájuk a fény és hogyan verik azt vissza, a szivárvány minden színét képesek megjeleníteni. Az a körülmény, hogy az ebből az anyagból készült textíliát nem kell utólag színezni, igen jelentős költségmegtakarítást jelent, és a környezetet is kíméli. A Morphotex szálak alkotta fonalakból ruházati cikkeket készítenek. (A Teijin por alakjában is forgalmazza ezt az újfajta anyagot, amit festékek helyett az autóipar és a villamosipar is felhasznál.) Ugyancsak a bionika textilipari alkalmazására példa a Harvard Egyetem és a brit Exeteri Egyetem kutatóinak egy új, 2013 januárjában publikált kutatási eredménye. A kutatók felfigyeltek arra, hogy a Dél-Amerikában honos Margarita nobilis növény termése gyönyörű kék színű. Közelebbről megvizsgálva azt találták, hogy a felszínén levő sejtek görbe mentén elhelyezkedő, nano-méretekben ismétlődő mintázatot adnak. A sejtek több rétegben helyezkednek el és ennek folytán a ráeső fényben interferenciát okoznak, ami színhatásokban nyilvánul meg. Ennek alapján készítettek – egyelőre kísérleti jelleggel – olyan rugalmas szálat, amelyre hasonlóképpen mintázattal ellátott nano-méretű polimerfóliát tekercseltek fel két rétegben. Az eredmény egy színjátszó szál lett, amely nyújtás közben különböző színeket vesz fel. Ezt a tulajdonságát arra lehet felhasználni, hogy a változó terhelés alatt különbözőképpen megnyúlt szál színváltozásaiból a terhelés mértékére következtethetnek. Ez hasznos lehet például sportruházatok készítésére, mert az izmok megfeszülésének mértéke az ilyen szálakat tartalmazó textilanyagban színelváltozásokban láthatóvá válik és ezzel információt ad a trénernek. ## Öntapadó textília A gekkók a függőleges falakon, sőt a mennyezeten, akár üvegfelületeken is könnyedén közlekednek, amit annak köszönhetnek, hogy talpukat sok millió apró, nano méretű keratinsörte borítja. A sörték és a falfelület érintkezési helyén ún. van der Waals-kötés alakul ki, ami ugyan az egyes sörteszálak esetében nagyon kis erejű, de a szálak rendkívül nagy száma miatt összességében igen nagy. Ez tartja meg a gekkót minden testhelyzetben. A Manchesteri Egyetemen szilikongumiból és poliészterből ehhez hasonló szerkezetű és tulajdonságú anyagot fejlesztettek ki, amivel igen nagy tapadóerővel rendelkező „ragasztót” hoztak létre, ami azonban – ellentétben a hagyományos ragasztóanyagokkal – bármikor sérülésmentesen megbontható és megint teljes értékű tapadást létrehozva újra használható. Bár ennek az anyagnak a kifejlesztését – mint oly sok más műszaki fejlesztés esetében – elsősorban az űrkutatás ösztönözte (az űrhajók külső felületén ugyanis a hagyományos ragasztási technikák és a vákuumos tapadókorongok nem használhatók), a termék – több más szakterület mellett – falfelületre, üvegre tapasztható, nemszőtt kelme alapú faldíszek formájában ma már a textiliparban is alkalmazásra talált. ## Öntisztuló textília Megfigyelték, hogy a lótusz növény leveleiről a víz lepereg és magával sodorja a rárakódott szennyeződéseket, így a levél mindig száraz és tiszta (lásd: lótusz-effektus). Ez olyan tulajdonság, amelyet számos területen (egyes ruházati cikkeknél, lakástextíliáknál, ponyváknál stb.) a textíliáknál is hasznosítani lehet. Kidolgoztak tehát olyan textilkikészítési eljárást, amely a kelméket ezen az elven teszi vízlepergetővé és egyben öntisztulóvá. A lótuszlevél „titka” az, hogy felülete nem sima, hanem mikroszkopikus méretű kiemelkedések borítják. Ezek megakadályozzák, hogy a vízcseppek megtapadjanak a levél felületén, ehelyett apró vízgömböcskék keletkeznek, amelyek legurulnak a náluk sokkal kisebb méretű kiemelkedéseken és magukkal viszik az ezek közé került porszemeket és más szennyeződéseket. Ennek mintájára dolgozták ki azt a nanotechnológiai eljárást, amellyel 100 nm-nél kisebb részecskéket tartalmazó kenéssel borítják be a kelmefelületet úgy, hogy ezek a részecskék kiállnak a kenőanyagból és hasonlóképpen működnek, mint a lótuszlevél apró kiemelkedései. ## A ruházat belsőklíma-szabályozása a fenyőtoboz mintájára A fenyőtoboz érdekes tulajdonsága, hogy az időjárás változásainak megfelelően pikkelyei hol kinyílnak, hol összezárulnak. Ezzel biztosítja a növény a pikkelyekben rejlő magok legmegfelelőbb klímáját: hűvös időben, esőben bezárulnak, száraz, meleg időben kinyílnak. Ezt a jelenséget utánozza a svájci Schoeller Textiles cég által kifejlesztett ún. c_change membrán, amelynek molekulaszerkezete a hőmérséklet emelkedésekor vagy nedvesség (izzadság) hatására kitágul és helyet ad a felmelegedett, nedves levegő kiáramlásának, lehűléskor pedig, amikor a nedvesség elpárolgott, ismét összezárul. Némileg hasonlít ehhez az ún. Sympatex membrán működése is. Ez egy poliészter-éter hártya, amelyben a poliészter kristályos vázat alkot (ez adja a szilárd vázat), a poliéter molekulák pedig rendezetlenül helyezkednek el és a pára (vízgőz) hatására megnyílnak, áteresztik a vízmolekulákat. Ha nincs vízgőz, újra összezáródnak és a vízcseppeket nem engedik át. Ruhadarabokban elhelyezve az ilyen membránok tehát hőszabályozást végeznek, amit különösen sportolók és nehéz testi munkát végzők öltözékében hasznosítanak. ## Víznyerés ködből A Namib-sivatagban élő ködivó bogár (Onymacris unguicularis) ezen a rendkívül száraz területen (ahol mindössze 2–200 mm eső esik egy évben) csak úgy juthat vízhez, hogy a hátán összegyűjti és szájához vezeti a ködfelhőből kicsapódó vízcseppeket. A víznyerésnek ez a módja vezette a kutatókat akkor, amikor a vízben szegény, harmadik világbeli országokban a lakosság vízellátását hasonlóképpen a köd páratartalmának felhasználásával igyekeztek enyhíteni. Ilyen kísérletek már 2005-ben is folytak, amikor a FogQuest szervezet Chilében hatalmas hálókat függesztett fel és ezeken gyűjtötte össze a ködből kicsapódó vizet. A módszer ott nem vált be, mert a hálóból csak nagyon kis mennyiségű vizet lehetett levezetni. A német Institut für Textil- und Verfahrentechnik (ITV) kutatóintézet továbbfejlesztette az eljárást. Üreges kelmét használtak fel a ködből származó vízcseppek felfogására, mert az ezt a kelmeszerkezetet alkotó filamentfonalak sokkal nagyobb összfelületet képeznek, mint a korábbi próbálkozásoknál alkalmazott kelmetípusok. Így nagyobb mennyiségű vízcseppet tudnak felfogni és a gyűjtőedénybe lecsorgatni. Ezzel az eljárással egy éjszaka alatt négyzetméterenként 55 liter víz összegyűjtését érték el, a korábbi kísérletek során elért 5 literrel szemben. A kutatók nagy jövőt jósolnak ennek a módszernek. Peruban, a Limához közeli Bellavista településen, egy különösen vízhiányos területen 4×8 méteres hálókból álló víznyerő telepet létesítettek. Itt erősen ködös napokon hálónként 568 liter vizet nyertek, többrétegű hálók alkalmazásával ez elérte a 2271 litert is.

Traviata (opera)

A Traviata vagy La Traviata [la traviˈaːta], azaz A bukott nő Giuseppe Verdi háromfelvonásos operája. Szövegkönyvét Francesco Maria Piave írta ifj. Alexandre Dumas A kaméliás hölgy című regénye alapján, amely 1848-ban jelent meg először nyomtatásban. Az opera ősbemutatójára a velencei La Fenice operaházban került sor 1853. március 6-án. Noha a bemutató nem aratott osztatlan sikert, az évek során a Traviatából a világ operarepertoárjának egyik legjátszottabb darabja lett. A traviata olasz szó, melynek jelentése az útról letért (tra via) vagy tévútra került. Első magyarországi előadása 1855. február 9-én volt Temesváron; a Nemzeti Színházban 1857. november 10-én mutatták be Tévedt nő címmel. ## A kaméliás hölgy Verdi operája ifj. Alexandre Dumas La dame aux camélias (A kaméliás hölgy) című regényének feldolgozása. Dumas kaméliás hölgyét Marie Duplessis-nek hívták. Még csak 23 éves volt, amikor 1847-ben (egy évvel Dumas regényének megjelenése előtt) a tüdőbaj végzett vele. Duplessis 15 évesen került Párizsba, ahol divatáru-eladóként dolgozott. Szépsége és kalandvágya hamar megnyitotta számára az utat a felső társadalmi réteg felé, és egyike lett a francia főváros legfényűzőbben élő kurtizánjainak. Mindig egy csokor kaméliával a kezében, vagy a keblére tűzött kaméliavirággal jelent meg az úri közönségben. Marie egyidős volt az ifjú Dumas-val, viszonyuk kevesebb mint egy évig tartott. Dumas róla formázta regényének főhősnőjét, Marguérite Gautier-t. A regényben a következő szellemes magyarázatot adja szétválásukra: Kedves Marguérite, nem vagyok elég gazdag ahhoz, hogy úgy szeressem önt, ahogy szeretném, de elég szegény sem, hogy hagyjam magam úgy szeretni, ahogy ön elképzeli.... ## A mű keletkezése 1852-ben Verdi feleségével, Giuseppina Strepponival Párizsban részt vett ifj. Alexandre Dumas La dame aux camélias című darabjának premierjén a Vaudeville Théâtre-ban. Ugyanebben az időben a zeneszerzőt megkereste a velencei La Fenice operaház vezetősége, akik a korábban nagy sikerrel bemutatott Rigoletto után újabb szerződést ajánlottak neki. Végül májusban alá is írta, de jó ideig nem foglalkozott vele, mert esedékessé vált A trubadúr elkészítése, amit azonban beárnyékolt a szövegkönyvíró, Salvadore Cammarano halála július 17-én. Nagyjából Cammarano halálának idején a velencei hatóságok sürgetni kezdték Verdit, hiszen az új opera szövegkönyvét szeptember elejére cenzúrakész állapotba kellett hozni. A velenceiek aggodalmát fokozta, hogy a zeneszerző még az új opera témáját sem választotta ki. Szövegkönyvírónak Francesco Maria Piavét választotta, aki Verdi bussetói birtokán 1852 novemberében megírta az új opera, a Thébaïde librettóját. Verdi ekkor hirtelen azt kérte tőle, hogy vázoljon fel szövegkönyvet A kaméliás hölgy történetére. Ez merész vállalkozásnak tűnt, hiszen a téma kényessége és aktualitása valószínűsítette, hogy a velencei cenzorok visszautasítják. Verdi azonban bízott a La Fenice impresszárióinak befolyásában és a cenzúra nem emelt kifogást a darab ellen, mindössze a címet változtatta Amore e mortéről (Szerelem és halál) Traviatára. Verdi Újév napján jelentette be, hogy szerződéses kötelezettségeinek eleget téve megírja a Traviata zenéjét. Munkáját hátráltatta, hogy esedékessé vált A trubadúr bemutatója és Verdi párhuzamosan dolgozott a két darabon. A trubadúrt 1853. január 17-én mutatták be a római Teatro Apollóban, ahol kiemelkedő sikert aratott. A premier után Verdi visszasietett bussetói birtokára, hogy befejezze a Traviatát. Nyugtalanító híreket kapott a szereplőkről, Felice Varesiről is, akinek Georges Germont-t kellett volna alakítania. Szerződésében külön záradék rendelkezett arról, hogy más címszereplőt kereshet, ha Fanny Salvini Donatelli, akit némi vonakodás után felkért, alkalmatlannak bizonyulna. Verdinek kötelessége lett volna 1853. január közepe előtt értesítenie az operaházat kifogásairól, ezt azonban A trubadúr előkészítése miatt elfelejtette. Levelet írt a La Fenicének, és tudatta a vezetőséggel egyrészt, hogy a kiválasztott szereplőgárda teljesen alkalmatlan a darabra, másrészt, hogy reumája miatt valószínűleg nem tudja időben befejezni a darabot, ezért cserébe felajánlaná A trubadúrt, ami a velencei közönség számára új darab lenne. A velencei presidenza azonban barátságos, de határozott hangon felszólította a zeneszerzőt, hogy tegyen eleget kötelezettségeinek. „Most kaptam egy üzenetet, hogy ha a tenort és a baritont nem cserélik le, az opera katasztrófa lesz. Tudom, tudom, és be is bizonyítom” – írta egyik levelében Piavénak. Az opera premierjére 1853. március 6-án került sor. Bukás volt, és ennek okát a zenetörténészek máig vitatják. Egyesek valószínűsítik, hogy a fiaskót maga Verdi szervezte. A pünkösdi királysággal ellentétben a Traviata minden előadása megbukott. A bukás egyik lehetséges oka, hogy a darabot korabeli díszletek között, korabeli jelmezekben játszották, az olasz közönség pedig a múltban játszódó operákhoz, a díszes, krinolinos ruhákhoz szokott. A fő ok azonban valószínűleg a szereposztás lehetett: Salvini-Donatelli ódivatú, 38 éves, dús-színes szoprán volt, akinek tömzsi alakja nem illett Violetta szerepéhez, ezért a halál-jelenetét nevetéssel fogadták. A Giorgio Germont szerepét játszó Varesit is éles kritikákkal illették, Di Provenza című áriája nem mozgatta meg a közönséget. Varesit annyira sértette a bírálat, hogy önnön védelmében megírta a lapoknak: a Traviata bukása kizárólag Verdi felelőssége, mert ő nem tudta, hogyan kell kihasználni énekeseinek előnyös tulajdonságait. Öntelten még azt is hozzáfűzte, hogy a közönség megharagudott a zeneszerzőre, amiért neki, Varesinek nem írt hírnevének megfelelő, jelentős szerepet. Egy év múlva azonban felújították (a cselekményt áthelyezték a 18. század elejére), és a szintén velencei Teatro Gallóban vitték színre. A zeneszerző öt számon változtatott, de az utolsó felvonás végét a színház tulajdonosának kérése ellenére sem volt hajlandó átírni. A világ ennek ellenére megbocsátott a szegény bűnösnek, ahogyan Verdi nevezte Violetta Valéryt, a darab főhősnőjét, és ő hamarosan elfoglalta helyét a legkedveltebb Verdi-figurák között. ## Szereplők ## Cselekmény : Helyszín:Párizs és környéke : Idő: 18. század közepe vagy 19. század eleje ### Első felvonás Szalon Violetta házában A tüdőbeteg Violetta Valéry estéllyel ünnepli, hogy egészségének javultával visszatérhet a társaságba. Meghívta közeli barátait és a párizsi társasági élet előkelőit. Grenvil doktorral fogadja a vendégeket, többek között Douphol bárót és barátnőjét, Florát, aki D'Orbigny márkival érkezik (Dell'invito trascorsa è). A régi ismerősök között feltűnik egy vidéki fiatalember, Alfredo Germont is, aki szerelmes a szép kurtizánba. Gaston, Alfredo barátja tudatja Violettával, hogy a fiatalember reménytelenül szerelmes belé. Violettát – noha igyekszik a lelkében feltámadó szerelmet iróniával és kacérsággal palástolni – szintén hatalmába keríti a szerelem. Alfredo köszöntőre emeli pezsgőspoharát, Violetta és a vendégek pedig csatlakoznak hozzá (Libiamo ne' lieti calici). A vendégek átvonulnak a szomszédos szalonba. Violetta is velük akar tartani, egy hirtelen köhögésroham miatt azonban kénytelen egy pamlagon megpihenni. Alfredo vele marad. Violetta a vendégek közé küldené a fiatalembert, ám Alfredo szerelmet vall neki. Violettát, aki korábban könnyelműen elutasította a fiatalember közeledését, most már komolyan meghatja Alfredo szerelme (Un dì, felice, eterea). A szerelmi vallomás után egy rózsával ajándékozza meg az ifjút, akit másnapra visszavár házába. A vendégek távozása után Violetta a szerelemről töpreng: vajon Alfredo lesz-e az igazi? Arra a következtetésre jut, hogy a kurtizánok nem reménykedhetnek örök szerelemben, és inkább a szabad életet választja (Sempre libera). A távolban a boldog Alfredo szintén a szerelemről énekel (Follie! Follie! ). ### Második felvonás #### Első szín Vidéki ház Párizs mellett Alfredo és Violetta egy Párizs melletti vidéki házba vonulnak vissza, hogy kizárólag szerelmüknek éljenek. Alfredo büszkén énekel erről (Di miei bollenti spiriti), de boldogsága hirtelen szertefoszlik, amikor a komornától, Anninától megtudja, hogy Violetta pénzzé tette vagyonát közös költségeik fedezésére, mivel tőle apja megvonta apanázsát. Alfredo szégyenkezve Párizsba indul, hogy pénzt szerezzen. Távozása után Violetta lép be a szalonba egy meghívóval. Flora hívja az esti bálba, de ő visszautasítja, mert szakított korábbi életvitelével, és csak mosolyog azon az ötleten, hogy visszatérjen a párizsi bálok világába. Annina látogatót jelent be. Violetta fogadja, hiszen akkorra találkozót beszélt meg egy üzletemberrel, de helyette egy idősebb úr lép be: Giorgio Germont, Alfredo apja, aki felszólítja Violettát, hogy a Germont család jó hírének megőrzése végett (Pura siccome un angelo) mondjon le a fiáról. Alfredo és Violetta viszonya botrányosnak számít, ami miatt Alfredo apja nem tudja férjhez adni leányát, mert a kérő családja megfenyegette, hogy ha Alfredo helyzete nem rendeződik, felbontottnak tekintik a házassági kötelezvényt. Kétségbeesett tiltakozás után Violetta beleegyezik az elválásba (Dite alla giovine), búcsúlevelet ír Alfredónak, melyben megírja, hogy visszatér régi életéhez és Douphol báróhoz, aki mellett anyagi biztonságra is számíthat. A visszatérő Alfredót mélyen lesújtja a levél, ugyanakkor sértve érzi magát (Ah, vive sol quel core). Apja álszent vigasztalása (Di Provenza) sem segít rajta: elhatározza, hogy bosszút áll Violettán. Megtalálja Flora levelét, és elhatározza: ő is elmegy a bálba. #### Második szín Flora palotája Flora bálján a szórakoztatásról cigánylányok (Noi siamo zingarelle) és torreádorok gondoskodnak (Di Madride noi siam), de a bál hangulatát beárnyékolja Violetta és Alfredo szakításának a híre. Violetta Douphol báró karján jelenik meg a bálon, és Alfredo úgy gondolja, ő a nő új választottja (Invitato a qui seguirmi). A játékasztalnál Alfredo kellemetlen megjegyzésekkel bosszantja a bárót, és elnyeri pénzét. A feszült hangulatot a vacsora tálalása oldja fel: mindenki átvonul az étkezőszalonba. Violetta visszatér, őt Alfredo követi. A nő igyekszik elhárítani a botrányt: megpróbál Alfredo lelkére beszélni, mert fél, hogy a féltékeny báró párbajra hívja a fiatalembert. Majdnem elárulja érzelmeit, de eszébe jut az öreg Germont-nak tett fogadalma, hogy végleg szakít Alfredóval, és utolsó keseredettségében kijelenti, hogy szerelmes a báróba. A dühös Alfredo feltépi a szalon ajtaját, és behívja a vendégeket. Az ájulás szélén álló Violetta egy asztalnak támaszkodik, Alfredo a kártyajátékban nyert pénzt a lábaihoz szórja, sértegeti és szajhának nevezi. Violetta elájul, a sértett báró pedig párbajra hívja Alfredót. Közben megérkezik az idősebb Germont is, látja, ahogy Violetta megalázottan összeesik, és megrója fiát, amiért megsértette a társadalmi etikettet. Egyedül ő ismeri a jelenet valódi okát, de a fia jövőjének érdekében nem hajlandó azt felfedni (Di sprezzo degno). ### Harmadik felvonás Violetta hálószobája A súlyosan beteg (tüdőbaja utolsó stádiumába lépett) Violetta egy szerényen berendezett párizsi lakásban él, ágyhoz kötve. Egyetlen társa Annina, a komorna. Felébred, és gyenge hangon a lányt szólítja: megkéri, hogy nyisson ablakot. Megérkezik Grenvil doktor, és Violetta megpróbál felkelni, de csak komornája segítségével tud felülni egy fotelba. Az orvos javulást ígér neki, de Annina fülébe súgja, hogy már csak néhány órája maradt hátra. Violetta levelet kap az idősebb Germont-tól, aki tudatja vele, hogy elmondta fiának az igazságot önfeláldozásáról, és Alfredo már úton van Párizs felé. Violetta úgy érzi, közeleg a vég, és már nem látja újra szerelmét (Addio del passato). Az ablakon egy utcai bál hangjai szivárognak be a sivár szobába (Largo al quadrupede). Violetta megkéri Anninát, hogy osztogassa szét utolsó pénzét a bálozók között. Megérkezik Alfredo, a szerelmesek együtt álmodoznak leendő közös életükről (Parigi, o cara), de már túl későn. Ahogy a fiú apja megérkezik, Violettán köhögésroham lesz úrrá, lázas képzelődés fogja el (È strano), majd élettelenül összeesik. ## Zárt számok Első felvonás: 1. Preludio – nyitány 2. Dell'invito trascorsa è – Violetta és vendégei 3. Libiamo ne' lieti calici – Pezsgőária, ismertebb nevén Brindisi 4. Ciò è ciò – Violetta, Flora, a márki, a báró, az orvos, Gastone, Alfredo és a kórus 5. Un dì, felice, eterea – Violetta és Alfredo szerelmi kettőse 6. Ebben? Che diavol fate? – Gastone, Violetta és Alfredo 7. Si ridesta in ciel l'aurora – Flora, Gastone, a báró, a doktor, a márki és a kórus 8. È strano, è strano! – Violetta 9. Follie! Follie! – Violetta és Alfredo kettőse 10. Sempre libera – Violetta nagyáriája Második felvonás: 1. De' miei bollenti spiriti – Alfredo 2. Annina, donde vieni? – Alfredo 3. Alfredo? – Violetta 4. Pura siccome un angelo – Violetta és Germont kettőse 5. Non sapete quale affetto – Violetta 6. Un di, quando le veneri – Germont 7. Ah! Dite alla giovane – Violetta 8. Morrò, morrò – Violetta 9. Dammi tu forza – Violetta 10. Ah, vive sol quel core – Alfredo 11. Di Provenza – Germont áriája, az Apaária 12. Né rispondi d'un padre – Germont 13. Avrem lieta di maschere – Flora, a márki és a doktor 14. Noi siamo zingarelle – a cigánylányok kara 15. Di Madride noi siam – a torreádorok kara 16. Alfredo! Voi? – Flora és vendégei 17. Invitato a qui seguirmi – Violetta 18. Ogni suo aver tal femmina – Flora, Gastone, a báró, a doktor, a márki és a kórus 19. Di sprezzo degno – Germont, Alfredo, Flora, Gastone, a báró, a doktor, a márki és a kórus Harmadik felvonás: 1. Preludio – a harmadik felvonás nyitánya 2. Annina? Comandate – Violetta, Annina és a doktor 3. Teneste la promessa – Violetta 4. Addio del passato – Violetta áriája 5. Largo al quadrupede – az utcai kórus (háttérben) 6. Signora! – Che t'accade – Annina és Violetta 7. Parigi, o cara – Violetta és Alfredo kettőse 8. Ah, non più – Violetta 9. Ah, gran Dio, morir – Violetta 10. Ah, Violetta – Germont és Violetta 11. Prendi, questa è l'immagine – Violetta áriája 12. È strano – az opera zárójelenete ## A Traviata zenéje A Traviata zenéjét egy korabeli, azt Donizetti és Saverio Mercadante műveihez hasonlító kritikus kamarazenének nevezte – félrevezetően, hiszen Verdi nem úgy írta, hogy azt a milánói vagy nápolyi szalonokban énekelhessék. Melodikája, egyszerű, keringő jellegű ritmusai és a kis hangközökben mozgó témái azonban valóban közel állnak Verdi románcaihoz, ezért a kórus gyakran afféle betolakodónak hat benne. Szintén félrevezető a Traviatát a verizmus korai példájának tekinteni. Verdi azt ugyan elérte, hogy a darabot korabeli környezetben, korabeli díszletek között és jelmezekben mutassák be, de a szövegkönyvből fakadóan az opera távol áll a realizmustól. Egyébként is, a félvilági hölgy, aki otthagyja a szabad szerelmet egyetlen férfiért, majd a férfi apjának nyomására visszatér korábbi életéhez, egyre inkább idealizálódik, ahogy a való életből regény, abból színdarab, abból pedig opera lesz. Dumas Marguerite-ja teljesen színházi, Violetta már költői teremtmény. A nyitány tulajdonképpen a hősnő portréja: áttetsző, osztott hegedűszólammal kezdődik – ez később a harmadik felvonás sötét, beteges hangulatát jellemzi. Ezt követi Alfredo iránti szerelmi vallomása, ami nem egy szenvedélyes kitörés, hanem egy állandóan égő láng. Az ismétlést díszítő, könnyedén lépdelő hegedűdallam az első felvonás kacér háziasszonyát jellemzi. A darabot mindvégig Violetta uralja, az ő jelenléte kölcsönöz életet és egyéniséget a másik két főszereplőnek (Alfredo és Giorgio Germont-nak). Jelleme sokat fejlődik: az első felvonásban a vidám társasági hölgy szerepében tetszeleg, könnyedén replikázik és gondosan fenntartja a bál hangulatát. Még az Alfredóval énekelt kettőse sem egyéb könnyed enyelgésnél. Az első komoly fordulat jellemében az È strano, è strano! ária, amelyben a fiatalember iránti szerelmét vallja meg, ennek azonban rögvest ellentmond a keringőszerű Sempre libera, amelyben szabadnak képzeli magát. Ez drámai iróniaként működik, de közvetlen célja a premieren éneklő Fanny Salvini-Donatelli bravúrjának minél teljesebb csillogtatása volt. Jelleme nagyot változik az első és második felvonás között is. Ezt mi sem igazolja jobban, mint az a meleg és méltóságos, hét ütemből álló frázis, amellyel meglágyítja az idősebb Germont szívét. Duettjük (Pura siccome un angelo) a felvonás középpontja és egyben a dráma fordulópontja. Mire ez a kettős véget ér, Violetta dönt és Germont örül, de kevésbé, mint remélte. Ahogy Germont egyre erőteljesebben szorongatja Violettát, a hősnő a reszkető reménytől a páni rémületen át eljut a kétségbeesésig, majd a lemondásig, a végtelenül szomorú Ditte alla giovine andantéig. Violetta Morrò, morrò töredezett cabalettája a főhősnő összeomlását fejezi ki. Alfredóhoz írt levelét sóhajszerű klarinéttéma kíséri. Ezután jelenik meg váratlanul Alfredo, akinek dühe mintegy negyven ütemnyi, folyamatosan fokozódó feszültség. A második felvonás második színében (amit gyakran külön felvonásként adnak elő) Violetta szerepe csekély, de jelentősége annál nagyobb. A ciaccatúráktól hemzsegő, villamos töltésű zenekari témával megfestett kártyajáték alatt a nő hangja háromszor szárnyal föl és hullik alá egy vigasztalan frázissal, jellegzetesen verdis fokozatossággal kicsit változó hangszerelésben. Alfredo nyilvános vádaskodása gúnyolódásának keserű iróniáját közvetíti. A Germont belépését követő concertatóban a dallamok körvonala és a tagolás tükrözi a három főszereplő lelkiállapotát: Germont méltóságteljes rosszallását, Alfredo dadogó mentegetőzését és Violetta megtört szívét. Violetta zenéje a tipikus bánatos cantilena, az olasz zeneszerzők egyik kedvenc eszköze a helyzet líraiságának hangsúlyozására. Az utolsó felvonás a beteg Violetta portréja: az előjátékot indító vonósakkordok sora egy mélyen expresszív c-moll cantilenába vált át, ami azután Desz-dúrba vált, és végül eljut egy sóhajokkal teli kódához. Ez Verdi egyik legkevésbé szabályos dallama, a zene Chopinére hasonlít. Violetta Addio al passato áriájának bánatos hangulatát az utcáról beszűrődő zene (Largo al quadrupede) szakítja meg, ami után rögtön Alfredo érkezik, és a szerelmesek egy rövid ideig újra boldogok (Parigi o cara). Az ezt követő zene minden részletet ábrázol: Violetta már fel sem tud kelni ágyából, de megpróbál vidámságot teremteni, azután borzongva érti meg, hogy még szerelme visszatérte sem mentheti meg, és fájdalmasan tör ki, hogy miért kell ilyen fiatalon meghalnia. Az Ah, gran Dio, morir kezdetű cabalettájában a dallamvonal szaggatottsága kárpótol a kifejező harmónia hiányáért. Hamar bekövetkezik a vég. A cabaletta szünet nélkül visz az idősebb Germont belépéséig, amelyből azután Verdi operáinak egyik legrövidebb és legegyszerűbb zárójelenete alakul ki. Ezt végig Violetta uralja, és szólamához vészjósló dobpergések párosulnak, a halál közelségét jelezve. Egy utolsó dagadó kadencia után bekövetkezik az összeomlás. A Traviata zenéjében feltűnően nagy szerephez jut a táncmelódia; az opera alaphangját a francia keringő adja meg. Az első felvonás legnagyobb része, Violetta estélye egy sor táncdallamon nyugszik: egymást követik a polka-, galopp- és keringődallamok. A felvonás zárójelenete, Violetta nagyáriájának zárórésze egyetlen szárnyaló keringő. A tánc a második felvonás második színében jut még jelentős szerephez Flora estélyén (cigánylányok kara, torreádorok kara). A tánczene mellett figyelemre méltó a darab konverzációs stílusa, amit nem kötnek le a dallamépítkezés zárt formái, ezért realista hatásúak. A társalgás rövid, izgatott mondatokból épül, a feszültséget egy visszatérő zenei motívum is hangsúlyozza. ## Megfilmesítések A műnek több megfilmesítése is készült: - La traviata (1967) rendező Tito Capobianco, főszerepben: Beverly Sills, Henry Price, Richard Fredricks - La traviata (1967) rendező Mario Lanfranchi, főszerepben: Anna Moffo, Gino Bechi, Franco Bonisolli - La traviata (1981) rendező Brian Large, főszerepben: Ileana Cotrubaş, Plácido Domingo, Cornell MacNeil - La traviata (1983) rendező Franco Zeffirelli, főszerepben: Teresa Stratas, Plácido Domingo, Cornell MacNeil - La traviata (1987) rendező Peter Hall, főszerepben: Marie McLaughlin, Walter MacNeil, Brent Ellis - La traviata (1992) rendező Derek Bailey, főszerepben: Edita Gruberová, Neil Shicoff, Giorgio Zancanaro - La traviata (1994) rendező Humphrey Burton, főszerepben: Angela Gheorghiu, Frank Lopardo, Leo Nucci - La traviata (1995) rendező Renata Scotto, főszerepben: Janice Hall, Stephen Mark Brown, Louis Otey - La traviata (1997) rendező Ariane Adriani, főszerepben: Leontina Văduva, Alfredo Portilla - La traviata (2000) rendező Pierre Cavassilas, főszerepben: Eteri Gvazava, José Cura, Rolando Panerai - La traviata (2001) rendező Patrizia Carmine, főszerepben: Darina Takova, Giuseppe Sabbatini, Vittorio Vitelli - La traviata (2003) rendező Don Kent, főszerepben: Mireille Delunsch, Matthew Polenzani, Zeliko Lucic - La traviata (2005) rendező Brian Large, főszerepben: Anna Nyetrebko, Helene Schneiderman, Diane Pilcher - La traviata (2006) rendező Marta Domingo, főszerepben: Renée Fleming, Rolando Villazón, Renato Bruson ## Felvételek Az évek során az operából 253 audio felvétel készült. Az alábbi lista a legfontosabbakat tartalmazza:

Benkő Pál

Benkő Pál (Amiens, Franciaország, 1928. július 15. – Budapest, 2019. augusztus 25.) magyar-amerikai sakkozó, nagymester, feladványszerző nemzetközi mester, többszörös világbajnokjelölt, Magyarország, az Amerikai Egyesült Államok és Kanada sakkbajnoka, sakkolimpiai ezüstérmes, BEK-kupa-győztes, sakkszakíró. 1993-ban beválasztották a World Chess Hall of Fame (Sakkhírességek Csarnoka) tagjai közé. A világ egyetlen sakkozója, aki egy személyben nagymester, többszörös világbajnokjelölt és feladványszerző nemzetközi mester volt. Két alkalommal játszott a világ legjobb nyolc sakkozója között a világbajnokjelöltek versenyén. 1971-ben a sakkvilágbajnoki zónaközi versenyre szerzett kvalifikációját átadta Bobby Fischernek, aki ennek köszönhetően szerezte meg 1972-ben a sakkvilágbajnoki címet. Magyarország csapatában bronz-, az Amerikai Egyesült Államok csapatával sakkolimpiai ezüstérmes. Magyarország sakkbajnoka (1948), nyolcszor végzett az USA bajnokságának élén (1961, 1964, 1965, 1966, 1967, 1969, 1974, 1975), ebből háromszor egyedüliként, és Kanada bajnoka is volt (1964). A Budapesti Spartacus Bajnokcsapatok Európa Kupája győztes csapatának tagja (1982). Több sakkelméleti könyv szerzője, neves sakktanulmány- és feladványszerző. 1957-ben hagyta el Magyarországot, 1962-ben amerikai állampolgárságot kapott, de a magyart is megtartotta. 1964 óta felváltva él Magyarországon és az Egyesült Államokban. Felesége Nagy Gizella (1937) 1961–1992 között a Budapesti Műszaki Egyetemen tanított matematikát, majd onnan adjunktusként ment nyugdíjba. Ismert női sakkozóként mesterjelölti minősítést szerzett, a válogatott keret tagja volt. 1955-ben a magyar női bajnokság döntőjében is játszott, és újoncként a 10. helyen végzett. Abban az évben ismerték meg egymást, 1958-tól rendszeresen leveleztek, majd 1968-ban összeházasodtak. Két gyermekük született, Pálma és Dávid, mindketten matematikusok, az Egyesült Államokban élnek. Tanítványai közé tartoztak Karakas Éva, a Polgár lányok, valamint az amerikai nagymester, világbajnokjelölt Fabiano Caruana is. ## Élete és sakkpályafutása ### Magyarországon Mérnök édesapja Franciaországban dolgozott az első világháború után, ahol ő is született. 1932-ben tért vissza családjával Magyarországra. 1944-ben apja és testvére szovjet fogságba került, őt a leventékkel nyugatra akarták vinni, de a határ előtt megszökött. Szovjet fogságba került, de sikerült onnan is megszöknie. Szegedi ismerősei biztosítottak neki szállást egy kollégiumban. 1945-ben édesanyja a nélkülözések következtében elhunyt, apja és testvére még nem került haza, ő maga rossz körülmények között, a húgával élt. Foglalkozott az öngyilkosság gondolatával is, de végül húgára tekintettel elállt szándékától. Testvérét jó kezekbe adta, és ő visszatért Szegedre, ahol 1947-ben leérettségizett. Később a Közgazdasági Egyetemen folytatta a tanulmányait. Apja és bátyja is kiszabadult, hazajöhettek, ezért ő is visszatért Budapestre. A bátyjától tanult meg sakkozni. A Kemény Zsigmond Gimnáziumban tanult, ahol egyik sakkozó tanára szimultánt adott, akit megvert, ő vitte el a Zuglói Sakk-körbe, ahol 1942-ben kezdett el versenyezni. Első versenyén utolsó lett, de kapott egy megnyitáselméleti sakk-könyvet. 1945-ben játszott először olyan versenyen, ahol mesterek is szerepeltek, és 1,5 pont előnnyel nyert. Ezzel szerzett magyar mesteri címet. Először 1946-ban indult a magyar sakkbajnokságon, ekkor 5–6. lett, 1947-ben már 2–3. helyezett, és 1948-ban megnyerte. Ezeken kívül még 1950-ben és 1955-ben bronz-, 1954-ben és 1957-ben ezüstérmet szerzett. Összesen tíz alkalommal játszott a magyar bajnokság döntőjében. Első külföldi versenyén, Bad Gasteinben 2–3., 1949-ben Łódźban első helyezett lett. 1949-ben a Budapest–Moszkva scheveningeni rendszerű csapatmérkőzésen a kiváló szovjet sakkozókból álló nyolcfős csapat ellen Budapesten 4,5, Moszkvában 3 pontot ért el, és összesítésben 1,5 pont előnnyel Szabó és Barcza előtt a legeredményesebb magyar lett. Ugyanebben az évben Bukarestben jó nemzetközi mezőnyben 2. helyezett volt. Az 1950-ben létrehozott nemzetközi mesteri címet az elsők között kapta meg. 1952-ben Füstér Gézával együtt Nyugat-Berlinbe próbált szökni. Füstérnek sikerült átjutnia a határon, neki nem. Emigrálási kísérlete miatt több mint egy évre Kistarcsára internálták. Emiatt nem jutott ki 1952-ben a Stockholm-Saltsjöbadenben rendezett zónaközi versenyre, holott a részvétel jogát 1951-ben a zónaversenyen kivívta magának. 1953 őszén kezdhetett újra versenyezni, de csak szocialista országokbeli versenyeken engedték játszani. Megnyert egy budapesti mesterversenyt, 1954-ben a magyar bajnokságon ezüstérmes, 1955-ben bronzérmes, és a Budapestre látogató szovjet csapat ellen ismét ő lett a legeredményesebb magyar. 1956-ban Budapesten egy erős mezőnyű Aljechin-emlékversenyen Portisch Lajos társaságában 1–2. helyezett. Az 1956-os forradalom után bízott abban, hogy megváltozik a személyéhez való hozzáállás, de hamar ismét bezárva érezte magát az országban. Az 1957-es magyar sakkbajnokság első és harmadik helyezettje, a szófiai, második helyezettje a dublini zónaversenyen indulhatott. Ezért, mivel a verseny felénél az élen állt, úgy taktikázott, hogy a második helyen végezzen. Előre eltervezte, hogy Dublin után nem tér haza. A dublini verseny után még játszott a főiskolás csapatvilágbajnokságon Izlandon, ott jelentette be, hogy nem tér haza. Apja már 1956-ban Amerikába vándorolt. ### Emigrációja idején #### Világbajnoki szereplései 1957-ben a Dublinban rendezett zónaversenyen a 2–3. helyet szerezte meg, ezzel továbbjutott a zónaközi döntőbe. A versenyről nem tért haza, hanem Amerikába emigrált. Az 1958-ban a Portorožban rendezett zónaközi döntőn hontalanként játszott, és Tigran Petroszjánnal holtversenyben a 3–4. helyet szerezte meg. Ezzel kivívta a jogot a világbajnokjelöltek versenyén való részvételre. Ezért az eredményéért kapta meg a nemzetközi nagymesteri címet. Az 1959-ben Jugoszlávia több városában rendezett világbajnokjelölti tornán végül a 8. helyen végzett. Az 1960–63-as sakkvilágbajnoki ciklusban a stockholmi zónaközi döntőn 1962-ben ismét kiharcolta a világbajnokjelöltek versenyére való továbbjutást, amelyet akkor Curaçaóban rendeztek meg. Szereplése ezúttal sikeresebb volt, a 6. helyen végzett. Kulcsszerepe volt Tigran Petroszján világbajnoki címhez jutásában, mert az utolsó előtti fordulóban megverte az addig vezető Paul Kerest, így Petroszján lett az első. 1964-ben ismét játszott a zónaközi döntőn, ezúttal azonban csak a 16. lett a 24 induló között. Az Amerikai Egyesült Államok bajnokságán elért helyezése alapján szerzett indulási jogot az 1970-es zónaközi versenyen való részvételre. E jogot azonban átengedte Bobby Fischernek, aki nem indult a zónaversenynek számító amerikai bajnokságon, ezért a további küzdelmekben sem vehetett volna részt az 1972-es világbajnoki címért folyó küzdelemsorozaton, amit később sakktörténeti jelentőségű páros mérkőzésen meg is nyert Borisz Szpasszkij ellen. #### Sakkolimpiai szereplései Az 1956-os moszkvai sakkolimpián a bronzérmes, 2–3. helyezett magyar csapat tagja, és a 3. táblán Paul Keres és Ivkov után az övé volt a legjobb százalékos teljesítmény. A magyar csapat legyőzte a szovjeteket, akiknek ez volt az első csapatvereségük a sakkolimpiák történetében. 1962-ben kapta meg az amerikai állampolgárságot, de a magyart is megtartotta. Amerikai állampolgárként játszhatott az Amerikai Egyesült Államok csapatában az olimpiákon. Az USA színeiben 1962 és 1970 között öt alkalommal volt olimpiai csapattag, azt mindig előre kikötötte, hogy a magyar válogatott ellen nem játszik, és ezt el is fogadták. 1962-ben a várnai olimpián a 2. táblán az övé volt a második legjobb eredmény Petroszján mögött, amelyért egyéni ezüstérmet kapott. Tagja volt az 1966-os sakkolimpián ezüstérmet szerzett amerikai válogatottnak. 1974–1984 között az amerikai válogatott csapatkapitányaként még hat sakkolimpián vett részt. Ez utóbbi jelentőségét emeli, hogy az USA csapatánál a csapattagok szavazással választottak kapitányt, aki szekundánsként is segített: ő pedig elsőrangú elemzőként és végjáték-szakértőként nagy segítségére volt a versenyzőknek a függőjátszmáknál. #### Eredményei az amerikai bajnokságokon 1961-ben nyerte meg először az Amerikai Egyesült Államok nyílt bajnokságát. 1961–1975 között nyolc alkalommal végzett egyedül vagy holtversenyben az első helyen az USA nyílt bajnokságain: háromszor volt egyedül első, négyszer 1–2. helyezett, egyszer 1–3. helyezett, és egyszer a 2–3. helyen végzett. Az amerikai nyílt (open) versenyeken is kiválóan szerepelt: 1965: American open 1. helyezés, 1966: Las Vegas National open 1., 1967: Atlantic open 1., New York open 1., 1968: Sahara-Tahoe National open 1., 1969: Atlantic open 1., 1974: Lone Pine USA open 2–3. helyezett, 1975: National open 1. World Open 1–2. helyezést ért el. 1964-ben Kanada nyílt bajnokságának is győztese lett. Összesen mintegy 60 nyílt versenyt nyert meg Amerikában, ezért elnevezték a nyílt versenyek királyának. Az amerikai „zárt” bajnokságokon 1969-ben bronzérmes, 1974-ben 2-3. helyezett. #### További versenyeredményei Amerikában tőzsde- és ingatlanügynökként dolgozott, így megélhetése biztosítása miatt kevesebb versenyen indult. 1969–1974 között, amikor egzisztenciája már biztosabb lett, viszonylag több versenyen játszott: 1969: Velence 2–7. helyezés, Malaga 1–2., Netanya 2–4., Versec 2., 1970: Malaga 1–2., Caracas 4–6., 1970/71: Reggio Emilia 2., 1972: Újvidék 2., 1973: Sao Paulo 2–4., Orense 2–3., Torremolinos 1–2., 1974: Orense 2. helyezett. ### Ismét Magyarországon Az 1963-as amnesztiarendelet után 1964-től amerikai-magyar kettős állampolgárként gyakran utazott Magyarországra. Az 1970-es évek közepétől már magyar színekben is játszott a Budapesti Spartacus klubcsapatában. Hétszeres magyar bajnok: 1955-ben a Budapesti Vörös Lobogó, majd Amerikából visszatérte után 1977, 1978, 1980, 1983, 1985, 1986-ban a Budapesti Spartacus csapatával. A Bajnokcsapatok Európa Kupájában a Bp. Spartacus csapatával 1976-ban és 1979-ben elődöntős volt, 1982-ben az 1. helyet szerezte meg. 1994-ben újra a magyar olimpiai csapat tagja lett: kapitányként vett részt a moszkvai sakkolimpián, de már előtte az 1990-es újvidéki, majd az 1996-os jereváni sakkolimpián is a magyar csapat segítője volt. ## Játékereje A Chessmetrics kronologikus pontszámítása szerint a legmagasabb Élő-pontszáma 2687 volt 1958. decemberben, amellyel akkor a világranglista 17. helyén állt. Utolsó hivatalos FIDE Élő-pontszáma 2408 (2004. július). Pályafutása során négy világbajnok – Mihails Tāls, Tigran Petroszján, Vaszilij Szmiszlov és Bobby Fischer – ellen is győzni tudott. Fischert három alkalommal is legyőzte, és olyan nagy nevek is áldozatául estek, mint Viktor Korcsnoj, Paul Keres és Samuel Reshevsky. ## A tanulmány- és feladványszerző Első szerzeménye 1942-ben jelent meg. 1947-ben a Délmagyarország, 1948-ban a Friss Újság című lapok sakkfeladványrovatát vezette. 1967-től a Chess Life and Review feladványrovatának vezetője volt. Tanulmányszerző nemzetközi mester, de feladványszerzőként is maradandó értékű műveket alkotott. Hazai és nemzetközi feladványszerző-versenyeken bíráskodik. Sakkfeladványokkal kapcsolatos cikkeket ír. Sokoldalú szerző, két- és háromlépéses mattfeladványokat, segítőmattokat és visszaelemzéses feladványokat egyaránt készít. Világszínvonalú végjátéktanulmányaiban jól ötvöződött az erős gyakorlati sakkjátékos és a sakkszerző kreativitása. A klasszikus irányzat híve. Műveinek kidolgozása mintaszerű, technikája virtuóz. Néhány bábbal is rendkívüli tartalmat varázsol a sakktáblára. Kitűnő rekordfeladványai vannak. Alkotásait a kis felhasznált anyag, a végsőkig kicsiszolt forma, az anyag adta lehetőségek maximális kihasználása jellemzi. Különleges alkotási területe a betűfeladvány, amelyből eddig mintegy 100-at készített. Legalább 25 feladványa bekerült a háromévenként megjelenő FIDE-Albumba, egy időszak legkitűnőbb feladványainak gyűjteményébe. ## A levelezési sakkozó A levelezési sakkal először az I. levelezési sakkolimpián foglalkozott, amikor tagja volt az elődöntőt megnyerő magyar válogatottnak, és hat játszmából 4,5 pontot szerzett. Később Amerikában a sakknak ezt az ágát jövedelemkiegészítésként folytatta: pénzért játszott, és 100 körüli ilyen játszmájában sosem vesztett. ## Sakkelméleti munkássága A megnyitáselmélet kiváló szakértője volt, nevét több megnyitási változat is őrzi, leghíresebb a Benkő-csel. - Benkő-megnyitásnak (ECO A00): az 1. g3 lépéssel előálló megnyitást nevezik. - A Benkő-csel megnyitás a sakkban, amely a Benoni-védelem (ECO A57): 1.d4 Hf6 2.c4 c5 3.d5 változata után áll elő sötét 3...b5 lépésével. - Elfogadott Benkő-csel (ECO A57): 1.d4 Hf6 2.c4 c5 3.d5 b5 4.cxb5 - Elfogadott Benkő-csel Dlugy-változat (ECO A57): 1.d4 Hf6 2.c4 c5 3.d5 b5 4.cxb5 a6 5.f3 - Elfogadott Benkő-csel modern változat (ECO A57): 1.d4 Hf6 2.c4 c5 3.d5 b5 4.cxb5 a6 5.e3 - Elfogadott Benkő-csel Zajcev-rendszer (ECO A57): 1.d4 Hf6 2.c4 c5 3.d5 b5 4.cxb5 a6 5.Hc3 - Elfogadott Benkő-csel Zajcev-változat (ECO A57): 1.d4 Hf6 2.c4 c5 3.d5 b5 4.cxb5 a6 5.Hc3 axb5 6.e4 b4 7.Hb5 d6 8.Hf3 g6 9.Fc4 - Elfogadott Benkő-csel visszaadott gyalog változat (ECO A57): 1.d4 Hf6 2.c4 c5 3.d5 b5 4.cxb5 a6 5.b6 - Elfogadott Benkő-csel Frappe Nescafe támadás (ECO A57):1.d4 Hf6 2.c4 c5 3.d5 b5 4.cxb5 a6 5.Hc3 axb5 6.e4 b4 7.Hb5 - Elfogadott Benkő-csel teljesen elfogadott változat (ECO A58): 1.d4 Hf6 2.c4 c5 3.d5 b5 4.cxb5 a6 5.bxa6 - Elfogadott Benkő-csel centrumtámadó változat (ECO A57): 1.d4 Hf6 2.c4 c5 3.d5 b5 4.cxb5 a6 5.bxa6 Fxa6 6.Hc3 d6 7.f4 - Elfogadott Benkő-csel fianchetto változat (ECO A58): 1.d4 Hf6 2.c4 c5 3.d5 b5 4.cxb5 a6 5.bxa6 Fxa6 6.Hc3 g6 7.Hf3 d6 8.g3 Fg7 9.Fg2 - Elfogadott Benkő-csel királysétáló változat (ECO A58): 1.d4 Hf6 2.c4 c5 3.d5 b5 4.cxb5 a6 5.bxa6 Fxa6 6.Hc3 d6 7.e4 Fxf1 8.Kxf1 g6 9.g3 Fg7 10.Kg2 O-O - Elhárított Benkő-csel főváltozata (ECO A57): 1.d4 Hf6 2.c4 c5 3.d5 b5 4.Hf3 - Elhárított Benkő-csel (ECO A57): 1.d4 Hf6 2.c4 c5 3.d5 b5 4.e4 - Elhárított Benkő-csel futótámadás (ECO A57): 1.d4 Hf6 2.c4 c5 3.d5 b5 4.Fg5 - Elhárított Benkő-csel Mutkin-ellencsel (ECO A57): 1.d4 Hf6 2.c4 c5 3.d5 b5 4.g4 - Elhárított Benkő-csel csendes változat (ECO A57): 1.d4 Hf6 2.c4 c5 3.d5 b5 4.Hd2 - Elhárított Benkő-csel Sosonko-változat (ECO A57): 1.d4 Hf6 2.c4 c5 3.d5 b5 4.a4 - Benkő-csel Pszeudo-Saemisch (ECO A57):1.d4 Hf6 2.c4 c5 3.d5 b5 4.f3 - Pszeudo Benkő-csel (ECO A46): 1.d4 Hf6 2.Hf3 c5 3.d5 b5 - Benkő-támadás a királyindiai védelemben (ECO E99): 1.d4 Hf6 2.c4 g6 3.Hc3 Fg7 4.e4 d6 5.Hf3 O-O 6.Fe2 e5 7.O-O Hc6 8.d5 He7 9.He1 Hd7 10.f3 - A királyindiai védelem Benkő-változata (ECO E99): 1.d4 Hf6 2.c4 g6 3.Hc3 Fg7 4.e4 d6 5.Hf3 O-O 6.Fe2 e5 7.O-O Hc6 8.d5 He7 9.He1 Hd7 10.f3 f5 11.g4 ## Díjai, elismerései - A World Chess Hall of Fame (Sakkhírességek Csarnoka) tagja (1993) - Maróczy-díj (1997) - A Magyar Érdemrend lovagkeresztje (2015) ## Néhány szép befejezésű játszmája Amikor egy feladványba illő lépéssel a semmiből egyszerre mattháló lesz: - Benkő Pál–Duncan Suttles, 65. US Open, 1964, Boston, modern védelem, Suttles-változat (ECO B06) : 1.Hf3 g6 2.e4 Fg7 3.d4 d6 4.Hc3 c6 5.Fe2 Hd7 6.O-O Hh6 7.h3 O-O 8.Fe3 f6 9.Vd2 Hf7 10.d5 f5 11.exf5 gxf5 12.Hd4 Fxd4 13.Fxd4 cxd5 14.Hxd5 e5 15.Fc3 f4 16.Fc4 Hc5 17.Hxf4 He4 18.Ve3 Hxc3 19.Vg3+ Kh8 20.Vxc3 Hg5 21.Hh5 Bf3 22.Vd2 Bxh3 23.Fe2 Bh4 24.Bad1 Fg4 25.Fxg4 Bxg4 26.Hg3 Vb6 27.Vxd6 Hf3+ 28.gxf3 Bxg3+ 29.Kh2 Bg5 30.f4 Bh5+ 31.Kg2 e4 32.Bg1 Bg8+ 33.Kf1 Vb5+ 34.Bd3 Bxg1+ 35.Kxg1 1-0 Ahol a feladványszerző találkozik a nagymesterrel: - John Ragan–Benkő Pál, 75. US Open, 1974. New York, angol megnyitás (ECO A22) : 1.c4 e5 2.Hc3 Hf6 3.e3 d6 4.d4 Hbd7 5.g3 g6 6.Fg2 Fg7 7.Hge2 O-O 8.O-O Be8 9.b3 c6 10.Fb2 Ve7 11.Bc1 e4 12.Fa3 Hf8 13.h3 h5 14.b4 Fd7 15.Vb3 H8h7 16.h4 g5 17.hxg5 Hxg5 18.d5 h4 19.dxc6 bxc6 20.b5 h3 21.Fh1 h2+ 22.Kxh2 Hg4+ 23.Kg1 Vf6 24.f3 exf3 25. Hf4 Vxf4 0-1 Nyerő végjátékra lebonyolítás: - Benkő Pál–Mark Tajmanov, Buenos Aires, 1960, angol megnyitás (ECO A13) : 1.c4 e6 2.g3 d5 3.Fg2 Hf6 4.Hf3 Hc6 5.O-O Fe7 6.d4 O-O 7.cxd5 exd5 8.Fg5 h6 9.Fxf6 Fxf6 10.Hc3 He7 11.Bc1 c6 12.b4 a6 13.a4 Hf5 14.b5 Be8 15.bxc6 bxc6 16.e3 h5 17.He2 Vd6 18.Hf4 h4 19.g4 g5 20.Hd3 He7 21.h3 Hg6 22.Vc2 Fd7 23.Hc5 Bec8 24.Bb1 Fe8 25.a5 Bc7 26.Bb6 Bca7 27.Bfb1 He7 28.Ff1 Hc8 29.Bxa6 Bxa6 30.Fxa6 Vd8 31.Fxc8 Vxc8 32.a6 Fe7 33.Bb7 Vd8 34.a7 Ff8 35.Vf5 Fe7 36.Hxg5 Fxg5 37.He6 Vf6 38.Vxf6 Fxf6 39.Hc7 Bxa7 40.Bxa7 1-0 A tanulmányba illő végjáték: - Szigeti Miklós–Benkő Pál, Budapest, 1945, fél-szláv védelem (ECO C44) : 1.d4 d5 2.c4 e6 3.Hc3 c6 4.Hf3 Hf6 5.Fg5 dxc4 6.e4 b5 7.e5 h6 8.Fh4 g5 9.Hxg5 hxg5 10.Fxg5 Hbd7 11.exf6 Fb7 12.Fe2 Hxf6 13.Ff3 Fe7 14.Fxf6 Fxf6 15.Hxb5 cxb5 16.Fxb7 Bb8 17.Fc6+ Ke7 18.Vd2 Vd6 19.Ff3 Bh4 20.g3 Bxd4 21.Va5 c3 22.Vxa7+ Kf8 23.O-O cxb2 24.Bab1 Bd3 25.Fe4 Ba3 26.Bbd1 Bxa7 27.Bxd6 Bxa2 28.Bb1 Ba1 29.Bdd1 Bc8 30.Kf1 Bc1 31.Ke2 Fc3 32.g4 Fe5 33.h4 Ff4 34.Fd3 b4 35.Fe4 Kg7 36.g5 b3 37.Fd3 Bc2+ 38.Kf3 Fc1 0-1

Orvosbiológiai textilanyagok

Az orvosbiológiai textilanyagok körébe azok a textíliák tartoznak, amelyek az emberi vagy állati szervezetbe beültetve segítik az egészség helyreállítását. Ide tartoznak a sebvarró fonalak, a mesterséges ín- és ízületi szalagok, az érprotézisek, a sebészeti hálók, valamint azok az implantátumok, amelyeket valamely szerv működésének javítására, vagy testszövet pótlására alkalmaznak, ilyen például a nyelőcső implantátum. Az egészség és a higiénia az emberiség legalapvetőbb igényei közé tartozik, amelynek kielégítése óriási piacot jelent, egyebek között a textilanyagok számára is. Ez a piac egyre nagyobb, hiszen a Föld össznépessége évről évre nő, ugyanakkor az emberek igényei is mind magasabb színvonalú termékeket kívánnak. Az orvostudomány fejlődése is mind újabb és újabb területeken teszi lehetővé – sőt, igényli – a korszerű anyagok, köztük a legkülönfélébb textilanyagok alkalmazását. A textilanyagok fejlesztése és alkalmazása érdekes lehetőségeket nyit meg az orvostudomány számára – és viszont: a gyógyászatban használatos textilanyagok előállítása fontos lehetőségeket kínál a textilipar számára. A textilipar szakemberei és az orvosok együttműködése újszerű sebészeti eljárások kifejlesztését teszi lehetővé. Az implantációban alkalmazott textília szerkezetét a felépítés, az anyagösszetétel, a szálak viselkedése és lebomlási tulajdonságai határozzák meg. A biológiailag kedvező tulajdonságú, tervezhető felszívódási képességű, jól sterilizálható varrófonalak és implantátum-anyagok állandó kutatási területet jelentenek. Ugyanakkor a textiltechnológiai eljárások és gépek folyamatos fejlesztései is újabb és újabb műtéti, gyógyászati megoldásokat tesznek lehetővé. Mindehhez a textilipar és az orvostudomány szoros együttműködésére van szükség. ## Történet A gyógyászatban már régóta és széles körben használnak textíliákat, erre utaló leletek az ókorból is fennmaradtak. Az i. e. 1100-ból származó egyiptomi múmiák hasbőrén már láthatók varratok. Habár feltételezhető, hogy kézi szövésű lenvásznakat, pókhálókat, emberi hajszálat, gyapjúszálat már sokkal régebben is használtak a vérző sebek ellátására, az első írásos feljegyzés arról, hogy a gyógyításban textíliát használtak, egy i. e. 17. századból származó egyiptomi papiruszon, az úgynevezett „sebészeti papiruszon” olvasható. Egy másik, mintegy 2500 évvel ezelőtt keletkezett indiai leírás, az indiai „Susanta Sambita” elnevezésű mű a lószőr, a bőrcsíkok és az állati inak mellett a pamutot és a kéregrostokat is említi. Hippokratész (i. e. 400 körül) állati inakat és az izmokat borító hártyából (fascia) készült „fonalakat” ajánlotta varróanyagként. A perzsa Abú al-Kászim (latinul Abulcasis, 936–1013) inakból, bélhúrból, hajból és más szőrszálakból, valamint selyemből készült varrófonalakat és a varráshoz csontból és bronzból készült egyenes és íves tűket használt. A textiltechnológiai eljárásokkal készült különböző egyéb orvosbiológiai termékek a 20. század közepe óta jelentek meg – és jelennek meg ma is újabb és újabb alkalmazásokra –, párhuzamosan a textilgépek és textilipari eljárások egyre kifinomultabb változatainak kialakulásával és a szintetikus szálasanyagok körében végzett fejlesztésekkel, a kutató és praktizáló orvosok, a textilmérnökök és textilvegyészek, valamint a szintetikus szálasanyagok fejlesztésében és gyártásában dolgozó fizikusok, vegyészek közös munkája eredményeként, példát mutatva ezzel a különböző ipar- és tudományágak együttműködésének hasznosságára. Az egészségügyi piac legnagyobb részét ma – az egészségügyi intézményekben használt öltözékek és ágyneműk, valamint a hagyományos kötszerek mellett – az egyszer használatos, eldobható textilanyagok töltik ki, amelyek főleg az úgynevezett nemszőtt kelmékből készülnek (ilyenek például a korszerű pelenkák, maszkok, sebészeti törlőkendők stb.), de nem elhanyagolható és egyre bővülő területet jelentenek a sebvarró fonalak, a textilanyagból készült olyan termékek, amelyeket a testbe beépítve, valamely szerv vagy testszövet pótlására alkalmaznak – az úgynevezett implantátumok, protézisek –, valamint az orvosi műszerekben használt textíliák (csövek, hálók, szűrők stb.) is. Az utóbbi évtizedekben egyre szélesebb körben terjednek el az ilyen célt szolgáló termékek és az ezeket alkalmazó gyártási és sebészeti technológiák. ## Az implantátumok jelentősége Az úgynevezett orvosbiológiai textíliákból készült implantátumokkal sérült testszövetek vagy szervek működését segítik vagy ilyeneket helyettesítenek. Ezek az anyagok hatékonyan elősegítik a sebek gyógyulását (varratok formájában) vagy mint például mesterséges véredények, inak stb. használhatók. Bár a sérült testrész vagy szerv helyettesítésének természetes módja az átültetés (transzplantáció) volna, ez igen sok esetben a gyakorlatban nem megvalósítható. Ennek oka részben az, hogy szerves (élőlényből származó) implantátumok – ha vannak egyáltalán – nem mindig állnak rendelkezésre a kellő időben, másrészt ez a módszer nagyon drága. Fennáll az esetleges összeférhetetlenség és a kilökődés veszélye is. Ezért folyamodnak az orvosok a mesterséges anyagok használatához, az úgynevezett orvosbiológiai anyagokhoz, termékekhez, protézisekhez. ## Általános követelmények Az orvosbiológiai textilanyagoknak alkalmasaknak kell lenniük arra a célra, amire készülnek. Egy külsőleg alkalmazott kötszer csak ideiglenesen van jelen a sérült testfelületen. Ennek elsősorban védelmi szerepe van, és könnyen eltávolíthatónak kell lennie. A testen belül alkalmazott sebvarró cérnának ellenben biológiailag lebomló anyagból kell készülnie; egy szöveterősítő hálónak, ínprotézisnek vagy műérnek ezzel szemben tartósnak és az azt körülvevő más szövetekkel összeférhetőnek (biokompatibilisnek) kell lennie. Alapvető követelmény, hogy a gyógyászatban használt anyagoknak nem szabad mérgezőknek, allergiát kiváltóknak, rákkeltőknek lenniük, és hogy kémiai vagy mechanikai károsodásuk nélkül sterilizálhatók legyenek. Számos alkalmazási területen fontos a jó nedvszívó képesség. Az emberi szervezetbe beültetett mesterséges implantátumokkal szemben a következő követelményeket támasztják: - legyenek porózusak, hogy könnyen beépülhessenek a környező szövetekbe; - rövid, kör keresztmetszetű szálakból készüljenek, mert ezek könnyebben beágyazódnak a szervezet természetes szöveteibe, mint a hosszú, szabálytalan keresztmetszetű szálak; - ne legyenek mérgező hatásúak, és sem a szálakat alkotó polimer, sem a szálak, sem pedig szálképzésnél és az implantátum előállításánál alkalmazott eljárás ne tartalmazzon szennyező anyagokat; - az alkalmazási helytől függően legyen biológiailag lebomló, vagy éppen stabil. A mesterséges orvosbiológiai textilanyagokat az alábbi táblázat foglalja össze. ## A szervezetbe beültethető orvosbiológiai textilkészítmények ### Sebvarró fonalak A sebvarró fonalak (sebészeti cérnák) a legegyszerűbb orvosbiológiai anyagok. A műtéteknél használt sebvarró fonalak lehetnek biológiailag lebomlók vagy nem lebomlók. Az előbbieket főleg belső varratokhoz használják, az utóbbiakat pedig a testfelületen levő sebek összevarrására, mert ezeket a seb gyógyulásának előrehaladásakor el lehet távolítani. Anyagaik lehetnek természetes vagy mesterséges eredetűek, attól függően, hogy milyen kémiai és biológiai követelményeknek kell megfelelniük. A hagyományos sebvarró fonal a bélhúr (catgut), amit kecske-, juh- vagy szarvasmarhabélből, szigorúan ellenőrzött körülmények között állítanak elő. Nagy előnye, hogy ott is alkalmazható, ahol a fertőzési veszély miatt egy nem felszívódó anyagból készült fonal nem lenne használható. Hátránya viszont, hogy nem elég erős, tisztasága kétséges lehet és drága. Ezeknek a hátrányoknak a kiküszöbölésére kollagén anyagú fonalat használnak: izomrostokat bontanak fibrillákra, ezeket extrudálják, majd visszaalakítják kollagénné és ebből varrófonalat készítenek. Használatos még nem felszívódó sebvarró fonalként néhány természetes szálasanyag is: hernyóselyem, pamut, len. A szintetikus sebvarró fonalak között is vannak felszívódó és nem felszívódó típusok. A felszívódó típusok között leggyakrabban a poliglikol-sav (Dexon) alapú fonalak használatosak. Ez ugyan lassabban szívódik fel, mint a bélhúr, de a belőle készült sebvarró fonal előnye a nagy szilárdság, valamint az, hogy nagyon kevéssé lép reakcióba a természetes szövetekkel és jól csomózható. Hátránya viszont, hogy szilárdsága mintegy tizenöt nap múltán erősen csökken. Kopolimerekkel – például poliglaktin (Vicryl), polidioxon (PDS), poliglikonát (Maxon) használatával – ez a hátrány kiküszöbölhető, az ilyen készítmény 4–6 hétig nem veszít a szilárdságából. A Vicryl Plus triklozánnal, egy szerves klórvegyülettel impregnált poliglaktin szál, amely antibakteriális tulajdonságával tűnik ki. A Vicryl és Dexon sebvarró fonalakat a bőrfelszín alatti varratokhoz, valamint ott használják, ahol a varrat eltávolítása veszélyeztetné a seb gyors gyógyulását, például kisgyerekeknél, akik nehezen tűrik a varratkiszedést. Nem felszívódó szintetikus sebvarró fonal céljára a poliészter és a politetrafluoretilén (PTFE, Teflon) vált be leginkább, de használnak poliamid, polietilén, polipropilén és (főként inak varrására) polivinilidén-fluorid fonalakat is. Megjelenési formájukat tekintve a sebvarró fonalak sima felületű monofil fonalak, vagy fonatok. A fonalak kevésbé lépnek reakcióba a környező testszövetekkel, de a kissé merev monofil (egyetlen, viszonylag vastag elemi szálból álló, inkább vékony huzalhoz hasonlító) fonalak hátránya, hogy a kibomlás megakadályozására sokszor többszörös csomóval kell őket rögzíteni. A fonatok – amelyeket a textiliparban ismert fonatolási eljárással, több fonal egyesítésével állítanak elő – eleinte gyakran okoznak gyulladást, de kevesebb csomó kötését teszik szükségessé (szerkezetüknél fogva kevésbé hajlamosak a kibomlásra) és tartósabb kötést biztosítanak. Ezeket többnyire selyemből, pamutból vagy poliészterből állítják elő. ### Mesterséges ín- és ízületi szalagok Az inak a kötőszövet erős kötegei, amelyek feladata az izmok szilárd rögzítése a csontokhoz. A szalagok ugyancsak rostos kötőszövetkötegek, kis mértékben rugalmasak és nyúlékonyak, feladatuk az ízületek vagy csontok egymáshoz való rögzítése. Mesterséges úton kötéssel, fonatolással vagy szövéssel állíthatók elő 20–80 mm szélességben, viszonylag csekély, mintegy 15% szakadási nyúlást és több millió ismétlődő dinamikus terhelés után is legfeljebb néhány milliméter maradó nyúlást megengedve. A szalagok egyik vége általában hurokban vagy furatos fémlemezben végződik, ezek segítségével rögzítik a csontokhoz. A másik végükön rögzítő szálak vannak, amelyekkel az élő ízületi, illetve ínszalaghoz erősíthetők. ### Mesterséges véredények (érprotézisek) A mesterséges véredényeket (graftokat) elzáródott vagy meggyengült erek (vénák, artériák) helyettesítésére használják. Merevítésüket és hajlékonyságukat harmonikaszerűen hullámos kiképzésük adja. Készülnek egyenes vagy elágazó kivitelben, leggyakrabban vetülék- vagy láncrendszerű kötési technikával. Szerkezetük porózus, így könnyen beágyazódnak a környező szövetekbe. (Készítenek többrétegű mesterséges véredényeket is, ezekben két porózus réteg között egy nem porózus réteg helyezkedik el.) Átmérőjük 6–10 mm. A vékonyabb (3–5 mm átmérőjű) mesterséges véredények alkalmazásának az a hátránya, hogy a belsejükben folyó lassú véráramlás következtében lerakódások jönnek létre, ami szűkíti ezeket az ereket. Ennek elkerülésére rugalmas polimer bevonatot lehet alkalmazni, amely kollagénszerű bevonatot képez a műér belsejében, meggátolva a lerakódást, vagy pedig ilyen anyagú rugalmas fonalat használnak a szövéssel vagy kötéssel előállított kelme gyártására. Ezekkel a termékekkel szemben szigorú követelmény a vér anyagával való összeférhetőség, a porózus szerkezet, a jó alakíthatóság és bennük a véralvadás megakadályozása. Mint anyag, jól bevált a mesterséges véredények gyártására a poliészter és a poli(tetrafluoretilén) (PTFE, Teflon), amelyeknek jó a biokompatibilitása. A porózus PTFE cső előnyös abból a szempontból, hogy különlegesen jól gátolja a vér koagulálását. A poliészter érpótlásokat mellkasi és hasüregi artériákban, a PTFE érpótlásokat a karokban és lábakban futó artériák és vénák, valamint a krónikus vesebetegségben szenvedők dialízis kezelésében ajánlják elsősorban. A mesterséges ereknél közvetlenül a beültetést követően vérszivárgás keletkezhet, ami elkerülhető, ha a kötött szerkezetet kívül vagy belül bolyhos felülettel készítik, vagy ha a beteg saját vérével átitatják a beültetés után. ### Egyéb cső alakú implantátumok A mesterséges erek mellett cső alakú implantátumokat (sztenteket) alkalmaznak a nyelőcső, a légcső, a húgycső rendellenességeinek gyógyítására is. Ez a cső kötött vagy fonatolt szerkezetű lehet, és különféle méretekben (átmérőben és hosszban) állítható elő. A nyelőcsőben elhelyezhető implantátum például poliészterből, vagy nitinolból készülhet. A kutatások előterében állnak azok a fejlesztések, amelyek célja a sérült idegvégződések áthidalásának megoldása. Elektromosan vezető polimerekkel (például polipirollal) kísérleteznek, amelyek az elektromos stimuláció révén elősegítik az ideg regenerálódását. A textilipar szempontjából ez fontos terület, mert az idegvezető csatorna egy folytonos cső, amit textilipari eljárással lehet előállítani. Az e célra alkalmazott implantátum (sztent) mintegy 2 mm átmérőjű, és legalább 90°-ban meghajlíthatónak kell lennie anélkül, hogy a hajtásnál betörne. Felszívódó anyagból kell készülnie, hogy az ideg regenerálódását követően ne kelljen újabb műtétet végrehajtani az eltávolítására. ### Mesterséges szívbillentyűk A mesterséges szívbillentyűket szívbillentyű-elégtelenség esetén alkalmazzák. A legelterjedtebb, úgynevezett mechanikus szívbillentyű fémrészeit teflon (PTFE), polipropilén vagy poliészter fonalból kötött, esetleg bolyhos felületű textíliával burkolják, aminek révén be tud épülni a szervezet környező szöveteibe, illetve gyűrű alakú részét a textilbevonat segítségével tudják bevarrni a megfelelő helyre. Ilyen szerkezeteket 17–35 mm átmérőben készítenek, és beültetésük után a beteg egész további élete során használható marad. A mechanikai szívbillentyűket főleg fiatal betegekben alkalmazzák, mert időszakos ellenőrzést igényelnek, és idővel szükség lehet újabb műtétre. A mesterséges szívbillentyűk egy másik típusát, az úgynevezett biológiai szívbillentyűt egy hasonlóképpen kötött textíliával burkolt fémgyűrűvel készítik, amire azonban sertésből vagy szarvasmarhából származó lebenyeket erősítenek. Alkalmazásukat főleg idősebb betegeknél ajánlják, mert nem igényelnek időszakos ellenőrzést, és élettartamuk 15–20 év. ### Sebészeti hálók A sérv kezelésére és a hasfal helyreállítására, de más műtéti célokra is használnak szövött vagy kötött hálókat. A sérvműtét egyike a leggyakrabban végzett sebészeti beavatkozásoknak, amelynek során a hasfal szétnyílt szöveteit egymáshoz közelítve újra össze kell erősíteni. A hagyományos műtéti eljárásnál ez azzal jár, hogy mindkét részben feszültség keletkezik, ami meglassítja a regenerálódást. Ha azonban egy hálót helyeznek be a nyílásba, amelyet mindkét oldalhoz hozzáerősítenek, ez a feszültség keletkezését megszünteti, és a gyógyulás sokkal gyorsabb. A háló szervesen beépül a hasfal szöveteibe és véglegesen ott maradhat. Hasonlóképpen beváltak a hálók a máj rögzítésére és mellműtéteknél, sőt kísérletek folynak a szívműtéteknél való alkalmazásukra is. Ezekre a célokra legjobban a polipropilén monofil fonalból készült kötött hálók felelnek meg, mert ellenáll a fertőzéseknek és nem allergén, de készülnek ilyen termékek poliészterből, poliészter/szénszál kombinációból, és polivinilidén-fluoridból (PVDF) és teflonból (PTFE) is. Készítenek hálót felszívódó anyagból is, ennek használata azon alapul, hogy beültetésének helyén egy természetes membrán képződik. Ezekkel a hálókkal szemben a következő fő követelményeket kell támasztani: - biokompatibilitás, - sterilizálhatóság, - felszívódó vagy éppen nem felszívódó tulajdonság (az alkalmazástól függően), - megfelelő szilárdság, - megfelelő fonalvastagság, pórusméretek és póruseloszlás, - jó méret- és alaktartás, a pórusok alakjának megtartása, - puhaság, jó alakíthatóság, könnyű kezelhetőség a műtét során. A fenti követelményeknek legjobban megfelelő háló láncrendszerű kötőgépen készíthető, monofil polipropilén fonalból. Emellett készítenek ilyen hálókat szövéssel és fonatolással is. A hálókelmét a mindenkori alkalmazási módnak megfelelően darabolva, formára vágva helyezik be a szervezetbe a műtét során, ahol varratokkal vagy kapcsokkal rögzítik. A biokompatibilis, porózus szerkezetű háló teljesen beépül a testszövetekbe. ### Testszövetek fejlesztése textílián A testszövetek fejlesztése a modern gyógyászati kutatások egyik leggyorsabban növekvő területe. Egyesíti a sejt- és molekulabiológusok, klinikusok és sebészek, a bioreaktorok és bioanyagok szakértőinek tevékenységét. Kiterjed az egyszerű bőrsejtek osztódásától az egész testszövet-regenerációig terjedő széles skálára. Foglalkozik a sérült testszövetek és szervek biológiai alapon létrehozott pótlásával, kombinálva a mérnöki tudományokat az élettudomány eredményeivel. A betegből kivesznek néhány egészséges sejtet és laboratóriumi körülmények között szaporítják őket, majd kombinálják egy abszorpcióképes polimerrel, amit azután a megcélzott szerv vagy szövet (például csont, bőr, porc, ín, máj) tükörképévé alakítanak. Ez a készítmény sokféleképpen felhasználható, például háromdimenziós váz készítésére is, ami megfelelő mechanikai szilárdságot és stabilitást adhat egy időre. A sejteket hozzáadják ehhez a vázhoz és hagyják őket ott megtapadni és szaporodni. Ezt a váz/sejt szerkezetet ültetik be a betegbe, akinek szervezetében a sejtek létrehozzák a kívánt szövetet. Egy idő után a műanyag váz lebomlik és eltávozik a szervezetből. A textilanyag ennek a vázszerkezetnek a kialakításában játszik fontos szerepet és lehet szőtt, kötött, fonatolt vagy nemszőtt kelme, de lehet hímzési technikával előállított szerkezet is – a legfontosabb, hogy megfelelő porozitása legyen. Hímzés útján nagyon változatos alakú vázakat lehet létrehozni, amelyek egyúttal megfelelő mechanikai tulajdonságokkal is rendelkeznek ahhoz, hogy beilleszkedjenek a fogadó környezetbe. ## Implantátumok készítésére alkalmas textilipari eljárások Mint az előzőekből is látható, implantátumok készítésére többféle textilipari eljárás alkalmazható. ### Szövés Szövésnél két egymást keresztező fonalrendszerből, a hosszanti lánc- és a keresztirányú vetülékfonalakból épül fel a kelme. Míg láncfonalakból egymás mellett sok van a szövetben, vetülékfonal elvileg csak egy van, ez húzódik jobbról balra és vissza, közben hol alul, hol felül keresztezve a láncfonalakat, a kötésmódtól függően. A szövött kelme implantátumok előállítása szempontjából előnyös tulajdonsága, hogy mindkét főirányban (hosszában és szélesség irányában is) erős, alaktartó, igen jól varrható, viszont kevésbé nyúlékony. Szalagszövőgépeken keskeny szalagok formájában is készíthető, így a szövet szélei épek, nem hajlamosak a kifoszlásra. A szövet szakítóereje, nyúlása, koptatással szembeni ellenállása – a felhasznált fonalak anyaga és mechanikai tulajdonságai mellett – a kötésmódtól és fonalsűrűségétől is jelentősen függ. A legszorosabb vászonkötés biztosítja a legszilárdabb szerkezetet, ugyanakkor a fonalsűrűség bizonyos mérték fölött fizikailag nem növelhető. Az implantátumoknál nagyon fontos porozitás a lánc- és vetülékfonalak sűrűségével és a kötésmóddal állítható be, de ez egyben hatással van a szövet alaktartó képességére és szilárdságára is, ezért a fonalsűrűséget és a kötésmódot összehangoltan és a kívánt tulajdonságok szem előtt tartásával kell beállítani. A szöveteket leggyakrabban síklap alakban állítják elő, azonban cső alakú szövött kelmék (például tömlők, zsákok) gyártására körszövőgépek is vannak. Minthogy a cső alakú protézisek (műerek, sztentek stb.) viszonylag kis – néhány milliméter, vagy legfeljebb néhány centiméter – átmérőjűek, ezek gyártására speciális körszövőgépre van szükség. ### Kötés A kötött kelmék hurok formára hajlított fonal(ak)ból kialakított szemekből állnak. Az egymás melletti és egymás fölötti szemek összekapcsolódásából alakul ki az összefüggő kelme. A hurkok formájától és kapcsolódási módjától függően alapvetően kétféle kelmeszerkezetet különböztetünk meg: a vetülékrendszerű és a láncrendszerű kötött kelméket.A vetülékrendszerű kelme elvileg akár egyetlen fonalból is készülhet, a láncrendszerű kelmékben ezzel szemben legalább annyi fonalra van szükség, ahány szem készül egymás mellett a kelme szélességében. A szemformák és a szemkapcsolódások különböző változataival és ezek kombinációival rendkívül sokféle kelmeszerkezet alakítható ki, ami a gyártáshoz használt fonalak saját tulajdonságaival kombinálva egyrészt a kelme szerkezetére, másrészt a kelme legkülönbözőbb fizikai tulajdonságainak (tömeg, vastagság, szakítószilárdság, nyúlás, rugalmasság, porozitás stb.) tág határok között történő változtatására használható ki.Lázár 1983 A kötött kelmék a szövöttekhez képest jóval hajlékonyabbak, rugalmasabbak, könnyebben alakíthatók. Porozitásuk a fonalvastagság és a kelmeszerkezet függvénye, és az igényeknek megfelelően állítható be. Bár a vetülékrendszerű kelme a fonal sérülése esetén elvileg szemfutásra hajlamos, ez a veszély a protézisek kötést követő további kezelése (bevonattal való ellátása) miatt a gyakorlatban nem áll fenn. A láncrendszerű kelme a protézisek előállításában alkalmazott szerkezeténél fogva sem hajlamos a szemfutásra. Mind a vetülék-, mind a láncrendszerű kelme készíthető síklap, illetve cső alakjában. A síklap alakban készített kelmék leggyakoribb sebészeti alkalmazása a sérv- és más műtéteknél használt hálók előállítása, amire a láncrendszerű kelmék a legelterjedtebbek. Cső alakú termékek gyártására általában a körkötőgépek szolgálnak, amelyeknek akár 10 mm alatti átmérőjű csövek készítésére is alkalmas változatai is ismertek Az elágazásos érprotézisek láncrendszerű kelme formájában két tűágyas láncrendszerű kötőgépeken valósítható meg. ### Fonatolás A fonatolt termékek jellemzője, hogy egymást csavarvonal alakjában keresztező fonalak alkotják. Ezzel a módszerrel sík és cső alakú termékek is előállíthatók. A sebészeti gyakorlatban használatos sebvarró fonalak jelentős része ezzel a módszerrel készül, mert nagyon hajlékony, a szükségleteknek megfelelő vastagságú varrófonal gyártható így. Gyakran alkalmazzák ezt a technikát érprotézisek és más cső alakú implantátumok előállítására is. Felhasználják a fonatolási eljárást katéterek gyártásánál is. ### Hímzés Az utóbbi időkben feltűntek a hímzési eljárással készített implantátumok is, amelyek nagyon érdekes és fontos lehetséges fejlesztésnek látszanak a textiltechnológiai eljárásokkal készített implantátumok számára. Hímzésnél egy alapkelmén (ami esetleg egy nemszőtt kelme lehet) alakítják ki az öltéseket, amelyek bármilyen alakzatnak megfelelően helyezkedhetnek el; az öltésekkel borított alakzat és benne az öltések iránya a korszerű hímzőgépeken számítógépes vezérléssel tetszés szerint hozható létre. Az alapkelme olyan anyagból készül, amely a hímzett forma elkészülte után kioldható (például polivinil-alkohol), és ekkor visszamarad az öltések sokaságából adódó összefüggő hálózat, amely például mesterséges szalagok készítésére ad lehetőséget. A hímzési technikával előállított ilyen és hasonló implantátumok készítésére elvileg bármilyen hímzőgép alkalmas lehet, „csupán” a megfelelő hímzőprogram elkészítéséről és megfelelő fonal alkalmazásáról kell gondoskodni. Mivel a korszerű hímzőgépek mind számítógéppel programozhatók, bármilyen alakú és méretű hímzett implantátum készítését lehetővé teszik. ## Utólagos megmunkálások Maga a textilipari eljárás az orvosbiológiai termékeknek a gyártásában csak a folyamat egy részét (kezdetét) jelenti. A textiltechnikai eljárásokkal előállított termékek a nyers kelme további kezeléseit igénylik, annak érdekében, hogy a gyógyászatban valóban eredményesen lehessen azokat felhasználni. Ezek az utólagos megmunkálások azt jelentik, hogy a textilanyagot különféle bevonatokkal, esetleg merevítésekkel kell ellátni, hogy simák, alaktartók legyenek, a varrófonalakhoz sebvarró tűket kell illeszteni, gondoskodni kell a sterilizálásukról, megfelelő csomagolásukról stb. Mindezek a gyártási folyamat igen fontos részei, amelyekhez speciális anyagokat, eljárásokat és gépeket fejlesztettek ki. Tekintettel arra, hogy a végterméknek tökéletesen csíramentesnek kell lennie, a gyártás minden folyamatában a legnagyobb tisztaságra, a higiéniai feltételek maximális biztosítására kell törekedni. Az orvosbiológiai termékek gyártását, forgalomba hozatalát és használatát szigorú hatósági előírások szabályozzák.

Fekete halál

A fekete halál (latinul: atra mors) az emberi történelem legpusztítóbb pestisjárványa volt, amelynek következtében 75-200 millió ember halt meg a 14. század közepén, 1347 és 1352 között Európában, Észak-Afrikában, a Közel-Keleten és Közép-Ázsiában. Európa lakosságának – a különböző becslések szerint – 30-60 százaléka odaveszett. A 19. századi vizsgálatok azonosították a ragály kórokozóját, amelyet felfedezőjéről, Alexandre Yersin svájci–francia orvosról Yersinia pestisnek neveztek el. A kórokozó a Közép-Ázsiában honos rágcsálók bolhájában tenyészik. A baktérium elváltozást idéz elő a bolha beleiben, aminek következtében a rovar, a kórokozóval együtt, visszaöklendezi a kiszívott vért a sebbe, és így megfertőzi a gazdaállatot. Miután a rágcsáló elpusztul, a rovar új gazdatestet keres, így kerül át az emberre. A baktérium a középkori krónikák által feljegyzett háromféle betegségtípust – bubópestis, tüdőpestis és vérpestis – okoz. A bolhák a selyemúton, a kereskedők ruházatában és árujukban jutottak el nyugatra 1347-ben. Európa városai kiváló terepei voltak a járványnak: zsúfoltak és mocskosok voltak, az utcákon állati és emberi ürülék bűzlött. Az ivóvizet rossz kutakból, az iparosok által szennyezett folyókból nyerték, és a sok éhezéstől általában is legyengültek voltak az emberek. Mivel az emberek nem értették a kór biológiáját, sokan isteni büntetésnek tekintették a ragályt, és úgy vélték, csak az Úr megbocsátása állíthatja meg. Több helyen „megtisztították” a városokat az "eretnekek"-től, mások viszont magukban keresték a bajok forrását, önsanyargató folyamatba kezdtek (→ flagellánsok). A városok pestisdoktorokat alkalmaztak, akik kezdetleges és általában haszontalan gyógymódokkal próbálták kezelni a betegeket, valamint feljegyezték a döghalál áldozatainak számát. A fekete halál elképesztő rettegést hozott mindenkire Európában: napok alatt teljes közösségek pusztultak el, és a betegség nem kímélt senkit. A legnagyobb problémát a holttestek eltüntetése jelentette. Mivel a templomkertek és a temetők megteltek, egyszerűen nem jutott elég hely a halottaknak, így tömegsírokba temették őket. Francesco Petrarca egy levelében így írt a rettegésről: „Testvérem, bárcsak soha ne születtem volna meg, vagy legalább meghaltam volna e kor előtt!” A ragály 1352-es visszaszorulása után számos pestisjárvány söpört végig Európán 1369-ben, 1374–75-ben, 1379-ben, 1390-ben, 1407-ben, egészen 1722-ig, de olyan pusztulást, mint az első hullám, ezek már nem okoztak. Ennek egyik oka a higiéniás szokások megváltozása volt: az emberek gyakrabban fürödtek, és a nagyobb tisztaság miatt romlottak a bolhák és a patkányok általános életkörülményei. Alig öt év alatt 20 millió európai halt meg, ezt a hatalmas veszteséget csak 150 év alatt heverte ki Európa. A városok elnéptelenedtek, ami akadályozta a termelés és a gazdaság helyreállását. Drasztikusan csökkent a munkavállalók száma, a munkaerő értékesebb lett, így a járvány kedvező mellékhatásaként a nincstelenek nagyobb jogokat és juttatásokat harcolhattak ki maguknak. ## A kórokozó 1894-ben egy svájci–francia orvos, Alexandre Yersin vezetésével Hongkongban vizsgálódott egy nemzetközi tudóscsoport, amelynek sikerült azonosítania az akkor pusztító mandzsúriai, más néven ázsiai tüdőpestis kórokozóját, amelyet felfedezője után Yersinia pestisnek (Y. pestis) neveztek el. Ugyanebben az évben Kitaszato Sibaszaburo japán bakteriológus is izolálta. A kórokozó a Közép-Ázsiában honos hörcsögök, főleg patkányok bolhájában tenyészik. A baktérium elváltozást idéz elő a bolha beleiben, aminek következtében a rovar, a kórokozóval együtt, visszaöklendezi a kiszívott vért a sebbe, és így megfertőzi a gazdaállatot. Mivel a bolha az öklendezés miatt nem tud jóllakni, folyamatosan és agresszívan táplálkozik. A járvány kitöréséhez egy rezisztens és egy a baktériumnak ellenállni nem tudó patkánypopulációra van szükség. A kórokozót a rezisztens patkányok tartják életben. A bolhák róluk átjutnak a védtelen populációra, és kitör a járvány a patkányok között. Amikor a gazdaállat elpusztul, a bolha átköltözik egy új gazdaállatra, ha nincs elég patkány, akkor az emberre. A bubópestis során a nyirokcsomók fájdalmasan megdagadnak, ezek a névadó bubók, amelyek elsősorban a lágyékon, a hónaljban és a nyakon jelennek meg. Nagyjából a betegség harmadik napjára a fertőzött ember láza felszökik, hasmenése lesz, hányni, esetleg vérezni kezd, majd önkívületi állapotba kerül. A bőrön, különösen az ujjhegyeken és az orron fekete foltok jelennek meg annak következményeként, hogy a kisebb erek eltömődnek és kiszakadnak. A bubók néhány nap múlva rettentő fájdalmasan felszakadnak, és a genny kifolyik belőlük. A tüdőpestis – a bubópestis fejlett változataként – emberről emberre tüsszögéssel, köhögéssel, váladékkal terjed. Ez még a bubópestisnél is gyilkosabb kór, és a középkorban szinte minden esetben halált okozott. A vérpestis a véráramban terjed. A legtöbb fertőzött ember a megbetegedés utáni 2-7 napban meghalt. A történészek és mikrobiológusok között többségi konszenzus alakult ki: a fekete halált a Y. pestis két törzse okozta. Az egyik törzs Marseille felől, a másik Németalföld irányából terjedt el Európában. Később több tudós felvetette, hogy a tünetek alapján más betegségekről is szó lehetett, például lépfenéről, ebolaszerű vérzéses lázról, tífuszról, fekete himlőről, vagy ezek kombinációjáról. A pestis helyett más ragályra gyanakodók egyik érve az, hogy Izlandon éppen a kis jégkorszak idején pusztított a döghalál, pedig abban a hideg klímában sem a bolhák, sem a rágcsálók nem élhettek. ## A legyengült kontinens 270px\|bélyegkép\|balra\|1446-os kép a palermói Palazzo Abatellisben; középen a lovagló halál A pestis európai megjelenésének idejére a kontinens társadalma-gazdasága elérte fejlődési határait. A mezőgazdasági termelésbe bevont földeket kizsigerelték, ezért azok termőképessége jelentősen visszaesett. Ez élelmiszerhiányt, éhínségeket okozott. A problémákat fokozta a kis jégkorszak, amelynek következtében lehűlt a levegő, és a korábbi meleg, száraz klímát felváltotta a hideg, nedves idő. Az átlagos egy Celsius-fokos csökkenés jelentős károkat okozott a mezőgazdaságnak, Skandináviában fel kellett hagyni a gabonatermesztéssel, Angliában pedig a szőlőműveléssel. A sok eső miatt gyakoriak lettek az áradások. 1315-től az időjárás annyira csapadékos lett, hogy a gabona gyakran lábon elrohadt. A magas páratartalom és a hűvös időben lelassult párolgás miatt visszaesett a sólepárlás termelékenysége. A kevesebb, és emiatt drágább só következményeként nehezebb lett a húsok tartósítása, és ez is növelte az éhínséget. 1316-ban és 1317-ben a parasztok arra kényszerültek, hogy megegyék a vetőmagvakat is. Az emberek a nagy éhezésben ráfanyalodtak a macskákra, kutyákra és patkányokra, és egy korabeli feljegyzések szerint olykor a gyerekeiket, a kivégzett bűnözőket is megették. Az 1315–1317-es éhínség a kezdete volt az európai népesség csökkenésének, amelynek következményei csak mintegy százötven év múlva tűntek el. A zsúfolt városokban elképesztő állapotok uralkodtak, amelyek lehetővé tették a járványok gyors terjedését. Az utcákon patakokban folyt a mocsok, az emberek egyszerűen kiöntötték éjjeliedényük tartalmát az ablakon. Az emberi és állati ürülék sokszor addig gyűlt az utcákon, amíg az eső el nem mosta. A polgárok sok helyen együtt laktak állataikkal, amelyek gyakran az utcákon kóborolva kutattak ehető maradékok után. Az ivóvizet rossz kutakból, az iparosok által szennyezett folyókból nyerték. Amikor III. Eduárd angol király a londoni közállapotokat nehezményezte 1349-ben, a városi hatóság közölte, nem tudja tisztán tartani a közterületeket, mert a pestis valamennyi utcaseprőt elragadta. ## Az első járványok Európában A feljegyzések szerint a középkorban megjelenő fekete halál előtt két nagy pestisjárvány pusztított a világban. Az elsőt Thuküdidész jegyezte fel Athénban, i. e. 420-ban. A történetíró, akinek fia is meghalt a ragályban, alaposan dokumentálta a bubópestist. Az időszámítás utáni első pestisjárvány, amelyről feljegyzés készült, a 6. században, I. Iusztinianosz bizánci császár uralkodása alatt a Bizánci Birodalomban jelent meg. Prokopiosz szerint a járvány 542-ben tört ki Konstantinápolyban, amely a kor legnagyobb és legforgalmasabb kikötője volt a Mediterrániumban. Mivel az emberek nem tudták, hogyan terjed a betegség, esélyük sem volt megakadályozni annak eljutását a távoli városokba. A járvány elérte Itáliát, Görögországot és Kis-Ázsiát. Prokopiosz – Titkos történet című munkájában – úgy vélekedett, hogy a pestisért egyedül a császár a felelős, mivel vagy ő terjesztette el alattvalói között, vagy isteni büntetésként érkezett, amiért Iusztinianosz szélsőségesen kegyetlen és pazarló életet élt. A fertőzést az uralkodó is megkapta, de túlélte. A halottak számát 25 millióra becsülik. A feljegyzések szerint a napi tízezret is elérte az áldozatok száma. A járvány néhány évente ismét felütötte a fejét, és száz év alatt 50 millióra emelkedett áldozatainak száma, ami a kontinens akkori lakosságának nagyjából felét tette ki. ## A fekete halál útja ### Közép- és Kelet-Ázsia A történészek és a kutatók szerint a fekete halál Közép-Ázsiából, pontosabban a mai Mongólia és Nyugat-Kína területéről indult ki. Ma még tisztázatlan okokból a pestiskórokozók széles körben megfertőzték Közép-Ázsia mormotaállományát. Ezek a rágcsálók, szemben a patkányokkal, csak kevéssé voltak ellenállók, ezért tömegesen pusztultak el. Az 1340-es évek közepén az ázsiai mormotavadászok rengeteg elpusztult egyedet találtak, amelyeket megnyúztak, majd a bőrt értékesítették. A kórokozót hordozó bolhák így megkezdték vándorlásukat nyugat felé, végig a selyemúton. Európa előtt eljutottak Kínába és Indiába. A becslések szerint a 14. század első felében 25 millió ember halt meg pestisben Kínában és Közép-Ázsiában. 1346-os források szélsőségesen sok halálesetről számoltak be Indiában és Tatárföldön. ### Európa Európába 1347 októberében érkezett meg a kór, amikor a szicíliai Messinában kikötött 12 genovai kereskedőhajó, amelynek utasai a Fekete-tenger partján fekvő Kaffa, a mai Feodoszija kereskedővárosából menekültek el az ostromló Arany Horda elől. A kortárs Gabriele de' Mussis leírása szerint a pestis a mongolok között tört ki, akik a védők megtörésére katapultokkal a falak mögé lőtték a fertőzött holttesteket. A genovai hajókon mindenki halott vagy beteg volt, és hiába próbálták karanténba zárni őket, a kór gyorsan elterjedt, és hat hónapon belül a lakosság fele meghalt a szigeten. „Amikor az emberek [a szicíliaiak] felismerték, hogy milyen halálos kór érkezett hozzájuk, gyorsan kizavarták az itáliaiakat városaikból. De a betegség maradt, és hamarosan halottak voltak mindenhol. Az apák elhagyták beteg gyerekeiket. Az ügyvédek megtagadták, hogy a haldoklókat felkeressék és végakaratukat rögzítsék. A szerzetesek és apácák gondozás nélkül hagyták a betegeket, és az apátságok és imaházak is hamar kiürültek, ahogy lecsapott rájuk a betegség. A holttesteket az üres házakban hagyták, és senki nem temette el őket keresztény módra” – írta egy szicíliai kortárs. 1348 elején további hajók érkeztek az ostromlott kereskedővárosból Genovába és Velencébe. A ragály észak felé terjedt: Pisában 1348 januárjában jelent meg. Giovanni Boccaccio szemtanúja volt Firenzében, ahogy a ragály elérte a várost márciusban. Dekameron című könyvében úgy becsülte, hogy százezren haltak meg Firenzében a következő júliusig. 1348 januárjában kikötött egy itáliai kikötőkből kiutasított hajó Marseille-ben, és a fekete halál Franciaországban is pusztítani kezdett. A kikötőváros lakosságának 50-60 százaléka meghalt. 1348 júniusára a pestis elérte Párizst, Bordeaux-t és Lyont. A kor híres sebésze, Guy de Chauliac azt javasolta VI. Kelemen pápának, hogy meneküljön Avignonból, de az egyházfő a városban maradt. A pápa megkapta a betegséget, de hat hét után felépült belőle. A fertőzés Észak-Itáliából átterjedt Németországra. A kereskedelembe kevésbé bekötött, elszigetelt helyek, például Lengyelország és a baszk régió, elkerülték a nagy pusztítást. 1349-ben XI. Alfonz kasztíliai király csapatai megostromolták Gibraltárt, és a fekete halál mindkét oldalon sok áldozatot szedett. Alfonz visszautasította, hogy elhagyja csapatait, és meghalt. Ő volt az egyetlen uralkodó, aki pestisben pusztult el Európában. Magyarországot is hamar elérte a pestis. Nagy Lajos király 1347-ben éppen Nápolyban tárgyalt velencei és genovai követekkel, amit a borzalmas erővel fellépő pestisjárvány miatt kellett félbeszakítani, és ekkor visszautazott Magyarországra. A következő évben tombolt a járvány az országban, majd 1360-ban ismét fellángolt. Bonfini szerint csak abban az évben Budán 16 ezer embert ragadott el a fekete halál, ami a lakosság tekintélyes része volt. A brit szigeteket Melcombe-nál érte el a ragály egy hajó révén, amely Gascogne-ból érkezett. 1348 őszén Londonban is kitört a járvány, majd elterjedt Kelet-Angliában. 1349 tavaszán Walesben, késő nyarán északon gyilkolt, júliusban pedig elérte Írországot. A skótok, kihasználva az angolokat pusztító ragályt, megrohanták Durhamet. 1350-ben Skóciát is elérte a betegség. A brit szigeteken a lakosság 30-40 százaléka meghalt, de egyes falvak 80–90 százalékos veszteséget könyvelhettek el. Kilkennyben mindenki meghalt. A pestis 1361–64-ben, 1368-ban, 1371-ben, 1373–75-ben, 1390-ben és 1405-ben ismét pusztított. 1370-re a brit lakosság fele meghalt a járványok sorozatában. 1349-ben a ragály elérte Norvégiát is egy angol gyapjút szállító hajó fedélzetén. A bárka legénysége meghalt, mire elérték Norvégiát, és a céltalanul lebegő hajóhoz kievező helyiek örömmel konstatálták, hogy a rakomány érintetlen. 1350 és 1352 között a ragály Dániában, Németországban, majd Oroszországban pusztított, és végül keletre terjedve visszatért Ázsiába, és eltűnt. Telente úgy tűnt, hogy a betegség visszavonul, de tavasszal, a bolhák megélénkülésével, újra terjedni kezdett. Öt év alatt 25 millió ember, Európa lakosságának egyharmada halt meg. 1352-es visszaszorulása után számos járvány söpört végig Európán 1369-ben, 1374–75-ben, 1379-ben, 1390-ben, 1407-ben, egészen 1722-ig, de olyan pusztulást, mint az első hullám, nem okozott. Ennek egyik oka a higiéniás szokások változása volt: az emberek gyakrabban fürödtek, és a nagyobb tisztaság miatt romlottak a bolhák és a patkányok általános életkörülményei. ### Közel-Kelet A pestis Oroszország déli területeiről elérte a Közel-Keletet is. Konstantinápolyban 1347-ben jelent meg, és magával ragadta VI. Ióannész bizánci császár fiát, Andronicuszt is. Egy évvel később elérte Kairót, ahol a lakosság 40 százaléka meghalt, majd Alexandriát, azután Gázát. A Nílus-deltában helyenként olyan magasra halmozták a holttesteket, hogy a banditák mögöttük rejtőzve vártak áldozatokra. 1349-ben a ragály pusztított Jeruzsálemben, Damaszkuszban, Tuniszban és Aleppóban, valamint Dél-Egyiptomban. A betegség eljutott Jemenig, és az iszlám szent városágban, Mekkában is elterjedt. A pestis második, nyugatról érkező hulláma elpusztította a korábban megkímélt Bagdad lakosságának jelentős részét. Az iszlám világ lakosainak egyharmada elpusztult. Ibn Khaldún arab történész gyerekfejjel élte át Tuniszban a járványt. Később így emlékezett vissza: „A keleti és a nyugati civilizációt egyaránt elérte a gyilkos pestis, amely nemzeteket pusztított el, és a lakosság eltűnését eredményezte. Elnyelte és elsöpörte a civilizáció sok jó dolgát. (...) Városokat és épületeket rombolt le, utakat és irányjelzőket töröl el, települések és kúriák ürültek ki. (...) A teljes lakott világ megváltozott.” ## Korabeli feltevések a járvány eredetéről ### Isteni büntetés Mivel az emberek nem értették a kór biológiáját, sokan isteni büntetésnek tekintették azt mohóságukért, istentagadó életükért, eretnekségükért és paráználkodásukért. Ebből következőleg úgy vélték, csak Isten megbocsátása állíthatja meg a ragályt. Több helyen „megtisztították” a városokat az eretnekektől, mások viszont magukban keresték a bajok forrását, önsanyargató tisztulási folyamatba kezdtek. Nyugat-Európában, különösen a német területeken, ekkor emelkedett fel a flagellánsok testvérisége, amely nagy csoportokban vonult városról városra, miközben magukat korbácsolva azért imádkoztak, hogy Isten könyörüljön meg az embereken, és szüntesse meg a pestis pusztítását. Ezek a csoportok is jelentős szerepet játszottak a kór terjesztésében. A muzulmán világban elterjedt vélekedés volt, hogy a pestishalál kegyelem és mártíromság, amely összevethető a hitért folytatott harc hősi halálával. Ortodox imámok gyávaságnak nevezték a menekülést Allah akarata elől, de ez nem akadályozta meg például Kairó szultánját, hogy 1348-ban, a járvány tetőfokán elhagyja a várost. ### Miazma teória Mások, mint a VI. Fülöp francia királynak készített jelentés szerzői, úgy vélték, hogy a járványt a bolygók szerencsétlen együttállása miatt keletkezett rossz levegő okozta. Ez az elmélet jelent meg már Simon Couvinnál is, aki úgy vélekedett, hogy a pestist a Jupiter és a Szaturnusz kedvezőtlen konstellációja okozza. A miazma teória először az ókorban jelent meg, Hippokratész is írt róla, és széles körben ismert volt Indiában, Kínában és Európában. Úgy hitték, hogy minden nagy járvány hátterében a szerves anyagok rothadása áll, ami mérgező levegőhöz vezet. Ez a feltevés egészen a késő 19. századik népszerű volt. ### Zsidók 1348-ban Európa-szerte elterjedt az a rémhír, hogy a pestis mögött zsidó összeesküvés áll, amelyet Toledóból irányítanak. A rémhír terjesztői azt állították, hogy a zsidók megmérgezték a kutakat, és el akarják terjeszteni a ragályt Savoyában, Franciaországban, Svájcban és Itáliában. VI. Amadé (Amadeusz) savoyai gróf hatóságai letartóztatták a Genfi-tó partján élő zsidókat, és megkínozták őket. A zsidók a kegyetlenkedések hatására beismerték „bűnös szándékaikat”. A korabeli beszámolók szerint a hírrel futárok indultak útnak más településekre Svájcban, illetve a Rajna mentén Németországba. 1349\. január 9-én Bázelben a városi zsidókat faházakba zárták, majd az épületeket rájuk gyújtották. Hasonlóan öltek meg legalább kétezer zsidót Strasbourgban, 12 ezret Mainzban és hatszázat Brüsszelben. 1349-ben a flagellánsok által feltüzelt emberek mészárlást rendeztek a frankfurti zsidónegyedben. Összesen legalább kétszáz városban voltak ilyen atrocitások; több ezer zsidót meggyilkoltak, vagyonukat elkobozták, hiába adott ki VI. Kelemen pápa a vádakat cáfoló bullát. ## Védekezés A fekete halál elképesztő rettegést hozott mindenkire Európában: napok alatt teljes közösségek pusztultak el, és a betegség nem kímélt senkit. A legnagyobb problémát a holttestek eltüntetése jelentette. Giovanni Boccaccio így írt Firenze pusztulásáról: „Sokan az utcán haltak meg, éjjel és nappal egyaránt. Sokan mások a házukban haltak meg, és csak abból lehetett tudni, hogy már nem élnek, mert a szomszédaik érezték oszló tetemük szagát. Holttestek hevertek minden sarkon. (...) A holttesteket kicipelték a házakból, és az ajtó elé fektették, és minden reggelre rengeteg halott gyűlt össze.” A holttesteket kordékra gyűjtötték össze az utcákról. A templomkertek és temetők megteltek, egyszerűen nem jutott elég hely a halottaknak, így tömegsírokba temették őket, vagy bedobták a folyókba. A leghatékonyabb megoldás valószínűleg az lett volna, ha a testeket elégetik, de ezt a katolikus egyház nem engedte. Egy másik itáliai krónikás így rögzítette a látottakat: „Minden templomnál mély gödröket ástak a talajvíz szintjéig, aztán a nincsteleneket, akik az éjszaka folyamán haltak meg, gyorsan felnyalábolták, és a lyukba vetették. Reggel, amikor már sok testet lehetett a gödörben találni, némi földet lapátoltak rájuk, aztán később újabb halottakat és újabb réteg földet helyeztek rájuk, úgy, ahogy a lasagnét csinálják tészta- és sajtrétegekből”. Agnolo di Tura, aki szintén átélte a járványt, azt írta, hogy Sienában némely halottakat csak oly gyéren temettek be, hogy a kutyák kirángatták őket a gödörből. Avignonban disznókat is láttak, amelyek kitúrták a holttesteket. ### Haszontalan praktikák Az emberek nem tudták, mi okozza a ragályt, miként védekezhetnek ellene. Az orvosok eret vágtak, felnyitották a bubókat, esetleg illatos fák, füvek füstjének belélegzését, vagy rózsavízben, ecetben fürdést javasoltak. Gentilis da Foligno feljegyezte, hogy az utcákon hatalmas tüzeket raktak, és illatos fákat égettek, hogy megtisztítsák az atmoszférát. Az orvosok tehetetlenül álltak a járvánnyal szemben. Guy de Chauliac azt írta: szégyen volt az orvosokra, hogy a betegségtől való félelmük miatt nem mertek kimenni a betegekhez. „Ha meglátogatták őket, akkor viszont nem volt gyógymódjuk, kezelésük nem mentett meg senkit. Egyetlen korábbi járvány nem volt ilyen pusztító, mint a mostani; azok elfoglaltak egy régiót, a mai az egész világot; azokra valamilyen módon volt gyógyír, erre nincs” – írta. Ő is megkapta a pestist, de hat hét szenvedés után felépült. Az emberek pánikban voltak, az egészségesek féltek felkeresni a betegeket, ha tehették, megpróbáltak elmenekülni a pusztítás elől. Gyakran a rossz levegő elől menekülők vitték magukkal a kórokozókat a tiszta levegőjű helyekre. A szegények és a középosztály tagjai általában kénytelenek voltak ott maradni, ahol éltek. Mivel általános vélekedés volt, hogy isteni büntetés okozta a ragályt, sokan keresztet és az Úr könyörületéért esdeklő szöveget véstek házuk ajtajába. Voltak olyanok, akik úgy vélték, hogy a levegő túl sűrű és mozdulatlan, ezért hangos zajokkal próbálták megtörni: félreverték a harangokat, tűzfegyvereket sütöttek el, vagy madarakat engedtek el a szobákban, hogy szárnyverdesésükkel keltsenek légáramlatokat. A betegek ügyeivel a pestisdoktorok foglalkoztak, akik a város alkalmazásában álltak. Nem feltétlenül voltak valódi orvosok; hatósági emberként próbáltak meg segíteni a betegeken, valamint vezették a holtak listáját. ### Karantén Az egyetlen valóban hatásos védekezés a betegek elkülönítése volt, amikor bezárták őket az otthonukba, vagy éppen ellenkezőleg, kitelepítették őket a városból. A milánói orvosok azt tanácsolták az uralkodóknak, hogy kerítsék el azokat a házakat, ahol betegek vannak, még akkor is, ha egészségesek tartózkodnak velük együtt. A lépés hatására Milánóban követelte a legkevesebb halottat az itáliai járvány: a város lakóinak „csak” 15 százaléka pusztult el. Ragúzában a város vezető orvosa, Páduai Jakab azt javasolta, hogy a városfalakon kívül állítsanak fel egy tábort, ahol a betegeket kezelik. ## Következményei Európa 75 millióra becsült lélekszáma 40-50 millióra csökkenhetett. Ezt – az éhínséggel és a százéves háborúval megnövelt – hatalmas veszteséget csak 150 év alatt heverte ki a kontinens. A városok elnéptelenedtek, ami akadályozta a termelés és a gazdaság helyreállását; Párizs lélekszáma például a felére csökkent. Az érthetetlen, a semmiből lesújtó halál szélsőséges reagálást váltott ki az emberekből. Voltak, akik az emberi élet értéktelenségét látva a bujaságban, dáridókban kerestek menedéket, mások az egyházhoz fordultak, és önsanyargató életbe kezdtek. A katolikus egyház anyagilag megerősödve került ki a ragályból, ugyanis sokan hagyták vagyonukat rá, más szempontokból azonban csökkent a hatalma. Egyrészt a papság jelentős része meghalt, másrészt a ragállyal szembeni tehetetlensége és egyes tagjainak alantas viselkedése a kór terjedésének idején megkérdőjelezte autoritását. A kórnak a borzasztó pusztítás mellett kedvező hozadéka is volt. A munkaerő, mivel drasztikusan csökkent a munkavállalók száma, értékesebb lett. A nemeseknek, egyházi tisztségviselőknek évszázadok óta először okozott problémát, hogy a termés betakarítására elég parasztot találjanak, így kénytelenek voltak jobban megfizetni őket. A jobbágyi kötelékek fellazultak. Az árak csökkentek, mert kevesebb ember tudta megvásárolni a termékeket. A defláció és az emelkedő munkaerőköltség miatt több birtokos kénytelen volt földjétől megválni, ami lehetőséget adott mások felemelkedésére. Megváltozott az emberek költekezési szokása is a nagyobb jövedelem miatt. Míg a pestis előtt a munkavállalók anyagi eszközeik túlnyomó részét alapvető élelmiszerekre, elsősorban gabonára költötték, addig a járvány elmúltával más típusú ételekre és ruházkodásra is tudtak félretenni. A magas bérek miatt a földtulajdonosok megpróbáltak olyan termékeket előállítani, amelyhez nem kellett nagy munkaerő, így sok földet legelőként hasznosítottak a korábbi gabonatermesztés helyett. Ezáltal több húst és gyapjút, utóbbiból pedig pamutot állítottak elő, amelyre a jobban kereső szegény réteg részéről volt is kereslet. Mindezekkel párhuzamosan több jogot, elviselhetőbb munkakörülményeket követelő lázadások törtek ki, mint például az 1358-as Jacquerie-felkelés Franciaországban. 1378-ban Firenzében, három évvel később Angliában törtek ki parasztlázadások. A veszély elmúltával a városok gyorsan újranépesedtek, és az ipar, a szolgáltatások központjaivá váltak. Míg a pestis előtti gazdaság az olcsó munkaerőre épült, addig a járvány után a gazdálkodók, iparosok kénytelenek voltak új termelési metódusok bevezetésére, amelyekkel ellensúlyozhatták a munkaerőhiányt. A technológiai fejlődés következtében átrendeződött a korábbi vagyonmegosztás, a földesurak hatalma meggyengült. Mindez a nyugati világ gyors fejlődését eredményezte. A pestisjárványtól számítható a modern európai orvoslás kialakulása, valamint a komolyabb közegészségügyi intézkedések bevezetése a városokban. Ezek a szabályok, amelyek elsősorban az emberek helyváltoztatásával kapcsolatban léptek életbe, a fertőzés behurcolásának és továbbadásának megelőzését célozták.

Frankfurt am Main

Frankfurt am Main (rövidítve Frankfurt a. M., magyarul Majna-Frankfurt vagy egyszerűen csak Frankfurt) Hessen tartomány legnagyobb, Németország ötödik legnagyobb városa több mint 761 ezer, az agglomerációval együtt kb. 2,5 millió lakossal. A mai német közigazgatás rendszerében járási jogú város (kreisfreie Stadt). A város egyben Németország legnagyobb tartományi határokon is átívelő, 5,8 millió lakost számláló modern gazdasági körzetének, a Rajna–Majna nagyvárosi régió (Metropolregion Rhein-Main) központja. Az egykori német császári koronázóváros ma már nemcsak Németország, de Európa legfontosabb pénzügyi, közlekedési, kereskedelmi és kulturális központja is. Itt székel az Európai Központi Bank, valamint itt található Európa egyik legnagyobb tőzsdéje, a Frankfurti Értékpapírtőzsde és a világ legnagyobb határidős tőzsdéje, az EUREX. Frankfurtban található továbbá Európa egyik legnagyobb nemzetközi repülőtere és Németország legnagyobb vasúti pályaudvara. Frankfurt az Európai Unió egyik leggazdagabb városa. A német Manager Magazin 2007-es felmérése szerint az élet minőségét tekintve hetedik helyen áll a világon. Frankfurt a középkor óta a német területek egyik legfontosabb városa. Először 794-ben említik egy dokumentumban, 1372 óta pedig császári város volt. A Német-római Birodalom 1806-os megszűnése előtt, itt választották meg a német-római uralkodok nagy részét, 1562-től pedig császárrá is koronázták őket. 1815-től Frankfurt szabad város lett, a Német Konföderáció szuverén tagállama lett és egyben politikai központjává vált. Ez volt a Szövetségi Közgyűlés, valamint 1848/49-ben az Országgyűlés és az Ideiglenes Központi Hatóság székhelye. Az 1866-os Porosz–osztrák–olasz háború után Poroszország annektálta Frankfurt szabad városát. A gyors iparosodás a népesség növekedéséhez vezetett. 1875-ban a városnak több mint 100 000, míg 1928-ra több mint 500 000 lakosa volt. Az európai egyesítés iránti elkötelezettség jeleként Frankfurt 1998 óta Európa városának nevezi magát. Központi elhelyezkedésének köszönhetően Frankfurt a német és az európai közlekedési hálózat csomópontjánál fekszik. Frankfurt különlegessége, hogy európai város létére különlegesen sok sokemeletes felhőkarcolókkal rendelkezik, mely azóta eggyé vált a város látképével. Néhány felhőkarcolója Európa legmagasabb épületei közé tartozik, ezért is nevezik a várost néha ironikusan Mainhattannek, vagy a Majna menti Chicagónak. A város történelmi nevezetességei az óvárosi részben helyezkednek el, melyek teljes egészét rekonstruálták a második világháború pusztításai után (Römer városháza, a Dom-Römer-Arealt és a Kaiserdom). A város területének több mint 40 százalékát parkok és tájvédelmi körzetek borítják, beleértve a frankfurti zöldövezetet és a városi erdőt, mely 1372 óta a város tulajdonában van. ## Nevének eredete Az első írásos forrás 794-ből ófrank nyelven Frankonovurd-ként latinul pedig Vadum Francorum néven említi a települést. A név jelentése mindkét nyelven „a frankok gázlója”. A Nyugatrómai Birodalom szétesése után a frankok telepedtek le az alemannok után a vidéken, ahol egy fontos kereskedelmi út húzódott. A Main folyó medrében ezen a részen, a mai Alte Brücke (Régi híd) közelében, egy természetes sziklagát feküdt, ami normális vízállás mellett lehetővé tette a biztonságos átgázolást. Kelet-Németországban található egy másik Frankfurt nevű település, Frankfurt an der Oder, ezért megkülönböztetésül használják az „am Main” kifejezést. Jelentése: Frankfurt a Majnánál vagy Majna-Frankfurt. ## Címere A város ma is használatos történelmi címere egy vörös mezőben arany koronát viselő ezüst színű sas, arany színű lábakkal és csőrrel, kék nyelvvel és karmokkal. Eredete a 13. századi egyfejű birodalmi sasra vezethető vissza, a település egykori birodalmi városként élvezett függetlenségének jelképe az általa viselt korona. Az egyfejű birodalmi sas koronával a 13. századból származik. 1841-ben Eduard Schmidt von der Launitz szobrász készítette el a ma is használatos címert. Az 1920-as években a radikális Hans Leistikow grafikus egy új címert tervezett, amely 1936-ig volt használatos, amikor is visszaállították a régit. A második világháború után másfajta sas-ábrázolást alkalmaztak, végül 1952-ben véglegesítették a ma is használatos címert. ## Fekvése Németország délnyugati részén, a Majna alsó szakaszán, annak mindkét partján terül el, délkeletre a Taunus-hegységtől. Ez a terület a Felső-rajnai-síkság északi részén található, amely Bázeltől egészen a Rajna–Majna medencéig nyúlik. A város legmagasabban fekvő természetes pontjának tengerszint feletti magassága 212 m, míg a legalacsonyabban fekvőé 88 m. Frankfurt déli részén egy kb. 4800 hektáros erdő fekszik, ami egyben Németország legnagyobb kiterjedésű városhatáron belüli erdős területe. Gazdaságföldrajzi szempontból a város a Rajna–Majna nagyvárosi régióhoz tartozik. Ennek a régiónak része még többek között Hessen fővárosa Wiesbaden, Rajna–Pfalz fővárosa Mainz, Darmstadt, Offenbach am Main és Hanau. ## Éghajlat ## Történelme ### A kezdetek Az óváros területe eredetileg a Majna folyó több ága által átszőtt mocsaras vidék volt. Ebből szigetszerűen emelkedett ki egy domb, amely csak nyugati irányból volt száraz lábbal elérhető. A domb közelében egy gázló (németül: Furt) tette lehetővé az átkelést a folyón, így a helynek már az ókorban is komoly gazdasági és katonai jelentősége volt. A régészeti leletek egészen az újkőkorszakig nyúlnak vissza. Településre, épületekre utaló nyomok azonban csak a római kortól állnak rendelkezésre. A történészek feltételezése szerint a rómaiak az 1. század utolsó negyedében létesítettek itt települést. Erre utalnak a római fürdő maradványai, amely egy kisebb katonai tábor castellum része lehetett, amit azonban feltételezések szerint már a 2. század folyamán felszámoltak és a helyére egy villát építettek. Ebből az időszakból került elő régészeti feltárások során néhány gazdasági épület is. Régészeti leletek utalnak arra is, hogy a szóban forgó terület a Merovingok idején is folyamatosan lakott volt. ### Nagy Károlytól Gutenbergig A várost említő legkorábbi írásos emlék a 794. február 22-én Nagy Károly által a regensburgi Szent Emmerám-kolostor részére kiadott oklevele. A latin nyelvű szöveg „...actum super fluvium Moin in loco nuncupante Franconofurd”, magyar fordításban: „kiállíttatott a Majna folyónál egy olyan helyen, melyet Frankfurtnak neveznek.” A 843-as verduni szerződés után a város gyakorlatilag a Keleti Frank Birodalom fővárosává (Principalis sedes regni orientalis) és birodalmi gyűlések színhelyévé vált. Itt történt 1152-ben Barbarossa Frigyes „pajzsra emelése”, azaz német királlyá választása. Ezen hagyományteremtő esemény után a város a német királyválasztások szokásos színhelye. Frankfurt királyválasztói státusát az 1356-os német Aranybulla erősíti meg. 1562-től itt koronázták a német-római császárokat, legutolsóként 1792-ben a Habsburg–Lotaringiai-házból származó II. Ferencet. Frankfurt 1220-ban nyerte el a „szabad birodalmi város” (freie Reichsstadt) státust. A frankfurti őszi vásárt említő első írásos dokumentum 1150-ből származik. 1240-ben II. Frigyes német-római császár megerősíti a vásári jogokat: oklevelében királyi védelmet biztosít a vásárra és az onnan haza igyekvőknek. 1330-ban IV. Lajos német-római császár engedélyezi év eleji vásárok tartását, amelyek fő árucikkei a bor és a gyapjú. Frankfurt 16. századtól kezdődő kulturális felvirágzásában jelentős szerepet játszott a könyvnyomtatás feltalálása a szomszédos Mainzban, 1450 körül. A 15. századtól a 17. század végéig (majd később 1949-től) Frankfurtban tartják Németország, sőt a világ legjelentősebb könyvvásárát a Frankfurti Könyvvásárt. ### A reformációtól a Német-római Birodalom felbomlásáig A reformáció 1530 körül érte el Frankfurtot. Némi habozás után 1536-ban a város belépett a schmalkaldi szövetségbe, azonban a Duna melléki csúfos hadi kudarc után 1546 decemberében megnyitotta kapuit a császári seregek előtt. 1531-46 között Frankfurtban a protestáns fejedelmek több konventet is tartottak. 1558 március 14-én a frankfurti birodalmi gyűlés a közügyektől visszavonuló V. Károly helyére I. Ferdinándot választották német-római császárrá. A 16. század második felében számos református holland család talált menedéket a városban. Üzleti tevékenységük jelentősen serkentette a vállalkozói szellemet. Ők azonban hamar összetűzésbe kerültek a városi tanácsot ellenőrzésük alatt tartó evangélikus patríciusokkal, akik a református istentiszteleteket hosszú időre betiltották. Az első frankfurti református templom így csak 1787-ben épülhetett fel. Frankfurt kontinentális jelentőségű kereskedő- és vásárvárossá válásával párhuzamosan szembesült azzal a problémával, hogy itt számtalan állam valutája forgott. Az átváltási árfolyamok áttekinthetetlensége a csalók és uzsorások malmára hajtotta a vizet. 1585-ben a frankfurti üzletemberek először egyeztették egymással a átváltási árfolyamokat és szabályozták a különböző valuták kereskedését: ezzel megszületett a frankfurti tőzsde. Amikor 1612-ben I. Mátyás császár megerősítette a városi kiváltságokat, zavargások törtek ki a városban. A polgárság egy főleg kézművesekből álló csoportja Vinzenz Fettmilch mézeskalács-készítő vezetésével a gazdag patríciusok befolyása alatt álló városi tanács ellen fordult, majd a csőcselék kifosztotta a Judengasse mentén elterülő zsidó gettót. A Fettmilch-felkelést császári segítséggel, a Hessen-kasseli őrgrófság és a Mainzi fejedelemség közreműködésével sikerült leverni: 1616-ban a hét vezetőjét felségárulás vádjával halálra ítélték és a céheket is feloszlatták. Az elüldözött zsidók – miután jogaikat a császár visszaállította (poenale restitutorium) – katonai kísérettel visszatértek a városba. A harmincéves háború során Frankfurt megőrizte függetlenségét. Az 1648-as vesztfáliai béke megerősítette Frankfurt birodalmi város státusát és hamarosan beköszöntött a jólét új korszaka. A fegyveres konfliktusok több mint 100 éven át elkerülték a várost. A felvilágosodás jelentősen hozzájárult a város gazdasági és kulturális fejlődéséhez: 1749-ben megszületett Johann Wolfgang von Goethe; 1763-ban fellépett a városban Wolfgang Amadeus Mozart és nővére Maria Anna; 1784-ben sor kerül Friedrich Schiller Ármány és szerelem című drámájának ősbemutatójára a Frankfurti Nemzeti Színházban. II. Lipót 1790-es és II. Ferenc 1792-es frankfurti koronázását a kor monumentális eseményei között tartják számon. A hétéves háború alatt a város mindvégig francia megszállás alatt állt. ### Napóleontól a porosz annexióig A Német-római Birodalom 1806-os felbomlásával Frankfurt Karl Theodor von Dalberg hercegprímás kormányzása alá került, aki azt a Regensburgi és Aschaffenburgi fejedelemségekkel egyesítette a Rajnai Szövetség részeként. 1810-ben azonban lemondott ezekről a területekről Bajorország javára. 1810–1813 között Frankfurt városa az aschaffenburgi területekkel együtt alkotta a rövid életű Frankfurti Nagyhercegséget. Napóleon bukása után a bécsi kongresszus 1815. június 8-án visszaállította Frankfurt Szabad Város (Freie Stadt Frankfurt) státusát. Hamburg, Bréma és Lübeck mellett egyedül Frankfurt őrizte meg ezt a kiváltságot egészen a modern időkig. A Német Szövetség Frankfurtban tartotta szövetségi gyűléseit 1815–1866 között. Az 1848. márciusi polgári forradalom során létrejött nemzetgyűlés 1848. május 18. – 1849. május 31. között a frankfurti Paulskirchében ülésezett. Az itt elfogadott, a parlamentáris demokrácia elveit követő alkotmány szolgált alapjául később, 1919-ben a weimari köztársaság, illetve 1949-ben a Német Szövetségi Köztársaság alkotmányának. Az 1866-os osztrák–porosz háborúban a város az osztrák császár pártjára állt, bár bizonyos gazdasági és külpolitikai érdekek a poroszokhoz való csatlakozás mellett szóltak. Július 18-án a poroszok elfoglalták, október 2-án pedig annektálták a várost, amely ezzel elvesztette függetlenségét: közigazgatásilag Hessen-Nassau tartomány wiesbadeni kormányzói kerületének rendelték alá, a hadisarctól azonban eltekintettek. ### A 19. század vége és a 20. század 1871-ben Frankfurtban írták alá az 1870–71-es porosz–francia háborút lezáró frankfurti békét. A porosz annexió jótékony hatással volt a város fejlődésére: az azt követő évtizedekben igazi ipari központtá vált. Számos környező település csatlakozott a városhoz, amelynek így nemcsak népessége, hanem kiterjedése is ugrásszerűen megnőtt. A 20. század elején rövid ideig Németország legnagyobb területű városának számított. A nemzetiszocializmus idején 9000 zsidót deportáltak Frankfurtból. A második világháború folyamán a szövetséges bombatámadások csaknem az egész belvárost megsemmisítették. Az 1944-ig a maga nemében egyedülálló, csaknem érintetlen középkori városképet gyakorlatilag képtelenség lett volna helyreállítani, de egyébként is már a 20. század elejétől komoly viták folytak a városban a belváros átépítésének szükségességről. Az óváros képét így ma főleg 50-es évekbeli betonépületek határozzák meg az egykori, favázas házakkal szegélyezett szűk utcák labirintusa helyett. A háború után az amerikai csapatok a városban rendezték be főhadiszállásukat. A város röviddel ezután a nyugati megszállási övezetek (trizóna) közigazgatási központja lett. A szövetségi főváros kiválasztásakor csak egy hajszálnyival maradt el a Konrad Adenauer által favorizált Bonn mögött. Még egy parlamenti épületet is felépítettek, ez ma a Hessischer Rundfunk nevű állami rádiónak és televíziónak ad otthont. A háború után a város ismét gazdasági központtá fejlődött. Az Európai Központi Bank 1999 óta székel a városban. ## Népesség Frankfurt lakossága már 1875-ben meghaladta a 100 000, 1905-ben pedig a 400 000 főt. A második világháború alatt nagy emberveszteség érte, a harcok öt éve alatt 200 ezer fővel esett vissza a város lakossága. A háború utáni gazdasági fellendülés nagyszámú munkást vonzott a városba, így a népesség hamarosan elérte, majd meghaladta a háború előtti szintet. Jelenleg Frankfurt lakosságának negyede nem német állampolgár, hanem javarészt vendégmunkások, illetve a város nemzetközi pénzügyi szervezeteinél dolgozó külföldi szakember. Ma a városnak több mint 764 ezer lakosa van, míg szűkebb értelemben vett vonzáskörzetében kb. 2,5 millióan élnek. A Rajna–Majna régió pedig – amelynek Frankfurt a központja – a maga 5,8 milliós népességével a Rajna–Ruhr-vidék után Németország második legnagyobb nagyvárosi tömörülése, amely több mint 2 millió fővel előzi meg Berlint lakosságszámban. ## Gazdaság ### Pénzügyi vállalatok Frankfurt am Main elsősorban nemzetközi pénzügyi központként ismeretes világszerte. A belvárosban találhatók a három legnagyobb német bank központi épületei. A Taunusanlage nevű park közelében, a Mainzer Landstraße elején magaslanak a Deutsche Bank AG ikertornyai. Csak néhány utcával arrébb emelkedik a Commerzbank AG 300 méter magas központi épülete. Frankfurtból irányítják a Dresdner Bank AG-t is. A legnagyobb német direktbank, az ING-DiBa is frankfurti székhelyű. A jelentősebb frankfurti központú magánbankok közé tartozik még a Bankhaus Metzler, a Hauck & Aufhäuser, a holland ABN Amro-Bank tulajdonában lévő Bankhaus Delbrück Bethmann Maffei és a BHF-Bank. Ezt a listát egészíti még ki a DZ Bank, a DekaBank, a Frankfurter Sparkasse és a Landesbank Hessen-Thüringen (Helaba). Mindezeken túlmenően még csaknem 300 egyéb, jellemzően külföldi bank képviselteti magát a városban. A Deutsche Börse AG által üzemeltetett Frankfurti Értékpapírtőzsde (Frankfurter Wertpapierbörse, becenevén parketta) és a XETRA nevű elektronikus értékpapírkereskedelmi rendszer révén Frankfurt London után Európa legnagyobb értékpapírpiaca. A világ legnagyobb határidős tőzsdéje, az EUREX is Frankfurtban üzemel. ### Iparvállalatok és érdekképviseleti szervezetek Frankfurtban a pénzügyi intézmények mellett sokrétűen képviseltetik magukat a különböző iparágak. Találhatóak itt többek között vegyipari nagyvállalatok, reklám- és szoftvercégek, érdekképviseleti szervezetek. A jelenleg még állami kézben lévő német vasúttársaság, a Deutsche Bahn több fontos központi részlege is a városban székel. Frankfurtot a Hoechst AG révén hosszú évekig „a világ gyógyszertáraként” is emlegették. A város nyugati részén, a Majna mentén elterülő Höchst Ipari Park (Industriepark Höchst) az európai vegyipar három legnagyobb telephelyének egyike. Az érdekképviseleti szervezetek közül kiemelendő többek között a Vegyipari Szövetség (Verband der Chemischen Industrie – VCI), a Német Gépipari Szövetség (Verband Deutscher Maschinen- und Anlagenbau – VDMA), a Villamosipari és Informatikai Szövetség (Verband der Elektrotechnik und Informationstechnik – VDE) és a Német Autógyártók Szövetsége (Verband der deutschen Automobilhersteller – VDA). Ez utóbbi rendezi kétévente Frankfurtban a Nemzetközi Autókiállítást (Internationale Automobil-Ausstellung – IAA). A Frankfurti Könyvvásárt (Frankfurter Buchmesse) rendező Német Könyvkereskedelmi Egyesület is a városban székel. De itt található két nagy német ipari szakszervezet, az IG Metall és az IG BAU, illetve a Német Labdarúgó-szövetség (Deutscher Fußball-Bund – DFB) székhelye is. ### Állami és nemzetközi intézmények Frankfurt am Main pénzügyi miliőjének fontos részét képezik az állami tulajdonú bankok. Az Európai Központi Bank, a Deutsche Bundesbank és KfW Bankengruppe mellett ide sorolandó még a német IFC-iroda is (az International Finance Corporation, magyarul Nemzetközi Pénzügyi Társaság a Világbank csoport része). Frankfurt ad otthont a Német Nemzeti Könyvtárnak (Deutsche Nationalbibliothek), a Hesseni Legfelsőbb Tartományi Bíróságnak (Hessischer Oberlandesgericht) és a Hesseni Tartományi Munkaügyi Bíróságnak (Hessischer Landesarbeitsgericht). A város saját rendőrfőkapitánysággal (Polizeipräsidium) rendelkezik. A város 88 konzulátusnak ad otthont. A világ fővárosait leszámítva csak New York és Hamburg rendelkezik ennél több külképviselettel. Oroszország és Kína mostanában nyitották meg frankfurti konzulátusukat. Eckenheim városrészben található az Amerikai Egyesült Államok konzulátusa, ami egyben a világ legnagyobb amerikai külképviselete. ### Média Frankfurt am Main két nemzetközi hírű német napilap szerkesztőségének is otthont ad. A liberál-konzervatív Frankfurter Allgemeine Zeitung szerkesztősége a Gallusviertel nevű városrészben, a Mainzer Landstraße közelében található, míg a balliberális Frankfurter Rundschau szerkesztősége 2005 júliusától a város déli, Sachsenhausen nevű negyedében székel. Ezenkívül Frankfurtban jelenik még meg a regionális jelentőségű Frankfurter Neue Presse is. Frankfurt legrégebbi rádióadója az 1924-ben alapított (eredetileg magánkézben lévő) Südwestdeutsche Rundfunkdienst AG volt. Ennek mai jogutódja a Hessischer Rundfunk nevű állami rádió- és televíziótársaság, amelynek központja a Dornbusch nevű városrészben helyezkedik el. Bartók II. zongoraversenyét a világon először a Hessischer Rundfunk Szimfonikus Zenekara adta elő. A Hessischer Rundfunk frankfurti telephelyén található még az ARD műsorszórásért felelős adóközpontja az ún. ARD-Stern. Az amerikai Bloomberg TV németországi stúdiója a belvárosban (Neuen Mainzer Straße) működik. Mindemellett az RTL Csoport regionális stúdiójának is Frankfurt ad otthont. Több privát rádióadó is működik a városban, illetve annak környékén. A legismertebbek a Main FM, a Radio X és az FFH. A Frankfurti Vásár mellett található reprezentatív Messeturm ad otthont a Reuters hírügynökség németországi irodáinak. Még az AFN (American Forces’ Network) nevű amerikai katonai rádiónak is Frankfurtban volt a „főhadiszállása” 1945 augusztusától. A részleges csapatkivonás keretében azonban ezt felszámolták: 2004 októberétől az AFN Mannheimból sugározza európai adását. ### Internet Frankfurt am Main az internet szempontjából is komoly jelentőséggel bír. Itt található a DE-CIX nevű internet csomópont, amely internetszolgáltatók közötti adattovábbítást végez, és amelyre több mint 20 ország 180 szolgáltatója és egyéb szervezete kapcsolódik. Saját adatai szerint ez Németország legnagyobb forgalmú internet csomópontja. A DE-CIX 2006 novemberében lépte át először a 100 Gbit/s-os adatátviteli sebességet. A városban található még a DENIC, a .de legfelső szintű tartomány alatti doménnevek központi regisztrációs helye. ### Frankfurti vásárok A frankfurti kereskedelmi vásárok több száz éves múltra tekintenek vissza. Már a középkorban felkínálhatták itt eladásra portékáikat a messzi földről érkező kereskedők. Lipcsével, a Német-római Birodalom másik nagy vásárvárosával egy fontos kereskedelmi út, a Via Regia kötötte össze Frankfurtot. A Frankfurti Könyvvásár (Frankfurter Buchmesse) mellett a Nemzetközi Autókiállítás (Internationale Automobilausstellung, IAA), az Achema nevet viselő vegyipari, környezetvédelmi és biotechnológiai kongresszus és kiállítás, valamint az Ambiente, a világ legnagyobb fogyasztási cikkekkel foglalkozó vására a legfontosabbak. ## Közlekedés A város már a középkorban is fontos közlekedési csomópont volt. Frankfurt ma fontos helyet tölt be nemcsak Németország, hanem Európa közúti, vasúti, légi és vízi közlekedésében is. ### Közút Közvetlenül Frankfurt határában, a Frankfurti repülőtér szomszédságában található az A5-ös (észak–déli) és az A3-as (nyugat-keleti) autópályák kereszteződése, az ún. „Frankfurter Kreuz”. A maga kb. 300 ezer gépkocsi/nap átmenő forgalmával ez Európa legnagyobb forgalmú autópálya-csomópontja. ### Vasút A Frankfurti főpályaudvar (Frankfurt am Main Hauptbahnhof) a maga kb. 350 ezer fős napi utasforgalmával Európa egyik legnagyobb forgalmú pályaudvara. 2002-ben adták át a Frankfurt–Köln közötti új, nagy sebességű pályát, amelyen az ICE 3 szerelvények akár 300 km/h feletti sebességet is elérhetnek, 75 percnyire rövidítve le ezzel a két város közötti távolságot. A vasúti teherforgalom a közelmúltban valamelyest veszített jelentőségéből: a város két teherpályaudvara közül ma már csak a kisebbik üzemel, a nagyobbik helyét pedig részben a Frankfurti Vásár és irodaházak foglalják el. ### Légi közlekedés Frankfurt Európában elfoglalt központi fekvése nagyban hozzájárult a Frankfurti repülőtér (IATA: FRA) dinamikus fejlődéséhez. Ez ma Németország legnagyobb, egyben Európa és a világ egyik legfontosabb légi közlekedési csomópontja. 2016-ban 60,8 milliós utasforgalmával a negyedik helyen állt Európában London-Heathrow, Párizs-Charles de Gaulle és Amszterdam-Schiphol repülőtér után, ami világviszonylatban a 12. helyet jelentette. Az egyik legjelentősebb nemzetközi légiforgalmi átszállási csomópont, közkeletű angol kifejezéssel hub. Ugyancsak 2016-ban 2,1 millió tonnás áruforgalmával az első helyen állt Európában, és nyolcadik volt a világon. 2017 nyarán 293 különböző repülőtérre indultak innen járatok, ezzel világviszonylatban is a legtöbb közvetlen kapcsolattal rendelkező reptér volt. ### Vízi közlekedés A várost kettészelő, kelet–nyugati folyásirányú Majna a hajózás szempontjából nagy jelentőségű Rajna mellékfolyója, a Rajna–Majna–Duna-csatornán keresztül összeköttetést biztosít az Északi-tenger és a Fekete-tenger, azaz Északnyugat-Európa és Délkelet-Közép-Európa között. A város több ipari-kereskedelmi kikötővel rendelkezik. A város közgyűlése 1993-ban hozott határozatot a városközponthoz legközelebb eső ún. Westhafen 12 hektáros területének iroda- és lakónegyeddé való átalakításáról. Frankfurt keleti külvárosaiban továbbra is működnek a Majna-parti kikötők, az Osthafen és az Oberhafen. ### Helyi közlekedés A város és az azt körülvevő régió tömegközlekedése sok más európai nagyváros számára irigylésre méltó. A helyi közlekedés elsősorban a helyi érdekű gyorsvasúthálózaton S-Bahn Rhein-Main, valamint a rendkívül jól kiépített metró- és villamosvonalakon zajlik. Ezt egészítik a helyi és helyközi autóbuszvonalak és a regionális vonatközlekedés. A belvárosban 7 föld alatti gyorsvasúti (S-Bahn) megálló található, amelyen 9 különböző vonal szerelvényei futnak. Az S-Bahn szerelvényei a belváros alatti megállókból egészen az elővárosokig kifutnak. A gyorsvasúti vonalakhoz 4 ponton kapcsolódik a 9 városi metróvonal (U-Bahn). Ezek a kapcsolódási pontok egyben a város fő tömegközlekedési csomópontjai, név szerint: Hauptbahnhof, Hauptwache, Konstablerwache és Südbahnhof. A Konstablerwache egyben a hétvégenként közlekedő éjszakai buszok indulóállomása is. Frankfurt és környékének közlekedési vállalatait Rajna–Majna Közlekedési Szövetség (RMV) tömöríti. ## Oktatás és tudományos élet Frankfurt am Main számos felsőoktatási intézménnyel rendelkezik. A legismertebb és legnagyobb az 1914-ben alapított Johann Wolfgang Goethe Egyetem. Épületeinek négy városrész ad otthont: Bockenheim, Westend, Riedberg és Niederrad (ez utóbbiban az egyetemi klinika található). Az 1971-ben, több elődintézményből megalakult Fachhochschule Frankfurt am Main elsősorban alkalmazott mérnöki és gazdasági képzéseket kínál. További gazdasági orientáltságú felsőoktatási intézmények a városban: - Frankfurt School of Finance & Management - az esseni székhelyű Fachhochschule für Oekonomie & Management (FOM) frankfurti tanulmányi központja - Provadis School of International Management and Technology. A művészetek területén jelentős az 1817-ben alapított – eredetileg privát, de 1942 óta állami kézben lévő – Staatliche Hochschule für Bildende Künste (Städelschule), illetve az 1878-ban alakult Dr. Hoch’s Konservatorium magánalapítvány utódja, a Hochschule für Musik und Darstellende Kunst. A jezsuiták által irányított Philosophisch-Theologische Hochschule Sankt Georgen 1950 óta működik Frankfurt Sachsenhausen nevű városrészében. A városban található még a Max-Planck Gesellschaft három kutatóközpontja: - Max-Planck-Institut für europäische Rechtsgeschichte (MPIER) – európai jogtörténet - Max-Planck-Institut für Hirnforschung – agykutatás - Max-Planck-Institut für Biophysik – biofizika Az egyetemmel szoros kapcsolatban álló, alapítványi finanszírozású Frankfurt Institute for Advanced Studies interdiszciplináris alapkutatásokkal foglalkozik, elsősorban fizika, kémia, biológia, neurológia és informatika területen. ## Kultúra, sport, szórakozás ### Múzeumok Frankfurt több mint 60 kisebb-nagyobb múzeumának állandó és időszaki kiállításai sokszínű kulturális programot kínálnak. A Majna bal partján, az óvárossal átellenben található Museumsufer számos ismert múzeumnak és galériának ad otthont, mint például a Städel, Németország egyik legnagyobb szépművészeti múzeuma; a Liebieghaus (szobrászat), a Kommunikációs Múzeum (Museum für Kommunikation), a Német Építészeti Múzeum (Deutsches Architekturmuseum, DAM), a Német Filmmúzeum (Deutsches Filmmuseum), a Museum der Weltkulturen („a világ kultúráinak múzeuma”) és az Iparművészeti Múzeum (Museum für Angewandte Kunst). A Majna óvárosi oldalán található a Zsidó Múzeum (Jüdisches Museum), az Archeológiai Múzeum (Archäologisches Museum), a Várostörténeti Múzeum (Historisches Museum), az elsősorban időszaki kiállításoknak otthont adó Schirn Kunsthalle és a világhírű Modern Művészetek Múzeuma (Museum für Moderne Kunst, MMK), amelyben olyan ismert művészek művei láthatóak, mint például Pablo Picasso, Andy Warhol és Joseph Beuys. A képzőművészetekkel kapcsolatban kiemelendő még a frankfurti művészek egyesülete, a Frankfurter Kunstverein, amelynek fő kiállítóterme a Schirn Kunsthalléval szemben található. Megemlítendő még az Állami Képzőművészeti Főiskola – Städelschule (Staatliche Hochschule für Bildende Künste Städelschule), illetve a magánkézben lévő képzőművészeti galériák és alternatív kiállítótermek. Ezek a galériák az antik kortól egészen napjainkig legkülönbözőbb területekre specializálódtak. Az alternatív kiállítótermek jelentős részét művészek üzemeltetik. A Westenden található Németország egyik legjelentősebb természettudományi múzeuma, a Senckenberg Naturmuseum, ahol többek között a Darmstadt melletti Messel-bányából származó fosszília-leletek, egy eredeti bőrmaradványokat is tartalmazó dinoszaurusz-lelet, valamint több nagyobb dinoszaurusz csontváza is látható. ### Opera, koncerttermek, színházak Frankfurtot élénk színházi és zenei élet jellemzi. A városi tulajdonban lévő Städtische Bühnen több művészeti ágat egyesít egy tető alatt: A zeneművészetet képviselő Oper Frankfurt immár többször elnyerte az Év Operaháza kitüntetést (utoljára 2003-ban). A színházi ág Schauspiel Frankfurt néven ismert. A kapuit először 1881-ben megnyitó Alte Oper a második világháborúban csaknem teljesen megsemmisült. A részben közadományokból újjáépített operaházat az eredeti megnyitás 100. évfordulóján, 1981. augusztus 28-án Gustav Mahler 8. szimfóniájával avatták fel. Az Alte Oper a világ egyik legimpozánsabb koncerttermével rendelkezik és egyben az európai zenei élet egyik fontos központja. Bartók 1. és 2. zongorakoncertje Frankfurtban hangzott el a világon először, magának a szerzőnek a virtuóz előadásában. További jelentős koncerttermek az Unterliederbach nevű városrészben lévő Jahrhunderthalle és a Frankfurti Vásár főbejáratánál található Festhalle. A kortárs zeneművészet egyik világhírű fóruma az 1980-ban alapított Ensemble Modern, amely az Ostenden található. A könnyedebb színházi műfajt képviseli a Neue Mainzer Straßén található Die Komödie és az állatkert főbejáratánál lévő Fritz-Rémond-Theater. A Volkstheater Frankfurt a klasszikus színházi darabokon kívül azok modern változatait és kortárs drámákat is bemutat. Az English Theatre a kontinens legjelentősebb angol nyelvű színháza. További kisebb színházak és varieték: Tigerpalast, Künstlerhaus Mousonturm, Stalburg-Theater, Gallustheater, Die Schmiere, Neues Theater, TiTS-Theater és az Exzess kávéházban található Die Dramatische Bühne. A Frankfurti Balett (Ballett Frankfurt) és a Theater am Turm (TAT) nevű színház 2004-ben bezárásra kényszerült, a híres Forsythe-Balett azonban még megtekinthető a városban. A Klappmaul-Puppentheater nevű bábszínház 2005-ben zárt be. ### Temetők - Régi zsidó temető - Új zsidó temető ### A könyvvásár és a kulturális kapcsolatok Magyarországgal A 15. század óta megrendezett Frankfurti Könyvvásár (a világ legnagyobb könyvvására) jelentős gazdasági és kulturális esemény. Az évente megrendezett könyvvásárhoz több kulturális rendezvény kapcsolódik, ezek csúcspontjának a Német Könyvkereskedők Békedíjának (Friedenspreis des Deutschen Buchhandels) átadása tekinthető, amelynek színhelye az óvárosban található Paulskirche. Az 1999-es Frankfurti Könyvvásár vendége Magyarország volt; számos magyar író, köztük Esterházy Péter, Nádas Péter, Konrád György és Kertész Imre németországi közönségsikerét és elismerését hozta. 2004 áprilisában a XI. Budapesti Könyvfesztiválon Németország volt a díszvendég Frankfurt testvérvárosában. 2004 őszén a Frankfurti Könyvvásáron adták át Esterházy Péternek a Német Könyvkereskedelem Békedíját. ### Frankfurti konyha Frankfurt nagyvárosként jelentős kulturális kisugárzással bír a konyhaművészetek terén is. A város környékének tradicionális termékeiből (mérsékelt égövi gyümölcsök, zöldségek, gabonafélék, disznó- és marhahús) készülnek a frankfurti asztalok legjellemzőbb fogásai. Egyik jellemző húskészítmény a frankfurter, amelyet egy Johann Georg Lahner nevű hentes készített először 1805. október 15-én. Kétféle húsból, marha és disznóhúsból egy masszát kevert össze. A kétféle darálthúsból készített masszához aztán sót, füszereket kevert és meghatározott mennyiségű vizet adott. Az így megalkotott krémes jellegű pasztát kézi töltövel juhbélbe töltötte, majd enyhén megfüstölte. Ezután a Majna partjáról indult világhódító útjára a báránybélbe töltött, előzőleg megfőzött és pépesített húsrudacska, amelyet a magyar nyelv virsli (würstchen), amit Észak-Amerikában, de még Bécsben is, gyakran csak frankfurter néven ismer. A helyi eredetvédettséget élvező frankfurti virslit füsttel tartósítják és főzés helyett csak melegítést igényel. A Kárpát-medencében frankfurti leves néven ismert a szeletelt virslivel dúsított káposztaleves. Igazi frankfurti cukrászspecialitás a marcipánból, mandulából, rózsavízből és porcukorból összegyúrt és apró kúpokká formált, Bethmännchennek nevezett sütemény. A frankfurtiak szerint ez az ínyencség egy párizsi cukrász, Jean Jacques Gautenier konyhájából került ki, aki munkaadóját, Simon Moritz von Bethmann bankárt akarta elkápráztatni alkotásával. A hagyomány szerint tálaláskor egy tálra néggyel osztható darabszámú sütemény kerülhet, mivel Bethmann úrnak négy fia volt. A városon kívül kevéssé ismert, de Frankfurt közkedvelt étkei közé tartozik az oberrádi városrész üvegházaiban nevelt és apróra vágott friss növénykékből (turbolya, sóska, borágó, petrezselyem, zsázsa, metélőhagyma, vérfű és kapor) készített frankfurti zöld öntet, amelyet kemény tojáshoz, főtt marhahúshoz szolgálnak fel, és a marhahúslevesbe főtt zöldségekkel és burgonyával körítenek. A cukrászok keze alól kerül ki az ún. keménysütemény, a Haddekuche és a frankfurti koszorú néven ismert tortakülönlegesség. ### Sport #### Sportegyesületek A városban számos sportegyesület tevékenykedik, ezek közül a legismertebbek: - Eintracht Frankfurt (férfi labdarúgás, 1. Bundesliga, 5-szörös Német Kupa-győztes, 1959-ben német bajnok, 1980-ban UEFA-kupa győztes és 2022-ben Európa-liga győztes) - FSV Frankfurt (férfi labdarúgás, Oberliga Hessen / női labdarúgás, 2. Bundesliga) - 1\. FFC Frankfurt (női labdarúgás, Bundesliga) - Frankfurt Lions (jégkorong, DEL) - Frankfurt Galaxy (amerikaifutball, (European League of Football) - Skyliners Frankfurt (kosárlabda, Bundesliga) - Turngemeinde Bornheim (tömegsport, Hessen legnagyobb sportegyesülete) #### Sportesemények A legfontosabb, évente megrendezett sportesemények: - EuroCity-Marathon (utcai maraton) - Rund um den Henninger-Turm (utcai kerékpározás) - Ironman Germany (triatlon) - JPMorgan Chase Corporate Challenge (vállalatokat képviselő csapatok futóversenye) - Hessen tanzt (sporttánc) - Body-Xtreme Invitational (Németország legnagyobb testépítő versenye) #### Stadionok, sportcsarnokok, sportpályák A város legfontosabb stadionjai, sportcsarnokai, sportpályái: - Commerzbank-Arena (labdarúgás, amerikaifutball), „FIFA WM-Stadion Frankfurt am Main” néven a 2006-os labdarúgó-világbajnokság egyik helyszíne - Frankfurter Volksbank Stadion (labdarúgás és atlétika) - Ballsporthalle Frankfurt am Main (kosárlabda, kézilabda) - Eissporthalle Frankfurt (jégkorong) - Galopprennbahn Niederrad (lóverseny) ### Éjszakai élet A legismertebb frankfurti szórakozóhelyek: - Batschkapp - Brotfabrik (Frankfurt) - Cocoon Club - Jazzkeller Frankfurt - King Kamehameha Club - Living XXL - Sinkkasten (Frankfurt) - U60311 ## Látnivalók Frankfurt látnivalóinak zöme az egykori óváros területére esik, melynek határait a budapestihez és bécsihez hasonló körutak képezik (Anlage). Az óváros a Majna északi partján fekszik. Tőle nyugatra, a Főpályaudvar (Hauptbahnhof) irányába húzódik a város üzleti negyede a Westend, mely modern felhőkarcolóiról híres. Az óvárostól északkeletre fekszik a Bornheim városrész, mely 1877-ig különálló falucska volt. A Majna déli partján húzódik a múzeumairól híres, szintén falusias jellegű Sachsenhausen városrész. A város nyugati végében fekszik Höchst, az egykoron szintén hangulatos kis falucska, nemesi palotával, amely hírnevét ma elsősorban az itt megtelepedett Höchst AG vegyi kombinátnak köszönheti. ### Panoráma ### Óváros #### Am Römerberg A második világháború radikálisan megváltoztatta a városképet: Németország legnagyobb összefüggő óvárosát a szövetséges légierő gyakorlatilag porig bombázta, a középkort idéző több mint 4000 favázas házból összesen egyetlenegy maradt épségben. Az óváros központja az Am Römerberg nevű tér, mely nevét az itt álló 14. századi városházáról Römer kapta. A Römer (mely nevét egykori tulajdonosai, a Römer, azaz Római kereskedőcsalád után kapta) tulajdonképpen egy kilenc épületből álló komplexum. Az központi épület (Haus Römer) 1405-ben került a város tulajdonába és azóta városházaként működik. Az évszázadok során a szomszédos épületeket is felvásárolták a városháza növelése céljából: 1435-ben a Frauenrode-házat, 1510-ben a Viole-házat, 1542-ben a Schwarzenfels-házat, 1596-ban a Wanebach-házat és a Löwenstein-házat, majd 1843-ban a Frauenstein-házat és a Salzhaust, végül pedig 1878-ban az Alt-Limpurg-házat. A Römer egységes neogótikus homlokztata 1896-1900 között készült el. A Frauenrode- és Viole-házakat a későbbiekben elbontották, helyettük egy új épületet húztak fel, melyet egy fedett híd kötött össze az épületkomplexum többi részével. Ez a híd volt a frankfurtiak Sóhajok hídja (németül Seufzerbrücke), hiszen ez alatt haladtak át, amikor adózni mentek. A Römer legjelentősebb látnivalói a 600 éve létező Römerhalle (Römer-csarnok), melyben egykoron az arany- és ezüst kereskedők vásárait tartották valamint a Kaisersaal (Császárcsarnok), melyben a német-római császárok koronázási díszlakomáit tartották. A termet a német-római császárok 19. században készült portréi díszítik. A Römerberg keleti oldalán hat favázas ház áll, melyet az 1944-es pusztító bombatámadások után építettek újra, az egykori középkori, hangulatos óváros emlékeztetői. A Römerberg déli oldalán áll a gótikus stílusú Alte Nikolaikirche (Régi Miklós templom), melyet 1290-ben építettek az egykori császári kápolna helyén. A 15. századig kizárólag a városvezetés használta. Tornyában harangjáték működik. Ugyancsak a Römerberg déli oldalán, a Majna-parton áll a 12. században román stílusban épült Saalhof, a német-római császárok egyik palotája. Ez Frankfurt egyik legrégebbi épülete. Hozzá csatlakozik a 15. században épült Rententurm (Adó-torony) valamint a 18. századi barokk Bernusbau (Bernus-palota) és a 19. századi Bernitzbau (Bernitz-palota). A Saalhofban működik ma a Történelmi Múzeum. #### A császárdóm és környéke A Szent Bertalan-dóm (Dom Sankt Bartholomäus, Kaiserdom) a 14–15. században épült gótikus stílusban egy korábbi, Meroving-kori templom helyén. 1356-tól kezdődően itt választották meg a német-római császárokat, majd 1562 és 1792 között itt is koronázták meg őket innen származik a Császárdóm (Kaiserdom) elnevezése. Noha nem tulajdonképpeni dóm, hiszen Frankfurt nem püspöki székhely, a város lakossága mégis így nevezi, tekintve gazdag történelmi múltját és jelentőségét a Német-római Birodalom keretein belül. 1867-ben egy tűzvész elpusztította. Újjáépítése során nyerte el mai formáját. A világháború során súlyos bombatámadások érték, belseje teljesen kiégett. Az 1950-es években helyreállították. 95 m magas tornya Frankfurt egyik jelképe. A „katedrális” előtti téren egy Régészeti kert (Archäologischer Garten) található, amely egy 75-110 között épült római terma maradványait mutatja be, valamint egy Karoling-kori palota, a Königspfalz Frankfurt alapjainak maradványait a 9. századból. Mellette áll az 1396-ban épített Leinwandhaus (Vászonház), amely, mint azt neve is mutatja, kelmekereskedők otthona volt. A gótikus stílusú épületet a történelem során börtönként is használták. Az egykori zsidó gettó a „katedrális” és a Majna-part között húzódott. Központja a Börneplatz (Börne tér) volt. Az egykori zsinagógát, amely közvetlenül a templom mellett állt a 15. századi zsidóüldözések során elpusztították. A Zsidómúzeum (Jüdisches Museum) a város híres zsidó szülöttjének Meyer Amschel Rothschild (1743–1812), a híres Rothschild-bank alapítójának palotájában található. Mögötte áll a Modern Művészetek Múzeumának (Museum für Moderne Kunst) tortaszelethez hasonlítható épülete. #### Frankfurter Paulskirche A Frankfurter Paulskirche Frankfurt és egyben Németország egyik legjelentősebb temploma, nemzeti történelmi emlékhely. 1944-ig a város fő evangélikus temploma volt. Az ovális alaprajzú templom építését 1789-ben kezdték el az 1786-ban lebontott középkori Barfüßerkirche (Mezítlábas templom) helyén és 1833-ra fejezték be. A templom épületében tartotta gyűléseit 1848-1849-es német forradalom idején a Nemzetgyűlés, az első szabadon választott német törvényhozói testület, melyet aztán a porosz és osztrák csapatok segítségével számoltak fel. 1852 után ismét vallási célokra használták. A második világháborúban, az óváros többi épületével együtt bombatámadások áldozata lett. Jelentős történelmi szerepe miatt a Szent Pál-templomot állították helyre elsőként, legalábbis külsőleg. 1949-ben itt ünnepelték a Frankfurti Nemzetgyűlés 100. évfordulóját. Az épületet napjainkban kiállítási és reprezentációs célokra használják. #### A Hauptwache és környéke A Hauptwache (magyarul Főőrség) Frankfurt legforgalmasabb tere. Nevét az itt álló Hauptwache-házról kapta, melyet 1730-ban építettek, és hosszú ideig a helyi csendőrség székhelye, illetve börtön volt. Az épületet többször is megostromolták, először az 1833-as felkelés során, majd az 1848-as forradalom ideje alatt. Amikor 1866-ban a város Poroszország fennhatósága alá került, a csendőrséget felszámolták, de a börtön 1904-ig tovább működött. Az épületben ma kávézó működik. A környező tér eredeti nevét – Schillerplatz – ma már nem használják, helyette pusztán Hauptwache-t emlegetnek a helyi lakosok. A tér alatt találkozik több metró és S-Bahn vonal, melyek állomását hatalmas földalatti bevásárlóközponttá alakították át. A térről indulnak ki a város legforgalmasabb bevásárlóutcái: Biebergasse (köznapi nyelven Fressgass, azaz Evés-utca az itt található számos vendéglátóipari egység miatt), Schillerstraße, Steinweg, Liebfrauengasse. Szintén a Hauptwachétól kezdődik a Zeil, melyet Németország legforgalmasabb bevásárlóutcájaként tartanak számon. A Hauptwache épülete mellett áll Frankfurt legnagyobb evangélikus temploma a Szent Katalin-templom (Katharinenkirche), amely a Paulskirchétől vette át a város evangélikus főtemplomának a szerepét. A 103 m magas barokk templomot 1678-1681 között építették. A többi óvárosi épülethez hasonlóan megszenvedte a második világháború bombázásait. A Hauptwache közelében áll Goethe szülőháza (Goethe-Haus), ahol a híres német költő született 1749-ben. Az épület a második világháborúban ugyan teljesen elpusztult, de eredeti formájában újjáépítették. #### A Régi és Új Operaház A Régi Opera, azaz Alte Oper Frankfurt első operaháza volt. Az épületet, melynek építését a város lakossága finanszírozta, 1880-ban nyitották meg és korának egyik legszebb hasonló jellegű épülete volt. A második világháború bombázásai során elpusztult és újjáépítése sokáig vita tárgyát képezte. Mivel 1951-re felépült a Frankfurti Operaház (Opernhaus) sokan feleslegesnek tartották újjáépítését, 1981. augusztus 28-án azonban ismét megnyitotta kapuit a közönség előtt. Az Új Opera, hivatalos nevén Opern- und Schauspielhaus Frankfurt 1951-ben épült a Römerberg közelében. Európa egyik legszínvonalasabb operaházaként tartják számon, amit az is tanúsít, hogy a 2005/2006-os évadban tizenkét premiernek adott otthont, többnek, mint bármely más európai operaház, 2003-ban pedig elnyerte az Év Operaháza címet. #### A Börse és környéke A város pénzügyi életének központja a Börsenplatz (Tőzsde tér), melynek meghatározó épülete a Neue Börse, az 1879-ben épített tőzsdepalota. Az előtte álló szoborcsoport, mely egy medvét és bikát ábrázol a frankfurti pénzpiac szimbólumai. A városban már 1585-ben működtek pénzváltók. A tőzsde mögötti utcában található a város egykori védműrendszerének egyik fennmaradt kapuja az Eschenheimer Turm (Eschenheimi bástya). ### Felhőkarcolók Frankfurt az egyetlen németországi város, melynek panorámáját 150 méternél magasabb felhőkarcolók tarkítják. Ezek a város nyugati részében állnak, a Hauptwache és a Főpályaduvar közötti városrészben, melynek neve Bankenviertel, azaz Bank-negyed. 120 méternél magasabb felhőkarcolók: - Commerzbank Tower – 1997-ben épült, és 259 méteres magasságával 2003-ig a legmagasabb európai felhőkarcolóként tartották számon. Az 56 emeletes, háromszög alaprajzú épület tervezője Sir Norman Foster volt. A tetején lévő antennákkal együtt magassága összesen 300 méter. - Messeturm – 1990 és 1997 között Európa legmagasabb toronyháza volt. Az épület 257 méter magas, 63 emelettel. Helmut Jahn német építész tervezte. Az épület jellegzetessége a tetején levő 36 méter magas piramis. - Westendtower – a 208 méter magas, 53 emeletes felhőkarcoló 1993-ban épült. Gyakran Kronenhochhausnak nevezik (Koronás-toronyház) a tetejét díszítő 95 tonnás, korona alakú acélszerkezet miatt. - Maintower – az antennával együtt 240 m magas felhőkarcoló 1996–1999 között épült. Alakja két összeépített toronyra emlékeztet. Ma televízióstúdió és bankok működnek benne. Jellegzetessége a sötétkék színű üvegborítás. - Trianon – 186 méter magas, háromszögletű felhőkarcoló. A 45 emeletes épület 1993-ra épült fel. Jellegzetessége a tetejét díszítő fordított, háromoldalú gúla (innen származik elnevezése is). - Silver Tower – ismertebb nevén Dresdner Bank-Hochhaus 166 méter magas, 32 emelettel. 1975–1978 között épült fel. Legfelső emeletén egy üveggel burkolt auditórium és konferenciaterem található. 1998-ban egy tűzesetben megrongálódott a 32. emelet. - Deutsche Bank Zwillingstürme – azaz a Deutsche Bank ikertornyok, mint azt neve is mutatja két toronyból (Deutsche Bank 1 és Deutsche Bank 2) álló komplexum. A 155 méter magas tornyokat 1979–1984 kötött építették. A helyiek tartozik és követel gúnynévvel illetik őket. - Skyper – a város egyik legújabb felhőkarcolója. A 154 m magas épület 2004-2005-ben épült. Érdekessége, hogy az alapok ásásakor talált római villa maradványait megtartották. - Plaza Büro Center – 159 m magas felhőkarcoló. A 47 emeletes épület 1976-ban épült. Ma a Marriott szállodalánc üzemelteti és ezáltal Európa legmagasabb szállodája. - Eurotower – a 148 m magas felhőkarcoló 1995-1996-ban épült az Európai Központi Bank számára egy korábbi épület átalakításával. - City-Hochhaus – ismertebb nevén Selmi-Hochhaus egy 142 m magas felhőkarcoló. Nevét építtetője után kapta. 1971–1974 között épült fel. - Frankfurter Büro-Center – a 142 méter magas felhőkarcoló 1975–1981 között épült. Építését a ’70-es évek olajkrízise lassította. - Gallileo – a 38 emeletes, 136 m magas épületet 2003-ban nyitották meg. A Dresdner Bank második épülete Frankfurtban. - Kastor und Pollux – egy felhőkarcolókomplexum, melynek legmagasabb tornya a 130 m magas, 1997-ben megépített Pollux. Társa mindössze 95 m magas. A Deutsche Bahn használja. - Garden Towers – a 127 m magas felhőkarcolót 1976-ban építették, majd 2005-ben teljesen átépítették. Nevét az épületben kialakított 12 télikert után kapta. ### A főpályaudvar és környéke Az 1888-ban átadott Frankfurti főpályaudvar Európa egyik legnagyobb vasúti állomásépülete. Az öthajós vágánycsarnok tartó- és födémszerkezetét 2005 folyamán restaurálták. A főpályaudvartól északra húzódik a 321 754 m2 hasznos kiállítófelülettel rendelkező Messegelände (azaz Vásárváros), mely a legnagyobb Németországban. Jellegzetes épülete a 256 m magas Messeturm felhőkarcoló valamint a 20 m magas Hammering Man nevű szobor. Szintén a főpályaudvartól északra található a Bockenheimer Warte, mely az egykori városi védművek egyik fennmaradt bástyája. E mellett található a világhírű Senckenberg Naturmuseum, mely hírnevét elsősorban az itt kiállított ősmaradványoknak köszönheti. A múzeum épülete 1907-ben épült. ### Látnivalók az óvároson kívül A város egyik érdekes látnivalója az óvárostól keletre fekvő, 1858-ban alapított Állatkert (Zoo), mely egyike Európa leglátogatottabb kertjeinek. Több mint 600 fajt mutat be. A növénykert (Palmengarten) az óvárostól északnyugatra található. 1868-ban alapították elsősorban tudományos, de nem utolsósorban szórakozási célokra. Hatalmas acélból és üvegből épült pálmaházában számos meleg égövi növényfaj él. Szintén a város északnyugati részében áll a 337,5 méter magas televízió-torony, az Europaturm, mely Frankfurt legmagasabb épülete, és amelyet a köznyelv a környéken nagy előszeretettel termesztett spárganövényre hasonlító, egyenesen felfelé törekvő formájára utalva – hesseni dialektusban – „spárzsel”-nek (sparschel) is hív. #### Sachsenhausen Sachsenhausen a Majna déli, óvárossal szemközti partján fekszik. Fő nevezetessége, hogy számos múzeum található itt, amit a parti sétány neve is jelez: Museumsufer. Ezt a sétányt a Majnán átívelő Eiserner Steg nevű gyaloghíd köti össze az óvárossal. Ez az 1869-ben felavatott híd közismert és kedvelt helye a banknegyed toronyházait fényképezőknek. A Museumsufer Majna-parti része szombatonként bolhapiacnak ad otthont, de itt rendezik meg évente egyszer a Majna-parti múzeumokat népszerűsítő szabadtéri népünnepélyt, a Museumsuferfestet is. Sachsenhausen központja a barokk Háromkirály-templom (Dreikönigskirche) körüli terecske, melyhez hangulatos, favázas házakkal tarkított utcácskák csatlakoznak. A gyalogos zónává alakított utcák és terecskék alkotják az úgynevezett sachsenhauseni szórakoztatónegyedet (Vergnügungsviertel Alt-Sachsenhausen). ## Híres frankfurtiak ### Frankfurtban születtek - Johann Wolfgang von Goethe (1749–1832) költő - Henri Nestlé (1814–1890) svájci származású gyógyszerész, vállalkozó, a Nestlé cég alapítója - Oskar Boettger (1844–1910) német zoológus, herpetológus, malakológus - Wilhelm Merton (1848–1916) vállalkozó, szociálpolitikus, a Metallgesellschaft (2000-2005: mg technologies AG, ma: GEA Group AG) alapítója - Otto Hahn (1879–1968) atomfizikus, Nobel-díjas kémikus (1944), a radiokémia úttörője és az urán maghasadásának felfedezője - Hans Fischer (1881–1945) Nobel-díjas kémikus (1930), a hem és a klorofill kutatója - Ernst May (1886–1970) építész, városépítész - Caesar Rudolf Boettger (1888–1976) német malakológus - Wilhelm „Willy” Messerschmitt (1898–1978) repülőgépmérnök és vállalkozó, a légi közlekedés egyik úttörője - Erich Fromm (1900–1980) pszichoanalítikus, filozófus, szociálpszichológus - Theodor Wiesengrund-Adorno (1903–1969) filozófus, szociológus, zeneszerző - Israel Robert John Aumann (1930–) közgazdasági Nobel-díjas (2005) matematikus - Horst Fuchs (1946–2023) német televíziós személyiség - Gerd Karl Binnig (1947–) Nobel-díjas fizikus (1986), a pásztázó alagútmikroszkóp egyik megalkotója - Senna Guemmour (1979–) A Monrose nevű formáció tagja - Jo Weil (1977–) színész ### Frankfurthoz köthető személyek - Nagy Károly (748?–814) - Giordano Bruno (1548–1600) olasz filozófus és költő, 1590-ben a város lakója, egy évvel később azonban kiutasítják Frankfurtból - Johann Philipp Bethmann (1715–1793) kereskedő és bankár, a Bethmann-Bank alapítója - Arthur Schopenhauer (1788–1860) filozófus, 1833-tól haláláig a város lakója - Johannes Franz Miquel, 1897-től von Miquel (1828–1901) porosz állam- és pénzügyminiszter, reformpolitikus, Frankfurt am Main főpolgármestere (1880–90) - Max Horkheimer (1895–1973) filozófus, szociológus, 1922–33 között és 1949-től a város lakója - Ludwig Erhard (1897–1977) liberál-konzervatív politikus (CDU), a Német Szövetségi Köztársaság gazdasági minisztere (1949–1963), majd kancellárja (1963–66) a városban végezte egyetemi és doktori tanulmányait 1922–25 között - Hans Albrecht Bethe (1906–2005) Nobel-díjas fizikus (1967), gyermekéveit Frankfurtban töltötte, majd 1933-ban az USA-ba emigrált - Jürgen Habermas (1929–) filozófus és szociológus, 1964-től a város lakója - Helmut Kohl (1930–) a Német Szövetségi Köztársaság kancellárja (CDU) (1982–98), 1950 és 1951 között folytatta egyetemi tanulmányait Frankfurtban - Joschka Fischer (1948–) politikus (Szövetség ’90/Zöldek), a Német Szövetségi Köztársaság külügyminisztere és kancellár-helyettese (1998–2005), 1968-tól a város lakója

Újlatin nyelvek

Az újlatin nyelvek vagy román nyelvek egymással igen közeli rokonságban álló modern nyelvek, amelyek az indoeurópai nyelvek italikus (itáliai) csoportjába tartozó latin nyelv beszélt változataiból alakultak ki. Napjainkban hozzávetőlegesen 850 millió anyanyelvi beszélője van e nyelveknek világszerte, főleg Amerikában, Európában és Afrikában. Az újlatin nyelvű európai országokat összefoglaló néven Romaniának is nevezik. Az összes újlatin nyelv az ún. vulgáris latinból származik, ami Róma valóságos, tehát beszélt nyelve volt, és melynek változásait az irodalmi nyelv jóval kevésbé, vagy egyáltalán nem követte (azaz már igen korán kétféle nyelvállapotról beszélhetünk), és a különbség utóbb egyre nagyobb lett (bár az irodalmi nyelv, melyből aztán a középkor nemzetközi nyelve lett, maga is sokat változott közben). Tekintve, hogy az oktatásban mindenkor mutatkozott igény arra, hogy a beszélt nyelvet újra és újra közelítsék az ideálisnak elképzelt aranykori állapotokhoz (a legnagyobb presztízsű szövegek és a latin Biblia nyelvéhez), a folyamatos átalakulás egy bonyolult kölcsönhatás volt az írott és beszélt nyelvváltozatok között. Az i. e. 3. század és i. sz. 2. század között a latin vált az uralkodó nyelvvé a Földközi-tenger térségében az Ibériai-félszigettől a Balkánig. A latin volt a birodalom nyugati felében az érvényesülés, a kereskedelem, a jog (utóbb pedig a kereszténység) nyelve, az áttérésre tehát sokféle erőteljes motiváció hatott. A római provinciákban változatos tendenciák érvényesültek, s meglepő gyorsasággal merült feledésbe számos helybeli nyelv, és a kulturális asszimilálódás is igen erőteljes volt, mivel a birodalomnak nem volt sem közös nyelvi, sem közös kultúrpolitikája. Az idő múltával a vulgáris latin területi változatai folyamatosan elkezdtek helyi nyelvjárásokká, dialektusokká fejlődni. Ez a változás az 5. században a Római Birodalom felbomlása után tovább gyorsult, és elvezetett a ma ismert újlatin nyelvekhez, úgymint: portugál, spanyol, katalán, francia, olasz és román. A 15. századra az újlatin nyelvek túllépték Európa határait és a spanyol, portugál és francia terjeszkedés során eljutottak Amerikába és Afrikába. Napjainkban már az újlatin nyelvek anyanyelvi beszélőinek kétharmada Európán kívül él. Az újlatin nyelvek pontos besorolása mindamellett nem túl egyszerű, mivel (összevetve az egyéb indoeurópai rokon nyelvekkel) még mai állapotukban is igen közel állnak egymáshoz, ún. dialektális kontinuumot alkotva. Így az egyszerűbb szövegkörnyezetekben valamennyiük között – legalább írásban – elég jó a kölcsönös érthetőség: például egy elegendő nyelvérzékkel rendelkező spanyolul beszélő szóban alapvetően meg fogja érteni a galíciai portugált, a katalánt és az olaszt, írásban a portugált, a franciát és a románt is. ## Felosztásuk, csoportosításuk Az újlatin nyelvek részletesebb felosztása tekintetében mindmáig nincs egységes álláspont; a különféle csoportosítások más és más szempontokat vesznek figyelembe. Valamely nyelv konzervatívabb vagy újítóbb volta a romanizáció korával állhat kapcsolatban, illetve a szélső területek gyakran mutatnak régiesebb vonásokat a nagyobb forgalmú, dinamikusan fejlődő városokkal szemben, ezzel magyarázható többek között a szárd, a keleti újlatin nyelvek, illetve az iberoromán nyelvek hagyományőrzőbb viselkedését a latintól legmesszebbre került francia és északolasz nyelvekkel szemben. A hagyományos nyelvészeti besorolás területi, illetve bizonyos hangtani és nyelvtani tulajdonságok alapján csoportosítja az újlatin nyelveket. E felosztás szerint a keleti újlatin nyelvek azok, amelyekben a szóközi zöngétlen zárhangok megmaradnak, és a többes számot magánhangzóval (-i, -e) képzik; a nyugati újlatin nyelvek pedig azok, amelyekben a szóközi zöngétlen zárhangok zöngésülnek, esetleg réshanggá válnak, a többes számot pedig -s hozzáadásával képzik; míg a kettő között átmenetet képeznek az olaszországi dialektusok. A választóvonalnak e tekintetben a La Spezia–Rimini olasz városokat összekötő képzeletbeli egyenes tekinthető, amelytől északra, illetve nyugatra a nyugati újlatin nyelveket, délre, valamint keletre pedig a keleti újlatin nyelveket beszélik. A csoportosítás ily módon a következőképpen alakul: ÚJLATIN NYELVEK - Nyugati és itáliai újlatin nyelvek - Nyugati újlatin nyelvek - Iberoromán nyelvek - portugál és galiciai - spanyol, asztúriai és aragóniai - katalán - Galloromán nyelvek - okcitán (és dialektusai) - francia (és dialektusai: vallon, pikárd stb.) - rétoromán dialektusok (romans, ladin és friuli) - galloitáliai (északolasz) dialektusok (emilián–romanyol, ligur, lombard, piemonti, velencei) - Déli csoport - szárd dialektusok - Itáliai nyelvek - olasz, nápolyi és calabriai dialektusok, valamint szicíliai - korzikai - Keleti újlatin nyelvek - román, valamint az aromán, isztroromán és meglenoromán nyelvváltozatok - dalmát † Egy másféle csoportosítást az Ethnologue kiadvány tartalmaz. ## Történetük ### A „vulgáris latin” A hagyományosan úgynevezett „vulgáris latin” mára már kissé elavult, téves alapokon nyugvó kifejezés a latin nyelv mindenkor élő és beszélt változataira. A latin kezdetben egy igen kis területen beszélt nyelvváltozat volt Itáliában, olyan nagy fontosságú és magasabb kultúrát közvetítő nyelvek mellett, mint például a nem indoeurópai eredetű etruszk, vagy a görög. Máig érthetetlen, hogyan terjedhetett el a latin a későbbiekben oly nagy mértékben, hiszen fordítva is történhetett volna: ha nevezetesen az etruszk válik Itália kultúrnyelvévé, akkor nagy valószínűséggel ma nem is beszélhetnénk újlatin nyelvekről. Amikor Róma felülkerekedett és meghódította először Itália többi részét, a római katonák által beszélt latin már akkor mutatott különféle szubsztrátum hatásokat (indoeurópai: kelta, oszk-umber, görög; illetve nem indoeurópai: etruszk, rhaetiai stb.). E hatásoknak köszönhető például az észak-itáliai és az összes nyugati nyelvjárásban a szóközi [p, t, k] zöngésülése [b, d, g] majd eltűnése bizonyos területeken. Mivel a latin ily módon a valóságban beszélt, élő nyelv volt, amely – mint minden nyelv – folyamatosan fejlődött, nem beszélhetünk úgy egy vulgáris latinról, mint a latintól eltérő nyelvről, hiszen a vulgáris latin volt maga a latin. Ugyanakkor egy fogalom nem utalhat egy dologra és egyidőben annak az ellenkezőjére, következésképpen a vulgáris latin, mint egységes nyelv, soha nem létezett. A folyamat éppen ellenkezőleg zajlott le. Róma terjeszkedése és a Mediterráneum meghódítása után szükségesség vált egy egységes, a közigazgatásban, a provinciák közötti kommunikációban és kultúra közvetítésében nélkülözhetetlen irodalmi nyelv kimunkálása, vagyis egy mesterséges nyelvi állapot létrehozása a nyelv szabályozásával, sztenderdizálásával: ennek eredménye az a klasszikus latin, amelyet ma csak latinként említünk. A beszélt latin persze eközben folyamatosan fejlődött, regionális változatokra bomlott. A Római Birodalom széthullása után és a germán, arab hódítások folytán a közös irodalmi nyelv hatása egyre csökkent, a római provinciák közötti kommunikáció megszakadásával és az analfabetizmus növekedésével pedig az egyes latin nyelvjárások közötti különbségek kiéleződtek. A „barbár népek” (germánok, arabok) hódításaival azonban idővel kialakult egy törekvés az irodalmi latin, mint a művelt nyelv visszaállítására, azonban ezt már a nép nem értette: a hivatalos szövegeket le kellett fordítani az – azelőtt írásban nem létező, csak a mindennapi érintkezésben használt – élő latin nyelvjárásra. Ennek eredményeként születtek meg fokozatosan azok az iratok, amelyeket ma az újlatin nyelvek első emlékeinek nevezünk. Amennyiben viszont ragaszkodunk a hagyományos „vulgáris latin” megnevezéshez, mivel ez – a fentebb leírtak alapján – a mindenkor beszélt latin nyelvváltozatokra utal, valójában ma is „vulgáris latinul” beszélnek az olaszok, a spanyolok, a franciák, stb. Az önálló újlatin nyelvek kialakulása a 3–7. századra tehető, azonban az első írásos emlékek csak a 9–10. századból maradtak fenn. Mindazonáltal csak a 13. századtól beszélhetünk valójában megszilárdult, már az irodalomban is használt önálló újlatin nyelvekről. Említést érdemel, hogy az első írásos emlékeknek nevezett szövegek készítői nem voltak tudatában annak, hogy már egy újlatin nyelvjárásban írtak: a scriptorok csupán a nép által beszélt és érthetőbb nyelvre fordították a mesterséges irodalmi nyelvet, és az általuk önkéntelenül elkövetett „hibák” (pejoratív értelemben „vulgarizmusok”) voltak a szövegekben elrejtett már újlatin (francia, spanyol, olasz stb.) szavak. E nyelvemlékek és a latin szövegekben elszórt újlatin elemekből annyi bizonyos, hogy ezek a nyelvek beszélt formájukban már a 7. században létezhettek. ### A Római Birodalom felbomlása után A Római Birodalom felbomlása után az 5. században a germán, szláv, hun és egyéb törzsekkel folytatott háború során a Római Birodalom keleti területei elszakadtak a többi résztől (Keletrómai Birodalom), majd a Balkánon a latin helyét átvették a szláv nyelvek, és terjeszkedésük folyamán elszigetelték a román nyelvet beszélők területét a latin nyelvű világtól, amihez még az is hozzájárult, hogy beszélőik az ortodox (görög rítusú) egyházhoz tartoztak. A román nyelv innentől kezdve külön fejlődési útra lépett. A nyugati területeken a germán törzsek folyamatos betörései bomlasztották a birodalmat, ami a kereskedelemnek és a belső emberáramlásnak szabott gátat. Ez az elszigeteltség vezetett a nép körében a helyi nyelvváltozatok megjelenéséhez, bár a hivatalos életben még mindig csak a klasszikus aranykori latin volt elfogadott, amit már a nép egyáltalán nem, vagy csak kis mértékben értett meg. Az írott és beszélt nyelv eltávolodása egyfajta tudathasadásos állapotot idézett tehát elő a beszélők körében: az iskolában oktatott nyelvváltozathoz képest a beszélt mindig „közönségesebbnek”, „rontottnak” minősült egészen addig, amíg a 9–10. században polgárjogot nem nyertek a dialektusok, és elkezdték írásban is használni őket. Erre a korra datálódnak az ún. „újlatin nyelvemlékek”, azaz a területi vulgáris dialektusok első írásos emlékei. A 10. századra a helyi nyelvek számos változáson mentek át és egyre jobban eltávolodtak egymástól: - az 5. századra elvált egymástól a keleti újlatin nyelvek és a nyugati újlatin nyelvek ága; - a 8. századra különvált a gallo-ibér és az italo–dalmát csoport; - a 10. századra elszakadt egymástól a galloromán és az ibériai (iberoromán) csoport. ## A latintól az újlatin nyelvekig Ahogy arról az előzőekben már szó esett, a nép által beszélt latin, vagyis a vulgáris latin erősen eltért az írásban őrzött latin nyelvtől. Mivel a vulgáris latin nagyon sokáig nem volt írott nyelv (írásban történő első megjelenéseit nevezik ma az újlatin nyelvek első emlékeinek), ezért a mai újlatin nyelvek alapján csak feltételezéseink lehetnek arról, hogy a kiejtés és a szóhasználat mennyire különbözött a klasszikus irodalmi nyelvtől. A vulgáris latin nyelvhasználatban létrejött változások alapja – akárcsak bármely népies nyelv esetében – a beszélők egyszerűsítési szándéka volt, ezzel magyarázható a legtöbb hang- és alaktani változás: például a klasszikus nyelv mássalhangzó-torlódásainak feloldódása hangkiesés, hasonulás vagy palatalizáció útján; a szóközi zöngétlen hangok zöngésülése vagy eltűnése bizonyos változatokban; a kettőshangzók összeolvadása egyszerű magánhangzóvá; a magánhangzók mennyiségi különbségének átalakulási minőségi különbségekké; a kettős mássalhangzók leegyszerűsödése, stb. Az alaktani változásokra jellemző a névszóragozás erős redukciója (majdnem teljes eltűnése), az igeragozási rendszer átalakulása, a határozott névelő kifejlesztése stb. E változások természetesen nem voltak minden területen egységesek (hiszen ha így lett volna, nem beszélnénk különböző újlatin nyelvekről), és kisebb-nagyobb mértékben befolyásolták az őslakosság, illetve a később érkező hódító népek nyelvei is. A főbb eltéréseket az alábbiakban foglaljuk össze. ### Hangtani változások - Néhány kivételes esettől (például lombard, rétoromán dialektusok) eltekintve eltűnt a rövid és hosszú magánhangzók fonológiai megkülönböztetése, amelyet a hangsúly szerepe váltott fel. A vulgáris latinban és az újlatin nyelvekben (néhány – általában nyelvjárási – kivételtől eltekintve) a magánhangzók hosszúsága csupán a hangsúly másodlagos kísérőjelenségeként fordulhat elő, többnyire csak nyílt szótagban, azonban nem kötelező érvényűen. E fonológiai megkülönböztetés eltűnésére a következő lehetséges magyarázatok léteznek: 1) statisztikailag, a latin szavak többségében a magánhangzók rövidek voltak; 2) a hosszú magánhangzók többsége hangsúlyos szótagban fordult elő; 3) a hangsúlyos rövid magánhangzók a hangsúly hatására meghosszabbodtak, a hangsúlytalan hosszú magánhangzók pedig lerövidültek. Következésképpen a hangsúlyos magánhangzók azonossá váltak a hosszú (pontosabban hosszabb) magánhangzókkal, a hangsúlytalanok pedig a rövidekkel, vagyis többé nem volt a hosszúság megkülönböztető értékű, hanem a hangsúllyal azonosult. - Az eredeti latin kettőshangzókból (ae, au, oe) nyílt e, o, illetve zárt e lett, majd később a nyílt e és o a legtöbb újlatin nyelvben kettőshangzóvá alakult (például latin caelum \> olasz és spanyol cielo, francia ciel, ’ég[bolt]’; latin novus \> olasz nuovo, spanyol nuevo, francia nouveau, ’új’; latin aurum \> olasz és spanyol oro, francia or, ’arany’; latin fortis \> spanyol fuerte, román foarte, ’erős’ ; stb.). - Lekoptak a szóvégi -c, -d, -m, -t mássalhangzók – amelyek a névszóragozásban és bizonyos igealakokban jelentésmegkülönböztető szerepet is betöltöttek (például a latin cantabam ’énekeltem’ és cantabat ’énekelt’ a spanyolban mindkettő cantaba, csupán a szövegkörnyezetből, illetve az opcionálisan használható személyes névmásból derül ki a cselekvő személye) –, illetve a keleti újlatin nyelvekben a szóvégi -s is. - A latin rövid i, u magánhangzók – nyelvjárástól függően – megnyíltak, és e, o hangokká váltak. - A hátul képzett k és g hangok a vulgáris latinban elöl képzett \*ty \> c, illetve \*gy \> dzs hangokká váltak (kivétel bizonyos szárd nyelvjárásokban), majd a nyugati újlatin nyelvekben tovább alakultak sz és zs hangokká. - A félhangzós (j-nek ejtett) latin i hang palatális rés- vagy zár-rés-hanggá (dzs, s, zs) alakult – a spanyolban már egy későbbi, másodlagos fejleményként bizonyos szavakban összeolvadt a g/j-vel és az x-szel jelölt zs/s hangokkal és velarizálódott, azaz [x] hanggá alakult (például latin Iunius \> olasz giugno – dzs-vel ejtve –, spanyol junio – [x]-vel ejtve, ’június’; latin iam \> olasz già, portugál já – zs-vel ejtve, viszont spanyol ya – j-vel ejtve, legalábbis a művelt köznyelvben – ’már’). - A latin szókezdő cl-, fl-, és pl- csoportok a nyelvterület legnagyobb részén – a francia, katalán és okcitán kivételével – különböző egyszerűsödéseket szenvedtek: az olaszban megtartották az első mássalhangzót, az l pedig palatalizálódott, vagyis [j] hanggá alakult (például latin plus \> olasz più, ’több’; latin flore(m) \> olasz fiore, ’virág’); a spanyolban jésült az l és az első hang kiesett (például latin clamare \> spanyol llamar, ’hívni’; latin pluvia \> spanyol lluvia, ’eső’; latin flamma \> spanyol llama, ’láng’) vagy pedig a csoport változatlan maradt (például latin claru(m) \> spanyol claro, ’világos’; latin flore(m), flores \> spanyol flor, flores, ’virág, virágok’); a szárdban az l hang r-ré változott (például latin plus → szárd prus); a portugálban hol cr, fr, pr lett belőlük, hol palatalis réshanggá (magyar s) váltak. A franciában nem történt változás (latin florem \> francia fleur; latin plenu(m) \> francia plein, ’tele’). - Az egyszerű szóközi zöngétlen zárhangok [p, t, k] a nyugati újlatin nyelvekben zöngésültek, majd ellágyultak, a [b, d, g] pedig (a franciában már a [p, t, k] is) eltűntek, keleten általában megmaradtak (például latin vita \> olasz vita; de spanyol, portugál, szárd vida, és francia vie, ’élet’). - A latin szóközi mássalhangzó-torlódások (-ct-, -pt-, -gn- stb.) – hasonulással, palatalizálódással, hangkieséssel – leegyszerűsödtek (például latin octo \> olasz otto, spanyol ocho, portugál oito, román opt, ’nyolc’). - A szókezdő s+mássalhangzó torlódásokat a nyugati újlatin nyelvek egy magánhangzó (e- vagy i-) betoldásával oldották fel – majd a franciában az -s el is tűnt (például latin spiritus \> spanyol espíritu, portugál espírito, szárd ispìritu, ’lélek’; latin stella \> spanyol estrella, portugál estrela, de francia étoile, ’csillag’); az olasz ezzel szemben alaktanilag oldja fel a mássalhangzó-torlódást: s+mássalhangzós (hímnemű) szókezdet esetén a magánhangzóra végződő lo és uno névelőt használják az il és un helyett (például lo spagnolo, ’a spanyol [nyelv]’), kiegészülve azzal, hogy az olaszban – néhány elöljárón kívül – nem létezik mássalhangzóra végződő szó. E fonológiai változás oka – azzal a triviálisnak tűnő „népszerű” magyarázattal ellentétben, mely szerint a latint elsajátító őslakosság csak így tudta kiejteni a szavakat – szintén a latinban keresendő. Az s+mássalhangzó kapcsolat ugyanis a szavakon belül két különböző szótaghoz tartozott (például detestare → /de-tes-ta-re/), így a latin beszélőknek az ilyen kapcsolat furcsának bizonyult a szó elején. Vagyis tulajdonképpen „szótagosították” a mássalhangzó előtt álló szó eleji s hangot egy i- hozzátételével, amely a nyugati újlatin nyelvekben (a rövid magánhangzók rendes fejlődésének megfelelően) e-vé vált. Az első erre utaló nyomokat Rómából származó feliratokon találták a II. században (például ismaragdus \< smaragdus, ’smaragd’). Bár a régi olaszban is megvolt, a modern olaszban valószínűleg azért nem maradt meg e jellemző, mert mivel minden szó magánhangzóra végződik, a beszédben nem fordulhat elő mássalhangzó-torlódás a szavak találkozásánál. - Általános jelenség továbbá a szóvégek, főleg a latin -e(m), -u(m) kisebb-nagyobb mértékű lekopása: a szóvégi magánhangzó az olaszban mindenhol, a spanyolban és a portugálban az -z (\< -ce[m]), -l (\< -le[m]), -n (\< -ne[m]), -r (\< -re[m]) és -d(e) (\< -te[m]) kivételével megmaradt; a románban, franciában, katalánban stb. eltűnt. - A többes szám újlatin képzési módjainak eredete máig vita tárgyát képezi. A hagyományos elméletek szerint a keleti újlatin nyelvekben a latin magánhangzós tövű alanyeset többes számának -i és -ae végződése, míg nyugaton a latin tárgyesetű -s, vagy -es képzési mód maradt meg (például latin casa/casae \> olasz casa/case, de spanyol casa/casas); ugyanígy latin amore(m)/amores \> spanyol amor/amores, viszont olasz amore/amori). Az újabb feltevések szerint eredetileg mindenhol -s-szel képezték a többes számot a vulgáris latinban, csak mivel a keleti latinságban eltűnt a szóvégi -s, más megoldást kellett keresni: s ezt váltotta fel az alanyesetű többes szám. Megint mások úgy vélik, hogy az -i, -e többes számú képzési mód is az -es-ből származik, azonban ez hangtanilag nem igazolható. ### Alaktani változások Ebben a részben négy lényeges változásról kell szólnunk. A legszembetűnőbb, amely megkülönbözteti a latint az újlatin nyelvektől, a névszóragozás erős leegyszerűsödése; az alapvetően kétféle többesszámképzési mód kialakulása, a határozott névelő kifejlesztése, valamint az igeragozás átalakulása. #### A névszóragozás redukciója Az újlatin nyelvek többségében a névszóragozás szinte teljesen eltűnt (kivétel a román nyelvben, ahol szintén lényegesen leegyszerűsödve ugyan, de a nőnemű főnevek, illetve a szó végéhez kapcsolt határozott névelő esetei megmaradtak), és mindössze hímnem – nőnem, egyes szám – többes szám megkülönböztetésére korlátozódott. A névszóragozás leegyszerűsödése két fő okra vezethető vissza. Az egyik, amint már említettük, a szóvégi mássalhangzók lekopása (a szóvégi -m például már a klasszikus korban nem hangzott), amelyek a legtöbbször az esetragokat jelölték; szintén ehhez kapcsolódik a hosszú–rövid magánhangzó szembenállás eltűnése (például bizonyos szavaknál csak ez különböztette meg egymástól az egyes- és a többes számú alakot). Ez a hangtani jellegű változás, mindazonáltal, még nem indokolja teljesen az esetrendszer eltűnését, hiszen ugyanúgy érintette az igeragozást is, amely viszont mégsem tűnt el, sőt, mondhatni még bonyolultabbá vált az újlatin nyelvekben. A másik okot tehát nem a fonetikában, hanem a mondattanban kell keresni. A latin szavakat ugyanis általában elöljárószóval használták a mondatokban, a névszóragozással együttesen (amely eleve bonyolult és sokszor következetlen volt), vagyis az elöljárószó és névszó kapcsolata már önmagában kifejezte a jelentésviszonyokat. Következésképpen a névszóragozás lassan szükségtelenné vált, és bőven beérte a szám és a nyelvtani nem megkülönböztetésével. A latin esetrendszer maradványai egyedül a személyes névmásoknál találhatóak meg, azonban ez is jóval egyszerűbbé vált: a részes és a tárgyeset a harmadik személyek kivételével összekeveredett, ezzel szemben kialakult egy hangsúlyos és hangsúlytalan szembenállás a névmások között oly módon, hogy a hangsúlyos alakok önállóan, elöljárószóval használatosak a mondatban, míg a hangsúlytalan névmások az igéhez szorosan kapcsolódó ún. kötött morfémák, és a helyük is szigorúan szabályozott a mondatban. Példaként az olaszban a hangsúlyos alakok a latin tárgyesetből (me, te), a hangsúlytalanok pedig a részes esetből (mi, ti \< mihi, tibi) származnak; a spanyolban pontosan fordítva történt: a hangsúlyos alakok származnak a latin részes esetből (mí, ti \< mihi, tibi), míg a hangsúlytalanok a tárgyesetből (me, te). Mivel ezek a névmások a részes és a tárgyesetet is jelölhetik, sokszor csak a szövegkörnyezetből, illetve az ige jelentéséből derül ki, hogy mikor melyikről van szó, de bizonyos esetekben a beszélő számára semmilyen különbség nincs a részes és a tárgyeset között (éppen ezért az újlatin nyelvekben a modern grammatikusok már nem is tárgy- és részes esetről, hanem ún. közvetlen és közvetett bővítményről beszélnek). #### A többes szám képzési módja A keleti és italo-dalmát, illetve a nyugati újlatin nyelvek közötti egyik legszembetűnőbb különbség a többes szám képzésének módjai, melynek eredete máig vita tárgyát képezi. A hagyományos elméletek szerint a keleti újlatin nyelvekben a latin magánhangzós tövű alanyeset többes számának -i és -ae végződése, míg nyugaton a latin tárgyesetű -s, vagy -es képzési mód maradt meg (például latin casa/casae → olasz casa/case, de spanyol casa/casas; ugyanígy latin amor/amores → spanyol amor/amores, viszont olasz amore/amori). Az újabb feltevések szerint eredetileg mindenhol -s-szel képezték a többes számot a vulgáris latinban, csak mivel a keleti latinságban eltűnt a szóvégi -s, más megoldást kellett keresni: s ezt váltotta fel az alanyesetű többes szám. Megint mások úgy vélik, hogy maga az -i, -e többes számú képzési mód is az -es-ből származik, azonban ez hangtanilag nem igazolható. Az alábbiakban néhány példa látható a többes szám képzésére. Nyugati latinság - spanyol: Todos los seres humanos - portugál: Todos os seres humanos - francia: Tous les êtres humains - katalán: Tots els èssers humans - okcitán: Totes los èssers umans - szárd: Totu sos èsseres umanos Keleti latinság - olasz: Tutti gli esseri umani - román: Toate fiinţele umane #### A határozott névelő kialakulása Az újlatin nyelvek nem csupán a latin leegyszerűsödésével jöttek létre: természetesen kifejlesztettek olyan sajátosságokat is, amelyek a latinban nem voltak meg. Az egyik legjelentősebb ilyen újítás a határozott névelő megjelenése, amely a latin mutatónévmások rövidüléséből származik. A határozott névelő az újlatin nyelvek többségében a latin ille (jelentése: „az, amaz”) mutatónévmásból alakult ki. Ez alól kivételt jelent a szárd és a baleár-szigeteki katalán, ahol a névelő a latin ipse, ipsa, ipsum, ipsos, ipsas alakokból fejlődött ki (baleári katalán es, sa, ses, sos és szárd su, sa, sos, sas, is). Az alábbiakban az ille szó különböző alakjainak rövidüléséből származó névelők kialakulását fogjuk tárgyalni. Megjegyzések - Az egyes számú határozott névelő az újlatin nyelvek mindegyikében az ille szó alakjaiból fejlődött ki. - A román névelők: A románban a határozott névelő (pontosabban fogalmazva determináns, mivel nem a név előtt áll) a szó végére kerül, például román ursul – olasz il urso, román lupa – olasz la lupa. - A hímnemű egyes számú határozott névelő kialakulása - Az olasz és okcitán lo: ille \> il / illum \> illu \> illo \> lo, hasonlóan alakult a szicíliai és korzikai lu, u, de ezekben az esetekben a latin u hang nem alakult o-vá, illetve a korzikai esetében még a szókezdő l hang is lekopott csakúgy mint a nápolyi nyelvnél (ahol viszont az u hang az szintén o-vá alakult). - A spanyol és katalán el: ille \> il \> el / illum \> illu \> illo \> lo, hasonlóan alakult az olasz il és a román -ul is, de az olaszban megmaradt az i hang a románban meg u betűvé alakult. - A nőnemű egyes számú határozott névelő kialakulása: kivétel nélkül illam \> illa \> la (\> ’a) változás révén alakultak ki. - A hímnemű többes számú határozott névelő kialakulása - A nyugati újlatin nyelvekben: illos \> los (\> les), a szókezdő i lekopásával. - A keleti újlatin nyelvekben: illi \> lli \> li (\> i), a szókezdő i lekopásával. - A nőnemű többes számú határozott névelő kialakulása: - A nyugati újlatin nyelvekben: illas \> las (\> les), a szókezdő i, némely esetben az l lekopása jellemző. - A keleti újlatin nyelvekben: a latinban az alanyi alakban kétféle hanggal képezték a többes számot -i-vel és -ae [ɛ]-vel. Ennek mintájára alakult a nőnemű többes számú határozott névelő képzése is. A legtöbb nyelvben egyszerűen a gyakoribb -i-vel váltották fel az ae hangot, míg a román és az olasz megtartotta (illae \> ille \> le [az olaszban], \> -e [a románban]). A többi keleti újlatin nyelvben a hímnemhez hasonlóan illi \> li (\> i) a képzési forma. - A semlegesnemű alakok az újlatin nyelvek többségénél eltűntek (többnyire a hímnemű alakba olvadtak bele), illetve csak speciális esetekben használják őket, főként meghatározatlan egész jelölésére. - A déli újlatin nyelvek bár külön csoportként vannak osztályozva, valójában az italo–dalmát (korzikai) illetve a nyugati azon belül is az ibéroromán nyelvekkel (szárd) mutatnak hasonlóságokat. Természetesen egymáshoz is közel állnak. #### Az igeragozási rendszer átalakulása A latinban négyféle igeragozás volt: -are, -ere (másodéles), -ĕre (harmadéles) és -ire (az -ere és -ĕre csoport között csak a hangsúlyozásban volt különbség); megkülönböztettek kijelentő- (indicativus), kötő- (coniunctivus) és felszólító (imperativus) módot, valamint igeneveket, amelyeket a névszókhoz hasonlóan ragoztak. Mindhárom módnak kétféle ragozása lehetett: cselekvő és szenvedő, önálló igealakokkal; összetett (segédigével képzett) igealakok nem léteztek. Az újlatin nyelvekben a négy igeragozási csoport többnyire megmaradt; a spanyolban és a portugálban azonban háromra redukálódott (-ar, -er, -ir, mindegyik véghangsúlyos). Az igemódok általában megmaradtak úgy, ahogy a latinban voltak; bizonyos újlatin nyelvek kifejlesztettek még feltételes módot is, amely a főnévi igenév + a habere ige folyamatos múltja igei körülírásból alakult ki (bár a spanyolban a nyelvészek egy része a feltételes mód időit a kijelentő módhoz sorolja). A szenvedő igeragozás eltűnt: a visszaható névmással ragozott alakok, illetve igei körülírások váltották fel. Például latin auditur „hallatszik” → spanyol se oye (szó szerint: „magát hallja”), vagy latin amor „szeretnek [engem]” → olasz sono amato (szó szerint: „szeretve vagyok”). Mint már említettük, míg a latinban nem léteztek az összetett igealakok, az újlatin nyelvekben az eredeti igei körülírásokból összetett igealakok alakultak ki, melyek egy része később önálló alakokká vonódott össze. Így például eltűnt a latin jövőidő – például amabo „szeretni fogok” – helyette életbe lépett az amare habeo (szó szerint: „szeretni kell/van nekem”) igei körülírás, amely az újlatin nyelvekben később összeolvadt egytagúvá: amare habeo \> \*amaraeo \> olasz amerò, \> spanyol amaré, \> portugál amarei stb. Hasonlóképpen jöttek létre a feltételes igealakok: amare habebam (szó szerint: „szeretnem volt”) \> \*amarebam \> spanyol amaría stb. Ezen kívül újabb igei körülírások is kialakultak, amelyek egy része beleolvadt az igeragozási rendszerbe, például olasz ho cantato, spanyol he cantado, román am cantat („[már] énekeltem”; \< habeo cantatu(m) „nekem van énekelve”). ### Mennyire távolodtak el a latintól? A szókészleti egyezések szakaszban található táblázatot alapul véve, ha annak minden egyes sorából megkíséreljük kiválasztani azokat a szavakat, amelyek hang- és alaktanilag a legnagyobb mértékű egyezést mutatják az eredeti latin szóalakkal, majd a kiválasztott szavakat nyelvenként összeszámoljuk, eléggé pontos és objektív rangsor állítható fel. Az így kapott sorrend, kezdve a legkonzervatívabb nyelvvel, haladva a latintól leginkább eltávolodott újlatin nyelvig a következő: 1. olasz/szárd 2. spanyol 3. portugál 4. okcitán 5. katalán 6. román 7. francia Amint látható tehát, természetesen az olasz, melyet gyakorlatilag az itáliai latin mai nyelvváltozatának tekinthetünk, nyilvánvalóan a legközelebb áll az aranykori irodalom nyelvéhez. Ezután a szárd (egyes archaikus hangtani jellemzői miatt azonos szinten az olasszal) és a spanyol nyelvek állnak mai formájukban is a legközelebb a kései birodalom beszélt latinjához, míg a román és a francia a legújítóbbak. ## Mai helyzetük A legszélesebb körben beszélt újlatin nyelv a spanyol, azután a portugál, francia, olasz, román és katalán. A katalán kivételével ezen nyelvek mindegyike több országnak is a nemzeti és egyben hivatalos nyelve. A fő újlatin nyelvek mellett számos, a globalizáció és a többségi média térhódítása miatt kiveszőfélben lévő regionális újlatin nyelv is létezik. - Olaszországban: emilián-romanyol, friuli és ladin (rétoromán), korzikai, lombard, nápolyi, szárd, szicíliai, velencei stb. - Franciaországban: gascon, okcitán (provanszál), frankoprovanszál - Spanyolországban: katalán (Andorra hivatalos nyelve), galíciai. A spanyol, portugál, francia, olasz és román az Európai és Latin Unió hivatalos nyelvei. A spanyol és a francia az ENSZ két hivatalos nyelve a hatból. ### Európán kívül Az Európán kívüli újlatin nyelvek a spanyol, portugál és a francia, számos országban beszélik őket (kisebbségi nyelvként több helyen az olaszt és más újlatin nyelveket is). - A spanyol nyelv Kanada kivételével az egész amerikai kontinensen (Észak-Amerikában Mexikóban és az Egyesült Államok déli részén, Közép- és Dél-Amerikában, Brazília kivételével) elterjedt, és Afrika, valamint Ázsia egyes részein is beszélik. Anyanyelvi beszélőinek száma közel 400 millió, ebből csak kb. 10% él az anyaországban. A legnépesebb spanyol anyanyelvű ország Mexikó, több mint 100 millió beszélővel, egyúttal itt található a világ legnépesebb spanyol nyelvű városa is, Mexikóváros. - A portugál Dél-Amerikában és Afrika déli országaiban terjedt el. Érdekesség hogy Portugáliában az anyanyelvi beszélőknek csak 4%-a él. Anyanyelvi beszélőinek száma 200 millió. - A franciául beszélő közösségek a világon mindenhol fellelhetőek. Hivatalos nyelvként használják több észak- és közép-afrikai országban is, ahol a lakosság nagy része anyanyelvi szinten beszéli, viszont a helyi törzsi nyelvek többségben vannak ezen országokban. 7 milliós nagyszámú, a lakosság 24%-át kitevő francia közösség él Kanadában. A franciát sok szigetországban is beszélik, mint például Haiti, Seychelle-szigetek, Mauritius stb. Mindazonáltal, összességében véve egymástól távoli kisszámú közösségek beszélik világszerte, ennélfogva beszélőinek száma a spanyoléhoz és a portugáléhoz képest viszonylag kicsi, mindössze 110 millió, ebből 70% él az anyaországban. - Habár Olaszországnak voltak Európán kívüli gyarmatai, kivonulásuk után sehol sem maradt az olasz hivatalos nyelv, de ma is élnek olaszul beszélő kisebb közösségek észak-afrikai országokban, például Líbiában, Eritreában és Szomáliában. Argentína lakosságának legalább fele rendelkezik olasz felmenőkkel, és közülük kb. 1,5 millió beszéli is a nyelvet. Anyanyelvi beszélőinek száma kb. 60 millió. - Romániának nem voltak gyarmatai, ezért saját régióján kívül szinte teljesen ismeretlen, viszont a Romániából Izraelbe menekült zsidó közösség magával vitte a nyelvét, így ma Izrael lakosságának 5%-a beszél románul. Anyanyelvi beszélőinek száma kb. 26 millió. ### Nemzetközileg használt újlatin nyelvek A fenti adatok ellenére mindössze két újlatin nyelvről mondható el, hogy valódi univerzális státusza van. - A francia a legutóbbi időkig a nemzetközi diplomáciai kapcsolatok hivatalos nyelvének számított, egyúttal több művészet nyelve is, valamint az Európai Unió fő hivatalos nyelve (az angol mellett), amelyen az összes dokumentumot meg kell őrizni. - Az olasz a zene és a zenei szakkifejezések nemzetközi nyelve. A spanyol és a portugál – bár a legnagyobb területen e két nyelvet beszélik –, valamint a többi újlatin nyelv semmilyen kulturális státusszal nem rendelkeznek. ## Az önállósuló újlatin dialektusok első írásos emlékei ### A mai Spanyolország területéről A valpuestai okiratok (Cartularios de Valpuesta) a 9. századból ókasztíliai nyelvjárásban ...in loco que vocitant Elzeto cum fueros de totas nostras absque aliquis vis causa, id est, de illa costegera de Valle Conposita usque ad illa vinea de Val Sorazanes et deinde ad illo plano de Elzeto et ad Sancta Maria de Vallelio usque ad illa senra de Pobalias, absque mea portione, ubi potuerimus invenire, et de illas custodias, de illas vineas de alios omnes que sunt de alios locos, et omnes que sunt nominatos de Elzeto, senites et iubines, viriis atque feminis, posuimus inter nos fuero que nos fratres poniamus custodiero de Sancta Maria de Valle Conpossita... A „glosszák” (Glosas Emilianenses) a 10. századból La Rioja-i (aragóniai–kasztíliai) nyelvjárásban Cono aiutorio de nuestro duenno, duenno Xristo, duenno salbatore, qual duenno yet ena honore et qual duenno tienet ela mandatione cono patre, cono spiritu sancto enos sieculos de los sieculos. Facanos Deus Omnipotes tal serbitio fere ke denante ela sua face gaudiosos seyamus. Amen. ### A mai Franciaország területéről A Strasbourgi eskü (Les Serments de Strasbourg) 842-ből Pro Deo amur et pro christian poblo et nostro commun salvament, d’ist di en avant, in quant Deus savir et podir me dunat, si salvarai eo cist meon fradre Karlo, et in aiudha et in cadhuna cosa, si cum om per dreit son fradra salvar dift, in o quid il mi altre-si fazet, et ab Ludher nul plaid numquam prindrai qui meon vol cist meon fradre Karle in damno sit. ### A mai Olaszország területéről Assisi Szent Ferenc: Naphimnusz (Cantico delle creature) 1225-ből Laudato sie, mi' Signore, cum tucte le tue creature, spetialmente messor lo frate sole, lo qual è iorno, et allumini noi per lui. Et ellu è bellu e radiante cum grande splendore, de te, Altissimo, porta significatione. Laudato si', mi' Signore, per sora luna e le stelle, in celu l'ài formate clarite et pretiose et belle. Laudato si', mi' Signore, per frate vento et per aere et nubilo et sereno et onne tempo, per lo quale a le tue creature dài sustentamento. Laudato si', mi' Signore, per sor'aqua, la quale è multo utile et humile et pretiosa et casta. Laudato si', mi' Signore, per frate focu, per lo quale ennallumini la nocte, et ello è bello et iocundo et robustoso et forte. Laudato si', mi' Signore, per sora nostra matre terra, la quale ne sustenta et governa, et produce diversi fructi con coloriti flori et herba. Laudato si', mi' Signore, per quelli ke perdonano per lo tuo amore, et sostengo infirmitate et tribulatione. Laudato si' mi' Signore per sora nostra morte corporale, da la quale nullu homo vivente pò scappare: guai a quelli che morrano ne le peccata mortali; beati quelli che trovarà ne le tue santissime voluntati, ka la morte secunda no 'l farrà male. Laudate et benedicete mi' Signore' et ringratiate et serviateli cum grande humilitate ## Az újlatin nyelvek összehasonlítása ### Szókincsbeli egyezések mértéke Az alábbi mátrix az újlatin nyelvek közötti kölcsönös érthetőség mértékét szemlélteti a szókincsbeli egyezéseket százalékban kifejezve. Az Ethnologue 15. kiadása a referenciapontot 85%-ban adja meg: az ennél magasabb százalékok esetén, kölcsönös érthetőség szempontjából, az összehasonlított nyelvek dialektusnak tekinthetők, míg az alacsonyabb értékek már valószínűleg megnehezítik a megértést. ### Szókészleti összehasonlítás Az alábbi táblázatban a mindennapi életben leggyakrabban használt szavak megfelelői láthatók latinul, illetve az egyes újlatin nyelveken. A hasonlóságot szemlélteti a „Minden emberi lény szabadon születik, s egyenlő méltósága és joga van” mondat is (Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata) az újlatin nyelvekben:

Joy Division

A Joy Division angol rockegyüttes volt, mely 1976-ban alakult a greater manchesteri Salfordban. Kezdetben Warsaw néven tevékenykedtek. Az együttes tagjai Ian Curtis (ének, gitár), Bernard Sumner (gitár, billentyűs hangszerek), Peter Hook (basszusgitár, háttérének) és Stephen Morris (dob, egyéb ütőhangszerek) voltak. A kezdeti punk rock korszakukat követően gyorsan rátaláltak jellegzetes hangzásukra, sajátos stílusuk az 1970-es évek posztpunk mozgalmának úttörői közé emelte őket. Jon Savage zenekritikus meglátása szerint az együttes „nem volt punk, de közvetlenül annak energiája ihlette őket”. 1978-as, szerzői kiadásban megjelent középlemezük, az An Ideal for Living felkeltette egy manchesteri televíziós személyiség, Tony Wilson figyelmét. Az együttes Unknown Pleasures címet viselő debütáló albumát Wilson független lemezkiadó cége, a Factory Records adta ki 1979-ben. A kiadványt a brit sajtó rendkívül pozitív kritikai fogadtatásban részesítette. A zenekar növekvő sikerei ellenére az énekes, Ian Curtis depresszióval és számos magánéleti problémával, többek között tönkrement házasságával és epilepsziával küzdött. Curtis számára egyre nagyobb nehézséget jelentettek a fellépések, az előadások alatt gyakran érték rohamok. 1980 májusában, az együttes első amerikai turnéjának előestéjén Ian Curtis véget vetett életének, ezzel együtt mély depressziójának. A Joy Division második albuma, a Closer, 1980-ban, posztumusz műként jelent meg, és a „Love Will Tear Us Apart” kislemezzel együtt a zenekar legsikeresebb kiadványává vált. Curtis halálát követően az együttes életben maradt tagjai New Order néven újjáalakultak és további kritikai, valamint üzleti sikereket értek el. ## Történet ### Megalakulás 1976\. június 4-én Peter Hook és Bernard Sumner részt vett a manchesteri Lesser Free Trade Hallban tartott Sex Pistols koncerten. Az eseményen mindössze 35–40 ember volt jelen, ennek ellenére az előadás később kiemelkedő jelentőségűnek bizonyult, a résztvevők közül sokakat saját zenekar alapítására ösztönzött, így kulcsszerepet játszott a manchesteri punk-színtér felvirágoztatásában. Sumner később elmondta, úgy érezte, hogy a Pistols „megsemmisítette a popsztárokat övező mítoszt, hogy a zenész valamiféle istenség, akit istenítened kell”. Az előadás által ihletett Sumner és Hook elhatározták, hogy együttest alapítanak barátjukkal, a show-n szintén részt vevő Terry Masonnel. Sumner vásárolt egy gitárt, Hook egy basszusgitárt, Mason pedig egy dobfelszerelést. Szükségük volt egy énekesre, így elhelyeztek egy hirdetést a manchesteri Virgin Records lemezboltban. Ian Curtis felvette velük a kapcsolatot, majd meghallgatás nélkül bevették az együttesbe, mivel már korábbi koncerteken találkoztak. Sumner később elmondta: „tudtam, hogy jól ki lehet jönni vele, és erre alapoztuk az egész együttest. Ha tetszett nekünk valaki, benn volt.” Az együttest Richard Boon, a Buzzcocks menedzsere javaslata alapján Stiff Kittensnek hívták, első nyilvános fellépésüket még ezen a néven könyvelték el, a zenekar azonban nem sokkal az előadás előtt inkább a Warsaw név használata mellett döntött, a „Warszawa” című David Bowie dalra utalva. A Warsaw első fellépésére 1977. május 29-én került sor, a Buzzcocks, a Penetration és John Cooper Clarke előzenekaraként, az Electric Circusnél. Az estén az együtteshez két nappal korábban csatlakozó Tony Tabac volt a dobos. Nem sokkal ezután Mason vált a zenekar menedzserévé, 1977 júniusától pedig Tabac helyett Steve Brotherdale dobolt, aki ezzel párhuzamosan a Panik nevű punkegyüttesben is játszott. A Warsaw-val töltött idő alatt Brotherdale próbálta meggyőzni Ian Curtist, hogy hagyja ott az együttest és csatlakozzon a Panikhoz, az énekes azonban visszautasította a lehetőséget. 1977 júliusában a Warsaw demófelvételt készített négy dalukhoz, az oldhami Pennine Sound stúdióban. Nem sokkal a felvételeket követően, tartva agresszív természetétől, a zenekar megvált Brotherdale-től: a stúdióból hazafelé tartva hirtelen megállították az autót, majd arra kérték Brotherdale-t, ellenőrizze, nem kapott-e a kerék defektet. Miután Brotherdale kiszállt a járműből, elhajtottak. 1977 augusztusában, új dobost keresve, elhelyeztek egy hirdetést az egyik zenei bolt kirakatában. Stephen Morris volt az egyedüli jelentkező, aki egy iskolába járt Ian Curtisszel. Deborah Curtis, Ian Curtis felesége állítása szerint Morris „tökéletesen illett” a többi férfi közé, az ő érkezésével a Warsaw egy „teljes »családdá«” vált. Hogy ne tévesszék össze őket a londoni, Warsaw Pakt nevű punkegyütessel, a nevüket Joy Divisionre változtatták: így nevezték az 1955-ös The House of Dolls című regényben egy náci koncentrációs tábor prostitúciós részlegét. A Pennine stúdióban rögzítettek egy újabb demót, 1978. január 25-én pedig a manchesteri Pip’snél sor került első fellépésükre az új név alatt. ### Korai kiadványok Az RCA Records felkereste az együttest azzal a kéréssel, hogy dolgozzák fel Nolan „N.F.” Porter „Keep On Keepin' On” című dalát, cserébe lemezfelvételi időt kaptak egy professzionális manchesteri stúdióban. 1978 márciusának végét és áprilisát új anyag írásával és próbáival töltötték. Az április 14-i Stiff/Chiswick Challenge koncert során felkeltették Tony Wilson és Rob Gretton érdeklődését, akik az együttes támogatóivá váltak. Curtis bírálta Wilsont amiért a zenekar nem kapott fellépési lehetőséget Wilson megszűnő So It Goes című show-műsorában. Wilson biztosította őket, hogy a Joy Division lesz a következő együttes, amit be fog mutatni a tévében. A zenekar 1978. májusának első hetét lemezfelvételre fordította a manchesteri Arrows stúdióban. A rögzítési munkálatokat követően Gretton lett az együttes menedzsere. Az együttes elégedetlen volt John Anderson, a Grapevine Records igazgatója hozzáállásával, aki ragaszkodott hozzá, hogy a hangzás lágyítása érdekében szintetizátort adjanak a mixhez, ennek következtében az RCA-val akkoriban kötött szerződésük felbontását kezdeményezték. A Joy Division első kiadványa az 1978 júniusában szerzői gondozásban megjelent An Ideal for Living című EP volt. Ezzel közel egy időben az „At a Later Date” című daluk helyet kapott a Short Circuit: Live at the Electric Circus című válogatásalbumon, amelyet 1977. október 2-án rögzítettek élőben. A Melody Makerben megjelent kritikájában Chris Brazier elmondta, hogy a középlemez „a házi készítésű felvételek kapcsán ismert csiszolatlan természettel” és „számtalan jó ötlettel” rendelkezik, a zenekar pedig „hét hónap elteltével figyelemreméltó lehet”. A borító, amely a Hitlerjugend egy tagját ábrázolta, az együttes nevének jellegével karöltve élénk spekulációkhoz vezetett a zenekar politikai nézeteit illetően. Míg Hook és Sumner később elismerték, hogy akkoriban érdekes téma volt számukra a fasizmus, addig Morris ragaszkodott nézetéhez, miszerint az együttes kötődése a náci motívumokhoz szüleik és nagyszüleik által a II. világháború során hozott áldozatok emlékének megőrzését jelentette. Érvelése szerint az együttest a neonácizmussal kapcsolatba hozó vádak csupán provokálták őket, hogy csak azért is „folytassuk, mert ilyen emberek vagyunk mi.” A Joy Division első televíziós fellépésére 1978 szeptemberében került sor a Granada Reports című helyi hírműsorban, amelynek házigazdája Tony Wilson volt. A hónap végén hozzájárultak két dallal Tony Wilson lemezkiadó cégének első kiadványához, mely az A Factory Sample címet viselő, kétlemezes, héthüvelykes válogatás-EP volt. A számok felvételében Martin Hannett segédkezett. Az RCA Records kötelékéből szabadulva a zenekar hamarosan már a Factory Records kínálatát erősítette, a kiadón belül pedig Rob Gretton képviselte őket. December 27-én Ian Curtis elszenvedte első, láthatóan epilepszia jellegű rosszullétét. Miután hazafelé tartottak a londoni Hope & Anchornél tartott fellépésüket követően, Curtis rohamot kapott, és kórházba kellett szállítani. Betegsége ellenére a Joy Division pályája töretlenül ívelt felfelé. A zenekritikus Paul Morley állhatatosságának köszönhetően Curtis feltűnt az NME 1979. január 13-án megjelent számának címlapján. Az együttes még ebben a hónapban felvette első rádiós fellépését a BBC Radio 1 DJ-je, John Peel számára. Deborah Curtis későbbi visszaemlékezésében elmondta: „e két fontos esemény között rá kellett jönnünk, Ian betegsége valami olyasmi, amihez meg kell tanulnunk alkalmazkodni.” ### Unknown Pleasures album 1979 áprilisában a Joy Division megkezdte Unknown Pleasures című debütáló albumuk felvételét a stockporti Strawberry stúdióban. A lemez producere, Martin Hannett jelentősen hozzájárult a végső hangzás kialakításához. A zenekar eleinte nem kedvelte a „kiterjedt, atmoszferikus” hangzást, amely nem adta vissza élő fellépéseik nyersebb, agresszív jellegét. Hook 2006-ban kifejtette: „határozottan nem olyan lett, mint amilyennek én akartam... De most már látom, hogy Martin remek munkát végzett... Nem fér hozzá kétség, Martin Hannett alkotta meg a Joy Division-hangzást.” Az album borítóját Peter Saville szerkesztette, aki későbbi megjelenésekhez is hozzájárult műveivel. Az Unknown Pleasures végül júniusban jelent meg, a kezdetben gyártott példány mind elkelt. Tony Wilson elmondása szerint a lemez viszonylagos sikeressége a független kiadót valódi üzletté, egy „forradalmi erővé” alakította az iparágban. Jon Savage a Melody Maker számára írt kritikájában kijelentette, az Unknown Pleasures „az év egyik legjobb angol bemutatkozó lemeze”. 1979 júliusában a Joy Division ismét fellépett a Granada TV-ben, majd szeptemberben a BBC2 Something Else című műsorában, utóbbi az együttes egyetlen országszerte sugárzott televíziós szereplése volt. Októbertől 24 állomásos brit turnén vettek részt a Buzzcocks előzenekaraként, ez lehetővé tette számukra, hogy felhagyjanak polgári foglalkozásukkal. Novemberben megjelent a „Transmission” elnevezésű, az albumhoz nem kapcsolódó kislemez. A Joy Division burjánzó sikere a „Cult With No Name” becenevű rajongótábor megalakulásához vezetett, aminek tagjait gyakran „heves természetű, szürke kabátos fiatalemberekként” sztereotipizáltak. ### Closer és Curtis halála A Joy Division 1980 januárjában európai turnéra indult. Curtisnek a turné során a nehézségek ellenére mindössze két nagyobb epilepsziás rohammal gyűlt meg a baja. Márciusban a zenekar, producerként ismét Martin Hannettet választva, felvette második, Closer címre keresztelt nagylemezét a londoni Britannia Row stúdióban. A francia Sordide Sentimental gondozásában még ebben a hónapban megjelent a „Dead Souls” és az „Atmosphere” című dalokat tartalmazó Licht und Blindheit kislemez. Az alváshiány és a túlórák súlyosbították Curtis epilepsziáját, rohamai csaknem kezelhetetlenné váltak. Gyakran érték rohamok fellépések közben is, emiatt szégyenérzet és depresszió lett úrrá rajta. A zenekar többi tagja ugyan aggódott miatta, a nézőközönség azonban több ízben az előadás részének tartotta Curtis viselkedését. Április 7-én Curtis fenobarbitál-túladagolás általi öngyilkosságot kísérelt meg. Másnap este a Joy Divisionnek a buryi Derby Hallban volt fellépése. Curtis állapota miatt úgy döntöttek, hogy az első néhány dalt a Crispy Ambulanceban éneklő Alan Hempstall és az A Certain Ratio zenésze, Simon Topping segítségével adják elő. Curtis csak rövid ideig állt színpadon, mikor Topping előlépett, hogy befejezze a műsort Curtis helyett, a közönség néhány tagja üvegekkel kezdte dobálni az emelvényt. Gretton a tömegbe vetette magát, ahol zavargások törtek ki. Curtis egészségügyi problémája miatt a zenekar számos áprilisi fellépést lemondott, de még ebben a hónapban filmre vettek egy promóciós videót a „Love Will Tear Us Apart” kislemezhez. Május 2-án a Birminghami Egyetem Chamberlain Halljában játszottak, később ez bizonyult utolsó fellépésüknek. 1980 májusában a Joy Division elindult első amerikai turnéjára. Curtis ugyan szeretett volna némi időt eltölteni néhány ismerősével, ennek ellenére, ha a turné került szóba izgatottságot színlelt, hogy ne okozzon csalódást zenésztársainak és a Factory Recordsnak. Akkoriban romlott meg kapcsolata a feleségével, Deborah Curtisszel, akivel még 1975-ben, tizenévesekként fogadtak hűséget egymásnak. Ennek oka volt többek között Curtis egészségi állapota, Deborah kirekesztettsége férje és az együttes életéből, valamint Curtis és Annik Honoré viszonya, aki egy fiatal belga nő volt, és az európai turné során ismerkedett meg az énekessel. Az amerikai turné első napját megelőző este Curtis visszatért macclesfieldi otthonába, hogy beszéljen elhidegült feleségével. Arra kérte őt, hogy ejtse a válópert (amit Deborah Curtis indítványozott), később azt kívánta, hagyja egyedül a lakásban, míg a következő reggelen fel nem száll egy Manchester felé tartó vonatra. 1980. május 18-án korán reggel, miután megtekintette Werner Herzog Stroszek című filmjét és meghallgatta Iggy Pop The Idiot című lemezét, Curtis felakasztotta magát a konyhában. A holttestet Deborah Curtis fedezte fel, miután déltájban hazatért. Tony Wilson 2005-ben azt mondta: „mindannyian elkövettük a hibát, hogy nem hittük, öngyilkossága be fog következni... Mindnyájan teljesen alábecsültük a veszélyt. Nem vettük komolyan. Ilyen ostobák voltunk.” ### Utóhatás Curtis öngyilkossága, ahogyan Simon Reynolds zenekritikus fogalmazott, „azonnal mítosszá vált.” Jon Savage a Melody Makerben megjelent, Curtist méltató nekrológjában kifejtette: „most már senki sem fog rá emlékezni, hogy életében milyen volt a munkássága a Joy Divisionnel; tragikusnak fogják tekinteni, nem merésznek.” 1980 júniusában megjelent a posztumusz „Love Will Tear Us Apart” kislemez, ami a brit kislemez-eladási listán 13. helyig jutott. Júliusban végül megjelent a Closer, ami pedig a brit albumeladási listán jutott a 6. helyig. Az albumot Charles Shaar Murray az NME-ben közölt kritikájában „fenséges emlékműnek” nevezte, „a Joy Division számára épp úgy, mint Curtisnek.” A Joy Division tagjai még Curtis halála előtt megegyeztek, hogy amennyiben valamelyikük távozik, megváltoztatják az együttes nevét. A zenekar végül New Order néven alakult újjá, a háromtagú formáció énekesi feladatait Bernard Sumner látta el. Idővel csatlakozott hozzájuk Morris barátnője, Gillian Gilbert, aki billentyűsként, illetve második gitárosként segédkezett. A New Order első kislemeze, az 1981-es Ceremony tartalmazta az utolsó két dalt, amit Curtisszel együtt írtak. Az együttesnek ugyan eleinte küzdenie kellett, hogy kiléphessen a Joy Division árnyékából, végül azonban sokkal sikeresebbé váltak, mint elődjük. A zenekar megszűnését követően is jelentek meg további Joy Division-kiadványok. 1981-ben jelent meg a Still, amely élőben rögzített, illetve ritka felvételeket tartalmazott. A Factory Records 1988-ban adta ki a Substance című válogatást, amelyen számos, egyébként már nem elérhető kislemezdal kapott helyet. A Factory Records 1992-es csődjét követően a London Records szerezte meg a jogokat a Joy Division anyagokhoz, első kiadványuk az 1995-ös, Permanent címet viselő válogatásalbum volt. A Heart and Soul elnevezésű, átfogó, a zenekar csaknem összes felvételét tartalmazó díszdobozos kiadvány 1997-ben került forgalomba. ## Zenei stílus Időbe telt, míg a Joy Division rátalált saját hangzására, a zenekar Warsaw-ként még sokkal durvább, a punkhoz sokkal közelebb álló zenét játszott. Simon Reynolds szerint „a Joy Division eredetisége akkor vált nyilvánvalóvá, amikor dalaik lassabbakká kezdtek válni [...] Peter Hook basszusa vitte a dallamot, Bernard Sumner gitárja réseket hagyott maga után, ahelyett, hogy sűrű riffeléssel töltötte volna meg a zenekar hangját, Steve Morris dobja pedig látszólag egy kráter karimáját járta körbe.” 1994-ben Sumner ekképp jellemezte az együttes jellegzetes hangzását: „Természetesen jött ki: én inkább a ritmus és a hangzat vagyok, Hooky meg a dallam volt. Mindig magasan játszott, mert én azt szerettem, ha a gitárom torz volt, az erősítőm pedig csak teljes hangerőn működött. Ha Hooky mélyen játszott, nem hallhatta magát. Steve-nek saját stílusa van, ami különbözik a többi dobosétól. Számomra az együttes dobosa az órát jelenti, de Steve túl passzív volt ahhoz, hogy óra lehessen: az együttes dallamát követte, ez pedig előnyünkre vált.” Idővel Ian Curtis mély, bariton hangon kezdett énekelni, ezért sokan hasonlították egyik kedvenc együttesének énekeséhez, a Doors Jim Morrisonjához. Sumner a zenekar nem hivatalos zenei rendezőjeként is tevékenykedett, e szerepét később a New Orderben is megőrizte. Sumner volt a Joy Division elsődleges gitárosa, ugyanakkor néhány dalfelvétel és fellépés erejéig Curtis is gitárt ragadott. Curtis gyűlölt a hangszeren játszani, de társai ragaszkodtak hozzá. „Meglehetősen bizarr módon játszott, és ez számunkra nagyon érdekes volt, mert még soha senkit nem láttunk úgy játszani, mint Ian” – mondta Sumner. Sumner a Closer felvételei során kezdett saját építésű szintetizátorán játszani, Hook pedig hathúros gitárt használt a dallamosság kedvéért. Martin Hannett producer arra törekedett, hogy „elkapja és fokozza a Joy Division játékának hátborzongató ürességét.” Hannett úgy gondolta, a punk rock hangzását tekintve túlságosan konzervatív, mert nem teszi lehetővé a stúdiótechnológia hangterek létrehozása céljából történő alkalmazását. Ezzel szemben Hannett az együttes felvételein kiterjedtebb hangzás létrehozására törekedett. Állítása szerint a Joy Division „ajándék volt egy producernek, mert nem volt fogalmuk róla [hogy milyen hangzásra törekedjenek]. Nem vitatkoztak.” Hannett megkövetelte a hangok világos elkülönítését, nem csak az eltérő hangszerek, de még Morris dobfelszerelésének különböző részei esetén is. „Általában, azon dalok esetében, amelyeket ő potenciális slágereknek vélt, rávett, hogy külön játsszak minden egyes dobon, hogy elkerüljük a hangok összemosódását” – emlékezett vissza Morris. ### Dalszövegek Ian Curtis volt a zenekar egyedüli dalszövegírója. Olykor elragadta a hév, ilyenkor mániákusan írt, az együttes zenéjét hallgatta (amit gyakran Sumner szerzett), és kiválasztotta a legmegfelelőbb, leginkább odaillő dalszöveget. A „hidegség, nyomás, sötétség, krízis, bukás, összeomlás, uralom elvesztése” visszatérő témái voltak dalainak. 1979-ben az NME újságírója, Paul Rambali kijelentette, hogy „a Joy Division zenéjének témái bánatosak, fájdalmasak, néha mélységesen szomorúak.” A zenekar visszautasította szövegeik magyarázatát a sajtónak és azok szövegkönyvbe jegyzését. Curtis elárulta a Printed Noise-nak: „Nincs üzenetünk valójában, a dalszövegek szabadon értelmezhetőek. Többdimenziósak. Azt látsz beléjük, amit akarsz.” Az együttes többi tagja később elismerte, hogy nem sok figyelmet fordítottak rá, mit írt Curtis. Deborah Curtis szerint az énekeshez közel állók közül sokan csak a Closer megjelenésekor vették észre, hogy „szándékai és érzelmei mind ott voltak a dalszövegekben.” A zenekar életben maradt tagjai utólag megbánták, hogy nem láttak figyelmeztető jeleket Curtis szövegeiben. „Szörnyen hangzik, de csak Ian halála után ültünk le meghallgatni dalszövegeit” – mondta Morris 2007-ben. „Azon kaptad magad, hogy »Ó, istenem, ezt nem vettem észre«. Mert mikor Ian szövegeire néztem, azt gondoltam, milyen ügyesen beleélte magát valaki más szerepébe. Soha nem hittem, hogy magáról írt. Így visszatekintve, hogyan lehettem ennyire ostoba? Hát persze, hogy magáról írt. De nem mentem oda hozzá, nem ragadtam meg és kérdeztem meg tőle, »Mi a baj?«. Ezzel együtt kell élnem.” ### Élő előadások Ellentétben stúdiófelvételeikkel, a Joy Division az élő fellépések alkalmával hangosan és agresszíven játszott. Az együttes elégedetlen volt Hannett Unknown Pleasures-ön végzett munkájával, amiért tompította érdes hangzásukat. Sumner szerint a „zene hangos és súlyos volt, és úgy éreztük, hogy Martin ezt mérsékelte, főleg a gitárok esetében”. Koncertek alkalmával a Joy Division és a közönség között csekély interakció volt, ahogyan Paul Morley írta: „Egy Joy Division fellépés során szerencsés voltál, ha a dalaikon kívül két-három szónál többet hallottál. »Hello« és »goodbye«. Nem volt bevezető, nem volt promóció.” Curtis éneklés közben gyakran adta elő a „halott légy táncát”, amely során az énekes „karjaival félkör alakú, hipnotikus görbéket írt le”. Simon Reynolds megjegyezte, Curtis táncstílusa epilepsziás görcsre emlékeztetett, és már azelőtt így mozgott a színpadon, mielőtt diagnosztizálták volna epilepsziáját. Curtis állapota miatt az élő előadások problémássá váltak a Joy Division számára. Sumner később elmondta: „Nem voltak villogó fényeink, de néha bizonyos dob részletek előidézhettek nála valamit. Egy kis időre transzba esett, majd [epileptikus] görcsöt kapott. A műsort le kellett állítanunk, őt pedig az öltözőbe kellett cipelnünk, ahol kisírta szemeit, amiért ez a szörnyű dolog történt vele.” ## Örökség Rövid karrierjük és kult státuszuk ellenére hatásuk kiterjedt, széles körű volt. John Bush érvelése szerint a Joy Division „vált a posztpunk mozgalom első képviselőjévé, azáltal, hogy nem a dühre és energiára fektették a hangsúlyt, hanem a hangulatra és a kifejezésre, előre mutatva a nyolcvanas évek melankolikus alternatív zenéje felemelkedése felé.” A zenekar sötét, szomorkás hangja, amelyet 1979-ben Martin Hannett „gótikus felhanggal rendelkező tánczeneként” jellemzett, a gothic rock stílus előfutára volt. Eleinte, a hetvenes évek végén a „gothic” jelzőt a „világvége hangulatú” zenék leírására használták, ez azonban hamarosan megváltozott, és a jelzőt olyan, a Joy Division nyomdokain haladó együttesekre illesztették, mint például a Bauhaus. A gótikus rock első képviselőinek elengedhetetlen kelléke volt a „dallamos szerepet birtokló magas, poszt-Joy Division basszus” és az „ének, ami vagy operaszerű, teutonikus, vagy Jim Morrison és Ian Curtis mély, búgó ötvözete volt.” A Joy Division kortársai közül többek között a U2-ra és a Cure-ra volt jelentős hatással, ezenkívül olyan posztpunk revival zenekarokat ihletett, mint az Interpol, a Bloc Party, vagy az Editors. A U2 frontembere, Bono állítása szerint együttese „istenítette” a Joy Divisiont. Az énekes a zenekar U2 by U2 című, 2006-os önéletrajzában megállapította: „Nehezebb lenne a zenében a Joy Divisionnél sötétebb helyet találni. A nevük, a dalszövegeik és az énekesük olyan nagy fekete felhő volt, amilyet az égen láthatsz. És én mégis éreztem Isten keresését, vagy a fényét, vagy az okét... az okét, amiért érdemes élni. A Joy Divisionnál érezted, hogy a szépség igaz, az igazság szép volt, és ők mindkettő után kutattak.” Többek között Moby és a Red Hot Chili Peppers gitárosa, John Frusciante is kifejezte, mennyire méltányolják a Joy Division zenéjét, és annak hatását saját munkásságukra. 2005-ben a Joy Divisiont a New Orderrel együtt beiktatták a UK Music Hall of Fame-be. A Joy Division kapcsán két életrajzi film készült. A 2002-es 24 Hour Party People a Factory Records felemelkedését és bukását meséli el, a történetet némiképp kiszínezve. A filmben a Joy Division tagjai mellékszereplőként tűntek fel. A film kapcsán Tony Wilson azt nyilatkozta, hogy „Ez mind igaz. Ez mind nem igaz. Ez nem egy kibaszott dokumentumfilm,” továbbá azt is elmondta, hogy a film készítése során mindig a „mítoszt” részesítette előnyben az igazsággal szemben. A 2007-es Control című filmet Anton Corbijn rendezte, Ian Curtist Sam Riley alakította. A film Ian Curtis életrajza felhasználásával készült, amelynek alapjául Deborah Curtis 1995-ös Touching From a Distance című könyve szolgált, Tony Wilson és a New Order pedig további tanácsokkal látták el a rendezőt. A New Order továbbá a filmzene elkészítésével is hozzájárult a produkcióhoz. A Control premierjére a 2007-es cannes-i fesztivál keretén belül tartott Rendezők Kéthete nyitóestjén került sor, ahol kedvező kritikai fogadtatásban részesült. Grant Gee ugyanebben az évben rendezte a zenekarról szóló, egyszerűen Joy Division című dokumentumfilmjét. ## Diszkográfia - Unknown Pleasures (1979) - Closer (1980) ## Fordítás

Királyok völgye

A Királyok völgye (arabul: وادي الملوك – Vádi el-mulúk; ritkábban وادي بيبان الملوك – Vádi bíbán el-mulúk, „a királyok kapuinak völgye”) egy völgy Egyiptom középső részén, ahol egy körülbelül 500 éves időszak folyamán, az i. e. 16–11. század között (az ókori Egyiptom XVIII–XX. dinasztiája idején) királyok és nagy hatalmú nemesek számára épültek sírok. A völgy a Nílus nyugati partján helyezkedik el, Théba (ma Luxor) városával átellenben, a thébai nekropolisz szívében. A vádi két völgyből áll, a keleti (ahova a legtöbb királyt temették) és a nyugati völgyből. A területen sok és jelentős régészeti és egyiptológiai kutatást végeztek a 18. század végétől, és a sírok ma is felkeltik sok kutató érdeklődését. A legújabb korban a völgy Tutanhamon sírja (és „a fáraó átka”) miatt a világ egyik leghíresebb régészeti lelőhelye lett. 1979-ben a Királyok völgyét a thébai nekropolisz többi részével együtt a világörökség részévé nyilvánították. ## Földtana A Királyok völgyének talaja váltakozó rétegekben sűrű mészkő- és más üledékes kőzetrétegekből, valamint puha márgarétegekből áll, melyek a völgy szikláit és a közeli Deir el-Bahari szikláit is alkotják. Az üledékes kőzet körülbelül 35–56 millió évvel ezelőtt rakódott le, amikor a mai Földközi-tenger elődje, a bezáródó Tethys-óceán foglalta el a területet, mivel akkoriban a világtengerek szintje 150 méterrel magasabb volt a mainál. A folyó elődjének kanyonját a messinai sókrízis idején vágta egy bővizű folyó, majd a pleisztocén korban hosszan tartó esőzések töltötték fel a völgyet folyami üledékekkel (iszappal, homokkal). Manapság kevés csapadék esik évente Egyiptom ezen részén esetenként hirtelen árvizek önthetik el a területet, amelyek több tonnányi hordalékot moshatnak a sírokba. A völgy köveinek anyaga nem homogén, a finomtól a durva szeműig sokféle kő található itt, mely utóbbinak nem stabil a szerkezete. A helyenként előforduló agyagpalarétegek nehézségeket okoztak a sírok építésénél és feltárásánál, mivel ennek a kőzetnek víz jelenlétében megnő a térfogata, és széttolja a körülötte levő kőzeteket. Feltételezik, hogy néhány sír mérete és alakja attól függően változott, hogy milyen típusú kőzetrétegbe akadtak építőik a készítésük során. Az építők kihasználták a földtani viszonyok adta lehetőségeket a sírok építésénél. Néhány sírt már korábban létező mészkőhasadékokba vájtak, másokat omladéklejtők tetejére vagy azoknak a sziklanyúlványoknak a szélére, amiket az ősi árvizek csatornái hoztak létre. A sírépítés problémái jól láthatóak III. Ramszesz és apja, Széthnaht sírjánál. Széthnaht kezdte meg a KV11 jelű sírhely építését, de a munkások véletlenül betörtek Amenmessze sírjába, ezért félbehagyták az építést, és a király inkább Tauszert sírját (KV14) bitorolta el. III. Ramszesz, amikor sírt keresett magának, kibővítette az apja által részben kivájt sírt. II. Ramszesz sírjának építésénél egy korábbi stílushoz tértek vissza, valószínűleg a kivájt szikla gyenge minősége miatt. 1998 és 2002 között az Amarnai Királysír Expedíció (Amarna Royal Tombs Project) mélyradarral vizsgálni kezdte a völgyfelszín talaját, és úgy találták, hogy a völgy mai felszíni omladékkőzete alatt több méterrel meredek természetes szirtek és sziklapadok vannak egymás alatt. ## Történet A thébai hegyeket az al-Qurn csúcs uralja, amit az óegyiptomiak a ta dehent („a csúcs”) néven ismertek. Ennek a csúcsnak piramis alakja van és feltételezik, hogy ez volt az oka annak, hogy ez alá kezdtek temetkezni az egyiptomi királyok, az Óbirodalom piramisainak mintájára, amelyek több mint ezer évvel azelőtt épültek, hogy az első királysírt a Királyok völgyének sziklafalába vájták. A völgy elszigetelt és nehezen hozzáférhető fekvése megkönnyítette a különleges sírrendészet (medzsai) munkáját, akik a nekropoliszt őrizték. Az ókori Egyiptom szimbólumai a hatalmas gízai piramisok, jóllehet a legtöbb sírt sziklába vájták. A legtöbb piramisnak és masztabának is van földalatti része, és az Óbirodalomból is ismerünk olyan sírokat, amelyeket teljes egészében sziklába vájtak. A hükszoszok kiűzése és Egyiptom I. Jahmesz uralkodása alatti újraegyesítése után hatalomra került thébai uralkodók részleteiben kidolgozott sírokat kezdtek építeni, amelyek újdonsült hatalmukat voltak hivatott jelképezni. Jahmesz és fia, I. Amenhotep sírjai (pontos helyük ismeretlen) feltehetően Dirá Abu el-Naga XVII. dinasztia korabeli nekropoliszában épültek. A völgy első két királysírja I. Amenhotepé (bár az ő sírjának azonossága vitatott) és I. Thotmeszé volt, akinek Ineni nevű tanácsosa feljegyezte a sírban, hogy ő javasolta, hogy a sírt a kietlen völgybe építsék (nem tudjuk egészen bizonyosan melyik, de feltehetőleg a KV20 vagy a KV38 jelű sírról van szó). Gondoskodtam a felség sziklasírjának építéséről, egyedül én, senki nem látott, senki nem hallott. A völgyet i. e. 1539-től i. e. 1075-ig használták temetkezésre, leszámítva a későbbi újratemetéseket. Legalább 63 sírt építettek ide, az elsőt I. Thotmesz (vagy talán még korábban I. Amenhotep) uralkodásának idején, az utolsót X. Ramszesz vagy XI. Ramszesz uralkodása során. Nevével ellentétben a Királyok völgyébe nem csak királyokat temettek, hanem a fáraók kedvenc nemeseit, sőt a fáraók és nemesek feleségeit és gyermekeit is. I. Ramszesz uralkodása környékén megkezdődött a sírépítés a közeli Királynék völgyében is, voltak azonban királynék, akiket ezután is a Királyok völgyébe temettek, férjük mellé. ## A királyi nekropolisz A hely óegyiptomi neve a következő volt: A fáraók (élet, erő, egészség) évmillióinak hatalmas és nagyszerű temetővárosa, Thébától nyugatra vagy gyakrabban csak: Ta szehet-maat (A nagy mező). A XVIII. dinasztia elején csak a királyokat temették a völgy nagyobb sírjaiba. A nem uralkodókat (nemeseket stb.) külön, kisebb sírkamrákba temették, az uralkodó sírjának közelébe. III. Amenhotep sírját a nyugati völgybe építették. Fia, Ehnaton átköltöztette a sírépítést Amarnába, de úgy vélik, a befejezetlen WV25 jelű sírt eredetileg neki szánták. Amikor a XVIII. dinasztia végén visszatértek a vallási ortodoxiához, Tutanhamon, Ay majd Horemheb is visszatért a királyi nekropoliszba. A XIX. és XX. dinasztia alatt megnövekedett a temetések száma a Királyok és a Királynék völgyében is. II. Ramszesz és később III. Ramszesz hatalmas sírokat építtettek, ahova számos fiukat temették (KV5 és KV3 számú sírok). Van néhány király, akiket nem a völgybe temettek, vagy még nem fedezték fel a sírjukat. II. Thotmeszt feltehetően a Dirá Abu el-Naga-i nekropoliszba temették (bár a múmiáját a Dejr el-Bahari-i rejtekhelyen találták meg). Szemenhkaré eredeti sírhelyét egyelőre nem találták meg, és minden jel arra utal, hogy VIII. Ramszeszt is más helyre temették. Dejr el-Medina Dejr el-Medina falu, a sírokat építő és díszítő munkások lakhelye egy kis vádiban helyezkedik el a Királyok és a Királynék völgye között, Thébával szemben. A munkások a thébai hegyeken keresztül jutottak a sírokhoz. Az építők mindennapi életét jól ismerjük, mivel sok feljegyzés van róluk a sírokban és a hivatalos iratokban. Halotti templomok A piramisok korában a királysírok kapcsolatban voltak a halotti templommal, ami a piramis közelében épült. Mivel a király sírja rejtett helyen volt, ez a halotti templom a temetés helyétől távolabb, a kultuszhelyhez közelebb, Théba felé irányulva épült. ## A völgy feltárása A Királyok völgye volt az utóbbi két évszázad egyik legnagyobb egyiptológiai kutatási területe. A terület már korábban, a rómaiak korában is a turisták által kedvelt helynek számított. A Királyok völgyében megfigyelhetjük az egyiptológia tudományának szemléletváltozását is, amely régiségek gyűjtésével kezdődött, majd a thébai nekropolisz részletes tudományos feltárásához vezetett; bár a hosszú kutatási munkálatok ellenére máig is mindössze tizenegy királysír van teljes mértékben feltárva és dokumentálva. ### Ókor Sztrabón (i. e. 1. század) és Diodorus Siculus (i. sz. 1. század) görög írók 47-re tették a thébai királysírok teljes számát, melyek közül 17-ről vélték úgy abban a korban, hogy sértetlenül megmaradt. Pauszaniasz és más ókori írók rámutattak, hogy a völgy csőszerű folyosói kétségkívül sírokat rejtenek. Nyilvánvaló, hogy már az ókorban is sokan jártak a sírokban, mivel a látogatók több síron falfirkákat hagytak hátra maguk után. Jules Baillet több mint 2100 görög és latin falfirkát talált, ezenkívül néhány föníciai, ciprusi, líkiai, kopt és egyéb nyelveken írott feliratot is. A legtöbb ókori falfirkát – mintegy ezret – a KV9 számú sírban találták. A legkorábbi ismert dátumú falfirka i. e. 278-ban kelt. ### 18. század A 18. század előtt nehézkes, időigényes és drága volt Európából Thébába (vagy Egyiptom bármely területére) utazni, és csak a legkitartóbb európaiak jutottak idáig. Claude Sicard 1726-os útja előtt azt sem lehetett tudni, pontosan hol van Théba. Tudták, hogy a Nílus mentén fekszik, de gyakran összekeverték Memphisszel és más helyekkel. Az egyik legkorábbi utazó, aki feljegyezte thébai tapasztalatait, Frederic Louis Norden dán kalandor és művész volt. Őt Richard Pococke követte, aki 1743-ban kiadta a völgy első modern térképét is. Francia expedíció 1799-ben Napóleon expedíciójának tagjai (különösen Dominique Vivant) térképeket és dokumentációs rajzokat készítettek az ismert sírokról. Ők említik elsőként a nyugati völgyet, ahol Prosper Jollois és Édouard de Villiers du Terrage megtalálta III. Amenhotep sírját (WV22). A Description de l’Égypte című mű huszonnégy kötetéből kettőt szenteltek Thébának és környékének. ### 19. század A 19. században tovább folytatódott Théba környékének régészeti feltárása, aminek újabb lökést adtak Champollion kutatásai, aki a század elején megfejtette a hieroglif írást. A század korai éveiben itt járt Belzoni, aki Henry Saltnak dolgozott. Ő több sírt felfedezett, köztük Ay sírját (WV23) a nyugati völgyben 1816-ban és I. Széthi sírját (KV17) a következő évben. Látogatásának végén Belzoni kijelentette, hogy minden sírt felfedezett, és már semmi figyelemre méltót nem lehet találni a környéken. Ugyanebben az időben dolgozott itt Bernardino Drovetti francia főkonzul is, aki Belzoni és Salt nagy riválisa volt. 1827-ben John Gardner Wilkinsont megbízták azzal, hogy fesse le az összes sír bejáratát és adjon mindnek egy számot, KV1-től KV21-ig (bár az akkori térkép 28 bejáratot jelölt, melyek közül néhányat még nem tártak fel akkor). Ezeket a számokat használják ma is. Ezek a festmények és térképek később megjelentek a The Topography of Thebes and General Survey of Egypt című műben, 1830-ban. James Burton is ebben az időben kutatta a völgyet. Ő tette biztonságossá a KV17 jelű sírt az árvizekkel szemben, de inkább arról lett híres, hogy bejutott a KV5 jelű sírba. 1829-ben a francia-toszkán expedíció keretében Ippolito Rosellini és Nestor L’Hôte társaságában maga Champollion is meglátogatta a völgyet. Ez az expedíció két hónapot töltött a már megnyitott sírok tanulmányozásával, és közülük kb. tizenhatról készített vizsgálatot és leírást. Lemásolták a feliratokat és azonosították a sírok eredeti gazdáit. A KV17-es sírból elszállították a falfestményeket, ezek ma a párizsi Louvre-ban láthatóak. 1845–1846-ban Karl Richard Lepsius expedíciója járt a völgyben. 25 sírt dokumentáltak a nagy völgyben és négyet a nyugati völgyben. A század második felében összehangoltabban próbálták megőrizni a régiségeket, és már nem csak gyűjtögették azokat. August Mariette Egyptian Antiquities Service nevű szervezete elkezdte a völgy kutatását, előbb 1883-ban Eugène Lefébre-rel, 1888 elején Jules Baillet-val és Georges Bénédite-tel, végül 1898–1899-ben Victor Loret-val az élen. Ebben az időben tárta fel Georges Daressy a KV9 és KV6 jelű sírokat. Loret további 16 sírt adott a listához és számos korábban felfedezett sírt feltárt. Amikor Gaston Masperót újra megválasztották az Egyptian Antiquities Service vezetőjének, megváltozott a kutatások iránya. Maspero Howard Cartert jelölte ki Felső-Egyiptom főfelügyelőjének (Chief Inspector), a fiatalember újabb sírokat fedezett fel és néhányat feltárt, köztük a KV42 és a KV20 számú sírokat. ### 20. század A 19–20. század fordulóján az amerikai Theodore M. Davis engedélyt kapott kutatások folytatására a völgyben. Csapata (Edward R. Ayrton vezetésével) számos királyi és nem-királyi sírt fedezett fel (a legfontosabbak a KV43, a KV46 és a KV47 jelűek voltak). 1907-ben a KV55-ös számú sírban a kutatók egy feltehetően Amarna-kori rejtekhelyre bukkantak. Miután feltárták a KV61-es számú sírt – amit Tutanhamon sírhelyének véltek –, kijelentették, hogy a völgyet teljes mértékben feltárták, és nem rejthet már semmi újdonságot. Ezután Howard Carter kapta meg a jogot a völgy kutatásához, és szisztematikus kutatásai során 1922 novemberében megtalálta Tutanhamon valódi sírját (KV62). A század végén a Theban Mapping Project újra felfedezte és feltárta a KV5 jelű sírt, amiről azóta kiderült, hogy legalább 120 termével valószínűleg ez a völgy legnagyobb sírja. A sírhely vagy kenotáfium (díszsíremlék) volt, vagy II. Ramszesz fiainak valódi sírhelye. A völgy keleti és nyugati ágaiban több más expedíció is járt, amik további sírokat tisztítottak meg és tártak fel. 2002-ig az Amarna Royal Tombs Project (Amarnai Királysír-expedíció) a KV55 és KV62 sírok környékét kutatta, amelyek a nagy völgyben találhatók és az Amarna-korból származnak. ### 21. század Folyamatosan végeznek kutatóexpedíciókat a völgyben, nagyban növelve a területtel kapcsolatos tudásunkat. 2001-ben a Theban Mapping Project új jelrendszert tervezett a síroknak, információt és terveket (térképeket) adott ki a már feltárt sírokról. 2006\. február 8-án az Örökségvédelmi Főtanács (Supreme Council of Antiquities) bejelentette, hogy egy amerikai kutatócsoport a Memphis-i Egyetemről egy fáraókori sírt tárt fel (KV63). Ez a Tutanhamon-sír 1922-es feltárása óta az első új sír, melyet a völgyben találtak. Ebben a XVIII. dinasztia korából származó sírban öt érintetlen szarkofágot találtak, színezett halotti maszkkal, valamint 28 nagy tárolóedényt, amelyek fáraói pecséttel voltak lezárva. Az új sír Tutanhamon sírjának közelében helyezkedik el. A KV63-at, ami egyetlen kamrából áll, úgy tűnik, hogy inkább temetési kellékek tárolására használták, mint sírnak. Múmiát eddig nem találtak a sírban. 2006\. július 31-én Nicholas Reeves bejelentette, hogy a mélyradaros analízis, amit 2000 őszén végzett, szabálytalanságokat mutatott ki a felszín alatti kőzetben, a KV62 és KV63 környékén. Az itt sejtett sírt próbaképpen KV64-nek nevezte el. Ez vitát kavart, mivel hivatalosan csak az Egyiptomi Régiségek Főtanácsa (Supreme Council of Antiquities) adhat ki új számot sír számára, és lehet, hogy amit a radar felfedezett, valójában nem is sír; ráadásul Reeves először a sajtóval közölte a hírt, és nem tudományos lapban publikálta. 2008 májusában Zahi Havassz bejelentette, hogy egy egyiptomi kutatócsapat VIII. Ramszesz sírját keresi, főként Merenptah és II. Ramszesz sírja közelében. Ugyanekkor megkezdődött a KV17 bejárati folyosójának megtisztítása. ## A sírok fejlődése az idők során Elhelyezkedés A legkorábbi sírokat (KV34–KV43) omladéklejtők tetején, vihar táplálta vízesések alatt rejtőző sziklákba vájták. Mivel nem sok ilyen hely volt, a későbbi sírok helyét már a völgy alján jelölték ki, majd ahogy a völgy lassan megtelt törmelékkel, az új sírok fokozatosan feljebb kerültek. Ez magyarázatot ad arra, hogy a KV62 és a KV63 bejárata miért a völgypadozat alatt, mélyen betemetve helyezkedett el. Építészet A szokásos síralaprajz hosszú, leszálló, kőbe vájt folyosóival kezdődik, amely egy vagy több termen halad keresztül, majd a sírkamrába jut. Ez feltehetően a napisten alvilágba jutásának útját jelképezte. A korai sírokban a folyosó legalább egyszer 90 fokos fordulatot tesz (pl. a KV43, IV. Thotmesz sírja), a legkorábbiaknak pedig kártus alakú sírkamrájuk van (KV43). Ezt a elrendezést „hajlított tengely”-nek nevezik. Az ilyen sírokban a temetés után a folyosó felső részét feltöltötték törmelékkel, és a sír bejáratát elrejtették. Az Amarna-kor után az elrendezés fokozatosan kiegyenesedett. Egy rövid időre a „megtört tengely” alaprajz terjedt el (ennek tipikus példája Horemheb sírja, a KV57, amely azon sírok egyike, amit néha megnyitnak a látogatók számára is), a XIX. dinasztia végén és a XX. dinasztia korának sírjainál pedig már az egyenes tengely volt jellemző (III. Ramszesz és IX. Ramszesz sírjai – KV11 és KV16). Ahogy a sírok tengelye kiegyenesedett, meredekségük is csökkent, és a XX. dinasztia korára már majdnem vízszintesek a járatok. A sírok másik jellegzetessége a „kút”, amit eredetileg talán azért terveztek, hogy árvíz idején megakadályozza a víznek a sír mélyebben fekvő részeibe jutását. Később ennek az aknának, úgy tűnik, mágikus vagy szimbolikus célja lett. A XX. dinasztia végén magát az aknát már néha nem is alakították ki, de a kútterem jelen volt. Díszítés A legtöbb királysírt vallási szövegekkel és képekkel díszítették. A korai sírokat az Amduat könyve („az, ami az Alvilágban van”) jeleneteivel díszítették, amiben a napisten az éjjel tizenkét órája alatt megtett útját írják le. Horemheb idejétől kezdve a sírokat a Kapuk Könyvéből vett jelenetekkel díszítették, amely a napistent mutatja, amint átmegy az éjszakát felosztó tizenkét kapun. Ez biztosítja, hogy a sír tulajdonosa biztonságban jut keresztül az éjszakán. A XIX. dinasztia végén a Barlangok Könyve jelenik meg, amely az alvilágot hatalmas barlangokra osztotta, melyekben az istenek és a halottak várták, hogy a nap végigmenjen ezeken és visszavigye őket az életbe. III. Ramszesz sírjában a Föld Könyve jelenik meg, ahol az alvilágot négy részre osztják fel, és amelynek csúcspontján Naunet elhúzza a földről a napkorongot. A sírkamrák mennyezetét I. Széthi sírjától kezdődően a később Mennyek könyveként ismert jelenetekkel díszítették, amely szintén a nap utazását írja le az éj 12 óráján át. Szintén I. Széthi idején jelenik meg a sírokban Ré litániája, egy hosszadalmas himnusz, ami a napistenhez szól. A sírok berendezése Minden sírba azokat a tárgyakat helyezték el, amikre az eltemetett személynek szüksége lehet a kényelmes túlvilági élethez. Ezeken kívül találtak még a sírokban rituális és mágikus eszközöket is, mint például usébti- és istenszobrocskákat is. Olyan dolgokat is elhelyeztek a sírokban, amiket a király földi életében használt, (pl. Tutanhamon szandálját) és olyanokat is, amit külön a temetés céljából készítettek. A sírok számozása A KV jelölés a King’s Valley (Királyok völgye) rövidítése. A sírokat felfedezésük sorrendjében számozták (a KV1-től, ami VII. Ramszesz sírja, és már az ókorban nyitva állt, egészen a KV63-as jelű sírig, amit 2005-ben tártak fel), bár sok sír már az ókorban is ismert volt, és a KV5-öt csak az 1990-es években tárták fel részletesen, mert korábban nem tartották fontosnak. A nyugati völgy sírjait gyakran WV (West Valley) előtaggal jelölik, de ezek is ugyanezt a számozási rendszert követik (tehát a WV23 és KV23 ugyanazt a sírt jelöli). Van sok olyan sír is, aminek nem ismert a tulajdonosa, üres, vagy csak tárolóhelyiségnek használták. A Királyok völgyének legtöbb sírja a keleti völgyben található, és ide jár a legtöbb turista is. ### XVIII. dinasztia A XVIII. dinasztia sírjai a völgyben nagy változatosságot mutatnak a díszítés, a stílus és a helyválasztás tekintetében. Úgy tűnik, eleinte semmi konkrét terv nem volt – Hatsepszut sírjának (KV20) valóban kissé furcsa alakja van, több mint 200 méter hosszan kanyarog, és a sírkamra 97 méterrel van a felszín alatt. A sírok fokozatosan egyre szabályosabb formát is öltöttek, II. Thotmesz és IV. Thotmesz sírjai (KV34 és KV43) már jó példái a XVIII. dinasztia sírjainak – mindkettőnek hajlított tengelye és egyszerű díszítése van. A korszak talán legimpozánsabb sírja III. Amenhotepé (WV22), ami a nyugati völgyben helyezkedik el, és az 1990-es években tárták fel részletesen a japán Waseda Egyetem kutatói, de nem nyitották meg a nyilvánosság számára. Ugyanebben az időben nagy hatalmú és befolyású nemeseket is kezdtek a királyi családok mellé temetni. Ezek közül a leghíresebb Juja és Tuja közös sírja (KV46). Ők valószínűleg Tije királyné szülei voltak, és Tutanhamon sírjának felfedezéséig ez volt a legjobb állapotban megmaradt sír a völgyben. ### Az Amarna-kor után Amikor az Amarna-kor után a királysírok visszakerültek Thébába, megváltozott a sírok elrendezése, és a későbbi dinasztiákban a megtört tengelyt fokozatosan az egyenes tengely váltotta fel. A nyugati völgyben van egy megkezdett sír, amiről feltételezik, hogy Ehnaton számára készült, de nem áll többől, mint egy kapuból és néhány lépcsőfokból. Ennek a sírnak a közelében található Ay sírja, aki Tutanhamont követte a trónon. Valószínű, hogy ezt a sírt Tutanhamonnak kezdték építeni (a díszítések stílusa alapján), de később Ay temetésére használták fel. Ez azt is jelentené, hogy a KV62 lehetett Ay eredeti sírja, ami magyarázatot adna a sír kisebb méretére és királysíroknál szokatlan elrendezésére. A többi Amarna-kori sír a kisebb, központi területen van, egy a keleti völgy közepén, egy lehetséges múmiarejtekhellyel (KV55), ami feltehetően számos Amarna-kori királyi családtag sírját tartalmazza – egy időben talán Tije sírjaként szolgált, az itt talált múmia pedig Szemenhkaréé, esetleg Ehnatoné). Ennek közelében van Tutanhamon sírja, ami a modern nyugati régészet talán leghíresebb felfedezése, 1922. november 4-én bukkant rá Howard Carter. A sír megtisztítása és restaurálása 1932-ig tartott. Ez volt az első olyan felfedezett királysír, ami nagyjából érintetlenül maradt fenn (bár sírrablók ebben is jártak), és a KV63 2005. március 10-i felfedezéséig azt gondolták, ez a lesz az utolsó nagyobb felfedezés a völgyben. Pazar kincsei ellenére Tutanhamon nem volt nagy király, és más sírhelyeken feltehetőleg sokkal több kincs volt eredetileg. Ezen a központi helyen, ahol a KV62 és a KV63 is van, 2006. július 28-án radaros kőzetvizsgálatok eredményei alapján feltételezhetően egy másik sír is van, amit KV64-nek neveztek el. Ez nem hivatalos számozás és az Egyiptomi Régiségek Főtanácsa (Supreme Council of Antiquities) nem fogadja el a sír létét. Horemheb közeli sírja (KV57) ritkán van nyitva a látogatók előtt, de nagyszerű díszítése és kiváló sírfestményei vannak. ### XIX. dinasztia A XIX. dinasztia idején tovább egyszerűsödött (szabványosodott) a sírok elrendezése és díszítése. A dinasztia első királyának, I. Ramszesznek a sírját (KV16) sietve fejezték be a király hirtelen halála miatt, és alig áll többől, mint egy leszálló folyosóból és egy sírkamrából, bár élénk díszítése van és ma is ott található a király szarkofágja. Központi elhelyezkedése miatt ez az egyik leglátogatottabb királysír. Megfigyelhető rajta a sírkapu, a folyosó és a díszítés erre a korra jellemző fejlődése. I. Ramszesz fia és utódja, I. Széthi sírjáról (KV18; más néven Belzoni-sír, Ápisz-sír, Pszammisz, Nékó fia sírja) sokan azt tartják, hogy a völgy legszebb sírja, gyönyörűen faragott domborművei és festményei miatt. Széthi fia, II. (Nagy) Ramszesz hatalmas sírt építtetett magának (KV7), de ez romos állapotban van, és Christian Leblanc vezetésével felújítási munkálatokat végez rajta egy francia–egyiptomi régészcsapat. Hatalmas méretei vannak, hossza kb. ugyanakkora, mint apja sírjáé, de területe nagyobb. Az elrendezés visszatért a korábbi hajlított tengelyhez, talán azért, mert gyenge minőségű sziklát találtak az építés során. Ugyanebben az időben, saját sírjával átellenben, Ramszesz fiai számára kibővített egy korábban épült kis sírt, amelybe egy ismeretlen, a XVIII. dinasztia idején élt nemest temettek (KV5). Itt eddig 120 termet tártak fel, feltehetőleg ez a legnagyobb sír a völgyben. A feltárási munkálatok ma is folynak. Már az ókorban megnyitották és ki is rabolták, és alacsonyan fekvő helyzete miatt különösen ki volt téve az árvizek veszélyének, melyek néha a területet sújtották és több tonnányi hordalékot mostak be ide az évszázadok során. Ez elrejtette hatalmas méreteit. Jelenleg nincs megnyitva a nyilvánosság előtt. II\. Ramszesz fia és követője, Merenptah sírja is az ókor óta nyitva áll. 160 méter hosszú, egy sírkamrában végződik, ahol négy egymásba ágyazott szarkofág volt valaha. A szépen díszített sír a legtöbb évben nyitva áll a látogatók előtt. A dinasztia utolsó királyai is építettek sírokat a völgyben, amelyek általában ugyanezt az elrendezést és díszítést követik. Ezek közül Sziptah sírja (KV47) érdemes említésre, amelynek különösen szép díszítése van, főleg a mennyezetén. ### XX. dinasztia A dinasztia első uralkodója, Széthnaht két sírt is építtetett magának, és ő kezdte meg annak a sírnak az építését is, ami fia, III. Ramszesz sírja lett végül, de munkásai építkezés közben beleütköztek egy másik sírba, és abbahagyták a munkát. Széthnaht ekkor inkább korábbi riválisa, a XIX. dinasztiabeli fáraónő, Tauszert sírját (KV14) fejezte be és bitorolta el. Ebben a sírban így két sírkamra is van, és a későbbi kiegészítések eredményeképpen 112 méteres hosszával ez az egyik legnagyobb királysír. III\. Ramszesz sírja („Bruce-sír” és „Hárfások sírja” néven is ismert, felfedezője, illetve egyik falfestménye után) az egyik legnagyobb sír a völgyben, és nyitva áll a közönség számára is. Közel van a központi pihenőhelyhez is, és kedvező helyzete és nagyszerű díszítése miatt ez az egyik legtöbb turista által látogatott sír. III\. Ramszesz követői és leszármazottai olyan sírokat építettek, amelyeknek egyenes tengelyük volt és díszítéseikben nagyon hasonlítottak egymásra. Ezek között jelentős a KV2-es jelű sír, ami IV. Ramszesz sírja. Az ókor óta nyitva áll, és nagy mennyiségben tartalmaz hieratikus írással írott falfeliratokat, falfirkákat. A sír nagyrészt érintetlen és több vallási szöveg jelenetei díszítik. V. Ramszesz és VI. Ramszesz közös sírját, a KV9 (más néven Memnon sír vagy la tombe de la Métempsychose) sok homorú mélyrelief díszíti, amelyek vallási szövegekből vett illusztrált jeleneteket ábrázolnak. Mivel az ókorban már megnyitották, több mint ezer falfirkát tartalmaz ógörög, latin és kopt nyelven. A sír feltárása és későbbi megtisztítása során kitermelt föld betakarta a korábbi KV62-es sírt, Tutanhamon sírját, ami valószínűleg az ókorban is részben ennek köszönhette, hogy megmenekült a felfedezéstől és kifosztástól. IX\. Ramszesz sírja (KV6) szintén már az ókorban ismert volt, amint azt a falain látható római és kopt falfirkák is mutatják. A völgy középső részén helyezkedik el, a KV5 és a KV55 között, azoknál kissé magasabban. A sír összesen 105 méter hosszan nyúlik be a hegyoldal alá és számos oldalkamarája van, amelyek nincsenek befejezve és díszítés sincs rajtuk. A sziklavájáson is látszik, hogy sietve épült és Ramszesz haláláig nem sikerült befejezni. Egy másik jelentős sír a dinasztia korából a KV19-es számú, ez Montuherkhopsefnek, IX. Ramszesz fiának a sírja. A sír kicsi, és nem több, mint egy átalakított és befejezetlen folyosó, de díszítése gyönyörű. Nemrég felújították és megnyitották a látogatók előtt. ### A XXI. dinasztia és a nekropolisz hanyatlása Az Újbirodalom végén Egyiptomban hosszú politikai és gazdasági hanyatlás kora kezdődött. A thébai papok hatalma megnövekedett, gyakorlatilag ők irányították Felső-Egyiptomot, míg a taniszi királyok Alsó-Egyiptomban uralkodtak. A XXI. dinasztia idejének kezdetén történtek kísérletek a már megnyitott sírok használatára – Ámon főpapja, I. Pinedzsem például felírta kártusát a KV4 sír falára. A völgyet komoly fosztogatások érték a XXI. dinasztia idején, ezért Ámon papjai a legtöbb sírt megnyitották és a múmiákat három sírban gyűjtötték össze, hogy könnyebben védhessék őket. A kincs nagy részét is eltávolították, hogy a múmiák nagyobb biztonságban legyenek a sírrablók elől. Később ezek nagy részét egyetlen rejtekhelyre vitték, Dejr el-Bahari közelébe (DB320 vagy TT320 néven ismert sír), amelyet a Hatsepszut híres templomával szemben álló sziklafalba vájtak. Ez a tömeges újratemetési hely hatalmas mennyiségű királyi múmiát tartalmazott. Felfedezésekor, 1881-ben rendetlen állapotban találták őket, sok közülük nem a saját koporsójában volt, és többet máig nem sikerült azonosítani. Más múmiákat II. Amenhotep sírjába szállítottak, és több mint egy tucat múmiát – köztük több királyit is – később szállítottak ide. A harmadik átmeneti korban és későbbi korszakokban a nyitott sírokba újabb elöljárókat temettek. A koptok idején néhány sírt keresztény kápolnának, istállónak vagy háznak alakítottak át. ### Sírrablók A századok során a sírrablók majdnem minden sírt kifosztottak, még Tutanhamonét is, bár ebben az esetben valaki megzavarhatta a rablókat, ezért nagyon kevés dolgot vittek csak el. Több olyan papiruszt találtak, amelyek a sírrablók elleni perről tudósítanak, ezek főként a XX. dinasztia idejének végéről származnak. Az egyik közülük a Mayer B papirusz, ez valószínűleg IX. Ramszesz uralkodásának 9. évében íródott, és VI. Ramszesz sírjának kirablását írja le. Az idegen Neszamon felvitt minket a helyre és megmutatta nekünk VI. Ramszesz sírját (...) És én négy napot töltöttem ott, betöréssel próbálkozva. Öten voltunk ott. Kinyitottuk a sírt és bejutottunk. Egy bronzüstöt, három bronz mosdótálat találtunk... A völgyben hivatalos fosztogatás is történt a polgárháború idején, ami XI. Ramszesz uralkodása alatt kezdődött. A sírokat kinyitották, minden értéket kivettek belőlük, és a múmiákat két nagyobb rejtekhelyre szállították. Az egyik rejtekhely II. Amenhotep sírja volt, ide 16 múmiát vittek, a többit I. Amenhotep sírjába rejtették. Néhány évvel később a legtöbbet átvitték Deir el-Bahari rejtekhelyére (DB320), ahol nem kevesebb, mint 40 király múmiája és koporsója gyűlt össze ekkor. Csak azokat a sírokat nem bántották, amelyeknek a pontos helye már feledésbe merült (KV62, KV63 és KV46). ## Turizmus A legtöbb sír nincs megnyitva a nyilvánosság számára, és a nyitottakat is időnként bezárják felújítási munkák miatt (16 van nyitva összesen, de általában azonos időben csak néhány). A KV62 számú sírnál a látogatók nagy száma miatt külön látogatási díjat vezettek be. A nyugati völgyben csak egy sír van nyitva, Ayé, és ide is csak külön jeggyel lehet belépni. Az idegenvezetők már nem tarthatnak előadást bent a sírokban, és a látogatóktól is elvárják, hogy csendesen, libasorban haladjanak végig a sírokon, annak érdekében, hogy minél kevesebb időt töltsenek bent, és így minél kevesebb kárt tegyenek a belső felületekben és a díszítésekben. Bent a fényképek készítése tilos. 1997-ben 58 turistát és 4 egyiptomit lőttek agyon Dejr el-Bahari közelében terroristák, akik feltehetően az al-Gamáa al-Iszlámijja csoport tagjai voltak. Az esemény után a turizmus kissé megcsappant, de néhány év múlva újabb rekordokat döntött a látogatók száma. 2005-ben napi átlagban 4–5 ezer turista látogat le a keleti völgybe; azokon a napokon, amikor a nílusi turistahajók kikötnek itt, a látogatók száma -re is emelkedhet. Ez a szám a jövőben valószínűleg tovább fog emelkedni. A nyugati völgyet sokkal kevesebben látogatják, mivel itt csak egy sír áll nyitva a turisták számára. 2006 januárjában bejelentették, hogy újabb központot építenek a látogatók számára, a régi kávézó helyére. Tervezik egy kiállítóterem megnyitását is, ahol a völgy modelljét, az Újbirodalom nekropoliszának kronológiáját és ikonográfiáját mutatnák be. A Metropolitan Museum of Art és a National Geographic Society oktatási anyagokat adományozott a leendő múzeumnak. ## További információk (angol nyelven) - Theban Mapping Project - The Quest for Immortality, Treasures of Ancient Egypt, Virtual Tour: KV 34 - Valley of the Kings photographs on GlobalAmity.net - VOKF Foundation [Kulturális világörökségi helyszínek](Kategória:Kulturális_világörökségi_helyszínek "wikilink") [ ](Kategória:Királyok_völgye "wikilink")

Dubrovnik

Dubrovnik, régi magyar nevén Raguza ( később Ragusium, ), város és kikötő Horvátországban, az ország legdélibb részén, az Adria partján. Dubrovnik-Neretva megye székhelye, lakosainak száma . Európa egyik legjelentősebb turisztika célpontja, a világ minden részéről vonzza a látogatókat. Az Adria gyöngyének nevezett várost korábban a Délszláv Athénnek is titulálták. A középkorban a tengeri kereskedelem egyik központja, a sokáig a Velencei Köztársasággal is rivalizáló Raguzai Köztársaság székhelye volt. Virágkorát a 15. és 16. században élte, amikor lakosával Európa legnagyobb városai közé tartozott. I. Lajos magyar király 1358-ban megszerezte Velencétől, és egészen 1526-ig a magyar korona tulajdona volt. Jelentős magyar emlék, hogy a város kolostoraiban őrzik Szent István király állkapcsát és koponyadarabját, illetve Szent László jobbját. A város a horvát művészet, a nyelv és irodalom egyik legjelentősebb központja, sok neves költő, író, festőművész és tudós lakhelye. Központja 1979 óta a kulturális világörökség része. A dubrovniki repülőtér az ország harmadik legnagyobb utasforgalmú repülőtere évi mintegy kétmillió utassal. A város védőszentje Szent Balázs (Sveti Vlaho), akinek szobrai szerte a városban megtalálhatók. Szent Balázs hasonlóan fontos, mint Velence számára Márk evangélista, így a város legnagyobb templomát is róla nevezték el. Szent Balázs napját (február 3.) a városlakók fesztivállal ünnepelik. Ez már a Raguzai Köztársaságban is ünnep volt, amin mindenki részt vett. Ezen a napon a fegyencek, a száműzöttek és az áttértek két nappal az ünnepség előtt és után szabadon közlekedhettek a városban, de ha senki sem ismerte fel őket, akkor a szabadságjogot kibővítették egy-egy héttel az ünnepség előtt és után is. A fesztiválra az egész országból érkeznek a városba turisták és távoli rokonok. Ilyenkor a helyiek népviseletbe öltöznek, és különböző kulturális programokat állítanak össze. ## Nevének eredete A város a 7. században alakult ki a dalmát tengerparton. A településhez közeli Epidaurumból menekülők alapították a Rausius sziklazátonyon, neve Laus volt. A Ragusa elnevezést a Lau szóból eredeztetik, ami ógörögül meredeket jelent. Más elképzelés szerint a lava vagy lau, ami görögül sziklát jelent, a laus latinul lejtőt, szakadékot jelent, és ezekből eredeztethető az elnevezése. Az biztos, hogy ez a korai településnév és a sziklazátony, melyre épült, adta az alapját a város további elnevezéseinek: Laus → Lausium → Rausium → Ragusium → Ragusa. Dubrovnik a szláv dub (= tölgy) főnévből származik A dubrovnikiak szó először Kulin bán levelében szerepel 1189-ben, a város neve pedig 1215-ben kelt levélben olvasható, amely Stefan szerb ispáné volt. Későbbről is maradtak fent különböző írások, amelyben szerepel a Dubrovnik szó. Miletius a 11. században ír arról, hogy Ragusa szláv neve Dubrovnik, a Dubravi szó után, amely a dubrava, azaz tölgyes szóból ered. ## Fekvése A Neretva folyó deltavidékén kívül a Dubrovnik-Neretva tartományhoz tartozik még az a keskeny partvidék is, amelyet egy hegylánc a szárazföldi belső területektől elválaszt. A Dinári-hegységnek ez a hegyláncolata három hegysorrá ágazik el, melynek bércei a külső területekről is jól láthatók. Ezeknek a hegyláncoknak a csúcsai képeznek természetes határt a partvidék és a szárazföldbeli, ott elhelyezkedő Hercegovina között, antropogeográfiai és klimatikus határt is képezve az Adria-part és a szárazföld belső területei között. A terület északnyugati részén a Pelješac-félsziget parti sávja, Ston partszűkülete, és az igen keskeny, a Dubrovačka-folyó öbléig nyúló dubrovniki partszakasz található. A várostól keletre a Župa Dubrovačka partrész helyezkedik el egy öböllel. Majd Cavtat városkától délkeletre a valamivel szélesebb Konavle-i parti sáv található. Egészen délkeleten látható a horvát tengerpart legdélebbi pontjaként a Pevlaka-félsziget, a Boka-öblöt körülölelő Ostro hegyvonulattal. A Dubrovik-Neretva tartomány partvonal-szakasza előtt számtalan sziget található. Ezeket nyugaton a Korčula, a Lastovo és a Mljet-sziget vezeti be. A Neretva-torkolat és kifejezetten Korčula szigete – amely részek jelenleg is a tartományhoz tartoznak – a mintegy 1375 km2-es területükkel a hajdanvolt Raguzai Köztársaság, a Földközi-tenger e kicsi, de jelentős kalmár-köztársaságának ahhoz a területéhez tartoztak, amelyen a Kelet kalmárútvonalai a nyugatiakkal találkoztak, s a Földközi-tenger térségének azon félreesőnek ítélt területének számított, amely pedig – főként a 14–17. századok során – igen nagy jelentőséggel bírt. Ezek a települések alkották a „Dubrovniki Városállam” magját, vagyis a „Raguzai Köztársaság”-ot. Dubrovnik, mint város is, jelentős helyen van. A város előtt terül el a Lokrum-sziget, a keleti Adria szigetei között legutolsóként. Dubrovniktól délkeletre az Otrantói-szoroson át nyílik ki a nagy Földközi-tenger – és ezen át tovább az óceán is. Az északnyugati irányban a part hosszában a számtalan szigetképződmény az uralkodó. Ezek védett tengersávot hoztak létre, amelyen jól lehet közlekedni vitorlás hajókkal. Dubrovnik közvetlen közelében van a Dinári-hegység, a karavánkereskedelem számára kedvező adottságú hegyi hágóival. Az ezen a helyen létrejött település tulajdonképpen eleve kereskedővárosnak rendeltetett, természetes védőháttérrel, a szomszédos földrajzi térségtől és geopolitikai területektől, eseményektől védetten. ## Éghajlat Dubrovniknak a mediterrán (Köppen klímarendszere szerinti „Csa klíma”) és a nedves szubtrópusi (Köppen klímarendszere szerinti „Cfa klíma”) éghajlati öv határán fekszik. Az évi középhőmérséklet 16,4 °C. Egy évben több mint 250 napon át süt a Nap. A hó ritka, a csapadék főleg ősztől tavaszig esik. A tenger sótartalma 3,8%. ## Története A település keletkezésének története részben legendás elemeket is tartalmaz, valószínű azonban, hogy a város keletkezése kapcsolatba hozható az Epidaurum (mai nevén Cavtat) nevű római város 7. századbeli pusztulásával. Epidaurum régi település, valószínűleg korai görög kolónia volt, erről azonban nincsenek szilárd bizonyítékok. A város már a rómaiak korában is jelentős település és fontos cserekereskedelmi hely volt. A 4. században egy erős földrengés komoly pusztítást végzett, és jelentős részei a tengerbe süllyedtek. Az avar szövetségben támadó szlávok Epidaurumot lerombolták, életben maradt lakói a Laus nevű sziklasziget erdőibe menekültek. Laus vagy Lava görögül sziklát, latinul lejtőt, szakadékot (szurdokot) jelent, és olyan szigetre vonatkozik, amelynek a tenger felőli meredek oldalát számtalan szirt alkotja. ### A középkorban A sziget és a szárazföld között szűk tengerszoros nyúlt el oly módon, hogy a szigeten létesített települést a tenger és a szárazföld felől is védte. A menekültek érkezését megelőzően a sziget bizonyára már lakott volt, ezért népessége jócskán megnövekedett. A legújabb archeológiai kutatások és különösen Dubrovnik korai, 7. századi házainak feltárása alapján úgy tűnik, hogy – Velence és Split alapításához hasonlóan ezt a várost is menekültek alapították. Közben Raguzánál a tengerszoros és az öböl szárazföldi partszakaszaira horvát népesség is települt, ez a hely a környező erdőségektől a Dubrovnik (dubrava=tölgyes) nevet kapta. Idővel állandósult a két település közti közlekedés (érintkezés), és megkezdődött a szárazföldi horvát lakosság és a szigeten lakó római népesség keveredése, egybeolvadása. A mai város tehát két kisváros, Laus és Dubrava egyesítésével keletkezett. A város a Ragusa, avagy Ragusium nevet kapta, és alapításától kezdve a Bizánci Birodalom fennhatósága alatt állt. A dubrovniki katedrális renoválásakor derült ki, hogy már a 7. században is állt ott egy templom. Első említése 850-ből való. A 9. században már fejlett municipium, olyan erős bástyákkal, védművekkel, hogy a szaracénok 15 hónapos körülzárásának is ellen tudott állni. A védelemben Bizánc hadihajói is segítséget nyújtottak. A dubrovniki érsekséget a 10. században alapították. A 10–11. század során a szárazföld és a sziget közti keskeny tengeröböl áradások következtében lassan eliszaposodott, sőt a 11. század végére teljesen fel is töltődött. Ott, ahol a sziget és a szárazföld összekapcsolódott, manapság Dubrovnik legszélesebb és legismertebb utcája, a Stradun található. A 12. század során a két település teljesen egybefolyt, és egy olyan közös védőműrendszert létesítettek, amely mindkét településrészt körülfogta. A 13. században ehhez az északi előváros is csatlakozott. Szabályozták az utcahálózatot, és ezzel kialakult a város jelenlegi formája és szerkezete. Magának a Dubrovnik névnek az első említése 1189-ből, a boszniai Kulin bán egyik okiratában szerepel. Ebben a bán kereskedelmi privilégiumot adományozott Dubrovniknak. Ezen kívül Dubrovnik neve megjelenik Pfaffen Dulkjanin 12. századi krónikájában is. Ebben írója azt a tényt közli, hogy a Laus-szigeti római lakosság a horvát nemzeti többség keretei közti izoláltsága még mindig megvan, és megemlíti, hogy a településegyesítési folyamatot fel kellene gyorsítani név-összevonással, hogy a rómaiak a bizánci „Themetes Dalmatien” más területeihez hasonlóan asszimilálódjanak. A 14. században a horvátosítási folyamat már befejeződött. Ennek lett az eredménye az, hogy a városban rövidesen virágzó horvát nyelvű irodalmi tevékenység jött létre. 1032-ben az arabok elleni háborúban a dubrovniki hajók a bizánci flottához csatlakoztak. 1153-ban Al-Idríszi arab szerző azt írja, hogy a korabeli Horvátország területének legjelentősebb városa Raguza (ekkoriban inkább a Raguza/Ragusinum elnevezést használták), Dubrovniknak sok hajója van, amelyek távoli tengeri utazásokat hajtanak végre. Dubrovnik és Pisa 1169-ben a Bizánc és Pisa közötti mediterrán térségben való tengeri kereskedelemről kötöttek szerződést, a 12. század végéig pedig már számos adriai várossal volt kereskedelmi szerződése, köztük Molfetta, Ravenna, Fano, Ancona, Monopoli, Bari, Termoli, Rovinj és Kotor városaival. Különösen fontosak voltak azok a közbenjárási (együttműködési) szerződések, amelyeket Dubrovnik szárazföldi szomszédjaival kötött, így Boszniával és Szerbiával. Nemsokára Dubrovnik lett a balkáni kereskedők legfontosabb árucsere-helyszíne. Dubrovnik sok vonatkozásban egyre inkább Velence vetélytársává kezdett válni, ezért a Serenissima (Velencei Köztársaság hivatalnoki rendszere) mindent megtett annak érdekében, hogy konkurensét elnyomja. ### A köztársaság megalakulásáig 1204-ben a keresztesek által elfoglalt Konstantinápoly, vagyis Bizánc nem tudott védelmet nyújtani, így a város kénytelen volt Velence fennhatóságát elismerni, ettől kezdve mintegy 150 éven át Velence irányítása alá tartozott. A hatalmas, de távoli Signoriát Velencéből küldött bizalmi személy, a rektor képviselte. Ekkor vezették be a velencei intézményeket, alakult meg a minden nemest magában foglaló Nagytanács, és a rektor nevében kormányzó Kistanács. Dubrovniknak Velence által kijelölt rektort és püspököt kellett vállalnia, Velence nevezte meg a Nagytanács tagjait, és mindent elkövetett, hogy a várost ellenőrzése alatt tarthassa. A 13. század folyamán Dubrovnik sokszor akart kiszabadulni Velence fennhatósága alól, a városlakók három alkalommal is fellázadtak, hogy kivívják szabadságukat. Egyúttal a polgárokra vonatkozó, a városi élet szabályozását szolgáló rendeletek kibocsátása is fontos volt. Ebben az időben Dubrovnik lakossága szociálisan differenciált (köznép, a hajótulajdonos és a kereskedő patrícius-nemesség, a környékhez tartozó földbirtokos- és a vegyes nemesség), s ekkortól említhető egy, az agrárvidéken regnáló nemesi réteg is. A nemesség a város minden hivatali helyét kisajátította magának, ezzel a város a Földközi-tenger medencéjének tipikus nemesi köztársasági formáját vette fel. A Velencei Köztársaság idején a város autonóm volt. Megválaszthatta kis- és nagytanácsát, szenátusát és más vezetőket. A közösség 1272-ben alapszabályzatot fogadott el. A város ekkor Boszniával is kereskedett. A város kereskedelme – ugyan Velence elől titkoltan – a 13. században erőteljesen fejlődött. A század folyamán az olasz és horvát parti városok és területek közt (mint Epirusz és Albánia) szerződéseket, kereskedelmi megállapodásokat kötöttek, a kereskedelmi kapcsolataikat Szíriáig és Észak-Afrikáig is kiterjesztették. Dubrovnik kikötőjében egyre több idegen hajó horgonyzott, és a dubrovniki kereskedők is béreltek idegen hajókat, hogy a növekvő árukereslet szállításait ki tudják elégíteni. A velencei fennhatóság korszakában a virágzó földközi-tengeri kereskedelmi forgalmában háttérbe szorított Dubrovnik egyre fontosabbá vált. A várost ekkor gazdag nemesek, kereskedők, írók, parasztok lakták. A nemesek alkották a város vezetőrétegét. A 13. században a dubrovniki kormányzás már a szomszéd vidékekre is kiterjedt, nemcsak a városra. 1333-ban Lastovo is csatlakozott a városhoz, ezzel megalakult a Dubrovniki Köztársaság. A stoni csatában a szerbek átengedték a félszigetet a Köztársaságnak. 1345-ben már Mljet szigete is a dubrovniki kormányzat alá tartozott. Ston fontos stratégiai pont volt Dubrovnik számára, mert innen ellenőrizhette a Mljeti-csatorna forgalmát. ### Raguzai Köztársaság 1358-ban a zárai békével a Magyar Királyság része lett. Hűbérura és királya Nagy Lajos lett, de a Raguzai Köztársaság mindvégig bizonyos önállóságot élvezett, a legtöbb ügyben a király nélkül is dönthettek. A korábbi „Comunitas Ragusina” címet mostantól „Respublica Ragusina” váltotta fel. A köztársaság 168 évig tartozott magyar fennhatóság alá, és ez olyan rövid periódus volt, amikor a Velencei Köztársaság és az Oszmán Birodalom között a Szent Koronához történő tartozás nem volt gátja a városállam fejlődésének. A fennhatóság elismerésének jeléül harminc gálya kiállítására kötelezték magukat, 500 aranyforintot fizettek Mátyás királynak és a magyar király tiszteletére ünnepeket tartottak. Erről az időszakról Hegedűs István így ír: Az oszmánok balkáni uralma idején a kereskedelem, a hajózás és a hajóépítés a köztársaság legfontosabb gazdasági ágainak számított. A dubrovniki hajóépítés világszerte ismert volt („hajóépítés dubrovniki módra”). A 16. század közepén több mint 180 nagy hajója kocsirakománynak megfelelő hajótérrel rendelkezett. 1667-ben hatalmas földrengés rázta meg a várost, de hamar újjáépítették. ### A 19. századtól napjainkig 1808\. január 31-én Auguste Frédéric Louis Viesse de Marmont marsall megszüntette a Raguzai Köztársaságot, és a francia Illír tartományhoz csatolta. A várossal szemközti Lokrum sziget csúcsán a Napóleon-kori francia erőd romjai ma is láthatók. 1813-ban Điva Natalija Dubrovčani felkelést robbantott ki a szabadságért, de az osztrák hadsereg leverte és bevonult a városba. 1815-ben a Bécsi Kongresszus Dubrovnikot a Habsburg Birodalomhoz csatolta, és 1918-ig osztrák uralom alatt maradt. Az első világháború végén, 1918. december 1-jén, a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság része, majd 1929-től a Jugoszláv Királyság része lett. A várost és környékét egy körzetbe sorolták és Dubrovnikot tették meg központtá. 1941-ben a horvát állam része lett, majd olasz megszállás alá került. Az olaszországi fegyverszünet után a németek vonultak be. A városban is működött egy partizáncsoport, emiatt a fasiszták sorozatosan terrorizálták a város lakóit. 1944 őszén a fasiszták kiűzése után felszabadult a környék és kommunista irányítás alá került. A kommunisták 109 civilt öltek meg. A város a háború után a szocialista Jugoszlávia része lett. 1951\. február 20-án egy 1,9 kilogrammos meteorit zuhant le Molunatun, amit „dubrovniki meteorit”-nak neveztek el. 1990-ben a horvátországi többpárti választáson a legtöbb szavazatot a HDZ szerezte meg. Ekkoriban a város lakossága 70 ezer fő volt, amiből 58 ezer horvát és 4500 szerb volt. Az 1991-ben tartott népszavazáson a választók többsége a horvát függetlenségre szavazott. A város sokat szenvedett a délszláv háborúban is, 1991 októberétől 1992 májusáig lőtték a szerb és montenegrói csapatok, akik a belváros műemlékeit sem kímélték. A háború után a megrongálódott épületeket az UNESCO segítségével állították helyre. 2007 nyarán hatalmas tűzvész pusztított a régióban. Dubrovnikot nehezen tudták megvédeni, és néhány peremvidékén sok kár keletkezett. ## Lakosság Napjainkra a város lakóinak döntő többsége horvátnak vallja magát. A 14 évszázados múltra visszatekintő városban a délszláv dominanciát azonban más nemzetek is színesítették. Már alapítói is nagy valószínűséggel a rómaiak leszármazottai voltak, és nyelvük az újlatin nyelvek közé sorolt, mára már kihalt dalmát nyelv volt. Az évszázadok során, ahogy változott a gazdasági és politikai környezet, úgy érték lakóit a domináns délszláv mellett görög, velencei, magyar, arab, török, zsidó, albán és olasz hatások. A dalmát nyelv raguzai nyelvjárása a 16. századra kihalt, és átvette helyét az olasz nyelv, majd a 19. századtól a horvát nyelv lett a városban a meghatározó. ### Zsidóság a városban Durazzóból érkező zsidó kereskedőkről a város 1368-ban keltezett forrása számolt be. A zsidók 1492. évi spanyolországi kiűzetése után a város több hullámban sok menekülőnek adott otthont, hasonlóan a többi balkáni kereskedővároshoz. Az itt élő zsidó kereskedők a selyem-, gyapjú-, bőr- és fűszerkereskedelemben vettek részt. A zsinagóga 1532-től állt szolgálatban, a zsidó temető 1612-től 1910-ig volt használatban. A városban gettó is létesült, de a fokozatos atrocitások mellett is gyarapodott a közösség létszáma. A 18. században a város lakójából 218 volt zsidó vallású. A teljes emancipációt a közösség 1873-ban érte el. A hitközség tagjainak száma az első világháborút követően egyre jobban csökkent. A második világháború üldöztetéseit itt is megszenvedték, hiszen a megmaradottak jelentős része emigrált és 1969-re csak 69 fő maradt a városban. Zsinagógája mindezek ellenére működött, és a dubrovniki rabbi volt felelős a dél-dalmát, a montenegrói és a hercegovinai térségért. Az 1991–92-es tüzérségi támadás miatti tűzvész megrongálta a zsinagóga tetejét. A helyreállítás után a zsinagóga múzeumként üzemel, az itt élő kicsiny zsidó közösség egyébként a zágrábi hitközséghez tartozik. ### 2001-es népszámlálás A 2001-es népszámlálás szerint lakosa van a városnak. Ebből: - horvát: (88,39%) - szerb: 1426 (3,26%) - bosnyák: 1387 (3,17%) - montenegrói: 242 (0,55%) - ismeretlen: 853 (1,95%) A lakosok 96,49%-a ( fő) anyanyelvként a horvátot jelölte meg. A lakosság vallási megoszlás szerint: - római katolikus: (84,57%) - muzulmán: 2310 (5,28%) - ortodox: 1697 (3,88%) - ismeretlen: 1430 (3,27%) - ateista: 935 (2,14%) ## Közigazgatás A várost nyolc városrész alkotja: - Ploče-Iza Grada, - Grad, - Pile-Kono, - Lapad, - Montovjerna, - Gruž, - Komolac, - Mokošica A város vezetése a városi tanácsból, a polgármesterből és a városi elöljáróságból áll. A polgármester 2010-ben Andro Vlahušić. A városi elöljáróság kilenc részlegből áll, a városi tanács pedig 25 tagból. A tanács elnöke Olga Muratti. ### Dubrovnik község Dubrovnik községhez az alábbi 32 település tartozik: ### Konzulátusok A városban öt konzulátus működik: ## Gazdaság Dubrovnik már a 11. században kereskedelmi központ volt. A fő megélhetés a hajóépítés, a kereskedelem, a halászat volt évszázadokig, az utóbbi időkben pedig a turizmus. A kereskedelem bányászati, mezőgazdasági és állattenyésztési termékeket foglal magában. A környéken levő konyhasó előállítás is jelentős kereskedelmi tétel. A 16. században a városnak 180 hajója volt. Dubrovniki hajók szelték át a Földközi-tengert és eljutottak Angliába és Észak-Amerikába is. A városban több ismert cég is működik: például az „Atlantska Plovidba” (tengeri szállítás), a „Hotel Dubrovnik Palace” (turizmus). ## Látnivalók A város védőszentje Szent Balázs (Sveti Vlaho), akinek szobrai szerte a városban megtalálhatók. Szent Balázs hasonló fontosságú, mint Márk evangélista Velence számára, a város legnagyobb templomát is róla nevezték el. A város számos régi épülettel dicsekedhet, de itt található a Trsteno Arborétum, a világ legrégibb arborétuma, melynek története 1492-nél korábbra nyúlik vissza. Dubrovnik büszkélkedhet a világ harmadik legrégibb apotékájával, amely 1317 előtt épült, és még ma is működik a Testvérkék templomában. A Dubrovniki öbölben található a 72 hektáros, fával borított Lokrum sziget, ahol a legenda szerint Oroszlánszívű Richárd is kikötött, miután 1192-ben hajótörést szenvedett. A szigeten egy erőd, egy botanikus kert, egy kolostor és egy nudistastrand is található. Dubrovnik említésre került több népszerű filmben és színdarabban. Például a Michael Caine főszereplésével készült mérföld a tenger alatt című film egyik szereplője Dubrovnikról álmodozott, bár csak helyi legendákból és az irodalomból hallott róla. ### Városfal A városfalat a 13. és a 17. század között építették, 1940 méter hosszú és 25 méter magas. Vastagsága 4–6 méter, a tengernél 3 m körüli. Több erődöt is építettek hozzá. A Minčeta-erődöt 1319-ben fejezték be, majd 1464-ben bővítették. A Bokar-erőd a városfal nyugati oldalán van, csillagnak is hívják. 1461 és 1463 között építették. Itt tartják a nyári játékokat. A Szt. Iván-erőd a város délkeleti felén van, a 16. században építették. Lovrijenac-erőd a nyugati fal külső felén található egy 36 méteres sziklán, a 14. században építették. Revelin-erőd a város keleti felén fekszik és 1462-ben építették. A városba két kapun lehetett bejutni. A Pile kapu, vagyis a nyugati kapu és a Pločai kapu a város keleti végénél található, és a 15. században építették. A Pile kapu két részből áll: a belső gótikus, amely 1460-ban épült, és a külső reneszánsz kapu, amely 1537-ben. A középkorban itt volt a felvonóhíd. A városfalon belüli részt, az óvárost az UNESCO 1979-ben a kulturális világörökség részévé nyilvánította. ### Templomok és kolostorok Dubrovnik legnagyobb temploma a katedrális, amelyet Szűz Mária tiszteletére szenteltek fel. A dubrovniki katedrális 1713-ban épült egy földrengésben elpusztult 12. századi katedrális helyére, de a régészek 7. századi templom maradványait is megtalálták. A városban több templomot is a 14. században építettek: Szt. Klára-templom, zsinagóga, Ferences-kolostor és templom, Domonkos-kolostor és templom. A zsinagóga Európában a második legrégibb, illetve a világon az első szefárd zsinagóga, amit a Spanyolországból száműzött zsidók építettek. A Ferences-kolostor és templom a Strandunon keresztül érhető el. A Szt. Balázs-templomot 1706–15 között építették barokk stílusban. Szent Balázs több szobron, freskón is szerepel. A Szt. Megváltó-templomot 1520-ban, egy földrengés után, a városi tanács építette fogadalmi templomként, hálából a túlélők nevében és az áldozatok emlékére. Az 1667-es földrengést sértetlenül megúszta, és eredeti formája azóta sem változott. Reneszánsz stílusban épült. A Jezsuita-kolostor és a Szt. Ignác-templom barokk épületek a 18. századból. A helyiek csak jezsuitáknak nevezik az épületeket. 1725-ben végeztek a templom építésével, majd 1729-ben nyílt meg a lakosság számára. A Szt. József-templomot 1667-ben építették barokk stílusban. A Benedek-kolostort és templomot a 11. században építették, a legöregebb épületek közé tartoznak a városban. Korai román stílusban építették. A Szt. Rókus-templom 16. századi reneszánsz templom. A Szt. Miklós-templomot a 13. században emelték román stílusban, de a dél-dalmáciai stílus elemeit is tartalmazza. A város keleti részén fekvő Pustijerna régészeti lelőhely, mely a nyugati és keleti oldalról a Bandureva és a Stajeva utcák, az északi és a déli oldalon az Od Pustijerne és az Od mira utcák által határolt területet foglalja magában. Az ezen a területen fekvő Szent Tamás női bencés kolostort először 1234-ben említették. A régészeti kutatások feltártak egy középkori utcát is, amely illeszkedik a mai utcahálózatba, és elválasztja a keleti oldalon talált lakóépületeket a lelőhely nyugati oldalán található palotától. Ezt a területet az 1667-es földrengés után városi hulladéklerakóként használták, és a feltárt építmények nem keltezhetők a 15. századnál korábbi időpontra. Az 1667-ben nagy földrengésben elpusztult Szent Márk-templom romja a város délnyugati részén, a városfalak mentén húzódó Kalarinja nevű területen található. Írásos dokumentumokban 1281-ben említik először és ismert, hogy a kolostor pincéiben a 15. században hat száraz kút, tulajdonképpen gabonatároló lyuk épült. A romterület ma a "Na Andriji" régészeti lelőhely része. Dubrovnik történelmi központjának délnyugati részén, a városfal mellett találhatók a egykori Szent András kolostor maradványai, amelyet a 13. századi irattári iratok említenek. A kolostortemplom a régészeti lelőhely legmagasabb teraszán található, amely magához a városfalhoz kapcsolódik. Helyét már korábban is feltételezték. A telek alsó teraszán, az északkeleti részen egy kettős lakóépületsor volt. A kolostor közvetlen közelében a városfal mellett volt a Szent Márton-templom. A Szent István-templom maradványai a Pustjerna lelőhely történelmi központjának keleti részén, nem messze a déli városfalaktól találhatók. Bíborbanszületett Konstantin bizánci császár 949-ben írt "De administrando imperio" című művében már megemlíti. Ezért a középkori város egyik legrégebbi ismert szentélyeként ismert. Az évszázadok során a templomot korszerűsítették és kibővítették. A mai alapok a román stílus jellegzetességeit mutatják a későbbi gótikus átépítésekkel. A romok között fennmaradtak ókeresztény és román eredetű kőtöredékek is. A templom a kora középkori építészet egyik legfontosabb műemléke Dubrovnik történelmi városmagjában. Más felekezetűek is élnek a városban, akiknek templomuk van. A szerb ortodox hívők a Szt. Hír Szerb Ortodox Templomot használják, amelyet 1877-ben építettek, ikonjain a szent hír közlése (annuntiatio) látható. A muzulmánok a Mesdžidben, a Miho Pracat utcában levő iszlám épületben imádkoznak. A muzulmánok az 1878-as boszniai megszállás után érkeztek a városba. ### Paloták A hercegi udvar valamikor a Raguzai Köztársaság központja, ma múzeum. A másik ismert palota a Sponza-palota, amely gótikus-reneszánsz stílusban épült. Itt korábban bank és pénzverde volt. - Skočibuha-palota - Stay-palota (Polača utca 9–11.) – 1991-ben megsérült - Isusović-Braichi-palota - Ranjina-palota (braće Andrijića utca 10.) – gótikus-reneszánsz palota a 15. századból. - Sorgo-palota (Držićeva poljana 3.) – 17. század végén építették. - Pozza-palota (Od puča 1) – Barokk palota a 17. századból, ma luxushotel. - Trifoni-Giorgi-palota (Od puča 17, Široka 5) ### Nyaralók - Petar Sorgo-nyaraló Lapadán – 1472 és 1535 között gótikus-reneszánsz stílusban építették. - Bona-Caboga-nyaraló Batahovinán – 16. században építették. - Stay-nyaraló Batahovinán - Resti-nyaraló Rožaton – A 16. század második felében építették. - Klement Gozze-nyaraló Obuljenán – 1575 és 1581 között építették, romos állapotban van. - Vice Skočibuhe-nyaraló Boninovon – 1938 és 1941 között helyreállították. - Cerva-Pozza-nyaraló Gradacon- 16. század végén építették, a Pilai kapunál. - Pozza-nyaraló Pilán - Bona-Gradi-nyaraló Gružon – gótikus-reneszánsz nyaraló. ### Egyéb látnivalók - Az Orlando-oszlop Orlando vitéz kőoszlopa. Hosszú ideig itt volt emléke egyedül a világon. Az oszlopon a szobra látható, amint egy kardot tart. - Városi harangtorony vagy óratorony – először 1444-ben építették. A ma is látható tornyot 1929-ben emelték. Harangja eredeti, 2 tonnás. - Boninovo temető volt a város főtemetője, azonban 2007-ben megtelt. Dubacon választották ki az új helyet. - A város védőszentje Szent Balázs, akinek szobrai az egész városban láthatók. A helyiek büszkén emlegetik George Bernard Shaw-t, aki 1929-ben ittjártakor azt mondta: „Ha látni akarod a földi paradicsomot, gyere el Dubrovnikba”. - Dubrovnik mellett található a világ legrégibb arborétuma, a Trstenói arborétum, melyet 1492 előtt alapítottak. 300 fafajta van benne. 1991-ben a háborúban a 80%-a leégett. - Porporela városi fürdőhely az óvárosban. - Lazareti a városfaltól 300 méterre keletre található épületegyüttes elnevezése. A Raguzai Köztársaság idején épült, és karanténnak használták. - A Stradun, avagy Placa Dubrovnik 500 éves, 300 méter hosszú főutcája kávézókkal és üzletekkel, melyek megőrizték korabeli kinézetüket. A Stradun az egyetlen széles utca az óvárosban. - 2010 nyara óta libegővel fel lehet jutni Srđ-re. ## Kultúra ### Fesztiválok #### Dubrovniki nyári játékok A Dubrovniki nyári játékok (Dubrovačke ljetne igre) fesztivált minden évben július 10. és augusztus 25. között rendezik meg, az elsőt 1949-ben rendezték meg. A játékokon reneszánsz és barokk stílusban adnak elő a zenei, drámai és táncos műsorokat. A csontváz-fesztiválon Marin Držić, Ivan Gundulić, Ivo Vojnović, William Shakespeare, Carlo Goldoni műveit, görög drámákat és komédiákat adnak elő. A zenei programokon a legjobb horvát előadók, zenekarok lépnek fel. A nyári játékokon operákat is előadnak. #### Szent Balázs Fesztivál Szent Balázs napja február 3-án van, amelyet a városlakók fesztivállal ünnepelnek meg. Ez már a Raguzai Köztársaságban is ünnep volt, amin mindenki részt vett. Ezen a napon a fegyencek, a száműzöttek és az áttértek két nappal az ünnepség előtt és után szabadon közlekedhettek a városban, de ha senki sem ismerte fel őket, akkor a szabadságjogot kibővítették egy héttel az ünnepség előttre és utánra is. A fesztiválra az egész országból érkeznek a városba turisták és távoli rokonok. Ilyenkor a helyiek népviseletbe öltöznek és különböző kulturális programokat állítanak össze. #### „Julian Rachlin és barátai” zenei fesztivál Ezt a fesztivált 2000 óta rendezik meg a hercegi udvarban, a nyár végén. A fesztiválon az ismert Julian Rachlin hegedűművész vendégeként meghívott híres zenészek lépnek fel. #### Libertas Filmfesztivál A Libertas Filmfesztivált 2005-ben rendezték meg első alkalommal. A dubrovniki filmeket mutatja be. Minden év nyár végén rendezik meg, a repertoárban játék- és dokumentumfilmek szerepelnek. A pályázati filmek a Dubravka díjért küzdenek. A zsűri a legjobb rövidfilmért, a legjobb játékfilmért, a legjobb dokumentumfilmért osztja ki a díjakat. Közönségdíjat is kiosztanak. A filmfesztivált a Marin Držić Színházban és a Jadran Nyári Színházban tartják meg. #### Dubrovniki Nemzetközi filmfesztivál A Dubrovnik International Film Festival (DIFF) egy nemzetközi filmfesztivál, amit 2003 óta rendeznek meg a városban. A zsűri ugyanazokat a kategóriákat jutalmazza, mint a Libertas filmfesztiválon, csak itt már külföldi filmek is versenyeznek. #### Karantén A Karantén kortárs színművészeti fesztivál 1997-ben került először megrendezésre az „Art Lazareti Műhely” szervezésében. Ez a fesztivál a kortárs művészeket gyűjti egybe, ahol saját munkáikból rendeznek kiállításokat. Ezenkívül alternatív multimédiás, táncos, zenei programok is várják az érdeklődőket. A kiállítók között helyi és külföldi művészek is vannak. ### Marin Držić Színház Dubrovnik fő színháza a híres helyi íróról elnevezett Marin Držić Színház. A színház repertoárjában a régi dubrovniki drámák, komédiák, kortárs előadók darabjai és sok más műfajú darab szerepel. A színházban rendezik a Dubrovniki Nyári Játékokat is. Az épületet 1865-ben építették. ### Múzeumok - Kulturális-történeti Múzeum: a hercegi udvarban van. Történelmi tárgyak vannak kiállítva. Könyvtár, múzeumi bolt is található itt. - Tengeri Múzeum: tengerrel kapcsolatos tárgyak vannak kiállítva. 1941-ben alapították és a Szt. Iván-erődben található. Ugyanitt található a Tengeri és tengerparti Akvárium és Intézet. A 27 akváriumban halakat, kagylókat és korallokat és egyéb tengeri élőlényeket láthatunk. - Régészeti Múzeum: történelem előtti időkből, ókorból valló tárgyakat állítanak ki. Található még a 13. századtól 1667-ig numizmatikai és egyéb gyűjteményt. Néprajzi Múzeum: a helyi népviseleteket és a város története során fennmaradt fotókat tekinthetjük meg. Könyvtár is van. Kortárs Történeti Múzeum 1956-ban alapították és időszaki kiállítások és könyvtár találhatók benne. - Két emlékház van a városban. Ronald Brown-emlékház Ronald Brown életét mutatja be, míg Marin Držić-házban színházi gyűjtemény található. - A városban több egyházi múzeum is van. A Domonkos-kolostor múzeumában iratok és kézírások gyűjteménye, dubrovniki festők képei vannak a 15–16. századból, sőt egy Tiziano kép is található itt 1550-ből. A Ferences-kolostor múzeumában régi mesterek képeit, 1317-es orvosi leltárt és arany eszközöket találunk. A Katedrális kincstárában arany és ezüst relikviákat őriznek. Például kereszteket, egyházi tárgyakat, Tiziano és Raffael festményt. A Zsinagóga Múzeumban tórát, zsidó emléktárgyakat lehet megtekinteni. ### Dubrovniki Szimfonikus Zenekar A zenekar a hagyományos dubrovniki zenét játssza: mind a Raguzai Köztársaság idejéből, mind napjainkból. Állandó szereplője a Dubrovniki Nyári Játékoknak is. A legtöbbet játszott művek a 18. századból valók, különösen Luka Sorkočević és Ivan Mane Jarnović műveiből játszanak. A hercegi udvarban és a Crijević-Pucić-villában is sok koncertet adnak. A nézők között belföldi és külföldi személyek is megtalálhatók. ## Közlekedés Dubrovniknak egy nemzetközi repülőtere van. 2010-re tervezik megépíteni az A1-es autópályát a városig. A városi buszvállalat a Libertas, amely a környékbeli falvakból is szállít utasokat. A városban 12 buszvonal van. Komolactól Vitaljináig terjed ki az elővárosi hálózata. Vasútja nincs a városnak. 1998–2002 között épült a dr. Franjo Tuđman híd, amely a város nyugati végén található. Ezzel a híddal gyorsabban érhető el a város. A dubrovniki repülőtér a várostól 15 kilométerre található, és egy terminálja van. ### Az 1996-os repülőbaleset 1996 áprilisában egy különleges személyek szállítására átalakított Boeing 737 típusú (IFO-21; US Air Force CT-43), sugárhajtású repülőgép, amely kiemelt fontosságú személyeket, többek között a dubrovniki amerikai nagykövetet szállította, az éjszakai órákban, valószínűleg a Dubrovnik fölötti erős vihar, valamint egyes műszerek hiánya (csupán 1 db INS rendszer működött a gép fedélzetén, a biztonságos 2 helyett), a pilóták hibája, pilóták által használt térkép (Jeppsen megközelítési térkép), valamint a város polgárháború által megrongált, korszerűtlen repülőtere miatt a város repülőteréhez közel lévő hegybe csapódott. A repülés során egy E-3 Sentry típusú légtérellenőrző repülőgép felszólította az útvonal megváltoztatására, amely megtörtént. Ennek oka az volt, hogy a repülőgép nagymértékben letért a repülési tervben megjelölt útvonalról, olyannyira, hogy a kijelölt légi útvonalat is elhagyta. A megközelítés során az első ADF irányadó jeleit sikeresen fogták, az általa sugárzott jelekből átadott irányt követték. A második adó jeleit is sikeresen fogták, irányra fordultak, azonban a megközelítési térkép hibája miatt a biztonságosnál alacsonyabb magasságon repültek. A repülőtér napjainkra ILS rendszerrel van felszerelve, a repülőtér színvonala száz százalékban nőtt. ## Magyar vonatkozás 2007 áprilisában Dubrovnikban emléktáblát avattak Szabó Lőrincnek, aki gyakran járt itt, és több emlékezetes verset írt (például Beszélgetés a tengerrel, Egy raguzai leanderhez stb.). Szent István király állkapcsát és koponyadarabját, illetve Szent László jobbját a városban őrzik. Szent László jobbját a Ferences kolostorban lehet megtekinteni, míg Szent István koponyacsontját a domonkos kolostorban. ## Oktatás - Az általános iskolák közül kitűnik a Luk Sorkočević Művészeti Iskola általános és középiskola, amely egyben balett- és zeneiskola is. - A Ruđer Bošković Gimnáziumot a 17. században alapították, mint jezsuita iskolát. - A Közgazdasági és Kereskedelmi Iskolát 1913-ban alapították. Fejlett médiatechnikával van felszerelve (laptop, LCD projektor stb.) - A legrégibb iskola a városban a Dubrovnik Gimnázium. A 11. században hozták létre a benedek-rendiek. - Az Orvostudományi Iskolát 1959-ben alapították, de hamar be is zárták, majd 1992-ben újraalapították. - A Tengertechnológiai Iskola a tengerészettel kapcsolatos eszközökkel, hajókkal ismerteti meg a diákokat. Megtanulják a hasznos technikákat a tengeren. Az iskolát a 19. század közepén alapították. - A Turisztikai Iskolában a turizmushoz köthető szakmákat tanulhatnak a diákok. - A Luk Sorkočević Művészeti Iskola általános és középiskola is egyben, illwtve balett- és zeneiskola. - A dubrovniki egyetem ősét már 1624-ben megalapították „Collegium Rhagusinum” néven. A Raguzai Köztársaság szenátusa 1654-ben döntöttek arról, hogy az egyetemen művészetet és természettudományt oktassanak. A modern időkben a külkereskedelemmel, a turizmussal és a tengerbiológiával foglalkozik az egyetem. 1994-ben a horvát szábor határozata alapján alapították újra, s 1996-ban indult újra. - Az American College of Management and Technology (ACMT) az amerikai Rochester Institute of Technology kihelyezett egyeteme. 1997-ben alapították. ## Sport Dubrovnik ismert a vízilabdacsapatáról, a Vaterpolski klub Jug csapata három alkalommal volt európai bajnok, LEN-kupa győztes. 1923-ban alapították. A csapatban több olimpikon is játszik. Ennek a klubnak a női klubja a "ŽVK Jug". További két klub van még a városban: a „VK Dubrovnik” és a „Dubrovački veterani”. Az NK GOŠK Dubrovnik ifjúsági labdarúgócsapat a horvát harmadosztályban játszik. Sakk Klub is működik a városban. A Sakk-központban van az állandó helyük, és bajnokságot is szoktak rendezni. 1966-ban alapították. Két jelentősebb kosárlabdacsapat működik Dubrovnikban. A „KK Dubrovnik” egy 1946-ban alapították. A és B osztályban is játszanak a csapatai. A „ŽKK PGM Ragusa” női kosárlabdacsapat, amely az első ligában játszik. A „Dubrovačka banka” női röplabdacsapat 1998-ban a legjobb horvát női együttes és európai bajnok is volt. A városban még két első osztályú csapat működik: az „OK Dubrovnik” és a „ŽOK Nova Mokošica”. A „Plivački klub Jug” úszóklub, amelyet 1923-ban alapítottak. A klub úszói több európai és országos rekordot is elértek. Ezen kívül a városban működik rögbi és kézilabda klub is. ## A város híres szülöttei ## Testvértelepülések ## Fordítás

Marosvásárhely

Marosvásárhely ( – a második világháború utáni, rendszerváltás előtti román helyesírás szerint Tîrgu-Mureș, , erdélyi szász nyelven Nai Muark, ) municípium Romániában, Maros megyében. A székelység művelődési, ipari, kereskedelmi, közlekedési, oktatási és szellemi központja. Az egykori Marosszék, Maros-Torda vármegye, majd a Magyar Autonóm Tartomány, ma pedig Maros megye székhelye, a körülötte létrejött Marosvásárhely Metropoliszövezet központja. Lakosságát tekintve Románia tizenhatodik, Erdély hatodik legnagyobb városa. Itt él a legtöbb magyar Romániában; több, mint Kolozsváron. Ezen a vidéken már az őskorban is volt emberi település, ami a Maros közelségének, illetve a dombokon kiterjedő hatalmas cserfa- és bükkerdőknek köszönhető. Az első település, amelyet ténylegesen a mai Marosvásárhely elődjének tekinthetünk, a 11. században alakult ki. Az 1323-ból származó első írásos említése Novum Forum Siculorumnak nevezi a várost. A 15. század első felében Marosvásárhely még mezőváros volt és Marosszéknek volt alárendelve. Viszont idővel mind önállóbb lett, és egyre több kiváltságot kapott az uralkodóktól. Az első bírói kiváltságot Mátyás király ajándékozta a városnak, 1470-ben, majd ezt 1482-ben egy vásáros kiváltság is követte. Báthory István fejedelemtől Izabella királynéig még számos kiváltságot kapott, míg végül elnyerte a szabad mezővárosi rangot. 1601-ben a tizenöt éves háború nyomán a császári zsoldosok Giorgio Basta vezetésével felégették. Ezek után megnőtt az igény egy falakkal körülvett várra, megépítéséhez neki is kezdtek, ekkor kapta meg Marosvásárhely a szabad királyi város rangot. A városi élet csak a 18. század során kezdett kibontakozni, de igazi lendületet a 19. század végén, illetve a 20. század elején Bernády György polgármesteri mandátuma alatt vett. A legmagasabb nyilvántartott népesség 164 445 lakos volt (1992), aminek 51,4%-át magyarok tették ki. Az 1992-es népszámlálás után népességszáma csökken (1992–2002 között több mint 14 404 fővel) és a 2002-es adatok szerint a magyarság kisebbségbe került. Ennek okai részben a demográfiai hanyatlás felgyorsulása (születésszám visszaesése, elöregedés), a magyarok nagy számban való kivándorlása (a rohamos gazdasági fejlődés során a jelenség gyakorlatilag megszűnt), illetve a tehetősebb réteg a Marosvásárhely melletti lakóparkokba, illetve a környező településekre való kiköltözése (szuburbanizáció). A legfrissebb, 2011-es népszámlálási adatok szerint a város lakossága 127 849 főre csökkent, s ebből 44,87% (57 362 fő) vallotta magát magyarnak. Marosvásárhely fő látványosságai közé tartozik a belváros, a Rózsák tere a számtalan barokk, szecessziós épülettel, mint a Keresztelő Szent János-templom, a Barátok templomának híres tornya, a Közigazgatási Palota vagy a Kultúrpalota. A 17. századi hangulat megteremtője a négybástyás vár, amelynek délnyugati részén kiemelkedik a Vártemplom tornya. A megyei jogú város számtalan egyéb látnivalója között nemzetközi viszonylatban is különleges műemlékek, templomok, barokk, klasszicista, neoreneszánsz, eklektikus és szecessziós stílusú középületek és lakóházak, múzeumok és galériák, valamint a köztéri szobrok és emlékművek sokasága található. ## Nevének eredete 1323-ban Novum Forum Siculorum (= Székelyújvásárhely), 1349-ben Sekulvasarhel néven említik. A Sekulvasarhel, avagy Székelyvásárhely nevet ha a magyar megnevezésből kiindulva vizsgáljuk és nem a latinból, akkor a név „Székely” részének az eredete kétséges. Először is székely népet vagy Székely családot jelenthet. Sok etnográfus a második lehetőséget elveti, és helyette azt állítják, hogy a „Székely” szó a település közelében lévő Székelyfalváról (a települést először 1467-ben említették, majd a 17. század folyamán eltűnt) ered. Ezt a Torja és Torjavásárhely (később Kézdivásárhely) esete is alátámaszthatja. 1616-ban Bethlen Gábor városi rangra emelte Marosvásárhely néven. A román Târgu Mureș és a német Neumarkt am Mieresch tükörfordítás a magyarból. Azelőtt a románok Oșorheinek (ejtsd: osorhéj) (a magyar Vásárhely áthallása) hívták. ## Fekvése Marosvásárhely három földrajzi tájegység találkozásánál fekszik (Mezőség, Maros-völgye és Nyárádmente), mintegy 320 méterrel tengerszint felett. A város a Maros mindkét partjára kiterjed, a központ és a városnegyedek nagy része azonban a folyó bal partján fekszik. A belvárostól nem messze található a város legmagasabb pontja, a Somos-tető, amely a város egyik legfontosabb turisztikai állomása, az itt található állatkertnek is köszönhetően. A várost a következő községek veszik körbe: Marosszentgyörgy, Jedd, Marosszentanna, Marosszentkirály, Koronka és Maroskeresztúr. Távolságok néhány fontosabb romániai városhoz képest: - Bukarest vasúton 448 km, közúton 346 km - Brassó vasúton 282 km, közúton 171 km - Kolozsvár vasúton 127 km, közúton 105 km - Nagyszeben vasúton 189 km, közúton 124 km ### Éghajlat A város éghajlata mérsékelt kontinentális. ### A város egy régi leírása „A délkeleti irányból lefolyó Poklos patakának Marosba szakadásánál egy lomberdők által koszorúzott hegyfok szögellik ki. – Ez Nagyerdő nevét a tetejét koronázó s oldalait borító több száz hold kiterjedésű azon csererdőről veszi, mely itt ezen erdőszegény vidéken a Nagyerdő elnevezést jogosan kiérdemli. Ezen hegységnek vég előfokát Somostetőnek nevezik; ott vannak Vásárhelynek szép nyaralókkal, borházakkal és csinos gloriettekkel tarkázott szőlői (mely szőlők Trébely nevet viselnek). Maga a város e hegyfoknak térbe enyésző legalsó lépcsőzetén és annak a Maros által körülkanyargott északnyugati alján igen regényesen és festőileg fekszik, s főként az alulról jövő előtt egy tekintélyes nagy városnak tünik fel; mint mellékelt – ezen oldalról felvett – czímképünk is láttatja. Ha Vásárhely a távolból költött várakozásnak nem is felel meg, azért az mégis a Székelyföld legnagyobb, legszebb városa, melynek közel 12 000 lelkes és szorgalmas magyar lakosa van (1858-ki hivatalos összeírás szerint 11 710), mi az 1837-ki népszámláláskor talált 7348 lélekhez viszonyítva igen kedvező népszaporodást mutat. Ezen lakosság kivétel nélkül székely, mert úgy a kevés számú keleti vallásúak, a lutheránusok, zsidók és letelepült idegenek teljesen el vannak magyarosodva. E népség igen nagy értelmiségi járulékot ád; mit a kir. tábla, a reform. főiskolája és a kath. gymnásium itt léte hovatovább örvendetesen gyarapít, e mellett polgárságának igen nagy része ipart, kereskedést üz, de azzal kapcsolatosan – mint minden székely város lakossága – a föld és- szőlőművelést is nagy előszeretettel gyakorolja.” ## Története Marosvásárhely környéke feltehetően már az őskorban is lakott volt. Erre engednek következtetni azok a régészeti leletek, amelyeket a városban, illetve a környező településeken: Maroskeresztúron, Malomfalván, Maroscsapón és Marosszentannán tártak fel. A rendelkezésre álló adatok alapján az egyetlen székelyföldi „libera regia et murata civis”, azaz „szabad királyi, kerített város” Vásárhely kialakulásának idejére csak következtetni tudunk. Székelyvásárhely a 12. század végén vagy a 13. század elején jött létre. A település latin neve Novum Forum Siculorum, új keletű vásároshelyre utal, mely vásároshely kialakulása összefüggött a marosi székelyek e részeken való letelepedésével. E feltételezés csak akkor helytálló, ha a „székely” nevet „székelység”, „székelyek” értelemben használjuk és a latin elnevezést „székelyek vásáros helye”-ként fordítjuk. Az eredeti megnevezést a vidéken élő magyar lakosság adta: Székelyvásárhely, és ezt fordították latinra. Először 1107-ben említik a várost Novum Forum Siculorum néven. Vártemploma helyén a tatárjárásig a domonkosok temploma állott. Az elpusztult templom helyén 1260-ban a ferencesek építettek új gótikus templomot, amelyet 1446-ban fejeztek be. 1439 óta 36 alkalommal volt a város országgyűlés színhelye. 1492-ben Báthory István erdélyi vajda védművekkel erősíttette meg, ami ötszög alakú külső tornyos vár volt. 1506-ban a város mellett verték meg a felkelt székelyek Tomori Pál seregét. A vár 1600–1601-ben Basta ostromai következtében rommá vált. 1602-ben Németh Gergely a város megmaradt házait is felgyújtatta. 1602-ben kezdték el a vár újjáépítését, de csak 1614 és 1653 között lett kész. Székely Mózes az egyetlen székely fejedelem is megfordult a városban, amikor 1603-ban Erdélyt felszabadította az idegen uralom alól. 1616-ban szabad királyi város lett. 1658-ban török és oláh hordák rohanták meg és égették fel. 1661. szeptember 14-én Ali pasa nyomására itt választották fejedelemmé I. Apafi Mihályt. 1662-ben a város az itt uralgó törökök vigyázatlanságából szinte teljesen leégett. 1687-ben császári csapatok pusztították. 1704-ben Kaszás Pál serege foglalta el a várat, amit 1706-ban Pekry Lőrinc foglalt vissza a labancoktól. 1707. április 5-én itt emelték II. Rákóczi Ferencet a fejedelmi székbe. 1707-ben, 1709-ben, 1719-ben és 1738-ban pestis pusztította. 1848\. november 4-én falai alatt verték meg a császáriak a székelyek seregét, majd a várost is elfoglalták. 1849. január 13-án Tolnay őrnagy honvédserege foglalta vissza. Július 30-án innen indult Petőfi és Bem a segesvári csatába. 1854-ben itt, a Postaréten végezték ki a székely vértanúkat, 1874 óta emlékmű jelöli a helyet. 1861-ben Marosszék székhelye lett. 1876-ban újra tűzvész pusztította, ugyanebben az évben Maros-Torda vármegye székhelye lett. 1880-ban Bem, 1893-ban Kossuth szobrát, 1907-ben Rákóczi mellszobrát avatták fel a Főtéren. 1923-ban a románok mindhármat ledöntötték. Noha Marosvásárhely, a „székelyek legnagyobb városa”, az egyetlen olyan székelyföldi település volt, mely szabad királyi város címmel büszkélkedhetett, sokáig mezővárosi jellegű maradt, és csak a 20. század elején indult látványosan fejlődésnek. A város akkori polgármesterének, Bernády Györgynek köszönhetően alakult ki a város központját ma is meghatározó szecessziós városkép. Az ő irányításával újra feltérképezték, felparcellázták a várost, rendezték a vár környékét, közparkokat hoztak létre, csatornáztak, aszfaltozták az utcákat. A város meglévő és leendő utcáit virágokkal, fákkal ültették be, ettől az időtől emlegetik a „virágok városa”-ként Marosvásárhelyt. A városnak 1910-ben 25 517 lakosa volt, ebből 22 790 magyar, 1717 román és 606 német. 1940\. augusztus 30-án a második bécsi döntés visszacsatolta Magyarországhoz, ahová először a Székelyföldre előreküldött Gyorshadtest vonult be Miklós Béla tábornok vezetésével, szeptember 10-én. Az alakulat csak áthaladt a városon, így a honvédséget ünnepélyesen szeptember 15-én fogadták, amikor a IV. hadtest szekszárdi 12. gyalogdandárja vonult be Nagy Vilmos tábornokkal az élén. Egy nappal később Marosvásárhelyre látogatott Horthy Miklós is. A kormányzó tiszteletére adott díszmenetben a szekszárdi 12. gyalogdandár díszszázada, a 18. és a 48. gyalogezred egy-egy zászlóalja, valamint a 2. huszárezred és a IV. gépvontatású közepes tüzérosztály vett részt. Marosvásárhely az 1947. február 10-i párizsi döntéstől kezdve újból Romániához került, 1950–1968 közötti Magyar Autonóm Terület, majd a Maros Magyar Autonóm Tartomány központja volt. 1958. február 25-én az akkori Magyar Népköztársaság delegációja Kádár János vezetésével, a bukaresti útja után, Marosvásárhelyre látogatott. Az akkori lapok szerint 12 000 ember gyűlt össze a vasútállomás előtti téren és a küldöttséget Csupor Lajos, a Magyar Autonóm Tartomány főtitkára, a tartományi néptanács elnöke, Bugyi Pál, Kovács György író és Andrásofszky Tibor rektor fogadta. Ezután látogatást tettek a Simó Géza-gyárban, majd nagygyűlést szerveztek, amelyen ezer munkás vett részt. A magyar küldöttség részéről Kállai Gyula szólalt fel, beszédét a Marosvásárhelyi Rádió élőben közvetítette. Kállai kijelentette, hogy a Magyar Népköztársaság szerint Romániában megszűntek a nemzetiségi gondok, és útjukkal meg szerették volna cáfolni azokat a vádakat, hogy Magyarországnak területi igényei volnának. A kijelentést elégedetlenséggel fogadták az egybegyűlt munkások, hangos bekiabálások történtek, illetve többen a termet is elhagyták. A nagygyűlés után a delegáció meglátogatta az Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemet, ahol a tanári kar, Andrásofszky Tibor igazgató vezetésével, bemutatta az intézményt. Az előadóteremben Kádár rövid beszédet mondott, az értelmiségiek szerepéről az „új világ” megteremtésében. Este a Kultúrpalotában a Székely Népi Együttes ünnepi műsort adott a küldöttségnek. 1959\. szeptember 7-én Marosvásárhelyre látogatott Gheorghe Gheorghiu-Dej, a Román Munkáspárt főtitkára, meg az akkori miniszterelnök, Chivu Stoica. Ekkor döntötték el, hogy a műtrágyakombinát hova épüljön, illetve Marosvásárhely új negyedeinek a helyét. Furcsa módon úgy döntöttek, hogy nem a Maros völgyében, hanem a környező dombokon fognak felépülni a negyedek. Az 1989-es „rendszerváltozás” után, Magyarországról és Németországból jelentős mennyiségű gyógyszersegély érkezett, ezért a belvárosi plébániához tartozó Petőfi Sándor utcai ingatlanban létrehoztak pár hónapig egy ideiglenes gyógyszertárt, ahol önkéntes patikusok osztották ki a gyógyszereket. 1990 márciusában volt a „fekete március”-nak nevezett marosvásárhelyi pogrom, vagyis etnikai zavargások törtek ki az akkor még többségben lévő magyarság és a kevés helyi, illetve az annál nagyobb számú, a környező román falvakról behozott románság között. A zavargások egyik kiváltó oka az volt, hogy 1990. február 10-én Sütő András felhívására körülbelül 100 000 magyar vonult némán, táblák és transzparensek nélkül demonstrálni a teljes körű anyanyelvi oktatás megteremtéséért Marosvásárhely belvárosában. Kezükben egy-egy gyertya és könyv volt. Mindenhol elénekelték a Miatyánkot. Március 1–18. között megtartották a Magyar Ifjúsági Szervezetek Szövetségének első kongresszusát. Itt beszédet mondott Smaranda Enache (aki jelenleg a Pro Európa Liga elnöknője) magyarul és románul, amelyben élesen kritizálta a Vatra Românească nacionalista, soviniszta szervezetet, és kiállt az önálló magyar felsőoktatásért. Ezzel a lépéssel az indulatok még jobban felszítódtak. Március 19-én a román soviniszták tüntetést szerveztek a magyarok ellen. A megye román falvaiból 13 busszal, zömében ittas és analfabéta embereket hoztak be a városba, akiket azzal riogattak, hogy a magyarok ki akarnak válni Romániából. Az immáron egyesült tömeg letépte azokat a magyar feliratokat, amelyek útjukba kerültek. A csőcselék elindult az RMDSZ székháza felé, azt megostromolni. A bent lévők hiába hívták többször is a rendőrséget, azok szándékosan késlekedtek. Ion Judea ezredes személyesen garantálta a magyarok testi épségét, ha kijönnek, viszont kint atrocitások történtek. A rendőrség tétlenül szemlélte az eseményeket. Sütő Andrást is összeverték, a fél szemére megvakult, több bordája eltört, a bal karján zúzódást szenvedett. Teherautóval szállították Bukarestbe, majd onnan a budapesti Honvéd Kórházba. Március 20-án óriási magyar tömeg gyűlt össze a belvárosban, követelve az RMDSZ-székházi botrány felelőseinek előállítását, illetve Kincses Előd lemondott polgármester visszahelyezését. A tömeg a „Gyilkosok, gyilkosok!"-at skandálta. A románok nem voltak sokan, de a déli óráktól elkezdtek gyülekezni. Szászrégen irányából nyolc autóbusz érkezett, amely román parasztokat hozott. Nemsokára a mezőgazdasági eszközökkel felszerelt románság áttörte a gyenge kordont, majd a magyarokra tört. A fegyvertelen magyarok menekülni kezdtek. Néhányan előreszaladtak és a padokat szétbontották, hogy a faléceket használják védekezésre. Ezután többórás patthelyzet alakult ki. Egy teherautó keresztülvágtatott a főtéren, elütött egy magyar férfit, majd becsapódott a templom lépcsőjébe. Az elütött magyar meghalt, de a kocsi platóján utazó románok közül is egy ember életét vesztette. A román hadsereg körbezárta a várost, erre a lépésre a környékbeli falvak lakosai lezárták az utakat. A magyarok a román buszokat feltartóztatták, felgyújtották, több románt súlyosan összevertek. Megérkezett a hadsereg, a harckocsik azonban nem jutottak be a főtérre a magyarok által emelt barikádok miatt. Kincses kérte a magyarságot, hogy engedje át a páncélosokat. A tömeg nagy nehezen átengedte őket. Azok felálltak hosszú egyenes oszlopba, széles senki földjét teremtve ezzel. A katonák azonban bent maradtak a járművekben, meg sem próbálták elejét venni az újabb összecsapásoknak. Az első támadást a románok hajtották végre, amit kivédett a magyar tömeg. A magyarok bevetettek egy tűzoltófecskendőt is, a vízsugarat a románokra irányítva. Közben mindinkább gyarapodott a románok létszáma, túlerőbe kerültek. Nemsokára 40-50 fős csoportokban cigányok érkeztek, akik bekapcsolódtak a harcba. Közben a „Ne féljetek magyarok, megjöttek a cigányok!”-at skandálták. A döntő fordulat éjjel fél 12 tájékán történt meg, mikor is a Nyárád menti székelyek megérkeztek, szintén nem üres kézzel. A többségükben 60 év feletti emberek, egy második világháborús magyar veterán, Márkus István vezetésével megrohamozták a tankokoszlopon keresztül a románok. A harc nem tartott túl sokáig, a románokat kiverték a főtérről, rengeteg sebesült volt mindkét oldalon. A „győzelmet” a magyar tömeg a Himnusz eléneklésével ünnepelte, felhúzták a polgármesteri hivatal épületére a magyar zászlót. Ezután hajnalban ejtőernyősök szállták meg nagy erőkkel a várost, nagy igazoltatások, ellenőrzések zajlottak, nem engedtek senkinél fegyvert tartani. Kezdett lassan helyreállni a „rend” Marosvásárhelyen. Az összetűzésnek öt halálos áldozata, továbbá kb. 300 sebesültje volt. Az összetűzés után kizárólag magyarokat és magyar cigányokat ítéltek el, összesen 48 embert. A megfélemlített és csalódott magyarság kezdett tömegekben kivándorolni a mai Mo. területére, pld. csak Zalaegerszeg kb. 5000 vásárhelyit fogadott. 2000\. február 22-én a települést mártírvárosnak nyilvánították, az 1989-es romániai forradalom helyi áldozatainak az emlékére, s a város határára háromnyelvű táblákat helyeztek el (román, magyar, angol). A 2005. március 15-én a Székely vértanúk emlékművénél rendezett ünnepségen, akkor először, kifütyülték, lehurrogták a magyar miniszterelnök, Gyurcsány Ferenc üzenetét, a 2004-es kettős állampolgárságról szóló sikertelen népszavazás miatt. 2007-ben Marosvásárhelyre látogatott Sólyom László Magyarország köztársasági elnöke, akit Markó Béla, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség elnöke fogadott. 2020-tól a prefektúra tiltja a Székely szabadság napi felvonulásokat, március 10-én, de azért megtartják őket, egyre kevesebb résztvevővel. A megemlékezők nem vonulhatnak az úttesten, mert a csendőrség, rendőrség stb. nem adott engedélyt rá, így a járdákon kénytelenek zsúfolódni. ## Látnivalók Marosvásárhely Maros megye legnagyobb turisztikai állomásai közé tartozik. Fő látványosságnak számít a belváros, de ezen kívül, a Somos-tetőn található állatkert, Weekend telep és az évekig megrendezett Félsziget Fesztivál is igen népszerű volt a turisták körében. ### Belváros Marosvásárhely belvárosának északi részén fekszik a vár. Helyén Báthory István erdélyi vajda várkastélyának romjai állottak. A megerősített építményt 1492-ben emelték a város melletti dombra. Ez azonban nem volt elégséges egy esetleges külső támadás esetén, hogy megvédje a várost. Így az 1601-ben betörő török–tatár seregek zavartalanul garázdálkodhattak, földig rombolva a vár belső épületeit. Egy év elteltével Basta emberei megsemmisítették azokat is, amelyek valami szerencse folytán átvészelték a török pusztítást. A támadások idején a város nemességének egy része Brassóban lelt menedékre. Borsos Tamás, Marosvásárhely későbbi főbírája látva a brassóiak jól megerősített várát, állítólag, így kiáltott fel: „ó ha csak egyetlen ilyen bástyát tudnék építeni Marosvásárhelyen, akkor nem lenne szükség arra, hogy az emberek az erdőben keressenek menedéket veszély esetén”. Főbírósága idején (1602–1605) Borsos Tamás több kérvényt intézett az erdélyi fejedelemhez és a török szultánhoz, ezekben kérte a város számára vár építésének engedélyezését. A szükséges jóváhagyások megszerzése után az építkezést 1602-ben kezdték el, Báthory István vajda várkastélya helyére. Felhúzták a bástyákat és a tízméteres falakat. A várat egy tíz méter széles, nyolc méter mély árokkal vették körül. A város lakossága jelentős mértékben hozzájárult a vár és a bástyák megépítéséhez. Az itteni céhek vállalták öt (a hétből) megépítésének költségeit és munkálatait, ezek a mai napig őrzik nevükben építőik mesterségét. Ha a Bernády György térről elindulunk a Petru Maior Tudományegyetem felé és megkerüljük a várat, az első bástya, amelyet megpillantunk, a Vargák bástyája, majd továbbmenve következik a Szűcsök és a Lakatosok közös bástyája, valamint a Kádárok bástyája. A volt Rákóczi Ferenc, a jelenlegi Vár sétányon elhaladva megtekinthetjük a Mészárosok majd a Szabók bástyáját. Ezen a sétányon található a város jelenlegi Rákóczi-szobra. A Kapu bástya, mint neve is mutatja, bejáratul szolgált az erődítménybe. A vár utolsó bástyája, a Báthory bástya, nevét építtetőjéről kapta. Befejezése után, feltehetőleg 1658-ban, a vár belső udvarában több lakóházat építettek, ezeket 1775-ben bontották le, amikor a Habsburg vezetés emberei katonai építményeket (lőszerraktárak, laktanya stb.) emeltek ott. Ezeket az építményeket csak 1962-ben bontották le, amikor a helyi vezetőség pihenő-szórakoztató parkot akart létesíteni a vár udvarán. A várban található református vártemplomot eredetileg a 14. században a ferencesek építették. A 16. században Marosvásárhely a reformáció oldalára állt és a templom 1557–1559 környékén a reformátusok tulajdonába került. 1602-ben Basta csapatai felégették a templomot. 1658-ban a II. Rákóczi Györgyöt ostromló törökök támadásakor a templomhajó mennyezete beomlott, az ablakok üvegfestményei és az orgona is elpusztultak. A templom éveken át fedetlenül állt, míg Teleki Mihály kancellár adományából 1685–1693 között részben helyreállították. Ezután kezdődött a templom fénykora. 1789-ben a Johann Brause által készített barokk orgonával, 1841-ben pedig Bertúk György díszes úrasztalával gyarapodott. A 16 mázsás nagyharangot Kolozsvárott öntötte Andrássofszki János és Dániel, míg a 603 kilogrammos kisharangot 1972-ben Zlotaru János, Sárkmányban. A templom több neves eseménynek is helyt adott: itt tartották az első magyar egyetemes református zsinatot, itt erősítették meg a Tordán kimondott vallásszabadságot és itt választották erdélyi fejedelemmé II. Rákóczi Ferencet. A Rózsák terén több templom is található. A Keresztelő Szent János-templom helyére 1707-ben kápolnát építettek. A későbbiekben szükségessé vált egy nagyobb templom, ezért 1764-re be is fejezték a mai főplébániatemplom építését, amely Scherzer Bálint jezsuita tervei szerint, Hammer Konrád kolozsvári építész kivitelezésében készült el. A zártsorú, egyhajós templom hajójának és szentélyének szélessége azonos dongaboltozatokkal van lefedve, a rajtuk levő festett képek tárgya Szűz Mária mennybemenetele és a Háromkirályok. Főhomlokzatát erőteljes főpárkány tagolja, a felette emelkedő két torony főpárkánya – az óra számlapjánál – részben íves, a torony homlokzatát két-két széles lizéna díszíti. A két nagy torony végződése tipikus barokk jegyeket visel és a harmadik kis torony is hasonló formájú. A különböző nagyságú és alakú ablakok íves záródásúak. A Barátok temploma a Rózsák tere és Színház tér közt található. A ferencesek temploma és kolostora a Petky család adományából épült 1745]]–1777 között, barokk stílusban. A kolostor udvarán elemi iskola működött. A templomot, a kolostort és az iskola épületét 1971-ben a Nemzeti Színház építésekor lebontották, a kolostorkertet is megszüntették. A torony csak kegyeleti okok miatt maradhatott fenn, ugyanis alatta kriptasor található, amelynek lejárata a toronyból indul. A trianoni béke után, 1925–1934 között a belvárosban egy ortodox templom építése zajlott, amit ténylegesen csak 1990 után fejeztek be. A templom építésekor az volt a cél, hogy magassága meghaladja a többi magyar történelmi egyház templomának és a Közigazgatási Palota tornyának a magasságát. A cél megvalósítása nagyon nehéz volt, mivel a vártemplom domboldalban fekszik, illetve a Rózsák terén nagyon szűkös volt a hely. A templom esztétikáját rontja, hogy nagyon kis területen fekszik, kicsi a szélessége, de viszonylag magas. A belváros déli oldalán több neves látnivaló is található. A két szecessziós épület, a Közigazgatási Palota és a Kultúrpalota Bernády György polgármester munkássága idején épült. A Kultúrpalotára kiírt pályázatot Komor és Jakab egy kétemeletes épülettervvel nyerte meg, csak később, Bernády György polgármester kérésére alakították három emeletesre. 1911-ben kezdődött meg az építkezés és 1913-ra már a belső díszítések is befejeződtek. Az épület gazdag szobor- és mozaikdísze ellenére is nyugodt összhatású. Az ablakokon magyar mondák jelenetei elevenednek meg. A tető kék, vörös és fehér cserepek fedik, melyeket a híres Zsolnay gyár készített. A harmadik emeleten, a külső homlokzatot, Körösfői-Kriesch Aladár Hódolat Hungáriának című mozaikja díszíti. Középen Hungária allegorikus nőalakja ül a trónon, fején a magyar korona és kezében kard található. A mozaik két oldalán Frany von Tuck és Gustav Klimt sisakos Pallasz Athénéje áll. A bal oldali angyal kezében Marosvásárhely címerét, a jobb oldali meg Mátyás királyét tartja. A főhomlokzaton a szobrok és reliefek kőből és bronzból készültek, ezt még nemzeti pantheonnak is nevezik. Az első emeleten elhelyezkedő Tükörterem négy rézdomborítású félkupolákkal díszített, íves ablakok mellvédjén magyar írók arcképei tűnnek fel (Kazinczy Ferenc, Tompa Mihály, Kemény Zsigmond stb.). A négyeskapu felett emelkedő négy bronzrelief Szent Erzsébetet, Bolyai Jánost és Farkast, Aranka Györgyöt és Erkel Ferenc Bánk bánját eleveníti meg. Az oldalhomlokzaton félköríves záródású mozaikok találhatók. A Kultúrpalotához hasonlóan a Közigazgatási Palota is a magyar szecesszió jegyében épült. Túlélte a román nacionalista megmozdulásokat, de a külső falon a Magyar Királyság lenyűgöző címerét, illetve a Róth Miksa által festett ablaküvegeket, amelyek Ferenc Józsefet (ez volt a legnagyobb), Bethlen Gábort, Kossuth Lajost, Deák Ferencet és II. Rákóczi Ferencet ábrázolják, eltüntették. A díszes ablaküvegek helyébe egyszerű, közönséges üveget tettek. 2007-ben a festett ablaküvegek előkerültek, illetve elkezdődött a restaurálásuk, amit a Budapesti Fővárosi Önkormányzat és a Róth Miksa Múzeum is támogat. A restaurálás után az ablakok nem kerülhettek vissza eredeti helyükre, azonban a Kultúrpalotában a történeti kiállítás részeként megtekinthetőek. Remélhetőleg, egyszer visszakerülnek majd az eredeti helyükbe. A Polgármesteri hivatal épülete Trianon után épült. Stílusa nem illik a belvároséba. A Kiskatedrálisnak nevezett templom a vatikáni Szent Péter-bazilika kicsinyített mása. Feltehetőleg a nevét is innen kapta. Szintén a trianoni béke után épült, 1926–1936 között. 1936. szeptember 8-án]volt felszentelve. 1948-ban a kommunista karhatalom betiltotta a Görögkatolikus Egyházat, és ezért a templomot az ortodoxok kapták meg. Jelenleg a Görögkatolikus Egyház több kérvényt nyújtott be az épület visszaszolgáltatásáért, de ez még nem történt meg. A belváros keleti részének legimpozánsabb építménye a Bolyai Farkas Líceum, illetve a Református Kollégium épülete. 1601–1602-ben Basta hadai feldúlták a vártemplomot, és ekkor költözött át a tanintézmény arra a helyre, ahol ma is áll. 1802. szeptember 27-én a kollégium birtokába került Marosvásárhely első nyomdája. Bolyai Farkas 1804 májusában megtartotta székfoglaló beszédét, ezzel megkezdődött az intézet felvirágzása. Bolyai az oktatás korszerűsítését szorgalmazta. Az ismert matematikus fia, Bolyai János is tanított itt. Az intézmény falain belül fedezte fel relativitás-elméletének alapjait. A trianoni békeszerződés után az épületet államosították. 1957-ben, az intézmény fennállásának 400. évfordulóján felvette Bolyai Farkas nevét. Az 1960. szeptember elsején az akkori nacionalista román hatalom vegyes tannyelvű intézménnyé alakította át. A 2005/2006-os tanévtől kezdődően beszüntették a román osztályokat és újra teljesen magyar tanintézménnyé vált. 2007-ben ünnepélyesen leleplezték a Református Kollégium címerét a homlokzaton. Jelenleg az Erdélyi Református Egyházkerület visszakapott épületében két iskola, a Bolyai Farkas Líceum és a Református Kollégium működik. Szintén a keleti oldalon található a Gecse Utcai Unitárius Templom, amelyet 1929–1930-ban alakítottak a mostani késő szecessziós stílusúra. A templomtól nem messze található a Teleki–Bolyai Könyvtár. Teleki Sámuel, Erdély kancellárja, aki nemcsak gazdag, de rendkívül művelt ember is volt, több európai egyetemen tanult. Vagyona nagy részét a több mint 40 000 kötet megvásárlására fordította, amellyel létrehozta a ma nevét viselő Közkönyvtárat. A könyvtár több ősnyomtatványt, sok régi könyvet, kéziratot és könyvritkaságot őriz. Teleki Sámuel halála után a Téka rendszeres gyarapodása akadozni kezdett, majdnem megszűnt. Az alapító végrendeletében gondoskodott a gyűjtemény sorsáról: hitbizományként örököseire hagyta, kötelezve őket a könyvtár továbbműködtetésére, ugyanakkor felügyeletével az erdélyi református főkonzisztóriumot bízta meg. A belváros legkeletibb nevezetessége a Kis templom, a város második református temploma. A Kis templom helyén 1628-tól egészen a templom felépítéséig, a Református Egyháznak az ispotálya, a szegényeknek szánt imaháza volt. 1815-ben lebontották az ispotályt és nekikezdtek az új templom felépítésének, amit 1818-ra be is fejeztek. Azonban pénzhiány miatt, csak 1830. július 1-jére készült el a mostani tetőzet, illetve a torony díszítése. Az orgonát 1855-ben szentelték fel. A Lantos András tervei alapján készült négymázsás harangot Nemes Dániel, míg a 10 mázsás harangot 1929-ben özvegy Páll Domokosné ajándékozta az egyházközségnek. A zsinagóga a belváros nyugati oldalán, a volt Székely Múzeum, a mostani Növénytani Múzeumtól és a Kossuth utcától egyenlő távolságra. 1899–1900-ban épült Jacob Gärtner, bécsi építészmérnök tervei alapján. A város 1857-ben épült első zsinagógája a 19. század végén már nem elégítette ki a megnövekedett létszámú status quo ante hitközség igényeit, ezért 1898-ban megrendelték az építésztől a terveket. Az eklektikus stílusú zsinagógát 1900-ban avatták fel, benne 552 ülőhellyel: 314 a földszinten a férfiak, és 238 az erkélyen a nők számára. A zsinagógát 1970-ben, 1975-ben és 1985-ben részben tatarozták ugyan, de az állaga egyre romlott, a beázás és a talajvíz miatt az oldalfalakon repedések keletkeztek, amelyek már a kupola leomlásával fenyegettek. 1998-ban nemzetközi hozzájárulással sikerült összegyűjteni a forrásokat a teljes felújításhoz; a zsinagógát 2000-ben szentelték újra. ### Külváros A külváros – egyben a város – legmagasabb pontja a Somostető, fontos turisztikai állomás. Már Bernády György polgármester idejében is vonzóerővel rendelkezett a gyógyulni vágyóknak, főleg a szanatórium megépítése után. Jelenleg itt található a helyi állatkert, ami egyben Románia egyik legnagyobb és egyetlen olyan állatkertje, amely teljes mértékben megfelel az Európai Unió által meghatározott követelményeknek. A 20 hektáron fekvő állatkertben 500 állat, 120 fajból található. A Somos-tetőn kisvasút is található, amelyet gyakran csak „gyerekvasútnak” neveznek a helyiek. Ma már csak szezonális jelleggel működik, nagyon kedvelt a kisgyerekek körében. Az 1989. december 22. negyedben található a Weekend-telep, tervei Fodor Imre polgármester idejében készültek. A telep nemcsak a fürdőzni vágyóknak nyújt kikapcsolódást több medencéjével, hanem a sportolni vágyóknak is, mivel több tenisz-, röplabda- és futballpálya is található itt. A Weekend-telep mellett 2003–2012 között minden év nyarán megrendezték a budapesti Sziget Fesztivál romániai ikertestvérét, a Félsziget Fesztivált. 2007-ben volt először nyereséges a rendezvény, több mint 43 000 euró bevételhez jutott, illetve összesen 63 000-en látogattak el. ## Híres emberek - Számos marosvásárhelyi, avagy Marosvásárhelyen született, itt élt személy vált híressé a tudomány, a művészetek, a sport vagy a közélet területén. Néhány Marosvásárhelyen született híresség: - 1816-ban Zeyk Domokos honvédszázados, szabadsághős, Bem József segédtisztje - 1832\. április 4-én Deák Farkas az MTA tagja, a Vaskoronarend lovagja - 1866\. december 17-én Ferenczy József festőművész - 1888-ban Székely Jenő költő, elbeszélő, gyógyszerészeti szakíró - 1881\. március 30-án Balogh Endre író. - 1884\. december 2.: Ostenburg-Moravek Gyula katonatiszt, politikus, csendőrparancsnok - 1903\. március 1-jén Tőkés Anna színművésznő - 1913\. július 17-én Hazai Kálmán vízilabdázó, úszó, olimpiai bajnok - 1921\. február 15-én Macskásy József festőművész († Kolozsvár, 1994) - 1923\. december 5. Czitrom János pszichológus, műfordító - 1940\. július 27-én Kovács Levente rendező, rendező- és színészpedagógus, egyetemi professzor, a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulatának volt igazgatója, a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem volt dékánja - 1943\. december 4-én Rajhona Ádám színművész - 1946\. május 16.: Molnár H. Lajos pszichológus, közíró, szerkesztő, dramaturg, riporter. Kitüntetett majd betiltott író; könyvei az erdélyi magyarságnak állítanak mementót, 1945–87 között. - 1947\. július 12-én Orbán György zeneszerző - 1951\. július 22-én Frunda György erdélyi magyar politikus, közéleti szereplő - 1953\. március 11-én Bölöni László labdarúgó, edző - 1957\. április 13-án Visky András dramaturg, drámaíró, színházi teoretikus, egyetemi tanár, a Kolozsvári Állami Magyar Színház dramaturgja és művészeti aligazgatója, a Babeș–Bolyai Tudományegyetem Színház- és Televízió Karának tanára. - 1957\. augusztus 8-án Tompa Gábor rendező, színigazgató, színészpedagógus, költő, a Kolozsvári Állami Magyar Színház igazgató-főrendezője - 1957-ben Tolvaly Ferenc író, költő - 1959\. június 20-án Ungvári-Zrínyi Ildikó dramaturg, színházesztéta, színháztudományi szakíró, egyetemi oktató, a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem professzora - 1960\. augusztus 1-én Kiss Csaba rendező, drámaíró, színházigazgató, egyetemi tanár, 2012 és 2015 között a Miskolci Nemzeti Színház igazgatója - 1961\. december 31-én Dávid Júlia képzőművész - 1964\. augusztus 8-án Keresztes Ildikó énekesnő, színésznő - 1968\. január 20-án Bartis Attila író, fotográfus - 1971\. március 3-án Béres Attila rendező, a Miskolci Nemzeti Színház igazgatója, a Budapesti Operettszínház főrendezője - 1971\. június 21-én Nagy Zsolt politikus, Románia volt távközlési minisztere - 1971-ben Hégető Honorka riporter - 1973\. január 10-én Dragomán György író, műfordító - 1979.február 27-én Zöld Csaba Jászai Mari-díjas színész - 1980-ban Tisza Kata írónő - 1981\. július 31-én Székely Csaba író, drámaíró - 1986\. január 18-án Molnár H. Magor költő - 1986\. november 6-án Bessenyei Gedő István dramaturg, teatrológus, a Szatmárnémeti Északi Színház Harag György Társulatának igazgatója - 1998-ban Ilinca Bacila román énekesnő. ## Statisztikai adatok ### Közigazgatás - A város területe 6696 ha. - 197 km gázvezetékkel, 236 km csatorna- és 225 km ivóvízvezetékkel, - 204 km úttal és 175 km utcával, - 223,4 ha zöldövezettel rendelkezik. - Marosvásárhely negyedei: Egyesülés (Unirii, a Maros jobb partján), Ady Endre, Kövesdomb, Kárpátok sétány (Alea Carpați), Budai Nagy Antal, Belváros, Állomás, Szabadság, Meggyesfalvi, 1989. december 22. (nevei Felsőváros, majd November 7), Cserealja és Sásvári (Tudor Vladimirescu). Közigazgatásilag a városhoz tartozik még Remeteszeg és Meggyesfalva. ### Népesség Marosvásárhely népszámlálási adatai 1850-től: 1985-ben 151 904 lakos, ebből 42.9% román, 55,9% magyar s 1,2% egyéb. A Román Kommunista Párt Maros megyei szervezetének titkos jegyzéke 1985-ben azt irányozta elő, hogy a románok legyenek többségben a városban s ehhez 7600 románnak kell munkahelyet létrehozni, s családonként három fővel számolva ez plusz 22 800 románt fog jelenteni, amivel a románság eléri az 58-60%-os arányt, vagyis a „megnyugtató többséget”. ### A 2002-es népszámlálás adatai A 2002-es népszámlálás adatai szerint a nemzetiségi megoszlás a következő: - Románok – 75 533 (50,34%) - Magyarok – 70 108 (46,73%) - Cigányok – 3660 (2,44%) - Németek – 304 (0,20%) - egyéb nemzetiségek 436 (0,29%) Összesen: – 150 041 (100%) (előtelepülésekkel együtt) Ez az első népszámlálás, amely szerint kisebbségbe került a városban a magyar lakosság, ami a több évtizede tartó román betelepülés, a nacionalista asszimiláló törekvések, valamint az 1989 után felerősödött kivándorlás következménye. ### A 2011-es népszámlálás adatai A 2011-es cenzus adatai alapján az anyanyelvi megoszlás a következő: - Románok – 66 581 (49,6%) - Magyarok – 59 281 (44,1%) - Cigányok – 1 022 (0,8%) - Németek – 143 (0,1%) - egyéb anyanyelvű – 335 (0,3%) - nem válaszolt – 7071 (5,30%) Összesen: 134 290 fő (100%) ### A 2022-es népszámlálás adatai A 2002-es népszámlálás összesített eredménye szerint a nemzetiségi megoszlás a következő: ## Politika Marosvásárhely helyi tanácsában 23 tanácsos kapott helyet. A polgármester 2020-tól Soós Zoltán, az alpolgármesterek Portik Vilmos-László és György Alexandru. Az RMDSZ polgármesterjelöltjei 2000-ben és 2004-ben is elveszítették a helyhatósági választásokat. Bár a várost alkotó magyar és román etnikumok nagysága körülbelül azonos, és a román nemzetiségűeket több nagy párt is képviseli, a választásokat mégis a függetlenként induló Dorin Florea nyerte meg, aki 2004-ben belépett a Demokrata Pártba 2007-ben az RMDSZ helyi szervezete Csegzi Sándort választotta a polgármester-jelöltjüknek, Borbély Lászlóval szemben. A szövetség felső vezetősége megrendelt egy közvélemény-kutatást, miszerint a lakosság nagyobb százaléka támogatná Borbélyt, mint Csegzit. 2008\. február 9-én ülésezett Marosvásárhelyen az RMDSZ Területi Képviselők Tanácsa. A testület ezúttal a 2008-as helyhatósági választásokra érvényes jelöltállítási szabályzat alapján döntött a marosvásárhelyi polgármester-jelölt személyéről, Borbély László közmunkaügyi miniszter mellett. A Tanács azzal a feltétellel jelölte Borbélyt a tisztségre, hogy támogatja a korábban nevesített Csegzi Sándort abban, hogy a következő mandátum alatt is Marosvásárhely alpolgármestere lehessen. ### Politikai megoszlás A városi tanács összetétele: #### 2004–2008 #### 2008–2012 #### 2012–2016 #### 2016–2020 #### 2020–2024 ## Oktatás ### Oktatási intézmények Az idők során az országos átlagnál több iskola működött a településen, de az első felsőfokú iskola csak 1945-ben jött létre (az Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem). A századfordulón a város legrangosabb iskolái a Református Kollégium és a Római Katolikus Gimnázium volt. Marosvásárhelyen még működött állami alsófokú iskola, valamint 1893-ban alakult fém- és faipari szakiskola. 1906-ban kezdődött meg a tanítás a katonai alreáliskolában. 1914-ben három óvoda, tizenhárom elemi iskola, két ipari szakiskola, három polgári, két főgimnázium, egy leánygimnázium, egy fa- és fémipari szakiskola, egy kereskedelmi-, egy zeneiskola és egy kadétiskola működött. 1918-ban, a román seregek bevonulása után, az oktatási intézmények jelentős része román tannyelvűvé vált. Csak a református és katolikus egyházak tartottak fenn magyar tannyelvű iskolákat, állandó anyagi gondokkal és csak csökkentett létszámmal. A katolikus főgimnázium nem tudta fenntartani felsőbb osztályait, s hogy megtarthassa főgimnáziumi jellegét, az 1934/1935-ös tanévben idehozták Csíksomlyóról a római katolikus fiútanítóképzőt. Erdély felszabadítása, 1940 után, a román tannyelvű iskolákat Dél-Erdélybe költöztették, és az román megszállás alatt lepusztult oktatási intézményeket felújították. A második világháború után az elköltöztetett iskolákat visszahozták. 1948-ban államosították az egyházi iskolákat és átszervezték az oktatási rendszert. Így egy román és egy magyar tannyelvű, illetve egy vegyes gazdasági iskola jött létre. A magyar középiskola Iosif Rangheț, majd 1957-től Bolyai Farkas nevét vette fel, míg a román középiskola Alexandru Papiu Ilarian nevét. 1958-ban a nacionalizmus felerősödésével a magyar tannyelvű iskolákat, 1960-ban pedig a középiskolákat vegyes tannyelvűekké alakították át. 1945-ben a román karhatalom által végzet oktatási reform miatt, amelynek nem titkolt szándéka az asszimilációs folyamat elősegítése volt a magyar közösségen belül Marosvásárhelyre helyezték a kolozsvári magyar tannyelvű Bolyai Tudományegyetem Orvosi – Gyógyszerészeti Karát. A Bolyai Tudományegyetem a városba költöztetett kara a volt katonai alreáliskola épületét kapta meg tevékenysége folytatásához és 1948-ban független felsőoktatási intézménnyé vált. Az egyetem 1960-tól vált vegyes tannyelvűvé, amikor néhány kolozsvári román tanár és egyetemi szakcsoport került áthelyezésre ide. Ezek száma fokozatosan emelkedett a román szocializmus idején, majd 1980-as évek elején az oktatás java része már román nyelven zajlott. Ezzel a folyamattal párhuzamosan a magyar hallgatók száma is csökkent. A kommunista diktatúra éveiben folyamatosan csökkentették a meghirdetett magyar helyek számát is (a közbeszéd gyakorta numerus clausust emlegetett, hiszen a magyar helyek az összlétszámnak csak mintegy harmadát tették ki), aminek következtében sok magyar diák románul kényszerült tanulni az egyetemen. A rendszerváltozás után – az egyetem magyar oktatói és a magyar politikai, érdekvédelmi, tudományos és diákszervezetek elszánt küzdelme folytán – fokozatosan emelték a magyar helyek számát, de egészen a kétezres évek végéig a román tannyelvű helyek voltak többségben. Jelenleg már azonos számú román és magyar tannyelvű hely van az egyetemen (mindkét oktatási nyelven 134 államilag támogatott és 50 fizetéses hely), és egy angol tannyelvű, kizárólag fizetéses helyekkel (70 hellyel) működő általános orvosi szak is indult, a korábban is folyamatosan emelkedő számú külföldi diákság számára. Az egyetemnek jelenleg három karon (Általános Orvosi Kar, Gyógyszerészeti Kar, Fogászati Kar) 12 alapképzésű szakja van, amelyeken évfolyamonként 1140 hallgató tanul. Az alapképzés után az egyetem mesteri (illetve rezidens) képzést, a doktori iskolát, illetve – orvosok számára – posztdoktori iskolát is működtet. 1954-ben szintén Marosvásárhelyre került a kolozsvári Szentgyörgyi István Színművészeti Intézet áthelyezése, amely a későbbiek során román tagozattal bővült, és több alkalommal nevet változtatott. Jelenleg Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem néven színházi, zenei és képzőművészeti szakokkal működik, két fakultással (színházi és zenepedagógiai). 1961-ben alakult a Pedagógiai Főiskola, amely 1996-tól Petru Maior nevét viseli. 1990-ben nyitotta meg kapuit a Dimitrie Cantemir Egyetem a marosvásárhelyi részlegét. 2001-ben került megalapításra a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem marosvásárhelyi részlege, a Műszaki és Humántudományok Kara. Magyarország kormányának segítségével 2005-ben a Tudományegyetem egy teljesen új, számára tervezett épületbe költözött a város határában. A város felsőoktatási intézményeiben tanuló magyar hallgatókat segíti az 1990-ben alakult Marosvásárhelyi Magyar Diákszövetség. 2000-ben a városban a felsőoktatási intézmények mellett 19 középiskola működött. Ezekből három elméleti líceum, illetve főgimnázium, egy-egy művészeti, egészségügyi, tanítóképző, sportiskola. A többi középiskola kereskedelmi, mezőgazdasági, fém-, fa- és vegyipari szakközépiskola. Az elemi iskolákat tekintve húsz általános iskola és két kisegítő iskola működik. Az összes általános iskola vegyes tannyelvű. 2020/21-es tanévben 12 468 általános iskolába járó diák közel 40%-a (4 931 diák) tanult magyar tanítási nyelvű osztályokban. ### Könyvtárak A város első nyilvános, mindenki számára elérhető könyvtára az 1802-ben Teleki Sámuel báró által létesített világhírű Teleki Téka. 1948-ban a kötet tartalmazó Téka sem kerülhette el az államosítási folyamatot. 1961-ben egyesítésre került Bolyai Farkas Elméleti Líceum, vagyis az egykori Református Kollégium könyvállománya és a Teleki Tékáé. A nagyszabású egyesülési folyamat során az intézmény nevét Teleki – Bolyai Könyvtárrá változtatta, amely jelenleg a Maros Megyei Könyvtár részlegeként van számontartva csaknem régi, rendkívül értékes könyvvel. A városi könyvtár 1913-ban indult Bernády György polgármestersége alatt kötettel, amelynek állománya 1944-ig 68 301 kötetre, majd 2000-ig -re gyarapodott. Intézményi könyvtárak vannak az Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen, a Petru Maior és Dimitre Cantemir Egyetemeken, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetemen, a Levéltárban és a Gheorghe Șincai Társadalomkutató Intézetben. ## Gazdaság Marosvásárhely jelenlegi nagyobb ipari létesítményei szinte mind a szocializmus idején jöttek létre. Ezek nagy része 1989 után privatizálásra kerültek. A város ipari fejlődését meghatározó, mind a mai napig működő ipari egységei közé tartozik az 1949-ben alapított Electromureș (magyarosan Elektromaros), amely a városnak és környékének még 1989-ben is 8900 munkahelyet biztosított. Marosvásárhely Romániában híres egészségügyi színvonaláról, ami többek között az Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemnek és a gyógyszergyártó Armedicának volt köszönhető, amely 1985-ben indult. 1998-ban Gedeon Richter Romania SRL kivásárolta a román államtól a cég 50,98%-os, többségi részesedését. 2003-ban a Gedeon Richter Romania SRL beolvadt a nyilvánosan működő SC Armedica SA. részvénytársaságba, megtörtént a társaság zártkörűvé alakítása és a neve Gedeon Richter Romania SA-ra változott. A többszöri tőkeemelések során a Richter tulajdonrészesedése 98,96%-ra emelkedett. A gyógyszergyár 2006-ban 39 termékével volt jelen a román piacon, legfontosabb termékcsoportjai: a szív- és érrendszeri, valamint a központi idegrendszerre ható készítmények, s antibiotikumok tabletta, kenőcs, illetve oldat formájában. A bel- és külföldi piaci kereslet növekedése, valamint a piaci pozíció megszilárdítása szükségessé tette 2007-ben, egy modern logisztikai központ létrehozását. Ez 13 000 m2 beépített területet jelent közvetlenül a város mellett, amiből 5200 m2 a raktárépület. A helyi ipar legnagyobb létesítménye az Azomureș (magyarosan Azomaros) vegyipari kombinát. A FrieslandCampina tejfeldolgozó üzeme is sok munkahelyet biztosít és fontos szereplője a helyi gazdaságnak. A város közlekedése szempontjából nagyon fontos az 1961-ben Marosvásárhelyhez közel, az E60-as út melletti nemzetközi repülőtér. A repülőtér összeköttetést biztosít számos európai nagyváros között. Közvetlen közelében található a 2006-ban, az Európai Unió SAPARD alapjából felépített ipari park, ahol számos multinacionális cég végzi tevékenységét, több ezer munkahelyet biztosítva a környező települések lakosságának. A településen, mint minden nagyobb városban számtalan multinacionális nagykereskedelmi cég működik. Az első ilyen nagykereskedelmi hálózat, a Selgros Cash & Carry 2002-ben települt a város északkeleti határába, Nagyernye községbe. A következő évben, 2003-ban egy hasonló egység nyitotta meg kapuit az E60 várost érintő délnyugati bejáratánál Metro Cash & Carry név alatt. A nagyáruházak helyi fejlődési történetében kulcsfontosságú esemény volt a 2007-ben átadott European Retail Park (röviden ERP), amely csaknem 18 000 m2 és Auchan, BauMax, Media Galaxy , illetve Promenada Mall található benne. Szintén 2007-ben, november 30-án a Belváros közelében nyílt meg a Mureș Mall. De újabb beruházásokat terveznek az ingatlanfejlesztők is – két-három újabb bevásárlóközpont építését –, ilyen a TarguMures Plaza vagy a Plaza Centers. ### Azomureș vegyipari kombinát Az Azomureș vegyipari kombinát Románia egyik legnagyobb ilyen jellegű vállalata, Marosvásárhely ipari életének szimbóluma. Habár az Azomureș Zrt. csak 1990-től működik, viszont jogutódja az egykori, a szocializmus korában, 1962-ben Combinatul de Ingrasaminte Azotoase Targu Mures néven alapított kombinátnak. Az 1997-ben Románia által kiírt privatizációs folyamat győztese a törökországi Transworld Fertilizers Holding jelenleg csaknem 55,97%-át birtokolja a részvényeknek. A 2005-ben az Azomureș Zrt. mért éves profitja 4,7 millió euró volt. A kombinát erősen szennyezi ammóniával a város levegőjét. ## Egészségügy Az előző századforduló környékén, 1903-ban négy gyógyszertár, két kórház 109 ággyal, 14 orvossal, két halottkémmel működött. 1927–1928 között a magyar történelmi egyházak (római katolikus, református, unitárius) szanatóriumot építettek, amely az államosítás után szülészeti és nőgyógyászati klinikaként folytatta tevékenységét. 1951-ben összevonták az egészségügyi intézményeket. Ekkor jött létre az Egyesített Klinika, egy vezetés alá vonva a kórházakat, orvosi rendelőket. 1952 után több egészségügyi létesítmény is épült, mint például a szemészet, gyermekpoliklinika vagy az 1. számú poliklinika. 1991-ben alakult Marosvásárhelyen a SMURD, a Sürgősségi Betegellátó Szolgálat, amelyet a palesztin Raed Arafat alapított. Mára már szerte az országban működik. Jelenleg a következő egészségügyi intézmények működnek a településen: - 2 kórház – egy városi; 11 részlegre szakosodva, egy megyei; 7 részleggel - 9 járóbeteg-rendelő ambulancia-poliklinika (SZTK) - 1 vérelosztó és -konzerváló központ - mentő + SMURD ## Sport Az első helyi sportegyesület 1898-ban alakult Marosvásárhelyi Kerékpározó Egyesület néven. 1906-ban a Marosvásárhelyi Sportegyesület, 1910-ben pedig a Munkás Testedző Egyesület alakult meg, amely többször is nevet kellett változtasson. Jelenleg a város több sportágban is szerepel: labdarúgás, kézilabda, kosárlabda, röplabda, modellezés és vusu. Marosvásárhelyen három labdarúgócsapat működött, jelenleg kettő a harmadik ligában játszik. Ezek a következők: ASA Marosvásárhely, Gaz Metan Marosvásárhely és FCM Marosvásárhely. A leghíresebb csapat az ASA Marosvásárhely, ő volt az egyedüli, amelyik játszott az első ligában és az UEFA-ban. A kosárlabda terén a várost a BC Mures (magyarosan Maros KK) képviseli, amelyik az első ligában játszik és 2006/2007 évadban országos szinten a kilencedik helyen végzett. ## Kultúra Marosvásárhely hagyományosan a Székelyföld kulturális központjának számít, ahol mindig pezsgő színházi, zenei, képzőművészeti és irodalmi élet folyt. Mindenekelőtt színházi szempontból számít fontos kulturális központnak napjainkig, az itt működő, nagy múltú Székely Színház utódintézményének számító Nemzeti Színház, a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetemhez tartozó Stúdió Színház, az Ariel Ifjúsági és Gyermekszínház és a számos alternatív társulat és játszóhely révén, de fontos múzeumok (történelmi és szépművészeti múzeum) és kiállítótermek is vannak a városban. Itt működik továbbá a legrangosabb erdélyi zenekarok egyikének számító Marosvásárhelyi Állami Filharmónia is. A Nemzeti Színház az 1946-ban alakult Állami Székely Színház 1962-ben román tagozattal kibővített, és 1973 óta új épületben működő utódintézménye, amely az évek során többször is nevet változtatott (volt Székely Színház, Állami Székely Színház, Állami Színház, végül Marosvásárhelyi Nemzeti Színház). Magyar és román tagozattal működik (a magyar társulat neve Tompa Miklós Társulat, a románé pedig Liviu Rebreanu Társulat). A színháznak egy 600 férőhelyes nagyterme, egy 100 férőhelyes kisterme és egy kialakítás alatt álló „underground” terme van. A Nemzeti Színház mellett az Ariel Ifjúsági és Gyermekszínház (egy 150 férőhelyes nagyteremmel és egy 70 férőhelyes „underground” teremmel), illetve a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem két nyilvános játszóhelye, a Stúdió Színház (174 személyes terem) és a 2011-ben alakult új, Levél utcai Bábszínház számít fontos színházi intézménynek. Az Ariel Színház elsősorban bábszínházként működik ugyan, de rendszeresen tartanak itt ún. „kőszínházi” és alternatív stúdió-előadásokat (főként a Nemzeti Színházzal és a Művészeti Egyetemmel közös koprodukciókat), illetve felnőtteknek szánt bábelőadásokat is. A városban működik az András Lóránt Társulat táncszínháza is. A Stúdió Színházban a Művészeti egyetem színész és mozgásművész szakos diákjai és színésztanárai (Akadémiai Műhely) mutatnak be évente összesen 6-8 új előadást (ugyanannyi magyar és román nyelvű bemutatót tartanak minden évben). Látogatottsága – évente mintegy 9000 néző – több erdélyi hivatásos kőszínházéval vetekszik. Több alternatív (alapítványi és magán) társulat is létezik a városban. A Marosvásárhelyi vár különböző bástyáiban négy, alkalmanként játszó, magát főként pályázati pénzekből és támogatásokból fenntartó kisebb színház működik (két magyar és két román színház), melyek közül a legrangosabbnak a magyar nyelven játszó Yorick Stúdió számít. A könnyű (ún. „szórakoztató”) műfajok kedvelőit szolgálja ki a város két, egyaránt népszerű alternatív társulata, a Gruppen-Hecc és a HaHoTa. A városban több helyi együttes is működik: a Defender, Autostop MS és Kővirág. 2005 és 2012 között itt rendezték meg a Sziget Fesztivál romániai „kistestvérét”, a Félsziget Fesztivált. A rendezvény kiváló helyszín az erdélyi és magyarországi magyarok találkozására, közös szórakozására is. 2017 óta a Vibe Fesztivál kerül évente megszervezésre a Maros partján. 1996 óta minden évben megrendezik a Marosvásárhelyi Napok című rendezvényt a várban. Az alkalmi színpadon egyaránt fellépnek magyar és román együttesek és énekesek. A színpadi előadásokkal egy időben a bástyákban színműveket adnak elő Színművészeti Egyetem tanulói. Az eseményeket a marosvásárhelyi polgármesteri hivatal rendezi, a multikulturalitás jegyében. 1993 óta évente megrendezik az Alter-Native Rövidfilmfesztivált. Az általában öt napig tartó nemzetközi filmfesztiválon a jórészt belföldi versenyfilmek mellett számos hazai és külföldi játékfilmet is vetítenek a fesztivál Off-programjában, továbbá koncertek és fotókiállítások is tarkítják a rendezvénysorozat kínálatát. A Marosvásárhelyi Állami Filharmónia 1989 óta minden évben megrendezi a Musica Sacra Fesztivál című egyházzenei koncertsorozatot, amelyhez több Maros megyei település is csatlakozott. A Maros Megyei Tanács 2006-ban felújíttatta a Kövesdomb negyedben bezárt mozitermet. Az újonnan felújított épületet a Maros Művészegyüttes kapta meg. A marosvásárhelyi képtár tulajdonát képező Bernády-képek 2007. október 20. és 2008. február 17. között kiállításra kerültek. A tárlaton a magyar nagyközönség előtt eddig ismeretlen munkákat mutatnak be, így többek között: Barabás Miklós, Lotz Károly, Munkácsy Mihály, Ferenczy Károly és Fényes Adolf festményei tekinthetők meg. A szentendrei MűvészetMalomban a marosvásárhelyi gyűjteményből válogatott munkák mellett, az 1940-es évek elején Magyarországra visszakerült és jelenleg a Magyar Nemzeti Galéria tulajdonában lévő képek is helyet kaptak. A látogatók négy hónapon keresztül tekinthettek meg a festményeket. A tárlat fővédnökségét és anyagi támogatását Markó Béla és Hiller István, oktatási és kulturális miniszter vállalta. Az irodalmi élet szempontjából a legfontosabb intézmények közé tartozik a két, havonta megjelenő irodalmi lap, a magyar nyelvű Látó Szépirodalmi Folyóirat és a román nyelvű Vatra (Tűzhely) folyóirat, továbbá az itt működő, román és magyar nyelvű könyvkiadók (Mentor, Impress, UartPRESS stb.). A Látó Folyóirat szervezésében havonta jelentkezik, a Látó Irodalmi Színpad, a Művészeti Egyetem Stúdió Színházában. A rendezvénysorozat keretében általában a szerkesztők által moderált és rendszerint könyvbemutatókkal egybekötött író-olvasó találkozókat tartanak, hazai és külföldi meghívottakkal. Fontos eseménynek számít a Nemzeti Színházban évente megrendezésre kerülő Marosvásárhelyi Könyvvásár is, ahol romániai és külföldi magyar könyvkiadók egyaránt szerepelnek. ## Helyi sajtó Marosvásárhely első helyi lapja a Székely Ellenzék volt, amely 1898–1920 között jelent meg. A 20. század első felében jelent meg a Székely Napló (1910]]–1930), az Erdélyi Napló szociális napilap (1901–1907), a Tükör politikai hetilap (1913–1925), a Vasárnap református lap (1901–1911) vagy a Marosvásárhely társadalmi-szépirodalmi lap (1911–1913). A két világháború között összesen 93 sajtótermék látott napvilágot. Csak 1925-ben 17 folyóirat, napi- és hetilap működött a városban. A jelentősebbek 1940-ig: Zord Idő (1919–1921), a Ma (1925–1933), a Maros (1927–1933), a Maros Vidék (1933–1936), a Magyar Szó (1936–1941), a Reggeli Újság (1931–1943), a Székelyföld (1920–1937) politikai lapok; az Erdélyi Barázda (1920–1928) és az Erdélyi Társaság (1921–1922) hetilapok; a Magyar Népegészségügyi Szemle (1933–1942) és a Református Újság (1933–1943), valamint a város hivatalos újsága, az A város (románul: Orașul). Jelenleg Marosvásárhelyen a Népújság, a Vásárhelyi Hírlap és a Központ nagyobb példányszámban eladott magyar nyelvű újságok, viszont szerte Maros megyében népszerűek. A Népújság Maros megye legolvasottabb napilapja. A településen először a Marosvásárhelyi Rádió sugárzott 1958. március 28-án. 1985–1989 között a kommunista karhatalom betiltotta, és csak a forradalom után, 1990-től sugározhatott újból. A rádió multikulturális adó. Három nyelven: románul, magyarul és németül egyenlő arányban sugároz. Hat erdélyi megyében fogható: Maros, Kolozs, Beszterce, Hargita, Kovászna és Brassó megyékben, de az interneten is hallgatható. A Rádió GaGa 2000-től kezdte műsorainak szórását a Kossuth utcai ingatlanjában, ma már az egész megyében fogható. 1990 óta a városban több román kereskedelmi adó is stúdiót nyitott, mint az Antena1, ProTV vagy a PrimaTV. 2006. január 1-jétől létrejött az első helyi televízióadó, a Maros TV, amely műsoridejének felét magyarul, másik felét pedig románul közvetíti. Ezt követően az RCS&RDS csoport is felújította stúdióját, így a kábeltévé saját adóján műsorok is nézhetők. 2008 februárjától a Román Televízió is saját területi stúdiót nyitott. Azonban csak május 5-én sugárzott először műsorokat az RTV 2-es csatornáján. A területi stúdió műsorokat fog gyártani az RTV 3-as csatornájának, amelyet a romániai népcsoportoknak hoznak majd létre. A Duna Televíziónak is stúdiója van. ## Közlekedés Marosvásárhely közvetlen közelében halad az E60-as európai út (Bukarest–Kolozsvár–Bécs). A megfelelő elkerülő utak hiányában ez a város egyik legnagyobb szennyezőforrása. A DN15 országos jelentőségű út Marosvásárhelyt köti össze Bákóval, Szászrégennel, Maroshévizen, Borszéken és Karácsonkőn keresztül. A vasúti közlekedés terén a városnak összeköttetése van Románia nagyobb városaival. Marosvásárhely a Déda–Marosludas–Székelyföldvár vasútvonal mentén fekszik. Marosvásárhelyen volt a végállomása a Nyárád-völgyében Szovátáig közlekedő keskeny-nyomtávú vasútnak, melyet az 1990-es évek közepén számoltak fel. A várostól 12 kilométerre délkeletre található a repülőtér (az ipari park mellett, Vidrátszeg határában). 2004-től komoly előrelépések történtek a repülőtér nemzetközivé tételére. 2006-tól közvetlen járatot indított a Malév, illetve a Wizz Air is. 2007 novemberében azonban a WizzAir váratlanul megszüntette marosvásárhelyi járatait és átköltöztette Kolozsvárra. Sajtóközleményükben az állt, hogy a kolozsvári repülőtér infrastruktúrája jobb. Végül 2008. május 15-étől ismét visszaköltöztette budapesti járatait. Sajtóközleménye szerint: „A Wizz Air 2006 júliusában indította el első járatait Marosvásárhelyről, majd 2007 novemberében erdélyi üzemelését Kolozsvárra költöztette. A tapasztalat azt bizonyította, hogy bár a kolozsvári üzemelés összességében sikeres, a Budapest és Erdély közötti forgalom jelentős része Marosvásárhelyre irányul.” A többi 2007 novemberében elköltöztetett járatát ellenben (London, Róma, Barcelona) továbbra is Kolozsvárról üzemelteti. 2011 júniusától a budapesti járat mellett újból visszaköltöztették a Wizz Air nemzetközi járatait Marosvásárhelyre. 2016. novemberben a repülőtér egyedüli partnere, a Wizzair, megszüntette a járatait, mivel a pálya teherbírása kisebb volt a gépek által igényeltnél. 2017. januárban a repülőtér megkapta a felújításhoz szükséges engedélyeket. A tömegközlekedést helyi buszok és kisbuszok (ún. maxi-taxik) biztosítják. ## Idézetek ### Újság ## Testvérvárosok - Baja, Magyarország - Budapest, Magyarország - Budapest XI. kerülete, Magyarország - Kecskemét, Magyarország - Szeged, Magyarország - Zalaegerszeg, Magyarország - Ilmenau, Németország - Bournemouth, Egyesült Királyság, Anglia - East Renfrewshire, Egyesült Királyság, Skócia - Güzelçamlı, Törökország

Spanyol polgárháború

A spanyol polgárháború a második világháborút megelőző súlyos katonai konfliktus volt 1936. július 17. és 1939. április 1. között Spanyolországban. A polgárháború a második spanyol köztársaság elleni katonai puccskísérlet után tört ki, amelyet José Sanjurjo tábornok vezetett Manuel Azaña elnöklése idején. A lázadók puccskísérletét több konzervatív csoport is támogatta, mint például az Autonóm Jobboldal Spanyol Konföderációja (CEDA), de támogatták a monarchisták, a karlisták és a fasiszta Falange is. A csak részben sikeres puccs után Spanyolország katonailag és politikailag is megosztottá vált. Ettől kezdve Francisco Franco tábornok elhúzódó harcot folytatott az ország irányításáért a köztársaság baloldali kormányzata ellen, annak lojalista hívei pedig fegyveresen ellenálltak. A nacionalistákat a Harmadik Birodalom, Benito Mussolini Olaszországa és Portugália támogatta fegyverekkel és katonákkal, míg a köztársaságiaknak Mexikó és a Szovjetunió küldött segítséget. A többi európai hatalom be nem avatkozó politikát követett. A háborút véres tisztogatások kísérték mindkét oldalon: az elfoglalt területeken a baloldaliakkal végeztek, hogy megszilárdítsák Franco hatalmát, a köztársasági oldalon pedig a jobboldaliakat üldözték. A háború az általa kiváltott indulatról és politikai megosztottságról lett híres. Mindkét fél több tízezer embert végzett ki politikai vagy vallási nézetei miatt, és a háború 1939-es befejeződése után a vesztes köztársaságiakkal kapcsolatba hozható embereket ítélték el a győztes nacionalisták. A konfliktus a nacionalisták győzelmével ért véget, amely a demokratikus Spanyol Köztársaság végét jelentette, és több tízezer baloldali spanyol menekült el az országból, jellemzően Dél-Franciaországba. Diktatúra jött létre Francisco Franco vezetésével, aki egészen haláláig, 1975-ig irányította az országot. Az összes jobboldali pártot beolvasztották az új kormányzat rendszerébe. ## Előzmények ### Alkotmányos monarchia A polgárháborút megelőző évszázad a spanyol történelem mozgalmas időszaka volt, számos belső konfliktussal és lázadással a reformisták és a konzervatívok között, akik a hatalomért küzdöttek. Az először az 1812-es spanyol alkotmányban megjelenő liberális tradíció a monarchiát kísérelte megszüntetni, hogy helyette egy ideológiailag jobban összeegyeztethető államot hozzon létre. Az 1812 és a polgárháború közötti évszázadban a liberalizmus reformistái megpróbálták úgy átszervezni az államot, hogy az jobban tükrözze az ország társadalmi valóságát. A liberalizmus erősödése különösen 1868 és 1874 között volt jelentős, amikor egy népi felkelés megbuktatta II. Izabella királynőt. Utódja, I. Amadé is hasonlóan járt, amikor 1873-ban lemondott a monarchiát érő egyre nagyobb politikai nyomás miatt. Hamarosan kikiáltották az első spanyol köztársaságot, de 1874 decemberében megtörtént a Bourbon restauráció, miközben a hadsereg elfojtotta a tiltakozásokat. Habár az általános férfi választójogot bevezették 1890-ben, a választásokat a helyi főnökök uralták. A karlisták, akik az általuk V. Károly királyként elismert Károly Mária Izidor és leszármazottjainak támogatói voltak, elleneztek minden liberális lépést, miközben az anarchizmus olyan szinten népszerű lett a munkások körében, mint sehol máshol Európában. A 20. század első két évtizedében jelentősen megnőtt a munkások száma. Az ipar nagy része a baszk és katalán területen koncentrálódott, és az itt élő népesség körében egyre nőtt az elégedetlenség, mivel úgy érezték, hogy a kormány képtelen képviselni érdekeiket. A spanyolországi szocialista párt, a Spanyol Szocialista Munkáspárt és a hozzá társult szakszervezet, a Spanyol Munkások Általános Szövetsége egyre nagyobb támogatottságot élvezett. Az antiklerikalizmus is egyre jobban erősödött, olyan emberek befolyására, mint a republikánus Reformista Párt egyik alapítója, Alejandro Lerroux, aki szerint az egyház nem volt elválasztható a spanyolok által érzett módszeres elnyomástól. A hadsereg igyekezett elkerülni az állam szétforgácsolódását, ezért elítélte a helyi nacionalizmust. A katasztrofális Rif háború tovább fokozta az indulatokat a hadsereggel szemben, ami végül 1909-ben, a tragikus hét eseményeiben csúcsosodott ki, amikor a munkások és a hadsereg összecsaptak Barcelona utcáin. A kormány és a hadsereg ellen irányuló gyűlölet életre hívta a Munka Nemzeti Konföderációja () nevű anarchista szakszervezetet. A Komintern 1919-es megalakulása után a kommunizmustól való félelem egyre inkább nőtt, és a kormány katonai úton fojtotta el az ideológiát. A szocialista PSOE több részre szakadt szét, és radikálisabb tagjai 1921-ben megalapították a Spanyol Kommunista Pártot. 1923-ban Miguel Primo de Rivera katonai puccsal megszerezte a hatalmat, és katonai diktátorként irányította Spanyolországot. Új politikába kezdett, például nagy lendületű közmunkaprogramokat szervezett, és megpróbálta megvédeni a mezőgazdasági-ipari monarchista koalíciót, amely az első világháború idején jött létre. A támogatottsága fokozatosan elenyészett, és 1930-ban lemondott. Ezután már nem volt jelentős igény a hatalomra kerülése előtti rendszerhez való visszatérésre, mivel a monarchia elvesztette demokratikus hitelességét a diktatúrának nyújtott korábbi támogatása miatt. Az 1931-es helyhatósági választást a nagyobb városokban az ellenzék nyerte meg, és az emberek Madrid utcáin kezdtek gyülekezni. XIII. Alfonz király lemondás nélkül elhagyta az országot, nehogy ő legyen az oka egy polgárháború kitörésének, és kikiáltották a második spanyol köztársaságot. ### Második köztársaság Az új köztársaság mindegyik társadalmi csoport támogatását élvezte. A köztársaságpárti Niceto Alcalá-Zamora lett a köztársaság első miniszterelnöke. Júniusban az alkotmányozó Cortes Generales választáson a köztársaságpártiak és szocialisták eltérő célokkal rendelkező koalíciója győzött. Az állam pénzügyi állapota rossz volt, és az ellenzék, amely az Asociación Católica de Propagandistashoz hasonló katolikus szervezetekből, monarchistákból, köztük karlistákból és a Renovación Españolából, és fasiszta szervezetekből állt, harcolt a republikánus és szocialista intézkedések ellen. A CNT azon tagjait, akik hajlandóak lettek volna együttműködni a köztársasággal, kizárták, és a szervezet folytatta ellenzéki magatartását a kormánnyal szemben. Az ellenzéket támogatta a római katolikus egyház és a hadsereg, mely utóbbit a központi kormányzat által biztosított területi autonómia hidegített el, és direkt támadásként ítélte meg a kormánynak a hadsereg pénzügyi hatékonyságát növelni kívánó reformjait, például azt, hogy a Francisco Franco által vezetett zaragozai katonai akadémiát Manuel Azaña hadügyminiszter bezáratta. 1931\. december 9-én kihirdették az új alkotmányt. A dokumentum reformista, liberális és demokratikus irányultságú volt, és a republikánus-szocialista koalíció üdvözölte azt. Az ellenzéket azonban, köztük főleg a földtulajdonosokat, gyáriparosokat, az egyházat és a tisztikart megrémítette. Az új alkotmány ugyanis az egyház különleges jogait megvonta, mivel készítői fontosnak érezték, hogy megtörjék azt a befolyást, amelyet az egyház élvezett a spanyol ügyekben. Az alkotmányban megjelenő erős antiklerikalizmus miatt Alcalá-Zamora még október 14-én lemondott. Ennek ellenére a Cortes december 11-én őt választotta meg a köztársaság első elnökévé. 1931\. október 18-án Gil Robles, a parlamenti ellenzék vezérszónoka kereszteshadjáratra szólított fel a köztársaság ellen. Ugyanebben a hónapban a miniszterelnök és belügyminisztere, Miguel Maura is lemondott, a miniszterelnöki széket pedig Manuel Azaña foglalta el. A Reformista Párt alapítója, Alejandro Lerroux, aki szintén pályázott a pozícióra, pártjával együtt csatlakozott az ellenzékhez, az új miniszterelnököt így kizárólag a szocialisták támogatására utalva. 1931 végére a külföldre menekült XIII. Alfonz király abbahagyta arra tett kísérleteit, hogy megakadályozzon egy fegyveres monarchista felkelést Spanyolországban. Azaña pedig olyan kijelentést tett, miszerint Spanyolország megszűnt katolikus állam lenni, ami, bár statisztikailag alátámasztható volt, hiszen becslések szerint az emberek kétharmada nem gyakorolta aktívan vallását, politikailag oktalan lépés volt, mivel így a spanyol katolikusok az ellenzék mögött sorakoztak fel. 1932 augusztusában José Sanjurjo tábornok sikertelen felkelése hamar elbukott, és míg a szocialisták Azaña mellé álltak, a baloldal egyre inkább szétesett, miközben a jobboldal koalícióra lépett. Gil Robles egy új pártot hozott létre az 1933-as választásokra, az Autonóm Jobboldal Spanyol Konföderációját (CEDA), amely szimpatizált a fasizmussal. A választás a jobboldal számára nagy győzelmet hozott, a CEDA és a radikálisok együtt 219 helyet szereztek a törvényhozásban, ami jobb volt az egyedül kampányoló szocialisták eredményénél. Az 1934-et követő két évet a „két sötét év”-nek is nevezeték, a polgárháború kitörését megelőző növekvő feszültség és erőszak miatt. A radikálisok egyre agresszívabbá váltak, a konzervatívok pedig a félkatonai szervezetek és önbíráskodás felé fordultak. Eközben a szocialista ellenzék a forradalmi ideál propagálásába kezdett. Niceto Alcalá-Zamora elnök nem a CEDA elnökét, Gil Roblest bízta meg kormányalakítással, hanem a jobbközép Radikális Köztársasági Párt elnökét, Lerrouxot kérte fel. Az új kormány hozzálátott az árkorlátozás megszüntetéséhez, állami javakat és monopóliumokat eladva, és megszüntetve a földreformot, ami növekvő éhínséghez vezetett Dél-Spanyolországban. Az első anarchista megmozdulásokra 1933. december 8-án került sor, amelyeket könnyedén felmorzsoltak egész Spanyolországban. Mind a karlisták, mind az alfonzisták felkészültek a harcra. Nyílt erőszakra került sor a spanyol városok utcáin. Lerroux 1934 áprilisában lemondott a miniszterelnökségről. Szeptemberben a CEDA bejelentette, hogy nem támogatja tovább a kisebbségben kormányzó radikálisokat, így azokat egy olyan radikális kabinet váltotta fel, amelyben három miniszteri széket a CEDA kapott. Egy nagyobbrészt sikertelen UGT sztrájkot követően hónapokig folyt a megtorlás, elnyomás és a politikai foglyok kínzása. Robles eközben még egyszer kormányválságot idézett elő, és Lerroux új kormányának öt tagja átlépett a CEDA-ba. A mezőgazdasági munkások fizetését a felére csökkentették, és a hadsereget megtisztították a köztársasági párt tagjaitól valamint megreformálták, míg a Robleshez hű katonákat előléptették, így lett Francisco Franco a hadsereg vezérkari főnöke. 1935-ben Azaña és Indalecio Prieto hozzáláttak a szétforgácsolódott baloldal egyesítéséhez, hatalmas népi felvonulásokat rendezve, amiből létrejött a Népfront. Lerroux kormánya két nagy botrány, köztük a Straperlo incidens hatására megbukott, ám Zamora nem adott lehetőséget a CEDA-nak a kormányalakításra, hanem inkább kiírta az 1936-os választást, amelyet szoros versenyben a Népfront nyert meg. A jobboldalon többen tervezni kezdték az új kormány megdöntését. A republikánusok egyedül voltak kénytelenek kormányozni, így Azaña egy kisebbségi kormány élére került. Az erőszak és a megtorlások egyre jobban elszaporodtak, és áprilisban a parlament döntése alapján Zamora helyére Azaña került, és ő lett az új köztársasági elnök. A választási vereség után a CEDA átadta kampánykasszáját Emilio Mola tábornoknak, akit szervezési képességei jó tervezővé tettek. A fasiszta Falange jelentős növekedésnek indult, ami köszönhető volt annak is, hogy Prieto minden igyekezete ellenére, hogy a forradalmat elkerüljék, a kommunisták gyorsan átvették a hatalmat a szocialista szervezetekben, és ez riadalmat keltett a középosztályban. Több tábornok elhatározta, hogy a kormányt meg kell dönteni, ha azzal megakadályozható Spanyolország felbomlása. Az ő akcióik vezettek végül a spanyol polgárháború kitöréséhez. ## Katonai puccs ### Előkészületek A köztársasági kormányzat megpróbált megszabadulni a gyanús tábornokoktól, így Francót leváltották a vezérkari főnöki tisztségből, és a Kanári-szigetekre vezényelték, Godedet hadsereg-felügyelői pozíciójából váltották le, és a Baleár-szigetekre küldték, Emilio Molát pedig elmozdították az afrikai hadsereg éléről és Pamplona katonai parancsnokává nevezték ki. Azonban ez lehetőséget teremtett Molának, hogy a szárazföldi hatalomátvételt megszervezze, és egyúttal a puccs második számú vezetője is lett „Direktor” fedőnéven. A „Rif Oroszlán”-ként emlegetett José Sanjurjo tábornok lett az akció névleges vezetője, és segített egyezségre jutni a karlistákkal. A kormány a helyzetre José Antonio Primo de Rivera illegális fegyvertartásért való letartóztatásával válaszolt, ettől remélve a Falange visszaszorulását. A kormányakciók azonban nem voltak kellően erélyesek, és a belbiztonság vezetőjének figyelmeztetéseit nem követték lépések a kormány részéről. Június 12-én Casares Quiroga miniszterelnök találkozott Juan Yagüe tábornokkal, aki meg tudta győzni őt a köztársaság iránti hűségéről. Mola tavasszal kezdett komoly tervezésbe. Franco fontos szereplő volt a tervekben, hiszen jelentős presztízse volt a katonai akadémia korábbi parancsnokaként, valamint az 1934-es szocialista felkelés leverőjeként, továbbá nagy tiszteletnek örvendett a legkeményebb spanyol katonai egységben, az afrikai hadseregben. Franco egy titkosított levelet küldött Casaresnek június 23-án, amelyben azt sugallta, hogy a hadsereg hűtlenségre készül, de mérsékletre inthető lenne, ha ő lenne az élén, ám a miniszterelnök nem tett semmit. Július 5-én egy repülőgéppel Franco elindult Spanyol Marokkóból a Kanári-szigetekre, ahová 14-én érkezett meg. Július 12-én a Falange tagjai Madridban meggyilkoltak egy rendőrhadnagyot, José Castillót, aki a szocialista párt tagja volt. Másnap rendőrök letartóztatták José Calvo Sotelót, egy vezető spanyol monarchistát és konzervatív országgyűlési képviselőt, akit egy uszító hangú beszéd miatt felelősnek tartottak az ügyben, és tárgyalás nélkül agyonlőtték. Sotelo meggyilkolása a rendőrök által gyanút és erős reakciót ébresztett a kormány jobboldali ellenzékében. Habár a nacionalista tábornokok terve már igen előrehaladott állapotban volt, az esemény katalizátorként hatott, és megfelelő indokot biztosított puccsukhoz. A szocialisták és a kommunisták azt követelték, hogy fegyverezzék fel az embereket, mielőtt túl késő lesz, ám a miniszterelnök hezitált. ### A puccs kezdete A felkelést július 17-én délután 5 órára időzítették, amit a karlisták vezetője, Manuel Fal Conde is elfogadott. Az időpontot később megváltoztatták hajnali ötre a marokkói csapatoknál, a többi spanyol haderőnél pedig egy nappal későbbre tették, hogy a csapatokat Marokkóból átvezényelhessék és ezzel segítsék a terv sikerét. A felkelést egy gyors puccsként tervezték el, ám a spanyol kormány képes volt visszanyerni az uralmat az ország nagy része felett. Mivel Spanyol Marokkóban 17-én felfedezték a tervet, gyors lépésekre volt szükség. Csupán kis ellenállással találkoztak, összesen 189 embert lőttek le a puccsisták. Goded és Franco azonnal átvették az irányítást állomáshelyeik fölött. Másnap Casares Quiroga miniszterelnök visszautasította a CNT és az UGT által felajánlott segítséget, mire azok általános sztrájkot hirdettek. Fegyverládákból osztottak fegyvereket az embereknek, amelyek közül némelyiket még az 1934-es felkelés idején ástak el. A félkatonai erők sokszor megvárták a milíciák közötti harcok eredményét, és annak megfelelően csatlakoztak be a felekhez. A gyors fellépés mind a puccsisták, mind az anarchista milíciák részéről könnyedén eldönthette egy-egy település sorsát. Queipo de Llano tábornok sikeresen biztosítani tudta Sevilla városát a nacionalisták számára, több tiszt letartóztatásával. ### Eredmény A nacionalisták nem tudtak egyetlen nagyobb várost sem az ellenőrzésük alá vonni, Sevilla kivételével, amely hídfőállásul szolgált Franco marokkói katonáinak. A konzervatív és katolikus Ó-Kasztília és León hamar a kezükre került. A kormány ellenőrzése alatt maradt Málaga, Jaén és Almería. Cádizt a nacionalisták az afrikai haderő segítségével tudták elfoglalni. Madridban a Montana-laktanyába szorították őket, amelyet nagy véráldozat árán sikerült elfoglalni. A miniszterelnököt José Giral váltotta fel, aki elrendelte a civilek felfegyverzését. Ez elősegítette a nacionalista felkelés vereségét a főbb ipari központokban, mint Madrid, Barcelona, Valencia, de egyúttal segített is az anarchistáknak, hogy Barcelona, Aragónia és Katalónia nagy területeit irányításuk alá vonják. Manuel Goded Llopis tábornok Barcelonában adta meg magát, és később halálra ítélték. A köztársasági kormányzat megtartotta ellenőrzését szinte a teljes keleti part és a Madrid körüli középső területek fölött, valamint Asztúriában, Kantábriában és Baszkföld egy része felett. A puccsisták „nacionales”-nak hívták önmagukat, ami nacionalistát jelent, habár „igaz spanyolok”-at is lehet érteni rajta. A puccskísérlet eredményeként az ország 25 millió lakosából 11 millió került nacionalista igazgatás alá. A spanyol anyaországi reguláris hadsereg fele, mintegy fő csatlakozott hozzájuk, ezen kívül az Afrikai Hadsereg katonája, valamint a rendőrség fele és a csendőrség kétharmada, ami újabb fegyverest jelentett. A köztársaságiak kezén maradt a puskáknak kevesebb mint a fele és a géppuskák valamint a tüzérség harmada. A hadsereg mindössze 18 darab modern harckocsival rendelkezett, ezek közül 10-et a köztársaságiak szereztek meg. A tengerészeti erők megoszlása nagyjából egyenlő volt: míg a köztársaságiaknak több hajó jutott, a haditengerészet legjobb hajói a nacionalisták oldalára álltak. A köztársasági haditengerészet ugyanattól szenvedett, mint a hadsereg: a tisztek többsége átállt vagy meghalt a próbálkozás során. A légierő kétharmada a kormányé lett, ám igen idejétmúlt és elavult repülőgépeket alkalmaztak. ## Harcoló felek A konfliktust a felek különbözőképpen igyekeztek beállítani: a köztársaságiak a „zsarnokság és a demokrácia” közötti, míg a nacionalisták a kommunista és anarchista „vörös hordák” és a „keresztény civilizáció” közötti harcként. A nacionalisták ezen kívül azt állították, hogy az államot védik, és a törvény nélküli, kormányozatlan társadalomban akarnak rendet teremteni. A spanyol politika, különösen a baloldal igen megosztott volt: a szocialisták és a kommunisták támogatták a köztársaságot, míg az anarchisták véleménye vegyes volt a kérdésben, ám a legtöbben szembehelyezkedtek a nacionalistákkal. Ezzel szemben a konzervatívokat egyesítette a köztársasággal szembeni heves szembenállásuk. ### Köztársaságiak A köztársaságiak fegyvereket és önkénteseket kaptak a Szovjetuniótól, Mexikótól, a nemzetközi marxista mozgalomtól és a Nemzetközi Brigádoktól. A köztársaságiak támogatói köre a mérsékelten kapitalista liberális demokráciát támogató centristáktól a forradalmi anarchizmust követőkig terjedt; a fő támogatóik szekulárisak és városiak voltak, különösen sokan az ipari régiókban, mint Asztúria és Katalónia, de földnélküli földművesek is támogatták őket. Különféle elnevezéseik voltak: a támogatóik loyales-nek, lojalistáknak, a kormányzat „köztársaságiak”-nak és „Népfront”-nak, míg az ellenfeleik los rojos-nak, a vörösöknek hívták őket. A konzervatív, erősen katolikus Baszkföld, Galicia és az ezeknél baloldalibb Katalónia autonómiát vagy függetlenséget szeretett volna kiharcolni a madridi központi kormányzattól. A köztársasági kormány lehetőséget adott erre a két területnek, amelynek erői így a Köztársasági Néphadsereghez (Ejército Popular Republicano) csatlakoztak. ### Nacionalisták A nacionalisták (nacionales, használták még a „felkelők” vagy „lázadók” elnevezést is, az ellenfeleik a „francoisták” és a „fasiszták” elnevezést használták) a nemzeti széthullástól félve ellenezték a szeparatista mozgalmakat, és erős antikommunista érzéseket is tápláltak, amelyek egybe forrasztották a különböző vagy egymással szemben álló mozgalmakat, mint a falangisták és a monarchisták. Vezetőik általában a gazdagabb, konzervatív, monarchista földbirtokosi rétegből kerültek ki. A nacionalistákat támogatták a karlista és alfonzista monarchisták, a konzervatívok, a fasiszta falangisták és a legkonzervatívabb liberálisok. Gyakorlatilag mindegyik csoport erős katolikus meggyőződéssel rendelkezett és támogatta a spanyol papságot. A papok és a hívek döntő része (Baszkföld kivételével), a hadsereg fontos elemei, a legnagyobb földbirtokosok és sok üzletember csatlakozott hozzájuk. A jobboldaliak egyik hangoztatott alapelve volt a Köztársaság antiklerikalizmusával szembeni ellenállás és az egyház védelme, amely ellenfeleinek egyik célpontja volt, köztük a köztársaságiaké is, akik az ország bajaiért az egyházat okolták. A háború előtt, az 1934-es asztúriai lázadás során templomokat égettek, és legalább száz papot, hívőt és rendőrt öltek meg a lázadók, az elnök valamint a radikálisok pedig megakadályozták velük szemben komoly szankciók és büntetések alkalmazását. Az alkotmány 24. és 26. paragrafusa betiltotta a jezsuita rendet, ami sokakat sértett meg a konzervatívok közül. A nacionalista puccs kitörése után a köztársasági kézen maradt területeken hétezer papot és hívőt öltek meg, ami sok katolikust állított a lázadók oldalára. ### Egyéb csoportok A katalán és baszk nacionalisták nem voltak egységesek. A baloldalibb katalán nacionalisták a köztársasági kormányzat oldalára álltak, míg a jobboldalibbak már sokkal kevésbé támogatták őket, az antiklerikalizmusuk és a lefoglalások miatt. A baszk nacionalisták és pártjuk, a Baszk Nacionalista Párt közepesen támogatták a kormányt, sőt Navarrában néhányan a nacionalisták oldalára álltak, a katalánokéhoz hasonló okok miatt. A vallási ügyek ellenére azonban nagy többségük a köztársaságiakat támogatta. ## Külföldi beavatkozás A spanyol polgárháborúban sok nem spanyol is részt vett harcolóként vagy tanácsadóként. Németország és Olaszország jelentős pénzügyi és katonai segítséget nyújtott Franco csapatainak, míg a köztársaságiakat segítőket nagymértékben akadályozta a Franciaország és az Egyesült Királyság által hirdetett benemavatkozási politika. Az importált hadianyagok bejutásának megakadályozására tett kísérletek nagyrészt eredménytelenek voltak, és a franciákat az a gyanú érte, hogy jelentős, a köztársasági katonáknak szánt szállítmányokat engednek át. A különböző európai országok által elkövetett tiltott műveleteket a kortársak úgy értelmezték, mint amelyek egy újabb nagy háborút idézhetnek elő. A Népszövetség reakciója a konfliktusra többnyire semleges volt és elégtelen ahhoz, hogy lefékezze a harcoló felek fegyver- és hadianyagimportját. Habár egy Benemavatkozási Bizottságot is létrehoztak, a politikája keveset ért el, irányelveit pedig figyelmen kívül hagyták az európai nemzetek akkor követett békéltetési politikájának következtében. Juan Negrín hivatalos spanyol kormányát fokozatosan magára hagyták a szervezeten belül. ### A nacionalisták oldalán #### Németország Annak ellenére, hogy Németország 1936 szeptemberében aláírta a benemavatkozási egyezményt, a segítségnyújtás és katonai támogatás különböző formái mégis eljutottak mindkét harcoló félhez, nagyobbrészt a nacionalistákhoz. A nemzetiszocialisták megalapították a többfeladatú Condor légiót és a konfliktus elején sikerrel szállították át a spanyol afrikai hadsereget a tengeren. A német hadműveletek lassan a légicsapásokra is kiterjedtek, amelyek közül a legismertebb – és legvitatottabb – Guernica bombázása, amelyre 1937. április 26-án került sor és 200–300 civil halálával járt. A németek 180 Panzer I-es harckocsit is küldtek a nacionalisták támogatására, ezek azonban gyengébbnek bizonyultak, mint a köztársaságiaknál használt szovjet T–26-osok. A német részvétel megnyilvánult továbbá az Ursula hadművelethez hasonló akciókban, U-boot bevetésekben és a Kriegsmarine támogatásában. A légió számos győzelmet vívott ki a nacionalisták számára, kiváltképpen a légi csatákban, miközben Spanyolországot páncélostaktikájuk kipróbálására is felhasználták. A nacionalistáknak küldött kiképzőegységek hasznosnak bizonyultak, mivel a háború végére mintegy ötvenhatezer nacionalista katonát képeztek ki, ami felölelte a gyalogságot, tüzérséget, légierőt és haditengerészetet. Összesen német vett részt a konfliktusban, ám egyszerre sosem voltak többen tízezernél. Összesen kb. 300-an vesztették életüket közülük. A német segítség együttesen 500 millió birodalmi márkára (215 millió amerikai dollár) rúgott 1939-es árfolyamon, aminek 15,5%-át a fizetésekre és felmerülő költségekre, 21,9%-át a nacionalistáknak küldött szállítmányokra, 62,6%-át pedig a Condor légióra költötték. A németek összesen 600 tankkal és 200 repülőgéppel támogatták a nacionalistákat. #### Olaszország Francisco Franco kérése és Hitler bátorítása után Benito Mussolini is beavatkozott a konfliktusba. Abesszínia meghódítása után igencsak hajlamos volt országa erejét túlbecsülni, és úgy gondolta, egy újabb fasiszta állam létrehozása segít ellenőrzése alá vonni a Mediterráneumot, anélkül, hogy vetélytársat jelentene majd az Olasz Birodalomnak. Az Olasz Királyi Haditengerészet () tekintélyes szerepet játszott a földközi-tengeri blokádban és Olaszország végső soron fegyverekkel: géppuskákkal, ágyúkkal, repülőgépekkel és harckocsikkal, valamint katonákkal: a Legionárius Légierővel () és az önkéntes csapatok hadtestével (, CTV) támogatta a nacionalisták ügyét. A CTV működése tetőfokán mintegy katonával segítette a nacionalista haderőt. Az olasz haditengerészet segített megtörni a köztársasági flotta Spanyol Marokkó elleni blokádját, valamint részt vett a köztársasági kézen lévő Valencia, Málaga és Barcelona ágyúzásában. Összességében az olaszok 660 repülőgéppel, 150 harckocsival, 800 tüzérségi löveggel, géppuskával és puskával járultak hozzá a nacionalista győzelemhez. A háború alatt az olasz haditengerészet és légierő végig megszállása alatt tartotta a Baleárok három fő szigetét (Mallorcát, Ibizát és Formenterát), a köztársaságiak csak Menorcát tudták megtartani. #### Portugália António de Oliveira Salazar Estado Novo rendszere jelentős szerepet játszott Franco csapatainak lőszerellátásában és logisztikai segítség nyújtásában. A kormány diszkrét direkt katonai részvétele ellenére – amely az autokrata kormány félhivatalos hozzájárulásával érkezett önkéntesre, az úgynevezett „Viriatos”-ra korlátozódott – Portugália a konfliktus egésze alatt jelentős szerepet játszott a nacionalisták szervezői képességekkel való ellátásában és Franco, valamint szövetségesei megnyugtatásában, hogy semmi nem fogja megzavarni az ügyük számára küldött ellátmány áramlását. #### Továbbiak Annak ellenére, hogy az ír kormány tiltotta a konfliktusban való részvételt, mintegy hatszáz ír kék inges érkezett Spanyolországba a nacionalisták megsegítésére Eoin O'Duffy vezetésével, és Ír Brigádként váltak ismertté. A harcokból azonban hamarosan kivonták őket, hiszen a másik oldalon harcoló honfitársaikkal kerültek szembe. A Vasgárda román önkénteseinek élén Ion Moţa, a szervezet helyettes vezetője állt, akinek hét legionáriusból álló küldöttsége 1936 decemberében érkezett az országba, hogy szövetséget kössön a nacionalistákkal. A külföldi nagyhatalmak közül Nagy-Britannia is inkább a nacionalistákkal szimpatizált. Már az 1936-os puccs előkészítéséhez is segítséget nyújtottak; a gibraltári brit parancsnokság telefonvonalait az összeesküvők rendelkezésére bocsátották, a polgárháború során pedig engedélyezték, hogy a nacionalisták itt hozzák létre egyik híradóközpontjukat és átadták hírszerzési értesüléseiket a köztársasági flottáról. A köztársaságiakkal szemben nyílt ellenszenvet mutató gibraltári brit vezetés nem engedélyezte számukra üzemanyag eladását és Tanger kikötőjét sem használhatták, annak semlegességére való hivatkozással. A Marokkóban állomásozó német pilóták és repülőgépek ellátásra azonban engedélyezték az ellátmány és üzemanyag brit kikötőkön keresztül történő szállítását. A brit flotta a konfliktus végén segítséget nyújtott Menorca köztársasági helyőrségének megadásra bírásában és evakuálásában, azzal a feltétellel, hogy Franco erői katonai támaszpontot hoznak létre, nehogy az olaszok szállják meg a szigetet. Franco számára jelentős segítséget nyújtottak még az Amerikai Egyesült Államokban működő cégek, mint a Texas Oil Company és a Standard Oil, amelyektől 3,5 millió tonna kőolajat vásárolt hitelre. A Ford, a General Motors és a Studebaker pedig teherautót szállított le, ami háromszor annyi volt, mint a tengelyhatalmak által összesen szállított mennyiség. A Dupont of Nemours vegyipari óriáscég pedig Németországon keresztül juttatott el bombát a nacionalista hadseregnek. ### A köztársaságiak oldalán #### Nemzetközi Brigádok Sok külföldi, gyakran radikális kommunista vagy szocialista szervezetek tagjaként, lépett be a Nemzetközi Brigádokba, abban a hiszemben, hogy Spanyolország a fasizmus elleni harc frontvonala. Ezek az egységek voltak a legnagyobbak a köztársaságiak oldalán harcoló külföldiek között. Mintegy -ren harcoltak bennük, habár számuk egyszerre sosem lépte át a -et. Tagjaik 53 különböző országból érkeztek. Az önkéntesek egy jelentős része Franciaországból (), Németországból és Ausztriából (5000) valamint Olaszországból (3350) érkezett. Ezernél többen jöttek még a Szovjetunióból, az Amerikai Egyesült Államokból, az Egyesült Királyságból, Lengyelországból, Jugoszláviából, Magyarországról és Kanadából. A németekből álló Thälmann és az olaszokból álló Garibaldi zászlóaljak kitüntették magukat Madrid ostroma során. Az amerikaiak az Abraham Lincoln zászlóaljban, míg a kanadaiak a Mackenzie-Papineau zászlóaljban harcoltak. Mintegy ötszáz román is harcolt a brigádok tagjaként. Körülbelül 80 ír önkéntes megalapította a Connolly-hadoszlopot. Kínaiak is csatlakoztak a harchoz, akiknek a többsége Kínába tért vissza, míg néhányan börtönbe kerültek vagy Franciaországba menekültek és jó páran Spanyolországban maradtak. #### Szovjetunió A Szovjetunió elsődlegesen anyagi segítséget nyújtott a köztársasági erőknek. Összesen 648 és 806 darab közötti repülőgépet, 362 tankot és 1555 tüzérségi eszközt szállítottak le. Az ország azon kevesek között volt, amelyek a Népszövetség tiltását figyelmen kívül hagyva továbbra is adtak el fegyvereket a köztársaságiaknak, így a Köztársaság számára az egyetlen olyan hellyé vált, ahonnan nagyobb mennyiségben tudott fegyvereket beszerezni. Habár aláírta a benemavatkozási egyezményt, Sztálin később mégis a megszegése mellett döntött, de Mussolinivel és Hitlerrel ellentétben igyekezett ezt titokban tenni. Ehhez létrehozta a hadsereg X. szekcióját, amely a fegyverszállítási akciót szervezte. A segítő szándék ellenére az elszállított fegyverek és ágyúk többsége elavult volt, némelyiket a korábbi konfliktusokban zsákmányolták. Időnként modern fegyvereket is leszállítottak, mint BT–5 tankokat. Sok szovjet szállítmány pocsékba ment, a megrendelések rövid határideje miatt, vagy csak részben egyezett azzal, amire Sztálin engedélyt adott. A köztársaságiaknak szánt eszközöket szállító hajók útja rendkívül lassú volt. Sztálin elrendelte, hogy a hajók terveibe építsenek be hamis fedélzeteket is, valamint kihajózás után zászlót cseréltek, hogy minimalizálják az elfogás esélyét. Ezek az óvintézkedések szükségtelenné váltak 1938-ban, amikor Sztálin visszavonta katonáit a kormány rossz helyzete miatt. A köztársasági–szovjet együttműködés korántsem volt felhőtlen, és ha a spanyol baloldaliak számára adódott volna lehetőség máshonnan fegyvereket vásárolni, elképzelhető, hogy megszakították volna kapcsolataikat Moszkvával. A Köztársaság a szovjet fegyverekért a Banco de España aranytartalékaival volt kénytelen fizetni, ami a nacionalista propaganda gyakori célpontjává vált „moszkvai arany” néven. A leszállított fegyverek ára 1936-os árfolyamon 500 millió amerikai dollárra rúgott, az egész spanyol aranytartalékot felemésztve, amely akkoriban a negyedik legnagyobb volt a világon. Ebből 176 tonnát Franciaországon keresztül szállítottak el. A szovjetek ezen kívül 2000–3000 katonai tanácsadót is küldtek, és míg a szovjet katonák száma sosem haladta meg az 500-at, a kezdeti időkben nagy szerepük volt a szovjet hadieszközök kezelésében. A Szovjetunió ezen kívül nagy szerepet vállalt a Nemzetközi Brigádok felállításában is, a világ kommunista pártjait erre a feladatra utasítva. A szovjet NKVD is jelentős működést fejtett ki a köztársasági hátországban. Vittorio Vidali, Joszif Grigulevics és Alekszandr Orlov számos titkos akciót vezettek, például Andreu Nin és José Robles meggyilkolását. A második világháborúban Franco a bolsevizmus elleni harcra (és vélhetően a Szovjetuniónak a köztársaságiak részére nyújtott támogatást megbosszulandó) elküldte a keleti frontra az úgynevezett Kék Hadosztályt (División Azul). Spanyolország ugyan nem vett részt a világháborúban, de összesen spanyol katona önkéntesként harcolt a németek oldalán. Ez a hadosztály 1944-ben megszűnt, de sok spanyol önkéntes az utolsó pillanatig harcolt a szovjetek ellen még Berlin romjai között is. A Kék divízió emberei közül többen is ironikus módon a hajdani köztársasági katonákból kerültek ki, akik így próbálták a Franco-rezsim számára legitimizálni magukat és elfeledtetni korábbi tevékenységüket. #### Mexikó Az Egyesült Államokkal és a latin-amerikai kormányzatokkal ellentétben, mint az ABC hatalmak és Peru, Mexikó a köztársaságiakat támogatta. A mexikói kormány elutasította a francia–brit be nem avatkozási javaslatok követését, 2 millió dollár segélyt és eszközöket juttatva, amelyek között volt puska és 20 millió lőszer is. Mexikó legfontosabb segítsége azonban mégsem ez volt, hanem diplomáciai támogatása, valamint a köztársasági menekülteknek – akik között voltak értelmiségiek és hadiárvák is – nyújtott menedék. Mintegy spanyol keresett itt menedéket, többségük Mexikóvárosban és a baloldaliak mintegy 300 millió dollárnyi pénzt is ide menekítettek. #### Franciaország Habár a francia kormány nem nyújtott közvetlen segítséget a köztársaságiaknak, Léon Blum miniszterelnök baloldali kormánya szimpatizált az ügyükkel, attól félve, hogy a nacionalisták győzelmével egy, az olaszokkal és a németekkel szövetséges állam jön létre, nagyrészt körbekerítve Franciaországot. A jobboldali politikusok ellenezték a kormány lépéseit és kampányolni kezdtek a Blum-kormányzat ellen. 1936. július 27-én brit tisztviselők tárgyaltak Blummal, és a vélekedés szerint lebeszélték arról, hogy fegyvereket adjon el a Köztársaság számára. Ezen a napon a francia kormány kijelentette, hogy nem küld katonai segítséget, technológiát és csapatokat a köztársasági erők megsegítésére. Blum azonban nyilvánvalóvá tette, hogy Franciaország fenntartja a jogot arra, hogy segítséget nyújtson, amikor jónak látja. Szállíthattunk volna fegyvereket a spanyol kormánynak, egy legitim kormányzatnak... Nem tettünk így, azért, hogy ne adjunk ürügyet azok számára, akik a lázadóknak kívánnak fegyvereket küldeni. Blum, 1936. 1936\. augusztus 1-jén köztársasági szimpatizáns vonult fel, azt követelve Blumtól, hogy szállítson repülőgépeket a köztársaságiak támogatására, miközben a jobboldali politikusok támadták őt köztársasági szimpátiájáért, őt tartva felelősnek azért, hogy kiprovokálta az olasz beavatkozást Franco és a nacionalisták oldalán. Németországban közölték a francia követtel, hogy Berlin Franciaországot fogja felelőssé tenni, ha az „segíti a moszkvai manővereket” azzal, hogy támogatja a köztársaságiakat. Augusztus 21-én Franciaország végül aláírta a benemavatkozási egyezményt. Ennek ellenére a Blum kormányzat titokban mégis küldött repülőgépeket a köztársaságiaknak, Potez 540 felderítőbombázókkal, Loire 46 vadászgépekkel és Dewoitine repülőgépekkel látva el a köztársasági légierőt augusztus 7. és december között. Továbbá szeptember 8-ig a más országoktól vásárolt repülőgépek szabadon átkelhettek Franciaország felett Spanyolország felé. A köztársaságiak számára nyújtott titkos francia segítség 1936 decemberében befejeződött, ám a francia intervenció a nacionalisták ellen továbbra is komoly lehetőség maradt a konfliktus további részében. A német hírszerzés jelentette Francónak, hogy a francia hadsereg nyílt tárgyalásokat folytatott a katonai beavatkozásról Katalóniában és a Baleár-szigeteken. 1938-ban Franco egy, a lehetséges nacionalista győzelem megakadályozására tett azonnali francia beavatkozástól félt, ami Katalónia, a Baleár-szigetek és Spanyol Marokkó megszállásából állt volna. #### Magyar önkéntesek A köztársaságiak oldalán harcoló első önkéntesek között három Franciaországban élő magyar is volt: Szalvai Mihály, Keszőcze Endre és Ravasz Ferenc. Ők 1936. szeptember 1-jén érkeztek Barcelonába, ahol a helyi magyarok közül csatlakozott hozzájuk Krajkovics József és Kadlecz Károly. Őket később a Nemzetközi Brigádokba osztották be, az újonnan érkezett további magyar önkéntesekkel együtt. Az önkéntesek egy része már korábban emigrációban élt, mások Magyarországról indultak útnak, hogy a köztársaságiak oldalán harcolhassanak. Az első csoportba tartozott Mező Imre, míg a másodikba Rajk László. Sokan a Szovjetunióból érkeztek, mint például Gerő Ernő, Steinmetz Miklós, Zalka Máté, Münnich Ferenc és Galicz János. Az október 17-én létrehozott Etkar André zászlóalj 3. százada 180 magyar önkéntesből állt, akiket mexikói puskákkal és géppuskákkal láttak el, és részt vettek Madrid védelmében. Összesen 1200 magyar önkéntes érkezett a konfliktus idején, közülük mintegy 600 vesztette életét a harcokban és a polgárháborút követő konfliktusokban további 350-en haltak meg. Az 1945-ben létrehozott Magyar Partizán Szövetségbe 248 volt polgárháborús önkéntes kérte felvételét. ## A háború menete ### 1936 A puccs sikertelensége után a nacionalisták német segítséggel nagyméretű légi és vízi szállítást szerveztek, hogy a marokkói katonákat Dél-Spanyolországba szállítsák. A puccs vezetője, Sanjurjo július 20-án meghalt repülőgép balesetben, ami az egységes parancsnoklás szétválást eredményezte: északon Mola, délen Franco irányított. Ezen időszakban került sor a fehér- és vörösterror legdurvább megnyilvánulásaira. Július 21-én, a puccs ötödik napján a nacionalisták elfoglalták az északnyugati Ferrolt, a spanyol haditengerészet központi bázisát. Az Alfonso Beorlegui Canet ezredes alá rendelt lázadó csapatok Mola parancsára belekezdtek a gipuzkoai hadjáratba, amely júliustól szeptemberig tartott, fő célja Gipuzkoa tartomány elfoglalása volt, hogy teljesen bekerítsék az északon lévő köztársaságiakat. Szeptember 5-én, az iruni csatában kemény harcok árán sikerült megszerezniük Irun városát, ami végleg elvágta a területet a francia határtól. 15-én elfoglalták San Sebastiánt, amelyet anarchisták és baszk nacionalisták igyekeztek megvédeni sikertelenül. Ezután a baszk főváros, Bilbao ellen fordultak, de a köztársaságiak szeptember végén Vizcaya határában megállították a támadást. A Giral vezette köztársasági kormány lemondott szeptember 4-én, mivel nem tudták a kialakult helyzetet megfelelően kezelni. Helyére egy többségében szocialista kormány került Largo Caballero vezetése alatt. Az új kormány hozzálátott, hogy egyesítse a központi parancsnokságot a köztársasági zónában. A nacionalistáknál eközben Francot választották meg katonai főparancsnoknak a tábornokok szeptember 21-én tartott salamancai gyűlésén, aki felvette a Generalísimus címet. Franco szeptember 27-én katonailag is győzelmet aratott, ugyanis katonái felmentették a toledói ostromlott Alcázart, amelynek nacionalista helyőrségét a köztársaságiak már a konfliktus kezdete óta támadták több ezer katonával. Két nappal a győzelem után Franco kikiáltotta magát Caudillónak, egy személyben egyesítve a katonai és politikai vezetést, egyúttal egyesítve a különféle, eltérő falangista, royalista és egyéb elemeket a nacionalista táboron belül. Bár a toledói események időt adtak Madridnak arra, hogy felkészüljön a védelemre, azonban a nacionalisták számára ez hatalmas propagandagyőzelem volt, és a történteket Franco személyes sikereként hirdették. Októberben a nacionalisták jelentős offenzívát indítottak Madrid elfoglalására, a várost november elején elérték és 8-án támadást indítottak ellene. A köztársasági kormány még ezt megelőzően, november 6-án a központját a harci zónán kívülre, Valenciába tette át. A nacionalisták azonban nem tudták bevenni a fővárost, támadásukat november 8. és 23. között ádáz harcban visszaverték. A köztársasági győzelemben fontos szerepe volt a Nemzetközi Brigádok érkezésének, habár mindössze háromezer külföldi vett részt az összecsapásban. Mivel a fővárost nem sikerült elfoglalni, Franco légitámadásokkal igyekezett térdre kényszeríteni azt, illetve az elkövetkező két évben több alkalommal kísérletet tett Madrid bekerítésére. A várostól északnyugatra indított támadásban, a Corunna úti csatában a nacionalisták visszavonulásra kényszerítették a köztársaságiakat, de nem tudták elvágni Madridot. ### 1937 Miután haderejét az olasz katonák és a gyarmatokról érkező csapatok felduzzasztották, Franco újabb kísérletet tett Madrid elfoglalására januárban és februárban, de nem járt sikerrel. Az ezeket megelőző málagai csata január közepén vette kezdetét Délkelet-Spanyolországban. A nacionalista támadás katasztrófával végződött az ottani köztársasági erők számára, amelyek gyengén felszereltek és rosszul szervezettek voltak. A város február 8-án elesett. A különféle milíciák betagolása a köztársasági hadseregbe még 1936 decemberében megkezdődött, ám a munkásból lett katonák nem kaptak kiképzést. A fő nacionalista támadás célja a Jarama folyón való átkelés volt, hogy elvágják Madrid utánpótlását Valenciából. A kibontakozó jaramai csata sok halálos áldozattal járt mindkét oldal számára (6000– fő), az offenzíva célját a nacionalisták nem tudták elérni, legjobb egységeiket érzékeny veszteség érte és ezért cserébe csupán szerény méretű területet vontak ellenőrzésük alá. A nacionalisták tervezett átkaroló hadműveletének másik szakasza a Guadalajaránál zajlott, ami komolyabb vereséggel végződött a számukra, mivel ez volt az egyetlen olyan ütközet, amelyben a köztársaságiak valódi katonai győzelmet arattak. Az olasz erők villámháborús taktikával kívánták áttörni a köztársasági vonalakat, ám többek között a kiképzési hiányosságok miatt nem jártak sikerrel és 5000 embert valamint sok értékes felszerelést vesztettek. A brit és francia stratégák ezt követően erre az ütközetre hivatkoztak, amikor azt kívánták bizonyítani, hogy a páncélosok nem érnek sokat a harcászatban. Velük szemben a németek felismerték, hogy a vereség fő oka az olaszok ügyetlensége volt. A német tanácsadók ezután sikeresen érveltek amellett, hogy a nacionalistáknak inkább a nehezen védhető területekre kell először koncentrálniuk, leginkább az északon lévő, elszigetelt iparvidékre. Az északi hadjárat március közepén indult meg, amelynek első célpontja Vizcaya volt. A baszkok leginkább a megfelelő légierő hiányától szenvedtek. Ennek eredményeként a német Condor légió háborítatlanul tudta lebombázni Guernicát is, amely 120-nál több civil áldozattal járt. A pusztítás jelentős hatást gyakorolt a nemzetközi közvéleményre. A baszkok kénytelen voltak visszavonulni. Eközben Barcelonában sor került a májusi eseményekre, a köztársasági erők belső összecsapására. A harc a kommunisták és az anarchista CNT között tört ki és jelentős szakadást hozott. A hírek örömre adtak okot a nacionalisták, ők azonban keveset tettek, hogy elmélyítsék az ellentéteket. Guernica eleste után a köztársaságiak növekvő eredményességgel folytatták a harcot. Júliusban megindították a segoviai offenzívát, amelynek célja Segovia visszafoglalása volt. Ez arra kényszerítette Francot, hogy elhalassza a baszkföldi hadjárat további hadműveleteit, de csupán két héttel. Az ehhez hasonló huescai offenzíva szintén kudarcot vallott. Molát, Franco helyettesét június 3-án megölték. Július elején, Bilbao június végi eleste ellenére a köztársaságiak jelentős offenzívát indítottak Madridtól nyugatra, Brunete irányába. A brunetei csata azonban jelentős vereséggel végződött számukra és sok képzett katonát vesztettek. Mintegy 50 km2-t sikerült előrenyomulniuk, fő elvesztése árán. A Zaragoza ellen indított köztársasági támadás szintén kudarcot vallott. A légi és szárazföldi fölény ellenére a belchitei csatában mindössze 10 kilométert sikerült előretörniük nagy veszteségek árán. Franco erői augusztusban megkezdték Aragónia megszállását és elfoglalták Santander városát. A baszkföldi köztársasági erők fegyverletétele után sor került a santoñai egyezményre a baszkok és az olaszok között, majd október végén Gijón is nacionalista kézre került. Franco ezzel győzelmet aratott északon. November végén, amikor a nacionalisták Valencia felé kezdtek közeledni, a köztársasági kormány ismét költözni volt kénytelen, ezúttal Barcelonába. ### 1938 A terueli csata fontos összecsapás volt a felek között. A várost a köztársaságiak januárban elfoglalták a nacionalistáktól, akik ezután offenzívát indítottak annak visszaszerzésére és február 22-én el is érték céljukat. Azonban Franco kénytelen volt nagymértékben a német és olasz légi támogatásra támaszkodni. Március 7-én a nacionalisták megindították az aragóniai offenzívát, és április 14-re elérték a Földközi-tengert, két részre vágva a köztársasági erőket. A köztársasági kormány májusban békét kért, Franco azonban csak a feltétel nélküli fegyverletételt volt hajlandó elfogadni, így a háború folytatódott. Júliusban a nacionalisták újabb támadást indítottak Terueltól délre és a partvonal mentén, hogy elfoglalják Valenciát, ám az XYZ vonal névre keresztelt erődvonal, amelyet a város védelmére építettek ki, kemény harcban megállította őket. A köztársaságiak lendültek ezután támadásba, hogy újra egyesítsék a kétfelé vágott területeiket, július 24-től november 26-ig folytak a harcok az Ebro mentén. Az offenzíva nem járt sikerrel, és kevés eredményét a müncheni egyezmény aláásta, mivel demoralizálóan hatott, hogy végképp bizonyossá vált, nem kerül sor egy antifasiszta szövetségre a nyugati hatalmakkal. Az ebrói visszavonulás végleg eldöntötte a háború kimenetelét. Nyolc nappal újév előtt Franco nagy erőkkel megindította a katalóniai hadjáratot. ### 1939 Katalóniát mindössze két hónapba telt elfoglalniuk a nacionalistáknak. Tarragona január 15-én esett el, Barcelona január 26-án, Girona pedig február 2-án. Február 27-én Franciaország és Nagy-Britannia elismerte a Franco-kormányzatot. Ekkorra már csak Madrid és néhány erősség maradt a köztársaságiak kezén. 1939. március 5-én Segismundo Casado ezredes és Julián Besteiro politikus szembefordultak Juan Negrínnel és létrehoztak egy katonai juntát, a Nemzeti Védelem Tanácsát () a béketárgyalások megkezdése érdekében. Negrín március 6-án Franciaországba menekült, azonban a főváros körüli kommunista katonák fegyvert fogtak a junta ellen. Casado a hozzá hű egységekkel legyőzte őket és megkezdte a tárgyalásokat a nacionalistákkal, akik továbbra is csak a feltétel nélküli fegyverletételt fogadták el. Március 26-án általános offenzívát indítottak, 28-án elesett Madrid és 31-én a maradék köztársasági terület is az irányításuk alá került. Franco április 1-jén rádióbeszédben jelentette be a polgárháború végét, és a megmaradt köztársasági erők letették a fegyvert. ### A polgárháború vége után A harcok befejeződése után komoly megtorlás következett Franco ellenfelei ellen, ezreket börtönöztek be, és legalább kivégzésre került sor. Egyéb becslések és közé teszik a kivégzettek számát, attól függően, hogy kiket számítanak bele. Sokakat kényszermunkára ítéltek, és vasútépítéseken, mocsárlecsapolásokon és csatornaásásokon dolgoztatták őket. Sok köztársasági menekült külföldre, mintegy félmillióan Franciaországba. A menekülteket olyan internálótáborokba zárták, mint Camp Gurs és Camp Vernet, ahová tizenkétezer embert internáltak nyomorúságos körülmények közé. Pablo Neruda párizsi konzul 2200 ember Chilébe utazását szervezte meg Franciaországból az SS Winnipeg-en. A Gursban elhelyezett embert, nagyrészt földműveseket, akik nem találtak kapcsolatokat Franciaországban, a Franco-kormányzattal kötött egyezmény alapján arra buzdították, hogy térjenek vissza Spanyolországba. Nagy többségük élt ezzel a lehetőséggel, őket Irunban adták át a spanyol hatóságoknak. A hazatérőket a Miranda de Ebro javítótáborba szállították át, a politikai felelősségi törvény alapján. Miután Henri Philippe Pétain kikiáltotta a Vichy Franciaországot, a menekültekből politikai foglyok lettek, és a francia rendőrség megpróbálta azokat összegyűjteni, akiket már kiengedtek a táborokból. Az egyéb „nemkívánatosak”-kal együtt a spanyolokat is a drancyi gyűjtőtáborban helyezték el, majd a Harmadik Birodalomba deportálták őket. Mintegy ötezren haltak meg a mauthauseni koncentrációs táborban. A háború hivatalos befejezése után a spanyol Maquis irreguláris gerilla-hadviselésbe kezdett, ami az 1950-es évekig tartott, és fokozatosan gyengült a katonai vereségek és a kimerült népesség lanyhuló támogatása miatt. 1944-ben köztársaságpárti veteránok, akik a világháborúban a francia ellenállásban harcoltak, megszállták Val d’Arant Észak-Katalóniában, de tíz nappal később vereséget szenvedtek. ## A gyermekek evakuációja A köztársaságiak 30– gyermek evakuálását irányították. Ez a baszk területekkel kezdődött, ahonnan 20 ezer gyereket menekítettek ki. Úti céljaik között szerepelt Nagy-Britannia, a Szovjetunió és több másik európai ország, valamint Mexikó. Mintegy négyezrüket a kormány és a segélyszervezetek tiltakozása ellenére vitték ki Nagy-Britanniába, ugyanis ezek úgy látták, hogy szülőhazájukból való eltávolításuk káros hatásokkal jár. A felső életkori határt eredetileg 12 évben állapították meg, majd később 15 évre emelték. ## Atrocitások A halottak összes száma a mai napig vitatott. Antony Beevor szerint a fehérterror halálos áldozattal járt, a vörösterror pedig ember halálát okozta. Julius Ruiz szerint bár a pontos számok vitatottak, legalább kivégzést hajtottak végre a köztársasági területeken, és legfeljebb -et a nacionalisták (beleértve az -et a háború után). 2008-ban egy spanyol bíró, Baltasar Garzón nyomozást rendelt el az 1936. július 17. és 1951 decembere között eltűnt emberrel kapcsolatban (azóta ezt ejtette, mivel olyan, 70 éve elkövetett bűnök ügyében kezdett nyomozást, amelyek elkövetői halottak vagy az 1977-es amnesztia törvény miatt nem büntethetők). A 19 felnyitott tömegsír között volt az is, amelyikbe állítólag Federico García Lorca költőt temették, akinek a halálát tilos volt említeni a Franco-rendszerben. A történészek, mint például Helen Graham, Paul Preston, Antony Beevor, Gabriel Jackson és Hugh Thomas azon a véleményen vannak, hogy míg a nacionalisták részéről a terror szervezett volt, és a vezetés jóváhagyásával történt, addig a köztársaságiaknál elkövetett kivégzésekre az állami szervek tehetetlensége és az anarchia miatt került sor. ### Fehérterror A nacionalisták atrocitásai, amelyet a hatóságok sűrűn rendeltek el, hogy megtisztítsák az országot a baloldal minden nyomától, gyakoriak voltak. Paul Preston történész szerint a lázadók által kivégzett emberek száma legalább , de ennél valószínűleg több esetre került sor. A lázadók által uralt részeken az erőszakot a hadsereg, a csendőrség és a Falange követték el a rezsim nevében, a katolikus egyház jóváhagyásával. Sok kivégzést hajtottak végre a reakciós csoportok a polgárháború első heteiben. Az áldozatok között voltak iskolai tanárok is, mivel a köztársaság azon törekvését, hogy támogassa a laicizmust és kiszorítsa az egyházat az oktatásból, a nacionalisták a római katolikus egyház ellen intézett támadásnak vették. Sok civil kivégzésére került sor az általuk elfoglalt városokban, a nemkívánatos személyekkel egyetemben. Ezek közé tartoztak olyan fegyvertelen emberek is, mint a szakszervezetiek, a Népfront politikusai, szabadkőművesek, baszk, katalán, andalúziai és galiciai nacionalisták, köztársaságpárti értelmiségiek, ismert köztársaságiak családtagjai és a Népfront feltételezett szavazói. A nacionalista csapatok mészárlást hajtottak végre Sevillában, ahol 8000 embert lőttek agyon, Córdobában tízezer embert öltek meg, Badajozban 6– kivégzésre került sor. Granadában legalább 2000 halálos áldozat volt. 1937 februárjában, Málaga elfoglalása után hétezer embert lőttek agyon. Bilbao elfoglalása után ezreket börtönöztek be, azonban a szokásosnál kevesebb kivégzés történt, főleg a guernicai bombázás miatti nemzetközi hangulat miatt. Az Afrikai Hadsereg sikeres hadoszlopai által Sevilla és Madrid között elkövetett atrocitások áldozatainak számát a mai napig különösen nehéz megbecsülni. Előfordult, hogy a nacionalisták katolikus papokat is kivégeztek. Bilbao eleste után több száz embert, köztük 16 papot, akik káplánként szolgáltak a köztársaságiaknál, vidékre vittek és megöltek. Ezen kívül a protestánsok is üldöztetésnek voltak kitéve, többek között 20 protestáns lelkészt is agyonlőttek. A nacionalisták eltökélték, hogy eltüntetik Spanyolországból a „protestáns eretnekség”-et. A baszkok is üldöztetést szenvedtek el, mivel a nacionalisták célja volt a baszk kultúra eltörlése. Baszk források szerint baszkot végeztek ki a polgárháború vége után. A nacionalisták ezen kívül sok bombázást is vezényeltek lakott települések ellen a háború során, amelyek nagy részét a német Condor légió és az olasz Legionárius Légierő hajtotta végre. Madrid, Barcelona, Valencia, Guernica, Durango és további városok voltak a célpontok, amelyek közül Guernica bombázása váltotta ki a legtöbb ellenérzést. ### Vörösterror A nacionalisták szerint a vörösterror civil áldozattal járt a köztársasági területeken. Antony Beevor történész eltúlzottnak tartja a számot, ami még így is jóval kisebb, mint a félmilliós szám, amelyet a háború alatt hangoztattak. Ez a túlzás sokat ártott a köztársaság külkapcsolatainak, és hozzájárult a világban kialakult elítélő véleményhez, ami csak Guernica után változott meg. A köztársasági kormányzat antiklerikális volt, és támogatói római katolikus papokat támadtak és öltek meg, miután a katonai lázadás híre eljutott hozzájuk. Antonio Montero Moreno érsek, aki ekkor az Ecclesia című újság szerkesztője volt, 1961-es könyvében 6832 főre tette a klérus veszteségét, köztük 4184 pap, 2365 szerzetes, 283 apáca és 13 püspök került kivégzésre. A becslést a történészek többsége elfogadja. Néhány forrás szerint a papság 20%-át megölték a konfliktus során. Jézus Szent Szívének a kommunista milicisták általi jelképes kivégzése a Madrid közeli Cerro de los Ángelesben 1936. augusztus 7-én az egyházi vagyon leghírhedtebb megszentségtelenítése volt. A klérushoz hasonlóan civilek is kivégzésre kerültek köztársasági területeken. Többeket végeztek ki azon gyanú alapján, hogy falangisták. Másokat bosszúból öltek meg, miután a köztársaságiak tudomást szereztek a nacionalisták atrocitásairól. A madridi csata során a Modelo börtönben 1029 rabot, többségében nacionalista vezetőket lőttek agyon a köztársaságiak, arra hivatkozva, hogy élve nem kerülhetnek a közeledő nacionalistákhoz. Az Emilio Mola tábornok által említett ötödik hadoszloptól való félelem hatására jelentős tisztogatást tartottak a csendőrségben és több más szervezetben. A nacionalista légitámadások is okként szolgáltak ehhez, azonban a köztársasági hatóságok sosem rendeltek el ilyeneket. A bolttulajdonosokat és gyárosokat lelőtték, ha nem szimpatizáltak a köztársaságiakkal, azonban általában életben hagyták őket, ha igen. Felszínes, hevenyészett jogi eljárásokra is sor került a szovjet titkosrendőrség után checá-knak nevezett forradalmi törvényszékek előtt, ahonnan a bűnössé nyilvánított embereket azonnal a vesztőhelyre vitték és agyonlőtték. Ahogy a nacionalisták sikerei és előrenyomulása folyamán nőtt a nyomás, sok civilt végeztek ki azokon a bíróságokon, ahol a kommunisták és az anarchisták versengtek egymással. Utóbbiak néhány tagját a szovjet tanácsadók által segített kommunista funkcionáriusok ölték meg később, 1937-ben Katalóniában, amit George Orwell is leír Hódolat Katalóniának című könyvében. A külföldi követségeken sok ember keresett menedéket az üldözés elől, a polgárháború első heteiben embert fogadtak be. Az egyik checa erre válaszul álkövetséget nyitott Madridban, ahol minden menedékkérőt agyonlőttek. Ronda andalúziai városban 512 embert gyilkoltak meg a polgárháború első hónapjában, mert nacionalistának gyanították őket. Paracuellos del Jarama mellett a kommunisták a lázadás több ezer feltételezett támogatóját mészárolták le Santiago Carrillo Solares kommunista vezető tudomásával. A szovjetpárti kommunisták a köztársaságiak egyéb csoportjai, köztük a marxisták ellen is számos atrocitást követtek el. André Marty, akit Albacete mészárosának is neveztek, a Nemzetközi Brigádok 500 tagjának haláláért volt felelős. Andreu Nint, a POUM vezetőjét és a párt több prominens tagját a kommunisták gyilkolták meg a szovjet NKVD segítségével. `embert öltek meg a köztársaságiak ellenőrizte területen a polgárháború idején, -et közülük Madridban és Katalóniában a konfliktus első hónapjában. Míg a kommunisták őszintén támogatták a bíróságon kívüli kivégzéseket, a köztársaságiak többsége elborzadt a gyilkosságoktól. Azaña még a lemondást is fontolgatta. A parlamenti képviselőkkel és helyi hivatalnokokkal közösen azon munkálkodott, hogy a nacionalista szimpatizánsokat ne lincseljék meg. A hatalommal rendelkezők közül akadtak, akik személyesen közbeavatkoztak a gyilkosságok megállításáért.` ## Szociális forradalom Az anarchisták uralta aragóniai és kasztíliai területeken az ideiglenes katonai sikereken túl jelentős szociális forradalomra is sor került, amelynek keretében a parasztok és a munkások kollektivizálták a földeket, és üzemeket és a tehetetlen köztársasági kormánnyal párhuzamosan működő tanácsokat hoztak létre. Ez heves ellenzést váltott ki a szovjetpárti kommunistákból, akik meglepő módon sérelmezték a magántulajdonhoz való jog csorbulását. Az agrárkollektívák jelentős sikereket értek el, a nagy ellenállás és a korlátozott készletek ellenére. Ahogy a háború haladt, a kommunisták a szovjet fegyverekhez való hozzáférésüket arra tudták felhasználni, hogy visszaállítsák a kormány hatalmát a háborús erőfeszítések felett, részben diplomáciával, részben erővel. Az anarchistákat és az Egyesült Marxista Munkáspártot (Partido Obrero de Unificación Marxista, POUM) a reguláris haderőbe olvasztották, habár nem ellenállás nélkül, ezért a pártot betiltották, és hamisan a fasiszták eszközének bélyegezték. Az 1937-es barcelonai május napok során az anarchisták és kommunisták ezrei folytattak fegyveres harcot a Barcelona stratégiai fontosságú pontjai feletti ellenőrzésért. A polgárháború előtti Falange csupán egy kis párt volt, 30– taggal. Ők szintén szociális forradalomra buzdítottak, amely a spanyol társadalmat a nemzeti szindikalizmushoz vezette volna. Vezetőjének, José Antonio Primo de Riverának a kivégzése után a párt gyorsan növekedésnek indult, és több százezer tagja lett. A vezetőségének 60%-a a polgárháború korai szakaszában meghalt, és a pártba özönlő új tagok, az úgynevezett „új ingek” (), és kiemelkedő új vezetők hatására a párt átalakult, és egyre kevésbé fókuszált a nemzeti szindikalizmus forradalmi aspektusaira. Amikor mégis a Manuel Hedilla vezette balszárny került hatalomra a szervezetben, Franco egy nappal a választás után összevonta a Falangét, a karlistákat és az alfonzistákat egy politikai szervezetbe, amely A Nemzeti Szindikalista Offenzíva Juntáinak Tradicionalista Spanyol Falangéja () nevet kapta. ## Hatása a kultúrára A spanyol polgárháború, mint a két világháború közötti legnagyobb katonai konfliktus Európában, sok kortárs művészt megihletett és később is készültek a polgárháború idején játszódó, azt feldolgozó művek. - Guernica bombázása ihlette Pablo Picasso Guernica című 7,8 x 3,5 méteres képét, amit a köztársasági kormány rendelésére festett. - Joan Miró 1937-ben festette meg Csendélet régi cipővel című szürrealista képét, a spanyol polgárháború hatására. - A spanyol polgárháború köztársasági katonáinak állít emléket Ernest Hemingway Akiért a harang szól című műve. és annak több filmadaptációja. - A Bors című regény és filmsorozat is megemlékezik a polgárháborúról. - Polgárháborús tapasztalatait írja le George Orwell 1938-as Hódolat Katalóniának című könyvében. Ez alapján készítette el Ken Loach 1995-ben a Haza és szabadság című filmet. - Radnóti Miklós Első ecloga című művében ír a polgárháború borzalmairól és pusztításáról. - Robert Capa magyar származású fotográfus sok képet készített a polgárháború csataterein, köztük a legismertebb, a több vitát kiváltott A milicista halála című kép. - Alan Furst 1988-as Az éjszaka katonái című regényében is szerepet kap a spanyol polgárháború. - Carlos Saura 1990-ben rendezett Jaj, Carmela! című filmje három köztársaságpárti előadóművészt mutat be, akik fogságba esésük után szabadságuk elnyeréséért a Köztársaságot kigúnyoló darabot kell előadjanak a nacionalista tiszteknek. - Álex de la Iglesia 2010-ben készült Egy őrült szerelem balladája című filmjében a főszereplő apját először a köztársaságiak sorozzák be, majd a Valle de los Caídos építésén kell részt vennie. - Ludwig Renn katonatisztként vett részt a polgárháborúban, íróként pedig papírra vetette emlékeit. A spanyol háború című műve filmszerű realizmussal követi a hadi eseményeket. - Joris Ivens dokumentumfilmes Ernest Hemingway közreműködésével készítette A spanyol föld (The Spanish Earth) című művét, mely az egyik legismertebb film a polgárháborúról. A filmkritikusok mesterműnek tartották, megnézte Franklin D. Roosevelt elnök is. - A mexikói származású Guillermo del Toro 2007-es A faun labirintusa című filmjében a polgárháború utáni történések jelennek meg. ## Fordítás

Koreai konyhaművészet

A koreai konyhaművészet változatosnak, sokszínűnek és általában véve egészségesnek mondható. Hatással volt rá a kínai és a japán konyha, de számos étele rendkívül különböző ezektől, elkészítési módját, alapanyagait és ízesítését tekintve is. Jellegzetes ételei közé sorolják a fermentált 't, a húsételek közül a 't és a 't, a 'ot, a japán makiszusival rokon 'ot. Az italok közül ismert égetett szesz a '. A koreai gasztronómia három legfontosabb ételízesítője a szójaszósz (), a ' (csilipaprikakrém) és a ' (szójababkrém). Gyakran használják a fokhagymát és a gyömbért is. A koreai konyhában számos olyan étel szerepel, ami a nyugati ízvilágtól és felhasznált alapanyagoktól nagyon eltérő, ilyenek például a különféle namulok, amelyeknek egy részét nyugaton gyomnövénynek vagy dísznövénynek tartott növényekből készítik, mint például a varjúháj vagy éppen a páfrány. A koreai ételeket általában egyszerre tálalják, nem fogásonként, mint a nyugati kultúrákban. Az asztalra mindig kerül rizs, amely kiegészítője a ' (leves), a ' (raguféleség) és különféle kísérő ételek (). Külön terítési szokások vonatkoznak az olyan étkezésre, ahol a fő étel a koreai tészta vagy a ' (kása), illetve ha alkoholos italokat szolgálnak fel. A koreai kultúrában az étkezésnek, az ételeknek rendkívül fontos szerepe van, úgy tartják, „az evés maga a mennyország” (먹는 것이 하늘이다, '), és a koreaiak gyógyító erőt is tulajdonítanak az ételeknek (약식동원, ', „az orvosság és az étel egy gyökérről fakad”). ## Története ### Az őskortól ig Korea őstörténetét tekintve a -korszakban (i. e. 8000 – i. e. 1500) a Koreai-félszigeten élő törzsi csoportok vadászattal, halászattal, gyűjtögetéssel foglalkoztak és megkezdődött a kis mértékű növénytermesztés is. A régészeti kutatások megállapították, hogy már i. e. 2000 körül termesztettek kölest és cirokot, de a rizs is ez idő tájt kerülhetett át Kína területéről, bár a félsziget régiónként változó éghajlata nem mindenütt tette lehetővé a termesztését, így a déli részeken elterjedt, északon viszont inkább kölest termesztettek. A búza szintén Kínából kerülhetett ide, az időszámítás szerinti 1. vagy 2. században, de nem terjedt el annyira, mint a korábban behozott árpa. A három királyság idejében (i. e. 57 – i. sz. 668) már jelentősen fejlődött a mezőgazdaság, az öntözőrendszerek kialakításával. A három, már említett gabonaféle mellett Ázsiában honos babfajokat (mungóbab, azukibab), szójababot, ginzenget, szezámmagot is termesztettek. A rizs különösen vált alapvető élelmiszerré, míg Sillában az árpa, pedig a cirok és a rizs dominált. Különféle zöldségek, gyökerek, magvak és gyümölcsök is régóta részét képezték a koreai étkezésnek, például retekfélék, káposztafélék, taró, lótuszgyökér, hagymafélék (vöröshagyma, póréhagyma, fokhagyma), uborka, padlizsán, körte, őszibarack, gesztenye, fenyőmag, mogyoró, amelyek mellett a vadon élő növényeket is felhasználták, ginzenget, páfrányféléket, ürmöt, bambuszt, gombákat, a léggömbvirág (Platycodon grandiflorus) gyökerét. A halászatra és a vadhús fogyasztására is találtak bizonyítékokat a régészek. Kínai feljegyzések tanúsítják, hogy népszerűek voltak a fermentált ételek, különösen a '. A -korszakban (918–1392) részben a mongol inváziónak köszönhetően új ételek is megjelentek, melyeket ma már hagyományos koreai ételként tartanak számon, ilyen például a mandu, a tésztaételek vagy a grillezett húsok, de olyan fűszerek is ekkor jutottak el a félszigetre, mint a fekete bors. A ' készítéséhez ekkor már körtét és retket is felhasználtak, a rizst és a sült húsokat pedig növénylevélbe tekerték. ### -kor A -korban (1392–1897) egyes királyok aktívan támogatták a külföldi növények behozatalát, és számos fajjal kísérleteztek, (u. 1418–1450) például narancs és grépfrút meghonosításával próbálkozott. Ebben a korszakban kínai illetve japán közvetítéssel számos új haszonnövény jutott el Koreába, a 16. században például a csilipaprika, ami ma elengedhetetlen alkotóeleme a koreai ételeknek. A csili érkezése előtt is használtak erős fűszereket a koreaiak, feltehetően szecsuani borsot. A 15. századtól kezdték el fogyasztani a tofut; a kései -időkből származik a ma népszerű ', a „kevert rizs”, melyet a holdújévi ünnepségeken megmaradt hozzávalókból készítettek. Jelentős szerepet kapott az étkezésben a vörös szemű azukibab, melyhez számos hiedelem kötődött. Ugyancsak a -korban került be az étrendbe az édesburgonya (1763-ban), a burgonya (1840 körül), a nem őshonos hüvelyes növények, a kukorica, a paradicsom, a földimogyoró. A húsételek a köznép számára ritkák voltak, leginkább ünnepségek, fesztiválok idején lehetett hozzájutni. A marha-, sertés- és csirkehús mellett a kutyahúst is fogyasztották. A koreai konyha elengedhetetlen eleme volt már ekkor is a hal és a tenger gyümölcsei, amelyek a köznép számára is elérhetőek voltak. A színeknek, akárcsak a koreai élet minden egyéb területén, nagy jelentősége volt a konyhaművészetben is. Az öt elem () filozófiája alapján a koreai ételek a kék/zöld, piros, sárga, fehér és fekete színeket használták és használják ma is. A zöld színt a zöldségek (újhagyma, tökfélék, uborka, egyéb zöld növények) adják, a piros színt a csili, a sárgarépa és a jujuba, a fehér és a sárga színt a külön sütött tojásfehérje és tojássárgája, a feketét pedig a sötét színű gombák és a kim. Ez a fajta esztétikai élmény leginkább a nemesek és az udvar számára volt elérhető. Az alkoholos italok fontos szerepet töltöttek be a társadalomban. Készítettek bort ginzeng, fenyőfélék tűlevelei, fenyőágak, fenyővirágpor, bambuszlevél felhasználásával is, összesen több mint 60 fajta gyógynövényes bort jegyeztek fel. Minden háznál volt rizsbor az italáldozatok végett. Népszerűek voltak a „virágborok” is, amelyeket virágszirmokkal (azálea, rózsa, szilvafa virága, pásztortáska, cseresznyefa virága, kamélia) ízesítettek. A bor igen fontos kelléke volt a vendéglátásnak, a jó házigazda sosem hagyta a vendéget ital nélkül. ## Változatai ### Királyi konyhaművészet A Csoszon-udvarban az ételek kiemelkedő fontosságúak voltak, ezt támasztja alá, hogy a hat minisztériumban (육조, ') számos hivatalnok volt felelős a királyi udvar ellátásáért, az ételek elkészítéséért, beszerzéséért, a munkafolyamatok ellenőrzéséért. Ezen felül a palotában több száz asszony, úgynevezett ' (궁녀, „palotahölgy”) dolgozott, akik többek között az ételek elkészítéséért és felszolgálásáért voltak felelősek, ételtípusonként. Volt külön szakács 'féleségekhez, levesekhez, teákhoz stb. A pontos hierarchiát törvényben határozták meg. A ', azaz a királyi étkezőasztal terítésének megvoltak a szabályai, nem csak hogy milyen ételeket lehetett felszolgálni, de azok sorrendje és elhelyezkedése az asztalon is fontos volt. Általánosságban felszolgáltak kétféle rizst, kétféle levest, kétféle ragut, egyféle 'et, 't, háromféle 't, ételízesítőket (, , ) és tizenkétféle szezonális 't (십이첩, ', „tizenkettes tálalás”). Az asztalokon öt pár 't helyeztek el, kettőt használt a király, a többi hármat pedig a felszolgáló udvarhölgyek. Az evőeszközök és az étkészletek, edények kovácsolt bronzötvözetből készültek, összefoglaló nevük ' (방짜 유기). Ezek jól sterilizálhatóak, szagtalanok és nem mérgezőek, így rendkívül népszerűek voltak a nemesség körében is. ### Regionális konyhaművészet A Korea kettéosztottságát megelőző időkben nyolc tartománya volt. Az északi tartományok: , , ; a középső tartományok: , , ; valamint a déli tartományok: és . Ezekben a tartományokban sajátos, jellegzetes ételek alakultak ki. Korea topográfiája különbözik a Koreai-félsziget északi és déli részén, ennek megfelelően az éghajlat, a talaj is más. Így a régió különböző részein az embereknek más és más alapanyagokkal kellett dolgozniuk, másféle ételek, elkészítési, konzverválási eljárások alakultak ki. Az északi részen a nyár rövid, a tél pedig hosszú, emiatt az ételek kevésbé sósak és csípősek, mint délen, ahol többféle fűszert és sózott halat inkább használnak. Északon a felszolgált adagok is hagyományosan nagyobbak. Északon a száraztalajú gazdálkodás a jellemző, aminek megfelelően gabonaféléket termesztenek, a középső régióban pedig a rizstermesztés az elterjedtebb, így északon a rizst jobbára más gabonafélékkel keverve fogyasztották. A hegyekben a friss hús fogyasztása nem jellemző, a szárított hal a jellemző, míg a partvidékeknél tenger gyümölcseiből és a friss halakból készülnek a jellegzetek ételek. Korea hegyvidékes jellege miatt is régebben nehézkes volt a szállítás, így a legtöbb régió sajátos ételei nemigen jutottak el más régiókba. A modern korokban a szállítás könnyebbsége lehetővé tette, hogy az egyes regionális ételek máshová is eljussanak. ### Templomi konyhaművészet A koreai templomi konyhaművészet a koreai buddhista templomokból eredő ételek összefoglaló neve. A Silla korszakban (i. e. 57 – i. sz. 935) a buddhista templomokban áldozati ételként 'ot (찰밥, főtt ragacsos rizs)), ' és ' szolgáltak fel. A korban a ' (növénylevélbe tekert étel) és ' (약식, „gyógyhatású ételek”) fejlődtek tovább. A koreai udvar konyhaművészete szoros kapcsolatban van a koreai buddhista gasztronómiával. Az udvarban dolgozó 'oknak, akik az ételeket készítették, miután kiöregedtek a szolgálatból, el kellett hagyniuk a palotát. Mivel férjhez nem mehettek, többük buddhista templomokban keresett menedéket apácaként, és továbbadták az udvari ételek elkészítési technikáit, összeolvasztva azokat a buddhista konyhaművészettel. A koreai buddhista templomi ételek vegánok, azaz semmilyen állati eredetű összetevőt nem tartalmaznak, ezen kívül hagymaféléket sem használnak az ételek elkészítésekor. A 21. században a koreai templomi ételek a koreai hullám részeként egyre nagyobb népszerűségre tesznek szert, az országba látogatók úgynevezett „temple stay”-programok keretében ismerkedhetnek meg a koreai buddhizmussal és ételeivel. ### Ünnepi ételek Koreában az ember életének legfontosabb állomásait végigkísérő ünnepek és ceremóniák alkalmával sajátos ételeket szolgálnak fel. Ezek az ételek az ünnep jelentésétől függően maguk is szimbolikus jelentéssel bírnak. A konfuciánus hagyományoknak megfelelően régen az egyes ünnepeken bemutatott szertartásokat szigorú szabályok közé szorították, és ezek az ételekre és italokra is vonatkoztak. A legfontosabb ünnepek a születés, a ' (삼칠, a születéstől eltelt 21. nap), a ' (백일, a születéstől eltelt 100. nap), a ' (az első születésnap), a ' (관례, felnőtté avatási ceremónia), házasságkötés, a ' (환갑, a hatvanadik – koreai életkorszámítás szerint 61. – születésnap) és a ' (a halottra emlékező szertartás). A rizsből készült 'féleségek mindegyik esetében nagy szerepet játszanak. A születésnapi ünnepségeken a ', a tengeri hínárból készült leves a leggyakoribb fogás. ### Utcai ételek Az utcai ételek (street food) nagyon változatosak Dél-Koreában, a nagyobb városokban számos úgynevezett „gasztroutca” (food street) található, ahol egymást érik a különféle specialitásokat kínáló ételstandok, koreai nevükön '. Jellemző harapnivalók a ', a ', az ', a ', a ', a ', a '. Sütemények és édességek is széles választékban kaphatóak, például a gofritésztához hasonlóan készülő, különféle töltelékű sütemények. Észak-Koreában másfélék az utcai ételek, kapható például ' (인조고기밥, szójából készült rizses hurka), ' (두부밥, rizs tofuval) és '. ### Gyógyhatású ételek A koreaiak gyógyító erőt tulajdonítanak az ételeknek, és ennek megfelelően számos ételt kifejezetten azért fogyasztanak, hogy szabályozzák a kit, a testen keresztül folyó energiát, így megelőzve a betegségeket. Az ilyen ételek összefoglaló neve ' (보양식). Különösen nyáron van jelentős szerepe ezeknek az ételeknek, mert a hagyományos koreai orvoslás iránymutatása szerint a nyár három legforróbb napján a hideg belső szervek hőmérsékletének kiegyenlítéséhez forró, csípős ételeket kell enni. A legkedveltebb -fogások közé tartozik a sült angolna, a ' (삼계탕, csirkeleves ginzenggel), a (추어탕, halleves a csíkfélék közé tartozó Misgurnus anguillicaudatusból), a ' (설렁탕, leves marhacsontból), fekete kecske húsából készült ragu, kacsahús, valamint a nemzetközi szinten ellentmondásos véleményeket kiváltó kutyahús. #### Kutyahús Koreában a kutyahús fogyasztásának történelmi hagyományai vannak. Újkőkorszaki leletekben is találtak kutyacsontokat, de -kori falfestmény is tanúskodik a kutyahús fogyasztásáról. A koreai három királyság idejében is szívesen fogyasztott étel volt, de népe is kedvelte. A buddhizmus terjedése gátat szabott a fogyasztásának. A -korban újra divatba jött, a konfuciánus tudósok kedvelt eledele volt. Ételként leginkább a ' (누렁이) nevű kutyafajtát fogyasztják, melyet kifejezetten erre tenyésztenek és házi kedvencként nem tartják. A legismertebb étel a ' (보신탕), ami csípős leves, és gyakran fogyasztják a három legmelegebb nyári napon, amelyek közismert elnevezése a „kutyanapok”. A kutyahúst jobbára férfiak fogyasztják, mert a jangot, a férfi energiát erősíti a hiedelem szerint. A kutyahús fogyasztását Dél-Koreában egyre többen ellenzik, a fiatalok közül már nagyon kevesen fogyasztják, aminek oka a kutyák házi kedvencként való elterjedése az országban. A koreaiak évente körülbelül kétmillió kutyát vágnak le étkezés céljából, de ez a szám évről évre csökken, akárcsak az ilyen ételeket felszolgáló éttermek száma. A kutyahúsból készült ételek az észak-koreai konyhában is jelen vannak. 2024 januárjában a dél-koreai parlament törvényt hozott a kutyahústermelés és -kereskedés tiltásáról, mely 2027-ben lép érvénybe, addig a tenyésztőknek le kell építeniük a kutyahúsfarmjaikat. ## Étkezési szokások és etikett ### Terítés és tálalás A koreai ételeket általában egyszerre tálalják, nem fogásonként, mint a nyugati kultúrákban. A hagyományos tálalás (반상, ) során az asztalra rizs kerül, ' (leves), ' (csilipaprika-paszta), szójaszósz, valamilyen ' (raguféleség) és . Az alapján, hogy hányféle t, azaz kísérő ételt tálalnak fel, a tálalás elnevezése ' (삼첩; 3), ' (오첩, 5), ' (칠첩, 7), ' (구첩, 9), ' (십이첩, 12) '; a tizenkettes elrendezés a királyi udvarban volt szokás. Az asztal közepére kerülnek a másodlagos ételek, a ', vagy a ', illetve a . Ezek köré rendezik a okat. A rizst és a leveseket külön rendezik. A t kis adagokban tálalják, ha elfogy, újat szervíroznak. Minél formálisabb az alkalom, annál több t tesznek az asztalra. Az elrendezés során figyelembe veszik a színeket, az összetevőket és az ételek hőmérsékletét is. Külön terítési szokások vonatkoznak az olyan étkezésre, ahol a fő étel a koreai tészta vagy a ', illetve ha alkoholos italokat szolgálnak fel. Általában az elhelyezési sorrend a következő, az étkező személy bal oldaláról: balra kerül a rizses tálka, jobbra a leveses, valamint az evőeszközök, melyeket kis porcelán tartóra helyeznek. Az asztal jobb oldalára kerülnek a forró illetve folyadékos ételek, a hideg illetve száraz ételek a bal oldalra. A raguk a jobb oldalra, a zöldségek a bal oldalra, a hátra, a szószok pedig előre. Koreában pálcikát és kanalat is használnak a hagyományos étkezésben. A kanalat, mely hosszabb és laposabb, mint a nyugaton ismert, kizárólag leves, rizs és ragu elfogyasztásához használják. ### Etikett A mai koreai étkezési szokások illetve etikett alapjai a -korban keresendőek, ahol a konfuciánus világnézet jelentős befolyással volt ezekre az íratlan szabályokra. Az étkezést mindig az idősebbek kezdik, az ifjabbaknak meg kell várni, amíg a legidősebb személy az asztalnál elkezd enni, és nem is állhatnak fel addig, amíg az idősebbek be nem fejezték az étkezést. Az ültetés is fontos: a legfiatalabb vagy rangban legalacsonyabb személy ül az ajtóhoz legközelebb. Kínával és Japánnal ellentétben a koreaiak nem emelik fel a rizses tálkát (vagy más tányért). Az etikett szerint a leves vagy ragu megkóstolásával kell kezdeni az étkezést. A raguk általában nagyobb tálakban érkeznek az asztalra és közösen osztják meg az asztalnál ülők, ezért a rizsevéshez is használt kanálon nem lehet ételmaradék, amikor a ragus tálba nyúlnak vele, és nem lehet egy kézben tartani az evőpálcikát és a kanalat. Tiszteletlenség az evőeszközökkel zajt kelteni, az evőpálcikát pedig nem szabad a rizsbe, ételbe függőlegesen beleállítani. Hagyományosan az étkezés a földön zajlik, alacsony asztaloknál, ülőpárnákon. Sok étteremben is továbbra is így étkeznek, de elterjedtek a nyugati típusú magas asztalok és székek is. Az éttermekben általában vizet és zöld teát ingyen szolgálnak fel az ételek mellé, kisebb étkezdékben önkiszolgáló módon lehet vízhez jutni. Koreában az első pohár alkoholt visszautasítani illetlenség, és akár durva sértésnek is hathat, ami tönkreteheti az est hangulatát, ezért akkor is illik elfogadni, ha valaki egyébként nem iszik alkoholt. A szokások szerint a kis poharakba töltött alkoholt egyszerre, egy hörpintéssel kell elfogyasztani, és senkinek nem lehet üres a pohara, mindig újratöltik és mindenki másnak tölt, magának sohasem. Ha valakinek italt töltenek, a poharat két kézzel kell tartani, vagy ha egy kézzel, akkor a másik kéznek a könyöknél kell elhelyezkednie. Ennek a szokásnak valószínűleg az az oka, hogy régen hosszú, széles ujjú köpenyt viseltek, ami máskülönben belelógott volna az ételbe illetve italba. Idősebbek poharába tölteni is két kézzel illik, csak a szeniorok engedhetik meg maguknak, hogy egy kézzel töltsenek. A fiatalabbak, illetve rangban alacsonyabbak az idősebbektől, illetve rangban magasabbaktól kissé elfordulva hörpintik fel az italt. Régebben a poharat egymással is megosztották a tisztelet és a barátság jeléül, manapság azonban már nem divatos, főképp egészségügyi okokból. A nőknek a modern Koreában már nem illik italt tölteni másoknak, bár baráti társaságban megengedett. ## Ételtípusok ### Alapvető ételek #### Kásák A ' (죽) a különféle koreai kásák elnevezése. Készülhet édes és nem édes változatokban. Főképp rizsből készítik, de különféle babfajtákat és szezámmagot, fenyőmagot, kagylót, diót, egyéb gabonaféléket és mungóbabot is felhasználhatnak hozzá. Fogyasztható előételként, főételként, ajánlott gyermekek, idősek és betegek számára is, mert nem terheli meg az emésztőrendszert. Kaphatóak előre csomagolt keverékek és Dél-Koreában külön éttermek is specializálódtak erre az ételféleségre. A koreai hagyományok szerint egy tiszteletben álló családba férjhez menő lánynak legalább húszféle ot illik tudnia elkészíteni. #### Rizsalapú ételek A rizzsel készült ételek általános elnevezése (밥), a rizst gyakran keverik babbal, árpával, cirokkal, gesztenyével. A párolt fehér rizs (', 쌀밥) minden koreai étkezés nélkülözhetetlen eleme. Számos rizzsel készült étel nagyon népszerű, például a , amely rizsből és babfélékből álló, egészségesnek tartott egytálétel. A a japán makizusi rokona, bár sok mindenben különbözik tőle. A külföldiek körében igen népszerű rizsből, frissen elkészített zöldségekből és húsból áll. Szó szerinti jelentése „kevert rizs”. #### Tésztafélék A koreai tésztafélék neve ' (국수), készülhet búzaliszt mellett mungóbablisztből (üvegtészta), árpából, szójababból, hajdinából és tápiókából is. Híres tésztaétel a ', ami kézzel vágott tésztákat jelöl, az Észak-Koreából származó hideg tésztaétel, a ', vagy a csípős, hideg tésztasaláta, a '. Ugyancsak elterjedt tésztaféleség a mandu, A vékonyra nyújtott, kiszaggatott tésztára fűszerezett zöldséges húst, vagy zöldségeket, tofut helyeznek. Általában csilipaprikás szójaszósszal és vel tálalják. ### Fermentált ételek és savanyúságok A koreai konyha kifejezetten híres a fermentált ételeiről, a több mint 200 féle variációban létező ' (김치) pedig nemzeti ételnek számít, a koreai étkezések elengedhetetlen része. Készítenek belőle levest (김칫국, ') és sült rizses egytálételt (김치볶음밥, ') is. A 't a világ egyik legegészségesebb ételének tartják a dietetikusok. Általában kínai kelből készül, de létezik daikonretekből készített változata (깍두기, '), újhagymás, uborkás vagy éppen mustárleveles verzió is. Ugyancsak a fermentált ételek közé tartozik a ' (젓갈, röviden '), amely sózott tenger gyümölcseiből készül. Általában kísérő ételként, illetve ételízesítőként funkcionál, gyakran hozzáteszik például a 'hez is. Készülhet halakból, kagylókból, rákokból, halikrából és akár halbelsőségből is. A koreai savanyúságok összefoglaló neve ' (장아찌), az Európában ismert eljárással ellentétben itt szójaszószt, szójababkrémet vagy csilikrémet használnak a savanyításhoz. Hagyományosan sózott vagy szárított zöldségekből készítik. ### Levesek és raguk Koreában kétféle levest készítenek, a ' (국) olyan levesekre vonatkozik, amelyeket több lével készítenek; a gazdagabb, sűrűbb, hosszabb ideig főtt, általában éttermekben felszolgált levesekre a ' (탕) szót használják. A koreai gasztronómiában rengeteg féle levest készítenek, sokkal többfélét, mint más kultúrákban. A levesek négy alapvető típusra oszthatóak: - ' (맑은 장국): szó szerinti jelentése „tiszta (átlátszó) leves”, ilyen például a ' (미역국) ehető tengeri hínárból; - ' (곰국): szó szerinti jelentése „medveleves”, általában a marhahúsból illetve -csontból készült leveseket értik rajta, ilyen például a ' (설렁탕), ami marhacsontból készül és tejfehér színű; - ' (토장국): azokat a leveseket jelöli, amelyeket gal (szójababkrém) és főtt rizs levével készítenek, ilyen például a ' (다슬기국), ami csigalevest jelöl; - ' (냉국) a hidegen felszolgált levesek elnevezése, ezek különösen nyáron népszerűek, ilyen például az ' (오이냉국), amely egy hideg uborkaleves. A ' (찌개) a koreai raguk egyik fajtája, a ' és a ' is egyfajta ragu. A általában jóval kevesebb levet tartalmaz, mint a levesek és sokkal rövidebb idő alatt elkészíthető, a lé sósabb, mint a benne lévő hús vagy zöldségek. A gyakran használnak előfőzött összetevőket a rövidebb elkészítési idő érdekében. A gyorsan felforralják, ezzel szemben a et párolják, a t pedig lassú tűzön főzik. A koreaiak két kedvenc ragulevese a ' és a '. ### Pancshan A ' (반찬) a koreai kísérő ételek neve, melyeket kis adagokban szolgálnak fel a rizs mellé. Változatosak, elkészítési eljárás (gőzölés, vízben főzés, hirtelen sütés stb.) illetve fő összetevő alapján is csoportosíthatóak. Az étkezés elengedhetetlen részei, a felszolgált 'ok színvilága, ízvilága és száma szerint állítják össze az asztalt. A rizs, a leves és a különféle húsból készült fogások kiegészítő ételei, ugyanakkor más fogások alkotóelemei is lehetnek. A nyugati ízvilágtól és felhasznált alapanyagoktól nagyon eltérő alapanyagokat is felhasznál, ilyenek például a különféle namulok, amelyeknek egy részét nyugaton gyomnövénynek vagy dísznövénynek tartott növényekből készítik, mint például a varjúháj vagy éppen a páfrány. A ' is a 'ok közé tartozik, de népszerű kísérő étel még például: - ' (전), amely a serpenyőben sütött palacsintaszerű ételek összefoglaló neve; - ' (회), amely a nyersen fogyasztott húsokat, halakat jelenti; - grillezett húsok, amelyek közül a legismertebb a ' és a '; - ', magában vagy szójaszósszal hirtelen sütött húsok, zöldségek és tenger gyümölcsei; - ', amely a valamely növény levelébe tekerve frissen fogyasztott ételeket jelöli; - ide tartozik az önálló ételként fogyasztott ' is, amely üvegtészta, siitake gomba, marhahús, hagyma, uborka és sárgarépa keveréke. ### Desszertek A hagyományos koreai édességek összefoglaló neve ' (한과), általában valamilyen lisztből (rizsliszt, búzaliszt stb.) készül, cukor, méz hozzáadásával, gyümölcsök és ehető gyökerek felhasználásával, sütve, gőzön főzve. Vannak töltött, magvakkal bevont változatok és zselészerű típusok is. A -dinasztia idejében szigorú előírások vonatkoztak a ', kizárólag ünnepekkor lehetett fogyasztani, egyébként büntetés járt érte, pénzbírság vagy vesszőzés. A rizssüteménynek nevezett 'fajták között is találhatóak desszertnek készítettek, ízesítésnek vagy töltelék gyanánt gyakran használnak azukibabból készült masszát, gabonaféléket, magvakat, mogyoróféléket, zöldségeket, gyümölcsöket, gyümölcslevet vagy éppen ehető virágszirmokat. A gőzön főtt változatok közé tartozik például a , ami félhold alakú, azukibab-masszával, szezámmal és egyéb töltelékkel töltött, fenyőlevelekkel együtt gőzölt ', döngölt rizstésztából készül az ', amit azuki-őrleménybe vagy szezámba forgatnak, a sült verziók közé sorolják például a , ami virágszirmokkal díszített, ragacsos rizslisztből készülő, kerek sütemény. A főtt 'ok közé tartozik például a gyümölcsökkel töltött . Kedvelt nyári édesség a ' (빙수), melynek eredeti verzióját a -időkben fogyasztották, ez volt a ' (팥빙수), ami jégkásából és édes azukibabkásából állt. Dél-Koreában számos változata kapható, fagylalttal, gyümölcsökkel, sűrített tejjel, kakaóval vagy csokoládéval is ízesítve. ## Ételízesítők A koreai konya számos ételízesítőt használ, a három legfontosabb a ' (fermentált szójababkrém), a ' (fermentált csilikrém) és a szójaszósz. A ' a 'hoz, azaz a növényi levélbe tekert sült húsokhoz használt krém, és keveréke. Ezeket az ételízesítőket korábban onggi edényekben otthon készítették és tárolták, ma már dobozos, bolti változatban is kaphatóak. A 21. században már a levesporok is elterjedtek, melyekkel gyorsabban lehet levesalapot készíteni. Ezek neve ' (다시다), kapható marhahúsleveshez, szardella alapú levesekhez és kagyló alapú levesekhez való is. Ezeken felül a koreai konyha gyakran használ ételízesítéshez cukrot, ecetet, szezámolajat, perillaolajat, gyömbért, újhagymát, fokhagymát, és durvára őrölt csilipaprikát is. ## Italok A koreai alkoholos italok többféle eljárással készülnek, többségük erjesztett, de találhatóak égetett szeszek is. A leginkább használt alapanyag a rizs, de használnak árpát, kölest, búzát és cirokot is. Léteznek gyümölcsborok is, azonban más népek hagyományaival ellentétben itt általában nem a gyümölcsből erjesztik a bort, hanem a rizsbort ízesítik gyümölcsök, gyökerek (például ginzeng, gyömbér), gyógynövények vagy virágok (például krizantém, barackvirág, fenyővirág) hozzáadásával. Régen gyakoriak voltak a gyógyhatásúnak tulajdonított (mézes, fekete borsos, fokhagymás stb.) borok is. A legismertebb égetett szesz a ' (소주), amelynek alkoholtartalma 20% körül mozog, míg a rizsboroké általában 6–8%. Az erjesztett italoknak két fő típusa van, a ' (약주) vagy ' (청주) és a ' (탁주) vagy ismertebb nevén ' (막걸리). A sör csak a 20. században került be a koreai italkultúrába. Az alkoholos italok mellé számos, kifejezetten ivás közbeni elfogyasztásra szánt ételt kínálnak, melyek összefoglaló neve ' (안주). Dél-Korea a világ egyik legnagyobb alkoholpiaca, 2011-ben a 11. helyet foglalta el. A Jinro márkájú ' 2011-ben a világ legtöbbet eladott szeszesital-márkája volt. A hagyományos, alkoholmentes italok összefoglaló neve ' (음청류), amiből közel 200 fajta létezik. A legismertebbek a koreai tea, a gyümölcsbóléhoz hasonló ' (화채), a rizsből készült ' (식혜), valamint a gyömbérből és fahéjból készülő ' (수정과). ## Konyhai eszközök Koreában az ételek készítéséhez és tárolásához hagyományosan onggit (옹기), agyagedényeket használtak. Az onggi tipikusan nagy méretű, öblös, zománcozott agyagedény. Ezek az edények társadalmi hovatartozástól függetlenül minden koreai háztartásban megtalálhatóak voltak, egészen a közelmúltig, amikor is a tömeggyártott edények elkezdték kiszorítani a hagyományos kézműves onggikat. A koreaiak a kínaiakkal ellentétben kanalat is használnak a rizs evéséhez, 5. és 6. századi királyi sírokban bronzkanalakat is találtak. A kanál elterjedésének egyik lehetséges oka, hogy a félsziget északi részén a ritkábban termő rizst összekeverték más gabonaszemekkel, melyeket nehezebb volt evőpálcikával elfogyasztani. Az evőpálcika és a kanál együttesét ' nevezik, és gyakran készül fémből. A kovácsolt bronzötvözetből készülő hagyományos étkészlet elnevezése '. A modern korokhoz igazodva ma már villát, kést és teáskanalat is készítenek ebből az ötvözetből. Jellegzetesen koreai háztartási gép a hűtőgép, melyet speciálisan a ' tárolására terveztek, kifejezetten azért, hogy ennek az ételnek a legideálisabb körülményeket biztosítsa. 2010-ben Dél-Koreában a háztartások 81,3%-a rendelkezett legalább egy ilyen háztartási eszközzel. ## Népszerűsége és megítélése Dél-Korea a koreai hullám keretében igyekszik a koreai konyhaművészetet is népszerűsíteni, támogatja az ilyen irányban létrejövő, terjeszkedő vállalkozásokat, népszerű K-pop- és televíziós sztárokat kérnek fel a gasztronómia népszerűsítésére és sztenderdizált receptekkel jelentetnek meg több nyelven szakácskönyveket. A koreai televíziós sorozatok is népszerűsítik az ételeket, A palota ékköve című, 87 országban bemutatott sorozatban felvonultatott, szépen tálalt hagyományos koreai ételek például világszerte felkeltették az érdeklődést a koreai gasztronómia iránt. Egyre népszerűbbek a koreai gasztrobloggerek, mint például az Egyesült Államokban élő Maangchi, akinek 2023-ban több mint hatmillió követője volt a YouTube-on, és ezzel népszerűbb a videomegosztó platformon, mint több világhírű televíziós szakács. Egyre több koreai étterem nyílik világszerte, a dél-koreai kormány pedig azt tervezte, hogy a 2015-ben körülbelül 3700 étterem számát 2020-ra 7000-re emeli. Nem csak Dél-Korea, de Észak-Korea is egyre több éttermet nyit, főképp ázsiai országokban, ezek az éttermek valutaszerzési lehetőséget jelentenek az állam számára. A Pyongyang nevű étteremláncnak körülbelül 100 étterme van világszerte. Koreai éttermek Magyarországon is találhatóak, azonban egyes gasztrobloggerek drágának találják őket. 2004-ben az Egészségügyi Világszervezet „egészségesnek és kiegyensúlyozottnak” nevezte a koreai konyhát, de általánosan is szokás egészségesnek tartani. Különösen a kisebb kalóriatartalma miatt nevezhető egészségesebbnek, ennek ellenére a koreai gasztronómiának is vannak olyan elemei, amelyek veszélyeket hordoznak magukban. Ilyenek a népszerű és nagyon sokat fogyasztott fermentált és savanyított ételek, mint amilyen a ', valamint a sóval tartósított ételek és a szénen grillezett húsok. A koreaiak csaknem háromszor annyi sót visznek be a szervezetükbe, mint amennyi az ajánlott mennyiség. A fermentált ételekkel kapcsolatosan több tanulmány is megjelent, ami összefüggésbe hozta ezen ételek túlzott fogyasztását a gyomorrákkal, amely Dél-Koreában a leggyakoribb rákmegbetegedés, és az OECD országai közül a lakosság számához viszonyítva gyomorrákban elhunytak száma a 10. legmagasabb. ## Fordítás

Ivo Dzsima-i csata

Az Ivo Dzsima-i csata (1945. február 19. – március 26.) az Amerikai Egyesült Államok és a Japán Birodalom között zajlott a második világháborúban, a csendes-óceáni hadszíntéren. Az amerikaiak által „Elkülönülés hadműveletnek” (Operation Detachment) nevezett támadásuk eredményeként elfoglalták Ivo Dzsima szigetét, és így használni tudták az ott található kulcsfontosságú repülőtereket. Ivo Dzsima (japánul helyesen Iódzsima vagy Iótó) szigetének stratégiai jelentősége volt. Egyrészt az ott működő radarállomás segítségével a japánok korán értesülhettek a Tokió és más nagyvárosok elleni amerikai légitámadásokról. Másrészt a további hatékony támadó hadműveletek biztosítása érdekében az amerikaiaknak szükségük volt egy Japánhoz közeli légikikötőre. Lélektani súlya is volt a támadásnak amiatt, hogy Ivo Dzsima volt az első olyan, korábban is a birodalomhoz tartozó terület, amelyen az amerikaiak partra szálltak. A japánok új taktikával készültek fel a partraszállásra. Tanulva a korábbi inváziókból, nem akarták megakadályozni az amerikaiakat abban, hogy elérjék a partot. Helyette megvárták, amíg összegyűlnek, majd az álcázott bunkerekből, lőállásokból koncentrált tüzet nyitottak rájuk. A védekezést irányító Kuribajasi Tadamicsi tábornok az egész szigetet egyetlen hatalmas, barlangokból, föld alatti folyosókból, álcázott bunkerekből álló erődítménnyé változtatta. Az ütközetben mindkét fél súlyos veszteségeket szenvedett, ez volt az egyetlen olyan csata, amelyben az amerikai veszteséglista hosszabb volt, mint a japán. Igaz, a japán halottak száma jóval meghaladta az amerikaiakét, mivel nem voltak hajlandók megadni magukat. Egy részük rituális öngyilkosságot követett el. A 36 napos csatában 26 ezer amerikai sebesült meg, közülük 6800-an meghaltak. A húszezer japán védőből mindössze 1083-an élték túl az inváziót. Az ütközet súlyosságát jól jellemzik egy veterán haditudósító, Robert Sherrod szavai, aki szerint Ivo Dzsimán az emberek „a lehető legerőszakosabb halált halták”. A sziget elfoglalása során készült a második világháború egyik leghíresebb, mára ikonikussá vált képe a Szuribacsi-hegy tetején zászlót állító tengerészgyalogosokról. A kép alapján szobrot emeltek az Arlingtoni Nemzeti Temetőben. Chester Nimitz admirális így fogalmazott a drámai ütközetről: „Az Ivo Dzsimán szolgáló amerikaiak között a szokatlan hősiesség volt az általános erény”. Az amerikaiak közül 27-en kapták meg a Medal of Honort, többségük posztumusz. Egyetlen hasonló akcióban sem érdemelték ki ennyien ezt a kitüntetést. Ivo Dzsima elfoglalása azt jelentette, hogy megnyílt az út Okinava elfoglalása előtt, amelyet már a japán szárazföld inváziója követhetett. A sziget repülőtere a háború végéig több mint 2400 darab B–29-est fogadott, amelyek meghibásodás miatt szálltak le. Ezzel nagyjából 25 ezer katona életét mentették meg, akiknek így nem kellett kényszerleszállást megkísérelniük az óceánon, a semmi közepén. A sziget három légi támaszpontjáról indultak légi fedezetet adni amerikai P–51-esek a japán főszigetek bombázására induló bombázókötelékeknek. A csata emlékének megőrzésére az Amerikai Haditengerészet Iwo Jima névvel látta el két kétjáratú támadóhajóját. Az egyik hét egységből álló hajóosztály lett, melyek többségét már kivonták, a másikat a kivont helyére állították hadrendbe, a Wasp osztály tagjaként. ## Előzmények Az amerikaiak 1942 júniusában, a midwayi csatában megállították a japánok terjeszkedését a Csendes-óceán keleti térségében, majd augusztusban partra szálltak Guadalcanalon. Az amerikai erők ezután szigetről szigetre nyomultak előre Japán felé. 1943 novemberében megindították a támadást a Gilbert-szigeteken fekvő Tarawa-atoll birtoklásáért. A kemény japán ellenállás miatt a tengerészgyalogosok csak komoly véráldozat árán tudták elfoglalni a szigetet, ami előrevetítette a további súlyos veszteségeket. Annak ellenére, hogy Japán szűkében volt a legfontosabb nyersanyagoknak és termékeknek, mégis átmeneti sikereket ért el Indiában, Burmában és Kínában. 1944\. június 15-én megindult a támadás a Mariana-szigetek egyik része, Saipan ellen. Az ütközet valódi katasztrófát jelentett a japánoknak, ugyanis elvesztettek három repülőgép-hordozót és 450 repülőt. A birodalmi hadsereg a csapást – a Mariana-szigeteki nagy pulykavadászatot, ahogy az amerikaiak emlegették – többé nem heverte ki. Július 8-án a japánok kivonultak Imphalról, tizenegy nappal később megkezdődött Guam lerohanása, július 24-én pedig Tinianon szálltak partra a tengerészgyalogosok, majd szeptemberben Morotai és Paulaus következett. Douglas MacArthur tábornok októberben megindította invázióját a Fülöp-szigeteki Leyte-sziget ellen. A japánok a Leyte-öbölbeli csatában súlyos vereséget szenvedtek, ami azt jelentette, hogy újabb nagyszabású támadóakciókat már nem tudtak indítani a térségben. A japán légierőt és flottát kiszorították a Fülöp-szigetek környékéről, így az ott állomásozó szárazföldi csapatok külső támogatás nélkül maradtak. A japánok hiába tanúsítottak makacs ellenállást, vállalkozásuk kudarcra volt ítélve. 1944\. szeptember 29-én Chester Nimitz tengernagy, Raymond A. Spruance tengernagy, az 5. flotta parancsnoka, Ernest King tengernagy, a haditengerészeti műveletek főnöke San Franciscóban találkozott, és megegyezett arról, hogy 1945-ben Okinava lesz az elkövetkező támadás elsődleges célpontja, ahonnan könnyen elérhetők majd a japán főszigetek. Megegyeztek abban is, hogy ehhez egy kisegítőbázist kell elfoglalniuk. Október 3-án a Vezérkari Főnökök Egyesített Bizottsága kibocsátotta az Ivo Dzsima februári, Okinava áprilisi megtámadásáról szóló direktívát. Az amerikai hadvezetés több célpontot is mérlegelt, mielőtt meghozta a döntést az Ivo Dzsima elleni támadásról. A szigetre azért esett a választás, mert három repülőtér volt a területén. Ezek alkalmasak voltak arra, hogy amerikai vadászgépeket indítsanak fedezetként a Tokiót bombázó B–29-esek mellé. Mivel a sziget félúton volt a Japán szárazföld és a Mariana-szigetek között, ahonnan a nehézbombázók bevetésre indultak, alkalmas volt, hogy menedéket nyújtson az akcióból megrongálódva hazatérő gépeknek, csökkentve így a veszteségeket. A bombázóknak Ivo Dzsima elfoglalása előtt 14 órát kellett repülniük úgy, hogy egyetlen repülőteret sem tudtak igénybe venni szükség esetén. A hadművelet általános főparancsnoka Raymond A. Spruance tengernagy volt. Az Egyesített Expedíciós Erő (Joint Expeditionary Force) parancsnoka Richmond Kelly Turner admirális, helyettese Harry W. Hill ellentengernagy volt. A partra szálló alakulatok parancsnokának Holland M. Smith altábornagyot nevezték ki, míg az 5. Kétéltű Hadtestet Harry Schmidt vezérőrnagy irányította. Novemberben az amerikai flotta Ivo Dzsimát lőtte. December végére a császári csapatok elvesztették Leyte szigetét is. 1944. december 15-én az amerikaiak partra szálltak a Fülöp-szigeteki Mindorón, február 3-án elérték Manilát, 13 nappal később pedig visszafoglalták Bataant. ## Amerikai előkészületek, taktika Chester Nimitz admirális utasítására Holland M. Smith stábja 1944. október 9-én megkezdte a támadás tervének kidolgozását. A szigetről számos forrásból állt rendelkezésre hírszerzési információ, Saipan eleste után például fontos dokumentumok jutottak az amerikaiak kezébe. A rendszeresen készített légi fotókon látható volt, hogy a japánok készülnek a támadásra: 1944 decemberétől 1945 februárjáig megkétszereződött az erődítmények száma. Ez azt jelentette, hogy a feltételezett kilenc zászlóaljnál sokkal több katona van Ivo Dzsimán. A hírszerzők úgy becsülték január elején, hogy 13 ezer katona várja a partraszállást. December elejétől a Spearfish tengeralattjáró a közelből figyelte a szigetet. Parancsnoka úgy vélte, hogy a lánctalpas járművek talán át tudnak majd haladni a parton, a kerekesek azonban beleragadnak a vulkáni homokba. A Pearl Harbor-i haditengerészeti műhelyben 8,5 mérföldnyi acélpallót gyártottak, hogy azokból ideiglenes utakat készítsenek. A sziget hosszú déli nyúlványának mindkét oldalán volt olyan partszakasz, amely alkalmasnak tűnt az akcióra, a tervezők végül a délkeletit választották. A partot színekről elnevezett egységekre osztották, így különítve el a különböző alakulatok érkezési területét. Az amerikaiak úgy tervezték, hogy intenzív légi és tengeri bombázással készítik elő a terepet a tengerészgyalogosoknak, akiket kétéltű járművek visznek a partig. A haditerv szerint a 4. és az 5. tengerészgyalogos hadosztálynak egymás mellett kellett partra szállnia. A part déli részét, a Zöld és a Vörös zónát a Keller E. Rockey vezérőrnagy vezette 5. hadosztálynak kellett elfoglalnia. A Harry B. Liversedge ezredes irányította 28. ezred azt a feladatot kapta, hogy nyomuljon előre a sziget keskeny nyakán, majd forduljon délnyugati irányba, és ezzel vágja el a Szuribacsi-hegyet Ivo Dzsima többi részétől. A 27-eseknek szintén át kell vágniuk a keskeny szárazföldi részen a túlsó partig, majd onnan északkelet felé kell fordulniuk az Egyes repülőtér felé. A Clifton B. Cates vezérőrnagy vezette 4. hadosztály a part északi részére, a Sárga és a Kék zónába érkezik, előretörnek az Egyes repülőtérig, megtisztítják, majd északkeletre, a Kettes repülőtér felé fordulnak. Graves B. Erskine vezérőrnagy 3. hadosztályának partraszállását másnapra (D+1) tűzték ki. A tengerészgyalogosok és a felszerelés szállítására több eszköz is rendelkezésre állt. A 106 méter hosszú, 16,8 méter széles tankszállító partraszálló hajók (LST) egyszerre tíz tankot és 15 teherautót, a 62 méter hosszú, 10 méter széles közepes partraszálló hajók (LSM) öt tankot, hat, tengerészgyalogosokat szállító páncélozott kétéltűt (LVT) és kilenc kétéltű teherautót (DUKWS) tudtak szállítani. Úgy tervezték, hogy miután a tengerészgyalogosok biztosítják a partot, a páncélozott dózerek utat törnek a tankoknak és a tüzérségnek, amelyek a tengerészgyalogosok támogatásával előrenyomulnak a sziget belseje felé. A katonákat 75, 105 és 155 milliméteres tarackok és Sherman M4A3-as harckocsik segítik majd, köztük olyanok, amelyeket hagyományos löveg helyett lángszóróval szereltek fel. Ezek 300 gallon, több mint ezer liter gyúlékony anyagot vittek magukkal, amelyet nagyjából 90 méterre tudtak kifecskendezni. Az utászalakulatok fő feladata az aknamentesítés, a bunkerek és barlangok berobbantása volt. Az első hullámban 68 páncélozott, 75 milliméteres löveggel felszerelt kétéltű járműnek kellett partot érnie, majd onnan fedezettüzet biztosítani az érkező tengerészgyalogosoknak. A 4. és 5. harckocsizó zászlóalj a partraszállító hajókon vár addig, amíg utasítást nem kap az indulásra. A tervet elkészítették a nyugati partra is, ha megváltozna a szélirány. A három tengerészgyalogos hadosztály 1944 és 1945 telén folyamatos gyakorlatozással készült az invázióra a Hawaii-szigeteken. A hadműveletre kijelölt csapatok (Task Force 51) Saipannál gyülekeztek. A 3. tengerészgyalogos hadosztály Guam szigetéről, a 4. Mauiról, az 5. Hawaiiról indult oda. Az amerikaiak 485 hajóval, nagyjából 98 ezer tonna rakománnyal és 70 ezer emberrel indultak Ivo Dzsima ellen február közepén. A flottát három csoportba osztották, a három tengerészgyalogos hadosztálynak megfelelően. A támadó csapatokat és felszerelésüket szállító hajókat tizenegy repülőgép-hordozó – Sargent Bay, Natoma Bay, Wake Island, Petrof Bay, Steamer Bay, Makin Island, Lunga Point, Anzio, Bismarck Sea, Saginaw Bay és Rudyerd Bay – kísérte. ## Japán előkészületek, taktika Kuribajasi Tadamicsi tábornokot 1944 májusában Tódzsó Hideki miniszterelnök bízta meg a sziget védelmével. Kuribajasi meglepődött, mert úgy tudta, egy másik tábornok kapta a megbízást. Tódzsó a megbeszélésen azt mondta: „Valamennyi tábornok közül ön az egyetlen, aki képzett és alkalmas arra, hogy megtartsa azt a helyet.” Kuribajasi Tadamicsit indulása előtt fogadta Hirohito japán császár. A parancsnok 1944. június 19-én érkezett a szigetre. A tábornok új terveket dolgozott ki a sziget védelmére. Tudta, hogy Ivo Dzsimát nem lesz képes „örökre” megtartani, de a lehető legnagyobb károkat akarta okozni az ellenségnek. A tábornok Tokióban, hónapokkal a támadás előtt azt mondta: „Ha az amerikai veszteségek elég magasak lesznek, akkor Washington kétszer is meggondolja, hogy újabb támadást indítson japán terület ellen”. A védelmi munkálatok így arra irányultak, hogy olyan rejtett, nehezen megsemmisíthető állásokat alakítsanak ki, amelyek sokáig kitartanak. A japán csapatok tulajdonképpen a föld alá költöztek, ahol barlangokban, bunkerekben várták a partraszállást. A 11 mérföld hosszú alagútrendszer mintegy ötezer barlangot és más védelmi létesítményt kötött össze. Némelyik álcázott barlangban csak néhány katona fért el, de voltak olyan védelmi objektumok is, amelyekben 300–400 katona harcolt. Sok barlangnak több kijárata is volt, így harc közben a katonák gyorsan tudtak mozogni. Tokió a nyár folyamán többször küldött erősítést a szigetre, de az gyakran nem érkezett meg az amerikai repülőgépek és búvárhajók miatt. A 28 harckocsit szállító Nisu Marut például július 18-án a Cobia tengeralattjáró megtorpedózta. A hajó rakományával együtt elsüllyedt. A kor általános japán taktikája az volt, hogy a szárazföldet védő erőknek meg kellett akadályozniuk a partraszállást. Ennek érdekében az erődöket, a bunkereket a part közelébe telepítették, amelyeket így nagy hatékonysággal tudtak támadni a repülők és a tengeri egységek. A japánok taktikája sehol nem vált be, ezért Kuribajasi Tadamicsi úgy döntött, nem próbálja megakadályozni a hídfőállás kiépítését, és akkor kezd majd tüzelni az amerikaiakra, amikor már sokan összetömörültek a parton. Katonáinak azt a parancsot adta, hogy rejtőzködjenek, és csak akkor lőjenek, ha biztos a találat, ennek eredményeként csak az utolsó pillanatban lepleződik le az álcázott állás, és nagyobb az okozott veszteség. Kuribajasi sem öngyilkos rohamokra, sem nagyméretű ellentámadásokra, vagy visszavonulásra nem készült. Úgy döntött, hogy mindenkinek haláláig kell tartania állását. Ő maga is felkészült a halálra, egy levélben azt írta feleségének, nem szabad számítania arra, hogy túléli az inváziót. A japánok a rendelkezésre álló erőket a Szuribacsi-hegyen kívül négy szektorra osztották. A fő védvonalak északnyugatról délkelet felé tartottak. A fő kommunikációs központ a Kita-hegytől délre feküdt. A betonerőd teteje három, fala másfél méter vastag volt. A bunkerbe egy föld alatti alagúton lehetett bejutni. A japánok magára a partra, illetve a víz alá nem építettek akadályokat, de a terület egészét aknamezők és a tankok mozgását nehezítő árkok, valamint álcázott bunkerek, lövészállások rendszere védte. A Szuribacsi-hegy lejtőire és a vele átellenben található kőfejtő területére, valamint a Motojama-fennsíkra telepített nehéztüzérség a partot és a sziget belsejébe vezető utakat is tudta lőni. Kuribajasi abban reménykedett, hogy a kereszttűz a part evakuálására készteti majd az amerikaiakat. ## A sziget bombázása Ivo Dzsima hat hónapos „előkészítése” az invázióra már 1944 júniusában megkezdődött. Repülőgép-hordozókról, majd a Mariana-szigetekről felszálló B–24-esek és december elejétől B–25-ösök is több hullámban támadták a szigetet. A bombázókon kívül vadászgépek is lecsaptak Ivo Dzsimára, gyakran mélyrepülésben támadva a csapatokat és hadfelszerelést szállító japán hajókat. A japánok a partraszállás előtti hónapokban 23 hajót vesztettek, ezért a sziget védői számos létfontosságú cikkben hiányt szenvedtek. Az invázió előtti huszadik napon (D-20) a B–24-esek átlagosan naponta harminc bevetést teljesítettek. Ivo Dzsima bombázása a leghosszabb ilyen jellegű akció volt a csendes-óceáni hadszíntéren. Az akció napjának közeledtével hadihajók kezdték ágyúzni Ivo Dzsimát. A tengerészgyalogosok tüzérségi szakértői – a Tarawán, Saipanon és Peleliun szerzett tapasztalataik alapján – úgy gondolták, hogy a haditengerészeti tervezők által elégségesnek gondolt háromnapos tüzérségi előkészítés kevés lesz a japánok meggyengítéséhez. Schmidt tábornok ezért tíznapos, majd az indítvány elutasítása után kilenc-, végül négynapos ágyúzást kért, a haditengerészeti tervezők viszont ragaszkodtak a három naphoz. A célpontokat fontosságuk szerint három csoportba (A, B, C) osztották: A – parti és légvédelmi ütegek, amelyek a hajókat és repülőgépeket veszélyeztethetik; B – bunkerek, lőállások, amelyek a partra szálló katonákat tizedelhetik meg; C – barlangok, táborhelyek, lőszerraktárak és üzemanyag-tárolók. A hat csatahajóból, négy nehézcirkálóból és egy könnyűcirkálóból álló egységnek 724 A és B besorolású célpontot kellett volna megsemmisítenie. Az akcióval egy időben amerikai repülőgép-hordozókról felszálló repülők Tokiót támadták, hogy lekössék a még megmaradt japán légierőt. Az ágyúzás február 16-án reggel, felhős időben kezdődött, és kevés eredményt hozott. Másnap három csatahajó, a Nevada, az Idaho és a Tennessee kevesebb mint háromezer méterről kezdte lőni a szigetet. A japán ütegek viszonozták a tüzet, és két hajó is találatot kapott. Ugyanezen a napon kisebb naszádok rakétákkal támadtak, miközben egy csapat partra úszott, hogy megsemmisítse az esetleges víz alatti védelmi objektumokat, valamint mintát vigyen a homokból. Több hajó is találatot kapott. Délután a másik partot is hasonló módon vizsgálták meg. Egyik helyen sem találtak semmit a víz alatt, ami akadályozná az inváziót. Mivel a hajókra tüzelő japán ütegek elárulták magukat, az amerikai hadihajók bombázni kezdték állásaikat. A légi megfigyelők azt állapították meg, hogy a heves tűz nem okozott jelentős kárt. A harmadik napon a hajók még közelebb – kevesebb mint 2500 méterre – úsztak a parthoz. Azt az utasítást kapták, hogy tüzüket az invázióra kiválasztott partszakaszra összpontosítsák, és lőjék el a tartalék muníciót is. A rossz látási viszonyok ellenére a hajók sok száz lövedéket lőttek a Szuribacsi-hegyre és a part északi részén található kőfejtőre. A ködös-felhős idő miatt a tervezettnél jóval kevesebb légitámadást tudtak a sziget ellen intézni az amerikaiak. Február 18-án este egy magányos japán gép bombát dobott a Blessmanre. A robbanásnak több mint harminc áldozata volt. ## Az invázió első napja 1945\. február 19-én 6:40-kor a flotta ismét tüzet nyitott a szigetre. A bombázás másfél órán át tartott. Ez idő alatt a partra szálló egységek és a felszerelést szállító hajók felvették tervezett pozíciójukat. 7:05-kor kiadták a parancsot az indulásra, és húsz perccel később 482 kétéltű szállítójármű haladt a part felé, nyolc zászlóaljnyi tengerészgyalogossal. 8:05 és 8:25 között a fedezettüzet biztosító hajók végső pozíciójukba manővereztek. Amikor megérkezett a különböző repülőgép-hordozókról induló 120 bombázó és vadászgép, a haditengerészet beszüntette a tüzet. Miután a gépek ledobták bombáikat, a hajók ismét lőni kezdték Ivo Dzsimát. A tengerészgyalogosokat szállító egységeknek négyezer métert kellett megtenniük a partig, ami harminc percig tartott. 9:02-kor a fedezettüzet biztosító kétéltűek elérték a partot. A járművek azonban nem tudtak felmászni a meredek parton az első teraszig, és így nem voltak képesek megfelelően támogatni a katonákat. Emiatt visszatolattak a vízbe, és onnan kerestek célpontokat. 9:05-kor a 3500 méter hosszú tengerparti szakaszt elérte a tengerészgyalogosok első hulláma. Legdélebben, a Zöld szakaszon az 5. hadosztály 28. ezrede (parancsnok: Harry B. Liversedge ezredes) ért partot, mellette, a Vörös 1. és 2. zónában a 27-esek (parancsnok: Thomas A. Wornham ezredes) foglalták el pozíciójukat. Tőlük északra, a Sárga 1. és 2. szakaszon a 4. hadosztály 23. ezrede (parancsnok: Walter W. Wensinger ezredes), még északabbra, a Kék 1. és 2. zónában pedig a 25-ösök (parancsnok: John R. Lanigan ezredes) szálltak partra. Közvetlenül a parton nem voltak akadályok és aknamezők, és a japánok sem tanúsítottak komolyabb ellenállást. A legnagyobb gondot a laza talaj jelentette, amelyben csak nehezen lehetett előrehaladni. Az egységek felmásztak az első teraszra. Néhány perc csönd után a japán tüzérség és gyalogság tüzet nyitott álcázott bunkerekből, rejtekhelyekről az amerikaiakra. A tengerészgyalogosok visszavonultak a terasz mögé, a partra, vagy a bombák ütötte kráterekben kerestek menedéket. A tengerészgyalogosok megpróbálták beásni magukat, de a vulkáni hamuba vájt gödrök fala újra és újra beomlott. A folyamatos tűzben egyre nőtt az áldozatok száma, és egyre kritikusabbá vált a helyzet a parton. Miközben a japánok megállás nélkül lőtték a partot, folyamatosan érkeztek az újabb egységek és harci eszközök. Az óriási torlódás miatt a parton egyre nőtt a zavar. Végül a tengerészgyalogosoknak sikerült elindulniuk a sziget belseje felé, és hatalmas veszteségek árán egyenként megsemmisíteni az útjukba kerülő bunkereket és lőállásokat. 10:35-re a 28-asok B százada elérte a sziget túlsó oldalán a tengerpartot, és ezzel a Szuribacsi-hegyet elvágta Ivo Dzsima többi részétől. A 23-asok és 25-ösök is komoly ellenállásba ütköztek az Egyes repülőtér, illetve a kőfejtő felé tartva. Kora délután megérkeztek Ivo Dzsimára az első harckocsik és páncélozott buldózerek is, majd megkezdték a tüzérség partra szállítását. A nap folyamán az amerikaiak folyamatosan szállították az embereket és eszközöket a partra, illetve evakuálták a sebesülteket a kórházhajókra. A parton óriási zűrzavar volt, mivel a japán tüzérség kíméletlenül ágyúzta azt egész nap. Estére sem a 4., sem az 5. hadosztálynak nem sikerült elfoglalni a tervezett pozíciót, de sikerült olyan mélyen behatolniuk a szárazföldre, ami valószínűtlenné tette, hogy a japánok vissza tudják nyomni őket a tengerbe. Az első napon hat tengerészgyalogos ezred, hat tüzérosztály és két harckocsizó zászlóalj szállt partra, és egy nagyjából összefüggő frontvonalat ellenőriztek. Az éjszaka folyamán egyetlen japán ellentámadási kísérlet volt. A tengerészgyalogosok lassú és véres előrenyomulását folyamatos tűzzel segítette a légierő. A nap folyamán 606 repülő támadta a szigetet: 2254 rakétát lőttek ki, illetve több mint száz napalmbombát, összességében font (111,4 tonna) robbanóeszközt dobtak le. Az amerikaiak közül az első napon 548 meghalt, 1755 megsebesült, 18 eltűnt. ## Az első hét főbb eseményei A partraszállást követő első héten a tengerészgyalogosok jóval lassabban jutottak csak előre, mint ahogy azt előzetesen tervezték. A bunkerek, aknamezők, árkok, a heves koncentrált tüzérségi és gyalogsági tűz miatt az egységek – hatalmas veszteségek árán – naponta csak néhány száz métert haladtak. A legnagyobb harcok a Szuribacsi-hegynél, az Egyes, Kettes és Hármas repülőtérnél, valamint az inváziós partszakasz északi részén található kőfejtőnél alakultak ki. - Szuribacsi-hegy – A partraszállás után a 28-asok a kialudt tűzhányó lábánál ásták be magukat, miközben tüzérségük a hegyoldalt lőtte. A japán bunkereket a haditengerészet és a légierő is támadta. A tengerészgyalogosok február 20-án mindössze 180 métert tudtak haladni. Másnap folytatták az előrenyomulást a vulkán lábánál, végig a parton. A bunkereket kézifegyverekkel, lángszórókkal, gránátokkal és robbanószerkezetekkel hallgattatták el. A hegyet két oldalról kerülő egységek február 22-én 16:30-kor találkoztak. A felderítők úgy találták, hogy a Forró Szikla tetejére csak az északi oldalon lehet feljutni. Február 23-án (D+4) az első amerikai katonák feljutottak a kráter tetejére, és 10:20-kor kitűzték az első amerikai lobogót a csúcson. A zászló látványára a tengerészgyalogosok örömujjongásban törtek ki a szigeten, a hajók pedig megszólaltatták kürtjeiket. Mivel a hegytetőről kiváló volt a rálátás a szigetre, az amerikaiak tüzérségi figyelőt létesítettek ott. Éjszaka mintegy 120 japán katona megpróbálta elfoglalni a csúcsot, de a tengerészgyalogosok visszaverték őket. Az ötnapos ostrom alatt több mint kétezer japán katona halt meg. Sokuk a berobbantott barlangokban, föld alatti folyosókban vesztette életét. A 28-asok vesztesége 895 ember volt, közülük 385 az első napon halt vagy sebesült meg. A hegyet védő japán erők parancsnoka így fogalmazott Kuribajasinak küldött utolsó üzenetében: „Az ellenséges légierő és haditengerészet bombázása, valamint a robbantásos támadások annyira hevesek, hogy ha megpróbálunk mostani pozícióinkban maradni és azokat megvédeni, az önmegsemmisítésünkhöz vezet. Inkább szeretnénk kitörni állásainkból, és öngyilkos rohamban meghalni”. - Repülőterek, Kőfejtő – A sziget északi vége felé forduló alakulatok célpontja az Egyes repülőtér és a Kőfejtő volt. A repülőtér kifutópályáit és gurulóútjait a 4. hadosztálynak kellett megtisztítania, míg az 5. hadosztálynak a nyugati parton kellett előretörnie. A támadás a Kőfejtőnél is nehezen haladt, a bunkereket és barlangokat egyenként kellett megsemmisíteni és berobbantani. Éjszakánként a japán csapatok kisebb ellentámadásokkal kísérleteztek, de ezeket a tengerészgyalogosok visszaverték. Az amerikai csapatok általában mindössze néhány száz métert tudtak haladni naponta. Veszteségeik súlyosak voltak, és egyre több katona vált harcképtelenné kimerültség miatt is. Február 23-án a tengerészgyalogosok a Kettes repülőtérig küzdötték magukat. A létesítmény elleni február 24-ei akciót tüzérségi tűz és légitámadások készítették elő. A 3. hadosztály végül másnap, február 25-én (D+6) vette be teljes egészében a repülőteret. Az amerikaiak a Motojama-fennsíkon a Hármas repülőtér felé haladtak. A síkságot a védők bunkerekkel, aknamezőkkel és árkokkal tették nehezen áthatolhatóvá. - Kamikazék – Február 21-én nagyjából ötven japán gép támadta három órán át az amerikai flottát. Három hordozót eltaláltak az öngyilkos pilóták. A Bismarck Sea elsüllyedt, a Saratoga súlyosan megrongálódott és visszavonult, a Lunga Point és két másik hajó megrongálódott. ## Harcok a sziget birtoklásáért Harry Schmidt vezérőrnagy tudatában volt annak, hogy a partra szállító erőket vissza kell vonni, mert fel készíteni őket az Okinava elleni invázióra. Az inváziós partszakaszt ezért a lehető leggyorsabban meg kellett tisztítani, hogy a szükséges eszközöket ki tudják pakolni a szigetre. Elsősorban lőszerutánpótlásra volt szüksége a harcoló alakulatoknak. Ehhez a keleti partok nem voltak elégségesek, ezért úgy döntöttek, hogy megnyitják a nyugati partot. Északról dél felé a következő zónákat jelölték ki: Narancs 1. és 2., Fehér 1. és 2., Barna 1. és 2., Bíbor. A partraszállás előtt az 5. hadosztálynak meg kellett tisztítania azokat a magaslatokat, amelyekről a japánok támadhatták a partot. A legveszélyesebb japán állások a 362A-dombon és a 382-dombon voltak, ahonnan szemmel tarthatták a tengerészgyalogosok minden mozdulatát, és lőhették őket. Február 28-án a műszaki alakulatok befejezték az Egyes repülőtér rendbetételét. A megfigyelést végző gépek átköltöztek a repülőgép-hordozókról a repülőtérre, és onnan folytatták a vadászatot a rejtett japán bunkerekre. Állandó jelenlétük miatt több japán löveg is elhallgatott, hogy ne hívja fel magára a figyelmet. A három tengerészgyalogos hadosztály folyamatos nyomás alatt tartotta a japán állásokat, és lassan haladt előre. Az 5. hadosztálynak a 362A-dombot, a harmadiknak a 199O-dombot és a Peter Hillt kellett bevennie. A 4. hadosztály előtt fekvő terület a Húsdaráló nevet kapta a katonáktól az érte folytatott véres küzdelem miatt. Március 4-én leszállt az első B–29-es, a Dinah Might nehézbombázó a szigeten. A repülő Tokió bombázásából tartott bázisa felé, de üzemanyaghiány miatt meg kellett szakítania útját. A repülőtéren ekkor még csak egy hat méter magas faépítmény állt, amelyben egyetlen megfigyelő teljesített szolgálatot. Amikor a gép leereszkedett a pályára, lelkesedésében sok tengerészgyalogos elhagyta védett állását, és a repülő köré sereglett. A csata befejezéséig 36 B–29-es landolt Ivo Dzsimán. A második hét végére a tengerészgyalogosok hatalmas veszteségeket szenvedtek el, több század eredeti létszáma felére csökkent, a kisebb egységek rengeteg vezetőt vesztettek. A 26. ezred létszáma például 3256 főről 2153-ra csökkent. A következő hetekben a tengerészgyalogosok folytatták a lassú előrenyomulást a sziget északi része felé. A katonák véres csatában, gyakran közelharcban foglalták el a különböző megerősített magaslatokat és semmisítették meg a japán állásokat. Március 21-én az 5. hadosztály megsemmisítette a sziget északnyugati végében álló japán parancsnoki posztot, amely egy 640 méter hosszú hasadék mélyén állt a Kitano Point közelében. A robbantáshoz négy tonna robbanóanyagot használtak fel. Március 24-én az utolsó barlangokat is kifüstölték. Hivatalosan március 26-án jelentették be Ivo Dzsima elfoglalását. Az amerikaiak az invázió során több módon próbálták meg rábírni a japánokat a megadásra: propagandaanyagot szórtak repülőkről vagy lőttek ki ágyúkból, japánul beszélő amerikaiak és japán hadifoglyok közvetítették megafonon az üzenetet. A japánok túlnyomó többsége azonban nem adta meg magát, és haláláig harcolt. Március 17-én ezt a rádióüzenetet fogták Csicsi Dzsimán a védőktől: „Öt napja nem ettünk, nem ittunk, de harci morálunk így is magas. Bátran fogunk harcolni halálunkig”. Három nap hallgatás után egy utolsó üzenet érkezett: „Csicsi Dzsima valamennyi tisztjének és katonájának, ég veletek!” Nem tudni, hogy mi történt Kuribajasival, elképzelhető, hogy harc közben elesett, de az is, hogy rituális öngyilkosságot követett el. ## Zászlókitűzés Ivo Dzsimán A Szuribacsi-hegyen elsőként felállított zászló mérete mindössze 1,3×0,7 méter volt, és egy vascső szolgált rúdként. Az eseményt a Leatherneck Magazine fotósa, Lewis Lovery őrmester örökítette meg. Ez volt az első alkalom, hogy amerikai zászlót állítottak fel japán földön a második világháború alatt. Később a zászlót egy nagyobbra cserélték Joe Rosenthal, az Associated Press tudósítójának objektívje előtt. A fotó alapján készült el Felix de Weldon híressé vált szobra a Tengerészgyalogosok emlékműve, amely az Arlington Nemzeti Temetőben található. Az azóta ikonikussá vált fotón hat tengerészgyalogos (Franklin Sousley, Harlon Block, Michael Strank, Harold Schultz, Harold Keller, és Ira Hayes) állítja fel a zászlórudat. Block és Strank még aznap életét vesztette, Sousley pedig március 21-én. A fotóért Rosenthal Pulitzer-díjat kapott. Az egyik zászlóállító, Ira Hayes indián volt, aki egy rezervátumból vonult be. A kitüntetést Harry Truman amerikai elnök adta át neki a Fehér Házban. Az elnök az ünnepségen amerikai hősnek nevezte Hayest, amiről a kitüntetett később így beszélt: „Hogyan érezhetném hősnek magam, amikor a szakaszom 45 katonájából csak öt maradt életben, amikor a századom 250 katonájából csak 27 ember úszta meg élve, sebesülés nélkül?” ## Az invázió után A 4. hadosztály kivonását március 14-én kezdték meg, a csapatokat Mauira hajózták. Öt nappal később az 5. hadosztály is útnak indult Hawaii felé. A 3. hadosztály a szigeten maradt, amíg az Új-Kaledóniából indított gyalogos csapatok megérkeztek. Az utolsó tengerészgyalogosok április 12-én hagyták el Ivo Dzsimát. Ekkor még több száz japán katona rejtőzködött a barlangrendszerekben. Áprilisban és májusban az amerikaiak 867-et foglyul ejtettek, 1600-at pedig megöltek. Ivo Dzsima elfoglalásával megnyílt az út az Okinava elleni invázió előtt. Ivo Dzsima sok tanulsággal szolgált az amerikai hadvezetésnek, legfőképpen azzal, hogy pusztító erejű tüzérségi és légi támadással kell előkészíteni a terepet a partra szálló egységek előtt. Ennek megfelelően március 24-étől március 31-éig harmincezer nehéztüzérségi gránátot lőttek az okinavai japán védművekre. Április 1-jén az 1300 hajóból álló flotta elindította Okinava kiszemelt partszakaszai felé a 6. tengerészgyalogos hadosztályt, valamint a hadsereg 7. és 96. gyalogoshadosztályát. Az első napon ötvenezer amerikai katonát tettek partra. Számuk a sziget elfoglalásáig negyedmillióra nőtt. 1945. június 22-én a japán ellenállás megszűnt a szigeten. Július 5-én befejeződött a Fülöp-szigeteki katonai akció is, augusztus elején a Mandzsúriában állomásozó megszálló csapataik is sorozatos vereségeket szenvedtek az előrenyomuló szovjet csapatoktól. Japánt a megadásra végül az augusztus 6-án és 9-én ledobott atombombák kényszerítették rá. 1968-ban Ivo Dzsima sziget területe ismét visszakerült Japán fennhatósága alá. ## Kitüntetések Az Ivo Dzsimán szolgáló amerikaiak közül 27 kapta meg a legmagasabb fokozatú amerikai katonai kitüntetést, a Medal of Honort, közülük 22 tengerészgyalogos volt. Tengerészgyalogosok összesen 81-en kaptak ilyen kitüntetést a második világháborúban. Többen közülük azért érdemelték ki a kitüntetést, mert életüket áldozták társaikért. Közéjük tartozik például Charles J. Berry tizedes, aki március 3-án egy éjszakai japán támadás során rávetette magát egy kézigránátra. Hasonló körülmények között halt meg ugyanezen a napon William R. Caddy közlegény, aki két társát fedezte testével. Áldozatkészsége miatt kapott kitüntetést George E. Wahlen szanitéc, aki háromszor sebesült meg, de sebeivel és az ellenséges tűzzel nem törődve folytatta a többi sérült ellátását. A harmadik sebesülése után már nem tudott járni, de így is elkúszott egy meglőtt tengerészgyalogoshoz. Wahlen túlélte az inváziót. Mások a harctéren tanúsított kivételes bátorságuk vagy hadi teljesítményük miatt kaptak Medal of Honort. Douglas T. Jacobson közlegény február 26-án 16 japán állást semmisített meg páncélöklével, és ezzel nagyjából 75 ellenséges katonát ölt meg. Wilson D. Watson közlegény megsemmisített egy bunkert, majd a kirohanó japánokat lelőtte, hatvanfős veszteséget okozva az ellenségnek. A kitüntetésben részesültek közül tízen posztumusz kapták meg az érdemrendet. Az ütközet első napján halt meg John Basilone őrmester, az egyetlen olyan tengerészgyalogos, aki megkapta a Medal of Honort és a Navy Crosst. ## Galéria ## Filmek a csatáról - Halls of Montezuma (1953) - To the Shores of Iwo Jima (1945) – amerikai dokumentumfilm, amelyet az Egyesült Államok Haditengerészete, tengerészgyalogsága és parti őrsége készített - Glamour Gal (1945) - Ivo Dzsima fövenye (Sands of Iwo Jima) (1949) – amerikai film John Wayne főszereplésével - The Outsider (1961) - Levelek Ivo Dzsimáról (2006) – Clint Eastwood filmje, amely japán szemszögből mutatja be a szigetért folyó küzdelmet - A dicsőség zászlaja (2006) – Clint Eastwood másik filmje, amely az amerikai zászló kitűzését és az azt követő eseményeket mutatja be a három életben maradt zászlókitűző nézőpontjából

Daspletosaurus

A Daspletosaurus (jelentése ijesztő/rémisztő gyík) a tyrannosaurida theropoda dinoszauruszok egyik neme, amely Észak-Amerika nyugati részén élt a késő kréta korban, 77–73 millió évvel ezelőtt. Az egyetlen ismert faj (a D. torosus) fosszíliáit a kanadai Alberta tartományban fedezték fel, azonban további lehetséges fajok példányaira bukkantak Alberta, Montana és Új-Mexikó területén, melyek még nem kerültek leírásra. E leíratlan leletekkel együtt a Daspletosaurus a legfajgazdagabb tyrannosaurida nemnek számít. A Daspletosaurus közeli rokonságban áll a jóval nagyobb és későbbi Tyrannosaurusszal. A legtöbb ismert tyrannosauridához hasonlóan több tonnás, két lábon járó húsevő volt, melynek állcsontjaiban tucatnyi nagy és éles fog sorakozott. A tyrannosauridákra jellemzően a Daspletosaurusnak is kis mellső lábai voltak, ezek azonban – az arányokat tekintve – a többi nem mellső végtagjainál hosszabbra nőttek. A Daspletosaurus csúcsragadozóként a tápláléklánc tetején állt, és valószínűleg a ceratopsidák közé tartozó Centrosaurushoz és a hadrosauridák közé tartozó Hypacrosaurushoz hasonló nagy méretű dinoszauruszokra vadászott. A Daspletosaurus egyes területeken más tyrannosauridákkal, például a Gorgosaurusszal osztozott, bár létezik bizonyíték arra, hogy más ökológiai fülkét töltöttek be. Bár a Daspletosaurus fosszíliái ritkábbak a többi tyrannosauridáénál, az elérhető példányok mégis lehetővé teszik a nem különböző biológiai szempontok szerinti vizsgálatát, melyek között szerepel a szociális viselkedés, a táplálkozás és az élettörténet is. ## Anatómia Bár a Daspletosaurus a mai ragadozókhoz mérten igen nagy méretű, nem a legnagyobb tyrannosaurida. Felnőtt példányai elérhették a 8–9 méteres hosszúságot, az orruktól a farkukig. A becslések szerint az átlagos tömege 2,5 tonna volt, a minimális tömege 1,8, a maximális pedig 3,8 tonna lehetett. A Daspletosaurus súlyos koponyával rendelkezett, melynek hossza meghaladhatta az 1 métert. Nehéz csontokból épült fel, melyek közül egyesek, például az orrcsontok összeforrtak, hogy a szerkezete erősebbé váljon. A tömeget nagy méretű nyílások (fenestrae-k) csökkentették. Egy felnőtt Daspletosaurus körülbelül hattucatnyi, igen hosszú foggal volt felfegyverezve, melyek számos húsevőtől eltérően nem pengeszerűek, hanem többnyire ovális keresztmetszetűek voltak. A premaxillában levő fogak eltértek a többitől, a keresztmetszetük D alakú volt, ami példa a tyrannosauridákra jellemző alaki eltérésre (heterodontiára). Az egyedi koponyajellemzők között található a felső állcsont (maxilla) durva külső felülete és a szem körüli könnycsonton, valamint a posztorbitális és járomcsontokon elhelyezkedő, jól látható kiemelkedések. A magas és ovális alakú szemüreg nagyjából a Gorgosaurus kerek és a Tyrannosaurus kulcslyuk alakú szemürege közötti átmenetnek tekinthető. A Daspletosaurus a többi tyrannosauridához hasonló testfelépítéssel rendelkezett. Vastag hátsó lábain járt, melyek négyujjú lábfejben végződtek, bár volt egy kis méretű első lábujja is (a hallux) ami nem érintkezett a talajjal. Ezzel szemben a mellső lábak rendkívül kicsik voltak és a végükön csupán két ujj helyezkedett el, azonban a test arányait tekintve, a tyrannosauridák közül a Daspletosaurusnak voltak a leghosszabb mellső végtagjai. A rövid, S alakú nyakon ülő fejet és a felsőtestet a hosszú, súlyos farok tartotta egyensúlyban, a csípő feletti tömegközépponthoz viszonyítva. ## Osztályozás és rendszertan Thomas Carr és mások 2005-ös cikke alapján - Megjegyzés: Carr és szerzőtársai a Tyrannosaurus bataar nevet használták Currie és mások 2003-as cikke alapján A Daspletosaurus a Tyrannosauridae család Tyrannosaurinae alcsaládjába tartozik a Tarbosaurus, a Tyrannosaurus és feltehetően az Alioramus mellett. Az alcsalád tagjai közelebb állnak a Tyrannosaurushoz, mint az Albertosaurushoz; a felépítésük robusztusabb, a koponyájuk aránylag nagyobb, a combcsontjuk pedig hosszabb, mint az Albertosaurinae alcsalád tagjaié. A Daspletosaurusról úgy vélik, hogy közeli rokonságban áll a Tyrannosaurus rexszel vagy esetleg anagenezis révén a közvetlen őse. 1988-ban Gregory Paul a D. torosust Tyrannosaurus torosus néven átsorolta a Tyrannosaurus nembe, de ezt általánosan nem fogadták el. Számos kutató szerint a Tarbosaurus és a Tyrannosaurus testvértaxont alkotnak vagy talán ugyanabba a nembe tartoznak, a Daspletosaurus pedig egy bazálisabb rokonuk. Másfelől, Phil Currie és kollégái úgy találták, hogy a Daspletosaurus közelebbi rokonságban áll a Tarbosaurusszal és más ázsiai tyrannosauridákkal, például az Alioramusszal, mint az észak-amerikai Tyrannosaurusszal. A Daspletosaurus rendszertana (evolúciós kapcsolatai) világosabbá válhatnak, ha valamennyi faja leírásra kerül. ## Felfedezés és elnevezés A Daspletosaurus torosus típuspéldánya (a Kanadai Természeti Múzeum CMN 8506 jelzésű lelete) egy hiányos csontváz, melynek része a koponya, a váll, a mellső láb és a csípő, a combcsont, a gerinc csípő feletti része, valamint az első 11 farokcsigolya. Mikor 1921-ben felfedezte, Charles Mortram Sternberg úgy vélte, hogy a maradványok a Gorgosaurus egy új fajához tartoznak. 1970-ben Dale Russell teljes leírást készített a leletről, amit az általa létrehozott Daspletosaurus nembe sorolt be, melynek neve az ógörög δασπλητo- / daszpléto- (ijesztő/rémisztő) és σαυρος / szaürosz (gyík) szavak összetételéből származik. A típusfaj, a D. torosus nevében szereplő latin torosus szó jelentése 'izmos' vagy 'erős'. A típuspéldány mellett csak egy jól ismert egyedet találtak, 2001-ben. Mindkettőt az Oldman-formációban fedezték fel, az albertai Judith River Group területén. A későbbről származó albertai Horseshoe Canyon-formációban talált példányt átsorolták az Albertosaurus sarcophagus fajhoz. Az Oldman-formáció a késő kréta kor campaniai korszakában jött létre, 77–76 millió évvel ezelőtt. ### Elnevezetlen fajok Az évek során további két vagy három fajt is a Daspletosaurus nemhez soroltak be, azonban 2007-ig egyikhez sem készült megfelelő leírás, illetve egyik sem kapott tudományos nevet. Bár valamennyit meghatározatlan Daspletosaurus fajnak tekintik, nem feltétlenül tartoznak egy fajhoz. Russell a holotípus mellett egy Barnum Brown által 1913-ban begyűjtött példányt is a D. torosushoz sorolt be, paratípusként. Ez a lelet (mely az AMNH 5438 megjelölést kapta) a hátsó láb részeiből, a csípőből és a hozzá kapcsolódó néhány csigolyából áll, és az albertai Oldman-formáció felső részén bukkantak rá. A lelőhely, mely időközben a Dinosaur Park-formáció nevet kapta, a középső campaniai korszakban, 76–74 millió évvel ezelőtt keletkezett. 1914-ben Brown rátalált egy majdnem teljes csontvázra és egy koponyára; a leletet 40 évvel később az Amerikai Természetrajzi Múzeum (American Museum of Natural History) eladta a chicagói Field Természetrajzi Múzeumnak (Field Museum of Natural History). chicagóban évekig Albertosaurus libratus címkével (FMNH PR308 jelzéssel) volt kiállítva, de miután kiderült, hogy a koponyája egyes részeit, köztük a fogakat is gipszből készítették el, a példányt átsorolták a Daspletosaurus nemhez. A Dinosaur Park-formációból összesen nyolc egyed maradványa került elő, a többségükre a Dinoszaurusz Tartományi Park határain belül találtak rá. Phil Currie szerint a Dinosaur Parkból származó példányok egy új Daspletosaurus fajhoz tartoznak, melyet egyes koponyajellemzők különböztetnek meg. Az új fajról készült képeket már publikálták, de az elnevezésük és a teljes leírásuk még várat magára. 1990-ben, Új-Mexikó államban egy új, koponya töredékekből, bordákból és hátsó láb részekből álló tyrannosaurida leletre bukkantak, melyet (OMNH 10131 jelzéssel) a későbbiekben megszűnt Aublysodon nemhez soroltak be. Számos későbbi szerző több másik új-mexikói példánnyal együtt ezt is átsorolta, így jelenleg a Daspletosaurus egy ismeretlen fajához tartozik. Egy újabb keletű nem publikált vizsgálat alapján azonban ez a Kirtland-formáció részét képező Hunter Wash Memberből származó példány valójában egy korai tyrannosaurida, feltehetően egy Appalachiosaurus. Jelenleg nincs egyetértés a Kirtland-formáció korát illetően; egyesek azt állítják hogy a késő campaniai korszakhoz tartozik, míg mások a kora maastrichti korszakra datálják. 1992-ben Jack Horner és kollégái egy meglehetősen korai beszámolót jelentettek meg egy, a késő campaniai korszakhoz tartozó Two Medicine-formációban, Montanában felfedezett tyrannosauridáról, amely véleményük szerint egy átmeneti faj lehet a Daspletosaurus és a Tyrannosaurus között. 2001-ben a Felső Two Medicine-formációból egy részleges csontváz került elő, a hasüregében egy fiatal hadrosaurida maradványaival együtt. Ezt a példányt a Daspletosaurus nemhez sorolták be, de a faját nem határozták meg. Legalább három további Daspletosaurus maradványaira találtak a Two Medicine csontmedreiben, melyekről még nem készült részletes leírás, de Currie szerint valamennyi itt talált egyed egy még elnevezetlen, harmadik Daspletosaurus fajhoz tartozik. ## Ősbiológia ### Együttélés a Gorgosaurusszal Észak-Amerika campaniai korszakában a Daspletosaurus az albertosaurina tyrannosauridák közé tartozó Gorgosaurus kortársa volt. Ez a tyrannosauridák együttélésének egyik példája. A mai hasonló méretű ragadozók által alkotott guildek anatómiai, viselkedési vagy földrajzi szempontból különböző ökológiai fülkékre oszlanak, ami korlátozza a köztük folyó versengést. Számos tanulmány próbált magyarázattal szolgálni a Daspletosaurus és a Gorgosaurus fülkéi közti különbségekre vonatkozóan. Dale Russell elmélete szerint a könnyebb felépítésű és gyakoribb Gorgosaurus az ekkortájt gyakori hadrosauridákra vadászott, míg a robusztusabb és ritkább Daspletosaurus a kevésbé elterjedt, és jobb védelemmel rendelkező, emiatt nehezebben elejthető ceratopsidákra specializálódhatott. Azonban az egyik Two Medicine-formációban talált Daspletosaurus példány (az OTM 200 jelzésű) a gyomorrészén egy fiatal hadrosaurida maradványaival együtt őrződött meg. A Daspletosaurushoz hasonló tyrannosaurinák magasabb és szélesebb orr-része mechanikailag erősebb, mint a Gorgosaurusé és a többi albertosaurináé, míg a fogak hasonló erősségűek mindkét csoportnál. Ez arra utalhat, hogy a táplálkozási módjuk eltérő volt. Más szerzők szerint a földrajzi elkülönülés korlátozta a versengést, bár úgy tűnik, hogy a többi dinoszaurusz csoporttól eltérően ez nem függött össze a tengertől való távolsággal. Sem a Daspletosaurus, sem a Gorgosaurus nem volt gyakoribb a magasabban vagy alacsonyabban fekvő régiókban, viszont a területi átfedés ellenére a Gorgosaurus valamivel gyakrabban fordult elő az északi szélességi körökön, amíg a Daspletosaurus fajok inkább délen voltak elterjedtek. Hasonló minta figyelhető meg más dinoszaurusz csoportoknál is. A chasmosaurina ceratopsidák és a hadrosaurina hadrosauridák nagyobb számban fordultak elő a Two Medicine-formációban és Észak-Amerika délnyugati részén a campaniai korszak során. Thomas R. Holtz szerint ez a minta a tyrannosaurinák, a chasmosaurinák és a hadrosaurinák hasonló ökológiai jellegzetességeire utal. Holtz megjegyezte, hogy a késő maastrichti korszak végére a Tyrannosaurus rexhez hasonló tyrannosaurinák, az Edmontosaurushoz hasonló hadrosaurinák és a Triceratopshoz hasonló chasmosaurinák nagy mértékben elterjedtek Észak-Amerika nyugati részén, míg az albertosaurinák és a centrosaurinák kihaltak, a lambeosaurinák pedig megritkultak. ### Szociális viselkedés A Dinosaur Parkban talált fiatal (TMP 94.143.1 jelzésű) Daspletosaurus arckoponyáján olyan harapások nyomai láthatók, amelyek egy másik tyrannosauridától származhatnak. A sebek begyógyultak, ami arra utal, hogy az állat túlélte a támadást. Az egyik Dinosaur Parkban talált teljesen kifejlett Daspletosauruson (a TMP 85.62.1 jelzésűn) is hasonló tyrannosaurida harapásnyomok láthatók, ebből pedig az következik, hogy az effajta támadások nem korlátozódtak a fiatal egyedekre. Habár lehetséges, hogy a harapások más fajok képviselőinek tudhatók be, a fajtársak közötti erőszak, melybe az archarapás is beletartozik nagyon gyakori a ragadozók között. Az archarapások más tyrannosauridáknál, például a Gorgosaurusnál és a Tyrannosaurusnál, valamint az olyan theropodáknál is előfordulnak, mint a Sinraptor és a Saurornitholestes. Darren Tanke és Phil Currie azt feltételezték, hogy a harapások a területért és az erőforrásokért vívott fajok közötti harcok vagy egy szociális csoporton belüli uralomért folyó összecsapások eredményei. A bizonyíték arra vonatkozóan, hogy a Daspletosaurus szociális csoportokban élt, a montanai Two Medicine-formáció egyik csontmedréből származik. A csontmeder három Daspletosaurus maradványait tartalmazta, egy nagy felnőttét, egy nagyon fiatal és egy közepes méretű egyedét. Ugyanezen a helyen legalább öt hadrosaurida fosszíliái is megőrződtek. A geológiai bizonyítékok arra utalnak, hogy a maradványokat nem egy folyó sodrása gyűjtötte össze, hanem egyidőben temetődtek el ugyanazon a helyen. A maradványok szétszóródtak és számos tyrannosaurida harapásnyomot viseltek magukon, ami arra utal, hogy a hadrosauridákból a pusztulásuk idején a Daspletosaurus táplálkozott. Az elhullásuk oka ismeretlen. Currie úgy véli, hogy a Daspletosaurus falkákban élt, de ezt nem jelentheti ki biztosan. Más tudósok kételkednek a Daspletosaurus és az egyéb theropodák szociális csoportjaival kapcsolatos bizonyítékokat illetően; Brian Roach és Daniel Brinkman szerint a Daspletosaurusok közötti egymásra hatás közelebbi volt, mint ami a komodói sárkány esetében megfigyelhető, melynél nincs együttműködés az egymást rendszerint megtámadó és elfogyasztó dögevők között. ### Élettörténet Gregory Erickson és őslénykutató kollégái a tyrannosauridák növekedésével és élettörténetével kapcsolatban hisztológiai vizsgálatot folytattak, amivel meghatározható az egyedek kora a pusztulásuk idején. A növekedési arányok megvizsgálhatók a különböző egyedek korának és méretének grafikonon történő ábrázolásával. Erickson kimutatta, hogy a fiatal tyrannosauridák az életük közepe táján egy négyéves időszak során jelentős tömegnövekedésen mentek keresztül. A gyors növekedési fázis az ivarérettség elérésével végződött, majd ezután a növekedés jelentős mértékben lelassult a felnőtt állatoknál. Erickson csak a Dinosaur Park Daspletosaurusait tanulmányozta, de ezeknél a példányoknál ugyanilyen minta figyelhető meg. A Daspletosaurus növekedési aránya meghaladja az albertosaurinákét a gyors növekedési szakaszban, mivel a felnőttkori tömege nagyobb. A Daspletosaurus maximális növekedési aránya 180 kilogramm évente, egy 1800 kilogrammos felnőtt állat alapján készült tömegbecslés szerint. Más szerzők úgy vélik, hogy a felnőttek tömege nagyobb volt, ami változtat a növekedési arány nagyságán, a mintán azonban nem. Az egyes korcsoportokhoz tartozó egyedek adatait egy táblázatba gyűjtve Erickson és kollégái képesek voltak következtetéseket levonni az Albertosaurus populációk élettörténetével kapcsolatban. Az elemzésük kimutatta, hogy a fiatal egyedek aránylag ritkák a fosszilis rekordban, a gyors növekedési szakaszba lépett kifejletlen állatok és a felnőttek jóval gyakrabban fordulnak elő. Bár lehet, hogy ez a maradványok megőrződését vagy a gyűjteményt érintő mintavételi torzítás, Erickson azt feltételezte, hogy a fiatalok közötti alacsony halandóság egy bizonyos méret elérésétől függött, ahogyan az a mai nagy méretű emlősöknél, például az elefántoknál is tapasztalható. A kisebb mértékű elhullást talán a ragadozók támadásainak hiánya okozta, mivel a tyrannosauridák kétéves korukra valamennyi kortársuknál nagyobb méretet értek el. Az őslénykutatók nem találtak elegendő Daspletosaurus maradványt egy hasonló elemzés elvégzéséhez, de Erickson szerint nagyjából hasonló minta jellemezte ezt a nemet is. ## Ősökológia Minden ismert Daspletosaurus fosszíliát a késő kréta kor késő campaniai korszakában, a 77–73 millió évvel ezelőtt keletkezett formációkban fedeztek fel. A középső kréta idején Észak-Amerikát a Nyugati Belső Víziút osztotta ketté, amely nagyrészt elborította Montana és Alberta területét. A Daspletosaurus idejében, a Sziklás-hegység laramida orogenezis során történő felemelkedése miatt a víziút keleti és déli irányba húzódott vissza. A folyók vize a hegyekből a víziútba áramlott, a hordalékuk pedig létrehozta a Two Medicine-formációt, a Judith River Groupot és a környék több más üledékes formációját. 73 millió évvel ezelőtt a víziút ismét előbbre jutott nyugat és északi felé, emellett pedig az egész területet elárasztotta a Bearpaw-tenger, melyre az Egyesült Államok nyugati részén és Kanadában található nagy méretű Bearpaw pala utal. A Daspletosaurus egy óriási árterületen élt, a belső víziút nyugati partján. A szárazföldet nagy folyók öntözték, alkalmanként megáradva és új üledékkel árasztva el a térséget. Mikor a vízellátás bőséges volt, a környék gazdag flórát és faunát tarthatott fenn, de az időszakos aszályok nagy mértékű pusztulást okozhattak, ahogy arra a Two Medicine és a Judith River üledékei utalnak, melyek között a Daspletosaurus csontmedrére is rábukkantak. Ehhez hasonló körülmények találhatók a mai Kelet-Afrikában is. A nyugaton levő vulkánok kitörései időszakonként hamuval borították el a területet, ami szintén nagy méretű pusztulást okozott, miközben termékenyebbé tette a talajt a későbbi növények számára. E hamurétegek pontos radiometrikus kormeghatározást tesznek lehetővé. A tengerszint változásai miatt az egyes időszakokban különféle környezetek alakultak ki a Judith River Groupban, melyek között szárazföldi és partmenti tengeri élőhelyek, mocsarak, folyódelták, lagúnák, valamint szárazföldi árterek egyaránt előfordultak. A Two Medicine-formáció a másik két formációval ellentétben magasabban fekvő, szárazföldi területen jött létre. A Two Medicine és a Judith River szikláinak kitűnő gerinces fosszíliái a bőséges állati élet, az időszakos katasztrófák és a nagy mennyiségű üledéklerakódás kombinációjának eredményei. Található köztük számos édesvízi és tölcsértorkolati hal, cápa, rája, tokhal és kajmánhal. A Judith River Group sok kétéltű és hüllő, például béka, szalamandra, teknős, Champsosaurus és krokodil maradványait őrizte meg. Olyan szárazföldi gyíkokat is találtak, mint a tejufélék, a szkinkek, a varánuszfélék és a lábatlangyíkfélék. Amíg a Daspletosaurus és más dinoszauruszok feje felett azhdarchida pteroszauruszok és az Apatornishoz hasonló neornithesek repkedtek, addig a lábaik körül az enantiornitha madarak közé tartozó Avisaurusok, valamint a különböző multituberculata, erszényes és méhlepényes emlősök futkostak. Az Oldman-formációban a Daspletosaurus torosus a Brachylophosaurushoz és a Hypacrosaurushoz hasonló hadrosauridákra, az Orodromeushoz hasonló ornithopodákra, a Centrosaurushoz hasonló ceratopsiákra, valamint a pachycephalosaurusokra, az ornithomimidákra, a therizinosauriodeákra és feltehetően az ankylosauridákra vadászott. A további ragadozók közé tartoztak a troodontidák, az oviraptorosaurusok, a dromaeosaurida Saurornitholestes és egy feltételezett albertosaurina tyrannosaurida (melynek neme jelenleg ismeretlen). A Dinosaur Park és a Two Medicine-formációk faunája hasonlít az Oldmanére, a Dinosaur Park területén egy sor, egymással nem vetélkedő dinoszaurusz maradványa is megőrződött. Az albertosaurina Gorgosaurus együtt élt a Daspletosaurus fajaival a Dinosaur Park és a Felső Two Medicine élettereiben. A fiatal tyrannosauridák feltehetően azokat az ökológiai fülkéket töltötték be, amelyek a felnőttek és a náluk két nagyságrenddel kisebb egyéb theropodák között helyezkedtek el. ## Popkulturális hatás A Daspletosaurus látható a Discovery Channel Dinoszauruszok bolygója című sorozatának harmadik részében, melyben egy Daspletosaurus család (köztük egy fiatal példány) egy kifejletlen Maiasaurára vadászik. ## Fordítás

Balkány

Balkány Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegye negyedik legnagyobb területű települése, a Nagykállói járás városa. Első írásos említése 1214-ből származik a Váradi regestrumban, az 1950-es megyerendezésig Szabolcs vármegye Nagykállói járásához tartozott. A település középkori történetének legjelentősebb emléke a mai református templom. Népessége 2023-ban 5828 fő volt, a korszerkezetet tekintve fiatal, ám elöregedő település. A lakosság közel harmada a kiterjedt tanyavilágban él, amely jelenleg 24 „élő” tanyából áll. Nevezetességei a Gencsy-kastély, a Gödény-kúria, melyben rendőrőrs működik, valamint a Csiffytanyán található mamutfenyő. Mentőállomás 2001-től működik a városban a Megyei Mentőszervezet tizennegyedik mentőállomásaként. 2004-ben városi rangot kapott. A város híres szülötte Madár János költő, író, illetve Várdy Huszár Ágnes író. ## Földrajza Domborzati viszonyai a Nyírségre jellemzőek, a terület enyhén nyugat felé lejt. Magasabb pontjai: - A legmagasabb pont: 169 m (Kismogyoróstól északkeletre 500–600 m-re) - Szőlő-hegy: 154 m (Balkány) - Gyűrűs-hegy: 160 m (Csiffytanya) ### Fekvése, megközelítése Balkány a Nyírségben, Nyíregyházától délkeletre közel 27 km-re, Debrecentől északkeletre 40 km-re, Nagykállótól 14 km-re, az M3-as autópálya 234-es csomópontjától délkelet felé, 20 km-re helyezkedik el. Területe délen nagy távolságra terjed, a Hajdú-Bihar vármegyei Nyíradonnyal, Hajdúsámsonnal és Hajdúhadházzal határos, 24 tanyájának jelentős része ezen a területen található. További szomszédai nyugaton Geszteréd, északon Nagykálló, Biri és Kállósemjén, keleten pedig Szakoly. A város csak mellékutakon közelíthető meg, négy irányból: Téglás–Geszteréd felől a 4901-es úton, Nyíregyháza–Nagykálló és Nyíradony felől a 4102-es úton, illetve Nyírmihálydi–Szakoly felől a 4913-as úton. A környező főutak (4-es, 41-es, 403-as, 471-es) elkerülik. Megközelíthető volt a 112-es számú on is, de a személyforgalmat 2007. március 3-án gazdaságtalanságra és kihasználatlanságra hivatkozva leállították. Az utolsó évben már csak napi két pár vonat közlekedett a 23 km hosszú vonalon. A városban és külterületén a vonat négy helyen – Görénypuszta, Balkány, Cibak és Abapuszta – állt meg. ### Növényzete, éghajlata Felszínét kovárványos barna erdőtalaj, humuszos homok, helyenként réti talaj fedi. Erdőtársulásait akácosok és nyárfások alkotják egy kevés tölgy- és fenyőerdővel. Helyenként éger-, fűz- és nyírfacsoportokat is találunk. Növénytani ritkaság a Csiffytanyán álló mamutfenyő, amit 1860 körül ültetett Finta József balkányi lakos. A fa koronáját, amit 1968-ban egy villám kettéhasított, ma vasabroncsok fogják össze. A fenyőt 1989-ben a Természetvédelmi Hivatal védetté nyilvánította, 2015-ben pedig az Év Fája verseny magyarországi döntőjében a második helyezett lett. A Nyírség éghajlata – és így Balkányé is – mérsékelten meleg: az évi napsütéses órák száma 2000, tehát több, mint az ország nyugati részén, de kevesebb, mint az Alföld déli felén mért 2100 óra. A középhőmérséklet 9,5–9,6 °C, a csapadék 560–590 mm. Leggyakoribb az északkeleti és a délnyugati szél. A 19. századi belvízrendezési tervek gyökeresen megváltoztatták a község hidrológiai viszonyait, de még ma is vannak állandóan vagy időszakosan vízzel, nádasokkal borított határrészek. A város határában található egy mesterséges halastó, a Téglagödör. ### Városrészek A városhoz tartozik a jelenleg 24 „élő” városrészből álló tanyavilág. A lakosság egyharmada itt él. Balkányhoz tartozik Abapuszta, Baloghtanya, Béketelep (Koczoghtanya), Cibak, Csiffytanya, Déssytanya, Finánc tag, Görénypuszta, Jármytanya, Kenderes, Kiskecskés, Kismogyorós, Nádas, Nagykecskés, Nagymogyorós, Ordastelep, Perkedpuszta, Petritanya, Szitás, Táncsicstelep (Bay-tanya), Tormáspuszta, Trombitás, Újhelyitanya a Petőfiteleppel együtt (Liszenkótelep) és Vecser. #### Abapuszta Abapuszta a város centrumától délkeletre 9 km-re található. A középkorban község volt, amelyről egy 11. századi oklevél is megemlékezik, mely a Forgách család levéltárában található. 1290-ben említik először, ekkor IV. László király, az utód nélkül elhalt June fia Abád birtokát a Kállay család ősének számító Mihály ispán fiainak adományozta. 1448-ban a guthi Országh család volt földesura, a családnak még a 15. században is birtokában volt a település, s az 1500-as évek közepe táján a környék legnépesebb falvai közé számították. Később egy ideig a Petneházy család tagjainak zálogbirtoka volt. A 19. században a Finta, Gencsy, Guthy, Jósa és Jármy családok voltak birtokosai. Az 1900-as évek elején a Jármy család birtoka volt. Később Abapusztát Balkányhoz csatolták, 2001-ben pedig a város legnépesebb tanyája 290 lakójával. #### Cibakpuszta Cibakpuszta (Cibak) 3 km-re Balkány központjától, délre helyezkedik el. Az 1455-ben a szomszédos Szakoly település birtokosának, a Szakolyi családnak volt birtoka. Nevét a Szakolyon birtokos Szakolyi Gáspár unokájáról, Czibak Imréről kapta, aki anyja, Szakolyi Katalin révén kapta örökül a balkányi birtokrészt. Balkány határának e részét róla nevezték el Czibaknak, majd Czibakpusztának. A török időkben a környék majdnem teljesen elpusztult, majd később a Kállay család tagjai szerezték meg Balkánnyal együtt. #### Görénypuszta Görénypuszta 3 km-re Balkány központjától északra helyezkedik el. Helyén – az egykori feljegyzések szerint – a 14. században még falu állt. 1329-ben említik nevét először az oklevelek, Guryn néven, ekkor már lakott helyként tüntették fel. 1367-ben és még 1374-ben is Ónodi Czudar Péter és a Kállay család tagjainak közös birtoka volt. 1415-ben a Czudar család volt a település földesura, s egy része övék még a század közepén is. Az 1400-as évek vége felé azonban már csak mint puszta van említve, s ekkortól sorsa már Balkányéval azonos. 1578-ban a törökök el akarták foglalni a nagykállói várat. A csata küzdőterének Görénypusztát választották. #### Nagykecskés Nagykecskés (Kecskéspuszta) a város centrumjától délkeletre 7 km-re található, az Abapuszta felé vezető út kereszteződésében. Nevével először 1589-ben találkozhatunk a korabeli iratokban. Ekkor a szomszédos Szakoly falu birtokosa, a Szakolyi család pereskedett a Guthy család tagjaival a Kecskés tisztája nevű határrész birtokjogáért. 1618-ban még az adózók között tartották számon: ekkor még egy és negyed porta után fizetett adót, de néhány évtized múltán már mint elnéptelenedett hely van számon tartva. 1720-ban a szomszédos Balkány lakói Szakoly lakosaival együtt területét részben szántóföldnek, részben legelőnek használták, a későbbiekben pedig már mint Balkány része, azzal együtt szerepel. Az 1848-as jobbágyfelszabaduláskor már mint földesúri majorság és puszta, birtokosai ekkor a Gencsy, Jármy, Guthy, Jósa, és Finta családok voltak. A Balkány és Szakoly között fekvő település az 1900-as évek elején még Kecskéspusztaként volt ismert. Akkori tulajdonosa Gencsy Margit (Horváth Mihályné) volt. Az itt álló szép kastélyt még Gencsy Ferenc (1768–1851) tábornok építette a 18. században. Az épület ebédlőjét még az 1900-as évek elején is azok a festmények díszítették, amelyeket a tábornok Lyon városától kapott érdemei elismeréseként. #### Perkedpuszta Perkedpuszta a központtól 7 km-re északkeletre található, Balkány második legnépesebb tanyája. A Balogsemjén nemzetség birtoka volt. Nevét az oklevelek 1325-ben említik első ízben Terra Perked formában. Ekkor osztozott meg rajta a Balog-Semjén nemzetség semjéni és biri ága, és az osztozkodáskor a Biri család kapta. Biri Mihály magvaszakadtával Perked egy része ismét visszaszállt a rokon semjéni ágra, másik része pedig nőági örökösödés útján a Domahidy család birtokába került. 1446-ban Perkedi Bálint Szabolcs vármegye alispánja volt, ekkor a Taktaközben fekvő Csobaj településen is volt birtoka. Az 1500-as évek közepe táján a Kállay család tagjaival rokon Domahidy család birtoka lett. 1556-ban még viszonylag népes település volt, de pár évtized múltán már csak mint puszta volt jegyezve. Birtokosai ekkor a Kállay és a Jármy családok voltak. Perked birtokosainak, a Kállayaknak és Jármyaknak a szomszédos Abán és Balkányban is voltak birtokaik, így a későbbiekben Perked sorsa is azonos volt velük. Az 1800-as években Perked már népes puszta volt, s a Gencsyek birtokán élénk dohánytermesztés folyt, itt ekkor már 34 dohánykertész és cseléd élt. Az 1800-as években itt a Gencsyek mellett birtokos volt még a Jármy család is. ## Történelme ### Nevének eredete A neve a balkány vizenyős, lápos hely jelentésű tájszóból származik, amely valószínűleg a törökből került a nyelvünkbe. Más források szerint a geszterédi csata idején Szent László és Bali kán ütközött meg egymással, és a városnév Bali kán nevének módosulata. ### A település történelme Balkány mint lakott település először 1214-ben szerepelt a Váradi regestrumban. Őslakosai kazárok és szlávok voltak, akik beolvadtak a honfoglaló magyarok közé. A lakosság a terület magasabb pontjain telepedett le. Az alacsonyabb helyeken található, a Nyírségre egykor igen jellemző áthatolhatatlan nyírvizek védelmet nyújtottak az ellenséggel szemben. A falu 1328-ban már templommal rendelkezett, András nevű papját említi a tizedjegyzék. A mai református templom homlokzata román kori nyomokat is őriz. A tulajdonosa gyakran változott: 1417-ben az álmosdi Csire családnak voltak itt birtokai. 1430-ban földesurai a Kállay család tagjai voltak, majd a Czudar családé lett. 1440-ben a Rozgonyiak vették zálogba a Czudar családtól, 1475-ben pedig már a petri Ders családot találjuk itt mint birtokost. 1477-ben a település birtokosa a Szokoly család volt. Nagykálló várának felépítése (1570–1573) nagyban befolyásolta a település fejlődését, hovatartozását. A törökök Nagykállót 1578-ban el akarták foglalni, és a csata küzdőtereként Balkány egyik tanyája, Görénypuszta környékét választották. A vár elfoglalása nem sikerült a török hadnak, azonban a környék szinte minden falvát elpusztították, kirabolták. Balkány, Guth, Szakoly és a szintén balkányi határban fekvő, de a pusztítás után fel nem épülő Görény, valamint Perked községek teljesen elnéptelenedtek. Aba ekkor – a szájhagyomány szerint a török basa szeretőjének birtokai voltak itt – elkerülte a pusztulást. A törökök kiűzése után a település gyorsan felépült és megerősödött, Aba népe is a védettebb Balkányba települt át. A Rákóczi-szabadságharc Balkányt is érintette. A lakosok közül 83 lovas (5 kompánia) és mintegy 70 gyalogos katona állt a fejedelem zászlaja alá. Részt vett a szabadságharcban Gencsy Zsigmond földesúr is, aki előbb (1703–1705) Károlyi Sándor mezei lovasezredének, majd 1705 őszétől haláláig a korábbi Kaszás Pál-féle lovasregimentnek volt a parancsnoka. Gencsy Zsigmond az 1706. augusztus 10. előtti napokban esett el a Karika-hágó mellett vívott összecsapásban. A Gencsy családnak kiterjedt birtokai voltak itt a 18. században. Kastélyuk, a Gencsy-kastély ma is áll. 1715-ben a vármegye lakossága mindössze 26 324 lélek volt. Ebből Balkányra kb. 1000-1200 lakos jutott. Az 1720. évi regnicolaris összeírás szerint 20 lakott jobbágytelke volt, lakói használták az akkor még lakatlan Szakolyt és az azóta is puszta Abát. Az 1772-i úrbérrendezés során az előbbi századbeli birtokosai közül már senkit sem találtak itt. Tizenegy nemes birtokosa közül a gróf Barkóczy, Gencsy és Pribék családnak volt benne nagyobb része. Lakói: 19 telkes jobbágy és 10 házas zsellér, akik 9 hétnyolcad telket használtak. 1839-ben a vármegye egyik legnagyobb faluja volt 3006 lélekkel. 1844-ben tagosítást hajtottak végre: eszerint a nemesi jogon bírt földterületeket teljesen elkülönítették az úrbéres birtoktól. Az úrbéres illetményeiket a biri határ felől eső határrészen a nagykállói és perkedi út között kapták meg. Balkány népessége ekkor már megközelítette a 3000 főt. Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc idején kb. 30 főt toboroztak Balkányból katonának. 1849 januárjában a helyi református gyülekezet felajánlotta templomuk harangját ágyúöntés céljára. 1848-ban 438 zsidó élt Balkányban, a legtöbbjük kereskedő volt, de jelentős volt a kézművesek és az iparosok száma is. Feltűnően magas volt közöttük a kultúrával, hitélettel foglalkozók aránya. Orvosa 1850 óta van Balkánynak. Az első orvosok: Weinberger Herman, László Elek, Bauer Lőrincz és Leitner András voltak. 1855 körül dalegylet alakult. 1858-ban létesült a posta. A heti vásárok jogát 1859-ben kapta a település. Az első gyógyszertár 1864-ben nyílt meg, a gyógyszerész Kékesi Imre volt. 1870-ben Balkánynak 413 háza és 3997 lakosa volt, határa 14 421 kataszteri hold. A kiegyezés után is folytatódott a fejlődés: 1875-ben olvasóegylet, 1877-ben gazdakör, ugyanebben az évben az iparos ifjúság számára olvasókör alakult. 1878-ban Balkány országos vásártartási jogot kapott, a vásártér a mai Kossuth-kert helyén volt. 1880-ban kisebb földrengés rázta meg a települést, a házak kéményei is ledőltek. A postához 1893-ban távírdát kapcsoltak. 1897-ben alakult meg a helyi takarékpénztár. 1900-ban 444 házban 4390 lakos élt, 15 527 kataszteri hold területen. 1909-ben megnyílt a környék első óvodája Balkányban (óvónő: Szentgyörgyi Amália). 1910-ben létesítették a postán az első távbeszélőállomást. A 19. század végén az évi népszaporulat meghaladta a 100 főt. Az első világháborúban 385 balkányi lakos teljesített katonai szolgálatot. Ebből 107 rokkant lett, 72-en meghaltak. A földreform törvény keretében 1922-ben Balkányban is volt „földosztás”. A Gencsy- és Lónyai-birtokból osztottak szét néhány hold földet a leszerelt katonák között. A második világháborúban Balkány férfilakosai közül 900-an vettek részt mint frontkatonák. Közülük legtöbben 1942–1943 telén a doni katasztrófában estek el. A város neve a 20. század elején Nyírbalkány volt. 1945-öt követően a Nyír- előtagot elhagyták a megnevezésből. Balkány 1971-ben nagyközség, 2004-ben pedig város lett. A városban és környékén is jelentős károkat okozott a 2010-es júniusi vihar, amely lakóházak tetejét bontotta meg, kéményeket borított le, fákat döntött ki. A legsúlyosabb károk Balkányban és környékén keletkeztek. A városban szinte minden utcában voltak sérült házak, melléképületek. Cibakon egy húszhektáros erdő fáit 45 fokos szögben mozdította ki a földből a vihar. ### A város címere A település címere hasítással saruzott pajzs. Első (jobb) mezejében fegyverzett letépett sasfej tart a csőrében egy csatabárdot. A mező arany, a sas fekete, a bárd bíbor. Ez emlékeztet Szent László besenyők (bese, vagyis sas) feletti diadalára, a csatabárd az ő attribútuma volt. Második (bal) mezőben a rozs és a búza, valamint az ekevas a település egykori pecsétjeire és régi címerére utal. A mező vörös, a gabona arany, a bal oldalon álló zöld nád és természetes (barna) termése, a zöld sás a település nevét idézi (mocsár, láp, posvány, nyílt vízi fürdő stb.). Az alsó ék kék mezejének zöld fészkében ezüst pelikán három, szintén ezüst fiókáját táplálja a saját vérével. Ez az egykori birtokosokra (elsősorban a Gencsy családra emlékeztet). Erre a címerre csőrsisak vagy pántos tornasisak illik foszlányokkal, sisakdíszül vágott vörösmundéros szablyát tartó kar (a Kállay-, a Somossy-, a Gaál- és a Reviczky-család címerében is szerepel szablya). Az akantuszleveleket mintázó foszlányok: jobbról vörös és ezüst, balról kék és arany. A címer alatt kétszer megtört és kétszer hajlított arany szalagon feketével a BALKÁNY felirat olvasható. ## Demográfiai adatok Balkány jelenlegi lakossága 5828 fő (2023). Lakásainak száma 2372 (2023). Korszerkezetét tekintve fiatal település, hiszen lakosainak mindössze 17,7%-a idősebb 65 évnél. A népesség 34%-a gazdaságilag aktív, 25%-a inaktív, 33%-a eltartott és 8%-a munkanélküli, a lakosságban a nemek aránya közel 50–50% (2891 férfi és 2885 nő). ### Balkány népességalakulása ### Balkány lakásainak száma ### A városrészek lakossága Balkány belterületének összlakossága a 2011-es népszámlálási adatok szerint 4554 fő volt. ### Nemzetiségi eloszlás Egy személy több nemzetiséghez is tartozhat, ezért az arányok összege meghaladhatja, és meg is haladja a 100%-ot. ### Vallási összetétel ## Városvezetés és politikai élet Polgármesterek 1990 óta: A helyi választási iroda adatai a 2019-es önkormányzati választás balkányi eredményeiről: A balkányi képviselő-testület tagjai a 2019-es önkormányzati választás után: - Karsai István (független) - Kiss Sándorné (független) - Molnár Zoltán József (független) - Molnárné Kiss Katalin (független) - Oláh János (1951) (Fidesz–KDNP) - Oláh János (1959) (Fidesz–KDNP) - Oláh János (1976) (Fidesz–KDNP) - Papp István (független) ## Közigazgatás A város problémáinak megoldását önkormányzati bizottságok segítik, melyekben nem csak a képviselők, hanem civilek is részt vehetnek. Balkányban három bizottság működik, melyek a következők: - Pénzügyi, Gazdasági Bizottság - Környezetvédelmi és Mezőgazdasági Bizottság - Jóléti, Oktatási és Sport Bizottság. A bizottságok munkáját a jegyző felügyeli. ## Jelene A lakosság jelentős részének a mezőgazdaság biztosítja a megélhetést. Nagy hagyományokkal rendelkezik a település az alma és a meggy termelésében, melyek telepítése ma is folyik, akárcsak a szükséges hűtőházak építése. A szántóföldi növénytermesztésben a kukorica, a gabonafélék és a dohány termesztése a jellemző. A zöldségfélék közül a paprika, paradicsom, az uborka és az utóbbi években a görögdinnye termesztése a népszerű. Azonban itt is jellemző, hogy a kis parcellák – és az ebből fakadó tőkehiány – hosszabb távon nem biztosítanak jó megélhetést a mezőgazdaságban dolgozók számára. A lakosság közel harmada – 1877 fő – a kiterjedt tanyavilágban él, amely jelenleg 24 „élő” tanyabokorból áll. A vármegyére jellemző munkanélküliség is az ott élőket sújtja, köszönhetően alacsony iskolai végzettségüknek és a munkahelyek hiányának. Az alapfokú oktatás-nevelés feltételei a település óvodáiban és két általános iskolájában adottak. A közel 1300 gyereknek a kötelező órákon kívül lehetősége van a zene és a tánc alapjainak elsajátítására is. A nyári szünetben hagyományőrző honismereti tábor, úszó- és lovaglótáborok nyújtanak kikapcsolódást. Az önkormányzat irányítása alatt működik a könyvtár és a művelődési ház. A környező települések színvonalas ellátását is szolgálja a 2002-ben épült modern mentőállomás. A városi rendőrőrs a Gödény-kúriában található, emellett polgárőrszolgálat is működik. A város 2007-ben elnyerte a megye legfittebb városa címet. A helyi kisközösségi rádió – Alfa Rádió – 2008. november 1-jén sugározta az első adását. Elsősorban a helyi lakosságot érdeklő témákkal, helyi hírekkel foglalkozó csatorna volt. Igyekeztek a lakosság tájékoztatásán felül műveltségi műsorokkal is színesíteni a kínálatot. Szórakoztató és zenei műsorok is megtalálhatóak voltak benne. 2016. április 22-én befejezte a műsorsugárzást. A város napját szeptember első hétvégéjén, szombaton szokták tartani, előtte pénteken korábban motorostalálkozó is volt. Balkány 2007-ben megkapta az ipari park címet. Ennek közvetlen célja a város hagyományos fémtechnikai múltjára és jelenére épülő helyi kapacitások fejlesztése, nagy területet és jelentős munkaerőt igénylő vállalkozások működési feltételeinek, minőségi szolgáltatásainak biztosítása. A kb. 1000 m2-es Inkubátorház és Innovációs Központban biztosítják a szolgáltatások elérését és hozzáférését. Tervbe vették a Balkányi Ipari Parkot és a Hajdúsámsoni Ipari Parkot összekötő út felújítását, hogy a balkányi és hajdúsámsoni tanyavilágban élők vagy az éppen arra járók jó minőségű aszfaltúton közlekedhessenek. 2019\. augusztus 17-én adták át a városhoz tartozó Újhelyi tanyán található sportrepülőteret. ### Zenekarok, együttesek - Balkányi Nyugdíjas Énekkar - Credo Pedagóguskórus - Balkányi Zenészek Egyesülete - Tini2 ### Alapítványok, egyesületek - Oktatásért Alapítvány - Balkányi Önkéntes Tűzoltó Egyesület - Balkányi Polgárőrszolgálat - Balkányi Nyugdíjas Klub - Balkányi Motorosok Egyesülete - Balkány és térsége Gazdakör - Alfa Kulturális Alapítvány - Alkotás Varázsáért Egyesület ## Környezetvédelem A Dél-nyírségi kistérség környezeti állapota kedvező összképet mutat, de vannak javítandó részterületek. A viszonylagosan kedvező helyzetnek az a fő oka, hogy a nagyipar elkerülte a területet. Ezt bizonyítja az a tény is, hogy a levegő minősége az országos átlagnál kedvezőbb, mindössze Nagykálló levegője rosszabb a kistérség többi településénél, aminek az erőteljesebb közúti forgalom az oka. A forgalom növekedése okozza a nitrogén-oxidok koncentrációjának lassú növekedését is. A felszíni vízkészletet a Harangodi tározó (Nagykálló) jelenti, de az ivóvízellátás több mint 95%-át felszín alatti készletek biztosítják. A kistérség egyébként is jó vízminősége az utóbbi években tovább javult azzal, hogy csökkent benne a szerves mikroszennyezők mennyisége. A vízkészletet fenyegetheti távlatban az a tény, hogy a csatornahálózat kiépítése elmaradt az igényektől és a szükségestől. Ezért a települési szennyvizek elvezetésének fokozása előbb-utóbb elkerülhetetlenné válik. Balkány zajterhelése viszonylag szerény, amit mezőgazdasághoz, iparhoz és a szórakozóhelyekhez köthető pontforrások okoznak. A szilárd és folyékony hulladékok mindenütt gondot jelentenek. A termelési veszélyes hulladékokat külön jogszabályok alapján kezelik, a lakossági hulladékot az 1983 óta működő szilárdhulladék-tárolókban helyezik el, évente mintegy 580 m3-t. ### Kibocsátott szennyezőanyagok 2002-ben ### A szilárdhulladék-lerakó telep ## Egészségügyi és szociális intézmények ### Szent Miklós Szeretetotthon és Menedékház A Szent Miklós Szeretetotthon és Menedékház 1995-ben nyitotta meg kapuit, a görögkatolikus egyházközség működteti. A házban 45 idős ember és 30 otthonról menekülni kényszerülő anya, leányanya és gyermek talált menedéket, 2004-ben. Itt rendezik minden év végén a hagyományőrző betlehemes műsor próbáit, melynek szereplői a város lakói. ### Szent Antal Idősek Otthona A római katolikus egyház ápoló-gondozó otthont épített Szent Antal Idősek Otthona néven. A háromszintes épület rendelővel, foglalkoztatóteremmel is rendelkezik, valamint kapcsolódik hozzá egy önálló kápolna is. A kápolnát a téli hónapokban misék megrendezésére is használják. A 42 személyes otthon munkalehetőséget jelent összesen 24 helybéli. Mindkét intézmény a kornak megfelelő színvonalú ellátást biztosít a rászorultaknak. ### Mentőállomás Mentőállomás 2001-től működik a városban, a Megyei Mentőszervezet 14. mentőállomásaként. Három mentőautó és egy esetkocsi áll rendelkezésre. Közvetlen ellátási területe – Balkányon kívül – Bököny, Geszteréd és Szakoly községek, 20 000 lakossal. 2002-ben további nyolc település csatlakozott a mentőállomáshoz alkalmi és esetfeladatok ellátására, így közel 50 000 lakos ellátását biztosítja. ### Egészségügyi Központ A betegellátást az Egészségügyi Központban működő háziorvosi, gyermekorvosi, fogorvosi és védőnői szolgálat, központi orvosi ügyelet, valamint heti rendszerességgel szülész-nőgyógyász és fizikoterápiás szakrendelés magas színvonalon biztosítja. Évente kétszer szemész szakorvos számítógépes szemvizsgálatot tart. ### Szociális és Gondozási Központ A szociális feladatok ellátását az 1994-ben alakult Szociális és Gondozási Központ 50 dolgozója látja el. A szociális alapellátási feladatokat végzők látják el a tanyagondnoki szolgálatot is. ## Oktatási és művelődési intézmények ### Iskolák Balkányon és Abapusztán már az 1800-as évek végén egy középfokú intézmény gyakorlókertje működött, a helyi zsidó iskolában pedig rabbiképzés folyt. #### Balkányi Szabolcs Vezér Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola A balkányi iskola első igazgatója Kovács András volt 1950-ben. Az intézmény akkor még az 1. számú Körzeti Iskola nevet viselte. A középfokú intézményekben jelenleg 130 fő tanul. Az 1975-ben átadott iskolát újabb 8 tantermes szárnnyal bővítették 1981-ben, amely 1994-től a Szabolcs Vezér nevet viseli. Ebben a tanévben kezdődött a zeneoktatás népzene, zongora, gitár, furulya, trombita, fuvola, fife és hegedű tanszakon. A mindennapos testnevelés keretében néptáncot és társastáncot is oktatnak. Az angol és a német nyelv oktatását nyelvi labor, az informatika és az internet használatát két jól felszerelt szaktanterem segíti, melyeket 2006. november 10-én adtak át további hat új tanteremmel együtt. Ez utóbbiakat a régi B-szárnyból alakították ki. 2007. szeptember 3-án négy újabb tanteremmel bővült az intézmény, és az 1981-ben épült E-szárnyat is átalakították. 2008. január 23-án étkezhettek először a balkányi diákok az új ebédlőben. 2008. szeptember 1-jén átadásra került majdnem az egész intézmény, mivel ezután kezdődtek el a tornacsarnok építési munkálatai, amit végül 2010. november 25-én adtak át. Ezzel a teljes komplexum felújítása befejeződött. 2012-ben, amikor állami kézbe került az oktatási intézmény, akkor a Szabolcs Vezér Oktatási Központ nevet Balkányi Szabolcs Vezér Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskolára változtatták. Testvériskolák: - Petőfi Sándor Általános Iskola (Lázári, , Partium) - Gimnazjum im. Adama Mickiewicza w Słopnicach (Słopnice, , Kis-Lengyelország) #### 2. számú Körzeti Általános Iskola A Körzeti Általános iskola a tanyavilág központjában helyezkedik el. Az első iskola építése 1924-ben történt az akkori Koczoghtanyán. 1934-ben egy újabb tanteremmel bővült. 1960-ban egy akkor modernnek számító 2 tantermes szertárral és irodahelyiséggel, valamint egy szolgálati lakással rendelkező újabb iskola épült. Ettől az évtől kezdve teljesen osztott 8 osztályos iskolaként működik. 1990-ben jelentősebb iskolabővítésre került sor, 3 korszerű tantermet, új bútorokat és a kor követelményeinek megfelelő mosdókat kapott az intézmény. 2000 óta itt is van zeneoktatás. ### Városi Nyilvános Könyvtár A Városi Könyvtár (aminek régen Váci Mihály volt a névadója) 32 000 kötettel, friss irodalmi és szakmai folyóiratokkal várja az olvasókat. A könyvtárban minden évben megrendezik az író-olvasó találkozót, a versíró pályázatot és a rajzversenyt. A könyvtárban teleház is működik, ahol hét számítógép és internet biztosítja az információkhoz való széles körű hozzáférést. ### Barackvirág-, és Szent Jácint Görögkatolikus Óvoda Az első kisded óvoda 1909-ben létesült, ahol Szentgyörgyi Amália volt az egyetlen óvópedagógus. 1973-tól az óvoda önálló intézménnyé nőtte ki magát. A növekvő igények következtében 1980-ban bővítették, jelenleg az óvoda négy egységben, (Balkány–Fő u., Balkány–Szakolyi út, Abapuszta, Cibak) 10 csoporttal működő önálló intézmény, ahol 37 szakképzett dolgozó látja el a 270 gyermeket. 2011. május 2-től a Balkányi Görögkatolikus Egyházközség vette át az abapusztai, cibaki, és Fő utcai óvodák üzemeltetését. Az önkormányzat kezén a Szakolyi úti intézmény maradt meg. Az egyházi óvodák névadója Szent Jácint lett. Az abapusztai és cibaki óvodák később megszűntek. ### József Attila Művelődési Ház Balkány kulturális életének szervezésében az oktatási intézmények, a könyvtár és a művelődési ház játszanak meghatározó szerepet. A József Attila Művelődési Ház előadások, irodalmi estek, tanfolyamok, konferenciák helyszínéül szolgál, valamint szakkörök és klubok is otthonra találnak itt. A művelődési házban állandó honismereti kiállítás is látogatható. Az épületet 2004-ben teljesen felújították. ## Templomok Balkány városában három templom áll, emellett négy környező tanyában (Tormáspuszta, Görénypuszta, Perkedpuszta, Cibak) ökumenikus imaház működik. 1939-ig zsinagóga is volt a faluban, épületében ma posta működik. ### Görögkatolikus templom Az 1977-ben épült új kápolna 1990-re templommá nőtt, befogadóképessége megháromszorozódott: szentély, kereszthajó, sekrestye, karzat, torony jelentette a bővítést, azóta pedig évről évre szépül. Néhány éve készült el az ikonosztázion, 2000-ben pedig a falak is díszbe öltöztek. Balkányban ez a legelterjedtebb vallás, mivel 1782 hívőt tart nyilván. ### Római katolikus templom Az 1937 novemberére felépült új római katolikus templomot a Magyarok Nagyasszonya tiszteletére szentelték. A templom melletti paplakot 1840-ben már mint régi kulturális épületet említették. A templom másik oldalán található lourdes-i barlangot 2007-ben újították fel. Az egyház nyilvántartott híveinek létszáma körülbelül 1715 fő. ### Református templom Balkány középkori történetének legjelentősebb tárgyi emléke a mai református templom. A 14. század első harmadában már állnia kellett, mivel 1328-ban András nevű papját említik, aki a pápai tizedjegyzékben is szerepel. A 16. században említést tesznek arról, hogy pusztahelynek van feljegyezve. A templom történetében ennek igen nagy a jelentősége, mert feltehetően ekkor állhat hosszabb időn keresztül használaton kívül a még a 15. században is működő épület, ugyanis a reformátusoknak először fatemplomuk volt: „Balkan, ligneum Calvinistarum 1696?” Ez a fatemplom bizonyára már nem volt javítható, és feltehetően a 18. század elején állították helyre az üresen álló régi templomot. Azonban 1772-ben már zsindelyfedelének megújítására kérnek engedélyt. Tornya aligha lehetett, mert alacsony harangláb állt mellette, amely 1766-ban romladozó állapota miatt oszlopokkal volt megtámasztva. A templom külső falában Gencsy Sámuel epitáfiuma található, 1872-ből. Az épület keleti homlokzata elé a 19. század elején emelték a mai háromszintes, téglából épült harangtornyot. Az építmény jellege szabadon álló, egyhajós, egyenes szentélyzáródású, támpilléres templom. A nyugati homlokzat sarkain átlós támpillérek állnak, középen elfalazott, félköríves ajtó. A homlokzaton lefaragott lizénák nyomai vehetők ki. A déli homlokzat bejárata felett szamárhátíves, gótikus szemöldökkő orommezejében faragott virágdíszítés van. Tőle jobbra fenn befalazott, valószínűleg még középkori ablak látható. A keleti homlokzat elé, amelyet feltehetően hosszabbítottak, a 19. században háromszintes tornyot építettek. A templombelső mai állapota 1829-ből való, ami teknőboltozattal fedett. A padjai barokk stílusúak. A szószék a 19. századból való, aminek a hangvezetője gazdagon faragott. Balkányban ma 1473-an vallják magukat reformátusnak. ## A Gencsy-kastély ### A kastély A kastély 1774-ben épült, azonban a története régebbre vezethető vissza. Korabeli feljegyzések megemlítenek két kúriát a településen, melyek kapcsolatban állhattak vele. 1670-ben állt már Balko Pál kúriája: „Egi Szabad Nemes Curia ... Egi saraz Sindelyes malom.” 1676-os dátummal Bori Mihály nemesi kúriájáról is van leírás: „Curia nobil, lignea elevatior Scandularis, constans ex hypocausto, atrio, Camera, domus familiaris stramine tecta constat hypocausti, atrio et Camera ... sunt stabula ... (Portiones possesionarial Mich. Bori).” Azt, hogy a ma álló, 1774-ben emelt épületet e korábbi épületek helyén emelték-e, nem tudjuk bizonyosan. Arra vonatkozóan van adat, hogy a földszintes ház alapját 1774-ben Gencsy Sámuel vette meg, de a 19. század második felében Gencsy Béla egy szinttel megemeltette és átalakíttatta. A munkálatokat a nagykállói volt vármegyeháza olasz építőmestere, Salvatore Aprilis irányította. A Gencsy-kastély barokk eredetű épület. 2007-ig gyermekotthonként működött, távlati tervként az ingatlan valamilyen intézeti vagy idegenforgalmi funkciókkal is hasznosítható. Balkány temetője őrzi Gencsy Sámuelné Losonczy Borbála klasszicista síremlékét, melyet a fia állíttatott, 1811-ben. Négyszögletes talpazaton hengeres, vájatolt törzs, felette peremmel ellátott kúpos obeliszk, rajta a család címere. A klasszicizáló eklektikus sírbolt a Gencsy családé. Négyzetes alaprajzú, mind a négy oldala erőteljes timpanonnal zárul. A Gencsy-kastély szabadon álló eklektikus épület. Téglalap alaprajzú, egyemeletes 2+5+2 tengelyes épület, középső részén négyoszlopos beüvegezett árkád, feljárati része hármas tagolású 5-5 lépcsővel. Emeleti beugró erkélyét balusztrád zárja le, ugyanezt a díszítést alkalmazták az épület két sarokrizalitjának attikáján is. ### Jelene A kastélyban 1951-től 2007-ig állami gyermekotthon működött. Az eltelt évtizedek alatt többször változott az elhelyezett gyermekek korcsoportja. A 60 helyen 3–24 éves korú gyermekek, többnyire testvérek laktak a kastély épületében és a hozzá tartozó két lakásotthonban; az egyik a kastély kertjében, a másik az Adonyi utcában jelenleg is működik. Az általános iskolások a Balkányi Szabolcs Vezér Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskolában, a középiskolások pedig a közeli városokban, vagy az előbbi művészeti szakiskolában tanultak tovább. A gyermekotthon 37 balkányi lakosnak biztosított munkalehetőséget. Fenntartója Szabolcs-Szatmár-Bereg megye Önkormányzata volt. 2009. január 14-én Seszták Oszkár – a megyei közgyűlés elnöke – átadta Pálosi Lászlónak – Balkány polgármesterének – a kastély kulcsát, ezzel jelezve, hogy a Gencsy-kastély innentől kezdve már a városé. ## A Gödény-kúria A balkányi Gödény-kúria a nemes gödényházi és farkasfalvi Gödény család balkányi ága tulajdona volt a szocialista államosításig. Azután az épületben több családot is elhelyeztek, jelenleg rendőrőrs szolgál benne. ## Népi építészet A környező községekhez képest polgáriasodottnak tűnő városkép a viszonylag nagyméretű házaknak, a századfordulót megelőzően már felhasznált és a paraszti gyakorlatban aránylag ritkán előforduló építési anyagoknak (tégla, bádoglemez – korábban zsindely – tetőfedés stb.), valamint az ehhez igazodó változatos (és színezett) architektúrának köszönhető. A városba hagyományosan nagyszámú iparosréteg költözött. A méreteltérésektől függetlenül a főbb építészeti anyag itt is a sárral tapasztott föld volt, amiből villával rakott (fecskerakásos) vagy karóvázas (mereglyés) földfal, favázas patics-, vert- és vályogfal készült. Főleg a volt uradalmi központok új házai sokszor ma is hagyományos technikával, elsősorban vert- vagy vályogfallal épültek. A falakra szarufás tetőszerkezet, erre nád (az egyszerűbbnél szalma), később fémlemez, majd cserép héjazat került. A lakóházak ritkábban két- (Erkel u. 5.), gyakrabban háromosztatúak. Az utcai szoba (nagyvíge) + pitvaros konyha + kamra (vagy kisház) alaprajzhoz kályhás-kemencés, szabadkéményes tüzelőberendezés tartozott. Az 1950 körüli nagy átépítések során ezek nagy részét megszüntették, de egy-egy fakémény (Jókai u. 19.), tapasztott sövényből készült kéményfej (Ady Endre u. 35.), lapadolt kéménysátor még ma is látható. ## Balkány híres szülöttjei és díszpolgárai Balkány városának több díszpolgára van: 2008. szeptember 20-án – dr. Szilágyi Zsoltot és Ungvári Sándort választották Balkány díszpolgárává, 2014. szeptember 6-án Madár János, Várdy Huszár Ágnes és Szöllősi Zoltán kapta meg ezt az elismerést, míg 2015-ben dr. Budai Gyulát, Rákos Imrét és Vitai Lászlót tüntették ki. 2006-ban a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Közgyűlés akkori elnökét, Gazda Lászlót jutalmazta a címmel az egykori képviselő-testület. Korábban Szántó János, dr. Halmay Balázs és Dankó József részesült hasonló elismerésben. A helyi általános iskolában tanít a 4 for Dance együttes két tagja, Bárány Kristóf és Gál Sándor. Továbbá balkányi lakos még Vasas Vanda is, aki a 2013-as kerekesszékes szépségverseny győztese volt. ## Testvérvárosok - Lázári, Románia, Szatmár megye (2002) - Słopnice, Lengyelország, Kis-Lengyelország (2005) 2007 szeptemberében testvérvárosi kapcsolat jött volna létre Balkány és a szlovákiai Chlebnice között, de akkor a szerződés aláírása elmaradt. A két település, illetve a magyarországi Zajta azóta partnervárosi kapcsolatot ápolnak egymással. 2015. augusztus 15-én a tízéves jubileum alkalmából Słopnice és Balkány vezetői megújították a testvérvárosi szerződést. Az aláírásra a lengyel községben került sor, ahol Pálosi Lászlót, Balkány polgármesterét Słopnice díszpolgárává avatták.

Lillafüredi Palotaszálló

A lillafüredi Palotaszálló 1925 és 1929 között épült a Hámori-tó mellett, Lux Kálmán tervei alapján, neoreneszánsz stílusban – állami beruházásként. Lillafüred a nevét Vay Béla lányáról, Erzsébetről – becenevén Lilláról – kapta. A környék már ezt megelőzően is kedvelt kiránduló- és üdülőhely volt, szálloda, étterem várta az idelátogatókat, és számos magánvilla is épült az üdülőtelepen. A Palotaszálló építéséhez komoly tereprendezésre volt szükség, amit Révay Ferenc erdőmérnök vezetésével végeztek el. Az építési plató kialakításakor felhalmozódott kőzetanyagból épültek a szálló függőkertjei, a Szinva vízesését és az Anna-barlang bejáratát áthelyezték. A lillafüredi kisvasúton megvalósították a személyszállítást, Miskolc és Lillafüred között autóutat építettek, alagutakat fúrtak. A Palotaszálló már 1929-ben elkészült, de a felavatására csak 1930-ban került sor – visszafogott ünnepségsorozat keretében. 1945-ig a vendégek elsősorban a korabeli elit köreiből kerültek ki, kongresszusokat, konferenciákat rendeztek, híres személyiségeket láttak vendégül. Itt rendezték 1933-ban azt az írókongresszust is, aminek József Attila Óda című versét köszönhetjük. Részben a Palotaszállóban játszódik az 1934-ben bemutatott, ma is népszerű Meseautó című film. A második világháború idején német, majd orosz katonák lakták, az 1950-es évektől pedig SZOT-üdülő lett. Az épület 1993-ban a Hunguest Hotels szállodalánc tulajdonába került, ezt követően felújították, korszerűsítették, és a szolgáltatásait jelentősen bővítették. Uniós források felhasználásával 2013 őszére végeztek a teraszok felújításával, amiket tematikus jelleggel ruháztak fel, és a már itt lévő József Attila-szobor, Varga Éva alkotásán kívül elhelyezték a szobrásznő új Herman Ottó-szobrát is, de a függőkert más szintjein további művészeti alkotások is találhatók. A teraszon látható az István főherceg látogatására emlékező öntöttvas oszlop is. A Palotaszálló 2015-ben felkerült a Magyar Értéktárba nemzeti értékként. ## Előzmények Hámort 1765-ben említették először okiratok (egyetlen községként, „Alsó Felső Hámor község” néven), a terület a diósgyőri koronauradalom része volt. A települést a Fazola Henrik által idetelepített morva és stájer vasművesek hozták létre, a falu nevét az itt működő pörölyök, azaz hámorok adták. A mai Lillafüred környéke a 19. század elején-közepén kezdett népszerűvé válni az idelátogatók között. A környék első népszerűsítője Szűcs Sámuel jogász, Herman Ottó majdani sógora volt, aki számos vendéget invitált ide, és naplójában „kedves látvány”-nak nevezte a hegyeket, a „csepegő kő barlang”-ot, a házakat és a „nagy tavat”. 1846-ban meglátogatta a környéket Kazinczy Ferenc, aki „Magyar Tempé”-nek nevezte a völgyet. Szűcs Sámuel 1847. július 8-án ott volt Petőfi Sándor vendéglátói között is, akik a mai Városház tér 5. szám alóli (ma is álló) épületből kikocsiztatták a költőt a diósgyőri várba és Hámorba. A költőben maradandó emléket keltett a kirándulás, a látnivalók, és erről naplójában is megemlékezett: „Sokat vártam, de még többet találtam... Az ember azt gondolja, hogy legalábbis Helvéciában van, Helvécia [Svájc] valamelyik szebb vidékén”. Jártak itt a Miskolcon játszó színtársulat tagjai is. Ide kapcsolódik, hogy egy korábbi okiratban olvasható a tájjal kapcsolatban a „Borsodi Svaicz” kifejezés is, és lassan úgy emlegették a környéket, mint Miskolc majdani üdülőterületét. A szabadságharc után itt telepedett le Herman Ede Károly orvos, Herman Ottó apja, majd maga Herman Ottó is. A második miskolci színház alapkövének letételekor, 1847-ben idelátogatott István főherceg, és erre emlékezve öntöttvas emlékoszlopot állítottak a tóhoz vezető út bal oldalán, még a kanyar előtt. Az oszlopot – restaurálás után – 2001-ben a Palotaszálló függőkertjében helyezték el. 1857-ben meglátogatta a környéket Ferenc József is, ezt Hámorban, az iskola előtt elhelyezett emlékoszloppal örökítették meg. A Hámori-tó gátján állt egy kronosztikonnal ellátott fogadalmi kőkereszt, amit a helybeliek 1831-ben állítottak arra emlékezve, hogy elkerülte őket a kolerajárvány. A keresztet a Palotaszálló építésekor áthelyezték a szálló közelébe, a Weidlich-villa elé; 1929-ben, majd 2006-ban felújították. A Hámor fölötti üdülőterület 1882-ben kapta a Lillafüred nevet. Elnevezésének a története a Vay családhoz kötődik. 1882 nyarán Soltész Nagy Albert (Miskolc polgármesterének, Soltész Nagy Kálmánnak a fivére) és Kubacska István kereskedő Bethlen András miniszternél tett látogatást, megköszönni a támogatását, egyúttal engedélyét kérték, hogy a területet „Bethlen-Füred”-re keresztelhessék. A miniszter elhárította a megtiszteltetést, és azt javasolta, hogy keresztlányáról, Vay Béla lányáról nevezzék el az üdülőtelepet. A lánynak ugyan Erzsébet volt a keresztneve, de – miként a Vay családban minden Erzsébetnek – Lilla volt a beceneve. A névadást támogatta Vay Elemér, Lilla fivére, a Borsodi Bükk Egylet akkori elnöke is. A tulajdonképpeni apropó az volt, hogy Lilla kezét ebben az időben kérte meg Pejacsevich Tivadar (1855–1928) horvát bán. Ismert az elnevezésről határozó rendelet száma: 1882. évi . A távolra került Lilla állítólag részt vett a Palotaszálló átadási ünnepségén – inkognitóban. A névadással egy időben épült fel a Palotaszállóval szembeni Dolka-tetőn egy fából készült kilátó, amit Lilla édesanyjáról, Teleki Zsófiáról neveztek el Zsófia-kilátónak. A kilátót az 1950-es években lebontották a „Szikla” miatt, de 2021–2022-ben újra felépítették élethű másolatát. Keglevich Béla gróf miniszteri megbízással kereste fel a környéket 1890–1891-ben, és „a Hámort a nyaralókra szerfelett alkalmasnak” találta (a helybeliek ellenérzése közepette), egyben javasolta turistautak kiépítését és egy szálló létesítését. A területen az üdülőtelkek kialakítása 1891-ben kezdődött, de a vendéglátás még csak a kezdeti lépéseket tette meg: a kis üdülőtelepen egy szálloda, az 1890–1892-ben épült Nagy-szálló (a Palotaszálló felépülte után kapta a Lilla nevet) és egy étterem volt, de 1898-ig már tizenegy magánvilla is felépült. 1906-ban készült el Weidlich Pál miskolci kereskedő villája (ma a Tókert panzió épülete), Markó László, Borsod vármegye főorvosának villája (ma már nem azonosítható), Herman Ottó villája, a Pele-lak (ma Herman Ottó-emlékház), és sok más épület. Újabb szállodák és éttermek is nyíltak, és a telep magva a 20. század elején lényegében kialakult. Egy állami beruházással megvalósuló reprezentatív szállodaépület megépítésének gondolata már ekkoriban felmerült, de ehelyett Tátralomnic fejlesztésébe fogtak bele, és 1903–1905-ben ott építettek egy 120 szobás Palotaszállót. Az első világháború évei nem kedveztek a tervek újbóli felvetésének, de az 1920-as évek közepén újra felelevenedett a régi elképzelés, a Lillafüred, Magyarország „útszélen heverő gyémántja” idegenforgalmi fejlesztésére vonatkozó kívánság. ## A Palotaszálló építése A kezdetekkel, a Palotaszálló tervezésével kapcsolatban máig számos bizonytalanság tapasztalható. Révay Ferenc erdőmérnök feljegyzéseiből tudni, hogy 1923-ban helyezték Diósgyőrbe azzal a feladattal, hogy Hámorban lényegében el kellett végeznie bizonyos tereprendezési feladatokat, és „ezen munkák idején kezdett mindinkább szóba kerülni Lillafüred fejlesztése és a Palotaszálló eszméje is”. Az biztos, hogy a szálloda terveit 1925-re már elkészítette Lux Kálmán építész, műegyetemi professzor, így nyilvánvaló, hogy a tervezés még 1924-ben elkezdődött, pályázati kiírás nem volt. A terveket Lux 1926 áprilisában mutatta be Bethlen István miniszterelnöknek és kíséretének Lillafüreden, a Lilla szállóban (Miskolc közvéleménye ekkor szerzett tudomást az elképzelésről). 1926 szeptemberében a minisztérium és a sajtó is megismerhette a teljes dokumentációt. „A Mátyás-korabeli stílusú, U alakú szálloda Hámor legmagasabb pontján fog felépülni, mintegy 180 méteres fronttal. A szálloda déli részéből fog kiemelkedni egy 46 méteres torony ... Az emeleteken erkélyeket is elhelyeznek ... A szálloda alatt a hegyoldalt függőkertekké, illetőleg teraszokká képezik ki ... A teraszok lépcsőkkel és szerpentin utakkal lesznek összekötve...” A tervezésre vonatkozó szerződést mindazonáltal csak 1927. február 1-jén írták alá – két évvel a tervek elkészülte után. A szerződés értelmében szállodát, gőz- és hideg vizes fürdőt, valamint strandfürdőt kellett építeni. A beruházás befejezését 1928. január 1-jére tűzték ki, jóllehet tudták, hogy ez a dátum irreális. A helyi és az országos sajtó ettől kezdve bőségesen foglalkozott a munkálatok állásával. Révay Ferenc beszámolt arról is, hogy „1925 vége felé ... e területen tűztem ki a dr. Lux műépítész által tervezett Palotaszálló külső alapvonalait építés alá. E térképen volt elvégezhető a függőkertek földmunkáinak kijelölése, valamint a függőkertek tám- és egyéb falméretei.” A Magyar Jövő 1927 februárjában arról számolt be, hogy „Szorgos munkáskezek hatalmas sziklatömböket robbantottak, alagutakat fúrtak, hegyoldalakat faragtak le, ... minek nyomán már kezd kialakulni a naggyá fejlesztett Lillafüred és Hámor képe. ... A Weidlich-villa előtti platóról eltűntek a fuvarosok apró házai. A kincstár a lebontott házak helyére Alsóhámorban tíz, Diósgyőrben tizenkét házat épített, ahol a fuvaros családokat elhelyezték.” 1927 október elején már álltak a falak, a keleti oldalon már a tetőt is építették. A bokrétaünnepet miniszterek, államtitkárok és más rangos személyek jelenlétében tartották meg. A vendégek a kisvasúttal érkeztek Lillafüredre, akik kifejezték reményüket, hogy sikeres lesz a Pávai-Vajna Ferenc által vezetett hévízkutatás, és gyógyintézetet építhetnek (a kutatás nem volt sikeres, gyógyintézet sem létesült). Komolyan felmerült a megbeszélésen egy vasút- vagy villamosvonal építése is Miskolc és Lillafüred között (ez sem valósult meg), miként a Palotaszálló könnyebb megközelíthetősége érdekében tervezett jávorkúti repülőtér sem. Az építkezés a környezet jelentős átalakításával járt együtt, amiről a következőképpen számolt be a sajtó: „Felépült a Bükk legszebb pontján a Palota-szálló, a magyar építőművészet egyik legremekebb alkotása. Teraszokkal, bástyákkal, falakkal várrá képeztek ki egy egész hegyoldalt, míg egy másikat teljes egészében elhordtak a föld színéről, hogy megfelelő helyet teremtsenek a parkok, sétányok számára. Ezeknek virágokkal, növényekkel való ellátására külön kertészetet, pálmaházat állítottak fel Majláthon. A Szinva patakot újonnan vájt mederbe terelték, hogy festőibb, meredekebb vízesést nyerjenek. Alagutakat fúrtak, hogy az erdei vasutat száz méterrel odébb vigyék a Palota-szállótól. Garadnán halastavat ástak a fürdővendégek ellátására. Hullámfürdőt építenek a hámori völgyben, golfpályát létesítettek a vadregényes, hegyes-völgyes Hollóstetőn. Kiépítették a Bükk sziklás bércein a szerpentines, alagutas, viaduktos autóutat, Magyarország legszebb útját Egerig. Kisgyőrben új palabányát tártak fel, hogy az építkezéshez stílszerű fedőanyagot találjanak. Az Ortástetőn homokbányát nyitottak, hogy az építkezéshez előteremtsék a szükséges anyagot. Cseppkőbarlangokat tártak fel, hogy a vendégeknek, turistáknak bemutathassák a magyar föld mélyében rejlő természeti csodákat.” A korabeli Magyarország legnagyobb beruházásán mintegy kétezer ember dolgozott, a vállalkozók nagy része budapesti volt, miskolciak részmunkákat kaptak, közülük a legjelentősebb Árva Pál közreműködése volt. Az építkezés kissé lassan, de tulajdonképpen gond nélkül valósult meg, mindamellett a munkálatokat negatív felhangok is kísérték. A miskolci Reggeli Hírlap erről is beszámolt: „A szokatlan arányú munkálatokat hivatott és laikus közéleti tényezők bírálni, dicsérni és támadni kezdték, sajtókampány indult meg mellette és ellene, politikai tőkét kovácsoltak a kérdésből, megmozgatták az ország közvéleményét, miközben a nagy debattírozásban egyre jobban szem elől tévesztették a lényeget. ... a Lillafüred név átment a köztudatba anélkül, hogy a nagyközönség tudná, mi is történik Lillafüreden.” Az épület világítása Diósgyőrből, a nagyfeszültségű vezeték Perecesről érkezett. A vízszükségletet három kút biztosította. 1928 végére az épület elnyerte végső külső kialakítását, de az eredeti tervek szerinti négy torony helyett csak kettőt építettek meg. A szálloda építkezései 1929-re teljesen befejeződtek, az átadást 1930. május 1-jére tervezték, Horthy Miklós és Bethlen István részvételével. Az esemény elmaradt, júniusra halasztották, ráadásul – mivel a kormányt komoly politikai támadások érték a hatalmas költségek és az amerikai Speyer-kölcsön felhasználása miatt – nem jelent meg sem a kormányzó, sem a miniszterelnök. A minden látványosságot nélkülöző avatóra ennek ellenére óriási tömegben érkeztek a vendégek, és a szálloda valamennyi szobáját elfoglalták. Horthy Miklós egy évvel később, 1931 májusában – minden protokolláris ceremóniát nélkülözve, magánemberként, feleségével – mégis megszállt a Palotaszállóban, és a teraszról üdvözölte a fia, Horthy István vezette nemzetközi országjáró lovastúrán résztvevők díszmenetét. ## Építészeti kialakítás A lillafüredi építkezésnek, a nemzetközi hírűnek szánt klimatikus gyógyhely kialakításának csak az egyik, bár kétségkívül legfontosabb eleme volt a Palotaszálló, amihez több más beruházás, terepalakítás is kapcsolódott. ### A Palotaszálló A lillafüredi Palotaszálló három völgy találkozásában épült, Lux Kálmán tervei alapján. Nem tudni, milyen körülmények között és miért ő kapta a megbízást, arról sem tudni, miért ezt ez építészeti stílust választotta. Az azonban, hogy fő művének az esztergomi királyi palota maradványainak rekonstrukcióját tartják, valamint 1922-ben jelentette meg A budai várpalota Mátyás király korában című tanulmányát, talán magyarázat lehet a stílusválasztásra. A szálló főhomlokzata a Hámori-tóra, illetve a Szinva patakra néz, a déli homlokzat a lillafüredi völgy felé. Az épület harmonikusan illeszkedik természetes és átalakított környezetébe, művészi fotók és képeslapok sokasága tanúskodik erről átadásától napjainkig, és minden oldalról kiváló témát ad az amatőr és profi fotósok számára. A négyemeletes épület alaprajza enyhén U alakot mutat. A főbejárat az épület leghangsúlyosabb építészeti eleme, ami a legmagasabb torony alatt, illetve a völgy felé nyíló, az északnyugati sarokteraszhoz csatlakozó kocsiáthajtó alatt helyezkedik el. A napozóterasz alatt a lejtős terep miatt újabb szintet alakítottak ki (itt helyezkedik el például a külső bejárattal is rendelkező Mátyás étterem). A sarok közelében egy újabb, alacsonyabb torony helyezkedik el. Az eredeti tervekben négy, különböző kiképzésű torony szerepelt, de – feltehetően takarékossági okokból – csak ez a kettő épült meg. A szállodának három lépcsőháza van, amelyek valamennyi szintet érintik. A földszinti hall háromkaréjú lépcsője csak az első emeletre vezet fel. Az első emeleten helyezték el a luxuslakosztályokat, és külön ebédlő–konferenciatermet és társalgó–játéktermet is kialakítottak. Az emeletes ágyakkal berendezett „turistalakosztályokat” a harmadik és a negyedik emeleten hozták létre, körülbelül 120 fő számára. A berendezést, a bútorzatot magyar gyártású termékek adták, kivéve az elektromos berendezéseket (telefon, rádió, hangosítás, központi hűtőszekrény – utóbbi a szálloda igazi látványossága volt), amit a Philips szállított. A szobák különlegessége volt a falba épített széf. A hallban két pannó található: 1830-ban készült Helbing Ferenc műve, amely Nagy Lajos királyt ábrázolja, amint egy velencei békeküldöttséget fogad Diósgyőrben; a másiknak a témája a nándorfehérvári diadal – Sándor Béla alkotása. A Mátyás étterem látványosságai azok a színes ablakok, amelyek egykori magyar városoknak állítanak emléket (Pozsony, Brassó, Kassa, Lőcse, Bártfa, Késmárk, Kolozsvár, Árva, Vajdahunyad). Főleg Helbig Ferenc és Kopp Ferenc művei, egyet Majoros Károly készített, kettőnek nem ismert az alkotója. Főbb részei - Reneszánsz terem - Anjou terem - Beatrix terem - Nagy Lajos terem - Hunyadi terem - Hunyadi étterem - Mátyás étterem ### A függőkertek Szorosan a Palotaszálló kialakításához, külső megjelenéséhez kapcsolódnak a szálloda függőkertjei. Azt nem tudni, hogy a függőkertek kialakítása Lux Kálmán elképzelése volt, vagy Révay Ferencé. Minden esetre logikusnak látszott, hogy a kitermelt kőzetek és föld elhelyezését a hegyoldalban teraszok kialakításával oldják meg, a végeredmény pedig a Palotaszálló fontos látványeleme lett. A kitermelt kőzet maradék részét porrá őrölve a Hortobágy szikes talajának a javítására használták fel. Hámor felé az öt terasz 1929-re alakult ki. A teraszokat várfalszerű, lőréses kialakítású támfalakkal erősítették meg, lépcsők kötik össze, és sétára, kikapcsolódásra, pihenésre alkalmasak. A függőkerteket az államosításig kertész gondozta, és addig olyan növényzettel ültették be, amely – elsősorban magasságával – nem zavarta az épületegyüttes összhatását. A park növényzettel ellátására Majláthon díszkertészetet, a papírgyár fölött pedig csemetekertet alakítottak ki. A későbbi években – a gondozás hiánya miatt – a növényzet elvadult, ami kedvezőtlenül befolyásolta a függőkertek látványát. A szálloda főbejáratával szemközti lépcsősoron, egy kis teraszon, az 1933-as írótalálkozóra emlékezve emléktáblát helyeztek el 1969-ben, amit 1980-ban márványtáblára cseréltek. A vízesés közelében 2005-ben állították fel Varga Éva szobrászművész remek József Attila-szobrát, aminek az apropóját az adta, hogy a lillafüredi írótalálkozón részt vett József Attila is, és itt írta Óda című szerelmes költeményét. Felavatása óta minden évben a költészet napján koszorúzást rendeznek a szobornál. A sétányra – restaurálás után – 2001-ben helyezték át azt az emlékoszlopot, ami eredetileg a hámori országút mellett állt, és István főherceg látogatása emlékére készült. A függőkertekben 2013 őszén tematikus teraszokat alakítottak ki (például zene, költészet, találkozások, virágok, szobrok, vízesés). A „szobrok teraszára” 2013 őszén új szobor került, Varga Éva alkotása, Herman Ottó bronzszobra. Az „ifjúság teraszán” különböző figurális elemeket helyeztek el, Bencze Gábor szobrászművész műveit. A „zene teraszán” kamara- és kóruskoncertek számára alakítottak ki helyet. A teraszokat 2013 októberében adták át. ### A vízesések Az építkezések előtti beszámolók már említést tesznek a Szinva patak eredeti vízeséséről, ami a Palotaszálló építése, illetve a tereprendezési munkálatok elvégzése előtt a Garadna patakkal együtt ömlött a Hámori-tóba: „Ez a kincstári hámorosok által a duzzasztó-zárógát folytán keletkezett és ma is igen beválik...” A tóba valójában sok csermely is ömlött, de ezek jó része föld alatti vízfolyás volt. A tó északkeleti oldalán lévő zsilip a vizet az ún. kis vízesésbe vezette, s a Szinva keresztülfolyt a településen. 1928-ban a Szinvát mesterségesen kiképzett mederbe terelték, ez a meder adta a Palotaszálló parkjának határát, a víz pedig a sziklafalról lebukva alakította ki a körülbelül 20 méteres „nagy vízesést”. Manapság már ez „a” Lillafüredi-vízesés, ami a táj fontos és népszerű idegenforgalmi látványosságának számít. Ha a túlzottan száraz időjárás úgy kívánja, a tóból emelnek át ide annyi vizet, hogy a vízesés látványa megmaradjon. A szállót, illetve a függőkertet – az átalakításoknak megfelelően – két oldalról a Szinva és a Garadna határolja. ### A barlangok A fontosabb lillafüredi barlangok (Szeleta-barlang, Szent István-barlang, Anna-barlang) az építkezés idején már ismertek voltak, és kezdettől az idegenforgalom fontos vonzerőiként számoltak velük. Az Anna-barlangot 1847-ben meglátogatta Petőfi Sándor is, ezért Petőfi-barlang néven is ismert. A Palotaszállóval kapcsolatos építési munkálatok a barlangok közül az Anna-barlangot érintették jelentősebben. A bejárat, illetve látogathatósággal kapcsolatos feltárás Révay Ferenc főerdőmérnök segítségével készült el. Eredeti bejáratát a függőkertek kialakítása miatt áthelyezték, azóta a nagy vízesés (annak helyét is megváltoztatták) alsó részénél, jobb oldalon nyílik. A barlangot 1927-ben nyitották meg a közönség előtt, labirintusszerű folyosórendszere mintegy 600 méter hosszú. A Szent István-barlang a szálló átadásakor, 1930-ban még nem volt látogatható, csak egy évvel később nyitották meg a közönség számára. Hossza 710 méter, benne változatos formájú cseppkövekkel. A Szeleta-barlang volt a turisták között a legnépszerűbb, mert ekkorra már – sikerrel – lezajlott az ősember jelenlétét célzó kutatások első üteme. Egy 1930-as útikalauz szerint „a barlang kerítéssel van elzárva, kulcsa pedig az erdőgondnokság áll”. Egy későbbi, 1998-as megvalósíthatósági tanulmány foglalkozott a barlang könnyebb megközelíthetőségével és a kulturált bemutatás terveivel. ### A Hámori-tó A Hámori-tó helyén kis tó már korábban is létezett, aminek a vizét a környékbeliek gyógyhatásúnak tartották. A tó felduzzasztása 1810–1811-ben történt (a tényleges befejezést 1815-re teszik) Fazola Frigyes kezdeményezésére, a hámorok vízenergia-ellátásának biztosítására. Az első felméréseket már 1799-ben elvégezték, majd 1809-ben került újra napirendre a téma. A tógát tervezési munkálatait Anton Seidl kamarai mérnök végezte. A tónak eleinte nem is volt neve, csak Taj néven illették (a német Teich – tó szó után). A Vasárnapi Ujság 1861-ben megjelent cikkében Diósgyőri tónak nevezte, „mely Diósgyőr vidékének kétségtelenül egyik legregényesebb pontját képezi”. A tó a vasgyártás segítésén túlmenően hamar idegenforgalmi jelentőségre is szert tett, lehetőséget adott a „vízi szórakozások”-ra. Egy 1898-as leírás szerint: „Legnagyobb szélessége közel 100 méter, egész terjedelme 12 hektár. ... A Borsodi Bükk Egylet elnöksége által két ponton eszközölt [mélység]mérés 6, illetve 9 m eredményt adott. Hosszúsági átmérője (bele nem számítva a part kanyargásait) 1,2 km. Körüljárására legalább háromnegyedóra szükséges.” Az 1799-es első felméréskor űrtartalmát „18 és negyed millió vederben” határozták meg, egy 1898-as „környezet ismertetés” szerint „a tó 12 millió akó vizet magába foglal”. Az elterjedt vélekedésekkel ellentétben a tógát biztonságos építmény, gátszakadás sohasem fordult elő, legfeljebb egy-egy veszélyes helyzet alakult ki. 1931-ben például a gát országút melletti része megcsúszott, minden komolyabb következmény nélkül. A Palotaszálló építkezésének befejezése után a fogadalmi keresztet a tógátról a Wedlich-villa elé helyezték át. ### A kisvasút A Palotaszálló építésekor a keskeny nyomtávú lillafüredi kisvasút – ekkor még Szinvavölgyi Erdei Vasút (SZEV) volt a neve – már üzemelt, és a Bükkben kitermelt fa szállítása céljából építették. A Miskolcról, a Szent Anna-templom melletti Fáskerttől induló fővonal 1919–1920-ban készült, és Lillafüred érintésével Garadnáig vezetett. Ezt követően több szárnyvonalat is kiépítettek, amik közül a ládi szárnyvonalat tekintették fontosnak, ugyanis ezen keresztül tervezték a miskolci Tiszai pályaudvarról, sőt a Budapestről érkező vendégek Lillafüredre szállítását. A szálló építése miatt a „Hámor-Lillafüred” megállót feljebb tolták, távolabb a Palotaszállótól, előtte és utána alagutakat fúrtak, a Palotaszállótól való megközelítésére pedig kis aluljárót építettek. A személyszállítás 1924-ben kezdődött, majd a kisvasút neve is megváltozott a ma is használatos Lillafüredi Állami Erdei Vasútra (LÁEV). A ládi vonallal kapcsolatos összeköttetés végső formájában nem valósult meg, a kisvasút 1978-ig a Szent-Anna térről, azóta – napjainkban is – a Dorottya utcai (Kilián-észak) végállomásról szállítja az utasokat. ### Közúti közlekedés Az országúti közlekedést a Miskolc–Lillafüred–Eger közötti út megépítésével kívánták megoldani, bár a szálloda építési költségei között ez a beruházás nem szerepelt. Ennek ellenére 1930-ra az útból, Miskolc határától a Szinva forrásáig már 13 kilométer elkészült. Az 1926-os miniszterelnöki látogatás során a helyi sajtó szerint „...nagy figyelemmel szemlélték az elkészült útszakaszt, amely tudvalevőleg kiindulópontja lesz a Lillafüred–Eger között tervezett nemzetközi autóverseny-pályának”. Az út építési vonalán egy újabb alagút nyitására is szükség volt. A Diósgyőr–Lillafüred utat az amerikai Warren Brothers Road Building Comp. építette (ezért nevezték az utat warenit-útnak, de a helyiek gyakran „gumiút” néven emlegették) titkos összetételű anyagból, akkoriban rendkívül korszerűnek számító technológiával. Az út egy négyzetmétere 12,20 pengőbe került. A cég 12 éves jótállást vállalt az útra. A beruházás forrása nagy valószínűséggel a Speyer-kölcsön volt. Az amerikai út évtizedekig jó állapotban maradt, több mint valószínű, hogy a mai út alapját is ez adja. Napjainkban Lillafüred, illetve a Palotaszálló – a kisvasúton kívül – tömegközlekedéssel a Felső-Majláthról induló 5-ös busszal, illetve az Ómassára közlekedő 15-ös busszal közelíthető meg. A gépkocsival, motorkerékpárral érkezők számára a Szent István-barlang közelében parkolóhely áll rendelkezésre. ### A „Szikla” A Palotaszálló közelében, a vele szemben lévő sziklában a két világháború között alakították ki a létesítményt. A szálló építése, hatalmas földmunkák, alagutak robbantása közepette viszonylag kis feltűnéssel lehetett több emeletnyi helyiségrendszert kialakítani a hegy gyomrában. Ez talán magyarázatot adhat a Palotaszálló építésének horribilis költségére is.. A Palotaszálló építésének amiről az is elterjedt, hogy óvóhelynek épült, valójában légvédelmi célokat ellátó katonai objektum volt. A Palotaszálló építésekor a csehszlovák kémszolgálat kitüntetett figyelemmel kísérte az itt folyó munkálatokat, de a helyi Reggeli Hírlap 1930. márciusi beszámolójában visszautasította a vádakat, szerinte „... a cseh kémek a Palotaszálló függőkertjeit rémlátomásukban erődítménynek nézték, ... a tervrajzát is megszerezték”. Az észrevételeket természetesen hivatalosan is visszautasították, mivel a trianoni döntés értelmében Magyarországra komoly katonai jellegű korlátozó feltételeket is kényszerítettek. A Palotaszállóval való földalatti összekötő alagutat vízbetörés miatt nem fejezték be. A rendszerváltást követően a szigorúan titkos minősítést feloldották, a katonai objektumot pedig megszüntették, bezárták, de maradt honvédségi tulajdonban. Egy ideig turistaszállót és diszkót működtettek benne. A Miskolc, Európa kulturális fővárosa projekt kapcsán ide tervezték – később ROCK! névre keresztelve – a magyar rockmúzeumot. 1882-ben a Palotaszállóval szembeni Dolka-tetőn, a Sziklán építettek fel egy fából készült kilátót, amit Lilla édesanyjáról, Teleki Zsófiáról neveztek el Zsófia-kilátónak. A kilátót az 1950-es években lebontották, de 2021–2022-ben újra felépítették élethű másolatát. ### A pisztrángtelep A lillafüredi pisztrángtelep valójában a Garadna völgyében fekszik, néhány kilométerre Lillafüredtől. 1932-ben építették, mert a Hámori-tó pisztrángállományának nagy része elpusztult. Herman Ottó már 1906-ban javasolta a Szinva völgyében a pisztrángtenyésztés meghonosítását, de ez akkor nem valósult meg. A Magyar Királyi Erdőigazgatóság 1932 őszén kezdte meg az építkezést, és négy tó készült a Garadna partján. A telepítés 1933 tavaszán kezdődött. A telep első vezetője Vásárhelyi István volt, utána 1983-ban került vissza a szakértelem a pisztrángtelepre. Napjainkban nagy forgalmú halsütöde is működik a telepen. ## A szálloda működése ### A használatba vétel első időszaka A Palotaszálló visszafogott külsőségekkel ugyan, de négynapos ünnepséggel kezdte meg működését. A megnyitó vendégei 1930. június 5-én különvonattal érkeztek Budapestről a Tiszai pályaudvarra, ahonnan a szerelvényt áthúzták a ládi kitérőbe, innen pedig motorvonatokkal szállították őket Lillafüredre. Másnap, azaz 6-án Mayer János földművelésügyi miniszter bemutatta a szállót és környékét a vendégeknek, akik a 20. század „egyik legreprezentatívabb, legmonumentálisabb épületének” nevezték azt. A hivatalos megnyitó a negyedik napon, június 8-án, pünkösd vasárnapján volt. Az első időszakban a vendégek elsősorban a korabeli előkelőségek, az elit köreiből kerültek ki, egymást érték a fényes külsőségek között megrendezett, különböző alkalmakból rendezett bálok, szépségversenyek, kongresszusok, neves személyiségek, a kor nagy sztárjai szálltak meg a Palotában – kellő sajtóvisszhangtól kísérve. Már a megnyitó is egy négynapos orvoskongresszussal kapcsolódott össze. A szálló első igazgatója Marchal József, neves vendéglátó dinasztia tagja volt. A Palota – bár árai a hasonló szállodákéhoz képest nem voltak túl magasak – deficittel dolgozott (nem kis részben a nagy gazdasági világválság általános hatása miatt), és már 1931 szeptemberében cikkeztek arról, hogy bezárják a szállót, végül nyári és téli szezonszállóvá alakították. Az „állami takarékossági akció” kapcsán elhatározták, hogy „a földművelődésügyi minisztérium október elsején bezáratja, ... és csak Karácsonyra, illetőleg a nagy téli sportszezonra” nyitják meg a szállót – írta a helyi sajtó. A rentabilitás érdekében az is felmerült, hogy játékkaszinót nyitnának a Palotaszállóban, de végül elvetették az ötletet. Rövid ideig Patat Lajos vezette a szállodát. Az ő idején valósult meg az IGE (Írók Gazdasági Egyesülete) kongresszusa 1933-ban, remélve, hogy a „magyar szellemi élet európai látókörű elméi, a szellem arisztokratái tíz napon át Lillafüredre irányítják a figyelmet”. Azonban ez az akció sem úgy sikerült, ahogy tervezték. Pakots József, az IGE elnöke megnyitójában üdvözölte a megjelenteket (többek között Móricz Zsigmondot, Kosztolányi Dezsőt, Kassák Lajost, Nagy Lajost, Szabó Lőrincet, Berda Józsefet, Illyés Gyulát, József Attilát), és kijelentette, hogy „sem baloldali, sem jobboldali író nincs az irodalom művelői számára, csak magyar író”. Pakots másnap hazautazott Budapestre, és ott váratlanul meghalt. Addig az előadásokat rendben megtartották, de a halálhírre Kosztolányi Dezső bezárta az írótalálkozót. Többen visszautaztak, néhányan – köztük József Attila – még pár napig maradtak. József Attila itt írta Óda és Magad emésztő... című verseit. Lillafüreden József Attilára két művel is megemlékeztek: a szállóval szembeni teraszos lépcsőfordulóban emléktáblát helyeztek el 1969-ben, 2005-ben pedig egy egész alakos bronzszobrot állítottak (Varga Éva alkotása). 1934-ben Feszl József vette át a bérletet, aki „a régi tradíciókon, de új irányban” szándékozott vezetni a szállót. Balneológiai kongresszust szervezett, aminek Lillafüred ilyen irányú népszerűsítése (is) a célja volt. Új garázsokat épített, bérautókat állított üzembe. Ebben az időben új parcellázások is történtek, így több új villa is épült a környéken. Ekkor nyitotta kerek alaprajzú fényképész üzletét az országút Hámori-tó felőli oldalában Maksay Zoltán (ma ajándékbolt), akinek révén kordokumentumnak számító felvételek sora maradt fenn az utókornak. Ebben az időben terelődött a figyelem a környék sportlehetőségeinek kihasználására: a tavon telente korcsolyázni lehetett, ekkor épült meg a síugró sánc, és sífutásra is lehetőség nyílt. Nyáron a tavon csónakázni, vitorlázni lehetett, a Palotaszállóval szembeni oldalban strand épült, még vízilabdapályát is kialakítottak mellette. A parkban teniszpályák készültek, a környéken jelzett turistaútvonalakat építettek ki. A környék gazdag vadállománya miatt hazai és külföldi politikusok (Bethlen István, Klebelsberg Kuno, Kállay Miklós, Coburg Ferdinánd, József főherceg) és más előkelőségek gyakran jártak itt vadászatokon. 1937 és 1938 között új igazgató, Ságody Ferenc működtette a Palotát. Ő nyitotta meg a Hunyadi sörözőt (ez lett később a Mátyás étterem), ami egyrészt a Dréher-Haggenmacher Első Magyar Rt. söre, másrészt a terem látnivalói (térkiképzés, mennyezeti díszek, színes ablakok) miatt rendkívüli népszerűségre tett szert. 1938-ban a Szent István-év növelte meg a Palotaszálló forgalmát, ekkor avatták fel Hámorban Borsodi Bindász Dezső Szent István-szobrát. Kristóf István igazgatása alatt rendezték a Palotaszállóban az első magyar Nemzeti Filmhetet (1938. július 3–11.). Színészek, rendezők, írók, zeneszerzők sora (Fedák Sári, Lukács Margit, Tolnay Klári, Turay Ida, Páger Antal, Fényes Szabolcs, Zilahy Lajos stb.) vett részt a rendezvényen. Nem kizárt, hogy az esemény és a helyszín apropóját a részben Lillafüreden forgatott, még 1933-ban bemutatott Meseautó című film adta. 1940 júniusában megrendezték a második filmhetet is, amely a velencei biennálé versenytársa akart lenni. A záró napon meghirdették a harmadik filmhetet is, de ez már nem valósulhatott meg. Ettől az időponttól kezdve – immár Kristóf József igazgatása idején – már olyan személyek váltak egyre gyakoribbá, mint a német nagykövet, a kassai német konzul, politikusok és diplomaták sora, és a szálloda létét egyre inkább a háború határozta meg. Magyarország német megszállását követően német katonákat szállásoltak el a Palotaszállóban, akik csak azokat a helyiségeket tartották karban, amire szükségük volt, a központi fűtés helyett kályhákkal fűtöttek, a füstcsöveket pedig az ablakokon vezették ki. 1944 végén – Maksay fényképész naplója szerint – „Legnagyobb meglepetésünkre december 3-án vasárnap reggel 8 órakor az új- és az ógyárnál teljesen csendben bejöttek az oroszok, és a jövő-menő emberekkel együtt sétáltak az utcákon”. A szállóban elszállásolt oroszok szobáit a Hámorból felvezényelt civilekkel hozatták rendbe, mivel a fűtéscsövek egy része már korábban szétfagyott. A szállót eleinte katonai üdülőként használták, de hamarosan kórházat rendeztek be, később tüdőszanatórium lett. A közeli, kétemeletes Lilla szállót a románok használták, és egy szalonnasütés alkalmával az egész hotel leégett. Később a helyén buszparkolót építettek ki, miként a teniszpályák helyén is. ### 1945 után, a SZOT-üdülő korszaka Érdekes, és általában nem ismert tény, hogy a soproni főiskola Miskolcra költöztetésének első felvetésekor – a későbbi megvalósuláshoz képest – gyökeresen más elképzelést fogalmaztak meg: „Az egyetemet Nagymiskolcon a diósgyőri várromok mellett egészséges területen lehetne elhelyezni, felépíteni. ... A lillafüredi palotaszálló pedig az egyetem kollégiuma lenne. ... Ez a sokat szidott állami szálló így végre hasznos célt szolgálna.” A Nehézipari Műszaki Egyetem végül nem itt, hanem Hejőcsaba és Miskolctapolca közelében, a Dudujka-völgyben épült fel. 1947-ben a Palotaszálló berendezésének még több mint a fele megvolt, a többit szorgos munkával igyekeztek összegyűjteni és pótolni. A használati eszközök egy részét még 1944-ben Keltai Árpád gondnok, a LÁEV üzemvezetője Budapestre szállíttatta. A szálló 1947 őszén a Nehézipari Központé lett, amely 1950-ig felújítási munkálatokat végzett az épületen. Ekkor a Szakszervezetek Országos Tanácsa (SZOT) kezelésébe került, amely üdülőként használta. A Palotaszálló szálloda jellege megszűnt, szakszervezeti üdülőként az ország újjáépítésben, a munkaversenyben kiváló brigádok, munkások és parasztok lettek az új vendégek. 1960-ra már évente 7000 ember töltött el két hetet a szállóban. 1956 januárjában az olimpiai kerettagok, lényegében az egész magyar válogatott csapat Lillafüreden táborozott. A sajtó korábbi kritikus hangja megváltozott, és Lillafüredet „Nagymiskolc gyöngye”-ként nevezte. 1960-tól a Palotaszállóban rendezték a kórusok országos találkozóit, 1964-ben társastáncversenyt, 1962-től pedig a fiatal írók országos találkozóját. Ez utóbbin született döntés arról, hogy a függőkertek felső teraszán emléktáblát helyeznek el, az 1933-as írótalálkozóra emlékezve. A beton emléktáblát 1969-ben helyezték el, ezt 1980-ban márványtáblára cserélték. 1963 és 1964 között Herman Ottó egykori lakóházát, a Pele-lakot felújították, és emlékmúzeumot rendeztek be benne. Végrendeletének megfelelően ekkor hozták „haza” a tudós hamvait és helyezték el a hámori temetőben, síremlékét Varga Miklós szobrászművész készítette el, egyúttal a sírjáról származó emlékjelet a Pele-lak udvarán helyezték el. Hruscsov 1964-es miskolci látogatásakor a szovjet vezető és kísérete egy éjszakát a Palotaszállóban töltött, és erre az időre a szállodát teljesen kiürítették. 1985-re, a közel hat évtizedes használat után már nagyon esedékessé vált egy általános felújítás, rendbetétel, főleg a gépészeti berendezések romlottak, illetve avultak el. Az átalakítások során alaprajzi módosításra is sor került, a függőkertek falazatát kijavították, turistautat, vízvezetéket építettek, használhatóvá tették a szálló parkjában lévő úszómedencét, a tavon csónakházat hoztak létre, a Palota alagsorában iszapfürdőt és szaunát hoztak létre, és általában sok mindent rendbe hoztak a környéken. A Szent István-barlang Fekete-termét alkalmassá tették tüdőbetegek kezelésére. Nagyjából 1985-től csökkent a kötelező beutalás ideje, és a Palota a fennmaradt napokkal szabadon rendelkezhetett. 1990-ben, a szálló fennállásának 60. évfordulójára emlékező újságíró már egészen más, a körülmények megváltozására utaló, új hangot ütött meg: „Miért is jut mindez [a hat évtizedes múlt] az ember eszébe, amikor sorra vehetnénk az étterem kazettás mennyezetét, a Mátyás-terem színes üvegmozaik ablakait, a míves kandallókat, az üdülő bővülő-gazdagodó programjait, mindazt, amit érdemes elmondani a patinás szépségű szállóról? Azért, mert ugyan a SZOT utóda ragaszkodik ahhoz, hogy az épület ezután is a jelenlegi funkcióját töltse be, az elképzelések sokfélék és most a hazai privatizáció hajnalán dédelgetnek ennél merészebb álmokat is a Palota további sorsának továbbgondolói. És ez a jövő ismét a gazdagságra, a pompára épülne.” ### A Hunguest Hotels szállodája A Palotaszálló 1993-ban a Hunguest Hotels szállodalánc tagja lett, Hunguest Hotel Palota néven. Az új tulajdonos komoly belső és külső felújítási, rekonstrukciós munkálatokba fogott, ami közel öt évig tartott. Az addig csupán egycsillagos szálloda ezután háromcsillagos besorolást kapott (ma már négycsillagos). A felújítás következtében megújult a főhomlokzat, rendbe hozták a déli torony óráját is. Az óra eredetileg a bécsújhelyi Turban Ignác műhelyében készült, és az idő múlását harangütésekkel jelezte. A harangok a hírneves Szlezák László harangöntő műhelyéből valók. A berendezés megújításában törekedtek a még SZOT-korszakban innen elkerült berendezési tárgyak felkutatására, visszahozatalára, a kor- és hangulathű berendezés megvalósítására. A restaurált bútorok a parádi, a röjtökmuzsaji és a kőszegi üdülőkből érkeztek vissza. Korszerűsödött az energiaellátás is: 1996 végén bevezették a földgázt, a szálloda konyháját is átalakították gázra, ami új, korszerű berendezések beállításával járt együtt. Átalakították a villamos hálózatot is, megvalósították a fürdőszobák szellőztető rendszerét, megújult a belső terek világítása, a falakról eltüntették az oda nem illő lambériákat. A falak és a mennyezetek díszítéseit, a stukkókat eredeti dokumentumok alapján Seres László festőművész-restaurátor állította helyre. Fontos fejlemény volt, hogy a hallban elhelyezték azt a felújított hatalmas csillárt, ami eredetileg a 19. században készült német műhelyben. Fokozatosan további korszerűsítéseket is megvalósítottak: wellnessközpontot alakítottak ki uszodával, élménymedencével, szaunával, masszázzsal, szoláriummal, sókamrával, napozóterasszal, bowlingpályákkal és kondicionáló teremmel. A szállodában három étterem (a Mátyás étterem, a Hunyadi étterem, a Nagy Lajos terem), két bár és borospince működik. A különböző jellegű és létszámú konferenciák megrendezésére öt terem szolgál (a Hunyadi János terem, a régi könyvtár, a Beatrix terem, az Anjou terem és a reneszánsz terem). Az átalakítások mellett megváltozott a szálló programrendszere is: visszatértek a régi bálok, a nívós szakmai konferenciák, a kongresszusok, és felfedezte a Palotát a Bartók+ Operafesztivál is. Mindezek mellett fokozott figyelmet fordítottak a megfelelő, kellő szakértelemmel rendelkező személyzet alkalmazására, illetve továbbképzésére, hogy „... mint a ház történetének legszebb éveiben, ezután is rangot jelentsen a Palotában dolgozni”. 2015 őszén a szálloda közelében megnyitotta kapuit a Lillafüredi Sport- és Kalandpark. ### Változás 2023-ban 2023 elején Détári-Szabó Ádám, a Hunguest Hotels vezérigazgatója bejelentette, hogy „A lillafüredi Hotel Palotával történő együttműködésünk idén tavasszal véget ér”. A szálloda továbbra is a Hunguest korábbi tulajdonosa, Leisztinger Tamás érdekeltségébe tartozik. ## A Palotaszálló a kultúrában A lillafüredi Palotaszállóban rendezték 1933-ban azt az írókongresszust, amelynek József Attila is résztvevője volt, és itt írta Óda című versét. A szálloda újdonsága és látványa hamar megmozgatta a filmkészítők fantáziáját is, és részben itt forgatták a ma is népszerű Meseautó (1934) című filmet, a kor legismertebb magyar színészeinek közreműködésével. A Palotaszálló „szerepelt” még a Magyar vándor (2004) és A miskolci boniésklájd (2004) című filmekben is. A Palotaszálló című szocialista operettet nem vitték filmre, a Fővárosi Operettszínházban játszották 1951-ben – sokszerzős darabként (Bródy Tamás, Kerekes János, Mérai Tibor, Békeffi István, Kellér Dezső, Romhányi József, Szenes Iván, Várnai Zseni). A lillafüredi Palotaszálló az egyik, kevésbé lényeges helyszíne Kondor Vilmos magyar író Budapest noir című bűnügyi regényének.

Budapest villamosvonal-hálózata

Budapest villamosvonal-hálózata a magyar főváros villamosvonalainak az összessége. Többszöri szolgáltatóváltás után 1968 óta a BKV – 1996 és 2006 között BKV Rt., azóta BKV Zrt. néven – üzemelteti, 2024-ben 149 kilométer hosszan, 36 rendszeres járattal. Története 1866. július 30-án kezdődött az akkor még különálló Pesten, amikor a város egyik fő közlekedési ütőerének számító Váci úton a gróf Károlyi Sándor által megalapított Pesti Közúti Vaspálya Társaság (PKVT) elindította a lóvasúti közlekedést a Kálvin tér és az egykori Újpest kocsiszín között. Budán csak 1868. május 18-án avatták fel az első vonalat a konkurens Budai Közúti Vaspálya Társaság (BKVT) üzemeltetésében. A két cég a következő években fokozatosan terjeszkedett, majd 1878-ban Budapesti Közúti Vaspálya Társaság (BKVT) néven egyesült. Az első igazi villamos ötletét Balázs Mór vetette fel, aki vállalta, hogy két hónap alatt próbapályát épít a Nagykörút Nyugati pályaudvar és a Király utca közötti szakaszán. Az eredmény egy alsóvezetékes, 1000 mm nyomtávolságú vonal lett 1887. november 28-án a Nagykörúti villamosvasút üzemeltetésében. Az 1888-ban Budapesti Városi Vasút (BVV) nevet felvevő társaság nyitotta meg az első normál (1435 mm) nyomtávolságú villamosvonalat a magyar fővárosban, a józsefvárosi Baross utcában. A következő években megindult a lóvasút felváltása, ami a Margitszigeti Lóvasút (ML) üzemeltetésében álló Margit-szigeti vonal kivételével 1898-ban be is fejeződött. Időközben Budapesten ekkor már öt vállalat közlekedtette a villamosokat, a BKVT, a BLVV, a BURV, a BVKV és a BVVV (korábbi BVV). A viszonylatjelzések 1910-es bevezetésekor a BVVV járatai páros, míg a BKVT viszonylatai páratlan számjelzést kaptak. A BURV maradt a betűjelzésnél, a BLVV és BVKV pedig ekkorra már rég beleolvadt más társaságokba. 1918-ban integrálták először a villamoshálózatot, ekkor a BKVT, a BURV, a BVVV és a ML az újonnan létrejött, ám rövid életű BEVV-be olvadt. 1922. december 27-én a jogutódjának kinevezett Budapest Székesfővárosi Közlekedési Rt. (BSZKRT, Beszkárt) váltotta fel, ami többek közt kétszer átszervezte a villamoshálózatot, megszüntette az utolsó lóvasutat, bevezette a négyjegyű pályaszámokat, és megkezdte a járműpark megújítását is. A második világháború folyamán 1941-ben áttért a jobb oldali közlekedésre, egy évvel később (átmeneti céllal) sínautóbuszokkal is színesítette a flottáját, végül 1944. december 25-én Budapest ostroma miatt leállította a villamosközlekedést. 1945\. február 7-én járt az ostrom óta először villamos a fővárosi utcákon, viszont a BSZKRT-nak az évtized végére leáldoztak: helyébe az 1951-től Fővárosi Villamosvasútnak nevezett, kizárólag villamos- és trolibusz-közlekedést lebonyolító közlekedési cég lépett. A következő szolgáltatóváltásig (1968) több új járműtípussal gazdagodott a társaság, valamint villamosviszonylatainak jelzését 1 és 69 közé sorolta be. 1968. január 1-jén létrejött a Budapesti Közlekedési Vállalat (BKV), ami rövidesen több villamosjárat alkonyát – legfőképp az Erzsébet híd–Rákóczi út tengelyét, az Üllői úti, a Váci úti és a közvetlen Észak- és Dél-Buda irányú járatokét – hozta el a metró- és lakótelep-építések miatt, jelentősen lecsökkentve ezzel a hálózat méretét. A fejlesztés az 1980-as évek legelején kezdődött meg 322 Tatra villamos megvásárlásával, ezek egy részét az újonnan épült Hungária körúti 1-es és káposztásmegyeri 14-es vonalon állították forgalomba. 1997-ben a BKV Rt. leállította a villamosforgalmat a Thököly úton, ugyanebben az évben megszűnt az utolsó éjszakai villamosjárat is (14). Az ezredfordulót követően megindult a négy villamoskörgyűrű fejlesztése, 2015-ig átépültek a kiskörúti, a nagykörúti, a Hungária körúti vonalak és a külső villamoskörgyűrűnek nevezett Zugló–Ferencváros tengely (3-as) is. 2011 óta a 6-os folyamatos üzemidejének bevezetésével újraindult az éjszakai villamos közlekedés, a 4-es vonal mellett 2006 óta ezen is az első budapesti alacsony padlós villamosok, a Siemens Combinók közlekednek. A közelmúlt kiemelt beruházásaként új, CAF gyártmányú villamosok érkeztek Budapestre, elkészült a budai fonódó villamoshálózat és az 1-es villamos dél-budai meghosszabbítása is. ## Története ### A lóvasút és a HÉV-vonalak létrejötte A lóvasúti közlekedés létesítését először gróf Károlyi Sándor, az Újpestet alapító gróf Károlyi István fia vetette fel 1863-ban. Ennek fejében 1865. április 22-én két éven belüli határidővel engedélyt is kapott a Pestet és Újpestet összekötő vonal létesítésére a Császári Királyi Kereskedelmi és Közgazdászati Minisztériumtól, majd kerek egy hónapra rá megalapította a Pesti Közúti Vaspálya Társaságot (PKVT), amely elnöke önmaga, alelnöke pedig Hollán Ernő lett. A Kálvin tér (akkoriban Széna tér) – Kiskörút – Váci út – Újpest nyomvonalú vonal átadása 1866. július 30-án történt meg. A pesti lóvasút hamar nagy érdeklődésre tett szert: az első nap 130 forintos, majd pár napra rá már 200 forintos bevétellel rendelkezett. A nagy utasforgalom miatt szeptemberben már csak menetjeggyel lehetett felszállni a kocsikra, az első osztály 20, a másodosztály 15, míg a harmadosztály (tetőtéri) 10 krajcárba került. Két évvel később újabb vonalak épültek a Kerepescher Strasse (magyarul: Kerepesi út; ma: Rákóczi út) – Baross tér – Árokvonal (Rottenbiller) utca – Damjanich utca, illetve a Baross tér – Köztemető utca (ma: Fiumei út) – Kőbánya útvonalon. Károlyi megpályázta a budai és a pesti indóházakat összekötő vonal, illetve a zugligeti lóvasút megépítését is, azonban a Budán már gróf Festetich Béláék kezdtek terjeszkedni: 1868. május 18-án átadták a Lánchidat az óbudai Nagyszombat utcával összekötő viszonylatukat, amit június 30-án a Lánchíd és Zugliget közötti követett. Rövid időn belül, november 11-én az óbudai vonal a Fő térig hosszabbodott. A budai vonalakat a Rechnitz Henrik által vezetett, 1867. augusztus 10-én létrejött Budai Közúti Vaspálya Társaság (BKVT) üzemeltette. A BKVT alapító tagjai között volt többek közt maga Festetich, illetve Ganz Ábrahám is. Az időközben egyesített Budapest növekedni kezdett, ami új híd építését igényelte. Az 1876-ban átadott Margit hídra a BKVT és a PKVT egyaránt terjeszkedni szeretett volna, azonban a híd szélesítésének magas költségei miatt ( osztrák–magyar forint – a BKVT kétéves bruttó, a PKVT negyedéves bevétele) 1878-ban előbb felvásárolta a PKVT forintért a BKVT-t, és a két vállalatot Budapesti Közúti Vaspálya Társaság (BpKVT, majd BKVT) néven egyesítette, majd csak ezután kötötte össze a budai és a pesti hálózatát. Az egyesítéskor felmerült a Budapest környéki településekre helyiérdekű vasút (HÉV) építése is, azonban ez csak 1882-ben vált véglegessé: a BKVT április 4-ei ülésén a Közvágóhíd–Soroksár HÉV-vonal létrehozásáról határozott. Még javában folyt a vonal építése, de a BKVT már előmunkálati engedélyt kapott a dunaharaszti meghosszabbításra is. Az 1880-as évek végére a főváros négy HÉV-vonallal büszkélkedhetett: először a Budapest-Szentlőrinci Helyi Érdekű Vasút Rt. (BLVV) üzemeltetésében álló, Ferencvárost és a Budapest-Szentlőrinci Tégla- és Terracottagyárat összekötő vonalat nyitották meg 1887. április 12-én (későbbi 50-es villamos), amit a BKVT Közvágóhíd–Soroksár vonala követett augusztus 7-én, majd ennek a Dunaharasztiig érő szakasza november 24-én. 1888. július 20-án üzembe helyezte a BKVT a Kerepesi út–Cinkota, majd augusztus 17-én a Filatorigát–Szentendre is. A HÉV-ágazat 1889. december 29-én függetlenedett el, kezelője a Budapesti Helyi Érdekű Vasutak Részvénytársaság (BHÉV) lett. ### A villamoshálózat kialakulása, hálózattörténet a világháborúig A lóvasúti hálózat azonban hiába növekedett (1885-ben már 15 viszonylat járt), az 1880-as évekre kezdett elavulttá válni. Ennek hatására Balázs Mór tervezetet írt ki a „várost és környékét felölelő közúti vaspályahálózat kiépítésére” címmel, a benne taglalt vonalak közül egyet villamos energia felhasználásúvá, a többit (pl. a Stáció (Baross) utcai, vagy a Podmaniczky utcai vonal) pedig gőzvontatásúra kívánt kiépíteni. Következő tervében megjelent a Nyugati pályaudvar és a Király utca közötti alsóvezetékes, 1000 mm nyomtávolságú villamosvonal megépítése, mindössze két hónap alatt. Az engedélyt Baross Gábor adta meg 1887. október 1-jén. A rövid, négy megállóhelyes szakasz átadása 1887. november 28-án történt meg. A vonalon három zöld színű kocsi (két motor és egy pót) állt forgalomba, amit az e célból alapított Nagykörúti Villamosvasút (1888-tól Budapesti Városi Vasút, vagyis BVV) üzemeltetett. A pozitív visszajelzések hatására Balázs Mór módosította korábbi tervét, a Stáció (Baross) utcába és a Podmaniczky utcába tervezett gőz „tramway”-ek helyett villamos energia felhasználású járművekre tett javaslatot. Az engedélyt megkapta, azonban a megadott 120 napos határidőt nem sikerült tartani egyik vonalnál sem. Budapest első, normál nyomtávolságú (1435 mm) villamosvonalát 1889. július 30-án indították el az Egyetem tér és a Köztemető (Fiumei) út között, a Kecskeméti utca – Kálvin tér – Stáció (ma Baross) utca útvonalon. A vonalat a próbavillamoshoz hasonlóan alsóvezetékessé építették ki, ugyanis felsővezetékes vonalak kiépítését esztétikai okokból csak a külvárosban engedték. A villamospályát alkalmassá kellett tenni gőzmozdonyok közlekedésére is az esetleges áramkimaradások érdekében. A Podmaniczky utcai vonalat másfél hónappal később, szeptember 10-én adták át az Akadémia és az Aréna (Dózsa György) út között. A BVV elbontotta a próbavillamost, helyére normál nyomtávú vonalat hoztak létre, amely 1890 márciusától a Nyugati pályaudvar és a Kerepesi (Rákóczi) út, majd augusztustól az Üllői útig járt. Az Angol–Magyar Bank 1891 márciusában felvásárolta a BVV-t és új részvénytársaságot alapított Budapesti Villamos Városi Vasút (BVVV) néven, melynek vezérigazgatója Balázs Mór lett. Ebben az évben nyitotta meg a BVVV a 2 kilométer hosszú Király utcai villamosvonalat a Nagykörút és a Városliget között, illetve a gőzüzeműre kiépített Új köztemetői útvonalát. 1892. június 5-étől a nagykörúti villamosok déli végállomása a Boráros tér lett, a vonal hossza ekkor érte el a 3,7 kilométert. 1893. augusztus 5-én a Király utcai vonal újabb szakaszát adták át a Nagymező utcán át az Andrássy útig. Az északi agglomerációban (a mai IV. és XV. kerületben) az 1895 és 1908 között fennálló, majd a BHÉV-be olvadó Budapestvidéki Közúti Vasút (később Budapestvidéki Villamos Közúti Vasút; rövidítve BVKV) kezdett terjeszkedni (Újpest–Megyer vonal), amit egy évvel később az akkor létrejött Budapest-Újpest-Rákospalotai Villamosvasút Rt. (BURV) követett: ez utóbbi társaság 1896. január 12-én indította el első járatát B jelzéssel a Ferdinánd híd és a megyeri kápolna (ma Jézus Szíve templom) között. Márciusban a Budapest–Rákospalota nyomvonalú A, majd augusztus 8-án a Lehel utca–Aréna úti aluljáró útvonalú F járat követte. 1898-ban a BKVT megszerezte a BURV részvénytöbbségét, majd 1900. november 16-án az A és B járat belső végállomását a Nyugati pályaudvarhoz helyezte át. A BURV-hálózat ezután csak 1907-ben fejlődött tovább, ekkor elindult a C viszonylat Istvántelki Főműhelyhez, illetve a hozzá kapcsolódó istvántelki szárnyvonalon az 1914-ig közlekedő, két körjárat D (északi irányú) és E (déli irányú) jelzéssel. 1913. január 1-jén H jelzéssel elindult a leghosszabb útvonalon (26 km) személyforgalmat lebonyolító járata, ami 95 perces menetidővel tette meg Nyugati pályaudvar – Lehel út – Újpest – Rákospalota, Széchenyi tér – Rákosszentmihály – Nagyicce – Keleti pályaudvar útvonalat; részben a BHÉV vonalát használva. Időközben a villamosított vonalak száma növekedett: a BKVT utolsó lóvasúti vonala a Széna tér és a Déli pályaudvar közötti pálya villamosításával 1898. július 2-án megszűnt, emellett a BLVV pestszentlőrinci vonala is felsővezetékes lett és a Szarvas csárda térig hosszabbodott. A 19. század végére a lóvasúti telephelyeket felváltották a villamos-kocsiszínek: átalakították a Damjanich és a Pállfy telepet, illetve a Szépilona és az Újpest kocsiszínt is. Mindezek mellett a járműparkot is megújították, illetve áttértek a láncmeghajtásról a fogaskerék-meghajtásra. A Budapest-környéki lóvasúti hálózat ekkorra már csak két vonalból állt: a későbbi Rákosszentmihályon a Pusztaszentmihályi Közúti Vasút Rt. üzemeltetett 1893. szeptember 30-ától 760 mm (keskeny) nyomtávolságú lóvasutat a József főherceg BHÉV-megálló és a Paulus (ma Pálffy) tér között, majd ennek 1913-as megszűnése után az utolsó lóvasút a Margitszigeti Lóvasút üzemeltetésében álló szigeti járat maradt – ez 1928. április 11-én közlekedett utoljára. A 20. század elejére a déli agglomeráció településeit is bekapcsolták a közlekedésbe: 1899-ben a Budapest-Budafok Helyiérdekű Villamos Vasút Rt. (BBVV) építette ki saját villamosüzemű HÉV-vonalát a Szent Gellért tér és Budafok között, a pesti oldalon pedig a BVVV terjeszkedett Erzsébetfalva (Pesterzsébet) irányába – ezzel 1905. november 21-én létrehozva a leghosszabb viszonylatát, és az egyetlent, ami elhagyja a főváros területét. Egy éven múlva a BLVV-t felvásárolta a BVVV, így kiterjesztve a hálózatát Pestszentlőrinc irányába is. A következő évtizedre a BBVV HÉV-vonala már Törökbálintig ért el, míg Erzsébetfalván már a BVVV 18-as járata és a BHÉV folytatott konkurencia-harcot (1907-től) az egymástól mindössze pár utcányira közlekedő hurokjárataival. A villamosvonalak számának hirtelen megnövekedésével az akkori színes zászlós jelzés már átláthatatlanná vált (ekkoriban már több mint 40 villamosvonala volt a fővárosnak), így 1910 novemberében bevezették a számjelzést: a BKVT járatai a páratlan, a BVVV viszonylatai pedig a páros jelzést kapták, míg a BURV a vonalait változatlanul betűvel jelölte. ### A fejlődő hálózat: közlekedés az első világháborútól a BKV létrejöttéig 1918 novemberétől a villamoshálózat a fővároshoz került, a BKVT-t, a BURV-ot, a BVVV-t és az ML-t (illetve a HÉV-társaságokat) pedig Budapesti Egyesített Városi Vasutak (BEVV) néven egyesítették. Rövid ideig létezett, ugyanis 1922. december 27-én felváltotta a jogutód Budapest Székesfővárosi Közlekedési Részvénytársaság (BSZKRT). A második világháborúig a BSZKRT közlekedésreformot hajtott végre a budapesti villamosközlekedésben: két járatátszervezést vitt véghez, az 1926. július 12-ei 13 járat (1, 17, 21, 23, 26, 39, 43, 45, 57, 58, 63, 75, 77) megszüntetését és 8 viszonylat (11, 31, 44, 49, 51, 61, 65, 71) útvonalának módosítását eredményezte, a másodikat pedig 1930. szeptember 15-én bonyolította le, ekkor 8 villamosjárat közlekedése állt le (15, 31, 33, 35, 54, 65, 69, 77) és további 8 útvonala megváltozott (8, 19, 37, 44, 48, 49, 53, 71). 1927-ben a BSZKRT öt benzinüzemű sínautót szerzett be a Ganztól, amik az éjjeli feszültségmentesítés idején közlekedtek 2 óra 30 perces indulással négy különböző útvonalon. Mivel a kezdeményezés nem lett sikeres, így a sínautókat 1931-ben autóbuszokkal váltották fel. Az 1930-as évek folyamán a járműparkot és vele együtt több járműtelepet, illetve karbantartóbázist is korszerűsített a cég, illetve a fennállása során új kocsikat is beszerzett (pl. Stuka villamosok). A második világháború alatt áttértek a jobb oldali közlekedésre (1941. november 9.) is, illetve az ez idő alatt fennálló gumiköpeny- és benzinhiány miatt ritkított buszhálózat pótlására 1942–43 folyamán összesen 41 darab autóbuszt (15 darab MÁVAG N2 és MÁVAG N2h, illetve 26 darab MÁVAG N2h/39 és MÁVAG N2h/40 típusút) sínautóbusszá alakítottak át és állítottak forgalomba – külön engedéllyel – a 10-es, a 27-es és a 37-es villamos vonalán. A világháború jelentős károkat okozott a villamoshálózatban: közel 900 villamoskocsi megsérült, emellett 40 km vágány és 300 km felsővezeték, valamint az áramátalakító kapacitás 41 százaléka megsemmisült. Budapest ostroma miatt a villamosközlekedés 1944. december 25-étől szünetelt, de már 1945. február 7-én újraindult az Újpesti víztorony és a Forgách utca között. Buda és Pest között a villamoskapcsolat 1946. augusztus 20-án valósult meg ismét az újjáépített Szabadság híd elkészültével. A második világháború után újra felmerült a trolibuszhálózat fejlesztése, ezúttal a pesti oldal hálózatának kialakítását szorgalmazták. Emiatt több belvárosi villamosvonal (8, 10, 15, 16, 21, 23, 26, 46) felszámolásra került: elsőként 1949 decemberében váltotta fel a 10-es villamost a 70-es troli, amit már a BSZKRT helyébe október 1-jén lépő Fővárosi Villamos Vasút Községi Vállalat (FVKV), 1951 utáni nevén csak szimplán Fővárosi Villamosvasút (FVV) üzemeltetett. Mivel a trolikat 70-től felfelé kezdték el számozni, így az FVV 1955-ben 1 és 69 közé sorolta be a villamosjáratok jelzését, hogy elkerülje az esetleges számütközést. A belterületi felszámolások miatt az FVV inkább az 1950-ben létrejött Nagy-Budapest külterületei felé kezdett el terjeszkedni: új vonalszakaszokat nyitott meg, többek között a Sztálin (Árpád) hídon, a Petőfi hídon, Kőbányán, Ferencvárosban és Zuglóban, mellettük pedig 1963 elejére integrálta a dél-budai HÉV-hálózatot (41, 43) és a Budapest–Rákospalota HÉV-vonal Rákosszentmihály utáni szakaszát is (69). Az 1964. november 21-én felavatott Erzsébet hidat is villamospályával adták át, ami a budai és a pesti városrészek közlekedésének javulását eredményezte Zugló felől. Az 1960-as évek közepére a Ganz UV-k, illetve a házilag gyártott egy- és kétirányú Bengáli villamosainak forgalomba állításával az FVV megfiatalította a járműparkját is. Ezt a Ganz CSMG villamosok első szériájának beszerzésével kívánta folytatni, azonban a cég 1968. január 1-jével megszűnt, így a villamosok jelentős részét már a jogutód Budapesti Közlekedési Vállalat (BKV) vette állományba. ### Lakótelep- és metróépítés: előnyben a busz és a troli Az M2-es metróvonal 1970. áprilisi átadása előfutáraként szolgált a villamoshálózat leépítésének, ugyanis már ekkor megindultak a vonalbezárások a metróra hivatkozva, aminek első áldozatai a 38-as és a 69-es járatok lettek. Drasztikus változás csak az M2-es második szakaszának építése és a H5-ös HÉV meghosszabbítása kapcsán történt először. 1971-ben a Frankel Leó úton létesített Császárfürdő végállomással csak ideiglenesen, viszont ennek 1972. decemberi felszámolásával végérvényesen is kettészakadt a budai villamoshálózat: a vonalakat teljesen átszervezték, eltörölve a közvetlen villamosjáratokat Óbuda és Dél-Buda között. Az új metrószakasz megnyitásával párhuzamosságra hivatkozva megszűnt az Erzsébet hídi és a Rákóczi úti villamosközlekedés is, a Zugló felől érkező Thököly úti villamosjáratokat a Baross térig vágták vissza. Az M3-as metróvonal építésével megkezdődött a belső Üllői úti villamosok felszámolása is. 1977 első napján először csak a Nagyvárad tértől beljebb eső vágányokat helyezték üzemen kívül, majd 1980. március 29-én a megmaradt 42-es és 50-es viszonylatok Határ úti csomóponthoz kiszervezését, illetve az 51-es Bivalyrétig rövidítését is végrehajtották. Ettől kezdve észak felé folytatódott a metró építése, ami hatására először csak a Bajcsy-Zsilinszky úton megmaradt 47-es és 49-es villamos útvonalát vágták vissza a Nyugati pályaudvartól a Deák térig. Az északi meghosszabbítás előrehaladtával az 1980-as évek közepéig több ütemben megszűntek a Váci úti és Árpád úti 3-as, 10-es, 33-as és 55-ös villamosok is: 1981-től a 3-as és az 55-ös már csak a későbbi Göncz Árpád városközpont metróállomástól (akkori nevén Árpád híd végállomás) járt Újpest felé, ugyanebben az évben a 33-ast (és vele együtt az óbudai 11-est) a leendő 1-es villamos kivitelezési munkálatai miatt megszüntették. Egy évre rá a metróépítés előrehaladtával a 3-as és az 55-ös is erre a sorsra jutott, ennek következtében pedig a külső szakaszukat összekötő 10-es villamosból viszonylatcsaládot alakítottak ki, amit végül 1985. május 31-én a 104-es járatcsalád váltott fel. A hálózat leépítése miatt két kocsiszínt is bezártak, az egyik a Kispest lett 1976 legvégén, a másik pedig az Újpest 1982. június 30-án. A metró északi meghosszabbítása még két hálózati fejlesztést indított el, ennek egyike a fentebb említett 1-es „gyorsvillamos” 1984. novemberi átadása az óbudai Bécsi út és az angyalföldi Lehel utcai közötti szakaszon, amit végül több ütemben 2000-ig a Rákóczi hídig hosszabbítottak – ez eredményezte a Vajda Péter utcai 23-as megszüntetését is – és többek között itt állították forgalomba a ČKD Tatra T5C5 típusú villamosok jelentős részét is. A másik fejlesztés csak szükségmegoldásként született meg, ugyanis káposztásmegyeri metrószakasz elhalasztása miatt a BKV végül a 14-es villamost vitte be a lakótelepre 1986-ban és 1998-ban. A metróépítés mellett a lakótelepépítések is közreműködtek a maihoz nagyrészt hasonló villamoshálózat létrejöttében: két vonalszakasz épült újonnan, az egyik – az M1-es metró 1973. decemberi meghosszabbításához igazodva – a Rákospalota, MÁV-telep és Újpalota közötti lett, amin a 69-es villamost indították el, a másik pedig az óbudai 17-es Bécsi út / Vörösvári útig hosszabbítása a 11-es viszonylagos pótlására. Többségében tereprendezés miatt számolták fel Pesterzsébeten a Baross utcai és az Ady Endre utcai vágányokat, Zuglóban a Füredi utcai 64-es vonalat és az újlipótvárosi 15-öst is. Ez utóbbi kettő a második trolibuszhálózat-fejlesztéshez kapcsolódóan történt meg, pótlásukra a 82-es és a 79-es troli közlekedett. A trolibusz jegyében szüntették meg a 25-ös és az 58-as villamost is, azonban ez utóbbinál végül csak autóbuszt indítottak. A metró és a troli mellett a legnagyobb üzemág, az autóbusz is rendesen közreműködött a villamoshálózat megcsonkításában, ugyanis miattuk több nappali villamosvonalat vagy csak vonalszakaszt is beszüntettek: 1974-ben az óbudai 5-ös, egy évre rá a pestlőrinci 40-es, 1977-ben a 41-es Kamaraerdő–Budaörs szakasza (ez volt az utolsó városhatárt elhagyó villamosjárat), 1980-ban az észak-pesti 8-as és 65-ös villamos, 1983-ban a nagytétényi 43-as villamos és a bivalyréti 51-es, 1994-ben a kihasználatlanság miatt leállított Kápolna utcai 36-os, majd a rossz pályaállapotokra hivatkozva megszüntetett Thököly úti 44-es (1995) és 67-es viszonylatok (1997), a kettő között pedig az alkalmi BNV-járatok (29/100, 29Y/100Y) szűntek meg. Mindezek mellett az összes éjszakai villamosjárat helyett autóbuszt indított a BKV, az 1980 áprilisában még 9 vonal alkotta hálózat 10 évvel később már csak 5 viszonylatból állt, majd a 14-es éjszakai üzemszünetének 1997-es bevezetésével szeptember 30-án – egy pályafelújítási munkálat miatt gyakorlatilag már július 22-én – lenullázódott. ### Hálózatfejlesztés a 21. században Az 1996 és 2006 között Budapesti Közlekedési Részvénytársaság (BKV Rt.), majd 2006 óta Budapesti Közlekedési Zártkörűen Működő Részvénytársaság (BKV Zrt.) néven futó közlekedési cég 2001-ben a 13-as és a 63-as Örs vezér téri összekötésével létrehozta a 3-as villamosvonalat (külső villamos körgyűrűt), ami közvetlen kapcsolatot biztosít Zugló és Pesterzsébet között, Kőbányán és Ferencvároson áthaladva. A legfőképp erre a vonalra Hannoverből használtan beszerzett TW 6000-es villamosokkal is javult a szolgáltatás színvonala. A 2000-es években az M4-es metróvonal építése miatt többször is megváltozott a metrót metsző villamosvonalak forgalmi rendje: 2002-ben a Fővárosi Közgyűlés döntése alapján előrehozott beruházásként átépítették a Bartók Béla úti villamospályát, illetve a Móricz Zsigmond körtér és a Szent Gellért tér vágányhálózatát, majd 2003 folyamán rendezték az Újbuda-központ–Móricz Zsigmond körtér szakaszt is. A dél-budai munkálatok 2006. augusztus 28. és 2007. július 23. között a Kanizsai utca–Újbuda-központ szakasz folytatódtak, végül 2008 végén kialakították az üzemi összeköttetést a Villányi út és a Fehérvári út között is. 2007 és 2009 között átépült a 2-es villamos Fővám téri aluljárója, illetve 2007 és 2011 között két ütemben átépült kiskörúti villamospálya is – a Szabadság híd felújítása miatt bevezetett vágányzárral együtt leselejtezték az utolsó Ganz UV-kat is 2007 augusztusában. Ekkor történt meg a budai villamoshálózat első jelentős átszervezése is 1972 óta: az augusztus 21-én életbe lépett koncepció a haránt irányú járatokat részesítette előnyben, így ezekre alapozva a 18-as és 56-os a Hűvösvölgy és Dél-Buda között járt. A második átszervezést a budai fonódó villamoshálózat 2016-os elkészültével vezették be, ennek során közvetlen Dél-Buda–Óbuda irányú viszonylatok létesültek, amiken új alacsony padlós CAF Urbos 3 típusú villamosok álltak forgalomba, és az akadálymentes közlekedés érdekében átépültek a Bécsi úti, a Frankel Leó úti, az Alkotás utcai, a Villányi úti, a Bartók Béla úti és a Fehérvári úti villamosmegállók is. A 21. században ehhez hasonló méretű projekt csak a nagykörúti 4-es és 6-os villamos 2006-os felújítása, valamint az 1-es és 3-as villamos 2013 és 2015 között végrehajtott teljes rekonstrukciója és hozzá kapcsolódóan az 1-es dél-budai meghosszabbítása volt; ezeken a budai fonódóhoz hasonlóan alacsony padlós villamosokat (2006: Siemens Combino; 2015: CAF Urbos 3) állítottak forgalomba. A szolgáltatás színvonalának javítása érdekében 2009. február 1-jén bevezették (elsőként az 59-es és 59A vonalon), hogy amennyiben nem áll fenn a megállóban utascsere igénye – vagyis ha nincs sem leszálló, sem felszálló utas –, akkor a villamos megállás nélkül áthaladhat. 2013. szeptember 16-ától az 59-es és 59A vonalon engedélyezik a kerékpárszállítást is, amit 2017. augusztus 28-án az 56-os, az 56A, az 59B és a 61-es, 2020. május 23-ától pedig a 17-es és 41-es viszonylaton közlekedő, kerékpár piktogrammal ellátott ČKD Tatra villamosokra is kiterjesztettek. 2011-ben újraindult az éjszakai villamosközlekedés is, ami azóta is csak a 6-os villamoson lett bevezetve. #### Az 1-es és a 3-as villamos felújítása, az 1-es átvitele Dél-Budára (2013–2015) A 2010-es évek elejére Budapest négy villamos körgyűrűje közül kettő (a kiskörúti és a nagykörúti) már megújult, azonban a két külső, a Hungária körúti 1-es vonala és az ún. külső körgyűrűn közlekedő 3-as villamos infrastruktúrája jelentősen leromlott ekkorra. A két villamosvonal fejlesztésének támogatásáról 2011 tavaszán döntött a Második Orbán-kormány, majd 2012 májusában az Európai Bizottság. A Budapesti Közlekedési Központ által benyújtott 41 milliárd forintos projekt 94 százalékos uniós támogatást kapott. A rekonstrukció tartalmazta a megállóhelyek teljes átépítését 26 cm magasságú peronokkal, fedett perontetőkkel, illetve bizonyos szakaszokon füvesített villamospálya kiépítését is. Az „1-es és 3-as villamosvonalak továbbfejlesztése I. ütem” névre elkeresztelt felújítás és vonalmeghosszabbítás 2013-ban indult meg az 1-es vonal legelsőnek átadott (Óbuda–Lehel utca) szakaszának lezárásával. A 3-as vonalon november 4-én kezdték meg az építkezést a legkritikusabbnak számító kőbányai szakaszon. A felújítások befejeztével mindkét villamosvonal egységes arculatúvá vált az új, teljesen akadálymentes és modern utastájékoztató eszközökkel, illetve korszerű hangosítóberendezéssel felszerelt megállóknak köszönhetően. A felsővezeték-hálózat és az áramátalakítók korszerűsítésével lehetővé vált a fékező villamosok áramának visszatáplálása is. Az 1-es útvonalán még 6 liftet és 3 mozgólépcsőt is létesíttek, a nyomvonal mentén pedig több mint 100 fát és cserjét ültettek. A projekt az alábbi ütemben zajlott le, beleértve az 1-es 2015. március 20-ai, öt megállós dél-budai meghosszabbítását is: #### Az 1-es villamos meghosszabbítása az Etele térig (2017–2019) Az 1-es villamos Etele térig történő meghosszabbításának előkészítését 2013 közepén kezdték el. A 2013–14-ben elkészült megvalósíthatósági tanulmány alátámasztotta, hogy a fejlesztés jelentősen csökkenti az átszállások számát a kelenföldi lakótelepen élők, illetve a Kelenföld vasútállomásra érkezők számára. Az uniós támogatásból megvalósuló „1-es villamos meghosszabbítása az Etele térig” című projekt kivitelezésére végül 2016. október 12-én írta ki a közbeszerzési eljárást a BKK, egy évre rá pedig leszerződött a Colas Alterra Építőipari Zrt. és a Siemens termelő, szolgáltató és kereskedelmi Zrt. konzorciumával. A munkálatokat 2017. november 13-án kezdték el, a forgalom 2019. július 9-én délután indult meg az Etele úti vonalrészen. A beruházás következtében az Etele út/Fehérvári út és a Kelenföld vasútállomás végállomás között megépülő 1,6 km hosszú, teljes egészében füvesített villamospálya mentén két közbeeső megállóhely létesült (Bikás park és Bártfai utca), amik a vonalon található többihez hasonlóan akadálymentesen is megközelíthetők. A fejlesztés részeként új áramátalakító épült az Etele út és a Fehérvári út kereszteződésében a felszín alatt, az Etele úton megújult a közvilágítás, több helyen pedig fákat és cserjéket telepítettek. #### Budai fonódó villamoshálózat 1970-ben az M2-es metróvonal építési munkálatai miatt megszűnt a Batthyány tér és a Margit híd között a villamosközlekedés, így Észak- és Dél-Budát már csak a Margit körúti 18-as kötötte össze. A metró második szakaszának 1972. évi átadásával a 18-ast a Szent János Kórházhoz terelték, ezzel a budai villamoshálózat két részre, észak- és dél-budaira szakadt. A fonódó villamoshálózatról már a 2000-es években is születtek tervek, azonban a projektet többször elvetették. A Budapesti Közlekedési Központ a megalakulása után egyik fő céljaként a kettészakadt budai villamoshálózat összekötését tűzte ki, vele együtt pedig közvetlen észak-dél irányú villamosjáratok újbóli megteremtését, és a 86-os buszjárat részleges (opcionálisan teljes) kiváltását. A munkálatok megkezdéséig 2014-ig kellett várni, ekkor a projekt előkészítéseként közműépítési munkálatok miatt április 13-án megszüntették a 17-es villamost, helyette azonos jelzéssel pótlóbuszt indítottak. Közel 43 év után, a 2016. január 16-án átszervezett járatokkal ismét egyesült a budai villamoshálózat: újraindult a 17-es, immáron a Bécsi út / Vörösvári út és a Savoya Park között a Villányi úton haladva, a 19-est és a 41-est – a Clark Ádám téri villamosalagút átépítése miatt ténylegesen csak márciusban – Óbudáig hosszabbították meg. Ezek mellett a 18-ast felváltotta a Hűvösvölgytől Budafokig közlekedő 56-os és a Móricz Zsigmond körtéren végállomásozó 56A, illetve kiegészítőjáratok indultak 47B (Kamaraerdő–Deák Ferenc tér) és 59B (Márton Áron tér–Hűvösvölgy) jelzéssel. A 86-os buszt az új 109-essel váltották ki, amely a Batthyány tértől közlekedett Óbuda felé. #### Pesti fonódó villamoshálózat A budai fonódóhoz hasonló tervezési elvek alapján 2020. május 23-án megkezdődtek az építési munkálatok a Soroksári út és a Haller utca csatlakozásánál, ahol a 2-es és a 24-es villamosok vágányait újra minden irányból közvetlenül átjárhatóvá teszik a csomópont 1973-as megcsonkítása után. A projekt következtében a belső Duna-part és a Nagyvárad tér térsége átszállásmentes kapcsolatot kapott, illetve azon túl Józsefvárosba közvetlen villamosjáratot indított a BKK 2M jelzéssel. 2022. augusztus 13-án a Jászai Mari tér és Pesterzsébet, Pacsirtatelep között új viszonylat indult 2B jelzéssel, aminek köszönhetően Belső-Ferencváros és Pesterzsébet is belvárosi kapcsolatot kapott. #### Vizsgált fejlesztési lehetőségek - A 3-as villamos meghosszabbításának lehetőségei: A 3-as villamos felújításának előkészítésekor felmerült a villamosvonal meghosszabbítása Angyalföld és Csepel felé egyaránt. A tervek szerint északon az Erzsébet királyné útja és a Nagy Lajos király útja kereszteződésétől a Kassai tér felé haladva, Rákosrendező vasútállomást egy újonnan létesülő felüljárón átszelve a Szegedi úton csatlakozna be a 14-es vonalába. Várhatóan 2023-ra készülnek el a Budapest Fejlesztési Központ (BFK) számára a projekt engedélyezési és a kivitelezési tervei. A BKK korábban vizsgálta a villamosvonal Csepel irányú meghosszabbítását is a Pesterzsébet, Török Flóris utca – Topánka utca – Gubacsi híd nyomvonalon is. - A 41-es villamos meghosszabbítása Dobogó városrészig: 2017 augusztusában jelent meg a hír, miszerint a Dél-Budán található Dobogó városrészben felépülő új kórházhoz a 41-es villamos útvonalát hosszabbítanák meg. A beruházás költsége előreláthatólag több mint 10 milliárd forintba kerülne. - A 42-es villamos meghosszabbítása a Gloriett lakótelepig: A 42-es villamos jelenleg Budapest második legrövidebb villamosvonala, amely a Határ út metróállomás és Kispest, Tulipán utca között közlekedik 3 kilométer hosszú útvonalon. A térséget jelenleg túlzsúfolt autóbuszok tárják fel, amelyek részben a közúti torlódások, részben pedig a Budapest–Lajosmizse vasútvonal szintbeli kereszteződései miatt nem megbízhatóak. A villamosvonalat 2,7 kilométerrel hosszabbítanák meg a Havanna utcai lakótelep irányába egészen a Gloriett lakótelepig, így a két lakótelep térségéből kötöttpályás kapcsolat létesülne az M3-as metróvonal Határ úti metróállomásához. A meghosszabbítással a villamos kiválthatná a jelenlegi 136E és a 194-es buszcsalád jelentős részét. - A Rákóczi út–Thököly út tengely visszaépítése: 2015. április 29-én a Fővárosi Közgyűlés az 1997-ben megszüntetett Thököly úti villamosvonal visszaállításáról és annak fejlesztéséről (Újpalotáig hosszabbításáról) határozott. A projekt még a Balázs Mór-tervbe is bekerült, eszerint a vonalat az Astoriáig vitték volna be. 2017. április 5-én a Fővárosi Közgyűlés a villamos kiépítésének ötletét elvetette, azonban költségcsökkentéssel a Thököly út egyes csomópontjainak rendezését – ami a fejlesztéssel együtt valósult volna meg – továbbra is fenntartotta, a lecsökkentett pénz egy részét pedig a 2-es villamos rekonstrukciójának tervezésére csoportosították át. A 26 milliárd forintos fejlesztés részeként visszaépült volna az egykori 67-es villamos Mexikói úti vonalrésze is. - Budai fonódó villamoshálózat II. ütem: A budai fonódó tervezésekor vizsgálták a villamoshálózat továbbfejlesztési lehetőségeit is, így többek között javaslat készült az óbudai Pacsirtamező utcai villamosvonal visszaépítésére, illetve az Aranyvölgy vasútállomásig hosszabbításról is. A tervek között szerepelt Lágymányoson a Szent Gellért tértől a Műegyetem rakparton keresztül a Budafoki útig tartó vonal építése is, a déli körvasút beruházásával párhuzamosan. Az engedélyezési és kiviteli tervek elkészítésére kiírt pályázatot 2021 tavaszán a Főmterv Zrt. nyerte meg. - Pesti fonódó villamoshálózat II. ütem: A Balázs Mór-tervben szerepelt a Deák Ferenc tér és a Lehel tér közötti villamospálya visszaállítása a Bajcsy-Zsilinszky–Váci út nyomvonalon. A beruházás keretében lebontanák a Nyugati téri felüljárót, a csomópont pedig teljesen átalakulna. A megvalósítást követően lehetőség nyílna a 14-es és a kiskörúti villamosvonalak (47, 48, 49) összekötésére, ezzel egy új, észak–déli villamostengely jönne létre. - Villamostengely a Galvani hídon: 2018 decemberében a Negyedik Orbán-kormány egy új Duna-híd megépítéséről határozott. A leendő híd a ferencvárosi Illatos utat és az újbudai Galvani utcát kötné össze, Csepel-szigeten csomópont épülne a Weiss Manfréd útnál. A tervek villamosforgalommal is számolnak, a BFK szerint legvalószínűbb egy olyan viszonylat, ami Határ úti metróállomástól indulna, Budán pedig opcionálisan a Móricz Zsigmond körtérig hosszabbítható lenne. A leendő csepeli csomópontban új megállóhelyet kapna a H7-es HÉV is. ## Járművek ### Jelenlegi járművek Budapesten jelenleg öt villamostípus kocsijai közlekednek (ha nem számoljuk az altípusokat). A jelenlegi legöregebb villamosok az 1967 és 1978 között gyártott Ganz csuklósok, más néven az „ipari csuklósok” vagy „ICS-k” – 1997 és 1999 között több villamost korszerűsítettek, ezek neve KCSV–7-esre változott. Az 1975–1985 között gyártott TW 6000-esek az állomány közel hatodát teszik ki, ezeket a BKV 2001–02-ben, illetve 2010–11-ben és 2015–17-ben szerezte be a németországi Hannoverből és Hágából). A járműpark több mint felét az 1980 és 1984 között gyártott csehszlovák, ČKD Tatra T5C5 típus teszi ki, amiből a BKV összesen 322-t vásárolt; 80 villamosnak korszerűsítették a hajtásrendszerét 2003 és 2004 között, elektronikus kijelzőket szereltek fel kívül-belül, utastere fehérről narancssárgára változott, ezeknek a villamosoknak a típusjelzése ČKD–BKV Tatra T5C5K-ra változott – 2014 és 2023 pedig a megmaradásra kijelölt kocsikat is átalakításra T5C5K2 néven. 2006–07-ben álltak forgalomba a Siemens Combinók, ezek voltak Budapest első alacsony padlós villamosai. A legújabb újonnan beszerzett villamosai jelenleg a baszk CAF Urbos 3-asok, az első kocsik 2015-ben érkeztek, a második adagban beszerzett járművek 2020 őszétől álltak forgalomba. Utolsó frissítés időpontja: 2024. január 16. #### Ganz CSMG és Ganz KCSV–7 1964-re elkészült a villamos hattengelyes prototípusa, amely a 3730-as pályaszámot kapta. 1965. február 28-án befejezte a próbafutásokat, majd még ebben az évben nyolctengelyessé (két csuklóssá) bővítették. Ugyanebben az évben elkészült a második prototípus is (3731), ez eleve nyolctengelyesként lett megépítve. A két villamos a hatósági vizsgáját szeptember 4-én (3731) és december 30-án (3730) tette le. Az első szériát (1301–1335) 1967 novemberétől 1970 márciusáig vette állományba az FVV (1967), majd a BKV (1968–1970). Ezek a villamosok a „B” végükön is kaptak áramszedőt, azonban ezt az 1970-es évek közepéig leszerelték. Az eredeti 35 darabos szériából napjainkban már csak 3 közlekedik. A második szériát (1336–1390, 1420–1451) két szakaszban gyártották le: először az 1336 és 1390 közöttiek készültek el 1970 nyara és 1972 szeptembere között, majd 1975 első felében az 1420–1451 pályaszámúak. 1976 körül az 1371–1390 közöttiek az 1400–1419 közötti pályaszámokat kapták. Az eredeti 85 darabos szériából napjainkban már csak 34 közlekedik. A harmadik széria (1450–1481) 1977–78-ban készült el, ezeket már kifejezetten a nagykörúti 4-es és 6-os vonalra „Góliát” üzemmódra (csatolt CSMG) tervezték, ezért ezek a kocsik megerősített csatlásokat kaptak. Az eredeti 29 darabos szériából napjainkban már csak egy közlekedik. Az 1990-es évek végén 30 CSMG villamost korszerűsítettek, ezek a 1321, 1325–1332, 1335–1337, 1339–1340, 1343–1348, 1350–1356, 1359, 1362, 1370 pályaszámúak voltak. A korszerűsített villamosok a Ganz KCSV–7 típusjelzést kapták. A villamosok forgóváz- és kocsiszekrény-megújításon estek át, a motorokat átalakították, így fékezéskor képes visszatáplálni a keletkező energiát. Az utastérbe FOK-GYEM kijelzőket építettek be, az ülések új huzatot kaptak, a kapaszkodók színe lila lett, illetve lehetővé vált az egyedi ajtónyitás is. 2000-ben az 1347-es pályaszámú villamos szaggatóját Ganz-Transelektro gyártmányú IGBT (tranzisztoros) berendezésre lecserélték. Ezzel együtt a villamos a KCSV–7A típusjelzést kapta. #### ČKD Tatra T5C5 és ČKD-BKV Tatra T5C5K 1975-ben a Minisztertanács 1,7 milliárd forintos fejlesztési programot indított a budapesti villamos rekonstrukciójára, melynek keretei közt a BKV felvette a kapcsolatot a csehszlovák ČKD gyárral. Ennek következtében 1975–76 fordulóján két próbavillamos érkezett Budapestre: a T3-as típusú brünni 1583-as pályaszámú szóló- és a K2-es típusú brünni 1013-as pályaszámú csuklós motorkocsi. A próbák után nem sokkal később a ČKD előállt a T3-as továbbfejlesztett változatának tervével, a Tatra T5-tel. A döntés a T5-ös típuscsaládra esett, és létrejött a Budapest számára kifejlesztett altípus, a Tatra T5C5. A két prototípus, a 8011-es és a 8012-es 1978-ban készült el és Prágában kezdte meg próbafutását. 1979-ben a két villamos Budapestre került és a 4000–4001-es pályaszámot kapták. Az első széria további 170 járműve (4002–4171) 1980-ban érkezett meg. A villamosok érkezése miatt átalakították az Angyalföld, a Budafok és a Szépilona kocsiszínt. A kezdetekben a villamosok csatolatlanul közlekedtek az 59-es vonalon, majd később a járművek folyamatos forgalomba állásával bevezették az A–B végű csatlást is – itt mindkét kocsi menetiránnyal megegyező irányba nézett; „A” volt az eleje, „B” a hátulja –, erről azonban a szétválasztás nehézségei miatt hamar lemondtak. A második széria (4200–4349) 1984-ben érkezett meg, így a T5C5-ök száma 322-re ugrott. Ugyanebben az évben beindult a hármas csatlásos üzem is, elsőként a 12-esen. Később a 14-esen is bevezették, mellette a hármas csatolt Tatrák üzemelési területe napjainkra az 1-es és 1A vonalra korlátozódott, ahol a nagy utasforgalom miatt továbbra is szükség van a 3 kocsira. 2002 és 2004 között 80 T5C5 villamost korszerűsítettek, ezek a ČKD–BKV Tatra T5C5K típusjelzést kapták. 2010 és 2015 között folytatódott a T5C5-ök és T5C5K-k korszerűsítése: az ajtókat képessé tették az automatikus ajtó-visszazárásra, a szélvédő két vékony ablaktörlőjét egy nagyra cserélték ki. Ezek a villamosok a ČKD–BKV VJSZ Tatra T5C5K2 típusjelzést kapták. A 2014 és 2023 között felújított kocsik típusjelzése is T5C5K2-re módosult, mert ezek a villamosok kompatibilisek a korábbi T5C5K2-esekkel. #### DÜWAG TW 6000 és LHB TW 6000 2000-ben az ÜSTRA (Überland- und Strassenbahnen AG; hannoveri tömegközlekedési vállalat) új járművek beszerzése miatt döntött a DÜWAG TW 6000-eseitől való megválásról. A típusból több tömegközlekedési vállalat is rendelt, többek között a BKV is, összesen 68-at. Ezekkel a 24-26 éves járművekkel a Ganz UV-kat kívánta kiváltani a BKV. A BKV élt az elővásárlási jogával és további 8 villamost rendelt, így a beszerzett kocsik száma 76-ra ugrott. A villamosokat a korábbi zöld színükről okkersárgára fényezték át, és a kocsikat később az 1500-as csoportba (1500–1575) számozták. Az első járművek (akkor még 6061-es és 6070-es pályaszámmal) 2001 tavaszán érkeztek meg a BKV Rt. 1972-ben átadott Fehér úti főműhelyébe. Pár nappal később megkezdődött a villamosok 10 000 kilométeres próbafutása a 13-as villamos vonalán. 2001. július 13-án bemutatták a típust az 50-es vonalon, a premiert azonban a 13-as és a 63-as villamos összekötése jelentette, ugyanis az új 3-ason, illetve az 50-es és a 62-es vonalon csak ezzel a típussal lehetett találkozni. Az 1503-as pályaszámú kocsi a próbaútján üzemképtelenné vált, ezért alkatrészbányaként használták közel egy évtizedig, majd 2012. december 14-én forgalomba állították. A Fővárosi Közgyűlés 2010 áprilisában ismét újabb villamosok beszerzéséről döntött. A BKV Zrt. 16 darab villamost (1576–1591) szerzett meg a HTM (hágai tömegközlekedési vállalat) állományából. Ugyanekkor a BKV Zrt. és a BKV-VJSz. Kft. Hannoverből 4 darab üzemképtelen kocsit szerzett be alkatrész-utánpótlás céljából. Ennek a négy kocsinak az egyike volt az ÜSTRA egykori 6023-as pályaszámú villamosa, melyet végül felújítottak és 1592-es pályaszámon forgalomba állítottak a BKV-nál 2012 végén. 2011-ben a BKV további 10 járművet szerzett be, ezek a korábbi típustól eltérően nem DÜWAG, hanem LHB gyártásúak. A kocsikat az 1600-as csoportba sorolták be 1600–1609 intervallumban. Ezek a kocsik az 1500-asoktól kismértékben térnek el, például: 10 ellenállásmező helyett csak 8 van a tetőn; a homlokfalon az ablaktörlő oldalt van elhelyezve. 2015–16-ban újabb kocsik érkeztek, ezek az 1610–1619 pályaszámokat kapták. 2017 márciusában megérkezett az újabb széria első járműve, az egykori hannoveri 6165-ös, majd ezt további három kocsi követte; ezek 1620–1623 pályaszámon egyes DÜWAG gyártmányú TW 6000-eseket váltottak ki. 2021 márciusában forgalomba állt az átépített 1624-es pályaszámú villamos is. #### Siemens Combino Supra A nagykörúti villamosok járműveinek lecserélésére a BKV már 2001-ben kiírta a közbeszerzési eljárást, amelyre az AnsaldoBreda, a Ganz és a Siemens adott be pályázatot. A nyertes 2002 márciusában a Siemens lett, azonban az eljárást érvénytelenítették. Az újabb közbeszerzésének kiírására még 2002-ben sor került, ezen a tenderen az Alstom, a Bombardier és a Siemens vett részt. A nyertes ismét a Siemens lett az időközben módosított Combino villamosával. Az eredeti tervek szerint a villamosok kilencrészesek lettek volna, és az ülés-, illetve az ajtóelrendezések is eltértek az újabb ajánlathoz képest. Ez a villamos az átalakítotthoz képest közel 1 méterrel rövidebb lett volna (53030 mm az 53990 mm helyett), és az áramszedőket a villamos első moduljaira (kocsirészeire) helyezték volna. Budapest első alacsony padlós villamosai 2006–07-ben érkeztek meg 2001–2040 pályaszámmal. A villamosokat 40 milliárd forintért vásárolták meg. A járművekkel a kezdetekben több probléma is volt: több kocsinak ajtóhibával küszködött, illetve egész egyszerűen leálltak a forgalomban. Ezek mellett a villamosok klímaberendezés nélkül érkeztek, ezt később az összes járművön pótolták. A 40 Combino 2006–07-ben állt forgalomba a nagykörúti 4-es és 6-os villamos vonalán. 2018 márciusától a kocsik FUTÁR-rendszerrel és utastéri kamerákkal vannak felszerelve. 2022 decemberében a 2014-es és a 2026-os pályaszámú kocsi egy ráfutásos balesetben oly mértékben megrongálódott, hogy a járműhiány enyhítésére az épen maradt modulokból 2041-es kocsiszámmal új járművet épített a BKV belőle. #### CAF Urbos 3 A 2013-ban kiírt közbeszerzési eljárást a CAF nyerte el összesen 124 lehívható villamossal, amelyből az alapmennyiség 37 db kocsi volt, míg az opció keretében további legfeljebb 87 villamost lehetett lehívni. 2014-ben Budapest további 10 villamost hívott le az opciós keret terhére, így a lehívott villamosok száma 47-re nőtt, 31 milliárd forint értékben. A CAF 35 db 5 modulból álló 34 méteres és 12 darab 9 modulból álló, 56 méter hosszú alacsony padlós villamos legyártására írt alá szerződést a BKK-val. A villamosok 2015–16-ban érkeztek meg Budapestre, az első rövid villamos pedig 2015. szeptember 17-én állt forgalomba a 3-as vonalon, míg az első hosszú villamos 2016 márciusának végén kapta meg üzembe helyezési engedélyét. A rövidebb változat a 3-as villamoson, illetve a budai fonódó vonalain, a hosszabb pedig az 1-es villamos vonalán közlekedik. A BKK és a CAF által megkötött szerződés opcionálisan további 77 villamos lehívását is tartalmazza – hosszú és rövid kivitelben egyaránt –, aminek köszönhetően 2019 közepétől újabb 26 darab érkezik Budapestre. Műszaki hiányosságokra hivatkozva a 2020 októberéig érkezett járművek nem álltak forgalomba, az első négy hosszú CAF-ot október 12-én vették állományba, a további 22 kocsi novembertől 2021 első feléig áll majd forgalomba.. 2022 októberében a Főváros újabb 20 rövid villamos lehívásáról döntött a maradék 51 darabos opcióból, amelyek 2024 őszétől érkeznének várhatóan a 24-es, 56-os, 56A, 61-es vonalakra – utóbbi három vonalon már 2023 júniusában megjelent a típus. 2023 februárjában a BKK és a Fővárosi Önkormányzat a fennmaradt 31 járművet is megrendelte a gyártótól. A villamosok beszerzése a korábbiakhoz hasonlóan, Európai Uniós forrásból történik. Az 5 hosszú szerelvény várhatóan az 1-es villamos vonalán bővíti az alacsonypadlós kínálatot, a 26 rövid jármű más (elsősorban korábban már kijelölt, vagy jelenleg is részben alacsonypadlós kiszolgálással rendelkező) járatokra kerülhet. Az utolsó villamosok várhatóan 2026 nyarán érkeznek meg a fővárosba. ### Fontosabb egykori járművek #### Ganz TM 1940 és 1943 között gyártotta a Ganz. A BSZKRT a 3600–3674 pályaszámokkal vette állományba a 75 villamost. A villamos a korábban gyártott járművekhez képest hangosabb, viszont komfortosabb volt (több ajtó, jobb futási teljesítmény, bőr ülés). A második világháború közben kapta meg a típus a „Stuka” becenevet a német „Sturzkampfflugzeug” után, mert az utasok a németek zuhanóbombázójához (Junkers Ju 87) hasonlították a hangját. A villamosok selejtezése 1972-ben kezdődött, az utolsót pedig a BKV 1980-ban törölte az állományából. #### Ganz UV Az Ganz UV a legnagyobb példányszámban gyártott magyar villamostípus, amelyből 375 kocsi készült. Az összes villamos az FVV (majd a BKV) állományába tartozott. Négy szériában készült (UV1, UV2, UV3, UV5) 1956 és 1965 között. A kocsik selejtezése már 1975-ben elkezdődött, azonban az ezt követő 15 évben csak 10 kocsit töröltek az állományból. A kocsik létszáma a TW 6000-esek és a Siemens Combino villamosok beszerzésével drasztikusan csökkenni kezdett, 2000-ben még 251+20 (ez utóbbi MUV) kocsi közlekedett, azonban 2005-ben már csak 125 vett részt a forgalomban. A villamosoktól a vállalat 2007-ben vált meg, ekkorra befejeződött a nagykörúti vonalakon a típuscsere, így a budai vonalakon a Ganz CSMG-k váltották az UV-kat. 2007. augusztus 20-án közlekedtek utoljára menetrend szerint, utolsóként a 47-es vonalon. 1993–94-ben a BKV 20 kocsit felújított, ezek a Ganz MUV típusjelzést kapták (Modernizált UV). A villamosokat az Óbudai kocsiszín állományába sorolták, majd annak bezárása után a Száva kocsiszínbe kerültek. Selejtezésük 2003-ban történt meg. #### FVV CSM–2 A prototípus 1961-ben készült el 3720–3721-es pályaszámon (a 3720 a kocsi eleje, a 3721 a hátulja volt). Októberben a kocsi végét is 3720-asra számozták át. 1962–63-ban legyártották a további 28 kocsit, 1101–1128 pályaszámon (az 1101 rövid ideig 3721-es pályaszámot kapott). A villamosok nagy hátránya volt, hogy a később kifejlesztett FVV CSM–4-esekkel ellentétben egy irányban tudtak közlekedni, emiatt csak olyan vonalakra lehetett kiadni, ahol csak szélsőperonos megállóhelyek, illetve a hurokvágányos végállomások voltak. Az FVV összesen 38 kocsit vett volna állományba, azonban az 1129–1137-es kocsik egyből vidékre (Debrecen, Miskolc, Szeged) kerültek. Ugyanerre a sorsa jutottak az 1119–1128-as pályaszámúak 1964–66-ban. A Budapesten maradt kocsikat (1100–1118) 1979–80-ban selejtezték le, ezek közül három Szegedre került. #### FVV CSM–4 A kétirányú prototípus 1963-ban készült el 3740-es (rövid időn belül 3722-es) pályaszámon. A villamosnak eredetileg nyolc ajtaja volt, a középső részre a későbbiekben építettek be 1–1 ajtót. A budapesti széria gyártása 1963 és 1965 között történt meg, és az 1201–1236 pályaszámon álltak forgalomba. Ezek a villamosok már tíz ajtósan készültek (5–5). A kocsik selejtezése 1982–83-ban történt meg, ezek közül négy kocsi (1221, 1222, 1231, 1233) vidékre került. #### Hungaroplan A BKV-Ikarus kooperációban készült villamost 1988-ban mutatták be 3750-es pályaszámon. A villamos önhordó vázszerkezetűnek épült meg, ajtajai pedig az Ikarus 400-as családjának ajtajaival egyeztek meg. Utastere az Ikarus buszokhoz hasonlított. A homlokfal fényszórói a Wartburg, a zár- és irányjelzőlámpái pedig a Zsiguli autókkal azonosak. A villamost 2008-ban selejtezték. ### Nosztalgiajárművek #### L típus (436) 1913-ban gyártották Budapesten és a BVVV állományába került, ahol 436-os pályaszámmal látták el. A BSZKRT-nál a 2900-as pályaszámot kapta. 1956–62-ben hegyipálya üzemmódúra építették át 20 társával együtt. 1962-ben ikresítették és a 2993-as kocsival együtt közlekedett. 1980. június 12-én törölték az állományból. A BKV 1987-ben az eredeti állapotára alakította vissza, majd a szentendrei Városi Tömegközlekedési Múzeumba szállította. Az utóbbi években a BKV nosztalgiaállományát erősíti. #### Bengáli villamosok (1233, 3720) A BKV Zrt. FVV CSM–4 típusú nosztalgiavillamosát 1964-ben gyártották a Füzesi Árpád főműhelyben (a mai Kelenföld kocsiszín mellett), és még ugyanebben az évben 1233-as pályaszámon állományba vette az FVV. 19 évig közlekedett a fővárosban, a jogutód BKV 1983. december 23-án törölte az állományából. Ezután Debrecenbe került, ahol a 492-es pályaszámot kapta. 2012-től nosztalgiajárműként ismét Budapesten közlekedik, 2018-as átalakítása után ismét az eredeti formájában. Több mint egy évtizedes leállást követően, 2018-ban befejeződött a prototípus FVV CSM–1-es villamos felújítása is. #### S típus (611, 1820) A BKV Zrt. két S típusú kocsiját 1907-ben (571 → 1820 → 1714) és 1908-ban (611 → 1715) gyártotta a Schlick a BKVT-nak. A BSZKRT új pályaszámrendszerének köszönhetően az 571-es kocsi az 1820-as, a 611-es kocsi pedig az 1850-es kocsiszámot kapta. 1950 júniusában a két kocsit ikresítették (összekapcsolták), ekkortól 1714/15-ösként futottak 1976-os selejtezésükig. Ekkor már egy éve a Közlekedési Múzeum tulajdonát képezte az 1714-es, a 611-es felújítása nem volt betervezve, azonban még is előbb lezajlott: 1987-ben a gyártáskori állapotát nyerte el, az 1820-ast pedig a BSZKRT-korszakbeli kinézetére építették át. #### V típus (1074) A villamost 1912-ben gyártotta a Ganz a BKVT számára. Acélvázasítása 1958-ban történt meg. A villamost a BKV 1984. szeptember 1-jén törölte az állományából, a kocsi egyike volt az utolsó forgalomban lévő 1000-eseknek, melyeket ugyanezen a napon állítottak le. 1991-ben a szentendrei Városi Tömegközlekedési Múzeum felújította és favázassá építette vissza, ezután a múzeumban állították ki. 2009 augusztusában a BKV Budapestre hozatta, azóta nosztalgiajárműveként közlekedik. #### G típus (2624) A villamost 1906-ban gyártotta Schlick-Nicholson gyár Budapesten. A BVVV a kocsinak a 270-es pályaszámot adta, ezt a későbbiekben a BSZKRT megváltoztatta 2624-re. A kocsit 1959-ben az FVV acélvázasította. A BKV 1981. április 1-jén vonta ki a forgalomból. A villamos 1986-ban Amszterdamba került és városnéző nosztalgiajáratként közlekedett egy ideig. 2004 júliusában visszatért Budapestre, a Fehér úti főműhelybe. 2010-ben átszállították a Zugló kocsiszínbe és megkezdődött a kocsi felújítása, amely 2012-ig tartott. Azóta a BKV nosztalgiavillamosként közlekedteti. #### K típus (2806) A 2806-os K típusú villamost 1911-ben gyártotta a Schlick, forgalomba állásakor még a 382-es pályaszámon futott. A BSZKRT által bevezetett négyjegyű-sorozat keretében kapta meg a 2806-os számot. Az 1930-as években rekuperációs fékkel szerelték fel, aminek köszönhetően fékezés során energiát is visszanyert. 1976 végén selejtezték, ezt követően az 1980-as évek végéig az azóta már felhagyott Újpest kocsiszínben tárolták, ahol állapota a fosztogatások következtében jelentősen leromlott. Az 1990-es évektől Szentendrén tárolták, a 2018-ban befejeződött renoválását követően a BKV nosztalgiajárműve. #### Ganz UV és MUV (3430, 3873, 3885, 3888, 3898) A BKV nosztalgiaállományában jelenleg négy UV villamos van, ezek csatlás szerint a 3873-as és a 3898-as, illetve a 3885-ös és a 3888-as kocsik. Mindegyik motorkocsit a Ganz gyártotta 1964-ben, 2007-ig menetrend szerinti utasforgalomban, azóta csak nosztalgia meneteken közlekednek. 2018-ban a nosztalgiaflotta egy 1960-ban gyártott modernizált változattal (3430-as MUV) is bővült. ##### Karácsonyi fényvillamos A BKV 2009-ben két UV típusú villamosát fényfüzérekkel díszítette fel. A csatolt UV szerelvény „Karácsonyi villamos” néven futott akkoriban, és a 2-es, illetve a 2A villamosvonalon lehetett vele találkozni. Ez a karácsonyi díszbe öltöztetett villamos egyedülálló volt akkor Budapesten, sőt Magyarországon is. A csillogó villamossal az utazóközönség 2009 óta december elejétől január elejéig találkozhat. Ugyanebben az évben mutatkozott be a 19-es vonalon is, ahol kedden és pénteken közlekedett a késő délutáni-esti időszakban. 2011-ben a 2A és a 61-es vonalon járt, illetve különjáratként péntekenként elment Pesterzsébetre, Kőbányára és Káposztásmegyerre, emellett bejárta Kamaraerdőt is. 2012-ben a 2A, a 19-es és a 47-es vonalon fordult meg, majd 2013-ban a 2-esen hétvégén, a 19-esen pedig hétköznap lehetett vele találkozni. 2014-ben ugyanezen a két vonalon járt, annyi különbséggel, hogy a 2-esen járt hétköznap és a 19-esen hétvégén. 2015-ben a 2-esen (általában hétköznap), a 4-esen (december 12-én, 24-én és január 2-án), a 14-esen (december 19-én) és a 47-esen (december 11-én) közlekedett. 2016 januárjában fotósmenetet is szervezett a BKV: a villamos megfordult Albertfalván, Zuglóban, Kőbányán és Krisztinavárosban is. 2016 december 5. és 2017. január 6. között ismét közlekedett, hétfőtől csütörtökig a 2-esen, pénteken a 19-esen, hétvégén pedig mindig más járaton. #### MWG EP pótkocsi (5869) Az 5869-es pályaszámú, EP típusú pótkocsit a Magyar Waggon- és Gépgyár gyártotta Győrben, 1951-ben. Az FVV 5974-es pályaszámon állította forgalomba ugyanebben az évben, február 24-én. Pályaszámát novemberben 5869-esre módosították. Korábban egy másik EP típusú pótkocsi közlekedett 5869-es pályaszámmal, ezt ugyanekkor 5861-esre változtatták. A második 5869-est 1964-ben tolóajtóssá alakították, ettől kezdve az UV villamosok pótkocsija volt. 1968-ban levegős ajtóműködtetésű lett. 2007-ig közlekedett utoljára menetrend szerinti forgalomban. #### FP pótkocsi (6010) A 6010-es pályaszámú, FP típusú pótkocsit a Dunakeszi Vagongyár gyártotta 1954-ben. Az FVV ugyanebben az évben, július 9-én állományba vette. 1959-ben UV-pótkocsivá alakították át, majd 1973-ban levegős ajtóműködtetésű lett. 2007-ig közlekedett, azóta nosztalgiajármű. ## Villamosvonalak ### A villamosvonalak számozása A budapesti villamosvonalakat 1910 óta számozzák, jelenleg az 1-től 69-ig terjedő intervallumban. (E szabály alól 1955 óta lényegében csak öt kivétel volt: a Déli pályaudvar felújítása idején, 1999-ben néhány hónapig közlekedő 80-as; a korábban 29-es és 29Y-ként ismert, de a Budapesti Nemzetközi Vásár 100. évfordulója alkalmából 1996-ban 100-as és 100Y jelzést viselő viszonylatok; a 18-as betétjárata, a néhány évig üzemelt 118-as villamos, illetve 2015 és 2018 között az 1956-os forradalom évfordulójához kapcsolódóan október végén 1956-os jelzéssel közlekedő járat.) Az alapjáratnál rövidebb, de nem eltérő betétjáratokat az alapjárat száma mellett egy A betűvel jelölik (pl. az 59-es villamos betétjárata 59A.) Korábban az alapjárathoz hasonló viszonylatokat (elágazójáratokat) „Y”-nal jelölték, ezt a jelzésfajtát utoljára 1996-ban használták (100Y). Az „i” jelzés a munkásjáratokat jelentette, ezek főként az 1960-as és 1970-es években közlekedtek. A „B” betétjárati jelzést 2016-tól azok a vonalak kapják, amelyek az alapjáratot hivatottak kiegészíteni hosszabb vagy kissé eltérő útvonalon (2B, 59B). A temetői járatok is a B jelzést kapják, melyek csak mindenszentek környékén közlekednek (28B, korábban 37B). Az M3-as metró felújítása idején alternatív utazási irányokat megcélzó „M” végződésű villamosjáratok is indultak 2017 és 2019 között 12M és 14M, 2020 és 2023 között pedig 1M és 2M jelzéssel. A számozott vonalak mellett korábban betűjelzést viselők is közlekedtek, ezeket 2018-ban utoljára a huzamosabb ideig közlekedő DH és TH nosztalgiavonalak, illetve az egy vagy néhány napig – általában hétvégén vagy ünnepnapokon –, előre meghirdetett menetrend szerint közlekedő nosztalgiajáratok. 2008-ig a fogaskerekű vasút nem volt számozott vonal, azóta 60-as jelzéssel közlekedik. 2008-ban jóformán a teljes tömegközlekedési hálózatot átszámozták, egyértelműsítették, így nem fordulhat elő azonos számozású autóbusz- és villamosvonal. 2014-ig a villamospótló járatokat az adott villamosvonal számával és egy V betűvel jelölték, azonban 2014-től a villamospótló autóbuszok csak az adott villamosvonal számát használják, a V betű megszűnt a jelölésben. A villamospótlási célú, ideiglenes járat- vagy szakaszösszevonások esetén a járatszámokat kötőjellel kombinálva használják, pl. 18–47 (villamospótló számozása), illetve 2015 szeptemberében az 1–18-as, az 1–41-es és az 1–47-es villamosok közlekedtek összevont járatként. #### Jelzések ## Kocsiszínek ## A budapesti villamosok a művészetben A budapesti villamosok számos írót, költőt, zenészt, festőt stb. ihlettek meg az évtizedek során. - Babits Mihály: Haza a telepre - Babits Mihály: Május huszonhárom Rákospalotán - Benjámin László: A Vadaskerti úttól a Kálvin térig - Csákányi László: Hétre ma várom a Nemzetinél... - Első Emelet: Lány a villamoson - Fenyő Miklós: Csavarog a villamos - Fodor András: 61-es villamos - Gallai Péter–Fábri Péter: A híd felé - Gárdonyi Géza: Villamos kocsin - Karinthy Frigyes: Mese az eltévedt villamosról - Kati és a Kerek Perec: Villamos szerelem - Kányádi Sándor: Kuplé a vörös villamosról - Kiss Manyi: A 46-os sárga villamoson - Kosztolányi Dezső: Özvegy a villamosban - László Gyula: A csavargó villamos - Mándy Iván: A villamos - Nagy Lajos: A villamos-állat (a Képtelen természetrajzból) - Örkény István: Fohász - Presser Gábor: Altatódal felnőtteknek (Holnap jön egy villamos) - Presser Gábor: A villamos kettőt csöngetett - Szabó István: Budapesti mesék - Tolcsvay László-Bródy János: Az első villamos - Tóth Árpád: Körúti hajnal ## Érdekességek - Budapest első villamosvonala, az 1887-ben átadott nagykörúti próbavillamos, a mainál (1435 mm) keskenyebb, 1000 mm nyomtávolságú volt. A magyar főváros első normál nyomtávolságú villamosvonala az 1889-ben átadott Baross utcai vonal volt. - Budapest első csuklós villamostípusa az FVV CSM–2-es volt, a kocsik 1961 és 1980 között közlekedtek a fővárosban. - A főváros leghosszabb ideig közlekedő villamostípusa az „F” típus volt, a legöregebb kocsi életkora az állományból törlés idején 79–80 év volt. A villamosok beszerzése 1904–05-ben történt meg, az utolsó kocsit pedig 1984-ben selejtezték. - A 2006–07-ben beszerzett Siemens Combino Supra típusú villamosok érkezésükkor (2006) a világ leghosszabb utasszállító villamosainak számítottak. A BKV a saját rekordját 2016-ban, a CAF Urbos 3 típusú villamosok 9 modulos változatának beszerzésével döntötte meg. - 2012-ben a National Geographic a 2-es villamosvonalat 7. helyen beválasztotta a világ tíz legszebb villamosvonala közé. - A nagykörúti 4-es és 6-os villamos Európa legforgalmasabb villamosvonala, naponta közel veszi igénybe. ## Képek

Mátyás-templom

A budavári Nagyboldogasszony-templom, ismertebb nevén Mátyás-templom, ritkábban budavári koronázótemplom Budapest I. kerületében, a Szentháromság téren álló, nagy történelmi múltra visszatekintő műemlék épület. Két uralkodói párt koronáztak meg falai között: Ferenc Józsefet és Erzsébetet, valamint IV. Károlyt és Zitát. Mátyás király uralkodása alatt kétszer is megnősült, esküvői a Mátyás-templomban zajlottak. Emlékkönyvében többek között olvasható Akihito japán császár, George Walker Bush amerikai elnök, Diána walesi hercegné, V. Harald norvég király és Margaret Thatcher aláírása. „A Mátyás-torony teljes magassága a templom padozatától 78,16 méter, a járda szintjétől 76,57 méter. A látogatók számára a torony alsó koszorúerkélyét nyitották meg, amelynek magassága 46,73 méter, és amelyre 197 lépcsőn lehet feljutni.” Az egyházi hagyomány szerint eredetileg román stílusban építették, és szentelték fel Szent István király parancsára 1015-ben, de 1241-ben a mongol invázió során megsemmisült, bár erre kevés utalás található. A jelenlegi épület késő gótikus stílusban épült a 14. század második felében, a 19. század végén pedig alapos átépítésen esett át. Ez volt a Középkori Buda második legnagyobb temploma és a középkori Magyar Királyság hetedik legnagyobb temploma. Helyszíne volt a „Mária-csodának”. 1686-ban, amikor a Szent Liga megostromolta az akkor török kézen lévő Budát, a templom fala ledőlt az ágyútűz miatt. Kiderült, hogy mögé egy régi fogadalmi Madonna-szobor volt elrejtve. Amint Szűz Mária szobra megjelent az imádkozó muszlimok előtt, a helyőrség morálja összeomlott, és a város még aznap újra a keresztények kezére került. Az évszázados oszmán megszállás alatt az egyházi kincstárt többször átmenekítették Pozsonyba, majd Buda elfoglalása (1541) után a templomot a fővárosi mecsetté alakították át, melynek során a templomon belüli késő gótikus freskók megsemmisültek. Buda felszabadulása után megkezdődött a barokk stílusú restaurálás. 1874–1896 között, Schulek Frigyes tervei szerint elképzelt gótikus állapotban építették át, mely ma is látható. A második világháborúban Budapest ostroma alatt a németek, majd a szovjetek is táborként használták 1944–1945-ben Magyarország szovjet megszállása alatt. A templomot 1950 és 1970 között a magyar kormány finanszírozásával nagyrészt felújították. A harangtornyot helyreállították, a belső festmények és freskók felújításával együtt. A háború alatt megsemmisült ötmanuálos orgonát 1984-ben újították és szentelték fel. A templom alatt és mellette fekvő temető területén, mintegy 300 m²-en gépház gondoskodik a nagy turistaforgalmat lebonyolító épület szellőzéséről. A templomban található az Egyházművészeti múzeum, amely a középkori kriptában kezdődik és a Szent István-kápolnánál fejeződik be. Számos szent ereklyét és középkori kőfaragványt, valamint a Szent Korona és koronaékszerek másolatait őrzi. ## Története ### Kérdések az alapítás körül Az egyházi hagyomány szerint a templomot Szent István király alapította, 1015-ben, amelyről sem okleveles, sem tárgyi adat nem maradt fent. Írott forrás csak a török hódoltság után szól róla: Esterházy Pál nádor felirata az általa építtetett új főoltáron 1690-ben. E korban a templomot általánosan „Szent István egyházának” nevezik. A tatárjárás előtti alapításra enged következtetni, hogy kora jogán már 1257-ben elsőbbséget élvezett a várbeli Mária Magdolna-templommal szemben. ### 13. század: (újra)alapítás IV\. Béla a tatárjárás után, 1255 és 1269 között, valószínűleg a régebbi, kisebb templom helyére tornyos, háromhajós bazilikát építtetett. Az első építési ütemben (1255–1260) épült fel a főszentély és a mellékszentélyek, az álkereszthajó és a Menyasszony-kapu, valószínűleg Villard de Honnecourt irányításával. A budavári főtemplom első építési szakasza a lyoni katedrálissal mutatja a legközelebbi rokonságot. A mestercsoport valószínűleg a csehországi Tišnov ciszterci monostorának építőiből állott össze, akik a tatárjárás utáni mestervándorlás során IV. Béla király unokatestvére, Prágai Szent Ágnes közvetítésével kerülhettek Magyarországra. A csoport 1260 körüli felbomlásának okai ismeretlenek. A templom teljes kiépítése a második építési szakaszban történt meg, 1260 és 1269 között. A második mestercsoport munkájára az észak-francia templomépítészet már német közvetítéssel gyakorolt hatást. E műhely további munkái a soproni ferences rend Kecske-temploma és a klosterneuburgi kolostor, valószínűleg hozzájuk köthető a Margit-szigeti domonkos apácakolostor kibővítése is, amely IV. Béla leányának, Szent Margitnak otthona volt. A megépült budavári főtemplom kegyuraságát a király – leányára tekintettel – egy időre e kolostornak adományozta. A budavári Nagyboldogasszony templom a klasszikus gótika templomépítészetének legkorábbi és legteljesebb hazai alkotása lett, amely átfogó képet ad IV. Béla korának építészeti iskoláiról. ### 14. század: gótikus csarnoktemplom A 14. század második felében gótikus csarnoktemplommá építették át. Az egész épület érett gótikus stílusban történt átalakíttatását Nagy Lajos király 1370 körül kezdte meg a délnyugati Mária-kapu kiépítésével. A reprezentatív, kétnyílásos kapuzat legközelebbi párhuzama a nürnbergi Szent Lőrinc-templom tizenöt évvel korábban épült portálja. Lajos uralkodása alatt megkezdték a bazilikális elrendezésű templomtér teljes átalakítását az érett gótika szellemében. Az oldalhajók boltozatát a főhajó magasságáig felemelték, és az így keletkezett magas falfelületeken gazdag kőrácsozatú, hatalmas ablakokat helyeztek el, ezzel világos, levegős csarnokteret hoztak létre. Zsigmond király uralkodása alatt a mellékszentélyeket meghosszabbították és nyolcszögletű, gótikus záródással látták el. Az építkezés utolsó szakaszában a prágai Parler-műhely mesterei is dolgoztak az épületen. 1412 és 1433 között Garai Miklós nádor megrendelésére ők építették fel az északi mellékszentély mellett a főúri Gara család temetkezőkápolnáját. Az újonnan keletkezett csarnoktemplom legközelebbi rokona a garamszentbenedeki apátság. ### 15. század: Mátyás temploma A templom Hunyadi Mátyás uralkodása alatt érte el középkori virágzásának tetőpontját. A király felépíttette a délnyugati harangtornyot, a hazai gótikus építészet egyik legnagyszerűbb alkotását. A rajta elhelyezett Mátyás-címer felirata szerint a torony 1470-re készült el. A harangtorony, elpusztult sisakjától eltekintve ma is az ekkor nyert formáját őrzi, jóllehet a 19. század végén kőanyagának teljes cseréje elkerülhetetlenné vált. A kóruskarzatot támasztó nagy ív oszlopfője azonban ma is eredetiben őrzi kőindái között Hunyadi János, Mátyás és László arcképét. Mátyás királyi oratóriumot is emelt a templom déli szentélye mellé, ez azonban a török hódoltság ideje alatt teljesen elpusztult. Ekkor, a 15. század végén kezdhették meg az északnyugati torony kiépítését is, amely a török hódítás előtt a sisak kivételével már készen állott – ma azonban már csak Erhard Schön 1541-ben készült metszete őrzi emlékét. ### 16. század: Eszki dzsámi Buda 1526. évi első török megszállása során a főtemplom középkori tetőszerkezete és berendezésének nagy része is megsemmisült. Az újjáépült Boldogasszony-templomot 1541-ben, Buda végleges elfoglalása után a törökök sebtében mecsetté alakították át, hogy I. Szulejmán szultán itt adjon hálát Allahnak a győzelemért. Berendezését, oltárait kidobálták, festett falait lemeszelték. Míg a többi budavári templomot a mohamedánok elpusztították, a Mária-templom – mint Eszki dzsámi, vagyis Öreg Mecset – fennmaradt. A rombolást persze nem kerülhette el teljesen: a megszállók Mátyás királyi oratóriumát, az északi tornyot, a Garák kápolnáját és az oldalkápolnákat elbontották, hogy köveiket máshol hasznosítsák. ### 17-18. század: jezsuita templom A templom Buda visszafoglalása (1686) után először a ferences, majd a jezsuita rend tulajdonába került, amely azt barokk stílusban állította helyre. 1688–1702 között északi oldalához hatalmas kollégiumot, déli oldalához pedig 1702–1714 között háromemeletes szemináriumot építtetett, így az eredetileg szabadon álló templom egy nagy kiterjedésű épületegyüttes részévé lett. Ezzel az épület, bár nagyszerű lelkipásztori munka színterévé vált, szinte minden középkori ékességét elveszítette, levakolt külső homlokzata egyenesen jelentéktelenné vált. Esterházy Pál nádor 1690-ben építtette föl az új barokk főoltárt, 1696-ban Pálffy Miklós tábornok előcsarnokot építtetett a főkapu elé, ugyanebben az évben Mátyás tornyát már barokk hagymasisak koronázta. 1707-re alakult ki a Loretói kápolna. 1719-ben toronyórát kapott, nem sokkal később felépítették oldalkápolnáit, és a Menyasszony-kapu helyén az új sekrestyét. Az 1723. évi nagy budai tűzvészben a templom is leégett. A tűz megolvasztotta harangjait, elpusztította orgonáját, bedöntötte oromzatát, bezúzta boltozatait és a déli harangtorony sisakját is, amelynek helyére 1737-re már egy kettős hagyma alakú barokk sisakot építettek. 1748-ban villám sújtotta: tönkrement főoltárát csak 1760-ban sikerült pótolni. A barokk átalakításoknak számos középkori elem esett áldozatul; a templom homlokzatának eredeti karakteréből csak a Mátyás-torony néhány meghagyott ablaka őrzött valamit. A jezsuita rend feloszlatása (1773) után a templom kegyura Buda város (később Budapest) tanácsa lett, a templomhoz épült kollégium és rendház állami tulajdonba került. ### 19. század: Schulek koronázó főtemploma Ferenc József király 1873-ban kelt határozata alapján 1874–1896 között Schulek Frigyes vezetésével nagyarányú újjáépítésre került sor, amely kialakította az épület mai képét. A kőfaragó munkákat Kauser Jakab, a jó nevű pesti építész-család sarja végezte. Schulek a volt jezsuita épületek közé zárt templomot a szomszédos épületrészek lebontása árán kiszabadította, visszaadva eredeti, különálló jellegét. Az épület boltozatát és falait több helyen a földig lebontatta, hogy rekonstruálni tudja az eredeti építészeti megoldásokat. Mindenütt eltávolította a barokk toldásokat, és a régebbi állapotok visszaállítására törekedett, de úgy, hogy a sérült részeket és felületeket teljesen megújította. Így került sor a Zsigmond-féle mellékszentélyek lebontására és az eredeti, egyszerűbb záródások visszaállítására, a Nagy Lajos-féle Mária-kapu kibontására, Mátyás harangtornyának megújítására – ugyanakkor szinte valamennyi eredeti oszlopfő hűen újrafaragott másolattal való cseréjére is. Ahol már támpontot sem talált, ott saját tervezésű részeket iktatott be: így a Mária-kapu elé előcsarnokot emelt, az elpusztult Gara-kápolna helyére felépítette az új Szent István-kápolnát, az északi oldalhajóhoz csatlakozó barokk kápolnasort neogótikus stílusban újjáépítette, a déli harangtornyot korábbi ábrázolások alapján a mai pazar kősisakkal koronázta meg és neogótikus erkélykoszorúval díszítette, az északi tornyot késő román modorú fiatornyos sisakkal látta el, a két torony közé áttört oromzatot helyezett, fölépítette a két sekrestyét és a szentélye északról csatlakozó királyi oratóriumot. Az 1780-ban kialakított kriptát is szabad neogótikus stílusban újította meg. A restaurálás belső díszítőmunkáit és a berendezés elkészítését Schulek mellett Székely Bertalan és Lotz Károly irányította. Ők maguk festették az alakos festményeket, terveik alapján Kratzmann Ede készítette a színes üvegablakokat, és Mikula Ferenc faragta az új szobrászati díszítést. Az oltárképeket Zichy Mihály (Szent Imre-kápolna) és Aggházy Gyula (Loretói kápolna) festették, a főkapu domborművét, amely a Magyarok Nagyasszonyát ábrázolja, Lontay Lajos mintázta. A padsorok és az orgonaszekrény Schulek tervei szerint készültek. A Koronázó Főtemplom 1893-ra készült el; a honfoglalás millenniumára ha nem is eredeti formájában, de régi fényében ragyogott. 1898-ban III. Béla és első felesége, Châtillon Anna hamvai addigi altemplomi őrzési helyükről felhozva az északi oldalhajó kápolnájában nyertek végső nyughelyet. Schulek átépítésének értékeléseként elmondható ugyan, hogy korának gyermekeként a templom időmarta, rendkívül rossz állapotú, de történelmi köveit nagyrészt gondos másolatokra cserélte. Mindazonáltal tudományos elmélyülésének és precíz formaátmentő munkájának köszönhetően az egykori állapotokról ma is képet alkothatunk, ha legtöbbször nem is az eredeti kövek állnak szemünk előtt. Az általa hűen rekonstruált, kisebb részben pedig méltó módon újraálmodott, templom neogót építészetünk legigényesebb alkotása, belső díszítése az európai szecesszió egyik csúcsteljesítménye. ### 20. század: pusztulás és újjászületés 1936-ban a budai vár visszafoglalásának 250. évfordulóján helyezték el a jobb oldali külső apszisfalon azt a magyar és olasz nyelvű feliratot, mely Michele d'Aste bárónak állít emléket. D'Aste a csata során kapott sebesüléseibe belehalt olasz alezredes nagyban hozzájárult az akció sikeréhez. A felirat magyar szövege a következő: „Michele d'Aste báró olasz alezredes 1686. szeptember 2-án döntő rohamban Buda felszabadításáért az elsők között áldozta életét. Itt helyezték örök nyugalomra”. A templom északi karzatán levő oratóriumban 1927-ben kialakították a „Máltai lovagok kápolnáját”. Az oltár körül kifüggesztették az akkori magyar máltai lovagok pajzsait, amelyek a kápolnával együtt viszonylag kevés kárral vészelték át a következő hatvan évet; a 2005-öt követő nagy restaurálás után az egyházi hatóságok és a máltai rend felújították a címerpajzsok kifüggesztésének szokását. Az oltár köré négy, kiemelt megemlékezésre méltó, máltai rendi káplán címerpajzsa került: Serédy Jusztinián hercegprímásé, Apor Vilmos mártír püspöké, Nemes Antal címzetes püspöké, a kommunizmus alatt sokat szenvedett Tabódy István kanonoké, és Bolberitz Pál professzoré. Az előterében az 1925–1944 közti rendtagok pajzsai láthatók, míg a sekrestyéből az altemplomig vezető folyosón az 1945 után fölvett, elhunyt rendtagoké. Minden halottak napjai gyászmise keretében, a lovagrend kifüggeszti az előző évben elhunyt rendtagok címerpajzsait. A második világháború előtt Teleki Pál kezdeményezésére megindult a templom teljes felújítása, azonban a nagy világégés megakadályozta annak befejezését. Budapest ostroma során az épület igen súlyosan megsérült. Tetőzete kiégett, boltozatai megsérültek, orgonája elnémult. Altemplomában a német tábori konyha, a szentélyben szovjet lóistálló volt. A háborús károkat a magyar állam állíttatta helyre 1950–1970 között. Az utolsó háborús seb 1984-ben tűnt el a templomról: ekkor fejeződött be a nagy orgona újjáépítése. 1994-ben máig ismeretlen merénylő pokolgépet robbantott az épület Halászbástya felé nyíló kapujánál. Az értelmetlen terror tizenhat ablakot rongált meg. 1999-ben a magyar állam – története folyamán először – az egyház tulajdonába adta a templomot. Minthogy az épület igen rossz állapotban került a plébánia tulajdonába, a templom teljes felújítása a 2005-öt követő években túlnyomórészt állami beruházásban történt. 2015 januárjában, hat évig tartó munka után, a Mátyás-templom orgonájának felújítása befejeződött. 2015 novemberében Süllei László plébános Pro Urbe Budapest díjat kapott a templomért végzett munkája elismeréseként. ## A templom harangjai ### A Krisztus-harang Három domborműve: Madonna a gyermek Jézussal, Keresztrefeszítés, Világbíró Krisztus. Fent töviskoszorú fut körbe, amelyet a mottó fölött golgotavirág-motívum fog össze. Lent Mária-monogramból eredő szőlőinda húzódik végig, amelyben a mottó alatt madarak bújnak meg. A szobrászati díszítés Szőnyi Endre szobrászművész munkája. Mottója (Róm 8,38-39): Sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelemségek, sem jelenvalók, sem jövendők, sem erősségek, sem magasság, sem mélység, sem egyéb teremtmény el nem szakíthat minket Isten szeretetétől, amely Krisztus Jézusban, a mi Urunkban van. Ajánlás: Az üdvösség 2010. és XVI. Benedek pápa kormányzásának 6. évében a Budavári Főtemplom közössége Varjú Imre plébános vezetésével az Isteni Megváltó, az Úr Krisztus tiszteletének szentelt engem, hogy megfeleljek mindenkinek, aki reményének okáról kérdezi. Ez jelenleg a 6. legnagyobb tömegű harang Magyarországon, és Budapest 2. legnagyobb harangja is. A templom két nagyharangja egyben a budai oldal két legnagyobb harangja is. ### A Szent Károly-harang Domborművei: a szöveg közti mandorlákban a Magyarok Nagyasszonya, illetve Borromei Szent Károly alakja Felirata: Isten dicsőítésére, hazánk Nagyasszonya templomába, I. Mátyás király tornyából szólítom a híveket. Védszentem Borromei Szent Károly bíbornok. Fölajánlott és fölszentelt Hornig Károly báró, veszprémi püspök. Walser Ferencz öntött Budapesten, 1891. Ezt a harangot vélte hallani lázálmában boldog IV. Károly király a halálos ágyán. Ez a harang szól a Magyar Televízió csatornáin is minden délben, 1994 óta. A 14. legnagyobb magyar harang, a 11. római katolikus és Budapest 4. legnagyobb harangja. ### A XII. Piusz-harang Három domborműve: XII. Piusz pápa jellegzetes, széttárt karú gesztusával; Mária mennybevétele ; Piusz pápa címere. Szabó Tamás szobrászművész alkotásai. Mottója: Isten! Isten! Isten! Bár zengene minden szívben e kimondhatatlan név, minden jog, igazságosság és szabadság forrása! 1956. XI. 10. Ajánlás: Az Angyali Pásztor, XII. Piusz pápa tiszteletére és közbenjárása kiesdésére öntetett engem a Budavári Főtemplom közössége Varjú Imre plébános vezetése alatt a megváltás 2010., XVI. Benedek pápa kormányzásának 6. évében. A 36. legnagyobb harang Magyarországon. ### A II. János Pál-harang Három reliefje: II. János Pál pápa 2000 nyarán megáldotta a Szent Korona másolatát; a templom főoltárának Mária-szobra, amelyet 2000. augusztus 15-én e koronával megkoronáztak; II. János Pál pápa címere. Lebó Ferenc szobrászművész alkotásai. Mottója: Ne féljetek az igazságtól! Ne féljetek a jövőtől! Ne féljetek, ha a szeretet áldozatot követel! Ne féljetek odaszentelni az életeteket! Ne féljetek az árral szembe menni! Ne féljetek a szenvedéstől és a haláltól! Ne féljetek befogadni Krisztust! A címer alatti felirat: TOTUS TUUS Egészen a tiéd vagyok és mindenem a tiéd. Befogadlak mindenembe. Add nekem szívedet, Mária! Ajánlás: II. János Pál pápa hősi tanúságtételének emlékezetére öntetett engem Varjú Imre plébános és a budavári hívek közössége az Úr 2010., XVI. Benedek pápaságának 6. évében. ### A Szentháromság-harang Felirata: Goss mich Antoni Zechenter in Ofen Anno 1723. (Anton Zechenter öntött Budán, 1723-ban.) DEO Uni In Essentia Trino In Personis Patri, Filio et Spiritui Sancto D. D. (Az egylényegű és három személyű Istennek, az Atyának, a Fiúnak és a Szentlélek Úristennek.) Anno MDCCXXIII Post Urbem Incineratam Ipso Die Paschatis 28. Martii Hanc Campanam R. P. Stephanus Dinarich Provinciae Austriae Societatis JESU Provincialis F. F. (A város leégése után, az 1723. évben, Húsvét napján, március 28-án e harangot a főtisztelendő Dinarich István atya, a Jézus Társasága ausztriai tartományának provinciálisa F.F. (?)) ### A Szent Margit-harang Dombormű: Árpád-házi Szent Margit alakja egy 1500 körül készült fametszet alapján A dombormű alatt: Margit imái vezekelve szállnak Mottó: Örülj, vigadj magyar haza, hogy Krisztus hozzád ily kegyes, van már, ki érted szólana, és üdvös pártfogást szerez. ### A huszártorony harangja A templom tetőzetének gerincén ülő, fából épült huszártorony rejtette hosszú ideig a templom hetedik, örökre elnémult kisharangját. Palástján csak egy feszület-ábrázolás látható, felirata: Goss mich Anton Zechenter in Ofen 1724 (Anton Zechenter öntött engem Budán, 1724-ben). A harang felső részén a második világháborúban kapott belövés nyomán kéttenyérnyi lyuk tátong, emiatt használhatatlan, húzókötele az idő folyamán teljesen elfoszlott. Valószínűleg soha többé nem fog már megszólalni. Egyenes fajármon függ, eredeti nyelve eltűnt. Később lekerült a huszártoronyból, jelenleg a templomban pihen. Érdekes, hogy az első világháború rekvirálása elkerülte a templomot, míg a másodikban hármat is elvittek hadi célokra. Ekkor sérült meg a huszártorony lakója. ## Történelmi jelentősége A IV. Béla által 1270-re felépített új Mária-templom igen hamar országos jelentőségű események színhelye lett. 1279-ben már itt tartottak nemzeti zsinatot Fermói Fülöp pápai legátus és Monoszló Lodomér esztergomi érsek vezetésével, amelyen megintették Kun László királyt. Az 1301 utáni trónviszályok során itt jelölték királlyá a cseh Vencelt és a bajor Ottót, majd 1309-ben egy újabb nemzeti zsinaton Gentilis de Monteflorum bíboros, pápai legátus és Tamás esztergomi érsek itt koronázta meg egy új koronával Anjou Károly Róbertet. Ugyanezt a királyt Visegrádon történt halála és székesfehérvári temetése között itt ravatalozták fel. Zsigmond király 1412 januárjában az ekkorra már átépített templom falaira először függesztette fel győzelmi zászlóit, amelyeket a Velence elleni hadjáratban zsákmányolt. E gesztusból később Hunyadi János teremtett hagyományt. 1424-ben, Úrnapján Zsigmond király és német-római császár vendégeként II. Mánuel bizánci császár fordult meg falai között. Zsigmond halála után 1438-ban Albert, 1440-ben I. Ulászló király bemutatása történt meg, megválasztásuk után, a templomban. Ulászló 1444-ben, diadalmas hadjárata után itt tartotta ünnepélyes hálaadását Hunyadi Jánossal együtt. Kapisztrán Szent János itt tartott toborzó szónoklatot a török elleni hadjáratban való részvétel előmozdítására. Hunyadi 1455-ben itt kapta meg a keresztet Carvajal pápai legátustól, és innen indult Nándorfehérvárra. III\. Callixtus pápa 1456-ban társaskáptalant alapított a templom mellett. (Ez a török hódoltság alatt megszűnt, de a „Szűz Máriáról nevezett Pest-újhegyi prépost” címét az apostoli magyar király, majd 1920 óta az esztergomi érsek mindmáig adományozza.) Hunyadi Mátyás trónra lépésekor, 1458-ban a Szent Korona nem volt Magyarországon. A prágai fogságából hazatérő Mátyás ezért egyfajta „korona nélküli koronázás” keretében a Nagyboldogasszony-templomban ünnepélyesen megkezdte uralkodását: hálát adott Istennek és Máriának, Magyarország Nagyasszonyának, akinek különleges tiszteletét édesapjától örökölte; az oltár előtt ígéretet tett a szent jogok megtartására, majd palotájába ment, és trónjára ülve megkezdte az ország ügyeinek intézését. Mátyás itt tartotta mindkét esküvőjét: 1463-ban Podjebrád Katalinnal és 1476-ban Aragóniai Beatrixszal. A templom plébánosa ez időben Ilkuszi Bylicza Márton, Mátyás barátja, kitűnő csillagász, Regiomontanus munkatársa. 1526-ban Pozsonyba menekítették a templom kincseit. Werbőczy István nádor itt hirdette ki Szapolyai János királynak (1526-1540) a franciákkal, a pápával, Velencével, valamint Firenzével megkötött szövetségét. Néhány hónappal később, Szent István király ünnepén már az „ellenkirály”, a Habsburg I. Ferdinánd vett részt itt a szentmisén. A megszálló törökök 1541-1686-ig Buda főmecsetjeként használták. A legenda szerint a templomban halt meg Gül Baba, a bektási dervis rend tagja, akinek rózsadombi türbéje (mauzóleuma) ma is az iszlám világ legészakibb zarándokhelye. A Budáért folytatott elkeseredett harc győzelmét a kortársak a templom Mária-szobrával történt csodának tulajdonították, amelyet a törökök nem semmisítettek meg, csak elfalaztak. Az 1686. évi ostrom utolsó rohama előtt a II. Ulászló által adományozott fogadalmi szobor elé húzott fal egy nagyobb robbanás alkalmával ledőlt, és a főmecsetben imádkozó törökök előtt megjelent a Magyarok Nagyasszonyának régen elfeledett szobra. A diadalmas Mária-szobrot hálaadó körmenetben hordozták végig Buda utcáin. Erre az eseményre emlékezve a templom mindmáig kegyhely. A templomot 1686 után birtokló jezsuita rend igen gondos gazda volt a maga módján: a Jézus Társasága által fémjelzett 87 esztendő lelkipásztori virágkor a templom történetében. A szellemileg is letarolt várost kollégiumuk segítségével ők művelték és ők tették újra katolikussá. A rend (az ellenreformáció küzdelmei nyomán is) erősen kötődött a Habsburg-uralkodóházhoz, tagjai között alig találunk magyarokat, ahogyan az újra betelepülő polgárság is, akárcsak a középkorban, német anyanyelvű volt. Mégis ezeknek a szerzeteseknek köszönhető, hogy kivirágzott és szétsugárzott Budavárából a Magyarok Nagyasszonya-kultusz és a Regnum Marianum (Mária országa) eszme és a szent királyok tisztelete, amely a magyar identitástudat egyik oszlopa és a nemzeti önállósági törekvések szellemi alapja lett. A templom előtt 1713-ban állították fel a fogadalmi pestis-emléket, azaz a Szentháromság-szobrot, amely az ország számos hasonló alkotásának mintájául szolgált. 1867-ben, a kiegyezés csúcspontjaként Simor János bíboros-hercegprímás itt koronázta magyar királlyá I. Ferenc József osztrák császárt és feleségét, Erzsébetet a Szent Koronával. Ebből az alkalomból, itt hangzott fel először Liszt Ferenc Koronázási miséje. 1916\. december 30-án itt koronázta meg Csernoch János bíboros-hercegprímás IV. Károly királyt és feleségét, Zita királynét a Szent Koronával. 2000-ben a Nagy Jubileum évében az egykori koronaküldésre emlékezve a templom fiataljai a Szent Korona újonnan készült másolatát, amelyet II. János Pál pápa Rómában megáldott, gyalogos zarándoklattal hozták hazáig, és Nagyboldogasszony ünnepén a pápa engedélyének birtokában megkoronázták vele Szűz Máriának a főoltáron lévő szobrát. ## Galéria

II. Amenhotep

II\. Amenhotep (uralkodói nevén Aaheperuré; i. e. 1446 körül, ur.: kb. i. e. 1428 – i. e. 1401) az ókori egyiptomi XVIII. dinasztia hetedik fáraója. Apjától, a nagy hódító fáraótól, III. Thotmesztől hatalmas birodalmat örökölt, melyet több évtizedes uralkodása alatt sikerrel megőrzött és kormányzott. Hadjáratok és nagyszabású építkezések tekintetében is édesapja méltó utódja volt, kortársai elismerését azonban főleg erejével és ügyességével vívta ki: kiemelkedő íjászi képessége, melyet számos helyen megörökíttetett, ihlethette több száz évvel később az Iliasz egyik jelenetét. ## Családi háttere III\. Thotmesz és Meritré-Hatsepszut hat ismert gyermekének és két fiának egyike volt. Négy további (fél)testvére ismert, közülük Amenemhat volt a trónörökös, de ő még apjuk halála előtt meghalt. Memphiszben, az északi fővárosban nevelkedett. A Nagy Szfinxnél felállított sztéléje arról tanúskodik, hogy a herceg ügyes harcos volt, képes volt harci kocsin vágtatva céltáblákat átlőni. Erről thébai felirata és kis szkarabeuszok feliratai is megemlékeznek. Lehetséges, hogy innen ered az Iliaszban annak a jelenetnek a leírása, ahol Akhilleusz egész sor céltáblát lő át. Azt is feljegyezték, hogy Amenhotep hatszor olyan gyorsan volt képes evezni, mint bárki más, de ez lehet, hogy csak túlzás. Apja a dinasztia leghosszabb ideig uralkodó fáraója volt – 54 évig ült a trónon, ebből huszonegy éven át társuralkodóként mostohaanyjával, Hatsepszuttal. Uralkodása 46. vagy 47. évében megkezdődött Hatsepszut nevének és képmásainak eltüntetése az épületekről és feliratokról. Ennek befejezése már II. Amenhotepre maradt. ## Uralkodása III\. Thotmesz uralkodása 51. évében társuralkodóként maga mellé vette fiát. A Szfinxnél elhelyezett sztélére feljegyezték, hogy Amenhotep ekkor 18 éves volt. Két évig és négy hónapig uralkodtak együtt, utána az idősebbik fáraó elhunyt. ### Hadjáratai A korábban meghódított területek Amenhotep trónra lépése után rögtön lázadozni kezdtek. Szíriába több hadjáratot is indított a fáraó. Amadában, Karnakban és Memphiszben felállított sztéléi is beszámolnak hadjáratairól. Némi vita van akörül, mikor zajlottak hadjáratai; a másodikról tudni, hogy a 9. évben, de hogy az első a 3. évben volt-e, vagy a 7.-ben, nem tudni, de valószínű, hogy mindkettőben volt egy. Amadai sztéléjén a 7. évben lezajlott hadjáratát nevezi az elsőnek, de lehet, hogy azért, mert az azt megelőzőre, a 3. évben, akkor került sor, amikor még csak társuralkodó volt. Első hadjárata során a Kádestől délre eső területeken 30 elszakadt helységet csatolt vissza Egyiptomhoz. Ahogy Amenemheb írja thébai sírjában (TT85), Teheszi városánál a fáraó hét fejedelmet ölt meg, holttestüket a visszafelé vezető úton hajója orráról lógatta le, Egyiptomba érve pedig kifüggesztette a városfalakra – hatot Thébában, egyet pedig a núbiai Napatában, elrettentésképpen. Első hadjárata jelentős zsákmánnyal járt: 6800 deben (kb. 745 kg) aranyat, 500 000 deben (kb. 227 tonna) rezet, 210 lovat és 300 kocsit szereztek, és 550 lovaskatonát ejtettek fogságba. A 7. évben Szíriában újra lázadás tört ki, feltehetőleg Mitanni bátorította őket. Ez a hadjárat valószínűleg nem járt nagyobb sikerrel, és feliratain Amenhotep még csak nem is említi Mitannit, csak az általánosabb értelmű „ázsiaiak” (setjetyu) néven utal ellenségére, így lehetséges, hogy legyőzték seregeit. A 9. évben zajlott a fáraó utolsó hadjárata. Ezt követően Egyiptom és Mitanni közt nem került sor több összecsapásra, a memphiszi sztélén olvasható szöveg vége például már arról számol be, hogy Mitanni, Hatti és Babilon fejedelmei ajándékot hoztak a fáraónak. Babilonnal már korábban is jó volt a kapcsolat, Mitanninak azonban ez az első békével kapcsolatos említése. A szöveg lehetséges, hogy csak propagandaszöveg, a karnaki 4. és 5. pülón közti thotmeszida oszlopcsarnokban azonban ismét ott szerepel a feliratokon, hogy Mitanni fejedelmei békét akartak kötni. Valószínű, hogy a Hettita Birodalom növekvő befolyása késztette Mitannit arra, hogy megegyezzen Egyiptommal. ### Építkezései A karnaki templomot már apja idejében, illetve társuralkodásuk alatt is jelentősen bővítették. Itt igyekeztek saját építményeikkel eltakarni azokat, amelyeket Hatsepszut emeltetett. Szintén kettejük közös uralkodása alatt épült az alsó-núbiai amadai templom Ámon és Ré-Harahti tiszteletére. A gízai Szfinx kultusza népszerű volt ebben az időben, és hozzá kapcsolódott a királyi ősök kultusza is. II. Amenhotep már uralkodása első évében emelt egy kis templomot a Szfinxnél, egy korábbi, az Óbirodalom idején épített templom mellé. A templom, melyet a szfinxszel azonosított napisten, Hóremahet tiszteletére emeltek, mára elpusztult. Szintén nem maradt fenn Gurnában épített temploma, köveit már az ókorban széthordták. Ezt a templomot négy oldalról oszlopos folyosó vette körül; a mai Ramesszeumtól északra állt. A második kataraktát őrző Buhenben Amenhotep Ízisznek és Minnek szentelt templomot épített, feltehetőleg egy korábbi, I. Jahmesz korabeli templom helyén. Amenhotep helyreállítási és bővítési munkálatokat végzett több, mások által emelt templomon is (Ombosz, Széth temploma, El-Tód, Montu bárkaszentélye, Neheb, Thot temploma. Medamudnál, Karnaktól 8 kilométerre északra egy Montu-templomot emelt; a későbbiekben ide út vezetett Montu karnaki szentélykörzetéből. Építkezett az Argo-szigeten, Szaisznál, Uronarti és Kumma erődjeiben, Kaszr Ibrimnél (festett sziklaszentély), a Szehel-szigeten, Elephantiné szigetén, Gebel Tingarnál, Gebel esz-Szilszilénél, Armantnál, Denderában és Héliopoliszban is. Közelgő szed-ünnepe megünneplésére egy ünnepi pavilont építtetett Karnakban. Ez a négyszögletes oszlopokkal és domborműves falakkal körülvett udvar a déli bejárat, a 8. pülón előtt állt, gyakorlatilag új bejáratot képezve a templomhoz. Díszítésében erős jelleget kapnak a szoláris motívumok. Ezt az épületet később, Horemheb uralkodása alatt a templom bővítési munkálatai során elbontották. Karnak északi részén Amenhotep templomot épített Ámonnak, bár ezt a templomkörzet később Montu körzete lett. ### Családja thumb\|Amenhotep a sírjában II. Amenhotep uralkodása alatt a királyi család nőtagjai szokatlan módon a háttérbe szorulnak, ennek oka talán abban keresendő, hogy nem akarták, hogy a királyi család valamelyik nőtagja akkora hatalomra tegyen szert, mint Hatsepszut. Ez okozhatta azt is, hogy mind III. Thotmesz, mind II. Amenhotep a királyi családon kívülről házasodtak. II\. Amenhotep idején a nagy királyi hitves szerepét anyja, Meritré töltötte be. Feleségei közül egyedül Tiaa neve ismert, az övé is csak azért, mert ő volt a következő fáraó, IV. Thotmesz anyja (Tiaa a nagy királyi hitvesi címet is csak utólag, fia uralkodása alatt kapta meg). A fáraónak számos fia ismert utódján, Thotmeszen kívül: Amenhotep herceg, Ptah papja nevét egy papiruszon említik, a gyermekként elhunyt Webenszenu herceget apja sírjába temették, Nedzsem herceget pedig Webenszenuval együtt említik Minmosze hivatalnok egy szobrán. Jahmesz herceg és főpap, valamint Amenemopet herceg fennmaradt emlékei (egy szobor és két sztélé) stílusa alapján erre az időszakra datálható, Haemuaszet nevét két rövid kurziv falfelirat említi II. Amenhotep nevével együtt, így feltehetőleg ők is Amenhotep fiai voltak. Aheperuré és Aheper[ka?]ré neve Hekaresu és Hekaerneheh, a királyi hercegek nevelői sírjában maradt fenn, lehetséges, hogy a kettő ugyanaz a személy, az is lehet, hogy IV. Thotmesz fia(i) volt(ak). Emellett a nagyszámú fiúutód mellett egy leánygyermeket sikerült azonosítani, Iaret hercegnőt, és az ő neve is csak testvére, Thotmesz uralkodása alatt fordul elő, akinek az egyik Nagy Királyi Hitvese volt. ## Sírja és múmiája Amenhotep legmagasabb ismert uralkodási éve a 26. Sírját (KV35) a Királyok völgyében készíttette el; ez a völgy egyik legszebb sírja. Tutanhamon sírjának felfedezése előtt ez volt az egyetlen királysír, ahol a fáraót a saját szarkofágjában találták meg, sértetlenül, nyakában mimózafüzérrel. A sírt már az ókorban kifosztották, de a XXI. dinasztia alatt, I. Pinodzsem idején rendbehozták, és számos más királyi múmiát is idehoztak a sírrablók elől: IV. Thotmesz, III. Amenhotep, Merenptah, II. Széthi, Sziptah, Széthnaht, IV. Ramszesz, V. Ramszesz és VI. Ramszesz testét. Amenhotep sírja több mindenben hasonlít III. Thotmeszéhez, szerkezetében és díszítésében is. Két lépcsősor és folyosó vezet le egy aknához, ahonnan a folyosó tengelyére merőlegesen nyílik egy előcsarnok, melyet egy harmadik folyosó köt össze egy hatoszlopos csarnokkal. Ebből nyílik három mellékkamra és a sírkamra, melynek szintén van egy mellékkamrája. A sírkamrában állt a fáraó vöröskvarcit szarkofágja. Díszítésében újítás, hogy a fáraó szertartásokat végez el Ozirisz, Anubisz és Hathor előtt. A sírkamrában kurzív hieroglif írással az Amduat könyve teljes szövege szerepel a hozzá tartozó képekkel, a mennyezet díszítése a hagyományos kék alapon aranycsillagos. A sírt 1898-ban fedezte fel Victor Loret. 1928-ig itt volt kiállítva a múmia, majd a kairói Egyiptomi Múzeumba szállították. A sírkamrából nyíló elfalazott mellékkamrában Loret megtalálta a XXI. dinasztia idején a sírrablók elől ideszállított kilenc királyi múmiát. Egy másik mellékkamrában hét további múmiára bukkant, köztük a király anyja, Meritré, illetve a gyermekként elhunyt Webenszenu herceg múmiájára. ## Név, titulatúra

Ronnie James Dio

Ronnie James Dio (eredeti nevén Ronald James Padavona) (Portsmouth, 1942. július 10. – Houston, 2010. május 16.) olasz származású amerikai heavy metal énekes és szövegíró. Első sikereit az Elf nevű zenekarával érte el, majd pályafutását a Rainbow-ban folytatta. 1979-ben csatlakozott a Black Sabbathhoz. 1982-ben megalapította saját zenekarát, a Diót. Kilenc évvel később rövid időre visszatért a Black Sabbathba. Ezután haláláig tevékenykedett saját együttesében. 2006-tól 2010-ig a Heaven and Hell tagja volt. Több mint ötvenéves pályafutása (1957–2010) alatt 24 nagylemezt adott ki zenekaraival, emellett számtalan előadó albumán vendégszerepelt. Több sláger megírásában működött közre (Heaven and Hell, Children of the Sea, Holy Diver, Rainbow in the Dark). Zenészi tevékenysége mellett tagja volt a Children of the Night jótékonysági szervezetnek, és 1985-ben létrehozta a Hear ’n Aid megmozdulást. A heavy metal egyik legkarakteresebb előadója volt. Erőteljes, operai hangjával hamar kitűnt a többi énekes közül. Énekelni sohasem tanult, egyéni stílusát ő maga alakította ki. Fantasy témájú dalszövegei a középkort idézik vissza, a jó és a rossz örök harcát örökítik meg, tele vannak metaforákkal és ellentmondásokkal. ## Gyermekkora Ronald James Padavona néven született a New Hampshire-i Portsmouthban, szülei egyetlen gyermekeként. Családjáról ritkán beszélt, így gyökereiről keveset tudni. Amint a Metal: A Headbanger’s Journey című filmben elmondta, mind apai, mind anyai ágon olasz bevándorlók leszármazottja volt. 1919 körül született édesapját Patrick (Pat) Padavanonak hívták. A család nem sokkal Ronnie születése után Cortlandbe (New York állam) költözött; Ronnie ott kezdte el iskoláit. Szüleitől a kemény munka és a tanulás fontosságát tanulta meg. Gyermekkora biztonságban, megrázkódtatások nélkül telt. Gyerekként szívesen olvasott könyveket – elsősorban sci-fit és fantasyt. Kedvenc olvasmányai Walter Scott művei és az Artúr-mondakör darabjai voltak. A sport is érdekelte: édesapja softball-játékos volt, és a család minden mérkőzésére kiment. Dio először sportolóként akart sikeres lenni. Erről így nyilatkozott: „Mindig kosárlabdázó szerettem volna lenni.” Ötévesen a baseball felé húzta a szíve, így édesapjától kért egy ütőt. Ő azonban fontosabbnak tartotta a zenei nevelést, így Ronnie-nak választania kellett egy hangszert. Amikor a rádióban meghallotta a Harry James Bandet, a trombita mellett döntött. Öttől tizenhét éves koráig napi négy órát gyakorolt. Tinédzserként tévedésnek vélte a trombita választását, ám a gyakorlással nem hagyott fel. Nemcsak trombitán játszani tanult meg, hanem – autodidakta módon – basszusgitáron, gitáron, billentyűs hangszereken, szaxofonon és kürtön is. Megkapta a híres Julliard School of Music ösztöndíját, hogy trombitaművész lehessen. A lehetőséggel azonban nem élt, mert jobban érdekelte a rock. Énekelni azokban az amatőr zenekarokban kezdett, amelyekhez középiskolásként csatlakozott. 1960-ban érettségizett a Cortland City Schoolban. Ezután a Buffalói Egyetem gyógyszerész szakát kezdte látogatni, de nem diplomázott le. Énekelni sosem tanult, számára elegendő volt a tehetség és a trombitaleckékkel megszerzett légzéstechnika. ## Zenei pályafutás ### A Vegas Kingstől a Ronnie and the Red Capsig Dio zenei karrierje 1957-ben kezdődött, amikor néhány cortlandi iskolatársával (Nick Pantas gitárossal és Tommy Rogers dobossal) megalapította a The Vegas Kings nevű zenekart. Ebben az együttesben még basszusgitározott és trombitázott. Hozzájuk csatlakozott Jack Musci szaxofonos. Hamar nevet változtattak, Ronnie & the Rumblers lettek. Nevük egyik dalukból, a Dwane Eddy’s Rumble-ból eredt. A zenekar bálokban lépett fel, vasárnaponként pedig két-háromórás koncerteket adtak a helyieknek. Egy nagyobb koncert szervezőjének kedvéért változtatták meg nevüket Ronnie and the Red Capsre. Sikeresek voltak a bálokon, rendezvényeken és partikon. 1958-ban lépett be a zenekarba Billy De Wolf énekes. Menedzserük ez időben Nick Pantas testvére, Jimmy Pantas volt, aki összebarátkozott egy stúdiótulajdonossal. Neki köszönhetően, még Billy De Wolf rövid tagsága alatt adták ki egyetlen kislemezüket. Ebből nem készült sok példány (kevesebb, mint 500). Két dal szerepelt rajta: az instrumentális Conquest és a Billy De Wolf énekelte Lover. A dalokban Ronnie trombitázott. A kislemez megjelenése után De Wolf elhagyta a zenekart, így Ronnie James Dio lett az énekes–basszusgitáros. Az első egyetemi évük alatt is többször felléptek, ám 1960 őszén Jack Musci – apja nyomására – kilépett az együttesből. Nem sokkal később Dick Bottoff gitárossal bővült a zenekar. Ebben a felállásban (Ronnie Dio and the Rad Caps néven) 1961-ben jelentettek meg kislemezt An Angel is Missing címmel. A lemez B-oldalán a What'd I Say című szám kapott helyet. A címadó dal később a The History of Syracuse Music Volume I: The Groups – 1958–1970 című válogatásalbumra is felkerült. ### Ronnie Dio and the Prophets A következő névcserére 1961-ben került sor. Ronnie Dio and the Prophets név alatt a felállás 1967 őszéig tartott ki, ekkor Ronnie James Dio és Nick Pantas a The Electric Elves zenekarban folytatták karrierjüket. A hat év alatt mindössze két tagcserére került sor: 1965 júniusában Gary Driscoll váltotta Tommy Rogerst, 1966 őszén pedig David Feinstein lépett Dick Bottoff helyére. Ronnie a Dio nevet Johnny Dio maffiózó után vette fel, és 1960/61-től használta (az An Angel is Missing kislemez megjelenésétől). A Ronnie Dio and the Prophets tíz kislemezt és egy nagylemezt is kiadott 1963-ban Dio at Domino's címmel. A felvételek a Domino's Restaurantban készültek 1963. február 24-én (innen a cím is). ### The Electric Elves/The Elves Ronnie James Dio saját dalokat akart írni, így 1967-ben Nick Pantasszal megalakította a The Electric Elvest. E név alatt 1969 közepéig futottak, majd The Elves lettek. Még 1967 decemberében adták ki a The Electric Elves egyetlen kislemezét, a Hey, Look Me Overt (B oldalán az It Pays to Advertise volt). A zenekar énekese és dalszerzője Dio volt. Második kislemezüket már The Elves néven adták ki (a felállás nem változott). Ez 1969 novemberében jelent meg. Az A oldalon a Walking in Different Circles (a Dio and the Prophets dalának új változata), a B oldalon pedig She's Not the Same kapott helyet. 1970. február 27-én jelentették meg utolsó kislemezüket Amber Velvet címmel (B oldal: West Virginia). ### Elf A The Elves 1970. február 12-én súlyos autóbalesetet szenvedett. A sofőr és Nick Pantas életét vesztette, Ronnie James Dio pedig arccal nekicsapódott a szélvédőnek, fejbőrének egy része leszakadt, és eltörte egyik kezét és lábát. A felépülés után újra próbáltak, és az Elf nevet kezdték használni. Ez a zenekar hozta meg Dio első igazi sikereit, ugyanis a Deep Purple két tagja, Roger Glover és Ian Paice felfigyelt rájuk. Az ő segítségüknek köszönhetően kiadhatták első lemezüket. Az 1972-ben megjelent Elfen Dio Ronnie James Padavona néven szerepel. Ezt szülei iránt érzett tiszteletéből tette, akik így legalább egy albumon láthatták a családnevüket. A lemez megjelenése után a Deep Purple-lel turnéztak előzenekarként, melynek során sokan felfigyeltek rájuk. A második lemez (Carolina County Ball) után ismét a Deep Purple turnéján voltak felvezető zenekar. Dio eközben részt vett Roger Glover szólóprojektjében, a Butterfly Ball and the Grasshopper's Feastben. Az albumon három dalt énekelt, két másikat pedig ő is írt. A Gloverrel kötött barátságának köszönhetően megismerkedett Ritchie Blackmore-ral, aki az Elffel közösen felvette a Black Sheep of the Family című dalt, a Quatermass szerzeményének feldolgozását. A felvételek után Blackmore ismét felkereste, és megkérdezte, hogy nem lenne-e kedve még egy közös dalhoz. Dio még azon az éjjelen megírta a dalt, másnap pedig felvették a Sixteenth Century Greensleevest. A két dalnak egy kislemezen kellett volna megjelennie, de ezt sosem adták ki. A Black Sheep of the Family egy másik verziója végül felkerült a Rainbow első albumára. Blackmore-ban végül felvetődött egy közös együttes létrehozása (Rainbow), de mivel az Elf már a következő lemezén dolgozott, ez váratott magára. A Trying to Burn the Sun volt az első album, melyen Dio a művésznevét használta (feltehetően Blackmore hatására). Még a lemez megjelenése előtt létrejött a Rainbow. ### Rainbow Miután otthagyta a Deep Purple-t, Ritchie Blackmore az Elf néhány tagjával (Dio, Driscoll, Gruber, Soule) létrehozta a Rainbow-t. „Connecticut államban jött oda hozzám először. Helyesebben szólva megállt mögöttem, nekem meg valami fura érzésem támadt, és ahogyan hátrafordultam, megláttam őt, fekete cuccban, nyakában egy fehér gitárral, a lábán pedig fehér csizma volt. Csak annyit mondott, hogy jó énekes vagyok.” Dio aztán a Rainbow együttesben világsztárrá vált. Nemcsak óriási hangterjedelmével, de színpadi kiállásával is bekerült az elit rockénekesek közé, fantasy dalszövegei pedig igazi színfoltot jelentettek. Első lemezük, a Ritchie Blackmore’s Rainbow 1975-ben jelent meg, és meghozta a zenekar számára a sikert. Az albumon szereplő dalok már előrevetítették Dio későbbi dalainak témáját és jellemzőit. A számok meglehetősen színes műfajúak: a hard rock Sixteenth Century Greensleeves, a doom rock Self Portrait, de néhány heavy metal elem is megjelenik a lemezen. A nyitószám, a Man on the Silver Mountain lett az együttes első nagy slágere. A szövegek nagy része fantasy témájú (pl. The Temple of the King). Dio maga ezt tartotta kedvenc Rainbow-albumának. A lemez a brit albumlistán 11., Amerikában 30. lett. Az első lemez megjelenése után Ritchie Blackmore Dio kivételével minden tagot kirúgott a zenei stílusok különbözőségére hivatkozva. (Egyes vélemények szerint saját zenekart, nem pedig egy vele kiegészült Elfet akart.) A zenekar új tagokkal látott neki második lemezének. A Rising 1976. május 17-én jelent meg. Amerikában a 48., a brit albumlistán pedig a 6. helyet foglalta el. A Kerrang! magazin minden idők legjobb albumának választotta. Dio ezen a lemezen dolgozott először együtt Jimmy Bainnel, aki később a Dio zenekar basszusgitárosa lett. Az albumon szereplő dalok fantasy-témájúak, mindegyik egy-egy kis történetet mond el. Az album leghíresebb dala a Stargazer. A lemezbemutatóturné után adták ki az On Stage című élő albumot. Alighogy elkezdtek dolgozni harmadik stúdióalbumukon, a Long Live Rock ’n’ Rollon, Blackmore kirúgta Careyt és Baint, így a lemezfelvételek elhúzódtak. Az 1978-ban megjelent lemez volt az utolsó Rainbow-album, amelyen Dio énekelt. Blackmore arra kérte, hogy hagyja ki a szövegekből a boszorkányokat és a középkort, és inkább szerelmes számokat írjon. Dio és Blackmore között kiéleződött az ellentét, ezért Dio kilépett a zenekarból, és a Black Sabbath-ban folytatta pályafutását. ### Black Sabbath A folytatásról alkotott vélemények különbözősége miatt Dio kénytelen volt kilépni a Rainbowból. Szólólemez elkészítésében kezdett gondolkodni. A zenekara már formálódott, amikor találkozott Tony Iommival. Többször is beszélgettek Dio esetleges csatlakozásáról, de csak 1979 júniusában lett tagja a Black Sabbath-nak. Együttműködésük eredményeként megszületett a zenekar egyik klasszikus lemeze, a Heaven and Hell. A dalszerzésben Dio aktívan kivette a részét (elsősorban a szövegírásból). A lemez hatalmas sikert aratott, Amerikában platina, Angliában és Kanadában arany minősítést kapott. Az albumot az Allmusic később a zenekar újjászületésének nevezte, Dio maga pedig pályafutása egyik csúcspontjának tartotta. A lemezt követő nagyszabású turné is hasonlóan sikert aratott. A koncertek során Dio elterjesztette a rajongók között az ördögvillát. Erről Dio így nyilatkozott: „Ozzy mindig békejeleket mutogatott a színpadról, és az első egy-két hónapban, miközben vadul kiabálta a közönség, hogy Ozzy-Ozzy, csakis békejeleket láttam odalentről. Erre akartam valamifajta választ adni.” A zenekar sikereit látva a Warner szerződést kötött velük, majd külön Dióval (ez később segített saját zenekarának elindításakor). A turné során Bill Ward kilépett a zenekarból, helyére (kétnapi kemény gyakorlás után) Vinny Appice került (később alapító Dio-tag). 1981 februárjában stúdióba vonultak, és megkezdték a Mob Rules munkálatait. A lemez 1981. november 4-én jelent meg, s bár a rajongók imádták, a kritikusok véleménye más volt. A Rolling Stone kritikusa, J. D. Considine csak egy csillagot adott rá, emellett egyenesen tompának és dagályosnak titulálta. Az album ennek ellenére az Egyesült Királyságban top 20-as lett, Amerikában a 29. helyre jutott, és arany minősítést szerzett. Az Allmusic évtizedek távlatából már méltatóan szól róla, és négy csillaggal értékelte. A turné után elkezdtek dolgozni a Live Evil albumon, melynek keverése során összetűzések támadtak a zenekar tagjai között. A hangmérnök azt állította, hogy Dio éjszakánként változtat a beállításokon, és Vinny Appice-szel egy közös projekten dolgoznak. Iommi hitt neki és kirúgta Diót a zenekarból, aki Appice-t is magával vitte (Iommi később beismerte, hogy tévedett). Dio és Appice 1982 októberében megalapította a Dio zenekart. ### Dio Bár az együttes neve ezt sugallja, a Dio nem Ronnie James Dio szólóprojektje volt. Szándéka az volt, hogy Vinny Appice dobossal saját zenekart alapítson. A Dio nevet csak azért választották, mert az akkoriban már ismert volt. Az együttes Jimmy Bain basszusgitárossal (ex-Rainbow), majd Vivian Campbell gitárossal egészült ki. Az első albumuk a Holy Diver volt, amely azonnal meghozta számukra a sikert. A lemez minden idők egyik legtöbb példányszámban eladott heavy metal-lemeze lett. Az inspiráció és ihlet kedvéért Dio néhány napot egy ódon kastélyban töltött. Az album tele van Dio-slágerekkel (Don't Talk to Strangers, Stand up and Shout, Straight through the Heart, Rainbow in the Dark). A címadó dal, a Holy Diver, a Dio legsikeresebb és legismertebb dala lett. A következő két lemez, a The Last in Line és a Sacred Heart a „metalvilág csúcsára röpítették az énekest”, bár ez utóbbit sokan Dio leggyengébb albumának tartják. Az ezeken az albumokon hallható zenei elemek később a power metal irányzatban jelentek meg, így Diót a power metal atyjának is tartják. A zenekar turnéi látványosak voltak, a színpadot piramisok, harcoló szfinxek, háromfejű kobra díszítették. A Sacred Heart kétszer is elnyerte az „Év show”-ja kitüntetést (1985 és 1986). A dalszövegekben állandó téma volt a jó és a rossz, Isten és az ördög csatája. A negyedik album, a Dream Evil, 1987-ben jelent meg. Ezen szerepelt először Craig Goldy gitáros, s talán ennek is köszönhető, hogy a lemez nem teljesített túl jól. A színpadkép még látványosabb lett, mint korábban: acélpókok, lovagok és pirotechnika jellemezték a show-t. Néhány fellépésen tűzokádó sárkány is szerepelt. A két európai turné között Dio részt vett a Shanghai-Aid-en. A rendezvény célja a természeti katasztrófák áldozatainak megsegítése volt. Dio mellett fellépett még Yngwie J. Malmsteen, George Duke, James Brown és néhány orosz együttes. A turnék befejezése után néhány tagcserére került sor a zenekarban. 1990-ben adták ki az együttes következő lemezét, a Lock Up the Wolvest. Az európai turnét a Metallica előzenekaraként kezdték, majd az Egyesült Királyságban tartottak egy önálló koncertkörutat. Az amerikai turné volt az addigi leglátványosabb, ám egy szerencsétlen baleset beárnyékolta: Jens Johanssont, az új billentyűst megsebesítette a szintetizátorára szerelt pirotechnika. Dio jövőjét tekintve azonban az augusztus 28-ai minneapolisi koncert volt a jelentősebb. Geezer Butler felhívta Wendy Diót, Ronnie feleségét, hogy megkérdezze, elmehetne-e a koncertre. Dio egyetlen feltételt szabott neki: játszania kell egy dalt a zenekarral. A fellépésen közösen eljátszották a Neon Knigthst, majd sörözni kezdtek Dióval. Felmerült bennük egy esetleges Black Sabbath-újraegyesítés, így felhívták Iommit, aki egyetértett velük. 1991 elején jelentették be a Black Sabbath újjáalakulását. ### Újra a Sabbathban Az újjáalakulás után a zenekar megkezdte a következő lemez munkálatait. Cozy Powell egy lovasbaleset következtében eltörte a lábát, így a dobok mögé Vinny Appice került. A munka csak húzódott, így végül egymillióba került a lemez elkészítése. Ezt főleg az Iommi és Dio közt kialakult kisebb konfliktusok okozták. A dalok nagy részét többször is átírták. Dio így nyilatkozott a munkálatokról: „Valami olyan volt ez, amiért küszködnünk kellett, de azt gondolom, ezért működik ez az egész. Néha szükséged van efféle feszültségre, különben végül egy karácsonyi album mellett kötsz ki.” A Dehumanizer címet kapott nagylemez végül 1992. június 22-én jelent meg. Bár a kritikusok véleményei megoszlottak, az album a zenekar legnagyobb kereskedelmi sikere lett abban az évtizedben. A közös munka végül még a Dehumanizer turnéja során végetért. Los Angeles-ben Ozzy Osbourne felvezető zenekaraként kellett volna fellépniük, de ebbe Dio nem ment bele: „A turné közepén értesítettek róla, hogy Ozzy előzenekarának kellene lennünk Los Angeles-ben. Azt mondtam: Bocs, nem, ennél nagyobb a büszkeségem. Állomásról állomásra egyre több rossz dolog hangzott el, ez pedig a szétváláshoz vezetett. Miután a zenekar belement abba, hogy Ozzyval játssza a show-kat L.A.-ben, tisztán láttam ezt az egész újraegyesülést. Ez pedig nyilvánvalóan a projekt bukását jelentette.” Dio egy oaklandi koncert után lépett ki a zenekarból, 1992. november 13-án. Az együttes következő két koncertjén Rob Halford, a Judas Priest frontembere énekelt. Valójában az együttes már az elején is mindössze egyetlen lemezről szóló újjáalakulásról beszélt, amely után Dio visszatér a Dióba. ### Visszatérés a Dióba 1992-től Dio Vinny Appice-szel közösen kezdett új tagokat keresni az együttesbe. A basszusgitáros Jeff Pilson, a gitáros Tracy G lett. Hamar kiadták a felállás első lemezét, a Strange Highwayst, ami a világ különböző pontjain különböző időpontokban jelent meg. A turnéval is ezt az útvonalat akarták követni (Európa–Dél-Amerika–Japán–Észak-Amerika), ám az 1994-es Los Angeles-i földrengés ezt meghiúsította. Dio háza kisebb károsodást szenvedett. Az albumon Dio „jó formában van, mint mindig”. 1994-ben az újságok egy Dio–Vai–Powell koprodukcióról cikkeztek, de ezt hivatalosan nem erősítették meg (később sem jött létre). 1996 szeptemberében egy közös Dio–Rainbow turnéról szóltak a hírek, melyeket később megerősített Dio kiadója. Ám Ritchie Blackmore inkább stúdióba vonult, így a közös turné végül nem valósult meg. Tagcserék következtében a következő Dio-lemez kiadása eltolódott. Az Angry Machines csak 1996-ban jelent meg. A lemez szövegei eltértek a korábbi fantasy témáktól, és inkább valós tartalmakkal töltötték meg őket. Az album meglehetősen rossz kritikát kapott, helyenként egyenesen a Dio leggyengébb albumának nevezték, az énekes teljesítményét pedig így írták le: „A világ egyik legfájóbb dolga, amikor látod elbukni a hősöd”. A zenekar következő nagylemeze 2000-ben jelent meg Magica címmel. Egy trilógia első részének készült, ám a II. és III. rész soha nem készült el Dio halála miatt (bár már dolgozott rajta). Mindössze egy dalt, az Electrát vették fel, s adták ki később. 2002-ben kiadták a Killing the Dragont, ami már jobban teljesített, de így is csak a 199. helyet érte el a Billboard listáján. A címadó dalban Dio a számítógép egyre nagyobb térhódítása iránt érzett aggodalmát fejezi ki. Bár a kritikák lehúzták Dio és a zenekar teljesítményét, a rajongók kitartottak mellette. Azt a Blabbermouth kritikájában is elismerik, hogy a Killing the Dragon „erőteljesebb próbálkozás”. A lemezen szereplő Pushhoz videóklip készült a Tenacious D szereplésével. Ekkor kérte meg Jack Black Diót, hogy szerepeljen filmjében, a Tenacious D, avagy a kerek rockerekben. Dio igent mondott, a filmben önmagát alakította. A Dio utolsó nagylemeze, a Master of the Moon 2004-ben jelent meg. A lemezen „még mindig azt az erőteljes formát hozza, mint a '70-es évek végén és a '80-as évek elején”. A lemez népszerűsítése érdekében világ körüli turnéra indultak, de ez nem ment zökkenőmentesen (Craig Goldy nem tudott játszani csuklója miatt). Az együttes később is turnézott, habár Dio inkább a Heaven and Hellre koncentrált. A zenekar végét Ronnie James Dio 2010. május 16-ai halála jelentette. ### Heaven and Hell A Heaven and Hell története akkor kezdődött, amikor a Rhino kiadó megkérte az Appice–Butler–Dio–Iommi négyest, hogy írjanak néhány új dalt a készülő Black Sabbath: The Dio Years válogatásalbumhoz. Mivel a munka nagyon könnyen ment, a formáció együtt maradt. Dio erről így nyilatkozott: „Azok a dalok annyira könnyen jöttek, hogy úgy döntöttünk, folytatjuk. Azt, hogy hova vezet majd, ezen a ponton senki nem kérdezte.” A zenekar 2007 októberében jelentette be első turnéját. Black Sabbath helyett a Heaven and Hell nevet kezdték használni, nehogy a rajongók az Ozzy Osbourne által vezetett Sabbath-ot várják. A turné során rögzítették a New York-i koncertet, melyet Live from Radio City Music Hall név alatt adtak ki 2007-ben (a lemez Amerikában arany minősítést szerzett). A koncertek végeztével mindnyájan egyetértettek abban, hogy jó lenne folytatni. „Meg akartuk mutatni az embereknek, hogy még mindig képesek vagyunk nekik újfajta zenét adni, amely megfelel a múltunk által támasztott elvárásoknak.” 2008 elején Iommi házában összeültek, hogy megírják a későbbi The Devil You Know dalait. A nyarat a Metal Masters Touron töltötték, ahol a Judas Priest, a Motörhead és a Testament zenekarokkal együtt léptek fel. Augusztus végéig koncerteztek, ekkor Iommi kezét meg kellett műteni. A zenekar egyetlen nagylemeze 2009. április 1-jén jelent meg. A szövegeket, melyek „eltorzult mesék”, Dio írta, míg a dalokban „megmutatkozik dinamikus hangjának sokszínűsége”. Május 4-én törölték minden hátralévő fellépésüket, mivel még az előző év novemberében Diónál gyomorrákot diagnosztizáltak, az énekes állapota pedig rosszabbodni kezdett. Dio május 16-ai halála a zenekar végét jelentette. A maradék három tag, Glenn Hugheszal és Jørn Landéval kiegészülve tribute koncertet adtak a High Voltage Fesztiválon 2010. július 24-én. 2010. november 16-án megjelent az együttes posztumusz koncertlemeze, a Neon Nights: 30 Years of Heaven & Hell, mely Dióra emlékező interjúkat is tartalmaz. ### Egyéb projektek 1963\. december 7-én jelent meg a Bobby Comstock and the Counts kislemeze, a Run My Heart (B oldalon az I Can't Help Myself) a Lawn Records gondozásában. Dio ezen a kislemezen háttérvokálozott. Austin Gravelding 1970-es albumára, a Self Made Manre írt egy dalt, a Hello Teddy Beart. A lemezen jómaga nem énekel. Az Elf két tagja, Dio és Mickey Lee Soule részt vett Roger Glover szólóprojektjén. A The Butterfly Ball and the Grasshopper's Feast albumon Dio három dalt énekelt (Sitting In A Dream, Love Is All, Homeward), és két másik dalt írt Gloverrel és Soule-lal közösen (Harlequin Hare, Together Again). Eddie Hardin albumain is énekelt egy-egy dalt: - Circumstantial Evidence – Love is All (bónusz) - Eddie Hardin's Wizard's Convention 3 – Seems I'm Always Gonna Love You - Eddie Hardin & Guests: Wizard's Convention – Summer Days és Seems I'm Always Gonna Love You - Wizard's Convention 2CD Special Edition – Seems I'm Always Gonna Love You David Coverdale második szólólemezén, a Northwindsen Dio a feleségével, Wendyvel tűnik fel a Give Me Kindness kórusában. 1980-ban két dalt (Mask Of The Great Deceiver és To Live For The King) énekelt fel Kerry Livgren Seeds Of Change albumára. Szerepel a Heaven 1983-ban kiadott albumán, a Where Angels Fear to Treaden. A címadó dalon hallható háttérvokálként, a borító Evil Eyes néven említi. 1985-ben részt vett a KLOS rádió hétvégi jótékonysági akcióján (Rock Relief for Africa), melyre egy aranylemezt ajánlott fel. Itt figyelt fel arra, hogy a hard rock és a heavy metal műfajok mennyire alulreprezentáltak a jótékonykodás területén, így még abban az évben létrehozta a Hear ’n Aid megmozdulást. Jimmy Bainnel és Vivian Campbell-lel megírták a Stars című dalt, melyet több zenésszel május 20-án és 21-én rögzítettek. A projekt egy év alatt dollárt gyűjtött össze. Dio részt vett továbbá a Rock Against Drugs mozgalomban, ahol a drogok veszélyeire hívta fel a figyelmet. 1987-től feleségével együtt tagja volt a Children of the Night szervezetnek, amely az otthonról elszökött gyermekeknek és prostituáltaknak segített visszailleszkedni a társadalomba. Emellett több későbbi lemezen is vendégszerepelt: Dog Eat Dog: Play Games (a Games című dalban énekli az amerikai himnusz egy részét), Munetaka Higuchi: Free World (What Cost War), a Deep Purple több kiadványán, Eddie Ojeda: Axes 2 Axes (Tonight), Queensrÿche: Operation: Mindcrime II (The Chase), Ian Gillan: Gillan's Inn (Day Late and a Dollar Short), Girlschool: Legacy (I Spy) és a We Wish You a Metal Xmas and a Headbanging New Year (God Rest Ye Merry Gentlemen). Pat Boone In a Metal Mood: No More Mr. Nice Guy albumán feldolgozta a Holy Divert. A felvételen Dio is hallható. ## Magánélet Első felesége Loretta Berardi volt, akivel egy fiút fogadtak örökbe, Dant. Dio a válás után újra megházasodott és feleségül vette Wendy Galaxiolát, akivel haláláig együtt maradt. Wendy Galaxiola egyben Dio menedzsere is volt, ő korábban a Rough Cuttot és a Helliont menedzselte. Mindketten tagjai voltak a Children of the Night mozgalomnak, mely a gyermekprostitúció ellen emel szót. Dio halálát édesapja Pat csak pár hónappal élte túl, hiszen 2010. december 28-án ő is elhunyt. Halálakor édesapján kívül adoptált fia, Dan, és az ő gyermekei Julie és Joy voltak, akik közvetlen hozzátartozóként gyászolták meg. ### Betegsége és halála 2009 szeptemberében még a Dio zenekar európai turnéját szervezte, november elején pedig egy kutyákat segítő akción vett részt. November 18-án azonban lemondták az európai turnét, mivel Dio kórházba került: „Ronnie-t kórházba szállították, további hírekre várunk” – közölte Wendy Dio. November 25-én a következő hír jelent meg a zenész hivatalos oldalán: „Ronnie-t gyomorrák korai stádiumával diagnosztizálták. A kezelést azonnal elkezdjük a Mayo Clinicen. Miután végez a sárkánnyal, Ronnie visszatér a színpadra, ahová tartozik, és azt csinálja majd, amit a legjobban szeret: előad a rajongóinak.” Az első kemoterápiás kezelésen december 9-én esett át. 2010. március 12-én a következő üzenetet olvashatták a rajongók: „A 7. kemó után egy újabb CT-n és endoszkópián estünk át, és az eredmények kecsegtetőek – a főtumor jelentősen összezsugorodott, és a Houstonba már csak háromhetente kell járnunk a korábbi két hét helyett.” Május 4-én a Heaven and Hell minden nyári fellépését lemondta Dio egészségi állapotára hivatkozva. Az énekes 2010. május 16-án hunyt el gyomorrákban. Utolsó napjaiban a családja és sok-sok barát is elbúcsúzott tőle, mint ahogy arról Wendy Dio is beszámolt Dio hivatalos honlapján: „Ma összetört a szívem. Ronnie május 16-án, 7:45-kor elhunyt. A családja és sok-sok barátja is el tudott tőle búcsúzni személyesen, mielőtt békésen eltávozott. Ronnie tudta, hogy mennyien és milyen nagyon szeretik őt. Nagyra értékeljük ezt és a rengeteg támogatást is. Most kérünk pár nap nyugalmat, hogy felfogjuk ezt a szörnyű veszteséget. Ő is szeretett mindenkit, a zenéje pedig örökké élni fog.” ### Temetése Temetésére Los Angelesben május 30-án került sor a The Hall Of Liberty-ben. A terem megtelt emberrel, a többi rajongó kivetítőn követhette nyomon az eseményeket. Barátai, családtagjai és zenésztársai beszéddel búcsúztak tőle. Egy dokumentumfilmet is levetítettek, mely Dio zenei pályafutását mutatta be az Elftől a Heaven and Hellig. Minden jelenlévő leróhatta kegyeletét a zenész koporsójánál. A Westboro Baptista Egyház kisebb megmozdulást tartott, melyen Diót sátánimádónak állították be. Wendy Dio arra kérte a temetés résztvevőit, hogy ignorálják a tiltakozást: „Ronnie gyűlöli az előítéletet és az erőszakot. A másik orcánkat kell fordítanunk ezek felé az emberek felé, akik csak azt tudják, hogyan kell utálni valakit, akit nem ismernek. Mi csak azt tudjuk, hogyan kell szeretni azt, akit ismerünk!” ## Díjak, elismerések A New York állambeli Cortland városában 2004-ben bekerült a hírességek csarnokába (Hall of Fame) és itt utcát is neveztek el róla Dio Way néven. 2006-ban elnyerte a Classic Rock Magazine Metal Guru címét. 2007. január 17-én a Guitar Center's Rock Walk of Fame sétányon kapott helyet. A kéznyomata az általa népszerűsített ördögvilla. Utolsó nyilvános szereplése során átvette Revolver Golden Gods Awards legjobb énekes kategóriájának díját (ő a legidősebben kitüntetett). A Bloodstock Open Air nagyszínpada is az ő nevét viseli. Halála után nyerte el a Hollywood F.A.M.E. Awardst, a Metal Hammer német magazin díját Legenda kategóriában (a díjat a Wacken Open Air fesztiválon adták át), valamint az első Classic Gold Music Awardson is díjat kapott. Ezeket a kitüntetéseket özvegye vette át. A Rolling Stone a következő szavakkal dicsőítette Diót: „Nemcsak a nagyszerű hangja volt az, ami Ronnie James Dió-vá tett őt – hanem a morális buzgósága... a rajongói közt lévő elveszett rock & roll gyermekekért érzett részvét volt az, ami mindig kimagaslott. Dio sosem színlelte, hogy egyike ezeknek a gyerekeknek – úgy énekelt, mint egy felnőtt, aki meggyőz minket arról, hogy nem vagyunk egyedül a szenvedésben, és egy napon majd büszkék leszünk rá, hogy legyőztük azt.” ## Emlékezete Ronnie James Dio halála után a rocktársadalom megrendült. Sok zenész reagált halálára rövid nyilatkozattal, és a legnagyobb amerikai napilapok is nekrológokat közöltek az énekesről. Több tribute album készült azokról a zenekarokról, melyekben Dio énekelt: Holy Dio: A Tribute to the Voice of Metal – Ronnie James Dio (1999), Hell Rules – A Tribute to Black Sabbath (1999), Hell Rules 2 – A Tribute to Black Sabbath (2000), Catch the Rainbow – A Tribute to Rainbow (2000), Dehumanized Witch – A (Mk 2) Black Sabbath Tribute (2000), Heaven And Hell – A Tribute to Black Sabbath (2003), Evil Lives: A True Metal Tribute to Black Sabbath (2004), Sabbath Crosses – Tributo a Black Sabbath (2004). Halála után, június 18-án jelent meg a Magic – A Tribute to Ronnie James Dio album, melyen több zenekar hallható. Jørn Lande is kiadott egy tribute-albumot Dio címmel. A lemezen feldolgozások hallhatók, valamint egy Ronnie James Dio emlékére írt dal, a Song for Ronnie James. 2010\. június 26-án néhány norvég heavy metal és hard rock zenész adott Dio-emlékkoncertet Haugesundban. Július 12-én Bochumban került sor emlékkoncertre, melyen többek között Axel Rudi Pell, Doro Pesch, Doogie White és Kai Hansen lépett fel. A koncert bevételét a Wendy Dio által alapított Ronnie James Dio Stand Up And Shout Cancer Fund számára ajánlották fel. Hat nappal később, július 18-án Long Island-en volt hasonló jótékonysági rendezvény (A Long Island Farewell to Ronnie James Dio). Főleg tribute-zenekarok léptek fel, de a Queensrÿche énekese, Geoff Tate is tiszteletét tette. A Heaven and Hell maradék három tagja (Vinny Appice, Geezer Butler és Tony Iommi) a High Voltage fesztiválon (július 24.) egy Dio emlékkoncertet adott Glenn Hughes-zal és Jørn Landéval kiegészülve. A svéd heavy metal legjobbjai a Sweden Rock Cruise-on emlékeztek az énekesre egy koncerttel. A That Metal Show hatodik évadának első részével Ronnie James Dio emléke előtt tisztelegtek. A műsorban zenésztársai (Vinny Appice, Geezer Butler, Simon Wright, Tom Morello, Rob Halford, Craig Goldy) és özvegye szerepeltek. A Lick Library kiadta a Learn To Play Dio oktató DVD-t, mely a Holy Diver, Don't Talk to Strangers, Rainbow in the Dark, The Last in Line és We Rock dalokat tartalmazza. A Best Of Ronnie James Dio, melyet a Hal Leonard Publishing Corporation jelentetett meg, Dio által énekelt Rainbow-, Black Sabbath- és Dio-dalok kottáját tartalmazza. A bulgáriai Kavarnában avatták az első Dio-szobrot. ## Diszkográfia ### Elf - Elf (1972) - Carolina County Ball (1974) - Trying to Burn the Sun (1975) ### Rainbow - Ritchie Blackmore’s Rainbow (1975) - Rainbow Rising (1976) - On Stage (1977) - Long Live Rock ’n’ Roll (1978) ### Black Sabbath - Heaven and Hell (1980) - Mob Rules (1981) - Live Evil (1982) - Dehumanizer (1992) - Live at Hammersmith Odeon (2007) ### Dio - Holy Diver (1983) - The Last in Line (1984) - Sacred Heart (1985) - Dream Evil (1987) - Lock Up the Wolves (1990) - Strange Highways (1994) - Angry Machines (1996) - Magica (2000) - The Very Beast of Dio (2000) - Killing the Dragon (2002) - Master of the Moon (2004) ### Heaven and Hell - Live from Radio City Music Hall (2007) - The Devil You Know (2009) - Neon Nights: 30 Years of Heaven & Hell (2010) ## Önéletírása magyarul - Ronnie James Dio–Mick Wall: Rainbow in the Dark. Önéletrajz; ford. Bus András; Trubadúr, Bp., 2022

Koreai irodalom

A koreai irodalom a koreai nyelven vagy koreai személyek által írt irodalmi művek összességét jelenti. A művek kezdetben klasszikus kínai nyelven, majd koreai nyelven, de kínai írással, később pedig hangul írással születtek. A koreai irodalom tárgykörébe tartozónak tekintik az úgynevezett „szóbeli irodalomba” tartozó, szájról-szájra terjedő legendákat, énekeket, -műveket, a népi drámák körébe tartozó koreai bábjátékot vagy a maszkos táncokat is. A három királyság korának irodalmában a meghatározó műfaj a volt. A -korban keletkeztek olyan történelemkönyvek, mint a ' és a '. Számos buddhista dokumentum maradt fenn ebből a korból, például a '. A 13. század végén megjelent a rövid és a hosszabb versforma. A -korban virágzott az irodalmi élet, népszerűek voltak a meséket, mondákat megörökítő elbeszélések, az állatmesék, a történelmi regények. Az első modern regényt írta 1917-ben. A japán megszállás alatt a modernizmus és a realizmus volt a meghatározó irányzat. A koreai háborút követő időszak dél-koreai irodalmát a háború és következményei határozták meg. A korszak legfontosabb írói közé tartozik , , valamint . Az 1990-es évek új irodalmi trendeket teremtettek, előtérbe került az individualizmus. az évtized egyik legsikeresebb írónője. Észak-Koreában a kettéválást követően az irodalom elsődleges szerepe a kommunizmus eszméjének terjesztése volt, jellemző volt a szocialista realizmus és a forradalmi romantika. Az 1960 utáni irodalom központi témája a dzsucse volt. Az 1990-es évek előtti időszakra jellemző a „szocialista éden”-megközelítés, ez a 2000-es években némiképp megváltozott. A koreai irodalom a koreai hullámnak köszönhetően külföldön is egyre népszerűbb, 2011-ig több mint 1500 művet fordítottak le 34 nyelvre. Több regény, verseskötet és népmese megjelent magyarul is. 2018 és 2022 között 1,85 millió példányban keltek el koreai művek világszerte. ## A koreai nyelv A koreai nyelv mintegy 77 millió ember anyanyelve, Észak-Korea, Dél-Korea, valamint Kína Jenpien Koreai Autonóm Prefektúrájának hivatalos nyelve. A koreai nyelvet hosszú időn át kínai írásjegyekkel írták, ezek elnevezése handzsa. Többféle rendszer is létezett, az idu írást (이두) már a 7. században használták kínai szövegek transzliterációjához. A -korban ezt követte a jóval fejlettebb (향찰) rendszer, melynek segítségével teljes mondatokat tettek koreaiul olvashatóvá a handzsa írásjegyek segítségével. Ezen felül létezett még a (구결) rendszer is, melyet kínai klasszikusok olvasásához használtak. A 15. század óta létezik a ábécé, melyet kifejezetten a koreai nyelvre hoztak létre -kori tudósok, ám a konfucianizmus és a kínai kultúra befolyása miatt egészen 1945-ig nem nagyon használták. Az első hangullal írt, 1446-ban publikált ' dokumentum 1997-ben bekerült az UNESCO A világ emlékezete programjába. Ezeknek a nyelvi sajátosságoknak megfelelően a korai irodalom klasszikus kínai nyelven, majd koreai nyelven, de kínai írásjegyekkel íródott, a hangul bevezetését követően pedig hangullal írt művek is megjelentek, de a 20. századig a kínai írással írt művek domináltak. A koreai nyelv nem egységes, regionális különbségek lépnek fel a dialektusokban, bár Dél-Koreában az írott irodalmi nyelv a szöuli dialektuson alapszik. Az észak-koreai és a dél-koreai változat között is számos különbség található, amióta a Koreai-félsziget két részre szakadt. Nem csak a kiejtés és az egyes szavak jelentése, valamint a dél-koreai nyelvváltozatban a nyugati, főleg angol nyelvterületről átvett szavak jelentik a különbséget, de nyelvtan és helyesírás tekintetében is különbözik a két országban beszélt és írott koreai nyelv. A dél-koreai nyelvváltozat szókészletében mintegy 35%-ban találhatóak őshonos szavak, a szókincs további 60%-a sino-koreai (azaz koreanizált kínai) eredetű, 5% pedig külföldi (főképp angol és francia) jövevényszó. 1945 előtt ezek japán közvetítéssel, utána pedig közvetlenül kerültek át a koreai nyelvbe. A jövevényszavak becsült száma körül mozog, melynek 90%-a angol eredetű. ## Története ### Korai irodalom A szájhagyomány útján terjedő legendák eredete egészen a legkorábbi ismert időkig vezethető vissza. Ilyenek az egyes királyságok alapító legendái, például a koreai nép atyjaként emlegetett legendája, melynek legkorábbi ismert verzióját a ' jegyezte le szerzetes, aki a kínai 't (魏書, „ könyve”) használta fel forrásként, így nem tudható, mennyire autentikus a lejegyzés. Ugyanígy lejegyzéséből ismerni csupán , uralkodójának mondáját, mivel a korszakból egyetlen írásos emlék sem maradt fenn. Az első lejegyzett koreai verset királynak tulajdonítják i. e. 17-ből, mely a ' (황조가, 黃鳥歌; „Sárgarigók”) címet viseli, azonban történészek egyetértenek abban, hogy nagy valószínűséggel nem ő költötte, hanem egyszerű népi költemény. ### A három királyság és az Egyesített Silla kora A három királyságként emlegetett Silla, és , valamint az őket követő Egyesített Silla korának irodalmában a meghatározó műfaj a (향가) volt, melyet népdalként lehetne leginkább definiálni. A kínaiak már elég korán feljegyezték, hogy a koreaiak szeretnek táncolni és énekelni, olyan kötetekben, mint a ' (三國志, „A három királyság története”, 3. század) vagy a ' (後漢書, „A kései Han-dinasztia könyve”, 5. század). A kínaiakat meglepte, hogy a koreai államokban mennyire gyakran tartanak táncos-zenés ünnepeket, sámánisztikus rituálékat. A 7. századtól az idu írás bevezetésével a korábban szájhagyomány útján terjedő dalokat le is jegyezték. A 9. század végén ' (삼대목, 三代目) címmel gyűjtemény is készült Sillában, azonban a 13. századi mongol invázió idején sok más feljegyzéssel együtt ez is elpusztult. Mára csupán néhány korabeli maradt fenn. Az első dal, amit kínai írással lejegyzetek, még a -korszakból származik, a címe ', azaz „ éneke”, mellyel valószínűleg királyért imádkoztak. A kínai hatás nem csak az írásjegyek használatában mutatkozott meg, de kínai hagyományok szerint történt az egyes államok történelmének feljegyzése is. Számos óriás kőfaragvány született ebben a korszakban, melyekre neves személyek, királyok tetteit vésték fel, szintén kínaiul. A konfucianizmus és a buddhizmus terjedése az irodalmi témaválasztást is befolyásolni kezdte. Akárcsak a politikai életben, az irodalom és a művészetek területén is Silla volt a vezető állam a térségben, és bár valószínűleg a másik két államnak is voltak saját dalai, költeményei, ezek írásos emléke nem található. A fennmaradt sillai -költeményekre nagy hatással volt a buddhizmus és számos szól a , az állam elit lovagjainak hőstetteiről. Az Egyesített Silla korban több kiemelkedő íróról is tudomása van az irodalomtörténetnek. Egyikük (설총), a ' (화왕계, 花王戒; „Intelem a Virágok Királyának”) című példázat szerzője, valamint a Tang-kori Kínában tanult (최치원), aki kínai nyelven írt költeményeket. Az utókorra fennmaradt : - (서동요, c. 600) - (혜성가, 594) - (풍요, c. 635) - (원왕생가, c. 661–681) - (모죽지랑가, c. 692–702) - (헌화가, c. 702–737) - (원가, 737) - (도솔가, 760) - (제망매가, c. 742–765) - Anminga (안민가, 765) - (찬기파랑가, c. 742–765) - (도천수관음가, c. 762–765) - (우적가, c. 785–798) - (처용가, 879) - (보현십원가, 923–973) ### -kori irodalom 1013-ban megkezdődött állam történelmének összefoglalása, kiadtak egy 36 kötetes történelemkönyvet, ez azonban a kitaj támadás következtében megsemmisült. A fennmaradt kiadványok közül a kora koreai történelem kutatásában az 1145-ben kiadott ' (삼국사기, „A három királyság története”) és az 1285-ben kiadott ' (삼국유사, „A három királyság emlékezete”) játszik fontos szerepet. 1234-ben kiadták (최윤의) korábban összegyűjtött 50 kötetes könyvét, a 't (상정고금예문, „A múlt és a jelen szokásainak részletes leírása”). (이규보) ' (동명왕편, „Tongmjong király legendája”) című művéből alapításának legendája ismerhető meg. A ' (가락국기) () állam legendáit és történeteit gyűjtötte össze. A ' (신라수이전, „Bizarr sillai történetek”) természetfeletti legendákat örökített meg a Silla korból. Számos buddhista szöveg, könyv keletkezett ebben az időben, beleértve például a 't. A kínai befolyásnak köszönhetően nagy népszerűségnek örvendtek a kínai költők, mint például vagy . A koreai költők is írtak kínai stílusú verseket, ezek neve hansi (한시). A 13. század végén megjelent a rövid ' (시조) versforma, valamint a hosszabb ' (창가), de a ' (가사) is a -korban keletkezhetett. Gyakori téma volt az őszintén kifejezett szerelem, ez élesen elüt például a sillai irodalmi tradícióktól és a ek is írtak verseket. A kor kiváló konfucianista tudósai, mint (최충) vagy (최승로) költeményeket és prózát is írtak. Királyi parancsra elkezdték a nép által mesélt történeteket gyűjteni, és számos kiváló író és költő népszerűsítette a '-irodalmat (패관), illetve írt maga is ilyen népies jellegű történeteket. A kor kiválóságai közé tartoztak a ' (중림고회, „A bambuszerdő bölcsei”) tagjai, többek között (이인로), (임춘) és (이규보). A társaság irodalomkritikával is foglalkozott. Népszerűek lettek a különféle tárgyakat (papír, pénz) és állatokat (teknős, ebihal) megszemélyesítő allegorikus történetek, például (이곡) ' (죽부인전, „Bambusz asszony története”) című műve. Ugyancsak elterjedt az életrajzok írása, különösen olyan személyeké, akiket életükben nem becsültek meg a munkásságukért. A -korban írt dalokat a későbbi korokban vulgárisnak találták, nagy részüket ezért inkább nem jegyezték le, vagy ha le is jegyezték, feltehetően cenzúrázták. Összesen 33 olyan dal maradt fenn így, amelynek szövege ismert, jó részük a ' (고려사, „ története”), az ' (악학궤범, „Zenei kánon”), az ' (악장가사, „Dalszövegek zenére”) valamint a ' (시용향악보, „Koreai dalok jegyzéke”) című -kori gyűjteményekből származik. További 39 dalnak csupán a címe ismert. A daloknak két reprezentatív típusa különíthető el: a és a , az előbbi jellegzetes ismétlődő refrénnel rendelkezik, ami sokszor csupán hangutánzó szavakból áll és zenei kísérettel adták elő; a másikban pedig a ' (경기 어떠하니잇고) kifejezés ismétlődik minden versszak negyedik és hatodik sorában. ### -kori irodalom A -kori irodalmi életet a elit, a tudós-dzsentri réteg uralta, akiktől elvárt volt, hogy értsenek a költészethez, az irodalomhoz. Az írott irodalmi nyelv a kínai íráson alapuló handzsa rendszert használta, amellyel a koreai nyelvet ültették át kínai írásjegyekre, vagy pedig kínai nyelven íródtak a művek. A koreai nyelvet leképező önálló hangul ábécé bevezetése a 15. században nem hozott nagy változást, mivel az elit réteg a kínai írást presztízskérdésnek tekintette, a hangult jobbára a nők használták, majd később fokozatosan a populáris irodalom írásává fejlődött, az irodalmi művek többsége azonban továbbra is handzsával íródott. A tudós-dzsentri réteg szinte minden tagja foglalkozott költészettel, a legnépszerűbb műfaj a volt, amely rím nélküli háromsoros költemény, és amelyet a -időkben még ' (단가) néven ismerték. A koreai nyelv kötött szórendje miatt a szóvégi rímek helyett inkább alliterációt használtak. az igen művelt ek is írtak, közülük a legismertebb , akinek nyolc kínai nyelvű verse maradt fenn. A műfaj egyik legnagyobb mesterének (윤선도) költőt tartják, aki meghonosította a hosszabb lélegzetvételű változatot. A másik népszerű műfaj a volt, mely hosszabb, mint a , és sokszor a természet szépségéről szól. Művelői közé tartozott például (정철) (1537–1594) és (허난설헌) (1563–1585), a kor egyik prominens költőnője, akinek a társadalmi konvenciókat kellett legyőznie, amelyek szkeptikusan viszonyultak a nők irodalmi tehetségéhez. A gyakorta hangullal íródott, így a köznép körében igen kedvelt volt. A Silhak („gyakorlati tudás”) mozgalom tagjai, akik a hagyományos, elméleti tanulás helyett a praktikus tanulást népszerűsítették, a népszerű irodalomhoz is hozzájárultak, méghozzá hangullal írt művekkel. Nem csak költeményeket és szépirodalmi műveket hoztak létre így, de tudományos munkákat és filozófiai elemzéseket is. Megjelentek a népi mondákat, meséket megjelenítő, vagy azokat imitáló művek is. Ekkor született az egyik legnépszerűbb koreai népi hős, Hong Gildong figurája, akit (허균) alkotott meg ' (홍길동전, „Hong Gildong meséje”) című művében, ahol a főszereplő egyfajta Robin Hood-alak, aki gazdagoktól lop, hogy a szegényeknek adja a zsákmányt. (김시습) a korban meglehetősen szokatlan módon műveiben kiállt a nők emancipációja és a szerelmen alapuló házasság mellett. Leghíresebb műve a ' (금오신화, „Új mesék az arany teknőstől”). Néhány művet erősen áthatott a taoizmus és a buddhizmus, például (김만중) Kuunmong (구운몽, „A kilenc-felhő álom”) című, hangullal íródott művét. A Silhakhoz tartozó (박지원) népszerű népies műveiben az egyszerű embereket emelte a nemesek fölé, például a ' (양반전, „Egy története”) című művében. A legtöbb, társadalmat kritizáló, vagy a fennálló társadalmi rendet megbolygató mű írója ismeretlen. Feltehetően konfuciánus arisztokraták írták ezeket is, de névtelenek kívántak maradni. Ezek a művek sokszor szerelmi történetek, női főhőssel, vagy korrupt hivatalnokokról szólnak. Ilyen például a ma már klasszikus irodalmi műnek számító ' (춘향전, „ története”), mely egy lányának és egy állami tisztviselő fiának nem hétköznapi szerelméről szól. Történelmi regények is megjelentek, mint az ' (임진록), mely a 16. századi japán invázióról szólt, vagy az ' (임경업전), mely tábornok mandzsuk elleni harcát mutatja be. Szép számmal születtek olyan művek is, melyek a japán megszállás ideje alatt hősiesen küzdő hazafias női alakokat állították középpontba, mint például a ' (여장군전, „Egy tábornoknő története”). Népszerűek voltak az állatokat megszemélyesítő művek, melyekben nyulak, tehenek, tigrisek, teknősök, madarak és más állatok beszéltek. Megemlítendő még a nép által művelt „opera”, a szöveges bábjáték valamint a , a maszkos tánc, ami egyfajta népi drámatípus. ### A modern koreai irodalom kezdete #### Az 1920-as évek végéig Már az 1894-es -reformok előtt is léteztek olyan mozgalmak, amelyek a fejlődést, a modernizálást sürgették, ilyen volt például a szohak (서학, „nyugati tudomány”) vagy a silhak (실학, 實學), a „gyakorlati tudomány” iskolája. Mivel azonban a társadalmi-politikai változások is lassan mentek végbe, az 1890-es évek végétől körülbelül 1920-as évekig egyfajta átmeneti időszakról lehet beszélni az irodalomban is. Megjelentek az olyan újságok, mint a ' (독립신문, 獨立新聞, „Függetlenség”, angol címén: The Independent; 1896–1899) vagy a ' (제국신문, 帝國新聞, „Birodalmi Hírlap”; 1898–1910), valamint irodalmi magazinok, mint a ' (폐허, 廢墟, „Romok”; 1920–1921), a ' (창조, 創造, „Teremtés”; 1919–1921) és a ' (백조, 白潮, „Fehér ár” vagy „Hattyú”; 1922–1923). A kínai írást fokozatosan elkezdte felváltani a hangul, bár a korszak elején még jellemző volt a vegyes írású szöveg. A reformokat követően megjelent az új regényforma, a ' (신소설), amely külföldi hatásra fejlődött ki, több mű pedig úgy született, hogy régi történeteket dolgoztak fel újra, prózában (korábban az elbeszélő művek is verses formátumúak voltak). A jelentős írók mint , vagy nem csak a modernizációt hirdették műveikben, de az írott és a beszélt nyelvet is megpróbálták egységesíteni. A kor egyik kiemelkedő írója volt, akinek 1917-ben írt című regényét az első koreai modern regényként tartják számon. 1919-ben megjelentek az első nyugati versfordítások, Paul Verlaine-, Rémy de Gourmont, Stéphane Mallarmé-fordításai mutatták be a koreai olvasóközönségnek a francia szimbolizmust. 1921-ben jelent meg Kim első fordításkötete ' (오뇌의 무도, „A gyötrelem tánca”) címmel. Az 1920-as években kezdett el kibontakozni a naturalizmus a koreai prózában, (염상섭) használt először pszichológiai analízist és tudományos dokumentálást írásaiban. A kor naturalista írásainak jó része egyes szám első személyben írt narratíva, több író is a természetbe, az egyszerű népi elemekbe menekült a társadalom kitaszítottságából. Ilyen jellegű például Kim Dongin (김동인) ' (감자, „Krumpli”) című novellája. A lírára a korszak elején a és a változatai voltak jellemzőek, 1908 és 1918 között pedig megjelent egy újfajta költészeti stílus is, ahol már nem a sor jelentette a legfontosabb összefüggő elemét a versnek, hanem a versszak. A költők többsége immáron középosztálybeli volt (korábban leginkább a ok verseltek). A korszak említésre érdemes költői közé tartozik (한용운), aki buddhista költészetben keresett válaszokat a japán gyarmati időszakban felmerülő társadalmi kérdésekre, míg (김소월) a tömör, egyszerű, egyenes kifejezésmódú népi lírát képviselte. Az 1920-as években megjelentek a női írók is, például (김명순), aki novellákat, verseket, esszéket írt; (나혜석), az első koreai nő, aki nyugati festészetet tanult; és aki feminista folyóiratot alapított. #### Az 1930-as és 40-es évek A korszak meghatározó irányvonala a nacionalizmus és a szárnyait bontogató szocializmus volt, melynek keretében realista és modernista művek születtek. 1925-ben megalakult a Koreai Művészek Proletár Egyesülete (조선프롤레타리아예술가동맹, ), melynek írói a szocializmus terjesztését tekintették fő feladatuknak. 1935-ben feloszlatták az egyesületet, az összefogás nélkül maradt írók egy része visszatért a természethez, a szexualitáshoz és a misztikus témákhoz. A korszak legsikeresebb költője (정지용) volt, akire William Blake és Walt Whitman voltak nagy hatással. A korszak jelentős művei közé tartozik (이태준) ' (달밤, „Holdfényes éj”; angol címén Moonlit night; 1934) című írása; (박태원) ' (소설가 구보씨의 일일, „ író életének egy napja”; 1934), mely egy kapitalista városban tengődő burzsoá író hétköznapjairól szól; illetve a fiatalon elhunyt (김유정) ' (소낙비; „Esős varázslat”; angol címén A Rainy Spell; 1935) című műve, mely a populista humort keverte a falusi lírával. A még mindig túlzottan patriarchális Koreában kevés hely jutott a női íróknak, költőknek, de így is akadtak, akik szembeszálltak a konvenciókkal. A korszak kiemelkedő költőnői közé tartozott (모윤숙) és (노천명), és mintegy egy tucat prózaírónő tevékenykedett ekkor. (강경애) 1936-os ' (지하촌, „Falu a föld alatt”) című novelláját a kor proletár irodalmának egyik legjobb darabjaként tartják számon. A kor végének írónői olyan főhősnőket alkottak, akik kezdenek elszakadni a tradicionális női szerepektől (feleség, anya), és egyre inkább önállóak, saját vágyaikat helyezik előtérbe. Az alternatív szerelem, a férfi nélküli élet is megjelenik, főhősnői között például gyakoriak az egyedülálló anyák. Ekkor jelennek meg az első, prostituáltakról, illetve a női dominanciáról szóló művek is nők tollából. Irodalomkritikai szempontból a nők azonban ekkor is háttérbe szorultak, volt olyan írónő például, akit azzal vádoltak meg, hogy valójában egy férfi írta a regényét, mert „nő nem tud történelmi regényt írni.” Az 1910-ben bevezetett japán cenzúra egyre szigorodott, az 1940-es évek elején végül betiltottak minden koreai nyelvű publikációt. A koreai irodalom illegalitásba vonult, a legtöbben hallgattak az ország japán uralom alól való felszabadulásáig. A hivatalosan megjelenő, japán nyelvű művekben, újságokban csak japán propagandáról lehetett írni azon kevés koreai írónak, újságírónak is, aki hajlandó volt együttműködni a japánokkal. Tiltott versek, művek ekkor is születtek, melyeket jobbára lefoglalt a japán csendőrség. ### Modern dél-koreai irodalom A koreai háborút követően az 1950-es és 60-as évek dél-koreai irodalmát a háború és következményei határozták meg. A háború és az ország kettéválása nem csak a fizikai szenvedések szimbólumává vált, de az emberiség megosztottságát és a főhősök saját maguktól való elidegenedését is megjelenítette. Az 1960-as évek egyik legfontosabb regénye (최인훈) ' (광장, „A tér”, angol címén: The Sqaure), melynek főhőse Észak-Koreát először egy „tiszta, nyílt térhez” hasonlítja, Dél-Koreát pedig „hermetikusan zárt, fojtogató szobához”, hamarosan azonban az északi ideológiából is kiábrándul. A regény Osváth Gábor szerint „a két diktatúra szorításában fulladozó koreai értelmiség erkölcsi, eszmei válságának kórképe”, pontos korrajz. A háború utáni irodalmi élet egyik legkiemelkedőbb írónője , akinek 16 kötetes (1969–1994) Thodzsi (토지; A föld) című regényfolyamát (roman-fleuve) a koreai irodalom egyik legkiválóbb alkotásának tartják. Az 1980-as évek sikersorozata volt a ' (태백산맥, „-hegység”; angol címén Taebaek Mountain range; 1983–1989), (조정래) tíz kötetes regényfolyama, mely szintén a koreai háborúval foglalkozik. Az 1970-es évektől kezdve más témakörök is foglalkoztatni kezdték az írókat, a Han folyó csodájaként emlegetett gazdasági fellendülés negatív következményekkel is járt, polarizálta a lakosságot, megjelent a társadalmi elidegenedés fogalma, a gazdagok és a szegények közötti szakadék egyre tágult. A kor meghatározó alakja (조세희), akinek A törpe (난장이가 쏘아 올린 작은 공, ) című 1976-os műve a gazdagok és szegények közötti éles ellentétet ábrázolja. Az 1990-es évek új irodalmi trendeket teremtettek, előtérbe került az individualizmus, a személyes vágyak fontossága. (신경숙) az évtized egyik legsikeresebb írónője, aki 1992-es ' (풍금이 있던 자리, „Ahol a harmónium állt”) című művével szerzett hírnevet. A 2000-es évek teret engedtek a „fiatalosabb”, dinamikusabb irodalomnak, és az olyan modern, digitális jelenségeknek, mint a hiperszöveges irodalom. A könnyed témák mellett a társadalmat bemutató alkotások sem maradnak el. A történelmi regények is népszerűek a 21. században, többüket meg is filmesítik, illetve televízióra adaptálják. 2018 és 2022 között 1,85 millió példányban keltek el koreai művek világszerte. Ebben az időintervallumban 776 művet fordítottak le, összesen 41 nyelvre. ### Modern észak-koreai irodalom Észak-Koreában a kettéválást követően az irodalom elsődleges szerepe a kommunizmus eszméjének terjesztése, az új szocialista társadalom kiépítésének segítése volt. 1946-ban megalakult az Észak-koreai Irodalmi és Művészeti Szövetség, melynek legfontosabb tagjai, (리기영, 1896–1988), (한설야, 1901–1963), (안함광, 1910–1982), (송영, 1903–1979), (박세영, 1902–1989) és (리동규, 1913–1951) Szöulból Phenjanba költöztek, hogy a számukra megfelelő ideológiát kövessék. A korszakra a szocialista realizmus és a forradalmi romantika volt jellemző. A kezdeti időszakban az orosz-koreai származású (조기천, 1913–1951) került középpontba. A korszak másik prominens költője (강승한, 1918–1950) volt, aki a ' (한라산, „Halla-hegy”) című költeményével vált ismertté 1948-ban. A prózát olyan írók dominálták, akik már a gyarmati időszak alatt is a proletár irodalmat szorgalmazták, beleértve ot és is. A koreai háborút követően a párt tisztogatásokat végzett és számos, délről érkezett írót eltávolítottak az irodalmi körökből. A megmaradt írók feladata az újjáépítési és gazdasági propaganda terjesztése lett. Megjelentek az olyan művek, melyek Kim Ir Szen japánellenes hősiességét és a háború alatti vezetői képességeit dicsőítették, valamint kritizálták az amerikai katonai politikát és a dél-koreai társadalmat. Az 1960 utáni irodalom központi témája a dzsucse, valamint a „nemzeti irodalmi forma” megteremtése. A dzsucse-irodalom a 70-es évekre teljesen elfogadottá és elterjedtté vált Észak-Koreában és három kategóriára osztható. Az első Kim Ir Szen munkásságát élteti, a második a koreai szocialista állam nagyságát hangsúlyozza, a harmadik pedig a Dél-Koreával való „forradalmi újraegyesülést” propagálja. Az 1980-as évekre két irodalmi trend volt a jellemző: a -féle dzsucsepolitika propagálása és a dél-koreai történések éles kritikája, ellentétbe állítva a „szocialista állam nagyságával”. A Dél-Koreára összpontosító művek jórészt a kvangdzsui felkeléssel foglalkoznak, és eltorzítva, egyoldalúan mutatják be az eseményeket, felnagyítva a dél-koreai szegénységet, mindezt annak érdekében, hogy hangsúlyozzák a szocialista berendezkedés felsőbbrendűségét. Az 1990-es évek előtt az észak-koreai irodalomra jellemző „szocialista éden”-megközelítés, ahol mindenki egyenlő, nemre, korra, foglalkozásra való tekintet nélkül és boldogan, idilli körülmények között él, elkezdett realisztikusabb formát ölteni. Emiatt az irodalmi váltás miatt több kritikus is úgy véli, Észak-Koreában most már megengedett, hogy más témákról is írjanak és az enyhe kritika is elfogadott. Tatiana Gabroussenko, az Ausztrál Nemzeti Egyetem kutatója szerint azonban ezek a művek nem szállnak szembe a szocialista ideológiával, a korábban felépített dzsucse-értékrenddel és társadalmi kritikát sem fogalmaznak meg. A hősök szenvedését, az ország problémáit nem a rendszer okozza, hanem a külső ellenség (az USA, Dél-Korea), akik miatt több pénzt kell költeni a védelemre (a hadseregre). ## Hagyományos koreai irodalmi műfajok A hangul írás kialakításáig az írott irodalmat kínai írással művelték, és a kínai költészetre jellemző műfajokat alkalmazták. A gyakori versformák közé tartozott a (古诗, „régies verselés”), a (律诗, nyolcsoros szabályozott verselés), a (排律, meghatározatlan hosszúságú, párversekből álló költemény), a fu (賦, „rímes próza”), a (词), valamint a (乐府, népdal). A hagyományosan koreainak mondható műfajokat irodalomprofesszor öt részre osztotta: a lírai műfajok közé tartoznak többek között a dalok, a , a ; az elbeszélő műfajok közé a legendák, mítoszok, sámánkántálások, a , a és a modern regény; a drámai műfajokhoz sorolhatóak a maszkos táncok, a koreai bábjáték és a modern dráma; a didaktikus műfajokhoz tartozik az és a ; a kevert műfajok közé pedig a , a , a és az úgynevezett „álomfeljegyzések”. ## Koreai irodalom külföldön A koreai irodalom első tengerentúli debütálására az 1890-es években került sor, amikor , az első, Franciaországban tanuló koreai nemes segített egy francia fordítónak lefordítani a 't (춘향전, „ története”) és a 't (심청전, „”). Az első, angol nyelven megjelent koreai mű (김만중) ' (구운몽, „A kilenc-felhő álom”) című műve volt, melyet James Scarth Gale kanadai misszionárius fordított. Gale írta az első angol-koreai szótárat is. 1940-ben Japánban jelent meg egy válogatás -kori művekből, 1947-ben pedig (김남천) ' (대하) című regényét cseh nyelvre fordították le, ez volt az első, koreaiból (és nem közvetítő nyelvből) fordított koreai regény Csehszlovákiában. 1974-ben a Koreai Kulturális és Művészeti Alapítvány (Korean Culture and Arts Foundation, 2005 óta Arts Council Korea, 한국문화예술위원회, ) elkezdte támogatni a modern koreai művek idegen nyelvű megjelentetését. Az 1980-as évektől kezdve számos fordítás készült el. 2011-es adatok szerint mintegy 1564 művet fordítottak le 34 nyelvre, 52 országban. Ezek között 292 fordítás angol nyelvű, 224 japán, 221 kínai és 214 francia, 171 német, 96 spanyol, 94 orosz és 59 cseh. Magyar nyelvre hét művet fordítottak. Ritkább nyelveken is történt fordítás, négy mű jelent meg például urdu nyelven. A koreai hullám terjedése a koreai irodalom sikerét is növeli külföldön. Vigyázzatok Anyára! című művének kiadási jogait 34 országnak sikerült eladni, az első koreai regény lett, amely felkerült a The New York Times bestsellerlistájára. 2011-ben Sin lett az első koreai, és az első nő, aki elnyerte az Man Asian Prize ázsiai irodalmi díjat. 2020-ban gyermekkönyv-írónő és illusztrátor elnyerte a neves Astrid Lindgren-emlékdíjat, Cso Namdzsu több nyelvre lefordított Született 1982-ben című regényét pedig jelölték az amerikai Nemzeti Könyvdíjra fordítás kategóriában, valamint a francia Émile Guimet-díjra. ### Magyarországon A koreai irodalom fordítása viszonylag későn kezdődött, 1950-es években jelentek meg az első koreai könyvek magyarul. Magyarul megjelent kötetek időrendben: - Te Gi Csen: Pektuszán, Szépirodalmi Könyvkiadó, 1952 - Csunjan szerelme, Európa Könyvkiadó, 1958 - Koreai költők 1920–1930, Európa Könyvkiadó, 1958 - Csö Sza-he (최서해): Árvíz után, Európa Könyvkiadó, 1958 - A sárkánykirály palotája (koreai népmesék), Európa Könyvkiadó, 1959 - A szerencsés nyúl (Koreai népmesék), Ifjúsági Könyvkiadó, 1962 - A három özvegy miniszter (koreai népmesék), Európa Könyvkiadó, 1966 - Kim Mandzsung (김만중): Pajzán álom (구운몽). Fordította: Harsányi Éva – Mártonfi Ferenc. Európa Könyvkiadó, 1990 - Az öt barát éneke (koreai rövidversek), Terebess, 2002 - Hvang Szun-von (황순원): Kagylóhéjak (황순원 단편선집). Fordította: Yoo Jin-Il, Szűts Zoltán. Ráció Kiadó, 2005 - A tigris intelme – koreai elbeszélések, Terebess, 2006 - Elizabeth Kim: Tízezer könnycsepp, Trivium Kiadó, 2006 - A tigris és a nyúl. Koreai mesék és történetek (한국의 설화). Fordította: Yoo Jin-Il, Szűts Zoltán. Ráció Kiadó, 2007 - Pák Ván-sza (박완서): Annak az ősznek három napja (엄마의 말뚝). Fordította: Jin Kyung-Ae, Varga Katalin. Nyitott Könyvműhely, 2007 - Cso Sze-Hi (조세희): A törpe (난장이가 쏘아 올린 작은 공). Fordította: Kim Bo-Gook, Varga Katalin. Nyitott Könyvműhely, 2007 - Lee Gil Won: Napfénypalást, Pluralica, 2011 - Shin Kyung-Sook (신경숙): Vigyázzatok Anyára!, Könyvmolyképző Kiadó, 2012 - Sun-mi Hwang: Rügy – A tyúk, aki repülésről álmodott, Athenaeum kiadó, 2014 - Lee Hyeonso: A lány hét névvel, 2015 - Yi Mun-yol: Torz hősünk, Pont kiadó, 2016 - Han Kang: A növényevő, Jelenkor, 2017 - Hong Gildong kalandjai, Édesvíz Kiadó, 2018, (Kelet Kincse) - Han Kang: Nemes teremtmények, Jelenkor, 2018 - Mi Jin Lee: Pacsinkó, Alexandra Kiadó, 2018 - Cso Namdzsu: Született 1982-ben, Athenaeum Kiadó, 2019 - Park Dzsó-Szuk – Jon Szang-Ho: Vonat Puszánba – Zombiexpressz, Athenaeum, 2020

A román nyelv hangtana

A román nyelv hangtana szócikk a mai román nyelv (más néven dákoromán) sztenderd nyelvváltozatának hangtanával, valamint a latin nyelvtől a románig végbement fontosabb fonetikai változásokkal foglalkozik. Beszédhangjainak rendszere a nyugati újlatin nyelvek közül az olasz nyelvhez áll a legközelebb. Hét magánhangzóval rendelkezik, melyek közül az egyik, , a nyugati újlatin nyelvekben nincs meg. A románban négy félhangzó van: , , és . Ezek számos kettőshangzót és hármashangzót alakítanak különböző magánhangzókkal. A -nek van egy sajátos változata, a szó végén előforduló, alig észlelhető, suttogott vagy aszillabikus i-nek nevezett , amely a magyar „kapj” szó végén található „j”-re hasonlít. A román húsz mássalhangzó között megvan a magyarban is létező , mely nincs meg a nyugati újlatin nyelvekben. A latinból a román felé történő fejlődés során a latin beszédhangok egyes helyzetekben csaknem mind fennmaradtak, de másokban többféle változáson mentek át. Egyes esetekben két, a latinban meglévő beszédhang vonásai között váltottak, másokban a latinban nem létező beszédhangokká váltak, megint másokban pedig elmaradtak. Az alábbiakban a latin beszédhangokból kiindulva mutatjuk be a román beszédhangok keletkezését. ## A mai román nyelv hangtana A román nyelv beszédhangjainak rendszere a nyugati újlatin nyelvek közül az olasz nyelvéhez áll a legközelebb. Hét magánhangzóval rendelkezik, melyek közül az egyik, , a nyugati újlatin nyelvekben nincs meg. A legelterjedtebb nézet szerint a románban négy félhangzó van: , , és . Ezek számos kettőshangzót és hármashangzót alakítanak különböző magánhangzókkal. A -nek van egy sajátos változata, a szó végén előforduló, alig észlelhető, suttogott vagy aszillabikus i-nek nevezett , amely a magyar „kapj” szó végén található „j”-re hasonlít. A román húsz mássalhangzó között megvan a magyarban is létező , mely nincs meg a nyugati újlatin nyelvekben. ### Magánhangzók A román nyelv magánhangzói az alábbiak: Az , az és az fonémáknak valójában ezeknek , illetve és allofónjai jellemzők a román nyelvre, de az egyszerűsítés kedvéért a továbbiakban, valamint a kapcsolódó szócikkekben az , illetve az és fonetikus átírásokat használjuk. Az alábbi táblázat a román magánhangzókat a magyarban találhatókkal összehasonlítva írja le. A nyugati újlatin nyelvekkel ellentétben a román rendelkezik a [h] magánhangzóval (magyar h), bár ez eltűnt a latin eredetű szavakból: habere \> rom. a avea ’birtokolni’. Megvan például az ukrán eredetű horn ’kémény’, vagy a magyar eredetű heleșteu ’halastó’ szavakban. A hosszú mássalhangzók nem jellemzők a román nyelvre. Kivétel a hosszú nn, amely az în prefixum n-nel kezdődő szó elé tételekor keletkezik: în + nod ’csomó’ \> a înnoda ’csomózni’. ### Hangsúly A románban a hangsúly hátulról számolva az ötödik szótagig bármelyik szótagra eshet. A mássalhangzós végű szavak általában véghangsúlyosak, a magánhangzóra végződőek pedig az utolsó előtti szótagon hangsúlyosak. Nem minden szó kap hangsúlyt. Ilyenek a névelők, az elöljárószók, a kötőszók és a segédigék, amelyek fonetikai szempontból egy szót képeznek a következő vagy az előtte álló lexikális jelentésű szóval. Egyes esetekben a fonetikai szót csupán az egyedüli hangsúlya jellemzi, de amikor szóvégi magánhangzó találkozik szóelejivel, ezek szorosabban is összekapcsolódhatnak. Az összekapcsolás kötelező egyes hangsúlytalan tárgyi vagy részeshatározói funkciójú személyes névmások és igei alaptagjuk között. Az összekapcsolás egyik módja a két magánhangzó kettőshangzóvá válása (pl. ne + a văzut → ne-a văzut [ne̯avə'zut] ’látott minket’), a másik az első szó végén található magánhangzó kiesése: mă + a văzut → m-a văzut ’látott engem’. Ilyen szóösszekapcsolás nem kötelezően is előfordul, mégpedig a gyors, kevésbé jól tagolt beszédben. Ebben az esetben kieshet az első szó végén vagy a második elején található magánhangzó: nu am (lassú beszéd) vs. n-am (gyors beszéd) ’nincs nekem’; Cine așteaptă în curte? (lassú beszéd) vs. Cine așteaptă-n curte? (gyors beszéd) ’Ki várakozik az udvaron?’ Kettőshangzó képzésével is van nem kötelező szóösszekapcsolás: Cine a sunat? ['t͡ʃine asu'nat] (lassú beszéd) vs. ['t͡ʃine̯a su'nat] (gyors beszéd) ’Ki csengetett?’ A románban a hangsúly helye olykor jelentés-megkülönböztető. Azon ritka esetekben, amikor a szövegkörnyezetből nem tűnik ki világosan egy ilyen szó jelentése, írásban a hangsúlyt ékezettel jelölik. Szópárok: Szóhármas: Olyan esetek is vannak, amikor a sztenderd elfogadja egyazon szó kétféle hangsúlyozását jelentéskülönbség nélkül, pl. aripă ['aripə] vagy [a'ripə] ’szárny’. ## A beszédhangok fejlődése a latin nyelvből A latinból a román felé fejlődés során a latin beszédhangok egyes helyzetekben csaknem mind fennmaradtak, de másokban többféle változáson mentek át. Egyes esetekben két, a latinban meglévő beszédhang vonásai között váltottak, másokban a latinban nem létező beszédhangokká váltak, megint másokban pedig elmaradtak. Az alábbiakban a latin beszédhangokból kiindulva mutatjuk be a román beszédhangok keletkezését. ### Magánhangzók A klasszikus latin nyelvben öt magánhangzó volt (a, e, i, o, u), mindegyik rövid és hosszú változattal, a hangsúly pedig elsődlegesen tonális és másodlagosan dinamikus volt. Már a vulgáris latinban a rövid–hosszú ellentét kezdett elmosódni, a hangsúly pedig fokozatosan elsődlegesen dinamikus lett. Ezek a vonások mindegyik újlatin nyelvbe átöröklődtek. Nagy általánosságban inkább a hangsúlyos és a szókezdeti latin magánhangzók maradtak fenn, a hangsúlytalanok pedig záródtak. Egyes helyzetekben a latin magánhangzók kettőshangzóba vagy két új magánhangzó egyikébe mentek át. Az utóbbiak megjelenésének egyik fontos tényezője az volt, hogy nazális mássalhangzó előtt voltak. #### a A hangsúlyos és a szókezdeti a általában fennmaradt, pl. barba \> barbă ’szakáll’, amarus \> amar ’keserű’. Egyes esetekben a hangsúlyos a-ból az új [ə] magánhangzó keletkezett, mégpedig egyes igetípusok bizonyos alakjaiban: cantamus \> cântăm ’énekelünk’, cantavit \> cântă ’énekelt’ (egyszerű múlt), dat \> dă ’ad’. Nazális mássalhangzó előtt a hangsúlyos a előbb [ə] lett, majd a másik új magánhangzóvá, [ɨ]-vá vált: campus \> cămp \> câmp ’mező’, sanguem \> sănge \> sânge ’vér’. A hangsúlytalan a is általában [ə]-vé záródott szó belsejében (barbatus \> bărbat ’férfi’) és szó végén: casa \> casă ’ház’. Szó elején [ɨ]-vé záródott, de csak akkor, ha nazális mássalhangzó követte: \*antaneus \> întâi ’első’. #### e Fennmaradt a latin e például m + magánhangzó előtt (tremolo \> tremur ’reszketek’) vagy szó végén m kiesése után: leporem \> iepure ’nyúl’. Hangsúlyos e-ből az [e̯a] kettőshangzó fejlődött ki egyszótagú szavakban (det \> dea ’adjon’) és olyanokban, melyekben a következő magánhangzó a volt: sera \> seară ’este’, crescat \> crească ’nőjön’. Akkor is [e̯a] keletkezett, ha a következő magánhangzó e volt, de ezekben a szavakban utólag visszafejlődött e-vé: legem \> leage \> lege. Labiális mássalhangzó után viszont az e̯a-ból a lett: feta \> feată \> fată ’lány’. Megjegyzendő azonban, hogy ezen szavak mindegyikében a flexió során tőhangváltás következtében újra megjelenik az e: seri ’esték’, crește ’nő’ (ige), fete ’lányok’. Azon szavakban is [e̯a] keletkezett, amelyekben az e és az a között hangűr volt (mea \> mea ’enyém’) vagy hangűr keletkezett közöttük levő beszédhang(ok) kiesésével: credebat \> credea ’hitt’ (folyamatos múlt). Hangsúlyos e-ből más kettőshangzó lett, a [je], olyan szavakban, melyekben nem r̄ (erős r) előzte meg, és nem nazális mássalhangzó szomszédságában volt: pectus \> piept ’mell’. T, d és s után újra e lett belőle, miután a félhangzó ezeket [t͡s]-vé, [d͡z]-vé, illetve [ʃ]-vé változtatta és eltűnt: texo \> tiesu \> țes ’szövök’. A nyelv régebbi szakaszában [je]-ből a [je̯a] hármashangzó keletkezett, majd egy másik kettőshangzó lett belőle, a [ja], vagy visszaredukálódott [je]-re: petra \> \*pietra \> \*pieatră \> piatră ’kő’, \*melem \> \*mieare \> miere ’méz’. A nazális mássalhangzó előtti hangsúlyos e-ből [ɨ] fejlődött ki, ha a következő szótagban más magánhangzó volt, mint elöl képzett: fenum \> fân ’széna’. Hangsúlyos és hangsúlytalan e-ből i lett egyes esetekben. A hangsúlyos e nazális mássalhangzó előtt lett i, ha a következő magánhangzó e vagy i volt: dentem \> dinte ’fog’. A hangsúlytalan e nem szabályszerűen, hasonulás vagy elhasonulás útján fejlődött i-vé: petiolus \> picior ’láb(szár)’. A hangsúlyos vagy hangsúlytalan e-ből [ə] lett szókezdeti vagy hosszú r után: respondere \> răspunde ’felelni’, horresco \> urăsc ’gyűlölök’. Ugyancsak [ə]-vé vált az e labiális mássalhangzó után és más magánhangzós szótag előtt, mint e vagy i: imperator \> împărat ’császár’. #### i Ez a magánhangzó általában fennmaradt hangsúlyos helyzetben, pl. frigus \> frig ’hideg’ (főnév), de akkor nem, ha szókezdeti vagy hosszú r után volt. Ebben az esetben [ɨ]-vé fejlődött: rideo \> râd ’nevetek’, horrire \> urî ’gyűlölni’. Ugyancsak [ɨ]-be ment át a szóeleji, nazális mássalhangzó által követett i: imperator \> împărat ’császár’, in \> în ’-ba(n)/-be(n)’. Az i-ből [ə] lett labiális mássalhangzó után és más magánhangzós szótag előtt, mint e vagy i: pilus \> păr ’haj’. A latinban a szóvégi i a többes szám egyik morfémája volt. Ez magánhangzóként csak a str mássalhangzó csoport után maradt fenn (nostri \> noștri ’mieink’), másként pedig aszillabikus lett: lupi ['lupi] \> lupi [lupj] ’farkasok’. #### o A hangsúlyos o fennmaradt nem nazális mássalhangzó előtt, és ha a következő szótagban más magánhangzó volt, mint a vagy e: porcus \> porc ’disznó’, dominus \> domn ’úr’, homo \> om ’ember’. Azokban a szavakban, amelyekben a következő magánhangzó a vagy e volt, a hangsúlyos o az [o̯a] kettőshangzóba ment át: coda \> coadă ’farok’, florem \> floare ’virág’. Ez a kettőshangzó az o-val váltakozik a flexió során: cozi ’farkok’, flori ’virágok’. Nazális mássalhangzó előtt a hangsúlyos o-ból u lett: pontem \> punte ’palló’. Ugyancsak u-ba ment át a hangsúlytalan o szó kezdetén és szó belsejében (oricla \> ureche ’fül’, leporem \> iepure ’nyúl’), bár olykor analógia útján visszafejlődött, pl. porcarius \> purcar \> porcar ’kanász’, a porc ’disznó’ szó hatására. A szóvégi o is előbb u-ba ment át, majd aszillabikus lett, és végül elmaradt: homo \> omu \> [omw] \> om ’ember’. #### u Hangsúlyosan a latin u általában fennmaradt: lupus \> lup ’farkas’. Hangsúlytalanul szó kezdetén és belsejében is többnyire fennmaradt: urceolus \> urcior ’korsó’, lingula \> lingură ’kanál’. Ritkábban nazális mássalhangzó előtt a hangsúlyos és a hangsúlytalan u-ból [ɨ] származott: aduncus \> adânc ’mély’, hirundinella \> rândunea ’fecske’. A latin -us és -um végződésekből előbb kiveszett a mássalhangzó, majd az u aszillabikus lett, és csak későn, a 18. században elmaradt: lutus \> lutu \> [lutw] \> lut ’agyag’, multum \> multu \> [multw] \> mult ’sok’. ### Más kettőshangzók, mint [e̯a], [o̯a], [je] és [ja], valamint hármashangzók keletkezése A latin kettőshangzók nem maradtak fenn a románban. Csak az [aw] maradt fenn egy ideig, majd a két eleme szétvált: laudo ['law.do] \> laudu ['law.du] \> laud ['la.wud] ’dicsérek’. Ez a kettőshangzó újból kifejlődött a románban például a dare ’adni’ ige \*dao alakjában \> dau ’adok’. Az [aj], [ej], [ij], [oj], [ɨw], [iw], [ow] stb. kettőshangzók általában szó végén, két magánhangzó közüli mássalhangzó kiesése nyomán keletkeztek: laudavi \> \*laudai \> lăudai ’dicsértem’ (egyszerű múlt), grevi \> grei ’nehezek’, audivi \> auzii ’hallottam’ (egyszerű múlt), novi \> noi ’újak’, granum \> grău \> grâu ’búza’, tardivus \> târziu ’kései, késő(n)’, \*bovus \> bou ’ökör’. Az [ɨj] és [uj] kettőshangzók félhangzója a magánhangzó utáni n palatalizációja nyomán keletkezett: \*antaneus \> [ɨn'tɨɲu] \> întâi ’első’, cuneus \> ['kuɲu] cui ’szeg’. Példák hármashangzók keletkezésére a latin levare ige két alakjának a fejlődése, mely a szókezdeti l [j]-ig való palatalizációjában, a v kiesésében és az o záródásában nyilvánult meg: levo \> ieu [jew] \> iau [jaw] ’veszek’ és \*levi \> iei [jej] ’veszel’. ### Mássalhangzók A latin mássalhangzók számos esetben fennmaradtak a románban, de bizonyos helyzetekben a latinban nem létező affrikátákká vagy olyan frikatívákká fejlődtek, melyek nem voltak meg a latinban. A legtöbbször ilyen változások olyan latin mássalhangzókat érintettek, melyeket e vagy i követett. Mindegyik hosszú latin mássalhangzóra érvényes az, hogy ha nem származott belőle más beszédhang, vagy ha nem maradt el, akkor lerövidült. A szóvégi mássalhangzók általában elmaradtak. A mássalhangzók és mássalhangzó-csoportok fejlődése a latintól a románig a következő alszakaszok tárgya. #### Okkluzívák (zárhangok) Az okkluzívák zöngétlen és zöngés változatai általában egymással analóg módon fejlődtek tovább, megtartva ezen vonásaikat. A p nagy mértékben fennmaradt: plangere \> plânge ’sírni’, capra \> capră ’kecske’, sappa \> sapă ’kapa’. Kivételesen n-re vagy t-re váltott: nuptiae \> nunți ’menyegzők’, despectus \> deștept ’éber, okos’. A b is általában fennmaradt (basilica \> biserică ’templom’, carbonem \> cărbune ’szén’, albus \> alb ’fehér’), de magánhangzók közül többnyire kiesett: scribere \> scrie ’írni’. A t a legtöbb esetben fennmaradt (tondere \> tunde ’nyírni’, porta \> poartă ’kapu’, canto \> cânt ’énekelek’), kivéve szó elején vagy belsejében, ha e vagy i követte, és akkor: - [t͡s] lett e előtt (terra \> țară ’ország’), i előtt (barbati \> bărbați ’férfiak’), i + hangsúlyos vagy hangsúlytalan a előtt (invitiare \> învăța ’tanulni’), i + hangsúlytalan u előtt: pretium \> preț ’ár’ (= ellenérték); - [t͡ʃ] lett i + hangsúlyos o előtt: fetiolus \> fecior ’legény’. A szóvégi t lekopott, például igealakokban: scribet \> scrie ’ír’. A d a t-vel analóg fejlődésen ment át, azaz ugyanazon feltételek között maradt fenn vagy vált más mássalhangzóvá: - [d͡z]-vé, majd z-vé: dormire \> dormi ’aludni’, coda \> coadă ’farok’, vendo \> vând ’árulok’, dicere \> zice ’mondani’, Diana \> zână ’tündér’, radia \> rază ’sugár’, prandium \> prânz ’ebéd’; - [d͡ʒ]-vé, majd [ʒ]-vé: deosum vagy diosum \> [d͡ʒos] \> jos [ʒos] ’lent’. A latin c betű klasszikus kiejtése minden helyzetben [k] volt. A románban ez fennmaradt szó elején és szó belsejében (cantus \> cânt ’ének’, arcus \> arc ’íj’, peccatum \> păcat ’bűn’), kivéve ha e vagy i követte, mikoris affrikáta lett: - [t͡ʃ], akár hangsúlyos, akár hangsúlytalan e és i előtt (cera \> ceară ’viasz’, caelum \> cer ’ég(bolt)’, facere \> face ’csinálni’, vicinus \> vecin ’szomszéd’), valamint i + hangsúlyos o előtt: urceolus \> urcior ’korsó’; - [t͡s], i + hangsúlyos magánhangzó előtt (discalciare \> descălța ’lábbelit levenni’), i + hangsúlytalan o vagy u előtt: inglacio \> îngheț ’megfagyok’, nutricium \> nutreț ’takarmány’. A g a c-vel azonos helyzetekben maradt fenn, illetve affrikátává vált e vagy i előtt: gula \> gură ’száj’, rogat \> roagă ’esedezik, imádkozik’, fagus \> fag ’bükk’, legem \> lege ['led͡ʒe] ’törvény’, ungere \> unge ['und͡ʒe] ’kenni’, fugire \> fugi [fu'd͡ʒi] ’futni, szökni’. A klasszikus latinban volt két labioveláris mássalhanzó is, qu [kw] és gu [gw], melyek már a vulgáris latinban [k]-re, illetve [g]-re redukálódtak. A románban a [k] más magánhangzó előtt, mint e, i és a fennmaradt (quomodo \> cum ’hogyan’), e vagy i előtt [t͡ʃ] lett (quinque \> cinci ’öt’), és a előtt p-be ment át: aqua \> apă ’víz’. A [gw] analóg módon változott: unguo \> ung ’kenek’, sanguem \> sânge ['sɨnd͡ʒe] ’vér’, lingua \> limbă ’nyelv’. #### Nazális mássalhangzók (orrhangok) Az m fennmaradt szó elején és általában szó belsejében is (musca \> muscă ’légy’, dormire \> dormi ’aludni’, fumus \> fum ’füst’), de lekopott szó végén (partem \> parte ’rész’) és kiesett az a + m + n sorban: scamnum \> scaun ’szék’. Az n is lekopott szó végén (nomen \> nume ’név’), de fennmaradt szó elején és általában szó belsejében is: nasus \> nas ’orr’, lana \> lână ’gyapjú’, prunus \> prun ’szilvafa’. Változásának fontosabb esete a palatalizációja (magyar ny), majd elmaradása e + más magánhangzó előtt: \*antaneus \> [ɨn'tɨɲu] \> întâi ’első’, vinea \> ['viɲe] \> vie ['vije] ’szőlő(ültetvény)’. #### Frikatívák (réshangok) Az f minden esetben fennmaradt: frictura \> friptură ’sült’, inflorire \> înflori ’virágzani’, afflare \> afla ’találni, megtudni’, stufus \> stuf ’nád’. A v a vulgáris latin kései szakaszában fejlődött ki az u-nak írt [w] félhangzóból, és fennmaradt a románban szó elején (verus \> văr ’unokatestvér’) és szó belsejében (conventum \> cuvânt ’szó’), kivéve magánhangzók között. Ilyen helyzetben kiesett (cantavi \> cântai ’énekeltem’) vagy u lett: alevatum \> aluat ’tészta’. Az s fennmaradt szó elején és szó belsejében (salicem \> salcie ’fűzfa’, grossus \> gros ’vastag’, ursus \> urs ’medve’), kivéve e és i előtt, ahol [ʃ] lett (serpes \> șarpe ’kígyó’, sic \> și ’és’, grassi \> grași ’kövérek’), és zöngés mássalhangzó előtt, ahol hasonulás következtében z lett: disligare \> dezlega ’kioldani, eloldani’. Szó végén elmaradt: ursus \> urs. #### Likvidák (folyékony hangok) A rövid l általában fennmaradt szó elején és szó belsejében (lacrima \> lacrimă ’könny’, palma \> palmă ’tenyér’), azonban szó elején e vagy i előtt és szó belsejében e vagy i + más magánhangzó előtt az l palatalizálódott, majd [j] lett, vagy elmaradt: leporem \> ['ljepure] \> iepure ['jepure] ’nyúl’, linum \> ['ljinu] \> in ’len’, trifolium \> [tri'folju] \> trifoi [tri'foj] ’lóhere’. A nyugati újlatin nyelvekhez képest sajátos változása volt a magánhangzók közötti l-nek, ugyanis r lett. A második magánhangzó lehetett e vagy i is, ha nem követte más magánhangzó: mola \> moară ’malom’, padulem \> pădure ’erdő’, pulicem \> purice ’bolha’. A hosszú ll-t a vulgáris latinban valószínűleg röviden ejtették. Ilyennek maradt fenn, ha hangsúlytalan i vagy hangsúlyos a követte (vallis \> vale ’völgy’, macellarius \> măcelar ’mészáros’), e vagy hangsúlyos i előtt pegig palatalizálódott, majd elmaradt (malleus \> ['malju] \> mai ’sulyok’, gallina \> [gə'ljinə] \> găină ’tyúk’), hangsúlytalan a előtt pedig kiesett: stella \> stea ’csillag’. Az r a legtöbb esetben fennmaradt: risus \> râs ’nevetés’, arcus \> arc ’íj’, carraria \> cărare ’ösvény’, aurus \> aur ’arany’. A szóvégi r is fennmaradt egyes szavakban eredeti helyzetében (vultur \> vultur ’sas’), másokban pedig úgy, hogy helyet cserélt (quattuor \> patru ’négy’), de megint másokról lekopott: frater \> frate ’fivér’. #### [j] A palatális approximáns mássalhangzónak vagy félhangzónak tekintett, és i-nek írt [j] előbb [d͡ʒ], majd [ʒ] lett. Szó elején (iocus \> ['d͡ʒoku] \> joc [ʒok] ’játék’) vagy szó belsejében található: adiutare \> [ad͡ʒu'ta] \> ajuta [aʒu'ta] ’segíteni’. #### Mássalhangzó-csoportok A cl csoportban az l palatalizálódott, majd elmaradt, és a c palatális okkluzíva lett: clamo \> ['kljemu] \> chem [kjem] ’hívok’. Hasonló történt a cl zöngés megfelelőjével, a gl csoporttal: glemus \> ['gljemu] \> ghem [gjem] ’gombolyag’. Az x-szel írt [ks] csoport már a vulgáris latinban egyes esetekben [s] vagy [ʃ] lett, ezért például laxare \> lăsa ’hagyni’, lixivia \> leșie ’lúg’. Más esetekben ps vált belőle: coxa \> coapsă ’comb’. A ct fejlődése pt-hez vezetett: octo \> opt ’nyolc’, lucta \> luptă ’harc’. A gn csoportban a g az n-hez hasonult: lignum \> lemn ’fa(anyag)’, cognatus \> cumnat ’sógor’. A ns csoport általában [s]-re redukálódott: densus \> des ’sűrű’, mensa \> masă ’asztal’. A tl csoport cl lett, majd az l palatalizálódott, és végül a csoportból [kj] maradt: klasszikus latin vetulus \> vulgáris latin vetlus \> ['veklju] \> vechi [vekj] ’régi’. Egyéb csoportok fejlődése: - rv \> rb: cervus \> cerb ’szarvas’; - lv \> lb: pulverem \> pulbere ’por’; - br \> ur: klasszikus latin cribrum \> vulgáris latin cibrum \> ciur [t͡ʃur] ’rosta’; - bl \> ul: klasszikus latin stabulum \> vulgáris latin stablum \> staul ’istálló’; - nct \> nt: unctum \> unt ’vaj’.

Bonnie Tyler

Bonnie Tyler, eredeti nevén Gaynor Hopkins (Skewen, Wales, 1951. június 8. –) walesi rockénekesnő, szövegíró, üzletasszony. Az 1970-es évek közepén indult szólókarrierje a Lost in France és az It’s a Heartache című listavezető dalaival, de fénykorát az 1980-as években élte, amikor a világ minden táján a toplisták első helyét szerezte meg a Total Eclipse of the Heart című dalával, majd sorra következtek a listavezető slágerek, többek között a Holding Out for a Hero és az If You Were a Woman (And I Was a Man). Bonnie Tyler volt az első női előadóművész, aki Faster than the Speed of Night című albumával rögtön az első helyen lépett be a brit toplistára és ezzel együtt a Guinness Rekordok Könyvébe is. Továbbá egyike volt az első nyugati énekeseknek, akik először turnéztak a Szovjetunióban, és ő volt az első walesi énekesnő, aki az amerikai toplista első helyére került. Rekedtes hangját egy hangszálműtétnek köszönheti, ami után az orvos hetekre eltiltotta az énekléstől és a beszédtől, de Bonnie türelmetlen volt és nem tartotta be az orvos előírását. Ez a hang tette őt világszerte ismertté és sikeressé. 1979-ben Tokióban megnyerte a Yamaha Dalfesztivált (World Popular Song Festival). Az 1990-es évek elején Dieter Bohlen egyengette zenei karrierjét, ekkor Európában lemezeladási rekordokat döntött Bitterblue és The Very Best of Bonnie Tyler Volume 1. című lemezeivel. Számtalan zenei és életmű díjjal büszkélkedhet, többek között Bravo OTTO díjakkal, German ECHO Awards díjjal, illetve háromszor is átvehette a Goldene Europa díjat. Az Eurovíziós Dalfesztiválon nyújtott teljesítményéért két ESC Radio Awards díjjal jutalmazták. De háromszor jelölték Grammy díjra illetve Brit Awards és American Music Awards valamint Billboard Video Music Awards díjakra is. Ő Nagy-Britannia egyik legsikeresebb és legismertebb énekesnője. A Sony Music szerint albumaiból és dalaiból eddig 100 millió példányt adtak el. Az eltelt három évtizedben 30 duettet adott elő, köztük olyan énekesekkel, mint Rod Stewart, Cliff Richard, Cher, Lorraine Crosby, Vince Gill, Mike Oldfield, Giorgio Moroder, Meat Loaf vagy Andrea Bocelli. Az olasz tenorral közös dalának kiadását azonban Bonnie akkori lemezkiadója nem támogatta, így nem jelent meg hivatalosan, csupán egy 30 másodperces részlete hallható a Youtube-on. Legutóbbi világsikere a 2004-es Total Eclipse of The Heart francia/angol nyelvű verziója, a Si Demain... (Turn Around) Kareen Antonnal duettben, amely tizenkét hétig tartotta csúcspozícióját a francia SNEP toplistán, és amelyből Franciaországban több mint 700 000, világszerte több mint kétmillió hanghordozót adtak el. 2008-ban, 25 évvel első megjelenése után ismét felkerült a brit toplistára a Total Eclipse of the Heart és az 57. pozíciót foglalta el. 2013\. március 7-én a brit közmédia, a BBC bejelentette, hogy Bonnie Tyler a Believe in Me című dalával képviseli az Egyesült Királyságot a 2013-as Eurovíziós Dalfesztiválon Malmőben. Az énekesnő a 19. helyen végzett, de elnyerte az ESC Radio Awards két díját a "Legjobb dal" és a "Legjobb Énekesnő" kategóriában. 8 év után új, country-rock stílusú albuma 2013. március 8-án került a boltokba Rocks and Honey címmel. 2014\. június 7-én az énekesnő újra Magyarországra érkezett, és Alsóörsön, a 15. Harley-Davidson Open Road Fest sztárvendégeként lépett színpadra. A nagy sikerű koncert végén a többezres közönség együtt köszöntötte az énekesnőt születésnapja alkalmából. Június 8-án Bonnie Tyler egy balatonfüredi étteremben ünnepelte 63. születésnapját férjével, menedzserével és az együttesével. 2017\. augusztus 21-én az Amerikai Egyesült Államokban teljes napfogyatkozás volt megfigyelhető. Ezen a napon, Bonnie Tyler 1983-as Total Eclipse of the Heart című slágere az amerikai iTunes Store toplista első helyére került, amely a világsajtót is körbejárta. Az énekesnő a legendás dalt a napfogyatkozás pillanatában egy karibi tengerjáró hajó fedélzetén énekelte el élőben a DNCE együttessel. Később a Billboard toplista digitális letöltési listáján a 13. helyre ugrott. 2019\. március 15-én új albumot adott ki melynek producere David Mackay, akivel 40 évvel korábban dolgozott együtt utoljára. Az új albumra Barry Gibb is írt egy dalt, illetve duettpartnerei Rod Stewart, Cliff Richard és Francis Rossi. A lemez címe: Between the Earth and the Stars. Ezt követi 18. stúdió albuma a The Best Is Yet To Come, ami 2021. február 26-án jelent meg. ## Rövid értékelése Tyler az 1980-as évek egyik kiemelkedő rockénekesnője, aki védjegyévé vált rekedtes hangjával nagy sikert aratott. Az 1990-es években Angel Heart című lemeze a magyar lemezeladási listára is felkerült. Egyesek a női Rod Stewartként emlegetik. Tylerből is Jim Steinman csinált világsztárt 1983-ban csakúgy, mint Meat Loafból 1977-ben. Mai napig jelennek meg albumai, telt házas koncerteket ad Nyugat-Európa szerte és újabb kislemezeivel felkerül a toplistákra. Negyvenéves zenei pályája alatt 16 nagylemez és több millió eladott album büszke birtokosa. Évente legalább 3–5 válogatásalbumot dobnak piacra a különböző lemezkiadók (eddig közel 150 válogatásalbuma van). Nemcsak nagylemezei, de több válogatásalbuma is a toplisták élére került (The Very Best of Bonnie Tyler Volume 1.), és arany- illetve platinalemez minősítést értek el. Dalai számtalan amerikai tv-sorozatban és mozifilmben (Married Man, Rövidzárlat 2., Banditák, Asterix Amerikában, Shrek 2., Lois és Clark: Superman legújabb kalandjai, Glee, Száguldó erőd) felcsendülnek, valamit a Gumiláb című film betétdaláért kilencszeres platinalemezt vehetett át az Egyesült Államokban. Olyan musicalekben is hallhatjuk Bonnie legnagyobb slágereit, mint a Vámpírok bálja (Roman Polański, Jim Steinman), a Whistle Down the Wind (Jim Steinman, Andrew Lloyd Webber) és a Cappuccino Girls (Mal Pope). Több mint 20 előadóművésszel énekelt már duettet, köztük brit, amerikai, brazil, francia, görög és német énekesekkel is, s ezek közül négy dal is a toplisták első helyét szerezte meg illetve spanyol, német és francia nyelven is jelentek meg dalai. 1996-ban a német ZDF Televízió a Limelight című slágerét választotta az atlantai olimpiai játékok hivatalos dalának. Olyan neves zeneszerzőkkel és producerekkel dolgozott együtt, mint Jim Steinman, Desmond Child, Michael Bolton, Andrew Lloyd Webber, Giorgio Moroder, Bryan Adams, Nik Kershaw, Harold Faltermeyer, Humberto Gatica, Andy Hill, Stuart Emerson vagy Dieter Bohlen (Modern Talking). Bonnie Tyler az egyik legelismertebb és leghíresebb brit énekesnő közel fél évszázada. Az énekesnő ugyan a 2013-as Eurovíziós Dalfesztiválon a 19. helyen végzett, a közönségdíjat a „Legjobb női előadó” és a „Legjobb dal” kategóriában azonban megnyerte. Ezen kívül az ESC Portugal Awards életműdíját is neki ítélték a Dalfesztiválon nyújtott teljesítményéért. ## Életpályája ### Az éjszakai kluboktól a világhírnévig Szegény családban nevelkedett három lány- és két fiútestvérével együtt Édesanyja, Elsie Hopkins a helyi templomi kórusban énekelt. Gaynor már kiskorában elhatározta, hogy kitör a szegénységből és a szürke hétköznapokból. Az iskola befejezése után a hatvanas évek végén saját szakmájában, kereskedőként dolgozott egy zöldségesüzletben, majd pénztárosként egy szupermarketben. Első együttesében 7 évig énekelt Sherene Davis művésznéven. Az Imagination formációval olyan nagy slágereket énekelt, mint a Those Were the Days, Body Talk és a Just an Illusion. Csak a helyi, walesi lokálokban léptek fel. Bonnie Tyler karrierje 1970-ben kezdődött, amikor megnyerte egy tehetségkutató verseny második helyét és 1 font jutalmat kapott. Nem sokkal később a Bobby Wayne & The Dixies együttessel lépett fel kabaréklubokban és éjszakai szórakozóhelyeken. Itt figyelt fel rá Roger Bell, aki nem sokkal később beajánlotta őt az egyik legnagyobb brit lemezkiadó-vállalathoz, az RCA Recordshoz. 1973. július 4-én férjhez ment Robert Sullivanhez, aki később a menedzsere lett. Miután felvette a jól csengő Bonnie Tyler művésznevet, Ronnie Scott és Steve Wolfe lettek a dalszerzői, míg David Mackay a producere. 1976 áprilisában jelent meg első kislemeze az RCA kiadásában My! My! Honeycomb címmel. A dal mérsékelt sikert aratott. Második kislemeze 1976 szeptemberében került kiadásra Lost in France címmel. A dalt Ronnie Scott és Steve Wolfe szerezte. A kislemez sikerének köszönhetően Bonnie Tyler nagy ismertségre tett szert, nemcsak hazájában, de a világ számos pontján is, hiszen a dal a brit toplista kilencedik helyére került, de Dél-Afrikában, Ausztráliában és Nyugat-Németországban is bekerült a Top10-be. 1977 januárjában jelent meg a harmadik kislemez, More than a Lover címmel, ami a brit toplista 27. helyén nyitott. A dalt több TV állomás is betiltotta szexuálisan túlfűtött szövege miatt. Bonnie így nyilatkozott a dalról: „Ez nem a szexről szól, ez a kapcsolat másik részéről, barátságról, közelségről, forróságról szól”. Bonnie első nagylemeze 1977 februárjában jelent meg The World Starts Tonight címmel és felkerült a brit toplistára, Skandináviában pedig a legtöbb eladott példányszámú lemez lett. Svédországban a toplista második helyét szerezte meg. 1977 nyarán az RCA kiadta a Heaven című kislemezt, amely egész oldalas sajtóreklám kíséretében jelent meg, de az előző két kislemez sikerét nem sikerült túlszárnyalnia többek között Elvis Presley tragikus halála miatt sem, ami a kislemez megjelenése után két héttel következett be és ami megrendítette a zeneipart. Egyedül Németországban került fel az eladási listára, a 24. helyre. 1977 novemberében megjelent az It’s a Heartache, Bonnie hetedik, country-rock stílusú kislemeze. A kiadványt ismét nagy sajtóreklámmal próbálták még eladhatóbbá tenni. Bonnie-t ezután a dal után kezdték el a női Rod Stewartként emlegetni. 1977. december 3-án a dal a Brit Top 50 lista negyedik helyére került, ezzel a legsikeresebb Tyler-dal lett az Egyesült Királyságban. Az ezt követő egy hónapban a világ számos pontján felkerült a játszási listákra. A top 5-be került és aranylemez is lett többek között Amerikában, Kanadában, Brazíliában, Dél Afrikában és Új-Zélandon is. A dalt korábban Ronnie Spector és Juice Newton is felénekelte, de Bonnie Tylernek sikerült egyedül toplistára juttatnia és több mint 6 millió eladott példányt produkálni. 1978-ban megjelent a The Hits of Bonnie Tyler válogatásalbum, amely Franciaországban az 5., Németországban a 3., Norvégiában az első helyet szerezte meg az eladási listán. A Daily Express és a Music Retailer Magazin is a legjobb énekesnőnek járó díját adta át Bonnie Tylernek It’s a Heartache és Lost in France című dalaiért. 1978 áprilisában Bonnie az Egyesült Államokba utazott It’s a Heartache című slágerét bemutatni. Április 7-én megjelent Here Am I című kislemeze, amely Norvégiában bekerült a top 5-be. Májusban megjelent a következő nagylemez, Natural Force címmel, és egy nagy országos turné kíséretében mutatták be. Az album Svédországban a második, Norvégiában a harmadik helyen nyitott a toplistán. Az USA-ban It’s a Heartache címmel adta ki a nagylemezt az RCA júliusban és a 16. helyen szerepelt. Bonnie ismét az Egyesült Államokba utazott bemutatni új albumát. Németországban az It’s a Heartache című daláért és eladott albumaiért arany Bravo OTTO díjat vett át. A kislemezből világszerte több mint ötmillió példány kelt el 1978-ban. 1979 februárjában jelent meg Diamond Cut című lemeze LP és kazetta formátumban. A zenei tematikájú magazinokban egész oldalas reklámhirdetések jelentek meg „Szenzációs új album a nemzetközi szupersztártól” szalagcímmel. A lemez dalainak írói és zenei producerei Scott és Wolfe, de felkerült két feldolgozás is, Tom Pettytől a Louisiana Rain, valamint Alan Tarneytől a Bye Bye Now My Sweet Love Bonnie előadásában. Az album felkerült a svédországi top 20 listára, Norvégiában a 42., az Egyesült Államokban a Billboard Pop listán a 145., míg a Billboard Country listán a 42. helyet szerezte meg. Az album megjelenését követően a brit zenei sajtó bejelentette, hogy mindössze egy fellépését tervezik Bonnie-nak a szigetországban, a Longlest Music Country Festivalon június végén, ahol többek között fellépett még Johhny Cash és Kris Krisofferson. Tyler nem sokkal később első ízben utazott Japánba, ahol megkezdte távol-keleti turnéját. Közben megjelentek a kislemezek is az albumról, Olaszországban a What a Way to Treat My Heart, Amerikában a Too God Too Last, míg Európában a My Guns Are Loaded, ez utóbbi a francia toplista 11., az amerikai Billboard Country lista 86. helyét szerezte meg. 1979. március végén a BBC csatornán a Lennie & Jerry Showban mutatta be Diamond Cut albumát. 1979. május végén jelent meg következő, nagylemezen kívüli kislemeze, a (The World is Full of) Married Men, ami a Married Man című mozifilm címadó dala lett. A kislemez 7"-es és 12"-es lemezen is megjelent, ez utóbbi tartalmazta a 6 perces verziót is. A dal a brit toplista 35. helyét szerezte meg és 6 hétig szerepelt a listán. 1979 októberében Japánban megnyerte a Yamaha World Popular Song Festival díját a Sitting on the Edge of the Ocean című dallal amelyet élőben adott elő a 115 ezer férőhelyes Nippon Budokan arénában. A tokiói fesztiválon Magyarországot Szűcs Judith képviselte. A dalt Ronnie Scott és Steve Wolfe írta, akik elkészítették Dél-Amerika részére a dal spanyol nyelvű változatát, így Bonnie első ízben énekelt spanyol nyelven. Ez Sola a la Orilla del Mar címmel jelent meg Argentínában és több dél-amerikai országban. Miután visszatért az Egyesült Királyságba, megjelent a következő kislemeze, az I Believe in Your Sweet Love, amit már hamarosan megjelenő új albumáról adtak ki. 1981 januárjában megjelent a Goodbye to the Island című lemez, ami már rockosabb hangvételűre sikeredett a korábbi country stílusú lemezeihez képest. Az albumon hallható többek között a Procol Harum (A Whiter Shade of Pale) és Chris Rea (The Closer You Get) című dalának feldolgozása is. Ez a kiadvány csak a norvég toplistára került fel, a 38. helyre. A megjelenést minimális sajtókampány támogatta. 1981 nyarán az RCA kiadó megjelentette a Very Best of Bonnie Tyler válogatásalbumot, amely már 16 dalt tartalmazott (köztük a listavezető slágereit) és mérsékelt sikert aratott. 1981-ben Japánban az RVC Records gondozásában megjelent a Sayonara Tokyo című kislemeze, ami csak a szigetországban került kiadásra. Később megjelent Best Of című válogatáslemeze Japánban, majd Lo mejor de Bonnie Tyler című válogatása Spanyolországban. Szaúd Arábiában és Németországban is kiadtak egy-egy Very Best Of kollekciót a dalaival. Az RCA kiadóval közös munkája véget ért, és Bonnie az amerikai CBS kiadóval kötött szerződést. ### 1983–1989 – a sikerek csúcsán Új producere Jim Steinman lett, az 1980-as évek egyik kiemelkedő zenei mogulja, közreműködött már Meat Loaf és Barbra Streisand albumainál is. 1982-ben kezdődött el a közös munka Steinmannal. Jim megkérte Bonnie-t, hogy énekeljen egy dalt, teljesen mindegy melyiket, akár a kedvencét is. Tyler a Have You Ever Seen the Rain? című slágert választotta, ami nagyon megtetszett Steinmannak Bonnie előadásában, így a készülő nagylemezre is felkerült. Jim Steinman az album felvételeihez segítségül hívta Bruce Springsteen E Street Band nevű együtteséből Max Weinberg gitárost és Roy Bittan billentyűst, akik többek között Meat Loaf és Aretha Franklin albumainál is segédkeztek. Közreműködött még Steven Margoshes, aki már a hetvenes évektől együtt dolgozott Steinmannal, és a Vámpírok bálja című musical hangszerelését is készítette, illetve Todd Rundgren is, aki Meat Loaf producere volt 1977-ben. A készülő lemezre mindössze két Jim Steinman-dal került fel, de a többi hét dal producere és zenei vezetője is Steinman volt, így a teljes album wagnerikus rock stílusú lett. 1983-ban megjelent a Faster than the Speed of Night című lemez, melyből a megjelenést követően 1 millió példány kelt el Amerikában és az Egyesült Királyságban is. Elsöprő sikerű slágere a Total Eclipse of the Heart című dal, melyet Jim Steinman írt Bonnie-nak. Ezzel a dallal Bonnie több mint 20 ország toplistájának első helyét szerezte meg. Listavezető lett a brit Top of the Pops listán, ami azért érdekes, mert a brit lista első helyét addig még egyetlen női énekes sem tudta elfoglalni. Felkerült a Billboard Hot 100 és a Heavy Metal Chart első helyére is. A dal az új évezredben is megőrizte sikerét. 2004-ben a Sláger Rádió Top 1000 listáján a 9. helyet foglalta el. Bonnie Guinness-rekordot döntött albumának eladási adataival. A kislemezből naponta 60 ezer darabot adtak el (összesen több mint 6 milliót), ezzel bekerült a rocktörténelembe. 1983-ban az USA Billboard lista első helyéről letaszította Michael Jackson Billie Jean című dalát, és Bonnie lett az első walesi énekesnő, aki vezette ezt a listát. Bonnie Tylert minden országban, ahol megjelent a Total Eclipse of the Heart, arany- és platinalemezzel jutalmazták. A British Phonography Industry, a francia SNEP arany kitüntetéssel jutalmazta. Két American Music Awards, egy Goldene Europa (Legjobb énekesnő, 1983) és egy Variety Club of Great Britain Award (Legjobb kislemez: „Total Eclipse of the Heart”) díjat kapott. A dal még 2001-ben is kapott platinalemezt. 1984-ben két Grammy-díjra jelölték és a gálaesten élőben elő is adta a slágert. Bonnie Tyler előadásában felkerült a lemezre a Have You Ever Seen the Rain? című Creedence Clearwater Revival-dal is, bár zeneileg rockosabb, wagnerikus stílusúra sikeredett, köszönhető ez Jim Steinmannak, aki remekül áthangszerelte a dalt. A kislemez Spanyolországban bekerült a top 10-be. Ezt a dalt többen is feldolgozták, többek között a Boney M., az R.E.M. és Rod Stewart is, de Bonnie Tyler feldolgozása lett a legsikeresebb az eredeti dal megjelenése óta. A következő kislemez az albumról a Straight from the Heart, amit Bryan Adams írt 1983-as albumára, de különösebb sikert nem aratott vele. Bonnie verziója sem került fel egyetlen toplistára sem, koncertjein mégis nagy sikert arat a dallal a mai napig is. Kislemez készült még a Take Me Back, a Getting So Excited és a Tears című dalokból is. A Tears egy duett Frankie Millerrel, aki később több dalt is írt Bonnie-nak, és a '90-es években ismét énekelt vele. 1984-ben Shakin’ Stevens brit rock 'n' roll énekes invitálta Bonnie-t egy közös duettre. Az A Rockin’ Good Way című dal nagy sikert aratott, és az ír toplista első helyét is megszerezte, valamint az Egyesült Királyságban az 5., Hollandiában és Új-Zélandon a 8., Ausztráliában a 9., Svájcban a 10., Németországban a 22. helyen végzett az eladási listákon. 1985-ben szintén egy Jim Steinman által írt dal, a Holding Out for a Hero került fel a játszási listákra, mely több film betétdalaként is szolgált (Gumiláb, Rövidzárlat 2, Superman, Banditák, Shrek 2.). A dal 13 hétig stabilan tartotta magát a Top of the Pops 2. helyén és 18 hónapig maradt a listán. A videóklipet Arizona államban, a Grand Canyonban forgatták. Később elkészült a videóklip másik változata, David Copperfield illuzionista közreműködésével, szintén a Grand Canyonban. 1986-ban Secret Dreams and Forbidden Fire című albuma jelent meg. Ez a lemez már kiforrottabb és rockosabb, mint az előző. Producere ennek is Jim Steinman. Erre az albumra is írt egy dalt Bryan Adams. Az albumon hallható még a Loving You’s a Dirty Job (But Somebody’s Gotta Do It) című duettje Todd Rundgrennel, aki Bonnie háttérénekese. A közel 8 perces Jim Steinman-dal Spanyolországban a toplista 5. helyét szerezte meg. A videóklipben Todd Rundgrent egy Hywel Bennett nevű férfi alakította. Az ifjú zeneszerző, Desmond Child (aki Bon Jovinak is írt dalokat) szintén írt két dalt az albumra: a Lovers Again egy ballada, az If You Were a Woman című dalhoz pedig Bonnie legköltségesebb klipjét forgatták. A klip rendezője Jim Steinman, és a kisfilm olyan jól sikerült, hogy hét Billboard Video Music Awards díjra jelölték. A kislemezért Franciaországban ezüstlemezt kapott, több mint 271 000 eladott példány után. 1987-ben Bonnie Chernek a Cher című albumán szereplő Perfection című dalban vokálozott. 1986-ban a Columbia kiadta Bonnie Tyler Faster than the Speed of Night és Secret Dreams and Forbidden Fire című albumainak videóklipjeit videókazettán, Bonnie Tyler – The Video VHS címmel. 1986. november 24-én jelent meg az Anti Heroin Project lemez, It’s a Live in World címmel, amely hasonló volt a korábbi Live Aid-produkcióhoz, csak ebben az esetben a drogról való leszokásra próbálták ösztönözni a fiatalokat olyan énekesek és zenészek, mint Ringo Starr, Chris Rea, Eurythmics, Kim Wilde, a Bananarama, a Wham, Nik Kershaw és maga Bonnie Tyler is. Továbbá még ebben az évben a The Wraith című film egyik betétdalát énekelte fel Matter of the Heart címmel. Szintén még 1986-ban Fabio Junior brazil énekessel vett fel egy billinguális dalt félig portugál és félig angol nyelven Sem Limites Pra Sonhar címmel. A dal Brazíliában, Peruban, Venezuelában és Portugáliában is a toplista első helyére került. A kétnyelvű változat az énekes brazíliai kiadású lemezén jelent, míg az angol verzió a nemzetközi kiadású lemezen Reaching for the Infinite Heart címmel. A slágerből kislemez és videóklip is készült. 1987-ben Mike Oldfielddel énekelt egy duettet Islands címmel. Ehhez a dalhoz is készült videóklip illetve kislemezen is megjelent. Egyes kislemez kiadásokon az Islands zenei és szöveg alapjára írt When the Nights on Fire című dal is Bonnie előadásában hallható, de csak Anita Hegerland előadásában vált ismertté. 1988-ban Hide Your Heart címmel jelent meg új albuma Európában és a Távol-Keleten, Notes from America címmel pedig az Egyesült Államokban. Új lemezének már Desmond Child volt a producere. Több híres zeneszerző írt dalokat számára, például Diane Warren, Robbie Seidman és Michael Bolton. A felvételek a Woodstock-hoz közeli Bearswille stúdióban készültek. Bonnie felénekelte a lemezre kedvenc Janis Joplin-dalát, a Turtle Bluest, valamint a Bee Gees együttestől a To Love Somebody című dalt. Hatalmas sikerre számítottak az album megjelenésével, de több dalt is a későbbiek folyamán más előadók énekeltek el. A The Best című dalt például Tina Turner énekelte 1989-ben megjelent albumán, de Bonnie előadásában is felkerül néhány ország slágerlistájára, Norvégiában bekerült a TOP10-be. Cher a Save Up All Your Tears, a KISS a Hide Your Heart, míg Aswad a Don’t Turn Around című dalt „vette el”. A kiadó azzal indokolta a döntést, hogy szkeptikusak a sikert illetően, ezért átadták a dalokat más énekeseknek. Bonnie Tyler erről így nyilatkozott egy 1995-ös interjúban: „Nekem akkor 4 toplistás dalom volt a lemezemen, csak senki nem hitt benne, hogy sikeres lesz. Jóval később a Very Best Of lemezeim mindkét példányára felkerültek ezek a dalok, hatalmas sikert értek el a lemezek és bebizonyosodott, hogy ezeknek a daloknak én vagyok az igazi előadójuk!” 1988 május másodikán kezdetét vette a Hide Your Heart Tour az Egyesült Királyság 19 nagyvárosában. 1989-ben a Sony/CBS kiadta a Greatest Hits című válogatásalbumot, ami Norvégiában a 2., Dániában az 5., Finnországban a 6., Svédországban és Hollandiában a 9. lett az eladási listákon és arany, illetve platina minősítés ért el több európai országban is. A kiadvány érdekessége, hogy a CBS egy dalt sem tett fel a lemezre Bonnie Tyler legutolsó, Hide Your Heart című albumáról. 1989-ben ismét Cherrel dolgozott együtt, az Emotional Fire című dalban, ami Cher Heart of Stone című lemezén hallható. 1989-ben egy francia film, a 3615 code Père Noël egyik betétdalát énekelte Merry Christmas címmel. A kislemez a francia top 100-ba is bekerült. 1989. október 27-én Tokióban a húszéves jubileumi és egyben utolsó Yamaha World Popular Song fesztiválon az addigi nyertesek léptek fel, így Bonnie Tyler is, aki a Sitting on the Edge of the Ocean és a Holding Out for a Hero című dalát énekelte el, valamint a közös dalban többek között a Neoton Famíliával együtt lépett színpadra. A produkció tízmillió jenes bevételét az UNICEF javára ajánlották fel. ### Új kiadó és új stílus Dieter Bohlennel 1990-ben otthagyta a Sony Music lemezkiadót és Németországban a BMG Hansa kiadónál szerződött le. A Hansa által kiadott albumai csak Európában és a Dél-Afrikai Köztársaságban jelentek meg, illetve évekkel később Japánban és Brazíliában. Első kislemeze, amit új kiadója jelentetett meg, egy akciófilm, a Fire, Ice & Dynamite főcímdala lett. A Breakout című dalt Harold Faltermeyer írta és zenésítette meg, aki korábban a Beverly Hills-i zsaru című film főcímdalát is szerezte és aki később is dolgozott Tylerrel szintén filmbetétdaloknál és aki az 1998-as lemezének lett az egyik rendezője. Bonnie-nak 1990 végére új zenei producere lett, a Modern Talking egyik volt tagja, Dieter Bohlen, aki Howard Houston, Steve Benson és Bonnie Tyler albumainál írta először női álnéven, Jennifer Blake-ként a dalokat. 1991-ben megjelent első nagylemeze a BMG-Hansa kiadó gondozásában, Bitterblue címmel. A dalok többségét Giorgio Moroder és Dieter Bohlen írta, de Nik Kershaw, Albert Hammond és Diane Warren is írt dalt. Az első kislemez a Bitterblue, ami Norvégiában a 2. Ausztriában az 5. Németországban a 17. helyet szerezte meg a toplistákon. A Bitterblue album platinalemez lett Ausztriában, négyszeres platinalemez lett Norvégiában és többszörös platinalemez minősítést ért el Európa összesített eladási listáján. A lemezen hallható a Schimanski – Tatort (Tetthely) című német krimisorozat egyik főcímdala, az Against the Wind, ami a finn toplista első helyét szerezte meg. Bonnie Tyler Bitterblue című turnéjával koncertsorozatot adott Németországban és Észak-Európában. Az album utolsó kislemeze a Where Were You című dalból készült, melyet Albert Hammond és Holly Knight írt és a német top 50 listára is felkerült. 1992-ben Angel Heart című lemezével még nagyobb sikereket ért el Európában, és már German ECHO díjra is jelölték, az Év legjobb énekesnője kategóriában. Kétszeres platinalemez lett Norvégiában és platina és többszörös aranylemez minősítést ért el több európai országban. A dalok többségét már Dieter Bohlen szerezte. Az album első, toplistás kislemeze a Fools Lullaby című dalból készült. A kislemezre felkerült a Race to the Fire című Dieter Bohlen-slágere is, ami a Zorc – Mann ohne Grenzen című német tévésorozat főcímdala lett. Norvégiában a 6., Ausztriában a 17., Németországban a toplista 20. helyét foglalta el. A következő kislemezek a Call Me, majd a God Gave Love to You című dalból készültek, de csak az előbbi került fel a német toplistára. A nagylemez megjelenése után televíziós szereplések és az Angel Heart Tour következett, és Bonnie nemsokára átvehette albumáért az RSH Gold díjat Németországban. 1992-ben Görögországból kapott felkérést egy Sophia Arbanith nevű görög rockénekesnőtől, hogy közösen adják elő a Patheno Stim Erimia / The Desert Is in Your Heart című, félig angol, félig görög nyelvű dalt, ami óriási siker lett a balkáni országokban és a görög toplista első helyét szerezte meg, aranylemezzel jutalmazták. 1993\. január 19-én megjelent a The Very Best of Bonnie Tyler Volume 1. című válogatásalbum a konkurens kiadó, a Sony/Columbia Records gondozásában. Az albumot nagy reklámkampánnyal hirdették az újságokban, televíziókban és rádiókban. A korong Bonnie toplistás dalait tartalmazta 1977-től egészen 1991-ig időrendi sorrendben, ráadásul egy életrajzot és egy Sony Music vásárlási kupont is csatoltak a CD mellé. Eközben a német televíziók az éppen aktuális, Angel Heart című nagylemezét reklámozták, így kiéleződött a verseny a két lemezcég között. Az Angel Heart aranylemez lett, míg a CBS válogatása platina minősítést ért el a német nyelvű országokban. A Very Best Of lemezből több mint 600 000 darabot adtak el Németországban (nagylemezével együtt összesen 1 milliót) és albumának eladási adataival lekörözte Madonnát, Chert és Tina Turnert. a válogatáslemez a megjelenés után még 9 hónappal is a németországi TOP50 eladási listán szerepelt! A Sony 1993-ban még két válogatást megjelentetett Bonnie Tylerrel, a The Best című albumot, amely Franciaországban lett arany majd 1994-ben dupla aranylemez, illetve a Meat Loaffal közös Heaven & Hell című lemezt, amely az Egyesült Királyságban lett aranylemez. 1993 nyarán az Angel Heart című turné befejezte után nekiláttak a Silhouette in Red című új lemez felvételeihez, ami az év októberében jelent meg Európában és a Távol-Keleten is. Dieter Bohlen ennél az albumnál használt először női álnevet dalainak megírásakor. A Sally Comes Around című kislemez a dél-afrikai rádiós slágerlista első helyén nyitott a megjelenés napján és aranylemez minősítést ért el. Erre az albumra is felkerült egy filmbetétdal, a Fire in my Soul, ami szintén egy Dieter Bohlen-dal. A következő kislemez, a From the Bottom of My Lonely Heart és a You Are So Beautiful dalból készült. 1993-ban BRAVO OTTO-díjak sorozatát nyerte meg, valamint a Goldene Europa-díjjal a kontinens legjobb énekesnőjének választották, illetve a German ECHO Awards díjat is hazavihette az „Év legjobb nemzetközi énekesnője” pop/rock kategóriában. A díjátadó gálaesten a Bohlen által írt Stay című dalt énekelte el. Ismét nagyszabású, egész Európára kiterjedő koncertsorozat vette kezdetét. A Silhouette in Red Tour keretein belül Magyarországon két koncertet is adott: 1994. március 1-jén Budapesten a Városligetben az egykori Globe Arénában, másodikán pedig Szombathelyen egy szabadtéri színpadon lépett fel. 1994\. február 14-én megjelent az 1993-as válogatásalbum második része, a The Very Best of Bonnie Tyler Volume 2. életrajzfolytatással, vásárlási kuponnal és ismét nagy médiareklámmal de Bonnie aktuális kiadója, a BMG Hansa is kiadott egy válogatásalbumot a legjobb, Dieter Bohlen által komponált dalokkal Comeback: Single Collection ’90–’94 és két korábbi slágerével, a Lost in France és az It’s a Heartache című dalokkal. A válogatásalbumra Dieter Bohlen írt egy teljesen új dalt, Back Home címmel, amelyből kislemez is készült, korlátozott példányszámban. A harc a CBS javára dőlt el, a Volume 2 ugyan felkerült az eladási listára, akkora sikert nem tudott elkönyvelni, mint elődje, a Volume 1. ### Az olimpiai daltól a musicalekig 1995-ben ismét új lemezkiadóhoz szerződött, s közben koncertturnét adott Straight from the Heart címmel. Az EastWest (Atlantic Records) adta ki Free Spirit című lemezét, mely 1995 októberében jelent meg Európában. Bonnie Tylernek az USA-ban és az Egyesült Királyságban 1988-ban jelent meg utoljára nagylemeze, a Free Spirit volt a visszatérése a nyugati zenei piacra. A korongon két Jim Steinman-dal is hallható. Az első kislemez a Making Love out of Nothing at All. A közel nyolcperces ballada Belgiumban a 2., Hollandiában a 24., míg az Egyesült Királyságban a 45. helyen szerepelt a toplistákon. A dalt Steinman az Air Supply együttesnek írta 1983-ban, már akkor listavezető volt és az amerikai toplista második helyét is megszerezte. A mostani feldolgozásban Bonnie édesanyja énekelte az operaáriát vokálként. A dalból kétfajta kiadású kislemez, valamint videóklip is készült. Steinman egy régi Meat Loaf-slágert, a Two Out of Three Ain’t Badet is újrahangszerelte közel 9 perc hosszúságúra Bonnie-nak, ez kislemezformában is megjelent három dallal, valamint 12"-es bakelitlemezen Ralphy Rosario remixelésével, ez utóbbi csak az Egyesült Államokban. A következő kislemez a You’re the One, ami a Scorpions együttes dalának feldolgozása, felkerült a németországi TOP100-as listára. A Meat Loaf-gárdából közreműködött még Stuart Emerson is, aki a Driving Me Wild és a Sexual Device című dalokat írta. Több olyan zeneszerző is közreműködött, akik korábban szintén nagy előadóművészeknek segítettek. Ott volt David Foster, aki Whitney Houstonnak és Michael Jacksonnak írt dalokat, Chris Neal és Andy Hill pedig Céline Dionnal dolgoztak. 1996-ban Alan Parsons újrahangszerelte korábbi, Limelight című slágerét, melyet Bonnie Tyler énekelt fel. A sláger a németországi ZDF Televízión futó 1996-os nyári olimpiai játékok sportösszefoglalóinak főcímdala lett. A német hivatalos olimpiai himnusz Vangelis Voices című szerzeménye volt, míg a hivatalos olimpiai dal, a Limelight. A dalból kislemez is készült, ami csak Németországban jelent meg és felkerült a TOP100-as listára. 1996 tavaszán az EastWest Records újra kiadta a Free Spirit nagylemezt, és az első kiadáson lévő Sexual Device remix helyére bónuszként az olimpiai dal remix változata került. Még 1996-ban Bonnie Németország 22 nagyvárosát érintő koncertkörutat tett Free Spirit Tour címmel. 1995-ben a német BMG Miller kiadó gondozásában megjelent a Here Am I című válogatásalbum, amely Bonnie legnagyobb slágereit tartalmazta a hetvenes évekből és 250 000 eladott példány után aranylemezzel jutalmazták. 1997-ben jelent meg következő kislemezdala, a He’s the King, ami egy német filmsorozat, a Der König von St. Pauli betétdala lett. Bonnie egy jelenet erejéig szerepet is vállalt a sorozat egyik epizódjában, ahol egy bárénekesnőt alakított és a He’s the Kinget énekelte. Moszkvában a Kreml Palotában Bonnie egy hatalmas koncertet adott, és a legmodernebb technikai felszerelésekkel lépett fel több ezer ember előtt. Franciaországban a The Best című, 1993-ban megjelent albumát újra kiadták és elérte a 300,000 eladott példányszámot, amiért platinalemezt vehetett át. 1998-ban került kiadásra az All in One Voice című, lemeze, amelyben a dance, a pop és a rock elemei ötvöződnek az ír népzenével. Ez Bonnie egyik legrövidebb pályafutást megélt albuma lett. Nem sokkal megjelenése után a lemezkiadóval történt nézeteltérések miatt egy év után lekerült a polcokról. A lemezen az ír hangzásvilág és a dance elemei keverednek. A dalok többségét Dublinban vették fel, a vokált Londonban, míg az Irish Film Orchestra a Magyar Rádió budapesti stúdiójában vette fel a zenei anyagot Szita István vezényletével. A lemezre Frankie Miller is írt több dalt. A producer Mike Batt, Jimmy Smith és Harold Faltermeyer volt. Több feldolgozás is került az albumra, többek között az Angel of the Morning és az I Put a Spell on You, ami az Amazon.com szerint a legjobb feldolgozása ennek a dalnak. Zárásként pedig egy hagyományos karácsonyi dal, a Silent Night (Csendes éj) is helyet kapott. Az albumról mindössze egy dalt másoltak kislemezre. A Heaven című dal, egy lágy, az ír zenei világ és a modern popzene elemeit ötvöző karácsonyi hangulatú sláger. A kislemez korlátozott példányszámban jelent meg, nagyjából 500 darab került kiadásra többnyire a rádióállomások részére. Az albummal együtt a hivatalos kislemezt is kivonták a forgalomból. 1998-ban mutatták be Londonban a Whistle Down the Wind című musicalt, melynek szövegét Jim Steinman, zenéjét pedig Andrew Lloyd Webber szerezte. A zenés darabban elhangzó dalokat több ismert világsztár is felénekelte. Bonnie Tyler a Tyre Tracks and Broken Hearts című slágert énekelte. A dal érdekessége, hogy a Meat Loaf előadásában, szintén a musicalben felcsendülő, A Kiss is a Terrible Thing to Waste utolsó harmada, vagyis a zene és a szöveg majdnem megegyezik a két szerzeményben, ráadásul Meat Loaf mellett Bonnie Tyler a vendégelőadóművész, így ez az a dal, amelyben a két énekes először és utoljára énekelt közösen. A Tyre Tracks and Broken Hearts csak a musical dalait tartalmazó lemezre illetve Bonnie 2001-es, The Greatest Hits albumára került fel. 1998-ban Andrew Lloyd Webber 50. születésnapján a londoni Royal Albert Hallban Bonnie élőben adta elő a musicalben is felcsendülő slágert. A rendezvény később DVD-n is megjelent. 1990-től 2000-ig évente legalább négy válogatáslemez jelent meg a különböző kiadók gondozásában. Bonnie Tyler egy időre visszavonult a rivaldafényből és hátat fordított a mikrofonnak, csak néhány felkérésnek tett eleget. ### Si Demain – a nagy visszatérés, újra a toplisták első helyén 2001-ben a Sony és a Sanctuary lemezkiadó közösen kereste fel Tylert egy új nagyszabású válogatásalbum létrehozásának érdekében, az énekesnő 50. születésnapja alkalmából. Bonnie igent mondott, és a válogatáslemezhez vadonatúj képek készültek ugyanazzal a fényképésszel, aki a Free Spirit című album képeit is készítette. Tyler teljesen megváltozott, alakja ismét olyan volt, mint a kilencvenes évek elején, hosszú, egyenes platinaszőke hajjal jelent meg a fotózáson. 2001 tavaszán megjelent a The Greatest Hits lemez, ami tíz ország eladási listájára került fel és több országban arany és platinalemezzel jutalmazták. 2001 és 2002 között zajlott a Bonnie Tyler – The Greatest Hits Tour. 2001. december 8-án Catherine Zeta-Jones és Michael Douglas esküvőjén énekelt, ugyanis Tyler és Zeta-Jones is Swansea-ben született és Bonnie férjének unokatestvére Catherine édesapja. 2002-ben tért vissza új albummal az EMI kiadó dán leányvállalata, a CMC gondozásában, és a prágai filharmonikusok közreműködésével készítette el a Heart & Soul – 13 Rock Classic című lemezét, melyen nagy sikerű rockdalokat hallhatunk. Feldolgozta többek között a U2 (I Still Haven't Found What I’m Looking For), Phil Collins (Against All Odds), a The Beatles (In My Life), Richard Marx, Bruce Springsteen, Tom Petty & The Heartbreakers szerzeményeit. A dalok többségét Dániában és Németországban vették fel. A promóciós képeket és videókat egy dán mészkőbarlangban készítették. Az album csak Skandináviában és Portugáliában jelent meg. Az első kislemez, az Amazed, ami egy Lonestar-feldolgozás, felkerült az Euro Airplay Chart top 200-as listájára. Kislemez készült még a Learning to Fly és az Against All Odds című dalokból is. 2003-ban a sikernek köszönhetően Heartstrings címmel ismét kiadták a Heart & Soul albumot, immáron az egész világon. Az európai országok toplistáján is viszonylag szép helyezéseket ért el, ahhoz képest, hogy cover-album; Norvégiában és Hollandiában 29., Ausztriában 32., Svédországban a 34., Németországban, Dániában és Spanyolországban a 41., Franciaországban a 75. helyet szerezte meg az eladási listákon. 2003 tavaszán kezdetét vette Németországban a Heartstrings Tour. 2003 tavaszán a Magyar Televízió meghívására Magyarországra érkezett, ahol fellépett az Europarty és a Névshowr című műsorban, ez utóbbiban egy magyar híresség „születésnapi ajándékaként”. A műsorban három dalt adott elő, köztük a Total Eclipse of the Heartot is. 2004-ben Franciaországban telepedett le, s a francia Sony Music kiadta Simply Believe című lemezét. Az első kislemez a Si Demain... (Turn Around) című dalból készült, amit egy francia énekes-színésznővel, Kareen Antonnal énekelt fel félig francia, félig angol nyelven. A videóklipet Kanadában forgatták 2003 decemberében. A dal óriási siker lett, Franciaországban 12 hétig volt első helyezett a SNEP listán, és a francia kritikusok szerint is kitűnőre sikeredett, hiszen hosszú ideig meg tudta tartani a csúcspozícióját, függetlenül attól, hogy 2004-ben nem ez a zenei stílus a legkeresettebb. Franciaországban az 1994-es 7 Seconds óta nem volt kétnyelvű dal listavezető, ráadásul a Si Demain túlszárnyalta a szingaléz-francia kétnyelvű duett sikerét, ugyanis abból 150 000 darabot adtak el és arany minősítést kapott, míg a Tyler-Antonn duett 700 000-es példányszámban fogyott és platina minősítést ért el. Köszönhető ez Kareen csodálatos hangjának és Bonnie tapasztalatának. Ez a dal volt a legtöbb példányban eladott listavezető női duett a francia toplista történetében. Első helyen nyitott a belga és a lengyel toplistán is, a World Chart listán a 3., az Eurochart listán a 4., Svájcban pedig a 7. helyen szerepelt a toplistán. A következő kislemez ismét Bonnie és Kareen duettjéből készült, ugyanis közösen énekelték el az It’s a Heartache című régi Tyler-slágert szintén félig angol, félig francia nyelven Si Tout S’arrête címmel. A dalhoz klip nem készült, de felkerült többek között a belga toplista 7., a francia lista 12. és a svájci lista 25. helyére. Az albumból több mint kétmillió darabot adtak el, a kislemezből közel 700 000 példányt és platina minősítést ért el Franciaországban, valamint szintén platinalemez lett Belgiumban. Nem sokkal később egy német szupersztár, Matthias Reim kérte fel Bonnie-t egy duett eléneklésére. A Vergiss es / Forget it német és angol verzióban is elkészült, és Matthias válogatáslemezén hallható. A dal szép sikereket ért el Németországban, míg Ukrajnában bekerült a top 10-be továbbá a legjobb dal kategóriában jelölték ECHO díjra. Még abban az évben Bonnie ismét Magyarországra látogatott, pontosabban csak „beugrott” Liza Minnelli helyett a Kisstadionba. A hatalmas botrány ellenére Bonnie színvonalas előadást tartott, sokan mégis kritizálták. 2005-ben Bonnie egy kis francia lemezkiadónál, a Stick Musicnál készítette el Wings című albumát. A szupersláger a Louise című dal volt, melynek videóklipjét Tunézia tengerpartján vették fel egy megfeneklett hajóroncsban. A Total Eclipse of the Heart és It’s a Heartache című dala erre a lemezre is felkerült, az ún. 2005-ös verzióban. Az albumon közreműködött két dalnál is Lorraine Crosby, Meat Loaf egykori vokalistája. Spanyolországban több mint 70 ezer ember előtt adott élő koncertet, amelynek részletei később megjelenő DVD-jén is láthatóak. Lengyelországban több tízezer ember előtt lépett fel a Sopoti Fesztiválon. Németországban több ismert zenész segélykoncertet szervezett a 2004-es karácsonyi szökőár következtében hajléktalanná vált emberek megsegítésére. A koncert nemzetközi sztárja Bonnie Tyler volt, aki három dalt énekelt. Az esemény DVD-n is megjelent Rock for Asia címmel. 2006 tavaszán a Stick Music korlátozott példányszámban, csak az Egyesült Királyságban kiadta a Celebrate című albumot 12 dallal és két videóklippel. Az albumra a Wings című lemez 16 dalából csak 12 került fel, köztük egy exkluzív koncertfelvétel, amelyet nem tüntettek fel a borítón. Májusban kiadták Bonnie On Tour LIVE DVD-jét, rengeteg extrával, nem sokkal később pedig a DVD hanganyagát LIVE címmel CD-n csak Európában. Ezután Bonnie Amerikába utazott, ugyanis meghívták a Celebrity Duets című műsorba, és Lucy Lawless-szel (a harcos Xenát megformáló színésznővel) énekelte el a Total Eclipse of the Heart című dalt, amit a zsűri értékelt. Bonnie hosszú idő után újra amerikai tévénézők milliói előtt léphetett színpadra. Ezután egy brit punkcsapat, a BabyPinkStar dolgozta fel a Total Eclipse-et Bonnie Tyler közreműködésével. Nyugaton mérsékelt sikert aratott az érdekes feldolgozás. 2007-ben a Sony BMG kiadta a From the Heart – Bonnie Tyler Greatest Hits gyűjteményt, ami Bonnie Tyler harmincéves pályafutásának legjobb dalait foglalja magába. A kiadvány az ír eladási lista második helyét szerezte meg és platina minősítést kapott. Áprilisban két újabb kollekció jelent meg. A Bonnie on Tour LIVE DVD licencét a brit Sony BMG lemezkiadó vásárolta meg, és új borítóval adta ki a szigetországban. Szingapúrban is kiadtak egy CD+DVD kollekciót The Complete Bonnie Tyler címmel. A Special Edition kiadvány a távol-keleti országokban, Chilében és az USA-ban jelent meg. 2007 nyarán Magyarországon bemutatták Roman Polański Vámpírok bálja című musicaljét, melynek zeneszerzője szintén Jim Steinman, aki a Total Eclipse of the Heart című dalának alapjaira írta meg a musical zenéjét, ami a darab legsikeresebb zenei blokkja lett. 2007-ben a Sláger Rádió ismét összeállította a hallgatók szavazatai alapján a Sláger Top 1000 listát, ahol Bonnie Tyler a harmadik helyen végzett (két Queen-dal után) a Holding Out for a Hero című dalával. 2008-ban Tyler világ körüli koncertturnéjának keretén belül több új, eddig még kiadatlan dalát is elénekelte. Fellépett Ausztráliában (Sydney, Melbourne); az USA-ban (Las Vegas) és Nyugat-Európában. 2008 végén egy kanadai énekessel, Matt Petrinnel közösen énekelte fel korábbi slágerét, a Making Love out of Nothing at Allt r&b–hiphop stílusban. Egy interjújában megerősítette, hogy 2010-ben megjelenő új albumának producere Jim Steinman lesz. 2009\. augusztus 28-án Győrben lépett fel a ManDoki Soulmates, Al di Meola és Steve Lukhater társaságában több mint 10,000 ember előtt a Dunakapu téren. Egy győri szállodában adott sajtótájékoztatóján bejelentette, hogy hamarosan elkészül a Mal Pope rendezte Cappuccino Girls című musical címadó betétdala, melyet ő maga énekel. Ősszel az Only Men Aloud! együttessel duettben adta elő a Total Eclipse of the Heart című korábbi slágerét áthangszerelve. Az Only Men Aloud! nagylemeze Bonnie Tyler duettjével október 12-én jelent meg a Universal Music gondozásában és a brit Classic toplista első helyén startolt. Bonnie több mint tíz év elteltével ismét epizódszerepet vállalt egy tévésorozatban. Október másodikán a Channel4-en futó Hollyoaks Later című sorozatban önmagát alakítja és egy álomban jelenik meg, majd Holding Out for a Hero című dalát énekli közösen a főszereplővel. Az Only Men Aloud a cardiffi Tesco-áruházban tartott lemezbemutató minikoncertet, valamint dedikálást, amin Bonnie Tyler is részt vett. Az új verziós Total Eclipse of the Heart kislemez október 22-én került a boltokba. 2009\. november 1-jén a londoni Royal Albert Hallban megrendezték a Caron Keating Alapítvány támogatásával létrejött, a mellrák elleni küzdelem jegyében tartott segélykoncertet. A Pinktober – Women of Rock elnevezésű gálán Bonnie Tyler két dalát adta elő olyan fellépők társaságában, mint a Bananarama, Jamelia és Melanie C. November 30-án Berlinben átvette Harald Glööckler divattervezőnek a társadalmi szerepvállalásban kiemelkedő szerepet vállaló ismert nők részére alapított Angel Award díjat, amely ötezer euró pénzjutalommal is járt. A másik díjat Nastassja Kinski színésznő vette át. 2010\. február 27-én a frankfurti Operabál díszvendége volt többek között Larry Hagman, Andie MacDowell, Al Pacino és Alain Delon kíséretében. Az eseményen a Holding Out for a Hero című dalát adta elő élőben. 2010. április 9-én mutatták be a MasterCard új bankkártyájának reklámfilmjét, melynek egyik főszereplője Bonnie Tyler, aki a Total Eclipse of the Heartnak a rövidfilmhez átírt változatát énekli és mint egy angyal, az égből leszállva adja elő egy szupermarket előtt. A reklámot, amely több speciális effektet tartalmaz, csak az Egyesült Királyságban vetítették. 2010. május 15-én a németországi Radio Nordkurve este nyolc órától három órán keresztül közel 50 Bonnie Tyler-dalt sugárzott reklám és megszakítás nélkül. 2010 augusztusában az amerikai country veterán Wayne Warner új albumán csendült fel A Something Going On című dal, amelyet Bonnie Tylerrel közösen adott elő és amelyet az Egyesült Államok több rádió állomása is sugárzott. A duett a CRBN Radio játszási toplistáján az első helyet szerezte meg valamint a Cashbox Magazin Top50 Country Pop listán a 11. helyen végzett. ### Rocks and Honey és az Eurovíziós Dalfesztivál 2010\. október 29-től Ausztráliában turnézott Robin Gibb-bel, az egykori Bee Gees együttes énekesével közösen. 2010. október 29-én Matthias Reim német rockénekes (akivel 2004-ben énekelt duettet) új albumán jelent meg ismét egy közös duett Salty Rain címmel. 2010. november 12-én Új Zélandon, Wellingtonban a Variety Show elnevezésű segélykoncert egyik sztárvendége volt. November 23-án pedig megjelent az idei harmadik duettje a híres énekes-dalszerző Albert Hammond közreműködésével. Hammond új albumán régi, általa írt nagy slágerei kaptak helyet, újrahangszerelve és mindegyiket egy-egy ismert előadóval énekelte fel. A Bonnie Tylerrel közös dal, a Nothing Is Gonna Stop Us Now az 1987-es Próbababa című film egyik betétdala volt, ami annak idején az Egyesült Királyságban a második legnagyobb példányszámban elkelt kislemeze volt a megjelenés évében illetve Oscar-díjra is jelölték a legjobb filmbetétdal kategóriában. 2011\. október 3-án megjelent a francia Sony Music gondozásában, egy exkluzív, digipack csomagolású, 3 lemezes gyűjtemény, Bonnie Tyler nagy slágereivel Bonnie Tyler Best Of 3CD címmel. A kiadványra 53 dal került fel, többek között egy régi Bangles sláger, az Eternal Flame felújított, félig angol, félig francia nyelvű verziója, amelyet Laura Zen énekesnővel ad elő közösen. Ezen kívül még kettő, eddig kiadatlan dal kapott helyet az örökzöld slágerek és a tucatnyi élő koncertfelvétel mellett. A kiadványt reklámkampánnyal hirdetik. Az Amour Éternel című dal pedig felkerült a francia TOP250 Airplay listára is. A 3 lemezes kollekció a francia SNEP Top40 Compilation Chart 6., míg a Top250 Album lista 36. helyét szerezte meg, de a belga Ultratop Album listán a 46. míg a Heatseekers listán a 10. helyen szerepelt. 2011\. szeptember 9-én jelent volna meg a német ZYX Music gondozásában a Bonnie Tyler Live in Germany 1993 CD, DVD és Deluxe Edition CD+DVD kiadvány, ami Bonnie 1993-as németországi "Angel Heart" koncertkörútjának legjobb felvételeit tartalmazza, azonban a megjelenés elmaradt és csak napokkal később közölték az újabb megjelenési időpontot, ami szeptember 29. lett volna. Ám ekkor sem került kiadásra és október 21-én sem jelent meg és csak november elején frissült az új megjelenési időpont, december 2-re. Ennyi csúszás még egy Bonnie Tyler lemezzel sem történt meg. 2011\. november 5-én Bonnie Tyler váratlanul az ukrán X-Faktor (Ікс-Фактор) tehetségkutató show műsorában lépett színpadra, ahol három nagy slágerét adta elő élőben amelyet Ukrajna ötödik legnézettebb tv-csatornája, az STB TV (СТБ) közvetített. 2011\. december 2-án megjelent a Bonnie Tyler Live in Germany 1993 CD, DVD és CD+DVD, ám a meghirdetettel ellentétben nem a koncertkörútját tartalmazza, hanem egy TV által rögzített klubkoncertet a CD 9, míg a DVD 10 dallal, igaz az utolsó dalnak csak a fele látható és hallható. 2012\. február 13-án Bonnie Tyler turnémenedzsere új híreket osztott meg a rajongókkal a bonnietyler.com weboldalon, amelyben leírja, hogy az énekesnő új albuma hamarosan elkészül Nashwillben. A dalszerzők között megemlíti Frank Myers és Desmond Child nevét. Utóbbival Bonnie Tyler közel 25 évvel ezelőtt dolgozott együtt! A menedzser azt is megemlíti, hogy egy duett is felkerül a lemezre a híres és többszörös Grammy díjas Vince Gillel. A producer David Huff és olyan írok és zeneszerzők segítenek az album létrejöttében, akik korábban többek között Shania Twainnel is dolgoztak, ugyanis az új album country-rock stílusú lesz. Áprilisban végzik az utómunkálatokat és a keverést így valószínű, hogy a nyár folyamán már kapható lesz. 2012\. február 25-én a Total Eclipse of the Heart című sláger újra felkerült Franciaországban a Top Singles Chart lista 57. helyére és 5 héten keresztül szerepel a 200-as toplistán. Szintén február 25-én másik nagy slágere, a Si Demain... (Turn Around) című francia-angol nyelvű duettje Kareen Antonnal ugyan csak egy hétre, de szintén szerepelt a toplista 167. helyén. 2012\. március 4-től 7-ig Oroszországban turnézott. Moszkva (Crocus City Hall), Jekatyerinburg és Ufa városában lépett színpadra együttesével az Anniversary Tour keretein belül. 2012\. május 1-jén Bonnie Tyler hivatalos honlapján az énekesnő turnémenedzsere frissítette a turnéállomások helyszínét, és új helyszínként Budapest is felkerült a listára. 2012. augusztus 23-án Bonnie Budapesten, a Budavári Palotában ad koncertet. 2012. május 12-én és 13-án Dél-Korea fővárosában, Szöulban adott koncertet az első alkalommal megrendezett Forever Pop Concert 1.0 nevű rendezvényen. Ezzel majdnem egy időben a Sony Music koreai kiadója ismét megjelentette az énekesnő 2001-ben csak Európában megjelent Greatest Hits lemezét. Ez az első válogatáslemez Bonnie dalaival, amelyet Koreában adtak ki CD formátumban. 2012\. augusztus 23-án Bonnie Budapesten, a Budavári Palotában adott koncertet telt ház előtt a Savoyai Teraszon. Bonnie Tyler 2013. február 18. és március 17. között megrendezésre kerülő, 4 országon átívelő, 18 állomásos koncertsorozat, a Rock Meets Classic Tour fellépője lesz olyan előadók mellett, mint Chris Thompson (akivel 2009-ben Győrben is énekelt) vagy Paul Rodgers. 2012\. december 8-án Bonnie Romániába látogatott, ahol a bukaresti Sala Palatuli (Concert Hall) épületében adott telttházas koncertet együttesével. Másnap este pedig a román X-Factorban adta elő élőben két slágerét. Decemberben Londonban turnézott a Status Quóval szilveszter éjjel Berlinben, a ZDF Televízió élőben közvetített Wilkommen 2013 évzáró koncertjén lépett fel a Brandenburgi kapu előtt felállított színpadon. Két nagy slágere mellett egy új dalt is elénekelt (All I Ever Wanted) és bejelentette, hogy új lemeze 2013 februárjában jelenik meg. 2013\. január 17-én Bonnie managere Matthew Davis saját facebook oldalára töltött fel egy képet, amelyen Bonnie stúdióban vesz fel egy duettet Frankie Millerrel. A dal Frankie hamarosan megjelenő lemezén lesz hallható. 2013. február 8-án a német ZYX Music lemezkiadó weboldalán hivatalosan is megerősítette, hogy Bonnie Tyler új albuma a Rocks and Honey március 8-án kerül a boltokba és 14 dalt tartalmaz. A lemezmegjelenést promóciós kampánnyal hirdetik majd Németországban. Az albumról elsőként kimásolt dal a Believe in Me amelyet Desmond Child írt. Maxi CD formátumban 2013. március 15-én jelent meg. 2013\. március 7-én a BBC bejelentette, hogy 2013-ban Bonnie Tyler a Believe in Me című dalával képviseli az Egyesült Királyságot a 2013-as Eurovíziós Dalfesztiválon Malmőben. A dalhoz videóklip is készült amelyet két nap alatt 500 000-en töltöttek le a YouTube-on. 2013. március 23-án Bonnie a BBC Radio 2 kora délutáni műsorában élőben adott interjút Graham Nortonnak, amelyben elmondta, hogy egy újabb lemezre való dalt felénekelt Nashville-ben, amikor a Rocks and Honey-t készítették. 2013\. május 3-án az amazon.de információi szerint a ZYX Music egy újabb Bonnie Tyler kiadványt bocsát ki Bonnie Tyler: Live & Lost in France CD+DVD címmel. Május 14-én pedig az Egyesült Államokban is kiadják a Rocks and Honey albumot. Május 6-án megjelent a Rocks and Honey Nagy Britanniában és Írországban is a Warner Bros kiadó gondozásában. Az album a brit toplista 52. helyén nyitott. A nagylemez ezen kívül a dán toplista 28. helyére is felkerült. 2013\. május 10-én Bonnie Tyler megérkezett Malmőbe, az Eurovíziós Dalfesztivál színhelyére. Az énekesnő vasárnap tartott először hangpróbát továbbá részt vett a megnyitóceremónián is és több ország Eurovíziós képviselőjével fotózkodott. A május 18-i döntőn 15.-ként lépett színpadra, a versenyen pedig a 19. helyet szerezte meg összesen 23 ponttal. Az énekesnő május 29-től több napon át különböző franciaországi televízió és rádióműsorokban népszerűsítette új albumát. A Le Parisiennek adott interjúban arra a kérdésre, hogy szerinte manipulált e az Eurovíziós Dalfesztivál, az énekesnő így reagált: „Azt hiszem igen. A döntő után az oroszok panaszkodtak, hogy miért nem kaptak egy pontot sem a szomszédos Azerbajdzsántól, amiért fizettek. Fizettek? Elnézést! Ez egy verseny? .. de már nem érdekel. Nagy Britannia 16 évvel ezelőtt nyert utoljára de én sem vártam el, hogy mi nyerjünk. Kár, hogy az emberek nem jönnek rá, hogy ez egy dalverseny ahol a dalokra kell szavazni, nem pedig a szomszédokra.” 2013\. június 14-én a Sony Music egy CD kollekciót adott ki Bonnie Tyler legnagyobb slágereivel a nyolcvanas évekből illetve a kilencvenes évek elejéből All the Hits 3CD címmel. Augusztus 16-án a ZYX Music a második kislemezt is kiadta, amely a This is Gonna Hurt című dalból készül. A Sony Music pedig szeptember 13-án adja kis a Faster Than the Speed of Night 30th Anniversary Edition kiadványt, a lemez 30 éves jubileuma alkalmából. Bonnie Tyler és Meat Loaf közös válogatásalbuma, a Heaven & Hell júliusban az Egyesült Királyságban elérte a 300 000 eladott példányszámot, így platinalemez minősítést kapott. 2013 nyarán az énekesnőt Pride of Britain – Local Hero Awards díjra illetve a BASCA Gold Badge Awards díjára is jelölték, melyből utóbbit sikerült is megnyernie. A Sony Music Dél-Afrikában kiadta a 14 Great Hits című válogatásalbumát ami Dél-Afrikában az 53., Namíbiában a 37. helyen szerepelt az iTunes Store toplistáján. Szeptember 16-án a skandináv államokban csak digitális formátumban megjelent a Rocks and Honey albumáról a harmadik kislemezdal, a Love is the Knife. A BBC a 2013-as Children in Need gyermekjóléti kampányában Bonnie Tylert is felkérték és két reklámfilmet is készítettek az énekesnővel. November másodikán a brit Music Club Deluxe és a Sony Music közösen kiadták a The Collection 2CD deluxe kiadványt 7, nagylemezen eddig ki nem adott dallal. Az énekesnő 2014. január 31-én Moszkvában adott koncertet, amelyet igen jó sajóvisszhang követett. Február 7-én a szintén Wales-i származású Rhydian, a brit X-Factor 2007-es szériájának második helyezettje saját twitter csatornáján illetve hivatalos honlapján hozta nyilvánosságra a március 10-én megjelenő új albumának részleteit, melyből kiderült, hogy a Miserere című dalban Bonnie Tyler lesz a duettpartnere. 2014\. június 7-én Bonnie a 15. Harley-Davidson Open Road Fest világsztár fellépője volt Alsóörsön, az Europa Kempingben, ahol nagy sikerű koncertet adott. Másnap, a születésnapját Balatonfüreden, a Borcsa Étteremben ünnepelte. A nyár folyamán folyamatosan koncertezett szerte Európában. Szeptemberben Frankie Miller új albumán jelent meg egy duett, melyet Bonnie és Spike közösen énekelt. A címe Fortune. Október végén Bonnie Isztambulban adott koncertet, majd egy interjúban elmondta, hogy 2015-ben új albummal jelentkezik és már több dalt rögzítettek is. A dalszerző Jim Steinman. ### Új lemezek, koncertek A 2015-ös esztendőt az énekesnő pihenéssel és koncertezéssel töltötte. Németországban Az oroszlánkirály című Walt Disney rajzfilm betétdalát énekelte a Die schönsten Disney Songs aller Zeiten című show műsorban. Októberben New Yorkban az NBC csatorna Best Time Ever with Neil Patrick Harris című show műsorában két dal is énekelt. A Holding Out for a Hero-t Alec Baldwinnel és Nicole Scherzingerrel illetve a műsorvezetővel, Neil Patrick Harrisszel közösen énekelte. 2015\. szeptember 15-én a brit Union Square Music a Sony Music közreműködésével kiadta a The Very Best Of Bonnie Tyler 2CD kiadványt digitális és kétlemezes digipak formátumban. A kollekció az énekesnő hetvenes években megjelent dalaiból válogat illetve öt dalt tartalmaz a Columbia Records-nál kiadott dalaiból is. A lemezhez tartozik egy nyolc oldalas szövegkönyv is Bonnie Tyler karriertörténetével. Novemberben Sanghajban az Audi R8 LMS Cup sztárvendége volt, ahol több dalt is elénekelt az expo résztvevőinek. De látogatást tett a sanghaji TV torony üvegpadlójú kilátóteraszán is. 2016 februárjában az Eventim bejelentette, hogy Bonnie Tyler The Greatest Hits Tour 2016 címmel koncertkörutat tesz Németország tíz nagyvárosában október 30-tól november 12-ig. 2016 nyarán az énekesnő Svédországban, az Egyesült Királyságban, Romániában, Lengyelországban, Svájcban, Németországban és Magyarországon is fellépett. Debrecenben, a Népszava cím napilapnak adott exkluzív interjújában, arra a kérdésre, hogy dolgozik e már az új lemezén, annyit mondott, hogy nem tör-zúz azért, hogy lehessen új albuma. De hozzátette, a közeljövőben elképzelhető, hogy visszatér Nashville-be. 2016\. augusztus 12-én a franciaországi Sony Music kiadta a La Sélection Bonnie Tyler 3CD kiadváyt, az énekesnő 1983 és 1993 között megjelent dalaival speciális csomagolásban. Szeptember 30-án megjelent Frankie Miller Double Take című albuma, amelyen világsztárokkal énekel duettet, köztük Bonnie Tylerrel is, "True Love" címmel. A nagylemez deluxe kiadásához egy DVD is tartozik, egy dokumentumfilmmel, amelyben Elton John, Rod Stewart mellett Bonnie Tyler is beszél Frankieről. Október végén az MFP Concerts GmbH információja szerint az énekesnő "Greatest Hits" turnéállomásainak nagy részére minden jegy elkelt. Drezdában a ráadáskoncert is telt házas. Továbbá bejelenti, hogy Bonnie Tyler 2017 nyarán "Open Air" turnéjával további hat német városban lép fel, köztük Drezdában is. A berlini koncert kapcsán a Berliner Morgenpostnak adott egy interjút és már részletesen kitért arra, hogy decemberben Nashville-be utazik, hogy egy új country-rock albumot készítsen. Elmondása szerint már több remek dal van a láthatáron és Johnny Cash fiával, John Carter Cash-el készíti el az új lemezt. Bonnie hivatalos weboldalán pedig megjelentek a 2017-es fellépéseinek időpontjai. Az énekesnő Új-Zélandon és Ausztráliában is több koncertet ad. Új-Zélandon az Alan Parsons Projecttel közösen turnézik, és itt is minden jegy elkelt. Dél-Afrikában Johannesburgban három, míg Fokvárosban egy fellépése lesz, de most először Izraelbe is ellátogat két koncert erejéig. 2017 áprilisában a német Hard-rock és Heavy Metal együttes, az Axel Rudi Pell "The Ballads V." című albumán lesz hallható egy duett, Bonnie és a csapat frontembere Johnny Gioeli énekel majd. A dal címe "Love is Holding On". 2017 augusztus 21-én az Egyesült Államokban teljes napfogyatkozás volt. Bonnie Tyler az 'Oasis of the Seas' tengerjáró hajó fedélzetén énekelte el a Total Eclipse of the Heart című slágerét a Joe Jonas vezette DNCE együttessel a teljes elsötétedés pillanatában. A dalt kétszer is elénekelték. Először a teljes sötétedés idejéig tartó, alig 3 perces verziót, majd a teljes, 7 perces eredeti változatot. Az énekesnő ezt megelőzően élőben adott interjút az ABC csatorna Good Morning America című reggeli műsorban illetve bejelentkezett a CNN hírcsatornán is, ahol egy kis részt is elénekelt a legendás dalból. Minden amerikai sajtó beszámolt az eseményről, köztük a Rolling Stone, Time, USA Today és a Billboard internetes kiadásai is. De a világsajtót is bejárta a hír. Az amerikai Nilesen piackutató folyamatosan mérte a dal népszerűségét, amelyet az iTunes Store-ról 503%-kal többen töltöttek le, mint egy átlagos napon. A vezetést is átvette az iTunes Store toplistán, így megtörte a hetek óta listavezető Despacito című dal népszerűségét. A Forbes szerint a dal rakétasebességgel taszította le Luis Fonsi és Justin Bieber slágerét a toplistáról. A dal a Youtube-on és a Spotify-on is igen népszerű volt, utóbbinál 3 ezer százalékkal többen kattintottak a dalra. A Billboard toplistára újra felkerült 34 év után a Total Eclipse of the Heart, mégpedig a digitális eladási lista 13. helyére. Ezen kívül az Amazon webáruházban az első volt a letöltések között. A Billboardon a 2015-ben megjelent, dupla lemezes The Very Best of Bonnie Tyler a 36. helyen nyitott. 2017\. szeptember elején a német Eventim bejelenti, hogy 2018-ban Bonnie Tyler 18 állomásos németországi, ausztriai és svájci turnéra indul. A "40 Years It's A Heartache Turné" állomásaira elkezdődött a jegyértékesítés. 2017\. november 24-én a brit Cherry Red Records kiadta a Bonnie Tyler: Remixes And Rarities (Deluxe Edition) dupla lemezes kiadványát. A lemezekre olyan dalok is kerültek fel, amelyek korábban CD-n még nem kerültek kiadásra, csak bakelit kislemezeken vagy regionális kiadásokon jelentek meg. Ilyen például a az 1981-es, csak Japánban kiadott "Sayonara Tokyo"; a Görögországban toplista első "The Desert is in Your Heart" Sofia Arvaniti énekesnővel görög-angol nyelven előadva; a brazil Fabio Juniorral brazil-angol nyelven nekelt "Sem Limites Pra Sonhar", ami Brazíliában, Peruban, Venezuelában és Portugáliában volt listavezető illetve az 1979-es Yamaha Dalverseny díjnyertes dala, amit Bonnie spanyol nyelven is elénekelt. A különleges dalok mellett remixek, rádió-, extended és instrumentális verziók is hallhatóak lesznek. 2018\. március 11. és április 12. között a németországi S-Promotion koncertszervező iroda Bonnie Tylerrel önálló németországi turnét adott 40 Years Of It's A Heartache Tour címmel. Több városban is teltházas koncertet adott Bonnie, aki ezen a turnéján adta először a korábbi nagy slágereiből készült három Medley-t élőben. Szeptember 2-án Bonnie és Cliff Richard a portugál KISS FM rádió Solig Gold Sunday című műsorának vendégei voltak és a rajongók kérdéseire válaszoltak. A rádió a Facebookon élőben is közvetítette az interjút. Bonnie letisztázta, a korábban a brit sajtóban megjelent híreket, miszerint ő és Rod Stewart közös duettalbumot készítenek. Az énekesnő elmondta, hogy egy duettről van szó, ami a 2019 márciusában megjelenő albumán lesz hallható, és nem egy komplett duettlemezről. Továbbá hogy reméli, a Roddal közös dala lesz majd a második kislemez. Az első ugyanis a Seven Waves című dal lesz, amit Barry Gibb írt Bonnienak. 2018\. október 24-én a németországi RBK Entertainment bejelenti, hogy 2019 tavaszán Bonnie Tylerrel 23 helyszínből álló turnét szervez amelyen az énekesnő a nagy slágerei mellett a tavasszal megjelenő új albumának dalait is előadja majd. A turné az új lemez címé viseli, vagyis a "Between the Earth & the Stars Live Tour". Bonnie Németország mellett Ausztriában, Luxemburgban, Franciaországban, Belgiumban és Hollandiában is ad koncertet. 2019\. február 1-én megjelent új kislemezdala, a Hold On az ismert stream oldalakon illetve az amazon webáruházában. Egy héttel később a dalhoz készült videóklip is felkerült az énekesnő Youtube Vevo csatornájára, amit egy nap alatt 10 ezren néztek meg. Ezzel egy időben a bonnietyler.com és az énekesnő hivatalos facebook oldala is frissült. 2019\. március 15-én megjelenik 17. stúdióalbuma, Between the Earth and the Stars címmel Európában a német Edel Records / earMusic kiadó gondozásában. Az Egyesült Királyságban március 22-én az Egyesült Államokban és Kanadában pedig április 12-én került forgalomba. Az albumon három duett is hallható. Rod Stewart, Francis Rossi (Status Quo) és Cliff Richard énekel Bonnieval. Barry Gibb is írt egy dalt Bonnie számára illetve Amy Wadge három dalt írt a lemezre. 2019 december 14-én rendezték meg a 27. alkalommal rendezték eg a Vatikán-ban azt a koncertet, amelynek teljes bevételét a "Valdocco Don Bosco” amazóniai missziók és a Pápai Scholas Occurrentes nevelési alapítvány céljaira fordítják. Minden alkalommal ismert olasz és világhírű énekesek lépnek fel. Walest Bonnie Tyler képviselte, Skóciát Susan Boyle, az Egyesült Államokat pedig Lionel Richie. A Szentatya előző nap fogadta az előadóművészeket és szervezőket. Ferenc pápa az Apostoli Palotában találkozott a mintegy 180 fős csoporttal, és a megtestesülés titkáról, Isten alázatáról és gyengédségéről beszélt nekik. Bonnie a "Total Eclipse of the Heart" slágerét énekelte. 2020 februárjában nyilvánosságra került Bonnie ezévi koncerttúrnéjának állomásai. Az énekesnő első alkalommal Dél-Amerikai turnéra is indult volva Brazíliába és Uruguayba, a koronavírus járvány miatt azonban törölték a májusra ütemezett fellépéseket. Áprilisban a német kormány bejelentette, hogy augusztus 31-ig tilos a koncertek és szabadtéri rendezvények lebonyolítása így a németországi koncertek is elmaradnak. Április 18-án a belga Radio2-nek adott interjújában elmondta, hogy kész van az új albuma, melynek címe "The Best is Yet to Come" és 2021 februárjában jelenik meg. Addig vizont kiadásra kerül még a 2019-es "Between the Earth snd the Stars Live" turné koncertfelvétele, amit a párizsi L'Olympia Hallban rögzítettek. A Koronavírus miatt valamennyi 2020-as koncertje kesőbbre tolódott. Azonban karitatív céllal két dalban is közreműködött. A Teenege Cancer Trust az Egyesült Királyságban élő fiatal rákbetegek segítésére létrejött alapítvány Bonnie egy korábbi, 2005-ben megjelent dalát választotta hivatalos dalnak. A "Through Thick & Thin' (I'll Stand By You) dalban [[Lorraine Crosby]] a duettparnere. A dal digitális formában jelent meg és a teljes bevételt a Teenege Cancer Trust alapítvány javára ment. A dal a brit iTunes toplista első helyéig jutott, de az Official Singles Downloads Chart Top 100 listán a 64. helyén nyitott. Másik közreműködése a Bergamo in Our Hearts charity dal a Koronavíris járvány európai gócpontjának, az olaszországi Bergamo városának megsegítésére jött létre. Az ott élő és dolgozó orvosok és nővérek csodákat tettek, és számos tanúbizonyság érkezett támogatásról és anyagi segítségről, amelyek Olaszország egész területéről érkeztek. Időközben az önkormányzati szolgálatok, társadalmi együttműködés és több száz önkéntes támogatásával a legkiszolgáltatottabb emberek otthonaiba juttattak segítséget, kezdve a sok egyedül élő idős embertől.Ennek apopóján és további támogatás reményében született meg az Alan Parson"s Project "Don't Answer Me" című dalának feldolgozása, amelyben Bonnie Tyler mellett Lenny Zakatek és George McCraeis énekel. A dalt minden előadó a saját otthonában, stúdiójában rögzítette, éppúgy, mint a videokliphez tartozó snitteket is. 2020\. december 10-én Bonnie Tyler menedzsmentje és lemezkiadója az earMusic bejelentette, hogy 2021. február 26-án megjelenik az énkekesnő 18. stúdióalbuma The Best Is Yet To Come címmel. Bonnie hivatalos Youtube csatornájára fel is töltöttek egy három dalból álló medleyt, köztük egy részletet a december 18-án megjelenő kislemezdalból is. Ez az album zeneileg teljesen eltérő Bonnie korábbi albumainál. A The Best is Yet to Come egy zenei időutazás, vissza a 80-as évekbe. Szintetizátorok, pop-rock, némi blues és balladák, bár többségében lendületes, tempós dalok hallhatók. A 12 dal között több feldolgozás is van. Donovan 1965-ös Catch the Wind című dala mellett a 10cc I'm Not in Love slágere is elhangzik Bonnie előadásában, teljesen új hangszerelésben. Az énekesnő Desmond Childtól is kért egy dalt. A világhírű zeneszerző, producer a Stronger Than a Man című dalát küldte el Bonnienak. ### Újabb sikerek és elismerések a pandémia után 2021 júliusában a Cherry Red Records lemezkiadó az előrendelési kínálatba tette a Bonnie Tyler – The EastWest Years 1995-1998 című kiadványt, ami az énekesnő 1995-ös Free Spirit és 1998-as All In One Voice című nagylemezének újrakiadása, kiegészülve egy harmadik lemezzel, amelyen bónusz dalok és remixek hallhatók. Szeptember 11-én Budapesten a Barba Negra sikerült megtartani a koronavírus járvány miatt egy évvel későbbre halasztott koncertjét. 2022 február 27-én a szintén a világjárvány miatt későbbi időpontra került Dubai EXPO-n olyan előadók mellett lépett fel, mint a Boney M. és a Village People. Június 27-én Athénban a Desmond Child által a Herodes Atticus Odeonban szervezett szuperkoncertjének fellépője volt. 3 Child által írt dalát énekelte el a zeneszerző pedig zongorán kísérte. Child ezzel a koncerttel tiszteletét fejezte ki a görög kultúra előtt illetve kinyilvánítsa támogatását a folyamatban lévő globális kampány, a Parthenon-szobrok újraegyesítéséért. A koncert bevételének egy részét az Akropolisz Múzeumnak ajánlják fel. Bonnie Tyler mellett olyan énekesek léptek még fel, akik szintén együtt dolgoztak már a zeneszerzővel (Alice Cooper, The Rasmus) Júniusban II. Erzsébet brit királynő platinajubileumán jelentették be, hogy Bonnie Tyler zenei munkásságáért a Brit Birodalom rendjének tagjává választják (MBE). Bonnie szombat este a walesi ünnepségen lépett fel, Cardiffban. A koncerten három dal adott elő. Az esti fellépés előtt itt találkozott Vilmos herceggel és Katalin hercegnővel, akik látogatást tettek a helyszínen, hogy megnézzék az esi ünnepség előkészületeit. Októberben Stuttgartban a Vámpírok bálja musical 25 éves jubileumi előadásának sztárvendége volt. Az előadás után Von Krolock gróffal elénekelte a Total Eclipse of the Heart dalát. Novemberben Dél-amerikai turnéra indult, amit szintén a pandémia miatt kellett későbbre tenni. Brazíliában szinte végig teltházas koncerteket adott, csakúgy mint Uruguay fővárosában, Montevideoban is. Február elsején Vilmos herceg a Windsori kastélyban átadta Bonnie Tylernek a Brit Birodalom Tagjának járó rangjelzést, amit zenei munkásságáért kapott. Szeptember 15-én A Sony Music UK és Bonnie Tyler közös kooperációban kiadta a Faster Than The Speed Of Night albumot a 40 éves évfordulóra piros bakelitlemezen. Előbbi kiadó a standard kiadást, Bonnie Tyler pedig a saját webáruházán keresztül a dedikált kiadást. Egy héttel később pedig megjelent Bonnie első önéletrajzi könyve Straight From The Heart címmel. Pár nappal később Cardiffban egy könyvesboltban dedikálta. Október 2-án utolsó turnéjára indult Európában. A 40 Years Of Total Eclipse Of The Heart turné országai: Németország, Ausztria, Svájc, Franciaország és Belgium. Bonnie Tyler 2024-től kezdve már csak fesztiválokon és önálló koncerten lép fel. turnét már nem vállal. 2024\. április 5-én megjelenik harmadik live albuma, Bonnie Tyler: In Berlin címmel. A duplalemezes koncertalbum a 2019-es Between The Earth and The Stars Live Tour berlini koncertjét tartalmazza majd. Ezzel a lemezzel zárul le közös munkája az earMusic kiadóval. Innentől kezdve független előadóként folytatja páyláját. ## Magánélete Magánéletéről keveset lehet tudni. Nem visszhangzik tőle a sajtó, nincsenek botrányai a fellépésein, és a férjével is idilli házasságban él lassan 50 éve. 1973. július 4-én ment férjhez Robert Sullivanhez, aki azóta folyamatosan elkíséri Bonnie-t minden fellépésére a világ bármely pontján, 2004 óta pedig a menedzsere, ő szervezi a fellépéseit. Gyermekük nem született, vetéléséről így nyilatkozott: „Harmincéves koromig nem éreztem azt, hogy anya szeretnék lenni, amikor is úgy látszott, eljött az idő arra, hogy lehessen kisbabám. Abbahagytuk a védekezést, és megvolt a szándék arra, hogy ha megtörténik, akkor megtörténik. Megnyugodtunk, amikor az orvos azt mondta nekünk, hogy szülők lehetünk, de sajnos a terhesség két és feledik hónapjában elvetéltem a babámmal. Én és Rob újra próbálkoztunk egy pár év múlva, de nem jártunk szerencsével. Nagyon elfoglalt voltam a turnék miatt, ami különben sem lett volna jó a gyerek számára. De közben túl késő lett, hogy gyerekem szülessen.” Skewenben vettek földet, ami közel van a tengerparthoz, és elmondása szerint 2 millió fontot ér. Az ingatlanhoz vízesés, trópusi medence és egy egzotikus fákkal teli övezet, valamint egy kastély tartozik, amely 930 négyzetméter alapterületű, és az 1850-es években épült, nem messze Catherine Zeta-Jones szüleinek házától. A párnak 44 millió font értékben vannak ingatlanjaik, többek között jachtkikötő, egy 360 holdas föld Berkshire-ben istállóval és 60 lóval, illetve egy-egy ház Portugáliában és Mauritiuson. ## Bonnie Tyler Magyarországon Bonnie Tyler talán az eddig legtöbbször Magyarországon járt nyugati könnyűzenei énekesnő. Első ízben 1986. szeptember 12-én és 13-án lépett fel a Budapest Sportcsarnokban megrendezett nemzetközi popgálán, melynek célja a battonyai SOS-gyermekfalu megsegítése volt. Olyan neves nemzetközi előadók társaságában lépett színpadra, mint C. C. Catch és a Bad Boys Blue. 1992-ben már a Magyar Televízió egyik legsikeresebb show műsorába a Top Show-ba hívták meg, és Rózsa György készített vele interjút illetve több dalt is énekelt aktuális, Angel Heart című lemezéről (amely a MAHASZ TOP50 eladási listára is felkerült) illetve felcsendültek örökzöld slágerei is. A műsort a Magyar Televízió felvételről közvetítette a Thália színházból, összevágva a Ferihegyi repülőtérre való érkezésével és a Hotel Fórum-beli sajtótájékoztatóval valamint pezsgőkoccintással. 1994-ben már a Silhouette in Red Turné keretén belül látogatott hazánkba. Budapesten a Globe Arénában adott telt házas koncertet március elsején. Budapesti látogatása alatt a Hotel InterContinental látta vendégül. Március 2-i koncertjének helyszíne azonban bizonytalan. A később kiadott turnékönyv szerint Szombathelyen lépett fel, a magyar BRAVO magazinban azonban az áll, hogy Nyíregyházán a Bujtosi Szabadidőközpontban adott koncertet. 1996-ban újra villám látogatást tett hazánkban, ugyanis Rózsa György ismét meghívta a TOP-SHOW Szilveszteri műsorába, ahol három dalt adott elő élőben az Operettszínházban. A 2000-es évek elején újra Budapestre érkezett Bonnie Tyler, a Magyar Televízió és a népszerű televíziós műsorvezető Hajdú Péter meghívására. Több MTV-s műsorban is fellépett (NévShowr, Europarty), interjút adott és Heartstrings című új lemezéről énekelt dalokat az ismert világslágerei mellett. A Movies and Fashion Kft. 2003. február 12-ére meghirdette a világhírű amerikai színésznő és show-sztár, Liza Minnelli budapesti koncertjét, amelyet július 10-ére halasztott. A borsos árú jegyekből nagyon kevés fogyott, ráadásul sokan állítólag csak a koncert napján a helyszínen értesültek arról, hogy Minnelli helyett Bonnie Tyler lép színpadra. Egyes híradások szerint az énekesnő színvonalas műsort adott a csekély létszámú közönségnek. A magyar sajtóban később olyan negatív hírek jelentek meg, hogy Bonnie már hetekkel korábban tudott erről a budapesti fellépésről, vagyis egyáltalán nem az utolsó pillanatban kérték fel, Minelli állítólagos visszalépése miatt. Rosszindulatú tudósítások is megjelentek, melyek szerzői lényegében azt sugallták, hogy az Oscar-díjas Minnelli helyett egy haknizásból élő popsztárral kellett beérnie a magyar közönségnek. A mind nagyobb botrányban Liza is megszólalt: jogi lépéseket helyezett kilátásba, amennyiben személyét negatív színben tüntetik fel a rosszul szervezett koncert miatt. Az amerikai sztár egyébként később tényleg eljött fellépni Budapestre, műsora azonban a sajtóinformációk szerint, csalódást okozott. 2009\. augusztus 29-én Győrben, a Dunakapu téren megrendezett Nyárzáró Fesztivál záró estjén lépett fel Bonnie, aki Mándoki László (Leslie Mandoki) invitálására érkezett a Győr-Moson-Sopron megyei nagyvárosba. Bonnie Tyler együttese nélkül, férjével érkezett és a koncert alatt a ManDoki Soulmates kísérte. Az együttes olyan sztárzenészek működtek közre redhagyó alkalommal, mint Al Di Meola és Steve Lukather. A koncert fináléjában a jól ismert Beatles slágert, az Imaginationt adták elő közösen Chris Thomsonnal kiegészülve, akivel Bonnie a kilencvenes évek elején lemezre énekelt egy duettet. Bonnie a koncert napján délelőtt sajtótájékoztatót adott, megnézte a kilátást a győri városháza tornyából és megkóstolta a gulyást is, ami nagyon ízlett neki. A koncert végeztével egy belvárosi hangulatos étteremben vacsorázott, ahová több rajongója is elkísérte. 2012\. május 1-jén az énekesnő hivatalos honlapján frissítették a turnéidőpontokat és Budapest is felkerült a listára, miszerint a Budavári Palota udvarán ad koncertet augusztus 23-án. Az énekesnő augusztus 22-én éjjel érkezett meg a Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtérre, ahonnan a belvárosi New York Palace Hotelben szállt meg. Az énekesnő a Unique Festival meghívottjaként érkezett és augusztus 23-án lépett színpadra a Budai Vár Savoyai teraszán (Unique terasz). Bonnie a 80's Rockstars nap világsztár fellépője volt. Az előzenekar pedig a magyar Piramis együttes volt. A rockíva délután 16 órakor színpadra lépett és rövid hangpróbát tartott. Este 20:30 perctől pedig saját együttesével adott nagysikerű koncertet az RTL2 nagyszínpadán. 12 és 3 ráadás dalt tartalmazott a műsora, amelyben felcsendültek a legnagyobb slágerei is valamint olyan dalok, amelyeket ő is lemezre vett illetve egy Tina Turner dal, a River Deep Mountain High is. A koncert alatt Bonnie kiemelte, milyen gyönyörű város Budapest és hogy mennyire tetszik neki. 2014\. június 7-én az alsóörsön megrendezésre kerülő 15. jubileumi Harley Davidson Open Road Fest hivatalos weboldalán bejelentették, hogy a 2014-es év világsztár fellépője Bonnie Tyler lesz, aki a nagyszínpadon fog fellépni este 22 órakor. Dobai Attila, a fesztivál igazgatója sajtóközleményében azt mondta, nagyon büszke rá, hogy a brit rocklegenda, Bonne Tyler elfogadta a meghívást. Továbbá az énekesnő üzenetét is tolmácsolta „Nagy megtiszteltetés számomra, hogy egy olyan ikonikus márka, mint a Harley-Davidson, azt szeretné, hogy az én dalaim csendüljenek fel a rendezvényén. Természetesen örömmel elfogadtam a felkérést és megígérhetem, hogy különleges műsorral készülök a Balaton-parti közönségnek” Bonnie Tyler 2014. június 6-án késő délután érkezett meg a budapesti Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtérre, ahol az RTL Klub Reflektor című műsorának riportere készített vele interjút, majd onnan Balatonalmádiba vitték, ahol a Ramada Hotelban szállt meg. Másnap az énekesnő a férjével és menedzserével illetve együttesének néhány tagjával Siófokra látogattak, ahol egy üzletben Negro cukrot vásároltak. Délután 16 órakor már az alsóörsi Európa Kempingben felállított nagyszínpadon próbáltak. Este 22 órakor pedig már színpadra is lépett a közönség előtt, ahol 16 dalt énekelt el. Utolsó dalként a Holding Out for a Hero-t énekelte, melynek végén a fesztivál igazgatója, Dobai Attila fehér Harley-motorján felgurult a színpadra és egy csokor virággal köszöntötte az énekesnőt, továbbá egy kis meglepetéssel is készült neki. Bonnie Tylert születésnapja alkalmából tűzijátékkal köszöntötték majd pezsgővel koccintottak a színpadon. A többezres közönség pedig magyarul énekelte el az énekesnőnek a "Boldog Szülinapot" című dalt. Másnap Bonnie együttese egy meglepetés ebéddel köszöntötte az énekesnőt a balatonfüredi Borcsa Étteremben, ahol egy epertortát kapott tűzijátékkal. 2016\. június 18-án Bonnie Tyler és együttese Debrecenben adott koncertet a Kerekestelei Fürdő felújítása és az új fürdőrész átadóünnepsége után. Az énekesnő most először járt a Kelet-Magyarországi térségben. 2019\. július 27-én Tokajban, a Fesztiválkatlanban ad koncertet. ## Díjak és elismerések 1978–2016 ### Lemezminősítések ## Listavezető dalai ## Diszkográfia Stúdió albumok - The World Starts Tonight (1977) - Natural Force (Amerikában "Natural Force" címmel) (1978) - Diamond Cut (1979) - Goodbye to the Island (1981) - Faster than the Speed of Night (1983) - Secret Dreams and Forbidden Fire (1986) - Hide Your Heart (Amerikában "Notes from America" címmel) (1988) - Bitterblue (1991) - Angel Heart (1992) - Silhouette in Red (1993) - Free Spirit (1995/1996) - All in One Voice (1998) - Heart & Soul - 13 Rock Classics (Csak Skandináviában) (2002) - Heartstrings (2003) - Simply Believe (2004) - Wings (2005) - Celebrate (Speciális kiadás az Egyesült Királyságban) (2006) - Rocks and Honey (2013) - Between the Earth and the Stars (2019) - The Best Is Yet To Come (2021) Remixalbumok - Bonnie Tyler: Remixes And Rarities (Deluxe Edition) (2017) Musicalek - Whistle down the Wind (1996) - Vámpírok bálja (1997) - Cappuccino Girls (2009) - Knights Of The Rose (2018) Válogatásalbumok - The Hits of Bonnie Tyler LP (1979) - Greatest Hits(1989) - The Best (1993) - The Very Best of Bonnie Tyler Volume 1. (1993) - The Very Best of Bonnie Tyler Volume 2. (1994) - Comeback Single Collection '90-'94 (1994) - The Greatest Hits (2001) - Total Eclipse – The Bonnie Tyler Anthology (2CD) (2002) - From the Heart - Bonnie Tyler Greatest Hits (2007) - Bonnie Tyler Best Of 3CD (2011) - The Collection 2CD (2013) - The Very Best Of Bonnie Tyler 2CD (2015) - Bonnie Tyler - The RCA Years 4CD Box (2019) VHS, DVD kiadványok - Bonnie Tyler - The Video VHS (1986) - Bonnie on Tour LIVE DVD (2006/2007) - The Complete Bonnie Tyler DVD+CD (2007) - Musas Do Pop 2em1 - Bonnie Tyler & Olivia Newton-John (2009) - Bonnie Tyler Live in Germany 1993 DVD (2011/2012) Koncertalbumok''' - Bonnie Tyler LIVE (2006) - Bonnie Tyler Live in Germany 1993 CD+DVD (2011) - Bonnie Tyler:In Berlin Live Album'' (2024) ## Duettek ## Filmjei ## Legismertebb dalainak szövegei - It's A Heartache (Natural Force 1978 – Scott/Wolfe) - Lost In France(The World Start Tonight 1976 – Scott/Wolfe) - Total Eclipse Of The Heart (Faster than the Speed of Night 1983 – Jim Steinman) - Holding Out For A Hero (Secret Dreams and Forbidden Fire 1986 – Jim Steinman) - Ravishing (Secret Dreams and Forbidden Fire 1986 – Jim Steinman) - Loving You's A Dirty Job (Secret Dreams and Forbidden Fire 1986 – Jim Steinman) - If You Were A Woman (Secret Dreams and Forbidden Fire 1986 – Desmond Child) - Bitterblue (Bitterblue 1990 – Dieter Bohlen) - Making Love Out Of Nothing At All (Free Spirit 1995 – Jim Steinman) - Limelight (Free Spirit 1995 – Parson/Wolfson) - Louise (Wings 2005 – Fitzgerald/Tyler) ## Legjobb videók ## Turnékönyvek, szövegkönyvek - It's a Heartache Songbook 1978 - Hide Your Heart Tour Book 1988 - Silhouette In Red Tour Book 1993 (több oldal)

Jáki templom

A jáki templom az egykori jáki bencés apátság monumentális bazilikája a magyarországi román stílusú építészet kiemelkedő, szinte szimbolikus alkotása. A hazai középkori nemzetségi monostorok egyedülálló épségben fennmaradt képviselője, mely művészi gazdagságával, a táj képébe illeszkedő mesteri elhelyezésével hívja fel magára a figyelmet. Stílusjegyei alapján 1220 körül alapíthatták, és 1256-ban szentelték fel, Szent György tiszteletére. Építése során több alkalommal is változtathattak a terveken, erről tanúskodnak a különféle szabálytalanságok. Történelme viharos: tűz, vihar és az oszmán hadsereg is megrongálta, többször helyre kellett állítani. Az utolsó nagy átépítés 1896 és 1904 közt zajlott, Schulek Frigyes tervei alapján. Leghíresebb része a befelé mélyülő, többszörösen tagolt főbejárat, melyet normann motívumok díszítenek, fölötte a timpanonban Jézus látható angyalokkal és apostolokkal. A templom főhomlokzatával szemben kis kápolna áll, a Szent Jakab-kápolna, ez volt Ják középkori temploma, mivel a kolostori templomnak nem volt szabad plébániaként is működnie. ## Fekvése A templom Szombathelytől mintegy 10 kilométerre délre, a Jáki-Sorok-patak völgyében fekvő Ják község központjának déli részén helyezkedik el, a települést átszelő 8707-es út közvetlen közelében. (térkép ) A művészi alkotás a patak völgye fölé emelkedő dombság tetejére épült, ezért mind az északról, mind a keletről érkező utas már messziről megpillanthatja. Zömök tornyai imponálóan emelkednek a község fölé. ## Alapítása Jáknak a dombvidék központi részén a környező települések között elfoglalt helye azt bizonyítja, hogy itt már jóval az apátság alapítása előtt a Ják nemzetség szálláshelye és birtokközpontja állt, mely a környék életében kiemelkedő szerepet játszott. A Ják nemzetség eredetéről kevés adat áll rendelkezésre. A legújabb kutatások szerint a Csákokkal állhattak rokonságban, illetve abból a nemzetségből szakadhattak ki. Ezt látszik igazolni, hogy a nemzetséget a történelem során több változatban (Ghak, Tyak, Chak stb.) is említik. A Csák nemzetségről azt feltételezik, hogy az Árpád utáni legmagasabb rangú vezértől, Szabolcstól származik. A templom alapítója az 1221 és 1230 között említett Jáki Nagy Márton, az első olyan nemes (nobilis), akit oklevélben is már így említenek. Gazdagságáról és hatalmáról is tanúskodik, hogy birtokainak középpontjában kora egyik legmonumentálisabb templomát kezdte el építtetni, hogy majd nevének és nemzetségének méltó emlékeként évszázadokig álljon és uralkodjon a táj felett. Az alapítás a stílusjegyek alapján az 1220 körüli évekre keltezhető. Ezt erősíti az az 1325-ben kelt királyi oklevél, melyben Károly Róbert király a vasvári káptalantól kéri, hogy állapítsa meg, kit illet a jáki monostor patrónusi joga. Ebben az alapítót már a „Nagy” jelzővel (Comes Marthinus Magnus) illeti és külön is megemlíti, hogy ő a Szent György-monostor (monasterium Sancti Georgii Jaak) építtetője. Az oklevélre a 17. században ismeretlen kéz érdekes számítást írt (1651-1214 = 437), melyben az akkor még fellelhető adatok alapján kiszámította, hogy hány éves a monostor. A monostor apátja már 1223-tól szerepel az oklevelekben és ismert a templom felszentelésének időpontja is: 1256. május 2. A templomot az építtető Szent Györgynek, a bizánci egyház lovagszentjének tiszteletére szenteltette fel, akinek képét a főoltár mögötti falra is felfestették. Mivel a középkori szerzetesi templomokban plébániai funkciókat nem volt szabad ellátni, a falunak 1250 körül külön templomot építettek, ez lett a Szent Jakab-kápolna. ## Építési korszakai A templom alaprajzát szemlélve feltűnik, hogy a belső pillérkötegek és a mellékhajó külső oldalán álló oszlopkötegek nincsenek egy vonalban. Az is látható, hogy kívül öt, míg belül csak négy pillérköteg áll. Nincsenek összhangban az apszisok és a hajók találkozási pontjai sem. Mindezek az eltérések és szabálytalanságok az építés folyamatának többszöri megszakadásáról és az eredeti terv többszöri változtatásáról tanúskodnak. ### Első szakasz A templom építésének kezdetén háromhajós bazilikát akartak három, félköríves apszissal, melyet öt pillérköteg tagolt volna, mely famennyezetet tart. Eszerint épült fel a templom északi fala és a mellékapszis is. A kutatás során a mai főkapu előtt egy tervezett kapuépítmény alapjait is megtalálták. A munkálatokat azonban félbeszakították és a tervet megváltoztatták. ### Második szakasz A változtatásra valószínűleg a kolostor létszámának növekedése miatt volt szükség, amely miatt gondoskodni kellett a megemelkedett létszámú papságnak a szentélyben való elhelyezéséről. Ezért a korábbi tervet a szentély elé beiktatott négyszög alakú résszel bővítették és a belső pillérkötegek számát csökkentették. Ezzel megváltoztatták a templom belső arányait. Lehet, hogy az építés megszakításához az építést vezető mester halála is hozzájárult, és a munka már az új építőmester elképzelései szerint folytatódott. Az építés második szakaszában készültek el a templomot díszítő faragványok. Ezt már fejlettebb technikával rendelkező mesterek végezték, akik a legfelsőbb szinten rendelkeztek a kor kőfaragási és szobrászati ismereteivel, ismerték a francia és német földön alkalmazott boltozási eljárásokat, a normann díszítés geometriai elemeit. Valószínűleg maguk is részt vettek számos nyugat-európai templom építésében. Ekkor készült el a templom körítő fala, a díszes főkapuzat és a két torony, a kegyúri karzat valamint a hajók boltozata és a boltozatot hordozó tartórendszer. Ekkor készítették az előcsarnok és a szentély boltozatát is. A munka azonban másodszor is megszakadt, melyben valószínűleg az építtető halála játszott szerepet, de a tatárjárás pusztítása sem kizárt. A tatárok azonban, ha el is érték Jákot, nagy dúlást nem vittek végbe, hiszen az építés később folytatódott. ### Harmadik szakasz Az építés harmadik szakasza, a befejezés a tatárjárás után csak késve indult meg. Ennek oka az lehet, hogy a korábbi építők elmenekültek vagy eltávoztak, és a további építést már másokkal, valószínűleg egy dunántúli kőfaragókból toborzott csapattal folytatták. Ezek az emberek már nem ismerték a korábban alkalmazott korszerű és magas színvonalú boltozási technikát, így saját gyakorlatuknak megfelelően fedték be az északi mellékhajót. A két hajóra már csak famennyezet jutott. Végül 1256-ban szentelhették fel az elkészült templomot. ## Története A templom története szorosan kapcsolódik a mellette épült kolostor történetéhez, amiről csak keveset tudunk, bár annyi biztos, hogy többször cserélt gazdát. 1455-ben Elderbach Bertold kapta, majd fia végrendeletileg Bakócz Tamásra hagyta, ezáltal a legutóbbi időkig Bakócz örököseié, az Erdődy családé volt. A kolostor életében sorsdöntő volt az 1532-es esztendő. Ekkor a Kőszeget ostromló török a kolostort is megtámadta, és a templommal együtt súlyosan megrongálta. Ekkor fejezték le a templom elérhető magasságban lévő szobrait is. A török elvonulása után a szerzetesek még valószínűleg visszatértek, de 1562 után már bizonyosan megszűnt minden kolostori élet. Az elhagyott épületet 1576-ban Szombathely polgárai felgyújtották. A templomot ért károk nem lehettek annyira súlyosak, hiszen helyreállították, majd 1660 és 1666 között Folnay Ferenc apát nagyobb építkezéseket hajtott végre rajta. Erre egy korábbi villámcsapás okozta károk miatt volt szükség. Ekkor bontották le a kolostor egy részét, az apát újjáépíttette a déli falat, és a megrongálódott déli pillérsort négyzetes, durva falpillérekkel pótolta. A leégett famennyezet helyett a két hajóban fiókos dongaboltozatot emeltetett, valamint emeletet húzatott a déli mellékhajó és a sekrestye fölé. Az északi falba barokk ablakokat vágatott. A tornyok 1733 és 1735 között hagymasisakokat kaptak, melyeket 1785-ben egy vihar súlyosan megrongált, ekkor gúla alakú téglasisakokat emeltek rájuk. A templom utolsó nagyobb átépítésére 1896 és 1904 között Schulek Frigyes tervei alapján került sor. Ennek során a templom eredeti formájának visszaállítására törekedtek, és a kor műemléki elveinek megfelelően indokolatlanul is jelentős átépítéseket végeztek, nem mindig törekedve az eredeti részek megóvására. A díszkapu rossz állapotban levő faragványait kicserélték, a kapu feletti timpanonba új domborművet faragtak. A tornyok eredeti magasságát visszaállították, és a barokk sisakok helyett a zsámbéki templom eredeti kősisakjait másolták át. A sérült falszakaszokat kicserélték, a barokk ablakokat elfalazták, és lebontották a déli hajó emeletét. Az épület külső faragványait felújították, az eredeti faragványok egy részét a budapesti Szépművészeti Múzeumba, más részét Szombathelyre, a Savaria Múzeum kőtárába szállították. 2013-ban 150 millió forintos állami támogatással megújult a templom homlokzati része. ## Külső képe A templom csodálatos módon illik a környező tájba, mesteri elhelyezése miatt már 10–15 km-ről jól látható, mintegy uralja a vidéket. Tömbszerű, zömök sziluettje már messziről felhívja magára a figyelmet. A templomot a déli oldalról körítőfal övezi, rajta a Folnay apát idején (1663-ban) épített díszes kapun léphetünk be a templom területére. A kaput az építtető apát címerei díszítik. A kapun belépve a templom déli oldala magasodik előttünk a polgári személyek bejáratául szolgáló déli kapuval. A kapu sokkal kisebb, mint a főkapuzat, és díszítésében is messze elmarad tőle, de figyelemre méltóak levéldíszes fonott oszloptörzsei, istenbárányos domborműve és az azt körülvevő sárkánydísz. Itt lehet belépni a templomba. Balra fordulva a templom nyugati oldalánál álló Szent Jakab-kápolnát pillantjuk meg, majd a tornyok vonalát elhagyva elébünk tárul a magyarországi román építészet legnagyobb kincse, a pazar díszítésű főkapu. A bazilika háromhajós, két homlokzati tornyú. A tornyok közötti kapu Magyarország leggazdagabban díszített késő román kapuzata. A templom külsején, és főként a három félköríves szentélyen változatos alakos és díszítő szobrászati alkotások láthatóak. A templomot a külső, hatásos megjelenése, és belső, kiegyensúlyozott arányai, faragott, festett díszítései az ún. "családi monostortemplomok" legszebbjei közé emelik. A bélletes főkapu látványa első látásra is ámulattal tölti el a szemlélőt, nem véletlenül, hiszen az építőmester úgyszólván minden díszt ide összpontosított. A háromszögű oromzattal lezárt építménybe sokszorosan tagolt, befelé mélyülő kaput tervezett, amely magára a kapura és a szobrokkal díszített homlokfalra oszlik. Mindent elborít a változatos és gazdag díszítés, melyet a geometriai mintákat felhasználó ún. normann díszítőstílus jellemez. A belső rész két figurális dísze a bejárat két oldalát őrző oroszlán – sajnos csak az eredetiek másolatai. A bejárat feletti ívmezőben a két angyal között trónoló Krisztus látható. A kapuépítmény homlokzatán a magyarországi román stílusú szobrászat ékkövei, Krisztus és a 12 apostol lépcsőzetesen emelkedő, oszlopokkal elválasztott karéjos záródású fülkékben álló életnagyságú szobrai. Sajnos csak Krisztus és a mellette álló két apostol feje eredeti, a többi áldozatul esett a török pusztításnak, és később, a barokk korban pótolták őket. Két apostol szobra már csak a tornyok homlokzatára kerülhetett. A kapu két oldalán lévő fülkékben a gyermekét tartó Madonna és az oroszlánnal küzdő Sámson szobrai állnak. A templom északi oldala kevésbé díszes. A falat hármas féloszlopkötegek díszítik, a főpárkány íveiben pedig állatok, illetve levéldíszek ábrázolásai láthatók. Az utolsó szakaszban a sárkányokon diadalmaskodó hívő ember domborműve látható. A szentélyrész ismét díszesebb. A kétemeletes főapszist a két alacsonyabb mellékapszis fogja közre. Az apszisokat tagoló oszlopok a főapszison levéldíszes, a mellékapszisokon sakktábladíszes főpárkányt tartanak. Az ablakok béleletét kicsi oszlopok és gömbdíszek ékesítik. Az oszlopfőkön növény- és állatalakok, a főapszis ablakain pálcadíszes, illetve fűrészfogas keret látható. A földszinti részt négyes vakárkádos fülkék és bennük szobrok díszítik. A sekrestyét megkerülve jutunk vissza a templom déli oldalára, a déli kapuhoz. ### Külső és belső részletek ## A templom belseje A kapun belépve a templom sötétnek tűnik a lőrésszerű ablakok kis mérete miatt, azonban így is feltűnik a háromhajós román kori templombelső hatalmas mérete. A főbejárat fölé belülről az emeletes főúri karzat magasodik, nagy méretei miatt akár külön kápolnaként is szolgálhatott. Az orgona mögötti falon látható a lóhere záródású hármas ülőfülke, ez volt egykor a kegyúr ülőhelye. A főhajót és a mellékhajót nyolcszögű pillérek választják el egymástól, melyek minden oldalán egy-egy oszlop emelkedik. Az oszlopfejeket bimbós, gyöngyös szalaggal szegett növény-, vagy sárkánydíszes oszlopfők ékesítik. A mellékhajókban indákkal, levelekkel gazdagon díszített gyámkövek viselik a boltozat súlyát. Az egykori freskók nyomai a főszentélyben és a toronyaljban láthatók. Ezek a szentélyben Szent Györgynek a sárkánnyal való harcát, a toronyaljban az alapító Jáki Nagy Mártont és kíséretét, a templom alapítását, az imádkozó alapítót és halálát ábrázolják. A bal oldali mellékszentély oltárán álló Mária-szobor 15. századi, eredetileg a Szent Jakab-kápolna főoltárán állt. Oltárképei 18. századiak, 1705-ből valók. A sekrestyében nyolc 18. századi kép található. ## Utánzata Budapesten Budapest XIV. kerületében a Vajdahunyad vára részeként látható az ún. Jáki kápolna, amelynek csak a kapuja utánozza a jáki apátsági templomot.

Születésszabályozás

A születésszabályozás, más néven fogamzásgátlás vagy termékenység-szabályozás alatt a terhesség bekövetkezését megakadályozó eszközöket és módszereket kell érteni. Az emberi születésszabályozás tervezését, biztosítását és alkalmazását családtervezésnek nevezik. A biztonságos szex, azaz a férfi vagy női óvszer használata egyúttal a szexuális úton terjedő fertőzések megelőzését is szolgálja. Ősidők óta alkalmaznak különböző születésszabályozási módszereket, de az eredményes és biztonságos fogamzásgátlás csak a 20. században vált elérhetővé. A leghatékonyabb fogamzásgátló módszerek közé tartozik a sterilizálás, és ezt követi egy sor hormonális fogamzásgátló, vagyis tabletták, tapaszok, hüvelygyűrűk és injekciók. A kevésbé eredményes módszerek közé tartoznak a barrier-eszközök vagy mechanikus fogamzásgátló eszközök, például az óvszerek, pesszáriumok és fogamzásgátló szivacs, valamint a termékenység-tudatos módszerek. A legkevésbé eredményes módszer a spermicidek használata és az ejakuláció előtt megszakított közösülés. A sterilizálás vagy művi meddővé tétel, jóllehet rendkívül eredményes, általában nem visszafordítható folyamat; minden más módszer hatásai a használat beszüntetését követően azonnal visszafordíthatók. A sürgősségi fogamzásgátlás a védekezés nélküli közösülést követő néhány napon belül meg tudja akadályozni a teherbeesést. Egyesek a szexuális önmegtartóztatást is a születésszabályozás egyik módjának tekintik. Serdülőkorban a terhesség lényegesen nagyobb kockázatokkal jár. Az átfogó szexuális felvilágosítás és a fogamzásgátlóhoz való hozzájutás csökkentheti e korcsoportban a nem kívánt terhességek számát. Bár a fiatalok a születésszabályozás összes módját alkalmazhatják, a tartós hatású, visszafordítható fogamzásgátlók, mint például az implantátumok, a méhen belüli fogamzásgátlók vagy a hüvelygyűrűk különösen eredményesek a kamaszkori terhesség valószínűségének csökkentésében. A szülést követően a gyermekét nem kizárólag szoptatással tápláló nő akár 4–6 héten belül újra teherbe eshet. Egyes fogamzásgátló módszereket a szülés után azonnal lehet alkalmazni, míg másoknál akár hat hónapot is várni kell. Szoptató anyák esetében előnyösebb a kizárólag progesztogéntartalmú fogamzásgátló módszerek alkalmazása a kombinált fogamzásgátló tablettákkal szemben. A menopauzát elért nőknél ajánlott, hogy a születésszabályozási módszert a legutolsó menzeszt követően még egy évig alkalmazzák. A fejlődő országokban mintegy 222 millió nő kívánja elkerülni a teherbeesést, mégsem jutnak hozzá a modern fogamzásgátló módszerekhez. A két terhesség között eltelt idő meghosszabbításával a születésszabályozásnak köszönhetően javulhatnak a felnőtt nők szülési körülményei és gyermekeik túlélési esélye is. A fejlődő országokban a nők keresete, vagyona, testtömegindexe, valamint gyermekeik iskolai lehetőségei és egészsége egyaránt javulhat a fogamzásgátláshoz való hozzáférés biztosításával. A túlnépesedéssel küzdő országokban a születésszabályozás hozzájárul a gazdasági növekedéshez, hiszen kevesebb lesz az eltartott gyermek, több nő vesz részt a munkaerőpiacon, és csökken a szűkös erőforrások felhasználása. Magyarországon ezzel szemben a születésszám visszaesése a jellemző, ami az 1950-es évek eleje óta tart, és 2011-re 90 ezer fő alá, soha addig nem látott mélységbe zuhant. Mindezek mellett a magyarországi terhességeknek csak a 68%-a kívánt terhesség. Magas emiatt az abortuszok száma, amely ugyan 1990-hez képest húsz év alatt a felére csökkent, de a további csökkentés érdekében kiemelten kell kezelni a fiatalok felvilágosítását és a születésszabályozási módszerek megismertetését. ## Módszerek A születésszabályozás módszerei közé tartoznak a barrier-módszerek, a hormonális fogamzásgátlás, a méhen belüli (intrauterin) eszközök, a sterilizáció és a szexuális magatartásra vonatkozó módszerek. E módszereket a nemi aktus előtt vagy után használják, míg a sürgősségi fogamzásgátlás az aktus után néhány napig eredményes. Az adott módszer eredményességét általában azon nők százalékos arányában fejezik ki, akik a módszer alkalmazásának első évében teherbe esnek, alkalmanként pedig a teljes élethosszra vetített sikertelenségi arányban olyan, rendkívül eredményes módszerek esetében, mint például a petevezeték elkötése. Azok a leghatékonyabb módszerek, amelyek nem igényelnek folyamatos orvosi ellenőrzést. A sebészeti úton történő sterilizáció, a beültethető hormonok és az intrauterin eszközök használata az első évben kevesebb mint 1%-os sikertelenségi arányt mutat. A hormonális fogamzásgátló tabletta, tapasz vagy hüvelygyűrű használata, valamint a laktációs amenorrhea módszer (LAM) következetes alkalmazás mellett szintén kevesebb mint 1%-os sikertelenségi arányú az első évben (LAM esetében az első hat hónapban). Általános jelenség azonban, hogy a helytelen használat következtében az első évben tapasztalt sikertelenségi arány lényegesen magasabb, 3–9% között mozog. Az olyan egyéb módszerek, mint a termékenységi időszakok számontartása, óvszer, pesszárium és a spermaölő vegyi készítmények használata még a használati utasítások tökéletes betartása mellett is magasabb sikertelenségi arányt mutatnak az első év során. Ugyan minden születésszabályozási módszernek lehet valamilyen mellékhatása, ezek kockázata kisebb, mint a terhesség kialakulásának kockázata. Sok születésszabályozási módszer – úgymint a szájon át szedhető fogamzásgátlók, intrauterin eszközök, implantátumok és injekciók – használatának felfüggesztését követő éven belül kialakuló terhességek aránya megegyezik a születésszabályozást nem használók teherbeesési arányával. Egyes konkrét egészségügyi problémák esetén a születésszabályozás bizonyos formáinak használata előtt alaposabb kivizsgálás szükséges. Az egyébként egészséges nőknél számos születésszabályozási módszer alkalmazása nem igényel orvosi vizsgálatot. Ezek közé tartoznak a fogamzásgátló tabletták, az injekció vagy implantátum és az óvszer használata. Konkrétan a medencevizsgálat, az emlővizsgálat vagy a vérvizsgálat nem befolyásolja az eredményességet, és ezért ezeket nem szükséges elvégezni a fogamzásgátló tabletták szedése előtt. Az Egészségügyi Világszervezet 2009-ben részletes listát tett közzé, amely tartalmazza a különböző születésszabályozási módszerek alkalmazásának egészségügyi feltételeit. ### Hormonális A hormonális fogamzásgátló szerek megakadályozzák az ovulációt és ezáltal a megtermékenyülést. Ezek többféle változatban kaphatók, például a szájon át szedhető tabletták, az implantátumok, a bőr alá ültethető készítmények, az injekciók, a fogamzásgátló tapaszok, a méhen belüli eszközök és a hüvelygyűrű. Ezek az eszközök jelenleg csak nők számára készülnek. Az orális születésszabályozásnak két típusát ismerjük: a kombinált orális fogamzásgátló tablettát és a kizárólag progesztogént tartalmazó tablettát. Terhesség alatt történő szedésük esetén ezek egyike sem növeli meg a vetélés kockázatát, és születési rendellenességeket sem okoznak. A kombinált hormonális fogamzásgátlók használatát összefüggésbe hozták vénás és artériás vérrögök kialakulásának enyhén megnövekedett kockázatával, de ez a kockázat kisebb, mint terhesség esetén. A kockázat miatt ezek a szerek nem ajánlottak a 35 év feletti, dohányzó nők számára. A szexuális vágyra gyakorolt hatásuk változó, egyeseknél annak növekedése, másoknál csökkenése tapasztalható, de a nagy többségre nincsenek hatással. A kombinált orális fogamzásgátlók csökkentik a petefészekrák és a méhnyálkahártya-rák kialakulásának kockázatát, de nincsenek hatással az emlőrák kialakulásának kockázatára. Szedésük során a menstruációs vérzés gyengülhet és a fájdalmas menstruációs görcsök is gyakran enyhülnek. A hüvelygyűrűben található alacsonyabb dózisú ösztrogén csökkentheti a mellek érzékenységét, az émelygést és a fejfájás jelentkezésének kockázatát, amelyek rendszerint együtt járnak a magasabb ösztrogéndózist tartalmazó készítmények használatával. A csak progesztogént tartalmazó tabletták, injekciók és méhen belüli eszközök használata nem jár a trombózis kialakulásának megnövekedett kockázatával, és ezeket olyan nők is szedhetik, akiknek vénájában korábban vérrögök jelentkeztek. Azok számára, akiknél korábban már előfordultak artériás vérrögök, javasolt a nem-hormonális vagy csak progesztogént tartalmazó fogamzásgátlók használata, de injektálható szerek használata még ebben az esetben sem ajánlatos. A csak progesztogént tartalmazó tabletták enyhíthetik a menstruációs tüneteket, és ezeket szoptatós kismamák is szedhetik, mivel a tejelválasztásra nincsenek befolyással. A kizárólag progesztogént alkalmazó módszerek rendszertelen vérzést okozhatnak, sőt egyesek a vérzés kimaradását is tapasztalták. Az olyan progesztogének, mint a droszpirenon és a dezogesztrel minimálisra csökkentik az androgén jellegű mellékhatásokat, viszont növelik a véralvadás kialakulásának kockázatát, ezért nem számítanak első vonalbeli szereknek. A Depo-Provera nevű progesztogén injekció első évben tapasztalt tipikus sikertelenségi aránya nem teljesen egyértelmű, 1% alatti és 6%-ot nem meghaladó értékek között mozog. ### Barrier-elv A mechanikus védekező (barrier-elvű) fogamzásgátlók olyan eszközök, amelyek a fogamzást azáltal igyekeznek megelőzni, hogy fizikai módon megakadályozzák az ondó méhbe jutását. Ezek közé tartozik a férfi óvszer, a női óvszer, a méhnyaksapka, a diafragma és a spermicideket tartalmazó fogamzásgátló szivacs. Az óvszer használata az egész világon a legelterjedtebb születésszabályozási módszer. A férfi óvszert a férfi merev péniszére helyezik, amely így fizikailag megakadályozza, hogy a kilövellt sperma bejusson a szexuális partner testébe. A modern óvszerek leggyakrabban latexből készülnek, de előfordul, hogy más anyagot is használnak, mint például poliuretánt vagy báránybélt. A női óvszer szintén megtalálható a forgalomban. Ezek leggyakrabban nitrilből, latexből, vagy poliuretánból készülnek. A férfi óvszer előnye, hogy olcsó, használata könnyű és egyszerű, és szinte alig van mellékhatása. Japánban a születésszabályozási módszereket használó párok 80%-a az óvszert részesíti előnyben, míg Németországban ez az arány mintegy 25%, az Amerikai Egyesült Államokban pedig 18%. A férfi óvszer és a spermiciddel együtt használt diafragma sikertelenségi aránya az első év során hasonló, az óvszernél 15%, a diafragmánál 16%. A használati utasítások tökéletes betartása mellett az óvszer használata hatékonyabb, és az első év során mindössze 2% sikertelenségi arányt mutat, míg a diafragma esetében ez az arány 6%. Az óvszernek továbbá megvan az az előnye is, hogy megelőzi az olyan szexuális úton átadható fertőzések terjedését, mint az AIDS. A fogamzásgátló szivacs a barrier technikát spermicid alkalmazásával kombinálja. A diafragmához hasonlóan a szivacsot is közösülés előtt kell a hüvelybe helyezni – a hatásosság érdekében – a méhnyak fölé. A használat első évében az átlagos sikertelenségi arány 24% az olyan nőknél, akik korábban már szültek, és 12% azoknál, akik még nem szültek. A szivacs a közösülés előtt 24 órával már felhelyezhető, és az aktus után még legalább hat órán át nem távolítható el. Ismeretes, hogy használata allergiás reakcióval járhat, súlyosabb esetben pedig toxikus sokk szindróma jelentkezését válthatja ki. ### Méhen belüli eszközök A jelenleg használt intrauterin fogamzásgátlók általában kicsiny, T alakú eszközök, amelyek vagy vörösrezet vagy levonorgesztrelt tartalmaznak, és egyenesen a méhbe helyezendők. Ezek a tartós hatású, visszafordítható születésszabályozási módszerek egyik formáját képviselik. A réztartalmú intrauterin eszközök alkalmazásakor tapasztalt sikertelenségi arány az első évben körülbelül 0,8%, míg a levonorgesztrel tartalmú eszközök sikertelenségi aránya 0,2%. A különböző típusú születésszabályozási módok közül az ilyen típusú a fogamzásgátlók, valamint a születésszabályozási implantátumok felelnek meg legjobban a hozzájuk fűzött elvárásoknak. A rendelkezésre álló adatok szerint alkalmazásuk serdülőkorban, továbbá olyan nők esetében is hatékony és biztonságos, akik még nem szültek gyermeket. Az intrauterin eszközök nem befolyásolják a szoptatást, és akár rögtön a szülés után is felhelyezhetők. Terhességmegszakítást követően is azonnal használhatók. Eltávolításukat követően – még hosszú távú használat után is – a termékenység azonnal visszaáll normális állapotába. Míg a réztartalmú eszközök erősebb menstruációs vérzést és fájdalmasabb görcsöket okozhatnak, addig a hormontartalmú eszközök csökkenthetik a vérzést, sőt esetenként a menstruáció elmaradását is kiválthatják. További komplikáció lehet az eszköz esetleges kilökődése (2–5%) és ritkán a méh perforálódása (0,7% alatt). A görcsök kezelhetők nem szteroid gyulladáscsökkentő szerekkel. 2007-es adatok alapján az intrauterin fogamzásgátlók a visszafordítható születésszabályozási eszközök közül a legelterjedtebbek, és ezeket világszerte több mint 180 millióan használják. A Dalkon-pajzs nevű, méhen belüli fogamzásgátló eszköz egy korábbi modelljének használata kapcsolatba hozható volt a kismedencei gyulladás kialakulásának megnövekedett kockázatával, mindazonáltal a jelenlegi modellekre ez már nem jellemző azok körében, akik a felhelyezés idején nem szenvednek szexuális úton terjedő fertőzésben. ### Sterilizáció A sebészeti sterilizáció hozzáférhető mind a nők számára a petevezeték elkötése (tubális okklúzió), illetve férfiak számára az ondóvezeték elkötése (vazektómia) formájában. Egyik beavatkozás sem jár jelentős hosszú távú mellékhatásokkal, emellett a petevezeték elzárása csökkenti a petefészekrák kialakulásának kockázatát is. A rövid távú komplikációk fellépésének esélye hússzor alacsonyabb a vazektómia esetében, mint a petevezeték elkötése esetén. A vazektómia után előfordulhat a herezacskó duzzanata és fájdalom, ami általában egy vagy két héten belül elmúlik. A petevezeték műtéti úton való elkötése után az esetek 1–2%-ában alakulhatnak ki komolyabb komplikációk az általános érzéstelenítés következményeként. Egyik eljárás sem nyújt azonban védelmet a szexuális úton terjedő fertőzések ellen. A nők egy része később megbánja döntését: a 30 éven felüli nők körében ez az arány 5%, míg a 30 éven aluli nők esetében 20%. A férfiak esetében sokkal kisebb az esélye annak, hogy megbánják az önkéntes sterilizációt (kevesebb mint 5%), nagyobb valószínűséggel a fiatalabbak körében és azoknál, akiknek nincs még gyermekük vagy kisebb gyermekeik vannak, illetve azoknál, akik ingatag házasságban élnek. Egy szülők körében végzett felmérés során kiderült, hogy 9%-uk megbánta a gyermekvállalást, és ha újra kezdhetné, nem vállalna gyermeket. Bár a műtéti sterilizáció végleges megoldásnak számít, megkísérelhető a petevezeték, illetve az ondóvezeték eredeti állapotának, átjárhatóságának műtéti helyreállítása. Nők esetében a helyreállítás iránti igény gyakran az újraházasodáskor jelentkezik. A helyreállító műtétet követően a teherbeesés valószínűsége 31% és 88% közé esik, az esetleges komplikációk között a méhen kívüli terhesség esélye megnő. A férfiak esetében a helyreállító műtétet kérők aránya 2–6%. A helyreállítást követően a gyermeknemzés esélye 38% és 84% közé tehető. Minél több idő telt el az eredeti műtét és a helyreállítás között, annál kisebb a gyermeknemzés esélye. Férfiak számára a spermaextrakció, majd ezt követően a mesterséges megtermékenyítés további lehetőséget nyújt a gyermekvállalásra. A magyar törvények szerint 1997 óta a művi meddővé tétel családtervezési célból a 35. életévét betöltött vagy három vér szerinti gyermekkel rendelkező személynél végezhető el. ### Viselkedés A természetes vagy hagyományos születésszabályozási módszerek közé tartoznak az olyan viselkedési formák, amelyek a közösülés idejének (naptármódszer) vagy módjának szabályozásával igyekeznek megakadályozni a spermák bekerülését a női szaporítószervekbe – vagy teljes mértékben, vagy akkor, amikor a petesejt is jelen van. Amennyiben ezeket a módszereket megfelelően alkalmazzák, az első évben a nem kívánt terhességek aránya 3–4% körül alakul, azonban a nem megfelelő alkalmazásuk esetén a sikertelenség esélye elérheti a 85%-ot. #### Termékenység követése A termékenységi tünetek figyelemmel kísérésével meghatározhatóak a menstruációs ciklus legtermékenyebb napjai, és abban az időszakban tartózkodni kell a védekezés nélküli szexuális érintkezéstől. A legtermékenyebb időszak meghatározásához alkalmazható a végbélhőmérséklet-mérés (hőmérőzés vagy Hillebrant-módszer), a méhnyakváladék vizsgálata (ovulációs nyákteszt, Billing-módszer), illetve a naptármódszer. Ezen módszerek használatának első évében a nem kívánt terhességek aránya többnyire 12% és 25% között alakul, tökéletes alkalmazás mellett a módszertől függően 1–9%-ra lehet leszorítani ezt az arányt. Ezek a becsült értékek azonban ingatag bizonyítékokon alapulnak, mivel a vizsgálatok résztvevőinek jelentős része hamar abbahagyja e módszerek alkalmazását. Világszerte a pároknak csak mintegy 3,6%-a folyamodik ezekhez a módszerekhez. A testhőmérséklet nyomon követésén és az azzal párhuzamosan más termékenységi tünetek megfigyelésén alapuló védekezési módszert szimptotermális módszernek nevezik. A módszer tipikus használói esetében a nem kívánt terhességek arányát 1–20% közé teszik. A módszer kiegészíthető a méhszáj helyzetének és jellegének, keménységének és zártságának a vizsgálatával tapintása útján. #### Megszakítás A megszakításos módszer (más néven coitus interruptus) lényege, hogy a közösülést a magömlés előtt megszakítják, a hímvesszőt a férfi „visszavonja” a hüvelyből. A megszakításos módszer legnagyobb veszélye, hogy a férfi esetleg nem megfelelő módon, vagy nem a megfelelő időben hajtja végre a manővert. A módszer alkalmazásának egy éve alatt a teherbeesés kockázata 4% (tökéletes alkalmazás) és 27% (tipikus alkalmazás) közé esik, de akár a 35%-ot is elérheti. Sok egészségügyi szakember szerint a megszakítás nem is tartozik a születésszabályozási módszerek közé. Kevés bizonyíték áll rendelkezésre az úgynevezett előváladék spermatartalmával kapcsolatban. Míg egyes kutatások során nem találtak ebben a folyadékban spermasejteket, egy másik kísérletben 27 önkéntes közül tíznél találtak spermákat az előváladékban. A megszakítást, mint születésszabályozási módszert világszerte a párok körülbelül 3%-a alkalmazza. #### Tartózkodás Bár egyesek a szexuális önmegtartóztatást, azaz minden szexuális tevékenység kerülését javasolják, a születésszabályozás vonatkozásában az absztinencia általában a vaginális közösüléstől való tartózkodást jelenti. A teljes önmegtartóztatás 100%-osan hatásos a terhesség megelőzésében, de még az önmegtartóztatásra törekedők sem tartják vissza magukat minden szexuális aktivitástól, illetve bizonyos csoportok esetében jelentős kockázatot jelent a beleegyezés nélküli szexuális aktusból eredő terhesség. A kizárólag az absztinenciára korlátozott szexuális nevelés nem csökkenti a kamaszkori terhességek számát. Az Egyesült Államokban folytatott tanulmányok alapján a kamaszkori terhességek aránya nagyobb olyan diákok körében, akiket önmegtartóztatásra neveltek, mint azok körében, akik teljes körű szexuális felvilágosítást kaptak. Az egészségügyi hatóságok ezért azt javasolják, hogy az önmegtartóztatást, mint elsődleges születésszabályozási módszert választók, tartsanak kéznél egy másodlagos módszert is (mint például az óvszer vagy esemény utáni tabletta). Egyesek a penetráció nélküli szexet és az orális szexet is a születésszabályozási módszerek közé sorolják. Bár általánosságban véve ezek a módszerek alkalmasak a terhesség megelőzésére, azonban interfemorális szex (a férfi nemi szerv a nő combjai között) és hasonló szexuális pozíciók esetén – amikor a pénisz a vagina közelébe kerül (petting, anális szex) – szintén kialakulhat nem kívánt terhesség. Ilyenkor sperma kerülhet a vagina nyílása közelébe, és a síkosító váladékokon keresztül abba fel tud hatolni. #### Szoptatás A laktációs amenorrhea módszer a nők természetes postpartum meddőségére alapul, amely a szülés után alakul ki, és szoptatással ez az időszak meghosszabbítható. A módszer rendszerint csak akkor hatásos, ha az anya menzesze még nem tért vissza, kizárólag szoptatással táplálja a kisbabát, aki 6 hónaposnál még nem idősebb. Az Egészségügyi Világszervezet szerint amennyiben a kisbabát kizárólag anyatejjel táplálják, akkor a szülést követő hat hónapban csak 2% a nem kívánt terhesség kialakulásának esélye. Vizsgálatok a sikertelenség kockázatát 0% és 7,5% közé teszik ugyanebben az időszakban. A szülést követő első évben a sikertelen fogamzásgátlás kockázata 4–7%-ra, a szülés utáni második évben 13%-ra növekszik. A kisbaba tápszerrel való táplálása, szoptatás helyett a tej pumpálása, cumi használata, illetve a szilárd táplálékokkal való hozzátáplálás mind hozzájárulnak a teherbeesés kockázatához. A kizárólag szoptató anyák hozzávetőleg 10%-ának a szülés utáni első három hónapban, 20%-uknál a szülés utáni hat hónapon belül visszatérhet a menzesze. A termékenység akár a szülést követő negyedik héten is visszatérhet azoknál az anyáknál, akik nem szoptatják a kisbabát. ### Sürgősségi fogamzásgátlás A sürgősségi fogamzásgátlás azokat a módszereket jelenti, amelyeket a fogamzóképes időszakban történt védekezés nélküli nemi együttlét után lehet alkalmazni a nem kívánt terhesség megelőzésére. A sürgősségi módszerek lényege, hogy befolyásolják vagy megakadályozzák a tüszőrepedést, és megakadályozzák a pete beágyazódását. Különféle lehetőségek léteznek, többek között a magas dózisú ösztrogén- vagy progeszterontartalmú tabletta, kombinált, nagy dózisú fogamzásgátló tabletta (Yuzpe-módszer), levonorgestrel, mifepriszton vagy uliprisztál-acetát tartalmú tabletták, illetve méhen belüli fogamzásgátló eszközök. A levonorgestrel hatóanyagot tartalmazó tabletták 70%-kal csökkentik a nem kívánt terhesség bekövetkezésének esélyét (az esetek 2,2%-ában sikertelenek), amennyiben a tablettát az aktust követő három napon belül veszik be. Az uliprisztál-acetát tartalmú tabletták az aktus utáni öt napon belül kb. 85%-kal csökkentik a terhesség bekövetkezésének esélyét (a teherbe esés esélye 1,4%), és kismértékben hatásosabbak, mint a levonorgestrel. A mifepriszton szintén hatásosabb, mint a levonorgestrel, azonban a méhen belüli rézbevonatú (vagy hormontartalmú) fogamzásgátló eszközök a leghatásosabbak. A méhen belüli fogamzásgátló eszközöket a védekezés nélküli aktus után öt napon belül felhelyezve az esetek 99%-ában megakadályozzák a nem kívánt terhességet (a teherbe esés aránya 0,1–0,2%). Ez a ma ismert leghatásosabb fogamzásgátlási módszer. A felmérések szerint nem befolyásolja a szexuális úton terjedő betegségek terjedését, az óvszerhasználatot, a nem kívánt terhességek bekövetkezésének arányát vagy szexuális kockázatkereső magatartásformákat az, ha a nőket az aktus előtt ellátják sürgősségi fogamzásgátló tablettával. A sürgősségi fogamzásgátlási módszereknek nincsenek jelentős mellékhatásaik. ### Kettős védekezés Kettős védekezés során a szexuális úton terjedő fertőzést és a terhességet megelőző módszereket együttesen alkalmazzák. Ez történhet csak óvszerrel vagy az óvszer és egy másik születésszabályozási módszer kombinációjával, illetve a penetratív szextől való tartózkodással. Ha a terhesség komoly gondot jelentene, célszerű két módszer együttes használata, és kettős születésszabályozási mód javasolt azoknál, akik akne ellen isotretinoint szednek, mivel a terhesség alatt történő szedéskor nagy a születési rendellenességek kockázata. ### A fogamzásgátló módszerek megbízhatósága, Pearl-index (PI) A fogamzásgátlás megbízhatóságát az úgynevezett Pearl-index (PI) mutatja meg. Az index megmutatja, hogy a kiválasztott eljárás alkalmazása mellett, egy év alatt száz nő közül hány esik teherbe. Minél kisebb Pearl-értékkel rendelkezik a fogamzásgátló módszer, annál nagyobb biztonsággal alkalmazható. A statisztikai adatokból az látható, hogy nagy különbségek vannak egyazon módszeren belül is. Ez a különbség az adott módszeren belül alkalmazott különböző módszerek (például eltérő hatóanyag) és az emberi tényező okozza. Az azonos védekezési módokon belül is nagy eltérés lehet. A helyesen alkalmazott technikák mellett kisebb teherbeesési aránnyal lehet számolni. A nagyobb teherbeesési arányt a módszer nem előírásszerű alkalmazása okozhatja. A helytelen alkalmazás emberi tényező, például ilyenkor valószínűsíthető, hogy nem történt kellő mértékű felvilágosítás, esetleg a használó nem olvasta el megfelelően a tájékoztatót, vagy nem vette figyelembe a kölcsönhatásokat és végül nem történt megfelelő ellenőrzés sem. Például összeszokott párok esetén a megszakított közösülés sokkal nagyobb biztonságot ad, mint alkalmi kapcsolatban. Stabil menstruációs ciklus esetén a naptár módszer sokkal nagyobb biztonságot ad, mint szabálytalan ciklus esetén. - Hormonkészítmények: 0,03–2,5 - IUS, amely hormon tartalmú spirál néven is ismert: 0,1–0,2 - IUD, amely spirál néven is ismert: 0,5–5 - Hüvelyi spermicid anyagok: 0,7–7 - Óvszer (condom): 3–30 - Megszakított közösülés: 8–0 - Naptármódszer: 10–40 - Hőmérőzés vagy Hillebrant-módszer A fenti számok értelmezése: - 1%-nál kisebb a teherbeesés lehetősége: hormon készítmények, IUD, IUS, nő művi meddővé tétele, férfi művi meddővé tétele. - 90%-nál jobb védelmet biztosít az óvszer. - 30% körüli védelmet biztosít a megszakított közösülés, a naptármódszer, a spermicid anyagok. - 50–90% körüli védelmet biztosít a hőmérőzés vagy Hillebrant-módszer. Két, vagy több fogamzásgátló módszer egyidejű alkalmazása tovább csökkenti a teherbeesés kockázatát. ## Hatások ### Egészségre gyakorolt hatások A fogamzásgátlók használata révén a fejlődő országokban a becslések szerint 40%-kal csökkent a halálozás az anyák körében (2008-ban körülbelül sikerült megelőzni), és a halálesetek 70%-a elkerülhető lehet, ha a fogamzásgátlók iránti szükségletet sikerülne maradéktalanul kielégíteni. A kedvező eredmények a nem kívánt terhességek számának csökkentéséből származnak – mivel az ilyen terhességek következményei lehetnek kockázatos abortuszok –, valamint abból, hogy megakadályozható a terhesség kialakulása azoknál, akiknél az veszélyekkel járhat. A születésszabályozás a gyermekek túlélési arányát is javítja a fejlődő országokban, a terhességek között eltelt időszakok meghosszabbítása révén. Ezekben a populációkban kedvezőtlenebb a kimenetel azoknál az anyáknál, akik korábbi szülést követően tizennyolc hónapon belül ismét teherbe esnek. Azonban az újabb terhesség késleltetése vetélést követően nem tűnik célravezetőnek a kockázat mérséklésében, és ezekben a helyzetekben a nőknek azt javasolják, hogy vállalkozzanak újabb terhességre, amint erre késznek érzik magukat. Kamaszkori terhességek során – különösen a fiatalabb kamaszok körében – fokozottan fennáll a kedvezőtlen kimenetel veszélye. Ezek közé tartozik a koraszülés (a 37. hét előtt), az alacsony születési súly és a csecsemőhalál. Az Egyesült Államokban a 15 és 19 év közötti anyák terhességének 82%-a nem előre tervezett. A széles körű szexuális felvilágosítás és a fogamzásgátlók hozzáférhetősége hatékonyan csökkentik a terhességek gyakoriságát ebben a korcsoportban. ### Anyagi vonatkozásai A fejlődő országokban a születésszabályozásnak köszönhetően az eltartott gyermekek száma csökken és a dolgozó nők száma növekszik, ezáltal elősegítve a gazdasági növekedést. A születésszabályozás szélesebb körű elérhetősége révén javul a nők keresete, vagyona, testtömeg százaléka, valamint gyermekeik iskoláztatása és testtömeg százaléka. A korszerű születésszabályozás alkalmazásával történő családtervezés egyike a leginkább költséghatékony egészségügyi intervenciós módszereknek. Az Egyesült Nemzetek Szervezete becslése szerint minden egyes, születés-szabályozásra elköltött dollár után 2–6 dollár a megtakarítás. Ezek a költségmegtakarítások összefüggésben állnak a nem kívánt terhességek megelőzésével és a szexuális úton terjedő betegségek számának visszaszorításával. A születésszabályozási módszerek mindegyike anyagi előnyökkel jár, ezek közül is a legnagyobb mértékű megtakarítást a réztartalmú, méhen belüli eszközöknek köszönhető. 2012-es adatok szerint a terhesség, a szülés és az újszülött-gondozás összköltsége az Amerikai Egyesült Államokban átlagosan hüvelyi szülés esetén, és császármetszés esetén. Szinte minden más országban a költség még ennek felét sem éri el. 2011-es adatok szerint egy átlagos amerikai család gyermekenként költ 17 év alatt a gyermek felnevelésére. Magyarországon 2013-as adatok szerint körülbelül 13–15 millió forintba kerül egy átlagos gyermek felnevelése. A havi kiadás átlagosan 30–40 ezer forint, mely a gyermek növekedésével együtt növekszik. Csecsemőkorban lehet kevesebb 25–35 ezer, de a középiskolás korú gyermek 90 ezer forintba kerül. ## Elterjedése 2009-es adatok szerint világszerte a házas és termékeny egyének körülbelül 60%-a él valamilyen születésszabályozási módszerrel. A különféle módszerek gyakorisága országonként igen változó. A fejlett világban a leggyakoribb módszer az óvszer és a szájon át szedett fogamzásgátló, míg Afrikában a szájon át szedett fogamzásgátlók, Latin-Amerikában és Ázsiában pedig a sterilizáció. A fejlődő országokban az összes alkalmazott születésszabályozási módszer 35%-ban női sterilizáció, 30% méhen belüli eszköz, 12% szájon át szedett fogamzásgátló, 11% óvszer, 4% pedig férfi sterilizáció. Bár a fejlett országokhoz képest a fejlődő országokban kevésbé elterjedt a méhen belüli eszközök használata, 2007-es adatok szerint az ezeket használó nők száma még így is meghaladta a 180 milliót. A szextől való tartózkodás módszeréhez a fogamzóképes időszakok alatt a gyermekvállalásra érett nők 3,6%-a folyamodik átlagosan, míg ez az arány Dél-Amerika egyes területein akár a 20%-ot is elérheti. 2005. évi globális adatok szerint a párok 12%-a él férfi fogamzásgátló módszerekkel (óvszer vagy vazektómia), a fejlett országokban ez az arány magasabb. 1985 és 2009 között visszaesett a születésszabályozási módszerek férfiak által alkalmazható változatainak elterjedtsége. 2006-ra már mintegy 30%-ra emelkedett a nők körében a fogamzásgátlók használata Fekete-Afrika területén, az 1991-es körülbelül 5%-ról. 2012-es adatok szerint a gyermekvállalásra érett nők 57%-a szeretné elkerülni a terhességet (1520 millióból 867 millió). Mintegy 222 millió nőnek azonban nem áll rendelkezésére születésszabályozási módszer, ebből 53 millióan a Fekete-Afrikában, 97 millióan pedig Ázsiában élnek. Ennek következtében évente 54 millió nem kívánt terhességgel és csaknem számolnak az anyák körében. A születésszabályozással nem élő nők magas számát részben az a tény magyarázza, hogy sok országban vallási vagy politikai indokkal tiltottak ezek a módszerek, míg egy másik közrejátszó tényező a szegénység. A Fekete-Afrikában érvényes abortuszellenes törvények miatt sok nő fordul engedély nélküli terhességmegszakító létesítményhez a nem kívánt terhesség miatt. Az ilyen eseteknek évente körülbelül 2–4%-a esik át kockázatos abortuszon. ## Története Az egyiptomi Ebers-papirusz i. e. 1550-ből és a Kahun-papirusz i. e. 1850-ből tett elsőként említést születésszabályozásra használt módszerről, melynek során a hüvelybe mézet, akácleveleket és tépést helyeztek a sperma bejutásának megakadályozására. Ókori egyiptomi rajzokon is látni illusztrációkat az óvszer használatáról. A Teremtés könyve említi a megszakítást a születésszabályozás módszereként, amikor Onán „magvát kiönti” (ejakulál) a földre a gyermeknemzés elkerülése érdekében, hogy ne termékenyítse meg halott bátyjának feleségét, Támárt. Feltevések szerint az ókori Görögországban szilfiumot használtak születésszabályozásra, és a növény végül hatékonysága és az ebből következő népszerűsége miatti mértéktelen gyűjtés eredményeként kihalt. A középkori Európában a római katolikus egyház a terhesség elkerülésére tett bármiféle kísérletet erkölcstelennek tartott. Egyesek szerint ekkor is voltak nők, akik különféle születésszabályozási módszerekkel éltek, például a megszakításos módszerrel, illetve liliom vagy kerti ruta gyökerének a hüvelybe helyezésével (ezen kívül nem volt ritka a csecsemőgyilkosság sem). Giacomo Casanova (1725–1798) az olasz reneszánsz idején írt arról a módszerről, amelynek során báránybőr védőréteget használtak a terhesség elkerülésére, az óvszerek elterjedt használata azonban a 20. századig nem volt jellemző. 1909-ben Richard Richter dolgozta ki az első méhen belüli eszközt, amely selyemhernyó beléből készült, majd ezt Ernst Gräfenberg továbbfejlesztette, és piacra vitte Németországban az 1920-as évek végén. 1916-ban Margaret Sanger nyitotta meg az első születésszabályozási klinikát az Egyesült Államokban, amely tette a letartóztatásához vezetett. Ezt követte 1921-ben az első angliai klinika, amelyet Marie Stopes nyitott meg. Gregory Pincus és John Rock, a Planned Parenthood Federation of America segítségéve dolgozták ki az első fogamzásgátló tablettát az 1950-es években, amely az 1960-as években vált elérhetővé a nyilvánosság számára. A sebészeti beavatkozással végzett abortusz alternatívájaként elérhetővé vált az egészségügyi abortusz is, a prostaglandin analógok 1970-es megjelenésével, majd ezt követte a mifeprisztone az 1980-as években. Azonban egyes kultúrákban szándékosan továbbra is korlátozzák a születésszabályozási módszerek alkalmazását, mivel azokat erkölcsi vagy politikai szempontból nemkívánatosnak tartják. Magyarországon a 20. század óta a születések csökkenése a jellemző. Az 1950-es évek elejére a közepes vagy inkább alacsony fertilitású országok közé lehetett sorolni Magyarországot. Ennek megállítására számos kormányzati intézkedés született, és általában anyagi eszközökkel és különböző juttatásokkal próbálták ösztönözni a gyermekvállalást. Az egyik jelentős születésnövekedést elérő 1952 és 1954 közötti időszakban (Ratkó-korszak) több mint húsz százalékkal, 186 ezerről 223 ezerre növekedett az élveszületések száma. A gyermekszámnak ez az átmeneti emelkedése Ratkó Anna minisztersége alatt hozott születésszabályozási törvény intézkedéseivel, az abortusztilalommal és a gyermektelenségi adóval függtek össze. A negatív rekordot 2011 jelentette, amikor 90 ezer fő alá csökkent az élveszületések száma. ## Társadalmi és kulturális kérdések ### Jogi állásfoglalás Az emberi jogokra vonatkozó egyezmények a legtöbb kormányzattól megkövetelik a családtervezéssel és fogamzásgátlással kapcsolatos információk terjesztését és az ezekhez tartozó szolgáltatások biztosítását. Idetartozik a családtervezési szolgáltatásokra vonatkozó országos szintű tervezet elkészítése, a családtervezés módjaihoz való hozzáférést korlátozó törvények törlése, a biztonságos és hatékony születésszabályozási módszerek (ideértve a sürgősségi fogamzásgátlást is) széles választékához való hozzáférés biztosítása, megfelelően képzett egészségügyi szolgáltatók és jól felszerelt egészségügyi intézmények megfizethető áron igénybe vehető szolgáltatásainak biztosítása, és ellenőrző eljárás kidolgozása a bevezetett programok figyelemmel követésére. Amennyiben az illető kormányzat a fentiek betartását elmulasztja, az a nemzetközi egyezményben vállalt kötelezettségek megszegésének tekinthető. Az ENSZ azzal a szándékkal indította el a „Minden nő, minden gyermek” (Every Woman Every Child) mozgalmat, hogy felmérje miként halad a nők fogamzásgátlás iránti igényeinek kielégítése. A kezdeményezés célja, hogy a világ 69 legszegényebb országában a 2020-as évre 120 millióval több nő használhassa modern születésszabályozási módszereket. Emellett szeretnék megszüntetni a fogamzásgátló eszközöket kereső lányok és fiatal nők elleni diszkriminációt is. ### Vallásos megítélése A különböző vallások nagyban eltérnek egymástól a születésszabályozás etikai kérdésének megítélésében. A római katolikus egyház hivatalos értelemben és bizonyos esetekben kizárólag a családtervezés természetes módjait fogadja el, ámbár a fejlett országokban nagyszámú katolikus fogadja el és használja a modern születésszabályozási módszereket is. A protestánsok körében szinte minden nézet megtalálható, a fogamzásgátlástól való teljes elzárkózástól az összes lehetséges módszer megengedéséig. A zsidó valláson belül szintén változó nézetek uralkodnak, kezdve a szigorú ortodox elvektől a valamivel enyhébb reformirányzat véleményéig. Abban azonban egyet értenek, hogy a Biblia tiltja a kasztrálást. A zsidó jog és etika elutasítja a sterilizációt mind férfiak és mind a nők esetében, hacsak az nem egészségügyi okból történik. A hinduk természetes és mesterséges fogamzásgátlókat egyaránt alkalmaznak. Általános buddhista nézet szerint a fogamzás megelőzése elfogadható, de a fogamzás utáni beavatkozás már nem. Az iszlám szerint a fogamzásgátlók használata megengedett, amennyiben azok az egészségre nem veszélyesek, bár egyesek szerint még ezek használata is helytelen. A Koránban nem található egyértelmű állásfoglalás a fogamzásgátlás erkölcsi vonatkozásait illetően, bár a gyermekvállalásra biztató kijelentések ugyanakkor megtalálhatók. Mohamed prófétáról feljegyezték, hogy kijelentette: „házasodjatok és sokasodjatok”. ### A fogamzásgátlás világnapja Szeptember 26-a a fogamzásgátlás világnapja, amelynek célja, hogy a szexuális és reproduktív egészségügyi kérdésekre felhívja a figyelmet, illetve emelje az erre vonatkozó oktató tevékenység színvonalát. Jelmondata: egy olyan világért, ahol minden terhesség kívánatos. A kezdeményezést több kormányzat és nemzetközi nem kormányzati szerv is támogatja, köztük az Asian Pacific Council on Contraception (APCOC), a Centro Latinamericano Salud y Mujer, a European Society of Contraception and Reproductive Health (A fogamzásgátlás és a reproduktív egészségügy európai szervezete), German Foundation for World Population (Német Alapítvány a Világnépességért), International Federation of Pediatric and Adolescent Gynecology (Gyermek- és Serdülőkori Nőgyógyászat Nemzetközi Szövetsége), az International Planned Parenthood Federation (Családtervezés Nemzetközi Szövetsége), a Marie Stopes International (Marie Stopes Nemzetközi Szervezet), a Population Services International (Népességi Szolgáltatások Nemzetközi Szervezete), a Population Council (Népességi Tanács), a United States Agency for International Development (az Egyesült Államok Nemzetközi Fejlesztési Ügynöksége, USAID), és a Women Deliver. ### Tévhitek A szexre és terhességre vonatkozóan számos tévhit uralkodik. A szexuális érintkezést követő zuhanyozás és hüvelyöblítés például nem tartozik a hatékony születésszabályozási módszerek közé. Sőt, számos egészségügyi problémával is kapcsolatba hozható, következésképp nem ajánlott. A nők már életük első szexuális érintkezésekor is teherbe eshetnek, csakúgy, mint bármilyen szexuális pozícióban. Lehetséges – bár nem nagyon valószínű –, hogy valaki a menstruációs vérzés ideje alatt esik teherbe. ## Kutatások ### Nők Nyilvánvalóan szükséges a már meglévő születésszabályozási módszerek tökéletesítése, mivel a nem szándékosan teherbe esettek mintegy fele alkalmazott valamilyen fogamzásgátló módszert a teherbe esés idején. Jelenleg a meglévő fogamzásgátló módszerek módosításának számos változatán folynak kísérletek, ideértve a jobb minőségű női óvszer, a továbbfejlesztett diafragma, a kizárólag progesztogént tartalmazó tapasz és a tartós hatású progeszteront tartalmazó hüvelygyűrű kidolgozásán. Ez a hüvelygyűrű három-négy hónapig is hatékonyan működik, és jelenleg a világ néhány területén kapható. Kutatások folynak a méhnyakon keresztül végezhető sterilizáció különböző módjainak kidolgozására is. Az egyik ilyen módszer során a méhbe quinacrine-t helyeznek, amely hegek kialakulásához és meddőséghez is vezet. Ámbár az eljárás olcsó és elvégzése nem igényel sebészeti tudást, hosszú távú mellékhatásai aggodalomra adnak okot. A hasonlóan működő, polidokanol elnevezésű anyag használatát szintén vizsgálják. A petevezetékbe helyezhető és ott megnövekvő, majd elzáródást okozó, Essure nevű eszköz használatát az Amerikai Egyesült Államokban 2002-ben elfogadták. ### Férfiak A férfiak által használatos születésszabályozási módszerek közé tartozik az óvszer, a vazektómia és a megszakított közösülés alkalmazása. A szexuálisan aktív férfiak 25–75%-a szívesen használna hormonális születésszabályozási módszert, ha ez rendelkezésére állna. Jelenleg számos hormonális és nem hormonális módszerrel folynak próbakísérletek, továbbá kutatják a fogamzásgátló védőoltás kidolgozásának lehetőségeit is. Folyamatban van egy visszafordítható sebészeti beavatkozás kutatása, a sperma termelésének ellenőrzés melletti, visszafordítható felfüggesztése (RISUG – Reversible Inhibition of Sperm Under Guidance), amely egy dimetil szulfoxidba ágyazott polimer gélnek, a sztirol malein anhidridnek az ondóvezetékbe történő befecskendezését jelentené. Az anyag egy szódabikarbónás injekcióval egyszerűen kimosható és a nemzőképesség helyreállítható. Másik lehetőség az ondóvezetékbe bejuttatható, uretán dugó elhelyezése, amely elzáródást okoz. Az androgén és a progesztogén bizonyos kombinációja szintén ígéretesnek tűnik, csakúgy, mint a különböző szelektív androgén érzékelő modulátorok használata. Az ultrahang használata, valamint a herék hevítésére szolgáló eljárások kidolgozása még a kezdeti stádiumban tart. ## Állatok A kiherélés vagy ivartalanítás, amely lényegében a szaporodó szervek egy részének eltávolítását jelenti, gyakori módszer a házi kedvencek születésszabályozására. Sok állatmenhely előírásszerűen megköveteli a sterilizálást, mivel ez rendszerint a befogadási megállapodás követelménye. Nagytestű állatoknál a műtéti beavatkozás neve kasztrálás. A vadállatok túlzott elszaporodásának kontrollálására – a vadászat alternatívájaként – szintén szóba kerül a születésszabályozás. A fogamzásgátló védőoltás alkalmazása több különböző állatpopulációnál is hatékonynak bizonyult. ## Fordítás

Tűzhányó

A vulkánok vagy tűzhányók a Föld felszínének olyan hasadékai, amelyeken a felszínre jut a magma, az asztenoszféra izzó kőzetolvadéka. A Föld vulkánjait kialakulásuk oka szerint két csoportba soroljuk: többségük a távolodó és közeledő kőzetlemezek határain (az aktív lemezhatárokon) alakul ki, kisebb részük az aktív peremszegélyektől távol, a köpenyhőoszlopok (köpenycsóvák) fölötti forrópontokon jön létre. A magma felszíni tevékenysége a vulkanizmus, ebből keletkeznek világszerte a vulkáni kúpok, vulkáni hegységek. Vulkanizmusról csak akkor beszélünk, ha a magma eléri a Föld felszínét, ti. ilyenkor láva lesz belőle. Olyankor, amikor a magma a mélységben megreked, és ott kristályosodik kőzetté, a folyamat neve magmatizmus. A vulkáni tevékenység és a hozzá kapcsolódó jelenségek vizsgálatával a vulkanológia foglalkozik. ## Nevének eredete A vulkán szó mai formájában a magyar etimológiai források szerint a spanyolban keletkezett (volcán [bolkãn]), végső forrása a latin Vulcānus, a rómaiak tűzistene, aki egyben a kovácsok istene is volt. (Görög megfelelője Héphaisztosz, az istenek kovácsa.) A volcán a Spanyol Királyi Akadémia értelmező szótára szerint ugyanakkor közvetlenül a portugál volcão [vuɫkɐ̃u̯] alakból származik, bár ennek mai helyesírása vulcão. ## Vulkánok a mitológiában A római mitológiában, a göröghöz hasonlatosan, a tűzhányókat az istenek munkájának tekintették, mivel sem a tudomány, sem az alkímia nem tudta elfogadhatóan magyarázni működésüket. Platón két művében is említést tesz Atlantiszról, a legendás szigetről, amelynek elsüllyedésével elpusztult a hatalmas atlantiszi civilizáció. Atlantisz létezése és esetleges földrajzi elhelyezkedése napjainkban is vitatott téma – tény azonban, hogy i. e. 1620-ban az Égei-tengeri Szantorini szigetét egy sor roppant erős kitörés elpusztította. A kitörések által okozott cunami elpusztította Kréta szigetének északi partját és hozzájárult a szigeten kialakult minószi civilizáció hanyatlásához. Szantorini (vagy Théra) kitörése egy másik görög mítosz alapjául is szolgált: a Deukalión szerint Poszeidón bosszút állva Zeuszon elöntötte Attika, Argolisz, Szaloniki és Ródosz tengerparti területeit. A görögök úgy tartották, hogy az Etna alatt volt Héphaisztosz műhelye, ahol Zeusz fegyvereit kovácsolta. Gyermekei, az egyszemű küklópszok legendáját valószínűleg az Etna oldalán levő számos mellékkráter alakja inspirálta. Vergilius szerint Athéné bosszúvágyában az Etna alá börtönözte be Enkeláduszt, akinek a fájdalomkiáltásai okozták a hegy működését és morajlását. Ugyancsak Vergiliustól tudjuk, hogy Héphaisztosz Enkeládusz testvérét, Mímaszt a Vezúv alá börtönözte be. A római költő szerint a Campi Flegrei lávaárjai a többi bebörtönzött óriás véréből jöttek létre. A keresztény hiedelemvilágban a vulkanizmust számos áltudományos elmélettel magyarázták, és elsősorban a Sátán munkájának tudták be. Úgy tartották, hogy a katasztrófákat csak szentek csodái akadályozhatják meg. Ezért például i. sz. 253-ban a Catania lakosai Szent Ágota relikviáival körmenetet szerveztek az Etna közelgő lávaárjának megakadályozására, és a lávaár csodával határos módon elkerülte a várost. Ugyanez a módszer 1669-ben már nem vált be: a város nagy részét elöntötte a láva. A Vezúv 1660-as kitörésekor lezúduló kődarabokban kereszt alakú piroxén ikerkristályok is voltak, és ezeket a helyi lakosok Szent Januáriusz (Nápoly védőszentje) csodájának tekintették. Nemcsak az Európában, de a Csendes-óceán Tűzgyűrűjének vidékén is mítoszok övezték a vulkáni jelenségeket. A maori mitológiában Taranaki és Tongariro (két új-zélandi vulkán) jóbarátok voltak, de barátságuk hamar féltékenységi viszályba csapott át, mert mindketten Pihangába szerettek bele (ő is egy új-zélandi vulkán megszemélyesítője). A maorik máig sem telepszenek meg a Taranaki és Tongariro közötti területen, mert félnek, hogy ismét „fellángol” a két egykori barát vitája. A hawaii bennszülöttek mondavilágában a tűz istenét, Pelét saját húga – Namaka, a tenger istennője – szigetről szigetre egyre délkeletnek űzi a tűzhányók alatt. Úgy tartják, hogy mai lakhelye a Kilauea lávatava alatt van. Ez az elképzelés pontosan egyezik azzal a ténnyel, hogy a Csendes-óceáni litoszféralemez északnyugatnak mozog a szigeteket kialakító elsődleges köpenyoszlop fölött, tehát délkelet felé haladva egyre fiatalabb és fiatalabb vulkánokat találunk. ## A vulkánok megismerésének története A vulkáni kitörések látványossága miatt a vulkánok megfigyelése és leírása már a görög filozófusokat is foglalkoztatta. Az első konkrét megfigyelések Arisztotelész korából (i. e. 4. század) származnak. Később a vulkánosság magyarázatában két, egymással szembehelyezkedő filozófiai iskola alakult ki: Anaximenész és követői (neptunisták) szerint a vulkánkitöréseket a földrengések okozzák, azokat pedig a föld alatti üregek beomlásai. Ezzel szemben Klazomenai Anaxagorasz és követői (plutonisták) úgy vélték, hogy a vulkáni működést kiváltó elsődleges ok a föld alatti üregekben meggyulladt éter. Ez utóbbi felfogást fogadta el később Platón, illetve Arisztotelész is – ő a vulkáni tevékenységet a föld alatti gázok meggyulladásával magyarázta. Úgy vélte, hogy a tűz könnyebb őselem, mint a föld, ezért ez van legfelül, tehát a Föld mélyén hidegnek kell lennie. Ezzel szemben Püthagorasz, majd később Empedoklész úgy vélte, hogy a Földnek folyékony, izzó magja van, amiről a legendák szerint maga Empedoklész is meggyőződött, amikor megmászta az Etnát, és belenézett. Az első, ténylegesen vulkanológiai leírás Sztrabóné (i. e. 1. század). Részletesen leírta a Lipari-szigeteket, és arra a következtetésre jutott, hogy a Vezúv is egy vulkán (abban az időben a Vezúv már hosszú ideje aludt). Ugyancsak ő ismerte fel a vulkanizmus és földrengések kapcsolatát. Nemcsak a görög, de az ókori kínai tudósoktól is maradtak fent vulkanológiai leírások. Az i. e. 3. században élt Wang Chia Shih I Chi munkájában „ezer mérföld” mélységből feltörő forróvízről és a hegyek tetején megjelenő, sárga füstfelhőkről (kénes kigőzölgésekről) számol be. Szintén az i. e. 3. században élő Shu Ching említ meg egy hatalmas forróságot árasztó vulkánt, ami még a követ is megolvasztja. A római tudósok közül jelentősen hozzájárult a vulkáni jelenségek megfigyeléséhez Seneca, aki a vulkánokat olyan, föld alatti tűzhelyekként írja le, amelyekben a kén és bitumen ég; ennek lángjai időnként a felszínre is felcsapnak. A Vezúv 79-es (többek között Pompeii, Herculaneum és Stabiae városokat is elpusztító) katasztrofális kitörését Tacitus felkérésére ifjabb Plinius dokumentálta. Nagybátyja, idősebb Plinius, aki abban az időben a misenumi római flotta parancsnoka volt, életét vesztette a stabiaei lakosok menekítése közben. Ifjabb Plinius leírása rendkívül pontos, részletes, és kitér a vulkáni működés minden mozzanatára. Emiatt Plinius leveleit tekintik az első valódi vulkanológiai leírásnak. A középkorban a többi természettudományhoz hasonlóan a vulkánok megfigyelése is háttérbe szorult. Csak néhány arab utazó és szerzetes leírása maradt fent. A 15. századtól, a felfedezések korában a vulkánok megismerését is egyre fontosabbnak tekintette a tudományos élet. A dél-amerikai spanyol hódítók gazdag aranykincsek reményében nem egyszer a vulkáni kráterek mélyére is leereszkedtek. A 16. században Sebastian Münster Cosmographia című munkájában arról ír, hogy a vulkánokból a Föld belső tüze tör fel. A vulkán kifejezést először a 17. században használta Bernhardus Varenius Geographica Generalis című munkájában. A 17-18. században, a felvilágosodás korában, amikor egyre mélyrehatóbban kezdtek foglalkozni a természettudományokkal, ismét két szembenálló csoport magyarázta a vulkáni tevékenység eredetét. A plutonisták (Leibniz, Newton, Descartes) szerint a vulkánokat a Föld mélyének tüze működteti. Velük szemben a neptunisták (Guettard, Werner) a vulkáni működés okát a tenger közelségben látták; szerintük a kitörések oka különféle helyi anyagok (pl. kőszén begyulladása). A vulkáni folyamatok megismerésében a 19. században értek el igazi áttörést, amikor felfedezték (Alexander von Humboldt) a vulkanizmus és a Föld belső hőjének kapcsolatát; behatóbban tanulmányozták a magmát és a hozzá kötődő jelenségeket; jobban megismerték a földrengések mechanizmusát, a kőzetek szerkezetét és kialakulását. A 20. században elsősorban a lemeztektonika elméletének kiforrása hozott óriási előrelépést; ez megnyugtatóan magyarázta a vulkáni jelenségeknek egy igen nagy csoportját. A század elején jelentek meg az első átfogó, a vulkánokat osztályozó munkák. Ezek (Sapper, Lacroix, Rittmann) még elsősorban geomorfológiai, illetve geokémiai szempontokat követtek. Jelentős szerepet játszottak a vulkanizmus megismerésében a japán tudósok is, ami annak tudható be, hogy országuk az egyik legaktívabb vulkáni zónában fekszik. ## A vulkánok felépítése Egy vulkán fő szerkezeti elemei: - magmakamra (vagy magmatűzhely) – olvadt kőzetekkel teli üreg a Föld szilárd kérgében. Az olvadék a rétegnyomás hatására a törésvonalak mentén a felszín (alacsonyabb nyomás) felé mozdul el, széttolva, felboltozva, illetve magába olvasztva a felette levő kőzeteket. A magmakamrák helyzetét nehéz meghatározni, ezért elsősorban a felszín közeli (1–10 km mély) kamrákat ismerjük. Ha a magma hosszabb ideig tartózkodik a kamrában, összetevői sűrűségének megfelelően rétegeződni kezd. Ahogy kihűl, a szilikátos olvadék egyre kevesebb vizet képes oldatban tartani, és gáztalanodik. A felszabaduló vízgőz (szén-dioxid, kénes gázok stb.) jelentősen megnövelik a kamrában uralkodó nyomást, és amikor a belső nyomás túllépi a rétegnyomást, a vulkán robbanásos kitöréssel kezd működni. Ha a feltörekvő magma megreked a földkéregben, és ott szilárdul meg, mélységi magmás testek keletkeznek, amiket alakjuk és helyzetük függvényében: batolitnak, lakkolitnak, szillnek, kőzettelérnek (dyke-nak) stb. nevezünk. - vulkáni csatorna (avagy diatréma) egy olyan nyílás a földkéregben, amelyen a magma a felszínre tör. A diatrémát általában automagmatikus breccsa tölti ki: a megszilárdult magmában a csatorna oldalairól leszakított kőzetdarabok „úsznak”. - vulkáni kráter – a felszínnek az a tölcsér alakú mélyedése a kürtő felszíni végénél, amelyen a törmelékanyag és a láva a felszínre jut. Alakja, átmérője és mélysége változó. - vulkáni kúpot – a felszínre hozott törmelékanyag és láva építi fel. - kaldera – a robbanásos kitörések eredménye. Olyankor képződik, amikor a magmakamrában annyira megnő a túlnyomás, hogy a felszabadult gázok kúp alakban lerobbantják a magmakamrát fedő kőzeteket. Ezután a fedő maradéka koncentrikus törésvonalak mentén berogy a kiürült gázok helyére. A teljes beomló terület elérheti a több száz, vagy akár a pár ezer négyzetkilométert is. - barrankó – a vulkáni kúp palástját felszabdaló, sugárirányú eróziós árok, törmelékfolyás, vízmosás megnevezése. A vulkán a fentebb sorolt, számtalan módosulattal és változatban fejlődő formák együttese. ## A vulkánok keletkezése A vulkanológiai és lemeztektonikai kutatások során megállapították, hogy a földi vulkánok elhelyezkedése (néhány kivételével) követi a litoszféralemezek határait. Ezek a vidékek nyitott és mély törésrendszerek, amelyeken keresztül a magma a felszínre juthat. A lemezszegélyek típusától függően a vulkánok divergens vagy konvergens lemezszegélyeken keletkezhetnek. Létezik egy harmadik típusú keletkezési mód is, a forrópont (vulkán) (hot-spot) vulkanizmus, amely csak áttételesen kötődik a lemeztektonikai mozgásokhoz. ### A magma A vulkánok kialakulása a magma mozgásának direkt következménye. Definíció szerint több komponensű, nyílt rendszerű szilikátos kőzetolvadék, változatos (és változó) kristály- és illótartalommal, változó hőmérséklettel, sűrűséggel, folyási jellemzőkkel és viszkozitással. A magma felszín alatti tevékenységét magmatizmusnak nevezzük. ### A vulkánok keletkezését befolyásoló tényezők A vulkánok keletkezésének legfontosabb tényezője a Föld belső hője, melyet az ősidőktől a radioaktív anyagok bomlása gerjeszt. Ennek két típusa ismert: - a rövid életű radioaktivitás, mely kozmikus anyagokból (pl. meteoritok) származik. A Föld keletkezésének idején a bolygó heves meteoritbombázásoknak volt kitéve, aminek következtében a becsapódások hatására óriási mennyiségű hő keletkezett. Ennek a radioaktivitásnak a Föld kialakulása kezdetén volt nagy szerepe. - a hosszú életű radioaktivitás a Föld belsejében levő radioaktív izotópok (235U, 238U, 232Th, 40K) bomlásának köszönhető. Az ebből származó hőenergia átlagosan 82 mW/m2. A vizsgálódások kimutatták, hogy az elmúlt 3-4 milliárd évben a radioaktív bomlásból származó energia mennyisége exponenciálisan csökken. A Föld belső hője a földköpenyben konvekciós áramlásokat (cellákat) hoz létre, amelyek elmozdítják az asztenoszféra tetején úszó kőzetlemezeket (Lásd: lemeztektonika), amelyek egymáshoz képest eltávolodhatnak (divergens lemezszegélyek) vagy egymásra tolódhatnak (konvergens lemezszegélyek). Ezeken a vidékeken, ahol a litoszféralemezekben repedések keletkeznek, az izzó magma a felszínre juthat. A radioaktivitás egy másik fontos eredménye a köpeny magas hőmérsékletének és nyomásának kialakulása. Ez részlegesen beolvasztja a köpeny, illetve litoszféra anyagát: ez az olvadék a magma. A vulkánok kialakulásának további fontos tényezői a szerkezetföldtani viszonyok. A kőzetekre ható erők ún. feszültségtérben jelennek meg, amelyek három fő elmozdulástípust (vetődést) idéznek elő: normál vetőt vagy lezökkenést, reverz vetőt vagy feltolódást, oldalelmozdulásos vetőt vagy eltolódást. A kőzetnyomás hatására ezeken a vetődéseken nyomul a felszínre a magma. ### Vulkánok keletkezése divergens lemezszegélyeken A divergens (azaz egymástól távolodó) lemezszegélyeken, ahol az asztenoszféra magmaáramlásai megrepesztik az óceáni kőzetburkot, folyamatosan bázikus (bazaltos) kőzetolvadék nyomul a felszínre, ahol megszilárdulva óceáni hátságokat hoz létre. A köpeny vízszintesen áramló anyaga fokozatosan távolítja egymástól a kőzetlemezeket. Az ilyen vulkánokra nem jellemző sem a gázrobbanások sora, sem a törmelékszórás, működésük közben csak kevés vízgőzt termelnek. A vulkáni kitörések egyenletesebbek és nyugodtabbak, a kísérő földrengések gyengébbek, mint a konvergens lemezszegélyeken. A felszínre törő láva rendszerint forró (1100-1200 °C), mert sok benne a magnézium és a feketefém (vas, mangán). Jellemző kőzete a MORB (Mid-oceanic Ridge basalt) bazalt, amelyben az inkompatibilis elemek (olyan elemek, amelyek a magma kihűlésekor nem ásványokba épülnek be, hanem sokáig az olvadékban maradnak: Rb, Ba, U, Th, Ta, Na, K) koncentrációja alacsony. Másik jellemző kőzetük a tholeiites bazalt, amiben kevés az alkálifém, de sok a vas és a magnézium. A vulkanizmus nemcsak a óceáni hátságok területén jöhet létre, hanem az ún. ív mögötti medencékben is. Ezeken a területeken a magma a földkéreg tágulása során keletkező repedéseken jut a felszínre. Divergens lemezszegélyek a kontinensek területén is kialakulhatnak: ezek a kontinentális hasadékvölgyek vagy riftek. Ezekre az alkálifémekben gazdag magma a jellemző (riolitok, alkáli bazaltok). Ilyen jellegű a kelet-afrikai árok vulkanizmusa (a világ egyetlen működő karbonatitvulkánjával). ### Vulkánok keletkezése konvergens lemezszegélyeken A konvergens (szubdukciós) lemezszegélyeken a hegységképződést aktív vulkanizmus kíséri. A lefelé növekvő hőmérséklet részlegesen megolvasztja az alábukó – általában óceáni – kőzetlemez anyagát és az általa szállított, évmilliók alatt felhalmozódott tengeri üledéket. A friss olvadék a kőzetlemez repedésein a felszín felé igyekszik, és útközben beolvasztja a gránitos-üledékes szárazföldi kéreg egy részét is. Az így feltörő magma többnyire réteges szerkezetű (rétegvulkán), meredek lejtőkkel letörő andezitvulkánokat hoz létre. A vulkáni tevékenység erősen explozív, erős törmelékszórással és gőzkitörésekkel. A vulkáni tevékenység kiszámíthatatlan; benne bizonytalan hosszú aktív és alvó periódusok változnak. A vulkáni tevékenységet erős földrengések kísérik. Az intermedier jellegű andezitláva jellemzően 800–900 °C-on szilárdul meg, tehát nemcsak összetétele, de viszkozitása is közepes; a tufaszórás lávaömlésekkel váltakozik. A legismertebb ilyen zóna a Csendes-óceán Tűzgyűrűje, amelynek része többek között egész Japán (tehát a Fudzsi is), Kamcsatka és a Kordillerák tűzhányói, köztük a Chimborazo, a Popocatépetl, az Amerikai Egyesült Államokban pedig a Mount Saint Helens. ### Forrópontos vulkanizmus A forrópont () típusú vulkánok a lemezszegélyektől távol, a lemeztektonikai folyamatoktól többé-kevésbé függetlenül keletkeznek. Kialakulásukban a fő szerepet a köpenyoszlopok (köpenycsóvák) játsszák. Az elsődleges köpenyoszlopokban a magma a földköpeny „D” szintjéből (a köpeny és külső mag határzónájából) tör a felszín felé, a másodlagos köpenyoszlopokban pedig a déli féltekén található két, úgy nevezett szuperfelboltozódásból. Mivel a forrópont helyzete többé-kevésbé állandó, a litoszféra lemez viszont elmozdul fölötte, a vulkán mindig újabb kúpot épít magának, és ezzel tűzhányóláncot alakít ki. A forrópontok viszonylag kicsik (átmérőjük ritkán nagyobb 100 km-nél), és alattuk a hőáramlás lényegesen nagyobb, mint egyébként (innen származik a nevük is). Lávájuk többnyire híg, bazaltos: az ilyen, úgynevezett OIB bazaltok kémiai és izotóp-összetétele jelentősen különbözik a hátságokban feltörő MORB bazaltokétól. Az OIB szigetvulkánok „csendesek”: működésüket a lávaömlések jellemzik (effúziós vulkánok); robbanásos kitöréseik nem jellemzőek (leginkább csak hosszú szünet után fordulhatnak elő). Jellegzetes példájuk a Hawaii-szigetek vulkanizmusa. ## A vulkánok anyagprodukciója ### Láva A vulkanizmus legfőbb terméke a láva, tehát a felszínre került, jórészt gáztalanodott magma. Legnagyobb része a kőzetüveg, de a legtöbb lávában vannak szabad szemmel látható (porfíros) ásványok is. Minél bázikusabb (minél kevesebb benne a kovasav) annál magasabb az olvadáspontja és annál kisebb a viszkozitása. Az ilyen, forró és hígfolyós magma viszonylag gyorsan hűl ki, tehát kevésbé gáztalanodik. Ezért a bazaltvulkánok többnyire kevés tufát és sok lávát termelnek. Ez a láva a bazalt, aminek csak kis része kristályos (szinte az egész kőzetüveg). Az átmeneti típusú vulkánok felváltva szolgáltatnak lávát és vulkáni-üledékes kőzeteket: a láva és tufa váltakozása hozza létre a jellegzetes andezit rétegvulkánokat (mint például a Börzsöny, a Visegrádi-hegység vagy a Mátra). A savanyú magmából csak alárendelt mennyiségű láva keletkezik; ez a riolit. A riolitláva annyira viszkózus, hogy gyakran már a vulkáni kürtőben megszilárdul, és egyáltalán nem folyik ki. A vegyi szerkezet és gáztartalom a lávafolyás felületét is meghatározza: a gázokban szegény láva tömbös, lemezes, üveges vagy kötélláva alakú lehet, míg a gázokban gazdag láva rögös, likacsos felületű. A láva vegyi szerkezete határozza meg a lávafolyások típusait is. A bázikus láva meredekebb lejtőkön keskeny folyásban halad, míg kisebb ejtésű lejtőkön takaróként szétterül. Sokszor 50–80 km-re is eljuthat, a lávaár szélessége elérheti az 1 km-t (pl. Mauna Loa, Hawaii-szigetek). A feltörő gázok gyakran kisebb kürtőket, kúpokat építenek a lávaár felszínére, ezeket salakkürtőknek (hornito) nevezik. A savanyú láva viszkózusabb természetéből adódóan rövidebb és keskenyebb, de vastagabb lávafolyásokat produkál. A láva kiömölhet: - a főkráterből; - a vulkáni kúp oldalán kialakult másodlagos, ún. parazitakráterekből. A láva haladási sebessége annak tömegétől és viszkozitásától, illetve a lejtő meredekségétől függ. A lávaárak sebessége a 20–30 km/h-tól a néhány cm/napig változik. ### Magmás kőzetek A felszínre jutott, gáztalanodott láva megszilárdulásával alakulnak ki a magmás kőzetek, amelyeket vegyi összetételük és megszilárdulásuk formája szerint is csoportosítunk. Összetétel szerint fő csoportjaik: a bazalt (szürkésfekete), az andezit (szürkés, vörösbarna), a riolit (fehéres). ### Tefra A láva mellett a vulkáni kitörés sokféle törmelékanyagot is szolgáltat: ezek gyűjtőneve a tefra. Ezeket az egyes darabok a formája és mérete szerint csoportosítva különítjük el a vulkáni bombákat, a lapilliket és a vulkáni hamut. Ezekből diagenezis során vulkáni tufa, breccsa és vulkáni konglomerátum keletkezik. ### Gázexhalációk Egy vulkáni kitörés során a szilárd halmazállapotú anyagok mellett gázok és gőzök is kerülnek a felszínre. Ezek egy része juvenilis, azaz a magmából származik, másik része pedig vadózus, azaz a földkéregből került a magmába. A juvenilis és vadózus gőzök-gázok aránya rendkívül változó. Léteznek olyan kitörések is, amelyekből csak vízgőz jut a felszínre. A vulkáni kitörés pillanatában felszínre kerülő gázok pontos összetételét meglehetősen nehéz mérni, de a kitörés előtti és utáni gázszivárgásokat vizsgálva megállapították, hogy a vízgőz mellett a leggyakrabban szén-dioxid, szén-monoxid, nitrogén, metán, ammónia, fluor, hidrogén, klór, kén-hidrogén, kén-dioxid és fémkarbid-gőzök kerülnek a felszínre. A hidrogén és metán egyaránt könnyen begyullad, és lángba boríthatja a vulkán környékét (mint a Mount Pelée 1902-es kitörésénél). A gázok hőmérséklete ritkán emelkedik 1000 °C fölé. A felszínre kerülő gázok vegyi összetétele főként a láva összetételétől és hőmérsékletétől függ. Az izzó lávából elsősorban klór, sósav, szén-dioxid, kén-dioxid és nátrium-karbonát válik ki, míg a 650-200 °C hőmérsékleti tartományt gyakran a sósav, ammónium-karbonát, vas-klorid jellemzi. Az alacsonyabb (200-100 °C) hőmérsékletű lávából főként kénhidrogén válik ki, míg a 100 °C alatti lávából már szinte csak a szén-dioxid szabadul fel. A gázexhalációk a vulkáni működés minden fázisát végigkísérik a kitörés előtti szakasztól a paroxizmuson át a vulkáni utóműködésig. ## A vulkáni működés A vulkáni működés szempontjából a vulkánokat leggyakrabban négy kategóriába sorolják: működő, szunnyadó, potenciálisan aktív illetve kialudt. Ez az osztályozás azonban rendkívül pontatlan, hiszen a határokat nehéz megvonni. Egy aktív vulkán definíció szerint éppen kitör, vagy kitörése bármely percben várható. Ez azonban részlegesen a szunnyadó vulkánokra is igaz, hiszen azok kitörése is várható. Ezt úgy értelmezhetjük, hogy egy szunnyadó vulkán aktiválódhat: ezek a potenciálisan aktív vulkánok. Ha kvantifikálni próbáljuk a fenti kategóriákat, aktív vulkánoknak leginkább azokat nevezzük, amelyek a történelmi időkben bizonyíthatóan működtek (leginkább, ha erről van írásos feljegyzés). A különböző vulkánok aktivitását vizsgálva a vulkanológusok megpróbálták behatárolni a „történelmi időt”. Ennek eredményeként az aktív-inaktív határt 10 000 évvel ezelőttre tolták ki, de ez sem teljesen helytálló, ugyanis vannak olyan, potenciálisan aktív vulkánok, amelyek utolsó lávaömlése 75-150 ezer éve volt (pl. Yellowstone-kaldera). Ezeket figyelembe véve a vulkánokat három kategóriába kéne sorolni: működő, potenciálisan aktív és kialudt. Ezt csak úgy pontosíthatnánk, ha minden vulkán magmakamrájáról lennének pontos adataink. ### A vulkáni kitörések folyamata A vulkáni kitörés a mélységi eredetű termékek felszínre kerülése és mozgása. A kitörések között a magma közelségét gőzök, gázok, forró vizek feltörése mellett olykor földrengések jelzik. A vulkanizmus kísérőjelenségeinek nevezzük azokat a jelenségeket, amelyek eredményeként nem magma vagy a gázok által kirobbantott törmelék kerül a felszínre. Ezek közülük jelzés értékűek a földrengések: ezek vagy a földkéregben-földköpenyben pattannak ki, vagy a kéreg felső részén: - a kürtőben felnyomuló magma felboltozó hatása, - a kitöréskor lezúduló izzó törmelékárak, - a lávadómok összeomlásának eredményeként. A vulkáni kitörés közelségét többnyire a földlökések gyakoriságának növekedése, a jellegzetes (pl. kénes) gázkitörések szaporodása, hevesebb működésnél esetleg a felszín emelkedése jelzi. Magát a vulkáni működést – a kitörés típusától függően – heves robbanás vagy robbanássorozat vezeti be. A nyitott kürtőkből a friss magma első, buborékosodott, fragmentált termékeit a kitörési oszlop sok vagy több tucat km magasba is magával ragadhatja. A kitörési oszlop mellett a vulkáni működésre számos más folyamat is jellemző: ilyenek a lavinák, iszapárak stb. A vulkáni kitörés tetőfokát paroxizmusnak nevezik. A főleg felfelé terjeszkedő oszlop a kitörés energiájától (és a légköri viszonyoktól) függő magasságot elérve szétterjed, és a tűzhányót övező kisebb-nagyobb területen kihullik belőle a felkapott salak, horzsakő vagy hamu (ez a piroklasztszórás). Ha a magmautánpótlás alábbhagy, a kitörési oszlop össze is omolhat, és ilyenkor a kitörés termékei izzó vulkáni árként zúdulnak alá – ezek a piroklasztárak. #### Piroklasztszórás A piroklasztszórásnak kétféle módját különböztetjük meg. A törmelékek vagy a robbanással kialakult kitörési oszlopból rakódnak le, vagy a piroklasztár tetején kialakult (illetve az árat eltakaró, beborító) hamufelhőből hullanak ki. Ez utóbbi módon jóval több törmelék ülepedhet ki, mint az összeomló kitörési oszlopokból. A piroklasztitszórás lehet: - salakszórás – ez a bazaltvulkánokra jellemző. A salak szemcséi hamu illetve lapilli méretűek, de vegyülhetnek belé bombák is. Mindössze néhány méter vastag; ez a fajta szórás produkálja a legkevesebb anyagot. - horzsakőszórás – általában az átmeneti, savanyú vagy alkáli magmákra (andezit, riolit, fonolit, trachit) jellemző. Szemcséi főleg lapilli méretűek; a kiszórt törmelék elérheti néhány tucat köbkilométert. - hamuszórás – sokféle vulkán működésének része lehet. A hamurétegek legfeljebb néhány méter vastagok, de térfogatuk akár több száz köbkilométert is lehet. #### Torlóár vagy piroklasztár A piroklasztárakban a gázok forró, szilárd anyagot (piroklasztot vagy friss lávadarabokat) fluidizálnak részlegesen. Az ár gyorsan zúdul le a völgyekben, mélyedésekben; sebessége gyakorta 100–200 km/h, ritkán több száz is lehet. Kétféle módon keletkezhet: olyankor, amikor a lávadóm vagy viszkózus lávafolyás válik instabillá és omlik össze és olyankor, amikor ezt a kitörési oszlop teszi. Rendkívül veszélyes jelenség; ez követeli a legtöbb halálos áldozatot. A törmelékanyag mérete és összetétele alapján osztályozzák: - A blokk- és hamuár (vagy nuée ardente) semleges vagy savanyú kőzetek változó méretű törmelékeiből áll. A Mt. Peléé 1902-es kitörésekor nevezték el így a helyi, francia nyelvű lakosok a vulkán felett kialakult izzófelhőt. Általában kis területet borít be, és 1 km3-nél kevesebb törmeléket rak le. - Salakár (vagy scoria) – általában apró (lapilli és hamu) méretű bazaltos kőzetek alkotják. A hamuárakhoz hasonlóan ez is kis területen ülepszik le. - Horzsakő- és hamuár – savanyú vagy átmeneti kőzetekből, és heves (plíniuszi) kitörésekkel keletkezik, nagy területeken. Nagyrészt vulkáni hamuból és lapilli méretű horzsakövekből áll: így keletkeznek az ignimbritek. #### Piroklaszt-torlóár A piroklaszt-torlóár gázt, kis koncentrációjú szilárd anyagot (piroklasztot) és gyakorta vízgőzt tartalmazó, turbulens vulkáni ár. Általában völgyekben, mélyedésekben zúdul alá, mint egyfajta átmenet a szórás és az ár között. A torlóár mozgása gyors, de a turbulens jelleg miatt nem jut el messzire. Három típusát különítjük el: - Alapi torlóár – változó kőzetanyagból, általában freatikus vagy freatomagmás kitörések során keletkezik. Hőmérséklete alacsony, mert a víz lehűti. - Felszíni torlóár – savanyú vulkánok terméke; általában horzsakő- és hamuárakkal társul. - Hamufelhő-torlóár – szintén főleg savanyú magmákból keletkezik; a piroklaszt-árakkal társul. Anyaga elsősorban finomszemcsés vulkáni hamu. ### Lávafolyások A lávafolyások (vagy lávaömlések) a piroklaszt-árak mellett a vulkáni működés jellegzetes formái. A jelentősen gáztalanodott láva a vulkáni kúp lejtőin, mélyedéseiben szétfolyik. Földünkön – az óceánközépi hátságok hasadékvölgyeit leszámítva – jelenleg elsősorban a Hawaii-szigeteken, Izlandon és az Etnán gyakori – utóbbin pár tucat méter széles, pár kilométerre jutó lávafolyások formájában. A történelem során feljegyzett legnagyobb lávafolyás az izlandi Laki-hasadék 1783-as kitörése során keletkezett, amikor több mint 14 km3 láva terült szét a felszínen. A legnagyobb lávafolyások a mezozoikumban voltak (ezek egyikeként Dekkán-fennsík bazalttakaróját 1 millió km3 bazalt építi fel). A lávafolyások méretét (térfogatát, vastagságát) és sebességét befolyásoló fő tényezők: - az effúziós ráta (a láva utánpótlásának, illetve kiáramlásának intenzitása) - a magma (láva) fizikai tulajdonságai (nyomása, sűrűsége, viszkozitása, vegyi összetétele). A lávafolyásokat a kőzet típusa szerint osztályozzák: - bazaltláva-folyások - az aa-láva (rögös láva) felszíne durva és rögös, - a pahoehoe-láva (kötélláva) felszíne sima, lebenyes; - andezitláva-folyások – általában darabos, tömbös, ritkábban aa-láva jellegű folyások. A viszkózusabb andezitlávák inkább alkotnak lávadómokat, mint folyásokat; - dácitláva-folyások – a dácitban még több a szilícium, ezért csak ritkán folyik, inkább dómként szilárdul meg; - riolitláva-folyás – nagyon ritka jelenség, mivel a riolitláva annyira viszkózus, hogy lávadugóként többnyire már a kürtőben megdermed (mint a Mt. Peléé 1902-es kitörésekor). ### A vulkáni kitörések osztályozása a kiszórt piroklasztok térfogata szerint A vulkánkitörések három tényező szerint osztályozhatók. A magnitúdót a piroklasztok teljes mennyisége határozza meg. A szétszóróképesség a kiszórt anyaggal elborított terület; ez főleg a kitörés mozgási energiájától függ. Az erupciós ráta: a kiáramló magma mennyisége másodpercenként (m3/s-ban). Ha a fenti tényezők mérőszámai nagyok – azaz a kitörés termékei erősen fragmentáltak, sok anyag nagy területen szóródik szét – akkor heves, robbanásos kitörésről beszélünk. Ez nem számszerűsíthető, csupán a „szelíd”, lávaöntő (effuzív), és a „heves”, robbanásos (explozív) működés közötti átmenet fokát, mértékét adhatjuk meg. Erre C. G. Newhall és S. Self 1982-ben egy összesítő index, a VEI (Volcanic Explosion Index) („vulkánkitörési index”) bevezetését javasolta, és ezt azóta széles körben elfogadták. A VEI elsősorban a fenti tényezőkön alapul, de figyelembe vesz egyéb mennyiségi (kitörési időtartam stb.) és minőségi (leírás, légköri hatás stb.) jellemzőket is. A VEI skála 9 fokú. A történelmi idők legnagyobb kitörése, az indonéziai Tambora 1815-ös kitörése 7-es fokozatú – ennél nagyobb (8-as, 9-es) kitöréseket csak a földtörténetből ismerünk. † a Smithsonian Intézet adatai alapján ### A vulkáni kitörések osztályozása a felszínre jutó anyag összetétele szerint A víz alatt kitörések alapvetően különböznek a „szárazoktól”. Ennek alapján robbanásos (explozív) kitörések három típusát különböztetjük meg: - A magmás robbanásos kitörés kiváltó oka a feltörekvő magma buborékosodása (a magmában oldott illóanyagok kigázosodása, illetve kioldódása), mechanizmusa pedig a fragmentáció (a belső túlnyomás – nem ritkán a légköri nyomás 20–100-szorosa – szétrobbantja a buborékokat). A szétrobbanó fedőburok darabjait a feltörő gázok szétszórják – az ilyen kitörések oszlopa akár 20 km-nél magasabb is lehet, a törmelékkel beszórt terület elérheti a több száz km2-t. Ilyen a szárazföldi robbanásos kitörések nagy többsége. - A freatomagmás kitörés oka, hogy a fölfelé áramló magmához jelentős mennyiségű víz keveredik, és a fedőburkot az ebből fejlődő gőz, illetve vízgáz robbantja szét. A magmához keveredő víz származása szerint három típusukat különböztethetjük meg: - jellemzően ilyenek a tenger alatti kitörések; - a szárazföldi kitörések közül jellemzően ilyenek azok, amikor a magma fölfelé vezető útján jó vízvezető és ezért sok felszín alatti vizet tartalmazó üledékes kőzeteket tör át; - freatomagmás kitörést eredményez, amikor a magma a kürtőben kialakult krátertó vizével keveredik. Ilyenkor, ha a tó vize elfogy, de a magmának még van utánpótlása, a kitörés jellege teljesen átalakul. A reduktív környezet eredményeként a freatomagmás kitörések jellemző gáza a szén-dioxid mellett a kénhidrogén. Mivel a víz lefojtja a kitörést, az oszlop magassága ritkán lépi túl a 10 km-t, a törmelékkel beszórt terület pedig a 20 km2-t. A lávafolyások megjelenése egyáltalán nem jellemző. - A freatikus („gőz hajtotta”) kitörésekben mélységi anyag egyáltalán nem vesz részt; a magma csak mint hőszolgáltató játszik szerepet. Freatikus kitörések gyakran alakulnak ki a jégpáncél alatt megrekedt magmás testek felett, befagyott krátertavakban stb. ### Kitöréshez kapcsolódó jelenségek A vulkáni kitörések számos olyan természeti jelenséget idézhetnek elő, amelyek más körülmények között is kialakulhatnak. Ilyen jelenségek: - A vulkáni kitörést számos földrengés kíséri a kitörés előtt és alatt. Ezt a felfelé törekvő magma feszültségének felszabadulása okozza. - A lahar (vagy iszapár) kitöréskor, a vulkán lejtőjén lezúdúló piroklaszt-ár és víz elegye. Rendkívül veszélyesek erősségük és nagy sebességük miatt (akár több, mint 10 méter/másodperc). Kialakulásuknak oka lehet a hegyet borító jég- és hósapka megolvadása a kitörés során, krátertó kiszabadulása vagy heves esőzések. - A legpusztítóbb földcsuszamlások a vulkánok tevékenységéhez kötődnek, amikor a lejtők gyenge rétegei a elmozdulnak lefelé. Általában a sztratovulkánok működésére jellemzőek. - A vízalatti kitörések során a felettük lévő víztömeg elmozdulhat cunamit okozva, mely pusztító erővel zúdul a tengerparti vidékekre. ### A kitörések előrejelzése A vulkáni kitörések előrejelzése során a tudósok öt alapelvet vesznek figyelembe: 1. a vulkáni működés inflexiós pontjának alapelve kimondja, hogy a hosszabb ideje szunnyadó vulkán előbb-utóbb instabillá válik és kitör 2. az egybeeső előjelek alapelve szerint egyetlen monitorizált paraméter változása még nem jelzi egy kitörés bekövetkeztét, de több egyszerre változó paraméter már igen 3. a vulkáni működés megismerésének alapelve kimondja, hogy a kitörés előrejelzésénél szem előtt kell tartani a korábbi kitörések során megtapasztalt jelenségeket 4. a váratlan jelenségek alapelve szerint a kitörést számos nem várt, vagy szokásosnál gyorsabban zajló jelenség is jelezheti 5. a kitörések előjeleinek vizsgálata szerint, minden vulkánnak sajátos „tünetei” lépnek fel kitörést megelőzően. A vulkáni kitörések nem jelezhetők sztochasztikus módszerekkel, csak a röviddel a kitörés előtt jelentkező tünetek vizsgálatával, amiatt szükséges ezek folyamatos monitorizálása, ami rendkívül költséges, de az egyetlen módszer a kitörések előrejelzésére. A vulkáni kitörések előrejelzésének módszerei: - Szeizmológia – a vulkáni kitörések előrejelző folyamata a földrengés, melyet a feltörekvő magma okoz. Három típusa különböztethető meg: a rövid idejű földrengések a felszín alatti magmakamrák növekedése során pattannak ki; a hosszú idejű földrengéseket a vulkán belsejében felgyülemlett gázok nyomásváltozása okozza; a harmonikus rengéseket a felfelé törekvő magma okozza (nevét az általa okozott morajló hang után kapta). A szeizmikus jelenségek értelmezése nehéz, de egyben a legjobb előrejelzője a kitöréseknek, főleg ha a hosszú idejű és a harmonikus rengések gyakoriakká válnak. - Gázexhalációk vizsgálata – amint a magma felszínközelbe kerül és lecsökken a nyomás, a gázok kiválnak. A legjellemzőbb gáz a kén-dioxid, amelynek nagy mennyiségű felszínre kerülése egy közelgő kitörés előjele lehet. - Felszíni deformációk monitorozása – a felszín alatti magma mennyiségének növekedése a felszín deformálódását okozhatja, emiatt a potenciálisan aktív vulkánok méreteit és alakját pontosan monitorizálják - Geotermika – a magma és a feltörekvő gázok hidrotermás jelenségeket okoznak, amelyek a Föld belső hőjének változását idézik elő. - Hidrogeológiai mérések – fúrások tanulmányozása során azt tapasztalták, hogy kitörés előtt, a belső gázok nyomására a felszínalatti vízrétegek megemelkednek, majd közvetlenül a kitörés előtt visszaesnek. ## A vulkánok osztályozása A vulkánok osztályozására számos változat létezik, annak függvényében, hogy a rendszerezést milyen paraméterek figyelembe vételével végezték el. Az alábbiakban néhány ismertebb osztályozást mutatunk be. ### A kitörés helyének alakja szerint A kitörés helyének alakja szerint három típusú vulkánt különböztethetünk meg: - areális (felületi) vulkántípus – napjainkban nem léteznek hasonló vulkánok, de a földtörténeti múltból ismert néhány. Lényege, hogy a földkérget időnként áttörték a magmatömegek hatalmas lávatakarókat képezve (pl. Arab-fennsík, Dekkán-fennsík, stb.) - labiális vulkántípus (résvulkán) – a divergens lemezszegélyeken keletkezik, amikor a repedésekből kiömlő (elsősorban bázisos) láva szétterül takarót alkotva. Nincs gázrobbanásos és törmelékszórásos működési fázisa (pl. izlandi Laki-hasadék, Columbia-fennsík, stb.) - centrolabiális vulkántípus – ámenet a labiális és centrális vulkántípusok között. Ezen vulkánok kitörései hosszan elnyúló és széles láva- és tufatakarókat hoznak létre, amelyeken vulkáni kúpok ülnek (pl. a mexikói Sierra Volcanica Transversal, a Visegrádi-hegység, stb.) - centrális (csatornás) vulkántípus – napjaink legelterjedtebb típusa, mely során a vulkáni kitörést a kürtőn át feltörő anyag táplálja ### A kitörés típusa alapján A kitörés típusa alapján három típusú vulkán különíthető el: - robbanásos (explozív) típus - kiömléses (effuzív) típus - vegyes típus #### Explozív vulkántípusok A robbanásos (explozív) vulkánok általános jellemzője, hogy kevés lávát, de rengeteg gázt és gőzt termelnek, melyek nagy erővel, robbanásszerűen törnek ki a kráterből, rengeteg kőtörmeléket sodorva magukkal, amint szétrobbantják a kürtőben lévő lávatömeget, vagy sok esetben magát a vulkáni kúpot is. Típusai: - maar-típus (vulkánembrió) – ezekre a vulkánokra az egyszeri kitörés jellemző, melynek során a robbanásszerűen kiszabaduló gázok a földkéreg repedései mentén vulkáni csatornákat hoznak létre. A kitörés során felszínre hozott kőzettörmeléket a kráter nyílása körül alacsaony kúp formájában halmozzák fel. Ilyen vulkáni képződmények találhatók az Eifel-hegységben (Németország) és Auvergne (Franciaország) területén. - Krakatau-típus – ezen kategóriába azon vulkánok tartoznak, melyek kitörése a Krakatau 1883-as kitöréséhez hasonlít, minek során vulkáni kúp nagy része szétrobbant óriási mennyiségű kőzetdarabokat és vulkáni hamut szórva szét. Ebbe a kategóriába sorolható a Sunbawa-szigeti Tambora, az alaszkai Katmai, az új-zélandi Tarawera és a japán Bandai-hegy, valamint az Amerikai Egyesült Államokban található Mount Saint Helens. - Vulcano-típus – a Lipari-szigetek egyikén található vulkánról kapta a nevét, amely időszakosan működik, lávája sűrű, és rendszerint csak a kráter pereméig jut el, ahol megszilárdul dugót alkot. Az alatta felgyülemlő gázok és gőzök időszakosan felrobbantják a dugót, ami során rengeteg kőzetanyagot és lávadarabkákat szór szét. - Pelée-típus – a Martinique-szigeten található Mount Pelée után kapta a nevét. Ebbe a csoportba azon vulkánokat sorolják, melyeknek kitörése hasonló a Pelée 1902-es kitöréséhez, mely során a felgyülemlő gázok és gőzök megemelték a lávadugót, míg a felszínre nem kerültek óriási izzó gázfelhőt alkotva. #### Effuzív vulkántípusok Az effuzív vulkánok csoportjába tartozó vulkánok kizárólag lávát termelnek, kitörésüket nem kíséri robbanás. Két típusa létezik: - Hawaii-típus – melyre az jellemző, hogy a vulkáni kráterben fortyogó 1200-1300 °C hőmérsékletű láva időnként megemelkedik az alatta felgyűlt gázok hatására és kicsordul a kráter peremén, óriási lávafolyásokat alkotva. Tipikus példái a Hawaii-szigeteken lévő Mauna Loa, Mauna Kea és Kīlauea vulkánok. - spreading-típus – az óceáni hátságok repedéseiben működnek és hozzájuk fűződik a megújuló litoszféralemezek építőanyagának biztosítása. #### Vegyes vulkántípusok A vegyes vulkánok csoportjába sorolható a Föld legtöbb vulkánja, hiszen működési történetüket tanulmányozva, a legtöbbről elmondható, hogy működésére úgy az explozív, mint az effuzív jelenségek jellemzőek. Két típusba sorolhatók: - Vezúv-Etna típus – időszakosan működő vulkánok tartoznak ide. Működésüket gőz- majd gázömlés vezeti be, majd földrengés és földalatti morajlás kíséretében megindul a törmelékszórás. A kráterből távozó vízgőz heves záport okoz. A lezúduló eső és vulkáni hamu keveréke iszapárakat (lahar) okoz, melyek a vulkán lejtőin hömpölyögnek lefelé. A kitörés tetőpontján (paroxizmus) elkezdődik a törmelékszórás, majd a lávaömlés. A lávaömlés után a vulkán fokozatosan elcsendesedik és a kitörés gázszivárgásokkal ér véget. A Vezúv tipikus példája a vulkán a vulkánban morfológiának, olyannyira, hogy ezt a somma-cono-atrio felépítést róla nevezték el. Ennek lényege, hogy egy korábban beomlott kráter belsejében alakul ki egy új vulkáni kúp. A Vezúv elődje a Monte Somma (1133 m) volt; ez egy hatalmas, ősi kráter falának maradéka: ennyi maradt az eredetileg több ezer méter magas hegyből, miután az fölrobbant. A tulajdonképpeni Vezúv vagy Gran Cono (1281 m) az egykori kráter közepén keletkezett, új vulkáni kúp. A Vezúvval azonos típusú működése van az Etnának, de lávája csak ritkán buggyan ki a fő kráterből, mert gyakran a vulkáni kúp oldala repedezik meg és ezeken át nyomul ki (oldalerupció). A láva kitódulásának helyein másodlagos vulkáni kúpok ún. parazitakráterek keletkeznek. Ebbe a csoportba sorolható többek közt a dél-amerikai Cotopaxi vulkán is. - Stromboli-típus – a Lipari-szigeteken működő Stromboli kitörése során rengeteg gázt és törmeléket lövell ki. A kráterből kilövelt anyag nagy része salakfoszlány, ami a levegőben forogva megszilárdul és a földre érve lapított alakot vesz fel. Az üvegesen megszilárduló lávából lesz az obszidián. A Stromboli lávája híg, 1000-1200 °C hőmérsékletű és hamar merevedik. Folyás közben a megszilárduló lávát az utána következő lávafolyás összetöri. A láva felszínén folyásos, sodort és csavart szerkezet látszik, ezért kötéllávának is nevezik. ### A kitörések száma és a kúp szerkezete alapján A vulkánokat a kitörések száma szerint két csoportba oszthatjuk: - A monogenetikus vulkánok egyszeri kitörés eredményeként alakulnak ki. A gázszegény láva úgynevezett dagadókúpot épít fel. Az ilyen, jellegzetes hagymaszerkezetű dóm alulról felfelé növekszik. Ilyen például Franciaországban a Puy de Dome. Amikor a kitörés nemcsak lávát, de vulkáni törmeléket is hoz a felszínre, akkor vegyes felépítésű monogenetikus vulkáni kúpról beszélünk. Így keletkezett Pozzuoli mellett 1538-ban a Monte Nuovo. - A poligenetikus vulkánokat nyugalmi időszakokkal elválasztott, sorozatos kitörések alakítják ki. Ha a vulkán bazaltos lávát termel, akkor a kúp lejtői enyhék lesznek: ezek a pajzsvulkánok. A viszkózus láva meredekebb lejtőkkel merevedik meg: ezek a dómvulkánok. A sorozatos kitörések eredményeként egymásra rakodó tufa- és lávarétegek eredményei a rétegvulkánok (sztratovulkánok). ### A vulkánok alakja és szerkezete szerint A vulkánokat alakjuk és szerkezetük figyelembe vételével is osztályozhatjuk: - pajzsvulkánok – bazaltos, alacsony viszkozitású lávából épülnek fel. A hígan elterülő láva enyhe lejtőjű kúpokat hoz létre. Tipikus példái a Hawaii-szigeteken lévő Mauna Loa, amely 9000 m magasra emelkedik az óceán fenekéről és 120 km átmérőjű. - hamukúpok – jellegzetessége, hogy a vulkáni kúpot apró piroklasztitok és vulkáni hamu építi fel. Ezek általában rövid idejű kitörések során keletkeznek, magasságuk pedig 30–400 m között változik. Ilyen például a mexikói Parícutin valamint az arizonai Sunset Crater. - rétegvulkánok – egy magas, kúp alakú vulkán, amely keverve tartalmaz megkeményedett láva és vulkáni hamu rétegeket. Ilyen például a Fudzsi, a fülöp-szigeteki Mayon és a Vezúv is. - szupervulkánok – változó alakjuk van. Behatárolásuk nehézkes, ugyanis kiterjedt területeket foglalnak el. A szupervulkánoknak óriási szerepe van az éghajlatváltozásban, ugyanis egy kitörés során hatalmas mennyiségű hamut és ként engednek az atmoszférába, ami az éghajlat lehűléséhez, extrém esetben a vulkanikus tél beálltához vezethet. Ilyenek például a Yellowstone kaldera a Yellowstone Nemzeti Parkban és a Toba-tó Indonéziában. - tengerfenéki vulkánok – ahogyan azt nevük is mutatja az óceánok és tengerek mélyén találhatóak. Kitörésük gyenge, ami a vízalatti óriási nyomással magyarázható. Lávájuk a vízzel való kölcsönhatás miatt hamar megszilárdul és üveges lesz. A megszilárdulás során a láva köré egy kemény kéreg képződik. A hasonló jellegű lávafolyásokat párna-lávának vagy pillow-lávának nevezik. Az első hasonló jellegű vulkánt a Kolumbot (Égei-tenger) 1650-ben fedezték fel. - szubglaciális vulkánok (tuyák) – jégtakarók alatt alakulnak ki párna-láva rétegekre lerakodó vízszintes lávafolyásokból. Amikor a jégtakaró elolvad a megszilárdult lávaárak összeomlanak, aminek következtében lapos tetejű ún. táblahegyek alakulnak ki. Számos ilyen vulkán található Kanada British Columbia tartományában (pl. Tuya Butte – innen származik megnevezése is) ## A vulkáni utóműködés típusai ### Iszapvulkánok A vulkanizmus egyik kísérői a meleg iszapvulkánok, melyek agyagos területeken keletkeznek. A kráterükben összegyűlt sáros, híg iszapot a feltörő gázok és gőzök telítik. Kúpjuk alacsony (néhány centimétertől néhány méterig terjed), működésük pedig változó (lehet időszakos vagy folytonos). Izland, Közép-Amerika és Új-Zéland vulkanikus vidékein gyakoriak. Tipikus példája a Nápoly melletti Pozzuoliban működő kb. 10 m átmérőjű állandóan fortyogó iszaptó. A Costa Rica-i Poas vulkán szintén rendelkezik egy fortyogó iszaptóval. A hideg iszapvulkánok nincsenek kapcsolatban a vulkánossággal. Laza talajú agyagos területeken jönnek létre, ahol a talaj szerves anyagainak elbomlása során kiemelkedően sok szénhidrogén, szén-dioxid, kén-hidrogén és metán keletkezik. A gázok a föld alatt összegyűlnek és az agyagrétegen keresztül a felszínre törnek, majd az iszapból lapos kúpot építenek fel. Sokszor kis méretűek, de akár az 50-100 méteres magasságot is elérheti az így keletkező kúp. Gyakoriak az olajvidékeken, pl: Baku és Trinidad környékén. ### Posztvulkáni jelenségek A posztvulkáni jelenségek a vulkáni kitörések végleges megszűnte után is jó ideig tapasztalható jelenségek gyűjtőneve. Lényegében gázszivárgásokról van szó, melyeknek hőmérséklete és intenzitása az idők múltával csökken. Három nagy csoportot különböztetünk meg: - szolfatara – vízgőzt és kénes vegyületeket bocsátanak ki, 200 °C-ig terjedő hőmérsékleten. A szolfatarák körül kénkristályok rakódnak le, ami jellegzetes sárga színt kölcsönöz nekik. Tipikus példája a Nápoly melletti Pozzuoliban található Solfatara (amelyről nevét is kapta). - fumarola – magas hőmérsékletű (100-200 °C) gőzömlések, melyek szén-dioxidot, kén-dioxidot és hidrogén-szulfidokat is tartalmazhatnak esetenként. Tipikus példája a Tízezer Füst Völgye az alaszkai Katmai Nemzeti Parkban. - hévforrások – fumarolához hasonló jelenség, azonban hőmérséklete jelentősen alacsonyabb (100 °C alatt). Ezeknek egyik típusa a gejzír valamint a soffioni (bórsavas gőzömlés) - mofetta – a vulkáni utóműködés során gáz formájában felszínre törő szén-dioxid. Ilyen található a székelyföldi Büdös-barlangban (hidrogén-szulfid, a falakon sárgás kénlerakodásokkal) ## A vulkánok morfológiája A geológiai és vulkanológiai szempontok mellett a vulkánokat alakjuk (morfológiájuk) alapján is lehet osztályozni. Ez a vulkánmorfológia kutatási tárgyát képezi. Míg a vulkanológia elsősorban a vulkánok születésével és elsődleges alakjának tanulmányozásával foglalkozik, addig a vulkánmorfológia vizsgálja a külső erők hatására lepusztult változatokat is (destruktív formák). A tűzhányók alakja elsősorban a kitörés módjától és a felszínre hozott anyagtól függ. A vulkánok morfológiájának két alaptípusa (egyben végletei) a vulkáni kúp és a vulkáni takaró, de ezek között számos átmeneti forma létezik: ### Vulkáni kúpok formái A lávakúpok formáját elsősorban a kiömlő láva sűrűsége határozza meg: minél hígabb a láva, annál laposabb kúp keletkezik. Ennek formái: - dagadókúp – mely akkor keletkezik, amikor a gázokban szegény savanyú láva lassan eléri a kráter peremét és kiömlik. Az így keletkező lávaárak rövidek, de vaskosak. A láva egyébként csak helyben felfelé terjeszkedik, minek következtében kialakítja sajátos dóm-alakját. Az alulról érkező friss és izzó láva a már megszilárdult rétegeket a nagy nyomás hatására összetördeli, aminek következtében sajátos rücskös rétegfelület alakul ki. A dagadókúpok lejtői általában domborúak és 45°-os szöget zárnak be a felszínnel. Ilyen formák találhatók az Appenninekben (pl. Monte Cimini) vagy az Északnyugati-Kárpátokban (Újbányai-hegység). - semleges lávakúp – jellemzője, hogy lejtői enyhébbek. Ez azzal magyarázható, hogy a semleges láva hígabb és gyorsabban halad lefelé a kúp oldalán. Ilyen formák találhatók az Andokban (Sao Pedro-hegység) valamint a Kárpátokban is. - bázikus lávakúp – mivel a bázikus láva rendkívül híg, az általa létrehozott lejtők alacsonyak és laposak. Magasabb kúpok csak nagyobb vulkánokon alakulhatnak ki. Ilyen formája van a Mauna Loának és a Mauna Keának is. A piroklasztkúpok – robbanásos vulkáni kitörések során alakulnak ki, amikor a vulkán nagy mennyiségű törmelékes anyagot, tefrát szór ki, melyek felhalmozódása során kialakul a tufa. A kizárólag tufából felépülő tűzhányók alacsonyabbak és gyorsabban erodálódnak, mivel hiányzik belőlük a szilárd vázként funkcionáló láva. Ezek lejtőinek általában 33°-os dőlése van, ugyanis bizonyított tény, hogy a lejtőn lefelé zúduló törmelék ebben a szögben stabilizálódik és kerül egyensúlyi állapotba. Két típus különíthető el: - Tefra- ill. tufakúpok – melyek általában nagyobb vulkánok mellékkúpjaiként alakulnak ki, - Maarok – a maar-típusú vulkanizmushoz kötődik, melynek lényege egy egyszeri kitörés, aminek során a felszínre hozott törmelék a kürtő körül halmozódik fel. Az ilyen kúpok laposak, átmérőjük néhány száz m és néhány km között változik. Kráterüket gyakran tavak töltik ki. Számos ilyen kúp található a németországi Eifel-hegységben. A sztratovulkáni kúpok hosszantartó vulkáni működés során alakulnak ki. A különböző kitörések során felszínre hozott törmelék és láva rétegesen rakódik le a kúp oldalára, fokozatosan növelve annak magasságát. Általában andezites láva jellemzi őket. A Föld legismertebb vulkánjai sorolhatók ebbe a csoportba: Vezúv, Etna, Popocatépetl stb. A kráter helyzete alapján három morfológiai típus különíthető el: - csúcskráteres vulkánok – ezek jellemzője, hogy egyetlen központi kürtő körül alakultak ki - mellékkráteres vulkánok – olyankor alakulnak ki, amikor a főkráter mellett mellékkrátereken keresztül is zajlik a kitörés. Ennek tipikus példája az Etna, melynek kb. 300 hasonló mellékkrátere alakult ki az idők folyamán. - hegylábi kráterkúpos vulkánok – akkor alakulnak ki, amikor a mellékkráter a vulkáni kúp lábánál emelkedik ki. Ennek tipikus példája a Kilimandzsáró. A központi kalderás vulkánok alapvető tulajdonsága, hogy a kráter kitágult és kalderává alakult át. Annak függvényében, hogy mi idézte elő a kaldera kialakulását, megkülönböztetünk: - robbanásos típust - beszakadásos típust - besüppedéses típust – melynek során a feküüledékeket a vulkán súlyával tömörítette - eróziós kalderás típust – a külső erők által átformált vulkánok tartoznak ide (pl. Toluca, Meru) A kalderában a vulkáni tevékenység kiújulhat, aminek következtében új vulkáni kúp alakulhat ki a lepusztult kaldera belsejében. Ennek öt típusa ismert: - Vezúv-típus – melynek jellemzője, hogy a kalderában hamukúp keletkezik (somma-cono-atrio rendszer) - Astroni-típus – melynek során a kalderában lávakúp alakul ki - Meru-típus – melynek során egy új rétegvulkán keletkezik a régi kaldera belsejében - Toluca-típus – melynek során egy dagadókúp keletkezik a kalderában - Szantorini-típus – a Toluca-típushoz hasonló, de a kalderát tengervíz önti el. A különleges tűzhányók csoportjába olyan vulkánok tartoznak, amelyek formájuk szerint egyediek, nem sorolhatók a fent említett kategóriák egyikébe sem. Ide tartozik például a Krakatau (melynek nagy része felrobbant), a Pelée (melynek csúcsát egy lávadugó képezi), a Surtsey (amely egyetlen freatikus kitörés során emelkedett ki Izland egyik szigetén). ### Átmeneti formák Ebbe a csoportba a vulkáni kúpok és takarók közötti átmeneti formák tartoznak. - pajzsvulkán – bazaltos lávából táplálkozik, alacsony kúpja van, melynek 2-10°-os lejtőin lefelé haladva a láva takarókat hoz létre. Jellegzetes példája a németországi Vogelsberg. - emeletes pajzsvulkán – akkor alakul ki, amikor több pajzsvulkán egymásra települ - dagadóhát – a pajzsvulkán egyik változata, amikor a vulkán nem pajzsként domborodik ki, hanem hosszasan elnyúló hátat képez. Típuspéldánya az új-zélandi Tarawera. ### Vulkáni takarók A vulkáni takarók nagy felületeket borító változó vastagságú bazaltrétegekből épülnek fel. Három csoportba oszthatók: - lávafennsík – különböző vastagságú és nagyságú bazaltrétegek alkotják. Általában pajzsvulkánok lávájából épülnek fel. - trapp (vagy platóbazalt) – több, lépcsősen egymásra helyezkedő lávatakaró alkotja, melyeket tufa, vagy más szárazföldi üledékes kőzetrétegek választanak el. Általában több száz lávaárból jöttek létre. A nagyobb trappok kialakulásához hosszabb időn keresztül nagy mennyiségű lávaömlés, ehhez pedig több kilométer hosszú hasadék szükséges. A több szakaszban lezajló lávaömlések között hosszabb szünetek is szükségesek ahhoz, hogy a lávatakarók között üledéktakarók képződjenek. Ezek a takarók a mezozoikumban képződtek. Tipikus példájuk a közép-szibériai bazalttakaró (1500–2000 m vastag és 1 millió km2 felületen fekszik), a dél-amerikai Parana-medence trappja, a Dekkán-fennsík trappja. Jóval kisebb trapp az írországi Antrim-plató, a jemeni Hadur Suaib, az etiópiai Ras Dasan. - tufaár (vagy ignimbrit) – nagy kiterjedésű, de a lávafennsíkoknál jóval vékonyabb lávatakarók, melynek jellegzetessége, hogy az alsóbb, még plasztikus rétegeket a frissebb felső rétegek valósággal kihengerlik. A legtöbb ignimbritplató Új-Zélandon található, de Magyarországon is akad rá számos példa (pl. Bükkalja) ## A vulkánok pusztulása A vulkánok működésük ideje alatt konstans átalakulásban, növekedésben vannak. Tevékenységük szüneteiben vagy működésük befejezése után már a külső (felszíni) erők kezdik el formálni felszíneiket és megindul a lepusztulásuk. Ennek elsődleges okai az időjárási hatások. Emiatt a különböző éghajlati övekben fekvő vulkánok felszíne különbözőképpen alakul. A felszín lepusztulása az egyszakaszos esők övében illetve a kétütemű szavanna- és monszunklíma területén a leghatékonyabb és leggyorsabb. A vulkánok felszínét az erózió, az árkok képződése, a réteges lemosások és a földcsuszamlások alakítják. A trópusi övekben, a sűrű esőerdők vidékén nagy a csapadékmennyiség, így a vulkáni kúpok oldalán sok patak ered, amelyek mélyen bevágodnak ezek felszínébe, akár 100–150 m mélyen is. Az enyhébb, lejtős területeket a völgyek között gyep- és mohatakaró borítja, amelynek erős kőzetmállasztó hatása van (pl. Kilimandzsáró). A szárazabb (sivatagos és félsivatagos) területeken a nagy hőmérsékletingadozás hatására a vulkánok felépítése, a kőzetek repedéshálózata, valamint a gyér növényzet a gyors aprózódásnak kedvez. A ritka, de kiadós esőzések itt is felszabalhatják árkokkal a vulkáni kúpok lejtőit (pl. Anatóliai-fennsík). A mérsékelt égöv nedves (óceáni) területein a mállás, a kontinentális vidékein viszont az aprózódás a jellemző. A periglaciális éghajlaton a gyér növényzet és a fagyással járó aprózódás formálja a vulkánok felszínét, míg a hóhatár felett lévőket a jég ereje. A vulkánok lepusztulásának egyik fontos tényezője az idő, azaz mennyi idő telt el az utolsó kitörés óta és ez elegendő volt-e valamilyen növényzet kialakulásához, mivel a gyér, kopár felszín sokkal gyorsabban pusztul. A lepusztulás előrehaladottságának és a vulkáni formák átalakulásának mértéke alapján az alábbi típusok különíthetők el: - ép tűzhányó (elsődleges forma): őrzik eredeti formájukat, felszíneiket a külső erők csak kis mértékben alakították. A vulkán újabb működése esetén a lepusztulás nyomai eltűnnek (pl. Vezúv, Etna). - csorba tűzhányó (másodlagos forma): az elsődleges formák még jól felismerhetőek, de felszínüket a külső erők már lényegesen átformálták (pl. a Campi Flegrei vulkáni kúpjai) - vulkánromok (harmadlagos formák): az eredeti formájuk jelentősen átalakult, mély völgyek szabdalják, de főbb vonásai még jól kivehetők (pl. Keleti-Kárpátok vulkáni vonulata) - vulkánroncsok (negyedleges formák): az eredeti vulkáni formák csak geológiai és geofizikai módszerekkel állapíthatók meg (pl. Visegrádi-hegység) - vulkánmaradványok (ötödleges formák): az eredeti formák teljesen lepusztultak, létezésükre csak a visszamaradt kőzetek utalnak - vulkánroncsok (hatodlagos formák): a felszíni formák teljesen lepusztultak és az erős letarolás során a szubvulkáni formák (lakolitok, telérek stb.) kerültek a felszínre. ## A Föld működő vulkánjai Lásd még: - Afrikai vulkánok listája - Antarktiszi vulkánok listája - Ausztráliai vulkánok listája - Ázsiai vulkánok listája - Dél-amerikai vulkánok listája - Észak-amerikai vulkánok listája - Európai vulkánok listája - Vízalatti vulkánok listája Az ENSZ által az 1990-es években támogatott Természeti Katasztrófák Megelőzésének Évtizede (International Decade for Natural Disaster Reduction) program keretén belül a Nemzetközi Vulkanológiai és Geokémiai Szervezet (International Association of Volcanology and Chemistry of the Earth's Interior) felállított egy 16 vulkánból álló listát („Évtized vulkánok”), melyek tanulmányozását prioritásként kell kezelni. A projekt lényege minél jobban megismerni ezek működését, esetleges kitörések katasztrofális következményeinek elkerülése végett, illetve tanulmányozásuk során bővebb ismeretet szerezni a bennük zajló folyamatokról. A következő vulkánok szerepelnek a listán: {\| \| width=50% \| - Avacsinszkij-Koriakszkij, Oroszország - Colima, Mexikó - Etna, Olaszország - Galeras, Kolumbia - Mauna Loa, Amerikai Egyesült Államok - Merapi, Indonézia - Nyiragongo, Kongói Demokratikus Köztársaság - Mount Rainier, Amerikai Egyesült Államok \| width=50% \| - Szakuradzsima, Japán - Santamaria, Guatemala - Szantorini, Görögország - Taal, Fülöp-szigetek - Teide, Spanyolország - Ulawun, Pápua Új-Guinea - Unzen, Japán - Vezúv, Olaszország ## Vulkanizmus a Kárpát-medencében A Kárpát-medence neogén-pleisztocén vulkanizmusa szerves része annak a kontinenseket átmozgató földtani folyamatsornak, amelynek során a kialakult a Kárpátok hegyvonulata, valamint a hozzá kapcsolódó Pannon- és Erdélyi-medence. A térségbeli konvergens lemeztektonikai mozgások (szubdukció) következtében két típusú vulkánosság különböztethető meg: a szubdukciós folyamat során alábukó lemez részleges beolvadása során savanyú (kovasavban) gazdag magma tör a felszínre, míg az asztenoszféra anyagának közvetlen felszínre kerülésével alkálibazalt-vulkánosság keletkezhet. A vulkánosság minden esetben a Kárpátok koszorújának belső oldalára esik. A Pannon- és elsősorban az Erdélyi-medencében fellelhető három riolittufa réteg (alsó, középső, felső) a kb. 20 millió évvel ezelőttől, közel 9 millió éven át zajló savanyú jellegű vulkáni tevékenység eredményeként alakult ki. A másik, ismertebb vulkanizmus, mely során a Kárpátok belső vulkáni íve keletkezett, a mészalkáli vulkanizmus. Ennek során egy több, mint 700 km hosszú hegyvonulat alakult ki, Dél-Lengyelországtól a Kárpátkanyarig. Részben egykorú a savanyú-vulkanizmussal, részben fiatalabb: mintegy 16 millió év történéseinek nyomát őrzi. Első megjelenését 16,5 millió évvel ezelőttra teszik. A vulkáni tevékenység legrégebbi megnyilvánulásai a Börzsöny és Kisalföld vidékén találhatók meg, míg kelet felé haladva a Kárpátok íve mentén, a kőzetek egyre fiatalodnak. A Börzsöny, Visegrádi-hegység, a Cserhát, a Mátra és a közép-szlovákiai vulkáni ív tűzhányói 16-11 millió évvel ezelőtt működtek. Az Eperjes- és a Zempléni-hegység vulkanizmusa egyidős az Északkeleti-Kárpátok (Vihorlát) vulkanizmusával és mintegy 14-9 millió év közöttre tehető. Ebben az időszakban alakult ki a Keleti-Kárpátok szubvulkáni szakasza (Cibles, Torjága, Radnai-havasok, Borgói-havasok egyes részei), ami azt jelenti, hogy a magmák nem törtek a felszínre, hanem sekély intrúziók formájában a felszín alatt szilárdultak meg. A Kárpátok vulkáni íve legfiatalabb szakasza a Keleti-Kárpátokban található, a mintegy 160 km hosszúságban: Kelemen-havasok, Görgényi-havasok, Hargita-hegység. A Kelemen-havasok vulkanizmusa mintegy 9,5 millió évvel ezelőtt indult el, és dél felé haladva csupán néhány tízezer éve ért véget a vonulatzáró Csomádban. ## Vulkánok a Naprendszerben A Holdon nem léteznek jelentősebb vulkánok, sőt vulkáni aktivitás sem, annak ellenére, hogy a legutóbbi kutatások kimutatták egy folyékony mag létezését. A Hold ennek ellenére számos vulkáni jellegzetességet mutat, mint például a holdtengerek (mare), hasadékok és dómok. A Vénusz bolygó felszínének 90%-át bazalt alkotja, ami arra enged következtetni, hogy a vulkanizmusnak nagy szerepe volt a felszín kialakításában. A bolygó felszínét tarkító rengeteg becsapódási kráter tanulmányozásából a tudósok arra következtettek, hogy a Vénusz felszíne az utóbbi 500 millió évben jelentősen átalakult. A Földhöz hasonlóan itt is gyakoriak a lávafolyások. A bolygó légkörének változásai szintén a vulkanizmussal hozhatók kapcsolatba, noha a Vénusz vulkánjainak aktivitásáról nem létezik konkrét bizonyíték. A Marson számos kialudt vulkán létezik, ezek közül több pajzsvulkán nagyobb bármely földi társánál. Ezek az Arsia Mons, Ascraeus Mons, Hecates Tholus, Olympus Mons és Pavonis Mons. A bolygó vulkánjai több millió éve kialudtak, de a Mars Express szonda által begyűjtött információk arra utalnak, hogy a geológiai közelmúltban is létezett aktív vulkanizmus. ### Io A Naprendszer vulkánilag legaktívabb objektuma az Io, a legbelső Galilei-hold. Számos vulkán borítja, melyek ként és kén-dioxidot, valamint szilikáttartalmú anyagokat lövellnek ki. A nagyfokú vulkanizmus a Jupiter árapályerői miatt alakul ki, melyek állandóan olvadt állapotban tartják belsejének és felszínének nagy részét. A vulkánok által kilövellt anyag sebessége elérheti a 3600 km/h értéket és akár 300 km-es magasságig is felhatolhat (sőt: a hold kis tömege miatt esetenként a bolygóközi térbe kerül), hőmérséklete pedig meghaladja az 1500 °C-ot. Az Io vulkáni aktivitása olyan intenzív, hogy felszínének a változása emberi időléptékben is megfigyelhető. Ezt az aktivitást már a Voyager–1 által készített képeken felfedezték: felszínén kilenc, ún. „plume”-ot találtak, melyek közül nyolc még a Voyager–2 elhaladása idején is aktív volt. 2001 februárjában megörökítették a Tvashtar-vulkán kitörését, amely a Naprendszer eddigi legerősebb kitörése volt. 2007. február 28-án a Jupiter mellett elhaladó New Horizons űrszonda a Tvashtar-vulkán 300 km-es, és a Prometheus-vulkán 60 km-es kitörését örökítette meg. ### Kriovulkanizmus Jupiter másik holdján, az Európán is kimutatták a vulkanizmust, azzal a különbséggel, hogy itt teljes mértékben víz formájában zajlik, mely a felszínre érve azonnal megfagy. Ennek a jelenségnek a neve kriovulkanizmus, és a Naprendszer külső égitesteinek egyik jellemző tulajdonsága. 1989-ben a Voyager–2 űrszonda számos kriovulkánt megfigyelt a Triton felszínén (a Neptunusz egyik holdja), 2005-ben pedig a Cassini–Huygens űrszonda fényképezte le az Enceladust (a Szaturnusz holdja). Az ilyen kriovulkáni kitörések terméke elsősorban víz, folyékony nitrogén és metán. ## A vulkánok globális felmelegedésre gyakorolt hatása A gázok koncentrációja vulkánonként rendkívül változó. A legjelentősebb vulkáni termékek a vízgőz, a szén-dioxid és kén-dioxid. Más gázok, a kénhidrogén, hidrogén-klorid és hidrogén-fluorid, valamint hidrogén, szén-monoxid, halogének, szerves összetevők és rendkívül illékony metán-származékok. A nagy, robbanásos kitörések során a gázok és vulkáni hamu keveréke 20–30 km magasságba, a sztratoszférába is feljuthat, ahol a kén-dioxid kénsavvá alakul, amely gyorsan kondenzálódik, és kénes aeroszolokká alakul át. Ezek megnövelik a Föld albedóját, ami a troposzféra lehűlését idézi elő. Ugyanakkor elnyelik a Föld által kibocsátott hőt, ami által a sztratoszféra hőmérséklete megemelkedik. A múlt század számos nagyobb kitörése során megfigyelték, hogy a kitörések után a Föld átlagos hőmérséklete lecsökkent. A kénes aeroszolok hozzájárulnak a sztratoszféra kén- és nitrogéntartalmú vegyületeinek átalakulásához, melyek az emberi tevékenység során kibocsátott halogénezett szénhidrogénekkel együtt klór-monoxid képződéséhez vezetnek, ami az ózont pusztítja. Az aeroszolok koagulációja során a troposzféra felsőbb rétegeibe kerülnek, ahol cirrus felhők kialakulásához vezetnek. A hidrogén-klorid és hidrogén-fluorid feloldódik az esőcseppekben, és savas eső formájában a Földre jut vissza. A vulkáni kitörések során nagy mennyiségű szén-dioxid kerül az atmoszférába, ami hozzájárul az üvegházhatás fokozódásához, de ugyanakkor számos bio- és geokémiai folyamat számára szolgál alapanyagul (szén). Az atmoszférába kerülő vulkáni hamu színes naplementéket okozhat, lerakódása során rendkívül termékeny talajt hoz létre. ## A vulkanizmus hatása az élővilág és az emberiség evolúciójára Az erős vulkanizmus a globális éghajlatra gyakorolt hatásával egyes elméletek szerint a földtörténet során képes volt többször beleszólni az élővilág, illetve egy alkalommal az emberiség evolúciójába. ### A vulkanizmus és a nagy kihalási események A paleontológusok az élővilág történetében öt nagy kihalási eseményt tartanak számon (újabban hatodiknak közéjük számítják a jelenkori – pleisztocén végén elkezdődött – kihalási hullámot is). A nagy kihalási események közül legalábbis három, a kisebbek közül pedig egy időben egybeesett intenzív, hosszantartó kontinentális bazaltvulkanizmussal. Bár az időbeli egybeesés nem jelent feltétlenül kiváltó okot a tömeges kihalásokat illetően, és tudunk két olyan platóbazaltos területről is, amelyek kialakulása nem okozott tömeges kihalást (Paraná-platóbazalt – 133 millió éve; Columbia-platóbazalt – 16 millió éve), mindazonáltal a tömeges kihalások kiváltó okai között többen lényeges szerepet tulajdonítanak az ilyen fajta vulkanizmusnak. Az alábbi tömeges kihalási események köthetők többé-kevésbé a bazaltvulkanizmushoz: - Perm–triász kihalási esemény A perm–triász kihalási esemény kb. 250 millió évvel ezelőtt következett be. Olyan drasztikus volt, hogy csak minden huszadik akkori faj élte túl: akkora faunaváltást okozott, hogy már több mint száz éve a geológusok a perm és a triász határán húzták meg a paleozoikum és a mezozoikum határát. A perm–triász kihalási eseményt egyes elméletek a közép-szibériai bazaltvulkanizmus hatásaival hozzák összefüggésbe. Ennek eredményeképpen 1,5 millió km2, helyenként 3 km vastag platóbazaltos terület alakult ki. - Triász–jura kihalási esemény A triász–jura kihalási esemény kb. 200 millió évvel ezelőtt következett be, de kisebb mértékű volt, mint a perm végi kihalási hullám. Az ekkor bekövetkezett tömeges kihalást egyesek újabban a 200 millió évesnek kimért, mintegy 7 millió km2 kiterjedésű „Közép-atlanti magmás tartomány” (Central Atlantic Magmatic Province) kialakulásához kapcsolják. Ennek területe zömmel a mai Brazíliában, Északnyugat-Afrikában, Délnyugat-Európában és Észak-Amerika keleti részén van, mivel akkoriban ezek a területek összetartoztak, mint Pangea részei. - Az alsó jura kihalási eseménye Az alsó jurában bekövetkezett kihalási esemény mintegy 180-185 millió évvel ezelőtt következett be. Nem tartozik az öt (hat) „nagy” közé: sokkal mérsékeltebb volt, mint az őt megelőző, ill. követő tömeges kihalások. Időben pedig egybeesik a Karoo- és a Ferrar-bazaltvulkanizmus működésével, amely a mai Dél-Afrika, valamint Ausztrália és Antarktisz egyes területeire terjedt ki, mivel ezek akkoriban Gondwana részei voltak. - Kréta–tercier kihalási esemény A kréta–tercier kihalási esemény kb. 65 millió évvel ezelőtt következett be, és főleg a dinoszauruszok kihalását okozta, de mértékéről szintén sokat mond, hogy a kréta és a harmadidőszak határán húzták meg a mezozoikum és a kainozoikum határát. Bár ezt a tömeges kihalási hullámot újabban egy nagyméretű meteor becsapódásával elég meggyőzően magyarázzák, de vannak akik az indiai szubkontinensen található Dekkán-platóbazalt kialakulásának jelentőségét is hangsúlyozzák a becsapódás mellett vagy azzal szemben. ### A modern ember megjelenése Egy klímakutató Grönland szigetének jégrétegeit vizsgálva azt találta, hogy a mintegy 75 000 évvel ezelőtti szelvényekben viszonylag magas a szulfáttartalma, ami magas légköri kén-dioxid-tartalomra utal. Egy paleontológus fosszilis tengeri likacsosházúak vázanyagának vizsgálata során pedig azt tapasztalta, hogy bennük magas az oxigén egy izotópjának aránya, ami a tengervíz alacsony hőmérsékletére utal, szintén kb. 75 000 évvel ezelőttről. Egy vulkanológus végül azt tapasztalta, hogy Földünk több pontján hasonló jellegű vulkáni hamu maradványai találhatóak, amelyek kora megint csak kb. 75 000 év. A fenti eredmények alapján azt gyanították, hogy akkoriban egy hatalmas erejű vulkánkitörés több száz évre globális lehűlést okozhatott: egyrészt azzal, hogy a légköri kén-dioxid visszaveri a napsugarakat és ezáltal lehűlést okoz; másrészt pedig azzal, hogy a lehűlés miatt nagyobb területen kialakuló jégtakaró szintén jobban visszaveri a napsugárzást. Az évek során aztán a kérdéses vulkán feltételezett helyét is megtalálták: a Szumátra szigetén levő Toba-tó helyén. Spencer Wells amerikai populációgenetikus a Humán Genom Projekt keretén belül az emberi DNS változatosságát kutatta az emberi faj történelmi idők előtti vándorlási irányainak és azok hozzávetőleges idejének megfejtésére. Kutatásai során azt találta, hogy minden férfi Y-kromoszómájában ugyanaz a marker található, amely mintegy 60 000 évvel ezelőtt jelenhetett meg valahol Kelet-Afrikában. Tehát egy valamikor akkortájt élt férfi lenne minden ma élő férfi őse („genetikai Ádám”). Spencer Wells szerint elképzelhető, hogy a Jared Diamond amerikai biológus által nagy kiugrásnak nevezett esemény ennek a „genetikai Ádámnak” a megjelenéséhez köthető. Ez a férfi feltehetően társainál kreatívabb, intelligensebb lehetett, ennélfogva hatékonyabb vadászeszközöket készíthetett, illetve vadászati stratégiákat dolgozhatott ki: ezek miatt pedig idővel közösségének vezetőjévé is válhatott. Sikeressége miatt a nők szemében is sokkal vonzóbb lehetett, így több utódja született, akik jó része örökölte képességeit, biztosítva ezzel azok további fennmaradását. Más, akkoriban élt férfiak genetikai állománya pedig az idők során eltűnt a mai férfiak genetikai állományából: vagyis ők nem nemzettek utódokat, vagy azok leszármazási vonala idővel szintén kihalt. Annak oka, hogy ez megtörténhetett, Spencer Wells szerint az volt, hogy akkoriban az emberiség létszáma valamilyen okból kifolyólag drámaian lecsökkent, mintegy néhány ezer főre: így egy kedvező változás a génállományban hamar elterjedhetett a populáció minden tagjában. Ez, a Richard Dawkins angol biológus által „nagyon rázós genetikai útszűkületnek” nevezett esemény kb. 70 000 évvel ezelőttről kimutatható az emberiség génállományában, és nagyon jól megmagyarázza azt, hogy génjeink miért sokkal inkább egyöntetűbbek, mint például a csimpánzoké – fajunk néhány százezer éves története, és annak ellenére, hogy mi sokkal elterjedtebbek vagyunk a Földön, valamint sokkal nagyobb az eltérés a külső megjelenésünkben. A fentiek alapján jó okkal feltételezhető, hogy az akkori példátlan erejű vulkánkitörés közel a kihalásba sodorta az emberiséget, ám megadta az evolúciós nyomást a „genetikai Ádám”, és ezzel a modern ember kialakulásához.

Queen II

A Queen II a brit Queen rockegyüttes második stúdióalbuma. 1974. március 8-án jelent meg (Amerikában március 9-én), a producerei az együttes tagjai, valamint Roy Thomas Baker és Robin Cable voltak. Az album elkészítésébe alig egy hónappal a sikertelen első albumuk megjelenése után, 1973 augusztusában kezdtek bele. Ezúttal az őket menedzselő Trident Studios nagyobb bizalommal volt irántuk, ezúttal már nappali órákban, teljes időben használhatták a stúdiót. A felvételek során rengeteg új ötletüket valósították meg, Roger Taylor dobos az albumot „nagy sztereó kísérletezésnek” nevezte. A rengeteg újítás és ötlet ellenére igencsak hamar, egy hónap alatt felvették a zenei anyagot, viszont az album gazdasági és egyéb okok miatt mégis csak fél év múlva jelenhetett meg. Bár nem neveztető valódi konceptalbumnak, az átlagosnál egységesebb szerkezetű: a hagyományos A és B oldalak helyett egy fekete és egy fehér oldala volt, a fekete oldalra kizárólag Freddie Mercury énekes fantasztikus, meseszerű dalai, a fehér oldalra egy kivétellel Brian May főleg lírai, érzelmeket közvetítő művei kerültek fel (a kivétel a fehér oldalon Taylor dala). John Deacon basszusgitáros nem írt dalt a lemezre. A lemezborítón egy Mick Rock fényképezte fotó szerepelt, amelyen az együttes sötét háttér előtt, sötét ruhában, arcukat megvilágítva áll – ez az együttesről készült egyik leghíresebb kép. Egyetlen kislemez jelent meg róla, a „Seven Seas of Rhye”, amely azonban meglepetés sláger lett, a tizedik helyet érte el a slágerlistán. A kislemez sikerének hatására az album is egészen jól fogyott, és az együttes megjelent a sikerlistákon. A korabeli kritika kevés kivételtől eltekintve erősen elmarasztalta az albumot, a Record Mirror túlhangszereltnek és túlprodukáltnak tartotta, a Melody Maker hiányolta a dalok érzelmi mélységét. Az évek folyamán mégis egyre nőtt az elismerése, napjainkban pedig az együttes egyik legjobb albumának tartják, és számtalan későbbi előadó tekint rá inspirációs forrásként. ## Háttér Az együttes legelső albuma, a Queen 1973-ban jelent meg. A zenei anyag 1973 elejére elkészült, ekkor az őket menedzselő Trident Studios kiadót keresett hozzá. Hosszas kutatás után sikerült megegyezniük az EMI-vel (az amerikai és kanadai piacon pedig az Elektrával), de a kiadó nem közvetlenül az együttessel szerződött, hanem a Tridenttel, amely pedig 1972 novemberétől heti húsz fontot fizetett a tagoknak. Az album vegyes fogadtatásban részesült, a kritikusok egy része hiányolta belőle az eredetiséget, és a Led Zeppelin utánzóinak, unalmas glam rock sztárocskának tartotta őket, míg mások nagy energiájúnak és bombasztikusnak találták. Kereskedelmileg viszont teljesen megbukott: bár a kiadó ifjúsági és könnyűzenei magazinokban, valamint lemezboltokban is reklámozta, sem a lemez, sem a kislemezei nem kerültek fel egyetlen listára sem. Kis figyelmet azonban tudtak kelteni a „Keep Yourself Alive” című dalukkal kapcsolatban. Szokás szerint az EMI a kislemez megjelenése után mintapéldányt küldött a BBC televíziónak, de nem írták rá az együttes nevét, vagy akármi információt velük kapcsolatban. A BBC-nek tetszett a dal. Mivel nem tudták, hogy honnan van az anyag, nem tudtak kivel szerződést kötni, így minden hírverés nélkül felhasználták egy animációs videó aláfestő zenéjeként, amelyet azután le is játszottak a The Old Grey Whistle Test című műsorukban. Az adás után több érdeklődő telefont kaptak a dallal kapcsolatban, híresztelések szerint még a Tridenttől is érkezett egy hívás. Az együttes először nem örült a tévedésnek, de azután mégis felvillanyozta őket a váratlan nyilvánosság. ## Koncepció A Queen II nem konceptalbum, de mégis összefogja egy laza keret a többé-kevésbé összefüggő dalokat. Az alapötlet Mercurytól származott, aki, miután megírta a „The March of the Black Queen” című dalt, arra gondolt, hogy két ellentétes hangulatú oldalra kellene osztani a lemezt, amelyeket fekete és fehér oldalként kellene jelölni. Rajta kívül főként May írt akkoriban dalokat, aki ugyancsak jó ötletnek tartotta ezt. A két fő dalíró ugyan nem dolgozott párban, de dalaik hatással volt a másikra: Mercury miután meghallotta May „White Queen”-jét, megírta a „Black Queen”-t, aminek hallatára May átdolgozta a „Father to Son” című dalát, ennek hatására pedig Mercury gondolta újra az „Ogre Battle”-t. A két oldal között főleg a dalok hangulatában és mondanivalójában van különbség: a fehér oldalon May dalai közt több a lassabb, lírai szám, ezek pedig főleg érzelmekről, emberi viszonyokról mesélnek reményteljesen; ezzel szemben a fekete oldalon Mercury dalai általában keményebbek, összetettebbek, többük sajátságos fantáziavilágban játszódó gótikus mű. Az egységességet hangúlyozza, hogy több két szomszédos dalt átúsztattak egymásba, ilyenek a fehér oldalról a „Procession” – „Father to Son” – „White Queen”, a fekete oldalról az „Ogre Battle” – „Fairy Feller’s Master-Stroke” – „Nevermore”, valamint a „The March of the Black Queen” – „Funny How Love Is”. Emiatt a bakelitlemezen nehéz volt megállapítani, hol fejeződik be a dal, és hol kezdődik a következő. A „The March of the Black Queen” – „Funny How Love Is” páros jó példa erre, ezeket az 1991-es CD változat digitalizálása közben a hangmérnökök rosszul vágták ketté, mert nem tudták pontosan megállapítani, hogy hol ér véget az előző, és hol kezdődik a következő. A fekete-fehér kontrasztot kihangsúlyozó borító ugyancsak az eltérő hangulatú oldalakra utal. ## Felvételek Alig egy hónappal az első album megjelenése után, 1973 augusztusában újra stúdióba vonultak, hogy elkezdjenek dolgozni a következőn. Ellentétben a korábbi munkáikkal, ahol csak akkor használhatták a stúdiót, ha más fizető ügyfél éppen nem, ezúttal a Trident nappali stúdióidőt biztosított nekik. Az első album során bevált közreműködők, Roy Baker és Robin Cable producerek, valamint Mike Stone hangmérnök visszatértek. A hivatásos producerek mellett mindegyik tag társproducer volt azon dalnál, amelyet írt, így May egy kivétellel az első oldalon, Mercury a teljes második oldalon, Taylor pedig egy dalnál. Az együttes terve nagyratörő volt: ezen az albumon akarták minden elképzelésüket megvalósítani, amelyet addig az idő és pénzhiány miatt nem engedhettek meg maguknak. Ennek tükrében a munkacíme jó darabig Over the Top (Túl a csúcson) volt. A Trident akkoriban modernnek számító, tizenhat sávos felvevő rendszerét használták, hogy „kitolják a határát annak, amit az emberek a zenei stúdióban képesek véghezvinni”. Magasabb szintre emelték a többszólamú éneklés technikáját, May szerint „minden szólam esetén mindannyian uniszónóban énekeljük fel a dallamokat két vagy három külön sávra”. A rengeteg ötlet kivitelezése szükségessé tette, hogy Baker mellett egy társproducer is segítse a munkát. Erre először David Bowie-t kérték fel, ahogy már az első album készítésekor is, de ő visszautasította az ajánlatot, mert saját albumának felvételei foglalták le. Ekkor került a képbe Robin Cable, aki korábban már dolgozott együtt Mercuryval – emiatt is az énekes három dalának felvételénél segédkezett: „Nevermore”, „The March of the Black Queen” és „Funny How Love Is”. Az „Ogre Battle” eredetileg az első albumra került volna, de végül kiszavazták, részben mert túl nehézre sikeredett a szövege, másrészt mert a kezdetleges stúdiótechnikával nem tudták volna megvalósítani Mercury eredeti elképzeléseit. Utóbbi miatt halogatták a „Father to Son” felvételeit is. A „White Queen”-t már 1970 körül, az egyetemi évei alatt megírta May. Mind a négy dalt játszották már 1972-ben a koncerteken, az instrumentális „Procession”-t felvételről játszották az előadások kezdetén. Az albumra nem, de a „Seven Seas of Rhye” kislemez B oldalára felkerülő „See What a Fool I’ve Been” című dal ugyancsak régebbi eredetű, már az első album felvételeikor is elkészült egy változata, amit akkor nem használtak fel. Az instrumentális „Procession”-ben May a gitárjával a hegedű hangját akarta utánozni, amelyet a Deaky Amp – Deacon saját készítésű gitárerősítője – és egy Vox AC30-as összekapcsolásával, majd a felvett hang felülvételezésével ért el. Az itt kikísérletezett módszert, és hogy a mikrofont az AC30-as elé rakva közvetlenül tudja befolyásolni a tónust, később is használta, ha hasonló hangzást akart elérni. Ugyancsak első volt a „Father to Son” abban a tekintetben, hogy May ebben játszott először zongorán a zenekar történetében, valamint itt hozott létre először igazán nagy, többszólamú gitárkíséretet, ami önbizalmat adott neki. A „White Queen”-ben egy „öreg és olcsó” Hairfred akusztikus gitárt használt. Leszedte az eredeti húrlábat, és keményfa húrlábbal helyettesítette, majd a fém érintők anyagából kis darabkákat beerőltetett a húrláb és a húrok közé, amitől a gitár a szitáréhoz hasonló hangot adott ki. A „Some Day One Day”-ben May énekelt, Mercury egyáltalán nem szerepelt rajta. A „The March of the Black Queen”-t a lemez egyik legösszetettebb dalaként tartják számon a tagok is, amelyet nagy erőfeszítések árán rögzítettek. Taylor megerősítette, hogy a rengeteg felülvételezés során a rögzítésre használt mágnesszalag annyira elkopott, hogy szinte átlátszóvá vált, így majdnem elveszett az addig felvett anyag. Hasonlóan problémás volt a „Fairy Feller’s Master Stroke”, ahol ugyancsak 16 sávon kellett megoldani a rengeteg felülvételezést minőségromlás nélkül. A felvételen Mercury csembalón játszott. A Cable közreműködésével készült „Funny How Love Is” Phil Spector találmányát, a wall of sound hangzást alkalmazta. A kemény hangzású „Ogre Battle” elején egy érdekes megoldást alkalmaztak: a dal nagy részén végigfutó gitárriff különös hatását azzal érték el, hogy fordítva illesztették bele a felvételbe, de mivel palindrom volt, azaz visszafelé játszva is ugyanúgy hangzott, nem ütött ki túlzottan a zenei környezetből. A dal végén Taylor egy olyan hatalmas gongot ütött meg, hogy „minden erejét össze kellett szednie, csak hogy az ütőt fel tudja emelni”. A zongoraalapú „Seven Seas of Rhye” legvégén egy rövid részlet hangzik el az „I Do Like to Be Beside the Seaside” című angol dalból, ahol Baker sztilofonon játszott. Bár erre a lemezre is kiírták, hogy nem használnak szintetizátort, a sztilofon technikailag mégis szintetizátor. ## Kompozíció Brian May a Queen jellegzetes hangzásának első megjelenéseként jellemzi az albumot: „A Led Zeppelin és a The Who is benne van valahol, mert ők voltak a kedvenceink, de amiben próbálunk különbözni tőlük, az a rétegezett hangzás. A Who-ra jellemzőek a nyitott akkordok, és a „Father to Son”-ban ez benne van, de a mi hangzásunk sokkal inkább az eltúlzott, erős gitárhangra alapul.” Bár minden dalt külön-külön tag szerzett, az album hangzásának vannak egységes jellemzői: ezek a gitárvezérelt dalszerkezet, a jelentőségteljes, szinte eltúlzott énekhangzás, több dalban az elektromos és akusztikus gitár kiegészíti egymást, és már itt megjelenik a később az együttes védjegyévé váló többtételes, váltakozó stílusú dalszerkezet. A fehér oldalon May szövegei főként líraiak, érzelmekről, emberi viszonyokról mesélnek, a fekete oldalon Mercury dalai nagyrészt történetmesélőek, az angol folklór hagyományos alakjait vonultatják fel. Az albumot indító „Procession” rövid, instrumentális bevezető, amely a következő, „Father to Son” című dal egyes részleteiből építkezik. A lassú „Some Day One Day” és a dinamikus „Father to Son” az akusztikus és elektromos gitár összjátékára épülnek, utóbbi nagyon erőteljes megszólalású dal, hirtelenszerűen váltakozik a dallama és a hangulata. Mindkét dalt May egy-egy visszatérő témája határoz meg: a „Father to Son”-t az apa-fiú kapcsolat, a „Some Day One Day”-ben pedig egy jobb világ iránti vágyódás. A balladaszerű „White Queen” lassú, melankolikus dallamokkal építkezik, amelyeket több helyen a gitár és ének erőteljes feltörése szakít meg. A szövegét az egyetemi évei alatt írta: „Az Imperial College-ben írtam, ahol viszonylag védett életet éltem [...] Olvastam Robert Graves A fehér istennő című munkáját, amely végigkísérte az idealizált Szűz/Anya/Királynő szerepét a történelemben, és az együttesünk neve, amelyet éppen abban az időben választottunk, tökéletesen megfelelt ennek – ez voltak az egyik indoka, amiért meg voltam győzve a jó névválasztásról. Személyes oldalról egy lánnyal kapcsolatos (természetesen!), akit minden áldott nap láthattam az egyetemen, és aki számomra megtestesítette a valói istennőt. Így visszatekintve hihetetlen, de annyira féltem tőle, hogy három év alatt egyszer sem szólítottam meg.” Taylor dala, a „The Loser in the End” kilóg a többi dal közül szinte bluesos hangzásával. Egy az édesanyját felnőve elhagyó fiúról szól, azt tárgyalva, mit hogy ránk az előző generáció, és abból mit tartunk meg. A második oldalt a gyors „Ogre Battle” nyitja, amely sebességével és erőteljes hangzásával a speed metal stílus egyik első képviselője, a szövege pedig a címéhez hűen ogrék csatájáról szól. A „Fairy Feller’s Master Stroke” a lemez legösszetettebb és legfurcsább dala, a „The March of the Black Queen”-nel együtt a lemezre jellemző túlprodukáltság, nem hagyományos dalszerkezet és szinte operai ének legjobb példái (ebben a tekintetben a „Father to Son” mellett a „Bohemian Rhapsody” elődei). Mercury a „Fairy Feller’s Master Stroke”-ot Richard Dadd azonos című festménye nyomán írta, miután meglátta a Tate galériában. Egy alkalommal még ahhoz is ragaszkodott, hogy Baker, és az együttes tagjai menjenek el vele a galériába, megnézni a festményt, csak hogy értsék miről is szól a dal. A „The March of the Black Queen” bonyolult sorai nehezen értelmezhetők, Mercury szíve szerint hallgatóra akarta bízni az értelmezését. A „Nevermore” rövid, szomorkás zongoraballada, amelyet Mercury a feltevések szerint akkori barátnőjének, Mary Austinnak írt. Az akusztikus kíséretű „Funny How Love Is” kissé kilóg a fekete oldalról a megszólalásával, szinte az 1960-as évek végének hippi zenekarait idézi. A „Seven Seas of Rhye” a lemez legslágeresebb dala, zongora alapokkal, egyszerű gitárhangzással, és barátságos melódiákkal. Okulva abból, hogy a „Keep Yourself Alive”-ot sok DJ a hossza, és a túlbonyolítottsága miatt nem játszotta, szándékosan slágernek készült, hogy „minden lényeges dolog az első tíz másodpercben történjen meg benne”. A szövege ennek is nehezen értelmezhető, utalást tesz az úgynevezett Rhye királyságra, amely a Mercury által gyermekkorában kitalált fantáziaföld neve. Még Taylor is azt mondta róla, hogy soha egy szót nem értett belőle, de hangulatilag a lemez misztikus szövegű dalaihoz kapcsolódik. ## Megjelenés A lemez megjelenésének előkészítésére a Trident leszervezett számukra egy 21 állomásos angliai turnét, ahol a Mott the Hoople előzenekara lehettek. A turné költségeit szokatlan módon az EMI állta, a lemez promóciójának részeként. A koncertek nagyrészt jól sikerültek, és jó barátságot kötöttek a főzenekarral is – bár Mercuryt zavarta az előzenekari szerep. Közben a szerencse is segítette az együttes felfutását: David Bowie visszamondta a szereplését az országos nézettségű Top of the Pops zenei műsorban, és a szervezők új előadót kerestek a lefoglalt műsoridőbe. Miután felhívták az EMI sajtófőnökét, az a Queen-t ajánlotta Bowie helyére, így előadhatták a nagy nézettségű műsorban a „Seven Seas of Rhye” című dalukat. Szokás szerint a műsorban nem élőben adták elő a dalt, hanem felvételről játszották le, az együttesek pedig mímelték az éneket. Ehhez azonban szükség volt felvenni egy speciális változatát a dalnak. Fowler addig intézkedett, amíg sikerült rávennie Pete Townshendet, hogy adja a rendelkezésükre a stúdióját, amíg felveszik a dalt. Február 20-án felvették a speciális változatot, amely másnap több millió angol háztartásban volt látható. Az EMI mozgósította az erőforrásait, és villámgyorsan, öt nappal a televíziós előadás elfogadása után, 1974. február 23-án megjelentette a dalt kislemezen. A kritikusok jól fogadták, az együttesről később szinte mindig negatívan író NME ezt írta róla: „erejük, tehetségük és dalszerzői képességük jó példája, valamint mindazoké a jó tulajdonságoké, ami egyedülállóvá teszi őket.” Az album borítójára kerülő képeket Mick Rock készítette, aki valamivel korábbról ismerte már a zenekart, hiszen ő fényképezte őket a legelső turnéjuk során, és ezen képek közül később némelyik bekerült az együttest népszerűsítő újságcikkek közé. Fontosnak tartották, hogy a képkiválasztással is utaljanak a lemez fekete és fehér oldalaira. Rock egy műgyűjtő barátjánál talált egy albumot, amelyben egy kép szerepelt Marlene Dietrich színésznőről, ahogyan fekete háttér előtt, az arcát megvilágítva pózol, a kezeit pedig keresztbe teszi a mellkasa fölött. Rock megmutatta a képet Mercurynak, akinek rögtön megtetszett az elgondolás, és elragadtatva mondta: „én leszek Marlene!” Így készült el a lemez külső borítója, a fekete háttér előtt pózoló tagokról. Ezzel párhuzamosan készített egy világos képet, ahol a tagok fehér ruhában vannak – ez került a belső borítóra. A két kép utalt az album fekete és fehér oldalainak kontrasztjára. A felvett anyag jó ideig „fiókban hevert”, mielőtt megjelenhetett volna. 1974 januárjában az angol kormány takarékossági szabályokat vezetett be, korlátozva az elektromos áram felhasználást, ami több hónapos késést okozott a lemezek nyomásában. Később az első tesztpéldányokon felfedezték, hogy a basszusgitáros neve fordítva van a borítóra írva, és ragaszkodtak a hiba kijavításához. Végül 1974. március 8-án került a boltokba a lemez. Áprilisban, részben a „Seven Seas of Rhye” sikerének köszönhetően az ötödik helyet érte el az angol albumlistán, és sikere nyomán most először az első lemezük is felkerült a listára. Amerikában április 9-én jelent meg, és jóval mérsékeltebb sikert aratott, csak a 49. helyet érte el. Mindkét országban ez alkalommal került fel először kis- és nagylemezük a listákra. Összességében viszont a Queen II az együttes egyik legkisebb példányszámban fogyó lemeze, Amerikában még az aranylemez státuszt sem érte el. A Nielsen SoundScan felmérései szerint Amerikában 1991 és 2006 között mindössze 139 ezer példányt vásároltak belőle. ## Kritikai fogadtatás Megjelenésekor kevés kivételtől eltekintve főleg negatív kritikák érték. A Record Mirror ezt írta róla: „A glam rock hátoldala. A legrosszabb nevű együttesé lehet az a kétes eredmény, hogy az utóbbi idők egyik legrosszabb albumát adhatja ki. Az anyag gyenge és túlprodukált... az egész szörnyű, ahogy van. Brian May műszakilag felkészült, de Freddie Mercury hangja a stúdiótechnika mögé bújik. Sok ember szerint a Queen az év együttese. Ha ez a legjobb reményünk a jövőre, a rock'n'roll minden fogódzó nélkül zuhan az öngyilkosság felé”. A Melody Maker kritikusa is kedvezőtlenül írt róla: „azt pletykálják, a Queen valamennyire sikeres az USA-ban, de még eldöntetlen kérdés, sikerül-e itt is befutniuk. Ha igen, megeszem a kalapom. Próbálkoznak, de a zenéjükből és az érzelmi mélységükből hiányzik valami...” Ken Barnes, a Rolling Stone kritikusa két és fél csillagra értékelte a lehetséges ötből, szerinte a lemez csokorba szedi a Yes zenéjének legirritálóbb elemeit: a teátrális éneket, a hihetetlen és értelmetlen kompozíciós bonyolultságot, valamint a dallamok szegényességét. Felrótta, hogy a szövegekben megkísérelnek felfedezést tenni egy fantáziavilágba, a Genesis értelme és kifinomultsága nélkül. A kritikus végszava ez volt: „az album megmarad bukdácsoló és eredetiség nélküli ügynek”. A kanadai Winnipeg Free Press szintén a túlprodukáltságát említette: „nehéz elhinni, hogy ezt a túlprodukált szörnyűséget ugyanaz az együttes vette fel, amelyik az első albumával, mintegy csokornyi dinamittal váratlan heavy metal függőséget robbantott ki az atlanti óceán mindkét partján. Ez az album egyszerűen úgy hangzik, mintha egy számítógéppel tákolták volna össze a legfáradtabb, legelcsépeltebb zenei klisékből”. Kedvezőbb volt a Sounds kritikája, amely szerint az album a legjobb oldaláról mutatja be a zenekart, és az NME is jókat írt róla: „az anyag, az előadása, a technikai részletek és a grafikai munka mind magas színvonalú”. A Billboard nagyon szórakoztató csomagnak nevezte, amely úgy hangzik, mintha a nagyobb brit rockegyüttesek egyszerre szólalnának meg. A visszatekintő kritikákban rendszerint magasabb értékeléseket kap. 2001-ben Andy Robson a Classic Rock magazinban három csillagosra értékelte a lehetséges ötből, a bonyolultságát már-már komikusnak tartotta: „íme a Queen a D&D őrülteknek, olyan címekkel dobálózva, ami még a Spinal Tapet is zavarba hozta volna.” 2011-ben a Pitchfork Media kritikusa, Dominique Leone a fehér oldalt kicsit túlduzzadónak tartotta, de véleménye szerinte a fekete oldal remekül kompenzálja ezt, először mutatva meg az együttesben rejlő valódi potenciált. Ugyancsak 2011-ben David Cavanagh az Uncut magazinban háromcsillagosra értékelte: „a Queen II egy fantáziavilágba repít, ahol ogrék, leprások, fehér és fekete királynők és óriás patkányok várnak. Hátborzongató, vészjósló, Brian May kiváló, óriási tűzerejű gitárjátékával, pokoli phaser effektussal, amely újratervezi a Led Zeppelin „Immigrant Song”-ját a „Ballroom Blitz” generációnak”. Terry Staunton, a Record Collector kritikusa módszeres és egységes lemezként jellemezte. Stephen Thomas Erlewine, az AllMusic kritikusa négy csillagosra értékelte: „ Queen itt feltekert, feszült és gonosz, szállítja a jellemző érzékenységüket a drámára, és ezek adják a lemez valódi erejét... a Queen II a kémény rajongóik egyik kedvence.” ## Örökség 1989-ben Axl Rose, a Guns N’ Roses énekese ezt mondta az albumról: „a Queentől a Queen II a kedvencem. Amikor a legújabb felvételük megjelenik, legyen bármilyen fajta zene rajta, először csak ezt vagy azt a dalt szeretem. De miután egy ideig hallgatom, felnyitja az elmémet és felismerem a rengeteg különböző stílust. Igazán nagyra értékelem ezért őket. Ez olyan dolog, amit mindig vágytam megvalósítani”. Billy Corgan, a Smashing Pumpkins énekese egy interjúban, az életét megváltoztató albumokról beszélve, megemlítette a Queen II-t is: „egy lemezboltban dolgoztam, ahol rengeteg régi felvétel volt, és ott találtam a Queen II-t, ami valószínűleg a legnépszerűtlenebb albumuk. A csúcson is túlmutat, annyi vokál és gitárrétegződés – teljes Queen túladagolás. Szeretem a Freddie szexualitásáról szóló laza, furcsa, hűvös dalokat, és azt a módot, ahogy keményből szép balladákba fordulnak”. 2006-ban Rob Halford, a Judas Priest énekese a kedvenc Queen-albumának nevezte. Az évek elteltével a kritikusok rendszeresen megemlítik a legjobb albumokat összegző listáikon. 2005-ben a Kerrang! magazin szavazásán az olvasók minden idők 72. legjobb brit rockalbumának tartották. A Virgin médiavállalat minden idők 1000 legjobb albumát kereső közvélemény-kutatásában 1994-ben a 202., 1998-ban a 819. helyre szavazták. A kutatás során 200 ezer személyt kérdeztek meg. 2000-ben a Q magazin „50 (+50)” legjobb brit albumait felvonultató listáján a 94. helyre sorolták. Helyett kapott Robert Dimery kritikus 1001 lemez, amit hallanod kell, mielőtt meghalsz című könyvében. Ellenben Jimmy Guterman és Owen O’Donnell 1991-es Minden idők legrosszabb rock and roll felvételei című könyvükben a Queen II-t minden idők 13. legrosszabb albumának sorolták. ## Az album dalai ## Közreműködők Jacky Gunn és Georg Purvis alapján. Queen - Brian May – elektromos gitár, zongora, orgona, harangok, ének, háttérvokál - Freddie Mercury – ének és háttérvokál, zongora, csembaló - John Deacon – basszusgitár, akusztikus gitár - Roger Taylor – dob, ének, háttérvokál, marimba, gong, csörgődob Közreműködő zenészek - Roy Thomas Baker – kasztanyetta: „The March of the Black Queen” Produkció - Queen – producer, borítóterv - Roy Thomas Baker – producer - Robin Cable – társproducer: „Nevermore”. „Funny How Love Is”, „The March of the Black Queen” - Mike Stone – hangmérnök - Mick Rock – borítóterv ## Helyezések és eladások Helyezések Eladási minősítések Kislemezek ## Kiadás

A vörös szoba álma

A vörös szoba álma (hagyományos kínai: 紅樓夢; egyszerűsített kínai: 红楼梦; hangsúlyjelekkel: Hóng lóu mèng) regénye, amelyet a legjelentősebb klasszikus kínai regényként tartanak számon. A mű kezdetben A kő története () 石頭記 / 石头记 címen kéziratos formában terjedt Pekingben, még életében. A regény első nyomtatott változata 1791–92-ben jelent meg és 120 fejezetből állt. Ezt a változatot 程偉元 / 程伟元 (? – 1818) és 高鶚 (kb. 1738 – kb. 1815) állították össze és adták ki. Máig nem tisztázott a regény utolsó negyven fejezetének szerzősége. A regényt a romantika és a realizmus stílusjegyeinek keveredése jellemzi, éppúgy megtalálhatók és meghatározók benne a mindennapi élet eseményei, mint a természetfeletti jelenségek, a szereplőket pedig egyszerre irányítják a lelki tényezők és a sorsuk. A regény nem egységes cselekményszövésű, hanem inkább különálló epizódok sorozatából álló mű, melyben a szerző a 賈 / 贾 család hanyatlását ábrázolja nagy részletességgel. A családhoz számos rokon, szolga és szolgáló járul, így a 30 főszereplő mellett több mint 400 mellékszereplő tűnik fel a regény lapjain. A legtöbb figyelmet a fiatal , a családfő tehetséges, de makacs és öntörvényű örököse kapja, aki hanyagolva a társadalmi és a családi hagyományokból fakadó kötelezettségeit, intim viszonyba kerül számos unokahúgával és szolgálójával. E nők közül a legfontosabb a búskomor (Kék Drágakő), szerencsétlen sorsú szerelme, illetve a jó kedélyű (Drága Boglár), aki végül felesége lesz. A műről, valamint figurájáról általában azt tartják, hogy bizonyos fokig önéletrajzi jellegű, s életét tükrözi. A regény képe a nagycsaládról hűen adja vissza a felsőbb osztályok életét a -dinasztia (1644–1911) korai szakaszában, míg a szereplők egyedi ábrázolása olyan pszichológiai mélységet ér el, amilyen számos szakértő szerint korábban nem létezett a kínai irodalomban. ## Szerzősége A regény szerzőjeként t (1715/1724–1763/1764) tartják számon, aki egy igen tehetős, befolyásos kínai család sarja. A család még Cao gyerekkorában elszegényedett, és Dél-Kínából áttelepültek a fővárosba, Pekingbe. pontos életrajzi adatai nem ismertek, ami tudható róla, az a kortársai beszámolóiból maradt fenn. Nagy szegénységben, festmények adásvételéből élt Peking nyugati külvárosában, és mintegy egész évtizedig írta regényét, melyet 1763-ban vagy 1764-ben bekövetkezett halála miatt nem tudott befejezni. Egy 80 fejezetből álló kézirat, illetve annak másolatai maradtak utána, amely ekkor még A kő története ( 石頭記 / 石头记) címet viselte. Nyomtatásban először csaknem 30 évvel a halála után jelent meg a regény teljes, ekkor már 120 fejezetes változata, amelyet 程偉元 / 程伟元 (?–1818) és 高鶚 (kb. 1738–kb. 1815) állított össze. Máig viták folynak arról, hogy az utolsó negyven fejezetet toldotta-e az eredeti nyolcvan fejezethez, vagy lényegi részét, szerkezetét, főbb elemeit maga írta, s és csak felfedezte és végső formába öntötte, vagy esetleg a 40 fejezet egy ismeretlen szerző munkája. ### Önéletrajzi vonatkozása A regény eleven, életszerű karakterábrázolása azt sugallja, hogy a történet nem lehet csupán a fantázia terméke. Már a regény megjelenését követően nem sokkal megkezdődtek a találgatások, spekulációk, hogy vajon kiről, miről szólhat a regény, amelyet a szerző nem akart művében nyilvánvalóvá tenni. Ezek között voltak olyan, minden alapot nélkülöző elméletek is, hogy például A vörös szoba álma tulajdonképpen nem más, mint egy próféciákat tartalmazó mű, amely a Változások könyvének segítségével fejthető meg. Volt azonban néhány olyan teória is, amik egymással versengve majd egy évszázadon át tartották magukat. Ezek közül az egyik legnépszerűbb az volt, hogy a regény a -dinasztia legjelentősebb költőjének, a mandzsu uralkodókhoz rokoni szállal kötődő ről 納蘭性德 / 纳兰性德 (1655–1685) és családjáról szól. Egy másik teória szerint a dinasztia harmadik császára, 順治 (ur. 1643–1661) és ágyasa, 董 asszony (1639–1660), az egykori kurtizán tragikus szerelmének igaz történetén alapul. Egy harmadik elmélet szerint, melynek egyik fő szószólója (1868–1940) volt, A vörös szoba álma nem más, mint „a uralkodása idején született politikai regény. A szerző pedig egy lelkes nacionalista, aki azért írta ezt a könyvet, hogy kifejezze a Ming-dinasztia bukása miatti bánatát, hogy bemutassa a -dinasztia gonoszságait, s hogy kifejezze sajnálatát azon han írástudókkal szemben, akik megalkudva hivatalt vállaltak a mandzsuk alatt...” Ezen elméleteket cáfolta meg a regény eladdig legfelkészültebb és legkiválóbb szakértő tudósa, 胡適 / 胡适 (1891–1962), aki felfejtve és rekonstruálva a szerző, családi hátterét, elsőként mutatott rá a nyilvánvaló párhuzamokra és jelentette ki, hogy A vörös szoba álma részben önéletrajzi ihletettségű. ## Nyelvezete A vörös szoba álma a korabeli írott köznyelven íródott, nem pedig a magas kultúra hivatalos nyelvén, az írásban használt klasszikus kínaiul. A szerző azonban jártas volt a nyelvű írásban és a klasszikus kínai költészetben is, így a regényben olvasható számtalan versbetét ezen a nyelven szólal meg, hibátlanul. A regény párbeszédei pedig azon a korabeli észak-kínai, közelebbről pekingi beszélt nyelvjárásban íródtak, amely a modern beszélt kínai köznyelv közvetlen előzményének tekinthető. A 20. század elején a kínai nyelvészek az írott, megreformált köznyelv elterjesztéséhez előszeretettel használták ezeket a dialógusokat a szöveggyűjteményeikben. ## Cselekménye ### Mitikus indítás A regény egy álom leírásával kezdődik, amit a ban élő, a történet szempontjából mellékszereplőnek számító nevű ember álmodik. A könyvtárában, a hőségtől elbóbiskolva álmában egy buddhista szerzetest és egy taoista papot pillant meg. A buddhista szerzetes egy követ visz magával, amiről társa kérdésére elmondja, hogy azért hozza magával, mert a gondviselés akarata folytán egy szerelmi drámát kell elindítania, amelynek itt a Földön kell lejátszódnia. A kőről elmondja, hogy a világ kezdetekor, amikor is az ég megrepedezett oszlopait ki kellett javítani, istennő erre a célra kiválasztott darab követ, amiket megolvasztva megjavíthatta az ég oszlopait és kifoltozhatta az eget. Csakhogy ezt az egy követ alkalmatlannak találta és félretette. A kő azonban az istennő kezének érintésétől életre kelt, és a mellőzöttsége miatti fájdalomtól hajtva elvándorolt. Vándorlása során, távol nyugaton, a Szellem-folyam partján találkozott Bíborgyöngyvirággal ( 珠仙草), akibe menten beleszeretett. Gyöngéden gondozta, óvta őt, majd a virág földi növénylétét levetkezte, és emberi alakot öltve fiatal leánnyá változott. Ekkor azonban elszakadtak egymástól, s a leány fogadalmat tett, miszerint, ha a következő életében úgy találkozik jótevőjével, mint ember az emberrel, akkor háláját annyi könnyel fogja leróni, amennyit csak egy teljes hosszú élet alatt onthat. S ezt a követ viszi most a buddhista szerzetes a Félelmetes Ébredés Tündéréhez ( 警幻仙子), hogy felvegye őt a földön lejátszódó dráma szereplőinek körébe, s a többi szereplő után küldje. megkéri őket, hadd vethessen egy pillantást a különös kőre, amelyről beszélgettek. A buddhista szerzetes megengedi, ő pedig azt látja, hogy az egy csillogó fényű, szép jáspiskő, melyre négy írásjegyet véstek: 通靈寶玉 / 通灵宝玉, vagyis „átható szellemi erő drágaköve”. A kő másik oldalán ugyancsak volt néhány sornyi írás, de mielőtt azt is elolvashatta volna, a szerzetes visszavette a követ és távoztak A Nagy Üresség Árnyékbirodalmába. Amikor utánuk akart sietni, hatalmas mennydörgés robaja állította meg, és ébresztette fel. ### A történet háttere A történet ugyan 金陵 városában kezdődik, amely Nanking másik neve, ám a központi cselekmény a fővárosban, Pekingben zajlik. A fővárosban négy nemesi család lakik palotáikban, a 賈/贾, a 史, a 王 és a 薛. „Ez a négy hatalmas család rokonságban és sógorságban van egymással, s így jóban-rosszban szövetségesek.” A négy nemesi család közül a szerző a cselekmény szempontjából a kat állítja a központba, akik öt nemzedéke, hogy hercegi rangra emeltettek. „Két édestestvér volt az, aki közülük a trónnak tett kimagasló szolgálatai miatt hercegi rangot viselhetett, az idősebbik mint 寧國/宁国, a Trón Nyugalmának Hercege, a fiatalabbik mint 榮國 / 荣国, a Trón Becsületének Hercege.” A két testvér egy-egy, a hercegi címe után elnevezett palotát (fu 府) építtetett és családjaikkal itt rendezkedtek be. A knak tehát két palotája is található a városban. Azonban a történet kezdetekor a nagynevű és magas méltóságú család mindkét ágában már a visszafordíthatatlan hanyatlás jelei mutatkoznak. ### A központi történet A gazdag és tekintélyes családba, amely a császár kegyes jóindulatát élvezi, egy napon bájos vendég érkezik. Kék Drágakő az, aki a rokon Lin család utolsó sarja, s aki édesanyja korai halála miatt a palota anyahercegnőjének, nagyanyjának gyámsága alá kerül. A kislány hamar megtalálja a helyét a családban, asszony, az anyahercegnő menye közli vele, hogy a szelíd, jó nevelést kapott lányaival fog együtt lakni, tanulni és szórakozni. Csupán fiától, től óvja a vendégét. , akinek a neve azt jelenti, hogy „Drága Jáde”, arról a csodálatos kőről kapta a nevét, amit születésekor a szájában találtak és amit azóta is a nyakában hord talizmánként. A két fiatal az első pillanattól kezdve rokonszenvet és vonzódást érez egymás iránt. Kék Drágakő nehezen viseli, amikor egy új kisasszony kerül a palotába. A másik rokonleány, , vagyis „Drága Boglár”, szintén távoli rokon, aki azonban kicsiny gyerekkorától fogva ismeri az egy évvel fiatalabb unokaöccsét, t, s vele cinkos barátságban vannak. Kék Drágakő féltékenységét csak esdeklő bocsánatkérésekkel tudja valamelyest enyhíteni. Egy alkalommal, amikor a család a -palotabeli rokonságnál vendégeskedik, a fiatal és szép sógornőjének, nek a szobájában tér éjjel nyugovóra. Furcsa álmot lát, melyben a Félelmetes Ébredés Tündére elviszi őt a Nagy Üresség Árnyékbirodalmába, ahol a szenvedélyek démonai lakoznak. egy figyelmeztető feliratot is olvas: „Létezés lesz látomássá, látomás lesz létezéssé”. Az ifjú lepihen és meghallgatja a Tündér táncoslányainak előadásában a „Vörös Szoba Álmának” tizenkét énekét. Sajnos nem tudja megfejteni a szöveg finom célzásait és bonyolult allegóriáit. A Tündér figyelmezteti, hogy a jövőben vigyázzon az egészségére, mert folyamatos veszélyben van attól a kórságtól, amit bujaságnak hívnak, s amely esetében a szellem bujasága. Ezt követően a Tündér bebocsátotta hozzá legszebb szolgálólányát, hogy az megtanítsa a fiúnak a szerelem művészetét, és ezáltal ráébressze arra, mily végesek még a halhatatlanok örömei is. Nem sokkal a látogatást követően a szép sógornő, váratlanul meghal. Halála sorsfordítónak mutatkozik a temetésére összegyűlt nagycsalád életében. Innentől valahogy minden rosszra fordul. továbbra is és Kék Drágakő féltékeny játszmájában őrlődik, miközben szigorú apja korholásait hallgatja léha életvitele miatt. nővére, Tavasz Érkezése abban a megtiszteltetésben részesül, hogy a császár másodfeleségének rangjába emelik. Hazalátogatása alkalmával a méltóságos rokont a család egy hatalmas költséggel létrehozott új, gyönyörű park, A Szemek Gyönyörűségének Parkjával tiszteli meg. A látogatást követően a család fiataljai ennek a parknak az épületeiben kapnak új lakrészeket. és Kék Drágakő között titkos szerelem szövődik. S bár házasságukat tervezgetik, a család női tagjainak más szándékuk van. Amikor Kék Drágakő megtudja, hogy szerelmese felesége lesz, betegségbe esik, és az esküvőjük napján meghal. Ez a esztendő a családra is sorscsapásként nehezedik, amit az is rossz ómenként vetít előre, hogy elveszíti talizmánkövét. apját vesztegetéssel vádolják meg, és a császári kegynek vége szakad. A család több tagját meghurcolják és száműzik. A hanyatlást szomorúan és tehetetlenül szemlélő anyahercegnő nyolcvanhárom éves korában távozik az élők sorából. A család már jóval szerényebb körülmények között kénytelen megrendezni az újabb temetését. nővére, a császár másodfelesége is meghal messze idegenben. sokadjára is betegségbe esik, pedig a vizsgái időpontja, melyet apja követelésére kell letennie, nagyon közel van. Amikor már az orvosok is lemondtak a fiúról, egy buddhista szerzetes kér bebocsátást a palotába, aki az elveszettnek hitt jádekövet hozta vissza. menten felépül és hosszasan beszélget a szerzetessel. Megtudja, hogy ő bizony a csodás kő újjászületése, míg szerelme, az elhunyt Kék Drágakő, a neki hálás Bíborgyöngyvirág volt. ettől kezdve szobájába zárkózva készül a vizsgáira, s amint a vizsga napja elérkezik, unokaöccsével együtt útnak indul, hogy megpróbáljon a család nevének dicsőséget szerezni. Este azonban az unokaöcs egyedül tér haza, és nem tudja merre lehet, hová tűnhetett el mellőle , akivel a vizsga végeztével még együtt jöttek ki. Sehol nem akadnak a nyomára, pedig császári hírnökök is keresik, hiszen a vizsgán az előkelő hetedik helyet szerezte meg. Kedvéért a császár hazaengedi a száműzött rokonait is, de a fiú így sem került elő. Neve mégsem veszett ki a világból, mert a császár meghallgatván történetét a „Csodálatos szellemi géniusz” cím adományozásával tiszteli meg emlékét. Felesége, néhány hónap múlva egy kisfiút szült a családnak: egyetlen gyermekét. ## Szereplők A regényben – a klasszikus kínai regényektől nem idegen módon – rendkívül sok szereplő jelenik meg, akik közül mintegy harminc fő- vagy főbb szereplőnek tekinthető, míg a mellékszereplők száma közel ötszáz. A szerző különösen a női szereplők ábrázolásában jeleskedett, összetett karakterei máig hivatkozott, népszerű alakjai a kínai műveltségnek. Az alábbi felsorolásban csak a történet alakításában jelentősebb szereppel rendelkező alakokat szerepelnek, feltüntetve nevük eredeti, kínai formáját és megadva a magyar fordításban olvasható változatát. ### és tizenkét szépsége - ' 賈寶玉 / 贾宝玉; jelentése: „Drága Jáde”, a magyar fordításban: Pao-jü. A regény központi figurája, férfi főszereplője, aki a történet kezdetekor 12–13 vagy 14 éves. A palotabeli és felesége asszony fia, aki egy csodálatos kővel a szájában született, melyet talizmánként azóta is a nyakában visel. Innen kapta a nevét is, amely „Drága Jádét” vagy a magyar fordításban: „Ékkövet” jelent. A történet misztikus magyarázata szerint ő ennek a csodás kőnek emberi alakot öltött formája. A szigorú konfuciánus elveket valló apja, nagy hangsúlyt fektetne a klasszikus műveltségének csiszolására, míg ő inkább a könnyebb olvasmányokat és a szórakozás különféle formáit részesíti előnyben. Az anyahercegnő kedvenc és elkényeztetett unokája, aki kiváltképp a lányok, a nők társaságában érzi jól magát, épp ezért a környezetében sokan attól tartanak, hogy felnőve puhány szoknyabolonddá válik. Mindezek ellenére „nagyon szeszélyes, de eleven eszű, öregesen okos fiúvá fejlődött” A buja vágyaknak is nehezen tud ellenállni, a történet során a palota számos női lakójával (rokonok, szolgálólányok) kerül intim kapcsolatba, miközben az igazi szerelme Kék Drágakő. - ' 林黛玉; jelentése: „Kékesfekete Jáde”, a magyar fordításban: Kék Drágakő vagy Lin kisasszony. A regény női főszereplője, 12 éves unokahúga, később szerelme is. Édesapja a -beli tudós hivatalnok, , édesanyja pedig az anyahercegnő egyetlen leánya, . Rendkívül művelt, kiválóan ért a költészethez és a zenéhez, ám rendkívül zárkózott és féltékeny teremtés. A történet szerint Kék Drágakő édesanyja halálakor kerül nagyanyja gondozásába a palotába, később pedig édesapját is elveszíti. Már a palotába érkezése napján vel együtt szinte azonnal megmagyarázhatatlan, sorsszerű vonzalmat éreznek egymás iránt. A misztikus kerettörténet szerint ugyanis ő Bíborgyöngyvirág reinkarnációja, aki azért született a földre, hogy könnyeivel rója le háláját egykori jótevőjének. - ' 薛寶釵 / 薛宝钗; jelentése: „Kincs-hajtű”, a magyar fordításban: Drága Boglár vagy Pao-csaj. húga, akiknek az édesanyja édestestvére a palotabeli úr feleségének. Kései gyermekként, az édesanyja negyvenévesen szülte. Léha bátyja helyett, ő az özvegyen maradt anyjuk igazi támasza. „Puha, kerekded szépségével simára csiszolt fényes acháthoz hasonlított. De csiszoltsága nemcsak külsőleg volt tökéletes. Hála a tanulásban tanúsított buzgóságának... tízszeresen is felülmúlta bátyját... Kiemelkedő erényei és előnyös tulajdonságai miatt hamarosan felfigyeltek rá, és rákerült azoknak a lányoknak a listájára, akiket a nemesi és mandarin-osztály tekintélyes családjaiból évente birodalomszerte kiválasztottak, hogy őket az udvarnál bemutassák, s aztán vagy a császári ágyasok, vagy pedig a császári hercegnők palotahölgyei sorába emeljék őket.” A történet idején ünnepli a 15. születésnapját. - ' 賈元春 / 贾元春; jelentése: „Első Tavasz”, a magyar fordításban: Tavasz Érkezése. , mintegy tíz évvel idősebb nővére. Nevét onnan kapta, hogy az első holdhónap első napján született. A történet idején már nem tartózkodik a palotában, mert „szépsége és erényei miatt méltónak találták arra, hogy mint palotahölgyet, a császárnő szolgálatába vegyék.” Majd a császár másodfeleséggé léptette elő, és a Főnixpalota úrnőjévé nevezte ki. - ' 賈探春 / 贾探春; jelentése: „Tavasz Keresése”, a magyar fordításban: Tavasz Virulása. húga. Valójában csak féltestvérek, hiszen Tavasz Virulásának úr egyik ágyasa, az édesanyja. - ' 賈迎春 / 贾迎春; jelentése: „Tavasz Üdvözlése”, a magyar fordításban: Tavasz Köszöntése. herceg egyik lánya. - ' 賈惜春 / 贾惜春; jelentése: „Tavasz Sajnálása”, a magyar fordításban: Tavasz Búcsúzása. A -palotabeli herceg édestestvére, aki a -palotában nevelkedik, mivel a anyahercegnő unokájaként bánik vele. A történet idején tíz egynéhány éves, a második legfiatalabb tizenkét szépsége között. A -ház bukását követően buddhista apácának áll. - ' 史湘雲 / 史湘云; jelentése: „A -folyó felhője”, a magyar fordításban: Felhőcske. egyidős unokanővére. A család legfiatalabb nemzedékét képviseli, a nagyanya, vagyis az anyahercegnő fivérének unokája. „Hetyke elevensége és bugyborékoló víg kedélye miatt a takaros kis kisasszony régtől fogva szívesen látott vendége volt a háznak, s gyermekkorától kezdve jó pajtása volt a vele egyidős nek. ők ketten nem egy vidám csínyt követtek el együtt...” - ' 王熙鳳 / 王熙凤; jelentése: „Ragyogó Főnix”, a magyar fordításban: Főnix vagy Főnix asszony. Az anyahercegnő legidősebb unokájának, nek a felesége. Fiatal, szép, határozott és energikus asszony, aki az anyahercegnő és Wang asszony után a harmadik legbefolyásosabb és legnagyobb tekintélyű nő a családban. halála után megbízzák, hogy felügyelje és irányítsa a -palota ügyeit. Ebben a feladatában erőskezű matrónaként áll helyt. Férje nem túl kedvesen bánik vele, nem kap sok szeretet tőle. Olykor a kegyetlenségig kemény és gonosz. Egy ízben, egyik makacs udvarlóját, zaklatóját addig gyötörte, míg az el nem emésztette magát, egy másik alkalommal pedig férje gyűlölt ágyasát, második kisasszonyt kergette öngyilkosságba. Ennek ellenére olyan egyszerű emberekkel, mint például Liu asszony, képes együtt érző, baráti kapcsolatot kialakítani, aki egyébként Főnix asszony egyetlen lányának a nevét is adta. - ' 賈巧姐 / 贾巧姐; a magyar fordításban nem nevezik nevén. Főnix asszony és egyetlen lánya. A regényben többnyire, mint gyermek jelenik meg. A és a regényváltozatában, a -ház bukása után, Liu asszony közvetítésével feleségül megy az öregasszony szomszédságában lakó vagyonos család sarjához, és boldogan éli az ifjú vidéki feleségek eseménytelen életét. A tizenkét szépség között ő a legfiatalabb. - ' 妙玉; jelentése: „Szépséges Jáde”, a magyar fordításban: Miao-jü Szépséges és fiatal buddhista hitű remetelány, aki -palotában lakik. „Ez a nagy műveltségű tizennyolc éves lány Szucsouból, nemesi mandarincsaládból származott. Szülei halála után lemondott a világról és Buddha szolgálatára szentelte magát. A császári feleség látogatása alkalmával a város kapuin kívül fekvő egyik kolostorból hozták át a parkba. - ' 李紈 / 李纨; jelentése: „Fehér selyem”, a magyar fordításban: Li Van. fiatalon elhunyt bátyjának, nak az özvegye, sógornője. Elsődleges feladata, fiának Lannak a felnevelése és a fiatal sógornők felügyelete. A húszas éveinek végén járó özvegyet a regény szelíd természetű asszonyként mutatja be, aki a tökéletes mintaképe a konfuciánus elvek szerint előírt gyászoló feleségnek. Mikor fia sikeresen leteszi a hivatalnoki vizsgáját, ő is magasabb társadalmi pozícióba jut, ennek ellenére mégis tragikus figura, hiszen a regény szerint a szigorú erkölcsi normák és társadalmi szabályok rigorózus betartásának áldozta fel ifjúságát. - ' 秦可卿; a magyar fordításban: Zsung asszony vagy Csin Ko-csing. -palotabeli herceg szép, fiatal menye, felesége. Az ő hálószobájában és ágyában álmodta a titokzatos „vörös szoba álmát”, amelyben a Félelmes Ébredés Tündére a nevű húga segítségével mutatta meg a fiúnak a szerelem művészetét. A fiatal asszony, mint kacér, érzéki nő jelenik meg a regényben, akinek még az apósával is viszonya volt. Korai, betegség okozta tragikus halála és temetése a regény egyik központi eseménye. A neve kettős szójátékot is rejt, ugyanis, nevének három írásjegye, a 秦可卿, hasonló hangzású, de más jelentésű írásjegyekkel írva jelentheti, hogy „az érzelmek lehetnek lényegtelenek” 情可輕 vagy „az érzelmek lehetnek túláradóak” 情可傾. ### Galéria 1 `改琦 (1773–1828) illusztrációi a regényhez 1879-ből:` ### További főszereplők - ' 賈母 / 贾母; a magyar fordításban: Csia nagyanya, vagy anyahercegnő, vagy öreg taj-taj. Eredetileg a családból származik, a férje, halála után – a történet idején – ő a -palota teljhatalmú úrnője. Két fia (, ) és egy lánya () van. A lánya, aki férjhez menve elköltözött a palotából, korán meghal, így az anyahercegnő félárva unokáját, Kék Drágakőt magához veszi a palotába, ahol támogatja és segíti annak a másik kedvenc, dédelgetett unokájával, vel való kapcsolatát. - ' 劉姥姥 / 刘姥姥; a magyar fordításban: Liu asszony, vagy Liu sógornő. feleségének távoli, falun élő rokona, aki időnként látogatóba érkezik a -palotába. „Jó erőben lévő, idős parasztasszony.” - ' 贾赦 / 贾赦; a magyar fordításban: Csia Sö. Az anyahercegnő idősebbik fia, a történet idején ő viseli a palota hercegi címét: „barátságos, kissé flegmatikus úr, ki szereti a nyugalmat és nem nagyon törődik a családi háztartás ügyeivel.” - ' 賈政 / 贾政; a magyar fordításban: Csia Cseng. Az anyahercegnő fiatalabbik fia: „kiváló szellemi és jellembeli tulajdonságokkal rendelkezik. Törzsének főméltóságú őséhez minden tekintetben méltó, s annak mindig is kedvence volt. Nagyapja kívánságára, de hajlamainak megfelelően is, szabályszerűen és alaposan felkészült a hivatalnoki pályára. Különleges császári kegy folytán a harmadik állami vizsga kötelezettsége alól fölmentették, és most kisegítő egy minisztériumban.” A legidősebb főfelesége asszony, ők szülei. - ' 賈璉 / 贾琏; a magyar fordításban: Csia Lien. , vagyis Főnix asszony férje, unokabátyja. - ' 香菱; a magyar fordításban: kis Lótusz. Valódi neve: 甄英莲, annak a nek a lánya, aki a regény elején a csodálatos kő álmát álmodja. A lányt ötéves korában rabolták el, majd tizenhárom évesen, a történet idején, adja el az elrablója egy Feng nevű embernek rabszolgaként, néhány napra rá nak is, aki miatta öli meg Fenget. - ' 平兒; a magyar fordításban: Ping-er. , vagyis Főnix asszony szobalánya. - ' 薛蟠; a magyar fordításban: Hszie Pan (sic!). A nagy befolyással bíró család sarja, , vagyis Drága Boglár bátyja. Nem saját tehetségéből, hanem az örökségként rámaradt milliós vagyonból tisztséget visel és illetményt húz a pénzügyminisztériumból, mint a császári udvari ruhatár kiváltságos bevásárlója. Az üzlethez nem igazán ért, ezt bizalmasaira hagyja. „Ő maga teljesen a szenvedélyeinek élt, és idejét kakasviadalokkal, lóversenyekkel, vadászatokkal és részeg dáridókkal ütötte agyon. Pazarló volt és élvhajhász, féktelen, durva fickó, faragatlan viselkedésű és nyegle modorú.” A történet elején embereivel agyonveret egy Fang nevű férfit, aki előbb vette meg rabszolgaként az általa is kiszemelt kis Lótuszt. - ' 王夫人; a magyar fordításban: Vang asszony. legidősebb főfelesége, ő és Tavasz Érkezésének édesanyja. - ' 薛姨媽 / 薛姨妈; a magyar fordításban: Hszie néni (sic!). , vagyis Drága Boglár édesanyja. - Hua 花襲人 / 花袭人; a magyar fordításban: Gyöngyszem. kedvenc szolgálólánya és bizalmasa, aki két évvel idősebb a fiúnál. Ő az, akivel a fiú, felébredve a „a vörös szoba álmából”, élete első szexuális kapcsolatát létesíti. „Ettől a naptól kezdve a fiú többé nem mint szolgálóleányt, hanem mint bizalmasát kezelte a leányt, az pedig még az eddiginél is nagyobb odaadással viszonozta bizalmát.” - ' 晴雯; jelentése: „Tiszta felhő”; a magyar fordításban: Tarka Felhő. idősebb szobalánya. - ' 鸳鸯; a magyar fordításban: Mandarinkacsa. - ' 茗煙 / 茗烟; a magyar fordításban: Ming-jen. fiatal szolgája. - ' 紫鵑 / 紫鹃; a magyar fordításban: Kakukk. Fiatal szobalány, akit az anyahercegnő saját személyzetéből osztott be unokája, Kék Drágakő mellé. - ' 雪雁; a magyar fordításban: Hókacsa. Fiatal (tíz esztendős) szobalány, akit Két Drágakő ból hozott magával. - ' 趙姨娘 / 赵姨娘; a magyar fordításban: Csao másodfeleség. másodfelesége, ő Tavasz Virulásának és Huannak, fiatalabb féltestvéreinek édesanyja ### Galéria 2 `改琦 (1773–1828) illusztrációi a regényhez 1879-ből:` ### Fontosabb mellékszereplők - ' 秦鐘; a magyar fordításban: Csin Csung. unokaöccsének feleségének nek az öccse, aki ugyan egy nemzedékkel alacsonyabb szinten van nél, mégis valamivel idősebb nála. Tanulótársak lesznek a család által fenntartott házi iskolában, majd a legjobb barátokká válnak. Súlyosan megbetegszik, és a regény 16. fejezetében meghal. - ' 賈蘭; a magyar fordításban: Csia Lan. unokaöccse, a fiatalom elhunyt bátyjának nak és özvegyének nak a fia. - ' 賈珍; a magyar fordításban: Csia Csen, vagy Csen úr. A -palota negyedik hercege. - ' 賈蓉; a magyar fordításban: Csia Zsung. A -palota negyedik hercegének, nek a fia, aki a történet idején 16 éves, de ő maga nem méltó a hercegi címre, mert „atyja hibájából híjával volt minden értelmes nevelésnek. Csak szeszélyeinek és élvezetinek él...” Ő férje. - ' 尤氏; a magyar fordításban: Ju asszony, vagy Ju mama. felesége, a -palota úrnője. - ' 尤二姐; a magyar fordításban: második Ju kisasszony, vagy második Ju lány. asszony idősebbik hajadon lánya. a legnagyobb titokban veszi feleségül, s Főnix asszony jó ideig nem is tud férje másodfeleségének létéről. Amikor azonban kitudódik, sőt, a második kisasszony terhes is lesz, Főnix asszony módszeres kegyetlenségeivel az öngyilkosságba hajszolja. - ' 尤三姐; a magyar fordításban: harmadik Ju kisasszony, vagy harmadik Ju lány. asszony fiatalabbik hajadon lánya. Szemérmetlen, kacér nőszemély, akit a nővére segítségével akar férjhez adni mindenáron. Ő titokban t szemelte ki magának, mint jövendőbeliét. Végül Rideg Lovag jegyzi el, ám a férfi végül meggondolja magát. A megszégyenített harmadik kisasszony öngyilkos lesz. - ' 邢夫人; a magyar fordításban Hszing asszony felesége, mostohaanyja. - ' 賈環; a magyar fordításban: Csia Huan vagy a fattyú. öccse. Csupán féltestvérek, hiszen édesanyja másodfeleség. - ' 麝月; jelentése: „Pézsmaszarvas hold”; a magyar fordításban: Pézsma szobalánya, aki rangban közvetlenül Gyöngyszem és Tarka Felhő után következik. Odaadó, gondoskodó teremtés, tökéletesen egészíti ki Gyöngyszemet. - ' 秋桐; a magyar fordításban: Csiu-tung. Tizenhét éves hajadon lány, aki kezdetben herceg szolgálója volt, majd később ura a fiának, nek ajándékozta ágyas gyanánt. - ' 傻大姐; a magyar fordításban: Bambácska. Az anyahercegnő mellett durva munkákat végző szolgáló és kifutólány. „Az anyahercegnő kedvét lelte a tenyeres-talpas, széles képű és nagy lábú teremtésben, akinek egyszerű, naiv lelkivilága a vidámság állandó forrásául szolgált.” - ' 賈雨村; a magyar fordításban: Csia Jü-cun. A család feltételezett, távoli rokonságába tartozó személy. Kék Drágakő apjának, nak a pártfogoltja, aki beajánlja őt a palotába. Ő kíséri el a fővárosba Lin úr lányát, Kék Drágakőt. ### Galéria 3 `改琦 (1773–1828) illusztrációi a regényhez 1879-ből:` ## Családfák ### A család ### A család ### A család ## Helyszínek Mivel A vörös szoba álma lényegében egyetlen család történetére építkező regény, viszonylag kevés olyan helyszín jelenik meg, amikor az események a család két palotája jelentette mikrokörnyezeten kívül játszódnak. A történet ban 蘇州 / 苏州 kezdődik, ahol és élnek. Ez utóbbi egyébként ban 湖州 született. A Lin család ugyancsak ban él, közelebbről ban, ahol nel összeér a történetük. A család eredetileg ből 金陵 („Arany domb”) származik, ami a korabeli 南京, vagyis a „Déli Főváros” másik neve. Ide nevezték ki prefektusnak Huát, és a regény elején még itt áll a család palotája is. A regény túlnyomó része a fővárosban ( 京, vagy 京都), illetve környékén játszódik. A mandzsuk uralta -dinasztia idején (1644–1911) végig 北京, vagyis az „Északi Főváros”, amelyet azonban a szerző egyszer sem nevez meg konkrétan. Itt áll a család két palotája is, a 寧國府 / 宁国府, vagyis a „Trón Nyugalmának Palotája” és a 榮國府 / 荣国府 , vagyis a „Trón Becsületének Palotája”. Amikor a -palotabeli t a császár másodfeleségének rangjába emeltetett és megengedték neki, hogy hazalátogasson a szülői házba. A rokonság azzal tisztelte meg az immár magas méltóságú családtagját, hogy a palota területén egy impozáns parkot alakított ki, amelyet (nak 大觀園 / 大观园, vagyis „A Szemek Gyönyörűségének Parkjának” neveztek el. Az új park leglátványosabb helyszínei és épületei közül a legtöbbnek adott költői, találó elnevezést. A látogatást követően a család néhány tagja, mint például , Kék Drágakő, és itt kapnak egy-egy saját lakrészt, rezidenciát. ### A Szemek Gyönyörűségének Parkjának főbb részei - Bambusz Remetelak ( 潇湘馆 / 瀟湘館; szó szerint „Viharzúgásos -lak”): Kék Drágakő lakrésze a parkban. - Harmonikus Piros Udvar, vagy Begónia Udvar ( 怡红院 / 怡紅院; szó szerint: „Harmónia vörös udvar”): lakrésze a parkban. - Őserdő Udvar ( 蘅蕪苑 / 蘅芜苑; szó szerint: „Illatozó növényzet kertje”): lakrésze a parkban. - Rizstermelő Paraszt háza ( 稻香居 / 稻香居; szó szerint: „A rizstermelés illatának háza”): Az özvegy lakrésze a parkban. - 紫菱洲里的翠錦樓 / 紫菱洲里的翠锦楼): Tavasz Köszöntésének a lakrésze a parkban. - Derült Őszidő Remetelak ( 秋爽齋 / 秋爽斋): Tavasz Virulásának a lakrésze a parkban. - Damasztkioszk ( 綴錦閣 / 缀锦阁): Tavasz Köszöntésének a lakrésze a parkban. - Meleg Illatok Kastélyocskája ( 蓼風軒暖香塢 / 蓼风轩暖香坞): Tavasz Búcsúzásának a lakrésze a parkban. - 梨香院: néni lakrésze a -palotában. - Jégmadárkalitka ( 隴翠庵 / 陇翠庵; szó szerint: „-hegyi jégmadár apácazárda”): lakrésze a parkban. - A Szemek Gyönyörűségének Kilátója ( 大觀樓 / 大观楼; szó szerint: „A nagy látvány tornya”): a park főépülete. ## Szövegváltozatok, kiadások A Vörös szoba álmának szövegkritikai vizsgálata máig központi tárgyát képezi a kutatásoknak. Ennek oka, hogy a fennmarat kézirat- és kiadásváltozatok olyan, olykor jelentős különbségeket mutatnak, melyekre mindenképpen érdemes lenne magyarázatot találni.Tény az, hogy a művet életében nem adták ki, nem adatta ki, azonban több, kézzel másolt példány létezett belőle. Számos kutató azon a véleményen van, hogy az eredeti, Cao-féle kézirat összesen 108 vagy 110 fejezetből állhatott, de ismeretlen okok miatt, a szerző halála után már csak 80 fejezet maradt fenn. Egy ilyen kézirat volt az is, amelyet majd 1791-ben és megszerkesztett és nyomtatásban is megjelentett, és olyan változtatásokat, javításokat tartalmaz, amelyeket a szerző, Cao nem engedélyezett. Elképzelhető, hogy a szerző saját maga semmisítette meg a befejező kb. 30 fejezetet, de az is lehetséges, hogy ezek a hiányzó fejezetek bekerültek a és által 120 fejezetesre bővített kiadásba. ### A „Rúzs-féle változatok” A vörös szoba álma egészen az 1791-es nyomtatott megjelenéséig csak kéziratos változatokban létezett, melyek közül sokáig csak a 80 fejezetes változatok voltak ismertek. Ezeket ismeretlen szerkesztők vörös tussal korrigálták, javították és kommentálták. Ezekből a kommentálásokból az sejthető, hogy már a regény korai, kéziratos változatának sem egyetlen szerzője volt, és ezek a szerkesztők, kommentátorok akár közvetlen családtagjai is lehettek. A regényen a legjelentősebb szerkesztői munkát egy 脂硯齋 / 脂砚斋 (szó szerint: „Rúzs Tus-dörzskő Stúdió”) álnevet használó személy végezte el. Az általa szerkesztett, korrigált legkorábbi kéziratos szövegváltozatokat ma 脂本, vagyis „Rúzs-féle változatoknak” nevezik. A vizsgálatok eredményeképpen az is elképzelhető, hogy ennek az ismeretlen szerkesztőnek a hatására alakította úgy a szerző a történetet, amilyennek most ismert. Ám azt, hogy kit rejt a álnév, máig nem sikerült kideríteni. A vörös szoba álma egyik elismert kutatója, 周汝昌 (1918–2012) azon a véleményen volt, hogy a titokzatos „Rúzs Tus-dörzskő” nem más, mint egyik unokahúga és egyben másodfelesége, akiről az író egyébként 史湘雲 alakját formázta. Feltevését nem fogadták el széles körben, így a rejtélyes szerkesztő kilétének meghatározása továbbra is vizsgálatok tárgya. David Hawkes brit sinológus csupán annyit állít, hogy a szerző egyik közreműködő közeli rokona lehetett. Ma tizenkét ilyen korai kéziratváltozat ismert (lásd szövegdoboz), melyek között ugyan jelentős eltérés nem figyelhető meg, de tudományos szempontból mindenképpen szövegvariánsoknak tekintendők. Az első 80 fejezetet tartalmazó szövegvariánsok számos utalást tartalmaznak a regény drámai végkifejletét illetően. Például olyanokat, hogy Kék Drágakő a regény végén nyilvánvalóan meg fog halni, vagy hogy feleségül veszi t (Drága Boglárt), és végül szerzetesnek áll. A legújabb kritikai kiadások a „Rúzs-féle változatokat” veszik alapul a regény első 80 fejezetének tekintetében. ### A –-féle változatok `程偉元 / 程伟元 (?–1818) és 高鶚 (kb. 1738 – kb. 1815) 1791-re összeállította és kiadásra előkészítette az addig A kő története ( 石頭記 / 石头记) címet viselő kéziratot és még abban az évben A vörös szoba álma címen meg is jelentették. A „Rúzs-féle” kéziratok csak 80 fejezetesek voltak, az 1791-ben megjelent első nyomtatott kiadás azonban már 120 fejezetet tartalmazott. Ennek az első 80 fejezetét egyértelműen a „Rúzs-féle változatok” alapján állították össze, azonban az utolsó 40 fejezet teljesen új megjelenés volt, olyan hozzátoldás, amelynek előzményei ma már nem fejthetők fel.` 1792-ben ismét megjelentették a regényt, javítva az első kiadás tipográfiai és szerkesztési hibáit. A előszóban azt állítja, hogy a teljes mű, így a utolsó 40 fejezet is a szerző saját maga által írt kéziratain alapul. Az utolsó 40 fejezet eredete és az 1791–92-es előszóban állítottak körül mind a mai napig tudós viták zajlanak. A vörös szoba álma modern kutatói közül többen azon a véleményen vannak, hogy az utolsó negyven fejezet teljes mértékben utólagos hozzátoldás. A regény egyik első tudományos kutatója, (1891–1962) egy 1921-es cikkében azzal támasztja alá ezt a hipotézist, hogy az 1791–92-ben, nyomtatásban megjelent 120 fejezetes változat befejezésében a központi karakterek sorsa egészen eltér attól, mint amit az 5. fejezetben megelőlegezett és sejtetni enged. A 20. század közepén előkerült, 1791 előttről származó 120 fejezetes kézirat csak tovább komplikálta az utolsó 40 fejezet keletkezési körülményeinek kiderítését, valamint és szerepének tisztázását. Jóllehet ha a megtalált 120 fejezetes kézirat csakugyan tartalmazza a ma ismert utolsó 40 fejezetet, akkor igazolni látszik azon állítása, amit az 1791–92-es kiadás előszavában megfogalmazott, miszerint ők a szerző eredeti kézirata alapján dolgoztak. A regény legtöbb modern kiadása és fordítása a és által szerkesztett kiadáson alapul. Vannak olyan kiadások, amelyek az utolsó 40 fejezetet függelékben teszik közre, sőt olyan is van, amelyik egyáltalán nem tartalmazza. ## ológia A Kínai Népköztársaságban A vörös szoba álmát a klasszikus kínai regényirodalom fő művének tekintik, jelentőségét hangsúlyozandó, az irodalomtudomány keretei között külön diszciplína fejlődött ki, amely a ológia (kínaiul: 紅學 / 红学) nevet kapta. A ológia, vagyis A vörös szoba álma kutatás alapvetően fő kutatási témái a szerző életének kutatása, illetve az önéletrajzi párhuzamok felfejtése a regényben; a regény fellelhető különböző kiadásainak, változatainak összehasonlító vizsgálata; szövegkritikai vizsgálatok, melyek során újabb kommentárok születnek és nem utolsósorban, a rejtélyes szerkesztő, „Rúzs Tus-dörzskő” kilétének és a szerzővel való kapcsolatának kiderítése. ## Megítélése és kritikája A 20. század elején a reformer politikus, kora egyik legtermékenyebb filozófusa és irodalomtörténésze, 梁啟超 / 梁启超 (1873–1929) A vörös szoba álmát a másik nagy kínai regénnyel, a Vízparti történettel együtt olyan műnek bélyegezte, mely „rablásra és bujálkodásra buzdít”. A károsnak tartott nyugati irodalom hatásait vélte felfedezni bennük, melynek visszaszorítása társadalmi felelősség. Az író és költő 王國維 / 王国维 (1877–1927) ezzel szemben olyan regényként tekintett rá, amely vigaszt nyújt az olvasóinak. A 20. század elején, az 1910-es években megindult kulturális reform egyik fő célkitűzése a nyelvújítás volt. Ennek keretei között élesen bírálták a megmerevedett klasszikus kínai nyelv írásbeli dominanciáját, és a reformmozgalom képviselői egyre erőteljesebben szorgalmazták a beszélt nyelven alapuló új kínai írott és egyben irodalmi nyelv megteremtését és használatát. A mozgalom egyik kiemelkedő alakja volt , aki többek között a korabeli beszélt nyelvet tükröző formában megírt regényt tekintette az egyik olyan alapnak, amelyet felhasználva megszülethet az új kínai irodalmi nyelv. Ezt a feladatát oly komolyan vette, hogy a pekingi köznyelven íródott regény szókincsére alapozta a modern mandarin nyelvet is. `tanítványai, 顧頡剛 / 顾颉刚 (1893–1980) és 俞平伯 (1900–1990) voltak azok, akik elsőként megállapították, hogy a regény szerzője . A szerzőség meghatározására tett erőfeszítéseik is jól példázzák a kulturális reform jelentette szemléletváltást, amelynek köszönhetően előtérbe került és felértékelődött a regény, amely a hagyományos értelmiségi értékrendben, a magas kultúra köreiben korábban alantas műfajnak számított.` Az 1920-as évekre az új szellemiségű értelmiségi körök hatására A vörös szoba álmának tanulmányozása, a 紅學 / 红学 már nem csupán népszerű kedvtelésnek számított, de hivatalosan is elismert tudományos diszciplínaként tekintettek rá. A rajongó, lelkes olvasók táborába tartozott a fiatal is, aki később azt állította, hogy ötször is elolvasta A vörös szoba álmát, és a kínai irodalom legjelentősebb alkotásai egyikének tartotta. A regény témája és stílusa olyan kínai szerzőket inspirált, mint 巴金 (1904–2005) és 林語堂 / 林语堂 (1895–1976), akik A család ( 家; 1931-ben), illetve az Egy múló pillanat ( 京華煙雲 / 京华烟云; 1939-ben) című regényeiket bevallottan A vörös szoba álmának hatására írták. Az 1950-es években A vörös szoba álma kutatása nagy lendületet kapott, ami elsősorban a -kutató jelentős, cikkekben közölt tanulmányainak volt köszönhető. 周汝昌 (1918–2012), aki fiatal kutatóként már az 1940-es évek végén felkeltette figyelmét, 1953-ban megjelentette nagy hatású tanulmánykötetét, amely rövid időn belül bestsellerré vált. 1954-ben Mao elnök személyesen bírálta t „burzsoá idealizmusa” miatt, amiért tanulmányaiban elmulasztotta hangsúlyozni a regényben kifejtett feudális társadalom hanyatlását és az osztályharc tematikát. Az 1956-ban Mao által meghirdetett „Virágozzék száz virág!” kampány során heves és éles bírálatok kereszttüzében találja magát, melynek a kormányzat részéről nem várt hatása az volt, hogy A vörös szoba álmával kapcsolatos, a központi ideológiával ellentétes vagy attól eltérő nézeteiről olyan széles tömegek is értesültek, akik egyébként fel sem figyeltek volna a tudós munkásságára. A kulturális forradalom első éveiben (1966–1976) A vörös szoba álma sok más klasszikus kínai regénnyel együtt burzsoá irodalomnak bélyegezve az elítélendő és tiltandó művek közé került, de tekintélyét nemsokára így is visszanyerte. pedig a 2012. május 31-én bekövetkezett haláláig mintegy hatvan jelentős tanulmányt írt és jelentetett meg a regénnyel és annak szerzőjével kapcsolatban. ## Feldolgozásai ### Képző- és díszítőművészetek A vörös szoba álmához kapcsolódó első képzőművészeti alkotások alighanem magához a regényhez kapcsolódó illusztrációk voltak. A regény egyik első, leghíresebb illusztrátorának a 松江 (a mai Sanghaj) területén született és alkotott képzőművész, 改琦 (1773–1828) tekinthető. tizennyolc éves volt, amikor a regény első nyomtatott változata megjelent. Az ifjú művészre olyan nagy hatást tett a történet, hogy élete során elkészítette a regény fontosabb szereplőit ábrázoló fametszetes sorozatát. A teljes sorozat összesen 50 képből áll, melyen 55 szereplő látható. A 紅樓夢圖咏 / 红楼梦图咏 címet viselő sorozatát azonban csak több mint fél évszázaddal a halála után, 1879-ben adták ki először. A vörös szoba álma legjelentősebb illusztrációinak gyűjteményét 2006-ban adták ki Hongkongban 红楼梦古画录 (’A vörös szoba álma régi képeinek jegyzéke’) címen. Az illusztrációkon túl a képzőművészek A vörös szoba álma szereplőit, jeleneteit, helyszíneit előszeretettel választották témául a hagyományos festményeikhez, papír- vagy táblaképeikhez, fametszetekhez. A díszítőművészetnek ugyancsak kedvelt motívumai, így például a festett üvegcséktől, porcelánoktól kezdve, a jáde- vagy zsírkőfaragványokon át egészen a hímzésekig vagy bútordíszítésekig számos helyen, formában és technikával kivitelezve felbukkannak mind a mai napig. ### Operák, színpadi művek A vörös szoba álma a hagyományos és modern opera és színházak repertoárjában is népszerű. A kínai operát hagyományos északi és déli irányzatként különböztetik meg. A zene, tánc, ének és akrobatika jellemezte északi operák közül a pekingi opera ( 京剧 / 京劇), melynek színpadain találkozni lehet A vörös szoba álma ( 红楼二尤) című feldolgozásával. A déli operaiskolák műsorában, a regénnyel azonos, A vörös szoba álma ( 红楼梦) címen szerepel. Olyan déli opera társulatok adják elő időről-időre, mint a főként ban, Sanghajban, ban és ben közkedvelt 越剧 / 越劇, a többek között Hongkongban népszerű 黃梅戲, a 崑曲 és a kantoni opera ( 粤剧). A hagyományos operafeldolgozásokon kívül ismert modern színpadi feldolgozása. Tajvanon címen (ami a főhős neve) a musicalváltozatát is bemutatták 2011-ben. ### Filmek, filmsorozatok A vörös szoba álmának mintegy 20 filmes adaptációja készült, melyek a Kínai Népköztársaságban, Hongkongban és Tajvanon készültek. Ezek közül kilenc tévéfilm, vagy sorozat, tizenegy pedig mozifilm. Az első, ekkor még fekete-fehér filmes feldolgozása 1944-ben készült, a rendezője pedig 卜万苍 (1903–1974). A legutolsó nagy játékfilmes feldolgozására 1989-ben került sor. A regénnyel azonos című, 735 perces film rendezője 谢铁骊 (1925–). A kínai filmes szakma és a közvélemény a regényből készült egyik legsikerültebb, legjelentősebb tévésorozatnak, az 1987-ben bemutatott, 王扶林 (1931–) rendezte, 36 részes et tartja. A regény legutolsó tévésorozat formájában történt feldolgozását 2010-ben mutatták be. Az összesen 50 részes, részenként 40 perces sorozat rendezője 李少红 (1955–), és a teljes költségvetés kb. 118 millió (kb. 4 milliárd forint) volt. ## Fordításai ### Keleti nyelveken A Vörös szoba álmának első idegen nyelvű fordítása minden bizonnyal a -dinasztia uralkodóinak anyanyelve, a mandzsu nyelvű változat lehetett. Ez valamikor a 18. század első felében készülhetett el. Kiadásának pontos évszáma sajnos nem ismert. A regény mongol nyelvű fordítása 1847-ben jelent meg, de egy modern nyelvű fordítását 1976–1981 között hat kötetben is kiadták. Az első koreai nyelvű fordítás 1884-ből ismert, de a regény újabb koreai fordításai a 20. század során számos alkalommal megjelentek. A regény első fejezetének japán nyelvű fordítása 1892-ben készült, és ebből az évből származik a 20. fejezet fordítása is, amely egy másik gyűjteményben található. Az első 80 fejezetet tartalmazó japán fordítás 1920–22-ben jelent meg, míg a teljes 120 fejezetes regény japán fordítása 1940-ben készült el. Ezeken a keleti nyelveken kívül A vörös szoba álma olvasható még tibetiül (első megjelenés: 1983), kazakul (első megjelenés: 1976–1981), ujgurul (első megjelenés: 1975–1979), vietnámiul (első megjelenés: 1962–1963), thaiul (első megjelenés: 1980) és burmaiul (első megjelenés: 1988) is. ### Nyugati nyelveken - Angolul A vörös szoba álma első nyugati nyelvű fordításkísérletei angolul történtek. Robert Morrison (1782–1834) protestáns misszionárius és sinológus a regény negyedik fejezetének részleteit ültette át angolra 1812-ben. Ezt a Horae Sincae című műve második kötete tartalmazta volna, ám könyve soha nem jelent meg. 1816-ban azonban a 31. fejezet párbeszédeinek angol fordítását megjelentette a Chinese language textbook Dialogues and Detached Sentences in the Chinese Language című művében. 1819-ben a harmadik fejezet egy rövid kivonatát fordította le a híres brit diplomata és sinológus, John Francis Davis (1795–1890), amely a London Journal Quarterly Review-ban jelent meg. 1830-ban ugyancsak Davis fordításában megjelent harmadik fejezet egyik verse a Transactions of the Royal Asiatic Society-ben. A következő angol nyelvű fordításrészletek 1846-ban jelentek meg ban, a presbiteriánus misszió kiadásában. Edward Charles Bowra 1868-ban adta közre az első nyolc fejezet fordítását, majd H. Bencraft Joly fordításában az első ötvenhat fejezet 1892-ben jelent meg. Wang Chi-Chen angol nyelvű, rövidített fordítása, amely a regény központi szerelmi szálára fókuszál, 1929-ben jelent meg Arthur Walley előszavával. 1958-ban jelent meg a regény azon angol nyelvű fordítása, melyet Franz Kuhn német, rövidített változata alapján készített Florence és Isabel McHugh. Az első teljesnek mondható angol nyelvű fordítása a David Hawkes sinológus nevéhez köthető, aki a regény első nyolcvan fejezetének angol változatát három kötetben jelentette meg (1973, 1977, 1980). A három kötet a The Story of the Stone („A kő története”) címet viselte. Hawkes fordítását John Minford tette teljessé az utolsó negyven fejezet angolra ültetésével, amely így már öt kötetben, 2,480 oldalon jelent meg. A kiváló felkészültségű és hihetetlenül termékeny fordítópáros az angol Gladys Yang (lánykori nevén: Gladys Margaret Tayler; 1919–1999) és a kínai férje, 楊憲益 / 杨宪益 (1915–2009) ugyancsak lefordította a teljes regényt. Az ő fordításuk három kötetben, A Dream of Red Mansions címen Pekingben jelent meg először 1978–1980-ban, a Foreign Language Press gondozásában. - Németül A vörös szoba álma németül először Franz Kuhn (1884–1961) rövidített, átdolgozott változatában volt olvasható, amely a Der Traum der Roten Kammer címen 1932-ben jelent meg Lipcsében. Sokáig nem is létezett másik fordítása. Az első teljes német fordítást Rainer Schwarz (1940–) és Martin Woesler (1969–) sinológusok készítették el, amely 2006–2009-ben jelent meg. - Franciául Franciául először Franz Kuhn rövidített, átszerkesztett német nyelvű változatát fordította le Armel Guerne, ami 1957-ben jelent meg két kötetben Le Rêve dans le pavillon rouge címen. Az első teljes francia nyelvű fordítás 1979-ben jelent meg, amelyet Li Tche-houa, Jacqueline Alézaïs és André d'Hormon készített el, és ugyancsak Le Rêve dans le pavillon rouge címen, ugyancsak két kötetben jelent meg. - Oroszul A vörös szoba álma első részletei oroszul A. I. Kovanko misszionárius fordításában voltak olvashatók, ami 1841–43-ban jelent meg. Az első teljes orosz nyelvű fordítást V. A. Panaszjuk (1924–1990) készítette el Szon v krasznom tyereme címen 1958-ban. - Finnül A vörös szoba álma finn nyelvű fordítása Franz Kuhn német nyelvű, rövidített változatából készült. Punaisen huoneen uni eli címen, Jorma Partanen (1906–1972), költő, műfordító tolmácsolásában, 1957-ben jelent meg. - Olaszul A vörös szoba álma első olasz nyelvű fordítása Franz Kuhn német, rövidített változatából készült, melynek fordítói Clara Bovero és Carla Pirrone Riccio voltak. Fordításuk Il sogno della camera rossa címen 1958-ban jelent meg Torinóban. - Románul A vörös szoba álmát Visul din pavilionul roșu címen, Ileana Hogea-Velişcu (1936–) sinológus fordította románra, ami 1975-ben, három kötetben jelent meg az Editura Minerva kiadónál, Bukarestben. - Spanyolul A vörös szoba álmát Sueño en el pabellón rojo címen Zhao Zhenjiang 赵振江 és José Antonio García Sánchez fordította spanyolra. A fordítás először 1988-ban jelent meg három kötetben az Universidad de Granada kiadó gondozásában, majd legutóbb két kötetben, ugyanez a kiadó 2010-ben jelentette meg. - Svédül A vörös szoba álmát svédre Pär Bergman fordította, és Drömmar om röda gemak címen 2005-től 2011-ig, összesen öt kötetben jelent meg a Bokförlaget Atlantis kiadó gondozásában. Az ötkötetes svéd fordítás érdekessége, hogy mindegyik köteten külön alcímeket tüntettek fel, amelyek a történet központjában álló -ház hanyatlásának stációira utalnak: 1. Guldåldern (Aranykor); 1–26. fejezet (2005) 2. Silveråldern (Ezüstkor); 27–53. fejezet (2007) 3. Kopparåldern (Rézkor); 54–80. fejezet (2009) 4. Järnåldern (Vaskor); 81–100. fejezet (2010) 5. Stenåldern (Kőkor); 101–120. fejezet (2011) - Csehül Csehre Oldřich Král (1930–) prágai sinológus fordította, Sen v červeném domě címen három kötetben jelent meg 1986–88-ban. - Eszperantóul A vörös szoba álma eszperantóul is olvasható Ruĝdoma sonĝo címen, amit 谢玉明 (1941–) eszperantisa készített el az angol fordítás alapján, és 1995–97-ben jelent meg három kötetben Pekingben. ### A magyar nyelvű fordítás A magyar irodalomban nagy hagyományokkal rendelkező műfordítás a kínai irodalom átültetésével szinte járatlan utakon, szakszerű előzmények nélkül indult el az 1950-es években. Ekkor jelentkeztek ugyanis az új alapokra fektetett magyar sinológia azon szakértő képviselői, akik rendelkeztek az ehhez szükséges felkészültséggel, irodalmi ismerettel, nyelvtudással, esetlegesen szépírói, de legalábbis műfordítói készséggel és tehetséggel. A magyar sinológusok – sokszor műfordítókkal szorosan együttműködve – az Európa Könyvkiadó több évtizeden át nyúló programjának keretében számos klasszikus kínai nyelvű mű magyar fordítását tették elérhetővé a nagyközönség számára. Ezen alkotások közül is kiemelt jelentőségűek voltak a nagy klasszikus kínai regények, hiszen például a líra alkotásaival szemben, ha zömében nem is kínaiból készült fordításival, de például Kosztolányi Dezső, Illyés Gyula, Szabó Lőrinc és mások fordításában, interpretálásában már találkozhatott a magyar olvasóközönség. A klasszikus kínai regények iránt olyan nagy érdeklődés mutatkozott, hogy érdemes és szükséges volt eljuttatni őket az olvasókhoz jóval előbb, minthogy fordításuk az eredetiből elkészülhetett volna. Ennek tudható be, hogy több klasszikus kínai regény magyar fordítása közvetítő nyelvből, elsősorban német átdolgozásból készült. A vörös szoba álma is ezek közé tartozik, hiszen a magyar fordítás Franz Kuhn (1884–1961) Der Traum der roten Kammer címen, először 1932-ben megjelent német nyelvű fordítás-átdolgozásából készült. Kuhn drasztikusan lerövidítette az eredeti művet. Az eredeti százhúsz fejezetet ötven fejezetbe vonta össze, kizárólag a központi cselekményre összpontosítva. Így a német változat (és a magyar fordítás is) kevesebb mint a fele a mű eredeti terjedelmének. A fordítást Lázár György (1924–1978) szerkesztő, műfordítóra bízták, a versbetétek műfordítását pedig Szerdahelyi István (1934–) készítette el. A regény magyar fordítása először 1959-ben jelent meg az Európa Könyvkiadónál, ahol a sinológus végzettségű Tőkei Ferenc (1930–2000) gondozta főszerkesztőként a kötetet és előszóval is ellátta. Így ez az egyik első klasszikus kínai regény, ami magyarul is olvasható volt. Az Európa Könyvkiadó gondozásában, a mai napig összesen öt kiadásban jelent meg a Vörös szoba álma, utoljára 1988-ban, egyszer pedig 1975-ben, a Bukarestben működő Kriterion Könyvkiadó jelentette meg ugyanezt a fordítást. A hat kiadás több százezer megjelentetett és eladott példányt jelent. Az 1983-ban, „Kína kultúrája magyarul” címen rendezett könyvkiállításon az addig megjelent kínai tárgyú magyar könyvtermés volt látható. Ferenczy Mária ennek a kiállításnak a kapcsán a következőket írta: „A vörös szoba álma például eddig legalább négy kiadásban fogyott el, kínaiból való fordítása pedig egyelőre még az előmunkálatoknál tart.” Új fordítása azonban azóta sem készült. A mű újrafordítását sok szempont indokolná. Az 1959-ben megjelentetett fordítást szinte változtatások nélkül adták ki újra és újra, legfeljebb csak Tőkei előszavát hagyták el belőle. Hiányoznak belőle a magyarázó jegyzetek, melyek nélkül a laikus olvasó sokszor nehézségekbe ütközik. A magyar fordítás is számos helyen elavult, mára megfáradt nyelvi fordulatokat használ. A Kínában zajló Vörös szoba álma-kutatás olyan alapos filológiai munkát végzett, melyek eredményeit az 1930-as évek elején Franz Kuhn még nem ismerhette, így az ő változatában is sokszor felbukkannak olyan nyelvi, tárgyi tévedések, melyek a magyar szövegbe is bekerültek és javítandók lennének.

Albertosaurus

Az Albertosaurus (nevének jelentése 'Alberta gyík') a tyrannosaurida Theropoda dinoszauruszok egyik neme, amely Észak-Amerika nyugati részén élt a késő kréta időszakban, több mint 70 millió évvel ezelőtt. Típusfaja, az A. sarcophagus élettere a kanadai Alberta tartományra korlátozódott, melyről a nemet elnevezték. Az őslénykutatók nem értenek egyet abban, hogy hány faj tartozik ide, egyesek szerint a Gorgosaurus libratus a nem második faja. Az Albertosaurus más tyrannosauridákhoz hasonlóan két lábon járó ragadozó volt, amely aránylag apró, két ujjú mellső lábakkal és súlyos fejjel rendelkezett, amiben több tucatnyi nagy méretű, éles fog helyezkedett el. A helyi ökoszisztémán belül a tápláléklánc csúcsán állhatott. Habár aránylag nagy méretű volt egy theropodához képest, mégis sokkal kisebb volt ismertebb rokonánál a Tyrannosaurusnál, a tömege legfeljebb 2,5 tonna lehetett. Több mint harminc egyed fosszíliáját fedezték fel, ami lehetővé tette a kutatók számára, hogy a legtöbb theropodáénál részletesebb képet kapjanak az Albertosaurus anatómiájáról. Az egyik lelőhelyen talált 22 példány bizonyítékkal szolgál arra vonatkozóan, hogy csapatban éltek, és lehetővé teszi egyedfejlődési és populációbiológiai szempontból történő tanulmányozásukat, ami a kevésbé ismert dinoszauruszok esetében lehetetlen. ## Anatómia Az Albertosaurus kisebb volt az olyan óriási méretű tyrannosauridáknál, mint a Tarbosaurus és a Tyrannosaurus. Az átlagos kifejlett egyedek hossza 8–9 méter volt, de egyes ritka, idős példányok meghaladták a 10 métert is. Számos egymástól független, különböző módszerrel készült tömegbecslés létezik, melyek alapján egy felnőtt Albertosaurus tömege körülbelül 1,3–2,5 tonna lehetett. Az Albertosaurus súlyos koponyája egy rövid, S alakú nyakon helyezkedett el, melynek hossza a nagyobb felnőttek esetében 1 méter körül volt. A koponya tömegét széles nyílások (fenestrae-k) csökkentették, amik egyúttal izomtapadási pontként is szolgáltak, és helyet biztosítottak az érzékszervek (szemek, orrüreg, hallószervek) számára. Hosszú állkapcsaiban több mint 60 banán alakú fog helyezkedett el; a nagyobb tyrannosauridáknak ennél kevesebb volt. A legtöbb theropodától eltérően az Albertosaurus és más tyrannosauridák különböző helyen levő fogainál alaki eltérés (heterodontia) figyelhető meg. A premaxilláris fogak a felső állcsont elején sokkal kisebbek voltak a többinél, egymáshoz közelebb helyezkedtek el, és a keresztmetszetük D alakú volt. A szemek felett rövid, csontos kinövések voltak, amik talán élénk színűek lehettek, és a párkeresés során a figyelem felkeltésére szolgáltak. A tyrannosauridák külseje hasonló volt, és az Albertosaurus sem kivétel ez alól. A theropodákra jellemzően két lábon járt, felsőtestét és nehéz fejét pedig hosszú farka tartotta egyensúlyban. A tyrannosauridák mellső lába azonban rendkívül kicsi volt a testméretükhöz képest, és csak két ujj volt rajta. A hátsó lábak hosszúak voltak, és egy-egy négyujjú lábfejben végződtek. Az első lábujj, az úgynevezett hallux rövid volt, csak a másik három érintkezett a talajjal, melyek közül a középső hosszabb volt a többinél. Az Albertosaurus képes lehetett 14–21 km/h-s sebesség elérésére is. ## Osztályozás és rendszertan Az Albertosaurus a theropoda (a hüllőmedencéjű dinoszauruszok két lábon járó csoportja) Tyrannosauridae családhoz tartozó Albertosaurinae alcsalád tagja. Legközelebbi rokona az alig valamivel korábban megjelent Gorgosaurus libratus (melyre néha Albertosaurus libratus néven is hivatkoznak; lásd lentebb). Csak erről a két albertosaurina fajról készült leírás, de elképzelhető hogy több is létezett. Thomas R. Holtz, Jr. 2004-ben úgy ítélte meg, hogy az Appalachiosaurus is az Albertosaurinae alcsalád tagja, de egy későbbi, még publikálatlan műve, más szerzőkhöz hasonlóan a Tyrannosauridae családba sorolja be. A tyrannosauridák másik nagyobb alcsaládjába, a Tyrannosaurinae-be tartozik a Daspletosaurus, a Tarbosaurus és a Tyrannosaurus. Az erőteljes felépítésű tyrannosaurináknál gyengébb albertosaurinák aránylag kis koponyával rendelkeztek, a hátsó lábaik alsó lábszára (sípcsontja) és lábfeje (lábközépcsontjai és lábujjai) pedig hosszabbak voltak. ## A felfedezések története Az Albertosaurust Henry Fairfield Osborn nevezte el a Tyrannosaurus rexről 1905-ben készült leírásának végén levő rövid megjegyzésben. A név Albertára a kanadai tartományra utal, ahol az első maradványait megtalálták. A névhez a dinoszaurusz nevekre jellemzően az ógörög σαυρος / szaürosz ('gyík') szó kapcsolódik. A típusfaj, az A. sarcophagus nevének jelentése 'húsevő', melynek etimológiája megegyezik a szarkofág szóéval, ami az ógörög σαρξ / szarx ('hús') és Φαγειν / phagein ('eszik') szavakból ered. Eddig több mint harminc, különböző korú példány vált ismertté. ### Korai felfedezések A típuspéldány egy részleges koponya, amit 1844-ben, Albertában, a Horseshoe Canyon-formációban, a Red Deer folyó mentén, egy külszíni lelőhelyen fedeztek fel. Ezt a példányt és egy kisebb koponyát, néhány csontváz maradvánnyal együtt a Kanadai Geológiai Szolgálat (Geological Survey of Canada) Joseph B. Tyrrell által vezetett expedíciói találták meg. A két koponyát 1892-ben Edward Drinker Cope a korábbi „Laelaps incrassatus” fajhoz társította annak ellenére, hogy a Laelaps nevet lefoglalták egy atkanem számára, és Othniel Charles Marsh 1877-ben Dryptosaurusra változtatta. Cope megtagadta a riválisa által alkotott új név használatát, így a „Laelaps incrassatust” Lawrence Lambe nevezte át Dryptosaurus incrassatusra, mikor 1904-ben leírást készített a maradványokról. Nem sokkal ez után Osborn rájött, hogy a D. incrassatus egy általános tyrannosaurida fogon alapul, így a két albertai koponya nem biztos, hogy a fajhoz tartozik. Emellett az albertai koponyák határozottan megkülönböztethetők a D. aquilunguistől, a Dryptosaurus típusfajától, így Osborn 1905-ben egy új nevet hozott létre a számukra, az Albertosaurus sarcophagust, melyhez a Lambe által készített leírást használta fel. Mindkét példányt (CMN 5600 és 5601 jelzéssel) az ottawai Kanadai Természeti Múzeumban (Canadian Museum of Nature) helyezték el. ### A Dry Island-i csontmeder 1910-ben, egy amerikai őslénykutató, Barnum Brown, rábukkant egy nagyobb Albertosaurus csoport maradványaira a Red Deer folyó mentén, egy másik lelőhelyen. A csontok nagy száma és az idő rövidsége miatt Brown csapata nem gyűjtötte be valamennyi példányt, de azokat igen, amiket azonosítani tudtak a csontmederben. A New York-i Amerikai Természetrajzi Múzeum (American Museum of Natural History) gyűjteményében elhelyezett csontok között hét jobb lábközépcsont és két olyan különálló lábujj csontjai találhatók, amik méretben nem illenek egyik lábközépcsonthoz sem. Ez arra utal, hogy legalább kilenc egyed volt együtt. 1997-ben a Royal Tyrrell Őslénytani Múzeum (Royal Tyrrell Museum of Palaeontology) kutatói újra felfedezték a csontmedret, és folytatták a feltárást a lelőhelyen, ami napjainkban a Dry Island Buffalo Jump Provincial Park területén található. 1997 és 2005 között újabb 13 különböző korú egyed maradványait találták meg, köztük egy apró két év körüli és egy nagyon idős, körülbelül 10 méter hosszúságú példányét is. Egyikük csontváza sem volt teljes, és a legtöbbjük darabjait a két múzeum között osztották szét. ### Gorgosaurus libratus 1913-ban Charles H. Sternberg egy másik tyrannosaurida csontvázát fedezte fel a valamivel régebbi albertai Dinosaur Park-formációban. Egy évvel később Lawrence Lambe a Gorgosaurus libratus nevet adta a leletnek. Később további példányokra bukkantak Alberta és Montana államok területén. Az alapján, hogy kevés különbség található a két nem között, Dale Russell a Gorgosaurust az Albertosaurus fiatal szinonimájává tette, és mivel az Albertosaurus nevet korábban alkották meg, a G. libratust 1970-ben átnevezte Albertosaurus libratusra. Ezáltal az Albertosaurus nem megjelenésének időpontja több millió évvel korábbra került, az elterjedési területe pedig megnövekedett néhány száz kilométerrel déli irányban. 2003-ban Phil Currie több tyrannosaurida koponya összehasonlítása után arra a következtetésre jutott, hogy a két faj jobban eltér egymástól, mint ahogy korábban gondolták. A döntés, hogy egy vagy két nemet használjanak tetszőleges, mivel a két faj testvértaxont alkot, melyek sokkal közelebb állnak egymáshoz, mint bármelyik másik fajhoz. Ezt felismerve Currie azt javasolta, hogy az Albertosaurus és a Gorgosaurus maradjanak külön nemek, mivel nem hasonlítanak jobban egymásra, mint a Daspletosaurus és a Tyrannosaurus, melyek mindig is elkülönültek. Emellett számos albertosaurina példányt fedeztek fel Alaszkában és Új-Mexikóban, amikkel kapcsolatban Currie úgy vélte, hogy amennyiben teljes leírás készül róluk, segíthetnek tisztázni az Albertosaurus-Gorgosaurus helyzetet. Számos szerző követte Currie ajánlását, de voltak akik eltértek attól. ### Egyéb felfedezések William Parks egy 1928-ban, a Red Deer folyó közelében feltárt részleges csontvázat új fajként írt le, Albertosaurus arctunguis néven, de az 1970-es években úgy ítélték meg, hogy a példány azonos az A. sarcophagussal. Parks (ROM 807 jelzésű) lelete a Royal Ontario Museumban található Toronto-ban. Azóta hat további koponyát és csontvázat fedeztek fel Albertában, melyek különböző kanadai múzeumokba kerültek. Újabb fosszíliákról számoltak be Montana, Új-Mexikó és Wyoming államok területéről, de ezek valószínűleg nem az A. sarcophagushoz, és talán nem is az Albertosaurus nemhez tartoznak. Az Albertosaurus megagracilis egy kis tyrannosaurida csontvázon alapul, amit a montanai Hell Creek-formációban találtak. 1995-ben átnevezték Dinotyrannusra, de a legújabb feltétezés szerint egy fiatal Tyrannosaurus rex példánya. ## Ősbiológia ### Növekedési minta Az Albertosaurus legtöbb korosztálya megtalálható a fosszilis rekordban. A csont hisztológia felhasználásával gyakran meghatározható az egyes állatok kora az elpusztulásuk pillanatában, ami lehetővé teszi a növekedési arányuk meghatározását, és más fajokkal való összehasonlítását. A legfiatalabb ismert Albertosaurus, amit a Dry Island csontmederben találtak, kétéves volt, a hossza 2 méter, a tömege pedig 50 kilogramm körül lehetett. Ugyanezen a lelőhelyen egy 10 méteres példányt is találtak, amely a legnagyobb, ami ismertté vált, és egyben a legidősebb is; 28 éves lehetett. Mikor egy közepes korú és tömegű példány adatait egy növekedési grafikonon ábrázolják, az eredmény egy S alakú görbeként jelenik meg, ami szerint a növekedés egy négyéves időszakban a leggyorsabb, ami a tizenhetedik életév körül végződik, a többi tyrannosauridára jellemző módon. A növekedési arány ebben a fázisban 122 kilogramm volt évente, egy 1,3 tonnás felnőttet feltételezve. Más vizsgálatok ennél nagyobb tömeget valószínűsítenek a felnőttek esetében, ami kihat a növekedési arány nagyságára, a növekedési mintára azonban nem. Az Albertosaurushoz hasonló méretű tyrannosauridák növekedési aránya hasonló volt, habár a jóval nagyobb Tyrannosaurus rex a leggyorsabb fázisban ötször gyorsabban gyarapodott (évente 601 kilogrammal). A gyors növekedési fázis vége a feltételezés szerint egybeesik az Albertosaurus ivaréretté válásával, a növekedés azonban kisebb ütemben tovább folytatódott az állat élete végéig. Az ivarérettség növekedési szakaszban történő kialakulása egyaránt jellemző a kis és a nagy méretű dinoszauruszokra, ahogy a nagyobb emlősökre, például az emberre vagy az elefántra is. Ez a jellegzetesség jelentős eltérést mutat attól, ami a madaraknál tapasztalható, melyeknél az ivarérettség csak a növekedés befejeződése után alakul ki. ### Élettörténet A legtöbb ismertté vált Albertosaurus egyed 14 éves vagy annál idősebb volt, amikor elpusztult. A fiatal állatok több okból is ritkán találhatók meg kövület formájában, ugyanis kevésbé valószínű, hogy a felnőttekénél jóval kisebb csontjaik fosszilizálódnak, és a fosszíliagyűjtők is kisebb eséllyel találnak rájuk. A fiatal Albertosaurusok aránylag nagyok egy fiatal állathoz képest, a maradványaik mégis ritkábban kerülnek elő a felnőttekénél. A feltételezés szerint ez a jelenség inkább az élettörténetük következménye, mint a fosszilis rekord hiányossága, ugyanis a fiatal Albertosaurusok egyszerűen ritkábban pusztultak el, mint a felnőttek. Az Albertosaurus élettörténetével kapcsolatos egyik elképzelés szerint a fiókák nagy számban hullottak el, de kis méretük és törékeny felépítésük miatt nem fosszilizálódtak. Kétéves kor felett a fiatalok már a felnőttekhez hasonlóan nagyobbak voltak a területükön élő összes többi ragadozónál, a zsákmányaiknál pedig gyorsabban futottak. Ez drasztikus módon lecsökkentette a pusztulási arányukat, ami összhangban áll a fosszíliák hiányával. A pusztulási arány 12 éves korra kétszeresére növekedett, feltehetően a felgyorsult növekedés követelményei folytán, 14 és 17 éves kor között, az ivarérettség állapotának elértével pedig ismét megduplázódott. Az elhullás mértéke tovább növekedett a felnőttkor során, feltehetően a magas fizikai követelmények, a stressz és a sérülések miatt, amik részben a fajtársakkal az erőforrásokért és a párzásra alkalmas egyedekért vívott összetűzésekből, továbbá az öregedés egyre növekvő káros hatásaiból származtak. A felnőttek magasabb pusztulási aránya magyarázattal szolgálhat a kövületeik gyakoribb előfordulására. Az igen nagy méretű állatok viszont ritkák, mivel csak kevés egyed élt elég sokáig ahhoz, hogy ilyen méretet érjen el. A fiókák körében magas pusztulási arány, ami lecsökkent a fiatalok között, majd hirtelen megemelkedett a nemi érettség kialakulásával, nagyon kevés állat számára tette lehetővé a maximális testméret elérését, ahogyan az számos ma élő nagy testű emlős, például az elefánt, a kafferbivaly és az orrszarvú esetében is megfigyelhető. Ugyanez a minta jellemző a többi tyrannosauridára is. A modern állatokkal és más tyrannosauridákkal való összehasonlítás megerősíti ezt az élettörténet elméletet, de a fosszilis rekordban tapasztalható eltérések is nagy szerepet játszhatnak, ugyanis az Albertosaurus példányok kétharmada egyetlen területről származik. ### Csapatos viselkedés A Barnum Brown és csapata által felfedezett Dry Island csontmeder 22 Albertosaurus maradványait tartalmazta, melyek létszáma meghaladja az együtt talált más kréta időszaki theropodák számát, és a második helyen áll az együtt talált nagy theropodákat illetően a Utah államban, a Cleveland Lloyd dinoszaurusz-lelőhelynél (Cleveland Lloyd Dinosaur Quarry) talált Allosaurus maradványai mögött. Úgy tűnik, hogy az egyik példány nagyon idős lehetett, volt köztük nyolc 17 és 23 év közötti felnőtt, hét, a gyors növekedési fázisban levő 12–16 éves fiatal, valamint hat 2–11 év közötti kisebb egyed, melyek még a növekedési fázis előtt álltak. A növényevők maradványainak majdnem teljes hiánya, és a csontmederben talált Albertosaurus kövületek állapotának hasonlósága alapján Phil Currie arra következtetett, hogy a hely nem egy olyan ragadozó csapda lehetett, mint a Kaliforniában levő La Brea-i kátránygödrök (La Brea Tar Pits), és hogy az állatok egyszerre pusztultak el. Currie szerint ez bizonyítékkal szolgál a csapatos viselkedésre. Más tudósok azonban szkeptikusak, szerintük az állatok az aszály, az árvíz vagy más ok miatt gyűltek össze. Bőséges bizonyíték áll rendelkezésre a növényevő dinoszauruszok társaságkedvelő viselkedésére a ceratopsiák és a hadrosauridák esetében, a ragadozók közül azonban csak ritkán található meg ennyi egy helyen. A kis méretű theropodák, például a Deinonychus, a Coelophysis és a Megapnosaurus (Syntarsus) rhodesiensis gyakrabban találhatók meg felhalmozódva, mint az Allosaurushoz és a Mapusaurushoz hasonló nagyobb méretűek. Létezik bizonyíték más tyrannosauridák csapatos viselkedésére is. Kisebb egyedek töredékes maradványaira találtak a chicagói Field Természetrajzi Múzeumban (Field Museum of Natural History) kiállított „Sue”-nak elnevezett Tyrannosaurus közelében, és a montanai Two Medicine-formáció egyik csontmedrében, ahonnan három Daspletosaurus került elő, számos hadrosaurida társaságában. Ezek a leletek összhangban állhatnak az Albertosaurus társas viselkedésére utaló bizonyítékokkal, bár elképzelhető, hogy némelyikük vagy valamennyiük csupán ideiglenesen vagy természetellenes módon gyűlt össze. Vannak, akik azt feltételezik, hogy az ilyen fosszíliák arra utalnak, hogy ezek az állatok a komodói sárkányhoz hasonlóan közösen táplálkoztak, az egyedek egy része pedig az agresszív versengés következtében a társai áldozatává és táplálékává vált. Currie felvetette annak lehetőségét is, hogy az Albertosaurus csapatban vadászott. A kisebb példányok lábainak arányai összevethetők a leggyorsabb dinoszauruszok közé tartozó ornithomimosaurusokéval. A fiatalabb Albertosaurusok ugyanolyan gyorsak vagy még gyorsabbak lehettek, mint a zsákmányaik. Currie azt feltételezte, hogy a falka fiatalabb tagjai voltak felelősek a zsákmány idősebb állatok felé tereléséért, melyek jóval erősebbek, de ugyanakkor lassabbak is voltak. A fiatalok talán más életstílust követtek, mint a felnőttek, betöltve az ökológiai fülkéket az óriási felnőttek és a kisebb, velük egyidőben élt theropodák közt, melyek közül a legnagyobbak tömege is két nagyságrenddel elmaradt a felnőtt Albertosaurusokénál. Hasonló a helyzet a mai komodói sárkányoknál, ahol a fiókák még apró rovarokkal táplálkoznak, mielőtt felnőve a sziget domináns ragadozóivá válnának. A viselkedésre utaló bizonyítékok azonban rendkívül ritkák a fosszilis rekordban, így ezek az elméletek nehezen tesztelhetők. ## Ősökológia Az Albertosaurus sarcophagus valamennyi azonosítható fosszíliája az albertai Horseshoe Canyon-formációból került elő. Ez a geológiai képződmény, 73–70 millió évvel ezelőttre, a késő kréta időszak kora maastrichti korszakára tehető. Közvetlenül alatta található a tengeri eredetű Bearpaw-formáció, amely a Nyugati Belső Víziút részét képezte. A víziút az éghajlat lehűlésével és a tengerszint csökkenésével a kréta időszak vége felé visszahúzódott, felfedve a korábban víz alatt levő területet. A folyamat nem volt egyenletes, és a tengeri út időszakonként többször újra elborította a Horseshoe Canyont, mielőtt végleg eltűnt volna. A tengerszint változásai miatt számos különböző környezet alakult ki a Horseshoe Canyon-formációban, beleértve a parttól távoli, partközeli és a partmenti élőhelyeket, mint a lagúnák, tölcsértorkolatok és árapálysíkságok. Számos széndarab utal a tőzegmocsarak egykori jelenlétére. A formációban talált legtöbb gerinces fosszíliájához hasonlóan az Albertosaurus maradványai is a nagy folyók deltáiból és az ártéri területekről származnak, a Horseshoe Canyon időszakának második feléből. A Horseshoe Canyon-formáció faunája jól ismert a gerinces fosszíliák által, melyek között elég gyakoriak a dinoszauruszok maradványai is. A cápák, ráják, tokfélék, iszaphalak, kajmánhalfélék és a kajmánhal-szerű Aspidorhynchus alkották a környék halpopulációját. Az emlősök között megtalálhatóak voltak a Multituberculata csoport tagjai és az erszényes Didelphodonok. A sósvízi plezioszauruszok közé tartozó Leurospondylust is megtalálták a Horseshoe Canyon tengeri üledékeiben, de előkerültek édesvízi állatok, például teknősök, a Champsosaurus valamint a krokodilokat képviselő Leidyosuchus és Stangerochampsa maradványai is. Az állatvilágot a dinoszauruszok uralták, főként az olyan hadrosauridák, mint az Edmontosaurus, a Saurolophus és a Hypacrosaurus, melyek az ismertté vált dinoszauruszok felét alkotják. A ceratopsiák és az ornithomimosaurusok szintén nagyon gyakoriak voltak, belőlük állt a populáció további harmada. A jóval ritkább ankylosaurusokkal és pachycephalosaurusokkal együtt, ezek az állatok szolgáltak a különböző húsevő theropodák, a troodontidák, a dromaeosauridák és a caenagnathidák zsákmányául. A terület csúcsragadozói a felnőtt Albertosaurusok voltak, a közepes méretű ragadozók ökológiai fülkéjét betöltő utódaikkal együtt. ## Fordítás

András calabriai herceg

András, más néven Endre (1327. november 30. – Aversa, 1345. szeptember 18.) calabriai herceg, I. Károly magyar király fia, I. Johanna nápolyi királynő férje. A hatodik életévében járó herceget apja 1333-ban dinasztikus célból Nápolyba vitte és ott Róbert nápolyi király gyámsága és védelme alá helyezte. Az idegen udvarban nevelkedett herceg 15 éves korában lépett házasságra Johannával, Róbert unokájával. Róbert nápolyi király halála után András a nápolyi udvarban felszínre törő hatalmi törekvések áldozatává vált. A magyar királyi ház határozott és áldozatos fellépési kísérletei akaratlanul is tragédiához vezettek. > Lassan nyilik závár, kilincs, > > ` Világ gyúlad, meg ellobog...` > ` Jobbra, balra oldalganak` > ` A latrok, gyilkosok.` Az előzetesen kitervelt és Aversában végrehajtott gyilkosságnál, a korabeli költő Petrarca szerint: gonoszabbat a görög drámaírók fantáziája sem tudott kigondolni. A 18. évében járó András halála súlyos következmények – diplomáciai bonyodalmak, pápai vizsgálat, kivégzések, bosszúhadjáratok – sorozatát indította el. A magyar királyi ház által bűnrészességgel vádolt nápolyi királynő ellen nem indult vizsgálat. > S neje tovább alszik. Sólyma > > ` Viraszt András teteminél;` > ` Eldöglik a madár, - a nő` > ` Késő vénségig él!` Az eseményekről egymásnak ellentmondó krónikák adtak tudósítást. ## Származása, rokonai Édesapja I. Károly (1288–1342) magyar király, édesanyja Piast Erzsébet (1305–1380) magyar királyné. Bátyja Nagy Lajos (1326–1382) magyar király, öccse István (1332–1354) szlavón-dalmát herceg. Másik két bátyja Károly és László még kiskorukban meghaltak. 1333. szeptember 26-án eljegyezték Johannával a későbbi nápolyi királynővel, 1342-ben kötötték meg a házasságot. Egyetlen gyermekük Martell Károly született, aki a nevét dédapja, Martell Károly után kapta. ## Élete ### Születése, magyarországi gyermekévei A Thuróczi-krónika tudósítása szerint 1327. április 1-jén a fehérvári székesegyház tetőzete – egyetlen harangtorony kivételével – teljesen leégett. Az épület tetőzetének helyreállításáról és ólommal fedéséről maga a király, Károly Róbert intézkedett. Gyermekéveit valószínűleg Visegrádon töltötte, a hercegek – Lajos és András – nevelői Drugeth Miklós és Kenesich Miklós voltak. A király visegrádi vár alatti házában, 1330. április 17-én Záh Felicián a királyi család ellen merényletet kísérelt meg, a sikertelen merénylet során a hercegeket védelmező két Miklós is „halálos” sebet kapott. ### Sorsának alakulását meghatározó események #### A Nápolyi Királyság öröklési rendje – kettős királyság gondolata Anjou Károly Provence hercege és IV. Orbán pápa megbízottai által képviselt szentszék között, az 1264 nyarán létrejött hűbéri szerződés a Szicíliai Királyság örökösödési rendjét is meghatározta. Anjou Károly – I. Károlyként – 1265. június 28-án kezdte meg hivatalos uralkodását, ekkor a megegyezés okmányait újra aláírta és esküvel is megerősítette. Az öröklési rend szerint az elsőszülött kizárja az utóbb születettet, a fiú pedig kizárja a leányt. II\. Károly és Árpád-házi Mária elsőszülött fia Martell Károly, 1295 őszén járvány áldozata lett, így a trón jogos örökösévé ekkor hétéves fia Károly "Ubert" (Károly Róbert) lépett előre. Nagyapja azonban a nápolyi trón örököseként Róbertet (Bölcs Róbert) – harmadszülött fiát - jelölte meg, végrendeletében pedig Róbert és fiai elhalálozása esetére, Róbert legidősebb élő öccsének – Fülöp Tarantó és Achaja hercege – ágát jelölte ki. Sánta Károly 1309. május közepén bekövetkezett halálát követően, az időközben magyar királlyá lett Károly Róbert trónigényét bejelentette. A trónöröklés kérdése V. Kelemen pápa elé került, aki az 1309. augusztus 1-jén tartott konzisztóriumon – tapasztaltabb uralkodó szükségességére hivatkozva – Róbert mellett foglalt állást. Az ügy ezzel nem zárult le, mert 1312-ben – az aragón király követe szerint – Róbert már a magyar király fegyveres fellépésétől tartott, aki 1317-ben és 1323-ban még a Salernói Hercegségre vonatkozó igényével is fellépett. Róbert nápolyi király fia és örököse, Károly Calabria hercege 1328. november 10-én meghalt, két kiskorú leánygyermeket hagyva maga után, Johannát és Máriát. Bölcs Róbert a nápolyi trónt – apja végrendelete ellenére - lányunokái számára igyekezett biztosítani, célja eléréséhez a megfelelő támaszt és szövetségest a jog szerinti örökösben, Károly Róbertben látta. A házasság szervezését a két idősebb gyermek Lajos és Johanna között már 1330-ban elindította, amely egyben a kettős királyság létrehozásának valós lehetőségét is jelentette. XXII. János 1331. január végén Sancia nápolyi királynéhoz írt levelében arra vonatkozó utalás is található, hogy a házasságot maga a pápa javasolta - ez egyben a kettős királyság tervének pápa általi támogatottságát is igazolja. 1331 elején Avignonban, a magyar király követe a házassági tárgyalások magyar oldalról történt felfüggesztéséről értesíti a pápát. Ennek okaként Károly Róbert a salernói hercegségre és a Monte Sant’Angeló-i uradalomra való elsődleges igényét jelölte meg, melyek apai örökségként megilletik. A pápa, 1331. február 15-én Károly Róberthez írt levelében nehezményezte a magyar király merev álláspontját és felszólította, hogy a kereszténység és dinasztiája érdekeit képviselve álljon el örökösödési igényeitől, és mielőbb hozza létre a házasságot. XXII. János ugyanekkor, a királyné és további öt báró közbenjárását is kérte a cél eléréséhez. 1332 elején Valois Fülöp francia király – a pápához írt levelében – a két nápolyi hercegnő, nővérének Valois Katalinnak – I. Tarantói Fülöp özvegyének – fiaival történő házasságára kért engedélyt. A pápa válaszában azt közölte, hogy ebben az ügyben már nem tehet semmit, mivel Róbert király kérésére már kiadta a diszpenzációt a magyar király fia és Johanna házasságkötéséhez. A pápa ugyanekkor a nápolyi királynál a magyar házasság megkötését sürgette. A magyar király követe Piacenzai Jakab királyi kápolnaispán és pozsonyi prépost 1332 tavaszán érkezett Nápolyba, feladata a házasságra vonatkozó szerződés megkötése volt, amelyben, arra az esetre ha a nagykorúság elérése előtt valamelyik fél elhalálozna, kikötötték, hogy annak helyére fiatalabb testvérének – András illetve Mária – kell lépnie. A szerződést a pápa 1332. június 30-án hagyta jóvá. Ezt megelőzően, még június 16-án azonban már kibocsátott egy bullát, amely a magyar király két fiának a két nápolyi hercegnő eljegyzésére adta meg az engedélyt. Augusztus 20-án a pápa új diszpenzációt adott ki, ami ekkor már – név szerint nem megjelölt – egy hercegre és egy hercegnőre vonatkozott, de hamarosan ezt is érvénytelenítették. Ugyanis az időközben a pápához megérkezett megbízólevél – amit a magyar király Piacenzai Jakab részére kiállított – két eljegyzés megkötésére vonatkozott. Így az 1332 tavaszán megkötött eljegyzés érvénytelenné vált. A tárgyalások bizonyára tovább folytatódtak, a pontos részletekről nincs tudósítás. #### András és Johanna eljegyzése - házassága A magyar király személyes bekapcsolódása már 1331-ben felvetődött, Róbert pedig már az év tavaszán előkészületeket tett a Nápolyban történő fogadására. A következő évben Károly Róbert el is indult Nápolyba, de Fehérvárról betegsége miatt visszatért Visegrádra. A nápolyi király 1333. április 27-én kiadott rendeletében hajók felszereléséről intézkedett, a szlavón partokhoz küldött hajóknak 600 ló átszállítására kellett alkalmasnak lenniük. Károly Róbert 1333 júliusában indult el újra Visegrádról, az előkészületekkel Csór Tamást bízta meg - aki ekkor már András herceggel Zenggben tartózkodott. A magyar király indulásáról és visszaérkezéséről a Thuróczi-krónika is tudósít, mely szerint a király kíséretében Telegdi Csanád esztergomi érsek Báthori András váradi püspök Piacenzai (Longobárd) Jakab csanádi püspök, Dancs zólyomi és liptói ispán és sok más nemes utazott. A nápolyi király közben kiadott rendeleteiből az a következtetés vonható le, hogy a nápolyi udvar nem tudott arról, hogy Károly Róberttel melyik herceg érkezik Nápolyba. A Villani krónikája szerint a magyar király és kísérete július utolsó napján érkezett meg Bastia városába. Manfredoniában nagybátyja János Durazzo hercege nagy tisztelettel fogadta és Nápolyig kísérte. Nápoly előtt Róbert király fogadta, a városba érkezésük után nagy ünnepély vette kezdetét. XXII. János pápa 1332. augusztus 30-án a magyar királyhoz írt levelében örömét fejezte ki Károly Róbert Nápolyba érkezése miatt. Az új eljegyzés – ünnepélyes keretek között, a két király és Sancia királyné, valamint a két ország jelenlévő főurainak eskütételével – a hatéves András és a hétéves Johanna között 1333. szeptember 26-án történt meg. Másnap Róbert király Andrást Calabria hercegévé tette meg, a kiskorú jegyespárnak a Castel Nuovóban külön udvartartást rendeztek be. A házassági szerződést a pápa 1333. november 18-án hagyta jóvá. A szerződés szerint András a törvényes kor elérésekor veszi majd feleségül Johannát. Ha Johanna időközben elhalálozna, akkor András Johanna húgát, Máriát vette volna feleségül. Ha viszont András nem érné meg a törvényes kort, akkor Johannát vagy Máriát a magyar király később kijelölendő egyik fia veszi majd feleségül. A szerződésben nincs utalás vagy kikötés András herceg későbbi királlyá koronázására vonatkozóan - ennek a krónikákba történő beépülése a későbbi események következménye. A nápolyi király október 18-án, az eljegyzési költségekhez való hozzájárulás végett alattvalóinak írt felszólításában, indokként csak Johanna, mint leendő királynő jogára hivatkozott. Károly Róbert 1334 tavaszán tért vissza Magyarországra, a visszautat szintén Csór Tamás készítette elő. A következő év nyarán a magyar király Csór Tamást újra Nápolyba küldte, Tamás úr valószínűleg mindent rendben talált, mert augusztus 27-én már ismét Magyarországon volt. A következő nyolc évről nincs Andrással kapcsolatos érdemi információ. A későbbi történések azt igazolják, hogy Róbert a magyar királlyal kötött szerződéstől nem tért el. András herceget már megérkezésekor megkedvelte, a Nápolyban élő magyar udvarnokok némelyikének adományt is adott. Róbert az esküvő időpontját 1342 húsvétjának negyednapjára tűzte ki. Erről a Nápolyi Királyság tartományait – és bizonyára a magyar királyi udvart is – már az előző év augusztusában értesítette. Károly Róbert magyar király 1342. július 16-án halt meg, így az esküvő megtartásáról még biztosan értesült. A meghívó szerint az esküvőt húsvét napján (március 31.) András herceg ünnepélyes lovaggá ütése előzi meg. 1342 áprilisában meghalt XII. Benedek pápa, az új pápát, VI. Kelement májusban választották meg. Felszentelését követően, Róbert nápolyi király hódolati esküjének átvételével Aymerik bíborost bízta meg. Más elfoglaltságai miatt a bíboros csak a következő évben érkezett Nápolyba, ahol Róbert királyt már nem találta életben. A „Bölcs”-nek nevezett Róbert nápolyi király 1343. január 19-én távozott az élők sorából. Végrendeletét három nappal előtte, január 16-án, tanúk – Sancia királyné, Johanna és András herceg, Mária hercegnő, és más bárók – jelenlétében rögzítették írásba, melynek megtartását a jelenlévők esküvel is megfogadták. #### Róbert nápolyi király végrendelete Végrendeletében trónörökösként Johannát és Máriát jelölte meg – András mint a királynő férje uralkodhat. Utasítása szerint, ha Johanna törvényes utódok nélkül halna meg, úgy a trónra Mária válik jogosulttá. András ez esetben a salernói hercegséget kapja, melyet mint a nápolyi királynő és király hűbérese birtokolhat. A végakarat szerint Johanna és András, illetve Mária 25 éves korukig nem vehetnek részt a kormányzásban, ha a tilalom ellenére ezt mégis megtennék, akkor minden intézkedésük és rendeletük érvénytelennek és hatálytalannak tekintendő. A trónörökösök 25 éves koráig a kormányzást egy öttagú kormánytanács látja el, melynek tagjai Sancia özvegy királyné, Fülöp cavailloni püspök - kancellárhelyettes, Filippo di Sanguieto Altofiume grófja, Goffredo Marzano Squillace grófja, a királyság főtengernagya és Carlo de Artois Sant’Agata de’ Goti grófja. Róbert király arról is rendelkezett, hogy Máriát Lajos magyar király vegye feleségül. Ha azonban ez a házasság – Lajos cseh eljegyzése, illetve házassága miatt - már nem jöhet létre, akkor Mária a francia király legidősebb fiához vagy annak öccséhez menjen feleségül. Végrendeletében kitért még a királyság egységének - Provence és Forcalquier – megtartására vonatkozóan is. Végrendelete, elődei végrendeleteihez hasonló eredményességgel érvényesült. #### Hatalmi viszonyok alakulása a nápolyi udvarban Róbert nápolyi király végrendelete nem tartalmaz az érintettek megkoronázására vonatkozó utalást. Az önálló uralkodás feltételeként szokatlanul magas életkor betöltését írta elő, így a koronázás, végrendelete értelmében 1351–1352 előtt még nem is lett volna esedékes. 1343 augusztusáig a kormányzás az elhunyt király végakaratának megfelelően folyt – az elsődleges trónörökösként kijelölt Johanna a rendeleteket a kormánytanács helybenhagyása mellett írta alá – ezt követően azonban már függetlenül kezdett intézkedni. A kormányzásban valószínűleg zavarok keletkezhettek, ugyanis a pápa november végén Aymerik bíborost Nápolyba küldte a rendeletek felülvizsgálata céljából. VI. Kelemen egy évvel Róbert halálát követően – megkérdőjelezve Róbert rendelkezésének jogosságát a kormánytanács kijelölésére – kijelentette, hogy a királyság kormányzását érintő kérdésekben egyedül a Szentszék az illetékes. Az új pápa már Róbert halálát követően hozzájárult az elhunyt király végrendelkezésének semmibevételéhez, ugyanis Mária hercegnő és Durazzói Károly 1343. március 26-án megkötött házasságához az előzetes diszpenzációt kiadta. VI. Kelemen – a XXII. János által képviseltektől eltérően – valószínűleg más érdekeket képviselt. A II. Károly által taníttatott XXII. János a nápolyi király, VI. Kelemen pedig a francia király feltétlen híve volt. A probléma valódi okait a Valois Fülöp francia király által felkarolt házassági terv körül – ami elől még XXII. János pápa, Róbert álláspontját képviselve kitért - kell keresnünk. A nápolyi udvar részét képező tarantói és durazzói párt nem nézte jó szemmel Róbert király magyar szövetségét. Ehhez jogalapul II. Károly végrendelete is szolgálhatott. Tevékenységük egymás háttérbe szorítására és a két királyi hercegnő kezének megszerzésével, hatalmuk biztosítására irányult. Céljaik elérésének legfőbb akadályát így András herceg jelentette. Jelentősebb befolyással a tarantói párt rendelkezett. A tarantói hercegné, II. Katalin címzetes konstantinápolyi latin császárnő a francia királyon – féltestvérén – keresztül találta meg a kapcsolatot a pápai udvarral. A fiatalon – 1331-ben - megözvegyült hercegné fő támasza, a firenzei kereskedőből rövid idő alatt felemelkedett Niccolò Acciajuoli volt. Az eszes és eszközökben nem válogató Acciajuoli a tarantói hercegek nevelője és birtokaik kormányzója lett. A durazzói párt élén a szintén özvegy - Durazzói János 1335-ben halt meg - és francia származású Périgord Ágnes állt. A Durazzók érdekeit a pápai udvarban Ágnes fivére, Talleyrand kardinális képviselte. A két hercegnő hatalmi ügyeik viteléhez megfelelő segítőket talált a nápolyi udvarban is. Johanna nevelése Filippa de Cathania kezében volt. Róbert király halálát követően a nápolyi udvarba érkező Petrarca – Johanna udvari papja – „sok farkas őrizetére bízott két bárányt lát és országot király nélkül”. Az udvarban tartózkodott Giovanni Boccaccio is – aki léhább erkölcsi felfogása ellenére – munkáiban az udvari erkölcsök szintén elriasztó rajzát adja. Közben azonban Johanna züllött udvara „ mint valami közönséges csapszék a világ gúnytárgyává vált ” - írta a kortárs olasz szerző. Johannát férfiak egymással versengő hada zsongta körül. András herceg magyar környezete és Fra Roberto (Robertus de Mileto) – a Róbert által András mellé rendelt ferences szerzetes – megpróbálta a herceget elszigetelni a léha udvari környezettől, ezek a törekvések és a magyar királyi udvar beavatkozási kísérletei akaratlanul is a tragédia előidézőjévé váltak. Teljes erővel indult meg a kettős küzdelem András kiszorítására és a gyűlölt magyar befolyás teljes letörésére. Johanna a Nápolyba érkező Aymerik bíboros előtt 1344 augusztusában tette le a hűbéri esküt, András herceg ezen az eseményen mint tanú volt jelen. Sancia királyné kolostorba vonult, Aymerik bíborost a pápa a kialakult ellentétek miatt, Johanna és a francia király sürgetésére visszahívta. A visszahívás ügyében a nápolyi udvar részéről Durazzói Lajos járt el, megbízatásai közé tartozott András megkoronázásának halogatása is – hivatkozva arra, mivel a magyarok Avignonban pénzzel dolgoztak, ő is azonos eszközöket használt. Johanna Artois Károlyt (Artus Károly) főkamarássá, Cabanis Róbertet pedig főudvarmesterré nevezte ki. Az új pápai megbízott – 1345 elején – Vilmos chartresi püspök lett, akit a pápa Nápolyba küldött, hogy az ellentéteket szító, név szerint megjelölt hét udvarnokot és négy udvarhölgyet távolítsa el. 1345. június 14-én a pápa engedélyt adott a fiatal párnak, hogy magukat megkoronáztassák. Ugyanakkor intette Johannát, hogy ne ellenezze tovább András megkoronázását és felszólította, hogy a koronázás céljából minél előbb menjenek Avignonba. A pápa augusztus elején Johannához írt levele örömmel nyugtázta a rend helyreálltát. A koronázási bullát VI. Kelemen 1345. szeptember 20-án – András herceg temetése napján – állította ki, rendelkezése szerint a királyi párnak nem kell Avignonba mennie, a koronázást Vilmos püspök fogja végezni. András hercegnek ezt megelőzően – a kiközösítés terhe mellett – esküt kell tennie a pápa által megerősített örökösödési rendre vonatkozóan – Johanna utód nélküli halála esetén a trónt Mária örökli. Ugyanakkor felhívással fordult a tarantói és durazzói hercegekhez is, hogy többé ne akadékoskodjanak. #### A magyar királyi ház fellépési kísérletei A magyar királyi udvar András herceg megkoronázása és tényleges királyi hatalmának biztosítása ügyében már közvetlenül Róbert nápolyi király halála után megpróbált fellépni. Nagy Lajos magyar király leendő apósának Károly morva őrgrófnak közbenjárását kérte öccse ügyének támogatásához. 1343. február 25-én a magyar király IV. Frigyes osztrák herceg társaságában Prágában tartózkodott, Károly a pápa támogatásának megszerzése céljából Preujló boroszlói püspököt küldte Avignonba. Levelében a magyar király őseinek az egyház szolgálatában tett érdemeire hivatkozva kérte VI. Kelement, András ügyének rendezésére. András herceg és magyar környezetének tájékoztatása - felismerve a nápolyi udvar megváltozott erőviszonyait - a magyar királyi házat arra az elhatározásra késztette, hogy Erzsébet királyné fia érdekeinek képviseletében még az évben személyesen induljon Nápolyba. A magyar királynét nápolyi útjára többek között Küküllei János is elkísérte, a Thuróczi–krónika részeként fennmaradt munkájában erről az alábbiak szerint tudósít: A magyar királyné Szentszékhez küldött követségének tagjai voltak többek között Nagymartoni Pál országbíró, Vasvári Vid nyitrai püspök és Csór Tamás is. A magyar követség, Sancia nápolyi királyné és Johanna követségével egyidejűleg indult Avignonba. A magyar királyné követelésére és a nápolyi küldöttség kérésére, az 1344. január 19-i konzisztóriumon Aymerik bíboros indítványa alapján került sor András herceg királlyá koronázásának engedélyezésére. Az engedély megadásáról VI. Kelemen pápa a herceget és a három királyi asszonyt 1344. február 2-án levélben értesítette – ezen levél kézhezvételétől Johanna Andrást már királynak nevezi. A királyi cím felvételére azonban Johanna férjeként és nem pedig egyeduralkodóként kerülhetett sor. Időközben a magyar királyné a nápolyi érsekkel és egész kíséretével Rómába ment, ahol város előkelői nagy tisztelettel fogadták, október elején tért vissza Nápolyba. Erzsébet királyné 1344. február 25-én – a pápa levelének kézhezvételét követően – indult vissza Nápolyból és május 21-én érkezett meg Visegrádra. Elutazása előtt a legbefolyásosabb urak közül, a köztiszteletben álló Bertrando del Balzo (Bertrand de Baux) országbíró vállalt kezességet András sértetlenségéért. Avignonból a magyar követek a Szentszék 44 ezer márkás igényével tértek haza, melyet újabb követek által a velencei domonkosoknál helyeztek letétbe. ## Az aversai tragédia ### Az összeesküvés és a gyilkosság résztvevői Az udvari összeesküvésben két jelentős befolyással bíró család közvetlenül is részt vett. A Johanna által 1344-ben főkamarássá kinevezett Artus Károly és a főudvarmesterré, majd a tragédia előtt egy hónappal főkapitánnyá is kinevezett Cabanis Róbert családja. A kormánytanács tagjának Artus Károlynak felesége Niccolò Acciajuoli nővére, Andrea volt – így a felgöngyölítetlen szálak Valois Katalinhoz, Acciajuoli támaszához vezetnek. A gyilkosság egyik főszereplője – aki a hurkot András nyakába dobta – Artus Károly fia Artus Bertrand volt, de segédei között apja is tevékenyen közreműködött. Cabanis Róbert – akit már Aymerik bíboros is meg akart fosztatni az állásától – anyjával Filippával és testvérével Sanciával, főként az előkészítésben és szervezésben jeleskedtek. Ezen családhoz tartozott még Artus Bertrand másik segédje, Gasso Dynisiac (főmarsall) – Filippa veje – és egy udvarhölgy, Margherita di Ceccano is. Artus Bertrand, Cabanis Róbert és a gyilkosság egy másik résztvevője Jacopo Capano – állítólag – szerelmi viszonyt is folytatott Johannával. Az összeesküvés szűkebb körének résztvevői már június hónapban összejövetelt tartottak Capuában, ahol új személyek bevonásáról döntöttek – de időközben Sancia által már méreggel is próbálkoztak. A capuai gyűlést követően további udvari ifjakat és András közvetlen környezetéből is újabb személyeket vontak be. Ezek némelyike előtte adományt és évjáradékot is kapott. Így az összeesküvők köre jelentősen kibővült. A teljesség igénye nélkül felsorolható személyek: Giovanni di Lagonessa, Rostanio di Lagonessa, Thommaso Pace két fia és Nicola di Mellizano – mint Artus Bertrand további közvetlen segítői a gyilkosság végrehajtásában, Raymondo de Cathania királyi udvarmester, Caracciolo testvérek – Enrichetto főajtónálló, Corrado d’Unfredo di Montefusco – András herceg ajtónállója, Pietro d’Unfredo di Montefusco – Johanna titkára, Paccio Mambriccio di Tropea – kamarás és istállómester, Francesco de Luco – komornyik, Thommaso Pace teremőr, Corrado di Catanzaro, Cecco di Quinserino, Bertholdo Bulgari, Pietro di Pino, Giovanni Pobosello. A későbbiek során Nagy Lajos magyar király az összeesküvők létszámát nyilván túlzóan, de mintegy kétszázra becsülte. A tragédiát követően, a Johanna-párti források András herceg jellemét igyekeztek kedvezőtlen színben beállítani. A cselekmények közvetlen ismerői - VI. Kelemen pápa, Petrarca, Boccaccio, Cola di Rienzo – viszont egybehangzóan a legnagyobb dicsérettel emlékeztek meg a magyar hercegről. Vannak utalások arra is, hogy András egyre fenyegetőbben lépett fel – ellenfelei nem láttak más kiutat és elszánták magukat a gyilkosságra. A megfelelő alkalmat a végrehajtásra Sancia királyné 1345. július 28-án bekövetkezett halála, valamint a Szicília ellen augusztus 17-én megkezdett háború is megalapozta. ### A gyilkosság Az Aversába való kimenetel időpontja – a Nápolyban és az Aversában kiadott oklevelek alapján – szeptember 12-re vagy 13-ra tehető. Szeptember 18-án az egész napi vadászat és az azt követő lakoma után, a királyi pár a szolgálattevő személyzettel a San Pietro a Maiella-kolostorban szállt meg. András herceg magyar kíséretét, az ő utasítására Aversa várában helyezték el. A gyilkosságra az éjszaka közepén, de még 18-án került sor, leírása többféle változatban is fennmaradt: Chronicon Estense (Johanna-ellenes verzió), Chronicon Mutinense (Johanna-párti verzió). Az eseményeket a Villani-krónika az alábbiak szerint örökítette meg: A dulakodás okozta lármára András herceg dajkája Izabella („Domina Ysabella, domicella Ungara”) figyelt fel, aki András holttestét – nyakában a hurokkal – a kertben, a segítségül hívott barátokkal együtt találta meg. A holttestet a templomba vitték, és reggelig imádkoztak mellette. Johannát is értesítették, de ő reggelig nem hagyta el szobáját, ekkor a gyülekező nép elől a várba ment – szeptember 24-én, egy ekkor kiadott oklevél szerint még ott tartózkodott. A Villani-krónika szerint, András magyar dajkája tanúja volt az eseménynek. Amikor a magyar lovagok megérkeztek, mindent elmondott nekik magyarul, hogy a nápolyiak ne értsék. Johanna szeptember 22-én Aversából a firenzei köztársasághoz írt levelében a tragédiát András könnyelműségére vezette vissza, szerinte András nem hallgatva mások tanácsára önként indult sétára a parkba. Johanna a magyar királyi udvart a tropeai püspök útján értesítette. ### Temetése, síremléke András herceg holttestét másnap Durazzói Károly vitette be Nápolyba, a San Gennaro székesegyház Szent Lajos-kápolnájába történt temetéséről Ursillo Minutolo nápolyi kanonok gondoskodott. Meggyilkolt férje lelki üdvéért, Johanna 1345. október 27-én rendelt misét. A sírt időközben áthelyezték, a jelenleg látható fehérmárvány síremléket Francesco Capece nápolyi kanonok készíttette, melyen a következő felirat olvasható: Andrásnak, Károly Ubert Pannonia királya fiának, a nápolyiak királyának, kit felesége, Johanna ármánya és kötele megölt, Orso Minutulo kegyessége ide elhelyezett, nehogy a király teteme temettetlen maradjon és a gonosz tett az utódok előtt el legyen temetve (födve), Berardi fia Capece Ferencz állította e sírkövet a 19. évében 1345 szeptember 17-én megholtnak. ## Utóhatások - következmények Néhány nappal a gyilkosságot követően – más forrás szerint a temetés napján – egy alárendelt udvaroncot (Thommaso Pace) kivégeztek. Johanna a gyanúsított egyéneket továbbra is megtűrte az udvarban, egészen az 1346 elejére tehető lázadásig. András herceg magyar dajkája a királynő mellett maradt és az 1345. december 25-én megszületett Martell Károly dajkája lett. Martell Károlyt születésének másnapján a cavailloni püspök keresztelte meg. A marseille-i polgárok már 1345 decemberében kérelemmel fordultak a pápához, hogy az járjon el a gyilkosokkal szemben, az iratokból kitűnőleg Johannát nem gyanúsították. A pápa február 1-jén, a lehető legnagyobb egyházi és világi büntetést helyezte kilátásba a gyilkosok számára. A forrongások Nápolyban februárban kezdődtek, a bűnösök felelősségre vonására - de nem Johanna ellen – irányultak. Március elején – a hatalmi játszmában – fellázított nép a három durazzói herceggel és Róbert tarantói herceggel az élén a Castel Nuovo elé vonulva elfogta a fegyvereseivel fellépő királyi udvarmestert Raymondo de Cathaniát, és annak vallomása alapján kikényszerítette a gyanúsítottak kiadását. A Chronicon Siculum szerint már március 6-án és 9-én folytak kínvallatások és kivégzések, ezt követően pedig augusztus 2-án és 7-én. A királynő – mivel gyanú merült fel ellene, vagy más okból – a vizsgálat megindítását teljesen a pápára hagyta. A hivatalos pápai bullát csak 1346. június 3-án adták ki Avignonban. A pápától Bertrand de Baux országbíró június 5-én kapott megbízást a vizsgálat megindítására, Nápolyban Johanna a pápai bullát csak július 4-én hirdette ki. Augusztus elején Gasso Dynisiacot, Cabanis Róbertet és további két főt a kínvallatások során kivégeztek. Az ítéletet október 7-én hirdették ki. November 20-án, kínvallatását követően Sancia asszonyt máglyán megégették. Anyja Filippa, fogvatartása alatt, december 29-én vesztette életét. Artus Károly és fia Bertrand Sant'Agata várába zárkóztak, Valois Katalin közreműködésével a pápai hatóság kezébe kerültek, fogvatartásuk alatt – Károly még augusztus végén, vagy szeptember elején Beneventben – valószínűleg mérgezés áldozatai lettek. 1346\. szeptember 20-án meghalt Valois Katalin. Bertrand de Baux illetékessége Johannára nem terjedt ki, a szentszék ezért Bertrand Deus bíborost bízta meg a vizsgálattal – a bíboros csak november 20-án érkezett meg Nápolyba. A rend mielőbbi helyreállítása céljából Johanna letételét javasolta, a vizsgálat lefolytatása nem történt meg, pedig a pápa a küszöbön álló háború miatt – látszólag – sürgette. Nagy Lajos válaszát Johannának 1345. november 29-én keltezte, mentegetődzését nem fogadta el, szigorú megtorlást helyezett kilátásba. Avignonba küldött követei útján 1346 elején, Johannát már bűnrészességgel is vádolta. A magyar királyi ház kezdetben diplomáciai úton próbált fellépni. Nagy Lajos látva, hogy békés úton nem tud eredményt elérni, 1347 júniusában megindította eső nápolyi hadjáratát. A második nápolyi hadjárat alatt – pápai közvetítéssel – Johannával kötött fegyverszüneti megállapodás szerint, Johanna bűnrészességében a pápa és bíbornokai döntenek – a per lefolytatásáról nincs hiteles bizonyíték. Johannát második férjével Tarantói Lajossal együtt, 1352. május 23-án Rómában koronázták meg. ## Ősei

IV. László magyar király

IV\. (Kun) László (1262. augusztus 5. – 1290. július 10.) Árpád-házi magyar király 1272 és 1290 között. Apja V. István király, anyja Erzsébet kun hercegnő volt. Kun László okleveleiben magát III. Lászlónak nevezte, mivel II. Lászlót, a III. István idején fellépő ellenkirályt ekkor nem ismerték el törvényes uralkodónak. A Kun nevet azonban nem anyja származása miatt kapta, hanem életében ragasztották rá. A hatalomra törő főurak Joachim bán vezetésével gyerekkorában elrabolták, hogy ezzel tarthassák sakkban apját. A trónra lépő László továbbra is ki volt szolgáltatva az urak kényének-kedvének, és ez nagyban hozzájárult ahhoz, hogy felserdülve szívesebben legyen „szeretett kunjaival”, mint a magyarok között. Szinte teljesen azonosult velük, életmódjukat, szokásaikat is átvette. ## Gyermekkora Apja és nagyapja küzdelme miatt László számos erőszakos cselekedetnek volt tanúja, sőt szenvedő részese, ami bizonnyal kihatott későbbi egyéniségére. Bár IV. Béla és V. István ifjabb király éppen László születése évében kötött békét Pozsonyban, a két párt ellentéte 1264-ben újra fegyveres konfliktusba torkollott. Az alig kétéves Lászlót és édesanyját saját nagyapja fogatta el Sárospatakon, és záratta Turóc várába. 1265 márciusában az isaszegi csatában végül V. István döntő győzelmet aratott IV. Béla serege felett. A belháborúnak az 1266. március 23-án a Nyulak szigetén (a mai Margit-szigeten) kötött béke vetett véget, és László is kiszabadult. A Nyulak szigeti béke megkötésével azonban az ország megosztottsága nem szűnt meg, és ez felgyorsította a nagybirtokok gyarapodását, és a királyi tekintély drámai csökkenését. A hűség megoszlott, cserélgethető volt, és birtokadományokkal meg kellett vásárolni. Voltak azért kivételek. V. István pártjának vezetői a Csák nemzetség trencséni ágához tartozó Péter és Máté nem szerepelnek V. Istvánnak azon az 1264-es számadásán, amelyik a megvesztegetendő és jutalmazandó urakat sorolja fel az ajándékokkal együtt, amelyet azért kaptak, hogy megmaradjanak vagy áttérjenek V. István hűségére. A trencséni Csákok szilárdan kitartottak V. István mellett, a Kőszegi család pedig – élén Kőszegi Nagy Henrikkel – IV. Béla mellett. A Csákok persze számíthattak arra, hogy V. István hatalomra jutása után ők kapják a legmagasabb tisztségeket és a velük járó adományokat. Az igazi problémák IV. Béla és V. István halála után jelentkeztek. László apja 1265 után önálló külpolitikát folytatott. Lászlóval 1269-ben eljegyeztette I. Károly szicíliai király (IX. Lajos francia király öccse) leányát, Izabellát (akit Magyarországon Erzsébetnek neveztek), és a lányt 1270-ben Magyarországra hozták. A hivatalos házasságot csak pár évvel később (a legkorábban csak 1276-ban) kötötték meg, amikor a felek elérték az egyházi törvények szerint ehhez szükséges kort: Erzsébet a 12., László a 14. életévet. A gyermekek ilyen, politikai házassága jellemző volt a középkorra. Amíg V. István volt a király, kemény kézzel irányította az országot, de a kedvezőtlen folyamatokat nem tudta megállítani. Rövid uralmának egy példátlan botrány vetett véget, és vált egyben egy új politikai korszak nyitányává. A király udvarával 1272 nyarán Dalmáciába készült, hogy I. Károllyal találkozzon, de június 24-én Bihácson a szlavón bán, Gutkeled nembeli Joachim elrabolta és Kapronca várába vitte Lászlót. A megrendült és a botrányba belerokkant István hadat küldött Kapronca ellen, visszatért Magyarországra, és 1272. augusztus 6-án meghalt. Halálát egy 1285-ben kelt oklevél szerint a kortársak is korszakosnak tekintették — annak az időpontnak, ami után „robbantak ki országunkban a zavarok”. ## Uralkodása ### Koronázása Erzsébet királyné V. István halála után elébe sietett a Lászlót Szlavóniából Székesfehérvárra hozó Joachimnak, és együtt készítették elő a koronázási ceremóniát augusztusra. IV. Béla volt pártja, amelyet V. István háttérbe szorított elsősorban Aba nembeli Finta és rokonai Monoszló nembeli Egyed és Gergely megpróbálták megakadályozni a koronázást, valószínűleg a huszonéves Béla macsói herceget szerették volna inkább a trónon látni és nem a tízéves Lászlót. Előbb elfogták Lászlót, majd a királyné szállására támadtak. A királyné hívei azonban Pok nembeli Miklós vezetésével elhárították a támadást. A lázadók közül Egyed és Gergely II. Ottokár cseh király udvarába menekült – átjátszva Pozsony várát a cseh király kezére – ahol már tartózkodtak még V. István elől elmenekült IV. Béla-párti magyar bárók, köztük a legnagyobb, Kőszegi Nagy Henrik. Egyedet Ottokár szívélyesen fogadta, s számos birtokkal megajándékozta. Ezen Nagy Henrik úgy megsértődött, hogy otthagyta Ottokárt és a magyar udvarba jött felajánlani szolgálatait, ahol szívélyesen fogadták. Közben megtörtént László koronázása az 1272. szeptember 3. előtti napokban, amit Türje nembeli Fülöp esztergomi érsek végzett el. A kortársak III. Lászlónak nevezték, mert az ellenkirályt, II. Lászlót nem szerepeltették a királynévsorban. A koronázás után az udvar Budára vonult, ahol az ősszel gyakran mulatott a Nyulak szigetén. Egy ilyen alkalommal Kőszegi Nagy Henrik árulással vádolta meg Béla herceget, s a kialakuló szóváltás közben kardot rántott, és úgy összekaszabolta a herceget, hogy utána darabjait testvére, Margit – aki a Nyulak szigeti apácakolostorban élt – és a többi apáca szedték össze. Bélát a kolostorban temették el. ### Feudális anarchia A főúri csoportok között nagy versengés támadt az országos, udvari és helyi méltóságok betöltéséért. Mutatja a kor átmeneti jellegét, hogy bár a főurak célja a királyi hatalomtól való függetlenedés volt, a harc mégis a központi hatalom tisztségeiért folyt. Ekkor még nem volt közömbös, hogy melyik főúri kör járhatott el bármiféle ügyben királyi felhatalmazást élvezve. Végül két, országos politikában is jelentős szerepet játszó csoport alakult ki, egyik élén Kőszegi Nagy Henrik és Gutkeled nembeli Joachim, a másik élén Csák nembeli Máté – a Károly Róbert uralkodása alatti tartományúr, Csák Máté nagybátyja – és testvére Csák nembeli Péter – Csák Máté apja. Mindkét párt Nyugat-Magyarországon rendelkezett birtokokkal, és mindkét párt ott akarta kiépíteni saját területi hatalmát. A következő években e két párt sűrűn váltogatta egymást a kormányzatban, az éppen fennálló erőviszonyoknak megfelelően. A 10 éves Lászlónak nem volt ráhatása az események menetére. Kőszegi–Gutkeled-hatalom (1272 ősze – 1273 tavasza) 1272 őszén Kőszegi Nagy Henrik kibékült Gutkeled nembeli Joachimmal és Béla herceg halála után felosztották a macsói bánságot. Henrik sói bán és ozorai bán lett 1273 márciusáig. Csák nembeli Péter, V. István legnagyobb híve kiszorult a hatalomból, bizonyos birtokait is elvesztette. Testvére, Máté szlavón bán lehetett 1273. márciusig. Csák-hatalom (1273 tavasza – 1273 decembere) Pétert a Nyitra vármegyei Szenic vámjövedelemmel is járó birtokával kárpótolták, testvére Máté országbíró volt augusztustól decemberig. Máté helyett Nagy Henrik lett a szlavón bán még márciusban, amely tisztséget 1274 szeptemberig megtartotta. Kőszegi–Gutkeled-hatalom (1273 decembere – 1274 ősze) Máté helyett Gutkeled nembeli Miklós az országbíró. Kőszegi Nagy Henrik is horvát-szlavón bán szeptemberig. 1274-ben Kőszegi Nagy Henrik csoportja foglyul ejtette az ifjú királyt, majd miután a Csákok kiszabadították, András herceg (László öccse) személyében ellenkirályt állítottak. Az 1274. szeptember 26. és 29. között a Fejér vármegyei Polgárdi mellett vívott csatában Csák nembeli Péter legyőzte Henrik és Joachim seregét, Kőszegi Nagy Henrik életét vesztette, de fiai folytatták politikáját. Csák-hatalom (1274 ősze – 1276 nyara) Péter soproni és somogyi ispán 1275 nyaráig, majd fél évig nem visel tisztséget, decembertől viszont nádor 1276 nyaráig. Máté 1274 szeptembertől 1275 őszéig erdélyi vajda és szolnoki ispán, utána pedig 1276 nyaráig tárnokmester és bányai ispán. Bátyjuk, István 1275-ben trencséni és barsi ispán, decembertől 1276 közepéig asztalnokmester, s közben hol barsi, hol bányai, hol szolgagyőri ispán. Közben Gutkeled nembeli Miklós 1275 júniustól októberig szlavón bán. 1276 márciusában Csák Péter nádor feldúlta Veszprémet, ahol a püspöki székben Kőszegi Péter ült. A pusztításnak áldozatul esett a veszprémi káptalani iskola is, amely a korabeli Magyarország egyik legrangosabb tanintézete volt. Kőszegi–Gutkeled-hatalom (1276 nyara – 1277 nyara) Kőszegi Miklós nádor, Kőszegi Iván tárnokmester. Csák-hatalom (1277 nyara – 1279) 1277 májusában a rákosi országgyűlés a 15 éves IV. Lászlót nagykorúsította. Péter 1277 augusztusától nádor az év végéig, ekkortól István fél évig asztalnokmester és pozsonyi ispán, majd Péter 1278 tavasztól újra nádor az év végéig, amikor a tisztséget Máténak adta át. Péter ekkor asztalnokmester, pozsonyi és mosoni ispán lett 1279-ig, amikortól politikai tisztséget többé már nem viselt. Gutkeled nembeli Miklós 1278-tól 1279-ig szlavón bán. ### Az 1273. évi magyar–cseh háború A magyar belpolitikai viszonyok szükségképpen következményekkel jártak a külpolitikában is. A cseh Přemysl dinasztia történetének legnagyobb uralkodója, II. Ottokár elérkezettnek látta az időt, hogy hatalmát Magyarország irányába is kiterjessze: 1273 áprilisában egy kisebb sereggel elfoglalta Győr várát. A külső veszély egy rövid időre rákényszerítette az urakat a közös fellépésre, a magyar sereg június közepén véres küzdelem árán visszavívta Győrt, július végén Ottokár azonban már teljes haderejét mozgósította. A mintegy kétszeres túlerőben lévő cseh és osztrák csapatok ellen a magyar sereget Kőszegi Henrik vezette. Csatára nem került sor, a magyar csapatok átmeneti sikert értek el morva területen, majd visszavonultak. Ottokár érdemleges ellenállás nélkül foglalhatta el a kulcsfontosságú határszéli várakat és megyéket, Óvárt, Mosont, Győrt és Sopront. A konfliktus érdemleges magyar ellentámadás és békekötés nélkül fejeződött be. A Kőszegi-érdekcsoport a vezetése alatt álló fegyveres erőt arra használta fel, hogy ismét kezébe vegye az országtanácsot. ### Külpolitikai fordulat: IV. László és Habsburg Rudolf szövetsége Németország fejedelmei 1273. október 1-jén Frankfurtban a cseh Ottokár ellenében az addig kevéssé ismert Habsburg Rudolfot választották német királlyá. Mivel a cseh király nem fogadta el a választást, az 1274. november 19-én tartott nürnbergi birodalmi gyűlés felhatalmazta Rudolfot, hogy Ottokárt megfossza tartományaitól. Egyik fél számára sem volt közömbös, hogy Magyarország melyik fél oldalára áll, mert az ország katonai ereje a belső problémák ellenére is jelentős volt. Lehetőség nyílott tehát az 1273. évi háborúban elvesztett területek visszaszerzésére. A hatalomban egymást váltogató két párt azonban külpolitikai irányultság szempontjából sem volt egységes. A Csákok el akarták fogadni Ottokár 1275. október 6-án tett békeajánlatát, a Kőszegiek és Gutkeled Joachim a Habsburg szövetségben látta az érdekeinek megfelelő politikát. Azt, hogy a magyarok végül a németek oldalára álltak a konfliktusban, az döntötte el, hogy Rudolf 1276 őszén bekövetkezett támadásakor éppen a Kőszegi-párt volt hatalmon. A magyar sereg Gutkeled Joachim és az akkor tizennégy éves magyar király vezetésével Bécs felé vonult, hogy Rudolf hadaival egyesüljön, de csak Sopronig jutott, mikor Ottokár meghátrált és hűséget esküdött Rudolfnak. A november 21-én létrejött békében Ottokár kötelezte magát az elfoglalt magyar területek visszaadására is, de a soproni részeken kívül ez nem valósult meg. A hadjárat belpolitikai jelentősége az lett, hogy egyrészt László Sopron felszabadítójának szerepében tűnhetett fel, másrészt szükségessé vált László nagykorúsítása, mert Rudolffal csak így lehetett megfelelő szinten szövetségi szerződést kötni. ### Az 1277-es rákosi országgyűlés 1277-ben László még csak tizenöt éves volt, pedig az Árpád-ház hagyományai szerint az uralomra képesség feltétele a tizenhatodik, de inkább a tizennyolcadik életév betöltése. A feudális állam működési zavara azonban mozgásba hozta azokat az erőket, amelyeknek érdekében állt a királyi hatalom újbóli megerősödése. Ilyen erőnek számított a politikai életből szinte teljesen kiszorított egyházi vezetés és a politikai életben eddig részt nem vett nemesség. A püspöki kar egy részének – elsősorban Báncsa István kalocsai érsek, Fülöp váci püspök, Ladomér váradi püspök és Timót zágrábi püspök – kezdeményezésére 1277. május végére országos gyűlést hívtak össze a Rákos melletti mezőre, melynek célja az oklevelek szerint a „közjó” helyreállítása és „az országot és az egyházakat ért károk és pusztítások” ügyének megtárgyalása volt. A országgyűlés törvényes korúnak nyilvánította a királyt, és kezébe adta az ország kormányzását, egyben jóváhagyta a Habsburg Rudolffal kötendő szövetségi szerződést. A király esküvel kötelezte magát, hogy az ország „meggyalázói” ellen fegyveres hadfelkelést hirdet. A magyar történelemben addig még nem volt példa arra, hogy a király, a főpapok, a bárók, a nemességet minden megyéből képviselő küldöttek, valamint a kunok vezetői olyan gyűlésre jöjjenek össze, amely értékelte az ország állapotát, jóváhagyást gyakorolt külpolitikai kérdésekben vagy kötelezte a királyt bizonyos tennivalók elvégzésére. Ez az országgyűlés, amely a későbbi rendi országgyűlések előzményének tekinthető, végül nem tudott döntő hatást gyakorolni az eseményekre. ### IV. László stabilizációs kísérlete László 1277 közepén gyorsan és eltökélten látott hozzá a rákosi határozatok végrehajtásához, és jelentős eredményeket ért el. A királyi hadak Aba Finta és Baksa György vezetésével verték le a szepességi lázadókat, Kán Miklós vezetésével pedig a Geregye testvérek Biharban formálódó tartományúri hatalmát törték meg. László az év őszén, hadában jelentős létszámú kunnal nyugatra vonult. Hainburgban 1277. november 11-én személyesen megerősítette a Rudolffal kötött szövetségi szerződést, majd Kőszeg vára ellen fordult, de az ostrom megfelelő eszközök hiányában sikertelen volt. 1278. május körül Váradon a hét tiszántúli vármegye részére tartott országgyűlésen László ítélkezett a Geregye-fivérek felett, és kinyilvánította, hogy az országrész állapotának rendezésében támaszkodni kíván a megyei nemességre. Bár a siker nem is volt teljes, 1278 nyarára László a rákosi országgyűlés határozatait jelentős részben végrehajtotta. A király további lépéseiben is ügyes politikusnak bizonyult. Gutkeled Joachim még 1277 áprilisában meghalt a délvidéki Babonicsok ellen vívott ütközetben, és a Kőszegiek 1278. április 20-án a dubicai szerződésben szövetséget kötöttek Babonics Istvánnal, amelyben felosztották egymás között a Száva menti területeket. A Kőszegiek, Endre herceg (a későbbi III. Endre király) személyében ellenkirályt szándékoztak állítani, a dubicai szerződést is „Endre herceg akarata és beleegyezése” jegyében kötötték. A szerződés sértette Gutkeled Joachim testvéreinek érdekeit, és ezt kívánta kihasználni László a Gutkeled testvérek országos tisztségbe emelésével. A Kőszegiekkel szemben a másik politikai eszközt a Rudolf és Ottokár között újra kiéleződő ellentét adta László kezébe. 1278. augusztus 26-án a dürnkruti csatában Rudolf és László hadai megsemmisítő vereséget mértek Ottokárra, a csatában a cseh király is elesett. A győzelemben döntő szerep jutott a magyar haderőnek, azon belül is a kunoknak. A Kőszegiek kénytelenek voltak hazaküldeni Endre herceget Velencébe, és 1279 elején kinyilvánították hűségüket a királynak. A király megnövekedett presztízsét a konszolidáció teljessé tételére kívánta felhasználni, a királyi biztosok a megyegyűléseken hatékony szigorral léptek fel, megkezdődött a szétzilált királyi birtokok állapotának rendezése, és napirendre került a király kiskorúsága alatti birtokadományok felülvizsgálata. Tekintélye növekedésének egyértelmű jele, hogy 1279-ben IV. László az egész országra érvényesen hadbírsági illetéket vetett ki mindenkire, akik az országos had gyülekezésekor nem jelennek meg. ### A pápai legátus és a kun törvények 1279\. szeptember 22-én III. Miklós pápa teljhatalommal kinevezte magyarországi legátusává Fülöp fermói püspököt. A kinevezés indoka az volt, hogy ebben az időben Rómába sok panasz érkezett a polgárháborús állapotok miatt. A legátus hivatkozott célja a „király státusának megerősítése” volt, valójában a felhatalmazás szerint Fülöp jogosult volt az egyházi ügyeken túlmenően világi ügyekben is intézkedni, vagyis a Szentszék elérkezettnek látta az időt arra, hogy beavatkozzon Magyarország belügyeibe. A polgárháborús állapotokon a királyi hatalom már saját erejéből úrrá lett, éppen megkezdődtek a konszolidáció munkálatai, ezért a király aggódott a legátus jövetelén, és igyekezett azt megakadályozni. A magyar krónika azt közli, hogy a pápai követ 1279 elején azért jött Magyarországra, mert László „kun módra, s nem katolikus szokás szerint élt”, azonban a legátus kinevezésével kapcsolatban számos pápai irat maradt fenn, és ezek közül egyben sincs utalás arra nézve, hogy a király viselkedése vagy szokásai visszatetszést keltettek volna. IV. László későbbiekben tanúsított királyhoz méltatlan életvitele tehát nem oka, hanem következménye lehetett az eseményeknek. A legátus 1279 elején érkezett az országba és figyelmét hamarosan teljes egészében a „kun probléma” rendezésére fordította, annak ellenére, hogy az elmúlt idők zűrzavarában nem a kunok játszották a központi szerepet. Fülöp 1279. június 23-án részletes javaslatot tárt a királyi tanács elé (tévesen ezt nevezik első kun törvénynek), amely elöljáróban tartalmazta a pápai főhatalom elvi elismerését, majd a kunokra és a királyra vonatkozó rendeleteket. A kun törvényt némi enyhítéssel végül az 1279. július 12. és 25. között tartott tétényi országgyűlés fogadta el. A kikényszerített törvények voltaképpen nem tartalmaztak semmilyen képtelenséget. A kun szállásterületek valóban idegen testként helyezkedtek el a keresztény, feudális Magyarország közepén. A kunok feudalizálásának folyamata ekkorra valójában már el is indult, mert előkelőik egy része már földbirtokos volt. A szabad nomád kunokat természetesen rá kellett szorítani a letelepedésre, de az országnak az 1270-es évek végén nem ez volt a legfőbb problémája. A kérdés végül a konszolidáció bukását okozta, mert a kunoknak az 1277-ben vázolt kormányzati mechanizmusban fontos szerep jutott. Ők jelentették azt a haderőt – a király katonai „kísérete”, a kun nyőgér –, amelyet a királyi hatalom szükség esetén a hatalmaskodó főurakkal szemben fel tudott vonultatni, ezért nem alaptalan a gyanú, hogy a kun kérdés felszítása valamelyik főúri érdekcsoport sugalmazására történt. A kun törvények kiadásával László olyan konfliktushelyzetbe került, amelyben nem volt jó választási lehetősége, és feltehetően ez váltotta ki méltatlan viselkedését. ### A konszolidáció kudarca, László halála A legátus már szeptemberben megintette a királyt, hogy késlekedik a kun törvények végrehajtásával. Az agresszív türelmetlenség kiváltotta a király agresszivitását is, mire Fülöp legátus 1279. október elején kimondta a király személyére és országára az egyházi interdiktumot. A pápa felszólította és felhatalmazta az országot, hogy keljen fel a király ellen. László válaszul az év végén elfogatta és a kunok kezére adta a legátust, erre Aba Finta magát a királyt ejtette fogságba. Végül a legátus és a király is kiszabadult. László hozzákezdett a kun törvények végrehajtásához, mire a kunok keltek fel ellene, és pusztítani kezdtek a Tisza–Körös–Maros vidékét. IV. László a mai Hódmezővásárhely mellett, Hód tavánál 1282 nyarán győzte le erőiket. Fülöp még a csata előtt, 1281 végén távozott az országból. A „király státusának megerősítése” céljából érkezett legátus elérte, hogy a király támaszai valóban országos veszedelemmé váltak, és a király kénytelen volt ellenük hadjáratot indítani. A talaját vesztett, többszörösen megalázott királyt a legátus távozásával csak a bosszú érdekelte. Elrablói és megalázói ellen szövetkezett leghatalmasabb ellenségeivel, a Kőszegiekkel, és 1281 nyarán megtette nádorrá Kőszegi Ivánt. A magyarországi belviszonyok ezzel visszaestek az 1277-es rákosi országgyűlés előtti szintre. Rövid, viharos életének utolsó éveiben kun szeretői, Édua, Köpcsecs és Mandula nyújtottak neki vigasztalást. Lodomér esztergomi érsek alapján mások előtt közösült kedvenc ágyasával, Éduával. Ekkor már alapvető uralkodói feladatait is egyre kevésbé látta el; csak vonulgatott megmaradt kunjaival, egyre nagyobb terhet jelentve az országnak. Az országban kettős hatalom kezdett kialakulni. A pápában többször felmerült a Magyarországra indítandó keresztes hadjárat gondolata is. A belpolitikai helyzetet súlyosbította, hogy 1285 elején ismét tatár hadak támadtak az országra; ez volt a második tatárjárás. A Talabuga és Nögej kán vezette hadak Pestig hatoltak, erősen pusztítva az ország keleti részét. Felmerült – még ma is van – olyan nézet, hogy a tatárokat László hívta be. A támadókat végül kiverték, illetve kiszorították; ebben jelentős érdemeket szerzett Aba Amadé. Erre nincs semmilyen bizonyíték, arra azonban van, hogy 1287 végén a királyhoz hű Baksa György a lengyel–magyar határvidéken újabb tatár beütést hiúsított meg. IV\. László egyéni tragédiájának betetőzése, hogy végül a kunok kezétől veszett el. 1290. július 10-én Körösszeg váránál kun előkelők – Árbóc, Törtel és Kemence – embereikkel rárontottak a sátrában alvó Lászlóra, és megölték. A gyilkosság közelebbi oka ismeretlen, és nem alaptalan a gyanú, hogy a közeli várúr, Borsa Kopasz részes volt a gyilkosságban. A király testét a csanádi székesegyház fogadta be. Különösebb részvét nem kísérhette az utolsó, bizonyosan Árpád-házinak tekintett, tragikus sorsú uralkodó halálát. ## Emlékezete ### Festészet - Than Mór: Habsburg Rudolf találkozása Kun Lászlóval (1873) ### Színház - Szörényi Levente–Bródy János: A kiátkozott c. rockoperája IV. László életét dolgozza fel. (1997) ### Szépirodalom - Szentmihályi Szabó Péter: Édua és Kun László (regény, 1986) - Benkő László: Kun László, a kétszívű, I–II. (I.: Hiénák a trón körül, II.: A végzet ösvénye, regény, 2020) ## Származása ## Galéria

Anyegin

Az Anyegin vagy Jevgenyij Anyegin (oroszul: Евгений Онегин, , szoros átírásban Jevgenyij Onyegin), Alekszandr Szergejevics Puskin romantikus verses regénye, az orosz irodalom egyik klasszikusa. Belinszkij az orosz élet enciklopédiájának nevezte, mert a szöveg a 19. századi viszonyokat több síkon, szociográfiailag is ábrázolja, így az olvasó elé tárulnak többek között az irodalom, az orosz irodalmi élet problémái, az orosz nyelv használatának problémája, az oktatás helyzete, a város és a falu ellentéte. A mű 1823 és 1831 között, részletekben íródott és jelent meg. A vers úgynevezett Anyegin-strófában íródott, sajátos rímképlettel (AbAbCCddEffEgg, ahol a nagybetűk nőrímek, a kisbetűk hímrímek). Műfaját Byron ihlette, szerkezetét tekintve több síkon is értelmezhető, „regény a regényben”: az Anyegin-t olvasva egy verses regény születésének is szemtanúja az olvasó. ## Szereplők A mű címszereplője Jevgenyij Anyegin, az ifjú örökös, dandy, akinek útkereséséről szól a regény. Sok mindenben kipróbálja magát, művész akar lenni, majd tudós, belekóstol a földesúri szerepbe, de azt is elunja. Erőt vesz rajta az életuntság, a világfájdalom, Anyegin alakjával Puskin továbbfejlesztette az orosz irodalomban később oly meghatározóvá váló „felesleges embert”. Anyegin megismerkedik Tatjana Larinával, aki azonnal beleszeret a fiatalemberbe, ám Anyegin visszautasítja a lányt. Anyegin barátja Vlagyimir Lenszkij, akit Anyegin féltékennyé tesz azzal, hogy Tatjana húgának, Olgának udvarol. A műben fontos szerep jut a narrátornak, akinek jelenléte – a romantikára jellemző módon – a valóság illúzióját hivatott erősíteni, mintha megtörtént eseményt tárna az olvasók elé. Az elbeszélő különféleképpen viszonyul az egyes szereplőkhöz, Tatjanát kedveli, Lenszkijt bár nagyra becsüli, halála után rámutat eszméinek életképtelenségére is. Anyeginhez bonyolult viszony fűzi, gyakran puskini életrajzi elemek is feltűnnek (például a száműzetés), egyszerre szereti és bírálja a főszereplőt. Anyegin útkeresése egyben Puskin saját útkeresése is. ## Történet Jevgenyij Anyegin egy orosz aranyifjú, aki unja az életét. Vidéki házat örököl elhunyt nagybátyjától, és oda költözik. Megismerkedik a fiatal, idealista Vlagyimir Lenszkijjel, akivel barátságot köt. Lenszkij Olga Larinának udvarol, és egy nap magával viszi Anyegint vacsorázni a lány otthonába. Olga testvére, Tatjana, beleszeret Anyeginbe, és még aznap este szerelmeslevelet ír neki, ahogy azt kedvenc francia regényeinek főhősnői tennék, ám a korabeli orosz társadalomban illetlen egy nőnek ilyet cselekednie. Anyegin nem válaszol rá, később, egy személyes találkozó alkalmával azonban finoman visszautasítja a lány közeledését. Később Lenszkij meghívja a férfit Tatjana névnapi ünnepségére, ígérve, hogy csupán szűk családi összejövetel lesz. Ehelyett Anyegin egy hatalmas, mozgalmas bálba csöppen, amely pontosan arra az életre emlékezteti őt, amibe annyira beleunt korábban. Bosszúból, hogy bosszantsa az őt félrevezető Lenszkijt, flörtölni kezd Olgával, és felkéri táncolni. Lenszkij dühösen elvonul, másnap reggel pedig párbajra hívja egykori barátját. Anyegin a párbajban megöli Lenszkijt, majd elutazik. Tatjana elmegy Anyeginhez, de a házat üresen találja. Beleolvas a férfi könyveibe, a lapszéli jegyzeteibe, „és egyre jobban / Meglátja azt, kiért epedt”, rájön, hogy Anyegin személyisége csupán irodalmi hősök keveredése, és nincs is „valódi” Anyegin. Tatjana Moszkvába költözik, ahol férjhez megy. Olyannyira felnő, hogy amikor legközelebb Szentpéterváron találkoznak, Anyegin alig ismeri meg. A férfi most már udvarolna neki, ám a nő visszautasítja a közeledését. Leveleket ír a nőnek, választ azonban nem kap. Később ismét találkoznak, ahol Tatjana bevallja Anyeginnek, hogy szereti, de nem fogja elhagyni miatta a férjét. Tatjana utolsó monológja Anyegin korábbi monológját idézi, melyben ő utasította vissza a lányt. ## Keletkezése Puskin hosszú ideig, pontosan hét évig, négy hónapig és 17 napig dolgozott az Anyegin szövegén. 1823. május 9-én kezdett hozzá Kisinyovban (ma: Chișinău), ahová I. Sándor cár küldte politikai nézetei és életmódja miatt. Részenként jelentette meg, saját feljegyzései szerint 1830. szeptember 25-én fejezte be Bolgyinóban, bár Anyegin levele Tatjanához 1831. október 5-én született. Az első fejezet 1825 februárjában látott napvilágot, a második fejezet 1826 októberében, a harmadik 1827 októberében. 1828 elején egyszerre két fejezet is megjelent, a negyedik és az ötödik, márciusban pedig a hatodik. Két év szünet után, 1830 márciusában került az olvasók elé a hetedik fejezet, 1832 januárjában pedig a nyolcadik. 1830. október 19-én Puskin elégette a tizedik fejezetet (Anyegin utazása lett volna eredetileg a nyolcadik, a végső kiadásban megjelent nyolcadik fejezet pedig eredetileg kilencedik fejezet lett volna; összesen pedig 25 fejezetet tervezett, végül azonban nem írt többet). Egységes kiadásként 1833 márciusában jelent meg. Jurij Lotman szerint ez a hosszú alkotóidő az oka annak, hogy a műben több helyen is ellentmond önmagának az író. Így például a harmadik fejezet 31. strófájában a narrátor elmondja, hogy nála van Tatjana levele, „Szentségként őrizem, becézem, / S betelni nem tudok vele”, a nyolcadik fejezetben azonban Anyegin őrzi azt: „A lány, ki írott vallomásban / – Az írást még őrizgeti – / Feltárta hű szívét neki”. A mű néhol töredékes, ami egyrészt a korabeli cenzúrának köszönhető, másrészt azonban a romantika töredékkultuszával is magyarázható: egyes sorokat elhagy a költő, mert nem elégedett vele, míg más sorok a romantika elérhetetlen tökéletesség-eszménye miatt „megírhatatlanok”. ## Műfaja, témaköre, szerkezete Az Anyegin a romantika korszakában született, de legalább ennyire magán viseli a realizmus jegyeit is. Utóbbi leginkább az orosz élet szociográfiájának hiteles lefestésében rejlik, ami miatt Belinszkij az „orosz élet enciklopédiájának” nevezte. Műfaja verses regény, melyet George Byrontól kölcsönzött, főként a Childe Harold zarándokútja című műve volt Puskinra nagy hatással. Ez egy kevert műfaj, a cselekményesség miatt az epika műnemébe tartozik, ugyanakkor lírai jellegű is, az író a hősökkel kapcsolatos érzéseit, a történésekkel kapcsolatos gondolatait is megosztja az olvasóval. Anyegin az epikus, az író (narrátor) pedig a lírai főhős. A mű jambikus ritmusú, úgynevezett Anyegin-strófában íródott: υ – \| υ – \| υ – \| υ – \| (υ), rímképlete AbAbCCddEffEgg. Szerkezetét tekintve az Anyegin szimmetrikus, átgondolt mű, nyolc fejezetből áll. Az első fejezet a pétervári aranyifjak életét mutatja be, a második az ezzel teljesen ellentétes vidéki, földesúri világot, a harmadik és negyedik fejezetben bontakozik ki Tatjana és Anyegin története, az ötödik fejezet amolyan középpontként szolgál, falusi babonák közepette Tatjana megálmodja szerelmük tragikus végét, a hatodik fejezet a csúcspont, Lenszkij halála a párbajban; a fejezet végén Anyegin elutazik, Tatjana pedig Moszkvába kerül. A nyolcadik fejezet zárja le a szimmetriát, ezúttal Anyegin esik szerelembe, és Tatjana az, aki elutasít. A cselekményt át-átszövi Puskin személyes története is, mindezek ellenére azonban a történet rendkívül egyszerű, ami inkább a realista irányvonalat erősíti, a romantika egyik jellegzetessége ugyanis a szövevényes, több szálon futó cselekmény. A pétervári nemesség élete tárul az olvasó elé, miközben szemtanúja lehet Jevgenyij és Tatjana be nem teljesülő szerelmének. A mű fő témája az orosz nemesek tartalmatlan, céltalan élete, a spleen vagy világfájdalom, ami miatt Anyegin is unja az életét és nem találja a helyét. Puskin rokonszenvezik főhősével, de ugyanakkor kritikusan is szemléli őt. Anyeginben megvan a képesség a változásra, az értelmes életre, hiszen író akar lenni, frissen örökölt gazdaságában reformokkal kísérletezne, ám hiányzik belőle a kitartás és az akaraterő, felületesnek bizonyul emberi kapcsolataiban is, pillanatnyi érzelmei alapján dönt. Puskin kritikusan szemléli Lenszkij romantikus, idealista eszméit is, melyek a fiatalember értelmetlen halálával együtt pusztulnak el, rámutatva életképtelenségükre. Anyeginben teljesedik ki tehát az orosz irodalomra oly jellemző „felesleges ember” típusa. Puskin finom ecsetvonásokkal ábrázolja az orosz irodalom egyik legemlékezetesebb nőalakját, Tatjanát is. Tiszta és nemes, kötődik az orosz földhöz, a hagyományokhoz, bár Anyeginhez írt levelét franciául fogalmazza, ami utal a korabeli nemesi származású lányok neveltetésére. Fiatalkorában Tatjana felülemelkedik a társadalmi szokásokon, hiszen a korabeli orosz társadalomban illetlenség volt egy nőnek kezdeményeznie és feltárnia szívét egy férfi előtt. Később, amikor már férjezett, és Anyegin ír hozzá szerelmes levelet, Tatjana mégis tiszteletben tartja a társadalmi elvárásokat, és egy erkölcsös, férjezett asszonyhoz méltóan visszautasítja Anyegint, a férfival ellentétben meggondoltan, a következményekre is gondolva dönt, ezzel erkölcsileg felülemelkedik Jevgenyijen. ## Az irodalomban ### Kritika és értelmezés Az Anyeginnek számos kritikai elemzése jelent meg, amelyek szakaszokra bonthatók. A korabeli kritika jórészt pozitívan fogadta, Belinszkij realista szempontok szerint elemezte a művet, ami később a szovjet kritikában is újjáéledt. #### Korabeli kritika A verses regény azonnali hatását lehet vizsgálni a korabeli, 1840-ig megjelent kritikákon keresztül. Puskin maga úgy vélekedett, hogy a korabeli orosz társadalomban nem létezett irodalomkritika. Ennek a véleményének az Anyegin nyolcadik fejezetének előszavában is hangot adott, ezt azonban az első teljes kiadás során mellőzték. Paul Debreczeny, a North Carolina Egyetem professzora három társadalmi csoporthoz köti a korabeli Anyegin-kritikákat: a „konzervatívokhoz”, akik szigorú formai és nyelvészeti követelmények szerint vizsgálták a művet; a romantikusokhoz, akik a romantikára jellemző elemeket keresték Puskin műveiben; valamint egy moszkvai csoporthoz, az ún. „filozófusokhoz”, akik a korabeli német filozófia alapján az orosz nemzettudatot keresték benne. Az első komoly kritika a romantikusok táborába tartozó Nyikolaj Alekszejevics Polevoj tollából származott, aki a mű méltatásában sok elemet átvett Puskin eredeti előszavából, azonban egy fontos gondolatot is felvetett, miszerint az Anyegin nem francia vagy angol művek (Byron) másolata, hanem az oroszságra jellemző, az orosz tudatot közvetíti. Az első néhány fejezetet lelkesen és ovációval fogadta mind a közönség, mind a kritika. A hetedik fejezetet jórészt negatív kritika érte. A legnagyobb csapás Puskin számára Faggyej Bulgarin kritikája volt, aki „teljes bukásnak” ítélte ezt a fejezetet. Összességében véve a költő életében és halála utáni tíz évben megjelenő kritikák leginkább az Anyegin eredetiségével, a címszereplő karakterével, a műfaj meghatározásának problematikájával (regény vagy lazán összefűzött történetek), Tatjana nagyszerűségével és a verseléssel foglalkoztak. #### Belinszkij és kortársai Az első igazi, komoly és mélyre ható kritikát az Anyeginről – és általában Puskinról – Visszarion Belinszkij írta, 1843 és 1846 között. Véleménye szerint az embert ugyan a természet szüli, de a társadalom neveli és alakítja, és a társadalom elől nem lehet elmenekülni. Ennek a determinizmusnak a fényében vizsgálja az Anyegin szereplőinek jellemét is. Belinszkij szerint a nemzetiség, nemzettudat (narodnoszty) fogalma nem a népművészetet, a népi motívumokat jelenti, hanem azt, hogy az író képes megérteni és megjeleníteni a nemzetre jellemző egyéni gondolkodásmódot, és a nemzeti valóságot ábrázolni – és Puskinnak pontosan ezt sikerült elérnie az Anyeginben, így az „orosz élet enciklopédiájává” vált. A Belinszkijt követő kritikák jórészt két iskolához köthetőek, az egyik, Druzsinyin, Katkov és Grigorjev képviseletében Puskint, mint költőgéniuszt értelmezte, míg a másik, Csernisevszkij, Dobroljubov és Piszarev társasága, az író, mint társadalomkritikus szerepét helyezte előtérbe. Az 1880-as és 90-es években valóságos Puskin-mítosz bontakozott ki, az 1899-es évforduló alkalmából több, a költőt és műveit dicsérő írás látott napvilágot. #### Szovjet kritika Az 1917-es forradalom utáni években az irodalomkritikusokat jórészt az foglalkoztatta, hogyan helyezzék el Puskint az új rendszerben, ideológiában. A futuristák például elavultnak minősítették, akit „le kell dobni a modern idők gőzhajójáról”. Sklovszkij, a szöveg, a verselés, a szókincs és más aspektusok elemzése során felveti a kérdést, hogy Puskin valójában nem paródiának szánta-e művét. Fontos állomás volt az Anyegin-kritika történetében a formalista Tinyanov 1921-es írása, amely rámutat, hogy az elődök hibásan realista regényként elemezték a művet, és figyelmen kívül hagyták a lírai, költői eszközöket, azt, hogy a prózai mondanivalót Puskin lírai formában közölte, és hogy milyen kihívásokat állított ez a költő elé. A sztálini időszak kritikája a korszak társadalmi realizmus-iskoláinak megfelelően értelmezte a művet. Politikai megfontolásokból a „nemzet költőjének” dekabrista kapcsolatait is hangsúlyozták. A szovjet Puskin-bizottság a költőt az orosz irodalmi nyelv megalkotójának, és az új orosz irodalom úttörőjének nevezte. Az 1940-es és 50-es években újraéledt a realista Belinszkij-vonal az Anyegin (és általában véve Puskin) kritikáját tekintve és főképp Jevgenyij karakterével, a pozitív vagy negatív hős problematikájával foglalkozott. #### Nyugati kritika A nyugati kritika kétféle szálon épül fel, egyrészt az orosz emigránsok, másrészt pedig a nyugati kultúrán nevelkedett, Puskint jórészt csak fordításokból ismerő nyugati kritikusok írásaiból. Bár már korábban is jelentek meg vélemények angol nyelven, az 1960-as években fordítottak a nyugati kritikusok igazán figyelmet az Anyeginre. Az első esszék ebben a témában leginkább a mű „lefordíthatatlanságára” koncentráltak, és a későbbi orosz realizmus hírnökeként tekintettek a műre. Az első igazán komoly értelmezés Richard Freeborn tollából származik, aki 1973-as, The Rise of the Russian Novel from ’Onegin'’to ’War and Peace’ című munkájában az Anyegin legnagyobb értékének Tatjana a társadalommal szemben tanúsított erkölcsi felülemelkedését tartja. Az egyik legfontosabb nyugati Anyegin-kritika John Bailey Pushkin: A Comparative Commentary című 1971-es műve, amely az európai irodalom kontextusán belül értelmezi a művet. ### Hatása más művekre Jevgenyij Anyegin – felesleges ember. A felesleges embertípus a klasszikus orosz irodalom egyik alaptípusa. Nem is ő volt az első ebből a körből. Turgenyev legtöbb hőse is ilyen, az egyik leglátványosabb példa pedig Goncsarov Oblomovja. Lermontov Korunk hőse című művének főszereplője, Pecsorin is ilyen. A magyar irodalomra is hatással volt, például Arany László A délibábok hőse c. művére is. Hatására (és Byron hatására is) terjedt el a hazai költők körében a verses regény műfaja. Közvetve ugyan (Puskin és más kortárs orosz írók egyéb műveivel együtt), Jókai Mór orientalista érdeklődésének is egyik kiváltó oka. Krúdy Gyula A vörös postakocsi című regényének minden fejezete előtt Anyegin-mottó olvasható. ## Magyar fordítások Az Anyegin magyar nyelven először 1866-ban jelent meg Bérczy Károly fordításában. Bérczy eleinte német fordítás alapján, később az eredeti orosz alapján dolgozott, négy éven át. Néhány kritikus „magyartalannak” és „erőltetettnek” találta, mások szerint viszont olyan zamata van fordításának, mint a „nehezen érő aszúszőlőnek”: idővel egyre jobbnak és jobbnak tűnik. Bérczy után számos más költő és műfordító is megpróbálkozott az Anyegin fordításával, többek között Áprily Lajos, Galgóczy Árpád, Baka István, Térey János, Vas István és Weöres Sándor is. Hírhedten rossz, paródiába illő fordításnak tartják Mészöly Gedeonét. Áprily fordítása elterjedt, a kritikusok is dicsérték, Fodor András szerint „Áprily fordítását elsősorban azért kell nagyra becsülnünk, mert közelebb visz bennünket az eredeti műhöz, mert a közvetlen puskini hang, a korabeli orosz élet színesen eleven rajza, költői gazdagsága minden eddiginél hívebb formát kapott benne”. 2008-ban olyan kötet is napvilágot látott, ami a különféle Anyegin-fordításokból válogat, összehasonlítva a régebbieket a modernebb, Puskint új színben bemutató fordításokkal. Tatjana levelének részlete több műfordító tollából: ### Fontosabb magyar kiadások - Puskin Sándor: Anyégin Eugén. Regény versekben; ford. Bérczy Károly; Emich Ny., Pest, 1866 - Puskin Sándor: Anyégin Eugén. Verses regény; ford. Bérczy Károly, sajtó alá rend. Bárczy Gusztáv; Rózsavölgyi, Bp., 1920 - Anyégin Eugén. Verses regény; ford. Mészöly Gedeon; Keresztes, Bp., 1945 - Jevgenyij Anyegin. Verses regény; ford. Áprily Lajos; Új Magyar Kiadó, Bp., 1953 - Két magyar Anyegin. Puskin verses regénye; ford. Bérczy Károly, Áprily Lajos, esszé Bérczy Károly, Krúdy Gyula; Európa, Bp., 1984 - Jevgenyij Anyégin. Verses regény. Teljes, gondozott szöveg; ford. Galgóczy Árpád, szöveggond., jegyz. Gránicz István; Ikon, Bp., 1992 (Matúra Klasszikusok) - Anyegin / Válogatott írások; ford. Áprily Lajos, Márkus Gyula, Wessely László; Magyar Könyvklub, Bp., 2002 (Iskola – könyv) - Jevgenyij Anyegin; ford. László György; László György, Bp., 2009 ## A művészetekben Az Anyegin később más művészetekben is megjelenik, az egyes kiadásokat neves orosz festők illusztrálták, így például Ilja Repin több akvarellt is készített ebben a témában. A mű leghíresebb zenei feldolgozása Csajkovszkij azonos című operája, amely 1877–78-ban született, és 1879-ben, a moszkvai Malij Színházban (Kisszínház) mutatták be először. 1981-ben a kortárs orosz zeneszerző, Scsedrin kórusművet írt Строфы «Евгения Онегина», для хора а капелла по роману в стихах А. Пушкина (Az Anyegin sorai a cappella kórusra A. Puskin verses regénye alapján) címmel. A filmművészet is többször feldolgozta a verses regényt, 1911-ben, a Vaszilij Goncsarov-rendezte fekete-fehér némafilmen Pjotr Csardinyin alakította Jevgenyij Anyegint. 1958-ban az operát filmesítették meg a Szovjetunióban, Anyegint Vagyim Medvegyev alakította, akinek Jevgenyij Kibkalo kölcsönözte énekhangját, Tatjanát Ariadna Sengelaja alakította, énekhangját pedig Galina Visnyevszkaja opera-énekesnő adta. 1999-ben Onegin címmel Hollywood is megfilmesítette a történetet Ralph Fiennesszal és Liv Tylerrel a főszerepben. Az Anyegin többször is megjelent mikrokiadásban, legutóbb 2002-ben Anatolij Konyenko készítette el.

2017-es Formula–1 világbajnokság

A 2017-es Formula–1 világbajnokság volt sorrendben a 68. Formula–1-es szezon, amelyet a sport irányító testülete, a Nemzetközi Automobil Szövetség szervezett. A csapatok és a versenyzők húsz futamból álló szezont teljesítettek, amely március 26-án, az ausztrál nagydíjjal vette kezdetét a melbourne-i Albert Parkban, és november 26-án ért véget az abu-dzabi nagydíjjal a Yas Marina öbölben, miután a versenyzőknél és a konstruktőröknél egyaránt bajnokot avattak. Jelentős változás volt a sportág történetében, hogy az amerikai illetőségű Liberty Media vette át Bernie Ecclestone helyét a sportágat irányító testület élén, ami számos média- és szurkolóbarát intézkedéssel járt a szezon közben. Huszonhárom év után először fordult elő, hogy a regnáló világbajnok a távozása okán nem lett a mezőny tagja, miután 2016 decemberében Nico Rosberg bejelentette visszavonulását. Erre ezt megelőzően Alain Prost leköszönését követően volt példa, 1994-ben. A Mercedes istálló címvédőként kezdte a szezont, miután sorozatban a harmadik bajnoki címét szerezte meg a 2016-os japán nagydíjon. A világbajnokságot végül az így négyszeres bajnokká váló Lewis Hamilton nyerte, miután ezt matematikailag is bebiztosította a mexikói nagydíjon. Hamilton 363 pontot ért el, mögötte Sebastian Vettel végzett a második helyen 317 ponttal, Valtteri Bottas pedig a harmadik helyen, 305 ponttal. A konstruktőröknél az amerikai nagydíjon a Mercedes sorozatban a negyedik bajnoki címét is megszerezte. A német gyártó 668 pontot gyűjtött; a Ferrari 522 ponttal végzett a második helyen, míg a Red Bull 368 egységgel lett harmadik. Felipe Massa az utolsó futam után befejezte Formula–1-es pályafutását. A brazil tizenhat szezonon át volt a mezőny tagja, ez idő alatt pedig 272 nagydíjon állt rajthoz, 11 győzelmet aratott, 2008-ban pedig kevésen múlott, hogy nem ünnepelhetett világbajnoki címet. ## Az új Formula–1 ### Változtatások 2017-től A sportág történetében nagy változás állt be azzal, hogy az amerikai Liberty Media felvásárolta a száguldó cirkuszt. Bernie Ecclestone-t súlytalan pozícióba helyezték, helyére pedig Ross Brawn került. Az új tulajdonos szemléletváltást is eredményezett: számos szurkolóbarát intézkedéssel hozták közelebb a sportágat a nézőkhöz. A csapatok sokkal kevesebb megkötéstől szenvedtek, és az új tulajdonos bátorította is őket a közösségi média használatára. Az Ecclestone-éra zárt, a megközelíthetetlenség mítoszát sugárzó száguldó cirkusza fokozatosan feloldódott. Amire nem került sor: 2009-es kivezetése után visszatérhetett volna a futam közbeni tankolás rendszere, ám ezt a csapatok elutasították. Már pár évvel korábban eldöntötték, hogy 2017 ismét a szabályváltozások éve lesz. Ezért az idény előtt minden versenypályát felülvizsgáltak biztonsági szempontból, ugyanis a szurkolói panaszokra reagálva döntés született az autók körönkénti 5-6 másodperccel történő gyorsításáról, és ezáltal a futamok látványosabbá, izgalmasabbá tételéről is. Ezt az aerodinamikai szabályok – nagyobb és laposabb hátsó szárny, valamint „cápauszony” használatát engedélyező – módosításaival, szélesebb abroncsok bevezetésével és az autók súlyának csökkentésével érték el, továbbá növelték a V6-os turbómotorok fordulatszámát, és a hangjukat is erősebbé tették. Megengedték a motorborítás tetején lévő úgynevezett T-szárny használatát is, melyet a Force India saját megoldással egészített ki (fűrészfogú terelőelemmel). Ötödik motor beszerelése a szezon folyamán továbbra sem lett engedélyezve, és a versenyzők nem halmozhattak erőforráselemeket: ha egy hétvégén (a maximális öt egységen felül) egynél többet szereltek be egy adott elemből, akkor csak az utolsót lehetett továbbvinni a következő futamokra. A szezon első öt nagydíjára a Pirelli jelölte ki a gumiösszeállításokat a csapatok számára. Megszűnt az ún. zsetonrendszer, amely korlátozta a motorok fejlesztését, így lehetőséget biztosítottak a csapatoknak a szezon közbeni felzárkózásra. A motorok költségét is limitálták. A futamokon felhasználható maximális üzemanyagmennyiség 100-ról 105 kg-ra nőtt. Ettől az évtől kezdve a mezőny esőben is állórajttal indulhatott el (nem pedig a biztonsági autó mögött, ami csak addig marad a mezőny előtt, amíg a pálya nem alkalmas a versenyzésre). A pilóták évente egyszer megváltoztathatták sisakfestésüket. Rengeteg kritika tárgya volt az a szabály, miszerint az autó bizonyos egységeinek meghibásodás miatti (különösen a megengedett darabszám feletti) cseréje automatikusan rajtbüntetéssel jár, méghozzá akár több tíz helynyivel is. Ehhez érdemben nem nyúltak, viszont előírták, hogy ilyen esetben csak egyetlen további alkatrészt lehet kicserélni – eddig az egészet cserélhették büntetlenül. A Renault és a Red Bull/Toro Rosso-páros előző évi vitája miatt előírássá vált, hogy a motorszállítók bizonyos feltételek mellett kötelesek motort adni olyan csapatoknak, akiknek nincs. Az FIA továbbá eltörölte azt a fékezési manővereket korlátozó szabályt, amely mindössze egy évet volt érvényben. A Spanyol Nagydíjtól kezdve látványos újítás lett, hogy a rajtszámokat nagyobb méretben kell feltüntetni az autókon, illetve a versenyzők tévéközvetítésben használt monogramját is ki kell írni a motorborításon. ## Átigazolások ### Csapatváltások - Nico Hülkenberg: Sahara Force India-pilóta → Renault F1-pilóta - Kevin Magnussen: Renault F1-pilóta → Haas F1 Team-pilóta - Esteban Ocon: Manor Racing-pilóta → Sahara Force India-pilóta - Pascal Wehrlein: Manor Racing-pilóta → Sauber F1 Team-pilóta - Valtteri Bottas: Williams F1-pilóta → Mercedes AMG F1-pilóta - Carlos Sainz Jr.: Scuderia Toro Rosso-pilóta → Renault F1 -pilóta (az amerikai nagydíjtól kezdve) ### Újonc pilóták - Lance Stroll: Formula–3 Prema Powerteam-pilóta → Williams F1-pilóta - Antonio Giovinazzi: Ferrari-tesztpilóta → Sauber F1 Team-pilóta (csak az ausztrál és a kínai nagydíjon, Pascal Wehrlein helyén) - Pierre Gasly: Super Formula Team Mugen-pilóta → Scuderia Toro Rosso-pilóta (a maláj nagydíjtól kezdve) - Brendon Hartley: WEC LMP1 Porsche Team-pilóta → Scuderia Toro Rosso-pilóta (az amerikai nagydíjtól kezdve) ### Visszatérő pilóták - Stoffel Vandoorne: McLaren-Honda-teszt- és tartalékpilóta → McLaren-Honda-pilóta - Jenson Button: McLaren-Honda-pilóta (csak a monacói nagydíjon, az Indianapolisi 500-on versenyző Fernando Alonso helyett) - Paul di Resta: Williams F1-pilóta (csak a magyar nagydíjon, a beteg Felipe Massa helyén) ### Távozó pilóták - Jenson Button: McLaren-Honda-pilóta → McLaren-Honda-teszt- és tartalékpilóta - Nico Rosberg: Mercedes AMG F1 -pilóta → visszavonult - Esteban Gutiérrez: Haas F1 Team-pilóta → Formula–E Techeetah-pilóta - Felipe Nasr: Sauber F1 Team-pilóta → ? - Jolyon Palmer: Renault F1-pilóta → ? (a japán nagydíj után) - Danyiil Kvjat: Scuderia Toro Rosso-pilóta → ? (az amerikai nagydíj után) ### Motorszállító-váltások - A Toro Rosso Ferrari-motorokról Renault-motorokra váltott. ### Megszűnt csapatok - Manor Racing ## A szezon előtt ### Új autófejlesztések ### Tesztek Részletes teszteredmények ## Csapatok A Manor 2017 januárjában csődbe ment, így e szezonban ismét csak tíz csapat állt rajthoz. ### Pénteki tesztpilóták Az alábbi táblázat azokat a tesztpilótákat sorolja fel, akik a szezon folyamán lehetőséget kaptak, hogy pénteki szabadedzéseken az autóba üljenek. ## Versenynaptár A kiadott versenynaptár alapján 2017-ben 20 futamból állt a világbajnokság. A német nagydíjat nem rendezték meg ebben az évben. A szezon március 26-án kezdődött, és november 26-án ért véget. A hivatalos versenynaptár: ## A szezon menete ### Ausztrál nagydíj A szezon első versenyét, az ausztrál nagydíjat 2017. március 26-án rendezték meg az Albert Parkban, Melbourne-ben. A pályán egy kör 5,303 km, a verseny 58 körös volt – ebből az extra felvezető kör miatt a tényleges versenytáv 57 kör lett. A rajt előtt a hazai pályán versenyző Daniel Ricciardo már a rajtrácsra sem tudott felállni: váltóhibája miatt csak a bokszutcából rajtolhatott, majd a 30. körben fel kellett adnia a futamot. A rajtot követően Hamilton megtartotta vezető helyét, csakúgy, mint a mögötte indulók, Massa azonban feljött a 6. helyre. Magnussen az első kanyarban összeütközött Ericssonnal; a svéd folytatni tudta a versenyt, de később műszaki hiba miatt ki kellett állnia. A 14. körben az élen autózó Hamiltontól és Vetteltől már hat és fél másodperccel volt leszakadva a harmadik helyen autózó Bottas, a 6. rajtkockából induló Grosjean pedig még ugyanebben a körben kiállt motorhiba miatt. A továbbra is az élen autózó Hamilton a 17. körben állt ki kereket cserélni; ekkor Vettel került az élre, és csak öt körrel később állt ki friss gumikért. Mivel Verstappen épp feltartotta Hamiltont, és az angol nem tudott előzni, Vettel az első helyre állt vissza. Miután mindenki túlesett a bokszkiálláson, Vettel, Hamilton, Bottas, Räikkönen, Verstappen volt az első öt sorrendje, és ez aztán már nem is változott. Verstappen a 42. körben a verseny addigi leggyorsabb idejét futva felzárkózott a finnre, de végül körökön át nem tudott előzni, és maradt az ötödik helyen. A futam vége felé Alonso és Ocon mögé feljött Hülkenberg, és végül a francia és a német is megelőzte a spanyol pilótát, akinek fel kellett adnia a futamot műszaki hiba miatt. A hátralevő körökben már nem történt változás, az idénynyitó ausztrál nagydíjat Vettel nyerte Hamilton és Bottas előtt. Utánuk negyedikként Räikkönen, ötödikként pedig Verstappen ért célba. ### Kínai nagydíj A szezon második versenye a kínai nagydíj volt, melyet 2017. április 9-én rendezték meg Sanghajban. A pályán egy kör 5,451 km, a verseny 56 körös volt. Bár az eső az egész versenyhétvégén esett, a futam előtt elállt, így a verseny vizes, de folyamatosan száradó pályán kezdődhetett. Az élről rajtoló Lewis Hamilton megtartotta pozícióját Sebastian Vettel előtt, a mezőny utolsó harmadában, a 16. helyről induló Max Verstappen azonban az első körben kilencet előzve feljött a pontszerző 7. helyre. Antonio Giovinazzi balesete miatt beküldték a biztonsági autót, emiatt a versenyzők nagy része kereket cserélt. A verseny a 7. körben indult újra. A 13. kör végén Hamilton, Verstappen, Ricciardo, Räikkönen, Vettel volt az első öt sorrendje, de a finn többször panaszkodott a motorteljesítményre. A 22. körben Vettel nagyszerű előzést bemutatva utasította maga mögé Ricciardót, miközben Alonso a 7. helyen haladt a McLarennel. A 29. körben Verstappen elfékezte magát a célegyenesben, így Vettel lépett fel Hamilton mögé a 2. pozícióba. A mindvégig pontszerző helyeken autózó Alonsónak a 35. körben fel kellett adnia a versenyt féktengelyhiba miatt. A 40. körben Hamilton, Vettel, Verstappen, Ricciardo, Sainz volt az első öt sorrendje, és a futam későbbi szakaszában közülük mindössze a spanyol esett vissza két helyet a Toro Rossóval. Ricciardo is hiába támadta Verstappent a dobogós helyért, Vettel pedig nem tudott közelebb kerülni Hamiltonhoz. A 2017-es kínai nagydíjat Hamilton nyerte Vettel és Verstappen előtt, mögöttük Ricciardo, Räikkönen és Bottas végzett a 4., 5. és 6. helyen. ### Bahreini nagydíj A szezon harmadik versenye a bahreini nagydíj volt, amelyet 2017. április 16-án rendeztek meg Bahreinben, mesterséges fényviszonyok között. A pályán egy kör 5,412 km, a verseny 57 körös volt. A harmadik helyről rajtoló Sebastian Vettel a rajtnál megelőzte Lewis Hamiltont, míg Valtteri Bottas megtartotta vezető helyét. Mögéjük a Red Bull két versenyzője zárkózott fel, sorrendben Max Verstappen és Daniel Ricciardo. Vettel az első bokszkiállások után Bottas elé került, míg az ugyancsak korai kerékcserét választó Verstappennek fékhiba miatt fel kellett adnia a futamot. Carlos Sainz és Lance Stroll összeütközött, miután a spanyol a bokszból kijövet nem hagyott elég helyet a kanadainak egy kanyarban. A biztonsági autó is a pályára jött. Hamilton és Ricciardo egyszerre hajtottak friss gumikért, de a brit feltartotta az ausztrált, amiért 5 másodperces büntetést kapott. 15 körrel a futam vége előtt lezajlottak a második kerékcserék, Vettel pedig nagy előnnyel vezetett a két Mercedes előtt. Hamilton a frissebb gumijain egymás után futotta a gyors köröket, de csak csapattársát tudta megelőzni, Vettel túl messze volt. Az idény harmadik nagydíját Vettel nyerte Hamilton és Bottas előtt, a negyedik helyen Kimi Räikkönen végzett, megelőzve Ricciardót és Massát. ### Orosz nagydíj A világbajnokság negyedik versenyét, az orosz nagydíjat 2017. április 30-án rendezték meg Szocsiban. A pályán egy kör 5,853 km, a verseny 53 körös volt. Még el sem indult a futam, Fernando Alonso versenyének máris vége volt, miután a McLaren-Hondában elment az elektromotor töltése, így kiállni kényszerült. A harmadik helyről induló Valtteri Bottas nagyszerűen kapta el a rajtot, a második kanyarban már mindkét Ferrarit megelőzte, és az élre állt, míg a mezőny hátsó felében Romain Grosjean és Jolyon Palmer összeütközött, és ennek következtében mindketten kiestek. A második kör végén Bottas, Vettel, Räikkönen, Hamilton, Verstappen, Massa volt az első hat sorrendje, majd miután a 3. körben a biztonsági autó kiállt a mezőny elől, a verseny újraindult. Nem sokkal később Ricciardo hátsó fékje túlmelegedett, ezért az ausztrál is a bokszutcába hajtott. Az élen állók sorrendje ezt követően nem változott, még a kerékcserék lezajlását követően sem, egyedül Hamilton volt lassabb az első hármasnál, ő az autójának túlmelegedésére panaszkodott. A 35. körben Bottas, Vettel, Räikkönen, Hamilton, Verstappen, Hülkenberg volt az első hat sorrendje. 13 körrel a vége előtt az élen haladó Bottas elfékezte a bal első kerekét, miközben előnye 2,4 másodpercre csökkent az egyre gyorsabb tempót diktáló Vettel előtt. Öt körrel a vége előtt a a Mercedes finnje már csak 1,2 másodperccel vezetett a német pilóta előtt, de az utolsó körökben már nem tudott közelebb férkőzni hozzá, ráadásul lekörözések közben egy esetben Massa fel is tartotta őt, így a maradék esélye is elszállt az előzésre. A 2017-es Orosz nagydíjat így Bottas nyerte, aki pályafutása első futamgyőzelmét aratta, a két Ferrari és a csapattársa előtt. Mögöttük Verstappen, Pérez, Ocon, Hülkenberg, Massa és Sainz végzett még pontszerző helyen. ### Spanyol nagydíj A világbajnokság ötödik versenyét, a spanyol nagydíjat 2017. május 14-én, Barcelonában rendezték meg. A pálya hossza 4,655 km, a verseny 66 körös volt. Az élről rajtoló Lewis Hamilton a rajtot követően elvesztette vezető helyét: a második rajtkockából induló Sebastian Vettel jobban kapta el a rajtot, és megelőzte riválisát. Az első körben Kimi Räikkönen és Max Verstappen összeütközött, és mindkettőjüknek fel kellett adnia a versenyt. A hazai pályán az előkelő 7. helyről induló Fernando Alonso több pozíciót is vesztett, és kiszorult a pontszerzők közül. A futam első harmadában a Ferrari német pilótája 2-3 másodperces előnyre tett szert, és ezt tartani is tudta a Mercedes brit versenyzője előtt, majd a 14. körben az élmezőnyből elsőként cserélt kerekeket. Hamilton hét körrel később, a 21. körben követte, és közepesen kemény gumikat kapott. A 25. körben Vettel megelőzte az akkor élen álló Bottast, aki később csapattársát is elengedte. A 27. körben az első tíz helyen Vettel, Hamilton, Bottas, Ricciardo, Pérez, Ocon, Wehrlein, Hülkenberg, Magnussen és Sainz haladt. A 35. körben Vandoorne húzta rá a kormányt az őt előzni akaró Massára, majd a kavicságyba csúszott; emiatt virtuális biztonsági autós időszak lépett életbe, ezt kihasználva pedig többen újabb kerékcserére a bokszba hajtottak. A 37. körben Vettel éppen hogy Hamilton elé jött vissza a pályára, miközben a harmadik helyen autózó Bottas kiállt motorhiba miatt. A 44. körben Hamilton megelőzte a Ferrari versenyzőjét, de húsz körrel a vége előtt gumijainak állapotára panaszkodott a csapatrádión. Vettel ennek ellenére nem tudta tartani a lépést vetélytársával, tíz körrel a vége előtt négy másodperc volt a hátránya. A futamot így végül Hamilton nyerte meg Vettel és Ricciardo előtt; Pérez a 4., Ocon az 5. lett, így mindkét Force India pontot szerzett. A 6. helyen Hülkenberg végzett, 7. a hazai pályán versenyző Sainz lett, Pascal Wehrlein pedig a 8., és ezzel megszerezte a Sauber idénybeli első pontjait. Pontot kapott még Kvjat és Grosjean is. ### Monacói nagydíj A világbajnokság hatodik versenyét, a monacói nagydíjat 2017. május 28-án, a monacói utcai pályán rendezték meg. A pályán egy kör 3,340 km, a verseny 78 körös volt. A rajtot követően az élről induló Räikkönen megőrizte vezető helyét csapattársa, Sebastian Vettel előtt. Az egyetlen változás az volt, hogy Hamilton a 14. helyről feljött egyet, megelőzve Stoffel Vandoorne-t, valamint hogy Kevin Magnussen maga mögé utasította Nico Hülkenberget és Danyiil Kvjatot. Ezt követően a verseny első harmadában nem történt változás, Räikkönen biztosan őrizte 2-3 másodperces előnyét Vettellel szemben, míg csapattársa 7 másodperccel volt a harmadik helyen autózó Bottas előtt. A kerékcserék a 33. körben kezdődtek, ekkor Vettel stratégiailag nagyon fontos öt körrel tovább maradt kinn a pályán, mint riválisai, és a saját bokszkiállása után pont Räikkönen elé tért vissza a pályára, az első helyre. Daniel Ricciardo szintén jól beváló gumistratégiájának köszönhetően került a harmadik helyre, Bottas és Verstappen elé, és egy ideig a Ferrari finnjét is meg tudta közelíteni. Hamilton a 46. körben állt ki kereket cserélni, ekkor a 7. helyen autózott. A 60. és a 66. kör között be kellett küldeni a biztonsági autót, miután az Indianapolisi 500-on induló Alonsót helyettesítő Jenson Button a szalagkorlátnak szorította Pascal Wehrleint, akinek a Sauberje derékszögben állt meg a korlát mellett. A futam a 66. kör után indult újra, ekkor előbb Marcus Ericsson ment falnak az egyes kanyarban, majd az addig pontszerző helyen álló Stoffel Vandoorne ütközött ugyanott a szalagkorlátnak, miután összekoccant Pérezzel. A mexikói ezután Kvjattal is összeért a Rascasse-nál, akit ki is ütött a versenyből, ő maga pedig visszaesett a 13. helyre, és először nem szerzett pontot a szezon folyamán. A futamot Stroll sem tudta befejezni fékproblémák miatt. A monacói nagydíjat Vettel nyerte Räikkönen és Ricciardo előtt. ### Kanadai nagydíj A világbajnokság hetedik futamát, a kanadai nagydíjat 2017. június 11-én rendezték meg Montréalban. A versenypályán egy kör 4,361 km, a verseny 70 körös volt. A rajtot követően Hamilton megtartotta vezető helyét, azonban Vettelt a nagyszerűen rajtoló Verstappen és Bottas is megelőzte. Sainz összeért Grosjeannal, és megpördült, majd kilökte a pályáról Massát, így mindkettőjük versenye véget ért. Beküldték a biztonsági autót, majd a 4. körben Vettel a bokszutcába hajtott kereket és orrkúpot cserélni – utóbbit Verstappen törte le a rajtnál való előzésekor. A német az utolsó, 18. helyről folytatta a versenyt. A 10. körben Verstappen autója leállt – a holland a 2. helyről esett ki. Hamilton előnye a 11. körben 7,7 másodperc volt Bottas előtt. Mögöttük Ricciardo, Pérez, Räikkönen, Ocon, Kvjat, Alonso, Vandoorne és Magnussen autózott pontszerző helyen. Az ezt követő körökben a sorrend nem változott. A 17. körben Räikkönen kezdte meg a kerékcserék sorát. A 21–22. körben Vettel előbb Lance Strollt, majd Kevin Magnussent előzte meg, és már a 8. helyen autózott. Hamilton a 32. körben látogatta meg a bokszutcát, és kényelmesen visszaállt az első helyre: az előnye 9,4 másodperc volt a csapattársával szemben. Kvjat a 40. körben már a második büntetését töltötte ugyanazért a szabályszegésért (a felvezető körben a mezőny után indult el, de visszavette a rajthelyét, ahelyett, hogy az utolsó helyről indult volna). A 49. körben Vettel másodszorra is kereket cserélt, a 7. helyre állt vissza, 6,7 másodperccel csapattársa mögé. Pérez és Ocon támadták a harmadik helyen haladó Ricciardót, de közben Pérez feltartotta a franciát, akit a csapat kérésének ellenére sem akart elengedni. Az 58. körre Räikkönen 5, Vettel 9 másodpercre zárkózott fel Oconra, majd a finn elengedte a bajnokságban éllovas németet. A 63. körben Vettel utolérte a két Force Indiát. A 66. körben Pérez agresszívan védekezett Oconnal szemben, ennek következtében Vettel előbb a franciát, majd a mexikóit is megelőzte, és fellépett a 4. pozícióba. Alonso két körrel a vége előtt pontszerző helyről állt ki motorhiba miatt, majd kiment a nézők közé, akik hatalmas ovációval fogadták a spanyol világbajnokot. A futamot végül Hamilton nyerte Bottas és Ricciardo előtt, Vettel a 4. helyen végzett, Pérez pedig maga mögött tartotta az utolsó kanyarban is előzéssel próbálkozó Ocont. Stroll a kilencedik helyen végzett, így hazai pályán szerezte meg pályafutása első Formula–1-es pontjait. ### Azeri nagydíj A világbajnokság nyolcadik futama az azeri nagydíj volt, amelyet 2017. június 25-én rendeztek meg Bakuban, a városi Baku City Circuit versenypályán, ahol egy kör 6,006 km; a verseny 51 körös volt. Az előző évben európai nagydíj néven megrendezett futam először szerepelt azeri nagydíj néven. Az élről rajtoló Hamilton megtartotta első helyét, azonban mögötte Bottas és Räikkönen összeütközött, ami miatt előbbi defektet kapott, a Ferrarinak pedig az első szárnya sérült meg. A 2. kör elején Hamilton, Vettel, Pérez, Verstappen, Räikkönen volt az első öt sorrendje. Bottas orrkúp- és kerékcseréjét követően körhátrányban állt vissza. A következő körökben Hamilton ellépett Vetteltől, Verstappen pedig Pérezt támadta a 3. helyért, miután Ricciardo korábban már a bokszban járt friss gumikért. A 11. körben Kvjat autója leállt, és mivel a pálya olyan pontján, ahol ezt veszélyesnek ítélték, beküldték a biztonsági autót. A következő körben Verstappen autója is megadta magát – ezúttal a 4. helyről kellett feladnia a versenyt – , Stroll viszont feljött a 3. helyre, mivel a mezőny nagy részével ellentétben nem cserélt kereket. A 16. körben újraindították a futamot, de nem sokkal később újabb biztonsági autós időszak lépett életbe, mert a Räikkönen autójáról leszakadó törmelékeket kellett eltakarítani. Az újraindítás előtt Vettel nekiment az élen lassan haladó Hamiltonnak, majd hirtelen felindulásból a brit mellé vágott, és ráhúzta a Ferrarit annak autójára. Pár hellyel hátrébb Ocon a saját csapattársának ment neki, így mindkét Force India visszaesett a mezőny végére. Az események következtében a 22. körben piros zászlóval félbeszakították a versenyt. 25 perc múlva indult újra a futam, majd Hamilton pár másodperces előnyt munkált ki Vettellel szemben; mögöttük Ricciardo, Stroll, Magnussen és Alonso haladt, Bottas pedig már a 9. helyen autózott. Hamilton autójára rosszul rögzítették a fejvédő keretet, ezért a bokszba kellett hajtania, míg Vettel 10 másodperces stop-and-go büntetést kapott a brit elleni manőveréért. A 38. körben az ausztrál Ricciardo állt az élre Stroll és Ocon előtt vezetve a versenyt, de nem sokkal később az időközben felzárkózó Bottas megelőzte a franciát, és feljött dobogós helyre. A 43. körben Vettel és Hamilton is megelőzte Ocont, így a 4. és az 5. helyre kerültek. Bottas ekkor 10 másodpercre volt Strolltól, majd négy körrel a vége előtt a Mercedes finn versenyzője négy másodpercre jött fel a kanadai újoncra, akinek az utolsó kör előtt már csak 1,2 másodperc volt az előnye, és Hamilton is közeledett Vettelhez. Ricciardo végül magabiztosan nyerte meg a futamot, azonban Bottas a célegyenesben megelőzte Strollt, aki így is élete első dobogós helyezését érte el. Vettel a 4., Hamilton az 5. lett, Alonso pedig 8. helyezésével megszerezte saját és a McLaren-Honda első pontjait a szezonban. ### Osztrák nagydíj A világbajnokság kilencedik futamát, az osztrák nagydíjat 2017. július 9-én rendezték meg Spielbergben. A versenypályán egy kör 4,326 km, a verseny 71 körös volt. A rajtot követően Bottas maradt az élen, miután nagyszerűen reagált a piros lámpák fényének kialvására. Mögötte Vettel is megtartotta második helyét, Räikkönent azonban Ricciardo és Grosjean is megelőzte, Verstappen pedig karambolozott, és visszaesett a mezőny végére, majd feladta a versenyt – csakúgy, mint Alonso, akit Kvjat lökött neki a hollandnak a rajtot követően. Az 5. körben Bottas, Vettel, Ricciardo, Räikkönen, Grosjean, Hamilton volt a sorrend, miközben Bottas rajtját vizsgálták, de nem kapott büntetést, a versenyirányítás szerint nem ugrott ki a rajtnál. A 10. körben Kvjat bokszutcaáthajtásos büntetést kapott. Az ezt követő körökben nem változott a sorrend az élmezőnyben, Bottas magabiztosan őrizte előnyét Vettel előtt. A 30. körben még mindig nem kezdődtek el a kerékcserék, az ultralágy abroncsok ugyanis jól működtek: Hamilton – elsőként – csak a következő körben váltott kereket. A 40. körben Bottas, Räikkönen, Vettel, Ricciardo, Hamilton, Ocon, Massa, Grosjean, Pérez és Sainz volt a pontszerzők sorrendje. Túl a verseny felén a két Williams-pilóta is pontszerző helyeken haladt, míg Hamilton a gumijaira kezdett panaszkodni. Az 58. körben Bottas, Vettel, Ricciardo, Hamilton, Räikkönen, Grosjean, Pérez, Ocon, Massa és Stroll volt a sorrend, Hamilton Ricciardót, Vettel pedig Bottast kezdte egyre jobban megközelíteni, de előzni egyikőjük sem tudott, így ebben a sorrendben haladtak át a kockás zászló alatt. Bottas a pályafutása második győzelmét aratta, Ricciardo sorozatban ötödször végzett a dobogón, Vettel pedig húsz pontra növelte előnyét a nyolcadik helyről a negyedikre felzárkózó Hamilton előtt a bajnoki tabellán. ### Brit nagydíj A tizedik versenyt, a brit nagydíjat Silverstone-ban rendezték meg 2017. július 16-án. A pályán egy kör 5,891 km; a verseny eredetileg 52 körös lett volna, azonban az extra felvezető kör miatt a tényleges versenytáv 51 kör lett. A felvezető kör alatt a hazai pályán versenyző Palmer Renault-jának tönkrement a hidraulikája, így az angolnak ki kellett állnia, a mezőny pedig extra felvezető kört tett meg. A rajtot követően aztán az élről induló Hamilton megőrizte vezető helyét, azonban Verstappen nagy csatában megelőzte Vettelt, az 50. versenyén rajtoló Sainzot pedig csapattársa, Kvjat lökte ki. Beküldték a biztonsági autót, ami a 4. körig haladt a mezőny előtt. A 6. körre Hamilton két másodperces előnyt autózott ki a mögötte haladó Räikkönen előtt. A 9. körben Hamilton, Räikkönen, Verstappen, Vettel, Bottas, Hülkenberg, Ocon, Pérez, Vandoorne és Massa haladt pontszerző helyen. Kvjat áthajtásos büntetést kapott Sainz kilökéséért. A 14. körben Vettel támadta és előzte meg Verstappent, de a holland visszaelőzte a Ferrari német versenyzőjét. A 21. körben a rajtot követően az utolsó helyre visszaeső Ricciardo már a 9. helyen autózott, Hamilton pedig 8 és fél másodperccel vezetett Räikkönen előtt. Ők ketten egy kör eltéréssel, a 23. és a 24. körben cseréltek kereket. Vettel a bokszban megelőzte Verstappent, aki visszaesett az 5. helyre. A 29. körben Hamilton, Bottas, Räikkönen, Vettel, Verstappen, Ricciardo, Hülkenberg, Magnussen, Ocon és Pérez volt az első tíz sorrendje. A 32. körben Bottas szuperlágy gumikat kapott, és elkezdte a felzárkózást a két Ferrarira; a 38. körben már csak 2,6 másodperc volt Vettel előnye. Bottas végül a 43. körben támadta meg Vettelt, aki ekkor még előtte maradt, de egy körrel később a finn már előzni tudott. Négy körrel a futam vége előtt előbb Räikkönen, majd két körrel később Vettel abroncsai is megadták magukat, mindketten kereket kellett hogy cseréljenek. A futamot Hamilton nyerte Bottas előtt, Räikkönen visszajött a 3. helyre, Vettel pedig a 7. pozícióban ért célba. Hamilton ezzel az 5., sorozatban a 4. győzelmét aratta hazai pályán, és mindkét mutatóban utolérte a csúcstartó Jim Clarkot. ### Magyar nagydíj A világbajnokság tizenegyedik futamát, a magyar nagydíjat 2017. július 30-án rendezték meg a Hungaroringen, Mogyoródon. A pályán egy kör 4,381 km, a verseny 70 körös volt. A rajtot követően az első sorból induló két Ferrari-pilóta az első két helyen maradt, de a két Mercedes közé bejött Verstappen; azonban a holland aztán nekicsúszott a csapattársának, Ricciardónak, akinek kilyukadt a hűtővíz-tartálya, így fel kellett adnia a futamot. Mivel sok folyadék ömlött a pályára, beküldték a biztonsági autót. A verseny az ötödik körben indult újra, és Hamilton ugyan támadni kezdte Verstappent, de előzni nem tudott. Verstappen tíz másodperces büntetést kapott a csapattársa elleni manőverért. A 12. körben Vettel, Räikkönen, Bottas, Verstappen, Hamilton, Sainz, Alonso, Pérez, Vandoorne és Ocon volt az első tíz sorrendje. A 17. körben Bottas megpróbált felzárkózni az élen haladó két Ferrarira, akik ekkorra már hét másodperces előnyre tettek szert. Eközben Vettelnek folyamatosan gondjai voltak a balra húzó kormányával, Räikkönen pedig 1,8 másodpercre közelítette meg csapattársát. Az élen autózó négy versenyző a 31–32. körben hajtotta végre a kerékcseréit, miközben problémák voltak Hamilton rádiójával, így a negyedik helyen álló brit nem tudott kommunikálni a csapatával. A két Mercedes-versenyző ezt követően egyre jobban felzárkózott az élen haladó párosra: Vettel és Räikkönen között 1,4, Räikkönen és Bottas mögött 2,5, Bottas és Hamilton között pedig 1,1 másodperc volt a távolság. A 42. körben Verstappen is a bokszutcába hajtott, a kerékcseréje és a büntetésének letöltése után az ötödik helyre állt vissza, azt követően, hogy ideiglenesen vezette is a versenyt. A 45. körben Vettel, Räikkönen, Bottas, Hamilton, Verstappen, Hülkenberg, Alonso, Palmer, Sainz és Pérez állt pontszerző helyen. Húsz körrel a vége előtt Bottas elengedte gyorsabb csapattársát, Hamilton pedig megpróbálta megelőzni a Ferrari versenyzőit. A kormánnyal bajlódó Vettel feltartotta csapattársát, de a Ferrari nem utasította, hogy engedje el a gyorsabb finnt. A futam hátralevő köreiben Hamilton nem tudott előrébb kerülni, így Vettel nyert Räikkönen előtt, a brit pedig az utolsó kanyarban maga elé engedte Bottast, így visszaadva neki a harmadik helyet. ### Belga nagydíj A tizenkettedik versenyt, a belga nagydíjat 2017. augusztus 27-én rendezték meg Spában. A pályán egy kör 7,004 km, a verseny 44 körös volt. A rajtot követően az élen nem történt változás: ugyan a második helyről induló Vettel támadta az élről rajtoló Hamiltont, de előzni nem tudott. Alonso feljött a 7. helyre, de ezt követően az erősebb motorral érkező riválisok sorra visszaelőzték a spanyolt – a 3. körben Hülkenberg és Ocon is elment mellette. Vettel tartotta a lépést Hamiltonnal: az 5. körben 1,7 másodperc volt kettejük közt a különbség. A 8. körben Verstappen az 5. helyről állt ki műszaki hiba miatt, a szezon során már hatodik alkalommal. A 10. körben Bottas és Räikkönen már hat, illetve kilenc másodperccel lemaradva autózott az élen álló két pilótától. Hamilton a 12., Vettel a 14. körben állt ki kereket cserélni; a brit visszaállt az első helyre a bokszkiállás után. A 18. körben Räikkönen tíz másodperces stop-and-go büntetést kapott, mert nem lassított a sárga zászlós jelzés alatt, ezért a 7. helyre esett vissza. Ezt követően a finn megkezdte a felzárkózást: a 24. körben Hamilton, Vettel, Bottas, Ricciardo, Hülkenberg, Räikkönen, Ocon, Pérez, Grosjean volt az élmezőny sorrendje. A futam vége előtt 16 körrel a két Force India ütközött, miután az Eau Rouge előtt Ocon első légterelője összeért Pérez jobb hátsó kerekével. Beküldték a biztonsági autót, ezt többen kihasználva a bokszba mentek újabb kerékcserére. Hamilton lágy, Vettel ultralágy gumikon folytatta. 12 körrel a vége előtt a német sokkal előnyösebb gumistratégiával támadhatott az újraindításnál, de Hamilton megvédte a pozícióját. A brit pilóta e győzelmével hét pontra csökkentette hátrányát a pontversenyben, a harmadik helyen pedig a Bottast nagyszerű manőverrel megelőző Ricciardo végzett. ### Olasz nagydíj A tizenharmadik versenyt, az olasz nagydíjat 2017. szeptember 3-án rendezték meg Monzában. A pályán egy kör 5,793 km, a verseny 53 körös volt. A rajtot követően az élről induló Hamilton megőrizte pozícióját; a harmadik helyről a rajtot nagyszerűen elkapó Ocon azonban megelőzte Strollt, míg Räikkönen Bottas mellett ment el, Vettel pedig maradt a 6. pozícióban. A pontszerzők sorrendje Hamilton, Ocon, Stroll, Bottas, Räikkönen, Vettel, Massa, Verstappen, Pérez, Magnussen volt az első kör végén, de Bottas a Parabolica előtt visszavette a negyedik helyet Räikkönentől, az élen Hamilton pedig már 2,3 másodperces előnnyel vezetett. A következő körben Bottas Strollt is megelőzte, Verstappen pedig Massával ütközött, aminek következtében defektet kapott, és a kerékcseréjét követően az utolsó helyre esett vissza. A 4. körben Bottas megelőzte Ocont is, így már a második helyen haladt, Vettel pedig Räikkönen hibáját kihasználva lépett egyet előre. A két Mercedes-pilóta fokozatosan elszakadt a mezőnytől, Vettel azonban kezdett felzárkózni: a 6. körben Strollt, két körrel később pedig Ocont is maga mögé utasította. A 10. körben Hamilton, Bottas, Vettel, Ocon, Stroll, Räikkönen, Massa, Pérez volt az élmezőny sorrendje. A következő időszakban a Mercedes párosa jelentős előnyt épített ki Vettellel szemben. A 15. körben megkezdődtek a bokszkiállások. Palmer és Alonso a középmezőnyben vívott egymással csatát, a brit azonban szabálytalanul leszorította a spanyol világbajnokot, amiért öt másodperces büntetést kapott. A 23. körben Hamilton, Bottas, Vettel, Ricciardo, Pérez, Ocon, Räikkönen, Stroll volt az első nyolc sorrendje. Vettel a 31., Hamilton a 32. körben cserélt gumikat, de a brit gond nélkül állt vissza az élre. A kerékcseréjét a 37. körre eltoló Ricciardo már a 3. helyen autózott, majd a 37. körben ő is a bokszutcában járt, és az 5. helyre állt vissza, Ocon elé. A 44. körben Hamilton, Bottas, Vettel, Ricciardo, Räikkönen, Ocon, Stroll, Massa, Pérez és Magnussen volt a pontszerzők sorrendje. Ricciardo, miután megelőzte Räikkönent, jóval frissebb gumijain Vettelt vette üldözőbe. Öt körrel a vége előtt Verstappen előbb Kvjatot, majd Magnussent előzte meg, így ő is pontszerző pozícióba került, míg Ricciardo már csak 6,8 másodpercre volt Vetteltől, miközben egy másodperccel jobb köridőket produkált, mint a német. Végül az ausztrál nem érte utol a Ferrari világbajnokát, és Hamilton nyert Bottas és Vettel előtt, ezzel pedig átvette a vezetést a világbajnoki pontversenyben. Ricciardo a 4., Räikkönen az 5., Ocon a 6., Stroll a 7. lett, és pontot szerzett még Massa, Pérez és Verstappen is. ### Szingapúri nagydíj A tizennegyedik versenyt, a szingapúri nagydíjat 2017. szeptember 17-én éjszaka rendezték meg Szingapúrban, eleinte esős körülmények között. A pályán egy kör 5,065 km; a verseny 61 körös lett volna, ám ez a rendkívül hosszúra nyúlt futamon a 2 órás időlimit túllépése miatt 58 körre módosult. A Szingapúrban hagyományos esti rajtra az esős időjárás ellenére is sort kerítettek. A víztől csúszós pályán az amúgy remekül rajtoló Räikkönen rögtön az első kanyarban összeütközött a mellette lévő Verstappennel és Vettellel. A finn és a holland pilóta azonnal kiesett a versenyből, ráadásul magukkal sodorták a szintén nagyszerű rajtot vevő Alonsót is. Vettel ugyan tovább tudott menni, de súlyosan sérült autója irányíthatatlanná vált, és az oldalfalnak ütközött, majd fel kellett adnia a versenyt. Hamilton, Ricciardo, Hülkenberg, Pérez, Bottas, Palmer, Vandoorne, Ocon, Sainz és Magnussen volt az első tíz sorrendje az első kört követően, majd beküldték a biztonsági autót. A 4. körben indították újra a versenyt. Palmer azonnal megelőzte Bottast, Hamilton pedig kezdett ellépni Ricciardótól. A 7. körben Hamilton, Ricciardo, Hülkenberg, Pérez, Palmer, Bottas, Vandoorne, Ocon, Sainz és Magnussen haladt a pontszerző helyeken, miközben Alonso a sérült McLarenjével folyamatosan esett vissza a mezőnyben. Ugyan a pálya némely pontja már száradt, de az élen is csak 2:03-es köröket lehetett futni – az aszfalt állapota messze volt az ideálistól. Alonso végül feladta a versenyt; majd mivel Kvjat elfékezte magát, és a falba csúszott, újabb biztonsági autós időszak következett. A 14. körben engedték el újból a mezőnyt, miközben az eső ugyan elállt, de a pálya csak lassan száradt. Ekkorra Hamilton előnye már hat másodperc volt Ricciardo előtt. Magnussen sima slick gumikat tetetett fel – ahogy aztán Massa is – és bár a 27. körben ő volt a leggyorsabb a pályán, hosszabb távon korainak bizonyult a döntés. A következő körökben aztán mindenki a bokszutcába hajtott kerékcserére. A 30. körben Hamilton, Ricciardo, Bottas, Hülkenberg, Sainz, Pérez, Palmer, Vandoorne, Stroll és Magnussen autózott pontszerző helyen. A 38. körben Ericsson megpördült, és mivel a pálya legszűkebb pontján, az autója hátulja összetört, így újabb biztonsági autós szakasz következett. Többen is kereket cseréltek, majd a 41. körben újra, immár harmadjára is elengedték a mezőnyt. Ekkor már látható volt, hogy a versenytáv megtétele nem fog beleférni a kétórás időlimitbe. Ezt követően a hátralevő perceket számlálták, miközben a remek versenyt futó Hülkenberg, majd Magnussen is fel kellett hogy adja a versenyt. Bár Ricciardo valamivel közelebb zárkózott Hamiltonhoz, a fennmaradó időben már nem történt érdemi változás: Hamilton nyerte a kétórás versenyt Ricciardo és Bottas előtt. A brit versenyző 28 pontra növelte előnyét az összetettben Vettel előtt. Sainz lett a negyedik, aki ezzel pályafutása legjobb eredményét érte el, csakúgy mint a 6. Palmer és a 7. Vandoorne. ### Maláj nagydíj A tizenötödik versenyt, a maláj nagydíjat 2017. október 1-jén rendezték meg Sepangban. A pályán egy kör 5,543 km, a verseny 56 körös volt. A futam rajtja előtt a második rajtkockába kvalifikáló Räikkönen Ferrarijának meghibásodott a motorja. A csapat szerelői a bokszutcában azonnal elkezdték az autó javítását, de a finn nem tudott elrajtolni a futamon. Az időmérő edzésen Sebastian Vettel Ferrarijának hasonló problémái voltak, így a világbajnoki pontversenyben második német csak az utolsó helyről kezdte meg a versenyt. A rajtot követően az ötödik helyről induló Bottas Ricciardót utasította maga mögé, míg a negyedik körben Verstappen bátor előzéssel ment el Hamilton mellett. Vettel az első néhány körben folyamatosan zárkózott fel a mezőny hátuljáról, nemsokára már a 11. helyen haladt, közvetlenül a pontszerző pilóták mögött. A 8. körben Verstappen, Hamilton, Bottas, Ricciardo, Pérez, Vandoorne, Stroll, Massa, Magnussen, Alonso volt az első tíz sorrendje. Két körrel később Vettel már a 9. helyre jött föl, miután Alonsót és Magnussent is megelőzte, csakúgy, mint Bottast Ricciardo. A kerékcserék a 12. körben kezdődtek. Vettel ekkor, miután a két Williams és Vandoorne is kiállt előle, már a 6. volt, Bottastól 7, Hamiltontól 23 másodperc távolságra. A 17. körben Verstappen, Hamilton, Ricciardo, Bottas, Pérez, Vettel, Alonso, Sainz, Ocon és Vandoorne volt a sorrend; az élen Verstappen kilenc másodperc előnnyel rendelkezett. A 21. körben Vettel megelőzte Pérezt. Hamilton a 26., Verstappen a 27. körben cserélt kereket; a sorrend nem változott kettőjük között. Miután mindenki kiállt friss gumikért, a 31. körben Verstappen, Hamilton, Ricciardo, Vettel, Bottas, Pérez, Vandoorne, Stroll, Massa és Ocon autózott az első tízben. A friss szuperlágy gumikat használó Vettel a 41. körben már a 4. volt, és a harmadik helyezett Ricciardóhoz képest is elkezdte csökkenteni a hátrányát, ami ekkor öt másodperc volt. Öt körrel később utolérte az ausztrált, és bár megpróbálta, de nem sikerült előznie. Az 51. körben Verstappen 8 és fél másodperccel vezetett Hamilton előtt, Vettel pedig másfél másodperces hátránnyal követte Ricciardót. A verseny hajrájában már nem változott a sorrend, Verstappen a pályafutása második futamgyőzelmét aratta, egy nappal a 20. születésnapja után. A dobogóra még Hamilton és Ricciardo állhatott fel. Vettel a negyedik helyen ért célba, hátránya így 34 pontra nőtt a világbajnoki pontversenyben Hamiltonnal szemben. A levezető körön érdekes incidens is történt: Stroll és Vettel összeütköztek, így Vettel autójának hátulja teljesen összetört. Egyik pilótát sem büntették meg a futam után ezért az esetért. ### Japán nagydíj A tizenhatodik versenyt, a japán nagydíjat 2017. október 8-án rendezték meg Szuzukában. A pályán egy kör 5,807 km, a verseny 53 körös volt. A rajtot követően az élről induló Hamilton megtartotta vezető helyét, csakúgy, mint Vettel, azonban Ricciardót Verstappen és Ocon is megelőzte. Még az első körben Verstappen Vettelt is lehagyta. A német Ferrarija ezt követően lassulni kezdett, és sorban veszítette a pozíciókat. Eközben, mivel az utolsó Toro Rossó-s versenyét teljesítő Carlos Sainz a rajt után hibázott, és a pálya melletti gumifalba csúszott, a pályára küldték a biztonsági autót, ami 3. körben állt ki – ekkor Hamilton, Verstappen, Ocon, Ricciardo, Bottas, Vettel, Pérez, Massa, Hülkenberg és Magnussen volt az első tíz helyen autózó sorrendje. Vettel ezt követően folyamatosan esett vissza, majd a bokszba hajtott, és feladta a versenyt. Amikor a 7. körben Hamilton már 1,3 másodperccel volt Verstappen előtt, még Ocon, Ricciardo, Bottas, Pérez, Massa, Hülkenberg, Räikkönen és Magnussen autózott mötöttük pontszerző helyen. A 8. körben Ericsson is a gumifalba csúszott, de ezúttal elégnek bizonyult a virtuális biztonsági autós előírásokat betartani. A 10. körben engedték el újra a versenyt, Bottas és Räikkönen pedig megkezdte a felzárkózást. A 20. körben a Ferrari finnje megelőzte Pérezt, és már a 6. helyen haladt. Verstappen a 21., Hamilton a 22. körben kapott új gumikat; a kerékcseréket követően a sorrend nem változott az élmezőnyben. Bottas egészen a 30. körig a pályán maradt, ekkor az élen haladva rövid ideig feltartotta, majd elengedte csapattársát, míg Verstappen csak a kiállását követően tudott Hamilton után indulni. Ekkor 3 másodperc különbség volt kettőjük között. A 6-7. helyen a Pérez–Ocon-páros haladt, de a Force India nem engedte Péreznek, hogy támadja csapattársát. A 43. körben Hamilton, Verstappen, Ricciardo, Bottas, Räikkönen, Ocon, Pérez, Magnussen, Grosjean és Massa állt pontszerző helyen. Öt körrel a futam vége előtt Lance Stroll Williamse hibásodott meg: a kanadai jobb első defektet kapott, majd a pálya mellett ragadt autójával, de ezúttal is elég volt a virtuális biztonsági autós szakasz. Az utolsó körökben Verstappen és Bottas is közel ért Hamiltonhoz, illetve Ricciardóhoz, de a sorrend már nem változott. Hamilton e győzelmével 59 pontra növelte az előnyét Vettellel szemben a pontversenyben. ### Amerikai nagydíj A tizenhetedik versenyt, az amerikai nagydíjat 2017. október 22-én rendezték meg Austinban. A pályán egy kör 5,513 km, a verseny 56 körös volt. A rajtot követően a második helyről induló Vettel megelőzte az élről rajtoló Hamiltont, aki ugyan megpróbált védekezni, de a német versenyző agresszívabb volt, és átvette a vezetést. Az 1. kör végén Vettel, Hamilton, Bottas, Ricciardo, Ocon, Räikkönen, Alonso, Sainz, Massa és Pérez autózott az első tíz helyen. A második körben Ricciardo támadta Bottast, aki több kanyaron át is ki tudta védeni az ausztrál előzési kísérleteit, miközben Alonso Sainzot előzte meg. A 17. helyről rajtoló Verstappen eközben már a pontszerző 10. helyen haladt, Ricciardo pedig újabb sikertelen előzési kísérletet tett Bottas ellen. A 6. körben Hamilton visszavette a vezetést Vetteltől, majd folyamatosan elszakadt német riválisától. Ekkor Hamilton, Vettel, Bottas, Ricciardo, Räikkönen, Ocon, Alonso, Verstappen, Sainz és Massa volt pontszerző pozícióban. A brit a 10. körben már több mint két másodperccel vezetett, miközben Verstappen a 6. helyre jött föl. A 16. körben az addig nagyszerűen versenyző Ricciardo motorhiba miatt kiállni kényszerült a hatodik helyről. A 17. körben Vettel kezdte a kerékcseréket, őt Bottas és Hamilton követte az élmezőnyből. Ekkor rövid időre Räikkönen, majd Verstappen vette át a vezetést, míg Hamilton éppen Vettel elé jött vissza a kerékcseréjét követően, de a Ferrari versenyzője megcsúszott mögötte, így a brit kivédte a támadást. A 26. körben Alonso motorhiba miatt adta fel a versenyt, miközben Verstappen a kerékcseréjét követően két másodperccel volt gyorsabb mindenkinél a lágy gumikon. A 33. körben Hamilton, Vettel, Bottas, Räikkönen és Verstappen volt az élmezőny sorrendje, miközben Pérez és Sainz a 7. helyért vívtak küzdelmet, amit végül az első renault-s versenyét futó spanyol nyert meg. A 37. körben Verstappen már csak két másodperccel autózott Räikkönen mögött, míg a Ferrarik Bottast üldözték a második helyért. A 41. körben Hamilton több mint kilenc másodperccel vezetett az élen, de Bottast előbb Räikkönen, majd Vettel és Verstappen is megelőzte. Két körrel a vége előtt Hamilton, Vettel, Räikkönen, Verstappen, Bottas volt az első öt helyezett sorrendje, és Verstappen üldözte Räikkönent a dobogós helyért. Az utolsó körben a finn – aki korábban elengedte maga mellett csapattársát – megcsúszott a 16-os kanyarban, de Verstappen az előzés közben szabálytalanul mind a négy kerekével elhagyta a pályát, így utólag 5 másodperces büntetést kapott, és maradt a negyedik helyen. Hamilton győzött Vettel előtt, a Mercedes pedig megnyerte a konstruktőrök világbajnokságát, sorozatban a negyedik alkalommal. ### Mexikói nagydíj A szezon tizennyolcadik versenyét, a mexikói nagydíjat 2017. október 29-én rendezték meg Mexikóvárosban. A pályán egy kör 4,304 km hosszú, a verseny 71 körös volt. A rajtot követően a második helyről induló Verstappen az élre állt, miután agresszívan megelőzte a gyengébb rajtot vevő, majd Hamiltonnal csatázó Vettelt. A német a második kanyarban összeért a holland Red Bulljával, aminek következtében sérült az első légterelő szárnya, majd a mellé bevágó Hamiltonnal is koccant, defektet okozva a brit pilótának. Mindkettőjüknek a bokszutcába kellett hajtania kerék-, illetve orrkúpcserére. Ezt követően a világbajnoki pontversenyben élen álló két pilóta az utolsó két helyre esett vissza a mezőnyben; az élen Verstappen, Bottas, Ocon volt a sorrend. Ricciardo a futam elején kiállni kényszerült az autója meghibásodása miatt. A 7. körben Verstappen, Bottas, Ocon, Hülkenberg, Pérez, Räikkönen, Stroll, Magnussen, Ericsson és Vandoorne volt a pontszerzők sorrendje. Vettel eközben megkezdte a felzárkózást: a 17. körben a 14. helyen autózott, Hamilton a 19.-en. A következő körökben nem változott a sorrend, minden pilóta végrehajtotta a kerékcseréjét. A 25. körben Verstappen, Bottas, Räikkönen, Stroll, Ocon, Magnussen, Pérez, Hülkenberg, Ericsson és Alonso volt az első tíz sorrendje. A verseny középső szakaszában Vettel egyre előrébb került a mezőnyben, a 31. körben Alonso megelőzésével a 8. helyen haladt, míg Hamilton is megkezdte a felzárkózást, a 34. körben a 16. helyen autózva. A 44. körben Vettel a 7. helyen, 7,5 másodperccel Pérez mögött autózott, Hamilton ekkor a 12. volt. Az 50. körben Verstappen, Bottas, Räikkönen, Ocon, Stroll, Pérez, Vettel, Magnussen, Alonso és Massa volt az első tíz helyen, majd Vettel a hazai pályán versenyző Pérezt is megelőzte. A következő tíz körben nem történt jelentős változás: a 60. körben Verstappen, Bottas, Räikkönen, Vettel, Ocon, Stroll, Pérez, Magnussen, Alonso és Hamilton volt az első tíz pilóta sorrendje. Vettelnek öt körrel a vége előtt, a negyedik helyen 49 másodperces hátránya volt a számára a világbajnoki cím reményeinek életben tartásához elégséges második pozícióban haladó Bottas mögött. Három körrel a vége előtt Hamilton nagy csatában előzte meg Alonsót, és zárkózott fel a 9. helyre. Max Verstappen magabiztosan nyerte meg élete harmadik futamát Bottas és Räikkönen előtt. Vettel a negyedik lett, de így is a kilencedikként célba érő Lewis Hamilton lett a világbajnok, két futammal a szezon vége előtt, pályafutása során negyedszer. ### Brazil nagydíj A szezon tizenkilencedik versenyét, a brazil nagydíjat 2017. november 12-én rendezték meg Interlagosban. A pályán egy kör 4,309 km, a verseny 71 körös volt. A rajtot követően az élről induló Bottast megelőzte a mellőle rajtoló Vettel. Az időmérő edzésen falnak csapódó, motort cserélő és ezért a bokszutcából induló Hamilton a mezőny végéről kezdte meg a felzárkózást. A rajt után a középmezőnyben több ütközés történt: Ocont Grosjean lökte ki, így a Sahara Force India versenyzője a pályafutása során először fel kellett adjon egy Formula–1-es versenyt. Ezt megelőzően sorozatban 27 futamot teljesített sikeresen, ami rekord a sportág történetében. Magnussen a 2-es kanyarban nekilökte Vandoorne-t Ricciardónak, aminek következtében a dán és a belga versenyző kiesett. A 2. kör végén Vettel, Bottas, Räikkönen, Verstappen, Alonso, Massa, Pérez, Hülkenberg, Sainz és Gasly autózott az első tíz helyen. A mezőny a biztonsági autó mögött körözött, majd a verseny az 5. körtől indult újra. Vettel megőrizte a vezető helyét: a 7. körben Bottas, Räikkönen, Verstappen, Massa, Alonso, Pérez, Hülkenberg, Sainz és Gasly volt mögötte pontszerző helyen, míg Hamilton a 12., Ricciardo pedig a 15 volt. A négyszeres brit világbajnok a következő körökben Gaslyt és Sainzot megelőzve feljött a pontszerzők közé. A 15. körben Vettel, Bottas, Räikkönen, Verstappen, Massa, Alonso, Hamilton, Pérez, Hülkenberg és Ricciardo állt az első tíz pozícióban. Hamilton és Ricciardo is folytatta a felzárkózást; előbbi a kerékcseréket követően a 30. körtől a saját bokszkiállásáig vezette is a versenyt. Ezt követően nem történt jelentős változás, a futam középső szakaszában Hamilton, Vettel, Bottas, Räikkönen, Verstappen, Ricciardo, Massa, Alonso, Pérez és Hülkenberg volt a pontszerzők sorrendje. Hamilton és Ricciardo a 43. körben állt ki kerékcserére – a brit az 5., az ausztrál a 8. helyen folytatta a versenyt. Az 51. körben Vettel, Bottas, Räikkönen, Verstappen, Hamilton, Ricciardo, Massa, Alonso, Pérez és Hülkenberg autózott az első tíz helyen, Hamilton pedig egyre inkább felzárkózott a harmadik és negyedik helyezett két pilótához. Verstappent aztán a 60. körben előzte meg, három körrel a vége előtt pedig már Räikkönent támadta, miközben Alonso Massát próbálta megelőzni a 7. helyért. Változás végül nem történt: Vettel nyerte a futamot, Bottas és Räikkönen előtt. ### Abu-dzabi nagydíj A világbajnokság huszadik, egyben utolsó versenyét, az abu-dzabi nagydíjat 2017. november 26-án rendezték meg Abu Dzabiban. A pályán egy kör 5,554 km, a verseny 55 körös volt. A rajtot követően az élről induló Bottas megtartotta vezető helyét a mellőle rajtoló csapattársa, Hamilton előtt. Az első hat sorrendjében nem történt változás, egyedül a megpördülő Magnussen esett vissza a mezőny végére. Az első kör végén Bottas, Hamilton, Vettel, Ricciardo, Räikkönen, Verstappen, Hülkenberg, Pérez, Ocon és Alonso autózott az első tíz helyen. A verseny elején Ricciardo és Räikkönen küzdött a negyedik helyért, míg Hülkenberg öt másodperces büntetést kapott, mert a pályafelügyelők szerint levágta az egyik kanyart, így jogtalan előnyt szerezve Pérezzel szemben. A 6-7. körben Grosjean előzte meg Strollt, azonban a kanadai versenyző egyből visszatámadott, és vissza is vette a pozícióját. Bottas tíz körrel a futam kezdete után magabiztosan vezetett, miközben Grosjean és Stroll újra a 13. helyért harcolt. A 12. körben Bottas, Hamilton, Vettel, Ricciardo, Räikkönen, Verstappen, Hülkenberg, Pérez, Ocon és Massa haladt az első tíz helyen. A sorrend a kerékcseréket követően sem változott érdemben, Bottas Hamilton kiállását követően megőrizte vezető helyét. Ricciardo a 21. körben hidraulikus hiba miatt feladta a futamot. A 29. körben Bottas, Hamilton, Vettel, Räikkönen, Verstappen, Ocon, Sainz, Hülkenberg, Pérez és Massa volt az első tíz sorrendje, és ez a 34. körre sem változott, amikorra mindenki kint volt a bokszutcában. Egyedül Sainz bal első kerekét rögzítették rosszul – a spanyol versenyző pontszerző helyről kellett hogy feladja a futamot. A 44. körben Bottas, Hamilton, Vettel, Räikkönen, Verstappen, Hülkenberg, Pérez, Ocon, Alonso és Massa haladt az első tíz helyen az ebben a szakaszában eseménytelen versenyen. A futam hajrájában Hamilton megközelítette csapattársát, de Bottas tudott reagálni, megőrizve vezető helyét. Így aztán nem történt változás, Bottas nyert Hamilton és Vettel előtt, míg Massa az egy pontot érő 10. hellyel fejezte be tizenhat éven át tartó Formula–1-es pályafutását. ## Nagydíjak ## Eredmények ### Versenyzők Pontozás: (Félkövér: pole-pozíció, dőlt: leggyorsabb kör, a színkódokról részletes információ itt található) Megjegyzés: - † – Nem fejezte be a futamot, de rangsorolva lett, mert teljesítette a versenytáv 90%-át. ### Konstruktőrök Megjegyzés: - † – Nem fejezte be a futamot, de rangsorolva lett, mert teljesítette a versenytáv 90%-át. ### Időmérő edzések Színmagyarázat: Megjegyzés: A táblázatban az időmérő edzésen elért eredmények szerepelnek, és nem a végleges rajtpozíciók. - † – A rajtpozíció változott az időmérő edzésen elért helyezéshez képest (nem számítva az egyik versenyző hátrasorolásából következő előrelépést, és a bokszutcából való indulást). A részletekért lásd a futamok szócikkeit. ## Statisztikák ### Versenyzők Megjegyzés: - Carlos Sainz Jr. a szezon utolsó négy futamán másik csapatnál versenyzett. ### Konstruktőrök ### Csapattársak egymás elleni eredményei Megjegyzés: Döntetlen esetén (ha az időmérő edzéseken egyik pilóta sem tudta kvalifikálni magát a futamra; ha a versenyen mindkét pilóta kiesett vagy helyezetlenül ért célba; továbbá ha a korábbi csapattárs helyett más pilóta volt a csapattársa a futamon) a verseny nem számít bele az egymás elleni állásba. Ugyanez a helyzet áll fenn akkor, ha a csapat nem vett részt az adott nagydíjon. Emiatt előfordul, hogy egyes csapatoknál a szezon végén nem jön ki mind a 20 verseny. #### Csapat színkódok

Fülöp orléans-i herceg (1674–1723)

Philippe Charles d’Orléans (Saint-Cloud, Franciaország, 1674. augusztus 2. – Versailles, Franciaország, 1723. december 2.), a Bourbon-ház orléans-i ágából származó francia királyi herceg, hadvezér és államférfi, születése jogán Chartres hercege, majd apja jogán Orléans hercege. Unokaöccse, XV. Lajos francia király kiskorúsága idején, 1715 és 1723 között Franciaország régense, majd az ország főminisztere 1723 augusztusától azon év decemberében bekövetkezett haláláig. Kormányzósága idejéről a Régens () ragadványnévvel illetik. A herceg volt Fülöp orléans-i herceg és második feleségének, Pfalzi Erzsébet Saroltának egyetlen felnőttkort megélt fia, XIV. Lajos francia király unokaöccse. 1692-ben vette feleségül nagybátyja, a király Madame de Montespan márkinétól származó törvényesített leányát, Mademoiselle de Bloist. De facto uralkodásának időszakát régence néven említik (1715–1723). Régenssége 1723 februárjában, XV. Lajos nagykorúvá válásával ért véget, majd Orléans hercege 1723. december 2-án, negyvenkilenc éves korában hunyt el. ## Élete ### Származása Fülöp herceg a Saint-Cloud hercegi kastélyban született 1674-ben. Édesapja (I.) Fülöp orléans-i herceg (1640–1701) volt, a Monsieur, XIV. Lajos király (1638–1715) öccse, XIII. Lajos francia király (1601–1643) és Ausztriai Anna spanyol infánsnő (1601–1666) második fia, IV. Henrik király unokája. Édesanyja a Wittelsbach-házból való Erzsébet Sarolta pfalzi hercegnő (Liselotte von der Pfalz, 1652–1722) volt, I. Károly pfalzi választófejedelem (1617–1680) és Sarolta hessen-kasseli tartománygrófnő (1627–1686) leánya, Orléans-i (I.) Fülöp második felesége. Szülei házasságából három testvér született: - Sándor Lajos (Alexandre-Louis), Valois hercege (1673–1676), kisgyermekként meghalt. - Fülöp (1674–1723), Chartres, majd Orléans hercege. - Erzsébet Sarolta (1676–1744), Chartres kisasszonya, aki Lipót Józsefhez (1679–1729), Lotaringia és Bar hercegéhez ment férjhez, az ő fia lett I. (Lotaringiai) Ferenc német-római császár. Őt tekintik a Habsburg–Lotaringiai-ház egyik ősanyjának. Fülöp féltestvérei apjának első házasságából, amelyet korán elhunyt unokanővérével, Stuart Henrietta Anna angol királyi hercegnővel (1644–1670), a kivégzett I. Károly angol király leányával, IV. Henrik király egy másik unokájával kötött: - Mária Lujza (1662–1689), aki az utolsó Habsburg-házi spanyol király, II. Károly felesége lett. - Fülöp Károly királyi herceg, Valois hercege (1664–1666), kisgyermekként meghalt. - Anna Mária (1669–1728), aki 1684-ben II. Viktor Amadé savoyai herceghez (1666–1732) ment feleségül. Férje 1730-tól II. Viktor Amadé néven szárd–piemonti király lett. Anyja révén Anna Mária királynét és utódait a brit jakobiták az Egyesült Királyság és Írország jogos trónörökösének tekintették. ### Ifjúsága Idősebb fiútestvéreinek korai halála miatt Fülöp herceg vált az orléans-i hercegi korona várományosává, majd örökösévé. A fegyelmezetlen és csapongó kamasz tanítása először kudarcokat eredményezett. Később maga a király gondoskodott nevelőről. A herceg tanítását 1683-tól a szabados szellemű Guillaume Dubois abbé (1656–1723), a későbbi államférfi irányította. Fülöp anyja, Erzsébet Sarolta hiába kifogásolta Dubois úgymond „züllött” világnézetét, XIV. Lajos ragaszkodott személyéhez. Magát az oktatást a kor kiváló pedagógusa, Nicholas-François Parisot de Saint-Laurent végezte (1687-ig). Tanítóinak keze alatt Fülöp becsvágyó, érdeklődő és szorgalmas tanulóvá érett. Diplomáciai, katonai és hadvezetési ismereteket szerzett. Zeneszerzésre Marc-Antoine Charpentier oktatta. 1685\. május 15-én Chartres tízéves hercege először jelent meg, apja kíséretében hivatalos eseményen, Francesco Maria Lercari Imperiale genovai dózse fogadásán a versailles-i kastélyban. 1686. június 2-án a Szentlélek-rend lovagjává avatták, jövendő sógorával, Louis-Auguste de Bourbonnal, Maine hercegével és unokafivéreivel, Louis III de Bourbonnal, Condé hercegével és François Louis de Bourbon-nal, Conti hercegével együtt. A pfalzi örökösödési háború során Chartres ifjú hercege kitüntette magát Mons 1691-es ostrománál, az 1692-es steinkerque-i (steenkerkei) csatában, az 1693-as neerwindeni csatában és a Namur erődjének birtoklásáért 1692–1695 között folyó harcokban. A pfalzi háború utáni békés években Fülöp herceg természettudományos tanulmányoknak szentelte magát. ### Házassága, családja Amikor XIV. Lajosnak fia, majd 1682-ben fiúunokája (Lajos, Burgundia hercege) is született, az orléans-i ág trónöröklési esélyei elhalványultak, ezért Chartres hercege számára előnyös házasságot kerestek. XIV. Lajos már 1688-ban közölte öccsével, Orléans-i Fülöppel azon királyi óhaját, hogy Françoise Marie de Bourbont (1677–1749), Blois kisasszonyát, XIV. Lajos házasságon kívüli leányát – akit a király kegyencnője, Françoise Athénaïs de Rochechouart de Mortemart, Montespan márkiné (1640–1707) szült, és akit a király 1673-ban törvényesített –, öccsének egyetlen fiához, az ifjabb Fülöphöz, Chartres hercegéhez kívánja feleségül adni. XIV. Lajos szavai szerint igen megtisztelő az ifjú herceg számára, ha nagybátyja, a király a saját leányának kezét ajánlja fel neki. A házasságot Fülöp herceg mindkét szülője ellenezte. Apja, a Monsieur, pontosan érzékelte királyi bátyjának alig leplezett szándékát, a Bourbon-ház másodszülötti, orléans-i ágának eltávolítását a trónöröklés bármiféle lehetőségétől. Az Orléans-ház törvényes sarjának hozzákényszerítése az elsőszülötti (azaz a királyi) ág „balkézről való”, alacsonyabb presztízsű tagjához pontosan ezt jelentette. Fülöp anyja, Erzsébet Sarolta pfalzi hercegnő is minden lehetséges módon tiltakozott királyi vérből való hercegi fiának és a – szavai szerint – „kettős házasságtörésből származó fattyúnak” összeboronálása ellen. „Ha vérem hullatásával megakadályozhattam volna fiam házasságát, megtettem volna, de mióta a dolog elvégeztetett, már csak a megbékélést óhajtottam” – írta emlékirataiban. XIV\. Lajos szívósan ösztökélte a házasságot. Dubois bíboros is erre biztatta Chartres hercegét, aki végül engedett a királyi akaratnak. 1692. február 18-án a versailles-i kastélyban megtartották az esküvőt. Az Orléans-ház méltóságán esett sérelmet a király hatalmas összegű hozománnyal orvosolta: kétmillió livre-t adott készpénzben, mesés évjáradékokat biztosított (leányának, Françoise Marie-nak livre-t, vejének, Fülöp hercegnek livre-t), továbbá nagy mennyiségű drágakövet és értékes ékszert adott nászajándékba. Vőlegény és menyasszony vér szerint egymás első unokatestvérei voltak, de egyikük királyi házasságból, másikuk házasságtörő kapcsolatból született. A boldogtalan, de gazdagon bearanyozott házasságból nyolc gyermek született, hét leány és egyetlen fiú: - Egy leánygyermek, Valois kisasszonya (1693–1694), csecsemőkorában meghalt. - Mária Lujza Erzsébet (1695–1719), aki 1710-ben Károlyhoz, Berry hercegéhez (1686–1714), XIV. Lajos harmadik unokájához ment feleségül. - Lujza Adelheid (1698–1743 (1698–1743), Orléans kisasszonya, Chelles főapátnője, nem ment férjhez. - Sarolta Aglája (1700–1761), Valois kisasszonya, aki 1720-ban az Este-házból való III. Ferenc modenai herceghez ment feleségül. - Lajos, Chartres hercege (1703–1752), aki 1723-ban apjától örökölte Orléans hercegének címét (I. Lajos néven). 1724-ben Auguszta Mária Johanna badeni őrgrófnőt (1704–1726), a törökverő Bádeni Lajos őrgróf leányát vette feleségül. - Lujza Erzsébet (1709–1742), Montpensier kisasszonya, 1722-től I. Lajos spanyol király (1707–1724) felesége, majd özvegye. - Filippina Erzsébet Sarolta (1714–1734), Beaujolais kisasszonya; Lajos infáns öccsének, Károly infánsnak, Parma hercegének eljegyzett menyasszonya, de házasságát politikai okokból halasztották, míg végül Filippina 19 évesen, hajadonként meghalt. - Lujza Diána (1716–1736), Chartres kisasszonya, aki 1732-ben Louis François de Bourbonhoz, Conti hercegéhez (1717–1776) ment feleségül. Egyéb szerelmi viszonyaiból Fülöp hercegnek további, házasságon kívüli gyermekei is születtek, akiknek később magas méltóságokat juttatott: - Florence Pellegrin operaházi táncosnővel (1660–1716) folytatott viszonyából született Louis Charles de Saint-Albin (1698–1764), Laon püspöke, Cambrai érseke. - Christine Charlotte Desmares-ral (1682–1753) folytatott viszonyának gyümölcse lett Philippe Angélique de Froissy kisasszony (1702–1786), aki 1718-ban Henri François de Ségur grófhoz ment feleségül. - Marie Louise Madelaine Victorine Le Bel de La Boissière-hez, Argenton grófkisasszonyához (1684–1747) fűződő viszonyából származott Jean Philippe François d’Orléans (1702–1748), az Hautvillers apátság kegyura. ### Orléans hercege 1701-ben édesapja, Orléans-i I. Fülöp, a Monsieur – bátyjával, XIV. Lajos királlyal anyagi és családi ügyekben folytatott dühödt vita után – agyvérzést kapott és meghalt. A 27 éves Fülöp megörökölte Orléans hercegének címét, Anjou, Montpensier, Nemours grófságokat és Joinville hercegségét. Orléans hercegeként – apjától való megkülönböztetésül – a dokumentumokban II. Fülöpnek nevezték. XIV\. Lajos bizonyos felelősséget érzett egyetlen testvérének hirtelen haláláért. Az ifjú orléans-i herceget bizalmáról és támogatásáról biztosította. A spanyol örökösödési háború itáliai hadjáratában magas katonai parancsnoki beosztásokkal bízta meg. Fülöp elismerést szerzett az 1706-os torinói csatában. 1707-ben a spanyolországi fronton része volt az almansai győzelemben és más fontos hadműveletekben, amelyekkel konszolidálták a spanyolországi Bourbon-hatalmat. XIV. Lajos fülébe azonban olyan pletykák jutottak, hogy Orléans-i Fülöp azon mesterkedik, hogyan orozhatná el a spanyol királyi koronát saját unokaöccsétől, Fülöptől, Anjou hercegétől, XIV. Lajos unokájától. Nem tudjuk, hogy a féltékeny és gyanakvó XIV. Lajos hitelt adott-e a híreszteléseknek, Orléans-i Fülöpöt mindenesetre visszahívta a hadvezérségből. Fülöpnek – abban a korban meghökkentő – nézetei (liberalizmus, ateizmus) miatt sok nézeteltérése támadt nagybátyjával, a királlyal. 1711–1714 között a trón várományosainak sorozatos elhalálozása nyomán a Bourbon királyi ház franciaországi trónöröklése súlyos veszélybe került, a királynak csak egyetlen egyenes ági leszármazottja maradt életben, a legkisebb dédunoka, az 1710-ben született Lajos, Anjou hercege, a későbbi XV. Lajos király. Az idős XIV. Lajos végrendeletében – az új király kiskorúságának idejére – unokaöccsét, Orléans-i Fülöpöt, a királyi család legidősebb felnőtt tagját jelölte ki a királyság régensévé. A bizalmatlan király megpróbálta korlátozni Fülöp hatalmát, és ugyanebben a végrendeletben a tényleges kormányzati hatalmat egy régenstanácsra ruházta, Fülöp csupán ennek elnöke lett volna. Az ifjú XV. Lajos nevelését a királyi végakarat kivette a régens kezéből, azt Louis Auguste de Bourbonra, Maine hercegére bízta, aki XIV. Lajos és Montespan márkiné legidősebb fia, Françoise Marie de Bourbon bátyja, így balkézről Orléans-i Fülöp sógora volt. A királyi végrendelet XV. Lajos halála esetére saját törvényesített fattyát ruházta fel a trónöröklés jogával, megelőzve az Orléans-ház tagjait. ### Franciaország régense 1715-ben XIV. Lajos elhunyt, Orléans-i Fülöp lett Franciaország régense. Első intézkedéseként a párizsi Parlement (azaz bíróság) előtt megtámadta XIV. Lajos végrendeletét. Kiegyezett a parlamenttel: a bíróság elismerte őt korlátlan hatalmú régensnek, aki saját döntése szerint alakíthatja az államtanácsot. Louis Auguste de Bourbontól, Maine hercegétől megvonták a reá ruházott hatáskört, és ismét – immár véglegesen – kizárták a trónöröklésből. A kedvező döntésért cserébe Orléans-i Fülöpnek helyre kellett állítania a párizsi parlament vétójogát (droit de remontrance), amit még XIV. Lajos vont meg tőle. Ez az engedmény már az abszolutizmus meggyengülését jelezte. Hordereje azonban csak később mutatkozott meg. A következő évtizedekben a párizsi parlament eredményesen dacolhatott a királyi akarattal, az 1786-os nyakláncperben sikeresen meg tudta alázni az uralkodót, XVI. Lajost, és (más tényezőkkel együtt) megágyazott az 1789-es összeomlásnak. Orléans-i Fülöp nyolc éven át tartó kormányzását a történészek a régensség korszakának (la Régence) nevezik. A szabadkőműves Fülöp gyökeresen változtatott az addigi abszolutista államirányítási stíluson. Orléans hercege bevallottan ateista volt, a szentmisék alatt a Biblia fedőlapjába kötve François Rabelais szatirikus műveit olvasta, a katolikus ünnepnapokon szívesen rendezett kicsapongó orgiákat. A jezsuitákat fokozatosan kiszorította a főhatalomból. Szakított nagybátyjának hódító hadjárataival, igyekezett megőrizni a békét. Támogatta a janzenistákat, ejtette az addig támogatott Stuart-ház ügyét. Megpróbálta helyreállítani a háborúkban kivérzett állam pénzügyeit. Barátjával, John Law skót közgazdásszal 1716-ban megalapította a Központi Bankot (Banque Générale). Law kereskedelmi társaságokat alapított, fellendítette a tengerentúli kereskedelmet. Bevezetett néhány haladó reformot (belső vámok eltörlése, a parasztok segítése a nagybirtokosokkal szemben, kiterjesztett és igazságosabb jövedelemadók, iparfejlesztés, utak építése). A régens 1720 elején Law-t pénzügyi főbiztossá (contrôleur général des finances), majd pénzügyminiszterré (surintendant général des finances) nevezte ki. A nemesfémhiány miatt Law papírpénzt nyomatott, de ez ellen erős spekuláció indult meg, amely már 1720 márciusában csődhöz vezetett, tömeges zavargások törtek ki, decemberben Law elhagyta az országot, Velencébe menekült. Az összeomlásban számos kisbefektető és arisztokrata is komoly vagyont veszített, a spekulánsok meggazdagodtak, de paradox módon az államadósságot sikerült csökkenteni. Fülöp a kormányzatot is igyekezett megreformálni. Míg XIV. Lajos még maga irányította a Királyi Tanácsot, ezzel szemben Fülöp az ún. poliszinódia rendszerét próbálta létrehozni, az arisztokrácia és a szakértők (mai szóval technokraták) bevonásával. Minden állami tanács egy-egy szakterületért volt felelős, így például háború esetén az Állami Haditanács (Conseil d’État à la Guerre) tagjait hívták össze. Fülöp régi nevelőjét, Guillaume Dubois abbét államtanácsossá, majd külügyminiszterré nevezte ki. A hataloméhes Dubois hamarosan a Fülöp fejére nőtt, korlátozni igyekezett a poliszinódia működését, saját akarata alá hajtva a különálló tanácsokat. A reformokat megakasztották a nagyhatalmi konfliktusok. Alig öt évvel a spanyol örökösödési háború lezárása után Spanyolország kitört elszigeteltségéből, V. Fülöp király, Orléans-i Fülöp unokaöccse, kísérletet tett elhunyt nagyapja francia koronájának megszerzésére. Ügynökei titkos összeesküvést szőttek az Orléans-i Fülöppel elégedetlen arisztokratákra támaszkodva. Az őket irányító spanyol nagykövet nevéről Cellamare-összeesküvésnek nevezett szervezkedést Dubois külügyminiszter leleplezte, a résztvevőket száműzték, Cellamare grófot kiutasították, sőt Dubois-nak sikerült megbuktatnia a terv mögött álló Alberoni spanyol minisztert is. V. Fülöp ezután háborút indított a francia koronáért. A régens – szem előtt tartva az utrechti béke tilalmait és saját jól felfogott hatalmi szempontját is – érvényesítette akaratát a parlamenttel szemben (1718 szeptemberében), Dubois közreműködésével szövetséget kötött Franciaország addigi ellenségeivel, Nagy-Britanniával, a Habsburg Birodalommal, a Savoyai Hercegséggel és a Holland Egyesült Tartományokkal (1719 januárjában), és hadba lépett rokona és addigi szövetségese, V. Fülöp ellen. A négyes szövetség háborúja 1718–1720 között zajlott, és Spanyolország vereségével végződött. Az 1720-as hágai békeszerződés biztosította az európai békét. Dél-Franciaországban, Marseille környékén azonban pestisjárvány tört ki, amely egészen 1722 tavaszáig tombolt, és mintegy százezer áldozatot szedett. A háború után ismét megindult a spanyol–francia közeledés. V. Fülöp spanyol király és Orléans-i Fülöp régens 1721-ben kölcsönös dinasztikus házasságokban egyeztek meg. V. Fülöp király hároméves kislányát, Mária Anna Viktória spanyol infánsnőt (1718–1781) eljegyezték az akkor 11 éves XV. Lajos francia királlyal. Orléans-i Fülöp leányát, a 12 éves Lujza Erzsébet hercegnőt 1722-ben feleségül adta V. Fülöp legidősebb fiához, Lajos infánshoz (1707–1724), Asztúria hercegéhez, Spanyolország trónörököséhez. Orléans-i Fülöp másik leányát, a hatéves Filippina Erzsébetet eljegyezték V. Fülöp király másik fiával, Fülöp infánssal, a Parmai Hercegség koronájának várományosával. Dubois abbét XIII. Ince pápa 1720-ban bíborossá és Cambrai érsekévé nevezte ki, 1722-ben a régens kinevezte őt főminiszterévé. ### Lemondása, elhunyta 1723\. február 15-én a párizsi bíróság kihirdette XV. Lajos király nagykorúságát, Fülöp és a régenstanács tagjai letették tisztségüket. A fiatal király főtanácsadóként továbbra is maga mellett tartotta szeretett nagybátyját. 1723 augusztusában, amikor a Fülöp által kinevezett főminiszter, a befolyásos Dubois bíboros elhunyt, a király magát Fülöpöt nevezte ki új főminiszterré. Egészsége azonban már megromlott. Agyvérzések érték, és 1723. december 2-án, 49 éves korában Versailles-ban meghalt. Szinte halálának órájában XV. Lajos már kinevezte utódját a főminiszteri tisztségben IV. Louis Henri de Bourbon-Condét, Bourbon hercegét. Orléans-i Fülöp herceget a királyi család temetkezőhelyén, a párizsi Saint-Denis-székesegyházban helyezték végső nyugalomra. Korabeli szokás szerint szívét a párizsi Val-de-Grâce templomában, zsigereit szülővárosának, Saint-Cloudnak templomában helyezték el. (Sírhelyét a francia forradalom idején a többi királysírhoz hasonlóan felforgatták és meggyalázták). ## Személyisége, hatása Orléans-i Fülöp herceget intelligens, új megoldásokat kereső, erősen liberális szemléletűnek írták le, aki azonban nélkülözte nagybátyjának, XIV. Lajosnak erős akaratát és következetességét. Döntéseit gyakran pillanatnyi érzelmei és a bizalmát élvező tanácsadók irányították. Véleményét gyakran változtatta hangulata szerint. XIV. Lajos alapvetően tekintélyelvű kormányzási stílusát gyökeresen megváltoztatta, teret nyitott a hatalmi érdekcsoportok nyílt egyezkedésének. Megerősítette a parlamenteket (azaz a bíróságokat), ellenezte a cenzúrát. Elrendelte egy sor, XIV. Lajos alatt betiltott könyv újra-kiadását. Bár a Jézus-társaság hevesen ellenezte vidéki egyetemek létrehozását, a régens mégis egyetemeket alapított Caenban, Dijonban és Pau-ban, ezek közül a jezsuiták csak ez utóbbit tudták ellenőrzésük alá vonni. Hercegi könyvtárát megnyitotta a nyilvánosság számára, ez abban a korban példátlan lépés volt. Ez a könyvtár lett a Francia Nemzeti Könyvtár (Bibliothèque nationale de France) alapja. Rendkívül művelt és képzett ember volt. Maga is fellépett Molière és Racine színműveinek udvari előadásain. Az általa komponált operákat még a halála utáni évtizedekben is rendszeresen játszották. Tehetségesen festett. Támogatta a művészeteket, fejlesztette az iskolarendszert. Eltörölte a párizsi Sorbonne egyetemen szedett tandíjat. Rendkívüli mértékben érdeklődött a tudomány és a technika új vívmányai iránt, rendszeresen értekezett a legnagyobb tudósokkal. Emellett kiváló műértő volt, legendás festménygyűjteményt hagyott hátra. Fülöp régensi működésének éveiben felvirágzott a korai rokokó, Jean-Antoine Watteau ekkor festette legszebb – utolsó – képeit. Fülöp magánéletét ugyanakkor a féktelen kicsapongás jellemezte. Szabados világnézetével, nyíltan erkölcstelen életmódjával megbotránkoztatta környezetét. Nemcsak saját párizsi palotájában, a Palais-Royalban, hanem még a versailles-i kastély falai között is rendszeres mulatságokat rendezett, amelyek valódi orgiákba torkollottak. Dubois bíboros maga is rendszeres résztvevője volt ezeknek, Fülöpöt az érzéki örömök hajszolására ösztönözte, ezzel saját hatalmát növelte. Fülöp özvegy anyja, Erzsébet Sarolta pfalzi hercegnő levelezésében visszatérően panaszkodott fiának szégyenteljes életmódja miatt. A liberálisabb közélet segítette a nagypolgári életstílust, a régens példáját követve szaporodtak az irodalmi szalonok. A kiszámíthatatlan Fülöp viszont – ha személyes sértés érte – önkényúrként reagált. Amikor Voltaire megvádolta, hogy saját leányával, Mária Lujza Erzsébettel, Berry hercegének özvegyével vérfertőző viszonyt folytat, Fülöp habozás nélkül a Bastille-ba küldte az írót. A liberalizált erkölcsök és a kicsapongó, elvhajhász életstílus hatással volt XV. Lajos személyiségének fejlődésére is, aki bálványozta nagy-nagybátyját. Bár a régens kormányzása kulturális fellendülést hozott (amely XV. Lajos uralkodása alatt is folytatódott), de politikailag már az abszolút monarchia válságát, a francia nagyhatalom hanyatlásának kezdetét jelezte. Fülöp halála után Louis IV. de Bourbon, Condé hercege, Montespan márkiné másik unokája lett a főminiszter, aki saját hatalmi szempontjai alapján felbontotta XV. Lajos eljegyzését a spanyol infánsnővel, és Leszczyńska Mária lengyel hercegnőt adta hozzá. A spanyol–francia viszony ismét elmérgesedett, a spanyol udvar is felbontotta Orléans-i Filippina és Fülöp infáns eljegyzését. I. Lajos spanyol király 1724-ben meghalt, Orléans-i Lujza Erzsébet megözvegyült, a spanyolok mindkét hölgyet hazaküldték Párizsba. Orléans-i Fülöp kicsapongásainak hatását az 1726-tól főminiszterré kinevezett Fleury bíboros mértéktartó politizálása sem tudta ellensúlyozni. XV. Lajos távol tartotta magát a felelős kormányzástól, országa – a Habsburg Ausztria szövetségében – belesodródott a lengyel örökösödési háborúba. Fleury halála után, 1743-tól az állam irányítása teljes mértékben a királyi szeretők (Madame de Pompadour, Madame du Barry) bizalmasainak játékszerévé vált. ## Alakja szépirodalomban, játékfilmen - id. Alexandre Dumas: D’Harmental lovag (Le Chevalier d’Harmental), első kiadás 1842. Magyar kiadás: Christensen és Társa-Gutenberg Könyvkiadó Vállalat (A Cellamare-összeesküvés regényes feldolgozása) - id. Alexandre Dumas: A régens lánya, (Une fille du régent), első kiadás 1845. Magyar kiadás: Palatinus Kiadó, 2009. - Bertrand Tavernier francia rendező Kezdődjék hát az ünnep! (Que la fête commence...) című 1975-ös játékfilmjében Fülöp régens herceget Philippe Noiret, Dubois abbét Jean Rochefort játssza. 1976-ban a film forgatókönyve César-díjat kapott.

Mindennapi élet a magyar honfoglalás korában

bélyeg\|Tarsolylemez rajzolata Eperjeskéről A mindennapi élet a magyar honfoglalás korában a magyar társadalom fejlődésének rendkívül fontos szakaszához tartozik, aminek során, mintegy két évszázad alatt, a nagyállattartó nomád társadalom földművelő, hűbéri rendszerű társadalommá alakult át. Létrejött a magyar állam, a kereszténység felvételével vallási fordulat következett be. Ezek a nagy változások erősen hatottak a korabeli magyarság mindennapi életére is. A nomadizálás a Kárpát-medencébe érkezés után egy ideig még a korai magyarok életmódjának a része volt, de a feltételek megváltozásával hamarosan fel kellett hagyniuk azzal. A változások idején minden bizonnyal egyszerre többféle életmód is létezett egymás mellett, de kezdetben valószínűleg az állattartás volt a meghatározó. Emellett azonban már a sztyeppén jelen volt a földművelés is a magyarok gazdálkodásában, ami aztán jelentősen bővült a Kárpát-medencében talált népcsoportoknak, az avaroknak és a morváknak a kor színvonalán intenzív földművelésének a hatására. Honfoglaló elődeink életéről, hétköznapjairól nagyon kevés emlék maradt fenn, igen csekély a forrásanyag mennyisége és minősége egyaránt, és így az ezeken alapuló tudós elemzés is. A tudomány által a rendelkezésre álló információmorzsák alapján a 21. század elején nyújtható kép a témáról szükségszerűen hiányos és egyoldalú, mivel például a régészet számára nem állnak rendelkezésre a Kárpát-medence talaj- és éghajlati viszonyai között az olyan gyorsan romló anyagból készült leletek, mint a fa vagy textil. A későbbi néprajzi párhuzamok a magyar és más népek szokásaiból segíthetnek az akkori magyar életmód nagy valószínűséggel történő rekonstruálásában, de bizonyosságot nem nyújthatnak. ## Embertani jelleg A honfoglaló magyarok embertani jellegét illetően László Gyula a temetők leletanyagának elemzése nyomán azt a megállapítást teszi, hogy a honfoglalók törzseiben valószínűleg több különböző fajtajelleg uralkodhatott. Ezek közül a legfontosabbnak a keletbalti és a turanid rasszokat tartja, amelyek egyaránt Európa és Ázsia határterületein alakulhattak ki és egymással is rokonságban állnak. Emellett jelentősnek tartja a dinári rassz szerepét, különösen a nagykunok, jászok, palócok és az erdélyi magyarok körében. E rassz fő elterjedési területe Délkelet-Európa és a későbbi dél-orosz síkság volt. Az ő arányukat a honfoglalás kori magyarok esetében 5-6%-ra teszi, de Álmos fejedelem alkatának leírása pontosan illik rájuk, és ez összefüggést teremthet a dél-orosz területeken élő hunokkal. László Gyula a fenti rasszokkal ellentétben mongolos elemeket alig talált az embertani vizsgálódásai során. Ugyancsak határozottan elveti azt a vélekedést, hogy a honfoglalók között voltak törökös hódítók, akik „megszervezték” a finnugoros magyar népet, mivel ez a két elem nagyjából egyensúlyban volt és erősen keveredett. ## Társadalmi szerkezet A korabeli magyar társadalom alapja a 15-30 fős nagycsalád volt, amint azt László Gyula elsősorban a temetkezések feltárása nyomán kimutatta. A család feje a legidősebb, még aktív korban lévő férfi, a családapa volt. Ez a családtípus érvényesült a magyar honfoglalás korában mind a finnugor, mind a török népek esetében is. A nagycsalád alapja a férfiágon számított vérközösség volt, de csatlakozhattak hozzá szegényebb távolabbi rokonok vagy szívesen látott jövevények is. Ez a rend nem csak a temetkezésekben, hanem a szálláshely kialakításánál is érvényesült, a családfő és szűkebb családjának jurtája állt középen, és tőle jobbra-balra, általában ívelt formában alakította ki a többi férfi családtag a lakóhelyeket. A nők helyzete a nagycsaládban alárendelt volt, a vagyon öröklésében nem részesedtek. A továbbélő néprajzi párhuzamok, így 20. század eleji göcseji példák alapján László Gyula valószínűsíti, hogy a nők nem ülhettek a családi asztalhoz, állva ettek. A levirátus intézménye nem csak az uralkodói házban (Koppány vezér), hanem a honfoglalás kori nagycsaládban is bevett szokás volt, azaz a nő a család tulajdona volt, ugyanúgy öröklődött, mint más vagyontárgy. Az asszonnyal adott hozomány, legalábbis egy része azonban általában a nő személyes tulajdona maradt, a honfoglalás kori női sírokban gyakran megtalálhatók az elhunyt személyes ékszerei, értékei. A nagycsalád feje korlátlan úr volt családjában, éppúgy, mint a fejedelem az országban. Rokonaival szabadon rendelkezhetett, feleségét hűtlenség esetén akár megölhette, hiszen a tulajdona volt, mint a többi vagyontárgy. A családfő hatalma még a 13. században is olyan nagy volt, hogy gyermekeit eladhatta vagy zálogba adhatta. Néprajzi párhuzamok alapján szinte bizonyos, hogy a kereszténység előtti magyar nagycsaládban a családfő egyben az ősmagyar vallás papja is volt, aki felügyelte a különböző szertartásokat – ezek egy része népszokások formájában őrződött meg. A nagycsaládon alapuló társadalmi szerkezetben a rabszolgáknak nem volt igazán helye. Még a honfoglalást megelőzően, a mai dél-orosz síkságon elfogott sok rabszolga nem termelési eszköz volt az ősmagyar társadalomban, hanem árucikk, „amit” leginkább a Bizánci Birodalom számára adtak el. Az utódlást illetően is hasonló volt a helyzet, mint az ország élén, mivel a családfőt követhette tisztjében a család legidősebb, arra alkalmas férfitagja (szeniorátus); vagy az elsőszülött fiúgyermek (primogenitura); vagy a családfő által kijelölt utód. Az utódlás kérdésének eldöntésében mindenképpen nagy szerepet játszott az alkalmasság. A nagycsalád kifelé zárt egység volt. A vagyonközösséggel közös felelősség is járt, amint azt később Szent László, de még Könyves Kálmán törvényei is mutatják: a tolvaj családtag vétkéért a család egyetemlegesen viselte a felelősséget. A rokon nagycsaládokból álló nemzetségek szövetsége volt a törzs, ami azonban már nem tiszta vérközösség, hanem politikai egység volt, és befogadhatott csatlakozott elemeket, törzstöredékeket is. A törzsek szövetsége alkotta a magyar nomád államot, illetve a honfoglalás után a letelepedett magyarok államát. A törzsszövetség élén álló nagycsalád, a fejedelmi család életét ugyanazok a törvények határozták meg, mint a népi nagycsaládét. A nagycsalád önálló, önellátó gazdasági egység volt, a fő termelőeszközöket, elsősorban az állatállományt illetően vagyonközösségben élt. Egy falu eredetileg egy nagycsalád volt, László Gyula szerint a falu és a család szavak szinonimák voltak, a család szó átvétel a szláv nyelvekből. Szent István és Szent László törvényeinek a falvakra vonatkozó cikkelyei alatt nagycsaládokat, az elöljáróik alatt a családfőket kell érteni. Az önellátó nagycsaládokban erős volt a nemek közötti munkamegosztás. A férfiak főleg az állattartásban, a szerszámok készítésében tevékenykedtek, a nők dolga volt a a textilek, valamint az ételek készítése. A honfoglalást követő századokban, amikor a földbőség megszűnt és a termőföld értékké kezdett válni, fontossá vált a nagycsaládban a földközösség is. A családi vagyon nem öröklődött a szó modern értelmében, hanem azt osztatlanul használták az egymást követő generációk. Végrendeletet készíteni egészen a 13. századig csak külön királyi engedéllyel lehetett. ## Vallás A honfoglalás kori magyar generációk vallási elképzelései igen változatosak lehettek, mind a hétköznapi hiedelmekben, mind pedig uralkodó rétegek ideológiájában. Saját hitviláguk mellett már a honfoglalás előtt megismerkedtek a keresztény, az iszlám és a zsidó vallások egyes elemeivel is, lehettek közöttük ezeknek a vallásoknak a hívői is. Az ősmagyar vallás alapja a totemizmus volt, az állatősök tisztelete. Ez leginkább az Árpád-család ősének tekintett turul tiszteletében maradt fenn. Más ősmagyar nemzetségek más állatősöket (szarvas, farkas) tiszteltek. A folklórban még a 20. században is ismert táltosok és boszorkányok szerepe a magyar hitvilágban messze a honfoglalás előtti időre vezethető vissza. Szent László törvényeiből ismert, hogy a magyarok egy része a kereszténység felvétele után is hódolt az ősi szokásoknak, és például kutak, fák, kövek, források mellett áldoztak ősi isteneiknek. Ebben a korban még sok kőbálvány is létezett szerte az országban, ezekre ma már csak földrajzi nevek, illetve régi írásos források utalásai emlékeztetnek. A régészek gyakran építési áldozatokat is találtak. Ezekben az esetekben edényt borítottak egy kisállat csontjaira. Régi hagyomány volt a kutyára tett eskü, ilyenkor a kutya testét rituálisan temették el, helyét sokáig megőrizte az emlékezet. A temetkezések során annak, akit boszorkánysággal vádoltak, éles tárgyat tettek keresztbe a mellkasán, például ollót, sarlót, hogy megakadályozzák visszatérését. ### Néprajzi párhuzamok a sámánizmus témaköréből ## Gazdasági élet bélyeg\|Középkori magyar halásztanya diorámán A magyarok gazdasági életének alapja a honfoglalásig a nagyállattenyésztő nomád gazdálkodás volt, de emellett téli szálláshelyeik közelében földműveléssel is foglalkoztak – a honfoglalás után e két ágazat egymáshoz viszonyított szerepe fokozatosan, hosszabb idő alatt megfordult. A letelepedés után is még hosszú századokig naturálgazdálkodást folytattak, alapvetően saját szükségletre termelt mindem család. Tavasszal, nyáron, ősszel reggeltől estig tevékenykedtek a földeken, az állatok mellett, a házak körül. Télen az élet lelassult, de munka volt ekkor is, javítgatták a mezőgazdasági eszközöket, a halászathoz fonták a hálót. A kapás földművelés, a zöldségtermesztés az asszonyok dolga volt, az ekével végzett gabonatermelés a férfiak munkája. Más lovasnomád népektől eltérően az ősmagyarok értettek a halászathoz és téli szálláshelyeik közelében rendszeresen foglalkoztak azzal. Erről Ibn Ruszta és Gardízi is megemlékezik. A magyar nyelv halászattal kapcsolatos szavainak egy része finnugor eredetű. A magyarok a Kárpát-medencében is folytatták a rendkívül változatos eszközökkel művelt halászatot, pákászatot. ### A hadviselés mint sajátos gazdasági ágazat A 9–10. században a magyar férfiaknak a lovai mellett minden bizonnyal volt saját, főleg vadászatra használt íjászfelszerelése és legalább egy, sok célra használható baltája, amiket harcra is tudott használni, de valószínűleg más fegyvere, kése is. A szabad harcosok csapatai a kelet-európai sztyeppén gyakran vezettek kisebb-nagyobb zsákmányoló portyákat, például a szlávoktól rendszeresen ragadtak el rabszolgákat, akiket a a bizánciaknak adták el luxuscikkekért cserébe. E tevékenységek kárpát-medencei folytatása volt a kalandozások kora, amikor a szabad férfilakosság jelentős része időről időre, szervezett keretek között, zsákmányszerző, vagy a megrendelő hatalom által fizetett portyákon vett részt. A hadjáratok eredményeként, csak a szűkös írásos források és régészeti eredmények által is bizonyíthatóan, 15 tonna ezüst érkezhetett a Kárpát-medencébe zsákmányként, vagy fizetség gyanánt. A valóságos mennyiség ennek többszöröse lehetett. Bóna István a 10. század első felét „ezüstkornak” nevezte. ### Állattenyésztés #### Előzmények A honfoglaló magyar nép nagyállattartó nomád gazdálkodása szoros párhuzamokat mutat a korabeli más sztyeppei népek életmódjával. Ennek alapján a 20. század első felének neves történészei, Zichy István, Gombocz Zoltán, Kniezsa István úgy tartották, hogy az ősmagyarságot a nyugati törökség tanította meg az állattenyésztésre időszámításunk első évszázadaiban. A később részletesebb kutatások azonban sokoldalúan bizonyították, hogy a magyar állattartó kultúra hosszú fejlődési folyamata már az i. e. 2. évezred közepe táján megkezdődött. E két évezredes folyamat során a magyarok többször és különböző mértékben kerültek kapcsolatba iráni és török nyelvű népekkel. Az állattartás magyar terminológiájának kutatói a 21. század elején legalább négy történeti és eredet szerinti réteget különítenek el: 1. ősi, finnugor, ugor alapréteg; 2. az iráni jövevényszavak több csoportja; 3. az ótörök jövevényszavak csoportjai; 4. az ősmagyar kori belső fejlődésű szavak. Ennek alapján a történészek ebben a két évezredben legalább három gazdasági típus egymás utáni jelenlétét körvonalazzák: 1. az ugor kori lovas-vadász gazdálkodás (ezt azonosítják Hérodotosznak a jyrka vadászról írt szavaival); 2. az előmagyarok összetett gazdálkodása az erdőövezet szélein (i. e. 6. század – i. sz. 5. század) 3. pusztai nagyállattartó, félnomád gazdálkodás. #### A honfoglalók lovai bélyeg\|Tipikus mai akhal teke mén bélyeg\|Régi disznófajta A legfontosabb haszonállat ebben a korban egyértelműen a ló volt. A sztyeppei nomád világban a szerepe kiemelkedő volt; a közlekedés eszköze, élelem- és italforrás (kumisz) és nem utolsósorban harci eszköz. A lovával szinte összenőtt lovas azonban szükség esetén, vagy ha eljött az ideje, teljes természetességgel levágta és családjával együtt elfogyasztotta hű társát. A levágott ló minden részét hasznosították. A maradék húst sózták, füstölték, szárították. A belekből például íjhúr készült, a bőrt kikészítették. A lovastudományok sokáig tovább éltek a magyar lakosság széles köreiben. Paget János még a 19. században is arról számolt be, hogy kisgyerekek is félelem nélkül lovagoltak, magabiztosan bántak az állatokkal; de azt is megjegyzi, hogy a magyarok durván, kegyetlenül bántak lovaikkal. (19-20. századi néprajzi párhuzamok is mutatják, hogy a pásztorok kutyáikat ugyan gondosan etetik, de igen szigorúan fegyelmezik és soha nem simogatják.) A lóállomány nagysága képezte a gazdagság fokmérőjét a nagyuraknál is. (A későbbi századok során ezt a szerepet fokozatosan a szarvasmarha vette át.) A honfoglalók lovai a leletekből ítélve átlag 1,40 méter marmagasságú, félvad ménesekben tartott állatok voltak, részben valószínűleg a tarpán rokonai. Harcra és hátaslónak inkább heréltet használhattak. Az alapvetően ridegen tartott állatok egy részét télen már takarmányozták, számukra nyáron szénát kaszáltak. A pogány temetkezés fontos része volt a lóáldozat, amikor is a halotti tor során a ló húsát elfogyasztották. A honfoglalás kori lovas temetkezések aránya 15-20% az összes feltárt sírhoz képest. A régészek a 21. század elején már 156 eltemetett ló maradványait tanulmányozhatták. Ezeknek a fajtája változatos, átlagos marmagasságuk 138,2 cm. A temetkezés két fő formában történt: a lóbőrös sírokban a ló fejét és összehajtogatott bőrét helyezték el, a lóbőr nélküliekben csak a fejét és a négy láb végét. A lófajták elemzése azt mutatja, hogy jó megjelenésű és nagy munkabírású állatok lehettek, de a parlagi fajtáknak megfelelő küllemi hibák is jellemzőek voltak, mint a „deszkanyak” vagy „szarvasnyak” és mások. A régészet és a genetika eredményei már lehetővé teszik az avar és a magyar lovak összehasonlítását is a temetkezések alapján. 17 avar kori és 14 honfoglalás kori ló részletes vizsgálata nyomán megállapították, hogy az avar lovak fajta szerint egyöntetűbbek voltak, és közelebb álltak a hucul lovakhoz, mint a magyarokéi. A magyar temetkezésekben sokféle különböző fajtájú ló jelent meg, köztük a nevezetes akhal teke korabeli változatai. A változatosságból arra következtetnek, hogy a magyarok a saját tenyésztés mellett zsákmányolásból és kereskedelemből is beszereztek lovakat. A sírokból számtalan különböző lószerszám is előkerült, amik a korabeli anyagi kultúra fontos emlékei, így zablák, kengyelek, szíjazatok, nyergek. A leletek közül hiányzik a lópatkó és a sarkantyú, mivel ezeket ebben a korban még nem használták. Más nomád népektől eltérően a magyarok már korán használták a szekeret is. A legkorábbi magyar ábrázolások csak a 14. századból származnak, ezek négykerekű szekeret ábrázolnak, de közép-ázsiai néprajzi párhuzamok alapján lehetséges, hogy két nagy kerékkel rendelkező szekereket is használtak. A kereszténység felvétele után a lóáldozatot betiltották, ezzel a lóhús-evés is visszaszorult. A vallási összefüggéseket jó mutatja, hogy az 1046-os Vata-féle pogány lázadás során a felkelők visszatértek a lóhús, valamint a kumisz fogyasztására. A 11. századi törvénykönyvekben két helyen is szerepel a ló ökörrel történő megváltása. Ebből kitűnik, hogy ló értéke ekkoriban mintegy két és félszerese volt az ökörének. Az ökör azonban sokkal alkalmasabb volt a földművelésben igásállatként, mint a ló, amely inkább a hadviselés, a vadászat illetve a közlekedés eszköze volt. #### Egyéb háziállatok A második legfontosabb állatfajta a juh volt, mégpedig László Gyula szerint a magyar racka juh. Későbbi, részletesebb kutatások megállapították, hogy a honfoglalók juha a racka közeli rokona volt, de a szarvformája kissé eltérő, vízszintesen csavarodott. Ez a fajta még a 19. században is létezett a Hortobágyon, ahol a rackától elkülönítve tartották. Legjobb középkori ábrázolása M S mester egyik képén látható, a templomi zászlón a háttérben. A szarvasmarhát is ridegen tartották, de ezek még nem a szürkemarha fajtájához tartoztak, hanem kis testű, átlagosan 112 cm marmagasságú, rövid szarvú állatok voltak. A honfoglaló magyarok sertést is tartottak, ez a fajta a szalontai disznóhoz állt közel; borjúnagyságú, vöröses szőrű, vad természetű állatok voltak, amik időnként keveredtek a vaddisznóval is. Ezeket is ridegen tartották, makkoltatták vagy mocsarakba terelték. A baromfitartás asszonyi munka volt, de ez a hagyomány – a disznótartással együtt – arról is tanúskodik, hogy a korabeli magyarok már nem voltak igazi nomádok. A korai Árpád-kori állatcsontanyag vizsgálata szerint a Kárpát-medence központi részein a ló aránya 20,5%, a szarvasmarha 32%, a juh 14,5%, a sertés 16,6% volt (Matolcsi János vizsgálata). Vörös István vizsgálata pedig 37 Árpád-kori település alapján a következő arányokat mutatja: ló 10,8%, szarvasmarha 44,8%, kiskérődzők 18,8%, sertés 18,5%, baromfi 2%, szamár, macska, kutya 7%. A honfoglalás kori állatállományból a bivaly még hiányzott. A kutya és a macska is fontos állatok voltak, a jószágot óvták a farkasoktól, sakáloktól, a terményt az egerektől. #### Az állattartó „szállások” A nyolcvanas években a Közép-Tisza-vidéki Kengyel község határában tártak fel honfoglalás kori állattartó építményeket, karámokat, amik néprajzi példákból is ismertek. Ezek egyszerű szerkezete az állatok összetartására szolgált: árkot ástak, aminek a külső oldalára halmozták fel a kiemelt földet, ez utóbbi tetejére pedig karóból, nádból védőfalat emeltek, ami nyáron árnyékot adott, télen pedig a szél ellen védte az állatokat, birkákat vagy szarvasmarhákat. ### Növénytermesztés bélyeg\|Kölesmező Mandzsúriában A korai Árpád-korban a köles, később a búza vált a legfontosabb gabonává. Emellett borsót, babot fogyasztottak, kapásnövényeket termesztettek, fűszernövényeket is használtak. #### Nyelvészeti vizsgálódások Nyelvi elemzések szerint a termesztett növények közül a köles szó a része a legrégebben a magyar nyelvnek, már az obi-ugor nyelvrokonainknál is megvan, de végső eredete ismeretlen. A búza, az árpa és kender valószínűleg a honfoglalás előtti török jövevényszó. (Az árpa szó finnugor -d képzőjével született meg az Árpád név, aminek jelentése árpácska, árpában bővelkedő lehetett.) A zab, a rozs és a len szavunk valószínűleg már a honfoglalás után, szláv nyelvekből került a magyarba. A tönköly később, német eredetű szó. A zöldségek közül a hagyma neve ősi magyar eredetű; a borsó török jövevényszó, a bab, lencse és sok más növény neve szláv eredetű. A gyümölcs szó maga is török eredetű, csakúgy, mint az alma, a körte, a szőlő a dió. A meggy és a mogyoró régi magyar szó, utóbbi a tojás jelentésű mony szóból fejlődött ki, nyilván alakja miatt. #### Régészeti eredmények A honfoglalás kori köznépi temetők elhelyezkedéséből kiderül, hogy a letelepedés az Alföld és a Dunántúl termékeny, vályogos, löszös mezőségi és rozsdabarna erdőtalajain történt. A mezőgazdasági vaseszközök közül túróekék ekevasai és az aratásra használt sarlók kerültek elő. A kasza a 10. században jelent meg. A borsodi földvár ásatásai során az 1990-es években a földvárat megelőző ottani 10. századi falu leégett maradványai között cserepekben azonosítottak egy korabeli egytálételt: húsoskása vegyes gabona őrleményéből, birkahús, valamint hagyma, fokhagyma és gyökérzöldség hozzáadásával. Egy másik maradványban elegyes gabonaőrleménybe sütött köleskásaszemeket azonosítottak, egy továbbiban pedig liktáriumot, azaz a középkornak a mai lekvárnál hígabb édességét találták meg, mézzel édesített vadon termő gyümölcsökből. A rostnövények közül egedül a kenderről bizonyos, hogy termesztették: helyenként jelentős mennyiségű készletezett kendermakkocska került elő. Nagy valószínűséggel főleg hallucinogén és fájdalomcsillapító hatása miatt alkalmazták az ősmagyar vallás szertartásaiban és a gyógyászatban, mivel a kereszténység felvétele után gyakorlatilag eltűnt az Árpád-kori lelőhelyek anyagából. Egyéb, minden bizonnyal kultikus és gyógyászati célokra használt magvak is előfordulnak a korai temetkezési leletek között, mint az apró szulák, a hasindító kutyatej, a fehér libatop és közönséges orbáncfű termése. ### Kézműipar A honfoglaló magyarok nagycsaládi közösségei a legtöbb szerszámot, eszközt saját gazdaságukban állították elő a naturálgazdálkodás keretében. A komolyabb szerszámokat, fegyvereket, eszközöket azonban már szakosodott, nagy hagyományokra építkező, bonyolult munkamenetben dolgozó mesteremberek, kéziparosok készítették. Többek között a helységnevek is tanúságul szolgálnak arra, hogy például a vasolvasztók, kovácscsaládok, a nyereg-, illetve íjkészítők külön szállásokon űzték a mesterségüket. Elsőként László Gyula rekonstruálta a honfoglalás kori magyar nyerget, ami felépítésében nagyon hasonlított a még a 20. század elején is használatos úgynevezett tiszafüredi pásztornyereghez. Az összetett íjak készítése ebben a korban már rendkívül bonyolult munkamenet volt, évezredes hagyományokra tekintett vissza, egyes elemeinek elnevezése még finnugor. Minden bizonnyal a szíjártók tevékenysége is igen fejlett volt, a bőr romlandósága miatt azonban erre a régészeti leletekből általában csak közvetett bizonyítékokat lehet találni. Ezzel szemben a fazekasmesterség az alapvetően lovasnomád magyar társadalomban kevéssé volt ismert, és inkább csak a Kárpát-medencei letelepedés után kezdett fejlődni, avar és szláv minták nyomán. #### Fazekasság A kor fazekasai edényeiket kézikorongon, hurkatechnikával építették fel, majd kiégették. Fazekaskemencét a régészek alig találtak, ezért valószínű, hogy a mesterek főleg egyszerű boglyakemencét használtak, esetleg gödörben égették ki az edényeket. A leggyakoribb edény a fazék volt, a cserépbogrács csak később jelent meg. A díszítés bekarcolt hullám- és vízszintes vonalakból állt, leginkább az edény felső kétharmadán. A tárgyak mintegy egyharmadán (domború) fenékbélyeg látható, kereszt, pentagramma, szvasztika vagy más vonalak. Ezeket leginkább mesterjegynek vélik, de a kutatók egy része szimbolikus tartalmat tulajdonít nekik, mások tulajdonjegynek tekintik. A fenékbélyegeket a korongra erősíthető fa vendégtányér segítségével készíthették. A korabeli magyar fazekas háziipar a Kárpát-medencével szomszédos területekhez hasonló színvonalon állt, ezekkel nem kereskedtek. Csak néhány importedényt találtak a régészek, mint egy mázas amforát Sóshartyánban. A sírmellékletek is általában házi készítésű edények voltak, többnyire nők és gyermekek számára. A 10. században egyszerre leégett Borsod falu feltárásakor egy-egy háztartásban 12-16 edényt találtak a régészek. Néprajzi párhuzamok alapján nagyon valószínű, hogy a korabeli magyarság a cserépedények mellett nagy számban használt fából faragott vagy fakéregből varrott edényeket is, amikben szintén lehetett főzni a beléjük helyezett forró kő segítségével. Romlandó anyaguk miatt azonban ilyen edények nem maradtak fenn. #### Vasművesség Az 1870–1990-es évek célirányos kutatásai több mint száz vasolvasztó kemencét tártak fel a Dunántúlon. Ezek részben avar kori hagyományok folytatásai lehettek, mint a 9. századra keltezett vasolvasztó telepek csoportja az Alpokalján és a Sopron környékén. A 10. században nagy, központosított vasipari műhelyek alakultak ki Somogy megyében és Sopron körül. Liudprand cremonai püspök szerint a tavaszi hadjáratok előtti telet a magyarok fegyverek készítésével töltötték. A 10. századi Magyar Fejedelemség a sóbányászat és a vastermelés hasznát az állam javára vonta el. A vasművelésben már a 9. századtól kimutathatók nyugati hatások is. A vastermeléshez szükséges ércet gyepvasércből szerezték, bányák nem voltak. A kohók a településektől távol, a tüzelőanyagot biztosító erdőkben voltak, a kovácsolás viszont már a településeken történt. A falusi kovácsok fontos személyek voltak a közösség életében a vas kiemelkedő jelentősége miatt. Ők javították, készítették a földműveléshez és állattartáshoz nélkülözhetetlen eszközöket, szerszámokat. Emellett a kovácsok voltak a kor állatorvosai is, patkoltak, gyógyítottak. #### Ötvösség A kézműiparnak már a művészetek felé mutató ágazata volt az ötvösmesterek alkotó munkája, amit a régészet eredményei jól dokumentálnak. A honfoglalás kora a magyar ötvösművészet fénykora volt. Különösen jellegzetes korabeli magyar termékek a tarsolylemezek. #### Bőrművesség A honfoglalás kor régészeti leletei között kis számban találhatók bőrleletek is, mivel a fémek ionjai a fémveretek környékén akadályozták a bőr lebomlását. A bőrmaradványok részletesebb kutatása 2013-ban kezdődött meg. A bőr kikészítésének egyik korabeli módozata az írásos forrásokban „magyar bőrnek” említett bőrfajta. Ennek során a nyersbőrt éles eszközzel szőrtelenítették, timsós-konyhasós vízben áztatták,majd erőteljesen kézzel megdolgozták. Szárítás után parázs felett melegítették, majd a meleg bőrt faggyúval bekenték, ezzel vízállóvá tették. E módszernek kicsi volt a hely- és anyagigénye, és más módszerekkel szemben csak 2-4 hétig tart. Több kutatás szerint a honfoglaló magyarok már alkalmazták ezt a módszert. A bőrleleteken a varrás általában nagyon gyakorlott kéztől származik, az öltések kisméretűek, egyenletesek. ### Kereskedelem A magyarság már a honfoglalás előtt, a dél-orosz síkságokon erőteljesen bekapcsolódott a kor nemzetközi kereskedelmi áramlataiba; egyik legfontosabb kereskedelmi kapcsolatuk a Bizánci Birodalommal volt, leginkább szláv rabszolgákat adtak el a fekete-tengeri bizánci kikötővárosokban luxuscikkekért cserébe. László Gyula kutatásai szerint a 10. században a Kárpát-medencében a következő fő kereskedelmi útvonalak léteztek: a nyugati útvonal Szombathely térségétől Pest környékén át a Tisza-könyökig mutatható ki a karoling eredetű tárgyak leletei alapján. Fontos volt a keleti kapcsolat is, a Kijev és Csernyigov felől a Vereckei-hágón át Pestre, majd Székesfehérvárra vezető út. Tovább élt a római úthálózat egy része is. Különösen a borostyánút és a Duna jobb partján vezető római hadiút egyes szakaszai maradtak sokáig használatban, legalábbis mint útjelzők. Észak felé a Vág völgyén át. illetve Kassán keresztül haladtak utak. Ezeknek a kihasználtsága természetesen erősen ingadozott, és messze elmaradt mind a római kori, mind pedig a későbbi középkori forgalomtól. Az arab pénzek leletei, valamint a Pesten megtelepült volgai bolgár kereskedők azonban bizonyítják, hogy a 10. században idáig is eljutottak a dél-oroszországi kereskedő-karavánok. A kereskedelem szinte kizárólag luxuscikkekkel folyt, ékszerek, prémek, míves fegyverek jelentették azokat az árucikkeket, amikkel érdemes volt a hosszú és veszélyes kereskedelmi utakra indulni. Sokáig fennmaradt a rabszolgakereskedelem is, amint azt Könyves Kálmán törvénye is jelzi, miszerint csak az idegen területről hozzánk került, más nyelvű rabszolgák kivitelét, azaz az átmenő forgalmat engedélyezte. A belső kereskedelemben a legfontosabb árucikk az erdélyi só volt. A kereskedők között muzulmánok (főleg volgai bolgárok), zsidók és magyarok egyaránt voltak. ### Pénzek bélyeg\|Bizánci arany solidus A korszak legkedveltebb, keleten és nyugaton egyaránt legelfogadottabb pénze a 4,5 grammos bizánci arany solidus (más néven „nomizma” vagy „bezant”) volt. Értékmérőként is használatos volt, az árakat ebben adták meg akkor is, ha fizikailag nem volt jelen az alkunál, hanem csereüzletről volt szó. Tekintélyét mutatja, hogy pontosan ugyanebben a méretben és értékben verték a muszlim aranydinárt („mithkal”) is. Az ezüstpénzek változatosabbak voltak. Gyakori volt az elméletileg (kopás előtt) 3 grammos arab dirhem, hasonló volt a bizánci miliaresion. Az 1,7 grammos frank dinár természetesen kevesebbet ért. ## Étkezés Az étkezés alapja a honfoglalás korában még nem a kenyér volt. Az ősmagyarok a téli szállás közelében termeltek gabonaféléket, árpát, kölest, búzát. Általában nem várták meg teljes érésüket, hanem már korábban learatták és pörköléssel tartósították. A legfontosabb gabonaféle a korszak elején a rövid tenyészidejű, kevés gondozást igénylő köles volt; a hántolás után belőle készült kása pedig a legfontosabb eledel. Emellett lisztet is készítettek, amiről Szent Gellért emlékezett meg a gabonát kézimalomban őrlő lányról írva, aki munkája közben énekelt. Pintér Sándor 19. századi palóc példák nyomán írja le a hamubasült pogácsa készítését, ami nem sokban különbözhetett a honfoglalás kori gyakorlattól. Eszerint a tejes érés állapotában lévő rozskalászokból vágták le a szükséges mennyiségű kalászt, amit aztán a kalászok külső részét leégetve megpörköltek, a magokat szétmorzsolták, szeleléssel a törmeléktől megtisztítottak. Megsózták, famozsárban megtörték, a pépet megdagasztották. Ebből ökölnyi nagyságú gömböket – vagy egyetlen nagy lepényt – gyúrtak, amit parázson megsütöttek. Ez volt a hamuban sült pogácsa, amiről a népmesékben annyi szó esik. A magyarok már a honfoglalás előtt ismerték és használták étkezésükben a hagymát, borsót, tormát és salátaféléket. Női sírokból előkerültek ásók is a kertgazdálkodás jeleként. A kapásnövények nagyobb arányú termelése azonban csak jóval a honfoglalás után kezdődött. A legtöbb gyümölcsünk neve (alma, körte, dió, birs és maga a gyümölcs szó is) azonban honfoglalás előtti eredetű a magyar nyelvben, ezért bizonyos, hogy azokat az ősmagyarok ismerték és fogyasztották, legalábbis vad formájukban. A szőlőművelés körüli szókészlet is azt jelzi, hogy már a honfoglalás előtt foglalkoztak ezzel a magyarok, és bizonyos, hogy a Dunántúlon a nagyrészt elvadult római szőlőket gyorsan használatba vették. A bor mellett a komlóból főzött sört is ismerték, készítettek és fogyasztottak az ősmagyarok. A méhészkedés fejlett volt már az Árpád-kor előtt is, és töretlenül folytatódott a Kárpát-medencében. Az ősmagyarok ismerték és felhasználták a nyírfa nedvének kedvező hatásait; a nyírfa megcsapolása, a „viricselés” a Székelyföldön még a 20. században is ismert gyakorlat volt. Az ősi gyűjtögető életmód hagyományaként ismeretes volt a gombaszedés, a magyaltölgy makkjának megsütése, sőt szükséghelyzetben az őrölt fakéregből kenyérféle készítése is. Fontos volt a víz szerepe. A kutakat fával bélelték, ami valamelyest szűrte a vizet, de a középkori kutak a talajvizet tárták fel, ami sokszor fertőzött volt. Ez is hozzájárult a borfogyasztás elterjedéséhez. ## Az élet szakaszai A terhességet sok népi hiedelem övezte. Az áldott állapotban lévő asszonynak tilos volt étellel foglalatoskodnia, és számos eseményen nem volt szabad részt vennie, különösen temetésen. A szülés a földön történt, guggoló helyzetben. Az újszülöttet és az édesanyját számos bonyolult szabály révén igyekeztek megóvni a rontástól. A megszületett gyermekek nevét a nagycsaládban általában az anya adta. Erre utal az Árpád-ház későbbi gyakorlata is, ahol az anyák nemzetiségi hovatartozása, a magával hozott névadási szokások döntő szerepet kaptak az utódok személynevében. A gyermekeknek játékszereik szinte nem is voltak, ilyeneket a sírokban sem találtak. A kockázáshoz hasonló, a birkák térdcsontjával folytatott játékról maradtak fenn emlékek. Egyebekben a gyerekek nagyon korán kezdték utánozni a felnőtteket, illetve bekapcsolódtak a család munkatevékenységébe. Már három éves korukban lóra ültették őket. Első fegyver-játékuk általában a hajítófa volt. A fiúgyermek tíz éves korától jogilag felnőttnek, családtagnak számított. ### Házasodás A honfoglalás kori temetők vizsgálata alapján László Gyula arra a következtetésre jut, hogy a honfoglalók körében kétségtelenül az egynejűség volt a gyakorlat. A korai lengyel és cseh kereszténységnek sok gondja volt a többnejűséggel, de a magyarok körében erre csak Szent László törvénykönyve utal, ami szigorúan tiltja a többnejűséget – mégpedig a keresztény papok körében, akik ebben a korban valószínűleg nagyrészt külföldiek voltak. A rokonnépek és a néprajzi párhuzamok vizsgálata nyomán arra a következtetésre jut, hogy a házasság fő formái a színlelt vagy igazi leányrablás, leányszöktetés és a vétel voltak. A leggyakoribbnak számító leányvásárlásról Gardízi perzsa író tudósított; eszerint a vételár lovakból, pénzből és áruból állhatott. A leányrablás lehetett színlelt, a rokonság előzetes beleegyezésével, vagy erőszakos is. Az első esetben némi látszólagos üldözés után utólag szentesítették a házasságot. A második, ritkább eset viszont szinte kisebb háborúval felérő vérbosszú-sorozatot indíthatott el a nemzetségek között. A szokás a honfoglalás után is tovább élt egy ideig, amint az kitűnik I. István magyar király törvényeiből, amelyek a tényleges leányrablásra ugyanolyan büntetéseket szabtak ki, mint amit a feleséggyilkosságra vagy más házának a megtámadására. A magyarság későbbi életéből is sok néprajzi emléke maradt fenn a leányszöktetés szokásának. ### Betegségek, halál A betegségek egy részét gyógyfüvekkel tudták kezelni, de eszközeik legtöbbször kimerültek a babonás, vallásos ráolvasásokban. A sebeket ellenben viszonylag jól tudták kezelni, a temetkezésekből megállapítható, hogy súlyos sebesüléseket is túl tudtak élni. A koponyalékelést magas szinten művelték, de ennek inkább misztikus jelentősége volt; egyes esetekben azonban orvosi, sebkezelési okai is lehettek. A temetkezések során a sírok elhelyezése gyakran leképezte a szóban forgó személyeknek a nagycsaládban elfoglalt társadalmi helyzetét. Ősmagyar jellegzetesség volt a lóval történt temetkezés, aminek során a ló koponyáját, illetve lábcsontjait a bőrébe csavarva az elhunyt férfi – vagy nő – lábához helyezték a sírba. A ló húsát minden bizonnyal a halotti tor során fogyasztották el. A honfoglalás kori női sírokból amulettek is gyakran kerülnek elő, kauricsigából és cápafogból készülteket is felleltek a farkasfogak és medveagyarak mellett. Az egzotikus darabok valószínűleg nem kereskedelemből származtak, hanem ősmaradványok felszíni lelőhelyein gyűjtötték azokat. A halott visszajárásától való félelem indokolhatta, hogy számos esetben találtak olyan sírokat, amelyekbe belenyilaztak, a holttestet leszögezték, megcsonkították vagy átdöfték. ## Otthon, lakás László Gyula kutatásai szerint a honfoglaló magyarság nagy valószínűséggel csaknem ugyanolyan körülmények között élhetett, ahogy azt a 10–12. századból származó feljegyzések (például Liudprand, Abu Ubajd al-Bakri, Freisingi Ottó), dokumentálják, azaz télen tapasztott falú házakban laktak, míg nyáron inkább hordozható nemezsátrakban, jurtákban. (Ezek korabeli elnevezése nem ismeretes. Mind a „sátor”, mind a „jurta” szó későbbi átvétel a magyar nyelvben. A modern magyar kutatók egy része a „nemezház” kifejezést alkalmazza rájuk.) A honfoglaló magyarság nagycsaládi szállásai eleinte a vándorló, szállásváltó életmód szükségletei szerint alakultak, de fokozatosan megjelentek a többé-kevésbé állandó falvak is. A szállásváltás nem kóborlás, hanem terv szerinti vonulás volt, és a szállás is sajátos rend szerint épült fel. A jurták és a tábor tájolása egységes volt, lehetőség szerint szélvédett helyen, vízhez közel verték fel, a jurták bejárata kelet felé nézett. A legrangosabb családfő jurtája állt középen. A szállás részei voltak még a jurtákon kívül fa- és nádkunyhók, szélfogó cserények, kerítések, karámok. A szekereket, taligákat a szállások körül két vonalban sorakoztatták fel, támadás veszélye esetén ezekből szekérsáncot lehetett kialakítani. ### Falvak A honfoglalás után először úgynevezett szórt falvak jöttek létre, a házak elszórva álltak, utcaszerkezet nem volt. A korai Árpád-kori falvak száma többszöröse volt maiaknak. A nagyállattartáshoz alkalmazkodva sokfelé tanyaszerű, mindössze egy-két házból álló települések jöttek létre. A falvak ebben az időben még meglehetősen „mobilak” voltak: szükség, lehetőség esetén egész falvak költözhettek el: szétszedték, fölpakolták a házak fő részeit. A termőterületeket ekkor még gyakran kimerülésig használták. (Szabályozatlan talajváltó rendszer). Az állandóbb jellegű településeket a vízjárta térségekből kiemelkedő magaslatokon, a vízfolyások magas partjain építették fel. Az erdős, hegyes vidékekre csak a folyók mentén, és csak a 10-11. század fordulójától kezdtek behatolni. A 10. századi magyarság a sík vidékek jó termőterületeit sem tudta benépesíteni, a szabadon maradt területekre a 11. századtól nagy számban érkeztek külföldi telepesek. A tűzveszélyes melléképületeket, kézműipari épületeket, kovácsműhelyt a falu szélére helyezték. #### Borsod falu A 10. században túlnyomó többségben voltak a négy-öt család alkotta kis létszámú települések. A korszerű régészet eszközeivel feltárt Borsod falu, amit a későbbi borsodi földvár előzményeként tártak fel az ottani várdombon, a maga 17–20 házával, 100–200 fős lakosságával a korszak nagy települései közé tartozott. Mindegyik itt feltárt ház a felszínen épült, ami bizonyítja, hogy a földbe ásott házak mellett a felszíni épületek is hozzátartoztak a korabeli települések képéhez. Itt előkerült 5x5 méteres ház, 80 cm-es falakkal, amit agyagba és habarcsba rakott kövekből emeltek, a belső oldalon gondosan elsimítva. A talajon elszenesedett, párhuzamos deszkák feküdtek. Ez a kőépület a település vezetőjének a háza lehetett. #### Házak A korabeli házak leginkább Méri István kutatásai alapján ismeretesek. Ő úgy vélte, hogy a legjellemezőbbek az egy helyiséges, földbe mélyített, kemencés lakóházak (→ veremház). Később egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a felszíni építésű faházak, boronaházak is a korabeli építészet szerves részét képezték, csak ezek maradványai nehezebben találhatók meg. A kis méretű, általában mindössze 12-16 négyzetméteres házakat körülvették a gazdasági épületek, féltetővel lefedett szárnyékok, tárolók, kemencék. Az állatokat is ezekben a szárnyékokban tartották, a házak mellett, főleg télen. A földbe mélyített gödörházak falát vesszősövény alkotta, amit pelyvával kevert sárral betapasztottak. Az alacsony falon csak ajtónyílás volt. A tető gerincét, a szelemenfát két ágasfa tartotta, és azt bőrrel, náddal, nemezzel fedték be. Közepén a füstnek nyílást hagytak, amit be lehetett takarni. Az épület belsejét kimélyítették, körben a fal mellett padkát hagytak fekvőhelyeknek. (Az ősi finnugor „fal” szó eredetileg növényi fonadékból készített rekesztőhálót, később vesszőfonadékot jelentett. Az ágy is finnugor eredetű szó, de akkoriban ez a leterített nemez vagy bőr fekhelyet jelentette.) Középen, mélyedésben égett a tűz. Ezek az egyszerű házak viszonylag nagy méretűek is lehettek. Az István-kori templomok egy része is ilyen épület lehetett. A földbe mélyített házaknak a modern régészet már számos fajtáját különbözteti meg. A gödörházzal szemben a veremháznak egyáltalán nem voltak felmenő falai, oldalát a gödör fala alkotta, tetőzete a földre támaszkodott. A házak lehettek négyzet vagy téglalap alakúak, de oválisak vagy kerek alaprajzúak is. A házak főleg csak alvóhelyet jelentettek, ezt is leginkább a gyerekek, lányok, asszonyok számára; a férfiak és nagyobb fiúgyerekek kint éjszakáztak az állatokkal. Az élet nem a házban zajlott. Világítás nem volt, még gyertya sem, legfeljebb a viaszba tettek kanócot, de ritka lelet az erre utaló cserépmécses. #### Nemezházak Kristó Gyula az általa feldolgozott forrásokból arra a következtetésre jutott, hogy a honfoglalás idején a magyarok, még mint nomadizáló nép, túlnyomórészt sátrakban, azaz jurtákban laktak. Az állandó házakra való áttérés a honfoglalás utáni századokban fokozatosan ment végbe azzal, hogy még sokáig nagy szerepük volt a jurtáknak, különösen a nyári időszakban. ## Ruházkodás A textilek készítése a nagycsaládokban a nők feladata volt. a bőrök varrásához állati inakat és bélből sodort fonalat használtak. A vászon egyik alapanyaga a kender volt, de lehetséges, hogy ez nem a mai kender, hanem egy másik, hasonló rostnövény volt, amit Almásy György írt le 1900 körül Belső-Ázsiából. Nagyon fontos tevékenység volt a szőnyegszövés és a nemezkészítés is. A téli és nyári öltözködés csak abban különbözött, hogy télen egymás fölé több inget, ruhadarabot vettek fel. A nők is nadrágot hordtak, mivel ugyanolyan nyeregben lovagoltak, mint a férfiak. A tehetősebbek által viselt ruházat sok darabja zsákmányból, illetve a keleti kereskedelemből, közte bizánci és perzsa, sőt kínai forrásokból került a tulajdonukba (brokát, selyem és más drága anyagok). Számos különböző forrás utal arra, hogy eleink – a többi nomád néphez hasonlóan – a tisztálkodással nem sokat törődtek, alsóruhájukat nem váltották. A szövetek nagy értéke miatt a szétfoszlott ruhák anyagának minden kis darabját újra felhasználták. A ruhákat általános szokás szerint szegélydíszekkel látták el. A prémek különösen nagy értéket képviseltek, a prémes és bőrruházatok vagyontárgyaknak számítottak. Prémeket a gallérnál, szegélyeknél, bélésként is alkalmaztak. A legértékesebbnek a fekete rókaprémet tartották. ### Az öv és tartozékai A férfiviseletben különös jelentősége volt az övnek, ez egyben a harcosok méltóságjelvénye is volt. Lovaglás közben minden fegyvert és szerszámot az övre függesztve hordtak, derékon alul, így nem akadályozták a váll szabad mozgását. A fegyveröv egyben méltóságjelvény is volt. Történeti források szerint az öv levétele a megalázkodás jele volt. A bizánciak a nomádok által használt öveket – amit idővel maguk is átvettek – „bolgár övnek” nevezték, de a magyarok is ilyet használtak. Ennek jellemzője bonyolult szerkezete volt: egy belső kapcsolóöv kötötte össze az öv két végét, kívül pedig a veretekkel díszített, a rangjelzés szerepét is betöltő hosszú övvég lógott le. Egy ilyen övvégen 15-20, de néha 40-50 különböző, aranyozott ezüst veret is volt. A veretek néha bronzból, nagyon ritkán tiszta aranyból készültek. Az övről mellékszíjakon lógtak a különböző szerszámok, fegyverek. A nomádok meserei voltak a teherbíró, de könnyen oldható csomóknak, amikkel a szerszámokat az övre kötötték. Az övkészlet nélkülözhetetlen eleme volt a bőrtarsoly, aminek külső borítása, a nevezetes tarsolylemez, számos példányban fennmaradt. ### Fejfedő A fejfedő a férfiaknál és a nőknél egyaránt hegyes bőr- vagy nemezsüveg volt, csúcsát az előkelők néha ezüstkúppal látták el. ### Lábbeli A lábbelik közül főleg a női csizmákról maradtak fenn részletek a temetkezésekben, mivel ezeket gyakran ezüstveretek díszítették. Az általános forma az oldalvarrott csizma lehetett mindkét nem esetében. A csizmák talpa puha lehetett, a kengyelek talpalója is íves. A Kárpát-medencében talált veretek helyzetéből a kutatók felkapó orrú lábbelire következtetnek. Több adat arra mutat, hogy őseink kedvelték az élénk színű lábbeliket. Akik nem lovagoltak, leginkább bőrből készült bocskort hordtak. ## Művelődés ### Nyelv Az eurázsiai sztyeppén az 5–10. században élő népek nyelvei több különböző, elsősorban török, indoeurópai (szláv és iráni) és a finnugor nyelvcsaládhoz tartoztak. A történeti összehasonlító módszerrel dolgozó nyelvtudomány mai általánosan elfogadott kutatási eredményei szerint a magyar nyelv finnugor eredetű. Ezt csak akkor lehetne vitatni, ha erről a módszerről kiderülne, hogy nem alkalmas a nyelvek rokonságának feltérképezésére, de ebben az esetben a világ minden nyelvcsaládját újra kellene vizsgálni. A honfoglalás kori magyarságra emellett széles körben jellemző volt a kétnyelvűség is. Nem csak a magyarsághoz csatlakozott, később asszimilálódó török népcsoportok, a kavarok, a volgai bolgárok bizonyos csoportjai (egyes kutatók, mint Kristó Gyula, ide sorolják a székelyeket is), hanem a magyarok nagy része is beszélt egy törökös nyelvet a magyar mellett. ### Írás A magyar nyelv honfoglalás előtti jövevényszavai között vannak a betű, az ír, a szám szavaink, ami azt jelzi, hogy a magyarság már ekkoriban megismerkedett valamiféle írásbeliséggel. A sztyeppei kultúrkörben találkozhattak a nyugati törökség többféle írásrendszere mellett a görög, a latin, az arab, a héber írásmódokkal is. Saját írásuk valószínűleg még nem volt, mivel a temetkezési leletek között írást egy-két jel kivételével nem találtak. A tudományos irodalomban székely írásnak nevezett írást a kutatás mai állása szerint a 10. században, a Kárpát-medencében hozták létre a székelyek a magyar nyelv lejegyzésére. Ez az írás jelei között található négy cirill és 2 glagolita eredetű jelből következtethető ki, amely utóbbiak a maguk részéről csak 863 után alakultak ki. A jelenlegi tudományos ismeretek szerint nem bizonyítható, hogy ezt az írást a honfoglalás kori magyarság a mindennapi életben széles körben használta volna. ### Mesék, mondák A gazdag és nemzetközileg is elismert magyar népmeseirodalom hosszú hagyományokra tekint vissza, de honfoglalás kori állapotát meghatározni nagyon nehéz. A magyar mese szó finnugor eredetű, egy mond jelentésű ige származéka, de jelentése a 16. századig találós kérdés volt. A mesét magát korábban a beszéd szóval jelölhették, ez az értelmezés a csángóban és a Székelyföldön a közelmúltig fennmaradt. A magyar honfoglalás mondaköre, a magyarság eredetéről szóló történetek laza füzérének darabjai valószínűleg hosszú szóbeli, majd írásbeli hagyományozódás után a középkori latin nyelvű krónikákban maradtak fenn. A századok során a mondák részletei sokat változhattak, honfoglalás kori állapotuk egyelőre nem meghatározható. Ezek legfontosabbjai a csodaszarvas legendája, valamint a fehér ló mondája. Erősen vitatott az is, hogy a honfoglaló magyarság körében élt-e már a hunokkal való rokonság, illetve Attila hun király hagyománya, vagy ez csak a középkori latin krónikáinkban jelent meg először. ### Zene Néprajzi és történelmi párhuzamok alapján szinte bizonyos, hogy a honfoglaló magyarság körében is élt az énekmondás, a hosszabb epikai szövegek recitáló vagy énekes előadása, gyakran hangszeres kísérettel. Az énekmondás azonban nem helyettesítette, hanem kiegészítette a népdalok éneklését. Konkrét adatok csak Mátyás király korából vannak, ekkor már sok átmeneti műfaj is létezett az énekmondás archaikus formái mellett, ezt mutathatja a korabeli magyar szóhasználat változatossága (igric, regös, lantos, jokulátor). #### Hangszerek A jászberényi Lehel-kürt nem magyar alkotás, és nem is jellemző a honfoglalókra. A korai középkor nomádok által használt kürtjei a székely fakürthöz hasonlóan leginkább hosszú, egyenes formájúak voltak, és a zenei szerepük mellett hatalmi jelvények is voltak, akárcsak a dob. Ezeknek a zeneszerszámoknak a használatáról, gyártásáról tanúskodhatnak a Kürtös, Dobos szolgálónépi falunevek is. A húros hangszerek közül minden bizonnyal használatos volt már a honfoglalás korában a koboz és a hegedűnek egy sajátos formája is. A korabeli temetkezési leletekből egyelőre csak avar sírokból kerültek elő a duda sípjának maradványai, a feltehetően a magyarok által is használt furulyaféléknek pedig eddig egyáltalán nem akadtak a nyomára. Találtak viszont a sírokban kolompokat, csörgőket. #### A magyar népzene korai rétegei Az ősi magyar zene fennmaradt nyomaiból, hagyományaiból Kodály Zoltán már 1937-ben megállapította, hogy az sok, egymástól markánsan különböző stílusból, rétegből állt. A kutatás mai állása szerint ezek a következők: 1\. Történelem előtti, archaikus réteg: feszes ritmusú, kötetlen szerkezetű, ütempáros, kis hangterjedelmű, diatonikus dallamvilág. Ez általában megtalálható minden történelem előtti nép zenéjében, illetve a későbbi népek ősi hagyományaiban. 2\. Ugor-kori, ugyancsak kötetlen szerkezetű, diatonikus, rögtönzött, recitatív, kis lépésekben mozgó dallamvilág. Ez a réteg a ma Nyugat-Szibériában élő vogulok és osztjákok medveénekeihez hasonlít leginkább, és a siratóénekekben maradt fenn, mivel a temetési kultusz erősen ellenáll a zenei divatoknak. 3\. Etnikumokhoz egyelőre nem köthető ősréteg: pszalmodizáló stílus, strofikus, recitatív, ötfokú dallamvilág. Hasonlít a zsidó-keresztény zsoltárra, de azon jóval túl, Nyugat-Európától Kis-Ázsiáig nyomon követhető. A magyar és a moldvai hagyományban ismert. 4\. Ótörök ősréteg: kis hangterjedelmű pentaton stílus. Rokonait a csuvasoknál, cseremiszeknél, és a Bajkál-tó környékén, a hori burjátoknál találták meg. Jellegzetessége az alulról induló, kis ívet leíró melodika. Minden magyar népzenei dialektusban ismeretes. 5\. Ótörök réteg: Nagy ívű, ereszkedő pentaton stílus. Az újabb ótörök nyelvi hatásokkal párhuzamosan jelenhetett meg a magyar hagyományban. Ez a fejlett pentaton stílus a legfiatalabb keleti örökség a magyar népzenében. Markánsan eltér a környező népek zenéjétől. A nagy ívű dalok hangterjedelme oktáv, vagy azt egy-két hanggal meghaladja. Sok változatban ismert, a legkülönbözőbb szövegek tartozhatnak hozzá. A strófák szótagszáma 6-tól 16-ig terjed. ### Vizuális művészetek bélyeg\|A Galgócon talált tarsolylemez rajza, palmettás díszítés A korabeli vizuális művészeteknek csak egy kis szelete tanulmányozható, főleg a temetkezésekből előkerült, az időnek ellenálló fémtárgyak. Közülük a legjelentősebbek művészeti szempontból a tarsolylemezek. Díszítőelemeik többségét növényi és geometrikus formák kombinációi, a modern műszóval palmettának nevezett minták adják, amik igen gyakran fordulnak elő a 10. századi tarsolylemezek mellett a hajfonatkorongokon, övdíszeken, lószerszámokon is. Szerepük azonban távolról sem kizárólagos, gyakran előfordulnak más mintázatok is, mint a rozettás lószerszámok és a rombusz alakú ingnyakveretek. Az állati tematikájú mintázatok ritkábbak; közöttük a valós állatok figurái mellett előfordulnak képzeletbeli lények képmásai is. ## Szórakozás ### Vadászat Az élelemszerzés mellett a vadászat egyre inkább szórakozássá vált ebben a korban. Különösen igaz ez a solymászatra. A vadászott állatok maradványainak régészeti kimutatása ritka, mivel azokat legtöbbször az elejtés helyén, nem pedig a lakóhelyen dolgozták fel elsődlegesen. A vadállomány ebben a korban már erősen hasonlított a maira a Kárpát-medencében, de akkor még előfordult az őstulok (utolsó előfordulása a zalavári karoling központból, Mosaburgból ismeretes), és a maralszarvas, Európa legnagyobb testű és trófeájú szarvasa is. A temetkezésekből a vadak közül az őz, a farkas, róka, borz, vaddisznó, mezei nyúl, hattyú és a pusztai ölyv maradványai kerültek elő sírmellékletként, amulettként. ### Kutyák Az Árpád-korból sokféle kutya maradványai kerültek elő, de az avar korral ellentétben tényleges kutyás temetkezések nem ismeretesek. Találtak viszont a sírokba később beásott kutyamaradványokat, illetve az emberi sírok közé temetett kutyákat. A legtöbb lelet közepes és nagy pásztorkutyáké, vadászkopóké és agaraké. ### Vadászmadarak A solymászat, illetve a más madarakkal történő vadászat emlékei elsősorban az ötvösművészetben, valamint a személynévadásban (Ákos, Kartal, Turul), helynevekben (Solymár, Solymos, Kerecsend, Ásványráró, Karcsa) lelhetők fel, régészeti leletekben eddig nem sikerült kimutatni. Bizonyos azonban, hogy a solymászat nagyon népszerű volt a honfoglalók körében. A legtöbb vadászmadár neve (ölyv, sólyom, karvaly, torontál, bese, szongor, turul, kerecsen, keselyű, uhu és mások) a törököktől került a magyar nyelvbe, és ők híresek voltak lovassolymászatukról. A nagyobb testtömegű vadászmadaraknak szerepük lehetett az előkelők háztartásának ellátásában is. ### Játékok A honfoglaló magyarok ismerték és gyakorolták a juh vagy kecske sarokcsontjának dobókockaként történő használatát, nyilván különböző játékokban, ami egyébként már a rézkor óta széles körben, számos kultúrában dokumentált. A régészek találtak apró ólmokat is a csontba süllyesztve, azaz a csalás már ekkor is előfordult a játék során. A malomjátékot, illetve az ahhoz hasonló játékokat pedig már a paleolitikum embere ismerte, és a magyarok körében is népszerű volt. Agyagból megformázott kis állatokat is találtunk, miniatűr edénykéket, amivel a gyerekek játszhattak. A sportok, sportjátékok, mint a birkózás, az íjászat és más harci játékok a fiatalok harci kiképzésének is fontos részei voltak. Korabeli források szerint a harci játékok során időnként táncokat is előadtak. ## Kapcsolódó szócikk - Régi magyar személynevek - Mindennapi élet Mátyás király korában [Mindennapi élet különböző korokban és helyszíneken](Kategória:Mindennapi_élet_különböző_korokban_és_helyszíneken "wikilink") [A magyarok története az államalapításig](Kategória:A_magyarok_története_az_államalapításig "wikilink")

Pápaság a középkorban

A keresztény középkort a 2. troulloszi zsinattól (692) a reformáció kezdetéig (1517) számítják. Ez a cikk az előzményekkel együtt tárgyalja a középkori pápaság történetét. A pápaság a középkorban a római pápaság és egyház azon történetével foglalkozik, amelynek során az egyházi Róma megerősödött és kiemelkedett a többi patriarchátus közül, elérte hatalma csúcsát, majd az újkor hajnalán hanyatlani kezdett és kezdetét vette a nagy hitszakadás, mellyel az addig egységes nyugati kereszténység több irányzatra szakadt. A 7. század elejére a pápaság figyelemre méltó tekintélyre tett szert, bár még mindig beárnyékolta Konstantinápoly ragyogása. A 8. századi pápák többsége Kelet felé húzott, ugyanakkor nem mondtak le a Szentszék primátusának hangsúlyozásáról, és megpróbáltak függetlenedni a bizánci császár ellenőrzése alól. Az állandó északi longobárd támadások arra kényszerítették a pápákat, hogy Nyugatról kérjenek segítséget. A frank állammal kötött szövetség következtében ezentúl a pápa államterületként birtokolta Itália középső részeit, eltűnt a longobárd állam, Bizáncnak pedig csak Itália déli részén maradtak még egy ideig birtokai. A pápaság a spirituális irányítás mellett fokozatosan megszerezte a világi hatalom státusát is. A pápai állam soha nem volt nagy kiterjedésű, de a középkorban a kereszténnyé vált európai népek előtt a Szentszéknek olyan óriási tekintélye volt, hogy a pápaság nagyhatalmi szerepet játszhatott. A pápa az akkori feudális társadalmi és állami berendezkedés szellemében az európai országok uralkodóit hűbéreseinek tekintette és megpróbálta engedelmességre kényszeríteni őket. Ez egy időre sikerült is, így 1200 körül a pápaság mint Európa irányító hatalmassága élte fénykorát. ## A kezdetek Az egyháztörténet első öt évszázada lényegében azokban a földközi-tengeri országokban játszódott le, amelyet az ókori kultúra és a római uralom egyetlen egységgé kapcsolt össze. A római gyülekezet kimagasló jelentősége ellenére a kereszténység súlypontja ebben az időszakban keleten volt, ahol nemcsak a keresztények száma volt még a konstantinusi időkben is jóval magasabb, mint nyugaton, de itt működtek a nagy szellemi műhelyek is, itt bontakozott ki a teológia, és itt zajlottak a 4–5. század jelentős dogmatikai küzdelmei is. Mindent összevetve a nyugati egyház még 500 előtt sem tekinthető sokkal többnek, mint a keleti egyház igen jelentős kiegészítőjének. Összehasonlítva ezzel a 800 körüli helyzetet, egészen más kép tárul elénk. A viszonyok erre a korszakra óriási mértékben megváltoztak. A keleti egyház mindinkább magába zárult, s lassan elszigetelődött a Nyugattól; jelentősége visszaszorult, s ezzel az egyház súlypontja Nyugatra tevődött át. A földközi-tengeri országok kiszakadtak Bizánc öleléséből, és Nyugat-Európához csatlakoztak. A hatalmi átrendeződés hátterében egyfelől a Nyugat-római Birodalom felbomlása, másfelől a nyugati germán népek államalapító tevékenysége és katolikus egyházba való integrálódása áll. ## A primátus megszerzése Róma primátusa az alábbi tényezők között jött létre: - Róma volt az ortodoxia letéteményese. A katolikus normák megállapítása a 2. században; lényeges szerep a logosz-krisztológia érvényesítésében; a római gyakorlat győzelme a húsvéti és az eretnekkeresztségi vitákban; kitartás az ortodoxia mellett az ariánus vitában; a nikaiai hitvallás egyben Róma győzelme. - Az első egyeduralkodó, aki az egyetemes egyházat a kezében tartotta, Nagy Konstantin volt; a császár kitüntetett helyzetét előbb-utóbb egy egyházi vetélytárs fellépésével kellett ellensúlyozni. Továbbá azzal, hogy a császár Bizáncba tette át a székhelyét, nyugaton megnőtt a római püspök súlya, és a legtekintélyesebb személyiséggé lépett elő. - Az egyházszervezeten belül hierarchikus tendencia érvényesült: a püspökök felett a metropoliták álltak, azok felett a főmetropoliták. Az utóbbiak hatalmi harcában végül csak Róma, Konstantinápoly és Alexandria maradt állva. A 451. évi bukás és betetőzése, a 7. századi arab invázió Alexandria esélyeit tönkretette. A konstantinápolyi pátriárkával szemben a pápa azért volt előnyösebb helyzetben, mert míg a pátriárka a császár udvari püspökeként az egyház szolgaságban tartásának eszköze lett, addig a pápa az egyház függetlenségéért léphetett fel. Másfelől éppen amiatt, hogy a konstantinápolyi pátriárka szoros kapcsolatban állt a császárral, a pápa keleten nem tudta érvényesíteni primátusi igényeit. - A Nyugat-római Birodalom összeomlása idején a rómaiakat nemzeti érzelmük az egyetlen megmaradt intézmény, az egyház és annak feje, a római pápa felé fordította. A népvándorlás viharaiban a püspökök, élükön a rómaival, valóban sokat tettek a rend fenntartásáért és a kultúra megmentéséért. A római egyház a népvándorlást követően maga a vallási szintre transzponált Nyugat-római Birodalom, uralkodója pedig a titkos nyugat-római császár. - A szentek tiszteletének növekedésével megnőtt Szent Péter tekintélye is. A püspökök igyekezete, hogy emlékét tiszteljék, valamint az a képzet, hogy a cathedra Petri a római püspöké, elősegítették Róma egyházi hatalmának megerősödését. ## Az egyházi Róma megerősödése Egyháztörténeti szempontból rendkívül fontos mozzanat volt, hogy miután I. Klodvig frank király Galliában megalapította a Frank Birodalmat, 500 körül ő és földesurai, majd az egész frank nép katolikus hitvallású keresztény hitre tért. Klodvigot nemsokára a leigázott alemannok, gótok, burgundok is követték. A Frank Birodalom kivételével a katolikusok elterjedtsége a kontinens nyugati felében a 6. század elején még nagyon kis mértékű volt, egyelőre csaknem mindenhol a germán arianizmus érvényesült. Ám az ariánus államképződmények orvosolhatatlan gondja lakosságuk nemzeti és egyházi megosztottsága volt. Az ariánus germánok katolizálása 517-ben kezdődött és számos törzsnél sikerült, majd a folyamat betetőzéseként a 6. század végétől a nyugati gótok (vizigótok), a szvébek és a longobárdok is egyre nagyobb számban lettek katolikusok. A római pápa csak akkor szabadult fel a terhes bizánci nyomás alól, amikor a longobárdok elfoglalták Itáliát (568), és Bizánc hatalma az Itáliai-félsziget csupán egyes északi, középső és déli területeire korlátozódott. Így tudta visszaszerezni I. (Nagy) Gergely (590–604) a pápaság régi, 5. századi tekintélyét, új célokat tűzve ki. A térítő tevékenység sikerei egyrészt egyre magasabb szintre emelték a nyugati egyház tekintélyét, más részről viszont azzal a veszéllyel fenyegettek, hogy a különböző germán népek nemzeti egyházakat alapítanak, és függetlenítik magukat a római egyházszervezettől. Ezt a veszélyt Gergely pápa ismerte fel. A Róma-központú egyházkormányzati rendszer megszervezésével, a szerzetesi intézmény felhasználásával, az egységes liturgia kidolgozásával egységesítette a nyugati kereszténységet. Ettől kezdve a közös hit, az azonos egyház, a római pápa tekintélye, az egynyelvű liturgia kapcsolta össze a különböző nyugati királyságokat. : A Gergely által megszervezett Patrimonium Petri (=„Szt. Péter öröksége”), a pápa nagy kiterjedésű magánbirtoka a 7. században már olyan hatalmasra növekedett, hogy a pápa lett Itália leggazdagabb birtokosa. Egyházpolitikájának három fő irányvonala volt: - Gergely a pápaság világi hatalmának tulajdonképpeni megalapítója Itáliában. Gergely elismerte a bizánci császár uralmát Itália felett. Ám Itália latin lakossága szemében, akiket megvédett a longobárdok és más veszedelmek ellen; de még a longobárdok szemében is, ő volt Itália első hatalmassága, és nem a gyenge bizánci exarcha. - Míg Gergely elődeinek és közvetlen utódainak figyelme lényegében csak a bizánci-római kultúrkörre terjedt ki, addig Gergely felismerte a germán népek jelentőségét a római egyház szempontjából. Ő volt az első pápa, aki igyekezett a germánokat érintkezésbe hozni a római Szentszékkel. Egyik legnagyobb eredménye az angolszászok megtérítése volt, akiket alá tudott vetni a pápai jurisdictiónak (joghatóság) is. Sikerült elindítani a longobárdok katolikus kereszténységre térítését is, akik részben ariánusok, részben még pogányok voltak. - Bizánccal szemben is felújította a régi primátusi igényeket, erős feszültséget teremtve ezzel Nyugat és Kelet között. : Gergely pápasága alatt kezdett a római főpapság zárt kaszttá, arisztokratikus renddé szerveződni, és a pápaválasztásra kizárólagos igényt formálni. Eredetileg a római pápát is úgy választották, mint bármelyik püspököt: a klérus (a városi papság), a szomszédos püspökök és a nép közösen választott. A római városi arisztokrácia és főpapság az 5. század folyamán ténylegesen kiszorította a népet a választásból, csak az akklamáció maradt neki. A pápaválasztási jogot az 5. század végétől kezdték szabályozni. Ahogy nőtt a pápák hatalma, úgy szűkült a kör, amely beleszólhatott a választásba. A választók egyre inkább a kialakuló nemesség és a főpapok lettek. Pápák listája a 6. században Piros vonallal jelölve az ellenpápák. A névre kattintva bővebb információ jelenik meg az adott pápáról. ## 7. század I. Gergely pápa egyházkormányzati törekvéseivel messze megelőzte a korát, de az általa képviselt pápaideálnak még nem voltak meg a feltételei. Utódai alatt Róma ismét veszített abból a jelentőségéből, melyre az ő pápasága idején tett szert. A pápák hosszú sora nem tudta folytatni a germánok térítését, és még kevésbé tudta magát emancipálni az új erőre kapó bizánci hatalom elnyomása alól. A 7. század jelentéktelen pápái a cezaropapista Bizánc és a frank-longobárd nyomás között őrlődtek. A pápák általában aszerint változtak, hogy Rómában a Bizánchoz hű erők, vagy pedig a longobárdokhoz húzók kerekedtek-e felül. Megsokasodott a szerzetesekből a pápai székbe emelt papok száma, s ha nem közülük került ki az egyházfő, akkor legnagyobb esélye az apokrisiariusnak (pápai követ) volt erre. A rövid ideig működő pápák a gyorsan változó hatalmi viszonyok között sem gondoltak még a birodalomból való kilépésre, hanem megmaradtak a bizánci hatalom fősége alatt, annak árnyékában és támogatását remélve igyekeztek a hitelvi kérdésekben érvényesíteni primátusukat. 220px\|thumb\|right\|Az iszlám terjedése (a mai országhatárokkal) I. Honoriusz pápa idején hunyt el Mohamed a távoli Medinában (632). Utódai az Arab-félsziget legtávolabbi zugába is elvitték az új hitet, és 750-re az iszlám világ nyugat felé a francia határig, keleten Indiáig terjedt. A Honoriusz után következő 21 pápa döbbenten nézte az új vallás terjedését – úgy tűnt, hogy hamarosan az egész kereszténységet elnyeli. Olyan fontos keresztény területek vesztek oda, mint Szíria, a teljes Észak-Afrika, majd Hispánia. Többségüket soha nem sikerült visszahódítani. Három ősi, nagy tekintélyű keresztény patriarchátust sodort el az iszlám áradata: Antiókhiát, Alexandriát és Jeruzsálemet. A magára maradt Róma és Konstantinápoly vezető szerepét többé senki nem kérdőjelezte meg a keresztény világban. Megfigyelhető, hogy az iszlám terjedésének első évszázadában Róma és Konstantinápoly közelebb került egymáshoz. A 650-et megelőző száz évben a pápák többsége római vagy itáliai volt. A következő száz év pápái nagyrészt keletről jöttek. I. Márton pápa felszentelése (649) után kiéleződött a feszültség a pápai hatalom és Bizánc között, amikor megválasztásához – az eddigi gyakorlattól eltérően – nem kérte ki a bizánci uralkodó beleegyezését. II. Kónsztasz császár Mártont Konstantinápolyba szállíttatta, majd a Krím-félszigeten letöltendő száműzetésre ítélte. 680-ban IV. Kónsztantinosz bizánci császár Agaton pápával egyetértésben hívta össze a III. konstantinápolyi zsinatot. A zsinat nemcsak a monothelétizmust ítélte el, hanem az annak engedményt tevő, már elhunyt Honoriusz pápát is kiátkozta. Ezt az eljárást II. Leó pápa (682-883) megerősítette. A birodalom politikai és vallási egységét őrző császári akaratnak a pápák nem mertek ellenszegülni, s hitelvi kérdésekben is követték a politikai hatalom véleményének változásait. A bizánci államhatalom a római pápát egyik, s nem is a legfontosabb állami és egyházi hivatalnokának tekintette csak. Ez jutott kifejezésre abban is, hogy II. Benedek pápa (684-685) alatt a bizánci császár a pápaválasztás megerősítését végleg a ravennai exarchára bízta. A hivatalnok-pápát a hivatalnok alá rendelte. Pápák listája a 7. században ## 8. század A 8. században Bizánc bekebelezte „Péter apostol örökségének” nagy részét (Patrimonium Petri), a szentképek miatt kirobbant vita következményeként. A bizánci császár, III. León: (ur.: 717–741) ugyanis nem tisztelte a „szentek” képmását, és a képromboló mozgalmat támogatta, a „festett képet imádók”-kal szemben. 726-ban kiadott ediktumában előírta, hogy a szentek képeit és szobrait, mint bálványokat, el kell pusztítani. A császár II. Gergely pápát is felszólította a képrombolásra, aki ezt visszautasította. III. Gergely pápa (731–741) pedig hatalomra léptekor a római zsinaton kiközösítette a császárt. A képrombolás a keleti egyházban megjelenő vallási mozgalom volt, amely elítélte az emberek (szentek) képi, szobrászati vagy másféle ábrázolását, valamint ezek tiszteletét. Úgy vélték, hogy a képi ábrázolások tisztelete könnyen átfordulhat a képimádatba, ami egyenértékű a pogány bálványimádással. A képromboló mozgalom a 8. században volt a legerősebb. III. Leó(n) és V. Konstantin császár különösen híve volt, és 754-ben a keleti egyház minden ilyen képet bálványnak minősített. A 787-es II. nikaiai zsinat azonban megerősítette a szentek kultuszát, és engedélyezte azok képi ábrázolását, így a képromboló mozgalom hanyatlásnak indult. A pápaságnak új védelmező kellett, s ezt a szerepet a Frank Birodalom vállalta, miután II. István pápa (752) királlyá szentelte fel III. Pipin frank uralkodót. Pipin két csatában megverte a longobárdokat (754–756) – akik Bizánc védelmének megszűnése után a Római Fejedelemség nagy részét elfoglalták. A csatanyertes Pipin visszavette és a pápaságnak ajándékozta az Exarchátust és a Pentapolist. Ezen az ajándék birtokon alakult meg a Pápai állam. A püspökök azonban jónak látták, ha egy régi nagy tekintélytől szereznek egy okiratot (adománylevelet) a területre, (a frankok jönnek-mennek) s hamisítottak Constantinus aláírásával egy dokumentumot (ld. Constantinusi adománylevél). Ezzel meg is lett alapítva az egyházi állam. Pipin utódja, Nagy Károly azonban ugyanolyan hatalmat gyakorolt az egyház felett, mint a bizánci császár a keleti területek egyháza felett (cezaropapizmus). Az egyház-kormányzatot teljesen a maga kezébe vette, és a pápának nem szánt az imádkozáson kívül más szerepet. Hosszú távon a pápaság jól járt a frank császárral, mert Károly mélyen hívő és kegyes ember volt, aki egy percre sem kérdőjelezte meg Róma vezető szerepét az egyházban, és kötelességének érezte, hogy őrködjék a katolikus hit tisztasága felett is. De ebben a korszakban a tanbeli vitákat – az adopcianizmusról, a képtiszteletről és a filioque-betoldásról. – a pápától függetlenül maga Károly és frank teológusai döntötték el. III\. Leó pápa ellen a római hatóságok – nem alaptalanul – egy sor vádat emeltek (esküszegés, hamis tanúskodás, árulás, házasságtörés). Egy körmenet alkalmával megverték és megfenyegették, hogy kivágják a nyelvét, mielőtt egy kolostorba zárták. Onnan ő megszökött és Nagy Károly uralkodónál keresett menedéket. Nagy Károly visszahelyezte őt pápai székébe, amiért hálául Leó 800 karácsonyán az új "Szent Római Birodalom" királyává koronázta. Pápák listája a 8. században ## 9. század Nagy Károly frank császár birodalmának felbomlásával (843) a pápaságnak nemcsak világi hatalma és tekintélye növekedett, hanem egyre szélesebb körű és hatékonyabb lett az egyház belső életére gyakorolt befolyása is. Az újonnan megtért népek körében szervezett egyházakat a pápa fennhatósága alá rendelték, aki a hatalmát a tőle függésben levő érsekeken és püspökökön keresztül érvényesítette. A pápa nemcsak az egyház-kormányzatot centralizálta, hanem kezébe ragadta a legfőbb törvényhozás és bíráskodás jogát is. Az egyetemes zsinatok (az egyház legfőbb kollektív törvényhozó testületei) teljesen a pápa uralma alá kerültek: a pápa hívta össze a zsinatokat és ő is szentesítette azok határozatait. A Rómát ért legsúlyosabb támadásra II. Szergiusz idején (844–847) került sor. 846-ban a szaracénok (arabok) betörtek a város külső részébe és kifosztották a régi Szt. Péter bazilikát is. (A város belső részébe való bejutásukat az Aurelianus-fal akadályozta meg.) A következő pápának, IV. Leónak fő feladata volt Róma megvédése az újabb szaracén támadások ellen. Nagy szabású építkezéseket végzett. Így került a jobb parton levő Szt. Péter-bazilika a védelmi vonalon belül. A század legjelentősebb pápája I. Miklós volt (858–867), akit kortársai az „új Illés”-ként tiszteltek. A pszeudo-izidori hamisítványokra hivatkozva a pápaság hatalmi igényeinek megvalósításáért küzdött. Róma központi egyházkormányzati hatáskörét igyekezett a tartományi egyházak autonómiájának rovására bővíteni. Tervei a 9. században ugyan még nem valósulhattak meg, de a 11. század egyházi reformmozgalma újból felkarolta és győzelemre vitte őket. I. Miklós kristálytisztán fogalmazta meg és megalkuvás nélkül küzdött azoknak a dogmatikai és jogi tételeknek a megvalósításáért, amelyekre Krisztus, mint alapokra építette fel Egyházát. Ezek szerint a pápaság nem történelmi erők eredménye, hanem Krisztustól van. A pápaság közvetlenül Tőle kapja minden jogát, nem a néptől vagy a világi fejedelmektől. Ő a Földön Krisztus helyettese. Hatalma és tekintélye isteni rendeltetésű és érvényű. A század végén a pápaság mély erkölcsi süllyedését VIII. János pápa rokonai által történt bestiális meggyilkolása (882) vezette be. 897-ben VI. (VII.) István pápa kiásatta elődjének, pártja ellenfelének, Formosus pápának a holttestét, főpapi ornátusba öltöztették, trónra ültették, majd védő és vádlók mellett bírósági tárgyaláson elítélték. Természetesen bűnösnek találták. A halott testéről ezután leszaggatták a díszes öltözetet, jobb kezéről levágták azon ujjait, amelyekkel az áldást osztotta, keresztülhúzták a városon, majd a Tiberis folyóba dobták. Ezt az esetet a hullazsinat néven ismeri a történelem. Kezdetét vette a pápaság „sötét évszázada” (pornokrácia, ). Pápák listája a 9. században ## 10. század A pápák belföldi gazdag családok hatalma alá kerültek, Itália helyi hatalmasságai családi politikával igyekeztek helyzetüket stabilizálni. A dinasztikus kapcsolatok legjobb eszközei a családok reprezentatív nőtagjai voltak. Ilyen kapcsolatokkal vonták hatáskörükbe a nőknek ellenállni nem tudó pápákat is. Nem ok nélkül nevezi a történelem a pápaság ezen korszakát pornokrácia („a paráznák uralma”) névvel, amely 904-től 964-ig 12 pápa uralmát érintette. A gazdag és hatalomra vágyó hölgyek barátaikat, rokonaikat, szeretőiket, nemegyszer fiaikat juttatták a pápai trónra. A nekik nem tetsző pápáknak a lemondatásával sem bajlódtak sokat: egyszerűen eltették őket láb alól. right\|210px\|I. Ottó találkozik XII. Jánossal (középkori miniatúra)\|thumb Johanna nőpápa (papissa) legendáját emiatt a pornokrácia miatt őrzi a hagyomány, csak előrevetítették fél századdal. Eszerint IV. Leó és III. Benedek között két éven át egy erkölcstelen nőszemély ült a pápai trónon. XII\. János (955–964) elődjeihez hasonlóan szintén kicsapongó életet élt, s a kortársak a Lateránt nyíltan bordélyháznak nevezték. Őt Liudprand korabeli krónikaíró szerint szex közben ölte meg a felszarvazott férj. XII. János ideje alatt jött létre a Szent Római Birodalom (Német-római Császárság). Rómában bizonytalan volt a helyzet, ezért a pápa I. Ottó segítségét kérte. Ő helyre is állította a rendet, és János pápa 962-ben császárrá koronázta. Ugyanebben az évben Ottó kiváltságlevelet adott a pápa számára. A dokumentum részletesen felsorolja a pápai állam alá tartozó területeket, városokat. A pápaság megőrizheti a frank uralkodóktól eddig kapott birtokokat és egyben további városokat kap Ottó császártól. Toszkána és Spoleto továbbra is a császár fennhatósága alatt marad, de a pápa rendelkezik az adókkal. A Német-római Császárság megszületésével az uralkodók újra erős befolyásuk alá vonták a pápaságot. I. Ottó császár teljesen a kezébe ragadta a pápaválasztás jogát. Ő és utódai nem csak a pápák felett gyakoroltak hatalmat, hanem a főpapokat is erősen a kezükben tartották, mint hűbéreseiket. Pápák listája a 10. században Az ezredfordulón a pápa egyszerre volt itáliai uralkodó és Krisztus földi helytartója. Földi hatalmát azonban erősen korlátozta a rebellis római arisztokrácia. A pápáknak ezért a nyugati császárokhoz kellett fordulniuk személyük és hivataluk védelmében. A világi erők, különösen a német-római császárok a pápa egyházi hatalmát is korlátozták. A korábbi évszázadokban meghatározó szerepet játszó Konstantinápoly háttérbe szorult. Időnként még befolyásolta a pápai politika alakulását, de a pápáknak már Nyugaton dőlt el a sorsuk. Az egyházért vívott küzdelem rég eldőlt. Rómát mindenki elismerte az egyház fejének, ha elméletben nem is, gyakorlatban feltétlenül. A pápasághoz mérhető spirituális tekintély nem akadt a keresztény világban. A már századok óta fennálló ellentétek a római és a görög egyház között a 9. században oly erősen kiéleződtek, hogy aztán 1054-ben megtörtént az egyházak végleges szakítása és ezzel az a kettéválás, amelyet addig a többször megismételt egyesítési kísérletek ellenére sem lehetett megszüntetni. A pápaság növekvő önbizalma is hozzájárult, hogy Humbert de Silva Candida pápai legátus a Hagia Szophia főoltárára helyezte a Mikhaél bizánci pátriárkát kiátkozó dekrétumot (eretnekké nyilvánítva őt), így előidézve a keleti és nyugati keresztény egyház végleges szakítását. ## A pápaság felemelkedése, fénykora (kb. 900–1300) Miután III. Leó pápa 800-ban római császárrá koronázta Nagy Károly frank uralkodót, a letűnt Római Birodalom feltámasztása és az új keresztény egyház együttesen szolgáltatott jogi alapot a számos keresztény ország és nép fölötti uralkodásra. Az egyház erős támogatásra talált, természetesen egyelőre anélkül, hogy megalapozta volna az egyház felsőbbségét a világi hatalom felett. A lépés azonban nézeteltéréshez is vezetett az egyházi és a világi nagyhatalom között. Nagy Károly saját hatalmát, mint keresztény császár, Istentől származtatta, és elkezdte gyakorolni a püspökök kinevezési jogát, az invesztitúrát. A pápa viszont magát tekintette a főhatalomnak, mivel ő koronázta meg a császárt. A rákövetkező századok invesztitúraharcainak gyökerei erre az időre tehetők. A pápaság és a császári hatalom legsúlyosabb nézeteltérései 1075–1122 között zajlottak. A 10. századi anarchiából a felemelkedő német-római császári hatalom szabadította ki a pápaságot. Erre az időszakra már kialakult a feudalizmus és a feudális államok. A 10. század második felében I. (Nagy) Ottó német királynak a tőle függő főpapokra támaszkodva sikerült úrrá lenni a feudális anarchián és megerősíteni az államhatalmat. A királynak ahhoz, hogy megerősítse a hatalmát, császárrá kellett lennie, ehhez azonban Rómán át vezetett az út. Az egyház és az állam minden korábbinál jobban egymásra lett utalva. A pápaság megreformálását a német királyok hajtották végre. A döntő fordulat a politikailag erős III. Henrik (1039–1056) nevéhez fűződik, akit korának szigorú vallásossága töltött el. Francia kapcsolatai révén érintkezésben állt a clunyiekkel is. A reform szellemében az 1046. évi sutri és római zsinatokon félreállította a szimóniát elkövető pápákat, és ezzel gátat vetett a pápaság további romlásának. VI\. Gergelynek a sutri zsinaton önmagát kellett megfosztania pápai méltóságától. III. Szilvesztert a sutri, IX. Benedeket a római zsinat távolította el a pápai székből. A római zsinat III. Henriknek a patricius Romanorum címet juttatta, (= a rómaiak védelmezője) és egyúttal a jogot, hogy ő jelölje ki a klérus és a nép által megválasztandó pápát. A császárok hatalmának megerősödése ismét a világi hatalomnak rendelte alá a pápaságot, annyira, hogy a császár beleszólt a pápaválasztásba is. Amikor azonban a főpapok, mint hűbérurak a társadalmi anarchia okozóivá kezdtek válni, a császárok támogatni kezdték azokat a pápákat, akik rendcsinálási igényekkel léptek fel, megerősítve saját, a császárságtól független jogkörüket. Ez a pápaság hatalmának a megerősödését eredményezte a császárság rovására. IX\. Leó (1049–1054) hat év alatt tizenegy zsinatot tartott az egyház állapotának megjavítására. Mindezzel előfutára volt VII. Gergely reformjainak, amelyek helyreállították az egyház és a pápaság tekintélyét. Ökumené tekintetében viszont pápasága kudarcba fulladt. Elkezdődött a Kelet és Nyugat közötti nagy egyházszakadás (1054). A pápa újszerű egyetemes egyházi helyzete révén szükségessé vált egy új egyetemes egyházi intézmény létrehozása is: Leó megalapította a bíborosi testületet. A testület lassanként mintegy a pápaság szenátusává lett. (Végső formája a wibertinista szakadás korában alakult ki.) Leó csatolta a pápai államhoz a beneventói hercegséget, majd II. Viktor (1055–1057) a spoletói hercegséget. VII\. Gergely (1073–1085) az egyik leghatalmasabb és legsikeresebb pápa volt, vele érte el a csúcspontját a 11. századi megújulás. Az egyre erősödő clunyi reformmozgalom a gergelyi reformokba torkollott. Gergely mindenekelőtt azért szállt síkra, hogy az egyház felszabaduljon a világi hatalmak ellenőrzése alól, és ezt következetes politikával sikerült is elérnie. Vallotta, hogy: „pápai hatalmánál fogva joga van megállapítani: ki áll Isten és ki a Sátán szolgálatában, továbbá joga van a méltatlan uralkodót hatalmától megfosztani, alattvalóit pedig a hűbéreskü alól felmenteni.” A 11. század végére tovább fejlődött a pápai Kúria. A pápai oklevelekben 1100-tól a korábbi Ecclesia Romana megjelölés helyett a Curia Romanát használják. A Kúria két hivatalból állt: 1. az apostoli kancelláriából, élén a bíboros kancellárral, és az ebből kifejlődő, de még keretei között maradó 2. Camara thesaurariából, amely a Szentszék gazdasági ügyeit fogta össze, majd a pápai államot igazgatta. Pápák listája a 11. században Piros vonallal jelölve az ellenpápák. ### Ellenpápák Az első, legnevesebb, pápaválasztást szabályozó 1059-es In nomine Domini óta 1180-ig volt a legtöbb ellenpápa: 15 törvényesnek tekintett pápával szemben 13 ellenpápa lépett fel. Később, a 13. században, miután IV. Kelemen halálát követően 1268-tól három éven keresztül sem tudtak döntésre jutni, 1274-ben létrehozták a konklávét, melynek feladata a mindenkori új pápa megválasztása. A szó jelentése arra utal, hogy a pápát választó testületet befogadó helyiséget kulcsra zárják. A bíborosokat egy időben be is falazták – csak élelmet kaphattak –, hogy a döntés ne húzódjon el és azt mások ne befolyásolják. ### Az invesztitúraharc A 10-11. században a német-római császárok maguk nevezték ki a pápákat, illetve mondatták le és kergették el a nekik nem megfelelő pápát. A 11. században konfliktus alakult ki a pápaság, azaz a kor reformpápái (ld. Cluny mozgalom) és a Német-római Császárság között az egyházi vezetők beiktatása (invesztitúra) kérdésében. II\. Miklós pápa tette az első kísérletet arra 1059-ben, hogy a pápaválasztás jogát kivegye a császárok kezéből és a bíborosokra ruházza azt át. Mivel ezt a császári udvar nem vette tudomásul, II. Miklós szövetséget kötött a normannokkal, akik védelmet biztosítottak neki a németekkel szemben. A pápaság és a császárság közötti komoly küzdelem aztán VII. Gergely pápaságával kezdődött. Amikor a 25 éves IV. Henrik német-római császár semmibe véve a pápa hatalmát, betöltette a kölni érsekséget és a bambergi püspökséget, majd a pápát elítélő zsinatot tartott, nem számolt a pápai válasz hatásával, ahol VII. Gergely kimondta: „az anyaszentegyház védelmére és dicsőségére megtiltom az Atya, Fiú, Szentlélek nevében Henrik királynak a német és római királyság kormányzását, minden keresztényt feloldok a neki tett eskü alól, és megtiltom hogy neki, mint királynak szolgáljanak.” Az invesztitúra körüli csatározások sikeres befejezése után a pápák kísérletet tettek a Róma fősége alatt egyesülő Res Publica Christiana megteremtésére. A keresztény világbirodalomnak – VII. Gergely és utódai szerint az egész emberiséget magában kell foglalnia. Magját a keresztény népek egyesülése alkotja. Terjeszkedését pedig két dolog szolgálja: a közös hódító vállalkozások (keresztes háborúk) és az egész egyház missziós tevékenysége (a szerzetesrendek lévén). Az egység alapja a közös hit és a közös lelki vezető: a pápa. A birodalom ellenségei azok, akik az egyházon kívül állnak: a pogányok és az eretnekek. ### Keresztes hadjáratok A 11. század Róma fellendülésének legjellegzetesebb velejárója a keresztes mozgalom létrejötte volt. Amikor már elég erősnek érezte magát a Szentföld visszafoglalására, hadjáratok szervezéséhez fogott. Szégyennek tartották, hogy a kereszténység „szent helyei” a „pogányok” kezében vannak. A hadjáratok további gondolatában a régi zarándoklatmozgalom ötvöződött a lovagi eszménnyel (a lovagi és keresztényi becsület pogányság elleni harcban való bizonyítása), a militia Petri pápai elképzelésével (a 10. század második felétől a zászlók egyházi megáldása, a háború helyeslése a reformpápaság részéről). Az első keresztes hadjárat létrejöttében döntő szerepe volt a II. Orbán pápa által vezetett 1095. évi Clermont-i zsinatnak. A pápa biztosította azokat, akik részt vesznek a muszlimok elleni "szent háború"ban, azok automatikusan bűnbocsánatot nyernek, és biztos helyük lesz a mennyországban. A további keresztes hadjáratok egészen a 13. század második feléig folytatódtak. Majd a Szentföld iránti általános lelkesedés ezután már lelohadt, mert a hadjáratok „érdemét” otthon is meg lehetett szerezni az eretnekek elleni háborúban, vagy pedig a pápától pénzen is meg lehetett váltani. ### A katolicizmus terjedése Míg a vezető kultúrállamokban a pápai egyház fellendülőben volt, a nyugati kultúrvilág északkeleti, keleti peremén egy másik nagyon fontos folyamat ment végbe: a katolikus kereszténység előretörése az északi, a szláv és a finnugor pogányság körében. A római egyház szívós, évszázadokon át tartó munkával, melynek java részét a 10. és a 12–13. században végezték el, fennhatósága alá vonta Közép- és Észak-Európát, illetve Kelet-Európa nyugati felét. 950 táján Csehország, 1000 körül Lengyelország, Magyarország és az északi országok léptek be a keresztény államok sorába. Azzal hogy a csehek, a lengyelek és a magyarok Rómához csatlakoztak, az oroszok pedig Konstantinápolyhoz, tovább mélyült a szláv egyház 9. századtól fennálló megosztottsága. thumb\|210px\|Giotto di Bondone: III. Ince (fekvő helyzetben) ### Világuralomra törekvés VII\. Gergely (1073–1085) egy teljes okirat-hamisító műhellyel akarta megvalósítani világuralmi igényeit. Ez az igénye kitetszik a Dictatus papae iratból is, amelyben határozottan állította, hogy Krisztus Szent Pétert – és rajta keresztül a római pápákat – a világbirodalom fejévé tette; a pápának jogában áll a császárokat letenni, és őt nem ítélheti meg senki. III\. Sándor (1159–1181) és III. Ince (1198–1216) pápák is hangoztatták azt, hogy nemcsak lelki uralmat, hanem földi hatalmat is kaptak. Az ő idejükben a pápaság eljutott politikai hatalmának csúcspontjára, és – nyugaton – sikerült megvalósítania azt a törekvését, hogy világi dolgokban is ő legyen a legfőbb döntőbíró. Királyok függtek tőlük, koronákat ajándékoztak, polgárokat mentettek fel a hűségeskü alól, hadseregeket állítottak, békét, illetve keresztes hadjáratokat hirdettek. III\. Ince alatt úgy látszott, hogy VII. Gergely álma a pápa világuralmáról megvalósul. Elődeinél azonban a pápaság politikai hatalmának gyakorlati érvényesítésén is túl lépett. VII. Gergelyt messze felülmúlta, de közelről sem állt meg szent ember hírében. VII. Gergely univerzális teokráciájának eszméjét a megvalósuláshoz III. Ince reálpolitikájával hozta a legközelebb. A pápai hűbéri hatalom kiterjesztésén dolgozott több-kevesebb sikerrel egész Európában. III. Ince elérte azt, amit VII. Gergely pápa csak megkísérelt, hogy az összes fejedelemnek, az egész nyugati világnak az ura lett. Az egyetemes pápaság eszméje valósággá vált. Az Istentől kapott teljes (világi és egyházi) hatalomból a pápa átadta ugyan a császárnak vagy más uralkodónak a hatalmat, de csak mint megbízottjának. Ez az elképzelés VIII. Bonifác pápa (1294–1303) Unam Sanctam bullájában (1302) kapott egyházjogi és dogmatikai megfogalmazást. Eszerint csak egy egyház van, és rajta kívül nincs üdvösség. Az egyház Istentől két kardot kapott, amelyek a világi és lelki hatalmat szimbolizálják. A lelki hatalom kardja a pápa kezében van, míg az egyház a világi hatalom kardját az adott államnak adja át azzal a feltétellel, hogy a hatalmat az egyház érdekeinek megfelelően gyakorolja. Ha az uralkodó megsértené az egyház érdekeit, a pápa ítélkezik felette, míg a pápa csak Istennek tartozik számadással. "A lelki hatalomnak van joga arra, hogy a földi hatalom rendjét vigyázza, s ha az nem bizonyulnék jónak, ítélkezzék is felette. Így igazolódik az egyházról s az egyházi hatalomról szóló jeremiási jövendölés: „Íme, én ma a nemzetek és országok fölé helyeztelek téged! Kihirdetjük és definiáljuk, hogy az üdvösséghez teljességgel szükséges, hogy minden emberi teremtmény alávesse magát a római pápának." ### Koldulórendek A katolikus egyház III. Ince korától kezdve elszántan harcolt a szakadárok ellen. Olyan szerzetesrendeket alapítását hagyta jóvá, amelyek – akárcsak a szekták – Jézushoz és az apostolokhoz hasonlóan szegénységben éltek, és békés eszközökkel sokakat megnyertek az egyház számára. A karmeliták rendjét a 12. század végén alapították a Kármel-hegyen. 1209-ben Assisi Szent Ferenc létrehozta a nevéről elnevezett Ferences rendet, Guzmán Szent Domonkos pedig 1215-ben a Domonkos-rendet, mely fő célja az eretnekség elleni harc volt. ### Inkvizíció thumb\|A valdensek megégetése. 17. századi véset A tours-i zsinat 1163-ban kidolgozta III. Sándor pápa tervezetét az eretnekek elleni rendszeres és erélyes eljárásról. III. Ince a zsinati rendelkezést megerősítette és kimondta, hogy az eretnekség a felségsértéssel azonos. A francia koronával szövetkezve keresztes háborút indított a katharok ellen (1209-1229), majd a háború végén utódja, IX. Gergely pápa áldásával létrehoztak egy állandó bíróságot, az inkvizíciót a megmaradt eretnekek felkutatására és elítélésére. A IV. lateráni zsinat (1215) állandósította és a püspökök hatáskörébe adta az eretnekek elleni harcot. 1229-ben a toulosei zsinaton a hatáskörét kiszélesítették, és IX. Gergely (1227–1241) pápai jellegűvé tette; ő küldte ki az inkvizítorokat, továbbá ő bízta a feladatot a Domonkos-rendre is. A kor elfogadott tényévé vált, hogy az eretnekeket máglyán égették el, hiszen IX. Gergely szerint az eretnekség éppen olyan, mint a pestis, tehát ez ellen is csak tűzzel lehet védekezni. ### Az egyházi tudományosság virágzása A Nyugat szellemi életét súlyosan érintette a Karoling-kultúra pusztulása. Míg a 10. században csak szórványos kísérletek történtek a szellemi élet megújítására, a 11. században – jórészt a nagy egyházi viszály hatására – óriási léptekkel indult meg a teológia újjáélesztése. A 11. század vége felé lépett színre a skolasztika korai változata. A 13. század nagy skolasztikusai a két nagy koldulórend tagjai közül kerültek ki. A skolasztika abszolút csúcspontját a domonkos Aquinói Tamás és a ferences Duns Scotus jelentették. ### Az egyházi élet A koldulórendek megalakulásával megszaporodott azoknak az erőknek a száma, amelyek által az egyház ellenőrzése alatt tarthatta a széles néptömegeket. A plébánosok mellett most a szerzetesek is bekapcsolódtak a papi és lelkipásztori munkába. A 13. századtól kezdve az egyház szervezetté tette a szegényápolást. A kolostorok és székesegyházak mellett egymás után épültek az ún. menedékházak. Külön menedékházakat építettek a szegényeknek, a betegeknek, az öregeknek és az árváknak. A kultúrában az egyház súlyát mutatja az egyházi ünnepek nagy száma. A szentek száma is időközben másfél ezerre emelkedett. IX. Gergely fellépését megelőzően a nép döntött arról, ki tekintendő szentnek, 1170 óta azonban a szentek kanonizálása a pápa előjoga lett. Különösen a Mária-tisztelet virágzott. A vallásos életet a csodák táplálták. A menny és a föld között közvetítő papság tekintélyének alapja ugyancsak az ordináció (beavatás) szentségének csodája volt, mint ahogy mágikus hatást tulajdonítottak a többi szentségnek is. Az istentisztelet a mise csodájában csúcsosodott ki. A szenteket, ereklyéket és képeket azért tisztelték, mert hittek a csodatévő erejükben. A csodahittel függött össze a „kegyes csalás” gyakorlata is. Az ereklyék tisztelete gyakran babonás formákban nyilvánult meg, és szélsőséges méreteket öltött. Pápák listája a 12. században Piros vonallal jelölve az ellenpápák. ### III. Ince után III\. Ince utáni két évszázadban a katolikus egyház elérte addigi legnagyobb kiterjedését, de a pápaság hanyatlása már Ince utódai alatt el is kezdődött. II. Frigyes személyében (1215–1250) a pápai világhatalmi igények veszedelmes ellenfele lépett színre. Ismét heves küzdelem alakult ki a pápák és a Hohenstauf-dinasztia között, amely tisztán politikai jellegű volt. Itt már nem a császár egyházi jogairól volt szó, hanem a pápa világuralmi jogáról. A hatalmas küzdelem vége egyfelől a Hohenstaufok bukása, másfelől a Kúria erkölcsi tekintélyének és politikai hatalmának megrendülése volt. A pápaság a német császárságot kiiktatta a történelem további menetéből, hatalmi helyzete ennek ellenére gyorsan romlott. A 13. század utolsó évtizedeiben függőségbe került a franciáktól, akiket a Hohenstaufokkal szemben maga segített uralomra Nápolyban és Szicíliában. III\. Miklós (1277–1280) volt az első pápa, aki átköltözött a megnagyobbított vatikáni palotába. A vatikáni dombon építtetett állandó pápai palotát, melynek környékét is megvásárolta kerteknek a létesítésére. Dante az Isteni színjátékában a Pokolba helyezte nepotizmusáért és fösvénységéért. Pápák listája a 13. században ## A késő középkor (1300 után) A 13–14. század fordulóján a világ arculata megváltozott. Az egységes keresztény kultúra felbomlott és különféle törekvések sora lépett a színre. A folyamatot áthatotta az előreformáció szellemisége, az a hangulat, ami a 16. század eleji reformációt megelőzte, valamint a reneszánsz mozgalom. A császárság és a pápaság, az a két hatalom, melynek viszonya a 8–10. század óta az európai történelem menetét meghatározta, háttérbe szorult. A császárság az új nemzetállamok és a tartományi fejedelmek mellett árnyékhatalommá vált. Leáldozott a pápaság csillaga politikai és egyházi szempontból is egyaránt. Az egyház megreformálásának vágya a 14. század végétől jelentkezett, és megindult egy átfogó, sokféle formában megnyilvánuló reformmozgalom. Angliában Wyclif, Csehországban az ő nyomdokain haladó Husz János, majd később Itáliában Savonarola, akik az egyházat forradalmi úton próbálták megújítani; ezeket a próbálkozásokat azonban nemegyszer véres eszközökkel elnyomták. Ugyanakkor elindult egy olyan rendi és egyházi reformmozgalom is – főként a párizsi egyetem irányításával –, melynek eredményeként összeültek a 15. századi nagy zsinatok. ### Avignon 1309-től közel 70 éven át a pápák a franciaországi Avignonban székeltek, ahol a francia uralkodók politikájának kiszolgálóivá váltak. Eredetileg az itáliai, különösen a római politikai felfordulás elől menekültek Franciaországba. Idővel azonban megtanulták értékelni az Avignon nyújtotta előnyöket. Sokkal több pénz folyt be a pápai kincstárba, és a pápa a világi uralkodókhoz vált hasonlóvá. Az avignoni korszak a pápaság számára a végső kibontakozás és hatalomgyarapodás éveit jelentette. Az avignoni pápák, és elsősorban XXII. János alatt a pápa-monarchia igazi államhatalmi szervezetet kapott. Az előző nagy pápák győzelmeit Avignon jelentéktelennek látszó pápái biztosították, amikor kiépítették a pápai központi igazgatást és fiskalizmust. A pápák így az avignoni időkben nem politikailag, hanem gazdaságilag kerekedtek az európai uralkodók fölé. Az Avignonban kialakított kúriai centralizmus lett a mintaképe az újkori állami abszolutizmusnak. A pápaság avignoni korszakát már a kortársak nagy része is "babiloni fogság"nak interpretálta. Az Itálián kívül tartózkodás negatívumát abban látják, hogy a pápaság politikai alárendelődése a francia hatalomnak megakadályozta a pápaság univerzális igényeinek érvényesülését és a nemzetállamok kialakulásának hajnalán hozzájárult a nemzeti egyházak gondolatának megerősödéséhez, a konciliarizmus kialakulásához. A pápák mérhetetlen nepotizmusát és az Európa-szerte gyűlöletet kiváltó adórendszert szintén Avignon bűnének tudják be. V. Orbán (1362–1370) a megválasztása után is bencés szerzetesként élt tovább, és csuhát viselt. A pápai kiadásokat visszafogta, és jövedelmét a szegény diákok támogatására fordította. Több helyen egyetemet is alapított. Keresztes hadjáratot is akart szervezni, de ez már az Európában megjelenő törökök ellen indult volna. Az utolsó avignoni pápa, XI. Gergely (1370-1378) VI. Kelemen unokaöccse volt. Pontifikátusa fő feladatának a Rómába való sikeres visszatérést tekintette. 1376 őszén elhagyta Avignont és 1377 elején ünnepélyesen bevonult Rómába. Pápák listája a 14. században (az avignoni korszak végéig) A névre kattintva bővebb információ érhető el ### Nyugati egyházszakadás VI\. Orbán beiktatása kezdetén (1378) megtörtént a nyugati egyházszakadás, amely közel négy évtizedig tartott (-1415/17), s igen nagy kárt okozott az egyháznak, hisz ellenfelével, VII. Kelemen ellenpápával együtt kölcsönösen kiközösítették egymást és híveiket, így gyakorlatilag mindenki a kiközösítés állapotába került. A kiátkozások a hívőkben gyötrő bizonytalanságot okoztak az üdvösségüket illetően. Franciaország, Nápoly, Szicília, Szavoja, Burgundia, Skócia, (majd a Pireneusi-félsziget államai és Ciprus is) VII. Kelemen mögé állt, a többi ország pedig VI. Orbánt ismerte el egyházfőnek. Az uralkodók állásfoglalását hatalmi érdekek határozták meg. Az 1409-es pisai zsinat idejére a bíborosok már a római és az avignoni pápától is eltávolodtak, és egy új egyházfőt választottak V. Sándor személyében. Ám egyik pápa sem távozott a hatalomból, így egyszerre már három pápa uralkodott. A skizmának csak az 1414–1418-as konstanzi zsinat vetett véget. A konstanzi zsinatot 1414-ben nyitotta meg Zsigmond császár és XXIII. János ellenpápa, hogy megszüntesse az 1378 óta fennálló egyházszakadást és az előreformátorok okozta bomlást. A konstanzi zsinaton egész Európa vezetőit sikerült tárgyalóasztalhoz ültetni. Egészen az 1814-es bécsi kongresszusig ez a zsinat maradt Európa legnagyobb diplomáciai eseménye. A pápák listája Avignon után, 1450-ig Piros vonallal jelölve az ellenpápák. ### Reneszánsz pápák Az V. Miklóstól X. Leóig uralkodó kilenc pápát (1447-1521) nevezi a történelemírás reneszánsz pápáknak. A pápaság V. Miklóssal kezdődően kapcsolatba lépett a mérsékelt humanizmussal és a reneszánsszal. A 15. század második felének pápái már valóságos világi uralkodókként léptek fel; inkább államférfiak és hadvezérek voltak, mint elhivatott főpapok. A 15. század közepén V. Miklós pápa (1447–1455) kezdte meg a reneszánsz Róma kiépítését. Európa legjobb művészeit hívta Rómába, tervbe vette a Szent Péter-templom és a Leóváros átépítését. Tudomány- és pompaszeretete Rómát a pápaság méltó keretévé tette. Megalapította a Vatikáni Könyvtárat, ő és utódai jeles tudósokat, építészeket, festőket foglalkoztattak. 1453 határkő volt az európai történelemben: Konstantinápoly török kézre került. III\. Kallixtusz pápaságának (1455-1458) középpontjában a törökellenes keresztes háború tető alá hozása állt. A pápa tervei szerint szárazföldön és vízen összehangoltan kellett volna támadni: a Balkánon Hunyadi János serege, a tengeren a pápaság és Velence. III. Kallixtusz ennek érdekében önálló pápai hadiflottát hozott létre. A török elleni harc – ennek ellenére – ekkor még csak Magyarországra és Albániára hárult. II\. Pius személyében (1458–1464) egy humanista költő és tudós került a pápai trónra. A koreszme, a humanizmus vele elérte Szent Péter székét. Pontifikátusának központi gondolata egy nagy törökellenes európai szövetség létrehozása volt. A keresztény hatalmak összefogására tett kísérleteinek kudarcához az is hozzájárult, hogy a kuriális abszolutizmus elszánt védője lett. 1460 elején kiadta Execrabilis kezdetű bulláját, amelyben leszögezte, hogy a pápa ítélete nélkül senki sem fellebbezhet az egyetemes zsinathoz, aki ezt megteszi, azt kiközösíti az egyházból. A pápa lépése elsősorban Franciaországgal való viszonyát élezte ki. Az oszmán-törökök uralkodójához, II. Mehmedhez írt kérését, hogy térjen át keresztény hitre, a szultán válaszra sem méltatta. II\. Pál alatt (1464-1471) a pápai méltóság felvette a reneszánsz pompájának külsőségeit. A külső pompa ebben a korszakban vált a katolikus kultikus tevékenység szerves részévé. A hitélet, a lélek mélyéből fakadó hit helyébe a vallási szertartások külső pompája lépett. Igyekezett megszilárdítani az egyházi államot, felismerve, hogy csak egy egységes államra támaszkodva tudják a pápák megakadályozni, hogy a felemelkedő franciák, illetve az osztrák és spanyol Habsburgok a pápai államot be ne kebelezzék. A cseh nemzeti király, Podjebrád György a mérsékelt huszitizmusnak kedvezett, a pápa ezért 1466-ban kiátkozta. Mátyás és a cseh király közötti dinasztikus háborúban a magyar oldalon állt. thumb\|IV. Szixtusz fametszete a Nürnbergi Krónikából IV. Szixtusz személyében (1471–1484) a Rovere-dinasztia alapítója lépett Szent Péter örökébe, hogy azután azt családja örökségévé tegye. Ő mindenekelőtt olasz fejedelemnek érezte magát. Az egyházi állam kiterjesztését is családja érdekeinek rendelte alá. A spanyol inkvizíciót az ő jóváhagyásával 1478-ban állították fel. Kezdetben itt is a pápa nevezte ki az inkvizítorokat, később a király vette a kezébe a spanyol inkvizíció ügyét. Szixtusz a pápai kormányzatnak teljesen világi jelleget adott. A szimóniából szerzett jövedelmeiből folytatta Róma szépítését és rendezését, amit elődje, V. Miklós elkezdett. Új könyvtárral és új kápolnákkal bővítette a Vatikánt, amelyek közül a róla elnevezett Sixtus-kápolnát Perugino festményei díszítették. Létrehozta a Vatikáni Levéltárat, és gyakorlatilag újjáalapította a Vatikáni Könyvtárat, melynek számára egész Európából vásárolták a könyveket. Az udvarában eluralkodó nepotizmus minden eddigit felülmúlt. Sziktusz halálakor Róma újra anarchiába zuhant. A városban rablóbandák fosztogattak, gyújtogattak és utcai harcok folytak. VIII\. Ince pápa mindjárt trónra lépte után kiadta a Summis desiderantes kezdetű bulláját (1484), amelyben az egyház jóváhagyását és áldását adta a boszorkányok üldözésére. Főleg Németországban boszorkányoknak kikiáltott személyek ezreit égették el. A babona erősségére jellemző, hogy később a protestáns egyházak is részt vettek ebben az üldözésben. Ince tizenhat törvénytelen gyermek apja volt. Egyik fiát Lorenzo Medici lányával házasította össze. Medici kisebbik fiát, Giovannit pedig 14 évesen bíborossá nevezte ki, aki később X. Leó néven pápa lett. VI\. Sándor uralkodás alatt (1492–1503) történt meg Amerika felfedezése (1492), így a pápaság előtt is megnyílt a lehetőség, hogy valóban világegyházzá tegye a római katolikus egyházat. A spanyol és portugál hódítók hajóin útra keltek a keresztény misszionáriusok is. Ez újabb ösztönzést adott azután a spanyol világhatalom és a pápaság évszázadokra szóló szoros szövetségéhez. A pápa az Újvilág birtokaiért versengő Portugália és Spanyolország kérésére meghúzta az érdekeltségeiket elválasztó, világot átszelő vonalat. Ez is mutatja, hogy még a reneszánsz korban is mennyire össze volt fonódva az egyház és az állam. VI\. Sándor pápa szövetségre lépett Milánóval és Velencével, és megalapította a Szent Ligát (1495), továbbá fegyverszünetet kötött az oszmánokkal. Különböző szeretőitől hat fia és három lánya született. Két fiát spanyol és nápolyi hercegnővel házasította össze. Önös terveiben a szenvedélyes reformernek, Savonarolának a fellépése zavarta, aki kíméletlenül leleplezte udvarának a romlottságát és letételét követelte. A buzgó szerzetes végül máglyán végezte. VI\. Sándor, Cesare és Lucrezia Borgia nemcsak ellenfeleiket tették el az útból, hanem sorra gyilkoltatták meg azokat is, akiknek vagyonára, jövedelmeire akartak szert tenni. Az így üressé váló benefíciumokat nem töltötték be – és azok jövedelme a pápát illette – vagy pedig a betöltésért óriási összeget kértek. VI. Sándor pontifikátusa idején szinte kivétel nélkül csak olyan bíborosokat nevezett ki, akik a méltóságot úgy vásárolták a Kúriától. A pápák világi uralmának, államuk valóságos állammá válásának elengedhetetlen feltétele volt az államapparátus fegyveres erejének létrehozása. A pápai zsoldos hadsereg tényleges létrehozója VI. Sándor, pontosabban hadvezére, Cesare Borgia bíboros, a pápa fia volt. II\. Gyula pápára (1503–1513) a „rettenetes” gúnynevet akasztották, mert könyörtelen uralkodója lett a pápai államnak. Célja az egyházi állam kiterjesztése és Itália első országává tétele volt. Uralkodását ez és Róma reneszánsz megújítása töltötte ki. Az ő ideje alatt megkezdődött az új Szent Péter-bazilika felépítése, s befejeződött a Vatikán kiépítése. Raffaellóval megfestette a stanzákat, Michelangelóval pedig a Sixtus-kápolna mennyezeteit. 1506-ban létrejött a Svájci Gárda, amikor is 150 önkéntes érkezett a Kaspar von Silenen nevű nemes vezetésével Luzernből Rómába, hogy felajánlja védelmi szolgálatait a pápának. X. Leó (1513–1521) hogy pénze legyen, hivatalokat és a bíborosi kalapokat bocsátott áruba, sőt, a bűnbánati búcsúcédulákkal visszaélések történtek. Ez késztette a német Ágoston-rendi szerzetest, Luther Mártont a fellépésére. 1517 októberében a 95 pontban összefoglalt nézeteit kiszögezte a wittenbergi vártemplom kapujára. A római egyházat ezzel minden eddigit felülmúló kihívás érte: megkezdődött a reformáció. Reneszánsz pápák (1447-1521)

Anafilaxia

Az anafilaxia vagy anafilaxiás sokk a szervezetnek allergének által kiváltott súlyos, generalizált, életveszélyes állapothoz vezető, immunológiai túlérzékenységi reakciója. Csak az érzékenyítő allergénnel történő első találkozás utáni allergénhatáskor jelentkezhet. Alapjában az immunrendszer rendellenes működésére vezethető vissza. A hajlamosító tényezők és a kialakulás mechanizmusai még nem kellően ismertek. Azonnali beavatkozást igényel. A legsürgősebb beavatkozást maga a beteg is elvégezheti, ha veszélyeztetettsége ismeretében megfelelő, állandóan magával hordott, önmagának beadható injekciós eszközzel látják el, és annak használatáról megfelelően kioktatják, de ezt követően is orvosi ellenőrző vizsgálatra és utókezelésre van szükség. ## Meghatározás, tünetek, és kiváltó okok Az anafilaxia extrém súlyosságú generalizált allergiás reakció, amely hirtelen lép fel és akár halált is okozhat. Mivel életveszélyes állapot, azonnali, akár laikus beavatkozást, és sürgősségi orvosi ellátást igényel. Az anafilaxiának rendszerint számos tünete van, többek között viszkető kiütés, a torok duzzadása és alacsony vérnyomás. Többnyire rovarcsípések, élelmiszerek, és egyes gyógyszerek következtében lép fel. ## Patofiziológia, kórkép és kezelés Az anafilaxiát elsősorban a fehérvérsejtek bizonyos típusaiból (hízósejtek, bazofil leukociták) felszabaduló anyag, a hisztamin okozza. (Más bioaktív anyagoknak, egyebek között a citokineknek is van szerepe.) Ez az anyag leggyakrabban fehérjék, esetenként más természetű allergének (például gyógyszerek) hatására szabadul fel, és változó súlyosságú allergiás reakciót indít el. A hisztamin felszabadulása az immunrendszer túlérzékenységi, rendellenes reakciója. Az allergiás szervezet az allergének ellen sajátos ellenanyagot, IgE-t termel a normál immunreakciókban szereplő IgG, IgM és IgA helyett. Az anafilaxia kórképének a megállapítása az egyén tünetein és jelein alapul. Az elsődleges kezelésre használható az epinefrin (adrenalin) injekció és a kortikoszteroid készítmények, antihisztaminok, egyedül, de többnyire kombinációban. Gégeödéma esetén elsősegélyként conicotomia, intézeti ellátásban légcsőmetszés (tracheotomia). A világ népességének mintegy 0,05–2 százalékánál lép fel anafilaxia életük során. Ez a százalék emelkedni látszik. Az elnevezés a görög ἀνά ana, ellen és φύλαξις phylaxis, védekezés szavakból ered. ## Tünetek Az anafilaxia sokszor szinte azonnali, vagy perceken, ritkábban órákon belül jelentkező számos különböző, ijesztő tünetet és életveszélyes állapotot produkál. Az átlag 2 óra akkor, ha az ok az illető által elfogyasztott élelmiszer. A leggyakrabban érintett területek többek között: a bőr (80–90%), a tüdő és a légutak (70%), a gyomor és a belek (30–45%), a szív és a véredények (10–45%), valamint a központi idegrendszer (10–15%). Ezek közül a rendszerek közül többnyire kettő vagy több érintett. Gyakran eszméletvesztéssel is jár. ### Bőr A tünetek között rendszerint megtalálható a bőr kiütése (csalánkiütés), a viszketés, a piros arc vagy bőr (bőrpír), és a duzzadt ajak. Azok, akiknél a duzzadás a bőr alatt jelentkezik (angio-ödéma), a viszketés helyett égő érzetet tapasztalhatnak a bőrükön. A nyelv vagy a torok az esetek akár 20%-ában megduzzadhat. Egyéb jellemzői többek között az orrváladékozás, valamint a szem és a szemhéj felszíni nyálkahártyájának (a kötőhártyának) a duzzadása. A bőr el is kékülhet az oxigénhiány miatt (cianózis). ### Légzőszervek A légzőszervi tünetek és jelek többek között a fulladás/fulladásérzés, a nehézlégzés, az asztmás és a sípoló légzés. Az asztmás légzést jellemzően az alsó légúti izmok (a hörgőizmok) görcsei okozzák. A sípoló légzés oka a felső légutak nyálkahártyájának duzzadása, ami beszűkíti a légutakat. Ezek közül a legveszélyesebb a hangszalagok nyálkahártyájának vizenyője, ami a hangrés elzárásával fulladást okozhat. Rekedtség, a hangszín megváltozása, fájdalmas nyelés, vagy köhögés ugyancsak előfordulhat. ### Keringési rendszer A szív vérerei hirtelen összehúzódhatnak (koszorúérgörcs), ha a szív bizonyos sejtjeiből hisztamin szabadul fel. Ez megszakítja a vér áramlását a szívhez, ami szívsejt-elhalást (miokardiális infarktust) okozhat, vagy a szívverés túlságosan lelassulhat vagy felgyorsulhat (szívritmuszavar), a szívverés akár teljesen leállhat (szívroham). Az anafilaxia kockázata magasabb azoknál, akik már valamilyen szívbetegségben szenvednek. Míg az alacsony vérnyomás miatti gyors szívverés gyakoribb, az anafilaxiában szenvedők 10%-ánál előfordulhat a lassú szívverés (bradycardia) alacsony vérnyomással. (Az alacsony szívritmus és alacsony vérnyomás kombinációját Bezold-Jarish reflexnek nevezik.) Az illető szédelgést észlelhet vagy elveszítheti az eszméletét a hirtelen vérnyomáscsökkenés miatt. Ezt az alacsony vérnyomást a véredények tágulása (a disztributív sokk) vagy a szívkamrák elégtelensége (a kardiogén sokk) okozhatja. Ritka esetben előfordulhat, hogy a nagyon alacsony vérnyomás az anafilaxia egyedüli jele. ### Egyéb A gyomor és a belek tünetei között szerepelhet görcsös alhasi fájdalom, hasmenés, és hányás. Zavaros gondolkodás, hólyag feletti kontroll elvesztése és méhgörcshöz hasonló medencetáji fájdalom léphet fel. Az agyban futó vérerek tágulása fejfájást okozhat. Nyugtalanság és a halál előérzete is jelentkezhet. ## Kiváltó okok Anafilaxiát idézhet elő a test válaszreakciója szinte bármely idegen anyagra. A gyakori kiváltó okok között szerepel a rovarcsípésből származó méreg, egyes élelmiszerek és gyógyszerek. Az élelmiszer a leggyakoribb kiváltó ok gyermekeknél és fiataloknál. A gyógyszerek és rovarcsípések gyakoribb kiváltó okok idősebb felnőtteknél. Kevésbé gyakori okok többek között a fizikai tényezők, a biológiai ágensek (például ondó), a latexgumi, a hormonális változások, az élelmiszer-adalékanyagok (például nátrium-glutamát és az élelmiszer-színezékek), valamint a bőrön (azaz helyileg) alkalmazott gyógyszerek. A testmozgás, és az alacsony vagy magas hőmérséklet is kiválthat anafilaxiát azáltal, hogy bizonyos szöveti sejtekben (az úgynevezett hízósejtekben) vegyi anyagok felszabadulását idézi elő, amelyek következtében allergiás reakció lép fel. A testmozgás okozta anafilaxia gyakran összefüggésbe hozható bizonyos élelmiszerek fogyasztásával is. Ha altatás közben lép fel az anafilaxia, a leggyakoribb okok a paralízis előidézésére alkalmazott bizonyos (neuromuszkuláris blokkoló) gyógyszerek, antibiotikumok, és latexgumi. Az esetek 32 és 50%-a között az ok nem ismert (idiopathiás anafilaxia). ### Élelmiszerek Sok élelmiszer válthat ki anafilaxiát, már az első fogyasztáskor is. A nyugati kultúrákban a leggyakoribb okok között szerepel a földimogyoró, a búza, a diófélék, a mészhéjú tengeri állatok, a halak, a tej és a tojás fogyasztása vagy azokkal való érintkezés. A Közel-Keleten az élelmiszerekben lévő szezámmag a gyakori kiváltó ok. Ázsiában a rizs és a csicseriborsó okoz gyakran anafilaxiát. (Hazánkban ma már mindezek fogyasztása - ha nem is mindegyiké általánosan - de elterjedt, ezért itt is allergizáló tényezők lehetnek.) Megemlíthető ezen kívül a kivi (gyümölcs) és a földieper. A súlyosabb eseteket rendszerint az élelmiszer fogyasztása okozza, de egyeseknél súlyos reakció léphet fel akkor is, ha a kiváltó élelmiszer érintkezésbe kerül a test valamely részével. A gyermek kinőheti az allergiáját. A tejre vagy a tojásra érzékeny (allergiás) gyermekek 80%-a, és a földimogyoróra anafilaxiával egy alkalommal reagált gyermekek 20%-a 16 éves korára már gond nélkül fogyaszthatja ezeket az élelmiszereket. ### Gyógyszerek Bármely gyógyszer okozhat anafilaxiát, leggyakrabban a béta-laktám antibiotikumok (például a penicillin), illetve az aszpirin és a nem szteroid gyulladáscsökkentők (az NSAID-ok). Ha valaki a nem szteroid gyulladáscsökkentők egyikére allergiás, többnyire lehet alkalmazni az NSAID másik változatát, anélkül, hogy anafilaxiát váltana ki. Az anafilaxia más gyakori okai többek között: a kemoterápia, az oltások, a (spermában található) protamin, és gyógynövényekből készített egyes gyógyszerek. Bizonyos gyógyszerek – többek között a vancomycin, a morfium, és a röntgenfelvételek javítására használt gyógyszerek (kontrasztjavító szerek) azáltal okoznak anafilaxiát, hogy bizonyos sejteket károsítanak a szövetekben, amelyekből emiatt hisztamin szabadul fel (hízósejt degranulációja). Gyógyszerre adott reakció gyakorisága részben attól függ, hogy az adott gyógyszert milyen gyakran alkalmazzák, részben pedig attól, hogy a gyógyszer milyen módon hat a szervezetre. A penicillinek vagy a cephalosporinok miatti anafilaxia csak azután jelentkezik, hogy azok a testben lévő fehérjékhez kötődnek, és egyesek az előbbi antibiotikumok közül könnyebben kötődnek a szervezetben lévő proteinekhez, mint mások. Anafilaxiás reakció penicillinre 2000 és 10 000 közötti kezelt egyén közül egynél fordul elő. Haláleset egynél kevesebbszer fordul elő minden 50 000 kezelt egyénnél. Anafilaxia aszpirinre és nem szteroid gyulladáscsökkentőkre 50 000 beteg közül kb. egynél fordul elő. Ha valaki penicillinre reagál, nagyobb a reakció veszélye cephalosporinokra, de még így is alacsonyabb, mint 1000 egyénre számítottan egy eset. A röntgenfelvételek javításánál használt korábbi gyógyszerek (kontrasztjavító szerek) az esetek 1%-ában váltottak ki reakciót. Az újabb, alacsonyabb ozmolaritású kontrasztjavító szerek az esetek 0,04%-ában váltanak ki reakciót. ### Rovarmérgek Egyes rovarok – házi méhek és darazsak (hártyásszárnyúak) vagy rablópoloskák (Triatominae) – csípéséből eredő mérgek anafilaxiát okozhatnak. Nagyobb az anafilaxiás reakció kockázata azoknál, akiknél korábban már fellépett reakció valamely méregre, és az több volt, mint csípés környéki helyi reakció. A halálos anafilaxiás esetek felénél azonban nem volt korábban egész testre kiterjedő (szisztémás) reakció. ### Kockázati tényezők Atópiás betegségben (például asztmában, ekcémában, vagy szénanáthában) szenvedő egyéneknél az élelmiszer, a latexgumi, és a kontrasztjavító szerek által kiváltott anafilaxia kockázata nagyobb. Ezeknél az egyéneknél nem magasabb a kockázat az injekció formájában beadott gyógyszerek vagy a szúrások miatt. Anafilaxiás gyermekeken végzett vizsgálat megállapította, hogy 60%-uknak volt már korábbi atópiás betegsége (az atópia veleszületett allergiás túlérzékenység), amely kórosan intenzív immunreakciókra serkenti a szervezetet. Az anafilaxiában meghalt gyermekek több, mint 90%-a szenvedett asztmában. Fokozott kockázatnak vannak kitéve azok, akiknek a szöveteiben túl sok a hízósejt (mastocytosis), illetve akik tehetősebbek. Minél több idő telik el az anafilaxiát okozó szerrel való érintkezés után, annál alacsonyabb az új reakció előfordulásának kockázata. ## Lefolyás Az anafilaxia súlyos allergiás reakció, amely hirtelen lép fel és több szervre gyakorol hatást. Okozói a hízósejtek és bazofil leukociták szemcséiből felszabaduló gyulladást közvetítő vegyületek (mediátorok) és citokinek. Kibocsátásuk (degranuláció) oka többnyire immunrendszeri reakció, de okozhatja ezeknek a sejteknek olyan a sérülése is, ami nem függ össze immunreakcióval. ### Immunológia Ha az anafilaxiát immunválasz okozza, immunglobulin E (IgE) kötődik az allergiás reakciót kiváltó idegen anyaghoz (az antigénhez). Az IgE és az antigén kapcsolódása aktiválja a hízósejtek és a bazofilek FcεRI receptorait. A hízósejtek és a bazofilek gyulladást közvetítő vegyületek – pl. hisztamin - kibocsátásával reagálnak. Ezek a mediátorok serkentik a hörgők sima izmainak összehúzódását, a vérerek tágulását (vazodilációt) okoznak, fokozzák a vérszérum kiáramlását az erekből, és csökkentik a szívizom működését. Létezik olyan immunológiai mechanizmus is, amely nem az IgE-re épül, de előfordulása embereknél nem ismert. ### Nem immunalapú válasz Ha az anafilaxiát nem immunválasz okozza, a reakciót olyan hatóanyag váltja ki, amely közvetlenül károsítja a hisztamint és egyéb anyagokat felszabadító hízósejteket és bazofileket, melyek rendszerint az allergiás reakcióhoz társulnak (degranuláció). Ezeknek a sejteknek a károsodását okozhatja többek között röntgennél használt kontrasztanyag, ópiumszármazék, alacsony vagy magas hőmérséklet, és rezgés. ## Diagnózis Az anafilaxia diagnosztizálása klinikai tényeken alapul. Ha allergénnel való érintkezést követő percekben vagy órákban az alábbi három tünet egyike jelentkezik, az érintett személynél valószínűsíthető az anafilaxia: 1. Bőr vagy nyálkahártyaszövet kitettsége és ezzel párhuzamosan légzési nehézség vagy alacsony vérnyomás 2. Az alábbi tünetek legalább egyike: a\. Bőr vagy nyálkahártya kitettsége b\. Légzési nehézségek c\. Alacsony vérnyomás d\. Gyomor-bélrendszeri tünetek 3. Alacsony vérnyomás ismert allergénnel való érintkezést követően Ha valaki rosszul reagál rovarcsípésre vagy gyógyszerre, az anafilaxia kórképének megállapításához hasznos lehet a (hízósejtek által felszabadított) triptáz vagy hisztamin kimutatását célzó vérvizsgálat. Azonban ezek a vizsgálatok kevésbé célravezetők akkor, ha a reakciót élelmiszer okozta, vagy ha az illető vérnyomása nem tér el a normál értékektől, és így nem zárható ki az anafilaxia kórképe. ### Osztályozás Az anafilaxia három főbb csoportba sorolható: anafilaxiás sokk, kétfázisos anafilaxia, és pszeudoanafilaxia. Anafilaxiás sokk lép fel akkor, ha a vérerek a test legnagyobb részében kitágulnak (szisztémás, azaz egész testre kiterjedő vazodiláció), amelynek következtében a vérnyomás legalább 30%-kal alacsonyabb az illető normál vérnyomásánál, vagy 30%-kal alacsonyabb a szabványos értékeknél. Kétfázisos anafilaxiát akkor állapítanak meg, ha a tünetek 1 és 72 óra között kiújulnak annak ellenére, hogy az illető nem került ismételten érintkezésbe az első reakciót kiváltó allergénnel. Néhány tanulmány szerint az anafilaxiás eseteknek legalább 20%-a kétfázisos. A tünetek rendszerint 8 órán belül jelentkeznek ismét. A második reakciót ugyanúgy kezelik, mint az eredeti anafilaxiát. A pszeudoanafilaxiás vagy anafilaktoid reakció az anafilaxia olyan régebbi elnevezései, amelyek nem allergiás reakciók, hanem a hízósejtek közvetlen sérülése (degranulációja) miatt következnek be. A World Allergy Organization (az allergiás megbetegedések világszervezete) által jelenleg használt elnevezés a „nem immun anafilaxia”. Vannak, akik szerint a régebbi elnevezéseket nem kéne már használni. ### Allergiatesztek Az allergiatesztek segítenek annak megállapításában, hogy mi okozta az anafilaxiás reakciót. Egyes élelmiszereknek és mérgeknek (például tapaszokkal történő) kimutatására bőr-allergiatesztek állnak rendelkezésre. Specifikus antitestet kimutató vérteszt hasznos lehet tej, tojás, földimogyoró, diófélék és hal elleni allergia kimutatására. A bőrön végzett tesztekkel igazolható a penicillinallergia, de más gyógyszerekre semmilyen bőrteszt nincs. A nem immun anafilaxia diagnosztizálása csak úgy lehetséges, ha áttekintjük az illető kórelőzményét, vagy ha kitesszük annak az allergénnek, amelyről feltételezhető, hogy korábban reakciót váltott ki a betegnél. A nem immun anafilaxia megállapítására nincs bőr- vagy vérteszt. ### Differenciáldiagnózis Esetenként nehéz különbséget tenni az anafilaxia és az asztma, az oxigénhiány miatti ájulás (syncope), és a pánikroham között. Az asztmás betegnél rendszerint nem jelentkezik viszketés vagy hasi, valamint bélrendszeri tünet. Ájuláskor a bőrszín sápadt és nincs kiütés. Pánikroham során jelentkezhet bőrpír, viszont nincs csalánkiütés. Hasonló tünetekkel járó további betegségek még az ételmérgezés romlott haltól (scombroidosis) és az egyes paraziták által okozott fertőzés (anisakiasis). ## Megelőzés Az anafilaxiás reakció megelőzésének ajánlott módja, hogy kerüljük az érintkezést bármivel, ami korábban kiváltotta a reakciót. Ha ez nem lehetséges, létezhet olyan kezelés (a deszenzibilizáció), amelynek segítségével megállítható, hogy a szervezet ismert allergénre reagáljon. Az immunrendszer kezelése (az immunterápia) Hymenoptera méreggel, hatékony deszenzibilizálás a méh, a darázs, a fali darázs, a lódarázs, és a tolvajhangya ellen, az allergiás felnőttek 80–90%-ánál és gyermekek 98%-ánál. Az orális immunterápia hatékony lehet egyes élelmiszerekre – többek között tejre, tojásra, diófélékre és földimogyoróra - allergiás egyének deszenzibilizációjánál, ezek a kezelések azonban gyakran káros mellékhatásokkal járnak. A deszenzibilizáció sok gyógyszer ellen is lehetséges, legjobb azonban a gondot okozó gyógyszereket egyszerűen kerülni. A gyógyszerek alkalmazása előtt - különösen, ha azok ismerten allergének - mindig szükséges érzékenységi próbát végezni. Azoknál, akik érzékenyek a latexgumira, fontos lehet, hogy kerüljék azokat a (keresztreakciót kiváltó) élelmiszereket, amelyek az immunreakciót előidéző anyagokhoz hasonló összetevőket tartalmaznak, mint például az avokádó, a banán, és a burgonya. A parlagfű allergiánál is ismeretes, hogy egyes növények fogyasztása keresztallergén hatású. ## Intézkedések Az anafilaxia orvosi vészhelyzet, amelynél életmentő intézkedésre – például a légcső felszabadítása, az oxigénbevitel, nagy mennyiségű intravénás folyadék adása, szigorú megfigyelés – lehet szükség. Az elsődlegesen alkalmazott kezelés az epinefrin. Az epinefrin mellett gyakran alkalmazzák az antihisztamint és a szteroidot. Miután az illető állapota normalizálódott, kórházi megfigyelés alatt kell tartani 2 és 24 óra közötti időtartamra, és meg kell bizonyosodni arról, hogy a tünetek nem ismétlődnek meg – amint az a kétfázisos anafilaxia esetében előfordulhat. ### Epinefrin Az anafilaxia elsődleges gyógymódja az epinefrin (adrenalin). Használatának ugyan abszolút ellenjavallata nincs, azért néhány körülményre figyelni kell. Ajánlatos az epinefrin oldatot a combizomzat középső harmadának elülső-oldalsó részébe injektálni, amint felmerül az anafilaxia gyanúja. Az injekció 5 és 15 perc között ismételhető, ha az egyén nem reagál jól a kezelésre. Az esetek 16 és 35 közötti százalékában második dózisra van szükség. Ritkán van szükség kettőnél több dózisra. Az izomba (intramuszkulárisan) beadott injekció alkalmasabb a bőr alá adott (szubkután) injekciónál, amelynél a gyógyszer túl lassan szívódhat fel. Az epinefrin kisebb problémákat, például reszketést, zaklatottságot, fejfájást, és szívdobogásérzést okozhat. Előfordulhat, hogy az epinefrin nem hatásos a bétablokkolót szedőknél. Ilyen esetben - ha az epinefrin nem hatásos – glukagon adható intravénásan. A glukagonnak olyan a hatásmechanizmusa, hogy nem befolyásolja a béta receptorokat. Szükség esetén az epinefrin vénásan (intravénás injekcióként) is adható, higított oldat formájában, azonban egyes esetekben rendellenes szívverés (dysrhythmiával) és szívroham (miokardiális infarktussal) fordult elő, amelyeknél összefüggésbe hozható az alkalmazása. `()` Az epinefrin öninjekció (adrenalin öninjektor) olyan eszköz, amelynek segítségével az anafilaxiás betegek könnyen beadhatják maguknak az epinefrint. A toll alakú készülék önműködően juttatja az előre meghatározott adagot a combizomba szúrva. Súlyos allergiában szenvedők számára életmentő lehet, ha mindig tart magánál ilyet a beteg. Magyarországon 2022 májusától számukra az eszköz ingyenes, és egyre több önkormányzat biztosít ilyen eszközöket az óvodákban, iskolákban is. Különböző adagolással készül felnőttek, valamint gyermekek számára: 30 kg feletti és 7,5–30 kg közötti testsúlyúak számára. Az EpiPen elnevezés az egyik legnépszerűbb márka után terjedt el, de más gyártók termékei is forgalomban vannak, ilyenek Európában pl.: Anapen, Chenpen, Emerade, Fastjekt, Fastpen, Jext, Nepipe stb. ### Kiegészítő kezelések Az antihisztaminokat gyakran alkalmazzák az epinefrin kiegészítéseként. Elméleti indoklás alapján hatékonynak tartották ezeket, de nem sok bizonyíték van arra, hogy az antihisztaminok valóban hatékonyak az anafilaxia kezelésére. A 2007. évi Cochrane-féle tanulmány során nem találtak egyetlen olyan jó minőségű vizsgálatot sem, amelynek alapján az antihisztaminok alkalmazása javallott lenne. Az antihisztaminokról nem feltételezik, hogy hatással lennének a nedvek felgyülemlésére vagy a légúti görcsökre. A kortikoszteroidok valószínűleg hatástalanok az anafilaxiás epizód lezajlásakor. Alkalmazhatóak a kétfázisos anafilaxia rizikójának csökkentése reményében, hatásosságuk azonban nem biztos a későbbi anafilaxia megelőzésére. A (porlasztásos) belélegeztetővel beadott Salbutamol hatékony lehet akkor, ha az epinefrin nem enyhíti a hörgőgörcsös tüneteket. Metilénkéket alkalmaztak azoknál, akik nem reagáltak más módszerekre, mert ellazíthatja a simaizomzatot. Általános tévhit Magyarországon, hogy a kalciuminjekció a betegségre bármilyen hatással is lenne. A kalciumot más országokban szinte sehol nem ajánlják allergia kezelésére. Semmilyen tudományos alapja nincs a kalcium hatásosságának (még enyhébb allergiás tünetek esetén sem). Kalcium adása, ami miatt esetleg késve kerül beadásra az életmentő adrenalin, akár halálos mulasztás is lehet. ### Készenléti terv Akiknél fennáll az anafilaxia veszélye, azoknak tanácsos „akciótervet” kidolgozni allergia esetére. A szülőknek tájékoztatniuk kell az iskolát gyermekük allergiájáról és a sürgősségi intézkedésekről anafilaxia esetén. Az akciótervben általában szerepel az epinefrin öninjekciók használatának ismertetése, a javaslat az egészségügyi azonosító karperec viselésére, valamint a kiváltó okok kerülésére vonatkozó tanácsok. Egyes kiváltó okok esetében létezik olyan módszer, amelynek segítségével csökkenthető a szervezet érzékenysége az allergiás reakciót kiváltó anyagra (allergén-immunterápia). Ezzel a kezeléssel esetlegesen megelőzhetőek a későbbi anafilaxiás epizódok. A több éves szubkután deszenzitizációs kúra eredményesnek bizonyult rovarcsípések ellen, az orális deszenzitizáció pedig hatékony több élelmiszerfajta esetén. ## Kilátások Jó esély van a felgyógyulásra akkor, ha ismert a kiváltó ok és a beteg gyorsan kap kezelést. Még ismeretlen ok esetén is meg lehet szüntetni a reakciót gyógyszerekkel, és a betegek rendszerint eredményesen felépülnek. A halálos kimenetel oka többnyire légzési (jellemzően a légutak elzáródása) vagy kardiovaszkuláris probléma (sokk). Az anafilaxia az esetek 0,7–20%-ában okoz halált. A halálesetek némelyike perceken belül történt. A testmozgás által kiváltott anafilaxiás betegeknek jó esélyük van a gyógyulásra, az életkor előrehaladtával csökken az epizódok gyakorisága és súlyossága. ## Epidemiológia Az anafilaxia 100 000 személy közül évente 4–5 egyénnél fordul elő, a teljes élettartam során a kockázat 0,5%–2% között van. A valószínűségi ráta növekedni látszik. Az anafilaxiás reakciókban szenvedők száma az 1980-as években hozzávetőlegesen 100 000 személy közül 20 volt évente, míg az 1990-es években ez az arány 100 000 személy közül 50 személy volt évente. A gyakoriság növekedése úgy tűnik, hogy elsősorban élelmiszerekkel kapcsolatosan tapasztalható. A kockázat fiatalok és nők körében a legnagyobb. Az anafilaxia jelenleg évente 500 és 1000 közötti esetben halálos kimenetelű (1 millió személyenként 2,4 eset) az Egyesült Államokban, évente 20 esetben halálos az Egyesült Királyságban (1 millió személyenként 0,33 eset), és évente 15 esetben halálos Ausztráliában (1 millió személyenként 0,64 eset). A halálozási arány csökkent az 1970-es és a 2000-es évek között. Ausztráliában élelmiszer által okozott anafilaxiás haláleset elsősorban a nők körében fordul elő, míg a rovarcsípések által okozott haláleset elsősorban a férfiak körében. Anafilaxiás halálesetet leggyakrabban gyógyszer idéz elő. ## Orvostörténelmi vonatkozások Az „afilaxia” kifejezést Charles Richet alkotta 1902-ben, majd azt később „anafilaxiára” cserélték, mert szebben hangzott. Charles Richet 1913-ban orvosi-fiziológiai Nobel Díjat kapott az anafilaxia terén végzett munkásságáért. Magáról a reakcióról azonban már az ókorban is beszámoltak. A kifejezés görög szavakból ered: ἀνά ana, „ellen”, és φύλαξις phylaxis, „védekezés”. Ennek ellenére adataink nem nagyon vannak előfordulásáról a történelem során. Valószínűleg nem tudták biztosan elkülöníteni más hirtelen halálhoz vezető betegségektől vagy mérgezésektől. Mivel a csontokon nem hagy nyomot, régészeti leletekre sem lehet támaszkodni. Egyedül III. Richárdról maradt fenn, hogy földieper allergiáját (csalánkiütéseket tudott produkálni ezzel), felhasználta ellenségei ellen mérgezési vádak koholására, de ez nem anafilaxia volt. ## Kutatás Az immunológia és allergiás kórképek kutatása egyik fő profilja volt a Debreceni Orvostusományi Egyetem Kesztyűs Loránd vezette Kórélettani és Went István vezette Élettani Intézetének. Gyógyszer (Hisztaminazoprotein) kidolgozására is sor került, ami azonban sajnos nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Jelenleg több helyen is folyik munka olyan epinefrin kidolgozására, amelyet nyelv alatti formában (szublingvális epinefrinként) lehet alkalmazni anafilaxia kezelésére. Az ismételt reakció megelőzésére tanulmányozzák az „omalizumab” nevű anti-IgE antitestet tartalmazó szubkután injekciót, alkalmazása azonban még nem javallt. Előbbi és az egyéb gyógyszerkutatások azonban elsősorban az allergiás tüneteket enyhítő gyógyszerek fejlesztésében értek el figyelemreméltó eredményeket, de annak ellenére, hogy ma már bizonyított az allergiás hajlam öröklődő jellege, ennek genetikai háttere még messze nem kellően ismert. Remélhető, hogy - mint ahogy az első számú közellenség - a rák esetében a koncentrált ráfordítások mára már sok területen lényegi áttörést hoztak, ezt sikerül az allergiás/immunológiai betegségekben is elérni. Az allergiás betegségek számának növekedése, és ennek társadalmi-gazdasági hatásai mind a kormányzatokat, mind a kutatókat nagyobb erőfeszítésekre kell, hogy ösztönözze. ## Fordítás

Marco Melandri

Marco Melandri (Ravenna, 1982. augusztus 7. –) olasz motorversenyző. A gyorsaságimotoros-világbajnokságban először az 1997-es szezonban szerepelt, a nyolcadliteresek között. Ekkor egy futamon indult, a cseh nagydíjon, szabadkártyásként. A versenyen a tizenhetedik helyen végzett. 1998-ban már egész szezonra szóló szerződést kapott a Hondától. Ebben az évben rögtön sikerült megszereznie a harmadik helyezést összetettben. 1999-ben már második volt, mindössze egy ponttal lemaradva a világbajnoki címről. Jó teljesítményének köszönhetően 2000-ben felkerülhetett a 250 köbcentiméteres géposztályba. Itt újabb három évet töltött, első negyedliteres évében ötödik, ezt követően harmadik lett, 2002-ben pedig már a világbajnoki címet is sikerült megszereznie. A MotoGP-be 2003-ban került fel. Legsikeresebb évei a Gresini Racing csapatához kötődnek, a csapattal 2005-ben második, majd negyedik és ötödik is volt. 2008 volt pályafutása leggyengébb éve, többször nem sikerült pontot szereznie, végül tizenhetedik lett összetettben. 2009-ben a Hayatéhoz szerződött, ebben az évben egyszer sikerült dobogóra állnia, amely nagy meglepetésnek számított. 2010-ben visszatért korábbi sikerei helyszínére, a Gresini Racinghez. 2011-ben a Superbike-világbajnokságba igazolt, ahol első szezonjában rögtön másodikként zárt Carlos Checa mögött. Később szerzett egy harmadik és két negyedik helyezést, majd 2015-ben visszatért a MotoGP-be a Gresini csapat versenyzőjeként. Itt azonban csak a szezon első nyolc futamán indult, ezután végleg elköszönt a sorozattól. Másfél év szünet után, 2017-ben tért vissza a Superbike-világbajnokságba, ahol több futamgyőzelmet is sikerült szereznie. 2019-ben előbb visszavonult, majd egy rövid 2020-as beugrás után, bejelentette végleges visszavonulását. ## Karrierje ### Kezdetek Melandri a korábbi sikeres olasz versenyző, Loris Reggiani által ismerkedett meg a motorversenyzéssel. Először minimotorokkal kezdett versenyezni, ezután kipróbálta a supercrosst is, majd előbb az olasz 125-ös bajnokságban, majd az Európa-bajnokságon indult. 1997-ben megnyerte az olasz bajnokságot és ezzel párhuzamosan az Eb-n is negyedik lett, valamint szintén ebben az évben szabadkártyásként elindulhatott a cseh nagydíjon is. ### 125 cm3 (1998–1999) A versenyző 1998-ra már teljes szezonra szóló szerződést kapott a Hondától, a Benetton Honda Team színeiben. Rögtön első évében komoly sikereket ért el, már a szezon negyedik versenyén, az olasz nagydíjon megszerezte első dobogós helyezését, egy második helyet. Ezt megismételte Franciaországban és a madridi nagydíjon is, majd a nagyszerű szezonkezdést folytatva megnyerte a Holland TT-t is. Ezt a győzelmét 15 évesen és 324 naposan aratta, amivel sokáig a legfiatalabb nyolcadliteres futamgyőztes volt. Ez a rekordja 2008-ban dőlt meg, mikor a brit nagydíjat Scott Redding nyerte meg. A szezon során még egy versenyt, a cseh nagydíjat sikerült megnyernie, valamint még további két alkalommal felállhatott a dobogó második fokára. Ezzel a teljesítményével végül az összetett harmadik helyén végzett, 202 pontot szerezve. Az első két helyen ebben az évben két japán versenyző, Szakata Kazuto és Manako Tomomi végzett, 27, illetve 15 ponttal megelőzve Melandrit. 1999-re is maradt ugyanannál a csapatnál, és a világbajnoki cím egyik esélyese volt, ugyanis az előző szezon első két helyezettje már a negyedliteresek között versenyzett. A szezon első két versenyét, a maláj és a japán versenyt sérülés miatt ki kellett hagynia, így jelentős hátrányból indult a többi versenyzővel szemben. Az ezt követő spanyol versenyen kiesett, és hiába nyert meg később öt futamot is, csak az összetett második helyére tudott felzárkózni, ám mindössze egyetlen ponttal lemaradva a végül győztes Emilio Alzamora mögött. Alzamora 227, Melandri 226 pontot szerzett. Annak ellenére, hogy nem lett világbajnok, Melandri 2000-ben már a negyedliteresek között versenyzett. ### 250 cm3 (2000–2002) Melandri 2000-re az Apriliához szerződött, és a szintén olasz Valentino Rossi helyére került, aki 1999-ben megnyerte a 250 köbcentiméteresek világbajnokságát és a királykategóriában folytatta pályafutását. A szezon nem alakult jól Melandri számára, mert az eleje nagyrészt a nagyobb motorral való ismerkedéssel telt. Ebben a szezonban nem tudott futamot nyerni, mindössze négy dobogós helyezést könyvelhetett el a végén. Ezek a portugál, a valenciai, a brazil és a csendes-óceáni nagydíjak voltak, melyeken harmadik lett. Bár gyengébben teljesített, mint a korábbi szezonokban, a sorozatos pontszerző helyeknek és a négy dobogónak köszönhetően így is az ötödik helyen végzett 159 ponttal, nyolcvan egységgel lemaradva a negyedik Ukava Tórutól. 2001-ben már javult Melandri teljesítménye. A szezont öt pontszerzéssel, ebből négy dobogós helyezéssel kezdte, így ekkor még közvetlenül az élmezőny mögött helyezkedett el. Ezután csak egy versenyt tudott megnyerni, valamint háromszor kiesett, egy versenyt pedig lábtörés miatt ki is kellett hagynia, így az év végén bronzérmes lett, ismét nagy lemaradással az előtte végzőkhöz képest. A világbajnoki cím végül Kató Daidzsiróhoz került, a második szintén egy japán, Harada Tecuja lett. 2002-ben már a legfőbb világbajnoki esélyesnek számított, miután az előző szezon első két helyezettje a MotoGP-ben folytatta karrierjét. Bár a szezon első három versenyéből kétszer kiesett, később kilencszer is győzni tudott, ezenfelül további három alkalommal végzett a második helyen, így végül 298 ponttal végzett a világbajnokság első helyén. Ezzel ő lett a legfiatalabb 250 köbcentiméteres világbajnok 20 évével és 74 napjával. Ez a rekordot Dani Pedrosa döntötte meg 2004-ben. ### MotoGP (2003–2010) #### Az első évek Negyedliteres sikereinek köszönhetően 2003-ra a Yamaha gyári csapata szerződést ajánlott neki. Csapattársa a spanyol Carlos Checa volt. A MotoGP konstruktőrei közül ekkor messze nem a Yamaha volt a legerősebb, és a versenyzők ennek megfelelően gyengén szerepeltek, Melandri nyolcszor is a verseny feladására kényszerült, és legjobb eredménye is csak egy ötödik hely volt, melyet a csendes-óceáni nagydíjon sikerült elérnie. A szezon végén csak az összetett 15. helyén végzett, mindössze 45 pontot szerezve. 2004-ben csak annyi változás történt, hogy a gyári Yamaha csapatától egy priváthoz, a Tech 3-hoz került. Csapattársa a szezon során az előző évhez hasonlóan Carlos Checa volt. A szezon során már fejlődés mutatkozott, ugyanis Melandrinak már sikerült két dobogós helyezést is begyűjtenie, a katalán és a holland versenyen. Ebben a szezonban ismét sokszor kiesett, összesen hétszer kényszerült kiállni, németországi kiesésének köszönhetően a következő, brit futamot kénytelen volt kihagyni. A szezont végül a 12. helyen zárta 75 ponttal. #### Gresini Racing 2004 végén felbontotta szerződését, és a következő idényben meglepetésre Movistar Honda csapatfőnöke, Fausto Gresini őt szerződtette Sete Gibernau mellé. Ebben az évben Melandri addigi legsikeresebb királykategóriás szezonja következett. Az idény során ötször is felállhatott a dobogóra, ezenfelül megnyerte az utolsó két versenyt, a török és a valenciai Nagydíjat. Ezzel közel két év után ő lett az első Hondás, akinek egymást után két versenyt is sikerült megnyernie. Bár reális esélye sohasem volt egyik legjobb barátja, Rossi megelőzésére, végül magabiztosan, 220 ponttal végzett a világbajnokság második helyén, megelőzve az amerikai Nicky Haydent. 2006-ban a Fortuna Honda csapatánál versenyzett, csapattársa Toni Elías volt. Ebben a szezonban már három futamon diadalmaskodott, de hiába szerzett 228 pontot, vagyis 8-cal többet, mint az előző szezonban, ez is csak a negyedik helyezésre volt elegendő. A harmadik helyezett Loris Capirossitól mindössze egy ponttal maradt el. 2007-ben ismét a Honda színeiben versenyzett. Ebben az idényben az előző éveknél ismét valamivel rosszabbul szerepelt. Futamot nem tudott nyerni, ám háromszor is a dobogóra tudott állni (kétszer második, egyszer harmadik lett), valamint a cseh nagydíjat leszámítva minden versenyen pontszerző helyen ért célba. Mindent összevetve ez a teljesítmény az ötödik helyet jelentette számára. #### Ducati A 2008-as szezonra a Ducatihoz került. Ez az idény volt az eddigi legrosszabb pályafutása összes szezonja közül. A versenyek többnyire nem sikerültek jól, legtöbbször a mezőny legvégén motorozott, és a pontszerző helyekért volt kénytelen versenyezni, pedig csapattársa, Stoner a világbajnoki címért harcolt. Bár összesen csak kétszer kényszerült feladni a versenyt, ellenben ötször nem sikerült beverekednie magát a pontszerzők közé. Legjobb eredménye egy ötödik hely volt. Ez azt jelentette, hogy a szezont a 17. helyen zárta, 51 pontot szerezve. Az idény során többször is veszélybe került helye a csapatnál, ám a Ducati vezetői mindannyiszor biztosították bizalmukról. Már ekkor felröppentek olyan pletykák, hogy távozik, egyesek tudni vélték azt is, hogy a Kawasaki lesz a következő csapata. Végül igazuk lett, ugyanis Melandri szeptemberben bejelentette, hogy a 2009-es szezonban a japán istállónál fog versenyezni. Ez a szerződés végül kútba esett, ugyanis a Kawasaki a szezon végén bejelentette, hogy kiszállnak a MotoGP-ből. #### Hayate 2009-re ismét egy privát csapathoz, a Kawasaki gyári csapatából kivált Hayate Racing Teamhez került. Korábban sokáig nem talált csapatot magának, és úgy nézett ki, hogy 2009-re nem kap sehol versenyzői állást, ezt a szerződését is március elején, tehát mindössze egy hónappal a szezonkezdés előtt írta alá. Az sem volt biztos, hogy a privát Kawasakis csapattal aláírja a szerződést. A pilóta csak a katari teszt után döntötte el, hogy aláír az istállóhoz. Arra is felkészült, hogy egy évet kihagy, esetleg másik sorozatot keres. Végül egyéves szerződést írt alá a csapattal. A csapatnak ő lett az egyetlen versenyzője. A szezonnyitó katari versenyen még csak 14. lett. A második versenyen, Japánban már jobban szerepelt, többek között jó rajtjának köszönhetően végül a hatodik helyen végzett. A versenyen több szép előzést is bemutatott, megelőzte többek között Doviziosót és Stonert is. A következő versenyen, Jerezben ismét jól szerepelt. A gyakorlásokon még eléggé hátul végzett, de miután a csapattal konzultálva teljesen megváltoztatta a motor beállításait, a versenyen végül az ötödik helyen végzett, ismét látványosan, több előzést bemutatva. Megelőzte Colin Edwardsot és Loris Capirossit is. Később megpróbálta utolérni Randy de Puniet-t is, ám ez végül nem sikerült neki. Mind Melandri, mind a Hayate maximálisan elégedett volt az eredménnyel. A francia nagydíjon, a folyamatosan felszáradó Le Mans-i pályán már dobogós helyen végzett. A verseny elején még esőgumival indultak el a versenyzők, ekkor Melandri még csak a kilencedik helyen volt. Bár elmondása szerint egy körrel korábban váltott motort, mint az ideális lett volna, és többször majdnem elesett, végül még ez is jó döntésnek bizonyult, és végül 17 másodperces hátránnyal végzett a győztes Jorge Lorenzo mögött a második helyen. A Hayate előzetesem közel sem várt ilyen jó szezonkezdést, mert bár a téli tesztek alatt látszott a fejlődés, a 2008-as szezon során az akkori versenyzők, John Hopkins és Anthony West szenvedtek az akkor még gyári Kawasaki motorjain. Melandri tehát jóval túlteljesítette az előzetes elvárásokat. Franciaországi második helye volt két év után az első dobogós helyezése, akkor ugyanitt állhatott fel a dobogóra. A szezonnak ez az eredmény volt az eddigi legnagyobb meglepetése. Az olasz verseny nem sikerült tökéletesen számára. Bár a verseny elején, vizes pályán pár kör erejéig még vezetett is, később azonban a pálya felszáradt, és ekkor kiütközött a Kawasaki lemaradása a többi csapathoz képest. Melandri folyamatosan visszaesve végül a 11. helyen végzett. A katalán nagydíjon gyakorlatilag teljesen esélytelen volt a jobb helyezések elérésére. Az időmérőn csak 17. lett, a versenyen azonban sikerült feljebb kapaszkodnia, végül a 2 pontot jelentő 14. helyen végzett. A holland TT-n három helyet javított, a tizenegyedik helyen végzett. Az amerikai nagydíjon a sok kiesőnek köszönhetően újabb egy helyet lépett előre, tizedik lett. A német és a brit versenyt egyaránt a hetedik pozícióban fejezte be, ekkor ezen a helyen állt összetettben is. A cseh és az indianapolisi versenyen kiesett, majd a következő négy versenyből három alkalommal is a top 10-ben végzett. A szezonzárón nem tudott pontot szerezni, ez először fordult elő vele a szezon során. Év végén végül tizedikként zárt, 105 ponttal. #### Ismét a Gresininél A 2010-es szezon előtt bejelentették, hogy Melandri visszatért korábbi csapatához, a Gresinihez. A tesztek nem sikerültek jól sem az ő, sem a csapattárs Marco Simoncelli számára, legtöbbször a mezőny végén végeztek. A szezon eleje már jobban sikerült, egy katari tizenharmadik helyet követően folyamatos javulás volt megfigyelhető. A brit nagydíjat feladni kényszerült, majd a Holland TT-n el sem tudott indulni, miután a második szabadedzésen megsérült a kulcscsontja. A következő versenyen, a katalán nagydíjon már rajthoz állhatott, ám a vállában érzett fájdalom jelentősen hátráltatta, és csak kilencedik lett. Németországban csak tizedik lett, miközben csapattársa szezonbeli legjobb helyezését produkálva hatodik lett. Melandri az amerikai nagydíjon nyolcadik lett, sérülése óta ez volt a legjobb eredménye. ### Superbike-világbajnokság 2011-ben a Yamaha World Superbike Team versenyzője lett. Cal Crutchlow helyére szerződtették, aki a MotoGP-be szerződött a Tech 3 csapatához. Bemutatkozó szezonja rendkívül jól sikerült. Már a második versenyhétvége első futamán, a tulajdonképpen hazai pályának számító Donington Parkban megszerezte első győzelmét. Később még ehhez hármat tudott hozzátenni, év végén pedig az előkelő második helyet szerezte meg a spanyol Carlos Checa mögött. 2011\. október 2-án a BMW-hez igazolt, miután a Yamaha bejelentette, hogy 2012-től kezdve nem indít gyári csapatot. A 2012-es szezon első versenyén rögtön egy második hellyel nyitott, annak ellenére, hogy mindössze a tizenharmadik helyről rajtolt. A világbajnoki címhez a következő években sem került sokkal közelebb. Bár a 2012-es szezonban még kettőt hozzá tudott tenni előző évi győzelmeihez, a szezon végi kiesések nagyon sokba kerültek neki, így 328,5 ponttal csak a harmadik helyen zárta az évet. 2013-ban is a BMW színeiben indult. Ez a szezonja is egy kicsit döcögősen indult, de a 2012-eshez képest kettővel korábban, már a negyedik hétvége első versenyén sikerült megszereznie az évi első győzelmét. Később még kétszer haladt át ő elsőként a célvonalon, ám végül hiába szerzett több pontot (359 a 328,5-lel szemben), mint egy évvel korábban, így is csak a negyedik lett. 2014-re az Aprilia versenyzője lett, nem titkoltan azzal a céllal, hogy az istállóval visszatérhessen a MotoGP körforgásába. Ebben az évben ismét sikerült szereznie hat futamgyőzelmet, ám négyszer is a nyolcadik vagy annál rosszabb helyen végzett, valamint a győzelmeken kívül nem jött össze annyi dobogós helyezés sem, ami elég lett volna egy igazán komoly eredményhez, így nem tudott ellépni az összetett negyedik pozíciójából, másodszor is ott zárta az évet. ### Visszatérés a MotoGP-be 2014 novemberében bejelentették, hogy Melandri visszatér a Gresini Racinghez a MotoGP-be, ami a 2015-ös szezontól kezdve az Aprilia gyári alakulataként funkcionál. Az első hat futam kiábándítóan sikerült Melandri számára, ugyanis egyetlen alkalommal sem tudott pontszerző helyen végezni, legjobb eredménye két tizennyolcadik hely volt. Ezt követően elhagyta az alakulatot, helyére Michael Laverty, majd Stefan Bradl érkezett. ### Visszatérés a Superbike-világbajnokságba 2016-ban sokáig kérdéses volt, hogy egyáltalán ülést tud-e találni, majd júliusban megerősítésre került, hogy 2017-re visszatér korábbi sikereinek helyszínére, a Superbike-világbajnokság mezőnyébe a gyári Ducaticat versenyeztető Aruba.it Racing színeiben. Misanóban, hazai aszfalton a 10. helyről startolva nyert, ami egy olasz pilóta 100 sikere volt a WSBK-ban, ebből húszat ő szerzett. Ez volt az első és egyetlen diadala. 2017 augusztusában nevezték továbbra is az Aruba Ducatinál. 2018. február 25-én a Phillip Islanden rendezett szezonnyitó második futamán győzni tudott, amivel 22 sikerét aratta. Ezzel ő lett a legtöbb versenyt nyerő olasz versenyző a széria történetében, megelőzve Max Biaggi 21 sikerét. A szezon hátralévő részében még összesen nyolc dobogót szerzett. Három második helyet, valamint öt harmadikat. Az évadot az 5. helyen zárta úgy, hogy mindössze három gp-n nem tudott pontot szerezni. 2018\. november 9-én vált hivatalossá, hogy a bajnokságban debütáló GRT Yamaha csapatához igazol az újdonsült Supersport-világbajnok, Sandro Cortese mellé. Egy Yamaha YZF-R1-et terelgetett a pályákon. 2019. február 23-án a 3. helyen végzett Phillip Islanden, az első versenyen új csapatával. Ezenkívül még két pódium jött össze a számára, mindkettő az év közepén, a spanyol Jerezben. 2019\. július 9-én Melandri egy nyilvános tájékoztató keretében bejelentette, hogy a 2019 végén visszavonul a profi versenyzéstől. Utolsó megmérettetésére október 26-án került sor a katari második futamon. 2020\. július 16-án váratlanul ismertették, hogy Leon Camier-t fogja váltani a 2020-as kiírás hátralévő részében a Barni Ducati Racing Teamnél. Előbbi versenyző nem épült fel a téli teszteken, a Motorland Aragónban szerzett váll- és csuklótöréséből. Szeptemberben azonban újból bejelentette, immáron végleges visszavonulását, mivel ő is és a csapat is kiábrándítóan szerepelt a középmezőny végén, néhány ponttal. Profi karrierje során kereken 200 alkalommal állt rajhoz, melyeken 22 győzelmet szerzett. ### Autóversenyzés 2008 telén Melandri belekóstolt az autóversenyzésbe is. A Speedcar sorozatban a négy versenyen összesen két nyolcadik helyet ért el, ezzel összesen 2 pontot szerzett. ## Magánélet Melandri jelenleg párkapcsolatban él, barátnője Manuela. ## Statisztikái ### MotoGP ### Géposztály szerint ### Teljes MotoGP-eredménylistája ### Teljes Superbike-világbajnokság eredménylistája

Lódarázs

A lódarázs (Vespa crabro) (nevezik európai lódarázsnak is) a redősszárnyú darazsak (Vespidae) családjának legnagyobb méretű európai képviselője. Tekintélyes méretei, zajos röpte és fájdalmas, komoly duzzanatot okozó szúrása miatt sokan tartanak ettől a rovartól. Mivel más ízeltlábúakkal táplálkozik, komoly károkat tud okozni a méhészetek állományában. Alapvetően eurázsiai elterjedésű, de Észak-Amerikába is betelepítették. Jellegzetes darázsmintázatot visel. Társas életű rovar, melynek kolóniái tavasztól késő őszig aktívak. A közös munkával felépült darázsfészkek télire kiürülnek, a dolgozók, a herék elpusztulnak és csak a megtermékenyített királynők telelnek át, hogy a következő évben új családot alapíthassanak. Fullánkját az emlősök bőréből is sérülés nélkül vissza tudja rántani. Szúrása fájdalmas, allergiás reakció esetén, kezelés nélkül akár halált is okozhat. A lerombolt fészket a megmaradt kolónia többnyire az eredeti helyen megpróbálja újjáépíteni, ezért eltávolítását csak szakértők végezzék. Az emberek közelségéhez is jól alkalmazkodott, ezért fennmaradása biztosított, a Természetvédelmi Világszövetség nem listázza veszélyeztetett fajként, Magyarországon nem élvez törvényes oltalmat. ## Előfordulása Mérsékelt égövi faj, alapvetően eurázsiai elterjedésű. A Brit-szigetektől Japánig lehet találkozni vele, de Észak-Amerikába is betelepítették. Az első feljegyzés ottani felbukkanásáról az 1840-es évekből származik (Saussure), azóta az Egyesült Államok és Kanada területén jócskán a kontinens belsejéig elterjedt. 2010-ben Guatemalában is megtalálták, ott ez volt az első dokumentált előfordulás. Alapvetően erdei faj, bár az ember terjeszkedésével párhuzamosan annak közelében is megmarad. ## Alfajai A következő alfajok ismertek: - Vespa crabro crabro (Linnaeus, 1758) – Észak- és Kelet-Európa - Vespa crabro altaica (Pérez, 1910) – Nyugat-Szibéria - Vespa crabro borealis (Radoszkowski, 1863) – Oroszország, közelebbi meghatározás nélkül - Vespa crabro caspica (Pérez, 1910) – Transzkaukázus, Észak-Irán - Vespa crabro chinensis (Birula, 1925) – Dél- és Közép-Kína (elképzelhető, hogy azonos a Du Buysson által 1902-ben leírt V. c. oberthurival) - Vespa crabro crabroniformis (Smith, 1852) – Koreai-félsziget, Észak-Kína - Vespa crabro flavofasciata (Cameron, 1903) – Japán, Dél-Korea - Vespa crabro germana (Christ, 1791) – Dél- és Nyugat-Európa, Észak-Amerika - Vespa crabro oberthuri (Du Buysson, 1902) – Délnyugat-Kína (elképzelhető, hogy azonos a Birula által 1925-ben leírt V. c. chinensisszel) - Vespa crabro vexator (Harris, 1776) – Nagy-Britannia A dél-európai példányok világosabbak és finom szőröket viselnek. ## Megjelenése Testtömege 410–530 mg. A lódarázskirálynő akár 35 milliméteres hosszt is elérhet, a herék és a dolgozók (ivartalan nőstények) jóval kisebbek (maximum 25 mm-esek). A nőstények potroha hat, a hímeké hét szegmensből áll. A nőstények csápja 12, a hímeké 13 ízre tagolódik. A faj minden példányának jellegzetes darázsmintázata van: potrohuk sárga (a legtöbb rokon fajénál sötétebb), a tor felé közeledve fekete mintázattal; a tor, valamint a belőle kinövő ízelt lábak barna és fekete színűek, míg a fej sárgás sötét mintázattal és barna összetett szemekkel. A fejtetőn ezeken kívül még három pontszem helyezkedik el, amelyek csak a fény irányának érzékelésére szolgálnak. A potroh végében levő üreges fullánk hegyes, egyenes, visszahúzható. A királynőknek tojócsövük is van. A dolgozók fullánkosak, a hímek nem tudnak szúrni. ### Összetéveszthetősége A szögletesfejű darázs (Dolichovespula media) királynője összetéveszthető a lódarázs dolgozójával. A Dél-Európában élő keleti lódarázs (Vespa orientalis) első pillantásra kevéssé különbözik a lódarázstól, mind méretében, mind színében. Színezete és potrohmintázata miatt összetéveszthető az ázsiai óriásdarázzsal (Vespa mandarinia) is, habár kisebb annál. Vannak más rovarok, amelyek hasonlóvá váltak a lódarázshoz. Ilyenek a szitkárfélék egyes fajai, a buzogányos levéldarazsak (Cimbicidae) és a kétöves pihelégy. Májusban rajzanak az óriás-tőrösdarazsak, amelyek első ránézésre szintén összetéveszthetők a lódarázzsal, de annál sokkal nagyobbak és szőrösebbek. Míg a lódarázs ragadozó, az óriás tőrösdarázs felnőttje békés, nektárfogyasztó rovar, nem veszélyes sem az emberre, sem más állatra. Ez a faj a lódarázzsal ellenben védett, eszmei értéke 50 000 Ft. ### Szúrása A darázs fullánkján nincsenek horgok, így nemcsak más rovarok testéből, hanem az emlősök bőréből is képes visszarántani anélkül, hogy a fullánk kiszakadna. A hímeknek nincs fullánkjuk. A potroh nagy szabadsági fokban elmozdítható a torhoz képest, a darázs bármely irányban tud szúrni. Van egy német mondás, hogy hét lódarázsszúrás egy lovat, három egy embert le tud teríteni, ez azonban nem állja meg a helyét. Egy ember megöléséhez 500–1000 szúrás kellene, ennyit azonban viszonylag ritkán ad le. Szúrása önmagában csupán fájdalmas, azonban allergiás reakció esetén akár halált is okozhat. Az arcot, nyakat, szájüreget ért szúrás allergiás reakció nélkül is fulladást okozhat, ezért haladéktalanul orvoshoz kell fordulni A fészeknél mindig van néhány őrszem, akik jeleznek, ha védeni kell a fészket. A fészek 2–3 méteres körzetében indokolatlanul vagy minimális ingerlésre is támad; távolabb azonban már szelídebb. Csak legfeljebb a fészek lakóinak tizede szúr. Mérge gyengébb, mint a házi méhé. Szúrása nagyon fájdalmas és helyén apró, körülírt duzzanat jelentkezik. A sérült bőrfelületen bőrpír, esetleg csalánkiütés jelenik meg, viszkető érzés kíséri. Tünetek lehetnek még: szív- és légzési panaszok, fojtogató légszomj, átmeneti légzéskimaradás, emésztési panaszok, hányinger, émelygés, gyakori széklet, görcsös hasi fájdalom, idegrendszer és izomrendszer zavarai, lokális fájdalom a sérült területen, zsibbadás. A tünetek enyhítésére a leghatásosabb az antihisztamin bevitele a szervezetbe. Fejlett rágóival egyébként csípni is tud, de ezt inkább harapásnak lehet tekinteni és ez segíti a táplálékszerzésben. ## Életciklusa ### Az új fészek A kifejlett lódarazsak telente elpusztulnak, csak a megtermékenyített jövendő királynők telelnek át. Az őszi születésű nőstények májusban aktivizálódnak addigi rejtekhelyükön, és első dolguk, hogy megfelelő helyet találjanak fészküknek. A hatszög alakú sejtekből álló fészek a szabad természetben faodúkba készül, és az előző évben megtermékenyített nőstény mindegyikbe rak egy petét. Ezekből 1–2 milliméteres, fehér lárvák kelnek ki, amelyeket anyjuk táplál 21–24 napon keresztül. (A lárvák, ha éhesek, percegő hangot képesek hallatni.) Miután négyszer-ötször vedlettek, a lárvák fehér fonalat bocsátanak ki, mellyel beszövik a sejtjeik bejáratát, és az elzárt üregben bebábozódnak. A fiatal dolgozók még két-három napig a sejtben maradva remegésükkel melegítik szomszédos sejtekben nevelkedő testvéreiket, így gyorsítva azok fejlődését. Kirepülésük után átveszik anyjuktól a lárvák táplálását, a fészek építését és őrzését. A lépet búrával fedik, ami védi azt a természet viszontagságaival szemben. A királynő egyre ritkábban repül ki, és egyre inkább csak a petézésre és a kolónia irányítására koncentrál. A fészekhez a papírt növényi anyagok megrágásával készítik elő, amit megformáznak, és a fészekhez ragasztanak. A darazsak szeretik, ha a fészek sötétben van; a héjat azért építik, hogy ezt biztosítsák. A fészekben van egy középső tartógerinc. Egyetlen bejárata alul nyílik. A nyál nemcsak ragasztóanyagként szolgál, hanem nedvszívóvá is teszi a papírt. A fészek végső megjelenését befolyásolja a helyszín, az elérhető nyersanyagok, és a rágás alapossága. A falba beépülnek ásványi anyagok is, úgymint vas, titán, és cirkónium. Észak-Törökországban talált fészkekben nyomokban szilícium, kalcium, kálium, és vas volt található, de nem tartalmazott alumíniumot, nátriumot vagy magnéziumot. Ez arra utal, hogy a lódarazsak talajt is használtak a fészek építéséhez. Ugyanezekben a fészkekben a rostanyag aránya 23%, a nyálé 77%. Ezzel az aránnyal a nedvszívó képesség 100% volt, vagyis a fészek teljesen kiszáradt állapotában saját súlyának megfelelő mennyiségű vizet képes felvenni. ### Működő gépezet A nyár folyamán a kolónia folyamatosan növekszik. A fészekben egyre több sejt épül, a királynő az új és a régi sejteket is bepetézi. A fészek építőanyaga papír, amihez faanyagot rágnak össze. Közvetlen közelében vehemensen védelmezik a fészket. Táplálékot keresve akár éjszaka is repülhetnek megfelelő időjárás esetén. A lódarazsak kolóniáinak precízen működő életét a genetikai kódok mellett nagy valószínűséggel vegyi kommunikáció irányítja. Más darázsfajoktól eltérően a királynő hormonjai nem nyomják el a dolgozók petefészek-működését. Ha már nincs több hely a fészek számára, akkor a dolgozók keresnek egy alkalmas helyet, és ott egy új fészket kezdenek el építeni. Egy idő után a királynő is csak az új helyre petéz, így a régi fészek előbb-utóbb kiürül. Ha az emberek lerombolják a fészket, akkor a darazsak többnyire az eredeti helyen próbálják meg újjáépíteni. Ezért a kolónia eltávolítása érdekében nem lerombolni kell a fészket, hanem áthelyezni; erre vagy a darazsak kiirtására csak szakértők vállalkozhatnak. ### Élelemszerzés A lódarazsak fiasításuk etetésére rovarokat fognak. A zsákmány 90%-át legyek, és más, az ember számára bosszantó vagy káros rovarok teszik ki. Még viaszmolyból (kis viaszmoly (Achroia grisella), nagy viaszmoly (Galleria melonella) is többet fog, mint méhből, ezért egyes német méhészek fészkelőhelyet készítenek elő számára, sőt etetik is őket, mézzel, cukros vízzel és lisztkukacokkal. A NABU (Naturschutzbund Deutschland, Német Környezetvédelmi Egyesület) fészekládákat bocsát a méhészek rendelkezésére. Nem minden méhészközösség fogadja őket ilyen örömmel, mivel a méheket sem veti meg. Behatolnak a kaptárba, lopják a mézet, elrabolják a fiasítást. A méheknek esélyük sincs velük szemben. Zsákmányukat először látással észlelik, de mivel az viszonylag gyenge, minden megfelelő méretű sötét foltot megtámadnak. Miután a darázs megközelítette a lehetséges zsákmányt, szaglással ellenőrzi, hogy alkalmas prédát talált-e. Sok támadás sikertelen marad. A zsákmányt állkapcsukkal széttépik, és csak a tort viszik el. A zsákmány elejtéséhez erőteljes állkapcsuk mellett fullánkjukat is használják. Csak a kisebb zsákmányt rágják át egészében. A lárvák cukros váladékot termelnek családjuk számára (trofallaxis), ez alkotja a lódarazsak tartalék táplálékát, hasonlóan a méhek által gyűjtött mézhez. Ezt többnyire a királynő fogyasztja, de rossz idő esetén a dolgozók is ehetik. Felderítőútjaik során akár három kilométerre is eltávolodhatnak fészküktől. A bejáraton át ürítenek a darazsak, ami károkat okozhat a talapzatban, mivel egy jól fejlett nép naponta fél kilogramm rovart fogyaszt el. Az év folyamán a táplálékkereső viselkedés megváltozik. Júniusban a dolgozók aktívan keresik táplálékukat. Ezzel szemben ősszel már csak a könnyen elérhető zsákmány érdekli őket, így dögöt is esznek. Így például augusztusban már megjelennek a szabadban étkezők és a piknikezők mellett, és összefogdossák a legyeket és más darazsakat, amelyek csak a táplálkozással törődnek. A szemeteseknél is gyakori vendégek ilyenkor. Egyes helyeken emiatt kártevőnek tekintik. A lódarázs az Argiope aurantia sárga csíkos kerti pók hálóját is kitakarítja. Mark S. Davis Georgiában megfigyelte, amint a darazsak berepülnek a pók hálójába, és ellopják annak zsákmányát. A pók nem védekezett a tolvajok ellen. Hasonlóan rabolja ki a padlásdarázs (Polistes nimpha) fészkeit is. Gyümölcslevet, mézharmatot és nektárt, fák nedvét is fogyasztják. A felnőtt darazsak a lárváknak viszik a zsákmányt, maguk csak édes növényi nedvekkel táplálkoznak. ### Hanyatlás Augusztus-szeptemberben a kolóniák elérik legnagyobb kiterjedésüket és népességi mutatójukat: akár 4–700 rovar is élhet itt, a fészek pedig 50 centiméteres átmérőt és 60 cm-es hosszt is elérhet. A fészek átlagos száraztömege 80 g; a sejtek mélysége 4–5 mm, átmérőjük 8–9 mm. A királynő végül lerakja utolsó petéit, amelyekből szaporodásra képes hímek (herék) és nőstények (az eljövendő királynők) fejlődnek ki. Az új, szaporodni képes generáció jelzi a család hanyatlásának kezdetét. A dolgozók egyre inkább elhanyagolják anyjukat, ami egy idő után távozik a fészekből, és mivel megöregedett és kimerült a féléves petézéstől, hamarosan elpusztul. Előfordul, hogy a dolgozók ölik meg, mivel petefészke kimerült, és nem tud több petét rakni. Ezzel elveszítette jogosultságát arra, hogy az állam vezetője legyen. A család tovább működik. A dolgozók csak az ivaros utódokat nevelik tovább; a még be nem bábozódott leendő dolgozók etetés híján éhen halnak, vagy kidobálják őket a fészekből. A herék és az eljövendő királynők még egy darabig a fészekben maradnak, és a dolgozók etetik őket. Ezután kerül sor a kirajzásra és a párzásra. A párzás az állam szétesését jelenti. A nőstények többször is párosodhatnak. A fiatal királynők ezután téli rejtekhelyet keresnek maguknak, hidegtől és nedvességtől védett helyre, például fakéreg alá rejtőznek. Az addig ki nem fejlődött darazsakat saját testvéreik pusztítják el, és részben meg is eszik őket. A többi egyed (dolgozók, hímek) egy darabig még édes levek után keresgél, majd hamarosan elpusztul. Fészkük elnéptelenedik, és a következő nemzedék sem tér vissza ide, hanem a következő évben új fészket épít. A fiatal királynők tartják életben a fajt egészen a következő tavaszig. ### A dolgozók szaporodásának elnyomása A királynő hormonja nem nyomja el a dolgozók petefészkének működését. Ennek ellenére kevés, vagy semennyi utód sem származik tőlük. Ennek oka az, hogy a dolgozók kitakarítják egymás petéit, amelyekből párzás híján mind hímek fejlődnek. Egy laboratóriumi fészekben a peterakás sebessége átlagosan napi 2,31 pete volt, míg az építés ennél jelentősen lassabban haladt, napi 1,63 sejttel. A haplodiploid nemmeghatározás miatt a nőstények közelebbi rokonságban állnak nőtestvéreikkel, mint utódaikkal. Ez motiválja a dolgozók versengését egymás között. A peték eltávolításán kívül még diszkriminálják is azokat a dolgozókat, akiket petézésen kaptak. Ha csak a királynő petézik, akkor a kolónia egységes egészként gyarapodhat. Testvéreik utódaival közelebbi rokonok, mint saját testvéreikkel, de a versengés kiküszöbölése az egész család érdekét szolgálja. ### Vészjelzés A lódarázs vészjelzése abból áll, hogy izgatottan röpköd ki-be a fészekből, és közben folyamatosan zümmög, végül támad, és feromont is kibocsát. A kísérletek szerint a fő komponens a 2-metil-3-butén-2-ol, emellett más penténeket és pentánokat is tartalmaz. ### Albérlők A lódarázsholyva az összes életszakaszon végigkíséri a darazsakat. A darazsak hulladéka alatt lakik, és elfogyasztja a táplálékmaradványokat, az elpusztult darazsakat és a légylárvákat. ## Természetes ellenségek A lódarázs természetes ragadozói a darázsölyv, a gyurgyalag és a borz a gerincesek körében. Ázsiai élőhelyein, legközelebbi rokona, az ott is ritka Vespa dybowskii nősténye, a királynőt megölvén átveheti annak helyét, hogy a dolgozók az ő utódjait neveljék fel. Európában ez a szociálparazita faj nem fordul elő. ## Védettség A lódarázs nagy kiterjedésű élőhelyének nagy részén az ember által nem háborított erdőségekben él, de az emberek közelségéhez is jól alkalmazkodott, ezért fennmaradása biztosítottnak látszik. A Természetvédelmi Világszövetség nem listázza veszélyeztetett fajként, Magyarországon sem élvez törvényes oltalmat. Szúrásától való félelmükben az emberek sokszor lerombolták fészküket, ami a faj hanyatlásához vezetett. Egyes országokban ezért védelem alá helyezték. Németországban országos védelem alatt áll 1987. január elseje óta, illetve Ausztria egyes tartományaiban (Felső-Ausztria, Stájerország) a faj védettséget élvez. Németországban a büntetés 50 000 euró. Az általuk elfogott rovarok nagy része az ember szempontjából kártékony, ami jót tesz egy átlagos kertnek. Azonban hajlamosak arra, hogy kiirtsák a házi méhek családjait, amivel a kisebb méhsűrűségű helyeken rontják a megporzás minőségét. A lódarazsak arra is hajlamosak, hogy körbehántsanak faágakat, amivel az ág pusztulását idézik elő. ## Fordítás

MÁV V43 sorozat

A MÁV V43 sorozat a Magyar Államvasutak részére szállított legnagyobb darabszámú villamosmozdony-sorozat. A magyar ipar 1960-ban megvásárolta egy szilícium-egyenirányítós mozdony licencét a nyolc gyárat tömörítő „50 periódusú vasútvillamosítás fejlesztésére alakult nyugati munkaközösség”-től. Az első hét mozdonyt a licencadó munkaközösség készítette a németországi Essenben, a V43 1008 pályaszámú mozdony már Magyarországon, Budapesten készült. A mozdonyok villamos részét a Ganz Villamossági Művek, járműszerkezeti részeit a Ganz–MÁVAG gyártotta. 1963 és 1982 között közel 400 mozdonyt állítottak üzembe. Érdekessége a sorozatnak, hogy az első mozdonyok az akkor még 16 kV feszültséggel villamosított Budapest–Hegyeshalom vonalra átkapcsolóval rendelkeztek. A sorozatból 15 – korábban a MÁV által használt – mozdonyt a GYSEV üzemeltet. Beceneve: „Szili” (szilícium-egyenirányítója miatt), illetve „Szellem" (a vontatómotorok hűtésére alkalmazott szellőztetésnek magas, fültépő hangja miatt). ## Kifejlesztésének előzményei A MÁV 1945-ben felkérte a Ganz Villamossági Gyárat Ward Leonard-rendszerű villamosmozdony kifejlesztésére. A gyár ezt a feladatot nem vállalta, mert nagy teljesítményű soros egyenáramú vasúti motor előállításához nem rendelkezett megfelelő tapasztalattal, de javaslatot tett egyedi hajtású indukciós motoros fázis- és periódusváltós mozdony gyártására. A MÁV úgynevezett nullsorozatot rendelt. A gyártás nagymértékben elhúzódott, ennek fő oka az volt, hogy abban az időben nem lehetett antimagnetikus bandázshuzalt beszerezni. Időközben két fontos esemény következett be. Az első az SNCF (francia vasúttársaság) elhatározása, hogy a vasútvillamosítást 50 periódusú rendszerrel folytatja. Megállapította, hogy az egyenirányítós mozdonyok üzeméhez a felsővezeték feszültségét 25 kV-ra kell emelni. Nyilvánvaló volt, hogy ez a jövő fejlődés útja. Így minden további fázisváltós mozdony gyártása nehezítette a MÁV fejlődését, mert a fázisváltót nem lehetett 25 kV feszültségre kiképezni. A másik fontos – hazai – előrelépés azt volt, hogy a MÁV kérésére az ipar dízel-villamos tolatómozdonyok gyártását vállalta. E mozdonyok ugyanis a gurítóüzemet is el kellett, hogy lássák: vagyis a vontatómotorok indítónyomatéka ugyanakkora kellett legyen, mint egy vonali mozdonyé. A MÁV e fejlesztéshez azzal járult hozzá, hogy kifejezetten kérte a kommutátoroldalról, kívülről szellőzött motorok építését, és megadta, milyen gyári próbatermi eljárással biztosítható az, hogy a kommutátorok az üzemben ne deformálódhassanak. Ezzel lehetővé vált olyan teljesítményű vonali Ward Leonard mozdony gyártása is, amely a Kandó-mozdonyok személy- és tehervonati vontatási programját el tudta látni. A gyorsvonatok vontatásához a MÁV néhány, az SNCF részére már sorozatban gyártott mozdonyt kívánt beszerezni. Ez ellen a hazai ipar hevesen tiltakozott. Az Iparügyi Minisztérium felkérte a szovjet ipart, vállalja el egyenirányítós mozdony kifejlesztését. A MÁV a kijelölt tervezőintézetben ismertette a feladatokat. Amikor a szovjet ipar felmérte, hogy igen kiterjedt tervezési munkát kellene végeznie és a mozdony a Szovjet Vasutak részére közvetlenül nem lenne felhasználható, nem vállalta el a munkát. Időközben megindult a hazai Ward Leonard mozdonygyártás, így a vasútvillamosítást folytatni lehetett. Az új vonalakat a MÁV már 25 kV-tal villamosíthatta. A 16 és 25 kV-os feszültség határán, ha egy mód van rá, el kellett kerülni a mozdonycserét. A MÁV ezért a budapesti vasúthálózatnak azon pontján létesített betáplálást, amelytől minden irányban csak néhány kilométer volt a felsővezeték hossza. E rövid szakaszokon a leendő egyenirányítós mozdonyok által okozott feszültségesés is még elfogadható volt. ## A sorozat gyártása Még mindig megoldatlan volt a gyorsvonatok vontatásának feladata. Végül az ipar elhatározta, hogy licencet vásárol a mozdonygyártáshoz. Ezt már az is indokolta, hogy időközben külföldön a szilíciumdióda-gyártás fejlődése lehetővé tette a higanygőz-egyenirányítók kiküszöbölését és így hazánkban is megindulhatott a vasúti üzemre alkalmas diódák kifejlesztése. Egyetlen szállító állt akkor csak rendelkezésre: a Siemens cég vezetése alatt álló „50 50 periódusú Munkaközösség”, amely német, francia, svájci, belga és angol gyárakat egyesített, és Indiába már szállított 25 kV-os 50 periódusú mozdonyokat. Így ezzel a nyugati munkaközösséggel megköttetett a szerződés hét, a MÁV kívánságainak megfelelő mozdony szállítására és a gyártási licenc átadására. E mozdonyok üzembeállításával a MÁV a Ward-Leonard mozdonyokénál is kedvezőbb energiafogyasztású, gyors-, személy- és tehervonati, valamint ingavonati üzemre egyaránt alkalmas mozdonyok birtokába jutott, majd megindulhatott típus hazai sorozatgyártása is. A konstrukció a Francia Vasúttársaság (SNCF) sikeres, akkoriban szállítás alatt álló B'B' 1,5 kV-os egyenáramú SNCF BB 9400 sorozatán alapult, amelytől az általános szerkezetet, különösen a főkeretet és a szekrény vázát, továbbá a híres „Jacquemin-hajtású” forgóvázakból származó egymotoros forgóvázakat vette át. A mozdonyok szállítási szerződésének megkötéséhez ismertek voltak a nyugat-európai vasutak szállítási szerződéseinek műszaki vonatkozású előírásai, így a Magyarországon készített szerződéstervezetet elfogadták. Elő volt írva a tervek ellenőrzése, hozzáférhetőség és kezelhetőség szempontjából, valamint a gyártásellenőrzés. Így már tervezés során alaposan megismerték a szakemberek a szerkezeti megoldásokat és a nehézségeket is, valamint kiküszöbölhették az egyes hibákat, például azt, hogy a transzformátor és a fokozatkapcsoló összeépítése és elhelyezés módja folytán szabadon maradt volna egy nyílás a mozdonyszekrény alján, melyen át a vontatómotor-szellőzés nagy mennyiségű port szívott volna be. A gyártásellenőrzés módot adott arra is, hogy figyelemmel lehetett kísérni minden szerkezeti részt, valamint a gyártás során mutatkozó fennakadásokat is. A villamosberendezés átvételéhez részben rendelkezésre álltak a CEI vonatkozó előírásai, amelyek egyúttal az UIC előírásai is. Nemzetközi viszonylatban teljesen új volt azonban a mozdonyok egyenirányító-berendezése. Előzetes tárgyalásoknál (például az angol gyárakkal) – bár nem sok idővel ezután az Angol Vasutak is megkezdték az 50 periódusú vasútvillamosítást – ajánlattételre még nem vállalkoztak. Így az egyik legnagyobb gondot az egyenirányító-berendezés megfelelő minőségének biztosítása jelentette. Részben az UIC útján, részben mert tagjai voltunk a CEI megfelelő nemzeti bizottságának, birtokunkban voltak a CEI egyenirányító átvételi előírás-tervezetei, és a szállító vállalta az azokban foglalt igen alapos vizsgálatok elvégzését. A szerződés megkötésekor az SNCF 50 periódusú vasútvillamosítása folyamatban volt: számos 50 periódusú vontatómotor készült már el. A Deutsche Bahn üzemében csak négy kísérleti egyenirányítós villamos mozdony volt, ezért a szakértők igyekeztek az üzemi tapasztalatokat megismerni. A tapasztaltak gondot okoztak, ezért a vontatómotor-átvételi próbáknál a lehető legnagyobb szigorúsággal jártak el, és a kommutációs vizsgálatok sikertelensége alapján az átvételt megtagadták. Hosszas tárgyalások után a szállító vállalta a vontatómotorok újratekercselését. Érdemes rögzíteni, hogy az új tekercselés a licencvásárló Ganz Villamossági Gyár számításai alapján készült el. Az új tekercseléssel a motorok megfeleltek a kommutációs vizsgálati előírásoknak, és az üzemben a kommutátorok állapota és a szénkefefogyasztás mértéke az 50 periódusú soros vontatómotorokkal az addig tudomásunk szerint elért eredményekhez viszonyítva a legjobb volt. Ez már azért is fontos volt a MÁV részére, mert az eredeti szerződés megkötésekor vállalt vontatómotor-teljesítményt a részletes tervezés során a gyártó nem tudta biztosítani. Az a motorteljesítmény, amelyet a szállító a pótszerződés során árengedménnyel vállalt, csak szűken felelt meg a MÁV igényeinek, és így az üzemben a motorok minden vonatnemnél maximális mértékben ki vannak használva. Ennek előnye is van: a mozdonyok villamosenergia-fogyasztása igen kedvező. A vontatómotorok eredetileg előírt teljesítménye elérhető lett volna, ha a szállító kihasználhatta volna a megengedett legnagyobb tengelynyomást. A hazai - a licenc alapján gyártó - vállalat azonban ragaszkodott a 2 tonna súlytartalékhoz a hengerelt acél méretpontatlansága miatt. Az üzembehelyezés során fokozatosan kefeszikrázás keletkezett a vontatómotoroknál, mert a szállító kiküldött szerelője nem ügyelt eléggé a szénkefetartók pontos beállítására. A szállító mérnöke szüntette meg ezt a hibát, így a MÁV személyzete is megismerhette a helyes eljárást. Második hibaként keretrepedések keletkeztek nem sokkal az üzembe helyezés után. Más cég szerkesztette és gyártotta a keretet, és más a forgóvázakat, így a keretfelfüggesztéshez tartozó elemek kiképzésében a kerettervezőnek nem volt tapasztalata az adott forgóvázhoz. Áttervezéssel ez a hiba is megszűnt. Bár a mozdonyvezetők közül sokan inkább állva szerettek maradni vezetés közben a futás egyenetlensége miatt. Véglegesen a probléma a rugózás módosításával szűnt meg. A MÁV személyzete nehézség nélkül megismerte a mozdonyokat, bár a nagy sorozatszám következtében nem lehetett olyan elit mozdonyvezető-kart biztosítani, mint annak idején a Kandó-mozdonyokhoz. Egyetlen súlyos mozdonyvezetői hiba fordulhatott elő: az egyenirányítót védő gyorskapcsoló lekapcsolása után a mozdonyvezető kiiktathatta a gyorskapcsolót, és ezzel igen nagy költségű kárt okozott az egyenirányító diódákban. Ez annak a – még a gőzmozdony üzemből – beidegződött gyakorlatnak volt a velejárója, mely szerint szégyen a szolgálatképtelenség, hiszen a gőzmozdony szerkezete olyan rendkívül egyszerű, hozzáférhető, sőt türelmes, hogy egy jó mozdonyvezető csaknem minden hibát ideiglenesen maga is ki tudott küszöbölni még a vonalon. Ez a villamosmozdonyoknál soha nem lesz elérhető, viszont a fejlődés növekedése olyan mértékű, hogy számítani lehet az üzembiztonság nagymértékű növekedésére. A típus első hét példányát még Németországban szerelték össze 1963-ban 4384-4390 gyári számokon, majd a licenc megvásárlása után a többi már a Ganz-MÁVAG üzemében készült el. A VM14 sorozatjelű villanymozdony-szérián belül az első hét példányt leszámítva összesen 25 alváltozatot lehet megkülönböztetni. Az idők folyamán számos változtatás lett a mozdonyokon, például a zártárcsa helyett a vörös zárlámpa, amely a 90-es években kezdett elterjedni vagy a gumirugós felfüggesztés, amelytől a futás javulását remélték. A pontos listához lásd: V43 1xxx ## V43 a GYSEV-nél 1987-ben elkészült a Győr–Sopron-vasútvonal villamosítása, amelynek keretében 1987. május 15-én 7 darab V43 320-326 pályaszámú mozdony érkezett M41-es dízelmozdonyokért cserébe. A sorozatból 13 darab – korábban a MÁV tulajdonát képező – mozdonyt a GYSEV üzemeltet a saját vonalain, a mozdonyok főleg a Rajka-Hodoš útvonalon továbbítanak autószállító vonatokat, de Sopron-Szentgotthárd és Sopron-Zalaszentiván viszonylatban is továbbítanak tehervonatokat. Elvétve megjelennek a Hegyeshalom-Budapest vonalon is, illetve futáskiegyenlítés céljából a Bakony InterCity vonatokat is továbbítják. Kezdetben a MÁV V43 1320-1331 pályaszámú mozdonyokat kapta meg a GYSEV, a MÁV-nak átadott saját M41 001-007 pályaszámú dízelmozdonyaiért, valamint a MÁV részére gyári újként vásárolt 5 db MÁV V46-os villamosmozdonyért cserébe. A mozdonyokat a pályaszám 1000-esének törlésével (a mozdonyok többségén sokáig látható volt a számjegy eltérő árnyalattal történt lefestése) a V43 320-331 pályaszámcsoportba sorolta át. A többi, később érkezett V43-ast (1130,1155,1164,1267) az eredeti pályaszám részletének megtartása nélkül, az átvételük sorrendjében számozta be V43 332-335 pályaszámokra. A V43 331 mozdonyt a Neufeld-i baleset miatt 1996-ban selejtezték, majd szétvágták, a V43 322 pedig 2004-ben a Komáromban történt baleset miatt jutott hasonló sorsra. A V43 333 2007-ben szenvedett végzetesnek tűnő főkeretgörbülést egy balesetben (a V43 326-tal ütközött), így a leégett, de még egyben lévő MÁV-os V43 1003 főkeretének felhasználásával épült újjá 2008 elején. A mozdonyok egy része a Sopron–Ebenfurt vonalon történő közlekedéshez INDUSI rendszerű automatikus vonatbefolyásoló rendszerrel is fel lett szerelve. ## V43 Szlovákiában A szlovák HMH SRO és a magyar Siemens Zrt. konzorciuma 2011-ben közbeszerzésen elnyerte a MIREL felszerelését a MÁV-TRAKCIÓ Zrt. nyolc, 431-es sorozatú mozdonyára. A MIREL berendezés a Magyarországon használt EVM fedélzeti berendezés funkcióját is maradéktalanul ellátja, ezért a mozdonyokból kiszerelésre kerültek a korábbi vonatbefolyásoló berendezések, és a helyükre a szlovákiai közlekedésre is alkalmas MIREL VZ1 fedélzeti berendezést építették be. A felszerelt pályaszámok: 431 005, 431 014, 431 015, 431 152, 431 153, 431 176, 431 232 és 431 339. ## 432-es sorozat 1999 óta folyik a V43 sorozat egyes gépeinek nagymértékű korszerűsítése. Ezek a 432-es (korábban V43 2xxx) pályaszámcsoportú mozdonyok a V6EE jelű főjavítás keretében digitális távvezérlésűre lettek átalakítva, az alsorozat tagjai UIC-kábelen át működő távvezérlést kaptak, így a sorozat alkalmas a 400-as pályaszámcsoportú, BDt betűjelű vezérlőkocsikkal való távvezérlésre. A széria új festést is kapott, valamint az átalakított példányokat újabb, úgynevezett „félpantográf”, AFp 221 típusú áramszedővel látták el (ennek ellenére azonban néhány mozdony a hagyományos AOp 317 típusú pantográf áramszedővel közlekedik, amivel utólag cserélték ki a félpantográf áramszedőt). A felújított mozdonyok feltűnő, sárga-kék-fehér-szürke festésük miatt a „Papagáj” vagy „Papagájszili” becenevet kapták. A Papagájok Szolnok Vontatási Főnökséghez tartoznak. 2006-ban és 2007-ben tovább folytatódott az átalakítási sorozat, a Papagájok száma nagyjából megkétszereződött. Az ebben a időszakban átalakított gépeket már Webasto légkondicionáló berendezéssel is felszerelték. Úgy tűnik, a 433-as sorozat létrehozása és az új villamosmozdonyok közelgő vásárlása miatt a „papagájosítás” 2007 decemberében befejeződött, jelenleg 56 db ilyen átalakított mozdony közlekedik. A pontos listához lásd: V43 2xxx ## 433-as sorozat A Deutsche Bahntól beszerzett 300 db használt halberstadti személykocsikkal érkezett 27 db Bybdtee betűjelű vezérlőkocsi is, ezekhez készült a 433-as (korábban V43 3xxx) sorozat. E mozdonyokba ZWS rendszerű távvezérlést építettek be, így elméletileg képesek a német eredetű, pécsi, szombathelyi, és 2011 eleje óta miskolci állomásítású vezérlőkocsikkal a személy- és gyorsvonatok ingavonati üzemben közlekedni. Menetrend szerint a Pécs-Dombóvár, Dombóvár-Gyékényes személyvonatok továbbításában vesznek részt, illetve elvétve előfordulnak pécsi inga-InterCity vonatokban is, akár Bombardier Traxx mozdonyokkal is. A pontos listához lásd: V43 3xxx Az első mozdonyok 2007 novemberében és decemberében álltak üzembe. A sorozat gépeinek beceneve a „Cirmos”, ritkábban a „Zebra” becenév - a vezetőfülke tetején oldalt látható csíkozott festés miatt. A mozdonyok honállomása Dombóvár, de pécsi és nagykanizsai mozdonyszemélyzet is dolgozik velük. A 433-as sorozat mozdonyain módosult a műszerasztal is. Új főkontrollert építettek be, ami lehetővé teszi a folyamatos motoráram-szabályzást is, valamint egy segédkontroller is helyet kapott, ami a főkontroller "N" állásában aktiválható, és a fokozatkapcsoló felfelé léptetését teszi lehetővé egy-egy fokozatonként, valamint folyamatos "LE" vezérlést is kapcsolhat. Beépítettek továbbá egy ütőgombos vészfékszelepet is, amely villamosan és levegősen is utasítja a mozdonyt a megállásra: elengedi a fővezeték levegőjét és kikapcsolja a főmegszakítót is. Megvalósításra került továbbá szoftveresen a motoráram folyamatos szabályzása mellett a tolóerő-korlátozás „saját” és „csatolt” üzemmódoknál is; szoftveres a perdülésvédelem is. Újdonság a ZWS távvezérlő rendszernél a diagnosztikai UIC kábeles digitális vezérlést ellenőrző „koffer” alkalmazása is, amelyet már a gyártás során az átvételeknél, teszteléseknél is alkalmaztak. A mozdony homlokoldalán kialakított UIC aljzatok 18 (piros) és 22 pólusúak (kék). A 22 pólusra az informatikai adatátviteli erek árnyékolásának folyamatos biztosítása miatt volt szükség. A mozdony tartozékát képező 22/18 pólusú lengődugós kábeleken keresztül kapcsolódik össze a mozdony a kocsikkal. A ZWS rendszer újdonsága továbbá az is, hogy bármely más ZWS távvezérlő rendszerrel ellátott vezérlőkocsival képes a mozdony együttműködni, univerzális jelleggel. A mozdonysorozat elő van készítve a GPS-alapú hangosbemondás-vezérlésre és a GSM-R fogadására. A vezetőállás komfortját növelő klímaberendezés is beépítésre került. Érdekessége a rendszernek továbbá az, hogy „toltvonati üzemben” a német vezérlőkocsi 140 km/h sebességre alkalmas maradt továbbra is, azonban 433-as sorozatú hátulműködő mozdony esetében, annak maximális engedélyezett sebessége miatt csak 120 km/h sebességgel közlekedhet. ## Változatok Jelenleg Magyarországon a MÁV-nál több különböző festésben közlekednek a MÁV V43 sorozatú villamos mozdonyok. Néhány alváltozatnak nincs külön egyedi festése. Néhány régebbi változat mára már eltűnt, legutoljára az egyetlen szürke színű, a "Patkány" becenevű V43 1299 (később 432 299). Egy francia filmhez készült egy egyedi változat is, amely teljesen kék színű volt (V43 1347, később 433 347). Jelenleg a friss fővizsgás 1000-es sorozatú mozdonyok egy újabb színváltozatot kapnak, melynek színei: világosszürke főkeret, sárga homlokrész fekete betűs pályaszámmal, fekete háttér nélkül és kék festés. Az első mozdony a V43 1294 lett. ### Régi változatok ### Jelenlegi változatok ## A sorozat jövője A 2023-ban 60 éves V43-as villanymozdonyok évtizedek óta a MÁV villamos vontatójármű-parkjának meghatározó típusa. A mozdonyok pályafutását olykor hullámvölgyek, válságos időszakok is jellemezték, történetük során többször is megújultak. Azonban a lassan élettartama végéhez közeledő mozdonysorozat alapvetően jól kiszolgálta a vasutat, a vasutasságot. Az egyre öregedő berendezések, alkatrészek komoly gondokat, feladatokat jelentenek a műszaki szakembereknek, amelyek a mérnöki leleményesség és hozzáállás tekintetében minden bizonnyal megoldhatók lennének. A gazdaságossági szempontokat figyelembe véve kimondható, hogy a járműsorozat gazdaságosan már nem fenntartható, üzemeltethető, nem felel meg a kor mai magas piaci követelményeinek. Már nem érdemes a költséges főegységeket kiváltani, azokat újragyártatni. A járműsorozat pótlásának megkezdése a Gépészeti Üzletág, valamint a MÁV Zrt. versenyképességének megtartása érdekében elkerülhetetlen. A járműsorozat selejtezése, pótlása a nagy darabszám miatt rövidtávon aligha képzelhető el, így a sorozattal még évekig találkozhatunk a vasúti pályákon és a karbantartási telephelyeken. Helyüket részben a Stadler FLIRT, Bombardier Talent motorvonatok, a 2011-2012-ben megérkezett MÁV TRAXX mozdonyok, valamint a 2020-tól fokozatosan forgalomba álló Stadler KISS motorvonatok, illetve előreláthatólag a 2022 áprilisában aláírt keretmegállapodásban szereplő 115 db Siemens Vectron mozdonyt veszik át, amelyek futás szempontjából legalább 230 darab V43-ast tudnának kiváltani. A legyártott 379 db V43 sorozatú mozdonyból eddig 45-öt selejteztek, 16 db-ot a GYSEV-nek adtak át, 1 db a BGOK tanmozdonya, 1 db műszaki emlék, 9 db-ot pedig villamos előfűtő géppé alakítottak át. 2010 és 2012 között a MÁV-TRAKCIÓ Zrt. 25 db TRAXX villamos mozdonyt szerzett be, ezek üzembeállásával 30 db 431 sorozatú villamos mozdonyt állítottak le. A tömeges selejtezés 2021. július 21-én kezdődött el. Az új Stadler FLIRT és Stadler KISS motorvonatok forgalomba állásával a régi ingavonatokra egyre kevesebb szükség van, ezáltal kevesebb 431 sorozatú mozdonynak van és lesz állandó munkája. A főváros környékén a régi ingavonatok száma folyamatosan csökken. A hatvanadik vasutasnapra a V43 1001-es mozdonyt visszafestették Szolnokon a gyártáskori színtervhez közelítő színre. Mivel azonban nem kiállítási tárgy, hanem a MÁV-TRAKCIÓ Zrt. mozdonya, az eredetileg a gép orrán lévő vörös csillagot nem kapta vissza, továbbá rákerült a H-MÁVTR felirat is. Egyes vélemények szerint a színek árnyalata sem teljesen tökéletes. 2016 júniusában selejteztek nagyobb mennyiségben a sorozatból. 2018-ban négy darab mozdonyt selejteztek. A 2021. július 21-én megindult tömeges selejtezés elérte a sorozatot. 3 nap alatt 28 darabot törölt a MÁV az állományból, illetve még ebben az évben további 15 db 431-es fog végleg elbúcsúzni. A Selejtezések a miskolci, nyíregyházi és szolnoki gépekkel kezdődött. 2 db mozdonyt pedig villamos fűtőgépnek alakítanak át, melyek Nyíregyházára illetve Debrecenbe fognak kerülni. Ezzel a selejtezéssel a sorozat több mint 1 tizedét selejtezte az államvasút. Közöttük voltak olyanok, amik már több éve nem vontattak szerelvényt. Valószínűleg 2022 után folytatódik a selejtezés, ha elkezd érkezni a 2020-ban megrendelni szándékozott 115 új mozdony. Leghamarabb az alacsony pályaszámú mozdonyok fognak eltűnni, abból is a 0-s sorozat (50 darab). Fontos megemlíteni azt a tényt, hogy egyre több magánvasút társaság vesz leselejtezett 431-es sorozatú mozdonyokat (pl.: V-Híd), mivel egy új mozdony árán vehet 4 db használtat, amivel többfelé tud vonatot belföldön továbbítani. ## Modell A V43-as mozdony H0-s nagyszériás modelljét a Fuggerth gyártotta, többféle pályaszámban és festési variációban. A modell az 1000-es sorozatú, magas pályaszámú mozdonyok kasztnijával készül, középen elhelyezett 5 pólusú lendkerekes motorral, négy hajtott tengellyel, digitális előkészítéssel. Korábban a Deák Modell is készített rézből számos V43-as variációt. 2022 szeptemberében megjelent a PIKO gyártásában a V43 1282 modell a gyártó "EXPERT" szériájában. Ez a széria a kor legmodernebb technológiájával rendelkezik: a mozdonyba behelyezhető PluX22 DCC dekóder, ami lehetőséget biztosít pl. az irányfüggő fehér/vörös világításon túl a fülkék, az átjáró és a műszerfal kivilágítására is, illetve kiegészítő beszerelésével hang kiadására is.

Osztrigafélék

Az osztrigafélék (Ostreidae) a kagylók (Bivalvia) osztályának fonálkopoltyúsak (Ostreoida) rendjébe, ezen belül az Ostreina alrendjébe tartozó család. A tudományos név a latin ostreum, illetve a görög oszteon kifejezésből vezethető le, aminek a jelentése csont. Fajai mindenhol megtalálhatók kövekre, sziklára tapadva, ahol árapály jelenség figyelhető meg. Osztrigák 250 millió éve léteznek a Földön, és az evolúció során sok faj és család fejlődött ki. Fontos ökológiai szerepet játszanak a tengerpartokhoz közeli vizekben, valamint sok tengeri élőlénynek szolgálnak zsákmányul, ami ellen különösen kemény és ellenálló héjukkal próbálnak védekezni. Néhány osztrigafaj emberi fogyasztásra is alkalmas, például az éti osztriga (Ostrea edulis), amelyet alacsony zsír- és szénhidráttartalma miatt szívesen fogyasztanak; más fajok gyöngyöt növesztenek (gyöngyosztriga). Az osztrigák héja is felhasználható: őrölt formában egyes gyógyszerek készítésénél használják. Többnyire ellenőrzött körülmények között tenyésztik (akvakultúra). A legnagyobb tenyésztői Kína, Japán és Észak-Korea, valamint Európában Franciaország, Írország és Hollandia. Míg Ázsiában az osztrigát kizárólag feldolgozott állapotban, addig Európában nyersen fogyasztják. A legfontosabb faj a csendes-óceáni osztriga. ## Rendszertani besorolása és legismertebb fajai Az osztrigák a puhatestűek törzsébe (Mollusca), a héjasok altörzsébe (Conchifera), a kagylók (kétteknőjűek) osztályába (Bivalvia) tartoznak. A kagylók osztályán belül a fonálkopoltyúsak (Ostreoida) rendjébe soroljuk őket. ### A legfontosabb nemek\* ### A legfontosabb fajok\* - világpiaci részesedése alapján ## Őslénytani jellemzői Az osztrigák a triászban jelentek meg a Pecten-félékkel együtt. A nem őslénytanilag a héj anyaga és felépítése alapján a Prionodesmacea alosztályba (jól fejlett prizmás-oszlopos réteg és gyöngyházréteg), a zárszerkezete alapján pedig a Dysodonta (fognélküliek) rendjébe osztható, mivel a héj zárását és illeszkedését nem fogak, hanem kisebb-nagyobb kiemelkedések segítik elő. Az őslénytani anyagban a fog nélküli kagylók rendjének osztrigafélék (Ostracea) alrendjébe sorolhatók, amelynek jellemzője az egyenlőtlen oldal és teknő, a lemezes kopoltyú. Ez a kopoltyútípus a fonálkopoltyú speciális változata. Az osztriga-féléket általában a dysodonták egy másik csoportjából, a sonkakagyló-félékből származtatják. Ezek közös ősei lehettek az osztrigáknak és a Lima-féléknek (Limacea), amelyek így az osztriga-félék legközelebbi rokonai. A miocénben a kárpát-medencei Ostrea-félék elérhették a fél méteres hosszt. Kihalt nemeik közül rendkívül fontos a Gryphaea, amelynek G. obliqua nevű faja a mecseki liász kőszenes összetételében helyenként szinte kőzetalkotó mennyiségű. Az oligocén korú kiscelli agyag formációban a G. brongniartri található. A Lopha már a triász végétől ismert, az Exogyra nem fajainak pedig csavart búbja volt. ## Az osztrigák felépítése Az osztrigák alapvető anatómiájukat tekintve hasonlítanak a világ bármelyik más kagylójához, közelebbi tanulmányozása során viszont különleges tulajdonságok figyelhetők meg. ### A héj Az osztriga, számos ellenségétől, egy különösen vastag, kemény és éles héjjal védi magát. A kagylók egy részére jellemző, hogy a két héjfél (vagy teknő) nem egyforma, ezek az egyenlőtlen teknőjűek. Ugyancsak sok kagylóra jellemző, hogy a teknőnek nincs szimmetriatengelye, ezek az egyenlőtlen oldalú kagylók. Az osztrigák egyenlőtlen teknőjűek és egyenlőtlen oldalúak is egyben. Az osztrigáknál aránylag könnyen megkülönböztethető a jobb és a bal héj. A bal héj mindig domborúbb és erősebb, mivel itt ágyazódik be az osztriga húsa, és mindig alul van, vagyis természetes körülmények között a tengerben ezzel az oldalával tapad egy megfelelő tárgyhoz egész élete során. A jobb (felső) héj laposabb, egy fedőhöz hasonlít, ami sarokpánt és erős záróizom segítségével nyílik, illetve csukódik. Zárt állapotban az osztriga gyakorlatilag teljesen hermetikus, így lehetséges, hogy vízen kívül akár két hétig is tovább él, anélkül, hogy kiszáradna. A kagylók héja túlnyomórészt kalcium-karbonátból, illetve azok különféle kristályaiból (pl. kalcit, aragonit) épül fel. Három különböző rétegből állnak: periostracum, ostracum és hypostracum. A környezet viszontagságainak kitett külső réteget (periostracum) egy kitinhez hasonló, szaruszerű anyag, a barnás-szürkés-zöldes-feketés színű conchin nevű fehérje építi fel. Legtöbbször ez határozza meg a héj színét és rajzolatát. A középső, prizmás-oszlopos „krétaszerű” réteg (ostracum) az osztrigáknál 0,001 milliméter vastagságú, építőanyaga kalcit, ennek hasáb alakú kristályaiból tevődik össze. A belső gyöngyházréteg (hypostracum) jól fejlett, sima, enyhén átlátszó és csillogó. Nagyrészt fehéres, többé kevésbé áttetsző, 0,0006 milliméter vékony és 0,01 milliméter átmérőjű rombikus kalcium-karbonát-kristály lemezekből (aragonit) és az ezeket összetartó fehérjékből áll. Ennek köszönhető, hogy ez a belső réteg egyidejűleg kemény és rugalmas, ami lehetővé teszi a kagylóhéj enyhe növekedését meleg esetén, illetve zsugorodását hidegben, így megakadályozva a héj repedését. ### Sarokpánt Az osztriga két héját sarokpánt tartja össze. Ebben a sarokpántban egy szerves anyagú rugalmas, gumiszerű réteg (resilium) van, ami a héjak záródásánál összenyomódik. Amikor a záróizom ellazul, a resilium szétnyomja a kagylóhéjakat, ezért a kagylóknak nyitóizomra nincs szükségük, ellentétben a pörgekarúakkal. A sarokpánt fejlődéstörténetileg a lárvakori háti prototeknő maradványa. A fejlődő lárva a prototeknők közül a hasoldalit leveti, a hátoldali pedig összeköti a később kifejlődő jobb és bal oldali teknőket. ### A puhatest felépítése Az osztriga puhatestének mindkét oldalát egy vékony köpeny veszi körül. A puhatest és a köpeny közötti rész a köpenytér. A két köpeny csaknem teljesen összenőtt, csupán az osztriga elülső részén válnak szét, hogy a nyíláson víz, illetve táplálék juthasson a kopoltyún keresztül a köpenytérbe. A köpenyen úgynevezett epithelsejtek találhatók, amik képesek kiválasztani a kalcium-karbonátot és a conchint. A köpeny külső szélén lévő epithelsejtek a külső héjrétegek (periostracum, ostracum) felépítésében vesznek részt, a belső részen található epithelsejtek pedig a gyöngyházrétegről (hypostracum) gondoskodnak. A sarokpánt közelében lévő sejtek egy speciális conchin-keverékkel látják el a ligamentumot. A héjképzésen kívül az epithelsejtek további fontos feladata az osztrigák természetes védelme. Előfordul, hogy valamilyen idegen, zavaró test – például egy élősködő vagy egy féreg – kerül az osztriga belsejébe, és eljut egészen a köpenytérbe. Ezzel megsértik a köpenyszövetet, ugyanakkor epithelsejteket visznek magukkal, amik összenőnek, és egy zsákszerű kinövést, vagyis egy „gyöngyzsákot” képeznek, amelyben az epithelsejtek a parazitát számtalan hajszálvékony gyöngyházréteggel vonják be. Létrejön egy selymes fényű anyag, a gyöngy. Tulajdonképpen minden osztrigafajta képes ilyen módon gyöngyöt „növeszteni”, de az ehető osztrigák esetén a gyöngyök általában kicsik és értéktelenek. Az osztriga legnagyobb szerve – a felületnagyságot tekintve – a kopoltyú, a puhatestűek légzőszerve, amellyel oxigént vesznek fel a vízből és továbbítják a vérkeringésbe. A fonálkopoltyúsok légzőszerve egy speciális típus, amelynek lemezes kopoltyú a neve, ezáltal az osztrigákat a kagylók legfejlettebb kopoltyújú alakjai közé sorolja. A kopoltyúk törzsfejlődésileg a köpeny táplálékszűrő mechanizmusai voltak, és még ma is a kopoltyún keresztül történik a táplálékfelvétel: megszámlálhatatlan sok kis csilló (cilia) van rajta, amelyek nagyon gyorsan mozognak és planktont – főleg mikroszkopikus algákat – hajtanak a kopoltyúhoz. Naponta mintegy 240 liter víz megy át a testükön. A kopoltyúban nyálmirigyek vannak, amelyek az apró táplálékot, illetve annak részeit összetapasztják. Ezeket a kis nyálcsomókat két izompár a száj irányába szállítja. Az osztriga szájában van egy előkamra, ami kiválasztja a megemészthetetlen anyagokat. A száj szabályozza a táplálékmennyiséget, ami aztán emésztésre a gyomorba kerül, ahol egy mozgó, éles „kristály” megkeveri azt, majd enzimek gondoskodnak róla, hogy a táplálékból saját anyag legyen. Az idekerült megemészthetetlen anyagok a viszonylag hosszú és kacskaringós beleken keresztül jutnak a végbélnyíláshoz és ott kilökődnek. Az osztriga háromkamrás szíve közvetlenül a záróizmok mellett található, ez pumpálja az osztriga tejszerű vérét a testben. A záróizom az osztriga legnagyobb testrésze, a teljes testméret 40 százalékát is kiteheti. Az izom a bal és jobb oldali teknő között, vagyis az élő állat testhelyzetét figyelembe véve az alsó és a felső teknőrészhez rögzülve függőlegesen szeli át a puhatestet. Kétfajta izomszövetből áll: egyes izomszálak villámgyorsan össze tudják zárni a héjakat veszély esetén, mások napokig, sőt hetekig képesek zárva tartani a kagylót. A záróizom csak a héjak összecsukására képes, a kinyitásról a sarokpántok gondoskodnak. Az osztrigák az egyizmú kagylók közé tartoznak. A teknők záróizmai eredetileg mindig párosak voltak, majd az evolúció során egyenlőtlenné váltak, végül egyes típusoknál az elülső izom teljesen eltűnt, míg a hátulsó izom a test közepe felé tolódott. ## Szaporodása és növekedése A szív mellett helyezkedik el az ivarszerv. Az osztrigák hermafroditák, vagyis ivarszervük felváltva spermát vagy petesejtet termel. A különböző osztrigafajoknál ez a kétneműség eltérő lehet. A csendes-óceáni osztriga az első évben hímként él; a második évben a populáció egy része hím marad, másik részük nősténnyé válik és így is marad. Elméletileg többször is megváltoztathatná a nemét, de nem teszi, ellentétben az európai osztrigával, amely egész életében variálja a nemét. Előfordulhat, hogy nem arányos a hímek és a nőstények száma, mivel ezt különböző környezeti tényezők, mint a víz sótartalma, hőmérséklete és a táplálékmennyiség határozzák meg. Ha például bőséges planktonmennyiség áll rendelkezésre, akkor több példány válik nősténnyé. ### Ívás #### Csendes-óceáni osztriga A szaporodási időszak a víz hőmérsékletétől és sótartalmától függ. Az osztriga 17 és 28 °C közötti hőmérsékleten képes ívásra, de a legkedvezőbb tartomány a 19–23 °C. Egy nőstény kb. 50–100 millió petét termel, és adott esetben, egy szezonban többször is képes petéket rakni. A nőstény a záróizmok segítségével mintegy 30 centiméter messzire löki ki a petéket. A hímek szinte ugyanekkor bocsátják ki hímivarsejtjeiket, és megtörténik a megtermékenyítés. Ideális körülmények között – elégséges mikroplankton táplálék, megfelelő vízhőmérséklet, kedvező időjárás, optimális sótartalom és természetes ellenségeinek távolmaradása – a megtermékenyített petesejtek 90–95 százaléka 48 órán belül lárvává fejlődik. Akkor legeredményesebb az ívás, ha a víz hőmérséklete kb. három hétig 20 °C fölött van. Amennyiben a hőmérséklet alacsonyabb, lassabb a lárvák növekedése, és ezzel nő annak az esélye, hogy természetes ellenségeik áldozatává esnek. Viszont optimális feltételek mellett is csupán 1%-uk éli túl a lárvaállapotot. 10–20 nap alatt a lárvák veliger lárvává fejlődnek, azaz a világost és a sötétet megkülönböztető primitív „szemük”, hajszálvékony héjuk és egy apró „lábuk” alakul ki. A lárvák megfelelő helyet keresnek, ahol lábuk segítségével rögzíthetik magukat, és ahol kezdetét veheti a lárva metamorfózisa. Eltűnik a láb, kialakul a kopoltyú és egy keményebb héj. Ezek a kevesebb mint 1 milliméteres, úgynevezett osztriga-bébik (angolul: spat; franciául: naissain) 4–8 hét alatt kb. 15 milliméteresre, 1 éven belül pedig 4–6 centiméteresre nőnek. 3–4 év múlva lesznek olyan méretűek (8–14 centiméter), hogy kereskedelmi forgalomba kerülhetnek. A csendes-óceáni osztrigák maximális életkora 20–30 év, és elérhetik a 30 centimétert is. Az eddig talált legnagyobb osztriga 3,7 kilogramm tömegű volt.) #### Éti osztriga Az európai osztrigák már 15–17 °C hideg vízben is képesek ívni. A nőstény legfeljebb 2 millió petét tud lerakni, és petéit gondosan őrzi a héjon belül, a köpeny alatt. Miközben környezete vizét szűri, szabadon úszó spermák kerülnek a kagyló belsejébe, amik megtermékenyítik a petéket. Nem sokkal ezután kikelnek az osztrigalárvák, de kb. 10 napig az anyakagyló belsejében maradnak. Ezután a tengerbe kerülnek, ahol 10–14 nap alatt veliger lárva lesz belőlük (vékony héj, „láb”). Megfelelő helyet keresnek a „letelepedéshez”, ahol elkezdődik az osztriga átalakulása. Az osztriga-bébik néhány hónap alatt kb. 1 centiméter nagyra nőnek; 4–7 év múlva lesznek elég nagyok ahhoz, hogy élvezhetőek legyenek. ## Életmódja Mivel az osztrigák egész életükben helyhez kötöttek, a közvetlen környezetükben található táplálékra vannak utalva. Ez az oka annak, hogy leginkább árapályos területen élnek, ahol a víz állandó mozgása mindig friss planktonokat sodor magával. A folyótorkolatok is kedvező helyek számukra, mert a folyók, illetve patakok mindig tápanyagban gazdag vizet visznek. Ahhoz, hogy elegendő tápanyaghoz jussanak, óriási mennyiségű, naponta akár 240 liter vizet szűrnek át a testükön. Környezetükben megtisztítják a vizet, ezért ökológiai szempontból is fontosak. Ugyanakkor nagyon érzékenyek a környezetet szennyező anyagokra. A legkisebb méreganyag-koncentráció is az osztriga pusztulásához vezethet, ezért Európában természetes körülmények között többnyire már csak az Atlanti-óceán tisztább részein találhatók, a Földközi-tengerben szinte teljesen kihaltak. ## Ellenségei Mivel az osztriga nagyon tápláló, sok más állat számára kedvenc zsákmány. Egyik legnagyobb természetes ellensége egy csigafajta: az osztrigafúró, amely, mint a neve is jelzi, reszelőszerű nyelvével képes átfúrni a puhatestűek héját, és az így keletkezett lyukon nyelvével veszi ki az osztriga húsát. Sok rákfajta ollójával töri fel a kagylóhéjat. A tengeri csillag a legöregebb, legvastagabb héjú osztrigákkal is elbír: a karjain lévő szívókorongokkal rátapad a kagylóra, kinyitja a kagylóhéjat, gyomrát a belsejébe nyomja és kiszívja a húst. A sirályok csőrükkel kapják fel a kisebb osztrigát, felszállnak, és egy kemény talaj fölött elejtik, zuhanórepülésben követik, végül kicsípik a húst a széttört kagylóhéjból. ## Felhasználása ### Héjának felhasználása Az osztrigahéj középső rétegét (Ostracum) táplálék-kiegészítőként használják, többek között az állattenyésztők: mésztartalma 5–6-szor lassabban oldódik ki a kagylóhéjból, vagyis részei tovább maradnak a gyomorban, és a kalcium felszívódása is hosszabb ideig tart, így a vér kalciumtartalma állandóbb és magasabb lesz. A gyógyszeriparban kalcium-anyagcsere zavarok enyhítésére szolgáló gyógyszert állítanak elő belőle, valamint fájdalomcsillapító, gyulladáscsökkentő és reuma elleni szerek készítéséhez használják. A kézművesiparban ajándéktárgyakat készítenek belőle, belső felületét miniatűr festményekkel díszítik. Az osztriga héja széttört állapotban is víztaszító, ezért korábban gyakran használták tenger melletti kisebb településeken útépítésnél. Mészkő, homok, osztrigahéj és víz keverékéből készült a tabby nevű beton, amelyet nagy valószínűséggel már az indiánok is használtak temetkezési helyeik, illetve kriptáik építésénél. A 16. században spanyol hódítok vitték az amerikai kontinensre. Nyilvánvaló, hogy a tabby a Spanyol Királyságba behatoló észak-afrikai mórok révén került spanyol területre. A tabby egy bizonyos formáját még ma is használják Marokkóban. ### Húsának felhasználása, emberi fogyasztása Csak néhány osztrigafaj alkalmas emberi fogyasztásra. Közülük a legfontosabb a csendes-óceáni osztriga, ami a világtermelés 96,2 százalékát teszi ki. A legtöbb osztrigát a Távol-Keleten – és mindig feldolgozott állapotban, sütve, főzve, osztrigaszószként – fogyasztják. Az óriási kínálat miatt, Európához képest, viszonylag olcsó. Korábban Európában is nagy osztrigaállomány létezett, a kagylók a tengerparti területeken mindennaposnak számítottak. Napjainkban sokkal kevesebb van belőlük, ezért drága csemegének számítanak. Itt főleg nyersen fogyasztják, a kagylóhéjból kiszürcsölve, illetve kiszippantva. Mindenképpen fontos, hogy az osztriga egészen friss legyen, ellenkező esetben a nem friss kagyló fogyasztása osztrigamérgezéshez vezethet. A friss, élő osztriga arról ismerhető fel, hogy nagyon nehéz felbontani, és felbontás után kevés tengervíz csorog ki belőle. Régen úgy ellenőrizték az osztriga frissességét, hogy néhány csepp citromlevet facsartak rá: ha az állat a savas citromlével érintkezve összerándult, biztosan élő példányról volt szó. További veszélyt jelenthet, ha az osztriga a vibrio vulnificus nevű baktériummal fertőzött, ez ugyanis gyenge immunrendszerrel rendelkezők esetén (cukorbetegek, májbetegek, HIV-fertőzöttek) vérmérgezést okozhat. Az éti osztrigák különösen táplálóak és egészségesek. Energiatartalma viszonylag kevés (272 kJ/65kcal/100 g); alacsony zsír- és szénhidráttartalma miatt szívesen fogyasztják. 83–86%-ban vízből áll, de a többi rész gazdag A, B1, B2, B3, B12, D és E vitaminokban és ásványi anyagokban. Az osztriga felnyitásához egy úgynevezett osztrigabontó kést használnak. Ez egy rövid, tőrszerű eszköz, amivel a megmosott kagyló hegyesebb végénél benyúlnak a szorosan záródó mészburokba, hogy elvágják az összetartó izmokat. Ekkor már könnyen szétnyithatók a kagylóhéjak. Az állatot ezután kiveszik, megmossák és a kagylóhéj öblösebbik felébe visszahelyezve tálalják. Az osztriganyitás rekordja: 30 darab 91 másodperc alatt (egy gyakorlatlan kéz ugyanennyi idő alatt csupán egy osztrigát képes felnyitni). ### Az osztriga mint afrodiziákum Az osztriga, amellett, hogy tápanyagban gazdag étel, kiváló afrodiziákum is, bár vágyfokozó képessége tudományosan még nem bizonyított. A kagyló több kultúrában is a nőiesség egyik szimbóluma. A legenda szerint Aphrodité, a szépség és szerelem görög istennője is egy osztrigán emelkedett ki a tenger habjaiból, hogy életet adjon Érosznak, a szerelem istenének. Anekdoták sokasága szól az olasz szoknyavadász, Giacomo Casanova osztrigaélvezetéről, aki állítólag naponta több tucat osztrigát fogyasztott, mert meg volt győződve róla, hogy a kagyló cseppjei különös erőt kölcsönöznek férfiasságának. Az osztriga valóban jelentős mennyiségű cinket tartalmaz, amelynek szerepe van a nemi hormonok, illetve a szexuális aktivitásért felelős hormonok előállításában. ### Fogyasztása a történelem során Az osztriga alkalmazkodóképességének köszönhető, hogy az evolúció során, sok természetes ellensége és számos éghajlatváltozás ellenére, évezredeken keresztül fennmaradt. Újkori legnagyobb ellensége az ember. #### Őskor Régészeti ásatásokból kiderült, hogy már a kőkorszaki ember (Európa, Észak-Amerika) is gyakran fogyasztott osztrigát. A kagylókat könnyedén, veszélytelenül tudták összegyűjteni az apályos területeken. Európában többnyire nyersen ették, de Amerika indiánjai fogyasztás előtt tűzre tették, aminek az lehet a magyarázata, hogy a nagyobb méretű amerikai osztrigát nagyon nehezen lehetett kinyitni, hő hatására viszont perceken belül kinyílik a „fedő” (az európai osztriga nem igazán alkalmas sütésre, mert rövid időn belül kiszárad). #### Ókor Az osztriga az ókori Görögországban csemegének, ínyenc falatnak számított. Görög halászok figyeltek fel arra, hogy a szabadon úszó osztrigalárvák szívesen telepednek meg a tengerben lévő széttört agyagedények cserépdarabjain, és ott ízletes osztrigává fejlődnek. Ettől kezdve az eredetileg hulladék agyagcserepeket tudatosan osztrigatenyésztésre használták. Az osztrigát Aphroditével, a szerelem görög istennőjével hozták kapcsolatba. Azt gondolták, hogy a tenger habjaiból kiemelkedő Aphrodité egy osztrigából származik. Ettől kezdve él a mítosz az osztriga afrodiziáló hatásáról. Az osztriga húsát élvezettel fogyasztották, míg héját választócédulaként használták, oly módon hogy a jelentkezők nevét a teknők belsejébe karcolták. Az ókori Római Birodalom tengerei egykor nagyon gazdagok voltak különböző hal- és kagylófajokban, a tenger gyümölcseiben. Az osztriga nem hiányozhatott az előkelők ünnepi asztaláról és orgiáiról. A rómaiak egy cseppet sem kételkedtek abban, hogy az osztriga afrodiziáló hatású, ami szerintük Vénusznak, a szerelem római istennőjének volt köszönhető. Marcus Gavius Apicius római ínyenc nevéhez fűződik az ókor leghíresebb szakácskönyve (De re coquinaria, i. sz. 1. század,) amiben közreadja konyhaművészeti remekeit, behatóan foglalkozik többek között az osztriga különböző elkészítési módjaival, leírja osztrigához való mártások receptjeit, felhívja a figyelmet az osztriga romlékonyságára és tanácsokat ad az élő osztriga tartósításához. A friss osztriga olykor messziről került a rómaiak asztalára: rabszolgák gyűjtötték nagy mennyiségben Bretagne és Anglia partjainál, majd hóba ágyazva szállították a drága árut az Alpokon keresztül Rómába. Sikeresen próbálkoztak az osztrigatenyésztéssel is, sőt, a téli hideg okozta veszteségek elkerülésére, pillérekre állított vagy felfüggesztett osztrigamedencéket (balneae pensiles) alakítottak ki, amelyeket alulról melegítettek, illetve meleg levegőt áramoltattak a medence körüli csövekben. #### Középkor A középkorban az osztriga az urak körében továbbra is drága specialitásnak számított, ugyanakkor a part menti szegényebb rétegek számára olcsó és aránylag könnyen hozzáférhető táplálékot jelentett. Már ekkoriban kiemelkedett osztrigakereskedelmével a Bretagne északi részén található Cancale: rendszeresen jártak a Szajnán kitűnő minőségű osztrigával megrakott hajók Rouen irányába, majd innen Párizsba. #### Újkor Az újkorban is töretlen maradt az osztriga iránti kereslet; a nemes kagylókat már nem csak a tengerpartokon, hanem kis csónakok és hálók segítségével a mélyebb vizekből is összegyűjtötték. A népesség növekedése, valamint az iparosodás következtében viszont egyre szennyezettebb lett a folyók és tengerek vize, így az osztriga-korszak (15–19. század eleje) hirtelen véget ért, amikor az emberi tevékenység eredményeként jelentkező vízszennyezés következtében Európa és Amerika természetes osztrigaállománya csaknem teljesen megsemmisült, az osztrigák pusztulásához vezetett, sőt, számos esetben osztrigakedvelők is áldozatai lettek a szennyezett csemegének. Ennek hatására jelentősen csökkent az osztrigakereslet. Angliában és Franciaországban már korábban, a 18. század közepétől próbáltak intézkedéseket tenni az osztrigák védelmében: II. György brit király idején, 1728-ban az angol parlament határozatot hozott az osztrigahalászat korlátozásáról Kent vizeiben. Az osztrigatenyésztéssel komolyabban csak a 19. század közepétől kezdtek foglalkozni. Az 1930-as évektől szigorú előírásokkal szabályozzák az osztrigahalászatot és a tenyésztést. ## Osztrigahalászat és tenyésztés Az osztrigákat eredetileg árapályos területeken gyűjtögették, vagy a mélyebb vizek aljáról búvárok, később hálók segítségével halászták ki. A környezet-, illetve vízszennyezés, vírusos betegségek elterjedése, valamint a túlhalászás következtében azonban jelentősen megcsappant a természetes osztrigaállomány, sőt sok helyen teljesen el is tűnt. Ezért napjainkban csak elvétve találkozunk hagyományos osztrigahalászattal (Észak-Amerika). Az osztrigák jelentős részét (kb. 96%) különböző módszerekkel akvakultúrákban tenyésztik. A kagylófélék tenyésztőterületének pontosan meghatározott kritériumoknak kell megfelelnie. Az osztrigatenyésztés csak az előre meghatározott helyeken, a többi ipari ágazattal együttműködve, és a környezetvédelmi előírások betartásával folyhat. Az 1970-es években két járvány is megtizedelte az európai osztrigaállományt: először a Marteilia refringens okozta betegség, majd 1979-től a Bonamia ostreae okozott osztrigaválságot. Az európai osztrigagazdálkodás az összeomlás szélére került. Japánból importáltak a betegségeknek jobban ellenálló csendes-óceáni osztrigát (Crassostrea gigas), ami lehetővé tette az osztrigatermelés növekedését. 2009-ben ismét osztrigaválság fenyegetett, ami a La Manche-csatornától, a francia termelőkön keresztül, a Földközi-tengerig mintegy tenyésztőt érintett. A fiatal osztrigák 60–100 százaléka elpusztult. A katasztrófa okát egyesek az előző év viszonylag meleg telében és az esős tavaszban látják, amely kedvezett a kórokozók elszaporodásának, mások egy vírus elterjedésétől tartanak. Egyéb betegségek is megtámadhatják az osztrigaféléket, mint például egy protozoa élősködő okozta Perkinsus marinus fertőzés, ami az osztrigák és egyéb kagylófélék tömeges pusztulásához vezet. A betegség először az 1950-es években jelent meg a Mexikói-öbölben és fokozatosan elterjedt az Egyesült Államok keleti partvidékén. Egészen 1978-ig azt gondolták, hogy a fertőzést egy gomba okozza. A Multinucleated Sphere X (MSX) betegséget a Haplosporidium nelsoni nevű protozoa okozza. Ez fertőző és jelentősen képes megtizedelni az amerikai osztrigákat. A betegséget első alkalommal 1957-ben jegyezték fel a Delaware-öbölben; napjainkban az USA teljes keleti partvidékén előfordulhat. ### A tenyésztés folyamata A nőstény osztrigák nyáron ívnak, egy-egy állat több millió petét rak. A modern osztrigatenyésztés kikerüli a természetes reprodukciót, helyette keltetőtelepek laboratóriumaiban mesterségesen szaporított, vagy a tengerekben begyűjtött osztrigalárvákat használ. Napjainkban a laboratóriumokban arra törekednek, hogy triploid osztrigákat állítsanak elő: a megtermékenyítést követően hőmérsékleti sokkal sterillé teszik őket. A triploid osztrigák gyorsabban nőnek, és egész évben egyforma a minőségük, mert ívás idején sem válnak tejszerűvé a szaporodás miatt. A tengerben történő szaporítás esetén, az áramlatokkal szabadon sodródó, és a „letelepedéshez” alkalmas helyet kereső lárvák részére az osztrigatenyésztők gondosan megválasztott helyekre úgynevezett begyűjtőket helyeznek el, amik lehetnek műanyag csövek, vékony lemezek, vagy kötelek, cserepek, póznák és kagylóhéjak. Amikor kifejlődnek az „osztrigabébik”, leválasztják őket ezekről a tárgyakról és készen állnak a tenyésztésre: a tenyésztés módszerétől függően zsákokba vagy kötelekre rakják őket. ### A tenyésztés módszerei Az osztrigák a tengervízben található planktonnal táplálkoznak, amelyhez a víz folyamatos megszűrésével jutnak. Ezért csak olyan helyeken tenyészthetők, amelyek megfelelnek az áramlásra, a vízmélységre, tápanyaggazdagságra vonatkozó kritériumoknak. A környezettől, helyi adottságoktól – az apály és dagály ingadozásának nagysága, a víz mélysége – és a hagyományoktól függően alkalmazzák a különböző osztrigatenyésztési módszereket. ### Talajmenti tenyésztés A talajmenti vagy tengerfenéken történő tenyésztés az osztrigatenyésztés legegyszerűbb és legolcsóbb formája. Az eljárás során az osztrigaivadékokat előre gondosan kiválasztott, árapály járta partsávon, homokpadokon, tehát közvetlenül a talajon terítik szét, ahol azok a tengerfenékhez tapadnak. 3–6 évig tart, amíg elérik a kereskedelmi forgalomba hozatalhoz szükséges nagyságot. Ekkor kotrással vagy fenékhálóval gyűjtik össze őket. Ezt a módszert alkalmazzák Európában, mindenekelőtt Angliában az európai osztriga tenyésztésekor. Nagy előnye, hogy az ivadékok kihelyezése és a kifejlett osztrigák begyűjtése között nincs szükség egyéb munkálatokra. Hátránya, hogy a kagylók hálóval történő begyűjtése során megzavarják a tengerfenék ökológiáját, és mindent kifognak, ami az útjukba esik. Mivel az ilyen osztrigapadok fölött nincsen akadálya a tengeri hajózásnak, a hajók és csónakok vízszennyezést okozhatnak az osztrigák közvetlen közelében. ### Megemeléses tenyésztés A megemeléses osztrigatenyésztés csak sekély és megfelelően széles, árapály járta partsávokon lehetséges. Ennél a módszernél körülbelül 50 centiméter magas vasasztalokat (franciául tables à caire-voie) állítanak a vízbe, amelyeken ritka szövésű zsákokba (poches) rakva nőnek az osztrigák. Dagálykor a vízben vannak, apálykor pedig szárazra kerülnek. Az asztalokon történő tenyésztés előnye, hogy az osztrigák nem lesznek „sárízűek” és védve vannak a tengerfenéken élő ellenségeiktől. A zsákokat számtalanszor felrázzák és átforgatják, hogy az osztrigák ne nőjenek össze, valamint rendszeresen eltávolítják róluk az algaréteget. Az állandó gondoskodás eredménye, hogy az osztrigák szép formájú teknőket növesztenek, ami különösen fontos az európai „kiszürcsöléses” fogyasztásnál. Nem elhanyagolható tényező, hogy az ilyen eljárással tenyésztett osztrigák begyűjtése apálykor szárazon történhet. Hátránya, hogy viszonylag nagy területet, illetve felületet és nagy munkaráfordítást igényel. Az északi tenyésztő területeken (Németország, Írország, Egyesült Királyság) télen problémát okozhat a jégzajlás: ilyenkor az osztrigáknak védett medencékben kell áttelelniük. Egyes helyeken a megemeléses tenyésztést a talaj menti tenyésztéssel kombinálják: az osztrigaivadékok először egy megfelelő aljzatú tengerfenéken nőnek fel és csak egy bizonyos nagyság elérése után teszik őket zsákokba. ### Osztrigatenyésztés köteleken Köteles osztrigatenyésztéskor az osztrigákat függőlegesen vagy vízszintesen kifeszített köteleken tenyésztik. A műanyag- vagy acélzsinórokra egy megfelelő anyagot – gyakran átfúrt kagylóhéjat – erősítenek kb. 20 centiméterenként, amiket gyakran ugyanilyen hosszú műanyagcső tart távol egymástól. Ezeken a kagylóhéjakon nőnek az osztrigák. A függőköteles tenyésztési módszernél úszótáblákra vagy rögzített bójákra függesztik a köteleket. A vízszintesen kifeszített köteleken történő tenyésztés esetén a talajba rögzített karók közé feszítik ki az akár 100 méter hosszú köteleket. Ritkán előfordul úgynevezett diagonális tenyésztés is: ebben az esetben a kötelet a karó hegyétől átlósan vezetik a tengerfenékhez, és ott lehorgonyozzák. Amikor az osztrigák elérik a kívánt méretet, kiemelik a vízből a köteleket és lefejtik róla a kagylókat. A tenyésztés a nyílt vízen történik, tehát olyan területeken is alkalmazható, ahol gyenge vagy egyáltalán nincs árapály jelenség. Ez megnehezíti a kagylók begyűjtését, ami szintén a vízben történik. Helyigénye a megemeléses osztrigatenyésztéshez viszonyítva kisebb. A módszert Japánban találták ki az 1920-as években. Az 1970-es évektől ez a technika különösen elterjedt Ázsiában – Koreában és Kínában –, de Franciaországban (Basin de Thau), Spanyolországban és Írországban is népszerűvé vált. ### Tenyésztés póznákon Ezt a tenyésztési kultúrát leszúrt fapóznákon (bouchot) végzik, amiket dagálykor víz borít. A pózna köré 3–5 méteres kötelet vagy embrióval telerakott hengert tekernek. Ezt hálóval borítják be, hogy megakadályozzák a kagylók leesését. A kagylókat kézzel vagy gépek segítségével választják le a fapóznákról. ### Mélyvízi (konténeres) osztrigatenyésztés A mélyvízi vagy ládákban történő tenyésztés az árapályos zónák mélyebb területein alkalmazható. Egy a vízen lebegő tutajról vagy bója által tartott szerkezetről osztrigákat tartalmazó tartályok, ládák lógnak le akár több szinten egymásra rakva. A kosárszerű tartályok erős szintetikus anyagból készülnek (a megemeléses osztrigatenyésztésnél alkalmazott zsákokhoz hasonlóan), amit rendszeresen kiemelnek a vízből, hogy megtisztítsák a lerakódó algáktól. A hagyományos talajmenti osztrigatenyésztéshez képest ez a módszer idő- és munkaigényesebb, de előnye, hogy mélyebb vizekben (akár 10 méter) is alkalmazható, ahol a víz mélységét kihasználva négyzetméterenként sokkal több osztriga nevelhető. ## A legjelentősebb osztrigatenyésztő országok A különböző tengereknél és partszakaszokon más és más algafajok találhatók. Az osztrigák íze a származási hely szerint változik: mindig sósak, tengerízűek (le goût de la mer), vagyis a tengeri levegő és a tengeri moszat aromáját hordják magukban, de vannak osztrigák, amelyek íze enyhén dióra vagy friss uborkára emlékeztet. A nagyobb osztrigatenyésztő és fogyasztó nemzetek külön osztályozási rendszert alakítottak ki az osztrigák értékelésére. Az ínyenc falat ára méretétől függ: minél nagyobb egy kagyló, annál kisebb számmal illetik, vagyis a legértékesebb darabok a No.0 besorolást kapják. Helyenként nem számmal, hanem névvel jelölik a különböző méretű és eredetű kagylókat. ### Franciaország Az európai országok közül Franciaország a legjelentősebb osztrigatenyésztő, de az évente tenyésztett tonna a világtermelés csupán 2,6 százalékát adja (2007). A tenyésztett osztrigák 99 százaléka csendes-óceáni osztriga (Crassostrea gigas), 1 százaléka éti osztriga (Ostrea edulis). Az osztrigák kizárólag friss áruként kerülnek piacra; konzerv vagy egyéb termékszármazékok készítése elenyésző. Az osztrigatenyésztés tekintetében Franciaországot nyolc területre osztják: - Normandiában uralkodik Európa legnagyobb apály-dagály váltakozása: a szintemelkedés (amplitúdó) elérheti a 14 métert is, apálykor a tenger 6 kilométerre visszahúzódik. A jelenség nagyon kedvező az osztrigatenyésztés számára. Az osztrigaparkok a belga határtól egészen Mont-Saint-Michelig (Bretagne) húzódnak; a legjelentősebb a Cherbourgtól délkeletre található Cotentin-félsziget tenyésztése. - A Bretagne északi részén (Brest és Mont-Saint-Michel között) uralkodó erős vízáramlást kihasználva csendes-óceáni és európai lapos osztrigák is tenyésztenek. A vidék egyik legnépszerűbb városa Cancale („osztriga-főváros”), ahol a 400 hektárnyi területről évente kb. 6000 tonna osztriga kerül a piacra. - Bretagne déli részén számos folyó és patak ömlik az Atlanti-óceánba értékes tápanyagdús vizet szállítva. Ezen a területen az árapályos területeken és a mélyebb vizeken is foglalkoznak osztrigatenyésztéssel. Erről a vidékről származik a híres belon-osztriga, amelyet Pont-Aventől délre, a Bélon folyó torkolatánál tenyésztenek. - Pays de Loire: A Loire torkolatától délre fekvő atlanti-óceáni partvidéken évente kb. tonna, szinte kizárólag csendes-óceáni osztrigát tenyésztenek saját fogyasztásra. Az osztriga Huîtres Vendée Atlantique vagy Huître Pertuis néven ismert és kerül kereskedelmi forgalomba. - A Poitou-Charentes nevű terület La Rochelletől a Gironde folyó torkolatáig húzódik. Egyik legjelentősebb alrégiója Marennes-Oléron, ahol évente – tonna osztrigát tenyésztenek. Az itt honos algák (Navicula ostrearia) jellegzetes zöld színt adnak a medencékben tisztításra váró osztrigáknak, amelyek Fines de claires verte néven kerülnek forgalomba. A legértékesebb darabokat Label Rouge címkével ellátva kínálják. Erről a területről származik a Gillardeau-osztriga, ami Gerard Gillardeau osztrigatenyésztő nevét viseli: a tenyésztő név szerinti említése nem szokványos dolog, mivel a tenger gyümölcsei általában a termelő neve nélkül kerülnek piacra. - Arcachon az atlanti-óceáni tengerpart déli részén egészen Spanyolországig húzódik. Az itt tenyésztett osztrigák Huître Arcachonnaise néven kerülnek eladásra. Délebbi fekvése miatt itt melegebb a tengervíz, ezért kitűnően alkalmas osztrigabébik nevelésére: az osztrigaivadékokat 8–10 hónapos korukban leválasztják a szubsztrátumról (kőlemez, cserép vagy fa), és eladják észak-franciaországi és írországi telepekre. - A Földközi-tengeri osztrigatelepek Béziers és Montpellier között találhatók, legjelentősebb Bassin de Thau vidéke. Mivel a Földközi-tengeren az árapály jelenség jelentősen kisebb, mint az Atlanti-óceán partjainál, az osztrigákat a mélyebb vizekben tenyésztik (mélyvízi osztrigatenyésztés). A legkeresettebb osztrigák a Bouzigues nevű faluból származnak. ### Nagy-Britannia Nagy-Britanniában – különösen a Temze torkolatánál – egykor nagyon jelentős volt az osztrigahalászat. A túlhalászás és környezetszennyezés miatt azonban visszaesett a kihalászható osztrigamennyiség; időszakosan törvény tiltja az osztrigahalászatot. Mivel a csendes-óceáni osztrigák a Nagy-Britannia körüli hideg vizekben ritkán ívnak, tenyésztésük melegebb vizekből importált osztrigabébik kitelepítésével történik. Télen a növekedésben lévő kagylókat védett medencékbe helyezik. Az európai lapos osztriga hideg vízben is képes ívni és természetes osztrigapadokon is megtalálható, ahonnan hagyományos halászattal gyűjtik össze őket. Legismertebb előfordulási helye a Solent-tengerszoros Anglia déli partja és a Wight-sziget között. A Skócia partjainál található mély öblök és a tiszta tengervíz ideális helyet kínál az osztrigatenyésztéshez – a hideg víz miatt kizárólag importált osztrigabébikkel. ### Írország Az Írország körüli átlátszó tiszta víz kedvező feltételeket nyújt az osztrigatenyésztéshez. Az Ír Köztársaság Európa második legnagyobb osztrigatenyésztője (2007: 7032 tonna crassostrea gigas, 382 tonna ostrea edulis). Az osztrigák Galway vagy Cork néven kerülnek a forgalomba. A termelés csak kis százalékát fogyasztják helyben, a többit külföldre – elsősorban Franciaországba – exportálják. A legeredményesebb tenyésztőket minden évben a BIM Guinness Quality Oyster Award díjjal tüntetik ki, és Galwayben évente kerül megrendezésre az osztriganyitó verseny, amely során 30 darab osztrigát kell a lehető legrövidebb idő alatt kinyitni. ### Hollandia Az európai lapos osztrigát Hollandiában eredetileg halászattal nyerték ki a vízből. A bonamia ostreae nevű vírus megjelenése azonban megtizedelte, az 1962/1963. évi különösen hideg tél pedig szinte teljesen megsemmisítette az osztrigaállományt. Más európai országhoz hasonlóan az 1970-es években került sor a csendes-óceáni osztriga betelepítésére, amelyből 2006-ban tonnát tenyésztettek. Az osztrigák nagy részét (50%) Belgiumba exportálják. A holland piac részesedése az Európai Unión belül kb. 15%. ### Spanyolország Spanyolország világviszonylatban az első helyen áll az európai lapos osztriga tenyésztésben: 2002-ben itt tenyésztették az összes ostrea edulis 67 százalékát (kb. 4565 tonna; Franciaország termelése kb. 1600 tonna). ### Japán Az osztrigatenyésztésnek évszázados hagyományai vannak Japánban. Régebben az árapályos területeken bambuszrudakat szúrtak a talajba (hibitate módszer), amelyeken meg tudtak tapadni a fiatal osztrigák. Az 1920-as években találták ki a függőköteles osztrigatenyésztést (szuika módszer): a kagylók 10 méter hosszú, úszószerkezeteken lógó köteleken nőnek. Ezzel a módszerrel megsokszorozódott a hektáronként tenyészthető osztrigák mennyisége. A japán osztrigatenyésztés központja a Hirosimához közeli öblökben található. Itt ideálisak a feltételek: az öblöt a környező terület védi az éghajlati behatásoktól, a 2,5 méteres amplitúdójú vízmagasság-ingadozás biztosítja a megfelelő vízmozgást, és az öböl télen is fagymentes. Csupán az időnként pusztító tájfunok veszélyesek az osztrigatelepekre. ### Dél-Korea Dél-Koreában korábban halászat útján gyűjtötték a tengerfenéken, sziklákon és köveken növekvő osztrigákat. Az 1970-es években állami támogatással vezették be a függőköteles tenyésztési módszert, amely segítségével Dél-Korea rövid időre a világ vezető osztrigatenyésztője lett; napjainkban a kb. tonna évi terméssel a harmadik helyen áll Kína és Japán után. A legtöbb osztrigatelep védett öbölben van a déli partvidéken. ### Kína Kínában már 2000 évvel ezelőtt, a Han-dinasztia idején foglalkoztak osztrigatenyésztéssel. A tenyésztés hagyománya mindig jelen volt, de egészen a 20. század második feléig nem tulajdonítottak nagy jelentőséget a nagyobb mennyiségben történő osztrigatenyésztésnek. A tengerbe szúrt bambuszrudakon, később betonoszlopokon nevelték az osztrigákat, majd az 1970-es években Kínába is bevezették a japán függőköteles módszert, amely segítségével robbanásszerűen nőtt a termelés Kína km hosszú partjainál található védett öblökben. A tenyésztett osztrigák faja vitatott: egy része csendes-óceáni osztriga, de nagy mennyiségben van kínai osztriga (Crassostrea ariakensis), zhe-osztriga (Crassostrea plicatula) és suminoe-osztriga (Crassostrea rivularis) is. Napjainkban Kína a világ legnagyobb osztrigatenyésztője. Az osztriga húsa szinte kizárólag feldolgozott állapotban kerül a belföldi piacokra, ahol hatalmas a kereslet. ### Ausztrália Ausztráliában régi hagyománya van az osztrigatenyésztésnek. Több osztriga fajt is tenyésztenek: az ausztrál lapos osztrigát (Ostrea angasi) és a sydney kövi osztrigát (Saccostrea glomerata) már Ausztrália őslakosai (aborigines) is összeszedték és szívesen fogyasztották. A sydney-i kövi osztriga eladásra történő tenyésztése már az 1870-es években elkezdődött Új-Dél-Walesben, majd később Queenslandben, és napjainkban is aktív. Helyi elnevezése a kagyló nagyságától függ: Cocktail, Plate, Bistro és Bottle. A csendes-óceáni osztrigát az 1960-as években honosították meg Tasmaniában, később Dél-Ausztráliában. Nagyság szerinti nevei: Bistro, Buffet, Standard, Large és Jumbo. Az ausztráliai osztrigákat szinte kizárólag nyers fogyasztásra tenyésztik. ### Új-Zéland Új-Zélandon – Nelson és Marlborough környékén – a chilei lapos osztrigák (Ostrea chilensis) nagy részét hagyományos módon fenékhálókkal gyűjtik össze, és kizárólag nyers fogyasztásra, gourmet-osztrigaként kerülnek piacra. Az eladásra történő termelés az 1960-as években kezdődött először a sydney-i kövi osztrigával. Az 1970-es években japán és koreai hajók aljára tapadt csendes-óceáni osztrigák kerültek az országba, amik alkalmazkodóképességüknek köszönhetően itt is meghonosodtak. A legnagyobb osztrigatelepeken – Bay of Islands, Whangaroa Harbour, Mahurangi Harbour, Coromandel környéke és a Foveaux-tengerszoros – évente összesen kb. 4000 tonna osztrigát tenyésztenek ### Mexikó Már a maják is nagyra becsülték az osztrigát: szívesen fogyasztották a húsát, az összetört, illetve őrölt kagylóhéjat pedig építőanyagként használták. Mexikó osztrigatermelése napjainkban is igen jelentős. Az osztriga nagy részét halásszák, és viszonylag kis mennyiséget tenyésztenek. A halászat fenékhálók segítségével történik, vagy búvárok gyűjtik össze őket a mélyebb vizeken. A kagylókat általában már a hajókon kinyitják, a kagylóhéjakat pedig visszadobják a vízbe, hogy a következő osztrigagenerációk megfelelő tapadási helyet találjanak. Az osztrigahalászat elsősorban a keleti parton – a Mexikói-öbölben – népszerű. Itt szinte kizárólag az amerikai osztriga honos, amely az öböl meleg vizében kevesebb, mint egy év alatt éri el a kereskedelmi forgalomba hozatalhoz szükséges méretet. A nyugati parton kis mennyiségben csendes-óceáni osztrigát tenyésztenek. ### Amerikai Egyesült Államok Az Amerikai Egyesült Államokban a termelés kb. kétharmada a keleti parton történik. Itt az osztrigapadokon elsősorban amerikai osztriga (Crassostrea virginica) nő, amelyet gyűjtőhálókkal szednek össze. A keleti part teljes hosszán találhatók osztrigatelepek, a legtöbb kagylót viszont a déli államokban és a Mexikói-öbölben tenyésztik. A túlhalászás és a vízszennyezés miatt azonban – főleg az északi államokban – folyamatosan csökken a természetes osztrigaállomány. A legjelentősebb osztrigamennyiség eredetileg az Amerikai Egyesült Államok legnagyobb kiterjedésű torkolatvidékén, a Chesapeake-öbölben volt. Az öböl neve az indián chesepiook szóból ered, amelynek jelentése „nagy kagyló-folyó”. Az öbölben keveredik össze az Atlanti-óceán sós vize számos ideáramló édesvizű folyóval, ami kedvező körülményt teremt az osztrigáknak. A túlhalászás miatt az osztrigapopuláció 99 százaléka megsemmisült. A nyugati partvidéken a honos osztrigaállományt már a 19. században kiirtották. Az 1920-as években Japánból importálták a csendes-óceáni osztrigát, ami hamar elszaporodott. Az osztrigák egy részét nyersen fogyasztják (gourmet-osztriga), kisebb része ipari feldolgozásra kerül. A leghíresebb gourmet-osztriga a „cotuit”, ami a Cape Codon (Massachusetts) működő azonos nevű osztrigatelepről kapta a nevét. ### Kanada Kanadában amerikai és csendes-óceáni osztrigát tenyésztenek; az osztrigák kis százalékát halászattal nyerik. Az osztrigatenyésztés a Szent Lőrinc-folyó délnyugati részére koncentrálódik, ahol a víz a kanadai viszonyokhoz képest meleg. A telepek központja a Prince Edward-szigeten, a nagy Malpeque-öbölben és Új-Brunswick partjainál lévő Caraquet-öbölben található. Kanadában az osztrigát ritkán fogyasztják nyersen, többnyire feldolgozott formában kerül az asztalra. ## Érdekességek - Angliában Oyster cardnak hívják a londoni tömegközlekedés megkönnyítésére bevezetett elektronikus kártyát, ami tárolja a már megvásárolt közlekedési bérletet és/vagy pénzösszeget, amiből a rendszer automatikusan levon minden egyes utazásnál. - A Pokémon figurák egyike a Cloyster nevet kapta: nagyon erős, több rétegű héjjal rendelkezik, ami még egy bombarobbanásnak is ellenáll és a legnagyobb erővel sem nyitható; belsejét még senki sem látta, ami Cloyster gyenge, sérülékeny pontja. - Blue Öyster Cult a neve egy 1967-ben alakult és napjainkban is aktív amerikai rockegyüttesnek. - William Shakespeare A windsori víg asszonyok című művének második felvonásában a következőket mondja Pistol: "Úgy osztrigám a nagy világ legyen, / Mit kardommal nyitok ki." (angolul: Why then the world's mine oyster, Which I with sword will open.) Az angol közmondás – The world is your oyster – jelentése: a világ a lábad előtt hever. - Gustav Freytag 1855-ben megjelent Soll und haben című regényében a következőképpen ismerteti az osztrigát a könyv egyik szereplőjével (tulajdonképpen a nemességet mint társadalmi osztályt írja le): „Nézze ezt az osztrigát. Fogadni mernék, hogy számos hal és más földlakó ezt a szende lényt valami egészen közönséges dolognak tartja; én viszont úgy látom, hogy egyike a természet legelőkelőbb találmányainak. Mit is várunk el az előkelőségtől? Amit elvárhatunk, az az osztrigában mind megvan: nyugodt, csendes, röghöz kötött, földbe gyökerezett. Úgy elzárkózik a külvilágtól, mint egyetlen más lény sem. Ha bezárja a teknőit, a leghatározottabban jelzi: nem vagyok itthon senki számára sem; ha pedig kinyitja gyöngyházpalotáját, akkor a vele egyenlőrangúaknak gyengéd, érzelmes lényként mutatkozik. Ha az ember irigyelhet teremtett lényt, az nem lehet más csak az osztriga." ## Képgaléria

The Clash

A The Clash, röviden csak Clash (magyarul csapás, ütés, összeütközés) angol punk rock együttes, 1976 és 1986 között volt aktív. A zenekar bátran feszegette a műfaj határait, és zenéjében felhasználta a reggae, a funk, a new wave, a dub és a rockabilly elemeit is. Az együttes klasszikus felállása – Joe Strummer, Mick Jones, Paul Simonon és Topper Headon – csak 1977-re alakult ki. A Sex Pistols felbomlása után csaknem egy évtizeden át a Clash volt a brit punk központi zenekara. Pályafutása során hat stúdiólemezt adott ki. Legnagyobb sikerét harmadik lemezével, a London Calling (1979) című dupla albummal érte el, amelyet a Rolling Stone az 1980-as évek legjobb lemezének választott 1990-ben. Az 1982-es Combat Rock album volt az utolsó, amelyet a klasszikus felállásban rögzítettek. A Clash belső kohéziója meggyengült, és 1983. szeptember 27-én Joe Strummer és Paul Simonon kirúgta a fő zeneszerzőt, Mick Jones-t. A Clash utolsó stúdióalbuma, a Cut the Crap 1985. november 4-én jelent meg. Az újhullámos hangzású albumot értetlenkedve fogadták a kritikusok és a Clash-rajongók, és a zenekar a következő évben feloszlott. A Clash szövegei baloldali politikai mondanivalójukról ismertek. Míg a nagy előd és kortárs Sex Pistols nihilizmust hirdetett, addig a Clash lázadásra szólított fel, és fellépést sürgetett a faji diszkrimináció, a rendőri brutalitás és a harmadik világ népeinek elnyomása ellen. Az együttes 2003-ban, egy évvel Joe Strummer halála után, bekerült a rock and roll hírességek csarnokába. ## A punk megjelenése A második világháborút követően Nagy-Britanniának gazdasági nehézségekkel, a gyarmatbirodalom széthullásával és a társadalom szerkezetének drasztikus megváltozásával kellett megküzdenie. Az ország újjáépítése sikerült, de az 1970-es évek közepén a gazdaság recesszióba került, a munkanélküliség, különösen a fiatalok között, nagyon magas volt. Az állástalan fiatalok a kormányt okolták, tele voltak dühvel, agresszióval, a különböző divatirányzatok tagjai – Modok, Teddy fiúk, rockerek – gyakran egymáson vezették le a feszültséget. London bevándorlók lakta szegénynegyedeiben egyre fokozódott a feszültség a növekvő rasszizmus miatt. Ebben a kiélezett időszakban érkezett meg Nagy-Britanniába az Egyesült Államokból a punk, amely gyorsan népszerű lett a fiatalok között. A brit punkzene erős politikai mondanivalója miatt különbözött az amerikaitól, és véglegesen lezárta a hippikorszakot. A punk az elkeseredett fiatalok illúzióvesztését, sikertelenségét, kilátástalanságát és reménytelenségét üvöltötte világgá. Ezt az általános életérzést talán legpontosabban a Sex Pistols fogalmazta meg mindössze két szóban: No future, azaz nincs jövő. A Time 1978. január 16-án elég pontosan látta, mit jelent a punk mozgalom, amikor azt írta hogy „Nagy-Britanniában a punk a munkásosztálybeli fiatalok hangja, akik nem találnak munkát és egy cseppet sem törődnek hazájuk hagyományaival.” A hangos, gyors és vad zene segített utat engedni egy frusztrált generáció dühének. Ez a zene, valamint a punkok sajátos, polgárpukkasztó öltözködése, a biztosítótűkkel összefogott tépett pólók és a színes irokézfrizurák, illetve a társadalmi szokásokra fittyet hányó viselkedése, sokkolta az idősebbeket. „A punk-rock célja az erőszak népszerűsítése, a szex és a rombolás, ebben a sorrendben”, tudósított az NBC News 1977-ben, abban az évben, amikor megjelent a Sex Pistols dühös, káoszra és anarchiára buzdító Never Mind the Bollocks, Here’s the Sex Pistols című lemeze. Az első punkzenekarok (The Fugs, MC5, The Stooges, New York Dolls, Television, The Ramones, Sex Pistols) megváltoztatták a zenéléssel kapcsolatos attitűdöt is: az együttesalapításhoz és a fellépéshez már nem volt szükség komoly hangszeres tudásra, elég volt az elszántság és a dühös mondanivaló. Míg a nagy rockzenekarok hosszas gitár- és dobszólókkal bűvölték közönségüket, addig a Ramones 14 számot tudott le 30 perc alatt bemutatkozó albumán. A punk „csináld magad” hozzáállás a hivatalos kultúra, a konzervatív értékek és elvárások teljes elutasítását jelentette. ## Első évek Az együttes későbbi szerzőpárosa, Mick Jones és Joe Strummer munkanélküli segélyért állt sorban, amikor először találkozott. Mindkettőjüknek volt már zenei múltja. Strummer együttese a The 101ers volt, amely főként kocsmákban lépett fel, és rockot, rockabillyt játszott. Strummer 1976 tavaszán csodálkozott rá a punkra, amikor a Sex Pistolssal léptek fel. Később azt mondta, elég volt öt másodpercet meghallgatnia a Sex Pistols első számából, hogy rájöjjön, a 101ers-szel „olyanok vagyunk, mint a tegnapi újság, nekünk végünk”. Hamarosan kivált az együtteséből, hogy punkot játsszon. Mick Jones és gyerekkori barátja, a Clash leendő basszusgitárosa, Paul Simonon a The Ramones egyik londoni koncertjén kapott kedvet az együttesalapításhoz, és London SS néven kezdtek zenélni. A London SS ügyeit a Sex Pistols-menedzser Malcolm McLaren üzlettársa, Bernard „Bernie” Rhodes intézte. Ebben az időben Strummer alkalmi munkákból élt, és egy foglalt házban lakott. Az együttes megalakulásakor Strummer elhagyta a foglalt ház kommunáját és addigi barátait, mert úgy érezte, új időszámítás kezdődik. Rhodes azt javasolta Strummernek, hogy a szövegek legyenek erőteljesen politikai beállítottságúak, amit a frontember megfogadott. A The Clash nevet Simonon javasolta, mert feltűnt neki, hogy az újságok milyen előszeretettel használják a kifejezést. Az együttes első felállásában még szerepet kapott Keith Levene gitáros és Terry Chimes, becenevén Tory Crimes (konzervatív bűnök) dobos is. Levene néhány hónap múlva távozott, és később Johnny Rottennel zenélt együtt a Public Image Ltd-ben. A Clash ebben az időben egy vasúti raktárhelyiségben próbált London egyik külvárosában. Az együttes 1976. július 4-én a sheffieldi The Black Swanben lépett fel először, a Sex Pistols előzenekaraként. Szeptemberben felléptek a 100 Club punkfesztiválján a Sex Pistols, a Damned, a Buzzcocks, a Vibrators és a Siouxsie and the Banshees mellett. A New Musical Express újságírója, Geoff Hill ezt írta róluk: „Számaik rövidek és lényegre törők, (...) előadásmódjukból úgy tűnik, kifejezetten kedvelik a rockzenét”. 1976 októberében a Clash-tagok részt vettek az első nagyobb punk-Teddy összecsapásban a University of London Unionban, és a koncert után el kellett barikádozniuk magukat az öltözőben. Mick Jones könnyebb orrsérüléssel úszta meg a verekedést. A Clash a Damneddel és az amerikai The Heartbreakersszel részt vett a Sex Pistols Anarchy című 1976. decemberi nagy-britanniai turnéján, amelyet óriási médiafelhajtás és felháborodás kísért, egyrészt az első Sex Pistols-lemez, másrészt Johnny Rottenék botrányos tévészereplése miatt. Az együttesek nem léphettek fel számos helyen, amelyet korábban lefoglaltak, így a tervezett 19 koncertből csak három lett. Manchesterben olyan botrányosra sikeredett a Sex Pistols fellépése, hogy még a Clash-tagoknak is menekülniük kellett a helyszínről, és egy kínai étteremben rejtőztek el. ## The Clash 1977 februárjában a CBS lemeztársaság leszerződtette a Clasht. Április 24-én megjelent az együttes első albuma, a The Clash Nagy-Britanniában. Az anyagot három egymást követő hétvégén rögzítették. A lemezen 14 szám kapott helyet, köztük a ma már punk-rock himnusznak tekinthető White Riot, az I’m So Bored With the U.S.A. és a London’s Burning. A lemez a társadalmi igazságtalanságok bemutatásán túl azt üzente, hogy a negatív tendenciákon lehet változtatni. A kiadó azt kérte az együttestől, tegyenek még egy extra számot a lemezre, hogy az hosszabb legyen. A Clash úgy döntött, hogy a jamaicai énekes, Junior Murvin reggae dalát, a Police & Thieves-t dolgozza fel, amely előrevetítette vonzalmát a későbbi lemezeken hangsúlyosan megjelenő reggae iránt. A felvételeken még Chimes dobolt, de utána kiszállt, mert elege lett a folyamatos politikai „nyomulásból”. Chimest Topper Headon váltotta 1977. október 25-én, és ezzel kialakult a Clash klasszikus felállása. 1978\. április 30-án a Clash részt vett a Rock Against Racism (Rock a rasszizmus ellen) kampányban, amikor a Náciellenes Liga rendezvényén 70 ezer ember előtt lépett fel a Victoria Parkban Tom Robinson, az X-Ray Spex és a Steel Pulse társaságában. Amerikai kiadójuk, az Epic egy ideig visszatartotta a nagylemezt, mert túl durvának ítélte. A Rock & Roll Hall of Fame szerint ironikus, hogy a kiadó később „az egyetlen banda, amelyik számít” matricával adta ki a Clash-albumokat. Az együttes a Buzzcocks és a Jam társaságában elindult a White Riot-turnéra, amelyet botrányok kísértek. Joe Strummert és Topper Headont Newcastle-ben azzal vádolták meg, hogy loptak a hotelből, az észak-londoni Rainbow Theatre-ben pedig nagyjából kétszáz széket tört össze a közönség, és darabjaikat a színpadra dobálta. Közben kiadójuk, a CBS beleegyezésük nélkül kiválasztotta a Remote Control című számukat második kislemezükre. A Clash, tiltakozásul művészi szabadsága megsértése miatt, a dub és reggae zenész, Lee „Scratch” Perry segítségével rögzített Complete Control megjelentetésével vágott vissza. 1977 végén és 1978 elején más számok is megjelentek kislemezen, a Clash City Rockers és a (White Man) In Hammersmith Palais. Az Epic végül, a jó sajtóvisszhang és a jelentős magánimport hatására, 1979-ben kiadta a The Clash-t az Amerikai Egyesült Államokban. ## Út a csúcsra Második nagylemezük, a Give ‘Em Enough Rope 1978. augusztus 16-án jelent meg Nagy-Britanniában, és az Epic korábbi habozása miatt az Egyesült Államokban hamarabb látott napvilágot, mint az első album. A lemez producere az amerikai Sandy Pearlman volt, aki a Blue Öyster Culttal is együtt dolgozott. Az albumon tíz szám kapott helyet, közöttük a Safe European Home, az English Civil War és a Tommy Gun. A Safe European Home Joe Strummer és Mick Jones 1977. novemberi jamaicai utazásának emlékeit dolgozza fel, amikor a két zenész a közállapotok miatt szinte ki sem tudott mozdulni a hotelszobából. A számok főként a harmadik világ konfliktusaival, az európai terrorizmussal és London lepusztulásával foglalkoznak. A lemez dallamosabb és szentimentálisabb lett, mint bármelyik punkzenekar addig kiadott anyaga. A Rolling Stone magazin kritikusa azt írta az albumról, hogy a Clash zenéje még mindig gyors és hangos, de a lírai hangsúlyok felhasítják a durva felszínt. Greil Marcus úgy látta, hogy míg a Sex Pistols nihilizmust hirdetett, addig a Clash forradalomra biztat: „Ha Johnny Rotten olyan volt, mint az Antikrisztus, a Clash frontembere, Joe Strummer egy utcai harcos hangján szólal meg. Nem az Armageddonra, csak a következő csatára hív fel”. A brit Sounds, az amerikai Rolling Stone és a Time az év lemezének választotta a Give ‘Em Enough Rope-ot. 1978 októberében az együttes megvált Bernard Rhodes-tól. Az együttes 1979 februárjában megkezdte első amerikai turnéját. Addigra már százezer külföldről behozott példányt adtak el az első lemezből az Egyesült Államokban. A Pearl Harbor-turné hat koncertből állt, de nem egy punk előadót, hanem Bo Diddley rhythm and blues zenészt kérték fel azok megnyitására, ami előlegezte a punk műfaji határainak további feszegetését. Ebben az évben jelent meg az együttes The Cost of Living című kislemeze. 1979 nyarán a Clash megkezdte harmadik lemeze, a London Calling elkészítését. A producer Guy Stevens volt. Számaikhoz a korai amerikai rock and rollból merítettek inspirációt. A dalokat Strummer és Jones utóbbi nagymamájának lakásán írta. A dupla nagylemezt mindössze 23 nap alatt vették fel a londoni Wessex-stúdióban, és 1979. december 26-án jelent meg Nagy-Britanniában. Az album négy oldalán 19 szám kapott helyet, köztük a lemez címadója, valamint a Spanish Bombs, a The Guns Of Brixton és a Revolution Rock. A Train in Vain az utolsó pillanatban került fel a lemezre, és még a borítóról is lemaradt, de az együttes első olyan dala lett, amely felkerült az amerikai slágerlistára. A lemezt eredetileg a The Last Testament (Az utolsó testamentum) címen tervezték kiadni, jelezve, hogy az albummal véget ért a zene Elvis Presleyvel kezdődött fejezete. A címtől végül elálltak, de a borító rózsaszín és zöld betűi Elvis Presley első, önmagáról elnevezett lemezére utalnak. A London Calling meghozta az áttörést. Az eklektikus – punk, reggae, ska, R&B, rockabilly, dzsessz elemeket felvonultató – album a Clash főműve lett. 1990-ben a Rolling Stone az 1980-as évek legjobb lemezének választotta, mivel az Egyesült Államokban csak 1980 januárjában adták ki. 1998-ban a brit Q magazin az 1970-es évek legjobb albumának választotta. A Rolling Stone minden idők legjobb 500 albumát felsoroló listáján a nyolcadik helyet kapta a London Calling. A magazin méltatásában azt írta, hogy a London Calling 19 „apokaliptikus dalát” az a meggyőződés vezérli, hogy a rock and roll visszavág a sötétségnek. A borítón Paul Simonon látható abban a pillanatban, amikor a New York-i Palladiumban adott koncerten eltöri basszusgitárját a színpadon. A képet, amelyet Pennie Smith készített, a Q magazin minden idők legjobb rock fotográfiájának választotta. ## Lejtmenetben A nicaraguai baloldali forradalmárokról elnevezett 1980-as Sandinista! című tripla lemez, amelyet New Yorkban vettek fel, óriási bukás lett Nagy-Britanniában, de az Egyesült Államokban jól fogadták. A lemez 1980. október 12-én látott napvilágot. Ez volt az első olyan Clash-lemez, amelyből többet adtak el Amerikában, mint az Egyesült Királyságban. Az együttes tagjai, kereskedelemellenes aktusként, elérték, hogy a Columbia olcsóbban adja, mint egy dupla lemezt. A kiadó veszteségeit a zenészek díjazásából és a turné költségeiből vonta le. A Village Voice's éves Pazz & Jop szavazásán az év albumának választották a kritikusok. Az együttes visszahívta Bernie Rhodes-t, és a zenekarban egyre több lett a veszekedés, a vita. Jones és Strummer egyszer össze is verekedett, és kapcsolatuk annyira megromlott, hogy Strummer a gitáros postaládájába dobta be az elkészült dalszövegeket. Strummer túlzottan idealistának és kompromisszumképtelennek tartotta zenésztársát. 1981 decemberében, amikor a Clash megkezdte következő albuma, a Combat Rock felvételét, Topper Headont letartóztatta a rendőrség kábítószer-birtoklásért. 1982 áprilisában, kevéssel a lemez megjelenése előtt Joe Strummer váratlanul eltűnt, és csak egy hónap múlva bukkantak rá Párizsban. Többen úgy vélték, hogy az eltűnés csak Rhodes marketingötlete volt. 1982-ben megjelent a Combat Rock, amelynek felvételeit Glyn Johns, a Rolling Stones, a Who és a Led Zeppelin producere vezette. Ezen a lemezen szerepel az együttes utolsó két nagy slágere, a Topper Headon által írt Rock the Casbah és a Should I Stay or Should I Go. A Rock the Casbah az iszlám vallási vezetők zenei tiltására válaszolt. Joe Strummer később elmondta: elkeserítette, hogy az öbölháború idején az általa megvetett amerikai hadsereg a katonáinak játszatta a számot. A Should I Stay or Should I Go megjelenésekor a 17. helyet érte el a brit kislemezlistán, 1991-ben viszont az első lett, köszönhetően a számot felhasználó Levis-reklám népszerűségének. Ez volt az egyetlen Clash-szerzemény, amely vezette a listát. A drogfüggő Topper Headont 1982. május 10-én, az amerikai Combat Rock-turné előtt kirúgták, bár Strummer korábban azt ígérte neki, hogy ideg-összeroppanásra hivatkozva csak visszavonultatják egy időre, és majd visszaveszik, ha rendbe jön. A dobok mögé ismét Terry Chimes ült be. 1982 júliusában Headont Londonban letartóztatta a rendőrség, mert lopott tárgyakat találtak nála. Chimes távozott, és az 1983-as amerikai turnén már Pete Howard dobolt. A Clash belső kohéziója összeomlott: Strummer egyre nehezebben viselte, hogy valódi sztárok lettek, és szeretett volna visszatérni a punk gyökerekhez, míg a szintetizátorba „beleszerető” Jones populárisabb irányba akart elmozdulni. 1983. szeptember 27-én menedzserük javaslatára Joe Strummer és Paul Simonon kirúgta Mick Jones-t. Az együtteshez két új gitáros csatlakozott: Nick Sheppard és Vince White. Strummer később azt mondta: „Életem egyik legnagyobb hibáját követtem el Mick kirúgásával”. A Clash utolsó stúdióalbuma, a Cut the Crap, amelyen 12 szám kapott helyet, 1985. november 4-én jelent meg. Az albumon, amely eredetileg az Out of Control címet kapta volna, nemcsak a zenekar, de a menedzser, Bernie Rhodes is rajta hagyta kéznyomát, ugyanis Jones kirúgása után maga is számokat kezdett írni a Clashnek, és az 1980-as évek közepének divatos újhullámos hangzását honosította meg, szintetizátorral és dobgéppel. Mick Jones, akit ilyen irányú kísérletezése miatt rúgott ki Strummer és Simonon, hasonló zenét játszott új együttesével, a Big Audio Dynamite-tal, és debütáló lemezük néhány héttel korábban jelent meg a Cut the Crapnél. A Cut the Crapet értetlenkedve fogadták a kritikusok és a Clash-rajongók egyaránt, és a zenekar a következő évben feloszlott. ## Feloszlás után A zenekar feloszlása után, 1988-ban Joe Strummer ezt mondta: „Hibáztam. (...) Be akartam bizonyítani, hogy én vagyok a Clash, és nem Mick. Rájöttem, hogy ostoba voltam. Rájöttem, hogy ez a dolog nem egy emberről szólt, hanem a négyünk közti kölcsönhatásról, és ez a varázslat akkor ért véget, amikor Toppert kirúgtuk, nem amikor Micket”. A Clash megszűnése után Joe Strummer kiadott egy szólólemezt Earthquake Weather címmel 1988-ban, majd filmzenéket írt, eljátszott kisebb filmszerepeket, és fellépett a The Pogueszal is. 1999 októberében jelent meg új zenekara, a The Mescaleros első lemeze, a Rock, Art and The X-Ray Style. A BBC-ben saját műsora volt. Joe Strummer 2002-ben váratlanul meghalt. Mick Jones dub, reggae és free-jazz elemekkel és hangmintákkal operáló klubzenekart alapított Big Audio Dynamite néven. Az 1985-ös felállással négy lemezt – This Is Big Audio Dynamite (1985), No. 10 Upping Street (1986), Tighten Up Volume '88 (1988), Megatop Phoenix (1989) – adtak ki. A második lemez öt dalának Joe Strummer volt a társszerzője. Jones 1990-ben létrehozta BAD II nevű zenekarát. Paul Simonon Havana 3 A.M. néven alakított rockabilly zenekart, de csak egy lemezt adtak ki 1991-ben. Simonon azóta festészettel foglalkozik. Topper Headon, miután kirúgták a zenekarból, tovább kábítószerezett, és 15 hónapos börtönbüntetésre ítélte a bíróság, miután egy ismerőse meghalt a tőle kapott kábítószer túladagolása miatt. 2000-ben a tagok megállapodtak arról, hogy klasszikus felállásukban részt vesznek a Ian Dury tiszteletére tervezett koncerten a londoni Brixton Academyn. Az esemény előtt kevesebb mint két héttel Strummer lemondta a fellépést. A Clash a feloszlás után több válogatáslemezt adott ki, köztük a Super Black Market Clash-t (1993), a The Essential Clash-t (2003) és a The Clash Hits Backet (2013). Megjelent két koncertalbumuk is régi felvételekből. A From Here to Eternity: Live 1999. október 4-én látott napvilágot az Epic Recordsnál. A dalokat különböző koncerteken rögzítették, többek között a New York-i Bonds International Casinóban 1981-ben, Londonban a Victoria Park-i antirasszista fellépésen, valamint a bostoni The Orpheumban 1982-ben. A Live at Shea Stadium album anyagát 1982. október 13-án New Yorkban vették fel, amikor a Clash a The Who-val lépett fel. A koncertet rögzítő szalagot Joe Strummer találta meg egyik költözése során. ## A politizáló Clash A Clash színre lépésekor, az 1970-es évek közepén Angliát számos válság feszítette, többek között az emelkedő munkanélküliség, a növekvő szegénység és az erősödő rasszizmus. Mindennaposak voltak a tüntetések és az azokra adott brutális rendőri válaszok. A fiatalok körében általánossá vált a reménytelenség és a kiúttalanság. Az ő érzéseiket jelenítette meg a punk, a lázadók ellenkultúrája. A Clash ebben a közegben jelent meg. Míg nagy elődje, a Sex Pistols reakciós, nihilista és gyakorta ízléstelen volt, addig a Clash szövegei mögött ott volt a komoly politikai gondolat. A szövegíró Joe Strummer talán a White Riot című számban fejezte ki legjobban világnézetét: „Minden hatalom azoknak a kezében van, akik elég gazdagok, hogy megvásárolják” (All the power's in the hands/Of the people rich enough to buy it). Strummer szövegei keményen kritizálták a kapitalizmust (Clampdown) és az imperializmust (I’m So Bored with the U.S.A), valamint kiálltak a faji egyenjogúság mellett. Alternatívát mutatott a fiataloknak az önteltség, a megalkuvás és a népszerű kultúrát jellemző politikai kétértelműséggel szemben, miközben radikalizmusra, dacra és ellenállásra biztatott. Elutasította Margaret Thatcher és Ronald Reagan politikáját (London's Burning), mivel fasizmushoz közelinek találta. Strummer számos baloldali és szélsőbaloldali felszabadítási és egyéb mozgalommal szimpatizált. A Náciellenes Liga Victoria Park-i koncertjén olyan pólóban lépett fel, amelyre a Vörös Brigádok olasz neve és a Vörös Hadsereg Frakció címere volt nyomtatva. Joe Strummer egy beszélgetésben úgy fogalmazott, hogy a punk-rock társadalmi mozgalom volt a számára, ahol szólhatott azokról a jelenségekről, amelyeket fontosnak tartott. Ahogy a Know Your Rights című szám kezdődik: „Ez egy közszolgálati közlemény, gitárokkal!” (This is a public service announcement — with guitars!). Elmondása szerint világlátását elsősorban az 1968-as diákmozgalmak és a Salvador Allende idején Chilében történtek befolyásolták. A Clash az elsők között lépett fel a rasszizmus és a szélsőjobboldali Nemzeti Front, valamint a rendőri brutalitás ellen. Kiállt az éhségsztrájkoló északír mozgalmárok, a dél-amerikai dzsungelekben harcoló sandinisták és a chilei baloldal (Washington Bullets) mellett. Joe Strummer és Mick Jones az elsők között ismerte fel Európában a New York-i rap erejét a hetvenes évek végén, és alkalmazták is zenéjükben. Tisztelgésként az egyik korai rap zenekar, a Sugar Hill Gang előtt, felvették a The Magnificent Seven című kislemezüket, amely az egyik legfontosabb ilyen kiadvány lett az életművükben. Vállalták annak veszélyét is, hogy rap előadókkal együtt léptek fel a Clash on Broadway turnén, holott sokan tartottak a két különböző kultúrájú közönség és zene találkozásától. Előszeretettel tisztelegtek a lázadó fekete, főleg amerikai és karibi zenészek előtt (Police & Thieves). A Rolling Stone magazin, visszatekintve a zenekar működésére, megállapította, hogy a Clash, eltérően a kor más punkegyütteseitől, a nyers dühöt kiinduló pontnak, és nem végpontnak tekintette. „Az ügy lázadói voltak, pontosabban sok ügyé, kezdve az antithatcherizmustól a faji egységen át a sandinistákig” – írta a lap, emlékeztetve arra, hogy zenei kísérleteik soha nem térítették el őket gyökereiktől. ## Értékelése és hatása Az együttest 2003-ban iktatták be a Rock and Roll Hall of Fame-be, a rockhírességek csarnokába. A hivatalos méltatás szerint a Clash jelentős szerepet játszott a punkmozgalom megalkotásában és definiálásában. „Ha a rövid életű Sex Pistols dicsőséges nihilista volt, akkor a Clash a punk politika iránti szenvedélyes elkötelezettségét fejezte ki”, írták. A méltatásban emlékeztettek arra, hogy a Sex Pistols 1978. januári feloszlása után a Clash lett a punkmozgalom központi hangja, és a frontvonalban is maradt a következő öt évben. „Lemezei tévedhetetlen ösztönnel és nyers erővel” ragadták meg az időszakot jellemző kavargást és felfordulást, áll a Rock and Roll Hall of Fame szövegében. A Rolling Stone magazin a Clasht a világ legjobb rock and roll bandájának nevezte, és 2004-es, a száz legnagyobb zenészt felsoroló listáján a 28. helyre sorolta. A VH1 hasonló listáján a 22. helyet foglalja el. A Rolling Stone minden idők legjobb 500 albumát felsoroló listáján a nyolcadik helyet kapta a London Calling, míg a címadó szám a 15. lett az 500 legjobb dal rangsorában. Zeneileg a Clash hamar kilépett a hetvenes évek közepén divatos punk keretei közül. Zenei és kulturális mindenevők voltak, így hatott rájuk a rockabilly, a reggae, a rap, és ez a hatás szerzeményeikben is megjelent a maguk nyers rock and roll stílusában. A zenekar ennek megfelelően számos irányzatra, együttesre volt hatással, köztük Bruce Springsteenre, a Beastie Boysra, a Public Enemyre és a Srí Lanka-i popcsillagra, M.I.A.-ra. Bruce Springsteen az E Street Banddal el is játszotta a London Calling című számot 2009. június 28-ai koncertjén a Hyde Parkban. Bob Dylan fia, Jakob Dylan azt mondta, hogy a Clash inspirálta első gitárja megvásárlására. Együttese, a The Wallflowers Reboot the Mission című számában meg is énekelte a nagyszerű Jos Strummert. A New Jersey-i indie együttes, a The Gaslight Anthem egy teljes számot (I'da Called You Woody, Joe) szentelt Joe Strummer és a Clash emlékének, amelyben a zenekart egy lövedékhez hasonlítja, amely átüti a koponyát, és az agyba hatol (I heard it like a shot from my skull to my brain). Hatással volt a Clash a Meat Beat Manifesto Satyricon című lemezére, a Renegade Soundwave több számára és a Massive Attackre. A szakirodalom szerint megfigyelhető az együttes hatása a Stiff Little Fingersen, a Midnight Oilon, a Green Dayen és a Ranciden. Az utóbbit a Rolling Stone kritikusa egyenesen „gyógyíthatatlan Clash-fanatikusoknak” nevezte egy 2003-as lemezkritikájában. A zenekar szintén hatott a Bad Brainsre, a The Libertinesre, a Babyshamblesre, az Arctic Monkeysra és a The Strokesra. Több számukat feldolgozták más együttesek, a Guns of Brixtont például a Dropkick Murphys, Jimmy Cliff, a Die Toten Hosen és a Nouvelle Vague is. A White Riot című Clash-szerzeményt a Dropkick Murphysen kívül játszotta a Rage Against the Machine, a Sham 69, a Redska és az Angelic Upstarts. Az együttes 1982-es slágere, a Should I Stay or Should I Go többször is megjelenik a Netflix 2016-os sci-fi drámasorozatában, a Stranger Things-ben, ami 1983-ban játszódik. ## Tagok ## Diszkográfia ## Filmek ## DVD-k

Belgrád

Belgrád (eredeti magyar neve legalább a XIV. század eleje óta Fehérvár, Nándorfehérvár, a 16. és a 19. század között n \> l hangváltozással gyakran Lándorfejérvár („Bolgárfehérvár”) változatban is, szerbül 'Fehérvár' jelentéssel Београд / Beograd ) Szerbia fővárosa és egyben legnagyobb városa. Először az i. e. 3. században a kelták éltek itt, mielőtt római kolóniává vált mint Singidunum. Belgrád néven először 878-ban említik. 1403-ban lett először Szerbia fővárosa, 1918 és 2003 között Jugoszlávia, 2003 és 2006 között Szerbia és Montenegró fővárosa volt, majd 2006-tól ismét csak Szerbia fővárosa. A város a Száva és a Duna összefolyásánál fekszik Szerbia északi részének közepén, ahol a Kárpát-medence a Balkán-félszigettel találkozik. Belgrád városmegye lakossága 2011-ben hivatalosan 1 659 440 fő, amíg maga a városé 1 166 763 fő. Belgrád a volt Jugoszlávia legnépesebb városa. Történelme során Belgrád a keleti és nyugati kultúra választóvonalán helyezkedett el. Európa egyik legrégibb városa: Belgrád szélesebb környéke volt a legnagyobb európai prehisztorikus kultúra – a vinča–tordosi kultúra – bölcsője. A város alapítása a kelta és római időkre tehető, ezt a szlávok betelepülése követte, a 7. században. A középkorban bizánci, frank, bolgár, magyar és szerb uralkodók birtokolták, amíg az oszmán törökök el nem foglalták, 1521-ben, hogy a belgrádi pasaság székhelyévé tegyék. 1403-ban először lett a független szerb állam fővárosa (1427-ig, amikor is Magyarországhoz került). Ezen státusát 1841-ben visszanyerte, de a törökök ténylegesen csak 1867-ben hagyták el. A 20. században a sokféle változáson átment Jugoszlávia fővárosa lett, egészen 1992-ig, amikor a föderatív jugoszláv államból kivált államok után már csak Szerbia és Montenegró fővárosa maradt, 2006-tól pedig a független Szerbia fővárosa. Belgrád Szerbia közigazgatásában külön közigazgatási egységet képvisel, saját városi önkormányzattal. A városnak 17 kerülete van, mindegyiknek élén saját tanáccsal. Szerbia területének 3,6%-án fekszik, a szerbiai népesség 21%-a él az ország kereskedelmi, kulturális, gazdasági és tudományos központjának számító városban. A várost és várát számos alkalommal ostromolták. 1456. július 4–22. között a nándorfehérvári csatában Szilágyi Mihály és Hunyadi János fontos győzelmet arattak II. Mehmed oszmán szultán ostromló hadserege fölött, több évtizedre visszavetve a török hatalom balkáni terjeszkedését. ## Földrajza Belgrád átlagos tengerszint feletti magassága 132 m; legmélyebben fekvő része 70,15 méteren, míg legmagasabb pontja 303,1 méteren van. A város a Pannon-síkság és a Dinári-hegység találkozásánál, valamint a Duna és a Száva összefolyásánál terül el. Az északi szélesség 44° 49' 14" és keleti hosszúság 20° 27' 44" koordinátákon helyezkedik el. Belgrád történelmi magja (az egykori Nándorfehérvár) a Kalemegdán-hegyfokra épült a Száva folyó jobb partján. Körülötte a Šumadijai-hátság 200-300 méteres dombjai közül az 511 méter magas Avala és a 628 méter magas Kosmaj emelkednek ki, de a 198 méteres Dedinje már betagozódik a dombvidékbe. A Belgrádtól északra fekvő területek közül a Száva túlpartján a Zimonyi löszfennsík, míg a Duna túlpartján a Pancsovai rét található. A 19. századtól a város kiterjedt délre és keletre, a második világháború után Belgrád a Száva bal partján terjeszkedett és így magába olvasztotta Zimony városát. A város területe 360 km2, elővárosokkal együtt 3223 km2. ### Éghajlata Belgrádnak mérsékelt kontinentális éghajlata van. Az évi átlagos középhőmérséklet 12,5 °C, a legmelegebb hónap a július, amelynek átlaghőmérséklete 23,0 °C. Ugyanakkor az év 95 napján a napi legmagasabb hőmérséklet meghaladja a 25 °C-ot, 31 napján pedig a 30 °C-ot is. Az évi átlagos csapadék 700 mm körül alakul. A napsütéses órák száma sokéves átlagban 2096. A nap a legtöbbet júliusban és augusztusban süt, egy nap általában 10 órát; míg decemberben 2-2,3 órás napsütéssel lehet számolni naponta. A valaha mért legmagasabb hőmérséklet 43,6 °C volt (2007. július 24.), a legalacsonyabb pedig –26,2 °C (1893. január 10.). ## Környezetszennyezés ### Szennyvíz 2020 táján a nagyváros szennyvizének jó része tisztítatlanul kerül a Dunába és a mellékfolyóiba. A város kb. egyharmadának szennyvize nem kapcsolódik semmilyen szennyvízkezelő rendszerhez, hanem tartályos teherautók szállítják el azt, majd közvetlenül a folyóba ürítik a tartalmukat. A szennyvízcsatornába kerülő ürülék nagy része is tisztítatlanul a folyóba kerül. Európa nagyvárosai közül az egyetlen főváros, ahol a szennyvizet kezeletlenül vezetik a folyókba és a 2020-as években az egyetlen európai főváros, amely nem rendelkezik szennyvíztisztító üzemmel. Osztrák tudósok egy csoportja 2019-ben az E. coli baktérium „kritikus” jelenlétét állapította meg itt a folyóban, ami a magas szintű szennyezés jele. A Száván a jelentősebb szennyvízkibocsátások az Ada hídnál kezdődnek. A Topčiderska patak, amely délről érkezve, Dedinje és Rakovica negyedén folyik át, az ürülék és az ipari szennyezés gyűjtőjévé vált. A Topčiderska a Čukarica-patakba folyik, amely a kellemetlen szagáról és a felszínen lebegő döglött haltetemekről is ismert. 2022 tavaszán egy német férfi a Dunán egész Belgrádig leúszott, de ott feladta a több ezer km-es, hosszú távú úszását a vízben lévő nagy mennyiségű fekália miatt. ## Történelme ### Ókor 7000 évvel ezelőtt a Körös- és a Starčevo-kultúra népe, később pedig a tiszai és a vinča–tordosi kultúra népe élt ezen a területen. A kelta törzsek közül a Scordisci telepedett le itt a Kr. e. 3. században, ők nevezték el Singidunumnak, ami Belgrád első ismert neve. Ezt az elnevezést a Kr. e. 1. században megjelenő római hódítók is megtartották. A hódítással Singidunum Moesia Superior tartomány része lett. A Kr. u. 2. század közepétől már teljes jogú várossá vált. Iulianus császár alatt a Római Birodalomban rövid időre újraéledt a hellenizmus kultúrája; a trónon őt követő Iovianus császár, aki visszaállította a kereszténységet, Singidunumban látta meg a napvilágot 331-ben. Belgrád 395-ben, a Római Birodalom kettéosztásakor a Bizánci Birodalomhoz került. A Száva túlpartján feküdt Taurunum (ma Zimony) kelta város; a két város a római és bizánci időkben szerves összeköttetésben állt egymással (híd ívelt közöttük). A következő időszakban (a 6. századtól a 20. század elejéig) azonban a városok nagyrészt egymástól függetlenül fejlődtek, mert két különböző államhoz tartoztak. ### Középkor A várost elfoglalták, illetve többször lerombolták a hunok, a szarmaták, a gótok és az avarok is, mielőtt a szlávok 630 körül megérkeztek volna. Az avarokat végül a 9. században a Frank Birodalom győzte le, amely Taurunumot Malevilla néven magához csatolta. Ekkorra (878 körülre) tehető Belgrád első szláv alakjának (Bjelgrad – Бјелград) írásos említése az első dunai bolgár birodalom idejéből. A város négy évszázadon keresztül a Bizánci Birodalom, a Magyar Királyság és az első Bolgár Királyság csatatere volt. A 9. században a Bizánci Császárság határvárosa lett. A város kvártélyozta az első, majd a második keresztes hadjáratba vonuló seregeket, míg a harmadik keresztes hadjárat során a vidéken 190 000 lovagjával elhaladó Rőtszakállú Frigyes a várost romokban találta. A város 1284-ben a IV. Dragutin István szerb király és Katalin magyar királyi hercegnő, V. István magyar király leánya között kötött házasság következtében jegyajándékként került a szerbekhez; Dragutin innen irányította aztán országát. Halálával egy időre ismét magyar fennhatóság alá került. A szerb és bolgár seregek 1371-es Marica menti csatavesztése és a rigómezei vereség (1389) után a szerb birodalom omladozni kezdett, minthogy az Oszmán Birodalom meghódította déli területeit. Az északi részek azonban ellenálltak, s 1403-ban Lazarevics István despota a Szerb Despotátus fővárosává tette, miután Zsigmond magyar király hűbérbirtokként neki adományozta. Ebben az időszakban a város aranykorát élte. Lazarevics citadellás-tornyos várat építtetett, melyből mára csak az István despota tornya és a nyugati fal maradtak fenn. Újjáépíttette és megerősíttette a város falait és bástyáit, és ezzel hozzájárult, hogy a város közel további hetven évig ellenállt a török támadásoknak. A város menedékként szolgált a török hódítás elől menekülő balkáni népeknek, becslések szerint lélekszáma negyvenezer és ötvenezer között lehetett. 1427-ben Lazarevics István utóda, Brankovics György vissza kellett adja az akkori Nándorfehérvárt a magyaroknak, s a fővárost Szendrőbe költöztette. Uralkodása idején II. Mehmed török szultán Szerbia legnagyobb részét elfoglalta, de Nándorfehérvárt kétszer is sikertelenül ostromolta meg, először 1440-ben, majd 1456-ban. Ez utóbbi ostrom volt a nándorfehérvári diadal. A várat a százezer fős oszmán török sereg nem tudta elfoglalni, pedig az fontos lett volna a birodalom Közép-Európa felé való további terjeszkedéséhez. Szilágyi Mihály, a vár parancsnoka, mindaddig derekasan ellenállott, míg a keresztény várvédők kapitánya Hunyadi János és Kapisztrán János gyakorlatlan, de lelkes keresztes vitézeikkel a város felmentésére megérkeztek. Hunyadi előbb a török gályahajók során át tört magának utat a várba, majd július 21-én visszaverte a szultán rohamát és másnap maga támadta meg a törököket, akiket fényesen legyőzött. Az ostrom során II. Mehmed maga is megsérült. A győzelem híre bejárta egész Európát, a III. Kallixtusz pápa által elrendelt déli harangszó mind a mai napig a nándorfehérvári diadalra emlékeztet a keresztény világban. Ugyancsak a felmentett várban folyt le az jelenet, melynek a cselszövő Cillei Ulrik esett áldozatul 1456. november 9-én, amikor Hunyadi László és Szilágyi Mihály vitézei heves szóváltás után összekaszabolták. ### Török hódoltság A 250 000 főnyi oszmán hadsereg I. Szulejmán vezetése alatt 1521. augusztus 29-én, hét évtizeddel később végül elfoglalta a várost, nagy részét a földig rombolta, és teljes keresztény lakosságát Isztambulba deportálta. Ezzel hosszú időre az Oszmán Birodalom részévé tette (1521–1688, 1690–1717, 1738–1789, 1792–1867), és megnyitotta az utat Nyugat-Európa felé. Belgrádot a környező szandzsák székhelyévé tették, s új lakosok – törökök, örmények, görögök, raguzai kereskedők és mások – települtek be, így az elkövetkező 150 év békét és fellendülést hozott; távol a harcoktól az egyik legfontosabb hadi utánpótlási és kereskedelmi központtá építették ki. A város közel 100 000 lakosával Konstantinápoly után a második legnagyobb oszmán város volt Európában. A hódoltság rányomta bélyegét az építészetre, a mecsetek, fürdők és törökös stílusú házak sajátos hangulatot adtak a városnak. A szerbek 1594-ben kitört bánáti felkelését a törökök leverték, és az albániai születésű Szinán pasa nagyvezír parancsára Szent Száva ereklyéit nyilvánosan felgyújtották a Vračar-fennsíkon; ennek emlékére később itt építették fel a Szent Száva-templomot. Megtorlásul a lázadásért, a város lakosságának legnagyobb részét deportálták Isztambulba. A Habsburgok többször is próbálták a várost felszabadítani (1688–1690, 1717–1739, 1789–1791), de a törökök mindannyiszor hamar visszafoglalták és keményen megtorolták a próbálkozást. Ezen időszak alatt a város átélte a két nagy szerb kivándorlást, melynek során egy-egy pátriárka vezetésével több százezer szerb vonult az osztrákokkal a Habsburg Birodalom felé, először 1690-ben, majd 1737-39-ben. Többek között a Vajdaságban, Szlavóniában, a Dunakanyarban és a Csepel-szigeten telepedtek le. 1688-ban a szövetséges felmentő hadak Miksa bajor választófejedelem, Friedrich Siegmund Schärffenberg tábornok, Fürstenberg ezredes, Starhemberg Guidó és a fiatal Savoyai Jenő vezérlete alatt hozzáfogtak Belgrád visszavívásához, mely Ibrahim pasa és 4000 emberének bátor ellenállása dacára célhoz is vezetett. A vár átadása után a török lakosok szerződést kötöttek a császári parancsnokkal, hogy 200 000 forint megfizetése után családostól, jószágostól hajón elköltözhessenek a városból. Éppen hozzáfogtak a pénz megszámlálásához, mikor a dologról értesült Thököly Imre néhány török lovassal közöttük termett, a pénzt lefoglalta, a császári biztosokat és a törököket pedig elkergette. A törökök a készen álló hajókra menekültek, melyek új hazájukba, Bulgáriába vitték öket. Belgrádban, mely az ostrom következtében sokat szenvedett, ezekben az években jóformán csak a katonai őrség élt, a többi lakos szétszéledt. A császáriak diadala azonban nem volt tartós. Köprülü Musztafa már 1690-ben megjelent hatvanezer emberrel Belgrád előtt, melyet az Aspremont parancsnok helyébe küldött Croy herceg 5 ezer katonával védelmezett. Augusztus 8-án szerencsétlenség történt: a lőporraktár levegőbe repült, minek következtében az őrség legnagyobb része meghalt, maga a vár és város pedig teljesen romba dőlt. Croy herceg, aki vagy 500 katonával a Dunán keresett menedéket, kénytelen volt átengedni a füstölgő romokat Köprülünek. Mikor Musztafa nagyvezír 1693-ban Thököly nógatására Erdélybe készült, a bécsi udvar mindenáron igyekezett távol tartani a nagyvezírt Erdélytől. E cél elérésére Croy herceget Nándorfehérvár alá küldte. Ez ugyan csak katonai tüntetés számba ment, de mégis meglett a kívánt eredmény: a nagyvezír Erdély határáról Belgrád felé sietett, mire Croy elmenekült a vár alól. Az 1699-es karlócai béke értelmében Belgrád török kézben maradt. Csak 18 évvel később sikerült a császáriaknak a fontos végvárat ismét hatalmukba venni. 1717-ben Savoyai Jenő herceg (vezetése alatt Pálffy Jánossal, Starhemberggel, Mercyvel és Nádasdyval) hozzáfogott Belgrád visszafoglalásához. Először is átszállította hadának egy részét a Dunán, minden oldal felől elzárta a várost és csak ezután kezdte meg a várat erősen lövetni. Musztafa várparancsnok 30 ezer emberrel vitézül ellenállt, annál is inkább, mert tudta, hogy Chalil nagyvezér felmentésére közeleg. Chalil július 30-án csakugyan meg is érkezett és Savoyai táborát úgy vette körül, hogy az két tűz közé szorult. Savoyai, hogy a kettős támadás elől meneküljön, arra határozta el magát, hogy megelőzi a nagyvezér támadását. A szerencse kedvezett tervének. Vékony János egykori kuruc vezér, akit Chalil titkon a várba küldött, a Musztafa pasának szánt levéllel Pálffy Jánoshoz ment, aki a levelet tüstént eljuttatta Savoyainak. A levélből megtudták a támadás napját. Ezt megelőzendő, Savoyai augusztus 15-én hajnalban, a sűrű köd dacára megtámadta Chalil alvó hadát. A sereg ugyan gyorsan tudatára ébredt a veszélynek és hősiesen ellenállt, de így is teljes vereséget szenvedett. A győzelem láttára Belgrád parancsnoka másnap késznek nyilatkozott a vár feladására, augusztus 22-én pedig az őrség és lakosság kíséretében a városból elvonult. A Habsburg hatalom azonban nem tudta tartósan megtartani Belgrádot. 1739-ben, az orosz–Habsburg–török háború során a császári haderő az orosz győzelmek ellenére súlyos vereségeket szenvedett, és a belgrádi békeszerződésben át kellett engednie a várat és a várost az Oszmán Birodalomnak. Fél évszázaddal később, II. József császár uralkodásának végén – az 1787–1791-es Habsburg-török háború kezdetén, 1789. október 8-án – a császári hadsereg csak igen nehéz ostrommal tudta ismét elfoglalni, Laudon tábornagy irányításával, de már 1791-ben, az utolsó Habsburg–török háborút lezáró szvisovi (sistowai) békeszerződésben ismét vissza kellett adniuk az oszmánoknak. ### A szerb főváros Az első szerb felkelés idején a szerb forradalmárok 1806. január 8-ától 1813-ig tartották a várost, majd visszafoglalták a törökök. A második szerb felkelés után 1817-ben Szerbia részleges függetlenséget ért el, amit a török porta hivatalosan 1830-ban ismert el. Mihály szerb fejedelem 1841-ben az ország fővárosát Kragujevacból Belgrádba helyezte át. 1862-ben a fellegvár parancsnoka a megfélemlített török lakosság védelmére bombáztatta a várost, ekkor azonban a nagyhatalmak közbeléptek, és nekik köszönhették a szerbek, hogy 1867-ben a török katonaság átadta a fellegvárat, a félhold eltűnt a vár falairól. A török csapatok ekkor hagyták el végérvényesen Belgrádot. A fejedelemség teljes függetlenségét 1878-ban kiáltották ki. 1882. március 6-án megalakult a Szerb Királyság, mikor Milán fejedelem kikiáltatta magát szerb királlyá. Ezt követően Belgrád újra a Balkán kulcsfontosságú településévé vált, s gyors fejlődésnek indult. A kézművességet felváltotta az ipar, a kereskedelmet és forgalmat 1884-ben növelte a Belgrád–Niš vasútvonal kiépülése. A város elektromosságot, villamosokat, egy gőzhajótársaságot és fontos tudományos és kulturális intézményeket kapott (például az úgynevezett Nagy iskolát 1863-ban); azonban Szerbia egészében inkább agrár jellegű ország maradt, s a fővárosnak a 19. és 20. század fordulóján csak 69 100 lakosa volt. A népesség ugyanakkor 1905-re már meghaladta a nyolcvanezer főt, s az első világháború kitörésekor Belgrádnak már több mint százezer lakosa volt, nem számítva hozzá Zimonyt, mely akkoriban még az Osztrák–Magyar Monarchia része volt. A város mindössze néhány kilométerre volt a magyar határtól, és az újvidéki szerb kisebbség jelentős hatással volt rá (például a belgrádi Szerb Nemzeti Színházat az újvidéki színház filiáléjaként alapították magyarországi szerb színészek 1869-ben). ### Az I. világháború. Az egyesített város A szarajevói merénylet után az Osztrák–Magyar Monarchia ultimátumot intézett Szerbiához, amelynek egyes pontjai az állami szuverenitást sértették, így Szerbia nem fogadta el. Ezt követően 1914. július 28-án a monarchia hadat üzent Szerbiának, ami az első világháború kezdetét jelentette. Az ezt követő balkáni hadi események nagyja Belgrád közelében történt. 1914. július 29-én osztrák–magyar monitorok gránátokkal lőtték, majd november 30-án az osztrák-magyar hadsereg Oskar Potiorek tábornok vezetésével elfoglalta a várost. December 15-én a szerb csapatok Radomir Putnik tábornagy vezetésével visszafoglalták. 1915. október 6-a és 9-e között, egy, a város nagy részének pusztulásával járó elhúzódó csata során a német és osztrák-magyar csapatok August von Mackensen vezértábornagy vezetésével újra elfoglalták Belgrádot (1915. október–novemberben egész Szerbiát). A várost szerb és francia csapatok szabadították fel 1918. november 5-én Louis Franchet d’Espèrey tábornok és Sándor szerb koronaherceg parancsnoksága alatt. Mivel a háború során a frontvonalon feküdt, Belgrád városa igencsak megszenvedte a harcokat, és egy ideig Szabadka volt a királyság legnagyobb városa; de gyorsan növekedvén, az 1920-as évek elejére visszaszerezte pozícióját. Az első világháború után létrejött a délszláv állam, a Szerb–Horvát–Szlovén Királyság, amelynek területéhez jelentős részt csatoltak Magyarország területéből. A királyságot bánságokra hasították, és Belgrád Zimonnyal és Pancsovával együtt alakított egy különálló adminisztrációs egységet. Az új állam szinte megalakulásának pillanatától ellentmondásokkal volt terhes, végül 1929-ben a Jugoszláv Királyság nevet vette fel. Ezalatt az időszak alatt a város gyorsabb növekedést és jelentős korszerűsödést élt meg. Belgrád lakossága 1931-re -re nőtt (összeolvadva Zimony városával, amely azelőtt az Osztrák–Magyar Monarchia része volt), és 1940-ben már elérte a -et. A népesség növekedési aránya 1921 és 1948 között átlagosan 4,08 százalék volt évente. 1927-ben megnyitották Belgrád első repülőterét, és 1929-ben az első rádióállomása is megkezdte a sugárzást. A Duna felett átívelő Pancsovai hidat 1935-ben adták át. ### A második világháború és a kommunizmus A Milan Stojadinović vezette kormány, látva Németország erősödését, közeledni kezdett a tengelyhatalmakhoz. Ezt a politikát folytatta a Cvetković-kormány is (1939-1941), amely 1941. március 25-én csatlakozott a háromhatalmi egyezményhez. A paktum aláírásának hírére az ország számos városában tüntetésekre került sor. Kihasználva a tömegek antifasiszta fellépését, a tisztek egy csoportja, Dušan Simović repülőtábornokkal az élen március 27-én államcsínyt hajtott végre. A kormányt és Pál régensherceget eltávolították, II. Pétert nagykorúvá nyilvánították, és új kormányt alakítottak. 1941. április 6-án a német légierő bombázta Belgrádot, és majdnem -en meghaltak; az ezzel kezdődő hadjárathoz csatlakozott Olaszország, Magyarország és Bulgária. A háború két hétig sem tartott: április 17-én a jugoszláv hadsereg kapitulált, a király és a kormány tagjai Londonba emigráltak. A győztesek Jugoszláviát felosztották egymás között. Egyes területeit megszállási övezetekké nyilvánították, másutt pedig bábállamokat hoztak létre. A kapituláció után azonban nem minden tiszt és katona tette le a fegyvert, és elkezdődött az ellenállás megszervezése. Szerbia területén a német hadvezetés Franz Böhme tábornokkal az élen úgy akarta megtörni a partizánokat, hogy minden megölt német katonáért száz civilt – szerbet vagy zsidót – végeztetett ki. Így került sor a hírhedt kragujevaci vérengzésre, amikor egyetlen nap alatt hétezer embert mészároltak le. 1944\. április 16-án a szövetséges hatalmak bombázták a várost, 1600 fő esett a bombák áldozatául. Ez és a korábbi német bombázás is az ortodox húsvétra esett. A legtöbb szerb város 1944. október 20-ig már felszabadult, amikor a Josip Broz Tito vezette Népi Felszabadító Hadsereg és a Vörös Hadsereg felszabadította Belgrádot. Josip Broz Tito vezetésével már márciusban megalakult az ún. népfront-kormány, és november 29-én kikiáltották a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaságot (amely 1967. április 7-től a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság nevet kapta). A háború utáni időszakban Belgrád, mint a megújult Jugoszlávia fővárosa gyorsan fejlődött, és fontos ipari központtá nőtte ki magát. 1958-ban megkezdte közvetítéseit az első belgrádi televízióállomás. 1961-ben itt tartották meg az el nem kötelezett országok mozgalmának első konferenciáját, Tito elnökletével. Később az 1968-as diáktüntetések Belgrádot sem kerülték el. Tito a zavargások után politikai és társadalmi reformokat ígért. Az utolsó nagy európai himlőjárvány központja volt Belgrád 1972-ben; a betegség megfékezésében segített a titói diktatúra, s a katonai karantén és a védőoltás május végére megfékezte a vírust. 1980 májusában meghalt Josip Broz Tito. Temetése a részt vevő politikusok és külföldi delegációk száma alapján a világ addigi legnagyobb szabású gyászszertartása volt. ### Az 1990-es évektől napjainkig Slobodan Milošević ellen 1991. március 9-én Vuk Drašković vezette hatalmas demonstrációkat tartottak. A különböző hírszolgáltatók a résztvevők számát százezer és százötvenezer közé tették. Az akkori rendszer fegyveres rendőrséget, csapatszállítókat, harckocsikat küldött a tüntetők ellen; két embert megöltek, 203-an megsérültek és 108 főt letartóztattak. További tiltakozás robbant ki Belgrádban 1996 novemberétől 1997 februárjáig ugyanez a kormány ellen. A tüntetéssorozat kiváltó oka az volt, hogy a helyhatósági választások eredményeit Slobodan Milošević semmissé nyilvánította tizennégy szerbiai városban, köztük Belgrádban. A megmozdulások után Zoran Đinđić lett a város polgármestere, és személyében a második világháború óta először került olyan betöltője a posztnak, akit nem a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége vagy utódja, a Szerb Szocialista Párt jelölt. Szerbia 1999-es NATO-bombázása komoly károkat okozott a városnak. Találat ért számos minisztériumot, a szerb rádió és televízió épületét, 16 technikus halálát okozva, gazdasági létesítményeket, iskolákat és kórházakat, a Jugoslavija Hotelt, a központi bizottság épületét, az Avalai tévétornyot és a kínai nagykövetséget. A 2000-ben tartott választások után ismét tüntetés rázta meg a várost (becslések szerint a tiltakozók száma elérhette az egymillió főt), ami Milošević rezsimjének bukásához vezetett. 2003-ban az addigi szövetségi köztársaságból laza államszövetség alakult, amelynek neve Szerbia és Montenegró lett, változatlan fővárossal. 2006 áprilisában megszűnt az államszövetség, és Montenegró teljesen függetlenné vált. Szerbia legnagyobb városa, Belgrád maradt a főváros továbbra is. ### Névváltozatok a történelem során ## Népesség A 2002-es népszámlálás adatai szerint Belgrád népessége 1 670 000 fő. A legfőbb etnikai csoportokat a szerbek (1 417 187), egyéb jugoszlávok (22 161), a montenegróiak (21 190), a romák (19 191), a horvátok (10 381), a macedónok (8272), a muszlim nemzetiség (bosnyákok) (4617), a magyarok (2080) alkotják. 2007-es kutatások azt mutatják, hogy Belgrád népessége 400 000 fővel emelkedett a népszámlálás óta eltelt öt évben. 2009. szeptember 30-i állás szerint a város Informatikai és Statisztikai Intézeténél 1 544 930 választókorú szavazó van regisztrálva, ami igazolja, hogy a Belgrád népessége valóban meredeken növekszik a 2002-es népszámlálás óta, tekintve, hogy csak a regisztrált szavazók száma majdnem meghaladja a hat évvel ezelőtti teljes népességet. A Differentia nevű civil szervezet szerint Belgrád népessége 2007-re elérte a kétmillió főt. Majd a következő népszámlálás adatai várhatóan tisztább képet adnak. Belgrádban számos, a korábbi Jugoszlávia területén élő etnikai csoport képviselői találtak otthonra, lévén ez volt a főváros. Sokan egy jobb élet reményében, vagy háború és etnikai tisztogatás elől menekülve érkeztek ide. Becslések szerint több ezer kínai él Belgrádban, ők az 1990-es évek közepén kezdtek bevándorolni. Novi Beograd kerületének egy részterületét (Blok 70) tartják a helyiek Belgrád kínai negyedének. Sok közel-keleti, főleg szíriaiak, irániak, jordániaiak és irakiak érkeztek az 1970-es és '80-as években, hogy felsőfokú tanulmányaikat folytassák, és volt, aki letelepedett és családot alapított. Viszonylag újabban érkeztek a Közel-Keletről az afgánok és az iraki kurdok. Bár több történelmi vallási közösség is van Belgrádban, a város vallási szempontból meglehetősen homogén. A szerb ortodox egyház híveinek a száma messze a legnagyobb (90,68%). Jelen vannak még muzulmán (1,29%), a római katolikus (1,3%) és a protestáns (0,24%) közösségek is. Egykor jelentős volt a zsidó közösség lélekszáma is, de a német megszállás és az azt követő, Izraelbe irányuló kivándorlás következtében jelentősen megfogyatkozott (ma 515 fő). Kevéssé ismert, hogy a város tőszomszédságában, már a Vajdaság részeként húzódik a legdélibb magyar nyelvsziget, a (részben) aldunai székelyek által lakott Hertelendyfalva (Vojlovica), Sándoregyháza (Ivanovo) és Székelykeve (Skorenovac). ## Kormányzat és politika Belgrád saját autonóm városi önkormányzatával különálló területi egysége Szerbiának. A második világháború utáni első demokratikus polgármester választás 1996-ban volt, a megválasztott városvezető a Milošević ellenzékéhez tartozó Zoran Đinđić lett. (Később, a rendszerváltás után miniszterelnök volt, majd 2003-ban meggyilkolták.) Belgád városi közgyűlésébe 90 tanácsost választanak négyéves terminusokra. ### Kerületei A városnak 17 kerülete van, ebből tíznek belvárosi és hétnek elővárosi a státusza. Noha mindegyiknek van saját helyi tanácsa, az elővárosi önkormányzatok kissé nagyobb hatalommal bírnak, különösen várostervezés, építésügy és közműellátás tekintetében. A legtöbb kerület a Dunától és a Szávától délre található, a Šumadija régióban. Három kerület (Zimony (Zemun, Székelytelek), Szurcsin (Surčin, Becsmen, Petróc, Progár) és Újbelgrád (Novi Beograd, Bezsánia)) a Száva folyótól északra, a Szerémségben terül el, míg Palilulát átszeli a Duna, így déli része még Šumadijában fekszik, míg a folyótól északra már a Bánságba nyúlik át (Óborcsa, Galagonyásrét, Almásrét, Újborcsa, Bárányos). ## Gazdaság Belgrád Szerbia gazdaságilag legfejlettebb része, és otthont nyújt az ország Nemzeti Bankjának. Több nagy vállalatnak is itt van a központja, ezek közé tartozik többek között a Jat Airways (a szerb nemzeti légitársaság), a Telekom Srbija, a Telenor Serbia, a Delta Holding, illetve olyan cégek regionális központjai, mint a Société Générale, az Intel, a Motorola, a Kraft Foods, a Carlsberg Csoport, a Microsoft, a Zepter, a Japan Tobacco és így tovább. Mivel a volt Jugoszláviából elég zavaros körülmények között (lásd délszláv háború) alakult ki az utóbb tovább darabolódó Jugoszláv Szövetségi Köztársaság, Belgrádot és egész Szerbiát is erősen sújtó nemzetközi embargó jött létre az ország ellen a kilencvenes évek elején. Következményeképpen a jugoszláv dinár hiperinflációja a világ eddigi egyik legnagyobb inflációját hozta, s a város gazdasága megrokkant. Jugoszlávia aztán a kilencvenes évek közepén legyőzte az inflációt, és Belgrád gazdasága azóta is komoly növekedési pályán van. Jelenleg Belgrád a szerbiai bruttó hazai termék több mint 30%-át termeli, és ugyanígy, Szerbia foglalkoztatott munkaerejének több mint 30%-a itt dolgozik. Az egy főre jutó havi átlagkereset 47 500 szerb dinár (572 euró, 903 amerikai dollár). Ez egy évre számítva 6864 euró vagy 10 843 amerikai dollár. A város fontos szerepet játszik a nemzetközi közlekedésben, fontos közúti, vasúti és vízi közlekedési csomópont, a Transzeurópai Közlekedési Hálózat része. Az Eurostat elemzése szerint a háztartások 45,4%-ban van személyi számítógép, és a háztartások 39,1%-a rendelkezik internethozzáféréssel, ezzel megelőzi a környező országok fővárosait, Szófiát, Bukarestet, Athént. ## Kultúra Belgrád a házigazdája több, évente megrendezendő kulturális eseménynek, ezek közé tartozik a FEST (a belgrádi filmfesztivál), a BITEF (a belgrádi nemzetközi színházfesztivál), a BELEF (a belgrádi nyári fesztivál), a BEMUS (a belgrádi zenei fesztivál), a belgrádi könyvvásár és a belgrádi sörfesztivál. A Nobel-díjas író, Ivo Andrić itt írta meg híres művét, a Híd a Drinánt. Több kiemelkedő szerb származású író élt és dolgozott itt: Branislav Nušić, Miloš Crnjanski, Borislav Pekić, Milorad Pavić, Meša Selimović és még sokan mások. Több filmstúdió is tevékenykedik Belgrádban, Emir Kusturica 1995-ben a 48. Cannes-i Nemzetközi Filmfesztiválon Arany Pálma díjjal jutalmazott Underground című filmjének munkálatai is itt zajlottak. A város az 1980-as évek rockzenei jugoszláviai új hullámának egyik központja volt. Idevalósi jó néhány ismertebb rockegyüttes, köztük a VIS Idoli, az Ekatarina Velika és a Šarlo Akrobata, továbbá a Riblja Čorba, a Bajaga i Instruktori és mások. Az 1990-es években a város az új zenei irányzat, a Turbofolk központja volt, ennek legismertebb képviselője Ceca Ražnatović. Ma a szerbiai hiphop központja, a szcéna ismertebb képviselői a Beogradski Sindikat, a Škabo és a Marčelo. A város több jelentősebb színháznak is otthont ad, úgy mint a Nemzeti Színház, a Jugoszláv Dráma Színház, a Zvezdara színház vagy az Atelje 212. Két operaháza van: a Nemzeti Színház és a Madlenijanum operaház. Itt található a Szerb Tudományos Akadémia, a nemzeti könyvtár és a belgrádi történelmi archívum. Sok külföldi kulturális intézmény is található Belgrádban, köztük a Cervantes Intézet, a Goethe Intézet és az Institut Français mind a Mihailova fejedelem útján találhatóak. További kulturális centrumok az örmény sarok, az osztrák kulturális fórum (Österreichischen Kulturforums), a British Council, az orosz tudományos és kulturális központ (Российский центр науки и культуры), a Konfuciusz Intézet, a kanadai kulturális központ, az olasz kulturális központ (Istituto Italiano di Cultura), és az Iráni Iszlám Köztársaság Kulturális Központja. Az Eurovíziós Dalfesztiválon Szerbiát képviselő Marija Šerifović 2007-es győzelme után a 2008-as fesztivál házigazdája Belgrád volt. ### Építészet A város különböző részei egészen változatos építészeti stílusokban épültek, a középkori hangulatot idéző Zimonytól a rengeteg török stílusban épült épületen keresztül Újbelgrád modern és szellős épületegyütteseiig. A legöregebb épületek is már a 19. században épültek, mivel a város földrajzi helyzete miatt folyamatos háborúknak és pusztításnak volt kitéve. A legrégibb nyilvános épület egy jellegtelen török türbe (ilyen Budapesten Gül Baba türbéje), míg a legöregebb ház a Dorćolon található, 18. századvégi szerény agyagház. A nyugati építészeti irányzatok a 19. században kezdték éreztetni hatásukat, amikor az addig keleties arculatú város kortárs klasszicista, romantikus és akadémista szellemben épült újjá. A 19. század végén a város fejlesztését a szerb építészek vették át a külföldi építészektől, és ők álmodták meg a Nemzeti Színházat, a Ódon-palotát (a jelenlegi kormányépületet), a Saborna Crkva székesegyházat, a 20. elején pedig, már a szecesszió befolyása alatt, a Nemzetgyűlés épületét és a Nemzeti Múzeumot. A neobizánci építészet elemei jelennek meg olyan épületekben, mint a Vuk kulturális alapítvány épülete, a központi postahivatal épülete, a szakrális építészetet pedig a Gračanica kolostor mintájára épült Szent Márk templom, illetve a Szent Száva templom képviseli. A kommunista időkben sokat és olcsón akartak építeni, hogy a második világháború után vidékről beáramló tömegeknek otthont tudjanak nyújtani, eme, az esztétikai hatásra keveset adó építészetet jól példázza az Új Belgrád-i panelrengeteg. A szocialista realizmus csak rövid ideig volt jelen (ennek eredménye szakszervezeti épület), az 1950-es években már a modernista irányzat bontakozott ki, és ma is ez uralja a belgrádi építészetet. ### Múzeumok Belgrád legismertebb múzeuma az 1844-ben alapított Nemzeti Múzeum. Több mint 400 000 kiállítási darabbal rendelkezik (köztük 5600 festménnyel és 8400 rajzzal és nyomattal), köztük számos külföldi mestermunkával, és itt található a híres Miroslav-evangélium is (egyike a legrégibben megőrzött illuminált kéziratoknak, a 12. századból). A hadtörténeti múzeumban egészen a Római Birodalom koráig visszamenőleg találunk kiállítási tárgyakat, összesen több mint huszonötezret. A múzeum különösen a külföldi turisták előtt népszerű, mert megtekinthetők a NATO bombázás idején a jugoszláv hadsereg által lelőtt F-117-es lopakodó repülőgép darabjai is. A repüléstörténeti múzeum több mint 200 repülőjéből 50 darab van állandó kiállításon, néhány olyan is, amelyek típusuk utolsó fennmaradt példányai (például a Fiat G.50-es); itt is látható a lelőtt amerikai és NATO-repülőgépek maradványai közül néhány. Az 1901-ben alapított Néprajzi Múzeum gyűjteménye 150 000-nél is több tételt tartalmaz, a balkáni országok (különösen a volt Jugoszlávia országainak) vidéki és városi kultúráját mutatja be. A kortárs művészetek múzeuma 8450 darabos gyűjteménnyel rendelkezik, a bemutatott délszláv képzőművészeti alkotások az 1900-as évek kezdetétől datálódnak. Az 1952-ben alapított Nikola Tesla Múzeum a feltaláló személyes tárgyait őrzi. A gyűjtemény körülbelül 160 000 eredeti dokumentumot és 5700 egyéb tételt tartalmaz. A belgrádi múzeumok közül még jelentős Vuk és Dositej Múzeuma, amely Vuk Stefanović Karadžićnak, a szerb irodalmi nyelv 19. századi megújítójának és Dositej Obradovićnak, az első szerb oktatásügyi miniszternek életét, munkáját és hagyatékát mutatja be. A szokatlanabb múzeumok egyike az afrikai művészetek múzeuma, amelyet a harmadik világ kevéssé fejlett országaival való szolidaritás jegyében alapítottak annak idején. A nemzeti és nemzetközi filmek körülbelül 95 000 másolatával a jugoszláv filmarchívum a legnagyobb a régióban, és a világ legnagyobb archívumai között is az első tízben van. Az intézmény ad otthont a jugoszláv filmarchívum múzeumának is, filmszínházzal és kiállítóteremmel. Az archívum hosszú ideje húzódó, helyszűkéből adódó gondjai 2007-ben megoldódtak, amikor új raktárhelyiséget bocsátottak a rendelkezésére. A városi múzeum hamarosan új épületbe költözik. Kiállítási tárgyai között van a Belgrád-evangélium 1503-ból, egy teljes, a rigómezei csata idejéből származó vértezet, és számos festmény és grafika. Az új Tudomány és Technológia Múzeumának építését 2008 végén kezdik majd el. ## Turizmus Belgrád történelmi városrészei és épületei a legnagyobb turistalátványosságok. Közéjük tartozik a Skadarlija, Belgrád bohémnegyede, a Nemzeti Múzeum és közvetlenül mellette a Nemzeti Színház, Zimony (Óváros), a Nikola Pašić tér, a Terazije, Belgrád egyik központi, modern belvárosi környezetben lévő tere, a diáknegyed, Nándorfehérvár vára és az azt övező belvárosi park (a Kalemegdan), Mihály fejedelem utcája, a Parlament, a Szent Száva templom és az Ódon-palota. Ezeken túl természetesen parkok, szobrok, múzeumok (Freskómúzeum), kávézók, éttermek és boltok várják az odalátogatót a folyó mindkét partján. Az Avala-hegy tetejéről, az ismeretlen katona emlékművének tövéből jó kilátás nyílik a városra. Josip Broz Tito mauzóleuma, vagy más néven a Virágok Háza, illetve a környező Topčider és Košutnjak park különösen a korábbi Jugoszlávia területéről érkező turisták kedvelt úticélja. Említést érdemel még a Fehér Palota, a Karađorđević királyi család otthona, amely nyitva áll a látogatók előtt is. A palotában Rembrandt, Nicolas Poussin, Sebastien Bourdon, Paolo Veronese, Antonio Canaletto, Ivan Meštrović és mások munkái lelhetők fel. Az Ada Ciganlija a Száva egy valaha különálló szigete volt, amire Belgrád legnagyobb sport-rekreációs központja épült. A szigetet összekapcsolták a parttal, új, 7 km hosszú partszakaszt és mesterséges tavat alakítván ki; ez nyáron a belgrádiak egyik kedvenc úticélja. Csak néhány a centrum területén űzhető tevékenységek közül: golf, rögbi, labdarúgás, kosárlabda, röplabda, baseball, tenisz, evezés és sok más. Nyáron naponta két-háromszázezer fürdőző látogat ide. A klubok a nap 24 órájában nyitva tartanak, élőzene és éjszakai strandpartik várják a szórakozni vágyókat. Bungee jumpingozni, vízisíelni és paintballozni is lehet. Adán kívül Belgrád belterületén a Dunában és a Szávában összesen 16 sziget van, sok közülük máig beépítetlen; közülük a Nagy Háború-szigeten, a két folyó összefolyásánál háborítatlanul élnek az állatok (főleg a madarak). A sziget egyes részeit, akárcsak a közeli Kis Háború-szigetet a városi önkormányzat természetvédelmi területnek nyilvánította. ### Látnivalói - Nándorfehérvár vára . Az eredeti erődöt az ókorban feltehetőleg a kelták építették. Később a várost és az erődöt a rómaiak meghódították és Singidunum néven ismerték. I. Justinianusz bizánci császár 535 körül újjáépítette az erődöt. Az erőd folyamatosan cserélte gazdáit: bolgárok három évszázadig, majd a bizánciak, majd ismét a bolgárok. Az erőd a 12. századig bizánci fellegvár maradt, amikor is az újonnan létrejövő szerb állam kezébe került. A Szerb Királyság határvárosa lett, majd az 1282–1319 közötti időszakot leszámítva gyakorlatilag Magyarország része lett. 1521-ben a törökök meghódították, és (rövidebb osztrák és szerb hódítással) az Oszmán Birodalom fennhatósága alatt maradt egészen a 1867-ig. 1829-ig volt jelentős erődítmény. A vár főbb részei: Damad Ali pasa, Szelim pasa és Hasszán pasa síremléke, török csörgőkút, VI. Károly diadalkapuja, török fürdő, Nebojsa torony, vártorony, római castrum maradványai, Szent Petka templom, Sztambul-kapu - Szent Száva-templom - Milos fejedelem kútja - Királyi Palota - Flögel-gyűjtemény - Paja Jovanovic-gyűjtemény - Orosz templom - Nemzeti Múzeum - Freskómúzeum - Zsidó negyed - Régi Egyetem - Néprajzi Múzeum - Virágház, Josip Boroz Tito sírhelye - Zimony (Óváros) - Belgrádi Állatkert - Jugoszlávia-múzeum - Avalai tévétorony ### Éjszakai élet Belgrádot elég sokan vibráló éjszakai életéről ismerik, nem utolsósorban a városszerte hajnalig nyitva tartó klubok révén. Az éjszakai élet szembeötlő letéteményesei a Száva és a Duna partjai mentén sorakozó bulihajók (splavovi). A hétvégi látogatók, akik jellemzően Bosznia-Hercegovinából, Horvátországból, Szlovéniából érkeznek, az itteni éjszakai életet részesítik előnyben, köszönhetően a barátságos légkörnek, a nagyszerű kluboknak és bároknak, az olcsó italoknak, a nyelvi korlátok hiányának és a liberális szabályozásnak. A híres alternatív klubok közé tartozik az „Akadémia” és a KST (Klub studenata tehnike), mely utóbbi a Belgrádi Egyetem villamosmérnöki karának alagsorában található. Az alternatív klubesemények legnépszerűbb terepe az SKC (Studentski kulturni centar avagy Hallgatói kulturális központ), ez Belgrád legmagasabb épületével, a Beograđankával szemben található. Az SKC-ben a legkülönfélébb kulturális események kerülnek megrendezésre, így hazai és külföldi együttesek koncertjei, különféle művészeti kiállítások, továbbá nyilvános viták és beszélgetések. Azoknak, akiket a hagyományos szerb éjszaka és az észak-szerbiai városokra jellemző Starogradska („régi városi zene”) érdekel, érdemes a Skadarlijába, a város bohém negyedébe ellátogatniuk, amely Belgrád tizenkilencedik századi és huszadik század eleji költőinek és művészeinek gyűjtőhelye volt. A Skadar utcán (Skadarlija központja) és környékén találhatók meg a város legpatinásabb éttermei és kávéházai (szerbül kafana), amelyek szinte visszarepítik a betérőt azokba a időbe. A negyed egyik végében található Belgrád legrégibb, a tizenkilencedik század első felében alapított sörfőzdéje. A város legrégibb kafanáinak egyike a Znak pitanja. (Vagyis „Kérdőjel,” de az épületen csak „?” szerepel.) ## Sportélete Belgrádban körülbelül ezer sportlétesítmény található, és ezek között sok olyan van, amely mindenféle szintű sportrendezvényt le tud bonyolítani. A város a közelmúltban több, viszonylag jelentős sportesemény házigazdája volt: a 2005-ös kosárlabda Európa-bajnokságé (Eurobasket 2005), a 2005-ös röplabda Európa-bajnokságé, a vízilabda Európa-bajnokságé 2006-ban és az Európai Ifjúsági Olimpiai Fesztiválé 2007-ben. A városban került megrendezésre a 2009-es nyári Universiade, melynek rendezési jogát Monterrey és Poznań elől nyerte el. A városnak eddig két sikertelen pályázata volt a Nyári Olimpiai Játékok megrendezésére. Az 1992. évi nyári olimpiai játékok rendezését illetően a Nemzetközi Olimpiai Bizottság a harmadik körben szavazta ki Barcelona ellenében. Az 1996. évi nyári olimpiai játékokat végül Atlanta rendezhette meg. Szerbia két legnagyobb és legsikeresebb focicsapata, az FK Crvena zvezda és az FK Partizan is belgrádi, akárcsak több más elsőosztályú csapat. Itt található a két legnagyobb focistadion, a Marakana (az FK Crvena zvezda otthona) és a Stadion Partizan (az FK Partizan otthona). A Belgrád Arénában és a Pionir Hall stadionban rendezik a kosárlabdameccseket, a vízilabdameccseket pedig a Tašmajdan sport centrumban. ## Közlekedés Belgrádnak kiterjedt tömegközlekedési hálózata van, amely 118 belvárosi és több mint 300 elővárosi buszjáraton, 12 villamosvonalon és 8 trolibuszjáraton alapul. A járatokat és vonalakat a GSP Belgrade (Városi Tömegközlekedési Vállalat) és az SP Lasta működteti; ezek jó néhány buszjárat üzemeltetésében egyéb magáncégekkel működnek együtt. Belgrádnak elővárosi vasútja is van – a BG: Voz –, melyet a Szerbiai Vasúttársaság üzemeltet. A tervek megvalósításával összesen 4 vonal fogja a város különböző részeit összekötni, főleg a külvárosokat (például a repteret) a belvárossal. A főpályaudvarra érkeznek és indulnak Európa fővárosaiba, illetve Szerbia számos városába a vonatok. A távolsági buszközlekedés is népszerű, napi az összeköttetés az ország összes többi városával. Autópályák kötik össze Belgrádot észak felé Újvidékkel és Budapesttel, déli irányba Nišsel és nyugat felé Zágrábbal. Mivel a város két nagy folyó, a Duna és a Száva összefolyásánál fekszik, ezért számos hídja van, a két legjelentősebb a Branko híd és a Gazela híd, amelyek az óvárost a Száva túlpartján fekvő Újbelgráddal kötik össze. A város legújabb hídja a 200 méter magas, ferdekábeles Ada híd, amely a 3-3 autósáv mellett 2 villamosvágányt is tartalmaz. A Száva felett két vasúti híd ível át, ezek az acélrácsos szerkezetű régi vasúti híd, valamint a ferdekábeles kialakítású új vasúti híd. A leghosszabb az összes közül Belgrád két dunai hídja, a Pančevo híd, illetve a Pupin híd . A teherforgalmi kikötő a Dunán, a személyforgalmi kikötő a Száva partján található. A város életében fontos szerepet tölt be a Surčin melletti Nikola Tesla nemzetközi repülőtér (IATA:BEG), ez a belvárostól 12 kilométerre nyugatra található. A városközpont és a repülőtér között még nincs kiépített gyorsforgalmi vasút, a városba való bejutás autóbusszal vagy taxival lehetséges. A legnagyobb forgalmat 1986-ban bonyolította, amikor az utasszám elérte az a 3 milliót, majd ez a szám az 1990-es években drasztikusan lecsökkent. A forgalom 2000 óta újra növekedési pályán van, 2004-re és 2005-re már elérte a 2 milliót, 2007-ben pedig – 17 év után – ismét elérte 2,5 milliós utasszámot A folyamatos fejlődésnek köszönhető városnövekedés és megsűrűsödött gépjárműfogalom komoly problémát jelent a város vezetésének. A megvalósítandó tervek közt szerepel egy belvárosi félgyűrű, ennek keretében több új híd (egy a Száván, kettő a Dunán), és egy, az E70-es és E75-ös utakat összekötő elkerülő út megépítése (2021) A tervek szerint 2020-ban kezdődik meg a metró építése. Két vonalból fog állni: Makiš- Mirijevo (délről keletre); Zimony- Mirijevo (nyugat- kelet). Az első fázisban az egyes vonal fele lenne megépítve, melynek 2022-re kell elkészülnie. ## Oktatás Belgrádnak két állami egyeteme és több magánkézben lévő felsőoktatási intézménye van. Az 1808-ban alapított Velika Skola egyike a legrégibb oktatási intézményeknek Szerbiában. A líceum 1841-ben költözött át Belgrádba Kragujevacból, és 1905-ben ez lett a Belgrádi Egyetem. Az egyetemen ma több, mint 70 000 hallgató tanul. A városban 195 általános iskola és 85 középiskola található. Az általános iskolai rendszerben 162 normál, 14 speciális, 15 művészeti és 4 felnőttiskola található. A középiskolai rendszerben 51 szakközépiskola, 21 gimnázium, 8 művészeti és 5 speciális iskola van. A 230 000 tanuló és 22 000 alkalmazott több mint 500 épületben helyezhető el, amelyek összesen 1 100 000 m2 területet fednek be. ## Média Belgrád a szerbiai média központja. Itt található a szerb közszolgálati televízió és rádió, a Radio-televizija Srbije (RTS) székháza, két tévé- és öt rádiócsatorna üzemeltetője. Saját zenei kiadója, a PGP RTS is itt működik. A legnépszerűbb kereskedelmi televíziót az RTV Pink multinacionális médiavállalat üzemelteti, mely populáris-szórakoztató, gyakran szenzációhajhásznak és alacsony színvonalúnak tartott műsorokat sugároz. A másik nagyon népszerű tartalomszolgáltató a B92, saját tévé- és rádiócsatornával, zene- és könyvkiadó részleggel; ez a vállalat működteti a legnépszerűbb szerbiai internetes oldalt is. Belgrádi székhelyű tévécsatornák még a TV Košava, a TV Avala, a Foks televízió, a Stúdió B és a TV Enter, s léteznek további specializált adók: az SOS (sport), a Metropolis (zene), az Art TV (művészet), a Sinemanija (filmek) és a Hepi TV (gyerekprogramok). A legnépszerűbb rádiócsatornák a Radio Beograd 202, a Radio B92, a Radio Indeks, a Radio Novosti, a Radio Nostalgija, a Radio Pingvin, a Radio Top FM, a Radio S és a Radio Studio B. A Belgrádban kiadott magas példányszámú napilapok közé tartozik a Politika, a Večernje novosti, a Blic, a Glas javnosti és a Sportski žurnal. További napilapok: Borba, Danas, Kurir. 2006 óta terjesztik az ingyenes 24 satát. A rádió- és televízióadók sugárzását több helyszínről végzik, ezek közül a legismertebb a 207 méter magas avalai tévétorony. ## Nevezetes emberek ### Belgrádban születtek - Aleksandar Atanasijević – szerb kosárlabdázó - Novak Đoković – szerb teniszező - Ana Ivanović – szerb teniszező - Jelena Janković – szerb teniszező - Nikola Milenković – szerb labdarúgó ## Testvérvárosai - Athén, Görögország - Banja Luka, Bosznia-Hercegovina - Peking, Kína - Berlin, Németország - Kijev, Ukrajna - Ljubljana, Szlovénia - Milánó, Olaszország - Moszkva, Oroszország - Róma, Olaszország - Szkopje, Macedónia - Zágráb, Horvátország - Coventry, Nagy-Britannia - Chicago, USA - Podgorica, Montenegró - Lahor, Pakisztán 2007 ## Belgrád a számítógépes játékokban Belgrád megjelenik a Battlefied 2142 számítógépes játékban. A szerb parlament épületének hasonmására bukkanhatunk a Half-Life 2 színhelyén, a fiktív City 17-ben; a játékban az épület parancsnoki központ. ## Galéria

Augusztus 20-i nemzeti ünnep

Augusztus 20. Magyarország nemzeti ünnepe és hivatalos állami ünnepe az államalapítás és az államalapító I. (Szent) István király emlékére. A nap egyben a magyar katolikus egyház egyik – Magyarország fővédőszentjének tiszteletére tartott – főünnepe. A magyar történelemben az államalapító király 1083. augusztus 20-i szentté avatásától szerepet játszik Szent István emlékezete, amit koronként eltérően értelmeztek és ünnepeltek. Az Árpád-korban az uralkodó dinasztia legitimációját szolgálta az István-kultusz, melyet a később hozzákapcsolódó Szűz Mária-tisztelet egyházi jellegűvé változtatott. 1686-ban XI. Ince pápa Buda visszafoglalása alkalmából elrendelte, hogy a katolikus világ évente emlékezzen meg Szent Istvánról. 1771-ben Mária Terézia országos ünneppé minősítette Szent István napját, és Budára hozatta a Szent Jobbot, ezzel fejezve ki, hogy a Habsburgok legitim magyar uralkodók. Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc leverése utáni Bach-korszakban nem engedélyezték a független magyar államot jelképező első király ünneplését, de 1891-ben Ferenc József munkaszüneti nappá tette augusztus 20-át. A két világháború között újra a nemzeti érzelmek kerültek előtérbe, így az 1938. évi székesfehérvári országgyűlés törvénybe iktatta Szent István emlékét és a nemzeti ünnepet. A kommunista hatalom ezt nem törölte el, hanem 1950-től a népköztársaság, illetve az alkotmány ünnepének nevezte. A rendszerváltás után, 1991-ben az Országgyűlés a nemzeti ünnepek közül kiemelve állami ünneppé nyilvánította. A hivatalos ünneplés Budapesten, a Kossuth téren Magyarország lobogójának felvonásával és a tisztavatással kezdődik. Budán rendezik meg a mesterségek ünnepét, és ott mutatják be Magyarország tortáját. Bár délután a Szent István-bazilika körüli Szent Jobb-körmeneten részt vesznek a közjogi méltóságok is, az eseményen elsősorban a hívők tisztelegnek Magyarország fővédőszentje előtt. Az ünnepnapot az esti tűzijáték zárja. Ezen az ünnepen adományozzák a legtöbb állami kitüntetést, köztük a Magyar Szent István-rendet. Magyarország legrangosabb elismerését elsőnek Egerszegi Krisztina ötszörös olimpiai bajnok és Lámfalussy Sándor magyar jegybankár, „az euró atyja” vehette át 2013-ban. ## Napja 1083\. augusztus 20-án Szent László király a Nagyboldogasszony ünnepe utáni első vasárnap emeltette oltárra I. István király maradványait nyughelyén, a székesfehérvári Nagyboldogasszony-bazilikában, ami az akkori szokások szerint a szentté avatást jelentette. ## Története ### Középkor és újkor Uralkodása idején István király augusztus 15-ét, Nagyboldogasszony napját tekintette kiemelt ünnepnek: ezen a napon tartott törvénykezést (törvénylátó napok) a Fehérvárra összehívott királyi tanáccsal, és 1038-ban, halálos ágyán a Nagyboldogasszony ünnepét megelőző napon ajánlotta föl Magyarországot Szűz Máriának. A király aztán Nagyboldogasszony napján meghalt. 1092-ben a Szent László vezette szabolcsi zsinat rendelte el István király oltárra emelése napjának, vagyis augusztus 20-nak ünneplését. Szent István kultuszának az uralkodó általi erősítése az Árpád-ház megszentelését jelentette, ami a királyi dinasztia egyházi közreműködéssel történt szakrális legitimációját szolgálta. A 12. századtól a szigorú, de igazságos fejedelem kultuszát a legendák elterjedése jelentősen átalakította: ekkor terjedt el, hogy István király felajánlotta Magyarországot Szűz Máriának. A Szent István képével összefonódó Mária-tisztelet egyre inkább megerősítette az ünnep vallási jellegét. A középkor folyamán az egész Kárpát-medencében nagy hagyománya volt István király tiszteletének, de a kultusz a török hódoltságra elveszítette az Árpád-ház idején fontos dinasztikus erejét. 1683-ban XI. Ince pápa kiterjesztette az egész egyházra István király tiszteletét, majd 1686-ban Buda visszafoglalása alkalmából elrendelte, hogy a katolikus világ évente emlékezzen meg Szent Istvánról. Az ünnep dátuma az egyetemes egyházban 1969 óta augusztus 16., a király halálának napját követő nap, hogy ne ütközzön Nagyboldogasszony ünnepével. 1771-ben XIV. Benedek pápa rendelkezése nyomán – sok más nappal együtt – Szent István ünnepe is kikerült a kalendáriumból. Mária Terézia – a magyar arisztokrácia felé nyújtott gesztusként – szinte azonnal nemzeti ünnepnek minősítette augusztus 20-át, és Raguzából Bécsbe hozatta a Szent Jobbot, melyet Győrön és Pannonhalmán keresztül vittek Budára. A közszemlére állított ereklye kifejezte a Habsburgok legitimitását magyar uralkodókként és elősegítette a magyar nemesség integrációját a Habsburg Birodalomba. Ünnepi körmenetet ekkor még nem tartottak, az első processzió 1818-ban (más forrás szerint 1819-ben) történt, melyet 1945-ig a budai várban rendeztek. Az 1848-as forradalom évében a Batthyány-kormány tagjai is részt vettek a körmeneten a nemzeti politikai kultúra kialakításának jegyében. A szabadságharc leverésétől 1860-ig a Habsburg hatalom nem engedélyezte a független magyar államot jelképező Szent István király ünneplését. Az enyhülést követően ismét megtarthatták az ünnepet, amely egyre több hívőt vonzott a főváros környékéről. 1891-ben Ferenc József munkaszüneti nappá nyilvánította augusztus 20-át, 1895-ben pedig belügyminiszteri rendelet írta elő a középületek fellobogózását címeres zászlóval. Ezekben az években már százezres tömeg érkezett a fővárosba a nemzeti ünnepen rendezett körmenetre, és az azt követő „Szent István-napi vásár”-ra. ### Huszadik század A trianoni békeszerződés után az addig elsősorban egyházi ünnep nemzeti tartalommal egészült ki: lehetőséget adott a területében és népességében is jelentősen megfogyatkozott magyarságnak a Szent István-i Magyarország visszaállítására való emlékezésre. Az ünnep megtartása kibővült tisztavatással, ünnepélyes őrségváltással, a néphagyományok ápolásával, és 1927 óta minden évben tűzijátékkal. A több napig tartó látványosságok külföldiek ezreit vonzották az országba, elsősorban Budapestre. Augusztus 20. ebben az időszakban vált a nemzeti egység jelképévé, a magyarság egyetemes ünnepévé, melyet már nemcsak az anyaországban és közvetlenül a határon túl ünnepeltek, hanem a más országokba kivándorolt magyarok is. Szent István halálának 900. évfordulóján az 1938. évi székesfehérvári országgyűlés törvénybe foglalta a király „dicső emlékének megörökítését”. A második világháború alatt a tűzijáték megrendezése szünetelt. 1947-ben mintegy félmillió résztvevővel és Mindszenty József bíboros vezetésével tartották meg a Szent Jobb-körmenetet a pesti bazilikától a Hősök teréig, amit a következő évben (más forrás szerint 1950-ben) a Rákosi-rendszer betiltott. Megszüntették az ünnep egyházi és nemzeti jellegét, de nem törölték el munkaszüneti nap jellegét (mint március 15-ét), hanem a tartalmát változtatták meg. Először az évtizedek óta aratóbálokkal, aratási felvonulással megtartott új kenyér ünnepének nevezték, a „dolgozó parasztságot” előtérbe helyezve. 1949-ben pedig erre a napra időzítették az új, szovjet mintájú alkotmány hatályba lépését, az új – szocialista – államalapítást, ezért a következő évben az Elnöki Tanács törvényerejű rendeletben a Népköztársaság ünnepévé, illetve a Magyar Népköztársaság Alkotmányának ünnepévé nyilvánította augusztus 20-át. Az ünneplés módja is változott: a tisztavatáson a Ludovika Akadémia helyett a Honvéd Kossuth Akadémia növendékei jelentek meg, és kultúrműsor, díszelőadás, bábszínház szórakoztatta a népet. Az ötvenes évek elejétől a programok egyre inkább elmaradtak, és elsősorban lelkes sztahanovistákról és termelési versenyekről számolt be a sajtó. A tűzijáték 1954-ben átkerült augusztus 20-ról április 4-re, a helyszínt is áttették a Gellért-szobortól a Citadellára. Az 1956-os forradalom után mindenféle pirotechnikai eszköz használatát betiltották, így a tűzijáték is megszűnt. Ebben az időszakban kezdődött a művészek és más kiválóságok ünnepi kitüntetésének szokása, ami azóta is fennmaradt. A Kádár-korszak alatt erősödött az ünneplés szórakoztató jellege: ekkor tartottak először vízi és légi parádét a hadsereg, a légierő és a Mahart részvételével. 1966-tól újraindult a tűzijáték, és ettől az évtől kezdve rendezik meg a Debreceni Virágkarnevált is. A nyolcvanas évektől tartják a mesterségek ünnepét a budai várban. ### A rendszerváltás után A rendszerváltás után, 1989-től vált újra lehetővé a Szent Jobb-körmenet megtartása a Szent István-bazilikánál, 1991-ben pedig az első szabadon választott Országgyűlés törvényben emelte hivatalos állami ünneppé az államalapító Szent István napját. A vízi és légi parádék megrendezése 1989-ben megszűnt, majd 2000 és 2013 között újra megtartották, melyhez 2004-től 2009-ig (nem hivatalosan) kapcsolódott a Red Bull Air Race repülőverseny. A központi ünnepségek egy részét 2002-ben törölték a fővárosban augusztus 18–19-én tetőző árvíz miatt, a légi parádét egy héttel később, a tűzijátékot augusztus 31-én tartották meg. 2006-ban az esti tűzijáték kezdetekor Budapestre érkező orkánszerű vihar okozott katasztrófát, amelyben öten elhunytak és több százan sérültek meg. A 2011-ben elfogadott Alaptörvény külön cikkben nevesíti a nemzeti ünnepeket, köztük augusztus 20-át mint hivatalos állami ünnepet. 2022-ben a tűzijátékot az időjárás miatt augusztus 27.-re halasztották, mert nem lett volna biztonságos megtartani. Szent Jobb körmenetet szintén az időjárás miatt pedig lefújták, helyette zenés imaórát tartottak a Szent István-bazilikában. ## Ünneplése ### Budapesten Az ünnep előestéjén a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa ökumenikus istentiszteletet tart. A hivatalos központi program Budapesten, a Kossuth téren Magyarország lobogójának katonai tiszteletadással történő felvonásával kezdődik, majd a honvédtisztek avatása következik, ezután megnyitják az Országház kupolacsarnokát, ahol az érdeklődők megtekinthetik a Szent Koronát. Budán, a Várban és a Duna-parton koncertekkel, családi programokkal folytatódik az ünneplés, itt rendezik meg a mesterségek ünnepét és a magyar ízek utcáját, ahol bemutatják Magyarország tortáját. Délután aratómenetet tartanak, melyet az új kenyér megáldása tetőz be. A délutáni ünnepi szentmise után a Szent István-bazilika körül megtartott Szent Jobb-körmenet részben állami rendezvény, hiszen részt vesznek rajta a közjogi méltóságok és állami tisztségviselők, és az ereklyét a Honvéd Koronaőrség hordozza, de az esemény elsősorban a hívők tisztelgése a kereszténnyé vált magyarság első uralkodója, Magyarország fővédőszentje és a nemzet mennyei patrónusa előtt. Az ünnepnapot az esti tűzijáték zárja, melyet zenével kísérnek. ### Székesfehérvárott Székesfehérvárott I. István ünnepe köré szervezve évtizedek óta megtartják a csaknem kéthetes Székesfehérvári Királyi Napokat, amely a 2013-as Szent István-emlékévtől kezdve kiegészült a Koronázási Ünnepi Játékokkal. A Koronázási Ünnepi Játékok keretében kerül megrendezésre a Koronázási szertartásjáték, mely során minden évben más és más magyar király koronázása és élete elevenedik meg az egykori koronázóbazilika romjai fölé emelt szabadtéri színpadon. Eközben a városban háromnapos történelmi fesztivál zajlik. A koronázási játékok végül a Musica Sacra komolyzenei koncerttel fejeződnek be. Augusztus 14-én, Székesfehérvár fogadalmi napján a város mindenkori megyés püspöke a Szent István-székesegyházban szentmise keretében hagyományosan megerősíti Szent István országfelajánlását Szűz Máriának, mivel a király ezt halála előtti napján Székesfehérvárott tette meg. A misét a Szent Család (Boldog Gizella, Szent Imre és Szent István) Székesfehérvárott őrzött ereklyéinek jelenlétében celebrálják. A fogadalmi szentmise a főpapság és a város vezetésének részvételével zajló körmenettel kezdődik és zárul. A körmenetben a budapesti Szent Jobb-körmenethez hasonlóan körbehordozzák a Szent Család ereklyéit a belvárosban. A rendezvénysorozat egészét végig kíséri az esténkénti „Fény utca”, vagyis a Fő utca, a Városház tér és a Hősök tere falaira vetített óriási mozgó képregény, amely az adott évben kiválasztott uralkodó életét mutatja be. A Királyi Napok jeles eseménye még a Nemzetközi Néptáncfesztivál, melynek kereteiben a világ számos pontjáról érkező hagyományőrzők színesítik Szent István ünnepét. Augusztus 20-án hagyományosan megtartják a Fehérvári Királyok Menetét, mely a Szent István téren ér véget, ahol ünnepi díszközgyűlést tartanak. A rendezvénysorozat tűzijátékkal zárul. ### Más településeken Az állami ünnepet gyakorlatilag Magyarország minden településén és az országhatáron túli magyarlakta területeken is sok helyen megtartják. Esztergomban és Veszprémben Szent István-napi zenei fesztivált rendeznek. A Felvidéken ünnepi istentisztelettel, kenyérszenteléssel, koncertekkel, előadásokkal, kirakodóvásárral ünnepelnek, Erdélyben őrtüzek gyújtásával, kulturális programokkal, néptánctalálkozóval és ökumenikus zarándoklattal. Az Egyesült Államokban több helyszínen (pl. Atlantában, Seattle-ben, Minnesotában, Los Angelesben, Passaicban, Saint Louis-ban) tartanak Szent István-napi pikniket, vagy egyéb rendezvényt. ## Az ünnep kritikája Az augusztus 20-i ünneplést nemcsak az aktuális hatalom tiltotta meg bizonyos történelmi időszakokban, hanem más ellenzői is voltak. A 19. század végén nagy vitát váltott ki Szent István napjának állami ünneppé nyilvánítása. Az elutasítók azzal érveltek, hogy egy katolikus ünnep nem alkalmas a nemzeti egység kifejezésére. Miután a viták ellenére Ferenc József munkaszüneti nappá nyilvánította az István-napot, több felekezet és nemzetiség is tiltakozott. Kovács Ákos etnográfus-történész szerint az augusztus 20-i Szent István-nap nem tudott valódi ünnepé válni, mert az egyházi és világi elemek összemosódása miatt az esemény összetartás helyett szétválasztja az embereket. ## Jogforrások - 1222\. évi törvénycikkek Előbeszéd A szent Háromság egy Isten nevében. - 1222\. évi I. törvénycikk Szent István király ünnepéről - 1938\. évi XXXIII. törvénycikk Szent István király dicső emlékének megörökítéséről (Kihirdetve: 1938. VIII. 18.) - 2000\. évi I. törvény Szent István államalapításának emlékéről és a Szent Koronáról (Kihirdetve: 2000. I. 1.)

Kulin György

Kulin György (Nagyszalonta, 1905. január 28. – Budapest, 1989. április 22.) magyar csillagász, számos kisbolygó és egy üstökös felfedezője, a csillagászat fáradhatatlan népszerűsítője; talán túlzás nélkül tekinthető a magyar amatőrcsillagászat atyjának. Többek között a Magyar Csillagászati Egyesület (MCSE), ennek megszüntetése után a Csillagászat Baráti Köre (CSBK) alapítója, a budapesti Uránia Bemutató Csillagvizsgáló és a Csillagok Világa folyóirat létrehozója. Az MCSE első elnöke (1946–1949); a CSBK ügyvezető elnöke (1964–1968), majd elnöke (1968–1976) és végül örökös, tiszteletbeli elnöke (1976–1989); az Uránia igazgatója (1947–1949, 1954–1975); a Magyar Asztronautikai Társaság jogelőd szervezetének, a TTIT Asztronautikai Bizottságának első elnöke (1956–1959). Eredetileg nem csillagász-pályára készült, már harmincéves is elmúlt, amikor életében először nagyobb távcső közelébe került. Ekkor lenyűgözték az égbolt előtte feltáruló csodái, de sajnálattal gondolt arra, hogy Galilei után több száz évvel az emberek többsége még annyit sem látott az égből, mint az olasz természettudós. Ezért arra törekedett, hogy mindenkinek megadja a Galilei-élményt: „Az iskolából kikerülő minden fiatal legalább annyit lásson a távcsövön át az égboltból, amennyit Galilei látott.” Példaképének a világformáló Galileit és a francia csillagászat-népszerűsítő Flammariont tartotta. A szellemi munkán kívül sok ezer távcsőtükröt csiszolt, valószínűleg ebben világrekorder lenne. Másokat is tanított a távcsőtükör-csiszolásra, próbált olcsón optikákat szerezni, hogy házilag is sok ember készíthessen távcsövet. Nevét az égbolton az általa felfedezett 3019 Kulin kisbolygó és a Whipple–Bernasconi–Kulin (1942a) üstökös viseli. ## Fiatalkora, tanulmányai A Bihar vármegyei Nagyszalontán született, Kulin Vilmos és Tóth Julianna negyedik gyermekeként. Édesapja művelt, olvasott ember volt, hatalmas könyvtárral rendelkezett. Gazdag, de később elszegényedett nemesi családból származott. Csizmadiainasként került Nagyváradra, onnan szocialista tevékenysége miatt kitiltották, így telepedett le Nagyszalontán, ahol cipőüzemet hozott létre. Az égbolt ötéves korában gyakorolta Kulin Györgyre az első nagy hatást: 1910 tavaszán a Föld közelében haladt el a Halley-üstökös, melyet Nagyszalonta egén is lehetett észlelni. Viszont ahelyett, hogy az esemény felkeltette volna érdeklődését a csillagászat iránt, az ekkori baljós előjelzések, a világvége-hangulat megrémisztette a kisgyermeket. Esténként, ha derült volt az idő, félt kimenni a szabad ég alá, és édesanyját is azzal vigasztalta, hogy ha majd felnő, ő lelövi a gonosz csillagokat. 1919 áprilisának végén a román hadsereg bevonult Nagyszalontára, s 1920. június 4-én Erdéllyel együtt Kulin György szülővárosa is a Román Királysághoz került. Kulin középiskolai tanulmányait szülővárosa főgimnáziumában végezte, 1922-ben érettségizett. Mindig szerette a focit, már középiskolás korában futballozott a Nagyszalontai Sport Club színeiben, balszélsőt és balösszekötőt játszott. Még 1922 őszében Budapestre ment tanulni, közgazdásznak. Az akkori rendezetlen állapotoknak köszönhetően, a román megszállás ellenére a tanulni vágyókat nyugodtan átengedték a határon. Elmondása szerint mindenük odaveszett, pénz nélkül jött Budapestre. Úgy tartotta el magát, hogy tanítványokat vállalt. Otthon azonban szükség volt rá, így négy félév elvégzése után mégis otthagyta az egyetemet, és a következő két évet szülővárosában töltötte, apja gyárában dolgozott könyvelőként, majd behívót kapott a román hadseregtől, egy éven át volt katona. Szalontai csapatával megnyerték a hadsereg labdarúgó bajnokságát, így jutalmul katonai szolgálatát a szülővárosában állomásozó zászlóaljnál tölthette. 1927-ben ismét Budapestre ment, beiratkozott a Pázmány Péter Tudományegyetem (ma Eötvös Loránd Tudományegyetem) matematika-fizika szakára. Egyetemi évei alatt, 1930-ban jelent meg első cikke nyomtatásban, a Diákvilágban. Tanári diplomáját 1932-ben szerezte, azonban a nagy gazdasági világválság miatt nem kapott állást. A Keresztény Diákszövetséghez került, melynek főtitkára lett, szerény jövedelmet kapott. 1933-ban kötött házasságot Blahó Magdolna tanárnővel. Összesen négy gyermekük született: az első, Magdolna 1934-ben, aztán Enikő (Gerle Éva blogger édesanyja) 1936-ban, György 1944-ben és Eszter 1949-ben. ## Csillagászati észlelései, felfedezései 1935-ben került a Svábhegyi Csillagvizsgálóba, állástalan diplomásként. Kezdetben díjtalan gyakornokként, majd csekély fizetésért asszisztensként dolgozott. (Az intézetnek akkoriban csak 4-5 fős személyzete volt, a rossz anyagi helyzete miatt.) Eleinte adminisztratív, könyvelési munkát látott el, majd a pontosidő-szolgálatot. (Az intézet a meridiánkörrel végzett időmeghatározások alapján szolgáltatta a pontos időt.) Csak az év végén bízták meg változócsillagok észlelésével. Már harmincéves is jócskán elmúlt, amikor ez után végre sor kerülhetett arra, hogy életében először nagyobb, 60 cm-es tükrös távcsőbe nézzen. Az volt a feladata, hogy a kisbolygók évkönyvekben megadott, előre számított pozícióit hasonlítsa össze az észleltekkel, és a kettő különbségét közölje a berlini intézettel. Ekkor készítette első felvételeit, főleg az akkoriban ismert, de kevésbé követett kisbolygókat fényképezte, valamint belemélyedt a kisbolygók pályaszámításába is. Minden derült éjszakát a csillagvizsgáló kupolájában töltött. 1936 júniusában jelent meg első természettudományos cikke a Búvárban, s ugyanebben az évben fedezett fel először kisbolygót, még közösen Abaházi Richárddal. Az 1936 QG-t egy hónapon keresztül észlelték, később mások újra felfedezték és elnevezték, ma a 2882 Tedesco nevet viseli. Egymaga első kisbolygóját október 13-án fedezte fel. Ideiglenes neve 1936 TG volt, 1979-ben 2242 Balatonra keresztelték. December 11-én történt az első olyan kisbolygó-felfedezése, amely sorszámot kapott, és amelyet Kulin György nevezhetett el. Szülővárosa tiszteletére az 1436 Salonta nevet adta az égitestnek. Doktori címét csillagászatból 1939-ben szerezte meg. Doktori disszertációjának címe „A Gauss- és Väisälä-módszer kritikai összehasonlítása. Új eljárások a bolygó földtávolságának meghatározására” volt, vagyis részben pályaszámítási témával foglalkozott. 1940\. január 6-áról 7-ére virradó éjszaka lefényképezett a 60 cm-es távcsővel egy új égitestet, amit először kisbolygóként katalogizáltak, 1940 AB jellel. Január 12-éről 13-ára virradó éjszakán már inkább üstökösszerűnek tűnt, így február 23-ától Kulin (1940a) üstökösként szerepelt több évtizeden át. A korabeli lapok is üstökösként említették és ünnepelték. Az 1980-as években sorolták vissza a kisbolygók közé, 10258-as sorszámmal. A kisbolygók, az üstökösök rendszeres fényképezése mellett fényes gömbhalmazokról is sok felvételt készített, 1940-ben az M56 gömbhalmazban három új változócsillagot fedezett fel. 1942\. február 12/13-án kisbolygók fényképezése közben történt Kulin első tényleges (akkoriban még a másodiknak hitt) üstökös-felfedezése. Mivel már egy amerikai és egy olasz csillagász is felfedezte, a Whipple-Bernasconi-Kulin (1942a) nevet kapta. Az üstököst április 17-éig észlelték. Nagyon elnyújtott ellipszispályán mozog, 170 000 év múlva lesz újra a Föld közelében. Ez évben intézeti tanárrá léptették elő. Utolsó alkalommal (nyolcvannegyedszer) 1943. március 9-én fedezett fel kisbolygót, az 1943 EA1-et, melynek a későbbi észlelések és számítások után 1809 Prometheus lett a neve. Ezután a háború miatt a svábhegyi csillagászati műszereket leszerelték. Bár a csillagvizsgáló berendezéseit sikerült épségben megőrizni és 1945 nyarától kezdve már működtek is fokozatosan, a háború utáni zavaros évek és látásromlása miatt a kutatást nem folytathatta, és végül az 1947-es távozásával megszűnt a svábhegyi intézetben a mintegy másfél évtizedig sikeresen művelt kisbolygó kutatási téma. A Svábhegyi Csillagvizsgálóban töltött évek alatt Kulin György számára valóságos szenvedéllyé vált a kisbolygók keresése, a beszámolók szerint 1936 és 1943 között 2229 felvételt készített kisbolygók észlelése céljából. Élete során összesen 84 kisbolygót fedezett fel és egy üstököst. Néhányról később kiderült, hogy mások már korábban felfedezték, vagy nem tudott elegendő észlelést és adatot gyűjteni ahhoz, hogy a következő években is megtalálhatóak legyenek. Végül a Nemzetközi Csillagászati Unió Kisbolygó Központja (Minor Planet Center) 21 kisbolygó felfedezőjeként ismeri el Kulin Györgyöt. Tizenhárom azoknak a száma, melyeket ő keresztelhetett el (pályájukat is kiszámította, ezen számítások jónak bizonyultak, vagyis az újra megjelenéskor is meg lehetett őket találni). Ezek többségében magyar vonatkozású nevek: Salonta, Pannonia, Konkolya, Hunnia, Mátra, Detre, Izsák, Gothard, Ortutay, Róka stb. ## Kulin, a tudománynépszerűsítő ### A kezdetek: Műkedvelő Csillagászati Alosztály (1943–1945) Mielőtt a Svábhegyi Csillagvizsgálóban dolgozott volna, soha, még közepes nagyságú távcsővel sem látta az eget. Megdöbbentő volt számára, amikor először megpillantotta a Szaturnuszt és az égbolt más csodáit. Elgondolkodtatta, hogy Galilei óta már több száz év telt el, de az emberiség nagy részének fogalma sem volt arról, mi van az égbolton fölöttünk. A kupolában töltött éjszakák csendjében határozta el, életét teszi arra, hogy mindenki részesülhessen az égbolt adta örömökből. Itt fogant meg benne először egy csillagászati egyesület létrehozásának gondolata. A távcső világa című kétkötetes nagy műve még 1941 decemberében jelent meg, 672 oldalon, Haeffner Tivadar közreműködésével, a Királyi Magyar Természettudományi Társulat kiadásában, a társulat százéves fennállásának alkalmából. A könyv minden olyan információt tartalmazott, amire egy amatőrcsillagásznak szüksége lehetett: a leíró csillagászaton kívül megfigyelési módszerekkel, tükörcsiszolással és távcsőépítéssel is foglalkozott. Kulin fő törekvése itt is az volt, hogy bemutassa, hogyan lehet házilag távcsövet készíteni, hogy minél több ember kezébe távcsövet adjon, minél többen részesüljenek a Galilei-féle örömökben. 1943\. november 10-én a Királyi Magyar Természettudományi Társulat Csillagászati Szakosztályán belül elfogadtatta a Műkedvelő Csillagászati Alosztály megalakítását. Az új szervezet nevében „Felhívás a csillagászat barátaihoz” című írása 1944 januárjában jelent meg, ezt a Természettudományi Közlöny példányaihoz csatolva küldték szét: A Műkedvelő Csillagászati Alosztály első szervezett előadását 1944. február 9-én tartották Budapesten, mintegy 200 fővel. Szeptemberre a taglétszám már 800 főre emelkedett. 1944\. február 26-án megindította a Csillagok Világa csillagászati folyóiratot, melynek ő lett a felelős szerkesztője. A lapot évente hatszor, 1944-ben négyszer tervezték kiadni, azonban a háború miatt csak három száma jelenhetett meg, az utolsó októberben. Tass Antal, a Svábhegyi Csillagvizsgáló korábbi igazgatójának kezdeményezését folytatva, hogy létrejöjjön egy budapesti planetárium, 1944 júniusában a németországi Jénában két héten át tárgyalásokat folytatott egy Zeiss planetáriumi vetítőműszer megvételéről. A megrendelt műszer 15 ládába csomagolva Magyarországra ért, de a háborús idők miatt nyoma veszett és a háború után már a Csillagászati Alosztály sem működött. ### A Magyar Csillagászati Egyesület történetének első szakasza (1946–1949) Létrehozta a Magyar Csillagászati Egyesületet (MCSE), mely 1946. november 11-én tartotta alakuló közgyűlését a budapesti Hitelbank dísztermében, 403 fővel. Kulin Györgyöt választották ügyvezető elnökké, Deák András ügyvédet pedig az egyesület elnökévé. Deák András, a Ganz vállalatok igazgatójaként, kapcsolatban állt több vállalattal, bankkal és ezeken keresztül szerezte be az alapító tőkét. Hamarosan országszerte kezdtek alakulni az MCSE helyi csoportjai. Kulin György megfelelő épület kereséséhez kezdett egy MCSE-központ és bemutató csillagvizsgáló számára. Sokáig járta a főváros budai részét, míg ráakadt a Gellért-hegy oldalában, a Sánc utcában álló romos villára, melynek gazdája a világháborús bombázások alatt halt meg, az épületet végrendeletében az Semmelweis Orvostudományi Egyetemre hagyta. Kulin 1947 elején felkereste az akkori kulturális minisztert, Ortutay Gyulát, akivel jó barátok voltak, még a Keresztény Diákszövetségben ismerkedtek meg. Ő az egyesületnek adományozta az épületet, sőt, vállalta a helyreállítást is, valamint a második szint kiépítését. Így ebben a Sánc utcai épületben rendezte be az MCSE központját, létrehozta a budapesti Uránia Bemutató Csillagvizsgálót. A csillagda nevét az 1815 és 1849 között működött Uraniae kétkupolás egyetemi csillagvizsgálóról kapta, mely a mai Citadella területén állt annak idején, és a korabeli kulturális élet egyik gócpontja volt. A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium Kulin Györgyöt nevezte ki az Uránia vezetőjének, áthelyezve állását az Urániába a Svábhegyi Csillagvizsgálóból. Távcsöveket és felszerelést is onnan kaptak. A felújított és berendezett Uránia Bemutató Csillagvizsgáló ünnepélyes felavatására 1947. szeptember 22-én került sor, 300 fő részvételével. Az Urániában minden nap előadásokat és bemutatókat tartottak, melyeket fizetés nélküli társadalmi munkatársak vezettek, az Urániának egyetlen fizetett alkalmazottja sem volt. Az esti bemutatásokon kívül előadássorozatok, klubestek és úgynevezett művészestek szerepeltek a csillagdai programban, ezeken többek között Illyés Gyula, Medgyessy Ferenc, Kodolányi János, Szabó Lőrinc, Vavrinecz Béla is megfordult. 1947 elején ismét Csillagok Világa címen indított folyóiratot. Az új Csillagok Világa 1947-ben évkönyvként, 1948-ban öt, 1949-ben két folyóirat-számmal jelent meg. Az MCSE taglétszáma két és fél év alatt 2200-ra dagadt. Ám az erősödő önkényuralom semmilyen magánkezdeményezést nem tűrt meg, vagy csakis szigorúan ellenőrzött keretek között. Így 1949. április 9-én az önálló Magyar Csillagászati Egyesületet beolvasztották a Királyi Magyar Természettudományi Társulat jogutódja, a Társadalom- és Természettudományi Ismeretterjesztő Társulat (TTIT) Csillagászati Szakosztályába, melynek főtitkára Mariska Zoltán volt, kinek régóta szúrta a szemét az egyesület térhódítása. A Csillagok Világát megszüntették, Kulin Györgyöt leminősítették az Uránia gondnokává. Sok magánkézben lévő távcsövet elkoboztak tulajdonosuktól. Ezen távcsövek kiépítésében Kulin maga is személyesen nagyon sokat segített. ### Az egyesület beolvasztása után Hamarosan Kulin személyét is támadás érte. Hiába szentelt több oldalt korábban a Csillagok Világában az asztrológia bírálatának, hiába hozták létre a csillagászati egyesületben az asztrológiakritikai szakosztályt, akadt, aki mindenhol azt terjesztette róla, hogy asztrológiával foglalkozik. Ez jó adunak bizonyult ellene, s 1949 szeptemberében koholt vádakkal (idealista világnézet és asztrológia) még az Urániában lévő gondnoki állásából is eltávolították és a szintén ott dolgozó feleségét vele együtt elbocsátották. Kizárták a TTIT-ből, sőt Budapest területén sem kaphatott állást egy rövid ideig. 1950 és 1953 között semmilyen publikációja nem jelenhetett meg. 1950 januárjában Újpesten szerzett óraadói tanári állást a Könyves Kálmán Gimnáziumban. 3-4 évig tanított az iskolában, eközben itt is csillagászati szakkört szervezett. Elsajátította a tükörcsiszolás gyakorlati fogásait: inasként egy kisiparoshoz szegődött, akitől kitanulta az üveg optikai megmunkálását. A diákok segítségével kupolás csillagvizsgálót épített az épület tetejére, ebbe a 25 cm-es távcsőtükröt Kulin maga csiszolta, és később már mint Kulin-csillagda emlegették. 1953 őszén Budapesten a Műegyetem Elektronikus Tanszékén kapott asszisztensi állást. Majd a következő évben mégis úgy találták, hogy szükség van rá, és 1954. szeptember 1-jén visszakerült az Uránia Bemutató Csillagvizsgáló élére. Azonnal létrehozta az Uránia mechanikai és optikai műhelyét, ahol a szűkös környezetben megindult a kisebb-nagyobb távcsövek készítése. 1954\. október 25-én reggel 6 órakor egy nagy fényű, látványos, országszerte látott tűzgömb haladt el hazánk felett. Felhívást tett közzé, és adatgyűjtést szervezett a tűzgömböt látók között. Hamarosan mintegy 1600 levél érkezett rá és sok helyszínre saját maga is elutazott, hogy kikérdezve a szemtanúkat pontosítsa az észleléseket. 1956 februárjában háromnapos tükörcsiszoló tanfolyamot vezetett Miskolcon, az ottani iskolai Csillagda ifjúsági szakkörének 22 tagja készített távcsőtükröt. Később sok hasonló tanfolyamra került sor az ország különböző pontjain. A TTIT Csillagászati Alosztályán belül megalakult az Asztronautikai Bizottság, alakuló gyűlését 1956. május 26-án tartották a Kossuth Klubban, 22 alapító taggal. A szervezet elnökévé Kulin Györgyöt választották, titkárai Almár Iván és Sinka József voltak. Kulin 1959-ig töltötte be ezt a tisztséget. 1956-ban harmadszor is megindította a Csillagok Világa csillagászati folyóiratot. A negyedévente megjelentetni tervezett lapnak csak három száma jelenhetett meg. A harmadik is csak a következő év májusában jutott el az olvasókhoz. 1958-ban megjelent A távcső világa című könyvének második, átdolgozott kiadása a Gondolat Könyvkiadónál. Kulin György munkáját társszerzőként Zerinváry Szilárd segítette, de halála miatt mások is írtak néhány kisebb fejezetet, mint Bartha Lajos, Gauser Károly, Hernádi Károly, Orgoványi János, Róka Gedeon és Sinka József. Az 1958-ban TTIT-ről Tudományos Ismeretterjesztő Társulattá (TIT) átnevezett szervezet 1959 elején új csillagászati ismeretterjesztő lapot indított A Csillagos Ég címmel, melynek bevezető cikkét Kulin György írta. Évente négyszer jelent meg, a budapesti csillagászati szakosztály tagjaiból alakított szerkesztőbizottság szerkesztette, köztük nyilván Kulin György is, bár az ő nevét csak a lap 6. évfolyamában írták ki. Az 1961. február 15-ei napfogyatkozás megfigyelése céljából a Magyar Tudományos Akadémia utazást szervezett Bulgáriába, mivel hazánk területén a fogyatkozás mértéke csak mintegy 96%-os volt. A tízfős expedícióban Kulin György is részt vett. Két helyszínen, Lipnikben és Szilisztrában építettek ki megfigyelő állomásokat. A változékony időjárás miatt a megfigyelés sikeressége kétséges volt de szerencsére a napfogyatkozáskor Szilisztrában teljesen derült volt az idő, így sikerrel tudták fényképezni a napfogyatkozást. 1961\. október 17-én Kulint a TIT Országos Elnöksége az Élet és Tudomány szerkesztőbizottsági tagjává választotta. 1962\. január 16-án megkezdte működését Budapest első planetáriuma. A Vidám Parkban az egykori panoptikum épületében működött 1968-ig egy Zeiss projektorral (ZKP–1). Kulin György közbenjárásának köszönhető, hogy a főváros megvásárolta a budapesti Ipari Vásáron előző évben az NDK által bemutatott vetítőműszert. Szerette volna ha csillagászati ismeretterjesztésre alkalmasabb helyszínre költözne a „kisplanetárium”, azonban ezt hosszas tárgyalások után sem sikerült elérnie. ### A Csillagászat Baráti Köre (1963–1989) Darázs Endre költő és Kulin György szervezésében 1963. szeptember 22–23-án Szentendrén került sor Magyarország Amatőrcsillagászainak I. Országos Találkozójára. Az MCSE helyén tátongó űr betöltésére itt készítették elő egy újabb, önálló csillagászati egyesület, a Csillagászat Baráti Köre (CSBK) megalakulását, amit a következő év országos találkozóján augusztus 13-án alakítottak meg hivatalosan. 1966 márciusában indult útjára a Föld és Ég folyóirat, hosszú idő óta az első országos terjesztésű, legalább részben csillagászati lap. Szerkesztőbizottsági tagja, cikkírója lett Kulin, a távcsőépítési témájú „Baráti köreink” című rendszeres rovatot ő állította össze, névtelenül. A kéthavi lapban a csillagászati és űrkutatási hírek csak a terjedelem felét tölthették ki, azonban így is nagy szerepe volt a mozgalom összefogásában. A CSBK-nak tagdíja nem volt, de a Föld és Ég előfizetési feladóvevénye jelentette a tagsági igazolvány érvényességét. 1969 nyarán a Magyar Televízió filmet készített a Kulin által javasolt hazai távcsőépítő amatőrcsillagászokról, akiket otthonukban kerestek fel. Ezt a kétrészes, egyenként 25 perces filmet „Hobbym: a csillagos ég” címmel mutatták be 1969. november 14-én és december 12-én. A film sokat segített a CSBK népszerűsítésében, tagságának bővítésében. Többek között ennek is köszönhető, hogy 1975-ig minden esztendőben 1000-1500 új taggal gyarapodott a mozgalom. A film vetítésekor 2600 tagja volt a CSBK-nak, 1975-ben 14 000. 1969\. október 22-én felavatták a Csepel Művek Munkásotthona tetején lévő bemutató csillagvizsgálót. Ide került az ország akkori legnagyobb amatőrtávcsöve. Az 50 cm-es tükröt Kulin szintén saját maga csiszolta. Egy nagyplanetáriumi vetítő beszerzése érdekében tett erőfeszítései végül 1969-re sikerrel jártak, azonban a modern két csillaggömbös Zeiss projektor (UPP 23/6) majd egy évtizedig bedobozolva maradt, mivel nem tudtak dönteni a bemutató épület helyszínéről. Kulin az Uránia közelében a Gellért-hegy oldalát szemelte ki helyszínül, azonban ide nem volt megszerezhető az építési engedély. Végül 1971. szeptember 1-jén hozott a főváros arról döntést, hogy Budapest új planetáriumának helyszíne a Népligetben lesz. A tervek elkészülte után a TIT Budapesti Planetárium alapkövét 1975. május 28-án Ortutay Gyula, Vonsik Gyula és Osztrovszki György tette le ünnepélyesen, amelyen jelen volt Kulin György is. Végül a 400 főt befogadó épületet 1977. augusztus 17-én adták át, ahol a nagyközönség az első csillagászati műsort augusztus 20-án tekinthette meg. Kulin György és Róka Gedeon szerkesztésében immár harmadik változatában jelent meg A távcső világa 1975 júliusának elején, melynek 14 fejezetét Kulin írta. 1975\. július 15-én nyugdíjazták. Ám 70 éves kora után is bejárt nyugdíjas tanácsadóként az Urániába tükröket csiszolni 1982-ig, annak ellenére, hogy a csiszolás és polírozás még gépek alkalmazása esetén is megerőltető fizikai munka. Kulin ezzel foglalkozott minden szabadidejében, becslések szerint a több mint három évtized alatt összesen 3000 távcsőtükröt csiszolt, ennyit korábban még soha senki (addig William Herschelt, az Uránusz felfedezőjét tartották számon „rekorderként”, ő körülbelül 400 fémtükröt készített). 1976-ban a TIT-központ decentralizálásba kezdett: a CSBK országos tagnyilvántartása helyett a megyékre osztotta szét ezt a feladatot, és tagrevíziót, tagkönyvcserét kezdeményeztek. Kulin György ezt ellenezte ő a francia példát akarta követni: a Flammarion által több mint száz évvel korábban alapított egyesületnél az alapítás óta nyilvántartják az összes tagot. A tagrevízió célja az volt, hogy csak az aktív tagokat tartsák nyilván, aminek eredményeként a korábbi tagok közül csak 2200-an váltottak új tagsági igazolványt, így a Föld és Ég előfizetőivel együtt összesen 4100-an voltak. Ezzel a TIT központnak „Sikerült bebizonyítani, hogy Kulinnak nincs 14 ezer embere.” Később, Ponori Thewrewk Aurél igazgatósága alatt, 1981-ig ez a szám ismét 8000-re nőtt. Kulin György 1964 és 1968 között volt ügyvezető elnöke a CSBK-nak, 1968 után elnöke, azonban a decentralizálással együtt a központ az elnöki posztból is el akarta távolítani. Ennek elkerülése végett a mozgalom vezetősége úgy módosította az alapszabályt, hogy legyen örökös tiszteletbeli elnöki poszt is. Így 1976. augusztus 6‐8-án Veszprémben, a Csillagászat Baráti Köre IX. Országos Találkozóján Kulin Györgyöt a CSBK örökös elnökévé választották, s ezt be is töltötte egészen 1989-ig, a szervezet megszűnéséig. ### A Magyar Csillagászati Egyesület újraalakulása (1989) 1989\. február 19-én újjáalakult a Magyar Csillagászati Egyesület, a budapesti I. kerületi Tanács Művelődési Házának nagytermében. A 84 éves Kulin György számára hatalmas ajándék volt, hogy megélhette ezt a pillanatot, és részt vehetett a közgyűlésen. Beszédet mondott a 120 részvevő előtt – ez volt életének utolsó nyilvános szereplése. Az egyesület tiszteletbeli tagjává választotta, ő kapta az 1. számú tagsági könyvet. Az MCSE újraalakulását követően a Csillagászat Baráti Köre megszűnt. A Salgótarjánban megtartott Magyar Amatőr Csillagvizsgálók I. Országos Találkozó keretében megtartották utolsó rendkívüli találkozójukat, és ezzel 1989. augusztus 19-én véget ért a szervezet működése. Kulin György 1989. április 22-én halt meg Budapesten. Hamvainak temetésére május 19-én került sor, a Farkasréti temetőben. ## Emlékezete Szülővárosában, Nagyszalontán 1991. április 27-én egykori lakóházának falára kétnyelvű emléktáblát helyeztek el. Azóta az önkormányzat, valamint a határon inneni és azon túli amatőrcsillagászok közös erejéből sikerült a romos épület homlokzatát is felújíttatni, valamint az utca felvette nevét. 1991\. október 26-án a TIT gyulai csillagdájának a Kulin György Bemutató Csillagvizsgáló nevet adományozták. Az I. Kulin György Csillagászati Emlékversenyt 1993. július 2. és 4. között rendezték meg Székesfehérváron, később Kulin György Országos Csillagászati Vetélkedőre változtatták a nevét. 1996\. június 20-án 92 oldalas emlékfüzet jelent meg Kulin György munkássága és a magyarországi amatőrcsillagászati mozgalom címmel. Ebben 319 írásának adatait sorolták fel. 2001\. június 9-én Nagyszalontán emlékkonferenciát rendeztek tiszteletére, és felavatták a főtéri református templom mellett mellszobrát. A bronzszobor Domonkos Béla munkája. 2001\. szeptember 2-án az újpesti Könyves Kálmán Gimnázium falára, az 50-es évek elején ott tanító Kulin György tiszteletére emléktábla került. Novemberben az iskola kupolás csillagvizsgálója felvette a Kulin György Bemutató Csillagvizsgáló nevet. 2001-ben az MCSE és a TIT Kulin György-emlékérmet alapított, 2002. január 29-én adták át az elsőt ünnepélyesen Ponori Thewrewk Aurélnak. Azóta évente ítélik oda a legkiválóbb munkát végző magyar csillagászat-népszerűsítőnek vagy amatőrcsillagásznak. Kulin György születésének 100. évfordulója alkalmából a Magyar Csillagászati Egyesület Kulin-emlékévvé nyilvánította a 2005. esztendőt. Az emlékév részét képezte az MCSE és a TIT által szervezett január 31-ei emlékülés is. 2005. január 28-án elindult a Kulin-honlap; az MCSE lapjának, a Meteornak a januári száma Kulinnal foglalkozott. A 2005-ös csillagászati évkönyvben is jelent meg róla írás, továbbá két kiadvány látott napvilágot az emlékév kapcsán: Az MCSE 1946–49 közötti története, valamint Az égbolt mindenkié. Ezenkívül a Kulin-emlékversenyen, a kisbolygó- és üstökös-kutatók találkozóján és a helyi csoportok megemlékezésein is igyekeztek emléket állítani a magyar csillagásznak. Az MCSE megalakulásának hatvanadik évfordulója alkalmából, az óbudai Polaris Csillagvizsgáló földszinti helyiségében 2006. november 14-én megnyílt az egyesület történetét és Kulin munkásságát bemutató tárlat. A Polaris Csillagvizsgálóban 2008 februárja és júniusa között megrendezett előadássorozat a Kulin György Csillagászati Szabadegyetem nevet kapta. A tizenkilenc előadáson bemutatták Kulin korának és napjaink legfontosabb csillagászati eredményeit, valamint az egyesület alapítójára emlékeztek. A csillagvizsgálóban a keddenként megrendezésre kerülő előadássorozatot a napjainkig Kulin György Csillagászati Szabadegyetemnek nevezik. 2014-ben az emlékérem utódaként díjat alapítottak emlékére. A Kulin György-díj az MCSE legrangosabb elismerése. 2015\. január 28-án az óbudai Polaris Csillagvizsgáló falán, fenn a teraszon emléktáblát avattak születésének 110. évfordulója alkalmából. ## Díjai, kitüntetései - SZOT-díj, (1973) - Prométheusz-érem, (1978) ## Főbb művei Élete során számos tudományos írása jelent meg mind folyóiratokban, mind önálló kötet formájában. Ezek közül talán a legjelentősebb A távcső világa című munkája, mely 1941-ben látott először napvilágot, és évtizedeken keresztül szolgált az amatőrcsillagászok legnagyobb támaszául. A Haeffner Tivadarral közösen írt első kiadásban volt olvasható először magyar nyelven részletes távcsőépítési útmutató. Még három másik, átdolgozott kiadást élt meg a könyv. Szakkönyveken kívül tudományos-fantasztikus regényeket is írt, Q. G. Lyn álnéven. Sci-fijeinek legszembetűnőbb vonása, hogy egy kivételével csillagászok a főszereplők, az elképzelt jövő társadalmában mindig nagyon komoly szerepet tölt be a tudomány, a fizika és a csillagászat. Szépirodalmilag nem hordoznak kimagasló értéket, Kulin György célja ezen írásaival is az ismeretterjesztés és a tartalmas szórakoztatás volt. Kulin György nevezetesebb művei időrendi sorrendben: - A Gauss- és Väisälä-módszer kritikai összehasonlítása. Új eljárások a bolygó földtávolságának meghatározására. Doktori értekezés, Budapest: 1939. - A Gauss- és Väisälä-módszer kritikai összehasonlítása, Csillagászati Lapok, 2. 3. 91. 1939 - Beobachtungen von Kleinen Planeten in den Jahren 1933-38. , A Svábhegyi Csillagvizsgáló Intézet közzelményei (7. füzet), Budapest, 1939, (Kisbolygóészlelések az 1933-1938. években.) (PDF 324-55. o.) (Összefoglaló magyar nyelven is) - A távcső világa, Budapest: Királyi Magyar Természettudományi Társulat, 1941. (Haeffner Tivadarral, Természettudományi Könyvkiadó Vállalat) - Csillagászat mindenki számára, Csillagok világa évkönyv az 1947-es évre, 4. o. 1946 - A távcső világa, Budapest: Gondolat Kiadó, 1958. (Zerinváry Szilárddal) - A kis csillagász távcsöve, Budapest: Táncsics Könyvkiadó, 1961. - Hogyan készítsünk távcsövet, mikroszkópot?, Budapest: Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó, 1962. - Színes Világegyetem, Budapest: Gondolat Kiadó, 1965. (Kolozsváry Györggyel) - Q. G. Lyn, A. F. Bian: Üzen a nyolcadik bolygó, Budapest: Magvető Könyvkiadó, 1966. (Fábián Zoltánnal) - Q. G. Lyn, A. F. Bian: Az ellentmondások bolygója, Budapest: Táncsics Kiadó, 1969. (Fábián Zoltánnal) - Q. G. & F. Lyn, A. F. Bian: Aster, Budapest: Magvető Könyvkiadó, 1971. (Fábián Zoltánnal és Kulin Ferenccel) - A távcső világa, Budapest: Gondolat Kiadó, 1975. (Róka Gedeonnal) - Mit mondanak a csillagok?, Budapest: Gondolat Kiadó, 1976. - A távcső világa, 2. bővített, Budapest: Gondolat Kiadó, 1980. (Róka Gedeonnal) - Q. G. Lyn – V. M. Egh: Égi rettenet, Dorog: Primusz, 1991. (Végh Miklóssal)

Emma Watson

Emma Charlotte Duerre Watson angol filmszínésznő, modell, feminista aktivista és filantróp. Gyermekként a Harry Potter filmsorozatok egyik főszereplője volt, majd címlapfotók készültek róla és számos stílusdíjat is elnyert, valamint később több filmszerepet is kapott. Párizsban született, de már Oxfordshire-ban nevelkedett. Tanulmányait az oxfordi bentlakásos Dragon Schoolban kezdte, ahol előképzést tartanak a színészi pályára, túlnyomórészt 4–7 és 8–13 éves korosztályoknak, majd a Stagecoach Theatre Arts színészeti iskolában éneket és táncot tanult. Első jelentős szerepét az azonos című regényből készült Harry Potter és a bölcsek köve című filmben kapta, amelyben az egyik főszereplőt, Hermione Grangert alakította. Watsont kilencévesen választották ki Hermione szerepére, a korábbi években kizárólag iskolai darabokban játszott. 2001-től 2011-ig összesen nyolc Harry Potter-filmben szerepelt, Daniel Radcliffe és Rupert Grint oldalán. Watson a filmeknek köszönhetően számos díjat elnyert, és több mint 10 millió fontot keresett. 2007-ben Watson a Balettcipők című televíziós produkció egyik főszerepében tűnt fel, illetve a Kate DiCamillo könyve alapján készült 2008-as Cincin lovag című animációs film egyik szereplőjének kölcsönözte a hangját. 2010-ben az Egy hét Marilynnel című filmet forgatta Lucy szerepében, 2011 májusától pedig az Egy különc srác feljegyzéseit az Egyesült Államokban. Modellkedett többek között a Burberrynek és a People Tree-nek is, 2011-ben pedig a Lancôme reklámarca lett. 2012-ben az Egy különc srác feljegyzései című műben szerepelt és önmagát alakította az Itt a vége című darabban, ugyanebben az évben. 2014-ben a címszereplő lányát alakította a Noéban, 2017-ben pedig Belle-t alakította a Walt Disney nagy sikerű A szépség és a szörnyeteg élőszereplős filmadaptációjában. 2011-től 2014-ig Watson idejét megosztva a filmezés mellett befejezte tanulmányait a Brown Egyetemen és az oxfordi Worcester College-ben, majd 2014 májusában angol nyelvből diplomát szerzett. Modellkarrierje során részt vett a Burberry és a Lancôme divat-, illetve parfümöket gyártó óriásvállalatok kampányában is. Divattanácsadóként a People Tree számos kollekciójának létrejöttében közreműködött. 2014-ben a BAFTA az év brit művésze díjjal tüntette ki. Ugyanebben az évben lett az UN Women nevű esélyegyenlőségi szervezet jószolgálati nagykövete és segédkezett a HeForShe elnevezésű szolidaritási kampányban, ami a férfiakat szólítja fel arra, hogy támogassák a nemek közti egyenlőséget. ## Gyermekkora Emma Watson Párizsban született Jacqueline Luesby és Chris Watson angol jogászok lányaként. Ötéves koráig élt a francia fővárosban. Szülei fiatal korában elváltak, Watson pedig édesanyjával együtt visszaköltözött Angliába, Oxfordshire-ba, míg a hétvégéket apjánál töltötte Londonban. Egy alkalommal kijelentette, hogy beszél franciául, bár azt elismerte, hogy „már nem úgy, mint régen”. Hatéves korában eldöntötte, hogy színésznő akar lenni, így beiratkozott az oxfordi bentlakásos Dragon Schoolba, és emellett a Stagecoach Theatre Artsban képezte magát, ahol énekelni és táncolni tanult, színi iskolában gyakorlati oktatásban is részesült. 2003-ig maradt Oxfordshire-ban, tízévesen végzett a Stagecoach-ban, ahol olyan iskolai darabokban játszott, mint az Arthur: A fiatal évek és a Boldog herceg, igaz, a Harry Potter előtt sohasem játszott filmes szerepben. Tanulmányait a Headington Schoolban folytatta. 2006 júniusában érettségizett, tíz tárgyból nyolc A\* és két A besorolású minősítéssel. ## Színészi pályafutása ### A kezdetek és az áttörés 1999-ben megkezdődött a Harry Potter és a bölcsek köve című film szereplőválogatása. A készítők nagy gondot fektettek a címszereplő mellett a másik két legfontosabb főszereplőt, Hermione Grangert és Ron Weasleyt alakító színészek kiválasztására. Egy színészi közvetítőirodából néhány ember ellátogatott Watson iskolájába is, ahol Hermione szerepére kerestek megfelelő kislányt. Osztályfőnöke őt és pár osztálytársát javasolta Hermione szerepére. Watson sok ezer lánnyal versenyezve végül megkapta a szerepet, és mint utóbb kiderült, Rowling már a személyes találkozó előtt, egy próbafelvétel megtekintése után tudta, hogy Watson a legmegfelelőbb gyerek a szerepre. Watson 2001-ben tűnt fel először Hermione Granger szerepében a Harry Potter és a bölcsek köve című filmben. A kritikusok elismerően nyilatkoztak az alakításáról, amiért több díjra is jelölték. A film rekordokat döntött, a nyitó napi jegyértékesítéseket és a nyitó hétvégi bevételeket tekintve is ez volt a legjobb film 2001-ben. A Daily Telegraph „csodálatra méltónak” írta le produkcióját, az IGN véleménye szerint pedig „ellopta a show-t” a többi szereplő elől. Watsont öt díjra jelölték, és elnyerte a Young Artist Awardot, azaz a legjobb 18 év alatti televíziós, film, színházi és zenei tehetségek számára kiosztott elismerést. Egy évvel később a Harry Potter és a Titkok Kamrája című filmben ismét eljátszotta Hermione szerepét. Habár a film vegyes fogadtatásban részesült, Watson alakítása összességében pozitív kritikákat kapott. A The Los Angeles Times szerint Watson és két főszereplőtársa sokat fejlődött az előző filmhez képest, míg a The Times elmarasztalta Chris Columbus rendezőt, amiért Watson karaktere lényegesen kevesebb szerepet kapott a könyvhöz képest. Watson ebben az évben elnyerte a német Die Welt magazin Ottó-díját a filmben nyújtott alakításáért. ### A Harry Potter sorozatban 2004-ben mutatták be a Harry Potter és az azkabani fogoly című epizódot. Watson ezúttal sokkal több szerepet kapott a filmben, elmondása szerint fantasztikus volt eljátszania Hermione karizmatikus karakterét. Bár Radcliffe teljesítményét lehúzták, Watson alakításáról ismét elismerően nyilatkoztak a kritikusok. „[...] Harry is fitogtatja ugyan egyre bővülő mágikus képességeit, de a legnagyobb tapsot Hermione kapta, ahogy orrbavágta Draco Malfoyt.” Bár az Azkabani fogoly bizonyult a legkisebb bevételt hozó Harry Potter filmnek, Watson két Ottó-díjat, valamint Az év gyerekelőadója-díjat is a magáénak tudhatta. A 2005-ben bemutatott Harry Potter és a Tűz Serlege című film mérföldkövet jelentett mind Watsonnak, mind pedig a filmsorozatnak. A film rekordbevételeket produkált, megelőzve ezzel világviszonylatban a Star Wars III. rész – A sithek bosszúja című filmet is. Watson elmondása szerint sok humoros jelenetben játszott, és különösen élvezte a „veszekedős jeleneteket”. Produkcióját a New York Times „meghatóan őszintének írta le”. Összesen három díjra jelölték a Tűz serlegében nyújtott alakításáért, ezek közül a bronz Ottó-díjat nyerte el. Ugyanebben az évben ő volt a legfiatalabb, aki feltűnt a Teen Vogue című magazin címlapján. 2006-ban játszott egy speciális mini Harry Potter-epizódban, amit II. Erzsébet brit királynő 80. születésnapjának alkalmával adtak elő. Az ötödik Harry Potter-film az előzőhöz hasonlóan pénzügyi siker volt: 332,7 millió dollár bevételt produkált a mozikba kerülést követő első hétvégén. Watson ebben az évben nyerte el a Legjobb női előadó-díjat, két színésztársával, Daniel Radcliffe-fel és Rupert Grinttel pedig otthagyták láb-, kéz- és pálcalenyomatukat Grauman Kínai Színháza előtt, Hollywoodban. Két, az interneten közzétett poszter, amin Harry hat iskolatársával látható, köztük Hermione Grangerrel, visszhangot váltott ki a médiában. Alapvetően ugyanolyan volt a két kép, de az egyik az IMAX-bemutatót reklámozta. Ezen az Emma Watson által életre keltett Hermione megjelenésén némileg változtattak: a mellei körvonalát manipulálták. A Warner képviselői később úgy nyilatkoztak az ominózus poszterről, hogy „Ez egy nem hivatalos poszter. Sajnálatos módon került fel az IMAX-weboldalra”. A három főszereplő, Watson, Radcliffe és Rupert Grint kéz-, láb- és pálcalenyomatát hagyta a hollywoodi Grauman Kínai Színházban 2007. július 9-én. 2007 júliusában Watson elismerte, hogy a Harry Potter-sorozat már több mint 10 millió dollárt hozott a számára. 2010 februárjában ő kapta a legjobban fizetett női hollywoodi sztár titulust, miután bevételei becsült összege meghaladta a 19 millió dollárt, a Forbes magazin szerint. A filmek sikeressége ellenére kétségek merültek fel a folytatást illetően, ugyanis a főszereplők esetlegesen más szerepekre is nyitottak lettek volna. Daniel Radcliffe végül 2007. március 2-án írta alá szerződését az utolsó két epizódra, Watson akkor azonban még lényegesen óvatosabban fogalmazott, úgy nyilatkozva, hogy ez további négyéves elkötelezettséget jelent egyetlen karakter iránt. Végül 2007. március 23-án ő is aláírta a szerződését, mondván, „ő sohasem hagyja el Hermione szerepét”. Watson első nem Potter-szerepe a 2007-ben készült Balettcipő, amely Noel Streatfeild hasonló című könyvének filmes adaptációja volt. A film rendezője, Sandra Goldbacher úgy nyilatkozott, hogy ő volt a tökéletes választás a főszerepre. A filmet az Egyesült Királyságban Karácsony másnapján sugározták 5,7 millió nézővel és vegyes kritikai fogadtatással. A Cincin lovag című animációs filmben a Borsó hercegnőnek kölcsönözte hangját, valamint együtt játszhatott a Potter-filmekből már ismert Robbie Coltrane-nel (Rubeus Hagrid). A film 2008 decemberében került filmvászonra, világszerte dolláros bevételt termelve. A hatodik Harry Potter-film forgatásai 2007 végén kezdődtek, de Watson jeleneteit csak december 18-tól 2008. május 17-ig vették fel. A Harry Potter és a Félvér Herceg premierjét 2009. július 15-én tartották, az eredeti 2008 decemberi időponthoz képest jelentős késéssel. A kritikusok ismét jól fogadták Watson alakítását. A The Washington Post „legbájosabb eddigi teljesítményének” írta le, míg a Daily Telegraph szerint a főszereplőkön „látszott a felszabadultság, a vágy, hogy ami még hátravan a sorozatból, az vászonra kerüljön”. 2008 decemberében Watson kijelentette, hogy a sorozat befejeztével egyetemre akar járni. A Harry Potter és a Halál ereklyéi forgatásai 2009. február 18-án kezdődtek, és 2010. június 12-én értek véget. Az eredeti mű cselekményét pénzügyi és marketingcélokból kifolyólag két külön filmben adoptálták. A Harry Potter és a Halál ereklyéi első része 2010 novemberében, a második rész 2011 júliusában került a mozikba. A Burberry 2010-es téli/nyári reklámkampánya alatt együtt forgatott George Craiggel, és feltűnt a One Night Only és a Say You Do not Want It című szám videóklipjében is. A Harry Potter filmek befejezése után az első szerepét az Egy hét Marilynnel című filmben kapta, mint Lucy, az asszisztens, aki néha kacérkodik a főszereplő Colin Clarkkal, és pár alkalommal randizik is vele. ### 2012–2017 2010 májusában jelentették be, hogy Watson tárgyal az Egy különc srác feljegyzései című filmadaptáció szerepéről. A forgatások 2011 nyarán kezdődtek, és 2012 szeptemberében mutatták be a filmet. A The Bling Ring című szatirikus bűnügyi filmben is szerepet kapott. A film cselekménye a valós Bling Ring rabláson alapul, Watson Alexis Neiers televíziós személyiséget formálta meg a vásznon, aki egyike volt a hét fiatalnak, akik részt vettek a rablásban. Bár a film vegyes kritikákat kapott, Watson játékát többnyire dicsérték Nicki szerepében. 2013-ban az Itt a vége című vígjátékban szerepelt, többek közt Seth Rogennel és James Francóval, önnönmagát alakítva. Később azt mondta, hogy nem akarta másnak átadni a lehetőséget, hogy komédiában játszhasson „és együtt dolgozhasson a világ jelenlegi legjobb humoristáival”. 2012 júniusában megerősítette, hogy elvállalta a felajánlott szerepet a Darren Aronofsky rendezte Noé című filmben. A forgatások már a következő hónapban elkezdődtek, a bemutatót 2014 márciusában tartották. 2013 márciusában arról lehetett olvasni, hogy őt szemelték ki a Hamupipőke címszerepére, miután Cate Blanchett elfogadta a gonosz mostoha szerepét. Watson végül visszautasította az ajánlatot, mondván nem tud azonosulni a karakterrel. 2012-ben kereste meg Emma Forrest, hogy szerepet szánna neki a memoárjának filmre vitelében, azonban abban az időben még szerződés kötötte a Potter-filmeket rendező David Yates-hez. Egy 2013-as interjúban jelentették be, hogy Stanley Tucci és Emily Blunt kapták a főszerepeket. 2013-ban David Heyman producerrel újra együtt dolgozva szerepelt a Queen of the Tearling című könyvtrilógia filmes adaptációjában, melyben a főhősnő Kelsea Glynnt alakította. A filmet a Warner Bros Productions forgalmazza. 2013 szeptemberében nyilvánossá vált, hogy Adena Halpern Míg fiatalok vagyunk című könyvének filmes adaptációjában a főszereplő nagymama unokáját alakítja. A film rendezője Stephen Chbosky, akivel Watson együtt dolgozott az Egy különc srác feljegyzéseinek forgatása alatt is. Októberben a GQ divatmagazin az év nőjének választotta, míg ugyanebben az évben egy olvasói szavazáson az év legszexisebb filmsztárjának is megválasztották, olyan hírességek előtt mint Scarlett Johansson és Jennifer Lawrence. A férfiaknál Benedict Cumberbatch lett az első. 2014-ben csatlakozott a Britannia-díj jelöltjeinek sorába, többek közt Judi Dench, Robert Downey Jr., Julia Louis-Dreyfus és Mark Ruffalo mellé. Az október 30-ai Los Angeles-i díjátadón az év művésze kategória győzteseként a díjat Millie-nek, a törpehörcsögének ajánlotta. Az állat a Harry Potter és a bölcsek köve forgatásai alatt pusztult el. 2015-ben két thrillerben is szerepet vállalt, de mind A kolónia, mind pedig a Regression negatív kritikában részesült. 2017-ben Belle szerepében látható a Disney A szépség és a szörnyeteg nagy sikerű klasszikus filmes adaptációjában Dan Stevens partnereként, aki a Szörnyeteget alakítja. A filmben, először pályája során, énekelnie is kell. Már 2015-ben aláírta szerződését A kör című thriller filmes adaptációjának egyik szerepére. A filmet Dave Eggers regénye alapján James Ponsoldt rendezte, a bemutatót április 28-ára tervezik. Watson partnere Tom Hanks. 2016 februárjában bejelentette, hogy a forgatások végeztével egyéves szünetet tart, hogy több ideje jusson magára, illetve aktivista tevékenységére. A szépség és a szörnyeteg nagy sikert aratott mind a kritikusok, mind pedig a nézők körében, Watson játéka pedig újfent pozitív kritikát kapott. Az 1991-es egész estés rajzfilm élőszereplős remake-je dolláral nyitott az amerikai mozikban, amivel megelőzte az összes többi élőszereplős Disney-filmet, és minden idők hetedik legjobb amerikai nyitóhétvégéjét könyvelhette el. Ezzel ez lett Watson legsikeresebb nyitánya, megelőzve a Harry Potter és a Halál ereklyéi 2. részét. A film Európában is nagy kasszasiker lett, dolláros bevételével. Ezzel ellentétben A kör bukás lett, mindössze dolláros nyitóhétvégét produkált Amerikában, a nézők és a kritikusok is csalódottságuknak adtak hangot, előbbiek a gyengének számító D+ osztályzatot adva a filmnek. Előbbi filmben nyújtott alakításáért a 2017-es MTV díjátadó-gálán ő vehette át az először kiosztott legjobb színész díjat, amelyet abban az évben első alkalommal ítéltek oda nemtől függetlenül, összevont kategóriában. ## Modellkedés és divat Watson 2005-ben a Teen Vogue-ban, egy a kifejezetten tehetséges tiniket foglalkoztató magazinban kezdte modellkarrierjét. Pletykák szerint 2008-ban Keira Knightley helyére szerződtette volna a Coco Chanel divatház, de később ezt mindkét fél cáfolta. 2009 júniusában, több hónapnyi pletyka után megerősítette, hogy ő lesz a Burberry divatház őszi/téli kampányának az arca, amiért a hírek szerint hat számjegyű összeget kapott. A 2010-es tavaszi/nyári kampány során ismerkedett meg George Craiggel, aki később a párja lett. 2011 januárjában Watson elnyerte az Elle Style Icon díját, majd márciusban őt választották a Lancôme luxuskozmetikumokat forgalmazó cég arcának. 2009 szeptemberében bejelentették, hogy szerződést kötött a People Tree divatmárkával. A cégnél divattanácsadóként alkalmazták a 2010 februárjában megjelenő ruhakollekcióval kapcsolatban. Széles körű nyilvánosságot kapott együttműködése, többek közt írt róla a People, a Cosmopolitan és a Teen Vogue is. Watson a közreműködést fizetség nélkül vállalta. Később úgy nyilatkozottː „A divat egy nagyszerű módja, hogy lehetővé tegye az emberek számára, hogy fejlesszék készségeiket; emellett jótékonysági vásárlásokkal nyújthatsz támogatást, ami büszkévé tesz”; majd hozzátette, „Azt hiszem, az olyan fiatalok, mint én, egyre inkább tisztában vannak a humanitárius kérdésekkel a divattal kapcsolatban és szeretnék a lehető legjobb és leggyorsabb döntést meghozni”. Ezt követően részt vett a People Tree 2010 őszi/téli kollekciójának a piacra dobásában is. Rendszeres támogatja a jótékonysági szervezeteknek és azok akcióinak. 2013-ban az egyébként filmes szerepekben visszafogott színésznő jótékony célból több más hírességgel együtt a Global Green USA & Natural Beauty kampányt támogatva levetkőzött és megmutatta a nagyvilágnak bájait. 2014-ben elnyerte a British Fashion Awards legjobb stílusú brit címét, olyan divatikonokat megelőzve mint David Beckham, Amal Clooney, Kate Moss és Keira Knightley. ## Tanulmányai Iskolái elvégzése után egy évet halasztott, főként mert 2009 februárjában kezdődtek a Harry Potter és a Halál ereklyéinek forgatásai, de többször elmondta, hogy folytatni szeretné tanulmányait. Később megerősítette, hogy a Providencebeli Brown Egyetem tanulója lesz. Tizennyolc hónap után, 2011 márciusában úgy döntött, hogy egy vagy két félévet halaszt, bár közben az oxfordi Worcester College „látogató diákja” maradt a 2011–12-es tanévben. Ellen DeGeneres televíziós műsorvezető műsorában egy alkalommal úgy nyilatkozott, hogy az érettségije is öt évbe tellett a szokásos négy helyett, ugyanis a próbák és a forgatások miatt egy teljes évet „kidobott”. 2014. május 25-én a Brown Egyetemen diplomázott angol irodalomból. 2013-ban jóga és meditációs oktatói papírt szerzett. Ennek a kurzusnak a részeként részt vett egy egyhetes meditációs gyakorlaton egy kanadai létesítményben, melynek során a lakosok nem szólhattak egymáshoz, mondván így megtalálják, „hogy leljenek otthonra magukban”. Később úgy nyilatkozott az Elle Ausztráliának, hogy ez a bizonytalan jövőkép elleni legjobb mód, minek következtében biztonságban érezheti magát és megtalálja saját magával lelki egyensúlyát. ## Magánélete Bár Watson elmondása szerint nagyon szeret játszani, mégsem akarja abbahagyni az iskolát a színészet miatt. „Az emberek nem értik, hogy miért nem akarom megtenni... az iskolának köszönhetően kapcsolatban tudok maradni a barátaimmal és a valósággal.” Nagyon boldog, hogy a filmeknek köszönhetően jó barátságba került Daniel Radcliffe-fel, Rupert Grinttel, és Tom Feltonnal, a barátságukat igen nagyra értékeli. Partnere volt, George Craig, a One Night Only zenekar énekese, akit a Burberryben ismert meg. A Noé forgatása alatt, amikor rákérdeztek a film témája apropóján, úgy nyilatkozott, hogy hisz a spirituális dolgokban. ## Aktivistaként a nők egyenjogúságáért Watson Bangladesben és Zambiában is segítette a lányok és nők oktatását. 2014 júliusában nevezték ki az UN Women nevű nemek közötti egyenlőségért küzdő szervezet jószolgálati nagykövetének. Ez év szeptemberében ő tartotta a HeForShe nevű kampány nyitóbeszédét az ENSZ New York-i székhelyén, melyben felszólította a férfiakat, hogy támogassák a nemek közti egyenlőséget. Beszédében elmondta, hogy már nyolcévesen megkérdőjelezte a nemi alapú megkülönböztetéseket. Sokan feminista beszédnek tartották, miben kijelentette: a feminizmus „az a nézet, hogy a férfiaknak és a nőknek egyenlő jogokat és lehetőségeket kell élvezniük”, és a „férfigyűlölet” gondolatának „véget kell vetni”. Watson később úgy nyilatkozott, hogy beszéde után 12 órával többször is megfenyegették. „Ha ettől a munkától akartak elijeszteni, akkor épp az ellenkezőjét érték el”. 2014 decemberében harcos kiállását elismerve az amerikai Ms. Foundation for Women és a Cosmopolitan magazin közös online szavazásán megválasztották az év feminista sztárjának. 2015 januárjában a Világgazdasági Fórum éves téli ülésén beszédet mondott a nők egyenjogúságáról, a nemek közti egyenlőség fontosságáról. Ez év szeptemberében Watson Uruguayban járt, ahol kiemelte a nők politikában való részvételének fontosságát. Az AskMen internetes férfiportál a „Top 99 kiemelkedő nő 2015” nevű szavazásán az első helyre jelölte. A Time 100 100 legbefolyásosabb embert felsoroló listáján a 26. helyen szerepelt, a New York Times szerkesztője, Jill Abramson pedig „okosnak és bátornak” jellemezte, aki erőfeszítéseket tesz a feminizmus terén, szavai pedig „frissítőleg” hatnak a férfiakra is. Malála Júszafzai emberjogi aktivista ebben az évben azt mondta, hogy Watson beszédének meghallgatása után lett igazi feminista. Rendszeresen olvas könyveket és 2016 januárjától a feminista Goodreads weboldalon havonta, míg saját könyvklubjában az Our shared shelf magyarul a megosztott könyvespolcunkban hetente ajánl egy olyan könyvet, ami általában a női egyenjogúsággal foglalkozik. Minden hónap témáját egy adott könyv szolgáltatja, az első ilyen könyv Gloria Steinem feminista aktivista és újságíró My life on the Road című műve volt, akivel Watson február 24-én interjút is készített. 2017 márciusában a Vanity Fairben megjelent egy fotósorozat, amiben Watson többet mutatott magából, mint sokak szerint az egy feministától elvárható lenne. Nagy felháborodást okozott félig fedetlen keble, illetve, hogy egy interjúban igencsak intim témákról beszélt. Erről ő úgy nyilatkozott, hogy a feminizmus a szabadságról szól és arról, hogy választási lehetőséget adunk a nők kezébe. Ezért ha akar, akár le is vetkőzhet, szerinte ezekről tudni kell beszélni, mert éppen ideje lerombolni a falakat az ilyen „tabu témák” körül. 2018 februárjában fonttal támogatta a szexuális zaklatás elleni harcot. ## Filmográfia ### Film ### Televízió ## Díjai és elismerései ## Galéria ## Fordítás

Müncheni sörpuccs

A müncheni sörpuccs ( vagy Hitler-Ludendorff-Putsch) Adolf Hitler és Erich Ludendorff vezetésével lezajlott sikertelen, erőszakos hatalomátvételi kísérlet a bajorországi Münchenben, ami 1923. november 8. estétől november 9. kora délutánig tartott. Az angol és magyar nyelvű történetírásban meghonosodott elnevezés az esemény kezdeti helyszínéről, a Bürgerbräukeller sörházról kapta nevét. Végrehajtásában részt vettek a Nemzetiszocialista Német Munkáspárt (, NSDAP) rohamosztagai, illetve az NSDAP vezetése alatt álló Kampfbundba tömörült paramilitáris szervezetek, mint a Sturmabteilung is. Végcélja a berlini birodalmi kormány hatalmának megdöntése és a weimari köztársaság helyett egy nemzetiszocialista politikai rendszer létrehozása volt. Ezek voltak Hitler erősen túlzó híres nyitó mondatai a sörpuccs kezdetén: „Kitört a nemzeti forradalom! [...] A bajor és a berlini kormányt eltávolítottuk a helyéről, és azonnal új kormányzatot alakítunk. A Reichswehr és a rendőrség laktanyáit elfoglaltuk. Mindkét fegyveres szerv csatlakozott a szvasztikához.” Az államcsíny azonban éppen a rendfenntartó szervek ellenállása miatt teljes katonai kudarccal végződött. A puccskísérlet vezetőinek nagy részét – bár többen külföldre menekültek – letartóztatták és bíróság elé állították. A néhány hónap múlva indított per során mégis viszonylag enyhének mondható ítéletek születtek. Hitler a hazaárulás vádjánál kiszabható legkisebb tételt, az öt év fegyházbüntetést kapta, amelynek letöltését Landsberg am Lech börtönében kezdte meg. Ezalatt diktálta Mein Kampf című műve első kötetét helyettesének, Rudolf Heßnek. A börtönből rövid idő múlva, kilenc letöltött hónap után szabadon engedték, így az előzetes letartóztatásban töltött idő beszámításával összesen tizenhárom hónapot volt büntetésben. Ludendorffot, az első világháborús német nemzeti hőst a személyét övező tekintély, illetve jó kapcsolatai miatt mentesítették a börtönbüntetés alól. A sörpuccs a gyakorlati kudarc ellenére politikai értelemben nem volt teljesen eredménytelen, hiszen megteremtette a később hatalomra jutó német nemzetiszocialisták eredetmítoszát, és ebben a tizenhat áldozatuk kultikus szerepet kapott. Szimbolikusan az ő vérükkel megfestett „véres zászló”, a Blutfahne követőik számára szent ereklyévé vált. Végső soron ez a puccs így a fasizmus német változata, a nemzetiszocializmus hatalomra jutásának egyik lépcsőfoka lett. ## A sörcsarnokok politikai szerepe A német nemzetiszocializmus korai története akár a müncheni sörözők jegyzéke alapján is áttekinthető. Magát a pártot a Sterneckebräuban alapították, a Bürgerbräukeller volt az első összejövetelek helyszíne, és a nagyobb gyűléseket a Hofbräuhausban tartották. A sörözők e korban a társadalmi élet központjai voltak, ahol különféle „egyletek” működtek. E helyeken alakultak az első munkásszövetségek, a szakszervezetek és a szociáldemokrata tömörülések is. A pártok számára rendkívül előnyös volt a nagy befogadóképességű sörözők bérlése. Adolf Hitler 1919. szeptember 12-én a Sterneckebräuban lépett be a frissen alapított Német Munkáspártba. ## A nemzetiszocializmus kezdetei Hitler hamarosan a párt élére került. 1920. február 24-én volt a DAP első tömeggyűlése a Hofbräuhaus sörözőben 2000 résztvevővel és ezen átnevezték e pártot Nemzetiszocialista Német Munkáspártnak (Nationalsozialistische Deutsche Arbeiterpartei (NSDAP)). Hitler a pártvezetést a saját embereivel töltötte fel. Az 1920-as évek elején kisebb-nagyobb politikai pártok tucatjai alakultak, amelyek tevékenysége nagyrészt szponzorok keresésével telt. A német ipar tulajdonosi rétegének érdekében állt e pártok támogatása, hiszen bármelyikük élre kerülése esetére bebiztosították magukat, így a Német Munkáspárt is jelentős támogatásokat kapott tőlük. Ezt főleg a már korán megszervezett párt-rohamcsapatoknak köszönhette, amelyek nem egyszer játszották a sztrájktörő szerepet, amit a nagyipar vezetése anyagi támogatással hálált meg. Politikai programja egyenesen következett a weimari köztársaság létrejöttét megelőző 1918–1919-es helyzetből, a kommunizmus eszméinek gyors terjedéséből. Hitler csúcsra kerülésével az antikommunizmus, a versailles-i békeszerződés revíziója és a francia megszállók hazaküldése került előtérbe, megtűzdelve mindazokkal a zavaros ideológiákkal, amelyeket Hitler később a Mein Kampfban foglalt össze. Az 1920. március 17-i Kapp-puccs sztrájkok miatti sikertelensége megerősítette Hitlert abban a hitében, hogy elsősorban a baloldali munkásmozgalmak ellen kell fellépnie. 1921. május 11-én Németország elfogadta a szövetségesek jóvátételi követeléseit, ettől kezdve Hitler programja kiegészült a jóvátétel elutasításával. ## Külpolitikai minták 1922-ben Benito Mussolini a Marcia su Roma után miniszterelnöki kinevezést kapott. A későbbiekben Hitler a számára amúgy is példaképként szolgáló olasz diktátor mintáját követte. Úgy gondolta, hogy Németországban is épp olyan könnyű lesz a nemzetiszocialista hatalomátvétel, mint Olaszországban volt a fasiszta. Hasonló pozitív megerősítés volt az 1923. szeptember 13-án bevezetett spanyol katonai diktatúra Miguel Primo de Rivera vezetésével. A müncheni sörpuccsot alig másfél hónappal később szervezték meg. ## Előzmények Wilhelm Cuno kormányának a Ruhr-vidékkel kapcsolatos passzív ellenállási politikája nem tudta elérni a francia csapatok kivonulását. A sztrájkok, szabotázsok szétzilálták a nehézipari termelést, az infláció üteme soha nem látott mértékűre gyorsult. Az életszínvonal általános csökkenése forradalmi válság kialakulásával fenyegetett. Ennek egyik jele a rajnai szeparatizmus felerősödése volt Aachen, Köln, Wiesbaden, Trier körzetében, ahol szeptemberben kikiáltották a Rajnai Köztársaságot, amely még a sörpuccs bukása után is majdnem három hétig fenn tudott maradni. Bizonyos tőkés körök a forradalomtól való félelmüktől vezérelve a francia megszállókkal is késznek mutatkoztak kompromisszumra a termelés és a profit helyreállítása érdekében. A robbanásig feszült helyzet tarthatatlanságára hívta fel a figyelmet az augusztus 11-én lezajlott országos általános sztrájk viharos sikere is, amely Cuno kormányát egy nap leforgása alatt lemondásra kényszerítette. Az új koalíciós kormányt a Német Néppárt (DVP) vezető képviselője, Gustav Stresemann alakította meg a Németország Szociáldemokrata Pártja (németül Sozialdemokratische Partei Deutschlands, SPD), a Centrumpárt és a Német Demokratikus Párt (németül Deutsche Demokratische Partei, DDP) részvételével. Stresemann felismerte, hogy a passzív ellenállás zsákutca Németország számára, ezért a viszonyok normalizálásának elkötelezett híveként az akkor igen népszerűtlen teljesítési politika felvállalása mellett döntött. 1923. szeptember 26-án kiáltványt adott ki a passzív ellenállás feltétel nélküli beszüntetéséről, amelyet a kormány összes tagja aláírt. Ennek hosszú távon látványos eredményei születtek, külpolitikailag a német-francia viszony rendeződése, belpolitikailag az általános társadalmi konszolidáció, rövidtávon azonban a revansista szélsőjobboldal agresszív sajtókampányának célpontja lett. ## A belpolitikai helyzet 1923 őszén Hitler már 1923. szeptember 2-án, az 1870-es sedani győzelem évfordulóján Nürnbergben megrendezett „német nap” ünnepségén éles támadást intézett Stresemann ellen a közel százezer ember előtt tartott beszédében. Fontos fordulópontot jelentett az ekkor létrehozott Német Harci Szövetség (Deutscher Kampfbund), melyben az NSDAP, a Bund Oberland és a Reichsflagge egyesült. A szervezet katonai vezetését Hermann Kriebel látta el, a gazdasági ügyek Hitler híve, Max Erwin von Scheubner-Richter irányítása alá kerültek, szeptember 25-én pedig a szervezet politikai vezetőjévé Hitlert választották meg. Ezzel birodalmi méretekben is figyelemre méltó fegyveres szervezet élére került, amelynek a Scheubner-Richter által írt akcióprogramja szerint: „...Bajorországban először az államhatalmat fenntartó katonaság és rendőrség támogatását kell megszerezni, s csak utána kerülhet sor a »nemzeti forradalomra«”. Scheubner-Richter azt a végkövetkeztetést vonta le, hogy a rendőrséget formailag törvényes módon úgy kell átvenni, hogy a Kampfbund vezetői lássák el a bajor belügyminisztérium és a müncheni rendőrség vezetését. Hitler a Kampfbundban lévő partnereihez hasonlóan tisztában volt azzal, hogy Bajorországban egy, a katonaság és a müncheni rendőrség ellenében megkísérelt puccs vajmi kevés sikerre számíthat. Ezek félreérthetetlen bizonyítékai az államcsínyre való törekvésnek. Mindazonáltal az NSDAP lapja, a Völkischer Beobachter cinikus módon Stresemannt vádolta azzal, hogy Seeckt tábornok révén diktatúra kiépítésére törekszik, hogy „a német népet idegen érdekeknek rendelje alá”. Hitler annyira döbbenetesen értett a tömeghangulat önkívületi állapotig való felkorbácsolásához, hogy amikor szeptember vége közeledtével mozgósította 15 ezer fős rohamosztagát, és 27-ére 14 tömeggyűlés megtartásának szándékát jelentette be, amelyek mindegyikén szónokolt volna, a beláthatatlan következményektől való félelem a bajor miniszterelnököt a rendkívüli állapot bevezetésére késztette. ### Országos rendkívüli állapot A politikai feszültség drámai növekedése miatt a kormány 1923. szeptember 26-án az egész birodalom területére rendkívüli állapotot hirdetett, és az alkotmány 48. cikke alapján Otto Gessler birodalmi védelmi minisztert rendkívüli jogokkal ruházta fel. Az alkotmány 114., 115., 117., 118., 123., 124. és 153. cikkelyeit felfüggesztették, és a rendelet szerint: „Ennek értelmében lehetséges a személyes szabadságnak, a szabad véleménynyilvánításnak, beleértve a sajtószabadság jogának, az egyesülési és gyülekezési jognak a korlátozása, a levél-, posta-, távirat- és távbeszélő titok megsértése, házkutatások és elkobzások elrendelése, valamint a magántulajdon korlátozása az egyébként idevonatkozó törvények ellenében is.” A rendelet lehetővé tette kormánybiztosok kinevezését, akik szintén kiterjesztett jogkört kaptak. A büntetési tételeket legtöbb területen súlyosbították, figyelemre méltó a halálbüntetés körének jelentős kiterjesztése (hazaárulás, lázadás vezetése, csoportosulásban elkövetett erőszakos cselekedetek, szabotázscselekmények). Ennek alkalmazása esetén a puccs után Hitlert több vádpontban halálra lehetett volna ítélni. Eugen von Knilling bajor kormánya szeptember 27-én szintén kihirdette a rendkívüli állapotot, melynek keretében Gustav Kahr különleges jogkörrel felruházott főkormánybiztosi kinevezést kapott. Így a kormány alkotmányos jogainak csorbítása nélkül, a fegyveres szervezetek és az államhatalom irányítását egy kézben centralizálták, hogy a lassú parlamenti procedúra megkerülésével a lehető leggyorsabb cselekvés biztosított legyen. Kahr kinevezése erre a posztra kockázatos választás volt a kormány részéről, mivel a monarchista bajor szeparatizmus képviselőjeként, a weimari köztársaság ellenségeként, ő maga is a birodalomtól való elszakadást tervezte. Céljai érdekében támogatott mindenféle radikális, szélsőjobboldali politikai csoportot, szervezetet, többek közt az egyre népszerűbb NSDAP-t is, mindezt annak ellenére, hogy Hitler törekvései jelentősen különböztek az övéitől. Kahr elsődleges célja a Wittelsbach-dinasztia hatalmának restaurációja volt, amely a Németországból kiváló Bajorországnak újból a trónjára ülne. Ugyan jó kapcsolatokra törekedett Hitlerrel, de eszközként tekintett rá, számára leginkább csak a nemzetiszocialisták szociáldemokrata- illetve kommunista-ellenessége volt fontos, fegyveres szervezeteiket főleg ezért támogatta, egyébiránt például Hitler radikális antiszemitizmusával és szociális demagógiájával már nem azonosult teljes mértékben. A rendkívüli állapot bevezetése, Kahr kinevezése a bajor politikai élet főszereplőivé léptette elő Otto von Lossow altábornagyot, a Reichswehr bajorországi VII. katonai körzetének parancsnokát és Hans Ritter von Seisser rendőrezredest, a müncheni rendőrség parancsnokát, akik mindketten igen bizalmas, baráti viszonyban voltak Kahrral, de felértékelődött a szerepe Rupprecht bajor trónörökösnek is. Mindannyian a Bajor Néppárt konzervatív-monarchista irányzatát képviselték. A bajor Reichswehr sajátos helyet foglalt el a hadseregben, mivel a Kapp-puccs leverése után a központi kormánnyal szembeni szeparatizmus fegyveres támogatója lett. Ezért a kormány 1922 decemberében a korábbi parancsnokot, Arnold Ritter von Möhl tábornokot leváltotta, és helyébe Lossow tábornokot nevezte ki. Lossow azonban könnyen befolyásolható volt, s a bajor politikusok hatása alá került. Így a bajorországi VII. katonai körzet megbízhatatlanságának problémája nem oldódott meg, sőt a fegyveres szervezetek feletti felügyeleti jogkör gyakorlása során a Hitlerrel való folyamatos kapcsolattartás, „a novemberi árulók” elleni agitáció csak rontott a helyzeten. Ezt még jobban súlyosbította, hogy a fiatalabb tisztek fogékonyak voltak a náci ideológia iránt. Seisser, bár támogatta Hitlert, nem osztotta nézeteit, Lossownál kevésbé volt befolyásolható, és az olasz mintára elképzelt „Marsch auf Berlint” pedig komolytalannak és nevetségesnek tartotta. A nemzetiszocialista eszmék azonban a rendőrség soraiba is behatoltak, egyik legfontosabb pártfogójuk Ernst Pöhner, müncheni rendőrfőnök volt, aki Wilhelm Fricket, az NSDAP egyik vezetőjét a politikai ügyosztályon alkalmazta. Kahr rendkívüli felhatalmazását a baloldal ellen fordította. Szeptember 29-én feloszlatta a kommunista és a szociáldemokrata fegyveres önvédelmi szervezeteket. Ezzel szemben a Kampfbund a tartományi hatóságok támogatását élvezte, s fokozhatta aktivitását. Október elején betiltotta a Németország Kommunista Pártja (németül Kommunistische Partei Deutschlands – KPD) kiadványait, feloszlatta ifjúsági szervezeteit, és egyetemi hallgatók számára kizáró ok lett a KPD tagság. A bajor Reichswehr egységeit Türingia és Szászország tartományi határaihoz vezényelte, hogy az ottani, törvényesen megválasztott munkáskormányok ellen bevethetők legyenek. Csakhogy ezek az erők akár a berlini központi kormány ellen irányíthatók is voltak. A politikai polarizálódás kifejeződött a Schwarze Reichswehr Bruno Ernst Buchrucker őrnagy vezette október 1-jei küstrini puccskísérletében (Küstriner Putsch) is. A Fekete Reichswehr egy „technikai segédszolgálatnak” vagy „különleges munkaszolgálatnak” álcázott, valójában a békeszerződés kijátszására létesült titkos hadszervezet volt, amelynek költségvetését kisebb részben a hadsereg hivatalos keretéből, nagyobb részben nagytőkések és junker nagybirtokosok adományaiból fedezték. „Az esetek többségében a kiképzést végző tisztek közvetlenül is a nagybirtokosok szolgálatában álltak mint erdészek, vadászok, lovászok, gazdatisztek vagy felügyelők, így szükség esetén azonnal eltűnhettek az ellenőrzést végzők szeme elől.” A Fekete Reichswehr tagjait a baloldal és a köztársaság ellenségeiből toborozták, így az a baloldal elleni katonai akciókban megbízható fegyveres erőt jelentett. A küstrini puccskísérlet órák alatt összeomlott, mivel Seeckt tábornok, a Reichswehr főparancsnoka konzervatív, monarchista meggyőződése ellenére nem támogatta, de cserébe igényt tartott a Szászországban és Türingiában kommunista részvétellel megalakult munkáskormányok elleni határozott fellépésre. Október 21-én a birodalmi Reichswehr csapatok parancsot kaptak a két tartomány megszállására. Az a paradox helyzet állt elő, hogy Ebert elnök (SPD) a törvényesen, demokratikusan megválasztott SPD-vezetésű tartományi kormányokat az alkotmány 48. paragrafusa alapján kihirdetett rendkívüli állapot révén, erőszakkal leváltotta. ### A közvetlen előzmények 1923 októberében a Bajor Néppárt politikusai nyíltan bírálták Gustav Stresemann külpolitikáját, a berlini kormányt igaztalanul a baloldal szócsövének nevezték, mialatt támogatták a polgárháborúra uszító Hitlert. Az NSDAP lapja, a Völkischer Beobachter egyik októberi száma felhívást közölt az ország népéhez, hogy lázadjon fel a birodalmi kormány ellen, s ezzel gyakorlatilag a központi hatalom megdöntésére hívott fel. Gessler felszólította Lossow tábornokot, hogy tiltsa be az újságot, aki Kahr biztatására megtagadta a rendelkezés végrehajtását, megkérdőjelezve a központi kormány jogát a bajor sajtótörvényekbe való beavatkozásra. Gessler javaslatára a kormány elhatározta Lossow felmentését, s helyére elrendelte a rangidős Friedrich Kress kinevezését a VII. katonai körzet parancsnokává. Ezt sem lehetett végrehajtani, mert ekkor viszont Kahr tiltakozott a „bajor szabadállam alkotmányának durva megsértése” ellen. Végül Seeckt tábornok közvetítő indítványa oldotta meg a kritikussá váló problémát, Lossow fegyelmivel megúszta. Hitler megpróbálta maga mellé állítani Lossowot és Seissert, elszánt törekvését jelzi, hogy október 24-én Lossowot négyórás előadásban győzködte elképzeléseiről, terveiről. Ők azonban taktikáztak, lavíroztak, húzták az időt, csak feltételes támogatást ígértek a Kampfbundnak. Egész október ennek a jegyében telt, Hitlernek semmilyen konkrét megállapodást nem sikerült a triumvirátussal tető alá hoznia. Hitler október 30-án a Krone-cirkusz épületében tartott tömeggyűlésen feszítette még tovább a húrt, amikor félreérthetetlenül kijelentette, hogy az NSDAP célja a weimari köztársaság felszámolása, diktatórikus kormányzás bevezetése, a versailles-i békeszerződés érvénytelenné nyilvánítása. Már ekkor fenyegetések hangzottak el a zsidóság tömeges deportálására és likvidálására is. A zsúfolásig telt Krone-cirkusz öt-hatezer fős közönsége tomboló lelkesedéssel támogatta a felvázolt célokat. Hitlernek Észak-Németországban is voltak szövetségesei. Az ottani nagytőkés körökben is megjelent az a nézet, hogy „a parlamenti demokrácia csődöt mondott, diktatórikus kormányra lenne szükség”. November elején a bajor hatóságok már komolyan számoltak egy Hitlertől és a Kampfbundtól kiinduló puccsfenyegetéssel. Seisser Berlinbe utazott, hogy a triumvirátus nevében tárgyalásokat folytasson potenciális kulcstámogatókkal saját puccsterveik érdekében. E tárgyalások egyikén, november 3-án találkozott Seeckt tábornokkal, a birodalmi Reichswehr főparancsnokával is, aki egyértelműen közölte, hogy nem fordul a berlini kormány ellen. Ezzel a triumvirátus eredeti elképzelése a Reichswehr támogatásáról kudarcot vallott. November 5-én a birodalmi kormány Ebert elnök és Stresemann aláírásával kiáltványt adott ki, amelyben figyelmeztette a népet a szélsőjobboldali puccs veszélyére. A kiáltvány bejelentette, hogy a kormány rendelkezik a megfelelő hatalmi eszközökkel, külön kiemelte a birodalmi Reichswehr és a rendőrség hűségét az esküjéhez és felhívott mindenkit a birodalmi kormány támogatására. Lossow november 6-án, a „hazafias szervezetek” vezetőinek tartott müncheni értekezletén, ennek megfelelően óvta a résztvevőket, különösen a Kampfbundot attól, hogy önálló és eleve sikertelenségre ítélt puccskísérletbe kezdjen. Lossow kijelentette, hogy támogatja a jobboldali diktatúrát, ha a siker esélye legalább 51 százalékos, de nem hajlandó részese lenni semmiféle, rosszul megtervezett puccskísérletnek. Seisser határozottan kiállt Kahr mellett és hangsúlyozta, hogy egy puccsot akár erővel is kész letörni. Hitler viszont némiképp a hívei körében kialakult felfokozott elvárások kényszere alá került, úgy vélte ha nem cselekszik, elpártolnak tőle. Így nem vett részt a Kahr által összehívott gyűlésen, hanem találkozott a Kampfbund katonai vezetőjével, Kriebellel és dr. Friedrich Weberrel, a Bund Oberland vezetőjével. A megbeszélés egyik fő témája, hogyan tudnák Kahrt a maguk oldalára állítani. Weber azt a feladatot kapta, hogy Ludendorff közvetítését kérje egy Hitler és Kahr közötti találkozó megszervezéséhez. Kahr viszont november 7-én elutasította a találkozót, sőt a 8-ára a Bürgerbräukellerbe tervezett nagygyűlés utáni megbeszélést is. Lossow november 7-én a tisztikar előtt elismételte, hogy mindenféle puccskísérlet ellen a leghatározottabban fel fog lépni és hűségnyilatkozatot kért a tisztektől, amit azok egyhangúlag meg is tettek. Ekkor Hitlert már név szerint említette mint a kormánytól független hatalomátvételi kísérlet vezetőjét. 1923\. november 7-én Kriebel lakásán a Kampfbund vezetői, Hitler, Scheubner-Richter, Göring, Weber, Hans Streck és Ludendorff – aki később tagadta részvételét – már a konkrét akciótervek megvitatására jöttek össze. A cselekvési terv kialakításakor Hitler mintegy axiómaként, megkérdőjelezhetetlen kiindulási feltételként tekintett arra, hogy a triumvirátus nélkül, velük szemben nem számíthatnak sikerre. Megoldási javaslata a „fait accompli” szituációjának mesterséges létrehozása volt: olyan nyilvános akció befejezett ténye, amely együttműködésre, olyan úton való elindulásra kényszeríti őket, amelyről már nem lehet visszafordulniuk. Ebben rögtön konszenzus alakult ki és abban is, hogy ezt erőszakkal kell kivitelezni, amire először Kriebelnek volt konkrét javaslata. Eszerint a Kampfbund erőknek 10–11-ére gyakorlatot hirdettek volna meg Münchentől északra egy cserjés, bozótos területre. A gyakorlat helyett azonban éles bevetésre indultak volna a városba, elrabolták volna a triumvirátust és bejelentették volna őket, mint egy nemzeti diktatúra tagjait Hitler, Ludendorff és mások mellett. A kormány többi tagjának letartóztatását pedig az éjszaka folyamán saját otthonukban realizálták volna. A tervet hosszasan boncolgatták, de Hitlernek nem tetszett, túl kockázatosnak találta. Hamarosan azonban előállt egy alternatív javaslattal. Kahr másnapra nagyszabású gyűlést hívott össze, melyre meghívta a kormány tagjait, diplomatákat, üzletembereket, a kulturális élet prominens személyiségeit, a sajtó képviselőit, külföldi tudósítókat. Ebből Hitler – tévesen – arra következtetett, hogy valami fontos bejelentésre készül, talán deklarálja a bajor monarchia visszaállítását, s Rupprecht trónra ültetését, ami teljesen romba döntötte volna terveit. Attól tartott, hogy Kahr megelőzi és kihagyja az eseményekből. (A valóságban a triumvirátus a Seisser–Seeckt találkozó kudarca következtében már meghatározatlan időre visszalépett saját puccstervétől, ugyanakkor az is kétségtelen, hogy frazeológiájukban ez nem jelentett változást.) A továbbiakban részletesen megtervezték a sörházban másnap ténylegesen bekövetkező akció lépéseit és katonai tervet készítettek a város fontos stratégiai pontjainak megszállására. Ugyanezen a napon késő este Hitler még tájékoztatta az SA vezetőit a másnapi akció terveiről. November 8-án délelőtt 11 óra után Hitler Rosenberg hivatalába ment, ahol Rosenberg, Scheubner-Richter, Ernst Hanfstaengl a Völkischer Beobachter aznapi számának szerkesztésével voltak elfoglalva. Röviden vázolta a puccstervet, s szigorú titoktartásra hívta fel a figyelmet. Távoztában az ajtóból visszafordulva így szólt: „És uraim! Ne felejtsék elhozni a pisztolyukat!” Időközben a felbolydult méhkashoz hasonló SA-központban szikrázott a levegő a feszültségtől, izgatott sürgés-forgás, folyamatosan csöngő távbeszélő készülékek jelezték, hogy hamarosan történni fog valami. Telefonon, gyorsfutárral vagy személyes hírvivővel riadóztatták az egységeket, s a parancs szerint, este hétre négy várakozási pontot kellett elfoglalniuk. Nem közölték senkivel, hogy mi fog történni, azt csak a beavatottak tudhatták. Délután négy órakor Ludendorff megérkezett az érte küldött Reichswehr hivatali autóban Kahrhoz az eredetileg Hitler által kezdeményezett megbeszélésre, de őt a főkormánybiztos nem fogadta. Kahr igyekezett a tetteket sürgető Ludendorff tudtára adni, hogy az idő még nem érkezett el a cselekvésre, amit Ludendorff úgy értelmezett, hogy: „»Kahr és Lossow illetve közte mindenben a legnagyobb egyetértés volt, nemcsak a célok tekintetében, hanem a megvalósítás módjában is«, amely alatt a »Marsch auf Berlin«-t értette. Nézetkülönbség csak az időzítésben és a részletekben volt...” Kahr fő félelme az volt, hogy az egyoldalú bajorországi akció polgárháborút robbanthat ki. Ezzel szemben Ludendorff szinte vakon bízott személyes karizmájában, a Reichswehr rá bizonyosan nem fog lőni, vélte. Álláspontjuk egy lépést sem közeledett egymáshoz. Hazafelé menet, úgy fél hat tájban, Ludendorff beadott egy rövid összefoglaló memorandumot a találkozóról Scheubner-Richternek, majd hazahajtatott és várt. ## A puccs első órái A Bürgerbräukeller (Polgári sörház) München egyik legnagyobb és legelegánsabb sörcsarnoka volt. Ötezer fős befogadóképessége számos kisebb-nagyobb terem között oszlott meg, melyek közül a díszes auditórium háromezer személyes, reprezentatív események megrendezését is lehetővé tette. 1923. november 8-án, a novemberi forradalom ötödik évfordulóján, Gustav Kahr a bajorországi rendkívüli állapot főkormánybiztosa által szervezett ünnepségre a terem zsúfolásig megtelt meghívottakkal, mivel mindenki kíváncsi volt arra, hogy mi fog elhangzani. A korabeli München uralkodó elitje szinte teljes körűen képviseltette magát. Ott volt a bajor kormány majdnem teljes létszámban, továbbá állami hivatalnokok, pénzemberek, gyárosok, tisztviselők, rendőrtisztek, többnyire Kahr támogatói. A rendezvény védelmét, Kahr személyes kívánságának megfelelően, csupán a sörháztól 500 méternyire fekvő nehézlovassági laktanyába vezényelt 45 rendőr látta el, akiket megerősítettek a sörház épületébe küldött további 30 rendőrrel. ### 20 óra Mivel sokan nem jutottak be az érdeklődők közül, kisebb tömeg gyűlt össze a bejáratnál. Este nyolc óra körül érkezett meg a triumvirátus egy Reichswehr hivatali autón, néhány perc múlva befutott Hitler is, két autót megtöltő népes kíséretével. Hitlert aggasztotta a tömeg mérete, ezért egy ismerős rendőrtisztet megkért, hogy a rendezvény kezdetéig ürítse ki a bejárat előtti utcarészt, s csökkentse a jelenlévő rendőri kontingens létszámát. Ez azért volt fontos számára, hogy a hamarosan megérkező fegyveres rohamosztagosokkal teli teherautók akadálytalanul a bejárathoz hajthassanak. Ezután még tovább bővülő csoportja élén bevonult az épület előcsarnokába – számos, meghívóval nem rendelkező hívét vitte be magával, köztük külföldi tudósítókat is, például Dorothy Thompson amerikai újságírónőt –, majd a feltűnés kerülése végett, egy félreeső helyen sörözni kezdett társaival, de nem ment be az auditóriumba. Kahr nagy késéssel kezdett beszéde csalódást keltett, hiszen semmi szenzációsat nem tartalmazott. Hosszasan fejtegette, hogy mi lenne a teendő, hogy a tömegeket kiragadják a marxisták befolyása alól. Itt-ott a szokásosnál élesebben kritizálta a birodalmi kormányt, de nem ejtett szót a „Marsch auf Berlin”-ről és egy esetleges nemzeti ellenkormány alakításáról. Időközben az előzetes tervnek megfelelően az egyik legfőbb gyülekezési ponton, a Löwenbräukeller sörház nagytermében, legálisan bejelentett rendezvény keretében mintegy 1500 főnyi egyenruhás SA, Reichskriegflagge- és Bund Oberland-tag gyűlt össze. Úgy tudták, hogy Hitler igen fontos beszédet fog mondani nekik. A terem fel volt díszítve horogkeresztes, vörös-fehér-fekete császári és kék-fehér bajor zászlókkal. A szokatlan rendezvény az utcai rendőrjárőröknek is szemet szúrt, akik telefonon jelentést is tettek a látottakról, de az ügyeletes tiszt éppen Wilhelm Frick, Hitler embere volt. ### 20 óra 30 perc Nyolc óra 30 perckor a sörház előtti úton mindkét irányból teherautó-konvoj jelent meg, az élen egy nyitott személykocsival, amelynek küszöblépcsőjén az acélsisakos Göring állt. A teherautók befordultak a sörház elé, és bajonettes puskával, géppisztollyal felfegyverzett rohamosztagosok ugráltak le róluk. Körbevették a sörcsarnokot, az őrködő néhány rendőrt pedig beterelték az épület belsejébe. Az úton két nehézgéppuskát állítottak fel, másik kettőt pedig kerekeken betoltak a bejáraton. Göring felszaladt a lépcsőn, és kardját lóbálva néhány mondatot kiáltott a rohamosztagosokhoz: „A berlini kormányt leváltottnak nyilvánítjuk! Csak a Ludendorff–Kahr–Hitler diktatúrát ismerjük el!” – majd szabályos hátraarcot csinált és bemasírozott az előcsarnokba. Philipp Kiefer detektív, a sörház biztonsági szolgálatának tisztje, amint észlelte az előző percekben történteket, a nagy kavarodásban sikeresen kisurrant az épületből és elsietett a legközelebbi rendőrőrsig, ahol leadta az első riasztást. Fél 9 után néhány perccel Hitler jelt adott az auditórium hatalmas ajtajának kinyitására, és a pisztolyt lóbáló Ulrich Graffal, Alfred Rosenberggel, Rudolf Heßszel, az élen Josef Gerummal, Adolf Lenkkel, más rohamosztagosokkal együtt benyomultak a terembe. Ernst Hanfstaengl, Max Amann, Johann Aigner, Max Erwin von Scheubner-Richter szintén pisztollyal, Göring kivont karddal szorosan a sarkukban, kiegészülve néhány SA-fegyveressel. A mintegy 20 fős csoport, falanxként, erőszakosan nyomult be a zsúfolt terembe. A közönség első megdöbbenésében kommunista provokációnak vélte a történteket. Ernst Pöhner ordítva igyekezett lecsendesíteni a kitört pokoli hangzavart, hasztalanul, majd egy pisztolylövés dördült el, ami tovább fokozta a pánikot. Néhányan menekülni próbáltak, de az ajtóban álló rohamosztagosok visszalökdösték őket. Hitler gyorsabb bevonulással számolt, de csoportjuknak több mint öt percébe került eljutnia az emelvényhez, ezalatt a kiabálás egyre fülsiketítőbbé vált. Időközben egyre több rohamosztagos árasztotta el a termet, akik a falak mentén állva és a galérián helyezkedtek el. A vendégek közül többen – köztük rendőrnyomozók is –, akik náci párttagok voltak, horogkeresztes karszalagot, pisztolyt, kézigránátot vettek elő zsebükből. „Csendet!” – kiáltotta a pódiumhoz érő Hitler, s fellépett előbb egy székre, majd egy asztalra. Mivel a hangzavar csak egyre erősödött, feje fölé emelte pisztolyát és leadott egy lövést a mennyezetbe. Ezután felmászott az asztalról az emelvényre, majd falfehér arccal a tömeg felé fordult: „»Kitört a nemzeti forradalom!« – ordította sipító, magas hangon. »Hatszáz felfegyverzett emberem elfoglalta és körbevette a termet. Senki sem hagyhatja el a helyiséget! Ha nem lesz azonnal csend, elrendelem egy másik géppuska felállítását a karzaton!« Hirtelen csend lett. »Bejelentem a bajor kormány leváltását! A birodalmi kormány leváltását!« – rikoltotta. »Egy ideiglenes birodalmi kormány felállítását! A rendőrség és a Reichswehr csatlakozott zászlónkhoz, a horogkeresztes zászlóhoz, amely e pillanatban a laktanyák és a rendőrségek fölött lobog.«” Elismerő és méltatlankodó kiáltások keveredtek a teremben. Ezek után Hitler jól hallhatóan a triumvirekhez fordult, és biztonságuk garantálása mellett nyomatékosan megkérte őket, hogy menjenek vele a szomszédos, előre elkészített terembe. Kahr kezdeti éles tiltakozása és rövid szóváltás után kivezették őket. Ekkor Hitler elküldte Scheubner-Richtert Ludendorffért. Míg a szomszéd helyiségben folytak a „kormányalakítási tárgyalások”, az auditóriumban tartózkodók izgatottan elemezni, vitatni kezdték az előző percekben lezajlott történéseket. A fokozódó nyugtalanság és zúgolódás miatt Göring felment az emelvényre, és azzal igyekezett nyugtatni a kedélyeket, hogy az események „nem Kahr, a társai, a rendőrség és a hadsereg ellenében történnek, hanem a zsidók berlini kormánya ellen”, patetikus, modoros beszéde végén éltette az „új Hitler–Ludendorff–Pöhner–Kahr birodalmi kormányt”. A feszültség helyeslő kiabálásban tört ki, majd paradox módon felhangzott a weimari köztársaság 1922-ben, Ebert elnök által hivatalossá tett nemzeti himnusza, a Deutschland, Deutschland über Alles (Deutschlandlied, amely eredetileg Haydn Császárhimnuszának dallama volt). Az emelkedett pillanatok után, hogy a komikus mozzanat se maradjon el, biztosította a hallgatóságot, hogy „mindenki meg fogja kapni a sörét”. Mindeközben a puccsisták elküldték a titkos parancsokat a készenlétben lévő egységekhez. Hermann Kriebel feltűnés nélkül bement a sörház konyhájába, ahol két embere várakozott a telefonnál. Átadott nekik egy továbbításra váró jelszót, amely azt tudatta, hogy minden a terv szerint halad, két névvel és telefonszámmal: „Rendőrség – Dr. Frick (26880)” és „Löwenbräukeller – Röhm vagy Seydel százados (53568)”. Göring pedig a készenlétben álló Gregor Strasser számára küldött gépkocsival egy, „a parancsot” tartalmazó borítékot. Ezalatt Philipp Kiefer elérte a legközelebbi rendőrőrsöt, felhívta az ügyeletet, de jelentése Frickhez futott be, aki arról biztosította, hogy nincs semmi további teendője, az utasításra várjon ott, ahol éppen tartózkodik. ### 21 óra Fricknek nem sikerült teljesen blokkolnia az információ terjedését a rendőrség köreiben. Sigmund von Imhoff őrnagy, részben Philipp Kiefer jelentésére, másrészt Frick furcsa viselkedésére alapozva, amint tudomást szerzett a polgári sörházban történtekről, saját szakállára cselekedni kezdett. Kilenc óra körül titokban riadóztatta az elérhető egységeket, s parancsot adott a központi távírda, a telefonközpont, a pályaudvar és néhány más kulcsfontosságú helyszín megszállására, majd felhívta Jakob von Danner Reichswehr dandártábornokot, München városparancsnokát, s tájékoztatta az eseményekről. Danner azonnal rohant a városparancsnokságra, s megkezdte az ellenintézkedések foganatosítását. Röhm, amint megkapta a várva várt telefont a Löwenbräukellerben, az álcázó bajtársi találkozó ceremóniáját azonnal megszakította és bejelentette a hatalom átvételét. Néhány percre hisztérikus örömmámorban úszott a közel kétezer rohamosztagos. Egymást ölelgették, asztalokon táncoltak, a Reichswehr katonák letépték a weimari köztársaság sapkarózsáit és rangjelzéseit egyenruhájukról. Néhány perc után Röhm katonai alakzatba sorakoztatta az SA, Oberland és Reichskriegflagge egységeket, és elkezdték a felvonulást a Bürgerbräukellerbe. Ezalatt a polgári sörházban Hitler pisztollyal a kezében győzködte a hármakat, sikertelenül. Hitler magatartása egyre fenyegetőbbé vált, mire a triumvirek jónak láttak engedni. Hitler amint elérte célját, visszament az auditóriumba és rövid beszédet mondott. Teátrálisan deklarálta az új bajor kormány megalakulását, élén Kahrral mint kormányzóval és Pöhnerrel mint diktátori hatalommal felruházott miniszterelnökkel, majd így folytatta: „»Javaslom, hogy jelentsük ki: a novemberi árulók berlini kormányát leváltottnak tekintjük, úgyszintén Ebert elnököt. Itt, Münchenben, bajor földön alakítjuk meg a német birodalmi nemzeti kormányt. Egyidejűleg megszervezzük a német nemzeti hadsereget is. Az ideiglenes nemzeti kormány vezetését magam veszem át, míg az új nemzeti hadsereg vezetője Ludendorff őexellenciája lesz. Lossow tábornok lesz a birodalmi hadügyminiszter, Seisser ezredes pedig a birodalmi rendőrminiszter. Az ideiglenes német nemzeti kormánynak az lesz a legfontosabb feladata, hogy minden erőt mozgósítva meginduljon a berlini bűnbarlang ellen. „És most megkérdem önöket, egyetértenek-e ezzel a megoldással?« (Túláradó lelkesedés volt a válasz.) »Láthatják tehát, ami itt történik, nem kicsinyes és önző törtetés a hatalom felé (sic!), hanem becsületes harc, amelyet a 24. órában indítottunk meg, német hazánk megmentése érdekében. Szövetséges népi államot fogunk felépíteni, amelyben Bajorország is elfoglalja az őt megillető helyet. Kérem önöket, maradjanak nyugodtan a teremben. A sörházat a nemzetiszocialisták hat százada tartja megszállva. A holnapi napon vagy győz a német nemzeti forradalom, vagy halottak vagyunk. Más lehetőség nincs!«” Hitler a tömeghangulatot néhány perc alatt a maga javára fordította: a közönség hatalmas tapsviharral honorálta a patetikus drámai monológot. Hitler, mielőtt visszatért volna a szomszédos terembe, előhúzott egy zsebében lapuló gyűrött papírlapot, melyen az őrizetbe veendő kiemelt személyek neve sorakozott: Knilling, Schweyer, Gürtner, Wutzelhofer, Berchem, Bernreuther, Zetlmeier. Josef Banzer neve át volt húzva, így az eredetileg 8 fős lista 7-re csökkent. Utasította Heßt, hogy a további teendőkig valamelyik emeleti helyiségben tartsa fogva őket. Néhány perc múlva Heß már a neveket olvasta: Knilling miniszterelnök, Schweyer belügyminiszter, Wutzelhofer mezőgazdasági miniszter, Josef Zetlmeier miniszteri tanácsos, Mantel rendőrfőnök, Otto Bernreuther kormánytanácsos. Gürtner igazságügy-miniszter megpróbált megbújni a tömegben, de két SA-tag hamar előkerítette. Otto von Berchem alezredes és Zetlmeier pedig azért nem jelentkezett a hívásra, mivel nem tartózkodott a sörházban. Miközben két fegyveres fogságuk színhelyére, az emeletre kísérte őket, megalázó verbális agressziónak voltak kitéve a primitív rohamosztagosok részéről. ### 21 óra 30 perc Időközben megérkezett Ludendorff tábornagy, akinek a tekintélye elnyomta az utolsó akadékoskodást is a triumvirek, főleg Kahr részéről. A látszólag konszenzusra jutott társaság 21 óra 40 perc körül átment a nagyterembe, és Hitler kérésére Kahr lépett a szószékre: „»Ebben a hazánk jövője szempontjából sorsdöntő órában – mondta – nehéz szívvel veszem át a bajor állam vezetését mint régens a Wittelsbach-ház visszatéréséig. De megteszem, mert erre kötelez bajor szülőföldünk és nagy német hazánk érdeke.«” A színjáték folytatásaként Hitler összeölelkezett vele, majd irreálisan hosszan rázta a kezét, amire a közönség újabb tapsviharral válaszolt. Újra Hitler vette át a szót, s szinte a tömegpszichózisig fokozta a lelkesedést, majd átadta a szónoki emelvényt Ludendorffnak. Hazafias frázisoktól hemzsegő beszéde beleillett az adott szituációba, majd következett a Hitler-Ludendorff ölelkezés. Az egykori őrvezető és a tábornok eme gesztusa a társadalmi osztályokon átívelő nemzeti egység hamis illúziójának hatékony képi megjelenítése volt. Lossow és Seisser igyekezett a lehető legsemmitmondóbb szavakat kipréselni magából, ami az adott körülmények közt Hitlernek elegendő volt. ### 22 óra Ludendorff első parancsát Röhm egységének küldte ki motoros futárral, amelyben utasította a Reichswehr Hetedik körzetparancsnokságának elfoglalására. Röhm egysége szinte harc nélkül birtokba vette az épületet, s kitűzte rá a horogkeresztes zászlót. Az est résztvevőit személyi irataik átvizsgálása után, 22 óra körül kezdték hazaengedni a Bürgerbräukeller sörházból. Röhm az Odeonsplatznál csapatát több részre osztotta, az egyiket a Palatia-rendházhoz míg a másikat a Szent Anna-kolostorhoz irányította, ahol az elrejtett fegyverek voltak. A Palatia-rendházban akadálytalanul ment a fegyverek felvétele, ugyanis több szerzetes is tagja volt a Reichskriegflagge szervezetnek, de a Szent Anna-kolostorban másként alakult. Polycarp ferences atya felhívta Kahrt telefonon, hogy a hozzájárulását kérje a fegyverek kiadásához, de még mielőtt tisztázódott volna a helyzet, a nácik betörték az ajtót, és megszerezték a rendház temploma kriptájában Röhm által elrejtett 3300 puskát, karabélyt, lőszert, tartalék sisakot. A Völkischer Beobachter szerkesztőségében a „kedvező hírek” hallatára pezsgővel ünnepeltek a rendkívüli kiadáson dolgozó munkatársak, és a nyomda is külön műszakot szervezett a készülő lapszámnak. Mindannyian Rosenberg érkezésére vártak, akinek jóváhagyása nélkülözhetetlen volt a nyomdagépek elindulásához. A puccs elleni védekezést Danner tábornok vette kézbe. Amint beért a városparancsnokságra, riadóztatta a München környékén állomásozó egységeket – Augsburg, Landsberg am Lech, Eichstätt, Ingolstadt, Regensburg, Nürnberg, Bayreuth –, s utasította a parancsnokokat, hogy az egységek azonnal induljanak Münchenbe. Egyúttal fokozottan hangsúlyozta, hogy csak az általa, illetve a nevében kiadott parancsok érvényesek, mivel Lossow tábornokot fogva tartják és kényszerítik, így az ő nevében kiadott utasítások a puccsistákat segítik. Danner parancsait mindenhol azonnal végrehajtották, egyedül Ingolstadt helyőrségparancsnoka, a náci szimpatizáns Hans-Georg Hofmann alezredes késlekedett egész éjszaka. Danner irodája néhány száz méterre volt a hadügyminisztérium, a Palatia és Szent Anna rendházak épületétől, s ezért hamarosan arra a következtetésre jutott, hogy csak idő kérdése a városparancsnokság elleni támadás, tehát biztonságosabb parancsnoki helyszínt kell keresnie. Pöhner mint a puccsisták által frissen kinevezett bajor miniszterelnök, a rendőrség épületébe sietett, s az új parancsnokkal, Frickkel együtt személyesen vette át a rendőrség irányítását. Elhatározták, hogy éjfél körül sajtótájékoztatót tartanak, hogy informálják a nagyközönséget a hatalom átvételéről, majd a Röhm fennhatósága alá került főparancsnokságra mentek. A puccsisták egyik első kudarcukat a 19. gyalogsági ezred laktanyájában szenvedték el, ahol aznap este kb. 250–300 fő Oberland és SA rohamosztagos gyakorlatozott. A rohamosztagosok fegyverei letétben voltak a laktanya fegyverraktárában, mivel a békeszerződés miatt nem tarthatták maguknál, ám a gyakorlat idejére általában kézhez kapták őket. Erre alapozva, egy előző napi megbeszélésen a náci-szimpatizáns Eduard Dietel százados, Hitlertől a laktanya ezen egységek által történő elfoglalásának feladatát kapta. Gerhard Böhm főtörzszászlós az utolsó pillanatban riasztotta Hugo von Wenz alezredest, ezredparancsnokot, aki tűzparancs fenyegetésével akadályozta meg a puccsisták fegyverhez jutását. A második hasonló kudarc a műszaki zászlóalj épületénél történt, az előbbi esettől csupán egy kőhajításnyi távolságban. Ott 400 rohamosztagos állt készenlétben egy gyakorlóteremben, de Oskar Cantzler százados időben rájött a készülődés valódi okára, s nem riadt vissza a fegyveres kényszerítéstől sem: a műszakiak parancsnokának, Hermann Kuprion őrnagynak az érkezéséig rájuk zárta a terem ajtaját és géppisztolyosokkal őriztette őket. Kuprion azonnal felhívta a Reichswehr Hetedik Körzetparancsnokságának ügyeletes tisztjét, Wilhelm Daser századost, aki tájékoztatta a rendőrparancsnokságon és körzetparancsnokságon kialakult helyzetről. Ennek fényében Kuprion jóváhagyta Cantzler százados intézkedését, így ez a náci egység sem jutott fegyverhez. Hitler számára ezekben a percekben úgy tűnt, hogy minden a tervek szerint, a legnagyobb rendben halad, ami túláradó lelkesedéssel töltötte el, sorra gratulált Göring SA- és Berchtold Stosstrupp tagjainak. Euforikus hangulata azonban éles fordulatot vett, amikor eljutott hozzá a 19. gyalogsági ezred laktanyájában és a műszaki zászlóaljnál történt kudarcok híre. Hirtelen vad düh kerítette hatalmába, s önhittségétől vezéreltetve elkövette az est egyik legnagyobb taktikai hibáját, úgy határozott, hogy személyesen oldja meg a nehézségeket. Különösen a bezárt 400 embere bőszítette, hisztérikusan ordítozott, s kijelentette, ha kell, tüzérséggel szabadítja ki őket. Hitler, Weber, Ulrich Graf, Julius Schreck, Walter Baldenius, Ludwig Schmied, Mattheus Hoffmann két személygépkocsival és három teherautónyi SA-egységgel indult az ominózus helyszínekre. Menet közben szembetalálkoztak a Gyalogsági Iskola puccshoz csatlakozott kadétjaival, akiket Gerhard Rossbach vezetett, illetve a 3. SA-s zászlóaljjal. Hitler nem mulasztotta el a hirtelen jött alkalmat, hogy rögtönzött beszédet mondjon. Az akció előtt még tettek egy kitérőt, meglátogatták a Röhm által elfoglalt Reichswehr körzetparancsnokságot, ahol a beszéd szintén elmaradhatatlan kellék volt. A műszaki zászlóalj őrsége azonban határozottan visszautasította Hitler kívánságát, hogy Cantzlerrel vagy Cuprionnnal beszéljen, így más megoldással próbálkozott: az új hadügyminiszter, Lossow segítségéért visszaindult a sörházba. ### 22 óra 30 perc Ludendorffot feszélyezte a sörházi környezet, még inkább a „börtönigazgatói” szerep, ezért maga javasolta foglyainak, hogy pihenjenek néhány órát otthonukban, mielőtt elkezdenék a felkészülést a Berlin elleni katonai offenzívára. Mielőbb szeretett volna a hadügyminisztérium épületében lenni, a Schönfeldstrassén, új hadseregparancsnoki posztján. A megrökönyödött Scheubner-Richternek a következőket válaszolta: „Ők tisztek, és a szavukat adták. Megtiltom, hogy kétségbe vonja egy német tiszt szavát!” A triumvirek azonnal kaptak az alkalmon. Legelőször Kahr hagyta el a sörházat Seisser szolgálati autóján, Franz Hunglinger őrnagy társaságában. Pár perccel később Lossow távozott segédtisztjével, Hans von Hösslin őrnaggyal. Seisser megvárta szolgálati autója visszatértét, de 22 óra 40 perckor már ő sem tartózkodott a sörházban. Ezzel Ludendorff a puccs egyik legnagyobb taktikai hibájának végrehajtójává vált, amivel jelentős mértékben hozzájárult annak gyors bukásához. Lossow a Bürgerbräukellerből egyenesen a Hofgarten strassén lévő városparancsnokságra hajtatott, ahová 22 óra 45 perc körül érkezett. Váratlan megjelenése Danner tábornokra igazi meglepetésként hatott. Néhány perc múlva Seisser is betoppant. Jóváhagyták az addigi puccsellenes intézkedéseket, és mindannyian átmentek a 19. gyalogsági ezred jóval védettebb, biztonságosabb laktanyájába. ### 23 óra Az idő előrehaladásával párhuzamosan egyre jobban kiütköztek a puccs szervezetlenségének kaotikus következményei, melyeken Hitler és társai rögtönzéssel próbáltak meg úrrá lenni. A puccs egyes résztvevői – például Karl Begger és Hans Oemler SA és Oberland zászlóaljparancsnokok – sokáig egyáltalán nem voltak tudatában, hogy valójában miben vesznek részt, abban a hitben voltak, hogy a korábban eltervezett „katonai gyakorlat” részesei. Csak annyi információjuk volt, hogy a központi parancsnoki állás a Bürgerbräukellerben van, ezért közel háromszáz emberükkel oda vonultak. Kevéssel 23 óra előtt érkeztek meg, de semmilyen parancsot nem kaptak, ezért letáboroztak és ott maradtak reggelig. A szervezetlenség máshol is megmutatkozott, bár elfoglalták a Reichswehr Hetedik Körzetparancsnokságának épületét, két órán át meg sem kísérelték a telefonközpont birtokba vételét, így az ügyeletes Wilhelm Daser százados szabadon tudott beszélni Danner tábornokkal, a gyalogsági és műszaki laktanyákkal, Kahr irodájával, az Ettstrasse rendőrségi épületével, továbbá elmulasztották a központi pályaudvar elfoglalását is. Ludendorff átment az elfoglalt egykori bajor hadügyminisztérium épületébe, s Lossow adott szavában bízva egyre türelmetlenebbül várt rá, mindhiába. Hitler és Hermann Kriebel érkezése rádöbbentette, hogy becsapták, s kiadta a parancsot Rossbach számára, hogy a tiszti iskolásokkal foglalja el Kahr főkormánybiztosi rezidenciáját a Maximilianstrassén. ### 24 óra Pöhner és Frick rendkívüli sajtótájékoztatóján a polgári napilapok vezető szerkesztői jelentek meg. Fritz Gerlich a Münchener Neueste Nachrichten, Adolf Schiedt a Münchener Zeitung részéről, – Gerlich Kahr nem hivatalos szóvivője és beszédírója volt, az ominózus félbeszakított beszédet Schiedt segítségével írta –, Eugen Mündler a München-Augsburger Abendzeitung, Paul Egenter pedig a Bayerischer Kurier és a Münchner Tageblatt képviseletében. Nem hívták meg a szociáldemokrata Münchener Postot és a Rosenberg közvetlen irányítása alatti Völkischer Beobachtert sem. Pöhner rövid referátuma előrevetítette a polgári demokratikus sajtószabadság későbbi náci felszámolását és a sajtóirányítás bevezetését: bejelentette, hogy az új nemzeti diktatórikus kormány elvárja a sajtó támogatását. Kahrt úgy tüntette fel, mint a hatalomváltás legteljesebb támogatóját. A főkormánybiztosi rezidenciánál a mintegy 400 fős, tábori ágyúval felszerelkezett egységgel érkező Rossbach a kevesebb mint 100 fős rendőri alakulat határozott ellenállásával találkozott. Az egymással farkasszemet néző csapatok parancsnokai, mindkét oldalon tűzparanccsal a tarsolyukban, feszült légkörű tárgyalásokba bocsátkoztak. A komplexumban tartózkodó Seisser lövetéssel fenyegetve nem hagyott kétséget afelől, hogy ellenzi a puccsot, s ez elbizonytalanította Rossbachot, aki motoros futárt küldött további instrukciókért a vérfürdővel fenyegető helyzet megoldására. Végül az egységet Friedrick Weber átvezényelte a pályaudvar elfoglalására. Mindeközben Kahr és Seisser jobbnak látta elhagyni a rezidenciát az oldalkapun át, s áthajtatni a nagyobb katonai erővel rendelkező 19. gyalogsági ezred laktanyájába. ## Az éjszaka Éjfél körül Göring parancsára, Berchtold vezetésével rohamosztagos egység indult a szociáldemokrata Münchener Post szerkesztőségének és nyomdájának feldúlására. A parancs úgy szólt, hogy a nyomdagépeket kíméljék meg, mert azokat lefoglalják a náci sajtó számára. Következő feladatként pedig Erhard Auer, ismert szociáldemokrata politikus letartóztatását kapták. A rohamosztagosok a nyomdagépek kivételével teljesen szétrombolták a szerkesztőséget, az írógépeket, a helyszínen talált készpénzes kasszát viszont teherautóra rakták és elrabolták. Ezek után Erhard Auer lakására mentek, akit azonban nem találtak otthon, mert néhány órával korábban figyelmeztették, s biztonságos helyre távozott. A felesége ütlegelése és lakásuk felforgatása után a vejét, dr. Karl Lubert vitték el helyette, akit a Bürgerbräukellerben tartottak fogva a többi őrizetessel együtt. Fél egy táján Edmund Heines, a 2. SA Zászlóalj parancsnoka kísérletet tett a Szövetséges Katonai Ellenőrző Bizottság tisztjeinek letartóztatására és túszként való elhurcolására. Háromszáz emberével körbevette és elfoglalta a bizottság szálláshelyéül szolgáló Négy Évszak Hotelt (Vier Jahreszeiten Hotel), ám a túszszedés a hotel menedzserének közvetítő javaslatára „házi őrizet”-re enyhült, amit hajnali 4-kor Göring parancsára feloldottak. Ernst Hübner banktisztviselő, az Oberland szakaszvezetője – aki nem teljesítette a mozgósítási parancsot –, egy kisebb csapat élén, véletlenszerűen tört be zsidónak vélt családok otthonába, s önhatalmúlag házkutatásokat, kisstílű rablásokat hajtott végre. Hübner esete nem elszigetelt jelenség volt, számos rohamosztagos követett el aznap éjjel önbíráskodást. A polgári lakosság elleni legnagyobb szabású atrocitás Ludwig Oestreicher Oberland Zászlóaljához fűződik, mivel München egyik leggazdagabb negyedének átfésülését kapta feladatul. Komolyabb helyismeret híján a „zsidó hangzású” neveket válogatták ki a telefonkönyvből, postaládákról, bejárati kapuk névtábláiról. Ez az egység 58 letartóztatottat kísért be a Bürgerbräukellerbe, s parancsa szerint külföldi valutát is zsákmányolnia kellett, amit a legdurvább zsarolással, erőszakkal, sokszor halálos fenyegetésekkel csikart ki tulajdonosuktól. ### Berlin Gustav Stresemann birodalmi miniszterelnök éppen Hjalmar Schacht jegybankelnökkel tárgyalta az elszabadult infláció miatti sürgős pénzcsere részleteit, amikor 22 óra 30 perc körül eljutott hozzá a müncheni puccs híre. Azonnal rendkívüli kormányülést hívott össze, amelyen Hans von Seeckt tábornok, a Reichswehr főparancsnoka biztosította a kormányt, hogy a hadsereg vezetését szilárdan a kezében tartja. A később tévesnek bizonyult első hírekben a bajorországi triumvirátus a puccs támogatójaként szerepelt, illetve a bajorországi Reichswehr mozgósítása is tőlük eredt, célja pedig a berlini kormány megdöntése volt. Ebert köztársasági elnök a weimari alkotmány 48. cikkelye értelmében – Stresemann és Gessler védelmi miniszter megerősítő aláírásával – Seeckt tábornoknak diktátori kinevezést adott. A bajorországi nemzetiszocialisták Berlin elleni támadásától tartva Otto Braun porosz miniszterelnök riadóztatta a rendőrséget, és elrendelte a kormányzati negyed védelmének megerősítését. Ezután éles hangú felhívást fogalmaztak a néphez a köztársaság védelme érdekében, amit elküldtek több százezer példányban való kinyomtatásra. Seeckt első parancsai egyikében leállított minden telefon, távíró kommunikációt, vasúti közlekedést Bajorországgal, továbbá felállított egy vezérkari tiszt vezetésével működő mozgósítási stábot, amelynek fontos feladata volt a köztársasághoz lojális tisztekkel való kapcsolattartás. Lossowot nem tekintette megbízhatónak. Módosította a helyzetet, hogy éjjel 2 óra 55 körül eljutott hozzá egy távirat, amelyben Kahr, Lossow és Seisser elhatárolta magát a puccstól. ### München Amikor éjjel egy óra körül a 19. gyalogsági ezred parancsnoki állássá kijelölt laktanyájában Danner tábornok, az újra együtt lévő triumvirek, Ruith tábornok, Kressenstein tábornok és vezérkari tisztjeik számba vették az azonnal bevethető erőket – a gyalogsági ezred egyetlen zászlóalját és a rendőrség mintegy ezer fős egységét –, be kellett látniuk, hogy a nácik fős SA, Oberland és Reichskriegsflagge kontingense jelentős túlerőben van velük szemben. Ugyan a vidéki mozgósítás Danner parancsára már órákkal korábban elkezdődött, de Münchenbe szállításuk időbe telt, ezért várniuk kellett. Mindenesetre Ruith tábornokot kiküldték Augsburg és Kempten körzetébe, hogy személyesen felügyelje a mozgósítást, Kressenstein pedig mint tüzérségi parancsnok a Regensburgból visszavont egysége elé sietett. A triumvirek taktikáját Hitler és Ludendorff irányában a kitérés és félrevezetés jellemezte, telefonon nem voltak elérhetők, a személyesen keresésükre küldött embereket pedig feltűnés nélkül letartóztatták. Tovább bonyolította az egyébként is zűrzavaros helyzetet, hogy Franz Matt, miniszterelnök-helyettes és kulturális miniszter már úton volt Regensburgba számos kormánytagjelölttel, ugyanis a triumvirek általa tévesen vélt árulására válaszul, egy emigráns kormány megalakítását kezdte el szervezni. Három óra után Sigmund von Imhoff és Josef Banzer telefonon parancsot kapott a triumvirektől Pöhner és Frick letartóztatására. Frick őrizetbe vétele gyorsan és zökkenőmentesen történt, Pöhner azonban ekkor éppen otthon pihent, s lakása az SA védelme alatt állt. Kahr késlekedése a cselekvésben hatalmas hiba elkövetésébe torkollt. Sajtófőnöke, Adolf Schiedt, aki részt vett Pöhner és Frick sajtótájékoztatóján, miután megtudta, hogy ellenzi a puccsot, azt tanácsolta Kahrnak, hogy tiltsa meg a reggeli lapok megjelenését. Ő elvben elfogadta a tanácsot, de késlekedett a gyors intézkedéssel, s mire elszánta magát, már késő volt, a reggeli lapok többségét már kinyomtatták, s kiküldték terjesztésre. Ezekben még az állt, hogy a triumvirek támogatják a hatalomátvételt. Összevetve azzal, hogy a nácik teleragasztották az éjszaka folyamán az egész várost plakátjaikkal, míg a triumvirek falragaszai kevéssel déli 12 előtt kerültek ki az utcákra, megállapítható, hogy a propaganda terén lényegesen rosszabb teljesítményt nyújtottak a puccsistáknál, ami hozzájárult a zűrzavar fokozódásához. ## Reggel és délelőtt Hitler hajnali ötkor még fanatikus optimizmusról tett tanúságot. Lossow „árulása” felől már nem volt kétsége, de Kahr és Seisser támogatásában még mindig bízott. A város hangulatáról származó információi alapján a közvélemény feléje megnyilvánuló támogatását túlértékelte. Ekkori kijelentései szerint a propagandának és a tömegek mozgósításának kulcsjelentőséget tulajdonított. Kahr lojalitását úgy szándékozott biztosítani, hogy a Berchtesgadenben tartózkodó Rupprecht trónörököst kívánta megnyerni közvetítőnek kettejük között. Max Neunzert, a Kampfbund kommunikációs tisztjét bízta meg a küldetéssel, akinek azonban gépkocsi híján vonaton kellett megtennie az utat, s csupán délután fél kettőre ért oda, amikor már okafogyottá vált látogatása. Reggelre Hitler tudatára ébredt, hogy „katonái” további támogatását csak úgy tudja fenntartani, ha zsoldot fizet számukra. Ezért írásbeli parancsot adott két bankjegynyomda készpénzkészletének lefoglalására. A végrehajtást az SA legmegbízhatóbb, válogatott tagjaiból felállt egység végezte. Az inflációs címletű bankjegyeket nyomtató két nyomdából összesen mintegy – akkori átváltási áron számított – dollárnak megfelelő márkát vittek el. Ebből fejenként 3,17 dollárt fizettek ki minden SA-tagnak a délelőtt folyamán. Hitler minden törekvése ellenére sem tudta követőit teljes mértékben fanatizálni. Az első kudarcokról kiszivárgó hírek, illetve a manipuláció tényének felismerése elindított egyfajta kiábrándulási tendenciát, főleg a Gyalogsági Iskola hallgatóinak és tisztjeinek soraiban. Többek között Manfred Müller főhadnagy is azzal szembesült, hogy becsapták, és hangos tiltakozással távozott a sörházból. 1923\. november 9-én a pénteki hétköznapjukat kezdő müncheni polgárok és munkások egy győztes nemzetiszocialista hatalomátvétel képével szembesülhettek. A várost elárasztották náci plakátokkal. A reggeli lapok – a Münchener Neueste Nachrichten, a Bayerischer Kurier, nem beszélve a náci Völkischer Beobachterről – a rendelkezésükre álló legnagyobb betűméretű főcímükkel közölték a hatalomátvétel hírét, a szociáldemokrata Münchener Post pedig a szerkesztőség éjszakai feldúlása következtében nem jelent meg. Az SA és a többi Kampfbund szervezet éjszakai akciói, látható jelenléte, számos középület horogkeresztes fellobogózása, egy müncheni átlagpolgár számára mind arról tanúskodtak, hogy a hatalomátvétel valós tény, még ha eléggé hihetetlen is. Ez a kép akkor kezdett változni, amikor a 10 órai megjelenésű Münchener Zeitung, Adolf Schiedt lapja utcára került, amely elsőként cáfolta a többi újság tudósítását a puccsról, s közölte a triumvirek elhatárolódását Hitlertől és Ludendorfftól. Fél 12 táján kezdte meg egy speciális rendőrségi egység kiragasztani Kahr első plakátjait, ami tovább módosította a pillanatnyi náci propagandafölényt. A teljességhez tartozik, hogy Franz Matt emigráns kormánya is nyomatott – a legteljesebb titokban – egy, a puccsistákkal szembeni ellenállásra felhívó proklamációs plakátot, amit szintén ebben az időben kezdtek terjeszteni. Lossow és Danner reggel 7 óra 40 perckor elrendelte a Röhm által megszállva tartott hadügyminisztérium visszafoglalását. A parancs végrehajtása azonban rendkívül vontatottan haladt, mivel az alacsonyabb rendfokozatú, a lázadókkal szimpatizáns tisztek vitatták, megkérdőjelezték és lassították azt. Bár az instrukció úgy szólt, hogy fegyveres erőszakot csak a legvégső esetben alkalmazzanak, a szemben álló ellentétes oldalakon ismerősök, esetenként barátok, sőt rokonok is voltak, így reálisnak tűnt a parancsmegtagadás lehetősége. Kiadásától számítva több mint négy óra telt el, mire a Reichswehr és a rendőrség vegyes, páncélkocsikkal megerősített, mintegy 1600 fős kontingense felvonult és körülvette a hadügyminisztérium épületét. A nemzetiszocialisták befolyása a rendőrség körében lényegesen gyengébb volt, mint a hadseregben, ezért a rendőrség a parancsteljesítés szempontjából sokkal megbízhatóbb volt. Mivel az élelmiszerkészletek időközben elfogytak a Bürgerbräukellerben, Göring parancsára München bevásárlónegyedében „a forradalmi kormány nevében” ellátmányt rekviráltak. Ahol ellenállásba ütközött a lefoglalás, fizettek az elvinni szándékozott áruért. Időközben Hanfstaengl néhány kiválasztott amerikai tudósító számára interjút szervezett Hitlerrel és Ludendorffal, akik igen nyájas hangnemben nyilatkoztak a tengerentúli sajtó számára. A délelőtt folyamán a Rathaus előtti Marienplatzon többezres tömeg gyűlt össze a puccs támogatására. Éppen ülésezett a városi tanács Eduard Schmidt polgármester vezetésével, az épületen pedig a köztársaság zászlaja lengett. A propagandahatás fokozására Göring 50 fős rohamosztagos különítményt vezényelt a zászló lecserélésére és újabb túszok ejtésére. Julius Streicher vezetésével, a feltüzelt tömeg aktív támogatása mellett végrehajtották a délelőtt egyetlen teljesen sikeresnek ítélhető akcióját: behatoltak az épületbe, és a városi tanács kilenc szociáldemokrata tagját túszul ejtették, akiket a sörházba szállítottak. A puccsisták vezetői körében 11 óra körül három cselekvési lehetőség merült fel. Hermann Kriebel kijelentette, hogy „a helyzet reménytelen”, és javasolta a csapatok visszavonulását a Münchentől mintegy 50 kilométerre, délkeleti irányban, az Alpok lábánál elterülő Rosenheim körzetébe. Hitler és Ludendorff azonban hallani sem akart erről a megoldásról. Hitler álláspontjának kettősségét egyfelől a propagandába vetett hite, a nemzetiszocialistákkal szimpatizáns tömegek fellázítása, másfelől Rupprecht trónörökös közvetítésében bízva, katonai értelemben a várakozás jellemezte. Ludendorff Hitler propagandaprioritását elfogadva az aktív cselekvés mellett tört lándzsát, és javasolta a városközpontba tartó fegyveres felvonulást, amitől a puccs dinamikájának felívelését, a belváros teljes elfoglalását, s végső soron a köztársasági fegyveres erők teljes átállását, Lossow és Kahr visszatérését remélte. Hitler ellenezte a tervet, de Ludendorff ellentmondást nem tűrve megragadta a kezdeményezést és a vezetést. A körbevett hadügyminisztériumnál tárgyalások kezdődtek Röhmmel, hogy adja meg magát. Közvetítőként felhasználták Röhm korábbi Reichswehr-feletteseit. Röhm közülük minden bizonnyal Lossow elődjére, Franz von Epp dandártábornokra tekintett a legnagyobb tisztelettel. Epp nem csupán harcos nacionalista volt, hanem Hitler régi támogatója, 1921-ben márkás adománya tette lehetővé Hitler számára a Völkischer Beobachter megvásárlását. A körülmények hatására Röhm 11 óra 45 perckor beleegyezett egy kétórás tűzszünetbe és a tárgyalások folytatásába. Nem sokkal azután, hogy Röhm tárgyalásra indult Danner tábornokhoz, a puccsisták közül valaki lövéseket adott le az épületből, és megsebesített két rendőrt, mire a válasz egy sortűz volt, ami két halálos áldozatot követelt. ## A menet A felvonulók indulás előtt formális katonai rendben sorakoztak fel, és létszámuk legalább főt tett ki. Legelöl négy zászlóvivő, horogkeresztes és császári zászlókkal, mögöttük Adolf Lenk és Kurt Neubauer, majd újabb zászlóvivő sor. Az első sorban középen Hitler, balján Ludendorff, jobbján Scheubner-Richter, továbbá Ulrich Graf, Hitlert mindenhová árnyékként követő személyi testőre, Friedrich Weber, Julius Streicher, Göring és Wilhelm Brückner. A második sorban Heinz Pernet, Hans Streck, Johann Aigner, Gottfried Feder és Heinrich Bennecke, Brückner segédtisztje. Ezek után a jött a Stosstrupp, az SA zászlóaljak, a Gyalogsági Iskola, az Oberland, mind állig fegyverben. A menetoszlop közepén egy rohamosztagosokkal teli teherautó, tetején géppuskával. Leghátul egy élénksárga vöröskeresztes autó, dr. Walter Schulze SA orvossal. A különös tömeg 12 órakor indult a belváros felé. A Ludwig-hídnál egy körülbelül 30 főnyi rendőri egységgel találkoztak, amelyet hatalmas túlerejükkel elsodortak, őket közelharcban lefegyverezték és részben foglyul ejtették. Az út mentén álló járókelők éltették a vonulókat, sokan csatlakoztak a menetoszlophoz. A Marienplatz még mindig tele volt emberekkel, akik frenetikus éljenzéssel fogadták a zsúfolt térre benyomuló bizarr demonstrációt. Ludendorff egy hirtelen jött ötlettel a körbezárt hadügyminisztérium felé vezette a felvonulást. Mielőtt azonban elérték volna kitűzött céljukat, az Odeonsplatznál páncélautókkal megerősített rendőri egységek állták útjukat, amelyek tüzelésre készen várták a közeledőket. Hitler és Göring úgy találta, hogy a Ludwig-hídnál történt áttöréshez hasonlóan leküzdhetik az ellenállást. A Feldherrnhalle elé ért tömeg a többszöri „állj” felszólításnak sem tett eleget és az első rendőrsorfalat maga előtt tolva folytatta útját. Az első lövés tisztázatlan körülmények között, 12 óra 45 perckor dördült el az egyik tüntető fegyveréből, és megölt egy rendőrt. Erre a rendőrség össztűzzel válaszolt, aminek következtében 14 halott és számos sebesült maradt hátra. A rendőrség vesztesége a rövid, de heves tűzharcban négy fő volt. A tüntetők sorai percek alatt szétzilálódtak, kitört a pánik, és a felvonulók többsége elmenekült. Gyorsan elterjedt az a hamis hír, hogy Hitler és Ludendorff meghalt. Ebből csak annyi volt igaz, hogy a Hitlerbe karoló Scheubner-Richter valóban halálos lövést kapott, és zuhanásában magával rántotta a kövezetre. Hitler válla az esés következtében kificamodott, de súlyosabban nem sérült meg. Ludendorff pedig dacolva a körülötte fütyülő golyókkal, sértetlenül folytatta útját egyenesen a rendőrsorfalig, ahol megadta magát. ## Menekülések és túszok Hitlert a közelben várakozó egészségügyi autóval mentették ki és szállították el Münchenből. Felajánlották neki, hogy Ausztriába menekítik, amit elutasított, míg végül Hanfstaengl Uffingban lévő házában próbált elrejtőzni. Röhm még éppen tárgyalt Dannerrel, amikor a Feldherrnhallénál történtek első híre megérkezett hozzájuk. Megegyezés nélkül, sietve visszament a hadügyminisztérium épületébe, ahol elfogadta a feltételeket és 13 óra 30 perckor megadta magát. Emberei a megegyezés értelmében a lefegyverzés után szabadon távozhattak az épületből. Göring súlyos lágyéki sebesülést szenvedett, amit egy magánklinikán bekötöztek. Ezután két napot rejtőzködött feleségével barátaik házában, majd hamis útlevéllel és kalandos körülmények között Ausztriába szökött. Az utcai csata után számos puccsista csoport visszatért a Bürgerbräukellerbe. Vezetőik közül sokan azonnal Ausztria felé vették az irányt. Gregor Strasser rohamosztagosaival sietve elhagyta Münchent, és egészéjszakás menetben visszagyalogoltak városukba, Landshutba. Az Oberland egységek teherautókon és gépkocsikon távoztak. A sörházban maradók 14 órakor harc nélkül megadták magukat a rendőrségnek, amely négy teherautónyi fegyverarzenált foglalt le a helyszínen, a túszok nagyobb része pedig kiszabadult. A polgármester és a hét városi tanácstag sorsa szintén szerencsésen végződött, de előbb Berchtold és Maurice húsz rohamosztagossal, néhány órán keresztül teherautón hurcolták őket határozott cél nélkül, miközben a túszok többször azt hitték, hogy hamarosan kivégzik őket. Hasonló helyzetet éltek át a Rudolf Heß és emberei őrizetére bízott kiemelt státuszú foglyok, köztük von Knilling miniszterelnök, Franz Schweyer belügyminiszter és Johann Wutzelhofer mezőgazdasági miniszter. A hét prominens foglyot még az éjszaka folyamán teherautón átszállították Julius Lehmann kiadótulajdonos elővárosi villájába. Amikor megérkezett a Feldherrnhallénál történtek híre az exkluzív alkalmi fogdába, Heß az általa legértékesebbnek vélt két foglyot, Schweyert és Wutzelhofert egy eldugott alpesi síházban való elhelyezés szándékával autóba ültette és két őr társaságában útnak indította. Heß eredeti terve az adott magasság hóviszonyai miatt meghiúsult, ráadásul emberei is megelégelték a sötétben való eredménytelen barangolást, így egy alkalmas percben Heßt otthagyták, visszavitték foglyaikat Münchenbe és szabadon engedték őket. Heß két nap múlva egy hegyi úton átgyalogolt Ausztriába, de néhány hónap múlva önként feladta magát. ## Halálos áldozatok ### Puccsisták ### Bajor rendőrök ### Egyéb áldozat Karl Kuhn (1897. július 25. - 1923. november 9.) 26 éves pincér valójában nem tartozott sem a puccsisták sem a hatóságok soraiba, csak kíváncsiságból kijött a kávézójából és halálos lövést kapott. Ettől függetlenül a nemzetiszocialista propaganda ugyanúgy saját mártírjának tekintette mint a puccskísérlet során elhunyt bajtársait. ## Politikai nyugtalanság Münchenben a puccskísérlet után napokig politikai nyugtalanság uralkodott. Az Odeonsplatznál történtek utáni délután és este a – rendőrségi jelentések szerint – a lázadó tömegek a város különböző pontjain spontán gyülekeztek és tüntettek, de komolyabb fegyveres incidens nem történt. Este 8 órától gyülekezési tilalom volt érvényben, ennek ellenére például 8.45-kor a Münchner Neueste Nachrichten szerkesztősége előtt, az újság elleni akcióval fenyegető mintegy – főt számláló sokaság gyűlt össze. Ezek közül november 10-én, szombaton az egyetemisták által szerveződött az egyik legnagyobb náci szimpátiatüntetés. A fős demonstráció megkoszorúzta a Feldherrnhalle azon helyét, ahol előző nap meghaltak elvbarátaik, majd átvonultak a Marienplatzra, ahol többször összecsaptak a rendőrséggel, amelyben késelés és lövöldözés is történt. Késő délutánra a rendőrség a teljes belvárost lezárta. November 11-én és 12-én folytatódtak a főleg egyetemisták és tizenéves fiatalok részvételével lezajlott tüntetések, utcai harcok a rendőrséggel, amiknek számos sebesültje volt. A demonstrációk Hitler letartóztatásának hírére csitultak el. ## Hitler letartóztatása Hitler pszichésen teljesen összeomolva érkezett Uffingba, ahol a mély depresszió és a hisztérikus dühkitörések között ingadozott lelki állapota. Helene Hanfstaengl tisztában volt azzal, hogy hosszabb ideig nem tud elrejtőzni náluk. Hitler nehezen állt rá, hogy Ausztriába emigráljon, de 10-én már dr. Schulze révén elkezdte szervezni az autót az útra, amely azonban nem érkezett meg még másnap sem. Rudolf Belleville főhadnagy, Weilheim megye rendőrparancsnoka 11-én 16 óra 20 perckor kapta a parancsot Seisser irodájából „a nagy valószínűséggel Uffingban tartózkodó Hitler” azonnali letartóztatására. Belleville elég jól ismerte Hitlert, 1920-ban még viszonylag közeli barátság volt köztük, továbbá Heßt, akinek a repülőgépén felderítő és géppuskás volt a háború alatt. Rövid hezitálás után, ennek ellenére gyorsan összeszedett egy tízfős egységet, és elindult a közeli Uffingba. Először tévesen a nő anyjának házába ment, ahonnan telefonon értesítették Helene Hanfstaenglt érkezésükről. A hírre Hitler öngyilkosságot kísérelt meg pisztolyával, amit Helene meghiúsított. Miután lelkileg összeszedte magát, sebtiben lediktálta első politikai végrendeletét, amelyben Rosenberget pártvezetőnek, Max Amannt helyettesének jelölte, míg Hermann Esser és Julius Streicher a végrehajtó bizottság vezetői lettek volna. Göring neve nem merült fel semmilyen kontextusban. A letartóztatás simán, ellenállás nélkül zajlott le. Belleville 22 óra 45 perckor adta át Hitlert Landsberg börtönében. Anton Arco-Valleyt, Kurt Eisner merénylőjét átköltöztették egy másik cellába, és Hitler megkapta a tágas VIP fogdát. Másnap nem fogadta el az ételt, és nem volt hajlandó vallomást tenni. Kihallgatója, dr. Hans Ehard a formalitásokat és a gyorsírót mellőzve, jó pszichológiai érzékkel, kevés jól célzott kérdéssel – egyetlen feljegyzés nélkül – hagyta Hitlert beszélni hosszú órákon keresztül, majd mindent emlékezetből rekonstruált. Ez volt az alapja a Hitler elleni vádnak. ## Náciellenes intézkedések és a per A hatóságok az NSDAP-t azonnal illegálisnak nyilvánították és feloszlatták. Újságját, a Völkischer Beobachtert betiltották, a párt vagyonát, ingatlanjait elkobozták. Kétszáz puccsistát letartóztattak, és négy fő pert készítettek elő: a Hitler, Ludendorff és a legfőbb vezetők perét, a Stosstrupp ügyét, a Karl Beggel és Hans Knaut vezetésével kirabolt pénzjegynyomda ügyét, illetve a Szent Anna-kolostor fegyverrejtegetési ügyét. Gustav von Kahr 1924. február 18-án lemondásra kényszerült, Otto von Lossowot pedig tiszteletre méltó feltételekkel nyugdíjazták. 1924\. február 26-án kezdődött a puccs vezetőinek pere, ami világméretű sajtófigyelem középpontjában állt. Az ügy méretei – a vád és a védelem 368 tanút vonultatott fel – és a hatalmas számban megjelent érdeklődők befogadását nem tette lehetővé a tárgyalóterem, ezért azt a Gyalogsági Iskola legnagyobb előadótermében tartották. A környékbeli utcákat a rendőrség szögesdrótakadályokkal zárta le, melyeken kívül többezres kíváncsi tömeg gyűlt össze. A vádlottak padsorában Hitler és Ludendorff mellett helyet foglalt a tábornok fogadott fia, Heinz Pernet egykori hadnagy, dr. Friedrich Weber az Oberland Liga vezetője, Hermann Kriebel egykori alezredes, Ernst Röhm százados, Ernst Pöhner, München korábbi rendőrfőnöke, Wilhelm Frick egykori rendőrtiszt, Wilhelm Brückner egykori hadnagy, a müncheni SA ezredparancsnoka és Robert Wagner, a Gyalogsági Iskola hadnagya. A puccs számos fontos vezetője hiányzott a vádlottak közül, mivel emigrált vagy elrejtőzött: Hermann Göring, Rudolf Heß, Josef Berchtold, Gerhard Rossbach, Ludwig Oestreicher, Hermann Esser, Ernst Hanfstaengl. A vádat Ludwig Stengleng és asszisztense, dr. Hans Ehard képviselte, míg a védelmet egy seregnyi ügyvéd látta el. A bíróság elnöki tisztét Georg Neithardt nürnbergi bíró, buzgó jobboldali nacionalista töltötte be. Asszisztense August Leydenecker bíró, illetve három laikus népbíró volt, Philipp Herrmann, Christian Zimmermann – mindketten biztosítási ügynökök – és Leonhard Beck, papírárubolt-tulajdonos személyében. A per alapvető menetét befolyásolta, hogy Neithardt nyíltan szimpatizált a vádlottakkal, kétségbe vonta a vád tanúinak szavahihetőségét, míg a védelem tanúi felé részrehajló volt. Hitler felismerte, hogy a per hatalmas nyilvánossága a sajtó révén mekkora propagandalehetőséget nyújt számára, amit maximálisan ki is használt. A tárgyalásokon sokszor magához ragadta a szót, és vádlottból kvázi vádlóvá lépett elő, sőt sok esetben szinte átvette a per vezetését. Most duplán visszaütött az, hogy a birodalmi kormány a törvények ellenére lehetővé tette a per Bajorországban való lefolytatását. Hitler rendszeresen élt a zsarolás módszerével, amellyel állandó leleplezéssel fenyegette a triumvireket, hogy bűnrészesként őket is a vádlottak padjára fogja juttatni. Ezzel Kahr és Lossow védekező pozícióba kényszerült, amelyben a vád tanúiból a karrierjüket és jó hírnevüket védelmező szánalmas figurák szintjére csúsztak le, csupán Seisser vette fel a kesztyűt és mert szópárbajba bocsátkozni Hitlerrel. Hitler magabiztosságára jellemző, hogy esetenként még a bíróságot is szidalmazta. A per óriási botránykővé vált, és nem csak a külföldiek és Bajorországon kívüliek szemében. Hitler a pert átütő propagandisztikus győzelemmé változtatta, s ezen nem módosított az sem, hogy sokszor rendeltek el zárt tárgyalást. Március 27-én az utolsó szó jogán több órás politikai szónoklatot tartott, amelyben Ebertet és Stresemannt hazaárulással vádolta. Az ítéletet április 1-jén hirdették ki, ami példátlanul enyhe volt. Ludendorffot felmentették, Frick, Röhm és Brückner pedig szintén szabadlábon távozhatott, mert beszámítva az előzetes letartóztatást, büntetésük letöltöttnek minősült. Hitler, Weber, Kriebel és Pöhner a hazaárulásért kiszabható minimális 5 évet kapta, 200 aranymárka pénzbüntetéssel kiegészítve, sőt a feltételesen szabadlábra bocsátható engedményben is részesültek. Hitlert felmentették a kitoloncolás alól, amitől leginkább tartott. Hívei a per végeredményét nagy sikerként ünnepelték, Ludendorffot szinte győzelmi menet kísérte otthona felé. Hitler, akinek a neve korábban Bajorországon kívül alig volt ismert, hallatlan ismertségre tett szert, amit az elkövetkező években jól kiaknázhatott. Szinte szállodai körülményeket biztosító börtöncellájában korlátlanul fogadhatott vendégeket, melyet kezdetben még élvezett, de később már inkább zavarta a látogatók hada. Heß és Adolf Lenk szerkesztési, gépírási segítségével lediktálta Mein Kampf című politikai életrajzának és hitvallásának első kötetét. Hitler 1924. december 20-án feltételesen szabadult, amit közeli barátja, fotósa, Heinrich Hoffmann megörökített. Hoffmann kérdésére, hogy „mit szándékozik tenni”, azt válaszolta, hogy „újra kezdi, az elejéről”. Felismerte és kihasználta a levert puccs reklámértékét. Politikai követőivel minden évben visszatért a helyszínre, ahol együtt végigjárták a Bürgerbräukellertől a Feldherrnhalléig vezető útvonalat, és megemlékeztek a történtekről. Később a náci propaganda mítoszt gyártott az eseményből, amelyben szépen kiszínezték a történéseket. A mítosz egyik szimbóluma az elesett áldozatok vérével megfestett „véres zászló”, a Blutfahne, követőik számára szent ereklyévé vált. Egy évtizeddel az események után Hitler a hosszú kések éjszakájának elnevezett politikai leszámolás keretében bosszút állt Kahron, akit árulónak tartott, valamint a puccsban Hitler mellett aktívan résztvevő (és végig kitartó) Ernest Röhmöt. Előbbi különösen kegyetlen kínok között végezte. ## Filmek - Christian Duguay: Hitler – A Sátán felemelkedése (2003) - Doug Stanhope: Beer Hall Putsch (2013) Dokumentumfilmek - The Munich Putsch (The Beer Hall Putsch or German October) - Hitler – Út a hatalomba

Rocks and Honey

A Rocks and Honey Bonnie Tyler brit rockénekesnő tizenhatodik stúdióalbuma, amely 2013. március 8-án jelent meg Európában. A reszelős hangú énekesnő nyolc év után adott ki új stúdióalbumot, amelyet a countryzene fővárosának tartott, Tennessee államban található Nashville-ben készített. Elmondása szerint csak két countrydal hallható rajta, többségében erőteljes balladák és rockdalok kaptak helyet a lemezen. Az album elkészítésében régi barátai segítették, mint Desmond Child, akivel utoljára az 1988-ban megjelent Hide Your Heart (Notes from America) című albumon dolgozott együtt. A lemez producere David Lyndon Huff. Az album első kislemezdala a Believe in Me, amellyel Bonnie Tyler képviselte az Egyesült Királyságot a 2013-as Eurovíziós Dalfesztiválon Malmőben. A dal Desmond Child, Christopher Braide és Lauren Christy szerzeménye. Az albumra kezdetben csak a hivatalos, teljes verzió került fel, majd a megjelenése előtt egy héttel utolsóként a rádiós verzió is felkerült. A lemez 2013. május 6-án jelent meg az Egyesült Királyságban és május 14-én az Amerikai Egyesült Államokban és Kanadában a Warner Bros. Records gondozásában. Legkésőbb Oroszországban és a FÁK országaiban jelent meg az album 2013. november 28-án a Warner Music orosz leányvállalata, a Nikitin és a BestFM rádió gondozásában. 2020. február 29-én a pedig a világ minden táján az összes digitális platformon elérhetővé vált. Bonnie Tyler hivatalos weboldalán jelentette be, hogy a Rocks and Honey albuma a 10 éves jubileumra "12-es bakelitlemezen is megjelenik. ## Történet ### Tervek, előkészületek, csúszások Bonnie Tyler 2007 nyarán Ausztráliában turnézott és az ottani médiának adott interjúiban kifejtette, hogy tervben van egy új album létrehozása. Már akkor bejelentette, hogy country-rock stílusú lemezzel készül visszatérni, mégpedig Jim Steinman segítségével. A megjelenést Bonnie Tyler 2007 november–december tájára datálta. 2007\. szeptember 28–29-én a Niagara Falls-koncerten Bonnie már két új dalt is énekelt. Az Under One Sky és az Is That Thing Loaded eddig nem jelent meg egyetlen lemezen sem, így várható volt, hogy következő albumának dalai lesznek. Az énekesnő újabb csúszást jelentett be és az album megjelenését már 2008-ra tolták ki. 2008\. július 1-jén Bonnie Tyler Törökországban koncertezett és a Zaman nevű lapnak adott interjújában már 2009 nyarán megjelenő lemezről beszélt. Jim Steinman elfoglaltsága miatt lassan készült az album, és Bonnie valami nagyon különleges dalt szeretett volna a lemez végére. Az énekesnő szerint akkor öt-hat dal már elkészült, és az új lemez, elmondása szerint rock stílusú lesz. 2009 tavaszán Bonnie a BBC Radio Wales-nek adott interjújában elmondta, fel kellett függeszteni az új album készítését Jim Steinman egészségi állapota miatt, és azt 2010-re csúsztatják. Az addig elkészült hét dal továbbra is a fiókban maradt. Bonnie Tyler a koncertjein négy új, addig kiadatlan dalt énekelt a többi nagy slágere mellett. Az Is That Thing Loaded, a You are the One, a Don't Tell me it's Over Now és az It's my Name című dalok szerzőiről és arról, hogy milyen alkalomra íródtak, nincs információ. Bonnie Tyler hivatalos magyar rajongói oldala azt a hírt osztotta meg, hogy Bonnie Tyler és kiadója, a Stick Music közötti feszültség és a 2010 végén lejáró szerződés miatt az új album 2011-ben jelenhet meg leghamarabb. A francia Stick Music egy nagylemezt, egy regionális kiadványt, egy koncert DVD-t és annak CD változatát adta ki 2005 és 2006 között. Az énekesnő a kiadó weboldalának nyitóoldalán szerepelt 2005-től egészen 2012. év végéig. 2010 nyarán Bonnie Tyler az amerikai Wayne Warner countryénekessel készített közös duettet. Bonnie a WalesOnline-nak adott interjújában elmesélte, hogy Nashville-ben Wayne Warnerrel több csodálatos dalt is rögzítettek, és nagyon élvezte a közös munkát. Az új album – elmondása szerint – country-rock stílusú lesz, ami csak egy kis stílusváltás az énekesnő karrierjében. A Warnerrel közös duettjük, a Something Going On több amerikai countryzenére specializálódott rádiócsatorna játszási listájának első helyén szerepelt. 2011\. október 3-án megjelent Franciaországban a Bonnie Tyler Best Of 3CD a francia Sony Music gondozásában. A kollekció producere az a Jean Lahcene, aki Bonnie egyik producere volt a Stick Music kiadónál, így a három lemezes gyűjteményre az örökzöld slágerek mellett jócskán került a kis francia kiadónál megjelent dalokból is. A lemezre felkerült egy vadonatúj dal, az Amour Éternel (Eternal Flame) amelyet Laura Zen énekesnővel részben angol, részben francia nyelven ad elő. A kiadvány szövegkönyvéből kiderül, hogy a dal a Stick Music stúdiójában és gondozásában jelent meg, így tudható volt, hogy továbbra sem váltott kiadót Bonnie. Továbbá a koncertjein előadott Under One Sky című dal is felkerült a válogatásra, újdonságként. A francia France3 televíziós csatorna Bonnie Tylerrel készített interjújában Bonnie bejelentette, hogy 2012 januárjában az amerikai Tennessee állambeli Nashville-be utazik, hogy kiválassza azt a 10–12 dalt, amely az új albumát alkotja majd. 2011. december 2-án a németországi, Merenberg központú ZYX Music kiadta a Bonnie Tyler Live in Germany 1993 című CD, DVD és CD+DVD kollekciót. Az énekesnő ezzel a kiadvánnyal bekerült a kiadó adatbázisába. 2012\. február 25-én végre konkrét hírek láttak napvilágot. Desmond Child a saját Twitter oldalára töltött fel két képet, amelyen Bonnie Tylerrel látható a stúdióban. Az énekesnő saját honlapján is megerősítették a hírt, miszerint 13 új dal – köztük egy duett a többszörös Grammy-díjas Vince Gill-lel – kerül fel a korongra. A lemeznek azonban akkor még nem adtak címet, illetve azt sem lehetett tudni, melyik kiadóhoz kerül. 2012\. augusztus 23-án az énekesnő Budapesten adott koncertet a Budavári Palotában. A koncert előtt több magyar újságnak, illetve az RTL Klubnak adott interjúiban elmondta, hogy új, Rocks and Honey címre keresztelt albuma csak 2013 év elején jelenik meg, és igazán csak két country-rock stílusú dalt tartalmaz majd. 2013\. február elején a svájci székhelyű Grooves-Inc. a webáruház kínálatába tette a Rocks & Honey albumot, és már a kiadót is megjelölte, amely szerint a német ZYX Music jelenteti meg 2013. március 8-án. A ZYX Music csak egy héttel később tette fel a saját honlapjára az új albumot. Az énekesnő a Renowned for Sound magazinnak adott interjújában elmondta, azért késett ennyit az új album, mert nem csak egy-két új dallal akart turnézni, hanem egy teljes albummal. Ezért Nashville-be utazott menedzserével, Matt Davisszel, hogy új dalokat keressenek. Több stúdióban és lemezkiadónál is jártak. Bonnie menedzsere egy héttel tovább maradt Tennessee-ben, és több demóval tért vissza Európába. A felvételeket megmutatta Bonnienak, akinek nagyon tetszettek a demók, és kiválasztották az új lemez dalait. Az énekesnő hozzátette, minden dalt nem tudtak feltenni erre a lemezre, így egy következő albumon kapnak majd helyet, amit szintén Nashville-ben készítenek majd el. ### Az elkészült album A Rocks and Honey Bonnie Tyler 16. nagylemeze. A felvételek 2012 februárjában készültek az amerikai Nashville-ben. A lemez nagy részét a híres Blackbird Studióban vették fel, ahol olyan híres country előadók is megfordultak, mint Dolly Parton, Shania Twain, Taylor Swift, Reba McEntire és Vince Gill. De könnyűzenei világsztárok is készítették már itt albumaikat (Avicii, Bon Jovi, Cliff Richard, Demi Lovato, Johnny Cash, Lionel Richie, Richard Marx, Rita Ora) A dalok szerzői és producerei között volt Desmond Child is, akivel 1986-ban és 1988-ban dolgozott együtt. Egyik legnagyobb közös slágerük az If You Were a Woman című dal, amelyet hét Billboard Video Music Awards díjra jelöltek, többek között a legjobb dal és a legjobb látványeffektusok kategóriában. A producer saját Twitter-oldalán tett közzé egy Tylerrel közös képet a stúdióban. Az album fő producere David Huff amerikai zeneszerző, dobos, zenei producer volt. Testvére, Dann Huff szintén zenész, és olyan előadókkal dolgozott együtt, mint Shania Twain, Céline Dion vagy Michael Bolton. Az utómunkálatokat májusban végezték egy Los Angeles-i stúdióban, ahol Tyler is jelen volt. Az albumra kezdetben 13 dal került volna fel, a ZYX Music a megjelenés előtt alig több mint egy héttel azonban egy dallal bővítette a kiadványt. A Believe in Me című dal rádiós verziója került fel tizennegyedikként a lemezre, amelynek játékideje így már meghaladta az ötvenegy percet. Ezalatt a dalok sorrendjét is átalakították az első változathoz képest. A megjelenés előtt egy hónappal a francia Amazon.fr weboldal és a ZYX Music egy ideiglenes borítóképet adott közre. A kiadványra felkerült egy duett is Vince Gill közreműködésével. Az énekesnő 2012-es budapesti látogatásakor adott interjújában így nyilatkozott az új lemezről: „Csak két valódi country-szám lesz a lemezen, az egyik egy duett, és What You Need From Me a címe, a 27-szeres Grammy-díjas Vince Gill-lel éneklem együtt, akinek csodaszép hangja van”. A lemezen több híres amerikai zeneszerző, countryzenész és énekes is dolgozott. Az albumon Chad Cromwell dobolt, aki többek között Neil Young és Marc Knopfler legsikeresebb albumain is közreműködött. A Sunshine című dalt Stefanie Ridel amerikai színésznő, szövegíró és énekes, a Wild Orchid együttes egyik tagja írta. A Stubborn című dalt Desmond Child mellett a svéd származású zeneszerző, szövegíró Peter Mansson írta, aki többek között a Blue együttesnek és Victoria Beckhamnek is írt dalt, továbbá több svéd pop- és rockegyüttessel is dolgozott együtt. A másik Desmond Child-dalnál (Believe in Me) Chris Braide volt a társszerző. Az amerikai énekes, szövegíró és producer többek között Christina Aguilera, David Guetta, Boyzone, Robbie Williams és Kylie Minogue albumaira írt dalokat. A háttérénekesek között is akadnak nagy nevek. Bekka Bramlett amerikai énekesnő, aki több együttesben is oszlopos tag volt, 1993 és 1995 között a Flatwood Mac együttesben is énekelt, de Vince Gillel is dolgozott, továbbá több Belinda Carlisle-albumon is vokálozott. Bonnie Tyler albumán négy dalban énekel. A You Try című dalban a Tennessee Gospel kórus mellett Wendy Moten is énekel, aki Michael Bolton koncertjein is énekelt, de több toplistás önálló dala is megjelent már. A Crying és a Little Superstar dalokban maga a szerző, James House is énekel. A kaliforniai származású countryművész önálló albumokat is adott már ki, mérsékeltebb sikerrel. A lemezen három feldolgozás hallható. Az egyik az All I Ever Wanted, amelyet korábban Beau Davidson amerikai énekes, dalszerző, modell énekelt először 2010 áprilisában. A másik dal, a Flat on the Floor, amely Carrie Underwood amerikai countryénekes 2007-es nagy sikerű Carnival Ride című albumán jelent meg először. A harmadik dal, a Little Superstar Beth Hart amerikai énekesnő előadásában vált ismertté. A színésznőként is jeleskedő Beth egyelőre egyik lemezén sem rögzítette a dalt, csupán a koncertjein énekli. Bonnie Tyler személyes kedvence az All I Ever Wanted című dal, és bízik benne, hogy kislemez formában is megjelenik majd. A Female Firstnek adott interjúban azt nyilatkozta, hogy nagyon sokan szeretnék, ha a Sunshine lenne a következő kislemeze, így valószínű, hogy az lesz a második single. A szintén a lemezen szereplő Mom című dalról Bonnie egy történetet is elmesélt. 2012-ben az egyik fellépése előtt a sminkszobában készülődött, és közben az új albumára szánt demófelvételeket hallgatta. Ez a dal annyira meghatotta, hogy sírni kezdett, és nem bírta végighallgatni. Miután újra kisminkelte magát és vége lett a koncertnek, rögtön végighallgatta az összes demót. Később a stúdióban, a dal feléneklésekor is négy-öt alkalommal elsírta magát, de csak azt mondogatta magában, hogy meg kell csinálnia, mindenképpen fel kell énekelnie ezt a dalt. A ZYX Music büszke arra, hogy Bonnie Tylerrel dolgozhatnak. A március 11-én kiadott hírlevélben Gregor Minning a kiadó A&R vezetője a következőket mondta: „Büszkék vagyunk, hogy együtt dolgozhatunk egy ilyen nemzetközi sztárral, mint Bonnie Tyler. Pozitív meglepetés számunka, hogy a BBC Bonnie Tyler egyik dalát indítja az idei Eurovíziós Dalfesztiválra. A Believe in Me természetesen hallható a Rocks and Honey albumon”. ### A cím története Az album közel egy évig cím nélkül készült. A névadással kapcsolatban Bonnie két történetet is mesélt. Egyfelől, a kész albumot 2012 nyarán megmutatta egy barátnőjének, és megkérte, hallgassa végig és mondja el róla a véleményét. Az illetőnek nagyon tetszett a lemez, és felfedezni vélte benne egyszerre a countryzenére jellemző mézes lágyságot és a rockzenei elemeknek köszönhető vadságot. Így lett a cím Rocks and Honey. A másik verzió hasonló. Ezt Bonnie Tyler Budapesten, a Quart magazinnak adott interjújában mondta el. A cím a What You Need from Me című dalhoz kapcsolódik, amelyet Vince Gill-lel énekel. Tyler így nyilatkozott a címről: „... a dalt 27-szeres Grammy-díjas Vince Gill-lel éneklem együtt, akinek csodaszép hangja van. Nem gondoltam volna, hogy bele fog menni ebbe, de egyből elfogadta a felkérést. Ezért is választottuk ezt a címet az albumnak [magyarul Sziklák és méz], mert az ő hangja lágy és édes, az enyém pedig ugyebár érdes.” ### A borító A lemez borítója nem túl bonyolult, letisztult képi világ jellemzi. Az első borítón lévő fekete-fehér kép 2011-ben készült Bonnie Tylerről Moszkvában, ahol az énekesnő a RetroFM-koncert sztárvendége volt. A fotót Szergej Arzumanyan készítette. A kép hátterében, bár a borítón nem vehető ki tisztán, de a párizsi Olympia Hall nézőtere látható. A hátsó borítón egy koncertkép van, ami a Rock Meets Classic turné egyik állomásán készült az énekesnőről. A képet Bonnie unokaöccse, Andrew Hopkins készítette csakúgy, mint a belső oldalakon látható fekete-fehér koncertképet, amely később a Believe in Me kislemez borítója lett. A szövegkönyv belső oldalain még két színes pillanatkép is látható, amelyet Katie Scott készített az énekesnőről 2012 decemberében Londonban, az O2 Arénában, ahol Bonnie a Status Quo karácsonyi koncertjének vendégfellépője volt. ## Promóció A ZYX Music egész Németországra kiterjedő reklámkampánnyal hirdette az új albumot a sajtóban. A Das Neue Blatt, a Neue Post, a Das Neaue, a Freizeit Woche és a Schöne Woche magazinokban hirdette az új albumot. Ezek a kiadványok 8 millió olvasóhoz jutnak el. Televíziós médiakampányt alkalmaztak országszerte, valamint az üzletekben is találhatók voltak reklámanyagok. Bonnie Tyler az első dalt még 2012-ben mutatta be a BBC Radio Wales hullámhosszán. Már akkor beszélt az új albumról, illetve a Vince Gill-lel közös What You Need from Me című dalukról, amelyet a rádió teljes egészében le is játszott. 2012. december 31-én, éjfél előtt fél órával Berlinben a ZDF szilveszteri partiján, a Wilkommen 2013 című szabadtéri évzáró koncerten adta elő élőben az All I ever Wanted című dalát, a Brandenburgi kapu előtt felállított színpadon. Az eseményen a Holding Out for a Hero és a Total Eclipse of the Heart dala után zárásképpen adta elő az új dalt. Az énekesnő elmondta, hogy hivatalosan februárban jelenik meg. 2013\. február 16-án szintén Berlinben, a Willkommen bei Carmen Nebel show-ban is elénekelte az All I Ever Wanted című dalt. A műsor házigazdája, Carmen Nebel egy hatalmas plüssmackóval (Berliner Bär) lepte meg az énekesnőt. Február 18-tól a Rock Meets Classic turnén vett részt, és fellépett Hollandiában, Németországban és Svájcban, összesen húsz helyszínen. A lemez hivatalos tv-reklámját 2013. március 14-én mutatta be először a ZYX Music. 2013\. március 7-én Bonnie Tyler a németországi Heidelberg város egyik műszaki és szórakoztatóelektronikai áruházában tartott dedikálást. Az album hivatalos megjelenése előtt egy nappal sokan álltak sorba az új lemezért és egy közös fotóért. A Rocks and Honey-t a ZYX Music Németországban, Ausztriában, Svájcban, Franciaországban, a Benelux államokban és Lengyelországban jelentette meg első körben. Az Eurovíziós bejelentést követően a brit és az amerikai Amazon is kínálatába tette. Az Egyesült Királyságban és az USA-ban a Celtic Swan és a Warner Bros. adta ki 2013 májusában, az Eurovíziós Dalfesztivál idején. Az új album megjelenésekor az énekesnő hivatalos weboldala is új arculatot kapott, hivatalosan is felkerült a Facebookra és saját, hivatalos Twitter-oldala is lett. Az Eurovíziós Dalfesztivál után Bonnie Tyler Franciaországba utazott, hogy népszerűsítse új lemezét. Az énekesnő több napon keresztül több tv- és rádióinterjút adott. Május 28-án a France Bleu rádió esti műsorában énekelte el élőben a Believe in Me és az All I Ever Wanted című dalát, valamint interjút adott. Az azt követő napokban pedig több párizsi rádióállomásnak, televíziónak és újságnak adott interjút. ### Rock Meets Classic turné 2013 Bonnie Tyler 2013. február 18-tól március 17-ig a Rock Meets Classic 2013 elnevezésű rockzenei turné egyik fontos fellépője volt. A koncertsorozatot évről évre megrendezik, amelyen a rockzene legnagyobbjai állnak össze egy turné erejéig. Ebben az évben Paul Rodgers a Free, a Bad Company és a Queen együttes tagja, Eric Bazilian a The Hooters-ből, Steve Augery a Journey volt tagja, Chris Thompson a Mannfred Mann's Earth Band frontembere mellett Bonnie Tyler is tagja volt a fellépőknek. A turnén egy rockegyüttes, a Mat Sinner Band és a cseh Bohemian Sypmhonic Orchestra Prague játszott, így minden dal szimfonikus rock stílusban volt hallható. A rendezvénysorozatot a német RTL televízió és az Antenne Bayern médiaszolgáltató kiemelten támogatta. Bonnie-nak egy váratlan betegség miatt a február 23-i esseni fellépését le kellett mondania. Bonnie Tyler az alábbi dalokat énekelte a turnén: Total Eclipse of the Heart, It’s a Heartache, Believe in Me (új dal), The Best, Holding Out for a Hero. A koncert fellépői, beleértve Bonnie Tylert és a zenekarokat is, Sould Out Awards díjat kaptak a BigBOX Allgäu rendezvényközpontban tartott koncertjük előtt. A díjat 2009 óta olyan művészeknek ítélik, akik telt házas koncertet tudnak adni. ### Bonnie Tyler az Eurovíziós Dalfesztiválon A BBC 2013. március 7-én jelentette be, hogy az Egyesült Királyságot az 58. Eurovíziós Dalfesztiválon Bonnie Tyler képviseli Believe in Me című új dalával. Katie Taylor, a BBC szórakoztatásért felelős koordinátora szerint Bonnie Tyler egy globális szupersztár fantasztikus hanggal, és a BBC örül, hogy Bonnie viheti a brit zászlót Malmőbe, ahol valószínűleg 120 millió ember előtt énekel. Bonnie Tylerrel a BBC készített telefoninterjút, amikor az énekesnő éppen egy németországi benzinkútnál volt, és elmondta, fantasztikus lehetőséget kapott azzal, hogy a BBC az ő dalát választotta, továbbá így nyilatkozott: „Nem mondom, hogy nyerni fogok, de a legjobbat hozom ki magamból a hazám számára”. 2013\. március 19-én Bonnie Tyler a BBC televízió The One Show című műsorában vendégszerepelt, és az Eurovíziós szerepléséről beszélt. Elmondta, hogy a Believe in Me című dalához a videóklipet East Sussexben készítették, és a forgatás ideje alatt nagyon fázott a barátságtalan időjárás miatt. Továbbá azt is elárulta, hogy a BBC már karácsony előtt megkereste őt az Eurovízió kapcsán, de titokban kellett tartania még a családtagjai előtt is, nehogy valamelyik testvére vagy unokatestvére nyilvánosságra hozza a Facebookon. Az énekesnő azonban sajnálatos dolognak tartotta, hogy családja nem kapott jegyet a dalfesztivál döntőjére, bármennyire is próbálkoztak, nekik már nem maradt jegy. Bonnie a Daily Starnak nyilatkozva hozzátette, majd akkor otthon ünnepelnek, kis szerencsével. Május 15-én az énekesnő Malmőben adott sajtótájékoztatót, az Eurovíziós Dalfesztivál hetén, amelyen beszélt új albumáról és annak előkészületeiről, házasságáról, karrierjéről, de mindemellett édesanyjáról is megemlékezett könnyezve, és elmondta, mennyire sajnálja, hogy nem lehet ott a döntőn, de a mennyországból figyel majd rá. A május 17-i sajtótájékoztatón a riporterek megkérték az énekesnőt, hogy énekeljen egy részletet a Total Eclipse of the Heart című slágeréből. Bonnie a sajtó munkatársait kérte meg, hogy énekeljék a híressé vált, „Turn Around, bright Eyes” szakaszt, miközben ő énekli a dal első versszakát. Bonnie Tyler a versenydalát Malmőben az Eurovíziós negyedben felállított színpadon is előadta a közönségnek, három nappal a döntő előtt, amely nagy ovációt váltott ki. A dalfesztivál május 18-i döntőjén Bonnie Tyler tizenötödikként lépett színpadra a román versenyző, Cezar után. Az énekesnő a 19. helyen végzett, megelőzve a német Cascadát. Június 10. és 16. között lehetett szavazni az ESC Radio Awards közönségdíjára, amelyet minden évben négy kategóriában osztanak ki. Bonnie Tyler a „Legjobb Énekesnő” és a „Legjobb Dal” kategóriában jelölték, és mindkét díjat meg is nyerte. Ezen kívül az ESC Portual Awards „Karrier-díját” is bezsebelte. ### Rocks and Honey Tour Bonnie Tyler hosszú évek után újra koncertsorozatot ad. Az énekesnő 2006-tól hét éven át ugyanazzal a szettel járta a világot, 2013 augusztusától azonban már az új albumról is énekel dalokat. A turné első része a Dél-afrikai Köztársaságban vette kezdetét, ahol több rádiónak is interjút adott.. Bonnie 20 év elteltével látogatott el újra a fekete kontinens legdélibb országába, ahol öt koncertet ad három nagyvárosban. Az énekesnő két Johannesburgi koncertjére már hetekkel korábban elkelt az összes jegy. ## Kislemez Az albumról elsőként kimásolt dal a Believe in Me, amely maxi-CD formátumban 2013. március 15-én jelent meg. A dalt Desmond Child szerezte. Az énekesnő nashville-i látogatása során találkozott David Huff producerrel, aki elmesélte neki, hogy elvesztette Desmond telefonszámát. Bonnie azt mondta, neki megvan a floridai száma, ahol lakik. De David elárulta, hogy Desmond Child már jó ideje Nashville-ben lakik, és fel is hívta őt, hogy elmesélje neki, hogy Bonnie Tyler itt van a városban, aminek Child nagyon megörült, és meghívta vacsorára a saját házába. Az este folyamán Bonnie megkérdezte tőle, hogy lenne-e néhány dal a számára. Desmond másnapra már a Blackbird Stúdióba küldött dalokat, és Bonnie-nak nagyon megtetszett a Believe in Me, de Desmond felhívta az énekesnő figyelmét, hogy még nincs befejezve, hiányzik a második szakasza. Amikor Child egy újabb vacsorára hívta meg Bonnie-t, már sikerült befejezniük a dalt. A kislemezre ugyanaz a két változat került fel, ami a nagylemezen is hallható, vagyis az albumverzió és a rádióváltozat (Eurovízió verzió). A kislemez harmadik dala a Stubborn, amely szintén Desmond Child szerzeménye. Ezzel a dallal képviselte Bonnie Tyler az Egyesült Királyságot a 2013-as Eurovíziós Dalfesztiválon, Malmőben. A dalhoz videóklip is készült, amit a BBC mutatott be először március 7-én. A három dalt tartalmazó kislemez mellett az iTunes Store és az Amazon oldalairól is letölthető az egydalos változat, MP3 formátumban. A spanyol iTunes Store listáján március 11-én a 81. helyen szerepelt a TOP100 listán. A kiadvány borítóján látható képet Bonnie Tyler unokaöccse, Andrew Hopkins készítette a Rock Meets Classic turné egyik állomásán. A svájci Grooves-Inc. online webáruház és a német Amazon webáruház szinte egy időben tette a kínálatba Bonnie Tyler következő kislemezét, amely a This is Gonna Hurt című dalból készült. A megjelenés időpontja augusztus 16. Németországban CD single formátumban, az Egyesült Királyságban digitális formátumban jelent meg a dal. A dal mérsékelt sikert aratott, a brit toplista 103. helyéig jutott. Az album harmadik kislemezdala a Love is the Knife, amelyet a svéd Labrador Music csak digitális formátumban jelentetett meg kizárólag a skandináv országokban. Bonnie Tyler managere Matt Davis elmondta, hogy megvárják milyen lesz a dal fogadtatása és ha sikere lesz, akkor CD formátumban is kiadják Európában. ## Fogadtatása A Rocks and Honey vegyes fogadtatást kapott a kritikusoktól. Az egyik legjobb értékelést a Dirk Neuhaus, a német Country Rock Magazin szerkesztője készítette. Az értékelésében kiemelte, hogy David Huff és Matt Davis remek albumot hozott létre, a What You Need from Me című dal pedig egy gyöngyszeme a lemeznek. Norbert Schiebel a G+J Enterainment Media kritikusa a Sunshine és a What You Need from Me című dalt emelte ki. Előbbit kellemesen fülbemászónak, utóbbit pedig szenzációsnak titulálta valamint a teljes albumot kiválónak minősítette. Jeremy Williams a The Yorkshire Times szerkesztője, az értékelésnél öt csillagot adott az albumnak. Ő azt kérdezi, hogy lehet e még Bonnie Tylernek olyan hangja, amivel lázba tudja hozni a hallgatót? A válasz, igen és ez nem más, mint egy csodálatos visszatérés. Az is kérdés, hogy vajon miért nem a Little Supertart választották az Eurovíziós dalnak a Believe in Me helyett. Andy Shnippel (Music-News) szerint viszont a Mom című dal alkalmasabb lett volna Bonnie Tylernek a dalversenyre, de ennek ellenére a Rocks and Honey egy csodálatos album. A brit So So Gay internetes magazin szintén 5 csillaggal jutalmazta Bonnie Tyler új albumát. A kritikus szerint, azok, akik epikus Jim Steinman-dalokra számítanak, mindenképpen csalódni fognak, hiszen helyette egy átfogó, művészi country-rock stílusú albumot kapnak. Külön kiemelik a Sunshine, a Believe in Me és a Love is the Knife című dalt. Utóbbiról így fogalmaztak: ez a dal Bonnie előadásában olyan intenzitással és hatalommal bír, hogy csak egy bevált és világi énekes adhatja elő így. Ez ismét az a fajta dal, amelyben kifejezetten jól érvényesül Bonnie Tyler védjegye. A So So Gay szerint a Rocks and Honey egyetlen potenciálisan gyenge láncszeme az album vége felé hallható Mom című dal. Ez talán azért van, mert pont a rockosabb Lord Help Me és a vidám ál-gospel countrydal, a You Try közé került, amely hitről, erőről szól, és hogy kövessük az álmainkat. Összességében a Rocks and Honey teljesen szembeszállt az elvárásainkkal. Sok dal vagy nevetségesen fülbemászó, vagy csodálatosan jó hallgatni. A szilárd vokális bátorságot az erős dalszerzők és a kiváló zenei rendezés támogatja. Ahogy fogalmaznak, „Megéri hallgatni!” Az Eurovíziós dalokkal és előadókkal foglalkozó blogportál, a Wiwibloggs három csillagot adott az ötből a Rocks and Honey albumra. Az értékelő Deban Adereni szerint ez egy jó album amelyhez minden hallgatáskor közelebb kerül az ember, azonban Bonnie lehetett volna egy kicsit bátrabb a készítéskor. Az album kiszámítható, mert Bonnie már kiaknázott ötletekből építkezett és ha vissza akarja nyerni relevanciáját és új rajongókat akar szerezni, modern gyártási módszereket kell alkalmaznia, különösen a hangzás és a zenei alapok terén. De dicséretben részesítik a Sunshine, a Crying és a Little Superstar című dalokat, míg a Believe in Me az album kiemelkedő dala. Az album meglehetősen vegyes értékelést kapott Adam Carrolltól. Elmondása szerint jó kezdés a This is Gonna Hurt című dal és az azt követő Sunshine, ami kedvenc dala is egyben. Azonban szerinte a lemez leggyengébb láncszeme a What You Need from Me, amelyben Tyler hangja túl durva és egyáltalán nem passzol Vince Gill hangjához. Ennek ellenére az album szilárd alapokon áll amellyel Bonnie Tyler bebizonyította, hogy még mindig a legnagyobb énekesek közé tartozik. Bonnie Tyler új albuma negatív értékelést kapott Ian Gittingstől (Virgin Media) aki csak három csillagot adott a lemeznek. Kritikájában leírja, hogy az album semmi újat nem tudott nyújtani, amit Bonnie Tyler már be ne mutatott volna 1978-tól napjainkig. Ennél negatívabb kritikát csak Thomas Ingham fogalmazott meg aki csupán 2,5 csillaggal jutalmazta az albumot. Szerinte az album formája egyszerű, halk-hangos, halk-hangos és ezek keverékéből giccses balladák és country pop-rock dalok váltják egymást, mint például a Flat on the Floor, ami már szinte közhelyes és idegesítően fülbemászó. A értékelés végén a Grittings nem sok jót jósol Bonnie Tylernek az Eurovíziós Dalfesztiválon. ## Az album dalai ## Toplistás helyezések ### iTunes Store Toplista - ¹ Az album legmagasabb helyezései az iTunes Store toplistán a megjelenés másnapján, azaz 2013. március 9-én: - ² Legjobb pozíció 2014. január 15-én. ## Díjak 2006-tól minden évben megszavazza a közönség az ESC Radio Awards győzteseit. 2013-ban Bonnie Tyler két kategóriában volt jelölve: a Legjobb dal és a Legjobb női előadó kategóriában. A Legjobb dal díját 12,6%-kal nyerte meg Bonnie, a második helyen a norvég Margaret Berger állt 7,5%-kal, a harmadik helyen pedig az olasz Marco Mengoni 7,1%-kal. A Legjobb női előadó díját 16,9%-kal nyerte meg, megelőzve Zlata Ognevichet (13,8%) és a holland Anoukot (11,3%). A dalverseny győztese, Emmelie de Forest a legjobb női előadók listáján a 6. helyen végzett (6,5%), míg versenydala a 7. helyen végzett (5,7%). Ezzel az ESC Radio Awards hétéves történetében először nyert közönségdíjat brit énekes, ráadásul egyszerre kettőt is. A két gravírozott üvegtömböt Bonnie június 29-én vette át potsdami koncertje előtt. Bonnie később az ESC Portugal Awards Karrier díját s megnyerte, melyet részben szakmai zsűri, részben a közönség ítélt oda az énekesnőnek. A kategória négy jelöltje Anouk (Hollandia), Bonnie Tyler (UK), Cascada (Németország) és Esma Redžepova (Macedónia) volt. A négy énekesnő közül a 12 főből álló szakmai zsűri 0 és 10 közötti pontszámai összesítése alapján került ki a nyertes. Bonnie Tyler a zsűritől összesen 39 pontot kapott, a közönségszavazatok alapján 42 pontot, s így összesen 81 ponttal ő nyerte meg az arany mikrofont formázó trófeát. A második helyezett 69 ponttal Anouk, a harmadik 32 ponttal Cascada volt, és végül Esma 18 pontot kapott. ## Megjelenések ## Közreműködők Zenészek - Ének: Bonnie Tyler - Vendégelőadó: Vince Gill - Dobok, ütőhangszerek: Chad Cromwell - Basszus: Jimmy Lee Sloas - Akusztikus gitár, mandolin, dobró, bendzsó: Ilya Toshinsky - Elektromos gitár: Jerry McPherson, Tom Bukavak, Kenny Greenburg - Zongora, szintetizátor: Mike Rojas - Vonósok: Larry Hall - Háttérvokál: - Bekka Bramlett (1, 7, 10, 11) - Jodi Marr (1, 2, 3, 9, 14) - James House (5, 6,) - Russell Terrell (8, 12) - Bob Bailey (13) - Vicki Hampton (13) - Wendy Moten (13) - Derek Lee (13) - Kórus: Tennessee Gospel Choir (13.) Producerek, mérnökök - Producer: David Lyndon Huff - Executive Producer & Management: Matt Davis - Hangmérnök: Drew Bollman - Produkciós asszisztens: Sorrel Brigman, Seth Morton - Segédmérnökök: Chris Small, Chris Ashburn, Miles Suqua - Masterizálás: Adam Ayan Fotó, dizájn - Borító fotó: Szergej Arzumanyan - 5\. és 8. oldal, hátsó borító: Andrew Hopkins - 2\. és 6. oldal: Katie Scott - Haj: J.J. - Grafika és dizájn: The Bright Future Stúdiók - Black Bird Studio, Nashville (TN) - Ben's Studio, Nashville (TN) - Star Struck Studio, Nashville (TN) - Paragon Studio, Nashville (TN) - Cutting Cane Studio, Miami (FL) Keverés - Eargasm Studio, Santa Monica (CA) - Larabee Studio, North Hollywood (CA) - Star Struck Studio, Nashville (TN)

Tigriscápa

A tigriscápa (Galeocerdo cuvier) a porcos halak (Chondrichthyes) osztályának kékcápaalakúak (Carcharhiniformes) rendjébe, ezen belül a kékcápafélék (Carcharhinidae) családjába tartozó faj. Nemének egyetlen élő képviselője és egyben a típusfaja, amely körülbelül 23 millió éve, az úgynevezett miocén kor elején jelent meg. Az óceánok és tengerek egyik nagytestű ragadozó hala, melynek hossza akár az öt métert is meghaladhatja. A Föld számos trópusi és mérsékelt övi tengervizében fellelhető, főleg a Csendes-óceán középső részén fekvő szigetek környékén. A tigriscápa a „tigris” elnevezést a testén látható sötét csíkozásokról kapta – hiszen ez a szárazföldi macskafélére emlékeztet. Ezek a csíkok a porcos hal korának előrehaladtával egyre halványabbá, elmosódottabbá válnak. Magányosan él, általában éjszaka vadászik és az összes húsevőcápa közül neki tulajdonítják a legváltozatosabb étrendet. Táplálékai közé tartoznak a következőek: rákok, csontos halak, úszólábúak, madarak, kalmárok, tengeri teknősök, tengerikígyó-félék, delfinfélék és akár egyéb cápák is. Arról is híres, hogy ember által alkotott, ehetetlen tárgyakat is felfal. A felboncolt példányok gyomrában számos „szemetet” találtak már a kutatók. Habár a tengerek egyik csúcsragadozójának számít, a tigriscápa időnként a kardszárnyú delfin (Orcinus orca) áldozatává válik. A tigriscápát, mivel uszonyaiért ipari mértékben halásszák, továbbá az úgynevezett sporthorgászok is fogják, a Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) mérsékelten fenyegetett fajnak minősítette. ## Neve és rendszertani besorolása Ezt a cápafajt legelőször 1822-ben François Péron és Charles Alexandre Lesueur francia természettudós írta le, illetve nevezte meg. Ők akkor a Squalus cuvier nevet adták az állatnak. 1837-ben Johannes Peter Müller és Friedrich Gustav Jakob Henle német anatómus és természettudós átnevezte a cápát Galeocerdo tigrinus-ra. A Galeocerdo taxonnév a görög galeos (mely magyarul ’cápá’-t jelent) és a latin cerdus (mely a disznók keményebb szőrzetére utal) szavak összevonásából jött létre. A laikusok gyakran „emberevő cápának” nevezik. A tigriscápa a legnépesebb cáparendnek, az úgynevezett kékcápaalakúaknak (Carcharhiniformes) az egyik tagja. Ebbe a rendbe több mint 270 faj tartozik, köztük a kis macskacápafélék (Scyliorhinidae) és a jellegzetes megjelenésű pörölycápafélék (Sphyrnidae) is. A rend főbb és közös jellemzői a harmadik, védő szemhéj – azaz pislogóhártya -, két hátúszó, egy farok alatti úszó és öt pár kopoltyú. A családján, azaz a kékcápaféléken (Carcharhinidae) belül a tigriscápa a legnagyobb faj. Ebbe a cápacsaládba közepes és nagytestű fajok tartoznak, melyek karcsú testfelépítésűek, de emellett erőteljes úszók. A tigriscápa mellett ebbe a cáparendbe egyéb közismert cápafajok is tartoznak, például a rend névadója, a kékcápa (Prionace glauca), a citromcápa (Negaprion brevirostris) és a bikacápa (Carcharhinus leucas), ami az édesvizekbe is beúszik. ## Előfordulása A tigriscápa gyakran a partok közelében tartózkodik. A Föld számos részén fellelhető, főleg a trópusi és szubtrópusi vizekben található meg. Elsősorban nomád életmódot folytat; a meleg áramlatokat követve vándorol. A hűvösebb hónapok alatt az Egyenlítőhöz és annak közelébe vándorol. Főleg a korallszirtek melletti mélyebb vizekben tartózkodik, de vadászni bemerészkedik a csatornák sekélyebb vizű részeibe is. A Csendes-óceán nyugati felén elterjedésének északi határa Japán, míg déli határa Új-Zéland. Egy a Karib-térségben megjelölt példány felúszott egészen az Amerikai Egyesült Államokban levő massachusettsi Cape Cod-ig, annak ellenére, hogy a faj elsősorban trópusi cápa. Ez a tigriscápa példány, valószínűleg a meleg Golf-áramlat segítségével jutott el ilyen északra; az Atlanti-óceánban, ami előfordulásának a legészakibb területe a nyári vándorlások idején. A tigriscápának egyéb állományai találhatók a Mexikói-öböl, Észak-Amerika számos partmenti, valamint Dél-Amerika egyes tengervizeinél. A Karib-tengerben nagyon gyakorinak számít. Más helyek, ahol a tigriscápa megfigyelhető, a következők: Afrika mindkét oldala, továbbá Kína, Hongkong, India, Indonézia és Ausztrália tengervizei. Egyes példányokat 900 méteres mélységben is megfigyeltek már. Más beszámolók szerint ez a cápa olyan sekély vizekbe is kiúszik, melyek akár túlságosan sekélyek ahhoz, hogy egy ekkora méretű cápát fenntartsanak. Egy újabb kutatás szerint a tigriscápa általában 350 méteres mélységben tartózkodik; emiatt a sekély vízben való jelenléte nem mondható gyakorinak. Ettől eltérően Hawaiiban mindössze 3 méter mély vízben is észrevették; itt a partok közelében gyakran előfordul 6-12 méteres mélységben. ## Megjelenése ### Mérete A tigriscápa hossza átlagosan 3,25–4,25 méter, testtömege átlagosan 385–635 kilogramm. A legnagyobb hímek elérhetik a 4 métert, míg a legnagyobb nőstények meghaladhatják az 5 méteres hosszt és a 900 kilogrammos testtömeget; tehát ennél a fajnál jelen van a nemi kétalakúság. A legnagyobb kifogott nőstény 5,5 méteres és 1524 kilogrammos volt – bár a testtömegét az is befolyásolta, hogy vemhes volt -; ezt a példányt Ausztrália vizeiben találták. Ennél nagyobb példányokról is érkeztek beszámolók, azonban ezek hitelessége megkérdőjelezhető. A ma élő nagytestű cápák közt, az átlagos méretet véve, a tigriscápa az egyik legnagyobb; nála csak a cetcápa (Rhincodon typus), az óriáscápa (Cetorhinus maximus) és a fehér cápa (Carcharodon carcharias) nagyobb. Az átlagos mérete nagyjából megegyezik a óriásszájú cápáéval (Megachasma pelagios), a Somniosus pacificuséval, a grönlandi cápáéval (Somniosus microcephalus) és a hatkopoltyús szürkecápáéval (Hexanchus griseus); de mivel ezek a cápák nem olyan ismertek, illetve kutatottak, nem lehet tudni, hogy a teljesen kifejlett, esetleg idős példányaik nagyobbak-e vagy sem a tigriscápánál. A nagy pörölycápa (Sphyrna mokarran), ami ugyanabba a cáparendbe tartozik, mint a tigriscápa, körülbelül ugyanakkora, vagy valamivel hosszabb, azonban könnyebb és karcsúbb, mint rokona; ez a kalapácsfejű cápa legfeljebb 580 kilogrammos. ### Testfelépítése Feje ék alakú, oldalirányban igen kis ellenállást kelt, ezért a cápa fürge fordulatokra képes. A fiatal cápa testén számos függőleges csík és folt található, innen jön a neve is, de az idő előrehaladtával a csíkok elhalványulnak. Bőre, melynek alapszíne a háton kékesszürke vagy világoszöld, míg a hasi részén fehér vagy világossárga, sok ezer apró, éles fogaspikkelyel fedett, melyet a dörzspapírhoz lehet hasonlítani. Az, hogy a háti része sötét és a hasi része világos, az álcázást szolgálja, mivel fentről nézve beleolvad a sötét tengerfenékbe, vagy a mély óceánok homályába, míg alulról nézve a világos hasa összeolvad a felszín világosságával. A mellső úszók hosszúak, ezeket szárnyként tudja mozgatni; velük biztosítja a szükséges felhajtóerőt. A farokúszó nagy felső része gondoskodik a tolóerőről a gyors „hajrához”. A tigriscápa általában teste kígyózó mozdulataival úszik; magasra nyúló hátuszonya forgáspontot képez, így az állat saját tengelye körül villámgyorsan meg tud fordulni. A nagy, olajban gazdag máj megakadályozza a cápa elsüllyedését. A fogai a hús, a csont és egyéb kemény anyagok, például teknősök páncélzata átharapásához alkalmazkodtak. Mint a legtöbb cápa esetében, a tigriscápánál is folyton cserélődnek a megsérült vagy elhullott fogak. A használatban lévő fogsorai mögött tartalék fogsorok helyezkednek el. ### Érzékszervei Elektromos érzékelővel ellátott kis mélyedések, úgynevezett Lorenzini-ampullák helyezkednek el a pofáján – főleg az orr tájékán, amelyek lehetővé teszik a cápa számára, hogy zsákmánya legkisebb izommozgását is érzékelje, így a sötétben is pontosan tudja annak helyzetét. A Lorenzini-ampullák mellett másik fontos érzékszervei az úgynevezett oldalvonalak, amelyek – amint megnevezésükben is benne van – testének oldalain helyezkednek el. A testének két oldalán elhelyezkedő egy-egy oldalvonallal a vízben létrejött rezgéseket, alig észrevehető víznyomás-változásokat érzékeli. A Lorenzini-ampulláknak és az oldalvonalaknak segítségével a tigriscápa akár éjszaka, teljes sötétségben is képes vadászni. A tigriscápa recehártyája (retina) mögött az éjszakai látást segítő fényvisszaverő réteg, az úgynevezett tapetum lucidum helyezkedik el. Ez a réteg lehetőséget ad a szemsejteknek, hogy még egyszer felhasználhassák a fotonokat – a foton elektromágneses sugárzás, a fény elemi részecskéje, legkisebb egysége – a gyenge látási viszonyok idején. ## Életmódja A tigriscápa magányos lény, életének nagy részét egyik helyről a másikra vándorolva tölti. Igen kíváncsi természetű, emiatt, mint a fehér cápa is, sok mindenbe beleharap. Gyomrában találtak hulladékokat, köztük műanyag és fémtárgyakat is. Az emberre az egyik legveszedelmesebb cápafaj. Bár a fehér cápát tartják a legveszélyesebb cápának, mert ez a faj támadja meg a legtöbb embert, viszont alig volt közöttük halálos végzetű támadás. Ezzel szemben a tigriscápa sokkal több ember halálát okozza, mint a fehér cápa. A tigriscápa a bikacápa és a fehér cápa mellett, az emberre a három legveszélyesebb cápafaj közé tartozik. Hogy a természetben a tigriscápa meddig él, nem ismert; feltételezhetően meghaladhatja a 12 évet, azonban van olyan forrás, ami szerint több mint 50 éves kort is megérhet. ### Táplálkozása Ez a cápa az óceánok és a tengerek egyik csúcsragadozója, ami egyrészt arról vált híressé, hogy az ember által készített, nem ehető tárgyakat is felfal. A kis tigriscápa főleg csontos halakkal (Osteichthyes), kisebb medúzákkal (Medusozoa), fejlábúakkal (Cephalopoda) és egyéb puhatestűekkel (Mollusca) táplálkozik. Az ivarérettség küszöbén, vagyis amikor eléri a 2,3 méteres hosszúságot, az étlapja jelentősen bővül. Ekkor már nagyobb méretű zsákmányra is szert tehet, többek között: még több halfélére, rákokra (Crustacea), tengeri madarakra, tengerikígyó-félékre (Hydrophiidae), tengeri emlősökre (palackorrú delfinekre (Tursiops), delfinekre (Delphinus), Stenella-fajokra, dugongokra (Dugong dugon) és fülesfókafélékre (Otariidae)), tengeri teknősökre (Chelonioidea) (köztük a három legnagyobb fajra is: kérgesteknős (Dermochelys coriacea), álcserepesteknős (Caretta caretta) és közönséges levesteknős (Chelonia mydas),). A tengeri teknősökre elsősorban a kifejlett tigriscápa vadászik. Ezt a változatos étlapot kifejlett homokpadi cápával (Carcharhinus plumbeus), rájaszerűekkel (Batoidea), valamint akár más cápákkal, de még tigriscápákkal, azaz a fajtársaival is kiegészítheti. Mivel rendszerint rátámad a delfinekre, eme tengeri emlősök kerülik azokat a helyeket, ahol nagyobb számban élnek tigriscápák. A szóban forgó cápafaj akár sebesült vagy megbetegedett bálnákra is rátámadhat. 2006-ban Hawaii vizeiben megfigyelték, amint egy csapat tigriscápa egy beteg hosszúszárnyú bálnára (Megaptera novaeangliae) támadott, melyet aztán sikeresen meg is öltek. A bálnatetemekből is szokott táplálkozni, ilyenkor nagyobb létszámú csoportokba is verődhet. Egy kutatás alkalmával a biológusok azt is megfigyelték, amint egy bálnatetemből egyszerre fehér cápák és tigriscápák is táplálkoztak. Onnan lehet tudni, hogy ez a cápa dugonggal is táplálkozik, hogy Ausztrália vizeiben egy tanulmány során 85 tigriscápából 15 példánynak a gyomortartalmában dugongszövet is volt. Továbbá megsebzett, de még élő dugongokon sikertelen tigriscápa támadásának nyomai láthatók. Végül, azokon a helyeken, ahol a tigriscápák nagyobb számban élnek, a dugongok kedvelt zsákmányállatai a sekélyebb vizekbe menekülnek; ezeket a cápák követik, így a dugongoknak és a tigriscápáknak nagyobb az esélye egymással találkozni. A széles, erősen elmeszesedett állkapcsai, amelyek majdnem a fej legelülső részén helyezkednek el, továbbá a robusztus és fűrészes fogai tökéletesek ahhoz, hogy nagytestű zsákmányállatokra támadhasson a tigriscápa. Jó látása, valamint a kiváló szaglása elvezeti vérző áldozatához, még akkor is, ha az jó messzire található, és csak néhány cseppnyi vért vesztett. Az alig érzékelhető víznyomás-változás és az állatok által kibocsátott elektromos tér érzékelésének köszönhetően a szóban forgó kékcápaféle a zavaros vízben is megtalálja áldozatát. Amikor nem biztos zsákmányának hollétében, akkor köröket tesz meg a térségben. Táplálékát általában egészben nyeli le, de ha az túl nagy, akkor éles fogaival nagy darabokat tép ki belőle. A tigriscápák gyomrában, a szárazföldi emlősök közül, főleg lovakat (Equus caballus), házi kecskéket (Capra aegagrus hircus), juhokat (Ovis aries aries), kutyákat (Canis lupus familiaris), macskákat (Felis silvestris catus) és vándorpatkányokat (Rattus norvegicus) találtak; az utóbbiakból főleg Hawaii partjainál. Egy esetben két repülőkutya (Pteropodidae) is volt. Mivel agresszíven falánk és nem válogatós, emészthetetlen tárgyakat is felfal, mint például rendszámtáblákat, olajfestékes dobozokat, gumiabroncsokat, baseball-labdákat stb. ### Úszása és álcája A tigriscápa általában lassan úszik. A lassú úszás és a sötét háti rész remek álcát nyújt a cápának, hiszen alig vehető ki a sötét tengerfenék vagy homályos mélység hátterében. Habár idejének nagy részén lassan úszik, hogy energiát spóroljon, továbbá észrevétlen maradjon, de ha muszáj, akkor gyorsan is tud úszni; sőt a kékcápafélék közül az egyik legerőteljesebb úszó. Csak zsákmányszerzéskor és meneküléskor gyorsul fel. ## Szaporodása A hím 2,3-2,9 méteresen, míg a nőstény 2,5-3,5 méteresen éri el az ivarérettséget. A nőstény csak háromévente párzik. Belső megtermékenyítés által válik vemhessé. Párzás közben a hím a nyakánál fogva tartja a nőstényt, de eközben a nőstény nem vagy alig sérül meg, mert a nyakán vastag és kemény a bőre. Az északi félgömbön a párzás általában március és május között zajlik le, az ellés a következő év április-júniusában történik. A déli félgömbön novemberben, decemberben, vagy akár január elején párosodnak a tigriscápák. A tigriscápánál a tojások még az anyaállat petevezetékében kikelnek, és az ivadékok elevenen jönnek a világra, emiatt egyike az ál-elevenszülő cápáknak. Az ivadékok feltételezhetően 16 hónap után válnak ivaréretté. Az ivadékok száma 10-80 lehet, de legtöbbjük elpusztul még az anyaméhben. A legerősebb ivadékok felfalják a gyengébbeket. Az újszülött tigriscápa testhossza 50-75 centiméter. ## A tigriscápa és az ember ### Halászata és védelme Ezt a cápafajt, mint sok más rokonát uszonyaiért, húsáért és májáért halásszák. Rendszeresen horogra kerül a célzott halászatakor, és akkor is, amikor egyéb halfajt keres az ember – ez utóbbi azért, mert a könnyű tápláléknak vélt csali lesz a végzete. Az uszonyai iránt mutatkozó állandó kereslet a jövőben még nagyobb állománycsökkenéshez vezethet. A Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) adatai szerint ez a cápa mérsékelten fenyegetett fajnak minősíthető. Túl nagy mértékű a halászata, és ezenkívül sok példányt csak az uszonyaiért fogják ki. Habár az értékes uszonyai valójában kevés tápértékkel bírnak, a májában sok A-vitamin található. Ezt vitaminos olajok készítéséhez használják fel. Jellegzetes bőre miatt is irtják a fajt. A sporthorgászok sem eresztik mindig vissza a horogra akadt tigriscápákat. 2010-ben, a Greenpeace International a világ legnagyobb független természetvédelmi és környezetvédelmi szervezete, feltette a tigriscápát a tengeri élőlényeket összefoglaló vörös listájára. Ezen a vörös listán azok a halfajok vannak, melyeket világszerte fogyasztanak, és túlhalászatuk veszélybe sodorhatja a helybéli halásziparokat. ### Az emberrel való kapcsolata Habár a cápák ritkán támadnak emberre, a tigriscápa a beszámolók szerint számos ember haláláért felelős. Néha az egyik legveszélyesebb cápafajnak tekintik. Ez a faj gyakran beúszik a sekély vizekbe, kikötőkbe és csatornákba, ahol könnyen találkozhat az emberrel. A tigriscápa a folyótorkolatok közelében és a közkedvelt halászterületeken is tartózkodhat. Habár az egyik legveszélyesebb cápának tartják, valójában a tigriscápa harapási aránya eléggé alacsony. Az embert megharapó cápák közül csak a második helyen van, az első hely a fehér cápát illeti. Hawaii vizeiben évente átlagosan 3-4 tigriscápa-támadás történik, de csak ritkán halálosak. Ez a 3-4 támadás igen kis szám, amikor meggondoljuk, hogy ugyanott nap mint nap több ezer ember úszik, szörfözik és búvárkodik. Hawaii-on az ember főleg szeptember és november között találkozhat a tigriscápával, amikor – a feltételezések szerint – a nőstények jönnek a szigetek sekély partszakaszaihoz elleni. 1959 és 2000 között 4668 tigriscápát öltek meg, hogy a turisták biztonságosan menjenek a vízbe. Ezek a cápaáldozatok mégsem mutatkoztak eredményesnek, az ember és a cápa találkozása ugyanolyan arányú maradt; csak az állat állományának ártott. Hawaii-on törvényellenes etetni a cápákat, kivéve a hawaii őslakosokat, akik kulturális vagy vallásos meggyőződésből tehetnek ilyet. A ketrecmerülést sem támogatják. 2007-ben a Discovery Channel egyik műsorában a dél-afrikai köztársasági cápamerülő és cápaviselkedést tanulmányozó kutató, Mark Addison megmutatta, hogy nem muszáj ketrecben rejtőzködni a tigriscápa elől. Fiona Ayerst vízalatti fényképész a Bahama-szigetek vizeiben úszott együtt ezzel a cápafajjal. ### A mitológiában Egyes hawaii őslakosok a szent na ʻaumakuá-nak, azaz „ősük lelkének” tekintik a tigriscápát. Szerintük e cápák szemgolyói különleges látóerővel bírnak. Ez a hit egybefügg azzal a valós ténnyel, ami szerint a tigriscápának tényleg kiváló a látása.

Beyond Good & Evil

A Beyond Good & Evil egy akció-kalandjáték, melynek fejlesztője és kiadója egyaránt a Ubisoft, 2003 vége felé jelent meg PlayStation 2, Microsoft Windows, Xbox és GameCube platformokra. A játék főszereplője Jade, egy oknyomozó újságíró, aki jártas a harcművészetek terén (dzsódó/dzsódzsucu), és együtt dolgozik a kibontakozó ellenállással, hogy leleplezze az egész bolygón átívelő összeesküvést. A harc és a logikai feladványok megoldása mellett a fényképezés is fontos szerephez jut. A leleplező fényképeken kívül a bolygó állat- és növényvilágáról is érdemes fotót készíteni, amiért cserébe pénz, gyöngyök és fejlesztések járnak, valamint további információkat kaphat általa egy megvizsgált dolgokról. A játék HD-változata 2011 márciusában jelent meg az Xbox Live Arcade rendszerében, a PlayStation Networkön pedig három hónappal később. Ebben a változatban feljavították a karaktermodelleket, a textúrákat és a játék zenei anyagát. Teljesítmények, illetve a PlayStation 3 változatban trófeák kerültek a játékba, az online ranglista mellett. Az alkotó, Michel Ancel (a Rayman sorozat is az ő nevéhez fűződik) egy trilógia első részének tervezte a játékot, azonban az elhibázott marketing (például a rossz megjelenési dátum, hiszen a Ubisoft több játéka is ebben az időszakban jelent meg, mint a Prince of Persia: The Sands of Time vagy a XIII) miatt a játék nem vált anyagilag sikeressé, a kritikusok viszont szerették. Ennek ellenére a Ubisoft bejelentette a folytatást, azonban annak fejlesztéséről csak nagyon kevés információ került napvilágra. ## Játékmenet A Beyond Good & Evil egy akció-kalandjáték, amiben a logikai elemek mellett a lopakodás is fontos szerepet kap. A főhős Jade, akit a játékos külső kameranézetből irányíthat, feladata pedig, hogy felfedje az igazságot a Hillys bolygó rejtélyes űrlény támadóiról. A játékos célja a belső helyszíneken, hogy a logikai feladványokat megoldva, majd harc, illetve lopakodás segítségével túljusson az ellenfeleken, hogy végül megszerezze a bizonyítékokat. Jade legfontosabb eszköze a dzsó (a játékban a Daï-jo elnevezést használják, a bot a dzsódó harcművészet egyik alapját képezi), távolsági fegyvere pedig a kesztyűje, ami kis korongokat (Gyrodisk) lő ki, amivel kapcsolókat képes átállítani, illetve meglőheti vele az Alpha Section katonák levegőtartályát, így jelentős előnyhöz juthat, de bizonyos főellenfeleknél is hasznos lehet. Használatához fényképező módba kell váltani. A főhős és társa adott számú életerővel rendelkezik (szívek jelzik), amit a Starkos (1 egységnyit) és a K-Bups (teljes életerőt) képes visszatölteni, valamint a PA-1 eszközzel a maximális életerő növelhető meg; amennyiben a játékos az összes életerejét elveszti, visszakerül az utolsó mentési pontra. Egyes lopakodós részeknél a főhőst rögtön megölik, ha észreveszik. Bizonyos helyszíneken csak egy társ segítségével lehet továbbjutni, őket pedig a mesterséges intelligencia vezérli, de néha a játékosok is adhatnak utasításokat, például az egyedi képességük (super action) alkalmazására. Pey’j például a harcban felugorhat, és a becsapódásával elkábíthatja az ellenfeleket, de kéziszerszámával a drótkerítéseket is átvághatja, amivel segíti a továbbjutást. Double H főleg a harcban nyújt segítséget, páncélja védi a lézerektől, és parancsra képes megrohamozni bármit, ami az útjába kerül. Ha az életerejük elfogy, a földre kerülnek, Jade viszont adhat nekik életerő növelő eszközeiből (Starkos, K-Bups vagy PA-1). A játék során több mellékküldetés és minijáték is elérhető lesz a főküldetés mellett, például a légpárnás hajóversenyek. Később egy új jármű, a Beluga nevű űrhajó is használható lesz. Különböző fejlesztések vásárolhatók hozzájuk, amivel a játékos korábban megközelíthetetlen területekre juthat el. Ezekhez viszont gyöngyöket kell gyűjteni, amit a játékos küldetések megoldásáért, pénzért (a játékban a fizetőeszközt lila kristályok testesítik meg), illetve fényképek készítéséért kaphat, illetve bizonyos helyeken lehet megtalálni ezeket. A járművek is sérülhetnek, aminek javítására a Repair Pod szolgál. A város a játékmenet szempontjából egyfajta központként működik, több küldetésre is csak az egyes városrészekből lehet eljutni, illetve az itt található boltokban lehet felszerelést vásárolni. ## Történet ### Bevezetés és a szereplők A Beyond Good & Evil története 2435-ben játszódik egy Hillys nevű bányászbolygón, ami a galaxis egy távoli szegletében, a négyes szektorban (System 4) található. A játék világa a modern elemek (bankkártya, e-mail) kombinációja a fantasy és a sci-fi műfajával (emberi módon viselkedő állatok beilleszkedése a társadalomba, illetve az űrhajók megjelenése). A Hillysen korábban béke honolt, de a DomZ nevezetű titokzatos földönkívüli faj elkezdte elrabolni a bolygó lakosságát, hogy kinyerjék életerejüket, vagy egyszerűen csak a szolgájukká tegyék őket. Ekkor lépett közbe az Alpha Sections nevű katonai szervezet: magához ragadta a hatalmat; így egyfajta diktatúra lépett életbe, de az emberek védelmére esküdött fel. A támadások azonban tovább szaporodtak, és úgy tűnt, a szervezet nem képes kezelni a problémát, bár a médiában igyekeztek ennek az ellenkezőjét sugallani. Kialakulóban volt egy titkos mozgalom, az IRIS Network, ami fellépett az Alpha Sections ellen, azt vallották ugyanis, hogy a DomZ kezére játszanak. A játék főhőse Jade (szinkronhangja Jodie Forrest), egy fiatal fotóriporternő. Fiatalkorában elvesztette a családját az egyik támadás során, így Pey’j (szinkronhangja David Gasman) vette magához, aki disznó és ember keveréke. Egy szigeten lévő világítótoronyban élnek kutyájukkal és hat másik árvával. A kalandok során segítségére lesz Double H, az IRIS egyik ügynöke, aki korábban katonaként szolgált. Jade eszköztárában (SAC – Synthetical Atomic Compressor) rejtőzik egy Secundo nevezetű mesterséges intelligencia, aki információkkal látja el, és képes betörni más számítógépes rendszerekbe. A játék legfőbb ellensége a DomZ főpap (High Priest), aki a bolygó inváziójáért felelős, valamint Kehck tábornok (General Kehck), aki az Alpha Sections feje, és hazug propagandájával akarja a helyiek bizalmát megnyerni, illetve az IRIS ellen kívánja fordítani a lakosságot. ### Cselekmény A történet a világítótoronynál kezdődik, ahol Jade és Pey’j, valamint néhány örökbefogadott árva él, akik szintén elvesztették szüleiket. Rosszak az anyagi körülményeik, az áramszolgáltató is lekapcsolta az otthonukat védő pajzsrendszert, így egy támadás áldozatává válnak. Jade megmenti az árvákat, de egy DomZ elkapja, és ekkor furcsa látomás tárul a szeme elé. Pey’j kimenti a karmai közül és odaadja neki fegyverét, majd legyőzik az összes támadót. Feltűnik az Alpha Sections, és saját győzelmükként könyvelik el az esetet. Jade elfogad egy ajánlatot a tudományos múzeumtól, hogy a bolygó élővilágáról készítsen fényképeket, ami ettől kezdve az egyik fő bevételi forrásaként fog szolgálni. Egy különös megbízótól is üzenetet kap, hogy találkozzanak a Black Isle nevű szigeten, ahol egy küldetés vár rá. Előtte viszont a Mammago Garage szervizébe látogat a rossz állapotban lévő légpárnás javítása érdekében. Kiderül, hogy a megbízó valójában nem is létezett, és a küldetés az IRIS Network egyik tesztje volt Jade számára, aki vállalja, hogy segít nekik bizonyítékot gyűjteni az Alpha Sections sötét ügyleteiről. Behatol a Nutripils gyárba és megmenti az IRIS egyik megkínzott beszivárgó ügynökét (Double H), és elkezdi fényképezni az emberkereskedelemre utaló bizonyítékokat a gyár területén. Pey’j az akció során foglyul esik, és Jade már csak azt látja, ahogy elszállítják a vágóhíd (Slaughterhouse) felé. Mielőtt kijutna a gyárból, Double H rendkívüli fájdalmakkal küszködik, ezért minél előbb az Akuda bárba, az IRIS rejtett főhadiszállására kell szállítania. Jade benevez a hármas számú légpárnás versenyre, ahol egy mellékjáraton keresztül bejut a vágóhídra. További bizonyítékokat szerez az Alpha Sections és a DomZ együttműködéséről, Pey’j viszont már nincs ott. Double H és Jade visszatérnek az IRIS bázisára, ahol már várja őket a bolygó korábbi kormányzója, aki a küldetés során belépőkódokkal látta el őket, valamint felajánlotta további segítségét a szervezetnek. Hirtelen a rádión keresztül bejelentkezik az IRIS vezetője (Wild Boar), aki felől több hete nem hallottak. Jade felismeri, hogy valójában Pey’j az. Megtudják, hogy a Hillys holdjára, a Selenre akarják elszállítani, ahonnan az Alpha Sections sugározza a propaganda-adásait. A világítótorony felé veszik az irányt, azonban későn érkeznek, a helyet földig rombolták, a gyerekeket pedig elrabolták. Jade begépeli a Pey’j cipőtalpára nyomtatott kódokat, és ez megnyitja a hangárba rejtett műhelyt, ahol az űrhajó található. Miután Mammagótól beszerzik a megfelelő alkatrészeket, még van lehetőség körbenézni a városban és elvégezni a fennmaradó feladatokat, azután pedig a Selenre indulnak az utolsó küldetésre. Pey’j a DomZ-bázison van fogságban, és úgy tűnik, meghalt. Jade lefényképezi Kehck tábornokot, miközben a DomZ vezetőjével tárgyal. Amikor Jade visszatér, Pey’j kezd magához térni, a lány felszínre törő különleges erejének köszönhetően. A terv szerint haladnak, Secundo segítségével átállítják a közvetítő állomást, hogy az ő tudósításukat sugározzák. A lakosok fellázadnak, Kehck pedig beindítja az űrállomás önmegsemmisítő rendszerét. Még a robbanás előtt sikerül elmenekülniük a Belugával, de a tábornok egy vonósugárral elkapja őket. Az ellenséges űrhajót lelövik, és lekapcsolják a vonósugarat is. Kehck a halála előtt annyit mond, hogy a DomZ főpap már évszázadok óta Jade nyomában van. Egy légi csata van kibontakozóban az Alpha Sections és a Hillys lázadó erői között, akik segítenek Jade-nek visszajutni a holdbázisra, hogy kimentse a többieket. A bázison szembekerül a DomZ főpappal, aki azt állítja, hogy Pey’j nem mondta el az igazat múltjáról, és Jade valójában az ő eltulajdonított ereje (Shauni néven szólítja; Jade is ezt választotta álnevének, amikor belépett IRIS-be), amit emberi formába zártak előle. Mivel nélküle elhalt volna, ezért más embereket raboltak el számára, hogy a lelkükből táplálkozhasson. Jade végül győzedelmeskedik és felszabadítja a fogvatartottakat. A stáblista után Pey’j ül a vízparton, és látni, ahogy karján a DomZ fertőzése kezd kialakulni. ## Fejlesztés A Beyond Good and Evil ötlete Michel Ancel fejéből pattant ki, őt leginkább a Rayman megalkotójaként ismerik. A kezdetben Project BG&E kódnevű játék fejlesztése a Ubisoft Montpellier stúdiójában zajlott, a munkálatok valamivel több mint három évet vettek igénybe. A csapatot harminc fejlesztő alkotta. Ancel több évig dolgozott Rayman játékokon, és szeretett volna valami mást csinálni. A fejlesztés során azt a cél tűzte ki, hogy a játékba egy egész világ kerüljön, bolygókkal és falvakkal, és a játékos felfedezőnek érezhesse magát, a teljes szabadság birtokában. A másik fontos cél, hogy a történet fontos szerepet kapjon, ami viszont egyes dolgokban megkötné a játékos kezét. Egy interjúban a készítő megemlítette, hogy a történetmesélés miatt a játékmenet lineáris lesz, viszont a küldetések között a játékos belátása szerint cselekedhet. Emellett a mozifilmek pörgős ritmusát is át kívánta ültetni a játékba. Ancel saját ötletein kívül több más dolog is ihletforrásként szolgált, mint például Mijazaki Hajao alkotásai, az aktuális politika vagy média helyzete, illetve a szeptember 11-ei támadások utóhatásai. Jade megalkotásakor Ancel a feleségéről mintázta a karaktert, mivel egy valós személy jellemvonásaival akarta felruházni, akivel a játékosok azonosulni tudnak. A játékot a nagyközönség először a 2002-es E3 alkalmával láthatta, de a fogadtatása nem volt túl pozitív. Eredetileg közelebb állt a művészi játékokhoz, mint amilyen az Ico, de az alapkoncepciót ezután nagy mértékében megváltoztatták, hogy jobban megfeleljen a játékos társadalom igényeinek. Jade eredetileg egy kamasz lány lett volna, de Ancel áttervezte, így sokkal erősebb személyiséget kapott, ami jobban párosult az előtte álló küldetéshez. Egyes részeket eltávolítottak a játékból, mivel a tervező nem akarta, hogy a hosszabb felfedezős/kalandozós részek miatt túlságosan is hasonlóvá váljon a Zelda játékokhoz. Ancel szerint a sok áttervezés kissé megviselte a fejlesztőcsapatot, a játék végül az eredeti tervek átdolgozása helyett szinte már annak a folytatásává nőtte ki magát. A játék megjelenése előtt bizonyos mozikban az előzetesét is levetítették. A játék HD-változata 2011 márciusában jelent meg az Xbox Live Arcade rendszerében, a PlayStation Networkön pedig három hónappal később. Ebben a változatban feljavították a karaktermodelleket, a textúrákat és a játék zenei anyagát. Teljesítmények, illetve a PlayStation három változatban trófeák kerültek a játékba, az online ranglista mellett. ## Zene A játék zenéjét Christophe Héral szerezte. Az ötlettel Ancel kereste meg, aki ismerte Héral filmek terén végzett munkáját. Hubert Chevillard rendező is Héralt ajánlotta, akivel Ancel korábban a Pantin, la pirouette című rövidfilm kapcsán dolgozott együtt. Héral segítségére volt Laetitia Pansanel, aki a szimfonikus betétekért volt felelős, illetve a testvére, Patrice Héral, aki néhány hangeffektért és az énekért felelt. A játék zenei anyagában több nyelv és hangszer is fellelhető. A Propaganda című szerzemény, ami az Akuda bárban hallható, főként bolgár nyelvű, és a hidegháború szovjet propagandájára utal. Ehhez Héral egy bolgár hölgy ismerősével folytatott telefonbeszélgetés felvételeit használta fel, és a nő a média fölött befolyást szerző karhatalmat képviselte. Több számban arab húros és indiai ütős hangszerek hallhatóak. Az Akuda bárban eredetileg a Funky Mullah szólt volna, de Héral úgy döntött, a müezzin vokál miatt az emberekben rossz benyomást keltene a szám (még 2001. szeptember 8-án rögzítették) a szeptember 11-ei támadások miatt, így lecserélte a Propagandára. A Fun and Mini-games című szerzeményben – ami a versenyek és a minijátékok közben hallható – spanyol szövegek szerepelnek. A DomZ zenéinél egy kitalált nyelv dominál. A Metal Gear DomZ című számban hallható fémes hanghatásokat Héral szomszédjának a fia ihlette, rögzítette ugyanis, ahogy a gyerek fémhulladékkal szórakozott. A Hillys városában hallható hangeffekteket szintén Héral vette fel. A játék zenei anyagát külön albumként nem adták ki, a Ubisoft azonban ingyenesen elérhetővé tette 2011 márciusában. A Video Games Live nemzetközi koncertsorozat alkalmával a Beyond Good & Evil zenéit is előadták. A Game Audio Network Guildtől számos jelölést gyűjtött be, többek között „Az év játékzenéje” és „Az év zenei anyaga” kategóriákban, illetve a 2004-es AIAS díjátadó zenei kategóriáiban is több nevezést kapott. ## Fogadtatás A Beyond Good & Evil megjelenésekor a sajtó jellemzően pozitív értékeléseket adott a játékra, a Metacritic és a GameRankings oldalain az Xbox, illetve a GameCube változatok 87-es, míg a PC-s verzió 83-as átlagpontszámmal rendelkezik. Még a megjelenése előtt, a 2003-as E3 alkalmával az Official U.S. PlayStation Magazine és a PlayStation Magazine a show egyik legjobbjának találta. A grafikai megjelenítését szinte mindenhol dicsérték, a Game Informer a GameCube változatról azt írta, hogy a grafika megközelíti egy átlagos szerepjáték átvezető jeleneteinek minőségét, az effektek és a karakteranimációk pedig elképesztőek. Jon Hicks, a PC Format kritikusa azt írta, hogy a grafika egyes elemei nagyszerűek, de összességében nem túl kiemelkedők, ami a játék konzolos gyökereire vezethető vissza. A 1UP.com és az Official U.S. PlayStation Magazine is csak apróbb hibákat kritizált, mint például a néha lecsökkenő FPS szám (frame per second – képkocka/másodperc), ami ugyan nem teszi játszhatatlanná, de kellemetlen, hisz nem használja ki teljesen a gép adottságait. A Eurogamer kritikájában a következőeket írja: „Mostantól Michel Ancelre nem a Rayman megalkotójaként fogunk emlékezni. Ezentúl ő lesz a »zseniális elme«, aki elhozta nekünk a Beyond Good & Evilt”. A számos karácsonyra időzített nagy cím közül kiemelkedik a BG&E, és egy felejthetetlen élménnyel ajándékoz meg.” Az Edge kiemelte a történetet és a designt, a cselekményt viszont kritizálta, amiért Jade jellemváltozásán semmilyen kettősség nem mutatkozik, amire a címből következtetni lehetne. Dan Toose az Icon Magazine cikkírója szerint a játék sötét és barokk jellemvonásokkal bír, ami távol áll a Final Fantasy idealizált és letisztult világától, és ezzel európai hangulatot kölcsönöz számára. Dan szerint az elmúlt évek egyik legjobb kalandjátéka született meg a Beyond Good & Evil képében. A GamePro kritikusa, Star Dingo szerint a játék sok mindenben jó, de egyik játékeleme sem kiemelkedő, és ezzel nem ér fel a Beyond Good & Evil névhez, ugyanis sokkal több potenciál volt benne, mint amennyit kihasználtak. A kritizált pontok között volt például, hogy a játékmenet nem volt elég kiforrott, valamint az irányítására is panaszkodtak. Lisa Mason (Game Informer) azt írta, hogy az irányítás még elnézhető, viszont a játékmenet viszonylag egyszerű, és több játékelemet kellett volna beépíteni. Kevin Rice a PC Gamertől azt írta, hogy a játékmenet üdítő volt számára, a légpárnás versenyek azonban kevésbé szórakoztatóak, és az egyszerű harcrendszer a játék leggyengébb eleme. Az Edge szerint a másik negatívum, hogy a lineáris játékmenet egy mellékhatásaként a játékból hiányzik az interakció. Az 576 Konzol értékelése szerint a Beyond Good & Evil az év egyik legjobb játéka, amit főként rengeteg pozitív jellemzőjének köszönhet, mint a kézreálló irányítás, a nagy kiterjedésű pályák, a gyönyörű zene és az akár tizenöt órát meghaladó játékidő. A cikkíró véleménye, hogy felüdülés a játékkal való időtöltés, ami egyetlen ponton sem válik frusztrálóvá, továbbá nincs szükség feleslegesen hosszú bóklászásra, a fejtörők pedig kellő számban vannak jelen és nincsenek agyonbonyolítva. A kevés feloldható extra ellenére is többszöri végigjátszásra ösztönzi a játékost. A Beyond Good & Evil technikai oldalát is tökéletesnek minősítették, ami a pompás animációk, illetve a játék hangulatát meghatározó zenék és hanghatások érdeme. Negatívumok oldalán csak néhány dolgot említettek meg, ilyen a néha előforduló szaggatás, illetve az, hogy a mentés sok helyet foglal el. A PlayStation 2 változatot végül 9,5 ponttal jutalmazták a 10-ből. Egy másik számban kiemelték továbbá a remek történetvezetést és zenei aláfestést, a játékos barát irányítást, valamint a játék során tapasztalható változatos lehetőségeket és feladatokat. Később a kurrens generáció klasszikusai című rovatban is megemlékeztek a játékról, amelyben a konzolgeneráció legvitatottabb címének nevezik. Legnagyobb érdemének azt tartják, hogy bár a történet orbitális nagy klisékből építkezik, a játék mégis végtelenül egyedinek és újszerűnek hat. A szereplők mind karizmatikus, remekül megformált karakterek, a játék világa pedig szerethető, barátságos és kissé futurisztikus, mégis emberközeli. A játékmenetet pofonegyszerűnek nevezik: van benne egy kis kaland, egy kis versenyzés, sok akció és a Metal Gear Solid sorozatból ismerős lopakodós elemek. Az irányítást könnyen elsajátíthatónak, míg a vizuális körítést kiválónak, a zenei aláfestést pedig frenetikusnak tartják. Megemlékeznek továbbá arról, hogy az E3 alkalmával sikerrel prezentálták a játékot, a kritikusok pedig egyöntetűen pozitívan fogadták a játékot, a kasszáknál viszont megbukott a marketingre fordított minimális erőforrások miatt, és a játék ára is hamar lecsökkent. A játékot végül minden idők egyik legnagyobb áldozatának nevezik, hisz tökéletesség határát súroló mivolta ellenére elnyelte az enyészet, a benne rejlő potenciál pedig kiaknázatlanul maradt. A rovat tízes toplistáján a kilencedik helyre sorolták a játékot. A Gamer magazinban megjelent cikk a furmányos sztorit, a tökéletes, vagány főhősnőt, az innovatív, pörgős és elbűvölő játékmenetet dicsérte, aminek a szerző szerint olyan hatása van, hogy a játékos kalandfilmben érezheti magát. További pozitívumként említették a szereplők remek animációját és tökéletes szinkronhangjaikat, a lineáris történet melletti szabadságot, illetve az átgondolt irányítást, ami nem csak gamepaddel, hanem egérrel és billentyűzettel is teljesen élvezhető. Az összegzésben lebilincselő kalandként jellemezték, amely közel hibátlan, de a cikkíró megemlítette, hogy a játék stílusát a gyerekesnek ható képi világa miatt nem biztos, hogy mindenki kedvelni fogja. A lenyűgöző játékmenetet és a filmszerű játékélményt ellenben kicsit beárnyékolja a rövid tiszta játékidő, valamint a játék multiplatform mivoltából eredően a grafika nem annyira kimagasló, bár nem hagy kívánnivalót maga után. A végső értékelésnél 97%-ot kapott a játék. A GameStar kritikája szerint a Beyond Good & Evil felnőttesebb, komolyabb és némileg kifinomultabb, mint Ancel korábbi alkotásai. Főbb jellemzőiként a kedvelhető karaktereket, a változatos játékelemeket, a nagyszerűen kidolgozott, taktikázva legyőzhető főellenfeleket és a stílusos, elsőrangú grafikát nevezte meg a cikk írója. Lényegében több más játék elemeit használja fel sikeresen, a játék erénye pedig, hogy ennek ellenére is egységes egésznek érződik, a különböző stílusok kiválóan megférnek egymás mellett. További dicsérettel illették a magával ragadó, izgalmas, bájos és mulatságos történetet, az eredeti, érdekes és szimpatikus főszereplőt és a mulatságos párbeszédeket, valamint szinkronszínészek teljesítményét. Megjegyezték, hogy a játék kezelőfelülete, a tárgyak rendezése kiváló, a grafika mellett pedig a hangok is tökéletesek. Az összegzésnél ismét kitértek a rendkívül hangulatos, jól kitalált világra, a kitűnő sztorira, a különféle játékelemek nagyszerű összességére, az olajozott irányításra és a szimpatikus főszereplőkre, illetve dicséretet kapott még a stílusos eredeti, alaposan kimunkált világ, a fordulatos történet, a sokrétű játékmenet. Negatívumként a néha önismétlő és unalmas puzzle-elemeket és a kicsit konzolos grafikát hozták fel, valamint azt, hogy a PC-s változat nem rendelkezik gamepad támogatással, így végül 92%-os értékeléssel díjazták a játékot. A PC.GAMES kritikusa méltatta, hogy a főhős automatikus interakcióival játékosbaráttá vált a játék irányítása. Kiemelte továbbá a kiváló, sokszínű zenét és a jól eltalált, illetve előadott beszédhangokat, bár megjegyzi, hogy utóbbiakból sajnos kevés van, a beszélgetések jó része csak olvasható, illetve a társak négy-öt mondatot ismételnek a csaták során. Véleménye szerint 2003 egyik leggyönyörűbb látványvilága, zseniális karakteranimációk, rajzfilmszerű kivitelezés, illetve Hillys színes, élő és lélegző világa tulajdonítható a Beyond Good & Evil legfőbb ismérveinek. A negatívumok oldalán megemlíti, hogy bár a feladatok jó része kellemesen izzasztó, ám néhány helyen túlzásba estek a fejlesztők, néha idegesítővé válnak a lopakodós részek, a gyorsmentés funkció pedig hiányzik. További pontlevonás járt azért, amiért a megoldandó feladatok száma, variációja viszonylag kicsi, emiatt kicsit sablonossá válnak a játék végére, a konzolos jellegből adódóan borzalmas a kamerakezelés, ami főként a harcoknál problémás, illetve a tízórányi játékidő miatt, amit a játék motorjával készített animációkkal próbálnak kinyújtani, ezeket ugyanis nem lehet átlépni. A fejlesztők részére még azt rója fel, hogy a játék megjelenése után kiadott 1.01-es javítás többet ront a játékon, mint használ. Összességében 2003 legjobb játékának nevezi a teszt írója, ami elképesztő látványvilággal, remek fejtörőkkel, többrétegű, jól összerakott játékmechanizmussal rendelkezik, amiből még egy év fejlesztéssel örök klasszikus válhatott volna, így azonban „csak” egy jó játék lett, amire végül 85%-ot adott a cikk szerzője. A PC Guru kritikájában kiemelik, hogy a játék a különböző műfajok legjobb tulajdonságait ötvözi, változatos játékmenettel rendelkezik, amelynek minden része nagyon jól kivitelezett és sajátos hangulattal bír. A Beyond Good & Evil megfelelő kihívást nyújt, nem válik feleslegesen nehézzé, nincsenek irányítási problémák még billentyűzettel sem a harcok, a lopakodás vagy az ügyességi részek közben. Eredeti ötletként értékelik a fényképezés lehetőségét, ami feldobja a játékmenetet. Megemlítik az eltalált mentési rendszert, a kitűnően kidolgozott rajzfilmes karaktereket, a gyönyörű fény-, árnyék- és víz-effekteket, és az egész játékra jellemző aprólékos kidolgozását, ami fokozza a hangulatot. A humoros karakterekhez remek szinkronhangok társulnak, a helyszínekhez pedig tökéletesen illeszkedő, sajátos zene párosul, a történet tálalásában a minőségi átvezető videók segítenek. Egyetlen negatívumának a sok más helyen olvasható rövidséget említi a kritikus, és 94%-kal díjazta a játékot. A Gamer, valamint a PC Guru 2003-as év értékelésnél is, az év legnagyobb meglepetése kategóriájában a Beyond Good & Evil került az első helyre, illetve a Gamer esetében a legjobb mellékszereplő kategóriában Pey’j holtversenyben kapta meg az első helyet Deekin Scalesinger (Neverwinter Nights) mellett. A játék eladásai azonban nem alakultak túl fényesen a 2003-as karácsonyi szezonban. A kereskedők az árcsökkentés mellett döntöttek, így a megjelenési árat egyes helyeken akár 80 százalékkal is csökkentették. Az Official U.S. PlayStation Magazine szerint ez az időszak a játékok megjelenés szempontjából túlzsúfoltnak számít, és ezért nem ért el a játék jelentős anyagi sikereket, de a Ubisoft rossz marketingpolitikája is közrejátszott, illetve az, hogy nem igazán tudták, hogyan kellene a játékot bemutatni és reklámozni. Laurent Detoc, a Ubisoft észak-amerikai részlegének igazgatója a játék elrontott reklámját és a mélyrehatóbb piackutatás hiányát nevezte meg a legrosszabb üzleti döntéseként. A megjelenés időszakában a Ubisoft inkább a Prince of Persia: The Sands of Time marketingtevékenységére fókuszált. Jay Cohen (az észak-amerikai részleg korábbi alelnöke) és Alaine Corre (az európai részleg ügyvezető igazgatója) is a fentieket okolta a siker elmaradása miatt. „A játékmenet és a technikai adottságok is teljesen rendben voltak, csupán a játék célközönsége hiányzott” – nyilatkozta Corre a BBC számára. Az alkotó, Michel Ancel egy trilógia első részének tervezte a játékot, azonban a játék nem vált anyagilag sikeressé, ezért úgy tűnt, nem készül el a folytatás. Ennek ellenére a 2008-as Ubidays rendezvényen bejelentették a fejlesztését, bár eddig csak nagyon kevés konkrét információ került róla napvilágra. 2013 februárjában Yves Guillemot, a Ubisoft vezérigazgatója biztosította a rajongókat, hogy a Beyond Good & Evil 2 továbbra is fejlesztés alatt áll. ## Díjak és elismerések A Beyond Good & Evil számos nevezést és díjat tudhat magáénak. Az International Game Developers Association három kategóriában jelölte a játékot a 2004-es Game Developers Choice Awards díjátadóra: „Az év játéka”, „Az év legjobb eredeti karaktere” (Jade) és a „Legjobb design” kategóriákban. A 2004-es IMAGINA Festival alkalmával 11 díjból hatot a Ubisoft játékai nyertek, a Beyond Good & Evil a „Legjobb forgatókönyvíró” (Michel Ancel és Jacques Exertier) és „Az év játéka” (Ubisoft Montpellier) kategóriákban. Az AIAS 2004-es Interactive Achievement Awards díjátadón a játék a története és a karakterei miatt kapott nevezést. 2003-ban az IGN a „Legjobb kalandjáték” (PS2 változat) és a „Legjobb történet” (GameCube) kategóriákban díjazta a játékot. 2007-ben a Beyond Good & Evil az IGN összesített, „minden idők legjobbjai” listáján a 22. volt az Xbox és 12. a GameCube játékok között. A Game Informer szintén a 12. helyre sorolta a „25 legjobb GameCube játék” összeállításában. Egy másik listában, amiben a 200 legjobb játékot válogatták össze, a Beyond Good & Evil a 200. helyezett lett. Az Official Nintendo Magazine a saját összeállításában a 91., míg a Nintendo Power a 29. helyre rangsorolta a játékot, valamint a magazin 20 éves fennállását megünneplő különszámban a 11. legjobb GameCube játéknak választotta. Az évtized legjobb játékait bemutató listáján a Destructoid a 6. helyre rangsorolta a Beyond Good & Evilt. A GamesRadar minden idők legjobb játékait összesítő listáján, 2012 novemberében a 71. helyen állt. ## Fordítás

Janovics Jenő

Janovics Jenő (Ungvár, 1872. december 8. – Kolozsvár, 1945. november 16.) magyar színész, rendező, színigazgató, forgatókönyvíró. Kolozsvári színigazgatóként fontos szerepet játszott a Hunyadi téri színház építésében, illetve a nyári színkör kőszínházzá alakításában. Az 1911–1914 között rendezett, nagy sikert aratott drámaciklusai kiemelkedő jelentőségűek a magyar színház történetében. Az első világháború előtt és alatt a magyar filmgyártás egyik úttörője volt filmgyártó és mozitulajdonos vállalkozóként, filmesztétaként, rendezőként és forgatókönyvíróként. Filmstúdiójának bevételeiből a színházat támogatta egészen vagyonának elapadásáig. A trianoni békeszerződés után az állami és városi támogatás nélkül maradt magyar színjátszás új intézményeinek kiépítésére összpontosított. Műsorpolitikája miatt sokat támadták: a magyar nacionalisták a román darabok műsorra tűzése miatt léptek fel ellene, a román nacionalisták a magyar kultúra szervezésében játszott szerepét kifogásolták, a konzervatív polgárok a munkásoknak rendezett darabokat vetették a szemére. Zsidó származása miatt az 1930-as évek második felétől mellőzték; ekkor írta meg színháztörténeti visszaemlékezéseit. 1945-ben ismét átvehette a kolozsvári magyar színház igazgatását; az évadnyitás előkészületei közben hunyt el. ## Életpályája ### Családja és tanulmányai Szegény sorsú zsidó család ötödik gyermekeként született Ungváron. (Testvérei közül Sándor tisztiorvos, Budapest egészségügyi tanácsosa, Pál Az Est szerkesztője lett.) Hamarosan Budapestre költöztek, így az elemi iskolát már ott járta ki, majd a Horánszky utcai főreáliskolában tanult. Amellett, hogy minden osztályt kitűnő eredménnyel végzett, hatodikos korától minden évben elnyerte az önképzőkör irodalomtörténeti, illetve magyar nyelvészeti díját, valamint a legjobb komoly szavalónak és a legjobb víg szavalónak kitűzött díjat. Ezekkel a pénzjutalmakkal és magánórák adásával segítette szüleit és testvéreit. A Nemzeti Színház előadásaira Paulay Edétől kért és kapott ingyen belépőjegyet, egyes klasszikus darabokban statisztált is. 1891-ben kitűnő eredménnyel érettségizett, és szülei kívánságára beiratkozott a Műegyetemre. Emellett tanárai, Péterfy Jenő és Patthy Károly rávették a szüleit annak engedélyezésére, hogy a tehetséges fiú ezzel párhuzamosan a Színházművészeti Akadémia előadásait is látogathassa. Amikor a Színiakadémián az első év végén eredményei alapján engedélyt kapott, hogy rögtön a harmadik évfolyamra iratkozzon be, szülei is belenyugodtak pályaválasztásába. Tanárai közül kiemelendő Paulay Ede, Jászai Mari, Újházi Ede, Csiky Gergely, Alexander Bernát. Az Akadémiát 1894-ben végezte el, majd Miskolcon, Désen, Budán, Temesváron és Pozsonyban lépett fel. 1896-ban szerződött a Kolozsvári Nemzeti Színházhoz, és beiratkozott a helyi egyetem bölcsészkarára. Mivel ehhez görög érettségire is szüksége volt, a vizsgát pótlólag tette le a nagyváradi premontrei gimnáziumban. A színházban már az első év után rendezővé nevezték ki. Az egyetemen magyar–francia tanári diplomát, majd 1900-ban, Csiky Gergely realizmusa című tanulmányával esztétikai és filozófiai doktorátust szerzett. Ugyanennek az évnek a nyarán tanulmányutat tett Németországban, Londonban és Párizsban. ### Az első világháború előtt és alatt thumb\|A Hunyadi téri színház megnyitása 1906. szeptember 8-án 1900 augusztusában a kolozsvári színház művészeti igazgatójává nevezték ki; ám egy év múlva, amikor a színház intendánsa, Bölönyi József politikai okok miatt lemondott, Janovics is elhagyta a színházat. Egy évig Bölönyi birtokán disszertációja második kötetén dolgozott, majd 1902-től három évig a szegedi társulat igazgatója volt. 1905 áprilisában a kolozsvári színház igazgatójává nevezték ki, így feladta szegedi állását, és április 23-án megkezdte működését a kolozsvári társulattal. Az első előadás Edmond Rostand: Cyrano de Bergeracja volt, ekkor még a Farkas utcai színházban. Vezetése alatt már az első évben is operaelőadásokra került sor, és 1906-ban, elsőként Magyarországon, megkezdte az ifjúsági előadások szervezését. Janovics vezetése idején épült meg a Kolozsvári Nemzeti Színház új, impozáns épülete a Hunyadi téren Fellner és Helmer tervei alapján, amelyet 1906. szeptember 8-án avattak fel. Janovics célja az volt, hogy az új épületben művészi színházat alakítson ki, és a könnyebb műfajú darabokat külön helyszínen mutassák be, ezért a sétatéri nyári színház deszkaépületét 1908–10-ben kőszínházzá alakíttatta át. Az 1911–12-es évadban száz estén át huszonhét műből álló magyar drámatörténeti ciklust, 1912–13-ban antik drámaciklust, 1913–14-ben tizennégy műből álló, negyven előadásos Shakespeare-ciklust szervezett. A magyar drámatörténeti ciklus egyes darabjait Beöthy László meghívására Budapesten is előadták; a vendégszereplés nagy sikert aratott. Az erdélyi magyar színművészet és színházi élet szervezési munkáiban vállalt szerepének köszönhetően már ifjú színész korában bekerült a Színészegyesületi igazgatótanácsba, később pedig létrehozta az Erdélyi és Bánáti Színészegyesületet. Ebben a korszakban indította el filmstúdióját is, amely 1914 és 1920 között hatvanöt némafilmet és öt moziszkeccset készített. A film anyagilag is sikeressé tette: országszerte huszonhat mozija és Kolozsváron tizenegy háza volt. 1914-ben Molière-ciklust tervezett, de ennek megvalósítása a háború kitörése miatt elmaradt. Miközben több fővárosi és az összes vidéki színház elbocsátotta a színészeket, Janovics nem engedte, hogy a mintegy 250 közreműködő munka nélkül maradjon, a színház továbbra is folyamatosan működött. Az éjszakai kijárási tilalmak idején sem szüneteltette az előadásokat, hanem korábbra helyezte a kezdési időpontot. A fronton harcolók családjának megsegítésére jótékonysági előadásokat szervezett, a katonának behívott színészek fizetését tovább folyósította. A háború alatt a személyes vagyonából biztosította a színház alkalmazottainak és nyugdíjasainak járandóságát, valamint a színház működéséhez szükséges díszletek, jelmezek, könyvek, technikai felszerelések beszerzését. 1918 őszén a forradalom kitörésekor a Nemzeti Tanács alelnökeként igyekezett megóvni a város rendjét és elkerülni a forradalom túlkapásait. Az 1918. december 22-én tartott kolozsvári magyar nemzetgyűlés az állandó magyar kormányzótanács elnökségi tagjává választotta, 25-én azonban a román hadsereg bevonulása új helyzetet teremtett; 1919. január és április között a hadtestparancsnok több ízben is egy-egy hétre betiltotta az előadásokat. ### A két világháború között 1919\. május 14-én a nagyszebeni román kormányzótanács nevében Onisifor Ghibu megjelent a színházban, hogy azt a többi állami tulajdonhoz hasonlóan átvegye. Janovics jegyzőkönyvbe vétette, hogy az épület nem állami tulajdon, mert az építkezés a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank hiteléből épült, és a törlesztőrészleteket saját maga fizette; ennek ellenére a színház átvétele megtörtént. A színház a továbbiakban a román állami cenzúrának volt alávetve, ami számos klasszikus darab betiltásával járt; ugyanakkor helyet kellett adnia a különböző román állami társulatoknak is. Hosszas egyeztetések és számos jogi kifogás után augusztusban Janovics felajánlotta a kormányzótanácsnak, hogy átadja a színház épületét, amennyiben eladják vagy bérbe adják neki a Farkas utcai színházat, és biztosítják, hogy ott magyar színház működhessen. A kormányzótanács nem válaszolt erre a felvetésre, október 1-jén pedig feltétel nélkül birtokba vették a színházat, ami ellen Janovics hiába emelt óvást. Noha felkérték az intézmény művészeti vezetésére, Janovics ezt nem vállalta el, mivel ennek feltétele a hűségeskü letétele lett volna. A magyar társulatnak az előadások megtartását a nyári színkörben engedélyezték. Ezt követően erőfeszítései az állami és városi támogatás nélküli magyar színjátszás új intézményi kereteinek kiépítésére irányultak. 1920-ban sikerült kétéves játékengedélyt szereznie Octavian Goga kultuszminisztertől az összes erdélyi magyar színház részére. A korábban a budapesti országos színészegyesület fiókjaként működő Erdélyi és Bánáti Színészegyesület 1920 szeptemberében önálló szervezetként alakult meg, és 1921-ben tartott első közgyűlésén Janovicsot választotta meg első elnökének; ezt a tisztséget 1923-ig látta el. 1922-ben, amikor Poór Lilit Aradon A kaméliás hölgy előadásán letartóztatták, és hiába járt közben az érdekében, Janovics két színésszel együtt megszöktette a rendőrségi fogdából, és Halló, itt Scarpia címen cikket jelentetett meg a letartóztatást elrendelő prefektus ellen. 1923-ban a budapesti Nemzeti Színház igazgatójává akarták kinevezni, de nem fogadta el, mondván: „Kimondhatatlanul hálás vagyok ezért a megtisztelésért, de nem tudom elszakítani a kapcsokat, amelyek engem Kolozsvárhoz kötnek. Erdélyben most nehéz harcot vív fennmaradásáért a magyar színház. Úgy érzem, hogy ebben a harcban reám ott szükség van. Hagyjanak engem ott. Itt találnak sokkal méltóbbat a Nemzeti Színház vezetésére.” A kolozsvári színház anyagi gondjainak megoldására saját vagyonát használta fel, de támogatta Erdély más színházait is, így egy évtized múlva már adósságok terhelték. 1928. augusztus 29-én házasságot kötött Poór Lilivel. 1932-ben átengedte a színház vezetését a Bánffy Miklós vezette Színpártoló Egyesületnek, ő maga főrendezőként tevékenykedett 1932-ig. Ezekben az években Kádár Imrével és Imre Sándorral a színházi szemlélet korszerűsítésére törekedett, így expresszionista stílusban rendezett, a színházban is használta a film eszköztárát, eredeti szemléletben rendezte Shakespeare-t. Megállapodott a szakszervezetekkel, hogy a munkások részére bevezető előadással mutat be Shakespeare-, Ibsen-, Strindberg-, Anatole France- és G. B. Shaw-darabokat. 1923-ban, 1924-ben és 1930-ban pályázatokat írt ki eredeti drámák írására, amelyeken többek között Karácsony Benő, Gulácsy Irén, Benamy Sándor és Tamási Áron vettek részt. A román–magyar kulturális közeledés érdekében klasszikus és kortárs román írók (Ion Luca Caragiale, Victor Eftimiu, Ion Minulescu, Lucian Blaga, Nicolae Iorga stb.) darabjait mutatta be, és bukaresti vendégszereplésre vitte a kolozsvári magyar társulatot. Műsorpolitikája miatt számos támadás érte: a magyar nacionalisták a román darabok műsorra tűzése miatt lépek fel ellene, a román nacionalisták a magyar kultúra szervezésében játszott szerepét kifogásolták, a konzervatív polgárok a munkásoknak rendezett darabokat vetették a szemére. 1932-ben megvált a színháztól, és színházi vonatkozású tanulmányok és cikkek írásával foglalkozott. A kolozsvári Unió szabadkőműves páholy főmestereként fontos szerepet játszott a nagybányai Humanitás páholy megalapításában. 1936-ban több régi rendező- és színésztársával (Imre Sándor, Fekete Mihály, Tőkés Anna, Táray Ferenc, Ihász Aladár, Földényi László, Solthy György) megszervezte a Szegedi Szabadtéri Játékokat, és ott nagy sikerrel rendezte meg Az ember tragédiáját és Herczeg Ferenc Bizánc című drámáját. Ezt követően Szeged városa a Szabadtéri Játékok művészeti vezetésével bízta meg, 1939-ig. ### A második világháború alatt és után Noha 1895-ben református vallásra tért át, és egész életét a magyar kultúrának szentelte, nem mentesült a zsidótörvények hatálya alól. A második bécsi döntés után származása miatt nem őt nevezték ki a visszakapott színház igazgatójának. Az Egyetemi Könyvtárban 1941. november 9-én, a színház díszelőadásának napján megnyitott Erdélyi zene- és színművészeti kiállításon Janovics személyét és tevékenységét teljességgel kihagyták. Bandi nevű öccsét a nyilasok agyonlőtték, ő maga keresztény feleségével 1943-ban (más források szerint 1944 tavaszán) Budapestre utazott, ahol barátaik bújtatták őket. 1945 tavaszán Kőmíves Nagy Lajost követte a Városi Színház nevű, 1944 októberében létrehozott magyar nyelvű színtársulat élén. 1945. január 20-án újra átvehette a Hunyadi téri színház igazgatását, de csak október 21-ig maradhattak az épületben, utána ismét a volt nyári színkörbe kellett költözniük. A Bánk bán-bemutató előkészületei közben, az évadnyitás napján érte a halál. Sírja a házsongárdi temetőben található, Székelyné Ungár Anikó sírjának a helyén. ## Munkássága ### Színigazgatóként és színházi rendezőként A Magyar színházművészeti lexikon értékelése szerint „Mint rendező és színházigazgató a hagyományokat és az újításokat ötvözte, de mindig hű maradt a humánus eszményekhez. A tízes és a húszas években rendezett drámaciklusai, ifjúsági és munkásmatinéi, pl. az Erdélyi magyar drámaciklusok színháztörténeti jelentőségűek.” Célja volt, hogy komoly, a legújabb irodalmi és színházi fejleményekre is fogékony, értő közönséget neveljen. Szívesen rendezett Molière-t, Shakespeare-t, görögöket és magyar klasszikusokat, de nyitott volt az új magyar drámára is. Ifjúsági előadásokat indított, bevonta a város fiatal diákságát, akiket korán elkezdett arra nevelni, hogy tudatos, színházszerető és -értő közönséggé válhassanak. Igazgatása alatt a kolozsvári színház úttörővé vált a magyar színházi életben, sokszor Budapestet is megelőzve, erősen művészszínházi (közönségnevelő) törekvéseivel. Játékrendjén szerepeltek a korszerű európai drámatörekvések képviselői (Georg Kaiser, Čapek, Wedekind), s merész rendezéseivel új kapcsolatot teremtett színpad és közönség között, kora stílusirányait, főként Max Reinhardt tanait alkalmazva, de színészek erőszakos elnyomása nélkül; ebben az értelemben Sztanyiszlavszkijhoz állt közel. A Bánk bán (1911) és Az ember tragédiája (1913) rendezése során szakított a hagyományos értelmezéssel, és a kritikai realizmus eszköztárát használva, előbbiben Tiborcot, utóbbiban Lucifert állította az előadás középpontjába. Főbb rendezései - Katona József: Bánk bán - William Shakespeare: Hamlet - Madách Imre: Az ember tragédiája - August Strindberg: Mámor - Lengyel Menyhért: Tájfun - Frank Wedekind: A tavasz ébredése - Csiky Gergely: Buborékok - Lucian Blaga: Zamolxe ### A filmművészetben A magyar filmgyártás egyik úttörője volt filmgyártó és mozitulajdonos vállalkozóként, filmesztétaként, rendezőként és forgatókönyvíróként egyaránt. Már 1907-ben végzett utcai forgatásokat. 1912-ben megalapította a Corvin filmvállalatot, amely 1913-ban a francia Pathé céggel együtt készítette a világsikerű Sárga csikó című filmet. Utóbb Janovics stúdiója Proja Filmgyár néven egyesült a német Projectograph céggel. A háború alatt Corvinra, majd Transsylvaniára átkeresztelt filmstudió fennállásának öt éve alatt hatvanöt némafilmet készített; a bevételekből a színházat finanszírozta. A kor divatjától eltérően művészfilmek gyártására törekedett, mégpedig sajátos erdélyi színezettel; ezt a célkitűzését jeles irodalmi alkotások és sikeres népszínművek megfilmesítésével kívánta elérni. Különös hangsúlyt fektetett a színháztól való eltávolodásra, a film saját eszközeinek használatára. Számos felvételt külső helyszínen forgattak, részben a saját műterem hiánya, részben elvi meggondolások miatt, így például a Bánk bán egyes jelenetei a szentbenedeki Kornis-kastélyban, a Havasi Magdolna külső felvételei pedig a Tordai-hasadékban készültek. Kolozsvárra hozta Kertész Mihályt, utána Garas Mártont, majd egy évig Korda Sándort, aki itt alapozta meg világhírét. 1917-től kezdve a legtöbb filmet ő maga és Fekete Mihály rendezte. Az 1920-as éveket követően számos javaslatot tett a filmgyártás újjászervezésére, de elképzelései nem valósultak meg. Filmjeinek jegyzéke ### Színészként Pályakezdésének éveit leszámítva alig néhány nagy szerepet játszott (Hamlet, Tartuffe, Biberach, Dr. Tokerame). Egy-egy ilyen szerepet hosszú időn át, aprólékosan dolgozott ki: a Tartuffe-öt például 1899-ben játszotta először, és akkor is foglalkozott a szereppel, amikor a darab nem volt műsoron. 1915-ös alakítása a magyar színjátszás egyik legnagyobb Tartuffe-ja. Ugyanígy évtizedeken át fejlesztette Biberach szerepét (Bánk bán). Színészi pályafutásának csúcsa a Hamlet volt. Intellektuális színészként szerepeit gondosan megválogatta, mellőzött minden szertelenséget, a hatásokat precízen kiszámította, az általa megformált szereplő fizikai mozgása mindig teljes összhangban volt gondolkodásával és érzelmi életével. ### Színházi szakíróként A magyar drámairodalomról két jelentős könyvet írt (Csiky Gergely élete és művei, illetve A magyar dráma irányai); mindkettőben Taine környezetelmélete alapján a társadalom fejlődését követve írta le Csiky és a társadalmi színmű fejlődését, illetve a drámairodalom kialakulását és fejlődését. Az 1940-es években, kényszerű visszavonulása idején írta meg visszaemlékezéseit (A Farkas utcai színház és A Hunyadi téri színház – ez utóbbi 2001-ig kéziratban maradt). Kötetben megjelent művei mellett számos tanulmányt és cikket írt, amelyek a Magyar Színpad, Színészeti Közlöny, Kolozsvári Lapok, A fáklya, Magyar Figyelő, Pesti Napló, Napkelet, Keleti Újság, Ellenzék, Színészek Lapja, Újság, Színház és Társaság, Cultura, Nagyvárad, Független Újság, Nagyváradi Napló, Pásztortűz, Színházi Világ, Színészek Lapja, Aradi Közlöny, Brassói Lapok, Magyar Nemzet, Pesti Hírlap, Új idők, Mozihét, Filmkultúra, Erdélyi Szemle hasábjain jelentek meg. Ezek közül az 1920–1922 között Kolozsváron megjelenő Napkeletnek főmunkatársa volt. „A Sztáray Mihály-, Csokonai-, Vörösmarty-, Nagy Ignác-, Szigligeti-, Dóczy-, Herczeg-bemutatók előtti bevezető előadások és tíz Shakespeare-darabról tartott előadása irodalmi gyöngyszemek.” Könyveinek jegyzéke - A Bánk bán nyomában. Kolozsvár: Különlenyomat az Erdélyi Múzeum 1942. évfolyamának 1. számából - (1942-es kézirat) ## Emlékezete Benczédi Sándor által készített mellszobra – amelyet „kizsákmányoló” voltára tekintettel egy időre eltávolítottak a Kolozsvári Állami Magyar Színház előcsarnokából – ismét eredeti helyén áll. 2002-ben a Pordenonei Némafilm Fesztiválon külön szekciót szenteltek filmjeinek. 2011-ben Zágoni Bálint Janovics Jenő, a magyar Pathé címmel forgatott dokumentumfilmet. 2014-ben jelent meg Zakariás Erzsébet háromnyelvű (román, magyar, angol) könyve Janovics, az erdélyi Hollywood megteremtője címmel. 2015-ben a Kolozsvári Magyar Opera többnapos rendezvényt szervezett Janovics Jenő halálának 70. évfordulója alkalmából.

Surtsey

Surtsey (IPA: ['sør̥tsɛi]) Izland partjaitól délre található vulkanikus eredetű sziget, amely az ország legdélebbi pontja. Egy a tenger alatt 130 méter mélyen kezdődő vulkánkitörés hozta létre, amely 1963. november 14-én érte el a felszínt. A kitörés valószínűleg pár nappal korábban kezdődött és 1967. június 5-éig tartott. A sziget ekkor érte el legnagyobb területét (2,7 km2), ám azóta mérete a szél és a hullámzás eróziós tevékenysége miatt folyamatosan csökken. 2002-ben mindössze 1,4 km2 volt a felszíne. A sziget a skandináv mitológia egyik alakjáról, a tűzóriás Surturról kapta a nevét, mely így izlandiul annyit jelent: Surtur szigete. Surtsey keletkezését nagy érdeklődéssel figyelték a vulkanológusok, létrejötte óta pedig kiemelt figyelmet szentelnek neki a botanikusok, biológusok, ugyanis alkalmukban állt megfigyelni, hogy egy kietlen, kopár szigetet hogyan népesítenek be a különböző fajok. A szigetet létrehozó, tengerfenéken található hasadék a Vestmannaeyjar tenger alatti vulkanikus rendszer része. Ez a lokális rendszer része az Atlanti-óceánt hosszában keresztülszelő, Közép-Atlanti-hátságnak. A Surtseyt létrehozó vulkáni tevékenység következtében egyéb kisebb szigetek is keletkeztek (például Jólnir), de ezek többsége hamar erodálódott. ## A kitörés előzményei 1963\. november 14-én 7 óra 15 perckor az Ísleifur II nevű, a Vestmannaeyjar szigetvilágát járó halászhajó szakácsa a hajótól délnyugatra sötét füstfelhőre lett figyelmes. Mivel a kapitány arra gondolt, hogy egy hajó gyulladt ki, az Ísleifur II megközelítette a füstfelhőt. Ekkor vették észre, hogy ez egy tenger alatti vulkánkitörés. Bár a kitörés váratlan volt, néhány jel megelőzte a közelgő vulkáni aktivitást. Egy héttel korábban a reykjavíki szeizmográf apróbb rengéseket érzékelt, de a rengések helyét nem határozták meg. Két nappal a kitörés előtt egy tengerkutató hajó észlelte, hogy a környéken a víz hőmérséklete kicsit melegebb a szokásosnál. Ezzel egy időben a közeli városban, a 80 km-re fekvő Víkben, az emberek hidrogén-szulfid szagot éreztek. Szinte biztos, hogy a kitörés november 14-e előtt kezdődött. A tenger itt 130 méter mély, így a víznyomás képes elfojtani a robbanásszerű kitöréseket. Ám ahogy a kitörések kezdtek egy vulkáni kúpot felépíteni, egyre közeledve a tenger felszínéhez, a kitörés láthatóvá vált a felszín felett is. ## A kezdetek 1963\. november 14-én, 11 órakor a kitörési felhő magassága elérte a néhány kilométert. Eleinte a kitörés 3 repedésen keresztül indult meg az északkelet–délnyugati irányú hasadék mentén, de délutánra ezek összeolvadtak egy nagy repedéssé. Egy héten keresztül folyamatos volt a kitörés, aminek következtében a létrejövő sziget elérte az 500 méteres hosszúságot és a 45 méteres magasságot. A szigetet a tűzóriásról, Surturről nevezték el. Vestmannaeyjar lakói jobban szerették volna a Vesturey nevet adni a szigetnek, ami nyugati szigetet jelent. Már el is tervezték, hogy december 13-án erre a névre keresztelik, de végül mégis maradt az eredeti név. A kitörések folytatódtak, és egyetlen kráterre koncentrálódtak, így a sziget alakja egyre inkább körszimmetrikussá vált. November 24-én a sziget már 900 méter hosszú és 650 méter széles volt. A láva és a tengervíz találkozása hatalmas robbanásokat eredményezett, aminek következtében a vulkanikus anyagok egy viszonylag kevéssé ellenálló szerkezetet vettek fel. Így a heves észak-atlanti viharok a tél folyamán már rombolták a szigetet. Ennek ellenére, a további kitöréseknek köszönhetően a sziget 1964 februárjában érte el legnagyobb méretét, ekkor átmérője 1300 méter volt. A kitörések során légköri elektromos jelenségeket figyeltek meg. A felszálló gőzoszlopon át narancssárga villámok cikáztak. A sziget történetének egyik érdekes pillanata volt, amikor 1963. december 6-án Paris Match három újságírója felkereste Surtseyt. 15 perc elteltével a heves robbanások miatt el kellett hagyniuk a szigetet. Az újságírók viccesen francia fennhatóság alá vonták Surtseyt, erre azonban Izland gyorsan közölte, hogy mivel izlandi vizeken keletkezett a sziget, így az nyilván hozzájuk tartozik. (Ferdinandea vulkanikus szigete Szicília közelében egy hasonló eset, hovatartozása máig vitatott.) ## A maradandó sziget Mivel a kezdeti kitörésekkor a tengervíz könnyen tudott érintkezni a felszínre törő lávával, így eleinte robbanásos kitörések jellemezték a vulkanikus folyamatot. Ennek következtében olykor 10 km magas hamuoszlop emelkedett a keletkező sziget fölé. 1964 elejére a sziget elérte azt a méretet, hogy a hasadékhoz nem tudott már könnyen hozzáférni a tenger. Ekkortól sokkal kevesebb robbanás jellemezte a vulkanikus tevékenységet. Lávakitörések és lávafolyamok vették át a főszerepet. Ennek köszönhetően az addig laza szerkezetű felszíni kőzetet beborította egy rendkívül ellenálló kőzet, ami megóvta a szigetet a gyors megsemmisüléstől. Ezek a típusú kitörések egészen 1965-ig folytatódtak, amikor is a sziget területe elérte a 2,5 km2-t. ## A kitörések fokozatosan abbamaradnak 1965-re Surtseynél a vulkáni aktivitás egyre csökkent. Május végén a szigettől 600 méterre északra újabb vulkáni tevékenység indult meg. Ennek következménye egy újabb kis sziget volt, mely május 28-án jelent meg. A Syrtlingur nevet kapta. Ezek a kitörések egészen októberig folytatódtak, amikor is a sziget elérte a 0,15 km2-es területet. Amint a kitörések abbamaradtak, a szigetet hamarosan (október 24.) elnyelték a hullámok. 1965 decemberében Surtseytől 0,9 km-re délnyugatra a tengeralatti aktivitás folytatódott, és egy újabb sziget alakult ki. Ez a sziget a Jólnir nevet kapta, és az elkövetkezendő nyolc hónap folyamán magassága 70 méternyire, területe 0,3 km2-re nőtt. 1966. augusztus 8-án azonban a vulkáni aktivitás befejeződött, és a sziget – Syrtlingurhoz hasonlóan – az erózió következtében 1966 októberére vízszint alá került. 1966\. augusztus 19-én a főszigeten újabb vulkánkitörések történtek, ami még ellenállóbbá tette az erózióval szemben. A kitörések azonban egyre ritkábbá váltak, és 1967. június 5-én abbamaradtak. A vulkán azóta nem tört ki. A három és fél évnyi vulkáni tevékenység során a teljes lávamennyiség körülbelül 1 km3 volt, a sziget legnagyobb tengerszint feletti magassága pedig 174 m. A vulkanikus tevékenység befejeződése óta az erózió következtében a sziget területe egyre csökken. A sziget délkeleti oldalán egy nagy terület már teljesen eltűnt, északi oldalán pedig egy homokos földnyelv, a Norðurtangi („Északi pont”) alakult ki. A becslések szerint eddig kb. 0,024 km3 tűnt el az erózió miatt, ez a sziget eredeti tengerszint feletti tömegének kb. egynegyede. ## Védett terület A szigetet 1965-ben védett területté nyilvánították, hisz azon nagyon kevés helyek egyike, ahol megfigyelhető, hogy a fajok hogyan vesznek birtokba, hogyan népesítenek be egy kietlen, kopár területet. A mai napig csak nagyon kevés kutatónak van engedélye a szigetre lépni, a többiek legfeljebb egy kisrepülőről nézhetik Surtsey fiatal felszínét. ## Növények Az első szigeten megjelenő növények a mohák és a zuzmók voltak. 1965-ben már megtalálhatók voltak a területen, és mára beborítják majdnem a teljes felszínt. A sziget első 20 évében összesen 20 növényfajt figyeltek meg, de csak 10 volt képes tartósan megmaradni a tápanyagszegény, sós talajon. Ahogy a madarak betelepültek a szigetre, a talaj minősége jelentősen javulni kezdett. Ennek köszönhetően egyre fejlettebb növények is képesek voltak megmaradni a szigeten. 1998-ban találták az első fásszárú növényt. Ez egy tealevelű fűz (Salix phylicifolia), ami 4 méter magasra is képes megnőni. A mai napig legalább 60 fajt figyeltek meg, de csak 30 volt képes meghonosodni. Napjainkban 2-5 új faj jelenik meg évente. ## Madarak A madarak elterjedése a szigeten szoros összefüggésben áll a növények megjelenésével. Mindkét irányban hatást gyakorolnak egymásra, hiszen a madaraknak a fészekrakáshoz szükségük van növényekre, míg a növények szaporodását, illetve a talaj trágyázását segítik a madarak. Három évvel a kitörések befejeződése után megjelentek az első madarak: a viharmadárfélékhez tartozó északi sirályhojsza, illetve alkafélék voltak a pionírok. Ma 8 madárfaj lakója a szigetnek. Sirálykolónia 1986 óta van jelen a szigeten, bár néhány héttel a sziget születése után már felbukkantak a parton. A sirálykolóniának nagyon fontos szerepe van a növények elterjedésében. Egy 2004-es expedíció során találták az első bizonyítékot arra, hogy lundák is fészkelnek a szigeten. Ezek a madarak egyébként nagyon elterjedtek a környező szigetvilágban. Surtsey nemcsak az otthonává vált több madárfajnak, hanem költözőmadarak pihenőhelyéül is szolgál, főként azoknak, melyek a Brit-szigetek felől Izlandra tartanak. A költözőmadarak közül többek közt énekes hattyút, lúd- és hollófajokat figyeltek meg. Bár Surtsey az Izlandra vezető fő vándorlási útvonaltól keletre fekszik, amióta növényzete kialakult, egyre gyakrabban pihennek meg itt madarak. ## Tengeri élet A sziget kialakulása után nem sokkal fókák bukkantak fel a parthoz közel. Kezdtek ideszokni sütkérezni, főleg a sziget északi csücskére, amit a tengeri hullámzás épített. 1983-ban észlelték, hogy a fókák szaporodnak is a szigeten, és egy majdnem 70 fős csoportjuk a szigetet a szaporodási helyének választotta. A kúpos fóka (Halichoerus grypus) sokkal gyakoribb a szigeten, mint a borjúfóka (Phoca vitulina), de mindkét faj meghonosodott a területen. A fókák megjelenése a kardszárnyú delfineket (Orcinus orca) is idevonzotta. Ez a faj korábban is gyakran látható volt a Vestmannaeyjar szigetvilágában, de manapság Surtsey partjainál is rendszeresen felbukkan. A sziget tengerfelszín alatti részén sok tengeri fajt találtak. Gyakori a tengeri csillag és a tengeri sün is. A sziklákra algafajok telepedtek, és sok helyütt hínár borítja a vulkán felszín alatti lejtőit. ## Egyéb életformák A rovarok nagyon gyorsan megjelentek a szigeten, már 1964-ben feljegyezték felbukkanásukat. Először a repülni tudó rovarok érkeztek a szél segítségével, illetve saját erejükből. A legelső rovar Surtsey-n a légy volt. Ezeket követte a tengeri uszadékfákon érkező, és a szigeten partra vetődő rovartetemek és élő rovarok serege. 1974-ben egy nagyméretű zsombékos vetődött a sziget partjára. A kutatók elhozták a felét és megvizsgálták. A vizsgálat során 663 szárazföldi gerinctelent, többnyire atkákat és ugróvillásokat találtak, melyeknek túlnyomó többsége túlélte a tengeri utazást. Azáltal, hogy a rovarok meghódították a szigetet, lehetőséget teremtettek a madarak betelepülésének, hiszen így számukra táplálékul szolgálnak. A madártetemek a ragadozó rovarok elterjedését segítették. A növények megjelenése pedig az egyéb növényevő rovarok számára nyitotta meg az utat. Egyéb magasabb életformák is megjelentek a szigeten. Az első földigilisztákat 1993-ban találták, vélhetően egy madár által kerültek a szigetre Heimaey-ről. 1998-ban már a meztelen csigák is megjelentek. Ezt követően pókok és bogarak is „partra szálltak” a fiatal szárazföldön. ## Surtsey jövője A kitörések abbamaradását követően a kutatók folyamatosan figyelik a sziget alakjának változását. Az első 20 évben a mérések azt mutatták, hogy erősen süllyed a sziget. Kezdetben a süllyedés évi 20 cm volt, ami a 90-es évek elejére lecsökkent évi 1–2 cm-re. Több oka is volt a süllyedésnek: a laza szerkezetű piroklasztit kompaktálódott (tömörödött), illetve a litoszféra megsüllyedt, köszönhetően a fiatal vulkán súlyának. A környék vulkanikus tevékenységére az egyedi kitörések jellemzőek, ezért nem valószínű, hogy további kitörések ismét megnövelnék a sziget területét. A tenger hullámzása meglehetősen erős a partvonalon, így a keletkezés óta a sziget területének fele esett áldozatul az eróziónak. A sziget évente nagyjából 10 000 m2-t veszít területéből. Területének csökkenése ellenére nem várható, hogy a sziget a közeli jövőben eltűnne a felszínről. Az erodálódó terület nagyrészt laza szerkezetű tefrából áll, amit a szél és a hullámzás könnyen elhord. A meglévő terület nagy részét azonban kemény lávatakaró fedi, ami sokkal jobban ellenáll a szél és a tenger pusztító munkájának. Ezen kívül a tefra kémiai változáson is átesik, aminek következtében sokkal ellenállóbb tufa keletkezik belőle. Ez a folyamat Surtsey-n nagyon hamar megindult, köszönhetően annak, hogy a felszín alatt, a felszínhez már közel is magas a hőmérséklet. Bár a sziget területe kétségtelenül napról napra csökken, szinte biztos, hogy évszázadokon keresztül meg fog maradni. Erre abból lehet következtetni, hogy a Vestmannaeyjar szigetvilágának több kisebb szigete is hasonló módon keletkezett néhány ezer évvel ezelőtt, aztán nagyon hasonló eróziós hatások érték azokat is, mint ma Surtseyt, és mind a mai napig léteznek. Az UNESCO 2008-ban a szigetet világörökség részévé nyilvánította.

Szleng

A szleng () olyan csoportnyelv (szociolektus), mely kis létszámú, sok időt együtt töltő, azonos foglalkozású vagy érdeklődési körű csoportokban születik, és fontos társas szerepet tölt be ezekben a közösségekben: erősíti az összetartozás érzését, és elkülöníti az adott közösséget a többitől. (Az a felfogás, mely szerint szleng a modern nagyvárosok – elsősorban fiatalok által beszélt – alacsony szintű népnyelve, melynek szókincse jelentős részben a tolvajnyelvből származik, még manapság is elég elterjedt vélekedés, bár a modern szlengkutatásban már meghaladottnak számít.) ## Értelmezése, meghatározása ### Hagyományos nyelvészeti értelmezése A nyelvészetben jobbára azokat a kérészéletű új szavakat vagy régi szavaknak azokat az új jelentésváltozatait szokták szlengnek nevezni, amelyeket beszélők a hétköznapi élőbeszédben a tréfás hangulat keltése, a kifejezés színességének fokozása, az újszerűvel való játék öröme vagy a nyomaték kedvéért használnak. Ez a felfogás a szlenget pusztán szókincsnek tekinti, olyan nyelvi részrendszernek, amelynek használatához szükség van egy bázisnyelvre is. ### Társasnyelvészeti értelmezése A modern szlengkutatás úgy véli, hogy a szleng elsősorban nem szókincs, hanem egyfajta nyelvi viselkedés, a nagyobb közösségeken belül létrejövő kiscsoportok (koalíciók) identitását jelző beszédmód, az ember társas tulajdonságaiból magyarázható nyelvi univerzálé, amely minden nyelvben és a nyelveknek minden korszakában megtalálható. Létrejöttének talán legfontosabb feltétele egy olyan közösség, amelynek tagjai intenzív emocionális és beszédkapcsolatban állnak egymással. A szleng létezése ezekben a kiscsoportokban nyer értelmet: egyrészt nyelvi eszközei révén megkülönbözteti a csoporthoz tartozókat a csoportba nem tartozóktól, másrészt pedig a kiscsoport és annak tagjai számára egyféle verbális lázadást jelent az őket körül vevő hierarchia ellen, így használata az ego védelmét és a csoportnyomás alóli felszabadulást szolgálja. Elsődleges és legfontosabb nyelvi funkciója (mint eredetileg magáé az általában vett emberi nyelvé is) a fatikus (kapcsolatfenntartó, -megerősítő) és identitásjelző funkció a nagyobb közösségen belüli kiscsoportokban. ### Meghatározásának nehézségei „A szleng azon jelenségek egyike, melyeket mindenki felismer, de senki nem tud meghatározni” – hirdeti a szleng meghatározhatatlanságának mítoszát Paul Robertsnek a szlengkutatásban közhellyé vált szállóigéje. A szlenget természeténél fogva valóban lehetetlen rövid, egymondatos definícióval meghatározni, ezért a nyelvészeti irodalomban több tucatnyi egymástól merőben eltérő meghatározást találunk rá. Vannak, akik a szlenget olyan nyelvnek tekintik, melyet főleg az alvilág használ (a szleng mint tolvajnyelv); vannak, akik szerint a szleng a barátok közti nagyon fesztelen, bizalmas nyelvhasználat; vannak, akik a szlenget az ifjúsági nyelvvel azonosítják; vannak, akik a szlengben a „nép költészetét” látják; és vannak, akik számára a szlengszavak kreatív beszélők rövidéletű, változékony produktumai. Továbbá a szlengdefiníciók egy része bizonyos többé-kevésbé zárt csoportok nyelvével azonosítja a szlenget, más része pedig olyan nyelvnek tartja azt, amelyet az egyén a csoportba való tartozás kifejezése céljából használ. B. K. Dumas és J. Lighter szerint egy kifejezés akkor igazi szleng, ha az alábbi kritériumok közül legalább kettőnek megfelel: 1. Jelenléte szembetűnően csökkenti – legalábbis pillanatnyilag – a formális vagy komoly beszéd vagy írásmű méltóságteljességét. 2. Használata arra utal, hogy használója vagy a megjelölt tartalmat ismeri, vagy az emberek azon alacsonyabb társadalmi helyzetű vagy kisebb felelősséggel bíró osztályát, akik e kifejezés sajátos ismerői és használói. 3. A mindennapos társalgásban magasabb társadalmi helyzetű vagy nagyobb felelősséget viselő személyek között tabukifejezésnek számít. 4. A jól ismert konvencionális szinonima helyett használják, elsősorban azért, hogy (a) megvédjék a használót a konvencionális kifejezés használata által okozott kényelmetlen érzéstől, vagy hogy (b) megvédjék a használót a további részletezés kényelmetlenségétől vagy fáradalmaitól. Ezek a meghatározási kísérletek egyenként véve mind csak részigazságokra mutatnak rá, ugyanis a szleng sokkal összetettebb jelenség annál, minthogy egyetlen tulajdonsággal meghatározható legyen: a szleng meghatározásához számos tényezőt együttesen kell figyelembe venni. ### Egy lehetséges meghatározása A szleng a közösségen belül létrejövő (esetleg azok mellett vagy azok ellen, azokkal szemben szerveződő) kiscsoportok (koalíciók) identitását jelző beszédmód, amelynek elsődleges és (mint az emberi nyelvnek általában) eredeti funkciója a nyelvi megbélyegzés, azaz a csoporthoz nem tartozók nyelvi eszközökkel való megkülönböztetése a csoportba tartozóktól. Nyelvi eszközei (például hangrendszere vagy szóalkotása) általában nem térnek el a többségi csoport nyelvhasználatának eszközeitől, viszont a szlengben beszélés (a szleng mint beszédmód, valamint a szleng kifejezései, szövegfajtái, stílusa) együtt jár egyfajta (gyakran fanyar, cinikus) humorral, tréfával és az e mögött húzódó, ezt alátámasztó könnyed, esetleg nyegle viselkedésmóddal és világszemlélettel, ami a kisebbségi csoportnak (koalíciónak, szubkultúrának, ellentársadalomnak) a többségi csoporttal való szembenállását tükrözi, a tőle való különbözését akarja jelezni. Ebből következően a szlengben beszélő a világot egyfajta erős érzelmi szűrőn keresztül szemléli. Ez az erős érzelmi viszonyulás a szlengben a szavak és kifejezések érzelmi színezetében nyilvánul meg. A többségi csoport nyelvével összevetve a szleng szókincse általában lenéző, lekicsinylő stílusárnyalatot hordoz, ami abból következik, hogy a szlengben beszélő a megnevezett dolgokat, jelenségeket, cselekvéseket erős kritikával (elsősorban negatívan) szemléli, és ezt – leggyakrabban familiáris, esetleg tréfás, humoros vagy éppenséggel durva, sértő formában – ki is fejezi. Ebből a szembeállító attitűdből következik, hogy a szleng és használója gyakran normaszegő. Egyrészt megsérti a többségi nyelvváltozat, nyelvhasználat normáit: - „hibás” szavakat, szokatlan alakulatokat hoz létre, - szándékosan használ úgynevezett „nyelvhelyességi hiba”-ként elkönyvelt formákat, másrészt pedig a többségi csoport viselkedési, világnézeti normáit, szokásait szegi meg: - tabufogalmakat használ, - nevén nevezi a dolgokat, - profanizálja a fennköltet, - a szókincs bővítése céljából szívesen fordul olyan társadalmi csoportok (a társadalom peremén élők, lecsúszottak, bűnözők) nyelvéhez, amelyeket a többségi társadalom megvet, amelyekkel az nem kíván (szoros) kapcsolatot fenntartani. (Ez magyarázza azt a jelenséget, hogy az európai szlengekben jelentős mennyiségben találni zsidó (héber-jiddis) és cigány nyelvi elemeket.) A szleng szókincse a szlenget használó közösség nyelvi tükre, nyelvi anyaga az adott kiscsoport tagjai számára a csoport jellegéből következően fontos reáliák megnevezésére és még inkább újranevezésére (relexifikációjára) szolgál, azaz a már elnevezett dolgokat újabb és újabb nevekkel látja el minden látható „praktikus” ok nélkül. „Szótúltermelésének” következtében a szlengben egy-egy fogalom megnevezésére szinonimasorok jönnek létre (hiperszinonimitás), és a szleng szókincse aránylag változékony lesz. A megszülető szlengkifejezésekben jól megfigyelhető a nyelvi elemek „energiájának feltranszformálása”. Ez a jelenség magyarázza, hogy vannak, akik a szlenget és a szépírói nyelvet rendkívül közelállónak érzik. ## Keletkezése és használata ### Keletkezésének társasnyelvészeti magyarázata A szleng eredetének társasnyelvészeti (szociolingvisztikai) magyarázata abból indul ki, hogy a szleng nyelvi és kulturális régióktól függetlenül létező nyelvi univerzálé, amely egyidős az emberi nyelvvel, ezért eredetének magyarázata csak az emberi nyelv kialakulásának magyarázatával együtt lehetséges. Létrejöttét a csoportevolúció során kialakult Homo sapiens társas tulajdonságai magyarázzák meg. A kőkorszakra kialakult modern Homo sapiens maximum 140-150 fős csoportokban élt, e csoportok voltak az emberi evolúció – esetünkben a nyelv kialakulásának – színterei. Ezek a szociológiai értelemben véve kiscsoportnak tekinthető 140-150 fős közösségek azonban sohasem alkothattak homogén egységet az egyének szempontjából. Robin Dunbar a szociális agy hipotézise kapcsán hangsúlyozza, hogy valószínűleg „kognitív korlátok limitálják azoknak az egyéneknek a számát, akikkel bizonyos intenzitású kapcsolatot vagyunk képesek ápolni. Régóta ismert tény például, hogy azoknak az egyéneknek a száma, akikhez különösen szoros kötődésünk lehet, mindössze 12-15 lehet, és ezen belül lehet egy körülbelül 5 fős belső kör, amelynek tagjaival még erősebb a kapcsolatunk. Ezenkívül számos jel utal arra, hogy kapcsolatrendszerünk többrétegű lehet, a rétegek határai 35, illetve 80-100 körül mozognak, és a számok növekedésével párhuzamosan csökken az érzelmi intenzitás és közelség. Ez olyan, mintha mindegyikünk egyre nagyobb, 5, 15, 35, 80 és 150 fős körök középpontjában helyezkedne el.” A szleng ebben a rétegzett társas hálózatban azokkal a nyelvhasználati formákkal azonosítható, amelyek a nagyobb közösségen belüli szűkebb, érzelmileg erősen kötődő, egymáshoz nagyon közel álló tagokat magukba foglaló csoportokban (koalíciókban) használatosak. Ezek a kiscsoportok jelentős részben épp a saját maguk által kialakított nyelv segítségével individualizálódnak, a közös nyelv tudata a csoporttudat részét képezi. A szleng ebben a csoportazonosító szerepben természetesen nem tér el a koalíció fölötti csoport közös nyelvétől vagy más nyelvváltozataitól, hiszen azok is ugyanolyan funkciókat látnak el az őket használó nagyobb csoportokban, mint az egyes szlengek a maguk szűkebb koalíciójában. A szlengek ugyanis alapvetően nem mások, mint a fölébük rétegződő közös nyelv, sőt vélhetőleg – legalábbis nyelvi eszközeiket, szókészletüket tekintve – a közös nyelvhez képest csak részrendszerek, amelyek viszonylag kis mennyiségű, de jelzett, a koalícióra utaló, emocionálisan feltöltött elemet tartalmaznak. ### Használatának okai A szleng használatának nincs – mint ahogy egyébként a nyelv használatának sincs – önmagáért való oka. A szleng elsősorban nem nyelvi jelenség, hanem a nagyobb közösségtől (kisebb vagy nagyobb mértékben) elkülönülő kisebb csoportok, koalíciók létének nyelvi megfelelője, jelzése. Mint ahogy egy-egy közösség öltözködési, tetoválási, zenehallgatási, metakommunikációs szokásai, úgy szlengje sem értelmezhető önmagában, csak a közösség teljes etogramjának (viselkedési mintázatának) ismeretében. Attól függően, hogy a szlenghasználó koalíció és nyelve mennyire élesen áll szemben (szemben áll-e egyáltalán) a nagyközösséggel, a többség oldaláról nézve a szleng akár ellennyelvnek is minősülhet, a koalíció számára pedig a velük szemben álló nagy csoport elleni védekezés egyik eszköze lehet. A szleng ellennyelvvé válását az teszi természetes folyamattá, hogy a szleng megszületése mintegy nyelvi következménye annak a kiscsoportképződést kiváltó oknak, hogy a létrejövő koalíció tagjai szabadulni akarnak a fölöttük álló nagy csoport nyomásától. A koalíciók pozitív szerepe éppen az, hogy felszabadítják az egyént a csoportnyomás alól. A szleng tulajdonképpen a csoport és az egyén verbális lázadása a hierarchia ellen és igazságtevés humorral. Ez a verbális lázadás, azaz maga a szleng azért rendkívül sikeres, mert segít a feszültségek levezetésében, ám önmagában még nem veszélyezteti a nagycsoportot, tehát nem rombolja le a kiscsoport és tagjai számára is életteret biztosító közösséget. A szleng ilyen formán egyúttal önterápia is, az ego védelme az elnyomó közösség ellen. Robert L. Chapman így ír erről: „az ego sérült volta az ember leggyakoribb nem anatómiai jellegű problémája. A szleng akár gyógyír is lehet erre, önirányított terápia, mely egyidős az első beszélni tudó családdal. A család (akárcsak a társadalom) a hatalom és a jog hierarchiáját tartja fenn, mely ellen a gyermek egészséges, fejlődő énjének szüksége van kompenzálásra gyengesége és bűnössége miatt. A szleng mint gyógyír tagadja a gyengeséget, illetve kérkedik a bűnösséggel. Ebből a nézőpontból nyugodtan állíthatjuk, hogy a terapeutikus, gyógyító szleng szükséges az én fejlődéséhez, s hogy a társadalom nem működne szleng nélkül. Különös, hogy egy olyan nyelvi jelenség, mely ennyire tünékeny és frivol, mint általában a szleng, egyúttal ennyire mély és létfontosságú lehet az emberi fejlődés és rend szempontjából. (...) Ebből az nézőpontból a szleng hasonló a profanitáshoz, és talán azonos is vele. A profanitáshoz hasonlóan a szleng is a pusztító fizikai tett helyettesítője.” A szlengnek ez a személyiségvédő funkciója erős hasonlóságot mutat bizonyos ősi, a közösségi hierarchiát ideiglenesen megszüntető ünnepekkel. Kis Tamás ezeket az ünnepeket Bahtyin terminusát kitágítva karnevál-nak nevezi. Úgy véli, hogy a szleng a karnevál legfontosabb tulajdonságait menti át verbális formában a hétköznapokba, ugyanis mind a karnevál, mind a szleng az embernek azon a tulajdonságán alapul, hogy az egyén nem élhet állandóan a csoport nyomása alatt. A szoros közösséghez tartozás jó dolog, biztonságot nyújt, ám olykor-olykor ki kell törni belőle. Ezt a szükségletet elégíthették ki azok a rítusok, amelyeknek szabályozott szertartása biztosította, hogy a lázadás okozta robbanás ne váljon határtalanná, és ne vesse szét végképp a csoportot, de a csoport tagjai mégis megélhessék a totális szabadságot. A szabadság megélésének legfontosabb eszköze a – Bahtyin szavaival – ünnepi, össznépi és ambivalens karneváli nevetés volt. A szleng ezt az örömteli, ujjongva örvendező, de csúfolódó és gúnyolódó, egyszerre tagadó és állító, egyszerre temető és új életre keltő karneváli nevetést őrzi a hétköznapi, nem ünnepi időszakokban is. Ez az oka annak, hogy a szleng oly sok érzelmileg telített, és mindezzel együtt humoros, tréfás kifejezést tartalmaz. Ezek a kifejezések nagyon gyakran a karnevál esztétikai szemléletét, a groteszk realizmust mutatják, amelynek legfontosabb ismérve a lefokozás, vagyis a magasztos, szellemi, eszményi, elvont dolgok átfordítása a tiszta anyagiság, az evilágiság és a vele eltéphetetlenül összenőtt testiség síkjára. Ez a lefokozó és materializáló világnézet magyarázza azt, hogy a szleng kifejezései erőteljesen az alsó, anyagi-testi régiókhoz kapcsolódnak. ### Használatának és kialakulásának nem társasnyelvészeti magyarázatai A szlenget egészen napjainkig jóval szűkebben értelmezték, mint ahogy ezt a társasnyelvészet teszi. Éppen ezért a szleng használatának és kialakulásának okait is eltérően magyarázták. Ezek a magyarázatok alapvetően nem mondanak ellent a társasnyelvészeti magyarázatnak, csak annál (térben és időben) jóval szűkebb keretek között (lényegében csak az utóbbi egy-másfél évszázadra érvényesen) értelmezik a szlenget. #### Szociológiai megközelítése Meglehetősen elterjedt az a vélekedés, amely szerint a szleng a maga gazdagságában akkor jelent meg először, amikor sokféle nép találkozott a régi vásárvárosok kulturális keresztútján, majd a még sokszínűbb, a mesterségek kölcsönös függőségén alapuló középkori városokban virágzott fel. Hasonló okokból a 19. században a szleng a modern városi élet részévé vált, illetve – ma még inkább – a modern társadalom részévé. A szleng természete révén a sokarcú társadalom szerveződéséből jön létre és a maga módján elősegíti a társadalmi struktúrák és az egyes társadalmi csoportok közötti erőviszonyok fennmaradását és változását. E szerint a felfogás szerint a szleng a pluralisztikus, összetett, dinamikus és a kölcsönös függőségi viszonyokon alapuló modern társadalom szükségszerű és elkerülhetetlen kulturális terméke, a nyelv különálló szintje, amely a homogén vidéki társadalomból a heterogén városi társadalomba való nagy átalakulás során keletkezett. #### Szociálpszichológiai megközelítése A szleng születésével és működésével kapcsolatosan rendkívül elterjedt vélemény, hogy a szleng elsősorban (szociál)pszichológiai és nem nyelvészeti probléma. A szleng kialakulásának oka e szerint a felfogás szerint az, hogy az egy közösségben élő emberek hajlamosak egy a közösség tulajdonságait felmutató nyelv létrehozására. Ennek oka lehet az összetartozás érzékeltetésének vagy a kívülállók kirekesztésének, a csoportba való bejutásuk megnehezítésének szándéka, a titkosság vagy a közös ismeretek kihasználása, a kommunikáció gazdaságossága. A szociálpszichológia szerint egy csoport társas környezete szükségszerűen valamilyen csoportszleng kialakulásához vezet, ugyanis a nyelvhasználat olyan eszköz, amely segíti az elkülönülő csoport „én-tudatának” (szociális identitásának) meghatározását és megerősítését. Ebből következően a csoport szlengjének megtanulása kiválóan mutatja, hogy egy személy az illető csoport megfelelően szocializált tagjává vált. A szlenghasználat okaként a szociálpszichológiától függetlenül is elsősorban lélektani indítékokat szoktak felsorolni. Eric Partridge szerint a következő okok – külön-külön vagy két-három közülük együttesen – megmagyarázzák a szleng használatának legtöbb esetét: - A kedély túláradásaként és a puszta életöröm avagy a pillanatnyi lelkesültség okán: „csak úgy poénból”, játékosan vagy tréfából. - A szellemesség, elmésség és humor tudatos gyakorlásaként, illetve teljesen vagy főként ezek spontán kifejeződéseként. - Megmutatni és talán bizonyítani, hogy „mások” vagyunk; újszerűnek lenni. - Szemléletesnek lenni, pozitívan és kreatívan, illetve negatívan – a színtelenség elkerülésére irányuló természetes vágy által hajtva. - A figyelmet lekötni, sőt meghökkentő vagy megdöbbentő hatást elérni. - Megszabadulni a sablonoktól – olyan törekvés ez, amely rendszerint a létező szavakkal és kifejezésekkel szembeni türelmetlenségből fakad. - Tömörnek, velősnek és összefogottnak lenni. - Gazdagítani a nyelvet. Ez a fajta szándékolt eredetiség csak a tanult emberek között dívik. Az ilyesmi inkább irodalmi vagy legalábbis műveltségi jellegű, mint spontán. - Konkrétummal tölteni fel az elvontat, valószerűséggel és földközeliséggel az idealisztikusat, megfoghatósággal és közelséggel a távolit. (Míg a műveletlenek és tanulatlanok körében az ilyen szellemi tevékenység rendszerint tudatalatti, addig a művelt és tanult embereknél ez általában előre megfontolt.) - Enyhíteni vagy éppenséggel egyértelművé tenni valaminek a visszautasítását vagy (ritkábban) formális megtagadását. - Csökkenteni vagy inkább eloszlatni egy társalgás, értekezlet, esszé vagy cikk ünnepélyességét vagy fellengzősségét. - Enyhíteni a halál vagy az őrület rideg tényét, tompítani tragikumát, elkendőzni a hálátlanság és árulás csúfságát, s ezáltal lehetővé tenni a beszélőnek és hallgatóságának a fájdalom elviselését és a további normális életvitelt. - Szórakoztatni és mulattatni a magas közönséget, illetve leereszkedni szóban vagy írásban azokhoz, akiket alacsonyabb rangú közönségnek tartunk, vagy egyszerűen csak az egyenrangú közönséghez szólni vagy írni. - Megkönnyíteni a társadalmi kommunikációt (ezt az indítékot nem szabad összekeverni, még kevésbé egybemosni az előzővel). - Megteremteni vagy ápolni valamely mély és tartós barátságot vagy közelséget. - Sugalmazni vagy esetleg bizonyítani, hogy egy bizonyos iskola vagy egyetem, szakma vagy foglalkozás, társadalmi osztály, művészeti, irodalmi vagy zenei csoport, kulturális közösség vagy réteg tagjai közé tartozunk vagy tartoztunk. (Ezt kapcsolatteremtés céljából is lehet tenni.) - Éppen ellenkezőleg: azt sugalmazni vagy esetleg bizonyítani, hogy valaki más nem tartozik valahova. - Elkerülni, hogy társaink vagy a kívülállók megértsék, amit mondunk. (Gyerekek, szerelmesek, bűnözők, majdnem-bűnözők és börtönbe zárt ártatlanok a fő letéteményesei a titkosság céljával használt szlengnek. Amikor egy ilyen sajátos nyelvet alvilági személyek használnak, akkor a neve tolvajnyelv.) ## Megítélése ### Megítélése a nyelvészetben A nyelvészet különböző irányzatai általában meglehetősen kis jelentőséget tulajdonítanak a szlengnek, és ezért nem is igen foglalkoznak vele. A szleng mint a nemzeti nyelv szempontjából periferiálisnak hitt nyelvi jelenség hosszú ideig nem keltette fel a magyar nyelvészek érdeklődését sem, legfeljebb szókincsének színessége, humora vonzotta valamelyest a kutatókat, más oldalról pedig a magyar nyelv épségének megóvása érdekében harcoló nyelvvédők foglalkoztak ezzel az igen veszélyesnek tekintett, kifejezetten károsnak ítélt „nyelvi torzszülöttel”. Ez a Magyarországon hosszú ideig uralkodó preskriptív (előíró, nyelvművelő) szemlélet, amely szerint a nyelvváltozatok különböző értékűek, erkölcsi vagy esztétikai szempontból ítélte meg a nyelv szavait, a szlengkutatók hiába hangoztatták, hogy a nyelvi jelenségek nem tartoznak se az erkölcs, se az esztétikum kategóriájába, ahogy egy tudományos vizsgálatban egy fizikai törvényt sem lehet erkölcsösnek vagy erkölcstelennek, szépnek vagy csúnyának nevezni. Az angolszász nyelvterületen az egyértelmű elítélés helyett inkább egyféle kettősség jellemezte a kutatókat, aki megkülönböztették a rossz szlenget és a jó szlenget. Egy New York-i kritikus velős véleménye a következő: a jó szleng „tisztán, tömören, hatásosan fejezi ki azt, amit a sztenderd nyelvhasználat homályosan, terjengősen, vagy erőtlenül”, míg egy másik névtelen amerikai így fogalmaz: „A jó szleng ismertetőjegye..., hogy valódi jelentése van. A rossz szlengnek nincsen jelentése; csupán egy hangsor, amely mivel könnyedén kiszalad a szánkon, az olvasó öntudatlanul működő képzeletére hagyatkozik. ... A jó szleng kifejező, és néha közel áll ahhoz, hogy költői legyen.” A magyar nyelvészetben az 1990-es évekig tartotta magát az a meglehetősen elterjedt vélemény, amelynek lényege úgy foglalható össze, hogy a szleng: nyelvi deviancia, a szlengkutatás: nyelvészi deviancia. Napjainkra a szleng „hátrányos megkülönböztetése” eltűnőben van, így aztán egyre többen kezdik felismerni a nyelv életében betöltött valódi szerepét. A szleng ugyanis mind nyelvi, mind nyelvészeti szempontból kiváló kutatási terep, amellyel nemcsak színes, humoros kifejezései miatt érdemes foglalkozni – egyfajta nyelvmegújító, -frissítő funkcióját vizsgálva –, hanem e terület olyan nyelvtörténeti, nyelvfejlődési „kísérleti laboratórium”-nak is felfogható, amely a nyelv és a közösség, a nyelv és az egyén kapcsolatára rendkívül érzékenyen reagál. A szlenggel foglalkozó szociolingvisztika egyenesen úgy véli, hogy a szleng az egyik legfontosabb az embernek mint társas lénynek a nyelvi eszközei, verbális kommunikációs módjai közül, ugyanis a szleng annyira tisztán, jól láthatón és töményen őrzi az emberi nyelv eredeti funkcióit, hogy erről az oldaláról nézve a szlenget nyelvesszenciának tekinthetjük. A szociolingvisztika megállapításai szerint a szleng „nem valami fakultatív dolog a nyelvben, nem daganat, amely a nyelvi szervezet egészsége és szépsége érdekében eltávolítandó onnan, hanem éppen ellenkezőleg, a nyelv sajátos struktúraalkotó tényezője” ### Megítélése a nem-nyelvészek körében A beszélők általában ambivalensek a szlenggel kapcsolatosan. Némelyek szerint a szleng „az emberszabású disznó röfögésé”-vel egyenlő. Mások viszont pozitívabban szemlélik; szerintük „a proletariátus költészete”. Gyakran tapasztalható, hogy azok, akik elítélik a szlenget, a szívük mélyén mégis vonzódnak hozzá. A helyzet attól válik bonyolulttá, hogy a beszélők jelentős része szívesen meghallgatja ezeket a kifejezéseket, de nem szívesen hallja vissza őket a gyerekeitől vagy másoktól. ### Elítélésének „eredeti” (evolúciós) okai A nyelvészek és a nem-nyelvészek szlenggel szemben tanúsított legalábbis kettős, de jelentős részben inkább elítélő hozzáállásának okait a nyelv (és vele együtt a szleng) kialakulásának okaiban lehet megtalálni. Épp ezért nem a mai nyelvi és társas viszonyainkat kell figyelembe venni ennek megértéséhez, hanem azokat a több tízezer évvel ezelőtti, kőkorszaki emberi közösségeket (mint erről fentebb „A szleng keletkezésének társasnyelvészeti magyarázata” alcím alatt már volt szó), amelyekben a mai értelemben vett emberi nyelv kialakult. A szlengnek a csoporton belüli koalíciók identitást jelző és szolgáló nyelvváltozatként való felfogása révén válnak ugyanis legegyszerűbben megmagyarázhatóvá azok az okok, amelyek miatt egy-egy nyelvközösség (és gyakran maguk a szlengbeszélők is) oly markánsan elítélik a szlenget. A jelenség lényege az, hogy a mindenkori csoportnak alapvető érdeke, hogy a közösségen belül lehetőleg ne legyenek kisebb-nagyobb klikkek, elkülönülő kiscsoportok, mert ezek a saját érdekük érvényesítésével az egész közösség (de legalábbis a közösségi hatalmat gyakorló koalíció) érdekeit veszélyeztethetik. A széthúzás a csoport felbomlásának lehetőségét veti fel, ez pedig a kőkorszaki viszonyok között a csoporttagok pusztulásával egyenlő. Épp ezért a nagycsoport, illetve annak vezető, hangadó koalíciója igyekszik a kiscsoportokat megszüntetni, elszigetelni, a közösséget homogenizálni, szinkronizálni (közös rítusokkal, közös hiedelmekkel, a közös nyelv tudatával stb.). Ennek a homogenizációnak egyik módja a belső csoportok megszégyenítése, lejáratása. Ez együttjár a rájuk jellemző beszédmód (szlengjük) megbélyegzésével, hiszen az egymást akár a többi csoporttaggal szemben is támogató, érzelmileg is rendkívül szorosan kötődő koalíciók szlengjét mind a tágabb körben fölöttük elhelyezkedő csoport(ok), mind maga a megbélyegzett koalíció az érintett kiscsoporttal azonosítja. A helyzetet bonyolítja, hogy a kiscsoport tagjai a nagyobb közösségbe is tartozván, természetesen maguk is hasonlóan viszonyulnak más kiscsoportok szlengjéhez, hiszen ők is érzik, hogy az efféle nyelvileg is megnyilvánuló elkülönülés bomlasztja a csoportot. Éppen ezért nagyon valószínű, hogy saját szlengjükre vonatkozóan is elfogadják a megbélyegzést, és emiatt a szleng használata akár szégyenérzetet kelthet magukban a használókban is, legalábbis a napjainkban végzett attitűdvizsgálatok ezt mutatják. Megbélyegzettsége miatt a szleng sohasem rendelkezik nyílt presztízzsel, viszont a rejtett presztízs mindig is jellemzi, hiszen a szlengben beszélő a nyelvhasználatával azt fejezi ki, hogy ő maga a szűkebb közösségéhez tartozik, és emiatt a kiscsoport olyan kedvező jellemvonásokkal ruházza fel, mint például a barátságosság vagy lojalitás. Ez lehet a legalapvetőbb oka a szlenghez fűződő ambivalens megítélésnek. ## Típusai A szleng egyrészt szó- és kifejezéskészlet, másrészt pedig egy sajátos nyelvhasználati-stilisztikai forma (beszédmód). A szlengnek szókészletként való felfogása az egyik legelterjedtebb elképzelés a nyelvészek és a nem-nyelvészek körében. Ez annyit tesz, hogy ez esetben a szlenget azonosítják a szlengszavakkal, úgy gondolják, hogy a szleng nem több, mint a szótárakba gyűjthető szlengszavak állománya, amelyeket a bázisnyelvükbe szőve használnak egyes beszélőközösségek. A szlengek természetesen részlegesen leírhatók szókincsük, kifejezéskészletük alapján is, még ha régóta ismert is az a tény, hogy a sok szó csak a szlengben beszélés alatt és csak a szlengben beszélés időtartamára, alkalmilag válik szlengszóvá, és hogy gyakran szlengnek tekinthetők a szavak olyan szövegösszefüggésbeli jelentései, amelyek különböző stilisztikai kifejezőeszközök (irónia, perifrázis stb.) alkalmazásával keletkeznek. Ez teszi a szlenget nehezen megfogható nyelvi jelenséggé (és mutatja egyúttal, hogy a szleng beszédmódként is létezik), hisz egy adott pillanatban valamely szó vagy kifejezés félreérthetetlenül szleng, más körülmények között viszont egyáltalán nem az. A szlengnek különböző típusokba sorolása elsősorban a szókészletként (lexikális kategóriaként, regiszterként) értelmezett szlengre érvényes. Beszédmódként a szleng csak a beszélőközösségben, konkrét szituációkban figyelhető meg. „A szleng esetében ugyanis nem izoláltan létező szavakkal kerül kapcsolatba a gyűjtő – írja erről Szilágyi Márton –, hanem egy szituációhoz kötődő nyelvhasználati, kommunikációs kóddal”. ### Mint szókészlet Az angol nyelvű szakirodalomban az adott szleng társadalmi ismertsége alapján általános és speciális szleng néven széles körben és szűk körben elterjedt szlengeket szoktak megkülönböztetni. Ezt a kettősséget tagolja tovább Kaarina Karttunen finn nyelvész, aki egyrészt közszlengről beszél, amelyet mind földrajzilag, mind társadalmilag széles körben ismernek, másrészt pedig megkülönbözteti az ún. „kis szlengek”-et, azaz a helyi szlenget (az egyes települések saját, helyi nyelvjárási jellegzetességei által színezett szlengjét) és a szakszlenget: az azonos foglalkozású vagy azonos hobbit űző emberek speciális nyelvének egy rétegét, illetve a zárt társadalmi intézményeken (iskola, katonaság, börtön) belül kialakult sajátságos kifejezéskészletet. A magyar szlengkutatásban az 1990-es évek közepe óta elterjedt egy olyan tipizálás, ami a szlengszavak kialakulásának helyét és a szavak egyre szélesebb társadalmi rétegekben való elterjedését tartja szem előtt, nem feledve, hogy – mivel a szlengek kialakulása mindig a beszélőközösségekben (a szociológia oldaláról nézve a kiscsoportokban) történik – elvileg annyi szlengről beszélhetünk egy nyelvben, ahány beszélőközösség meglétét feltételezzük. Nagyon fontos annak a tudatosítása, hogy a valóságban a szleng mindig a kiscsoportokban születik és működik, csak a nyelvész absztrahál bizonyos közös tulajdonságok alapján szlengtípusokat a valós, tulajdonképpeni nyelvhasználatban létező a kiscsoport-szlengekből, amelyek egyszerre képviselik az összes többi típust: egyszerre helyi szlengek (hiszen minden kiscsoport lokálisan jellemezhető), egyszerre szakszlengek (hiszen minden kiscsoport közös érdeklődésen vagy érdekeken alapuló szakmai szerveződés) és egyszerre közszlengek (hiszen a tagok korábban vagy egyidejűleg más csoportok tagjai is: így biztosítják a kiscsoport-szlengek szavainak terjedését, és terjesztik a más beszélőközösségekből származó szlengszavakat). Az absztrakció foka szerint három szintet különböztethetünk meg a szlengben: 1\. A kiscsoport-szlengek a beszélőközösségek valóságosan létező szlengjei. Ezek nyelvi anyaga az adott kiscsoport tagjai számára a csoport jellegéből következően fontos reáliák megnevezésére vagy újranevezésére szolgál. 2\. A nagycsoport-szlengek olyan kiscsoportok, beszélőközösségek szlengjéből absztrahálódnak, amelyek valamiben azonosak, és azonosságuk miatt egymással lazább vagy szorosabb kapcsolatba kerülhetnek oly módon, hogy tagjaik között átfedés vagy érintkezés alakul ki. Az egyes beszélők közvetítik a kiscsoportok szlengjét a másik beszélőközösségbe, és ezáltal egyféle kiegyenlítő szerepet játszanak. A kiscsoportok közötti azonosság alapvetően kétféle lehet: területi (az egy helyen, egymás közelében működő csoportok között) és szakmai (az azonos foglalkozást, hobbit űző, azonos életmódot folytató stb. csoportok között). Ennek megfelelően a nagycsoport-szlengeknek két nagyobb fajtáját különböztethetjük meg: a helyi szlengeket és a szakszlengeket. - A helyi szlengeken a területileg szerveződő nagycsoport-szlengeket (egy falu, város, városrész, iskola szlengjét) érthetjük. Erre a szlengtípusra jellemző, hogy szókincse szakmától független, a kiscsoport-szlengek általános szókincséből származik. - A szakszlengek érdeklődési, foglalkozási alapon elkülönülő csoportokra (katonai, diák, tolvaj, labdarúgó, kábítószeres stb.) jellemzők. Szókincsük a szakmától függő, az azonos szakmához tartozó kiscsoport szlengjének speciális szókincséből származik. A valóságban ezek a tiszta típusok gyakran keveredve jelennek meg, sokkal inkább léteznek helyi szakszlengek (a debreceni katonai szleng, a szegedi Csillag-börtön szlengje, a sárbogárdi diáknyelv stb.), mintsem „a” magyar tolvajnyelv vagy „a” magyarországi kábítószer-élvezők szlengje. 3\. A helyi és a szakszlengek széles körben elterjedt szavai alkotják a közszlenget. Ez a nyelvközösség számára közös szlengtípus a helytől és szakmától függetlenül ismert szlengszavak csoportját takarja. ### Mint beszédmód és mint stilisztikai jelenség Sokak szerint a szleng felfogható stilisztikai jelenségként is, sőt az a vélemény sem újkeletű, amely a szlenget elsősorban stiláris nyelvi rétegnek tekinti. Andersson és Trudgill például, fenntartva ugyan, hogy meghatározásuk relatív, a stilisztikailag semleges nyelvhasználati szint alatti stílust tekintik szlengnek. A finn Simo Hämäläinen olyan különleges stílusfajtának tartja a szlenget, amely tudatosan használ a köznyelvtől idegen, a köznyelvben elfogadhatatlannak tartott kifejezéseket – megfelelő beszédhelyzetben, megfelelő hangulat esetén. A tudatosság mozzanatát annyira fontosnak véli Hämäläinen, hogy ez alapján különbözteti meg a szlenget a népnyelvtől: a nép nyelvének természetes velejárói a szólások és a képes beszéd, míg szlengről akkor beszélhetünk, ha a művelt beszélő szándékosan választ a köznyelvbe nem tartozó szót vagy mondást. Ezek a kijelentések természetesen erősen vitathatók, hiszen a „szleng, ha stílusjelenségnek tekintjük, nem köthető egy bizonyos stílusárnyalathoz, mint ahogyan korábban tették, amikor is kizárólag alantas stílusként, az utca nyelveként értékelték. Változatos stílusértékű elemeket tartalmaz, és mivel beszélt nyelvi jelenség, leginkább a szabad, kötetlen stílus jellemzi. Ezért is nehéz elhatárolni egyfelől a fesztelen hétköznapi nyelvtől, másfelől a népies kifejezésmódtól. A stiláris változatosság abban is megnyilvánul, hogy egy adott szó stílusértéke is változik a különböző beszédhelyzetekben. Nem mindegy például, hogy szó szerinti vagy metaforikus jelentésben használunk egy szót.” A szleng meghatározásakor megemlített elszórt megjegyzéseken túl a magyar szlengről viszonylag kevés stilisztikai vagy retorikai megközelítésű elemzés készült, pedig a szleng erőteljes stilisztikai többletet létrehozó érzelmi töltése még a hétköznapi beszélők számára is egyértelmű, ezért tartjuk nevetségesnek a kevés, mint Balaton szeletben a hullámverés, mint lócitromban a C-vitamin, mint lopótökben a bűnözési hajlam-féle szóláshasonlatokat. Ez az erőteljes stilisztikai többlet legfeltűnőbben a szleng metaforáiban jelenik meg. A diákszlengben például az elégtelen megnevezésére számtalan metaforikus kifejezést használnak: fa, aprófa, bunkó, ceka, cerka, dugó, fúró, karó stb. Több szlengkutató szerint viszont a szlenget mint stilisztikai jelenséget nem lehet a stílusárnyalatok vagy a szóképek alapján meghatározni, ugyanis a szleng ennél magasabb szintű stilisztikai kategória: a beszélés egyféle módja. Fontosnak tartják hangsúlyozni azt is, hogy a szleng elsődlegesen beszédmód, és csak másodlagosan, a szavakban rögzült „szlengség” révén – annak következtében, hogy bizonyos szavak tipikusan csak ebben a beszédmódban, a szlengben használatosak – válik szótárazható lexikális kategóriává. ## Szóalkotása A magyar szleng szóalkotásának módjai ugyanazok, mint amelyek általában a magyar nyelv bármelyik változatában, azaz alapvetően nincs olyan szóalkotási mód, ami csak a szlengre lenne jellemző, bár az egyes szóalkotásmódok (például bizonyos kicsinyítő képzők, a szócsonkítások és -rövidítések használata) gyakoribb, mint más nyelvváltozatokban. A különböző szóalkotásmódokat (amelyek közül akár több is jelentkezhet egyszerre egy szóban, például rövidítés és képzés) a következő módon lehet csoportosítani: ### Külső szóalkotás #### Idegen szavak átvétele 1. Jiddis eredetű szlengszavak: balhé (botrány, verekedés), córesz (szegénység), haver (barát), jatt (kéz), kajak(os) (erő(s)), meló (munka), mázli (szerencse) stb. 2. Cigány eredetű szlengszavak: avázik, avel (jön, megy), ácsi (megállj), benga (nagy, erős), biboldó (zsidó), csaj (lány), csávó, srác, skac, (férfi), csóró (szegény), dumál, vaker (beszél), dzsal (megy), gádzsi (nem cigány lány, nő), gógyi (ész), kaja (étel), lóvé, lé, zsé (pénz), máró (kenyér), megmurdel (meghal), lácsó (jó), komál (szeret), koma (barát), komámasszony (szeretett asszony), séró (fej, haj), dili, diló (bolond), dzsukel (kemény), raj (dögös, úri) zorall (félelmetes, erős), zord (rideg), bula (fenék), piál (iszik), lugnya (kurva), kurtizán (prostituált), manus (férfi), halózni (enni), baró (nagy, jó, szép), csandázik (okádik, hány), mutrázik (vizel), csór(el) (lop), kúrel, kufirc (közösül), dzsumbuj (lelakott környék), sukár (szép, gyönyörű), pujáro (csibész), purdé, pulya (cigány gyerek) darrell (fél), habiszti (hazudik), kanyhalló (gengszter), káráló (rendőr), csumi (csók), mujó (száj), Dévlá, Devla (Isten), Béng (ördög), kokavel (hazudik), prosztó (paraszt), csulázik (köp), gagyi (hamis, béna), csaro (tál), kul, kula (szar), szusz (levegő), xal (eszek), kerel (csinál) stb. 3. Német eredetű szlengszavak: bláz (cigaretta), bré (kalap), brifkó (pénztárca), brusztol (verekszik), csálinger (pincér), falcol (ereit felvágja), flepni (igazolvány), ganef (tolvaj), jakó (kabát), muter (anya), simlis (megbízhatatlan, tisztességtelen), srenk (betörés), vamzer (besúgó, áruló), fater (apa) stb. 4. Angol eredetű szlengszavak: dzsoint (marihuánából sodort cigaretta), jard (rendőrség, rendőr), fifti-fifti (osztozkodásnál: fele-fele), keccsel, keccsöl (megy), killer (gyilkos), mani (pénz), riccs (módos, gazdag) stb. 5. Szlovák eredetű szlengszavak: bratyó (fivér), csira (homoszexuális), klapec (férfi) stb. 6. Francia eredetű szlengszavak: kamu (hazugság, mellébeszélés), malér (tízforintos), piti (kicsi, semmirevaló), smafu (csekélység, semmiség), zsebzsötem (önkielégítés) stb. 7. Olasz eredetű szlengszavak: csaó! (szia!), frankó (kiváló), tuti (biztos) stb. 8. Román eredetű szlengszavak: flamó (étel), mandró (férfi) stb. #### A magyar nyelv nem szleng rétegeiből származó átvételek 1. Szófelújítás: hamvveder (hamutartó), lélekidomár (osztályfőnök), ókula (szemüveg), penna (toll). 2. Belső szókölcsönzés 1. Nyelvjárási eredetre visszavezethető szavak: dikó (ágy), topa (ügyetlen), sumákol (megszökik a munka elől), csúró (újonc), szüttyögés (látszatmunka), kamburcol (rendezkedik, utasítgat), rüszü (újonc, hülye). 2. Köznyelvi szavak átvétele: firkász (írnok), nyalizik (hízeleg), megszakít (agyondolgoztat) stb. ### Belső szóalkotás #### Hangalaki szóalkotás ##### Több morfémát érintő változások 1. Mozaikszavak 1. Mozaikszavak létrehozása 1. Betűszók: höfö ’házi feladat’, káká ’külső körlet’, hábé (\< „higiénikus bázis”) ’WC’, téesz ’téli szalámi’. 2. Szóösszevonás: cévi ’C-vitamin’, katkó ’katonai kollégium’, oriszob ’orvosi szoba’, tanszob ’tanári szoba’. 2. Szavak mozaikszóként való feloldása (ennél a szóalkotási módnál az figyelhető meg, hogy a betűszót (SZDNT) vagy a betűszóként értelmezett szót (Vilma) új jelentéssel látják el, mintha maga a szó eredetileg ennek a rövidítéseként jött volna létre): Vilma! ’Végre itt a leszerelés, megyek, anyám!’; Irma! ’Itt rohadok meg, anyám!’; zenetanár (\< znt.) ’zászlóalj-napostiszt’, SZDNT (’század-napostiszt’): szadista disznó, notórius tahó. 2. Szóvegyülés (kontamináció): egyetemi gecista ’előfelvételis katona’ (\< egyetemista geci); kopcsikovó ’újonc’ (\< kopasz × Gabcsikovó); rüszmeteg ’újonc’ (\< rüszü × gyermeteg); szopacs ’kitolás’ (\< szopás × szivacs); tirburger ’zsíroskenyér’ (\< tirpák × hamburger); bulafon ’ágyú’ (\< buff ’ágyú’ × ?telefon); sernevál ’laktanyai sertéstelep’ (\< sertés × Barnevál); buktafon ’telefon’ (\< bukta ’lebukás’ × telefon); obifon ’orifon’ (\< obi ’kitolás’ × orifon); ombrométer ’kitolás’ (\< oboa × ?centiméter); bagarettázik ’dohányzik’ (\< bagózik × cigarettázik), Csigalom!, Nyugavér! ’Nyugalom!’ (\< csigavér × nyugalom). 3. Szóhatár-eltolódás: zuncsi (\< az uncsi) ’unalom, unalmas’, acskós (\< zacskós) ’kábítószeres’, söcsém (\< kedves öcsém) ’öcsém (megszólítás)’. ##### Egy morfémát érintő változások 1. A morféma hanghosszúságát nem érintő változások 1. Magánhangzó-változások (minőségi vagy mennyiségbeli változások), például nyúlás (emfatikus nyújtás): nem bííírok kimenni ’nem megyek ki’, fel bííírok kelni ’felkelek’. 2. Mássalhangzó-változások (minőségi vagy mennyiségbeli változások), például nyúlás (emfatikus nyújtás): A kutttyát nem érdekli! ’Nem érdekel’. 3. Szótagcsere: zimó ’mozi’ 4. Szóferdítés: agyar ’magyar (mint tantárgy)’, binyigli ’bicikli’, förténelem ’történelem’, rohadalom ’irodalom’, kanári ’tanári szoba’. 1. Nyelvjárásias ejtés: keves ’kevés’; lëgvár ’lekvár’; ámentem ’elmentem’; tőttö ’töltő’; Sinki sihová! ’Senki sehová sem mehet!’ 2. Idegen nyelv szabályai szerinti ejtés: hilájkóptör ’helikopter’, májkídó ’mikádó’, erpídzsí ’RPG’, lizsé ’liget’, szizsé ’sziget’. 3. Henye ejtés: heftikém ’(megszólításként)’ (\< elvtikém ’elvtársam’); parannok ’parancsnok’; cakci ’szakaszvezető’ (\< szakszi). 2. Morfémanyújtó változások 1. Ikerítés: diri-iri ’igazgatói iroda’, házi-fázi ’házi feladat’, glottiflotti ’tornanadrág’; cucimuci ’felszerelés’ (\< cucc); sikamika, surumuru ’felmosás, sikálás’. 2. Hangbetoldás: stank ’tank’, brihi (\< pihi) ’pihenő’. 3. Morfémarövidítő változások 1. Szócsonkítás: nyuci ’anyuci’, caj (\<bicaj) ’bicikli’, rica ’pattogatott kukorica’, rándulás ’kirándulás’, só (\< tesó) ’testvér’, ció ’injekció’. 2. Szórövidítés: bagzik ’dohányzik’, szani ’szanatórium’, vadi új ’vadonat új’, kösz ’köszönöm’, prof ’professzor’, rágó ’rágógumi’, eltáv ’eltávozás’, gyaktér ’gyakorlótér’, gyalágyú, gyalásó ’gyalogsági ásó’, szás ’százados’, ales ’alezredes’, dipó ’diplomata táska’, szitu ’szituáció’, tesi ’testnevelés’, vili ’villamos’, utsó 'utolsó' #### Jelentésbeli szóalkotás ##### Névadás lekoccol ’elmenekül, megszökik’, vekeckedik ’bántalmaz, megver’, buff ’ágyú’, susmus ’öregkatona’, ürübürü ’öregkatona’, amandavek ’annyi, vége, nem lehet segíteni rajta’, pitty-potty ’baj, probléma’. ##### A jelentés terjedelmének változása 1. Jelentésbővülés: rokk ’zene’, tirpák ’szabolcsi’, nyomat ’gyakran vagy intenzíven csinál valamit’. 2. Jelentésszűkülés: főnök ’közvetlen parancsnok’, konyha ’gulyáságyú’, sereg ’Magyar Néphadsereg; Magyar Honvédség’, megmagyaráz ’valamilyen kijelentéshez véleményt fűz’, népművelés ’irodalom’, motyó ’táska’. ##### Jelentésváltozás a valóságelemek érintkezése és hasonlósága alapján 1. Névátvitel 1. Hasonlósági névátvitel (metafora): birtok, préri, sztyeppe ’gyakorlótér’; bivalytej ’feketekávé’; fóka ’felmosórongy’; kaptár ’fogda’; nyúl ’lövész’ (mert sokat fut); szájkosár ’gázálarc’; dezodor ’moslékszállító lovaskocsi’; kék hernyó ’csuklós busz’; gitárnyakú ’hosszú nyakú’; mandarintál ’melltartó’; akadémia ’börtön’ (tudniillik a bűnözők itt sokat tanulnak egymástól); kagyló ’fül’; cerka ’láb’; polc ’emeletes ágy felső része a zárkában’; karperec ’bilincs’; tulajdonnévből származó metaforák: basztíj, szingszing, tower ’fogda’. 2. Érintkezési névátvitel (metonímia): bakelit ’telefon’; lövegcső ’nagyorrú’ (← lövegcső ’nagy orr’); cirok ’seprű’ . 2. Jelentésátvitel 1. Jelentésátvitel a szavak hasonlósága alapján: bukta ’ágyú’ (\< buff); cénápolyi ’C kategóriával besorozott katona’; gyopár ’újonc’ (\< kopár); kétdekás ’2 dl-es szeszes ital’; szivacs, szivattyú ’kitolás, szívás’; kolbászol ’cselleng’ (\< kóborol); csékategóriás ’másokat kiszolgáló, megalázott fogvatartott’(cs ← csicska); csőrmester ’őrmester’; fatörzs ’főtörzs’. 2. Jelentésátvitel a szavak érintkezése alapján: beönt, beszór (ti. valamilyen takarítószert a körletbe, rá vizet önt, és ezt) ’feltakaríttatja’; időszak ’újoncok’ (\< első időszakosok); penge ’kiváló’ (\< penge stoki, azaz a katonai ülőkére vékonyan ráhajtogatott ruha); szív ’kitolásban van része’ (a szívja a faszt szerkezetből); felsakkoz ’felmos’. 3. Szinonimás csere: csellós ’konyhai munkás’ → csellista, hegedűs, melódiás, muzsikus, (cselló)művész, zenész; zenél ’konyhai munkát végez’ (\< csellózik); csupor, padlóváza ’hülye’ (\< köcsög); csukda ’fogda’; amfora, népművészeti/szépművészeti agyagedény ’homoszexuális férfi (\< köcsög); kamionos ’szabolcsi ember’(\< tirpák: TIR ’nemzetközi kamionjelzés’). #### Morfológiai (alaki) szóalkotás ##### Szóösszetétel 1. Szerves összetételek 1. Alárendelő összetételek: sportgiliszta ’sovány ember’; túlélőkészlet ’iskolatáska’; miniszterképző ’egyetem’; ifaszelep ’női mell’; pisisház ’óvoda’; partfisbűvölő, padlónyaló ’takarítónő’; nikotincsutka, tüdőropi, rákszál ’cigaretta’; mákfelhő ’szerencse’; seggdugasz, harmatfitty, zsebpiszok, hónaljcirkáló ’alacsony, kis termetű ember’; bokorugró ’lövész’; fagatya, tundrabugyi ’vattás nadrág’; kondértündér, konyhamalac ’szakács’; mesterhármas ’WC-mosdó-zuhanyzó’ (mert „mestermunka” feltakarítani); kotonkabát ’vegyivédelmi köpeny’; inkubátorszökevény ’kistermetű’; négerverejték ’kóla; kávé’; vízilóbölcső ’kimélyedt közepű ágy’. 2. Mellérendelő összetételek: takanyanya ’hivatalsegéd’; dirigizi ’igazgatónő’; lótifuti ’az ügyeletes tiszt írnoka’; csilivili ’kifényesített’ (például cipő); szopás-szívás, szopatás-szívatás ’kitolás’. 2. Szervetlen összetételek: szakadj-meg-vezető ’szakaszvezető’. ##### Szóképzés 1. Névszóképzők: -ó, -ő: lebuktató ’ellenőrző’; csilingelő ’kerékpár’; köhögő ’géppisztoly’; kaparó ’gyalogsági ásó’; surranó ’bakancs’; futkosó ’katonai börtön’. -a: fiza ’fizika’. -ci: moci ’ kismotor’; mellci ’melltartó’; naci ’nadrág’; manci ’Rába Mann teherautó’; surci ’bakancs’; kopci ’újonc’. -csi: pulcsi ’pulóver’; babcsi ’bab’; bikcsi ’jó’ (\< bika); kimarcsi ’kimaradás’; zacsi ’zászlós’; kopcsi ’újonc’. -csó: kopcsó ’újonc’. -da, -de: gyötrelde ’feleltetés’; bömbölde ’rádió’. -i: jogsi ’jogosítvány’; prosti, ribi ’ rossz erkölcsű nő’; bizi ’bizonyítvány’; ovi ’óvoda’; broki ’hímvessző’; bungi ’búvóhely’ (\< bungaló); futi ’katonai börtön’; gyopi ’újonc’ (\< gyopár); höki ’harckocsi’; kopri ’újonc’ (\< kopár); kotri ’fogda’ (\< kóter); obi ’kitolás’ (\< oboa); őrmi ’őrmester’. -inger: kopinger ’újonc’; tápinger ’előfelvételis’. -kó: kimarkó ’kimaradás’; szecskó ’újonc’ (\< szecska); szeszkó ’alkohol’. -nyó: kopirnyó ’újonc’. -ó: smiró ’újonc’ (\< smirgli); skuló ’lövedék’. -si: miksi ’télikabát’ (\< mikádó); gyaksi ’gyakorlat’. -asz, -esz: sivasz ’újonc’; csocsesz (öreg csocsesz ’öregkatona’ \< csocsó); pálesz ’pálinka’; brokesz ’hímvessző’. -szi: fogszi ’fogda’; kopszi ’újonc’; szakszi ’szakaszvezető’; gyakszi ’gyakorlat’. -u: sipu (\< síp), gyiku (\< gyík) ’újonc’; pusku ’puska’. -usz: gyengusz ’gyengélkedő’. -s: csellós ’konyhamunkás’; felsőágyas ’újonc’; infrás ’szemüveges’; kilós ’százados’; kőbaltás ’laktanyai fodrász’; pizsamás ’tábornok’; tyúkbeles ’telefonos’; krumplivirágos ’tisztes’. -ú, -ű: ezernapú, riadtszemű ’újonc’; pirosszemű ’lövész’; stabifülű ’nagyfülű’; kolbászarcú ’ellenszenves’. 2. Igeképzés: -l: dumál ’beszél’; csövel ’pisil’; rajol ’nagyképűsködik’; eltaknyol ’elesik’; moslékol ’eszik’; brekkel ’békaugrásban jár’; kiidegel ’felidegesít’; felkócol ’felmos’. -z: górézik, rajkózik ’nagyképűsködik’; csőrözik, smacizik ’csókolózik’; (be)stokizik ’a stokira a ruhát (rá)hajtogatja’; beszódáz, beultráz ’takarítószert szór szét’; csellózik ’konyhai munkát végez’; fókázik ’felmos’; ráhátékáz ’a hiány megtérítéséről jegyzőkönyvet vesz fel’; topázik ’ügyetlenkedik’. -int: kimarcsint ’kimaradásra megy’; hesszint ’pihen’. ## Szemantikája A szleng szemantikája, jelentéstana viszonylag kevéssé kutatott terület a magyar szlengkutatásban, jóllehet várhatóan itt volnának leginkább láthatók azok a jellemzők, amik a szleng nyelvi (szavakban, kifejezésekben, azaz a legmegragadhatóbb formákban feltűnő) sajátosságait alkotják. A szleng leggyakoribb jelentéstani jellemzőjeként a hiperszinonimitást szokás említeni, azt a jelenséget, hogy a szlengben egy-egy fogalom megnevezésére szinonimasorok jönnek létre, és hogy emiatt a szleng szókincse aránylag változékony. (A katonai szlengben például az ’újonc’ fogalmára 169 megnevezést ismertek az 1980-as években.) Jóval kevésbé figyeltek föl arra, hogy a szlengnek egészen sajátos szemantikai rendszere van, amire – mint Szilágyi N. Sándor írja – egyrészt az jellemző, hogy olyan jelentéstartományok, amelyek az emelkedett nyelvváltozatban kerülendők vagy egyenesen tabunak számítanak, a szlengben kiemelkedő szerepet kapnak (a szexualitással kapcsolatos kifejezések feltűnő gyakoriságát és a sokat emlegetett trágárságot éppen az magyarázza, hogy használatuk az emelkedett nyelvváltozatban teljességgel tilos), másrészt jól megfigyelhető a nagyon konkrét jelentésű szavak használata. Mivel az emelkedett nyelvváltozatra a közönségeshez képest az absztrakt jelentések nagyobb aránya a jellemző, a szleng (hogy ezzel „ellenkezzen”) az absztraktabb jelentéseket visszakonkretizálja, illetve olyan megnevezést talál rájuk, amelyek még a közönséges nyelvváltozatbeliekhez képest is konkrétabbak. Például: a köznyelvben a Hogy vagy? kérdésre lehet úgy válaszolni, hogy Hát, hol fent, hol lent. A szleng számára már ez is túl absztrakt, a lent helyett tehát egy egészen konkrét kifejezést használ: A padlón vagyok. A szlengben megfigyelt ötletesség és szellemesség titka jórészt abban van, hogy az állandóan jelen levő nyelvi tudatosság egyféle beszédmóddá teszi. Jól ismert a szlengbeszélőknek az a magatartása, hogy beszéd közben nemcsak a mondanivalóra, hanem annak nyelvi megformálására is odafigyelnek, és „pontozzák” a sikeres nyelvi formákat, illetve „kicikizik” azt, akinek ez nem sikerül elég jól. Hogy mi sikeres, és mi nem, annak megvan a pontos kritériumrendszere, és ez elsősorban egy szemantikai követelményrendszer. Például a Sakkozd fel a folyosót! ’Mosd fel a folyosót!’ azért lehet sikeres, mert a felsakkoz sokkal konkrétabb, mint a felmos, hisz olyasmi is kódolva van benne, ami az utóbbiban nincs: az, hogy felmosás közben egy sakktáblamintás felületen kell mozogni. Vagy: a pénzhamisító a bűnözők szlengjében unalmas közhely lenne, hiszen az ilyen embernek hivatalosan is ez a neve. Sokkal jobb helyette a festőművész, mert sokkal konkrétabb. (A pénzhamisító elég absztrakt név, hiszen a hamis nem egy érzékszervi úton elérhető minőség, a festőművész viszont a nagy szakértelemmel végezett, konkrét műveletre utal.) Ráadásul ha a szlengbeszédnek azt a másik alapelvét is alkalmazzuk a pénzhamisító-ra, amely szerint amit csak lehet, szigorúan szó szerint kell érteni, és azt az értelmet kell aztán másképpen kifejezni (például a szemrehányást tesz helyett azt mondani: hányást tesz a szemére), akkor a pénzhamisító olyan embert jelentene, aki a jó, hiteles pénzből hamisat csinál. A festőművész-nek viszont van még egy nagy előnye: ez a szó az emelkedett nyelvváltozatból van kölcsönözve, ahol igen nagy presztízsű embert jelent, ezt tehát úgy lehet megsemmisíteni, hogy átvesszük onnan, és egy eléggé el nem ítélhető foglalkozású embert nevezünk meg vele. Az ilyenfajta pejorációra (vagy talán inkább presztízsrontásra) egyébként nagyon sok példa van: jogegyenlítő ’kocsma’, akadémikus ’fogvatartott’, informatikus ’áruló, besúgó’, szekretárius ’irathamisító’, nyelvművelő szakkör ’leszbikus közösülés’. ## A magyar szleng nyelvemlékei ### A magyar szleng korai kéziratos emlékei #### Személynévi szórványemlékek Legkorábbi ismert „szlenggyanús” szavaink ragadványnevek voltak: 1370–80 k.: „Ladislaus dictus lagfazou” [Lágyfaszúnak nevezett László]; 1429: „Georgius Polczonzaro dictus” [Polconszarónak nevezett György]. Ezeknek a korai adatoknak a szlengbe való besorolása meglehetősen bizonytalan, de gúnyos, a testiséget kiemelő szemléletük kétségkívül utalhat szlengnévi mivoltukra. Az első biztos emlék 1364-ből való: Zagyurwagou [Szatyorvágó]. A név viselője, Filetlen Pál mindkét ragadványneve (Szatyorvágó és Filetlen) alapján állíthatóan tolvaj, mégpedig táskák felmetszésével lopó tolvaj volt, s mint „fületlensége” bizonyítja, visszaeső, akit az ekkoriban szokásos csonkítással korábban már büntettek is. #### A simándi koldusok nyelve A magyar szleng első említéseként Oláh Miklós 1536-os Hungariájának a simándi koldusok titkos nyelvére (lingua caecorum ’vakok nyelve’) vonatkozó sorait szokták idézni: „Van egy falu – ugymond – a Maros és a Fehér-Körös közt Erdélyen kívül, melynek neve Simánd. Ezt majdnem csupa sánták, vakok, bénák s undok nyomorékok lakják, kik maguk közé ép embert be sem bocsátanak, hanem éktelenségökkel dicsekedve, egész külön felekezetet alkotnak; mely, hogy a maga béna épségében megmaradjon, a szülők csecsemőiknek szemeit világrajöttükkor azonnal kivájják, csontjaikat s tagjaikat kificzamítják, s hogy necsak testökre de még beszédökre nézve is különbözzenek másoktól, maguknak tulajdon nyelvet koholtak, melyet egyesegyedül csak ők értenek meg, s melyet a vakok nyelvének neveznek. E csodálatos embereknek oly kiváltságaik vannak, melyek őket minden, a többi magyarnál szokásos teher alól fölmentik s fölszabadítják, hogy kolduló énekléssel kereshessék élelmöket országszerte a maguk és hozzátartozóik számára.”. Ebből a koldusnyelvből semmilyen nyelvi adat nem maradt fenn, ezért eldönthetetlen, hogy azoknak van e igazuk, akik a „vakok nyelvében” egy koldusszlenget látnak, vagy azoknak, akik szerint ez a nyelv volt nem más, mint a magyarok számára érthetetlen cigány nyelv. Mivel napjainkban már elég valószínűnek látszik, hogy Simánd nem volt sohasem koldustanya, valószínűbbnek tűnik az a magyarázat, hogy Oláh Miklós híradása Simánd környékén sátorozó cigányokról szól, akik koldulással (is) foglalkozva valóban nyomoréknak tettették magukat, s minthogy a cigányok a magyaroktól egészen elkülönülve éltek, természetes, hogy az ő cigány nyelvüket senki sem értette. Ezt a feltevést erősíti az is, hogy Oláh Miklós, aki tudott annyira latinul, hogy a magyarok közötti elnevezést lefordítsa, nem a „koldusok nyelve” (mendicorum lingua) vagy a „tolvajok nyelve” (furum lingua) kifejezést használta, hanem a „caecorum lingua” (vakok nyelve) formát. Ez a vakok nyelve elnevezés pedig egyesek szerint a lovári cigány vakerel ’beszél(get)’ interpretatio Hungaricájának tűnik. #### Az alföldi zsiványnyelv emlékei A magyar szleng első ismert szójegyzékei a tolvajnyelvből származnak. Keletkezésük egy kiterjedt vásáritolvaj-banda 1775–1776-ban zajlott büntető peréhez kapcsolódik. A 18. századból hat szójegyzék ismeretes, ezek összesen mintegy száz szót tartalmaznak. E szavak egy része (gyakran megváltozott, módosult jelentésben) napjainkban is használatos: rajzol ’lop’, fejes ’tiszt úr’, gagyi ’arany’, leves ’ezüst pénz’ stb. A szójegyzékekről bővebben lásd a Tolvajnyelv szócikk Az alföldi zsiványnyelv emlékei részét. ### Az első nyomtatásban megjelent szójegyzék Első nagyközönség számára készített tolvajnyelvi szójegyzékünk Toronyai Károly „A rablóknak, tolvajoknak és kozákoknak együttvaló hamis és zavaros beszédeik, hasonlóan hamis és titkos cselekedeteik felfedezéseül összeiratott és kiadattatott a köznépnek ovakodási hasznára, és a rosz emberektől való őrizkedéseikre” c. könyvecskéjében (1862) található. Toronyai 63 lapos munkájának Második Szakasza egy hét lapnyi, 177 kifejezést tartalmazó kis szójegyzék (27–33), melyben a tolvajnyelvi szavakat két-két magyar közszóval megmagyarázva közli. Például: Balhé ’baj van, baja van’, Kuksi ’vásár, árulóhely’, Hantirozni ’beszélni, suttogni’, Kajálni ’ebédelni, vacsorálni’, Piálni ’inni, iszogatni’, Ruhizni ’verekedni, megverni’ stb. ### Az első önállóan megjelent szótár A magyar diáknyelv és szótára. Irta: Dobos Károly. Budapest, 1898. (80 lap). Dobos gyűjteménye csaknem száz éven keresztül az egyetlen az egész magyar nyelvterületről gyűjtő diáknyelvi szótárunk volt, bevezető tanulmányával pedig a szlengkutatás elméletéhez is számos adalékkal járult hozzá. Egyik fontos megállapítása a nyelvi változások megfigyelhetőségéhez kapcsolódik: szerinte „a diáknyelv egyik legérdekesebb példa a nyelvfejlődés átmeneti állapotának megvilágítására, a melyben az egyes szavak, képzők, sajátszerűségek, elváltozások, hogy úgy mondjam, még a lét s nem lét határán küzködnek s forronganak” (8–9). Szótára a 19. századi diáknyelv számos kifejezését őrizte meg: ablakos óra ’lyukasóra’, akadémia ’száraz tészta a szemináriumban’ (azért nevezik így, mert megakad a torkon), Áronlé ’pálinka’ (a kocsmáros nevéről), bakter ’a klasszikus szöveg magyar fordítása, melynek használata tiltva van’, balek ’első éves akadémiai tanuló’, csóreszol ’lelopja a dolgozatot, puskázik’, lengő ’forint’, tunikás egyes ’elégtelen (akkoriban négyes)’ (a jegy alakjáról) stb. ## A magyar szleng kutatásának története Magyarországon a nyelvészeti értelemben vett szlengkutatás az 1890-es években kezdődött. Ezt megelőzően a szlenggel való foglalkozás nem magára a szlengre mint nyelvi jelenségre irányult, hanem a szlenget beszélő közösséget (leggyakrabban a bűnözőket) kívánták nyelvük révén megismerni vagy azonosítani, leleplezni. (Ennek a célnak köszönhetik létüket legkorábbi szlengemlékeink, melyeknek nagy része bírósági tárgyalásokon keletkezett.) 1. Rendszeres, a szleng egy-egy típusát alaposabban körüljáró és időben is folyamatos, évről évre publikációkat eredményező kutatás a magyar szleng vizsgálatában 1895–1896 (a Tanulók Lapja című újság első diáknyelvi cikkei) óta létezik. A nyelvészetivé váló szlengkutatásnak ezt a körülbelül az 1920-as évek végéig tartó korszakát elsősorban a tolvaj- és a diáknyelv széles körű kutatása, valamint a „(buda)pesti nyelv” iránti (jobbára nyelvvédő szemléletű) érdeklődés jellemezte, bár ezeken kívül számos kisebb közlemény jelent meg egyéb szlengtípusokról is. A vizsgált szlengek számát tekintve egyik legváltozatosabb időszakunk volt ez a néhány év. Jelentek meg kisebb-nagyobb munkák a katonai és az újságíró nyelvről, a kuglizás, a kártyázás, a sakk és a biliárd, a golyózás, a színház, a szabadkőművesek és mások nyelvéről. 2. A 20. század első negyedét jellemző gazdag tematikájú szlengkutatás után visszaszorult ezeknek a nyelvváltozatoknak a vizsgálata (bár épp ebben az időszakban íródott meg Bárczi Géza mai mércével mérve is rendkívül magas színvonalú, nagyon alapos tanulmánya, „A »pesti nyelv«”). Erre a korra a legjellemzőbb a szleng nyelvművelő szempontból való megközelítése volt: az 1930–1940-es években egyre gyakrabban jelentek meg a napilapok és újságok mellett a nyelvészeti folyóiratok hasábjain is azok a vélekedések, amelyekben a szlenget elsősorban a nyelvszegényítés és a nyelvi durvaság napjainkig visszatérő hamis vádjával támadták, és mintegy „betiltását” szorgalmazták. 3. A második világháború végétől az 1960-as évek elejéig tartó időszak szintén nem kedvezett a hatalmat puszta létével is tagadó szleng kutatásának. Ugyan 1945-től, illetve 1947-től két torzóban maradt, méltatlanul elfeledett nagyszabású magánkezdeményezés is megindult a magyar szleng feltárására, melyek a magyarországi szlengkutatás történetében először tettek arra kísérletet, hogy a magyar szleng teljes szókincsét egyetlen szótárban foglalják össze, de ezek nem készültek el, illetve kéziratban maradtak (Zolnai Béla jassznyelvi etimológiai szótára és „Argó és tájnyelv” című monográfiája, valamint Zolnay Vilmos és Gedényi Mihály 24 gépírásos füzetben elkészült munkája, A magyar fattyúnyelv szótára. 4. Az 1960-1970-es éveket az úgynevezett ifjúsági nyelv kutatása jellemzi. Ennek kezdetét általában Kovalovszky Miklósnak „Az ifjúság nyelvéről” című cikkének megjelenéséhez kötik, és legkiemelkedőbb eredményeként Matijevics Lajos terjedelmes és alapos vajdasági diáknyelvi szótárát lehet említeni. Az 1960-1970-es évek szlengkutatását erős tematikai és módszertani beszűkülés jellemezte, emiatt a valódi szlengkutatást az ifjúsági nyelvi vizsgálatok inkább akadályozták, mintsem segítették. Az ifjúsági nyelvi kutatások a nyolcvanas évekre kifulladtak. Ennek bekövetkezése szakmai szempontból törvényszerű volt, hiszen az ifjúsági nyelv vizsgálata sokkal inkább volt nyelvtisztító-nyelvművelő mozgalom, s mint ilyen inkább az ifjúságnevelés nyelvi vetülete, mint nyelvészeti kutatás. 5. A modern értelemben vett szlengkutatást (és magának a szleng műszónak a magyar nyelvészeti terminológiába való bekerülését is) Péter Mihály 1980-ban megjelent „Szleng és költői nyelvhasználat” című cikkétől számítják, a szlengkutatás valódi fellendüléséről pedig az 1990-es évek óta beszélhetünk. Azóta számos szlengszótár jelent meg és 1997 óta létezik egy szlengkutatással foglalkozó könyvsorozat is. ## A magyar szleng szakirodalma ### Magyar szlengszótárak ### Bibliográfiák - A magyar szótárak és nyelvtanok könyvészete. Összeállitotta Sági István. (Magyar Nyelvtudományi Társaság Kiadványai 18. sz.) Budapest, 1922. (Diák- és tolvajnyelvi szótárak: 38) - A magyar nyelvű kriminalisztikai szakirodalom bibliográfiája. Budapest, 1956. (Tolvajnyelv. Bűnözők titkos jelei: 88–9) - A magyar szaknyelvkutatás bibliográfiája. Szerk. Csörögi István–Nagy Ferenc. (Nyelvtudományi Dolgozatok 31. sz.) Budapest, 1980. - Kis Tamás, A magyar szlengszótárak. Magyar Nyelvjárások 32 (1995): 79–94. - Kis Tamás, A magyar szlengkutatás bibliográfiája. (A Debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem Magyar Nyelvtudományi Intézetének Kiadványai 68. sz.) Debrecen, 1996. ### A szlengkutatás elméletéhez - Magyarországon a szlengkutatás elméletével a debreceni Kossuth Egyetemi Kiadó által megjelentetett Szlengkutatás sorozat foglalkozik elsősorban. Ennek eddig megjelent kötetei: 1. A szlengkutatás útjai és lehetőségei. Szerk. Kis Tamás. Kossuth Egyetemi Kiadó, Debrecen, 1997. 2. Vlagyimir Jelisztratov: Szleng és kultúra. Kossuth Egyetemi Kiadó, Debrecen, 1998. 3. Mi a szleng? (Tanulmányok a szleng fogalmáról). Szerk. Fenyvesi Anna, Kis Tamás, Várnai Judit Szilvia. Kossuth Egyetemi Kiadó, Debrecen, 1999. 4. A szlengkutatás 111 éve. Szerk. Várnai Judit Szilvia és Kis Tamás. Kossuth Egyetemi Kiadó, Debrecen, 2002. ### A magyar szleng elméleti kérdéseivel foglalkozó fontosabb írások - Bárczi Géza (1931–1932): A „pesti nyelv”. Magyar Nyelv, 27: 228–42, 284–95, 28: 85–96 = Bárczi Géza (1932): A „pesti nyelv”. A Magyar Nyelvtudományi Társaság Kiadványai 29. sz. Budapest. - Kis Tamás (1997): Szempontok és adalékok a magyar szleng kutatásához. In: Kis Tamás (szerk.), A szlengkutatás útjai és lehetőségei. (Szlengkutatás 1). Debrecen. 237–96. - Szabó, Dávid (2004): L’argot des étudiants budapestois. (Analyse contrastive d’un corpus d’argot commun hongrois. (Bibliothèque finno-ougrienne 13). Paris. [Szleng](Kategória:Szleng "wikilink") [Kezdőlapon szerepelt szócikkek](Kategória:Kezdőlapon_szerepelt_szócikkek "wikilink")

Mátra

A Mátra az Északi-középhegység egyik, vulkanikus eredetű tagja, amely 900 négyzetkilométeren terül el a Cserhát és a Bükk-vidék között. Itt található a mai Magyarország három legmagasabb hegycsúcsa, a Kékes (1014 m) a Hidas-bérc (971 m) és a Galya-tető (965 m). A 100 legmagasabb magyar hegycsúcs között 26 mátrai található, ezzel a 2. helyezett átlagmagasságban a Bükk-vidék után. Kiterjedése kelet–nyugati irányban 40–50 km, észak–déli irányban 15–22 km. A Kárpátok belső vulkáni övezetéhez tartozik, de formáit a miocén vulkánosság óta már jelentősen átalakították az utólagos szerkezeti mozgások és az erózió. Jelentős érckészlete miatt sokan kutatták kialakulását és vulkanizmusának történetét, de a geológusok között még a közelmúltban is viták zajlottak az egykori kitörési központok hollétéről. A Mátra több, eltérő arculatú részre tagolódik. Félkörívű nyugati gerince a Nyugati-Mátrával (Muzsla, 805 m) kezdődik, melyet a Cserháttól a tektonikus eredetű Zagyva-árok választ el. A hegység központi része – a Magas-Mátra – hordozza a legmagasabb csúcsokat, bár ezt az elnevezést ritkán használják. A vonulat két fő szakasza a meredek, kőtengerekkel és zárt bükkösökkel borított Mátrabérc és a Kékes tömbje, amelyeket a Nagy-völgy tagol ketté. A Kékeshez közeli Sas-kőtől (898 m) kelet felé Keleti-Mátra néven folytatódik a fokozatosan lealacsonyodó főgerinc, mely végül a Tarna völgyénél ér véget. Dél felé a Mátraalja szőlőkkel borított lankái jelentik az átmenetet a hegyvidék és az Alföld között, míg északon Mátralába hegylábfelszínei ereszkednek alá a Zagyva felső szakaszát övező dombságra. ## Kialakulása ### A vulkánosság előtti képződmények A Mátra kialakulása szorosan összefügg az Északi-középhegység és a Kárpátok kialakulásával. A miocén kori vulkánosság előtt létrejött képződmények elsősorban a Mátra meredek északi oldalán bukkannak ki. Ennek oka, hogy a vulkánosságot követően a hegység egésze kibillent déli irányban a Mátrától és a Bükktől délre húzódó árok besüllyedése miatt. A déli, lankásabb részt fiatal üledékek temették be, az északi oldalon pedig a pleisztocén során csuszamlásokkal meredek lejtők alakultak ki. A hegység kristályos aljzatának anyaga zárványként fordul elő a vulkáni kőzetekben. Ezeket nem számítva a legidősebb képződmények a Darnó-vonalnak nevezett, a Keleti-Mátrán északkelet-délnyugat irányban áthaladó törésrendszer mentén helyezkednek el. A vető névadója a Recsk és Sirok között emelkedő Darnó-hegy, ahol triász mészkő, radiolarit és agyagpala, valamint szintén középidei bazalt párnalávák, néhol pedig óidei (felső perm) mészkőtömbök is találhatók. A Mátra északi lábánál sok helyen eocén vulkáni és karbonátos rétegek települnek a középidei képződményekre; többségüket fúrásokból ismerjük, de a Keleti-Mátrától északra felszínre is bukkannak. Ezek a kőzetek a periadriai vulkanizmushoz köthetők, amely az Alpok déli előterében játszódott le. Vízszintes tektonikus mozgásokkal kerültek mai helyükre, a valódi mátrai vulkánossághoz tehát nincsen közük. Ennek az időszaknak képviselője az a magmás intrúzió (benyomuló kőzettest) is, amelyhez a recski szkarnos ércesedés is kapcsolódik. Az oligocén kor jellegzetes üledékei (budai márga, tardi agyag, kiscelli agyag) a Mátralábát helyenként több száz méter vastagságban fedik. Rétegeik a szén-dioxidban és kénhidrogénben gazdag forrásvizek – a csevicék – anyakőzetei. A kiscelli agyagba néhol tufa- és tufitrétegek települnek, de ezek sem a mátrai, hanem egy távolabbi tűzhányó termékei lehettek. A kiscelli agyag felett már a miocén kezdetéről származó glaukonitos homokkő, a parádi slír és konglomerátumrétegek találhatók: ez utóbbi legtöbb helyen a miocén vulkáni kőzetek feküje. ### A miocén vulkánosság A Mátra fő tömegét a középső miocén (bádeni) piroxénandezit, andezittufa és vulkáni agglomerátum váltakozásából álló több száz méter vastag rétegvulkáni kőzetösszlet adja. A vulkáni tevékenység mozgatórugója a Kárpát-medence térségét alkotó két kőzetlemez, az Alcapa és a Tisza-Dácia egymás mellé kerülése volt. Az összetartó, forgó mozgást végző tektonikus lemezek vándorlását nem szubdukció (alábukás), hanem tágulásos folyamatok kísérték: ezen időszakok alatt juthatott felszínre a kalciumdús magma. A mintegy 21 millió éve, a miocén első részében kezdődött belső-kárpáti mészalkáli vulkánosság egészen a pleisztocénig tartott. A Mátra 13-18 millió évvel ezelőtt alakult ki a kontinensünk geológiai fejlődéstörténetében is jelentősnek számító eseménysor részeként. A miocén vulkánosság bevezető szakaszaként ismert robbanásos jellegű, „savanyú” (SiO₂-ban gazdag magmákat felszínre juttató) vulkanizmus kőzetei itt is megtalálhatók. Az alsó-, középső- és felső-riolittufa gyűjtőnéven besorolt piroklasztitok közül a Mátrában a középsőt azonosították be. Helyi változata viszonylag kevésbé nagy szilíciumtartalma miatt a tari dácittufa elnevezést kapta, amelynek pontos korát nem ismerik: keletkezési ideje 15-18 millió év között lehet. Részben szárazföldi, részben víz alatt lerakódott ignimbritként fordul elő 500-600 méteres magasságig a nyugati és a keleti részeken egyaránt. Mivel viszonylag magasabb területeken is megtalálható, biztos, hogy alapvető szerepe volt a hegység szerkezetének kialakulásában. A legvalószínűbb forgatókönyv szerint heves és hosszan tartó kitöréssorozatról lehetett szó, amely egy kalderabeszakadással végződött. A másik lehetőség, hogy a Mátra dél felé történt kibillenése okozza a tufás kőzetösszlet kiemelt földrajzi helyzetét. A Mátra mai formakincsét is meghatározó andezites lávatakaró a tari dácittufa kialakulásával nagyjából egy időben vagy 1-2 millió évvel később, a miocén intermedier vulkanizmus során jött létre. Az andezites, tehát közepesen nagy SiO₂-tartalmú magma képződése a lemezalábukáshoz köthető: a felszínről alábukó lemez nagy illóanyag-tartalma felfelé áramolva átitatja a felette lévő köpenyrészt. A köpenymetaszomatózisnak is nevezett folyamattal lecsökken a köpeny anyagának olvadáspontja, tehát könnyebben alakulhat ki a magma. Az ekkor keletkező olvadék még bazaltos összetételű, de mire bonyolult magmakeveredési és differenciációs (elkülönülési) folyamatokon keresztülmenve a felszín közelébe kerül, egyre inkább andezites jellegű lesz. Az andezites láva – a riolitos-dácitoshoz képest – már kevésbé heves, explozív helyett effuzív kitörések alkalmával jut napvilágra, amelyek nem járnak kalderaképződéssel. Ilyenkor – így a Mátra esetében is – inkább a nagy területű lávatakarók jellemzőek. Az andezitvulkánosság befejeződésével a Gyöngyöspata és Szurdokpüspöki közötti medencében kovaföld (diatomit), majd lajtamészkő ülepedett le, majd a miocén vulkanizmus zárásaként hegység déli peremén még működött néhány kisebb riolitvulkán (egyik maradványa a Kis-hegy dagadókúpja Gyöngyössolymosnál). ### A Mátra vulkánmorfológiája A vulkanológusok között az utóbbi évtizedekben vita folyt a hegységben feltételezett kitörési központok helyéről, illetve a mátrai kaldera vagy kalderák méretéről. Korábban a Mátra egészére kiterjedő kalderát feltételeztek, melynek központja a gyöngyösoroszi ércesedés lett volna. Később a Nyugati-Mátrát, mint lehetséges kalderaperemet elvetették: űrfelvételek vizsgálata alapján egy 13 km átmérőjű kalderát valószínűsítettek, amelynek határait a Havas (599 m)-Tót-hegyes (815 m)-Piszkés-tető (945 m)-Galya-tető (965 m)-Csór-hegy (738 m)-Sár-hegy (500 m) vonalon húzták meg. Egyes nézetek szerint az andezit-lávatakarót kis, önálló kitörési központok hozták létre; kalderának ebben nem feltétlen volt szerepe. A legújabb vulkanológiai, vízhálózat-elemző és geofizikai módszereket is felvonultató vizsgálatok is ezt a – legalábbis részben – kalderamentes álláspontot támasztják alá. A hegységben három krátermaradványt sikerült rekonstruálni, a nagy kaldera vagy kalderák létezése azonban egyelőre nem bizonyított. A kráterek közül kettő a Keleti-Mátrában található: a kékesi (Négyeshatár-Hidas-bérc-Kékes-Sas-kő-Markazi-kapu-Hegyes-tető) és a nagy-szár-hegyi (Kis-Szár-hegy-Nagy-Szár-hegy-Oroszlánvár-Jóidő-hegy). A harmadik azonosított krátermaradványt a Galya-tetőről délre, a Csukás- és a Cseternás-patak völgyfőinél tételezik fel. Az innen nyugatra eső vonulatok viszont már nem az elsődleges vulkáni formakincset tükrözik; az eredeti formákat erősen átalakították a tektonikus mozgások és az erózió. A Nyugati-Mátrában délkeleti irányú hatalmas, tektonikus eredetű csuszamlások nyomait mutatták ki. E mozgásokra már vulkáni tevékenység megszűnte után kerülhetett sor a hegység kibillenésével párhuzamosan. Tovább formálta a terület arculatát a mai Kövicses-patak völgyében futó oldalelmozdulásos vető. A lávatakarókat létrehozó kiömléses kitörési központok mellett az erőteljes geomorfológiai átalakulás miatt ugyanakkor nem zárható ki teljesen a kalderák léte sem, bár ezek hozzávetőleges elhelyezkedése is igen nehezen lenne bizonyítható. ## Földrajza ### A hegység mai felszíne A miocén korban kialakult elsődleges vulkáni formák a pliocénra lepusztultak, a folyóvízi erózió völgyekkel szabdalta fel a hegységet. A Mátra dél felé billent, aszimmetrikus felszínét a déli oldalon lankás, hosszú hátak, déli-délkeleti futású völgyek tagolják. A meredek északi lejtőket viszont suvadások, andezitlávából, lávabreccsából álló kipreparálódott sziklák és kőtengerek jellemzik. A főgerinc közelében lévő sziklaképződmények (Szamár-kő, Sas-kő, Disznó-kő) kemény, ellenálló anyaguknak köszönhetik fennmaradásukat. A periglaciális kőtengerek a legutolsó jégkorszakok során aprózódással jöttek létre, amire nevük is utal (periglaciális = jégtakaróhoz közeli). A Mátrában található Magyarország legnagyobb reliefenergiájú területeinek egy része: a relatív szintkülönbség a négyzetkilométerenkénti 350-400 métert is meghaladja a Kékestől keletre, délkeletre, de nem sokkal marad el ettől a Nyugati-Mátrában a Nyikom hegycsúcs (764 m) környéke sem. Viszonylag kevésbé tagolt – egyúttal nagyobb átlagmagasságú az Ágasvártól a Galya-tetőig terjedő Mátrabérc: a hegység 30 legmagasabb csúcsa közül 21 itt emelkedik. A délre fekvő Mátraalja lankásabb, kiterjedtebb; fokozatosan simul bele az Alföld részét képező Gyöngyösi-medencébe. A Mátralába 250–400 m magas pliocén végi-pleisztocén hegylábfelszíne jóval sűrűbben szabdalt. Mindkét átmeneti térséget kisebb vulkáni kúpmaradványok színezik, melyek közül csaknem eredeti állapotában maradt meg a verpeléti Vár-hegy. A parazitakráter-szerű képződmény azonban a kőbányászatnak köszönheti mai formáját: a kőzetanyag kitermelése során az egykori vulkán belső szerkezete is feltárult. Az utóvulkáni működés tanúi a Mátraalja hidrokvarcit gejzírkúpjai (Asztag-kő, Bába-kő). Egykor vulkanikus eredetűnek tartották a Mátraháza közelében lévő Hórakó nevű mélyedést. A hűvös mikroklímájú, tölcsérszerű, 15 mély katlan azonban beomlással, csuszamlással keletkezett. Nevét a benne sokáig megmaradó hóról kapta. Más vulkanikus eredetű hegységekhez képest viszonylag sok barlang, sziklaüreg ismert a Mátrában. A tektonikus eredetű Csörgő-lyuk a leghosszabb közülük: dácittufában kialakult folyosói összesen 428 méter hosszúak, 30 méter mélységbe nyúlnak. Ismert és híres barlang még a Gyula-barlang is, az egyetlen Mátrában található barlang, amiben ásatás is folyt. A gazdag érctelepek és a kiváló építőanyagnak számító andezit miatt már a középkorban több bányát nyitottak a hegységben. Sebhelyeik (Gyöngyösoroszi, Recsk) a rekultiváció ellenére ma is meghatározzák a tájképet. A Mátra déli lábánál 7-8 millió éve, a miocén végén létrejött állóvizekben – az egykori Pannon-tó öbleiben – óriási lignittelepek keletkeztek, amelyeket Visonta térségében – „antropogén tájat” kialakítva – külszíni fejtéssel bányásznak. ### Éghajlata A Mátra éghajlata a nagy relatív szintkülönbségek miatt mérsékelt övi hegyvidéki jellegű. Legmagasabb részei a szomszédos Alföldhöz képest jelentősebb előhegyek nélkül emelkednek 800-900 méterre, ezért a hegység déli oldalán különösen jól megfigyelhető a vertikális klimatikus tagoltság. Más hegységeinkhez hasonlóan a Mátrára is jellemző a mozaikszerű mikroklíma, amelynek oka a változatos domborzat és növényzet. Az évi középhőmérséklet felfelé haladva 0,3-0,4 °C-kal csökken 100 méterenként: a Gyöngyösi-medence 10 fokot meghaladó értékeivel szemben a Kékesen a 6 °C-ot sem éri az éves átlag. A hőmérséklet csökkenésével párhuzamosan egyre kiegyenlítettebbé válik a klíma; a környező völgyekkel, medencékkel ellentétben a hegytetőkön csak nagy ritkán süllyed −20 °C alá a minimum-hőmérséklet. Az évi átlagos csapadékmennyiség a tagolt felszín következtében igen változatos, a kevés csapadékmérő állomás adatai csak kisebb területre vonatkoztatva tekinthetők helyesnek. A legkevesebb csapadék a délkeleti fekvésű szélvédett völgyekben hullik (500–550 mm), míg a csúcsrégiókban 800 mm körül van az átlag, de az 1000–1100 mm-es éves összegek sem ritkák. Az utóbbi évtizedek enyhe átlaghőmérsékletű teleinek hatására sokat romlottak a hegység hóviszonyai, a kékesi hivatalosan mért hóréteg egyes szezonokban (1995–1996, 2004–2005, 2005–2006) azonban ma is megközelíti a méteres vastagságot. A legnagyobb hótakarót (146 cm) 1963. február 21-én mérték. Télen gyakori jelenség a hőmérsékleti inverzió, amikor a Kárpát-medencében nyugalomba jutott hideg levegő fölé anticiklonális helyzetben viszonylag enyhe légtömeg áramlik. Ekkor a 600-800 méter feletti régiókban melegebb van, mint a hegység lábánál. A jelenséghez gyakran társul vastag rétegfelhőzet, amelyből csak a legmagasabb hegytetők emelkednek ki. Meteorológiai megfigyeléseket már 1925-től végeztek Galyatetőn, a II. világháború alatt elpusztult turistaházban. A Kékesen a szanatórium építésének megkezdésével egyidőben, 1932 óta végeznek méréseket. A ma is működő állomás – amelynek adatait a körzeti időjárás-jelentésben naponta hallhattuk – 1962-től üzemel. A csúcson létesített állomás különleges fekvése folytán számos időjárási rekorddal járult hozzá a hazai éghajlati adatsorokhoz: ### Vízrajza A bővebb csapadék és jó lefolyási viszonyok miatt a hegység forrásokban gazdag, vízhálózata nagyon sűrű. A 360 ismert forrás többségének vízhozama azonban igen változó, nagyban függ a csapadék mennyiségétől. 47 forrás hozama éri el a 10 liter/perc mennyiséget; legbővizűbb közülük a Kékes északi oldalában a Pisztrángos-tavat tápláló Nagy-forrás (20 l/perc). Az 1900-as évektől a szerveződő turistamozgalomnak köszönhetően számtalan forrást foglaltak, néhányat pedig kommunális célokra fogtak be. A Mátrában, a Kékestől délkeletre, 960 méteres magasságban található hazánk legmagasabban fakadó forrása, a Disznó-kút. A meredekebb lejtésviszonyok következtében a Mátra központi részén a 30%-ot is eléri a fajlagos lefolyás (azaz a hulló csapadék akár 30%-a is lefolyhat; a hazai síkvidéki átlag 3-6%). Ez az érték évi 200 milliméternyi eső patakmedrekbe jutását jelenti, tehát minden esztendőben egy-egy négyzetkilométerről 200 ezer m3 víz táplálja a térség két kisebb folyóját. A hegység nyugati határán folyó Zagyva 62, a keletre lévő Tarna 46 kisebb-nagyobb vízfolyás vizét szállítja a Tiszába. A patakok többségére – különösen a felső szakaszukra – nagy esés jellemző. A tavaszi hóolvadás és a nyári záporok alkalmával nagy mennyiségű hordalékot is szállítanak, aszályos időszakban viszont sokszor kiszáradnak. A patakok vízjárása rövid medrük miatt igen érzékeny a csapadékszélsőségekre; árhullámaik meglepően nagyok lehetnek, ugyanakkor a legtöbb esetben gyorsan levonulnak. A hirtelen áradások 150-200-szorosára növelik meg a vízfolyások vízhozamát az átlagos vízmennyiséghez képest. A lezúduló víz ilyenkor hatalmas pusztítást hagy maga után; ez történt például 1999 és 2005 tavaszán Mátrakeresztesen. Kevés vízesés található a hegységben: legjelentősebb a Parádfürdőtől délre található Ilona-völgyi-vízesés. A Mátrában nagyon kevés a természetes eredetű állóvíz. Elsősorban a Kékes tömbjétől északra maradtak meg kisebb vízfelületek: ilyen a Pisztrángos-tó és a Kőris-mocsár láprétje, valamint az Ilona-völgy felett, nehezen megközelíthető helyen fekvő Fekete-tó. Utóbbi kettő medrében már alig csillog szabad víztükör, felületük nagy részét benőtte a vegetáció. Az egykori Nagy-Sás-tóból alakították ki 1960-ban a Mátra legismertebb állóvizét, a Sás-tót. Az 510 méteren fekvő fennsík mocsaras láprétjét 1-2 méter mélyen kotorták ki, a kitermelt anyagból hozták létre a tó kis „szigeteit”. Az 1960–1970-es években több nagy völgyzárógátas víztározót létesítettek a Mátrában; ma ezek biztosítják a térség ivóvízellátását. 1967-ben épült a Kövicses-patak vizét visszatartó Hasznosi-víztározó, majd 1976-ban helyezték üzembe a Csór-réti-tározót. Szerepük a felhőszakadások okozta hirtelen árhullámok csökkentésében is jelentős. ### Növényzete Az éghajlat magasság szerinti változásainak megfelelően az Agriense flórajáráshoz tartozó hegység növényzetében is övezetesség figyelhető meg, ám ez eltérően jelentkezik a déli illetve északi kitettségű hegyoldalakon. A Mátrát – eltekintve a peremterületektől és a Mátraalja kultúrtájától – 75-80%-ban erdő borítja. Változatos erdőtársulásai közül a cseres-tölgyesek vannak a legalacsonyabban. Ezeket északon 550 m, délen 650 m körül gyertyános–tölgyes, majd fokozatosan tiszta bükkerdő váltja föl. A Magyarországon ritka ún. montán bükkösök néhány foltja a Mátrában is megtalálható a Kékes, a Galya- és a Piszkés-tető 900 méter feletti, északi lejtőzónájában. A hegység többnyire lucfenyő uralta tűlevelű erdői mind telepítettek. Az északi hűvös lejtőkön a hidegebb klímaperiódusok reliktumaiként magashegységi növényfajok is élnek. A montán bükkösök bővelkednek ilyen flóraelemekben: - havasi rózsa (Rosa pendulina) - pávafarkú salamonpecsét (Polygonatum verticillatum) - farkasölő sisakvirág (Aconitum vulparia) A hársas törmeléklejtő-erdők és szurdokerdők jellegzetes növényei: - havasi iszalag (Clematis alpina) - erdei holdviola (Lunaria rediviva) - hármaslevelű macskagyökér (Valeriana tripteris) - szőrös vesepáfrány (Polystichum braunii) - karéjos vesepáfrány (Polystichum aculeatum) - szirti páfrány (Woodsia alpina) - lila csenkesz (Festuca amethystina) A sziklákon a Parmelia conspersa nevű zuzmó az úttörő faj. A sziklák repedéseiben az áttelelő levélzetű, alig 10 cm-es északi fodorka (Asplenium septentrionale), a szürke levelű, fehér vagy rózsaszínes pártájú, 30 cm körüli magasságú fürtös kőtörőfű (Saxifraga paniculata), a sárga kövirózsa (Sempervivum globiferum subsp. hirtum) és a varjúhájfajok telepednek meg. A Keleti-Mátrában, a Gazos-kő sziklafalán fordul elő kizárólag az alacsony termetű szirti sziklaiternye (Aurinia saxatile). A vékony termőtalajú andezitsziklákon nyílt sziklagyep alakul ki, a vastagodó talajon pedig fokozatosan záródó sziklagyep nő, amely gyöngyvesszős cserjésekkel szomszédos. Növényeik: - sziklai csenkesz (Festuca pseudodalmatica), - magyar perje (Poa pannonica subsp. scabra), - szirti gyöngyvessző (Spiraea media), - mátrai madárbirs (Cotoneaster matrensis). A Mátra fajgazdag hegyi rétjein előfordul többek között: - kornistárnics (Gentiana pneumonanthe), - fekete kökörcsin (Pulsatilla pratensis subsp. nigricans), - gömböskosbor (Traunsteinera globosa) - réti kardvirág (Gladiolus palustris). A vizes, nedves helyeken különlegesség a hegyi perje (Poa remota), amelynek egyetlen hazai előfordulási helye a Kőris-mocsár. Közelében a tavaszi időszakban vízzel borított cseres-tölgyesben virágzik a mocsári kockásliliom (Fritillaria meleagris), amely a Mátrában csak itt fordul elő. A Mátra déli oldalán, a lejtőlábi melegkedvelő tölgyesek és a tatár juharos lösztölgyesek átmeneti állományokat alkotnak, erdős-sztyepp elemekkel (például Dobogó-hegy Mátrafüred felett). A szártalan bábakalács (Carlina acaulis) is előfordul a Mátraszentimre környékén. Igazi növénykülönlegesség a világon egyedül a Mátrában élő juharfaj, a mátrai juhar (Acer acuminatilobum). Parádsasváron mindössze egy példány él a fából, amit Papp József talált 1952-ben. Nemrég megtalálták a Mátraalján is, Aldebrő község északnyugati határában, ahol öt középkorú példány áll az erdő szélén. A ma ismert nemzetségtársaitól eltérő leveleket hajtó juharfa legközelebbi rokonai a földtörténeti miocén korban, mintegy 15-20 millió évvel ezelőtt éltek a levéllenyomatok tanúsága szerint; innen kapták a ma élők az „ősjuhar” elnevezést. A Mátrában a következő növényfajok is megtelepedtek: - közönséges jegenyefenyő (Abies alba) - hegyközi cickafark (Achillea crithmifolia) - méregölő sisakvirág (Aconitum anthora) - farkasölő sisakvirág (Aconitum vulparia) - nyári hérics (Adonis aestivalis) - tavaszi hérics (Adonis vernalis) - pézsmaboglár (Adoxa moschatellina) - kecskebúza (Aegilops cylindrica) - szagos párlófű (Agrimonia procera) - szürkészöld palástfű (Alchemilla glaucescens) - kecses palástfű (Alchemilla micans) - közönséges palástfű (Alchemilla monticola) - gyíkhagyma (Allium angulosum) - vöröses hagyma (Allium marginatum) - bunkós hagyma (Allium sphaerocephalon) - cingár gombafű (Androsace elongata) - parlagi macskatalp (Antennaria dioica) - közönséges harangláb (Aquilegia vulgaris) - hegyi homokhúr (Arenaria procera) - kereklevelű kapotnyak (Asarum europaeum) - hibrid fodorka (Asplenium × alternifolium) - kövi fodorka (Asplenium ruta-muraria) - réti őszirózsa (Aster sedifolius) - nagy völgycsillag (Astrantia major) - harangcsillag (Asyneuma canescens) - erdei sédbúza (Avenella flexuosa) - homoki seprűfű (Bassia laniflora) - kis holdruta (Botrychium lunaria) - ágas rozsnok (Bromus ramosus) - vöröslő buvákfű (Bupleurum affine) - tejelő buvákfű (Bupleurum praealtum) - erdei pereszlény (Calamintha sylvatica) - tavaszi mocsárhúr (Callitriche palustris) - vetési gomborka (Camelina microcarpa) - dárdás nádtippan (Calamagrostis canescens) - halvány harangvirág (Campanula cervicaria) - keserű kakukktorma (Cardamine amara) - magyar bogáncs (Carduus collinus) - fodros bogáncs (Carduus crispus) - éles sás (Carex acuta) - bánsági sás (Carex buekii) - nyúlánk sás (Carex elongata) - törpe sás (Carex humilis) - muharsás (Carex panicea) - bugás sás (Carex paniculata) - lecsüngő sás (Carex pendula) - csőrös sás (Carex rostrata) - szártalan bábakalács (Carlina acaulis) - sáfrányos szeklice (Carthamus tinctorius) - Vízi forrásperje (Catabrosa aquatica) - tüskés ördögbocskor (Caucalis platycarpos) - hegyi imola (Centaurea montana) - Sadler-imola (Centaurea sadleriana) - sáfrányos imola (Centaurea solstitialis) - Triumfetti-imola (Centaurea triumfettii) - kardos madársisak (Cephalanthera longifolia) - mezei fejvirág (Cephalaria transsylvanica) - közönséges szeplőlapu (Cerinthe minor) - buglyos zanót (Chamaecytisus austriacus) - borzas zanót (Chamaecytisus hirsutus) - élesmosófű (Chrysopogon gryllus) - halovány aszat (Cirsium oleraceum) - mocsári aszat (Cirsium palustre) - magyar aszat (Cirsium pannonicum) - késeiperje (Cleistogenes serotina) - havasi iszalag (Clematis alpina) - réti iszalag (Clematis integrifolia) - felálló iszalag (Clematis recta) - pukkanó dudafürt (Colutea arborescens) - keleti szarkaláb (Consolida orientalis) - törpe keltike (Corydalis pumila) - pannon madárbirs (Cotoneaster matrensis) - fekete madárbirs (Cotoneaster niger) - fürtös zörgőfű (Crepis praemorsa) - közönséges magvasodró (Crupina vulgaris) - erdei ujjaskosbor (Dactylorhiza fuchsii) - hússzínű ujjaskosbor (Dactylorhiza incarnata) - széleslevelű ujjaskosbor (Dactylorhiza majalis) - háromfogfű (Danthonia decumbens) - farkasboroszlán (Daphne mezereum) - dunai szegfű (Dianthus collinus) - réti szegfű (Dianthus deltoides) - nagyezerjófű (Dictamnus albus) - erdei fejvirág (Dipsacus pilosus) - magyar zergevirág (Doronicum hungaricum) - szálkás pajzsika (Dryopteris carthusiana) - széles pajzsika (Dryopteris dilatata) - hegyi pajzsika (Dryopteris expansa) - piros kígyószisz (Echium maculatum) - szálkás tarackbúza (Elymus caninus) - iszapzsurló (Equisetum fluviatile) - téli zsurló (Equisetum hyemale) - erdei zsurló (Equisetum sylvaticum) - óriás zsurló (Equisetum telmateia) - tarka zsurló (Equisetum variegatum) - kislevelű nőszőfű (Epipactis microphylla) - Tallós-nőszőfű (Epipactis tallosii) - (Eragrostis pilosa) - keskenylevelű gyapjúsás (Eriophorum angustifolium) - magyar repcsény (Erysimum odoratum) - erdei csenkesz (Festuca altissima) - lila csenkesz (Festuca amethystina) - deres csenkesz (Festuca pallens) - virágos kőris (Fraxinus ornus) - sváb rekettye (Genista germanica L.) - Szent László-tárnics (Gentiana cruciata) - mocsári gólyaorr (Geranium palustre) - fodros gólyaorr (Geranium phaeum) - (Glyceria nemoralis) - iszapgyopár (Gnaphalium uliginosum) - szúnyoglábú bibircsvirág (Gymnadenia conopsea) - közönséges tölgyespáfrány (Gymnocarpium dryopteris) - mirigyes tölgyespáfrány (Gymnocarpium robertianum) - hölgyestike (Hesperis matronalis) - szomorú estike (Hesperis tristis) - foltos orbáncfű (Hypericum maculatum) - hegyi orbáncfű (Hypericum montanum) - kisvirágú nebáncsvirág (Impatiens parviflora) - hengerfészkű peremizs (Inula germanica) - selymes peremizs (Inula oculus-christi) - pázsitos nőszirom (Iris graminea) - apró nőszirom (Iris pumila) - tarka nőszirom (Iris variegata) - hegyi kékcsillag (Jasione montana) - gömbös kövirózsa (Sempervivum globiferum) - kék saláta (Lactuca perennis) - erdei sárgaárvacsalán (Lamiastrum galeobdolon) - rutén bordamag (Laserpitium pruthenicum) - kacstalan lednek (Lathyrus nissolia) - magyar lednek (Lathyrus pannonicus) - erdei lednek (Lathyrus sylvestris) - erdei margitvirág (Leucanthemella margaritae) - orvosi lestyán (Levisticum officinale) - hegyi tömjénillat (Libanotis pyrenaica) - gérbics (Limodorum abortivum) - borzas len (Linum hirsutum) - árlevelű len (Linum tenuifolium) - békakonty (Listera ovata) - erdei holdviola (Lunaria rediviva) - déli perjeszittyó (Luzula forsteri) - kapcsos korpafű (Lycopodium clavatum) - pettyegetett lizinka (Lysimachia punctata) - kétlevelű árnyékvirág (Maianthemum bifolium) - magas gyöngyperje (Melica altissima) - tarka gyöngyperje (Melica picta) - erdei kékperje (Molinia litoralis) - epergyöngyike (Muscari botryoides) - gyepes nefelejcs (myosotis laxa ssp.caespitosa) - lazavirágú nefelejcs (Myosotis sparsiflora) - erdei nefelejcs (Myosotis sylvatica) - illatos macskamenta (Nepeta cataria) - bugás macskamenta (Nepeta nuda) - homoki vértő (Onosma arenaria) - közönséges kígyónyelv (Ophioglossum vulgatum) - agárkosbor (Orchis morio) - bíboros kosbor (Orchis purpurea) - Orlay-turbolya (Orlaya grandiflora) - nyulánk sárma (Ornithogalum pyramidale) - gyöngvirágos körtike (Orthilia secunda) - kisvirágú csodatölcsér (Oxybaphus nyctagyneus) - farkasszőlő (Paris quadrifolia) - fehér acsalapu (Petasites albus) - vörös acsalapu (Petasites hybridus) - buglyospáfrány (Phegopteris connectilis) - gumós macskahere (Phlomis tuberosa) - lampionvirág (Physalis alkekengi) - erdei varjúköröm (Phyteuma spicatum) - bajuszos kásafű (Piptatherum virescens) - mocsári perje (Poa palustris) - magyar perje (Poa pannonica) - hegyi perje (Poa remota) - karéjos vesepáfrány (Polystichum aculeatum) - vörösszárú pimpó (Potentilla heptaphylla) - terpedt pimpó (Potentilla leucopolitana) - kisvirágú pimpó (Potentilla micrantha) - kövi pimpó (Potentilla rupestris) - sugárkankalin (Primula elatior) - csepleszmeggy (Prunus fruticosa) - zelnicemeggy (Prunus padus) - saspáfrány (Pteridium aquilinum) - leánykökörcsin (Pulsatilla grandis) - fekete kökörcsin (Pulsatilla pratensis subsp. nigricans) - zöldes körtike (Pyrola chlorantha) - kis körtike (Pyrola minor) - selymes boglárka (Ranunculus illyricus) - villás boglárka (Ranunculus pedatus) - havasi ribiszke (Ribes alpinum) - vörös ribiszke (Ribes rubrum) - erdei rózsa (Rosa arvensis) - havasalji rózsa (Rosa pendulina) - jajrózsa (Rosa spinosissima) - fürtös bodza (Sambucus racemosa) - fürtös kőtörőfű (Saxifraga paniculata) - kőperje (Sclerochloa dura) - csüngő belénd (Scopolia carniolica) - sziki pozdor (Scorzonera cana) - piros pozdor (Scorzonera purpurea) - szárnyas görvélyfű (Scrophularia umbrosa) - tavaszi görvélyfű (Scrophularia vernalis) - lilásszárú aggófű (Senecio ovatus) - zöldes gurgolya (Seseli peucedanoides) - változó gurgolya (Seseli varium) - (Sideritis montana) - piros mécsvirág (Silene dioica) - közönséges aranyvessző (Solidago virga-aurea) - mocsári csorbóka (Sonchus palustris) - madárberkenye (Sorbus aucuparia) - dunai berkenye (Sorbus danubialis) - házi berkenye (Sorbus domestica) - déli berkenye (Sorbus graeca) - szirti gyöngyvessző (Spiraea media) - posványcsillaghúr (Stellaria uliginosa) - kunkorgó árvalányhaj (Stipa capillata) - bozontos árvalányhaj (Stipa dasyphylla) - pusztai árvalányhaj (Stipa pennata) - csinos árvalányhaj (Stipa pulcherrima) - hosszúlevelű árvalányhaj (Stipa tirsa) - szarvacskás pitypang (Taraxacum erythrospermum) - narancsszínű aggófű (Tephroseris aurantiaca) - csermelyaggóvirág (Tephroseris crispa) - mezei aggófű (Tephroseris integrifolius) - Janka-tarsóka (Thlaspi jankae) - erdei borkóró (Thalictrum aquilegiifolium) - tőzegpáfrány (Thelypteris palustris) - szarvasgyökér (Tordylium maximum) - havasi turbolya (Torilis ucranica) - bojtorjános tövisperje (tragus racemosus) - buglyos here (Trifolium diffusum) - magyar here (Trifolium pannonicum) - rizsgyékény (Typha laxmannii) - kis rence (Utricularia australis) - fekete áfonya (Vaccinium myrtillus) - kétlaki macskagyökér (Valeriana dioica) - vékonyzab (Ventenata dubia) - sovány veronika (Veronica dillenii) - hegyi veronika (Veronica montana) - cserebükköny (Vicia dumetorum) - pilisi bükköny (Vicia sparsiflora) - kis meténg (Vinca minor) - erdei berkipimpó (Waldsteinia geoides) - hegyi szirtipáfrány (Woodsia ilvensis) - hengeres vasvirág (Xeranthemum cylindraceum) ### Állatvilága A változatos élőhelyek a hegység faunáját is sokszínűvé teszik. A gerinctelenek közül számos csigafaj a jégkor emlékét őrzi a vizes élőhelyeken. A hegyi réteken (Mátraszentimre, Rudolftanya, Parádsasvár környékén és a Sár-hegyen) gazdag a lepkefauna. Számos ritkaság is előfordul itt, ilyen a nagy fehérsávoslepke (Neptis rivularis). A Mátra hegyvidéki és sziklai bükköseiben él a hegyi fehérlepke (Pieris bryoniae) kisebb populációja. A gyertyános-tölgyesek, kocsánytalan tölgyesek rezgőnyárakban gazdag szegélyein él a ritka nyárfalepke (Limenitis populi). Hazánkban, a Mátra patakvölgyeiben éri el elterjedésének határát a keleti gyöngyházlepke (Argynnis laodice): a Mátrától nyugatra már nem fordul elő ez az elegáns lepkefaj. A Mátra hideg vizű patakjaiban fejlődik a hegyi szitakötő (Cordulegaster bidentata) lárvája. A fekete-sárga színezetű imágó azokat a 800 méter fölötti szakaszokat kedveli, ahol az erdő a patak fölött összezárul. Kizárólag bükkösökben fordul elő a hazánkban ritka havasi cincér (Rosalia alpina). A Mátra ritka és védett kétéltű és hüllő fajai az alpesi gőte (Triturus alpestris), a sárga hasú unka (Bombina variegata), az erdei- és gyepi béka (Rana dalmatina, R. temporaria), a foltos szalamandra (Salamandra salamandra). Találkozhatunk még erdei- (Elaphe longissima) és vízisiklóval (Natrix natrix), melyeknek nagyobb méretű példányai riadalmat is kelthetnek. A mocsári teknős (Emys orbicularis), a lábatlan gyík (Anguis fragilis), fürge- és zöld gyík (Lacerta agilis, L. viridis) szintén él a területen. A nagy területű, zárt erdőknek és a környező peremterületeknek igen gazdag a madárvilága. A fészkelő fajok listáján több fokozottan védett faj szerepel. A legnagyobb európai sasok egyike a parlagi sas (Aquila heliaca), mely féltve őrzött fészkelő madarunk. A kisebb termetű kis békászósas (Aquila pomarina) is szórványosan fészkel a Mátrában. Egyik legértékesebb és legszebb madarunk a kerecsensólyom (Falco cherrug), bár sajnos évről évre kisebb számban költ a területen. A közönségesnek mondható egerészölyv (Buteo buteo) mellett előfordul a darázsölyv (Pernis apivorus), és a ritkább kígyászölyv (Circaetus gallicus). A baglyok közül az uhu (Bubo bubo) képviseli a legnagyobb természetvédelmi értéket. Ritka fészkelő a császármadár (Tetrastes bonasia), amely hazai viszonylatban különlegesnek számító, fokozottan védett faj. Gyarapodik a holló (Corvus corax) állománya, és a közel varjú nagyságú fekete harkály (Dryocopus martius) sem számít ma már ritkaságnak. A gyors sodrású, tiszta vizű hegyi patakok ékessége az alig egy-két párból álló vízirigó-állomány (Cinclus cinclus). A Mátrában számos védett emlősfaj is élőhelyet talál. Az idős, lombos erdők korhadt fatörzseiben talál menedéket számos denevérfaj, emiatt az erdőgazdálkodás során e faegyedek kiemelt védelme is szükséges. Az érckutatások után visszahagyott bányavágatok, tárók lakója a hosszúszárnyú denevér (Miniopterus schreibersi), amely mintegy 3-4000 példány közönséges denevérrel (Myotis myotis) alkot kolóniát. A tájvédelmi körzet területén előfordul a nyuszt (Martes martes) és a borz (Meles meles). A vadmacska (Felis slvestris) az érintetlen idős erdők lakója. A hegyvidék másik macskaféle ragadozója az igen ritka, csak szórványosan előforduló, fokozottan védett hiúz (Lynx lynx). A hazai erdős vidékek nagyvadjai a Mátrában is otthonra találnak. A gímszarvas (Cervus elaphus), az őz (Capreolus capreolus), a vaddisznó (Sus scrofa) nagy számban él itt. Számuk nagyobb, mint az erdők vadeltartó képessége, ezért gyakran nagy károkat is okoznak (sziklagyepek taposása, facsemeték rágása). A nagyvadak közül idegen a tájban a muflon (Ovis musimon), melynek őshazája Korzika. A Mátrába 1924-ben telepítették, a természetvédelmi és erdészeti szempontból káros fajt. ### Természetvédelem A természetes táj megőrzésére létesült 1985-ben a Mátrai Tájvédelmi Körzet mintegy 12 141 hektáron. A különleges természeti értékeket 2209 hektár fokozottan védett területen óvják. A körzet 12 község területére terjed ki és két különálló tömböt foglal magában. A kisebbik az Ágasvár környéke és a Mátra-bérc védelemre érdemes része; a másik a Kékes tömbje a Keleti-Mátrával együtt nagyobb, összefüggő, természeti értékekben gazdag térséget alkot. A tájvédelmi körzet a Bükki Nemzeti Park igazgatása alatt áll. A tájvédelmi körzet működési területéhez két országos és számos helyi jelentőségű természetvédelmi terület (TT) tartozik: - Gyöngyösi Sár-hegy TT (országos) - Siroki Nyírjes-tó TT (országos) - Fenyvespusztai arborétum TT (helyi) - Gyöngyösi Orczy-kert TT (helyi) - Gyöngyösi és mátrafüredi védett fák TT (helyi) - Gyöngyöstarján, Fajzatpusztai park TT (helyi) - Gyöngyöstarján, Sósiréti kastélypark TT (helyi) - Gyöngyössolymosi Bába-kő és Csák-kő TT (helyi) - Gyürky–Solymossy-kastély parkja TT (helyi) - Hasznosi-cserteri vároldal TT (helyi) - Ilona-völgyi fasor TT (helyi) - Jámbortanyai arborétum TT (helyi) - Parádfürdői park TT (helyi) - Parádi ősjuhar TT (helyi) - Parád-Recsk gesztenyefasor TT (helyi) - Siroki vár és környéke T (helyi) - Tari Csevice-forrás TT (helyi) - Verpeléti Vár-hegy TT (helyi) ## Történelme ### A Mátra az ős- és az ókorban A Mátrában és környékén az ember megjelenése az őskőkorra tehető. Bár nem találtak ősemberi maradványokat – mint a barlangokban bővelkedő Bükk-vidéken, az a földművelés, bányászat, ásatások vagy az erózió révén felszínre került eszközök ezt igazolják. A leletek nagy része a gyöngyösi Mátra Múzeumban tekinthetők meg. A gyöngyöspatai vár ásatásakor, a gyöngyössolymosi Kis-hegy bányaművelési munkálatainál, a Mátrafüred környékén, valamint a kisnánai várnál történt feltárások során talált leletek már a réz-, bronz- és vaskor emlékei. Az 1940-es években Gyöngyössolymosnál talált gazdag bronzkori leletek ma a Nemzeti Múzeum anyagát képezik. 1975 februárjában ugyanitt mintegy kétszáz darab bronzeszközt találtak, amelyeknek változatossága már arra utal, hogy a bronzkor embere kereskedett is a kibányászott és feldolgozott termékekkel. A pásztorkodás és földművelés hamar elterjedt a Tarna és a Zagyva völgyében is. A Zagyva mentén a zagyvaszentjakabi, a pásztói és tari régészeti feltárások a legjelentősebbek. Később a hegyoldalak és a bércek is benépesültek; a lakóhelyeket sáncokkal, kőépítményekkel erősítették meg. Ezeket nevezik ma őskori váraknak (bár nagyobbrészt ezek már az ókor idején épültek), amelyeket főleg a hegység déli peremén kettős sánc védett: innen az alföldi részt is szemmel lehetett tartani. Ilyen erődítmények maradványai a Mátra belső tájain is megtalálhatók a magasabb tetőkön és csúcsokon; helyenként csak a sáncárok alig felismerhető mélyedése utal az egykor lakott helyre. Régészeti leletek hiányában csak találgatják a sáncok, építmények szerepét. Az állatokat éjszakára a bozóttal is felmagasított kősáncok külső gyűrűjébe terelték, hogy a ragadozóktól védjék őket, az emberek pedig a belső sánc védelmében éltek. Eredetük csak a hegység peremterületein ismert, ahol leletek is bizonyítják származásukat: szkíták, kelták, hunok, avarok egyaránt éltek e vidéken. A nagyobb sáncokat az utóbbi évszázadokban gyakran megbontották és építőkőnek használták fel, de a helynevek sok esetben máig őrzik a hegytetők egykori funkcióját. ### Középkor A honfoglalás idején a Mátra vidékét Árpád seregei szállták meg, majd Anonymus szerint Ed és Edömér vezérek telepedtek meg a térségben. Tőlük származtatják az ősi Aba nemzetséget, amelynek tagjai később Pata várat építettek. E nemzetségből származott Sámuel királyunk, aki Abasáron alapított monostort. A ménfői csatából menekülő, Tiszaabádnál elesett uralkodót az újabb feltevések szerint nem itt, hanem a feldebrői altemplomban temették el. Feldebrő bizánci stílusú temploma Magyarország legrégibb egyházi épületei közé tartozik, de a Mátra környékén több, a keleti kereszténység jegyeit magán hordozó templom vagy templomrom is megmaradt (Verpelét, Tarnaszentmária, Váraszó, Maconka, Tar, Pásztó, Gyöngyöspata, Gyöngyös). Pata, Pásztó és Gyöngyös a Mátra legrégibb kereskedelmi és kulturális központjai. Fejlődésüket az Árpád-kortól kezdve meghatározta a híres Mátrai borvidék és a hegység vulkanikus eredetének köszönhető természeti kincsek is. A Mátrában már régóta foglalkoztak bányászattal. A földtani felépítés nagy mértékben meghatározta a bányászható nyersanyagokat, amelyek általában ércek és építőkövek voltak. A kitermelés első írásos emléke az 1296-ból származó oklevél, mely vasércbányászati jogot adományozott az itt élő bányászoknak. Későbbi időkben már nemesfém (arany, ezüst) kitermelésével is foglalkoztak (Gyöngyösoroszi). #### A Mátra várai A mátrai várépítések jóval a tatárjárás után kezdődtek meg, mivel a térség települései elnéptelenedtek. A Mátra ugyan nem várromjairól híres, mégis több középkori erődítmény látványos maradványa található itt: - Benevár: Mátrafüred (régi nevén Bene) feletti Benevár-bércen megmaradt romokat az 1980-as években tárták fel. Az Aba nemzetségbeli Csobánka-család építtette a 13. század közepén egy korábbi erődítmény helyén, akik Károly Róbert uralma alatt Csák Máté mellé álltak. A király emiatt 1327-ben leromboltatta a várat; azóta pusztul. Az 1980-as években alapjait feltárták és megerősítették. - Gyöngyöspata: Pata vezér a 10. század második felében építtethette várát a mai falu feletti 260 méter magas Várhegyen. Az erődítmény feltehetően a 13. század során elpusztult, 1460-ban Giskra cseh huszita vezér favárként erősíttette meg, de még abban az évben újra lerombolta Mátyás serege. - Hasznosi vár: a Pásztóhoz tartozó Hasznos település felett, a Hasznosi-víztározó fölé magasodó 330 m magas sziklacsúcson található. Cserteri vár néven is ismert. A 14. század elején épült vár csak a 18. században vált rommá. - Kanázsvár: Mátraderecske és Recsk között található a vasútvonal mellett. A 14. vagy 16. században épült várnak ma is áll 15 méteres őrtornya. - Kisnánai vár: A Kompolti-család a 13. század közepétől fokozatosan építette ki e várat. 1546-ban török kézre került, ezt követően már nem állították helyre. A részben gótikus várromot az 1960-as években tárták fel. - Markazi vár: Építésének ideje nem ismert, de 1332-ben már állt a pápai tizedjegyzék szerint. Az Aba nemzetségbeli Csobánka-család emeltette. Eger 1552-es ostromának évében vette be a török, azóta romosodik. - Siroki vár: A Tarna völgyében fekvő Sirok feletti riolittufa kúpon emelkedő erődítmény a leglátványosabb a mátrai várromok közül. Már a honfoglalás előtti időkben is innen védték a környező területeket, majd az Árpád-korban Aba nemzetségbeliek birtokolták. 1320-ban királyi vár lett, később többször cserélt gazdát. A török ostrom nélkül vette be 1596-ban, majd hagyta el 1687-ben. A felsoroltakon kívül több a honfoglalás előttről származó föld- és kővár található a hegységben, amelyeket a középkorban is használtak vagy tovább bővítettek. Az Ágasvár várhelyének ma már alig maradt nyoma, a szomszédos Óvár hegyen viszont találhatók sáncok. A Galya-tető oldalában felismerhető – Magyarország mai területének legmagasabban fekvő várhelyei között számontartott – Galyavár és Nyesettvár sáncairól semmilyen történeti adat sincs, azonban mindkettőről feltételezik, hogy a középkorban megerősítették őket. ### Újkor A 16-17. században a Mátra is a török elleni harcoknak esett áldozatul, majd a császári zsoldosok dúlták fel a vidéket. A térség lakossága II. Rákóczi Ferenc mellé állt, akinek birtokai is voltak erre. 1709 nyarán a Heves vármegyei közgyűlés Gyöngyösön látta vendégül Vak Bottyán János tábornokot, akit később a mátraalji város ferences rendi altemplomában temettek el. Gyöngyös a 18. században egy ideig megyeszékhely volt, de a század második felében végleg Egerbe helyezték át a megyei hivatalokat. Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc során fontos csaták helyszíne volt a Mátra vidéke. Gyöngyösön volt Windisch-Grätz főhadiszállása, míg a császári csapatok másik része Pétervására környékén gyülekezett. Máriássy János honvéd alezredes 1849. február 24-én éjjel váratlanul rajtaütött a császáriakon, ágyútűz alá véve Pétervására főutcáját. A február 26-27-i kápolnai csata a szabadságharc – eredményét tekintve – legvitatottabb ütközete volt, 1849 áprilisában azonban már a honvédeké volt Gyöngyös is. A szabadságharc bukása után a Mátra erdősége bujdosókkal és betyárokkal telt meg. Legismertebb közülük Vidróczki Márton volt, akinek tettei számos író, költő, festő és zeneszerző fantáziáját megmozgatták. A hegység turisztikai jelentősége az 1920-as években, a trianoni békeszerződés után nőtt meg ugrásszerűen, mivel ide került át Magyarország legmagasabb pontja. A Keleti-Mátrában, Recsken működött 1950-53 között a hírhedt kényszermunkatábor, amelynek rabjait a közeli külszíni kőbányában dolgoztatták embertelen körülmények között az ÁVH őrei. A főleg politikai okok miatt elítélt rabok egytizede nem élte túl a munkatábort; területe ma nemzeti történelmi emlékpark. ## Néprajza A Mátra vidékén élő néprajzi csoport – a palócok – eredete vitatott. Egyik feltevés szerint a honfoglaláskor a magyarokkal együtt érkező kazár törzsek, a másik szerint a kunok leszármazottai. Pásztorkodással, földműveléssel foglalkoztak, részben pedig az erdő biztosította megélhetésüket. Nyelvjárásuk jellegzetes; építkezési stílusuk, népviseletük szinte falvanként eltérő. A mátrai emberek a hegyi patakok vizét évszázadok óta hasznosították. Vízimalmok és posztóverő kallómalmok működtek, melyeknek terméke – az „aba posztó” – már a középkorban híres volt. E tevékenység emlékét őrzi Mátrafürednél a Kalló-völgy neve: a közeli vízfolyásokon (Somor- és Bene-patak) közel 20 ilyen malom működött a 19. században. A „posztó út” erre vezetett a Balkánról Észak-Európa felé, ezért nemcsak magyar, hanem török, bolgár, görög kereskedők is megfordultak erre. Sokan közülük le is telepedtek: így fejlődött például Gyöngyös és Pásztó vásárvárossá. A 18. századtól más kultúrát és mesterségeket hozó német, morva és szlovák telepesek érkeztek a háborúk és járványok során megfogyatkozott magyar lakosság közé. Új települések is létrejöttek, ahol a telepesek üveghutáikban dolgoztak, hamuzsír-gyártással és faszénégetéssel foglalkoztak. A favágók helyenként szinte letarolták az erdőket, mert a hamuzsír (más néven szalajka) elkészítéséhez rengeteg fa kellett. Így alakultak ki a nagy hegyi rétek Mátraszentimre, Mátraszentistván, Mátraszentlászló és Mátrakeresztes környékén. Az üveggyártáshoz 2 rész hamura, 1 rész homokra vagy apróra tört kvarctartalmú kőzetre volt szükség. Ezen alapanyagok tisztításához sok víz kellett, ezért az üveghuták patakok mellé települtek. Kőtörő malmokat, hamuzsírégetőket, raktárakat is építettek; a hutát fazekasház, köszörülőműhely, a hutásmester és a munkások házai egészítették ki. Egy nagyobb üveggyártó telep területe így 10-12 hold is lehetett. Ma is látható egy ilyen huta helye Mátraszentimrétől nem messze, a Hutahelyi-, Narád- és Gedeon-patakok összefolyásánál. A felső-mátrai falvak eredeti nevei is az itt élő szlovákok mesterségének állítanak emléket: Ötházhuta (Mátraszentimre, régi szlovák neve Alkár), Fiskalitáshuta vagy Fiškalitáš Huta (Mátraszentlászló), Felsőhuta vagy Horná Huta (Mátraszentistván), Szuhahuta vagy Suhahuta (Mátraalmás). Az üveggyártás másik nagy központja Parádsasvár (régi nevén Újhuta) volt. Itt az üveggyártást II. Rákóczi Ferenc kezdeményezte. Az üveggyár – amely ólomkristály termékeiről volt híres – az elmúlt években bezárt, de még ma is sokan élnek üvegcsiszolásból. ## Gazdasága ### Mezőgazdaság A hegység déli peremén évszázadok óta folyik gyümölcstermesztés. Különös jelentősége van a szőlőművelésnek: a Mátrai borvidék egyike hazánk történelmi borvidékeinek. Az első szőlővesszőket valószínűleg még a kelták telepíthették, de Szent István korából már fennmaradtak szőlőbirtokokat említő oklevelek is. A 13. században bortermelés folyt Gyöngyös környékén; a város Károly Róberttől szabad borkereskedési jogot kapott. A virágzó szőlőkultúra átvészelte a török hódoltságot, de a 19. század végi filoxérajárvány itt is kipusztította az ültetvények nagy részét. A Mátrai borvidék rangjának megőrzésére tettek kísérletet az 1960-as években a nagyüzemi, „kordonos” szőlőművelés bevezetésével, azonban a helyben termelt bor hírnevét és piacát csak a mennyiségi szemléletet felváltó minőségi borkészítéssel sikerült visszanyerni. Ma mintegy 7 000 hektáron termesztenek szőlőt 15 mátraaljai település határában. Elsősorban fehér fajták fordulnak elő (muskotály, szürkebarát, olaszrizling, tramini, chardonnay), de terjednek a vörösborszőlők is (kékfrankos, zweigelt, portugieser). A Mátra belső területeire az állattenyésztés – elsősorban a szarvasmarhatartás – volt jellemző. Alapja a hegyi kaszálóréteken történő takarmánygazdálkodás volt, mára azonban jelentősen visszaesett ez a tevékenység. Napjainkban a legeltetés csak a háztáji szarvasmarha-állományra korlátozódik, amely nem elégséges a gyepek állapotának fenntartására. Ennek következtében sok helyen gyomosodás, bokrosodás tapasztalható, a hegyi rétek eltűnnek, beerdősülnek. A Mátralábán, Bodony község határában található a legjelentősebb mátrai fás legelő, a 108 hektáros Lágyasi-legelő. Hasonló értéket képviselnek a Parád és Mátraszentimre környéki rétek, ahol számos védett növény él (réti kardvirág, fekete kökörcsin). ### Erdőgazdálkodás A Mátra erdősége már a középkortól számos emberi igényt elégített ki. A tűzifa- és épületfabeszerzésen túl a fokozott erdei legeltetés szinte visszafordíthatatlan talajeróziós folyamatokat indított el, aminek következtében a növényzet is degradálódott. Részben gátat szabott a folyamat kiteljesedésének az 1879. évi erdőtörvény, de jelentős javulás csak a trianoni szerződés után következett, bár ekkor elsősorban a tájidegen lucfenyő és vörösfenyő telepítése volt napirenden. A hegység magasabb részeinek erdőire az üveghuták megjelenése volt komoly hatással. A huták környékén koncentrált fakitermelést végeztek, ugyanis nemcsak a kemencék fűtéséhez kellett a fa, hanem az üveggyártás nélkülözhetetlen anyaga volt a hamuzsír, amit fahamuból készítettek. Az üveggyártás technológiájának változásával, illetve a huták megszűntével az erdők egyre inkább vadászterületekké váltak. Az üzemszerű erdőgazdálkodás a 30-as években gyorsult fel, majd a második világháború után itt is államosították az erdőket. Az 1950-es évektől erdőművelési tervek készítésével és következetes végrehajtásával észszerűbbé vált a gazdálkodás, ugyanakkor egyes területek állományát kíméletlenül kiirtották. A nagy állami fakitermelő vállalatok tevékenysége a természetes felújulás visszaszorulásához és nagy területű tarvágások kialakulásához vezetett. A legeltetés teljesen megszűnt, és megindult a hegyvidék szisztematikus, előre megtervezett, rendkívül nagy környezetkárosítással – útépítésekkel – járó feltárása. Az 1960-as évektől nagyarányú erdősítési munkák indultak meg, amelynek részeként tovább folyt a tűlevelű erdők túlzott mértékű telepítése. 1990-től a gazdálkodás formája teljesen átalakult: nagyon sok addig kötelező vagy államilag támogatott feladat (erdősítés, az erdei infrastruktúra karbantartása, fejlesztése) gazdátlanná vált. Számos terület birtokjoga rendezetlen, és a 21. század elején is gyakran végeznek rablógazdálkodással felérő, szakszerűtlen tarvágást. ### Bányászat A mátrai bányászat évezredes múltra tekint vissza: réz- és bronzkori leletek bizonyítják a kitermelés ősi múltját. Legnagyobb ütemben a 19. és 20. században fejlődött a bányászat, a fő kitermelt nyersanyagokká a hegység északi és déli lábánál található barnaszén és lignit, valamint a vulkanikus eredetű telérekben megjelenő réz és az azt kísérő színesfémek váltak. A 19. század közepétől magántőkével működő ércbányák – a két háború közötti időszak fejlesztései, tárónyitásai ellenére – gazdasági nehézségekkel küszködtek. A termelés csak a II. világháború után lendült fel az erőltetett iparosítás keretében; ekkor az érckutatások is nagy ütemben folytak a Mátra csaknem teljes területén. A színesfémbányászat két központjává Recsk és Gyöngyösoroszi vált. Recsken a Lahóca-hegy oldalában a kutatás már 1850-es években elkezdődött, néhány éven belül három bányatársaság is alakult a felszínközeli (néhány száz méteres mélységben található) ércek kibányászására. 1862-ben ércelőkészítő, lúgozó és ércolvasztó építését kezdték meg a hegy déli oldalában. Trianon után Recsk hazánk egyetlen rézércbányája maradt. A szocialista államosítás után 1950-től 1979-ig folyt a legintenzívebb termelés, volt, hogy 1000 embert foglalkoztatott a bánya. Összesen 3 millió tonna rézércet adott a kimerülése előtt. A recski enargitos rézérc összetétele 48% színréz, 14% arzén és 38% kén, de ezüsttartalmú ún. fakóércet is találtak. Melléktermékként évente néhány 10 kg aranyat és néhány 100 kg ezüstöt is bányásztak itt, a kőzet aranytartalma 7-8 gramm tonnánként. 1996-os próbafúrások szerint legalább 31 tonna aranyat rejt még a Lahóca-hegy. 1961-ben kutatófúrások indultak a II. számú bányaterületen, az eddigieknél jóval mélyebben fekvő szkarnos ércek kinyerésére. El is készültek az aknák és a feltáró vájatok az országban legmélyebb, 1200 méteres szinten, de a kitermelés gazdaságossági aggályok miatt nem indult be. Jelenleg a bánya gazdát keres, a kitermelhető ércvagyont több tízmillió tonnára becsülik. Réz mellett cink, ólom, molibdén és ezüst található a föld mélyében. A gyöngyösoroszi ércbányában is a recskihez hasonlóan rezet, ólmot, cinket és aranyat termeltek ki. Teléreinek hosszúsága általában 800–1000 m, vastagságuk 0,3-2,0 m (kivételes helyeken 6–7 m) volt. Az 1950-es években nyílt bánya évi 100-200 000 tonnás kitermelésével 1985-ig az ország Kárpát-medence legnagyobb termelésű ércbányája volt. A bánya környezetvédelmi problémáiról is ismert, mivel a flotációs meddőhányó nehézfémeket tartalmazó anyaga a Toka-patakba jutott. A szennyezett „sárga homokot” a vízfolyás árterén több kilométer távolságban is kimutatták. A gyöngyösoroszi bánya termelését 1986. március 13. óta szüneteltetik. A szénkitermelés fő központja Nagybátony volt. A Mátra északi lábánál található szénmező a salgótarjáni folytatásának tekinthető, csak a közbeékelődött palás rétegek miatt kisebb kalóriaértékű. Nagybátonyban 1853 körül, Kisterenyén 1857-ben indult bányászat, amely egészen 1992-ig folytatódott. Az 1950-es évek erőltetett iparosítása itt is érződött, a bányászváros tömblakásait már 1949-ben elkezdték építeni. Nagy jelentőségű a ma is kitermelés alatt álló lignitmező a Mátraalján. A lignittelepek itt 5-6 millió évesek, kitermelésük külszíni fejtéssel folyik. 1917-ben a Gyöngyöspatai Kovaföldművek Rt. kezdte meg a nagyobb volumenű kitermelést. A legnagyobb, ma is üzemelő bánya Visontán nyílt meg 1964-ben a Gagarin Hőerőműhöz (ma Mátrai Erőmű) kapcsolódó beruházásként. A lignitbányából szállítószalag viszi a szenet az erőműbe. Nagy mennyiségű gazdaságosan kitermelhető kőolaj nincs a Mátrában. Olajfúró kutatásokat végeztek Bükkszék térségében ahol találtak olajat, de a kutatás fő haszna inkább az így felszínre került sós gyógyvíz volt. A Mátrában található Magyarország egyik legnagyobb kovaföld-előfordulása. Az erősen porózus, sokoldalúan felhasználható üledékes kőzetet hatalmas külszíni bányában termelték a Szurdokpüspöki és Gyöngyöspata közötti Szurdok-völgyben. A kitermelés évtizedekkel ezelőtt megszűnt, de a bányaudvart ma is gyakran keresik fel ősmaradványai miatt. Jelentős a kőbányászat is, a kitermelt andezitet sokszor helyben is felhasználják építőanyagnak, de ideális útalapnak, vasúti töltés ágyazatának is. A recski kőbánya – melynek neve a Recski kényszermunkatáborral forrt egybe – ma is üzemel. A gyöngyössolymosi Kis-hegy kőbányája a már felhagyott Asztag-kői bányával együtt geológiai gyűjtőhelyként is ismert. ## Turizmus ### A turizmus története A hegység patinás turistamúlttal büszkélkedhet: már 1887-ben megalakult a Magyarországi Kárpát Egyesület „Mátra Szakosztálya”. Hanák Kolos gyöngyösi ügyvéd és Széky István tanár vezette helyi turistaegyesület – a Mátra Egylet – ebben az időszakban alakította üdülőhellyé Benét, azaz a mai Mátrafüredet. 1888-ban megjelentették az első Mátra-kalauzt, ugyanebben az évben készült el a hegység első jelzett turistaútja a Kalló-völgyben, amely 1976 óta a Rákóczi-turistaút nevet viseli. Az egyesület tagjai a Kékes-Galya-tető közötti térségben menedékházakat, kilátókat létesítettek, forrásokat foglaltak. Trianon után a turisztikai érdeklődés előterébe került a hegység. A Mátra Egyleten kívül számos fővárosi egyesület vállalt részt a létesítmények bővítésében és karbantartásában. Az 1930-as években kezdett kialakulni Mátraháza kirándulóközpontja, de a többi mátrai üdülőhely is országosan ismertté vált. Új útikalauzok, térképek készültek, átadták a Mátra-nyereg-Galyatető-Pásztó országutat, a galyatetői Nagyszállót. A turizmus fejlődését csak a világháború szakította meg. 1949-re mindent államosítottak: a galyatetői Nagyszálló élmunkás-, majd szakszervezeti üdülő lett. Ezzel párhuzamosan újabb turistaházak létesültek, 1961-ben Sástó is bekapcsolódott az üdülőhelyek sorába: a Mátra lakói egyre inkább az idegenforgalomból éltek. Az 1970-es évektől azonban hanyatlani kezdtek a turizmust kiszolgáló létesítmények, mert a természetjárás helyébe a „telek”, a hétvégi ház lépett. Az évtized végén már a turistajelzések is elhanyagolt állapotban voltak, az üdülőhelyek vízellátása viszont javult az ekkorra befejeződött víztározó-építési programnak köszönhetően. 1990 után fokozatosan újra fellendült az idegenforgalom. A leromlott állapotú üdülőket – nagyrészt szállodává alakítva – felújították új tulajdonosaik. Az utóbbi években történtek lépések a télisport-lehetőségek bővítésére, a Kékes síparadicsommá való alakítására is, de a tartós, vastag hóréteget csupán négy-öt évenként hozó telek csak visszafogott fejlesztésekre ösztönöznek. A 2000-es évek közepén Mátraszentistván sípályáit egy nagyobb beruházás során felújították és bővítették. ### A Mátra fő üdülőhelyei A Mátra üdülőhelyei főleg a hegység központi részén, a Galya-tető és a Kékes tömbje köré csoportosulva találhatók. A Mátra nyugati, keleti és északi részén mérsékeltebb a turizmus. - Mátrafüred: a Gyöngyöshöz tartozó, 350 m magasságban fekvő üdülőhely mai nevét az 1920-as években kapta. Itt végződik a Mátravasút egyik szárnya; fő látványosságai az 1767-ben épült fogadalmi templom, a Bene-ház, a Palócmúzeum és a Kozmáry-kilátó. A településrész 2005-ben, népszavazáson Gyöngyöstől való függetlenedési szándékát fejezte ki. - Sástó: Magyarország egyik legmagasabban fekvő tava körül a 60-as évektől kiépült kemping és üdülőtelep. Jellegzetessége az olajfúró toronyból átalakított 50 m magas kilátó. - Mátraháza: a 650-700 méteren elterülő turisztikai központnál ágazik el a 24-es főút Kékestető felé. Több nagy szálló és a tüdőszanatórium tartozik hozzá, legismertebb épülete az 1930-ban átadott „Pagoda”. Mátraházának Mátrafüreddel szemben nincs állandó lakója. - Kékestető: hazánk legmagasabb csúcsa körül is kialakult egy üdülőközpont, melynek jelképe a tévétorony és a hotelként működő andezittorony. Meredek északi és lankásabb nyugati sípályája és sífutó útjai miatt – megfelelő hóviszonyok esetén – télen különösen nagy népszerűségnek örvend. - Galyatető: az ország második legmagasabb hegycsúcsa szintén a második világháború előtt vált nyári és téli üdülőhellyé. Egykori Nagyszállója ma is hotelként működik. A közeli Piszkés-tetőn csillagvizsgáló üzemel. - Mátraszentimre: az ország legmagasabban (780–810 m) fekvő községéhez tartozik Mátraszentistván, Mátraszentlászló, Bagolyirtás és Fallóskút. Nevezetességeik a tájház, a Három falu temploma és a fallóskúti búcsújáróhely, Szentkút. - Parád: A hegység északi részén, a Parádi-Tarna völgyében található falu a Keleti-Mátrához legközelebb eső turistaközpont. Nevezetessége a kocsimúzeum és a parádfürdői gyógyvíz, amelyet palackoznak is. A közeli Parádsasvár kastélyáról híres. ## Közlekedése ### Közút A hegység úthálózata jól kiépített: körbeveszik a számozott főutak (3-as, M3-as autópálya, 21-es, 23-as, 25-ös), a Mátrán keresztülvezető legfontosabb út pedig a Gyöngyöst Egerrel összekötő 24-es számú országút. A hegység belsejébe vezető másik fontos út a Pásztó–Galya-tető összekötő út, ami Mátrakeresztest, Mátraszentimrét és településrészeit kapcsolja az úthálózatba. Ez az út Parád és Mátraháza között – a Mátra-nyeregnél – csatlakozik a 24-es útba, ahol a hegység főgerincének Kékes és Galya-tető közötti legalacsonyabb pontja található. A kékestetői bekötőút Mátraházán ágazik ki a 24-es útból. Meredeksége és éles kanyarjai miatt telente gyakran balesetveszélyessé válik, ezért rossz időjárás esetén lezárják a személygépkocsi-forgalom elől. Az erdőgazdasági utak egy része aszfaltozott, közülük a Gyöngyösoroszi-Károlytáró-Bagolyirtás útvonal gépjárművel is szabadon igénybe vehető. ### Vasút A Mátrát délről elkerülő 80-as számú Budapest-Sátoraljaújhely vasútvonalból Hatvannál ágazik ki a 81-es számú Pásztón és Kisterenyén át Salgótarjánba tartó egyvágányú fővonal, amely a Nyugati-Mátra megközelítését segíti. Szintén a 80-as vonalról ágazik le Vámosgyörknél a Gyöngyösre vezető szárnyvonal. A hegységet északról és keletről érintő 84-es számú, Kisterenye–Kál-Kápolna vasútvonalon 2007. március 3-a óta szünetel a személyforgalom. ### Kisvasút A Mátrában régen kiterjedt kisvasúti hálózat üzemelt. Az első vasutat az erdőbirtokos egri érseki uradalom építette 1906-ban fa és kő szállítása céljából a Nagy-völgyben. A 20. század első évtizedeiben több csatlakozó vasútvonal építésével kiterjedt hálózat épült ki. Az eredetileg lóvasúti vonalakon hamar, már 1917-ben megjelentek a gőzmozdonyok. A személyszállítás 1926-ban indult meg Gyöngyös és Mátrafüred között. A két világháború között tervezték a vonal villamosítását, de ez nem valósult meg. A vonalhálózat hossza az 50-es évekre elérte a 46 kilométert. (Ebben nincsenek benne a Mátra más részein függetlenül üzemelt bányavasutak, például Nagybátony, Szurdokpüspöki vagy Gyöngyösoroszi kisvasútja.) 1961-től a korszakra jellemző módon úttörővasútként üzemelt a vasútüzem. A 60-as években megindult a dízelesítés, melynek során Mk48 sorozatú mozdonyok váltották fel az addigi gőzmozdonyokat. Az 1970-es, 1980-as években a teherforgalmat lassan közútra terelték, emiatt felszedték a kihasználatlan szárnyvonalakat. Ma mindössze két vasútvonalon indít vonatokat a Mátravasút: Gyöngyös-Mátrafüred és Gyöngyös-Gyöngyössolymos-Lajosháza között. Utóbbi vonalat 2009-ben meghosszabbították a nyomvonal egykor felszedett folytatását visszaépítve a Szalajkaházig, ahol az erdészet egy vadasparkot alakít majd ki. Az új szakaszon 2009 őszi átadása után hosszabb ideig nem volt forgalom árvízkárok miatt, azonban 2012-ben újra megindult a menetrend szerinti személyszállítás. ## Részei ### Nyugati-Mátra A Zagyva völgyének keleti oldalán futó, Lőrincitől Mátrakeresztesig tartó hegylánc tartozik ide, melyet a Kövecses-völgy vág el a folytatásának tekinthető Mátra-gerinctől. Legmagasabb pontja a 805 méter magas Muzsla, másik jellegzetes kiemelkedése a Szurdokpüspöki felett magasodó Nagy-Hársas (509 m). Az Alföld felé haladva a vonulat egyre jobban lealacsonyodik, csak a vulkáni kúpok teteje emelkedik ki. A Kövecses-völgy a Nyugati-Mátra északi szélén található széles – tektonikus eredetű – árok, amelyen a Pásztó-Galyatető országút vezet keresztül. ### Központi- vagy Magas-Mátra A Mátra fő tömegét két tömb alkotja: a Galya-tető és a Kékes csoportja. A Mátra-gerinc nyugatról haladva az Óvár 753 méteres csúcsával kezdődik, melyet az impozáns vulkánroncs, az Ágasvár (789 m) követ. Kelet felé a Vörös-kő, majd a mátrai falvak fennsíkja, a Piszkés- és a Galya-tető következik a Mátrabércnek is nevezett vonulaton. Innen délkelet felé fordulva a Mátra-nyeregbe ér – ez a Kékes és a Galya-tető tömbjének a határa, a gerinc legalacsonyabb pontja (605 m), majd meredeken emelkedik a Kékes felé. A Kékestől délkeletre található a Hidas-bérc 973 m tengerszint feletti magasságú lapos kiemelkedése, amit azonban nem szoktak Magyarország második legmagasabb pontjának nevezni – ez a cím a Galya-tetőt illeti meg. A Központi-Mátra kelet felé a meredek sziklafaláról nevezetes Sas-kő (898 m) és Disznó-kő után a Markazi-kapu nyergében végződik. A hegygerinc északi oldala meredekebb, hűvösebb, míg dél felé lankásabb lejtőkkel, hosszú, dél felé tartó patakvölgyek (Szén-patak, Nagy-patak, Monostori-patak) jellemzik. ### Keleti-Mátra A Keleti-Mátra a hegység Markazi-kaputól Sirokig húzódó vonulata. Sirok felől indulva fokozatosan emelkedik a hegygerinc a Kékesig. Jellegzetes csúcsa a Cserepes-tető (734 m) és az Oroszlánvár (604 m). Az északi és déli oldalak közötti aszimmetria itt kevésbé feltűnő, csak néhol tagolja meredek sziklafal a gerincet (Gazos-kő). A Keleti-Mátra a hegyvidék legérintetlenebb része, csak erdőgazdasági utak vezetnek át rajta. Északi oldalán folyik a Parádi-Tarna. Fő üdülőközpontja Parád, a hozzátartozó Parádfürdővel és Parádóhutával, illetve a kastélyáról, egykori üveggyáráról valamint ásványvizéről ismert Parádsasvár. Recsk kőbányája is a Keleti-Mátra északi oldalán üzemel, az egykori kommunista kényszermunkatábor ma történelmi emlékparkként látogatható. Itt látható a Mátra kevés vízeséseinek egyike, az Ilona-völgyi-vízesés. ### Mátralába A Mátralába a Mátra északi előtere, a Zagyva felső folyása és a Tarna közötti dombos, majd a főgerinc felé meredeken emelkedő terület. Kelet felől a Parád-Recski-medence kistája – azaz a Parádi-Tarna völgye – ékelődik be a földtani szempontból a Heves–Borsodi-dombsággal rokon területre. Érdekes látnivalói a 2-10 méter széles, földből kiálló kilométer hosszú sziklafalak – egykori lávaerek maradványai – melyeket egykor várfalaknak is néztek. A Mátralába nyersanyagokban gazdag: a szocializmus idején intenzív bányaművelés folyt Nagybátony, illetve Recsk közelében. ### Mátraalja A Mátraalja a Mátra déli előtere. Elsősorban a mátrai borvidékről híres: Abasár, Gyöngyös, Gyöngyössolymos, Gyöngyöstarján, Gyöngyöspata, Nagyréde, Szűcsi és Rózsaszentmárton híres bortermelő települések. Jellegzetes hegye a Gyöngyös keleti szomszédságában önálló tömbként kiemelkedő Sár-hegy (500 m). A kistáj keleti felének ékessége a markazi és a kisnánai várrom. Visontán található a Mátravidéki Hőerőmű, amely a helyben, külszíni fejtéssel bányászott lignittel üzemel – aminek kalóriaértéke alacsony, előnye viszont, hogy könnyen kitermelhető. A táj jellegzetességei a jégkorszakból ittmaradt kavicsmezők: a Markaz melletti Tatármező, és a kisnánai Tarnóca-völgy. Gyöngyössolymos és Mátrafüred közötti útelágazásnál látható geológiai érdekesség a Bába-kő nevű gejzírkúp. ## Települések és településrészek - Abasár - Bátonyterenye - Szorospatak - Bodony - Domoszló - Dorogháza - Gyöngyös - Kékestető, Mátrafüred, Mátraháza - Gyöngyösoroszi - Károlytáró - Gyöngyöspata - Gyöngyössolymos - Lajosháza - Gyöngyöstarján - Kisnána - Markaz - Mátraballa - Mátraderecske - Mátramindszent - Mátraszentimre (az ország legmagasabban fekvő községe) - Bagolyirtás, Fallóskút, Galyatető, Mátraszentistván, Mátraszentlászló - Pálosvörösmart - Parád - Parádfürdő, Parádóhuta - Parádsasvár - Pásztó - Hasznos, Mátrakeresztes - Recsk - Sirok - Kőkútpuszta - Szuha - Mátraalmás - Szurdokpüspöki - Tar - Tarnaszentmária - Verpelét

Pancho Villa

Pancho Villa, eredeti nevén José Doroteo Arango Arámbula (San Juan del Río közelében, 1878. június 5. – Hidalgo del Parral, 1923. július 20.) a mexikói forradalom egyik legjelentősebb vezéralakja. Szegény parasztcsaládban született, iskolát nem végzett. 1894-től 1910-ig hol egyedül, hol különféle bűnbandák tagjaként rablások és gyilkosságok sorozatát követte el Durango és Chihuahua államban, de közben rövid időszakokra dolgozott húskereskedőként, bányászként és építőmunkásként is. Amikor 1910-ben Francisco Ignacio Madero meghirdette a forradalmat, csatlakozott a felkelőkhöz, és már a kitűzött nap, november 20. előtt megkezdte katonai akcióit. Jó vezetői képességei hamar megmutatkoztak; helyismeretét és kapcsolatait kamatoztatva könnyen összegyűjtött több száz embert, akikkel csatlakozott a Ciudad Juárezt májusban megtámadó sereghez. Az ottani győzelem után lemondott Porfirio Díaz elnök. Hamarosan Madero lett Mexikó elnöke, de ellene is lázadások törtek ki. Villa az orozquista lázadók ellen harcolt az ország északi részén, de mivel felettese, Victoriano Huerta féltékeny lett sikereire, lopás ürügyével majdnem kivégeztette — végül csak börtönbe zárták, ahonnan megszökött. Az Amerikai Egyesült Államokba ment, majd Madero 1913-as meggyilkolása után hazatért Mexikóba, hogy az új elnök, az árulóvá vált Huerta ellen harcoljon. Mindössze nyolc társával lépte át a határt, de hamarosan több mint -es sereget gyűjtött maga köré, megalakítva az északi hadosztályt. Számos nagy győzelmet aratott Chihuahuában és a Comarca Lagunerában, rövid időre Chihuahua állam kormányzója is volt, végül a forradalmárok zacatecasi győzelme után a Huerta-kormány is megbukott. A győztesek táborában ellentétek feszültek, ezért életre hívták a forradalmi konventet, amely végül elfogadta Emiliano Zapata földosztást szorgalmazó Ayala-tervét. De Venustiano Carranza, aki saját kormányt alakított Veracruzban, máshogyan képzelte a szociális reformokat, és nem ismerte el a konvent szuverenitását. Újabb polgárháború kezdődött, ezúttal a konvent hívei (köztük Villa) és a carranzisták között. Villa a középső országrészben több súlyos vereséget szenvedett Álvaro Obregóntól, majd visszavonult északra. Ott évekig gerillaháborút vívott néhány ezer emberével, de döntő sikereket nem tudott elérni. Mivel az Egyesült Államok elismerte Carranza kormányát, Villa pedig úgy vélte, hogy Carranza cserébe eladta Mexikót az amerikaiaknak, Amerika-ellenes érzelmek kerítették hatalmukba. 1916 tavaszán megtámadta az Új-Mexikó állambeli Columbus kisvárost is, amiért az amerikaiak sok ezer katonával behatoltak Mexikóba, hogy elfogják, ám nem jártak eredménnyel. 1920 tavaszán a Sonora államból indult Agua Prieta-i felkelés megdöntötte Carranza kormányát, ezért Villa is úgy döntött, nem harcol tovább. Megegyezett az ideiglenes elnökké kinevezett Adolfo de la Huertával, hogy visszavonul a magánéletbe: kapott egy haciendát Canutillóban, ahol évekig gazdálkodott. Korábbi ellenségeinek egy csoportja gyilkolta meg 1923 júliusában Parralban. Bár Villa az emberek nagy részének szemében mindig is hős volt, a Mexikót a forradalom után az ezredfordulóig vezető pártoknak még évtizedekig tartott, mire változtattak vele ellenséges álláspontjukon. Csak az 1960-as évektől emeltek neki egyre több szobrot, nyitottak emlékére múzeumokat. Nevét is csak ekkor írták fel a többi nemzeti hőséhez hasonlóan arany betűkkel a képviselőház falára. ## Ifjú évei José Doroteo Arango Arámbula néven született 1878. június 5-én a Durango állambeli San Juan del Río közigazgatási területéhez tartozó Río Grande haciendán, a La Coyotada nevű tanyán, keresztelőjére július 7-én került sor. Szülei, Agustín Arango és Micaela Arámbula szegény parasztok voltak, öt gyermekük közül ő volt a legidősebb. Ha járt is iskolába, akkor is csak néhány napig, így írni-olvasni csak jóval később, 25-27 éves kora körül tanult meg. Apja 1884-ben vagy 1885-ben elhagyta családját vagy meghalt, így a gyermekre már igen fiatalon kemény munkák hárultak. Főként mezőgazdasági munkákkal foglalkozott, hamar kitűnő lovassá vált, majd favágóként és 11-12 éves korától vándorkereskedőként is dolgozott. ### Bűnözőként Fiatalkoráról rengeteg, egymásnak is ellentmondó történet kering, maga Villa is számos esetben más-más formában mesélte el ugyanazokat az eseményeket. Nagyon valószínű, hogy már 1894 előtt követett el rablásokat, de legszélesebb körben ismert, őt a törvénnyel szembe állító cselekedete az volt, hogy 1894-ben, amikor Agustín López Negrete Gogogito nevű haciendáján élt, és vagy az hacienda tulajdonosa, vagy annak fia megpróbálta megerőszakolni Villa Martina nevű húgát, rálőtt az illetőre. Hogy megsebesítette-e, arról eltérően vélekednek a források, de innentől kezdve menekülnie kellett. Néhány hónapot töltött magányosan a Sierra del Gamón hegyei között, de elfogták és börtönbe zárták. Sikerült megszöknie és visszatérnie a vadonba, ahol csaknem két éven át élt, többek között lopott marhák húsán, de néha a húst elcserélte más élelmiszerekre is. Az itt töltött idők során vadon termő gyógynövények sokaságát is megismerte. 1896 nyarán csatlakozott a hírhedt Ignacio Parra bűnbandájához, akivel évekig rablások és gyilkosságok sorát követték el Durango északi és Chihuahua déli részén. Ez idő alatt született meg (valószínűleg) első gyermeke, Reynalda, egy María Isabel Campa nevű nőtől. Miután elhagyta a bandát, visszatért szülőföldjére, és egy kis üzletben húsokat és bőröket árult, de nem hagyott fel a bűnözéssel sem, néha egyedül, néha csoportosan számos további rablást követett el. 1901-ben elfogták, és csak szerencsével kerülte el, hogy Octaviano Meraz bíró ítélkezzen fölötte, akiről az a hír járta, hogy „előbb akaszt, és csak utána vizsgálódik”. Bár bizonyítékok hiányában hamar elengedték, néhány hónap múlva egy másik ügy miatt ismét elfogták és erőszakkal besorozták a hadseregbe. Körülbelül egy év múlva innen megszökött. Ekkortól kezdve kezdett álneveket használni, időnként hívta magát Salvador Herediának és Antonio Floresnek is, de leggyakrabban a Francisco Villa álnevet használta. Hogy ez a név honnan származik, arra nagyon sok különböző magyarázat van, a legelterjedtebb nézet, hogy egy elhunyt bűntársát nevezték így, akivel még Parra bandájában „dolgozott” együtt. Egyúttal azt is elhatározta, felhagy a bűnözéssel, és törvényes munkából próbál megélni. Dolgozott egy parrali építkezésen és több bányában is. Egyszer egy szikla ráesett a lábára, amit az elfertőződött sebek miatt már csaknem amputáltak, de néhány vénasszonynak gyógyfüvekkel sikerült meggyógyítania. A következő időkben hol törvényesen dolgozott, hol bűntetteket követett el, 1904-ben csatlakozott José Beltrán bandájához is, akik a rabolt pénzből sokat szétosztottak a szegények között. 1905-ben átlépte az országhatárt is, és egy ideig Új-Mexikóban, Coloradóban és Arizonában is dolgozott bányászként és a vasútnál, majd hosszabb-rövidebb időre letelepedett Chihuahua városában és Parralban is. Egészen 1910-ig folytatta ezt az életformát, ezalatt széltében-hosszában belovagolta és jól megismerte Chihuahua nagy részét, számos kapcsolatot alakított ki az állam minden táján, többször meg is sebesült lövöldözésekben, és elfogatóparancsokat is kiadtak ellene. ## A maderista forradalomban ### A forradalom első hónapjai Az 1900-as évtized végén országszerte alakultak a Porfirio Díaz elnök újraválasztását (sőt, az elnök újraválaszthatóságát) ellenző klubok, ennek az antireelekcionista mozgalomnak a vezérévé Francisco Ignacio Madero vált. Az 1910-es választáson Madero elnökjelöltként is indult, ám letartóztatták, és San Luis Potosí börtönébe zárták. Madero megszökött a börtönből, és kiadta a San Luis-tervet, amelyben november 20-ára fegyveres felkelésre szólította fel az ország népét. Embereit már hónapokkal korábban szétküldte Mexikó minden tájára, hogy harcosokat toborozzanak. Chihuahua állambeli megbízottja a helyi antireelekcionista klub alapítója, Abraham González volt, neki sikerült Pancho Villát is a maderisták közé állítania. Hogy mikor és hol találkoztak, egyáltalán melyikőjük kezdeményezte a találkozót, az ma sem bizonyos. Villa egy La Estacada nevű helyen táborozott le, és maga köré gyűjtötte 15-20 régi bűntársát. Első katonai akciójukat november 17-én követték el, amikor is megtámadták a Chavarría haciendát, amelynek tulajdonosát megölték. González emberei, köztük Villa és felettese, Cástulo Herrera, két nappal később már a fővárost, Chihuahuát akarták megtámadni, ám túl kevesen voltak hozzá, ezért úgy döntöttek, inkább a közeli San Andrést foglalják el. Ott nem ütköztek ellenállásba. A hadsereggel először akkor kerültek összetűzésbe, amikor egy vonatnyi katona haladt át a városon Ciudad Guerrero irányába, ahol az ottani felkelést akarták leverni. Amikor a vonat megállt, Villáék tüzet nyitottak, 7 katonát megöltek, de ezután a szerelvény továbbindult. Villa első vereségét Trucy Aubert túlerőben levő csapataitól szenvedte el a Picachos de Tecolote nevű csúcsnál, a lövöldözés során több barátját is elvesztette. A kormányerők és a kormányhoz hű földbirtokosok azonban már kezdték érezni a veszélyt, folyamatos volt a katonai mozgósítás, a gazdagok között pedig volt, aki Mexikóvárosba menekítette vagyonát. December 2-án a kormányzó tárgyalásba bocsátkozott a forradalmárok vezetőivel, majd megegyeztek egy egy hónapos tűzszünetről. December 10-én Villa a Pascual Orozco forradalmárai által elfoglalt Guerreróba ment, ahol úgy döntött, csatlakozik Orozco seregéhez. A következő hónapokban néhány száz embert gyűjtött maga köré és kisebb összecsapásokban vett részt, egyszer meg is sebesült. Kiépített maga körül egyfajta hírszerző- és csempészhálózatot is, de lőszert igen nehezen tudott beszerezni, mivel azt egész Mexikóban egyáltalán nem gyártottak. Csak az Amerikai Egyesült Államokból tudták behozni illegálisan, vagy halott ellenségeiktől tudtak zsákmányolni. Február végén az állam déli részén megsemmisítettek néhány hidat és távíróvonalat is, hogy elvágják az összeköttetést a stratégiai fontosságú Torreónnal. Februárban az addig az USA-ban tartózkodó Madero visszatért Mexikóba, de március 6-án egy jól felszerelt porfirista csapat vereséget mért seregére. Madero ezután a Bustillos nevű haciendán rendezte be főhadiszállását is, ahol Abraham Gonzáleztől megtudta, hogy Villa 300 emberrel rendelkezik, de lőszerhiányban szenved. Március végén találkoztak először személyesen, majd ezután többször is, és miután Madero megismerte a chihuahuai felkelők eddigi eredményeit, Orozcót ezredessé, Villát és egy Agustín Estrada nevű társukat mayorrá nevezte ki. Mivel úgy gondolták, a határ közelében könnyebb fegyvereket és lőszert beszerezni, Chihuahua helyett inkább Ciudad Juárez megtámadását határozták el. A mintegy 2000 emberből álló menet április 7-én indult útnak, a hónap közepén azonban súlyos belső ellentétek jelentkeztek a forradalmárok csapataiban. A vörös zászlókat lengető magónista anarchista-szocialisták lázadoztak Madero ellen, azt állítva, hogy ő még nagyobb diktátor, mint Porfirio Díaz. Madero a politikától magát távol tartó Villát bízta meg, tegyen valamit a magónisták ellen, de lehetőleg vérontás nélkül. Villa összegyűjtött 400 embert, körbevették a magónisták csoportjait, és egyszerűen felszólították őket, tegyék le a fegyvert. Vezetőiket letartóztatták, de a többiek visszakapták fegyvereiket, és különböző brigádokba osztották be őket, hogy a jövőben ne tudjanak egységesen fellépni. ### Ciudad Juárez elfoglalása A forradalmárok több részletben érkeztek meg Ciudad Juárezhez, Villa április 16-án. Támadás helyett azonban letáboroztak, 20-án pedig Madero vezetésével béketárgyalások kezdődtek a Mexikóvárosból érkező kormányküldöttekkel. Fegyverszünetben egyeztek meg, amit később meghosszabbítottak, de a forradalmi seregben egyre nőtt a türelmetlenség és az elégedetlenség Madero bizonytalansága miatt. Amikor május elején Madero úgy döntött, mégsem támadják meg a várost, Orozco bejelentette: ellenszegül a döntésnek és 8-án elindítja az ostromot. Villa egyetértett vele. Kettőjük terve az volt, hogy lövöldözést provokálnak, ami után elszabadulnak és megfékezhetetlenné válnak az indulatok. Így is történt, de hogy felelősségüket eltitkolják, átkeltek az amerikai határon, és amikor eldördültek a lövések, akkor is éppen a túloldalon, El Pasóban tartózkodtak. A forradalmárok kisebb csoportokban kezdtek beszivárogni a városba, majd másnaptól, amikor már Madero is belátta, nincs más út, nagyobb, néhány száz fős egységeik több irányból közelítették meg a központot. Villa délről indult el 650 emberével, ám amikor géppuskatűz állta útjukat, visszahúzódtak a vasútállomáshoz, ahol vasúti talpfákból építettek maguknak barikádot, majd a közeli iskolát vették tűz alá, ahol a kormányerők meghúzódtak. Az iskolát 9-én este foglalták el, majd 10-én délben a körülzárt védők megadták magukat. A csata után Orozco és Villa összetűzésbe keveredett Maderóval amiatt, hogy kevés élelem jutott a csapatoknak, valamint hogy Madero azt a Venustiano Carranzát nevezte ki új „kormányának” hadügyminiszterévé, akinek semmi katonai tapasztalata nem volt. Bár hamarosan helyreállt a béke, Maderónak többen továbbra is azt sugallták, Villa veszélyes ember, ezért 25 000 pesót ajánlott fel neki, hogy távozzon a seregből. Villa végül 11 500-at fogadott el, ennek egy részéből kukoricát vett és később szétosztotta a San Andrés-i hadiözvegyek között. ## A De la Barra- és a Madero-kormány idején Az események után Villa Chihuahua városában telepedett le, ahol néhány hónapig nyugalomban élt: ezekben az időkben élő állatok és hús kereskedelmével foglalkozott. Május 27-én egy egyházi esküvő keretében feleségül vette Luz Corralt, akivel július végén több hétre Mexikóvárosba utaztak nászútra, ahol megcsodálták a legfontosabb turistalátványosságokat. Villát elszomorította az a kettősség, amit a fővárosban tapasztalt: egyfelől a gazdagok palotái, másfelől a mérhetetlen szegénység. Októberben Francisco de la Barra ideiglenes kormánya helyett hivatalba lépett a demokratikusan megválasztott Madero-kormány. Néhány hónapon belül azonban országszerte megnőtt az elégedetlenség, mert az emberek kevés változást tapasztaltak. Számos kisebb felkelés tört ki az új kormány ellen: a magónista vörösök, délen a zapatisták, sokhelyütt a forradalmi seregből elbocsátott emberek, valamint a nagytőkések támogatottjai mind Madero ellen fordultak. Maga Villa is elégedetlen volt sok mindennel, de ebben a zűrzavaros helyzetben a lázadó csoportokban sem bízott. 1912. február elejétől elkezdett harcosokat gyűjteni maga köré, de célja bizonytalan volt. Nyolc nap múlva már mintegy 500-an voltak, amikor kiadott egy sokféleképpen értelmezhető kiáltványt, amelyben az ország tisztázatlan helyzetéről és lehetséges árulókról beszél, de konkrétan nem nevezi meg, mikre és kikre gondol. ### Az Orozco-féle lázadás Pascual Orozco, az egykori forradalmár 1912 februárjában még Chihuahua hivatalos katonai vezetője volt, ám március elsején lemondott. Sok lázadó forradalmi múltja miatt már lemondása előtt is őt látta volna szívesen az újrakezdődő felkelés élén, de ő kettős játszmát űzött: gyakran találkozott a régi rendszer nagybirtokosaival is, akik egyre inkább támogatták. Március 3-án azonban a kormányhoz való hűségét kinyilvánító Villa serege megjelent Chihuahua városa előtt, ahol Orozco tartózkodott, és támadást indított, amit azonban a védők visszavertek. Március 6-án Orozco egyesítette a lázadók sokféle csoportját, és kiadta az Empacadora-tervet, amelyben Madero elleni harcra buzdított. Orozco apja felkereste az éppen Santa Veracruzban táborozó Villát, és 300 000 pesót ajánlott fel neki, ha felhagy a harccal és végleg az USA-ba távozik, ám ő ezt visszautasította. Hamarosan folytatódtak az összecsapások: március 15-én La Boquillánál Villa csapatai vereséget szenvedtek, ezért Villa Parralba vonult, ahol Maclovio Herrerával együtt 24-én lefegyverezték a város védőit, és letartóztatták az Orozcóval gyanús kapcsolatot tartó José de la Luz Sotót is. A városban ezután a gazdagoktól 100 000 pesónyi hadikölcsönt szedtek be, valamint a Banco Minero bankból további 50 000-et vittek el. Április 2-án Orozco szövetségesei, a magónista vörösök megtámadták Parralt, de a védők visszaverték őket. Hat nappal később egy több mint háromszor akkora sereg érkezett, ezért pár órás harc után éjszaka Villa és néhány embere kitört az ostromgyűrűből és elmenekült. Április 10-én Madero üzenetet küldött Villának, amelyben méltatta hűségét, és felkérte, csatlakozzon a Torreónban táborozó hadsereghez, amelyet Victoriano Huerta irányít. Villa engedelmeskedett, és április 21-én megérkezett a Torreónnal szomszédos Gómez Palacióba, majd május 8-án Tlahualilónál győzelmet arattak a vöröszászlósok felett. Másnap Huerta javaslatára tábornokká nevezték ki, de rosszul esett neki, hogy ezután a hivatásos katonák sokáig „tiszteletbeli tábornok”-nak gúnyolták. Május 12-én a conejosi állomásnál ismét vereséget mértek a lázadókra, de Huerta hagyta őket elmenekülni, csakúgy, mint a 22-i, a rellanói síkon aratott döntő győzelem után. Az ezt követő napokban (valószínűleg Parralban) történt, hogy Villa megismert egy Piedad Nevárez nevű lányt, akinek azonnal házasságot ajánlott. Bár már volt egy felesége, egy pap mégis összeadta őket. ## Harcai Huerta ellen ### A börtönben és szökése után A Orozco-féle felkelést végül augusztusban sikerült elfojtani, de Villa a hátralevő harcokban már nem vett részt, ugyanis a rá egyre féltékenyebben tekintő Huerta parancsára (engedetlenséggel és lopással vádolva) június 4-én reggel Jiménez városában elfogták, és azonnal kivégzőosztag elé állították. Villa sírni kezdett, majd a nála levő pénzt szétosztotta az osztag katonái között, egyiküknek óráját is odaadta. Ekkor azonban egy Rubio Navarrete nevű alezredes érkezett a helyszínre, és a kivégzés felfüggesztésére adott parancsot, amíg Huertával beszél. Végül a Madero-testvérek nyomására (vagy Emilio és Raúl Madero, vagy – sok történész szerint – Francisco Ignacio Madero elnök távirat útján avatkozott közbe) a kivégzést leállították. Villát vonaton Mexikóvárosba szállították, majd a Lecumberri-palota börtönébe zárták. Évekkel később visszatért Jiménezbe, és azon a helyen, ahol csaknem kivégezték, egy nagy fehér keresztet festett a falra. Június 11-én kezdődő perében a vádpontok később kiegészültek Parral városának kifosztásával is. Felmentő ítélet Abraham González chihuahuai kormányzó tiltakozása ellenére sem született, így Villa hónapokig a börtönben maradt. Itt ismerte meg a zapatista Gildardo Magañát, akitől Mexikó történelmével kapcsolatos könyveket kapott: ezeket óriási érdeklődéssel olvasta. Ám hiába írt a börtönből 19 levelet Madero elnöknek, hiába érkezett Chihuahuából az elnöki palotába 50 000 Villát támogató aláírás, csak annyit sikerült elérnie, hogy novemberben áthelyezzék a Santiago Tlatelolcó-i katonai büntetés-végrehajtási intézetbe. Itt megismerte a katonai bíróság egyik titkárát, Carlos Jáureguit, akinek segítségével december 26-án egy elreszelt rácsot felfeszítve, majd álruhába bújva egyszerűen kisétált a börtönből. Vonaton és hajón, Manzanillo és Nogales érintésével az Amerika Egyesült Államokba menekült. 1913. január elején érkezett meg El Pasóba, ahol Luz Corral már várt rá. Több üzenetet is küldött a mexikói kormánynak, amelyben figyelmeztette őket: a börtönben azt hallotta, újabb összeesküvés készülődik Madero ellen. Február elején ez meg is történt: a tragikus tíz napnak nevezett események során a Díaz-rendszer hívei és a hozzájuk csatlakozó Huerta megdöntötték a kormányt, majd Maderót meggyilkolták, és Huertát nevezték ki új elnöknek. Amikor Villához eljutott a hír, bosszút esküdött. Megpróbált embereket gyűjteni maga köré, de csak nyolc társat talált, és pénze is igen kevés volt. Amikor március 6–8. körül átlépték a mexikói határt, mindössze 9 Winchester puskát, körülbelül 4500 30-30-as lőszert, egy kevés kávét, cukrot és sót vittek magukkal – valamint drótvágó fogókat, hogy majd azok segítségével tudjanak marhákat lopni a chihuahuai nagybirtokokról. ### Visszatérés Mexikóba Ahogy faluról falura haladtak (útközben haciendákat kifosztva), úgy csatlakoztak hozzájuk egyre többen és többen. Villának mindenhol voltak régi ismerősei, akik behálózták az államot, így a sereg rövid idő alatt több száz fősre bővült. Április elején megtámadtak egy vonatot, amely nagy mennyiségű ezüstöt szállított: a Wells Fargo ügynökei 50 000 dollárt adtak érte. Május 29-én Saucillónál legyőztek egy 1500 fős szövetségi sereget, és számos fegyvert zsákmányoltak, majd június 5-én Villa 700 fős csoportja élén északra indult. Hat nappal később érkezett meg a Madero-család bustillosi haciendájára, ahol 13-án újabb csatát nyert, egy hét múlva pedig Casas Grandesnél szintén győzedelmeskedett. Ezután az északi határ közelében fekvő La Ascensión mellett táborozott le, ahol közel másfél hónapon át gyűjtötte az embereket és az erőforrásokat, hátországként a szintén Huerta ellen fellázadt Sonora államot használva. Már korábban is értesült róla, hogy Venustiano Carranza is harcba szállt Huerta ellen, és kinevezte magát a forradalmi erők fővezérévé, de itt, La Ascensiónban találkozott először Carranza küldötteivel. Azonnal aláírta Carranza Guadalupe-tervét, de azt nem tartotta helyesnek, hogy alárendelje magát és embereit az „idegeneknek” (azaz nem chihuahuaiaknak). Hamarosan elhagyta La Ascensiónt és délre indult, de augusztus közepén üzenetet kapott Luz Corraltól, hogy a vörösök megtámadták San Andrést, Luz Elena nevű kislánya pedig meghalt. Villa azonnal San Andrésbe indult, ahol véres csatában vereséget mért a település megszállóira. Foglyai közül 237-et egy 1862-es törvényre hivatkozva agyonlövetett. Miután eljutott hozzá a hír, hogy két sereg is üldözi, a vasúti hidakat maga mögött felrobbantva délre indult, hogy elfoglalja a fontos vasúti csomópontot, Torreónt. Útja során ismét sokan csatlakoztak hozzá. ### Fontos városok elfoglalása Szeptember végén érkeztek meg a Comarca Lagunerába, ahol 27-én a Torreón közelében levő La Loma haciendára összehívta seregének vezetőit, akik őt választották a megalakuló északi hadosztály (División del Norte) főparancsnokává. Különböző vélemények szerint a hadosztály létszáma ekkorra már 4000–9000 fő volt. A sereg Maclovio Herrera vezette egyik része a Nazas folyó egyik, a Villával előrenyomuló másik rész a másik partján indult el. 29-én Villáék a várostól délre, Avilés falunál legyőzték a szövetségiek 550 fős seregét, majd másnap támadást indítottak Torreón ellen is, amit végül október elsejére foglaltak el. A hadizsákmány igen jelentős volt, a rengeteg fegyver (köztük két óriási ágyú, a Rorro és az El Niño) és lőszer mellett számos vonatot is megszereztek. A győzelem utáni fosztogatásokat úgy próbálta megakadályozni, hogy a fosztogatókat agyonlövette, viszont a környékbeli gazdag birtokosoktól ő maga is előszeretettel kényszerített ki „kölcsönöket”, amelyeket aztán részben saját seregére fordított, részben szétosztogatott, például kórházak számára. Ezekben a napokban kötött házasságot harmadik feleségével, Juanita Torresszel. Körülbelül egy hetet töltött Torreónban, majd egy kisebb helyőrséget hátrahagyva Chihuahua elfoglalására indult. 4500 embere közül a vezérkar és a gyalogság vonattal, a többiek lovon haladtak észak felé. Mielőtt elérték volna a várost, hetekig gyűjtötte tovább az embereket és a lőszert (ebben nagy segítségére volt Hipólito nevű öccse is), ám a november 5-én indított, több napig tartó támadást visszaverte a várost védő Salvador Mercado és Pascual Orozco számbeli és fegyverzeti fölényben levő serege, ráadásul közben megérkezett a hír, hogy a huertisták visszafoglalták Torreónt is. A lőszerhiánnyal küzdő villisták a visszavonulás után Chihuahuától 30 km-re táboroztak le, majd egy részük a szintén a szövetségiek kezén levő Ciudad Juárez irányába indult. Az El Cobre vasútállomáson 13-án elfoglaltak egy északról érkező, szenet szállító vonatot, amit (valószínűleg Juan N. Medina ötlete alapján) kipakoltak, és belezsúfolták a mintegy 1800 főnyi forradalmár sereget. Az állomás távírósát fegyverrel fenyegetve felvették a kapcsolatot a Ciudad Juárez-i központtal, és azt az üzenetet továbbították nekik, hogy a szenesvonatot a forradalmárok fenyegetik. Válaszul azt az utasítást kapták, hogy a vonat induljon vissza Ciudad Juárez felé. Így érkeztek meg 15-én éjjel a város belsejébe, ahol a szövetségiek nem is sejtették, hogy a vonat tele van fegyveresekkel: a települést védő katonák jó része játéktermekben, kocsmákban és bordélyházakban múlatta az időt, amikor megkezdődött a támadás. A forradalmárok gyors győzelmet arattak. A Ciudad Juárezben eltöltött napok alatt találkozott Carranza követeivel éppúgy, mint egykori börtöntársával, Gildardo Magañával, akivel a zapatisták fő követeléséről, a földosztásról beszélgettek. Villa támogatta a földosztást, de kiderült, hogy Carranza elhamarkodottnak tartja az ötletet, így már most elkezdődött egyfajta ellentét kialakulni kettejük között. Néhány nap múlva Chihuahuából egy körülbelül 5250-5500 fős szövetségi sereg indult északra, hogy megütközzön a forradalmárokkal. Villa nem akart a városban harcolni, ezért november 22-én egy kisebb helyőrséget hátrahagyva megindította vonatait dél felé. 24-én reggel, Tierra Blanca vasútállomása közelében kezdődött meg a csata, de hiába érkezett éjjel Ciudad Juárezből egy vonat ellátmányokkal és egy kisebb erősítéssel, másnapra a szövetségiek kerültek fölénybe. Ám Villa váratlanul lovasrohamot rendelt el, amellyel elsöpörte a szövetségi sereget, amelynek maradványai elmenekültek. November végén a huertisták Chihuahuából is elvonultak, Villa seregei pedig 3-án indultak el az állam fővárosa felé. Útjukat nehezítették a visszavonuló csapatok által felszedett sínek, felégetett hidak és a szénhiány, de amikor végül öt nappal később megérkeztek a városba, az ott maradt, körülbelül 200 fős helyőrség harc nélkül megadta magát. ### Chihuahua kormányzójaként Chihuahuában Villát óriási ünnepléssel fogadták, és azonnal az állam kormányzójává választották. Körülbelül egy hónapig töltötte be ezt a tisztséget, ez idő alatt 17 rendeletet alkotott meg. Mindjárt első nap halálbüntetés terhe mellett megtiltotta katonáinak az alkoholtartalmú italok fogyasztását, a közbiztonságot pedig éjjeliőrség felállításával javította. Az Egyesült Államok sajtójában nagy felháborodást okozott az a döntése, hogy a spanyol telepeseket kitiltotta az államból, mondván, hogy a spanyolok nemcsak hogy évszázadokon át rabszolgasorban tartották az indiánokat, de a forradalom idején is Porfirio Díazt, majd Huertát támogatták. Más külföldiek ellen azonban nem hozott semmilyen intézkedést, és amikor 1914 január elején a Ciudad Juárez-i kínaiak tömegesen próbáltak menekülni az államból, a sajtóban nyugtatta meg őket, hogy nem igazak a pletykák, miszerint őket is ki akarná tiltani. December 12-én rendelte el az állam hasznos területének kétharmad részét birtokló 17 család minden vagyonának elkobzását, és a földek szétosztását a hadiözvegyek és -árvák, saját seregének tagjai, valamint eredeti tulajdonosaik részére. Nemzeti tulajdonba vette a malmokat, így a liszt árát a zsákonkénti 9 dollárról 1,5 dollárra tudta csökkenteni, de jelentősen olcsóbbá tette a tejet, a kenyeret és a húst is. Arról is rendelkezett, hogy a korábban a huertisa hatóságok felé fennálló adósságok ezentúl semmisnek tekintendők. Ezen intézkedései miatt többen szocialistának és fourieristának nevezték. Megalapított egy állami bankot, december végén pedig 2 millió peso névértékben saját papírpénzt nyomtattatott, és 60 napos börtönnel fenyegette azokat, akik nem fogadják el vagy alacsonyabb értékben számítják be ezeket az új pénzeket. Megnyitott egy tudományos és irodalmi intézetet (Instituto Científico y Literario), valamint körülbelül 50 iskolát is. Bár hivatalosan 1914. január 8-án befejezte kormányzói tevékenységét, a gyakorlatban még hónapokig irányította az eseményeket. ### Az ojinagai csata A Chihuahuából elvonult szövetségiek a határmenti Ojinagában gyűltek össze. December utolsó napján a villista Pánfilo Natera egy kisebb sereggel megérkezett Ojinagához, amit több egymást követő éjjel, végül január 4-én hajnalban is megtámadtak, de a védők visszaverték őket. Ezért 5-én Villa is elindult a helyszínre, öt nappal később pedig félkör alakban bekerítették a települést, csak az USA felé eső határrészt hagyták szabadon. A támadást 11-én este indították meg, és gyors győzelmet arattak. Az életben maradt védők a holttestekkel teli Río Bravo folyón átúszva Presidióba menekültek. Még január első napjaiban, a támadás előtt a villisták különös szerződést ajánlottak fel az amerikai filmeseknek: nyereségük egy részéért cserébe engedélyezik nekik, hogy elkísérjék és lefilmezzék Villát hadjáratai során, mindeközben lovat és élelmet is kapnak a forradalmároktól. A filmes társaságok között mindössze egy volt, amelyik érdeklődést mutatott: a Harry Aitken vezette Mutual Film Corporation. Villa távollétében Eugenio Aguirre Benavides írta alá a szerződést január 5-én El Pasóban, ebben a felek rögzítették, hogy a forradalmárok előleget kapnak, a későbbi bevételeknek pedig az ötödrésze jut nekik. Az ojinagai csatáról készült felvételek azonban nem arattak nagy sikert Amerikában, mert a harcból semmi sem látszott rajtuk. ### Torreón elfoglalása Carranza azt szerette volna, ha Villa minél előbb megtámadja Torreónt, de ő időt kért, amíg több embert, több pénzt és több fegyvert gyűjt össze. A pénz egyik legfontosabb forrása – a gyapot és az ixtle értékesítése mellett – a Ciudad Juárez-beli játéktermek, lóversenyek, bárok és bordélyházak megadóztatása volt, de a drogkereskedelemből nem akart hasznot húzni, sőt, a kábítószer elleni harcban együttműködött az USA-beli hatóságokkal is. További pénzt remélt az ifjabbik Luis Terrazas fogvatartásából: egyrészt váltságdíjat követelt érte az államból elmenekült apjától, másrészt hallott olyan híreket, hogy a Terrazas-család nagy értékű vagyont rejtett el valahol a városban, és ezt szerette volna megtudni a fiútól, hogy hol van. A váltságdíjból nem lett semmi, de a 600 000 peso értékű kincset megtalálták. Február 10-én Lázaro de la Garza vezetésével megalakult a villista pénzügyek kezelő szerve, az Északi Hadosztály Kereskedelmi és Pénzügyi Ügynöksége is. A megszerzett pénzből rengeteg fegyvert és lőszert, új egyenruhákat, sőt, még egy kétmotoros, kétszemélyes repülőgépet is vásároltak, ami mellé szerződtettek két külföldi pilótát is. Ezekben a napokban alakította meg Dorados nevű személyes kíséretét, Jesús M. Ríos vezetésével, és új, kezdetben olajzöld kabátos egyenruhákkal, 7 mm-es Mauser puskákkal és Colt pisztolyokkal, .44-es lőszerrel felszerelve. Mindeközben számos toborzóirodát nyitottak, és plakátokon hívták fel csatlakozásra a harcolni vágyókat, köztük akár amerikaiakat is: számukra részben angol nyelvű hirdetmények is készültek. Villa ugyancsak jó kapcsolatokra törekedett az amerikai orvosokkal: magas fizetésért számosat alkalmazott közülük újonnan berendezett kórházvonataiban. Február közepén azonban jelentősen megromlott viszonya az USA-val: 16-án egy William Benton nevű skót származású mexikói nagybirtokos, akinek már korábban is voltak nézeteltérései Villával, felkereste őt irodájában, és néhány tanú állítása szerint pisztollyal fenyegette. Ekkor (valószínűleg) az ott tartózkodó Rodolfo Fierro lelőtte Bentont, majd a holttestet egy szőnyegbe csavarták, és később eltemették. Az eset után az amerikai sajtó valóságos Villa-ellenes hadjáratot indított. Miután március közepén csatlakozott a hadosztályhoz egy régi maderista, Felipe Ángeles, aki kiváló tüzér volt, és ezért Villa igen nagyra becsülte, 16-án a hadosztály elindult Torreón felé. A körülbelül 8000 főnyi sereg számtalan vonatkocsiban és lovon haladt, és útközben is egyre többen csatlakoztak hozzájuk. 21-én elfoglalták Mapimít, Bermejillót és Tlahualilót, majd néhány brigáddal Sacramentónál megtámadták a Torreónt Monterreyjel összekötő út fontos állomását őrző szövetségieket. A Torreónnal szomszédos Gómez Palacio irányába 22-én indultak el, amikor a sacramentói csata még tartott. Ott végül úgy dőlt el a harc, hogy Alfonso Durón kapitány emberei átálltak Villa oldalára, így az ottani szövetségi erők maradéka kénytelen volt visszavonulni Torreónba. 23-án estére elfoglalták Lerdót, de a Gómez Palació-i hegyek géppuskákkal, lövészárkokkal védett kis erődítményeit hiába támadták napokon keresztül, mindig visszaverték őket. Végül 26-án a huertisták elhagyták Gómez Palaciót, és összevonták erőiket a Nazas túlpartján fekvő Torreónban. Míg Villához durangói csapatok is csatlakoztak, valamint Manuel Chao is küldött ezer embert Chihuahuából, addig a szövetségiek Monterrey irányából érkező erősítését a forradalmárok csapatai feltartóztatták, ez pedig döntőnek bizonyult: április 2-án a város megmaradt védői elmenekültek. A két hétig tartó harc rendkívül sok halottat követelt mindkét oldalon, és a városban is hatalmas pusztítást végzett, ráadásul a zsákmány sem volt jelentős, mert amit a menekülők nem vittek el, azt elégették. Megmaradt viszont rengeteg gyapot, amit Villa északra küldött eladni, és a többek között ezért kapott pénzből kenyeret, kukoricát és babot osztott a torreóni lakosoknak. A győzelem után még egy jelentős összecsapásra került sor a San Pedro de las Coloniasban összegyűlő, valamivel több mint 10 000 fős, soraiban nem kevesebb mint 22 tábornokot felvonultató sereggel: a 12–16 ezer forradalmár április 14-én mért rájuk vereséget, a megmaradtak Saltillo irányába távoztak. ### Veracruz amerikai megszállása, viszony az Egyesült Államokkal Villa 19-én Chihuahuába utazott, ahol több év után találkozott először személyesen a magát a forradalom vezérének nevező Carranzával. Találkozójukon, ahol Villa az északkeleti hadosztályt vezető Pablo González segítségének elmaradását is szóvá tette, először szívélyesen üdvözölték egymást, de Villában hamar kialakult egyfajta ellenérzés Carranzával szemben. Eleinte ki nem mondott ellentétüket jelentősen elmélyítette Veracruz amerikai megszállása. Az amerikaiak a jelentéktelen tampicói incidenst ürügyként használva április 22-én hadihajókat küldtek Veracruz kikötőjébe, és megakadályozták egy Huertának Európából fegyvert szállító hajó kikötését. Bár annak Carranza is örült, hogy a fegyverek nem jutnak el Huertához, az amerikai műveletet Mexikó nemzeti szuverenitásának súlyos megsértésének és az ország függetlensége elleni merényletnek tartotta. Villa azonban jó viszonyra törekedett az Egyesült Államokkal, mivel az északi szomszédot a chihuahuai hadszíntér hátországának tekintette, ahonnan a fegyvereket, a lőszert, sőt, az élelmiszerek egy részét is beszerezte. Hogy Carranza szavainak negatív hatását tompítsa, Ciudad Juárezbe utazott, ahol találkozott George Carothers különleges ügynökkel és Hugh Lenox Scottal, az amerikai hadsereg egyik vezető alakjával, és biztosította őket, valamint a sajtón keresztül az amerikai lakosságot is, hogy Mexikó nem viszonyul ellenségesen országukhoz, Carranza szavait pedig súlyos hibának minősítette. Chihuahuába visszatérve többen is felkeresték az eddig ellene harcolók közül: mind a vörösök, mind a szövetségiek felajánlották Villának, hogy kössenek szövetséget az amerikai megszállók ellen, ő azonban ezt elutasította. Május elején összeült a forradalmárok juntája, ahol Carranza arra utasította Villát, hogy ne az eredeti terveknek megfelelően Zacatecas, hanem Saltillo irányába induljon el. Ő eleinte tiltakozott ugyan, ám végül meggyőzték azzal, hogy rámutattak: Saltillo a vonatok számára nélkülözhetetlen szén fontos lelőhelyének, a coahuilai szénmedencéknek a kijáratában fekszik, ezért stratégiai fontosságú hely. Carranza valódi célja azonban az volt, hogy megakadályozza, hogy az „irányíthatatlan”, ráadásul a szociális kérdésekben vele egyet nem értő Villa érje el először Mexikóvárost, és elősegítse, hogy Villa helyett egy megbízhatóbb carranzista, az északnyugati hadosztályt vezető Álvaro Obregón legyen inkább ez a személy. ### Huerta bukása Villa vonatai hamarosan elindultak Saltillo felé, ám 250 kilométer megtétele után a felszedett sínek miatt nem tudtak továbbhaladni. Ekkor értesültek róla, hogy a közeli Paredónnál a szövetségiek összegyűltek, ezért 17-én mintegy 8000 lovassal lerohanták őket, és gyors győzelmet arattak. A következő napokban a kormányerők elhagyták Saltillót is, amit így harc nélkül sikerült bevenni. A várost északkeleti hadosztály gondjaira bízták, Villa pedig június első napjaiban visszatért Chihuahuába, majd Torreónba. A következő napokban távírón keresztül számos üzenetet váltottak az ez idő alatt Saltillóban tartózkodó Carranzával, és nagyon elmérgesedett köztük a viszony. Carranza megtiltotta Villának, hogy engedélye nélkül akár egyetlen vonatot is elindítson Torreónból, majd pedig azt kérte tőlük, indítsanak 5000 embert Pánfilo Natera segítségére, aki Zacatecast támadja. Június 12-én Natera seregei annak köszönhetően szenvedtek vereséget, hogy Villa ellenszegült Carranzának, és nem küldött segítséget Zacatecasba. Nem nézte jó szemmel, hogy Carranza beleavatkozik az eddig sikeresen működő északi hadosztály életébe, és meg akarja osztani erőit, ezért felajánlotta lemondását, amit 13-án Carranza el is fogadott. Villa tábornokai és más hű emberei hiába küldtek tiltakozó táviratot Carranzához, ő hajthatatlan maradt, ezért a villisták úgy döntöttek: 15-étől kezdve az egész hadosztály elindul Zacatecas felé. A Natera embereivel együtt mintegy 20 000 fős had és a várost védő, feleekkora szövetségi sereg néhány napon át kisebb harcokat vívott egymással, de az összehangolt támadásra 23-án került sor, egy nappal azután, hogy Villa személyesen megérkezett a város mellé. A forradalmárok egyszerre több irányból támadták a hegyekkel körülvett várost, és körülbelül 8 óra leforgása alatt győzelmet arattak. A csata rendkívül véres volt, a védők közül 4–6 ezren meghaltak, több ezren fogságba kerültek, kevesen tudtak elmenekülni. Amikor a villisták már éppen tovább akartak indulni dél felé újabb városokat elfoglalni, megérkezett a hír, hogy Carranza blokád alá helyezte azokat a vasutakat, amiken keresztül vonataik szénhez juthattak volna, illetve elzárta a Tampico kikötőjén keresztül az országba behozott lőszer útját is. A kiéleződött Villa–Carranza szembenállás megoldására az északi és az északkeleti hadosztály Torreónba egy konferenciát hívott össze. Obregón és az északnyugati hadosztály ekkor már Jalisco államban harcolt, ezért ők nem vettek részt a konferencián. A tárgyalások július 4-től 8-ig tartottak, és megegyeztek abban, hogy elismerik Carranzát az egész mozgalom vezérének, de Villának az északi hadosztály élén kell maradnia. Amint győz a forradalom, Carranzát ideiglenes elnökké választják, aki mielőbb választásokat hív össze, amin azonban nem indulhat jelöltként a forradalom egyetlen vezére sem. Megegyeztek, hogy földosztással vagy más módszerrel rendezik a parasztok és a szegények helyzetét, valamint megbüntetik a katolikus egyház azon képviselőit, akik segítették Huerta kormányát. Carranza 13-án általánosságban elfogadta a határozatokat, ám a szociális kérdésekről úgy vélekedett, azok nem tartoznak a vita tárgykörébe. Villa nem vett részt a konferencián, de figyelemmel kísérte alakulását, közben pedig amerikai kapcsolatain keresztül az iránt puhatolózott, hogy vajon az Egyesült Államok vezető körei hogyan fogadnák, ha esetleg végleg szakítana Carranzával. Az USA-nak azonban még nem volt kialakult álláspontja. A konferencia után az északi hadosztály nem indult el délre, hanem Villa, aki Ciudad Juárezbe utazott és ott több tízezer, a chihuahuai nagybirtokos, Luis Terrazas birtokairól elkobzott marha árából újabb lőszereket és ruhákat vásárolt, szétosztotta újjászervezett csapatait a Torreón és Juárez közötti vasútvonal mentén fekvő városokban. Július 15-én Victoriano Huerta elnök lemondott, majd hamarosan elhajózott az országból. Az ideiglenes elnök, Francisco Carvajal bukásával augusztus 13-án aláírták a teoloyucani egyezményt, ami által felbomlott a szövetségi hadsereg. A carranzisták hamarosan bevonultak a fővárosba, ám Villa kimaradt ebből a dicsőségből, és rövid időre Chihuahuában telepedett le. ## Harcai Carranza ellen Augusztusra Sonora államban is feszültté vált a helyzet: a Villával szövetséges José María Maytorena is szembe került a carranzista Plutarco Elías Callesszel és Benjamin Hill-lel. Hogy helyzetüket rendezzék, Villa és Álvaro Obregón tábornok Sonorába utaztak, majd szeptemberben Chihuahuában újra tárgyaltak az ügyről. Villa azonban ekkor már a Carranza kémének gondolt Obregón árulását vélte látni a háttérben, valamint azzal is megvádolta, hogy embereit fel akarja lázítani, ezért elfogatta, majd kis híján agyonlövette Obregónt, és csak Felipe Ángeles győzködésére állt el ettől a tervétől. Amikor Obregón vonata elindult Mexikóvárosba, Villa mégis kiküldött egy táviratot Torreónba, hogy amint odaér a vonat, lőjék le a tábornokot. Ismét társai beszélték rá, hogy vonja vissza az utasítást. Mindeközben Villa táviratban üzente meg Carranzának, hogy nem ismeri el ideiglenes elnöknek, majd hamarosan megjelent a szeptemberi keltezésű Chihuahuai kiáltvány, amelyben a többi tábornokot is erre szólította fel. A Carranza által október elsejére, Mexikóvárosba összehívott konvent így a villisták és az carranzistákkal szintén szembefordult zapatisták nélkül kezdődött el. ### A forradalmi konvent A Carranzával szemben állók nyomására a konventet néhány nap múlva áttelepítették Aguascalientesbe, egy semleges helyszínre. Ide már a Zacatecasban tartózkodó Villa is küldött 35 képviselőt, Roque González Garza vezetésével, azzal a feladattal megbízva, hogy a torreóni konferencián elfogadott pontokért harcoljanak a konventben is. A hónap közepén úgy döntöttek, egy mexikói zászló aláírásával a konvent kimondja saját szuverenitását, ezáltal az országot irányító intézménnyé alakul. Villa október 16-án írta nevét a zászlóra. 25-én megérkeztek a környékre a zapatisták küldöttei is, és másnap megegyeztek Villával, hogy ő is támogatni fogja fő követeléseiket, azaz az azóta is megoldatlan földkérdés rendezésére még 1911-ben kiadott Ayala-tervet. A tervet 28-án be is fogadta a konvent, ami Carranzát, aki egyébként sem ismerte el a konvent szuverenitását, még jobban felbosszantotta. Kijelentette, hogy ha az ő személyét ennyire akadálynak látják, hajlandó akár az országot is elhagyni, de csak ha Villa is megteszi ugyanezt. Később azt ajánlotta, visszavonul a politikától, ha Villa és Zapata is lemond. Villa hajlandó is lett volna erre, sőt, azt a lehetőséget is felvetette, hogy lőjék agyon őt és Carranzát is. Erre végül nem került sor, de azt a határozatot elfogadták, hogy Carranzát visszahívják az elnöki posztról, Villát pedig az északi hadosztály vezetéséből. November elsején az ország ideiglenes elnökévé a „semmiből feltűnt” Eulalio Gutiérrezt választotta a konvent. Ekkorra már egyre nyilvánvalóbb lett, hogy a carranzisták és a konvent hívei között újabb polgárháború várható. Carranza nem volt hajlandó elismerni a konvent döntését és lemondani a kitűzött november 10-i határidőig, ezért a konvent lázadóvá nyilvánította. Több tízezer katonájából ráadásul nagyon sokan letették a fegyvert vagy átálltak a konvencionisták oldalára, így kénytelen volt visszahúzódni Veracruzba, ahonnan néhány nap múlva kivonultak az amerikai megszállók. Villa csapatai 16-án harc nélkül elfoglalták León városát, majd Mexikóváros irányába haladtak tovább. 21-én Querétaróba, 23-án Tulába, december másodikán pedig Tacubába érkeztek. A forradalom újabb szakaszba lépett, november végére országszerte körülbelül 60 000 konvencionista és 30 000 carranzista katona állt szemben egymással. ### Az erők átrendeződése December 4-én Xochimilcóban került sor Villa és Emiliano Zapata találkozójára, ahol egy négy fő pontot tartalmazó megállapodást kötöttek: az északi hadosztály szövetségre lép Zapata déli felszabadító hadseregével, az északiak elfogadják az Ayala-tervet (kivéve a Francisco I. Maderót támadó részeit), Villáék lőszereket és fegyvereket küldenek a zapatistáknak, valamint hogy egy civilt ajánlanak majd a köztársasági elnöki posztra. Másnap megalakult Eulalio Gutiérrez kormánya, 6-án a forradalmárok egy nagyszabású, hatórás lovas felvonulást tartottak Mexikóváros utcáin, végül a Nemzeti Palotában Gutiérrez fogadta Villát és Zapatát. Amikor a palota egyik termében rátaláltak egy díszes székre, ami a mexikói köztudatban azóta is „elnöki szék”-ként él, Agustín Víctor Casasola, a forradalom egyik híres fényképésze (két változatban) elkészítette az ország történetének egyik leghíresebb képét: Pancho Villa ebben a székben ül, mellette pedig Zapata. December 8-án délelőtt Villa ünnepélyes keretek között elhelyezte a San Francisco utca új névtábláját: ettől a pillanattól kezdve az út a Francisco I. Madero nevet viseli. A táblára egy kisebb feliratot is elhelyeztek, amiben arra figyelmeztettek, hogy aki eltávolítja a táblát, azt azonnal agyonlövik. Az eseményt követően Madero sírjánál is megemlékezést tartottak, itt Villa egy rövid beszédet mondott, majd annyira elérzékenyült, hogy sírni kezdett. Mialatt a forradalmárok többezres tömege Mexikóvárosban tartózkodott, gyakoriak voltak a fosztogatások, a garázdaságok, sőt, számos gyilkosság is történt. Ezt kihasználva ellenfeleik sokszor túlzásokba bocsátkozva igyekeztek befeketíteni a villisták hírét, magát Villát is megvádolták szexuális zaklatással, sőt, azzal is, hogy része volt egy zapatista újságíró, Paulino Martínez meggyilkolásában. Zapata azonban nem hitt ezekben a gyanúsítgatásokban, és ezt írta Villának: „Ellenségeink nagyon aktívan dolgoznak, hogy megosszák az északot és a délt [...] ezért kötelességemnek érzem figyelmeztetni, hogy legyen óvatosabb.” December 10-én hír érkezett a Comarca Lagunerából, hogy a carranzisták Torreónt fenyegetik. Villa odaküldte Felipe Ángelest és két brigádot, és úgy tervezte, hogy amíg a zapatisták Pueblában küzdenek, addig Tomás Urbina Tampico felé indul, ő pedig Irapuatón keresztül Guadalajarába. Néhány nap múlva be is vonult a városba, ahol az egyház felé tett egy fontos gesztust: engedélyezte a rendkívül vallásellenes carranzisták által bezáratott jaliscói templomok újranyitását. Bár ő maga is távol állt a vallási fanatizmustól, sőt, annak idején a Huertát támogató papokat is több alkalommal bezáratta vagy elhurcoltatta, most az egyház valóságos megmentőként tekintett rá. Többek között ugyanezért azonban Obregón és Antonio Irineo Villarreal ráaggatta a „reakciós” jelzőt. Sokakban felháborodást keltett az is, hogy január elején beválogatott seregébe számos régi szövetségi tisztet (igaz, csak azzal a feltétellel, hogy nem vettek részt a Madero-kormány elleni államcsínyben és nem követtek el becstelenségeket az azt követő háború során sem). De a legnagyobb tömegek nem ilyen kérdések miatt bizonytalanodtak el vagy pártoltak át Carranzához, hanem azért, mert míg a konventben érdemi munka helyett sokszor csak vég nélküli viták folytak például eljárási kérdésekről, bizottságok átalakításáról vagy éppen egyes küldöttek helytelen viselkedéséről, addig Carranza az emberek életkörülményeit javító reformokat ígért, január elején pedig olyan agrártörvényt bocsátott ki, ami kedvezett az eddig Villához és Zapatához húzó parasztságnak. Ezekben a napokban Villa külpolitikai ügyekkel is foglalkozott. Felkereste őt a japán haditengerészet követe, hogy megtudja, mi lenne a villisták álláspontja, ha Japán megtámadná az Egyesült Államokat, de Villa kijelentette, hogy abban az esetben az USA-t támogatná. Január 7-én Ciudad Juárez és El Paso határán találkozott az amerikai hadsereg képviselőjével is, akivel szóba ejtették a Chihuahuában működő amerikai bányák ügyét, a fegyverszállításokat, valamint megállapodtak, hogy Villa leállíttatja Maytorena harcait Sonora határvidékeinek kényes pontjain, mivel a határon áttévedt lövedékek megsebesítettek 28 amerikai állampolgárt, közülük egyet halálosan. Január közepén Eulalio Gutiérrez elárulta a konventet, és titkos szövetséget kötött Obregónnal és Villarreallal. 15-én hajnalban bizalmi embereinek és tízezernyi katonának a társaságában észak felé elhagyta Mexikóvárost, hogy csatlakozzon a carranzistákhoz. Villa felkészült az elkövetkezendő harcokra, és Aguascalientesben rendezte be főhadiszállását. Érzékeny veszteséget jelentett számára, hogy az utóbbi időkben elvesztette több fontos emberét: Maclovio Herrera már hónapokkal ezelőtt átállt az ellenséghez, Martiniano Servín a napokban vesztette életét a Saltillo környéki csatákban, José Isabel Robles pedig Gutiérrez pártjára állt. Ám hamarosan Gutiérreztől is sokan elpártoltak, amikor kiderült az elnök valódi célja: hogy az északi hadosztály ellen harcoljon. ### Fegyveres harcok a középső országrészben Január 25-én a zapatisták elhagyták Mexikóvárost, 28-án helyükre az obregónisták vonultak be. A konvent a zapatistákkal együtt délre, Cuernavaca városába költözött, így elszigetelődött az északiaktól. Villa ezért, bár kijelentette a konventhez való hűségét, az általa elfoglalt területeken mégis kinevezett egy saját kormányt. Közben folytatta a szén és a harci eszközök beszerzését, többek között hat repülőgépet is megvásárolt, sőt, valaki még egy tengeralattjárót is ajánlott neki, de ezt a magas ár miatt végül elutasította. Február közepén Guadalajarából délre indulva összegyűjtötte a közelben található összes hívét, így egy mintegy 10 000 fős sereget alakított ki maga körül, amellyel Sayulánál csatába bocsátkozott Manuel Diéguezszel. Bár a villisták győzelmet arattak, veszteségeik jelentősek voltak, különböző források szerint 700–2000 főt vesztettek. Március 4-én Guadalajarában találkozott az amerikai kormány különleges követével, Duval Westtel: ekkor mutatkozott meg először, hogy az Egyesült Államokról való vélekedése az utóbbi időkben jelentősen megváltozott. Felháborította, hogy West állítólag minden segítséget felajánlott cserébe azért, hogy áruba bocsássa többek között Chihuahua és Sonora államokat. Néhány nap múlva pedig a sajtóban cáfolta, hogy ő olyasmit állított volna, hogy üdvözölné az amerikai beavatkozást Carranza ellen, és a cáfolat mellett hozzátette: mindig is úgy gondolta, saját ügyeiket nekik maguknak kell megoldaniuk, és ha bármely idegen nemzet behatolna Mexikó területére, harcolna ellenük. Március elején Monterreybe utazott, mivel a várost védő Felipe Ángelestől azt a hírt kapta, hogy veszély fenyegeti őket. Odaérve azonban megvizsgálta a helyzetet, és látta, hogy nincs veszély. 24-én hagyta el Monterreyt, és Guanajuato államba indult, mivel Obregón seregei is arrafelé vonultak. Irapuatóban összegyűjtötte seregeit, majd április 4-én Salamanca felé elhagyta a várost. Ekkor valószínűleg valamivel kevesebb mint 10 000 embere volt, a Celayában berendezkedett obregónistáknak viszont ennél néhány ezerrel több. A villista tüzérség mennyiségi fölényben volt ugyan, de többféle ágyújukhoz nem tudtak golyókat szerezni, saját készítésű lövedékeik pedig többnyire rossz minőségűek voltak. Április 6-án, még mielőtt Celayát elérték volna, El Guajénél összecsaptak az obregónista csapatok egy részével, és győzelmet is arattak, ám a másnap reggel kezdődő celayai ostromból vesztesen kellett visszavonulniuk. Villa Salamancába autózott, útközben összegyűjtve szétszóródott embereit, és nekilátott a sereg újjászervezésének. A következő napokban mind Villához, mind a Celayában maradt carranzistákhoz erősítések és ellátmányok érkeztek, így amikor április 13-án újra megtámadták a várost, már körülbelül 14-15 ezer villista állt szemben 15-18 ezer védővel. A három napig tartó csata ismét Obregón győzelmével zárult, Villa pedig több ezer embert vesztett (130 fogságba esett tisztjét ki is végezték), és a kezén ő maga is megsebesült. Több harcos szerint a vereség egyik fő oka az volt, hogy lőszereik jó része hamisítvány volt: kevesebb puskaport tartalmazott, a lövedék pedig fából készült, csak fémmel vonták be. Bár van olyan vélemény, miszerint ezt csak utólag találták ki, az tény, hogy sokak emlékezetében később már mindenképpen az élt, hogy „az amerikaiak fagolyókat küldtek” nekik. A következő másfél hónap alatt több kisebb, váltakozó sikerrel zárult összecsapásra került sor Villa és Obregón között. Mindegyik félhez újabb erősítések csatlakoztak, így hamarosan a villisták létszáma meghaladta a 25 000, ellenségeik száma a 34 000 főt, ám lőszerből mindkét oldalon hiány mutatkozott, főként Villa seregeiben. Június harmadikán a Trinidad nevű vasútállomás környékén található haciendában összegyűlt obregónistákat sikerült bekeríteniük, majd tüzérségi támadást indítottak ellenük. Ekkor egy felrobbanó gránát leszakította Obregón jobb karját, így helyét Benjamin Hill vette át. A villisták azonban nem használták ki a helyzetet, nem indítottak rohamot, hanem két nap múlva a sokáig védekező álláspontot képviselő carranzisták voltak azok, akik rátámadtak a Leónban berendezkedett forradalmárokra, akiket sikerült is megfutamítaniuk. Villa ezután Aguascalientesig húzódott vissza, és hozzálátott a város védelmének megerősítéséhez. Június 12-én végre megérkezett északról az a lőszerellátmány, amit még a korábbi csaták idején kért Amerikában tartózkodó embereitől, így a következő összecsapást sokkal felkészültebben várhatta. Mivel a zapatistáknak nem sikerült elvágniuk Obregón összeköttetését Carranza székhelyével, Veracruzszal, ezért Villa most úgy határozott, Canuto Reyes és Rodolfo Fierro vezetésével egy 3000 fős különítményt küld Querétarón keresztül az ellenség háta mögé, hogy akadályozza ellátmány-utánpótlásukat. Július 3-án a terv sikerrel járt: Fierróék elfoglalták Leónt. Obregón ápolása után ismét harcképessé vált, így visszavette a csapatok irányítását, és néhány nap múlva támadást kezdeményezett. A villisták nem használták ki az erődített város előnyeit, hanem a városon kívül csaptak össze az obregónistákkal, de így is csak kevésen múlt, hogy nem sikerült győzelmet aratniuk. Végül július 10-én ezt a harmadik jelentős csatát is Obregón nyerte meg. Villa kénytelen volt visszavonulni északra. ### Újra északon Bár ezután hónapokig nem szenvedett katonai vereséget, sikereket sem könyvelhetett el, sőt, helyzete minden téren csak rosszabbra fordult. A villisták által irányított északi területeken gazdasági válság bontakozott ki, élelmiszerhiány fenyegetett, számos bánya bezárt, a papírpénz teljesen elértéktelenedett, némelyik amerikai moziban szuvenírként osztogatták a nézőknek a Villa által kibocsátott bankókat. Augusztus elején megfenyegette a Chihuahuában bányákat üzemeltető amerikai cégek képviselőit, hogy ha nem fizetnek rendkívüli hadiadót vagy nem nyújtanak hadikölcsönt, kisajátítja a bányákat. Végül abban egyeztek meg, hogy ezer tonna szénért cserébe eláll ettől a tervétől. A gazdasági gondok mellett az is súlyosbította a helyzetét, hogy hű társai közül egyre többen elhagyták. Szembefordult vele Zacatecasban Pánfilo Natera, kilépett a seregből a camargói Rosalío Hernández, Tomás Urbináról egyre többen gyanították, hogy áruló, és az El Ébanó-i csatában azért szenvedett vereséget, mert megvásárolták, ezért Rodolfo Fierro szeptember elején lelőtte őt. Raúl Madero is kijelentette, hogy már nincs értelme folytatni a harcot, Felipe Ángeles pedig az Egyesült Államokban telepedett le. Szeptember 19-én a carranzisták elfoglalták Torreónt is. ### Sonorai harcok Villa legújabb terve az volt, hogy Sonora állam felé elindulva, majd délre fordulva Sinaloán, Jaliscón és Michoacánon áthaladva egyesítse seregeit Zapatáéival. Első vonatai szeptember 23-án indultak el, majd október 6-án 6000 embert indított el Sinaloa felé, hogy ők majd délről segítsenek harapófogóba zárni a Sonorában harcoló Carranzistákat. Maga Villa 7-én indult útnak Chihuahuából, seregei összesen körülbelül 12 500 főt tettek ki. Útjukat nehezítette az állandó vízhiány, valamint a nehéz terep: úttalan utakon, a Nyugati-Sierra Madre hegyei között kellett haladniuk, a Púlpito nevű kanyonon például 3 napig tartott az átkelés. Útközben rossz hírek érkeztek hozzá: egyrészt egyik legjobb embere, Rodolfo Fierro, aki útban volt, hogy csatlakozzon hozzájuk, belefulladt egy tóba, másrészt az amerikai kormány úgy döntött, elismeri Carranza kormányát. Ez idő tájt pártolt el Villától még két meghatározó társa: Manuel Chao és Severino Ceniceros is. November elsején a villisták megtámadták Agua Prieta határvárost, amint Plutarco Elías Calles emberei védtek, akihez ráadásul éppen ekkor érkezett meg több egy ezer fős erősítés, akiknek az amerikaiak engedélyezték, hogy Villáék nehéz terepen megtett útjával párhuzamosan a kényelmes, ám az USA területén haladó útvonalat válasszák. Villa a korábbi csatákban gyakran bevált éjszakai támadással is megpróbálkozott, ám 18 erős reflektor fénye vetült rájuk, ami láthatóvá tette mozgásukat. A fényszórókhoz és a védelemül szolgáló szögesdrótokba vezetett áramot szintén Amerikából kapták a carranzisták. Villáék néhány nap reménytelen ostrom után úgy döntöttek, nem folytatják a támadást, így 3-án és 4-én nyugat felé indultak tovább. 5-én Villa közzétett egy kiáltványt, amelyben azt állította, Carranza eladja az országot az amerikaiaknak, mivel szerinte azok azzal a feltétellel ismerték el kormányát, hogy mexikói vasutakra és kikötőkre kapnak 99 évre koncessziós jogot, valamint beleszólhatnak a mexikói miniszterek kinevezésébe. November 18-ra megérkezett Sonora fővárosa, a Diéguez által védett Hermosillo mellé, amit 20-án meg is támadott. A védők sokáig állták az ostromot, és végül ezt a támadást is visszaverték. A sonorai kísérlet így teljes kudarcba fulladt, a csatákban elszenvedett veszteségek és a rengeteg dezertáló miatt december elejére Villa serege mindössze 3000 fősre csökkent. Velük indult vissza a hegyeken keresztül Chihuahuába. Még mielőtt visszaértek volna oda, december 1-én egy San Pedro de la Cueva nevű faluban néhány helyi lakos rájuk lőtt, különböző források szerint 6 vagy 16 villista halálát okozva. Villa feldühödve elrendelte a falu teljes férfilakosságának kivégzését. 2-án reggel 77 (mások szerint 84) férfit lőttek agyon. ### Az északi hadosztály feloszlása December folyamán a carranzisták dél felől lassan közelítettek Chihuahua felé, de Villában annyira megnőtt az Amerika-ellenesség, hogy még a carranzista katonákkal is hajlandó lett volna összefogni az északi szomszéd ellen, amelyet most már „Mexikó természetes ellenségének” nevezett. Több megbeszélést folytatott megmaradt tábornokaival, és bár úgy vélekedett, hogy még akár jelen körülmények között is össze tudna gyűjteni 15 000 embert, végül társai lebeszélték a hadsereg újjáépítéséről. Miután számos családtagját, köztük Luz Corralt külföldre küldte (Kubában telepedtek le), december 19-én egy érzelmekkel átitatott beszédet tartott a chihuahuai Hidalgo téren összegyűlt tömeg előtt, amelyben megismételte, hogy szerinte Carranza eladta az országot Amerikának, de hozzátette, nem folytatja az eddigi ellenállást, hanem elvonul a hegyekbe. A következő napokban megjelölte a Bustillos haciendát, mint gyülekezési pontot, ahova azokat a leghűségesebb embereit várta, akik hozzá hasonlóan nem akarták megadni magukat, és hajlandók voltak egyfajta gerillaháborúra. December 20-án hagyta el a várost, amelyet éppúgy 23-án adtak át az ott maradtak a carranzistáknak, mint Ciudad Juárezt. Ezen a napon Chihuahua államban több mint 7000 villista tette le a fegyvert, köztük több mint 20 tábornok. Átadták a carranzistáknak megmaradt repülőgépeiket és 85 mozdonyt is. Villa a következő hetekben valóban a hegyekbe húzódott, néhány száz emberét kisebb csoportokra osztotta, számos követőjét pedig hazaküldte, fegyvereiket elrejttette vagy elásatta, és azokkal a szavakkal búcsúzott tőlük, hogy amint a helyzet úgy hozza, számít rájuk. Január 8-án egy El Pasó-i szállodában Álvaro Obregón megbeszélést folytatott számos amerikai üzletemberrel, abban a reményben, hogy újraindítják befektetéseiket (főleg bányáikat) az országban. Miután biztosította őket, hogy Villa többé nem jelent fenyegetést számukra, vonatuk elindult délre, majd 10-én Chihuahua városából nyugat felé. Kora délután Santa Isabel közelében a villista Pablo López és Rafael Castro lovas csapata megtámadta a vonatot, és az azon utazó 20 amerikaiból 19-et agyonlőtt. A hír hallatára Texas déli részén mexikói-ellenes zavargások törtek ki, El Pasóban lincshangulat alakult ki, az amerikai hadseregnek kellett rendet teremtenie. Villa tagadta, hogy köze lenne a támadáshoz, de López azt állította, Villa utasítása alapján cselekedett. Január és február első fele Villa számára azzal telt, hogy folyamatosan vándorolt a hegyvidéken, közben pedig egyre komolyabban fontolgatta az Egyesült Államok megtámadását. Mindeközben számos álhírt kezdett terjeszteni államszerte, többek között saját haláláról is. ### Columbus megtámadása és a „büntető expedíció” Február 17. és 20. között mintegy 400-600 emberével útnak indult, ám még nekik is csak 22-én árulta el, hogy pontosan hová: az Új-Mexikó állam határán található Columbus városát tervezte megtámadni. Körülbelül két hét alatt, esetleges üldözőik megtévesztése érdekében számos kitérővel és kerülővel, kizárólag éjszaka haladva, mindenféle hegyi ösvényeken közelítették meg az amerikai határt, amelynek közvetlen közelébe március 7-re értek el. Miután néhány fő kikémlelte a columbusi helyzetet, 8-án megtervezték a rajtaütés részleteit, és még aznap este megkezdték a hadműveletet. Vannak történészek, akik szerint a támadást német ügynökök támogatták, mert a világháborúban új frontot szerettek volna nyitni Mexikó és a háborúhoz addig még nem csatlakozott, de angolbarát USA között, mások viszont ezt valószínűtlennek tartják. Villa a városon kívül, egy árokban helyezkedett el a csapat lovaival együtt, amíg több száz embere lerohanta a települést. A támadás 9-én hajnalban, negyed ötkor kezdődött, és bár az amerikaiakat napokkal korábban többen is figyelmeztették, hogy mi várható, most mégis felkészületlenül érte őket a roham. Az egész harc mindössze 2-3 óráig tartott, a lövöldözésben a civilek is részt vettek. Amíg a villisták egy része a Villával korábban üzletelő, de később őt eláruló és neki nagy összeggel tartozó Sam Ravel nevű kereskedő után kutatott, hogy bosszút álljanak rajta, addig mások a bank páncélszekrényét próbálták meg kinyitni. Mindkét kísérlet kudarcba fulladt, ám egy harmadik csoportnak sikerült több száz puskát és néhány tucat lovat zsákmányolnia az amerikaiaktól. Az összecsapás a villisták visszavonulásával zárult, akik közül körülbelül 70 ember vesztette életét, kilencen fogságba kerültek (hetet később felakasztottak), míg az amerikai oldalon 10 civil és legalább 13 katona halt meg. Március 11-én az amerikaiak bejelentették, hogy John Pershing vezetésével egy büntető hadjáratot indítanak Villa elfogása érdekében. Az első csapatok március 15-én lépték át a határt, eleinte összesen 4800 fő, főként lovasok, valamint 8 repülőgép. Carranza egy kormányközi megállapodásra hivatkozva, amely azt mondta ki, hogy a két ország egymás területére behatolva is üldözhet bűnözőket, kezdetben nem avatkozott közbe, ám számos katonája és mindenekelőtt a mexikói nép nagy tömegei hatalmas felháborodással fogadták a külföldi beavatkozást. Villa népszerűsége ismét növekedni kezdett. Ő és emberei eközben dél felé vándoroltak a hegyekben, és bár üldözőik sokszor tudták, hogy merre haladnak, nem érték utol őket. Március 26-án a villisták megtámadták a carranzisták által védett Ciudad Guerrero kisvárost, amit el is foglaltak, ám Villa súlyosan megsérült: egy golyó a jobb lábába fúródott a térde alatt. A sebesült vezér úgy döntött, elrejtőzik: először még 150 emberével indult el, végül hármasban maradt két unokatestvérével, Joaquín Álvarezszel és Bernabé Cifuentesszel, akikkel a Santa Ana-hegységben található Coscomate nevű barlangban telepedett le. Társai körülbelül háromnaponta elhagyták a barlangot, hogy vizet és élelmet szerezzenek. Amíg Villa a barlangban tartózkodott, az amerikai csapatok többször is összecsaptak a villisták kisebb csoportjaival, sőt, néhány esetben mexikói civilekkel is. A legismertebb példa erre április 12-én Parralban történt, ahol a városba bevonuló katonákat egy Elisa Griensen nevű fiatal nő vezetésével kővel dobálták meg, sőt, némelyik házból rájuk is lőttek. Két katona életét vesztette és hét megsebesült, a városból ezért kénytelenek voltak kivonulni. Ahogy telt az idő, a mexikói kormány is változtatott addigi megengedő álláspontján: május 3-án Obregón és Hugh Scott megegyezést kötöttek, hogy Pershing csapatai nem mozoghatnak tovább sem dél, sem nyugat, sem kelet felé. Június 21-én Carrizalnál még egy kisebb csatára is sor került az intervenciósok és a carranzisták között, mindkét oldalon több tucat halottal. Villa és bizalmi emberei ezalatt a legkülönbözőbb pletykákat kezdték el terjeszteni mindenfelé arról, hogy éppen hol lehet Villa, de leginkább arról meséltek, hogy már régen halott, sőt, néhány „álsírhelyet” is készítettek neki. Végül hosszú éhezés után június közepe táján hagyták el a barlangot, de Villa elfertőződött sebe ekkorra sem gyógyult meg, ráadásul egész szervezete is nagyon legyengült a barlangban töltött két és fél hónap alatt. ### Visszatérés Július elsején megjelent a durangói San Juan Bautista településen, ahova már hónapokkal ezelőtt kitűzték a találkozót. Több mint 400 ember gyűlt össze itt, akikkel elindult Chihuahua állam területére, ahol több kisebb csatában győzelmeket arattak carranzisták különböző csoportjai fölött. Obregón egyre nagyobb erőket állított a nyomába, ezért hamarosan ismét eltűnt, de augusztus végén megint megjelent, és elfoglalta Satevót. Szeptember első napjaiban a Huerache-hegységben létesített tábort, ahova hamarosan már körülbelül ezer embert tudott összegyűjteni. Velük 15-én éjjel megtámadta Chihuahua városát, ahol a carranzisták éppen a mexikói függetlenségi háború kitörését jelentő doloresi kiáltásra emlékeztek meg, ki ünnepélyesen, ki kocsmákban vagy bordélyházakban. A meglepetésszerű rajtaütés során még a kormánypalotát is el sikerült foglalniuk, ám másnapra a többszörös túlerőben levő védők kiverték a villistákat a városból. A közeli San Andrést viszont könnyedén elfoglalták a következő napokban. Itt Villa közzétett egy kiáltványt, amelyben az amerikai megszállók elleni harcra szólított fel, szabad választásokat követelt (a választási csalások elkövetőire halálbüntetés kiszabásával), a reformháború során kivívott törvények újbóli életbe léptetését javasolta, és meghirdette azt a programot, miszerint a külföldiek nem birtokolhatnak földet az országban, a főként amerikaiak által üzemeltetett bányákat és vasútvonalakat nemzeti tulajdonba veszik, az északi határt pedig elzárják még az áruforgalom elől is, sőt, a távíróvonalakat is elvágják az Egyesült Államok felé. Október és november folyamán a villista sereg egyre bővült, és ahogy vándoroltak Chihuahua-szerte, mindenhol legyőzték az útjukba kerülő carranzistákat. A büntető expedíció mindez idő alatt egy helyben vesztegelt, mivel Wilson elnök nem adott engedélyt nekik a további műveletekre. Villa úgy tervezte, újra megpróbálkozik Chihuahua elfoglalásával, de előtte a tőle délre levő településeket elfoglalva bekeríti a várost. November 5-én elfoglalták Parralt, ahol ezután csaknem két hétig tartózkodott. Csak ez alatt az idő alatt sikerült egy De Lille nevű orvosnak eltávolítania Villa lábából a márciusban belefúródott lövedéket. November 22-én indult meg a Chihuahua elleni újabb támadás. Öt napon keresztül, mindig éjjel próbálkozva ostromolták a várost, mígnem Martín López csapatának sikerült feljutnia a védők Santa Rosa csúcson elhelyezkedő tüzérségéhez, akiket legyőzve lehetőséget nyitott a városba való bevonulásra, így 27-ére a védők elmenekültek Chihuahuából. Az elfoglalt városban, sok korábbi esettel ellentétben, most fosztogatásba kezdtek a győztesek, és legalább 50 kínai lakost, akiket a büntető expedíció támogatásával vádoltak, le is mészároltak. Villa hamarosan interjút adott a New York Worldnek, amelyben kijelentette: miután kiverték a büntető expedíciót az országból, egy olyan széles és mély árkot szeretne ásni a két ország között, hogy egyetlen amerikai se jöhessen vissza soha „mexikói földet, aranyat és olajat rabolni”. Nem sokáig ünnepelhették azonban a győzelmet: Francisco Murguía és 16 000 embere, kiegészülve több ezer további katonával, Torreónból lassan észak felé haladva közelített Chihuahua felé. Villa érzékelte a hatalmas túlerőt, ezért nem vállalta az összecsapást, inkább kimenekítette csapatait és a zsákmányt a településről, ahova így december 4-én Murguía zavartalanul bevonulhatott. A villisták terve az volt, hogy az elvesztett Chihuahuát „elcseréljék” a szinte őrizetlenül hagyott (legalábbis sokkal kisebb erőkkel védett) Torreónra, ezért délre indultak. Útközben bevették Camargót és Parralt, több vonatot is zsákmányoltak, a sereg pedig folyamatosan bővült. December 20. körül 2500-3000 fő érkezett meg Torreónhoz, amit 21-én – a forradalom története során harmadszor – megtámadtak és két nap alatt – harmadszor – el is foglaltak. A zsákmánnyal csak részben voltak elégedettek: rengeteg aranyat és ezüstöt szereztek ugyan, de lőszert, amiből amúgy is hiányt szenvedtek, kevesebbet találtak, mint amennyit a csata során elhasználtak. A több száz hadifoglyot ezúttal nem végezték ki, hanem Baudelio Uribe ötlete alapján csak a fülüket vágták le. ### Gerillaháború Innentől kezdve több éven keresztül egyfajta gerillaháború zajlott az északi országrészben: számos kisebb összecsapásra került sor Murguía erői és az ide-oda vándorló, hol feloszló, hol újra összegyűlő villista seregek között, akik évekkel korábban mindenfelé elásott vagy például barlangokban elrejtett tartalékaikat is előkeresték és felhasználták. Legtöbben, csaknem 6000-en közvetlenül a torreóni győzelem után gyűltek össze, de Jiméneznél január 3-án ezt a sereget is szétverték a carranzisták. Villa ezután Parralba vonult vissza, ahol hagyta, hogy 14 vonatnyi ellátmányát a város szegényei széthordják (hat óra kellett hozzá), majd szétoszlatta seregét. Február 5-én a már hónapok óta nem mozduló, több mint 10 000 emberesre duzzadt amerikai expedíció utolsó egységei is elhagyták Mexikó területét. A nyilvánosság előtt sikeresnek állították be a műveletet, ám vezetőik magánvéleménye egyöntetűen az volt, hogy kudarcot vallottak: nemhogy nem végeztek Villával, még hőst is csináltak belőle a parasztok köreiben. Február végén Canutillónál újra összesereglettek a villisták, ezúttal 1500-an, majd útnak indultak. Március 12-én a Rosario nevű vasútállomás közelében összecsaptak egy személyesen Murguía által vezetett csapattal, amelyet le is győztek, március végén pedig ismét megpróbálták elfoglalni Chihuahuát, ám ezúttal a védők visszaverték őket. Az újra szétszóródó sereg egy kisebb része Villával együtt egy Bavícora melletti haciendánál gyűlt össze, amit azonban április 18-án Murguía lerohant, így el kellett menekülniük, 24-én pedig a Rubio haciendánál állítottak csapdát a villistáknak, akiket a helyszínre érve lövések fogadtak. Parral mellett viszont legyőzték Joaquín Amaro egységeit, majd északra vonultak, és május 12-én a La Boquilla-víztározónál, 14-én pedig Ojinagánál is győzelmet arattak. Valamikor júniusban eljutott hozzá egy újság, amelyben arról volt szó, hogy Carranza hogyan éli mindennapjait Mexikóvárosban, és ebből kiderült, hogy az elnök minden reggel, különösebb katonai kíséret nélkül lovagol egyet a Chapultepeci-erdőben. Villában ezt olvasva egy vakmerő terv fogalmazódott meg. Miguel Trillót és José María Jaurrietát vonaton Mexikóvárosba küldte, hogy annak közelében béreljenek egy istállót, és magukat lókereskedőknek kiadva gyűjtsenek össze lovakat, valamint 50 erdőőr-, vagy más forrás szerint elnökiőr-ruhát, ő maga pedig társaival több ezer kilométert fog lovagolni ellenséges területen, majd a fővárosba érkezve a beszerzett lovakat és ruhákat felhasználva elrabolják Carranzát egy erdei lovaglása alkalmával. Trillo és Jaurrieta teljesítette is feladatát, amíg Villa és csapata dél felé haladt. Durangón, Zacatecason, Aguascalientesen és Jaliscón keresztül már León közelébe értek, ám útközben olyan sok kis összecsapásba keveredtek, hogy számuk lassacskán megfogyatkozott. Villa belátta, hogy nem tudja kivitelezni a tervet, ezért feloszlatta csapatát és visszatért északra. A következő hónapok ugyanúgy teltek, mint a korábbiak: a villisták mindenfelé vándoroltak és kisebb csatákba keveredtek. Novemberre azonban ismét összegyűltek körülbelül ezren, és lerohanták a határmenti Ojinagát, amit sikerült is elfoglalniuk. Azt remélték, az Egyesült Államokból lőszerhez tudnak majd jutni, de a megváltozott helyzet miatt korábbi amerikai kapcsolattartóik is visszaléptek, és nem segítettek nekik. Hamarosan egy nap alatt két csatában Murguía két tábornokát is legyőzték, akit ráadásul emberei sorra hagytak el, így jelentősen meggyengült, sőt, mivel katonái számos faluban fosztogatták a lakosságot, helyenként pedig a nőket is zaklatták, így az északi államokban a nép sem támogatta a carranzistákat. 1918 februárjának végén vagy márciusának elején Laguna la Estacada közelében Murguía győzedelmeskedett a villisták felett, rövid időn belül azonban Canutillónál vereséget szenvedett tőlük. Március 11-én a Tepehuanes melletti csatában a carranzista Amaro győzött, ezután pedig Villa hónapokra eltűnt. Bár mindenféle szóbeszédek terjedtek hollétéről, valójában senki sem tudta, merre tartózkodik. Csak július 8-án tűnt fel újra, amikor ismét megtámadta Parralt. Már majdnem sikerült is elfoglalnia, de megtudta, hogy erősítés érkezik a védőkhöz, ezért visszavonulást rendelt el. Augusztus elején La Jaboneránál, később a Horcasitas állomásnál, Santa Cruz de Herreránál, szeptember 13-án pedig a Palomas-kanyonnál is kisebb győzelmeket aratott, de a carranzistáknak szinte az egész ország rendelkezésére állt, hogy onnan utánpótlást küldjenek, így az ilyen győzelmeknek szinte semmi hozadéka nem volt, csak veszteségeket jelentettek: társai lassan, de folyamatosan fogyatkoztak. Ráadásul hiába foglaltak el egy-egy várost, amikor elhagyták azt, a kormányerők nagyon hamar visszaszerezték. Villa szeptember végén még elfoglalta Jiménezt, november 23-án pedig több mint 2000 emberrel lerohanta a Villa Ahumada nevű falut, ahol újra megszerzett néhány vonatot, és már csaknem elindult velük Ciudad Juárez irányába, de az ottaniak értesültek szándékáról, így, mivel már nem tudott volna meglepetésszerűen támadni, inkább meg sem próbálta. Karácsonykor megtámadta Satevót, ahol a templomba menekült védőket kézigránátokkal dobálták meg, így a templom összedőlt. 1919 januárjának közepén Tosesiguánál újra csatlakozott a villistákhoz egy korábban Amerikába települő harcos: a Villa által nagyra becsült Felipe Ángeles. Március elején Santa Gertrudisnál ismét több ezer ember gyűlt össze, de egy napokig tartó tanácskozáson úgy döntöttek, ez a sereg is feloszlik, és majd áprilisban egyesül újra. Így is történt: április közepén a had megtámadta és sokadszorra elfoglalta Parralt, ahol a következő napokban Villa többek között egy újabb házasságot is kötött, ezúttal egy Soledad Seáñez nevű fiatal tanítónővel. Hamarosan újra észak felé indultak, és június elején – Ángeles tiltakozása ellenére – Ciudad Juárezt is megközelítették. A város megtámadására a 14-ről 15-re virradó éjjel került sor, majd 16-án újra próbálkoztak, ám ekkor amerikai katonák, arra hivatkozva, hogy lövedékek hatoltak át a határon, beavatkoztak a harcba, így Villa kénytelen volt visszavonulni. Ezután sokáig dél felé haladtak, augusztus végén pedig már Durango városát ostromolták, de itt sem jártak sikerrel, sőt, a visszavonulás során életét vesztette a Villa által különösen kedvelt Martín López is. Őszre igencsak kiéleződött Villa és Ángeles szembenállása: utóbbi értelmetlennek tartotta ezt a fajta gerillaháborút, és inkább egy nagy, békés szövetség létrehozását tartotta volna célravezetőnek, akár még az arra hajlandó carranzistákkal is tárgyalva. A szembenállás oda vezetett, hogy október közepén Ángeles elhagyta a villistákat. November közepén a kormányerők Ciénaga de Olivosnál elfogták és néhány hét múlva kivégezték. December elején Cuchillo Paradóból, ahol Villa 1100 embert gyűjtött össze, a sereg kelet felé indult, és hét nap alatt 700 kilométert megtéve a Coahuila állambeli Múzquiz közelébe érkeztek. A várost kevesebb mint fél óra alatt elfoglalták, és gazdag zsákmányt szereztek. 1920 januárjában már ismét Durango földjén harcolt, 13-án a Santa Clara haciendát támadta meg, majd kétszer is összecsapott Amaróval, először győztesen, másodszor megfutamodva. Február 3-án kifosztották a védtelenül hagyott Lerdót és Gómez Palaciót, egy hónappal később a rellanói állomáson foglalt el egy vonatot, aztán ismét feloszlatta seregét. ## Carranza halála után Tavasszal kiéleződött az ellentét Carranza és Sonora állambeli korábbi hívei között. Adolfo de la Huerta, Álvaro Obregón és Plutarco Elías Calles vezetésével felkelés tört ki, amelyhez a hadsereg nagy része is csatlakozott, ezért május végén az elnök kénytelen volt elmenekülni Mexikóvárosból, menekülés közben pedig meg is gyilkolták. Villa felajánlotta De la Huertának, hogy csatlakozik hozzá, ezért Calles meghívta egy találkozóra, ahova azonban személyesen nem ment el, hanem Alfonso Gómez Morentínt küldte maga helyett. Hajlandó lett volna visszavonulni a magánéletbe, ha Chihuahuában vagy Parralban telepedhet le, de Calles inkább Sonorát javasolta, amit viszont Villa nem akart elfogadni. Miközben azonban Calles látszólag békét kínált Villának, Ignacio Enríquez tábornokot megbízta azzal, hogy végezzen a forradalmár vezérrel. Május 24-én, a chihuahuai Allende település mellett találkozott össze Villa 100 és Enríquez 500 embere. Harc helyett azonban tárgyalásba bocsátkoztak, ahol Enríquez megpróbálta meggyőzni Villát, hogy fogadja el az Agua Prieta-terv által kinevezett, De la Huerta által vezetett kormányt és tegye le a fegyvert, hiszen Carranza, aki ellen eddig harcolt, már halott. Egyelőre azonban csak egy 48 órás fegyverszünetben tudtak megegyezni, de Enríquez ezt sem tartotta be: éjjel csapatai megpróbálták bekeríteni és elfogni Villát, ám ő még időben elmenekült. Ezután néhány napra ismét eltűnt, majd június elején jelent meg ismét, amikor megtámadta Parralt, ahol kiszabadította a börtönből néhány korábban fogságba esett tisztjét, majd észak felé vonult tovább. ### A sabinasi egyezmény Június végén egy vonat megtámadásakor találkozott egy régi ismerősével, aki ajánlatot hozott számára a béketárgyalások újrakezdéséről, ezúttal egy Elías Torres nevű újságíró közbenjárásával. Július 2-án meg is jelent az Encinillas nevű haciendánál, majd több órás tárgyalás után üzenetet küldött De la Huertának, amelyben kifejtette: hajlandó a békekötésre, feltéve, hogy egy legalább 500 fős rendfenntartó csoport vezetője maradhat Chihuahuában, az államban szabad választásokat tartanak, katonáinak pedig egy kijelölt helyen földterületeket juttatnak. De la Huerta ezzel szemben azt javasolta, hogy Villa a durangói Canutillóban kapjon egy haciendát, fegyveres testület nélkül, volt katonái pedig Chihuahuában jussanak birtokhoz, és egy évig, amíg földjeik nem fordulnak termőre, pénzt is adna nekik. A fegyverletétel helyéül Saucillót javasolták, amit Joaquín Amaro katonái szálltak meg. Amaro ellentmondásos utasításokat kapott azzal kapcsolatban, hogyan viselkedjen az oda érkező villistákkal szemben: július 17-én De la Huerta még arra kérte, ne avatkozzon be fegyveres erőivel, de két nappal később Obregón nyomására megváltoztatta álláspontját, és a hadügyminiszterré kinevezett Calleshez hasonlóan már támadásra adott utasítást. Ám Villa kémei jóvoltából tudta, mi készülődik, ezért már napokkal korábban úgy döntött, egy biztonságosabb helyre vonul, ahonnan személyesen lép kapcsolatba az általa jobb indulatúnak tartott De la Huerta elnökkel. Mintegy 800-900 emberével lóra ült, és sok száz kilométeres vágtába kezdett keleti irányban. Hegyeket és sivatagokat szeltek át, élelem és víz nélkül, végül július 26. hajnalára megérkeztek a coahuilai Sabinas városához, amelynek kis helyőrségét pillanatok alatt szétverték. Reggel távírón keresztül tárgyalásokba bocsátkozott az elnökkel, akinek megismételte, hajlandó visszavonulni a harcokból a magánéletbe. Hogy Villa hol kapjon birtokot, arról még mindig vitáztak, mivel De la Huerta nem akarta engedni, hogy abban a Chihuahua államban telepedjen le, ahol túl sok ellenséget szerzett magának az elmúlt évek során. Végül, hogy a békekötést hivatalossá tegyék, az elnök Sabinasba küldte Eugenio Martínez tábornokot, aki másnap 75 emberével érkezett meg a városba. Itt egy fa alatt folytatták le megbeszélésüket négyszemközt, végül megegyeztek, hogy Villa elfogadja a durangói birtokot, de azt kérte, fegyvereit önvédelmi célból tarthassa meg, és kaphasson egy 50 fegyveresből álló kíséretet is. Július 28-án délelőtt 11-kor írták alá az egyezményt, majd Villa bejelentette embereinek, hogy a harc véget ért, és azt kérte tőlük, hogy „utolsó lövéseinket lőjük a levegőbe, hogy így mondjunk búcsút a forradalomnak.” A következő napokban elindultak Tlahualilóba, a fegyverletétel megbeszélt helyszínére, ahova augusztus 13-án érkeztek meg. Útközben érdeklődő újságírók sokaságával találkoztak, számos fénykép és néhány filmfelvétel is készült ezekben a napokban a magát megadó vezérről. Végül a hónap utolsó napján az összes egykori villista tábornok aláírásával megjelent a tlahualilói kiáltvány, melyben leszögezték: örökre visszatérnek a munka világába, és nem fognak fegyvert a kormány ellen, csak és kizárólag külföldi beavatkozás esetén. ### A béke évei Villa valószínűleg szeptember első napjaiban érkezett meg a canutillói birtokra, majd a hónap közepén csatlakozott hozzá az addig San Antonióban élő Luz Corral, decemberben pedig egy másik felesége, Soledad Seáñez és közös fiuk, Antonio is. Hogy rajtuk és Villa 50 fős kíséretén kívül még hányan éltek itt, arról nincs információ, de elképzelhető, hogy akár néhány százan is. 1921 elején újabb lakókat költöztetett a telepre, köztük több gyermeket: sajátjait és a harcok során elhunyt társai árváit egyaránt. Február végén megérkezett Canutillóba egy Austreberta Rentería nevű nő is, akivel néhány évvel korábban ismerkedett meg, de az ő társaságát Corral nem bírta tovább négy napnál, ezért elhagyta a birtokot és Chihuahuába költözött. Amikor Villa birtokba vette az haciendát, minden épülete romokban, elhagyatottan állt. Mivel a templom volt az, amelyik a legjobb állapotú volt mind közül, ezért Villa és Corral eleinte a templomban laktak (nem kevés denevér és patkány társaságában), majd a következő hónapokban lassacskán rendbe hozták a környező házakat és gazdasági épületeket is. Corral még egy kis házi könyvtárat is létesített otthonukban. A teljes birtok hivatalos átadás-átvétele 1920. október 4-én történt meg. Az alkalomra a helyszínre érkezett a kormány több képviselője, majd este egy kis ünnepséget rendeztek, ahol Villa gitárkíséret mellett még egy rancheradalt is elénekelt. Néhány nappal korábban elküldte De la Huerta elnöknek ajándékba az utóbbi években hű társául szolgált legendás lovat, Siete Leguast is (nevének jelentése: hét leuga). A környező földeken legnagyobb mennyiségben búzát vetettek, de termeltek kukoricát, babot és gyapotot, később pedig krumplit és földimogyorót is. Tartottak állatokat (nem csak haszonállatokat, hanem például kakasokat is kakasviadalok céljából), és erőgazdálkodást is folytattak, a földmunkákhoz pedig beszereztek 10 traktort. Kezdetben felépítettek egy patkolókovács-műhelyt, egy nixtamalmalmot és egy bőrművesműhelyt is, később pedig üzembe helyeztek egy szövőműhelyt, valamint egy kis erőművet, ami elektromossággal látta el a kezdetleges közvilágítást és a telefonokat. A munkások számára több utcányi lakóházat emeltek, emellett nyitottak egy postát és egy iskolát is. Az iskola, ahol több száz gyermeket, köztük más településekről érkezőket is oktattak, 1922 februárjában nyílt meg. A diákok minden napot a himnusz eléneklésével kezdtek, kora délutánig tanultak, majd pihenés után egészen este 7-ig dolgoztak. A templomban egy üzlet került kialakításra, ahol a birtokon termelt árukhoz ingyen lehetett hozzájutni, a többnyire a közeli Parralban vásárolt egyéb termékeket (cukor, kávé, zsír, dohány, gyufa) pedig kedvezményes áron vásárolhatták meg a lakók. Villa nem csak irányította a gazdálkodást, hanem személyesen részt is vett benne: többek között szántott, vetett, építkezett, lovakat patkolt és marhákat bélyegzett. Mindennek fenntartásához sok pénzre volt szükség. Számtalan legenda szól arról, hogy Villa a forradalom évei alatt rengeteg kincset ásott el Chihuahua és Durango területén, és ezeknek a legendáknak egy része igaz volt: most többek között ezeket az elásott értékeket használta fel a birtok fenntartásához. 1922 májusának végén egy Regino Hernández nevű újságíró érkezett Canutillóba, aki egy hetet ott töltve részletesen beszámolt a helyi körülményekről. Villa kihasználta az alkalmat, hogy tudassa a világgal: nem igazak azok az országszerte terjedő szóbeszédek, miszerint vissza akar térni akár a politikába, akár a harcmezőre. Hernándezszel való beszélgetései során igen őszintén elmondta véleményét néhány kényes témáról. Amikor szóba került, hogy nem adná-e gyermekeit amerikai iskolákba, határozott nemmel felelt, és az amerikaiakra célozva hozzátette: az első, amit megtanít a gyerekeknek, az az lesz, hogy gyűlöljék a mexikói nép ellenségeit. A vallással kapcsolatban kijelentette, hogy ő se nem vallásos, se nem ateista, de tisztel mindenfajta hitet. Mivel szociális intézkedései miatt többen is szocialistának nevezték, véleményt mondott a „bolsevikok” által hirdetett egyenlőségről is: „Az egyenlőség nem létezik, nem is létezhet. Hazugság, hogy mindannyian egyenlők lehetünk, mindenkinek meg kell adni azt a helyet, ami megilleti. A társadalom számomra egy nagy létra, amin emberek vannak lent is, mások középen, megint mások nagyon magasan. Ez egy létra, amit a természet alakított ki, a természet ellen pedig nem lehet harcolni.” ## Halála Annak ellenére, hogy Villa évek óta viszonylag zárkózott életet élt, és nem kívánt beleavatkozni a Canutillón kívüli ügyekbe, számos régi ellensége úgy érezte, jobb lenne végleg leszámolni vele. 1923 márciusában és áprilisában a parrali Hotel Imperial szállodában rendszeres találkozókat kezdett tartani egy összeesküvő csoport, amelyet az egykori villista Maclovio Herrera testvére, Jesús Herrera vezetett, de részt vett benne a parrali szabadkőműves-páholy nagymestere, Eduardo Ricaud is. Felkeresték Melitón Lozoyát, aki szintén Villa ellensége volt (de hogy pontosan miért, arra számos különböző magyarázatot adnak a történészek), és megbízták, hogy gyűjtsön maga köré egy kis fegyveres csoportot, amellyel majd csapdát állítanak Villának. A jól őrzött haciendát nehéz lett volna lerohanni, ezért úgy döntöttek: amikor majd Villa Parralba látogat, ott fogják lelőni rejtekhelyükről előlépve. Lozoya hamarosan össze is gyűjtött egy kis csapatot, olyan emberekből, akiknek családtagjait a forradalom évei során a villisták ölték meg. Májusban ki is béreltek több épületet a városban, felmérték a helyszínt, puskákat szereztek be, de valamiért annak ellenére sem hajtották végre a tervet, hogy Villa több alkalommal is Parralba utazott. Ezután csatlakozott az összeesküvőkhöz a szintén szabadkőműves Jesús Salas Barraza, egy durangói képviselő, akit az 1916-os torreóni csata után Villa emberei fejbe lőttek, és csak nagyon kevésen múlt, hogy nem halt bele sérülésébe. Általa tudomást szerzett a tervről az állam kormányzója, majd valószínűleg Plutarco Elías Calles kormányzati titkár is, de hogy az 1920 óta a köztársasági elnöki posztot betöltő Álvaro Obregón is tudott-e róla, arról megoszlanak a vélemények. Van, aki szerint nem, mások azt mondják, tudott róla és egyetértett vele. Július 7-én a merénylők ismét elhelyezkedtek két szomszédos kibérelt házban, és várták Villa érkezését, ám ő a következő néhány napban nem jelent meg Parralban. Legközelebb 18-án érkezett ide, így az összeesküvők 19-én újra elfoglalták házaikat, és várták az alkalmas időpontot. Aznap látták is elhaladni Villát az utcán, ám (legalábbis Salas Barraza állítása szerint) egy véletlenül arra járó, iskolás gyerekekből álló csoport megakadályozta őket, hogy már akkor beteljesítsék tervüket. ### A gyilkosság Villa már az ezt megelőző napokban érezte, hogy készülődik valami, erről egyik korábbi feleségének, Esther Cardona Canalesnek 18-án írt levelében is beszámolt. A 20-ára virradó éjszakát egy másik felesége, Manuela Casas házában töltötte, reggel korán kelt, megfürdött, borotválkozott, reggelire kávé mellé sült tojást és zöld csilit evett sajttal, babbal és tortillával, majd jókedvűen játszott egy kicsit múlt évben született gyermekével, Trinidaddal. Háromnegyed 8 körül indult el Dodge 30-35 típusú autójával, amelyet ő vezetett, mellette Miguel Trillo nevű titkára ült, mögöttük pedig öt társuk. A Juárez utcán haladtak, majd befordultak jobbra, amikor az eddig a házakban rejtőző merénylők: Librado Martínez, Ruperto Vera és José Sáenz Pardo kinyitották az épületek ajtóit és tüzet nyitottak. Körülbelül 150 lövést adtak le az autóra, ebből különböző források szerint 9–16 találta el Villát, aki azonnal meghalt. Szintén életét vesztette Trillo, valamint a kíséret tagjai közül Rosalío Rosales és Daniel Tamayo is. A többiek is megsebesültek, Claro Hurtado a kórházban halt meg, Rafael Antonio Medrano pedig vagy körülbelül egy hét, vagy néhány év múlva. Az egyetlen, aki még sokáig élt közülük (valószínűleg egészen 1973-ig), Ramón Contreras volt. Az autó egy távírópóznának ütközve megállt, a gyilkosok pedig, miután Salas Barraza még belelőtt egyszer a már halott Villa fejébe, elhagyták a helyszínt. 21-én Parralban került sor a temetésre annak ellenére, hogy Villa még mintegy 10 évvel korábban Chihuahuában építtetett magának egy mauzóleumot, hogy majd később ott helyezzék örök nyugalomra. Először misét tartottak, majd 18:30-kor egy hatalmas menet indult a temetőbe. Villát a 9-es parcella 632-es számú árkába temették egy dísztelen, egyszerű sírba, amely mellett kíséretének 7 tagja 3–3 alkalommal a levegőbe lőve vett tőle végső búcsút. A községi palota zászlaját félárbócra eresztették. Az Obregón-kormány ígért ugyan nyomozást, de mégsem tettek lépéseket a cél érdekében, ellenben a képviselőház néhány napon belül megkezdte a vizsgálódást. Hamarosan közzétett jelentésükben a gyilkosság politikai indíttatását sugalmazták, többek között ennek is volt köszönhető, hogy a közvélemény jó része országszerte Plutarco Elías Callest, a következő választás elnökjelöltjét tartotta a merénylet értelmi szerzőjének. Obregónhoz azonban több információ is eljutott a következő napokban azzal kapcsolatban, hogy a háttérben Salas Barraza áll, így ha korábban nem is tudott róla, a gyilkosság után már mindenképpen. Ki is használta az alkalmat: hogy megnyugtassa a közvéleményt és eloszlassa a Callesre vetülő gyanút, elfogatta Barrazát, akit a bíróság 20 év börtönre ítélt (igaz, következő tavasszal amnesztiát kapott). ### Holttestének sorsa Az 1926. február 5-ről 6-ra virradó éjjel egy kis csoport felásta Villa sírját, és magukkal vitték a holttest fejét. Az elkövetőket szinte biztos, hogy Francisco Durazo Ruiz, a parrali helyőrség vezetője bízta meg a sírrablással, de mind az indíték, mind a koponya holléte máig tartó rejtély. Amikor 6-án fény derült az esetre, óriási felháborodás tört ki országszerte. A közvélemény a svéd származású amerikai kalandort, az egykor Villával, később Villa ellen harcoló Emil Holmdahlt vádolta a bűncselekménnyel, aki ekkor (véletlenül?) éppen Parralban tartózkodott. A hatóságok le is tartóztatták (egyben meg is védték az őt meglincselni akaró tömegtől), de később szabadon engedték. A következő napokban pletykák sokasága kezdett elterjedni az esettel kapcsolatban. Voltak, akik szerint az amerikaiak fizettek a koponyáért, mások szerint Durazo egyszerűen félrefordított egy évekkel korábbi, Villa „fejére” vérdíjat kitűző, angol nyelvű hirdetményt, de a sírrablás egyik elkövetője, José Elpidio Garcilazo később azt állította, Durazo Obregón elnök kérésére hivatkozott, amikor megbízta őt. A legelfogadottabb változat szerint Durazo megrémült az ellene hangolódó közvéleménytől, ezért úgy döntött, megszabadul a fejtől, és a Salaúces közelében található El Cairo mellett elásatta azt egy lőszeres ládában. A következő években azonban voltak, akik úgy „tudták”, a koponyát egy amerikai cirkuszban mutogatják pénzért, mások szerint egy New York-i múzeumban állították ki, de ezekre az állításokra máig nincs bizonyíték. Voltak, akik továbbra is abban hittek, hogy Holmdahl áll a háttérben, L. M. Shadbolt pedig még azt is állította, neki maga Holmdahl mutatta meg egyszer a koponyát. A 20. század végén vagy a 21. század elején azonban az is elterjedt, hogy Villa feje a Koponya és Csontok nevű titkos társasághoz került, akik a Yale Egyetem művészeti galériájával szemben álló The Tomb nevű központjukban helyezték el. Mivel a társaságnak tagja volt mind az idősebb, mind a fiatalabb Bush elnök, ezért Mexikóban felerősödtek azok a mozgalmak, amelyek az amerikai kormánytól követelik, hogy szolgáltassa vissza a koponyát Mexikónak. Luis Echeverría kormánya idején Villát elnöki rendelettel nemzeti hőssé nyilvánították, maradványait pedig 1976. november 18-án áthelyezték Mexikóvárosba, Francisco Ignacio Madero és más forradalmárok, köztük nagy ellensége, Venustiano Carranza sírjai mellé, a forradalmi emlékmű kriptájába. Villa egyik felesége, Austreberta Rentería azonban később azt állította, hogy miután ellopták Villa koponyáját a parrali sírból, ő kicseréltette a holttestet, nehogy még egyszer valaki megszentségtelenítse a megmaradt csontokat, így ha ez igaz, akkor nem is Villa volt, akinek a testét áthelyezték Mexikóvárosba. Egy René Armendáriz nevű nőgyógyász véleménye, amely szerint a Mexikóvárosba áthelyezett csontváz valószínűleg egy nőé volt, megerősíti ezt az elképzelést. ## Emlékezete Bár az „egyszerű” emberek nagy része mindig is hősként becsülte Villát, az 1929-ben Plutarco Elías Calles által alapított Nemzeti Forradalmi Párt, amelynek jogutódjai egészen 2000-ig folyamatosan irányították az országot, nem így tekintett rá. Évtizedeknek kellett eltelnie, hogy a hivatalos álláspont megváltozzon: még 1956-ban is megtiltották egy Pancho Villát ábrázoló lovasszobor felállítását Chihuahuában, csak arcának átalakítása után engedélyezték a szobor felavatását, és csak úgy, hogy felirata nem tartalmazta Villa nevét. 1966-ban kezdődött el az az országos érdeklődést kiváltó országgyűlési vita, amelynek végén megegyeztek abban, hogy nevét a többi nemzeti hőshöz hasonlóan arany betűkkel írják fel a képviselőház falára. Első monumentális lovasszobrát 1969-ben avatták fel Mexikóvárosban, ezt pedig később számos másik szobor követte országszerte, például Zacatecasban a La Bufa hegyen, Ciudad Juárezben, Gómez Palacióban, és Victoria de Durangóban. Mexikószerte számos múzeumban láthatók a forradalommal, és azon belül Villával kapcsolatos emlékek, de létezik több külön Pancho Villa-múzeum is: egykori chihuahuai házában, a durangói Zambrano-palotában, Parralban és az amerikai Columbusban is. Villa életéről számos könyv született, köztük tudományos és irodalmi alkotások egyaránt. Életét történészi nézőpontból dolgozta fel például Friedrich Katz és Paco Ignacio Taibo II, az irodalmárok közül pedig például Mariano Azuela, Martín Luis Guzmán, Mauricio Magdaleno, Nellie Campobello és Rafael F. Muñoz művei jelentősek. Ugyancsak számos film is készült róla, a legelsőben, a Mutual Film Corporation mára elveszett dokumentumfilmjében ő maga a főszereplő. 1934-ben mutatták be a Viva Villa! című amerikai filmet, amely azonban sok mexikóinak nem nyerte el a tetszését, így egyfajta „válaszként” 1936-ra megszületett a Vámonos con Pancho Villa, ami a SOMOS magazin 1994-es összeállítása szerint az addig készült legjobb mexikói film lett. Később több tucat, főként western műfajú film készült még róla, például az 1968-as Arnold, a bajkeverő és a 2003-as És a főszerepben Pancho Villa, mint maga; alakját megformálta például Pedro Armendáriz, Telly Savalas, Jesús Ochoa és Antonio Banderas is. A 20. és 21. század során rengeteg különböző dolgot neveztek el világszerte Pancho Villáról, még az Amerikai Egyesült Államokban is több park róla kapta a nevét. Több mint 150 mexikói település és a zacatecasi stadion mellett nevét viselik például vendéglők, klubok, kocsmák, versenylovak és koktélok, de gyártottak már Pancho Villa vagy Villa nevű szappant, tequilát, sört és még egyfajta „mindent gyógyító elixírt” is. Azok a legendák, amelyek Villa évek során elásott kincseiről szóltak, számos embert ösztönöztek arra, hogy megpróbálják felkutatni a még megmaradt rejtekhelyeket, de hiába próbálkoznak folyamatosan mind a mai napig, egyelőre nincs olyan információ, hogy bárki is sikerrel járt volna. 2023-at, halálának 100 éves évfordulóját Andrés Manuel López Obrador elnök rendelete Pancho Villa-emlékévvé nyilvánította. Ebben az évben minden hivatalos iraton szerepelt a forradalmár arcképe és neve, illetve ezek megjelentek a háttérben ott is, ahol az elnök hivatalos bejelentéseket tett. Nem mindenki tekint azonban pozitívan ma sem Villára. Főként az amerikai történészek és írók köreiben gyakori, hogy a mexikói történelem alakításában játszott szerepe helyett inkább fiatalkori bűntetteit és a forradalom során elkövetett, számos ártatlan áldozatot is követelő vérengzéseit hangsúlyozzák, de Mexikóban is vannak helyek, például Sonora államban, ahol a San Pedro de la Cueva-i mészárlás történt, ahol a helyiek is csak egy kegyetlen gyilkost látnak Villában. ## Magánélete, személyisége, tulajdonságai Villáról élete során több száz fénykép és számos leírás készült, ez utóbbiak azonban gyakran ellentmondanak egymásnak. Vannak, aki szerint haja és bajsza vörösesbarna volt, de van, aki szerint fekete. Némelyik leírás magasnak írja, mások közepesen magasnak, megint mások „nem túl magas”-nak, egy szabó pedig, aki ruhát készített neki, mindössze 164 centisnek mérte. Abban viszont megegyeznek a leírások, hogy feje kerek, szemei barnák, fogai pedig feltűnően sárgák: a vastartalmú durangói víztől, amelyet fiatalon rendszeresen ivott – teszik hozzá többen is. Testalkata korábban sem volt vékony, de canutillói évei alatt az általa ideálisnak tartotthoz képest is meghízott, ezért volt olyan időszak, amikor minden nap kiment az hacienda udvarára futni. Élete nagy részében nem volt állandó lakhelye, állandóan úton volt (van olyan számítás, miszerint a forradalom során 68 000 km-t tett meg összesen), legfeljebb néhány hónapra telepedett le egy-egy városban. Vándorlásai miatt utolsó évei kivételével igazi családja sem volt, viszont alkalmi kapcsolata annál több. Legalább 27 nővel került kapcsolatba, közülük sokat feleségül is vett, így egyszerre számos felesége volt szerte az országban. Házasságaiból és azon kívül legalább 26 gyermeke született, bár több közülük fiatalon elhunyt. Halála után, mivel végrendeletet nem hagyott, összesen négy felesége és egy ötödiknek a gyermekei kezdtek hosszan tartó pereskedésbe az örökség ügyében. Nem dohányzott, támogatta a kábítószer elleni küzdelmet, és elszánt antialkoholista volt. Sok esetben, ha elfoglalt egy-egy várost, bezáratta a kocsmákat, megtiltotta az alkoholos italok árusítását, összetörette az alkoholos italok üvegeit, sőt, esetenként azt is elrendelte, hogy aki alkoholt iszik, arra halálbüntetést szabjanak ki. 1914 májusában Torreónban erre hivatkozva meg is történt, hogy agyonlőtt egy bort ivó embert. Máskor is gyakran előfordult, hogy ha valaki bármilyen, számára nem tetsző dolgot tett, első reakciója az volt, hogy ki akarta végeztetni, és rendszeresen voltak dührohamai is. Más helyzetekben viszont akár nyilvános helyen vagy társai előtt is előfordult, hogy igen elérzékenyült, több alkalommal sírni is kezdett. Szeretett kártyázni, elképzelhető, hogy fiatalon első bűntényét is azért követte el, mert kártyán sok pénzt vesztett. Szívesen látogatta a táncos mulatságokat, ahol a legkitartóbb táncosok közé tartozott. Kedvelte az édességeket és a fagylaltot, amikor 1912 elején El Pasóban élt, minden nap járt cukrászdába, földimogyorós palanquetából pedig gyakran akár napi fél kilót is megevett. Ugyancsak El Pasóban galambokat is tenyésztett, és megette őket, de a húsok közül legjobban a marhahúst szerette: egyszer orvosa javaslatára egy rövid időre húsmentesen próbált étkezni, de ezt nagyon nehezen bírta. Igen bizalmatlan volt, és félt tőle, hogy álmában meggyilkolják, ezért éjszaka is vándorolt: sokszor máshol ébredt, mint ahol lefeküdt, és valószínűleg sokszor cipőben aludt, hogy gyorsan menekülni tudjon, ha vészhelyzetben ébred. Több merényletet is megkíséreltek ellene éjszaka, elképzelhető, hogy mindannyiszor ezen szokásai miatt menekült meg.

Klasszicista építészet Magyarországon

Ez a szócikk a Habsburg Birodalom részét képező Magyar Királyság építészetéről szól, így olyan földrajzi területeket is érint, amelyek ma már nem Magyarország részei. A klasszicista építészet Magyarországon egy kicsit később kezdett kibontakozni, mint az Európa nyugati felén jelentkező klasszicizmus. A Magyar Királyság építészetében a 19. század elejétől az 1850-es évekig volt uralkodó ez a stílus. A magyarországi klasszicista építészet kiemelkedő alakjai Hild József és Pollack Mihály; legfontosabb alkotása a Magyar Nemzeti Múzeum. A kor egyházi építészetének kiemelkedő emlékei az esztergomi bazilika, az egri főszékesegyház és a debreceni református nagytemplom. A reformkor idején megerősödő köznemesség és városi polgárság építkezéseinek ma is számos emléke áll: megye- és városházák, más középületek, lakóházak, kúriák, villák és kastélyok. A tájképi kertekkel ölelt magyar klasszicista kastélyok szép példái a dégi Festetics-kastély, a lovasberényi Cziráky-kastély, a csákvári Esterházy-kastély. A kor fontos klasszicista stílusban emelt épületei közül több, így a Pesti Vigadó elődje, a Redoute, a Pesti Német Színház vagy az alcsútdobozi nádori kastély, mára elpusztult. ## Megnevezés A magyarul esetenként a kor meghatározó államférfijára, József nádorra utalva palatinus stílus néven is emlegetett építészeti stílust számos nyelven „neoklasszicizmusként” ismerik, mivel ezeken a nyelveken a „klasszicizmus” az antik korok építészetét jelöli. Magyarul a neoklasszicizmus kifejezés a 19. század második felétől elterjedő historizálás és az ezt követő korokban született, antik formajegyeket használó épületek esetén helytálló. A kor bútorművészetében használatos a biedermeier stílusnév; Lyka Károly ezt általánosan értelmezi a klasszicizmus időszakra, és helyette a „táblabíró világ” művészete elnevezést használta, ez azonban a szakirodalomban és a köznyelvben sem honosodott meg. ## Politikai és történelmi körülmények II\. József halála után a politikai hatalom Magyarországon a nemesi vezetésű vármegyék kezébe került. Az ország fejlesztésében méltó társra találtak az 1796-ban, a pozsonyi országgyűlésen közfelkiáltással megválasztott nádor, Habsburg József személyében. Részben az ő kezdeményezéseinek hatására, részben az öntudatra ébredő, az ország modernizációját sürgető főnemesség kezdeményezésére, az 1825–27-es pozsonyi országgyűléssel számos változás indult el, amelyek miatt ezt az 1848-ig terjedő korszakot reformkornak nevezik. Ez volt az az országgyűlés, amikor az 1802-ben könyvtárát a nemzetnek adományozó édesapja, Széchényi Ferenc nyomdokaiba lépve Széchenyi István egyévi teljes jövedelmét ajánlotta fel a Magyar Tudományos Akadémia megalapítására. Széchenyi a gazdasági reformtörekvések élére állva nemcsak írásművekben, hanem konkrét lépésekkel, gyáralapításokkal, közlekedési beruházások kezdeményezésével irányította a modernizációt. Mellette az 1830-as évektől Kossuth Lajosnak, Wesselényi Miklósnak, Batthyány Lajosnak, Kölcsey Ferencnek és Deák Ferencnek jutott komoly szerep az ország politikai vezetésében. A reformkort az 1848–49-es forradalom és szabadságharc, valamint az azt követő elnyomás, a Bach-korszak zárta le végleg, ám eredményeire épült az 1867-es kiegyezést követő dualizmus. ## A magyarországi klasszicista építészet jellemzői A magyarországi klasszicizmus emlékei nehezen mérhetőek össze a kor angliai, franciaországi, németországi vagy oroszországi emlékeivel. Gazdasági lehetőségek és a megbízók hiányai miatt általában kisebb volumenű építkezések folytak, gyakori volt az is, hogy a megbízók hagyományos ízlése állta útját egy-egy progresszívebb tervnek (például a debreceni nagytemplom esetében). A klasszicizmus ezért Magyarországon nem a reprezentativitás, hanem a praktikum, a gyakorlatiasság jelképe lett. A magyarországi klasszicista épületek általában kevés, egyszerű mértani elemből állnak, ilyen a hasáb, a kocka, a henger, a félhenger és a félgömb. Az épület kubusát az alacsony hajlásszögű tető sem zavarja, ezt olykor a magas attika mögé rejtik. A homlokzatokra az egységes, oldalrizalitok nélküli összkép, a nyugodt, horizontális tagolás a jellemző, ablaksorokkal, ismétlődő motívumokkal. A reprezentativitást a kiemelt középrizalit fejezi ki, legtöbbször előcsarnokszerű, oszlopos, háromszögű oromzattal vagy erkéllyel koronázva. A kor jellemző vonása a középkor kultúrája és építészete iránt nosztalgiával visszatekintő romantikus szemlélet, amely a legerősebben a kert- és tájépítészetben érhető tetten. Egyre gyakoribb azonban, hogy nagyobb léptékű épületeken is neoromán, neogót elemeket alkalmaztak (például a pécsi székesegyház 1805–1812 közötti, Pollack Mihály-féle helyreállítása vagy a pétervásárai plébániatemplom); ez már a romantikus stílus, illetve a historizmus előfutárának tekinthető. A megbízók körében a barokkhoz hasonlóan továbbra is meghatározó egyház és a nemesség által építtetett templomok, rendházak, paloták és kastélyok mellé felzárkózott a polgárság; növekvő gazdasági súlyukat városi lakóházak, villák sora jelezte. Ezeknek és az egyre számosabb középületnek, elsősorban a megye- és városházáknak, a kulturális célú középületeknek (színházak, vigadók, kaszinók), a fürdőknek és a gazdasági épületeknek köszönhetően a klasszicizmus stílusjegyei egészen a legalsóbb társadalmi rétegek építészetéig eljutottak, és megjelentek a falusi parasztházak homlokzatán is. A klasszicizmus korában kevés az országos hírű építész; a névsorból az utókor értékelése alapján egyértelműen Pollack Mihály és Hild József emelkedik ki. Többen, mint az egri Povolny Ferenc, az esztergomi Packh János, a klasszicizáló késő barokk stílusban alkotó erdélyi Ugrai László vagy a soproni Hild család, alapvetően egy meghatározott régióban tevékenykedtek, és csak ritkán mozdultak ki onnan. Az építkezések túlnyomó többsége névtelen helyi pallérok, építőmesterek, esetleg képzetlen polgárok munkája. A nemesi családokra a barokk időszakhoz hasonlóan továbbra is jellemző, hogy külföldi, elsősorban bécsi építészeket foglalkoztattak; az Esterházyak megbízására például a francia származású Charles Moreau, a Károlyiaknak Heinrich Koch és Anton Pius Riegl emeltek meghatározó, fontos épületeket. Amíg a képzőművészet vagy a zene területén a 19. század első felében már Magyarországon is határozottan megjelent a nemzeti sajátosságok keresése, az építészetben ez a folyamat igen visszafogottan jelentkezett. Első jelei jellemzően a klasszicista stílus keretein belül tűntek fel, mint a cseh származású, német műveltségű pozsonyi rajztanár, Johann Shcauff nemzeti oszloprend-terve 1790-ből, amely a klasszikus dór, jón és korinthoszi oszlopok mellé magyar stílusút kínált. Schauff nyomán Bellaágh József kassai építész és rajztanár is magyar oszloprendet rajzolt, 1834-ben készült, egynyelvű, kéziratban maradt építészeti szótárában. Megvalósult példája azonban egyik elképzelésnek sem ismert; a tervekhez legközelebb a bajai Vojnits-kúria homlokzati pilaszterfői állnak, amelyekben a magyar címer jelent meg. ## A klasszicista stílus fontosabb építészei Magyarországon - Isidore Canevale, pontos nevén Isidor Marcellus Amandus Ganneval (1729–30 k.–1786) – francia származású osztrák építész. Legfontosabb magyarországi munkái a késő barokk és a francia klasszicizmus jegyeit elegyítő váci székesegyház (1762–72), illetve az 1764-ben, a császári család látogatására készült, egyértelműen klasszicista váci diadalív. Részt vett az Esterházyak cseklészi, tatai és csákvári kertjének tervezésében, és az ő műve volt az 1785–86-ban emelt, később fájdalmas hírűvé vált, és azóta le is bontott pest-lipótvárosi Újépület. - Péchy Mihály (1755–1819) – az álmosdi születésű építész a bécsi mérnökakadémiát végezte el. Fő művének tartjuk a terveitől eltérő módon megépült, emiatt általa megtagadott debreceni Református Nagytemplom (1805–1821), valamint a Debreceni Református Kollégium (1804–1818) épületét. - Charles Moreau (1758 k.–1841) – francia építész. A 18. század elején Bécsben telepedett le, ezután több megbízást kapott az Esterházy családtól. Tervei szerint épült a kismartoni kastély új udvari homlokzata és parkja, a csákvári kastély, valamint a nagygannai templom és családi mauzóleum. Nevéhez köthető a tatai középkori várkastély átépítése és az Angolkert műromja, valamint a dobai Erdődy-kastély is. - Pollack Mihály, más írásmóddal Pollák, ami neve helyes ejtését tükrözte (1773–1855) – osztrák származású magyar építész. Apja, Josef, valamint féltestvére, a Lombardiában dolgozó Leopold Pollack mellett dolgozott, majd Pesten telepedett le. Első ismert megbízása a Deák téri evangélikus templom. Dolgozott a pécsi székesegyház átalakításán, közreműködött a Sándor-palota és a(z elpusztult) Pesti Vigadó építésében. Jelentős művei a szekszárdi megyeháza, a dégi Festetics-kastély, József nádor alcsúti kastélya, a pesti Ludoviceum és a Josephinum. Számos lakóházat is tervezett. Fő műve, egyben a magyar klasszicizmus legfontosabb alkotása a Magyar Nemzeti Múzeum. Fia, Pollack Ágoston szintén építész volt. - Hild József (1789–1867) – pesti születésű építész, a város klasszicista korszakának meghatározó alakja. Bécsben, Rómában, Athénban tanult, Charles Moreau mellett is dolgozott. Első munkái lakóházak, ebben a műfajban korának legfontosabb magyar mestere. Kiemelkedő munkái a(z elpusztult) Lloyd-palota és a Diana fürdő, a Császár fürdő bővítése, a Valero-selyemgyár. Nemesi megbízásra készült a bajnai Sándor-Metternich-kastély átépítése, a gyömrői Teleki-kastély, de közreműködhetett a csákvári és a lovasberényi rezidenciák építésében is. Fontos szerepet vállalt az esztergomi bazilika és a pesti Szent István-bazilika építésében. Egyedülálló, kizárólag az ő nevéhez köthető mű az egri főszékesegyház. - Packh János, más néven Johann Baptist Packh (1796–1839) – osztrák származású magyar építész. Nagybátyja, Kühnel Pál alatt irányította az esztergomi székesegyház építését, majd annak halála után, 1824-ben átvette a munkák vezetését is. Művei közé tartozik az esztergomi kanonoki házsor, a Kerektemplom, a Pannonhalmi Bencés Főapátság könyvtárának befejezése és a templom új tornya. - Zitterbarth Mátyás (1803–1867) – a Zitterbarth építészcsalád harmadik generációjának képviselője. Apja, Mátyás és fia, Henrik is szakmabeliek voltak. Ifjabb Zitterbarth Mátyás legfontosabb művei a pesti Hatvani-kapu közelében épült, azóta lebontott Pesti Magyar Színház, valamint a pesti Vármegyeháza nyugati szárnya. ## Városépítészet, urbanisztika Az első tudatos városrendezési terv II. József uralkodása alatt készült Pesten, az Újépület környékén található, addig beépítetlen területre. Az ekkor kialakított négyszögű háztömbök, illetve az Erzsébet tér formája máig meghatározzák a környék beépítését. A következő, átfogó munkát József nádor megbízására többen készítették, közülük elsősorban Hild János nevét fontos kiemelni. A terv a városárok vonaláig terjed, és a belváros, az „Újváros” (a mai Lipótvárost), valamint a külvárosokat (Teréz-, József- és Ferencváros) érinti. Fontos elemei az addig beépítetlen területeken kialakított derékszögű utcahálózat, a fásítás és az árvízvédelem. 1808-ban ugyancsak József nádor kezdeményezésére megalakult a Szépítő Bizottság, amely 1857-ig felelt Pest városépítészeti ügyeiért, illetve Hild rendezési tervének megvalósításáért. A pesti Duna-parton a következő évtizedekben alakult ki a kor Magyarországán egyedülálló, reprezentatív klasszicista házsor, benne olyan meghatározó épületekkel, mint a Nákó-palota, a Lloyd-palota és a Pesti Vigadó. A város szerkezetét alapvetően befolyásoló elemként épült meg az 1840-es években az első állandó Duna-híd, a Lánchíd. Akárcsak korábban, a városi léptékű beavatkozásoknak fontos kiindulópontjai a természeti katasztrófák, elsősorban a tűzesetek és az árvizek. Az 1838-as pesti árvíz után készült el a „Közönséges Építési Rendszabás”, amely előírta az épületek anyagát, homlokzati kialakítását és magasságát, a beépítési sűrűséget azonban nem szabályozta. A 19. század első felében számos vidéki városban indulnak a pestihez hasonló folyamatok. Az 1802-es debreceni tűzvész után az 1804-ben alakuló bizottság fogalmazott meg városépítészeti előírásokat. Sopronban 1828-ban készítettek szabályzatot. II. József Türelmi Rendeletének hatására a városképben jelentős új elemként tűnnek fel a protestáns templomok, illetve az ezekhez kapcsolódó egyházi épületek és iskolák. Az ilyen együttesek kiemelkedő példája a debreceni és a sárospataki. Legtöbb alföldi városunknak ebben a korban alakult ki végleges, a protestáns templomtornyok és a piactérként használatos főterek által uralt városképe és -szerkezete – ilyen például Kecskemét, Nagykőrös, Cegléd, Kiskunfélegyháza, Hódmezővásárhely vagy Szentes. Ugyancsak új és fontos elemévé vált a városszövetnek a megyeháza és a reprezentatív városháza. A feltörekvő, gyorsan kiépülő települések külön csoportját képezik a fürdővárosok; ezek közül is kiemelkedik a gyorsan jellegzetes képet öltő Balatonfüred. ## Világi építészet ### Közigazgatási épületek A klasszicista építészet emlékeinek kiemelt és minőségi csoportját jelentik az ebben a stílusban épült megyeházák, amelyek elsősorban a vármegyék politikai szerepének erősödését jelezték. Többnyire önmagában álló, kétszintes, egyszerűen tagolt homlokzatú épületek ezek, amelyek főbejáratát négy- vagy hatoszlopos portikusz hangsúlyozza ki. Két szélsőséges példa a fehérre meszelt falaival, egyszerű, dór oszlopos portikuszával a vidéki nemesi kúriákat idéző makói vármegyeháza, valamint a homlokzatba süllyesztett korinthoszi oszlopos középrizalitjával a szűk hely ellenére is nagyvonalú, palotaszerű hatást keltő pesti megyeháza. Kilóg a sorból az 1830 körül elkészült lőcsei megyeháza, amely cizellált homlokzatával a kortárs német és itáliai építészet hatását tükrözi. Városházák kisebb számban, de ugyancsak reprezentatív céllal épültek a korban, például Jászberényben (1838–39), Debrecenben (Povolny Ferenc, 1842), Pécsett (Piatsek József, 1831–32, elbontva) és Pancsován (1833). A községházák közül említésre méltó példa a pásztói és a pápoci. Klasszicista megyeházák: - Székesfehérvári megyeháza (Pollack Mihály, 1807–12) - Aradi megyeháza (1815 után) - Kaposvári vármegyeháza (Török Ferenc, 1828–1832) - Szekszárdi megyeháza (Pollack Mihály, 1828–1833) - Soproni régi megyeháza (Hild Vencel, 1829–1834) - Lőcsei megyeháza (1830 k.) - Balassagyarmati megyeháza (Kasselik Fidél, 1834) - Makói megyeháza (Ghiba Antal, 1836) - Miskolci megyeháza - Pesti vármegyeháza (Hofrichter József, majd ifj. Zitterbarth Mátyás, 1838) ### Színházak és közösségi épületek A 18. század második felétől kialakult a kőszínházaknak az az általános alaptípusa, amelyet követve a legtöbb magyarországi példa is megvalósult. A lovon vagy gyalog érkező közönség a fedett, nyitott oszlopos portikuszból léphetett az előcsarnokba, ahonnan tovább haladt a földszinti ülőhelyek vagy lépcsők segítségével az emeleti páholyok felé. A patkó alakú nézőtér földszinti széksorait páholyok egészítették ki. Az ország első állandó, e célra emelt kőszínháza a kolozsvári társulat 1821-re elkészült Farkas utcai épülete volt. Az egyszerű, klasszicizáló barokk homlokzatú épület 1906-ig szolgálta a társulatot. 1823-ban Miskolcon is megnyílt a kőszínház, ez azonban húsz év múlva leégett. Ezt követően, 1847–57 között épült a jelenlegi, klasszicista stílusban, Cassano József tervei alapján, elegáns, palotaszerű homlokzattal, kiemelt, háromtengelyes középrizalittal. Az egyszerű tömegű soproni „régi” színház Löszl Ferenc tervei alapján épült 1835-ben. 1-3-1 tengelyes főhomlokzatát négy oszlop által tartott erkély és timpanon díszítette, utóbbi felett szoborcsoporttal. Ugyancsak az 1830-as években készült a pécsi színház, szintén helyi építész, Piacsek József tervei alapján. A reformkor jelentős játszóhelye működött Balatonfüreden; az 1831-ben valószínűleg Fülöp József tervei szerint emelt színházépületre ma már csak hat oszlopa emlékeztet. Nagyszombatban 1831-ben, Lőcsén 1840-53 között készül el a színház, Késmárkon az 1819-ben emelt Vigadó, Egerben az 1822-ben átépített, majd az 1837-es tűzvész után kibővített Kaszinó fogadja be az ilyen célú rendezvényeken. Alaprajzi szempontból sajátos az 1840-es években saroktelekre emelt szabadkai színház, amelynél a tervező a reprezentatívabb oldalhomlokzatok helyett a telek levágott, a főtér felé néző sarkára illesztette az oszlopos bejárati portikuszt. Pesten először a Német Színház épülete készült el, Johann Aman, majd a munkákat átvevő Pollack Mihály tervei alapján. A 3300 néző befogadására alkalmas épület a Gizella (ma Vörösmarty) tér nyugati oldalán állt. 3+2+3+2+3 tengelyes főhomlokzatát a párkánymagasságnál alacsonyabb, háromtengelyes, árkádos portikusz díszítette, a félkör alaprajzú színházterembe az előcsarnokból lehetett belépni. A színház telkének nyugati, a Dunára néző oldalán alakították ki, ugyancsak Aman és Pollack tervei alapján, a (Redoute néven is ismert) Pesti Vigadót. Reprezentatív, háromszintes, 3+5+3 tengelyes főhomlokzatát monumentális hatású portikusz díszítette. Az öt, fedett teret képező árkád felett az első emelet magasságában hat jón oszlop tartotta a szobordíszes timpanont. Az 1830-as években elkészült épület komoly sikert hozott Pollacknak. A Német Színház 1847-ben leégett, a Vigadót 1849-ben Hentzi bombái pusztították el. A Német Színházat követte a Pesti Magyar Színház, amelyre több építész is készített tervet, de végül 1835 és ifjabb Zitterbarth Mátyás megbízása hozott csak sikert. A Hatvani-kapun kívül található saroktelekre Zitterbarth zárt tömegű épületet tervezett, 3-4-3 tagolású oldalhomlokzattal és szoborfülkékkel, vakolatsávokkal, korinthoszi lizénákkal és domborműves frízzel díszített főhomlokzattal. A főbejárat előtt öt árkáddal alátámasztott, fémrácsos erkély állt, amelyre magas, félköríves záródású ajtó nyílt az emeletről. A belépő oszlopos előcsarnokba jutott, kétoldalt szimmetrikusan elhelyezett, az emeletre vezető egyágú lépcsőkkel. Innen nyílt a patkó alakú, páholyos nézőtér. ### A Magyar Nemzeti Múzeum Az 1832–36-os országgyűlésen eldőlt, hogy a Széchényi Ferenc felajánlásával 1802-ben létrejött Magyar Nemzeti Múzeum önálló épületet kap. A tervezéssel Pollack Mihályt bízták meg, aki József nádor patronálása és az általa felkért bécsi Pietro Nobile szakértői közreműködése mellett több tervet is készített. Mint épülettípus, a múzeum ekkortájt Európa-szerte ritkaságszámba ment; a londoni British Museum építése 1821-ben, a pestire kétségtelenül hatással levő berlini Altes Museum építése 1830-ban indult. A pesti Nemzeti Múzeum, amely a magyarországi klasszicizmus legjelentősebb alkotása és Pollack Mihály fő műve lett, 1837–1847 között épült fel. Zárt, egységes tömege két belső udvart rejt. Főhomlokzatát a két tengelynyire előreugró középrizalit és az ehhez csatlakozó nyolc korinthoszi oszlop tartotta, timpanonos portikusz díszíti, amelyhez pofafalak közt széles lépcsősor vezet fel. A rövidebb homlokzatokat kevésbé hangsúlyos, öttengelyes középrizalit tagolja; a sarkoknál pilaszterek zárják le a falsíkokat. A belső reprezentatív térsora a téglalap alakú előcsarnokkal indul, amelyből kör alaprajzú termen át juthatunk a díszlépcsőre. Ez az emeleti, nagy belmagasságú körcsarnokba vezet, innen nyílik a díszterem, valamint kétoldalt az enfilade-os kiállítótermek sora. ### Iskolák, könyvtárak A 19. század elejétől számos, ma is használt oktatási épületet emeltek szerte az országban. Ilyen például a Pollack Mihály tervei alapján épült, utóbb többször átépített pesti katonai akadémia, a Ludovika, a Péchy Mihály tervei szerint épült Debreceni Református Kollégium, a sárospataki Református Kollégium vagy a kecskeméti református Újkollégium épülete. A pannonhalmi kolostori könyvtár építése Engel József tervei alapján indult, majd a munkákat Packh János vette át. A kereszt alaprajzú, gazdagon díszített könyvtár a kor belsőépítészetének legszebb magyar emlékei közé tartozik. A pécsi Piacsek József három meghatározó középületéből a városházát és a színházat mára elbontották, az 1830-ban emelt egyetemi könyvtár azonban szerencsére megmaradt. A kellemes arányú, horizontális tagolású épület homlokzatán az építész, minden bizonnyal az utca szűkössége miatt, a fal síkjába süllyesztette a főbejárati portikuszt tartó toszkán oszlopokat. Az erdélyi klasszicizmus visszafogott, de szép emléke a marosvásárhelyi Teleki Téka. Az építtető Teleki Sámuel felkérésére több építész is készített tervet, a legérdekesebb az Ugrai László nevéhez fűződő centrális elképzelés volt. Az épület kevéssé jellegzetes homlokzatánál figyelemre méltóbb a kétszintes, háromhajós, karzatos könyvtárterem. ### Egyéb középületek Számos kisebb-nagyobb középület maradt meg a klasszicizmus korából. A megjelenő új épülettípusok közül reprezentatív csoportot képviselnek a szállodák (Erzsébet Szálloda, Paks), a vendéglők, a kaszinók, a vigadók, a polgári lövöldék. Nagyszombatban és Zsolnán ekkor épültek a városi kórházak, Egerben, Erdőbényén, Szliácsfürdőn, Szobráncon, Parádon, Büdöskőn fürdőházak. Ebből az időszakból származik Pöstyén fürdőtelepe is, valamint a Hild József tervei szerint kiépített budai Császár fürdő és a(z utóbb elbontott) pesti Diana fürdő. A katonai építészet legfontosabb emlékei közé tartozik a budai Nádor laktanya (1844–47), a pesti Üllői úti laktanya (Hild József, 1835–1848), valamint a Gellért-hegyen 1815-ben felavatott, 1849-ben megsemmisült, korszerű Csillagda helyére az 1850-es években épült Citadella. ### Lakóépületek #### Polgárházak és városi paloták A klasszicista korban nagyvárosi jelleget öltő Pesten gyors ütemben jelentek meg a két- és háromszintes lakóházak. Pollack jelentős munkái közé sorolható a Kováts Mojzes-ház, a Horváth-ház, a Wurm-ház és saját háza a Nádor utca 7. sz. alatt. Hild Józsefhez számos, nagyobb léptékű városi lakóház kötődik; szinte egyedül ő alakította ki például a mai Széchenyi tér környékét az Ullmann- és Wieser-házakkal, a Tänzer-házzal és a Nákó-palotával. A kisebb városi paloták közül harmonikus homlokzata, finom részletmegoldásai kiemelik a pesti Szép utcában épített, kétszintes Almássy-palotát. Ezt és a jóval méretesebb, háromszintes pesti Festetics-palotát is Pollack tervezte. A kor legismertebb városi palotája a budai Sándor-palota, amely 1803–1806 között épült. A tervezéssel Johann Aman, a kivitelezéssel Pollack hozható kapcsolatba, bár a források hiányosak. Igen közel áll a Sándor-palotához a néhány évvel később, 1806–1810 között emelt impozáns székesfehérvári Schmidegg-palota vagy Zichy-ház (ma Magyar Király Szálló), amelynek főhomlokzati szárnyában az építtető család rezidenciája, udvari szárnyaiban kávéház és szálloda kapott helyet. Ugyancsak bécsi építész, Heinrich Koch tervei szerint épült a korábbi épületrészeket is felhasználó Károlyi-palota Pesten (ma Petőfi Irodalmi Múzeum). Míg a pesti városképet többnyire egységes hangulatú és a klasszicizmuson belül is ugyanahhoz az irányhoz tartozó lakóházak jellemezték, a vidéki városokban ennél színesebb az összkép. A kassai Csáky–Dessewffy-palota kettőzött oszlopok tartotta erkélyén, homlokzatának részletein még érezni a klasszicizáló barokkot, a Forgách-palota azonban már egyértelműen a kor itáliai építészetének hatását mutatja; középrizalitjának Palladio-motívuma ritka elem a magyar klasszicizmusban. A kolozsvári Jósika-palota kimérten klasszicizáló, ám reprezentatív homlokzatához képest a Rhédey-palota inkább a városi polgárházak kialakítását és léptékét idézi. #### Kúriák, villák A 18. század elején kezdtek elterjedni a városokhoz közeli zöldövezetekben a villák. Ez a folyamat egyértelműen a polgársághoz kötődik, hiszen a nemesek többnyire külön vidéki és városi rezidenciát tartottak fenn. A kevés kivétel egyike a valószínűleg Pollack Mihály nevéhez köthető Festetics-villa a mai pesti Füvészkertben. A budai hegyekben épített villák máig meglévő, szép példája az ún. Óra-villa, a XII. Diana út 17. alatti, valamint a XII. Budakeszi út 38. alatti villák. Utóbbit Hild József saját házának építette 1844-ben korinthoszi oszlopos, oromzatos portikusszal (mai képe a sarokrizalitokkal az 1889-es bővítés eredménye). A többnyire földszintes, a parasztházakhoz hasonlóan nyeregtetős, hosszanti elrendezésű kisnemesi kúriák részletformáikban sokat merítenek a főnemesi kastélyokból. Néhány kiemelkedő példa: - Ősi Halász-kúria, Dabas (Biksza Miklós út 46.) - Kúria, Abony (Jókai út 6–8.) - Patay-kúria, Nagykőrös (Kalocsa Balázs út 4.) - Halász Jenő-kúria, Dabas-Gyón (Szív u. 3.) - Kúria, Dabas (Biksza Miklós út 56.) - Vojnich-kúria, Baja (Arany János u. 1.) #### Vidéki kastélyok A klasszicista kastélyok többnyire sík területen, gondosan megtervezett tájképi kertek középpontjában épültek fel. Tömegük kiegyensúlyozott, egyszerű mértani test, kishajlású tetővel fedett, zárt tömeg. Új elemként jelent meg az antik építészetből átvett portikusz, a középrizalit előtt álló, 4–6 oszlopos, timpanonnal lezárt előcsarnok, amely többnyire kocsiáthajtóként is szolgál. A barokkhoz képest a horizontális tagolású homlokzatok sokkal kevésbé részletezettek, az oldalrizalitok kevésbé jelentősek, sőt, olykor eltűnnek. A kert felé néző homlokzat kialakítása kevésbé ünnepélyes, könnyedebb, a portikusz szerepét itt sokszor egyszerűen kiemelt falsíkok veszik át. A belső tér fontos és a homlokzatokat is meghatározó jellemzője, hogy a reprezentatív terek a kert közelségébe, a földszintre kerülnek, amely így nagyobb belmagasságúvá válik. Az alaprajz szimmetrikus; a középrizalit mögött nyíló előcsarnok az egy tengelyre felfűzött, reprezentatív teremsorba, illetve az egyszerű kiképzésű lépcsőházba vezet. A díszterem többnyire a középrizalit mögött, ritkán az oldalrizalitban helyezkedik el. Az ovális vagy sokszögalaprajzú termek szinte teljesen eltűntek; kör alaprajzú dísztermek (a római Pantheon ihletésében) előfordulnak. #### Jelentős klasszicista kastélyok az egykori Magyar Királyság területén - Széchenyi-kastély, Nagycenk (1800 k.) – A kastély építése 1758-ban kezdődött, jelenlegi, a késő barokk és a klasszicizmus közötti átmenetet képviselő formáját az 1800 körül, Ringer József soproni építőmester vezetésével végzett átépítéssel és bővítéssel kapta. A téglány alaprajzú főépületnek a középrizalitja díszesebb. A kapu fölötti erkélyt négy toszkán oszlop tartja, az emelet félkörívesen záródó ablakai fölött háromszögű oromzat és manzárdtető látható. Széchenyi István az 1830-as években jelentős belső átalakításokat kezdeményezett. - Cziráky-kastély, Lovasberény (1804) – A barokk eredetű épület klasszicista bővítését stíluskritikai alapon Hild Józsefnek tulajdonítják. A földszint nagyméretű, konzolos szemöldökpárkányokkal ellátott ablakai felett kevésbé hangsúlyos emelet húzódik, egyszerű, kőkeretes nyílásokkal. A portikusz négy jón oszlopa mögött három magas, félköríves záródású ajtón lehet belépni a kastélyba. Az épület jelenleg igen rossz állapotban van. - Zichy-kastély, Nagyláng (ma Soponya, 1807) – A 18. századból származó, U alakú kastélyépületet emeletráépítéssel bővítették Pollack Mihály tervei szerint. A díszlépcső kialakítása, valószínűleg a megbízó kérésére, a gödöllői Grassalkovich-kastély példáját idézi. A homlokzatok architektúráját a 19. század végén átalakították. - Széchenyi-kastély, Hegyfalu (1815) – A 18. századból származó épület mai képét ismeretlen építész tervei alapján 1815-re nyerte el. 7+5+7 tengelyes homlokzatán a magas alagsori szint négyzetes ablakai felett egyenes szemöldökpárkányú, téglány alakú ablaksor húzódnak. Az egy tengelynyire előreugró középrizalit előtt hat jón oszlop tartotta, timpanonos portikusz áll, amelyhez íves kocsifelhajtó vezet fel. - Habsburg főhercegi-kastély, Alcsútdoboz (1819–1827) – A kastély építéstörténetéről a levéltár elpusztulása miatt keveset tudni, de az biztos, hogy Pollack Mihály munkája. Az épület legjelentősebb része a nemesen egyszerű kerti homlokzat volt. A magasított földszint felett alacsonyabb emeleti ablaksor húzódott, középen négy jón oszlop tartotta háromszögű oromzattal. A sajátos összképhez jelentősen hozzájárult az ívelt vonalú tetőzet. A II. világháború után a kastély elbontották, csak középrésze és néhány melléképülete áll. - Festetics-Degenfeld-kastély, Dég (1819–1827) – Pollack Mihály tervei szerint épült. Az U alakú kastélyépület középrizalitja a kert felé hatoszlopos, kocsifelhajtós. Az épület különlegessége, hogy az ovális alaprajzú díszterem nem a középrizalit mögött, hanem az egyik oldalszárnyban kapott helyet. - Brunszvik–Chotek-kastély, Alsókorompa (1820–21) – Az Anton Riegl vezetésével klasszicista külsőt öltött, eredetileg barokk kastély 3-3-3-3-3 tengelyes főhomlokzatán lépcsősor vezet a középrizalit négyoszlopos portikuszához. - Zichy–Hadik-kastély, Seregélyes (1821–22) – Általában Pollack Mihálynak tulajdonítják a kastélyt, amelynek kétszintes középszárnyához U alakban földszintes oldalszárnyak csatlakoznak. Főhomlokzatát kéttengelyes oldalrizalitok és 1+3+1 tengelyes középrizalit uralja, négyoszlopos portikusszal. Kétszintes dísztermében korabeli falfestmények láthatóak. - Esterházy-kastély, Csákvár (1823) – A 18. századból származó kastélyt a hagyomány szerint Charles Moreau építette át klasszicizáló stílusban, de felmerült Engel József Ferenc, Louis van Montoyer, valamint a színház esetében Hild József neve is. Az U alakú kastély kétszintes főszárnyának közepén portikusz áll négy dór oszloppal. Az udvari homlokzat könnyedebb, korinthuszi oszlopos portikuszán oromzat helyett a főpárkány felett végighúzódó balusztrád jelenik meg. - Orczy-kastély, Gyöngyös (1826) – Az U alaprajzú barokk épületből Zofahl Lőrinc tervei alapján készült zártudvaros, az itáliai klasszicizmus hatását viselő kastély. A reprezentatív, dór oszlopsoros erkélyekkel tagolt, kétszintes fő- és oldalhomlokzatok elfeledtetik az átépítés tényét. - Károly-kastély, Fót (1830-as évek) – Többszöri átépítést követően a kastély klasszicista képe Heinrich Koch 1830-as években végzett átépítéseivel alakult ki. A kétszintes főhomlokzatot két előreugró sarokrizalit keretezi, középen hatoszlopos portikusszal. A mai állapot az Ybl Miklós nevéhez fűződő, 1845-49 között végzett romantikus stílusú módosítások eredménye. - Keglevich-kastély, Kistapolcsány (1830 k.–1842) – A középkori eredetű, a reneszánsz idején átalakított várkastély déli szárnya helyére Keglevich János építtetett új tömböt. A középrizalit háromtengelyes, teraszos alépítményén korinthoszi oszlopos portikusz áll, háromszögű oromzattal. E mögött dob és kupola emelkedik. Az oldalrizalitok hármas ablakain a Palladio-motívum ismerhető fel. A gazdag belső terek közül kiemelkedik a kör alaprajzú előcsarnok és a fölötte fekvő díszterem, a könyvtár, a dolgozó és az ebédlő. - Sándor–Metternich-kastély, Bajna (1834) – A 18. századi épület bővítésével Sándor Móric gróf Hild Józsefet bízta meg. Az alaprajz bonyolultságát a régebbi épületek és a terep adottságai magyarázzák. A főhomlokzat azonban tiszta és egyszerűen szerkesztett: négyoszlopos portikusza árkádos alépítményen emelkedik. Az oszlopok mögött az átépítésre emlékeztető felirat látszik. - Teleki-kastély, Gyömrő (1838–1840) – Sokáig Pollacknak tulajdonították, de valószínűleg Hild kastélyépítészetének csúcspontja a kisméretű, finom arányú épület. A megemelt, kétszintes tömb 4+3+4 tengelyes homlokzatát négy jón oszloppal kiemelt portikusz teszi elegánssá. Az alaprajz egyszerű, szimmetrikus. - Miske-kastély, Bodajk (1837-1839) – Az építtető Miske József, egyedi jellegzetessége, hogy a négyoszlopos portikuszt árkádsorra, az első emelet magasságába helyezte. Erre valószínűleg a terepszintkülönbségek miatt volt szükség, az összképet biztosítandó. - Károlyi-kastély, Fehérvárcsurgó (1844 után) – A bécsi Heinrich Koch tervei alapján az építkezést Ybl Miklós vezette. A kastély emeletes főszárnya és földszintes mellékszárnyai, amelyeket kétszintes pavilonok zárnak le, U alakú díszudvart öveznek. Az oldalszárnyak előtt dór kolonnád húzódik. A főépület félköríves középrésze későbbi bővítés eredménye. ## Szakrális építészet ### Katolikus templomok A magyarországi egyházi építészetben a klasszicizmus kevésbé jelentős, mint a barokk, de így is meghatározó emlékeket hagyott hátra. A klasszicizáló késő barokk egyházi építészet jelentős emlékei a Fellner Jakab tervezte tatai és pápai plébániatemplomok (1751–1785 és 1774–1786), illetve a szombathelyi székesegyház (Melchior Hefele, 1791–1814). Az Isidore Canevale tervei szerint épült váci székesegyházon még felfedezhetőek késő barokk formajegyek, mint például a portikusz kettős oszlopai, tömegkezelésében, a puritán homlokzatokon azonban egyértelműen a francia klasszicista építészet hatása érződik. Hasonlóan párhuzam nélküli, de kiemelkedő minőségű emlék a hazai klasszicista építészetnek a Charles Moreau tervei szerint épült gannai Szent Kereszt felmagasztalása templom (1813–1818), amely az Esterházy család mauzóleumának épült. Az átalakítások közül kiemelkedik a győri székesegyház e korban készített új homlokzata (1823), valamint a pannonhalmi bazilika. Itt Packh János tervei szerint épült új előcsarnok és torony a középkori templomhoz 1829–32 között. A torony négyzetes alaprajzú alsó részére kör alapú, oszlopsorral körbevett felső ül rá, amely Bramante római Tempiettóját idézi (hasonló megoldással élt Packh az esztergomi bazilikánál). A vidéki plébániatemplomok között elvétve ugyancsak találni igényes, érdekes példákat. Lovasberény temploma négyoszlopos főhomlokzatával, a szentély mellett emelkedő két zömök toronnyal az egri székesegyház tömegkompozícióját tükrözi. A torony nélküli, puritán, pusztán tömegével ható váli plébániatemplom valószínűleg Heine János Ágost munkája, akárcsak a helyi Ürményi-mauzóleum apró, de gondosan formált épülete. A késő klasszicista építészet szép példája Jolsva 1849-ben elkészült plébániatemploma. Főhomlokzatán a bejárati kaput és a fölötte nyíló, nagyméretű, félköríves ablakot páros oszlopok tartotta, háromszögű oromzattal koronázott középrizalitba foglalták. Ezt két zömök, alacsony hajlású tetővel fedett torony veszi közre. A pétervásárai Szent Márton plébániatemplomot (1812–1817) az egri Povolni Ferenc tervei alapján Keglevich Károly építtette elhunyt leánya, Anna Lujza emlékére. Povolni a bécsi Akadémián tanult, és minden bizonnyal cseh- és morvaországi utazásai során ismerkedett meg az ottani gótikus és gótizáló építészettel. A kéttornyú, a gót építészet jegyeit és elemeit bájos naivitással használó templom a magyar romantikus építészet első emlékének is tekinthető. A klasszicizmus korának sajátos, egyedi templomtípusa a kör alaprajzú templom, amelynek egyértelműen a római Pantheon szolgál mintaként. Legszebb példája a Packh János tervezte esztergomi Szent Anna-templom, amelyet tervezője próbának is szánt a székesegyházra tervezett nagyobb kupolához. A két kis torony is Bernininek a Pantheon portikuszára épített (mára elbontott) két tornyát idézi. Ismeretlen építész műve, de egyértelműen az esztergomi Szent Anna-templom hatását mutatja a komáromi Szent Rozália-templom. A kerektemplomok a katolikus és a protestáns felekezetek körében egyaránt népszerűvé váltak, ezt mutatják Szilvásvárad, Balatonfüred, Palkonya, Döbrönte és Nemesváralja példái. #### Az esztergomi székesegyház Az esztergomi székesegyház a magyar klasszicista építészet kiemelkedő emléke, nemcsak méreténél, de művészi értékeinél fogva is. A középkori esztergomi érsekség Szent Adalbert székesegyházából nem sok maradt, mire 1820-ban Rudnay Sándor úgy döntött, hogy újra Esztergom lesz a székhelye. Megbízására Kühnel Pál készített nagy léptékű tervet a Várhegy kiépítésére. Ebből, részben a féltékeny bécsi udvar közbeavatkozásának hatására, csak a székesegyház, a kanonoksor, az érseki palota és a szeminárium valósult meg végül. Kühnel 1824-es halála után az építést addig vezető Packh János vette át a tervezést. Az ő nevéhez fűződik a reneszánsz Bakócz-kápolna áttelepítése és beépítése az új templomba. Rudnay 1831-es halálakor már állt az egyiptomi stílusú kripta, valamint az oldalfalak egy része is. Packh 1839-es meggyilkolását követően Kopácsy József érsek egri kollégája, Pyrker János tanácsára Hild Józsefet bízta meg a további munkákkal. Az anyagiak szűkössége miatt az eredeti terveken is változtatni kellett: a székesegyház méretét és homlokzatát leegyszerűsítették, és elhagyták a csatlakozó épületszárnyakat. Az 1848–49-es szabadságharcot követően Scitovszky János érsek építette tovább a templomot, amelyet 1856. augusztus 31-én, Liszt Ferenc Esztergomi miséjével szentelték fel. A befejező munkálatok a Scitovszky 1866-os halála után kinevezett Simor János nevéhez kötődnek. #### Az egri székesegyház A Giovanni Battista Carlone által emelt barokk székesegyház helyére először Eszterházy Károly készíttetett új terveket a tatai Grossman Józseffel. 1827-ben Pyrker János lett Eger érseke, aki az Esztergomban már bizonyított Packh Jánost bízta meg új tervek készítésével, de elégedetlen volt a végeredménnyel, így a feladatot végül a pesti Hild József kapta. 1831–37 között végül az ő tervei alapján épült fel a templom. A hosszházas épület tömege összetett, a bonyolult belső térszervezés a külsőn is megmutatkozik, amely Andrea Palladio velencei Redentore-templomának hatását mutatja. A kereszthajó a főhajóval azonos magasságú; a két torony a szentély mellett áll; a bejáratot 17 méter magas, oszlopos portikusz hangsúlyozza ki. Az egri bazilika egyedülálló a magyar klasszicista építészetben: ez a legnagyobb épület, amely a tervezéstől a kivitelezésig egyetlen mester munkája. Hild hasonló jelentőségű megbízása lehetett volna a pesti Szent István plébániatemplom, ezt azonban statikai problémák miatt, már az eredeti tervező halálát követően, neoreneszánsz stílusban átépítették. ### Ortodox és protestáns templomok A türelmi rendelet hatására a protestáns egyházak egyre határozottabban jelennek meg a városképben. A barokkhoz képest puritán, racionális klasszicista stílus különösen alkalmasnak bizonyult a protestantizmus eszméjének építészeti megjelenítéséhez. A korszak két kiemelkedő, számos más épület előképeként szolgáló protestáns imaháza a Deák téri evangélikus templom és a Debreceni Református Nagytemplom. A Deák téri evangélikus templom Krausz János által készített terveit 1799-től Pollack Mihály olyan mértékben átdolgozta, hogy a végeredményt alapvetően az ő munkájának kell tekintenünk. Az általa tervezett oszlopos előcsarnok viszont nem készült el, a mai, kiugró falpilléres portikusz 1856-ban Hild József munkájaként épült meg. A Pollack által épített huszártornyot 1875-ben elbontották, mert túl nehéznek bizonyult. A debreceni református nagytemplom a várost 1802-ben elpusztító tűzvészt követően, a középkori Szent András-templom helyén épült. Péchy Mihály eredeti templomterve két tornyával és tamburos kupolájával a római Szent Péter-bazilika hatását tükrözte, de a debreceni polgárok ellenállásán elbukott. A megvalósult épülettől a tervező többször elhatárolódott, ennek ellenére ma az ő munkájaként tartjuk számon. A templom görögkereszt alaprajzú, megnyújtott és két oldalról sokszögű térszakaszokkal bővített térszakaszokkal. A főhomlokzat alsó, kétszintes, palotaszerűen kiképzett részét jón fejezetes, óriás féloszlopok tagolják. A főpárkány feletti timpanont mellvédfal hangsúlyozza ki, összekötve a két tornyot. A jellegzetes elnyújtott, horizontális homlokzat a szélére ültetett két toronnyal nagy hatással lesz az ország keleti felének építészetére. A debreceni példát követi a szatmárnémeti székesegyház (1830–1837, Hild József), az utóbb jelentősen átépített ceglédi református templom (Hild József, 1835–1871), illetve a kolozsvári alsóvárosi református templom (1829–1851, Georg Winkler és Kagerbauer Antal). Kisebb hatású, de ugyancsak reprezentatív céllal épült a budapesti Kálvin téri református templom, Hofrichter József fő műve (a templomot Bibó István Hild Vincének tulajdonította, az épület előtt álló portikusz pedig később, Hild József tervei szerint épült). A tagolatlan, fehér homlokzatok felett baluszteres főpárkány húzódik, komolyabb díszítés csak a tornyon jelenik meg. A három boltozatszakaszos belső tér visszafogott díszítésű, jellegzetességét a kétszintes karzatrendszer adja. Mint a két budapesti, illetve a debreceni példa is mutatja, Hild József különös jelentőségű a protestáns egyházi építészetben. Ugyancsak az ő munkája az ország második legnagyobb református temploma Kunhegyesen. Az 1827–1848 között emelt kéttornyos, háromhajós csarnoktemplom befogadóképessége körülbelül 4000 fő. Az Alföld mellett a Felvidéken épültek nagyobb számban protestáns templomok a 19. században. Pollack ifjúkori műve Besztercebánya evangélikus temploma. Kiváló példa a kassai evangélikus templom (1816), amelynek zártsorú beépítésbe illeszkedő épületét csak alacsony, egy szinttel a párkány fölé emelkedő tornyai és a kupola lanternája jelzik az utcaképben. A homlokzat megformálásában még a késő barokk hatása érződik. A lőcsei evangélikus templom (1823–37) a hagyomány szerint az egri Povolni Antal alkotása. ### Zsinagógák A zsinagógaépítészet terén a késő barokk és a klasszicizmus között szinte észrevétlen az átmenet. Számos esetben egy épületen megjelennek mindkét stílus formajegyei – mint például az 1854-ben átépített csongrádi zsinagóga esetében, ahol a barokk vonalú oromzat alatt hatoszlopos, timpanonos portikusz állt (1944 után lebontva). Barokk épületből ölt klasszicista formát 1817–1821 között Landherr András építész munkájával az óbudai zsinagóga is. Az épület legreprezentatívabb részei a többi oldalhomlokzatnál részletesebben kiképzett déli homlokzat, valamint a nyugati főbejárat. A kapu előtt, hat korinthoszi oszlop képezte, vakolatdíszes timpanonnal fedett előcsarnok áll, az oromzaton vörösmárvány törvénytáblákkal. Az óbudai nyomán több hazai zsinagóga épült, szintén Landherr András munkája a négyoszlopos portikusszal díszített abonyi (1825), és neki tulajdonítható az 1821-re elkészült hunfalvai is. A reprezentatívabb emlékek sorát gazdagítja a várpalotai (1835–40) és a később részben átépített liptószentmiklósi (1846) zsinagóga. Klein Rudolf megállapítása szerint a hazai klasszicista zsinagógák jelentős része a protestáns templomépítészet jellegzetességeihez igazodik. A Frey Lajos tervezte bajai zsinagógán (1842–45) például Pollack Deák Ferenc téri evangélikus templomának tömeg- és homlokzatformálását fedezi fel. Ebbe a típusba sorolhatóak az egyszerű kiképzésű apostagi (1822) és nagykanizsai (1807–21) zsinagógák is. Különleges emlék az 1861-ben befejezett kiskunhalasi zsinagóga, ahol a klasszicista tömeghez gótizáló részletek (csúcsíves ablakformák) járulnak, a romantikus építészet hatását mutatva. ## Ipari és mezőgazdasági építészet, infrastruktúra Kora legnagyobb épületei közé tartozott a pesti Valero-selyemgyár, amely Hild József tervei szerint az 1840-es évek elején épült. A két ütemben épült, közel négyzetes alaprajzú épület homlokzatainak hossza nem azonos, a nyílástengelyek száma mindhármon ugyanannyi. A főhomlokzatot kis kiülésű középrizalit uralja, jón féloszlopokkal kölcsönözve palotaszerű megjelenést az épületnek. Az 1800-as évek második harmadától egyre több nagyméretű gyáregyüttes épült Magyarország területén, mint az óbudai hajógyár vagy a Ganz-gyár, ám ebből az időszakból származó épület igen kevés maradt. A reformkor legjelentősebb, szimbolikus értékű közlekedési építménye a William Tierney Clark angol mérnök tervei szerint, a skót Clark Ádám vezetésével 1840–1849 között épült, Pestet és Budát összekötő Lánchíd. Építése idején a világ egyik legkorszerűbb és legjobban merevített függőhídja volt. A híd épített elemei reprezentatív, szobrászilag is igényes kiképzést kaptak, a diadalívszerűen kiképzett pillérek szintén fokozzák az építmény eleganciáját. (Az elbontott vámszedőházakat leszámítva a híd ma is nagyjából eredeti képét őrzi.) A Clark Ádám tervei szerint, 1853–65 között elkészült Alagúttal a Lánchíd a klasszicizmus korának legfontosabb épületegyüttesei közé tartozik. A hortobágyi kilenclyukú híd 1827–33 között Povolny Ferenc tervei szerint, Debrecen városának költségére épült; a maga 167,3 méterével Magyarország leghosszabb kőhídja. A 19. század első feléhez kötődik a vasút elterjedése Magyarországon; ez a folyamat számos úttörő mérnöki és építészeti eredménnyel járt. Az ifjabb Zitterbarth Mátyás által tervezett és 1846-ra elkészült Pesti indóház évtizedekig a legnagyobb méretű magyarországi vasúti pályaudvarok közé tartozott. A mezőgazdasági épületek között továbbra is nagy szerepet töltenek be a különféle istállók, pajták, aklok és magtárak, illetve a malmok. ## Táj- és kertépítészet ### Közparkok A 19. század hozta az első törekvéseket a hazai városok képének tájépítészeti formálására. Pesten báró Orczy László saját birtokán alakította ki a város első közparkját. A munkákat neves német kertépítész, Bernhard Petri alapozta meg a 18. század utolsó éveiben. Tudjuk, hogy 1794 száraz nyarán háromszázezer kiültetett fa és cserje pusztult el, a következő években azonban sikerült megalapozni a ma Orczy-kert néven ismert terület növényállományát és tájépítészeti kiképzését, tóval, festői növénycsoportokkal. Az Orczy-féle kert szomszédos területén a Festeticsek alakítottak ki igényes, a nagyközönség számára ugyancsak látogatható parkot. 1829-ben előbbit a Ludovika Akadémia számára vásárolták meg, utóbbi 1847-től az Egyetemi füvészkert céljait szolgálta. A 19. században kialakított városi közparkok sorában a legkorábbiak közé sorolható a budapesti Városliget. Tervein három évig dolgozott a lübecki származású, Pesten letelepedett Christian Heinrich Nebbien, és 1816-ban adta be a Szépítő Bizottság pályázatára. A feladat különlegességét az adta, hogy a területet a kezdettől népparknak tervezték, nem meglévő főúri kert átalakításával. Nebbien számos igényes részletet tervezett az angol stílusú parkba. A park bejáratához klasszicista stílusú, oszlopos kolonnádot képzelt el, a Nádor-szigetre pedig majorságot. Megszüntette a korábban tervezett egyenes fasorokat, de megtartotta a körsétányt, a Rondót (a mai Városligeti fasor torkolatánál), itt nyílott volna a főbejárat. A legnagyszabásúbb építmény a szabadtéri színpad, az Amphiteátrum lett volna, 1500 ülő- és 2500 állóhellyel. Terveit azonban pénzhiány miatt csak részben kivitelezték, elsősorban a növénytelepítéssel. Munkájának eredménye nagyjából a század végéig megmaradt, amikor a park fáinak jelentős részét kivágták az 1885-ös Országos Kiállítás, majd az ezredévi ünnepségek idetelepítése miatt. A mai Szabadság tér déli részén 1846-ban Széchenyi István és felesége ültették az első fasort, ezzel a város egyik kedvelt sétányának téve le alapjait (erre ma a téren álló Virulj!-kút emlékeztet). ### Magánkertek, kastélyparkok A 19. század első felének legigényesebb és eredeti formáját nagyjából máig őrző tájképi kertjét a kismartoni Esterházy-kastély körül alakította ki Charles Moreau francia építész, aki részben Matthias Pölt hercegi főkertész munkáját folytatta. A korábbi tervek alapján kialakított tó- és patakrendszer köré Moreau nagyobb területen dolgozhatott, váltakozva szabad térségeket és fás ligeteket, kanyargó sétautakat alakítva. Két új építménye a kertben az angol gőzgépet befogadó gépház, illetve egy oszlopos körtemplom, amelybe Antonio Canova Leopoldina hercegnőről készített szobrát helyezték el. A Városliget alapjait lerakó Christian Heinrich Nebbien is dolgozott nemesi családoknak. A Brunszvik család megrendelésére az alsókorompai és a martonvásári kastélyok kertjét alakította ki; utóbbi nagyobbrészt ma is látható. Nebbien valószínűsíthetően a betléri Andrássy-, valamint a szentantali és a felsőbalogi Koháry-kastélyok parkjainak kialakításában is szerepet vállalhatott. A pesti Orczy-kertet kialakító Bernhard Petri nevéhez fűződik a vedrődi és a hédervári kastélyok parkjának kialakítása. Vedrődön műromot is kialakítottak, „ódon, gótikus vár” formájában, egy 15. századi velencei palota főhomlokzati loggiáját is felhasználva. Hasonló épületet alakítottak ki a 19. század végén Tatán, az Esterházy-kastély parkjában; itt a vértesszentkereszti román kori apátság köveit és római sírköveket is felhasználtak. Több, jelenleg közparkként használatos területnek ebben a korban rakták le az alapjait. Ilyen az ebben az időben csak vízi úton megközelíthető Margit-sziget, amelynek kertépítészeti kialakítása Sándor Lipót főherceg, majd József nádor felügyeletével kezdődött meg, Karl Tost királyi főkertész bevonásával (az eredményekben az 1838-as jeges árvíz komoly károkat okozott). József nádor másik komoly tájépítészeti beruházásának az alcsúti Habsburg-kastély tájképi kertjének kialakítását tartják, amely jelentős részben ma is eredeti képét mutatja, néhány eredeti építménnyel. A 19. század első feléből számos tájképi kert maradt fenn Magyarországon, nemesi kastélyokhoz kapcsolódva, többé-kevésbé eredeti formájában.

Valentino Rossi

Valentino Rossi (Urbino, 1979. február 16. –) olasz motorversenyző, a MotoGP egyik legeredményesebb pilótája, számos rekord tulajdonosa. Édesapja, Graziano Rossi szintén motorversenyző volt. A Sports Illustrated magazin szerint az egyik legjobban kereső sportoló. Nemzetközi karrierje 1996-ban indult, ekkor került a MotoGP nyolcadliteres géposztályába. Ebben az évben egy futamgyőzelmet sikerült aratnia, végül kilencedik lett. 1997-ben sikerült megszereznie a világbajnoki címet 11 győzelemmel és 321 ponttal, akkoriban mindkettő rekordnak számított. Az 1998-as szezont már a 250 köbcentiméteres géposztályban kezdte meg. Ebben a szezonban több győzelmet is aratott, ám végül csak a második helyen végzett, 3 ponttal lemaradva a szintén olasz Loris Capirossitól. 1999-ben ebben a kategóriában is megszerezte a világbajnoki címet, ekkor viszonylag nagy fölénnyel, 48 pontos előnnyel végzett az élen. A királykategóriában (2001-ig 500 cm3, 2002 óta MotoGP) 2000 óta versenyez. Első évében ismét második lett. 2001-ben ismét világbajnok lett, így folytatta azt a sorozatát, hogy minden kategóriában a második évében lett világbajnok. Egészen 2005-ig egyeduralkodó volt, ezalatt sorra döntötte meg a különböző, egy szezonra vonatkozó, valamint összetett rekordokat. 2006-ban második, 2007-ben harmadik lett, azelőtt korábban sosem fordult vele elő, hogy két egymást követő évben ne szerzett volna világbajnoki címet. 2008-ban pontrekorddal (373) ismét világbajnok lett, csak neki és Giacomo Agostininek sikerült két vesztes év után ismét világbajnoki címet szereznie. 2009-ben ismét győzni tudott, ez már kilencedik világbajnoki címe volt. Ez volt az utolsó világbajnoki címe 2021-es visszavonulásáig. Max Biaggival övék a motorsport egyik legismertebb rivalizálása. Ők ketten többször látványos, néha a sportszerűség határait súroló csatákat vívtak egymással. A legismertebb eset a 2001-es japán nagydíjon történt, amikor a célegyenesbe érve a belül lévő Biaggi körülbelül 220 km/órás tempónál megpróbálta a fűre kiszorítani Rossit. Később, mikor Rossi megelőzte őt, kinyújtott középső ujjal fejezte ki nemtetszését. További emlékezetes párharcokat vívott Sete Gibernauval, Casey Stonerrel, Jorge Lorenzóval és Marc Márquezzel. Több beceneve van, ezek közül a legismertebb a Doktor (angolul The Doctor, olaszul Il Dottore), amely angol változata a ruhája hátán is szerepel. További becenevei: keresztneve, a Valentino becézése, Vale, valamint karrierje korábbi szakaszából a Rossifumi (a korábbi japán motorversenyző, Abe Norifumi után) és a Valentinik (Donald kacsa olasz megfelelője, Paperinik után). ## Pályafutása ### A kezdetek Rossi az észak-olasz Urbino városában született, a korábbi többszörös futamgyőztes, Graziano Rossi fiaként. Már nagyon fiatalon elkezdett versenyezni. Először még nem motoron, hanem gokartokon szerepelt. Egy 100 köbcentiméteres gokarttal 1990-ben junior regionális bajnokságot is nyert. 1991-től már minimotorokon is versenyzett, párhuzamosan a gokarttal, és több regionális versenyt megnyert itt is. Rossiék szándékai eleinte annyira komolyak voltak a gokartozással, hogy már Valentino Európa-bajnoki indulását tervezték. Ez végül a magas költségek miatt meghiúsult. Rossi nemsokára kinőtte a minimotoros sorozatot. 1993-ban Rossi szert tett egy 125 köbcentiméteres Cagiva Mitóra, mellyel első versenyén kilencedik lett. 1994-ben már az olasz 125-ös bajnokságban versenyzett. A szezon utolsó versenyén, Misanóban megszerezte a pole pozíciót, és a versenyen is a dobogón végzett. A következő évben Claudio Lusuardi, a Cagiva főnöke által bekerült a Cagiva gyári csapatába, és meg is nyerte az olasz bajnokságot. Rossi fiatalkorának példaképe a rali-világbajnok Colin McRae volt. 2005-ben, Monzában egy alkalommal egymás ellen is versenyezhettek. Rossi végül összetettben McRae előtt végzett. ### Alsóbb kategóriákban A MotoGP-be 1996-ban került, az Aprilia gyári csapatához. Ebben az évben hullámzó teljesítményt nyújtott, de a cseh futamot meg tudta nyerni, de már az előtte megrendezett osztrák versenyen is felállhatott a dobogóra. A szezon végén a kilencedik helyen végzett. 1997-ben a teljes szezont ő uralta, a szezon végén a világbajnoki címet is megszerezte, a szezon 15 versenyéből 11-et megnyert, és 321 pontot szerzett. 1998-ra felkerült a negyedliteres géposztályba, ugyancsak az Apriliához. A csapat rendkívül erős volt, Rossi csapattársai ugyanis Loris Capirossi és Harada Tecuja voltak. A szezont nem kezdte jól, a szezon első 2 versenyén kiesett. Később Hollandiában megszerezte első győzelmét a kategóriában. Ekkor még eléggé hátul állt összetettben. A szezon utolsó négy versenyét azonban megnyerte, így mindössze 3 ponttal lemaadva végzett csapattársa, Capirossi mögött. Harmadik a csapat harmadik versenyzője, Harada lett. 1999-ben ismét javult a teljesítménye, bár a szezon elején 4 versenyéből az első kettőn csak ötödik és hetedik lett, a negyedik versenyen pedig kiesett, végül 9 győzelmet aratva, magabiztos, 48 pontos előnnyel a 250 köbcentiméteres kategóriában is megszerezte a világbajnoki címet. ### 500 cm3 Világbajnoki címe után 2000-re szerződést kapott a királykategóriában, a Honda gyári csapatától. Ebben a géposztályban ekkor még 500 köbcentiméteres motorokkal versenyeztek. Első évében a visszavonult ötszörös világbajnok, Mick Doohan volt a személyes segítője. Rossi Doohan korábbi versenymérnökével, Jeremy Burgess-szel dolgozott ekkortól (az ausztrál versenymérnök később követte Rossit a Yamaha és a Ducati csapatokhoz is, megszakítás nélkül 14 szezonon keresztül dolgoztak együtt). Ez volt az első év, hogy, bár ekkor még nem közvetlenül, összetalálkozott későbbi nagy ellenfelével, Max Biaggival. A szezon, hasonlóan első szezonjaihoz az alsóbb kategóriákban, a tanulásról szólt. Az idény során két győzelmet aratott, végül a győztes Kenny Roberts, Jr. mögött jócskán lemaradva a második helyen végzett. A harmadik Biaggi lett. 2001-ben, folytatva a sort, második évében ebben a kategóriában is világbajnok lett. Ebben az évben 11 győzelmet aratott, és végül hatalmas, több, mint 100 pontos előnnyel végzett a második Biaggi előtt. Ebben az évben Colin Edwards-szal együtt elindult a szuzukai 8 órás versenyen. A páros végül győzni tudott, annak ellenére, hogy Rossinak gyakorlatilag semmilyen tapasztalata nem volt a superbike-motorokat illetően. ### A zsinórban megnyert világbajnokságok A 2002-es szezontól kezdve a királykategóriát MotoGP-nek hívják. A névváltoztatás egyben a motorok lökettérfogatának növekedésével is járt, ami a korábbi 500-ról közel a duplájára, 990 köbcentiméterre nőtt. Változás volt továbbá a kettőről négy ütemre való átállás. Ebben az évben még megengedettek voltak az 500-as, kétütemű motorok is. Rossi magabiztosan, 11 győzelmet aratva szerezte meg újabb világbajnoki címét, egy kieséstől eltekintve minden versenyen az első vagy második helyen végzett. A második ismét Biaggi lett, 140 pontos lemaradással. Rossin kívül egyébként csak Biaggi, Ukava és Alex Barros tudott futamot nyerni, Ukava egyszer, Biaggi és Barros kétszer-kétszer. 2003-ban ismét világbajnok lett, és annak ellenére kettővel több, 357 pontot szerzett, hogy kevesebbszer nyert. Az egyéni rekord megdöntéséhez viszont az is kellett, hogy Rossi minden versenyen a dobogóra állhasson. A kilenc győzelem mellett öt második és két harmadik hely szerepelt Rossi ez évi statisztikájában. 2004-ben, a Hondával történt viharos szerződésbontás után már a Yamahánál versenyzett. A szezon során kevésbé versenyzett magabiztosan, mint korábban, mert bár kilenc győzelmet aratott, kétszer is kiesett. Ennek ellenére a Yamahával is megszerezte újabb, immár negyedik királykategóriás vb-címét. Legnagyobb ellenfele ebben az évben nem Biaggi, hanem a spanyol Sete Gibernau volt, akit a korábbi évekhez képest kisebb, 47 pontos különbséggel előzött meg. 2005-ben Rossi ismét világbajnoki címet szerzett, ez volt hetedik, a királykategóriában sorozatban ötödik elsősége. Ezzel Mick Doohannel együtt a ranglista második helyén áll, náluk több vb-címet egy huzamban csak Giacomo Agostini szerzett, szám szerint hetet. 2005-ben ismét pontrekordot döntött, mert bár egyszer feladni kényszerült a versenyt, az eggyel több futamnak köszönhetően több pontot tudott szerezni. 2002-höz hasonlóan ekkor is csak egy kiesés rondított bele a dobogós helyezésekbe. ### A kevésbé sikeres évek 2006-ban ismét esélyes volt a végső győzelemre, de a szezon első felében problémákkal küszködött. Jerezben csak a 14. helyen végzett, majd Katarban nyert, de a kínai és a francia versenyen is kiesett, mindkétszer önhibáján kívül, műszaki gondok miatt. Ekkor Nicky Hayden már nagy előnnyel vezetett. Rossi azonban folyamatosan dolgozta le hátrányát, és az utolsó futam előtt már ismét ő állt az első helyén. Nyolc ponttal vezetett, vagyis még egy viszonylag gyengébb eredménnyel is nyerhetett volna. Valenciában meg is szerezte a pole pozíciót, ám a verseny nem alakult jól számára. Az első pár körben ugyanis elesett, és innentől Haydennek csak az volt a feladata, hogy biztonságban célba érjen. Rossi hiába zárkózott fel, végül csak a 13. helyig jutott, ez pedig azt jelentette, hogy Hayden harmadik helyével 5 pont előnnyel megszerezte első vb-elsőségét. 2007-ben a mezőny már csak 800 köbcentiméteres motorokkal versenyzett. A szezon előtti teszteken az látszott, hogy Rossinak még nehezebb dolga lesz, mint egy évvel azelőtt. Az idényt ennek ellenére jól kezdte, Katarban Stoner mögött második lett, a spanyol versenyt pedig megnyerte. Itt a második Dani Pedrosa, míg harmadik csapattársa, Colin Edwards lett. A Yamahások hátránya leginkább a csúcssebességben mutatkozott meg, ezt Stoner többször ki is használta. Később többször is kiesett, vagy a mezőny hátsó részében végzett, így még a 2006-os teljesítményét is alulmúlta, ezúttal csak harmadik lett. A világbajnokságot ebben a szezonban Stoner nyerte, második Pedrosa lett. Stoner ebben az évben rendkívül kiegyensúlyozottan teljesített, több, mint 120 ponttal előzte meg Rossiékat. ### Újból a trónon A 2008-as szezon nem indult jól számára, ugyanis Katarban csak ötödik lett. A következő 2 futamon viszont már felállhatott a dobogóra, az azt követő 3 versenyt pedig megnyerte, így az olasz nagydíjat követően már ő állt az élen. Ezt követően az első helyet már nem is adta át senkinek. Hollandiában egy esés után csak 11. lett, ez volt a legrosszabb eredménye a szezonban, csak ezen és a katari versenyen nem tudott felállni a dobogóra. Minden versenyen pontszerzőként ért célba, a katari ötödik és a hollandiai 11. helyen kívül mindig felállhatott a dobogóra. Ezek a dobogós helyezések ebben az évben a következőképpen oszlottak meg: kilenc győzelem, öt második és két harmadik hely. 2008-ban 373 pontot szerzett, ami abszolút pontrekord. Az olasz versenyen zsinórban hetedik alkalommal diadalmaskodott, ami szintén rekord. A francia nagydíjon megszerezte 90. győzelmét, ezzel utolérte az örökranglistán előtte lévő második Ángel Nietót. A verseny végén a levezető kört Nietóval közösen tették meg, Rossi utasként egy 90+90 feliratú zászlót lengetett. Az amerikai nagydíjon volt egy emlékezetes csatája Casey Stonerrel. A Laguna Secai pályán a verseny második felében körökön keresztül látványosan oda-vissza előzgették egymást. Öt körrel a vége előtt Rossi megelőzte Stonert, aki elesett. Végül fel tudott állni, és a második helyen célba ért, Rossi pedig Stoner esésének köszönhetően nagy különbséggel nyert. A 2009-es idényt jól indította, első három versenyéből kétszer második, egyszer első lett. A kaotikus francia nagydíjon elesett, emellett egy áthajtásos büntetést is kapott, így végül két kör hátránnyal az utolsó, 16. helyen fejezte be a futamot. Ez volt az első verseny karrierje során, hogy utolsóként ért célba. Mugellóban megszakadt hét éve tartó veretlensége, ugyanis csak a harmadik lett Stoner és Lorenzo mögött. A katalán verseny hatalmas küzdelmet hozott közte és a hazai pályán versenyző Lorenzo között. Már az időmérőn is csak 13 ezred döntött Lorenzo javára, majd a versenyen is korán eldőlt, hogy kettejük között dől el a futamgyőzelem sorsa. A versenyt végül Rossi nyerte, aki a célegyenesre ráfordító kanyarban előzte meg a spanyol versenyzőt. A pontversenyben ezután hármas holtverseny alakult ki közte, Lorenzo és Stoner között, mindhárman 106 ponttal állnak az élen. 2009-ben, néhány bemutató kör erejéig, részt vett a világ leghíresebb motorversenyén, a Man TT egy másik olasz világbajnokkal, Giacomo Agostinivel. A következő verseny a Holland TT volt. A versenyen ismét nagy csatát vívott csapattársával, végül nyerni tudott, 5 másodperccel megelőzve a spanyol versenyzőt. A harmadik helyezett Stoner lett. Ez volt Rossi századik győzelme karrierje során. A verseny utáni ünneplése során előkerült egy hatalmas, tíz méteres plakát, melyen az addigi összes győzelem helyet kapott. Ezt követően a versenyzők Laguna Secába utaztak. Itt, bár nem ő nyert, növelte előnyét összetettben, ugyanis a győztes Dani Pedrosa nem jelent rá veszélyt az elsőséget illetően, továbbá két legnagyobb vetélytársát, Lorenzót és Stonert sikerült megelőznie. Laguna Seca után visszatértek Európába, a világbajnokság a szezon legrövidebb pályáján, a Sachsenringen folytatódott. Itt Rossi a pole-ból indulhatott, ezen a pályán karrierje során először. Az esős kvalifikációt több, mint fél másodperccel nyerte meg Lorenzo előtt. A versenyen a vb első négy helyezettje, Rossi, Lorenzo, Stoner és Pedrosa oda-vissza előzgették egymást, Pedrosa kivételével mindenki más állt az élen. A verseny végére Stoner lelassult, és végül csak negyedik helyen ért célba, tehát sok más versenyhez hasonlóan ismét a két Yamahás pilóta között dőlt el az első hely sorsa. Lorenzo sokáig az élen állt, ám Rossi kevéssel a vége előtt megelőzte őt, és az első helyet már nem is adta át neki, végül Rossi 99 ezreddel nyert Lorenzo előtt. Győzelmével tovább növelte előnyét csapattársával szemben, a különbség kettejük között már 14 pont. A harmadik Stoner ugyanennyivel van lemaradva Lorenzótól. A következő verseny a brit volt, a Donington Parkban ekkor rendeztek utoljára motorversenyt, ugyanis a sorozat 2010-től Silverstone-ba költözik. A pole-ból induló Rossi sokáig az első helyen haladt Andrea Dovizioso előtt, azonban elesett, és visszaesett a középmezőnybe. Fel tudott állni, így elkezdhette a felzárkózást, ami egészen az ötödik helyig sikerült. Mivel Lorenzo kiesett, Stoner pedig csak a két pontot jelentő tizennegyedik helyen ért célba, Rossi az ötödik helyért járó 11 ponttal 25-re növelte előnyét Lorenzo, 37-re Stoner előtt. A versenyt Dovizioso nyerte. A cseh nagydíjon Lorenzo, majd Indianapolisban ő esett ki, így a két futam után maradt közöttük a 25 pont különbség. A San Marinó-i és a portugál nagydíjon ismét ők ketten játszották a főszerepet, előbbi versenyen Rossi, utóbbin Lorenzo szerzett mesterhármast (pole pozíció, leggyorsabb kör, győzelem), azonban mivel Portugáliában Rossi csak negyedik lett, így a verseny után 12 pontra csökkent a köztük lévő különbség. Az ausztrál nagydíjon Lorenzo már a rajtnál összeütközött Haydennel, és kiesett, míg Rossi semmit sem kockáztatva a második helyen ért célba, ezzel gyakorlatilag világbajnok lett. A japán nagydíjon ezt be is biztosította, a verseny után pedig a tőle megszokott módon egy egyedi ünneplést láthattak. ### Az első súlyos sérülés A 2010-es szezonnak a „Doktor” úgy vágott neki, hogy reális esélye volt megszerezni tizedik vb-címét. Az első három versenyen eszerint is versenyzett, mindhárom futamon dobogóra állhatott, és második helyen állt az összetettben, csapattársa, Jorge Lorenzo mögött. A hazai versenyen azonban súlyos balesetet szenvedett, miután mintegy 190 km/h-s sebességnél elesett, bokáját és sípcsontját törte. Előzetesen több hónap kihagyást jósoltak neki. Rossi ezzel karrierje során először hagyott ki versenyt, megszakítás nélküli 230 versenyen rajthoz állása rekord. Négy versennyel később, a német nagydíjon tért vissza, miután előtte többször is tesztelte, hogy mennyit bír fájó válla és lába. Ezalatt a többiek, de főleg a csapattárs, Jorge Lorenzo hatalmas előnyre tettek szert vele szemben. A még nyilvánvalóan nem teljesen gyógyult Rossi a sachsenringi esős időmérőn a sérüléséhez képest biztatónak mondható ötödik helyet szerezte meg. A versenyt végül a negyedik helyen zárta. Helyezése csak a legutolsó kanyarban dőlt el, az egész versenyen vele nagyot csatázó Casey Stoner csak itt tudta végérvényesen megelőzni. A cseh nagydíjat egy viszonylag unalmas verseny után ötödikként zárta, jobb helyezés elérésére gyakorlatilag esélye sem volt. Vele kapcsolatban azonban ezen a versenyen nem az elért eredményét várták, hanem a versenyt követő sajtótájékoztatóját, ahol bejelentette, hogy 2011-ben hol folytatja pályafutását. A várakozásoknak megfelelően kétéves szerződést kötött a Ducatival. A hátralévő nyolc versenyből haton dobogóra állhatott, Malajziában győzelmet is szerzett. A szezont végül harmadikként zárta, és tovább folytatta azt a rekordját, amely szerint a legtöbb egymást követő szezonban nyert legalább egy futamot. ### Egy újabb éra: Ducati Rossi tehát 2010. augusztus 15-én jelentette be, hogy a Ducatihoz szerződik, így létrejött sok olasz szurkoló vágya, egy olasz versenyző olasz motoron. Új csapata motorján először novemberben, egy valenciai teszten ülhetett. A tesztek során kiderült, hogy a Ducati jelentős lemaradásban van például a Repsolhoz képest, a második sepangi teszten Rossi közel két másodperccel maradt el Casey Stoner mögött. A szezon a korábbi évekhez hasonlóan Katarban kezdődött. A versenyt végül hetedikként zárta. Győzelemre később sem volt esélye, a szezon első harmadában még dobogóra is mindössze egyszer állhatott, Le Mans-ban harmadik lett. Ezt követően a szezon hátralévő részében stabil, ám különösebben jónak nem mondható eredmények következtek. Igaz, hogy a szezon utolsó négy futamáig egyszer sem esett ki, ám sem a futamgyőzelemre, sem a dobogóra nem volt esélye, legtöbbször a negyedik és hetedik helyek között mozgott, de volt kilencedik és tizedik is. A leggyengébb versenyek a szezon végén következtek. Japánban és Ausztráliában egyaránt kiesett, majd következett az idény tragikus szempontból legemlékezetesebb versenye, a maláj nagydíj. Rossi a versenyre kilencedikként kvalifikálta magát, és a második körben járt, amikor éppen Colin Edwardsszal csatázott, és amikor a negyedik helyen haladó Marco Simoncelli hibázott, és alig tudott a motorján maradni, testének nagyobb részével már lelógott a motorról, vagyis centiken múlhatott a tényleges bukás. Simoncelli, a hiba miatt, valamint hogy egyenesbe hozza motorját, éppen Rossi és Edwards elé került, akik mindketten megütötték őt, a hátán és a fején. Az ütközés ereje akkora volt, hogy a baleset miatt Simoncellinek a sisakja is leesett, így csúszott még néhány métert a pályán. Végül az olasz pilótát a gyors orvosi beavatkozás sem mentette meg, nem sokkal később belehalt sérüléseibe. A baleset miatt végül a szervezők a verseny törlése mellett döntöttek. A baleset során a Simoncellin kívül érintett két fél közül Rossi sértetlenül megúszta a balesetet, Edwards viszont kulcscsonttörést szenvedett. Rossi, miután a szezonzárón, Valenciában is kiesett, karrierje során először győzelem nélkül volt kénytelen befejezni egy szezont. A 2012-es idény hasonlóan küzdelmesen alakult Rossiék számára, mint az előző. Bár ebben az évben is, ha célba ért, minden versenyen pontot tudott szerezni, az első három futamon (Katar, Spanyolország, Portugália) például a legjobb ötbe kerülés sem sikerült neki. Az első komolyabb eredmény ismét Le Mans-ban jött el, ahol az előző évhez hasonlóan dobogóra tudott állni. A futamon sokáig harcban volt Cal Crutchlow-val és honfitársával, Crutchlow csapattársával, Andrea Doviziosóval, ám a verseny vége felé sikerült biztonságos előnyt kiépíteni velük szemben, sőt, még Stoner utolérésére is volt esélye. A többi versenyen, egészen San Marinóig ismét csak egyszer, a hazai versenyen sikerült a top 5-be kerülés (ötödik hely Mugellóban), majd az előző évvel ellentétben 2012-ben egy második dobogós helyezést is sikerült bezsebelnie. Misanóban, az addigra már Simoncelliről elnevezett versenypályán ismét másodikként zárt, tisztes távolságban lemaradva a győztes Jorge Lorenzo mögött, és bő másfél másodperccel megelőzve Álvaro Bautistát. A két dobogós helyezésnek köszönhetően az évvégi összesítésben sikerült egy helyet előrelépnie, a 2011-es hetedik hellyel szemben ekkor hatodik lett. ### Visszatérés a korábbi sikerek helyszínére: ismét Yamaha 2012\. augusztus tizedikén jelentették be, hogy Rossi elhagyja a Ducatit, a nap folyamán pedig később az is kiderült, hogy új csapata a régi lesz, vagyis visszatér a Yamaha gyári alakulatához, Lorenzo mellé. A 2013-as idényt egy kiváló második hellyel kezdte Katarban, majd hatodik volt Amerikában és negyedik Jerezben. A következő két versenyen, Jerezben és Mugellóban egyaránt bukott, ám míg előbbinél sikerült behoznia a motort a tizenkettedik helyen, addig a hazai pályán feladni kényszerült a futamot. Június 29-én egy negyvenhat futamos nyeretlenségi sorozatot szakított meg a holland TT-n, miután a hatodik körben megelőzte Dani Pedrosát, és a verseny végéig nem is adta át senkinek az első helyet. Később még a Sachsenringen, Laguna Secában, valamint Aragóniában és Ausztráliában is dobogóra állhatott, a szezont pedig a negyedik helyen zárta. A 2013-as év végén Rossi bejelentette, hogy a következő évben már nem Jeremy Burgess, hanem Silvano Galbusera lesz a versenymérnöke. Galbusera korábban Marco Melandri munkáját segítette a Superbike vb-n. 2014-et is jól kezdte, az első öt futamból háromszor is másodikként végzett. Június elsején, Mugellóban háromszázadik nagydíján állt rajthoz, amit egy harmadik hellyel tett emlékezetesebbé. A szezon vége felé, Misanóban ismét ő állhatott a dobogó legfelső fokára, győzelme az első nem Hondás siker volt 2014-ben. Győzelmének köszönhetően átlépte az ötezer pontos álomhatárt, sem előtte, sem azóta nem szerzett senki ennyi világbajnoki pontot. A szezonzárón egy másik hosszú sorozatot szakított meg, ugyanis Valenciában a 2010-es francia nagydíj után először állhatott fel az első rajtkockába. A szezont végül a második vb-címét szerző Marc Márquez mögött másodikként fejezte be. A 2015-ös katari futamon a lehető legjobban indult számára a szezon: első helyen végzett, mellé pedig Andrea Dovizioso és Andrea Iannone állhattak fel a dobogóra, így egy teljesen olasz dobogót láthatott a katari nézőközönség. Erre utoljára 2006-ban, Japánban volt példa. Miután harmadikként végzett Austinban, Argentínában ismét ő diadalmaskodott. A győzelmet nagyban köszönhette gumiválasztási stratégiájának is, ugyanis hátulra a Bridgestone extrakemény keverékű gumiját tetette fel. Jerezben, Le Mans-ban, valamint Mugellóban újabb dobogós helyezéseket szerzett (harmadik, második, majd ismét harmadik), így a 2014 év végi versenyekkel együtt zsinórban tizedszer állt fel a pódiumra, valamint vezette a világbajnokságot is. Hollandiai győzelme után teljesen nyilvánvalóvá vált, hogy Rossi és Lorenzo lesz a világbajnoki cím legfőbb várományosa. A Honda-felségterületnek számító Sachsenringen és Indianapolisban egyaránt Márquez végzett az élen, míg Brnóban ismét Lorenzo állhatott fel a dobogó legfelső fokára, ekkor pontegyenlőség alakult ki közte és Rossi között. Silverstone-ban ismét Rossi végzett előrébb, San Marinó-ban pedig a változó időjárási körülmények között Lorenzo kiesett, így Rossi ötödik helye miatt tetemes lett a spanyol hátránya a pontversenyben. Az utolsó öt versenyből Rossi csak egyszer végzett Lorenzo előtt, így a spanyol folyamatosan dolgozta le hátrányát az összetettben. A brnói 23 pontos hátrány a szezonzáróra hétre olvadt, és mivel Valenciában is Lorenzo győzött, ő szerezte meg a világbajnoki címet, a kategóriában harmadszor, pályafutása során pedig, az összes kategóriát figyelembe véve ötödször. Az évad során több kisebb, illetve egy nagyobb ellentét bontakozott ki a legfőbb világbajnoki esélyesek között. Argentínában Márquez egy előzési kísérleténél összeütközött Rossival, és bár ő esett el, míg Rossi nyeregben maradt, a kilencszeres világbajnok „mindent vagy semmit” jelzővel illette Márquez vezetési stílusát. Misanóban Rossi egy büntetőpontot kapott (ennek a szezon végén lett jelentősége, ugyanis háromtól súlyos büntetés jár) Lorenzo feltartásáért az időmérőn. Az igazi feszültség Márquez, Lorenzo és Rossi között Ausztráliában kezdődött, amikor Rossi azzal vádolta meg Márquezt, hogy ha már neki nincs esélye a végső győzelemre, honfitársát, Lorenzót segíti az elsőség megszerzésében azzal, hogy őt feltartja, Lorenzót pedig hagyja elmenni, hogy utána neki már ne legyen esélye őt utolérni. Az ellentét csúcspontja a maláj verseny volt, ahol Márquez indulhatott a pole-pozícióból. Márquez tempója nem sokkal később látszólag visszaesett, és Lorenzo rendkívül könnyen meg tudta előzni őt. Rossi is megpróbálta ezt, azonban vele már nem volt ilyen előzékeny, és leállt vele harcolni. Ezt elégelte meg Rossi, és egy visszafordító kanyarban leszorította Márquezt az ideális ívről, majd mikor Márquez bedöntötte a motorját, rádőlt Rossiéra, emiatt pedig elesett, míg Rossi tovább tudott menni. Az esetet követően annak lehetősége is felmerült, hogy Rossi részéről szándékos rúgás történt, ám végül csak a leszorítás miatt kapott három büntetőpontot, így pedig már négy volt neki, emiatt a szezonzáró valenciai versenyen a rajtrács végéről volt kénytelen indulni. Rossi hiába fellebbezett a Nemzetközi Sportdöntőbíróságnál is, a szervezet elutasította kérelmét, így érvényben maradt a büntetése. A versenyen hiába zárkózott fel az addig világbajnoki éllovas Rossi a negyedik helyre, mivel Lorenzo végig az élen motorozott, honfitársa, Márquez pedig egyszer sem próbálta megelőzni, végül Jorge Lorenzo szerezte meg a világbajnoki címet. A dobogóra Lorenzo és Márquez mellé még Dani Pedrosa állhatott fel. 2016 első felében sokkal kevésbé tudott kiegyensúlyozott lenni, mint az azt megelőző években, emiatt pedig több kiesés is belerondított a jó eredményekbe. Austinban, az Amerika nagydíjon saját hibájából csúszott el és esett ki, míg Mugellóban hiába indulhatott a pole-pozícióból, még a verseny legelején elfüstölt a motorja, így esélye sem volt a jó eredmény elérésére. Hollandiában ismét kiesett, így tetemes hátrányba került Márquezzel szemben. Mivel a szokásosnál sokkal több teljes egészében esős vagy változó körülmények között futott versenyre került sor a szezonban, szép lassan sikerült leszakítania magáról összetettben Lorenzót, aki saját elmondása szerint sem kedveli ezeket a körülményeket. 2021 augusztusában hivatalosan is bejelentette, hogy visszavonul a sporttól. Utolsó versenyét tizedik helyen fejezte be, amit egy megemlékezés követett. Lewis Hamilton és Max Verstappen is megemlékezett róla, de még Keanu Reeves színész is. ## Rivalizálások Rossi karrierjének első komoly riválisa az olasz Max Biaggi volt. 2000-ig nem versenyeztek közvetlenül egymás ellen, ugyanis Rossi ekkor került fel az 500-asokhoz. Ekkortól több emlékezetes incidensük volt egymással. Csatájukat egyébként egy 2003-as dokumentumfilmben meg is filmesítették. Az első ismertebb eset a 2001-es japán versenyen történt. A verseny vége felé közeledve a célegyensben Rossi megpróbálta megelőzni Biaggit, aki könyökkel kilökte őt a pályát övező műfűre, mintegy 220 km/órás tempónál. Ennek következtében Rossi több helyet visszaesett, ám végül sikerült felzárkóznia, megelőzte Biaggit és megnyerte a versenyt. Biaggi végül csak harmadik lett Garry McCoy mögött. Rossi, Biaggi előzésekor kinyújtott középső ujjal jelezte Biagginak véleményét. Egy másik ismert incidens ugyanebben az évben, Barcelonában történt. A versenyen Rossi végzett az első, Biaggi a második helyen, így mindketten felállhattak a dobogóra. A díjátadás előtt azonban összeverekedtek. Később, az interjúk alatt erről kérdezték őket, ám az összetűzés okát nem sikerült kideríteni. A Dorna végül megtiltotta nekik, hogy erről beszéljenek. Később végül egyikőjüket sem büntették meg az eset miatt. Az asseni sajtótájékoztatón aztán a kamerák kereszttüzében kezet fogtak egymással, ezzel elsimítottak egymás között minden nézeteltérést. Következő nagy ellenfele az akkor a Gresini csapatnál versenyző Sete Gibernau volt. Kettejük között két ismertebb eset történt, először a 2004-es brazil nagydíjon. A két pilóta azelőtt kifejezetten jóban volt egymással, de a verseny után hosszú ideig nem beszéltek egymással. Rossi ugyanis a versenyen kilökte Gibernaut, aminek következtében mindketten kiestek. Később, a katari nagydíjon ismét összeütköztek, ám ezúttal az időmérő edzésen. Itt egyértelműen Rossi volt az eset okozója, akit később a rajtrács végére soroltak hátra. A versenyt Gibernau nyerte. A rivalizálás 2006-ban ért véget, amikor Gibernau visszavonult. Bár 2009-ben visszatért, ekkor már nem volt képes a vb-címért harcolni. 2007-ben Stoner lett Rossi legfőbb ellenfele. Ebben az évben végül az ausztrál simán megszerezte a vb-címet. A legismertebb eset kettejük között a 2008-as amerikai nagydíjon történt. Miután többször oda-vissza előzgették egymást, pár körrel a vége előtt Rossi ismét megpróbálta megelőzni Stonert. A célegyenes előtt nem sokkal hibázott az ausztrál versenyző, aki így a fűre kényszerült, majd a kavicságyba, és elesett. Bár fel tudott állni, végül csak második lett. A verseny után Stoner nyilatkozatában erősen támadta Rossit, a következő versenyen azonban bocsánatot kért tőle. 2009-ben a csapattárs Jorge Lorenzo is a riválisok közé lépett. Bár a spanyol már 2008-ban is a csapattársa volt Rossinak, ebben az évben csak egyszer sikerült nyernie, míg Rossi nagy fölénnyel nyerte ezt az évet. A 2009-es év leginkább kettejük csatájáról szolt, amit végül Valentino nyert meg. Több híres csatájuk volt ebben az évben, például a katalán nagydíj vagy Brno. Az év második felében úgy tűnt, Lorenzo megveri Rossit, de végül ez nem sikerült neki. Lorenzo eldobta magától a lehetőséget, mert többször is elesett. A cseh nagydíjon Rossit próbálta előzni, amikor esett. ## Kapcsolata az autósporttal Rossi többször is tesztelt különféle versenyautókkal, raliautóval például több versenyen is részt vett. Az autósporttal kapcsolatban mégsem emiatt foglalkoznak vele a legtöbbet. Először 2006-ban, Valenciában tesztelhette a Ferrarit. Ekkor kezdődtek el azok a feltételezések, miszerint Rossi talán a Formula–1-ben folytathatja. A teszt első napján kicsúszott, amivel az a nap véget is ért számára, a második napon azonban a 15 ott lévőből kilencedik lett, megelőzve több akkori F1-es pilótát, David Coulthardot vagy Jarno Trullit. A teszt utolsó napján Rossi már csak mintegy fél másodperccel volt elmaradva az első helyezett Schumachertől. 2008 telén egy Ferrarit tesztelt Mugellóban, azóta szinte minden hónapban felröppen a pletyka, hogy az F1-ben folytatja. Rossi másik szenvedélye az autósportban a rali. Az első verseny, amelyen elindult, a 2002-es brit rali volt. Itt összetörte az autóját, és kiesett. Legközelebb 2005-ben állt rajthoz raliversenyen, Monzában egy gyári Subaru Impreza volánjánál. A 2006-os új-zélandi világbajnoki futamon ismét rajthoz állt. Itt ismét egy Subarut vezetett, végül a 39 indulóból a tizenegyedik helyen végzett. Nem sokkal ezután ismét rajthoz állt Monzában, ahol az megelőzte többek között az előző évi győztes Rinaldo Capellót is, végül 24 másodperces előnnyel az első helyen végzett. A hét gyorsasági szakaszból ötöt nyert meg. Legutoljára a 2008-as brit ralin vett részt, ahol 12. lett. Eddig akárhányszor röppentek fel akár F1-es, akár ralis pletykák vele kapcsolatban, ő azt mindig visszautasította, bár szerződése lejártával elképzelhetőnek tartotta, hogy kipróbálja magát más sorozatban is. ## Sisakok Valentino Rossi pályafutása során több sisak-designnal versenyzett már, a legtöbbön a nap-hold motívum volt látható. ## Magánélete Magánéletéből, amennyire lehet, igyekszik kizárni a médiát, így azonkívül, hogy Inter-drukker, valamint balkezes, nem sokat lehet tudni. Kedvenc csapatának több mérkőzését is a helyszínen tekintette meg, ha ideje engedte. Családi állapota jelenleg nőtlen. Az egyik legismertebb eset 2007-ben történt vele. Ekkor az olasz adóhatóság vizsgálatot indított ellene, ugyanis szerintük Rossi jelentős, 112 millió eurós jövedelmet nem jelentett be. A vizsgálat lezárultával Rossi 35 millió eurót volt kénytelen büntetésként fizetni az adóhatóságnak. ## Rekordok A 2014-es San Marino Nagydíj után Valentino Rossi a következő rekordokat tartja: ## Statisztikái szezonok szerint ## Teljes MotoGP-eredménylistája

Alcatraz-sziget

Az Alcatraz-sziget (vagy egyszerűen Alcatraz, a popkultúrában elterjedt neve szerint „a Szikla”) kis sziget a San Francisco-öböl közepén, Kalifornia államban. Először világítótorony, majd katonai erődítmény, később börtön volt, ma múzeum és 1986 óta nemzeti emlékhely. A Nemzeti Park Szolgálat (angolul National Park Service, NPS) gondozza és a Golden Gate National Recreation Area része. Mai neve a környéket felfedező spanyol Juan Manuel de Ayala hajós által adott La Isla de los Alcatraces („A szulák szigete”) angolosodott formája. A nagyközönség számára leginkább az 1934 és 1963 közt a szigeten működött maximális biztonságú börtönről nevezetes, aminek falai közt töltötte büntetését a két világháború közti időszak nagy gengsztereinek „színe-java”, mint Al Capone vagy Machine Gun Kelly. ## Földrajza és élővilága A kaliforniai San Franciscótól északra, a San Francisco-öböl vizében magasodik a kréta korú homokkőből és palából felépülő sziget. Területe: 90 000 m2 (9 hektár). A homokkő és pala kőzetek miatt nehezen művelhető, terméketlen terület. Ezért és különleges fekvése miatt mindig speciális feladatot látott el. A fehér ember megérkezése előtt csak madarak és néhány ellenálló fűfaj alkotta az élővilágot. Mivel a szigeten nincs természetes forrás, a növények a harmatra és az esőre voltak utalva. Megfelelő talaj sem alakulhatott ki. A helyzet az ember megjelenése után alakult át gyökeresen. Az 1850-es években az öblöt védő ágyúk alapozásához felhasznált földet az Angyal-szigetről hozták, amivel sokféle mag került a szigetre. A következő lépésként a katonai erődítmény, majd a katonai börtön lakói állandó lakosságot jelentettek, és mint ilyenek nekiálltak átalakítani környezetüket. Franciakerteket alakítottak ki, különféle fákat, egzotikus- és dísznövényeket ültettek. 1934-ben a létesítmény fegyházzá alakult át, emiatt a betelepítés üteme csökkent, de ezután is voltak újabb telepítések. Nem voltak hivatásos kertészek, néhány kiválasztott elítélt gondozta a növényeket. A helyi civilek magánkertjei ezeknél jobban virágzottak, itt megjelentek a gyümölcsfák is. A börtön bezárása után a kerteket elhanyagolták, a mai növényzet ezekből származik, emléket állítva a sziget egykori lakosainak és fészkelőhelyet nyújtva számos madárnak. 1972 óta védelem alatt áll a sziget növényvilága. A legjellemzőbb fajok: a nyugati medveköröm (Acanthus mollis L.), a kaliforniai kakukkmák (Eschscholtzia californica), különféle loncok, tündérrózsák, agávék. A cserjék és fák közül a kaliforniai szeder (Rubus ursinus), a fuksziák, a gerániumok, az eukaliptuszok és a ciprusok a legjellemzőbbek. A madarak alkotják a fauna gerincét, főleg a nyugati oldal sziklás partvidékén találtak eszményi költőhelyre a tengeri szárnyasok. A legjellemzőbb fajok az alkafélék, a kárókatonafélék és sirályfélék családjaiból kerülnek ki. Úgy tartják, hogy az éjszakai életmódú őzegér (Peromyscus maniculatus) az egyetlen emlősfaj a szigeten. A 7-10 centiméteresre megnövő rágcsálók rovarokkal, bogyókkal, gyümölcsökkel és ételmaradékokkal táplálkoznak. Egy 1994-es kutatás szerint a szigeten található populáció szőrzete általában világosabb árnyalatú barna, mint az öböl többi részén élő egyedeké. Érdekes faj a sárga színű banáncsiga (Ariolimax ssp.), amely Alcatraz nedvesebb területein honos. Akár a 15-20 centis hosszúságot is elérhetik. Étrendjüket gombák, növények és állati maradványok alkotják. Gusztustalan és nyálkás kinézetük ellenére ehetőek. Számos csigafesztivált és csigaversenyt rendeznek évente. Ezen fesztiválok részeként a belőlük készülő ételekkel főző- és receptversenyt is kiírnak. Az ösztövér siklószalamandra (Batrachoseps attenuatus) a kétéltűek egyik jellemző képviselője. Megjelenésében, méretében és színében a földigilisztára hasonlít, annyi különbséggel, hogy vannak kis lábai. A gyíkokhoz hasonlóan veszély esetén leválaszthatja a farkát. Általában 6-12 centiméter hosszú és a bőrén keresztül lélegzik. A sziget nedvesebb területeit kedveli, leggyakrabban a rothadó fák alatt lehet találkozni vele. Az állományt vizsgálva a kutatók megállapították, hogy az elöregedett, reprodukciós sebessége lassú. ## Történelme Feltehetően az indián őslakosok horgászhelyként és tojások gyűjtésére használták a szigetet, hiszen az egyik legmegfelelőbb hely e célokra az öbölben. Egyes elképzelések szerint ide száműzhették a törvényeket megszegő társaikat is. Két jelentősebb törzs szálláshelye volt a terület, a miwok és az ohlone indiánoké, akik száma az európaiak érkezésekor 10 000 körül lehetett. Mivel a sziget az öböl bejáratának közepénél helyezkedik el, nagyobb távolságból úgy tűnik, mintha nem is szakadna meg a partvonal, ami számos európai hajóst megtévesztett. Juan Rodriguez Cabrillo, Francis Drake és Sebastián Rodriguez Cermeño is elhaladt mellette anélkül, hogy észrevette volna. Cermeño adta a területnek a San Francisco nevet. Végül Gaspar de Portolá volt az első, aki behajózott az öbölbe 1769. október 31-én. 1775-ben a spanyol Juan Manuel de Ayala hadnagy több hetet töltött az öböl feltérképezésével és nevezte el a szigetet Pelikán-szigetnek augusztus 11-én. 1821-ben a Spanyolországtól függetlenedő Mexikó része lett egészen 1848. május 19-ig, amikor az mexikói–amerikai háború után Kaliforniával együtt az USA fennhatósága alá került. ### Világítótorony Még ebben az évben kitört az aranyláz, amely robbanásszerűen megnövelte San Francisco lakosságát. Egy év alatt 1 000-ről 25 000-re nőtt a lakosság és még ezután is folyamatosan áramoltak be a szerencsevadászok. A megnövekedett forgalom miatt szükségessé vált a vízi közlekedés biztonságossá tétele. A baltimore-i székhelyű Gibbons and Kelly vállalat kapta meg a jogot, hogy világítótornyokat építhessen a nyugati parton, összesen hét darabot. Az Alcatrazi Világítótornyot 1853-ban adták át, amellyel a legöregebb világítótorony az Egyesült Államok Csendes-óceáni partvidékén. 1854-ben hármas osztályú Fresnel-lencsékkel, 1856-ban ködharanggal szerelték fel. 1904-ben fejlesztették tovább és négyes osztályú lencséket kapott, amelyekkel már öt másodpercenként tudott fényjelzést adni, amelyet 41 kilométeres távolságból is láttak a hajósok. Az 1906-os földrengésben súlyosan megrongálódott épületet 1909-ben lerombolták, és az eredeti helyétől délebbre egy magasabb, 25 méteres tornyot építettek fel, hogy ezzel helyet adjanak a kiépülő börtönnek. Az új, 1909. december 1-jén átadott épületben egészen 1963-ig voltak lámpaőrök, az automata berendezés felszereléséig. ### Az erőd Kalifornia már 1850-ben állami rangot kapott, és az aranyláz hozta gazdagság növekedésével szükségessé vált az amerikai jelenlét biztosítása. Az Alcatraz-sziget kitűnő lehetőséget nyújtott egy erőd építésére, az öböl védelme érdekében. A Csendes-óceáni Mérnöki Bizottság így jellemezte a terület taktikai értékét: „A természet mintha direkt egy erődítménynek találta volna ki a szigetet: minthogy az öböl bejáratának közepén fekszik, ágyútűzzel tudja beborítani északon az Angyal-szigetig, délen a városig, nyugaton pedig a külső telepekig húzódóan az egész környéket. Egy San Franciscóba igyekvő hajónak legalább egy mérföldnyi távolságon belül meg kell közelítenie.” Millard Fillmore elnök hozta a döntést, amely szerint egy nagyobb területet, számos öbölbéli szigettel együtt a hadsereg használatába adott. Az Alcatraz a Lime Pointtal és a Ford Pointtal kiegészülve alkotta volna a város háromszög alakú védelmi rendszerének csúcspontjait a hadsereg tervei szerint. A Lime Pointon azonban sohasem épült meg az erődítmény, mert az állam nem tudott megegyezni a terület tulajdonosával a vételárról. 1853-ban kezdődtek az Alcatraz erőd építési munkálatai, amelyet a hadsereg mérnöki egységei végezték James McPherson hadnagy vezetésével. Nehéz volt elég munkaerőt találni, mert a legtöbb férfi inkább aranyásással próbált pénzt szerezni, mint bérmunkával. Problémát jelentett a megfelelő minőségi építőanyagokkal való ellátás is. A homokkövet a szomszédos Angyal-szigetről hozták, de a gránit jelentős részét Kínából importálták. 1858-ra épült fel az erődítmény, az első legénysége (200 katona) a következő évben érkezett meg. Az első parancsnok Joseph Stewart százados volt. Robbantásokkal, tégla- és sziklafelhalmozásokkal lépcsőzetes falakat alakítottak ki a sziget partjain. Huzagolatlan Columbiad ágyúkat helyeztek el észak, dél és nyugat felé, melyek megfelelő tűzerőt biztosítottak az ellenséges hajók távoltartására. Az erőd oldalsó védelmét caponiereken elhelyezett mozsárágyúkkal oldották meg. A világítótorony közelében épült fel téglából a citadella, amely a végső védelmi vonalat jelentette. A lőréses ablakokkal felszerelt kétemeletes épület felső szintjeiben volt a kaszárnya, az alagsor pedig élelmiszer- és lőszerraktárnak, konyhának és ebédlőnek adott otthont. Az egész épületet mély várárok vette körbe, amelyen csak egy felvonóhídon keresztül lehetett átkelni. Békeidőben 100, ostrom idején 200 ember elhelyezésére tervezték. Ezzel a létszámmal négy hónapos ostromig tartottak volna ki a készletek. A magas falak miatt a szigetre csak a dokkon keresztül lehetett bejutni. A dokktól a citadelláig vezető utat is mozsárágyúk vigyázták és lőrések tucatjaiból lehetett közvetlen közelről lőni az ellenséget. A passzív védelmet itt is száraz várárok, felvonóhíd és vasalt fakapuk biztosították. Az amerikai polgárháborúban harci eseményekben nem vett részt, habár további megerősítéseket is kiviteleztek (például: 1864-ben állították fel a 15 inches Rodman ágyúkat). Kaliforniában mind az unionistáknak, mind a konföderalistáknak voltak támogatói, de az erőd vezetése, mint az állam nagy része is, az északiakhoz húzott. Így a részvétele arra korlátozódott, hogy elfogott déli szimpatizánsokat és hadifoglyokat tartottak benne fogva. Felismerve, hogy elzártsága miatt szinte lehetetlen innen a szökés, több más erődítményből is ide szállították a rabokat, majd 1861-től hivatalosan is a csendes-óceáni hadosztály katonai börtöne lett. ### Katonai börtön 1867-ben épült fel a börtönnek helyet adó téglaépület. Korábban a foglyokat az őrház alagsorában, és egy 1863-ban épült faépületben tartották fogva. Az elítélteket az erődítési munkálatokban és az építkezéseken foglalkoztatták, sőt néhányukat naponta átszállították a közeli támaszpontokra ottani munkavégzés céljából. A megbízhatatlan foglyok belső feladatokat láttak el vagy végig a cellájukban maradtak. Megkülönböztetésükre ruhájuk hátuljára egy nagy „P” betűt varrtak, az angol prisoner = rab rövidítéseként. Az USA nyugat felé való terjeszkedése miatt egyre szaporodtak az indiánokkal való konfliktusok, így az elfogott őslakosok száma is növekedett. Közülük számos az Alcatrazba került. A jelentősebbek egyike volt Paiute Tom, aki a hadsereg szolgálatában állt, mint nyomolvasó és két nappal ideszállítása után árulásért lelőtték az őrök. Két másik indián, Broncho és Sloluck, az Északkelet-Kaliforniába küldött békekövetek legyilkolásában játszott szerepükért kerültek őrizetbe. A többi bűntársukat rögtön felakasztották, Ulysses S. Grant elnök közbenjárására kímélték meg az ő életüket. Broncho betegségben halt meg a szigeten, Sloluck öt év után szabadult és csatlakozott megmaradt népéhez egy rezervátumban. Kayetenay csirikava apacs törzsfőnök, Geronimo szövetségese, 2 évre került az intézménybe. Szabadulásakor ezt a jelentést írták róla: „Ittléte teljes jellemátformáláshoz segítette.” 1895 januárjában 19 hopi indián érkezett a börtönbe Észak-Arizonából. Ezek a falufőnökök megtagadták az együttműködést a kormány oktatási programjával. Idejük nagy részét farönkök fűrészelésével töltötték, de néhányuk számára lehetővé tették, hogy ellátogassanak San Franciscó-i iskolákba, ahol, egy akkori újság szavaival élve, láthatták: „a szorzótábla nem harap”. Miután beleegyeztek az együttműködésbe, szabadon engedték őket, de miután visszatértek otthonukba, továbbra is ellenálltak az újításokkal szemben. Az 1898-as spanyol–amerikai háború idején számos hadifoglyot szállítottak ide, számuk 450 körül mozgott. A Fülöp-szigetekről fertőző trópusi betegségekkel hazatérő katonák egy részének is Alcatrazt jelölték ki karanténnak. A hely egyre szűkösebbé vált, az erőd védelmi funkcióját pedig lassan elvesztette, így hozzákezdtek a sziget teljes átépítésének. Folyamatosan leszerelték a több mint száz elavult ágyút is, 1891-re már csak hét darab maradt. Az alakulótéren felhúztak egy újabb épületegyüttest, amely három 2 szintes faépületből állt, cölöpkerítéssel körülvéve. A fa építőanyag miatt mind a felső, mind az alsó börtön tűzveszélyes hely volt. 1902-ben egy olajlámpás miatt majdnem az egész alsó börtön leégett, a piromániás elítélt George „Firebug” Bender pedig a felső börtönt akarta a földdel egyenlővé tenni. Az 1906-os földrengés után 176 köztörvényes bűnözőt áthoztak a szigetre kilenc napra, hogy megfelelően tudják őket fogva tartani, amíg újjáépítik a leégett szárazföldi börtönöket. 1907. március 21-én vesztette el erőd besorolását és lett hivatalosan is „csak” katonai börtön. A gyalogsági katonákat a katonai rendőrség emberei váltották fel. Szükségessé vált a teljes felújítás, amelyet Reuben Turner őrnagy tervei alapján végeztek. A teljes citadellát lerombolták, csak az alagsort hagyták meg. 1912-re épült fel az új börtön, az akkori világ legnagyobb vasbeton épülete, amelyen belül kialakítottak konyhát, ebédlőt, kórházat, adminisztrációs helyiségeket és négy blokkba rendezve hatszáz cellát. Saját erőművet is kapott, hogy az energiaellátás és a fűtés zavartalan legyen. Az elítélteket három csoportba osztották az ítéletek súlyának megfelelően, mindegyik csoportra külön szabályozás vonatkozott. Például a hármas (legsúlyosabb) osztálya sorolt elítéltek nem kölcsönözhettek könyvet a könyvtárból, nem kaphattak levelet és nem fogadhattak látogatókat és állandóan szigorú csendrendelet vonatkozott rájuk. A belső szabályok megsértőinek súlyos következményekkel kellett számolniuk: magasabb osztályba sorolhatták, keményebb munkára vagy száraz kenyér és víz diétára foghatták, esetleg egyenként 5,5 kilogrammos boka és csuklógolyó viselésére kötelezhették őket. Érdekesség, hogy a cellákat csak alvásra használták, napközben nem lehetett ott tartózkodni, ez alól csak a magánzárkával büntetettek képeztek kivételt. Az első és második osztályba sorolt rabok a börtön bármely területére mehettek, kivéve az emeleten levő börtönőri barakkba. Ez idő tájban a civil lakosság legnagyobb hányadát a kínai munkások alkották. 1915-ben börtönről fegyházra nevezték át, amivel párhuzamosan kissé lazultak a fogvatartás szabályai, de még így is megfelelően szigorúak maradtak. A hangsúly az oktatásra és rehabilitációra terelődött. Az elítéltek testi, szellemi és katonai kiképzésen estek át, sokan a büntetésük letöltése után újra állományba vonulhattak. Az egyes munkákat megbízhatóság alapján kiosztva, voltak, akik a szigeten élő családoknál segítettek, főztek, takarítottak, a gyerekekre vigyáztak, de olyanok is, akik egész álló nap követ törtek. A sziget keleti felén levő nagy virágoskerteknek a rabok tették le az alapjait. A Kaliforniai Virágegyesület (California Spring Blossom and Wild Flower Association) 1924-ben 45 kiló virágmaggal és 300 fa-, illetve cserjecsemetével járult hozzá a sziget megszépítéséhez. A rabok számára sportolásra is lehetőség nyílott, az 1920-as évek végére baseballpályát is építettek. Péntek esténként ökölvívó-mérkőzéseket tartottak az elítéltek részvételével, amire még a városiak is ellátogattak. Természetesen még így is voltak szökési kísérletek, de a legtöbben visszafordultak vagy megfulladtak a jéghideg vízben. Sikeres szökések akkor történtek, amikor valaki a szárazföldi támaszpontok egyikéről próbált meg munkaidő alatt eltűnni. ## Szövetségi börtön A nagy gazdasági világválság idején felszínre került az intézmény legnagyobb problémája: az ellátmány és utánpótlás szigetre szállítás miatti óriási fenntartási költsége, amit a hadsereg nem tudott felvállalni a továbbiakban. A rabok többségét Fort Leavenworth-be (Kansas) és Fort Jay-be (New Jersey) szállították át és 1934. január 1-jén az Igazságügyi Minisztérium alá tartozó Börtönhivatal (Bureau of Prisons – BOP) átvette az intézmény kezelését, az szövetségi büntetés-végrehajtási intézetté alakult. A 32 legproblémásabb katonai fogoly az újonnan alakult börtön első rabjaiként a szigeten maradt. A világválság bűnözési hullámot indított el országszerte, aminek megállítása érdekében a kormányzat jelentős erőket mozgósított. Szükség volt egy új börtönre, ahova a legveszélyesebb elkövetőket gyűjthetik. Elvárás volt, hogy kellő megfélemlítő és elrettentő erővel, valamint a szökés gondolatát is teljesen értelmetlenné tevő biztonsági rendszerrel rendelkezzen. Habár szó volt egy alaszkai helyszínről is, végül Alcatrazra esett a választás. Homer Cummings főügyészt és Sanford Batest, a BOP vezérigazgatóját tekinthetjük az új intézmény szülőatyjainak. Ide azokat a bűnözőket hozták, akikkel más intézményekben már probléma volt, egy bíró sem küldhette őket közvetlenül ide. Emiatt emlegették úgy is, mint „börtön a börtönben”. Miután sikerült a város lakosságát meggyőzni, hogy semmiféle veszély nem fenyegeti őket, a következő lépés a megfelelő igazgató megtalálása volt. James A. Johnstonra esett a választás, aki 20 év tapasztalattal rendelkezett már, mint fegyházi alkalmazott, a San Quentin és Folsom börtönök igazgatói tisztjét is betöltötte. Amikor elfoglalta az Alcatraz igazgatói székét, lehetősége volt bármelyik szövetségi börtönből toborozni a személyzetet. James A. Johnston személyiségére egyaránt jellemző volt a szigorúság és a humanizmus, hitt abban, hogy megfelelő módszerekkel a bűnözőket integrálni lehet a társadalomba. Ennek kulcsát a megfelelő foglalkoztatásban látta, hogy az elítéltek célokkal rendelkezzenek és érezzék, hogy valami hasznosat tesznek. Egyik ilyen híres kezdeményezés részeként például Kalifornia útjait újították fel. A munkákat nem pénzzel, hanem különböző kiváltságok juttatásával fizették meg. Számos elítélt visszailleszkedését segítették az igazgató által indított képzési programok is. A szabályok megsértőit a lehető legszigorúbban büntette. Nem riadt vissza attól sem, hogy a kivégzéseket személyesen felügyelje vagy a hírhedt bűnözőket fegyelmezze. 14 évig volt az Alcatraz igazgatója. 1934 áprilisában kezdődött el a korszerűsítés: a cellákba bevezették a villanyt, a rácsokat erősebbre cserélték, fémérzékelő kapukat telepítettek az étkező és a munkaterületek bejáratához, a csatornákat körbebetonozták, az ebédlő mennyezetébe könnygázkibocsátókat építettek, a folyosók végére pedig kisebb fegyverraktárakat telepítettek, ahonnan az őrök a lehető leggyorsabban fegyverhez juthattak. 350 cella került kialakulásra négy blokkban, a maximális rablétszámot pedig 300-ban határozták meg. (A rekord 302 fogoly volt egy időben). Az „A” blokkot nem használták. Ezek az adatok ellentmondanak az elképzeléseknek, hogy az Alcatraz volt az „USA Ördög-szigete”, ahogy azt számos könyv és film lefestette. Nem volt példa nélküli, hogy elítéltek kifejezetten kérték, hogy ide helyezzék őket a jó körülmények miatt. Willie Radkay fegyenc egy vele készített interjúban elmondta, hogy az őrök tisztelettel bántak velük és az étel a legjobb volt az egész büntetés-végrehajtást tekintve. Alapesetben minden rabnak csak az ételhez, ruházkodáshoz és orvosi ellátáshoz volt joga. A fegyencek fegyelmezésére a legjobb eszköz a kiváltságok megvonása volt. Az első három hónapban nem engedélyezték számukra a látogatófogadást. Utána is csak az igazgató személyes engedélyével lehetett havi egy beszélőjük. A börtönkönyvtárhoz korlátozott hozzáférésük volt, nem olvashattak újságot vagy hallgathattak rádiót. A könyvek közül is csak a jóváhagyottakhoz juthattak hozzá. A levélírás és fogadás nem volt alapvető jog, akinek kijárt, annak levelét is cenzúrázás és újragépelés után postázták csak. ### Híres elítéltek „A Szikla” legendájának kialakulásában nem kis szerepe volt az itt fogva tartott híres vagy éppen hírhedt bűnözőknek. A legismertebb közülük vitathatatlanul Al Capone volt, akit 1934-ben szállítottak át ide atlantai börtönéből. Többször összetűzésbe került James Lucasszal, egy texasi bankrablóval, aki egyszer hátba is szúrta. Az egyik börtönsztrájkban nem vett részt, emiatt társai kiközösítették. 1939 novemberében helyezték szabadlábra meggyengült egészsége miatt. Robert Stroud „Alcatraz madarásza”-ként lett ismert. Erőszakos természete miatt több börtönt is végigjárt, még halálbüntetésre is ítélték, amit 1920-ban Thomas Woodrow Wilson elnök életfogytiglani szabadságvesztésre mérsékelt. Már azelőtt írt két könyvet a kanárikról és betegségeikről, mielőtt az Alcatrazba szállították. Az őrök azért engedélyezték számára a madarak tartását, mert javulást reméltek tőle a súlyosan antiszociális Stroud állapotában. Ő kihasználva a helyzetet, sokszor rejtett el nem engedélyezett tárgyakat a madarai ketrecében. A tudományos kísérleteihez igényelt anyagokból pedig házi főzésű szeszeket állított elő. 1942-ben kezdte meg 17 éves Alcatrazi tartózkodását, amelyből 6 évet a „D” blokkban, 11-et a börtönkórházban töltött. 1963. november 21-én halt meg a Missouri állambeli Springfield Szövetségi Börtön kórházában, ahova 1959-ben utalták. Machine Gun Kelly 1934. szeptember 4-től 1951-ig volt a sziget foglya. Ittléte alatt folyamatosan olyan rablásokkal és gyilkosságokkal dicsekedett, amiket soha nem követett el. Johnson igazgató példás fegyencnek tartotta. ### Szökési kísérletek A cellák nem közvetlenül a főfal mellett helyezkedtek el, így ha egy fegyenc valamilyen módon ki is tudott jutni a cellájából, még akkor is le kellett küzdenie a főépület falait, hogy a szabad ég alá jusson. A börtön 29 éves működése alatt 14 szökési kísérlet történt, melyekben 36-an vettek részt, ebből 23-at elfogtak, 6-ot lelőttek, 2 pedig megfulladt. Valószínűleg az ismeretlen sorsú maradék 5 rab is hullámsírban végezte. Egy legenda szerint a szigetet körülvevő öblöt benépesítő cápák miatt innen lehetetlen volt megszökni. De ez nem igaz: a Szikla környéki vizekben ugyanis csak közepes termetű, dögevő cápák élnek, amelyek nem veszélyesek emberre. Sokkal veszélyesebb az örvénylő, kiszámíthatatlan és hideg víz. Hivatalosan mindössze két ember ért partot: az egyik egy szállítóhajó fedélzetén, a másik pedig az öböl átúszása után, ám őket azonnal elfogták a hatóságok. ### Statisztika 8 embert gyilkoltak meg társai, 5 öngyilkosságot követett el, 15 pedig természetes okból hunyt el Alcatraz falain belül. Így összesen 28 rab nem hagyta el élve a szigetet, kivégzéseket itt nem hajtottak végre. A halálraítélteket a San Quentin állami börtönbe szállították, ahol gázkamrában hajtották végre az ítéletet. Összesen 1 576 nyilvántartási számot osztottak ki, de mivel körülbelül harminc elítélt visszatértekor más számot kapott, így a hivatalos 29 év alatt körülbelül 1 545 rab vonult be Alcatrazba, a legtöbb rab egy időben 302, legkevesebb 222 volt. Az egy rabra eső átlagosan letöltött idő nyolc év volt. Az intézmény bezárását Robert F. Kennedy főügyész rendelte el 1963-ban, amelyet a magas fenntartási és üzemeltetési költségekkel indokolt. (Alcatrazban 10 dollár volt egy elítélt napi költsége, míg Atlantában 3 dollár) A döntésében szerepet játszott az is, hogy a létesítmény elavult, a várható felújítási költségek helyett jobban megérte egy újabb börtönt felépíteni.1963. március 23-án hagyták el az utolsó rabok a szigetet. Helyét az Illinois állambeli Marionban újonnan épített maximális biztonságú börtön vette át. ## Indián okkupáció A bezárás után évekig üresen állt, és számos elképzelés született lehetséges hasznosításáról: ENSZ emlékművet, nyugati parti Szabadság-szobrot, bevásárlóközpontot és hotelt is terveztek a szigetre. 1969\. november 9-én, kihasználva az 1868-as Fort Laramie egyezmény által szavatolt jogaikat, az elhagyott területek tulajdonba vételére különböző törzsekből származó indiánok szimbolikusan partra szálltak a szigeten. 1964. március 9-én már volt egy ehhez hasonló akció, de akkor mindössze 4 óráig volt a szigeten 5 sziú indián Richard McKenzie vezetésével. De mégis jelentős, hisz az 1969-es követelések innen indultak: egy indián egyetemet és kulturális központot kívántak létrehozni. A novemberi szigetfoglalók vezetője Richard Oakes volt. Miután látták, hogy nem ütköztek akadályba, visszatértek a szárazföldre és a Kaliforniai Egyetemen toborzóakcióba kezdtek. November 20-án tértek vissza körülbelül 80 egyetemista és 100 indián társaságában. Hamar berendezkedtek, megválasztottak egy vezető tanácsot és mindenkinek volt kiosztott munkája. Az első napokban a kormányzat felszólította őket a távozásra, barikádot vont a sziget köré és tárgyalásokat kezdeményezett. A két fél álláspontja merőben különbözött: az indiánok a sziget átadását, egyetem, kulturális-ökológiai kutatócentrum és múzeum felépítését akarták elérni, a kormányzat ezzel szemben a sziget kiürítését sürgette. A közvélemény erősen rokonszenvezett az akcióval, így egy idő után a központi hatalom a kivárás taktikáját választotta. Az 1970-es év elejére már kezdett megbomlani az indián közösség, többen Oakes ellen fordultak, számos diák visszatért az iskolába. Helyüket városi indiánok, hippik és drogosok vették át. Oakes mostohalánya január 5-i halála után hagyta el a szigetet. A szigeten maradtak két pártra oszlottak. Gyorsan megindult a züllés, az alkohol- és drogfogyasztás ijesztő méreteket öltött. Ehhez pénzt vashulladékok gyűjtéséből, így például elektromos vezeték eladásából próbáltak szerezni. Az áramszolgáltató emiatt lekapcsolta az áramot, ráadásul a vízszállító bárkát is leállították. A harmadik víz nélküli napon tűz ütött ki a szigeten, a lángok martalékává vált az igazgatói rezidencia, a tiszti klub és a toronyőr háza, a világítótorony pedig súlyos károkat szenvedett. A feszültség tetőfokára hágott a hatóságok és az indiánok közt, míg az előbbiek az őslakókat, az utóbbiak a kormány által megbízott szabotőröket okolta a tűzvész miatt. A sajtó és a közvélemény az aktivisták ellen fordult, így 1971. június 11-én 20 szövetségi marshall az FBI és a partiőrség embereivel karöltve már ki tudta őket toloncolni. A 18 hónapnyi időszak mementójaként ma is láthatóak a kiégett épületek és számos graffiti. A kitelepítés után az aktivisták lakóhelyeit megsemmisítették. Habár az eredeti célokat nem sikerült elérni, mégis mérföldkőként tartják számon az amerikai indiánok jogaiért folytatott küzdelemben, hisz felhívta a nagyközönség figyelmét az őslakosok gondjaira. Minden évben kétszer az egyesült törzsek megemlékezést tartanak a szigetfoglalás emlékére. ## Nemzeti park 1972-ben létrehozták a 75 000 hektáros „Golden Gate National Recreation Area”-t, aminek Alcatraz is része lett különleges természeti és történelmi értékeire való tekintettel. A nagyközönség számára 1973 októberében nyitották meg a szigetet, első évében 50 000 látogatót fogadott. Mára az évenkénti forgalom eléri az 1,3 millió főt. A korábbi börtönépületeken állagmegóvás folyik és földrengésbiztossá tették őket és az ismert veszélyforrásokat kiiktatták. A vadvilág, így a tengeri madarak is újult erővel népesítik be a szigetet. Tojásaikat az év 8 hónapjában önkéntesek figyelik, számlálják. A sziget egyes részeit szeptembertől februárig lezárják a látogatók elől, hogy a költési időszak zavartalan lehessen. A kertek művelését, az épületek karbantartását és a látogatók körbevezetését szintén önkéntesek végzik, akik az Alcatraz VIPs nevű közösségbe tömörülnek. A világítótorony és a ködkürtök ma is üzemelnek, biztonságosabbá téve az öböl közlekedését. ## Megjelenése a kultúrában ### Filmen A sziget háttérként számtalan film kockáin megjelent, de szép számmal forgattak jeleneteket is különböző filmekhez itt. Több film magáról a börtönről vagy annak egy lakójáról szól. - 1962-es Az alcatrazi ember (Birdman of Alcatraz) című filmben Burt Lancaster játssza Robert Stroudot. - Az 1979-ben forgatott Szökés Alcatrazból (Escape from Alcatraz) című filmben a Frank Morrist játszó Clint Eastwood próbál kiszabadulni a börtönből. - A Piszkos Harry-sorozat harmadik részében terroristák a szigeten tartják fogva San Francisco polgármesterét. - Christian Slater, Kevin Bacon és Gary Oldman nevével fémjelzett Az őrület fészke című film alapját egy igaz történet adta, amelyben az 1930-as években egy bűnöző próbál megszökni a szigetről. - Az 1987-ben készült Az Alcatraz foglyai (Six Against the Rock) című tv-filmben a David Carradine vezette foglyok terveznek szökést. - A szikla (The Rock) című 1996-os akciófilm története szerint Hummel tábornok (Ed Harris) kommandósaival elfoglalja Alcatrazt, túszul ejti a turistákat és vegyi támadással fenyegetőzik. John Masonnek (Sean Connery) és Stanley Goodspeednek (Nicolas Cage) kell megállítania őket. - Az X-Men: Az ellenállás vége (X-Men: The Last Stand) című filmben a szigeten működik a mutáns gének ellenszerét gyártó titkos laboratórium. - Az 1993-as Mike Myers filmben, az Elbaltázott nászéjszakában (So I Married an Axe Murderer) Charlie és barátja tesz egy túrát a szigeten. - A Charlie – Minden kutya a mennybe jut 2 (All Dogs Go to Heaven 2) című rajzfilmben a főgonosz a szigeten rendezte be támaszpontját. - Az Éli könyve c. filmben Éli az Alcatrazba megy – ami könyvtárként és nyomdaként üzemel –, hogy lediktálja a Bibliát. ### Videójátékokban - A Tony Hawk's Pro Skater 4 gördeszkás játékban számos Alcatrazi helyszínt láthatunk, de átalakítva a játék céljaira. - A Hulkban két fejezeten (öt szinten) keresztül Hulk itt próbálja megtalálni a gammakatonákat a börtön alagsorában. - A Shadow Hearts: From The New Worldben egy kis csapat feladata Al Capone kiszabadítása. - Command & Conquer: Yuri's Revenge című játékban a játékos első feladata a szigeten elrejtett tömegpusztító fegyverek elpusztítása. - Tom Clancy's Rainbow Six 3: Raven Shieldben túszokat kell kimenteni a szigetről. - BattleTanx: Global Assault című játékban a végső csata helyszínéül választották Alcatrazt. - A Call of Duty: Black Ops II című videójáték második DLC-jében a "Mob of The Dead" nevű zombi játékmód béli pálya az Alcatraz-sziget börtönében játszódik. ### Zenében A sziget és a börtön hangulata sok dalszövegírót is megragadott és általában melankolikus balladákat vagy dühös dalokat írtak róla. Így született Dave Douglas, Ron van den Beuken, a Nazareth, a Kubb, a La Puta Madre és a Facçăo Central Alcatraz vagy a Pig Destroyer Alcatraz metamorphs című műve.

Óperzsa Birodalom

Az Óperzsa Birodalom vagy Akhaimenida Birodalom (, óperzsául: Hakhámanesijan) volt az első perzsa birodalom, amely i. e. 550-től i. e. 330-ig állt fenn a Méd Birodalom utódaként. A birodalomnak virágkorában 8 millió km2 volt a területe, amivel az antik világ legnagyobb állama volt, és az akkori világ népességének mintegy 46%-a élt itt. Habár már az i. e. 6. század közepén katonailag a legerősebb állam, csak Egyiptom 525-ös meghódítása után vált minden tekintetben a világ vezető hatalmává és az első világbirodalommá. Eddig az időig a világ kereskedelmének, kultúrájának és haderejének elsődleges nagyhatalma hagyományosan Egyiptom volt, amely a perzsa hódítás után többé már nem nyerte vissza ezt a státusát. II\. Kurus perzsa király (II. Kürosz) alapította a Közel-Keleten, és utódai, Kambúdzsija (Kambüszész) és I. Dárajavaus perzsa király (I. Dareiosz) terjesztették ki Afrikába és Európába, így ez lett az első olyan birodalom, amely három kontinensen terült el. Területe Indiától Kis-Ázsián keresztül a mai Görögországig húzódott, míg Afrikában a mai Egyiptom, Szudán, Líbia és Etiópia egyes részeit is uralta. Közigazgatását Kurus és I. Dárajavaus perzsa király központosította. Rendkívül gazdag és sokszínű művészettel rendelkezett, felszabadították a zsidókat a babiloni igából és toleráns módon viszonyultak a vallási kisebbségekhez. Az emberi jogokat a Kurus által kialakított törvények biztosították. A birodalmat III. Alexandrosz makedón király (Nagy Sándor) hódította meg i. e. 330-ban. Ezzel ért véget az Óperzsa Birodalom történelme. A perzsák a hódításaik során a leigázott népek kultúráját ötvözték saját és a környező társadalmak kultúrájával. Birodalmuk diplomáciai nyelve az akkád, az óperzsa és az elámi nyelv mellett az arámi volt. Vallásuk középpontjában Ahura Mazdá kultusza állt. Emellett sok, az indiai hitvilág mitológiájából ismert istent (például Mithrász, Indra) tiszteltek. A klasszikus perzsa vallást Zarathustra, egy legendás életű filozófus-próféta alakította ki. E vallás a zoroasztrizmus, melynek alapja a jó és a rossz hosszú ideig tartó, ám nem örök ellentéte. ## Történelmi források Az Óperzsa Birodalom történeti kutatását a kevés írásos leletanyag nehezíti. A perzsa történeti írások legnagyobb része megsemmisült a makedón, az arab és a mongol hódítások során. A fennmaradt dokumentumok főleg a gazdasági adminisztrációra vonatkoznak, mint például az adózás, a földbérlet. A birodalom történetéről szóló írások többsége az ellenséges népektől származik, például a görög Hérodotosztól, Polübiosztól, Sztrabóntól, Plutarkhosztól. A birodalmat egyiptomi írások és a Biblia is megemlítik, utóbbiban az Esdrás és az Eszter könyve is ír a perzsa királyokról. Az ókori források nagyobb része azonban megsemmisült. Az Akhaimenida-dinasztia uralkodóiról tudósít többek között a behisztuni felirat, amelyben építési munkálatokról és a perzsa politikáról írtak. Ez a történelmi dokumentum nagyban segíti a kutatók munkáját. ## Története ### Az Óperzsa Birodalom kialakulása Az első perzsa törzsek az i. e. 9. században jelentek meg az Urmia-tótól délre fekvő területen. Később szálláshelyüket délebbre helyezték, ahol a terület korábbi urai, az elámiak már nem voltak elég erősek ahhoz, hogy megakadályozzák a perzsa letelepedést. A perzsák kezdetben elismerték az elámi fennhatóságot, s ez vezetőjüknek, Hakhámanisnak (Akhaimenész) lehetőséget biztosított a perzsa államiság kiépítésére. A perzsák szemszögéből nagy jelentőséggel bírt, hogy Elám i. e. 690 körül szembekerült Asszíriával. III. Humbannimena elámi király babiloni szövetségben megtámadta Szín-ahhé-eríbát, de a koalíció i. e. 688-ban teljes vereséget szenvedett, az asszírok Babilont is elfoglalták. Ez időben az erős méd, asszír és urartui királyságok perifériáján a Zagrosztól délre telepedtek le a perzsák az i. e. 2. évezred végén, Ansan város környékén. Hakhámanis fia, Csaispis (Teiszpész) megütközött Ansan királyával, és győzött. Csaispis lett az első akhaimenida király, aki felvette Ansan királyának címét, azonban halála után a két fia egymás között felosztotta a királyságot. I. Kurusé (I. Kürosz) lett Ansan, míg Arijáramnáé lett Parsa. Ez a két királyság nem tartozott az erős államok közé, mivel abban az időben a régióban a médek és az asszírok uralkodtak. I. Kurustól maradt egy pecsét, amelyen ez áll: „Ansan Kuras, Csaispis fia”. Az asszír és a perzsa források később azt írják, hogy I. Kurus egyesítette apja korábbi királyságát, azaz Ansant és Parsát. Ezen elképzelés szerint Kurusék nem akarták, hogy az Újasszír Birodalomba olvadjon a két királyság, ezért egyesítették azokat. Más elképzelések viszont fiktív személynek gondolják Arijáramnát, habár az ansani és a parsai írások ezt cáfolják. Elám a továbbiakban sem tűrte az erős szomszédot, Asszíriát, míg i. e. 644 és i. e. 639 között az egyesült szkíta–asszír haderő tönkreverte III. Humbanhaltas seregeit, és Elám önállósága végleg véget ért. Ekkor került Assur-bán-apli fennhatósága alá Parsumas tartomány, azaz Parsa, amelynek fejedelme ekkor már Hakhámanis unokája, I. Kurus volt. Az Asszír Birodalom bukásában végül a perzsák is aktívan részt vettek Uvakhsatra (Küaxarész) méd király vezetésével. Az Újasszír Birodalom bukása után a Méd Birodalom lett a régió főhatalma. Média az asszírok és Lüdia ellen elért sikerei ellenére továbbra is laza államalakulat maradt. A királyi hatalom erősödése egyáltalán nem tapasztalható, a méd fejedelmek önállóságuk fejlesztésén fáradoztak, a nagykirály hiába igyekezett centralizálni óriási birodalmát. Hamarosan nyílt méd-babiloni konfliktus alakult ki, ami lehetőséget adott Kurusnak a függetlenedésre. I. e. 553-ban Kurus nagyarányú lázadást robbantott ki, melyben a méd arisztokrácia egyes körei is részt vettek. I. e. 550-re teljes győzelmet arattak Istuviga méd király (Asztüagész) felett. A méd uraknak azonban csalódniuk kellett, mert Kurus uralma alatt nemhogy nem nőtt függetlenségük mértéke, de jelentősen csökkentek lehetőségeik. A médek perzsa uralom alá kerültek, még ha formailag egyenrangúak maradtak is a perzsa arisztokráciával. Kabúdzsija (I. Kambüszész) véglegesen egyesítette a médeket és perzsákat, amivel jelentős mértékben megnövelte a befolyását a térségben. Még Kurus lázadása előtt feleségül vette Istuviga lányát. Ebből a házasságból született II. Kurus (Nagy Kürosz), aki a perzsákat a világ uraivá tette. I. Dárajavaus (I. Dareiosz) volt az első, aki emléket állított II. Kurusnak. Őt tekintik a birodalom alapítójának. Néhány történész szerint azonban Dárajavaus meghamisította családfáját, hogy biztosíthassa a hatalmát. Az elfogadott álláspont szerint a dinasztia az i. e. 7. századtól i. e. 330-ig állt fent. ### II. Kurus thumb\|300px\|Az Óperzsa Birodalom kiterjedése és további hódítások I. e. 559-ben Kabúdzsija fia, II. Kurus lépett az ansani trónra. Nem sokkal később Arijáramna fia meghalt, és a koronát Kurus szerezte meg, így egyesült a két királyság. Ebben az időben a Méd Birodalom uralta a régiót. I. e. 553–i. e. 550 között a perzsa–méd háborúban Nagy Kurus legyőzte nagyapját, Istuviga méd királyt, és elfoglalta Ekbatanát (ma Hamadán). Ezzel a háborúval a perzsák vették át a médektől a nagyhatalmi státuszt, és a médek a birodalom alattvalói lettek. II. Kurus megkegyelmezett a korábbi méd uralkodónak: meghagyta az életét és megígérte neki, hogy gondoskodni fog törvényes utódról. Ktésziasz Knidosz és Xenophón szerint Kurus elvette Istuviga lányát, de ez nem valószínű, mivel így a lány a felesége és a nagynénje lett volna egyben, bár ezek a házassági szokások az ókor több államában elfogadottak voltak. Az ellentmondás feloldására feltételezik, hogy Istuviga másodszor is megházasodott, és később ebből a kapcsolatból született lányát vette feleségül. A stratégiailag előnyös helyen fekvő Ekbatana volt addig a Méd Birodalom fővárosa, és innen irányították Közép-Ázsiát. Kurus hadseregreformmal kezdte uralkodását. A hadsereget ettől kezdve a szabad földközösségek tagjaiból toborozták. Az óperzsa kāra szó egyszerre jelenti a hadsereget és a népet. Az új hatalom megváltoztatta a Közel-Kelet politikai viszonyait. A médek korábbi szövetségesei nem fogadták el az új királyt, illetve függetlenedni akartak, de a szomszédos államokkal is feszült volt a viszony. A lüd király, Kroiszosz (Istuviga sógora) megtámadta az új birodalmat, hogy bővítse a saját királyságát. Kurus a pteriai csatában megvédte a királyságot, majd a lüd főváros ellen vonult és elfoglalta azt. Ettől kezdve megszűnt Lüdia. Kroiszoszt elfogták és bíróság elé állították. I. e. 546-ban Nagy Kurus visszatért Kis-Ázsiából, ahol elfoglalta Ióniát és Aioliát. A perzsa nagykirály rögtön hozzákezdett az új expedíciós hadsereg felállításához, mivel Babilont és több szomszédos államot is el akarta foglalni. Ez az időszak kevéssé ismert, azonban azt tudni lehet, hogy a babilóniai hadsereget legyőzték Opisánál, majd i. e. 539-ben a főváros is elesett. A perzsa hadsereg ellenállás nélkül egészen az Eufráteszig jutott. Közben i. e. 540-ben Baxtrist (Baktria), Sakát és több szomszédos országot is elfoglalta, sőt egészen Beludzsisztánig, az Iaxarész folyóig is eljutott. Ezek az adatok a behisztuni feliraton szerepelnek. Nagy Kurus, korában szokatlan módon, a meghódított népekkel toleráns volt, hogy meg tudja szilárdítani hatalmát. Hálából a perzsák „atyának”, a görögök „törvényhozónak”, a zsidók pedig egyenesen „felkentnek” nevezték. A perzsa királyoknak sikerült a szomszédos népek közötti feszültséget csökkenteni a birodalmon belül. Babilon elfoglalása után Kurus a Biblia szerint a meghódított városból hazaengedte a zsidóságot, véget vetett a babiloni fogságnak, és engedélyezte a zsidóság új templomának felépítését Jeruzsálemben. A templom kincseit is visszaadta. Erről az eseményről Ezdrás könyve tudósít. Kurus i. e. 530-ban a szkíták ellen viselt hadjárata során elesett. ### Kambúdzsija Kurust a trónon fia, Kambúdzsija követte (i. e. 525–i. e. 522, görögül II. Kambüszész), aki már apja élete végén Babilon alkirálya volt. Apjuk halála után öccsével, Bardíjával került szembe, akit meggyilkoltatott, hogy egyben tartsa a birodalmat. Kambúdzsija meghódította Egyiptomot, Líbiát és Núbiát, és legyőzte az arabokat, akik vízhiány miatt fellázadtak. III. Pszammetik fáraó akkor bukott el, amikor a ciprusi városok, valamint a Szamosz-szigeti Polikrat türannosz a perzsák oldalára álltak. A Peluziai csatában az egyiptomi hadsereget szétverték, és a perzsák elfoglalták Memphisz városát. A fáraót elfogták és a felkelés megszervezése miatt kivégezték. Kambúdzsija az egyiptomi feljegyzések szerint felvette a fáraó címet. Következő hadjáratát a Kusita Királyság ellen vezette, de közel ötvenezer fős serege egy homokviharban elpusztult. Tovább rontotta a helyzetet, hogy otthonról olyan híreket kapott, melyek szerint egy Gaumáta nevű méd pap a három évvel korábban elhunyt lázadó Bardíjának adta ki magát. A király hazaindult a hadjáratból, ám hazafelé Paszargadainál meghalt. Dárajavaus szerint attól való félelmében, hogy nem lesz képes a trónt visszaszerezni, öngyilkos lett. Görög történetírók szerint egy baleset miatt halt meg. ### I. Dárajavaus Kambúdzsija i. e. 522 elején bekövetkezett halála után a katonaság I. Dárajavaus (görögül I. Dareiosz) héttagú csoportját támogatta. Trónhoz való jogát annak ellenére sem tudta elismertetni, hogy maga is az Akhaimenidák nemzetségéhez tartozott. A satrapák egy csoportja fellázadt ellene, majd hozzájuk csatlakoztak a babilóniaiak is. Dárajavaus azonban leszámolt ellenfeleivel, és győzelmét a Babilónt Ekbatanával összekötő út mentén egy sziklába vésett feliraton örökítette meg: A belső rend helyreállításában kiemelkedő szerepet játszott a király testőrsége, a Tízezer Halhatatlan. A hálás uralkodó Szúzában és Perszepoliszban a palotája falain kőbe vésette a harcosok alakját. A birodalom megszilárdítása érdekében a legjelentősebb intézkedése az úthálózat kiépítése volt. A 2680 kilométer hosszú útszakasz Szúzát és Epheszoszt kötötte össze, és főként kereskedelmi és futárútvonalként szolgált. A birodalmat húsz szatrapiára osztotta, melyek élén a király által kinevezett satrapa állt, és melléjük tőlük független katonai parancsnokokat is kinevezett. Annak érdekében, hogy az esetleges felkeléseknek elejét vegye, Perszepoliszból kiküldött megbízottakkal figyeltette őket. A gazdaság fejlődése érdekében arany- és ezüstpénzt veretett, amelyet magáról dareikosznak nevezett el. Az adókat nemesfémben szedték be, de a hadsereg élelemmel és lóval való ellátása is az adóterhek közé tartozott. Hérodotosz szerint a király évi jövedelme közel 400 tonna arany és ezüst lehetett. A kincseket felhalmozták Perszepolisz kincstárában, nem kerültek vissza a gazdaságba. Dárajavaus a teljes belső konszolidáció után hozzáfoghatott nagy álma megvalósításához, a görög városállamok meghódításához. I. e. 512-ben kitört a háború a szkítákkal. A perzsa hadsereg a Boszporuszig vonult, majd elfoglalva Makedóniát eljutott a Dunáig. A trákokat nem igázta le, ők önszántukból csatlakoztak a birodalomhoz. Később itt épült ki a birodalom egyik fő hajógyára. I. Dárajavaus meg akarta büntetni Athént, mivel az segített az iónoknak. Az ión felkelés után felkészült a háborúra, és azt tervezte, hogy két nagyobb hadat vonultat fel a poliszok ellen. Ekkor építette fel szúzai palotáját, és megalapította Perszepoliszt, az új fővárost. I. e. 492-ben a tenger felől indították meg az első támadást, de a perzsa flotta egy viharban elpusztult. A marathóni vereség után felkelések robbantak ki Babilóniában, Núbiában és Egyiptomban. A görög–perzsa háború volt az első sikertelen kísérlet arra, hogy Dárajavaus kialakítsa azt a világrendet, amelyben a perzsáké a vezető szerep. Sem neki, sem utódjának, Khsajársánek nem sikerült a Spárta és Athén vezette görög poliszok meghódítása. ### I. Khsajársá I. Khsajársá (óperzsául: Xšayāršā, „Hősők vezére”, görögül I. Xerxész) i. e. 486-ban követte apját, I. Dárajavaust a trónon. Khsajársá uralkodása elején felkelések voltak Görögországban és Egyiptomban is, akik ellen hadakat küldött az uralkodó. Először az egyiptomi lázadást verte le, majd hadait Athén és Spárta ellen küldte. A perzsák a Dardanellákon két pontonhidat építettek, amelyek akkoriban a legnagyobb hidaknak számítottak. A thermopülai csatában sikerült legyőznie az I. Leónidasz vezette maroknyi sereget, a plataiai és a szalamiszi csata azonban megpecsételte a perzsák sorsát. Khsajársát ez az utolsó kudarc arra késztette, hogy lemondjon Európa meghódításáról és visszatérjen Perzsiába. Uralkodásának első éveiben megváltozott a perzsák toleráns politikája a népek önrendelkezésével és vallási nézeteivel kapcsolatban. Babilon, Athén és Egyiptom elfoglalásakor lerombolták a templomokat, és a perzsa királyok felvették a fáraó és a babiloni királyi címeket. Az egyiptomiak később kétszer is megvédték a függetlenségüket, és az egyiptomi királyok XXVII. és XXXI. dinasztiaként vezették az országot. ### I. Artakhsaszjá I. Artakhsaszjá (i. e. 465–424, görögül I. Artaxerxész) I. Khsajársát, az apját követte a trónon, és rögtön fellépett a baktriai lázadás ellen. Ezután megreformálta a jogrendszert, így békítve ki az arisztokráciát. Folytatva Dárajavaus és Khsajársá munkásságát, újabb épületeket emeltetett Perszepoliszban, de továbbra is Babilon és Szúza volt a politikai központ a birodalomban. Egyes feltevések szerint Perszepolisz királyi pihenőhely volt. Baktria után Egyiptomban ismét lázadás tört ki, mivel meghalt a korábbi satrapa. Memphisz városát Athén is támogatta. Perzsia úgy döntött, hogy II. Megabüszész főparancsnok vezetésével hadsereget küld, akik ugyan leverték végül a felkelést, de Egyiptom továbbra is békétlen hely maradt, a görög támogatás miatt. ### II. Khsajársá, Szogdianosz és II. Dárajavaus I. e. 424-ben meghalt I. Artakhsaszjá Szúzában, és Perszepoliszban temették el. Őt II. Khsajársá követte, aki a fia és egyetlen örököse volt. Mindössze 45 napig uralkodott, mivel féltestvére, Szogdianosz támogatói megölték. Ókhosz (óperzsául: Vahuka), a másik féltestvére Szogdianoszt hat és fél hónappal később elmozdította a trónról, magát pedig II. Dárajavaus néven királlyá koronáztatta. Uralkodásáról több forrás is fennmaradt, amelyek arról írnak, hogy ismét ellenségessé vált a viszony a görög poliszokkal. I. e. 411–407 között Athén Kis-Ázsiában terjeszkedett, így az Óperzsa Birodalommal került szembe a városállam. Ez az időszak politikailag bizonytalan időszak volt, mivel többen is pályáztak a királyi trónra, és a folyamatos vetélkedés következtében a birodalom hanyatlásnak indult. ### II. Artakhsaszjá II\. Artakhsaszjá (i. e. 404–359) uralkodásának első felét testvérének, ifjabb Kurusnak lázadása nehezítette. II. Artakhsaszjá a testvérharcból győztesen került ki, és anyja, Pariszatid javaslatára a testvérét Lüdiába száműzte. Kurus görög zsoldost (tízezrek) és ugyanannyi ázsiai katonát gyűjtött össze testvére ellen. II. Artakhsaszjának, hatalmas vagyonának köszönhetően, sikerült elérnie, hogy egyetlen görög polisz sem vállalta egy perzsaellenes koalíció létrehozását, így le tudta verni testvére lázadását. Ekkor Egyiptomban Amürtaiosz lázadt fel, amit a király sikeresen elfojtott. Az ezt követő átmeneti, nyugalmas időszaknak a satrapák lázadása vetett véget. A felkelés a király közbelépésével kudarcba fulladt. A satrapák megbüntetése után Artakhsaszjá Tisszafernész bizalmasát helyezte a területre, mint helytartót. Ez a lépés arra késztette II. Agészilaosz spártai királyt, hogy megtámadja Kis-Ázsiát, de valójában nem ért el komoly sikereket. Ennek a támadásnak az lett az eredménye, hogy II. Artakhsaszjá Athén oldalán bekapcsolódott a korinthoszi háborúba. Tíz évvel később, i. e. 386-ban, a királyi békében az ellenséges városoknak kemény sarcot kellett fizetniük. Ezzel a békével Perzsia biztosította a stabilitást az Égei-tenger partvidékén. Egyiptomban ismét lázadás tört ki, ezért a király elküldte a II. Farbanaz és Titraust parancsnokokat a lázadók ellen, de Hakor fáraó visszaverte a támadásokat. I. e. 366–358 között Kappadókiában szintén felkelés tört ki, amit hamar levertek, ám ennek az eseménynek a későbbiekben nem volt politikai jelentősége. II\. Artakhsaszjá uralkodása alatt fordultak a zoroasztrizmushoz, Anahi és Mitra istenekhez, egyes történészek szerint azonban ennek már korábban is voltak nyomai a perzsák vallásos életében. ### III. Artakhsaszjá és IV. Artakhsaszjá III\. Artakhsaszjá (i. e. 359–338) mielőtt hatalomra jutott volna, birtokolta a főparancsnoki tisztséget apja seregében. Plutarkhosz szerint testvére, Dárajavaus, II. Artakhsaszjá legidősebb fia meg akarta ölni apját, azonban ez kitudódott és kivégezték. Így a trón a második fiúra, Arijasapra szállt volna, de az öngyilkosságot követett el, mert kisebbik testvére azt állította, hogy részese volt az összeesküvésnek. Az ő halála után jött volna Asram, a negyedik fiú, aki szintén meghalt. Ezután adta apja III. Artakhsaszjának a koronát, aki azt utódainak is bebiztosította. A trónra kerülése után azonnal hozzálátott a birodalomban dúló politikai békétlenségek felszámolásának. I. e. 351 környékén a még apja idejében fellázadt Egyiptom leverésére szervezett egy hadjáratot, és személyesen vezette hadseregét Nehethórhebit (II. Nektanebo) fáraó ellen. Nem sokkal később, az egyiptomi hadjárat után, Fönícia, Kis-Ázsia és Ciprus is kikiáltotta függetlenségét az akkor még gyenge királyságban. I. e. 343-ban III. Artakhsaszjá sikerrel küldte a kariai Hidriuszt zsoldossal és 40 triérésszel, hogy visszaszerezze a ciprusi fennhatóságot. Eközben Szíriában Belesia satrapa, illetve Kilikiában Mezej satrapa megtámadta Föníciát. A védelemre a szidóni király, Tennes görög zsoldossal állt fel, akiket a rodoszi mentor és az egyiptomi fáraó bocsátott a rendelkezésére. A perzsákat ez a sereg visszavonulásra kényszerítette. A sikertelen ütközet után III. Artakhsaszjá úgy döntött, hogy újból felveszi a harcot Szidón ellen, ezért a támadáshoz gyalogost, lovast, 300 triérészt és 500 hajót gyűjtött össze. Amikor Tennes szembekerült ezzel a sereggel, rögtön kapitulált, azonban ezzel életét már nem tudta megmenteni, árulás miatt kivégezték. A szidóni győzelem után ismét Egyiptom ellen vonultak, ahol II. Nektanebo fáraó állt fel ellenük a Nílus mentén, azonban a perzsák hajóikkal a kisebb csatornákba is behatoltak. Az egyik egyiptomi stratégia szerint a perzsákat addig kellett volna visszatartani, amíg azoknak elfogynak a tartalékaik, azonban az egyiptomiak nehezen tartották magukat a perzsák ellen, és a fáraó Memphiszbe szökött, ahol jobban védve volt. Amikor Memphisz is elesett, II. Nektanebo még délebbre, Etiópiába menekült. Ekkor már III. Artakhsaszjá felvette a fáraó címet. A zsoldosok gazdag zsákmányban részesültek, és visszatérvén Perszepoliszba hatalmas győzelmi ünnepséget rendeztek. A következő években a király különböző kisebb lázadásokat fojtott el birodalmában, ezzel hatalma stabilizálódott. Mentor és Bagoasz, a két parancsnok, akik leverték az egyiptomi felkelést, pozíciójukban megerősödtek és diplomaták lettek. A következő hat évben III. Artakhsaszjá alatt a birodalom legbékésebb időszakát élte meg. i. e. 338-ban a király meghalt. Temetésére Perszepoliszban került sor. Diodórosz történetíró szerint Bagoasz ölette meg, azonban ékírások szerint természetes halállal halt meg. III\. Artakhsaszját fia, IV. Artakhsaszjá követte, akit a görög írások szerint szintén Bagoasz öletett meg. A következő uralkodó, III. Dárajavaus királyi trónra helyezését Bagoasz kezdeményezte. ### III. Dárajavaus Mielőtt trónra lépett, elődeitől eltérően, III. Dárajavaus Örményország satrapája volt. Nem volt tapasztalata a birodalom irányításában, sőt ambíciója sem. Ez is közrejátszott a válságba sodródott birodalom bukásához. Bagoasz főparancsnok személyesen ajánlotta őt királynak, hogy később manipulálhassa. I. e. 336-ban II. Philipposz makedón király létrehozta a Korinthoszi Szövetséget, és tervezgetni kezdte a kis-ázsiai görög városok invázióját. Az év tavaszán elküldte Parmenion és Attalosz parancsnokokat, hogy felszabadítsák az ottani városokat, de még azon a nyáron megsemmisült az intervenciós sereg. Két évvel később a király fia, Sándor megvalósította apja tervét, és hatalmas hadsereggel bevonult Kis-Ázsiába. Nem sokkal később a makedón hadsereg a Granikosz folyó mellett legyőzte a perzsákat. III. Dárajavaus nem vett részt a csatában, mert arra számított, hogy Alexandrosz megállításához elegendő lesz a helyi, kis-ázsiai szatrapiák hadereje, ezért Perszepoliszban maradt. Egy évvel később, i. e. 333-ban a két sereg megütközött Granikosznál, ahol a perzsák ismét vereséget szenvedtek. Ezután III. Dárajavaus saját maga vette kézbe a hadsereg irányítását, és az Isszosz folyó mellett már perzsával vette fel a harcot a mintegy fős makedón és görög sereggel, ezúttal is sikertelenül. Két évvel később, Gaugamélánál már a satrapák többsége is csatlakozott a királyhoz, ennek ellenére ezt a csatát is elvesztették, és a perzsák ettől kezdve folyamatos visszavonulásra kényszerültek. Alexandrosz sorban foglalta el a nagyobb városokat: Ekbatana, Szúza, Babilon és Perszepolisz. Amikor Ariobarzan is vereséget szenvedett az úgynevezett „perzsa kapuk” csatájában, Alexandrosz hatalmas győzelmi ünnepséget rendezett. III. Dárajavaus ekkor már keletre menekült. I. e. 330-ban Besszosz satrapa megölte III. Dárajavaust, és egy szekérre tette, amelyet elküldött a makedón sereghez. Ez az esemény csalódás volt Alexandrosznak, aki élve akarta elfogni a perzsa királyt. Amikor megtekintette a halott király testét, a makedón király saját gyűrűjét helyezte rá a halottra, majd azt elküldte Perszepoliszba, ahol ünnepélyesen eltemették. Ezt követően emlékművet is emeltetett részére. Mivel felesége, II. Stateira a király lánya volt, ezzel is a legitimitását kívánta növelni. A megmaradt keleti perzsa területeken Bésszosz satrapa V. Artakhsaszjá néven kikiáltotta magát perzsa királynak. A makedón sereg azonban hamarosan elfogta, megkínozták, majd megölték, mert árulónak találták. Ezzel ténylegesen is megszűnt az Óperzsa Birodalom. Nagy Sándor i. e. 323-ban meghalt, birodalma szétesett. Feleségét és fiát nem sokkal később megölték, így női ágon is kihalt az Akhaimenida-dinasztia. ## Politika és közigazgatás Az Óperzsa Birodalom multikulturális birodalom volt, amelyben főként a perzsa hatások domináltak. Az államot tartományokra osztották, amelyeket a perzsák földnek (óperzsául: dahyāva) vagy szatrapiáknak (ógörög szóból származó óperzsa szó xšaçapāvan) hívtak. Emiatt gyakran nevezik manapság az első szövetségi államnak. Az államot a király, a szatrapiákat a törvényalkotásra jogosult satrapák irányították. Indoiráni öröksége miatt a királyság feudális társadalom volt, ahol a személyes kapcsolatok domináltak. A királyi ház után a legmagasabb poszton a perzsa nemesek álltak, akik a jogok érvényesítésért voltak felelősek. A királyi ház őket követőknek (óperzsául: bandaka) hívta. Hűségüket a király nagylelkűen megjutalmazta, míg az ellenállást súlyosan megbüntette. Hitük szerint a király volt a közvetítő isten, Ahura Mazdá és köztük. A társadalmi kasztok meglétét a kutatások még nem igazolták. A különböző keleti népekkel (zsidók, asszírok, hettiták) a perzsa királyok toleránsak voltak, és velük békében éltek, sőt ezek a népek a mai értelemben véve bizonyos mértékű autonómiával rendelkeztek. A tartományok egyesítése jogi, gazdasági és közigazgatási jellegű, a kulturális különbségek azonban megmaradtak. Minden népnek saját politikai szervezete, nyelve, vallása volt a perzsa uralom alatt. A sokszínű együttélésnek és a közös munkának a nyomait Szúzában és Perszepoliszban is megtaláljuk. ### A birodalom területe Az Óperzsa Birodalom területének pontos meghatározása lehetetlen, mivel egyrészt ellentmondásosak a különböző források, másrészt bizonytalanok az egyes területek határai a gyakori területszerzések és vesztések miatt. A legnehezebb az északkelet-afrikai területek határának megrajzolása volt, mivel Kambúdzsija hódításai bizonytalanok. Hérodotosz szerint I. Dárajavaus a Volgáig jutott, azonban nem tudni, hogy pontosan mely részéig. A közép-ázsiai határok a szkíták miatt nem pontosak. A birodalom területe virágkorában körülbelül 8 millió négyzetkilométer volt, és három kontinensre terjedt ki. ### Kormányzat és közigazgatási központ Az Óperzsa Birodalom közigazgatási központja a királyi palota volt, amely először Babilonban székelt. Az állam közigazgatási nyelve az arámi volt. Nagy Kurus idején a birodalom fővárosa Ekbatana lett, bár nemsokára megalapították Paszargadait. I. Dárajavaus trónra kerülésekor Szúzába helyezte át a fővárost, majd felépítette Perszepoliszt. Az ókori görög szerzők leírják, hogy a perzsák több fővárost is fenntartottak. Szúza volt a téli, Ekbatana a nyári, Perszepolisz az őszi, míg Babilon a tavaszi főváros. Mások szerint viszont Perszepolisz csak vallási helyszínként szolgált. ### Szatrapiák A birodalmat tartományok, vagy más néven szatrapiák alkották, amelyeket Nagy Kurus hozott létre. A helyi kormányzó, a satrapa komoly jogokkal rendelkezett. Ez a stratégia később is megmaradt, sőt, meg is erősítették e jogokat. A tolerancia miatt a legtöbb szatrapiában béke volt. A satrapák hivatalos státusza a király védnöke volt, és maga nevezte ki őket. A feladatuk miatt illették őket a rend és a béke őrzője címmel is. Ők voltak a rendszer mozgatórugói: beszedték az adókat, törvényeket alkottak és betartatták a királyi rendeleteket. Háborút indíthattak és békét köthettek a szomszédos népekkel. A satrapákat a perzsa és méd arisztokratákból, ritkább esetekben a perzsa hercegek közül választotta ki a mindenkori uralkodó. Például Hisztaszposz (a későbbi I. Dárajavaus) Pársa (azaz Perzsia) satrapája, majd Khsajársá testvére, Masziszt pedig Baktria satrapája volt. A satrapák voltak a király szeme és füle. A birodalomban titkos ügynökök is tevékenykedtek, akik végigjárták az államot, és vészhelyzet esetén segítséget kérhettek a királytól. Némely satrapák hatalomra törekedtek és fellázadtak. A behisztuni írások alapján I. Dárajavaus korában 23 satrapa volt. Ezek: Parsa (Perzsia), Uvaya (Elám), Babirus (Babilónia), Athura (Asszíria), Arabaya (Arábia), Mudraya (Egyiptom), tengeri népek, Sparda (Lüdia), Yanna (Iónia), Mada (Média), Armina (Armenia Magna), Katpatuka (Kappadókia), Parthava (Parthia), Zraka (Drangiána), Haraiva (Areia), Uvarizmiy (Horezm), Baxtris (Baktria), Sugunda (Szogdia), Gadára (Gandhára), Saka (Szkítia), Thatagus (Szattagüdia), Harauvatis (Arakhószia) és Maka. Ezt a felsorolást Perszepoliszban, a keleti lépcsősoron láthatjuk leírva, ahol minden évben megünnepelték a perzsa újévet, a nourúzt. ### Dárajavausi reformok I. Dárajavaus perzsa király hajtott végre először jogi reformokat, azon belül is a bíráskodás, a megvesztegetés és az erőszakos cselekmények területén. Dárajavaus idejében sok nép kezdte el használni a „dāta” perzsa szót, amely törvényt jelent, és egyes népek a mai napig így nevezik. A reform fontos részét képezte a hadsereg kiváltságos jellegének visszaállítása, amellyel egyfajta „polgári” haderőt hozott létre. A hódoltatott népek arisztokráciáját bevonta a kormányzásba, ami a birodalom egyben tartását segítette. Reformjain keresztül a birodalom közigazgatása megújult. 23 szatrapiát hozott létre, amelyek élén a satrapák álltak, akik törvényeket hoztak, tradíciókat alakítottak ki. Azonban a magasfokú helyi politikai önállóság körébe nem tartozott a katonaság feletti önálló rendelkezés. Minden tartománynak saját törvényei, független költségvetési ellenőrzése, katonai koordinátora volt, melyeket a királlyal kellett egyeztetni. Ez a közigazgatási felosztás azt eredményezte, hogy kevés felkelés szerveződött. Dárajavaus megnövelte az államigazgatás tagjainak számát is. Ugyanakkor közgazdasági jártasságáról is ismert volt. Megreformálta a gazdasági rendszert, és aranypénzt, dareikoszt veretett, amely tartós értékkel bírt. Az adórendszerben az adókat ezüstben kellett befizetni. A hadjáratok miatt több hajógyár is épült, fejlődött az ipar és a kereskedelem, ezzel együtt pedig gyarapodott a népesség. A fizikai mértékegységeket is szabványosította, ezzel megkönnyítette a birodalmon belüli kereskedelmet, és csökkentette az adminisztrációt. ### Törvények és jogok Az akhaimenida uralkodók mindegyike jelentős törvényeket hozott. Az Óperzsa Birodalom átszervezése biztosította a birodalom fennmaradását és a közrendet az évszázadok során. II\. Kurus perzsa király és I. Dárajavaus perzsa király a legismertebb törvényhozók a perzsa királyok között. Törvényeik hatással voltak a régió későbbi uralkodóira, valamint a polgári jogok fejlődésére is. Sajnos, a kurus-hengeren kívül nem maradt fent jogi törvényekre vonatkozó dokumentum. Ennek szövege elismeri a népek szuverenitását, a konfliktusok békés elrendezését. Tiltja a rabszolgaságot és az erőltetett munkát, illetve elismeri az emberek élethez, tulajdonhoz, munkához és bérhez való jogát. Vallásszabadságot, szabad hagyományápolást és szabad mozgást is biztosított. A perzsa nagykirály felelős volt a bíróságért, ő nevezte ki a bírókat is, tehát abszolút hatalommal rendelkeztek. A bíróság vezette a jogi adminisztrációt. Hérodotosz műveiben leírja a perzsa bíróság működését, amely szerinte követendő példa. A perzsa uralkodókról a görög történetírók leírták, hogy keményen büntették a korrupciót, de a többi bűncselekményt is szigorúan bírálták el. I. Dárajavaus kihirdette az isteni törvényeket, amely a zoroasztrizmusról szól. A királyi és a helyi törvényeket megtalálhatjuk az egyiptomi sírokban, Memphiszben, Edfuban. Az egyiptomi hagyományban jó királynak tartják I. Dárajavaust, a Bibliában Kurusnak is emléket állítottak a zsidók felszabadítójaként. ## Gazdaság ### Monetáris rendszer Valószínűleg I. Dárajavaus perzsa király volt az első akhaimenida király, aki érmét veretett: a perzsa arany darikot. Ezzel a pénzzel finanszírozta a háborúkat; gazdaságilag és ideológiailag is fontos pénznem volt. A darikon kívül veretett még ezüst szigloszt is. Később, miután egységesítette a mértékegységeket, könnyebben tudta behajtani az adókat, valamint ez leegyszerűsítette a kereskedelmet és a bankrendszert is. A darik erős valutának számított, 95,83%-os tisztaságú aranyból verték, és súlya 8,385 gramm volt. Az ókori görögök a pénzt Dárajavaus után nevezték dareikós statḗr-nek, bár valószínűleg a pénz neve az óperzsa zarig (arany) szóból származik. Az érmék verésére a királynak monopóliuma volt. A darik mellett használt ezüst šekelt (ógörögül: sziglosz) korábban Mezopotámiában használták, i. e. 3000 körül. A sziglosz 90%-os tisztaságú ezüstből készült, és 5,56 gramm volt a súlya. Húsz sziglosz ért egy darikot. A pénzügyi rendszer változásáról Perszepoliszban maradtak fent ékírásos dokumentumok. I. Dárajavaus uralkodásának első éveiben természetben fizettek, amely még utódai alatt is részben fennmaradt. Ebben az időben a kereskedelem más országokkal csereügylettel, míg a görögökkel pénzügylettel történt. A pénzügyi reform csak részleges volt, mivel később sem váltották érmére a kincstárakban felhalmozott aranyakat. ### Adórendszer II\. Kurus és Kambúdzsija idején a perzsa királyok adóként különböző ajándékokat „kaptak” a birodalom népeitől. Dárajavaus, a reformja után állandó adókat vetett ki, amelyeket ezüstben, a kor általános fizetőeszközében szedtek be (ritkán aranyban). Néhány szegényebb körzetben engedélyezték az egyedi adókat: ló, fa, gabona. Ez a rendszer hatékony volt, de egyenlő, mivel Fársz régióban, ahol a perzsák éltek, nem fizettek adót. A beszedett adókat az állam a királyi udvarra, közhivatalnokok fizetésére, közmunkákra, csatornák és épületek építésére fordította. A hadsereget a helyőrség környékén lakó népesség tartotta el, de a fegyverzet szintén az adóbevételekből került beszerzésre. A Dárajavausi reform elsődlegesen a Gaumáta által bevezetett közigazgatási rendszer megszüntetésén alapult, aki a hozzá való hűség fejében több tartománynak teljesen elengedte az adókat és szolgálatokat majd helyreállította a hadsereg kiváltságos helyzetét. A perzsa arisztokrácia visszakapta elkobzott javait. Az adók és a királyi birtokok jövedelmei voltak a legfőbb bevételi források. Az egész közigazgatási rendszer az adók rendszeres és megbízható behajtására épült fel. A beszedett adókat a királyi kincstárba vitték, amelynek három városban (Perszepolisz, Szúza, Ekbatana) több épülete is volt. A perszepoliszi ásatások során több anyagtáblán is megtalálták az adókról szóló beszámolókat. Ezek megemlítik, hogy városi és útadó is volt, amelyeket az utakon, illetve a városfalnál kellett befizetni. A hivatalnokok munkáját a szatrapiákban titkos felügyelők ellenőrizték. Dárajavaus találmánya volt az adóbérleti rendszer, amely szintén a rendszeres királyi jövedelmek igénye miatt jött létre. Az adóbérlő kifizette egy-egy terület kiszabott adóját, azután annyi jövedelmet hajtott be a lakosságon, amennyit csak tudott. A polgári közigazgatás és a katonai helyőrségek egymástól függetlenek voltak, egymást ellenőrizték. Xenophón leírásában: „Ha a katonai parancsnok nem gondoskodik megfelelően a tartomány védelméről, a lakosság vezetője vagy a mezőgazdasági munkálatok vezetője bepanaszolja, hogy védelem hiányában nem lehet dolgozni. Ha viszont a katonai parancsnok gondoskodik a békéről, s a vezető felügyeletére bízott föld még sincs bevetve, megművelve és benépesítve, a katonai parancsnok panaszolja be az utóbbit.” Az efféle kölcsönös ellenőrzés gátolta a szatrapiák elszakadási kísérleteit is, amelyek a korábbi közigazgatási rendszerekben megszokottak voltak. Az adórendszerről szóló statisztikai adatokat Hérodotosz munkájában találjuk meg, aki I. Dárajavaus perzsa király idejéből nagy pontossággal jegyezte fel az állandó adóbevételeket szatrapiára lebontva. Ennek hitelessége azonban megkérdőjelezhető, mert nem veszi figyelembe a szatrapiák gazdasági erejét. Az adókat talentumban adja meg, amely tömegegység az ókorban elterjedt volt, és a teli vizes amfora súlyát jelentette. A görög és attikai talentumok 26 kilogrammosak, az egyiptomiak 27 kilogrammosak, a babiloniak 30,3 kilogrammosak voltak. 2004-ben egy görög ezüst talentum 20 ezer amerikai dollárt ért. A műben szereplő adók: ### Közlekedés A hatalmas birodalomban a nagy távolságok miatt gondot okozott úgy a csapatok eljuttatása a birodalom egyik végéből a másikba, mint a kommunikáció. I. Dárajavaus kiépíttette a királyi utat. Ez a lüdiai Szardeisz városától Szúzán, Paszargadain át vezetett keletre, Perszepoliszig. A két város közötti távolság 2700 kilométer volt, amelyet a lovak egy hét alatt tettek meg, míg ez az út gyalog 90 napig tartott. Az út építése nehézségekbe ütközött, mivel meg kellett küzdeni a kis-ázsiai hegyekkel, az asszíriai sivataggal, a babiloni mocsarakkal és a perzsa hegyekkel is. Ezt az utat használta Marcus Ulpius Traianus római császár is majd 700 évvel később. Dárajavaus idején még létezett a régi szuezi-csatorna is, amely egykor a mai csatorna helyén volt, és amelyen akkoriban a perzsa hajók haladtak át. A perzsa mérnökök zsenialitása nemcsak a csatorna megépítésében mutatkozott meg, hanem a Görög–perzsa háborúk idején megépült két pontonhídon is, amelyek a Helészpontoszon íveltek keresztül. ### Mezőgazdaság Az óperzsa időkben nagy jelentősége volt a mezőgazdasági termelésnek, amely a birodalom gazdagságát alapozta meg. Különösen sokat javított az eredményességen, hogy azokat a területeket, ahol kevesebb volt a csapadék, öntözték, így Egyiptomban, Babilonban, Közép-Ázsiában. Ezt egy csatornarendszer tette lehetővé, amelyet Iránban és Afganisztánban a mai napig használnak. A perzsa királyok nagy pénzt fektetettek a vízellátás kiépítésébe, amelyet öt generáción keresztül fejlesztettek. A csatornarendszer úgy épült fel, hogy van egy függőleges kút, amelynek az alján egy ferde folyású csatorna fut végig. A rendszer jellemzője, hogy hatásosan használja a föld gravitációját és szivattyú nélkül tudja továbbítani a vizet a föld mélyéből a felszínre illetve veszteség nélkül juttatja el a vizet távolabbi helyekre. A földek tulajdonosai perzsa nemesek, templomok és vállalkozások voltak. A magas szintű földművelés tette lehetővé a gazdag perzsa kertek kialakítását. Az elámi ékírások szerint a Perszepoliszban és Paszargadaiban talált agyagtáblákon óperzsa nyelven Batrakatašnak, illetve Pâthragâdának nevezték ezeket a kerteket, mai nevük a görögöktől származik. A görög paradeiszosz szó Paszargadai város nevéből származik, amelynek hatalmas kertjei voltak az ókorban. Dárajavaus támogatta az új növényfajták nemesítését, terjesztését, uralma alatt terjedt el a rizs, a lucerna és a különféle gyümölcsfák termesztése. ### Kereskedelem A kereskedelemben a luxusáruk helyét a kézműipari termékek és használati cikkek vették át. Az emelkedő árak ellenére ezek egyre több ember számára váltak elérhetővé, ugyanis az uralkodók közmunkákkal igyekeztek a lakosság számára megélhetést biztosítani. Szabályozták az árak és a bérek jelentős részét, így próbálva meg elejét venni a lakosság elszegényedésének. Ennek köszönhetően az átlag perzsa alattvaló életszínvonala magasabb volt, mint például görög kortársáé. A Perzsa Birodalomban virágzott a távolsági kereskedelem, valamint megnőtt a babiloni bankházak szerepe is, amelyek már nemcsak kölcsönökkel foglalkoztak, hanem aktívan részt vettek a gazdasági életben is. ## Hadsereg A perzsa hadsereg volt az akkori világ legerősebb serege, amellyel a birodalom hanyatlásának korában is csupán Nagy Sándoré vette föl a versenyt. Több ezer kilométert ellenőriztek, és jártasak voltak a háborúskodásban. A hadsereg ütőereje a kitartó és fegyelmezett gyalogságban volt, amely a legkorábbi időkben (i. e. 6. század) a szabad földközösségi tagokból szerveződött. A perzsa elit hadsereget a perzsa „halhatatlanoknak” hívták, akik -ren voltak, és a királyi testőrség feladatait látták el. A halhatatlanok tagjai perzsák, médek és elámiták lehettek. II\. Kurus idejében, amikor Perzsia helyett még a médek uralták a régiót, a hadsereg felkelt a méd uralom ellen. Fontos szerep jutott a hadseregnek a politikai egység birodalmon belüli megteremtésében is. A főparancsnokot hazaparatinak nevezték, aminek a jelentése: „a király mögött a második”. A sereget gyalogság és lovasság képezte, amelynek létszámát a perzsa nemesség biztosította. A perzsa hadsereget a legtöbben a lovaikról ismerték fel, a katonák pedig remek céllövők voltak. A későbbi időkben színes kocsikkal szálltak harcba az ellenséggel. Az ostromgépeket Iónia elfoglalásakor nem ismerték még a görögök, ezért a perzsák könnyen legyőzték őket. Korabeli általános megítélés volt, hogy a perzsa egységek fegyelmezettek és gyors reagálásúak voltak, azonban a görög–perzsa háborúkat mégis elvesztették. Ennek oka a görög gyalogság és később a lovasság fejlődése, amely fokozatosan felülmúlta mind fegyverzetben, páncélzatban, mind kiképzésben a perzsa hadsereget. A hódítások növekedésével a leigázott területekről egyre több harcos fogadott fel vagy késztetett csatlakozásra a perzsa sereg, akik viszont már szedett-vedett, csekély harci tudással bíró és gyengén felszerelt segédcsapatok voltak. Az i. e. 4. században a kényszersorozott, alkalmi katonaság már nem volt képes felvenni a harcot a gyakorlott görög katonákkal (a marathóni csatában is könnyűszerrel megfutamodtak az ellentámadásba lendülő görög hopliták elől). Ekkorra már a halhatatlanok között is megszűnt a rendszeres kiképzés és gyakorlás. A perzsa hadseregnek több állomáshelye is volt a birodalomban, ezeket perzsa tisztviselők irányították. Az állomáshelyeket úgy alakították ki, hogy könnyen eljussanak a problémás körzetekbe, ezért stratégiai pontokban, főutak mellett és határterületeken létesítették őket. A katonákat a birodalom népei adták, kivéve a perzsákat, médeket és elámitákat. A satrapák intézték a hadsereg ellátását, finanszírozását a saját közigazgatási területükön, de nem volt joguk a sereg irányításához. A szatrapia hadseregét a nagykirály által kinevezett helynök felügyelte. Békeidőben, amikor nem volt ütközet, kiképezték a katonákat, és toborozták az újoncokat. A birodalom területén a katonai egységek egyúttal csendőri feladatokat is elláttak. Hérodotosz művei alapján tudható, hogy a hadsereget 67 etnikai csoport és három fő haderő alkotta: a gyalogság, a lovasság és a haditengerészet, kiegészülve az íjászokkal. A perzsa hadsereg etnikai sokszínűsége ellenére, a perzsa parancsnokok hatásos taktikájával és vezetésével nagy győzelmeket aratott. Briant történész szerint I. Khsajársá perzsa király és utódai csak ceremoniális szerepet játszottak a seregben, a morál javítása érdekében volt szükség a jelenlétükre. Ruf római történetíró szerint csak a perzsa király személye miatt tudták összetartani a sokszínű sereget. ## Kultúra és vallás ### Nyelv A perzsák az adminisztráció szervezése és a katonaság irányíthatósága miatt hivatalos nyelvnek a perzsát tették meg, bár a diplomáciában használták az arámi nyelvet is. A többi nyelvet a tartományokban, helyi szinten beszélték. Ismert, hogy az elámi nyelvet Fársz régióban hivatalosan is használták. Főbb egyéb nyelvek: egyiptomi, görög, lüdiai, líciai. A perzsa mellett az elámi és az akkád nyelvet használták a királyi levelekben is (→Behisztuni felirat). ### Élet a birodalomban #### Élet a királyi udvarban A perzsa királyi udvarnak korlátlan hatalma volt a birodalomban. Az udvart a király, annak családja és a perzsa nemesek alkották. Itt rendelkeztek a jogokról és a stratégiai döntéseket is itt hozták. A történelmi dokumentumok, amelyek a perzsa jogrendszerre vonatkoznak nem teljesek, mivel csak kevés maradt fenn napjainkig. Függetlenül a különböző királyi rezidenciákban való tartózkodástól (Perszepolisz, Szúza, Babilon, Ekbatana), elkísérte utazásaira a királyt a családja és az adminisztráció nagyobb része. Az utazás során a király és a nemesség egy nagy, szimbólumokkal jelzett luxussátor alatt tartózkodott, amely az ideiglenes tábor közepén helyezkedett el. Pierre Briant történész szerint ezeket a szimbólumokat láthatjuk Szúza és Perszepolisz palotáiban is. A királyi udvar szervezetének szigorú szabályai voltak. A királyt különböző magas rangú hivatalnokok vették körül. A népnek joga volt a király elé járulni, és jogi tanácsot kérnie tőle. Hérodotosz és Xenophón leírta, hogy a perzsa király, biztonsági okokból, személyesen választotta ki az ételt, amit fogyasztott. A bankettekre is saját maga választotta ki a meghívottakat. A résztvevőknek a biztonság miatt szigorú szabályokat kellett betartaniuk a ceremóniák során. A görög történetírók megemlítik, hogy az ünnepségek pompásak és fenségesek voltak. A királynak az ételeket előre kiválasztott szakácsok készítették. A vizet a Saour folyóból hozták, az evőeszközök pedig ezüstből készültek. A perzsák nagy jelentőséget tulajdonítottak az evőeszközöknek, mivel úgy vélték, hogy a különböző fémek, amikkel étkeznek, megváltoztatják az ételek ízét. A király központi helye az ünnepségen nem csak a ceremónia része volt, hanem a testi épségét is ezzel kívánták megóvni. Fontos szerepük volt az udvarban a görög, illetve egyiptomi orvosoknak, akik a királyi kíséret tagjai voltak. Ők vizsgálták meg az ételeket is étkezés előtt. Az udvarhoz tartoztak az eunuchok is, akiket két kategóriába soroltak: a királyi család környezete, illetve az egyéb területen dolgozó emberek. Később, ahogy a királyi udvar bővült a királyi családhoz csatlakoztak jelentős számú nemesek is. Sok ókori szerző leírja, hogy a perzsák poligámiában éltek és háremet tartottak, azonban a modern történészek szerint Perszepoliszban nem volt hárem. A királyi udvarban élő nők, akikhez a királynők és a hercegnők tartoztak, nagy önállósággal rendelkeztek, amelyet a perszepoliszi írások is megerősítenek. A nőknek a birodalomban több joga volt, mint bármely más nőnek a világon akkortájt, sőt néhány satrapa is nő volt. A görög–perzsa háborúkban volt egy női parancsnok is: I. Artemiszia Káriából.). Mint ahogy Asszíriában és Babilóniában is hagyomány volt, a perzsáknál is kedvelt szórakozás volt a vadászat. Ez mutatta békeidőben az emberek bátorságát és a képességeit. A vadászaton a dárda viselése kizárólag a király joga volt, de különböző vadászfegyvereket is használtak, például kardot is. A vadászatot a király saját kertjeiben is űzte, amelyek gazdagok voltak vadállományban. #### Élet a királyi udvaron kívül Az átlagember életét bemutató dokumentumokat ritkán találtak a régészek, mert vagy nem készültek, vagy eltűntek ezek az idők folyamán. A régészeti ásatások során a perzsa házak maradványaiból lehet következtetni arra, hogy téglából, agyagból és sárból építkeztek a közemberek. Az alsóbb rétegekben bitument is felhasználtak a falazáshoz. Az egy vagy két emeletes házakat egy belső udvar köré építették. Később, miután a perzsák megismerték a szőnyegcsomózás technikáját, szőnyegeket készítettek a szobák belső díszítésére. A perzsa átlagemberek a perszepoliszi reliefeken láthatók; hosszú kabátot hordtak (néha ujj nélkülieket is) övvel, és ehhez nadrágot viseltek bőrből vagy szövetből a lovaglás miatt. A lábbelikből kétfajta volt: zárt cipő három vagy négy szíjjal, illetve a csizma. Kalapot is hordtak. A ruházat színe megkülönböztette a különböző társadalmi csoportokat. A piros a katona, a fehér a pap, a kék a paraszt színe volt. A királyok mind a három színt viselték, ezzel is mutatva nagyságukat. A kötelező oktatás a birodalomban ismeretlen volt. Annyi biztos, hogy a perzsa nemesek iskolába járatták a gyerekeiket, de a parasztok többsége írástudatlan volt. Az feltárt írások alapján a perzsa diákok 5 éves korban kezdték az iskolát és 10–20 évig tanultak. Sztrabón leírta, hogy a gyerekek gimnasztikáztak, vadásztak, fegyverekkel harcoltak, növényismeretet tanultak és hálót szőttek. Xenophón hozzátette, hogy a gyerekek megtanulták a törvényeket, a munkát, a kitartást, az engedelmességet és az önkontrollt. Az étkezésükben a hús játszotta a főszerepet, főleg kecske-, ló- és tevehúst fogyasztottak. Ünnepi alkalmakkor vaddisznó-, szarvas- és őzhús is került a fogások közé. Tartottak szárnyasokat is: libát, kacsát, tyúkot. ### Vallás Az Akhaimenida-dinasztia uralkodása alatt a zoroasztrizmus határozta meg a birodalom hitvilágát olyannyira, hogy de facto államvallás is volt. A vallás és annak világnézete nagy hatással volt a perzsa kultúrára. A jó szerepét ebben a vallásban Ahura Mazdá vagy Ormazd isten testesíti meg. Ő hozta létre a tüzet, ezért ez a szimbóluma. A rossz egy természeti erő, amely szemben áll Ahura Mazdával, és lelki síkon létezik. A pusztító isten Angra Mainju vagy Ahriman. A zoroasztrizmus szerint a jó és a rossz ellentéte a világ mozgatóereje. Emellett sok, az indiai hitvilág mitológiájából ismert istent (például Mithrász, Indra) tiszteltek. Az i. e. 5. századból származó hérodotoszi írás I. Artakhsaszjá és II. Dárajavaus korát eleveníti fel: > „A perzsák nem tisztelték az istenséget, nem építettek hatalmas templomokat és a görögökkel ellentétben nem hittek abban, hogy az isten ember alakú. A perzsák imádták a Napot, a Holdat, a Földet, a tüzet, a vizet és a szeleket.“ Hérodotosz megerősíti, hogy az imádság és az áldozat nem folyhatott papok nélkül, akik nem lehettek más vallás tagjai. A megbízatás apáról fiúra szállt. I. Dárajavaus idején a zoroasztrizmust beépítették a királyi ideológiába. I. Dárajavaus és fia, I. Khsajársá több írásában, mint a bíszútun írásban, vagy a reliefeken kijelentették, hogy a királyok Ahura Mazda akaratából lettek uralkodók, ezzel kívánták legitimalizálni a hatalmukat. ## Óperzsa művészet Az óperzsa művészet az Akhaimenida-dinasztia alatt virágzott. A birodalom növekedésével a művészet is változott, gyarapodott, és annak vége felé érte el a csúcspontját. Az adók beszedéséből számos épületet emeltek, főleg a királyi udvarhoz tartozókat. ### Építészet Az Óperzsa Birodalom idejéből több hatalmas palota maradványai is megmaradtak a városokból (Szúza, Perszepolisz, Ekbatana, Paszargadai). A Colosseumtól és a Parthenóntól eltérően a perzsa városokat nem rabszolgák építették, hanem a birodalom alattvalói. A legfontosabb óperzsa épületek, a hatalmas paloták, királysírok és tűztemplomok az uralkodót dicsőítették. Ahogy a korai időkben a perzsa törzsek által emelt építményeknek nem volt egységes építészeti stílusa, úgy később a félnomád telepesekéinek sem. Nagy Kurus, miután megalapította a birodalmat, több új épületet emelt. Kezdetben a leigázott népektől vették át a különféle stílusokat, majd ezeket fejlesztették, alakították. Az első perzsa város, Paszargadai épületein még a nomád népek stílusa figyelhető meg, de az ötven évvel később épült Perszepoliszban már sajátos perzsa elemek láthatók. A komplexum területe szigorúan négyszögletes, több lépcsővel és udvarral, amelyek aránya 1:1, illetve 1:2. A paloták (Szúza, Paszargadai, Perszepolisz) a mezopotámiai hagyománnyal ellentétben kőből épültek, főként az ablakkeretek, ajtók és oszlopok, így ezek maradtak fenn. E paloták hatalmas méretű oszlopcsarnokból (apadána) és négyzet alaprajzú lakótermekből állnak. Az oszlopcsarnokok tetőzetét vízszintes gerendák alkották, melyeket karcsú oszlopokon nyugvó ló- vagy bikaprotomék tartottak. Az egyiptomi stíluselemek a tetőnél található portálokon, míg a mezopotámiai elemek két palotán figyelhetők meg. A lakótermeket kisebb szobák vették körül, s ezekhez kapcsolódtak a kincstárak is. A kincstárakat gazdagon díszítették állatprotomékkel, mázazott és faragott domborművekkel. A paloták fennmaradt falain pártázat is látható, melyet többnyire domborművekkel töltöttek ki. A perszepoliszi palota, amely Dárajavaus idején épült, egyúttal a szakrális épület szerepét is betöltötte, ünnepi jeleneteket ábrázoló domborművei (a király áldozatot mutat be, a fogadás testőrei stb.) arról tanúskodnak, hogy itt végezték az óperzsa királyok az újévi szertartásokat. Ezek az egyedi épületek a különböző népek stílusainak kombinációi. A perzsa elemek nem hibridek, hanem továbbfejlesztett, újszerű megoldások. Ez mutatja, hogy az építészek és a munkások szaktudása mennyire magas volt, mivel a perzsa építészet egyszerre rituális, szimbolikus és praktikus. Perszepolisz épületeinél többlépcsős hatás figyelhető meg. Különálló tűztemplomok is épültek. Egy ilyen tűztemplom maradt fenn Naks-i Rusztam közelében. A szakrális építészetnek teljesen különálló, monumentális emlékei nincsenek. Mint az óperzsa paloták többségének, Perszepolisznak is voltak téglából épült falai. Ezeknek az épületeknek a maradványai ma is láthatók. Az uralkodó dicsőítésével kapcsolatos a sírépítészet is. Kurus sírja Paszargadaiban található. Az épület többlépcsős talapzaton nyugszik, belsejében egyszerű kolostorboltozat tartja a tetőzetet. Kurus sírja vált a perzsa sírépítészet alaptípusává. ### Szobrászat A szobrászatban jobban érvényesült a mezopotámiai hagyomány, mint az építészetben. A palotákból előkerült nagyszámú leletanyagon az újbabiloni mellett görög hatás is érvényesült. Legjellemzőbbek a mázas és festett téglából mozaikszerűen kirakott domborművek. Ezek leggyakrabban szfinxeket, szárnyas bikákat, testőröket ábrázolnak. Jellegzetesek a paloták oszloptermeiben az állatprotomés oszlopfők is. Pecsételő hengereiken a monumentális szobrászat utánzására való törekvés ismerhető fel. Ötvösművészetük is magas szintre jutott, tanultak a nyugatabbra élő népektől, de az indiaiaktól és a sztyeppei nomád népektől is. Aranyból, bronzból és ezüstből készültek tálak, kosfejben végződő rhütonok, állatokkal díszített vázák, drágaköves karperecek, nyakékek. Az oxusi kincs és a Hamadán városából előkerült leletek alapján rajzolt kép azonban nem teljes. Díszítőelemeik pontosak és cizelláltak. Az Óperzsa Birodalomnak Nagy Sándor hódítása vetett véget, a perzsák művészetének egyes elemei azonban a Szeleukida Birodalom korában tovább élt. Hellenisztikus elemekkel bővült, s kialakult előbb a párthusok művészete, majd a Szászánida Birodalom művészete. A legismertebb szobrok a birodalom idejéből Perszepoliszban maradtak fenn. Számos relief díszíti a lépcsősorokat, a paneleket a palota előtt és a királyi udvarokat. A perzsa szobrászatot az egyiptomi, görög, asszír és mezopotámiai inspirálta. A reliefek tárgya legtöbbször a katonaság, a bika, az oroszlán, a griffmadár, illetve egyéb állatok. A reliefeken kívül Hérodotosz és Plutarkhosz megemlíti, hogy a korábbi királyoknak is volt szobruk. ### Polikrómia A polikrómia az építészetben használatos szó, amely az épületek festett díszítését jelenti. Ez a művészeti stílus nagyon elterjedt volt a birodalomban, és számos tarka reliefeket láthatunk még ma is a falakon Perszepoliszban és Szúzában is. A reliefek nem kövekből, hanem kerámiákból állnak, és a mezopotámiai stílust követik. A leggyakrabban oroszlánokat, bikákat, griffmadarakat és perzsa katonákat ábrázolnak. Szúzában megmaradtak a kerámiákon a polikrómiák, viszont Perszepoliszban a kőre festett reliefek mára már eltűntek. A pigmentek kopásáért a környezeti hatások és a szerves pigmenttestek elhalása a felelős. Nyomokban találtak pigmenttesteket Perszepoliszban, így megállapították, hogy a különböző időkben eltérő színhasználat volt divatban. ### Aranyművesség Az aranyművesség az egyik legfontosabb eleme volt a perzsa kultúrának. A reliefeken több helyen látható, hogy a perzsák arany tárgyakat viselnek. Az ásatásokkor több evőeszközt találtak aranyból és ezüstből, amely megerősíti azt a tényt, hogy mennyire fontos volt az akkoriaknak az aranyművesség, és megmutatta, milyen technológia szinten volt az akkori ipar. Díszített vázákat, poharakat, evőeszközöket, ékszereket és fegyvereket is találtak a régészek. Mint a többi perzsa művészeti ág, az aranyművesség is átvette a korábbi és szomszédos népek kultúráját, majd ezeket továbbfejlesztették. A régészeti leletek Kis-Ázsiában nagy hasonlóságot mutattak a Perzsiában talált tárgyakéval. Feltételezik, hogy ezek akár egy műhelyből is kikerülhettek, bár a két lelet készítése között 90–100 év különbség is lehet. Stílusaikra jellemzően a görög hatás figyelhető meg. ## Technika Perszepoliszban több innovatív technikát alkalmaztak az építőmérnökök. A legújabb paszargadai ásatások során technológiailag is vizsgálták a romokat. Paszargadai 30 évvel Perszepolisz előtt épült, és a kutatók szerint a Richter-skála szerinti 7-es erősségű földrengést is kibírt. Vizsgálják, hogy milyen alapokra építették a két várost, hogy azokat az ismereteket a jelenkorban hasznosíthassák. A kőblokkok közötti fém illesztések lehetővé tették, hogy az alaptól elszigetelve egyre vékonyabb és magasabb elemeket építhessenek. I. Dárajavaus építészei az epheszoszi Artemisz-templom oszlopaihoz képest az itteni oszlopok magasságát 1,5 méterrel megemelték, valamint Artemisz templomának 5,9 méterével szemben az oszlopok közötti távolságot 8,65 méterre növelték. Ezek a nagy távolságok az oszlopok között, valamint a kőoszlopok és a mennyezet fa gerendázatának együttese biztosította az apadána tágas és ünnepélyes megjelenését, szemben a csak kőből készült szerkezetekével. A mérnökök a vízellátás gondját is megoldották. Mivel nem volt víz a közelben, az udvart víztározóból látták el. A hegyekbe mélyedéseket fúrtak, és így meg tudták őrizni a friss vizet, illetve szabályozni tudták a víznyomást. A csöveket az építkezések megkezdése előtt fektették le a földbe, ezért jó állapotban maradtak meg. A terasz déli oldalán vezették el a szennyvizet, amelyet a Perszepolisz alatt meghúzódó város lakossága öntözésre használt. Perszepoliszban nem találtak mellékhelyiségre utaló romokat. ## Kulturális hatása Az Óperzsa Birodalom történelme nagy hatással volt a későbbi korok fejlődésére is. A királyoknak sikerült megteremteniük az egységes közigazgatást, amelynek egyes elemeit később Nagy Sándor és más uralkodók is átvették. A perzsa nyelv és az iráni kultúra elterjedt az egész közel-keleti régióban. A perzsa kultúra jelentős volt még Nagy Sándor idején is, akinek hadseregében az uralkodó élete vége felé már a legnagyobb számban perzsák szolgáltak. Nagy Sándor feleségül vette az utolsó perzsa király lányát, akinek befolyása tovább növelte a népesség kulturális sokszínűségét. Az újjáalakult Szeleukida Birodalom egységesítette az akhaimenida és a hellenisztikus kultúrát, amely a Szászánida Birodalom idején élte a fénykorát. Később az ókori görögök nyomán hívták Iránnak Perzsiát, bár nyugaton 1935-ig csak Perzsiaként ismerték. Az Óperzsa Birodalom fontos a modern Iránnak, amely ebből az államból meríti saját identitását és dominanciáját a régióban, illetve a többi iráni néppel szemben. A birodalom megalapítóját, II. Kurust Irán atyjának is nevezik. 1971\. október 12. és október 16. között tartotta a birodalom egykori fővárosának, Perszepolisznak a romjainál a perszepoliszi parti-nak elkeresztelt eseményt Mohammad Reza Pahlavi iráni sah, mintegy a birodalom létrejöttének (mint Irán elődjének) a 2500. évfordulóját, amelyre az akkori szociális és gazdasági problémák dacára óriási összegeket költött. ## Fordítás

Bari

Bari () az azonos nevű megye és egyben Puglia régió székhelye, Nápoly után Dél-Olaszország második legnagyobb városa (közigazgatásilag comune). A Bari-Bitontói főegyházmegye érseki székvárosa. Az Adriai-tenger partján fekvő, ma jelentős ipari és oktatási központot az illírek alapították egy kis félszigeten, amelyen ma az óváros áll. Jelentősége a római fennhatóság alatt nőtt meg, amikor a Via Traiana egyik fontos állomása, valamint a birodalom egyik jelentős kikötője volt. Később a longobárdok, a szaracénok és a bizánciak birtokolták, majd a normann hódításokkal a Szicíliai Királyság része lett. Amikor 1087-ben Myrából a városba hozták Szent Miklós ereklyéit, a város egyike lett Európa legjelentősebb keresztény központjainak. Az ereklyék elhelyezésére építették fel a San Nicola-bazilikát, amely a román kori építészet egyik legszebb alkotása. Az Anjou-ház, valamint az aragóniai királyok uralkodása alatt Bari gazdasági élete hanyatlásnak indult. Virágkora a 16. századra, Aragóniai Izabella milánói hercegnő uralkodásának idejére tehető. A város fejlődésében jelentős szerepe volt Sforza Bona lengyel királynénak, aki megözvegyülve visszatért Bariba és élete végéig nagyvonalúan támogatta a város szellemi életét. A város a 19. század elejéig a középkori városfalak közé szorult. Joachim Murat nápolyi király rendelte el az új, rácsos utcahálózatú, a tiszteletére Murattianónak nevezett városnegyed felépítését. A fasiszta uralom idején alapították meg egyetemét és akkor létesítették neves vásárközpontját, a Fiera del Levantét. Napjainkban Puglia legjelentősebb gazdasági központja és Dél-Olaszország egyik legjelentősebb kikötője, úgy teher-, mint személyforgalom szempontjából. ## Fekvése Bari az Adriai-tenger pugliai partjának nagyjából középső részén, a régió északkeleti részén fekszik, a hozzátartozó településekkel együtt mintegy 42 km hosszan. Egy legyezőszerűen elterülő tengerparti síkságon (Conca di Bari, jelentése Bari kagylója) fekszik, amely a szárazföld belseje, a Murgia felé enyhén emelkedik. A Murgia, a tenger, valamint az Ofanto és Fasano folyók közötti területet Terra di Barinak (jelentése Bari földje) nevezik. A történelmi óváros (Barivecchia) egy kis félszigeten helyezkedik el, amely egy sas fejéhez hasonlít, ezért gyakorta l’aquila barese (jelentése bari sas) néven emlegetik. Az óvárostól keletre levő öbölben van a város régi, míg a nyugati oldalon az új kikötője. Szomszédos települései Adelfia, Bitonto, Bitritto, Capurso, Giovinazzo, Gravina in Puglia, Modugno, Mola di Bari, Noicattaro, Triggiano és Valenzano. ## Geológiája Puglia partvonalát, így Bari területét is, a pleisztocénben és a holocénben lerakódott tengeri üledékrétegek alkotják. A középső és felső pleisztocénben több tengerparti abráziós terasz jött létre. A holocén során két jelentős morfogenetikai fázis zajlott le. Az első és egyben legrégebbi fázis során (kb. 6000 éve) alakultak ki a homokos tengerparti strandok és a mögöttük elterülő dűneöv. A fiatalabb, kb. 2500 éve lezajlott fázis során eolikus homokformák rakódtak le. Régészeti és geomorfológiai tanulmányok arra engednek következtetni, hogy ez a fázis alacsony tengerszinthez köthető, amit aztán lassú tengerszint-emelkedés követett a jelenlegi szintig. ## Éghajlata A városnak jellegzetes mediterrán éghajlata van, hosszú és meleg nyarakkal, valamint enyhe telekkel, kevés csapadékkal. A város mikroklímáját befolyásolják az Adriai-tenger felől érkező szelek is. A Köppen-féle éghajlatosztályozási rendszerben a C osztályba tartozik. ## Történelme ### A város alapítása A város története Magna Graecia alapításának idejére vezethető vissza, noha a régészeti feltárások során bronzkori eszközök is előkerültek, amik arra utalnak, hogy a település már jóval a görög telepesek érkezése előtt létezhetett. Az ókori történetírók szerint a várost a japigok alapították, Daidalosz fiának, Iapüxnek a leszármazottai. Ugyancsak szerintük a város nevét egy illír katonai vezetőről, Barionusról kapta. A történészek véleménye szerint a várost i. e. 1600 és 1150 között nem a japigok, hanem az illírek alapították. A régészeti kutatások során rekonstruálták, hogy a tulajdonképpeni város alapítása előtt ezen a területen egy néhány családból és házból álló kis falu állhatott a mai Barivecchia félszigetének északi részén. Az első biztos történelmi emlékek Barium létezéséről az i. e. 4 századból származnak. A római hódítás előtt jelentősége eltörpült Gnathia és Rudiae, a Salentói-félsziget két jelentős ókori központja mellett. I. e. 181-ben került a Római Birodalom fennhatósága alá, és ettől kezdődően jelentősége is megnőtt. Stratégiai jelentőségét erősítette, hogy a Tarentumba és Brundisiumba vezető utak találkozásánál feküdt. Barium ekkor halászkikötő volt. Nero császár municipiummá tette, saját törvénykezéssel és intézményekkel rendelkezett. ### Bizánci fennhatóság alatt Bari püspökségéről az első írásos említés 347-ből származik, amikor Gervasius, a város püspöke részt vett a serdicai zsinaton. 530-ban a püspökséget érsekségi rangra emelték, és a konstantinápolyi pátriárkának lett alárendelve. A 9. század végéig a bizánci szertartásrend volt érvényben. 933-ban, IX. János pápa idején tért át a város lakossága a római szertartásrendre. A Nyugatrómai Birodalom bukása után (i. sz. 476) Barit a gótok hódították meg. A 6. század elején I. Justinianus bizánci császár seregei foglalták el, az Itália visszaszerzésére indított háborúk során. A bizánci fennhatóságot a longobárdok, majd a szaracénok váltották. A longobárdok 730-ban foglalták el a várost, élére egy gastaldust (hercegi rangú városvezető) állítottak, aki a beneventói hercegnek volt alárendelve. Bari volt a longobárdok legdélebbi tartománya, a Salentói-félsziget déli része a bizánciak fennhatósága alatt maradt. A longobárdok idején alkották meg a város törvénykönyvét, a Consuetudines Barensest, amely példaképül szolgált más dél-itáliai városok számára. A Dél-Itália partjai mentén fekvő városokat folyamatosan fenyegették a szaracén kalózok. Barit először 839–840-ben fosztották ki. 847-ben az Észak-Afrikából származó szaracénok elfoglalták a várost, és egy kis emírséget alapítottak, s a városban mecsetet is építettek. Tekintve, hogy a földrajzi közelség miatt Bari kereskedői jó viszonyt ápoltak az afrikai és közel-keleti arabokkal, a muszlim kultúra (kiváltképpen az építészet) egyes elemei mélyen meggyökereztek a városban. A szaracénok folyamatosan hadban álltak a longobárd Beneventói Hercegséggel, illetve a Bizánci Birodalommal. A szaracénok javára jelentős területeket elveszítő Bizánci Birodalom Taranto visszafoglalása után hadjáratot indított Bari visszafoglalására is. A közös velencei és bizánci flottát azonban visszaverték. A kereszténységet féltve, I. Lothár római császár a fia, a későbbi II. Lajos vezetésével felszabadító sereget küldött Apuliába, de 852-ben vereséget szenvedett. 866-ban II. Lajos újabb hadjáratot tervezett. A bizánciakkal kötött szövetséget, amelynek értelmében a segítségért cserébe felajánlotta leánya kezét a bizánci császár fiának. 869-ben a négyszáz hajóból álló bizánci flotta Dél-Itália partjainál vetett horgonyt, de a beígért menyasszony helyett egy maréknyi katonát talált csak. Ekkor felbontották a szerződést, és a flotta elvonult. A császár a bizánciakat viszont késéssel vádolta. A várost 871-ben ismét megostromolták Lajos seregei, ezúttal a longobárdokkal szövetkezve. Az emírt Beneventóba hurcolták, a város élére pedig ismét longobárd gastaldus került. A longobárd uralom azonban rövid életű volt, mert 875-ben, II. Lajos halála után a bizánciak elfoglalták. A nagy területnyereséggel Barit a bizánciak Dél-Itália fővárosának nevezték ki, és noha a vidék folyamatos fenyegetettség alatt állt a longobárdok részéről, a bizánciak által meghonosított görög kultúra virágzott. A város élére egy katapánt (főkormányzót) neveztek ki. A bizánciak uralmát tovább gyengítették a folyamatos szaracén támadások is. Mivel az egy időben tengeren és szárazföldön való védekezés óriási pénzösszegeket emésztett fel, a bizánciak kiegyeztek a szaracénokkal, és 967-től kezdődően adót fizettek nekik a békéért cserébe. 1002-ben III. Ottó német-római császár seregei Bari alá vonultak, hiszen a császárnak a városban kellett volna fogadnia feleségét, a bizánci császár leányát, Zoét. A császár seregeit azonban a várost visszafoglalni szándékozó szaracénok támadták meg. A harcokban maga a császár is elesett, s végül a város bevételét a velencei flotta segítségével sikerült megakadályozni. 1009-ben Melus (Meles Barensis) vezetésével vallási és főként gazdasági okok miatt felkelés tört ki a bizánci hatalom ellen, amely átterjedt szinte az egész Apulia területére. A felkelőket a normannok segítették, akik fokozatosan terjesztették ki hatalmukat a vidékre. Ezt látva azonban Melus fia, Argürosz átállt a bizánciak oldalára, és a Pápai Állammal szövetkezve megpróbált fellépni a normannok ellen. A pápai seregek a civitatei csatában azonban alulmaradtak, így a normannoknak sikerült hatalmukat megszilárdítani Dél-Itáliában. Bari, mint az utolsó bizánci város Apuliában, 1071-ben került normann fennhatóság alá és ettől kezdve önálló hercegi székhely lett. ### Normann és Stauf-fennhatóság alatt 1087-ben a kis-ázsiai Myrából bari tengerészek a városba hozták Szent Miklós ereklyéit. 1089-ben II. Orbán pápa jelenlétében felszentelték kriptáját a bazilikában, és elhelyezték benne az ereklyéket. Bariba hamarosan a világ minden sarkából érkeztek zarándokok. 1098-ban II. Orbán pápa összehívta a bari zsinatot, egyikét azon zsinatoknak, amelyeken a keleti és nyugati egyházak kibékítésével és újraegyesítésével próbálkoztak. Miután 1135-ben II. Roger felosztotta királyságát fiai között, III. Lothár német-római császár két hadsereget küldött Dél-Itáliába. Májusban elkezdődött Bari ostroma. Az egy hónapig tartó harcok után a város elesett. A hadsereg elvonulása után azonban II. Roger felmentő sereget küldött. A várost a németeknek átadó elöljárókat kegyetlen módon kivégezték. 1117-ben meggyilkolták a város érsekét, és ez okot adott arra, hogy a normann uralommal elégedetlen tengerészek, kereskedők fellázadjanak. A hatalmat Grimoald, longobárd herceg szerezte meg. Megerősítette Bari kapcsolatait a Bizánci Birodalommal és a Velencei Köztársasággal, és hozzájárult Szent Miklós kultuszának terjedéséhez is, saját magát pedig a Gratia Dei et beati Nikolai barensis princeps (Isten és Szent Miklós kegyelméből Bari hercege) címen emlegette. II. Roger szicíliai király azonban rövid időn belül (1132) ismét helyreállította a rendet. A város lakosai utódja, I. Vilmos király ellen is fellázadtak, és kifosztották a várat. A király válasza kegyetlen volt: seregei feldúlták a várost, kifosztották a templomokat, és a város lakosságának nagy részét menekülésre késztették. Bari tíz év alatt épült újjá. II. Vilmos uralkodása idején a város gazdasági élete fellendült. Dél-Itália más területeivel együtt Bari is a Stauf Szicíliai Királyság része lett a 12. század végén. A város ebben az időszakban élte virágkorát. II. Frigyes várkastély építtetett, amely részben a külső támadások elleni védelemre, részben a bari lakossággal szemben gyanút tápláló uralkodó számára ellenőrzési lehetőségként szolgált. ### A Nápolyi Királyságban A város hanyatlása a királyságban uralkodó politikai viszályok idején kezdődött el, amikor IV. Orbán pápa az Anjou-házból származó I. Károlyt nevezte ki a trónra a Stauf-trónörökössel, Manfréddal szemben. 1354-ben I. Johanna királynő Barit, Giovinazzót, Molfettát, Biscegliét és Tranit második férje, Tarantói Lajos testvérének, Róbert, tarantói hercegnek adományozta. Róbert 1364-ben bekövetkezett halála után a birtokot testvére, II. Fülöp szerezte meg. Halála után I. Fülöp lánya Margit rendelkezett a birtok felett, akinek fia, Balzo Jakab révén rövid ideig a Del Balzo nemesi család tulajdonába került. A gyermektelen Jakab halála után ismét koronabirtok lett. 1439-ben Giovanni Antonio del Balzo Orsini, Taranto hercege elfoglalta a várost, és kinevezte magát Bari hercegének. 1442-ben a Trastámara-házból származó I. Alfonz szerezte meg a nápolyi koronát. Fia, I. Ferdinánd, megköszönve a milánóiak támogatását a trónjának megőrzéséért folytatott harcokban, a Bari Hercegséget a Sforza-családnak ajándékozta. A hercegség 1499-ben Aragóniai Izabella milánói hercegnő birtokába került. Uralkodása idején a város ismét fejlődésnek indult: átszervezték a közigazgatást, a kulturális élet virágzott, és a hercegnő meghonosította a más hercegségek udvaraiban divatos reneszánsz szokásokat is. Halála után, 1524-ben Bona Sforza szerezte meg, aki ekkor már lengyel királyné volt. A királyné számos bari mesterembert magával vitt a krakkói királyi udvarba, ahol fontos pozíciókba helyezte őket. Bona Sforza a bari várban hunyt el, és a Szent Miklós-bazilikában helyezték örök nyugalomra. Bona Sforza halála után a hercegség ismét visszakerült a nápolyi koronához, amelyet 1503 óta a spanyol királyok megbízásából alkirályok irányítottak. Az alkirályság korszaka Dél-Itália egyik legsötétebb időszaka volt: zaklatás, megfélemlítés, erőszak, rablás, gyilkosságok, kemény adók jellemezték a mindennapi életet. Mindezt nehezítették a Földközi-tengeren egyre jobban terjeszkedő törökök, akik többször is megtámadták és kifosztották az apuliai településeket, a lakosságot pedig rabszolgasorsba döntötték. Bari népe Paolo Ribecco vezetésével fellázadt a hatalom ellen, de sikertelenül, és a királyi csapatok romba döntötték a várost. Mindezt csak tetőzte az 1656-ban kitört pestisjárvány, amely a város lakosságának kétharmadát elpusztította. A spanyol hatalomnak a spanyol örökösödési háború vetett véget, amikor a Nápolyi Királyságot az osztrák Habsburgok szerezték meg. ### A Bourbonoktól az egyesült Olasz Királyság létrehozásáig 1734-ben a lengyel örökösödési háború következményeként a nápolyi trónra III. Károly spanyol király került. Uralkodása idején Bari ismét fejlődésnek indult. A városi életet a 18. században a nemesség és a klérus, valamint a gazdagok és a szegények közötti szakadék jellemezte. Ebben a században indult fejlődésnek a tudományos élet is, amit többek között Alessandro Maria Calefati (régész), Domenico del Re (orvos, matematikus), Giacinto Gimma (író), Niccolò Piccinni (zeneszerző) neve fémjelzett. 1798-ban a francia forradalom eszmeiségére támaszkodva kitört a forradalom Nápolyban, és kikiáltották a tiszavirág-életű Parthenopéi Köztársaságot. A város fejlődésében fordulópontot jelentett a Nápolyi Királyság elfoglalása Napóleon seregei által. Joachim Murat, a Napóleon által kinevezett új király (egyben sógora is) 1808-ban elrendelte a város egyik új negyedének felépítését, amelyet napjainkban is Murattiano néven ismernek. Ezáltal kiemelte a várost a több századon keresztül tartó hanyatlásból. Ekkor bővítették a kikötőt is, ami révén Bari a régió legjelentősebb kereskedelmi központjává vált. 1816-ban a királyság ismét visszakerült a Bourbonok fennhatósága alá, majd 1860-ban a királysággal együtt az újonnan alapított Olasz Királyság része lett. ### Az egyesítés után A város életének egyik meghatározó eseménye volt a Bari–Brindisi-vasútvonal megnyitása 1865-ben, ami által kereskedelmi potenciálja még inkább nőtt. Az egyesülés azonban nem minden téren hozott jó irányú változást. A 19. század utolsó évtizedeiben, a Dél-Olaszországot sújtó és egyre inkább elmélyülő általános szegénységre való válaszként megszületett a brigantaggio (rablóbandák). A francia és olasz kereskedelmi háborúk miatt súlyos gazdasági válság lépett fel, aminek következtében megindult a lakosság elvándorlása Észak-Olaszország, Európa más államai, valamint Észak-Amerika felé. A 20. század elején két alkalommal is súlyos árvizek pusztították (1906-ban és 1926-ban). A 20. század első felében, különösen a két világháború közötti időszakban a város gazdasági életén jelentőset lendített az iparosítás, ami által a kivándorlás folyamatát sikerült megállítani. A város fejlődésének egyik jele, hogy 1925-ben megnyitotta kapuit Bari első egyeteme, az Università Adriatica. A fasiszták hatalomra kerülését követően, 1929-ben, a városban építették fel Olaszország egyik legnagyobb vásárközpontját, a Fiera del Levantét, és Barit „a kelet kapujaként” emlegették a Földközi-tenger keleti részében fenntartott kiterjedt kereskedelmi kapcsolatai miatt. ### A második világháborúban A második világháború alatt jelentős partizánmozgalom bontakozott ki a németek ellen. Bari a világháború egyik tragikus eseményének volt színhelye 1943. december 2-án, amikor a már szövetséges csapatok kezén lévő várost a német Luftwaffe bombázta. Ekkor találat érte a John Harvey nevű szövetséges hadihajót is, amely nagy mennyiségű mustárgázt szállított, arra az esetre, ha a német csapatok vegyi fegyvereket is bevetnének a háborúban. A kiszabadult mustárgáz számos halálos áldozatot követelt, mivel a helyi hatóságok és orvosok sem tudtak létezéséről, így nem tudtak időben intézkedni. Winston Churchill parancsára az összes aktát és feljegyzést megsemmisítették, így a tragédia oka sok évig ismeretlen maradt. A halálos áldozatok pontos számáról konkrét adatok nincsenek, a különböző feltételezések száztól néhány ezerre teszik számukat. ### A modern Bari A 20. század második felében a város gyors és kaotikus fejlődésnek indult, az 1980-as és 1990-es években a lakosság száma elérte a főt. A gazdasági élet átalakult, az ipar egyre inkább visszaszorult a kereskedelem és a tercier szektor javára, mindemellett Bari Brindisi és Taranto mellett Puglia régió vezető ipari központja maradt. Földrajzi helyzete miatt a Kelet-Európából és Észak-Afrikából érkező menekültek, bevándorlók egyik célpontja. Az óvárost a 21. század elején újították fel és kapcsolták be az európai turisztikai körforgalomba. Kiépült a repülőtér, valamint a gyorsvasúthálózat is. ## Népessége A város lakossága 2009. január 1-jén fő volt, ebből férfi és nő. A lakosság kor szerinti megoszlása: - 0–14 év között: fő (ebből férfi, nő), - 15–64 év között: fő (ebből férfi, nő), - 65 év felett: fő (ebből férfi, nő). A lakosság számának alakulása Bari lakossága nagyon homogén. A 20. század végén több hullámban érkeztek ugyan illegális bevándorlók, így az albánok (akik Olaszország legdinamikusabban fejlődő kisebbségét képezik), de a lakossága döntő többsége olasz. Bariban 2007. december 31-én a bevándorlók száma fő volt. A legtöbben a következő országokból érkeztek: ### A bari dialektus A bari dialektus (olaszul barese) közel kétmillió ember által használt újlatin (délolasz) nyelvjárás, közelebbről az italodalmát nyelvekhez tartozik, szoros rokonságban a nápolyi nyelvváltozatokkal áll. ### Vallási élet Bari lakosságának túlnyomó része római katolikus keresztény. A városban található a Bari-bitontói Főegyházmegye központja, amelyhez 21 község 125 plébániája tartozik. A bari érsek egyben a Bari Egyháztartomány metropolitája is. Az egyháztartománynak további négy egyházmegye van alárendelve: az Altamura-Gravina-Acquaviva delle Fonti Egyházmegye, az Andriai Egyházmegye, a Conversano-Monopoli Egyházmegye és a Molfetta-Ruvo-Giovinazzo-Terlizzi Egyházmegye. Az érsekség területére eső összlakosság 98,80%-a római katolikus. Bari védőszentje Szent Miklós, ünnepét május 8-án tartják. ## Közigazgatás A mai Bari városszerkezete nagyrészt a 20. században alakult ki. Az évszázadok során többször is újjáépítették, a folyamatos fenyegetettség miatt (szaracénok, török kalózok stb.) az ókori városfalakon kívülre nem terjeszkedett. Első nagy bővítésére a 19. század első felében került sor, amikor Joachim Murat rendeletére egy új városnegyedet építettek fel, a „borgo nuovó”-t (azaz újvárost), amelyet alapítója után ma is „Murattianónak” neveznek. 1928-ban a környező településeket (Torre a Mare, Carbonara, Ceglie del Campo, Loseto, Palese, Santo Spirito) egyesítették a várossal, így létrejött Grande Bari (azaz Nagy-Bari). Ezek külön frazioneként léteztek Bari község keretén belül. 1970-ben azonban az összes Barihoz tartozó települést negyednek nyilvánították. ## Látnivalók ### Az apuliai romanika A dél-itáliai normann hódítások jelentős változásokat hoztak a helyi építészetben is. Mivel Róma elkötelezett támogatói voltak az elfoglalt görög-bizánci területeken erőteljes latinizációba kezdtek. Ennek két fontos irányvonala volt: a bencések betelepítése a meghódított területekre, valamint nagyszabású egyházi építkezések támogatása. Ennek a kornak a meghatározó művészeti stílusirányzata Európában a romanika volt, amely visszanyúlt a klasszikus római építészethez, és annak stíluselemeit ötvözte. A stílus alapvető elemei a masszív falak és oszlopok, a kerekített boltívek és a lapos mennyezetek. Apuliában, így Bariban is, ez a stílus erősen ötvöződött a helyi bizánci és szaracén behatásokkal, ennek eredményeként a hagyományos, romanikára jellemző stíluselemek eklektikus módon más stíluselemekkel keveredtek, így váltak a hagyományosan kevésbé díszítettből erősen díszített formák. A festészetben továbbra is a bizánci stíluselemek érvényesültek, viszont a szobrászatban (amely elsősorban a katedrálisokhoz kötődött) erősen érezhetők az európai romanikától eltérő gazdag díszítések (virág- és állatmotívumok). Az apuliai romanika kiemelkedő alkotása a 11. században épült San Nicola-bazilika, amely mintaképül szolgált Trani, Barletta, Ruvo és Bitonto katedrálisai számára. A normann hatalom megszilárdulásával sem felejtődtek el ezen stíluselemek, mint ahogyan azt a később épült sipontói, troiai és molfettai katedrálisok is bizonyítják. ### Barivecchia Bari óvárosa (olaszul Città vecchia, am. „régi város”), ismertebb nevén Barivecchia a régi és új kikötő közötti félszigeten fekszik, a régi városfalak által határolt területen. Délen a 19. század elején felépített Città nuova (am. „új város”), ismertebb nevén a Murattiano határolja. Az óváros keleti részén még állnak az egykori városfalak. A keleti part mentén promenád húzódik, viszont a félsziget nyugati partját már a kikötőt kiszolgáló épületek foglalják el. Az óváros labirintusszerű, rendszertelenül szerteágazó utcácskákkal rendelkezik. Két fő tere van, az északi részen a Piazza San Nicola, amely az itt álló katedrális után kapta a nevét, míg a déli rész központi tere a Piazza dell’Odegitria, ahol a San Sabino-katedrális áll. Az óváros délnyugati részét az egykori Stauf-vár tömbje, délkeleti részét pedig két impozáns tér, a Piazza del Ferrarese (a ferrarai kereskedőkről kapta nevét, akiknek itt álltak házaik) és a Piazza Mercantile (a régi piactér) foglalja el. Az óvárost jellegzetes középkori épületek tarkítják, amelyek nagy részén felfedezhetők az apuliai román stílus jegyei. A városnegyed legfőbb látnivalói: - San Nicola-bazilika - San Sabino-katedrális - San Gregorio Armeno-templom - San Marco dei Veneziani-templom - San Michele-templom - Santa Teresa dei Maschi-templom - Santa Scolastica templom és kolostor - Érseki palota - Palazzo del Sedile - Castello Normanno-Svevo A San Nicola-bazilika a román kori építészet egyik legszebb példája, az úgynevezett apuliai romanika egyik kiemelkedő alkotása, amelyen a klasszikus, Európa északi területein jellemző román kori stíluselemek elegyednek a bizánci és arab behatásokkal. Otranto, Molfetta, Troia és Bitonto katedrálisaival együtt szerepel azon helyszínek között, amelyeket világörökségnek javasolnak. ### Murattiano A Murat-negyed, ismertebb nevén Murattiano (vagy Città nuova) az óvárostól délre terül el, nevét Joachim Murat nápolyi királyról kapta, aki 1813-ban rendelte el felépítését a város lakásproblémáinak enyhítésére. A gondosan megtervezett, rácsos utcaszerkezetű városrész volt az első negyed, amely a középkori városfalakon kívül épült. Főutcája a Corso Vittorio Emanuele, amelyet pompás, a 19. században épült paloták szegélyeznek. Központi terei a Piazza Garibaldi és a Piazza Umberto I, amelyen a Bari Tudományegyetem hatalmas épülettömbje áll. Délen a vasútvonal határolja. Napjainkban a város legelegánsabb negyedének számít, itt található a fő bevásárlóutcája is, a Via Sparano, luxuscikkeket kínáló boltjaival. A városnegyed legfőbb látnivalói: - Orosz templom - Palazzo Ateneo - Teatro Petruzzelli - Teatro Piccinni ## Kulturális élet ### Oktatás A városban három egyetem működik: - A Bari Aldo Moro Tudományegyetem (Università degli Studi di Bari Aldo Moro) közel diákkal a város és egyben a régió legjelentősebb felsőoktatási intézménye. 1923-ban alapították. Tarantóban kihelyezett karokat működtet. - A Bari Műszaki Egyetemet (Politecnico di Bari) 1990-ben alapították. A mérnöki és építész karokon közel diák tanul. Szintén működtet kihelyezett karokat Tarantóban. - A Jean Monnet Mediterrán Szabadegyetem (Libera Università Mediterranea Jean Monnet) a város legfiatalabb felsőoktatási intézménye. A magánegyetemet 1995-ben alapították jogi és gazdasági karokkal. A városban több tudományos intézet is működik, ezek a Valenzano szomszédságában kiépült egyetemi campuson kaptak helyet. Ezek nagy része a Nemzeti Kutatási Tanács (Consiglio Nazionale delle Ricerche, CNR) égisze alatt működik: - CNR Mediterrán Mezőgazdasági Intézet - CNR Automatikai Kutatóintézet - CNR Kristálytani Intézet - CNR Élelmiszerkutatási Intézet - CNR Növénygenetikai Kutatóállomás - Olasz Nemzeti Nukleáris Fizikai Kutatóintézet - Finommechanikai Kutatóintézet - Biotechnológiai Kutatóállomás További felsőoktatási intézmények a Niccolò Piccini Konzervatórium (Conservatorio di musica Niccolo Piccini), valamint a Szépművészeti Akadémia (Academia di Belle Arti). A városban van 1983 óta a Mediterrán Egyetemek Szövetségének a székhelye, amely több mint 160 egyetemet, felsőoktatási intézményt és kutatóintézetet tömörít a Földközi-tenger vidékének különböző országaiból. ### Múzeumok A városban számos múzeum működik: - Museo Archeologico Provinciale (Tartományi Régészeti Múzeum): Az 1895-ben alapított múzeumban ókori, elsősorban a japigok és a rómaiak idejéből származó régészeti leleteket állítottak ki, Bari, Canosa di Puglia, sőt Taranto területéről is. A gyűjteményben bronzkori leletek is láthatók. - Pinacoteca Provinciale „Corrado Giaquinto” („Corrado Giaquinto” Városi Képtár): 1928-ban alapították. A gyűjtemény alapját helyi szervezetek által összegyűjtött festmények, valamint a nápolyi és római múzeumok adományai képezik. A múzeumnak több részlege van: középkori apuliai festészet (Tuccio d’Andria, Costantino da Monopoli, Andrea Bordone stb.), olasz középkori és reneszánsz festészet (Antonio Vivarini, Giovanni Bellini, Paris Bordon, Paolo Veronese, Jacopo Tintoretto stb.), a nápolyi iskola festészete (Andrea Vaccaio, Luca Giordano, Francesco De Mura, Fedele Fischetti stb.), újkori apuliai festészet (Giuseppe De Nittis, Francesco Netti, Domenico Morelli, Giovanni Boldini, Teofilo Patini stb.), kerámiagyűjtemény és egy fotóművészeti gyűjtemény. - Museo della Gipsoteca (Gipszmodellek Múzeuma): A várkastély földszintjén található, és a híres pugliai építészeti emlékek gipszből kiöntött kicsinyített vagy életnagyságú másolatainak gyűjteménye. Ezek az 1899-es torinói, valamint az 1900-as párizsi világkiállításokra készültek. Az Olaszország létrejöttének ötvenedik évfordulója alkalmából, 1911-ben rendezett római kiállításon is bemutatták őket. - Museo Nicolaiano (A San Nicolo-bazilika kincstára): A 2010-ben alapított múzeum révén egyesítették a bazilika kincstárát, valamint a templom építéséről és történetéről szóló kiállítást. - Museo Diocesano della Cattedrale (Székesegyházi Múzeum): A múzeumban a San Sabino-katedrális, valamint más bari templomok (Santa Teresa dei Maschi, San Gaetano, Santa Chiara) kincseit állították ki, valamint egy 11. századi pergamentekercset, liturgikus húsvéti szöveggel. - Museo Storico Civico (Várostörténeti Múzeum): A múzeumot 1919-ben létesítették, és elsősorban a város 19–20. századi fejlődését mutatja be korabeli dokumentumok, emléktárgyak, térképek segítségével. - Museo Etnografico Africa-Mozambico (Afrikai-Mozambiki Néprajzi Múzeum): 1970-ben alapították Afrikából hazatért misszionárius szerzetesek. A kiállítás egy tipikus mozambiki gazdaságot, valamint számos más afrikai országból származó műtárgyat mutat be. Különös hangsúlyt fektet a Mozambik függetlensége elnyerése utáni első évekre. - Acquario Provinciale (Megyei Akvárium): 1965-ben alapította Bari megye, elsősorban oktatási és kutatási célokra. A nápolyi Dohrn-akvárium után a második legjelentősebb intézmény Dél-Olaszországban. Az elmúlt évtizedekben állapota jelentősen leromlott, jelenleg helyreállításán dolgoznak. - Istituto Orto Botanico (Botanikus kert): 1955-ben alapította a Bari Tudományegyetem oktatási és kutatási célokra, a régió flórájának tanulmányozására. - Museo di Zoologia (Állattani Múzeum): Az egyetem keretén belül működő múzeum a régió, Olaszország, valamint Észak-Afrika állatvilágát mutatja be preparátumok révén. - Museo di Scienze della Terra (Földtudományi Múzeum): Az egyetem keretén belül működő intézmény a Föld keletkezését és történetét, valamint az emberré válás folyamatát mutatja be. Gazdag őslénygyűjteménnyel rendelkezik. - „C.C. Carducci” Collezione delle Cartoline (C.C. Carducci Képeslapgyűjtemény) - Museo Sacrario Caduti d’Oltremare (A Tengerentúlon Elesettek Emlékmúzeuma): 1967-ben alapították Bari határában az első és második világháborúban elhunyt hazafiak emlékére. ### Színház és zene A város leghíresebb színháza a Teatro Petruzzelli, amelyet 1896 és 1903 között építettek. 1903. február 14-én nyitotta meg kapuit Giacomo Meyerbeer A hugenották című operájával. 1991. október 27-ére virradóra leégett, hosszas újjáépítési munkálatok után 2008-ban nyitotta meg újra a kapuit a nagyközönség előtt. A tágas házban opera- és balettelőadásokat tartanak. A város legrégebbi színháza azonban az 1854-ben megépített Teatro Communale Piccinni, amely nevét a város egyik leghíresebb szülöttjéről, a zeneszerző Niccolò Piccinniről kapta, aki a nápolyi barokk zene és az opera buffa egyik kiváló mestere volt. ### Hagyományok A város legjelentősebb ünnepe a Festa di San Nicola a minden évben május 7–10. között, Szent Miklós tiszteletére tartott ünnep. Ekkor zarándokok ezrei látogatnak el Bariba, a szent ereklyéihez. Az ünnepség virrasztással kezdődik a bazilikában és az előtte levő téren. Másnap díszmenetben a mólóra viszik a szent szobrát, ahol a püspök áldást mond, majd a szobrot egy hajón körbeviszik a kikötő öblében. Kora este, szintén pompás díszmenetben, a szobrot visszaviszik a bazilikába. Május 9-én a Piazza del Ferraresén tartanak szentmisét a szent tiszteletére. Ekkor mutatják be a mannacsodát. Szent Miklós csontjaiból egy tiszta váladék folyik, amit minden évben egy urnában gyűjtenek össze, amit aztán a híveknek bemutatnak. Ezt a gyógyító tulajdonságokkal rendelkező mannát vízzel keverik és szétosztják a hívők között, akik vagy isznak belőle, vagy testükre kenik. Az utolsó napon szintén körbeviszik a szent szobrát, ezúttal a Piazza del Ferrarese és a bazilika között. A szent másik ünnepe halálának évfordulóján, december 6-án van. ### Helyi média ## Gasztronómia A bari konyha a helyi adottságoknak megfelelően a tenger gyümölcseire, gabonafélékre és az olívaolajra épül. A jellegzetes tésztafélék az orechiette, recchietelle és strascinate valamint a makaróni és a daragaluska. Jellegzetes receptek a hagymával, kapribogyóval, szardellával és olajbogyóval töltött tésztafélék, a szalonnával és ricottával valamint mozzarellával töltött panzerotti, valamint a tipikus bari focaccia. A húsfélék közül a hal mellett a legnépszerűbb a bárány, sertés és a nyúl. Tipikus bari étel a tiedda sütőben készített rizs, burgonya és kagyló, amely a spanyol uralom idejére vezethető vissza. Bari megyében borvidéknek számít Andria (különösképpen Castel del Monte) vidéke, valamint Alberobello és Locorotondo. ## Politika A város élén 1945 és 1995 között kisebb megszakításokkal kereszténydemokrata polgármesterek álltak, ekkor a város képviselőtestületet választotta meg a polgármestereket. 1995 óta közvetlenül választanak polgármestereket: - 1995- 2004: Simeone Di Cagno Abbrescia - Forza Italia - 2004 - 2014: Michele Emiliano - Baloldali Demokraták / Demokrata Párt - 2014 óta : Antonio Decaro - Demokrata Párt ## Sport Bari labdarúgócsapata az 1908-ban alapított és az olasz Serie A-ban játszó AS Bari. A csapat a San Nicola stadionban játszik, amelyet 1987–1990 között építettek fel Renzo Piano tervei szerint az 1990-es labdarúgó-világbajnokságra. A stadiont különleges alakja miatt az Astronave (jelentése űrhajó) becenévvel is illetik. Sportesemények mellett atlétikai versenyeknek és könnyűzenei koncerteknek is otthont ad. A város régi stadionját, az Arena della Vittoriát 1930–1934 között építették, majd 1996–1997 között újították fel. További sportegyesületek: - Payton Bari ASD: 1976-ban alapított vízilabdacsapat. Az egyesület úszásoktatással is foglalkozik. - AS Rugby Bari: A város 1980-ban alapított rögbicsapata. 2011-ben a nemzeti harmadosztályban játszanak. - Bari Vogatori 1894: 2006-ban alapított evezőscsapat. ## Gazdaság Nápoly után Bari rendelkezik a második legfejlettebb gazdasággal Dél-Olaszországban, köszönhetően stratégiai helyzetének és kikötőjének. Bari Puglia régió legfejlettebb gazdasági központja, és itt a legmagasabb a régióban az egy főre jutó jövedelem is. A munkanélküliségi ráta is a régió átlaga (14%) alatti, 10-12% között van. Noha Bari gazdaságának jelentős részét a kereskedelmi szektor adja, az iparnak is fontos szerepe van. A pugliai gazdaság, különösképpen az ipar, a Bari–Taranto–Brindisi háromszögben, azaz a régió középső részén koncentrálódik. Míg Taranto iparának húzóágazatai a hajógyártás és a fémgyártás, addig Bariban inkább a könnyűipari ágazatok honosodtak meg. A városban az autóipar számára gyártanak finommechanikai termékeket. Bariban található a legnagyobb olaszországi német ipari park. A legjelentősebb vállalatok a Magneti Marelli, a Bosch és a Getrag. A városban és a tőle északra fekvő településeken (Bitonto, Andria, Corato, Minervino, Ruvo, Terlizzi, Trani) jelentős a textilipar és a cipőipar. Bariban és környékén számos kis- és középvállalkozás tevékenykedik az élelmiszeriparban, amely a helyi mezőgazdasági termékeket dolgozza fel. Különösen a tésztafélék készítése és az olívaolaj előállítás jelentős. A turizmus kevésbé jelentős, és inkább a Barletta és Ostuni között húzódó tengerparti településekre, valamint az altamurai karsztvidékre jellemző. ### Fiera del Levante A monumentális Fiera del Levante vásárközpontot 1929-ben hozta létre a megyei kereskedelmi kamara. Az első kiállításra 1930-ban került sor. A négyzetméter területen elterülő vásárközpontban évente több mint 30 nemzetközi jelentőségű tematikus vásárt tartanak. A Fiera del Levante létrehozásának elsődleges célja a dél-olaszországi gazdaság megismertetése és gazdasági kapcsolatok kiépítése a Balkán, Közel-Kelet és Észak-Afrika országaival. ## Közlekedés ### Távolsági közlekedés Barit érinti az A14-es (Autostrada Adriatica) Bolognát Tarantóval összekötő autópálya. Nápoly felől az A16-os autópályán közelíthető meg, amely a szomszédos Canosa di Pugliában ér véget. A várostól északnyugatra fekvő településekkel az SS16-os országos főút köti össze, illetve az SS16bis, amely nem halad át a településeken, csak érinti ezeket. Az SS16 folytatódik délkeleti irányban és biztosítja a kapcsolatot Monopolival Lecce irányába. Az SS96-os főút Bariból indul Modugno és Altamura irányába, míg Tarantóval köti össze Gioia del Collén át. Bari jelentős vasúti csomópont. Központi pályaudvara a Bari Centrale. A nemzeti vasúttársaság (Ferrovie dello Stato) kapcsolatban van Olaszország többi nagyvárosával. A nagysebességű Eurostar Italia vonatok kétórás gyakorisággal kötik össze Velencével, Anconán és Bolognán keresztül, négyórás gyakorisággal pedig Torinóval Nápolyon és Rómán át. Mindössze két Barit érintő vasútvonal (Ancona–Lecce és Bari–Taranto) van a nemzeti vasúttársaság tulajdonában, a többit magán-vasúttársaságok üzemeltetik. A Ferrovie del Sud Est vasúttársaság üzemelteti a Bari–Martina Franca–Taranto és Bari–Casamassima–Putignano vonalakat. A Ferrotramviaria– Ferrovie del Nord Barese révén Bari összeköttetésben áll Barlettával Bitontón, Ruvo di Puglián és Andrián át. A Ferrovie Appulo-Lucane a Bari–Altamura–Matera vasútvonalat üzemelteti. Bari kikötője az egyik legjelentősebb olasz kikötő, és hagyományosan Európa-kapujának nevezik, mivel innen indulnak a Balkán-félsziget és Közel-Kelet felé a hajójáratok. A legfontosabb célállomások: Fiume, Stari Grad, Korčula, Dubrovnik (Horvátország), Durrës (Albánia), Bar(Montenegró), Pátra, Korfu (Görögország). A Bari-Palesei vagy Karol Wojtyla repülőtér a várostól északra, a Palese-Macchie negyed területén fekszik. 2005-ben, az új terminál átadása után nevezték el II. János Pál pápáról. Összeköttetésben van a legfontosabb európai repülőterekkel, de diszkont légitársaságok is igénybe veszik. ### Közösségi közlekedés Bari közösségi közlekedésének alapját egy 38 járatból álló buszhálózat képezi, amelyeket az AMTAB S.p.a. (Azienda Mobilità e Trasporti Bari Servizio) vállalat üzemeltet. A fő közlekedési csomópont a vasútállomás előtti Piazza Aldo Moro. Mivel az óváros nagy része gyalogos övezet, csak a tengerparti sétányon közlekedő buszvonalak révén közelíthető meg. Az első trolibusz 1939-ben indult el. A nyolc vonalból álló hálózatot 1975-ben felszámolták, majd néhány vonalat újra megnyitottak az 1970-es évek végén, 1980-as évek elején. 1990-ben az AMTAB felújíttatta a 4-es számú vonalat. Jelenleg a többi vonal újraindításán dolgoznak. 2008 decemberében adták át a forgalomnak a bari gyorsvasút (vagy metró) (Ferrovia Metropolitana 1) első vonalát, amelyet a Ferrovie del Nord Barese magán-vasúttársaság üzemeltet. A kilenc megállóval rendelkező vonal nagyrészt viadukton halad, és a főpályaudvart köti össze a San Paolo negyeddel. A nemzeti vasúttársaság a főpályaudvaron kívül még nyolc állomást üzemeltet, amelyeken a környező településekre közlekedő személyvonatok megállnak. Jelenleg építés alatt áll a második vonal, amely a központot a repülőtérrel köti össze. Az olasz vasúttársaság (Trenitalia) által üzemeltetett vasútvonalaknak is fontos szerepe van a város tömegközlekedésében. Két vonalat üzemeltet: az egyik észak-dél irányban átszeli a várost, míg a második Modugnóig közlekedik a főpályaudvarról. ## Híres bariak ## Bari a mozivásznon A városban számos filmet forgattak: - La macchina ammazzacattivi (1952) - Az esnapuri tigris (Der Tiger von Eschnapur, 1959) - Maciste all'inferno (1962) - Zorro jele (Il segno di Zorro, 1963) - Az erényöv (La Cintura di castità 1968) - Polvere di stelle (1973) - Patroclooo!... e il soldato Camillone, grande grosso e frescone (1973) - Flavia, la monaca musulmana (1974) - Classe mista (1976) - La legge violenta della squadra anticrimine (1976) - Starcrash (1978) - La liceale seduce i professori (1979) - Quello strano desiderio (1979) - L'infermiera di notte (1979) - Alien 2 - Sulla terra (1980) - Nosztalgia (Nostalghia, 1983) - Szombat, vasárnap és hétfő (Sabato, domenica e lunedì, 1990) - Matrimoni (1998) - Davide nyara (L'estate di Davide, 1998) - Tutto l'amore che c'è (2000) - LaCapaGira (2000) - Lovagok hőstette (I cavalieri che fecero l'impresa, 2001) - A sógorom (Mio cognato, 2003) - Il passato è una terra straniera (2008) - Aprile (2008) - Bastardi (2008) - A mumus (L'uomo nero, 2009) - Il ritorno di Ulisse (2010) - Il villaggio di cartone (2011) ## Testvérvárosai - Banja Luka - Bologna - Durrës - Kanton - Korfu - Mar del Plata - Pátra ## Panoráma

Gouda (település)

Gouda (), holland város és közigazgatási egység (község, gemeente) Dél-Holland tartományban, a Randstad konurbáció központi zöldövezete, a Groene Hart szélén, aminek a második legnagyobb települése, jelentős regionális funkciókkal. A nagy múltú város jelenleg csak az ország 48. és Dél-Holland tartomány 12. legnagyobb városa. Természetföldrajzilag a Gouwe és a Hollandse IJssel összefolyásánál található. A két hajózható folyó találkozása alapozta meg a középkori város fejlődését. Lakóinak száma szerint a középkorban az első öt holland város között tartották számon. 1272-ben kapott városi jogokat. Nevét világszerte ismertté tette az innen származó gouda sajt. Mára gazdasági jelentősége a közeli Rotterdam mögött háttérbe szorult, belvárosa emiatt is sokat megőrizhetett középkori arculatából. A belvárosban számos nagy múltú történelmi épület áll, közülük a legismertebb a gótikus városháza, valamint a hatalmas Szent János-templom. Főterén nyaranta ma is megrendezik a sok turistát vonzó híres heti sajtpiacot. ## Etimológia Goudát a középkorban egy sor más néven is említették, mint Golde, Die Goude, Ter Goude és Tergouw, de ezek mind a Gouwe-folyó nevére vezethetők vissza. A Gouwe folyó első írásos említése 1139-ből maradt fenn, latin formában: Golda egy oklevélben: nove culture juxta Goldam (új földek a Gouwe mentén). Egy 1178-as oklevél pedig „biztos földekről” szól a Gouwe mellett (terram quandam juxta Goldam). Magának a Gouwe folyónévnek az eredetére vonatkozóan is többféle elmélet létezik. Származhat a gouw(e) szóból, ami olyan folyóvizet jelent, amelynek mentén út húzódik. Egy másik elmélet szerint a tőzeges területen kanyargó folyócska vize aranyszínűen csillogott, így keletkezhetett neve az ógermán gulda (arany) és ahwõ (vízfolyás tengeri agyagos területen) összetételéből. Érdekes, hogy Gouda egyetlen holland városként a középkori latinos formában őrizte meg nevét napjainkig, annak ellenére, hogy az idők során párhuzamosan több más, holland nyelvű formában is élt a neve. Gouda lakóit „sajtfejűeknek” (Kaaskoppen) is csúfolják, bár ezt a nevet Alkmaar lakóira és általában a hollandokra is előszeretettel alkalmazzák. Ez az elnevezés eredetileg valószínűleg a közeli Stolwijkből származik, ahonnan adatok vannak arra, hogy konfliktusok idején a lakosok a sajtok készítésére szolgáló kis hordókat tették a fejükre sisak gyanánt. ## Története ### Korai történet A római időkből a város területén csak szegényes leletek kerültek elő. Valószínűleg a mai Bloemendaal városrész területén volt egy vagy két római villa. A 3. század végén azonban, az időjárás nedvesebbé válása és a talaj elmocsarasodása miatt, a lakosság elhagyta a területet. A mai város helyén ezután tőzegmocsár terült el, kis vízfolyásokkal, köztük a Gouwe folyócskával, egészen a 11. századig, amikor megindult a Gouwe partjain elterülő földek megművelése, beleértve a mai belváros területét is. ### Középkor 1139-ben említik először írásban Gouda nevét, az utrechti püspökség egyik dokumentumában. A 13. században a Gouwe folyócskát csatornával kötik össze a Rajna régi főágával, az Oude Rijn-nal. A Gouwe és a Hollandse IJssel folyók összefolyásánál a Gouwe torkolatát kibővítették, hogy alkalmassá tegyék hajók kikötésére. A kialakult hajózóutat a Franciaországgal és Flandriával, valamint a Balti-tenger térségével folytatott kereskedelem céljaira használták. 1272-ben V. Flórián holland gróf városi jogokat adományozott az időközben fontos településsé vált Goudának. A várost 1361-ben és 1438-ban súlyos tűzvészek pusztították. Az utóbbi esetében mindössze négy ház maradt épen. Már a 12. században említenek a források egy motte típusú – mesterséges dombra fából épített erődítmény – várkastélyt Goudában, amelynek lakói a Van der Goude család tagjai voltak. Röviddel 1300 előtt azonban ezt a várat lerombolták, valószínűleg azért, mert urai V. Flórián holland gróf politikai ellenfelei voltak, és az ő meggyilkolása után nekik is felelniük kellett ezért a tettért. A hely Blois grófjának tulajdonába került, és ez a család 1361 és 1384 között egy új kastélyt építtetett a város szélén, a Gouwe és a Hollandse IJssel összefolyásánál, a kikötő védelmére is alkalmas helyen. 1350 körül ásták ki a várost övező csatornákat, védművekkel kiegészítve, ezzel véglegesítve is a belváros határait. A körcsatorna szakaszai a Fluwelensingel, Blekerssingel, Kattensingel és Turfsingel neveket kapták. (Singel hollandul a városmagokat körülölelő, védelmi célokra is épült csatornák neve.) A 15. század végére az egész belvárost körülvették várfalakkal, kapukkal és tornyokkal. A kastély ennek a védelmi rendszernek a részévé vált. A 19. században azonban, miután katonai jelentőségét elvesztette, az egész falrendszert lebontották. 1365-ben a város vezetősége megvásárolta a piac területét a Van der Goude családtól, hogy ott felépítse a városházát. Maga az építkezés azonban anyagi okok miatt csak 1448-ban kezdődött el. A ma is álló épület a város jelképévé vált. A Szent János-templom mai formájában Cornelis Frederickszoon van der Goude tervei alapján épült fel 1552-ben, miután több elődjét tűz pusztította el. A 14. században alakultak meg a város kézműveseit tömörítő céhek. Ezek a szakmai szervezetek gazdasági érdekvédelmi feladatokat láttak el, de emellett gondoskodtak rászoruló tagjaik temetéséről, támogatták az özvegyeiket és árváikat, illetve a céhek öreg és beteg tagjait. A reformáció előtt a legtöbb céhnek saját oltára volt a Szent János-templomban. A céhek egészen 1815-ös felszámolásukig a város gazdasági életének főszereplői voltak. A nyolcvanéves háború kezdetéig (1568) Gouda jelentős szerepet játszott a sör és a posztó kereskedelmében. Sört nagyrészt Németországba exportáltak hajóval, Hamburgon keresztül. A háború miatt a sörexport lehetetlenné vált, és a legtöbb sörfőzde tönkrement. 1572-ben az ellenfeleik által „koldusoknak” elnevezett protestáns felkelők Adriaen van Swieten vezetése alatt elfoglalták Goudát. Fosztogatásokra is sor került, és a városi vezetés a képrombolás megakadályozása érdekében bezáratta a Szent János-templomot. A felkelők egyik vezetője, a szélsőséges cselekedeteiről ismert Willem II van der Marck Lumey két papot megkínzott és megölt. 1573-ban a Szent János-templomot átadták a reformátusoknak. 1577-ben megkezdték a kastély lebontását. A nyolcvanéves holland függetlenségi háború első szakaszában, a tizenkét éves fegyverszünet (1609–1621) időszakáig Goudában – a köztársaság más területeitől eltérően – a vallási tolerancia klímája uralkodott. Nagy szerepe volt ebben a széles látókörű Herman Herbers prédikátornak. A neves humanista, Dirck Volckertszoon Coornhert nagyra értékelte ezt, és egyik művét (De synodus van der consciëntiën vryheydt, A lelkiismereti szabadság szinódusa) a város vezetőségének ajánlotta. A goudai prédikátorok ezen az alapon a holland kálvinista egyházon belül a megengedőbb arminiánusok (remonstránsok) és ellenfeleik, a szigorú kálvinisták (kontraremonstránsok, gomaristák) közötti küzdelemben az előbbiek pártjára álltak. A dorti zsinaton (1619) azonban a kontraremonstránsok győztek, és a három goudai arminiánus prédikátornak el kellett hagynia a várost. Helyükbe az „eretnekvadász” Anthony Cloots lépett, aki éveken át aktívan üldözte a másként gondolkodókat. Móric orániai herceg halála után (1625) enyhültek az üldöztetések. Az ezt követő időszakban a goudai egyházközségen belül állandósultak a belső küzdelmek. Teret nyert a városban az ellenreformáció is, különösen Petrus Purmerent lelkipásztor munkássága nyomán. #### Pestisjárványok 1570 és 1680 között a várost négy súlyos pestisjárvány sújtotta (1574, 1625, 1636 és 1673). A legsúlyosabb az 1673. évi volt, amikor ember életét követelte. A pestisben szenvedők számára felépítettek egy külön karantént. A fertőzöttek házait lezárták, ágyneműjüket és hulladékaikat a városon kívül kellett elégetni, a betegeknek fehér pálcát kellett magukkal hordaniuk, és csak azzal mutathattak a piacon a megvásárolni szándékozott árura. A járvány általában először a szegényeket sújtotta, de elterjedése után a gazdagabbakat sem kímélte. ### Újkor A 16. század súlyos politikai és gazdasági gondjai után a 17. század első felében a város magára talált, 1665 és 1672 között pedig egy kimondottan virágzó korszakot élt át, amelynek azonban az 1672-ben kitört háború és az 1673-as nagy pestisjárvány véget vetett. A következő fellendülés csak 1700 körül indult meg, és 1730-ig tartott. Utána azonban, egészen a 19. század derekáig, Gouda újra a gazdasági fejlődés perifériájára szorult. A város ebben az időszakban az ország egyik legszegényebb települése volt, a „goudai” és a „koldus” szinte szinonimák voltak. A várost először 1832-ben sújtotta kolerajárvány. A betegek számára külön kórházat hoztak létre. A hiányos higiénia és a rossz minőségű ivóvíz (gyakran a csatornák vizét itták az emberek) miatt a járványok újra meg újra megismétlődtek. Willem Frederik Büchner városi orvos erőfeszítései nyomán azonban 1872-ben megkezdődött a városi szennyvízcsatorna-hálózat létrehozása, és 1883-ban rákapcsolták az első házakat az ivóvízvezetékre. Ennek nyomán a kolerajárványok fokozatosan megszűntek. 1830-tól elhordták a városfalakat. Az utolsó városkapu-épületet, amely addig börtönként is szolgált, 1854-ben bontották le. A 19. század második felében javulni kezdett a gazdasági klíma. Új gyárakat hoztak létre, mint a gyertyagyár (1853) és a gépi fonoda (1862), amelyek a város gazdaságának húzóerőivé váltak. 1855-ben avatták fel a goudai vasútállomást az újonnan épült Rotterdam-Utrecht vasútvonalon, bár a városi elöljáróság csak nehezen ismerte fel az új közlekedési eszköz előnyeit. 1869-re azonban már felépült egy nagyobb állomásépület, és kialakították a megfelelő utcai kapcsolatokat is a belvárossal. 1870-re Hágával is létrejött a közvetlen vasúti összeköttetés, Három városi kisvasút is kiépült, bár tényleges városi villamosvasút soha nem jött létre. Az első vonalon gőzmozdony járt 1882 és 1892 között, majd ezután lóvasútként üzemelt 1917-ig. A másik gőzvontatású kisvasút vonala 1883 és 1907 között üzemelt. A harmadik 1914-től 1942-ig működött, amikor is a német megszállók felszedték síneit. A várost érintő utolsó vasúti vonalfejlesztésre 1934-ben került sor az Alphen aan den Rijnbe vezető vonal megnyitásával. A 19. század második felében kezdődött meg a gondolkodás a városnak a csatornák gyűrűjén túli kibővítéséről. Az első tényleges ilyen lépésre 1901-ben került sor. Addigra ugyanis a városban alapított új gyárak, üzemek számára több munkáskézre, nekik pedig munkáslakásokra volt szükség. Így épült meg nyugaton a Korte Akkeren, keleten pedig a Kort-Haarlem negyed. ### A második világháború James goudai polgármestert a németek már közvetlenül az ország lerohanása után, 1940 júniusában letartóztatták, és 1941-ben a holland náci párt (Nationaal-Socialistische Beweging) tagját, Lierát ültették a helyébe. James a felszabadulás után azonnal újra elfoglalta hivatalát. Gouda fontos vízi, vasúti és közúti közlekedési csomópontként a szövetségesek bombázásának célpontjává vált. Különösen a vasútállomást és a csatornák zsilipjeit érték súlyos támadások, amelyeknek összesen 46 polgári áldozata is volt. Az utolsó bombatámadásokat 1944. november 6-án és 26-án intézték a város ellen, ezek legalább 25 halott és számos sebesült áldozatot követeltek. A város zsidó lakosságának nagy többségét a megszállók elhurcolták a megsemmisítő táborokba; mindössze 40-en élték túl a holokausztot. Összesen 328 goudai zsidó esett áldozatul az üldöztetésnek. ### A második világháború után A második világháború után további jelentős bővítésekre került sor, először északi irányban az északi városi csatorna (Stadskanaal-Noord) mentén, majd megépült Oosterwei keleten, a város bekebelezte a kis Bloemendaal helységet északnyugaton, létrejött Plaswijck negyed északkeleten és Goverwelle, Oosterweitől keletre. Ezekre a fejlesztésekre már nagyrészt azért volt szükség, mert Gouda bekerült Rotterdam és Hága vonzáskörzetébe. Bloemendaal negyed közművesítése nagy pénzügyi nehézségeket okozott a tőzeges altalaj miatt. Egészében azonban a fejlesztések hozzájárultak a város új gazdasági-társadalmi felvirágzásához. A belvárosban már 1940-ben megkezdődött a csatornák feltöltése, ami a háború után folytatódott. A lakosság azonban tiltakozott a városkép megváltozása miatt, és ezért a folyamat hamarosan abbamaradt. 1977-ben megszüntették a heti sertéspiacot, ami a legnagyobb volt az országban. A csütörtökönként megrendezett sajtpiac azonban fennmaradt, és fontos turisztikai látványossággá lényegült át. 1984-ben megépült az új központi vasútállomás. Goudába a 70-es évektől kezdve sok marokkói vendégmunkás érkezett, akiknek nagy része letelepült. Ennek eredményeképpen mára a városképet három mecset is színesíti. ### Kronológia A város története évszámokban: ## Földrajza ### Fekvése Gouda a Randstad, a nagy holland központi konurbáció déli részén terül el, kissé benyúlva a Randstad által körülvett zöld zónába (Groene Hart, Hollandia „zöld szíve”). A szomszédos községek északról kezdve, az óramutató járásával egyező irányban: Bodegraven-Reeuwijk, Vlist és Ouderkerk, Zuidplas és Waddinxveen. Legfontosabb szomszédai délnyugatra Rotterdam és nyugatra Hága. Gouda területe csak 18,10 km2, amiből 16,92 km2 szárazföldi, a többi vízfelület. Gouda, mint községi közigazgatási terület határai egybeesnek a város határaival. A 2000-es évektől vita folyik a közigazgatási terület bővítéséről szomszédai rovására; erről végső soron a holland parlamentnek kell majd döntenie. ### Geológia és tájkép Gouda belvárosa agyagos talajon fekszik. A többi városrész azonban főleg a korábbi, lecsapolt tőzegmocsár helyére épült, ezért folyamatosan küzdeni kell a talajsüllyedéssel. A lakott területet rétek és polderek veszik körül. ### Vizei Gouda két jelentősebb vízfolyás találkozásánál fekszik: a várost délről a Hollandse IJssel határolja, míg nyugatra a Gouwe folyik. Mindkét folyó nagy szerepet játszott Gouda fejlődésében, mivel közlekedési kapcsolatot biztosítottak egyrészt Flandria, másrészt Hollandia többi tartománya felé. A belső víziutak a középkorban biztonságosabb közlekedési szállítási útvonalat jelentettek, mint a viharos, illetve a gyakori nemzetközi konfliktusok által érintett Északi-tenger. A kereskedelmi hajók így áthaladtak Gouda belvárosán és nem csak vámot fizettek, hanem az áruforgalom révén a helyi kereskedelem és ipar fellendüléséhez is hozzájárultak. A 20. századra aztán a természetes víziutak és a régi csatornák már alkalmatlanokká váltak a modern teherforgalom lebonyolítására, ezért új csatornákat és zsilipeket építettek a város körül. Azonban a Gouwe és a Hollandse IJssel lehetőségeit ma is használja mind a teherhajózás, mind a népszerű vízi turizmus. ### Éghajlata Gouda a mérsékelt övi óceáni éghajlat hatása alatt áll, időjárása szeles, enyhe, csapadékos. A mintegy 30 kilométerre fekvő De Bilt meteorológiai állomás alábbi hivatalos éghajlati adatai Goudára is érvényesek. ## A város közigazgatási beosztása | | | | | |-----------------------|-------------|-------------------------------|-----| | Kerület | Postai szám | Lakosok száma (2010. 01. 01.) | | | Binnenstad (Belváros) | 2801 | 6580 (beleértve Nieuwe Park) | | | Korte Akkeren | 2802 | | | | Bloemendaal | 2803 | | | | Plaswijck | 2804 | | | | Gouda Noord | 2805 | (beleértve Achterwillens) | | | Kort Haarlem | 2806 | (beleértve Gouda Oost) | | | Goverwelle | 2807 | | | | Stolwijkersluis | 2808 | (Westergouwe-vel együtt) | | | összesen | 280X | ' | | ### Kerületek Gouda közigazgatási területe kilenc kerületre oszlik. A történelmi városmag a Belváros (Binnenstad). E csatornákkal körülvett területen sok üzlet és vendéglátóipari létesítmény található. A belső csatornagyűrűn kívüli városrészek közül a legrégebbi a Korte Akkeren, ami 1900-ra készült el. Ez a városrész a centrumtól nyugat-délnyugatra fekszik, csaknem teljesen vízzel van körülvéve. Itt van Kromme Gouwe ipari terület. Távolabb nyugatra már polderek találhatók. A centrumtól északnyugatra található a Nieuwe Park (Új park) városrész, ami közigazgatásilag a Belvároshoz tartozik. Itt van a városi főpályaudvar és a Gouwe Spoor ipari negyed. A névadó park környékén különböző stílusú nagypolgári házak találhatók. A vasútvonal túloldalán található a Bloemendaal kerület, ami az 1970-es években épült, és mintegy lakosa van. Itt van még a goudai kikötő ipari területe, egy nagy sportkomplexum és a környék nagy kórházának (Groene Hart Ziekenhuis) főépülete. A szomszédos Plaswijck kerületnek van a legtöbb lakosa, csaknem . Bloemendaal, Plaswijck és a vasúttól északra elterülő Achterwillens adják együttesen Gouda északi részét. A vasútvonaltól délre terül el Kort Haarlem negyede. Bár a házak nagy része a 20. század elejéről származik, néhány történelmi jelentőségű épület is látható itt. Ennek a része a Gouda Oost városrész, aminek továbbá részét alkotja az Oosterwei. Ez a városrész a Hollandse IJssel folyóra támaszkodik, ami elválasztja a szomszédos Stolwijkersluis negyedet Gouda többi részétől. Ez utóbbi, mindössze 410 lakóval, nagyon ritkán lakott. A legújabb lakónegyed a nyolcvanas és kilencvenes években Gouda délnyugati részén épült Goverwelle. Ez a város legsűrűbben lakott területe. A további fejlesztésekre elsősorban a város nyugati széle alkalmas (Westergouwe), valamint a pályaudvar környéke. Ez utóbbi városrészben tervezik az új városháza felépítését is. ### Parkok és természetvédelmi területek Bár Gouda környékén sok a nyitott, természetes táj, magában a városban, különösen a sűrűn beépített történelmi városmagban az országos átlagnál kevesebb a zöldfelület. A közigazgatási területen belüli zöldterületek főleg a város határán helyezkednek el, mint a Noorderhout (Északi erdő) és az A12-es autópálya melletti, a hangvédőfal szerepét is betöltő növényzet. A város keleti részén fekszik a Goudse Hout (Goudai erdő), egy felparcellázott zöldterület. A várostól északkeletre a 18. századi tőzegkitermelés helyén sekély tavacskák láncolata, a Reeuwijkse plassen alakult ki, amely most rekreációs célokat szolgál. Nyaranta a város lakói itt úszhatnak, csónakázhatnak, vitorlázhatnak, kemény teleken pedig korcsolyázni lehet. A belváros parkjai közül említésre méltó a Szent János-templom melletti Vroesentuin, ami 1832-ig temető volt, és a Catharinatuin, a korábbi Catharina-vendégházból kialakított múzeum kertje az állandó szoborkiállítással. Albertus Adrianus van Bergen IJzendoorn polgármester a 19. század végén saját kertjét örökül hagyta a városra, ebből alakult ki a Van Bergen IJzendoornpark. ## Népessége Gouda közigazgatási területének (község) 2011 novemberében lakosa volt. A község területe 1811 hektár, a népsűrűség 42 lakos hektáronként. ### A lakosság számának alakulása A középkorban Gouda Hollandia nagy és jelentős városává növekedett. 1477 körül a lakosság száma elért egy átmeneti csúcspontot, mintegy 10–13 ezer lakossal. Ezután a lakosságszám csökkent és egy alacsonyabb szinten állandósult. 1622-ben elérte a főt, de ezután sem növekedett lendületesen. A város lakossága csak a 20. század elejére érte el a főt. A második világháború előtti -es létszámhoz képest a háború utáni évtizedekben gyorsabb növekedés indult meg. Újabb csúcspontját 2004. január 1-jére érte el lakossal. A város terveiben további növekedéssel számol: 2020-ig új lakás építését irányozták elő, ebből -ét Westergouwe negyedben. Ezek szerint az elképzelések szerint 2020-ra a lakosság száma -ra és 2025-re -ra nőne. ### A lakosság összetétele A város lakóinak 25%-a 19 éves vagy fiatalabb. 18%-uk 19 és 35 év közötti, 22%-uk 35-től 49 éves. Húsz százalékuk tartozik az 50–64 éves kategóriába, és 15%-uk 65 éves vagy idősebb. Gouda sok év után először 2009-ben tapasztalt pozitív migrációs mérleget (+171 fő), és a születések száma is meghaladta a halálozásokét 247 fővel. Gouda lakosságának 22%-a rendelkezik külföldi állampolgársággal (is). Ez valamelyest meghaladja a holland átlagot (20%). Közülük 7% nyugati, 15% pedig nem-nyugati eredetű. 2010. január 1-jén Goudában 54 magyar állampolgár élt, közülük 21 fő magyar-holland kettős állampolgár volt. A külföldiek száma és aránya a városban fokozatosan növekszik. Származás szerint a külföldiek marokkóiak (6606), Holland-Indiából érkeztek (1215), németországiak (1014), suriname-iak (909), a volt Jugoszlávia területéről érkeztek (521), illetve törökök (431). A marokkóiak a város lakosságának mintegy 10%-át adják. Városrész szerint a legtöbb külföldi a keleti részen lakik (52%). Oosterwei negyedben a külföldi származásúak 71%-ot tesznek ki, közülük a marokkóiak 51%-ot. Korte Akkeren negyedben a lakosság 26%-a külföldi eredetű. ### Vallás Magának a városnak a vallási helyzetéről nem állnak rendelkezésre konkrét adatok, de a Goudát is magába foglaló régió, Dél-Holland tartomány keleti része lakóinak vallási megoszlását a mellékelt ábra mutatja. Goudát hagyományosan a vallásos holland városok, a „Biblia-övezet” részének tekintik. A választásokon a vallási irányultságú pártok az országos átlagnál jobb eredményekre számíthatnak. Itt található a kevés hollandiai középfokú református egyházi iskola egyike is. Gouda a vallásosság mellett történelme során a toleranciájáról is ismert volt. A középkorban gyakran telepedhettek meg itt a vallási „másként gondolkodók”. A 18. század végén, röviddel az egyenlő polgári jogok megkapása után, Goudában zsidó közösség jött létre. Száz évvel később, 1899-ben ez a közösség mintegy 400 tagot számlált, zsinagógával és idősek otthonával rendelkezett. A zsidó lakosságot azonban a második világháborúban nagyrészt elhurcolták és megölték. Az elhagyott zsinagógát az evangélikus közösség, az idősek otthonát a holland református egyház vette meg. 1964-ben a maradék helybéli zsidók a rotterdami zsidó közösséghez csatlakoztak. Gouda védőszentje Keresztelő János. A Szent János-templom neki van szentelve, és az ő hagyományos fehér és vörös színei találhatók a város címerében és zászlaján. Ezeket a színeket használta egyébként a középkori helyi Van der Goude nemesi család is. A városban régebben számos kolostor is működött. Ezekre ma már leginkább csak az utcanevek emlékeztetnek. Számos templom fennmaradt azonban. Az utóbbi években három mecset is épült az iszlám hívei lelki szükségleteinek kielégítésére, a Nour, az Assalam és az El Fath. A Korte Akkeren negyedben nemrégiben még szabadkőműves páholy is működött „De Waare Broedertrouw” (Az igazi testvéri hűség) néven, de honlapja már nem elérhető. ## Dialektus A középkorban Goudában is, mint Hollandia legtöbb más nagyobb városában, a holland nyelv helyi dialektusát beszélték. Az eredeti goudai városi dialektus egyik legfontosabb jellegzetessége, hogy egyáltalán nem ejti a „h” hangot. A 20. század során azonban a közoktatás, majd a központi tömegtájékoztatás fejlődésével a helyi tájszólás háttérbe szorult, és mára, legalábbis tiszta formájában, alig beszélik. ## Városi közigazgatás ### Testvérvárosi kapcsolatok Goudának három hivatalos külföldi partnervárosa van. A legrégebbi partnerkapcsolat Kongsberg norvég várossal jött létre 1956-ban. Egy évvel később a német Solingen is Gouda testvérvárosa lett. Gloucester angol várossal 1972-ben kötöttek ilyen kapcsolatot. E három testvérvárosról utcákat is neveztek el a városban. A város központjában felállítandó karácsonyfát minden évben Kongsberg városától kapják. E hivatalos kapcsolatokon túl Gouda baráti kapcsolatokat ápol még Imzouren marokkói várossal, ahol a 2004-es földrengés után hozzájárultak az iskola újjáépítéséhez. Elmina ghánai várossal, a holland rabszolga-kereskedelem egykori központjával is kapcsolatot tartanak. Itt, szintén 2004 (a rabszolga-kereskedelemről és annak eltörléséről való megemlékezés nemzetközi éve) óta, a helyi hulladékkezelés problémájának megoldását segítik. ## Kultúra ### Nevezetességek Gouda történelmi központjában számos nevezetes épület látható. A belvárost körülvevő csatornarendszer egy részét a 20. század 30-as, illetve 60-as éveiben területnyerés érdekében betemették. A 2000-es években vita indult arról, hogy ezek egy részét helyre kellene állítani. A korábbi védművekből csak kevés maradt fenn. Ennek ellenére a városban 330 országosan elismert műemlék van, amelyek közül a városháza és a Szent János-templom a legismertebbek. A belváros legmagasabb pontja a neogótikus Gouwe-templom 80 méter magas tornya. #### A goudai városháza A jellegzetes, piros fatáblás ablakokkal díszített városháza a belváros központjában elterülő piactér centrumában áll. A palota az utolsó nagy tűzvész után, 1448 és 1450 között épült belgiumi mészkőből, és az egyik legidősebb gótikus városháza Hollandiában. A körbejárható, minden oldaláról megcsodálható épület falait szobrok és domborművek ékesítik. Az egyik oldalán a 60-as években készült harangjáték látható, amely félóránként a városi jogok megszerzésének történetét eleveníti fel röviden. A városháza építője a nevezetes brabanti Keldermans építőmester-család, a mecheleni Jan (III.) Keldermans volt. Alapozásához nem cölöpöket vertek le, hanem nehéz tölgyfagerendákból összeállított „tutajokat” alkalmaztak. 1497-ben az épületet felújították Szép Fülöp látogatása alkalmából, 1517–1518-ban átépítették. 1603-ig az épületet vizesárok vette körül és felvonóhídon lehetett megközelíteni. Az árok betemetésével egy időben épültek a reneszánsz teraszok, Gregorius Cool városi szobrász munkái. További jelentősebb átépítésekre került sor 1692–1697, valamint 1946–1952 között, amikor is az elöregedett, fából készült alapozást is ki kellett cserélni. Az eddigi utolsó restauráció 1996-ban történt. A városháza jelenlegi belső berendezése a 17. és 18. századból származik. A házasságkötő terem faliszőnyegeit David Ruffelaer, a híres oudenaardei szőnyegkészítők leszármazottja készítette 1642-ben, Bourbon Henrietta Mária angol királyné látogatása alkalmára. A faliszőnyegeket 1948 és 1952 között az amszterdami Rijksmuseum műhelyében restaurálták. #### Szent János-templom A Keresztelő Jánosnak, Gouda védőszentjének szentelt gótikus templom mai alakjának fő részei a 15. és 16. században épültek, korábbi előzményekre alapozva. Ez a leghosszabb hollandiai templom 123 méteres külső hosszal. A holland műemlékvédelem hivatalos listáján az UNESCO által elismert 4–5000 hollandiai kulturális örökség közül az első száz között szerepel. A templom különösen híres festett üvegablakairól. Az első írásos emlék egy ezen a helyen álló templomról 1278-ból származik. A templom a következő évszázadokban újra meg újra leégett, illetve újjáépítették. Az utolsó nagy tűzvész 1552-ben történt, az ezt követő újjáépítés után már sikerült elkerülni a további katasztrófákat. A hatalmas festett üvegablakok 1555–1603 között készültek. A reformáció és a képrombolások idején a templom sértetlen maradt, mert a városi kormányzat kitartott II. Fülöp spanyol király mellett. Később azonban fokozatosan Goudában is teret nyert a holland reformáció és a szembenállás az egyre brutálisabb spanyol uralommal. A belső nyomás eredményeképpen a városi kormányzat hajlandónak mutatkozott átállni Orániai Vilmos herceg oldalára, de feltételként szabta a teljes vallásszabadság fenntartását. Bár az átállás után történt kisebb rombolás a templomban, az igazi értékeket sikerült megmenekíteni. A templomot bezárták, majd 1573-ban – amikor egész Hollandiában betiltották a katolikus vallás gyakorlását – mégis átadták a holland reformátusok számára. #### Hofjék és más látnivalók Más németalföldi városokhoz hasonlóan Goudában is számos hofje, zárt udvarocska épült jótékony adományokból egyedülálló, szegény sorú nők számára, akik parányi épületekben laktak ezekben. 1750-ben 21 hofje volt Goudában, de egy részüket időközben lebontották. A három leghíresebb fennmaradt udvar a Hofje van Cincq, a Hofje van Letmaet az Újpiac mellett, valamint a Swanenburgh's hofje a belváros másik végén. Számos korábbi csatorna betemetése ellenére sok érdekes zsilip látható a fennmaradt csatornákon mind a belvárosban, mind a kissé távolabb eső városrészekben, köztük a Waaiersluis, a Julianasluis és a Mallegatsluis. A már felszámolt Havensluis mellett fennmaradt a korabeli vámház (Het Tolhuis) a hozzátartozó zsilipőrházzal. Itt hagyták el a várost a hajók Rotterdam felé. Goudában korábban több mint húsz hagyományos szélmalom működött. Ezekből négy maradt fenn, a Vörös Oroszlán (de Roode Leeuw), a t Slot, a Haastrechtse Molen és a 2010-ben helyreállított Mallemolen. ### Múzeumok, köztéri művészet 2007-ben a MuseumgoudA nevű szervezeti egységbe vonták össze a Catharina Gasthuis-t, egy korábbi vendégházból kialakított bemutató helyet, ahol többek között 16. századi oltárok részei láthatók festmények, helyi gyártású agyagpipák és modern műalkotások mellett, valamint a De Moriaan Nemzeti Gyógyszerészeti Múzeumot. A MuseumgoudA mellett nevezetes a város egyik kikötőjében kialakított múzeum, ahol monumentális, muzeális hajók láthatók. A városban található a Dél-Holland tartomány második világháborús ellenállásának múzeuma is. A piactéren a Waag, azaz a mázsálóház épületében sajt- és kézműipari múzeum található. Nem csak a múzeumokban, hanem a közterületeken is számos műalkotás látható a városban. Néhány szobor a belvárosban még a 17. századból származik. A 20. századi műalkotások a város egész területén fellelhetők. ### Irodalom és előadó-művészetek A városhoz kötődő írók a tevékenységének nagy részét itt végző Rotterdami Erasmus, a sokoldalú humanista művész Dirck Volkertsz. Coornhert. A 19. században itt alkotó Anna Barbara van Meerten-Schilperoortot Multatuli is jelentős írónak nevezte. Ignatius Walvis, bár nem itt született, 1713-ban megjelentette a város történetét (Beschryving der stad Gouda), ami mindmáig a helytörténet egyik legfontosabb forrása, az ismert hazafi, Cornelis Johan de Lange van Wijngaerden várostörténetével (Geschiedenis der Heeren en beschrijving der stad van der Gouda) együtt. A régi holland költők körül Florentius Schoonhoven és később Hieronymus van Alphen születtek Goudában. A 20. században Leo Vroman szerzett költészetével nemzetközi hírnevet. 2003 óta a város közigazgatása új hollandiai szokás szerint évről évre kinevez egy városi költőt is, Gouda hírének öregbítése érdekében. Goudában egy színház, két nagy mozi és két könnyűzenei előadóterem van. A színház a történelmi belvárosban helyezkedik el, de modern épület, 1992-ben avatták fel; két előadóteremmel rendelkezik. ### Események Június közepétől augusztusig hetente megtartják a 300 éve hagyományos sajtpiacot Gouda főterén, a Waag (mázsálóház) épülete előtt, csütörtökönként délelőtt 10 és 12.30 között. A környék parasztjai speciális lovaskocsikon hozzák árujukat a piacra, ahol azt lemérik, értékelik, majd eladják. Tényleges üzletkötés is folyik a kereskedők között, nem csak a turisták számára árusítanak. A lapos, kerék alakú sajtok súlya legalább 15 kilogramm, de kínálnak kisebb, ún. bébi-sajtokat is. A sajtpiac körül kézművesek is tartanak bemutatót arról, miképpen készítették a múltban a facipőt, az irót és a gyertyát a városban. A híres sajtpiacon kívül sok más rendszeresen visszatérő eseménnyel igyekeznek a városba csábítani a turistákat. Ilyen a májusi kerámia-napok, amikor a helyi kerámiaipar remekeit kínálják a látogatóknak, a szeptemberi éves nagyvásár, a decemberi gyertya-este, amikor gyertyákkal világítják meg a történelmi belvárost. Ugyancsak decemberben és januárban több napon át művészi mesterséges fénnyel is megvilágítják az óváros homlokzatait. Télen műjégpályát is kialakítanak a piactéren. ## Gazdasági élet ### A helyi ipar története Gouda kialakulásához és felvirágzásához elsősorban kedvező közlekedési helyzete vezetett. A fontos belső hajózási útvonalak találkozásánál több zsilip állította meg a hajókat, ami hozzájárult a kereskedelem kialakulásához. A 15. században Goudában fellendült a posztógyártás, majd a söripar is. Az 1400-as évek végére a városban több mint 150 sörfőzde működött. A sajtgyártás és -kereskedelem az 1500-as évektől virágzott fel. A 16. század vége felé a város gazdasági hullámvölgybe került. A németalföldi szabadságharc idején a sörfőzdék az exportlehetőségek elvesztése miatt bezártak, leállt a posztógyártás és -kereskedelem is. A város gazdaságilag csak a következő században talált magára, elsősorban a pipagyártás és kerámiaipar, valamint a textilipar segítségével. 1730 után újabb súlyos gazdasági visszaesés következett. Az újabb fellendülés a 19. század végéig váratott magára, amikor is a vegyipar (gyertyagyártás) és a gépipar is teret nyert a városban. A 21. század elején is jelen van a városban a modern vegyipar, valamint sokféle egyéb ipari és szolgáltató tevékenység, elsősorban a város központjától délre és nyugatra, a csatornák mentén elhelyezkedő ipari területeken. ### Hagyományos helyi specialitások Gouda nemzetközi hírnevét elsősorban sajtjának köszönheti, de jól ismert még a helyi gyertyagyártás, a kerámiaipar, a stroopwafel- és a pipagyártás is. A környéken termelt gouda sajtot a középkor óta városi heti vásárokon forgalmazták. A 16. században „sajtháborúra” is sor került a közeli Schoonhoven és Gouda között, amikor V. Károly német-római császár előbbinek is engedélyt adott a sajtkereskedelemre. Az elhúzódó konfliktus Gouda győzelmével ért véget. A helyi sajtvásároknak a 20. század derekáig gazdasági szerepe is volt. A mérlegelés helyszíne a mázsálóház (Waag) volt, és a városi hatóság gondoskodott a minőség szigorú ellenőrzéséről is. Az ipari jellegű tejfeldolgozás kiépülésével a házi sajtgyártás és a városi piac fokozatosan elvesztette gazdasági jelentőségét, azonban a minden csütörtöki sajtpiac fennmaradt, rendszeresen látogatók ezreit vonzó turistalátványosságként. A gouda sajt nem részesül márkavédelemben, ezért ma már sokfelé gyártanak és forgalmaznak sajtot ezen a néven. Erősödik a törekvés arra, hogy e híres helyi termék számára jogi védelmet biztosítsanak. A sajt után a goudai gyertyagyártás a leghíresebb. 1853-ban alapították helyi vállalkozók azt a gyertyagyárat, ami hosszú időn keresztül az egyik legfontosabb helyi munkaadó volt, és jelentős exportot is lebonyolított. A kerámiagyártás a 17. században megindult pipagyártással összefüggésben fejlődött, de a 20. században nagyrészt megszűnt. A stroopwafel, azaz a szirupos ostya a 18. század vége óta híres helyi sütemény, ami ma is „titkos”, hagyományos receptek alapján készül. ### Turizmus Gouda évente mintegy 1,4 millió látogatót fogad. A Szent János-templomot 2008-ban körülbelül -en keresték fel. A városi múzeum, a MuseumgoudA ugyanabban az évben látogatót számlált. A sajtpiac, a gyertyafényes kivilágítás és a többi nagyobb esemény is sok látogatót vonz. A Gouda bij Kunstlicht nevű fényfesztivál 2008-ban vendéget vonzott. A sajtpiacot ugyanabban az évben ember kereste fel. A turisták nagyrészt a közeli Rotterdamból, Hágából, Amszterdamból, vagy ezeken a városokon keresztül érkeznek Goudába egynapos látogatásokra. 2010-ben mindössze három szálló működött a városban, két- és három csillagosak, összesen 85 szobás kapacitással. Két új négycsillagos hotel építését is tervezik. ## Közlekedés és szállítás Gouda centrális helyzete és a kitűnő holland közlekedési infrastruktúra miatt jól elérhető a közeli nagyvárosokból mind vasúton, mind közúton. Az országos autópályák közül az A12 és az A20-as érinti. A csatornákat ma már csak teherszállításra illetve szabadidős hajózásra használják. A csatornázott Gouwe folyó egy helyen „vízi felüljárón”, akvadukton halad át az A12-es sztráda felett. Goudának két vasútállomása van. A főpályaudvar Intercity járatokkal összeköttetésben áll Amszterdammal, Hágával, Rotterdammal, Utrechttel és Leidennel. További könnyű és gyors, de sok helyen megálló vonat-összeköttetéseket terveznek, amelyek közelítik egymáshoz a városok közötti vasúti közlekedést és a városi tömegközlekedést, sok vita közepette. ## Oktatás, egészségügy, sport Goudában közel 40 alapfokú, illetve speciális iskola működik. Az állami oktatáson kívül alapfokú katolikus, protestáns, református és iszlám oktatási intézmények is vannak. A hét középiskola hasonlóképpen állami illetve felekezeti kezelésben működik. Az egyik goudai kórház, a Groene Hart egyben fontos regionális egészségügyi intézmény. Goudában számos sportegyesület működik, de közülük csak kevés tartozik az országos élvonalba. Egyike ezeknek a GZC Donk vízilabdaegyesület. Két sportcsarnok és három uszoda nyújt sportolási lehetőséget. A várostól délre található az IJsselweide golfpálya. ## Háztartások száma Gouda háztartásainak száma az elmúlt években az alábbi módon változott: ## Ismert goudaiak A városhoz kötődő legismertebb személyiség Rotterdami Erasmus, aki maga választotta előneve ellenére mindössze négyéves koráig élt Rotterdamban, és ezután Goudában járt a latin iskolába. Cornelis és Frederik de Houtman goudai testvérpár voltak az első hollandok, akik Indiába hajóztak. Hieronymus van Beverningh holland diplomata és államférfi a 17. században, Hollandia aranykorában több fontos béketárgyaláson képviselte országát. Roemer Vlacq admirális az osztrák örökösödési háborúban tüntette ki magát a franciák elleni harcban. A nevesebb mai személyiségek közül Ad Melkert munkáspárti politikus és Leo Vroman költő született Goudában. ## Fordítás

Munkácsi vár

A munkácsi vár (ukránul Замок Паланок [Zamok Palanok], németül Burg Palanok, vagyis Palánkai vár) Kárpátalja legnevezetesebb, legszebb történelmi műemléke, amely fontos szerepet játszott a magyar történelemben. A vár nagy jelentőséggel bírt a Habsburg-ellenes mozgalmak korában. Zrínyi Ilona vezetése alatt, az 1685–1688 közötti években hősiesen ellenálló várőrség utolsóként kapitulált a Rákóczi-szabadságharc idején. A Habsburg uralom alá került várat 1787-től fogházzá, majd börtönné alakították át, ahol sok neves forradalmár raboskodott. Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc idején ismét a szabadság vára volt, utolsók között tette le a fegyvert 1849-ben. 1855–1896 között ismét börtönként használták. Ezt követően volt magyar, csehszlovák és szovjet laktanya, működött falai között traktorosiskola is. A vár jelenleg műemlék benne múzeummal. ## A vár alaprajza és szerkezete A munkácsi várhegy a síkság kellős közepéből emelkedik ki. Vulkanikus eredetű, 408 méter hosszú, 266 méter széles és 68 méterrel magasabb a környező területeknél. A 250 méter hosszú és maximálisan 110 méter széles, teraszokra épült vár alapterülete közel 14 000 m2. A vár három, külön ellátott védelmi rendszerből áll, melyek a különböző magasságú teraszokon állnak. A legmagasabb részen áll a fellegvár, ami egyben a legrégebbi rész. A 6 méterrel lejjebb lévő teraszon áll a középső vár. Az alsó vár a 10 méterrel alacsonyabb teraszon helyezkedik el. Egy negyedik teraszon, 10 méterrel lejjebb a 20. század elejéig létezett egy kapubástya, amely a déli oldalról felvezető utat védte. Az erőd néhol 3,8 méter vastagságú falait nyolc külső szögletes olaszbástya és három körbástya erősíti. Az alsó vár bejáratától jobbra a Német-, balról a Hajdú-bástya található. Az alsó várban éltek a várat kiszolgáló szolgák és kézművesek. Az alsó és középső vár között 10–12 méter mély szárazárok húzódik. A középső vár kapujától balra a Huszár-, jobbra a Kerékgyártó (Wagner)-bástya helyezkedik el. A középső vár udvara a Rákóczi tér. A tér 2–3 szintes épületeiben a várvédő katonaság kaszárnyái, lőszerraktárak, a lovagterem és az élelmiszerraktárak voltak. A kapuval szemben állt egykor a várkapitány háza, amelyet a 20. század második felében lebontottak. A fellegvár helyén egykor egy lakótorony volt, amelyet Korjatovics Tódor herceg idején tovább bővítettek. Az akkori négybástyás erődfal három, 3,9 méter átmérőjű körbástyája átépítve még ma is áll. Balra a Lorántffy-, jobbra a Rákóczi-bástya áll. A kettő között helyezkedik el a Szabadság fájának bástyája. A Lorántffy-bástya mellett álló torony a vár legmagasabb építménye. A toronyból kijuthatunk a Géczy-bástyára és a fellegvárba. A Rákóczi-bástyánál lehet kijutni a Vezér (Hosszú)-bástyára. A fellegvárban lakott a várúr és udvartartása. A 2–3 szintes palotaépületeket az udvar három oldalán árkádos kerengő kapcsolja össze. A fellegvár udvarán áll a kút, átmérője 2,5 méter, mélysége 86 méter. 71 méter mélységben a kútból titkos járatot vájtak a Latorca partjához. A fellegvár északi kiszögelésein nyugatról a Német-, keletről a Hajdú-bástya található. A vár mai formáját a Rákóczi-szabadságharc idején nyerte el. ## Története ### Alapításától 1541-ig A vár megépítésének körülményeiről nincsenek pontos adataink. A régészeti kutatások arról tanúskodnak, hogy vidéke már a neolit korszakban lakott volt, a bronz- és vaskorszakban pedig földvár állt a mai vár helyén. A honfoglaláskor cölöpökből emelt erődítmény állt a mai várhegy csúcsán. Szent István különleges jelentőséget tulajdonított a várnak, megerősítette falait, Szent László királyunk tovább folytatta ezt a munkát, kőfalat építtetett köré. Anonymus, III. Béla király jegyzője a Gesta Hungarorumban (A magyarok viselt dolgai) megemlíti, hogy a hét vezér és csapataik, átkelve a Vereckei-hágón és az alatta fekvő hegyvidéken, nagyon elfáradtak és elhatározták, hogy megpihennek ezen a helyen. Mivel a vidéket nagy nehézségek (munka) árán érték el, a települést Munkácsnak nevezték el. Egy másik legenda szerint a vár és a város neve a szláv eredetű „múka” („szenvedés”) szóból ered, mivel a vár építése, a hozzá szükséges kövek felhordása sok munkával, szenvedéssel járt. 1086-ban Munkácsot a besenyők támadták meg, öt napon át ostromolták a várat, elfoglalni azonban nem tudták. A város gyors fejlődése III. Béla király idején kezdődött, történelme során azonban többször is elpusztult. 1190-ben például a tatárok végigpusztították Bereg és Ung vármegye falvait, ostrom alá vették a munkácsi várat is, de elfoglalni nem tudták, kénytelenek voltak visszavonulni Galícia felé. 1241-ben Batu kán 60 ezres serege tört be Magyarországra a Vereckei-hágón keresztül. A várost lerombolta, a várat elfoglalni azonban nem tudta. A tatárok visszavonulása után, 1242-ben IV. Béla utasítást adott új várak építésére, a meglévők megerősítésére. A 13. század folyamán Munkács vára Magyarország egyik legnagyobb és legjobban védett erősségévé vált. Károly Róbert nagyra becsülte jelentőségét az egyre jobban megerősödő Lengyelországgal és Oroszországgal szemben, ezért birtokába vette, olasz mestereket hívott meg átépítésére, megerősítésére. Nagy Lajos (1342–1382) tovább folytatta építését. 1352-ben újabb tatár sereg érkezett a vár alá, helyőrsége azonban nemcsak ellenállt támadásának, de a falak mögül kitörve megsemmisítő csapást mért az ellenségre, rabul ejtette és lefejeztette Atlamos kánt. Jelentős szerepet játszott a vár történetében Korjatovics Tódor podóliai herceg, akit rokoni kapcsolatok fűztek a magyar királyi udvarhoz. Egyik nővére Zsigmond király édesanyja volt. 1396-ban Zsigmond neki adományozta a várat és a hozzá tartozó domíniumot. Ő udvarával együtt Munkács vidékére költözött, tevékenységével nagymértékben elősegítette Kárpátalja gazdasági, kulturális fejlődését. Udvarát a munkácsi várban rendezte be, jelentősen kibővítve azt. Lábánál széles árkot ástak és vízzel töltötték meg, a vár felé eső partján tölgyfa palánkot építettek. Innen ered a vár másik neve: „Palánk”. Ezzel bevehetetlen erőddé vált. Korjatovics Tódor és feleségének halála után gyakran változtak a munkácsi vár urai. A stratégiailag rendkívül fontos erődítmény kiemelkedő szerepet játszott a vidék 15–17. századi történetében. A várat 1423-tól Brankovics György rác despota birtokolta, 1439-től Palóczy László, majd 1445-ben Hunyadi János kormányzó lett a vár ura. Halála után, 1456-ban özvegye, Szilágyi Erzsébet lett a vár úrnője. Később Mátyás király, majd Corvin János birtokában volt. Munkács népe aktívan részt vett Dózsa György 1514. évi parasztlázadásában. A felkelők rohammal elfoglalták a munkácsi, a huszti és a királyházai várakat. A munkácsi vár és domíniuma 1514-ben a magyar korona tulajdonává vált és tulajdonjoga királyról királyra szállt. A vár a parasztháború során súlyos károkat szenvedett. Javításához II. Lajos (1516–1526) nagy erőkkel látott hozzá, azonban teljesen rendbe hozni akkor nem sikerült. 1527-ben a vár még II. Lajos özvegye, Mária királyné birtokában volt, de 1528-ban Szapolyai János elfoglalta azt, majd egy év múlva Báthori István nádorral más várakkal kicserélte. Báthory István felépítette a felső vár gyűrű alakú bástyáját és 14 méter magas figyelőtornyát, 1537-ben azonban I. Ferdinánd ostrom alá vette, majd elfoglalta a várat. ### A török korban 1541 után a vár Szapolyai János fiáé, János Zsigmondé lett, a valóságban azonban helyette édesanyja, Izabella királyné kormányzott. A vár tulajdonképpen csak Izabella halála után került 19 éves fia tulajdonába, aki 1567-ig birtokolta. 1560-ban I. Ferdinánd császár a várat Dobó Istvánnak adományozta, de mivel az éppen az ellenség kezén volt, Dobó nem vehette át az adományt. 1567-ben a császári csapatok elfoglalták a várat. 1573-ban II. Miksa császár Mágócsy Gáspárnak zálogosította el. Ekkor nősült be Rákóczi Zsigmond a Mágócsi családba, és így jutott a vár később a Rákóczi-család birtokába. 1611-ben Eszterházy Miklós tulajdonába került. 1625-ben Bethlen Gábor erdélyi fejedelem megvásárolta a várat és domíniumát. Ez időben javíttatta ki Balling János várkapitány a várat, középső udvarán új épületet emelt. 1857-ben, amikor a várat börtönné alakították át, a felső vár egyik folyosóján emléktáblát találtak, amelyen latin nyelven a következők álltak: CVRA ET FIDE GENEROSI DNI IOANNIS BALLING DE GELSE SUMMI CAPITANEI ARCIS AC PRAESIDII MUNKACZ INCHOATA ET ABSOLUTA ANNO 1629 Nemes gelsei Balling János úr Munkács vára és erődítménye főkapitányságának gondjával és hűségével megkezdetett és befejeztetett az 1629. esztendőben) A várnak ekkor 14 bástyája volt, valamint középső udvarán új épületet emelt. Felső részében állt a várpalota, amelyhez kőből rakott széles lépcsősor vezetett. Bethlen Gábor halála (1629) után a vár tulajdonjoga feleségére, Brandenburgi Katalinra szállt, aki azonban néhány hónap múlva kénytelen volt átadni azt I. Rákóczi György erdélyi fejedelemnek. Az örökösödési jog értelmében a várnak ugyan Brandenburgi Katalin halála után a Habsburg királyi házra kellett volna szállnia, de I. Rákóczi György mindent elkövetett annak érdekében, hogy megszerezze ezt a stratégiailag rendkívül fontos erődítményt. Ebben nagy segítségére volt Balling János várkapitány is, aki egyszerűen nem engedte be a várba a királyi követeket. A munkácsi vár tehát a Rákóczi-család birtokába jutott, és ezzel történetének talán legdicsőségesebb korszaka vette kezdetét. A vár és a hozzá tartozó birtokok 1635-ben váltak I. Rákóczi György erdélyi fejedelem tulajdonává. A fejedelem itt rendezte be udvarát, és fogadta a francia, lengyel, svéd követeket, akikkel sikeres tárgyalásokat folytatott. Halála után felesége, Lorántffy Zsuzsanna birtokába jutott, aki folytatta annak kibővítését, megerősítését, amihez francia építészek szaktudását is igénybe vette. A középső udvar déli épületére emeletet építettek, amire felkerült a Rákóczi tér felirat. Az épület északi falán ovális kőlapon ez áll: Illustrissima ac celsissima Transilvaniae principissa D. D. Susanna Lorantffy hoc opus erigi curavit. A: 1657. Lórántffy Zsuzsanna úrnő, Erdély legkiválóbb és legdicsőbb fejedelemasszonya e munka elvégzését rendelte el az 1657. évben Lorántffy Zsuzsanna halála után fia, II. Rákóczi György lett a vár ura. Itt fogadta 1649-ben és 1656-ban többek között Bohdan Hmelnickij zaporizzsjai kozák hetman küldöttségeit, akikkel a Lengyelország ellen irányuló közös fellépésről folytatott tárgyalásokat. II. Rákóczi György 1657-ben a török szultán tiltakozása ellenére hadba lépett Lengyelország ellen, amely azonban csapatainak vereségével végződött. A lengyelek Lubomirsky herceg vezetésével bosszúból felégették Bereg, Ung és Zemplén vármegyéket, lerombolták a városokat, közöttük Munkácsot és Beregszászt is, a várat elfoglalni azonban nem tudták. II\. Rákóczi György halála után felesége, Báthory Zsófia és fia, I. Rákóczi Ferenc költöztek be a várba. I. Rákóczi Ferenc feleségül vette Zrínyi Ilonát, a horvát bán leányát. Házasságukból született II. Rákóczi Ferenc, a magyar történelem egyik legkimagaslóbb alakja. I. Rákóczi Ferenc halála után Zrínyi Ilona két gyermekével, Ferenccel és Juliannával özvegyen maradt. A vár minden gondja a hős asszony vállaira nehezedett. Thököly Imre és Zrínyi Ilona a munkácsi várban 1682-ben házasodtak össze. Thököly Imre kijavíttatta a várat, megerősíttette falait, sáncait, gazdag udvart tartott benne. Miután Thököly török fogságba került, Zrínyi Ilona ismét magára maradt két gyermekével a várban. Az előrenyomuló császári csapatok könnyedén elfoglalták az ungvári várat és 1685 novemberének közepén Munkács alá érkeztek. 1686\. március 10-én Aeneas Caprara (1631−1701) császári tábornagy megadásra szólította fel a védőket, Zrínyi Ilona azonban hajthatatlan maradt. Hét hónapon át védte magyar, ruszin, szlovák és német katonáival a várat, személyes hősiességet tanúsított, tízéves fiával, Ferenccel, gyakran jelent meg a bástyákon, mit sem törődve az erős ágyútűzzel. Leánya, Julianna, a sebesülteket gondozta, ápolta. Az ostrom idején, 1686-ban, Ilona napján, a gyermek Rákóczi Ferenc verssel köszöntötte édesanyját: 1686 áprilisában Caprara tábornagy kénytelen volt felhagyni az ostrommal, bosszúból katonái kirabolták Munkácsot, majd Kassa felé visszavonultak. Az ostrom alatt a vár 24 védője esett el, az osztrákok vesztesége ennek sokszorosa volt. 1687-ben Caprara tábornagy ismét ostrom alá vette a várat, több mint 3000 főnyi katonaságot vonultatott fel ellene. 1687. november 2-án ismét a annak feladására szólította fel Zrínyi Ilonát, aki azonban visszautasította az ajánlatot. Egy éven át tartott az osztrák ostrom, de eredménytelenül. 1687 végén azonban válságosra fordult a védők helyzete, de a védelmet nem adták fel. Ez a vár volt az egyetlen Magyarországon, amelyet az osztrákoknak nem sikerült elfoglalni. Az ellenség azonban nem adta fel a reményt, hogy megszerzi a stratégiailag rendkívül fontos erődítményt, és újabb erőket vont össze a vár alatt. Végül Zrínyi Ilona kénytelen volt tárgyalásokba bocsátkozni az ostromlókkal a vár feladásáról. 1688. január 15-én írta alá az erről szóló megállapodást, és két nap múlva I. Lipót császár csapatai Antonio Caraffa vezetésével bevonultak a várba. Zrínyi Ilonát Bécsbe vitték, kolostorba zárták, gyermekeit osztrák líceumokba adták. I. Lipót utasítást adott a vár megerősítésére, aminek következtében az bevehetetlen erőddé vált. ### Szerepe a Rákóczi szabadságharc idején A munkácsi vár fontos szerepet játszott II. Rákóczi Ferenc szabadságharcában is. A fejedelem 1703. június 16-án a Vereckei-hágón át érkezett Lengyelországból Magyarországra. Csapatai 1703. június 24-én foglalták el Munkácsot, a várat birtokba venni azonban akkor még nem tudták, noha a Munkács környéki ruszinok végig kitartóan segítették. A vár ostroma 1703 novemberében kezdődött és 1704. február 16-án a kuruc sereg győzelmével ért véget. Rákóczi azonnal beköltözött és innen irányította szabadságharcát, melynek ez igen fontos támaszpontja volt, stratégiai fekvéséből adódóan. Ezért utasítást adott Demoiseaux brigadéros hadmérnöknek, hogy készítsen tervet a vár korszerű kibővítésére és átépítésére. 1705-ben hozzálátott a vár megerősítéséhez, a munkálatok, melynek nagy részét Bereg megyei magyar és ruszin jobbágyok végezték, egészen 1710-ig tartottak. Az építkezéseket először De La Mothe hadmérnöki ezredes felügyelte, majd 1708-tól De la Faux hadmérnök vette át. A vár mellett, a Latorca bal partján lévő malmot a fejedelem 1706-ban pénzverdévé alakíttatta át, amely egészen 1713-ig működött. II\. Rákóczi Ferenc számos külföldi küldöttséget fogadott nagy pompával a munkácsi várban, közöttük I. Péter orosz cár küldötteit is. A kurucok szabadságharca vereséggel végződött. 1711. június 22-én a vár védői letették a fegyvert. Az osztrákok kegyetlen bosszút álltak a felkelőkön, több tucat ruszin és magyar falut romboltak le a vár környékén, amely az ezt követő időkben fokozatosan elvesztette stratégiai jelentőségét. ### Sorsa a 18–19. században A Rákóczi vezette szabadságharc bukása után a munkácsi vár III. Károly király birtokába jutott. A vár fokozatosan elvesztette stratégiai jelentőségét, építményeit főleg hadi szertárnak használták. 1787-ben II. József fogházzá alakította át, 1746-ban kisebb javítási munkálatokat végeztek rajta. Lengyelország 1772-ben történt első felosztása után Kelet-Galíciát az osztrák birodalomhoz csatolták, és ekkor a vár végkép elvesztette katonai stratégiai jelentőségét. 1782-ben börtönné alakították át, az elkövetkezendő évtizedekben sok neves forradalmár fordult meg kazamatáiban. Itt raboskodott többek között Alexandru Ipsilanti görög nemzeti hős, Kazinczy Ferenc magyar író, nyelvújító és a Martinovics-összeesküvés 42 résztvevője. Itt volt fogoly például M. A. Bakunyin orosz forradalmár és Rendl Ferenc gárdakapitány is, aki 1832-ben merényletet követett el V. Ferdinánd király ellen. A rabokat rendkívül rossz körülmények között, láncra verve tartották. 1805\. december 11-től 1806. március 10-ig, 88 napon keresztül, Napóleon elől menekítve, a várban őrizet alatt volt elrejtve a magyar Szent Korona. 1834\. július 27-én este egy gyertyától meggyulladt a vár egyik kis épülete ablakának függönye. Hatalmas tűzvész keletkezett, amely csaknem egy hétig tartott. A vár valamennyi faépítménye leégett. A tűzvész után újjáépítették, épületeit zsindely helyett cseréppel fedték. Ebben az állapotban maradt fenn napjainkig. 1847\. július 11-én Petőfi Sándor tekintette meg a várat. Barátjának Kerényi Frigyesnek küldött XIII. úti levelében, melyet Beregszászban írt, így írta le munkácsi élményeit: „Míg kocsisom megkapatta lovait, én hirtelen megebédeltem, s siettem ki a státusbörtönné alakult várat megtekinteni, mely a várostól jó negyedórányira fekszik a róna közepén. A domb oldalán szőlőt termesztenek, nem szeretnék a borából inni, azt gondolnám, hogy a rabok könnyeit iszom”. Itt írta Petőfi A munkácsi várban című költeményét. Igaz, egyes irodalomtörténészek szerint ezt a versét nem Munkácson írta, ahol csak rövid pihenőt tartott, hanem Beregszászban, hiszen az éjszakát már a Vérke-parti városban töltötte. 1848\. március 15-e után a munkácsiak kinyitották a várbörtön kazamatáit, szabadon engedték a rabokat. Ennek emlékére a felső vár félköríves bástyájánál egy hársfát ültettek, melyet később a Szabadság Fájának neveztek el, a hatalmasra nőtt fát azonban 1960. július 21-én egy vihar kidöntötte. 1849\. április 22-én a vár védői Mezőssy Pál várkapitány vezetésével a podheringi Latorca-hídnál megütköztek a császári csapatokkal. A győztes kimenetelű csata színhelyén 1901-ben obeliszket állítottak. Amikor I. Miklós orosz cár az osztrák császár segítségére sietett, a munkácsi vár védői (32 tiszt és 1329 közkatona) 1849. augusztus 26-án kénytelenek voltak megadni magukat. I. Ferenc József császár rendeletére 1855. július 1-jén a várat ismét börtönné alakították, a szabadságharc sok katonája raboskodott celláiban. 1857–1859-ben átalakításokat végeztek a várban. A munkálatok elvégzésébe bevonták a rabokat is. 1896 októberében, a millenniumi ünnepségek alkalmából a magyar igazságügy-minisztérium megszüntette a börtön működését, a rabokat más fegyintézetekbe szállították át. A várat a pénzügyminisztérium 393 859 koronáért megvásárolta, és a Bereg vármegyei pénzügyőrséget bízta meg fenntartásával. Erre azonban nem volt elegendő pénz, így pusztulásnak indult. ### Munkács vára a 20. században és napjainkban Az első világháború után, amikor a trianoni békeszerződés értelmében Kárpátalját, lakosságának akarata ellenére Csehszlovákiához csatolták, a várat először a csehszlovák hadsereg (1919–1938), majd a visszacsatolás után pedig 1944-ig a magyar honvédség kaszárnyaként használta. 1945-től a szovjet néphadsereg laktanyája volt. 1962-től 1973-ig az 1. sz. Ipari Szakközépiskola mezőgazdasági gépkezelők (traktoristák) képzésére használta. 1971 és 1993 között a lvivi restauráló intézet tevékenykedett a várban. Ez a restaurációnak nevezett időszak több kárt okozott a várban, mint több évszázad ostroma. A romossá vált várban az utóbbi időben valódi felújítási munkálatok folynak, melynek köszönhetően a vár napról napra szépül és a helyreállított termekben több kiállítás is várja a látogatókat. Itt kapott helyet a Lehoczki-gyűjtemény anyagára támaszkodó Munkácsi Történelmi Múzeum, amely a történelem minden korszakából bemutat kiállítási tárgyakat. Kiemelkedően fontos esemény volt a várban a 2007-ben megrendezett Munkácsy kiállítás, melyen a festő legtöbb művét bemutatták. ## Turul szobor A honfoglalás ezeréves évfordulója alkalmából a vár északkeleti Hajdú-bástyáján ünnepélyes keretek között avatták fel 1896-ban, egy obeliszk tetején álló hatalmas, kiterjesztett szárnyú, csőrében kardot tartó bronz turulmadarat. A szobor Bezerédy Gyula alkotása volt (egy másolatát Zimonyban is felállították a millenniumi ünnepségek során), amely egy díszes talapzatú, Berczik Gyula által tervezett 33 méter magas obeliszk tetejére került. Az első világháborút lezáró Párizs környéki békeszerződések keretében Kárpátalja Csehszlovákiához került és a várat kaszárnyává alakították. 1924. december 17-én eltávolították a turulmadarat majd az emlékoszlopot is lebontották. 1945-ben a turult a Vörös Hadsereg beolvasztatta és frigyesfalva vasgyárában vörös csillagokat öntöttek belőle, ezeket szovjet emlékművek tetején helyezték el. A Szovjetunió felbomlása után Pákh Sándor (Pákh Imre édesapja) kezdeményezte, hogy öntsék újra a szobrot és állítsák azt vissza azt a várban, amelyhez a Pákh család jelentős anyagi támogatást nyújtott alapítványukon keresztül. 2008 márciusában a szobrot visszaállították, Lengyel Zoltán, Munkács akkori megbízott polgármestere a történelmi igazságtétel pillanatának nevezte a szobor avatóünnepségét. A szobor Mihajlo Beleny (Belény Mihály) alkotása, amely az eredeti mása egy kicsit nagyobb méretben, és egy 25 méteres oszlop tetejére került. 2022\. október 13-án a Turul-szobrot eltávolították, miután a vár kezelője, a Munkácsi Történelmi Múzeum kéréssel fordult a város végrehajtó bizottságához. A kérés arra vonatkozott, hogy kerüljön rá fel Ukrajna címere, de hogy ezt a turul helyére szeretnék, az nem világos, mindenesetre a bizottság már másnap döntött erről, és a szobrot azonnal el is távolították. A városi tanács képviselőinek többsége ezután tiltakozott a döntés ellen és a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség az ügyészséghez fordul, mert szerintük arról nem dönthetett volna jogszerűen a végrehajtó bizottság egyedül. Viktor Baloha, a térség parlamenti képviselője szerint (aki 2008-ban támogatta a visszaállítást, és most fia a polgármester): „politikai döntés született, jelezve, hogy a magyar kormány állásfoglalása az Oroszország által Ukrajna ellen indított háborúban mélypontra vitte a két ország korábbi években sem problémamentes kapcsolatát”. Október 25-től a Turul-szobor helyén már az ukrán címer háromágú szigonya áll.

Tosca

A Tosca Giacomo Puccini egyik háromfelvonásos operája. Szövegkönyvét Luigi Illica és Giuseppe Giacosa írta, Victorien Sardou La Tosca (1887) című drámája alapján. Korábbi operáinak szövegkönyvírója, Ferdinando Fontana javasolta először a zeneszerzőnek, hogy írjon operát a dráma alapján. Noha Puccininek tetszett az ötlet, először elvetette a tervét, és csak akkor tért vissza hozzá, amikor megtudta, hogy Giuseppe Verdi, majd Alberto Franchetti is foglalkozik megzenésítésének ötletével. A szövegkönyvben Illica és Giacosa hűen követte az eredeti színmű cselekményét, a szükséges rövidítések még fokozták is a drámai feszültséget. A zenei szövet felépítése sokban emlékeztet a Bohéméletnél alkalmazott és kitűnően bevált módszerre. A kompozíció gerince kevés, nagyon pregnáns és könnyen megjegyezhető téma. A Tosca a romantikus melodráma hagyományait őrzi, hasonlóan A trubadúrhoz vagy a La Giocondához. Kevésbé érvényesülnek benne a verizmus jelei, mint például a Bajazzókban vagy a Parasztbecsületben. Ősbemutatóját a római Teatro Costanziban tartották 1900. január 14-én. Magyarországon először a Magyar Királyi Operaházban vitték színre 1903. december 1-jén. Az operairodalom legismertebb művei közé tartozik, címszerepe az egyik legkedveltebb szopránszerep. ## A mű keletkezése Röviddel az Edgar bemutatója után javasolta először Ferdinando Fontana Puccininak, hogy írjon operát Victorien Sardou La Toscája alapján. 1889. május 7-én Puccini azt írta Giulio Ricordinak, a kiadójának, hogy a témát vonzónak találja, mert az „se nem túlméretezett, se nem rafináltan látványos, s arra sem nyújt alkalmat, hogy szokás szerint túlzenésítsék”. Puccini folyamatosan ösztökélte Ricordit, hogy tegyen lépéseket a szerzői jog megszerzése érdekében, de Sardou eleinte nem volt hajlandó erről tárgyalni. Később Ricordi is más művekre összpontosított, ezért a Tosca megzenésítése tovább késett. Másfél év telt el, mire Ricordinak és Puccininek sikerült megszerezni a megzenésítés jogát. Ricordi ekkor megbízott egy szövegkönyvírót, hogy alakítsa a darabot az operaszínpad követelményeihez, ám a várakozásokkal ellentétben nem Fontanát, hanem Luigi Illicát nevezte ki librettistának. Fontana ezt rossz néven vette: arra hivatkozott, hogy a témát ő ajánlotta először, és neheztelt, mert úgy érezte, végérvényesen kisemmizték abból, hogy Puccini eljövendő műveiben közreműködhessen. 1891 januárjában, amikor Ricordi Illicát munkába állította, még nem volt biztos, hogy Puccini zenésíti-e majd meg, hiszen időközben a zeneszerzőt lefoglalta a Manon Lescaut komponálása. Ricordi valószínűleg a végszükség esetére tartogatta a Tosca tervét, arra az esetre, ha a Manon Lescaut szövegkönyvéből adódó nehézségek áthidalhatatlanná válnának, és el kellene állnia attól az operától. Illica librettóvázlata három évig fiókban hevert. 1894-ben Puccini a Bohémélet mellett kötelezte el magát, így a Tosca megírása tovább halasztódott. Ricordi Alberto Franchetti bárónak adta át a vázlatot. Franchetti két évvel volt fiatalabb Puccininál, és Kolumbusz Kristóf című operája, amit a neves hajós hőstettének négyszázadik évfordulójára írt, nemcsak a bemutató helyszínén, Genovában (1892. október 6.) aratott nagy sikert, hanem a világhírű milánói Teatro alla Scalában is. 1894 első hónapjaiban látott hozzá Illica a Tosca szövegkönyvének finomításához, de lassan haladt vele, mert párhuzamosan egyéb terveken is dolgozott, köztük a Bohéméleten is. Az év októberében Párizsba utazott, hogy megszerezze Sardou beleegyezését a Tosca Franchetti számára készített librettójához. Abban az időben Párizsban tartózkodott a nyolcvanegy éves Verdi is, hogy felügyelje az Otello francia bemutatóját. Őt Ricordi is elkísérte. Sardou, Illica és Franchetti valamikor találkozott egymással. A beszámolókból nem derül ki világosan, hogy itt Verdi és Ricordi is jelen volt-e, illetve hogy tartottak-e még egy összejövetelt, immár Sardou nélkül. Tekintettel Verdi életkorára, helyzetére és arra, hogy nem szerette a társadalmi eseményeket, a két találkozós változat sokkal valószínűbbnek látszik. Bárhogy történt is, Verdi élénken érdeklődött a szövegkönyv iránt, és sajnálkozott, hogy kora miatt ő maga nem vállalkozhat annak megzenésítésére. Kétségtelen, hogy Verdi reagálása nagyot emelt a javasolt Tosca értékén Ricordi szemében. 1895 januárjában Illica levelet írt Ricordinak és részletesen beszámolt, milyen problémák nehezítik együttműködését Franchettivel. A zeneszerző állandóan át akarta íratni a darabot, és így a munka folyton szétesett Illica keze között. A téma közben Puccini számára is kívánatossá vált, főleg, amikor megtudta, hogy a Toscán egyik vetélytársa dolgozik, méghozzá olyan valaki (Franchetti), aki kényszerű kontárkodásával tönkreteheti a művet. Puccini arra is hivatkozott, hogy ő hozta szóba a Toscát, és már jóval azelőtt meg akarta komponálni, hogy Franchetti színre lépett volna. Azt, hogy Franchetti lemondott a Toscáról, általában azzal szokták indokolni, hogy Illica és Ricordi, Puccini tudtával módszeresen aláásta Franchetti hitét a tervezetben, és amint elérték céljukat, azonnal átadták a Toscát Puccininek. Ezek ugyan csak találgatások és feltételezések, az azonban tény, hogy egy 1895. augusztus 9-én barátjához, Carlo Clausettihez írt levelében Puccini diadalmasan számolt be új szövegkönyvéről. Puccini előbb befejezte a Bohéméletet, majd októberben Firenzébe utazott, hogy megnézze Sarah Bernhardtot Sardou darabjának főszerepében. Puccinit egyaránt elkeserítette a színésznő gyenge alakítása és a hallgatóság hűvös viselkedése. Attól tartott, hogy rosszul ítélte meg a darabot. Kételyeit Ricordival is megosztotta, aki postafordultával megnyugtatta, hogy Bernhardt Milánóban ragyogóan játszott a darabban, és a közönség vadul lelkesedett. Elmagyarázta, hogy a színésznő Firenzébe indulása előtt megbetegedett. Puccini megnyugodva tért vissza a Bohémélethez, hogy befejezze a hangszerelést. Illica munkáját Giuseppe Giacosa segítette: ő írta át versbe a librettót. Illica képtelen volt teljes figyelmét a Toscának szentelni. Sokat kellett törődnie egy másik operával, Umberto Giordano André Chénier-jével, amin már huzamosabb ideje dolgozott. Ez a mű biztosan jutott túl a próbákon és a bemutatón – 1896. március 28-án a Scalában. Később Puccinit szólította el a kötelesség Palermóba, ahol a Bohémélet színre vitelén kellett őrködnie, így a munka lassan haladt. Giacosának nem tetszett Illica Tosca-tervezete, a témát ellenszenvesnek és költőietlennek találta. Ráadásul úgy vélte, hogy a cselekményt nem jól dolgozták át operai előadásra, mert kevés lehetőséget nyújtott lírára és poézisre. Augusztus 23-án egy Ricordihoz intézett levélben ekképp összegezte fenntartásait: Ebben a drámában otrombák az érzelmes akciók, s nélkülözik a költészetet. Ricordi azonban hajthatatlan maradt, így Giacosa kénytelen volt folytatni a munkát. Egy nappal azelőtt, hogy Giacosa megírta levelét Ricordinak, Puccini értesítette Illicát, hogy elkezdte komponálni az új opera zenéjét. Az első felvonással 1896. augusztus 22-re lett meg. A kéziratos partitúra azt sugallja, hogy Puccini először Tosca és Cavaradossi kettősének Mia gelosa! kezdetű E-dúr részét komponálta meg. Ez a részlet külön lapokon található, amiket egybekötöttek a felvonás többi részével; a kettős néhány részletének szövege három különböző változatban maradt fenn, ami szokatlan dolog Puccini kézirataiban, és arra utal, hogy a zene (Illica és Giacosa lassú munkája miatt) megelőzte a szöveget. A teljes darab megírása azonban tovább késett. Giacosa csak november 18-án értesítette Illicát, hogy készen van a verseléssel. December elején Puccini Torre del Lagóból Milánóba utazott, hogy megbeszélje a részleteket a két librettistával. Legközelebb csak februárban tért vissza, ekkor is csak rövid időre, hogy felügyelje a Bohémélet előadásait a Scalában. Ezután Torre del Lagóban tartózkodott, komponált, majd elutazott Angliába. Elfoglaltsága miatt a Tosca első felvonásának hangszerelésével csak 1898 augusztusában végzett, de előbb még Illicával elutazott Párizsba a Bohémélet bemutatójára. Felkeresték Sardout is, hogy végleges egyezségre jussanak a darab utolsó felvonásáról. Egy második találkozón, a következő év januárjában az eredeti dráma szerzője azt ajánlotta, hogy Tosca az Angyalvár bástyafaláról ugorjon a Tiberisbe. Puccini tiltakozott, mondván, hogy a folyó nem a vár és a Szent Péter-bazilika között folyik, de Sardou csak gúnyosan legyintett, hajthatatlan maradt. Puccini visszatért Toszkánába, ahol Monsagratiban, egy Lucca melletti faluban telepedett le, és nekilátott a darab végleges megformálásának. A munkáját továbbra is hátráltatta Giacosa, aki még mindig elégedetlen volt az első felvonás szövegével, és azt folyamatosan módosítgatta. 1898. november 22-én Puccini részt vett Mascagni Iris című operájának római bemutatóján, hogy meghallgassa az ünnepelt szopránt, Hariclea Darclée-t, akit első Toscájául kiszemelt. Puccini 1899. február 23-án kezdte hangszerelni a Tosca második felvonását, és július 16-ig ez kötötte le. A harmadik felvonás partitúráját – az előjáték kivételével – szeptember 25-én fejezte be. Ahogy az egyes felvonásokat befejezte, azonnal elküldte őkett Ricordinak. Ricordi október 10-én írt levelében felhívta a maestro figyelmét az opera koncepciójának és szerkezetének hibáira. Nem kifogásolta Cavaradossi áriáját és Tosca belépőjét, sem a kivégzési jelenetet a harmadik felvonás végén, de aggodalmának adott hangot Tosca és Cavaradossi kettőse miatt, amely szerinte a darab ragyogó középpontja kellett volna legyen. A legjobban az zavarta, hogy az a részlet, amit Illica a Szerelem és Művészet himnuszának szánt, alig néhány ütemre rövidült. Puccini azonnal válaszolt Ricordi levelére. Mivel megdöbbentette Ricordi szavainak súlya, kifejezte hitét zenéjében: a kettős szaggatott voltát azzal igazolta, hogy Tosca aggodalma lélektanilag igaz az adott helyzetben. Az úgynevezett Himnusz ügyében azzal védekezett, hogy még várja a végső szöveget Giacosától. Levelét azzal az ajánlattal zárta, hogy felajánlotta: Milánóba megy és eljátssza csak Ricordinak a vitatott részleteket. A harmadik felvonás előjátéka késett, mert Puccini egy rövid költeményt akart betenni római dialektusban, hogy fokozza a hangulatot. A pásztorfiú díszletek mögötti dalához olyan négysoros versszakot kívánt, amely romantikus melankóliát fejez ki, de úgy, hogy semmiféle egyenes összefüggése ne legyen a cselekménnyel. Ahogy gyakran megtette, amikor a zene már megszületett agyában, de még nem volt hozzá szöveg, elküldött egy négysoros verset mintaként, hogy a ritmust előírja Alfredo Vandininek, egyik gyermekkori barátjának. A szöveget bizonyos Giggi Zanazzo szolgáltatta, de nem szerepelt a kéziratos partitúrában, amikor Puccini elküldte azt Ricordinak. ## Történelmi háttér A darab történelmi háttere részben valós. Napoléon Bonaparte tábornok, a Francia Köztársaság Első Konzulja, miután helyreállította Franciaország belső rendjét, uralma megszilárdítására területszerző hadjáratokat indított a környező országok ellen. 1796-97-ben kiverte az osztrákokat Itáliából, és a meghódított területeken olyan köztársaságot szervezett, amelyet a franciák ellenőriztek. Az 1798. február 15-én kikiáltott bábállam élére hét konzulból álló irányítótestületet nevezett ki. Ekkor azonban esküdt ellenséggel találta magát szemben: Mária Karolinával, IV. Ferdinánd nápolyi király feleségével, Mária Terézia császárné leányával. A királyné célul tűzte ki, hogy megbosszulja húgának, a francia forradalom vezetői által kivégeztetett Mária Antóniának, XVI. Lajos francia király feleségének halálát, és kiszorítsa a franciákat Itáliából. A spanyol seregek osztrák és orosz támogatással, az ún. második franciaellenes koalíció segítségével 1799 szeptemberében leverték a Római Köztársaság egy ideig sikeresen védekező csapatait, elfoglalták Rómát, és elfogták a köztársaság vezetőit, közöttük az egyik konzult, Liborio Angeluccit (a darabbeli Cesare Angelottit). A város újonnan kinevezett és rövid idő alatt rettegett hírűvé vált rendőrfőnöke – a nápolyi udvart feltétel nélkül kiszolgáló Vitellio Scarpia báró – személyes feladatként kapta az elfogott vezér Nápolyba szállításának megszervezését, hogy ott aztán kellő elrettentést keltve nyilvánosan végezhessék ki. Esetleges kudarc esetén súlyos büntetésre számíthatott. Közben 1800. június 14-én Marengónál ismét összecsaptak Bonaparte Napóleon seregei az osztrák erőkkel. Az ütközet sokáig a Melas generális vezette Habsburg-csapatok győzelmét sejtette, ezért ő diadalittas üzenetben jelentette is a sikert (később, erősítésük beérkezése után a franciák kerekedtek felül). A történet további része az írói képzelet szüleménye, bár egy forrás Cavaradossit is létező személynek, a neves párizsi festő, Jacques-Louis David tanítványának tünteti föl. Állítólag a francia fővárosban szívta magába a forradalmi tanokat, ott lett a köztársaság és eszmerendszere – szabadság testvériség, egyenlőség – elkötelezett híve. ## Szereplők ## Cselekmény : Helyszín: Róma, a spanyol megszállás idején : Idő: 1800. június ### Első felvonás : Helyszín: Sant’Andrea della Valle templom Az Angyalvárból megszökött politikai fogoly Angelotti, a levert Római Köztársaság egykori consulja a Sant’Andrea della Valle-templomba menekül, ahol családja egy kápolnát tart fenn. A kápolnában nővére, Attavanti márkiné női ruhákat rejtett el, hogy azokban szökhessen. Angelotti a közeledő sekrestyés elől a kápolnába menekül. Megérkezik Mario Cavaradossi is, aki egy Magdolnát ábrázoló képet fest a templomnak. Magdolnát Angelotti nővéréről mintázta. A sekrestyés segít Cavaradossi munkájában, majd távozik. Angelotti előjön rejtekhelyéről, és elmeséli Cavaradossinak, miként szabadult az Angyalvárból. Cavaradossi felajánlja segítségét a félelemtől reszkető, az éhségtől legyengült embernek. Beszélgetésüket Tosca érkezése szakítja meg. Angelotti ismét elrejtőzik, Cavaradossi egy kosárban nekiadja ebédjét, hogy erőre kapjon. A féltékeny énekesnő meghallotta, hogy a festő valakivel beszélget, és ezt szóvá is teszi. Féltékenysége főleg akkor kap lángra, amikor a festményen felismeri Attavanti márkinét. Cavaradossi megnyugtatja, és biztosítja szerelméről. Az énekesnő távozása után Angelotti ismét előjön rejtekhelyéről. Cavaradossi felajánlja neki a házát, és azt javasolja, hogy veszély esetén a kerti kútban rejtőzzék el. Ágyúlövés jelzi, hogy rabok szöktek meg az Angyalvárból. Angelotti és Cavaradossi sietve távozik. A templomba érkezik Scarpia, Róma rendőrfőnöke. Segédje, Spoletta megtalálja a kápolnában az üres kosarat és a női ruhákat (többek közt egy legyezőt is). A templom megtelik a Te Deumra készülő papokkal és hívőkkel. Tosca visszatér, de nem találja szerelmét. Scarpia kihasználja az énekesnő féltékenységét, és megmutatja neki Attavanti márkinő legyezőjét. Tosca féltékenyen elrohan, hogy rajtakapja hűtlennek vélt szerelmesét. Scarpia fogadkozik: Tosca az övé lesz! A Te Deum alatt is reá gondol: Tosca, elfeledteted velem Istent! ### Második felvonás : Helyszín: Farnese-palota Scarpia a Farnese-palota felső szintjén lévő dolgozószobájában várja kopóit. Amíg vacsoráját fogyasztja, a nyitott ablakon behallatszik az ünnepi kantáta, Tosca csengő éneke. Spoletta jelenik meg. Angelottit nem találták, viszont elfogták a szökését nyilvánvalóan segítő festőt. Cavaradossi mindent tagad, ezért Scarpia elrendeli kínvallatását. Amint elkezdik, bekísérik Toscát is, mert a Cavaradossihoz fűződő kapcsolatát ismerő rendőrfőnök előrelátóan idekérette őt is. Az asszony egy idő után nem tudja hallgatni tovább kedvese jajgatását, és elárulja Angelotti rejtekhelyét. Nem sejti, hogy ezzel nemcsak szerelmese sorsát pecsételte meg, hanem a sajátját is. Elővezetik a szenvedéstől alig támolygó festőt, és a rendőrfőnök előtte utasítja embereit az asszonytól hallottak alapján: Angelottit a kertben, a mély kútból nyíló üregben találják meg. Cavaradossi éktelen dühvel támad Toscára, mert fölfedte a biztos rejtekhelyet. Amikor meghallja, hogy Napóleon győzött Marengónál, örömujjongásban tör ki, amivel végleg elárulja, hogy a bukott köztársasággal szimpatizál. A hírt hamarosan módosítják: a csata Napóleon vereségével, a szövetséges erők győzelmével ért véget. A megtört festőt elvezetik, ítélete nem kérdéses: halál. Tosca végső kétségbeesésében megtörik és elfogadja az őt szerelmével egyre hevesebben üldöző Scarpia követelését: övé lesz, ha megkíméli kedvese életét és menlevelet ad kettőjüknek, amivel elhagyhatják a várost. Scarpia behívja Spoletta nyomozót és közli vele, hogy Cavaradossit mégsem akasztják, hanem agyonlövik, és kétszer is elismétli: ugyanúgy hajtsák végre, mint Palmieri grófét. Tosca azt hiszi, hogy vaktölténnyel lőnek; nem sejti, hogy Palmierit kivégezték. Tosca követelésére Scarpia menlevelet ír: az énekesnő és a kíséretében lévő lovag bántatlanul elhagyhatja a palotát és külföldre hajózhat. Amikor átnyújtja az aláírt okmányt és cserébe jutalmát kéri, Tosca az asztalról fölkapott késsel szíven szúrja. ### Harmadik felvonás : Helyszín: Angyalvár (Castel Sant’Angelo) Cavaradossi utolsó óráját tölti. Börtönébe behallatszik egy pásztor éneke. Az elítélt búcsúlevelet ír. Tosca érkezik és elmond mindent. A festő borzadva hallgatja a történteket, Scarpia megölését. Az első döbbenet után hálával telve szorítja magához Tosca ölni is képes kis kezét. Majd – sorsa kedvező fordulatában nemigen bízva – újra átéli, mint ismerkedett meg Toscával, milyen szép napokat töltöttek együtt. Az Angyalvár tetőteraszán felsorakoznak a katonák, hogy kivégezzék Cavaradossit. Tosca biztatja: ha eldördül a lövés, színleljen halált, essen össze, aztán, ha a katonák távoztak, keljen föl, és szabad az út előttük. Eldördül a sortűz, az osztag elvonul. Tosca szólongatja földre hullott kedvesét, de a festő nem felel: halott. Közben megtalálták Scarpiát, és emberei most feltételezett gyilkosa, Tosca nyomába eredtek. Az énekesnő megérti, innen már csak egy kiút van, és a vár fokáról a mélybe veti magát. ## Zenei és drámai elemzése A Tosca librettója jelentősen különbözik a Bohéméletétől. A két mű teljesen más feladatot rótt a librettistákra. A Bohéméletnél Murger utalásait és ironikus megjegyzéseit kellett megfelelően kibővíteniük ahhoz, hogy a jellemek érvényesüljenek és hassanak egymásra. A cselekmény vérszegény – a szereplők találkoznak és elválnak; a drámai feszültséget a gondosan méretezett ellentétek hozzák létre. A Toscában épp ellenkezőleg, sűríteniük kellett Sardou cselekményét, de úgy, hogy megőrizzék összefüggéseit. Míg a Bohémélet szövege elbeszélt hasonlatok és metaforák szövevénye, a Toscáé melodráma: fenyegetésekre és erőszakos cselekedetekre adott nyers válaszok, a féltékenység és a vágy hirtelen megnyilvánulásai, rövid szavak a színpadon meg nem jelenő emberekről és eseményekről. A Tosca A trubadúrhoz, vagy a La Giocondához hasonlóan a romantikus melodráma hagyományait őrző mű. Kevésbé érvényesülnek benne a verizmus jelei, mint a Bajazzókban vagy a Parasztbecsületben, bár verisztikusnak mondható abból a szempontból, hogy Tosca végez ellenségével, Scarpiával. Ez a megoldás sokkal közelebb áll a közönséghez, sokkal elfogadhatóbb számára, mint például A trubadúr intrikái. Már a szövegkönyvírók is fenntartással kezelték, hogy a cselekményben túl sok a kétszemélyes jelenet, egyúttal kifogásolták a nagy kórusművek hiányát is. A Tosca csak egyetlen ilyet tartalmaz, az első felvonás Te Deum jelenetét a Sant’Andrea della Valle templomban, és ez is meglehetősen egyoldalú, hiszen egyetlen szólista, Scarpia énekel a kórus előtt. A Toscában kevesebb az együttesrészlet, mint a Bohéméletben. A három főszereplő rövid tercettje a második felvonásban tulajdonképpen nem is tercett, hanem csak egy, a tenor számára írott dal a szoprán és a bariton közbekiáltásaival. A librettisták egyik fő panasza, amihez Ricordi is csatlakozott, az volt, hogy Puccini elvetette a Szerelem és Művészet Himnuszát, amit ők a harmadik felvonás csúcspontjának szántak. A legfőbb igazolás az volt, hogy 1894 októberében Párizsban Verdi megdicsérte. Verdit kétségtelenül azért hatotta meg, mert szövege nyilván illett a hosszú pályafutása végéhez közeledő szerző hangulatához. Puccini bölcsen járt el, amikor kihagyta: úgy vélte, ezek az érzések nem illenek Cavaradossihoz, akinek karrierje nem természetes halállal, sok-sok évi dicső alkotó munka után fejeződik be, hanem idő előtt, erőszakosan és igazságtalanul. Ragaszkodott ahhoz, hogy Cavaradossi kétségbeesése kapjon nagyobb hangsúlyt, és a következő kulcsszavakat javasolta: Muoio disperato (azaz kétségbeesve halok meg); ezek a Levélária szövegébe kerültek bele. A librettóban akad néhány nehezen hihető pont és szerkezeti probléma, ezeket Sardou darabjából örökölte. Az első felvonás elején például Angelotti megjelenik a templomban, keresi a kulcsot a kápolnához, majd eltűnik benne, hogy megtalálja azt a női álöltözetet, amit nővére rejtett oda neki. Arra, hogy szökött rab, saját szavaiból következtethetünk, amelyekben bevallja, hogy őrült félelmében rendőrt látott mindenkiben, aki mellett csak elhaladt. Az, hogy talán fél Rómán át menekült azért, hogy hozzájusson az álruhához, amit egy szinte nyilvános helyen rejtettek el számára, kevéssé hihető. A második felvonás közepén a drámai szerkezet szinte megtörik. Miután Toscát rávették, hogy árulja el Angelotti rejtekét, Cavaradossi kínzását abbahagyják, és ő Scarpia parancsából hamarosan megtudja, hogy Tosca bevallotta Angelotti tartózkodási helyét. E pillanatban megoldódik a cselekmény első felének problémája: Tosca biztosította Cavaradossi szabadságát, Scarpia pedig letartóztathatja Angelottit. Mindennek az lenne a logikus folytatása, hogy Cavaradossi Tosca ellen fordul, mert elárulta bizalmas titkát, de ez a folytatás egyetlen szóváltásra korlátozódik. Közben Sciarrone jelenti, hogy a marengói ütközet az első híradással ellentétesen végződött: Napóleon az utolsó pillanatban meglepte és leverte Melas generálist. A reakció erőinek e veresége úgy felizgatja Cavaradossit, hogy felkiált: „Győzelem!” – Scarpia ezt csak árulásnak foghatja fel, ezért megparancsolja, hogy Cavaradossit azonnal vigyék és végezzék ki. Tosca újra szembekerül a problémával, Cavaradossi kiszabadításával, de ezúttal teljesen más okból. Lehetett volna úgy is érvelni, hogy Cavaradossit valójában nem Tosca árulása tette szabaddá, mivel nyilvánvaló, hogy a férfi cinkosa volt Angelottinak, ám ennek a vonalnak folytatása feszültségellenes lett volna. Sardou azért ragaszkodott e fogáshoz, mert tudta: a francia közönséget semmiféle összefüggésben nem hagyja hidegen Napóleon egy győzelmének híre. A színdarabban a történelmi részlet eltúlzott felhasználása jobban előkészíti a közönséget erre a fordulatra – Sardou arra számított, hogy a legtöbben úgyis előre tudják, ki győzött Marengónál. Az operában viszont, amelyben a hátteret ugyancsak megnyirbálták, Sciarrone hirtelen megjelenése zavaró. A partitúrában is gyenge ez a pillanat. Sciarrone és Scarpia rövid párbeszédének hátterében egy puffogó 2/4-es zenei részlet szól, amitől Cavaradossi győzelemkiáltása üres, hektikus hangsúlyt kap. Olyan pillanat ez, amelyben a tenor a dramaturgiailag gyenge pontért kárpótlásul magas hangokat dobhat oda a közönségnek. A Tosca partitúrája rengeteget tartalmaz Puccini stílusának már közismert jegyeiből, de új érzelmi környezetben. A Tosca cselekménye különbözik a Manon Lescaut-étól és a Bohéméletétől. Amíg a korábbi szerelmesek elsősorban saját erkölcsi vagy fizikai gyengeségük miatt buknak el, a Toscában a Scarpia által megszemélyesített elnyomó rendszer áldozatai. A Tosca konfliktusának erkölcsi magasabbrendűsége Puccinitól is emelkedettebb stílust kívánt. A lírai kitörések pillanatai a szokásosak (rövid áriák és hosszabb kettősök), de kevesebb az ilyen pillanat, mint a korábbi operákban. Puccini újra él a visszatérő témákkal, bár ritkábban, mint a Manon Lescaut-ban vagy a Bohéméletben, de ezek több transzformáción mennek keresztül, mint az utóbbi és kevesebben, mint az előző műben. Puccini dallamai az áriákhoz és szerelmi jelenetekhez szerzett zene figyelemreméltó kivételével a Toscában önmagukban véve kevésbé lenyűgözőek, mert sok közülük egy-egy drámai helyzetet jellemez, és hatásuk csak összefüggésükben mutatkozik meg. Az opera tulajdonképpen a három főhős története. A többiek szerepe alárendelt: magyarázza a cselekményt, de drámailag minden a három főszereplő körül mozog. A romantikus eszmény értelmében Puccini hősei nem igazi operai hősök. Cavaradossinak két rövid ária jut, Toscának csak egy, duettjük pedig töredékes, amivel Puccini a cselekmény rohanásának kedvéért a lehető legkisebbre csökkentette a lírai momentumokat. A Tosca után a közönség emlékezetében nem bámulatos pillanatok maradnak meg, hanem maga a történet: a jelenetek filmszerűen peregnek le. - Tosca összetett jelleme nagyobb feladat elé állította Puccinit, mint akár Manon, akár Mimi. Tosca talán kevésbé tűnik rokonszenvesnek Puccini korábbi hősnőinél, mégis sokkal érdekesebb náluk. Eltökélt, bosszús, féltékenysége hirtelen tör felszínre. A Vissi d'artéban Tosca mint nő beszél; nem játszik meg semmit, hanem lelepleződik alapjában áldozatkész és nagylelkű természete. Puccini roppant ügyesen festi végig a partitúrában, és számos oldalát mutatja be érzékiségének, változékony temperamentumának. Figyelemre méltó, hogy a címszereplőnek mindössze egy ária jut: Tosca a második felvonásban felcsendülő imája (Vissi d’arte). Ez a pátosszal telített ária némileg meg is töri a felvonás sodró lendületét, de a mindenkori közönség nagy kedvence. - Scarpia szerepében Puccini szintén egy számára új hangtípussal kísérletezett, ami nem hasonlít Lescaut és Marcel sokkal líraibb szerepeihez. Scarpia A Nyugat lánya Rance-ának és A köpeny Marceljének előfutára, annak az énekhangtípusnak a továbbfejlesztése, amelyet Verdi alkalmazott Jago (Otello) szerepében. Scarpia és Jago kapcsolata az első felvonásban válik nyilvánvalóvá, amikor Scarpia Attavanti márkinő legyezőjét tartja kezében, és eszébe jut, mire is használta Desdemona kendőjét Jago. A szerephez igen erőteljes baritonhang kell. - Cavaradossi számára olyan hangtípust használ Puccini, amilyent már korábban is alkalmazott: lírai tenort könnyed magas regiszterrel. Ez a szerep kevesebbet követel, mint Des Grieux, de Rodolphe-nál nehezebb. Ha úgy tűnik, hogy Cavaradossi egyéniségét elnyomja Tosca és Scarpia, az a cselekmény hibája: a hős életveszélybe kerül, és a hősnő menti meg. Arról, hogy Cavaradossi művész, Puccini meleg és lelkes zenéjével győzi meg a hallgatót. A szerepet legfőképpen a harmadik felvonás elejének híres jelenete tartja egyensúlyban. Bár ez a jelenet a spontaneitás benyomását kelti, Puccini rendkívül sokat foglalkozott formai tervezésével. A Levélária elején a költő keserédesen emlékezik az érzékiségre, a végén pedig sötét kétségbeesést érez közeli elmúlására gondolva. ## Zeneművek listája Első felvonás: - Ah!... Finalmente!... Nel terror mio stolto (Angelotti belépője) - Recondita armonia (Cavaradossi „képáriája”) - Gente là dentro! - Mario! Mario! Mario! (Tosca) - Non la sospiri la nostra casetta (Tosca-Cavaradossi duett) - Qual occhio al mondo può star di paro (Cavaradossi) - È buona la mia Tosca (Cavaradossi) - Sommo giubilo, Eccellenza! (sekrestyés) - Un tal baccano in chiesa! Bel rispetto! (Scarpia belépője) - Mario? Mario? (Tosca) - Dove son? Potessi coglierli i traditori! (Tosca) - Tre sbirri... Una carrozza... Presto! (Scarpia) - Adjutorium nostrum („Te Deum” – kórus) Második felvonás: - Tosca è un buon falco!... (Scarpia) - O galantuomo (Scarpia) - Ed ora fra noi parliam da buoni amici. (Scarpia) - Ed or la verità. (Scarpia) - Floria (Cavaradossi) - Vittoria! Vittoria! (Cavaradossi) - Vissi d'arte (Tosca imája) - Vedi, le man giunte io stendo a te! (Tosca) - Tosca, finalmente mia! (Scarpia) - È morto. Or gli perdono! (Tosca) Harmadik felvonás: - Io de' sospiri te ne rimanno tanti (pásztorfiú) - Mario Cavaradossi? A voi. (börtönőr) - E lucevan le stelle... (Cavaradossi – Levélária) - Ah! Franchigia a Floria Tosca... (Cavaradossi) - O dolce mani mansuete e pure (Tosca-Cavaradossi kettős) - E non giungono... (Tosca) - Come è lunga l'attesa! (Tosca) - Presto, su! Mario! Mario! Su, presto! Andiamo! (Tosca) ## Hangszerelés Hangszerelés szempontjából a Tosca igazi előrelépés Puccini életművében, mert szélesebben alkalmazza benne a hangszerek színhatásait, mint azelőtt. A három kezdő akkordot például – olyan akkordsor, amely az egész hangú skálán alapszik – teljes zenekarra hangszerelte. A Toscában Puccini rendkívül sok változatban használja a különféle méretű és hangolású harangokat (a templomban például egy F-harang bongja az Angelust). Az eredeti partitúra a következő hangszereket írja elő: - 3 fuvola (a II. és III. piccolo), 2 oboa, angolkürt, 2 klarinét, basszusklarinét, 2 fagott, kontrafagott; - 4 kürt, 3 trombita, 3 harsona, basszusharsona; - üstdob, dob, triangulum, tam-tam, nagydob; - harangjáték, cseleszta, harang, hárfa; - vonós hangszerek. A színpadról szól egy fuvola, hárfa, 4 kürt, 3 harsona, harang, orgona, brácsa, 2 dob. ## Az ősbemutató A Tosca premierje előtti két hónapot Puccini idegesen töltötte. Bosszantotta, hogy tétlenségre kényszerült miután a partitúrát leszállította, és ezért eleven levelezésbe kezdett Illicával, megpróbált új témát találni. Időközben megromlott a Illica és Giocosa viszonya, miután utóbbi a L’Illustrazione Italiana című lapban saját költeményként publikálta az utolsó felvonás Amaro sol per te szonettjét. Ricordi mindent megtett, hogy lecsendesítse az ellenségeskedő librettistákat. Ahogy közeledett a bemutató időpontja, úgy került át Rómába Puccini, Ricordi és a szövegírók aggodalmának gyújtópontja. Sohasem hozták nyilvánosságra, miért is akarta Ricordi, hogy a Toscát Rómában mutassák be. A premier Milánótól Torinónál is messzebb viteléhez már az is elég ok lehetett, hogy Franchetti és követői esetleg zavart keltettek volna, ha a Toscát a Scalában mutatják be. Rómának, mint Olaszország fővárosának megvolt a zenei életben a maga súlya. Operaközönsége választékos, sőt hozzáértő volt, így az, hogy Puccini legújabb operáját ott vitték színre, nagyjából egyet jelentett a zeneszerző nemzeti elismerésével. Ezenkívül a római közönség már bizonyította, hogy szívesen látja az új operákat, mert tíz évvel korábban itt fogadták fékeveszett lelkesedéssel a Parasztbecsületet is. A választás egy másik oka természetesen az volt, hogy a Tosca minden egyes felvonása egy-egy kiemelkedően jellegzetes római helyen játszódik. A bemutatóra összeválogatott szereplőgárda a nagy nevek ellenére gyengének bizonyult. Tosca szerepére Darclée-t azért tartották megfelelőnek, mert nemcsak színpadi, hanem társadalmi sikerek is álltak már mögötte, és ez akkoriban jóval többet nyomott a latban, mint manapság. Puccini kitűnőnek találta megjelenését és hangját Tosca szerepéhez, de aggódott amiatt, hogy az énekesnőből hiányzik a temperamentum. Csak hat hónappal később, Londonban talált olyan szopránt, Milka Terninát, aki valóban tetszett neki a szerepben. Mario Cavaradossi szerepére sokan áhítoztak, közöttük Enrico Caruso, aki már énekelt korábban is a bemutatónak otthont adó Teatro Costanziban, és sikereire tekintettel számított arra, hogy megkapja a szerepet. Maga Puccini döntött ellene, ugyanis Caruso szerepeltetése kockázatos lett volna, mert énektechnikája még nem volt olyan biztos, mint amilyenné később vált, színészi alakítása határozottan primitív volt, és nem igazán volt meg benne az a physique du rôle, ami az arisztokrata festő Cavaradossi megformálásához kellett. Puccini Emilio de Marchit választotta, aki már több mint egy évtizedes karrierre tekinthetett vissza, és aki a milánói Scala egyik ünnepelt tenoristája volt. Scarpia szerepére Eugenio Giraldoni baritonistát szemelte ki. Az énekes két egykori operacsillag: a szoprán Carolina Ferni és a bariton Leone Giraldoni fiaként örökölte tehetségét. A további szereposztás: Ettore Borelli (a sekrestyés), Ruggero Galli (Angelotti), Salvatore Giordano (Spoletta) és Gironi (Sciarrone és a börtönőr). Az eredetileg 1900. január 13-ára kitűzött előadást a baljós előjelek miatt egy nappal előbbre hozták, vasárnapra, ugyanis féltek afféle bombatámadásoktól, amilyenekre már volt példa. Puccini legújabb operájának premierje nemzetközi szenzáció volt: megjelentek rajta az összes vezető európai lap, sőt, néhány tengerentúli újság tudósítói is. A közönség fényes volt: a kormányból ott volt Luigi Pelloux miniszterelnök és számos miniszter, a királyi családból pedig Margit királyné. A zenei világot Puccini vetélytársainak teljes sora képviselte, köztük Mascagni és Franchetti. Alig ment fel az első felvonás függönye, amikor az előcsarnokban lármázó későn érkezők - akik bebocsátásért hangoskodtak, és akiket a már a nézőtéren tartózkodók ugyancsak hangosan intettek le - olyan zűrzavart teremtettek, hogy Mugnone, bár ellenállt a kísértésnek, hogy a nemzeti himnuszra térjen át, letette a vezénylőpálcát. A függönyt leeresztették, és miután valamennyire helyreállt a rend, az előadást némileg bizonytalanul újrakezdték. Sok jelenlevő úgy emlékezett vissza, hogy a közönség szokatlanul nyugtalan és zajos volt. Gyakran hangzottak el gúnyolódó megjegyzések. Mascagni úgy időzítette megérkezését páholyába, hogy a legnagyobb hatást érje el: hangos Éljen Mascagni! kiáltások üdvözölték. Az előadás így, szinte nem is palástoltan ellenséges hangulatban folyt tovább. Ezek után meglepő, hogy az opera számos részletét tapsvihar követte, megújrázták mindkét tenoráriát, Tosca imáját, az első felvonás fináléját és – amit Puccini nagy igazolásként élt meg – a harmadik felvonás Ricordi által kifogásolt kettősét. A szerzőt az első felvonás után kétszer hívta ki a függöny elé a közönség, a Vissi d’arte után pedig egyszer. Az előadás végén viszonylag csekély volt lelkesedés, a szerzőt sem szólították a függöny elé, így az új darab sikerét vegyesnek ítélték. Vegyesek voltak a kritikák is. A Tosca legelső előadásának kritikusai közül egy sem tagadta, hogy akadnak a műben hatásos lírai részletek. Legtöbbjük dicsérte Puccini ügyes hangszerelését. Sokuk megérezte, hogy itt Puccini erősebb drámai érzéket árul el, mint korábbi partitúráiban. Néhányuk egyszerűen visszataszítónak találta a cselekmény szadizmusát, és többen panaszkodtak a partitúra egyenetlenségeire. Egyesek megjegyezték, hogy minél erőszakosabb a cselekmény, annál üresebb a zene. Azt azért csak kevesen merték állítani, hogy az operának csekély vagy semmi esélye sincs a fennmaradásra. A kritikák ekkor említették először Puccini saját stílusát. Ippolito Valetta zenekritikus a Nuova Antologia lapjain ekképpen vélekedett: ### Bemutatók világszerte Bemutatók világszerte: - Anglia: London, 1900. július 12. - Argentína: Buenos Aires, 1900. június 16. - Ausztria: Graz, 1904. június 10. - Ausztrália: Sydney, 1911. október 11. - Belgium: Brüsszel, 1904. április 2. - Brazília: Rio de Janeiro, 1900. szeptember 13. - Bulgária: Várna, 1906. május 10. - Chile: Santiago de Chile, 1901. június 30. - Costa Rica: San José, 1903. - Csehország: Prága, 1903. november 21. - Dánia: Koppenhága, 1910. május 5. - Egyesült Államok: New York, 1901. február 4. - Egyiptom: Kairó, 1901. november 26.3 - Észtország: Tallinn, 1911. - Görögország: Athén, 1901. április 14. - Finnország: Helsinki, 1905. szeptember 20. - Franciaország: Párizs, 1903. október 13. - Fülöp-szigetek: Manila, 1907. január 24. - Hollandia: Hága, 1904. december 22. - Horvátország: Zágráb, 1911. október 6. - Írország: Dublin, 1909. december 31. - Kolumbia: Bogotá, 1910. augusztus 9. - Kuba: Havanna 1902. december 13. - India: Kolkata, 1916. január 20. - Izrael: Tel-Aviv, 1925. január 25. - Japán: Jokohama, 1919. szeptember 20. - Jugoszlávia: Belgrád, 1914. január 10. - Kína: Sanghaj, 1915. január 21. - Lengyelország: Varsó, 1903. november 7. - Lettország: Riga, 1911. - Líbia: Tripoli, 1914. április 14. - Litvánia: Kaunas, 1909. november - Magyarország: Budapest, 1903. december 1. - Málta: Valletta, 1903. március 4. - Mexikó: Mexikóváros, 1901. július 27. - Monaco: Monte Carlo, 1903. március 28. - Németország: Drezda, 1902. október 21. - Norvégia: Oslo, 1921 - Oroszország: Szentpétervár, 1905. december 20. - Panama: Panamaváros, 1908. november 3. - Paraguay: Asunción, 1903. - Peru: Lima, 1903. július 15. - Portugália: Lisszabon, 1901. január 29. - Románia: Bukarest, 1902. február 11. - Salvador: San Salvador, 1905. május 10. - Spanyolország: Madrid, 1900. december 15. - Srí Lanka: Colombo, 1916. május 13. - Svájc: Genf, 1906. december 7. - Svédország: Stockholm, 1904. február 15. - Szlovénia: Ljubljana, 1906. - Törökország: Konstantinápoly, 1900. augusztus 23. - Tunézia: Tunisz, 1903. - Ukrajna: Odessza, 1901. január 1. - Uruguay: Montevideo, 1902. augusztus 17. - Új-Zéland: Auckland, 1917. január 11. - Venezuela: Caracas, 1905. október 25. ### Magyarországi bemutató A Tosca bemutatója Máder Rezsőnek, a Magyar Királyi Operaház igazgatójának köszönhető: ő indította el az Operaházban a nagy Puccini-korszakot. A Tosca érkezése 1903. december 1-jén nem váltott ki egyhangú ujjongást a kritikából. A zenevilágban Kacsóh Pongrác elrettentő példaként idézte Scarpia frenetikus jellemmotívumának B-dúr, Asz-dúr és E-dúr akkordokból álló sorozatát, hozzátéve, hogy ez valóságos negációja minden tonalitásnak, kigúnyolása minden dallamvezetésnek. Kacsóh azonban korabeli kritikustársaihoz hasonlóan tudta, hogy az opera főszerepe óriási virtuóz női szerep, amely tökéletes drámai énekesnőt és színésznőt kíván. Ez a legfőbb oka az opera hódító erejének. A fél évig próbált darab premierjét Máder vezényelte. Tosca szerepében Krammer Teréz, Cavaradossiként pedig Anthes György lépett színpadra. Tizennyolc előadással érte meg az első évadot, utána az előadások száma évadonként 5–10 között mozgott. ## Híres balesetek az előadásokon Számtalan történet kering a Tosca kaotikus és baklövésekkel teli előadásairól. Ezek közül kettő legendássá vált, bár igazságukat máig vitatják. Az első egy 1960-as New York-i produkció. A címszerepet éneklő primadonna különféle kéréseivel és dühkitöréseivel rendkívül népszerűtlenné tette magát – elannyira, hogy a színfalak mögött dolgozó személyzet úgy döntött, bosszút áll rajta. Az utasítás szerint az opera végén Toscának le kell ugrania az Angyalvár oromzatáról, miután szerelmét kivégezték. Általában biztonságosan földet ért egy speciális matracon. A legendák szerint ezen ominózus előadáson a személyzet a matracot egy különösen rugalmas trambulinnal cserélte fel. Tosca drámai ugrásának hatása rövid ideig tartott, mivel az énekesnő többször is újra meg újra felbukkant a mellvéd fölött, dühtől ordítva. A másik történet szerint egy 1961-es San Franciscó-i előadáson egy csapat, próbát alig látott statisztát küldtek a színpadra kivégzőosztagnak. Az instrukció szerint be kellett menniük kivégezni az elítéltet, majd feletteseik után elhagyni a színpadot. A színpadon azonban az osztag tagjai zavarba jöttek, amikor meglátták, hogy Tosca és Cavaradossi is jelen van: nem tudták melyikre is kell lőni. Végül Tosca mellett döntöttek – elvégre ő a tragikus névadó hősnő – de helyette a szeretője esett össze holtan mellette. Az esetet további zűrzavar követte, amikor Tosca levetette magát a mellvédről, és a férfiak egyedül maradtak a színpadon. Utasításukhoz hűen felettesüket követve ők is elhagyták a színpadot, egymás után ugrálva le a mellvédről. A Tosca feszültséggel teli fináléja a bakikon kívül számos balesetre is alkalmat adott. 1995. július 30-án a maceratai nyári fesztiválon Fabio Armiliato tenor szenvedett sérüléseket, amikor az áltöltény a lábfejéhez túl közel robbant el. Az összeeső tenort átölelő Tosca (Raina Kabaivanska) a férfin terjedő vérfoltot meglátva elájult. Az eset után Armiliato úgy nyilatkozott, hogy szerencséjére a katonák nem a fejét célozták meg. Öt nappal később ismét színpadra állt, de mankói a második felvonás közben megcsúsztak, Armiliato elesett és a másik lábát eltörte. Maria Callas egyszer a második felvonásban túl közel állt a színpadon égő gyertyához, és a parókája lángra kapott. A Scarpiát alakító Tito Gobbi rávetette magát, és ölelésével eloltotta a felkapó lángokat. Tosca utálattal nyomta le magáról a férfit, közben a fülébe súgott egy köszönömöt. ## Felvételek ### Audio ### Operafilmek ## Lejátszható felvételek ## YouTube - Tosca II – Vissi d'arte (magyar és olasz felirattal) közzétéve: 2020. november 20. - Tosca I – Recondita armonia – Titokzatos harmónia (HD, magyar felirattal) közzétéve: 2021. február 4. - Tosca I – Tosca, mi fai dimenticare Iddio! – Tosca, elfeledteted velem Istent! (HD, magyar felirattal) közzétéve: 2020. november 5. - Tosca III – E lucevan le stelle... (HD, magyar felirattal) közzétéve: 2020. november 8. - Tosca – Netrebko – Teatro alla Scala, 2019 (3 részben: 53, 50, 46 perc; olasz és magyar felirattal) közzétéve: 2021. december 29.

TVXQ

A TVXQ vagy DBSK (kínai illetve handzsa: 東方神起, pinjin: Dōngfāngshénqǐ, koreai: 동방신기 Tongbangsingi, japán: 東方神起 Tóhósinki) dél-koreai fiúegyüttes, melyet 2003-ban hozott létre az S.M. Entertainment. Nevük jelentése „A Kelet feltörekvő istenei”. Az együttes pályafutása során számos rekordot megdöntött. Japánban az első külföldi fiúegyüttes lettek, akiknek sikerült az Oricon slágerlistáján első helyet szerezniük és ők az első külföldi előadó, akinek nyolc kislemeze vezette a japán slágerlistákat. A TVXQ az első koreai együttes, akik koncertet adhattak a presztízses, ötvenezer férőhelyes Tokyo Dome-ban. 2012 nyarán kislemezeladás tekintetében a valaha volt legsikeresebb nemzetközi együttes lettek az Oricon történetében, kislemezeikből pályafutásuk során összesen 3,1 millió darabot adtak el a szigetországban, ezzel megdöntötték a The Carpenters együttes tíz éve fennálló rekordját. Pályafutásuk első tíz évében több mint tízmillió példányban fogytak a lemezeik. 2009-ben az együttes három tagja, Hero, Micky és Xiah pert indított a kiadójuk ellen, kifogásolva a 13 évre kötött szerződésüket, melyet méltánytalannak tartottak és 3 milliárd von kártérítést követeltek a kiadótól. A bíróság a javukra ítélt, aminek hatására a méltányos kereskedelemért felelős bizottság mintaszerződések kiadását javasolta a szerződések szabályozása érdekében. Az incidenst követően a kivált három tag új együttest alapított JYJ néven, míg a megmaradt két tag, U-Know és Max duóként folytatta a pályafutását TVXQ név alatt. ## Névváltozatok Az együttes több néven is ismert, aszerint, hogy a kínai írásjegyű nevüket melyik ázsiai országban hogyan ejtik. A 東方神起 koreai ejtése 동방신기, aminek népszerű latin betűs átírása Dong Bang Shin Ki vagy Dong Bang Shin Gi. A kínai ejtés népszerű átírása a Tong Vfang Xin Qi vagy Tong Vfang Xien Qi. A koreai nevük latin betűs rövidítése a DBSK, a kínaié a TVXQ vagy TVfXQ. A kínai írásjegyek olvasata Japánban népszerű latin betűs átírással Tohoshinki. Az angol nyelvű, illetve nemzetközi promóciók során a TVXQ nevet használják. ## Története ### 2003–2005: Debütálás, Tri-Angle és Rising Sun Az együttes tagjait különféle válogatókon és versenyeken fedezte fel az S.M. Entertainment. Kim Dzsunszut a Starlight Casting System válogatón szerződtették 14 éves korában. Kim Dzsedzsungra, Csong Junhóra és Sim Cshangminra az SM Youth Best Contest versenyen figyeltek fel. Pak Jucshon 2001-ben egy Amerikában rendezett válogatót nyert meg. Később az együttes tagjai művésznéven léptek fel, Dzsunszu Xiah, Junho U-Know, Dzsedzsung Hero, Cshangmin Max, Jucshon pedig Micky néven. Debütálásuk előtt több nevet is fontolgatott a kiadó az együttes számára: Odzsangjukpu (오장육부, „Az öt zsigér”), Csonszorul Mokko Szanun Kore (전설을 먹고 사는 고래, „A legendákat nyelő bálna”) és Tong Pang Pul Phe (동방불패, „Legyőzhetetlen Kelet”). Utóbbit választották, végül azonban mégis elvetették az ötletet, mert a handzsa írásjegyek nem voltak elég esztétikusak. I Szuman egyik ismerőse vetette fel a Tongbangsingi (동방신기, „A Kelet feltörekvő istenei”) nevet, ami a végleges választás lett. A TVXQ 2003. december 26-án debütált BoA és Britney Spears közös fellépésén, ahol a Hug című dalukat adták elő, valamint BoA közreműködésével az O Holy Night a cappella-verzióját. 2004. január 14-én jelent meg első kislemezük Hug címmel, amely 4. helyen debütált a havi slágerlistákon és összesen példányban kelt el, amivel az év tizennegyedik legsikeresebb lemeze volt. Második kislemezük, a The Way U Are második helyen végzett, eladott példánnyal az év kilencedik legtöbbet eladott lemeze lett. Első stúdióalbumuk, a Tri-Angle 2004 októberében jelent meg, első helyen debütált a toplistákon, és összesen darabot adtak el belőle, ezzel az év nyolcadik legkeresettebb albuma volt. 2005 áprilisában a TVXQ Japánban próbált szerencsét az Avex Group alá tartozó Rhythm Zone kiadó segítségével, a Stay with Me Tonight című kislemezzel, melyet egy ötállomásos turné követett a szigetországban. Mielőtt visszatértek Koreába, Somebody to Love címmel újabb japán nyelvű dalt adtak ki. Második koreai nagylemezük, a Rising Sun 2005 szeptemberében jelent meg eladott példánnyal az év negyedik legsikeresebb lemezeként. Az album címadó dala a 2009-es Halálos iram (Fast & Furious) című amerikai film egyik akciójelenetének háttérzenéje volt. Az együttes az évet két dallal zárta, a My Destiny című japán kislemezzel és a Show Me Your Love című koreai kislemezükkel, melyet a Super Juniorral közösen vettek fel. Utóbbiból darab fogyott. A TVXQ a 2005-ös Mnet KM Music Video Festivalon elnyerte a legjobb videóklip díját a Rising Sunért, valamint a közönségdíjat is hazavihette. ### 2006–2007: Heart, Mind and Soul és "O"-Csong.Pan.Hap. A TVXQ 2006-ban Ázsia-turnéra indult, Dél-Korea mellett felléptek Kínában, Thaiföldön és Malajziában, utóbbi országban ők voltak az első koreai együttes. Márciusban megjelent az együttes negyedik japán kislemeze, az Aszu va Kuru Kara (明日は来るから; Hepburn: Asu wa Kuru Kara^?, ’Mert eljön a holnap’), amit első japán nagylemezük, a Heart, Mind and Soul követett. Az album 25. helyen nyitott az Oricon heti listáján 9554 eladott példánnyal. Egy hónappal később a Rising Sun/Heart, Mind and Soul című ötödik japán nyelvű kislemezük is felkerült az Oriconra a 22. helyen. Májustól júniusig az együttes Japánban turnézott (1st Live Tour 2006: Heart, Mind and Soul). Ezután újabb két kislemez következett, a Begin és a Sky, utóbbi a heti slágerlista hatodik helyén debütált, ez volt az első kislemezük, ami bejutott a Top 10-be az Oriconon. Azon a nyáron az együttes Hi Touch rendezvényén mintegy japán rajongó vett részt, a Sky című dalt pedig egy reklámhoz a Baskin Robbins is felhasználta. A TVXQ fellépett az Avex évente megrendezett a-nation-koncertjein is, azonban U-Know nélkül, aki Malajziában bokasérülést szenvedett, és még nem épült fel. 2006 szeptemberében a TVXQ visszatért Koreába, ahol megjelentették harmadik nagylemezüket "O"-Csong.Pan.Hap. címmel, melynek szó szerinti jelentése: „O–tézis.antitézis.szintézis.”, Hegel elméletére utalva. példányban fogyott, ezzel az év legsikeresebb lemeze volt Koreában. Két hónappal később újabb japán kislemez következett, a Miss you/"O"-Szei.Han.Gó (Miss you/"O"‐正・反・合; Hepburn: Miss You/"O" - Sei-Han-Gō^?), ami elsőként juttatta az együttest az Oricon Top 5-be, harmadik helyen. Az év végi MKMF Music Festivalon négy díjat nyertek: győztesek lettek az Év legjobb előadója és a Legjobb együttes kategóriában, emellett az Mnet.com és az Mnet Plus Mobile Közönségdíját is megkapták. A Golden Disk Awardson elvihették a Teszangot, valamint egy Ponszangot. Az SBS Music Awardson szintén elnyertek egy Ponszangot és egy Teszangot. 2007-ben a TVXQ újabb japán kislemezt adott ki Step By Step címmel, amelyet a The 2nd Asia Tour Concert ’O’ turné követett. Felléptek Szöulban, Tajpejben, Bangkokban, Kuala Lumpurban, Sanghajban és Pekingben összesen rajongó előtt. Márciusban megjelent a Choosey Lover című kislemezük, valamint a Five in the Black című albumuk Japánban. Mindkettő a top 10-ben debütált az Oriconon. Májusban a Japan MTV Video Music Awardson a Best Buzz Asia in Korea-díjat nyerték el az "O"-Csong.Pan.Hap. albumukért. Júniustól decemberig öt japán kislemez következett, amelyek közül a Summer: Summer Dream/Song for You/Love in the Ice második lett az Oriconon, az együttes addigi legmagasabb helyezéseként. A TVXQ közreműködött Koda Kumi Last Angel című dalában, amit A Kaptár 3. – Teljes pusztulás Japánban vetített változatában is felhasználtak. ### 2008–2009: Japán meghódítása és a Mirotic 2008\. január 16-án a TVXQ Purple Line című dala az Oricon slágerlistájának első helyén debütált, ezzel az együttes első toplistavezető dala lett a szigetországban, amivel a külföldi fiúegyüttesek tekintetében rekordot állítottak fel. Az ezt követő T című nagylemezük a negyedik helyen nyitott. A Rhythm Zone bejelentette, hogy az együttes a Trick projekt keretében öt kislemezt fog megjelentetni, amelyeken az egyes tagok szólói szerepelnek. Áprilisban újabb japán kislemez következett Beautiful You / Sennen Koi Uta címmel, amivel külföldiként másodszorra is vezették az Oricon-slágerlistát, ezzel beállítva (歐陽菲菲) 24 évvel korábbi rekordját. Júniusban a TVXQ visszatért Koreába az éves Annual Dream koncertre. Június 12-én Pekingben zárták előző év februárjában indított ázsiai turnéjukat. Ezután visszautaztak Japánba, ahol a Dósite kimi o szuki ni natte simattandaró? című kislemezük ismételten toplistavezető lett, majd felléptek az Avex 20. évfordulóján tartott részvényesi gyűlésen és az a-nation fesztiválon. Augusztusban az együttes visszatért Koreába az SMTown Live '08 koncerte, ahol többek között BoA, a Girls’ Generation, a SHINee és a Super Junior társaságában léptek el. Negyedik koreai nagylemezük, a Mirotic szeptember 24-én jelent volna meg, ám a nagy számú előrendelések miatt a dátumot két nappal el kellett tolni. A lemez a toplisták élén debütált eladott példánnyal. Négy hónappal később az album átlépte az -es eladást, amire hat éve nem volt példa az országban. Érdekesség, hogy az album a későbbi években is keresett maradt, 2012 júliusáig összesen darab fogyott el belőle, amivel a TVXQ az S.M. Entertainment legsikeresebb idolegyüttese lett. A Mirotic új szó, a koreai miro (미로, „labirintus”) és az angol -tic melléknévi végződés összevonásából keletkezett, az eredeti koreai cím Csumun (주문, „bűbáj”). Októberben kiadták a Mirotic címadó dalának japán nyelvű verzióját Dzsumon: Mirotic címmel, amely ismét első helyen nyitott az Oriconon. Szilveszterkor felléptek a rangos Kóhaku uta gasszen televíziós fesztiválon, ahová kizárólag meghívásos alapon kerülhetnek be a japán zenei életre legnagyobb hatással bíró előadók. Huszonötödik japán kislemezük Bolero/Kiss the Baby Sky/Vaszurenaide címmel jelent meg 2009 januárjában, ismét első helyet érve el a slágerlistán. Ezt márciusban a Survivor követte, ami megszakította a sorozatos első helyezéseket, harmadik helyezett lett. A két kislemez után kiadták a negyedik japán albumukat The Secret Code címmel, amely második helyen nyitott az Oriconon, Hamaszaki Ajumi mögött. Kilenc állomásos japán turnéra indultak, amit a Tokyo Dome-ban fejeztek be, ők lettek az első dél-koreai együttes, akik felléphettek Japán legnagyobb koncertstadionjában (az első koreai énekes Rain volt). A turné összesen több mint nézőt vonzott. Április 22-én kiadták Share the World/We Are! című kislemezüket, ami ismét a slágerlisták élén debütált. Ezt a Stand by U követte, ami eladott darabbal az Oricon heti listájának második helyén végzett. Az együttes 4th Live Tour 2009 – The Secret Code – Final in Tokyo Dome DVD-je az első héten példányban fogyott, összesen pedig példányban, amivel a legsikeresebb külföldi előadó lett a japán DVD-eladások tekintetében. A korábbi rekordot 2003 óta a The Beatles és a Led Zeppelin tartotta. A TVXQ lett az első külföldi előadó, aminek sikerült elérni a -es küszöböt a DVD-eladásoknál, és érdekesség, hogy később az együttesből kivált JYJ lett a második: 2010-ben kiadott Thanksgiving Live in Dome című DVD-jükből darab fogyott. ### 2009–2010: Per és kettéválás 2009\. július 31-én Hero, Micky és Xiah pert indított az S.M. Entertainment ellen, kifogásolva a 13 évre kötött szerződésüket, melyet méltánytalannak tartottak, és 3 milliárd von kártérítést követeltek a kiadótól. Az együttes három tagja úgy vélte, a kiadó a tudtuk és beleegyezésük nélkül változtatta meg a szerződésük feltételeit, olyan programokat szerveztek, amikbe az együttes nem egyezett bele, és a keresetüket nem igazságosan osztotta szét a menedzsmentjük. A három énekes állításuk szerint megpróbált beszélni a kiadóval az ügy házon belüli lerendezése érdekében, azonban a kiadó nem volt hajlandó rendezni a vitás kérdéseket, ezért terelték jogi útra az ügyüket. A kiadó állítása szerint a három TVXQ-tag a privát kozmetikai reklámszerződésük miatt akart szerződést bontani velük, és kizárólag a pénz motiválta őket. A per bejelentésének hatására az S.M. Entertainment részvényeinek értéke 10%-ot zuhant. Miközben a per zajlott, a TVXQ japán kiadója kiadta az együttes Break Out! című kislemezét, amiből darab fogyott, ezzel megdöntve Elton John korábbi rekordját a TVXQ lett az első heti kislemezeladások tekintetében a legsikeresebb külföldi előadó Japánban. Ezt a Toki o tomete követte 2010 márciusában – ez volt az utolsó kislemez, ami az eredeti TVXQ-felállásban jelent meg. A dal a Best Selection 2010 válogatáslemezre is felkerült, ami dupla platina minősítést kapott eladott példánnyal alig egy hónappal a megjelenés után. A TVXQ ötfős felállásban utoljára a 2009-es Kóhaku uta gasszen műsorban lépett fel december 31-én. 2010\. április 3-án az Avex közölte, hogy a TVXQ tevékenysége átmenetileg szünetel. Néhány nappal később a Rhythm Zone bejelentette, hogy Hero, Micky és Xiah JYJ néven folytatja tovább pályafutását, később azonban felfüggesztette az újonnan alakult együttes támogatását. A TVXQ így két részre szakadt. A felbomlás után a kiadóval fontolgatták, hogy új tagokkal pótolják a régieket, végül azonban elvetették az ötletet. U-Know és Max augusztustól szeptemberig TVXQ név alatt léptek fel duóként az S.M. Entertainment SMTown Live '10 World Tour turnéján Szöulban, Los Angeles-ben és Sanghajban. November 23-án az S.M. hivatalosan is bejelentette, hogy U-Know és Max duóként folytatja. A kétfősre csökkent együttes Japánban az Avexszel is szerződést újított duóként. Hosszú pereskedés után, 2012 novemberében közös megegyezéssel lezárult a JYJ és az S.M. Entertainment között zajló vita, melynek eredményeképp 2009. július 31-től számítva megszüntetettnek tekintik a három énekes szerződését, és a felek innentől nem szólhatnak bele egymás tevékenységébe. ### 2011: Visszatérés duóként A TVXQ 2011. január 5-én megjelentette első, duóként kiadott albumát Keep Your Head Down címmel, amely két héttel a megjelenés után első helyezett lett a Kaon eladási listáján. A lemezből 2011 első felében példány fogyott, amivel a legtöbbet eladott album lett abban a félévben. Az album újracsomagolt változata példányban kelt el. A címadó dal japán verziója, a Why? (Keep Your Head Down) az Avex Trax gondozásában jelent meg kislemezként január 26-án, első helyet szerezve az Oricon napi, heti és havi ranglistáján is. Összesen darabot adtak el belőle. Superstar című kislemezük -es eladással aranylemez lett. Augusztusban két év kihagyás után ismét az a-nation fesztiválon léptek fel, öt városban, majd a tokiói zárókoncerten utolsó fellépőként szerepeltek, ami a fesztivál történetében először fordult elő, nyolc éven át minden alkalommal Hamaszaki Ajumi volt az utolsó (azaz a legnagyobb nevű) fellépő. Szeptember 2–4. között az SMTOWN Live in Tokyo koncerten vettek részt a Tokyo Dome-ban. Szeptember 19-én, két és fél év után megjelent az együttes új japán kislemeze, a B.U.T (BE-AU-TY), amit szeptember 28-án a TONE című nagylemez követett. Az albumból az első héten darab fogyott, amivel megdöntötték Bon Jovi 2000-ben felállított rekordját. Az album platinaminősítést kapott két héttel a megjelenése után. Ez volt az együttes első stúdióalbuma, ami vezette az Oricon heti és havi slágerlistáját is. Október harmadikán Koreában léptek fel a 2011 Hallyu Dream Concert rendezvényen Kjongdzsuban, többek között az Infinite, a Girls’ Generation, GD & TOP, az MBLAQ, a 4Minute és a Beast társaságában néző, köztük 5000 külföldi előtt. A koncertet október 6-án felvételről leadta az Mnet tévécsatorna. Október 9-én az együttes részt vett a KBS csatorna által szervezett New York–Korea Festivalon, amely Dél-Korea ENSZ-tagságának 20. évfordulóját volt hivatott megünnepelni. A koncertet fős közönség előtt New Jerseyben tartották, és a KBS2 csatorna október 22-én vetítette. Az SMTOWN Live in New York koncert keretében a Madison Square Gardenben léptek fel október 23-án a Girls’ Generation, a SHINee, a Super Junior, BoA és Kangta mellett, fő előtt. November 12-én a Sydneyben tartott 2011 K-pop Music Festival utolsó fellépője voltak. November 30-án megjelent következő japán kislemezük, a Winter Rose, amit a Seven & i Holdings reklámfilmjeihez is felhasznált. Az együttes a kiadójuk december 13-án megjelent 2011 Winter SMTown – The Warmest Gift válogatásalbumán a Sleigh Ride című dallal működött közre. December végén részt vettek a Kóhaku uta gasszen műsorban a japán NHK csatornán. ### 2012–2013: Catch Me és turnék A TVXQ 2012 elején januártól áprilisig Japánban turnézott, kilenc városban összesen fő előtt léptek fel, ez volt a legnagyobb nézőszámú turné a K-pop történelmében, amelyre percek alatt az összes jegy elkelt. Az együttes három egymást követő koncertet adott a Tokyo Dome-ban, ezt korábban csak Michael Jackson és a Backstreet Boys tudta véghezvinni. Márciusban megjelent Still című kislemezük első helyezett lett az Oricon heti listáján mintegy eladott példánnyal. Ezzel az együttes megdöntötte BoA korábbi rekordját: 26 kislemezük szerepelt az első tízben az Oriconon, illetve tízszer vezették a kislemezlistát, ami szintén rekordnak számított külföldi előadó esetében. Május 12-én felléptek a Seoul World Cup Stadionban rendezett 18. Annual Dream Concerten, melynek célja a hátrányos helyzetű koreai fiatalok megsegítése volt. Ezt az SMTOWN Live World Tour III koncert követte a kaliforniai Anaheimben május 20-án, majd az együttes fellépett az MBC csatorna által szervezett 2012 MBC Korean Music Wave in Google koncerten, melyet a YouTube világszerte élőben közvetített. Ezt az SMTOWN-turné második állomása követte június 9-én Tajvanon. Június 30-án és július 1-jén Szaitamában, a Super Arenában összesen -es közönséggel tartottak rajongói találkozót, majd ezt megismételték Kóbe városában is, ahol -en látogattak el a rendezvényre. Ez volt a legnagyobb rajongói találkozó a japán könnyűzene történelmében. Július 11-én újabb japán kislemezük jelent meg Android címmel, amelyből az első napon darab fogyott, ezzel a TVXQ tizenegyedik alkalommal került az Oricon heti toplistájának élére. Kislemezeladás tekintetében a valaha volt legsikeresebb nemzetközi együttes lett az Oricon történetében, addigi pályafutásuk során összesen 3,1 millió darabot adtak el kislemezeikből a szigetországban, megdöntve a The Carpenters együttes tíz éve fennálló rekordját. Szeptember 24-én megjelent hatodik koreai stúdióalbumuk, a Catch Me, illetve bejelentették, hogy világ körüli turnéra indulnak november 17-én. November 26-án az együttes kiadta az album újracsomagolt verzióját, amelyen új dal is található Humanoids címmel. 2013\. január 16-án az együttes bejelentette hatodik japán nagylemezének, a Time-nak a megjelenési dátumát, mely március 6-a lett. A Catch Me japán nyelvű változara több mint példányban fogyott, ezzel tizenkedttedik alkalommal voltak listavezetőek az Oriconon. A TVXQ 2013 áprilisában Time Tour címmel japán turnéra indult, aminek során mind az öt nagy koncertstadiont (dome) érintették, elsőként a koreai előadók közül. Ők lettek a negyedik külföldi együttes, akik mind az öt dome-ban koncertet adtak Japánban. A koncerteket összesen ember látta a helyszínen, valamint a koncertet 38 moziban is vetítették. A turné bevétele meghaladta a 110 millió dollárt. 2013\. december 26–27-én az együttes két koncertet tartott Time Slip címmel a Korea International Exhibition Centerben ban, 10 éves évfordulójuk alkalmából. ### 2014–2015: Tizedik évforduló, katonai szolgálat 2014\. január 6-án jelent meg az együttes tizedik évfordulós nagylemeze, a Tense. Első helyezett volt a nagylemezlistáján, eladott példánnyal az első héten. Az első hónapban darab fogyott belőle, ezzel a januári hónap legtöbbet eladott albuma volt. A lemezt általánosságban pozitívan fogadták a kritikusok. Az album neo soul-elemeket tartalmaz, a kimásolt kislemez, a Something pedig swing jazzre épít. A kislemez negyedik helyen debütált a kislemezlistáján, és hetedik volt a Billboard K-pop Hot 100 listáján. A Tense bővített kiadásban újra megjelent 2014. február 27-én Spellbound címmel. A TVXQ hetedik japán nagylemeze Tree címmel 2014. március 5-én jelent meg. Első helyen debütált az Oricon albumlistáján, eladott példánnyal. Ezzel ők lettek az első külföldi együttes, akiknek egymást követő három albuma az első héten több mint példányban fogyott, megdöntve ezzel a Bon Jovi tizenhárom éves rekordját. 2014 áprilisa és júniusa között Japánban turnéztak, a Tree: Live Tour 2014 nézőt vonzott. 2014\. augusztus 30-án a duó bejelentette 2015. évi új japán arénaturnéját. 2014. december 17-én megjelent következő japán lemezük, a With. Év végén ázsiai turnéra indultak, Korea mellett Kínában, Tajvanon és Thaiföldön léptek fel. 2014. december 26-án a sanghaji Madame Tussauds-múzeumban kaptak saját viaszbábut. Eladások tekintetében a TVXQ 2014-ben az ötödik legnagyobb bevételre szert tett előadó volt Japánban, 3,691 milliárd jennel. 2015 júliusában, egy nappal U-Know hadseregbe bevonulása előtt megjelent Rise as God című koreai lemezük, mely első helyen debütált a slágerlistán. Max novemberben kezdte meg kötelező katonai szolgálatát rendőrként. ### 2017–: Turnék, New Chapter, Tomorrow, XV U-Know 2017. április 20-án szerelt le, Max pedig augusztus 18-án. Szeptember 30. és október 15. között TVXQ Special Comeback Live: Your Present címmel tartották visszatérő koncertjüket Szöulban és Makaón. Október 25-én megjelent Fine Collection: Begin Again című japán válogatáslemezük, melyen 2011 óta megjelent dalok szerepeltek. A Begin Again turné novemberben indult és 2018 januárjában ért végen a Nissan Stadiumban. A turné új rekordot döntött a K-pop számára Japánban, több mint egymillió eladott jeggyel. December 20-án adták ki Reboot című kislemezüket, mely második helyen debütált az Oricon heti listáján. A duó nyolcadik koreai nagylemeze New Chapter \#1: The Chance of Love címmel 2018. március 28-án jelent meg, melyet a Circle \#welcome koncertsorozat követett május 5-én és 6-án Szöulban. Ezt követően Hongkongban és Bangkokban léptek fel. A New Chapter \#1 első helyen debütált a slágerlistáján, a havi listán pedig negyedik helyen végzett. A TVXQ Road című japán kislemeze júliusban jelent meg és második lett az Oriconon. Kilencedik japán nagylemezük Tomorrow címmel szeptember 18-án került a boltokba. New Chapter \#2: The Truth of Love című koreai középlemezük december 26-án jelent meg, az együttes debütálásának 15. évfordulójára. Tizedik japán nyelvű lemezük XV címmel jelent meg 2019. október 16-án, debütálásuk 15. évfordulójára. Ez lett a nyolcadik lemezük, amelyik vezette az Oricon nagylemezlistáját, és ezzel megdöntötték BoA rekordját, az első és egyetlen külföldi előadó lettek, akiknek nyolcszor sikerült vezetniük a slágerlistát. 2020 májusában, a Covid19-pandémia miatt teljesen online tartott Beyond Live koncertsorozat részeként a TVXQ is fellépett. ## Tagjai ## Zenei stílus, dalszerzői tevékenység A TVXQ dalai változatos zenei stílusokat tükröznek, albumaikon egyaránt megtalálható a dance, a pop, az R&B, az a cappella, vagy akár a dubstep, az electronica és a rock is. Az öttagú TVXQ kifejezetten híres volt énekegyüttesként is a cappella-előadásaikról, különösen Japánban, ahol főképp vokáltehetségükkel tűntek ki, míg Koreában inkább a táncolható dalaikkal voltak sikeresebbek. Bár dalaik többségét az S.M. Entertainment dalszerzői írták, az együttes tagjai több dalban is közreműködtek szövegíróként, illetve maguk is komponáltak. U-Know Xiahval és Mickyvel közösen szerezte a Love After Love című dal szövegét a Rising Sun albumra, illetve maga írta a Spokesman és a Checkmate című szólóit. Xiah írta a Ne kjote szumszül szu ittdamjon (네 곁에 숨쉴 수 있다면) című dalt, amely az együttes harmadik lemezén jelent meg, illetve két saját szólódalát, a My Page-et és a Rainy Nightot is. 2008-ban a Mirotic című albumra a Noul... Paraboda (노을... 바라보다) című dal szövegét írta. 2009-ben Xiahtic című szólódala az együttes Break Out! című japán kislemezén is megjelent. Hero a TVXQ Bolero/Kiss the Baby Sky/Vaszurenaide című huszonötödik japán kislemezére Vaszurenaide (忘れないで; Hepburn: Wasurenaide^?, ’Don't Forget’) címmel írt dalt. A dal a The Secret Code című nagylemezükön is megjelent, amin Kim másik két szerzeménye, a 9095 és a 9096 is szerepelt. A Vaszurenaidét Japánban egy kozmetikumreklámban is felhasználták. A Mirotic albumon Don't Cry My Lover címmel jelent meg dala. Mickyvel közösen írta a Kiss sita mama, szajonara (Kissしたまま、さよなら; Hepburn: Kiss Shita Mama, Sayonara^?, ’As We Kiss, Goodbye’) című dalt, ami a T című albumon kapott helyet. Micky ezen kívül a My Girlfriend dalszövegéért is felelős volt, valamint 2007-ben a 2007 Winter SMTown – Only Love című albumon jelent meg az Evergreen című dala. Az együttes Mirotic című albumára Szarang annjong szarang (사랑 안녕 사랑, „Szerelem, viszlát szerelem”) címmel írt dalt. Max a Love in the Ice, a Kobek (고백) és az I Swear koreai dalszövegét írta. ## Imidzsük és kulturális hatásuk A TVXQ-t minden idők egyik legnagyobb, legendás K-pop-együtteseként tartják számon, az MTV Iggy a 2000-es évek tíz legjelentősebb K-pop-előadója közé sorolta. A koreai sajtó a „koreai hullám királyai”, illetve a „K-pop királyai” becenévvel látta el az együttest. Az együttes minden idők legsikeresebb koreai előadója Japánban, pályafutásuk során számos helyi rekordot megdöntöttek. Több későbbi idolegyüttes is példaképként tekintett rájuk, többek között a D-NA, a HITT, a Boyfriend vagy a T-ara, de Seungriról, a Big Bang együttes tagjáról is köztudott, hogy tinikora óta a TVXQ (különösen Xiah Junsu) rajongója. ## Incidensek Az együttes 2004 augusztusában autóbalesetet szenvedett az autópályán, az együttes tagjai könnyebben sérültek, a sofőrjük meghalt. 2006 októberében majdnem tragédia történt, amikor egy antirajongó pillanatragasztóval összekevert üdítőitalt adott U-Knownak, akit kórházba szállítottak, de néhány nappal később ki is engedtek. A kiskorú elkövető ellen az énekes nem emelt vádat. 2008-ban Hero és Max egy rajongói találkozóra tartva újabb autóbalesetet szenvedtek, könnyű sérülésekkel. 2009-ben Xiah próba közben lábsérülést szenvedett el, aminek következtében egy időre tolószékbe kényszerült. 2008 novemberében az együttes Mirotic című dalát a Fiatalok Védelméért Bizottság erotikusan túlfűtöttnek és emiatt a fiatalokra káros hatásúnak ítélte meg, aminek következtében az albumra 19-es korhatáros karika került, és a dalt nem adhatták elő televíziós fellépések során, csak este 10 óra után. A dalszöveget is meg kellett változtatniuk, az eredeti I got you under my skin helyett I got you under my sky-ra. A cenzúra ellen a rajongók petíciót készítettek, amit több mint -en írtak alá. ## Reklámkampányok A TVXQ pályafutása során számos televíziós és egyéb jellegű reklámot készített, főképp ázsiai piacok számára. Az ötfős együttest szponzorálta például a Samsung, a Fila és a japán üdítőital-gyártó Oronamin. Dalaikat is felhasználták reklámokhoz, például a Chevrolet és a Subaru. 2005-ben az együttes és BoA a Los Angeles Tourism Corporation See My L.A. kampányának szóvivője volt. 2007-ben a TVXQ-nak önálló heti rádióműsora volt a Japan FM Networkön TVXQ Bigeastation címmel. 2008-ban a Universal Studios Japan élménypark választotta őket nagykövetükké. Ugyanebben az évben lettek a Lotte Duty Free arcai. A TVXQ-duó 2011-ben Koreában olyan márkákkal kötött szerződést, mint a Nike, a The Shilla Duty Free, a Pepsi, a Missha és a Lacoste. Japánban a 7-Eleven arca lett az együttes a Girls’ Generationnel együtt. ## Rajongói klub A TVXQ koreai rajongói klubjának neve Cassiopeia (a csillagkép után), a japán klub neve pedig BigEast. A Cassiopeia csillagkép W alakú, a számítógép billentyűzetén a TVfXQ is W alakot ad ki. A klub hivatalos színe a vörös. Több forrás szerint 2008-ban a Cassiopeia Guinness-rekorder lett, mint a legnagyobb rajongói klub a világon, regisztrált taggal, azonban a Guinness World Records igazolta, hogy nem regisztráltak náluk ilyen rekordokat. A BigEastnek összesen körülbelül tagja van. Amikor Hero, Micky és Xiah pert indítottak az S.M. Entertainment ellen, Cassiopeia-tag („Cassie”) kérvényt nyújtott be a szöuli bírósághoz a kiadó hosszú távú szerződései ellen felszólalva. A rajongói klub kártérítést is követelt a kiadótól, mivel az SM Town Live Concertet egy héttel a meghirdetett időpont előtt lemondták. ## Diszkográfia és filmográfia Koreai stúdióalbumok - Tri-Angle (2004) - Rising Sun (2005) - “O”-Csong.Pan.Hap (2006) - Mirotic (2008) - Keep Your Head Down (2011) - Catch Me (2012) - Tense (2014) - Rise as God (2015) - New Chapter \#1: The Chance of Love (2018) Japán stúdióalbumok - Heart, Mind and Soul (2006) - Five in the Black (2007) - T (2008) - The Secret Code (2009) - TONE (2011) - Time (2013) - Tree (2014) - With (2014) - Tomorrow (2018) - XV (2019) ## Turnék Japán turnék - 2006: Tohoshinki 1st Live Tour 2006 : Heart, Mind And Soul - 2007: Tohoshinki 2nd Live Tour 2007 : Five In The Black - 2008: Tohoshinki 3rd Live Tour 2008 : T - 2009: Tohoshinki 4th Live Tour 2009 : The Secret Code - 2012: Tohoshinki Live Tour 2012 : TONE - 2013: Time: Live Tour 2013 - 2014: Tree: Live Tour 2014 - 2015: With: Live Tour 2015 - 2017–2018: Begin Again: Live Tour - 2018–2019: Tomorrow: Live Tour - 2019–2020: XV: Live Tour Ázsiai és világ körüli turnék - 2006: The 1st Asia Tour : Rising Sun - 2007-2008: The 2nd Asia Tour : O-Jung Ban Hab - 2009: The 3rd Asia Tour : Mirotic - 2012-2013 : TVXQ! World Tour Catch Me - 2014–2015: Tistory: Special Live Tour - 2018–2019: Circle Tour ## Díjak és elismerések A TVXQ együttes pályafutása során 2013-ig több mint 70 díjat kapott és számos egyéb elismerésben részesült. A presztízses koreai díjátadók tekintetében kilenc díjat vihettek haza a Seoul Music Awardsról, hetet pedig a Golden Disk Awardsról és összesen tizennyolcat az Mnet díjátadó gáláiról. Négyszer nyerték el a rangos Japan Gold Disc Awardot és háromszor a Japan Record Awardot. Dalaik tizenkilencszer nyertek az egyik legnézettebb televíziós zenei műsorban, az Inkigayo-ban.

DeLorean DMC–12

A DeLorean DMC–12 (általában egyszerűen csak a DeLorean [ejtsd:"dőlórien"] ) sportautót a John DeLorean által alapított DeLorean Motor Company gyártotta 1981-ben és 1982-ben elsődlegesen az amerikai autópiac számára. Az autónak különleges formát adó sirályszárnyajtói vannak és üvegszálas műanyagból készült „karosszériája”, amihez a nem teherhordó szálcsiszolt rozsdamentesacél-lemezeket rögzítették. A DeLorean egy módosított változata a Vissza a jövőbe filmtrilógiában szerepelt mint időgép, és így legenda lett. Az első prototípus 1976 márciusában jelent meg, a gyártás pedig hivatalosan 1981-ben kezdődött el Dunmurryben, az észak-írországi Belfast egyik külvárosában. Az első DMC–12 január 21-én gördült le a gyártósorról. Gyártása során az autó számos részét megváltoztatták, mint például a csomagtartó tetejének formáját, a kerekeket és a belsőt is. Körülbelül 9000 darab DMC–12 készült el, mielőtt 1982 végén a gyártást leállították. A DMC–12 volt az egyetlen típus, amit a cég gyártott. A DeLorean Motor Companyt ugyanis felszámolták, mivel rövid működése során az 1980-as évek elején az amerikai autópiac az 1930-as évek óta az egyik legnagyobb pangásán ment keresztül. A bukást továbbá az autó különlegessége is okozta, hiszen a rozsdamentes anyagok drágák, és John DeLoreannek nem volt elég forrása a gyártás további finanszírozásához. Elpártoltak tőle a támogatók, a hírneve is megkopott, még drogcsempészettel is megvádolták. A DMC–12-esek azonban nem tűntek el teljesen, mert még több ezer példány létezhet, és Európában is számos van közülük, rajongói és tulajdonosi klubok alakultak világszerte. Igazi autókülönlegességként rendszeresen feltűnnek különböző rendezvényeken. Része lett a modern kultúrának, hiszen filmek, videóklipek, rajzfilmek és videojátékok szereplője. Egy texasi vállalkozó, Stephen Wynne 1995-ben különálló cégként megalapította a DeLorean Motor Company nevet viselő vállalkozást, majd nem sokkal azután megszerezte a DMC-logó védjegyét, valamint az eredeti DeLorean Motor Company megmaradt alkatrészkészletét. Ez a vállalkozás, amely Texasban, Houston Humble nevű külvárosában működik, megrendelésre újonnan összeszerelt autókat is készít, de még az eredeti készletből vagy az eredeti beszállítótól származó, illetve utángyártott alkatrészekből és a létező alvázszámplakettek (VIN) felhasználásával. ## Története John DeLorean szülei révén erdélyi román–magyar származású amerikai mérnök, aki kezdetben a Chryslernél, majd az amerikai luxusautókat gyártó Packardnál dolgozott, aztán a General Motorsnál a Pontiac igazgatója lett, majd 1969-től már a Chevroletet bízták rá. A fizetése ekkor már évi amerikai dollár volt, amihez dolláros éves bónusz prémium is járt. Csodálatos karriert épített, ennek ellenére 1973-ban felmondott és saját álmai megvalósításába kezdett. 1975-ben megalapította a Delorean Motor Companyt, mert elege lett abból, hogy öt-hat év után használhatatlanná váltak az akkoriban forgalmazott autók, és ő olyat akart készíteni, ami hosszú életű sportkocsi és sokáig kiszolgálja a tulajdonosát. 1976 októberében William T. Collins, a cég vezető mérnöke és tervezője (korábban vezető mérnök a Pontiacnél) befejezte a DeLorean DMC–12 első prototípusát. Eredetileg az autó erőforrása egy Citroën/NSU (Comotor) gyártmányú Wankel forgótárcsás motor lett volna, de miután a Comotor beszüntette a gyártást, a következő jelölt a Ford Motor Company „Cologne V6” nevű motorja volt. Végül a svéd–francia PRV (Peugeot–Renault–Volvo) befecskendezéses V6-os motort választották. A motor helyzetét is megváltoztatták: áthelyezték hátulra. A tervek szerint egy új és nem tesztelt technológiát használtak volna a karosszéria gyártására, az ERM-et (Elastic Reservoir Molding, két üvegszálas műanyag lap közé beinjektált, műgyantával impregnált poliuretánhabból összeállított szerkezet préselése a megfelelő formára). Ezáltal az autó könnyebb lehetett volna, és a gyártási költségek is csökkenhettek volna. Ez az új technológia, aminek a használati jogát DeLorean megvásárolta, végül nem bizonyult megfelelőnek. Ez és az eredeti tervhez képest történt egyéb változtatások komoly csúszáshoz vezettek a gyártási ütemezésben. Úgy volt, hogy az egész autót majdnem teljesen újra kellett tervezni, amit Colin Chapman angol versenyautó-konstruktőrre, a Lotus alapítójára és tulajdonosára bíztak. Chapman a legtöbb kipróbálatlan anyagot és gyártástechnológiát lecserélte a Lotus által akkoriban használtakra. Az alváz nagyon hasonló a Lotus Espritéhez. Az eredeti, Giorgetto Giugiaro által tervezett karosszériát nagyjából változatlanul hagyták, ugyanúgy, mint a feltűnő rozsdamentesacél-lemezeket és a sirályszárnyajtókat. Az autó karosszériája nagyon hasonlít az 1969-ben szintén Giugaro által tervezett Alfa Romeo 33 Iguanára. A texasi DeLorean Motor Company alelnökével, James Espey-vel készült egyik interjú során előkerült rajzon az látszott, hogy az autót eredetileg Z Taviónak akarták hívni. John DeLorean második keresztneve Zachary, és a fiát is így hívták, a Tavio pedig az apja keresztneve és a fia második keresztneve. A meglehetősen szegényes dokumentáció ennél alig tartalmaz többet a Z Tavio névről és arról, hogy miért választották a DMC–12 nevet. DeLoreannek 175 millió dollárra volt szüksége az autógyár megépítéséhez. Olyan hollywoodi hírességeket győzött meg arról, hogy a vállalkozásba fektessenek, mint Johnny Carson és Sammy Davis Jr. Így végül pár kilométerre Belfast központjától, az észak-írországi Dunmurryben megépülhetett a DMC–12-gyár. A DeLorean Motor Company a gyárat eredeti szándék szerint Puerto Ricóban építette volna meg, de megváltoztatták a döntésüket, amikor az Észak-Írországi Fejlesztési Ügynökség (Northern Ireland Development Agency, NIDA) 100 millió fontot ajánlott fel, annak ellenére, hogy a NIDA által felbérelt szakértői csoport az üzleti siker esélyét egy tízes skálán egyre értékelte. A gyár építése 1978 októberében kezdődött el, és bár a DMC–12 gyártását 1979-re tervezték, végül tervezési problémák és túlköltekezések miatt csak 1981 elején indulhatott meg az összeszerelés. Ebben az időben Észak-Írországban a munkanélküliségi ráta nagyon magas volt, és a helyi lakosok sorban álltak a gyárnál munkáért. A munkások nagy részének nem volt autóipari munkatapasztalata, viszont mégis prémium szintű fizetést és a lehető legjobb felszereléseket kapták. A legtöbb minőséggel kapcsolatos problémát 1982-re megoldották, és a kereskedők az autókat 12 hónapos, illetve mérföldes ( km) garanciával árulták, valamint lehetett hozzá ötéves, illetve mérföldes ( km) kiterjesztett garanciát vásárolni. A DeLorean Motor Company 1982 végén ment csődbe, miután John DeLoreant ugyanezen év októberében letartóztatták drogkereskedelem vádjával. Később úgy találták, hogy nem bűnös, de már túl késő volt ahhoz, hogy a DMC–12-gyártásban tudjon maradni. Körülbelül száz, a gyártósoron levő, részlegesen összeszerelt DMC-t befejezett a Consolidated International (most Big Lotsnak hívják). A gyári készletből származó maradék alkatrészeket, az amerikai garanciális alkatrészközpont alkatrészeit és az eredeti beszállítóktól a gyárba még nem leszállított alkatrészeket is az ohiói Colombusba szállították 1983–1984-ben. Egy KAPAC nevű cég ezeket az alkatrészeket kis- és nagykereskedőknek árulta postai szállítással. 1997-ben a texasi DeLorean Motor Company megvette ezt a készletet. Hosszú időn keresztül keringtek pletykák arról, hogy a karosszéria sajtolóelemeit az óceán mélyére süllyesztették, hogy meggátolják a későbbi gyártást. A hír részben igaz volt, hiszen ezeket az elemeket a connemarai Ards Bayben halhálók rögzítésére használták egy halfarmon. 1981 januárja és 1982 decembere között nagyjából DMC–12-t gyártottak, ennek majdnem ötödét 1981 októberében. Körülbelül 1000 darab 1982-es modellt gyártottak 1982 februárja és májusa között; ezeknek az alvázszámát megváltoztatták, miután a Consolidated International megvette őket, hogy 1983-as autóknak tűnjenek. Ezek a 15xxx-es, 16xxx-es és 17xxx-es alvázszámok, melyek eredetileg 10xxx, 11xxx és 12xxx kezdetűek voltak. Mára összesen 12 darab 12xxx alvázszámú autó maradt fenn. Ezek a Wooler-Hodec jobbkormányos autók (lásd lentebb). A rövid életű vállalkozás szerencsétlensége, hogy pont akkor működött, amikor az 1980-as évek elején az amerikai autópiac az 1930-as évektől számított egyik legnagyobb pangásán ment keresztül. A bukást még az is segítette, hogy a korát jóval megelőző modellbe épített rozsdamentes anyagok sokba kerültek, és DeLoreannek nem volt elég forrása a vállalat további finanszírozásához. Az autó igazi népszerűsége pedig éppen akkor kezdett el nőni, amikor a gyár már nem létezett. A DeLorean DMC–12-nek komoly filmes támogatást jelentett, amikor 1985-ben bemutatták a Vissza a jövőbe sci-fi-vígjátékot. Ez a film és az ottani szereplésből fakadó márkajog elég szép jövedelmet biztosított John DeLoreannak és óriási hírverést jelentett az autónak. Ő közben tisztázta magát a drogkereskedés vádja alól, és aktív tagja lett az "Újjászületett keresztények" egyháznak. Viszont a pereskedés mindenét felemésztette, és 1999-ben a személyes csőd is elérte. Az autógyártásba soha többet nem tudott visszakerülni. ## Felépítés A DMC–12 rendelkezik pár sajátos, a felépítését tekintve szokatlan részlettel, ilyen például a sirályszárnyajtó, a festetlen rozsdamentesacél-karosszériaelemek és a hátulra beépített motor. Az alváz speciálisan kezelt acélból készült, melyre huszonöt év átrozsdásodás elleni garanciát vállaltak. ### Karosszéria A DMC–12 karosszériáját Giorgetto Giugiaro, az Italdesign alapítója tervezte. A karosszériát szálcsiszolt, SS304-es kódnevű rozsdamentesacél-ötvözetből készült lemezek borítják. Három autó kivételével, amit 24 karátos arannyal vontak be, az összes DMC–12 festetlenül és lakkozatlanul hagyta el a gyárat. Léteznek lefényezett DeLoreanek, de mindet azután festették le, hogy megvették a gyártól. Több száz DMC-t gyártottak rozsdamentes acéllemezek nélkül is, a dolgozók oktatására, ezeket hívták „fekete autónak” vagy „öszvérnek” a fekete üvegszálas lemezek miatt, amiket a rozsdamentes lemezek helyett szereltek rájuk, azonban ezeket sohasem forgalmazták. A rozsdamentes szálcsiszolt acélelemeken levő felesleges kis karcolásokat el lehet távolítani egy „dörzsi szivacs” (a mosogatószivacs durvább oldala) segítségével. A fémből készült súroló nem megfelelő, mivel a lekopó vasszemcsék a dörzsölés során beragadhatnak a rozsdamentes acél csiszolataiba. Megfelelő finomságú csiszolópapír viszont szintén megfelelő lehet. A rozsdamentes acélpaneleket az üvegszál-erősítésű műanyagból készült héjszerkezetű karosszériához rögzítették, a karosszériát pedig a dupla Y formájú alvázhoz, amit a Lotus Espritéből alakítottak ki. A festetlen rozsdamentes acél nagy kihívást jelent az autók restaurálása során. A hagyományos karosszériajavítás során az elemet „kikalapálják”, amennyire lehet, a hibákat pedig gittelik. Ez nem jelent problémát a legtöbb autónál (azon kívül, hogy az elem így nem lesz olyan, mint a gyári), mivel a kitöltőt (a gittet) eltakarja a fényezés (például a legtöbb új autónál kitöltő rejti el a tető és az oldalfal illesztését). A festetlen rozsdamentes elemeknél az acélt pontosan az eredeti formájúra és mintázatúra kell megmunkálni, ami rendkívül nagy munka a hagyományos acélon (a horpadt vagy hajlott elemben mechanikai feszültség van, és karosszériakalapács vagy más technikák segítségével kell a feszültséget megszüntetni a fémben), és még nehezebb a rozsdamentes acélon az erőteljesebb felkeményedés miatt. Ezenfelül roppant bonyolult a rozsdamentes acél festése a festék tapadási problémái miatt. DeLorean úgy gondolta, hogy a sérült elemeket egyszerűen ki fogják cserélni a javítás helyett; ma minden DeLorean-szervizközpontban van legalább egy tapasztalt karosszériás, és több tíz évre elegendő új rozsdamentes lemez is elérhető a legtöbb esetben. A DMC–12 másik eredeti vonása az, hogy sirályszárnyajtói vannak. A sirályszárnyajtók súlya megtartásának problémáját más gyártók máshogy oldották meg. A Mercedes 300 SL-ben az ajtók súlyának csökkentése, a Bricklin SV-1-ben pedig egy hidraulikus szivattyú segítségével, habár ezeknek a megoldásoknak – szerkezeti vagy kényelmi szempontból – megvan a maguk hátránya. A DMC–12-nek nehéz ajtói vannak, amiket nagyon alacsony hőmérsékleten előfeszített torziós rudak és légrugók működtetnek. Ezeket a torziós rudakat a Grumman Aerospace úgy fejlesztette ki (és az Unbrako – a pennsylvaniai Jenkintownban székelő SPS részlege – gyártotta le az Egyesült Királyságban), hogy elviselje az ajtók támasztásának igénybevételét. Népszerű tévhit a DMC–12 sirályszárnyajtóival kapcsolatban, hogy jóval nagyobb helyet igényelnek oldalirányban a kinyitásukkor, mint a hagyományos, oldalra nyíló ajtók, amikor parkolóban áll az autó. Valójában ennek éppen az ellenkezője az igaz: a DMC–12 jóval kisebb helyet igényel, mint az oldalra nyíló ajtók, és ezt könnyű fizikailag bizonyítani. Ez a tévhit onnan ered, hogy aki nem ismeri a DMC–12-t, a csuklópánt helyével sincs tisztában. Ezeknek az ajtóknak nyitáskor csak 26,4 cm helyre van szükségük az autó oldalától számítva, ami az ajtók nyitását és csukását (viszonylag) megkönnyíti zsúfolt helyeken is. Ugyanúgy, mint a Lamborghini Countach-ban, a DMC–12 ajtóin is kisebb, kivágott ablakok vannak, mert a teljes ablakot nem lehetne teljesen lehúzni az alacsony ajtók miatt. Érdekesség, hogy az ajtókárpit megbontásakor feltűnhet, hogy a Delorean ajtaja össze van „firkálva” különböző gyártási információkkal, akár még a készítők neve is szerepelhet rajta. ### Motor és a meghajtás A motor 2,8 literes Peugeot–Renault–Volvo (PRV) V6-motor, melyet szerződés alapján külön az autó részére terveztek és építettek. Ez a Renault 20/30 2,7 literes V6-os motor továbbfejlesztett változata, amit az észak-franciaországi PRV gyárban, Douvrinban gyártottak. A forgattyúsház és a hengerfej könnyűfémből készült. Az eredetileg tervezett motor katalizátor nélküli verziója nagyobb teljesítmény elérésére volt képes, míg az amerikai emissziós törvények szerint módosított motor kevesebb lóerővel bírt. A sebességváltó is a PRV fejlesztése, melyet a normandiai Caen mellett található Renault-üzem készített. A motort és a sebességváltót hetente szállították Észak-Írországba, Dunmurrybe. ### Felfüggesztés A DMC–12 alváza és felfüggesztése nagymértékben a Lotus Espritén alapul, négy független felfüggesztéssel, csavarrugókkal és teleszkópos lengéscsillapítókkal. Az első felfüggesztés kettős keresztlengőkaros, a hátsó pedig több lengőkaros. Az eredeti fejlesztési állapotában az autó állítólag nagyon jól kezelhető volt. Figyelembe véve, hogy a Lotus hírneve nagymértékben az általa gyártott autók jó kezelhetőségén alapult, a DMC–12 sima futása nem meglepő. Azonban, eddig megmagyarázatlan okokból, a Lotus által fejlesztett autó elejének magasságát megnövelték a gyártásba került autókon, kedvezőtlenül befolyásolva a kocsi kezelhetőségi adottságait. A Lotus tervrajzain tisztán látszik, hogy az eredeti terv is megfelelt az amerikai Nemzeti Közútiközlekedés-biztonsági Hatóság (National Highway Traffic Safety Administration, NHTSA) minimális lökhárító-, illetve fényszóró-magassági követelményeinek. Más források szerint a törvényt szigorítani akarták, emiatt kellett az autó első magasságát megnövelni, azonban végül a törvény nem lépett életbe. Sok tulajdonos ebből következően lecserélte vagy módosította az első rugókat, hogy az autó első magasságát visszaállítsa az eredeti terveknek megfelelőre. A kormányzás fogasléces, 14,9:1-es kormányzási áttétellel, ami végállástól végállásig 2,65 kormányfordulatot és 10,67 m-es fordulókört eredményez. A DMC–12-t eredetileg könnyűfémöntvény felnikkel látták el, az első kerekek 14 hüvelyk átmérőjűek, 6 hüvelyk (15,2 cm) szélesek, a hátsók 15 hüvelykesek és 8 hüvelyk (20,3 cm) szélesek. Erre Goodyear NCT acélradiál gumikat szereltek. Mivel a motort az autó végébe helyezték, a DMC–12 tömegeloszlása 35% elöl, ill. 65% hátul. A DMC–12 mindegyik féke rásegített (szervo-) tárcsafék, az első kerekeken 10 hüvelykes, a hátsókon 10,5 hüvelykes tárcsákkal. ## Teljesítmény John DeLorean eredetileg úgy gondolta, hogy az autó 200 lóerő körüli teljesítményű lenne, de végül egy 150 lóerős motornál állapodott meg. Azonban az Amerikai Egyesült Államok károsanyag-kibocsátási szabályozása miatt katalizátort kellett az autóba szerelni, hogy el lehessen adni. Emiatt 20 lóerővel csökkent az autó teljesítménye, ami súlyosan visszafogta a DMC–12-t. Ehhez társultak a felfüggesztés változtatásai, ami miatt az amerikai változat csalódást okozott. DeLorean összehasonlító irodalma szerint a DMC–12 8,8 másodperc alatt gyorsult óránkénti 60 mérföldes sebességre (96 km/h), ami az 1980-as évek elején tiszteletreméltó adat volt, a Road & Track magazin mérései szerint azonban 10,5 másodperc volt a tényleges érték. Lehetséges, hogy a gyári számokat egy Euro-spec autóval érték el, aminek 150 lóerős motorja volt. Az autó végsebessége a gyári adatok ellenére a forgalmazott példányokban 200 km/h alatt maradt. ## Árazás Az autót azért nevezték el DMC–12-nek, mert eredetileg dollárért akarták árulni. Az új DMC–12-k javasolt fogyasztói ára volt (ennél még 650 dollárral több az automata sebességváltósaké); ez körülbelül felel meg 2013-ban. Hosszú várólisták voltak olyan emberekből, akik hajlandók voltak a listaárnál többet fizetni akár is, azonban a DeLorean Motor Company összeomlása után az eladatlan autókat a kiskereskedelmi árnál olcsóbban lehetett megvásárolni. A DMC–12 csak két gyári opcióval volt kapható: a kézi váltó nem járt külön költséggel, de lehetett automataváltóval is kérni az autót; lehetett még választani a szürke és a fekete belső között. A kereskedők számos kiegészítőt kínáltak, többek között ponyvát, szőnyegeket, fekete és szürke oldalsó csíkokat, poggyásztartót és síléctartót. Korabeli árakon az automataváltó 650, a takaróponyva 117, míg az oldalsó csík 87 dollárba került. A standard felszereltség a következő volt: rozsdamentesacél karosszériaelemek, sirályszárnyajtók alacsony hőmérsékleten kezelt torziós rudakkal, bőrülés és bőrkárpit, légkondicionáló, rádiósmagnó, elektromos ablakok és tükrök, központi zár, állítható kormány, színezett üvegek, oldalsó díszlécek, szakaszosan is működtethető ablaktörlők és hátsó ablakfűtés. ## Használata Igazi nemzetközi konstrukcióban készített kétüléses autó, amely sportautónak készült, de azért nem tartozott ebben a kategóriában az élmezőnyhöz. A karosszériáját olasz tervező álmodta meg, angol a felfüggesztése, északírek a gyártók, Peugeot–Renault–Volvo a motor, és mindezt még magyar származással is rendelkező korábbi vezető beosztású amerikai autóipari menedzser hozta össze. A tulajdonosok véleménye szerint a DMC–12-eseknek nagyon ritkán voltak komolyabb problémái, persze ez is, hasonlóan más autókhoz csak rendszeres karbantartás esetén volt igaz. Különféle elektromos gondok mégis viszonylag gyakran előfordultak. Tipikusan az ablakok vagy a légkondicionáló meghibásodása jelentett bosszúságot. Odafigyelést igényelt az üzemanyag-adagoló rendszere is, és a sok állástól, amit ezek az autók hosszú életük során könnyen elszenvedhettek, ez a részük jellemzően idővel meghibásodott. Általánosságban a felhasználói szerint a hosszú időtartamra tervezett DeLorean azt szereti, ha rendszeresen használják is. A futóműve stabil és kemény, elsősorban főutakra vagy autópályákra ideális, hiszen rosszabb utakon rázhat az autó. Az ablakai viszonylag kicsik, de ez rendszeres vezetése esetén könnyen megszokható, azonban nagyvárosban és zsúfolt forgalomban a használata nem előnyös. Szűk utcákba és forgalmas parkolóhelyekre nem való. A nagyobb növésűek részére nem biztos, hogy ideális az egyébként kényelmes autó. A 193 centiméter magas John DeLorean azt állította, hogy az autó magas embereknek is tökéletes, de valójában 185 centiméter felett már nem olyan egyszerű elférni benne. ## Változtatások a gyártás során Habár a DeLoreannek nem volt tipikus „évenkénti” modellfrissítése, számos változtatást hajtottak végre rajta a gyártás során. John DeLorean úgy gondolta, hogy a modellévek az autógyárak reklámfogásai voltak, amivel az autóeladásokat akarták megnövelni. Ahelyett, hogy nagy változtatásokat hajtsanak végre a modellév végén, gyártás közben valósította meg a szükséges módosításokat. Ennek az lett az eredménye, hogy az 1981-es, 1982-es és 1983-as modellév autói között nem lehet egyértelműen különbséget tenni, hanem finom apró változtatásokat hajtottak végre a DeLoreanen a rövid élete során. A legkönnyebben megfigyelhető változtatás a csomagtérfedél stílusára vonatkozik. ### Modellévjáratok John DeLorean úgy vélte, hogy a modellévjáratok csak azért vannak, hogy a vevőkről még többet húzzanak le. Az általa elképzelt „etikus sportautó” képébe nem fért ez bele, ezért a fejlesztéseket gyártás közben folyamatosan építették bele az autókba. A gyár rövid és viharos története mellett a modellek VIN-száma (alvázszám) alapján megtudható, hogy az autó éppen milyen körülmények között készült. A VIN-számok: - 1981-es modellév (1981. január – 1981. november): 500–7199 - 1982-es modellév (1981. december – 1982. február): – (azok az 1982-esek, amelyeket még elszállítottak Amerikába) - 1983-as modellév (1.) (1982. március – 1982. augusztus): – (azok az 1982-esek, amelyeket átszámoztak) - 1983-as modellév (2.) (1982. augusztus – 1982. december): – (később befejezett autók) - Jobbkormányos modellek: (1982. május) – ### Csomagtérfedő-stílusok A DeLorean eredeti csomagtérfedelének mindkét oldalán végigfutott egy-egy bemélyedés. Ezenkívül, a tankolást megkönnyítendő, üzemanyag-betöltő ajtó is volt rajta. A üzemanyag-betöltő ajtót úgy készítették el, hogy a csomagtartó teljes térfogatát ki lehessen használni csomagok tárolására. Ezeknek az autóknak zárható tanksapkájuk volt a benzinlopás meggátlására. 1981-ben a üzemanyag-betöltő ajtót eltávolították az autók csomagtartójáról (a mélyedések azonban megmaradtak). A három év gyártási számai alapján ez a csomagtérfedő-stílus a leggyakoribb. Csak miután a zárható tanksapkák elfogytak, azután váltott a cég a nem zárható változatra (aminek az eredménye 500 db olyan autó lett, aminek már nem volt üzemanyag-betöltő ajtaja, de zárható volt a tanksapkája). A csomagtérfedél végleges formája a DeLorean-logó hozzáadásával és a mélyedések eltávolításával járt, aminek az eredménye a teljesen lapos csomagtérfedő lett. Ez nem csak esztétikai, hanem praktikus okok miatt is változhatott meg, hiszen a rozsdamentes acél merev anyag és a benne lévő görbület miatt feszültség is keletkezhetett bennük, valamint a fémárkok tisztán tartása is nehezebb. A dunmurryi gyár rangidős munkásai szerint a üzemanyag-betöltő ajtó eltávolításának egyszerű és nem túl prózai magyarázata az, hogy Chuck Beningtonnak, az ügyvezető igazgatónak nem tetszett. ### Egyéb változtatások John DeLorean 193 cm magas volt, és úgy tervezte az autót, hogy kényelmes legyen egy olyan alkatú embernek is, mint ő. Az alacsonyabb emberek kedvéért lehúzópánt könnyítette meg az ajtók becsukását belülről. A lehúzópántot 1981 novemberétől gyártották kiegészítőként a korábbi autókhoz, és az ajtó behúzójához rögzítették. A késői 1981-es autóknak és az összes 1982-es és 1983-as autónak az ajtóba beépített lehúzópántja van. A kárpit hátsó oldalkönyöklője eredetileg külön volt a belső egyéb részeitől. Gyakori volt, hogy valaki erre a részre támaszkodott beszálláskor és kiszálláskor. Ennek az lett a következménye, hogy a könyöklő levált az oldalkárpitról. A probléma elhárítására 1981 végétől a könyöklőt egybeépítették az oldalkárpittal. A későbbi autókban lábtartót („vakpedált”) – egy nem működő pedál formájában – helyeztek el, hogy vezetés közbeni elfáradást megakadályozzák. Ez egyike azon kevés változtatásoknak, amit közvetlenül egy modellévhez lehet kötni. Csak néhány késői 1981-es autóba építették be, viszont minden 1982-től gyártott autóhoz hozzáadták. Bár a DeLorean kerekeinek külalakja nem változott, a korai 1981-es autók kerekét szürkére festették. Ezeket színben hozzájuk illő középső kupakkal szerelték fel, domború DMC-logóval. Már 1981 elején lecserélték a kerekeket polírozott ezüstre, a kupakokat pedig feketére. A domború logót – a kontrasztosabb hatás kedvéért – ezüstre festették. 1981-ben a DeLoreant Craig rádióval szerelték; ez egy gyakori 1980-as évekbeli rádiósmagnó volt, dupla forgatógombbal. Mivel a Craigben nem volt beépített óra, beszereltek egyet a váltókar elé. Az 1982-es gyártás közepén DeLorean lecserélte a rádiót egy ASI-ra. Mivel az ASI rádióban volt óra, az órát eltávolították az autóból (a 7075-ös alvázszámúban nincs, pedig az 1981. novemberi). Az első autót a szélvédőbe épített antennával gyártották. Ez a fajta antenna nem bizonyult megfelelőnek az autózáshoz, így hagyományos ostorantennát szereltek a jobb első sárvédőelem külső részére. Bár így jobb volt a vétel, emiatt lyukat kellett fúrni a rozsdamentes acélba, és az antenna eléggé csúnyán nézett ki. Ennek eredményeképpen az antennát újra áthelyezték, ekkor már az autó hátsó részére. Automata antennát szereltek a bal oldali hátsó ablak mögötti rács alá. Ezek segítségével ugyanolyan jó volt a vétel, mint az ostorantennával, de teljesen eltűntek a képből, ha nem használták őket. A DeLorean napellenzői egyik oldalukon műanyaggal, a másikon a tetőkárpit szövetével voltak beborítva. Eredetileg ezeket úgy szerelték fel, hogy alul legyen a tetőkárpit anyaga, ha nem használják a napellenzőt. Később, még 1981-ben, ezeket megfordították, hogy a műanyaggal borított oldal legyen alul. Az eredeti Ducellier generátor, amivel a korai gyártású DMC–12-ket szállították, nem tudott elég teljesítményt biztosítani az autónak, ha minden lámpa és minden elektromos fogyasztó be volt kapcsolva; ennek eredményeképpen az akkumulátor fokozatosan lemerült, így az autó elakadt. Ez történt a DeLorean-tulajdonos Johnny Carsonnal is nem sokkal az után, hogy megajándékozták az autóval. A későbbi autókat egy nagyobb teljesítményű Motorola generátorral látták el, ami megoldotta ezt a problémát. Úgy tűnik, ez áll a duda hangminőségének javulása mögött is. A korábbi modellek gyenge hangot bocsátottak ki, ami nem volt elég hangos, hogy hatásos legyen a rendes forgalomban. ## Különleges DMC–12-k ### Prototípusok Csak egy maradt fenn a számos DeLorean-prototípus közül. A Proto 1-et teljes körűen felújították a floridai DeLorean Motor Company-ben (DMCFL). A legutóbbi években több „nullszériás autót” is megtaláltak. Úgy gondolták, hogy ezeket az autókat, amiket a DeLorean tesztelésére használtak, annak idején megsemmisítették. Az Autocar című magazin címlapján szereplő tesztautót, amit 1981-ben a DeLorean világbemutatójára használtak, 2003-ban találták meg egy fészerben Észak-Írországban. A DeLorean gyártása az 500-as alvázszámmal kezdődött. Az 502-es és az 530-as alvázszámot a Legend Industries használta a hagyományos PRV–V6 DeLorean motor ikerturbós változatának kifejlesztéséhez. Csak egyetlen ikerturbós DeLorean létezéséről tudni, melyet az 1990-es évek végén vett meg egy magánszemély. Az 500-as alvázszámú autót, ami arról nevezetes, hogy ez gurult le elsőként a gyártósorról 1981-ben, a Crawford Autó-Repülő Múzeumban (Crawford Auto-Aviation Museum) állították ki az ohioi Clevelandben. ### Jobbkormányos modellek A DMC–12-ket elsősorban az amerikai piacra szánták, annak ellenére, hogy Észak-Írországban gyártották őket. Emiatt minden legyártott autó balkormányos volt. Azonban már 1981 áprilisából is előkerült olyan bizonyíték, hogy a DeLorean Motor Company tudatában volt annak, hogy szükség van jobbkormányos változatra olyan piacok ellátására, mint az Egyesült Királyság, Írország, Ausztrália, Új-Zéland és Japán. A vállalat azzal a választással nézett szembe, hogy a semmiből megépíti a jobbkormányos modelleket, vagy a gyártás után módosítja az autókat. Az új öntőformák, a szerszámok és egy egész sereg speciális alkatrész költsége miatt, amit a jobbkormányos változat igényelne, a cég úgy döntött, hogy megvizsgálja a gyártás utáni átalakítás lehetőségét a hampshire-i Wooler-Hodec cég segítségével. Összesen mindössze 16 jobbkormányos, a gyár által jóváhagyott DeLoreant gyártottak. Ezeket az autókat két különálló csoportra lehet osztani. Az első csoport az, amit a DeLorean-rajongók úgy ismernek, mint a „Wooler-Hodec autók”, amiket az ugyanilyen nevű brit cég alakított át. Megvan a bizonyíték arra – egy DMC gyári emlékeztető formájában –, hogy 20 autót akartak átalakítani jobbkormányosra. A gyár bezárása miatt ezt a megrendelést nem teljesítették, és ma 13 jobbkormányos Wooler-Hodec autó létezik, a következő alvázszámokkal: 510, – és . Az 510-es alvázszámú autó volt az első ebből a csoportból, amit átalakítottak, és később eladták a gyári aukción, 1984-ben. A többi tizenkettő autót elárverezték a felszámolók 1983 elején. Ebből adódóan ezekből az autókból számosat egyszerre, „SIJ XXXX” formájú északír rendszámmal jegyeztek be. Az első csoport összes autójának fekete belseje volt, és mindben kéziváltó volt, kivéve az -ös alvázszámút. Ez az egyetlen gyári jóváhagyással jobbkormányosra alakított automataváltós autó, a tulajdonosa pedig Andrew Withers, a brit DeLorean-tulajdonosok Klubjának (DeLorean Owners Club) kommunikációs vezetője. A második csoportot a gyár helyezte forgalomba és használta, az AXI 1697, AXI 1698 és AXI 1699 északír rendszámokkal, és ezeket hívják a rajongók az „AXI autóknak”. Ez a három autó (az 5565, 5592 és 5638 alvázszámúak) sok dologban különbözik az első Wooler-Hodec autóktól. Tetőre szerelt antennájuk és oldalsó irányjelzőjük van, viszont nem volt oldalsó helyzetjelző lámpájuk. Fehér színű volt az előre néző ajtóvilágítás rajtuk, szereltek beléjük ködlámpakapcsolót és oldalvédő csíkot a rozsdamentes elemekre. Nem látták el őket katalizátorral, illetve Lambda-szondával, mivel a brit szabályozás szerint akkor még ez nem volt szükséges. Az 5565 alvázszámú, AXI 1697 rendszámú autó egy teljesen átalakított példány volt, amit a brit autókiállításon akartak kiállítani Birminghamben 1982 októberében. Speciális, hátrafelé néző ikerkipufogója volt, nem volt rajta katalizátor és a brit előírásoknak megfelelő motorja olyan formában, ahogy a Volvo használta, de megtartva a szokásos Renault kiegészítőket. A váltó végáttételét szintén módosították 3,88:1-re a szokásos 3,44:1-ről. Figyelmet fordítottak más egyéni részletekre is, mint például a helyesen elhelyezett oldalsó visszapillantó tükrökre. Gyakori tévhit a gyártó által jóváhagyott jobbkormányos DeLoreanekkel kapcsolatban, hogy mindet a gyáritól különböző, „Euro-spec” hátsó lámpákkal szerelték az átalakítási program részeként. Ez nem így volt, hiszen ezen autók prototípus-természetéből adódóan nem volt hivatalos típusjóváhagyásuk az Egyesült Királyságban. A tulajdonosok, akik a korai 1980-as években vették az autóikat az árveréseken, nehézségekkel kerültek szembe, amikor rendszámot akartak tenni a kocsikra. Ekkor a DeLorean Motor Cars egyik korábbi vezetője felajánlotta, hogy módosítja és bejegyezteti az autókat, hogy lehessen őket az Egyesült Királyságban használni. Ezek a változtatások a következők voltak: - Másfajta biztonsági övek. - Rubbolite márkájú hátsó lámpák felszerelése, amikben beépített ködlámpa is volt. Ez ugyanis követelmény az Egyesült Királyságban. - A ködlámpa kapcsolóját a középkonzolra építették be, az egyik vakkapcsoló helyére. - Egyedi hátsó rendszámtáblakeret és megvilágítás. - Az első irányjelzőket lecserélték lekerekítettebb alakúra. - A hátsó oldalsó helyzetjelzőket borostyánszínűre cserélték. Legalább 9-et a 16 jobbkormányos autóból módosítottak a fentiek szerint. Mostanra a legtöbb tulajdonos visszacserélte a Rubbolite márkájú hátsó lámpákat az eredetiekre, hogy visszaállítsa az autót az eredeti állapotába. Néhány tulajdonos a rendszámtáblatartót is visszacserélte amerikai típusúra. Volt még pár módosítás, amit a jobbormányos autók világítótestein végrehajtottak. A módosítások mértéke változó a „Wooler-Hodec autók” első csoportja és a későbbi „AXI autók” körében: Mind a 13 Wooler-Hodec autó első irányjelzőjét átalakították oly módon, hogy jobban belesimuljon a lökhárítóba. Az autók tompított fényszóróját szintén módosították, hogy jobban balra világítsanak. A többi lámpához, úgy tűnik, nem nyúlt a Wooler-Hodec az átalakítás során. Ezzel ellentétben a három „AXI” autón további módosítások is történtek; kisebb változtatás, hogy az első ajtófényeket borostyánról átlátszóra cserélték, viszont talán a legfontosabb módosítás az, hogy eltávolították az első és a hátsó oldalsó helyzetjelzőt. Ehelyett köralakú oldalsó irányjelzőket szereltek az első sárvédőre. Az oldalvédő csíkokat is meg kellett változtatni az oldalsó helyzetjelzők hiánya miatt. ### Aranyborítású autók 1981 karácsonyára a DeLorean és az American Express azt tervezte, hogy száz darab 24 karátos arannyal borított DMC–12-t ad el egy promóció keretében áron az aranykártyás American Express-ügyfeleknek, de végül csak kettőt adtak el. Az egyik autót Roger Mize, a Snyderi Nemzeti Bank (Snyder National Bank, Texas) igazgatója vette meg. Ez a 4301-es alvázszámú autó a bank halljában állt több mint 20 évig, mielőtt kölcsönadták volna a Los Angeles-i Petersen Autómúzeum (Petersen Automotive Museum) részére. Fekete a belseje, és automataváltóval szerelték. A másik arannyal borított American Express DMC–12-t Sherwood Marshall vette meg, egy vállalkozó, aki korábban a kanadai Királyi Haditengerészet tisztje volt. Ő a nevadai Renóban található William F. Harrah Alapítvány/Nemzeti Autómúzeum (William F. Harrah Foundation/National Automobile Museum) részére adományozta a DeLoreanjét. Ez az autó, a -as alvázszámú, az egyetlen a három létező arannyal borított példány közül, aminek manuális váltója van. A belseje barna színű, és mint az aranyszínű társai, ez is egy keveset futott autó, a mérföldszámlálója 2010-ben csupán 1442 mérföldön () állt. Létezik egy harmadik aranyborítású autó is, aminek a számlálója 2011-ben 636 mérföldet () mutatott, ennek az alvázszáma az utolsó a DeLoreanek közt, a , habár a végső összeszerelést az ohiói Columbusban végezték el 1983-ban. Ezt az autót azokból a pótalkatrészekből szerelték össze, amiket az American Express rendelt arra az esetre, ha a másik kettő autó megsérülne. Minden arannyal borított alkatrész megvolt, kivéve az egyik ajtót. Az autót összeszerelték, miután egy másik ajtót arannyal borítottak, bár ez az ajtó nem teljesen lett ugyanolyan színű és mintázatú, mint az autó többi része. Az autót először a Big Lots áruházlánc egyik tombolasorsolásának a nyertese kapta meg. A Consolidated International, az áruházlánc tulajdonosa darab DMC–12-t vásárolt meg a DeLorean vállalat pénzügyi nehézségei során, megszerezve ezzel a maradék készletet, miután a cég felszámolás alá került. A harmadik és egyben utolsó aranyborítású DeLoreant a marylandi La Vale-ben élő tulajdonosa 2007-ben dollárért árulta, de nincs róla hír, hogy sikerült-e eladnia. Ennek az autónak és a renói példánynak nyeregbarna belseje van. Ezt a színt később be akarták vezetni a gyártás alatt levő autóknál is, azonban gyárilag csak ezt a két autót szerelték ezzel a színnel. Létezik továbbá négy aranyozott DeLorean, melyeket Michael Feldman készített New Yorkban. ## Kulturális hatása A DMC–12-nek sokkal nagyobb a kulturális jelentősége, mint amit elért az autóiparban. A különleges külső miatt a videóklipek, a rajzfilmek és a videojátékok kedvelt szereplője, de igazán ismert időgépként lett. Filmes megjelenései közül kiemelkedik a Vissza a jövőbe trilógiában játszott időgép szerepe. A filmben azonban a PRV motor hangját „felülszinkronizálták” V8-as motorok hangjaival. Hat DeLorean karosszériát használtak a felvételek készítése során, valamint még egyet, ami üvegszálból készült, olyan jelenetekhez, amikor teljes méretű DeLoreanre volt szükség, hogy „repüljön” a vásznon. Csak három létezik ezekből az autókból, egyet megsemmisítettek a Vissza a jövőbe III végén, kettőt hagytak „elrohadni”, az üvegszálas replikát pedig darabokra vágták. A megmaradt autók közül kettő a Universal Studios tulajdonában van, ezeket alkalmanként kiállítják, vagy egyéb produkciókhoz használják, az utolsó pedig magángyűjteményben van, miután teljesen restaurálták. Az autó számos autószimulátorban, így többek között a Gran Turismo, a Forza Motorsport vagy a FlatOut sorozatok több tagjában is szerepel. Az autó feltűnik néhány pillanatra a 2 Brothers on the 4th Floor Dreams, Macklemore Thrift Shop és a Son of Dork Ticket outta Loserville című videóklipjében. Készítettek róla Hot Wheels játékautókat is. ## A jelenkor Az autót hosszú időtartamra tervezték. Napjainkra még körülbelül DMC–12-es működhet. Európában is számos jó állapotú példány található. Magyarországon a Totalcar magazin is rábukkant 2000-ben egy megmaradt autóra. Az autó világszerte népszerű, hiszen több rajongói és tulajdonosi klub is alakult, hogy megőrizzék ezt az autót. A ma már veteránnak számító DeLorean DMC–12-esek igazi autókülönlegességként rendszeresen feltűnnek különböző autós rendezvényeken. Az elöregedő autók restaurálása viszont gazdasági haszonnal is járhat, például szerepelt az Autókereskedők (Wheeler Dealers) sorozat 9. évadjának 3–4. epizódjában. Mike Brewer az Amerikai Egyesült Államokba utazott és DMC–12-est vásárolt, melyet felújítás után angol font haszonnal adtak el. ### A texasi DMC új építésű autói John DeLorean nem érhette meg, hogy a texasi DMC (aminek a székhelye Humble-ban található) 2008-tól kezdett el újra gyártani DMC–12-eseket, de nagyon kis példányszámban (körülbelül húsz autót évente). Ezeknek az autóknak az alapára volt, rozsdamentes acélból készült az alvázuk, olyan választható extrákkal, mint a GPS vagy a fejlesztett „második lépcsős” motor és új belső kialakítás. Az autók körülbelül nyolcvan százalékban a megmaradt régi raktári készlet felhasználásával, eredeti anyagok, vagy az eredeti beszállítótól származó, illetve az eredetivel megegyező utángyártott alkatrészekből és a létező VIN-alvázszámok felhasználásával készültek. Tehát az a kifejezés, hogy „megint elkezdték gyártani az autót”, félrevezető egy kicsit, hiszen az autók az eredeti vállalat által gyártott karosszériákon alapulnak és ezeknek az alvázszámát kapják meg. Az autók forgalmijában is az eredeti karosszéria gyártási éve szerepel. Ezek tehát nem teljesen új DeLoreanek, hanem újraépített autók, melyek a karosszériától indulva, fejlesztésekkel kiegészítve készülnek. A Modernkori csodák (Modern Marvels) sorozat egyik epizódja ezt a projektet mutatta be a nézőknek. A DeLorean Motor Company 2011. október 14-én jelentette be, hogy gyártani fog új DeLoreaneket, melyekbe (DMC EV) 400 voltos váltakozó áramú, vízhűtéses motort szerelnek, ami 260 lóerő (194 kW) teljesítményű és 490 Nm nyomatékú, és ennek segítségével az autó 0-ról 100 km/h-ra 4,9 másodperc alatt tud felgyorsulni. Az elektromos autó 32 kWh-s lítiumionos akkumulátorra egyetlen feltöltéssel 160 kilométert tud megtenni, és a végsebessége 170 km/óra. Az elektromos DeLoreanek ára 2013-ban USD. ## Fordítás

Cipzár

A cipzár – hivatalos nevén húzózár vagy villámzár a Magyar értelmező kéziszótár szerint – mindennapos termékeken gyakran alkalmazott záró kellék. Az angol „zipper” elnevezés, amiből a „cipzár” szó is származik, a Goodrich cégtől ered, amely ezt a fajta zárat gumicsizmáin alkalmazta. Az angol zip szó egyik jelentése: gyorsaság, lendület, ebből egyértelműen következik a hazai villámzár elnevezés eredete. Cipzárakat különféle anyagokból, kivitelben, méretben és színben készítenek, mert igen sokféle területen alkalmazzák. A mai cipzár feltalálójának Whitcomb L. Judson amerikai mérnököt lehet tekinteni, aki 1893-ban szabadalmaztatta találmányát. Az első, sorozatgyártásban előállított termék 1905-ben jelent meg. Ezt tökéletesítette a svéd származású, az Amerikai Egyesült Államokban élő mérnök, Gideon Sundbäck, aki megalkotta a nyitást és zárást végrehajtó kocsit, létrehozva ezzel a mai cipzárat. ## Története Bár Elias Howe, a hajókás varrógép feltalálója is szabadalmaztatott 1851-ben egy zárószerkezetet, amely a mai cipzár elvét idézi, ő inkább a varrógép népszerűsítésére helyezte a hangsúlyt, ezért ez a találmánya feledésbe merült. A mai cipzár elődjének tartott eszköz, a „gyors kampós zár” feltalálója Whitcomb L. Judson amerikai mérnök, aki 1893-ban szabadalmaztatta találmányát, eredetileg az addig gombolható férficsizmák zárószerkezeteként, ami el is terjedt a piacon. Az akkori megoldás nehezen volt kezelhető, a kampók és hurkok egymásba akasztását külön nyitóval kellett elvégezni. Az első, sorozatgyártásban előállított ilyen jellegű záróelem, a „Judson C-curity Fastener” elnevezésű termék 1905-ben jelent meg. Ezt tökéletesítette a svéd származású, Amerikai Egyesült Államokban élő mérnök Gideon Sundbäck, aki megalkotta a nyitást és zárást végrehajtó kocsit, létrehozva ezzel a mai cipzárat. Találmányára, a „nyitható rögzítő szerkezetre” 1913-ban kapott szabadalmat az Amerikai Egyesült Államokban. Európára érvényes szabadalmat a húzózárra 1923-ban a svájci Martin Othmar kapott, aki riri (Rippe und Rille, ami a németben a domború és homorú szópár megfelelője, utalva a két forma egymásba illeszkedésére a cipzárban) néven kezdte gyártani és forgalmazni a terméket. A „zipper” elnevezés (amiből a „cipzár” szó is származik) a Goodrich cégtől ered, amely ezt a fajta zárat gumicsizmáin alkalmazta. (Az angol zip szó egyik jelentése: gyorsaság, lendület, ebből egyértelműen következik a hazai villámzár elnevezés eredete. De az is lehet, hogy hangutánzó szónak szánták.) Az igazi első nagy sikert az Amerikai Egyesült Államok hadseregének hatalmas megrendelése jelentette, amikor az első világháború idején a katonák ruházatát és egyes felszerelési tárgyait ilyen záródással látták el. Célszerűségénél fogva azonban a cipzár a polgári életben is igen hamar nagy népszerűségre tett szert. Az 1930-as években Elsa Schiaparelli (1890–1973) az haute couture-be is bevezette és gyerekruhákon is használták, 1937-ben pedig – az igazi nagy siker jeleként – alkalmazni kezdték a férfinadrágokon. A műanyagok használatának előretörésével a korábban fémből készült záróelemek mellett létrejöttek a műanyag fröccsöntött fogazatú, majd a spirálcipzárak is. Ezt követték a ma legkorszerűbb, szalagszövéssel kombinált előállítású spirálcipzárak. Emellett a kocsik (nyitók) fejlesztése sem maradt el. Cipzárakat szerte a világon nagyon sok cég nagyon sokféle változatban gyárt, de vannak közöttük olyanok, amelyek „márkásaknak” számítanak, mint pl. Ideal, NEO, Olympic Zippers, Opti, RiRi, SBS, TALON, YKK stb. termékei. Magyarországi cipzárgyártó pl. az IF-HA Kft., a Concordia Kft., valamint az R-International Kft., amely az 1932-ben alapított Elzett Művek utódcége. ## Felépítés és működésmód Az eredeti cipzár elve szerint a két szövetcsík szembenéző peremén sorakozó, eltoltan elhelyezkedő fémfogak egyik felén kis kiemelkedés, a másikon ennek megfelelő bemélyedés található. Összekapcsolódáskor ezek segítségével jön létre az illeszkedés. Záráskor a két zárláncsor szögben lép be a kocsiba, így történik a fogak kapcsolódása; nyitáskor fordított művelet játszódik le. ### A cipzár főbb részei, jellegzetes kiviteli formái A cipzár fő elemei a következők: - a textilszalagok, amelyek a zárláncot hordozzák és amelyeknél fogva a szerkezet felvarrható. Anyaguk rendszerint pamut, poliészter vagy poliamid; - a zárlánc, amely állhat a fém- vagy műanyag fogak sorából, vagy készülhet műanyag (leggyakrabban poliészter- vagy poliamid-) huzalból alkotott spirálból; - a fémből vagy műanyagból készült kezdő- ill. végszem; a kezdőszem egyes kiviteleknél (az ún. bontható cipzárnál) két részből áll, amelyek egymással összekapcsolhatók ill. egymástól elválaszthatók; - a kocsi, vagy más néven: nyitó, amely a kialakított kényszerpályával a zárást és nyitást végzi. Mozgatását fogó könnyíti meg. A szalag, a zárlánc és a kocsi a cipzárak minden fajtájánál mindig megtalálható, a kezdő ill. végszem a funkciótól, felhasználástól függően változhat. Végtelen kivitelnél például nincs kezdő ill. végszem; egyes bútorokon, matracok burkolásán alkalmazott cipzárakon a kocsi akár fölösleges is lehet, mert egyszer kell a borítást lezárni, újbóli nyitására nincs szükség. Ágyneműhuzatoknál a fogó nélküli kocsival ellátott cipzárt bevarrás után reteszvarrattal zárják le, ez helyettesíti a kezdő- és végszemet. Vannak két kocsival ellátott cipzárak is, ezeknél a különböző helyzetben elhelyezett kocsik a mindkét oldalról történő nyitást és zárást teszik lehetővé. A csak zárt típust főleg nadrágokhoz, ruhákhoz, kisebb bőrárukhoz, piperetáskákhoz, cipőkhöz, csizmákhoz ajánlják. A bontható cipzár fő felhasználási területe a sport- és farmerruházat, a sátrak, hálózsákok, bőrdíszműáruk, védőhuzatok. A cipzárak a gyártási adottságok folytán 5 cm-nél általában nem lehetnek rövidebbek, műanyag fröccsöntött változatnál a gyártható legrövidebb hossz 12 cm. ### A fogazatok fajtái A fémszalagból kivágott fogakat, amelyeken kiemelkedő és bemélyedő rész biztosítja a záródást, egyenlő távolságokban rögzítik a textilszalagra. A felhasznált fém lehet alumíniumötvözet, sárgaréz (esetleg antikolva vagy fekete oxidált bevonattal ellátva) vagy alpakka (ezt ellenállóbb és jobb futású cipzárak esetében használják). Használnak erre a célra nikkelt is, de erről megállapították, hogy az arra érzékenyeknél bőrallergiát okoz, ezért lehetőleg kerülendő. Fémfogazatú cipzárt elsősorban nagyobb mechanikai igénybevételnek kitett helyeken használnak. Elterjedtek a fröccsöntött műanyag fogazatú cipzárak is. Itt a fogak kialakítása eltér a fémből készült fogakétól: olyan fejjel rendelkeznek, amely az ellenoldali fogazat fogközeibe illeszkedik. A textilszalag poliészterből, a fogazat többnyire polietilénből vagy más műanyagból készül. A fogak a fröccsöntés során közvetlenül a textilszalagon szilárdulva megkötődnek. Ellentétben a fémfogazatú cipzárral, itt a fogakat a legkülönfélébb színekben lehet előállítani, amelyek megegyezhetnek a szalag színével, de el is térhetnek attól – ahogy a divat kívánja. Az összetartozó két szalag szemben levő oldalaira erősített, műanyag huzalból készült spirálok záródáskor egymásba illeszkednek. A két spirál ellentétes menetemelkedésű, hogy jól össze tudjanak kapaszkodni. A spirálokat, amelyekbe esetleg előzőleg egy erősítő zsinórt fűznek be, a szalagra korábban rávarrták, a legkorszerűbb típusoknál azonban már a szalag szövése során egy műveletben építik be a szintén poliészter- vagy esetleg poliamidszalagokba. A műanyag huzalt a szalagszövőgépbe történő bevezetés előtt hő hatása alatt enyhén ellapítják, az így eltorzított spirálrész kissé kitüremkedő alakzata teszi lehetővé a zárást. Ebből a fajtából készül végtelen változat is, amit a feldolgozó a mindenkori szükséglet szerinti hosszra vágva használhat fel. A spirálzárlánc előnyös tulajdonsága, hogy nagyon hajlékony. ### A kocsik (nyitók) típusai A kocsi a belsejében kialakított Y alakú pályájával végzi el a két szembe fordított fogazat ill. a két spirál meneteinek összekapcsolását, a fogak ill. spirálmenetek szétválasztásával pedig a nyitást. A kocsiknak kialakításuk szerint háromféle típusa van: - a laza kocsi szabadon fut a zárláncon, így mozgása nem korlátozott, helyzete a mozgatástól függően változik; - a „tűs” kivitelnél a fogón kialakított kiemelkedés („tű”) végzi a kocsi rögzítését: ha a fogót a zárlánc síkjába fektetjük, ez a kiemelkedés beakad a fogak közé és megakadályozza a kocsi elmozdulását (hátránya azonban, hogy elhasználódásra hajlamos és ha elkopott, nem tölti be ezt a feladatát); - az „automata” kocsi a legkorszerűbb, a beépített rugós reteszelő elem a kocsit az adott helyzetében biztonságosan rögzíti. A fémfogazatú cipzáraknál az oldalak összehúzása után kerül a kocsi a zárláncra, ezután zárják le a végeket. A spirálcipzáraknál a végtelen állapotban történő színezést követően történik a méretre vágás, a kocsi felhelyezése, a végek lezárása. A fröccsöntött műanyag fogazatú cipzáraknál a méretre vágás után kerül a kocsi a zárláncra. A fogóknak különböző kialakítását fejlesztették ki abból a szempontból is, hogy a kocsi minél könnyebben legyen mozgatható különféle alkalmazások esetén. Így például készül olyan kocsi, amelyen két fogó is van, az egyik kívül, a másik belül, vagy olyan, amelyen a fogó egy U alakú pályán a külső oldalról áthúzható a belsőre – mindkét megoldás előnyös pl. hálózsákokon, amelyeket így könnyebb belülről is zárni. Készülnek hosszított fogók, hogy megkönnyítsék a megfogásukat akár kesztyűs kézzel is. ## A cipzárak színezése, kikészítése A különböző technikákkal előállított cipzárak színének általában egyeznie kell annak a terméknek a színével, amelybe bevarrják. Mivel összetett termékről van szó, nem mindig egyszerű feladat, hogy az alkotóelemek egyforma színűek legyenek. A spirál típus színezése egyszerűbb, mert azt „végtelen” hosszú, kész állapotú szalagban lehet elvégezni. A szalagokat lazán perforált falú tárcsás hengerekre csévélik, és így helyezik el a színezőgépben. A zárt rendszerű, túlnyomáson működő (HT) berendezésben, 100 °C feletti hőmérsékleten történik meg a szalag és a spirált kialakító monofil színezése. A színezett szalagokat öblítést követően dobszárítón szárítják. A műanyag fröccsöntött fogazatú típus esetén nehezebb a színes termék kialakítása. A szövött szalagot külön műveletben előre megszínezik. A műanyag fogak anyagát granulátum alakban színezik, az optimális keverésű színes masszából fröccsöntik rá az előzőleg színezett és méretre vágott textilszalagra. A fémfogazatú változatnál is előre színezik a szalagot, ezután a hosszméretnek megfelelően rányomják rá a fogakat. A színes kocsikat illetve fogókat szerelés után dobban, beégetéssel történő festéssel állítják elő. A szalagokat egyes felhasználási céloknak megfelelően különböző, pl. vízlepergetést vagy lángolást gátló kikészítéssel is elláthatják. Vinilbevonattal készítenek vízzáró cipzárakat is. ## A cipzár műszaki adatai A cipzárak műszaki adatai a következőkre terjednek ki: - a cipzár fajtája, - a textilszalag anyaga, - a zárlánc (a fogak ill. a spirál) anyaga, - a zárlánc szélessége, - a textilszalag szélessége, - a zárt cipzár keresztirányú szakítószilárdsága, ami a fogak egymásba kapaszkodásának erejére, ill. a fogak vagy a spirál rögzítésének erősségére utal, - a kezdőszem keresztirányú szakítószilárdsága (azaz az, hogy a cipzár keresztirányú igénybevételekor a kezdőszem mekkora terhelést bír el kiszakadás nélkül), - a végszemek hosszirányú szakítószilárdsága, - a bontórész keresztirányú szakítószilárdsága (azaz az, hogy a cipzár keresztirányú igénybevételekor a bontórész mekkora terhelést bír el kiszakadás nélkül). Mindezek vizsgálatára hazánkban az MSZ 8813-1 szabvány előírásait alkalmazzák. A cipzárak igen széles méretválasztékban készülnek. A leggyakrabban alkalmazott típusoknál – a típustól és a mérettől függően – a textilszalag szélessége 11–21 mm, a zárláncé 4–9 mm. A zárt cipzár keresztirányú szakítószilárdsága 250–800 N. A kezdőszem keresztirányú szakítószilárdsága a 250–800 N, a végszemek hosszirányú szakítószilárdsága az 50–150 N, a bontórész keresztirányú szakítószilárdsága a 80–180 N tartományban van. Külföldi gyártású cipzáraknál a méretet sokszor egyszerű számokkal (1, 2, 3 stb.) jelölik, de az ezekhez a számokhoz rendelt műszaki adatok gyártónként különbözhetnek. (Van például olyan gyártó, amelyik pl. 40-nel jelöli a 4 mm-es, 60-nal a 6 mm-es stb. zárlánccal készült cipzárt.) Mindenesetre minél nagyobb ez a szám, annál erősebb cipzárról van szó. ## Fogazat nélküli húzózár Újabban készítenek olyan, cipzárhoz hasonló húzózárat, amelyen nincs fogazat. Ezt két egymásba illeszkedő (kidomborodó ill. bemélyedő) rugalmas műanyag léc alkotja, amelyeket egy megfelelően kialakított kocsi tud egymásba préselni ill. ellenkező irányú mozgásával szétválasztani. Gyakran alkalmazzák ezt csomagoló tasakokon vagy vízzáró ruházatokon (pl. esőköpenyeken). ## Felhasználási területek A 12 mm széles szalagon elhelyezett 4 mm széles zárláncú cipzárt sportruházathoz, nadrágokhoz, szoknyákhoz ajánlják, ill. minden olyan területen, ahol a nagy szilárdság és az esztétikailag kis méret előnyös. A 14 mm széles szalagon elhelyezett 6 mm-es zárláncú cipzár sí- és egyéb sportruházathoz, bőrruhákhoz, bőröndökhöz, cipőkhöz, sátrakhoz előnyös. A 8 mm-es zárlánc 17 mm-es textilszalagon különlegesen nagy igénybevételű területeken, sportcikkek, bőrdíszműáruk, bőröndök és különböző tokok, katonai termékek stb. esetében használható. Ruházati termékeken valamennyi cipzártípus alkalmazható, természetesen a ruhadarab adottságaitól és a divattól függően. A műanyag zárláncú változatok előnyösen használhatók szabadtéri felszereléseken és sportruházati cikkeken (pl. sátrakon, táskákon, dzsekiken stb.), mert jól bírják az időjárás viszontagságait, továbbá – kihasználva vegyszerálló tulajdonságaikat – olyan munkahelyeken, ahol vegyszerekkel kerülhetnek érintkezésbe. Az erős koptató hatásnak kitett helyeken (pl. farmernadrágokon) a fémcipzárak terjedtek el. Alsóruházati cikkeken fémfogazatú cipzár használata nem célszerű. Nagyon fontos, hogy a cipzár minél hosszabb ideig megtartsa eredeti tulajdonságait, ezek között pl. a színét. Ezért lényeges minőségi követelmény a jó színtartóság mosással, vegytisztítással, dörzsöléssel, esetleg fénnyel szemben. A ruházati cikkeken és lakástextíliákon alkalmazott cipzáraknak lehetőleg meg kell felelniük az OEKO-TEX szigorú követelményeinek. ## A cipzár ápolása és javítása - Ha a kocsi nehezen mozog a cipzáron, a fogakat szappannal, viasszal vagy puha grafitceruzával kell bedörzsölni, ez síkosabbá teszi a felületüket. Ez különösen a fémfogazatú cipzáraknál hatásos módszer. A műanyag fogazatú és a spirál cipzárnál szilikonnal való bepermetezés segíthet. - Az időjárás viszontagságainak kitett (csizmán, sátoron stb. alkalmazott) cipzárakat rendszeresen meg kell tisztítani a rárakódott szennyeződésektől, mert ezek akadályozzák a működését és erősen koptatják a fogakat és a kocsit. Tisztítás után célszerű a cipzárat szilikonoldattal bepermetezni, hogy könnyebb legyen a működése, és ez egyúttal a vízzáróságát is javítja. - Mosás előtt célszerű a cipzárt felhúzni (zárni), nehogy a fémfogazatú cipzár megrongálja a többi ruhát. A műanyag cipzár forró vízben deformálódhat és használhatatlanná válhat, ha nyitott állapotban mossák. - Ha a cipzár a kocsi fölött szétnyílik, ez nem jelenti azt, hogy használhatatlanná vált. Gyakran segít, ha ilyenkor a kocsit teljesen a cipzár végéhez húzzuk, mintha zárni akarnánk, majd kézzel kapcsoljuk össze a fogakat egészen a másik végéig. Ehhez a szalagokat meg kell hajlítani és egyenként összeilleszteni a fogakat. - Ha a kocsi túlságosan elkopott és ezért nem működik rendesen, segíthet, ha az alsó és felső részét kissé összenyomjuk, de vigyázni kell arra, hogy ne szoruljon.

Lionel Messi

Lionel Andrés Messi Cuccittini (Rosario, 1987. június 24. –) világbajnok argentin válogatott labdarúgó, 2023 júliusától az Inter Miami játékosa. Messi generációjának egyik kiemelkedő játékosa, aki fiatalon lehetett az Aranylabda- és FIFA az év játékosa szavazás jelöltje, 22 éves korára pedig mindkét díjat elnyerte. Rendelkezik spanyol állampolgársággal, ezért európai játékosnak is számít. 2009 és 2023 között nyolcszor is megkapta az Aranylabdát (2010-től 2016-ig FIFA Aranylabda), amellyel ő lett az első nyolcszoros győztes. Ezzel ő és Cristiano Ronaldo azok a játékosok, akik valaha háromnál többször vihették el a díjat. Nyolc elsősége vitathatatlanul a valaha volt legnagyobbak közé emeli. Játékstílusa és képességei alapján sokszor hasonlítják Diego Maradonához, a legendás argentin játékoshoz, aki maga is utódjának nevezte. Fiatalon kezdett futballozni, a benne rejlő lehetőséget pedig korán felismerte az FC Barcelona. 2000-ben hagyta el szülővárosa csapatát, a Newell’s Old Boyst, és Európába költözött családjával, miután a Barcelona felajánlotta, hogy finanszírozza növekedésihormon-hiányának kezelését. 2004–05-ös bemutatkozó szezonjában ő lett a spanyol bajnokság történetének legfiatalabb játékosa és gólszerzője. Ebben a szezonban spanyol bajnok, egy évvel később bajnok és Bajnokok ligája-győztes lett. A 2006–07-es szezon jelentette számára a nagy áttörést: állandó kezdő lett Barcelonában, mesterhármast szerzett a Real Madrid ellen, és 14 góllal végzett a bajnokságban. Eddigi legsikeresebb szezonja a 2008–09-es volt, amelyben 38 góljával fontos szerepet játszott a Barcelona triplázásában. A 2009–10-es évadban szerzett 47 góljával ő is beállította az addig Ronaldo által tartott FC Barcelona-klubrekordot. Hat góllal gólkirályi címet nyert a 2005-ös ifjúsági labdarúgó-világbajnokságon, ahol két döntőbeli góljával segítette Argentínát világbajnoki címhez. Röviddel ezután állandó tagja lett a felnőtt válogatottnak. 2006-ban minden idők legfiatalabb argentin világbajnoki résztvevője lett, majd 2007-ben ezüstérmet szerzett a Copa Americán. 2008-ban Pekingben olimpiai aranyérmet nyert, 2021-ben megnyerte Copa Américát. Utóbbi az első trófea, melyet az argentin válogatottal nyert. Messi az első játékos, aki a BL 1992 óta íródó történetében egy mérkőzésen öt gólt szerzett. Ezt a 2012. március 7-i Barcelona–Bayer Leverkusen mérkőzésen érte el. ## Gyermekkor Lionel Andrés Messi Cuccittini 1987. június 24-én született az argentínai Rosarióban, Jorge Horacio Messi és Celia María Cuccittini gyermekeként. Apai ágon ősei az olaszországi Anconából származnak, ahonnan őse, Angelo Messi 1883-ban emigrált Argentínába. Két bátyja és egy húga van, Rodrigo, Matías, illetve María Sol. Ötévesen kezdett el futballozni egy helyi, Grandoli nevű csapatban, ahol apja volt az edző. 1995-ben Messi a szintén rosariói Newell’s Old Boyshoz igazolt. 11 éves korában növekedésihormon-hiányt diagnosztizáltak nála. Az argentin első osztályú River Plate érdeklődött iránta, de nem volt arra kapacitása, hogy finanszírozza a fiú gyógykezeltetésének havi 900 dolláros költségét. Ekkor szerzett Messiről tudomást Carles Rexach, a Barcelona akkori sportigazgatója, aki felajánlotta, hogy a spanyol klub fizeti a kezeléseket, amennyiben az argentin Európába szerződik. Messi a családjával együtt Európába költözött, és a Barcelona korosztályos csapataiban kezdett játszani. Két unokatestvére, Maxi és Emanuel Biancucchi is labdarúgó. ## Pályafutása ### Klubcsapatokban #### Barcelona Messi 2003. november 16-án, 16 évesen és 145 naposan szerepelt először a Barcelona első csapatában, a Porto elleni barátságos mérkőzésen. Egy éven belül, 2004. október 16-án pedig, 17 évesen és 114 naposan, Frank Rijkaard a bajnokságban is pályára küldte, így tétmérkőzésen is bemutatkozhatott. Ezzel pedig a Barcelona történetének harmadik legfiatalabb játékosa lett, aki pályára lépett az első csapat mezében. Továbbá a legfiatalabb, aki pályára lépett a bajnokságban. (Ezt a rekordot először Bojan Krkić döntötte meg 2007. szeptemberében, majd pedig 2019. augusztusában Ansu Fati) Első felnőtt csapatban szerzett gólját, 2005. május 1-jén, az Albacete elleni mérkőzésen szerezte, ezzel 17 éves, 10 hónapos és 7 naposan minden idők legfiatalabb barcelonai játékosa lett, aki gólt tudott szerezni a spanyol bajnokságban. Azóta ezt a rekordot is szintén Ansu Fati tartja. Később Messi hálásan nyilatkozott Frank Rijkaardról, korábbi edzőjéről: „Sosem felejtem el, hogy ő indított el a pályámon. Önbizalmat adott nekem, amikor még csak tizenhat-tizenhét éves voltam”. ##### 2005–06-os szezon 2005\. szeptember 16-án a Barcelona három hónapon belül másodszor is bejelentette, hogy módosítja Messi szerződését; ez alkalommal az első csapat játékosaihoz igazították a fizetését, és 2014 júniusáig hosszabbították meg a kontraktusát. Messi szeptember 26-án megkapta a spanyol állampolgárságot, ezzel pályára léphetett második szezonjában is. A Bajnokok ligájában először szeptember 27-én, az olasz Udinese ellen léphetett pályára a Camp Nouban. A szurkolók állva tapsoltak a becserélésekor, ő pedig remek cseleivel és higgadt megoldásaival meg is hálálta ezt. Messi 17 bajnoki mérkőzésén hat gólt szerzett, hat Bajnokok ligája fellépésén pedig egyet. Szezonja viszont idő előtt véget ért, ugyanis 2006. március 7-én combizomszakadást szenvedett a jobb lábában, a Chelsea elleni Bajnokok ligája negyeddöntő visszavágóján. A Frank Rijkaard edzette Barcelona bajnokként és BL-győztesként fejezte be a szezont. ##### 2006–07-es szezon A következő szezonban Messi stabil kezdővé vált, és 26 bajnoki meccsen 14 gólt szerzett. 2006. november 12-én, a Real Zaragoza ellen lábközépcsont-törést szenvedett a bal lábában, ami három hónapos kihagyásra kényszerítette. A sérüléséből Argentínában lábadozó játékos 2007. február 11-én tért vissza, csereként beállva a Racing Santander elleni meccs második félidejében. Március 11-én remek formában játszva mesterhármast rúgott az El Clásicón. Segítségével a tíz emberrel játszó Barcelona 3–3-as döntetlent ért el. Messi háromszor tudott egyenlíteni, harmadik gólját a hosszabbításban szerezve. Ezzel a teljesítménnyel ő lett az 1994–95-ös szezon óta az első játékos, aki három gólt tudott szerezni az El Clásicón. (Abban a szezonban a Real Madrid játékosa, Iván Zamorano volt képes erre a bravúrra.) Messi egyben a legfiatalabb olyan játékos lett, aki gólt tudott szerezni a Real Madrid–Barcelona rangadók valamelyikén. A szezon végéhez közeledve egyre gyakrabban volt eredményes: 14 bajnoki találatából 11-et az utolsó 13 meccsen ért el. Messi azt is bebizonyította, hogy a Maradonához történő hasonlítgatások nem teljesen légből kapottak; egy szezon alatt szinte lemásolta nagy elődje két leghíresebb találatát. 2007. április 18-án két gólt szerzett a Getafe elleni Király kupa elődöntőn, amelyek közül az egyik nagyon hasonlított Maradona 1986-os, Anglia ellen szerzett szólógóljára. A világ sportsajtója Maradonához hasonlította Messit, a spanyol sajtó pedig „Messidoná”-nak nevezte. Körülbelül ugyanakkora távon (62 méter) cselezett ki ugyanannyi embert (a kapussal együtt hatot), mielőtt a kapuba gurított volna, nagyon hasonló helyről, mint Maradona 21 évvel korábban. A gólt is hasonlóan, a szögletzászló felé rohanva ünnepelte. A meccs utáni sajtótájékoztatón Deco, Messi akkori csapattársa a következőt mondta: „A legnagyobb gól volt, amelyet valaha láttam”. Az Espanyol ellen pedig, a hírhedt „Isten kezéhez” kísértetiesen hasonlító gólt szerzett. A labdáért ugorva, kézzel ütötte el azt a kapus, Carlos Kameni mellett. Az ellenfél játékosainak tiltakozása és a kezezést egyértelműen bizonyító videófelvételek ellenére a gólt megadták. Habár Messi remek formája megmaradt, a csapat nem teljesített jól. A Copa del Rey döntőjébe nem sikerült bejutni, miután Messi pihent a visszavágón, valamint szoros küzdelemben alulmaradtak a bajnokságban a Real Madriddal szemben. ##### 2007–08-as szezon Ronaldinho formahanyatlásának köszönhetően, a még mindig csak 20 éves Messi lett a csapat új sztárjátékosa, aki a "Messiás" becenevet kapta a spanyol médiától. Remek teljesítményét a 2007-es Aranylabda szavazáson az újságírók is elismerték, Kaká és Cristiano Ronaldo mögött a harmadik helyen végzett, míg az év labdarúgója szavazáson második helyen végzett Kaká mögött, az edzők és a szövetségi kapitányok szavazatai alapján. Bár a 2007–2008-es szezon során 16 gólt szerzett, az idény második felében ismét sérülések sújtották, miután december 15-én combhajlító szakadást szenvedett. Két hónapos kihagyás után a Celtic ellen térhetett vissza a Bajnokok Ligája nyolcaddöntői során, ahol duplázni is tudott. Ekkor még hat góllal vezette is a góllövőlistát, de a 2008. március 4-i visszavágón újra megsérült, ahol Rijkaard az orvosi személyzet figyelmeztetése ellenére játszatta. A mérkőzés után, Carles Puyol a csapatkapitánya pedig a spanyol médiát bírálta, amiért nyomást helyeznek a csapatra, azzal hogy Messit minden meccsen a pályára követelik. A szezont végül trófeák nélkül fejezte be a Barcelona, a Bajnokok Ligája elődöntőjében a későbbi győztes, Manchester United búcsúztatta őket, míg a bajnokságban a harmadik helyet szerezte meg a csapat. Idény közben Messi a századik hivatalos meccsét is lejátszotta a Barcelona színeiben egy 2008. február 27-én rendezett Valencia elleni bajnoki mérkőzésen. Két sikertelen szezon után a Barcelonának változásra volt szüksége, ami Rijkaard és Ronaldinho távozásához vezetett. Utóbbi távozása után Messi megkapta a 10-es számú mezt. 2008 júliusában egy új 7,8 millió eurós éves fizetésről szóló szerződést írt alá, ezzel a klub legjobban fizetett játékosa lett. Azonban az új idény előtt továbbra is komoly aggodalomra adtak okot a gyakori izomsérülései, amelyek miatt 2006 és 2008 között összesen nyolc hónapot hagyott ki. A probléma orvosolására a klub új edzés-, táplálkozási- és életmód-rendszert vezetett be, továbbá kinevezett Messi mellé egy személyes gyógytornászt, aki válogatott szerepléseikor is vele volt. Ennek eredményeként Messit a következő négy évben gyakorlatilag elkerülték a sérülések, így lehetővé téve neki, hogy teljesen kitudjon bontakozni a pályán. Az év eleji sérülései ellenére a 2008-as teljesítményének köszönhetően ismét jelölték az Aranylabda, valamint az év labdarúgója díjra, ahol mindkét esetben második helyezést ért el Cristiano Ronaldo mögött. ##### 2008–09-es szezon Miután Ronaldinho távozott Barcelonából, Messi örökölte a tízes számú mezt. 2008. október 1-jén, a Sahtar Donyeck elleni Bajnokok ligája mérkőzésen Messi Thierry Henry helyén lépett pályára csereként, majd a meccs utolsó hét percében két gólt szerezve, 0–1-es hátrányból fordította meg az eredményt, kiharcolva a 2–1 arányú Barcelona győzelmet. A következő, Atlético Madrid elleni bajnokit Messi és jó barátja, Sergio Agüero párharcaként harangozták be. Messi egy szabadrúgásgólt szerzett, illetve egy gólpasszt adott a 6–1-es barcelonai győzelmet hozó találkozón. November 29-én ismét két gólt szerzett, ekkor a Sevilla elleni bajnokin. Előbb 23 méterről talált be, majd a kapust kicselezve, kiszorított szögből volt eredményes. December 13-án, a szezon első Barcelona–Real Madrid összecsapásán Messi állította be a kettő-nullás végeredményt. A 2008-as FIFA év játékosa szavazáson 678 ponttal a második helyen végzett a 935 pontot kapó Cristiano Ronaldo mögött. Messi első 2009-es mesterhármasát az Atlético Madrid ellen 3–1-re megnyert Király kupa mérkőzésen szerezte. 2009. február elsején csereként beállva két gólt lőtt a Racing Santander ellen, amelyeknek köszönhetően a Barcelona ismét 0–1-es hátrányból győzött. A második gól a klub történetének ötezredik gólja volt a spanyol bajnokságban. A bajnokság 28. fordulójában, a Málaga CF elleni 6–0 arányú győzelem alkalmával Messi 30. gólját szerezte a szezonban, minden versenysorozatot figyelembe véve. Április nyolcadikán a Bayern München elleni BL-mérkőzésen két gólt szerzett, nyolcgólosra javítva egyéni csúcsát a BL-ben egy szezonban lőtt gólok tekintetében. Április 18-án Messi 20. bajnoki góljával a Barcelona 1–0-ra győzte le a Getafét, amivel megőrizte 6 pontos előnyét a bajnokságban a Real Madriddal szemben. A szezon végéhez közeledve Messi két gólt szerzett (a 35-iket és a 36-ikat a szezonban) a Bernabéuban, a Real Madrid 6–2 arányú legyőzésekor, amely a madridiak legsúlyosabb veresége volt 1930 óta. Mindkét gólja után a szurkolók és a kamerák felé futott, felemelve a mezét, amely alatt Síndrome X Fràgil feliratú póló volt látható, amellyel felhívta a figyelmet a fragilis X-szindrómában szenvedő gyerekekre. A Chelsea elleni BL-elődöntő második félidejének hosszabbításában Messi passzolt Andrés Iniestához azt a gólt megelőzően, amelynek köszönhetően a Barcelona bejutott a Manchester United elleni döntőbe. Május 13-án spanyol Király kupa győztes lett, miután a döntőben gólt szerzett és két gólpasszt adott az Athletic Bilbao ellen 4–1-re megnyert meccsen. Május 27-én ő állította be a Manchester United elleni BL-döntő 2–0-s végeredményét a mérkőzés 70. percében. Ezzel a góllal ő lett a Bajnokok Ligája – egyébként valaha volt legfiatalabb – gólkirálya, 9 találattal. Kiváló idényének megkoronázásaként elnyerte a Bajnokok ligája legjobb csatárának és legjobb játékosának járó címeket. A Barcelona egy szezonban megnyerte a Király kupát, a spanyol bajnokságot és a Bajnokok ligáját, ezzel a spanyol csapatok közül elsőként tudott triplázni. ##### 2009–10-es szezon A 2009-es UEFA Szuperkupa megnyerése után Josep Guardiola kijelentette, Messi a legjobb játékos, akit valaha látott. Szeptember 18-án Messi új szerződést írt alá a Barcelonával, amely 2016-ig köti a klubhoz, illetve 250 millió euróban határozza meg kivásárlási árát. A szerződéssel Messi Zlatan Ibrahimović mellett a bajnokság legjobban fizetett játékosává vált, 9,5 millió euró körüli éves fizetéssel. Négy nappal később, szeptember 22-én két gólt lőtt és egy gólpasszt adott a Racing Santander ellen 4–1-re megnyert bajnokin. Szezonbeli első gólját az európai porondon szeptember 29-én szerezte a Dinamo Kijev elleni 2–0 során. A Real Zaragoza 6–1-es legyőzése során szerzett gólját követően Messi neve mellett hét mérkőzés után hat bajnoki gól állt, majd november 7-én, a Mallorca elleni, Nou Camp-beli 4–2 alkalmával újabb gólt szerzett, büntetőből. 2009. december 1-jén Messinek ítélték a 2009-es Aranylabdát. A szavazáson Cristiano Ronaldót előzte meg, hatalmas fölénnyel (473, illetve 233 pont). Ezután a France Football magazinnak a következőket nyilatkozta: „A győzelmet a családomnak ajánlom. Mindig mellettem álltak, amikor szükségem volt rájuk, és néha erősebb érzelmeket éltek meg, mint én magam”. December 19-én Messi győztes gólt szerzett a FIFA-klubvilágbajnokság abu-dzabi döntőjén az Estudiantes ellen. Két nappal később megkapta a FIFA év játékosa címet, megelőzve sorrendben Cristiano Ronaldót, Xavit, Kakát és Andrés Iniestát. Először kapta meg a díjat pályafutása során, egyben ő volt az első argentin, akit ezzel a díjjal ismertek el. 2010. január 10-én először ért el mesterhármast az aktuális szezonban, a Tenerife elleni idegenbeli 0–5 alkalmával. Január 17-én, egy a Sevilla ellen szerzett találattal megszerezte századik gólját a klub színeiben. Márciusban öt mérkőzésen 11 gólt szerzett. Először a Málaga elleni 2–1-es győzelem alkalmával talált be a 84. percben, majd az Almería elleni 2–2-es döntetlen során mindkét gólt ő szerezte. Ezt követte egy olyan hét, ahol három mérkőzésen nyolc gólt ért el. Az első hármat a Valencia elleni hazai 3–0-s győzelem során rúgta, majd két góljával vállalt részt a Stuttgart 4–0-s legyőzéséből a BL-ben. Ezzel a Barcelona bebiztosította a negyeddöntőbe jutást. Végül a Zaragoza elleni idegenbeli 4–2 során ért el mesterhármast, amivel ő lett az első Barcelona-játékos, aki egymás utáni két bajnoki meccsen tud három gólt szerezni. Március 24-én az Osasuna ellen kétszázadik tétmeccsét játszotta a Barcelonában. 2010\. április 6-án pályafutása során először szerzett tétmérkőzésen négy gólt, a 4–1-es végeredménnyel záruló, Arsenal elleni Bajnokok ligája negyeddöntő barcelonai visszavágóján. A négy góllal 25-re növelte a Bajnokok ligájában szerzett találatai számát, ezzel utolérte Rivaldót, a klub történetének legeredményesebb BL-gólszerzőjét. Április 10-én szezonbeli negyvenedik gólját szerezte, amikor az ősi rivális Real Madrid elleni 2–0 arányú idegenbeli győzelem során vezetést szerzett csapatának. Május 1-jén, szezonbeli ötvenedik tétmeccsén, a Villarreal otthonában aratott 4–1-es sikerből két góllal vette ki a részét. Három nappal később, május 4-én a Barcelona ismét 4–1-re nyert, ezúttal a Tenerife ellen. Messi ezen a meccsen is két gólt szerzett. A bajnokságban május 8-án már a 32. gólját szerezte, a Sevilla ellen idegenben megnyert mérkőzésen, majd a záró fordulóban, a Valladolid ellen lőtt két góljával beállította Ronaldo klubcsúcsát, aki még az 1996–97-es bajnokságban szerzett szintén 34 gólt. Messi eredménye csak négy találattal marad el Telmo Zarra és Hugo Sánchez abszolút rekordjától. 2010. június 3-án nevezve lett spanyol bajnokság legjobb játékosának. ##### 2010–11-es szezon 2010\. augusztus 21-én Messi mesterhármast szerzett a Sevilla ellen, a spanyol szuperkupában 4–0-ra megnyert mérkőzésen. A bajnokságot is góllal nyitotta, 3 perc alatt betalált a Racing Santander kapujába. Nagyszerű formában volt a Panathinaikósz elleni BL-mérkőzésen, lőtt két gólt, adott két gólpasszt, és ugyancsak két alkalommal lőtt kapufát. Emellett pedig kihagyott egy tizenegyest. A mérkőzést végül a Barcelona nyerte 5–1-re. 2011. január 10-én ő kapta meg a 2010-es év Aranylabdáját, és ezzel megvédte a 2009-es díját. Az aranylabda odaítélése kapcsán vita alakult ki, hiszen 2010-ben első alkalommal összevonták az Aranylabda és a FIFA év játékosa díjakat. Ezért az a helyzet állt elő, hogy a régebben alkalmazott szavazás alapján Wesley Sneijder kapta volna a díjat, és e szerint Messi csak a negyedik lett volna. A megváltoztatott szabályok azonban neki kedveztek, hiszen több ország képviselője szavazhatott. A díjátadás után emiatt kialakult olyan vélemény, hogy a két díj egyesítése nem volt szerencsés, hiszen így nem az év legjobbja kapja a díjat. Az új rendszerben ugyanis egyértelműen az számított, hogy a szavazás pillanatában kit tartanak a világ legjobb játékosának. A Bajnokok Ligájának londoni döntőjében egy góllal járult hozzá csapata újabb sikeréhez. ##### 2011–12-es szezon A mutatói alapján ez volt Messi legjobb szezonja, ugyanis 60 mérkőzésen 73 alkalommal talált be, korábban soha senki nem talált be még ennyiszer egy évadon belül. Az előző évihez hasonló sikereket azonban nem tudott elérni csapatával, bár egy kupagyőzelem azért így is összejött a Barcelonának. Messit korábban sok kritika érte a válogatottban nyújtott teljesítménye miatt, de ebben a szezonban alaposan javult ebben a tekintetben is, a brazilokat például az ő vezérletével verte az Albiceleste. Lionel Messi rekordot jelentő 91 góllal zárta a 2012-es évet; az FC Barcelona argentin labdarúgója már korábban megdöntötte a legendás német Gerd Müller 1972-ben felállított, 85-ös csúcsát. Messi 2012-ben 69 mérkőzésen lépett pályára, Müller 60 találkozón futballozott 1972-ben. ##### 2012–13-as szezon A Barcelona első meccse a szezonban a Real Sociedad ellen volt, Messi folytatta a gólszerzést és a csapat 5–1 arányban győzött a Camp Nouban. A spanyol szuperkupában 3–2-re győzte az ősi rivális Real Madridot a párharc első fordulójában Barcelonában, augusztus 23-án. A következő bajnoki mérkőzésen az Osasuna fogadta a Barcelonát, ahol Messi két góljával fordította meg az állást és nyerte meg a találkozót a katalán csapat. Augusztus 29-én jött a Szuperkupa visszavágó, ahol 2–1 arányban győzedelmeskedett a Real Madrid. Messi ezen a meccsen lőtt egy szabadrúgásgólt az első félidő utolsó percében, de ez sem segített a Barcelonán, mert 4–4-es összesítésben, idegenben lőtt több góllal a Real Madrid nyerte a kupát. Leo Messinek ez volt a 15. találata az addigi El Clásicóin, így holtversenyben állt Raúllal, és csak Alfredo Di Stéfano előzte meg 18 találatával. Lionel Messi második helyen végzett 17 szavazattal az év férfi labdarúgója-díjon Cristiano Ronaldóval holtversenyben, a díjat Andrés Iniesta nyerte el 19 szavazattal. A liga harmadik fordulójában a Valencia érkezett ellenfélként a Camp Nouba, amit a csapat 1–0 arányban legyőzött Adriano góljával, akinek a gólpasszt Messi adta. Következő fordulóban szeptember 15-én Messi két gólt rúgott a Getafe csapatának, az egyiket tizenegyesből értékesítette. Szeptember 19-én játszotta a Barcelona az első Bajnokok Ligája mérkőzését a szezonban, ahol a gárda 3–2 arányban győzött a Szpartak Moszkva ellen. Messi két góllal támogatta csapatát, és megszerezte tizedik gólját a szezonban. November 11-én Messi duplázott az RCD Mallorca ellen, ezzel megszerezve 2012-ben 75. és 76. gólját, így megdöntve Pelé egy naptári évben szerzett 75 gólját, amit még 1958-ban állított fel. Már csak Gerd Müller 1972-ben felállított 85 gólos teljesítménye állt Messi előtt. Messi megszerezte 77. és 78. gólját a Real Zaragoza ellen a Camp Nouban, és már csak hét gól választotta el a rekordtól. November 20-án duplázott a Szpartak Moszkva ellen, és ezzel megszerezte 2012-ben a 79. és a 80. gólját. Messi folytatta a gólszerzést, a Levante UD ellen megszerezte a 81. és a 82. találatát. December 1-jén duplázott az Athletic Bilbao ellen, és így egy gólra került Gerd Müller rekordjától. December 9-én ismét duplázott, most a Real Betis ellen, és megszerezte a 85. és a 86. találatát 2012-ben, ezzel felülmúlva Müller 85 gólos rekordját egy naptári évben, amit 1972-ben állított fel a Bayern Münchennel és a német válogatottal. December 12-én újra duplázni tudott, most a spanyol kupában volt eredményes a Córdoba ellen az első mérkőzésen, és így már 88 gólnál tartott. Messi ekkor küldött egy dedikált Barcelona mezt Müllernek, a rekordja előtt tisztelegve ezzel. Ezután két gólt lőtt az Atlético Madridnak december 16-án, és 90 gólra növelte a rekordját. A 91. gólját, egyben az utolsót is az évben, a Real Valladolid ellen szerezte. A FIFA azonban nem hajlandó elismerni Messi rekordját (legtöbb gól egy naptári évben belül), az ellenőrizhetőségre hivatkozva. 2012. december 18-án a Barcelona bejelentette, hogy megújítja a szerződést Messivel 2018. június 30-ig. A szerződést 2013. február 7-én kötötték meg. A 2013. január 7-én Messi nyerte a 2012-es Aranylabdát, és ismét legyőzte Cristiano Ronaldót, aki a második helyen végzett, míg csapattársa, Andrés Iniesta harmadik lett. A győzelem után Messi lett az egyetlen olyan játékos a futballtörténelemben, aki négyszer nyerte meg az Aranylabdát. Messi, miután átvette az elismerést, így nyilatkozott: „Ez igazán hihetetlen és ez szavakkal leírhatatlan”. A sajtó Messit már olyan nagy játékosokkal hasonlította össze, mint Diego Maradona és Pelé. 2013. január 27-én Messi négy gólt lőtt, és így 5–1-es győzelmet arattak az Osasuna ellen. Ezekkel a találatokkal Messi elérte a 200. gólját a La Ligában, és ezzel ő lett a nyolcadik, köztük is a legfiatalabb játékos, aki ezt elérte. Ez volt a 33. találata a szezonban a spanyol bajnokságban, míg minden sorozatot figyelembe véve 44 gólt szerzett addig. Messi 2013. február 7-én írta alá 2018-ig érvényes szerződését a katalán klubbal. A fizetése 36 millió euró lett egy évben (ennek csak töredékét, kb. 16 milliót kap meg a spanyol adózási törvények miatt). Az FC Barcelona 31 éves koráig „láncolta” magához. Kivásárlási ára 250 millió euró lett. 2013. február 16-án megszerezte 300. gólját a Barcelona színeiben, egy Granada elleni bajnoki mérkőzésen, majd megszerezte még azon a mérkőzésen a 301-iket is, s ezeket összesen 365 hivatalos mérkőzésen szerezte. 2013. március 2-án gólt szerzett a Real Madrid ellen, amely mérkőzést a Barcelona 2–1 arányban elvesztett. Ezzel a góljával Lionel Messi beállította Alfredo Di Stéfano rekordját (legtöbb gól az El Clásicón). Március 12-én Messi két gólt szerzett az AC Milan ellen, és így a Bajnokok ligája negyeddöntőbe segítette a Barcelonát, akik a 2–0 arányban elvesztett első mérkőzés után a második fordulóban 4–0 arányban győztek. Messi első gólja a Milan ellen újabb összehasonlításokra adott alkalmat, mivel Messi hasonló gólt szerzett, mint Diego Maradona Görögország ellen az 1994-es világbajnokságon. 2013. március 17-én, a Rayo Vallecano elleni mérkőzésen Messi először viselte a csapatkapitányi karszalagot a Barcelonában hivatalos mérkőzésen, miután beállt Andrés Iniesta helyére a találkozón. Március 30-án megszerezte a 19. egymást követő gólját La Ligában, és így lett ő lett az első futballista a La Liga történetében, aki 19 gólt szerzett egymást követő mérkőzéseken. 2013\. április 2-án gólt szerzett egy Paris Saint-Germain elleni Bajnokok ligája mérkőzésen, de Messit a félidőben le kellett cserélni sérülés miatt. 2013. május 13-án Messi ismét nem tudott befejezni egy mérkőzést, ezúttal az Atletico Madrid ellen, kénytelen volt a mérkőzés második felében elhagyni a pályát. Később bejelentette, hogy sérülés miatt kihagyja a szezon további részét. A Bajnokok ligája negyeddöntő második fordulójában, a Paris Saint-Germain ellen Messi a padon ült, majd a meccs hajrájában váltotta David Villát és adott egy gólpasszt Pedrónak, így a csapat továbbjutott az elődöntőbe. A Barcelona végül kiesett az elődöntőben a későbbi győztes, Bayern München ellenében. A Barcelona a Copa del Rey-ben is kiesett, az ősi rivális Real Madrid ellen maradt alul az elődöntőben. Viszont a La Ligát megnyerte a Real Madrid előtt. A csapat összesen 100 pontot szerzett, ezzel beállítva az elmúlt szezon rekordját amit a Real Madrid állított fel. Messi a második egymást követő évben ismét megszerezte a La Liga gólkirályi címét, 32 mérkőzésen 46 gólt szerzett és 12 gólpasszt adott a bajnokságban. Leo Messi – minden sorozatot figyelembe véve – 50 mérkőzésen 60 gólt lőtt és 16 gólpasszt adott. ##### 2013–14-es szezon 2013-ban Messit ismét jelölték az Az év férfi labdarúgója-díjra a harmadik egymást követő évben, a másik két jelölt Cristiano Ronaldo és Franck Ribéry volt. Ezt a díjat Ribéry nyerte el 36 szavazattal. Messi a második helyen, 14 szavazattal, míg Ronaldo a harmadik helyen, 3 szavazattal végzett. 2013. augusztus 18-án, Messi a Barcelona 2013-14-es bajnoki idénynyitó mérkőzésén két gólt lőtt és egy gólpasszt adott a Levante ellen, a Barcelona végül megnyerte a mérkőzést 7-0 arányban. Augusztus 28-án, Barcelonában kivívták a 11. spanyol labdarúgó-szuperkupa címűket az Atlético Madrid ellen, idegenben lőtt több góllal. Szeptember 1-jén, Messi megszerezte karrierjének 23. mesterhármasát a Valencia elleni bajnoki mérkőzésen, ahol 3-2 arányban győzött a Barcelona. Ezekkel a gólokkal Messi a hatodik legeredményesebb góllövő lett a La Liga történetében, felülmúlva Quini-t, aki 219 gólt szerzett pályafutása során a bajnokságban. 2013. szeptember 18-án Messi megszerezte karrierje 24. mesterhármasát, a Barcelona pedig az első Bajnokok Ligája győzelmét a szezonban, otthon az Ajax ellen, amelyet végül 4-0-ra nyertek. Ezzel a három góllal Messi lett az első játékos, aki négy mesterhármast szerzett a Bajnokok Ligájában. November 10-én, sérülést szenvedett Messi egy 4-1-re megnyert Real Betis elleni mérkőzésen, ami miatt 2014. január elejéig nem játszhatott. 2014\. január 8-án, Messi visszatért a pályára sérüléséből és két gólt szerzett a Getafe elleni kupa mérkőzésen, amelyet 4-0 arányban megnyert a Barca. Január 13-án, második helyen végzett Cristiano Ronaldo mögött a 2013-as FIFA Aranylabda gálán. Február 15-én, Messi egy Rayo Vallecano elleni 6-0-ra megnyert mérkőzésen megszerezte a 227. és 228. találatát a bajnokságban, amellyel megelőzte az argentin Alfredo Di Stefanót és holtversenybe került a spanyol Raúllal, így vele együtt a harmadik legeredményesebb góllövő lett a La Liga történetében. 2014\. március 16-án, Messi mesterhármast szerzett egy 7-0-ra megnyert Osasuna elleni mérkőzésen és ezzel megelőzte az eddigi rekorder Paulino Alcántarát, aki a Barcelona legeredményesebb gólszerzője volt, minden mérkőzést figyelembe véve. Március 23-án, megszerezte következő mesterhármasát, ezúttal a Real Madrid ellen, amely mérkőzést meg is nyert a Barcelona 4-3 arányban a Santiago Bernabéuban, ezekkel a találatokkal Messi lett minden idők legeredményesebb játékosa az El Clásicók történetében, megelőzve Di Stéfanót a korábbi rekordert. Ezek a gólok is lehetővé tették számára, hogy ő legyen a második legeredményesebb góllövő a La Liga történetében, megelőzve Hugo Sánchezt. Messi végül befejezte a klubbal az idényt, de csak egy trófeát tudtak megnyerni, a spanyol Szuper Kupát, ezenkívül a Barcelona második helyezett lett a La Ligában, az Atletico Madrid mögött, akik a Bajnokok Ligája negyeddöntőjében is kiejtették a csapatot. A Barcelona vereséget szenvedett a Copa del Rey döntőjében is, a rivális a Real Madrid ellen, de a kupa sorozat gólkirálya Lionel Messi lett 5 góllal. A szezont összesen 41 góllal és 15 gólpasszal fejezte be Messi minden sorozatot figyelembe véve, de a bajnokságban szerzett 28 gól nem volt elég neki, hogy megvédje a Pichichi trófeát, amit Cristiano Ronaldo kapott, aki 31 gólt szerzett. 2014. május 16-án, Messi egy új szerződést írt alá a katalán klubbal. ##### 2014–15-ös szezon thumb\|Messi gólját ünnepli a Granada ellen 2014-ben Az új tréner, Luis Enrique irányítása alatt nagyrészt sérülések nélkül kezdte a 2014–2015-ös szezont, ez által az év végéhez közeledve három régóta fennálló rekordot döntött meg. November 22-én a Sevilla ellen elért mesterhármasával a La Ligában minden idők legjobb góllövője lett, mivel túlszárnyalta Telmo Zarra 59 éve aktuális 251 bajnoki gólját. December 7-én harmadik mesterhármasával, melyet a városi rivális Espanyol ellen szerzett, összesen 12 góljával megelőzte César Rodríguezt, mely a Derbi barcelonín jegyzett találatait illeti. Cristiano Ronaldo mögött ismét a második helyen végzett az Aranylabda szavazáson, mely a válogatottal elért világbajnoki ezüstéremnek volt köszönhető. 2015 elején a média úgy ítélte meg, hogy a Barcelona újra csalódást keltő helyen áll a bajnokságban, így Messi el akarja hagyni a klubot. Január 11-én fordulópont következett be, miután az Atlético Madrid ellen 3–1-es győzelmet arattak. A gólokat az MSN-nek titulált Messi, Luis Suárez és Neymar támadóhármas szerezték, ezzel egy rendkívül sikeres sorozat vette kezdetét. Öt évet követően Messi a középcsatári poszt helyett újra a jobb szélen játszott, saját javaslatára Suárez elmondása szerint. Innentől kezdve visszatért régi jó formájába, ez pedig véget vetett az átigazolásáról szóló pletykáknak. A trió Messi 58 góljának is köszönhetően összesen 122-szer volt eredményes, ez pedig rekordnak számít a spanyol labdarúgásban. thumb\|left\|Messi Patrice Evrával szemben a Juventus ellen a 2015-ös Bajnokok Ligája-döntőjében Az idény vége felé, május 17-én Messi gólt jegyzett az Atlético Madrid ellen idegenben, így az 1–0-s győzelem által csapata megszerezte a bajnoki címet. Ebben az évadban 43 bajnoki gólja között volt egy mesterhármas, melyet március 8-án 11 perc alatt szerzett a Rayo Vallecano ellen; ez volt a leggyorsabb pályafutása során, összességében pedig a 32. a Barcelona színeiben, ezzel megelőzte Telmo Zarrát a legtöbb elért mesterhármast tekintve a labdarúgás történetében. A spanyol első osztályban az egy szezonban kiosztott gólpasszokat tekintve, szám szerint 18-al Luís Figót előzte meg. Február 16-án, a Levante ellen kiosztotta rekordszámú, 106. asszisztját, mely során egy mesterhármas is a nevéhez fűződött. Május 30-án, a kupadöntőben kétszer is betalált az Athletic Bilbao ellen a 3–1-re megnyert találkozón, ezzel hatodik dupláját érte el. Első találatát pályafutása legnagyobb góljaként titulálták, ekkor a felezővonal közelében gyűjtötte be a labdát, majd az ellenfél négy játékosán is túljutott, ezt követően a kapust kicselezve egy szűk helyen juttatta a kapuba a labdát. A Bajnokok Ligájában a Bayern München elleni elődöntő során két gólt lőtt. Második gólját, mely három perccel az első után született, Manuel Neuer fölött emelte át, illetve elfektette a hátvédet, Jérôme Boatenget, az évben ezt a találatot a legtöbbször osztották meg Twitteren, az UEFA pedig a legszebbnek választotta meg azt. A második meccsen elszenvedett vereség ellenére bejutottak a Berlinben megrendezett fináléba, ahol 3–1-re győzték le a Juventust, így a csapat megszerezte második tripláját, ezzel a történelem első ilyen klubjává lépett elő. Bár Messi nem szerzett gólt, csapata mindegyik góljában nagy szerepe volt, különösen a másodikban, mely során Gianluigi Buffon hárította lövését, de a kipattanóból Suárez volt eredményes. Hat gólpasszával az argentin támadó a legeredményesebb volt, továbbá osztozva lett gólkirály tíz találatával, és ő lett az első játékos, aki öt Bajnokok Ligája szezont tekintve a legtöbb gólt érte el. Kiváló teljesítményének köszönhetően másodszor is megkapta az UEFA év férfi labdarúgója díjat. ##### 2015–16-os szezon thumb\|upright\|Messi fedezi a labdát Éver Banegával szemben a 2015-ös UEFA-szuperkupa során A 2015–2016-os idényt azzal indította, hogy kétszer szerzett gólt szabadrúgásból a Sevilla ellen az UEFA-szuperkupában, a mérkőzést 5–4-re nyerték meg hosszabbítást követően a katalánok. Szeptember 16-án ő lett a legfiatalabb játékos, aki 100 alkalommal lépett pályára a Bajnokok Ligájában a Roma elleni 1–1-es döntetlen során. Térdsérülése miatt november 21-én tért vissza a pályára, csereként vette ki a részét az El Clásicón a Real Madrid idegenbeli 4–0-s legyőzésében. Az évet azzal zárta, hogy december 20-án megnyerte a klubvilágbajnokság döntőjét, így 2015-ben az ötödik trófeáját gyűjtötte be, a Barcelona Jokohamában a River Plate felett 3–0-ra diadalmaskodott. December 30-án 500. mérkőzésén gránátvörös mezben gól fűződött a nevéhez a Real Betis elleni 4–0-ra megnyert hazai találkozón. 2016\. január 11-én pályafutása során ötödik alkalommal nyerte el a FIFA Aranylabdáját. Február 3-án mesterhármast ért el a kupa elődöntőjének első mérkőzésén a Camp Nou-ban, mely során a Valenciát 7–0-ra győzték le. A Celta Vigo elleni 6–1-es hazai győztes bajnokin a büntetőrúgást Suáreznek adta át, ezt egyesek csipetnyi zsenialitásnak ítélték meg, míg mások az ellenféllel szembeni tiszteletlenséggel illették. A Celta játékosai ezzel kapcsolatban nem panaszkodtak, a kapusuk pedig kivédte a tizenegyest, és kijelentette: „A Barca támadói nagyon tisztelettudóak." Messi szándékát a klub korábbi ikonjának, Johan Cruijffnak az 1982-ben történő tettével hasonlították össze, aki tüdőrákkal küzdött, és sok szurkoló jelezte, hogy a büntető számára tiszteletet jelent. Cruijff elégedett volt a megmozdulással, és határozottan állította, hogy az egész legális és szórakoztató volt. Február 13-án Messi 300. bajnoki gólját érte el a Sporting de Gijón elleni idegenbeli 3–1-es győzelem alkalmával. Néhány nappal később az Emirates Stadionban mindkét gól az ő nevéhez fűződött az Arsenal elleni 2–0-s siker során a Bajnokok Ligája nyolcaddöntőjének első mérkőzésén, ahol második találata a Barcelona 10 000. gólját jelentette a hivatalos találkozókat figyelembe véve. Április 17-én 500. góljával fejezte be az öt meccsen át tartó eredményességét, ekkor hazai pályán 2–1-es vereséget szenvedtek a Valenciától. A szezont azzal zárta, hogy május 22-én a kupadöntőben a hosszabbításban gólt szerzett a Vicente Calderón Stadionban a Sevilla ellen, így csapata 2–0-s győzelmet aratott. Összesen 41 gólt lőtt és 23 gólpasszt adott, a támadótrió pedig 131 gólos spanyol rekordot állított be, ezzel megdöntötte az előző idényben felállított csúcsot. ##### 2016–17-es szezon A 2016–2017-es évad kezdetén a sérült Andrés Iniesta távollétében csapatkapitányként emelte magasba a 2016-os spanyol szuperkupa trófeáját. Az augusztus 14-i első meccsen Munir El Haddadinak adott gólpasszt, mely által idegenben 2–0-ra győzték le a Sevillát, majd augusztus 17-én a visszavágón 3–0-ra nyertek. Három nappal később a bajnokság nyitómérkőzésén kétszer volt eredményes a Real Betis elleni 6–2-es siker során. Szeptember 16-án három gólt szerzett a Bajnokok Ligája első mérkőzésén a Celtic elleni 7–0-s győztes találkozón; a sorozatban ez volt a hatodik mesterhármasa, ami a legtöbb egy játékostól. Az Atlético Madrid elleni 1–1-es döntetlen alkalmával ágyéksérülést szenvedett, így három hétre maradt távol. Visszatérését góllal ünnepelte meg, miután október 16-án a Deportivo de La Coruña elleni 4–0-s győztes kimenetelű összecsapáson csereként állt be három perccel később. Három nappal ezután megszerezte 37. mesterhármasát a klubban, ekkor a Barcelona 4–0-ra győzte le a Manchester Cityt. November 1-jén 54. Bajnokok Ligája találatát jegyezte, de a Manchester City ellen 3–1-es vereséget szenvedtek, ugyanakkor ez által Raúl korábbi 53 gólos rekordját döntötte meg. thumb\|upright\|Messi az Al Ahli SC elleni barátságos mérkőzés előtt a katari Dohában 2016 decemberében Az évet 51 találattal zárta, ezzel Európa gólkirálya lett, eggyel megelőzve Zlatan Ibrahimovićot. A 2016-os Aranylabda győzelme után 2017. január 9-én a második helyen végzett ismét Cristiano Ronaldo mögött a FIFA 2016-os év legjobb férfi játékosa szavazásán. Január 11-én szabadrúgásból volt eredményes az Athletic Bilbao ellen a spanyol kupa nyolcaddöntőjének visszavágóján, így a Barcelona bejutott a negyeddöntőbe; a gárda színeiben a 26. szabadrúgásból szerzett gólját követően minden versenyszámban Ronald Koeman csúcsát érte be. Január 14-én, következő bajnoki mérkőzésén a Las Palmas 5–0-s kiütése során talált be; ezzel a találatával Raúl rekordját döntötte meg (35 gól), ami a legtöbb csapat ellen szerzett találatot jelenti a bajnokságban. 2017\. február 4-én 27. alkalommal volt eredményes szabadrúgásból az Athletic Bilbao elleni hazai 3–0-s hazai győztes bajnokin, így megelőzte Ronald Koemant, aki a klub legjobb góllövőjének számított szabadrúgások terén. Április 23-án kétszer is betalált a Real Madrid ellen idegenben, ekkor 3–2-re győztek. A győztes gólja az 500. volt a Barcelona színeiben. Emlékezetes módon levette a mezét, és a felbőszült Real Madrid-szurkolók felé mutatta, nevével és a számával feléjük fordítva. Május 27-én gólt lőtt, majd gólpasszt adott Paco Alcácernek a kupa fináléjában, ezzel 3–1-es győzelemhez segítve csapatát a Deportivo Alavés ellen, valamint a meccs emberének is megválasztották. Az idényt 54 góllal és 16 gólpasszal zárta, míg a bajnokságban elért 37 találatával pályafutása során negyedszer nyerte meg a Pichichi-trófeát és az Európai aranycipőt is. ##### 2017–18-as szezon Az új évadot egy tizenegyesgóllal kezdte a szuperkupa első mérkőzésén a Real Madrid ellen, mely során 3–1-es vereséget szenvedtek hazai környezetben. Ezzel megdöntötte az El Clásicók gólrekordját, hivatalos találkozókon a 24., míg összesen a 25. gólja volt a Királyi Gárda ellen. Szeptember 9-én a bajnokságban első mesterhármasát szerezte az Espanyol ellen, hozzájárulva ezzel csapata 5–0-s győzelméhez. Szeptember 12-én a Bajnokok Ligájában az olasz bajnok Juventus ellen kétszer vette be Gianluigi Buffon kapuját, így hazai pályán 3–0-ra diadalmaskodtak. Szeptember 19-én négyszer volt eredményes a Camp Nou-ban az Eibar elleni 6–1-es győzelem során. Három héttel később, október 1-jén megelőzte korábbi csapattársát, Carles Puyolt a mérkőzéseket tekintve a klubban, így a Barcelona történetének harmadik legtöbbet pályára lépő játékosa lett, ekkor a Las Palmas ellen a gárda 3–0-ra győzött, ő pedig két gólt jegyzett és Sergio Busquetsnek gólpassz osztott ki. Ez volt a csapat 594. hivatalos találkozója, a bajnoki mérkőzést zárt kapuk mögött játszották a Camp Nou-ban a folyamatban lévő katalóniai függetlenségi népszavazás miatt, melynek következtében erőszakos tüntetések törtek ki. Október 18-án, 122. európai találkozóján megszerezte 97. gólját a Bajnokok Ligájában, az összes UEFA-versenyeket figyelembe véve pedig a 100. találatát az Olimbiakósz elleni 3–1-es siker alkalmával. Messi csak a második játékos lett Cristiano Ronaldo után, aki elérte ezt a mérföldkövet, de 21-el kevesebb pályára lépése alatt sikerült neki, mint a portugálnak. November 4-én 600. alkalommal lépett pályára a Barcelona színeiben, ekkor a Sevillát 2–1-re verték meg. November 25-én, negyedik aranycipője átvételét követően új szerződést írt alá csapatával, így a 2020–2021-es szezonig a Katalánok játékosa marad. Kivásárlási záradékát 700 millió euróban határozták meg. 2018. január 7-én 400. alkalommal lépett pályára a La Ligában a Levante ellen megnyert 3–0-s mérkőzésen, továbbá a 144. bajnoki gólpasszát és a 365. bajnoki gólját jegyezte, mely megegyezett Gerd Müller rekordjával, ami a legtöbb bajnoki gólt jelenti ugyanannak a csapatnak Európa öt legjobb bajnokságának valamelyikében. Egy héttel később megdöntötte a csúcsát, szabadrúgásból volt eredményes a Real Sociedad ellen, ahol 4–2-es győzelmet arattak idegenben. Március 4-én megszerezte pályafutása 600. gólját szabadrúgásból az Atlético Madrid elleni hazai 1–0-s győztes találkozón. Március 14-én a 99. és 100. találatát jegyezte a Bajnokok Ligájában a Chelsea elleni 3–0-ra megnyert összecsapáson, így rekord tekintetében Cristiano Ronaldo után a második lett kevesebb pályára lépéssel, és mindezt fiatalabb korban és kevesebb lövéssel érte el, mint a portugál játékos. A mindössze két perc és nyolc másodperc elteltével született gólja egyben pályafutása leggyorsabb találata volt, a Barcelona pedig ezzel a tizenegyedik egymást követő szezonjában jutott be a kiírás negyeddöntőjébe. Április 7-én háromszor volt eredményes a Leganés ellen, mely során 3–1-es győzelmet arattak, beleértve a szezonban hatodik alkalommal jegyzett találatát szabadrúgásból, ami megegyezik a korábbi csapattárs, Ronaldinho rekordjával. A szezont ismét a bajnokság gólkirályaként zárta 34 góllal, így megszerezte ötödik Aranycipőjét is. Április 21-én klubja második, míg idénybeli 40. gólját szerezte a Sevilla elleni 5–0-ra megnyert kupafináléban, később pedig Suárez passzát is gólra váltotta. Ez volt a Barcelona sorozatban negyedik, míg összesen a 30. kupagyőzelme. Április 29-én mesterhármast ért el a Deportivo de La Coruña idegenbeli 4–2-es legyőzése során, csapata pedig ez által megszerezte 25. bajnoki címét. Május 9-én, a Villarreal 5–1-es kiütése alkalmával gólt jegyzett, klubja pedig beállította a La Liga történetének leghosszabb veretlenségi sorozatát (43 meccs). ##### 2018–19-es szezon 2018 májusában Andrés Iniesta távozásával az idényben Messit nevezték ki a csapat kapitányának. Augusztus 12-én megszerezte első trófeáját csapatkapitányként, miután a szuperkupa mérkőzésén 2–1-es győzelmet arattak a Sevilla ellen. Augusztus 19-én, a bajnokság első fordulójában két góllal járult hozzá az Deportivo Alavés elleni 3–0-s sikerhez, az elsőt szabadrúgásból lőtte, melyet a felugró sorfal alatt gurított el, történelmet írva azzal, hogy a klub 6000. bajnoki találatát is jegyezte egyben. Szeptember 18-án három gólt szerzett a Bajnokok Ligája első csoportmérkőzésén a PSV Eindhoven ellen, ez által nyolc mesterhármasával rekordot állított fel. Október 20-án gól fűződött a nevéhez a Sevilla elleni 4–2-re megnyert hazai meccsen, később azonban a 26. percben le kellett cserélni, miután elesett és így megsérült a jobb karja; ezt követően a vizsgálatok megerősítették, hogy eltört a radiális csontja, így három héten át nem léphetett pályára. December 8-án kétszer volt eredményes szabadrúgásból a barcelonai rivális, az Espanyol elleni idegenbeli találkozón, melyet 4–0-ra nyertek meg. Ez volt az első alkalom, hogy ilyen bravúrt sikerült elérnie a bajnokságban. Első ebből adódó találata a 10. volt a La Ligában, ezzel ő lett az első játékos, aki 13 egymást követő szezonban kétszámjegyű gólt ért el a bajnoki megmérettetés során. thumb\|243x243px\|Messi szabadrúgást végez a Real Valladolid ellen 2018-ban 2019. január 13-án 400. gólját szerezte a La Ligában a 435. bajnokiján az Eibar elleni 3–0-s siker alkalmával, ezzel az első olyan játékossá vált, akinek sikerült ezt elérni Európa öt legjobb bajnokságának egyikében. Február 2-án a Valencia elleni 2–2-es döntetlen során kétszer volt eredményes, első gólját büntetőből jegyezte, ez az 50. találata volt tizenegyesből a bajnokságban. Ezzel ő lett a harmadik játékos a La Liga történetében Cristiano Ronaldo és Hugo Sánchez után, aki 50-szer volt eredményes büntetőből. Még abban a hónapban a klub elismerte, hogy felkészültek Messi jövőbeli távozására. Február 23-án pályafutása 50. mesterhármasát jegyezte, és egy gólpasszt is kiosztott Suáreznek, 4–2-es győzelemhez segítve ezzel csapatát a Sevilla elleni idegenbeli bajnokin. A gólja összességében a 650. találata volt. Április 16-án kétszer is betalált a Bajnokok Ligája negyeddöntőjének visszavágóján, a Manchester United ellen hazai pályán 3–0-s sikert könyveltek el. Összesítésben 4–0-ra nyertek, így bejutottak a sorozat elődöntőjébe 2015 után először. 2013-at követően ezek voltak Messi első góljai a negyeddöntőt tekintve. Április 27-én csereként beállva az egyetlen gólt szerezte a Levante ellen, mellyel a Barcelona begyűjötte a bajnoki serleget. Ez volt a 450. bajnoki találkozója, illetve az első bajnoki trófeája csapatkapitányként. Május 1-jén két gól fűződött a nevéhez a BL-elődöntő első találkozóján; második gólja egy 35 méteres szabadrúgásból született és profi pályafutása 600. találata volt a klubban. A hat nappal későbbi, Anfielden megrendezett visszavágón a Barcelona 4–0-s vereséget szenvedett, így a Liverpool 4–3-as összesítéssel jutott be a döntőbe. Május 19-én, az utolsó fordulóban az Eibar elleni 2–2-es döntetlen során kétszer is betalált, a szezonban 49. és 50. gólját szerezte minden sorozatot tekintve, aminek eredményeként hatodik Pichichi-trófeáját kapta meg. A liga gólkirálya lett a 34 mérkőzésen elért 36 góljával, hat bajnoki elsősége pedig megegyezett Zarráéval, aki a legtöbb gólt szerző játékos a La Ligában. Hatodik alkalommal nyerte el az Aranycipőt, a 2016–2017-es idénytől kezdődően a rekordot jelentő harmadik ilyen díját. Május 25-én szezonbeli utolsó találatát jegyezte a 2019-es Király-kupa döntőjében, ahol a Valencia ellen 2–1-es vereséget szenvedtek. ##### 2019–20-as szezon 2019\. augusztus 5-én bejelentették, hogy kihagyja a Barcelona amerikai előszezonját vádlisérülés miatt. Augusztus 19-én a Real Betis elleni, tizenhatoson kívülről szerzett gólját jelölték a Puskás Ferenc-díjra. Még ebben a hónapban kiújult a vádlisérülése, így nem játszott az idény nyitómeccsén. A jelentések szerint a szeptemberi válogatott szünet utánra jósolták visszatérését. Szeptember 2-án bekerült a Puskás Ferenc-díj és a FIFA év férfi labdarúgója három döntőse közé, utóbbit 23-án meg is nyerte. thumb\|left\|upright\|Messi hat Aranylabdája a Barcelona múzeumában. 2019-től ő tartja hat elsőségével a rekordot Szeptember 17-én lépett pályára először az évad során a Sevilla elleni 4–0-s hazai győztes meccsen, ahol szabadrúgásból jegyezte első bajnoki gólját. Ez volt a 420. találata a La Ligában, mellyel megdöntötte Cristiano Ronaldo 419 gólos csúcsát az öt európai legjobb bajnokságot tekintve. Október 23-án megszerezte első Bajnokok Ligája találatát a Slavia Praha elleni idegenbeli 2–1-es győzelem során, ezzel ő lett az első játékos, aki 15 egymást követő BL-idényben gólt szerzett a selejtezőket nem beleértve. Ezen kívül felülmúlta Raúl és Cristiano Ronaldo megosztott rekordját, ami a legtöbb csapat ellen jegyzett gólt illeti. Október 29-én kétszer volt eredményes a Real Valladolid ellen, mely mérkőzést 5–1-re nyerték meg. Első gólja, mely 35 méterről született, pályafutása 50. szabadrúgásból szerzett találata volt. Klubszinten góljai számával (608) megelőzte Cristiano Ronaldót (606). November 9-én három gól fűződött a nevéhez – ebből kettő szabadrúgásból – a Celta Vigo ellen megnyert 4–1-es hazai találkozón. Ez volt a 34. mesterhármasa a spanyol első osztályban, ami megegyezett Cristiano Ronaldo spanyol élvonalbeli csúcsával. November 27-én 700. alkalommal szerepelt a Barcelona színeiben, a 3–1-re megnyert hazai mérkőzésen a Bajnokok Ligájában a Borussia Dortmund ellen egy gólt lőtt, illetve két gólpassz fűződött a nevéhez. A Dortmund volt a 34. csapat, amely ellen eredményes volt a sorozatban, megdöntve ezzel Raúl és Cristiano Ronaldo 33-as rekordját. December 2-án megkapta a rekordot jelentő hatodik Aranylabdáját. December 8-án megszerezte a csúcsot jelentő 35. mesterhármasát, mely során a Mallorca ellen 5–2-re győztek. 2020\. február 22-én négy góllal vette ki a részét a bajnokságban hazai környezetben az Eibar 5–0-s legyőzésében. Június 14-én a Mallorca ellen idegenben újra eredményes volt, így ő lett az első játékos a spanyol első ligában, aki 12 egymást követő szezonban 20 vagy annál több gólt szerzett. Június 30-án hazai pályán az Atlético Madrid ellen Panenkás módon jegyzett tizenegyesének köszönhetően iratkozott fel az eredményjelzőre, a találkozó 2–2-es döntetlennel zárult. Ez volt a 700. találata a klubját és a válogatottat együttvéve. Július 11-én 20. gólpasszát adta Arturo Vidalnak a Real Valladolid elleni idegenbeli 1–0-s győzelem alkalmával, ami megegyezik Xavi rekordjával, aki a 2008–2009-es idényben 20 gólpasszt osztott ki, valamint az egykoron az Arsenalban játszó Thierry Henry után a második játékos lett (24 gól és 20 assziszt), aki a 2002–2003-as Premier League idény során egy bajnoki szezont figyelembe véve 20 gólt és 20 gólpasszt jegyzett Európa öt top bajnokságának egyikében. Május 20-án, a szezon utolsó mérkőzésén a Deportivo Alavés elleni idegenbeli 5–0-s siker után 35 góljával és 21 asszisztjával az első osztály gólkirályaként és legjobb gólpasszadójaként fejezte be a szezont. Hetedik Pichcichi-trófeájával megelőzte Zarrát, az idény végeztével azonban a Barcelona nem lett bajnok. Augusztus 9-én a BL-nyolcaddöntő második mérkőzésén a Napoli ellen a Camp Nou-ban a második gól az ő nevéhez fűződött, a harmadik gólját pedig tizenegyesből jegyezte, így csapata 3–1-es győzelmet aratott, ez által 4–4-es összesítéssel kvalifikálta magát a negyeddöntőbe, ahol a Bayern München volt az ellenfele. Augusztus 15-én játékosként a legrosszabb vereségét szenvedte el, miután Lisszabonban a Bayern 8–2-re győzte le csapatát, így csalódást keltve újra búcsúztak a tornától. ##### 2020 augusztus: A távozásáról szóló hírek A Barcelona irányításával kapcsolatos növekvő elégedetlenség nyomán a pályán és azon kívül a klub közölte, hogy 2020. augusztus 25-én elküldte számukra a távozási szándékát igazoló dokumentumot. A bejelentés jelentős médiavisszhangot váltott ki, többek között a jelenlegi és volt csapattársaitól, valamint Quim Torra klubelnöktől. Augusztus 26-án a Barcelona sportigazgatója, Ramon Planes megerősítette az egyesület azon kívánságát, hogy csapatot építsen a világ legfontosabb játékosa köré, majd bejelentette, Messi csak akkor távozhat, ha kifizetik a 700 millió eurós kivásárlási záradékát. A szerződésbe beiktatott korai távozási szándék lehetővé tette volna számára, hogy ingyen hagyja el a gárdát, de ezzel a döntéssel csak akkor élhetett volna, ha szándékát 2020. május 31-ig közli a vezetőséggel, bár képviselői azzal érveltek, hogy egy következő határidőt kell kitűzni ezzel kapcsolatban, ami augusztus 31., a 2019–2020-as szezon elhalasztása miatt. Augusztus 30-án a La Liga közleményt adott ki, miszerint Messi szerződése és kivásárlási záradéka továbbra is érvényben van. Szeptember 4-én Jorge Messi, Lionel apja és ügynöke válaszul azt állította, hogy a felmondási záradék nem érvényes, ha a szerződés felmondása a játékos egyoldalú döntése alapján történik a 2019–2020-as idény végétől, mindez a Barcelonával kötött szerződésében is szerepel. Néhány pillanat múlva a La Liga megismételte az augusztus 30-án közzétett nyilatkozatát. Később, az esti órákban Messi a Goalnak adott interjújában bejelentette, hogy amíg szerződése le nem jár, a csapatban folytatja pályafutását. Az interjúban továbbá azt állította, hogy többször is tájékoztatta a csapatot távozási szándékáról, Josep Maria Bartomeu klubelnök pedig erre azt mondta, minden szezon végén eldöntheti, hogy maradni vagy távozni akar, ám csak ő hivatkozott erre a záradékra. A támadónak így két lehetősége maradt: maradni vagy a bíróság elé állni, miközben erről így vélekedett: „ Soha nem mennék bíróság elé életem klubja ellen.” ##### 2020–21-es szezon Szeptember 27-én utolsó idényét két tizenegyesgóllal indította, mely során a Villarreal ellen hazai környezetben 4–0-s győzelmet arattak. Két nappal az első forduló előtt ismét bírálta a klubot, ezúttal Luis Suárez távozásának módja miatt, és kijelentette: „Ebben az időszakban már semmi sem lep meg." Október 20-án büntetőből volt eredményes a Bajnokok Ligájában a Ferencváros elleni 5–1-es győzelem során, ezzel ő lett a történelem első játékosa, aki 16 egymást követő BL-idényben gólt szerzett. November 25-én jelölték a FIFA év férfi labdarúgója díjazására, később pedig bekerült a végső három jelölt közé. November 29-én csapata negyedik találatát jegyezte az Osasuna elleni 4–0-s siker alkalmával. Gólja után korábbi csapata, a Newell’s Old Boys mezét mutatta a közönségnek, ezzel tisztelegve a négy nappal korábban elhunyt argentin honfitársa, Diego Maradona előtt, majd mindkét kezét a kamerához emelte, és Maradona arcára mutatott. A pólón a korábbi, 1993-as szezonbeli mez volt, melyet egykoron Maradona a klubnál viselt. December 17-én harmadik lett az Év férfi játékosa szavazásán Robert Lewandowski és Cristiano Ronaldo mögött, és tizennegyedik egymást követő évben szerepelt a FIFA által összeállított FIFPro World XI-ben. December 23-án megszerezte pályafutása 644. gólját a Barcelona színeiben a Real Valladolid ellen a La Ligában, megelőzve Pelét, a Santos korábbi játékosát, akinek a legtöbb gól fűződött a nevéhez egyetlen klubban. A mérföldkő megünneplése alkalmából a Budweiser egy személyre szabott üveg sört küldött azoknak a kapusoknak, akik ellen Messi eredményes volt. 2021. január 17-én klubbeli pályafutása alkalmával először állították ki erőszakos magatartás miatt (lekönyökölte Asier Villalibre fejét, a játékvezető nem vette észre, de a VAR-on keresztül felülvizsgálta). A Barcelona ekkor a Szuperkupa-döntőben a hosszabbítás utolsó perceiben szenvedett vereséget az Athletic Bilbaótól 3–2-re. Március 10-én 35 méterről szerzett gólt, majd tizenegyest hibázott a BL-nyolcaddöntő második mérkőzésén a Parc des Princesben a Paris Saint-Germain ellen, mely során 1–1-es döntetlen született, a Barcelona pedig ebben a szakaszban 14 év elteltével először esett ki, miután február 16-án hazai pályán 4–1-re kikapott, ott Messi szerezte az egyetlen gólját csapatának. Március 15-én két gólt jegyzett a Huesca elleni 4–1-re megnyert meccsen. Az első góljával ő lett a labdarúgás történetének első játékosa, aki 13 egymást követő szezonban legalább 20 gólt szerzett a top öt európai bajnokságot tekintve. Március 21-én felülmúlta Xavi rekordját, így elérte a 768 meccses klubrekordot, mely során a Real Sociedad ellen idegenben betalált, a találkozót 6–1-re nyerte meg a katalán gárda. Április 17-én két gól fűződött a nevéhez, ekkor a Király-kupa döntőjében 4–0-ra győzték le az Athletic Bilbaót. Második találatával megdöntötte Gerd Müller 12 egymást követő klubidényében jegyzett 30 plusz gólos csúcsát. A 35. megnyert trófeájával a Manchester United korábbi szélsőjét, Ryan Giggst előzte meg, így egyetlen klubot figyelembe véve a legkiválóbb labdarúgóvá vált. Május 16-án 30. bajnoki gólját jegyezte a Celta Vigo elleni 2–1-es hazai vereség során, a Barcelona mezében ez volt az utolsó gólja és mérkőzése. Mint a szezon gólkirálya, pályafutása során már rekordnak számító nyolcadik alkalommal hirdették ki a Pichichi-trófea nyertesének. Ez az ötödik rekordgyőzelme volt a bajnokságban, megelőzve ezzel Alfredo Di Stéfanót és Hugo Sánchezt, akik négyszer döntöttek csúcsot. Július 1-jén szerződése lejártával szabadon igazolhatóvá vált, a klub pénzügyi problémái miatt pedig az új megállapodásáról szóló tárgyalások megnehezültek. Augusztus 5-én a Barcelona bejelentette, hogy Messi nem marad a klubnál, annak ellenére, hogy mindkét fél megegyezett, és még aznap alá kellett volna írnia a szerződést. A csapat végül a La Liga által szabályozott pénzügyi és strukturális akadályokat említette a támadó távozásának okaként. A klubelnök, Joan Laporta szintén az előző vezetést hibáztatta távozása miatt, mondván: „Mindennek az a katasztrofális helyzet az alapja, amit az előző vezetés hagyott maga után." Majd hozzátette: „A várható adósság sokkal magasabb, és volt néhány átigazolásunk is, ami azt jelenti, hogy nem volt elég fizetési tartalékunk." Három nappal később, a Camp Nou-ban tartott sajtótájékoztatóján Messi könnyes szemekkel jelentette be, hogy elhagyja a gárdát. #### Paris Saint-Germain ##### 2021–22-es szezon thumb\|upright\|Messi a Paris Saint-Germain színeiben 2021-ben Augusztus 10-én csatlakozott a francia Paris Saint-Germainhez. Két évre szóló, 2023 júniusáig tartó szerződést írt alá egy további évre szóló opcióval. A 30-as mezszámot választotta, melyet még akkor viselt, amikor profiként debütált a Barcelonában. Augusztus 29-én debütált a párizsi klubban, csereként lépett pályára a Ligue 1-ben a második félidőben Reims elleni idegenbeli 2–0-s siker alkalmával. Szeptember 15-én a Club Brugge ellen lépett pályára először a Bajnokok Ligájában új csapatában, a találkozó 1–1-es döntetlennel zárult. Hazai pályán első mérkőzését a Lyon ellen játszotta, mely során 2–1-es győzelmet arattak.. Szeptember 28-án először volt eredményes a gárdában, miután 18 méterről a szélről talált be, Kylian Mbappéval való összjátéka után, a 2–0-s győzelemmel a Josep Guardiola vezette Manchester City ellen pedig ezzel bebiztosították a BL-csoportelsőséget. November 21-én első bajnoki gólját jegyezte a Nantes elleni 3–1-es hazai győzelem során. November 28-án mesterhármasa mellett gólpassz is fűződött a nevéhez pályafutása során ötödik alkalommal a Saint-Étienne ellen idegenben, ahol 3–1-re győztek. Azzal, hogy egy naptári évben 40 gólt szerzett klub- és nemzetközi szinten, és megnyerte az argentin válogatottal a 2021-es Copa Américát, november 29-én megkapta hetedik Aranylabdáját. 2022\. január 2-án a francia klub bejelentette, hogy Messi koronavírustesztje pozitív lett, emiatt két bajnokit és egy kupameccset kihagyni kényszerült. Január 23-án térhetett vissza a pályára, a félidőben állt be a Reims ellen, és egy gólpasszt adott a 4–0-ra megnyert mérkőzésen. Március 13-án, a Real Madrid elleni Bajnokok Ligája-kiesést követően Messit és csapattársát, Neymart kifütyülte PSG szurkolóinak egy része a Parc des Princes-ben, a Bordeaux elleni mérkőzésen. Mauricio Pochettino, a PSG akkori vezetőedzője megvédte az argentin játékost: „Messit így megítélni igazságtalan. Ez az egy év volt a tanulásról szólt, és nem csak szakmai szinten, amikor a Paris Saint-Germainhez jött, egy új bajnokságban és új csapattársakkal, hanem családi szinten is.” Az RC Lens elleni mérkőzésen csapata megszerezte tizedik bajnoki címét, ebben pedig neki is nagy szerepe volt, hiszen ő szerezte csapata egyetlen gólját a döntetlennel záruló találkozón. Minden sorozatot figyelembe véve az argentin játékos 11 góllal és 14 gólpasszal zárta első idényét a franciáknál. A 2005–06-os szezon óta először nem érte el a kétszámjegyű bajnoki gólt, hiszen összesen hat gólt lőtt a Ligue 1-ben. ##### 2022–23-as szezon Miután beilleszkedett az új környezetébe, az új vezetőedző, Christophe Galtier irányítása alatt a játékos visszatérhetett az általa preferált támadói szerepkörbe, így hamar visszanyerte formáját. 2023. július 31-én ő szerezte csapata első gólját az új szezonban (a felkészülési meccseket nem számolva) a Nantes ellen, a francia szuperkupában. Ez volt az argentin játékos második trófeája a franciáknál. Az előző szezonban mutatott formája miatt 2005 óta először nem került fel az Aranylabda-jelöltek harmincas listájára. Augusztus 21-én, a Lille OSC ellen mindössze nyolc másodperccel a középkezdést követően gólpasszt adott Kylian Mbappénak, aki ezzel a liga történetének második leggyorsabb gólját szerezte; ezt követően pedig ő maga is eredményes tudott lenni. Miután a következő mérkőzéseken hat gólban játszott szerepet a bajnokságban (öt gól és egy gólpassz), őt választották szeptember hónap legjobb játékosának. Október 5-én gólt szerzett a Benfica elleni Bajnokok Ligája-csoportmérkőzésen, ezzel ő lett az első olyan játékos, aki 40 különböző csapat ellen is be tudott találni a BL-ben. Október 25-én kétszer volt eredményes a Makkabi Haifa ellen 7–2-re megnyert csoportmeccsen, így a 23 tizenhatoson kívülről szerzett góljával ismét felállított egy rekordot. Négy nappal később gólt lőtt és gólpasszt adott a Troyes elleni bajnokin, ezzel továbbra is a góllövőlista élén állt. Ez a gól azt jelentette, hogy mindössze 18 meccs alatt 12 szerzett góljával felülmúlta tavalyi teljesítményét. 2023\. február 26-án 700. felnőtt klubcsapatokban lőtt gólját szerezte az Olympique Marseille elleni rangadón, emellett pedig kiosztott egy gólpasszt is. Március 11-én pályafutása 300. gólpasszát jegyezte a Brest ellen megnyert találkozón. Május 2-án két hétre felfüggesztették és pénzbüntetésre ítélték, miután egy kereskedelmi megállapodás részeként engedély nélkül Szaúd-Arábiába utazott családjával. A látogatás miatt nem jelent meg az előző napi edzésen, a Lorient elleni mérkőzést követően. Egy nappal később bejelentették, hogy Messi a szezon végén, szerződése lejártát követően távozik a csapattól. Ezt követően több PSG-szurkoló követelte távozását a klubtól. Két nappal később bocsánatot kért a klubtól és a csapattársaitól, mondván, azt hitte, hogy a Lorient elleni meccs után szabadnapja lesz. Május 28-án gólt lőtt a Strasbourg ellen, amivel csapata bebiztosította összességében 11., sorozatban pedig 2. bajnoki címét. Ezzel ő lett minden idők legeredményesebb játékosa a legjobb öt bajnokság történelmében, 496 találattal. Június 1-én a csapat edzője, Christophe Galtier bejelentette, hogy a Clermont elleni lesz Messi utolsó meccse a klubnál, a csapat pedig két nap múlva megerősítette távozását. A szezon végén bekerült a Ligue 1 szezon csapatába, emellett ő adta a legtöbb gólpasszt is a bajnokságban. #### Inter Miami Azt követően, hogy hivatalosan is bejelentették távozását Párizsból, szóba esett, hogy a játékos vissza fog térni Barcelonába, vagy Szaúd-Arábiába igazol a világ legjobban fizetett játékosaként, az el-Hilál csapatához. Döntését, hogy az Inter Miami labdarúgója lesz, 2023. június 5-én jelezte Joan Laporta Barcelona-elnöknek. Az FC Barcelona pénzügyi problémák miatt nem tudta szerződtetni, hiszen több játékost is el kellett volna adniuk a leigazolása érdekében. Messi 2023. június 7-én bejelentette, hogy az Inter Miami csapatához szerződik. Ezt követően az MLS egy közleményben megosztotta, hogy az igazolást még nem tette hivatalossá a Miami. 2023. július 15-én hivatalosan is aláírt az amerikai csapathoz, két és fél éves szerződést kötve. Másnap egy élőben közvetített, La PresentaSÍon elnevezésű eseményen mutatták be a szurkolóknak, korábbi barcelonai csapattársával, Sergio Busquets-cel együtt. ##### 2023-as szezon 2023\. július 21-én mutatkozott be a csapatban, a mexikói Cruz Azul ellen, rögtön egy szabadrúgásból volt eredményes. A 2023-as Ligák Kupája döntőjében ő nyitotta a gólok sorát a Nashville SC ellen, majd egy 10–9-re megnyert büntetőpárbaj után megszerezte első trófeáját a csapatban. Augusztus 26-án az MLS-ben is bemutatkozhatott, a 60. percben csereként állt be a New York Red Bulls ellen, majd gólt szerzett, ezzel pedig véget vetett a Miami tizenegy meccses nyeretlenségi sorozatának a bajnokságban. Első gólját az alapszakaszban 89,7-es szavazati aránnyal a játéknap találatának választották. Október 30-án, az argentinokkal megnyert világbajnokság és a Ligue 1-trófea miatt megkapta nyolcadik Aranylabdáját. ### A válogatottban Messi 2004 júniusában mutatkozott be Argentína színeiben, egy Paraguay elleni barátságos meccsen, az U-20-as válogatottban. 2005-ben tagja volt annak a csapatnak, amely megnyerte a hollandiai ifjúsági világbajnokságot. A tornán megkapta a legjobb játékosnak járó Aranylabdát és a legjobb góllövőnek járó Aranycipőt. A felnőtt válogatottban 18 évesen, 2005. augusztus 17-én mutatkozott be, Magyarország ellen. A 63. percben cserélték be, majd a 65. percben rögtön ki is állították, miután Messi a mérkőzést vezető Markus Merk szerint lekönyökölte a mezét rángató Vanczák Vilmost. A döntést sokan vitatták, Maradona egyenesen azt állította, előre megfontolt döntésről volt szó. Messi Paraguay ellen tért vissza a csapatba, szeptember 3-án, a válogatott 1–0 arányban megnyert világbajnoki selejtezőjén. A meccs előtt azt nyilatkozta: „Ez egy újabb bemutatkozási lehetőség. Az első túl rövidre sikerült.” Később, Peru ellen először lépett kezdőként pályára a válogatottban. A mérkőzés után Pekerman szövetségi kapitány „kincs”-ként jellemezte Messit. 2009\. március 29-én, a Venezuela elleni világbajnoki selejtezőn Messi először ölthette magára a válogatott legendás tízes mezét. Ez volt Diego Maradona első hivatalos meccse Argentína szövetségi kapitányaként. Argentína 4–0 arányban győzött, az első gólt pedig Messi szerezte. #### 2006-os világbajnokság Messi lábközépcsont-sérülése, amelynek következtében a 2005–06-os szezon utolsó két hónapját is kihagyni kényszerült, veszélyeztette világbajnoki részvételét. Ennek ellenére a 2006. május 15-én kihirdetett keretnek ő is tagja volt. A világbajnokság előtti utolsó felkészülési meccseken már pályára lépett, 15 percet játszott az argentin U-20-as válogatott elleni utolsó hazai meccsen, majd a 64. percben szállt be csereként az utolsó barátságos meccsen, Angola ellen, Nápolyban. A vb első csoportmeccsén a cserepadról nézte végig Argentína Elefántcsontpart elleni győzelmét. A következő meccsen, Szerbia ellen Messi lett minden idők legfiatalabb argentin világbajnoki résztvevője, amikor a 74. percben Maxi Rodríguezt váltva pályára lépett. Becserélése után egy percen belül gólpasszt adott Hernán Crespónak, majd ő állította be a 6–0-s végeredményt. Ezzel a torna legfiatalabb, minden idők hatodik legfiatalabb világbajnoki góllövője lett. A következő, Hollandia elleni 0–0 alkalmával Messi a kezdőcsapat tagja volt. A Mexikó elleni nyolcaddöntőben a 84. percben csereként lépett pályára, 1–1-es állásnál. Gólt szerzett, amit les miatt érvénytelenítettek, Argentína pedig egy a hosszabbításban szerzett góllal jutott tovább. A Németország elleni negyeddöntőn Pekerman szövetségi kapitány nem cserélte be Messit, Argentína pedig 4–2 arányban tizenegyesekkel búcsúzott. #### 2007-es Copa America Messi 2007. június 29-én játszotta első meccsét a Copa Americán, ekkor Argentína 4–1-re verte az Egyesült Államokat. A meccsen Messi irányítóként játszott. Előkészített egy gólt csatártársának, Hernán Crespónak, és számos kapura lövése is volt. A 79. percben Carlos Tévez váltotta Messit, aki pár perccel becserélése után be is talált. A második meccset Kolumbia ellen játszotta Argentína. A mérkőzésen Messi 1–0-s kolumbiai vezetésnél tizenegyest harcolt ki, amelyet Crespo értékesített. A harmadik gólban is szerepet játszott: a tizenhatoson kívül szabálytalankodtak vele szemben, Juan Román Riquelme pedig gólt szerzett a megítélt szabadrúgásból, 3–1-re növelve az argentin előnyt. A 4–2-es győzelemmel Argentína bejutott a torna negyeddöntőjébe. A harmadik mérkőzésen, Paraguay ellen a szövetségi kapitány a biztos továbbjutás tudatában pihentette Messit. A 64. percben csereként lépett pályára Esteban Cambiasso helyén, 0–0-s állásnál. A 79. percben Javier Mascheranónak készített elő egy gólt. A negyeddöntőben, Peru ellen ő lőtte a mérkőzés második gólját Riquelme passzából. A végeredmény 4–0 lett. A Mexikó elleni elődöntőben Argentína 3–0 arányban győzött, többek között Messi átemelős góljával. A döntőben a csapat 3–0-s vereséget szenvedett Brazíliától. #### Pekingi olimpia, 2008 A Barcelona először nem engedte el játékosát a 2008-as olimpia labdarúgótornájára, majd később megmásította a döntését, miután Messi beszélt Josep Guardiola vezetőedzővel. Messi csatlakozott az argentin olimpiai válogatotthoz, és ő lőtte a Elefántcsontpart elleni 2–1-es győzelemmel végződő csoportmeccs első gólját. Legközelebb a negyeddöntőben volt eredményes, Hollandia ellen. Az első gólt ő szerezte, a másodiknál pedig ő adta a gólpasszt Ángel Di Maríának a 2–1-es argentin győzelemmel végződő, hosszabbításos találkozón. Játszott a Brazília ellen 3–0-ra megnyert elődöntőn is, a Nigéria elleni döntőben pedig Di María az ő passzából lőtte az 1–0-s győzelmet jelentő gólt. #### 2010-es világbajnokság Messi az argentin válogatott vezéregyéniségeként indult a 2010-es dél-afrikai vb-n, azonban korántsem hozta a várt teljesítményt. Az első Nigéria elleni találkozón hiába próbálkozott jó néhány kapuralövéssel, egyszer sem tudott a hálóba találni. Dél-Korea ellen hasonló volt a helyzet. Hiába akarta mindenáron a gólt, védői vagy túl erősen fogták, vagy pedig csak a balszerencsén múlott hogy nem ment be, viszont csapata minden góljában volt szerepe. A Görögország elleni meccsen először viselhette a csapatkapitányi karszalagot, mivel Mascherano nem volt a pályán, és majdnem meghálálta ezt a tisztséget, mivel óriási helyzetből kapufát lőtt. A válogatottal simán túljutottak Mexikón, Carlos Tévez lesgóljánál ő adta a gólpasszt. A negyeddöntőben viszont csúfos, 4–0-s vereséggel búcsúztak Németország ellen. #### 2011-es Copa América Maradona utóda Sergio Batista lett, akivel a gárda megnyerte az olimpiát. Batista nyilvánosan kijelentette, hogy Messi köré kívánja építeni a csapatot, hamis kilencesként alkalmazva őt a 4–3–3-as rendszerében, ahogyan klubja is eljárt ezzel kapcsolatban. A 2010–2011-es idényben ugyan rekordszámú, 53 találatot jegyzett, a válogatottban viszont 2009 márciusa óta nem volt eredményes. A taktikai váltás ellenére a góltalanság folytatódott a 2011-es Copa Americán, melynek az argentin válogatott volt a házigazdája. Az első két meccsük, Bolívia és Kolumbia ellen döntetlenre végződött. A média és a szurkolók megjegyezték, hogy nem jött ki jól csatártársával, Carlos Tévezzel, aki nagyobb népszerűségnek örvendett az argentin drukkerek körében, így ennek következtében Messit pályafutása során először fütyülték ki hazája szimpatizánsai. A sorsdontő mérkőzésen, Tévezzel a kispadon remek teljesítményt nyújtott, és két góllal vette ki a részét Costa Rica 3–0-s legyőzésében. Miután az Uruguay elleni negyeddöntő hosszabbítást követően 1–1-re végződött, mely során az egyenlítő gólt ő szerezte, a későbbi bajnoktól a tizenegyesrúgások után 5–4-re kaptak ki. #### 2011–2013: A válogatott csapatkapitánya thumb\|upright\|Messi első mesterhármasát a válogatottban Svájc ellen szerezte 2012-ben A sikertelen Copa América szereplés után Batistát Alejandro Sabella váltotta, aki 2011 augusztusi kinevezésekor a 24 éves Messit nevezte ki csapatkapitánynak, Javier Mascheranóval egyetértésben, akitől megörökölte a karszalagot. A visszafogottságáról ismert támadó a legjobb játékosként példát mutatva vezette csapatát, míg Mascherano továbbra is a motiváló szerepkört töltötte be. A csapat további átalakításokon esett át, így Sabella kirakta a keretből Tévezt, és olyan játékosokat hívott be, akikkel Messi megnyerte az ifjúsági világbajnokságot és az olimpiát. Egy javuló tendenciát mutató gárdában a szabadon játszó csatár góltalanságának azzal vetett véget, hogy október 7-én a Chile elleni vb-selejtező mérkőzésen gólt szerzett, ami első találata volt a nemzeti tizenegyben két és fél év után. Sabella irányításával Messi góllövési aránya jelentősen megnőtt, korábbi menedzserei vezényletével 61 meccsen mindössze 17 gól fűződött a nevéhez, míg a következő három év során 32 meccsen 25-ször volt eredményes. 2012-ben 9 meccsen 12 gólt jegyzett, ami megegyezett Gabriel Batistuta rekordjával, melyet ő tartott a válogatottban az egy naptári évben szerzett gólokat tekintve. Első nemzetközi mesterhármasát 2012. február 29-én, a Svájc elleni barátságos mérkőzésen érte el, ezt pedig további kettő követte a Brazília és Guatemala elleni barátságos találkozókon. Ezt követően 2013. szeptember 10-én, a 2014-es világbajnoki selejtezőn a Paraguay felett aratott 5–2-es győzelem során segített a csapaton, ekkor kétszer volt eredményes büntetőből. Ennek eredményeként 37 góljával a válogatott második legjobb góllövője lett Batistuta mögött. A selejtezősorozat folyamán 14 összecsapáson 10 gólt szerzett. Kiváló teljesítményének köszönhetően javult a kapcsolata is csapattársaival, ezt az országban fokozatosan kedvezőbben fogadták. #### 2014–2015: A világbajnoki és a Copa América finálé thumb\|left\|Messi 25 méterről szerzett szabadrúgásgólja az Irán elleni második csoportmérkőzésen győzelmet ért Argentínának a 2014-es világbajnokságon A brazíliai világbajnokság előtt továbbra is kétségek támadtak Messi formáját illetően, mivel sikertelen és sérülésekkel sújtott szezont zárt a Barcelonával. A torna elején azonban kiváló teljesítménnyel rukkolt elő, az első négy meccsükön ugyanis a meccs emberének választották. Csapatkapitányként első találkozója a Bosznia-Hercegovina elleni 2–1-es győzelem volt, mely során nagy szerepe volt Sead Kolašinac öngóljában, illetve a második találatát úgy szerezte, hogy három játékost kicselezve juttatta a kapuba a labdát. Ez volt az első gólja világbajnokságon, mióta nyolc évvel korábban debütált a tornán. A második, Irán elleni meccsen 25 méterről szerzett gólt, csapata 1–0-s győzelemmel zárta a meccset, így bebiztosította a továbbjutást az egyenes kieséses szakaszba. Az utolsó csoportmérkőzésen kétszer volt eredményes, Nigéria felett 3–2-es győzelmet arattak, a második gólját szabadrúgásból szerezte, melynek köszönhetően csoportelsőként végeztek. A nyolcaddöntőben Svájc ellen a hosszabbításban jegyzett gólt, ezzel 1–0-ra nyertek, majd Belgium ellen 1–0-ra diadalmaskodtak a negyeddöntőben, így bejutottak az elődöntőbe 1990 után először. A hosszabbítást követően a Hollandia elleni 0-0-ra végződő találkozón a tizenegyespárbajban 4–2-re győztek, így kvalifikálták magukat a fináléba, ekkor Messi csapata első tizenegyesét sikerrel végezte el. thumb\|upright\|Messi Mats Hummelsszel harcol a labdáért Németország ellen a 2014-es világbajnokság döntőjében Messi számára különös jelentőséggel bírt a döntő, ugyanis a világ legjobb játékosa a legjobb csapat ellen mérette meg magát, a mérkőzés gyakorlatilag az 1990-ben történő összecsapás megismétlése volt, ahol Diego Maradona is pályára lépett. Az első fél órát követően éphhogy eredményes volt, de les miatt érvénytelenítették találatát. A meccs során több lehetőséget is kihagyott, különösen a második játékrész elején, amikor lövése a távolabbi kapufához közel hagyta el a játékteret. A csereként beálló Mario Götze végül a 113. percben szerezte a gólt, majd ezt követte egy Messi-szabadrúgás, mely a hálót érintette, így Németország 1–0-ra győzött, ezzel pedig megnyerte a világbajnokságot. Messi, mint a torna legjobb játékosa, Aranylabdát kapott. Amellett, hogy négy góljával és gólpasszával ő lett a harmadik legjobb gólszerző, ő alakította ki a legtöbb gólhelyzetet, a legtöbb futást cselezve, továbbá a legtöbb passzt adta a büntetőterületen belülre, és a legtöbb esernyőcselt produkálta a versenyen. Azzal, hogy megnyerte a díjat, kevesebb gólja miatt több kritikát kapott. Joseph Blatter, a FIFA elnöke is meglepődésének adott hangott, míg Maradona is hangsúlyozta, hogy méltatlanul választották meg a díjra. A 2015-ös, Chilében megrendezett Copa América Messi harmadik ilyen jellegű tornája volt. A Barcelona korábbi menedzsere, Gerardo Martino irányításával Argentína a világbajnokságon elért második helyezése következtében címvédőként nevezett a megmérettetésre. A Paraguay elleni nyitómérkőzésen az első félidőig két góllal vezettek, de előnyüket elveszítve 2–2-es döntetlennel zárták a meccset. Messi tizenegyesből volt eredményes, ez volt az egyetlen gólja a kiírás során. Az Uruguay elleni 1–0-s győzelem után Messi 100. válogatottságát játszotta az utolsó csoportmérkőzésen, ahol 1–0-ra verték meg Jamaicát, ezzel ő lett az ötödik argentin, aki elérte ezt a mérföldkövet. 100 találkozóján 46 gólt szerzett, ebből 22-t hivatalos versenyeken. Ahogyan a szimbolikus kapitányságból igazi vezéregyéniséggé fejlődött, úgy Argentínát csoportgyőztesként vezette az egyenes kieséses szakaszba. A negyeddöntőben számos helyzet fűződött a nevükhöz Kolumbia ellen, köztük Messi kipattanó fejese, de az ellenfél kapusa többször is hárított, így végül gól nélkül fejezték be a meccset, az 5–4-re megnyert büntetőpárbajban a támadó az első tizenegyest eredményesen rúgta a kapuba. Az elődöntőben három gólpasszt adott, és három gólt jegyzett a Paraguay felett aratott 6–1-es siker alkalmával, mely során kezdetben az ellenfél közönségétől is tapsott kapott. Argentína a döntő favoritjának számított, a 0–0-ra végződő találkozón a hosszabbítás után a tizenegyespárbajban viszont 4–1-re maradtak alul Chilével szemben. Az egyetlen berúgott büntető Messi nevéhez fűződött. A torna végén a hírek szerint őt választották a legértékesebb játékos díjra, de az elismerést elutasította. Argentína tehát 1993 óta maradt trófea nélkül, a vereség pedig újra kritikát váltott ki Messi kapcsán az argentin média és szurkolók részéről. #### 2016–2017: A harmadik Copa América finálé, a visszavonulása és a visszatérése Messi játéka a 2016-os jubileumi Copa Américán megkérdőjeleződött, miután 2016. május 27-én a Honduras elleni barátságos mérkőzésen, melyet 1–0-ra nyertek meg, hátsérülést szenvedett. Később arról számoltak be, hogy mély zúzódást szenvedett az ágyéki régiójában. A június 6-i, bajnoki címvédő Chile elleni 2–1-es győztes nyitómeccsen a kispadon hagyta a tréner, mivel aggályai voltak az erőnlétével kapcsolatban. A június 10-i, Panama elleni második csoportmérkőzésre már játékra alkalmasnak nyilvánították, ám Martino ismét nem nevezte a kezdőbe, de a 61. percben Augusto Fernández helyére küldte be, ezt követően pedig 19 perc alatt mesterhármast jegyzett, majd Sergio Agüerónak gólpasszt is adott, a meccs így 5–0-s sikerrel zárult számukra, ezzel Argentína negyeddöntős lett. Teljesítményének köszönhetően a meccs emberének is megválasztották. Június 18-án a Venezuela elleni negyeddöntő során újra a meccs emberének választották, mivel két gólt és gólpasszt jegyzett, mellyel 4–1-es sikert arattak, ez által pedig megdöntötte Gabriel Batistuta rekordját, hiszen nemzetközi találkozókon 54 gól fűződött a nevéhez. Az elődöntőben a házigazda Egyesült Államok ellen kétszer volt eredményes, Argentína pedig második egymást követő évében jutott a verseny döntőjébe a 4–0-s győzelem után, és őt ismét megválasztották a mérkőzés emberének. Az előző év június 26-i fináléjának megismétlését követően Argentína egy 0–0-s döntetlen után ismét kikapott Chilétől a büntetőpárbajban, így Messi zsinórban harmadik vereségét szenvedte el a válogatottal egy nagytorna döntőjében. A meccs után, mely során kihagyta a büntetőt, bejelentette, hogy visszavonul a nemzeti tizenegytől: „Megpróbáltam minden tőlem telhetőt. A csapat véget ért számomra, a döntésem megszületett.” Juan Antonio Pizzi, Chile edzője a találkozót követően így nyilatkozott: „Az én generációm nem tudja őt összehasonlítani Maradonával, pedig ez nekik szól, de szerintem a valaha volt legjobb játékos, aki ma itt játszott az Egyesült Államokban.” Messi a második legeredményesebb játékosként zárta a tornát Eduardo Vargas mögött, négy gólpasszával a legeredményesebb teljesítményt nyújtotta, emellett többször részesült a mérkőzés embere díjban, mint bármely más játékos a kiírás során. Beválasztották a torna csapatába, de lemaradt a legjobb labdarúgónak járó elismerésről, az Aranylabdáról, melyet Alexis Sánchez kapott meg. Bejelentését követően egy kampány indult Argentínában, hogy ezzel meggondolja magát visszavonulása mellett. A szurkolók a „Ne menj Leo” felirattal fogadták, amikor a csapat leszállt Buenos Airesben. Argentína elnöke, Mauricio Macri felszólította Messit, hogy ne adja fel, és kijelentette: ”Szerencsések vagyunk, ez az élet egyik öröme, Isten ajándéka, hogy a világ legjobb játékosa lehet egy olyan futballországban, mint a miénk. Lionel Messi a legnagyobb dolog, amink van Argentínában, és vigyáznunk kell rá.” Buenos Aires polgármestere, Horacio Rodríguez Larreta felavatta Messi szobrát a fővárosban, hogy átgondolja a történteket visszavonulásáról. A kampány az argentin főváros utcáin és sugárútjain is folytatódott, július 2-án mintegy 50 000 támogató indult el a Buenos Aires-i obeliszkbe ugyanazzal a szlogennel. ##### Visszatérése Mindössze egy héttel azután, hogy bejelentette visszavonulását, az argentin La Nación újság arról számolt be, miszerint fontolóra veszi, hogy újra a válogatottban játsszon a 2018-as világbajnokság szeptemberi selejtezőin. Augusztus 12-én megerősítést nyert, hogy visszavonta döntését, és bekerült a világbajnoki selejtezők keretébe. Szeptember 1-jén gólt szerzett az Uruguay elleni hazai selejtező mérkőzésen, ennek köszönhetően 1–0-s győzelmet könyveltek el. thumb\|Messi mesterhármasát ünnepli Ecuador ellen 2017-ben, mely által Argentína kvalifikálta magát a 2018-as világbajnokságra 2017. március 28-án négy nemzetközi találkozóról tiltották el, mert a március 23-i Chile elleni meccsen sértően beszélt a játékvezető egyik asszisztensével, emiatt 10 000 svájci frank értékű pénzbírságot is kapott. Május 5-én eltiltását és büntetését a FIFA feloldotta, miután az Argentin labdarúgó-szövetség fellebbezést nyújtott be, ez azt jelentette, hogy Argentína hátralévő selejtezőin már pályára léphetett. Argentína 2018-as világbajnokságon való részvétele veszélybe került az utolsó csoportmeccsre, mivel csoportjukban a hatodik helyen álltak az öt elérhető CONMEBOL selejtezőhelyén kívül, így fennállt a veszélye annak, hogy 1970 után nem jutnak ki a világbajnokságra. Október 10-én az Ecuador elleni meccsen Messi mesterhármast szerzett, így idegenben 3–1-re diadalmaskodott csapata, 2001 után először tudtak nyerni Quitóban. Messi 21 góljával a selejtezősorozat gólkirálya lett Luis Suárez mellett, túlszárnyalva ezzel honfitársa, Hernán Crespo teljesítményét. #### 2018-as világbajnokság A gyenge selejtezősorozatukat tekintve nem voltak túl nagyok az elvárások a 2018-as világbajnokságra, hiszen a csapat egy sérült Messi nélkül 2018 márciusában 6–1-re kapott ki Spanyolországtól. Az argentinok első találkozója előtt találgatások zajlottak arról, hogy ez lesz Messi utolsó világbajnoksága. A csapat június 16-i, Izland elleni nyitómeccsén kihagyott egy büntetőt, így a végeredmény 1–1 lett. Június 21-én a második mérkőzésen 3–0-s vereséget szenvedtek Horvátországtól. A meccs után a vezetőedző, Jorge Sampaoli a Messit körülvevő csapat minőségi hiányáról beszélt, és azt mondta: "Egyszerűen nem tudtunk neki passzolni, hogy segítsünk neki a tőle megszokott helyzetek kialakításában. Dolgoztunk azon, hogy neki adjuk a labdát, de az ellenfél is keményen dolgozott, hogy megakadályozza őt a labdaszerzésben. Ezt a csatát elveszítettük." A horvát gárda csapatkapitánya és középpályása, Luka Modrić is kijelentette a találkozó után, hogy Messi hihetetlen játékos, de nem tud mindent egyedül megcsinálni. Június 26-án, az utolsó csoportmérkőzésükön a szentpétervári Kresztovszkij Stadionban Messi nevéhez fűződött az első gól a Nigéria elleni 2–1-re megnyert összecsapáson, így Diego Maradona és Gabriel Batistuta után a harmadik argentin lett, aki három különböző világbajnokságon is betalált, emellett ő lett az első játékos, aki gólt szerzett a világbajnokságon tinédzser korában, illetve a huszas és a harmincas éveiben. A torna gólja lett, miután a középpályáról egy hosszú indítást kapott, és kétszer indította magát a labdával futás közben, majd a gyengébbik lábával a kapuba vágta azt. Később a mérkőzés embere elismerést is megkapta. Argentína csoportmásodikként jutott be a következő körbe Horvátország mögött. A június 30-i, Franciaország elleni nyolcaddöntőben beállította Gabriel Mercado és Sergio Agüero góljainak számát a 4–3-as vereség során, ezzel pedig búcsúzni kényszerültek a tornától. A második találkozón két asszisztjával ő lett az első olyan játékos, aki gólpasszt jegyzett az elmúlt négy világbajnokságon, és ő lett az első labdarúgó, aki két gólpasszt adott az argentin válogatottban, miután Maradonának ez a bravúr fűződött a nevéhez Dél-Korea ellen 1986-ban. thumb\|Messi gólját ünnepli Nigéria ellen a 2018-as világbajnokságon A tornát követően kijelentette, hogy nem vesz részt a szeptemberi, Guatemala és Kolumbia elleni barátságos mérkőzéseken, és megjegyezte, nem valószínű, hogy a naptári év hátralévő részében képviselné nemzetét. Távolléte a nemzeti csapattól, valamint az, hogy továbbra sem tudott trófeákat nyerni, a médiában azt a találgatást váltotta ki, hogy esetleg ismét visszavonul a nemzeti színektől. 2019 márciusában azonban ismét behívták a keretbe a Venezuela és Marokkó elleni barátságos mérkőzésekre. Március 22-én tért vissza végül, a Madridban zajló Venezuela elleni találkozón 3–1-re maradtak alul. #### 2019–2020: Copa América bronzérem, eltiltás Május 21-én bekerült Lionel Scaloni szűkített, 23 fős keretébe a 2019-es Copa Américára. Június 19-én, a második csoportmeccsen a Paraguay elleni 1–1-es döntetlen során az egyenlítőgólt szerezte büntetőből. Június 28-án, a Venezuela elleni 2–0-ra megnyert negyeddöntőben a Maracanã Stadionban a média bírálta teljesítményét, ő pedig megjegyezte, hogy nem ez volt a legjobb Copa Américája, továbbá kritikával illette a pálya minőségét. Július 2-án, miután 2–0-s vereséget szenvedtek az elődöntőben Brazília ellen, a játékvezetést bírálta, és azt állította, hogy a trófeát Brazíliának szánták. A július 6-i, Chile elleni bronzmeccsen Agüero gólját követően szabadrúgásból volt eredményes, a mérkőzés végeredménye 2–1 lett csapata javára, így megszerezték a bronzérmet. A 37. percben ugyanakkor kiállították, a chilei hátvéddel, Gary Medellel együtt, mivel összetűzésbe keveredtek a találkozó folyamán. Az összecsapást követően megtagadta az érem átvételét, és egy mérkőzést követő interjúban arra utalt, hogy az elődöntő utáni megjegyzései vezették az eltiltáshoz. Később bocsánatot kért kijelentéseiért, ám mégis 1500 dolláros pénzbírságot kapott, továbbá egy meccses eltiltást a CONMEBOL-tól, ez által nem játszhatott a következő világbajnoki selejtezőmérkőzésen. Augusztus 2-án három hónapra tiltották el a válogatott szerepléstől, és 50 000 dolláros pénzbírsággal sújtotta a CONMEBOL a játékvezető ellen tett kijelentései miatt, ez pedig azt jelentette, hogy kihagyni kényszerült a szeptemberi és októberi barátságos találkozókat Chile, Mexikó és Németország ellen. November 15-én a Superclásicón Brazília ellen a büntetőrúgását követő kipattanó után jegyzett gólt. 2020. október 8-án az Ecuador elleni 1–0-s győzelem alkalmával tizenegyesből talált a kapuba, így Argentína győzelemmel kezdte a 2022-es világbajnoki selejtezősorozatot. #### 2021: A Copa América győzelem 2021\. június 14-én szabadrúgásból szerzett gólt Chile ellen a Brazíliában zajló Copa América nyitómeccsén, a találkozó 1–1-es döntetlennel ért véget. Június 21-én a 147. mérkőzését játszotta a harmadik meccsén, így beérte Javier Mascherano csúcsát, ami a legtöbb pályára lépést illeti, Paraguay ellen 1–0-s győzelmet arattak. Egy héttel később rekordot döntött, amikor az utolsó csoporttalálkozón Bolívia ellen pályára lépett, a 4–1-es győzelemből úgy vette ki részét, hogy gólpasszt adott Papu Gómeznek, majd kétszer volt eredményes. Július 3-án két asszisztot osztott ki, majd szabadrúgás gólt szerzett a negyeddöntőben Ecuador ellen, mely során 3–0-s sikert könyveltek el. Július 6-án, a Kolumbia elleni elődöntőben 150. alkalommal játszott hazája színeiben, és ötödik gólpasszát jegyezte a tornán, melyet Lautaro Martíneznek adott, ez pedig az öt évvel korábbi kilenc gólos rekordjával egyezett meg egyetlen tornát tekintve. Az 1–1-es döntetlent követően a tizenegyespárbajban a kapuba rúgta büntetőjét, végül 3–2-re diadalmaskodva bejutott ötödik nemzetközi dőntőjébe. Július 10-én, a házigazda Brazíliát 1–0-ra legyőzve Argentína megnyerte a nemzetközi kiírást, így Messi megszerezte profi pályafutása első válogatott trófeáját, a válogatott pedig szintén az elsőt 1993 után, összességében pedig a 15. Copa América címét. Messi a nemzeti tizenegy 12 góljából kilenc alkalommal vette ki a részét négy góljával és öt gólpasszával, a teljesítménye által pedig a torna játékosának választották, mely elismerésen Neymarral osztozott. A tornát gólkirályként zárta négy találatával holtversenyben a kolumbiai Luis Díazzal, bár az aranycipőt ő kapta, mivel több gólpassz fűződött a nevéhez. Szeptember 9-én mesterhármast ért el a Bolívia elleni 3–0-s győzelem során a 2022-es világbajnoki selejtezőn, ezzel Pelét szárnyalta túl, mivel 79 góljával a legjobb dél-amerikai válogatott góllövő lett. #### 2022: A világbajnoki cím Június 2-án, a 2022-es Finalissima döntőjében két gólpasszt osztott ki Olaszország ellen, csapata pedig 3–0-ra győzött. Ezzel Messi begyűjtötte második rangos trófeáját Argentína színeiben, később pedig a meccs emberének is őt választották. Június 6-án, Észtország elleni barátságos mérkőzésen ötször talált a kapuba, ezzel megelőzte Puskás Ferencet az örökös nemzetközi góllövőlistán. ## Magánélete Messi korábban a nála négy évvel fiatalabb, szintén rosariói Macarena Lemosszal volt kapcsolatban. Állítólag a lány apja mutatta be őket egymásnak, amikor Messi Rosarióban lábadozott sérüléséből a 2006-os világbajnokság előtt. Ezt követően egy argentin modellel, Luciana Salazarral járt. 2009 januárjában pedig azt nyilatkozta a katalán Canal 33 tévécsatorna „Hat Trick Barca” című műsorának: „Van egy barátnőm, aki Argentínában él. Boldog vagyok és kiegyensúlyozott”. Ezután együtt látták Antonella Roccuzzoval. Messi a Barcelona–Espanyol rangadó után is együtt volt a lánnyal, Antonellával, a katalóniai Sitges-ben. Roccuzzo kisasszony is rosariói lakos. 2012. november 2-án született meg közös gyermekük, Thiago Messi Roccuzzo. 2015. szeptember 11-én megszületett 2. közös gyermekük, Mateo Messi Roccuzzo. 2018. március 10-én Antonella 3. fiuknak is életet adott, aki a Ciro Messi Roccuzzo nevet kapta. Messi szerepelt a Pro Evolution Soccer 2009 játékprogram borítóján, és részt vett a játékot népszerűsítő kampányban. Fernando Torresszel együtt ő a Pro Evolution Soccer 2010 játék egyik arca, szerepet vállalt a digitális mozgásrögzítésben és a játék előzetesében is. Azonban 2011 novemberében a FIFA játéknak (a Pro Evolution Soccer riválisának) lett az új arca, és Messit választották a FIFA 13 és a FIFA 14 borítójára. 2014-től pedig az új next-gen konzolokra (PS4, Xbox One) is reklámozta a FIFA-t és annak új next-gen grafikáját. Messinek szponzori szerződése van az Adidasszal, és szerepel a német cég reklámjaiban. Két unokatestvére is futballozik, Maxi Biancucchi a paraguayi Rubio Ñu csatára, míg másik unokatestvére, Emanuel Biancucchi a Newell’s Old Boys középpályása. 2010\. március 11-én Messi az UNICEF jószolgálati nagykövete lett. ## Statisztika ### Klubcsapatokban Legutóbb frissítve: 2023. október 21-én lett. ### A válogatottban Legutóbb frissítve: 2023. npvember 17-én lett. ### Góljai a válogatottban ## Sikerei, díjai ### Klub #### Barcelona - Spanyol bajnokság (10): 2004–2005, 2005–2006, 2008–2009, 2009–2010, 2010–2011, 2012–2013, 2014–2015, 2015–2016, 2017–2018, 2018–2019 - Spanyol kupa (7): 2008–2009, 2011–2012, 2014–2015, 2015–2016, 2016–2017, 2017–2018, 2020–2021 - Spanyol szuperkupa (7): 2005, 2006, 2009, 2010, 2011, 2013, 2016, 2018 - UEFA-bajnokok ligája (4): 2005–2006, 2008–2009, 2010–2011, 2014–2015 - UEFA-szuperkupa (3): 2009, 2011, 2015 - FIFA-klubvilágbajnokság (3): 2009, 2011, 2015 - Audi kupa (1): 2011 - Katalán kupa (2): 2012–13, 2013–14 ### Nemzetközi #### Argentína Győztes (aranyérmes): - U20-as világbajnokság: (2005) - Olimpiai játékok: (2008) - Copa América: (2021) - Labdarúgó-világbajnokság (2022) Második (ezüstérmes): - Labdarúgó-világbajnokság (2014) - Copa América: (2007, 2015, 2016) Harmadik (bronzérmes): - Dél-amerikai ifjúsági bajnokság: 2005 ### Egyéni elismerések - U20-as világbajnokság legjobb játékosa: (2005) - U20-as világbajnokság gólkirálya: (2005) - Golden Boy-díj: (2005) - Az év argentin játékosa: (2005, 2007) - Joan Gamper Kupa legjobb játékosa: (2005, 2013, 2014) - Legjobb dél-amerikai játékos a spanyol bajnokságban: (2007, 2008) - Az év fiatal játékosa a profi labdarúgók szakszervezetének (FIFPro) szavazásán: (2006, 2007, 2008) - Az év csapatának tagja (FIFPro World XI): (2007, 2008, 2011, 2012, 2013, 2014, 2015) - Bravo-díj: (2007) - Copa América legjobb fiatal játékosa: (2007) - UEFA év csapatának tagja: (2008, 2009, 2010, 2011, 2012, 2014, 2015, 2016, 2017, 2018) - France Football Aranylabda: (2009) A díj 2009 után megszűnt. - FIFA év játékosa: (2009) A díj 2009 után megszűnt. - Az év férfi labdarúgója: (2009, 2011, 2015) - FIFA Aranylabda: (2010, 2011, 2012, 2015) - Aranylabda: (2009, 2019, 2021, 2023) - World Soccer Magazine Az év fiatal játékosa: (2006, 2007, 2008) - World Soccer Magazine Az év játékosa: (2009) - World Soccer Magazine Az évtized játékosa 2. hely: (2009) - Onze d’Or győztes: 2009, 2011, 2012, 2018 - A FIFA Klubvilágbajnokság aranylabdása: (2009, 2011) - A FIFA Klubvilágbajnokság legjobb játékosa: (2009, 2011) - Európai aranycipő: (2009–2010, 2011–2012, 2012–2013, 2016–2017, 2017–2018, 2018–2019) - Bajnokok ligája gólkirálya: (2008–2009, 2009–2010, 2010–2011, 2011–2012, 2014–2015, 2018-2019 ) - Spanyol bajnokság gólkirálya: (2009–2010, 2011–2012, 2012–2013, 2016–2017, 2017–2018, 2018-2019) - Spanyol bajnokság történelmének legeredményesebb játékosa: (2014– ) - Spanyol bajnokság legjobb játékosa: (2008–09, 2009–10, 2010–11, 2011–12, 2012–13, 2014–15, 2017–18, 2018–19) - Spanyol bajnokság legjobb csatára: 2008–09, 2009–10, 2010–11, 2011–12, 2012–13, 2014–15, 2015–16 - Spanyol bajnokság év csapatának tagja: (2014–15, 2015–16) - Spanyol Királykupa gólkirálya: (2008–09, 2010–11, 2013–14, 2015–16, 2016–17) - Spanyol Szuperkupa gólkirálya: (2009, 2010, 2011, 2012) - Meccs embere: (2010, 2014-ben 4-szer) - A FIFA Klubvilágbajnokság aranycipőse: (2011) - Copa América meccs embere: (2011-ben 2-szer, 2015-ben 3-szor) - Világbajnoki aranylabda: (2014) - All-Star csapattag: (2014) - Copa América aranylabdása: (2015) - Copa América álomcsapatának tagja: (2007, 2011, 2015, 2016) - Az év férfi labdarúgója a FIFA szavazásán: 2019 ## Fordítás

2018-as sakkolimpia

A 43. nyílt és 28. női sakkolimpiát 2018. szeptember 23. és október 6. között a grúziai Batumiban rendezték meg. A torna rendezésének jogát Batumi a 2014-es sakkolimpia ideje alatt rendezett FIDE-kongresszuson kapta meg, ahol 93 szavazatot kapott, míg a másik jelentkező, a dél-afrikai Durban városa csak 58-at. A megnyitóünnepségnek a Batumitól 45 kilométerre fekvő Sekvetili üdülőhelyen levő Black Sea Arena (Fekete-tenger Aréna) adott helyet, míg a versenyre Batumiban, a 2018-ban felépült Sportpalotában került sor. Az olimpián 190 ország versenyzői vettek részt, a nyílt versenyre 185, míg a női versenyre 151 csapat nevezett, ami rekordnak számít a sakkolimpiák történetében. A rendező Grúzia három csapatot indíthatott, és csapattal képviseltette magát a vak sakkozók nemzetközi szervezete (International Braille Chess Association – IBCA), a mozgáskorlátozottak nemzetközi sakkszövetsége (International Physically Disabled Chess Association – IPCA), valamint a hallássérültek nemzetközi sakkszervezete (International Chess Committee of the Deaf – ICCD) is. A nyílt versenyen 918, míg a női versenyen 747 versenyző indult. A nyílt versenyen a címvédő az Amerikai Egyesült Államok, a női versenyen Kína csapata volt. A győzelmet ezúttal mind a nyílt versenyen, mind a nők között Kína csapata szerezte meg. Az előzetesen 13. helyre rangsorolt magyar női válogatott várakozáson felül teljesítve az 5. helyen ért célba, míg a nyílt versenyen az előzetesen 12. helyre rangsorolt magyar férfi válogatott a 18. helyet szerezte meg. Az előzetes nevezések alapján a résztvevők közül hiányzott a férfi és a női világranglista vezetője, Magnus Carlsen és Hou Ji-fan, ugyanakkor az indiai exvilágbajnok Visuvanátan Ánand 2006 óta először játszott ismét India válogatottjában. A két világelső kivételével az összes szupernagymester, illetve az aktuális világranglista első tíz helyezettjéből kilenc részt vett a tornán. A Bolgár Sakkszövetség és a FIDE közötti vita eredményeként Bulgária nem tagja a nemzetközi sakkszövetségnek, így a korábbi világbajnok Veszelin Topalov és a női exvilágbajnok Antoaneta Sztefanova nem vehetett részt ezen az olimpián. A női olimpián a bírói testület tagja volt a magyar Verőci Zsuzsa is. A sakkolimpia szervezői által felkért egyik jószolgálati nagykövet Polgár Judit volt, és ugyanezt a felkérést kapták Nona Gaprindasvili, Maia Csiburdanidze és Visuvanátan Ánand exvilágbajnokok, valamint a mezzoszoprán énekesnő Anita Rachvelishvili, a zeneszerző-karmester Nikoloz Rachveli és a súlyemelő Lasha Talakhadze. A sakkolimpia tiszteletére 2018 májusában Grúzia postabélyeget bocsátott ki, amelyen a torna logója látható. A sakkolimpia ideje alatt rendezték a Nemzetközi Sakkszövetség (FIDE) 89. kongresszusát, amelyen megválasztották a FIDE új elnökét az orosz politikus és közgazdász, Oroszország korábbi miniszterelnök-helyettese, Arkagyij Dvorkovics személyében. ## A legerősebb csapatok ### Nyílt verseny Az erősorrendet a nyílt versenyen a 2772-es átlag-Élő-pontszámmal rendelkező és címvédő Amerikai Egyesült Államok válogatottja vezette a 2764 pontátlagú Oroszország és a 2756 átlag-Élő-ponttal rendelkező Kína előtt. Magyarország a 12. legerősebb csapatnak számított a mezőnyben 2673 átlagponttal. A nyílt versenyen négy exvilágbajnok, az indiai Visuvanátan Ánand, az orosz Vlagyimir Kramnyik, az üzbég Rusztam Kaszimdzsanov, az ukrán Ruszlan Ponomarjov, valamint a 2018-as sakkvilágbajnokság kihívója, az amerikai Fabiano Caruana is részt vett. Az első hat legerősebb csapat összeállítása a legjobb négy versenyző Élő-pontszámának átlagával: 1. Egyesült Államok (2772): Fabiano Caruana 2827, Wesley So 2776, Nakamura Hikaru 2763, Samuel L Shankland 2722, Ray Robson 2682 Az Amerikai Egyesült Államok csapata címvédőként ebben az évben is a verseny egyik nagy favoritja volt, tekintettel arra, hogy a világranglista első 15 helyezettje közül három is a csapat tagja. 1928 óta 38 sakkolimpián vettek részt. Összesen hat arany-, öt ezüst- és nyolc bronzérmet szereztek. Utoljára 2016-ban álltak a dobogó legfelső fokán. Ezüstérmet régen, 1990-ben és 1998-ban szereztek, míg 2006-ban és 2008-ban a harmadik helyet érték el. 2. Oroszország (2764): Vlagyimir Kramnyik 2779, Jan Nyepomnyascsij 2768, Szergej Karjakin 2760, Dmitrij Jakovenko 2748, Nyikita Vityugov 2726 Oroszország csapata 1992 óta vesz részt a sakkolimpiákon, azóta hat aranyérmet nyertek (utoljára 2002-ben Bledben), és háromszor végeztek a második helyen (2004-ben, 2010-ben és 2012-ben). A legutóbbi sakkolimpián bronzérmet szereztek. A csapat tagja az exvilágbajnok Vlagyimir Kramnyik. 3. Kína (2756): Ting Li-zsen 2804, Jü Jang-ji 2765, Vej Ji 2742, Pu Hsziang-cse 2712, Li Csao 2708 Kína 1978-ban vett részt először a sakkolimpián. Lassan, de fokozatosan az elmúlt évek egyik legerősebb csapatává vált. Ezt mutatja a a 2006-os olimpián elért ezüst- és a 2014-es olimpián szerzett aranyérmük. Mind az öt játékosuk Élő-pontszáma 2700-on felüli. 4. Azerbajdzsán (2748): Sahrijar Mamedjarov 2820, Tejmur Radzsabov 2751, Arkadij Naiditsch 2721, Rauf Mamedov 2699, Eltaj Safarli 2676 Azerbajdzsán 1994 óta szerepel a sakkolimpiákon, és a nyílt versenyben még nem szereztek érmet. Legjobb helyezésük a 2008-as olimpia hatodik helye és a 2014-ben elért ötödik hely, amely alkalommal a második helyezett csapattal azonos pontszámmal rendelkeztek. 5. India (2724): Visuvanátan Ánand 2771, Pendjála Harikrisna 2743, Santosh Gujrathi Vidit 2711, Krishnan Sasikiran 2672, B. Adhiban 2668 India csapata 23 alkalommal vett részt sakkolimpiákon, legjobb szereplésük a 2014-es sakkolimpián szerzett bronzérem. A legutóbbi olimpián a 4. helyen végeztek. A csapat éltáblása az exvilágbajnok Visuvanátan Ánand. 6. Ukrajna (2698): Vaszil Ivancsuk 2710, Pavel Eljanov 2703, Jurij Krivorucsko 2695, Anton Korobov 2685, Ruszlan Ponomarjov 2681 A legutóbbi olimpia ezüstérmese. 1994 óta vesznek részt a sakkolimpiákon, ez idő alatt két arany- (2004-ben és 2010-ben), két ezüst- (1996-ban és 2016-ban) és három bronzérmet szereztek. A csapat tagja az exvilágbajnok Ruszlan Ponomarjov. ### Női verseny A nők mezőnyében Oroszország 2523, Ukrajna 2486, Kína 2485 átlag-Élő-ponttal rendelkezett, Magyarország női csapata a 13. legerősebbnek számított a mezőnyben 2344-es átlagpontszámmal. A női versenyen a regnáló világbajnokon, a kínai Csü Ven-csünön kívül még három exvilágbajnok vett részt: az orosz Alekszandra Koszytenyuk, az ukrán Anna Usenyina és a szintén ukrán Marija Muzicsuk. Az első hat legerősebb csapat összeállítása a legjobb négy versenyző Élő-pontszámának átlagával: 1. Oroszország (2523): Alekszandra Kosztyenyuk 2559, Alekszandra Gorjacskina 2535, Valentyina Gunyina 2528, Natalja Pogonyina 2469, Olga Girja 2462 Oroszország 1992 óta szerepel a sakkolimpiákon, és az eddigi eredményük három arany-, három ezüst- és három bronzérem. A legutóbbi olimpián a 4. helyen végeztek. A csapat tagja volt az exvilágbajnok Alekszandra Kosztyenyuk, a 2015-ös világbajnoki döntő résztvevője Natalja Pogonyina, valamint a még mindig csak 19 éves sakkcsodagyerek, a többszörös korosztályos világbajnok, Oroszország kétszeres felnőtt bajnoka, Alekszandra Gorjacskina. 2. Ukrajna (2486): Anna Muzicsuk 2555, Marija Muzicsuk 2533, Anna Usenyina 2451, Julija Oszmak 2405, Natalija Zsukova 2403 Ukrajna csapata 1992 óta vesz részt a sakkolimpiákon, eddigi eredményük egy arany- (2006-ban), két ezüst- (1992-ben és 2008-ban), valamint három bronzérem a három utóbbi sakkolimpián. A csapat két exvilágbajnokkal (Marija Muzicsuk és Anna Usenyina) indul ezen a versenyen. 3. Kína (2485): Csü Ven-csün 2561, Lej Ting-csie 2468, Sen Jang 2461, Huang Csien 2446, Csai Mo 2351 Kína női csapata 1980 óta, huszadik alkalommal vesz részt a sakkolimpián, a korábbi versenyeken öt arany-, négy ezüst- és négy bronzérmet szereztek. A 2016-os sakkolimpia bajnokaiként ezúttal címvédőként indultak, míg a 2016-ot megelőző három olimpián – mindháromszor Oroszország mögött – ezüstérmesek voltak. A csapat nélkülözte a női világranglistát vezető Hou Ji-fant, de első táblása a regnáló világbajnok Csü Ven-csün. 4. Grúzia (2484): Nana Dzagnidze 2509, Nino Baciasvili 2482, Lela Dzsavahisvili 2475, Bela Kotenasvili 2469, Meri Arabidze 2404 Grúzia válogatottja 1992 óta vesz részt a sakkolimpiákon, és ez idő alatt 4 arany-, 1 ezüst- és 2 bronzérmet szereztek. Utolsó aranyérmüket 2008-ban érték el. A legutóbbi olimpián a 10. helyen végeztek. 5. India (2458): Kónéru Hanpi 2557, Drónavalli Hárika 2500, Tánia Szacsadéva 2400, Eesa Karavade 2374, Padmini Ráut 2338 India 1978 óta vesz részt a női sakkolimpián, érmet még nem sikerült szerezniük, de a legutóbbi olimpián az 5. helyen végeztek. Hosszabb kihagyás után ismét versenyezni kezdett legerősebb játékosuk, Kónéru Hanpi. 6. Franciaország (2418): Marie Sebag 2480, Almira Szkripczenko 2414, Pauline Guichard 2390, Sophie Milliet 2389, Cecile Haussernot 2237 Franciaország huszonharmadik alkalommal vesz részt a női sakkolimpiákon, ez idő alatt érmet még nem sikerült szerezniük, a legjobb helyezésük a 2004-es sakkolimpián elért 5. hely volt. ## A magyar csapatok A magyar válogatottból hiányzott a legmagasabb Élő-pontszámmal rendelkező játékos, Rapport Richárd, de játszott az előző olimpián nem szereplő Lékó Péter. A nyílt tornán a magyar válogatott összeállítása: Lékó Péter, Almási Zoltán, Berkes Ferenc, Erdős Viktor és Gledura Benjámin, a csapatkapitány Balogh Csaba volt. Az Élő-pontszámok alapján a magyar csapat a 12. legerősebb volt az indulók között. Almási Zoltán tizenharmadszor olimpikon, az 1994-es moszkvai olimpia óta egyszer sem hiányzott a magyar csapatból. Lékó Péter kilencedik olimpiáján vett részt, Berkes Ferenc hetedszer szerepelt sakkolimpián a válogatottban, a 19 esztendős Gledura Benjámin másodszor, és újoncként játszott Erdős Viktor. A női csapat: Hoang Thanh Trang, Lázárné Vajda Szidónia, Gara Tícia, Gara Anita és Terbe Julianna, a csapatkapitány Papp Gábor volt. Lázárné Vajda Szidónia a csapat kihirdetése után visszalépett, helyére Lakos Nikoletta került. Az Élő-pontszámok alapján a csapat a 13. legerősebbnek számított a mezőnyben. A magyar női csapatban Hoang Thanh Trang tizenkettedik olimpiáján vett részt, ebből hetedszer a magyar válogatott színeiben, míg korábban öt alkalommal Vietnám csapatában szerepelt. Gara Anita nyolcadik, Gara Tícia ötödik olimpiáján vett részt. Lakos Nikoletta hatodszorra, tizennégy év után került ismét az olimpiai csapatba, míg Terbe Julianna újoncként szerepelt. ## A lebonyolítás szabályai A versenyt 11 fordulós svájci rendszerű verseny formájában rendezték. A gondolkodási idő minden játszmában versenyzőnként 90 perc volt az első 40 lépés megtételére, majd a 40. lépést követően, ha addig a játszma nem fejeződött be, újabb 30 percet kaptak, amely időhöz az első lépéstől kezdve lépésenként 30 másodperc többletidő adódott hozzá. Egy csapat öt versenyzőt nevezhetett, közülük fordulónként négy fő játszhatott. A csapatok táblasorrendjét, amely taktikai okokból nem feltétlenül egyezett meg az Élő-pontszámuk sorrendjével, az első forduló előtt le kellett adni a versenybíróságnak. Ezt követően az egyes fordulókban csak ennek a sorrendnek a figyelembe vételével ülhettek asztalhoz. ### A végeredmény meghatározása A verseny sorrendjét az egyes csapatok által szerzett meccspontok határozták meg, amely szerint a győztes csapat 2 pontot, döntetlen esetén mindkét csapat 1 pontot kapott. Holtverseny esetén először a Sonneborn–Berger-számítást vették alapul, ha ez is egyenlő volt, akkor a csapatok játékosai által gyűjtött pontszámok döntöttek, ha ez is egyenlő volt, akkor az ellenfél csapatok által szerzett meccspontokat számolták össze, a számításból kihagyva a leggyengébb csapat pontszámát. ## Menetrend A sakkolimpia nyitóünnepségét szeptember 23-án rendezték, az első forduló mérkőzéseire szeptember 24-én került sor. Az ötödik fordulót követően, szeptember 29-én egy pihenőnap következett, majd szeptember 30. – október 5. között szünnap nélkül folytatódott a verseny a 6–11. fordulóval. A mérkőzések az utolsó forduló kivételével helyi idő szerint 15.00 órakor kezdődtek. Az utolsó forduló kezdete 11.00 óra volt, és a záróünnepséget közvetlenül az utolsó fordulót követően tartották. A megnyitóünnepséget követően került sor a csapatkapitányi értekezletre, ahol a végleges táblasorrendet adták meg a szakvezetők. ## A verseny lefolyása ### Nyílt verseny A nyílt versenyen 185 csapat 918 versenyzővel vett részt, akik között 639 játékos rendelkezett valamilyen nemzetközi címmel, köztük 245 nagymester, 148 nemzetközi mester és 1 női nemzetközi nagymesteri címmel rendelkező játszott. #### A fordulók eredményei Az alábbiakban fordulónként az első 10 helyezett és a magyar csapat eredményei, valamint helyezései. A párosítást tartalmazó táblázatokban a játszó csapattagok átlag-Élő-pontszáma, a csapat által addig szerzett összpontszám, valamint a csapat játékosai által addig szerzett összes pont található. ##### 1. forduló (szeptember 24.) Az első fordulóban 89 csapat szerzett 2 meccspontot, közülük 64 csapat 4–0 arányban nyert. Hiányzott az 1. forduló sorsolásáról Nigéria, Pakisztán, Elefántcsontpart, Ruanda, Szomália, Burundi és Kongó csapata, őket nem párosították, míg a Maldív-szigetek és Togo csapata nem tudott a minimálisan szükséges három főt asztalhoz ültetni, ezért az ő mérkőzésüket 4–0 arányban az ellenfél csapata javára írták. A forduló legnagyobb meglepetését a kínai nagymester Li Csao okozta, aki a majdnem 500 Élő-ponttal gyengébb marokkói mesterjelölt ellenfele ellen kényszerült feladásra. Ugyancsak vesztesként állt fel a táblától Aman Hambleton kanadai nagymester, aki egy több, mint 500 Élő-ponttal gyengébb nepáli mesterjelölttől szenvedett vereséget. Az első táblákon játszó neves nagymesterek közül az ukrán Vaszil Ivancsuk és az örmény Gabriel Szargiszjan is elhullajtott fél pontot jóval gyengébb ellenfeleik ellen. A forduló szépségdíját a Grúzia második csapatában játszó Davit Magalasvili kapta a liechtensteini Frick Renato elleni játszmájáért. Az 1. forduló élő közvetítése a játszmákkal ##### 2. forduló (szeptember 25.) Ebben a fordulóban Pakisztán kivételével már az összes csapatot párosították. A 2. forduló után 41 csapat állt 4 meccsponttal, akik közül 7 csapat mind a nyolc játszmáját megnyerte. Meglepetésnek tekinthető, hogy a címvédő amerikai válogatott csak egyetlen táblán tudott nyerni Grúzia harmadik csapata ellen. A második legerősebbnek rangsorolt orosz válogatott is elhullajtott egy pontot két döntetlennel a jóval gyengébb Írország ellen. Váratlan eredmény volt a cseh David Navara nagymester veresége Tadzsikisztán első táblásától. Számunkra a forduló legnagyobb és legszomorúbb meglepetése Lékó Péter veresége volt, miután egy nyert állásban a 48. lépésben sakkvakságba esett, és saját királyát vitte matthálóba. Ezzel az Albánia elleni 2–2-vel visszaestünk a 47. helyre. A nap szépségdíját Alexandr Frier brazil nagymester az andorrai Robert Aloma Vidal elleni játszmájának ítélték a befejező mattkombináció elismeréseként. A 2. forduló élő közvetítése a játszmákkal ##### 3. forduló (szeptember 26.) A 3. forduló után 18 csapatnak volt 6 meccspontja, de már nem volt egyetlen 100%-os csapat sem. 11,5 játszmaponttal rendelkezett Franciaország és 11 játszmaponttal Izrael. Az esélyesek közül az első tízben nem szereplő Ukrajna a 12., az Amerikai Egyesült Államok és Oroszország holtversenyben a 16. helyen állt. A nap meglepetése volt a perui Jorge Cori győzelme a kínai Vej Ji és a portugál Luis Galego győzelme az 1. táblán a lengyel Jan-Krzysztof Duda ellen. Oroszország csak nehezen tudott nyerni Grúzia második csapata ellen. Lékó Péter feledtette előző napi sakkvakságát, és legyőzte a korábbi FIDE-világbajnok Rusztam Kaszimdzsanovot. A forduló szépségdíját a macedón Kiril Georgiev kapta a panamai Roberto Carlos Sanchez Alvarez elleni játszmájáért. A 3. forduló élő közvetítése a játszmákkal ##### 4. forduló (szeptember 27.) A 4. forduló után már csak 9 csapat állt 8 meccsponttal. A forduló meglepetése volt, hogy Lengyelország legyőzte a favorit orosz válogatottat, amely így lecsúszott a 25. helyre. Az orosz válogatotton kívül – a 14. helyen álló, a fordulóban szintén vereséget szenvedő India kivételével – a végső győzelemre is esélyesek az első tíz között álltak. Magyarország a vereségével a 46. helyre esett vissza. Az Amerikai Egyesült Államok–India-mérkőzésen az amerikai csapat győzelmét a világbajnokjelölt Fabiano Caruana biztosította, aki az első táblán legyőzte az exvilágbajnok Visuvanátan Ánandot. Meglepetésre az argentin Diego Flores legyőzte Pavlo Eljanovot, de e vereség ellenére Ukrajna megnyerte a mérkőzést. Az orosz válogatottban Vlagyimir Kramnyik és Dmitrij Jakovenko is vereséget szenvedett náluk gyengébben rangsorolt ellenfelüktől. A hazai pályán szereplő Grúzia első csapata meglepetésre vereséget szenvedett a nála gyengébben rangsorolt Litvániától. A 4. forduló élő közvetítése a játszmákkal ##### 5. forduló (szeptember 28.) A rangadónak számító lengyel–francia mérkőzésen az 1. táblán Maxime Vachier-Lagrave győzött Jan-Krzysztof Duda ellen, de a többi táblán a lengyelek győztek, ezzel továbbra is veretlenül, meccspontveszteség nélkül álltak. A forduló meglepetésgyőzelmét Csehország szerezte, miután 3–1 arányban legyőzte Kína válogatottját. Ugyancsak meglepetés volt a címvédő amerikaiak döntetlenje Izrael ellen. Az 5. forduló után már csak négy csapat 100%-os. Meglepetés a lengyel és a cseh válogatott eddigi kiváló szereplése. Győzelmével a magyar csapat a 33. helyre jött fel. Az 5. forduló élő közvetítése a játszmákkal ##### 6. forduló (szeptember 30.) A fordulóban az eddig pontveszteség nélküli négy csapat egymás ellen játszott. A lengyel–ukrán összecsapáson az első táblán Jan-Krzysztof Duda legyőzte Vaszil Ivancsukot, és a többi táblán a döntetlent tartva a lengyelek megszerezték a két meccspontot. Azerbajdzsán Csehország ellen a világos táblákon nyert, a sötét táblákon tartotta a döntetlent. Az amerikai csapat nagy arányban verte Bosznia-Hercegovinát, a kínai csapat sokkal szorosabb mérkőzésen kerekedett felül az irániakon. Oroszország Indiával és Anglia Franciaországgal minden táblán döntetlent játszva 2–2-es eredményt ért el. Magyarország biztosan verte Ausztráliát, és feljött a 19. helyre. A 6. forduló élő közvetítése a játszmákkal ##### 7. forduló (október 1.) Az orosz válogatott újabb pontot vesztett, a lengyelek továbbra is remekül helyt álltak, miután az Azerbajdzsán elleni rangadón döntetlent sikerült elérniük. A fordulót követően az élen hármas holtversenyben Azerbajdzsán, Lengyelország és az Amerikai Egyesült Államok álltak. Az orosz csapat csak a 16. helyen. A magyar–francia mérkőzésen Lékó Péter időzavarban vesztésre rontotta nyerhető állását, és a 4. táblán is elvesztettük a játszmát, így alakult ki a 3–1-es vereség. A magyar válogatott az esélyesebb franciáktól elszenvedett vereség után a 9 pontosok mezőnyét vezetve a 33. helyen állt. Az Ukrajna–Kína- és a Németország–Hollandia-mérkőzésen minden játszma döntetlennel ért véget, míg a cseh–izraeli mérkőzés minden játszmáját a világos bábukat vezető nyerte, így alakult ki a 2–2-es végeredmény. A 7. forduló élő közvetítése a játszmákkal ##### 8. forduló (október 2.) Az élesedő küzdelmeket jelzi, hogy az első tíz mérkőzésből csak egy végződött döntetlenül. A címvédő amerikai csapat drámai mérkőzésen fordította meg a mérkőzés állását, és győzte le riválisát, Azerbajdzsán válogatottját, ezzel 1 pont előnnyel a mezőny élére került. Az örmények ellen is helyt álló lengyelek ugyancsak egy ponttal megelőzve az utánuk következőket, egyedül álltak a 2. helyen. Az orosz csapat megkezdte a felzárkózást, már a 11. helyen, a magyarok a győzelmükkel a 27. helyre kerültek. A 8. forduló élő közvetítése a játszmákkal ##### 9. forduló (október 3.) Hatalmas meglepetésre a lengyel válogatott a címvédő amerikai csapatot is legyőzte, ezzel egyedül az élre került. Ez a mérkőzés sem volt mentes drámai pillanattól, ugyanis Fabiano Caruana a 65. lépésben nem találta meg a nyerő Fe4 lépést, amellyel a csapateredményt döntetlenre mentette volna. Meglepetésnek tekinthető az angol válogatott jó szereplése is. Oroszország győzelmével visszakapaszkodott az első tízbe, és a 7. helyre került. A magyar csapat a vereségével a 41. helyre esett vissza. A 9. forduló élő közvetítése a játszmákkal ##### 10. forduló (október 4.) Az eddig kiválóan szereplő lengyel csapat is elvesztette veretlenségét. Az első táblán Ting Li-zsen a 23.e6 lépéssel bevezetett szép kombinációval nyert Jan-Krzysztof Duda ellen. A forduló után várható volt, hogy az olimpiai bajnoki cím sorsa az utolsó fordulóban a kínai és az amerikai csapat egymás elleni mérkőzésének eredményén dől el. Döntetlen esetén azonban még a lengyel csapat is aranyérmes lehetett volna. A francia és az orosz csapat volt esélyes még a dobogóra. A sokáig az élbolyban álló Azerbajdzsán kikapott Ukrajnától, így végleg elvesztette érmes esélyeit. A magyar válogatott könnyen győzött, és az utolsó fordulóra is könnyűnek számító ellenfelet kapott, de még nagyarányú győzelem esetén sem kerülhettek az első tízbe. A 10. forduló élő közvetítése a játszmákkal ##### 11. forduló (október 5.) Az élen álló Kína és Amerika döntetlennel biztosította holtversenyes elsőségét, hozzájuk csatlakozott Oroszország csapata. A holtversenyt eldöntő számítás Kínának kedvezett, így a női verseny mellett a nyílt versenyen is megszerezték az olimpiai bajnoki címet. A címvédő Amerikai Egyesült Államok lett a második, és a nagy hajrával felzárkózó Oroszország szerezte meg a bronzérmet. A végig kiváló teljesítményt nyújtó lengyel válogatott győzelme esetén aranyérmes lehetett volna, de csak döntetlent sikerült elérniük India ellen, ezzel éppen csak lecsúszott a dobogóról is, és a 4. helyen végzett. Magyarország a 15–24. helyen azonos pontszámmal végzett csapatok között a 18. helyre lett rangsorolva. Ez a helyezés elmarad a várakozástól. A 11. forduló élő közvetítése a játszmákkal #### A nyílt verseny végeredménye #### A táblánkénti egyéni díjazottak A legjobb teljesítményértékük alapján táblánként egyéni érmeket nyertek: ### A magyar csapat eredményei Az Élő-pontok átlagát tekintve előzetesen 12. helyre rangsorolt magyar csapat az előző olimpiával azonos pontszámot szerzett, de három hellyel hátrébb, a 18. helyen végzett, amely elmaradt a várakozástól. A csapat minden tagja veszített Élő-pontszámából. ### Női verseny A női versenyen 151 csapatban 747 versenyző vett részt, akik közül 451-en rendelkeztek valamilyen nemzetközi címmel, köztük 21 nagymester, 51 nemzetközi mester, 63 női nagymester és 102 női nemzetközi mester játszott a tornán. #### A női verseny fordulóinak eredményei Az alábbiakban fordulónként az első 10 helyezett, valamint a magyar csapat eredményei és helyezése olvasható. ##### 1. forduló (szeptember 24.) Az 1. fordulóban 73 csapat szerzett 2 meccspontot, közülük 55 győzött 4–0 arányban. Hiányzott az 1. forduló sorsolásáról Nigéria, Pakisztán, Elefántcsontpart, Ruanda és Burundi csapata, őket nem párosították. A sorsolási szisztémát tekintve, amely szerint az első fordulóban a legerősebb csapatok a leggyengébbekkel kerülnek szembe, meglepetésnek tekinthető, hogy az első hat kiemelt csapat közül csak Ukrajna és India győzött 4–0-ra. Csak 3–1-re sikerült győznie Grúziának és Franciaországnak, míg Kína és Oroszország is elhullajtott fél pontot. Az orosz csapatban ráadásul az első táblán játszó Alekszandra Gorjacskina vesztett állásból hozta vissza a fél pontot mintegy 600 Élő-ponttal gyengébb Costa Rica-i ellenfelével szembeni mérkőzésén. A forduló szépségdíját az izraeli Marsel Efroimski kapta a japán Sakai Azumi elleni játszmájáért. Az 1. forduló élő közvetítése a játszmákkal ##### 2. forduló (szeptember 25.) A forduló meglepetése volt, hogy Üzbegisztán legyőzte az orosz válogatottat, miután a 4. táblán a 300 Élő-ponttal kevesebbel rendelkező üzbég játékos győzött az egykori világbajnoki döntős Natalja Pogonyina ellen. Ugyanakkor Valentyina Gunyina nem találta meg a 46.e6 nyerő lépést, és nyert állásban örökös sakkal döntetlent tartott. Ukrajna is nehezen, csak minimális arányban tudott győzni Türkmenisztán ellen, úgy, hogy az exvilágbajnok Anna Usenyina jóval gyengébb ellenfele a nyert állásban nem találta meg az 50.– B8a3 nyerő folytatást, és végül a játszmát döntetlenre rontotta. Meglepetés volt a német válogatott döntetlen eredménye Grúzia harmadik csapata ellen, ahol az első táblán Elisabeth Pähtz nyert állást rontott vesztésre a 62.Kb1 lépésével (62.Kb3 helyett). India és Azerbajdzsán biztosan, 4–0-ra győzött Kína azonban elvesztegetett egy játszmapontot Kolumbia ellen. A forduló szépségdíját a grúz Bela Kotenasvili kapta a norvég Sheila Barth Sahl elleni játszmája befejezéséért. A páratlan számú résztvevő miatt Sierra Leone erőnyerőként kapott 2 meccspontot. A 2. forduló után 33 csapat állt 4 meccsponttal, közülük 21 csapat mind a nyolc játszmáját megnyerte. A magyar csapat holtversenyben a 19. helyen állt. A 2. forduló élő közvetítése a játszmákkal ##### 3. forduló (szeptember 26.) Oroszország az Üzbegisztántól elszenvedett vereség sokkja után 4–0 arányban győzött Malajzia ellen, és Kína is csak fél pontot engedélyezett Kubának. Azerbajdzsán vesztett az első táblán az angolok ellen, Ukrajna két döntetlent játszott a románokkal, de biztosan, 3–1-re nyertek. Meglepetésnek számít India 2–2-es döntetlenje Szerbiával, ahol a két első táblán az indiaiak nyertek, de a két utolsó táblán vesztettek. Szintén meglepetésnek tekinthető a legutóbbi sakkolimpia ezüstérmesének, Lengyelországnak a döntetlenje Törökország ellen, és ugyanígy az erősebbnek számító magyar női csapat döntetlenje Argentínával. A 3. forduló után 12 csapat állt 6 meccsponttal, de már nem volt 100%-os csapat. A legtöbb játszmapontot, 11,5-et Vietnam szerezte, 11 játszmaponttal állt Irán és a 11. helyezett Azerbajdzsán. Az első tízben nem szereplő esélyes csapatok közül India a 20. és az egy-egy vereséggel álló Franciaország a 31., míg Oroszország csak a 37. helyen állt. A 3. forduló élő közvetítése a játszmákkal ##### 4. forduló (szeptember 27.) Kína folytatta eredményes szereplését, és nem hagyta, hogy Üzbegisztán az orosz válogatott elleni győzelme után újabb meglepetést okozzon. India elkezdte a felzárkózást, legyőzve a legutóbbi olimpián ezüstérmes lengyel csapatot. Ukrajna könnyedén győzött 4–0-ra Szlovénia ellen. A forduló meglepetésének tekinthető a magyar válogatott veresége Grúzia második csapatától, valamint Franciaország 2–2-es döntetlenje Ausztriával. A 4. forduló után már csak hat csapat állt pontveszteség nélkül. A végső győzelemre is esélyesek az első tíz csapat között, kivéve az egy vereséggel álló Oroszországot amely a 20., míg a már 3 meccspontot elhullajtott francia válogatott a 49. helyen állt. A magyar válogatott a vereségével a 46. helyre esett vissza. A 4. forduló élő közvetítése a játszmákkal ##### 5. forduló (szeptember 28.) Az élen, pontveszteség nélkül álló csapatok közül az 5. fordulóban csak az Amerikai Egyesült Államok csapata győzött, így egyedül állt a tabella élén. India nagyarányú győzelmet aratott az argentinok ellen. Grúzia első csapata szerencsével mentette meg az egyik meccspontot Ukrajna ellen, mivel Natalja Zsukova nyert állást rontott először döntetlen állásra, majd vesztésre Kotenasvili ellen. Oroszország a korábbi kisiklását felejtendő rákapcsolt, és a 9. kiemelt Németországot is 3,5–0,5-re verte, ezzel már a 14. helyre jött fel. Meglepetésre Grúzia első és második csapata is a 10 pontos amerikaiakat közvetlenül követő 9 pontos bolyban foglalt helyet. A magyar csapat győzelmével a 27. helyre jött fel. Az 5. forduló élő közvetítése a játszmákkal ##### 6. forduló (szeptember 30.) A 6. forduló után már az Amerikai Egyesült Államok csapata sem 100%-os, miután küzdelmes mérkőzésen döntetlenre végeztek India ellen. A mérkőzés minden játszmájában a világos bábukat vezető győzött. Örményország 3–1-re legyőzte az immár második vereségét elszenvedő orosz válogatottat, akik a 24. helyre estek vissza. Az élen állók közül az ukrán–kínai összecsapás döntetlenül végződött Anna Usenyinának a döntetlen végjátékban a 119. lépésben elkövetett hibája miatt, Grúzia első csapata győzött a második csapatuk ellen, így az élen hármas holtverseny állt elő az Amerikai Egyesült Államok, Grúzia és Örményország között. A 6. forduló élő közvetítése a játszmákkal ##### 7. forduló (október 1.) Az eddig biztosan vezető Egyesült Államok csapata megtorpant, vereséget szenvedett Örményországtól, és visszaesett a 6. helyre. Az élcsoportból Kína és Ukrajna mindkét meccspontot megszerezte, Azerbajdzsán Olaszországgal és India Grúzia első csapatával minden táblán döntetlenül végzett. Győzelmével az örmény csapat vette át a vezetést 13 ponttal, őket négy csapat követi 12 ponttal. Oroszország ugyan 3–1 arányban győzött Görögország ellen, de a forduló legnagyobb meglepetéseként a világranglista 9. helyén álló Valentyina Gunyina már a 12. lépésben vesztőt húzott, és a 20. lépésben feladásra kényszerült a majdnem 300 Élő-ponttal kevesebbel rendelkező ellenfelével szemben. A magyar csapat a Szerbia fölött aratott nagyarányú győzelmével feljött a 10. helyre. A 7. forduló élő közvetítése a játszmákkal ##### 8. forduló (október 2.) Az élen álló csapatok egymás közti rangadójából Kína (Románia ellen) és Ukrajna (Örményország ellen) került ki győztesen, ezzel ez a két csapat vette át 14 ponttal a vezetést a tabellán. Az amerikaiak legyőzték Olaszországot, és az élen állók mögött a 3. helyre jött fel, vezetve a 13 pontos üldözőbolyt, akik között ott található Magyarország is. Grúzia első csapata meglepetésre vereséget szenvedett Kazahsztántól, és visszaesett a 9. helyre. A forduló szenzációja a magyar csapat 3–1 arányú győzelme a jóval magasabb Élő-pontszámmal rendelkező indiai válogatott ellen. Magyarország ezzel a 4. helyre ugrott. Oroszország női csapata kiütéses győzelmével visszakerült az élbolyba, a 8. helyre. A 8. forduló élő közvetítése a játszmákkal ##### 9. forduló (október 3.) Kína újabb győzelmével egyedüli elsőként került a tabella élére. Ukrajna döntetlenre végzett Azerbajdzsánnal, Örményország és Oroszország egyaránt 3–1-re győzött Irán, illetve Románia ellen. A legesélyesebbnek tartott hat csapatból egyedül a franciák nem voltak a legjobb 7 között. A magyar csapat döntetlen esélyt szalasztott el, miután Gara Anita Irina Krush ellen a 107. és 108. lépésben sem találta meg a nyerő folytatást, és a bástya-gyalog elleni végjáték döntetlennel ért véget. A kis arányú vereség csak kevéssé vetette vissza a csapatot a tabellán, mert a fordulót követően ők vezették a 8. helyen a 13 pontos csapatok mezőnyét. A 9. forduló élő közvetítése a játszmákkal ##### 10. forduló (október 4.) Az élmezőnyben mindegyik mérkőzés döntetlennel végződött, így az első nyolc csapat között nem volt változás. A Kína–Amerikai Egyesült Államok-, az Ukrajna–Oroszország- és az Azerbajdzsán–Örményország-mérkőzésen mind a négy táblán döntetlen eredmény született, míg a Grúzia–Csehország-mérkőzésen minden táblán a világos színnel játszó győzött. Az olimpiai bajnoki címre az utolsó forduló előtt még négy csapat is esélyes volt. A magyar együttes a döntetlennel megőrizte a 8. helyét. Az utolsó fordulóra szerencsés sorsolás révén könnyű ellenfelet kapott. A 10. forduló élő közvetítése a játszmákkal ##### 11. forduló (október 5.) Az utolsó forduló bővelkedett izgalmakban. Kétórányi játék után az orosz válogatott két táblán is nyerésre állt Kína ellen, és még legalább egy döntetlenre esélye volt. Ez az ukránoknak kedvezett volna, mivel ők nyerésre álltak Amerika ellen. Ezek az eredmények az ukránok számára jelentették volna az aranyérmet, mivel a velük azonos pontszámmal álló örmények vesztésre álltak Grúzia ellen. A kínai–orosz meccsen Olga Girja és Lej Ting-csie mérkőzésén az orosz nagymesternő nyert állásban az 53. lépésben nem találta meg a helyes folytatást, és a játszma döntetlenül végződött, ezzel 2–1-re vezetett az orosz csapat. Az olimpiai bajnoki cím sorsát a kínai–orosz mérkőzés utolsó játszmája döntötte el, ahol egyenlő állásban az exvilágbajnok Alekszandra Kosztyenyuk lépésismétléses döntetlent igényelt, amelyről kiderült, hogy téves igénylés volt. Emiatt a szabályok szerint az ellenfele extra időt kapott. Kosztyenyukot a döntés megviselte, és a továbbiakban láthatóan indiszponáltan játszott, majd a vesztő 87. lépésével eldöntötte az olimpiai bajnoki cím sorsát is. Kína az Oroszország elleni döntetlennel biztosította elsőségét, és ezzel megvédte olimpiai bajnoki címét. Ukrajna az utolsó fordulóban az amerikai csapat elleni győzelmével szerezte meg az ezüstérmet. Grúzia első csapata legyőzte az addig harmadik helyen álló örményeket, és ezzel a hazai csapat elérte a dobogó harmadik fokát. Az orosz válogatott a torna első szakaszában nyújtott gyengébb teljesítménye ellenére szerezte meg a 4. helyet úgy, hogy az utolsó fordulóbeli győzelme esetén a dobogóra is kerülhetett volna. Az előzetesen 13. helyre rangsorolt magyar női válogatott várakozáson felül teljesítve az 5. helyen ért célba. A 11. forduló élő közvetítése a játszmákkal #### A női verseny végeredménye #### Egyéni legjobb teljesítmények A legjobb teljesítményértékük alapján táblánként egyéni érmeket nyertek: ### A magyar női csapat eredményei Az előzetesen a 13. helyre rangsorolt magyar női válogatott várakozáson felül teljesített. Az előző olimpiához képest 1 ponttal többet szerzett, és az akkori 16. helyhez képest az 5. helyet szerezte meg, azonos pontszámmal a 4. helyezettel, a verseny favoritjának tartott Oroszországgal, és csak 1 ponttal lemaradva a dobogóról. A csapat húzóembere az 1. táblán játszó Hoang Thanh Trang volt, aki 2636-os rendkívül magas teljesítményértékkel 10 játszmából 8,5 pontot szerzett a legerősebb ellenfelek ellen. A teljesítményértéke alapján az 1. táblások között ezüstérmet szerzett, és 24 ponttal növelte Élő-pontjainak számát. ## A Nona Gaprindasvili-trófea A Nona Gaprindasvili-trófeát a FIDE 1997-ben alapította az 1971–1987 közötti női világbajnok tiszteletére. Annak az országnak a válogatottja kapja, amelynek a nyílt és a női versenyben szerzett csapatpontszámainak összege a legnagyobb. Holtverseny esetén az eredeti sorrendeket eldöntő számításokat adják össze. ## A szépségdíjas játszmák A Polgár Zsuzsa által vezetett bírálóbizottság fordulónként kiválasztotta a nyílt verseny és a női verseny legszebb játszmáit. A torna végén ezek közül választották ki a sakkolimpia szépségdíjas játszmáit. A díjat a nők között az orosz Alekszandra Gorjacskina kapta a 11. fordulóban a kínai Sen Jang elleni játszmájáért, míg a nyílt versenyen a svéd Tiger Hillarp Persson kapta a litván Tomas Laurusas elleni 7. fordulóbeli játszmája befejezéséért. Sen Jang – Alekszandra Gorjacskina (11. forduló) : 1.d4 d5 2.Hf3 Hf6 3.c4 c6 4.e3 Ff5 5.Hc3 e6 6.Hh4 Fg6 7.Hxg6 hxg6 8.Bb1 Vc7 9.g3 Hbd7 10.c5 e5 11.b4 a6 12.Fe2 Fe7 13.a4 Hf8 14.Fb2 e4 15.b5 He6 16.bxa6 bxa6 17.Fa3 Hd7 18.Vb3 Bb8 19.Vc2 Bxb1+ 20.Vxb1 0–0 21.Vc2 Vc8 22.Vd2 Fd8 23.Ha2 a5 24.Hc1 f5 25.Hb3 Vb7 26.Vc3 Hf6 27.Fc1 g5 28.Fd2 f4 29.gxf4 gxf4 30.h3 Fc7 31.Kd1 Bb8 32.Kc2 f3 33.Ff1 (lásd ábra) 33.– Hxc5 34.dxc5 Fe5 35.Fa6 Vxa6 36.Vxe5 Vd3+ 37.Kc1 Vxb3 38.Va1 d4 39.exd4 e3 40.Fxe3 Bb4 41.Bg1 Bc4+ 0–1 Tiger Hillarp Persson – Tomas Laurusas (7. forduló) : 1.Hf3 d5 2.g3 Hf6 3.Fg2 g6 4.c4 c6 5.b3 Fg7 6.Fb2 0–0 7.0–0 a5 8.Hc3 He4 9.Ha4 Fxb2 10.Hxb2 Hd7 11.d3 Hef6 12.d4 b6 13.Bc1 Fb7 14.Hd3 Bc8 15.Hfe5 Hxe5 16.dxe5 Hd7 17.Vd2 dxc4 18.Bxc4 Hxe5 19.Bh4 h5 20.Bd1 Hxd3 21.Vh6 Vd6 22.Bxd3 Vf6 23.Fe4 Fa6 24.Be3 Vg7 25.Vg5 Bcd8 26.Vxe7 Bd1+ 27.Kg2 Va1 28.Fxc6 Bg1+ 29.Kf3 Vf1 30.Kf4 Vxf2+ 31.Kg5 Kg7 (ha 31...Bc1 32.Bf4 Vxh2 33.Kh6 Bxc6 34.Vxf7+! Bxf7 35.Be8+) (lásd ábra) 32.Bf4 Vxh2 33.Vf6+ Kh7 34.Vxg6+! Kh8 35.Kh6 1–0 ## Különdíjak A sakkolimpia befejezését követően különböző díjak átadására került sor. A 2018 tavaszán 43 éves korában elhunyt grúz sakkozónő, többszörös junior világ- és Európa-bajnok Nino Khurtsidze emlékére alapított díjat az a legfeljebb 20 éves sakkozónő kaphatta, aki az olimpián a legjobb eredményt érte el. A díjat a 15 éves dél-koreai Sunwoo Park vehette át, aki 9 játszmából 8 pontot szerzett. A torna legfiatalabb versenyzője egyébként a 10 éves indonéz Samantha Edithso volt. Az olimpia idején a Polgár Zsuzsa elnöksége alatt ülésező FIDE Női Bizottsága a Caissa-díjat a 2016-os évben elért legjobb teljesítményért az ukrán Anna Muzicsuk, a 2017-es évben elért legjobb teljesítményért a grúz Nana Dzagnidze részére ítélte oda. Ezen a sakkolimpián első ízben adták át az újságírók díját, amelyet a 74 éves bangladesi Rani Hamid kapott meg. Rani Hamid 33 évesen kezdett sakkozni. 2018-ban 73 évesen megnyerve az ázsiai zónaversenyt, kijutott a világbajnokságra. Ő Banglades első sakkozó nemzetközi mestere, 22-szeres országos bajnok, háromszoros brit bajnok, 1984 óta minden sakkolimpián részt vett, három alkalommal a férfiak között a nyílt versenyen. A FIDE-újságírók díját kapta a legjobb sakkhír-weboldal kategóriában a ChessBase. A legjobb nemzeti sakkszövetségi weboldal kategóriában a Török Sakkszövetség weboldala nyert.

Secret Garden (televíziós sorozat)

A Secret Garden 2010-ben bemutatott dél-koreai romantikus fantasy dorama, melyet az SBS csatorna vetített Ha Dzsivon, Hjon Bin és Jun Szanghjon főszereplésével. A történet egy kaszkadőrnőről szól, aki megismerkedik egy luxusáruház vezérigazgatójával, majd egy különös bájitalnak köszönhetően a lelkük testet cserél. A Secret Garden az egyik legnépszerűbb dél-koreai sorozat, összesen több mint 17 millió dollárt jövedelmezett. Vetítési jogait 13 országnak adták el, többek között Japánnak, Hongkongnak, Tajvannak, de az Amerikai Egyesült Államoknak is, magas áron, összesen 3,5 millió dollárért. A sorozatban hallható dalokat tartalmazó album 30 ezer példányban fogyott, a főszereplő Hjon Bin által énekelt főcímdal, a Ku namdzsa (Az a férfi) pedig hetekig vezette a slágerlistákat. A sorozat olyan népszerű lett, hogy egyes mondatok szállóigévé váltak belőle, a leghíresebb, úgynevezett „felüléses” jelenetét pedig számtalanszor parodizálták. A sorozat több szempontból is kulturális trendalakítónak számít, és számos helyi díjat elnyert a legjobb sorozat, a legjobb színész (Hjon Bin), a legjobb forgatókönyv és a legjobb betétdal kategóriákban. Főszereplői sztárokká váltak Ázsia-szerte. A sorozat alapján musicalt, mozifilmet, rádiójátékot, regényt és mangát is terveztek megjelentetni. ## Cselekmény Kil Raim (Ha Dzsivon) szegényes körülmények között élő kaszkadőrnő, aki korán elveszítette szüleit. Barátnőjével (Ju Inna) közösen bérel egy rozzant lakást. Egy nap épp egy népszerű színésznő helyett végzi a veszélyes mutatványokat, amikor egy különösen arrogáns férfi jelenik meg a forgatáson, és elhurcolja magával, arra hivatkozva, hogy a nemzetközi popsztár, Oska (Jun Szanghjon) látni akarja. A férfi Kim Dzsuvon (Hjon Bin), egy luxus bevásárlóközpont igazgatója, aki a hasonló öltözékük miatt összetéveszti Raimot a színésznővel. Dzsuvon cége menedzseli Oskát, aki egyben a férfi unokatestvére is, és Dzsuvon mindent elkövet, hogy elhallgattassa a színésznőt, aki épp botrányt készül kirobbantani Oska körül. Miután kiderül, hogy Raim nem az, akivel beszélni akar, és a lány még jól le is hordja az ilyen hangnemhez nem szokott, elkényeztetett gazdag playboyt, a férfi nem tudja kiverni a fejéből a különös kaszkadőrnőt. A hideg, goromba, néha kegyetlen férfi lassan beleszeret a nem hétköznapi lányba, összekuszálódott érzéseivel azonban nem tud mit kezdeni, amivel folyton megbántja a lányt. Egy különös bájitalnak köszönhetően, amit a kísérteties kinézetű, Secret Garden nevű étteremben kapnak, a két lélek testet cserél. Dzsuvon kénytelen megtapasztalni a női lét nehézségein túl Raim életének nehézségeit is. A két fiatal bontakozó szerelmének azonban nem csak ezzel kell megküzdenie, de a férfi ellenséges családjával és a rangjára áhítozó gazdag kisasszonyok sorával is. Raim felfedezi, hogy a férfi egy baleset következtében klausztrofóbiával küzd, és hogy az ő tűzoltó édesapja volt az, aki élete árán mentette ki a férfit egy égő liftből 13 évvel korábban. Találkozásuk sem volt véletlen, Raim halott édesapja gondoskodott róla, hogy lánya megtalálja a boldogságot Dzsuvon oldalán. ### Idézetek A sorozatban Kim Dzsuvon többször is A kis hableány történetéhez hasonlítja a szerelmüket, először megkéri Raimot, hogy legyen az ő hableánya, aki egy napon majd „szertefoszlik, akár a tajték”, később azonban, amikor Raim nem hajlandó szóba állni vele, felajánlja neki, hogy ő lesz a nő kis hableánya, aki majd egy nap eltűnik az életéből. Raim erre azt feleli, nincs olyan nő a világon, aki hajlandó lenne ebbe belemenni, ha tudja, hogy úgyis halálra van ítélve a kapcsolatuk. Kim Dzsuvon - Ennyi telik magától? Biztos benne? - Olasz mesterek varrták, öltésről öltésre (ez a motívum többször is visszatér a sorozatban, különféle formákban) - Akárhányszor Dzsuvon zavarba jön vagy megpróbálja visszafogni az érzéseit, egy mondókát ismételget, ami szintén népszerűvé vált a sorozatot követően. A mondóka egy régi mondával van összefüggésben, ahol egy apa ezt a nevet találta ki a fiának, abban reménykedve, hogy a hosszú név hosszú életet eredményez majd. 김수한무 거북이와 두루미 (kimszuhanmu kobugiva turumi) 삼천갑자 동방삭 (szamcshongapcsa tongbangszak) 치치카포 사리사리센타 (cshicshikhapho szariszariszentha) 워리워리 새프리카 (vorivori szephurikha) 무두셀라 구름이 (muduszella kurumi) 허리케인 담벼락 (horikhein tambjorak) 서생원에 고양이 바둑이는 돌돌이 (szoszengvone kojangi paduginun toltori) Kil Raim - Nincs az a nő, aki belevágna egy szerelembe, ha tudja, hogy bizonyosan véget ér. - Vannak dolgok, amikről csak fantáziálni lehet, mert túl messze vannak. Ilyenek a csillagok is. És ilyenek a túlságosan gyönyörű emberek is, egy nap eltűnnek. Junszul - Bármilyen helyzetben legyen is, egy nőnek mindig egyvalamit kell mentenie: a szépségét. - Én vagyok az őrült cafka a környéken. A forgatókönyvet író Kim Unszuk a film egyik jelenetében könyvek címéből állított össze verset, ezek létező koreai regények: Közömbös, tiszta napon, Valaki belépett az elmémbe, Valaha a véletlentől függtem, Bánatos, drága szerelmem, Elröppentél előlem. ## Szereplők ## Forgatás A sorozat 20 epizódját 109 nap alatt forgatták le. A történetet író Kim Unszuk népszerű forgatókönyvíró, akit Pekszang-díjjal is kitüntettek. A főszereplők úgy nyilatkoztak, hogy nagy kihívás volt a számukra a testcsere eljátszása. A két színész alaposan megfigyelte egymás mimikáját és mozdulatait, és igyekeztek ezt visszaadni, amikor a történet szerint Dzsuvon és Raim lelke testet cserél. Hjon Bin a szerep kedvéért 8 kilogrammot fogyott. Azért vállalta el a szerepet, mert úgy érezte, nem hasonlít semelyik korábbi szerepére, és úgy érezte, itt végre valami újat nyújthat, azonban amikor elkezdtek forgatni, rájött, hogy mennyire nehéz szerep. Számára az egyik legnehezebb jelenet a Dzsuvon és Oska (Jun Szanghjon) közötti véletlen csókjelenet volt, a másik pedig a felüléses jelenet, mert rengetegszer kellett megismételni, a színész legalább száz felülést végzett egyhuzamban a felvételhez. A felüléses jelenet váratlan sikert aratott a nézők körében, a sorozat leghíresebb jelenetévé vált, Ha Dzsivon szerint pedig „szívdobogtatóbb, mint a csókjelenetek”. Hjon ugyancsak nehéznek találta, hogy Dzsuvon gyorsan, pergően beszél, és sok a szövege. Kedvenc jelenete az 5. epizódban az Oska-ágyjelenet. Hjon szerint a szerepcsere annyira jól sikerült, hogy amikor a történet szerint visszakerülnek eredeti testükbe, azt vette észre magán, hogy továbbra is úgy kezdte el mondani a szövegét, mintha Raim mondaná, és nem Dzsuvon. A forgatáson problémát okozott Dzsuvon grandiózus háza, mert a tágas tér erőteljesen visszhangzott. A jelenetet, amikor a klausztrofóbiás Dzsuvon bent reked a liftben és hiperventillálni kezd, egy igazi liftben forgatták, hat órán keresztül. Hjon utánaolvasott a betegségnek, hogy hűen tudja előadni, azonban végül mégsem az autentikus tünetek eljátszása mellett döntött, mert az túlságosan gyors, kapkodó légzéssel járt volna, és nem akarta, hogy a nézők végig csak zihálást hallgassanak. A jelenetben, amikor Dzsuvon eldönti, hogy visszacseréli a testüket, hogy megmentse a haldokló Raimot és levelet ír neki a döntéséről, valóban Hjon Bin kézírása látható. A kórházi kómajeleneteknél, amikor Dzsuvon, Oska, illetve a kaszkadőriskola vezetője Raim állapota miatt keseregnek, a színésznő végigaludta az egészet, de Hjon Bin is többször elaludt forgatás közben (a kórházi ágyon fekvéskor és a romantikus ágyjelenetnél is, ahol átölelve tartja az ellenkezni próbáló Raimot). A színészek szerint a megerőltető forgatás miatti fáradtság volt az oka, hogy nem csak színlelték az alvást. Hjon Bin ilyen jeleneteit többször le is kellett állítani, mert a színész horkolva aludt a kórházi ágyon, amikor szerepe szerint kómában kellett lennie. A legtöbb bakit a színészek közül az Oskát alakító Jun Szanghjon követte el. A népszerű tejszínhabos csókjelenetet Ha Dzsivonnak és Hjon Binnek csupán egyszer kellett felvennie, annyira jól sikerült, annak ellenére, hogy előtte egész éjjel nem aludtak. A jelenet később megismétlődik Kim titkárral (Kim Szongo) és Ajonggal (Ju Inna), nekik viszont már 28-szor kellett felvenniük a csókot. Ha Dzsivon azért fogadta el a felkérést a szerepre, mert nagyon megtetszett neki a fantasy forgatókönyv, mivel amúgy is szereti a fantáziaműveket, mint például az Alkonyat-sorozatot vagy az Alice Csodaországbant. Szerepe szerint kaszkadőrnőt alakít, az akciójeleneteket valóban maga végezte, nem volt dublőre. A színésznő kedvenc mondata a sorozatból a „Kil Raim, mikor lett maga ilyen szép? Tavaly?”, amit Dzsuvon mond Raimnak a felüléses jelenetben, a legszívhezszólóbb jelenetnek pedig azt tartja, amikor Dzsuvon a kómában fekvő lánynak szerelmet vall. Raim népszerűvé vált csengőhangját („문자왔숑 mundzsavassjong”) maga választotta ki a rendező által felvonultatott csengőhangok közül. Mind Ha, mind Hjon többször is improvizált a forgatás során. Mindkét színész úgy nyilatkozott, hogy egyikük sem látta egészben a sorozatot. ### Helyszínek Kim Dzsuvon háza és az azt körülvevő hatalmas kert, illetve édesanyja és nagyapja háza is a Kjonggi-tartománybeli Maiim Vision Village-ben található, ami az élelmiszeripari Maiim Group vállalat tulajdonában van. A mesterséges „falu” 330 ezer négyzetméteren terül el, és más doramákat is forgattak itt, például a Winter Sonata-t. A kaszkadőriskola téli táborozásának helyszíne a Csecsonban, 400–600 méterrel a tengerszint felett található Resom Forest üdülőközpont. A kaszkadőriskola, ahol Raim dolgozik, egy valódi harcművészeti iskola Kjonggi tartományban, az egyetlen Dél-Koreában, ahol kaszkadőröket képeznek ki. A jelenetek egy részét Csedzsu szigetén, illetve a Koszonggunban található Petit France elnevezésű francia kulturális központban forgatták. ## Zene A Secret Garden zenéit tartalmazó lemez nagy sikert aratott, 30 ezer példányban kelt el, de a digitális eladás is igen magas volt. A Hjon Bin által énekelt Ku namdzsa (Az a férfi) című dal vezette a slágerlistákat. Pek Csijong Ku jodzsa (Az a nő) című dala elnyerte a 6. Seoul International Drama Awards legjobb betétdalnak járó díját. Összesen ötféle verzióban adták ki az albumot. ## Fogadtatása és hatása A Secret Garden igen népszerű sorozat lett, magasnak számító, 20%-os nézettséget ért el, az utolsó epizód pedig 35%-osat. A Dramacrazy oldalán a 7. helyen szerepel csaknem 2000 sorozat közül, a hivatalos amerikai online disztribútor, a Dramafever oldalán pedig öt csillagból 4 és felet kapott a nézőktől. A Secret Gardenben elhangzott egyes mondatok szállóigévé váltak, például Dzsuvon „Kil Raim, mikor lett maga ilyen szép? Tavaly?” mondata, ami a felüléses jelenetben hangzik el, vagy a férfi által gyakorta hangoztatott, „Ennyi telik magától? Biztos benne?” Ugyancsak szállóigévé vált, ahogy Dzsuvon a drága ruháira utal: „olasz mester varrta öltésről öltésre”. A Hjon Bin által a sorozatban viselt kirívó tréningruhák divatot teremtettek Koreában, de nem csak az utca emberénél, hanem a szórakoztatóiparban is: trendivé vált a sorozatok férfi főszereplőit tréningruhába öltöztetni. A Kim Dzsuvon által olvasott, illetve idézett könyvek (például az Alice Csodaországban és A kis hableány) hirtelen népszerűek és keresettek lettek. Ha Dzsivon alakítása nyomán megnőtt a kaszkadőrnek jelentkező nők száma Dél-Koreában. A sorozat pénzügyi szempontból is igen sikeres volt, becslések szerint körülbelül 20 milliárd vont jövedelmezett, csak a reklámokból 8,2 milliárd von bevétele lett a csatornának. A sorozatot mintegy 3,5 millió dollár értékben adták el 13 országnak (Japán, Tajvan, Hongkong, Fülöp-szigetek, Mianmar, Thaiföld, Malajzia, Szingapúr, Vietnám, Indonézia, Kambodzsa, USA és Kína). A Secret Gardenhez köthető turizmusból mintegy 600 millió von bevétel folyt be. 2011 januárjában 400 japán turista látogatta meg a forgatási helyszínt, ahol statisztáltak egy jelenetben is, majd egy koncerten vettek részt, ahol elhangzottak a sorozat betétdalai. A sorozat producerei a népszerűséget kihasználva musicalt, mozifilmet, rádiójátékot, regényt és mangát is terveznek megjelentetni. A Secret Gardennek köszönhetően Hjon Bin Dél-Korea egyik legnépszerűbb és legkeresettebb színésze lett, és a sorozat nagyban hozzájárult Ha Dzsivon népszerűségéhez is. A popsztár Oskát alakító Jun Szanghjon a sorozatot követően popzenei albumot adott ki The Last Rain címmel, ami 11. helyen debütált Japánban az Oricon toplistáján. ## Díjak és elismerések SBS Televíziós Díjkiosztó 2010 - Legjobb színész (sorozat) – Hjon Bin - Legjobb színésznő (sorozat) – Ha Dzsivon - Internetes népszerűség-díj – Legjobb sorozat - Internetes népszerűség-díj – Hjon Bin és Ha Dzsivon - Legjobb páros – Hjon Bin és Ha Dzsivon - Top 10 Sztár – Hjon Bin és Ha Dzsivon 47\. Pekszang Díjkiosztó – televízió kategória – 2011 - Nagydíj – Hjon Bin - Legjobb televíziós sorozat - Legjobb új színésznő – Ju Inna - Legjobb forgatókönyv – Kim Unszuk 6\. Seoul International Drama Awards – Koreai sorozatok kategória – 2011 - Legjobb rendező – Szin Ucshol - Legjobb forgatókönyvíró – Kim Unszuk - Legjobb betétdal – Pek Csijong: Ku jodzsa (Az a nő)

Sárga Császár

A Sárga Császár (egyszerűsített kínai: 黄帝; hagyományos kínai: 黃帝; hangsúlyjelekkel: Huángdì) a kínai mitológia egyik legjelentősebb uralkodója és kultúrhérosza. Nem zárható ki, hogy alakját egy késő neolit kori törzsfő inspirálhatta. A hagyományos kronológia szerint i. e. 2697-től i. e. 2597-ig vagy i. e. 2698-tól i. e. 2598-ig uralkodott. Alakja különösen a Hadakozó fejedelemségek és a korai Han-dinasztia idején vált kiemelkedővé, amikor is a központosított állam egyik korai megteremtőjének, valamint az ezoterikus művészetek pártfogójának tekintették. A hagyomány számos, a civilizáció megteremtéséhez nélkülözhetetlen találmányt, újítást, sőt írásművet is neki tulajdonít. A Sárga Császárt ma általánosan a kínai civilizáció létrehozójának és a kínai nép ősének tekintik. Vannak azonban olyan a kínai történelemmel foglalkozó kutatások, melyek megkérdőjelezik valós történelmi szerepét. Azt feltételezik, hogy egyfajta isten vagy istenség lehetett, akit a Hadakozó fejedelemségek idején élt írástudók keltettek életre. ## Történelmi hitelessége , a kínai történetírás atyja művében, A történetíró feljegyzéseiben a Sárga Császárt éppúgy hiteles történeti személynek tekintette, mint a többi legendás kultúrhéroszt (pl. , vagy császár). Sőt, monumentális művében a kínai történelmet a Sárga Császár életének leírásával kezdi, s tőle indulva folytatja az uralkodók és uralkodóházak kronologikus bemutatását. A kínai történelem során a filozófusok, gondolkodók is mind úgy tekintettek alakjára, mint valós történeti személyre. Történetiségét csak 20. században kezdték megkérdőjelezni, például 顾颉刚 / 顧頡剛 (1893–1980), az „ősiségben kétkedők iskolája” ( 疑古派) elnevezésű tudóscsoport megalapítója az 1920-as években. Ő és a követői azt próbálták bizonyítani, hogy a kínai történelem legkorábbi alakjai és eseményei csupán a mitológia tárgykörébe tartoznak. Azon az állásponton voltak, hogy a Sárga Császár, akárcsak a többi hasonló, hagyományosan történetinek tekintett kultúrhérosz kezdetben egyfajta isten, istenség lehetett, akiket a Hadakozó fejedelemségek idején élt írástudók, tudósok historizáltak. 杨宽 (1914–2001), kínai ókortörténész példának okáért rámutat arra, hogy a Sárga Császárt csak a Hadakozó fejedelemségek idején kezdték az első kínai uralkodóként leírni. Yang ebből arra a következtetésre jutott, hogy a Sárga Császár alakja nem más, mint a -dinasztia legfőbb istenének, nek egy későbbi változata, átformálása. Ugyancsak az 1920-as években két francia sinológus, Henri Maspero (1882–1945) és Marcel Granet (1884–1940) kritikai tanulmányokat publikált az ókori kínai mitológia témakörében. Granet az 1926-ban megjelent Danses et légendes de la Chine ancienne („Táncok és legendák az ősi Kínában”) című könyvében például „historizált legendának” nevezi a Sárga Császár történetét. Ma a legtöbb kutató egyetért abban, hogy a Sárga Császár eredetileg egy istenség lehetett, aki csak jóval később, a kínai írástudók historizációs törekvései nyomán öltött emberi alakot és lett történeti személlyé. Kwang-chih Chang 張光直 (1930–2001) úgy véli, hogy a Sárga Császár, akárcsak a többi kultúrhérosz egy „ősi kínai vallás alakjai”, akiket a Hadakozó fejedelemségek és a Han-dinasztia idején euhemerizáltak. Mark Edward Lewis (1954–), a kínai ókor szakértője a Sárga Császárt egyfajta természetistennek tekinti, míg a Cambridge-i Egyetem professzora, Roel Sterckx legendás kultúrhérosznak nevezi. ## Neve ### Nemzetségneve A történetíró feljegyzéseiben az áll, hogy a Sárga Császár családneve ( 姓) 公孫, míg a személyneve ( 名) 轩辕 / 軒轅 volt. Az utóbbit egyes tudósok úgy magyarázzák, hogy mivel a 轩 / 軒 jelentése: „kocsi”, a 辕 / 轅 jelentése pedig „kocsirúd”, elképzelhető, hogy ebben a névben a Sárga Császár egyik hőstettét, nevezetesen a kocsi feltalálását rögzítették. Vannak olyan elméletek is, amelyek kapcsolatot feltételeznek ebben a névben a Sárga Császárról alkotott asztrális képzetekkel, nevezetesen a Sárga Császárt például Wolfgang Münke nagy kocsira emlékeztető csillagképnek képzelte. Más forrásokban az olvasható, hogy a Sárga Császár a 轩辕 / 軒轅 vagy a 有熊 nemzetségből ( 氏) származott. A 3. századi tudós, 皇甫謐 (215-282) megjegyzi, hogy a eredetileg annak a hegynek a neve volt, ahol a Sárga Császár eredetileg élt, és amelyről később ő maga is a nevét kapta. A mandzsu idején élt kommentátor, 梁玉繩 (1745–1819) ezzel szemben azon az állásponton van, hogy épp az említett hegyet nevezték el a Sárga Császár eredeti neve után. A brit sinológus Herbert Allen Giles (1845–1935) úgy tartja, hogy a (melynek jelentése: „medvével rendelkező”) a Sárga Császár nemzetségének felvett neve lehetett, emellett pedig megjegyzi, hogy a pedig annak a helynek a neve volt, ahol a Sárga Császár élt. William Nienhauser, A történetíró feljegyzéseinek modern fordítója azon az állásponton van, hogy a Sárga Császár eredetileg annak a nemzetségnek, törzsnek a főnöke, vezetője lehetett, amely a mai tartományban található környékén élt. ### A Sárga Császár név Valamikor a Hadakozó fejedelemségek kései korában a Sárga Császár alakját összekapcsolták a hagyományos öt elem tanával, amely szerint a sárga szín a földdel, a sárkányokkal és az égtájak közül pedig a középpel asszociálható. Ez az elmélet tükröződik a által adott névmagyarázatban is, amely szerint „s merthogy a föld elem ómenjével ( 土德之瑞) rendelkezett, elnevezték őt a Sárga Császárnak”. A már említett , aki amellett érvel, hogy a Sárga Császár nem más, mint egy változata a panteonjának legfőbb istenének, nek, a következőképpen vezeti le a név eredetét: 上帝 \< 皇上帝 \< 皇帝 \< 黄帝. A 'sárga' jelentésű huang 黄 írásjegyet a 'felség, felséges' jelentésű huang 皇 írásjegy variánsának tartja, illetve azzal magyarázza, hogy az utóbbi használata egykor tabunak számíthatott, így a hangzásban hozzá közelálló 黄 írásjeggyel helyettesítették. A történész Mark Edward Lewis egyetért gal abban, hogy a 黄 és 皇 gyakorta felcserélhető lehetett, de nem ért egyet azzal az állításával, hogy a 'sárga' jelentésű huang jelent volna meg először. Szerinte ugyanis a huanghoz 黄 fonetikailag közelálló 尪 írásjegy lehetett az eredeti változat, amelynek a jelentése: 'az égetést végző sámán', akik tevékenységének a esőkeltő rituálék során volt jelentős szerepük. Lewis szerint tehát a Sárga Császár nevében szereplő Huang titulus eredetileg „esőkeltő sámánt” vagy „esőkeltő szertartást” jelenthetett. Ezt az álláspontját a Sárga Császár Hadakozó fejedelemségek korából, illetve a korai Han-korból fent maradt mítoszaival igyekszik alátámasztani, miszerint a Sárga Császár az ellenségével, Császárral vívott ütközet során az eső és a felhők erejét testesíti meg, míg ellenfele a tüzet és a szárazságot. Sarah Allan szintén nem ért egyet elméletével, mert valószínűtlennek tartja, hogy egy ilyen népszerű mítoszban szereplő figura nevének eredete csupán egy esetleges névtabu helyettesítéssel lenne magyarázható. Az ő álláspontja szerint a korai panteon egy meg nem nevezett alvilágisten, az alvilág (vagy a „Sárga forrás” ( 黄泉) ura lehetett, , a felső, az égi főisten ellenpárja. A uralkodóinak legendáit és őseit, miután hatalmukat az i. e. 11. században a megdöntötte átértelmezték. Így vált lehetségessé, hogy ezeket a mítoszokat és legendás személyeket néven történetivé tették. A Han-korra pedig, amikor i. e. 100 körül összeállította a Sárga Császár egyik első fennmaradt, és legfontosabb legendáját tartalmazó, A történetíró feljegyzései című művét az egykori alvilág ura már szimbolikus kapcsolatban áll a , amelyet majd az ő leszármazottai alapítanak meg. Ecsedy Ildikó a Sárga Császár nevének etimológiája kapcsán a következőket írja: „Nevének első fele a -folyó nevéből való, melynek völgyében a kínai földművelés megszületett. Nem teljesen pontos a 'sárga' fordítás, hiszen a folyó nevének leírásában inkább az árvíz 'barna' fogalma, a folyó barnássárga vize szerepel. S bár a árhullámait a lösz piszkossárgára színezte, a császár nevét kiejtve az alattvalók inkább a császárok aranysárga ünnepi díszruhájára gondoltak.” Megjegyzendő, hogy a Sárga Császár nevének legkorábbi említésével egy bronzüst feliratán lehet találkozni, amely az i. e. 4 század első feléből származik, és a fejedelemség uralkodócsaládjának tulajdonában volt. Michael Puett többek között erre a bizonyítékra hivatkozva állítja, hogy a Sárga Császár alakja és legendája a Hadakozó-fejedelemségek idején, valamikor az i. e. 4. és 3. század között alakulhatott ki. ## Legendája ### Korai évei A Sárga Császár legendájának korai kommentátora, Huangfu Mi szerint a Sárga Császár ban 寿丘 („Hosszúélet-domb”) született, amely a tartománybeli város határában található. Törzsével kezdetben a 姬 -folyótól (amely feltehetően a mai Fen 汾 -folyó tartományban) északnyugatra élhetett, majd később áttelepültek a mai tartományban található 涿鹿 / 涿鹿 vidékére. Földművelő lehetett, de emellett több különleges vadállatot is megszelídített: a medvét ( 熊), a barna medvét ( 罴 / 羆), a -leopárdot (貔貅), a -párducot (貙) és a tigrist ( 虎). 叶舒宪 ez alapján hívja fel a figyelmet arra, hogy a medve alakjának összekapcsolása a Sárga Császár legendájával kapcsolatot mutat más északkelet-ázsiai népek legendáival, különösen a Koreából ismert tangun-legendával. A Sárga Császár éppúgy egy törzsfő lehetett, mint a vele rivális császár, sőt a két törzs etnikai rokonsága sem zárható ki. Mindkét törzs a Sárga-folyó azon vidékén élt, amelyet ma a kínai civilizáció bölcsőjének tekintenek, és olyan társadalmi szerveződésben, amelyet a mai kínai történelemtudomány úgy nevezett „primitív társadalomként” ( 原始社會) aposztrofál. A legendák szerint egy idő után a két törzs között a területi terjeszkedés, a hatalom megszerzése és a belső rend megszilárdítása miatt a fegyveres konfliktus elkerülhetetlenné vált. ### Találmányai, újításai A fennmaradt források, beszámolók tanúsága szerint a Sárga Császár fáradhatatlanul azon munkálkodott, hogy nomád-vadász törzse számára minél könnyebbé, kényelmesebbé tegye az életet, amellyel megvetette nem csupán a földművelés, hanem magának a civilizációnak az alapjait is. Megtanította népének, hogyan kell házat építeni, amely biztonságot nyújtó menedékként szolgálhat, hogyan kell megszelídíteni az állatokat, és hogyan kell megművelni a földeket, és termeszteni a táplálékként szolgáló gabonaféléket. (Ez utóbbit egyes források egy másik kulturhérosznak, az Isteni Földmívesnek, nak tulajdonítják. A hagyomány a Sárga Császárnak tulajdonítja az uralkodói fejdísz, diadém ( 冠冕), a trónterem ( 宮室), az íj és a nyíl, a mozsár, a ruházat, a cipő, az asztronómia, a matematikai műveletek, sőt még a kínai labdarúgás ( 蹴鞠) feltalálását, megalkotását is. Ő tanította meg az embereket harangot és három lábú áldozati bronzüstöt ( 鼎) önteni, kutat fúrni, szekeret és csónakot ácsolni. Ő készített először hangszereket, például úgy vélték, hogy csodálatos dobot készített a mennydörgés istenének a bőréből, vagy a jellegzetesen kínai citerát, a t is ő alkotta meg. A hagyomány az ő nevéhez kapcsolja az Isteni Földmíves, tevékenységének folytatását, a növények gyógyító tulajdonságainak felismerését, a gyógyítás, az orvoslás kezdeteit. A mitológiai hagyomány szerint a Sárga Császár egyik segítő társa 倉頡 / 仓颉 alkotta meg a kínai írásrendszert, egy másik segítő társa vagy mestere pedig, bizonyos alkotta meg a naptárt. A című mű szerint a Sárga Császár írta elő először, hogy a férfiak és a nők különböző ruhát viseljenek. Első felesége, fedezte fel a selyemhernyó-tenyésztést és a selyemkészítést, a selyemszövést. A Sárga Császár soha nem pihent, hegyoldalakat tisztított meg, hogy növelje a földművelés alá vonható területeket, valamint utakat is épített. Egyes források szerint a Sárga Császár uralkodása ideje alatt egy ízben ellátogatott a Keleti-tengerhez, ahol találkozott a 白泽 / 白澤 nevű mitikus szörnnyel, lénnyel, aki képes emberi nyelven beszélni, és megtanította a Sárga Császárnak (vagy ) természetfeletti lény megkülönböztetését és felismerését. ### Csatái A Sárga Császár mesterien forgatta a fegyvereket, és elhatározta, hogy megbünteti a nép azon vezetőit, akik nem jelennek meg előtte az adóval. Amikor azok meghallották a szándékát, mindannyian ajándékokkal járultak elébe. Csak Dél kormányzója, a Nap Istene, császár nem akart meghajolni a Sárga Császár akarata előtt. Egyes források szerint császár a Sárga Császár féltestvére volt. A Sárga Császár ekkor összegyűjtötte a maga idomította tigriseket, medvéket és más fenevadakat, s összecsapott császárral nál 阪泉. A hagyományos kínai történetírás erről a csatáról, mint a legelső kínai fegyveres konfliktusról emlékezik meg. A csatából a Sárga Császár került ki győztesen. A kései filozófiai szövegekben ezt a háborút, mint az eső, a víz és a tűz csatája magyarázzák. Ezt követően a Sárga Császár másik legnagyobb ellenfele a kilenc li ( 九黎) nevű törzs vezetője, 蚩尤 volt. Egy i. e. 2. századból származó domborművön t félig embernek, félig állatnak ábrázolják, párducfeje van, tigriskarma, a feje fölött pajzs, egyik kezében fejsze, a másikban kard, bal lábával számszeríjon tapos, jobb lábával bárdon. Egyéb lírásokban emberi teste van, bikapatája, négy szeme és hat keze. császár leszármazottja volt, aki legyőzve császárt elfoglalta a déli földeket, majd pedig háborút indított a Sárga császár ellen. Más változatok szerint azért támadt rá a Sárga Császárra, hogy bosszút álljon császárért. Olyan legendák is léteznek, amelyek szerint nak szarva volt, és felöklelte a Sárga Császárt. A val vívott ütközetre a feljegyzések szerint nál 涿鹿 került sor, amely szintén a Sárga Császár Győzelmével végződött, aki megölte a legyőzött t. ### Halála A legendák szerint a Sárga Császár valószínűtlenül magas kort élt meg. Már elmúlt száz esztendős, amikor találkozott a legendás főnixszel () és az egyszarvúval (), majd pedig elhunyt. A történetíró feljegyzései szerint a -hegyen ( 橋山) temették el. A mai tartományban található hegyen egy máig látható mauzóleumot építettek a számára. A jelenleg idegenforgalmi nevezetességként látogatható, téglafallal körülvett, 3,6 méter magas, 48 méter kerületű, ciprusokkal borított sírdombon a Ming-korban egy kősztélét emeltek a következő felirattal: „A -hegy sárkánylovasa” ( 橋山龍馭), amely arra a történetre utal, amely szerint a Sárga Császár egy aranysárkány hátán szárnyalva utazott nyugatra (vagy szállt fel az égbe). A Sárga Császárnak további síremlékei találhatók , és tartományban. ### A taoista legendái A taoizmus egyik legfontosabb állomása a Han-korban létrejött úgy nevezett Huang-Lao-iskola, amely nevét a Sárga Császártól () és től nyerte, akiket alapítójának tekintett. A központja az északi 齊 / 齐 tartomány (a mai területére esett, lévén, hogy az itt uralkodó család a Sárga Császártól eredeztette magát.. Az irányzat egyik alapművéül a t választotta, tanításukban pedig a taoista kozmológia és a hatalom világát próbálták összeegyeztetni a Sárga Császár és szimbolikus alakjának felhasználásával. A halhatatlanságával kapcsolatos közkedvelt és általánosan elterjedt az a taoista elképzelés, amelyet legkorábban alighanem 王充 (kb. 27–100) Mérlegelések ( 《論衡》) című művében és a ben jegyeztek fel. Ezek szerint a Sárga Császár élete végén rezet gyűjtött a -hegy (荆山) tövében, amelyből egy háromlábú áldozati bronzüstöt ( 鼎). Amikor pedig ezzel elkészült, egy bajuszos sárkány ereszkedett alá az égből, hogy találkozzék a Sárga Császárral. A császár pedig a hátára ült, megkapaszkodott a bajuszában, és elrepült az égbe. A taoista magyarázat szerint ez a bizonyíték a halhatatlanná válására. A Sárga Császár miniszterei és a palotabeliek, összesen több mint hetven ember volt ennek az eseménynek a szemtanúja, akik nyilakkal lőttek a sárkányra, hogy leszállásra kényszerítsék, de eredménytelenül. ### Családja és leszármazottai A Sárga Császár felmenőiről alig árulnak el valamit a fennmaradt írott források. maga is csak annyi információval rendelkezett a szüleiről, hogy az apját nek, az anyját pedig nak hívták. A Sárga Császárnak összesen négy felesége volt. Az első, főfelesége a ből származó volt, míg a másik hármat nek 封嫘, nek 彤魚 és nak 嫫母 hívták. A Sárga Császárnak élete során összesen huszonöt fia született, akik közül csak tizennégyen viselték a családnevét. A legidősebb fiát nak (vagy nak 玄囂) hívták, aki a Jangcénél található ban 青阳 / 青阳 telepedett le, a mai tartományban. A másodszülött fia, pedig a -folyó ( 若水) vidékén lakott. A Sárga Császár halálát követően fia, örökölte a trónt. Az alábbiakban A történetíró feljegyzései alapján a Sárga Császár rekonstruálható családfája látható. A sárga szín azokat az utódokat jelzik, akik örökölték a Sárga Császár trónját, a nevek előtt felső indexben lévő számok, pedig az uralkodói öröklési lánc sorrendjét jelzik. A későbbi források szerint számos kínai uralkodóház, dinasztia is a Sárga Császár egyenesági leszármazottjának tekintette magát, és uralkodásuk legitim voltát ráhivatkozva, tőle eredeztették. Ezek voltak: \# -dinasztia \# -dinasztia \# -dinasztia \# Han-dinasztia \# -dinasztia \# -dinasztia Egyes történeti művek tanúsága szerint 曹魏 -dinasztia (220–265) Cao 曹 uralkodócsaládja, révén – akitől magukat eredeztették – szintén a Sárga Császár leszármazottainak tekintették magukat. Létezik olyan feljegyzés is, amely szerint a Cao család Császártól származik. Ám vannak olyan vélekedések is, hogy ez nem lehetséges, mivel Császár leszármazottai a 田 családnevet viselték, nem pedig a Caot, és családneve pedig 媯 volt. A Szung-dinasztia harmadik császára, 眞宗 (ur. 997–1022) ugyancsak a Sárga Császár leszármazottjának tekintette családját. ## Eredeti forrásszövegek ## Társadalmi hatása ### A császárkorban A Sárga Császár alakjának összefonódása a taoizmussal azt eredményezte, hogy a történelem során egyre-másra íródtak azon, leginkább taoista szellemiségben fogant művek, amelyek szerzőségét vagy közvetlenül a Sárga Császárnak tulajdonították, vagy pedig a Sárga Császár vélt párbeszédeit tartalmazza a különböző tanácsadóival a taoizmushoz érintőlegesen vagy szorosan kapcsolódó témákban. A cél természetesen az lehetett, hogy az adott könyvben foglaltak hitelességét alátámasszák, jelentőségét kiemeljék. A fellelhető bibliográfiákban se szeri, se száma az ilyen művekben, melyek java része mára ismeretlen. Az alábbiakban csak néhány, máig fennmaradt ilyen típusú könyv címe olvasható, azt érzékeltetendően, hogy leginkább milyen témákhoz kapcsolták a Sárga Császár személyét. A hagyományos kínai orvoslás máig alapművének számító gyűjtemény, melynek köteteit, az i. e. 4-1. században állíthatták össze: - A Sárga Császár belső könyvei ( 《黄帝内经》 / 《黃帝內經》) - Az egyszerű kérdések ( 《素問》) - Szellemi tengely ( 《靈樞》) - A Sárga Császár nyolcvanegy nehéz kérdésének könyve ( 《黃帝八十一難經》) (Ez a mű az orvosi kánon két kötetéhez íródott kiegészítés, egyfajta kommentár.) Az 1973-ban, egy i. e. 168-ban lezárt i 馬王堆 sírból előkerült, addig ismeretlen, selyemre írt gyűjteményben a Huang-Lao taoista iskola szellemében fogant szövegek olvashatók. - A Sárga Császár négy könyve ( 《黄帝四经》 / 《黃帝四經》) - Állandó törvények ( 《經法》), 5000 írásjegy - Tíz nagy könyv ( 《十大經》), 4564 írásjegy - Aforizmák ( 《稱》 ), 1600 írásjegy - A eredete ( 《道原》), 464 írásjegy Feltehetően a Tang-dinasztia idején íródott, illetve összeállított két hadtudományos mű, melyek erős taoista hatást mutatnak: - A Sárga Császár rejtett talizmán könyve ( 《黃帝陰符經》) - A Sárga Császárnak a Titokzatos Lányhoz intézett kérdései a hadviselés törvényeiről ( 《黃帝問玄女兵法》) A Sárga Császárnak tulajdonítanak továbbá olyan témájú és jóskönyveket, mint például: - A Sárga Császár házépítési könyve ( 《黃帝宅經》) és a - A Sárga (Császár) kalendáriuma ( 《黃曆》 / 《黄历》) ### A Csing-dinasztia végén Kezdve 1903-ban a radikális újságok, folyóiratok sorra a Sárga Császár vélt születési időpontjához igazítva jelölték a megjelenésük dátumát. A mandzsu-ellenes értelmiség egyes tagjai, mint például 刘师培 (1884–1919) azért tartották ezt szükségesnek, hogy ezzel is „megőrizzék a (han) fajt” ( 保种) úgy a mandzsu elnyomással, mint a külföldi beavatkozással szemben. (1875–1905), (1885–1905) és (1868–1936) úgy gondolták, hogy honfitársaikból hiányzik a „faji öntudat”, amely hozzájárulhatna ahhoz, hogy a mandzsukat olyan, fajilag gyengébb barbároknak tekintsék, akik alkalmatlanok ara, hogy a han kínaiak felett uralkodjanak. széles körben terjesztett röpiratokon hirdette, hogy a „han faj” a Sárga Császár leszármazottainak nagy családja. A 民报 („Népújság”) első számának (1905 novemberében) borítóján a Sárga Császár portréja jelent meg, és „a világ első nagy nacionalistájának” nevezték. Albert Terrien de Lacouperie (1845–1894) francia történész az 1892-ben megjelent, The Western Origin of the Early Chinese Civilization, from 2300 B.C. to 200 A.D. című könyvében, amelyben a kínai civilizáció gyökereinek nyugati eredetének bizonyítására tesz kísérletet, azt állítja, hogy egy 4200 évvel korábban, Mezopotámiából történt elvándorlásban részvevő közösség alapozta meg a kínai kultúrát. Lacouperie „sino-babilonista” elmélete szerint a Sárga Császár egy mezopotámiai törzsi vezető lehetett, aki törzsét i. e. 2300 körül Kínába vezette. Az európai sinológusok gyorsan elutasították a hipotézisét, de 1900-ban két japán történész Sirakava Dzsiró és Kokubu Tanenori figyelmen kívül hagyva az elméletet ért támadó, kritikai észrevételeket, hosszú, összefoglaló tanulmányt közölt Lacouperie álláspontjáról, amely egybe esett a korabeli kínai tudomány azon törekvésével, hogy történetinek tekintsék a legendákat, így az elmélet átmeneti gyökeret vert Kínában. A mandzsu-ellenes kínai értelmiség, akik Kínai nemzeti lényegét ( 國粹) kutatták, saját igényeikre formálva adoptálták a „sino-babilonista” elméletet. például úgy magyarázta a Sárga Császár és küzdelmét, hogy az az újonnan érkezett közösség térnyerésére irányult a helyi közösségek ellen, melynek eredményeképpen az akkori Kína a világ egyik legcivilizáltabb területévé vált. A Sárga Császár nevében szereplő „sárga” jelentésű huang szó és Lacouperie hipotézise nagy mértékben hozzájárult a „sárga faj” elmélet kialakulásához. ### A 20. századtól napjainkig A Sárga Császár alakja a mandzsu -dinasztia második felében vált jelentős nemzeti szimbólummá, és ez nem változott a 20. század első felében, a Köztársaság évtizedeiben sem. A Sárga Császárra ekkor is úgy hivatkoztak, mint a kínai nemzet ősatyjára. A kínai császárságot megdöntő 1911-es forradalom után a Sárga Császár iránti tisztelet továbbra is általános volt a kínaiak körében. Az 1912-ben, a köztársasági kormány által újonnan bevezetett bankjegyekre a Sárga Császár képmása került. 1912-ig csupán a han kínaiak ősének tekintették a Sárga Császárt, de az 1912-es alkotmány, amely kinyilvánította az „öt nemzet egységét” ( 五族共和), vagyis a hanok, a mandzsuk, a mongolok, a „muzulmánok” és a tibetiek egyenrangúságának eszményét, kiterjesztette a Sárga Császár ősatya státuszát valamennyi, a Kínai Köztársaság területén élő nemzetre. 1911. és 1949. között összesen tizenhat állami szertartást végeztek a Sárga Császárnak, mint „a kínai nemzet alapító ősatyjának” ( 中華民族始祖) tiszteletére, s mindemellett „az emberi civilizációt megalapító ősatyának” ( 人文始祖) is nevezték. A Sárga Császár kultusza a Kínai Népköztársaság megalakulásától kezdve egészen a Kulturális forradalom végéig tiltva volt. A kultusza azonban az 1980-as évektől kezdve fokozatosan feléledt, és a kínaiak gyakorta „ és Huang” leszármazottainak nevezték magukat. Például 1984-ben így érvelt a Kínai Népköztársaság és Tajvan egyesítése mellett: „Tajvan a Sárga Császár leszármazottainak szívében gyökerezik”, 1986-ban pedig a Kínai Népköztársaság kormánya úgy nyilatkozott Taylor Wang (1940–) amerikai–kínai űrhajósról, hogy ő a Sárga Császár első olyan leszármazottja, aki eljutott a világűrbe. Tajvanon a Kínai Köztársaság megalakulása után 1949-ben Csang Kaj-sek elrendelte, hogy az április 4-én megtartott Verőfény ünnepén ( 清明节 / 清明節) – ami a kínai halottak napja – rója le tiszteletét a tajvani kínai lakosság a Sárga Császár előtt. Annak ellenére, hogy Csang Kaj-sek ily módon hivatalossá tette a Sárga Császár kultuszát, sem ő, sem pedig az őt követő három elnök nem vett részt személyesen a hivatalos ünnepségen. 2009-ben Ma Ying-jeou elnök, amikor személyesen részt vett a szertartáson, kijelentette, hogy a Sárga Császár közös utódja az egész kínai kultúra mind a szárazföldön, mind pedig Tajvanon. Még ugyanebben az évben az akkori alelnök, 連戰 (1936-) és felesége ellátogattak a Kínai Népköztársaságba, felkeresték ban 延安 a Sárga Császár sírját és személyesen rótták le tiszteletüket. ## Hagyományos datálása A hagyományos kínai időszámítás nem folyamatosan, egy kezdeti évtől kiindulva tartotta számon az éveket, hanem mindig az adott uralkodó trónra lépésétől számítva új „korszakot” kezdtek. A Han-dinasztia idején, császár uralkodása alatt (i. e. 94. – i. e. 74.), i. e. 78-ban egy bizonyos 張壽望 kiszámolta, hogy a Sárga Császár korától éppen év telt el. A császári udvar azonban elvetette a naptárreform ilyetén felvetését, mert azon az állásponton voltak, hogy csak év telt el. A Julianus-naptár szerint ez azt jelentené, hogy a Sárga Császár valamikor az i. e. 38. században, nem pedig az i. e. 27. században élt, mint ahogy a jelenleg elfogadott kalkulációk tartják. A 17. században, Kínában működő jezsuita misszionáriusok kísérletet tettek arra, hogy a kínai évkönyvek, történeti művek alapján felállítsák a kínai történelem kronológiáját a Julianus-naptárhoz igazítva. Martino Martini (1614–1661) a Sinicae historiae decas prima című művében, amely 1658-ban, Münchenben jelent meg, a Sárga Császár trónra lépését i. e. 2697-re helyezi, azonban a kínai történelmet nem vele kezdi, hanem feltételezett uralkodásának első esztendejétől, vagyis i. e. 2952-től. Philippe Couplet's (1623–1693) az 1686-ban megjelent Tabula chronologica monarchiae sinicae („A kínai uralkodók időrendi táblázata” című művében ugyanerre az eredményre jut. A modern kínai történettudomány javarészben elfogadja a Martini-féle korszakolás, annyi különbséggel, hogy a Sárga Császár uralkodásának kezdetét i. e. 2698-ra helyezik, és ezt a dátumot tekintik a hagyományos kínai az időszámítás kezdetének, nem pedig trónra lépését. 1903-ban több olyan kiadvány is napvilágot látott, amelyek a Sárga Császár feltételezett születési dátumától kezdve számolták ki és adták meg az aktuális naptári évet. Különféle hírlapok, újságok különböző dátumokat adtak meg. A például az 1905-ös évet 4396-ként tüntette fel, ami azt jelenti, hogy ezek szerint a kínai naptár első éve i. e. 2491. lenne. Ezzel szemben a az 1905-ös évet 4603-nak adja meg, így az első év i. e. 2698. 劉師培 (1884–1919) azt állította, hogy az 1900-ban történt bokszerlázadásra a Sárga Császár 4611. évében került sor. Vagyis az első év i. e. 2711. Amikor Szun Jat-szen 1912. január 2-án kikiáltotta a Kínai Köztársaságot úgy hivatkozott erre a dátumra, mint a 4609-es esztendő 12. hónapjának 11. napja, vagyis a kezdő dátum ebben az esetben: i. e. 2698. Kínában egészen máig ezt a dátumot tekintik a kínai történelem kezdetének, kronológiákban, időrendi táblázatokban mindig ezt a dátumot tüntetik fel. Helmer Aslaksen matematikus, aki Szingapúri Nemzeti Egyetemen tanít, és a kínai naptár a kutatási területe, felhívta a figyelmet arra, hogy annak, hogy a kínaiak az i. e. 2698-at tekintik a kezdő évnek az lehet az oka, hogy a Sárga Császár uralkodásának első évét hagyományosan 0. évnek tekintik, illetve úgy vélik, hogy a Sárga Császár i. e. 2698-ban a téli napforduló idején kezdte meg uralkodását, s ez okozza az egy esztendőnyi különbséget a jezsuiták által kiszámolt i. e. 2697-es dátummal kapcsolatban. ## Fordítás

Super Mario 64

A Super Mario 64 egy Nintendo 64 konzolra megjelent platformjáték, melyet a Nintendo adott ki, fejlesztője a Nintendo EAD. A Pilotwings 64 című játékkal együtt ezek voltak a Nintendo 64 első, bevezető játékai. A játék 1996. június 23-án jelent meg Japánban, majd néhány hónappal később Észak-Amerikában, Európában, végül Ausztráliában is. Megjelenése óta több mint tizenegymillió példányban kelt el. A játék remake-je Super Mario 64 DS címmel 2004-ben készült el Nintendo DS platformra. A Super Mario 64 az első háromdimenziós platformjátékok egyike, legfőbb jellemzői a szabadon változtatható nézetek, az óriási területek, a korábbi kétdimenziós képeket pedig felváltották a valódi 3D-s formák. A műfaj új típusát mutatja be, mint ahogyan a maga idejében a Super Mario Bros. tette a kétdimenziós technikával. Forradalmi újításnak tekinthető, mert a 3D-s technika jelentősége és hatása ma is érezhető, mely leginkább nevezetesnek a dinamikus kamerakezelés használata és az analóg irányítás megvalósítása miatt mondható. A kettőről három dimenzióra való váltással a játék különös hangsúlyt helyezett a hatalmas világokon belüli felfedezőutakra, melyek megkövetelik a játékostól, hogy különböző összetettebb küldetéseket teljesítsenek, felváltva ezzel a szokásos platformjátékok egyirányú akadálypályáját. Emellett képes volt megőrizni számos elemet és szereplőt a korábbi Super Mario-játékokból. A játékot több kritikus és a rajongók is minden idők legnagyobb és legforradalmibb videójátékai közé sorolták. ## Játékmenet A Super Mario 64 egy háromdimenziós platformjáték, melyben a játékos Mariót irányíthatja számos pályán keresztül. Minden pálya egy elkülönített világ, melyben a játékos szabadon mászkálhat minden irányba, és korlátok nélkül fedezheti fel a környezetet. A világ tele van ellenségekkel, melyek megtámadják a főhőst, ha a közelükbe kerül, illetve barátságos lényekkel, akik segítik őt, információkat adnak át vagy szívességeket kérnek tőle. A játékos minden pályán csillagokat gyűjt, előfordul azonban, hogy ezek csak bizonyos feladatok teljesítése után jelennek meg. Ilyen lehet például a főellenség legyőzése, rejtvények megoldása, versenyek megnyerése, illetve érmék és csillagok gyűjtése. Minél több csillagot sikerül összegyűjteni, annál nagyobb területe válik elérhetővé a kastélyvilágnak. A játékos Bowser (vagy King Koopa) legyőzésével jut hozzá azokhoz a kulcsokhoz, melyekkel a kastély újabb és újabb részeit nyithatja meg. A játék során van néhány rejtett miniküldetés és más titkok, legtöbbjük további csillagokhoz juttatja a játékost, melyek a teljes végigjátszáshoz szükségesek. Egyes pályákon különleges erővel bíró tárgyak növelik Mario képességeit. A Wing Cap segítségével Mario repülni tud, a Metal Cap immunissá teszi őt a legtöbb veszély ellen, ellenáll a széllökéseknek, sétálni tud a víz alatt és hatástalanítja az ártalmas gázokat; a Vanish Cap elnevezésű sapkát felvéve Mario közel láthatatlanná válik, így könnyen elkerülheti ellenfeleit, bizonyos akadályokon és falakon is keresztülmehet vele, illetve néhány veszélyforrással szemben is sérthetetlenné válik. Néhány pályán olyan ágyúk vannak, melyeket Mario akkor használhat, ha beszél egy rózsaszín Bob-omb Buddyval. Ezután az ágyúval távoli helyekre tudja magát kilőni. Ha a Wing Cap is nála van ilyenkor, az ágyúval magasabban fekvő helyekre is eljuthat, vagy akár az egész pályán gyorsan átrepülhet. ### Irányítás A Super Mario 64-ben Mario képességei sokkal többrétűbbek, mint a korábbi Mario-játékokban. A kontrolleren található analóg karral és gombokkal a játékos tud a szereplővel sétálni, futni, ugrani, leguggolni, mászni, úszni, vagy akár ütni is. A normális ugrást más gombokkal kombinálva különleges ugrás is kivitelezhető, akár dupla vagy tripla ugrások, hosszabb ugrások, vagy hátra szaltó. További különleges mozdulatokra is lehetőség van, mint a falon mászás, ekkor olyan falakon is át lehet jutni, amik egyébként túl magasak. A játékos felvehet és magával vihet bizonyos tárgyakat, például egy olyan képességet, amely a rejtvények megoldásában segít, vagy különböző sebességgel való úszásra teszi képessé Mariót. Mario energiája folyamatosan csökken, amikor a víz alá merül, ez jelzi azt, mennyi ideig képes a víz alatt tartózkodni. ## Cselekmény A Super Mario 64 cselekménye Peach hercegnő háromszintes kastélyában játszódik, ami ezen felül pincével és udvarral is rendelkezik, magát az épületet pedig árok veszi körül. A kastélyban mindenfelé bejáratok találhatók az egyes pályákhoz, ám ezekre néha csak titkos falakon vagy festményeken keresztülmenve lehet eljutni. A játék a hercegnő levelével kezdődik, amelyben meghívja kastélyába Mariót egy sütire, amit neki sütött. Mikor azonban Mario megérkezik, azt látja, hogy Bowser megtámadta a kastélyt és börtönbe zárta a hercegnőt és szolgálóit a kastély 120 csillaga erejének használatával. A kastély festményei más világokba vezető portálkapuk, mely világokban Bowser követői a csillagokra vigyáznak. Mario célja, hogy ezen portálokat felhasználva eljusson e pályákra és megszerezze az ott található csillagokat. Minél több csillagot szed össze, annál több helyszínre juthat el, végül teljesít három akadálypályát, melyek mindegyike egy-egy Bowserrel vívott csatával végződik. Ha két alkalommal legyőzi őt, Mario egy kulcsot kap a kastély egy újabb szintjéhez. A végső harc után a hercegnő kiszabadul a bejárat fölötti ablakon át, Mariót pedig egy csókkal és a megígért sütivel jutalmazza. ## Fejlesztés A Super Mario 64 fejlesztése valamivel kevesebb mint két éven át tartott, de a producer és rendező, Mijamoto Sigeru fejében már több mint öt évvel korábban felötlött egy háromdimenziós Mario-játék ötlete, a Super Mario FX, amikor még a Star Fox játékon dolgozott. Mijamoto a koncepció jelentős részét még a Super Nintendo Entertainment System (SNES) konzol virágkora idején dolgozta ki, és arra gondolt, hogy a Super FX chip segítségével SNES konzolokon is futtatható lesz a játék, de a technikai korlátok miatt végül is Nintendo 64 platformra jelent meg. A játék fejlesztése a szereplők megalkotásával és a kamerakezelés kialakításával kezdődött. Mijamoto és a tervezők kezdetben nem voltak biztosak benne, milyen nézetet kellene alkalmazniuk a játék készítésénél. Hónapok teltek el azzal, hogy kiválasszák a megfelelő kameraszögeket, illetve azok elhelyezését. Az eredeti elképzelések szerint a játék meghatározott úton haladt volna, mint a izometrikus nézetet használó Super Mario RPG: Legend of the Seven Stars nevű játék, majd végül a háromdimenziós, szabadon bejárható világ mellett döntöttek. Bár javarészt tartották magukat ehhez az elvhez, az eredeti koncepció kötött pályatervezése is visszaköszön egyes részeknél, például a Bowser elleni harcok során. Giles Goddard, a Super Mario 64 egyik programozója azzal magyarázta ezt az eltérést, hogy mindenképpen azt szerették volna elérni, hogy a játékos végül eljusson a főellenséggel folytatott küzdelmekig. A fejlesztőcsapat előtérbe helyezte Mario mozgásának fejlesztését, és az egyes szintek megalkotása előtt egy egyszerű animált környezetben tesztelték és finomították a szereplő animációit. Első lépésben Mario és egy arany nyúl, MIPS (elnevezése a MIPS CPU-ból származik, melyet a Nintendo 64 is használt) mozgását és irányítását tesztelték. A fejlesztők először olyan módon próbálták a játékot megalkotni, hogy osztott képernyőn Marióval és Luigival együtt lehessen játszani. A kezdeti tervek szerint a két szereplő a kastély két különböző pontjáról indult volna és egyszerre tették volna meg a szükséges utat, de ezt végül nem sikerült megvalósítani. Az első tervek szerint a játékba terveztek egy lövöldözős pályát is, ám az ötletet elvetették, és inkább a platform részekre koncentráltak. A Super Mario 25 éves évfordulója alkalmából készített interjúból kiderül még, hogy eleinte Mario alakját jóval kisebbre tervezték, és Mijamoto egyik vázlata alapján egészen másképp is kinézhetett volna. A játék tervezése során Mijamoto Sigeru alapgondolata az volt, hogy a Super Mario 64 részletesebb legyen, mint az összes addig megjelent Nintendo 64 játék. Egyes részeket a valódi élet inspirált. Például a Boo nevű szereplők Tezuka Takasi rendezőasszisztens felesége alapján készültek. Ezt Mijamoto így magyarázta: „normális esetben nagyon csendes, de egyszer nagyon felhúzta magát azon, hogy Tezuka minden idejét a munkával tölti. A játékban van egy szereplő, amely összezsugorodik, ha Mario ránéz, de amikor Mario elfordul, nagyobbá és fenyegetővé válik.” A játék rejtvényekből is többet tartalmaz elődjeinél. Fejlesztése a The Legend of Zelda: Ocarina of Time-mal párhuzamosan történt, de mivel az utóbbi csak két évvel később jelent meg, így néhány fejtörője a Super Mario 64-ben is megjelent. Az készülő játékról 1995 novemberében szivárogtak ki az első információk, majd napokkal később a Nintendo 64 konzol (akkor még Ultra 64) világpremierjén, a Nintendo Space World elnevezésű kiállításon meg is jelent egy játszható verzió. Az alapvető irányítási rendszert addigra már kialakították, a játék azonban csak félig volt kész, hiszen a pályák nagy részének létrehozása még hátra volt. Összesen harminckét pálya készült el, míg a végleges változatba csupán tizenöt került be. Mijamoto eredetileg – a bónuszpályákon kívül – negyven pályát szeretett volna készíteni. ### Audio A játék zenéje Kondó Kódzsi zeneszerző alkotása, aki a korábbi játékok ismerős dallamait vegyítette teljesen új elemekkel. A Super Mario 64 volt a sorozat első olyan darabja, melyben Charles Martinet kölcsönözte hangját Mariónak. Peach hercegnő Leslie Swan hangján szólal meg, aki a játék szövegét írta, Bowser eredeti hangja pedig Isaac Marshall. A szereplők az angol verzióban többet beszélnek, mint a japánban, illetve a párbeszédek és egyes hangok is eltérőek a két kiadásban. A 2004-ben Nintendo DS konzolra megjelent változatban, a Super Mario 64 DS című játékban viszont ezek a különbségek már eltűntek. A játék zenéjét 1996-ban CD-n is kiadta a Nintendo. ## Fogadtatás A Super Mario 64 nagyon sikeresnek bizonyult, a Nintendo 64 legnagyobb példányszámban értékesített játéka lett. Megjelenésének napján félmillió darab kelt el Észak-Amerikában, 2003 májusáig tizenegy millió példányban adták el. 2007 júniusára a Wii Virtual Console-jára kiadott verzió a második legnépszerűbb Wii-játék lett a Super Mario Bros. mögött. A játék a megjelenése után is pozitív visszhangra talált, és azóta is dicsérik. Számos díjat elnyert, köztük több Év játéka díjat, és a Nintendo által rangsorolt Player's Choice listát is vezeti. Több rajongó és kritikus média is minden idők legjobb játékának tartja, beleértve az IGN-t, a Game Informert, az Edge magazint, a Yahoo Gamest, a Game FAQs felhasználóit és a Nintendo Power olvasóit is. Az Electronic Gaming Monthly (EGM) arany díjjal jutalmazta a játékot már a megjelenése után, és az Edge magazin listáján a Super Mario 64 volt az első játék, mely maximális pontszámot ért el. A Game Informer először 10-ből 9,75 pontot adott a játéknak, de egy évtizeddel később a retro kritikákban már csak 9,0-ra értékelte. A GameSport minden idők 15 legnagyobb hatással bíró játéka közé sorolta és 9,4 pontra értékelte, míg a Virtual Console verzió 8 pontos lett. A japán Famitsu magazinban a játék 40-ből 39 pontot ért el. A játék kivitelezése általánosan pozitív kritikákat kapott, azonban a kamerakezelést számos bírálat érte. A Nintendo Power dicsérte a grafikát, a hangokat és a játszhatóságot, de a cikkíró véleménye szerint a változó kameraszögek megszokást igényelnek. A Game Informer szerint a játék még tíz évvel megjelenés után is több órányi szórakozást nyújt, azonban a kamerakezelést ez a kritika is bírálta, a cikk szerint a manapság elvárt követelményekhez képes a kamerakezelés viszonylag rossznak mondható. A Game Revolution szintén ezt a negatívumot emelte ki, véleményük szerint a rendszer nem váltotta be a hozzá fűzött elvárásokat, a grafikát viszont pozitív kritikával illeték. A Next Generation Magazine elismerően szólt mind a zene, mind a grafika és a csökkentett töltési idők tekintetében, azonban a korábbi Mario-játékokhoz képest rosszabbnak ítélte a kamerák kiszámíthatatlan mozgását és az optimális nézőpont hiányát. A ScrewAttack weboldal minden idők harmadik legjobb Mario-játékának tartja a Super Mario 64-et. A hivatalos Nintendo-magazinban a 100 legjobb Nintendo-játék között a hatodik helyre sorolták. A számos pozitív visszhang ellenére a GamePro szerint ez a Mario-játék harmadik a tíz leginkább túlértékelt játék között. 2009-ben a Game Informer a legjobb kétszázas listáján a 13. helyre sorolta a játékot. A videójátékkal kapcsolatos kiadványok és a játéktervezők egyaránt elismeréssel nyilatkoztak a Super Mario 64-ről a megjelenítése és a háromdimenziós játékmenet megvalósítása miatt. Az 1UP.com azon játékok közé sorolta, melyek elsőként voltak képesek egy kétdimenziós játéksorozatot háromdimenziós környezetbe átültetni. A 3D-be való átdolgozás során a sorozat több jellemzőjét drasztikusan átalakították. Míg korábban a játékmenet főleg platform elemekből és az ellenfelekre történő ugrálásból állt, addig a Super Mario 64 esetében már a felfedezés és a kalandrészek kerültek előtérbe. Bár a játék minőségét egyesek vitatták, bizonyított tény, hogy ez a játék egy teljesen új műfajt hozott létre, amely különbözik a sorozat korábbi darabjaitól. Az Official Nintendo Magazine szerint a Super Mario 64 a „játéktervezés mesterműve”, és a Nintendo képes volt a legjobb kétdimenziós franchise-át tökéletesen átemelni a harmadik dimenzióba. Michael Grayford a Liquid Entertainment játékfejlesztő cégtől azt nyilatkozta, hogy „ki volt akadva” a játék nyíltságától már első alkalommal, amikor játszott vele. A további alkalmakkor már nagyon örömmel játszott, és „minden pálya hozott valami egyedi játékelemet, és sosem volt unalmas.” Warren Spector, az Ion Storm Inc. korábbi vezető tervezője szerint „nem is lehetséges ennyi játékot belesűríteni egyetlen játékba”, és „nem volt még játék, amely jobban meg tudta oldani, hogy elérésük előtt megmutassa a célokat, lehetővé téve a játékosnak, hogy eltervezze és meg is valósítsa azokat”. Dicsérte még a játék felfedezői nézőpontját, amellyel a játékosoknak lehetőségük nyílik egyes helyszíneket több alkalommal is bejárni, ahol mindig felfedezhetnek valami újat. ### Magyar kritikusi visszhang Az 576 KByte magazin a megjelenés után 96%-ra értékelte a játékot. A cikk írója szerint Mijamoto egy hagyományos játékot alkotott, azonban olyan professzionális módon helyezte át 3D-be, hogy a játékosok számára mégis minden más. A nemzetközi, a kamerakezelést bíráló kritikákkal ellentétben a magyar magazinban pozitívumként jellemzik a változtatható kameraszögeket, amely segítségével a játékos közelről vagy távolról, tetszőleges szemszögből is nézheti a figurát. A hangeffektek aranyosak, a zenék hangszerelése és a grafika is elismerésre méltó, olyan „mint egy rajzfilm 3D-ben”. A magyar Super Mario Fanclub ezzel szemben kifejezetten satnyának ítélte a kamerakezelést, azonban az irányítást, a zenéket és hangokat dicsérte. A rajongói oldalon 10-ből 9,5 pontot adtak a játékra. ## Hatása és utóélete A kritikusok szerint a Super Mario 64 megjelenése kulcsfontosságú volt a Nintendo 64 sikerében. Az Edge magazin a Nintendo 64 első számú játékának titulálta. A Game Informer szerint ez a játék segítette előre útján a Nintendo 64 konzolt. Az Official Nintendo Magazine és a GameDaily szerint is a Super Mario 64 kifejlesztése hozta meg az újonnan bevezetett konzol kezdeti sikerét. Bár a rendszer kezdettől fogva nagyon sikeres volt, végül is jelentős teret veszített a piacon a Sony Computer Entertainment PlayStationjének megjelenésével. Az 1UP.com weboldal szerint ez a hanyatlás a PlayStation CD-s játékaihoz és kontrolleréhez képest a Nintendo által használt játékkazettáknak és a kontroller kinézetének volt köszönhető, melyeket a hírek szerint Mijamoto alkotott meg ehhez a játékhoz. A játék számos területen mutatott irányt az őt követő háromdimenziós platformjátékok számára. A GameDaily szerint a játék egyike azoknak, amelyek a leginkább hatással és befolyással voltak a videójáték-iparra, és a cikk írója azt állította, hogy a Super Mario 64 definiálta először a háromdimenziós játékélményt, lehetőséget adva számos tervezőnek, hogy megalkossák saját elképzeléseiket. A Games TM brit videójáték-magazin egy cikkében számos játékfejlesztő céget említett – köztük magát a Nintendót is –, amelyek megpróbáltak felnőni a Super Mario 64-hez. Szintén a játék nevezetessége a mozgás szabadsága és az egysíkúság teljes hiánya. Mielőtt az adott pályának a játékos nekikezdene, lehetősége nyílik gyakorolni az irányítást és az egyes mozdulatokat; ezt később számos 3D-s platformjáték is átvette. Emellett a küldetésekre épülő pályatervezés szintén ihletője volt más játéktervezőknek. Például Martin Hollis, az 1997-ben megjelent GoldenEye 007 című játék producere és rendezője is azt nyilatkozta játékáról, hogy „a küldetések egy pályán belüli sokszínűségének ötlete a Super Mario 64-ből származik.” A Super Mario 64 volt első olyan játék, amelynek kameranézeteit szabadon, a karaktertől függetlenül lehet mozgatni. A '90-es évek közepén a legtöbb háromdimenziós játék first-person shooter (FPS), azaz belső nézetű játék volt, vagy pedig a kamera rögzített pozícióban volt a szereplőhöz vagy a pályához képest. A felfedezés szabadsága és a folyamatosabb irányítás érdekében a tervezők egy olyan dinamikus rendszert alkottak meg, amelyben a kamerák szögét a játék egyik szereplője, Lakitu irányítja. A Nintendo Power magazin szerint a játék teljesen új kamerakezelési eljárása volt az, ami a platformjátékoknak lehetőséget adott átjutni a három dimenzió korszakába. A Super Mario 64 és a The Legend of Zelda: Ocarina of Time játékokra úgy hivatkoznak, amelyek kikövezték a 3D-s korszak útját. Az Edge magazin azt írta, a játék örökre megváltoztatta a játékosok elvárásait a 3D-s mozgásvilággal kapcsolatban. Ez a fajta kamerakezelés a későbbi háromdimenziós játékok alapelemévé vált. A Nintendo 64 kontroller analóg karja sokkal pontosabb és szélesebb körű mozgást tett lehetővé, mint a többi konzol digitális D-padje, és az analóg kar használata a Super Mario 64-ben egyedülálló volt abban az időben. A játék kontrollere teljes 360°-os navigálást tesz lehetővé, és olyan részletek is befolyásolhatóvá váltak, mint például Mario futásának sebessége. A Super Mario 64 az első olyan videójátékok egyike volt, amely ezt a rendszert alkalmazta. A játék népszerűségének hatására a megjelenés után hamar terjedni kezdtek a hírek a játék hibáiról és titkairól. A legáltalánosabb pletyka az volt, hogy Luigi valahol el van rejtve a játékban. Ezt a kastély udvarán lévő kiolvashatatlan szimbólumok táplálták, melyek a következő szövegre hasonlítottak: „L is real 2401”. Ugyanez a szöveg megjelent később a The Legend of Zelda: Ocarina of Time játék egy jelenetében. Az IGN annyi kérdést és feltételezést kapott Luigi titkának felfedésére, hogy a stáb végül száz dolláros jutalmat ajánlott fel annak, aki bármiféle bizonyítékot mutat fel arra, hogy Luigi tényleg benne van a játékban. A téves kódok áradata jelentősen csökkent, mikor kiderült, hogy Luigi jelenléte végül mítosznak bizonyult. A Nintendo Power 1998. évi bolondok napi számában azt nyilatkozták, hogy a titokzatos szövegre magyarázatot adtak a magazin nem létező 128. oldalán, illetve a szám egy humoros cikket is tartalmazott Luigi 64 címmel, amely a mítosszal volt kapcsolatos. 2011\. május 5-én a Super Mario 64-et beválasztották ama 80 játék közé, melyeket a Smithsonian American Art Museum 2012. március 16-án nyitó The Art of Video Games kiállításán fognak bemutatni. ### Remake-ek és folytatások A Super Mario 64 első újrakiadása 1997. július 18-án jelent meg Japánban Super Mario 64 Rumble Pak Support Version (スーパーマリオ64 振動パック対応バージョン, Sūpā Mario 64: Shindō Pakku Taiō Bājon) címmel. Ez a verzió a Rumble Pak című kiegészítővel jelent meg, amely a kontrollerhez csatolható eszköz, és az angol verzió hanghatásait adta a játékhoz. 1998-ban Európában és Észak-Amerikában is kiadták újra a Player's Choice nevű sorozatban, amely sikeres játékok olcsóbb kiadású változataiból áll. 2006. november 19-én az Egyesült Államokban a Wii Virtual Console-jára is megjelent, majd az azt követő hetekben a világ más helyein is. Ez a kiadás már kompatibilis volt a Nintendo GameCube konzollal és a Wii classic kontrollerével, valamint 480 pixeles felbontásban jelent meg a képernyőn. 2004-ben Nintendo DS konzolra jelent meg egy felújított remake Super Mario 64 DS címmel. Bekerült a játékba Yoshi, Luigi és Wario, illetve enyhén módosított grafikával, további csillagokkal, feladatokkal, érintőképernyős minijátékokkal és többjátékos lehetőségekkel bővítették. A visszajelzések pozitívak voltak, és 2008 márciusáig a játék 6,12 millió példányban kelt el világszerte. Egy közvetlen folytatást terveztek még a Nintendo 64DD konzolra Super Mario 64 2. címmel. Mijamoto Sigeru jelentette be az 1997-es Electronic Entertainment Expo (E3) kiállításon, hogy „elkezdett dolgozni” rajta. Az 1999 májusi hírekben az év végére ígérték a megjelenését, azonban a Nintendo 64DD konzol sikertelensége mellett a fejlesztés folyamata sem haladt előre, így a játékot törölték. Hasonlóképpen a tervek között volt egy Super Mario 128 néven ismert közvetlen folytatás, de ez a terv is elhalt még a Super Mario Galaxy megjelenése előtt. Ezek helyett a Super Mario 64-et más Nintendo-rendszerekre megjelent egyéb folytatások követték. Ilyen volt a GameCube-ra fejlesztett Super Mario Sunshine (2002) és a Wii-re megjelent Super Mario Galaxy (2007). Ezek a Super Mario 64 játékban használt különleges tárgyakat és nyílt játékmenetét is megtartották. A 2010-ben megjelentSuper Mario Galaxy 2 pedig tartalmazta a játék Whomp’s Fortress nevű pályájának felújított változatát. ## Fordítás

SMS Emden (1908)

Az SMS Emden a Császári Haditengerészet egyik könnyűcirkálója – korabeli német besorolás szerint kiscirkálója – volt, a kéttagú Dresden-osztály második tagja. Az 1906 és 1909 között épült hajó a nevét az északnyugat-németországi kikötőváros után kapta. A korábbi Königsberg-osztályú könnyűcirkálókhoz hasonlóan tíz darab 10,5 cm-es löveget és két torpedóvető csövet kapott. Szolgálati ideje nagy részét külhoni szolgálatban töltötte a kínai Csingtao kikötőjében állomásozó Kelet-ázsiai Hajóraj kötelékében. Az első világháború első hónapjaiban az Indiai-óceán északkeleti részén eredményesen vezetett cirkálóháborúja és nagy feltűnést keltő, vakmerő vállalkozásai (madrászi rajtaütés, penangi csata) révén vált ismertté. Tevékenységével az antant jelentős haditengerészeti erőit kötötte le és jelenléte számottevő fennakadást okozott a térség kereskedelmi forgalmában. Sikeres portyázásainak a balul sikerült kókusz-szigeteki akció vetett véget. November 9-én az itteni Direction-szigeten lévő kommunikációs állomás kiiktatására a hajó parancsnoka, Karl von Müller fregattkapitány egy partraszálló egységet indított útnak, miközben a cirkálóval a kikötő előtt várta a pár órásra tervezett rajtaütés végét. A sziget rádióállomása még jelezni tudta egy idegen hadihajó felbukkanását a kikötő előtt, a riasztás ellenőrzésére pedig épp a közelben elhaladó csapatszállító konvojból a Sydney ausztrál könnyűcirkálót küldték ki. A németeket váratlanul érte az ellenséges hadihajó felbukkanása. A kialakuló másfél órás tűzharc elején bár az Emden pontos sortüzeivel számos találatot elért ellenfelén, döntően nem tudta csökkenteni annak harcértékét. Az erősebben páncélozott, gyorsabb és nagyobb tűzerővel rendelkező ausztrál cirkáló ezután harcképtelenné tette az Emdent, melyet parancsnoka, hogy a legénységének túlélési esélyeit javítsa, az Északi-Keeling-sziget előtti korallzátonyon partra futtatta. A 376 főnyi legénységéből 133 fő veszítette életét az ütközet és az azt követő lövetés során, a többi hajótörött hadifogságba került. A 47 tagú partraszálló egység Hellmuth von Mücke elsőtiszt vezetésével elkobzott egy szkúnert a Direction-szigeten, és még aznap este elhagyta a szigeteket. A német csapatnak Holland Kelet-India és az Arab-félsziget érintésével pár fő veszteséggel sikerült visszajutniuk Németországba, ahol ünnepélyes fogadtatásban részesültek. A korallzátonyon partrafutott Emden hajótestét az erős hullámok hamar tönkretették. A maradványait az 1950-es években bontották le. A merész rajtaütései révén és az elfogott kereskedelmi hajók legénységével és utasaival szemben tanúsított lovagias bánásmódjával az Emden nagy tiszteletet vívott ki magának az ellenséges és semleges országok közvéleménye előtt is, rövid háborús pályafutása ellenére a világháború legismertebb hadihajója lett. Az antant propagandája az Emden tevékenységét igyekezett egyedi pozitív példaként felhozni a német haditengerészeti erők híreszteléseik szerint jogsértő és kegyetlen tevékenységére, holott hasonló korrektséggel vívta harcát a többi német cirkáló legénysége és a tengeralattjárósok is. ## Műszaki leírás bélyegkép\|jobbra\|300px\|A Dresden-osztály egyszerű vázlati rajza Az 1898-as német flottatörvények 30 új könnyűcirkáló (német terminológia szerint kiscirkáló) megépítésére adtak felhatalmazást. A program a Gazelle-osztállyal kezdődött, amit a Bremen-osztály, majd a Königsberg-osztály követett, melyek mind jelentős lépést jelentettek az előző osztályhoz képest. Az 1906-os költségvetési évre betervezett két Dresden-osztályú egység két további kazánt kapott a hajtóművek megerősítése érdekéhez. Az Emden teljes hosszúsága 118,3 m, legnagyobb szélessége 13,5 m és legnagyobb merülése (a hajó elején) 5,53 m, vízkiszorítása teljes harci felszereltség mellett volt. Két háromszoros expanziójú gőzgép gondoskodott két hajócsavarjának meghajtásáról () összteljesítménnyel, amivel a végsebessége 23,5 csomó volt. A két gőzgépet 12 széntüzelésű, Marine-típusú vízcsöves gőzkazán látta el gőzzel. Szénraktárai 860 t szén elhelyezésére voltak alkalmasak, amely mennyiség felhasználásával 12 csomós sebesség mellett hatótávolsága elérte a tengeri mérföldet (). Az Emden volt az utolsó német cirkáló, amelyiket háromszoros expanziójú gőzgépekkel építettek. Az őt követők már mind jóval erősebb gőzturbinákat kaptak. A cirkálón 18 tiszt és 343 legénységi állományú tengerész teljesített szolgálatot. Fő tüzérségét tíz darab külön lövegtalpakon elhelyezett 10,5 cm űrméretű, 40-es kaliberhosszúságú gyorstüzelő ágyú (10,5 cm SK L/40) alkotta, melyekből 5-5 került a hajó két oldalára, közülük 2-2 a hajóorron és a taton egymás mellett kapott helyet. Ezen ágyúk legnagyobb lőtávolsága volt, és lőszerkészletüket képezte, így minden ágyúra 150 lövedék jutott. A másodlagos tüzérségét nyolc darab 5,2 cm űrméretű, 55-ös kaliberhosszúságú ágyú alkotta, amelyeket szintén külön lövegtalpakon helyeztek el. A fegyverzetéhez tartozott még két 45 cm űrméretű, a hajótest vízalatti részébe beépített torpedóvető cső is. Ezekhez öt torpedót tudott magával szállítani. Kialakítása alkalmassá tette 50 darab tengeri akna szállítására, de aknákat a háború során nem telepített. A hajó fedélzetének páncélzata 20–80 mm, a parancsnoki torony oldalaié 100 mm, a lövegpajzsok páncéllemezeié pedig 50 mm vastag volt. Kiscirkáló révén a hajótestet nem borította páncélzat. ## Szolgálata ### Békeidőben A hajót Ersatz Pfeil átmeneti névvel rendelték meg a Kaiserliche Werft danzigi hajógyárától 1906. április 6-án, névleg a kiöregedett Pfeil aviso-hajó pótlására. Gerincét 1906. november 1-jén fektették le, és 1908. május 26-ikai vízrebocsátásánál a keresztelését dr. Leo Fürbringer, a névadó város főpolgármestere végezte. A felszerelésével 1909. július 10-ikére végeztek, és ezután felvették a flotta állományába. A cirkáló a menetpróbáit még ezen a napon megkezdte. Még ezek befejezése előtt, augusztus 11. és szeptember 5. között részt vett a flotta nyári hadgyakorlatán, és eközben Vilmos császár jachtjának, a Hohenzollernnek a kísérőjeként szolgált. A próbáinak szeptemberi elvégzése után leszerelték. #### Áthelyezése a Távol-Keletre bélyegkép\|jobbra\|300px\|Az Emden Csingtao kikötőjében 1914 elején 1910. április 1-én ismét szolgálatba helyezték, és a kínai Csingtaóban támaszponttal rendelkező Kelet-ázsiai Hajórajhoz (Ostasiengeschwader) osztották be. Az Emden 1910. április 12-én indult útnak Kielből Kínába, Dél-Amerika érintésével. Egy hónappal később, május 12-ikén kikötött Montevideóban, ahol találkozott a kelet-amerikai állomáshelyen szolgálatot teljesítő Bremen könnyűcirkálóval. Az Emden és a Bremen május 17. és 30. között Buenos Airesben tartózkodott, ahol az Argentína függetlenségének 100. évfordulójára rendezett ünnepségeken Németországot képviselték. A két hajó együtt kerülte meg a Horn-fokot, majd az Emden kikötött Valparaísóban, míg a Bremen továbbhaladt Peru felé. A Csendes-óceánon való átkelés a jó minőségű szén hiánya miatt késett. Miután a chilei Talcahuanoban szenet vételezett, június 24-én folytathatta útját. Az áthelyezés során tesztelték a hajót hosszútávú utakon, hogy a tapasztalatokat felhasználhassák a későbbi könnyűcirkálók tervezésénél. A Húsvét-szigetet is érintő útja során szokatlanul kemény időjárási körülményekkel kellett megküzdenie. Július 12-én a Tahitin lévő Papeete-ben vetett horgonyt. megtétele után a szénraktárai már csaknem teljesen leürültek. #### A Kelet-ázsiai Hajóraj kötelékében Innen Német Szamoa felé haladt tovább és annak fővárosához, Apia kikötőjébe július 22-én érkezett meg, ahol csatlakozott az Erich Gühler ellentengernagy vezette Kelet-ázsiai Hajóraj többi egységéhez. A raj októberig Szamoán maradt, majd visszatért a csingtaói bázisra. Az Emden ezután október 27. és november 19. között a Jangcén hajózott és látogatást tett Hankouban. Mielőtt december 22-én visszatért volna Csingtaóba az éves karbantartások elvégzése végett, még felkereste Nagaszakit. A javítási munkálatokat azonban nem végezték el rajta a tervezett időben, mivel a Karolina-szigetekhez tartozó Ponape szigetén kitört a sokeh-felkelés és szükségesnek ítélték a cirkáló idevezénylését. Csingtaót december 28-án hagyta el. A Nürnberg könnyűcirkáló is kifutott Hongkongból, hogy csatlakozzon hozzá. bélyegkép\|jobbra\|200px\|Karl von Müller fregattkapitány A két cirkáló erősítésként csatlakozott a Ponape-nál lévő német erőkhöz, melyekhez a régi védelem nélküli cirkáló, a Cormoran is tartozott. A hajók tűz alá vették a felkelők állásait, és egy hajók legénységéből és helyi rendőri erőkből álló egységet tettek partra 1911 januárjának közepén. Február végére a lázadás elfojtották és a Karolina-szigetek felügyeletét a február 26-án beérkező Condor védelem nélküli cirkáló vette át. Az Emden és a többi hajó másnap temetési szertartással búcsúzott a hadműveletek során elesettektől, majd március 1-én Guamon keresztül útnak indultak Csingtao felé. A március 19-ikei megérkezését követően hozzáláttak a korábban elhalasztott éves karbantartásához. 1911 közepén Japánba hajózott és itteni tartózkodása során egy tájfunban összeütközött egy japán gőzhajóval. Az ütközés jelentős károkat okozott benne és emiatt vissza kellett térnie Csingtaóba, ahol szárazdokkba került. A javítások után visszatért a Jangcéhez az október 10-ikén kitört vucsangi felkelés alatt védelmezni az európai érdekeket. Ennek az évnek a novemberében váltotta Maximilian von Spee altengernagy Gühlert a hajóraj élén. Az év végén megrendezett Kaiserschießpreist kategóriájában a mindig kifogástalan megjelenése miatt a „Kelet hattyújaként” (Der Schwan des Ostens) is emlegetett Emden nyerte el. December elején Incshonba hajózott, hogy segítséget nyújtson a zátonyra futott Deike Rickmers német gőzösnek. 1913 májusában Karl von Müller korvettkapitány vette át a hajó parancsnokságát, akit röviddel ezután fregattkapitánnyá léptettek elő. Az ő vezetésével június közepén a Csendes-óceán középső részén lévő német gyarmatokat kereste fel a cirkáló, majd Nanking előtt állomásozott, ahol a Csing-dinasztia és a forradalmi erők vívtak egymással harcot. Eközben augusztus 26-ikán a forradalmárok támadást intéztek a hajó ellen. Az Emden tüzérei azonnal viszonozták a tüzet, elhallgattatva a támadókat. Augusztus 14-én a cirkáló Sanghaj felé hajózott tovább. ### A világháborúban #### Cirkálóháborúja a Távol-Keleten Az Emden 1914 első felét a kínai és japán vizeken tett szokásos cirkálóutakkal töltötte, melyeken semmi rendkívüli esemény nem történt. A szarajevói merényletet követő júliusi válság idején az Emden volt az egyetlen Csingtaóban tartózkodó német cirkáló. Spee tengernagy a két páncélos cirkálójával a Csendes-óceán déli vizein tartózkodott, a Leipzig pedig Mexikó partjai felé tartott, hogy leváltsa az ott állomásozó Nürnberget. Július 31-én von Müller az Emdennel elhagyta Csingtaót, hogy háború kitörése esetén azonnal kereskedelmi háborúhoz kezdhessen. Augusztus 1-én reggel brit hajók erős rádiójeleit fogta és hamarosan több farvizet is észlelt, ami az épp aznap Vejhajvejből a Jangce torkolatához tartó brit 1. cirkálórajtól származhatott. Két nappal később, augusztus 2-án Németország hadat üzent Oroszországnak. Miután von Müllert arról értesítették, hogy az orosz Aszkold és Zsemcsug cirkálók Vlagyivosztokban tartózkodnak, ugyanakkor az Orosz Önkéntes Flotta három gőzhajója található Nagaszakiban, a két várost összekötő tengeri útvonalhoz indult, és azon déli irányba haladt. A német parancsnok számításai beváltak, mivel augusztus 3-án reggel a rossz időjárási körülmények ellenére is összetalálkoztak az Orosz Önkéntes Flotta hazatérőben lévő egyik hajójával, a Rjazany gőzhajóval. Az orosz hajót megállásra szólították fel, de az egy vaktölténnyel leadott lövés ellenére sem állt meg, ezért éles lőszerrel kezdtek rá lőni. A tizenkettedik lövedék közvetlenül mellé csapódott be és ezután már engedelmeskedett a felszólításnak. A németek a zsákmányolt hajóval Csingtaóba hajóztak, ahol segédcirkálóvá alakították át és Cormoran néven állították szolgálatba. A Csingtaóba visszatérő von Müller fregattkapitányra, mint rangidős tisztre hárult a feladat, hogy a hajóraj utánpótlását megszervezze. Augusztus 5-én von Spee utasította von Müllert, hogy csatlakozzon hozzá a Mariana-szigetekhez tartozó Pagan szigetnél. Az Emden másnap elhagyta Csingtaót a segédcirkálóvá átalakított Prinz Eitel Friedrich gőzhajó és a Markomannia szénszállító kíséretében. A hajók augusztus 12-én érkeztek Paganhoz. Másnap Spee értesült Japán hadba lépési szándékáról az antant oldalán és arról, hogy egy flottát már útnak is indítottak az elfogására. A német tengernagy ennek hatására úgy döntött, hogy hajórajával Dél-Amerika partjaihoz hajózik, ahonnan megkísérli a Németországba való visszatérést és közben zavarja a brit kereskedelmi hajóforgalmat. Müller felvetette, hogy egy könnyűcirkálónak érdemes lenne az Indiai-óceánra áthajóznia, mivel a Csendes-óceánon való hosszadalmas átkelés közben a hajóraj nem tudná zavarni az ellenséges kereskedelmet. A feladatra saját hajóját ajánlotta. Spee elfogadta az Emden önálló tevékenységére tett javaslatot, mivel ez a cirkáló volt a leggyorsabb a hajóraj egységei közül. #### Kijutása az Indiai-óceánra bélyegkép\|jobbra\|400px\|Az Emden útvonala a cirkálóháborúja alatt Augusztus 14-én a kötelék Pagantól 100 tmf-re volt keletre, mikor az Emden és a Markommania a Spee zászlóshajóján felvont „detachiert” jelzésre elhagyták a hajórajt és az Indiai-óceán felé vették az irányt. A Markomannia jó minőségű Santung-szenet szállított, ezen kívül Spee a hajóraja számára korábban a manilai, szingapúri és batáviai etapok által biztosított mintegy 12- szenet is az Emden tevékenységének biztosítására engedte át. Mivel a Vörös-tenger bejárata előtti vizek, melyek az Admiralstab háború előtti megítélése szerint a legkiválóbb terepül szolgáltak a cirkálóháború folytatására, a Német Kelet-Afrikában állomásozó Königsberg könnyűcirkáló vadászterületének minősültek, von Müller először az Indiai-óceán keleti felén, a Szingapúr-Colombo útvonalon illetve a Bengáli-öbölben kívánt tevékenykedni. Ebben a térségben ekkor csak a Swiftsure csatahajó illetve a Dartmouth és Fox könnyűcirkálók (valamint négy szlúp) tartózkodtak a német értesülések szerint. Ezek közül egyedül a Dartmouth volt gyorsabb és erősebb fegyverzetű az Emdennél. Erősebb kötelékek érkezése csak a Földközi-tengerről vagy a Távol-Keletről volt várható. Az Indiai-óceánra a Maluku-, a Banda- és a Flores-tengereken át jutott el. Eközben mindenféle harctevékenységet került, hogy a bevetési területén teljes meglepetést okozhasson a felbukkanása. Ennek érdekében a forgalmas szoroson való áthaladáskor megtévesztésül brit lobogót vontak fel rajta. Miközben a Holland Kelet-Indiához tartozó Jampea szigeténél (Tanahjampea-szigetek) szenet vételezett a Markomanniáról, a holland Tromp partvédő páncélos megközelítette és közölte vele, hogy parancsot kapott a hadviselő államok számára a nemzetközi törvényekben előírt maximális 24 órás tartózkodás betartatására és ezt meghaladóan a tevékenységet a holland semlegesség megsértéseként értelmezi, ami ellen pedig fel fog lépni. Müller emiatt felhagyott szénvételezési szándékával és azt a Simaloer sziget eléréséig elhalasztotta. Jampeát azonnal elhagyva északnak a Borneó és Celebesz közötti Makasari-szoros felé indult el, majd az őt követő holland hajó látótávolságán kívülre kerülve délnek, a Lombok-szoros felé vette az útját és augusztus 28-án haladt át rajta. Von Mücke elsőtiszt javaslatára a szoros elérése előtt barkácsoltak egy álkéményt fakeretekre erősített vitorlavászon felhasználásával, hogy ezzel egy brit cirkáló benyomását kelthessék. A hajóhíd felépítménye mögé telepített álkéményt harmónikaszerűen gyorsan fel lehetett húzni, majd össze lehetett csukni, így a cirkáló megjelenését is rövid idő alatt meg lehetett változtatni. Előzőleg ugyanis egy holland rádióadásból értesültek arról, hogy a közelben észleltek egy „négykéményes torpedórombolót” a Szunda-szorosban (a Hampshire páncélos cirkálót), az Emden pedig az egyedüli háromkéményes cirkálóként könnyen feltűnést kelthetett volna. A szoros elhagyása után a szárazföldtől 60-70 tmf távolságot tartva haladtak el Jáva és Szumátra mellett. Közben párhuzamosan haladtak a partokhoz közelebb hajózó Hampshire-rel és szeptember 3-4. éjjelén a rádiójeleiből ítélve 10-20 tmf távolságra keresztezték annak útirányát Simaloer közelében és reggel megálltak Langinni kikötőjében. Itt sikerült a Markomanniáról teljesen feltölteniük a szénkészletet, mielőtt a holland hatóságok a felségvizek elhagyására szólították fel őket. #### Önálló cirkálóháború megkezdése a Bengáli-öbölben bélyegkép\|jobbra\|400px\|Az antant hadihajóinak helyzete a dél-ázsiai vizeken, mikor a Loredano hírt adott az Emden felbukkanásáról (1914. szeptember 15.) Szeptember 5-ikén az Emden a Bengáli-öböl vizeire érkezett és másnap reggel megkezdte cirkálóháborús tevékenységét. Az első két napon a Colombo-Sabang illetve Negapatam-Sabang útvonalakon portyázott, de miután itt nem találkozott kereskedelmi hajókkal, a tevékenységét a Colombo-Rangoon (Rangun) és a Colombo-Kalkutta útvonalak metszéspontjára helyezte át. Itt elsőként a görög Pontoporos gőzöst tartóztatta fel szeptember 9-ikén, mely hajó brit megrendelésre szállított bengáli szenet. Von Müller felfogadta a görög hajót és fizette annak legénységét a szolgálatukért. Szeptember 10-én a Colombo-Kalkutta útvonaltól északra haladva előbb az Indus gőzhajót (), szeptember 11-én délután a Lovat () gőzhajót állította meg és süllyesztette el. Mindkét hajót a brit kormányzat bérelte és csapat- illetve lószállításra voltak berendezve. A zsákmányolt hajók legénységét a Markomanniára szállították át. Szeptember 12-én a Kabinga gőzöst () tartóztatták fel. Ez a semleges Egyesült Államokba szállított rakományt és ezért erre a hajóra küldték át a korábban elfogott hajók legénységét. Ugyanezen a napon fogta el az 5- bengáli szenet szállító Killint. Ezt a hajót azonban másnap elsüllyesztette, mivel von Müller úgy ítélte meg, hogy a gyenge minőségű szénnek nem sok hasznát venné a cirkálóháborúban. Szeptember 13-án délután a teát szállító brit Diplomat került az útjába és lett elsüllyesztve. Az Emden röviddel ezután megállított, majd továbbengedett egy olasz teherhajót, a Loredanót. Számolva azzal, hogy az elengedett hajó célba érkezésekor beszámol a történtekről, ezt követően az Emden a Madrász-Kalkutta útvonalra hajózott át. Szeptember 14-én ezen a szakaszon fogta el és süllyesztette el robbanótöltetek segítségével a rakomány nélküli brit Trabboch gőzöst. A legénységét a Kabingára szállították át, majd ezt a hajót szabadon engedték. Röviddel az éj beállta előtt észleltek egy újabb gőzhajót, mely a morzejelekkel leadott felszólításra nem állt meg, ezért előbb két vaktölténnyel, majd több éles lőszerrel adtak le irányába lövést és ennek révén sikerült feltartóztatni. A Clan Matheson részben nagyértékű rakományt szállított (mozdonyokat, autókat, írógépeket) Madrászból Kalkuttába. Mivel a rakomány tulajdonosai angolok voltak, a németek ezt a hajót is elsüllyesztették. Szeptember 15-én a rádióforgalom megfigyeléséből tudták meg a németek, hogy a Loredano figyelmeztetett egy brit gőzöst az Emden jelenlétére, és az rádión továbbította az információt a szárazföld felé. Ennek hatására Kalkuttában az épp kifutott kereskedelmi hajókat visszahívták, mint ahogy a révkalauzok járműveit is. Szeptember 16-án a nyugodttá vált tengeren az Emden sikerrel próbálkozott szénvételezéssel a Pontoporosról és ezután a Rangoon folyó torkolatához hajózott át. Szeptember 18-án este a Gangesz torkolata előtt tartóztatta fel a Dovre norvég gőzhajót, melyen nem talált tiltott árut és ezért továbbengedte. A norvég kapitány beszámolt arról, hogy a Malaka-szorosban két brit segédcirkálót látott, a Maláj-félszigeten lévő Penangban pedig a Montcalm és a Dupleix francia páncélos cirkálók horgonyoznak. A leírása alapján a németek úgy ítélték meg, hogy jó eséllyel hajthatnának végre egy rajtaütést a támaszponton lévő hadihajók ellen, de ezt a térségben lévő jelentős túlerő miatt egyelőre elnapolták és előbb inkább a biztonságosabbnak vélt indiai partoknál lévő Madrászhoz hajóztak át, ahol von Müller a tengerparton lévő olajtárolókat szándékozott megsemmisíteni. #### Brit intézkedések az elfogására Az Emden által szabadon engedett Loredano nem rendelkezett rádióberendezéssel, de annak érdekében, hogy a német cirkáló jelenlétének hírét minél előbb közölhesse a britekkel, letért eredeti útvonaláról, amivel a nemzetközi egyezményekben foglalt kötelességét szegte meg. Egy rádióval felszerelt brit hajót értesítve hamarosan elterjedt a portyázó német hajó híre. A brit hatóságok ekkor értesültek csak a német hadihajó jelenlétéről az Indiai-óceánon és ez nagy meglepetésként érte őket, mivel úgy vélték, hogy az Emden Spee kötelékével a Csendes-óceánon tartózkodik és eddig csak egy német cirkálóval, a Königsberggel számoltak az Indiai-óceánon. A Loredano kapitányának – mellesleg jogsértő – magatartását a Bengália brit kormányzója egy aranyórával díjazta. Martyn Jerram altengernagy, a brit haditengerészet kelet-indiai állomáshelyének parancsnoka egyszerre értesült az Emden észleléséről és Spee hajórajának Apia előtti felbukkanásáról. A hír hallatán azonnal leállították a kereskedelmi hajóforgalmat a Bengáli-öbölben és éjszakánkénti teljes elsötétítést rendeltek el a partmenti települések számára. Jerram a könnyűcirkáló elfogására irányította a Hampshire páncélos cirkálót és a japán Csikuma könnyűcirkálót, majd a Yarmouth könnyűcirkálót. A Minotaur páncélos cirkálót Szumátra nyugati partjához, a japán Ibuki csatacirkálót pedig a Kókusz-szigetekhez küldte arra az esetre, ha az itteni partoknál próbálna szenet vételezni. A Penangban javítás alatt lévő francia Dupleix páncélos cirkálónak a munkálatok elvégzése után a Malaka-szoros őrzését kellett ellátnia, amit addig a D’Iberville és három szintén francia romboló végzett. A Hampshire parancsnoka a Csikumával közösen Ceylontól északnak haladva kívánt haladni Madrászig a kereskedelmi útvonalon. A Rangoonhoz érkező Yarmouth könnyűcirkálónak a Andamán- és Nikobár-szigeteket kellett volna átkutatnia, de egy hajtóműhiba miatt Penangba kellett mennie a javítások elvégzéséhez és ezért a Hampshire vette át a feladatát és a Csikumát egyedül küldte Ceylonhoz. A japán cirkáló azonban a Hampshire parancsnokának előzetes parancsa ellenére, miszerint innen azonnal Madrász felé kellett volna hajóznia, Colombóban annak további parancsaira várakozott. #### Madrászi olajtárolók lövetése bélyegkép\|jobbra\|300px\|Lángoló olajtárolók Madrász kikötőjében Von Müller a Rangoon előtti vizeket elhagyva Madrász felé vette az irányt. Szeptember 19-20-án éjszaka haladt át a Praparis-déli csatornán és eközben keresztezte az észak felé tartó – téves riasztás ellenőrzésére tartó – Hampshire útvonalát, melynek az erős rádiójeleit a közelükben érzékelték. A Madrászig vezető utat 12 csomós sebességgel tették meg úgy időzítve, hogy az esti órákban érjenek a város elé. Ennek az indiai nagyvárosnak a kikötőjében több nagyméretű olajtároló állt és ezeket kívánta megsemmisíteni. A látványosnak ígérkező akciótól a német parancsnok azt várta, hogy demonstrálja hajója mozgási szabadságát és csapást mér a britek presztízsére a helyi lakosság előtt. A Markomanniának Pondicherry-től 15 tmf-re keletre kellett várakoznia rá szeptember 23-ig. Szeptember 22-én 20:00 körül az Emden megérkezett az elrendelt elsötétítés ellenére fényárban úszó Madrász elé. Az időpontválasztás szerencsés volt, mivel a hatóságok – a kereskedelmi hajózás beindítása érdekében – épp aznap nyilvánították ismét biztonságosnak a Bengáli-öblöt, így egy sikeres támadás a britek hitelességének még jobban árthatott. Az Emden a mólókat mintegy távolságra megközelítve nyitott tüzet a kikötőben lévő hat olajtárolóra, melyek közül kettőt lángra gyújtott, hármat pedig megrongált. A kikötőben lévő egyik kereskedelmi hajót is eltalálta az egyik lövedéke, valamint az olajtárolók melletti partvédő üteg egyik lövegét is megrongálta. Az üteg négy lövést adott le a német cirkálóra, melyek azonban jó száz méterre csapódtak mögötte a vízbe. A rövid tűzcsapás során az Emden 130 lövést adott le, majd megtévesztésül északi irányba folytatta az útját, hogy látótávolságon kívülre kerülve déli irányra álljon. A cirkálóról az éjszaka még 50 tmf (90 km) távolságból is lehetett látni a lángoló olajtárolók fényét. A rajtaütés másnapján a brit hatóságok ismét leállíttatták a Bengáli-öböl hajóforgalmát. Még nem telt el 24 óra azóta, hogy biztonságosnak nyilvánították a közlekedést a térségben. A lövetésben 5 fő veszítette életét és 12 sebesült meg, a polgári épületekben elhanyagolható károk keletkeztek. Az Emden Indiai-óceánon való ténykedésének első hónapjában az itteni export 61,2 százalékkal maradt el az előző év hasonló időszakához képest, a biztosítási összegek a két-háromszorosukra nőttek. A rajtaütés hatását fokozta az is, hogy ugyanezen a napon került sor Papeete lövetésére is Tahitinél. Spee tengernagy Dél-Amerika felé haladó hajóraja szénvételezés céljából kívánt megállni itt, de a francia partvédelmi ütegek tüzet nyitottak rá, amit a német hajók viszonoztak. #### Portyázás Colombótól nyugatra (I.) bélyegkép\|jobbra\|400px\|Az antant hadihajóinak helyzete a Gryfevale Colombóba érkezésekor az „első minikoi portya” után (1914. szeptember 29.) A madrászi akciót követően von Müller eredeti szándéka szerint Simaloer (Simalur) szigetének közelében találkozott volna a szénszállítóival, de ehelyett Ceylon nyugati partjainál való tevékenység mellett döntött. A Laccadive-szigetek észak-déli irányban húzódó két nagy korallzátonya közötti 120 tmf széles szoroson haladtak át az Áden és Colombo között közlekedő hajók, ami egyben a Távol-Keletről és Ausztráliából a Szuezi-csatorna és Perzsa-öböl felé tartó hajóforgalmat is jelentette egyben, így az itteni vizek gazdag vadászterületnek ígérkeztek. Ez már a Königsberg vadászterületéhez tartozott, de e könnyűcirkáló felől nem kapott híreket, ezért vállalkozott a nyugatabbra való portyázásra. Szeptember 25-ikén ezeken a vizeken elsüllyesztette a brit King Lud és Tymeric kereskedelmi hajókat, és elfogott egy harmadikat, a Gryfevale-t, melyet a foglyok elhelyezése végett maga mellé vett. Szeptember 27-én elfogta a Buresk szénszállítót, mely jó minőségű szenet szállított és ezért zsákmánylegénységgel ellátva szintén maga mellé vett. Még ezen a napon feltartóztatta a brit Ribera és Foyle kereskedelmi hajókat és elsüllyesztette őket. Aznap este a Gryfevale-t a rajta lévő foglyokkal szabadon engedte és előbb megtévesztésként nyugati irányba haladt, majd a Maldív-szigetek felé vette az útját, ahol fogytán lévő üzemanyagkészleteit kívánta kiegészíteni. Ide szeptember 29-én érkezett és egy napot töltve itt szenet vételezett a Markomanniáról, majd ezt a szénszállítót a Simaloer szigethez küldte, hogy az előzőleg ide küldött Pontoporosról szenet vételezzen, annak zsákmányszemélyzetet magához vegye és az itt lévő német szénszállítókat egy a Kókusz-szigeteknél meghatározott találkozási helyre küldje. De itt a két hajót – öt holland hadihajó asszisztálása mellett – a brit Yarmouth cirkáló elfogta és a Markommaniát elsüllyesztette, a Pontoporost pedig Szingapúrba küldte. Az Emden ezt követően az Áden és Ausztrália valamint a Kalkutta és Mauritius közötti hajózási útvonalakon cirkált két napig, de ekkor nem járt sikerrel. Előbbi útvonalát északabbra helyezték át, amiről a németeknek nem volt tudomása. Von Müller innen Diego Garcia felé hajózott el, hogy itt karbantartást végeztessen a hajtóműveken és pihenési lehetőséget biztosítson a legénysége számára. Közben a Gryfevale szeptember 29-én befutott Colombóba, ahol az előző napokban elfogott számos hajó hírére a Colombótől keletre és nyugatra lévő vizeket nem biztonságosnak nyilvánították, de ennek hatására az egész Indiai-óceánon zajló antant hajóforgalom megbénult. Nagy késedelmet szenvedtek az európai hadszínterekre szánt csapatszállítmányok is. Diego Garciánál október 9-ikén reggel kötöttek ki. Az itteni brit helyőrségnek még nem volt tudomása arról, hogy Nagy-Britannia és Németország háborúban áll egymással, így az Emden baráti fogadtatásban részesült, amit hasonlóan viszonzott. A németek megjavították az egyik helyi brit lakos motorcsónakját és elvállalták postaküldemények továbbítását, mivel a szigetre csak évente két alkalommal kereste fel postahajó. A cirkáló másnap 11:00-ig maradt az atollnál és szén vételezése mellett még a hajótest vízvonal alatti részét is megtisztították a lerakódásoktól, amiben a helyi brit alattvalók is készségesen segítségükre voltak. Ezután visszatért a Colombótól nyugatra eső vizekre és folytatta a vadászatot a kereskedelmi hajók után. Időközben október 12-én a britek a hollandok által meghatározott felségvizeken belül elfogták a Markomanniát (és a vele lévő Pontoporost), megfosztva ezzel az Emdent az egyik szénszállítójától. A britek a szénszállító elfogásából arra következtettek, hogy a német cirkáló még a délebbi vizeken tartózkodhat és október 13-ikán a Hampshire illetve a mellé beosztott Empress of Asia segédcirkáló a Chagos-szigetek fel indult meg. Október 13-14-ikén az Emden az ellenséggel ellentétes irányban, de 300 tmf távolságra haladt újabb célpontja felé, a lehallgatott rádióüzenetek alapján ismét biztonságosnak ítélt Colombo-Áden útvonalhoz. Eközben ismét észlelte a Hampshire rádiójeleit. Az Empress of Asia október 15-ikén ért Diego Garciára és a britek ekkor szereztek tudomást az Emden pár nappal korábbi ittlétéről. #### Portyázás Colombótól nyugatra (II.) bélyegkép\|jobbra\|400px\|Az antant hadihajóinak helyzete St. Egbert Cochinba érkezésekor a „második minikoi portya” után (1914. október 20.) Október 16-án éjjel Minikoi előtt az Emden elfogta a Clan Grant brit gőzöst, majd nappal egy Angliából Tasmániába tartó 473 tonnás kotróhajót, a Ponrabbelt. A két hajót együtt süllyesztették el még aznap, utóbbit a legénységének nagy örömére. Az esti órákban fogták el a Benmohr gőzöst értékes darabárukkal a fedélzetén. Október 18-án ejtette el a legértékesebb zsákmányát, a vadonatúj Troilust (), akinek kapitánya nehezen viselte, hogy előzőleg Colombóban a hatóságok teljesen biztonságosként ajánlották számára az útvonalat. Aznap este fogta el a St. Egbert gőzöst, mely Amerikába szállított árut, ezért von Müller zsákmányszemélyzetet küldött át és a foglyokat átszállította a fedélzetére. Éjfél után a brit admiralitás megbízásából szenet Angliából Hongkongba szállító Exford gőzöst fogta el, melyet szénszállítóként szintén maga mellé vett. Az Emden ekkor északnak vette az irányt, hogy a kereskedelmi útvonalaktól eltávolodva vegye számba a zsákmányát és végezze el nyugodt körülmények között az ezzel járó munkálatokat. Ezzel végezve másnap elsüllyesztették a Troilust és a Chilkanát, a St. Egbertet pedig szabadon engedték foglyokkal a fedélzetén. Von Müller a kapitányának meghagyta, hogy ne Colombóba vagy Bombay hajózzon, hanem India nyugati felén egy kikötőbe, lehetőleg Cochinba. Ezzel amellett, hogy időt tudott nyerni, a német parancsnok még azt is el akarta érni, hogy egy újabb indiai városban menjen híre a tevékenységének. Az Emden ezúttal déli irányra állt, majd északi irányra akkor, mikor még vélhetően látták a St. Egbertről, a sötétség beálltával pedig délnek kanyarodott és Ceylontól távolságot tartva kerülte meg a szigetet keleti irányra állva, mivel von Müller úgy döntött, hogy végrehajtja a Penang ellen régóta tervezett rajtaütést. A St. Egbert von Müller kérésének megfelelően Cochinba kötött ki október 20-án. Az észlelésre reagálva több cirkálót a körzetbe rendeltek, Grant kapitány, az antant erők parancsnoka maga a Hampshire-rel és az Empress of Asia segédcirkálóval a Maldív-szigetekhez hajózott, ahol feltételezése szerint az Emden szénvételezés céljából megállhatott. Október 21-én reggel 8 körül az Empress of Asia mindössze 10 tmf távolságra volt az Emdentől és a Hampshire is csak 25-re, de a párás idő miatt nem észlelték egymást a felek. Az újabb német portya hatására a brit admiralitás úgy ítélte meg, hogy az Indiai-óceánon nem rendelkezik kellő erővel minden feladat ellátásához, ezért Japánhoz fordult segítségért egy, de lehetőleg több cirkáló átirányítását kérve. A japánok válaszukban egy egész cirkálórajt ajánlottak fel segítségként, amit egy altengernagy irányításával küldtek volna el és akivel a brit hadihajóknak is együtt kellett volna működnie. Brit részről megfontolták a felajánlást és úgy ítélték meg, hogy nem tudják nélkülözni a japán segítséget, ezért el kell fogadják azt, de a cirkálórajuk működési határát a keleti hosszúság 90°-ában határozzák meg, azaz a Bengáli-öbölnek is csak a keleti felének ellenőrzését bízzák rájuk. Ehhez Szingapúr, Penang és Rangoon kikötőit kínálták fel támaszpontokként. #### Penangi csata bélyegkép\|jobbra\|300px\|A „penangi csata” ábrázolása térképen (Bővebb térkép található ezen az oldalon) Az Emden a Nikobár-szigeteknél való szénvételezés után október 27-én éjjel útnak indult Penang felé. Az indulást úgy időzítették, hogy hajnalban érjenek a Maláj-félsziget nyugati részén lévő kikötőhöz 02:00 után, mikor már nem lesz holdfény, így a magaslati megfigyelőpontokról ne lehessen túl korán észlelni. Északi irányból közelítve október 28-án 03:00-kor érkeztek a kikötő elé a német beszámolók szerint felvont német csúcszászlókkal, 18 csomós sebességgel haladva és az álkéményt felvonva. Az őrszemei hamar kiszúrtak egy a tatfényeit ki nem oltott hadihajót, melyről közelebb érve megállapították, hogy az orosz Zsemcsug az, a csuzimai csatát is megjárt veterán cirkáló. A Zsemcsug a kazánjainak javítása miatt kötött ki két nappal korábban Penangban és közülük csak egy volt üzemképes, ami azt jelentette, hogy nem volt mozgásképes és a lőszerfelvonói sem üzemeltek. Minden ágyúnál csak öt lövedék volt készenléti lőszerként elhelyezve és egy löveg volt csőre töltve. Az Emden 200 méterre elhaladva a Zsemcsug mellett 05:18-kor kilőtt rá egy torpedót, majd rögtön utána tüzet nyitott rá ágyúival. A Zsemcsugot a torpedó a hátsó kéményének magasságában érte, aminek hatására kezdett megdőlni és az ágyúlövedékek találatai is gyorsan súlyos károkat okoztak rajta. Az Emden a kikötő belsejében megfordulva ismét az orosz cirkáló mellett készült elhaladni. Az egyik orosz lövegnek sikerült lövéseket leadnia, de találatot nem ért el a német cirkálón, de megrongált vele egy a kikötőben horgonyzó kereskedelmi hajót. Von Müller egy második torpedó kilövésére is parancsot adott, miközben ágyúival is ismét tűz alá vette. Ez a torpedó a parancsnoki torony alatt érte és hatalmas robbanást okozott, mely kettészakította az orosz hadihajót. Mire a robbanás füstje szertefoszlott, a Zsemcsug már elsüllyedt és csak az árbócai látszottak ki a vízből. 81 orosz tengerész veszítette életét és 129 sebesült meg. Közülük heten később belehaltak sérüléseikbe. A szintén a támaszponton tartózkodó francia D’Iberville cirkáló és a Fronde romboló géppuskákból pontatlan tüzet nyitott a már távozóban lévő német cirkálóra. A kikötőből kifelé menet találkozott a lőszert szállító brit Glenturret teherhajóval, melyre hogy megállítsa, tüzet nyitott és a kéményét megrongálta. A megálló teherhajóra zsákmányszemélyzetet küldtek át, a kapitány pedig azt közölte, hogy a hajója paraffint szállít, de valójában jelentős mennyiségű lőszerrel volt megrakva a hajója. Eközben egy újabb hajó közeledését észlelték az Emdenről, ezért gyorsan visszahívták a zsákmányszemélyzetet, hátrahagyva a nagyértékű zsákmányt. A közeledő hadihajó a francia Mousquet romboló volt, melyet rövid üldözés és tűzharc során az Emden szintén elsüllyesztett. A francia hajótörötteket fedélzetére vette és 08:00 körül útnak indult. Közben a kikötőben lévő francia hadihajók felfűtötték a kazánjaikat és a német cirkáló után indultak. Közülük a Fronde igyekezett az Emdent szemmel tartani, de egy esőfelhőben elvesztették egymást szem elől. Október 30-án az Emden megállította a brit Newburn gőzhajót és a francia tengerészeket átküldte a fedélzetére, miután azok aláírtak egy papírt arról, hogy a háború során már nem fognak fegyvert Németország ellen. A Penang elleni rajtaütés nagy sokként érte az antanthatalmakat és hatására az Ausztráliából útnak indítandó nagy konvojok jelentős késedelmet szenvedtek, mivel a kíséretüket meg akarták erősíteni. Az Indiai-óceánra tervezték átirányítani a Földközi-tengerről a Gloucester, Német Kelet-Afrika partjaitól – ahol a britek tartós blokád alá vették Rufiji folyón felhajózó Königsberget – a Dartmouth és Weymouth könnyűcirkálókat. #### Kókusz-szigeteki csata bélyegkép\|jobbra\|300px\|A von Mücke elsőtiszt vezette különítmény partra száll a Direction-szigeten – háttérben az Ayesha bélyegkép\|jobbra\|300px\|A kókusz-szigeteki csata német vázlata A brit gőzhajó elengedése után az Emden délnek fordult és Simaloer szigetnél találkozott a Bureskkel. Von Müller úgy döntött, hogy támadást intéz a Kókusz-szigeteken lévő kommunikációs állomás ellen és ezáltal igyekszik azt a gyanút kelteni, hogy tevékenységét az Ausztráliához közelebb eső vizekre teszi át. Ettől azt várta, hogy erőket vonhat el az Indiai-óceánról és ezáltal megkönnyítheti maga számára a portyázásokat, amiket nyugatabbra folytatott volna. Útban a Kókusz-szigetekhez két napot töltött a Szunda-szoros előtt portyázva, de nem észlelt itt hajóforgalmat. Ezután a Kókusz-szigetekhez hajózott, ahol előbb a szigetektől északra 30 tmf-re kellett találkoznia az Exforddal november 7-én. Az Exfordra nem találtak rá a megbeszélt helyen, de von Müller nem akarta addig végrehajtani az akcióját, míg ezt a szénszállítójáról biztosat nem tud, ezért másnap ismét keresni kezdte, míg rá nem talált. Emiatt a rádióállomás elleni rajtaütés egy napot késett, ami utólag végzetes késedelemnek bizonyult. Azt tervezte, hogy ezt követően Szokotra szigete környékén folytat portyázást és az Exford szénszállítót ide küldte előre Julius Lauterbach fregatthadnagy vezetésével, míg a Buresket maga mellett tartotta. A rádió- és kábelállomásnak helyet adó Direction-szigethez november 9-ikén 06:00 körül érkezett meg. Mivel nem voltak brit hajók a környéken, a német parancsnok Hellmuth von Mücke elsőtiszt vezetésével egy partraszálló egységet indított útnak csónakokon a szigethez. A 47 fős egység 3 tisztből, 6 altisztből és 38 matrózból állt, fegyverzetüket négy géppuska valamint 30 karabély adta. Még a csónakok partra érése előtt az Emden rádión magához rendelte a Buresket, hogy minél előbb megkezdhessék a szénraktárak feltöltését. Az ismeretlen kódjelű üzeneteket észlelve a sziget rádióállomása a cirkáló kiléte felől érdeklődött, amire azonban nem kapott választ. Ekkor az „Idegen hajó a [kikötő]bejárat előtt” (Strange ship off entrance) vészjelzést adta le. A további üzenetek leadását a németeknek sikerült zavarniuk. Ahogy a német partraszálló csapat a német hadilobogóval ellátott csónakokon közelebb ért, a szigeten lévők számára egyértelművé vált, hogy az Emden az azonosítatlan cirkáló. Ezután az „Emden van itt” üzenetet sugározták és küldték folyamatosan a tenger alatti kábeleken, míg a németek ki nem iktatták a berendezéseket. Az első, azonosítatlan hajó felbukkanását jelző rádióüzenetet vételezte az ekkor a szigettől épp csak 50 tmf (80 km) távolságra elhaladó csapatszállító konvoj, melynek parancsnoka a Sydney könnyűcirkálót küldte ki a Direction-szigethez az eset kivizsgálására. Az ausztrál cirkáló nagy sebességgel közelített és 09:00-kor az Emdenről már észlelték a Sydney füstjét, de előbb a csatlakozásra felszólított Buresknak vagy egy gyorsjáratú postahajónak gondolták és csak 30 perccel később azonosították ellenséges cirkálóként. A szárazföldről már nem tudott visszatérni az állomást kiiktató egység a hajóra. Az Emden látva, hogy az összecsapás elkerülhetetlen lesz, észak-északnyugati irányba indult meg és igyekezett a számára kedvező szélirányból fakadó taktikai előnyét megtartani. A szigettől kissé keletre, északról érkező ausztrál cirkáló jobbra kanyarodva megfordult és az Emdenével közel párhuzamos irányra állt. Ahogy a két cirkáló között lassan csökkent a távolság, az Emden elsőként nyitott tüzet távolságra és már a harmadik sortüzével találatot ért el ellenfelén. Az Emden tüzérei az ellenfél belövése után gyors, 10 másodperces időközönkénti sortüzeket adtak le. Von Müller azt remélte, hogy a heves tűzzel még az előtt el tudja dönteni az összecsapást, mielőtt a Sydney erősebb lövegeivel találatokat ér el. Két korai találat kiiktatta a Sydney távmérőit. A hátsó tűzvezetési központot ért találat több emberrel is végzett, míg az elülsőt ért lövedék nem robbant fel, csak a parancsnoki híd közelében lévő távmérőt iktatta ki. A Sydney-nek jóval tovább tartott a célpont belövése, de ezután egyre gyakrabban betaláltak és komoly károkat okoztak a német cirkálóban, amelyik igyekezett torpedótámadás végrehajtásához közelebb kerülni a Sydney-hez. Az első Emdent ért találat a rádiószobát találta telibe és minden ottlévővel végzett, egy másik találat az egyik elülső ágyú kezelőszemélyzetét tette harcképtelenné. 09:45-kor von Müller a Sydney felé fordulva ismét megpróbált torpedótámadást végrehajtani, de az ausztrál cirkáló nem engedte magához elég közel. Öt perccel később egy lövedék a kormányművét rongálta meg és egy másik lövedék repeszei miatt a kézi kormánymű szorult meg. Ezután az Emdent már csak a hajócsavarjaival lehetett irányítani. A Sydney lövedékei közben tönkretették a távmérőket is és súlyos veszteségeket okoztak a német legénység soraiban. bélyegkép\|jobbra\|300px\|Az Emden (háttérben) túlélőit a Sydney-re hajózzák át A német parancsnok tett egy harmadik próbálkozást is a torpedók hatótávolságán belülre kerülésre, de a Sydney gyorsan kitért ekkor is. Röviddel 10:00 után egy gránát a jobb oldali negyedik ágyúhoz kikészített muníciót felrobbantotta és nagy tüzet okozott a fedélzeten. Nem sokkal ezt követően negyedszer is megpróbálkozott von Müller a torpedótámadással, de a Sydney ekkor is túl messze volt. 10:45-re az Emden ágyúi jórészt elhallgattak, a felépítményét letarolták a lövedékek és a két kéményét ellőtték csakúgy mint a főárbócát. Látva, hogy a hajója harcképtelené vált, von Müller úgy döntött, hogy az Északi-Keeling-szigeten partra futtatja, növelve ezáltal a legénység túlélési esélyeit. 11:15-kor az Emden a sziget előtti zátonyra futott, majd a hajtóműveit és a kazánjait elárasztották vízzel. A lövegeinek závárzatát és a torpedókilövéshez használt célzóberendezéseket a vízbe dobták, a kódkönyveket és a titkos iratokat pedig elégették. A Sydney még pár sortüzet leadott a zátonyra futott, már harcképtelen hajóra, majd az időközben az Emden korábbi hívására felbukkanó Buresk üldözésére indult. A szénszállítót a Sydney közeledését látva a német zsákmánylegénysége elsüllyesztette. A Sydney a hajón tartózkodókat a fedélzetére vette, majd visszatért az Emdenhez. Habár a német cirkáló már semmiféle fenyegetést nem jelentett számára, a brit parancsnok megérdeklődte, hogy megadja-e magát. A jelzést a németek nem tudták dekódolni, mivel a kódkönyveket már mind megsemmisítették és ezt tudatták az ausztrál hajóval. A kérdést többször is feltették és miután választ nem kaptak rá, ugyanakkor az Emden hadilobogója még mindig fel volt vonva, Glossop kapitány ismét tűzparancsot adott ki. Az öt percig tartó bombázásban körülbelül 30 tengerész veszítette életét. Miután a hadilobogót az egyik főárbócra felkúszó matróz lehozta és a fedélzeten egy fehér zászlót mutattak fel, a Sydney felhagyott a lövetéssel. bélyegkép\|jobbra\|300px\|A zátonyra futtatott Emden az Északi-Keeling-szigeten Az ütközet során az Emden 16 találatot ért el a Sydney-n. Az ausztrál hajón 4 fő veszítette életét és 12 fő sebesült meg. A Sydney 670 lövést adott le és saját becslése szerint kb. 100 találatot ért el. Az Emdenen 133 fő veszítette életét és 65 fő sebesült meg. Az ütközet német túlélői a következő két nap során hadifogságba kerültek. A sebesülteket Ausztráliába szállították, míg a sértetleneket egy máltai hadifogolytáborban helyezték el. Ők a háború után, 1920-ban térhettek haza. A Direction-szigetre küldött 47 fős egység elkerülte a hadifogságot. Az ütközet alakulását figyelemmel kísérve látták, hogy az az Emden számára kedvezőtlenül fog végződni. Von Mücke ezért a szigeten lévő 70 tonnás Ayesha nevű szkúnert elkobozta és még aznap este elhagyták vele a szigetet, így mire a Sydney másnap a Direction-szigetre küldött egységeket, a németeket már nem találták ott. Az Ayeshával von Mücke a Holland Indiához tartozó Padanghoz hajózott, ahol a holland hatóságok megtagadták számára az ellátást és maximálisan 24 órás tartózkodást engedélyeztek számára. A szkúner az éj leple alatt kihajózott, bízva abban, hogy a kikötőkben veszteglő és a szándékukról értesített német kereskedelmi hajók közül legalább az egyik meg fog jelenni. A megadott koordinátán a Choising bukkant fel és az Ayesha elsüllyesztése után a német csapat ennek fedélzetére átszállva hajózott tovább a Vörös-tengerig. Kalandos körülmények között, a betegségek és a beduin támadások következtében három főt veszítve érkeztek meg a Hedzsász-vasútvonalhoz. Innen már a vasúttal továbbutazva 1915 júniusában érkeztek meg Konstantinápolyba, ahol lejelentkeztek Wilhelm Souchon altengernagynál. ## A hajóroncs későbbi sorsa A hajóroncsnál és az Északi-Keeling-szigeten maradt holttestek eltemetésére az ütközet után csaknem két héttel a Cadmus nevű szlúp kapott parancsot. A brit hajó matrózainak elmondása szerint a trópusi klíma miatt ez rendkívül kellemetlen feladat volt. Néhány torpedót is kiemeltek a víz alatti torpedóvető csövekből és tanulmányozás céljából Nagy-Britanniába küldték őket. 1915-ben egy japán társaság felvetette, hogy az Emdent ki lehetne javítani és úszóképessé lehetne tenni, de a roncsát megvizsgáló ausztrál Protector ágyúnaszád úgy találta, hogy a hullámverés már olyan mértékben megrongálta a hajótestet, hogy a helyreállítása már nem megoldható. 1919-ben olyan valótlan híresztelések kaptak szárnyra, miszerint a hajóroncs csaknem teljesen széttört és eltűnt a hullámok alatt. A várakozásokkal ellentétben a következő évek erős hullámverése és tájfunjai csekély károkat okoztak benne. Csak a húszas évek elején tört le és süllyedt el az ütközetet erősen megszenvedő tatrész a hátsó árbóccal együtt. Az 1930-as években egy japán hajómentő vállalat hozzákezdett a roncs elbontásához, melynek során főként a nagy értékű színesfémeket és a páncéllemezeket emelték ki belőle. A hajóépítéshez használt acélból készült kések a térségben sokáig nagyon keresettek voltak. A második világháború megszakította a roncs elbontását és azzal csak az 1950-es években végeztek. Egy 1954-ben tomboló különösen heves vihar az Emden utolsó még látható részeit is víz alá vitte. A hajógerinc egyes részei, a gépek és az egyik hajócsavar még száz évvel később is fellelhetők a helyszínen. Mivel az Északi-Keeling-sziget lakatlan és a kókusztermés leszüretelése miatt is csak ritkán keresik fel, az Emden maradványainak nyughelye gyorsan feledésbe merült és a hajó iránti érdeklődés 1970-es évektől való feléledése óta is nagyon nehezen közelíthető meg. 1982-ben az ausztrál kormányzat a hajóroncsot emlékművédelem alá helyezte. Azóta csak különleges engedéllyel szabad hozzá lemerülni. 1927. március 15-én a Reichsmarine Emden könnyűcirkálója a világ körüli útja során felkereste a viszonylag még érintetlen roncsot és megemlékezési ünnepséget tartott mellette. Ez volt az egyetlen (hivatalos) látogatás a szigeten egy német hadihajó részéről. A kimentett birodalmi hadilobogót Németországba vitték és végül a lübecki Mária-templomban tűzték ki. Az Emden 10,5 cm-es ágyúi közül hármat leszereltek a hajóról három évvel az ütközet után. Az egyiket a sydney-i Hyde Parkban állították ki, egy másik a Kuttabul tengerészeti támaszponton (Sydney fő haditengerészeti támaszpontján) lévő Royal Australian Navy Heritage Centre-ben található, míg a harmadik a canberrai Australian War Museumban van kiállítva. Az Emden hajóharangja és tatjának emblémája jelenleg az Australian War Memorial gyűjteményét gazdagítja. Több más az Emdenről származó tárgyat, egy sérült 10,5 cm-es gránáthüvelyt. a hajótest egyik szegecsét és egyenruhákat szintén kiállítottak az Australian War Memorialban. ## Tevékenységének mérlege bélyegkép\|jobbra\|300px\|Az Emden egyik 10,5 cm-es ágyúja a sydney-i Hyde Parkban A háború első három hónapja során az Emden mintegy -et () tett meg, megsemmisített két antant hadihajót és elfogott 23 ellenséges kereskedelmi hajót összesen hajótérrel, ezek közül csak 16 brit hajót süllyesztett el, melyek hajótere a segédcirkálóvá átalakított orosz Rjazany gőzössel együtt hajóteret tett ki. Négy elfogott brit hajót továbbengedett, egy brit illetve egy görög hajót pedig szénszállítóként alkalmazott. Tevékenységével az antant jelentős számú hadihajóját kötötte le és vonta el őket más hadszínterekről. Cirkálóháborúját segítette, hogy a britek kelet-indiai állomáshelyét (East Indies Station) főként a Königsberg elleni hadműveletek kötötték le és az elfogására irányuló műveleteket a kínai állomáshelyről (China Station) kellett megszervezni. A hadifogságba esett tengerészeit Szingapúrba szállították. A várost egy brit zászlóalj innen való áthelyezése után már csak az észak-indiai muszlimokból álló 5. indiai könnyű gyalogsági ezred (5th Indian Light Infantry Regiment) illetve a Malay States Guides védelmeztek. A német hadifoglyoknak sikerült a fogvatartóikat lázadásra szítani, ami 1915. február 15-én tört ki. A rendőrség és a kikötőben lévő hajók matrózai azonban leverték a lázadókat. ## Emlékezete ### Korabeli megítélése A portyázásának sikerei és főként az ellenséggel szemben tanúsított lovagias fellépése a könnyűcirkáló elpusztítása után nagy visszhangot váltott ki a nemzetközi sajtóban. Az Emden hamar az egész háború egyik legismertebb hajójává vált. Figyelemre méltóak az ellenség sajtójában megjelent cikkek, a londoni Times például ezt írta: A hírt, miszerint az ‚Emden‘-t végül megtalálta elkerülhetetlen végzete, idehaza természetesen nagy megkönnyebbüléssel fogadták. [...] A sorsa azonban még másfajta érzelmeket is felszínre hozott: Szeptember első napjai óta, mikor az ‚Emden‘ feltűnt a Bengáli-öbölben, a tetteit merészség és vállalkozó kedv jellemezték. Olyan tulajdonságok, melyek az Angliáéhoz hasonló tengerészeti hagyományokkal rendelkező nép körében elismerésre kell hogy találjanak. [...] A sorsa a létért folytatott tisztességes harc volt. [...] Mégsem lehetett a cselekedeteit durvasággal vagy erőszakossággal illetni. [...] Köszöntjük von Müller kapitányt, mint bátor és lovagias ellenfelet. [...] A tengeri háborúk újabb kori történetében csak kevés olyan esemény történt, melyek figyelemre méltóbbak a kis ‚Emden‘ ragyogó pályafutásánál. A semleges országokban is szokatlanul pozitív visszhangot váltott ki elvesztésének híre. Az olasz Corriere della Sera 1914. november 12-ikei számában egy kifejezetten patetikus cikk jelent meg, melyben ezek a sorok is olvashatóak voltak: A magányos hajó [...] babérkoszorút vívott ki a német haditengerészet számára, melyet sem az idő, sem a sorsok nem hervasztanak el. [...] Dicsőség az ‚Emden‘-nek az óceán messzeségein és az emberiség emlékezetében. A norvég Aftenposten tömör értékelést fogalmazott meg: Amit az ‚Emden‘ véghezvitt, az példa nélkül áll a háborúk történetében. A látványos sikerei révén az Emden az egyik legismertebb német hadihajóvá vált, köszönhetően az akkoriban hozzáférhető sajtótermékeknek is. Az Emden zsákmánytisztje, Julius Lauterbach később könyvekben és előadásokon számolt be az élményeiről. Von Mücke sorhajóhadnagy, a Kókusz-szigetekre küldött egység vezetője két könyvet is írt „Emden” illetve „Ayesha” címmel. Ezek még a háború alatt többszázezres példányszámban fogytak el. Franz Joseph von Hohenzollern, a császár unokaöccsének és a cirkáló egyik torpedótisztjének könyve Emden: Meine Erlebnisse auf S.M Schiff Emden (Emden: Élményeim Őfelsége Emden hajóján) címmel jelent meg 1925-ben. ### Kitüntetések Elvesztése után Vilmos császár Vaskereszttel tüntette ki a cirkálót és bejelentette, hogy ugyanezzel a névvel egy új cirkálót építenek a tiszteletére. Ez a hajó lett az Emden (II) és a császár utasítására az orrára egy nagy Vaskeresztet erősítettek, megemlékezve az elődjére. A harmadik hasonló nevű, a húszas években a Reichsmarine részére épült cirkáló szintén viselte a Vaskeresztet valamint az „Indiai-óceán”, „Penang”, „Kókusz-szigetek” és „Ösel” harci kitüntetéseket. Az utóbbi a második Emden Balti-tengeren szerzett érdemeiért járt, ahol az az Ösel szigetnél folyó harcok során több orosz rombolóval és torpedónaszáddal került harcérintkezésbe. A Bundesmarine két fregattja viselte az Emden nevet: az 1959-ben lefektetett gerincű Emden a Köln-osztályból és az 1979-ben lefektetett gerincű Emden a Bremen-osztályból. A teljesítményére emlékezve mind a négy hasonló nevű utódja viselte a Vaskeresztet a hajóorron avagy a felépítményen. Az utolsó ütközet túlélői jogosulttá váltak családnevükben az „Emden” utótag örökletes használatára. A hajó utolsó parancsnokát, Karl von Müller sorhajókapitányt Emden és Blankenburg városok díszpolgárukká tették meg. ### Emlékezete Indiában A német cirkáló meglepetésszerű, látványos támadása mély nyomot hagyott az indiai lakosság emlékezetében és neve fogalommá vált több helyi nyelvben. Amdan formában bekerült a szingaléz és a tamil nyelvbe és ezzel a szóval erős, ravasz embereket illetnek. A malajálam nyelvben az Emadan szó „nagy, erős dolgot” jelöl, avagy valamit, ami „olyan nagy mint az Emden”. ### Megfilmesítés Az Emden háborús cselekedeteit több film is feldolgozta, közte az 1915-ben készült How We Beat the Emden és a How We Fought the Emden (mindkét cím jelentése kb.: Ahogy legyőztük az Emdent) valamint az 1928-ban készült The Exploits of the Emden (Az Emden [hős]tettei). Ezek a filmek mind Ausztráliában készültek. Németországban 1926-ban jelent meg az Unsere Emden (A mi Emdenünk) némafilm, melynek anyagát felhasználták az 1932-ben készült Kreuzer Emden, valamint az 1934-es Heldentum und Todeskampf unserer Emden (A mi Emdenünk hősiessége és halálos küzdelme) című filmekhez. Mind a három német alkotást Louis Ralph rendezte. 2012-ben Die Männer der Emden címmel jelent meg egy alkotás, mely a Direction-szigeten rekedt csoport kalandjait és hazatérését igyekezett bemutatni. A film a mai német művészeti felfogásnak megfelelő defetista üzenetet közvetíti: ábrázolása szerint a hazatérő tengerészek nem részesülnek megfelelő megbecsülésben, egyikük, Karl Overbeck fregatthadnagy pedig a történetbe beleszőtt romantikus szál szerint szerelmével egy csónakban átszökik Svédországba. A dezertőr így elkerüli segítője, Kluthe altiszt sorsát, aki számos bajtársával együtt a skagerraki csatában veszti életét. `*Az elengedett illetve el nem süllyesztett hajók hajótere zárójelbe téve.` ## Fordítás

Tarkan (énekes)

Tarkan (szül. Tarkan Tevetoğlu, ejtsd: [tarkan tevetólu] ), Alzey, NSZK, 1972. október 17.) az egyik legismertebb török popénekes. Albumai rendszerint több millió példányban kelnek el, 2007-ig több mint 15 milliót adtak el belőlük. Európában és Amerikában is ismert, főleg a Şımarık című dala miatt, amit Sezen Aksu-val közösen írtak. Másik nagy slágere a Şıkıdım. A Rhapsody nevű internetes zenei magazin az európai popzene egyik kulcsfigurájának nevezte, aki debütáló dalával mérföldkőnek számít saját műfajában. Több dalát is feldolgozták különböző nyelveken, a Şımarık-ot például több mint húsz nyelven adták már elő; legismertebb feldolgozása Holly Valance Kiss Kiss című dala. Az élő koncertjeiről ismert sztár Törökországra gyakorolt hatását a Washington Post Elvis Presley Amerikára gyakorolt hatásával hasonlította össze, az Atlantic Records alapítója, Ahmet Ertegün pedig azt nyilatkozta, hogy sohasem látott még a Tarkanéhoz fogható előadást. ## Életrajz Tarkan gyermekkorában az NSZK-ban élt (apja vendégmunkás volt) mindaddig, míg 1986-ban a család vissza nem költözött Törökországba, amikor a fiú 14 éves volt. Öt testvére van: édesanyja, Neşe első házasságából egy bátyja, Adnan és két nővére, Gülay és Nuray, valamint két édestestvére: Hakan és Handan. Szülei egy képregényhősről nevezték el, a Tarkan név egyébként ősi türk eredetű, jelentése: tiszteletreméltó, kiváltságos, vezér. Édesapja, Ali 1994-ben meghalt, édesanyja három évvel később férjhez ment Seyhun Kahraman építészhez. ### Tanulmányai Tarkan Karamürsel városában járt középiskolába, mellette pedig előbb a Karamürsel Musiki Cemiyeti majd az Üsküdar Musiki Cemiyeti zeneiskolában kapott hagyományos, komolyzenei nevelést. Apjával való nézeteltérései miatt – miután befejezte a középiskolát – Isztambulba ment szerencsét próbálni, itt fedezték fel tehetségét. Tanulmányait később, már ismert énekesként folytatta a New York-i Baruch Főiskola hallgatójaként, ahol angol nyelvtudását tökéletesítette. Tanulmányait itt nem fejezte be. ## Karrier ### A kezdetek Tarkan karrierje 1991-ben kezdődött el, mikor Mehmet Söğütoğlu, az İstanbul Plak kiadó tulajdonosa felfedezte az akkor 19 éves fiút. Tarkan első lemeze, a Yine Sensiz (Megint nélküled) ekkor jelent meg. Az album már tartalmazott Tarkan által írt dalokat és az 1990-es évek népszerű pop stílusát tükrözte, török elemekkel vegyítve. Ekkor került szoros barátságba a vele egykorú Ozan Çolakoğlu zeneszerzővel, akivel több sikerdalt is írt. A Yine Sensiz 700 000 példányban kelt el és Tarkan azonnal a középpontba került, bár a közönség vegyes érzelmekkel fogadta a törökök számára kirívónak és „illetlennek” számító megjelenése miatt: előszeretettel hordott szakadt farmert, kigombolt inget és fülbevalót, ami különösen felháborította a konzervatívabbakat. ### A Sezen Aksu-korszak 1994-ben az első album sikerét követően megjelent az A-Acayipsin (Olyan különös vagy), ekkor kezdődött Tarkan szoros együttműködése Törökország ünnepelt dívájával, a „Kis Verébbel”, Sezen Aksuval. Sezen két dalt írt a lemezre, a Hepsi Senin Mi? (Ez mind te vagy?) szövegét és zenéjét, valamint a Şeytan Azapta (Szenved az ördög) dalszövegét. Az album soha nem látott rekordokat döntött Törökországban, több mint 2,5 millió példányban kelt el. Ez az album sem jelent meg botrány nélkül: Tarkannak le kellett mondania arról, hogy videót készítsen a Seviş benimle (Szeretkezz velem) című dalból, mivel senki sem volt hajlandó vállalni a dalszöveg erotikus jellegéből adódó kockázatokat. 1998-ban került a piacra az Ölürüm Sana (Meghalnék érted), melyért sorban álltak a rajongók az üzletek előtt, és amely 4 és fél millió példányban (Törökországban 3,5 millió) fogyott el. Ezen az albumon is megtalálható Sezen Aksu két dala, az ominózus „csókos dal”, a Şımarık (Elkényeztetett) és egy lágyabb ballada, az İkimizin Yerine (Mindkettőnkért). Ebben az évben egy francia filmrendezőnő felfedezte magának Tarkan „csókos dalát”, és Franciaországból kiindulva a dal egy csapásra meghódította Európát, toplistás helyezéseket érve el szerte a kontinensen. ### Nemzetközi áttörés A sikerek hatására a PolyGram kiadott egy válogatás lemezt Tarkan címmel, melyről kimásolták kislemeznek a Hepsi Senin Mi Şıkıdım-re (Rázd) módosított változatát, majd harmadikként a Bu Gece (Ma éjjel) című dalt is. A lemez Dél-Amerikát és Ázsiát is elérte, a Universal Latino kiadásában az Egyesült Államokban is megjelent. Magyarországon a MAHASZ topistáján a hatodik helyen végzett az album. Tarkan népszerűségét látva a török külügyminisztérium fontolgatta, hogy Tarkant tiszteletbeli kulturális attasénak nevezik ki, Şıkıdım c. dalát pedig felhasználták a Törökországot népszerűsítő reklámfilm aláfestő zenéjéül. Ugyanebben az évben Tarkan elnyerte a legtöbb lemezt eladó török művésznek járó World Music Awards díjat. Koncertjeivel bejárta Európát és Latin-Amerikát; a latin pop hallgatói közül sok új rajongót szerzett. Mindeközben Sezen Aksuval megromlott a kapcsolata, köszönhetően annak, hogy az énekesnő tudta nélkül Ozan Çolakoğluval átalakították a Şımarık-ot, mely teljes egészében Aksu szellemi tulajdonát képezte. Tarkan a Tempo magazinnak adott interjújában végül elismerte, hogy valóban ez volt az oka az elhidegülésüknek, hogy hibát követett el, és bocsánatot kért az énekesnőtől, akivel újra közösen fognak dolgozni egy török nyelvű albumon. Nem sokkal később botrány robbant ki, amikor Tarkan megtagadta a hadseregbe való bevonulást. Törökországban ez súlyos tettnek számít, megfenyegették, hogy elveszik állampolgárságát, még a parlament is tárgyalta az ügyét. Végül, a Törökországban történt súlyos földrengés következményeképp a kormány engedményt tett a bevonuló kiskatonáknak: aki bizonyos összeget befizet a károsultak javára, csökkentett katonai szolgálatba léphet. Tarkan ekkor vonult be másfél hónapra, a sajtó jelenlétében. Fényképezték a harctéren lövészgyakorlat közben és meneteléskor a térdig érő hóban, csaknem kopaszra nyírva. Nem ő volt egyébként az egyetlen híresség, aki ekkor vonult be: Tarkan Mustafa Sandallal egy helyen, a Malatyai 2. Hadsereg Parancsnokságán töltötte a katonai szolgálatát. ### Karma-korszak 2001-ben jelent meg a Karma című album, 12 dallal. A Tarkant körülvevő hisztéria ebben az időszakban csúcsosodott ki, mely botrányoktól sem volt mentes. A világsajtó is hírt adott arról, hogy a konzervatívabb nézők be akarták tiltatni a Ferzan Özpetek által rendezett Hüp című videóklipjét az erotikus csókjelenet miatt. A korszakot végigkísérő másik botrány egy kutató nevéhez fűződik: Dr. N. Aysun Yüksel 2001-ben kiadott Tarkan – Yıldız Oğlusu (Tarkan – A csillagok gyermeke) című könyvét a művész ügyvédje, Süheyl Atay bírósági végzéssel visszavonatta, a már kiadott példányokat begyűjtötték és megsemmisítették. A bíróság indoklása szerint Dr. Yüksel könyve, mely Tarkan Törökországra gyakorolt hatását vizsgálta, engedély nélkül közölt bizalmas adatokat és fotókat az énekesről, valamint megsértette nem csak személyiségi jogait, de jó hírét is. Ebben az időszakban ismerkedett meg Tarkan a híres-hírhedt '69-es Woodstock fesztivál szervezőjével, Michael Langgel, aki a nemzetközi menedzsere lett. Lang véleménye szerint 2003-ban megjelent Dudu (Asszonyi) című középlemezén hallható egy régi klasszikus, Aşık Veysel egyik népies jellegű dala, az Uzun İnce Bir Yoldayım (Hosszú, szűk úton járok). 2004-ben két koncertet adott Moszkvában a Luzsnyiki Stadionban, Bakuban pedig néző látta a fellépését. 2005 elején az énekes új projektbe kezdett: leszerződött az Avea GSM szolgáltatóhoz és a cég reklámfilmjeihez dalt írt Ayrılık Zor (Nehéz a távollét) címmel, mely kislemez formájában jelent meg és példányban fogyott. ### Come Closer Tarkan angol nyelvű albuma több mint tizenkét évnyi várakozás után került az európai boltok polcaira. Az album „vesszőfutása” még 1995-ben kezdődött, amikor Ahmet Ertegün felfedezte magának az énekest, és szerette volna leszerződtetni az Atlantic Recordshoz. Tarkant akkori menedzsere, Ahmet San azonban rávette, hogy szerződjön le a Jonathan Productions-hoz, melyben Sannak is részesedése volt. A céggel kötött egyezmény értelmében Tarkan minden megjelenéséhez a Jonathan Productions engedélye kellett. Tarkan később úgy nyilatkozott a Hürriyetnek, hogy San „lerombolta az álmait”, amellett, hogy anyagilag is megkárosította. A San jóvoltából kötött szerződés miatt az angol nyelvű projekt kivitelezése szinte lehetetlenné vált, különösen azután, hogy az énekes és a menedzser útjai szétváltak. Tarkan kénytelen volt lemondani a már elkészült dalokról, hiszen a szerződés értelmében „semmilyen albumot semmilyen nyelven a világ semelyik részén” nem adhatott ki a Jonathan Productions engedélye nélkül. A helyzetet végül az İstanbul Plak tulajdonosa, Tarkan producere, Mehmet Söğütoğlu oldotta meg, aki megvásárolta Ahmet San részesedését a vállalatból és megegyezett a másik tulajdonossal, Charles Ibguival a hazai kiadásokról. Söğütoğlu nem volt hajlandó nyilatkozni arról, mennyibe került neki Tarkan szabadsága. Ekkor azonban, mindamellett, hogy még mindig nem rendelkezhetett a nemzetközi kiadási jogokkal, Tarkan nézeteltérésbe került Ahmet Ertegünnel az album koncepcióját tekintve. Tarkan orientálisabb, törökösebb albumot szeretett volna, Ertegün viszont amerikai stílusút. Mindehhez hozzájárult, hogy az időközben elkészült dalok az évekig elhúzódó viták miatt aktualitásukat vesztették, így Tarkan kénytelen volt újrakezdeni a munkálatokat, elvetni a már elkészült felvételeket. A hosszú munka eredménye, a nagylemez előfutára, a Bounce c. dal végül 2005. október 25-én látott napvilágot Törökországban. Maga a Come Closer 2006. április 7-én jelent meg, a Universal Records kiadásában. Az album elkészülésében olyan nevek segítették az énekest, mint Lester Mendez, aki többek között Shakira Underneath Your Clothes című dalának is az egyik szerzője; Brian Kierulf, aki Britney Spearsnek is írt dalokat; illetve Wyclef Jean, akivel az Aman Aman című dalt együtt vették fel. Az album második kislemeze, a Start The Fire németországi verzióján a korábban Tom Jones-szal is együtt dolgozó Mousse T. is közreműködött. A nagy nevek ellenére a Come Closer nem hozott átütő sikert. Az album csupán néhány országban jelent meg, minden promóció nélkül, Tarkan pedig alig néhány televíziós műsorban szerepelt az album kapcsán, akkor is csupán Németországban és Bulgáriában. A török rajongók kétkedve fogadták az idegen nyelvű dalokat, a nemzetközi rajongótábor pedig azt várta, hogy világszerte mindenütt megjelenik majd. A megígért világ körüli turné néhány közép-európai országra, Oroszországra és Németországra korlátozódott. ### Metamorfózis 2007 elején Tarkan kijelentette, hogy készen áll egy új, török nyelvű album megjelentetésére, ám a megjelenés dátumát folyamatosan halasztgatták. A Hürriyet napilap információi szerint a török nyelvű album a şeker bayramı, a ramadánt lezáró „cukorünnep” alkalmával jelent volna meg, és a debutáló dala a Sezen Aksu által írt Biraz nezaket (Egy kis kedvesség) lett volna, Tarkan azonban megcáfolta a híreket az Atatürk repülőtéren adott televíziós interjújában, melyben közölte, hogy az album megjelenése csúszni fog, és hogy a Sezen Aksu által írt dalt levették a listáról. Az album végül a beharangozott dátum után egy nappal, december 25-én jelent meg Törökországban. Az album címe Metamorfoz (metamorfózis), a dalok közül hetet Tarkan írt, egyet Ozan Çolakoğlu, két további dal pedig Tarkan és Çolakoğlu közös szerzeménye. Az album címe, a metamorfózis átalakulást jelent, jelezve, hogy az új album az eddigiektől jelentősen eltérő hangzását tekintve. A lemez promóciós poszterén Tarkan öltönyt és nagyon rövid hajat visel, ez is egy olyan imidzs, amit még nem láthattak tőle a rajongók – szintén az album címét erősíti meg. Az album megjelenése utáni első héten 300 000 példányban fogyott. Mindezek mellett az énekes különös elismerésben létesült: a Türk Dil Kurumu (Török Nyelvintézet) igazgatója levelet küldött Tarkannak, melyben gratulált az énekes által írt dalszövegekhez, melyek szép, helyes török nyelven íródtak, felhasználva a gazdag török nyelv közmondásait és idiómáit, ezzel „példát mutatva a fiataloknak” a hagyományok őrzésében. Az album megjelenése kapcsán írt cikkében Ecevit Kılıç, a Sabah napilap újságírója, a „zene Orhan Pamukjának” nevezte Tarkant, mert szerinte akárcsak Pamuk az irodalomban, Tarkan is a saját útját járja, mindegy mennyire kritizálja a sajtó. Mindeközben a Metamorfoz – a Vatan napilap információi szerint – „bombaként robbant” a piacon: míg a boltokban 300 000 példány fogyott, a 2007. december 30. – 2008. január 6-i héten a TTNetMüzik portálról (az egyetlen internetes mp3 üzlet, ahol Tarkan dalait jogszerűen le lehetett tölteni) 49 000-szer töltötték le a dalait, ami a portál legtöbbet letöltött előadójává tette. A Metamorfoz 2008. február 1-jén jelent meg Európában, a Universal Music Group kiadásában, néhány országban. Tarkan 2008. április 13-án a londoni Wembley Stadionban adott koncertet. A koncerttel kapcsolatosan a török DEM TV az angol ITV Londonnal karöltve meghirdette a jelentkezést az úgy nevezett Tarkan Idol-ra, ami egy tehetségkutató verseny volt: a jelentkezőknek Tarkan dalokat kellett előadniuk, a legjobbak VIP- és afterparty-belépőt nyerhettek a koncertre, a legjobb előadásokat pedig mind a DEM, mind pedig az ITV közvetítette. Tarkan a koncert promóciója keretében interjút adott a BBC London rádió világzenei lemezlovasának, DJ Ritunak. A koncerten fellépett volna a maNga együttes is, végül azonban technikai okokra hivatkozva lemondták a fellépést. ### 2008 után Miközben a rajongók az új albumra vártak, a popsztár azzal került ismét a török média figyelmébe, hogy Çakmak Çakmak című szerzeményét Sibel Can énekesnőnek ajándékozta, és a dalban háttérvokálként is közreműködött (bár a média „duettként” reklámozta). Tarkan egy holland rádióinterjúban kijelentette, hogy jelenleg is dolgozik a Come Closer módosított változatán, melyet kifejezetten az amerikai piacra szánnak: Az információt az albumot remixelő Pete „Boxta” Martin is megerősítette, aki szerint az újrakevert változat két vadonatúj dalt is fog tartalmazni. Az album végül mégsem jelent meg. Tarkan 2008. október 16-án jelentette meg Uyan (Ébredj) című dalát, melyet a népzenész Orhan Gencebayjal ad elő. A dalt az énekes a török Doğa Derneği természetvédő civil szervezet részére írta, kereskedelmi forgalomba nem került, a szervezet által kiadott magazinhoz adják ajándékba. A szervezet célja, hogy felhívja az emberek figyelmét a természet megóvásának szükségességére, a dal szövege is ebben a szellemben íródott. A dalhoz készült videóklipet a nyugat-törökországi (İzmirhez közeli) Gediz-deltában forgatták, ahol nagyon sok veszélyeztetett és értékes állatfaj él. 2010\. május 11-én mutatta be a Kral TV török zenei csatorna Tarkan új albumának beharangozó dalát, melynek címe Sevdanın Son Vuruşu. A dalszöveget Aysel Gürel, a zenét Tarkan írta. Az Adımı Kalbine Yaz című album 2010. június 29-én került a boltokba. 2010-ben a legtöbbet eladott török nagylemez lett, 355 000 példánnyal. Az album a 17. Kral TV zenei díjkiosztón több díjat is elnyert, többek között a legjobb album, a legjobb dal, a legjobb dalszöveg, a legjobb videó díját, valamint Tarkan lett a legjobb férfi előadó is. Ahde Vefa című kilencedik török nagylemeze 2016. március 11-én jelent meg. A lemezt a 43. Arany Pillangó díjkiosztón (Altın Kelebek Ödülleri) a legjobb projektnek járó díjjal jutalmazták. Az albumon török műdalok hallhatóak. 2017. június 15-én, hét év után először jelent meg újra poplemeze, 10 címmel. A dalok közül a Yolla és a Beni Çok Sev vezette az országos slágerlistát. A Telifmetre szerint 2019 első felében tarkan volt a legtöbbet streamelt férfi előadó Törökroszágban. 2022 februárjában Tarkan új dalt jelentetett meg Geççek címmel, melyet júliusban a Yap Bi Güzellik című dal követett. ## Népszerűség Tarkan hazájában koncertjei rendszerint több tízezres tömegeket vonzanak. 2006-ban például Kelet-Trákiában, Tekirdağ tartományban adott koncertet 50 000 ember előtt. A 2004-es Karadeniz Ereğli Szeretet, Béke és Barátság Fesztiválon adott koncertjét a helyszínen 700 000 ember nézte végig, 2006-ban ugyanitt hasonló látogatottságot mértek a hivatalos szervek. Tarkan a koncert után a következőket nyilatkozta: „Amikor legutóbb ekkora tömeget láttam, 90 000 ember előtt léptem fel Ankarában tavaly. Sohasem fogom elfelejteni ezt a napot”. Több reklámkampányhoz is az ő arcát használták, volt már a Pepsi képviselője, és nevét adta két telefontársaság, előbb a Türkcell majd az Avea reklámjaihoz. 2003-as turnéját az OPET olajvállalat szponzorálta. A 2002-es labdarúgó-világbajnokságon Tarkan volt a török labdarúgó-válogatott kabalája, a Bir Oluruz Yolunda c. dala pedig a válogatott indulója lett. Az egyik legnagyobb példányszámú napilap, a Hürriyet beválasztotta Tarkan Kış Güneşi (Téli napsugár) c. dalát „A török zene felejthetetlen slágerei” közé. Népszerűségének fokát jelzi, hogy évek óta csupán testőrök kíséretében léphet ki az utcára; személyi testőre Levent Ağaoğlu, a Legend Security alapítója, aki mindenhová elkíséri a sztárt, még magánútjaira és nyaralni is. Törökországi népszerűségét csaknem megközelíti az oroszországi. Az oroszok többször is megválasztották a legjobb előadónak, minden albuma kapható náluk. 2004 nyarán a tervezett egy moszkvai koncert helyett kettőt kellett szervezni az olimpiai Luzsnyiki Stadionban, annyian igényeltek jegyet. 2006-ban Tarkan ismét fellépett Moszkvában, ezúttal az Olimpiai Stadionban, 12 ezer ember előtt. Európában és Amerikában is szép számú rajongótábora van; 2006-ban Dubajban adott koncertet, majd pedig az indiai Bollywood is felfedezte magának a dalait, átdolgozva őket filmzenévé. 2008-ban Tarkan elnyerte az Első Manavgat Kristályglóbusz Fesztivál díját, „a turizmus tiszteletbeli nagykövetévé” avatta őt a szakma. A riportok szerint az énekes több turistát vonz Törökországba, mint bármelyik másik török előadó valaha is, a Tarkan-koncertek ideje alatt 15%-kal nő a szállodák foglalási aránya, különösen az orosz turisták látogatnak az országba az énekes kedvéért. A díjat június 21-én, Tarkan koncertjén adták át az énekesnek. A koncertet néző kísérte figyelemmel. 2008\. július 19-én Tarkan nagyszabású koncertet tartott a balıkesiri Erdek városában, ahová a helyi önkormányzat hívta meg a turizmus fellendítése céljából. A koncertet mintegy 50 000 rajongó nézte végig, több ezer embernek nem maradt jegy, így ők a kapukon kívül hallgatták az előadást. Az İhlas Haber Ajansi hírügynökség értesülései szerint több török nagyvárosból külön buszjáratok vitték a rajongókat a márvány-tenger-parti kisvárosba. 2009-ben Rodostóban volt megtekinthető az a kiállítás, ahol nemzetközi és török hírességek mellett Tarkan viaszszobrát is kiállították. ## Magánélet Tarkan hét évig élt együtt Bilge Öztürk ügyvédnővel, akivel nem terveztek házasságot, és akivel végül 2008 júliusában váltak szét. 2001-ben a török sajtó azoktól a hírektől volt hangos, melyek szerint egy költöztető munkás kompromittáló fotókat lopott el Tarkan New York-i lakásából, melyek a média szerint bizonyítják a sztár homoszexualitását. A fotók bejárták a világsajtót, ám Tarkan nyilvánosan is kijelentette, hogy nem vonzódik a saját neméhez. Sokak szerint a török média már kezdetektől fogva hadjáratot indított az énekes ellen, mindent megtéve annak érdekében, hogy befeketítsék a nevét. Az énekes mind ritkábban ad interjúkat hazájában, akkor is kizárólag néhány olyan újságírónak, akik a bizalmát élvezik, televíziós műsorokban is ritkán látható: Tarkan lakásán 2010 februárjában drograzziát tartott a rendőrség és kábítószert foglaltak le. Az énekes a 2011 szeptemberi bírósági meghallgatáson elismerte, hogy kábítószerrel élt, de ragaszkodott hozzá, hogy nem fizetett érte. 2016\. április 29-én Tarkan feleségül vette barátnőjét, Pınar Dileket, akivel 2011-ben ismerkedett meg egy németországi koncertet követően. Az 1986-os születésű Dilek évek óta rajongója volt a popsztárnak, mielőtt megismerkedtek. 2018. július 12-én kislányuk született, akinek a Liya nevet adták. Az énekes álmatlansággal és hangképzési problémákkal küzdött, melyet pajzsmirigygöb (struma nodosa) okozott. 2019 júniusában sikeresen megoperálták. ### Üzleti élet Tarkan 1997-ben megalapította a HITT Production elnevezésű produkciós céget, mely kiadóvá nőtte ki magát. Első kiadványa Tarkan Dudu című albuma volt, melyet Nazan Öncel Yan Yana Fotoğraf Çektirelim (Fényképezkedjünk) albuma követett. A cég emellett foglalkozik még koncertszervezéssel is; ügyvezető igazgatója Tarkan menedzsere, Uygar Ataş. 2003-ban Tarkan saját neve alatt parfümöt és hajformázó-családot dobott piacra, a női illetve férfi parfüm illatát 26 rajongó választása alapján hozták létre. A Chip Online német magazin információi szerint a Trekstor vállalat egy Tarkan-speciál i.Beat lejátszót hozott forgalomba, melyet 2008 márciusában a CeBIT börzéjén lepleztek le. ## Diszkográfia ### Eladási adatok Tarkan albumeladásait összesen 15 millió darabra becsülik. Összehasonlításképpen: az aranylemezhez szükséges eladott lemezek száma Törökországban 100 000. Az énekes első albuma, a Yine Sensiz 700 000, az A-Acayipsin 2,5 millió, az Ölürüm Sana 4,5 millió (ebből Törökországban 3,5 millió), a Karma másfél millió, a Dudu pedig 1 millió példányban fogyott el. A török sajtó szerint az eladás csökkenésének az oka az, hogy 1999 után Tarkan abbahagyta az együttműködést Sezen Aksuval, akinek legnagyobb slágereit köszönhette. Mások szerint a csökkenésnek sokkal prózaibb oka van: az illegális mp3-letöltés megjelenése Ezt látszik alátámasztani az is, hogy a Come Closer albumot hónapokkal a megjelenés előtt egy török internetes kalóz feltöltötte különböző illegális mp3-as honlapokra, ahonnan több ezren töltötték le. Nem sokkal később a művész ügyvédei eljárást kezdeményeztek egy bodrumi DJ ellen, aki az illegálisan letöltött dalokat a diszkójában játszotta. Metamorfoz című albumából a kiadás utáni héten 300 000 példány fogyott. Az Adımı Kalbine Yaz 2010-ben a legtöbbet eladott album volt Törökországban példánnyal. Az Ahde Vefa című lemezéből 2016-ban példányt adtak el, 10 című jubileumi albumából pedig 20 nap alatt mintegy darab fogyott, amivel 32 millió líra bevételt generált. ### Albumok ## Díjak, elismerések - 1995 Kral Müzik Ödülleri - En İyi Erkek Sanatçı (Legjobb férfi előadó) - Yılın Şarkısı (Az év dala): Şıkıdım - 1995 Altın Kelebek Ödülleri - Yılın Sanatçısı (Az év előadója) - Yılın Şarkısı (Az év dala) - 1998 Kral TV Müzik Ödülleri - En İyi Erkek Sanatçı (Legjobb férfi előadó) - Yılın Şarkısı (Az év dala): Şımarık - 1998 Altın Kelebek Ödülleri - Yılın Sanatçısı (Az év előadója) - Yılın Şarkısı (Az év dala) - 1999, World Music Awards, Monaco - Legtöbb lemezt eladott török művész - 2001 MGD Altın Objektif Ödülleri, Törökország - Yılın En İyi Pop Müzik Sanatçısı (Az év legjobb popénekese) - 2001 Kral TV Müzik Ödülleri - Yılın Erkek Pop Sanatçısı (Az év popénekese) - Yılın Şarkısı (Az év dala): Kuzu Kuzu - Yılın Videosu (Az év videója): Hüp - 2002 MGD Altin Objektif Ödülleri - En İyi Erkek Yorumcu (Legjobb énekes) - Yılın Albümü (Az év albuma): Karma - 2003 Kral TV Müzik Ödülleri, - En iyi pop erkek (Legjobb férfi popénekes) - 1\. Manavgat Kristályglóbusz Fesztivál - A turizmus tiszteletbeli nagykövete kitüntetés - 2011 KRAL TV Müzik Ödülleri - Legjobb album (Adımı Kalbine Yaz) - Legjobb dal (Sevdanın Son Vuruşu) - Legjobb férfi előadó - Legjobb dalszöveg (Aysel Gürel [posztumusz]: Sevdanın Son Vuruşu) - Legjobb zeneszerző (Tarkan: Sevdanın Son Vuruşu) - Legjobb videóklip (Öp; rendezte: Nadir Bekar) - Legjobb producer (Ozan Çolakoğlu) - Legtöbbet eladott album (Adımı Kalbine Yaz) - Legtöbbet hallgatott előadó (rádiólisták alapján) - 2011 Altın Kelebek Ödülü - En İyi Türk Pop Müzik Erkek Solist (Legjobb török popzenei férfi szólóelőadó) - Yılın En İyi Şarkısı (Az év legjobb dala): Sevdanın Son Vuruşu - 2017 Altın Kelebek Ödülleri - En İyi Türk Pop Müziği Erkek Solist (Legjobb török popzenei férfi szólóelőadó) - Yılın En İyi Şarkısı (Az év legjobb dala): Beni Çok Sev

Magyar klasszikus zene

Az alábbi szócikk a magyar klasszikus zene történetével foglalkozik. A klasszikus zene történetét általában a zenetörténet szócikk tárgyalja. A magyar zene gyökerei a távoli múltba nyúlnak vissza, a zenetudomány analógiák alapján diatonikus siratókban és pentaton dallamokban talált rá a zene ősi forrásaira. A műzene fejlődése a honfoglalás után, a kereszténység felvételével indult el, olyannyira, hogy a gregorián éneken belül a magyar dallamok külön ízzel gazdagították az első összeurópai zenei stílust. Az első neumaírással leírt kottaemlékeink a 11. századból valók, míg a hangmagasság jelzésére alkalmas kották a Pray-kódexben találhatók (12. század vége). A nyugati világi stílust Magyarországra érkező trubadúrok és minnesängerek ismertették meg a királyi udvarokkal. Élénk zenei élet folyt Mátyás udvarában, ahol európai hírű kórus is működött. A török hódítás idején erősen visszaesett a magyar zene fejlődése, csak a tőlük szabad területeken volt némi mozgás, innen indult a világhír felé Bakfark Bálint lantművész. A török kiűzése után a magyar kultúra viszonylag gyorsan helyreállt. A muzsikálás helyszínei a főúri rezidenciák, az egyház intézményei és a városi zenei élet lettek. Az első Európa-szintű zeneszerzőnk Esterházy Pál volt, akinek Harmonia Caelestis című kantátagyűjteménye összemérhető kora nyugati zenéjével. Ő volt Kismarton alapítója, ahol – és majdan utódai révén Eszterházán – pezsgő hangversenyélet alakult ki, és Joseph Haydn köré szerveződött a zenei élet. A korszakban elsősorban külhoni zenészek tevékenykedtek az országban, de Fusz János személyében már kiemelkedő hazai zeneszerző-karmester működött Pozsonyban. Az első magyar zeneszerzőnő Koháry Mária Antónia volt. A romantika elején alakult ki a verbunkos, a magyar tánczene jellegzetes stílusa. Ez volt az a műfaj, amiből egy igazi magyar műzenei stílus kinőhetett volna, ez azonban saját belső korlátai miatt sem valósulhatott meg. Ebben az időszakban indult el a zenés színház, amiből kifejlődött a magyar opera, Erkel Ferenc érdeméből. Leghíresebb operái a Hunyadi László és a Bánk bán; hatalmas sikerrel mutatták be őket. Az első olyan magyar zeneszerző, aki túlnőtt az ország zenekultúrájának keretein, Liszt Ferenc volt. A magyar (cigányzenészek által megőrzött) dallamokat át tudta szűrni saját egyéniségén, és egyetemes érvényű darabokat tudott komponálni a felhasználásukkal. Elévülhetetlen érdemei vannak a zenei élet felpezsdítésében, a Zeneakadémia megszervezésében. A századfordulóhoz közeledve Gustav Mahler, majd Nikisch Artúr irányításával a budapesti Operaház virágkorát élte, egyúttal világhírű zenészeink járták Európát (Richter János, Auer Lipót, Hubay Jenő), a zeneszerzés területén Goldmark Károly Bécsben aratta sikereit. A 20. század kimagasló zenei egyéniségei Kodály Zoltán és Bartók Béla. Kodálynak rendkívül fontos zeneszerzői tevékenysége (Psalmus Hungaricus, Háry János, Marosszéki táncok, Székely fonó, Galántai táncok, Magyar mise) mellett, a zeneoktatás intézményessé tételében, a zenei szemléletmód megváltoztatásában vannak felbecsülhetetlen érdemei. Bartók Béla a népzenéből kiindulva az egyetemes zenetörténet egyik legnagyobb alakja lett (A kékszakállú herceg vára, A fából faragott királyfi, Zene húros hangszerekre, ütőkre és cselesztára, Divertimento, Concerto stb.). A második világháború előtt és után, valamint 1956-ban, magyar zenészek sora hagyta el az országot, és közülük sokan külföldön szereztek világhírt, ám ezzel jelentősen meggyengült a hazai zenei élet, szinte megoldhatatlan helyzetbe kerültek az itthon maradottak, amiből csak Kocsis Zoltán, Ránki Dezső, Schiff András és mások berobbanása után lábalt ki az előadóművészet. A zeneszerzés terén Kodály tekintélye sokáig befolyásolta a komponisták tevékenységét, ami kétségtelenül bizonyos bezártságot eredményezett. Csak az 1960–1970-es években indult új zeneszerző generáció tudott kitörni ebből a körből, aminek eredményeként az évszázad végére magyar komponisták sora aratott sikert a világban: Kurtág György, Ligeti György, Eötvös Péter stb. Az előadóművészet és a dirigálás terén is kiemelkedő művészeink vannak: Fischer Ádám, Fischer Iván, Kelemen Barnabás, Perényi Miklós, Polgár László, Rost Andrea, majd a 21. század elején lépett elő a nemzetközi zenei életben is megbecsült Baráth Emőke, Balázs János, Baráti Kristóf, Fülei Balázs, Madaras Gergely, Várdai István és Várjon Dénes. 2021-től május 30-adikát, Kocsis Zoltán születésnapját a Zeneakadémia és a Nemzeti Filharmonikus Zenekar kezdeményezésére a magyar klasszikus zene napjának nyilvánították. ## Történeti áttekintés ### A magyar zene kezdetei A régi magyarság zenéjéről nincsenek pontos ismereteink, de a 7. századból ismert egy görög feljegyzés, miszerint a magyarok a földet tisztelték énekeikkel, máshol pedig azt olvasni, hogy énekelve vették be Kijev várát. A honfoglalás korának muzsikájáról sem tudunk többet, a kalandozások korából viszont van egy feljegyzés (Ekkehard krónikája), ami szerint a magyarok a Sankt Gallen-i kolostorban, mulatozásuk közepette „elkezdtek szörnyűséges hangon isteneikhez ordítozni”, azaz nyilván énekeltek, aztán megemlékezik az írás a magyarok kürtjeleiről is. Más feljegyzés szerint az 1046-os pogánylázadás idején Vata fia, János is szívesen hallgatott énekeseket. Az összehasonlító zenetörténet, a huszadik század elején megindult népzenegyűjtés eredményeinek felhasználásával, levonhat bizonyos következtetéseket a régi népzenéről. A régi típusú magyar népzenében felfedezhetünk olyan ősi stílusú diatonikus siratókat, amelyek ugor eredetre vezethetők vissza, de megtalálhatók, és talán jellemzőbbek a türk nyelvű népekkel való együttélésre utaló, elsősorban pentaton dallamok is. Levédia idejéből a bizánci, majd – főleg a honfoglalás utáni időkben – szláv zenei hatások is kimutathatók. A szláv földművelőktől eredeztethető a szokásrendhez, a rítusokhoz kapcsolódó, és az ezekhez társuló zenei minták átvétele. A Szent Gellért-legenda szerint a püspök élvezettel hallgatta egy lányka éneklését, „a magyarok szimfóniáját”. A kereszténység felvételével Magyarország részesévé vált a nyugat zenei örökségének, s itt elsősorban a templomi zenére kell gondolni, az éneklés fontos része a liturgiának. Azonban míg ott organikus fejlődés alapján, a mély, népi kultúrából keletkezett ez a műzene, a magyarok ezt készen kapták – a maga előnyeivel és hátrányaival. Lényeges megemlékezni az első egységes zenei stílusról, a gregorián énekekről, ami Magyarországon sajátos ízzel gazdagodott, sőt hazai alkotások is születtek, például a magyar szentek tiszteletére készült offíciumok. A városi, falusi templomokban lényegében ugyanazokat a dallamokat énekelték, mint akár az esztergomi katedrálisban. Első hangjegyes emlékeinket három, 11. század végi szerkönyvben találhatjuk meg, melyekben rövidebb kottabejegyzések szerepelnek. Ezeket a „kottákat” természetesen nem a mai kottaíráshoz hasonlónak kell elképzelni, a korabeli neumaírás nem jelöl pontos hangmagasságot, csak hozzávetőleges jelzést ad az egyébként ismert dallam emlékezetbe idézésére. Az első fennmaradt, neumaírással kottázott teljes énekkönyv a 12. század elején született Codex Albensis. A Pray-kódexben is vannak kották, ezeket azonban már vonalrendszerre írták (Arezzói Guido nyomán), így alkalmasak voltak a hangmagasság jelzésére. A templomi mellett a világi és a népzenei élet is virágzott, bár erre írásos dokumentumok csak közvetetten utalnak. Anonymus megemlékezik az epikus énekeket recitáló énekmondókról (nem volt róluk jó véleménnyel, fecsegőknek nevezte őket), akik a nép körében és a királyi udvarban is tevékenykedtek, de zenéltek még síposok, dobosok is. A nyugati stílust a királyi udvarokba érkező trubadúrok, minnesängerek ismertették meg a magyarokkal. A források szerint először két provence-i trubadúr jött Magyarországra: Gaucelm Faidit és Peire Vidal. A lassan változó népzenében még sokáig megmaradtak az archaikus vonások, a 15. század végéről ismert tizenöt magyar nyelvű, középkori népi ének a Nádor-kódexben, vagy Telegdi Miklós esztergomi érsek prédikációs könyvében. Ez volt az az időszak, amikorra a hagyományok népszokássá álltak össze, ami számos régi dallamot őrzött meg (például a regölés formáját, a betlehemes játék alapjait, a balladák, a virágénekek ekkor alakultak ki stb.). Sajnálatos tény, hogy a korabeli világi műzenéből semmi nem maradt fenn a forrásokban. Az egyszólamúság nyilván továbbra is dominált, de egyre erőteljesebben jelen volt a nyugati típusú polifón műzene is. Mátyás király idejéből feljegyzések szólnak arról, hogy a király nyugati uralkodókkal levelezett zenészek idehozataláról, és a királyi kápolna számára Galliából és Germániából szerződtetett énekeseket. Udvarában külföldi énekesek és hazai, szoprán hangú fiúk énekelték az akkor korszerű késő gótikus és korai reneszánsz stílusú dalokat. Beatrixnak külön énekkara volt, maga jól és szívesen játszott hárfán, és érkezésekor zenészeket is hozott magával. Elismerő beszámolók szólnak a gregorián és többszólamú egyházi zenéről, a szertartásokon felhangzó hangszeres muzsikáról. A kórus Európa-szerte híres volt, jobbnak tartották a pápa kórusánál is. Még az utcákon is rendszerese hallhatók voltak külföldi és hazai zenészek. A pezsgőnek mondható zenei életről hangjegyes forrás azonban alig maradt, de az annál fontosabb: a Mátyás-graduále, a szépen írt és díszített gregorián karkönyv. Mátyás halála után a zenében (is) fokozatos elszegényedés megy végbe. A mohácsi vész előtti időszakból, mondhatni, az utolsó pillanatban, Pominóczky Fülöp szerzetes lejegyzett egy népi dallamot (Pominóczky-nóta: „Bátyja, bátyja, melyik az út Becskerekére, Uram, uram, ez az út Becskerekére”). Ezzel kezdődött el a zenekutatók számára az írott emlékek kora. ### A török hódítás hatása Ebben az időszakban alakult ki a históriás ének. Papok, diákok, iskolamesterek, katonák járták az országot, és lanttal kísérve magukat, történeteket meséltek. A legjelentősebb énekmondó Tinódi Lantos Sebestyén volt, aki vándorlásai során mindig ott volt, ahol történt valami, értesüléseit mindig első forrásból szerezte. „Ami keveset írtam, igazat írtam” – fogalmazta meg Cronica című, 1554-ben kiadott, 23 históriás éneket tartalmazó kötete előszavában. Mindemellett Tinódi képzett zenész volt, aki ismerte az európai zenét, és ezt képes volt ötvözni a hazai hagyományokkal, így alakítva ki a magyarság első reprezentatív műzenéjét, a históriás éneket. A török hódoltság kora nagy visszaesést okozott a magyar zenei életben is, mivel az éppen fejlődésnek indult, többszólamú zenei stílus a peremvidékekre és az erdélyi fejedelmi udvarba szorult vissza, és ismét az egyszólamúság kezdett uralkodóvá válni. A helyzeten az egyházszakadás csak tovább rontott. Persze működtek ezeken a területeken is neves karmesterek, zeneszerzők (például Kájoni János), de tevékenységük nem tudott területileg kiteljesedni. Pedig a zenei élet nem lehetett fejletlen, ha Bakfark Bálint, aki zenei képzettségét még itthon szerezte, ténylegesen világhírű lantművésszé vált külföldön. A gyülekezeti énekek eleinte csak szövegkönyvekben jelentek meg, az első jelentős kottás kiadvány a Cantus Catholici (1651), a reformátusok jókora késéssel adták ki a Debreceni Öreg Énekeskönyvet (1778). A 17. századra a világi zenében a históriás énekekről a hangsúly az önálló lírai dalokra tevődött át. Gondoljunk például Balassi Bálint énekköltészetére, de a stílus az ún. Rákóczi-dallamkörrel bontakozott ki teljes szépségében. A hangszeres tánczene területén kiemelendők az ungarescák, a ballo ungheresék, amiket előbb külföldön jegyeztek fel, de a 17. század közepén már magyar forrásokban megjelentek a formailag, harmonizálásban, hangszerkezelésben is fejlettebb táncok (Lőcsei virginálkönyv, Vietoris-kódex), amelyeket akár a korabeli európai szvit-muzsikával is össze lehet hasonlítani. Ezek már tisztán instrumentális zenék, nem átírások, hanem a hangszer sajátosságait, lehetőségeit kihasználó táncmuzsikák. ### A barokk és a klasszicizmus kora A török kiűzése utáni korszak zenéje kapcsán először a kuruc költészetről és zenéről kell szót ejteni. Kuruc zene alatt általában azokat a régies, népies dallamokat nevezik, amelyeknek szövegét a kuruc korra datáljuk. Az egyik ilyen összefoglaló kiadvány csak 1890-ben jelent meg Káldi Gyula tollából, amely virágénekeket, táncdalokat, kuruc kori dallamokat tartalmaz, tulajdonképpen a 17. század végi magyar barokk stílusában. Feltehetően ezekből alakult ki a későbbiekben a verbunkos stílus. A török kort követően az ország meglepő gyorsasággal éledt újjá: templomok százai épültek, kastélyok és kúriák, polgárházak, iskolák jöttek létre. A zenei kultúra helyszínei a főúri rezidenciák, az egyház intézményei és a városi zeneélet lettek. Ebben az időszakban bontakozott ki a magyar barokk világa. A korszakban elsősorban külföldről jött zenészek, komponisták működtek Magyarországon, ám az ő működésük, itteni letelepedésük, utódaik és tanítványaik révén a magyar zenekultúra fejlődését, a zenei műveltség terjesztését, a zenei élet intézményeinek kialakulását köszönhetjük nekik. #### Főúri rezidenciák A főúri rezidenciák között a legjelentősebb az Esterházyaké. Az utókor előzmények nélküli zenei „berobbanásként” értékeli Esterházy Pál Harmonia Caelestis című kantátagyűjteményét, amely 1711-ben jelent meg. Esterházy ismerte korának opera- és oratóriumirodalmát, ezeket ötvözte művében magyar elemekkel. A gyűjtemény darabjait a zenetörténet az európai zene részeként értékeli, amelyeket bármely nyugat-európai kortársa elfogadhatna sajátjául. Az ötvenöt kantáta az év ünnepei rendjében sorakozik, a szövegek is Esterházy saját költeményei. Nagy részük egytételes szólókantáta zenekari kísérettel és basso continuóval, hat énekduettes kantáta, kilencben pedig – a szóló mellett – kórus is megszólal. Érdekesség, hogy a Harmonia Caelestis egyetlen hazai példánya Joseph Haydn tulajdonából került az Akadémiai Könyvtárba. Esterházy Pál volt Kismarton első építője, aki az udvarában orgonát építtetett, csembalót vásárolt, zenekart és kórust alapított. Az Esterházy-udvar első jelentősebb karmester-komponistája a bécsi illetőségű Gregor Joseph Werner (1693–1766) volt, aki 38 évig, haláláig működött itt. Nagy hatással volt a század talán legkiválóbb magyar zeneszerzőjére, Istvánffy Benedekre. Joseph Haydn 1761-ben került Esterházy Pál Antal (1711–1762) herceg, majd „Pompakedvelő” Miklós (1714–1790) szolgálatába. A herceg 1766-ban áttette udvartartását Eszterházára, ahol versailles-i mintájú kastélyt építtetett, és mellé operaházat. Az operaelőadásokhoz neves énekeseket szerződtetett Itáliából és Bécsből. Az idős Werner mellett egyre nagyobb szerep hárult Haydnra, aki mintegy hatvan operát állított színre, sőt maga is írt kilencet. Zeneszerzői tevékenysége középpontjában egyébként az első időszakban a szimfónia, a vonósnégyes és a zongoraszonáta állt, később versenyműveket, divertimentókat és miséket is szerzett, de a jó barytonjátékos herceg számára is írt darabokat. Ugyanakkor az egyházi zene ellátása is a feladatai közé tartozott. Mivel Miklós herceg halála után Esterházy Antal feloszlatta a zenekart, Haydn megvált a szolgálattól, bár formálisan haláláig a zenekar első karmestere maradt. Később, a II. Miklós alatt Kismartonban újjáalakult zenekar vezetője Johann Nepomuk Hummel (1778–1837) lett, akinek idején a zenekar újabb, egyben utolsó nagy felvirágzását érte meg. Érdekesség, hogy az Esterházy-udvarban zenélt Liszt Ferenc nagyapja, apja, és a gyermek Liszt zongorajátékát Esterházy Miklós is meghallgatta és ismerte el először. Az Esterházyak grófi ágának tatai birtokán 1746-tól működött zenekar, amely Menner Bernát irányításával – saját művein kívül – Albrechtsberger, Beethoven, Michael és Joseph Haydn, valamint Mozart darabjait játszotta. Gróf Festetich György keszthelyi kastélyában élénk tudományos és művészeti élet virágzott. Bár zenészeket nem alkalmaztak, könyvtárukban gazdag zenei anyagot gyűjtöttek össze. A művészetpártoló főurak között jelentős szerepük volt egyes főpapoknak, akik a templomi muzsikát ellátó együttesek mellett magánzenekart is tartottak fenn. Így dolgozhatott Nagyváradon Joseph Haydn öccse, Michael Haydn (1737–1806), aki 1760-tól a helyi zenekar karmestere volt pár évig, Patachich Ádám püspök idején. Húsz világi darabot, szimfóniákat és versenyműveket írt nagyobb létszámú apparátusra és 14 egyházi művet, kis számú hangszeres igénybevételével. Michael Haydn utódja Carl Ditters von Dittersdorf (1739–1799) volt, aki 1764 nyarától volt a zenekar vezetője. Az akkoriban szokatlanul nagy létszámú együttes 1769-ig működött. A fővárossá lett Pozsony zenei életének központja a Szent Márton-székesegyház volt, de – mivel főnemesi családok sora tartott fenn palotát a városban – a főúri rezidenciák muzsikája is komoly szerepet játszott Pozsony zenekultúrájában. Az érseki zenekar Batthyány József hercegprímás (1727–1799) idején működött. A nagy létszámú együttest Anton Zimmermann (1741–1781) irányította, s ezzel hírnevet szerzett a Habsburg Birodalom területén. A zenekar 1783-ban, II. József rendelete értelmében felbomlott, és szerepét Grassalkovich Antal herceg, Georg Druschetzky által irányított zenekara és Erdődy János gróf operatársulata vette át. 1790-ben azután Batthyány hercegprímás újjáalakította zenekarát, amit Druschetzky vezetett. A századforduló után a pozsonyi zenei életben fontos szerepet játszott a magyar zeneszerző–karmester Fusz János (1777–1819), aki Johann Georg Albrechtsberger tanítványa volt. Pozsony előtt Végh Ignác grófnál volt zenetanár Vereben. Jó kapcsolatban volt Haydnnal és Beethovennel, és komoly elismerést szerzett külföldön is. Fontos megemlíteni Koháry Mária Antónia grófnő (1797–1862) nevét, aki az 1770–80-as években számos zongoraszonátát írt, s így az első magyar zeneszerzőnőnek számít. #### Egyházi központok A műzene fontos pártfogói voltak a püspöki, érseki székhelyek is. Győrben a török hatás elhanyagolható volt, így a kulturális fejlődés sem szenvedett akkora kárt, mint az ország más területein. A 18. században a győri székesegyház együttese mintegy tíz állandó tagból állt, de a különböző alapítványok révén, esetenként, több zenészt tudtak foglalkoztatni. A képzett zenészek egy része Kismartonból és Bécsből érkezett, mint például Albrechtsberger, aki 1755–57 között élt Győrben. A székesegyház legjelentősebb karnagya Istvánffy Benedek (1733–1778), a 18. század legjobb magyar zeneszerzője volt. Csak tizenkét műve maradt ránk, de ezek is alkalmasak kvalitása megítélésére. A darabok egy része még a kései barokk zenei nyelvét használja, mások azonban már a korának megfelelő legújabb klasszikus zenei stílusban íródtak. Pécsett sokkal súlyosabb volt a török uralom hatása, a város szinte teljesen elnéptelenedett. A püspökséget a 18. század elején Wilhelm Nesselrode püspök szervezte újjá, a székesegyház zenekaraként 1742-ben egy teljes bécsi templomi együttes érkezett a városba. Vezetőik sorában az első jelentős karmester a cseh Franz Krommer volt, aki később a bécsi udvar komponistája és zeneigazgatója lett. A legnagyobb hatású pécsi karnagy azonban Johann Georg Lickl (Lickl György, 1769–1843) volt, aki közel négy évtizedes tevékenykedése során elsősorban egyházzenei alkotásokat szerzett, a pécsi kottatár 135 darabját őrzi. Zenei szempontból fontos egyházi központnak számított még Veszprém, Szombathely, Eger és Székesfehérvár. #### Zenei élet a városokban A magyar városok zenei életét alapvetően a város státusza, a lakosság nemzetiségi és felekezeti összetétele határozta meg. A nemzetiségi megoszlásnak oly módon volt szerepe, hogy a török idők után sok helyre német ajkú lakosságot telepítettek, akik a nyelvükön kívül magukkal hozták világi és egyházzenei hagyományaikat is. A szabad királyi városokban a legáltalánosabban alkalmazott városi zenészek a hivatásos toronyzenészek (rézfúvósok) voltak, akik tűzjelző funkciójukon túl alkalmi rendezvényeken, városi ünnepeken is felléptek, de a templomi zenélésbe is besegítettek. A mezővárosokban az egyházi vagy világi hűbérúrtól, azok műveltségétől és igényességétől függött a zenei élet helyzete. Az ebben az időben alakult katonazenekarok általában nem játszottak meghatározó szerepet, hiszen gyakran változott működési területük. Ugyanez a helyzet a vándor színtársulatokkal is, bár hatásuk azért nem elhanyagolható. Egyes városokban egyre fontosabb szerepet töltött be a házimuzsikálás, ahol többnyire amatőr zenészek játszották a divatos zeneszerzők kamaradarabjait. Ez feltételezte a kottakiadás élénkülését, ugyanakkor egyre fontosabbá vált a zenei képzés is, ezért több városban alakultak hangszeres iskolák. A zenei élet fejlődésére fontos hatással volt a különböző, általában felekezeti iskolákban folyó zenei nevelés is. A polgári zenei élet kibontakozása leginkább Pozsony, Pest-Buda, Nagyszeben, Brassó és Kolozsvár városaiban volt jellemző. ### A romantika zenéje A zenei stílusban továbbra is meghatározó volt az egyszólamúság. A népdal és a stílusában hasonló műdal volt a korszak legnépszerűbb zenélési formája. Ilyen népies dalokat tartalmaz Pálóczi Horváth Ádám (1760–1820) Ötödfélszáz énekek című gyűjteménye 1813-ból. Ezzel szemben Amade László (1703–1764) népszerű bécsi és olasz dalokat fordított magyarra, Verseghy Ferenc (1757–1822) pedig a bécsi klasszikusok stílusában írt új műveket. Kialakult azonban egy sokkal fontosabb és értékesebb instrumentális zene, a verbunkos, a magyar tánczene, amely a nemesi és a polgári osztályban is igen népszerű volt. Jellegzetességei a hegedű technikájából fakadó kolorizmus, a pontozott ritmus, a triola-díszítések, a futamok, a „bokázó” kadencia-formula. A műfaj népszerűségét nagy mértékben az ekkoriban kibontakozó nemzeti öntudatra ébredésnek köszönheti. A műfaj nagyjai Bihari János (1764–1827), Lavotta János (1764–1820), Csermák Antal (1774–1822), Rózsavölgyi Márk (1789–1848), Ruzitska Ignác (1777–1833) és mások. A verbunkos annyira magyar volt, hogy a külföldi zeneszerzők ilyen ritmusokat, dallamokat használtak fel, amikor magyaros motívumot akartak megjeleníteni. A verbunkos volt az a műfaj, amiből a jellegzetesen magyar műzenei stílus kinőhetett volna, ez azonban saját belső korlátai miatt nem valósulhatott meg. Ebben az időszakban alakult ki a zenés színház, bár már korábban is működtek színtársulatok (Pozsony, Sopron, Pest), azután az 1810-es években Miskolcon, Kecskeméten, Komáromban, Kolozsvárott alakult társulat. Akkor még nem különült el a próza és a zene olyan élesen, a színész és az énekes ugyanaz a személy volt. A színházak váltakozva, sőt vegyesen adtak elő prózai és zenés darabokat. Az ő számukra születtek színpadi dalok, áriák, nyitányok, sőt teljes operák is. Az első magyar opera Chudy József Pikkó herceg és Jutka Perzsi című darabja volt (Philipp Hafner bécsi szerző Prinz Schnudi und Princessin Evakathel című szomorú-vígoperájának fordítása, kottája elveszett), de írt – többek között – Fusz János is operát Pyramus és Thisbe, Ruzitska József Béla futása címmel (utóbbit tekintik az első igazi magyar operának). Ezek a darabok általában nem a nemzetközi gyakorlatot követték (bár születtek ilyenek is), inkább a verbunkosra építettek. A népszínművekben gyakoriak, később megkerülhetetlenek lettek a dalbetétek, amelyek többnyire valamely akkoriban népszerű dalok voltak. Kialakulásában jelentős szerepe volt Thern Károlynak, aki könnyed darabjaival iskolát teremtett, ám komolyabb operáival nem tudott sikert elérni. A népszínmű célja a nép szokásainak, dalainak, beszédstílusának színpadra vitele volt. Az első igazán sikeres szerzők Szigligeti Ede és Szerdahelyi József voltak, de népszerű dalszerző volt Egressy Béni, a Szózat megzenésítője is. A magyar nemzeti opera megteremtése Erkel Ferenc (1810–1893) nevéhez fűződik. Erkel tevékenysége természetesen ennél sokkal sokrétűbb, zongorára írt darabokat, kórusoknak komponált, szervező munkájával megteremtette a lehetőségét egy operarészleg, majd operaház létrejöttének, de előadóművészként is jelentőset alkotott. És nem szabad említés nélkül hagyni a Himnuszunk megzenésítését, amelyben mellőzte az ő gyakorlatában is élő magyaros motívumokat, visszafogottabb, mértéktartóbb hangvételével időtálló értéket hozott létre, amely – Dobszay László szavaival – „szinte egyedülálló az országok himnuszai között, amely méltán válhatott a magyarság imájává”. Erkel első operája a Bátori Mária volt (1840), amelyben a német-olasz stílus dominált, de már megjelentek magyaros stílusjegyek is. A Hunyadi László volt az első átütő siker 1844-ben, amely az „első magyar nyelvből kifejlesztett zeneiségű” opera volt. Sikerét a politikai közhangulat is elősegítette, ugyanazt jelentette a magyaroknak, mint Verdi Nabuccója az olaszoknak. Az operát rövid idő alatt az ország szinte minden jelentősebb vidéki színházában is bemutatták. Még nagyobb sikerrel mutatták be a Bánk bánt 1861-ben. Erkel operáit – magyaros vonásaik ellenére – szakértők a német-olasz operai hagyományok magyar színpadra alkalmazásaként értékelik. A tisztán magyar opera igényét Mosonyi Mihály fogalmazta meg. Az első olyan zeneszerzőnk, aki túlnőtt az ország zenekultúrájának keretein, Liszt Ferenc (1811–1886) volt. Gyermekként került külföldre, műveltsége alapvetően franciás volt. Magyar voltára először az 1838-as pesti árvíz idején döbbent rá, addig a világpolgár, az ünnepelt zongoravirtuóz életét élte. Ezt írta egy barátjának: „Ó, távoli vad hazám! Ismeretlen barátaim! Távoli és nagy családom! Fájdalmaid visszavezettek hozzád és legbensőbb érzéseimben találva megszégyenülten hajtom le fejemet, hogy téged oly soká feledni tudtalak.” Azonnal koncerteket adott a magyarok javára (először Bécsben), de csak a következő évben látogatott haza. Megismerkedett Batthyány Lajossal, Széchenyi Istvánnal, Zichy Ödönnel, Festetich Leóval és magyar muzsikusokkal is. 1846-os hazalátogatása alkalmával kezdett érdeklődni a magyar zene iránt, hangversenyein már magyaros ízű darabjait is játszotta. Tény, hogy tulajdonképpen a cigányzenével és a kor magyar nótáival találkozott, ő mégis át tudta szűrni saját egyéniségén, és felhasználásukkal egyetemes érvényű darabokat tudott írni. Kérdés, mi lett volna, ha a valódi népzenét ismerte volna meg. A szabadságharc bukása megrendítette, gyászkompozíciókkal emlékezett meg róla (Funérailles – Gyászdalok). 1854-ben írta Hungaria című szimfonikus költeményét, válaszul Vörösmarty hozzá írt ódájára. 1855-ben Scitovszky János hercegprímás rendelt tőle ünnepi misét az esztergomi bazilika felszentelésére. Az Esztergomi mise (Missa solennis) modernsége a meglepetés erejével hatott. 1865-ben a Nemzeti Zenede fennállásának 25. évfordulóján mutatták be a Szent Erzsébet legendája című művét, Liszt vezényelt. 1870 után egyre több időt töltött itthon, részt vett a Zeneakadémia tervének megvalósításában, majd tevékeny részt vállalt a tanári kar megszervezésében. Így lett ott tanár Koessler János, aki majdan Bartók tanára lesz: jelképes ív, Liszttől Bartókig. Joggal írja Dobszay László: „A magyar zene Liszt közvetett és közvetlen segítsége nélkül sohasem juthatott volna el sem az előadóművészet századvégi szintjére, sem a zeneszerzés XX. századi feltündöklésére”. A magyar zenei élet fellendülése révén modern, polgári értelemben vett hangversenyélet bontakozott ki az országban. Pest után mind több városban alakultak amatőr, majd hivatásos zenekarok, zenészegyletek, belépőjegyes koncerteket rendeztek. Hatalmasat fejlődött az előadóművészet, létrejött a zenekari tagság nélküli zenész típusa. Reményi Ede Miskolcon született világhírű hegedűművész volt, aki hatalmas sikereket aratott Európa-szerte, Viktória brit királynő udvari virtuóz címmel tüntette ki. Felkarolta és segítette a fiatal Brahmsot, zongorakísérőként magával vitte hangversenyeire. Ugyancsak világhírre tett szert Joachim József hegedűművész is, aki a magyar zene népszerűsítője volt hangversenyein. Brahms jóbarátja volt, aki az ő számára írta hegedűversenyét és kettősversenyét. Hollósy Kornélia a kor ünnepelt koloratúrszopránja, a Torinói Opera tagja is volt. Schodelné Klein Rozália is koloratúrszoprán volt, sikereket aratott Németországban, Angliában ünnepelték. Az első magyar kamaraegyüttes az 1827-ben alakult Táborszky Vonósnégyes volt. A zeneéletben fontos szerepet játszottak az iskolák, a magán zeneoktatás és az említett zeneegyletek által fenntartott zeneiskolák. Kolozsvárott konzervatórium alakult, egy 1826-os felmérés már kassai, szepesi, keszthelyi, pécsi, váradi, budai, pozsonyi, zágrábi, selmecbányai és pesti zeneiskolákról számolt be. Lassan elkezdődött a zenepedagógiai irodalom megjelenése, hangszeres és elméleti iskolákat adtak ki. Az első jelentős magyar zenei szakkiadvány az 1860-ban indult Zenészeti Lapok volt. Minden fejlődés ellenére a zeneszerzés megrekedt, talán még az operáknál születtek – nem túl jelentős – művek, a verbunkos-műzene nem adta azt a továbblépési lehetőséget, mint amit elképzeltek. Sőt, a verbunkosból a népies műdalokon, a diákdalokon keresztül kialakult a magyar nóta. Bázisa hatalmas volt, sikereit a zeneileg nem túl művelt kisnemesi, polgári, népi rétegekben aratta. Alapvetően két típusa volt: a hallgató és a csárdásnóta. Gombamód szaporodtak a nótaszerzők, dalaik – minthogy képzetlenségük okán nem igen tudták lejegyezni őket – hasonlóan terjedtek, mint a népdalok. A cigányzenekarok, az úri mulatozások és a népszínművek betétdalai révén a nóták elérték a paraszti rétegeket is, akik befogadták, maguk is művelték, s ily módon befolyásolták a népdalok alakulását is. A századfordulóhoz közeledve – Kodály megfogalmazása szerint – zeneileg három részre szakadt az ország: a zeneileg művelt, vékonyka réteg a külföld remekműveiért lelkesedett, minden mást elutasított, a középréteg számára a magyar nóta, a cigányzene volt a zene, és a mélyben ott volt még a falu zenéje. A remekművek kultuszát szolgálta a hangversenyélet, amelyet – az élvonalban – az Erkel-fiúk és Richter János erősített. Richter a Pesti Nemzeti Színház karnagya volt, sokat tett a magyar zene külföldi megismertetéséért: ő mutatta be Dohnányi Ernő d-moll szimfóniáját és Bartók Kossuth-szimfóniáját. Tevékenységével előkészítette a terepet Gustav Mahler budapesti tevékenységéhez, aki 1888 és 1891 között volt az Operaház művészeti vezetője. Mahlert a szintén világhírű Nikisch Artúr követte, s kettőjük tevékenysége idején az Opera a virágkorát élte, Európa legjobbjai közé tartozott. Az előadóművészet terén olyan nagyságok arattak sikereket itthon és világszerte, mint Auer Lipót, Hubay Jenő, vagy Zichy Géza. A keszthelyi születésű Goldmark Károly tízéves munka után Bécsben tudta bemutatni Sába királynője című operáját, amivel világsikert aratott. Zenekari művei közül a Falusi lakodalom című programszimfóniája is maradandó érték. Említsük meg, hogy ekkor kezdődött a magyar operett kialakulása – a magyar operahagyományok és a bécsi zene egymásra hatásából. Nemzetközileg is sikeres szerzői: Lehár Ferenc, Kálmán Imre, Huszka Jenő. ### A 20. század zenéje A 20. század magyar zenéjére kétségkívül elsősorban Bartók Béla (1881–1945) és Kodály Zoltán (1882–1967) munkássága nyomta rá a bélyegét, pedig tényleges működésük gyakorlatilag a század első felére esett. Zenei eszmélésük után mindketten a népdal felől érkeztek, ám – a közvélekedéssel szemben – más utakat jártak be. A népzene ráadásul nem is egyszerre, és nem is egyformán jelentkezett a két szerzőnél. Dobszay László ezt így fogalmazta meg: „...a műveket nézve, annyira külön világ Kodályé és Bartóké, hogy már-már kételkedünk a „közös” alap realitásában.” Kodály Zoltán a Pázmány Péter Tudományegyetem magyar–német szakát végezte, de mellette beiratkozott az Országos Magyar Királyi Zeneakadémia zeneszerző tanszakára is, ahol Koessler János volt a tanára. Mivel már korábban is érdeklődött a népdalok iránt (doktori disszertációját is e témában írta), megismerkedett a Néprajzi Múzeumban tárolt, feldolgozatlan fonográfhengerekkel, amelyeket még Vikár Béla gyűjtött Erdélyben. 1906-ban Magyar népdalok címmel, Bartókkal közösen, tíz-tíz népdalt adtak ki zongorakísérettel. Kodály első fontos műve az 1906-os Nyári este volt. Külföldön ismerkedett meg Debussy műveivel, ami komoly hatással volt zeneszerzői szemléletére. 1923-ban komponálta Pest, Buda és Óbuda egyesítésének ötvenéves jubileumára a Psalmus Hungaricust. Ezután teljes munkabírását és tekintélyét a zenei nevelés színvonalának emelésére, s ennek részeként a kórusmozgalom megteremtésére, kiteljesítésére fordította. Zeneszerzői munkásságát már egyértelműen a népdalok befolyásolták: Háry János (1927), Marosszéki táncok (1930), Székely fonó (1932), Galántai táncok (1933). A második világháború után az új rendszer támogatta a zenei élet kiterjesztésére tett erőfeszítéseit („százéves tervét”), az iskolai oktatásban erőteljesebben volt jelen a zeneoktatás, zeneiskolák sora alakult, az oktatási rendszer korszerűsítése céljából kidolgozott módszerét („Kodály-módszer”) széles körben alkalmazták, s ezt külföldön is népszerűsítette. Szervező tevékenysége érdekében zeneszerzői munkásságát önként háttérbe szorította. 1967-ben hunyt el. Bartók Bélát 1899-ben vették fel a Zeneakadémiára, ahol Thomán Istvántól zongorát, Koessler Jánostól zeneszerzést tanult. Amikor megismerkedett Kodállyal, már ő is találkozott az erdélyi népdallal, de Brahms, Wagner, majd Richard Strauss is hatással volt rá. A népi(es) hatások jegyében született Kossuth-szimfóniája és I. zenekari szvitje. A verbunkos hatásától tudatosan távolodott, és megkezdte a Vikár-féle gyűjtemény feldolgozását. Bartók és Kodály elhatározta, maguk is gyűjtőmunkába kezdenek, s felosztották egymás között a területet, fonográffal járták a terepet. Zeneszerzői tevékenységét a zenei élet erős elutasítása jellemezte, csak Kodály támogatta. 1911-ben komponált operáját, A kékszakállú herceg várát is csak 1918-ban mutatták be A fából faragott királyfi című táncjáték 1917-es sikere után. Ő a főváros egyesítésére a Táncszvitet készítette el. A két háború között sokat koncertezett elismert zongoristaként és karmesterként, itthon is, külföldön is. 1936-ra datáljuk Zene húros hangszerekre, ütőkre és cselesztára című művét, ami gyakorlatilag egy szimfónia. A művet Paul Sacher és a Bázeli Kamarazenekar számra dedikálta. 1939-ben Sacher vendégeként, Svájcban komponálta a Divertimentót. A háborús légkör erősödése miatt többször foglalkozott az emigrálás gondolatával, ami végül 1940-ben érett elhatározássá. Amerikában egyetemeken tartott előadásokat, hangversenyeket adott, de az egészsége fokozatosan romlott. Barátai révén új darabok megírására kapott megbízást, így született a Concerto, a Szólószonáta hegedűre, majd a III. zongoraversenyét és a Brácsaversenyét már nem tudta befejezni. 1945. szeptember 26-án hunyt el, hamvait 1988-ban szállították haza a Farkasréti temetőbe. „Kevés művész életében és művében olyan megbonthatatlan a szellemi arculat, emberi magatartás, tudományos meggyőződés és művészi alkotás egysége, mint a Bartókéban. ... Az emberi magatartás és művészi hitvallás ilyen magasrendűen etikus összeforrottsága zenéjét a 20. század első felének egyik leghumánusabb művészi megfogalmazásává emeli.” Kétségtelen igazság, hogy a század első felének legnagyobb hatású zeneszerzői Bartók és Kodály voltak, de igazságtalanság lenne kihagyni a kor további „nagyjait”: Dohnányi Ernőt (1877–1960) és Weiner Leót (1885–1960). Dohnányinak is Thomán István és Koessler János voltak a tanárai a Zeneakadémián, mint Bartóknak. Első művét, a c-moll zongoraötöst (1895) Brahms is megismerte, és előadatta Bécsben. Magyarországon is egyre népszerűbb volt, zongoraművészként is. Londonban Richter János társaságában koncertezett, s egy csapásra világhírt szerzett. A bécsi, a berlini, majd budapesti Zeneakadémia tanára volt, közben ünnepelt zongoraművészként járta a világot. 1945 után háborús bűnösséggel vádolták, mire Argentínába, majd az USA-ba távozott. 1960-ban halt meg New Yorkban. Weiner Leó zeneszerzői tevékenysége a népi hang mellett inkább a posztromantikus hagyományok közé sorolható. A század során – a második világháború előtt és után, valamint 1956-ban – magyar zenészek sora hagyta el az országot, akik külföldön szereztek világhírt, például a karmesterek közül Doráti Antal, Kertész István, Ormándy Jenő, Reiner Frigyes, Solti György és Széll György nevét lehet megemlíteni, de a hangszeres művészek között is voltak szép számmal (Cziffra György, Frankl Péter, Pauk György, Vásáry Tamás). A személyi állományában kétségkívül meggyengült zenei élet itthon maradt tagjai közül Ferencsik János és Lehel György karmesterek fejtettek ki fontos, zenekart építő, szervező tevékenységet is. A hangszeresek közül Fischer Annie, Kovács Dénes, Lehotka Gábor, az énekeseknél Svéd Sándor, Székely Mihály és mások biztosították a magas színvonalú zeneéletet. Kodály Zoltánnak a magyar nemzeti zene, a zenei nevelés érdekében kifejtett küzdelme eredményeként 1945 után állami támogatással zeneiskolák sora létesült szerte az országban, és állami támogatást kapott a hangversenyélet is. Kodály elképzeléseit tanítványok, követők sora tette magáévá, zeneszerzőként, zenepedagógusként egyaránt. Nem szabad azonban elhallgatni, hogy a kodályi szellem átvétele a többi zeneszerző számára bizonyos kötöttséget, bezártságot eredményezett. Magyaros stílusú kompozíciókkal jelentkeztek Ádám Jenő, Sugár Rezső, Farkas Ferenc, Kadosa Pál, Veress Sándor, Szervánszky Endre, Járdányi Pál, míg Bárdos Lajos a kórusmozgalom területén volt mozgató motor. Kodály – aki életében döntő mértékben hatott az egész magyar zenei életre – halála után jobban előtérbe kerültek az új zenei elképzelések, és új stílusú, a nemzetközi áramlatokhoz igazodó zeneművek is születtek. Már az 1960-as évekkel kezdődően lassan olyan zenetörténeti jelentőségű fontos bemutatók követték egymást, amelyek nem csak a zenei közélet, de – elsősorban az opera műfaján belül (az évtized a magyar opera fénykorának számít) – a tágabb közvélemény figyelmét is felkeltették. Ezek között megemlítendő például Petrovics Emil C’est la guerre (1961), Lysistrate (1962) és Bűn és bűnhődés (1969), Szokolay Sándor Vérnász (1964) és Hamlet (1968), majd később Lendvay Kamilló A bűvös szék (1972) című operája. Ugyanakkor más jellegű művek is a közönség elé kerültek, oratorikus és versenyművek, kamarazenei alkotások, amelyek mind az addigi stílusból kitörés szándékával születtek. Az egyébként is változékony stílusbeli meghatározás mellőzésével és közel sem teljes körűen – a már említetteken kívül – a fellépő új zeneszerző generáció néhány képviselője (közülük később többen igen komoly nemzetközi elismertséget szereztek): Balassa Sándor, Bozay Attila, Durkó Zsolt, Kocsár Miklós, Kurtág György, Láng István, Ligeti György, Maros Rudolf, Mihály András, Soproni József, Szőllősy András. Az 1970-es években már külföldi iskolázottságú komponisták is jelentkeztek: Dubrovay László, Eötvös Péter, Victor Máté, majd a fiatalok: Márta István, Decsényi János, Dukay Barnabás, Gyöngyösi Levente, Orbán György, Selmeczi György és mások is szerepet kaptak műveikkel. A fiatal zeneszerzők a közös elvek mentén csoportokat alkottak (Új Zenei Stúdió, Fiatal Zeneszerzők Csoportja stb.). A hatvanas évektől sorra alakultak az országban a vidéki szimfonikus zenekarok (Debrecen, Miskolc, Pécs, Szombathely, Győr, Szeged stb.), világhírű kamaraegyüttesek (Bartók vonósnégyes, Liszt Ferenc Kamarazenekar), megalakult a Pécsi Balett. Új előadóművész generáció robbant be a hangversenyéletbe: a zongoristák közül Kadosa Pál tanítványai: Kocsis Zoltán, Ránki Dezső, Schiff András, azután Jandó Jenő, később Bogányi Gergely, további hangszeresek például Kelemen Barnabás, Matuz István, Onczay Csaba, Perényi Miklós, Szenthelyi Miklós, Szabadi Vilmos. A század utolsó évtizedeiben olyan énekesek tűntek fel, akik keresett és ünnepelt művészeivé váltak a világ neves operaszínpadainak: Gregor József, Kincses Veronika, Marton Éva, Miklósa Erika, Polgár László, Rost Andrea, Sass Sylvia, Tokody Ilona. Fiatal karmesterek sora is világhírre tett szert: Fischer Ádám, Fischer Iván, Kesselyák Gergely, Hamar Zsolt, Vashegyi György. Külön kell megemlíteni Kocsis Zoltán karmesteri és zeneszerzői tevékenységét is. Az ismertetett zeneművészek közül – többek között életkoruk okán is – többen a 21. század zenei élete alakításának is tevékeny részesei. ### A 21. század eleje A rendszerváltás körüli-utáni évek megváltoztattak sok mindent a zenei életben is, átmeneti visszaesést, vagy inkább elbizonytalanodást lehetett tapasztalni majd minden téren. Az új lehetőségek, a megszűnt központi állami mecenatúra helyét új pénzügyi forrásrendszer, új működtetési technikák váltották fel, a művészek is beletanultak a művész-menedzser szerepkörbe. A zeneoktatás helyzete azonban kétségkívül kedvezőtlenül alakult, ezért is a hangversenyek látogatói között egyre kevesebb fiatalt lehet látni. Ilyen és itt nem ismertetett egyéb, talán előre nem is látható gondokkal kell megküzdenie a 21. század első évtizedeiben a magyar zenei életnek. A Nemzeti Filharmonikus Zenekar és a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem 2021-ben – Kocsis Zoltán születésnapjára, május 30-ára emlékezve – megalapította a magyar klasszikus zene napját. A zenei létesítmények terén komoly előrelépés történt a művelődéstörténet eme területén, a zene közönséghez való eljuttatásában. 2013-ra felújították az Erkel Színház és a Zeneakadémia központi épületét, 2021-ben megnyílt a Magyar Zene Háza, 2022-re pedig befejeződött a Magyar Állami Operaház felújítása, és az operai rekonstrukcióhoz kapcsolódóan elkészült az Eiffel Műhelyház is. A század elején folytatódott a nemzetközi szinten is elismert magyar zeneművészek fellépése, többek között Baráth Emőke, Balázs János, Baráti Kristóf, Fülei Balázs, Madaras Gergely, Ránki Fülöp, Várdai István, Várjon Dénes és mások.

Aszahi (csatahajó)

Az Aszahi (朝日; Hepburn: Asahi^?, ’felkelő nap’) pre-dreadnought típusú csatahajó volt. Az 1890-es évek végén épült a Japán Császári Haditengerészet számára Nagy-Britanniában, mivel a japán ipar ekkor még képtelen volt ilyen technikai színvonalú hadihajó előállítására. Röviddel leszállítása után a Császári Haditengerészet Állandó Flottájának lett a zászlóshajója. Részt vett az 1904–05-ös orosz–japán háború minden fontosabb tengeri csatájában és a sárga-tengeri csatában, valamint a csuzimai csatában kisebb sérüléseket szenvedett. Az első világháború harcaiban nem vett részt, de szerepe volt az 1918-as szibériai intervencióban. 1921-ben a partvédelmi erőkhöz rendelték, két évvel később pedig a washingtoni flottaegyezmény értelmében lefegyverezték, és tengeralattjárók depóhajójává, illetve gyakorlóhajóvá alakították át. Ezután tengeralattjáró-mentő lett, majd 1928-ban tartalékba helyezték. A második japán-kínai háború kitörése után 1937-ben csapatszállításra használták, majd 1938-tól javítóhajóként szolgált először a japánok által megszállt Sanghajban, azután pedig az indokínai Cam Ranh-öbölben. 1942-ben Szingapúrba rendelték egy sérült könnyűcirkáló megjavítására, majd a visszaúton egy amerikai tengeralattjáró, az USS Salmon elsüllyesztette. ## Építésének előzményei Az 1894–95-ös első japán-kínai háború tapasztalatai alapján Japán 1896-ban tízéves fejlesztési programot indított el a császári hadiflotta modernizálására és létszámának növelésére. A program alapja hat új csatahajó és hat páncélos cirkáló megépítése volt, a költségeket Kína harmincmillió fontnyi háborús jóvátételéből fedezték. Mivel Japán nem rendelkezett a modern csatahajók építéséhez szükséges technológiával és ipari háttérrel, a hajókat angliai gyáraktól rendelték meg. Az Aszahit a skóciai Clydebank Engineering & Shipbuilding Company tervezte 1897-ben. ## Tervrajza Az Aszahi tervének alapjául a brit Formidable osztályú csatahajók szolgáltak, de fegyverzetét két hathüvelykes (152 mm) ágyúval egészítették ki. A hajó hossza 129,6 méter, szélessége 22,9 méter, a hajótest magassága pedig 8,3 méter volt. Átlagos terheléssel vízkiszorítása tonnát tett ki. A hajófenék 55, oldala pedig 223 vízmentesen illeszkedő rekeszből tevődött össze. Zászlóshajóként teljes legénysége 773 matrózból és tisztből állt, beleértve a tengernagyi személyzetet is. Az Aszahit két hajócsavar hajtotta, amelyeket egy-egy függőlegesen elhelyezett dugattyúsorú, háromszoros expanziójú gőzgép forgatott. A szükséges gőzt 25 darab 17,03 bar nyomáson dolgozó Belleville-kazán biztosította. A lóerős gőzgépek elvileg 18 csomós (33,9 km/h) sebességet biztosítottak a csatahajónak, de próbaútján 18,3 csomót is elért. 2000 tonnányi szénnel megrakodva, tízcsomós sebességgel mintegy 9000 tengeri mérföldet () volt képes megtenni szénfelvétel nélkül. Az elektromos készülékek ellátását három gőzhajtotta, 4,8 kW-os dinamó biztosította. Az Aszahi fő fegyverzetéül a japán csatahajókon már korábban is alkalmazott négy darab 30-as kaliberű, tizenkét hüvelykes, Elswick Ordnance Company által gyártott löveg szolgált. A hajó felépítményének elején és végén forgatható tornyokba, kettesével helyezték el őket. A tornyok 240 fokban voltak képesek forogni. Az ágyúk 850 fontos (386 kg) lövedékeiket 730 m/s torkolati sebességgel lőtték ki. A csatahajó másodlagos fegyverzetét 14 darab 45-ös kaliberű hathüvelykes (152 mm) gyorstüzelő ágyú alkotta. Nyolc ágyút a főfedélzeten, a másik hatot pedig a felépítményen helyeztek el. Százfontos (45 kg) lövedékeiket 700 m/s kezdősebességgel tüzelték. A torpedónaszádok elleni védelmül húsz tizenkét fontos gyorstüzelő löveg szolgált. A tizenkét fontosok háromhüvelykes (76 mm), 12,5 fontos (5,7 kg) tölteteket lőttek. A fegyverzetet nyolc darab háromfontos és négy 2,5 fontos könnyű Hotchkiss löveg egészítette ki. Az előbbieket a felépítményen, az utóbbiakat emelvényeken helyezték el. Az Aszahit ezenfelül négy vízalatti 18 hüvelykes torpedóvető csővel is felszerelték. Az Aszahi oldalát kilenchüvelykes (229 mm) Harvey-páncél védte 2,44 m magasan, amely a hajó két végén négy hüvelyknyire (102 mm) vékonyodott. Fedélzeti páncélzata 64 mm-es volt. A lövegtornyokra elölről 10 hüvelyk (254 mm), oldalról 6 hüvelyk (147 mm), felülről pedig 1,5 hüvelyk (38 mm) vastagságú páncélt szereltek. A lövegek pontos célzását négy Barr & Stroud FA3 sztereoszkopikus távolságmérő és 24-szeres nagyítású ágyúirányzékok szolgálták. ## Építése és első csatái Az Aszahi gerincét 1899. augusztus 1-jén fektették le a skóciai Clydebankban. Az építést a Clydebank Engineering & Shipbuilding Company kezdte, amelyet időközben felvásárolt a John Brown & Company társaság. 1900. március 13-án bocsátották vízre és 1900. július 31-én adták át a megrendelőnek. Átadása három hónapnyi késedelmet szenvedett, mert próbaútja során Southsea mellett zátonyra futott, emiatt javítani kellett a hajófeneket. A hajó az angliai Portsmouthból indulva október 23-ára ért a Japán-beli Jokoszukába. Fél évvel később, 1901. május 22-én az Aszahi lett a Császári Haditengerészet Állandó Flottájának zászlóshajója. Az orosz–japán háború kitörésekor a Jamada Hikohacsi kapitány által vezetett Aszahit az 1. hajócsapat 1. hajórajához rendelték. 1904. december 4-én részt vett a port arthuri csatában. Tógó admirális meglepetésszerű éjszakai támadást akart végrehajtani a Port Arthur mellett horgonyzó orosz Csendes-óceáni flotta ellen, de a Bojarin cirkáló észrevette őket, és riadóztatta az orosz flottát és a partvédelmet. Tógó úgy parancsolta, hogy a fő ágyúkkal a parti erődöket, a kisebbekkel pedig az ellenséges hajókat lőjék. Ez rossz döntésnek bizonyult, a japán nyolc- és hathüvelykes lövegek nem tudtak komoly károkat okozni a páncélozott orosz hajóknak, amelyek valamivel sikeresebben támadták a japánokat. Az összecsapás eredményképen 17 orosz és 60 japán tengerész sebesült vagy halt meg. Az Aszahi nem szenvedett sérülést. Április 13-án Tógó sikeresen kicsalta Port Arthur kikötőjéből az orosz flotta egy részét, köztük Makarov altengernagy zászlóshajóját, a Petropavlovszk csatahajót. Amikor Makarov észrevette a várakozó öt japán csatahajót (köztük az Aszahit), visszafordult a kikötőbe, de közben ráfutott az előző éjszaka a japánok által lerakott aknákra. Lőszerraktára felrobbant, és a csatahajó két perc alatt elsüllyedt. A 677 áldozat között volt az altengernagy is. A sikeren felbátorodott Tógó ezután rendszeresen ágyúzta a parti erődöket, de a következő hónapban két csatahajót vesztett az oroszok által lerakott aknák miatt. Az Aszahi részt vett az augusztus 10-i sárga-tengeri csatában, ezúttal Nomoto Cunaakira parancsnoksága alatt. A csatarend második vonalában hajózott a Mikasza mögött. Mindössze egyetlen találatot kapott egy tizenkét hüvelykes ágyúból, és két matróz megsebesült. Azonban hátsó ágyútornyának mindkét csövében felrobbant a lőszer, e lövegek használhatatlanná váltak. Maradék lövegeinek tüzét a Poltavára és a Ceszarevicsre koncentrálta, de eleinte csak kisebb károkat okozott rajtuk, képtelen volt átütni páncélzatukat. Ezután azonban tizenkét hüvelykeseinek két szerencsés lövésével eltalálta a Ceszarevics hídját és megölte a flotta parancsnokát, Wilhelm Karlovics Withöft altengernagyot, és megrongálta a hajó kormányművét. A hajó csak kanyarodva volt képes haladni, majd teljesen le is állt, amivel nagy zűrzavart okozott az oroszok soraiban. A flottaparancsnok helyettesének csak nagy nehézségek árán sikerült újra hadrendbe szervezni hajóit, és visszavonult Port Arthurba. Két hónappal később, október 26-án, Port Arthur blokád alatt tartása közben az Aszahi aknára futott, és 1905 áprilisáig javítás alatt állt. A csendes-óceáni orosz flotta egységei ekkorra már megsemmisültek vagy kikötőbe kényszerültek, és a balti flotta csak májusra ért a távol-keleti vizekre. ## A csuzimai csata 1905\. május 27-én a csuzimai csata során az Aszahi ismét a Mikasza mögött helyezkedett el. Fedélzetén tartózkodott W. C. Pakenham, a japánokkal szövetséges Nagy-Britannia megfigyelője is. Elsőként a Mikasza nyitott tüzet az orosz zászlóshajóra, a Knyaz Szuvorovra, röviddel később csatlakozott hozzá az Aszahi és az Azuma cirkáló. Körülbelül egy órányi tüzelés eredményeképpen az orosz csatahajó fedélzetén tűz keletkezett, súlyosan megsebesült a flotta parancsnoka, Zinovij Rozsesztvenszkij altengernagy is. A találatok használhatatlanná tették hátsó lövegtornyát és megbénították a kormányművét. Az orosz hajók a Mikaszára koncentrálták a tüzet, így az Aszahi nem sérült meg. A Knyaz Szuvorov kormányát sikerült megjavítani, de a hajó súlyosan megsérült és elhagyta az orosz csatarendet. A csata második felében az Aszahi a Borogyinót és az Orjolt lőtte, de nem az ő, hanem a Fudzsi lövedéke talált a Borogyino lőszerraktárába, és felrobbantotta azt. A csata során az Aszahi 142 tizenkét hüvelykes gránátot lőtt ki, többet, mint bármely más hajó. Összesen öt találatot szenvedett el, de jelentős károkat egyik sem okozott. A japánok összesen 110 halottat és 590 sebesültet vesztettek a csuzimai csatában, amely teljes japán győzelemmel zárult, és öt orosz csatahajót sikerült zsákmányolniuk. ## A háború után 1908-ban több más hajóval együtt elkísérte a világ körüli útján japán vizeken áthaladó amerikai Nagy Fehér Flottát. 1914-ben tüzérségi gyakorlóhajó lett belőle, 1917-ben eredeti brit gyártmányú lövegeit japánokkal cserélték ki. 1918-ban hajórajának zászlóshajójaként részt vett az orosz polgárháború japán intervenciójában. Elsősorban csapatszállító hajókat kísért és Kamcsatka partvidékén járőrözött. 1921. szeptember 1-jén első osztályú partvédelmi hajóvá sorolták át, a következő évben viszont a washingtoni flottaegyezmény értelmében leszerelték fegyverzetét. Az ágyúk és a páncélzat eltávolítása miatt vízkiszorítása tonnára csökkent, sebességét pedig 12 csomóra korlátozták. A későbbiekben gyakorlóhajóként és tengeralattjáró-depóként szolgált 1925-ig, amikor tengeralattjáró-mentőnek szerelték fel. Jelentős átépítésen esett át, kicserélték kazánjait, leszerelték egyik kéményét, és két nagy emelőszerkezetet helyeztek el rajta. 1928-ban sűrített levegővel működő repülőgép-indító katapultot szereltek fel rá, és ehhez kapcsolódó kísérleteket végeztek rajta. Az év végén tartalékba helyezték. Miután 1937-ben kitört a második kínai–japán háború, az Aszahit aktiválták a tartalékból. Eleinte csapatokat szállított, majd javítóhajónak szerelték fel. Átalakítása során első és hátsó fedélzetén fából készült lövegtornyokat állítottak fel az ellenséges megfigyelők megtévesztésére. 1940-ig járőr- és torpedóraktári feladatokat is ellátott. 1940. november 15-én Francia Indokínába, a Cam Ranh-öbölbe vezényelték át. 1942\. március 13-ától az Aszahi Szingapúrban állomásozott és a Naka könnyűcirkálót javította, melyet az USS Seawolf tengeralattjáró torpedózott meg a Karácsony-szigetnél. Május 22-én visszaindult Kuréba a CH-9 romboló társaságában. Május 25–26-án éjjel a Padaran-foktól 160 kilométernyire felfedezte az USS Salmon tengeralattjáró és négy torpedót lőtt ki rá. Két torpedó eltalálta az Aszahi kazánházát és a hajó süllyedni kezdett. Éjjel 01:03-kor süllyedt el az é. sz. 10°00′ és a k. h. 110°00′-én. Tizenhatan meghaltak, de a kapitányt és a többi 582 tengerészt a CH-9 kimentette. ## Fordítás

Csebol

A csebol (nemzetközi átírással: chaebol) a családi alapítású dél-koreai óriásvállalatok megnevezése. A szó a „gazdagság, tulajdon” jelentésű ' (재) és a „klán” jelentésű ' (벌) összetétele. A kifejezés első ismert említése 1984-ből származik. A at irányító családok befolyásosak és rendkívül gazdagok, ezek a vállalatok pedig nagy hatást gyakorolnak Dél-Korea gazdaságára, a Samsung cégcsoport bevételei például az ország GDP-jének 20%-át adják. Közismert cégcsoportok még például a Hyundai, a Kia, az LG, a Daewoo és az SK. A at számos kritika is éri a hatalmukkal való visszaélés, a gazdaságban betöltött túlzott vezető szerepük, kormányzati kapcsolataik, vitatott üzleti etikájuk és a korrupció miatt. A konkrét bírálatoktól eltekintve is, a uralta nemzetgazdaság egésze meglehetősen távol áll nem csak a szabadversenyes piaci gazdaság ideálisnak tartott képétől, hanem a jelenlegi globális, illetve a nyugati gyakorlattól is, különösen ami a független kis- és középvállalatok önálló lehetőségeit illeti. A koreai televíziós sorozatokban (főként a Hamupipőke-jellegű történetekben) gyakran játszanak főszerepet fiktív családok, de mozifilmek is készültek a témában, amelyek meglehetősen sötét képet festenek a ról. ## Jellemzőik A két legfőbb jellemzője, hogy a vállalatóriás több szektorban aktív, több cégből áll, és családi alapítású. A családi irányítása többféleképpen is történhet. Van, ahol az alapító és családtagjai vezetik az összes céget, máshol a család irányítja az úgynevezett anyavállalatot, ami a leányvállalatokat felügyeli, így közvetett kontrollal rendelkezik az összes vállalat fölött. Lehetséges olyan struktúra is, hogy a család az anyacéget uralja, a leányvállalatok pedig egymás részvényeit birtokolják, hálót alkotva. A ra igen jellemző, hogy a vállalat felsővezetésében is szép számmal találhatóak rokonok. A vezetőségi pozíciók általában öröklődnek a családon belül, tehát mondjuk a vezérigazgatói széket az alapító legidősebb gyermeke kapja meg. A családi hatalom megtartása érdekében a érdekházasságokat kötnek, előfordul, hogy a legnagyobb at tulajdonló családok egymás között házasítják a gyerekeiket, így erősítve a gazdasági pozíciójukat. A nem ritkán egymástól teljesen eltérő gazdasági ágazatokban is tevékenykednek, így például az elektronikai eszközök gyártásáról ismert Samsungnak egy időben autógyára is volt, de divatmárkával (FUBU) és szállodalánccal (The Shilla) is rendelkezik. Az LG Group a szórakoztatóelekronikai és telekommunikációs eszközökön túl a vegyi anyagok és a műanyagok piacán is jelen van. A Hyundai áruházlánccal is rendelkezik, bár ma már ez is csak nevében tartozik a konglomerátumhoz, miután a Hyundai Groupot a 2000-es évek elején kormányzati nyomásra feldarabolták. Egy-egy akár 20–50 céget is összefoghat. A további jellemzője, hogy szoros kapcsolatot ápolnak a kormánnyal, a kormányzati gazdaságpolitika részét képezik, és a kormányzat gyakran előtérbe helyezi a vállalatóriások érdekeit, bár volt példa az ellenkezőjére is. A at összefoglalóan gyakran nevezik Korea Inc.-nek, a szoros kapcsolatukra utalva. Gyakran hasonlítják őket a japán zaibacu vállalatokhoz (mint amilyen a Mitsubishi), azonban több lényeges különbség is van a két cégtípus között. A szinte kizárólag a vér szerinti kötelékre építenek a topmenedzsment területén, míg a zaibacuknál gyakori, hogy a megbecsült, hosszú éveken át a cégnek dolgozó munkatársakból kerülnek ki vezetők. A vállalatirányítási módszerek és a struktúra tekintetében is eltérnek egymástól, például minden zaibacu tulajdonában van egy bank, ami fedezi a pénzügyi szükségleteket, a azonban csak az állami bankokra és külföldi hitelekre támaszkodhatnak. A zaibacuk gyakran alvállalkozókkal dolgoztatnak, míg a inkább megalapítják az összetevők gyártásához vagy éppen a termék exportálásához szükséges cégeket. A központi irányítás és a szerteágazó érdekeltségek miatt gyakran hasonlítják a at a polipokhoz. ## Történetük ### A kezdetek A főképp mezőgazdaságból élő Korea 1910 és 1945 között Japán fennhatósága alatt állt. A japánok számos gyárat építettek, amiket a második világháborúban elszenvedett vereségük után hátrahagytak. A koreai háborút követően a Dél-Koreában épen maradt gyárak és felszerelések kiváló lehetőséget teremtettek az ipari gazdaság kialakításának megkezdéséhez, számos későbbi azokból a cégekből fejlődött ki, amelyek a hátrahagyott japán felszerelések és technológia hasznosításával alakultak meg. Ezen cégek egy része feltehetően szoros személyes kapcsolatban állt nal, a köztársaság első elnökével, akinek kormányát különösen korruptnak tartották. Az ország Li elnöksége idején keveset fejlődött, a kormány nem fordított figyelmet a gazdaság fellendítésére. 1960-ban az elégedetlenkedők népfelkelése folytán Li elmenekült az országból, ám alig egy év múlva katonai puccsal tábornok ragadta magához a hatalmat, akinek feltett célja volt kiirtani a korrupciót, nem csak a kormányzatból, de a gazdaságból is. A junta hamar rádöbbent, hogy ha véghez akarják vinni az ország modernizációját, szükségük lesz a vállalatok segítségére, így kompromisszumos megoldásként pénzbüntetés fejében több megvádolt cégvezetőt is elengedtek. A és a kormány kapcsolata szorosra fonódott: a kormány meghatározta a gazdaság irányvonalát, az ütemtervet, a pedig kivitelezték. A fókuszt az exportra helyezték, és a kormány aktívan segítette (például adókedvezményekkel, alacsony hitelkamattal) a fejlődését. Meghatározták, mely cégek, milyen termékekkel, mely piacokon jelenjenek meg. Az exportra gyártáshoz csak bizonyos cégek kaptak támogatást a kormánytól, az áruik gyártásához szükséges félkész termékeket a mind maguk állították elő. A bankokat államosították, és ezek a bankok finanszírozták a terjeszkedését. A hitelek nagy részét (több mint 60%-át) ezek a cégek vették fel. Cserébe a cégeknek meghatározott exportkvótát kellett teljesíteniük. Bár a nem rendelkezhettek saját bankkal, más pénzügyi intézményekkel igen, és külföldi hiteleket is felvehettek. Ha egy új leányvállalatot kívánt létrehozni, azt a meglévő cégek finanszírozták, cserébe az új vállalat a meglévőek részvényeinek egy részét vásárolta meg. A gyorsan növekvő cégek a munkaerőt is megosztották. Az egyes leányvállalatok nem külön vettek fel dolgozókat, hanem az anyavállalat csoportosan alkalmazta őket, képezte ki, majd szétosztotta a dolgozókat a leányvállalatok között. Új vállalat alapításakor a meglévőkből helyeztek át menedzsereket a felső pozíciókba. A terjeszkedés másik módja állami „kérésre” történt, a csődbe ment vagy megszorult állami cégeket privatizálták, ezek általában valamely hoz kerültek, amelyek „felvirágoztatták” őket. Kezdetben ez a fajta politika óriási gazdasági fejlődést hozott az országnak. A GDP évente átlagosan 10%-kal nőtt 1962 és 1994 között. A soha nem látott mértékben nőttek és terjeszkedtek, a kormány pedig gyakorlatilag bebiztosította őket csőd ellen. 1989-re a 30 legnagyobb már a GDP 29,6%-át adta. 1997-re a gazdaság vállalati szektora tőkéjének, adósságának, nettó profitjának és bevételének fele is a harminc legnagyobb hoz tartozott. A gazdaságpolitikának köszönhetően Dél-Korea erős függésbe került az exporttól (a kivitelből származó bevétel 1965-ben a GDP 8%-át tette ki, 2008-ban már az 56%-át) és így a tól. Külső tényezők is hozzájárultak a sikeréhez, például a külföldi befektetők beáramlása, a Japánnal való kapcsolatok normalizálódása és a Szovjetunió széthullása, ami kiváló lehetőségeket teremtett az építőipari cégek számára. 1987 és 1997 között a szerepe olyan fontossá vált Koreában, hogy az időszakot „köztársaságnak” is szokás nevezni. Miközben az ország a demokratizálódás útjára lépett, a fokozatosan függetlenedtek az állami kontrolltól. Az volt az általános vélemény, hogy a olyan hatalmasak, hogy nem bukhatnak el. ### Az 1997-es ázsiai gazdasági válság Mivel a nem igazodtak a piacok várható jövedelmezőségéhez, csak az állami kvótákat voltak hivatottak bármi áron teljesíteni és az állam szavatolta a pénzügyi biztonságukat, hatalmas összegű hiteleket vettek fel a külföldi tőkebefektetések felett rendelkező koreai bankoktól. 1985-re a eladósodottsági együtthatója elérte a 384,4%-ot, ami triplája volt az amerikai cégekének. Ez az 1997-es gazdasági válságig még tovább nőtt, a legnagyobb 30 eladósodottsági együtthatója ekkor már meghaladta az 500%-ot. Az 1990-es években Dél-Korea OECD-tagságának egyik feltétele a tőke- és pénzügyi piac liberalizációja volt, ami új pénzintézetek megjelenéséhez vezetett. Miközben a külföldi devizában felvehető hitelek kamatai nőttek, a kormány továbbra is biztosította a saját tőke helyett hitelből terjeszkedő könnyű hitelhez jutását. A kormány a hosszú távú tőkeáramlás liberalizálása helyett a rövid távú tőkeáramlásra koncentrált, ami devizahitel formájában a hoz került. 1996-ra a terjeszkedésének finanszírozása 77,6%-ban külföldi hitelekből történt. A tőke beáramlása ezen kívül a von erősödéséhez vezetett, ami az exporttól függő versenyképességének romlásával járt. 1996-ban a folyó fizetési mérleg hiánya Koreában a GDP 5%-a volt, míg egy évvel korábban csak a 2%-a. Az export növekedése 31%-ról 15%-ra esett vissza. Az 1997-ben bekövetkező ázsiai gazdasági válság következtében a japán jen gyengült, ami a von erősödéséhez vezetett. A válság következtében szűkült a felvevőpiac, a koreai exporttermékek, például a személygépkocsik, a hajók és a mikrochipek ára csökkent. A gazdasági válságban megnövekedett hitelkamatok súlyos terheket róttak az eladósodott ra. A kormánynak a korábban időszakosan bekövetkező kisebb gazdasági recessziók alkalmával különféle átmeneti megoldásokkal sikerült foldozgatnia az egyre labilisabb lábakon álló pénzügyi rendszerét. Az 1982-es banktörvény nagyobb hatalmat adott a pénzintézetek kezébe, és gyakorlatilag csökkentette az állami irányítást. Az 1997-es válság előtt azonban Dél-Koreában olyan politikai-társadalmi változások történtek, amelyek hatással voltak a pénzügyi döntésekre is. Az 1990-es években az ország a demokratizálódás útjára lépett. A pénzügyi piac liberalizálásával azonban nem járt együtt a vállalkozások hozzáállásának változása. A irányítás nélkül maradtak és gyakorlatilag belefulladtak a hiteleikbe. A pénzintézetek nem tudták tovább finanszírozni a merész és gyakran minden piaci realitást nélkülöző terjeszkedését, némelyeknek több leányvállalatot is fel kellett adniuk, a 30 legnagyobb közül legalább 11 ment csődbe. Az egyik prominens példa a Daewoo, amit 1999-ben háromfelé kellett darabolni a hatalmas adósságai miatt, de a Hyundait is szétforgácsolták. A demokratizálódás következtében megnőtt a szakszervezetek, a külföldi befektetők és a civil szervezetek politikai befolyása – ez szintén a korlátlan hatalma ellen dolgozott. ### A reformja A pénzügyi szektor és a összeomlása a külföldi befektetői kedv rohamos csökkenésével járt. A von 1997 decemberére egyetlen hónap alatt a dollárhoz viszonyítva 50%-ot zuhant. Dél-Korea kénytelen volt a Nemzetközi Valutaalaphoz fordulni gyorssegélyért, amit meg is kapott, egy 58 milliárd dolláros, különféle megkötéseket tartalmazó csomag formájában, melyben benne volt a vállalati szektor kötelező reformja is. elnök a újrastrukturálására kezdett koncentrálni. A cél az volt, hogy a konglomerátum-központú gazdaság helyett „demokratikus piacgazdaságot” építsenek ki és a a terjeszkedés helyett a profitabilitásra helyezzék a hangsúlyt. A at arra bátorították, hogy szabaduljanak meg a veszteséges, az anyacég profiljába nem illő vállalatoktól, és koncentráljanak a fő erősségeiket jelentő ágazatokra. Elindult a újraszerveződése, megkezdődtek a felvásárlások és beolvasztások. A Hyundai Electronics felvásárolta például az LG Semiconductorst, a Hyundai Motors 51%-os részesedést szerzett a csődbe ment Kiánál, az ugyancsak veszteséges Samsung Motorst pedig felvásárolta a Renault. A Samsung kivételével a legtöbb csebol szövevényes konglomerátumból holdinggá alakult át. A reformcsomag emellett előírta a nagyobb átláthatóságot (például azzal, hogy olyan vezetőségi tagoknak is lenniük kellett a cégeknél, akik nem álltak a cég közvetlen alkalmazásában; illetve növelték a kisebbségi részvényesek jogait) és a vezetői elszámoltathatóságot, valamint megszüntette a vállalatok közötti adóssággarancia-vállalást. A pénzügyi szektorban is változások történtek, felszámolták a gyenge pénzintézeteket és előirányozták a szabályok szigorúbb betartatását. Ennek következtében a 2072 pénzügyi intézet 44%-a 2001-re megszűnt működni. A reformok következtében a nem teljesítő hitelek aránya az 1999-es 13,6%-ról 2001-re 3,3%-ra csökkent. 2005-re a eladósodottsági együtthatója 118%-ra zuhant vissza. A kormány megnyitotta az utat a külföldi befektetők előtt és lehetőséget adott külföldi részvényeseknek tulajdoni hányad szerzésére a koreai cégekben. A válság idején és közvetlenül utána a közvélemény meglehetősen negatívan vélekedett az óriásvállalatokról, akiknek meggondolatlan, hitelalapú terjeszkedéseit tartották a válság elsődleges okának. ### A 2000-es évek és a 2008-as gazdasági világválság A válságot követő tíz évben és liberális gazdaságpolitikájának következtében a uralma némileg megcsappant. Nagyobb befolyáshoz jutottak a külföldi befektetők, a szakszervezetek és a civil szervezetek, melyek nyomást gyakoroltak a átalakítására is. A koreaiak azonban hamar elvesztették illúzióikat a liberális politikában, mivel a túlzottan piacgazdaságra koncentráló, hatalmát megnyirbáló kormánynak nem sikerült mérsékelnie a szabad gazdaság okozta egyre szélesedő társadalmi egyenlőtlenségeket. A 2008-as elnökválasztáson így a konzervatív győzedelmeskedett, aki korábban maga is az egyik legnagyobb leányvállalat, a Hyundai Engineering & Construction vezérigazgatója volt. A ellensúlyául szolgáló szakszervezetek, valamint a Koreai Munkáspárt ereje is megcsappant, mivel képtelenek voltak nagyobb tömegeket vonzó alternatív politikai megoldásokat nyújtani. Az amerikai stílusú piacgazdaság tehát megbukott Dél-Koreában, amikor az óriás konglomerátumok elkezdtek alkalmazkodni az új viszonyokhoz és rájöttek, hogy többé nincsenek rákényszerítve a kompromisszumokra. A magukra találó, újraszerveződött lettek ismét azok, akik előteremtették a külföldi hitelcsomag visszafizetéséhez szükséges valutát. Miközben Európa és Amerika gazdasági válsággal küszködött, a tíz legnagyobb piaci kapitalizációja folyamatosan nőtt, 2012 januárjában 577 milliárd dollárra. A válság ellenére – bár kezdetben az export megcsappant – Dél-Korea gazdasága 2008-ban 2,2%-kal, 2009-ben 0,9%-kal nőtt, a 2010-es export növekedését 26,4%-ra teszik. A legnagyobb nak a válság idején is sikerült növelniük a piaci részesedésüket amerikai és japán cégek rovására. 2010-ben a Samsung például a Fortune 500 listáján 39. volt, 2011-ben pedig 22. 2018-ban a ok a koreai vállalatoknak mindössze 0,2%-át tették ki, de a működési profit mintegy 41%-át (106,1 milliárd amerikai dollárt) termelték. A legsikeresebb szektor a számára a félvezetőké volt. 2020-ban a Samsung csoport örököse, bejelentette, hogy az eddigi gyakorlattal ellentétben vállalatok vezetése nem fog automatikusan a gyerekeire szállni. ## Hatásuk a gazdaságra Dél-Korea gazdasága erősen függ a tól, ami egyszerre adja az erősségét és a gyenge pontját. Az 1997-es gazdasági válság megmutatta, hogy a rossz gazdaságpolitika és vállalatirányítás együttesen katasztrófához is vezethet, azonban az is világossá vált, hogy a 2008-as gazdasági válságot a hatékonyan kezelték és a saját hasznukra tudták fordítani. A kis cégekkel ellentétben a rendelkeznek a szükséges erőforrásokkal új, versenyképes exporttermékek tervezésére és előállítására, és képesek folyamatosan versenyben maradni a globalizált világban. Annak ellenére, hogy a exportfüggő vállalkozások, a 2008-as válságban bebizonyosodott, hogy a piaci sokszínűségük képes felülemelkedni a gazdasági nehézségeken, valamint képesek alkalmazkodni a változó pénzügyi-piaci helyzetekhez is. A gazdasági válság idején például, amikor a legtöbb autógyár stagnált vagy éppen tönkrement, a Hyundai a legnagyobb piaci versennyel rendelkező Amerikai Egyesült Államokban növelni tudta a piaci részesedését – és világszerte is 11%-kal növelte az eladott járművek számát –, míg a helyi General Motors gyakorlatilag csődbe ment. A koreai kormány továbbra is támogatja a fejlődését és terjeszkedését, a 2009-ben meghirdetett, úgynevezett „zöld iparágakat” támogató pénzügyi csomag 81%-át olyan iparágak kapták, amelyekben a a domináns vállalatok. Az ökológiai lábnyom csökkentésének érdekében a kormány 2022-ig 37 milliárd vont kívánt költeni, elsősorban atomerőművek építésére – ebben a szektorban is a a mérvadóak. A hatalmas befolyással bírnak a koreai gazdaságra, míg 1989-ben a harminc legnagyobb csebol a GDP 29,6%-át adta, 2010-ben már a 70%-át, a Samsung egymaga 20%-ot. 2019-ben a nominális GDP 84%-át 64 csebolvállalat bevétele jelentette, miközben a koreai munkahelyek számának mindössze 10%-át adták. ## Kritikájuk thumb\|200px\| A at a gazdasági sikerük ellenére számos kritika éri. Általánosan jellemző rájuk, hogy a beszállítói és egyéb munkákat nem más cégeknek, hanem saját leányvállalataiknak juttatják, ezzel kizárva a kisebb, a cégcsoporthoz nem kapcsolódó vállalatokat a versenyből. Ugyancsak jellemző a nem szabadpiaci alapon folyó kereskedelem is a leányvállalatok között. A at uraló gazdag családokat is kritizálják vezetői módszereik, életvitelük és üzleti erkölcseik (hiánya) miatt. 2003-ban az SK Group, 2006-ban a Doosan, 2007-ben a Hanhwa vezérigazgatóját ítélték felfüggesztett büntetésre, 2006-ban a Hyundai elnökét, t is elítélték sikkasztás miatt, börtönbüntetését azonban közmunkára és pénzbírságra változtatták. 2008-ban a Samsung elnökét, t is elítélték adócsalás miatt, de ő sem kapott letöltendő börtönbüntetést. A Reuters riportja szerint „a tulajdonosok nem értik, miért vonatkoznának rájuk a civil törvények”. A még a reformok után sem rendelkeznek teljesen átlátható struktúrával, vállalatvezetéssel, és nagyban függenek a tulajdonosok döntéseitől, mindez pedig táptalaja lehet a korrupciónak. A uralta nemzetgazdaság egésze meglehetősen távol áll nem csak a szabadversenyes piaci gazdaság ideálisnak tartott képétől, hanem a jelenlegi globális, illetve a nyugati gyakorlattól is, különösen ami a független kis- és középvállalatok önálló lehetőségeit illeti. ## listája A pontos száma nem ismert. Az alábbi lista az elérhető források alapján reprezentatív jellegű, és betűrendben sorolja fel a at. - CJ - Daelim - Daesang - Daewoo - Dongbu - Dongkuk - Doosan - GS - Halla - Hanhwa - Hanjin - Hansol - Hite - Hyosung - Hyundai - Kia (részben a Hyundai tulajdona) - Kolon - Kumho - KT - LG - Lotte - POSCO - Samsung - Shinsegae - SK - Ssangyong - STX ## A kultúrában A családok témája gyakran szerepel a koreai filmművészetben, főképp a televíziós sorozatokban. A örökösöket először tökéletes, lovagias, hősies, végtelenül jóképű férfiként ábrázolták, aki a bajba jutott női főszereplőn segít, és semmi más nem hiányzik az életéből, csak a szerelem. Később az ábrázolásmód árnyaltabbá vált: létrehoztak arrogáns, nagyképű, gyáva, túlzottan büszke, mizofób, klausztrofób karaktereket, és olyan örökösöket is, akiknek eszük ágában sincs örökölni a családi cégóriást. A Protect the Boss főszereplője például gyermeteg, fél a nyilvánosságtól, a kosztól és a piszoktól, és nem hajlandó a cégnél dolgozni, csak ha kényszeríti a családja. A Secret Garden családjának feje kiállhatatlanul arrogáns, nagyképű és kicsinyes. A Rooftop Prince cégének örököse inkább művész lenne, Amerikába menekül rajzolni a vállalati felelősség elől, míg a helyére pályázó unokatestvére vesztegetésre és gyilkosságra is hajlandó. A Szépek és gazdagok sorozat óriás konglomerátumát egy asszony irányítja, aki kegyetlenül viselkedik a saját gyermekeivel szemben is, a lányát érdekházasságba kényszeríti, a fia pedig a szülői szeretet hiánya miatt rideg, kegyetlen és erőszakos fiatal felnőtté válik, aki vég nélkül költekezik és lenézi a szegényeket. `rendező több filmet is készített a ról, 2010-es A cseléd című filmje és a 2012-ben bemutatott The Taste of Money is meghívást kapott Cannes-ba. Utóbbi igen sötét képet fest a koreai óriás konglomerátumokról, a rendező vélekedése szerint a családok korruptak, boldogtalanok, csak a pénz és a hatalom érdekli őket, bárkin átgázolnak, ha érdekeik úgy kívánják. A filmbéli örökös nem riad vissza a gyilkosságtól, politikusok megvesztegetésétől sem, és szexorgiákkal kompenzálja családi élete boldogtalanságát. A filmet egyébként részben cégek finanszírozták, Im szerint azért, mert nem olvasták el a forgatókönyvet.` A a koreai szórakoztatóipar patrónusaiként is működnek, a Samsungnak szponzorszerződése van például a Big Bang együttessel, és a YG Entertainmenttel közösen dobott piacra saját ruhakollekciót, az LG több koreai sztárt is szerződtetett, például a Super Junior együttest és színészt, az SK Telecom arca pedig egy időben Rain volt. A Dongbu Group ezen felül K-pop-sztárokról mintázott robotfigurákat tervezett piacra dobni. ## Ajánlott irodalom

Spanyol helyesírás

Spanyol helyesíráson a Spanyol Királyi Akadémia (a továbbiakban: Akadémia) által készített normatív helyesírási szabályok összességét értjük, amely az egész spanyol nyelvterületre kiterjedően egységes. A spanyol nyelv története során a helyesírás számos változáson ment át, azonban eléggé jól alkalmazkodott a kiejtéshez, és viszonylag kevés benne a következetlenség. Így nagymértékben hangjelölő (fonetikus), kisebb mértékben történeti (például a franciáéval szemben). Az első akadémiai normatív szabályozás 1741-ben készült Orthographía española címen, elektronikus változata megtekinthető a Cervantes Virtuális Könyvtár weboldalán. A jelenleg érvényben lévő, 2010-es kiadású szabályzatot már a Spanyol Nyelvi Akadémiák Egyesülete készítette, és az 1999-es kiadáshoz képest sokkal bővebb és alaposabb, lefedve az eddig nem szabályozott kérdéseket. Egyes nyelvújítók a következetlenségek teljes felszámolása érdekében próbálkoztak radikális helyesírási reformok bevezetésével is – mint például a C és a QU használatának eltörlése, és helyettük a K alkalmazása minden helyzetben –, azonban e reformok, bár akadt az irodalomban néhány követőjük, nem voltak széles körben elfogadottak és túl hosszú életűek. Ebben a szócikkben az alapvető spanyol helyesírási szabályok olvashatóak, különös tekintettel a magyar szabályoktól való eltérésekre, valamint ismertetjük az érvényben lévő akadémiai helyesírási kiadványt is. A cikkben szereplő példákban, szükség esetén a helytelen írásmód(ok)ra való utalást az előtte lévő csillag jelzi. ## Az ábécé A spanyol ábécé a latin ábécé módosult változata. A latinban nem létező három hang jelölésére két digráfot (CH, LL), valamint egy diakritikus jellel ellátott betűt (Ñ) vezettek be (az utóbbi külön betűnek számít az ábécében); ugyanakkor a H ma semmilyen hangnak nem felel meg (legalábbis a sztenderd nyelvváltozatokban), míg a J és a Z a modern spanyolban szintén eltávolodott a történeti kiejtéstől, két betűt (K, W) pedig kizárólag idegen vagy görög eredetű szavakban használnak. A teljes ábécé így a következő 27 betűből áll: A CH és LL digráfok egy-egy külön hangot jelölnek, de a 2010-es helyesírási reform óta nem számítanak külön betűknek már az ábécében sem, nem csak a szótárakban és lexikonokban a besorolás szempontjából. A betűk neveinek helyesírása: a, be, ce, de, e, efe, ge, hache, i, jota, ka, ele, eme, ene, eñe, o, pe, cu, erre, ese, te, u, uve, uve doble (Mexikóban doble u), equis, ye (hagyományosan i griega ’görög i’), zeta. Egyes betűknek több neve is van, itt az elsődleges – és általánosan használt – nevüket tüntettük fel. ## Egyes betűk használata ### A jelentésmegkülönböztető és etimológiai írásmód Bizonyos betűknek a mai spanyolban megkülönböztető hangértéke már nincsen, ezeket a helyesírás csak etimológiai-történeti hagyományokból tartotta meg (vagyis, hogy az íráskép közelebb álljon a megfelelő latin szó írásmódjához, vagy az egykori kiejtéshez), írásban viszont képesek jelentéseket megkülönböztetni. A spanyol anyanyelvűeknek gyakran okoz gondot e betűk helyes alkalmazása, ezért ennek a spanyol helyesírási szabályzatok külön fejezetet szoktak szentelni. A leggyakoribb tévesztések és rossz beidegződések az alábbi betűk használatával kapcsolatosak. - B, V – mindkét betű hangértéke azonos (vagyis mindkettőt ejthetik a hangkörnyezettől függően b-szerűen és v-szerűen egyaránt, viszont ugyanabban az adott környezetben egyformán hangzanak): például tubo (\< TUBUS) ’cső’ és tuvo (\< tener) ’neki volt’, mindkettő ejtése kb. ’tuwo’. - H – a sztenderd nyelvváltozatokban ma már semmilyen hangot nem jelöl. Szó elején bizonyos latin mássalhangzók (F-, G-, H-) nyomát jelzi, amelyek a kiejtésben elvesztek: például hecho (\< FACTU) ’(meg)csinált, kész’, vö. echo (\< IACTO) ’dobok, hajítok, vetek’, hermano (\< [FRATER] GERMANUS) ’testvér’, hora (\< HORA), ’óra (időegység)’, ha (\< HABET) segédige, vö. a (\< AD) elöljárószó stb. Ettől függetlenül is, mindig néma H-val írandók az ie, ua, ue, ui kettőshangzókkal kezdődő szavak: hielo (\< GELU) ’jég’, huérfano (\< ORPHANUS) ’árva’ (vö. orfanato ’árvaház’) stb. - LL, Y – magánhangzók előtt/között a köznyelvben ma már gyakorlatilag teljesen azonosan ejtik mindkettőt (lásd: yeísmo): például halla (\< AFFLAT) ’talál, lel’ és haya (\< HABEAT) segédige, valla (\< VALLA) ’kerítés’ és vaya (\< VADIAT) ’menjen’ stb. - S, C, Z – latin-amerikai beszélőknek bizonyos szavakban gondot okoz e három betű használata (lásd: seseo), ugyanis az S, Z és e, i előtt a C azonosan hangzanak (szemben a spanyolországi megkülönböztető nyelvváltozatokkal): például casa (\< CASA) ’ház’ és caza (\< \*CAPTIARE) ’vadászat’, ciento (\< CENTUM) ’száz’ és siento (\< SENTIO) ’érzek’ stb. A Z néhány szó kivételével – köztük a betű neve: zeta – E, I előtt nem állhat. ### A flexió során előforduló helyesírási változások A flexió, vagyis az alakváltoztatás, igeragozás során a tővégi mássalhangzó általában változatlan marad, azonban azt különböző hangkörnyezetekben más-más betűkkel jelölhetik, így ezen alakok írása módosul. Ezek a módosulások az alábbi betűkre érvényesek: - C, QU – a ’k’ hangot A, O, U előtt a C, E, I előtt a QU kapcsolat jelöli: például explico ’magyarázok’ és expliqué ’magyaráztam’. - C, Z – az E és I előtti C-nek A, O, U előtt Z felel meg: például comienza ’kezdődik’, comience ’kezdődjön’; venció ’győzött’, venza ’győzzön!’, luz ’fény’ és luces ’fények’. - G, J – az E és I előtti G-nek A, O, U előtt J felel meg: például dirijo ’irányítok’ és dirigen irányítanak. Ez a szabály fordítva nem érvényesül, ugyanis a J állhat E, I előtt is, tehát azoknál igéknél, amelyek szótári alakjában a tőmássalhangzó J, azt írásban is végig megőrzik: például trabaja ’dolgozik’ és trabaje ’dolgozzon!’. - G, GU – a ’g’ hangot A, O, U előtt a G, és E, I előtt a GU kapcsolat jelöli: például pagan ’fizetnek’ és paguen ’fizessenek!’. - GU, GÜ – a ’gw’ hangot A, O, U előtt a GU kapcsolat, E, I előtt a GÜ kapcsolat jelöli: például averiguamos ’kitaláljuk’, averigüemos ’találjuk ki!’. - I, Y – a ’j’ félhangzó I-vel írandó mássalhangzó és magánhangzó között, Y-nal a szó végén; szó elején magánhangzó előtt, valamint két magánhangzó között – néhány kivételtől eltekintve (például ion, paranoia) – csak az Y állhat: például rey ’király’, reina ’királynő’, reyes királyok; ir ’járni’, yendo ’járva’. ### Az egyszerűsített írásmód Bizonyos szavaknak kétféle elfogadott írásmódja is létezik: egy etimológiai, illetve egy, a mai köznyelvi kiejtéshez közelebb álló egyszerűsített. Ezen ingadozás főleg néhány szó eleji képzőt érint (az Akadémia által ajánlott írásmód áll elsőként, zárójelben pedig az elfogadott): - B – az obs-, illetve subs- képzőkben mássalhangzó előtt egyes szócsaládokban kiesik: oscuro (obscuro) ’sötét’, oscuridad (obscuridad) ’sötétség’; suscribirse (subscribirse) ’feliratkozni’; sustancia (substancia) ’anyag’, sustantivo (substantivo) ’főnév’ stb. - N – a trans- képzőben bizonyos szavakban kieshet: transcribir (trascribir) ’átírni’, transformar (trasformar) ’átalakítani’ stb.; trascendencia (transcendencia) ’jelentőség’. - P – az escribir ’írni’ ige képzős származékainak szenvedő melléknévi igenevénél Argentínában és Uruguayban az etimológiai (-pto), máshol az egyszerűsített (-to) írásmód használatos: circunscrito (circunscripto) ’körülírt’, descrito (descripto) ’leírt’, transcrito (transcripto) ’átírt’ stb. ## A kis- és nagybetűk használata A kis (minúsculas) és nagy kezdőbetűk (mayúsculas) használata alapvetően megegyezik a magyar szabályokkal. Az általános alapelv, hogy a tulajdonneveket nagy kezdőbetűvel, míg a közneveket kisbetűvel kell írni. Néhány irányadó szabály az alábbiakban olvasható. ### Nagy kezdőbetűvel írandók - A tulajdonnevek, személynevek és földrajzi nevek. Amennyiben a tulajdonnév része a határozott névelő, úgy az is nagybetűvel írandó, és nem vonódik össze az elöljárószókkal: soy de El Salvador ’El Salvador-i vagyok’. (Nem tévesztendő ez össze azzal az esettel, amikor a tulajdonnevet névelővel szokás használni, de a névelő nem a név része: los Estados Unidos ’az Egyesült Államok’.) Az összetett földrajzi nevek tulajdonnévi része: la ciudad de México ’Mexikóváros’, océano Atlántico ’Atlanti-óceán’, mar Mediterráneo ’Földközi-tenger’ stb. - Személyek ragadványneve (például Alfonso el Sabio ’Bölcs Alfonz’), illetve jelzői, amikor megszemélyesítésként vagy kiemelésként használatosak (például la Mexicana ’a[z a bizonyos] mexikói nő’). - A tantárgyak neve: la Biología, la Física, la Psicología stb. (A szakterületek, tudományok neve kisbetűvel írandó, kivétel a tudományos, szakmai szövegekben, életrajzokban: licenciado en Arquitectura.) - Az ünnepek, „kitüntetett” napok, valamint a történelmi korok, események neve; amennyiben ezek többtagúak, akkor minden tagjuk az elöljárószók, névelők kivételével (például el Día de la Independencia, los Reyes Magos, la Antigüedad, el Medievo, la Reconquista stb.). - Az intézmények, szervezetek, csoportok nevének minden eleme az elöljárószók, névelők kivételével: Instituto Nacional de Antropología e Historia ’Nemzeti Antropológiai és Történeti Intézet’, No Es Culpa Nuestra. - A bolygók és csillagképek nevében a főnevek és melléknevek: el Júpiter, la Osa Mayor stb. A magyarhoz hasonlóan a luna ’hold’, a sol ’nap’ és a tierra ’föld’ csak csillagászati értelemben írandók nagy kezdőbetűvel, amikor az égistest nevét jelölik: La Tierra orbita alrededor del Sol ’A Föld a Nap körül kering’, de: La leyenda del sol y la luna ’A nap és a hold legendája’ (mexikói monda). - Bármely emberi műalkotás (könyv, újság, film, zeneszám, televíziós és rádiós műsor stb.) címének első eleme; az összes többi elem kisbetűs, a címben szereplő tulajdonnevek kivételével: Entre el mar y una estrella ’A tenger és egy csillag közt’, Informe semanal ’Heti Beszámoló’, Luz y sombra ’Fény és árnyék’, Últimas tardes con Teresa ’Utolsó esték Teresával’. (Latin-Amerikában – angol hatásra – terjed a címek összes elemének nagy kezdőbetűs írása, ez azonban helytelen.) - A folyóiratok, periodikus kiadványok (újságok, magazinok), gyűjteményművek neveinek minden fontos eleme (az elöljárószók és névelők kivételével): El Nuevo Diario ’Az Új Napló’. - A hivatalos dokumentumok (törvények, jogszabályok, határozatok stb.) címében valamennyi főnév és melléknév: Declaración Universal de los Derechos Humanos ’Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata’, Ley Orgánica de la Administración Pública Federal ’Alkotmánykiegészítő törvény a szövetségi közigazgatásról’, Real Decreto 125/1983 ’125/1983. Királyi rendelet’. - Az Estado ’állam’ főnév (megkülönböztetésül az estado ’állapot, helyzet’ köznévtől), valamint – amennyiben egy adott intézményre utalnak – a Gobierno ’kormány’, Iglesia ’egyház’, Parlamento ’országgyűlés’ főnevek. ### Kisbetűvel írandók - a mellékneves földrajzi felszínformák, félszigetek nevei: península ibérica ’Ibériai-félsziget’, meseta castellana ’Kasztíliai-felföld’. (Nem tartoznak ide azok a földrajzi nevek, melyek bár melléknév alakúak, de melléknév a földrajzi terület egyedi azonosítására szolgál, tehát tulajdonnévnek minősül: pl. islas Canarias ’Kanári-szigetek’, mar Cantábrico ’Kantábriai-tenger’). - A hét napjai (például lunes, martes, miércoles stb.), a hónapok, évszakok neve (például febrero ’február’, primavera ’tavasz’). - A foglalkozások, tisztségek, titulusok (például profesor ’tanár’, rey ’király’, ministro ’miniszter’ stb.), akkor is, ha egy-egy konkrét személyre utalnak. - Az országnévből képzett melléknevek: colombiano ’kolumbiai’, mexicano ’mexikói’. - Az égtájak nevei (norte, sur, este, oeste), kivétel, ha földrajzi név részét képezik (América del Norte, Corea del Sur). - A magyartól eltérően spanyolul soha nem írják nagy kezdőbetűvel a személyes névmásokat, valamint az ’úr/asszony’ jelentésű szavakat, még udvariasságból vagy megszólításban sem (például tú, usted, señor stb.), kivétel istenségek vagy Szűz Mária vonatkozásában. (Nagybetűsek viszont ezek rövidítései: Sr., Sra. vagy Sr.^a, Ud. vagy – régiesen – Vd. stb. Levélben, megszólításkor is – a személy-/tulajdonnéven kívül – csak az első szó nagybetűs, például Estimado señor: ...) ## Az ékezet használata Az ékezetet (la tilde vagy el acento gráfico) kétféle célra használja a spanyol helyesírás: - a szóhangsúly jelölésére, valamint - szavak jelentésének megkülönböztetésére (ún. tilde diacrítica). E két eset tulajdonképpen szoros összefüggésben van egymással, csak míg az elsőben a hangsúly helyét, addig a másodikban a jelentésmegkülönböztető hangsúly tényét jelöli (lásd később). A spanyolban egyféle ékezet létezik, ez pedig az ún. éles ékezet (acento agudo), amely jobbra dől ( ́ ), mint a magyarban. Helytelen az olyan írásmód, amely balra dőlő ékezetet használ, mint az olaszban (például \*canciòn). ### A hangsúly jelölésének szabályai A spanyolban az alapszavak hangsúlya az utolsó három szótag valamelyikére (melyek közül leggyakoribbak a másodélesek), az összetett szavaké bármelyik szótagra eshet; az ékezési szabályok a „gazdaságosság elvén”, azaz a statisztikai gyakoriságokat kihasználó nyelvi konvención alapulnak (azaz adott végződésű szavak leggyakoribb hangsúlyozását nem jelölik). A 2010-es akadémiai helyesírási reformmal bevezetett alapelvek<ref>A hangsúlyjelölési rendszer 12 alapelve (217–230. old.): a\) Csak a hangsúlyos szavakra tehető ékezet. (Az alapelv szerint egyértelmű, hogy a hangsúlyt eleve csak hangsúlyosan használt szavakon lehet jelölni.) b\) A jelölési rendszernek nem funkciója a hangsúlytalan és a hangsúlyos szavak rendszeres megkülönböztetése. (Az alapelv jelentése, hogy nem kell minden egyes hangsúlyosan használt szót ékezettel jelölni. Lásd még a gazdaságosság elvét.) c\) A szabályok alkalmazásának vonatkoztatási egysége az önmagában vizsgált szó írott formája. (Ezen alapelv szerint tehát a jelölési rendszer a szóhangsúlyra épül, amelyet a sztenderd kiejtést feltételező írott alakjában, önállóan vizsgálunk.) d\) A rendszer kizárólag az elsődleges hangsúlyt jeleníti meg a szó írott formájában. (Az alapelv szerint csak a szó főhangsúlya jelölendő, ha szükséges.) e\) Minden szóban csak egy ékezet lehet. (Vagyis az alapelv szerint azok az összetett szavak, melyeknek mindkét tagja önállóan ékezettel írandó, az egyik ékezetet elvesztik.) f\) Az ékezet a magánhangzójelekre írandó. g\) A magánhangzón lévő ékezet jelzi, hogy az a szótag hangsúlyos, melynek a magánhangzó részét képezi. (Azaz mindig a hangsúlyos szótag szótagalkotó magánhangzóját kell ékezettel írni, amikor szükséges.) h\) A hangsúlyjelölési szabályok alkalmazásához a szavakat először szótagokra kell bontani. (Az alapelv arra ad magyarázatot, hogy a spanyol hangsúlyrendszer vonatkoztatási alapja a szótagrendszer.) i\) A rendszer konvenciókat állított fel a magánhangzó-kapcsolatok természetének helyesírási szempontból történő meghatározására. (Az alapelv azokra a konvenciókra utal, melyek meghatározzák, hogy helyesírási szempontból – tekintet nélkül a lehetséges eltérő ejtésmódokra – mely magánhangzó-kapcsolatok alkotnak mindig egy szótagot, illetve külön szótagokat.) j\) A hangsúlyjelölési rendszernek nem funkciója annak jelzése, hogy egy magánhangzó-kapcsolatot egy szótagban, vagy eltérő szótagokban ejtenek ki. (Ez az alapelv lényegében az előző kiegészítő szabálya. Tehát például a guion szó, attól függetlenül, hogy valaki kétszótagúnak: /gi-ón/, más pedig egyszótagúnak: /gĭón/ ejti, helyesírási szempontból mindig egyszótagú, és a hangsúly is mindkét esetben ugyanarra a szótagra esik, ezért mivel a jelölési rendszernek nem rendeltetése az egyszótagúként, vagy kétszótagúként történő ejtésmód jelölése, ezért ez a szó ékezet nélkül írandó.) k\) A hangsúlyjelölési szabályrendszer a gazdaságosság elvéhez igazodik. (A „gazdaságosság elve” szerint nem szükséges minden szóban jelölni a hangsúlyt, csak azokban, melyek hangsúlyozása eltér az azonos végződésű szavak leggyakoribb hangsúlyozásától.) l\) Minden prozódiai hangsúlyozásnak egyetlen írásmód felel meg, és fordítva. (Az „egyértelmű hangsúlyjelölés” elve.) </ref> által a hangsúly jelölése mára teljesen egyértelművé és következetessé vált. A hangsúlyos magánhangzót ékezettel jelöli a helyesírás: - azokban a véghangsúlyos szavakban, amelyek magánhangzóra, vagy magánhangzó + n vagy s-re végződnek: canté ’énekeltem’, canción ’dal’, autobús stb. - azokban a másodéles (utolsó előtti szótagon hangsúlyos) szavakban, amelyek – a fentebb említett kivételekkel – mássalhangzóra végződnek: álbum, carácter, cónsul, Pérez, ultimátum stb. - a harmadéles szavakban, és minden olyan összetett szóban, amelyek hangsúlya az utolsó előtti szótagnál még előbbire esik: fantástico, pregúntaselo, últimamente stb. - a fenti szabályoktól függetlenül mindig, ha a hangsúlyos magánhangzó a, e, o környezetében lévő i vagy u, beleértve azt is, amikor a két magánhangzó között írásban néma h áll: quería, leías, actúan, laúd, prohíbo, búho stb. Ha a hangsúly kettős- vagy hármashangzóra esik, akkor az ékezetet – a fenti szabályok figyelembevételével – mindig a nyílt vagy központi magánhangzóra, az ui esetében pedig az i-re kell kitenni: náusea, cuándo, dieciséis, quiérela, estudiáis, cuídense stb. Az ékezetet a nagybetűkre is ki kell tenni: Los Ángeles, GRAMÁTICA. (Tévhit, hogy a nagybetűkre nem kell az ékezetet kitenni, a Spanyol Királyi Akadémia soha nem hozott ilyen szabályt. A rossz szokás abból az időből terjedhetett el, amikor a nyomdatechnika még nem tette lehetővé a nyomtatott nagybetűk ékezését, és Hispano-Amerikában mindmáig él, olyannyira, hogy gyakran a sajtóban és a médiában sem tesznek ékezetet a nagybetűkre.) Léteznek olyan szavak, amelyeknek kétféle elfogadott hangsúlyozása van, ezek esetében értelemszerűen arra az alakváltozatra kell kitenni az ékezetet, amely a fenti szabályok szerint megköveteli (a példákban az Akadémia által ajánlott alak áll elsőként): austríaco~austriaco (és minden vele azonos képzésű szó: -íaco~-iaco), ibero~íbero, Rumanía~Rumania, video~vídeo stb. ### A jelentésmegkülönböztető ékezet Az ékezetet jelentésmegkülönböztetésre használják olyan azonos alakú minimális szópárok esetében, amelyek közül az egyik szó a beszédben hangsúlytalanul, míg a másik hangsúlyosan fordul elő (értelemszerűen ilyenkor a hangsúlyosan használt szó kap ékezetet). Többnyire nyelvtani segédszókról van szó, amelyek lehetnek csupán azonos alakúak, de más-más eredetűek (például si és sí), vagy azonos eredetűek, de más-más funkcióban használtak (például el és él). Ezek a minimális szópárok az alábbiak: A fentieken kívül a kérdő- és felkiáltó névmásokat ékezettel különböztetik meg a vonatkozóktól, mivel a vonatkozó névmások hangsúlytalanok: cuándo ’mikor’ és cuando amikor, dónde hol és donde ’ahol’, qué ’mi, mit, miféle, milyen stb.’ és que ’ami, aki, hogy (kötőszó)’ stb. ### Az ékezet használatát érintő helyesírási reformok Az ékezetek használata több reformon ment át a helyesírás története során. A szabályozásra legelőször 1726-ban tértek ki az első akadémiai értelmező szótár Discurso proemial de la Orthographia de la lengua castellana című részében. Ekkor még a latin nyelv szótagtörvényeinek mintájára próbálták az ékezetek használatát szabályozni, ez azonban teljesen következetlennek, sokszor érthetetlennek bizonyult. Tizenöt évre rá, az 1741-ben kiadott első akadémiai helyesírás szintén szabályozta az ékezethasználatot, ám ez is merőben eltért a jelenlegi normától. Ami az utolsó évtizedek változásait illeti, egy ideig minden magánhangzóra vagy kettőshangzóra végződő egyszótagú szót ékezettel írtak függetlenül attól, hogy volt-e jelentésmegkülönböztető szerepe vagy sem (á, fé, fué, dió, vió stb.). 1952-ben a Spanyol Királyi Akadémia ezt a következetlenséget megszüntette, így ezek az alakok ma már ékezet nélkül írandók (bár Latin-Amerikában lassú volt az átállás, így ott sokan még ma is ékezettel írják őket). Az 1999-es szabályozás újabb reformot vezetett be, amely szerint az i/u + a/e/o kapcsolata a helyesírás szempontjából minden esetben kettőshangzónak számít, így az azelőtti guión, huí, lié, rió stb. alakokat ma ékezet nélkül ajánlott írni; mindazonáltal, az Akadémia megengedte az ékezetes írásmódot is „ha a beszélő úgy érzi, hogy e szavakat nem kettőshangzóval, hanem hangűrrel ejti”, ami által kétszótagú véghangsúlyos szavakká válnak, s így a hangsúlyozás alaptörvénye szerint ékezendők. A 2010-es reform viszont „a hangsúly egyértelmű jelölésének elve”, valamint azon elv alapján, hogy „az ékezet nem hivatott jelölni egy magánhangzó-kapcsolat egyazon, vagy különböző szótagokhoz való tartozását”, ezt az opcionális ékezhetőséget megszüntette. Következésképpen ezek a szavak helyesírásilag mindig egyszótagúnak számítanak, függetlenül attól, hogy a beszélők hogy ejtik őket, s mivel az ékezet minden esetben a hangsúlyt jelöli – és a hangsúly e szavak esetében, szótagszámtól függetlenül is mindig ugyanoda esik –, ezért ezentúl e szavak mindig ékezet nélkül írandók, abban az esetben is, ha a magánhangzósorba néma h ékelődik: truhan /truán/. A 2010-es reform a solo (=solamente) ’csak’ határozószó, az önállóan használt hím- és nőnemű mutató névmások (este, esta, estos, estas, ese, esa, esos, esas, aquel, aquella, aquellos, aquellos), valamint a számok közötti o ’vagy’ kötőszó ékezetét az „a hangsúly egyértelmű jelölésének elve” alapján szintén végérvényesen eltörölte (ugyanis ezekben az esetekben az ékezet kitétele vagy nem kitétele nem jelentett eltérő hangsúlyozást, így ez ellentmondott az egyértelmű írásmód és a gazdaságosság elvének). ## A tréma A tréma (diéresis) a magánhangzó fölé helyezett kettőspont (diakritikus jel), amely annak önálló értékű ejtését jelzi. A spanyolban csak az u betűn használják a güe és güi kapcsolatokban annak jelölésére, hogy az kiejtett magánhangzó (pontosabban félhangzó), mivel a gue, gui csoportokban egyébként csak a hangérték megőrzésére szolgál: például cigüeña ’gólya’, lingüística ’nyelvtudomány’, ezzel szemben sigue ’folytat, követ’ és guitarra ’gitár’. ## Az írásjelek használata A spanyol helyesírás különlegessége, hogy a kérdő- és felkiáltójeleket a vonatkozó mondatrészek elé is kiteszik 180 fokban megfordítva. Ezt a Spanyol Királyi Akadémia vezette be 1754-ben a mondatok helyes értelmezésének megkönnyítésére, mondván, hogy a szabad szórend miatt sokszor csak a hanglejtésből derül ki a mondat kérdő, felkiáltó vagy kijelentő volta: ¡Son cientos de naves! ’Több száz hajó van!’ ¿Cuál será su suerte? ’Mi lehet a szerencséje?’ A mondatvégi pontot idézetek és zárójeles mondatok esetén a magyarral ellentétben mindig a lezáró idéző- vagy zárójel után írjuk: (Ésta es una frase entre paréntesis). ’(Ez egy zárójelben lévő mondat.)’ «Esta es una cita». ’„Ez egy idézet.” ’ (A magyarral ellentétben a spanyolban a művelt norma szerint csúcsos – vagy latin – idézőjelet használnak.) A különálló gondolati egységeket a mondaton belül gyakran nem gondolatjelek, hanem vesszők közé teszik: Toda mi familia, inclusive mi hermano, estaba de acuerdo. ’Az egész családom – beleértve a testvéremet is – egyetértett.’ Levélben, megszólítás után nem felkiáltójelet, hanem kettőspontot teszünk, és a levél első mondatát nagy kezdőbetűvel írjuk: Estimada profesora: ’Tisztelt Tanárnő!’, bár a latin-amerikai spanyolban – az angol hatására – elterjedt a kettőspont helyett a vessző használata is. ## A szóösszetételek helyesírása ### Egybeírás–különírás Az egybeírás és különírás vonatkozásában a következő szabályok az irányadóak. Egybeírandók - a képzővel ellátott szavak (például anteayer ’tegnapelőtt’, presentimiento ’előérzet’, rebueno ’nagyon jó’ stb.); - a -mente határozóképzős szavak (például lentamente ’lassan’, últimamente, ’mostanában’ stb.); - az igei-névszói összetételek (például cumpleaños ’születésnap’, lavavajillas ’mosogatógép’, rompehielo ’jégtörő’, trabalenguas ’nyelvtörő’ stb.); - a porque mint kötőszó (’mert’) és a porqué mint főnév (’valaminek a miértje’). - a határozatlan névmások: adondequiera ’akárhova [is]’, comoquiera ’akárhogy [is]’, cualquiera ’akármelyik/akárki’, cuandoquiera ’akármikor [is]’, dondequiera vagy doquier(a) ’akárhol [is]’, quienquiera ’akárki [is]’. Ha az összetétel második eleme r-rel kezdődik, akkor ez megkettőződik (például autorradio ’autórádió’, contrarrevolución ’ellenforradalom’, pararrayos ’villámhárító’ stb.). Különírandók - a többtagú elöljáró- és határozószók (például a menudo ’gyakorta’, a través de ’keresztül’ stb.); - a por qué kérdőszó (’miért’); - a képzőből önállósult melléknév (például la súper chica ’a remek lány’). - a többtagú kifejezések előtti képzők (például vice primer ministro ’miniszterelnök-helyettes’, ex director general ’volt vezérigazgató’, pre Segunda Guerra Mundial ’második világháborút megelőző’ stb.). Kötőjellel írandók - a többtagú melléknevek, nemben és számban az utolsó tagot egyeztetve a jelzett szóval (például la vida económico-política ’a gazdaságpolitikai élet’). ### Két azonos magánhangzó találkozása szóösszetételben A szóalkotás során keletkezhetnek olyan összetételek, melyek első tagjának (pl. képző) utolsó, illetve második tagjának első magánhangzója azonos, ezért két azonos magánhangzó kerül egymás mellé. Az ilyen szóösszetételeknél bizonyos esetekben megengedett, illetve ajánlott az egyszerűsített írásmód, az alábbi szempontok szerint. Az egyszerűsített írásmód alkalmazható vagy ajánlott - azon összetételeknél, melyekben az így keletkezett dupla magánhangzót általában röviden ejtik, és ez nem értelemzavaró: pl. remplazar vagy reemplazar ’kicserélni’, seminconsciente vagy semiinconsciente ’félig tudattalan’, cooperar vagy coperar ’együttműködni’. Nem alkalmazható az egyszerűsített írásmód - abban az esetben, ha így a szóösszetétel mást jelentene (tehát értelemzavaró lenne), és ezt a kiejtésben is megkülönböztetik: pl. restablecer ’visszaállít’ =/= reestablecer ’újra létesít/létrehoz’, archilegal ’nagyon törvényes’ =/= archiilegal ’nagyon törvénytelen’. ## Szótagolás, szóelválasztás Míg a szótagolás (silabeo) és a szóelválasztás (división de palabras) szabályai a magyarban túlnyomórészt egybeesnek, addig spanyolban a kettő között vannak bizonyos eltérések. A követendő főbb szabályok: ### Szótagolás A spanyol szótagolás alapelvei általánosságban megegyeznek a magyar szabályokkal, vagyis mindig egy mássalhangzót kell átvinni a következő szótagba: ca-mi-no ’út’, lin-da ’szép’, na-tu-ra-le-za ’természet’. A szóöszetételek – amennyiben mindkét tagjuk élő elem, azaz újabb szavak képzésére képes – szótagolhatóak az általános alapelv szerint, illetve szétválaszthatóak az összetétel határánál is: ma-lin-ter-pre-tar vagy mal-in-ter-pre-tar ’félreért, rosszul értelmez’. Nem választhatók szét viszont: - a kettős- és hármashangzók: a-gua ’víz’, bue-no ’jó’, cien-cia ’tudomány’, deu-da ’adósság’, es-tu-diáis ’tanultok’ stb.; - az egy hangot jelölő betűkapcsolatok: mu-cho ’sok’, be-lla ’szép’, pe-rro ’kutya’ stb. – kivétel, ha az rr egy -r végű képző (ciber-, hiper-, inter- vagy super-) és egy r- kezdetű szó összetételének eredménye, akkor szétválasztható: ciber-revolución ’internetforradalom’, hiper-realismo, super-rápido ’nagyon gyors’, inter-racial ’fajközi’ stb. - a bl, cl, fl, gl, (kl), pl és br, cr, dr, fr, gr, (kr), pr, tr szó(tag)kezdő betűpárok: ha-bla-mos ’beszélünk’, fie-bre ’láz’, de-cla-rar ’kijelent’, es-cri-bo ’írok’, po-dré ’tudni fogok’ stb. – kivétel, ha a bl és br csoport képzős szóösszetétel által jött létre, akkor elválasztható: sub-lunar ’a Hold alatt lévő’, sub-rayar ’aláhúz’ stb. Az x egy írásjel, de valójában két, külön szótagokhoz tartozó mássalhangzót jelöl (például próximo /prók-si-mo/). Mivel írásban elemeire nem bontható, konvencionálisan az alábbi módon kell elválasztani: - át kell vinni a következő szótagba, ha magánhangzó előtt áll: tó-xi-co ’mérgező’; - mássalhangzó előtt a szótag végén marad: ex-ce-so ’túllépés’, ex-tra-ño ’különös’. #### Mássalhangzó-torlódások elválasztása A fentieket figyelembe véve, az egymást követő mássalhangzók elválasztási szabályai a következők: - két egymást követő mássalhangzót el kell választani, ha azok külön szótagokhoz tartoznak: ac-to ’tett’, lec-ción ’lecke’, ob-te-ner ’megszerez’, es-pe-ra ’várakozás’ stb. - három egymást követő mássalhangzó esetén, ha azok között nincs elválaszhatatlan csoport, a harmadikat kell átvinni a következő szótagba (itt jellemzően bs, ds, ls, ns + mássalhangzó kapcsolatáról van szó): abs-te-ner ’tartózkodik’ (szavazáson), cons-ti-tu-ción ’alkotmány’, sols-ti-cio ’napforduló’, de: com-pli-ca-do ’bonyolult’ stb. - négy egymást követő mássalhangzó esetében az utolsó kettő általában elválaszthatatlan csoportot alkot, így azt kell átvinni a következő szótagba: abs-trac-to ’elvont’, cons-truc-ción ’építmény, szerkezet’ stb. ### Sor végi elválasztás A sor végi szóelválasztásnál általánosságban a szótagolás fentebb leírt szabályai követendőek. Alapelv, hogy törekedni kell a kiejtésbeli szótaghatároknál történő elválasztásra, azonban – esztétikai megfontolásokból – az alábbi megkötések érvényesek: - nem választhatók szét egymás mellett álló magánhangzók, akkor sem, ha nem alkotnak kettős-/hármashangzót: poe- ma ’költemény’, de- caer ’visszaesik’; - nem hagyható a sor végén vagy a következő sor elején egyetlen magánhangzóból álló szótag; ez alapján például a következő szavak nem választhatók el annak ellenére, hogy két vagy három szótagból állnak: agua ’víz’, área ’terület’, oír ’hallani’ stb. #### A néma h viselkedése elválasztáskor Különleges elbírálásban részesül a néma h-t tartalmazó szavak elválasztása, amire az alábbi konvencionális szabályok vonatkoznak: - a szó belsejében lévő néma h-t úgy kell tekinteni, mintha írásban sem létezne: anhe- lo (nem \*a- nhe- lo – az egymagánhangzós szótag elve miatt – és nem is an- he- lo – a kiejtés szerinti szótagolás alapelve miatt) ’vágy’, vihue- la (nem \*vi- hue- la – az egymást követő magánhangzók szétválaszthatatlanságának elve miatt) stb.; - a szó eleji néma h úgy tekintendő, mintha kiejtett mássalhangzó lenne: he- re- de- ro ’örökös’, ho- ra ’óra’ stb. - azok a szóösszetételek, amelyek első eleme élő képző, a második pedig néma h-val kezdődik, az összetétel határánál – a szótagolás alapelveit alkalmazva – szétválaszthatóak: des- hacer ’visszacsinál’, co- habitación ’együttlakás’, in- humano ’embertelen’ stb. Ez a szabály nem alkalmazható a latinból örökölt, nem az élő nyelvben képzett összetételekre. ## A rövidítések, betűszók és mozaikszók helyesírása A rövidítések (abreviaturas) és betűszók (siglas) helyesírási normája nagy részben egyezik a magyar szabályokkal, azonban itt is vannak sajátos eltérések. A kis- és nagybetűs rövidítések után is pontot tesznek (például a. C. = antes de Cristo ’Krisztus előtt’, S. M. = Su Majestad ’Őfelsége’). A többes számú kifejezések, nevek rövidítésében a többes számot a betűk megkettőzésével jelzik (például EE. UU. = Estados Unidos ’Egyesült Államok’, pp. = páginas ’oldalak’). A gyakran használt szavakat és kifejezéseket – főként címzésekben, számlákon stb. – rövidíthetik a pont helyett törtvonallal is (például s/c = su cuenta ’számlája’, c/ = calle ’utca’). A betűszókat (a magyarhoz hasonlóan) pont nélkül írják (például la ONU = Organización de las Naciones Unidas ’az ENSZ’). A betűszók többes számát a helyesírás nem jelöli (például los CD – kiírva: los cedés – ’a CD-k’, tres DVD – kiírva: tres deuvedés – ’három DVD’); az angol hatásra egyre inkább terjedő ’s írásmód a betűszók többes számának jelölésére helytelen és kerülendő (los \*CD’s, tres \*DVD’s). Megszólítások, titulusok, tisztségek, gyakran használt személynevek rövidítéseit nagy kezdőbetűvel és ponttal írják, a nőnemű vagy egyéb flexiós végződést lehet a pont után felső indexbe tenni – ezek az ún. letras voladas, azaz „lebegőbetűk” – (például Sr. = señor ’úr’, Sra. vagy Sr.^a = señora ’asszony/úrhölgy’, Dr. = doctor ’doktor’, Dra. vagy Dr.^a = doctora ’doktornő’, Exc.^mo = excelentísimo ’mélyen tisztelt’, M.^a = María stb.). Hasonlóképpen rövidíthetőek a sorszámnevek (például 1.^er libro ’1. könyv’, 2.^do número ’2. szám’, 5.^ta edición ’5. kiadás’ stb.) A főnévként önállósult betűszók, mozaikszók (acrónimos) kisbetűvel írandók (például sida = síndrome de inmunodeficiencia adquirida ’AIDS’, talgo = tren articulado ligero Goicoechea Oriol ’Goicoechea–Oriol könnyű csuklós vonat’). ## Az idegen szavak és nevek írása A latin betűs nyelvek szavait (a magyar szabályozáshoz hasonlóan) az eredeti formájukban írják, kivétel a már meghonosodott szavakat, amelyekre adaptálják a spanyol fonetikai–helyesírási szabályokat (például güisqui, ’whisky’, vatio ’watt’, yogur ’joghurt’ stb.). Az akadémiai ajánlás szerint a nem meghonosodott idegen szavakat, melyek írása nem alkalmazkodik a spanyol helyesírási elvekhez, dőlt betűvel ajánlott írni a spanyol mondatokban. A nem latin ábécét használó nyelvek szavai, nevei átírásának alapelve az, hogy azok a spanyol helyesírási-fonetikai szabályokhoz alkalmazkodjanak, és minél jobban megközelítsék az eredeti kiejtést. Mindazonáltal a 2010-es akadémiai szabályozás nem tér ki részleteiben arra, hogy egyes, a spanyolban nem létező hangok átírásakor milyen szabályokat kell követni, csupán egy-egy ilyen hangra utal, mint pl. a ’dzs’, melynek átírására az Y betűt kell használni (pl. Tayikistán, Yibuti). ## A számok, dátumok és a keltezés helyesírási szabályai ### A számnevek írása A tőszámnevek (numerales cardinales) 29-ig egybe- (például dieciséis ’16’, veintinueve ’29’), 31-től felfelé pedig hagyományosan különírandók, az egyeseket a tízesekhez az y szócskával kapcsolva (például treinta y tres ’33’, mil novecientos noventa y nueve ’1999’); azonban – bár a művelt normában még nem túl elterjedtek – elfogadottak az egybeírt alakok is, melyekben az y kötőszó -i-vé alakul: treintaicinco ’35’, cincuentaiocho ’58’. Hibás viszont és kerülendő írásban az -i- előtti magánhangzó elhagyása (pl. \*cuarenticinco a cuarentaicinco ’45’ helyett), még akkor is, ha a folyamatos beszédben inkább így ejtik egyes területeken. A sorszámnevekben (numerales ordinales) az egyesek és tízesek a ’huszonkilencedik’-ig egybe- és külön is írhatók, de az egybeírt alakok ajánlottak; míg a ’harmincadik’ felett hagyományosan és a művelt normában különírandók, bár nem hibáztatható az egybeírásuk sem (pl. cuadragésimo segundo – ajánlott – vagy cuadragesimosegundo – elfogadott – ’negyvenkettedik’). Az egybeírt alakok esetén nemben és számban csak az összetétel második tagja egyezik az őt követő főnévvel, és az első tagról a hangsúlyt jelölő ékezet elmarad (például vigesimoquinta página ’huszonötödik oldal’), a különírt alaknál mindkét tag egyezik nemben és számban a jelzett szóval (vigésima quinta página). Az ezres, milliós és billiós sorszámnevek a szórzóikkal mindig egybeírandók (például cienmilésimo ’százezredik’, quinientosmillonésimo ’ötszázmilliomodik’ stb.). A törtszámnevek (numerales fraccionarios vagy partitivos) képzésénél az alapszabály, hogy mindig egy szóként írandók, természetesen a spanyol helyesírás alapelveinek betartásával (például treceavo ’tizenharmad’, dieciseisavo ’tizenhatod’, cincuentaisieteavo ’ötvenheted’, milquinientosesentaitresavo ’ezerötszázhatvanharmad’ stb.). Az összetételekben az egymás kellé kerülő azonos magánhangzók közül az egyik kiesik (például treinta+avo → treintavo); ahol pedig két s kerülne egymás mellé, ott az egyik szintén kiesik (például trescientosetentavo ’háromszázhetvened’). A számjegyekkel leírt számok ezres csoportjait, az olvasás megkönnyítése érdekében – a magyarhoz hasonlóan – kisszóközzel választják el egymástól: pl. 50 000, 12 345 678; ez azonban nem alkalmazható a számozásnál, illetve az évszámoknál: ezek számjegyeit mindig szóköz nélkül kell írni. A nem egész részek elválasztására a tizedesvessző és a tizedespont is megengedett (pl. 3,14 vagy 3.14). Az előbbit használják hagyományosan, illetve Spanyolországban és Dél-Amerikában, míg az utóbbit – talán angol hatásra – Mexikóban, a karibi országokban és Közép-Amerikában, illetve az Egyesült Államok latinsága. A számok kétféle – számjegyes és betűs – írásának vegyítése a szövegben nem ajánlott, kivétel a milliók, billiók (stb.) kifejezésénél megengedett (\*154 mil, helyesen: ciento cincuenta y cuatro mil vagy 154 000; illetve 20 millones vagy 20 000 000). ### A dátum és a keltezés A spanyol dátum kifejezésére három formula lehetséges. Az ajánlott és legelterjedtebb a magyarhoz képest fordított sorrendben írott (nap, hónap, év), ahol a nap a hónaphoz, illetve a hónap az évhez a de szócskával kapcsolódik (például 17 de noviembre de 2007), ezt növekvő sorrendű dátumnak nevezik. Bár Latin-Amerikában használatos a második, a hónap, nap, év sorrend is (pl. noviembre 27 de 2010), ez nem ajánlott, egyrészt, mivel anglicizmus, másrészt, a számmal való írásánál súlyos félreértésekre adhat okot az eltérő területekről származó spanyol nyelvűek számára (pl. a 2.11.2010-ként írt dátumot lehet úgy érteni, hogy ’2010. február 11-e’, de úgy is, hogy ’2010. november 2-a’!). Az Nemzetközi Szabványügyi Szervezet (ISO) egy harmadik, a magyar dátumozási szokásnak megfelelő, azaz csökkenő sorrendet ajánl, melynek előnye, hogy nemzetközileg egységes; ez azonban spanyol szövegekben csak a dátum számokkal történő kifejezésénél használható (pl. 2010.11.27 → olvasd: 27 de noviembre de 2010). A dátumokat rövidíteni lehet kötőjellel, perjellel és ponttal is; ebben az esetben a napokat és az éveket arab számmal, a hónapokat lehet római számmal is írni (például 17-11-2007, 17-XI-2007, 17.11.2007 stb.). Az évnél megengedett csak az utolsó két számjegy feltüntetése (pl. 17-11-07); az egyszámjegyű napoknál és hónapoknál a ’0’ elhagyása ajánlott (pl. 26-8-1971, 8.3.2007 stb.), azonban azt mindig ki kell írni az ISO-dátumformátum használatánál (pl. 2011-05-09). A dokumentumok végén a keltezést (aláírásnál) a magyarhoz hasonlóan a hely előzi meg, melyet vesszővel kell elválasztani a dátumtól (például Ciudad de México, 17 de noviembre de 2007. ’Mexikóváros, 2007. november 17.’). Az évek és az évtizedek írásánál az első két számjegy elhagyható (pl. en el año 95 ’az 1995-ös évben’, los años 20 (veinte) ’a 20-as évek’ stb.). Az évek és évtidezedek rövidített számmal történő kifejezésénél nincs aposztróf az évszám előtt, és az évtizedet jelölő számnév pedig mindig egyes számban áll; az aposztrófozás, valamint az évtizedet jelölő számnév többes számú használata anglicizmus, a spanyolban hibás és kerülendő (pl. \*años ’90 / ’90s / 90s – helyesen: años 90, olvasd: años noventa, nem pedig años \*noventas). ## Spanyol ajkúak gyakori helyesírási hibái, hiperkorrekciók Az érdekesség kedvéért az alábbiakban felsorolunk néhány igen gyakori helyesírási tévesztést (rossz beidegződést), amelyek a spanyol anyanyelvűeknél – iskolázottságtól, képzettségtől függetlenül – rendszeresen előfordulnak. E tévesztések oka legnagyobb részben a homofónia (azonos hangzás), kisebb mértékben a nyelvi analógia és az ún. népi etimológia (példáinkban a helytelen írásképet \*-gal jelöltük): - az a ver (’lássuk, hadd nézzem’) kifejezés helyett habert (segédige) írnak (például \*haber, ¿qué pasa? ’lám, mi történik?’) - összetévesztik az a elöljárószót az ha (→haber) segédigével (például te lo vengo \*ha decir... ’azért jövök, hogy elmondjam neked...’) - keverik az hecho (→hacer ’csinál’), valamint echo, echar (’vet’) igét, sokszor tévesen \*hechart írnak; - eltévesztik az haya, hayas stb. (→haber) és halla, hallas stb. (→hallar ’lel’), illetve a vaya (→ir, ’megy’) és valla (’plakát’) szavak helyesírását (például que te \*valla bien ’minden jót neked’); - összetévesztik az has (→haber) és haz (→hacer) igealakokat, illetve a ves (→ver) és vez szavakat (például ¿\*Haz visto esto? ’Láttad ezt?’, ya \*vez... ’na, látod...’); - helytelenül használják a porque (’mert’), por qué (’miért?’), por que (’amiért’) és porqué (’valaminek a miértje’) kifejezéseket (porque helyett \*por que, por qué helyett \*porqué stb.); - gyakori tévesztés a díselo (’mondd meg neki azt’) helyett \*dícelo írása, amelynek oka, hogy a di+se+lo (felszólító igealak + dupla simulónévmás) összetételt tévesen a jelen idejű dice (’ő mondja’) alakból vezetik le, ami írásban sokkal gyakoribb; Iskolázatlanabb beszélőknél ennél jóval több hiba előfordul, sokszor nem létező szavakat „alkotnak”: például \*habeces az a veces ’néha’ helyett (valószínűleg az a ver / haber típusú tévesztés analógiájára), \*hací az así ’így/úgy’ helyett (talán az hacer ige hatására), sokszor nem ismerik a C/S/Z használatát (\*conosco, \*empesar, \*(h)aser, \*decear stb.), a -se simulónévmás helyett -ce-t írnak (\*diviértance, valószínűleg a -ce végű főnevekkel keverik) stb. Míg a helyesírási hiba általában nem tudatos tévesztés, addig a hiperkorrekció ennek ellenkezője, vagyis a beszélő tévesen helytelennek ítél egy bizonyos, szokatlan írásképet, így megpróbálja „kijavítani” azt, s ezáltal lesz hibás. Főleg az iskolázott, illetve a nyelvjárási beszélőknél fordul elő. Néhány jellemző példa (zárójelben a helyes írásképpel): \*axfisia (asfixia), \*conección (conexión), \*descidir (decidir), \*desilución (desilusión), \*dictongo (diptongo), \*ecléptico (ecléctico), \*eccena (escena), \*objecto vagy \*ojebto (objeto) stb. ## A 2010-es akadémiai helyesírás Az új akadémiai helyesírás, a 2010 decemberében kiadott Ortografía de la lengua española az előző, 1999-ben megjelent 182 oldalas kiadáshoz képest jóval részletesebb és átfogóbb, nem csupán helyesírási szabályzat és ajánlás, hanem egyben írástörténeti összefoglaló mű is. A 800 oldalas kötet részletesen foglalkozik olyan kérdésekkel, melyekre az eddigi akadémiai kiadványok nem tértek ki, így például az idegen szavak és nevek helyesírása, a problémás kifejezések írása. Az ajánlott normák leírása mellett kiegészítő (írás- és nyelvtörténeti) információkat, példákkal illusztrált orientáló jellegű hasábokat is tartalmaz. A kötet az íráshoz kapcsolódó fonetikai és fonológiai kérdésekkel is foglalkozik, emellett érdekességeket is olvashatunk, mint például a latin és a spanyol ábécé betűinek kialakulása, elnevezésük eredete. A kiadvánnyal új ajánlásokat is bevezettek, melyekkel az eddigi ingadozások és következetlenségek kiküszöbölése volt a cél. Az ábécéből kikerültek az egy-egy külön hangot jelölő ch és ll digráfok, amivel az Akadémia két következetlenséget is megszüntetett: egyrészt ezek 1994 óta már nem számítottak önálló betűknek a szótári betűrendbe sorolás szempontjából (tehát a ch-val kezdődő szavakat a ce- és a ci-, az ll-lel kezdődőeket pedig a li- és a lo- kezdetű szavak között szerepeltették a szótárak és lexikonok), másrészt pedig a gu (e, i előtt), qu és az rr (magánhangzók között) szintén egyetlen hangot jelölő digráfok, mégsem szerepeltek soha külön betűkként a spanyol ábécében. Az új ajánlás Y elnevezéseként i griega (’görög i’) helyett a ye alakot részesíti előnyben azzal érvelve, hogy az utóbbinál nem szükséges az egyértelműsítés, hogy megkülönböztesse az i (latina) betűtől. Egyes betűk használatára is megfogalmaztak új ajánlásokat, így például az -y nem állhat szóvégi helyzetben mássalhangzó után, még idegen szavakban sem (tehát például az angolból átvett sexy szó csak sexi alakban helyes); a q pedig nem állhat önállóan a [k] hang jelölésére idegen szóban vagy földrajzi névben, helyette k írandó (pl. Irak és nem \*Iraq)''. A spanyolban meg nem tűrt mássalhangzó-csoportokat tartalmazó idegen (főleg az angolból átvett) szavakat az új ajánlás szerint olyan formára kell hozni, melyek illeszkednek a nyelv hangrendszerébe, ha pedig ez nem lehetséges, az „nyers idegen átvételnek” minősül, ezért dőlt betűvel kell írni.

Yoshiki

Hajasi Josiki (林 佳樹; Hepburn: Yoshiki Hayashi^?; Tatejama, 1965. november 20.–), művésznevén Yoshiki japán zenész, dalszerző, zenei producer, üzletember. Az X Japan heavy metal együttes alapítójaként lett nemzetközileg ismert. A zenekarban dobosként és zongoristaként játszik, és ő a fő dalszerző is. Az együttes az 1980-as években lett népszerű úgy, hogy közben egy független kiadónál, az Extasy Recordsnál voltak, melyet Yoshiki hozott létre. Az együttest a visual kei egyik úttörőjének tartják. Az X Japan 1997-ben feloszlott, azonban 2007-ben újra összeállt, Yoshiki pedig közben két zenei projektet is létrehozott, a Violet UK-t 2000-ben és a supergroupként számon tartott S.K.I.N.-t. Szólóelőadóként három komolyzenei nagylemeze jelent meg, ezen kívül számos művész lemezén közreműködött producerként, hangszerelőként és dalszerzőként, de ő komponálta például a 69. Golden Globe-gála zenéjét is. Koncertjein a Tama Drums kifejezetten számára gyártott plexiüveg dobfelszerelését használja, valamint a saját nevével fémjelzett Kawai zongorákat. Zenei karrierje mellett üzletember is, Los Angelesben több zenei stúdió tulajdonosa, saját bormárkája, kimonókollekciója van és Yoshikitty néven saját termékcsaláddal rendelkezik a Hello Kitty márkán belül. Ezen túl jótékonysági szervezeteket támogat, saját non-profit, közhasznú alapítványt üzemeltet az Egyesült Államokban. 2023-ban a hollywoodi Grauman's Chinese Theatre előudvarában elhelyezték kéz- és láblenyomatát. A csaknem 200 lenyomat híres tulajdonosai között ő az egyetlen japán. ## Élete és pályafutása ### Gyermek- és fiatalkora Yoshiki 1965. november 20-án született Tatejama városában, Csiba prefektúrában, egy öccse van, Kóki (林光樹), aki színészként is dolgozott. Zenekedvelő családban nőtt fel, édesapja sztepptáncolt és dzsesszzongorázott, édesanyja samiszenen, nagynénje kotón játszott. Négyévesen kezdett el zongoraleckéket venni és zeneelméletet tanulni. Érdekelődött a klasszikus zene, elsősorban Ludwig van Beethoven és Franz Schubert művei iránt. Az általános iskolában trombitán játszott és tízévesen már dalokat írt zongorakísérettel. Tizenegy éves volt, amikor édesapja öngyilkos lett, ez az élmény meghatározóvá vált az életére nézve, a rockzenében keresett menedéket. A Kiss együttes dalainak hatására kezdett el dobolni és gitározni. Hatással volt még rá többek között a Led Zeppelin, az Iron Maiden, a Sex Pistols, David Bowie, a Queen, a The Beatles, a Charged GBH és Pjotr Iljics Csajkovszkij zenéje. Gyerekkori barátjával, Toshival 1977-ben Dynamite néven alapítottak együttest, mely egy évvel később Noise-ra változtatta a nevét. ### 1982–1992: X Japan Amikor a Noise 1982-ben feloszlott, Yoshiki és Toshi új együttest alapítottak, melyet átmenetileg X névre kereszteltek, amíg új nevet kerestek maguknak, de a név rajtuk maradt. 1986-ban Yoshiki létrehozta saját független kiadóját, az Extasy Recordsot, kifejezetten az X támogatására. 1987. december 26-án az együttes részt vett a CBS/Sony meghallgatásán, amit követően leszerződtették őket. 1989-ben jelent meg első nagykiadós albumuk, a Blue Blood, mely hatodik helyezést ért el az Oricon listáján és 108 hétig szerepelt rajta. 1990-ben az együttes elnyerte a Japan Gold Disc Award legjobb új előadónak járó díjat. 1991-ben jelent meg Jealousy című albumuk, melyből egymillió példány fogyott, majd pályafutásuk során először felléptek a Tokyo Dome-ban. 1992-ben Taiji kilépett az együttesből és helyére Heath érkezett, majd ugyanebben az évben nemzetközi debütálás reményében az együttes nevét X Japanre változtatták. ### 1991–1999: Szólóban, Eternal Melody 1991-ben Yoshiki és Komuro Tecuja V2 néven léptek fel a Tokyo Bay NK Hallban, majd 1992 januárjában megjelent a Haitoku no hitomi (Eyes of Venus)/Virginity (背徳の瞳〜Eyes of Venus〜^?) című kislemezük, mely második lett a slágerlistán. Decemberben Yoshiki kiadta első klasszikus válogatásalbumát, a Yoshiki Selectiont. 1992-ben Los Angelesben vásárolt stúdiót, melyet Extasy Recording Studios névre keresztelt, és ahol szinte minden kiadványának felvételei készültek, egészen a 2010-es évekig, amikor eladta a stúdiót. Az 1990-es évek elején olyan együttesek debütáltak a kiadójánál, mint a Glay vagy a Luna Sea. Tudását is fejlesztette, a dzsessz-improvizációt és a hangszerelést tanulmányozta. 1993\. április 21-én megjelent saját szerzésű klasszikus lemeze, az Eternal Melody, melynek producere George Martin volt, és a Londoni Filharmonikus Zenekar játszotta fel. A lemezen X Japan-feldolgozások mellett két új dal is szerepelt. November 3-án két kislemez jelent meg, az Amethyst és az Ima vo dakisimete (今を抱きしめて^?); az első 5., az utóbbi pedig 3. helyen végzett az Oriconon. A második dalt egy televíziós sorozathoz adták ki és a sorozat két főszereplője énekelte fel NOA néven. 1994-ben a kislemez elnyerte a 36. Japan Record Award kiválóság-díját. 1994-ben Yoshiki a Queen dobosával, Roger Taylorral dolgozott együtt, Taylor írt szöveget a Foreign Sand című dalhoz, melyet a The Great Music Experience koncerten elő is adtak. A kislemez júniusban jelent meg és 26. helyet ért el a brit slágerlistán. Ugyanebben a hónapban a Kiss My Ass című Kiss-emlékalbumon jelent meg a Black Diamond Yoshiki által írt feldolgozása, melyet az Amerikai Filharmonikus Zenekar adott elő. Az X Japan növekvő népszerűségét kihasználva az együttes Jamamoto Kacumi autóversenyző szponzora lett, aki a Formula Nippon 1995-ös szezonjában az X Japan Racing színeiben versenyzett. Egy évvel később az X Japan Le Mans csapat színeiben Ralf Schumacher megnyerte a bajnokságot. Miután 1997-ben Toshi úgy döntött, kilép az együttesből, szeptemberben hivatalosan bejelentették az X Japan feloszlását. December 31-én utoljára léptek fel a Tokyo Dome-ban. Néhány hónappal később, 1998 májusában gitárosuk, hide halálát követően Yoshiki visszavonult a nyilvánosságtól, az öngyilkosság is megfordult a fejében, pszichológushoz járt. Egy ideig csak producerként tevékenykedett, például a Dir en grey számára írt dalokat, és közreműködött a Tribute Spirits című hide-emlékalbum készítésénél. Ezt követően a tokiói császári palotában lépett fel Akihito császár koronázásának 10. évfordulójára tartott ünnepségen saját szerzeményű dalával. 1998-ban az Isten kezében című film számára írt betétdalt, melyet a Violet UK projekt keretében vett fel. ### 2000–2009: Eternal Melody II, Violet UK és S.K.I.N. 2000-ben Yoshiki kibővítette a kiadóját két alvállalattal, az Extasy Japannel és az Extasy Internationallel, disztribúciós partnere a Warner Music Group lett. Ugyanebben az évben a 7-Eleven kiskereskedelmi hálózat számára bocsátotta rendelkezésre a Violet UK projektjének két dalát, amelyekhez reklámfilmet is forgatott. A projekt ötlete már 1991-ben felmerült egy Los Angeles-i felvétel közben. A Violet UK névben a UK jelentése „underground kingdom (földalatti királyság)”, és a projekten több énekesnővel is dolgozott. 2002 szeptemberében csatlakozott Komuro Tecuja Globe nevű popegyütteséhez, akik számára egyetlen dalt írt, Seize the Light címmel. December 3-án és 4-én szimfonikus koncertet adott a Tokiói Filharmonikus Zenekarral a Tokyo International Forumban. Itt többek között a Violet UK számára írt dalokat adtak elő, Daughter és Nicole Scherzinger közreműködésével; utóbbi énekesnő az Il’l Be Your Love című dalt adta elő, mely a következő évben Dahlia debütáló kislemezeként jelent meg, majd az Expo 2005 hivatalos dala lett. 2003-ban és 2004-ben az NHK 50. és a Takarazuka társulat 90. évfordulójára írt emlékdalokat, Kimi dake dakara és Szekai no ovari no joru ni (世界の終わりの夜に^?) címmel. 2004-ben a dél-koreai The TRAX rockegyüttes producere volt. 2005-ben megjelent második klasszikus szólólemeze, az Eternal Melody II. Március 24-én a Super World Orchestra zenekart vezényelte a világkiállítás megnyitóünnepségén, ahol az I’ll Be Your Love című dalát adták elő. Decemberben megjelent a Violet UK Sex and Religion című dala digitális formátumban, majd a Myspace-en a Mary Mona Lisa című dalt tették közzé. 2006\. augusztus 6-án Yoshiki részt vett az Otakon találkozón, ahol bejelentette, hogy S.K.I.N. néven új együttest alapít Gackttal közösen, és nem sokkal később csatlakozott hozzájuk Sugizo. 2007. május 25-én a Los Angeles-i JRock Revolution koncerten hivatalosan bejelentették, hogy Miyavi is csatlakozik a projekthez. Az együttes első és egyben utolsó élő fellépése Kaliforniában volt 2007. június 29-én az Anime Expón. Ugyanebben az évben a Katakombák című amerikai filmhez komponált dalt a Violet UK számára Blue Butterfly címmel, valamint a filmzenében is közreműködött. Október 22-én az X Japan tagjai 10 év után először újra együtt dolgoztak, I.V. címmel vettek fel dalt a Fűrész IV. című filmhez, mely a végefőcím alatt hallható, a filmzenealbumon azonban nem szerepel. A Katakombák szeptemberi japán előzetesénél azt is bejelentették, hogy Yoshiki részt vesz a Repo! – A genetikus opera rockmusical produkciós munkálataiban. 2009-ben Blue Sky Heaven címmel írt dalt a Nippon TV egyik műsorának 30. évfordulójára, majd a Goemon című történelmi fantasyfilmhez komponált dalt Rosa címmel, a Violet UK előadásában. Yoshiki 2009-ben a Dome versenyautó-építő cég autóit szponzorálta a Super GT sorozatban. Ugyanebben az évben megjelent Komacu Narumi (小松成美^?) írónő regénye Yoshiki/Josiki (Yoshiki/佳樹^?) címmel, mely a zenész életét dolgozza fel. 2009 júliusában meg kellett operálni a nyakát egy elcsúszott csigolya miatt; az orvosai figyelmeztették, hogy óvatosabban kell dobolnia. ### 2010–2016: További szerzemények, Yoshiki Classical 2010\. július 4-én Yoshiki és Toshi a Japan Expón vettek részt Párizsban. Októberben az X Japan turnéján Yoshiki összeesett a hotelszobájában, pajzsmirigy-túlműködést állapítottak meg nála. 2011 januárjában újra együttműködtek Toshival egy vacsoraesemény keretében, ahol két új dalt is előadtak, amelyből később egy koncertalbum is megjelent. Március 6-án Jay FR divatproducerrel közösen zenés divatbemutatót szervezett Asia Girls Explosion címmel a Jojogi nemzeti sportcsarnokban. Az eseményen bemutatták Yoshiki saját tervezésű kimonókollekcióját, és a Violet UK mellett az X Japan is fellépett. Május 27-én elindult a Yoshiki Radio című program a Sirius XM Boneyard rádióján. A júliusi Comic-Conon Yoshiki bemutatta a Blood Red Dragon című képregényt, melyet Stan Lee-vel és Todd McFarlane-nel közösen terveztek, és a főhőst Yoshikiról mintázták. 2012-ben ő szerezte a 69. Golden Globe-gála zenéjét, amely 2013. január 15-én 111 országban jelent meg iTunes-on. Az eladásból származó bevételt jótékonysági célokra fordították. 2012 májusában a hongkongi Madame Tussaud panoptikumban kiállították Yoshiki viaszszobrát, melyet 2013-ban a tokiói múzeumba szállítottak át. 2013. augusztus 27-én megjelent a zenész harmadik klasszikus lemeze, a Yoshiki Classical. Japánban a klasszikus zenei kiadványok között a legtöbbet eladott lemez volt, az iTunes amerikai listáján pedig 2. lett. Ezt követően Yoshiki a Grammy Museumban tartott koncertet. 2014 februárjában ismét a Grammy Museumban képett fel, majd március 14-én a South by Southwest fesztivál keretében saját maga holografikus másával adott elő duettet Austinban, a Qui Restaurantban. Április 25-én klasszikus lemezével világ körüli turnéra indult, az Egyesült Államok mellett fellépett Mexikóvárosban, Moszkvában, Berlinben, Párizsban, Londonban, Sanghajban, Pekingben, Bangkokban, Tajpejben, Tokióban és Oszakában is. A turnén Yoshiki zongorán játszott, vonósok kísérték és a Violet UK énekesnője, Katie Fitzgerald lépett fel vele. A koncerteken saját dalainak klasszikus zenei átiratát adta elő, valamint helyszíntől függően klasszikus zeneszerzők, például Csajkovszkij műveit. Ugyanebben az évben Hero címmel írt dalt a Saint Seiya: Legend of Sanctuary című 3D-s japán animációhoz; a dalt a turnén is előadta. Októberben az X Japannel a Madison Square Gardenben lépett fel, ez volt az együttes legnagyobb szabású amerikai koncertje. Októberben a Hello Kitty Conon bemutatta a márka számára írt Hello Hello című dalt. Ezt követően Stan Lee Comikaze Expójának díszvendége volt. 2015 áprilisában fellépett a New Economy Summiton, ahol előadást is tartott. Júliusban a londoni Hyper Japan fesztiválon vett részt Toshival. Vonósnégyessel lépett fel a 2016-os Sundance Filmfesztiválon, ahol bemutatták az X Japan történetét feldolgozó We Are X című filmet is. 2016 novemberében Yoshiki elnyerte az Asia Icon Award díjat a Classic Rock Roll of Honour Awards díjátadón. Az évet japán koncertekkel zárta Tokióban és Oszakában, ugyanakkor a hongkongi fellépését le kellett mondani a szervező hibájából. A koncertet december 30-án, ingyenesen tartották meg azoknak, akik korábban jegyet vettek. ### 2017–2020: Operáció, Red Swan, Miracle thumb\|150px\|Yoshiki Bécsben 2017-ben, a We Are X vetítése után 2017 januárjában Yoshiki két telt házas koncertet adott a New York-i Carnegie Hallban. Május 9-én az X Japan menedzsmentje sajtóközleményben közölte, hogy Yoshiki nyakát azonnal meg kell operálni, az újabb műtét halaszthatatlanná vált, emiatt a 2017-es évre tervezett fellépéseket csúsztatni kényszerülhetnek. A műtét sikeres volt, az együttes úgy döntött, nem halasztják el a koncerteket, hanem akusztikus formában tartják meg, ahol Yoshiki zongorán fogja kísérni a többieket. 2018 júliusában bejelentették, hogy az X Japan Hyde közreműködésével betétdalt vett fel a Singeki no kjodzsin című anime 3. évadjához, Red Swan címmel. A dal különlegessége, hogy az együttes énekese, Toshi nem szerepel a dalban, és az X Japant csak két tagja, Yoshiki és Sugizo képviseli. Később a dal mégis Yoshiki feat Hyde megjelöléssel jelent meg, nem X Japan-dalként. A kislemez negyedik volt az Oricon heti listáján, a Billboard Japan Hot 100 listán pedig az ötödik. Szeptemberben bejelentették, hogy Yoshiki közreműködik Sarah Brightman Hymn című lemezén, melyen a korábban írt Miracle című dalának egy verziója lesz hallható. 2018 szilveszterén Yoshiki a Kóhaku uta gasszen televíziós program történetében elsőként mind a fehér, mind a vörös csapat tagjaként részt vett a felvételen, az egyik oldalon Hyde-dal a Red Swant adta elő, majd a másik oldalon Brightmannel a Miracle-t. 2019 januárjában bejelentették, hogy Yoshiki lesz Vin Diesel XXX-sorozata negyedik részének zenei rendezője, valamint a Spycies című kínai animációs film zenéjét és betétdalát is ő írja. Novemberben bejelentették, hogy a YouTube Originals felületén Yoshiki - Life Of A Japanese Rock Star címmel dokumentumsorozat indul 2020 márciusában. Decemberben Yoshiki a Kiss együttessel lépett fel a Tokyo Dome-ban és az oszakai Kyocera Dome-ban. Később a Kóhaku uta gasszen műsorban is felléptek együtt YoshiKiss néven. 2020 elején Yoshiki dalt írt a debütáló SixTones fiúegyüttes számára Imitation Rain címmel, mely mind az Oricon, mind a Billboard Japan Hot 100 slágerlistát vezette, és melyből egy hét alatt 1,3 millió fizikai példány kelt el. 2020 márciusában, a Covid19-pandémia kitörése után Bonóval, will.i.ammel és Jennifer Hudsonnal közösen adta elő a \#SINGFORLIFE című dalt, melyet bátorításnak szántak a járvány idejére. A kollaboráció az internet segítségével, virtuálisan történt, Yoshiki a dal zongorarészletét komponálta. 2020. november 20-án fényképalbumot adott ki XY címmel, a Kodansha kiadásában. December 23-án Under the Sky címmel online koncertet közvetít Marilyn Manson, a The Chainsmokers, Nicole Scherzinger, Lindsey Sterling, a Scorpions, Hyde, Sugizo, Sarah Brightman és a SixTones részvételével. ### 2021−: Superstar Project X, The Last Rockstars 2021 októberében virtuális zongorakoncertet adott a BMW Japan 40. évfordulójának alkalmából. 2022 októberében elindult az NTV csatornán a Yoshiki Superstar Project X tehetségkutató műsor, mely első helyet ért el a Hulu Japan helyi műsorainak listáján. November 11-én bejelentették, hogy Yoshiki, Miyavi, Hyde és Sugizo részvételével The Last Rockstars néven új supergroup jön létre. ## Zeneszerzői tevékenysége és megítélése Yoshiki saját bevallása szerint kezdettől fogva kottát ír, akár rockdalt, akár klasszikus zenei darabot komponál, csak később ülteti át a szólamokat hangszerre. Együttese tagjainak is kottán szokta kiosztani a részeket, eleinte azonban csak Toshi tudott kottát olvasni, a többieknek ezt meg kellett tanulniuk. Maximalista producernek tartja magát, aki korábban képes volt egymás után többször újravenni mindent, amíg el nem érte azt a hangzást, amelyet kottaírás közben elképzelt. Az X Japan eklektikus hangzása miatt nem találtak maguknak megfelelő producert, Yoshiki maga végezte a produceri munkálatokat. A dalszövegeiben eleinte a saját személyes traumáit dolgozta fel, például azt a haragot, amelyet édesapja öngyilkossága váltott ki belőle, később azonban tudatosan igyekezett pozitívabb üzeneteket ültetni a szövegekbe. Klasszikus zenei kompozícióira nagy hatással voltak a filmek és a filmzenék. Elsősorban vonós hangszerekre és zongorára szeret írni. Alex Biese, az Asbury Park Press kritikusa szerint Yoshiki szerzeményei „terjedelmesek, méltóságteljesek, szilárd dallamvilággal”, és rendkívül alkalmasak a szimfonikus előadásra. Biese úgy nyilatkozott, hogy Yoshiki rockdalai is olyanok, mintha eleve szimfonikus zenekari hangszerelésre születtek volna. Az Alto Riot komolyzenei magazin „hihetetlenül alábecsült zeneszerzőnek” nevezte Yoshikit, akinek stílusát a „szárnyaló vonós hangzás és a szívszaggató zongorajáték” jellemzi. Szerzeményeinek stílusa a magazin szerint John Williams filmzenéinek és Uemacu Nobuo videójáték-zeneszerző munkáinak a kombinációjához hasonlít. Adam Sweeting a Telegraphtól úgy véli, „bár Yoshiki hajlamos a túldíszített, teátrális zongorajátékra, amolyan Liberace-stílusban, a szerzeményei általában egyszerű akkordmeneteken alapulnak, jobbára mélabúsak és könnyfakasztóak.” ## Jótékonysági tevékenysége Az 1995-ös kóbei földrengést követően az X Japan karácsonyi jótékonysági koncertet adott Oszakában, majd új zongorákat adományozott a földrengésben megsérült iskoláknak. 2009-ben Yoshiki 200 árvát hívott meg az X Japan januári hongkongi koncertjére, valamint árvákat támogató jótékonysági szervezetnek adományozott pénzt. Márciusban a 2008-as földrengés által tönkretett Szecsuanban járt, ahol hangszereket adományozott iskolák számára. Májusban ismét árvákat hívott meg az X Japan koncertjére, ezúttal Tajpejben. 2010-ben létrehozta a Yoshiki Foundation America alapítványt, mely nonprofit, közhasznú alapítványként működik Kaliforniában. Alapítványa a jótékonysági tevékenységen túl kutatókat is támogat, akik a zene terápiás hatásait, valamint a zene és az agyműködés kapcsolatát kutatják. 2011-ben a tóhokui földrengés és cunami áldozatainak megsegítésére az alapítvány a Yahoo! Japan közreműködésével aukciót szervezett, melynek bevételét a Japán Vöröskereszt kapta. Yoshiki egyik Kawai Crystal Grand CR-40 típusú zongoráját bocsátotta árverésre, azonban a folyamatot meg kellett szakítani egy ellenőrizhetetlen, 20 millió dolláros ajánlat miatt, és később, újrastruktúrált ellenőrzési rendszer mellett folytatták az árverést. A zongora végül dollárért (mintegy 40 millió forintért) kelt el. 2014-ben a Yoshiki Foundation America a MusiCares alapítvánnyal közösen magánvacsorát szervezett, melyen a két legnagyobb ajánlatot tevő személy együtt vacsorázhatott Yoshikivel. A dollárnyi (18 millió forintnyi) bevételt a Grammy Alapítvány és a MusiCares kapta. 2019 júniusában a Miami Egyetemhez tartozó Frost School of Music számára dollárt adományozott és előadást tartott a diákoknak. Tiszteletére a dékán irodáját Yoshiki Dean’s Suite névre keresztelték át. ## Üzleti tevékenysége Yoshiki 1986-ban hozta létre az Extasy Records lemezkiadót, abból a pénzből, amit édesanyjától kapott, miután az asszony eladta saját vállalkozását. 2000-ben a kiadónak két leányvállalata alakult, az Extasy Japan és az Extasy International. 1992-ben Platinum Records néven alapított kiadót, mely a PolyGrammal állt szerződésben. Los Angelesben saját stúdiót tartott fenn Extasy Recording Studios néven, melyet Jim Davidtől vásárolt meg 1992-ben, 2012-ben azonban eladta. 1998-ban megvette a Brooklyn Recording Studiost, melyben korábban a Maverick Records működött, és amely Madonna és Freddy DeMann tulajdonában állt. One on One South névre keresztelte át, majd az Extasy International központja lett. Egy másik stúdiója is van Los Angelesben; korábbi nevén a Larrabee East. 2009-ben Michael Mondavi kaliforniai borásszal közösen Yoshiki saját bormárkát alapított Y by Yoshiki néven, mely 2008-as Cabernet sauvignon és Chardonnay borokból áll. Yoshiki saját kimonókollekciót mutatott be az Asia Girls Explosion divatbemutató keretében 2011-ben. 2015-ben a kollekciónak saját divatbemutatója volt a tokiói Mercedes-Benz divathéten. Ugyanebben az évben elindult a Yoshiki Channel a Niconico videoplatformon exkluzív élő közvetítésekkel. 2016-ban újabb kimonókollekciót mutatott be a tokiói divathét keretén belül, a bemutató alatt mesterséges eső áztatta el a modelleket és a dobokon aláfestő zenét improvizáló Yoshikit. Yoshikinak saját termékcsaládja van a Hello Kitty márkán belül, Yoshikitty néven. A MasterCard és a Visa is bocsát ki Yoshiki témájú bankkártyákat. A zenész ezen kívül a Green Lord Motors egyik befektetője. 2018-ban Studio City mellett vásárolt egy 3,4 millió dollár értékű ingatlant. ## Felszerelése ### Dobfelszerelés Yoshiki magát groovedobosnak tartja, nagy hatással volt rá John Bonham, valamint úgy nyilatkozott, hogy Cozy Powell miatt kezdett el két lábdobot használni. Dobolás közben nyakvédőt visel, korábban súlyosan megsérült a nyaka heves fejrázással járó dobolási technikája miatt, meg is kellett operálni. Egy 2015-ös interjúban a zenész úgy nyilatkozott, inkább tartja magát zeneszerzőnek, mint dobosnak. Yoshiki koncert-dobfelszerelését a Tama Drums gyártotta kifejezetten az ő számára, mely ArtStar típusú és plexiüvegből készült. Yoshiki elismerte, hogy a plexi nagyon látványos a koncertfények miatt, azonban hangzás szempontjából nem a legjobb választás. Nehéz rajta játszani, nincs olyan rezonanciája, mint a fának, és nem is túl tartós. Erősebben kell ütni a jobb hangzás érdekében, ami miatt általában egyetlen koncert alatt tönkremegy. A Tama saját dobverőt is készít Yoshiki számára. Yoshiki a koncerteken két 24 colos lábdobot használ, a 14 colos pergődobot középre igazítja. Öt tamot használ: három felső tamot, egy 10, 12 és 13 col átmérőjűt, valamint két álló tamot, amelyek 16 és 18 coll átmérőjűek. Stúdiófelvételhez azonban Tama Titan felszerelést használ Evans márkájú védőbevonatos bőrrel. ### Zongora Yoshiki általában Kawai gyártmányú Crystal II Grand Piano CR–40A típusú zongorán játszik. A Kawai Yoshikiről elnevezett hagyományos hangversenyzongorát is készít. A zenész bal kezének két ujját nem érzékeli rendesen, emiatt nehéz számára zongorázni. Jobb kezén évek óta krónikus ínhüvelygyulladásban szenved, amely miatt kétségessé vált, hogy meddig tud hangszeren játszani. ## Diszkográfia Szóló stúdióalbumok - Eternal Melody (1993) - Eternal Melody II (2005) - Yoshiki Classical (2013) ## Turnéi és koncertjei Szólóelőadóként - 2002\. december 3–4.: Symphonic Concert, Tokyo International Forum, Tokió - 2014: Yoshiki Classical World Tour Part 1 - 2016: Yoshiki Classical World Tour Part 2 - 2017\. január 12–13.: Yoshiki Classical Special a Tokiói Filharmonikus Zenekarral, Carnegie Hall, New York - 2017\. augusztus 26. és 29.: Evening with Yoshiki, Nagoja, Oszaka - 2018\. június 24.: Lunatic Fest - 2018\. július 13–16; augusztus 31., szeptember 1.: Breakfast with Yoshiki, Evening with Yoshiki, Tokió - 2018\. december 31.: Kóhaku uta gasszen (Hyde-dal és Sarah Brightmannel) Az X Japannel ## Díjai és elismerései ## Fordítás

Concorde

Az Aérospatiale–BAC Concorde (a latin „concordia” kifejezésből, amelynek jelentése „egység”) az Air France és a British Airways által üzemeltetett szuperszonikus utasszállító repülőgép, amely – a szovjet Tupoljev Tu–144-es után – másodikként lépte át a hangsebességet a személyszállító gépek közül, illetve a második leggyorsabb utasszállító repülő a világon. Sebessége csaknem elérte a 2200 km/h-t, vagyis túlszárnyalta a hangsebesség kétszeresét. Elsőként 1969-ben emelkedett a levegőbe, és 1976-tól 27 éven keresztül állt szolgálatban. Általában a londoni Heathrow (a British Airways színeiben) és a párizsi Charles de Gaulle repülőtérről (az Air France színeiben) repült a New York-i John F. Kennedy repülőtérre. Sok rekordot felállított, ezek közül a legjelentősebb a London és New York közötti 2 óra, 52 perc és 59 másodperces repülőút volt, 1996. február 7-én. A repülőgép kifejlesztése a brit és francia kormánynak jelentős anyagi terhet jelentett, de a British Airways számára nagy bevételt hozott szolgálati ideje alatt. Az első menetrendszerű járatot az Air France és a British Airways indította 1976. január 21-én. A 2000-es Concorde-katasztrófa, a 2001. szeptember 11-ei terrortámadások és több más kedvezőtlen tényező miatt 2003. október 24-én kivonták a forgalomból. Az utolsó üzemképes Concorde utasok nélkül 2003. november 26-án szállt fel utoljára, a filtoni repülőtér múzeuma felé, de a gép a visszavonulása után is a repülés egyik jelképe maradt. Összesen húsz repülőgép épült Franciaországban és az Egyesült Királyságban. Ezek közül hat volt prototípus vagy tesztrepülőgép. Egyformán hét-hét példányt adtak át az Air France és a British Airways részére. Története során egyszer, 1985. szeptember 14-én a British Airways G-BOAF lajstromjelű Concorde-ja Budapesten járt. ## Tervezés ### Általános jellemzők A Concorde átlagos utazósebessége 2,04 mach, azaz körülbelül 2510 km/h, és a maximális repülési magassága eléri a métert. A hang sebessége a levegő hőmérsékletével változik (melegebb levegőben nagyobb), ami azt jelenti, hogy ha a Concorde melegebb levegőbe ér, akkor a Mach-száma csökken, miközben a valódi sebessége változatlan marad. ### Kifejlesztése Az 1950-es évek végén az Egyesült Királyság, Franciaország, az Amerikai Egyesült Államok és a Szovjetunió szuperszonikus utasszállító repülőgépet szeretett volna kifejleszteni. 1962\. november 28-án a BAC és az Aérospatiale egy új konzorciumban egyesült. Az újonnan létrejött konzorcium először kétfajta repülőgépet tervezett, egyet hosszútávú és egyet rövidtávú útvonalakra. Mialatt az ajánlatokat és tervrajzokat elküldték a lehetséges jövőbeli vásárlóknak, a rövid távolságra tervezett változat iránt nem mutatkozott érdeklődés. Ennek a verziónak a tervezését és gyártását leállították. Ellenben a gyár több mint 100 hosszú távolságra tervezett gépre kapott megrendelést a kor akkori legnagyobb légitársaságaitól. Egyenként hat megrendeléssel az Air France, a BOAC és a Pan Am voltak az első megrendelők. Az Air Canada, az American Airlines, a Braniff, a CAAC, az Iran Air, a Japan Airlines, a Lufthansa, a Middle East Airlines, a Panair de Brasil, a Qantas, a Singapore Airlines, a TWA és a United Airlines is szerepeltek a megrendelők között. Végül csak az Air France és a British Airways vásárolt a gépekből, egyenként hét darabot, jelentős állami támogatással. A többi légitársaság lemondta megrendelését. A repülőgép nevéhez kapcsolódik egy gazdaságpszichológiai fogalom is, a Concorde-effektus. Ez azt jelenti, hogy egy projektet csak azért nem állítanak le, mert már sok pénzt öltek bele, noha világos, hogy az eredmény is veszteséges lesz. ### Elnevezés A két ország közötti jó viszony jelképéül a repülőgép a Concorde nevet kapta, amely mindkét nyelvben baráti egyezséget, szövetséget, harmóniát jelent. Nagy-Britanniában eredetileg a Concorde franciás írásmódját használták („e” magánhangzós végződés), majd később Harold Macmillan miniszterelnök egy politikai félreértés miatt az angol írásmódú Concordot nevezte meg hivatalos névnek. Öt évvel később, a gyártást követően, Tony Benn, a technológiáért felelős brit miniszter a toulouse-i gyárban azt nyilatkozta, hogy az elnevezést visszaállítja az eredeti francia változatra. Ez természetesen felbőszítette a köztudatot Nagy Britanniában, majd Benn azzal nyugtatta a kedélyeket, hogy a név végére visszakerülő „e” magánhangzó olyan értékeket hangsúlyoz, mint excellent (kiváló), England (Anglia), Europe (Európa) és Entente. A repülőgép elnevezése a nyelvészeknek is sok fejtörést okozott, míg végül úgy állapodtak meg, hogy a helyes megnevezés egyszerűen Concorde, „the” vagy „a” névelő nélkül, így tehát a főnév a gép tulajdonnevével egyesült, és szövegkörnyezettől függetlenül Concorde-ként hivatkoznak rá. ### Tesztelés Az első két prototípus gyártása 1965 februárjában kezdődött. A francia 001-es számú Toulouse-ban, az Aerospatiale gyártósorán, míg a brit 002-es számú egy Bristol közeli BAC-üzemben készült. A Concorde 001 tesztrepülését 1969. március 2-án André Turcat pilóta Toulouse-ban, míg a Concorde 002 próbáját 1969. április 9-én Brian Trubshaw hajtotta végre Filton és a Fairford RAF légibázis között. Mindkét prototípust az 1969. június 7–8-án megrendezett párizsi légibemutatón láthatta először a publikum. A bemutatót követően mindkét prototípus egy promóciós turnéra indult, amely során a gyártók további érdeklődőkre tehettek szert. A Concorde 001 az amerikai kontinens felé vette az útját, és 1971. szeptember 4-én először átrepülte az Atlanti-óceánt. Eközben a Concorde 002 a Közel- és Távol-Keletet célozta meg 1972. június 2-án, majd egy évvel később átrepült az Egyesült Államokba, és leszállásával felavatta az újonnan nyitott Dallas/Forth Worth nemzetközi repülőteret. Noha a tervek ismertetésekor számos légitársaság lelkesnek tűnt és megrendeléseket adott le, a prototípus elkészültét követően nagyon sokan visszaléptek a vásárlástól. Döntésüket bizonyára a Concorde szovjet vetélytársa, a Tu–144 párizsi balesete is befolyásolta. Egyre nagyobb lett az aggodalom a zajszennyezés (hangrobbanás, felszállási zajkibocsájtás) miatt, és a repülőgép közmegítélése, valamint népszerűsége csökkenő tendenciát mutatott. 1976-ra már csak négy országnak volt érvényes megrendelése (Franciaország, Nagy Britannia, Irán és Kína), végül azonban csak az Air France és a British Airways (a korábbi megrendelő BOAC jogutódja) vette át a legyártott repülőgépeket, az értékesítés során keletkezett nyereséget pedig a gyártó országok lefölözték. Az Amerikai Egyesült Államok 1971-ben törölte a Boeing 2707 típusnevű projektjét, amely eredeti elképzelés szerint a Concorde vetélytársaként volt hivatott a szuperszonikus repülőgépek piacára betörni. Megfigyelők szerint a Concorde zajszennyezés miatti rossz megítélését részben az Amerikai Egyesült Államok szította, mert hasonló típusú gép hiányában nem volt összehasonlítási alap. Három ország (Amerikai Egyesült Államok, India és Malajzia) megtiltotta a légterükben a hangsebesség feletti repülést a zajkibocsájtásra hivatkozva, később azonban a korlátozáson enyhítettek. Ezzel egy időben a gyártóknak más nehezítő körülményeik is adódtak, amelyek szintén az eladási számok drasztikus zuhanását eredményezték, a kifejlesztés költsége ugyanis a gyártásig az eredeti tervezett összeg hatszorosára rúgott, így aztán 1977-re egy repülőgép egységára 23 millió font volt. Tovább rontott a helyzeten az 1973-ban bekövetkezett olajválság, amely arra késztette a légitársaságokat, hogy kétszer is meggondolják, mielőtt magas üzemanyag-fogyasztású gépeket vásárolnak. A Boeing 747 típusú széles törzsű utasszállító repülőgépe kisebb utazósebességgel ugyan, de nagy utasbefogadó-képességével kisebb pénzügyi kockázatnak bizonyult. Összehasonlításképpen a Boeing 707 1 gallon (3,8 liter) üzemanyaggal 33,3 utasmérföldet (53 km) tudott repülni, a Boeing 747 46,4-et (75 km), a McDonnell Douglas DC–10 típusa 53,6-et (86 km), ezzel szemben a Concorde csak 15,8-et. Végül pedig a légiközlekedésben frissen mutatkozó, olcsó repülőjegyek iránti igény egyes légitársaságokban, így például a Qantasban is, megkérdőjelezte a Concorde piacképességét. ## Műszaki jellemzők ### Specifikációk A Concorde tervezésekor a mérnökök az alábbi – a maga idejében úttörőnek számító – megoldásokat alkalmazták: 1\. Sebesség és repüléshatékonysági célból - tükör-delta kialakítású (Ogee) szárnyak alkalmazása - digitális számítógép által vezérelt, szabályozható mennyiségű levegőbefújás a hajtóműbe - szupercirkáló képesség - thrust-by-wire elven működő hajtómű, a mai FADEC rendszerű (digitális és analóg jelek irányítják a hajtómű szabályozórendszerét) gázturbinás meghajtás elődje - egyedi droop-nose alkalmazása, azaz a pilótafülke előtti géporr lehajtható le- és felszálláskor, megkönnyítve a pilóták vizuális tájékozódását 2\. Súlymegtakarítás és teljesítményfokozás szempontjából - 2,04 mach (~2179 km/h, 1354 mi/h) utazósebesség az optimális hajtóanyag-felhasználás érdekében (szuperszonikus sebességnél a légellenállás minimálisra csökken, ugyanakkor a gázturbinás hajtóművek nagy sebesség elérésekor teljesítenek igazán jól) - alumíniumalapú váz, amely könnyebb az acélötvözeteknél, megszokott gyártási technológia (még nagyobb sebesség esetén az alumínium nem jöhetne szóba) - robotpilóta alkalmazása, amely teljesen önállóan képes a gép irányítására, a le- és felszállás kivételével - analóg jelekkel működő fly-by-wire technológia, azaz a korábbi hidraulikus vezérlést részben lecserélte a minimális erőkifejtést igénylő elektronika - a hidraulika elvén működő alkatrészekhez nagynyomású rendszert alkalmaztak (28 MPa) - a fékező berendezéseket is elektronikus elvű technológiára cserélték (csövek, pumpák, olaj helyett elektronikus érzékelőket és irányító egységeket szereltek fel) - keringtető rendszer, amely lehetővé teszi, hogy repülés közben a számítógépes vezérlés egyenletesen szétoszlassa a hajtóanyagot a tartályok között, így őrizve meg a gép stabilitását, a súlypontvándorlást - egyes alkatrészeket több kisebb komponens egymáshoz erősítése helyett marással készítettek. Ezzel csökkent az alkatrészek száma és az összsúly, ugyanakkor erősebb szerkezeteket kaptak - a Concorde nem kapott APU segédhajtóművet, így csak olyan repülőtereken szállt le, ahol rendelkezésre állt csatlakoztatható mobilgenerátor ### Hajtóművek A Concorde-nak nagy távolságokat kellett repülnie a gazdaságos üzemeltetés érdekében, ehhez azonban nagy teljesítményre volt szükség. A nagy motorkeresztmetszet miatt nem jöhetett szóba a turbóventilátoros hajtómű, hiszen az növelte volna a légellenállást, így a gázturbinás sugárhajtóműre esett a választás. A mérnökök az utánégetővel ellátott Rolls-Royce/Snecma Olympus 593 típus mellett döntöttek, amely az Avro Vulcan bombázók Rolls-Royce Olympus hajtóművének egy továbbfejlesztett változata volt. A repülőgép így utánégetőt használt felszálláshoz, valamint a hangsebesség átlépéséhez 0,95 mach és 1,7 mach tartományban, azonban minden más esetben ez a funkció ki volt kapcsolva. Mivel a gázturbinás sugárhajtóművek kis sebesség mellett rendkívül gazdaságtalanul működnek, a Concorde hozzávetőleg 2 tonna hajtóanyagot égetett el a futópályához történő guruláskor, ami a teljes hajtóanyag-kapacitás 2%-át tette ki. A Concorde a A Tu–144 mellett az egyetlen polgári repülőgép, ami utánégetővel ellátott hajtóművet használt. A hajtóművekhez a módosított összetételű Jet A1-típusú hajtóanyagot használtak (alacsonyabb sűrűség és fagyáspont, valamint hozzáadott antisztatikus alkotóvegyületek). A hajtóművek akkora erőkifejtéssel működtek még álló helyzetben is, hogy guruláshoz csak a külső hajtóművek használata is elegendőnek bizonyult. A hajtóművek légbeömlése kritikus lépés a tervezés során. A hagyományos sugárhajtóművek nagyjából 0,5 mach sebességű levegővel képesek működni, ezért a beömlőnyílásnál a levegőt le kellett lassítani 2,0 machról, ami lökéshullámot generált. A Concorde esetén ezt a jelenséget valahogyan kezelni kellett, ellenkező esetben a hajtóművek meghibásodását eredményezte volna. Ezt a mérnökök úgy oldották meg, hogy a légbeömlő nyílást egy állítható szögű terelőlappal és egy, a beömlő levegő egy részét a hajtóművek alatt elvezető nyílással szerelték fel. A Concorde sugárhajtóművei által kibocsátott légsugárzaj csökkentésére külön tudóscsoportot állítottak fel, a Concorde Noise Panel-t. Ennek egyik vezetője John Ffowcs Williams brit mérnök-kutató, a Cambridge-i Egyetem professzora, az aeroakusztika világhírű kutatója volt. A hajtóműhiba veszélyes a repülőgép repülési egyensúlya szempontjából, hiszen ha csak az egyik oldali hajtómű áll le repülés közben, a hibás hajtómű felőli oldalon csökken a tolóerő, nő a légellenállás, így a fizika törvényeinek megfelelően a gép vízszintesen elfordul, a helyes menetirányból kitér. Ez nagy utazósebesség mellett a géptörzsre rendkívül nagy terhet ró, amely elméletben annak szerkezeti gyengüléséhez is vezethet. Noha az előzetes szimulációk óvatosságra intették a mérnököket, a gyakorlatban azonban a Concorde 2,0 mach sebességnél is képes volt leállítani egyik oldalon a hajtóműveket, különösebb probléma nélkül. Hajtóműhiba esetén a szükséges beömlő levegő mennyisége elméletileg 0, hiszen nem működő hajtóműnek nincs szüksége levegőre, ezért menet közben a beömlő levegőt a terelőlapok állításával és az elvezető nyílással a hajtómű alatt el lehetett vezetni, így azzal nőtt a felhajtóerő és csökkent a légellenállás. A pilótákat gyakorlatban kiképezték egy dupla hajtóműleállás esetén jelentkező helyzet kezelésére. ### Közegellenállás A repülés közben – közegellenállásból adódóan – a felületi súrlódás miatt a géptest és így a fedélzet hőmérséklete is emelkedett. A hajtóműveket nem számítva egy szuperszonikus repülőgépen üzem közben a legmagasabb hőmérséklet a gép orrán keletkezik. A jelenség kezelése érdekében a mérnökök a Hiduminium R.R. 58 nevű alumíniumkompozitot alkalmazták, mivel jól ismert ötvözetről volt szó, valamint egyszerű és olcsó volt az előállítása. A legmagasabb hőmérséklet, amit az alumínium szerkezeti változás nélkül (a repülőgép élettartama alatt) elviselt, 127 °C volt, így a maximális sebességet 2,02 machban limitálták. A Concorde két hőmérsékleti cikluson esett át repülés közben, nevezetesen, ahogy nőtt az utazási magasság (emelkedéskor), a külső hőmérséklettel arányosan csökkent a váz hőmérséklete, majd a sebesség hirtelen növelésével (hangsebesség átlépése) újra emelkedett a géptest hőmérséklete (súrlódás). Ugyanez a jelenség állt fenn leszállás előtt, csak fordított sorrendben. Természetesen ezt is figyelembe kellett venni a tervezéskor. A Concorde géptest élettartamát órányi repülésre tervezték. A szuperszonikus repülés okozta hőmérséklet-emelkedés hatására a váz akár 300 mm-rel is kitágult. Ezt a változást úgy kompenzálták a fejlesztők, hogy a pilótafülke hátulsó részén, a fedélzeti mérnök konzolja és a váz közé egy rést ékeltek. Az aerodinamikai hőmérséklet emelkedése miatt a gép festésére is szigorítást írtak elő, azaz a szerkezet nagy részén kizárólag nagy fényvisszaverő képességű fehér festéket alkalmaztak. Ez nagyjából 6–11 °C-kal csökkentette a váz felületi hőmérsékletét, így akadályozva meg az alumíniumötvözet károsodását és az idő előtti anyagfáradást. 1996-ban az Air France a Pepsivel kötött szerződése miatt átmenetileg – a szárnyak kivételével – kék színűre festette az F-BTSD Concorde-ját, és a repüléshez a mérnökök azt javasolták, hogy a sebessége nem haladhatja meg a 2,0 machot 20 percnél tovább. Erre azonban nem volt szükség, mert a gép jóval a kiszabott sebességkorlát alatt repült, nem volt szükség ugyanis nagy távolság menetrendszerű repülésére. ### Szerkezeti problémák A Concorde által repült kivételes sebesség nagy terhet rótt a repülőgépvázra, főként bedőléskor és forduláskor, ami minimális csavarodást, szerkezeti torzulást okozott. Ezen kívül aggodalmat okozott az is, hogy ekkora sebességnél a pilóták tökéletesen uralmuk alatt tarthassák a repülőgépet, végül azonban a külső és belső elevonok összhangjával, illetve azok váltakozó használatával bármilyen manőver kockázatmentesen elvégezhető volt. Nagy sebességnél csak a legbelső elevonokat használták, amelyek a szárny legszilárdabb, legellenállóbb részeihez voltak erősítve. A géptörzs építésekor kötött kompromisszum eredményeképp a Concorde rendkívül kis törzskeresztmetszetet kapott, így jóval zsúfoltabbnak tűnt az utastér, mint a mai utasszállító repülőgépeken, és a géptörzs enyhén elhajlott, amit a leghátsó utasok érzékelhettek. Amint egy repülőgép eléri a kritikus mach sebességét, azaz azt a sebességet, amikor valamely pontján a levegő haladása eléri a hangsebességet, a felületére ható nyomásközpont menetiránnyal ellentétesen a test vége felé tolódik. Ez a jelenség egy bólintó hatást fejt ki (az orr felfelé emelkedik vagy alábukik), ezért a fejlesztők a szárnyak átalakításával részben el tudták érni, hogy a nyomásközpont maximum 2 métert vándorolt. Átlagos repülőgépeknél a probléma egyszerűen kezelhető a szárnyszegély változtatásával, azonban a nagy sebességnél rendkívül megnövelte volna a közegellenállást. A másik – szintén alkalmazott – megoldás az volt, hogy repülés közben a hajtóanyagot vándoroltatták egy szivattyúrendszerrel a tartályok között, így módosítva menet közben a gép súlypontját. ### Hatótávolság Annak érdekében, hogy a repülőgép leszállás nélkül átrepülhessen az Atlanti-óceán felett, a Concorde esetén kritikus fontosságú volt a hatótávolság növelése. Ezt úgy érték el, hogy a géptörzs kis keresztmetszetű és áramvonalas volt, olyan hajtóműveket alkalmaztak, amelyek rendkívül hatékonyak voltak nagy sebesség esetén, valamint a szárnyak kialakítása eltért az addig megszokottól. Ezenkívül a gép nem tudott nagy mennyiségű terhet szállítani, ellenben nagy volt az üzemanyag-kapacitása, és a géptörzs külső borítását pedig új módszerrel csiszolták a lehető legkisebb ellenállás elérése érdekében. Az első repüléseket követően a gyártók máris előkészítették a terveket a Concorde B variánsához, amely nagyobb kapacitású hajtóanyagtartályokat és nagyobb felületű szárnyakat kapott volna, továbbá a szárnyak belépőéleit úgy módosították volna, hogy a legjobb aerodinamikai teljesítményt nyújtsák bármely sebességnél. Az új variáns hajtóművei már nem voltak annyira fülsiketítően hangosak, és az üzemanyagéhségéről híres utánégetőktől is megszabadultak. Becslések szerint a módosított változat mintegy 25% üzemanyag-megtakarítást, valamint 800 km (500 mérföld) extra hatótávolságot, nagyobb rakományt jelentett volna az üzemeltetőknek. Ezeket a terveket aztán megsemmisítették, részben a Concorde iránti kereslet csökkenése, részben pedig az 1970-es években jelentkező drasztikus üzemanyagár-emelkedés miatt. ### Utasbiztonság A Concorde által repült nagyobb utazómagasság miatt (18 000 m) az utasokat ért ionizáló sugárzás fluxusa közel kétszeres volt egy hasonló távolságra repülő hagyományos repülőgéphez képest. A Concorde bemutatásakor egyesek máris aggodalmukat fejezték ki a bőrrák kockázatát megnövelő tartós hatás miatt. Az ellenérv az volt, hogy mivel a nagy sebesség miatt a magas légtérben töltött idő összességében kevesebb, így az elszenvedett dózis kisebb, mint egy hasonló távolságot megtevő repülő esetén. Egy eseti, rendkívül bekövetkező naptevékenység elvileg növelhette a sugárzás mennyiségét. Amennyiben a Napból érkező sugárzás magas értékeket mutatott, úgy a Concorde méter alá csökkentette az utazómagasságot. A repülőgépek utastere rendszerint 1800–2400 m tengerszint feletti magasságban fennálló légnyomásra van beállítva. Ehhez képest a Concorde fedélzetén lévő légnyomás a legalsó értéknek, azaz 1800 m-nek megfelelően volt kialakítva. Maximális utazómagassága volt, míg a hagyományos utasszállító repülőgépek jellemzően magasságig emelkednek. A fedélzeti légnyomás hirtelen csökkenése rendkívül veszélyes mind az utasok, mind pedig a személyzet számára. felett egy hirtelen bekövetkező dekompresszió esetén még egy edzett sportoló is 10–15 másodperc elteltével a jelenség szervezetre gyakorolt negatív hatása alá kerül, elveszti az eszméletét. Ebben a magasságban a levegő annyira ritka, hogy egy a géptörzsben keletkező repedés miatt bekövetkező légnyomásvesztéskor a vészhelyzeti oxigénmaszkok nem működnének elég hatékonyan, és az utasokon nagyon hamar jelentkeznének a hypoxia tünetei. A Concorde kisebb ablakokat kapott ennek a kockázatnak a csökkentése miatt, továbbá tartaléklevegő befújó rendszert szereltek be, amely átmenetileg csökkentette volna a légnyomáscsökkenés sebességét, valamint vészhelyzeti manőverekre képezték ki a pilótákat, mellyel minimális idő alatt a repülőgép biztonságos magasságba való süllyedése volt a cél. A pilótafülkékben vészhelyzet esetére olyan rendszert alakítottak ki, amely biztosította volna a pilóták folyamatos levegő-utánpótlását, felhelyezhető maszkokon át. ### Repülési sajátosság Míg egy hagyományos utasszállítónak 8 órára van szüksége egy Párizs–New York út megtételéhez, addig a Concorde ezt az utat 3,5 óra alatt képes volt teljesíteni. Maximális utazómagassága volt, átlagsebessége pedig 2,02 mach (2140 km/h), ami több mint kétszerese a többi repülőgép sebességének. feletti magasságban más civil légijármű nem repül, így a Concorde saját légi folyosókat kapott a transzatlanti útjaihoz. Mivel a magas légkörben uralkodó szelek más természetűek az alacsonyabb légrétegekben található szelekhez képest, így ezek a légi folyosók rögzített koordinátájú „fix” utak voltak, míg a hagyományos repülőgépek légiútját naponta befolyásolja az időjárás és elsősorban a futóáramlat. ### Fékek, futóművek A Concorde a deltaszárnyak miatt eltérő módon generált felhajtóerőt a többi, megszokott utasszállítórepülőgép-típushoz képest, ezért megerősített futóművekre volt szükség. A levegőbe emelkedés egy szokatlanul magas állásszög (18°) felvételével kezdődött, a gép hátsó része billent, és annak érdekében, hogy elkerüljék, hogy a farok futópályához súrlódjon, a tervezők egy farokfutó beszerelése mellett döntöttek. Egészen addig, amíg a gép orra emelkedni nem kezdett, a szárnyak szinte semekkora felhajtóerőt nem produkáltak. Ezt összevetve azzal, hogy rendkívüli sebességre volt szüksége a felszálláshoz (368 km/h IAS, azaz Pitot kijelző által megadott sebesség), a futóművek újratervezést igényeltek az első modell tesztjei alapján. A Concorde két főfutóegységgel és egy orrfutóval volt ellátva. A főfutókon egyenként 2×2 pár, míg az orrfutóműn egy pár abroncs volt. Behúzásakor a főfutóműveket a hidraulika egymással szembe, befelé csukta össze, viszont a futómű szárai rendkívül hosszúak voltak (a géptörzs magasan helyezkedett el), ezért, hogy ne akadjanak össze, először egy teleszkópos csukló részben behúzta őket, majd a futóműszárak egymással szembe a futóműgondolába kerültek. A főfutóműn felszerelt kerekek nyomása 16 bar volt. Az orrfutómű a felszállást követően előre, a haladási iránnyal megegyezően csukódott fel. A kerekek nyomása 13,16 bar. A futómű tartalmazott egy sárterelőt, így a kerekek nem fröcsköltek vizet a kerékgondolába. A bal oldali keréken egy kis – kerékforgás által működtetett – generátor volt, ami az ABS fékrendszer tartalék energiaforrása, míg a jobb oldali kerekekre tárcsaféket szereltek, amely a futómű felhúzásakor lépett működésbe és leállította a kerekeket. A megerősített főfutóművek fékrendszerét a Dunlop fejlesztette ki, amely a maga nemében egyedülálló volt, hiszen elsőként használtak szénalapú fékbetéteket utasszállító repülőgépeken. A fékbetétek azért készültek acél helyett szénből, mert így összesen 5443 kg súlyt tudtak megtakarítani. A fékeket elektronikus vezérlésű hűtőberendezés védte a túlhevüléstől. A kerekekre szerelt szenzorok mérték a fékek hőmérsékletét, a fék terhelését és jelezték a kerékdefektet. Egy átlagos landoláskor a fékek hőmérséklete elérte a 300–400 °C-ot. ## Menetrend szerinti járatok Az első menetrend szerinti járatokat 1976. január 21-én indították a London–Bahrein és a Párizs–Dakar–Rio de Janeiro útvonalakon. Az Amerikai Egyesült Államok Kongresszusa ekkor éppen betiltotta a Concorde leszállását az USA-ban, főleg a lakosság hangrobbanás elleni tiltakozásai miatt, ezzel megakadályozta a transzatlanti járatok megnyitását. Kicsivel később az Amerikai Egyesült Államok közlekedési minisztere, William Coleman engedélyt adott a Concorde-nak a washingtoni Dulles repülőtér használatára, és az Air France, valamint a British Airways járatokat szervezett a Dullesra 1976. május 24-én. Mikor az Amerikai Egyesült Államok 1977 februárjában visszavonta a transzatlanti szuperszonikus járatok tiltását, New York tiltotta ki a Concorde-ot a város területéről. Ez a tiltás 1977. október 17-én ért véget, amikor is az Egyesült Államok Legfelsőbb Bírósága elutasította a város Kikötői Hatóságának javaslatát a tiltás folytatására. A Londonból és Párizsból a New York-i John. F. Kennedy repülőtérre tartó menetrendszerű járatokat 1977. november 22-én indították el először. A British Airways által üzemeltetett járatok általában a „BA001” és „BA004”-es jelzést viselték. A repülőgépek hangosságáról szóló nyilatkozat szerint az akkori elnöki gép, az Air Force One, ami egy Boeing 707-es volt, leszállás és felszállás közben hangosabb volt, mint a Concorde. Míg a sugárhajtású repülőgépekkel üzemeltetett járatok 7 óra alatt értek Párizsból New Yorkba, addig egy átlagos szuperszonikus repülés e két város között 3 óra 30 percig tartott (a transzatlanti utak során a Concorde nagyjából kétszer gyorsabban repült a hagyományos repülőgépeknél). 2003-ig az Air France és a British Airways napi rendszerességgel indított járatokat New York fő repülőterére. A Concorde a barbadosi Grantley Adams repülőtérre is repült a téli szezon idején, és néha charter célpontokba is, mint például a finnországi Rovaniemibe. 1986. november 1-jén egy Concorde 31 óra 51 perc alatt kerülte meg a Földet. Mobutu Sese Seko, a Kongói Demokratikus Köztársaság puccsal hatalomra jutott egykori elnöke nevezetes volt arról, hogy saját maga és családtagjai számára az Air France-tól többször kibérelte a Concorde-ot, többek közt párizsi bevásárló útjai céljára. Lakóhelyén, Gbadolite városában olyan repülőteret építtetett, melynek kifutója elegendő hosszúságú volt a Concorde fel- és leszállásához. 1989-ben többször is kibérelte a Concorde-ot: június 26-tól július 5-ig New York-ba utazott, ahol az Egyesült Nemzetek Szervezete előtt mondott beszédet, július 16-án Párizsba repült a Francia Köztársaság kétszáz éves fennállásának ünnepségsorozatára, ahol François Mitterrand elnök vendége volt, szeptember 19-én Párizsból Gbadolite-ba repült, majd később a zaire-i ifjúsági kórussal Gbadolite-ból Marseille-be. ## A párizsi baleset Szolgálati idejének első 24 évében a Concorde is – mint bármely másik utasszállító repülőgép típus – többször részese volt apróbb malőröknek, mechanikai hibáknak. Az esetek többségében ez rendszerint egy-egy túlterhelt és szétrobbant futóműabroncsot jelentett, de a típus így is több ezer repült órát, és több mint két évtizedet átvészelt jelentősebb baleset nélkül egészen 2000. július 25-ig. Ezen a keddi napon az Air France 4590 számú járat a Párizs-Charles De Gaulle – New York – JFK útvonal megtételére készült. A külső hőmérséklet a felszállás előtt 19 °C volt mérsékelt széllel. A repülőgépbe 94,8 tonna üzemanyagot tankoltak, a fedélzeten 100 utas és 9 főnyi személyzet tartózkodott, valamint a csomagtérben 122 db poggyász kapott helyet. A hajózószemélyzet – Christian Marty (53) kapitány, Jean Marcot (50) elsőtiszt és Gilles Jardinaud (58) fedélzeti mérnök – 14 óra 7 perckor kapta meg az engedélyt a 26-os számú kifutópálya megközelítéséhez. A gép a „Romeo” (R) jelű gurulón érte el a kifutópálya végét és 14 óra 42 perckor kapta meg a felszállási engedélyt. Amint a repülőgép elérte a 185 km/h sebességet, a hajózószemélyzet azt tapasztalta, hogy a gép csak nehezen tud elrugaszkodni és a levegőbe emelkedni. Ezt követően a kettes számú hajtómű meghibásodást jelzett és a kapitány parancsot adott a fedélzeti mérnöknek a hajtómű leállítására, valamint a hajtóműbe épített tűzoltó készülék aktiválására. 370 km/h sebességnél a pilóta rádión jelentette az irányítótoronynak, hogy meghibásodás miatt kényszerleszállást próbálnak meg végrehajtani a pár kilométerre lévő Le Bourget repülőtéren. 14 óra 44 perckor a repülőgép a Hotelissimo nevű szállodára zuhant Párizs Gonesse nevű külvárosában. A balesetet a repülőgépen utazók közül senki sem élte túl, továbbá a szállodában tartózkodók közül négy ember életét vesztette. Egy perccel a balesetet követően az irányítótorony riasztotta a katasztrófavédelem egységeit. A baleset kivizsgálásakor kiderült, hogy a Concorde jobb főfutóművének első kereke felszállás közben, a futópályán egy titán fémszalagon gurult át, amely 32 cm hosszúságban kettévágta az abroncsot. A fémszalag a Concorde előtt felszálló Continental Airlines DC-10 típusú repülőgépéről esett le. A fémszalaggal való érintkezés pillanatában a kerékabroncs szétrobbant, a nagy sebességgel repülő abroncsdarabok pedig több helyen átlyukasztották a gépszárny aljának borítását, így a 13-as számú üzemanyagtartályt is, valamint a futómű elektromos vezetékeit is átszakították. Az elektromos vezetéken szikrák keletkeztek amely belobbantotta a tartályból kiszivárgó üzemanyagot. A tűz miatt először csökkent a hajtómű teljesítménye, majd amikor a fedélzeti mérnök teljes egészében leállította a hajtóművet, az üzemképes bal oldali hajtómű nem tudott elegendő tolóerőt generálni a megfelelő emelkedéshez. A balesetben a repülőgép roncsai és a Hotelissimo szálloda a felismerhetetlenségig elégtek (az üzemanyagtartályok maximálisan tele voltak töltve), mindössze a pilótafülke, a leszakadó futóművek és néhány szétszóródott alkatrész maradt meg egyértelműen azonosítható állapotban. A repülési adatok elemzését követően a szakértők megállapították, hogy a repülőgép szinte vízszintes helyzetben, minimális sebességgel csapódott a szállodába. Ebből adódóan a baleset egy viszonylag kis, könnyen behatárolható területen történt. ## Visszatérés a szolgálatba A baleset után a gépeket azonnal leállították, majd üzemanyagtartályukat kevlárral erősítették meg, és a futóművet is módosították. Fél évvel később újra forgalomba állították őket, de a baleset miatt lecsökkent utasszám és a megnövekedett fenntartási költségek miatt, a gazdaságtalanságra hivatkozva az Air France és a British Airways kivonta a gépeket a forgalomból. Az utolsó kereskedelmi járat 2003. október 24-én tette meg a New York JFK–London Heathrow utat. Az esemény különlegessége miatt az utolsó repülésekre szinte minden jegy elkelt, mindenki, aki megtehette, szeretett volna még egyszer utoljára utazni a géppel. ## Egy korszak vége A Concorde forgalomból kivonásával lezárult egy 27 évig tartó szuperszonikus utasszállítási korszak. 2003\. április 10-én a British Airways és az Air France egy időben jelentette be, hogy a Concorde járatait kiveszik a menetrendből, és az év végéig a gépeket szolgálaton kívül helyezik. A döntést több tényezővel indokolták, így az egyik a párizsi baleset következtében jelentkező csökkenő kereslet, továbbá a 9/11-es eseményeket követő megtorpant utazási piac és növekvő gépparkfenntartási költségek voltak. Noha üzembe helyezésekor a Concorde rendkívül modern felszereltségű, korszerű repülőgépnek számított, 30 évvel később az analóg rendszerű pilótafülke elavult technológiáról árulkodott. Ez annak is köszönhető, hogy a 30 év alatt nem volt versenytársa, így az üzemeltetői nem voltak rákényszerítve a fejlesztésére, ellentétben a Concorde-dal egyidős Boeing 747 típuscsaláddal, ami rendkívül népszerű volt a légitársaságok között. Amíg a Concorde szolgált a British Airways flottájában, ez volt az utolsó olyan repülőgép, amelyen fedélzeti mérnök is része volt a személyzetnek. A többi típuson, így a Boeing 747 legújabb variánsán, a Boeing 747–400-on a fedélzeti mérnök feladatkörét felosztották a fedélzeti számítógép és a két pilóta között. 2003\. április 11-én Richard Branson, a Virgin Atlantic Airways alapítója bejelentette, hogy cége megvásárolná a British Airways Concorde állományát egyenként 1 fontért. A BA elvetette az ötletet, és egyben javasolta a Virgin Atlanticnak, hogy emeljék a vételi ajánlatukat 1 millió fontra. Branson azt válaszolta, hogy a megrendeléskor kötött szerződés tartalmazott egy kiegészítést, amely a British Airwayst kötelezte, hogy a Concorde üzemeltetési jogát átruházza egy másik brit légitársaságra, amennyiben a flottát véglegesen kivonja a forgalomból. A kormány ugyanakkor cáfolta egy ilyen kiegészítés létét. 2003. október 1-jén Branson közleményt küldött az Economist újságnak, melyben a vételi ajánlatát több mint 5 millió fontra emelte, és ígérte, hogy a gépeket még sokáig üzemeltetné. Ennek az esélyét kizárta az a tény, hogy az Airbus (amely közben a Concorde gyártójának, az Aerospatiale vállalatnak a jogutódja lett) megtagadta a karbantartási támogatást. A British Airways először tagadta, hogy a Concorde kivonására gazdasági okok miatt volt szükség, azonban hamarosan nyilvánvalóvá vált, hogy jelentősebb profitot tudnak termelni azzal, ha elsőosztályú jegyeket csak hagyományos repülőgépekre értékesítenek. ### A Concorde megítélése A közvélekedés a Concorde-ot a jegyek magas árai miatt mindig is a gazdagabb réteg kiváltságaként kezelte. A kevésbé tehetős Concorde-rajongóknak is időnként alkalmuk nyílt utazni rajta, amikor különjáratokra értékesítettek jegyeket. Ezek az utak lehettek egyirányúak (a visszautat más típusú repülővel, vagy más közlekedési eszközzel kellett megoldani), de retúrjegyet is lehetett váltani. A jegyárak a Concorde szolgálatának utolsó két évében: Az árak hozzávetőlegesek, csak a viteldíjat tartalmazzák, repülőtéri illetékek és egyéb adók nélkül. A britek egyszerűen Concorde-ként hivatkoztak a repülőre, a franciák pedig le Concorde-ként említették, ahol a „le” határozott névelő hajóra vagy repülőre utal, míg a nagy kezdőbetű a tulajdonnevet hangsúlyozza, ezzel megkülönböztetve az azonos írású főnévtől (barátság, szövetség, harmónia). A nemzeti büszkeség egyik jelképeként a Concorde számos királyi vagy állami ceremónián tiszteletkört repült London felett, esetenként a Red Arrows-zal alakzatban. Utolsó repülésekor akkora volt az érdeklődés, hogy a Heathrow repülőtéren külön kilátókat kellett építeni a nézők számára, és az eseményről minden egyes sajtóorgánum részletesen beszámolt. 2006-ban, 37 évvel az első tesztrepülését követően, a Concorde nyerte a BBC és a Design Múzeum közös, „a legjobb brit dizájn” nevű versenyét (Great British Design Quest). szavazattal olyan közismert brit termékek előtt nyert, mint a Mini, a miniszoknya, a londoni metrótérkép, a Jaguar E-széria vagy a második világháborúból megismert Supermarine Spitfire. ### Rekordok A Concorde Art World alapján: ## Legyártott repülők ### Technikai adatok ### Összehasonlítás más gépekkel A Concorde-hoz hasonló repülőgép volt az orosz Tupoljev Tu–144. ## Lehetséges utód Már a Concorde tervezésével egy időben, az 1950-es években a Boeing és a NASA terveket dolgoztak ki a jövő légiutas szállítására vonatkozóan, amelyekben az elsődleges szempont a sebesség növelése, ezáltal a repülési idő csökkentése volt. 1964-ben az Operation Bongo fedőnevű tesztek során fél éven át, 1253 alkalommal a hangrobbanás hatását vizsgálták Oklahoma City felett. A teszteket panaszok áradata követte a lakosság részéről, ennek következtében a hatóságok megtiltották a szárazföldi légtérben való polgári szuperszonikus repülést. Az első – a hangrobbanás negatív hatásaira irányuló – kifogásokat Adolf Busemann publikálta Németországban, 1935-ben, ugyanakkor mivel az akkori repülőgépek a 483 km/h sebesség elérésére is alig voltak képesek, így a munkáját nem vették igazán komolyan. Fejlesztéseit később felhasználták a Messerschmitt P.1101 vadászgép tervezésekor, majd a II. világháború során a gép prototípusát az amerikai hadsereg lefoglalta és az Amerikai Egyesült Államokba szállították (két évvel később Busemannt is). A mérnök innentől kezdve Langleyben, a Nemzeti Tanácsadó Bizottságnak dolgozott, és munkáját a tudósok felhasználták a szuperszonikus repülőgépek tervezésében. 1973-ban a NASA laboratóriumaiban kezdetét vette a Supersonic Cruise Research („szuperszonikus repülés kutatása”), melynek során szélcsatornákban vizsgálták a különböző alakú repülőgéptestek viselkedését szuperszonikus sebesség elérésekor. A kutatások 1982-ben értek véget, amikor Reagan elnök kabinetje megvonta a támogatásokat. ### HSCT 1988-ban a NASA újra kísérletekbe kezdett, melybe kiemelkedő tudósokat, így például az amerikai egyetemek repülő tanszékeit vezető professzorokat, repülőgépgyártó vállalatok főmérnökeit vontak be egy közös céllal: egy környezeti szempontból elfogadható, gazdaságosan üzemeltethető légijármű kifejlesztésére. Ez volt a High Speed Supersonic Commercial Transport („nagy sebességű, szuperszonikus kereskedelmi közlekedés”) nevű projekt. A projekt elsősorban azt vizsgálta, hogy mekkora az a zajkibocsájtás, amit a publikum még elfogadható mértékűnek ítél meg. 1995-ben egy átalakított Boeing 737 típussal elkezdődtek a gyakorlati kutatások. A gyakorlati, vagyis második kutatás sorozatban BAC 1-11 és F-16XL típusú prototípusokkal a szuperszonikus repülés minden részletére kiterjedő jelenségeket vizsgálták (közegellenállás, zajkibocsájtás, aerodinamikai teljesítmény). 1999-ben a Boeing kiszállt a kutatásból, ugyanis úgy ítélték meg, hogy az akkori technológia nem volt eléggé fejlett egy gazdaságosan üzemeltethető szuperszonikus utasszállító legyártásához. Mivel a Boeing kulcsfontosságú szereplője volt a kutatásnak, és közben a NASA is más prioritásokat talált, így a kutatás csak nagyon lassú ütemben halad. 2003. augusztus 27-én egy átalakított F-5E típusú vadászrepülővel sikerült a hangrobbanás intenzitását mérsékelni. Noha 40 évnyi kutatómunka árán a hangrobbanás és zajkibocsájtás kérdése megoldódni látszott, ekkor még nem kezdtek hozzá az új fajta alapanyagok (amelyek jól viselik a gyakori szélsőséges hőmérsékletváltozást szerkezeti elváltozás nélkül), valamint az üzemanyag-takarékos hajtóművek előállításához. ### AST Alliance Eközben, 1990 májusában Európában is kezdetét vette egy második generációs Concorde kifejlesztése. A projektben a Concorde-ot tervező brit Bae és a francia Avion de Transport Supersonique Futur vettek részt. Az elsődleges tervek 30%-kal jobb teljesítményű utasszállítót ígértek, amelybe Airbus fedélzeti irányítórendszert és újratervezett hajtóműveket szereltek volna be. A hajtóművek kifejlesztésébe mindegyik nagy piaci résztvevőt (General Electric, Pratt&Whitney, Rolls-Royce és SNECMA) bevonták volna. 1994-ben a német Deutsche Aerospace is bekapcsolódott a tervezésbe. A kibővült kutatás azt vizsgálta, hogy egy 250 fős szuperszonikus repülőgép üzemeltetése Mach 2 sebességgel, 10100 km megtett távolságon mennyire gazdaságos. A piaci tényezők változásával a projekt félbeszakadt és noha soha sem zárták le hivatalosan, már évek óta nem nyilatkoznak róla a résztvevők. ### SSBJ Az 1980-as évek óta számos repülőgépgyártó vállalat próbálkozott szuperszonikus repülőgép tervezésével, ezek azonban rendszerint kis kapacitású üzleti SSBJ modellek voltak (Super Sonic Business Jet), amelyek nem tudták volna betömni a Concorde korszak végével keletkezett piaci rést. Ilyen próbálkozás volt a Gulfstream-Suhoj projekt 1989 és 1998 között, vagy az orosz Tupoljev TU-444 projekt. Az előbbi a partnerek közötti nézeteltérések miatt fulladt kudarcba, míg az utóbbinak nem sikerült a fejlesztésekhez szükséges tőkét összegyűjtenie, hiszen a befektetők az Airbus A380 piacra kerülése óta inkább a nagy tömegek repültetésére alkalmas óriásgépekben látják a jövőt, mintsem a szuperszonikus business jetekben. 2010\. áprilisban a Lockheed Martin vállalat egy újszerű tervet küldött a NASA-nak, amely egy ablakok nélküli, hajlított szárnyú szuperszonikus repülőgép kifejlesztését tartalmazta. A NASA szakértői szerint a tervekből 2030-2035 előtt lehetetlen üzemképes repülőgépet előállítani. Eközben a NASA is bejelentett egy terv csomagot, amely egy szélestörzsű utasszállító koncepcióját tartalmazza csökkentett zajkibocsájtással és üzemanyagköltséggel 2025-ös piacra kerülési dátummal. ## A Concorde megjelenése a médiában - Az Airport ’79 – Concorde (eredeti címén The Concorde ... Airport ’79) 1979-es amerikai filmben az egyik szereplő a Concorde lelövésére készül. A forgatáshoz az Air France-tól bérelt F-BTSC lajstromjelű Concorde-ot használták. 2000. július 25-én ugyanez a repülő szenvedett balesetet a Charles de Gaulle repülőtér közelében. - A Transformers – Az alakváltók G1 képregényben a Légirobotok parancsnoka, Ezüstnyíl, egy Concorde repülőgéppé alakul át. - A Ki vagy, doki? című sorozat Time-flight (19. évad, 7. rész) című részében egy Concorde-ot és utasait az őskorba repítik vissza. - A National Geographic csatorna AirCrash Confidential című ismeretterjesztő sorozatának első része (1. évad, 1. rész) a Concorde párizsi balesetét vizsgálja. - A Légikatasztrófák ismeretterjesztő sorozat 14. évad 7. epizódja a párizsi balesetet mutatja be. - A brit Channel 4 Concorde’s last flight című dokumentumfilmje a Concorde történetét és a párizsi katasztrófát eleveníti fel. - A Discovery Channel a British Airways jóvoltából elkísérte a Concorde-ot az utolsó útjára JFK és LHR között. A fényűző Concorde-éra és a típus kivonásával járó lezárás a témája a Concorde: The Final Flight című 2004-ben megjelent dokumentumfilmjének. - Ismeretterjesztő DVD a Concorde-ról: John Christopher: The Concorde Story. - Az eredeti Transport Tycoon videójátékban a leggyorsabb választható repülő a Concorde volt, a következő verzióban névhasználati problémák miatt a repülőgép új neve Yate Haugan lett - Rick Astley Whenever You Need Somebody című klipjének végén a kedvese Concorde-dal siet el hozzá. - 2023-ban a LEGO kiadta LEGO-készletként a repülőt. A jármű 2083 darabból építhető össze.

Törökország történelme

Ez a szócikk a modern kori Törökország történelméről szól. Az egykori ókori anatóliai államok történetéhez lásd az Anatólia történelme szócikket. Az Oszmán Birodalom történelméhez lásd az Oszmán Birodalom szócikket. Törökország illetve a Török Köztársaság közvetlen története az első világháborút lezáró Párizs környéki békeszerződésekkel, az Oszmán Birodalom bukásával és a török függetlenségi háború kitörésével kezdődött, s következményeképp 1923. október 29-én kikiáltották a köztársaságot. Az új állam első néhány évtizedében Mustafa Kemal Atatürk pártja, a Köztársasági Néppárt egypártrendszerben kormányzott, később megalakultak az ellenzéki pártok és a török parlament hagyományosnak mondható demokratikus módon irányította az országot. A köztársaság történetében többször fordult elő katonai puccs, amelyek során a török hadsereg magas rangú tábornokai megdöntötték a kormányt, sokszor statáriumot vezettek be, és csak az ország helyzetének stabilizálódása után írtak ki újabb demokratikus választásokat. Jelenleg a konzervatív, iszlámbarát irányvonalat képviselő Igazság és Fejlődés Pártja (AKP) kormányoz, a köztársasági elnök Recep Tayyip Erdoğan, aki egyúttal a miniszterelnöki funkciókat is betölti. ## Az Oszmán Birodalom összeomlása A Török Köztársaság története az Oszmán Birodalom összeomlásával kezdődik. Az egykor fényes sikereket arató, hatalmas kiterjedésű birodalom a 20. század fordulójára erősen meggyengült, „Európa beteg embereként” emlegették. Az utolsó évtizedekben II. Abdülhamid (1876–1909) abszolutisztikus és pániszlám alapokon nyugvó reformpolitikájával egyre több, nyugati eszmét magáénak valló fiatal értelmiségit és katonatisztet fordított a rendszer ellen. ### Az ifjútörök mozgalom Az ifjútörök mozgalom (törökül: Jön Türkler) eredeti célja alkotmányos monarchia kiépítése volt. 1908-tól kis megszakítással 1918-ig tartották kézben az állam irányítását. Hivatalos szervezetük az Egység és Haladás Mozgalma (Ittihád ve Terakki Dzsemijeti) volt, melynek egy szélsőségesen nacionalista, Talát miniszterelnök (nagyvezír), Enver hadügyminiszter és Dzsemal haditengerészeti miniszter által fémjelzett csoportosulása gyakorolta a tényleges hatalmat. Az ifjútörök forradalom céljai azonban csak részben valósultak meg, köszönhetően Enver pasa pániszlám, diktatórikus elképzeléseinek. Az ifjútörök vezetés határozott az Oszmán Birodalom I. világháborúban való részvételéről a központi hatalmak oldalán, valamint 1915 és 1917 között jelentős számú örmény lemészárlásáért is az ifjútörök kormányt teszik felelőssé. ### Az első világháború Az első világháború elején az Oszmán Birodalom egy ideig semleges maradt, azonban német oldalról egyre erősebben szorgalmazták a hadba lépést. 1914 augusztusában két német hadihajó, a Goeben és a Breslau behajózott a boszporuszi szorosokba, amit az antant a semlegesség megsértéseként értelmezett. Hogy ezt elkerüljék, a törökök névlegesen „megvásárolták” a két hajót, majd átnevezték őket, bár legénységük és parancsnokságuk változatlanul német maradt. 1914 októberében török hadihajók orosz kikötőket kezdtek támadni, november harmadikán az Orosz Birodalom hivatalosan is hadat üzent az oszmánoknak. A háború alatt Törökország hatalmas veszteségeket szenvedett, Németországból hozott fegyverekkel és felszereléssel harcoltak, többnyire német tisztek vezetésével. Enver nagyra törő, de rosszul megtervezett kaukázusi és egyiptomi hadjárata kudarcot vallott, a törökök legnagyobb sikerüket Gallipoli védelménél aratták, ahol Liman von Sanders tábornok a szoros védelmét egy fiatal ezredesre, Mustafa Kemalra bízta. A törökök 1917 és 1918 folyamán még hadakoztak az új Szovjet-Oroszország ellen, hogy meghódítsák annak török népek lakta területeit, noha előzőleg a török vezetés megígérte Vlagyimir Iljics Leninnek, hogy nem fogják megtámadni a szovjeteket. ### A függetlenségi háború Az antanthatalmak 1918. október 30-án a mudroszi fegyverletétellel elkezdték megvalósítani azt, amiről korábban titkos egyezményekben állapodtak meg: az Oszmán Birodalom felosztását egymás között. Az első világháborút lezáró Párizs környéki békeszerződésekben ezek a korábban kötött titkos szerződések is érvényesültek. A szövetséges célok között szerepelt David Lloyd George terve, amely egy új görög birodalom megalapítása volt, emellett Nagy-Britannia saját területeket is kívánt szerezni. Arábia, Palesztina, Jordánia és Irak ekkor már az ő befolyásuk alatt állt; ezen felül felügyelni akarták a Boszporusz-szorost is. Olaszország Anatólia déli részét követelte magának az 1917-ben Nagy-Britanniával és Franciaországgal kötött saint-jean-de-maurienne-i egyezmény alapján. A franciák a titkos Sykes–Picot-egyezményben foglaltak szerint Hatayt, Libanont és Szíriát akarták, valamint Délkelet-Anatólia egy részét is szerették volna megszerezni. A szultán és kormánya helyett Musztafa Kemal tábornok és a török hadsereg más, magas rangú tisztjei kezdték el megszervezni az ellenállást a külföldi hatalmakkal szemben; az erzurumi kongresszuson elkészítették a Nemzeti Egyezmény szövegét, melyben célul tűzték ki az ország török lakta területeinek megtartását, egy új, választott ideiglenes kormány létrehozását és a kapitulációk eltörlését. A sivasi kongresszuson az egyezmény szövegét megerősítették, majd a Török Nemzeti Mozgalom székhelyét a jobban védhető Angorába helyezték át. 1920. március 16-án angol fegyveres erők bevonultak Konstantinápolyba és feloszlatták az utolsó oszmán parlamentet. Vahideddin szultán fetvában istenteleneknek bélyegezte a nemzetieket, megkezdődtek a harcok a szultán serege és a nemzeti sereg között, miközben az ország több területén a fetva hatására zavargások és felkelések robbantak ki a kemalisták ellen. 1920. április 23-án a kemalisták megnyitották a Nagy Török Nemzetgyűlést, ahol elnökké választották Musztafa Kemalt. Az új parlament nem volt hajlandó elismerni a szultáni kormányt, majd miután a szultán képviselője aláírta a sèvres-i békeszerződést, kijelentették, hogy azt nem hajlandóak elfogadni. Eközben megindultak a görög támadások Bursa és Eskişehir ellen, elfoglalták többek között Edirnét és Konyát is. A háború döntő csatáira İnönünél, Sakaryánál és Dumlupınarnál került sor, a törököknek mindhárom esetben sikerült visszaverni a görög támadást. Az ellenfelet végül visszaszorították az Égei-tengerbe, felszabadítva Bursát és Szmirnát. A sèvres-i békeszerződést végül a lausanne-i konferencián felülbírálták, és kijelölték Törökország határait, melyek többé-kevésbé megegyeznek a mai határokkal. Vahideddin szultánt angol hajón kimenekítették az országból, helyére a kalifátusi székbe II. Abdul-Medzsid ült, ám szultáni rangot már nem kapott, a szultanátust 1922. november 1-jén eltörölték. ## A köztársaság kikiáltása Miután a függetlenségi háború véget ért, és a felek megkezdték a tárgyalásokat Lausanne-ban, Musztafa Kemal hozzálátott, hogy véghezvigye a köztársaság bevezetéséhez szükséges intézkedéseket. A konferencia ideje alatt megírta az alkotmány vázlatát, és teljes titokban elküldte igazságügyi miniszterének, Szejjidnek, aki némi apróbb módosítási javaslattal jogi szempontból jónak ítélte. Kemal óvatos lépésekkel, fokozatosan vezette be a köztársaság eszméjét, előbb közeli barátai véleményét kérte ki, majd interjút adott a bécsi Neue Freie Presse újságnak, ahol úgy fogalmazott: Törökország már tulajdonképpen köztársaság, hiszen törvénykezése kimondja, hogy a szuverén török államot az állampolgárok által választott nemzetgyűlés irányítja, csak nevet nem adtak még neki; ez a név pedig a köztársaság. Bár az akkori török parlament tagjai gondosan válogatott, jobbára fiatal értelmiségiek voltak, a köztársaság ideológiája mindenki számára idegenül hatott, muszlim állam még soha nem szembesült köztársasági eszmékkel. Mind a jobb, mind a baloldal konzervatívjai ellenállással fogadták a javaslatot, egyesek pedig ragaszkodtak hozzá, hogy a köztársaság elnöke a kalifa legyen. Megint mások – közöttük Kemal barátai, Rauf bej és Ali Fuad – felvetették az alkotmányos monarchia ötletét. Voltak olyanok is, akik Franciaország vagy az Amerikai Egyesült Államok mintájára „igazi” demokráciát szerettek volna, de attól tartottak, hogy Kemal néhány dél-amerikai államhoz hasonlóan diktatórikus rendszert akar bevezetni, ami csak nevében köztársaság. Az ellenállás leküzdéséhez Kemal taktikát változtatott. A hatályos törvények szerint a minisztereket a parlament választotta meg, és két üresen maradt miniszteri tárcára az ellenzék (ami valójában az egyetlen párt, a Köztársasági Néppárt egy frakciója volt) javasolt jelölteket. A jelöléseket pártelnökként Kemal visszautasította, majd utasította saját minisztereit, hogy mondjanak le, és ne fogadjanak el semmilyen posztot egy esetlegesen újraválasztott kabinetben. Így a parlamentnek saját magának kellett összeállítania a miniszterek listáját, amiről Kemal tudta, hogy lehetetlen feladat. Az ország miniszterek nélkül maradt. Kemal és Iszmet pasa átfogalmazta az alkotmányt, amibe bekerült a mondat: „Törökország államformája köztársaság”. A rendszer változtatását is eszközölték: az államfőt a parlament választja, a miniszterelnököt az államfő nevezi ki, a minisztereket pedig a miniszterelnök, a parlament jóváhagyásával, de nem annak kezdeményezésére. A javaslat másnap a parlament elé került, ahol Kemal azzal vezette be mondandóját, hogy a jelenlegi rendszer csúfosan megbukott, hiszen képtelen volt új minisztereket választani. Iszmet felolvasta a módosított alkotmány szövegét, a parlament pedig kénytelen volt elfogadni azt. 1923. október 29-én kikiáltották a köztársaságot, elnökének pedig 158 szavazattal Musztafa Kemalt választották. ## Egypártrendszer ### 1923–1938: Atatürk #### Reformok A török köztársaság első intézkedései egyikeként eltörölték a kalifátust, és sokszor drasztikusnak ható reformokat vezettek be az élet minden területén. Betiltották a vallásos dervisrendeket, megkezdődött az ország teljes szekularizálása, az államot teljesen elválasztották a vallástól. Megreformálták a török nyelvet, áttértek a latin írásra. Javult a nők helyzete, egyenlőséget kaptak mind a törvény előtt, mind pedig a magánélet számos területén, beleértve az öltözködést és az oktatást. Megtiltották a többnejűséget, és nem ismerték el hivatalos házasságnak az iszlám szokás szerint kötött frigyeket. Bevezették a Gergely-naptárat, és a vasárnap lett a pihenőnap. Eltörölték az addig szokásos hivatalos rangokat (pasa, bej), és bevezették a vezetéknév-törvényt. #### Kemalizmus 1931-ben a Köztársasági Néppárt programjában rögzítették a kemalizmus hat alappillérét („hat nyíl”), melyet 1937-ben az alkotmányba is belefoglaltak. Ezek: - republikanizmus: az Oszmán Birodalom szultanátusával szemben a köztársasági rendszer bevezetése - popularizmus: a nemzeti érzelmek megerősítése, a „nép érdeke előbbre való bármely osztály-vagy csoportérdeknél”, az osztályok létezésének tagadása, minden olyan politikai irányzat (például kommunizmus) szigorú tiltása, mely osztályokra alapoz - etatizmus: az állam határozott szerepet tölt be a gazdaság irányításában - forradalmiság (reformizmus): a reformprogramban előírt változtatások megvalósítása az állam irányításával - nacionalizmus: új nemzettudat kialakítása - szekularizmus: az állam és a vallás kettéválasztása, a vallás teljes kiirtása a közéletből #### Ellenállás a reformokkal szemben Az atatürki reformok néhol annyira radikálisak voltak, hogy az államfő saját barátainak és támogatónak többsége is visszarettent tőlük, sokan oszmán méltóságok, tisztek leszármazottai voltak, akik számára túlságosan gyorsan történtek a változások, és nem tudtak teljesen egyetérteni a múlttal való gyökeres szakítással. 1924-ben megalakult a Haladó Köztársasági Párt, 25 nemzetgyűlési képviselővel, akik követelték, hogy a köztársaság tanúsítson nagyobb türelmet az iszlámmal szemben, és lassítsa le a reformokat. A demokratikus országrend stabilizálása érdekében 1930-ban Musztafa Kemal rábeszélte barátját, Ali Fethit, hogy alapítsa meg a Szabad Köztársasági Pártot, amelyhez Atatürk kérésére több képviselő is csatlakozott. Az elégedetlenkedők megnyugtatására alapított ellenzék azonban a vártnál nagyobb támogatottságot kapott a helyhatósági választásokon, bár a hatóságok durván akadályozták a képviselőiket munkájukban. Az atrocitások miatt Fethi a belügyminiszter megkövetését kérte, de leszavazták. Ugyanebben az évben újabb zavargás robbant ki, ezúttal az İzmir melletti Menemen városkában. Kábítószer befolyása alatt álló dervisek egy csoportja az iszlám zászlaját hordozva követelte az iszlám törvények visszaállítását, a megfékezésükre küldött katonák közül többet brutális módon megöltek, parancsnokukat lefejezték és fejét zászlórúdra tűzve őrjöngtek. Statáriumot vezettek be, több mint 200 embert letartóztattak, 27 vádlottat kivégeztek. Flesch István meglátása szerint, bár kísérletek történtek a többpártrendszer bevezetésére, Atatürk úgy látta, hogy „a pártvezetők szubjektív szándékaitól függetlenül ezek a parlamenti tömörülések igen könnyen a »reakció«, vagyis a vakhit és a szeparatizmus terjesztésének melegágyává, a reform ellenzőinek védőbástyájává válnak”, így önkényes eszközökkel, egypártrendszerben volt kénytelen irányítani az országot. #### Külpolitika Az újonnan alapított köztársaság külpolitikáját 1945-ig az óvatos és józan gondolkodásmód jellemezte, Atatürk híres mondásával: „Béke otthon, béke a világban”. A frissen elnyert szabadságot igyekeztek megóvni, így a kormány kereste a kapcsolatot a szomszédos országokkal és nagyhatalmakkal egyaránt. Barátsági szerződést kötöttek a Szovjetunióval, jó viszonyt ápoltak Irakkal, Afganisztánnal és az Atatürköt példaképének tekintő Reza Pahlavi perzsa sahhal is (szaadábádi szerződés, 1937). A nyugati országokhoz való közeledést Törökországnak azon politikája alapozta meg, mely szerint támogatták a status quót és a nyugati államokhoz hasonlóan ellenezték Németország és Olaszország területi revíziós követeléseit, annak ellenére, hogy korábban baráti kapcsolatokat ápoltak az olaszokkal. A fasizmus terjedésétől való félelem volt az, ami Róma ellen fordította a törököket. Görögországgal is sikerült jó kapcsolatokat kiépíteni, 1930-ban Venizelosz államfő látogatást tett Ankarában, 1931-ben İnönü viszonozta a gesztust Athénban, Venizelosz pedig 1934-ben Nobel-békedíjra jelölte Atatürköt. Ugyanebben az évben Görögország, Jugoszlávia, Románia és Törökország megkötötték a Balkán-paktumot, melyben megegyeztek, hogy megvédik egymás határait egy esetleges támadás esetén. A nyugathoz való közeledés egyik jeleként Törökország 1932-ben tagja lett a Népszövetségnek. 1926-ban a törökök elvesztették az angolokkal szemben Moszulra támasztott igényüket. 1936-ban rendeződött végleg a viszony az Egyesült Királysággal, VIII. Eduárd király tett látogatást az országban. 1939-ben a franciák átadták a törököknek az általuk igazgatott szíriai mandátumterületből İskenderun és Antakya vidékét, Hatay tartományt. ### 1938–1950: İnönü #### A második világháború Atatürk halála után a köztársaság második elnöke İsmet İnönü, Atatürk harcostársa lett, akit a miniszterelnöki székben Celal Bayar követett. İnönü az atatürki eszmék szerint, de jóval józanabbul, kiegyensúlyozottabban és türelmesebben kormányozott, igyekezett megőrizni a kivívott reformokat és helyreállítani a gazdaságot az 1929-es gazdasági válság után. Az ankarai kormány Németországgal és Olaszországgal is igyekezett jó kapcsolatokat ápolni, nehogy esetleg azok ketten támadást intézzenek ellene a közel-keleti olaj megszerzése végett. A törökök a németek számára több ízben szállítottak olajat, de Hitler úgy gondolta, hogy Törökországnak aktívabb közreműködést kellene vállalnia. Törökországnak olyan esetleges szerepe lett volna, hogy közös török-olasz-német akció keretében behatolnának Irán, Irak, Szíria, Libanon és Palesztina területeire, hogy azokat mandátumként birtokló briteket és franciákat kikergessék onnan. 1939-ben azonban, amikor Hitler megszállta Csehországot, Törökország igyekezett kapcsolatot keresni a nagyhatalmakkal, mindazonáltal İnönü határozott szándéka volt, hogy országa végig semleges maradjon a harcok folyamán. Nagy-Britannia és Franciaország is szövetségeseket keresett, a Szovjetunió pedig már korábban barátsági szerződést kötött a törökökkel. Májusban megszületett egy török-brit megállapodás a Földközi-tenger védelméről. A nem sokkal később bejelentett német-szovjet megállapodás elhidegítette a szovjet-török kapcsolatokat, melyhez nem csak a paktum, de az is hozzájárult, hogy a szovjetek követelték a Boszporusz török felügyeletét szavatoló montreux-i megállapodás revízióját. İnönü veszélyes vizeken lavírozva, hol az egyik, hol a másik félnek ígérgetett, mindkét oldalról kapott fegyvereket és kölcsönt, de minden csatlakozási felhívásra azzal válaszolt, hogy országa katonailag nincs felkészülve a hadviselésre. Az ország megosztott volt, a pántörök eszméket pártolók az erősödő német győzelmek hatására egyre inkább németbarát politikát követeltek. A liberálisok nyugati győzelemben reménykedtek. 1941-ben a Szovjetunió megtámadásakor deklarálta a semlegességet, de fennállt a lehetősége, hogy a török hadsereg megtámadja a szovjeteket délről, elfoglalja a kaukázusi szovjet köztársaságokat és csatlakozik Sztálingrád ostromához. Azt azonban a török vezetés igen hamar felmérte, hogy ha a németek elvesztik a háborút, akkor az amerikaiak, franciák, szovjetek és angolok bevonulnak Törökországba, s akkor valóra válhat mindaz, amit a szövetségesek még az első világháború után elterveztek: Törökország felosztását. Az 1943-as kairói konferencián Churchill és Roosevelt fokozták az İnönüre gyakorolt nyomást, azzal fenyegetőztek, hogy Törökország a háború után magára maradhat a Szovjetunióval szemben, ha sokáig halasztgatja a hadviselést. 1945. február 23-án Törökország hadat üzent Németországnak és Japánnak, így jogot nyert arra, hogy az ENSZ egyik alapító tagja legyen. Márciusban a Szovjetunió bejelentette, hogy nem kívánja meghosszabbítani a törökökkel 1925-ben kötött barátsági szerződést. Sztálin feltétele a meghosszabbításhoz többek között szovjet támaszpontok kiépítése, és a Boszporusz közös török-orosz felügyelete volt. Törökország 1947-ben a Marshall-terv bevezetésével aktív segítséget kapott az Egyesült Államoktól a Szovjetunióval szemben. Bár a világháború során Törökország semlegességét a szövetségesek nem nézték jó szemmel, a háború végeztével szükségük volt a Szovjetunióval szemben stratégiailag fontos pozíciót betöltő országra. #### Gazdaságpolitika A kemalista politika jórészt a városi lakosságnak és a nagybirtokosoknak kedvezett, a lakosság csaknem 80%-át kitevő kisparasztok életszínvonala azonban nem emelkedett, ami elégedetlenséget váltott ki İnönü kormányzatával szemben. Bár a villamosenergia-termelés megtízszereződött, jobbára csak a városok tapasztalhatták előnyeit. Nemcsak a parasztok, hanem még a kemalista rendszert támogató tisztviselők és értelmiségiek is elégedetlenek voltak, elvesztették hitüket a rendszerben. A háború ideje alatt a növekvő számú hadsereg fenntartása érdekében az állam a bankópréshez fordult, egyre nőtt az infláció, csökkent a lakosság vásárlóereje. Bevezették a fejadót és megadóztatták a mezőgazdasági termékeket, hogy ellensúlyozzák az inflációt. Alacsonyan tartották a mezőgazdasági termékek árát, és 1945-ben megkezdődött a földosztás, mellyel a földdel nem, vagy csak kevéssel rendelkező parasztokat akarták segíteni. Mindez a kormány ellen fordította a nagybirtokosokat is. A földosztásról szóló rendeletet heves vita előzte meg, melynek során a „négyekként” ismert Adnan Menderest, Celal Bayart, Mehmet Fuat Köprülüt és Rıfat Koraltant kizárták a Köztársasági Néppártból, akik szinte azonnal megalapították a Demokrata Pártot. ## Többpártrendszer ### Az első szabad választások, 1950 1948 és 1950 között a Marshall-terv keretében Törökország 200 millió dollárnyi segélyt kapott és tagja lett az OECD-nek. Amerika stratégiai fontosságúnak tartotta a Törökországgal való jó viszonyt, Törökország pedig úgy vélte, csak akkor lelhet igazi szövetségesre az USA személyében, ha az amerikaiak által oly fontosnak tartott valódi demokráciát is magáévá teszi. Ennek jegyében 1950. május 15-én megtartották az első szabad, titkos szavazáson alapuló választásokat, melyet 408 képviselői székkel a Demokrata Párt (DP) nyert meg, legyőzve a csupán 69 helyet kapott Köztársasági Néppártot (CHP), İnönü pártját. A legnagyobb csapás a CHP számára az volt, hogy a DP a fejlett, általában kemalistának tartott nagyvárosokban is győzni tudott, jelezve, hogy az emberek mennyire elégedetlenek voltak a vaskezű egypártrendszerrel. İnönüt magas rangú katonatisztek környékezték meg, és felajánlották, hogy katonai hatalomátvétellel visszaadják a hatalmat a kemalisták kezébe. İnönü nemmel válaszolt, és elfogadta szerepét az ellenzék vezetőjeként. Az új államfő Celal Bayar, a miniszterelnök pedig Adnan Menderes lett. A DP nagyrészt folytatta a CHP politikáját, és megkezdődtek a vallásos tömegek érdekeit védő enyhítő intézkedések. A müezzin választhatott, hogy törökül vagy arabul szól-e a hívekhez (a köztársaság kikiáltása óta csak törökül szólhatott az ezan), engedélyezték a vallásos irodalom terjesztését és növelték az imam hatip, azaz a vallási iskolák számát, törvényesítették a dervisrendeket. 1951-ben törvény született, mely bűncselekménynek nyilvánította Atatürk emlékének megsértését. 1952-ben az ország tagja lett a NATO-nak. A gazdaságpolitikában a parasztok érdekei érvényesültek, növelték a megművelhető földek számát, hiteleket biztosítottak a gazdáknak. Megkezdődött a fejlesztés, 15 erőművet és 5400 kilométernyi utat építettek, nagyrészt amerikai mérnöki segítséggel. A fejlesztésekhez kölcsönöket vett fel az állam, ami miatt nőni kezdett az infláció. 1953-ban törvényben fosztották meg a CHP-t javaitól, közöttük azoktól a földektől és részvényektől, melyet Atatürk hagyott a pártra, illetve a népházaktól, melyek a kultúra terjesztését szolgálták, és a párt minden ingó és ingatlan vagyonát államosították. Korlátozó intézkedéseket vezettek be az ellenzékkel szemben, többek között ellenőrizték az egyetemeket és a sajtót, valamint a kormánynak jogában állt 25 év szolgálat után nyugdíjazni bármely köztisztviselőt. Ezek a lépések kiélezett harcot eredményeztek Menderes és İnönü között. ### A ciprusi válság kezdetei 1954–55-ben nacionalista görögök az EOKA zászlaja alatt, az enozisz (újraegyesülés) jegyében terrorhadjáratot indítottak a Ciprust felügyelő angol kormányzat ellen. A Cipruson élő törökök közül sokan szolgáltak a sziget rendfenntartó szerveinél, és felvették a harcot a támadókkal. A törökök számára egyébként sem lett volna kedvező fordulat, ha az angol gyarmati kormányzást görög fennhatóság váltja fel. Törökországban egyre többen kezdték el hangoztatni, hogy ha az angolok kivonulnak Ciprusról, akkor a sziget nem a görögöket, hanem a törököket illeti, hiszen ők voltak kénytelenek lemondani róla 1878-ban. A görög és a török külügyminiszter 1955. szeptember elején Londonban ült tárgyalóasztalhoz. A tárgyalások közepette bomba robbant Szalonikiben, Atatürk szülőházában, mely konzulátusi épületként funkcionált. A hírre több török nagyvárosban is zavargások törtek ki, a feldühödött nép betörte a görög boltok kirakatait, házakat, templomokat fosztottak ki és tettek tönkre, 13–16 görög életét vesztette, többen megsebesültek, a rendőrség pedig nem avatkozott közbe. Ankarában, Isztambulban és İzmirben statáriumot hirdettek, a Demokrata Párt két csoportra szakadt, a liberális DP-tagok kiváltak és megalakították a Szabadságpártot (HP). 1959-ben döntés született Ciprus sorsáról, a felek a függetlenség mellett határoztak és közös török–görög irányítást terveztek. ### Az 1960-as katonai puccs Amikor Menderes Londonba utazott, hogy aláírja a ciprusi szerződést, gépe közel a reptérhez lezuhant. Csodával határos módon a kormányfő túlélte a szerencsétlenséget, amit a törökök isteni jelnek tartottak, és a DP felhasználta az esetet a vallásos többség meggyőzésére. A demokraták elhatározták, hogy végleg leszámolnak az ellenzékkel, ezért bizottságot állítottak fel az ellenzék „felforgató tevékenységének” kivizsgálására. A bizottság felállítását több egyetem jogászprofesszora alkotmányellenesnek minősítette, ellenük fegyelmi eljárást indítottak. Válaszul feldühödött egyetemi hallgatók vonultak az utcákra tiltakozni. A kormány a hadsereget vetette be a diákmegmozdulások feloszlatására. 1960. május 21-én a katonai akadémia hallgatói tiltakozva vonultak végig a fővároson. 1960. május 27-én Cemal Gürsel tábornok vezetésével a hadsereg katonai puccsot hajtott végre. Menderest és Bayart letartóztatták, az ország irányítását a Nemzeti Egység Bizottsága vette át. Az alkotmány megsértésének vádjával több demokrata politikust bíróság elé állítottak, négyszáz parlamenti képviselőt szabadságvesztésre ítéltek. Fatin Rüştü Zorlu külügyminisztert és Hasan Polatkan pénzügyminisztert halálra ítélték és szeptember 16-án felakasztották. Adnan Menderes öngyilkosságot kísérelt meg a cellájában, de megmentették és másnap őt is kivégezték a márvány-tengeri İmralı börtönszigeten. A megmentésükre İsmet İnönü által benyújtott kegyelmi kérvényt elutasították. A három kivégzett politikust csupán 1990-ben rehabilitálták. A junta alkotmányozó nemzetgyűlést hívott össze, az új alkotmányt, melynek célja az volt, hogy megakadályozza a többségben kormányzó párt visszaélését a hatalommal, 1961 júniusában, népszavazáson fogadták el. A szeptemberben tartott választásokon az Igazságpárt (AP) győzött, második helyen végzett a CHP. Koalíciós kormány alakult, a miniszterelnök İsmet İnönü, a köztársasági elnök Cemal Gürsel lett. ### Ciprus kettészakadása Ciprus 1960-ban önálló állammá vált, melynek elnöke III. Makáriosz érsek, alelnöke pedig a török ciprióta Fazıl Küçük lett. 1963-ban mind a ciprusi, mind a török oldalon olyan események zajlottak, melyek kedvezőtlenül befolyásolták a szigetállam sorsát. A Makáriosz-kormány lépéseket tett a török kisebbség jogainak megnyirbálása érdekében, elvették például a kisebbség vétójogát. A török oldalon İsmet İnönü elvesztette a kormánytöbbséget, ugyanebben az évben Görögországban a baloldali Jórgosz Papandréu került hatalomra, aki nem adta fel a görögök álmait Ciprus csatlakoztatásáról. Karácsony este a görögök megtámadták a szigeten élő törököket. İnönü az angol kormánytól kért segítséget, mivel a ciprusi szerződésben az angolok rendelkeztek a béke helyreállításának jogával, London azonban az ENSZ-hez fordult, az ENSZ pedig leállította a kisebbség ellen elkövetett mészárlásokat. Lyndon B. Johnson amerikai elnök levélben figyelmeztette a törököket, hogy ha megtámadják a ciprusi görögöket, akkor a NATO nem áll ki mellettük. A levelet a felháborodott török vezetés kiszivárogtatta a sajtónak, megkezdődtek az Amerika-ellenes tüntetések. 1964 tavaszán ENSZ-békefenntartók (UNFICYP) érkeztek a szigetre. 1967-ben Görögországban szélsőjobboldali katonai junta került hatalomra, mely tovább bátorította a sziget nacionalistáit. Ebben az időszakban Makáriosz politikája enyhébb volt, sokkal inkább a megbékélésre törekedett, kevésbé erőltette az enoziszt. A katonai juntának mindez nem tetszett, többször is merényletet kíséreltek meg az érsek ellen. Gregoriosz Grívasz megalapította az EOKA-B elnevezésű szervezetet, melynek tagja volt többek között a „törökverőként” elhíresült orvlövész Níkosz Szampszón is, aki Makáriosz helyébe került, amikor 1974. július 15-én a ciprusi nemzeti gárda államcsínyt hajtott végre. Bülent Ecevit miniszterelnök ismét az angolokhoz fordult segítségért, akik megint csak elutasították azt. Mivel a törökök számára elfogadhatatlan volt, hogy Nagy-Britannia és Amerika áldását adja a Szampszón-rendszerre, Ecevit elrendelte a török hadsereg partraszállását, melyet 1974. július 20-án, Atilla hadművelet kódnéven hajtottak végre. Augusztus 14-én egy újabb rohammal sikerült a sziget területének mintegy 40%-át elfoglalniuk, Ciprus kettészakadt. Mindkét oldalon több százezer embernek kellett elhagynia otthonát, és áttelepülni a másik oldalra. A katonai junta összeomlott, Szampszón elmenekült, a sziget két oldalát a zöld vonal elnevezésű demarkációs vonallal választották el, mely ma is 180 km hosszan húzódik, kettévágva többek között Nicosia városát is. 1975-ben a sziget török részének vezetősége kikiáltotta a Török Föderális Államot, majd 1983-ban az Észak-Ciprusi Török Köztársaságot, melyet Törökországon kívül egyetlen ország sem ismert el. Mindezt tetézték azzal, hogy jelenlétüket törökországi bevándorlók betelepítésével igyekeztek erősíteni, így a terület 100%-ban török nemzetiségűvé vált. Az Egyesült Államok embargót rendelt el a Törökországba szállítandó fegyverekre és katonai segélyszállítmányokra, válaszul a törökök több amerikai katonai létesítményt is bezártak az ország területén. Ankara 1964-től kezdve már nem kizárólagosan a nyugati államok barátságát kereste, részben a ciprusi válságban az angolok és amerikaiak görögbarát fellépésének köszönhetően Törökország elkezdte felmelegíteni kapcsolatát a szovjetekkel, akik erőművek, olajfinomítók és alumíniumkohók beruházásait kezdték el az országban. ### Az 1971-es katonai beavatkozás Az 1960-as katonai hatalomátvétel és a katonai junta uralma után 1965-ben újra szabad választásokat rendeztek Törökországban, melyet Süleyman Demirel Igazságpártja nyert meg abszolút parlamenti többséggel, és aki a hadsereg vigyázó tekintete alatt ült a felakasztott Menderes miniszterelnöki székébe. A sajtó és az egyetemek nagyobb szabadságot kaptak, a gazdaságban pedig bevezették az ötéves terveket (azonban nem szovjet, hanem nyugati mintára). A bruttó nemzeti termék tíz év alatt 7 százalékkal növekedett, az egy főre jutó nemzeti termék évente 3%-kal nőtt. Ezekben az években kezdődött meg a török vendégmunkások beáramlása Nyugat-Németországba, Franciaországba és a Benelux államokba. A kivándorolt törökök segítették az anyaország gazdaságát, a hazatérők pedig a nyugaton szerzett tudással járultak hozzá a fejlődéshez. A nyugatra vándorlás azonban óriási problémákat is okozott Törökországnak: a Nyugat-Európában természetes jognak számító gyülekezési szabadságot kihasználva az otthon elnyomott török radikális csoportok (kommunisták, politikai iszlamisták és kurd szeparatisták) külföldön kezdtek el szervezkedni. Egyes civil és katonai radikálisok elégedetlenek voltak a tapasztalt fejlődés ütemével is. Az 1968-as franciaországi diáktüntetések hatására Törökországban is forrni kezdett a levegő, a diáktüntetések eldurvultak, jobb- és baloldali diákszervezetek az utcákon csaptak össze. Radikális marxista fiatalok megalapították a Devrimci Gençlik (Forradalmi Ifjúság) elnevezésű szervezetet, tagjai (köztük sok kurd szeparatista) bolgár és szír kiképzőtáborokban készültek a hatalomátvételre. A jobboldalon a radikális katona, Alparslan Türkeş ezredes Nacionalista Cselekvés Pártjának ifjúsági szervezete, az Ülkücü Gençlik (Idealista Fiatalok) kegyetlenkedései híresültek el; a katonai jellegű szervezet tagjait Bozkurtlar azaz Szürke Farkasok néven ismerték. A veszélyessé vált helyzetben a hadsereg megelőző lépésként 1971. március 12-én memorandumot küldött a parlamentnek olyan kormány megválasztását követelve, mely képes azoknak a reformoknak a véghezvitelére, amire a Demirel-kormány képtelen volt. Demirel lemondott, helyére a hadsereg Nihat Erim jogászprofesszort ültette. ### Az 1980-as katonai hatalomátvétel Nihat Erim rövid életű miniszterelnöksége után egy évig Ferit Melen, újabb egy évig pedig Naim Talu ült a miniszterelnöki székben, az 1974-es választásokat Bülent Ecevit nyerte meg a Köztársasági Néppárt színeiben. Ecevit egyik első intézkedéseként amnesztiát hirdetett a korábban elítélt forradalmárok részére. A kiszabadult radikálisok egy része újrakezdte szélsőséges tevékenységét, megalakult a Dev-Sol (Forradalmi Baloldal), melyből később terrorista DHKP/C (Forradalmi Népi felszabadító Párt/Front) lett. A marxista kurd szeparatisták megalakították a DDKO-t. A szélsőjobboldali Türkeş is visszatért az országba, és a Szürke Farkasok szervezete elkezdett felkészülni a baloldallal való összecsapásra. A hetvenes évek második felében a szélsőséges szervezetek összecsapásai egyre súlyosabbak lettek. 1977. május 1-jén a Taksim téren szélsőjobboldaliak belelőttek az ünneplő tömegbe, harminckilencen haltak meg. A következő két évben további 1500 emberáldozatot követeltek a szélsőségesek támadásai. 1978-ban Kahramanmaraş városában a Szürke Farkasok és szunnita támadók 105 alevi vallású törököt gyilkoltak meg. Ecevit kénytelen-kelletlen statáriumot hirdetett ki. 1980-ban az áldozatok száma újabb háromezer fővel növekedett. A politikai indíttatású gyilkosságok egyik leghíresebb áldozata a Milliyet újságírója, Abdi İpekçi volt, akinek meggyilkolásával azt a Mehmed Ali Ağcát vádolták, aki egy évvel később rálőtt II. János Pál pápára. Az erőszakhullám végigsöpört az utcákon, már nem csak az egyetemisták, de középiskolások is fegyvert ragadtak, már azért is gyilkoltak, ha valaki rossz újságot olvasott. A helyzetet súlyosbította Ecevit kormányának gazdaságpolitikája, melynek következtében a fogyasztói árak 1979-re 70%-kal emelkedtek. Az ország eladósodott, Ecevit hiába folyamodott további kölcsönökért, 1979 telére elfogytak az olajkészletek, országszerte nem volt fűtés a lakásokban, sőt még a kórházakban sem. Ilyen körülmények között Ecevit elvesztette az 1979-es választásokat, utódja Süleyman Demirel lett, aki azonnal megbízta a korábban a Világbanknál is dolgozó Turgut Özalt egy olyan program kidolgozásával, melynek célja a tönkrement török gazdaság helyreállítása volt. A lírát leértékelték, a gazdaságot megnyitották a külföldi valuta előtt. Megszorító intézkedések következtek, melyek segítségével Özal elérte, hogy a hitelezők átütemezzék a török állam adósságait. Mindezek ellenére a Demirel-kormánynak nem sikerült megfékeznie az erőszakhullámot, ráadásul nem tudtak megegyezni az ellenzékkel a köztársasági elnök személyéről. A hadsereg felszólította a politikusokat, hogy az ország érdekében működjenek együtt. Az ellenzék vezetője, Ecevit ehelyett szónoklatot intézett a munkásokhoz, hogy jöjjenek le az állványokról, „ki a küzdőtérre”. A hadsereg vezetői ezt lázadásra való felbuzdításként értelmezték. 1980. szeptember 12-én a tábornokok felfüggesztették az alkotmányt és átvették a hatalmat. Az ezt követő három évben katonai junta irányította az országot, a köztársasági elnök Kenan Evren tábornok, a miniszterelnök pedig a junta által választott Bülent Ulusu volt. A hadsereg drasztikus eszközökkel vetett véget az erőszakhullámnak. Mintegy 180 000 embert tartóztattak le, közülük 42 000-et elítéltek, 25-öt felakasztottak, több százezer lőfegyvert koboztak el. A hadsereg elkészítette az ország valaha volt leghosszabb és legrészletesebb alkotmányát. Az addigi politikai vezetőket, pártvezetőket tíz évre eltiltották a politizálástól, bezáratták a pártok többségét. A szakszervezeteknek, egyetemeknek és minden civil szervezetnek megtiltották a politikába való bekapcsolódást. A tábornokok három új párt megalakítását engedélyezték, ezek egyike volt Turgut Özal Anyaország Pártja (ANAP), mely megnyerte az 1983-as választásokat. ### Turgut Özal elnöksége Turgut Özal elnökségét tartják az egyik legfontosabb időszaknak az ország Atatürk utáni történelmében. A még 1980-ban indított gazdasági reformprogramnak köszönhetően a gazdaság évi 7%-os növekedést produkált, hétmilliárd dollárral nőtt az export értéke, csökkent a kereskedelmi deficit, az ország megnyitotta kapuit, és a török gyárak elkezdtek exportra termelni. Özal figyelmét az infrastruktúra fejlesztésére fordította, új erőművek épültek, amik lehetővé tették az elektromos hálózat kiterjesztését a kisebb falvakra, és mindenhová elért a telefonvonal is. 1987-ben Törökország benyújtotta csatlakozási kérelmét az Európai Gazdasági Közösséghez. Az emberi jogok tekintetében is változást hozott a korszak: korábban a junta például megtiltotta a kurd nyelv használatát és a kurd önkifejezés minden formáját, ezt a korlátozást a parlament feloldotta. Özal iszlámbarát kormánya idején egyre több mecset épült, nagyobb szerepet kapott a vallás az iskolai oktatásban és az állami televízió műsoraiban is. Ekkor indult meg a fejkendő-vita is, törvényt hoztak az iskolai kendőviselés engedélyezéséről, Evren azonban az alkotmánybíróság elé utalta a javaslatot, melyet alkotmányellenesnek minősítettek. 1989-ben rendeletileg az egyetemi rektorokra bízták, hogy engedélyezik-e a hallgatóknak fejkendő viselését az egyetem területén. 1989-ben, mikor Kenan Evren tábornok visszavonult, Özalt köztársasági elnökké választották. Elnöksége alatt Özal igyekezett jó kapcsolatot ápolni a török népekkel, gazdasági és kulturális szerződéseket kötöttek, sok ezer azeri, üzbég és türkmén egyetemista érkezett török egyetemekre és viszont. Az összefogásra a berlini fal leomlása, majd a Szovjetunió feloszlása miatt is szükség volt, hiszen a hidegháború végével Törökország katonai stratégiai fontossága is csökkent. Az öbölháború kezdetekor Özal fontosnak tartotta kifejezni, hogy Törökország kiáll NATO-szövetségesei mellett. Lezáratta az észak-iraki Kirkuktól a törökországi Ceyhanig húzódó olajvezetéket, az Irakba irányuló áruforgalmat leállította. Az amerikaiak szabadon használhatták az Adana melletti İncirlik légitámaszpontot, ahonnan Irakot bombázták. Emiatt fennállt a veszély, hogy iraki légierő török városokat vesz célba, ennek ellenére a NATO-szövetségesek – a közvélemény legnagyobb felháborodására – semmit nem tettek a lakosság védelmében, csupán kiselejtezett harci gépeket küldtek. Özal idejében a gazdaság erősödésével azonban nőtt a korrupció is, aminek a gyors meggazdagodást ígérő szabadkereskedelem, a különböző állami támogatások és az alacsony tisztviselői bérek termékeny talajnak bizonyultak, Özal fia maga is az újonnan megnyitott isztambuli tőzsdén tett szert jelentős vagyonra. Ennek és az öbölháborúnak köszönhetően az 1991-es választásokat Özal pártja elveszítette, és a politikai életbe visszatérő Süleyman Demirel alakíthatott kormányt. Özal, bár látványos eredményeket ért el, gazdaságpolitikájával növelte az ország adósságait. 1993-ban, amikor egyik külföldi útjáról hazatérve Turgut Özal szívrohamban meghalt, az ország adóssága már 56 milliárd dollár volt; tíz év alatt csaknem triplájára növekedett. ### Çiller, Erbakan és a posztmodern puccs 1993-ban Demirelt köztársasági elnökké választották, az Igaz Út Pártjának (DYP) új elnöke az Amerikában tanult közgazdászasszony, Tansu Çiller lett, aki a miniszterelnökséget is megörökölte pártfogójától. Çiller koalícióban kormányzott a szociáldemokratákkal (CHP). Miniszterelnöksége ideje alatt szoros kapcsolatokat épített ki a titkosszolgálati szervekkel és a rendőrséggel, akik többször is súlyosan megsértették az emberi jogokat, nem voltak ritkák a célzott gyilkosságok sem, a kurd terrorizmust pedig szigorú megtorlások követték a kelet-anatóliai részeken. Bill Clinton támogatását megnyerve Çillernek sikerült kieszközölnie a vámunió létrejöttét az Európai Unióval, mely 1996. január 1-jén lépett életbe. A CHP kivonta magát a koalícióból, az 1995-ös választásokat pedig az iszlamista Jólét Pártja nyerte meg. Necmettin Erbakan alakíthatott kormányt koalícióban Çiller pártjával, ám a túlzottan iszlamista miniszterelnök intézkedéseit nem nézte jó szemmel sem a hadsereg, sem az üzleti körök. Ezt követően új koalíció alakult, ezúttal a Haza Pártja (ANAP) és a Çiller-féle DYP között. Ez a koalíció sem volt hosszú életű, köszönhetően a két pártelnök kölcsönös sárdobálásának, így ismét Erbakan került a miniszterelnöki székbe, aki Çillerrel hozott létre új koalíciót, miután megígérte a korrupcióval vádolt közgazdászasszonynak, hogy felfüggeszti gyanús pénzügyeinek vizsgálatát. 1996-ban óriási botrány robbant ki egy Susurluknál bekövetkezett autóbaleset miatt. A kamionnak ütközött luxus-Mercedesben szörnyet halt az ismert bérgyilkos, Abdullah Çatlı, aki mellett az isztambuli rendőrfőnök-helyettes ült. A jármű arról az üdülőhelyről tartott hazafelé, ahol a belügyminiszter is tartózkodott, Çatlınál pedig hivatalos VIP-útlevet is találtak. Mindezek az úgynevezett „mély állam”, azaz a kormány és a rendfenntartó szervek maffiával való kapcsolatára utaltak. Çiller felháborítónak tartotta a feltételezést és végsőkig tagadta a mély állam létezését Törökországban. Az iszlámbarát kormány túlzottan is valláspártoló rendelkezései és megnyilvánulásai miatt a hadsereg türelme egyre fogyott. Végül 1997. február 28-án a vezérkar egy listát nyújtott át a kormánynak, melyben különböző „tanácsokkal” látták el a török vezetést. A hadsereg leginkább azt követelte, hogy a vallás vonuljon ki a közoktatásból, és vezessék be a kötelező nyolcosztályos általános iskolát az eddigi öt osztály helyett. Erbakan elfogadta a „tanácsokat”, de adott szavát nem tartotta meg. Ekkor a hadsereg szervezésével utcára vonultak a szakszervezetek és az egyetemisták, követelve a kormány lemondását. A hadsereg még egyszer, utoljára figyelmeztette Erbakant, mire a DYP politikusai szép csendben magára hagyták a miniszterelnököt, aki végül lemondott, helyére Demirel Mesut Yılmazt ültette. A hadsereg megkezdte a közélet, az oktatás és az üzleti élet megtisztítását az iszlamista befolyástól. Elbocsátották a „reakciósnak” vélt dékánokat, az alkotmánybíróság betiltotta a Jólét Pártját és eltiltotta Erbakant a politikától. A hadsereg felbontotta a beszállítói szerződését az ország vezető édességgyártó cégével, az Ülkerrel, mert azon cégek között tartották számon, amelyek pénzzel támogatták az iszlamista politikát. Ekkor kapott tíz hónapos börtönbüntetést Törökország későbbi miniszterelnöke, Recep Tayyip Erdoğan, akkor Isztambul polgármestere, amiért vallásos tartalmú versből idézett egyik hivatalos beszéde alkalmával. ### 1999–2002: választások, földrengés, válság Az 1999-es általános választásokat megelőzően történtek erősen befolyásolták az eredményeket. 1998 szeptemberében Törökország megfenyegette Szíriát, hogy katonai lépésekre szánja el magát, ha nem űzi ki az országból a Kurdisztáni Munkáspárt Törökország által terroristának tartott vezérét, Abdullah Öcalant. Szíria akkori elnöke, Háfez al-Aszad, miután Oroszország támogatására már nem számíthatott, beleegyezett. 1999 februárjában török kommandósok Kenyából hazavitték a görög diplomáciai területen bujkáló, hamis ciprusi görög útlevéllel rendelkező Öcalant és bíróság elé állították. Ez az erős nemzeti érzelmeket felkorbácsoló esemény a nacionalista Bülent Ecevit pártjának, a Demokrata Baloldal Pártjának (Demokratik Sol Partisi, DSP) kedvezett a választásokon. A szavazatok 75%-ával a DSP elsöprő győzelmet aratott, amivel 136 parlamenti széket kapott. A második helyen 129 székkel a szélsőjobboldali Nacionalista Cselekvés Pártja (Milliyetçi Hareket Partisi, MHP) végzett. A Köztársasági Néppártnak (CHP) nem sikerült elérnie a parlamenti küszöböt. Az új kormánynak Öcalan pere mellett egy sokkal súlyosabb eseménnyel is meg kellett birkóznia. 1999. augusztus 17-én a Richter-skála szerint 7,4-es erősségű földrengés rázta meg İzmit környékét, a rosszul felépített gecekondu-lakóházak kártyavárként dőltek össze, a hivatalos adatok szerint mintegy 17 000 ember halálát okozva. Szakemberek becslése szerint azonban elképzelhető, hogy kétszer ennyien vesztették életüket, a török lakossági nyilvántartás kezdetlegessége és megbízhatatlansága miatt nem pontosak az adatok. Több mint 43 000-en megsérültek, 214 000 lakóépület és 30 500 üzleti célú épület rongálódott meg, 20 000 épület összeomlott. A katasztrófa megmutatta, mennyire elavult és kezelhetetlen a török közigazgatási rendszer. A földrengést követő 24 órán belül szinte semmilyen segítség nem érkezett, még a katasztrófaelhárítás sem mozdult, a tengerészetet nem mozgósították a polgári lakosság megsegítésére, Ankara csupán nyilatkozatokkal igyekezett megnyugtatni a lakosságot. Csak a magán mentőalakulatok siettek a helyszínre, magyar mentőcsapatok is részt vettek a mentésben. Görögország azonnal felajánlotta a segítségét, és nagy mennyiségű segélycsomagot indított útnak, amit azonban a török bürokrácia a határon többször is feltartóztatott, az egészségügyi miniszter pedig kijelentette, hogy Törökországnak nincs szüksége idegen segítségre. Mindezek ellenére a földrengés után mutatott görög segítőkészség közelebb hozta egymáshoz a görög-török kapcsolatokat. A kormány katasztrófahelyzetben mutatott cselekvőképtelensége felbőszítette az embereket, és először fordult elő, hogy az ugyancsak tétlen hadseregre is rázúdult a népharag. Az Ecevit-kormány idején, 1999. december 10-én az Európai Unió elismerte Törökország jogosultságát a csatlakozásra, és még egy fontos esemény történt: megválasztották elnöknek Ahmet Necdet Sezert, aki korábbi alkotmánybíróként hivatásának tekintette az alkotmányosság védelmét. Sezer korrupcióellenessége 2001. február 19-én botrányt okozott a nemzetbiztonsági tanács ülésén, ahol a köztársasági elnök nyíltan megkérdezte Ecevittől, miért fél magát alávetni a korrupcióellenes vizsgálatnak, talán csak nincs valami rejtegetnivalója? Ecevit magánkívül rohant ki az ülésről, a miniszterelnök-helyettes pedig Sezerhez vágta az alkotmány egy kötetét. Az egyébként titkos ülésen történtekről Ecevit kitálalt a sajtónak, és úgy fogalmazott, hogy válságban van az állam. Ezen kijelentése valóságos gazdasági válságot indított el. A tőzsde összeomlott, a befektetők kivonultak, a líra elvesztette értéke felét. Az emberek bizalma még jobban megrendült, ráadásul a már beteges, a lábán is alig álló Ecevit hallani sem akart arról, hogy lemondjon, vagy hogy ügyvezető miniszterelnököt nevezzenek ki. Pártja fellázadt, sokan az ellenzék soraiba vonultak át, előrehozott választásokat kellett kiírni. ### 2002–: az AKP kormányzása A 2002 novemberében tartott előrehozott választásokon megmutatkozott az emberek elkeseredettsége, a kormány korábbi években tapasztalt politikai és közigazgatási kudarcai miatt érzett dühe. A választásokon a korábban parlamentbe jutott pártot egyike sem tudta átlépni a parlamenti küszöböt, Ecevit pártja a szavazatoknak csupán 1,3%-át tudta megszerezni. Elsöprő győzelmet aratott azonban a fiatal, iszlámbarát Igazság és Fejlődés Pártja (AKP), élén Recep Tayyip Erdoğannal. A párt az 550 fős parlamentben 362 széket foglalhatott el. Egyetlen másik párt tudott még mandátumokat szerezni, a Köztársasági Néppárt. Erdoğan korábbi börtönbüntetése miatt a hatályos törvények szerint nem lehetett parlamenti képviselő, így a parlamenti többséget élvező AKP gyors törvénymódosítással érte el, hogy miniszterelnök lehessen. Erdoğan kormányzása alatt felélénkült a gazdaság, évi 7%-os növekedést produkált. Megreformálták a bankrendszert, a társadalombiztosítást, a mezőgazdaságot, visszaszorították a pénzromlás mértékét 12%-ra. Bővültek a kurdok jogai, eltörölték a halálbüntetést és a rendőrségi kínzást, csökkentették a hadsereg politikai hatalmát. Reformjai elősegítették az európai uniós csatlakozási tárgyalások megkezdését. A törökök egy része azonban úgy vélte, Erdoğan fundamentalista, aki az iszlám hatalmának visszaállítására törekszik. A 2007-es választásokat is az AKP nyerte meg, a szavazatok csaknem felét megszerezve, miközben sokan attól kezdtek el tartani, hogy ez a győzelem egyben a törökországi szekularizmus veszélyeztetését is jelenti majd. Miután Sezer elnöki terminusa lejárt, 2007-ben elnökválasztásokat is tartottak, mely az ország egyik legnagyobb vihart kavart eseménye lett. Amikor a kormányzó párt bejelentette, hogy Abdullah Gült jelöli köztársasági elnöknek, több mint egy millió ember vonult az utcákra, zászlókkal és Atatürk-képekkel, azt skandálva, hogy Törökország szekuláris állam, és az is fog maradni. A tüntetések hatására Gül lemondott a jelöltségről, később azonban mégis megválasztották, a tiltakozások ellenére. A kormány új ciklusában több olyan intézkedést is hozott, ami kiváltotta a szekularizációt támogatók ellenérzését, és heves vitákat váltott ki. Ezek egyike volt a fejkendő-törvény eltörlése, valamint hogy megtiltották a televízióban az alkoholos italok és dohánytermékek fogyasztásának képeit, ami azt jelenti, hogy a filmekben és televíziós sorozatokban kitakarják az érintett képeket. Az Erdoğan-kormány egyik legjelentősebb gazdasági lépése a Nabucco gázvezeték-projektben való részvétel. A vezeték többek között Azerbajdzsánból és Grúziából, Törökországon át szállítana földgázt Európába, így Magyarországra is. A kormányközi megállapodásokat 2009. július 13-án, Ankarában írták alá a projektet indító államok. 2009 júliusában a kormány bejelentette, hogy kész nyitni a kurd kérdés rendezése felé. A 2011-es választásokat szintén az AKP nyerte meg, így Erdoğant harmadszor is miniszterelnökké választották. 2011-ben a török gazdaság 8,5%-os növekedést mutatott, ez azonban 2012-re 2,5%-ra zuhant vissza. Gazdasági elemzők szerint az Erdoğan-kormány stratégiája a rövidtávú befektetésekre összpontosít és túlságosan sebezhetővé teszi a gazdaságot a külföldi hitelekre való erőteljes támaszkodás is. 2013 júniusában országszerte tüntetések törtek ki az AKP kormányzása ellen, melyet azonban a kormány sikeresen levert. 2014 augusztusában Erdoğan megnyerte az első közvetlen elnökválasztást, így három miniszterelnöki ciklust követően Törökország elnöke lett. 2016\. július 15-én katonák egy csoportja puccsot kísérelt meg a kormány ellen, ami kudarcba fulladt. Az eseményt követően Törökországban rendkívüli állapotot hirdettek ki, melynek keretében tisztogatások kezdődtek a hadseregben, az állami intézményekben, leváltottak több ezer ügyészt és bírót, akinek jelentős részét le is tartóztatták, továbbá tanár engedélyét vonták vissza. Az egyetemi oktatóktól megvonták a külföldre utazás lehetőségét. A 2017. április 16-ai népszavazás a köztársasági- és a miniszterelnöki tisztség összevonásáról további lehetőséget adott Erdoğan számára a hatalmának erősítéséhez. #### Az Ergenekon-ügy 2007-ben napvilágra került egy olyan politikai összeesküvés terve, mely azóta is foglalkoztatja a sajtót. Az Ergenekon név egy titkosnak vélt csoportosulás elnevezése, akiket azzal vádolnak, hogy gyilkosságot terveztek több magas rangú politikus és közéleti személyiség ellen, illetve hogy a kormány megdöntésére készültek katonai puccsal. Több mint 150 magas rangú katonatisztet, politikust, újságírót és másokat helyeztek vád alá. Az Ergenekon mint szervezet létezéséről a titkosszolgálat 2001-ben szerzett tudomást, amikor a rendőrség letartóztatott egy Tuncay Güney nevű férfit, akit titkos szervezkedéssel vádoltak. A vád szerint a csoportosulás célja, hogy káoszba sodorja Törökországot, ezzel előkészítve a terepet egy újabb katonai hatalomátvételhez. ## A kurd és az örmény kérdés ### A kurdok helyzete A kurdok Törökország legnagyobb lélekszámú kisebbsége, számukat 11–15 millióra becsülik. Az eredetileg törzsi formában élő kurdok az oszmánok alatt sem élveztek önállóságot, az első világháborút lezáró sèvres-i békeszerződés azonban felvillantotta a kurdok előtt a saját Kurdisztán megteremtésének lehetőségét. Amikor a törökországi határokat véglegesítő lausanne-i békeszerződést aláírták, a kurd követeléseket figyelmen kívül hagyták, így a kurdok elkezdtek fellázadni, a fiatal köztársaságnak több felkelést is le kellett vernie, és szigorú intézkedések megtételére kényszerültek. Bezárták a kurd iskolákat, megtiltották a kurd nyelv használatát, a hadsereg „tisztogató” hadjáratokat indított a kurdok lakta területeken. 1978-ban Abdullah Öcalan megalapította a PKK nevű kurd pártot, ami független kurd állam létrejöttéért kezdett el harcolni, Diyarbakır fővárossal. A PKK rendszeresen indított terroristaakciókat török célpontok ellen. 1979-ben Öcalan Szíriába menekült, ahol kiképzőtáborokat hozott létre. A PKK kábítószer-csempészetből és a Nyugat-Európában élő kurdoktól származó pénzekkel fegyverezte fel az embereit. 1999-ig több mint 5000 török katona, rendőr és civil halt meg a támadásokban, a PKK lerombolt 2000 civil épületet, 250 iskolát és 50 egészségügyi épületet. 1999-ben Öcalant török katonai kommandó rabolta el és vitte Kenyából Törökországba, és a bíróság halálra ítélte. 2002-ben azonban eltörölték a halálbüntetést, így Öcalan ítéletét életfogytiglanra változtatták. Az Európai Unió felvette a PKK-t a terroristaszervezetek listájára. Az AKP vezette török kormány 2002 után megpróbált javítani a kurdok helyzetén, így például újra engedélyezték a kurd nyelvhasználatot, 2009-ben pedig bejelentették, hogy tárgyalóasztalhoz ülnek a kurdokkal. A 2016-os törökországi katonai puccskísérlet utáni megtorló intézkedések a kurd lakosság helyzetének további romlását eredményezték. ### Az örmény kérdés thumb\|250px\|A zürichi jegyzőkönyv aláírása. Ratifikálásra nem került sor Az 1915 és 1917 között, az ifjútörökök által az örmények sérelmére elkövetett, több ország által népirtásnak elismert mészárlások évtizedek óta meghatározzák a török–örmény kapcsolatokat. A török kormány nem ismeri el az események népirtás voltát. Az áldozatok számáról megoszlik a vélemény, az örmények szerint másfél millióan, a törökök szerint 200–300 000-en, míg a tudományos körökben elfogadott nézet szerint 600–800 ezren vesztették életüket. Törökország sokáig elzárkózott az örmény kérdés megvitatásától, 2005-ben még a később Nobel-díjat kapott Orhan Pamuk írót is perbe fogták a népirtással kapcsolatban tett kijelentései miatt, az eljárást később azonban megszüntették. Az Agos nevű török-örmény nyelvű lap újságíróját, Hrant Dinket életveszélyesen megfenyegették, amikor azt írta, hogy Atatürk fogadott lánya, Sabiha Gökçen örmény származású volt. Az újságírót 2007 januárjában egy nacionalista diák két pisztolylövéssel megölte. A török tudományos élet képviselői áttörésként értelmezték, hogy 2005 őszén nemzetközi tudományos konferenciát rendezhettek Isztambulban az örmény népirtásról, igaz az eseményt többször el kellett halasztani, és végig heves nacionalista tüntetések övezték. Törökország kormánya megpróbál nyitni Örményország felé, ennek egyik jeleként 2008 szeptemberében Abdullah Gül lett az első török kormányfő, aki örmény földre lépett, az örmény és a török labdarúgó-válogatott mérkőzésének alkalmából. 2009-ben a két ország megállapodást írt alá (zürichi jegyzőkönyv), mely alkalmat adott volna a diplomáciai kapcsolatok felvételére és a határ újbóli megnyitására, azonban a ratifikálást mindkét oldalon nacionalisták akadályozták meg. ## Európai Unió Törökország formálisan 1987-ben nyújtotta be csatlakozási kérelmét az Európai Közösséghez. Törökország 1963 óta társult tagja az Európai Uniónak ('63-ban még az Európai Gazdasági Közösséggel lépett ilyen kapcsolatra, melyből az Európai Közösség, majd az EU lett), illetve 1949 óta tagja az Európa Tanácsnak. Alapítása óta tagja az 1961-ben létrehozott Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezetnek (OECD) illetve alapító tagja 1973-ban létrehozott Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezetnek (OSCE). 1992 óta társult tagja a Nyugat-európai Uniónak, 1995-ben pedig vámunióra lépett az EU-val. Az Unió Törökország csatlakozási kérelmét 1999. december 14-én, az Európai Tanács Helsinkiben tartott soros értekezletén „ismerte el” hivatalosan. A tárgyalások 2005. október 3-án kezdődtek. Habár az EU szerint a csatlakozási tárgyalások legalább 15 évig tartanak még, 2007-ben Ankara 2013-at tűzte ki maga elé a csatlakozási feltételek teljesítésére. Előrelépés azonban 2017-ig nem történt.

Rinocérosz (Dürer metszete)

Általában Dürer Rinocéroszának nevezik Albrecht Dürer 1515-ben készült fametszetét. A képet egy ismeretlen alkotó vázlatára és leírására alapozta az abban az évben Lisszabonba érkezett indiai orrszarvúról. Dürer maga soha nem látta az állatot, ami a római idők óta az első élő példány volt Európában. 1515-ben I. Mánuel portugál király az orrszarvút X. Leó pápának ajándékozta, de az a szállítás közben történt hajótörésben elpusztult. Eleven orrszarvút nem is láthattak többet Európában, amíg 1577-ben egy újabb orrszarvú nem érkezett Indiából I. Sebestyén portugál király udvarába. Ezt később II. Fülöp spanyol király örökölte meg, 1580 körül. A metszet nem egészen pontos ábrázolása egy rinocérosznak. Az állatot kemény páncéllal borítva ábrázolja, egy kis csavart szarvat is elhelyez a nyaktőre, valamint a lábait pikkelyekkel fedi. Ezek a vonások nem találhatók meg egy valódi orrszarvún. Ennek ellenére Dürer alkotása nagyon népszerű lett Európában, és rengeteg másolat készült róla az elkövetkező három évszázad során. Egészen a 18. század végéig az orrszarvú hiteles ábrázolásának tekintették, de aztán az Európában, az 1740-es és az 1750-es években körbeutaztatott Clara nevű orrszarvúról készült pontosabb ábrázolások háttérbe szorították. Ennek ellenére Dürer munkájáról azt tartották, hogy „talán egyetlen más állatábrázolás sem gyakorolt ilyen mély hatást a művészetekre”. ## A rinocérosz A portugál felfedezők elérték azt, ami Kolumbusznak nem sikerült: Afrika partjait követve, a Jóreménység fokát megkerülve, majd az Arab-tengert átszelve, 1498-ban eljutottak Indiába. A következő évtizedekben nagy hasznot húztak a gyümölcsöző fűszer-kereskedelemből. 1510-ben Portugália, Afonso de Albuquerque vezetésével, meghódította az indiai Goa területét (ami Diu és Daman kisebb enklávéival együtt egészen 1961-ig portugál gyarmat maradt), és további kereskedelmi állomások sorát létesítette az indiai tengerparton. 1514 elején Afonso de Albuquerque, az indiai portugál gyarmatok kormányzója, követeket küldött II. Muzafar szultánhoz, a mai Gudzsarát állam helyén elterülő Cambay uralkodójához, engedélyt kérve, hogy erődöt építhessen Diu szigetén. A küldetés eredménytelen maradt, de diplomáciai ajándékokat cseréltek, és ezek sorában egy indiai orrszarvút is kaptak. (A korban szokás volt, hogy uralkodók egzotikus állatokat ajándékoztak egymás „állatkertjei” számára.) Az állat már hozzászokott a fogva tartáshoz. Albuquerque úgy döntött, hogy azt továbbküldi királya, I. Mánuel számára. A gudzsaráti nyelven gandának nevezett orrszarvú és gondozója, Ocem, a Nossa Senhora da Ajuda nevű hajón hagyta el Goát, 1515 januárjában. Francisco Pereira Coutinho kapitány parancsnoksága alá még két kisebb hajó is tartozott, megrakva egzotikus fűszerekkel. Útjuk során rövid megállókat tettek Mozambikban, Szent Ilona szigetén és az Azori-szigeteken. Viszonylag gyors, 120 napos út után, az orrszarvút az akkor épülőfélben lévő Belém-torony mellett tették partra, Lisszabon közelében. A Mánuel stílusú tornyot később orrszarvút formázó vízköpőkkel is dekorálták. Rinocéroszt Európában akkoriban a római idők óta nem láttak, mitológiai szörnynek tartották. Az állatvilágot ábrázolni kívánó, középkori bestiáriumokban időnként összekeverték a valóban képzeletbeli egyszarvúval. A virágzó reneszánsz körülményei között a rinocérosz megérkezése szenzációt, az antikvitás egy darabjának újra felfedezését jelentette. A vadállatot tudósok és kíváncsiak egyaránt megvizsgálták, és a fantasztikus lényt leíró levelek gyorsan terjesztették a hírt Európában. A híressé vált orrszarvú első ábrázolása egy versike illusztrációja volt, amelyet a firenzei Giovanni Giacomo Penni 1515. július 13-án tett közzé Rómában, alig nyolc héttel az orrszarvú Lisszabonba érkezése után. A vers egyetlen ismert, fennmaradt példányát Sevillában, az Institución Colombina őrzi. A rinocéroszt a lisszaboni Ribeira palota melletti menazsériában helyezték el, elkülönítve a király elefántjaitól és más nagyvadjaitól, amelyeket az Estaos palota közelében tartottak. Június 3-án a király viadalt rendeztetett az orrszarvú és egy fiatal elefánt között, mert idősebb Plinius nyomán a korban úgy tudták, hogy a két állat egymás halálos ellensége. Az orrszarvú lassan, de határozottan közeledett ellenfeléhez, az elefánt pedig, talán az összegyűlt nagy tömeg zajától is megrémülve, hátat fordított és elmenekült az összecsapás elől. Mánuel úgy döntött, hogy az orrszarvút továbbajándékozza a Medici családból származó Leó pápának. A királynak nagy szüksége volt a pápa támogatására, hogy megtarthassa kizárólagos birtokában azokat az új területeket, amelyeket a portugál hajók fedeztek fel Keleten, mióta Vasco da Gama 1498-ban megtalálta az Afrikát megkerülő utat. A pápa az előző évben nagyon megörült Hannónak, az indiai fehér elefántnak, ami szintén Afonso de Albuquerque révén érkezett Lisszabonba, majd Manuel küldte tovább Rómába. A rinocéroszra virágokkal díszített, zöld bársony gallért kötöttek, és sok más ajándék, többek között ezüsttálak és fűszerek társaságában, 1515 decemberében egy hajó fedélzetére szállították, a Tejo partján. A hajó 1516 elején kikötött egy Marseille melletti szigetnél, ahol január 24-én I. Ferenc francia király, kérésére, megtekinthette a partra szállított híres vadat. Az út folytatása során a hajó Liguria partjainál viharba került és elsüllyedt. A fedélzethez láncolt orrszarvú nem tudott a partra úszni és elpusztult. Egyes korabeli értesülések szerint az állat testét kimentették és visszavitték Lisszabonba, ahol kitömték, utána pedig Rómába szállították és kiállították. Az akkori kikészítési módszereknek ez azonban valószínűleg túl nagy feladat lett volna. Mindenesetre a kitömött rinocérosz nem okozott akkora szenzációt Rómában, mint az élő Lisszabonban, bár Giovanni da Udine és Raffaello Sanzio néhány korabeli festményén szerepel orrszarvú. Ha a kitömött állat el jutott is Rómába, további sorsa ismeretlen. A történet így is alapul szolgált Lawrence Norfolk 1996-os regénye, a The Pope's Rhinoceros számára. ## Dürer metszete Valentim Fernandes, egy Morvaországból Portugáliába települt német kereskedő és nyomdász is megnézte az orrszarvút nem sokkal Lisszabonba érkezése után, és erről 1515 júniusában levelet írt egy nürnbergi barátjának. A levélnek egy olasz nyelvű fordítása maradt csak fenn a firenzei nemzeti könyvtárban. Egy másik, ismeretlen szerzőtől származó, Nürnbergbe érkező levél vázlatos rajzot is tartalmazott az orrszarvúról. Dürer látta ezt a rajzot, és ennek alapján készített két tollrajzot (ezek egyike ma a British Museumban van), majd a második rajz alapján egy fametszetet. A fametszetet Quammen szerint egy erre specializálódott metsző faragta a dúcra, Dürer elképzelései alapján. Ez a szakember nagy valószínűséggel Hieronymus Andreae volt, akit Dürer ebben az időben rendszeresen megbízott ilyen feladatokkal, különösen, ha feliratok is voltak a képen. A metszet német nyelvű felirata, nagyrészt Plinius nyomán, magyarul a következő: Dürer metszete nem pontosan ábrázolja az orrszarvút. Az állatot rajzán pikkelyes borítású, kemény lemezek borítják, amelyek páncélzatként védik a testét, torokvédővel és szilárdnak látszó mellvédő lemezzel. Egy kis, csavart szarvat is elhelyezett a nyaktövön, és pikkelyes lábakat tulajdonított neki. Ezek egyike sem látható egy valódi orrszarvún. Hans Burgkmair, szinte egyidejűleg, egy másik fametszetet is készített Augsburgban az orrszarvúról. Burgkmair levelezett lisszaboni és nürnbergi kereskedőkkel, de nem tudni, hogy levélben kapott-e egy vázlatot, esetleg ugyanazt, amit Dürer, vagy éppen maga is járt akkoriban Lisszabonban és látta az állatot. Az ő képe valósághűbb, nem alkalmazta Dürer fantasztikus kiegészítéseit, viszont ábrázolta a béklyókat és láncokat, amelyekkel az állatot kordában tartották. Dürer rajza mégis erőteljesebb benyomást kelt és sokkal nagyobb népszerűséget ért el, mint Burgkmair munkája. Utóbbiból csak egyetlen lenyomat maradt fenn, a bécsi Albertina grafikai gyűjteményében, míg Dürer nyomata számos példányban létezik. Dürer metszetének 1515-ös első kiadását több másik követte halála, 1528 után, többek között két kiadás az 1540-es években, és további kettő a század végén. A későbbi nyomatok hatsoros szöveget tartalmaznak. 1620 körül színes nyomódúcot is készítettek, hogy chiaroscuro nyomatokat lehessen előállítani két tónusban (amint az Willem Janssen amszterdami nyomatán látható). Tovább használták az eredeti dúcot is, bár a későbbi nyomatokon már látszik a szú nyoma és egy repedés is, ami az orrszarvú lábán keresztül fut. A kép, hibái ellenére, rendkívül népszerű maradt. Egészen a 18. század végéig az orrszarvú hiteles ábrázolásának tartották. Ez a kép volt a forrása a természettudományos művek illusztrációinak, beleértve sok más között Sebastian Münster Cosmographiae (1544), Conrad Gessner Historiae Animalium (1551) és Edward Topsell Histoire of Foure-footed Beastes (1607) című művét. Alessandro de’ Medici 1536 júniusában egy Dürer metszete alapján készült orrszarvú-képet választott jelképéül, „Non buelvo sin vencer” felirattal (régi spanyol nyelven: „Nem térek vissza győzelem nélkül”). Párizsban az új francia király, II. Henrik 1549-es bevonulása alkalmából készült dekoráció részeként egy Jean Goujon által tervezett 21 méter magas obeliszk előtt állították fel a Dürer képe alapján készült rinocérosz-szobrot. Hasonló rinocérosz domborműve díszíti a pisai katedrális bronzból készült nyugati kapuját. Dürer művét számos festményen és szobron jelenítették meg, népszerű lett porcelánból elkészítve is. A pontatlan Dürer-rajz népszerűségének az sem ártott, hogy 1580 és 1588 között Madridban egy élő indiai orrszarvú volt látható, pedig erről is készített egy metszetet Philippe Galle Antwerpenben 1586-ban; valamint egy élő orrszarvú londoni bemutatása sem egy századdal később, 1684–86 között, majd 1739 után. A 18. század második felétől aztán már hanyatlásnak indult Dürer képének népszerűsége. Egyre több élő orrszarvút szállítottak Európába és mutattak be a kíváncsi közönségnek, ezért a korábbinál pontosabb ábrázolások születtek. Jean-Baptiste Oudry életnagyságú „portrét” festett a Clarának elnevezett orrszarvúról 1749-ben, Londonban pedig George Stubbs 1790 körül festett egy nagy orrszarvú-képet. Mindkét festmény jóval pontosabb ábrázolása volt tárgyának, mint Dürer metszete, és a reális ábrázolás lassan kezdte kiszorítani Dürer látomását az emberek tudatából. Oudry festménye alapján készült egy metszet Buffon enciklopédikus műve, a Histoire naturelle számára, amit aztán széles körben másoltak. 1790-ben James Bruce útleírása a Nílus forrásának kutatásáról (Travels to discover the source of the Nile) már elvetette Dürer munkáját azzal, hogy az „minden részletében csodálatosan rossz”, és az „azóta született összes torz ábrázolás forrása”. Ennek ellenére Bruce saját rajza az afrikai fehér orrszarvúról, ami megjelenésében alaposan különbözik az indiaitól, még mindig tartalmaz gyanús, téves egybeeséseket Dürer munkájával. Umberto Eco, a szemiotika művelője, azt írja, hogy a Dürer által rajzolt pikkelyek és lemezek az állat ábrázolásának szükséges elemeivé váltak még azok számára is, akik tudták, hogy ezek nem léteznek, mivel felismerték, hogy „ezek a konvencionalizált grafikai jelzések jelentik a „rinocéroszt”, az ikont (mint szemantikai fogalmat) értelmező személy számára”. Azt is hozzáteszi, hogy az orrszarvú a valóságban durvább, vadabb állat, mint azt megjelenése mutatja, és a lemezek meg a pikkelyek bizonyos fokig ezt a nem-vizuális információt is közvetítik a néző számára. Dürer képe egészen az 1930-as évek végéig megjelent német tankönyvekben, mint az orrszarvú hiteles ábrázolása. A német nyelvben az indiai orrszarvút ma is Panzernashornnak, azaz páncélos orrszarvúnak nevezik. A kép művészi hatása továbbra is jelentős. Ezt mutatja Salvador Dalí 1956-ban készült, 3,6 tonnás szobra, a Rinoceronte vestido con puntillas (Csipkébe öltözött rinocérosz) is, ami a spanyolországi Marbella jachtkikötőjében, Puerto Banúsban látható 2004 óta. ## Fordítás

Ipswich Town FC

Az Ipswich Town FC, teljes nevén Ipswich Town Football Club vagy egyszerűen csak Ipswich, angol labdarúgócsapat. Jelenleg a másodosztályban szerepel, mivel a legutóbbi szezonban, a harmadosztályban a második helyet szerezte meg. Stadionja a Portman Road, amely több mint 30 ezer néző befogadására alkalmas. A klubot 1878-ban alapították, de csak 1938-ban lett profi státuszú, ekkor csatlakozott a The Football League-hez. A klub Suffolk megye egyetlen profi csapata. A klub legnagyobb riválisa a Norwich, mellyel 1902 óta eddig 138 alkalommal vívták meg a kelet-angol derbit. A klub legnagyobb sikerei a bajnoki cím (1961–62), valamint az UEFA-kupa-győzelem 1981-ből. A Premier League-ből a 2001–2002-es szezonban estek ki. A bajnoki címen kívül kétszer voltak másodikok (1980–81, 1981–82), valamint többször felállhattak a dobogó legalsó fokára is. A csapat a bajnoki cím kivételével a legnagyobb sikereket Sir Bobby Robson 13 éves edzősége alatt érte el. Egyetlen játékosa szerzett gólkirályi címet: Ray Crawford 1962-ben, a bajnoki cím megszerzésekor végzett az élen, holtversenyben Derek Kevannel. ## Története A klubot 1878-ban alapították, ám ekkor még Ipswich AFC volt a neve, amelyet egészen 1888-ig meg is tartott. Ekkor egyesültek az Ipswich Rugby Clubbal, és a két klub egyesüléséből létrejött a mai klub, az Ipswich Town FC. A csapat ekkor még inkább csak megyei megmérettetéseken, például a Suffolk Challenge Cupon és a Suffolk Senior Cupon indult. 1907-ben csatlakoztak a dél-angliai amatőr labdarúgó-bajnoksághoz, amelyben egyre jobb eredményeket értek el. 1922-ben megnyerték a bajnokságot. Ezt később még három alkalommal (1930, 1933, 1934) megismételték, majd 1935-ben alapító tagjai lettek az Eastern Counties Football League-nek, amely jelenleg az angol labdarúgás kilenced- illetve tizedosztálya. A klub egy évvel később profi státuszú lett, majd csatlakozott a Southern Football League-hez (ma heted- és nyolcadosztály), ahol rögtön az első szezonban bajnok lett, a következőben pedig a harmadik helyen végzett. A csapat 1938. május 30-án csatlakozott a The Football League-hez, és az első szezontól annak harmadosztályában (Football League Third Division South) játszott egészen az 1953–54-es szezon végéig, ekkor ugyanis megnyerték azt, és feljutottak a másodosztályba. Ekkor még nem tudtak bennmaradni, a szezon végén rögtön kiestek, de mikor a csapat edzője Sir Alf Ramsey lett, először megszilárdították helyüket a másodosztályban, majd 1961-ben, történetük során először, feljutottak az első osztályba. Az első osztályban nem kellett sokat várni a sikerekre, rögtön az első szezonban bajnokok lettek. Bajnokként kvalifikálták magukat a BEK-be, ahol az első fordulóban a máltai Florianát 14:1-es összesítéssel búcsúztatták, majd a következő körben kiestek az AC Milan ellen. Ramsey 1963-ban elhagyta a csapatot (a válogatott szövetségi kapitánya lett), majd miután a válogatottal megnyerte az 1966-os labdarúgó-világbajnokságot, a királynőtől kitüntetést kapott a „labdarúgásért tett szolgálataiért”. Ramsey helyére Jackie Milburn került, akivel a bajnoki cím megnyerése után két évvel kiestek az élvonalból. A szezon során a 42 lőtt gól mellé 121 gólt kaptak. Milburn a szezon végén távozott a csapattól, helyére Bill McGarry került. A klub még négy évig a másodosztályban maradt, ekkor McGarry és segítője, Sammy Chung segítségével feljutott a csapat, ugyanis megnyerték a másodosztályt, mindössze egy ponttal megelőzve a Queens Park Rangerst. Milburn később a Wolverhamptonhoz szerződött, helyére 1969 januárjában Bobby Robson került. Robson az itt eltöltött idő alatt sok szép sikert ért el a csapattal. A sikerszéria 1973-ban kezdődött, amikor is megnyerték a Texaco Cupot, és a bajnokságban a negyedik helyen végeztek. Ezzel történetük során először kvalifikálták magukat az UEFA-kupába. Robson a 70-es évek végéig egy erős csapatot hozott létre, többek között több saját nevelésű valamint válogatott angol labdarúgóval (John Wark, Terry Butcher, Paul Mariner), valamint egy holland párossal (Arnold Mühren, Frans Thijssen). Velük a csapat folyamatosan az első öt helyen végzett a bajnokságban, tehát szinte minden évben indulhattak az UEFA-kupában is. Az Ipswich legemlékezetesebb meccse egy Manchester United elleni volt, amikor 6–0-ra győzték le a „vörös ördögöket”. Ezen a mérkőzésen egyébként nagyobb is lehetett volna a különbség, de a United kapusa három büntetőt is hárított. Az első komolyabb siker az 1962-es bajnoki cím óta 1978-ban következett, amikor kupagyőztesek lettek, a döntőben legyőzve az Arsenal FC-t. Folytatásként az Ipswich 1981-ben az UEFA-kupát is megnyerte. Ebben, valamint a következő szezonban is a csapat a bajnokságban egyaránt a második helyen végzett. Robson sikerei az Ipswichcsel felkeltették az angol szövetség érdeklődését, és felkérték őt az angol válogatott szövetségi kapitányának, amit el is vállalt. Robson helyére addigi segítője, Bobby Ferguson került. Edzősége első két szezonjában a csapat mindkétszer a középmezőnyben végzett, majd fokozatos visszaesés után már a kiesés ellen harcoltak. Végül 1986-ban estek ki, és hat éven keresztül nem is sikerült visszajutniuk a legmagasabb osztályba. Ekkor még Ferguson maradhatott a csapat élén, ám mikor kiharcolták a rájátszást érő helyet, és ott kikaptak az elődöntőben, már lemondott. Helyét a következő három évben John Duncan foglalta el, akit John Lyall követett 1990 májusában. Lyall vezetésével a csapat megnyerte a másodosztályt, így automatikusan feljutott a frissen megalakult Premier League-be. A szezon első felében az Ipswich csak 2 vereséget szenvedett, így a téli szünetet a negyedik helyen tölthették. A tavaszi szezonban azonban visszaesés következett, és végü csak a csalódást keltő 16. helyen végeztek. A következő szezon még rosszabbul sikerült, ugyanis csak annak köszönhetően kerülték el a kiesést, hogy a Sheffield United FC 3–2-es vereséget szenvedett az utolsó fordulóban. Fél évvel később az eredmények még mindig nem javultak, így Lyallt decemberben kirúgták, a csapat pedig a szezon végén kiesett az élvonalból, ugyanis az új edzővel, George Burleyvel sem jöttek a várt eredmények, a bajnokság során például rekordnagyságú, 9–0-s vereséget szenvedtek a Manchester Unitedtől. Miután kiestek, Burley maradt az edző. Vele sikerült három egymást követő szezonban rájátszást érő helyen végezni, de ezeken mindháromszor kiestek az elődöntőben. 2000-ben végül sikerrel jártak, és visszajutottak az élvonalba. Ekkor ugyanúgy rájátszáson kellett részt venniük, ám nem estek ki az elődöntőben, hanem megnyerték minden meccsüket, a döntőben a Barnsleyt legyőzve. Az első szezonban újonchoz képest rendkívül jól szerepeltek, rögtön az UEFA-kupa-indulást jelentő ötödik helyen végeztek, megelőzve például a Chelsea-t. A szezon végén Burley az év edzője lett az újonc csapattal elért UEFA-kupás helyezésért. Az első osztályú tagság ezúttal csak két szezonra nyúlt, de az UEFA Fair Play-listája alapján az Ipswich a kiesés ellenére kvalifikálta magát az UEFA-kupába, ahol csak a harmadik körben esett ki, a cseh FC Slovan Liberec ellen. A másodosztályban Burleynek hamarosan mennie kellett, utolsó mérkőzése a Grimsby elleni 3–0-s vereség volt. A következő négy mérkőzésen megbízott edzőként Tony Mowbray tevékenykedett, majd utána a helyi rivális Norwich korábbi játékosa, Joe Royle lett. Royle feladata eleinte a kiesés elleni harc volt, amit sikeresen végre is hajtott, bár a szezon során sokáig úgy nézett ki, hogy lemaradnak a kiesés elleni rájátszást érő helyről. A 2003–04-es szezonnak már a korábbi pár év anyagi nehézségei nélkül vághattak neki, és folytathatták a feljutásért vívott harcot. Ebben a szezonban rögtön az ötödik helyen végeztek, de a rájátszás elődöntőjében a West Ham United ellen vereséget szenvedtek. A következő szezonban ismét ott voltak a rájátszásban, ismét a West Hammel találkoztak, és ismét vereséget szenvedtek tőlük. 2006-ban a csapat teljesítménye nagyon visszaesett, és csak a 15. helyen végeztek. Ez volt a klub legrosszabb teljesítménye 1966 óta. Royle 2006 májusában lemondott, majd egy hónappal később a klub új vezetőedzője Jim Magilton lett. A klub 2007-ben tulajdonosváltáson esett át, az új tulajdonos Marcus Evans lett, aki a klubtulajdonosi posztért David Sullivannel folytatott versenyt. Az új tulajdonos 2007 decemberében fejezte be a klub átvételét, 85,7%-os részesedést szerezve a klubban. Az Ipswich 2008-ban egy 2013-ig szóló szponzorszerződést kötött Evans cégével, a Marcus Evans Grouppal, az eddigi leghosszabbat a klub történetében. Magiltont 2009-ben kirúgták a csapattól, helyére a Sunderland AFC korábbi edzője, a korábbi kiváló játékos, Roy Keane került. Az ő menedzseri ciklusának tizennyolc hónap után lett vége, miután második szezonjában sokáig csak kieső helyen állt az Ipswich. 2011 januárjában rövid időre megbízott edzőként Ian McParland vette át a csapatot, aki nem sokkal később Paul Jewellnek adta át a helyét. ## Mezszínek, címer A klub egyik beceneve a The Blues (kékek), mivel eredetileg kék mezszínben játszották hazai mérkőzéseiket. Később sokáig kék-fehér csíkos felsőben szerepeltek, néha fekete, de leginkább kék nadrággal. Az évek során a ék szín árnyalata többször változott. Az első szponzori felirat 1981-ben került fel a mezre. A játékosok mezén egészen a 60-as évek közepéig nem szerepelt a klub címere. Ekkor egy arany, ugró oroszlán került a mezekre, piros háttérrel. 1972-ben megszületett a klub jelenlegi előtti címere, melyet 1972-től 1995-ig használtak. ## Stadion 1878 és 1884 között a csapat a Broomhill Parkban és a Brook's Hallban játszott. Jelenlegi stadionját, a Portman Roadot 1884 óta használja. Az első szektort 1905-ben építették a Portman Road nevű út oldalán, amely fölé 1911-ben tetőt is húztak. A pályát az első világháború alatt a brit hadsereg teljesen tönkretette. 1936-ban a csapat profi státuszú lett, ekkor kezdte stadionját is fejleszteni. 1959-ben a világítást is felszerelték. Az utóbbi évek bővítéseinek köszönhetően a stadion jelenlegi befogadóképessége valamivel több, mint 30 ezer fő. Az utóbbi tíz évben mind Sir Alf Ramsey, mind Sir Bobby Robson szobrát felállították a stadion előtt. 2009 szeptemberében az északi szektort Robsonról nevezték el. A stadiont többször is a másodosztály legjobb stadionjának választották. ## Szurkolók A 2008-09-es szezonban az átlagnézőszám volt, a hatodik legmagasabb a bajnokságban. A legtöbben, szám szerint -en a szezon során a Norwich elleni rangadón voltak. A klub legfőbb riválisa a Norwich, a két csapat meccsét kelet-angol derbinek, vagy az Old Firm-ből alkotott szójáték után „Old Farm”-nak nevezik. Az örökmérleg szerint az Ipswich a sikeresebb, amely az eddigi 138 mérkőzés 45 százalékát nyerte meg, szemben a Norwich 37 százalékával. Döntetlen az esetek 18 százalékában született. A klub egy újabb keletű beceneve a „The Tractor Boys” (Traktor-fiúk), utalva ezzel Ipswich város mezőgazdasági múltjára. Ez a név először az 1998-99-es szezonban szerepelt az angol sportsajtóban, azóta pedig közkedvelt becenév lett a szurkolók körében. ## Statisztika Az Ipswich színeiben a legtöbb bajnoki mérkőzésen Mick Mills lépett pályára, 1966 és 1982 között összesen 591 alkalommal ölthette magára a klub mezét. A legtöbb bajnoki gólt, szám szerint 203-at, Ray Crawford szerezte 1958 és 1969 között, míg az egy szezonban szerzett legtöbb bajnoki gól Ted Phillips nevéhez fűződik, aki a harmadosztály 1956–1957-es szezonjában összesen 41 alkalommal talált a kapuba. A klub legnagyobb különbségű győzelmeit a Portsmouth FC ellen 1964-ben, még a másodosztályban, valamint a Southampton FC ellen 1974-ben és West Bromwich Albion FC elleni mérkőzésen, 1976-ban aratta. Mindháromszor 7˜–0 volt a végeredmény. A klub legsúlyosabb vereségei eddig a Fulhamtől elszenvedett 10:1 (1963) és a Manchester United FC elleni 9–0 (1995). A csapat eddigi legnagyobb hazai nézőszáma , ennyien egy 1975-ös, Leeds United FC elleni FA kupa-mérkőzésen voltak a lelátókon. Mivel azóta betiltották az állóhelyeket, ezáltal a stadionok mérete, köztük az Ipswiché is jelentősen lecsökkent, így valószínűtlen, hogy a közeljövőben ez a rekord megdőljön. Az egyesület legdrágábban eladott játékosa Kieron Dyer, akiért a Newcastle United FC 1999 nyarán 6,5 millió fontot fizetett. A legdrágább játékosvásárlás Matteo Sereni nevéhez köthető, érte az Ipswich 2001 nyarán, a sikeres UEFA-kupa-selejtezők után, 4,75 millió fontot fizetett. ### Legtöbb mérkőzés A csereként történő pályára lépések zárójelben szerepelnek. ### Legeredményesebb gólszerzők A klub legeredményesebb gólszerzője jelenleg Ray Crawford. Az 1970-71-es szezonban ő lett az első labdarúgó, aki mesterhármast szerzett az angol bajnokságban, a kupában, a ligakupában és a BEK-ben. A lejátszott mérkőzések zárójelben szerepelnek. ## Játékoskeret 2019\. március 22-én lett frissítve: ### Kölcsönben ## Menedzserek 2021\. december 16. szerint. Ebben a listában csak a legalább 50 mérkőzésen a kispadon ülő vezetőedzőket tartalmazza. A jelenlegi vezetőedző Kieran McKenna. ## Sikerek ## A csapat kötődése a filmiparhoz Az Ipswich Town több játékosa, mint John Wark, Russell Osman, Laurie Sivell és Kevin O'Callaghan komolyabb szerepet kapott a Menekülés a győzelembe (1981) című, Pelével és Sylvester Stallonéval fémjelzett filmben. Rajtuk kívül epizódszerepet kapott még Kevin Beattie és Paul Cooper.

Magyarország himnusza

A Hymnus, a’ Magyar nép zivataros századaiból (röviden, mai helyesírással Himnusz) Kölcsey Ferenc költeménye, amely Magyarország alaptörvénybe iktatott állami himnusza. A „Hymnus” a költő legnagyobb hatású verse, 1823-ban, a nemzeti ébredés hajnalán írta szatmárcsekei magányában. Először Kisfaludy Károly Aurora című almanachjában jelent meg, kötetben pedig 1832-ben. A költemény a romantika ismertetőjegyeit hordozza magán és felépítését tekintve keretes szerkezetű. A magyarságnak a 19. századig nem volt önálló nemzeti himnusza, mind a katolikusoknak, mind a reformátusoknak saját néphimnuszuk volt. Kölcsey mintegy 30 nyelvre lefordított `és Erkel Ferenc által 1844-ben megzenésített, össznemzeti imádsággá váló műve, több próbálkozás után végül 1989-ben került jogszabályi védelem alá, hiszen ekkor lett az Alkotmány szövegének része.` A Himnusz szövegét a költő január 22-én tisztázta le, ez a nap egyben a magyar kultúra napja is. Magyarország 2012. január 1-jén életbe lépett Alaptörvényének preambuluma a Himnusz modernizált első sorával kezdődik: „Isten, áldd meg a magyart!” ## A nemzeti himnusz története Kölcsey műve előtt a katolikus magyarság néphimnusza a Boldogasszony Anyánk és az Ah, hol vagy, magyarok tündöklő csillaga kezdetű ének, míg a református magyarságé a Tebenned bíztunk, elejétől fogva (90. zsoltár) volt. Népszerű volt a – hatóságok által többször betiltott – úgynevezett Rákóczi-nóta is. Ez utóbbit Hector Berlioz és Liszt Ferenc is megzenésítette. A 19. század elején ugyanis hivatalos alkalmakkor Magyarországon az osztrák császári himnuszt játszották, de mellette mint a magyarság kifejezője gyakran felhangzott a Rákóczi-nóta vagy más néven a Rákóczi-induló is. A császári himnuszt Bulyovszky Gyula, a korábbi márciusi ifjak egyike 1854 tavaszán álnéven magyarra fordította, de így sem lett néphimnusz a magyarok körében, a közvélemény nagy része számára elfogadhatatlan maradt. Ennek egyik oka volt, hogy a megtorló kivégzéseket, mint az aradi vértanúkét is, a császári himnusszal fejezték be. A magyar himnusz szövegét Kölcsey Ferenc, a reformkor nagy költője 1823-ban írta. 1829-ben Kisfaludy Károly Aurora című almanachjában jelent meg először (267. o.), a kéziraton még szereplő „a Magyar nép zivataros századaiból” alcím nélkül. Kölcsey munkáinak 1832-ben kiadott első kötetében a szerző által adott alcímmel jelent meg. „Kölcsey Hymnus-a olyan állapotot diagnosztizál, amely már túl van a bűnök-büntetések idején, és a megérdemelt kegyelem beköszöntének ígéretét hordozza.” Kulin Ferenc irodalomtörténész szerint a Himnusszal Kölcsey addigi lírikusi fejlődésének csúcsára jutott. A Himnusz zenéjét Erkel Ferenc zeneszerző és karmester szerezte 1844-ben, amikor a Kölcsey versének megzenésítésére kiírt pályázaton az „Itt az írás forgassátok,/ Érett ésszel, józanon. Kölcsey” jeligéjű pályázatával első díjat nyert, a többek közt Vörösmarty Mihály és Szigligeti Ede által fémjelzett zsűri döntésének köszönhetően. A nyertes pályaművet először a pesti Nemzeti Színházban mutatta be 1844. július 2-án és július 9-én. Első nyilvános, szabadtéri előadása az Óbudai Hajógyárban 1844. augusztus 10-én történt, a Széchenyi nevét viselő gőzhajó avatásán. A Himnusz nyolc szakaszból áll, de hivatalos alkalmakkor csak az első szakaszt játsszák, illetve éneklik. A Himnuszt a magyarok közmegegyezése tette nemzeti imádsággá, azonban sokáig nem vált hivatalossá. Tulajdonképpen csak a Magyar Köztársaság alkotmányába 1989-ben bekerülve vált azzá. A kiegyezési tárgyalások kezdetekor, 1865. december 14-én mikor Ferenc József Pesten megnyitotta az országgyűlést, egyfajta gesztusként a Himnusz hangjaira vonult be. Amikor 1903. március 15-én Ferenc József a pécsi kadétiskolába látogatott, a katonazenekar a rend szerint a császári himnuszt kezdte játszani, azonban a fogadására összegyűlt tömeg a zenekar hangjait a Himnusz hangos éneklésével nyomta el. A magyar parlamentben a himnusz kérdése először 1901-ben vetődött fel, amikor Rátkay László interpellációjában tiltakozott amiatt, hogy „egy magyar nemzeti ünnepélyen miért zendűl meg elsőnek az osztrák néphimnusz. Nem volt itt az osztrák császár; és ha még itt is lett volna az osztrák császár: mivel egyúttal magyar király is, ott van a magyar hymnusz, üdvözöljük azzal.” Rátkay 1903. április 23-án két paragrafusból álló törvényjavaslatot nyújtott be „az egységes magyar nemzet himnuszáról” (384. sz. iromány, lásd a képen), mellékelve a Kölcsey Ferenc által írt verset és Erkel Ferenc kottáját is, amelyet az Országgyűlés elfogadott, azonban I. Ferenc József magyar király nem szentesítette, így az nem léphetett hatályba. 1916. december 30-án a magyar koronázások történetében először (és utoljára) IV. Károly magyar király nem az osztrák, hanem a magyar Himnusz hangjaira vonult be a Mátyás-templomba. A hivatalos nemzeti himnusszá válását csak a magyar alkotmány 1989-es módosítása hozta meg, melynek 75. §-a kimondta, hogy `A 2011-es Alaptörvénybe ez a paragrafus az Alapvetés i) cikkébe került változatlanul. ` A Himnuszhoz kötődik a magyar kultúra napja emlékünnepe, melyet január 22-én tartanak. A megemlékezést 1985-ben Fasang Árpád zongoraművész javasolta, mert 1823-ban ezen a napon tisztázta le Kölcsey Ferenc a Himnusz kéziratát. Megünneplésére a Hazafias Népfront Országos Tanácsa 1988. december végi ülésén tett felhívást és 1989 januárjában ők szervezték meg az első évfordulós rendezvénysorozatot. Az ünnep alkalmából a világban megemlékezéseket tartanak és többek között ekkor adják át a Márai Sándor-díjat. 1945 után a szocialista országokban volt egy törekvés, hogy szovjet-típusúra cseréljék a nemzeti himnuszokat. Magyarországon is próbálkoztak ezzel, Rákosi Mátyás pártfőtitkár Illyés Gyulát és Kodály Zoltánt buzdította egy másik, „szocialista” himnusz megalkotásával, amely szerinte a címerhez hasonlóan, változtatásra szorult. Mindketten elhárították, az anekdota szerint azzal hárították el a felkérést: „jó a régi himnusz, nem kell új”, „meg van az már írva, ahhoz sem hozzátenni, sem abból elvenni nem lehet”. A kérdés lekerült a napirendről, nem tudni miért hagytak fel a „régi” Himnusz lecserélésével, igaz az 50-es évek első felében csupán hangszeresen, szöveg nélkül hangozhatott el. A Himnusz éneklését nehezíti a szöveg és a zene illeszkedésének (prozódia) problematikája, mert míg a páratlan sorok hét, a páros sorok hat szótagból állnak (pl. „Bal sors akit régen tép, / Hozz rá víg esztendőt”), ugyanakkor valamennyi sor hét dallamhangot tartalmaz. Erkel szünetek hozzáadásával és egyes szótagok megismétlésével Kölcsey 7-6 szótagszámú versét 8-8-ra egyenesítette ki, és úgy hidalja át, hogy a páros soroknak általában az ötödik szótagját hajlítja, de a hatodik sornál az első szótagot (hozz) hajlítja („ho-ozz rá víg esztendőt”). (Ez szerepel Erkel eredeti kéziratában és a Dohnányi-féle hivatalos partitúrában is.) Történelmi érdekesség, hogy Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter 1939. június 2-án kelt , a „Himnusz” egyöntetű előadásáról szóló rendeletében ezzel szemben úgy rendelkezik, hogy „a könnyebb énekelhetőség kedvéért” az eredeti szöveg helyett „hozz reá víg esztendőt” énekelendő a vers „hozz rá” szövege helyett. , de ennek ellenére ma is két változat él a hajlítás megoldására, az eredeti „ho-ozz rá” mellett él ez utóbbi, egyszerűbb változat is. A Himnusszal szembeni leggyakoribb kritika, hogy túl komor, kevéssé ösztönöz cselekvésre. Ennek egyik oka, hogy a Himnusz előadásának tempóját az 1920-as években, a világháborús vereséget és a trianoni békediktátumot követően nagymértékben lelassították. Eötvös Károly Pesti Hírlapban megjelent tárcájában is kifogásolta a zenéjét: „zsoltáros jellegű, sehogy se lelkesítő s nem is magyar”, és „van némi visszarémlés Haydn Gotterhalte zenéjére”. Az 1930-40-es évek híradófelvételein viszont a Himnuszt még sokkal gyorsabb, indulószerű ritmusban játszották. Végül 2013-ban a MOB felkérésére készült egy gyorsabb tempójú változat, de ez még így is elmarad a korábbitól. Kölcsey Ferenc költeményének kéziratát az Országos Széchényi Könyvtárban őrzik. Az ott elhelyezett sokmilliós gyűjteményében alig kétszáz olyan okmány található, ami nem a könyvtár tulajdonában van és ezek közé tartozik a Himnusz kézirata is. A felbecsülhetetlen értékű verskézirat a költő halála után a család tulajdonában maradt. A háborús zűrzavartól mentve letétként 1944 nyarán helyezték el a könyvtárban. Az örökösök 2017-ben megújították az ehhez kapcsolódó letéti szerződést és ez alapján továbbra is immáron határozatlan ideig a nemzet könyvtárában maradhat és az egyezség szerint évente egyszer a magyar kultúra napján a közönség számára is láthatóvá teszik. ## A vers szerkezete A költemény műfaja óda, azon belül himnusz. A műben a 19. század elején kibontakozó szellemi áramlat, a romantika ismertetőjegyei figyelhetőek meg. Felépítését tekintve keretes szerkezetű, ugyanis az utolsó versszak némi változtatással, de megismétli az első versszakot. A vers keretét adó első és utolsó versszak – a könyörgés – imát, fohászt tartalmaz. Az általuk közrefogott versszakok a múltat és jelent állítják szembe egymással. A 2–3. versszak a múlt dicső pillanatait emeli ki: a honfoglalást, a gazdasági virágzást és Mátyás király győzelmeit. A következő versszakok a múlt szenvedéseiről szólnak: a tatárjárásról, a törökök támadásairól, a belső széthúzásokról, a testvérharcokról. A 6–7. versszakban a múlt képei összemosódnak a jelennel. Kifejező erejüket az ellentétek fokozzák. A mű végén bűneink felsorolása után ismét elhangzik a fohász, de a hangsúly áthelyeződik: a költő már csak szánalomért könyörög. ## A Himnusz megzenésítése - 1823\. január 22.: Kölcsey megírja a Hymnus, a magyar nép zivataros századaiból című költeményét. - 1844\. február 29.: Bartay Endre, a Nemzeti Színház igazgatója pályázatot hirdet a Hymnus megzenésítésére. - 1844\. április–május: Erkel Ferenc benyújtja pályaművét. - 1844\. június 15.: A bizottság elbírálja a 13 benyújtott pályaművet. - 1938: Dohnányi Ernő átdolgozza a művet, ezzel elnyeri a ma ismert formáját. - 2013: A MOB felkérésére a MÁV Szimfonikus Zenekar elkészítette a Himnusz 90 másodperces zenekari változatát, mely egyrészt közelebb áll Erkel eredeti művéhez, másrészt megfelel a Nemzetközi Olimpiai Bizottság ide vonatkozó szabályainak. Az új változat először a 2016. évi nyári olimpiai játékok során hangzott fel. ### Érdekesség Liszt Ferenc a kiegyezés után Egressy Béni (Szózat) és Erkel Ferenc zeneileg különböző dallamainak polifonikus egyesítéséből írta a Szózat és Magyar Himnusz Fantázia című művét 1872-1873-ban. 1873. március 19-én a Pesti Vigadóban mutatta be, amelyet maga vezényelt. A mű partitúráját a Rózsavölgyi kiadta Szózat und Hymnus, zwei vaterlandische Dichtungen von Vörösmarty und Kölcsey, componirt von Egressy Béni und Franz Erkel címmel. (A művet Liszt gróf Andrássy Gyulának ajánlotta.) ## A Himnusz nemzetközi megítélése A magyar Himnusz megzenésített változatának felvétele 2 és fél perc hosszú volt, ez azonban nem felelt meg a Nemzetközi Olimpiai Bizottságnak. Ezért a díjátadó eseményekhez használt magyar Himnuszt lerövidítették, felgyorsították, és leszállították a hangnemét. Az Erkel-korabeli verbunkos ritmizálást idéző „gyorsítással” sikerült a NOB lausanne-i archívuma számára másfél percen belüli felvételt készíteni. A NOB iránymutatásai szerint a nemzeti himnuszoknak 60 és 90 másodperc közötti időtartamúaknak kell lenniük, mert akkor szorosan illeszkedik az olimpiai díjátadó eseményeken az aranyérmes sportoló nemzeti himnuszának eljátszása az éremszerzők nemzeti zászlóinak felhúzásához szükséges időkerethez. A MÁV Szimfonikusok előadásában, a NOB lausanne-i archívumában is elhelyezték a felvételt, amelyen megszólal az Erkel Ferenc által a kottában jelzett harangszó is. Sok magyarul nem értő és a magyar történelmet kevésbé ismerő, nagyon szomorúnak érzi a magyar nemzeti Himnusz dallamát a többi nemzeti himnusszal összevetve. A kívülálló szemlélőknek a legtöbb ország himnusza ugyanis pergőbbnek, diadalmasabbnak és talán harciasabbnak tűnhet. A magyar himnusz viszont ennek több szempontból is az ellentéte, műfaja szerint is valódi ima, fohász, így teljesen másként hat. ## A Himnusz eredeti szövege (korabeli helyesírással) (Megjegyzés: dőlt betűvel megjelenítve: az eredeti kézirat sérülése miatt hiányzó szövegrészek) ## A Himnusz jelenlegi szövege Cseke, 1823. január 22. (Megjegyzés: A hivatkozott forrásban „S lángtenger fölette” szerepel ö betűvel, az eredetiben viszont e-vel, ezért itt is inkább így szerepel.) ## A himnusz kottája és dallama ## A himnusz megjelenései - A jelenlegi magyar útlevelekben kétféleképpen is megjelenik a himnusz: a műanyag adatlapon dombornyomással látható a kézirat szövegének részlete, az útlevél lapjain pedig UV-fény alatt látszanak a zenemű kottái. - Magyarország Olimpiai és Sport Himnusza: A Nemzetközi Olimpiai Bizottság előírásaival összhangban a Magyar Olimpiai Bizottság felkérésére a MÁV Szimfonikus Zenekara az eredeti mű alapján elkészítette Magyarország Himnuszának közösségi éneklésre is alkalmas, B-dúr hangnemű, 90 másodperces zenekari változatát. ### A Himnusz szoborba öntése 2006\. május 7-én avatták fel Budakeszin a Himnusz szobrát. V. Majzik Mária kilenc méter hosszú, négy és fél méter magas alkotása egy kör sugarai mentén jeleníti meg a vers sorait, melynek közepén egy kétméteres, bronzból készült Isten-alak látható, alatta a "Himnusz" szó rovásírással olvasható. A szobor hét ívből álló szerkezetében hétszer három bronzharang szólaltatja meg az ünnepeken Erkel Ferenc művét. ### Filatélia A Magyar Posta 1998-ban 175 éves a Himnusz címen 75 forint névértékű bélyeget bocsátott ki. A bélyegen a Himnusz szó és a mű kéziratának részlete látható. ### Numizmatika Magyarországon Himnusz emlékéremék is kerültek kiadásra több változatban is. Ilyen a 2021-ben darabos példányszámban kibocsátott 8 milliméter átmérőjű és 1,2 gramm tömegű 24 karátos aranyból készült, valamint a színarannyal bevont érem Kölcsey művének 200. jubileumára kiadott emlékérmék. ## Diszkográfia - Hymnus – Szózat, Hungaroton HCD 19133 (többek közt tartalmazza a Kölcsey-verset két előadásban – Bessenyei Ferenc, Gábor Miklós – és az Erkel-megzenésítést szimfonikus és fúvószenekari, a cappella és zenekarral kísért kórusos változatban: a Magyar Rádió és a Honvédség együttesei Ferencsik János vezényletével) - Hymnus Szent Alberik Kórus SACD 001 (tartalmazza a Kölcsey-verset Mécs Károly előadásában, az Erkel-megzenésítést B-dúrban és Esz-dúrban, az 1844-es pályázat öt jeligés darabját [Budai Ciszterci Szt. Alberik Kórus, MÁV Szimfonikus Zenekar, Somogyváry Ákos]) - A Kölcsey-vers további előadókkal: Hungaroton HCD 14275 és HCD 14300 - A Hymnus és a Szózat tizenhét nyelven, audio CD, Petőfi Irodalmi Múzeum, Bp., 2004 ### A Himnuszhoz kapcsolódó szerzői adatok Az ISWC a következő szerzőket említi Erkel Ferenc nevéhez kötve - Heinz Ahrens T-802.348.825-8 Nationalhymne von Ungarn - Steve Summer, Pete Winter, Mark Bender T-802.365.626-1 Nationalhymne von Ungarn - Sebők Ferenc Öcön T-900.717.509-9 Hymne Hungrois - Peter Breiner T-071.460.294-4 National Anthem of Hungary - Eric Banks T-910.272.263-4 Hungary National Anthem - Roland Kreig T-803.011.281-4 Hymnusz - T-930.562.680-6 Hino Nacional Hungria - T-930.562.976-9 Hino da Hungria (Jean Rousselot) - T-932.416.129-7 Hino Nacional da Hungria (Paulo Rónay) - T-301.237.835-3 Himnusz - Kölcsey Ferenc, Babics Winter Marcella T-301.729.982-6 Himnusz - Heinz Detersen, Willy Schuetz-Erb, Norbert Studnitzky T-305.144.131-3 Ungarn Hymne

Brassó várfalai és bástyái

Brassó várfalai és bástyái a szászok által lakott belvárost védték. A szabálytalan alakú, a Cenk és a Warthe-domb közé ékelődő várfalrendszer legnagyobb kiterjedésekor 3200 méteres hosszúságon ölelte körbe a 0,5 négyzetkilométer területű települést, a mai történelmi központot. A falakat bástyák, tornyok és erődített kapuk vigyázták, Erdély egyik legerősebb várává téve Brassót: egy korai török betörést leszámítva ostromló ellenségnek soha nem sikerült bevennie; csak akkor került idegen kézre, amikor a védők feladták. A városmagot kezdetben sáncokkal körbevett palánk övezte, a kőből épült erőd építését viszonylag későn, a 14. század végén kezdték el és 1427 körül fejezték be. A 15. század közepén az egyszerű falakat megerősítették, őrtornyokat és sarokbástyákat építettek. Hogy lépést tartsanak az ostromtechnika fejlődésével, a 16. században az északkeleti és délnyugati falakat megduplázták, vizesárkokat és tavakat hoztak létre, a városkapuk elé bevehetetlen kapubástyákat emeltek. A városerőd a 17. század közepén érte el legnagyobb kiépítettségét, erejének és fejlődésének tetőpontját: nyolc bástya és négy kapubástya, négy külső őrtorony, legtöbb részén megduplázott vagy akár hármas-négyes várfalak védték. Az 1688-as Habsburg-hatalomátvétel után a brassóiak elveszítették fegyveres védekezéshez való jogukat, az erődrendszer védelmi szerepe csökkent, a rendszeres karbantartás hiánya miatt pedig megkezdődött lassú romosodása. A 18. században a haditechnika fejlődése miatt már nem nyújtott számottevő védelmi szerepet; a bástyák és szorítók legtöbbje új rendeltetést kapott, majd a 19. század második felében a városerőd nagy részét – beleértve a középkori kapukat, két bástyát, és az egész északkeleti falazatot – lebontották. A még álló védműveken már a 20. század elejétől megőrzési és karbantartási munkálatokat végeztek, később országos jelentőségű romániai műemlékké nyilvánították őket BV-II-a-A-11294 törzsszám alatt. Ami az ábrázolásokat illeti, térképeken és rajzokon kívül fennmaradt egy háromdimenziós, 1:200-as méretarányú gipszmakett is, amely a 17. századi történelmi központot ábrázolja, beleértve az erődítményeket. Ezt Friedrich Hermann szobrász és rajztanár készítette az 1896-os millenniumi ünnepségekre, ma a Takácsok bástyájában tekinthető meg a Brassó Megyei Történeti Múzeum állandó kiállításának részeként. ## Története ### Az első erődítmények Régebbi feltételezések szerint Brassónak ez a része (Corona, egyes forrásokban Újbrassó, voltaképpen a mai történelmi központ) a többi városmagnál később keletkezett, és az Óbrassóból a védelmet nyújtó magaslatok közé húzódó szászok alapították. Újabb kutatások azonban arra a következtetésre jutottak, hogy a városmagok (Corona, Óbrassó, Bertalan) megközelítőleg azonos időben, egymástól függetlenül jöttek létre, vagyis a város megalakulása nem a környékbeliek áttelepülésének köszönhető. Az első védművek építésének kezdetét a történészek a 13. század első negyedére teszik. Ez megközelítőleg ovális alakú, sáncokkal körbevett cölöpfal volt, amely a templomudvar köré épült. Később a város tovább terjeszkedett és további erődvonalakat is emeltek. A második, 1300 körül álló cölöperőd megközelítőleg 400×300 méter alapterületű volt, kiterjedésére, formájára a középkori utcahálózat – különösen a Felsővilla utca furcsa nyomvonala – utal. A legtöbb nagy erdélyi városhoz képest a brassóiak viszonylag későn, a 14. század végén – több forrás szerint konkrétan az 1380-as években – kezdték Brassó első, kőből rakott várfalainak felépítését, amely az egész várost körbevéve minden irányból védelmet biztosított. A „késlekedésnek” több oka lehetett: a hosszú békeidőben a városiak elegendőnek tartották a cölöpfalak és a cenki vár által nyújtott biztonságérzetet, továbbá a polgárok elszórt gazdaságokban éltek a völgyben, nem pedig kompakt területi egységben. A török és tatár fenyegetettségnek köszönhetően azonban a helyzet hamarosan kritikus lett, így az 1395-ben Brassóban állomásozó Zsigmond király sürgette a munkálatokat (valószínűleg Öreg Mircea javaslatára, aki tisztában volt a török veszéllyel), és megparancsolta a környező települések lakosainak, hogy támogassák az építkezést. Ekkor, a századfordulón épült az első három kapu is, a Kolostor utcai kapu, a Kapu utcai kapu és a Katalin-kapu, melyek még egyszerű, őrtornyok alatti átjárók voltak. A várfal határainak meghúzása több kompromisszumot követelt – nyilván nem lehetett Bolgárszegtől Óbrassóig minden településmagot magában foglaló erődöt építeni. A délnyugati határt a völgy legkeskenyebb részénél húzták meg, elszigetelve Bolgárszeget és kettévágva a feléje tartó utcákat; az északkeleti fal nyomvonalát pedig úgy határozták meg, hogy a domonkos kolostor, a klarisszák zárdája és a Szent Antal kórház és -kápolna még éppen a falakon belül essen. Délkeleten és északnyugaton a Cenk, illetve a Bácsél (Raupenberg, a Warthe-domb keleti része) természetes határt képezett. Okmányok szerint az erőd 1416-ban már elkészült, azonban 1421-ben a törökök áttörték a falakat és feldúlták a várost. Az újjáépítést 1427 körül fejezték be, és valószínűleg ebben az időben építették a négyzet alapú védőtornyokat is. ### A vár fénykora A 15. század közepén Hunyadi János javaslatára lényeges változtatásokat hajtottak végre az erődítményen, hogy lépést tartsanak a haditechnika fejlődésével: a falakat megerősítették (ehhez felhasználták a cenki vár bontásából származó köveket is), és felépítettek három sarokbástyát. Ekkor épült a Takácsok, a Szíjgyártók és a Szövetkészítők bástyája (az utóbbit akkoriban még az ötvösök védték) és a négy külső őrtorony. A falak és tornyok védelmét a városi tanács szabályozta: egy 1491-ből fennmaradt okmány szerint ostrom esetén minden kapunál ötven, minden bástyánál tíz, minden toronynál hat felfegyverzett védő kellett tartózkodjon, a falakon pedig puskás és fejszés őrök álltak. A későbbi évszázadokban az adott szakaszok védelmét a városi céhek között osztották el. A polgárok mindig készen kellett álljanak egy ostromra: házaikban élelmiszer- és fegyverkészleteket tároltak, és szabályos időközönként gyakorolták a fegyverforgatást és a célbalövést. A városerőd fejlesztése a Hunyadiak kora után is folytatódott. A 16. század első felében – főként az ostromtechnika fejlődése, továbbá a mohácsi vészt követő belháború és bizonytalanság miatt (lásd a Hadtörténet szakaszt) – nagyszabású építkezés folyt a városban. Az erődítményeket megerősítették, felújították, a városkapuk elé bevehetetlen kapubástyákat emeltek, az északkeleti és délnyugati falakat megduplázták, vizesárkokat és tavakat hoztak létre. A falak megkettőzésével a Szövetkészítők bástyája távolabb került a várfal szögletétől és már nem tudta ellátni annak védelmét, így új sarokbástyát építettek, melyet a vörös tímárok védtek. Ekkoriban készült el a negyedik sarokbástya (Kovácsok bástyája), az északnyugati falat védő Graft-bástya (mely összeköttetést teremtett a Fehér toronnyal), a délkeleti falon pedig a Kötélverők bástyája. Hogy a városiaknak jó rálátásuk legyen az ostromló ellenségre, a várfalak közelében bizonyos távolságig nem volt szabad építkezni, továbbá a külvárosokban kőépületeket emelni. A brassói városerőd a 17. század közepén érte el legnagyobb kiépítettségét, erejének és fejlődésének tetőpontját. Ekkor építették fel az új Ötvösök bástyáját (a régit a szövetkészítők céhére bízták) és a hozzá tartozó falszakaszokat, így a támadásoknak leginkább kitett északkeleti oldalt hat bástya vagy kapubástya és egész hosszában hármas-négyes várfal, továbbá négy-öt sánc védte. Mai szempontból a vár felépítésébe és fenntartásába áldozott pénz és munka lenyűgöző volt, különösen, ha szem előtt tartjuk azt, hogy a város akkoriban mindössze néhány ezer lakost számlált; a harcok, háborúk idejében azonban a biztonság igen fontos volt a patríciusok, mesterek, kereskedők számára. Megjegyzendő, hogy a városnak az egyházi és a világi hatalom is támogatást nyújtott, és az építkezésben a környező falvak lakosai is segítettek. A brassói várfalak ihlették meg Borsos Tamást, hogy felépítse a marosvásárhelyi várat. A tizenöt éves háború hadjáratai által zaklatva a marosvásárhelyiek kénytelenek voltak elmenekülni városukból, így érkezett Borsos egy csoport menekült élén Brassóba. Látva az erőd által nyújtott biztonságot, hazatérve rávette a polgárokat egy vár felépítésére, amely 1658 körül készült el. 1688-ban Erdély a Habsburgok uralma alá került, a kiváltságaikat féltő szászok ellenállását rövid időn belül leverték, a városba pedig osztrák katonákat szállásoltak be. A brassóiak elveszítették fegyveres védekezéshez való ősi jogukat, a bástyák ágyúit, fegyvereit, munícióját az osztrákok összegyűjtötték és a kaszárnyának kinevezett Fellegvárba vitték. A városerőd védelmi szerepe csökkent, a rendszeres karbantartás hiánya miatt pedig megkezdődött lassú hanyatlása. Az 1689-es tűzvész megrongálta az erődítményeket, egyes tornyok és bástyák kijavítása évtizedekbe telt. A 18. század első felében ellenséges betörésektől tartva az erődöt még megerősítették néhány ponton, a haditechnika fejlődése miatt azonban már nem nyújtott számottevő védelmi szerepet. ### Részleges lebontása, majd felújítása A 19. századra a vár – különösen a romos kapuerődök – mind jobban akadályozták a forgalmat és a város terjeszkedését. 1819-ben, illetve 1828-ban két új kaput nyitottak Bolgárszeg felé, a Lópiaci kaput és az Árvaház utcai kaput (ezek már erődítés nélküli átjárók voltak); ugyanekkor bezárták a Katalin-kaput és lebontották erődítményét. 1836-ban lebontották a Kolostor utcai kaput (helyén egy díszkaput emeltek, amely 1891-ig állt), 1857-ben a Kapu utcai kaput, 1873-ban a Fekete utcai kaput, 1874-ben utolsóként a Lópiaci kaput. A bástyák közül néhány új rendeltetést kapott: a Kovácsok bástyáját raktár- és lakóépületté alakították, a Takácsokéban iskolát majd múzeumot, az Ötvösökében vendéglőt nyitottak. Ami a várfalakat illeti, azok a 19. századra erősen elromosodtak. A lepusztult, omladozó építmények siralmas látványát az elvadult, bozóttal benőtt zwingerek is tetézték, a várárkokat pedig nem víz, hanem szemét és szenny töltötte ki, vagy pedig elmocsarasodtak és fertőzések melegágyaivá váltak. A bontást a délnyugati részen kezdték: 1852-ben lebontották az Árvaház utcai kapu melletti várfal egy részét, hogy itt építsék fel a sportiskolát, 1878-ban még egy helyen áttörték, hogy a Vár utcát összekössék a Bolgárszeggel, később pedig további szakaszait is lebontották. Az északkeleti hármas várfalat és bástyáit, zwingereit az 1880-as években teljes egészében felszámolták, nyomvonalán középületeket emeltek és létrehozták a Rezső körutat. Az északnyugati falat 1888-ban, az Európa Szállónál törték át először, a belső falat lebontották, azonban a külső fal jelentős része fennmaradt. A délkeleti, egyszerű várfalat 1893-ban áttörték, hogy kapcsolatot teremtsenek a vízművekkel és a Cenkalji sétánnyal, ettől eltekintve teljes egészében áll, bár több tornya hiányzik. A fennmaradt védműveken már a 20. század elejétől megőrzési munkálatokat végeztek. A Fehér és a Fekete tornyokat az 1900-as években megerősítették, több bástyát az 1960-as években kijavítottak, a városerődöt műemlékké nyilvánították. 2005 és 2012 között a megye pénzén alapos munkával felújíttatták a délkeleti falat (beleértve a romos állapotba került tornyokat és bástyákat is), a Fehér és a Fekete tornyokat; több toronyban és bástyában kiállításokat nyitottak. A 2010-es évek közepén azonban jogi huzavona kezdődött a megyei tanács és a polgármesteri hivatal között, mivel mindkettő magának követelte az erődítmények tulajdonjogát, így a karbantartás abbamaradt. A kiállításokat 2015-ben bezárták, mivel nem voltak jövedelmezőek. ## Hadtörténet Az 1421-es török betöréskor a várfalak nem nyújtottak kellő védelmet – Joseph Teutsch és Harald Roth szerint nem voltak elég erősek, más történészek szerint ekkor még be sem voltak fejezve – így az ellenség a védők legyőzése után feldúlta a várost, lerombolta a házakat és az építés alatt álló nagytemplomot. A lakosság egy része a cenki várba menekült, a többieket a törökök foglyul ejtették vagy megölték. Zsigmond király tíz évre felmentette a városiakat és a környékbelieket az adók fizetése alól, a várfalak pedig 1427 körül teljesen elkészültek. Ezután ostromló ellenségnek soha nem sikerült bevennie a várat; csak akkor került idegen kézre, amikor a védők feladták. A Vaskapu-szoros felől 1438-ban Erdélybe törő törökök megszállták Gyulafehérvárt, szétdúlták Szászsebest, megtámadták Nagyszebent, és számos foglyot ejtettek a Barcaságon, azonban Brassót nem tudták bevenni, és a falakon kívüli negyedek feldúlása után elvonultak a város alól. A Mohács utáni belháború idején Brassó az osztrákok mellé pártolt. 1529 elején az akkor még Ferdinánd-párti Petru Rareș moldvai fejedelem, aki ki akarta terjeszteni uralmát Erdélyben, hadseregével Brassó alá vonult, de tárgyalások után megkímélte a várost és elhagyta a Barcaságot. Néhány hónapra rá Petru Rareș átállt Szapolyai és a törökök pártjára, és moldvai csapatok élén visszatért Erdélybe, hogy megütközzön Ferdinánddal és megbüntesse a császárpárti szászokat. A földvári csatában döntő győzelmet aratott a magyar–szász–osztrák sereg felett, majd felégette a földeket és a falvakat, de Brassót nem tudta bevenni, és a város továbbra sem állt át a törökök pártjára. Októberben Petru Rareș ismét Brassó alá vonult, felprédálta a Barcaságot, azonban a városerőd megint csak ellenállt az ostromnak. November 3-án, látva kilátástalan helyzetüket, a brassóiak feladták a várat és kegyelmet kértek. Később Szapolyai a moldvaiak dúlására hivatkozva három évre felmentette a polgárokat az adók fizetése alól. 1530-ban a havasalföldi hatalmi harcokban a szászok egy része az Erdélybe menekülő Ferdinánd-párti Moise trónfosztott fejedelmet támogatta, akinek Majláth István is segítséget nyújtott. Miután a törökpárti VII. Vlad legyőzte Moise és Majláth seregeit, a törökök Mehmed bég vezetésével Erdélybe vonultak, hogy ismét megbüntessék és behódoltassák a szász székeket. A pestisjárvány által tizedelt brassóiak feladták várukat és kegyelmet kaptak. A vár következő alkalommal a tizenöt éves háború alatt töltött be védelmi szerepet. 1599-ben a II. Rudolf parancsára Erdélybe bevonuló Vitéz Mihály fejedelem menetelt a város alá, de pénz és ajándékok fejében elállt az ostromtól (azonban csapatai felégették és kifosztották a környező falvakat). 1600-ban Vitéz Mihály ismét Brassóhoz érkezett és fejedelmi minőségében kiváltságokat adott a városnak, így a polgárok befogadták, és Valentin Hirscher városbíró saját házában szállásolta el. Nem sokkal ezután azonban a magyarok és a szászok félteni kezdték önállóságukat, a fejedelem ellen fordultak, és behívták ellene Giorgio Bastát. A visszatérő Mihály tárgyalásba bocsátkozott a brassóiakkal, de mivel azok megtagadták a követeléseit, a fejedelem október 1-jén ostromolni kezdte a várost. Az ostromban a bolgárszegi románok is részt vettek, délnyugat felől próbálva betörni, de a védők mind őket, mind a fő csapatokat visszaverték és elkergették. A szászok ezután sokáig nem bocsátottak meg a bolgárszegieknek, jogaikat korlátozták, a délnyugati várfalra a románok barbárságát tanúsító feliratot festettek („Als uns das wilde Volk der tölpischen Walachen...”). Egyes történészek (Binder Pál, Minerva Nistor) szerint a sikertelen ostrom ihlette a zsunok hagyományos húsvéti körmenetét. 1603-ban a város közelében ütközött meg az Erdély függetlenségéért harcoló Székely Mózes a Habsburg-párti Radu Șerban havasalföldi fejedelemmel. 1605-ben egy török-moldvai sereg sikertelenül ostromolta a várost, mivel a császárpárti szászok nem fogadták el Bocskai Istvánt fejedelemként. 1611 nyarán Báthory Gábor érkezett csapataival Brassó alá, hasonló sorsot szánva neki, mint az év márciusában elfoglalt és kirabolt Nagyszebennek, de Michael Weiss városbíró segítséget kért Radu Șerbantól, és sikerült elűzniük Báthoryt. 1612-ben Báthory visszatért és Bolgárszeg felől ostromolta a várfalakat, de a brassóiak visszaverték és a környező falvakat is visszafoglalták, majd egészen Illyefalváig szorították az ellenséget. A sikereken felbuzdulva Weiss és Radu Șerban nyílt terepen, Barcaföldvár mellett megütközött Báthoryval, de súlyos vereséget szenvedtek, a városerőd azonban ezúttal sem esett el. A szászok az 1611–1612-es eseményeket a szabadságáért kiálló Brassó legdicsőbb éveinek tekintik, Michael Weisst pedig a magyar uralom ellen harcoló hősnek és példaképnek. 1658-ban a törökellenes II. Rákóczi György megbüntetésére behívott török-tatár-moldvai sereg érkezett a város alá, azonban Michael Herrmann városbíró húszezer tallér fejében elérte a város megkímélését. A vár történetének újabb viharos időszaka 1688-ban kezdődött, amikor a brassói polgárság és centumvirátus nagy része fellázadt a berendezkedő osztrák uralom és a Habsburgoknak behódoló városi tanács ellen. Bár a szászok hagyományosan Habsburg-pártiak voltak, az Erdélyt beolvasztó új, abszolutisztikus hatalommal szemben féltették kiváltságaikat, identitásukat, vallásszabadságukat, továbbá nagy valószínűséggel szociális motivációk is közrejátszottak. Május 11-én foglyul ejtették Michael Filstich városbírót, a tanácsosokat és a tisztviselőket, megszállták a Fellegvárat és a törcsvári kastélyt, a városerőd kapuit bezárták, és többször megütköztek a Brassó elfoglalására érkező Veterani csapataival. A lázadók azonban nem voltak egységesek, és amikor Veterani május 26-án ostromra rendezkedett be, egy csoportjuk feladta a várat. Az osztrákok kivégezték a felkelés vezetőit, a városba pedig katonákat szállásoltak be. A városerőd utoljára a 18. század első éveiben, a Rákóczi-szabadságharcban töltött be katonai szerepet. 1704-ben, a holdvilági csata után a székely felkelők körülzárták Brassót és egészen a külvárosokig nyomultak, de az erődbe nem jutottak be, és a feketehalmi csatában Graven ezredes csapatai szétszórták őket. 1706 decemberében Pekri Lőrinc indult a város ellen, azonban a Tige által vezényelt császári seregek előrenyomulása miatt visszavonult. Brassó végig a császáriak kezén maradt és ellenállt a fenyegetéseknek, még akkor is, amikor szinte egész Erdély II. Rákóczi Ferenc hatalmában volt; sőt, még a falakon kívüli külvárosok is milíciákat szerveztek a kurucok ellen. A Habsburg-párti főurak és nemesek hosszú évekre Brassóba és más erődített városokba (Nagyszeben, Kolozsvár) zsúfolódtak, ahol bár védve voltak a kurucoktól, sokukkal a pestisjárvány végzett. ## Leírása Az alábbi képen zöld vonal jelzi a legkorábbi, a 13. század első felében épült paliszád- és sáncerődítményt (Treiber 1928, Nussbächer 2013), kék vonal az 1300 körül feltételezett helyzetet (Treiber 1913, Nussbächer 2013), fekete és piros a 17. századi, legnagyobb kiterjedést (Visconti 1699, Stenner 1898, Treiber 1928, Nussbächer 2013, Oltean 2016). Ez utóbbinál a fekete fennmaradt, a piros pedig lebontott építményeket jelöl. Az utcahálózatot sárga szín ábrázolja. ### Falak és árkok A 17. század közepére a városerőd elérte teljes kiépítettségét. A várost kívülről 5–12 méter magas, alapjuknál akár 2,2 méter vastag falak vették körbe, összesen körülbelül méteren, területet körülfogva. A délkeleti, Cenk felőli oldal kivételével kettős-hármas vagy akár négyes várfalak védték a várost; az északkeleti, ostromnak leginkább kitett oldalon a három-négy falon felül négy-öt árok és sánc és az azokon túl fekvő tórendszer is akadályozta az ellenséget. A falak 5–6 méteres magasságig mészhabarccsal rögzített terméskőből épültek (itt nincsenek nyílások), efölött pedig tégla- vagy vegyes falazattal folytatódnak. A fal tetején védőfolyosó volt, melynek egyes szakaszait fogazott mellvéddel látták el, más helyeken pedig tető védte az esőtől. Átlagosan 2,5 méterenként vízszintes vagy rézsútos lőrések, 5 méterenként kövek ledobására vagy forró szurok, olaj, víz leöntésére alkalmas lyukak (Pechnasen) nyíltak. A védőfolyosókat fedett lépcsőkön keresztül lehetett elérni, az ezekhez vezető ösvények a várfalak mellett, a házak és kertek mögött vezettek. A falakra különféle szólásokat, bölcsességeket festettek, például „Mindenki egyért, egy mindenkiért”, „Ha az Úr nem vigyázza a falakat, hiába éberek az őrök”, „Inkább szegény és tisztességes, mint gazdag és tolvaj” stb. Ezeken kívül nagyméretű képek is helyet kaptak a várfalakon: 19. századi leírások megemlítik a Brassó címerét és a szász legendák Cenken élő sárkányát ábrázoló festményeket. A városfal előtt már az építés első fázisánál 4–5 méter mély, 15–30 méter széles, cölöpökkel kivert árkokat készítettek. Ezt egy földsánc követte, majd egy újabb árok. A 16. században a sáncokra építették a további, az elsővel párhuzamos falat, megduplázva (egyes helyeken megháromszorozva-négyszerezve) az erődítést, a külső oldalon pedig mély, kiépített árkokat hoztak létre, melyeket vízzel töltöttek fel (az északnyugati oldalon a szabályozott Köszörű-patak töltötte be ezt a szerepet). Az északkeleti (völgynyílás felőli) oldalon egy tórendszert is létesítettek, mely területén csak keskeny, fűzfákkal szegélyezett gátakon lehetett közlekedni, így nagyszámú ellenséges csapat nem közelíthette meg a várost. A délnyugati oldalon is volt egy nagyméretű tó, ennek a helyén hozták létre később a sportpályát. A 18. században a városerőd elvesztette védelmi szerepét, a karbantartás hiánya miatt a falak romosak lettek, az árkokat mocsár és szenny foglalta el. A 19. század második felében a falak nagy részét lebontották, a tavakat és az árkokat feltöltötték, az újonnan létesült telkeket pedig építkezési célokra használták. ### Tornyok A falakba épített, azokból kiugró védőtornyok az első várfalakkal együtt épültek a 14–15. században; Hans Goos történész konkrétan 1421–1434 közé teszi keletkezésük időszakát. Elsősorban fegyverraktárként szolgáltak a falat védő őrség számára. Négyzet alapúak voltak (jellemzően a tűzfegyverek elterjedését megelőző időszakra), terméskőből épültek, alapterületük 60 négyzetméter. A közöttük levő távolság 60 (az északnyugati, Graft felőli falon) és 110 (délkeleten) méter között váltakozott. Pontos számuk nem ismert, egyes történészek szerint 32 volt (minden oldalon nyolc), mások szerint 28 vagy 26. Mivel szerepüket már a 16. században elvesztették és többségüket a zwingerekkel együtt lebontották, hasonlóképpen feledésbe merült legtöbbjük eredeti neve és/vagy helye. A régi okmányok felsorolnak néhány toronynevet (például Asztalosok, Kádárok, Lakatosok, Kalaposok, Pékek, Kazánkovácsok tornya), de ezek helyét nem sikerült azonosítani. Az egyetlen máig fennálló torony, melynek eredeti neve is ismert, az a Szövetkészítők bástyájától nyugatra elhelyezkedő Lőportorony (Pulverturm). A 20–21. században a fennmaradt vagy újjáépített tornyoknak új neveket kreáltak a környéken levő, később létesült zwingerek és egyéb építmények által ihletve, például Mészárosok, Jegyzők, Diákok, Kötélverők tornya. A 21. század elején még négy torony állt az északnyugati oldalon, azonban 2008 elején egyikük – a Schobeln-ház mögötti torony – felújítás közben összedőlt és nem építették újra. A megmaradt három a Mészárosok tornya, a görög templom harangtornyának használt Diákok (vagy Kesztyűkészítők) tornya és a Seuler-ház mögötti Jegyzők (vagy Nyomdászok) tornya. A délkeleti várfal mentén két eredeti torony maradt fenn, a felújításkor pedig két továbbit alapjaiból újjáépítettek; elnevezéseik Fazekasok, Kötélverők, Vadászok, Fafaragók tornya (az utóbbi az egykori Lőportorony). A falakat védő vártornyok mellett négy külső őrtorony is vigyázta a várost: - Északnyugaton, a város fölé magasodó Bácsélen áll a Fekete torony és a Fehér torony. A 15. század második felében épültek; céljuk a környék felügyelése és a támadók visszaverése volt: őrség hiányában az ellenség könnyen megközelíthette volna a Warthe-domb felől a várost és sziklák legörgetésével lerombolhatta volna a falakat. Egykoron csak mozgóhídon lehetett őket elérni az alattuk levő bástyákból. - Délkeleten, a Cenk oldalában állt a Késesek tornya és a Csizmadiák tornya. Szintén a 15. században épültek, és délről tartották szemmel a külvárosokat; az alattuk levő bástyákhoz alacsony falakkal kapcsolódtak. A 19. század elején lebontották őket. ### Kapuk A középkori várfalon négy erődített kaput nyitottak; ezek közül egyiket az idők során többször befalazták majd újranyitották. Három nyílt az északkeleti falon; erre indultak a kereskedők és az utazók Erdély, a Magyar Királyság, Moldva és Havasalföld felé. A délnyugati Katalin-kapu Bolgárszeg külvárosával teremtett összeköttetést. - A Kolostor utcai kapu a 14. században épült a legelső várfalakkal együtt, a Kolostor utca északkeleti végén. Közel száz méter hosszú erődítmény volt, amelybe a várárok feletti felvonóhídon lehetett bejutni, majd a patkó alakú kapubástya udvaráról a város felé folytatódó, belső kaputorony által védett átjárón lehetett továbbhaladni. Békeidőben egy kapitány és nyolc katona védte. A kapubástya külső falán Zsigmond magyar királyt ábrázoló festmény volt látható, aki 1395-ben kiváltságokat adott Brassónak. A havasalföldi kereskedők csak ezen a kapun léphettek be a városba, és ezen keresztül hagyhatták el azt. - A Kapu utcai kapu szintén az egyik legrégebben épült és legnagyobb városkapu volt, a Kapu utca végén állt. Kialakítása nagyban hasonlított a Kolostor utcai kapuéhoz: száz méter hosszú, bevehetetlen erődítmény-komplexum, melynek fő bejáratához egy felvonóhíd vezetett, a patkó alakú bástya udvarából pedig folyosó vezetett a kaputorony alatti átjárón keresztül a városig. Ezen a kapun keresztül indultak és érkeztek a moldvai kereskedők. - A Fekete utcai kapu az előbbi kettőnél kisebb volt, és Bolonya városnegyeddel teremtett összeköttetést. Az évszázadok során többször befalazták (ekkor bástyaként szolgált), majd újra megnyitották. - A Katalin-kapu volt sokáig az egyetlen városkapu, melyen keresztül átjárás nyílt Bolgárszeg felé. A többi kapuerődítménnyel ellentétben nem volt a várfalból messzire kiugró, patkó alakú bástyája, ehelyett egy téglalap alapú erődítménnyel rendelkezett, melynek északi részén reneszánsz stílusú kaputorony (ez fennmaradt), dél felőli sarkán egy kör alakú torony emelkedett. A négy nagy erődített kapun kívül a városi számadások időnként kisebb kijáratokról is írtak, melyeket ritkán, különleges esetekben használtak. A délkeleti falban megemlítenek egy Várnyak alatti kaput, amely valószínűleg a Szövetkészítők bástyája szomszédságában volt, később egy hasonló kijáratot a Takácsok bástyája közelében. Egyes vélemények alapján várostromok alatt ezeken keresztül hajtották ki a szarvasmarhákat legelni a Cenk alá, mások szerint itt szállították ki a várból az építőanyagot a várfal megerősítéséhez és karbantartásához. A 19. század elején két új kaput nyitottak a Bolgárszeg felé, mivel a fellendülő kereskedelem és a népességnövekedés következtében a Katalin-kapu csak nehezen tudta ellátni a megnövekedett forgalmat: - A Lópiaci kapu a Kovácsok bástyája mellett nyílt, és a Lópiacot kötötte össze a Katalin utcával. 1820-ban adták át, azonban nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, és a forgalom továbbra is nehézkes volt. - Az Árvaház utcai kapu szintén egy neoklasszikus díszkapu, melyet 1828-ban nyitottak az Árvaház utca végén. Ez az egyetlen megmaradt városkapu. A 19. században a romossá vált kapuerődöket lebontották, mivel azok mind jobban akadályozták a forgalmat. Az Árvaház utcai kapun kívül az egyetlen emlék, ami megmaradt a régi építményekből, az az egykori Katalin-kapu tornya. ### Bástyák A tűzfegyverek elterjedésével az egyszerű falak és a négyzet alapú vártornyok már nem nyújtottak elég védelmet, így a 15–17. századok folyamán nyolc bástyát építettek a sarkok és falak megerősítésére, melyeknek szintjein kézi lőfegyvereknek és ágyúknak szánt lőrések és szuroköntő nyílások voltak. Az erőd négy sarokbástyája: - A déli szögletet védő Takácsok bástyája már röviddel az első várfalak felépítése után, a 15. század első felében megépült. Szükség esetén önálló várként is működhetett: a városerőd elesése után is tartható volt. A 16. században átépítették, majd többször felújították. Viszonylag eredeti formájában maradt fenn, a 20. században a Barcasági Szász Múzeum kiállítását nyitották meg udvarán és az ott található épületben, de rendezvényeket is tartanak benne. - A Szövetkészítők bástyája ellipszis alapú, masszív épület a keleti sarkon. A 15. század közepén épült és kezdetben az ötvösök védték, csak két évszázaddal később került a szövetkészítők tulajdonába. A 16. században az északkeleti védműveket megerősítették egy további külső fal építésével, minek következtében ez a bástya távolabb került a várfal szögletétől, és már nem tudta ellátni a szöglet védelmét. A helyzet orvoslására felépítették a várfalon túlnyúló Cserzővargák bástyáját. Az idő és a földrengések megrongálták az építményeket, a Cserzővargák bástyájából csak egy alacsony fal maradt, a Szövetkészítőké viszont többszöri megerősítés és felújítás után még mindig áll. - A patkó alakú Szíjgyártók bástyája az északi szögletet védte, a 19. század végén az északkeleti falakkal együtt lebontották. - A nyugati szögletet védő építményre sokáig csak „toronyként” hivatkoztak; a masszív Kovácsok bástyája valószínűleg a 16. század második felében készült. A 18. században már nem töltött be védelmi szerepet, így nagymértékben átépítették, raktár- és lakóépületként használták. A 20. századtól itt van a Brassó Megyei Levéltár. A falak mentén további bástyákat is emeltek, melyekből a vár adott oldalának egész hossza belátható és védhető volt: - A Graft-bástya a 16. század elején épült, hogy felügyelje az északnyugati várfal mentén húzódó utat, és hogy mozgóhídon keresztül összeköttetést teremtsen a vár és a Fehér torony között. Viszonylag eredeti formájában maradt fenn; a 21. század elején felújították és múzeumot rendeztek be benne. - A Kötélverők bástyája a Cenk felőli, délkeleti oldalt felügyelte. Több forrás helytelenül a 15. század elejére datálja; a valóságban legkorábban a 16. század második felében épült. A 19. században nagy részét elbontatták, csak egy alacsony alapzat maradt meg. - Legutolsóként az Ötvösök bástyája épült fel, az északkeleti oldalon. A 19. század végén a falakkal együtt lebontották. Mint nevük is mutatja, a bástyákat a város céhei tartottak karban; ostromkor a céhmesterek védték, békeidőben pedig itt tartották találkozóikat. Miután a városerőd védelmi szerepe lehanyatlott, több bástyában épületek, pavilonok jelentek meg, ahol a mesterek összejöveteleket és ünnepségeket tartottak, továbbá raktárként is használták őket. A céhek 1872-es megszűnése után a bástyák a céhekből megalakuló ipartársulatok tulajdonába kerültek, akik eladták őket a városnak vagy magánembereknek. Három bástya (Takácsok, Szövetkészítők, Graft) többé-kevésbé eredeti formájában maradt fenn, a Kovácsokét nagymértékben átalakították, a többi négyet részben vagy egészen lebontották. ### Zwingerek A két-három (vagy akár négy) párhuzamos várfal közötti területet bizonyos időközönként keresztirányú falak választották el, több védelmi egységet létrehozva, ahol a betörő ellenséget a védők támadhatták. Ezeket szorítóknak nevezték (németül Zwinger vagy Rech, a kisebbek Pärchen). Csakúgy, mint a bástyákat, a szorítókat is a városi céhek védték: a kijelölt céh feladata volt a falak és tornyok, sáncok, árkok karbantartása, a szükséges fegyverek és egyéb védelmi eszközök beszerzése, a várvédők kiképzése, ostrom esetén pedig az erődítmények védelme. A védelmező céhek, így a nevek is többször változtak; a legtöbb monográfia az alábbi felsorolást használja: - A délnyugati (Bolgárszeg felőli) oldalon, a Takácsok bástyája és a Katalin-kapu között voltak a Kádárok, Papok, Harisnyakötők szorítói, a Katalin-kapun túl pedig a Kovácsok bástyájáig nyúló, egymással párhuzamos Szabó- és Bíró-zwingerek. A fal nagy részének lebontásával területüket házakkal építették be, a Szabó-zwinger helyén épült fel az evangélikus leányiskola (a 20. századtól a Transilvania Egyetem szárnya). - Az északnyugati (Graft-menti) oldalon, a Kovácsok bástyája és a Graft-bástya között voltak a Mészárosok és a Fehér tímárok (egyes forrásokban Kesztyűkészítők), a bástyán túl pedig a Jegyzők (vagy Építészek) és a Szíjgyártók zwingerei. Bár a belső várfalat lebontották, a szorítók területe továbbra is kivehető: kertként, temetőként használják, a Jegyzőké pedig látogatható. A Szíjgyártó-zwinger helyén áll az Áprily Lajos Főgimnázium. - Az északkeleti (völgynyílás felőli) oldal volt a legerősebb, mivel ez volt leginkább kitéve ellenséges támadásoknak. A Szíjgyártók bástyája és a Kolostor utcai kapu között volt a Szűcsök zwingere. A Kolostor utcai és a Kapu utcai kapu közötti falrészeket az Ötvösök, Kádárok, Asztalosok, Lakatosok, Kalaposok védték, a Kapu utcai kapun túl pedig a Csizmadiák, Vörös tímárok és Szövetkészítők zwingerei voltak. A 19. század végén az egész északkeleti erődrendszert lebontották, helyükön középületeket emeltek, melyeket a Rezső körút köt össze. A Szűcsök zwingerének helyén épült fel a Nyugdíjpalota (a 20. századtól az egyetem rektorátusa), az Ötvösökén és az Asztalosokén pedig a református templom és a Főreál. - A délkeleti (Cenk felőli) oldalon csak egyszerű várfal volt, így nem léteztek szorítók. A zwingerek legtöbbjében gyümölcsfákat ültettek, kisebb halastavakat létesítettek; később céhházak is épültek, ahol a mesterek összejöveteleiket tartották. A 18. században, az erődrendszer védelmi szerepének megszűntével – a bástyák területéhez hasonlóan – a mesterek itt tárolták a céhek termékeit, alapanyagait, de társas összejöveteleket is rendeztek, és hamarosan megjelentek a vendéglők, pavilonok, tekepályák. A szórakozó, lakomázó céhmesterek semmittevését megelégelve a városi tanács a 18. század végén elrendelte a szorítók felszabadítását és észszerű célokra való hasznosítását, azonban ezt a céhek nem hajtották végre. A társadalmi változások eredményeképpen a 19. század közepén mégis elhagyták a zwingereket, a város pedig visszavásárolta a területet. ## A védművek áttekintése Az alábbi listában a kapuk, bástyák, tornyok az építés időrendi sorrendjében szerepelnek. Források: és

Shefqet Vërlaci

Shefqet Vërlaci bég, albánul Shefqet Bej Vërlaci (nevének ejtése ; Elbasan, 1877. december 15. – Zürich, 1946. július 21.) albán politikus, nagybirtokos, Albánia kétszeres miniszterelnöke (1924, 1939–1941). 1920-tól a feudális társadalmi rend és birtokszerkezet védelmezőit tömörítő konzervatív nemzetgyűlési frakció vezéralakja, 1922-től Amet Zogu egyik legfőbb politikai szövetségese, egyúttal reménybeli apósa volt. Zogu bizalmasaként 1924. március 3-ától Albánia miniszterelnökeként irányította az ország politikai életét, de első kormánya sem a gazdasági krízissel, sem a zogista politikával szemben egyre határozottabban megnyilvánuló elégedetlenséggel nem tudott megbirkózni. Májusban a kormány céljaival szembehelyezkedők Fan Noli vezetésével fegyveres felkelést robbantottak ki, amely a Vërlaci-kabinet feloszlásához, majd június 10-én a júniusi forradalom győzelméhez vezetett. Zogu, Vërlaci és politikai szövetségeseik önkéntes száműzetésbe vonultak. Zogu hatalmának 1924. decemberi restaurációját követően Vërlaci is visszatért Albániába, és a köztársasági parlament felsőházának tagja lett. A politika élvonalából azonban fokozatosan kiszorult, miután pedig a királlyá koronázott Zogu 1928 végén felbontotta rangon alulinak vélt jegyességét Vërlaci leányával, becsületében megsértve az uralkodó egyik legádázabb politikai ellenfele lett. Ideje nagy részét Olaszországban töltötte, ahol politikai kapcsolatait építette ki az ország fasiszta politikusaival. Neve felmerült az 1935-ös fieri felkelés, majd az 1939-es mirditai Zogu-ellenes lázadás szervezői és pénzelői között. Miután 1939. április 7-én a fasiszta Olasz Királyság lerohanta Albániát, április 12-én Vërlacit kérték fel a kormányalakításra. Április 21-én felállt második kabinetje a két ország perszonáluniójához, az albán függetlenség elvesztéséhez vezető intézkedések végrehajtója, az olasz politikai és gazdasági hegemónia készséges kiszolgálója volt. Bár kormányának mozgásterét szűkre szabta a III. Viktor Emánuel hatalmát képviselő Francesco Jacomoni főkormányzó kézi vezérlése, Vërlaci támogatta a fasiszta Olaszország albániai politikai és katonai céljait. Az olasz megszállókkal és az akaratukat végrehajtó Vërlaci-kormánnyal szembeni ellenérzés nyomán 1940-től országszerte fokozódott a nacionalista Nemzeti Fronthoz köthető gerilla-hadviselés, 1941-től pedig a kommunista partizánok is megjelentek az albániai ellenállás hadszínterén. Bár a Wehrmacht támogatásával Olaszország a Görögország ellen vívott háborúban meg tudta őrizni Albánia területi integritását, sőt, 1941 nyarán jugoszláviai területek annektálásával megszületett Nagy-Albánia is, ezeket az eredményeket még nacionalista körökben sem tudták a fasiszta államrend széles körű támogatásává fordítani. Az egyre gyakoribb fegyveres rajtaütésekkel, ipari szabotázsakciókkal, utcai tiltakozásokkal szemben kormánya tehetetlennek bizonyult, a Vërlaci-kabinetet az ország urai 1941. december 3-án feloszlatták. A háttérbe húzódott Vërlaci ezt követően egyre kevésbé támogatta az olasz megszállást, majd lelkesen üdvözölte Albánia 1943. szeptemberi német megszállását. A kommunista hatalomátvétel elől 1944-ben külföldre szökött, 1946 júliusában egy zürichi műtőasztalon érte a halál. ## Életútja Vërlaci Elbasanban született tehetős muszlim család sarjaként, Ismail és Maitap Vërlaci gyermekeként. Apai felmenői az Oszmán Birodalom közigazgatásában vállaltak köztisztviselői feladatokat, ezzel közép-albániai szűkebb pátriájukban kiterjedt birtokokra tettek szert és a nagybirtokoscsaládok közé kerültek. Az 1840-es években a Vërlaci-földek 7500 hektáron terültek el. Albánia 1912-es függetlenné válását követően Shefqet Vërlaci 3700 hektárnyi birtok fölött rendelkezett. Szülei az ifjú Vërlacit alapiskolái elvégzése után Konstantinápolyba küldték, ahol a családi hagyományt folytatva közigazgatási diplomát szerzett. Felesége Semiramis Vrioni volt, frigyükből négy gyermek, egy fiú és három leány született: Ismail, illetve Behije, Ferzilet és Maitap. ### Politikai pályafutásának kezdete Vërlaci aktívan nem vett részt az önálló Albánia 1912-es kikiáltásához vezető függetlenségi harcokban, neve csak az ezt követő években tűnik fel az eseménytörténeti összefoglalásokban. 1914. február 21-én tagja volt annak az Esat Toptani vezette küldöttségnek, amely Neuwiedban felajánlotta a koronát a nagyhatalmak által kijelölt albán fejedelemnek, Vilmosnak. 1918 decemberében részt vett az Olaszország támogatásával megrendezett durrësi nemzetgyűlésen, amely Turhan Përmeti vezetésével ideiglenes kormányt hozott létre. 1920 januárjában megakadályozta, hogy szülővárosa, Elbasan képviselőket küldjön a világháborúban széthulló Albánia közjogi alapjait újrateremtő 1920-as lushnjai kongresszusra. Ennek oka mindössze az volt, hogy földije és régi riválisa, a szintén földbirtokos Aqif Elbasani volt a kongresszus szervezőinek egyike. A kongresszus után Vërlaci tagja lett az 1920 márciusában megalakult Nemzeti Tanácsnak. Az ország történetének első nemzetgyűlési választását követően, 1921 áprilisától a parlament konzervatív frakciójának – a köznyelvben Bégek Pártjának (Partia e Bejlerëve) vagy paradox módon Haladó Pártnak (Partia Përparimtare) nevezett formáció – vezéralakja lett, és különböző kormányfeladatokat is elvállalt. A frakció konzervatív politikai gondolkodását az oszmán hódoltság idejéből megörökölt félfeudális társadalmi modell és birtokszerkezet fenntartásának igénye, az alávetett társadalmi csoportok érdekképviseletének teljes mellőzése jellemezte. Tagjai jellemzően a földreformot ellenző földbirtokos bégek és a privilégiumaikat féltő északi törzsfők közül kerültek ki. 1922 februárjában az addig a nemzetgyűlési ellenfél soraiban politizáló Amet Zogolli (a későbbi I. Zogu király) is csatlakozott a Bégek Pártjához, és a Vërlaci holdudvarához tartozó nagybirtokosokra támaszkodva megkezdte politikai hatalma kiépítését. Szívélyes kapcsolatot alakított ki Vërlacival, egyúttal le is kötelezte, amikor 1922 folyamán eljegyezte az elbasani politikus tizennyolc éves leányát, Behijét. ### Első kormánya (1924) 1922 decemberétől Zogu vezette kormány alakította az ország életét, az 1924. januári nemzetgyűlési választás azonban a két fő szembenálló pártszövetség kiegyenlített erőviszonyait eredményezte. Bár az ellenzék vezéralakja, Fan Noli javaslatokat tett a koalíciós kormányzásra, Zogu az Iliaz Vrioni vezette függetlenségiek megnyerésével ismét maga alakított kormányt. 1924. február 23-án Zogu egy merényletben megsebesült, és két nappal később lábadozására hivatkozva bejelentette kormánya feloszlását. Lépésével nem kívánta a hatalmat átadni, csupán úgy vélte, helyesebb, ha a háttérből irányítja a dolgokat. Ennek megfelelően legközelebbi politikai szövetségesét, apósjelöltjét, Shefqet Vërlacit szemelte ki utódjául. 1924\. március 3-án a régenstanács fel is kérte Vërlacit a kormányalakításra, amit ő vonakodva fogadott el. Két nappal később, 1924. március 5-én Vërlaci a nemzetgyűlésnek bemutatta minisztereinek névsorát, és a kedvezően alakult bizalmi szavazást követően kormánya megkezdhette a munkát. Vërlaci Vrioni függetlenségi képviselőit is meghívta koalíciós kormányába, de arra ügyelt, hogy a kulcspozíciók saját embereihez kerüljenek. A kormányváltás azonban éppen Vërlaci személye miatt nem hűtötte le a kedélyeket: nem csak az volt nyilvánvaló, hogy Vërlaci mögött továbbra is a hátrébb lépett Zogu áll és valójában ő alakítja a politikát, de az is, hogy a konzervatív elbasani bég kormánya a félfeudális társadalmi rend és birtokszerkezet fennmaradásáért fog küzdeni. Az ország és kormánya pedig számos társadalmi, gazdasági, kül- és belpolitikai kihívás előtt állt. Az észak-albániai hegyvidékek 200 ezer lakójának sorsa a rossz terményhozamok és a jugoszláv határzár miatt az éhezés volt. A Nemzetek Szövetsége és az egyes államok humanitárius segítsége lényegileg nem tudott javítani a helyzeten. A déli országrészekben latifundiumokon élő parasztság nagy tömegeinek szintén a nincstelenség jutott, és a Vërlaci-kormány továbbra is mereven elzárkózott a földreformtól. Az ország pénzügyi tartalékai elfogytak, a katonaság és a csendőrség elégedetlenségét a hónapok óta elmaradt zsold szította. Bár az európai nagyhatalmak már 1913-ban rendezték az albán államhatár kérdését, Jugoszlávia és Görögország továbbra is területi követelésekkel élt, a görög hadsereg albán területeket tartott megszállva. A Vërlaci-kormány előtt álló próbatételek azonban elsősorban belpolitikai téren jelentkeztek. 1924. április 6-án Mamurras mellett meggyilkoltak két amerikai turistát. Az eset a belföldi és a nemzetközi közvéleményt egyaránt megrázta. Bár a hatóságok nagy erőkkel megkezdték a nyomozást, azok nem zárultak megnyugtató eredménnyel. Mindkét politikai erő azon volt, hogy a maga előnyére fordítsa a történteket, az így kialakult kölcsönös sárdobálásban megindult a két fő politikai erő végleges szembefordulása. A Vërlaci-kormány az ellenzék kezét látta a merényletben, amellyel narratívájuk szerint a kormányt kívánták diszkreditálni a közvélemény előtt. Az ellenzék válaszul a kormányt vádolta a nyomozati eredmények maghamisításával és azzal, hogy a háttérben álló Zogu valójában a merénylettel kívánta igazolni az erős kezű, rendpárti kormányzás szükségességét. A stabilitás érdekében április 17-én Vërlaci meghívta kabinetjébe pénzügyminiszternek az ellenzék prominens alakját, Luigj Gurakuqit, számításait azonban keresztülhúzták az április 20-ai események és következményei. Tiranában, a nemzetgyűlés épülete előtt lelőtték Avni Rustemi ellenzéki képviselőt, aki két nappal később a kórházban belehalt sérüléseibe. Az ellenzék a kormányellenes érzelmeket felkorbácsolandó Zogut sejttette a merénylet hátterében. Ellenparlamentet nyitottak a dél-albániai Vlorában, Rustemi április 30-ai vlorai temetését pedig nagy tömegeket megmozgató, hatalmas kormányellenes politikai demonstrációvá tették. Noli és politikai köre felszólította a régenstanácsot, hogy vonja meg bizalmát a Vërlaci-kormánytól, egyúttal Zogut vonják büntetőjogi felelősségre. Vërlaci külügyminiszterét, Iliaz Vrioni készült Vlorába küldeni, hogy az ellenzéki vezetőkkel tárgyaljon, de május 17-én kitört az országos fegyveres felkelés. A hadsereg egy része átállt a lázadók oldalára, május 23-a után pedig megindult a főváros elleni támadás. A fővárost mindössze 4 ezer jól képzett fegyveres védte. 1924. május 27-én Shefqet Vërlaci a nyomás alatt miniszterelnöki pozíciójáról lemondott, kormánya feloszlott, a kormánybotot külügyminisztere, Iliaz Vrioni vette át. Vërlaci ezt követően is a fővárosban maradt és a kormányerők főparancsnokaként készült Tirana védelmére, miután azonban a lázadók csaknem körbevették Tiranát, Vërlaci – Vrioni és mások társaságában – június 9-én kihajózott Durrësből és az olaszországi Bariba menekült. Az apuliai városban feldühödött albánok csoportja várt rájuk, lerohanták és kérdőre vonták a bukott kormánypolitikusokat, amiért felszámolták a parlamenti demokráciát és a földreform elszabotálásával megnehezítették a vidéki nép életét. Június 10-én a felkelők elfoglalták az albán fővárost, a júniusi forradalom győzelmével Fan Noli alakíthatott kormányt. ### Kiszorulása a politika élvonalából (1924–1939) Vërlaci az elkövetkező hónapokban azon dolgozott, hogy az olasz kormány támogatását biztosítsa Zogu hatalmának visszaszerzéséhez. Ennek során kiterjedt kapcsolati hálót épített ki az olasz vezető politikai körökkel. Távollétében 1924 decemberében a Noli-kormány bírósága Zoguval és több más zogista politikussal együtt Vërlacit polgárháború szítása és testvérgyilkosság vádjával halálra és teljes vagyonelkobzásra ítélte. Ez azonban már a végóráit élő Noli-adminisztratúra utolsó kétségbeesett, szimbolikus politikai aktusa volt, Zogu 1924 decemberében jugoszláv katonai segítséggel restaurálta hatalmát. Vërlaci is visszatért az országba, és az 1925 júniusában felállt köztársasági nemzetgyűlés felsőháza, a szenátus tagja lett. Vërlaci továbbra is a tőle megszokott konzervatív alapállásból politizált, de néhány év elteltével kapcsolata Zoguval megromlott. 1927. december 13-án Tiranában merényletet kíséreltek meg Vërlaci ellen, a reguláris albán hadsereg gyalogos-egyenruhájába öltözött fegyveresek nyitottak tüzet autójára. Két kísérőjét megölték, Vërlaci azonban sértetlenül úszta meg az incidenst. Az olaszok speciális védőőrizetet biztosítottak protezsáltjuk számára, a pár hónappal korábban meggyilkolt Ceno Kryeziuhoz kapcsolható emberekhez vezettek el a szálak, a nyomozás azonban nem zárult megnyugtatóan. Egy brit diplomáciai forrás szerint felmerült a gyanú, hogy a merénylet hátterében Zogu állt felbujtóként, aki így akart szabadulni a számára kellemetlenné vált jegyességtől és Vërlaci apósjelöltségétől. A sikertelen Vërlaci-merénylet utáni évben, Zogu királlyá koronázását követően, 1928. december 1-jén az újdonsült uralkodó hivatalosan is felbontotta több éves, de immár rangon alulinak tartott jegyességét Behije Vërlacival. Ezt követően a két ember közötti kapcsolat fokozatosan gyűlölködésbe fordult, a becsületében megsértett Vërlaci az 1920-as évek végén már Zogu legádázabb politikai ellenfelei közé tartozott. Az elkövetkező évtizedben Vërlaci bár továbbra is tagja volt a nemzetgyűlésnek, kormányfeladatot nem vállalt, és ideje nagy részét Olaszországban töltötte. Bár a hatóságok bizonyítani nem tudták, Vërlaci ellen 1935-ben felmerült a gyanú, hogy ő szervezte és pénzelte az 1935. augusztus 14-én kitört, de gyorsan levert Zogu-ellenes fieri felkelést. Hasonlóképpen felmerült a neve az Albánia olasz megszállását két nappal megelőzően Mirditában kitört, Gjon Markagjoni vezette felkelés szervezői között. ### Második kormánya (1939–1941) A fasiszta Olasz Királyság hadserege 1939. április 7-én lerohanta Albániát. A megszállók április 12-én összehívták az alkotmányozó nemzetgyűlést, amely még aznap Shefqet Vërlacit kérte fel kormányalakításra, aki az eltelt évtizedben jó kapcsolatokat épített ki az olasz politikai vezetéssel. Bár Vërlaci készségesen vállalta a feladatot, a kabinet megalakítása nehézségekbe ütközött, a felkért politikusok húzódoztak az idegen hatalom kiszolgálásának gondolatától. A kormánynévsor április 21-én lett végleges, Vërlaci hat minisztere olaszszimpátiájukról ismert politikusok közül került ki. Miniszterelnöki pozíciójával párhuzamosan Vërlaci irányította a közmunkaügyi tárcát, tagja volt a fasiszta alkotmányozó nemzetgyűlésnek, az áprilisban megalakult Albán Fasiszta Pártnak, később pedig a törvényalkotó hatalmi szervként működő Fasiszta Korporatív Főtanácsnak is. A kormány első feladata a két ország perszonáluniójának végrehajtásában, végeredményben a fasiszta albán bábállam kialakításában való közreműködés volt. Jóllehet, a Vërlaci-kabinet nem annyira saját elhatározásából, mint az olasz megszállók, Francesco Jacomoni főkormányzó és Galeazzo Ciano olasz külügyminiszter rákényszerített akaratából cselekedett, ugyanakkor Vërlaci nem emelte fel hangját az intézkedések ellen, nyilvános megszólalásaiban pedig támogatásáról biztosította a fasiszta Olaszország céljait. 1939. április 16-án Vërlaci miniszterelnök küldöttséget vezetett Rómába, hogy ünnepélyes körülmények között átnyújtsák az albán koronát III. Viktor Emánuelnek. Április 20-án életbe lépett a két ország vám- és kereskedelmi uniója, június 3-án pedig megszűnt az önálló albán külügyminisztérium is. Ugyancsak június 3-án vehette át Vërlaci az uralkodótól Albánia új, fasiszta típusú alkotmányát, majd sor került az albán fegyveres erők, csendőrség és határőrség önállóságának megszüntetésére is. Az olasz igazgatás kiépülésében tanúsított érdemei elismeréseként Vërlacit 1939. június 3-án az olasz szenátus tagjává választották. A megszállás első hónapjaiban bezáratták az ország valamennyi iskoláját, majd megindult a fasiszta szemléletű állami tanterv kidolgozása. Valamennyi nyugati szervezetet és csoportot, legyen a tevékenysége akár humanitárius vagy tudományos, kitiltották az országból. Eközben az ország hivatalainak, intézményeinek, szervezeteinek és cégeinek irányítását az országba érkező 30-40 ezer olasz szakértő vette át, megindult Albánia ásványkincseinek és mezőgazdasági potenciáljának gazdasági célú kiaknázása. Albánia gyarmatosítását a nyugati kormányok alapvetően rezignáltan szemlélték, hivatalos tiltakozásra nem került sor. Albánia politikai és gazdasági gyarmatosítása mellett a megszállást követően rögtön megindult az olasz hadtestek áthajózása is, és 1940 augusztusára már 120 ezres olasz hadsereg tartózkodott albán földön. A hatalmas haderő összpontosításának elsődleges oka az olasz vezetés következő katonai célja, Görögország elfoglalása volt. Az 1940. október 28-án kitört olasz–görög háború azonban a nagy túlerőben lévő, de demoralizált olasz hadsereg számára kudarcot hozott. A heves ellentámadásba lendülő görögök a frontvonal teljes hosszában visszanyomták az agresszorokat, és 1940 decemberében a háború már Albánia területén zajlott. Az olaszok oldalán két albán zászlóalj is harcolt, de a nagy arányú dezertálás miatt hamarosan visszavonták őket a frontvonalról, emellett a dél-albániai lakosság eleinte fegyverrel segítette a görögök harcát. Az olasz katonai helyzetet végül a Jugoszláviát 1941. április 6-án lerohanó náci Németország hadserege mentette meg, a Wehrmacht és az olasz hadsereg együttes nyomása alatt a görög hadsereg összeomlott, és 1941. április 23-án letette a fegyvert. A tengelyhatalmak Görögországgal szemben elért győzelme után, 1941. június 29-én albán többségű jugoszláviai területeket csatoltak Albániához: az Ulcinj és Bar közötti montenegrói partvidéket; Gusinje környékét; Koszovó és Metohija vidékét; Macedónia északnyugati körzeteit a Šar-hegység és az Ohridi-tó között. Albánia területe 15 ezer km2-rel, lakossága 850 ezer fővel növekedett. A Vërlaci-kormány céljai igazolásaként kommunikálta Nagy-Albánia megszületését, és kiépítette közigazgatását az annektált területeken. Különösen Koszovó és Nyugat-Macedónia albán lakossága lelkesen fogadta a fejleményeket, jelentős részük támogatta az anyaország politikai céljait. Az albánok nagy része ezzel szemben ellenségesen viszonyult az olasz megszállók és a Vërlaci-bábkormány tevékenységéhez. A megszállást követő hetekben kialakult a passzív ellenállás kultúrája, 1939 júniusában megalakult a fegyveres ellenállást szervező Nemzeti Front. 1939 végéig megsokasodtak az utcai demonstrációk és a sztrájkok, majd különösen Észak-Albániában kitörtek az első fegyveres konfliktusok a helyiek és a megszálló alakulatok között. 1940 közepére a Mirditában és Mat vidékén szervezett gerillaakciók már súlyos veszteségeket okoztak az olasz megszállók soraiban. A megsokasodott belpolitikai és katonai problémák, valamint a kormány általános népszerűtlensége miatt Vërlaci 1941 januárjában már kabinetje feloszlatását tervezte, de Mussolini nem fogadta el a lemondását. Az ezt követő időszakban, különösen a görögök felett aratott olasz katonai győzelem után azonban az ellenállási mozgalom már országos méreteket öltött. 1941. május 17-én Vasil Laçi sikertelen merényletet hajtott végre az országban tartózkodó III. Viktor Emánuel és a kíséretében tartózkodó Vërlaci ellen. 1941 áprilisában Abaz Kupi és társai fokozták az észak-albániai gerillatevékenységet, majd a déli országrészben is egyre többet lehetett hallani a nacionalista gerillaakciókról. Az ország középső részén 1941 nyarától az ország első, Myslim Peza vezette kommunista partizáncsapata hajtott végre akciókat a megszállók ellen, majd 1941. november 8-án megalakult az albán ellenállás második ütőképes szervezete, az Albán Kommunista Párt is. 1941 őszére már kezelhetetlenné vált a helyzet, rendszeressé váltak az olasz konvojok és laktanyák elleni támadások, szabotázsakciók nehezítették a termelést. Október 28-án a kommunista Enver Hoxha szervezésében vérbe fojtott antifasiszta tüntetésre került sor Tiranában, az ezt követő hónapban azonban az ország nagyvárosaiban rendre nagy tömegeket mozgattak meg az antifasiszta megmozdulások, tüntetések (Korça, Gjirokastra, Vlora, Shkodra, Gjakova). A novemberi belpolitikai események a Vërlaci-kormány egyébként is kedvezőtlen megítélését végképp megrendítették. 1941. december 3-án lemondatták, kabinetjét feloszlatták, és Mustafa Kruja kapott megbízást a kormányalakításra. ### Emigrálása és halála 1943 februárjában Ciano külügyminiszter már azt jegyezte le dühösen naplójában, hogy többé egykori leghívebb emberük, Vërlaci sem látszik támogatni a céljaikat. Olaszország 1943. szeptemberi kapitulációját követően Vërlaci is örömmel üdvözölte a Wehrmacht Albániát megszálló csapatait. 1944 áprilisában a brit hírszerzés kísérletet tett arra, hogy az egykori albán quislingkormányok vezetőit, köztük Vërlacit antikommunista egységfrontba kovácsolja, de kísérletük nem járt sikerrel. 1944 nyarán Vërlaci ugyan valóban pénzelt egy fegyveres alakulatot, amely a Nemzeti Front és a Törvényesség fegyvereseivel együtt harcolt a kommunista partizánok ellen. A kommunista dominanciájú Nemzeti Felszabadítási Mozgalom katonai előretörését látva Vërlaci 1944 novemberében 100 ezer albán frankot fizetett a megszálló hatóságoknak azért, hogy németországi letelepedését biztosítsák. Svájcban bankszámlát nyitott, amelyen magánvagyonából nagy összeget helyezett el, amelyből a kommunista hatalomátvétel elől Nyugatra szökött albánok életkezdési támogatását biztosította. A világháború lezárultával az olasz fővárosban, Rómában telepedett le. Az albán kommunista különbíróság távollétében háborús bűnök vádjával halálra ítélte. Vërlaci ekkor már tüdőrákban szenvedett. Egy barátja meggyőzte az orvosi kezelés fontosságáról, és Vërlaci egyik leányával együtt Zürichbe utazott, hogy operációnak vesse alá magát. A művelet során azonban túl sok vért veszített, hatvannyolc éves korában a műtőasztalon halt meg. A római protestáns temető 1537-es parcellájában hantolták el, sírja ma is ott található. ## Emlékezete Vërlacit második, 1939 és 1941 közötti kormányzása kapcsán a történetírás az olaszok bábjaként, Albánia fasizálódásának készséges végrehajtójaként tartja számon. Kétségtelen, hogy Vërlaci miniszterelnökként nyilvánosan nem emelte fel hangját Albánia fasizálódása ellen, sőt, egyetértéséről és támogatásáról biztosította az olasz politikai és katonai célokat. 1939. május 24-ei nyilvános beszédében például lelkes szavakkal üdvözölte a perszonáluniót, az albán fegyveres testületek önállóságának megszűnését, a fasiszta Olaszországban az albán érdekek eminens képviselőit, az albánok „legrégibb testvéreit” láttatta. Beszédét az „Éljen sokáig a király, éljen sokáig a két testvérnép, éljen sokáig a Duce, szövetségünk összekovácsolója!” felkiáltással zárta. Kormányzása szimbolikus aktusokban sem szűkölködött. 1939. április 21-én például tiszteletbeli állampolgárságot adományozott Benito Mussolininak, Galeazzo Ciano külügyminisztert pedig Tirana díszpolgárává tette. Buzgósága nemegyszer már a megszálló hatóságoknak is sok volt. Amikor 1939 decemberében Vërlaci azzal a javaslattal fordult Cianóhoz, hogy az emigrációban élő I. Zogu király ellen merényletet szervezzenek, Mussolini a tervek azonnali elvetésére adott utasítást. 1941 októberében Vërlaci arra készült, hogy az albániai olasz csapatok korábbi főparancsnokának, Ugo Cavallero tábornoknak érdemei elismeréseként 1000 hektárnyi földet adományoz fieri birtokaiból, de az ötletet még Ciano külügyminiszter is őrült túlzásnak nevezte. Pietro Cuaroni olasz konzul jelentéseiben szintén arról számolt be, hogy Vërlacit őszintén elkötelezettnek látta az ország fasiszta jövője kapcsán, aki hitt abban, hogy Olaszország felvirágoztatja Albániát, és hogy ebben a folyamatban személye és kormánya is kulcsszerepet játszik. Galeazzo Ciano külügyminiszter ugyanakkor tartott Vërlaci alkalmatlanságától, naplójában goromba és keresetlen modorú embernek írta le, aki még sok fejfájást fog nekik okozni. Azt is hangoztatta, hogy ha 1939 áprilisában jól ismerte volna Vërlacit, soha nem egyezett volna bele miniszterelnöki kinevezésébe. Az albán politikai körök haladóbb képviselői, bár elismerték, hogy Vërlaci anyanyelvén kívül folyékonyan beszélt törökül és olaszul, nyers, műveletlen embernek tartották, aki a fáma szerint otthonában egyetlenegy könyvet sem tartott. A brit hírszerzési források szintén nem voltak jó véleménnyel Vërlaciról, egy 1945. áprilisi összefoglalójuk „régimódi, korrupt és erkölcstelen” politikusként jellemezte őt.

Ruróni Kensin

A Ruróni Kensin (, Ruróni Kensin: Meidzsi Kenkaku Rómantan, „Romantikus kardforgató történet a Meidzsi-korból”) Vacuki Nobuhiro történelmi témájú sónen mangasorozata. A képregény eseményei a Meidzsi-kor korai szakaszában játszódnak Japánban. A történet főszereplője egy kitalált orgyilkos, Himura Kensin, aki vándorként járva Japánt segít a rászorulókon. Vacuki kitér arra, hogy szeretett volna egyedi, komolyabb tónusú sónen mangát készíteni, és ezért választott főszereplőnek éppen egy hajdani orgyilkost. Később Vacuki eltökélte, hogy a történetet mégis boldog befejezéssel zárja le. Döntésében közrejátszott a célközönség, a manga ugyanis tinédzsereknek készült. A manga a Shueisha kiadó Súkan Sónen Jump antológiájában futott 1994. szeptember 2-ától 1999. november 4-ig. A sorozat 28 tankóbon kiadást, majd évekkel később egy 22 kötetes kanzenban újranyomást is megélt. A Studio Gallop, a Studio Deen és az Aniplex készített a mangából egy anime feldolgozást, melyet 1996. január 10-től 1998. szeptember 8-ig vetített a japán televízió. Emellett egy egész estés film, két OVA-sorozat és élőszereplős filmsorozat is készült belőle. Sizuka Kaoru írónő három light novelt írt a mangához, amiket szintén a Shueisha adott ki. Pár videójáték is készült a sorozatból, többek közt PlayStationre és PlayStation 2-re. Angolul a mangát a Viz Media adta ki 2003. október 7. és 2006. július 5. között. Ezt a változatot adta ki minimális módosításokkal a Victor Gollancz Ltd. az Egyesült Királyságban. Észak-Amerikában a sorozat DVD-it a Media Blasters adja ki. Az Egyesült Államokban az animesorozat első két évadát a Cartoon Network vetítette le a Toonami blokkjában, a harmadik évadot már DVD-n jelentették meg. Az angol nyelvű OVA változatokat és a filmet Samurai X címmel forgalmazták, noha a DVD változatokon megmaradtak az eredeti címek. A Viz Media kiadta az első light novelt is. Az amerikai kontinensen és a PAL területeken nem jelent meg a sorozat egyetlen videójáték adaptációja sem. A Ruróni Kensin nagy sikert aratott Japánban, az Egyesült Államokban, Brazíliában és Európában. 2007-ig a mangából több mint negyvenmillió darab talált gazdára csak Japánban, és az anime változat többször is szerepelt a japán televíziózás 100 legnézettebb műsora között. A kritikai visszajelzések is pozitívan írtak a sorozat szereplőiről és a grafikáról. Az OVA részek is hasonló fogadtatásban részesültek az animáció minősége és az aláfestő zenék miatt. A mangát Magyarországon a MangaFan Kiadó adja ki 2007-től. A kötetek a japánnal megegyező olvasási irányban, levehető borítóval jelennek meg. Sem az anime, sem az OVA-sorozat nem kerültek bemutatásra Magyarországon, az élőszereplős filmeket a Netflix mutatta be 2021 nyarán magyar felirattal. ## Cselekmény A történet 1878-ban, a Meidzsi-kor 11. évében veszi kezdetét, amikor Himura Kensin megérkezik Tokióba. Véletlen belebotlik Kamija Kaoruba, a Kamija kassin-rjú mestertanoncába. A lány egy gyilkost üldöz, aki Hitokiri Battószainak adja ki magát, és a nyílt utcán rendez mészárlásokat. Kaorunak becsületbeli ügye, hogy megállítsa a gyilkost, aki az édesapja által megalapított vívóiskola nevében pusztít. Egy nappal később a gyilkos és a bandája megtámadja a dódzsót, és könnyűszerrel legyőzik a lányt. Ekkor derül ki hogy Kaoru házvezetője, Hiruma Kihei összejátszik a támadókkal, célja pedig az iskola területének megszerzése. Kensin menti meg Kaouru életét, és felfedi, hogy valójában ő a rettegett Battószai. Ennek ellenére Kaoru ragaszkodik hozzá, hogy a vándor vele maradjon. A dódzsó később kibővül a szamuráj származású Mjódzsin Jahikóval, a Szekihótai nevű szervezet tragédiáját magán viselő Szagara Szanoszukéval és az orvoslásban jártas Takani Megumival. Kensin többször kényszerül szakabatója – fordított élű kardja – használatára. Harcba száll egy másik hitokirivel, a Kurogasza álnéven gyilkoló Udó Dzsin-ével. A harc során Kensin kis híján megszegi esküjét, miszerint soha többé nem öl meg senkit. Dzsin-e végül öngyilkosságot követ el. Kensin megütközik az Onivabansú nevű kémekből álló szervezet több tagjával és a vezetőjükkel is, Sinomori Aosival. Megakadályozza Szanoszuke és barátja, Kacu robbantásos merényletét a Meidzsi-kormány ellen, és legyőzi a háborús korszakot feltámasztani vágyó Iszurugi Raidzsútát. Megütközik Szaitó Hadzsimével is, ki a bakumacu alatt a legnagyobb ellenlábasa volt, a harcuk azonban félbeszakad. Az anime változatban Kensin több ellenféllel is szembekerül. Miután tudomást szerez utódjáról, Sisio Makotoról és a Japán meghódítására szőtt terveiről, úgy gondolja, hogy ezek a tervek veszélyeztetik barátai életét. Ezért Kiotóba tart, hogy szembeszálljon Sisio Makotóval. Kensin kérése ellenére barátai is Kiotóba mennek, hogy segítsék Kensint. Kensin végül megküzd Sisióval, aki saját lángjai martalékává válik. Az anime eddig dolgozza fel a manga eseményeit. Miután Kensin és társai hazatértek Tokióba, Kensin saját sógorával, Jukisiro Enisivel kénytelen szembenézni, aki bosszút akar állni nővére halálért az egykori hitokirin. Egy sikertelen merénylet után Kensin felfedi féltve őrzött múltját barátainak, és elárulja, hogy volt egy felesége, Jukisiro Tomoe. A nő egy Hitokiri Battószai elleni merénylet résztvevője volt. Tomoe akkor még gyűlölte Kensint, mert az végzett a vőlegényével. Hogy leplezzék magukat a Sinszengumi vagy más sógunpárti szervezetek tagjai előtt, Tomoe és Kensin összeházasodtak. Tomoe végül beleszeretett Kensinbe. A nőt saját megbízói használták túszként, hogy csapdát állíthassanak Kensinnek. Kensin nem számolva a következményekkel, az emberrablók nyomába eredt. Hogy megmentse férjét egy halálos kimenetelű döféstől, Tomoe feláldozta magát. Saját magát a rablóvezér és Kensin közé vetette. Kensin akaratlanul is a feleségét ölte meg. Tomoe saját késével sebzi meg Kensin arcát, ezzel – és a vőlegénye által okozott korábbi vágással – kialakítva a kereszt alakú sebhelyet a hitokiri arcán. Enisi elrabolja Kaorut, és elhiteti Kensinnel, hogy megölte. Miután kiderül, hogy Kaouru életben van, Kensin, Jakiko, Szanoszuke, Szaitó, Aosi és Megumi a megmentésére sietnek. Miután Kensin legyőzte Enisit, Kaoruval visszatérnek Tokióba. Öt év elteltével Kensin megtalálta a keresett békét, és Kaouruval is összeházasodott. Született egy fiuk is, Himura Kendzsi. A Ruróni Kensin: Szeiszóhen című OVA-ban, ami évekkel a manga története után játszódik, folytatódnak az események. Kensin ismét vándorol, hogy embereket védjen meg Japán-szerte. Az első kínai–japán háború végeztével Kensin egy halálos betegségnek esik áldozatául. Szanoszuke talál rá Kensinre, és Kaoruhoz viszi. Kensin Kaoru karjai között, csöndben lép át a túlvilágra. Mivel Vacuki nemtetszését fejezte ki az OVA befejezése miatt, ezért sok rajongó nem tekinti a történet hiteles folytatásának. ## A sorozat megszületése és az alkotói folyamat Mielőtt sorozatszerűen kiadták volna a manga fejezeteit, először egy pár apró fejezetből álló mini-sorozatot közölt le a Súkan Sónen Jump Special 1992-től 1993-ig. Ezek egymástól független történetek voltak, a címük pedig Ruróni – egy kardforgató története a Meidzsi-romantika korából volt. A történetek közül az egyik állt legközelebb a később elindult sorozathoz, amiben a még névtelen Himura Kensin megmenti a Kamija dódzsó lakóit egy bűnbárótól. Vacuki elmondásai alapján ez a fejezet összhangban van a „Megumis fejezettel”, és tekinthető egyben a manga pilot fejezetének is. Ezt a kis történetet később a manga harmadik kötetének részeként adták ki újra. Vacuki bevallása szerint a Ruróni Kensin végső formájában nem egészen ő rajta múlott. Mivel „nehéznek” találta a történelmi témájú történetek írását, ezért szeretett volna egy jelenben játszódó sorozattal foglalkozni. Mikor azonban a szerkesztő beszélt Vacukival, kérte hogy írjon egy új, történelmi témájú történetet. Vacuki a Bakumacu korában helyezte el a cselekményt, hasonlóan Tomita Cuneo Szugata Szansiró és Siba Rjótaró Moejo Ken című regényéhez. Vacuki több címmel is kísérletezett, mint például Nisin Kensin, Jorozuja Kensin, valamint a „ruróni” és a „kensin” variációi, eltérő kandzsikkal. Másfél évvel később leközölték a második Ruróni történetet, amelyben Kensin egy gazdag lány, Raikódzsi Csizuru életét menti meg. Vacuki visszaemlékezéseiben azt írja, hogy nehezére esett a cselekményt 31 oldalba belesűrítenie. Azt mondta, „mindent beleadott”, de a Ruróni Kensin első kötetének kézbevétele után mégis elégedetlen volt. Vacuki azt írta, hogy az első Ruróni – egy kardforgató története a Meidzsi-romantika korából története kritikákkal és vagy 200 levéllel gazdagította. A második Ruróni történetet Vacuki „mellékszálnak” tartja. Ezt a történetet a sorozat első kötetének részeként adták ki újra. Gyerekkorában Vacuki maga is kendózott, ez inspirálta őt a sorozat elkészítésére. Habár a Ruróni Kensin előtt is sok one-shot mangát készített, elmondása szerint maga a sorozat az Újhold a háború idején (戦国の三日月 Szengoku no Mikazuki) című mangája továbbgondolása, amely bemutatja Kensin és mestere kitalált harci vívóstílusát, a Hiten micurugi-rjút. Pár szereplőjét olyan területek és helységek után nevezte el, ahol maga is élt korábban. Ilyen Makimacsi Miszao nevében a „Makimacsi” és Szandzsó Cubame is. Mindketten niigatai helyekről lettek elnevezve. Mivel rajongott a Sinszengumiért, Vacuki több szereplője megalkotásához a szervezet tagjainak személyiségét használta fel. Ez azonban újabb nehézségeket okozott neki, különösen a Szekihótai vezérének, Szagara Szózó jellemének visszaadásával voltak gondjai. Ezután eldöntötte, hogy nem fog ragaszkodni az eredeti Szaitó Hadzsime jelleméhez, amikor megalkotja a szereplőt. Habár Vacuki teljesen elégedett volt Szaitó jellemével, a Sinszengumi pár japán rajongója szerint túlságosan is szadistává tette őt. Amikor Kensin vezekléséről kérdezték, Vacuki megemlítette, hogy fiatal korában sódzsót olvasott, és ez hatással volt a Ruróni Kensinre. Hozzátette, hogy egy más képregényektől eltérő történetet akart kitalálni, ezért is alkotta meg Kensint úgy, hogy ne legyen se jó, sem pedig gonosz. A hetedik kötettől a sorozat története komolyabb tónusúvá vált az összecsapásoktól, amit úgy kommentált, hogy ezt az a sódzso manga ihlette, amit olvasott. A történet írása közben Vacuki eredetileg azt tervezte, hogy Kamija Kaoru meghal, de végül életben hagyta, mert boldog befejezést szánt a mangának, hisz a manga tinédzsereknek készült. Vacuki inkább tartja magát „bolondnak”, mint „hevesnek”, mert a „Meidzsi kardforgató történet” szinte teljesen „Meidzsi szappanoperává” változott. Vacuki a sorozatnak a Súkan Sónen Jump magazinban való elindulásához nem fűzött nagy reményeket. Harminc fejezettel akarta lezárni a sorozatot, egy a 7. kötet végén olvasható befejezéssel, mikor Kensin elhagyja Tokiót és Kiotóba vándorol. Az eredeti befejezés szerint Kensin ellenségei Kiotóból küldtek volna orgyilkosokat, hogy végezzenek vele. Mikor az Onivabansú bekerült a történetbe, Vacuki azt mondta, hogy a történet még folytatódik egy darabig mert tucatnyi fontos szereplőt épített bele a történetbe. A sorozat futása közben készült egy felmérés, melyből kiderült hogy a sorozat nagyon népszerű lett. Mikor a sorozat eljutott a 7. kötethez, Vacukinak azt javasolta a főnöke hogy kezdjen el egy hosszú ideig tartó történetszálat, így alakult ki Kensin és Sisio Makoto párharca. A „Kiotói történet”-et eredetileg egy évesre tervezték, mégis másfél év után lett vége. Ebben a fejezetben fejlődik Kensin olyan szereplővé, akit Vacuki elképzelt, ahol Kensin gyenge pontok nélkül harcolhat, és ahol nem kell megvédenie senkit önmagán kívül. Vacuki úgy érezte, hogy a rajzolási stílusa sokat fejlődött ebben a fejezetben, hisz mindent meg tudott rajzolni, amit akart. A manga utolsó szakaszát, a „Dzsincsú-történetet” sokkal rövidebbre tervezték, ám végül a maradék 11 kötetet ez a történetszál tette ki. Ezt a szálat Vacuki már a sorozat kezdése előtt megírta, mert tudnia kellett, hogy Kensin honnan szerezte az arcán lévő kereszt alakú sebhelyet. Vacuki tervezett egy hokkaidói fejezetet is, de helyette inkább egy másik mangán kezdett el dolgozni. A manga kilencedik kötetének megjelenésekor kezdte el vetíteni a japán televízió az anime adaptációt. Sok rajongó kérte, hogy készüljön anime a mangából, és Vacuki is jó ötletnek tartotta, mivel a manga is elég „animeszerű” lett. Aggódott azonban amiatt, hogy az egész sorozat túl hirtelen vette kezdetét, és az anime készítőinek szigorú ütemtervet kellett követniük. Ugyanebben a kötetben beszélt arról, hogy csak minimálisan vett részt a rajzfilmsorozat készítésében, mert a manga kiadása szinte teljesen lefoglalta, ráadásul az ütemterve is eltért az anime készítőinek ütemezésétől. Vacuki azt mondta, hogy lehetetlenség a mangát az anime sebességével készíteni, úgyhogy elégedett volt az anime változattal, amíg hozza az elvárt színvonalat. Vacuki úgy nyilatkozott az anime első részeiről, hogy a végeredmény „jobb lett, mint ahogy azt elképzelte”, és látni hogy „szorgalmas és büszke emberek dolgoznak rajta”. Viszont kritizálta a feliratok időzítését és az Udó Dzsin-és történet feldolgozását. Vacuki szerint a történetnek nem kellett volna teljesen kitöltenie két epizódot. Vacuki konzultált az anime rendezőjével, aki azt ígérte, hogy a folytatás már jobb lesz. Vacuki csalódott volt, amikor meghallotta, hogy nem a hangoskönyven is hallható színészek kölcsönzik Kensin és Szanoszuke hangját. A Kensint szinkronizáló Ogata Magumit lecserélték Szuzukaze Majóra, míg a Szanoszukét szinkronizáló Szeki Tomokazu helyére Ueda Júdzsi került. Sok rajongó Ogata Magumit Szeta Szódzsirónak képzelte el, de Vacuki jobban örült volna, ha Makimacsi Miszaót játszaná, mert véleménye szerint jobban áll neki a „makacs lány” szerep, mint a „szépfiú”, és a színésznő is nagyobb kihívásnak tartja a Miszao-féle szerepeket. Vacuki szerette volna, ha a hangoskönyven hallható színészek közül többen is szerepet kapnak az animében, ez azonban nem így alakult. Vacuki azzal magyarázta ezt a döntést, hogy az anime változatban nagyobb vállaltok működtek közre, mint akik a hangoskönyvet készítették, így az „ipari hatalom szerkezetének keze elérte a sorozatot”. Az anime-sorozat második évadjában felbukkantak olyan epizódok, amelyek nem szerepeltek a mangában. Vacuki is tudatában volt annak, hogy sok rajongó nem kedveli ezeket az epizódokat, de az ő szemszögéből nézve izgalmas volt, mert valaki más Kensinjét láthatta. Vacuki úgy vélte, hogy az anime változat készítői „mindent beleadnak”, és hogy a második évadban „jobban kihasználhatják a tehetségüket”. ### Történelmi háttér Tojotomi Hidejosi, a Japánt uralma alatt egyesítő paraszti származású hadvezér 1588-ban megtiltotta a parasztoknak a fegyverviselést, ezzel a szamurájok kasztját téve az egyedüli harcos réteggé. Halála után Tokugava Iejaszu legyőzte a még gyermek örökösét, és japán sógunja lett. A Tokugava-sógunátus 1639-ben adta ki a Zárt ország rendeletet, amely elszigetelte Japánt a világ többi részétől. A hadakozó fejedelemségek korának vége után a szamurájokra már nem volt szükség a harcokban, és a párbajok betiltása után képességeiket sem tudták fejleszteni vagy gyakorolni. Az éppen elégségesen kiszámított díjazás miatt egyre nagyobb nyomorba kerültek, egyesek még kardjaikat is zálogba adták és helyette bambuszt raktak a hüvelyébe. Matthew C. Perry amerikai hajóskapitány 1853-as érkezése erőszakkal nyitotta meg az országot a nyugati eszmék előtt. Ezzel beköszöntött a bakumacu, a Tokugava-sógunátus utolsó időszaka. A külföldiek érkezésével az idegenellenes eszmék egyre inkább erőre kaptak, és a nyugati „barbárokkal” szemben mutatott gyengeség okozta végül a sógunátus bukását. A Tokugavák már nem tudták megakadályozni, hogy a daimjók nyugati fegyvereket és lőszereket vásároljanak és ismét összegyűljenek Kiotóban, a régi fővárosban. A sógunátust lázadások rázták meg, és végül 1868-ban a tartományok is ellene fordultak, és a Bosin-háborúban megbuktatták a rendszert, visszaállítva a császár régi hatalmát. Az új állam hamar centralizálttá vált, és a nyugati eszmék felé fordult, ami pontosan ellentétes volt sokak korábbi céljaival (jelszavuk az volt „tiszteld a császárt és űzd ki a barbárokat”). A szamurájokat egyre inkább a múlt részének tekintették, kasztjukat 1872-re felszámolták. A szamurájok több tartományban is felkeltek az új rend ellen, ám a hátultöltős puskákat használó császári csapatok rendre vereséget mértek rájuk, ezzel biztosítva a császárság stabilitását és Japán modernizációját. ## Médiamegjelenések ### Manga A Ruróni Kensint Vacuki Nobuhiro írta is rajzolta. Az első fejezet 1994-ben jelent meg a Súkan Sónen Jump című mangamagazinban, az utolsó pedig 1999-ben. A manga 255 fejezetét 28 kötetbe sűrítették össze. Az első kötet 1994. szeptember 4-én, a huszonnyolcadik pedig 1999. november 4-én jelent meg. A mangát a Shueisha 2006 júliusában újra kiadta kanzenban formában, 22 kötetes terjedelemmel. Vacuki a sorozat befejezése után készített egy extra fejezetet a mangához, Jahiko no Szakabató (弥彦の逆刃刀 ’Jahiko fordított kardja’) címmel. Ezt az utolsó kanzenban kötetben publikálták, nem része a tankóbon kiadásnak, de az európai változatok nagy részében a 28. kötet részeként jelent meg. A mangát angol nyelven a Viz Media kezdte el kiadni Észak-Amerikában, 2003. október 7-től. Eleinte a köteteket szabálytalan időközönként adták ki, de a 7. kötettől ráálltak a havi megjelenésre, a jó eladások és a fogyasztói visszajelzések miatt. A Viz a manga utolsó, angol nyelvű kötetét 2006. július 5-én adta ki. A Jahiko no szakabató azonban nem képezte a 28. kötet részét, helyette Vacuki másik mangájából, a Buszó Renkinből tartalmazott egy fejezetet. A Jahiko no Szakabató angolul először az amerikai Shonen Jump magazinban jelent meg 2006-ban. A Viz 2008 januárjában újra kiadta a mangát, ezúttal háromkötetes wideban formában, az úgynevezett „VIZBIG” változatban, melyből egy kötetbe sűrítettek háromkötetnyi mangát. A VIZBIG változat utolsó kötetében adták ki a Jahiko no Szakabatót és Vacuki Haru ni Szakura (春の桜 ’Cseresznyevirágok Tavasszal’) című one-shot mangáját, ami elmeséli, mi történt a szereplőkkel a sorozat vége után. A Viz az angol kiadásban meghagyta a japán nevek keleti névsorrendjét, arra hivatkozva, hogy a Ruróni Kensin egy történelmi manga. Magyarországon a MangaFan kezdte el kiadni a mangát 2007-től. A mangában található japán neveket, kifejezéseket a kiadó magyaros átírással romanizálta. Mivel a manga viszonylag új cím volt a magyar olvasók számára – az anime változatot nem adták le Magyarországon –, az átírást nem fogadták olyan ellenségesen, mint a Naruto esetében. A magyar kiadás levehető borítóval jelent meg, és bár a kiadó kéthavonta tervezte megjelentetni a manga köteteit, a gazdasági válság miatt ezt az ígéretüket nem tudták tartani. Míg a mangából 2008-ban négy kötet jelent meg, addig 2009-től évi két kötet jelent meg a sorozatból. Magyar kiadásban 16 kötet jelent meg összesen, az utolsó 2015-ben. ### Anime Az anime változatot Kazuhiro Furahasi rendezte, és a Fuji TV vetítette, 1996. január 10-től 1998. szeptember 8-ig. Az utolsó, 95. részt nem adta le a TV, de a sorozat VHS és DVD kiadásain rajta volt bónuszként. Az elsőtől a 66. részig a Studio Gallop, a 67. résztől a pedig a Studio Deen készítette. A sorozat részeit kétszer is kiadták DVD-n. Mindkét esetben egy lemez négy epizódot tartalmazott, és meg lehetett vásárolni három, díszdobozos változatban. Még 1999-ben a Sony megpróbálta az Egyesült Államokban vetíteni a Ruróni Kensint angol nyelven és Samurai X címmel, de a próbálkozás sikertelen volt. Később a Media Blasters vásárolta meg a jogokat és vetítette le az animét az USA-ban, illetve adta ki a sorozatot DVD-n. A sorozatot a Cartoon Network Toonami blokkjában mutatták be 2003. március 17-én, de csak a második évadig adták le. A harmadik évadot – a 63-tól a 95. részig – DVD-n adták ki. Az animét az amerikai kiadó 22 DVD-re sűrítette, a japán verzióhoz hasonlóan lemezenként négy résszel. Ez alól a 22. lemez kivételt képezett, mert az utolsó DVD-re öt rész került. Az évadokat később három díszdobozos „bento box”-ban is kiadták, majd ennek a frissebb „economy box” kiadását is megjelentették, szintén három díszdobozzal. A bento box első dobozát 2003. november 18-án, a másodikat 2004. március 30-án, a harmadikat pedig 2004. július 27-én adták ki, az economy box darabjait pedig 2005. november 15-én, 2006. január 17-én, és 2006. február 14-én adták ki. A Sony Pictures Television International által készített angol nyelvű Samurai X című változatot az Egyesült Államokon kívül hozták kereskedelmi forgalomba. ### Animációs filmek #### Isin Sisi e no csinkonka Az anime sorozathoz készült egy egész estés film is, Isin Sisi e no csinkonka (―維新志士への鎮魂歌 'Rekviem az Isin-hazafiakért') címmel. Amerikában Samurai X: The Motion Picture címen forgalmazták. A történet szerint Kensin találkozik egy szamurájjal, akinek a vándor még Battószaiként megölte egy közeli ismerősét. Az összegyűlt szamurájok megpróbálnak forradalmat kirobbantani, hogy megdöntsék a Meidzsi-kormányt. A filmet Cudzsi Hacuki rendezte, premierje 1997. december 20-án volt Japánban. A japán DVD-változatot 1998. augusztus 21-én adták ki. A filmet még kétszer adták ki, először 2000-ben, majd 2002-ben, utóbb extra tartalmakkal. Ezen kívül 2005. december 5-én kiadták Universal Media Disc formában is. A DVD-t Észak-Amerikában 2001. március 27-én adták ki. A történet nem szerepelt a mangában. Daryl Surat az Otaku USA magazintól azt mondta, hogy „a film 90 perce alatt a nyitó visszaemlékezést hét-nyolcszor is megismétlik”. Surat szerint a film „nézhető” volt. #### Sin Kjóto-hen Egy 2011-es Jump Square-ben jelentette be az új animés projektet a Studio Deen Ruróni Kensin – Meidzsi Kenkaku Rómantan: Sin Kjótó-hen (るろうに剣心―明治剣客浪満譚― 新京都編 "Ruróni Kensin – Romantikus kardforgató történet a Meidzsi-korból: Új Kiotó-fejezet") címmel. Az animesorozat készítői közül szinte mindenki részt vesz majd a film elkészítésében. A szeijúk is azonosak lesznek, Szuzuoki Hirotaka kivételével, aki 2006-ban hunyt el, így Szaitó Hadzsimének most már Narita Ken fogja kölcsönözni a hangját. A projektet két részesre tervezték, a Kiotói-fejezet feldolgozása, melyet Makimacsi Miszao szemszögéből láthatunk. Az első részt a tokiói Cinema Sunshine Ikebukoro filmszínházban vetítették 2011 decemberében, egyetlen hétig. A másodikat 2012 júniusában mutatták be. Az amerikai Aniplex a 2011-es Otakonon közölte, hogy tárgyalásokat folytatnak az angol nyelvű változatok vetítési jogáért. Végül 2013-ban a Sentai Filmworks jelentette meg DVD-n és Blu-rayen Amerikában, egyetlen filmmé vágva őket. ### OVA-k Az animéből két OVA-sorozat is készült, az egyik a Ruróni Kensin: Cuiokuhen (追憶編 'Emlékezés'), a másik pedig a Ruróni Kensin: Szeiszóhen (星霜編 'Idő'). Előbbinek 1999-ben készült egy rendezői változata is, majd 2003-ban egy kétórás, egész estés filmváltozata, új animációs elemekkel. A Cuiokuhennek Amerikában ezt a változatát adták ki DVD-n Samurai X: Trust and Betrayal címmel, rendezői változatként feltüntetve. Ez az OVA a Tokugava-sógunátus bukásának idején játszódik, és Kensin orgyilkosi múltját dolgozza fel, ami az anime-sorozatból kimaradt. A Szeiszóhen című OVA-ból is készült rendezői változat, amely a két részt fűzte egybe. Az első részt 2001. december 12-én adták ki Japánban, majd a másodikat 2002. március 20-án. Az OVA évekkel a történet befejezése után játszódik, és nem a manga lezárását dolgozza fel. Amerikában a kétrészes OVA-t az ADV Films adta ki DVD-n Samurai X: Reflection címen, 2003. március 25-én. A rendezői változat csak később jelent meg. Noha Vacuki Nobuhiro látta az OVA forgatókönyvét, rosszallását fejezte ki a szomorú befejezés miatt. ### Élőszereplős filmek 2011\. június 28-án került bejelentésre a hír, miszerint élőszereplős filmet forgatnak a Ruróni Kensinből a Warner Bros. gyártásában. A rendezéssel Ótomo Keisit bízták meg, a főszereplőt pedig Szató Takeru, míg Kamija Kaorut Takei Emi alakította. A filmet 2012. augusztus 25-én mutatták be a japán mozik, a külföldi terjesztés jogát már több mint hatvan országnak adták el. A készítők felvetették, ha a film kellő figyelmet kap, várható belőle tévésorozat is. 2020-ban újabb két film kerül bemutatásra, szintén Szató főszereplésével. Az egyik film Kensin múltját, az arcán látható sebhelyek szerzését dolgozza majd fel, míg a másik a fő konfliktust Enisivel. ### Zenei albumok Az animesorozathoz tartozó zenék mindegyikét Aszakura Norijuki szerezte, a Sony Records pedig kiadta őket CD-n. Az első zenealbum 1996. április 1-jén jelent meg, melyen összesen 23, a sorozat első részei alatt is elhangzott zene volt hallható. A második albumot – Departure címmel – még 1996. október 21-én kiadták, rajta 15 számmal, melyek a kiotói fejezet megkezdése előtt csendültek fel a sorozatban. A harmadik album 1997. április 21-én jelent meg, rajta 13, a kiotói fejezet epizódjai alatt elhangzó számmal. A negyedik – Let it Burn – album 1998. február 1-jén jelent meg, rajta húsz számmal. Az OVA-sorozatban felcsendülő zenéket Ivaszaki Taku szerezte, CD-n pedig a Sony Visual Work jelentette meg. Az első OVA-hoz tartozó album 1999. március 20-án jelent meg, rajta 16, a Cuiokuhen alatt elhangzó zenével. A Szeiszószenhez tartozó zenealbumot 2002. január 23-án publikálták, rajta 18 számmal. Az animében hangzó zenékből készültek gyűjtői kiadások is. 1997. július 21-én jelent meg a Ruróni Kensin – The Director’s Collection, rajta 30 számmal. Ezt követte még az 1998. március 21-én megjelent a Ruróni Kensin – The Best Theme Collection, rajta tíz számmal. Ezen kívül megjelent egy openingeket és endingeket összegyűjtő kiadás is, Ruróni Kensin OP/ED Theme Collection címmel. A sorozat szinkronszínészei által összeállított két CD-s kiadás is megjelent Ruróni Kensin Songs Album címmel. Végezetül pedig 2002. szeptember 19-én kiadták a Ruróni Kensin Complete CD-Box változatot, melyen megtalálható volt az összes sorozatban, az OVA-ban, a filmben és a videójátékokban felbukkanó zene. Hangoskönyvek is készültek Japánban a manga feldolgozásaként, az anime adaptációtól teljesen különböző színészgárdával. A manga 5. kötetében Vacuki azt írta, hogy a harmadik hangoskönyv „szorosan” követi a történet – ekkor bukkant fel Udó Dzsin-e a mangában –, de több szöveget adtak Szanoszukénak és Jahikónak. ### Artbookok és kalauzok A mangához kiegészítőként két kalauz is megjelent. Az első Ruróni Kensin Genten (原典 'titkos') címmel 1996. július 4-én a Shueisha forgalmazásában, melyet a Viz Media Profiles-ként adott ki angolul. A második kalauz a Ruróni Kensin Kaden (剣心華伝) címet viseli, és extraként tartalmazza a Haru ni Szakura című fejezetet, ami azzal foglalkozik, hogy mi történt a manga szereplőivel a történet befejezése után, mikor Kensin és Kaoru összeházasodtak, és született egy fiuk, Kendzsi. Sok, a manga történetében kulcsszerepet játszó szereplő visszatér, és mesél kalandjairól egy közös, tavaszi pikniken. Az animéhez három Kensin Zousi című artbook is megjelent, 1997–1998 között, habár a harmadik a filmből tartalmaz képeket, melyet a vetítéssel egy időben adtak ki, Isin Sisi no Requiem Art Book címen. Kiadtak még egy Ruróni-Art bookot is, ami az OVA-sorozatból tartalmazott képeket. A kanzenban kiadáshoz is megjelent egy kalauz 2007. június 4-én. ### Light novelek A light novel adaptációkat a Shueisha Jump j-Book részlege jelentette meg. A történeteket Sizuka Kaoru írta, és mindegyikük hivatalos, ami később vagy bekerült az animébe, vagy a manga regényadaptációjaként szolgál. Az első ilyen regényt 1996. október 10-én adták ki Japánban, Voyage to the Moon World címmel. Ezt a Viz Media is kiadta 2006. október 17-én. Ez az egyetlen olyan Kensin light novel, ami megjelent az Egyesült Államokban. A második, a Yahiko’s Battle, 1997. október 3-án jelent meg. A kötet sok olyan történetet tartalmaz, melyek megjelentek a mangában és az animében egyaránt. A TV Anime Simabara Arc, 1999. február 4-én jelent meg. 2021-ben újabb kötet látott napvilágot Kamija dódzsó monogatari címmel, mely Kensin és Kaoru esküvőjének idején játszódik. ### Videójátékok PlayStation konzolra két videójátékot jelentettek meg, de csak Japánban. Az első, a Ruróni Kensin – Meidzsi Kenkaku Rómantan – Isin Gekitóhen (るろうに剣心 -明治剣客浪漫譚- 維新激闘編) 1996. november 29-én jelent meg. Ez egy háromdimenziós harcjáték, ami a manga első hét kötetét dolgozza fel, öt játszható szereplővel. A második, a Ruróni Kensin – Meidzsi Kenkaku Rómantan – Dzsújúsi Inbó Hen (るろうに剣心 -明治剣客浪漫譚- 十勇士陰謀編) 1997. december 18-án jelent meg, majd 1998. november 5-én a PlayStation The Best csoport részeként újra kiadták. Ez egy szerepjáték, cselekményét tekintve pedig a mangától és az animétől különálló történetet mesél el. A Ruróni Kensin – Meidzsi Kenkaku Rómantan – Endzsó! Kjóto Rinne! (るろうに剣心 -明治剣客浪漫譚- 炎上!京都輪廻) az egyetlen PlayStation 2-re megjelent Kensin videójáték. A játékot 2006. szeptember 14-én adták ki. Japánban több mint darabot adtak el belőle. Egy kétdimenziós harcjáték, a Ruróni Kensin – Meidzsi Kenkaku Rómantan Szaiszen 2011-ben jelent meg Japánban, PlayStation Portable konzolra. Himura Kensin szerepelt a 2006-ban megjelent, Nintendo DS konzolra kiadott videójátékban, a Jump Ultimate Stars egyik harcoló szereplőjeként. ## A sorozat fogadtatása és kritikák ### A mangasorozat fogadtatása A manga rendkívül népszerűnek bizonyult. Egy 2007-es felmérés szerint az eredeti tankóbon kiadású sorozatból több mint 47 millió darab talált gazdára Japánban, ami 2008-ban 51 millióra nőtt. A Ruróni Kensin a Web's Most Wanted 2005-ön a 10. helyezett lett az animációs kategóriában. A 27. kötet a Viz Bookscan Top Ten-ben második helyezett lett 2006 júniusában, míg a 21. és a 20. második és harmadik helyezést ért el a Top 10 Graphic Novels of Viz 2005-ös szavazásán. A Ruróni Kensin 24. kötete a 116. helyet szerezte meg az Usa Today bestseller listáján, és tartotta meg helyét a hét végéig, pontosan 2006. február 26-ig. 2003 harmadik negyedévében a Ruróni Kensin az ICv2's Top 50 Manga Properties-ben került fel a csúcsra. A 2005-ben megismételt szavazás után, a 2004-es angol nyelvű kötetek eladásai alapján ismét a csúcson végzett, a 2006-os szavazás után pedig a kilencedik helyen végzett. A manga sok pozitív kritikát és elismerést zsebelt be számtalan magazintól. A Mania Entertainment egyik újságírója, Megan Lavey kiegyensúlyozottnak találta a jellemfejlődést, a humort és a harci jelenetek adagolását. Vacuki rajzstílusa is sokat fejlődött a sorozat folytatása során, különösen ami a szereplők csaták közbeni reakcióit illeti. Zec Bertschy az Anime News Networktól dicsérte a manga történetét, de megjegyezte hogy a 18. kötettől Vacuki újra használni kezdte a már bemutatott ellenség-típusokat, akik összefogtak Kensin elpusztítása érdekében. Noha Vacuki szereplői elnyerték a tetszését, azt írta, hogy néhányuknak több képességre lett volna szüksége a sok „bizarr megjelenésű” ellenfél miatt. Az IGN kritikusa, A.E. Sparrow kedvelte a manga befejezését, dicsérte, ahogy Vacuki a szálakat elvarrta, és ahogy a szereplők sorsát elrendezte. Továbbá dicsérően írt a sorozat szereplőiről, megjegyezve, hogy Kensinnek „ott a helye bármilyen manga-főhősökből összeállított top 10-es listában”. Az Otaku USA kritikusa, Daryl Surat úgy nyilatkozott, hogy a manga minősége a „Kiotói-fejezet” végéig jó volt, de mikor befejezte a „Dzsincsú-fejezet” olvasását, kritizálta a fejezet cselekményét és az új szereplőket. Surat leírta, hogy a sorozat a „neo-sónen” sorozatok mintapéldája, ahol a sónen sorozatokat már a női közönség is élvezheti. Surat állítása szerint a sorozat szereplőinek rajzolása „csinos” a női közönségnek, de nem túl „lányos” a férfi közönség számára. Surat Sinomori Aosi és Szeta Szódzsiró a népszerűségi szavazásokon előkelő pozíciókat szereztek, de Surat nézőpontja szerint Aosi nem vett részt „jelentőségteljes” csatákban, és Szódzsiró csak egy „kölyök”. Surat ezt azzal magyarázta, hogy Aosi megjelenését tekintve olyan, mint „egy CLAMP manga szereplője, aki Gambit kabátját viseli. Szódzsiró pedig mindig mosolyog, mely ellentétben áll a múltbéli sérelmeivel”. ### Az animesorozat fogadtatása Amikor a TV Asahi nevű japán televíziós társaság elindított egy nemzetközi felmérést a száz legnépszerűbb animációs sorozatról, a Ruróni Kensin anime a 66. helyen végzett. Internes, online szavazásokat is tartottak, melyek alapján a sorozat a 62. helyezett lett. Közel egy évvel később a TV Asahi még egyszer meghirdetett egy online szavazást a legjobb száz anime kategóriájában, ahol a Ruróni Kensin a 26. helyezett lett. Az anime epizódjait tartalmazó negyedik DVD az Anime Castle legjobban fogyó DVD-je lett 2001 októberében. A Ruróni Kensin az American Anime Awards díjkiosztón döntős volt a „hosszú sorozat” kategóriában, de a díjat a Fullmetal Alchemist nyerte meg. Az animét Chris Shepart az ANN-től jól megírt történetűnek találta, melyben jók a harcjelenetek. Azonban kritizálta az első epizódokban lévő csatákat, mert nem túl izgalmasak, és egyértelműen kikövetkeztető, hogy Kensin kerekedik felül, amikor a győzelmét jelző zene felcsendül és többször is megismétlődik. Mark A. Grey ugyanarról a weboldalról megemlítette, hogy a negatív tulajdonságok eltűnnek, mikor az animében kezdetét veszi a kiotói fejezet, köszönhetően a csodálatos csatajeleneteknek, a nagyszerű zenéknek. Tasha Robinson a SciFi.comtól hasonló véleményen volt az animét illetően, és ezt kibővítette azzal, hogy a szereplők személyiségének köszönhetően lett a fejezet érdekes történetek kavalkádja. Kedvelte a történelmi környezetet, ami a helyzeteket autentikussá tette. Bár Carlos Ross a Them Animétól szintén kedvelte a csatajeleneteket és a történetet, de hozzátette hogy a sok gyermeteg és agresszív jelenet kissé imbolygóvá tették a sorozatot, és azt mondta, hogy nem ajánlja kisgyerekeknek. Suratnak tetszett az anime, és azt írta, hogy míg az első évad fele tele van töltelék epizódokkal, a helyzet megváltozik, amikor Szaitó Hadzsime színre lép. Kihangsúlyozta, hogy nem ért egyet azokkal, akik a sorozatot negatívumként hozták fel, mikor összehasonlították az OVA-sorozattal. Surat azt mondta, hogy míg a Media Busters anime szinkronstábja „jól összeválogatott”, maga angol szinkron nem elég természetes, mivel a producerek túlságosan is a japán mimikához igazították a szájmozgást. Surat úgy nyilatkozott, hogy amíg őt „nem zavarta” az első filler fejezet a kereszténységről, az utolsó két filler fejezetet már nem bírta a végignézni, amelyek a japán közönségben is visszatetszést váltottak ki. Surat szerint a szereplők rajzolása az animesorozatban kicsit „csiszolódott”. Hozzátette, hogy az animáció és a zene minősége „príma” lett, mert a Sony nem sajnálta rá a pénzt. ### Az OVA-sorozat fogadtatása Az OVA-sorozatot is pozitív kritikákkal illették. A Ruróni Kensin: Cuiokuhenről szóló kritikájában Mike Crandol az ANN-től minden idők legjobb OVA-sorozatának nevezte, dicsérve az új rajzolási stílust és a harci jeleneteket egyaránt, melyekre megjegyezte, hogy „szörnyen véresre” és egyben nagyon szépre is sikerültek. Bár a DVD Talk kritikusa, Don Houston az OVA-sorozatot túl véresnek tartotta a tinédzserek számára, a történetet és a zenéket „lágynak” nevezte. A rendezői változatot is pozitív jelzőkkel illette, úgy nyilatkozva róla, hogy „sokkal inkább tűnik egy külön filmnek, mint egy hosszú sorozat előfutárának”. Crandol azonban később azt írta, hogy a manga rajongóinak csalódást okozhat a Ruróni Kensin: Szeiszószen, mivel a legtöbb harci jelenetet kivágták az OVA-ból. Egy másik negatív pontja a Szeiszószennek, hogy a szereplők nem viselkedtek megszokottan. Például Kensin nem nevetett, miközben a mangában szinte állandóan mosolyog vagy nevet. Mindazonáltal az OVA-k zenei és animációs megoldásait sokat dicsérték, és úgy illették, mint Japán egyik legjobbját ezeket a kategóriákat illetően. ### Fogadtatása Magyarországon A magyar AnimeStars Magazin nyolcadik számában Varga Gábor írt a sorozatról. A Ruróni Kensint valódi klasszikusnak nevezte, melyben „mindenki megtalálhatja számítását”. Pozitívan írt továbbá az érzelmek, az értékek és a harc ábrázolásáról. Ezek mellett kiemelte a humort és a történetet is, mely bevallása szerint mindig tud újat mutatni az olvasónak a néhol közhelyes részek ellenére is. Varga Gábor írt a magyar kiadásról, mellyel kapcsolatban megjegyezte, hogy nem örült a magyaros átírás használatának. Azonban dicsérte a kiadvány kidolgozottságát, a levehető védőborítót és a szerkesztést a magyar változattal kapcsolatban. A fordításnál azonban kitért a néhol magyartalan és értelmetlen mondatokra, valamint a nem korhű nyelvezetre is, ami véleménye szerint „nem illett a Kensin sztorijához”. A manga magyar fogadtatása más országokkal szemben jóval mérsékeltebb volt. A MangaFan többi kiadványával ellentétben az Alexandra Top 100 Képregény listájában a kötetek mindig a hátsó 50-ben szerepeltek, 2011 februárjában pedig már rajta sem voltak a listán. A MangaFan az első kötet kifogyása után bejelentette a fórumukon, hogy egyelőre nem terveznek újranyomást. ## Fordítás [Ruróni Kensin](Kategória:Ruróni_Kensin "wikilink") [Kiemelt cikkek](Kategória:Kiemelt_cikkek "wikilink") [Az év szócikke 2011 verseny jelöltjei](Kategória:Az_év_szócikke_2011_verseny_jelöltjei "wikilink") [Anime stílusú videójátékok](Kategória:Anime_stílusú_videójátékok "wikilink") [PlayStation-játékok](Kategória:PlayStation-játékok "wikilink") [PlayStation 2-játékok](Kategória:PlayStation_2-játékok "wikilink") [PlayStation Portable-játékok](Kategória:PlayStation_Portable-játékok "wikilink") [Nintendo DS-játékok](Kategória:Nintendo_DS-játékok "wikilink") [Light novelek](Kategória:Light_novelek "wikilink")

Doktor House

A Doktor House (House, M.D.) amerikai kórházi drámasorozat, mely 2004. november 16-án debütált a Fox csatornán. Magyarországon 2006. március 22-étől sugározta a TV2 az első évadot. A sorozatot David Shore és Paul Attanasio jegyzi, a Fox hivatalosan Shore-t nevezte meg kitalálóként. A sorozat főszereplője dr. Gregory House (Hugh Laurie), egy zseniális elméjű orvos-diagnoszta a Princeton‐Plainsboro Egyetemi Kórházban (Princeton-Plainsboro Teaching Hospital, PPTH), New Jerseyben. A szereplő feltűnően hasonlít Sherlock Holmesra: mindketten zseniális gondolkodók, zenélnek, kábítószert használnak, zárkózottak és barátságtalanok. A történet koncepcióját Attanasio, a címszereplőt Shore találta ki. A producerek Shore és Attanasio mellett Katie Jacobs és Bryan Singer. A forgatási helyszín legtöbbször Century City a kaliforniai Los Angelesben. Dr. House gyakran kerül konfliktusba főnökével, a kórház igazgatójával, dr. Lisa Cuddyval (Lisa Edelstein), valamint a diagnosztacsoportjával, mivel a hipotézisei általában vitathatóak és meghökkentőek. Egyetlen barátja dr. James Wilson (Robert Sean Leonard), az onkológia vezetője. Az első három évadban dr. House csapatába tartozik dr. Robert Chase (Jesse Spencer), dr. Allison Cameron (Jennifer Morrison) és dr. Eric Foreman (Omar Epps). A harmadik évad végén a csapat feloszlik, Foreman azonban visszatér és dr. House három új csapattagot választ: dr. Remy Hadley-t (Olivia Wilde, aki egyébként szerepelt a második évadban újságíróként), dr. Chris Taubot (Peter Jacobson) és dr. Lawrence Kutnert (Kal Penn). A korábbi csapat többi tagja is feltűnik, a kórház más osztályain. Kutner szerepét az ötödik évad végén kiírták a sorozatból, mivel megformálója a Fehér Házban kapott állást. A Doktor House pozitív kritikákat kapott és a legnézettebb sorozatok egyike lett. Az Egyesült Államokban a másodiktól a negyedik évadig a tíz legnézettebb sorozat között volt, a 2008–09-es évad a tizenkilencedik helyre esett vissza. Hatvanhat országban vetítik, 2008-ban a világ legnézettebb televíziós sorozata volt. Számos díjat kapott, többek között két Golden Globe-ot és öt Primetime Emmyt. ## A háttér ### A koncepció 2004-ben David Shore és Paul Attanasio, valamint Attanasio üzleti partnere, Katie Jacobs egy CSI-hoz hasonló, orvosi nyomozósorozatként jellemezte az akkor még cím nélküli sorozatot a Foxnak, egyfajta kórházi whodunit típusú történetnek, melyben az orvosok a tüneteket és azok lehetséges okait nyomozzák. Attanasiót a The New York Times Magazine "Diagnózis" című rovata ihlette meg. A Fox megvette az ötletet, de az akkori elnök, Gail Berman kijelentette, hogy nem akar fehér köpenyes orvosokat látni a folyosókon. Katie Jacobs szerint ez a feltétel is közrejátszott abban, hogy a sorozat végleges koncepciója kialakuljon. Miután a Fox megvette a sorozatot, a Chasing Zebras, Circling the Drain munkacímet kapta. Az eredeti elképzelés szerint a sorozat egy orvoscsoportról szólt, akik megpróbálják „diagnosztizálni a diagnosztizálhatatlant”. Shore úgy vélte, fontos, hogy legyen egy érdekes központi szereplő, aki képes feltérképezni a páciensek személyiségét és diagnosztizálni a betegségüket azáltal, hogy rájön a titkaikra és leleplezi a hazugságaikat. Ahogy Shore és csapata elkezdte feltérképezni a karakter lehetőségeit, a koncepció átalakult, sokkal inkább fókuszált a főszereplőre, mint az orvoscsapat nyomozómunkájára. A főszereplőt House-nak nevezték el, majd a sorozat is róla kapta a nevét. Shore tovább dolgozott a szereplők jellemén, és megírta a forgatókönyvet a pilot epizódhoz. Bryan Singer, aki a pilot epizódot rendezte, és a szereplőválogatás során is fontos szerepet játszott, úgy nyilatkozott, hogy „a pilot címe Everybody Lies (Mindenki hazudik), ami a sorozat lényegét is kifejezi.” Shore elmondta, hogy az első néhány epizód történetének ötlete Berton Roueché a The New Yorker számára írt riportjai alapján született, aki 1944 és 1994 között szokatlan orvosi esetekről számolt be. Shore a címszereplő jelleméhez saját, páciensként szerzett tapasztalatait használta fel: „Tudtam, hogy amint elhagytam a szobát, azonnal gúnyolódni kezdenek [a tudatlanságomon] és úgy gondoltam, érdekes lenne egy olyan szereplő, aki mindezt még a szoba elhagyása előtt megteszi.” Úgy tervezték, hogy a sorozat központi elemének egyike a főszereplő valamilyen fogyatékossága lesz majd. Az eredeti elképzelés szerint House kerekesszékben ült volna, de a Fox elutasította ezt a lehetőséget. Jacobs később elmondta, hogy tulajdonképpen hálás a csatornának, amiért rákényszerítették őket a szereplő újratervezésére, mivel a két lábon álló House elengedhetetlen fizikai dimenziót kölcsönzött a karakternek. Az írók végül úgy döntöttek, hogy egy rossz diagnózis miatt House egyik lába nem működik megfelelően, s emiatt az orvos bottal kényszerül járni, valamint fájdalomcsillapító-függővé is válik. #### Utalások Sherlock Holmes-ra Gregory House személye sokban emlékeztet Arthur Conan Doyle Sherlock Holmesára. Shore elmondta, hogy mindig is nagy Holmes-rajongó volt, és úgy vélte, a szereplő közönyössége igazán egyedi vonás. A hasonlóság felfedezhető például abban, ahogy House elemzi a páciensek személyiségét, a következtető érvelésében, és abban, hogy nem nagyon hajlandó olyan esetekkel foglalkozni, melyek nem érdekesek a számára. Vizsgálati módszerében House rendre kizárja azokat az okokat, amelyek szerinte nem jöhetnek szóba; Holmes is hasonló módszerrel dolgozik. Mindkét szereplő zenél (House zongorázik, gitározik és harmonikázik, Holmes hegedül) és mindkettő kábítószerfüggő (House a Vicodin rabja, Holmes alkalmanként kokaint használ). House és Wilson kapcsolata is Holmes és dr. Watson kapcsolatát idézi. Robert Sean Leonard szerint House és Wilson (akinek még a neve is hasonlít Watsonére) eredetileg többet dolgoztak volna együtt, úgy ahogy Holmes és Watson; szerinte House csapata vette át Watson szerepét. Shore úgy nyilatkozott, hogy House neve hódolat Holmes előtt. House házának száma, akár csak Holmes-é, 221B. A főbb jellemzőkön kívül az egyes epizódokban is felfedezhetőek hasonlóságok a Holmes-történetekkel. A pilotepizód fő páciense Rebecca Adler, akinek a neve kísértetiesen emlékeztet Irene Adlerre a Holmes-sorozatból. A 2. évad utolsó epizódjában House-t meglövi egy férfi, akit Moriartynak hívnak – Holmes ellenségét szintén így hívják. A 4. évad Kis karácsony, nagy hazugság című epizódjában House egy Conan Doyle-könyvet kap karácsonyi ajándékként. Az 5. évad Öröm a világnak című epizódjában House egy Joseph Bell-könyvet használ a csapata megvicceléséhez – ez a könyv inspirálta Conan Doyle Sherlock Holmes-figuráját. ### A készítők A Doktor House a Heel and Toe Films, a Shore Z Productions és a Bad Hat Harry Productions kooprodukciója, melyet a Universal Media Studios-zal készítenek a Fox csatorna számára. Paul Attanasio, Katie Jacobs (Heel and Toe Films), David Shore (Shore Z Productions) és Bryan Singer (Bad Hat Harry Productions) a sorozat producerei a kezdetektől fogva. A pilot epizód után Lawrence Kaplow, Peter Blake és Thomas L. Moran írók csatlakoztak a sorozat stábjához, Doris Egan, Sara Hess, Russel Friend és Garrett Lerner írók pedig a második évad elején kerültek a csapatba. Friend és Lerner a kezdetekkor elutasították a felkérést, ám a sikerét látva végül mégis csatlakoztak a forgatókönyvírókhoz. A negyedik évadtól kezdve Moran, Friend és Lerner a sorozat producerei közé is bekerültek. Hugh Laurie az ötödik évad Nem rák és Kedvezőtlen kimenetel című epizódjainak producere volt, valamint a 6. évad 17., valamint a 8. évad 19. részét rendezte. A sorozat showrunnere David Shore. Az első öt évadban huszonnégy író működött közre, a legtermékenyebbek Deran Sarafian (22 epizód), Kaplow (16), Shore (14), Blake (13), Moran (12), Friend (11), Lerner (11), Egan (10) és Greg Yaitanes (10). A vizuális effektekért Elan Soltes felelős. A sorozat tanácsadója Lisa Sanders volt a Yale Schoole of Medicine intézményéből. Ő a szerzője annak a bizonyos Diagnózis-rovatnak, mely a Doktor House koncepcióját inspirálta. Shore szerint „három különböző orvos [...] ellenőriz mindent, amit csinálunk”. A forgatási helyszínen Bobbin Bergstrom hivatásos nővér segítette a forgatócsoportot. ### A szereplőválogatás Először a producerek teljes mértékben amerikai színészt kerestek House szerepére. Leginkább Bryan Singer tartotta teljesen elképzelhetetlennek, hogy egy nem amerikai színészt kérjenek fel. A szereplőválogatás idején Hugh Laurie Namíbiában forgatta A Főnix útja c. filmet. A meghallgatásra szánt videóanyagát egy szállodai fürdőszobában vette fel, mert csak itt volt elegendő fény, és bocsánatot kért a minőségéért. (Singer a videót az Oszáma bin Láden-videókhoz hasonlította.) Laurie improvizált, egy esernyőt használt botként. Singernek nagyon tetszett az előadásmódja, megjegyezte, mennyire jól elkapta az „amerikai színész” a karakter lényegét. Singer nem tudta, hogy Laurie angol, és annyira meggyőző volt az amerikai akcentusa, hogy amerikainak nézte. Laurie szerint az amerikai akcentusa a fiatalkori „túl sok tévézésnek és mozizásnak” köszönhető. Bár az Egyesült Államokban jobban ismert Denis Leary, Rob Morrow és Patrick Dempsey neve is felmerült, Shore-t, Jacobst és Attanasiot legalább annyira lenyűgözte Laurie alakítása, mint Singert, és neki adták a szerepet. Laurie később elmondta, hogy először azt hitte, a sorozat főszereplője dr. James Wilson, és House csupán egy mellékszereplő, mindaddig, míg meg nem kapta a pilotepizód forgatókönyvét. Laurie, akinek édesapja orvos, úgy nyilatkozott, hogy bűnösnek érezte magát, amiért rengeteg pénzt kap azért, hogy a saját apja utánzata legyen. A harmadik évadtól kezdve epizódonként 275 000–300 000 dollárt keresett, háromszor többet, mint az elején. Az ötödik évadra már epizódonként 400 000 dollárra emelkedett a fizetése, amivel a legjobban kereső sorozatszínészek közé került. Robert Sean Leonard a Doktor House és a CBS készítette Gyilkos számok forgatókönyvét is megkapta. Leonard a Gyilkos számok forgatókönyvét izgalmasnak találta, és tervezte, hogy jelentkezik a meghallgatásra. Azonban úgy vélte, hogy Charlie Eppes karaktere túl sok jelentben látható, később úgy nyilatkozott, „Minél kevesebbet dolgozom, annál boldogabb vagyok”. Úgy vélte, a meghallgatása a Doktor House-ra nem sikerült túl jól, de Singerrel való barátsága mégis hozzásegítette dr. Wilson szerepéhez. Singer Az elnök emberei című sorozatban látta meg Lisa Edelsteint, aki ott egy prostituáltat alakított. Singernek tetszett az alakítás, így elküldte neki a forgatókönyvet. Edelsteinnak megtetszett az írás minősége és a szereplő House-szal vívott szócsatái, így végül rá osztották Lisa Cuddy szerepét. Jesse Spencer ausztrál színésznek az ügynöke javasolta, hogy jelentkezzen dr. Robert Chase szerepére. Spencer úgy gondolta, a sorozat olyan lesz, mint a General Hospital. Miután megkapta a szerepet, ragaszkodott hozzá, hogy Chase is ausztrál legyen a sorozatban. Patrick Dempsey is jelentkezett erre a szerepre, később egy hasonló sorozatban, A Grace klinikában kapott lehetőséget. Omar Epps, dr. Eric Foreman megformálója egy korábbi, Vészhelyzet-beli szerepéből merített ihletet a figurához. Jennifer Morrison úgy érezte, hogy a meghallgatása dr. Allison Cameron szerepére valóságos katasztrófa volt. Ennek ellenére Singer mégis őt választotta a szerepre, korábbi alakításai, főképpen a Dawson és a haverokban nyújtott teljesítménye alapján. A harmadik évad végén House elbocsátja Chase-t, míg Foreman és Cameron felmondanak. House-nak ezután új csapatot kell összeállítania, amihez hét jelentkezőt választ ki. A producerek eredetileg úgy tervezték, hogy Foreman visszatérése után két új teljes tagja lesz a csapatnak, végül azonban úgy döntöttek, három új színészt hoznak a sorozatba. (Morrison és Spencer megmaradtak a szerepükben, a kórház más-más osztályán.) Ahogy House válogatta a tagokat, úgy a producerek is epizódonként egy jelentkezőtől búcsúztak el, így az utolsó pillanatig nem lehetett tudni, mely színészek maradnak végül. Végül kialakult a csapat: Foremanhez Lawrence Kutner (Kal Penn),Chris Taub (Peter Jacobson), és Remy Tizenhármas Hadley (Olivia Wilde) csatlakozott. Az elutasított jelöltek közül csak Amber Volakis (Anne Dudek) tért vissza Wilson barátnőjeként, illetve az ötödik évadban mint House hallucinációja. Kutner szerepét az ötödik évad vége előtt kiírták a sorozatból, miután Penn állást vállalt a Fehér Házban. ### Filmezési technikák és helyszínek A Doktor House-ban gyakran alkalmazzák a walk and talk technikát, melyet olyan sorozatok tettek népszerűvé, mint a Vészhelyzet vagy Az elnök emberei. Ennek a technikának a során vagy úgynevezett fahrtkocsi segítségével, vagy Steadicammel veszik fel azokat a jeleneteket, melyekben a szereplők egyik helyszínről a másikra mennek, és közben párbeszédet folytatnak. Katie Jacobs producer szerint azért alkalmazzák gyakran ezt a technikát, mert így azt a hatást érik el, hogy a szereplőknek sürgős elintéznivalójuk van, nincs idejük megállni beszélgetni. Jacobs azt is elmondta, hogy Hugh Laurie 189 cm-es (6’2” láb) magassága is hozzájárul a módszer sikeréhez, mivel mindenkinél magasabb, így a walk-and-talk-jelenetek igazán markánssá válnak. A The New Yorker újságírója, Nancy Franklin megjegyezte, mennyire nagyszerűek a betegek szerveiben zajló folyamatokat bemutató speciális effektusok: „Lefogadom, hogy nem tudták, hogy amikor a vesék leállnak, olyan hangot adnak ki, mint amikor kipukkasztanak egy buborékfóliát.” A kamera meglehetősen szokatlan „útvonalakat” jár be, a páciens agyában, a lábában, vagy akár az orrában is. Ezeket a speciális effektusokat mégsem mindig számítógépes animációval készítik, hanem makettek használatával és úgynevezett motion control fényképezéssel. A forgatások során gyakran helyeznek el a forgatókönyvben nem szereplő tárgyakat a díszletben, amelyek segítségével Laurie improvizálni tud. A pilotepizódot Kanadában forgatták, a többi epizódot elsődlegesen a Fox Los Angeles-i stúdiójában. A sorozatbeli helyszínt, a New Jersey-beli Princetont Bryan Singer választotta. A sorozat helyszíne a Princeton-Plainsboro Egyetemi Kórház, ez valójában a Princeton Egyetem Frist Campus Centerének épülete a légifelvételeken. A harmadik évad Fél-nóta című részéhez a Dél-Kaliforniai Egyetemen is forgattak. A hatodik évad egyes részei az elhagyatott New Jersey-beli Greystone Park Pszichiátriai Kórházban készültek, ez volt a kitalált Mayfield Pszichiátriai Kórház helyszíne. ### Főcím és nyitóképek A Doktor House főcíme egy fejről készült MRI-kép, amin áttűnik a bekeretezett H betű. Ezen keresztültűnik dr. House arca, majd megjelenik a sorozat teljes címe, House feje eltűnik, a cím aláhúzott lesz és megjelenik a végén az orvosi titulust jelölő M.D. felirat. Ez volt a pilotepizód teljes bevezetője. A többi epizód bevezetője hosszabb, a többi főbb szereplő nevével ábécérendben (Edelstein, Epps, Leonard, Morrison, Spencer), végül Shore nevével. Miután a cím eltűnik, a sorozatbeli kórház épületének légi felvételei látszanak (ezek valójában a Princeton Egyetem épületei). Az ezt követő képeken mutatják be a szereplőket, a legtöbbjük neve az emberi test egy-egy részét ábrázoló kép mellett vagy előtt tűnik fel. Laurie neve az emberi fejet ábrázoló, az agyat szabadon mutató modell mellett jelenik meg; Edelstein neve egy idegsejt axonjainak számítógépes grafikája mellett tűnik fel; Epps nevét egy bordákról készült röntgenképre írták; Leonard neve a két agyféltekéről készült rajzon jelenik meg. A producerek eredetileg szerették volna House botjának és Vicodin-dobozának képét is megjeleníteni a bevezetőben, de ezt a Fox elutasította. Emiatt Morrison neve mellé más képet kellett választani, végül a Princeton Egyetem Carnegie-taván evezők légifelvétele mellett döntöttek. Spencer neve a gerinc egy régies anatómiai rajza mellett jelenik meg. Spencer és Shore nevének megjelenése között House-t és az eredeti három csapattagot láthatjuk a kórház egyik folyosóján. Jacobs szerint a legtöbb háttérképnek nincs különösebb jelentése, egyedül a created by David Shore (készítette David Shore) felirat alatt megjelenő emberi nyaknak van jelentősége, azt jelzi, hogy Shore a „sorozat agya”. 2005-ben a sorozat nyitóképe Primetime Emmy-díjat kapott a legjobb főcím-design kategóriában. A sorozat eredeti főcímzenéje az Egyesült Államokban a Teardrop (Könnycsepp) című dal a Massive Attacktől. A dalt a Cocteu Twins énekesnője, Elizabeth Fraser énekli, a főcímben azonban csak a dal instrumentális verziója hallható. A dal egy akusztikus verziója hallható José González előadásában a negyedik évad záró epizódjában. ## Történet Med. univ. Gregory House egy emberkerülő orvosi géniusz, aki egy diagnoszta-csapatot vezet a Princeton-Plainsboro Egyetemi Kórházban, New Jersey-ben. A legtöbb epizód egy páciens betegsége köré épül és úgynevezett cold opennel indít, mikor is a történet elkezdődik egy külső helyszínen, még a főcím megjelenése előtt, bemutatva a páciens tüneteit és kórházba kerülését megelőző eseményeket. Ezután a csapat megpróbálja diagnosztizálni és kezelni a betegséget, ez általában sikertelennek bizonyul és a páciens állapota kritikusra fordul. House osztálya kizárólag olyan betegekkel foglalkozik, akik már több orvosnál is jártak, de nem sikerült megfelelő diagnózist kapniuk. House általában visszautasítja az olyan eseteket, melyek nem keltik fel az érdeklődését. A történet középpontjában legtöbbször House megszokottnak nem nevezhető elméletei és gyógyítási módszere, illetve a többi szereplő reakciója áll, és nem a gyógyítási folyamat maga. A csapat a differenciáldiagnózis módszerét használja, House vezényletével. House egy táblára írja fel, majd egyenként húzza ki a lehetséges okokat. A páciens betegségét rendszerint rosszul diagnosztizálják és emiatt rossz gyógyszerekkel kezelik az epizód során, ami további komplikációkhoz vezet az állapotát tekintve. Ezek a komplikációk és a felszínre hozott új tünetek azonban segítik House-t és a csapatát a helyes diagnózis felállításában. House sokszor szinte „a semmiből” áll elő a korrekt diagnózissal, legtöbbször egy másik szereplő vagy a saját semmiségnek tűnő megjegyzése vezeti a helyes megoldásra. A sorozatban jól ismert betegségek és nagyon ritkán előfordulók egyaránt szerepelnek. A Doktor House visszatérő poénja (running gag), hogy a csapat felveti, hogy a beteg esetleg szisztémás lupus erythematosusban szenved, de ez sosem bizonyul igaznak. Sokszor azért nem sikerül helyes diagnózist felállítaniuk, mert a beteg hazudik a tüneteiről, a körülményeiről vagy a magánéletéről. House gyakran ismételgeti, hogy „mindenki hazudik”, vagy felveti a csapatnak a lehetőséget, hogy szerinte a beteg nem mond igazat. Ez a feltételezés vezeti House-t a diagnosztizálás és a döntések meghozatala során. Mivel legtöbbször House felvetései „hirtelen megvilágosodáson” vagy ösztönös megérzésen alapulnak, nehéz meggyőznie a kórház igazgatóját, dr. Cuddyt az engedélyhez kötött vizsgálatok vagy gyógymódok esetében. Cuddy leginkább akkor vonakodik engedélyezni House módszereit, amikor nagy az orvosi kockázat vagy a módszer etikailag megkérdőjelezhető. A csapat sem ért legtöbbször egyet House diagnózisával vagy módszereivel, főképp dr. Cameron ellenzi azokat, legtöbbször azért, mert jóval konzervatívabban vélekedik az orvosi etikáról, mint társai. House-nak, akárcsak a többi orvosnak, a kórház rendelőintézetében is dolgoznia kell. Ezt a munkát kelletlenül végzi, unja, gyakran megpróbál furfangos módszerekkel kibújni a feladat alól; ez az egyes epizódok egyik mellékcselekményeként is szolgál. A rendelésére érkező betegeket gyakran meghökkenti nem mindennapi módszereivel, pimaszságával, azzal, ahogy beleüti az orrát a magánéletükbe. Annak ellenére, hogy teljes érdektelenséget mutat a páciensek bajai iránt, legtöbbször lenyűgözi azokat a gyors és helyes diagnózisaival. Előfordul, hogy a rendelőbeli egyszerű esetek adnak ötletet az epizód középpontjában álló betegség diagnosztizálásához. House a Vicodin nevű fájdalomcsillapító rabja, ez szintén a sorozat egyik központi eleme. Néhány évvel korábban House izominfarktust szenvedett el a combjában, ami fájdalmat is okoz, és bot használatára is kényszeríti. Az első évad Elvonási tünetek című epizódjában House bevallja, hogy Vicodin-függő, de úgy véli a gyógyszer nemhogy gátolja, hanem segíti a munkáját. Cuddy és Wilson szerint House-nak elvonókúrára kellene járnia. Amikor valamiért nem jut Vicodinhoz, House más gyógyszerekkel (morfin, oxikodon, metadon) próbálja csillapítani a fájdalmát. Ha éppen nem dolgozik, gyakorta fogyaszt alkoholt is és magát „nagy ivónak” tartja. Az ötödik évad vége felé House hallucinálni kezd; Wilsonnal együtt egy sor betegség kizárása után megállapítják, hogy a Vicodin-függősége okozza. Egy ideig House tagadni próbálja ezt, az évad záró epizódjában végül elismeri a függőségét, és bevonul a Mayfield Pszichiátriai Kórházba. A 7. évad elején House összejön Cuddyval, kapcsolatuk több mint fél évadon keresztül kitart. A szakítás után House fájdalmai miatt visszatér a Vicodinra. Az évad végén House azt hiszi, hogy Cuddy már továbblépett, ezért autójával behajt volt barátnője házába, és börtönbe kerül. House lecsukása után egy nappal Cuddy felmond, a helyét Foreman veszi át, aki Wilsonnal közösen kihozza House-t a börtönből. ## Szereplők ### Főszereplők Hugh Laurie játssza a címszereplő dr. Gregory House figuráját, aki egy New Jersey-i oktatókórházban, a Princeton-Plainsboro Teaching Hospitalban praktizál. A nefrológia és a fertőző betegségek specialistája, valamint a diagnosztikai részleg vezetője. House a ritka betegségek diagnosztizálására specializálódott, főnöke, az endokrinológus dr. Lisa Cuddy (Lisa Edelstein), a kórház igazgatója. House és Cuddy kapcsolata bonyolult, beszélgetéseik tele vannak szexuális feszültséggel és célozgatásokkal. Az ötödik évad hatodik epizódjában csókolóznak először. Kapcsolatuk az ötödik évadban nem fejlődik tovább, bár egy későbbi epizód során House azt hallucinálja, hogy szeretkeznek. House legjobb barátja dr. James Wilson (Robert Sean Leonard) onkológus, aki néha segít megfejteni a megoldhatatlannak tűnő betegségeket. House-t munkájában egy háromfős csoport segíti, a neurológus dr. Eric Foreman (Omar Epps), az immunológus, dr. Allison Cameron (Jennifer Morrison), és a belgyógyász (eredetileg sebész), dr. Robert Chase (Jesse Spencer). A harmadik évadban Foreman felmond, House elbocsátja Chase-t, mire Cameron is felmond. Így House diagnosztacsapat nélkül marad a negyedik évad premierjére. Cuddy parancsára House nekilát, hogy új csapatot állítson össze. Negyven jelentkezőt választ ki, akiknek számot oszt 1-től 40-ig, majd leszűkíti a kört a végén hét jelöltre. A válogatási módszere Jacobs szerint a Survivor túlélőshowt idézi. House a jelentkezők képességeit az egyes esetek diagnosztizálása során méri le, ebben Foreman segíti, aki visszatér a kórházba, miután új munkahelyéről elbocsátják a Houséhoz hasonló viselkedése miatt. Mivel Foreman visszatért, ez azt jelenti, hogy House csapatában már csak két hely marad szabadon, ám az orvos trükkösen ráveszi Cuddyt, hogy felvehessen egy harmadik tagot is. Végül dr. Chris Taub (Peter Jacobson), korábbi plasztikai sebész; dr. Lawrence Kutner (Kal Penn), sportorvos-specialista; és dr. Remy Tizenhármas Hadley (Olivia Wilde) belgyógyász mellett dönt (utóbbi a becenevét a válogató során viselt sorszámáról kapta). Az évadzáró epizódban kiderül, hogy Tizenhármasnak öröklött Huntington-kórja van. Az ötödik évad tizenegyedik epizódjában Tizenhármas és Foreman között viszony szövődik, ami még az ötödik évad végén is tart. 2009 márciusában az E! magazin közzétette, hogy az ötödik évad során az egyik szereplő meg fog halni. A huszadik epizódban Kutnert holtan találják a lakásában, lőtt sebbel a fején. House-t kivéve mindenki úgy véli, öngyilkosság történt. Chase és Cameron továbbra is a kórházban dolgoznak, Cameron a sürgősségi osztályon dolgozik, míg Chase sebész. A második évad hetedik epizódjában Cameron és Chase egyéjszakás kalandba bonyolódnak. A harmadik évad közepén csak szexuális jellegű kapcsolatot létesítenek, amit Cameron „alkalmankéntinak” titulál. Mikor Chase bejelenti, hogy többet szeretne puszta testi kapcsolatnál, Cameron szakít vele. Az évad végére azonban Cameron gyengéd érzelmeket kezd el táplálni Chase iránt és komoly párkapcsolatot kezdenek. Az ötödik évad során eljegyzik egymást, majd az évadzáró epizódban össze is házasodnak. Mikor a hatodik évadban Chase újra House csapatának dolgozik, Cameron elhagyja a férjét és a kórházat, kilenc epizóddal később vendégszereplőként tér vissza. A hetedik évadban Tizenhármas igazolatlan szabadságot vesz ki. Cuddy utasítja House-t, hogy női alkalmazottat vegyen fel a helyére, végül azonban maga választja ki a jelöltet, Dr. Martha M. Masters (Amber Tamblyn) személyében. Tizenhármas az évad 18. részében tér vissza, ekkor derül ki, hogy börtönben volt hat hónapig, mert halálba segítette gyógyíthatatlan beteg testvérét. Jacobson és Wilde a hetedik évadik nem számítottak főszereplőnek, a „további szereplők” alatt tüntették fel a nevüket. A hetedik évadban a főszereplők listájára kerültek, Tamblyn azonban nem. ### Visszatérő szereplők Minden Doktor House–évadban vannak visszatérő szereplők, akik több epizódon keresztül szerepelnek a történetben. Az első évadban Edward Vogler (Chi McBride), egy gyógyszercég milliárdos tulajdonosa öt rész erejéig szerepelt a sorozatban. 100 millió dollárt adományoz a kórháznak, cserébe azért, hogy a testület feje lehessen. Vogler lett volna a gonosz szereplő megtestesítője, a Fox akarata szerint, azonban mire a Vogler-epizódok adásba kerültek a sorozat már olyan népszerű volt, hogy nem volt szükség erre a szereplőre, ezért kiírták a sorozatból. Shore úgy vélte, a gonosz karakter szerepeltetése nem igazolható a Doktor House esetében, hiszen a sorozat címszereplőjéről a nézők tudják, hogy nem rúghatják ki. Stacy Warner (Sela Ward), House korábbi barátnője, az első évad két utolsó és a második évad hét további epizódjában szerepel. A nő azt szeretné, ha House kezelné a férjét, Mark Warnert (Currie Graham), akit House az első évad záró epizódjában porfiriával diagnosztizál. House és a nő újra közel kerülnek egymáshoz, de végül a férfi azt mondja neki, térjen vissza a férjéhez, ami szinte megsemmisíti Stacyt. A harmadik évad több epizódjában is felbukkan Michael Tritter nyomozó (David Morse). Megpróbál bocsánatkérést kicsikarni House-ból, aki korábban egy vizsgálóban hagyta Trittert egy hőmérővel a végbélnyílásában. Miután House megtagadja a bocsánatkérést, Tritter vény nélkül szedett narkotikum birtoklásával vádolja meg és kényszeríti, hogy járjon elvonókúrára. Mikor az ügy bíróságra kerül Cuddy hazudik House érdekében, és a vádakat elejtik. House-nak egy napot börtönben kell töltenie a bíróság megsértéséért, a rehabilitációját pedig a Vicodin hatása alatt fejezi be. A negyedik évad elsődleges visszatérő szereplői az új diagnoszta-csapat jelöltjei. A később véglegesített három szereplőn kívül Jeffrey Cole (Edi Gathegi), Travis Brennan (Andy Comeau), Henry Dobson (Carmen Argenziano) és Amber Volakis (Anne Dudek) visszatérő karakterek. Volakison kívül a többiek a kiválasztási procedúra során elhagyják a sorozatot. Volakis Wilson barátnőjeként tűnik fel az évad további részeiben. Az évadzáró két epizódban Volakis megpróbálja hazakísérni a részeg House-t, amikor is a buszuk karambolozik, és Volakis meghal. Az ötödik évad végén újra feltűnik House hallucinációiban. Lucas Douglas magánnyomozó (Michael Weston) az ötödik évad három epizódjában tűnik fel, a karaktert a The Rockford Files című televíziós sorozat ihlette. House először azért veszi fel Douglast, hogy az kémkedjen Wilson után, mivel Wilson megszakította barátságukat barátnője halálát követően. Később House azért fizeti Douglast, hogy a csapattagjai és Cuddy magánélete után kémkedjen. A tervek szerint amennyiben a közönségnek tetszett volna a karakter, a csatorna készített volna egy spin-off sorozatot Douglas főszereplésével. Ez azonban 2009 őszéig nem készült el. A 7. évadban 13 távozik egy időre, helyét Cuddy nyomására Martha M. Masters rezidens veszi át, aki egy zseni és személyisége House szöges ellentéte. ## Fogadtatás ### Kritikai fogadtatás A Doktor House debütálásakor jórészt pozitív kritikákat kapott, a kritikusok úgy vélték üdítő színfolt a Fox valóságshowkkal tarkított programjában. A TV Guide kritikusa, Matt Roush szerint a sorozat a „szokásos orvosi drámák szokatlan gyógyírja”. David Bianculli a New York Daily News-tól üdvözölte a magas színvonalú színészi játékot és a forgatókönyvet. A The Onion kiadványa, a The A.V. Club a „legkomiszabb” fekete humorú műsornak nyilvánította a Fox műsorai között. John Leonard a New York Magazine-től a „legkielégítőbb” orvosi sorozatnak nevezte, míg a The Boston Globe kritikusa, Mathhew Gilbert elismerően nyilatkozott arról, hogy a sorozat nem próbálja meg mézesmázosan elrejteni a szereplők hibáit, hogy elaltassa a nézők egészségügyi intézményekbe vetett bizalmatlanságát. Brian Lowry a Variety magazintól már nem volt ennyire elragadtatva, szerinte a történetmesélés csupán adathalmazokra alapoz, habár igen csillogó köntösben teszi mindezt. Tim Goodman a San Fransisco Chronicle-től középszerűnek és minden eredetiséget nélkülözőnek minősítette. Gregory House karaktere különösen jó fogadtatást kapott. A The Washington Post kritikusa, Tom Shales szerint „az elmúlt évek legfelvillanyozóbb új főszereplője a televíziózásban”. Rob Owen (Pittsburgh Post-Gazette) „elragadóan közönyösnek” nevezte. A kritikusok összehasonlították például Hercule Poirot-val és Adrian Monk-kal. Laurie játékát elismerő szavakkal illetik. Goodman (San Francisco Chronicle) szerint egy „igazi csoda” és az egyetlen ok, amiért érdemes nézni a sorozatot. Gabrielle Donnelly (The Daily Mail) szerint Laurie összetett egyénisége miatt tökéletes választás volt a szerepre. A sorozat eredeti szereplőgárdája is pozitív kritikákat kapott, Shales a Post-tól „első osztályú csapatnak” nevezte őket. A TV Guide, az Entertainment Weekly és a USA Today szerint Leonard (dr. Wilson) alakítása Emmy-díjat érdemlő. Biancully a Daily News-tól örült, hogy Edelstein (dr. Cuddy) végre tartalmas szerepet kapott. Daniel Fienberg szabadúszó kritikus csalódott, hogy Leonard és Edelstein nem kapnak az alakításukhoz méltóan több elismerést. A negyedik évad nagy horderejű változásai vegyes fogadtatásra találtak. Todd Douglass Jr (DVD Talk) szerint az új csapattal mintha nagyobb lendületet kapott volna a sorozat, „az ötödik évad felállása pedig majdhogynem briliáns”. Alan Sepinwall (The Star-Ledger) szerint az új csapattagok válogatása új erőt adott a sorozatnak és Laurie is jobban meg tudta csillogtatni komikus énjét. A Los Angeles Times újságírójának, Mary McNamarának viszont nem tetszettek a változások: „a szereplőgárdát addig növelték egyre nagyobbra, a történetet addig-addig alakítgatták egyre elaprózottabbra és egyenetlenebbre, mígnem itt maradt egy rakás nagyszerű színész, akik arra kényszerülnek, hogy körbeállják Hugh Laurie-t, és nézik ahogy az összetartja a sorozatot pusztán az akaraterejével.” Robert Bianco (USA Today) üdvözölte a szezonzáró részt, úgy vélve, hogy az íróknak végül sikerült az egyébként túlzsúfolt és túlságosan ambiciózus történetet megmenteniük. Az ötödik évad az első néggyel ellentétben meglehetősen negatív kritikákat kapott. A Sunday Times szerint a sorozat elvesztette a humorát. Maureen Ryan (Chicago Tribune) szerint a „House volt az egyik legjobb televíziós sorozat, de komolyan vakvágányra futott.” McNamara a Los Angeles Times-tól üdítő változatosságnak tartotta Lucas Douglas magánnyomozó karakterét, Ryan szerint azonban „irritáló” volt. A legtöbb kritikát Foreman és Tizenhármas viszonya kapta. Ryan szerint még Chase és Cameron kapcsolatában is több fantázia volt, mint ebben a románcban: „Nem a színészek hibája, hogy nem passzolnak. Az írók hibája, hogy azt hiszik, érdekel minket Tizenhármas magánélete, és hogy rákényszerítik ezt az unalmas kapcsolatot a sorozatra”. A sorozat befejező évadját követően Steven Tong az Entertainment Weekly-től úgy fogalmazott, hogy a sorozat az utolsó évadokra már meglehetősen érzelmessé vált. A New York Magazin Vulture blogjában Margaret Lyons azt írta, hogy „A House sokkal inkább komplex elmélkedés a gyötrelemről mint csupán egy kórházsorozat, karakterábrázolás, vagy bármi más.” Lyon szerint azonban van egy határvonal a felvilágosult cinizmus és a bizonytalanságba torkolló gyötrelem között, és idővel a sorozat drámaisága csökkenni kezdett, míg „a szenvedés lángja egyre erősebben égett.” Alan Sepinwall tévékritikus véleménye szerint „a közbenső évadok sártengere végül minden meglévő érzelmi kötődésemet elvágta House személyes problémái iránt.” #### USA Top 10-es listákon ### Nézettségi adatok A premierje óta a Doktor House állandó népszerűségnek örvend. Az első évad az összes televíziós sorozat nézettségi listáján a 24. helyen végzett, míg a nők között a kilencedik legnézettebb volt. A következő három évad az összes nézőt tekintve mindig top tízes helyezést ért el. A legtöbb nézőt a harmadik évad vonzotta, epizódonként átlagosan 19,4 millió nézővel az Egyesült Államokban. Jacobs szerint az alkotó csapatot is meglepte a nézettség. Az ötödik évad epizódonként 12 millió nézőt ültetett a képernyők elé, összesítésben pedig a 19. helyen végzett. Az American Idol után a Doktor House a Fox csatorna legnézettebb műsora. A Doktor House legnézettebb epizódja az Egyesült Államokban a negyedik évad Fagyos című része volt, melyet a Super Bowl XLII után vetítettek. Több mint 29 millióan nézték. A sorozat azon a héten harmadik helyen végzett, az American Idol-lal együtt, és csak a Super Bowl és az azt követő ünnepség felvétele előzte meg. Az alábbi táblázat az Egyesült Államokbeli nézettséget összesíti, epizódonkénti átlagnézőszám alapján, egy-egy évadra. Magyarországon a Doktor House a TV2 egyik legnézettebb műsora volt, epizódonkénti 600 000–1 200 000 között változó nézőszámmal, ám az országos nézettségi listán a többi csatorna műsoraival összehasonlítva ritkán került be a harmincas toplistába. ### Díjak és elismerések A Doktor House számos díjat és jelölést kapott. 2005-ben megkapta a Peabody-díjat, melyet a nem konvencionális orvos-figuráért és az „orvosi Sherlock Holmes-esetekért” ítéltek oda. A sorozat szerepel az Amerikai Filmintézet (AFI) 2005-ös, „Az Év 10 Televíziós Programja” listájában. A Doktor House-t hat Golden Globe-díjra jelölték, ebből kettőt kapott meg. Hugh Laurie-t négyszer jelölték a legjobb férfi főszereplő díjára drámai tévésorozatban, melyet 2006-ban és 2007-ben meg is nyert. 2008-ban és 2009-ben a sorozatot jelölték a legjobb drámai tévésorozat Golden Globe-díjára. Hugh Laurie 2007-ben és 2009-ben Screen Actors Guild-díjat kapott drámai sorozatban nyújtott kiemelkedő férfialakításért. 2005-ben, 2007-ben és 2008-ban Laurie-t Emmy-díjra jelölték a drámai tévésorozat legjobb férfi főszereplője kategóriában. Magát a sorozatot is jelölték Emmy-re 2006-ban, 2007-ben és 2008-ban. David Shore az első évad Három sztori című részének forgatókönyvéért 2005-ben Emmy-díjat és Humanitas-díjat kapott. Lawrence Kaplow a második évad Boncolás című epizód forgatókönyvéért elnyerte a Writers Guild of America díját 2005-ben. Greg Yaitanes rendező 2008-ban Emmy-díjat vihetett haza a negyedik évad House feje című epizódjáért. 2007-ben a sorozat maszkmesteri Emmy-díjat kapott arcprotézisért. 2005-ben Laurie szerepelt a TV Guide magazin címlapján, mint a „Legszexisebb férfi a tévében”. 2008-ban a valaha volt második legszexisebb televíziós orvosnak szavazták meg, az első helyen George Clooney végzett a Vészhelyzet-beli Doug Ross szerepében. 2011-ben Hugh Laurie bekerült a Guinness Rekordok Könyvébe mint legnézettebb férfi főszereplő televíziós műsorban. ### Szemináriumi tantárgy A marburgi egyetem orvostudományi karán a dr. House filmsorozat szemináriumi tantárgy lett. Jürgen Schäfer az orvosi kar igazgatója, az egyik leghíresebb német kardiológus egy interjúban elmondta, hogy „a dr. House-t rendszeresen megtekintik, elemzik az orvostanhallgatókkal a heti szemináriumon. Az ugyanis az általános megítélés, hogy a tanterv hasznos kiegészítését jelenti.” A professzor szerint a sorozat nemcsak szórakoztató és izgalmas, hanem jóval közelebb áll a valósághoz, mint minden más általa ismert orvosi televíziós sorozat. Ez nem azt jelenti, hogy „dr. House orvosi magatartása általánosságban elfogadható lenne, de hát filmről van szó, így az megengedett”. A sorozat ugyanakkor a professzor szerint rendkívül jól ábrázolja az egyes betegségek tüneteit, az azokkal járó panaszokat, s a kezeléssel kapcsolatos elképzeléseket, a diagnózis-felállításokat. Az igazgató szerint a diákok egyik „kedvenc” tantárgyáról van szó. Magyarországon bioetikai tárgyú előadássorozat és szakkönyv témája is lett a filmsorozat. ## Terjesztés 2008-ban a világon összesen 66 országban vetítették a sorozatot, több mint 81,8 millió nézővel a legtöbbet nézett televíziós sorozat volt a világon, túlszárnyalva még a két korábbi év győztesét, a CSI: A helyszínelők-et és a CSI: Miami helyszínelőket.). Az Egyesült Államokban a Fox, Kanadában a GlobalTV sugározza, megegyező időosztásban. 2008-ban Kanadában a harmadik legnépszerűbb sorozat volt, Németországban pedig a legtöbbet nézett, Olaszországban 2. helyen végzett, Csehországban pedig harmadik helyen. A Doktor House Franciaországban, Spanyolországban, Svédországban és Hollandiában is rendkívül népszerű. Az Egyesült Királyságban a Five televíziós csatorna sugározta az első négy évadot, az ötödiket pedig a Sky1. Az évadok körülbelül egyéves késéssel érkeznek meg a szigetországba. Ausztráliában a Network Ten, Új-Zélandon a TV3 vetíti. Magyarországon a TV2 és az AXN sugározza (utóbbi az ismétléseket). A sorozat részei letölthetőek az Amazon.com-ról, és az iTunes Store-ról. 2007-ben az NBC Universal (a terjesztő) és az Apple Inc. (az iTunes Store tulajdonosa) közötti vita miatt a negyedik évad nem volt elérhető iTunes Store-on. Az epizódok a Fox hivatalos honlapján is megtekinthetőek voltak. 2017 áprilisáig a Netflix katalógusában is elérhető volt a sorozat. Mind a nyolc évad megjelent DVD-n, valamint blu-rayen is. 2019 és 2021 között mutatta be a törökországi Kanal D csatorna a sorozat török remake-jét, a Doktor Hekimoğlut, amelyet Magyarországon a SuperTV2 sugároz 2022. szeptember 14-től. ## Zene Az eredeti főcímzene a Massive Attack Teardrop (Könnycsepp) című száma, amit Elizabeth Fraser énekel a Cocteau Twins együttesből. A sorozat főcímében azonban csak a dal instumentális verziója hallható. Szerzői jogi problémák miatt több országban – például Magyarországon – sem használhatják ezt a dalt a televíziós vetítések során, helyette a Scott Donaldson és Richard Nolan által kifejezetten a sorozathoz komponált főcím hallható. A második évadtól ezt felváltja Jason Derlatka és John Ehrlich főcímdala. A szerzői jogi problémák azonban csak a televíziós sugárzásra vonatkoznak, így a kiadott DVD-ken az eredeti zenék hallhatók. A sorozathoz 2008. szeptember 18-án a Nettwerk Records adta ki a hivatalos zenei albumot House, M.D. Original Television Soundtrack címmel. ## Fordítás

Felületi feszültség

A felületi feszültség a folyadékok alapvető tulajdonsága, ami miatt a folyadékok a lehető legkisebb fajlagos felületű alakzatot (gömb) igyekeznek felvenni, ha külső erőtér nem hat rájuk. Oka a folyadék részecskéi (atomok, egyszerű és összetett ionok, molekulák vagy ezekből felépülő kisebb aggregátumok) között fellépő kohéziós erő. Ezért gömb alakú a kis méretű lebegő folyadékcsepp, vagy a szappanbuborék stb. A felületi feszültség következménye, hogy bizonyos tárgyak és állatkák a vízben nem süllyednek el, a víz felületén maradnak, bár a sűrűségük nagyobb, mint a folyadéké. ## A felületi feszültség magyarázata A felületi feszültség léte a molekuláris erőkkel függ össze. A folyadékok határfelületi rétegében lévő alkotórészek más energetikai állapotban vannak, mint a folyadék belsejében lévők. Ennek oka az, hogy a folyadék felületén a kémiai és fizikai tulajdonságokat meghatározó mikrorészecskék környezetében a folyadék belseje felé azonos felépítésű folyadékmolekulák, míg a másik oldalon egy másik közeg, - például levegő - más tulajdonságú molekulái vannak. Így az aszimmetrikus erőhatások miatt nagyobb energiájú állapotban vannak, mint a folyadék belsejében elhelyezkedő, egymáshoz képest energetikailag kiegyensúlyozott társaik. Tiszta anyagok esetén a felületi réteg felett az anyag gőz állapotú részecskéi találhatók, amelyben a részecskék átlagos távolsága lényegesen nagyobb – a vonzóerők lényegesen kisebbek –, mint a folyadék belsejében. A szomszédos molekuláktól származó kohéziós erők a folyadék belsejében kompenzálják egymást, a felületen viszont ezeknek az eredője a folyadék belseje felé mutat, amint azt a mellékelt ábra szemlélteti. Ez azt jelenti, hogy a kohéziós erő a felületi molekulákat a folyadék belseje felé igyekszik elmozdítani. A kohéziós erők a felületre ún. kohéziós nyomást fejtenek ki, amelyet közvetlenül megmérni nem lehet, de közelítő számítások alapján ez a nyomás például víz esetében az atmoszferikus nyomás több ezerszeresét is eléri. Ez megmagyarázza, hogy a folyadékok összenyomhatósága kicsi, hiszen külső hatás nélkül is összenyomott állapotban vannak. Ennek az aszimmetrikus erőhatásnak a mértéke a felületi feszültség (jele γ, vagy σ), amely az anyagokra jellemző intenzív fizikai mennyiség. Még pontosabban nem csak az adott folyadékra, hanem a fent leírt aszimmetrikus erőhatásokból eredően a két érintkező réteg határfelületére jellemző mennyiség. Más a felületi feszültsége például a víznek levegővel érintkezve, illetve ha étergőz van a felszín felett. Mivel legtöbbször a levegő-folyadék érintkezése fordul elő, ezért a felületi feszültségre jellemző adatokat - ha más megjelölés nincs - a levegő-folyadék határfelületre szokták megadni. Az elnevezése csak részben helytálló, ugyanis nem feszültség jellegű mennyiség, hanem mint a definíciós összefüggésből kitűnik: a felületben, annak egységnyi hosszúságú vonalában ható erővel (N/m), vagy egységnyi nagyságú felület létrehozásához szükséges munkával (J/m2), az ún. felületi munkával egyenlő. ## A felületi munka Ahhoz, hogy a folyadék belsejéből molekulákat juttassunk a felszínre, ezáltal a felszín dA-val növekedjék, a felszínt kifeszítő erők ellenében dw munkát kell végeznünk. (Emiatt nagyobb a felszínen lévő részecskék helyzeti energiája, mint a folyadék belsejében lévőké.) A felület valamely l hosszúságú vonala mentén, arra merőlegesen a szomszédos részecskék között F erő hat, amely ellenében ldx =dA új felület létrehozásához Fdx = dw munka befektetése szükséges: $\gamma = \frac{\mathrm{d}w}{\mathrm{d}A} = \frac{F\mathrm{d}x}{l\mathrm{d}x} \approx \frac{w}{A} = \frac{F}{l} \$, mértékegységei: $\ \frac{\mathrm J}{\mathrm m^2} = \frac{\mathrm N}{\mathrm m} \ .$ Azt is mondhatjuk: a $\gamma$ felületi feszültség a (saját gőzével érintkező) folyadék egységnyi felületének energiatöbblete a folyadék belsejéhez képest. ## Néhány anyag felületi feszültsége ## Nedvesítés A folyadék molekuláira a felületet körülvevő más anyag molekulái is vonzóerőt fejthetnek ki – ez a jelenség az adhézió –, az ebből származó erő az adhéziós erő. Ha ezeknek az erőknek a folyadék molekuláira kifejtett hatása elhanyagolható (pl. levegő, g) a kohéziós erőkhöz képest, akkor a felületen lévő folyadékrészecskék a kohéziós erők hatására a folyadék belseje felé igyekeznek elmozdulni, vagyis a felület valóban csökkenni igyekszik. Ha ezeknek az erőknek a folyadék (l) molekuláira kifejtett hatása nem hanyagolható el – például egy szilárd (s) felületen helyezkedik el –, akkor a folyadék jobban, vagy kevésbé terül szét azon, nedvesíti, vagy kevésbé nedvesíti azt, attól függően, hogy a vonzó (vagy taszító) erők mekkorák. A nedvesítés mértékét a nedvesítési peremszöggel (Θ) jellemezzük. Ha a peremszög kisebb mint 90°, akkor részleges nedvesítésről, ha nagyobb 90°-nál, akkor részleges nem nedvesítésről beszélünk. A közös határon fellépő erőket a határfelületi feszültséggel jellemezzük (γ_sg, γ_ls, γ_lg). Értelmezése hasonló a felületi feszültségéhez, csak itt a kohéziós erőkön kívül az adhéziós erők is közreműködnek. A folyadék addig terül a felületen, amíg az erőegyensúly beáll. Az erőegyensúly feltétele (Young-egyenlet): $\gamma_\mathrm{sg} - \gamma_\mathrm{ls} - \gamma_\mathrm{lg}\cos \mathit\Theta = 0 \ .$ A nedvesítés mértékét ezeknek a határfelületi feszültségeknek a módosításával lehet befolyásolni. A mosószerek a folyadék és a szilárd fázis közötti határfelületi feszültség megváltoztatásán keresztül fejtik ki a hatásukat. Más esetben a szilárd test felületkezelésével változtatható meg a nedvesítés mértéke. ## Kapilláris emelkedés és kapilláris süllyedés Úgyszintén a felületi feszültséggel függ össze az ún. kapilláris emelkedés és kapilláris süllyedés jelensége. ### Kapillaritás hajszálcsövekben A vékony csövekben (hajszálcsövekben, latin eredetű kifejezéssel kapillárisokban) a folyadékok nem követik a közlekedőedényekre vonatkozó törvényt: a nedvesítő folyadék szintje magasabb, a nem nedvesítő folyadéké pedig alacsonyabb, mint nagy felületű edényben. Az előbbi jelenséget kapilláris emelkedésnek, utóbbit kapilláris süllyedésnek, az egész jelenségkört pedig hajszálcsövességnek (kapillaritásnak) nevezzük. Üvegcsőben például a víz kapilláris emelkedését, illetve a higany kapilláris süllyedését lehet megfigyelni. Kapilláris emelkedés akkor következik be, ha a folyadék nedvesíti a kapilláris falát, vagyis a folyadék és a szilárd anyag részecskéi között nagyobb a vonzóerő, mint a folyadék molekulái között. A nedvesítési peremszög ilyenkor Θ \< 90°. Ha a folyadék és a szilárd anyag részecskéi között kisebb a vonzóerő, mint a folyadék molekulái között, akkor kapilláris süllyedés lép fel. A nedvesítési peremszög ebben az esetben Θ \> 90°. A mellékelt ábra alapján kiszámíthatjuk az emelkedés, illetve a süllyedés nagyságát. Ha például a nedvesítő folyadék a csőben h magasságba emelkedik fel, akkor a folyadékoszlopra ható nehézségi erő (F_neh): $F_\mathrm {neh} = r^2 \pi \rho gh \ .$ Az üveg részecskéi között működő adhéziós erő felfelé mutató komponense (F_γ): $F_\mathrm{\gamma} = 2r\pi \gamma \cos \mathit \Theta \ .$ A folyadékoszlop egyensúlyban van, tehát a két erő egyenlő nagyságú (de ellentétes irányú): $r^2 \pi \rho gh \ = 2r\pi \gamma \cos \mathit \Theta \ .$ Ebből a folyadék emelkedésének vagy süllyedésének mértéke, a h kiszámítható: $h = \frac {2\gamma \cos \mathit \Theta}{\rho g r} \ .$ ### Kapillaritás keskeny résekben A hajszálcsövekhez hasonlóan a keskeny résekben is megfigyelhető a kapilláris emelkedés és a kapilláris süllyedés. A jelenség egyszerűen tanulmányozható például két olyan üveglap között, amelyek egy közös, függőleges helyzetű élben találkoznak és kis szöget zárnak be egymással. Ha a két lap alsó részét vízbe merítjük, akkor a két üveglap közti térrészben a víz annál magasabbra emelkedik, minél kisebb az üveglapok távolsága. Mérésekkel és elméleti úton is igazolható, hogy a lapok közti távolság (d) és az emelkedés magassága (h) fordítottan arányos egymással. A fordított arányosság miatt az üveglemezek közti térrészben a víz felszíne egy hiperbola mentén helyezkedik el. ## A felületi feszültség hőmérsékletfüggése A tiszta folyadékok felületi feszültsége csökken a hőmérséklet növekedésével. A kritikus hőmérsékleten megszűnik a folyadék és annak gőze közötti különbség, a fázishatár is eltűnik, a felületi feszültség nullára csökken. A felületi feszültség hőmérséklettel való változásából következtetni lehet a folyadék állapotbeli molekulák állapotára. A T hőmérsékleten mért felületi feszültség, a folyadék moláris térfogata és a hőmérséklet között az alábbi összefüggés áll fenn: $\gamma V_\mathrm m^{2/3} = k(T_\mathrm c -T) \ ,$ ahol V_m a folyadék moláris térfogata, m3/mol, γ a folyadék felületi feszültsége, N/m T a hőmérséklet, K T_c az anyag kritikus hőmérséklete, K k az Eötvös-féle állandó, J/(K mol^2/3) Ez a kifejezés az Eötvös-szabály. Az ún. normális folyadékok esetén az Eötvös-féle állandó értéke 2,1 x 10^-7 J/(K mol^2/3). A legtöbb folyadék esetében a felületi feszültség már 6 °C-kal a kritikus hőmérséklet alatt gyakorlatilag nulla, ezért az Eötvös-szabály alábbi alakja pontosabb eredményt ad: $\gamma V_\mathrm m^{2/3} = k(T_\mathrm c - 6 - T) \ .$ A V^2/3 mennyiség a folyadék 1 móljának a felületével arányos (mólfelület), ezért a γV^2/3 szorzatot mólfelületi energiának nevezzük. Ez arányos annak a munkának a nagyságával, amely ahhoz szükséges, hogy 1 mólnyi folyadéknak megfelelő felületet létrehozzunk, vagyis 1 mól folyadékot teljes mértékben szétterítsünk. ### Néhány anyag Eötvös-féle állandója ## Folyadékok szerkezete Az adatokból az látható, hogy több, nagyon különböző kémiai tulajdonságú folyadék Eötvös-állandója jó közelítéssel valóban 2,1. Vannak azonban olyan folyadékok is, amelyek nem követik ezt a szabályt, hanem k értéke jóval kisebb 2,1-nél, és értéke változik a hőmérséklettel, ezért van k-ra egy intervallum megadva a táblázatban. Ilyen anyag a víz, amely nagyon sok szempontból kivétel, de az alkoholok és a savak is. Ezen anyagok molekulaszerkezetében van közös rész, nevezetesen az -OH csoport. Az Eötvös-féle állandó kisebb értékét úgy értelmezik, hogy ezeknek az anyagoknak folyékony halmazállapotban más a moláris tömegük, mint gőz halmazállapotban, mégpedig folyékony halmazállapotban nagyobb, mint gőz állapotban. A víz, a savak és az alkoholok folyékony halmazállapotban összekapcsolódott részecskékből, rövid távon rendezett halmazokból – asszociált molekulákból – állnak. Ez a kapcsolat azonban nem annyira állandó, mint egy vegyület molekulája esetében, hanem változó nagyságú, rendezett körzetek kialakulásáról van szó, amelyek folyamatosan keletkeznek és felbomlanak. Egyes folyadékok – amelyek részecskéi viszonylag hosszúak – Eötvös-féle állandója nagyobb, mint 2,1. Ezek a hosszú molekulák a felületen egymással párhuzamosan és hossztengelyeikkel a felületre merőlegesen helyezkednek el. Ebben az elrendezésben a részecskék kevesebb helyet foglalnak el, mintha rendezetlenül helyezkednének el, vagy pedig gömb alakúak volnának. Ezek a folyadékok tehát a felületi feszültség szempontjából úgy viselkednek, mintha a moláris térfogatuk kisebb lenne a moláris tömegüknek megfelelő értéknél. ## A felületaktív anyagok. Miért mos a mosószer? A felületaktív anyagok – tenzidek vagy detergensek – az oldószer, például a víz felületi feszültségét csökkentik azáltal, hogy molekuláik a folyadék felületén irányítottan helyezkednek el. Az ilyen tulajdonságú anyagok – ún. amfipatikus jellegű vegyületek – egy hosszabb szénláncú liofób (vízre vonatkoztatva hidrofób) csoportot és liofil (vízre vonatkoztatva hidrofil) atomot, vagy rövid atomcsoportot tartalmaznak. A hagyományos szappan is ilyen szerkezetű: hosszú szénláncú, természetes eredetű zsírsavak nátriumsói. A mosószerek legfontosabb tulajdonsága a mosóhatásuk szempontjából, hogy csökkentik a felületi feszültséget. Ugyanis a víz a nagy felületi feszültsége miatt a textilszövet finom pórusaiba nem képes behatolni, ezért onnét például a zsíros szennyeződést sem tudná eltávolítani. Szappan – és más, ma használatos nagy hatású mosószerek – segítségével azonban képes erre. A detergens részecskék a zsír és a víz közötti közös határrétegbe úgy épülnek be, hogy a hidrofób részük benyúlik a zsírcsepp belsejébe, a hidrofil pedig a vízbe. Mozgatással a zsírcseppek elszakadnak a textil felületétől és emulziót képeznek. ## Mérési módszerek Folyadék halmazállapotú rendszerek felületi (határfelületi) feszültségének mérésére többféle módszer is kínálkozik, mint pl. a kapilláris emelkedés módszere, a buboréknyomásos módszer, a sztalagmométeres módszer, a kiszakításos módszer és a nyugvó csepp módszer, főként nagyhőmérsékleten, például fémolvadék esetén. ### Kapilláris emelkedés és kapilláris süllyedés A kapilláris emelkedés (süllyedés) módszerével a felületi feszültség meghatározását a folyadékba merülő r sugarú kapillárisban h magasra emelkedő (vagy mélyre süllyedő) folyadék hidrosztatikai nyomásának mérésére vezetjük vissza. A ρ sűrűségű folyadékoszlop súlya egyensúlyt tart a meniszkusznál fellépő adhéziós erővel. A fentebb már levezetett összefüggésből a felületi feszültségre az alábbi egyenlet adódik: $\gamma = \frac{r\rho g h}{2 \cos \mathit \Theta} \ .$ Az egyenletben: γ a felületi feszültség, N·m⁻¹ r a kapilláris sugara, m ρ a folyadék sűrűsége, kg·m⁻³ h a kapilláris emelkedés (süllyedés), m Θ a kapilláris és a folyadék közötti nedvesítési peremszög. ### A buboréknyomásos módszer A buboréknyomásos módszerrel azt a külső nyomást mérjük, amely szükséges ahhoz, hogy a mérendő felületi feszültségű folyadékba h mélységre bemártott r sugarú kapilláris végén buborék képződjék. Ez a nyomás a p_γ kapilláris nyomás. Ha a buborék r sugarát dr-rel megnöveljük, a buborék térfogata 4π r2dr-rel, felülete pedig 8πrdr -rel nő meg. A közben végzett térfogati munkának egyenlőnek kell lennie a felületi feszültség munkájával: $p_{\gamma} 4\pi r^2 \mathrm dr = \gamma 8\pi r \mathrm dr \ ,$ amiből a felületi feszültség: $\gamma = 0{,}5 rp_\gamma \ .$ Lassú buborékolás esetén a kapilláris végén képződő buborékban kialakuló nyomás (p_γ) és a kapilláris bemerüléséből származó hidrosztatikai nyomás (p_h) összege azonos az edényben levő nyomás és a külső légnyomás közötti különbséggel (p_m), amit a manométerrel mérünk, vagyis: $p_\gamma +p_\mathrm h = p_\mathrm m \ ,$ $\frac{2\gamma}{r} + h_\mathrm v \rho_\mathrm v g = h_\mathrm m\rho_\mathrm m g \ .$ A vizsgált folyadék felületi feszültsége a $\gamma = 0{,}5 (h_\mathrm m - h_\mathrm v)\rho gr \ ,$ kifejezéssel számítható. Az összefüggésekben: p_γ a kapilláris nyomás, Pa γ a felületi feszültség, N·m⁻¹ r a kapilláris sugara, m ρ_v a folyadék sűrűsége, kg·m⁻³ h_v a kapilláris bemerülési mélysége, m r_m a manométerfolyadék sűrűsége, kg·m⁻³ h_ma manométerfolyadék maximális nívókülönbsége, m g a nehézségi gyorsulás, 9,81 m·s⁻² A kapilláris sugarának közvetlen mérése nehézkes, ezért azt ismert felületi feszültségű folyadékban (pl. vízben) kialakult nyomáskülönbség mérése útján lehet meghatározni. A víz hőmérséklettől függő felületi feszültsége t °C-on a $\gamma = 0{,}0729 - 1{,}55\cdot 10^{-4} (t- 18 ) \ , \mathrm {N\cdot m^{-1}} \ ,$ egyenletből számítható ki. Ennek ismeretében a kapilláris sugara az: $r = \frac{2\gamma_\mathrm v}{(h_\mathrm m - h_\mathrm v)\rho_\mathrm v g} \ , \mathrm {m} \ .$ összefüggésből adódik. A buboréknyomásos módszerrel nem csak felületi feszültség mérhető, hanem – ha ismert a felületi feszültség – a kapillárist két különböző mélységbe bemerítve a vizsgálandó folyadék sűrűsége is meghatározható. ### A sztalagmométeres módszer A sztalagmométeres módszer elve azon alapszik, hogy a folyadék a speciálisan kialakított pipettából, a sztalagmométerből lassan kicsepegve a felületi feszültségétől és a sűrűségétől függő nagyságú cseppeket képez. A csepp leszakadása éppen akkor következik be, amikor a növekvő csepp súlya (m_og = v_oρ_og) egyenlő lesz a sztalagmométer tárcsaszerűen kiképzett r sugarú, alsó csiszolt korongján működő felületi erővel: (2rπγ_o). A felületi feszültség a V térfogatú pipettában lévő oldat kicsepegtetésekor észlelt cseppszámából (n_o) az alábbi módon számítható: $2r \pi \gamma_\mathrm o = v\rho_\mathrm o g = \frac{V\rho_\mathrm o g}{n_\mathrm o} \ ,$ ill. víz esetén: $2r \pi \gamma_\mathrm v = \frac{V\rho_\mathrm v g}{n_\mathrm v} \ ,$ amelyből az oldat felületi feszültsége: <math> \gamma\_\mathrm o = \gamma\_\mathrm v \frac{n\rho\_\mathrm o }{n\_\mathrm o} \\ .</math> Az összefüggésekben: n_o a vizsgált oldat cseppszáma, n_v a víz cseppszáma, r a sztalagmométer korongjának a sugara, m γ_o a vizsgált oldat felületi feszültsége, N·m⁻¹ γ_v a víz felületi feszültsége, N·m⁻¹ ρ_o az oldat sűrűsége, kg·m⁻³ ρ_v a víz sűrűsége, kg·m⁻³ g a nehézségi gyorsulás, 9,81 m·s⁻² k a sztalagmométer állandója V a sztalagmométer térfogata, m3 A sztalagmométer állandóját desztillált víz felületi feszültségének ismeretében, vízzel végzett kísérlet alapján kell meghatározni. ### A kiszakításos módszer A kiszakításos módszer annak az erőnek a mérésén alapszik, amely egy vékony, R sugarú, gyakran platina-irídium ötvözetből készült gyűrűnek a vizsgált folyadékból történő kiemelése közben, a folyadék felületéről való kiszakításához szükséges (Du Noüy gyűrűs módszere). A gyűrű kiszakadása akkor következik be, amikor az F_o húzóerő éppen meghaladja a kör alakú gyűrű kerületén – a két folyadékfilmben – működő felületi erőt, vagyis amikor: $F_\mathrm o = 2\cdot 2R \pi \gamma_\mathrm o \ ,$ amelyből az oldat felületi feszültsége: $\gamma_\mathrm o = \frac{F_\mathrm o}{4R\pi} = k'F_\mathrm o\ .$ Az F erő mérésre ún. torziós mérleg alkalmas, amelyet mérés előtt ismert felületi feszültségű folyadékkal – célszerűen például desztillált vízzel – kalibrálni kell, ezt követően közvetlenül mérhető a folyadék felületi feszültsége. Másik módszer szerint egy műszerállandót (k) kell meghatározni, és a mérési eredményt az alapján korrigálni, mivel víz esetében: $\gamma_\mathrm v = k'F_\mathrm v \ ,$ a két összefüggésből pedig $\gamma_\mathrm o = \frac{\gamma_\mathrm v}{F_\mathrm v}F_\mathrm o = kF_\mathrm o\ ,$ amely összefüggésekben R a Pt-Ir-gyűrű sugara, m γ_o a vizsgált oldat felületi feszültség, N·m⁻¹ γ_v a víz felületi feszültsége, N·m⁻¹ F_o az oldatból történő kiszakításhoz szükséges erő, N F_v a vízből történő kiszakításhoz szükséges erő, N k a műszerállandó, m⁻¹ ### A nyugvó csepp módszer A nyugvó csepp módszere egy sík, szilárd felületen elhelyezkedő folyadékcsepp alakjának megfigyelésén alapul. Az egyensúlyba került folyadékcseppről fénykép készül és a felvételről lemérhető a kialakult nedvesítési peremszög is. A határfelületi feszültségek meghatározzák a kialakult olvadékcsepp geometriai jellemzőit, ezért az olvadékcsepp alakját jellemző paraméterekből számítható az olvadék felületi feszültsége, jó közelítéssel az alábbi összefüggéssel: $\gamma_\mathrm {lg} = \frac{r\rho g XZ^2}{6 (X-Z)} \ .$ A kifejezésben: γ_lg az olvadék felületi feszültsége, J/m2 , ρ az olvadék sűrűsége, kg/m3 , g a gravitációs állandó, 9,81 m/s2 , X a csepp legnagyobb horizontális mérete, m, Z a csepp legnagyobb vertikális mérete, m. A nyugvó csepp módszer megvalósításához szükséges berendezés vízszintes csőkemencéből áll, amelyben egy vízszintes síkon elhelyezhető a vizsgálandó kerámialap és rajta a vizsgálandó fémdarab (minta). A műszer optikai rendszerrel, hőmérsékletmérésre szolgáló termoelemmel, vákuumrendszerrel és a folyadékcsepp alakjának rögzítésére szolgáló fényképezőgéppel van ellátva.

We Belong Together

A We Belong Together Mariah Carey amerikai popénekesnő tizennegyedik, The Emancipation of Mimi című albumának második kislemeze. 2005-ben jelent meg. A dalt az 1980-as évekbeli R&B- és soulzene hangzása ihlette, egyszerű zongoradallamra épül, szövege egy nő vágyódását fejezi ki volt partnere felé, miután szakítottak. A We Belong Together a nagy visszatérést jelentette Carey számára, miután 2001-től karrierje egyre inkább hanyatlásnak indult; a dal számos országban listavezető lett, és az Egyesült Államokban, ahol 14 nem egymást követő hétig vezette a slágerlistát, több rádiós játszási rekordot is megdöntött. 2006-ban két Grammy-díjat is nyert, a legjobb R&B-dalnak és a legjobb R&B-előadásnak járót. A RIAA-tól platinalemez minősítést kapott, világszerte több mint ötmillió példányban kelt el. A Billboard magazin a dalt a 9. helyre helyezte minden idők 100 legsikeresebb dalát felsoroló listáján és az évtized legsikeresebb dalának nevezte. ## Háttere A We Belong Together egyike volt az utolsó daloknak, melyeket az albumhoz írtak. Az album dalait az énekesnő 2004-ben kezdte el írni, és novemberre már úgy gondolta, elkészült az album. Lemezcége, az Island Def Jam Records elnöke, Antonio „L.A.” Reid úgy gondolta, valami még hiányzik, és meggyőzte az énekesnőt, hogy dolgozzon újra együtt Jermaine Duprival. „L.A. azt mondta: Te és Jermaine csodákra vagytok képesek együtt, miért nem vagy most vele a stúdióban? Mire én: Imádom Jermaine-t, de biztos, hogy ráér? Tudom, hogy millió dolga van. [...] De Jermaine azt mondta: Gyere csak. Carey elrepült Dupri Atlantai stúdiójába, és kétnapi munkával két új dalt írtak: a Shake It Offot és a Get Your Numbert, majd az énekesnő visszatért New Yorkba. A We Belong Together ekkor még mindig nem készült el. Reidnek tetszett a két új dal, amelyet írtak, és úgy döntött, Careynek vissza kell mennie Atlantába, hogy még több dalt szerezzenek. Újabb kétnapos munkával Carey, Dupri, Manuel Seal és Johnta Austin újabb két dalt írtak: a később az album első kislemezének választott It’s Like Thatet és a We Belong Togethert. Miután a dal elkészült, még egyszerűsítettek rajta valamennyit, hogy jobban kiemeljék Mariah hangját, összhangban az album reklámszolgenjével: A Hang visszatérése. Carey azt nyilatkozta, hogy a dalt elég volt egyszer felvenni. ## Dallam és dalszerkezet A We Belong Together pop-ballada hiphop-, R&B- és soulhatással. Carey visszafogott, néhol rapszerű éneklési stílusa kivívta azoknak a kritikusoknak az elismerését is, akikből nemtetszést szokott kiváltani szokásos hajlításokkal teli stílusa. Jennifer Vineyard kritikus úgy véli, Carey visszafogott énekstílusa több erőt kölcsönöz a dalnak, mint ha itt akarná bemutatni vokális akrobatikáját. A dalba 1980-as évekbeli retro-soul-elemek is beépülnek, mégpedig úgy, hogy kis részletet vesz át Bobby Womack If You Think You’re Lonely Now (1981) és a The Deele és Babyface Two Occasions (1987) című dalából, amelyeket említi is a dalban mint szomorú szerelmes dalokat, amiket hallgat. A részletek felhasználása miatt mindkét dal szerzőit megemlítik a We Belong Together szerzői között is. A We Belong Together dalszerkezete egyszerű: C-dúrban van, négynegyedes ütemben; felépítése egyszerű versszak-refrén-váltakozású. A dal három részre osztható, énekese három érzelmi állapotát mutatja be: az elején belenyugodott a veszteségbe, majd kétségbeesett, a harmadik részben pedig egy oktávval magasabban énekelve fejezi ki eltökéltségét, hogy visszaszerzi szerelmét. ## Fogadtatása A We Belong Together „újradefiniálta Mariah karrierjét”, egy olyan időszakot zárt le, amikor már karrierje végét jósolták. ### Kritikai fogadtatás A dal nemcsak minden idők egyik legnépszerűbb dala lett, hanem a kritikusok elismerését is kivívta. Több kritikus szerint az énekesnő újra a régi formáját hozta, miután előző albuma, a 2002-ben megjelent Charmbracelet kritikái szerint hangja elvesztette jellegzetes erejét és terjedelmét. Csak kevesen voltak, akik elmarasztalták, köztük Carey egyik előző lemezkiadója, a Virgin Records egyik kritikusa. 2006-ra a dal számos díjat kapott, köztük a legjobb női R&B-előadásnak és a legjobb R&B-dalnak járót; az ASCAP és a BMI díjkiosztón ez lett az év dala, valamint megkapta a VIBE-díjat és a legjobb R&B-dalnak járól Soul Train Awardot. A Billboard a dalt a 9. helyre helyezte minden idők 100 legsikeresebb dalát felsoroló listáján (Billboard: All-Time Hot 100 Top Songs) és második helyre a legjobb R&B/hiphopdalokén. A Blender magazin 2005 száz legnagyszerűbb dalát felsoroló listáján a 15. helyre tette, a Slant magazin hasonló listáján pedig a 2. helyig jutott. Ausztráliában a hivatalos slágerlista, az ARIA 2005 száz legjobb kislemeze listáján a 14. helyre került. ### Kereskedelmi fogadtatás Az észak-amerikai rádióadóknak 2005. március 26-án elküldött dal nemcsak az énekesnő életében volt mérföldkő, hanem az Island Records történetének is legnagyobb slágere lett. Tizennégy nem egymást követő héten át állt a Billboard Hot 100 első helyén (melynek a 81. helyén nyitott), és a Hot R&B/Hip-Hop Singles & Tracks slágerlistát is vezette. Ez volt az első dal, mely egyszerre vezetett kilenc Billboard-slágerlistát, a 2005. augusztus 6-tal végződő héten: a Hot 100, Hot 100 Airplay, Hot R&B/Hip-Hop Singles & Tracks, Hot R&B/Hip-Hop Airplay, Pop 100 Airplay, Mainstream Top 40, Rhythmic Top 40, Hot Dance Music/Club Play és Hot Ringtones slágerlistákat. Egy héttel korábban ez volt az első dal, melynek nyolc listát sikerült vezetnie egyszerre. Azon a héten, amikor a dal feljutott az első helyre a Billboard Hot 100-on, az iTunesról Carey weboldalán keresztül ingyenesen letölthető volt a dal DJ Clue remixe. A Billboard magazin újságírója, Fred Bronson a panaszlevelekre válaszolva beismerte Chart Beat Chat című rovata egy cikkében, hogy az ingyenes letöltések hozzájárultak ahhoz, hogy a dal az első helyre kerüljön, és enélkül valószínűleg csak a következő héten jutott volna fel az első helyre. A Mediabase és a Nielsen BDS adatai szerint a We Belong Together az Egyesült Államokban számos rádiós játszási rekordot is megdöntött: a BDS története folyamán ez érte el a legtöbb hallgatót egy nap, illetve egy hét alatt (32.8 milliót, illetve 223 milliót). 2008. szeptember 21-éig egyedül az USA-ban több mint 8 milliárd hallgatót ért el. A Billboard 2005-ös év végi összesített slágerlistáján ez volt Carey első listavezető dala; az év végi R&B/hiphop-slágerlistán a 2. lett. A Billboard 2010-ben az évtized legsikeresebb dalává nyilvánította. A kislemez az Egyesült Államokban és Új-Zélandon platinalemez, Ausztráliában kétszeres platinalemez lett. A We Belong Together számos külföldi piacon is sikert aratott. Ausztráliában a slágerlista első helyén nyitott, és két hétig maradt listavezető; Új-Zélandon három hétig állt a lista 2. helyén, és a rádiós játszásokon alapuló kanadai BDS slágerlistán is a 2. helyig jutott. Az Egyesült Királyságban a dal a 2. helyen nyitott (Tupac Shakur Ghetto Gospelje mögött); az első héten 39 436 példányban kelt el (csak 392 hiányzott az első helyhez), összesen 240 000 példányban kelt el az országban. A top 5-be került Dániában, Hollandiában, Írországban, Spanyolországban és Svájcban, a top 10-be Norvégiában és a top 20-ba Belgiumban, Francia-, Német-, Olasz- és Svédországban. Ausztrália év végi top 100 slágerlistáján a 17. helyre, az urban stílusú dalok év végi listáján a 10. helyre került. ### Díjak 2005 - Billboard Music Awards - Az év Rhythmic Top 40 dala - Az év Hot 100 dala - Az évHot 100 Airplay dala - Radio Music Awards - Az év dala / Mainstream Hit Radio. - Az év dala / Urban and Rhythmic Radio. - Soul Train Lady of Soul Awards - Legjobb R&B/souldal, szólóelőadó - Teen Choice Awards - Legjobb szerelmes dal - Vibe Awards - Legjobb R&B-dal - World Music Awards - A világ legtöbbet játszott dala 2006 - Grammy-díj - Legjobb R&B-dal - Legjobb vokális R&B-előadás női előadótól - ASCAP Awards - Az év dala (holtversenyben a Green Day Boulevard of Broken Dreams című dalával) - BMI Urban Awards - Az év dala - Legtöbbet előadott dal - Listavezető Billboard-dal - WPGC Music Awards - Legjobb lassú dal - Legjobb dal - GrooveVolt Music & Fashion Awards - Az év dala - Legjobb popdal női előadótól - Legjobb R&B/souldal női előadótól - Soul Train Music Awards - Legjobb R&B/souldal női előadótól ## Videóklip A dal videóklipjét Brett Ratner rendezte, és Beverly Hillsben forgatták, együtt az It’s Like That klipjével, aminek a folytatása. Az előző klipben Mariah egy bulin vesz részt az esküvője előtti éjszakán, ahol az egyik vendégről kiderül, hogy a volt szerelme (őt Wentworth Miller játssza). A We Belong Together videóklipje másnap reggel kezdődik, mikor Mariah a volt szerelmére emlékezik, miközben az esküvőjére készül. Míg végigvonul a templomon, azon töpreng, kihez tartozik igazán: volt szerelméhez vagy vőlegényéhez (őt Eric Roberts alakítja). Mikor az oltárhoz ér, meglátja volt barátját, aki a távolból figyeli az esküvőt. Ekkor otthagyja a szertartást és a férfi karjaiba rohan, amivel mindenkit megdöbbent. A klipben Mariah azt a Vera Wang tervezte esküvői ruhát viseli, amit Tommy Mottolával történt esküvőjén viselt 1993-ban. A klip számos zenetévé slágerlistáján az első helyre került, köztük a BET 106 & Park az MTV TRL a MuchMusic Countdown és a VH1 Top 20 Video Countdown műsorában. Az MTV-n egyike lett Carey azon dalainak, melyek 50 napig maradtak a listán. A VH1 az év videóklipje címmel tüntette ki a klipet. 2005. július 25-ére ez lett a LAUNCHcast legnézettebb klipje, 7.5 millió megtekintéssel. A 2005-ös MTV Video Music Awards díjra két jelölést kapott, legjobb R&B-videóklip és legjobb, női előadó által készített videóklip kategóriában. A klipet több mint 5 milliószor nézték meg a YouTube-on. ## Remixek A We Belong Together DJ Clue által készített remixe Jadakiss és Styles P rapperek közreműködésével készült. Peter Rauhofer készítette a Reconstruction és az Atlantic remixeket. A remixek nagyban eltérnek a dal albumváltozatától, több bennük a hiphop-elem. Az Atlantic Soul Vocal Mixben például szintetizátoros basszus, zongora és gitár, valamint gyorsabb tempót biztosító hi-hat hallható. 2005 májusától több remix is letölthető volt: az Atlantic Soul Mix listavezető lett a Billboard Hot Dance Music/Club Play slágerlistáján, a DJ Clue remix pedig a Hot Digital Songs slágerlista ötödik helyére jutott. Ez utóbbi felkerült bónuszdalként az album új kiadására. 2007-ben Adassa reggaeton-zenész feldolgozta a dalt Adassa című albumán; az ő változatában számos bachata-elem hallható. ### Hivatalos remixek, verziók listája - We Belong Together (Atlantic Soul Instrumental) - We Belong Together (Atlantic Soul Radio Edit) - We Belong Together (Atlantic Soul Vocal) - We Belong Together (DJ Clue Remix feat. Jadakiss and Styles P) - We Belong Together (DJ Clue Remix feat. Jadakiss and Styles P – Instrumental) - We Belong Together (Instrumental) - We Belong Together (Original Radio Edit) - We Belong Together (Reconstruction Radio Mix) - We Belong Together (Reconstruction Club Mix) ## Változatok CD maxi kislemez (Tajvan, Thaiföld) CD maxi kislemez (Thaiföld) kihajtható rózsával 1. We Belong Together (Album version) 2. We Belong Together (Reconstruction Radio Mix) 3. We Belong Together (Reconstruction Club Mix) 4. We Belong Together (Atlantic Soul Radio Edit) 5. We Belong Together (Atlantic Soul Vocal) 6. We Belong Together (Atlantic Soul Instrumental) CD maxi kislemez (Egyesült Királyság) 1. We Belong Together (Album version) 2. We Belong Together (Reconstruction Radio Mix) 3. We Belong Together (Reconstruction Club Mix) 4. We Belong Together (Atlantic Soul Vocal) 5. We Belong Together (Atlantic Soul Instrumental) CD maxi kislemez (Európa. Tajvan, Új-Zéland) 1. We Belong Together (Main Version) 2. We Belong Together (Reconstruction Radio Mix) 3. It’s Like That (Remix feat. Fat Joe) 4. We Belong Together (Videóklip) CD maxi kislemez (Ausztrália) + poszter 1. We Belong Together (Main Version) 2. We Belong Together (Reconstruction Radio Mix) 3. It’s Like That (Remix feat. Fat Joe) CD kislemez (Európa) 1. We Belong Together (Album version) 2. We Belong Together (DJ Clue Remix feat. Jadakiss and Styles P) CD kislemez (Japán) 1. We Belong Together (Main version) 2. We Belong Together (Instrumental) 12" maxi kislemez (Egyesült Királyság) 1. We Belong Together (Album version) 2. We Belong Together (Remix feat. Jadakiss and Styles P.) 3. It’s Like That (Remix) 4. We Belong Together (Reconstruction Radio Mix) 12" maxi kislemez (USA) 1. We Belong Together (feat. Jadakiss and Styles P – Main) 2. We Belong Together (feat. Jadakiss and Styles P – Instrumental) ## Közreműködők - Ének és háttérvokálok – Mariah Carey - Billentyűk – Loris Holland - Dobok – Charles Draiton - Hangmérnökök – Brian Garten, John Horesco IV - Segédhangmérnök – Tadd Mingo - Keverés – Phil Tan - Masztering – Herb Powers ## Megjelenési dátumok ## Helyezések ¹ Atlantic Soul/P. Rauhofer remixek ### Évtizedes összesített slágerlista ### Minősítések

Gyilkos galóca

A gyilkos galóca (Amanita phalloides) kalaposgombák rendjén belül a galócafélék családjába tartozó, világszerte közel 600 fajt számláló Amanita nemzetség egyik legismertebb képviselője. Európában rokon fajaival együtt (fehér galóca, hegyeskalapú galóca) a legsúlyosabb – gyakran halálos kimenetelű – mérgezéseket okozó nagygombák közé tartozik. Kontinensünkön széles körben elterjedt, lombos- és tűlevelű fák alatt egyaránt előfordul. Termőtestei nyártól őszig jelennek meg. Kalapja leggyakrabban zöldes árnyalatú, míg lemezein és a tönkjén a fehér szín dominál. A gyilkos galóca ráadásul számtalan olyan ehető gombafajra hasonlít, amelyet Európa-szerte gyakran fogyasztanak. Hatóanyagai miatt valamennyi ismert mérgező gombafaj között is a legveszélyesebbnek számít; a gombamérgezések okozta halálesetek döntő többségével összefüggésbe hozható. Valószínűsítik, hogy gyilkos galóca mérge ölte meg Claudius római császárt és III. Károly királyt. Gyakori mérgezései miatt régóta kutatják méreganyagait, amelyek nagy részét már sikerült izolálni. Ezek közül a legfontosabb összetevő az α-amanitin, ami a májat és a vesét támadja meg. Ellenszere egyelőre nem ismert. ## A faj taxonómiája A gyilkos galócát egy francia botanikus, Sébastien Vaillant írta le elsőként 1727-ben, aki tömören a következő szavakkal jellemezte a gombát: „Fungus phalloides, annulatus, sordide virescens, et patulus”. Bár a phalloides elnevezés jelentése „fallosz alakú”, valószínű, hogy a tudományos név inkább a szömörcsög nemzetség latin nevéből (Phallus) ered, amelynek fajai – laikus számára – bizonyos hasonlóságot mutatnak a gyilkos galócával. Elias Magnus Fries 1821-ben az Agaricus phalloides nevet adta a gombának, de ekkor még valamennyi fehér színű galócát ide sorolta. Végül 1833-ban Johann Heinrich Friedrich Link vezette be az Amanita phalloides elnevezést, bár 30 évvel korábban Persoon már Amanita viridis-ként is hivatkozott rá. Louis Secretan évtizedekkel Link előtt már használta az Amanita phalloides nevet, de ezt akkor még nem fogadták el általánosan, mivel a svájci mikológus nem használta következetesen a kettős nevezéktant. A gyilkos galóca az Amanita nemzetség eddig azonosított valamennyi halálosan mérgező faját tartalmazó Phalloideae szekciójának típusfaja. Ide tartozik többek között a fehér galóca (Amanita verna), a hegyeskalapú galóca (Amanita virosa) vagy Észak-Amerikában az Amanita bisporigera. A gombafajnak ismert egy nagyon ritka, teljesen fehér alakja is, amelyet eredetileg A. phalloides f. alba néven írtak le, de rendszertani helyzete vitatott. Legtöbbször normál, zöld színű társai között találják a fehér példányokat. A legújabb kutatások eredményeként azonban 2004-ben az A. verna var. tarda elnevezést kapta. Az Amanita verna, mint alapfaj ugyanakkor tavasszal nő és kálium-hidroxiddal reagálva sárga lesz a húsa, ami az A. phalloides-re nem jellemző. ## Jellemzői A gomba kalapja 4‐15 cm átmérőjű, leggyakrabban sárgászöld, olaj- vagy barnászöld színű, de esetenként – főleg esős időszakban – lehet halványabb, szürkés is. Felszínén eltérő árnyalatú, elnyúlt foltok figyelhetők meg; emiatt több szerző sugaras-szálas rajzolatúnak írja le, bár ez csak optikai csalódás. A kalap színeloszlása is változó: sokszor a közepén látszik a legsötétebb zöldes árnyalat, néha azonban éppen ez a rész fakul ki. A kalap széle viszont csaknem mindig a leghalványabb, néha szinte fehéres. Alakja eleinte tojásdad, félgömb alakú, széle fiatalon kissé begöngyölt. Kifejlődve ellaposodik, teljesen sík is lehet. Felszíne sima, széle nem bordázott. A kalapbőr szárazon fénylő, nedves időben tapad. Általában nincsenek rajta burokmaradványok, csak ritkán tapad meg rajta egy-egy fehéres foszlány. A kalap húsa fehér, közvetlenül a kalapbőr alatt sárgászöld; maximális vastagsága 4,5‐7,5 mm. A lemezek sűrűn állnak, a tönknél szabadon állók, esetleg nagyon gyengén tönkhöz nőttek. Vastagságuk 6‐9 mm, nem egyforma hosszúak. Színük fehér vagy krémszínű, oldalnézetben enyhe sárgás-zöldes árnyalattal. Sohasem lehetnek vörösesek vagy barnásak, és megsérülve sem színeződnek el. Tönkje 6‐15 cm hosszú, 0,8‐1,7 cm vastag. Valamivel világosabb, mint a kalap, de ritkán mondható fehéresnek, a gallér alatt halványsárgás, a tönk tövénél kifejezetten sárga is lehet. Többé-kevésbé mindig felismerhető rajta a zöldes-sárgászöld kígyóbőrszerű mintázat. A tönk bázisa gumós és fehér színű, bőrszerűen elálló, igen lágy bocskor található rajta, ami gyakran a talajba mélyed; a gomba felszedésekor esetleg a talajban vagy az avarban maradhat! - A tönk felső részén lévő gallér fehéres színű, akár 3 cm széles is lehet. Hártyaszerűen lelóg, felső oldala enyhén bordázott; alja gyakran sötétebb, néha a kalaphoz hasonló színű. Illata édeskés, mézre emlékeztető, idős korban kellemetlenné válhat. Spórapora fehér, a spórák gömbölyűek, méretük 8‐10 × 7‐9 μm. ## Előfordulása A gyilkos galóca Európában széles körben elterjedt gomba. Északon megtalálható Skandinávia déli régiójában; nyugat felé Írországig, keleten Oroszország európai részéig nyúlik élőhelye. Elterjedési területének déli határa a Balkán-félsziget, Olaszország, Spanyolország és Algéria. Hazánkban is igen gyakori gombának számít: szinte mindenütt előfordul, ahol a számára partnerként megfelelő fafajok megtalálhatók. A gomba ektomikorrhizásan kötődik számos lombos- és néhány tűlevelű fafajhoz. Leggyakoribb mikorrhiza-partnerei – amelyek alatt megjelenik – a bükk, a tölgy, a szelídgesztenye, a nyír, a mogyoró, a gyertyán és egyes fenyőfafajok. Európán kívül talált galócapéldányok is ezekkel a nemzetségekkel, illetve azokon belül meghatározott fafajokkal alkotnak életközösséget. Olyan területeken, ahová a gyilkos galócát utólag hurcolták be, általában nem lépi túl a gombával együtt betelepített növények helyi elterjedési zónáját, azaz megmarad eredeti gazdanövényénél. Néha azonban új otthonában is társulhat bennszülött fajokhoz, így például Észak-Amerikában előfordul hemlokfenyők (Tsuga) alatt. Új-Zélandon Leptospermum és Kunzea, míg Tanzániában és Algériában eukaliptuszfajok gyökérzetéhez kötődik. Észak-Amerikából már a 19. század végén jelezték előfordulását, majd 1918-ban az Egyesült Államok keleti vidékein talált példányokról megállapították, hogy azok a gyilkos galócához hasonló A. brunnescens fajhoz tartoznak. Az 1970-es években végül mind a keleti, mind a nyugati partvidéken sikerült bizonyítani amerikai előfordulását. A gyilkos galóca a fakereskedelem révén a déli félteke több országába is eljutott: vannak populációi az ausztráliai Melbourne és Canberra környékén, de Uruguayban is. A felsorolt tájakon főként tölgyek alatt, Dél-Afrikában viszont nyárfafaj alatt találták. ## Hasonló fajok Mindenkinek fel kell ismernie a gyilkos galócát, aki valaha gombát szeretne étkezési célra gyűjteni, és feltétlenül meg kell tudnia különböztetni valamennyi hasonló gombafajtól. Gyakran tévesztik össze a gyilkos galócát és a zöld színű, ehető galambgombafajokat (Russula), ezeknek azonban soha nincsen sem gallérjuk, sem bocskoruk. A csiperkék (Agaricus) ugyan rendelkeznek gallérral, viszont tönkjük tövén soha nincsenek burokmaradványok, lemezeik pedig már fiatal korban is rózsaszínű, kifejlett példányokon barna. Az Amanita nemzetségen belül a gyakori és csak gyengén mérgező citromgalóca (A. citrina) okozhat tévedéseket. Ez a faj elsősorban erdeifenyők alatt él, szaga rothadó burgonyára emlékeztető, kalapját burokmaradványok díszítik. A fiatal gyilkos galócák is megtéveszthetik a kezdő gombagyűjtőket, akik ehető pöfetegeknek nézik a még vélumukban rejtőző példányokat, bár a galócát kettévágva ilyenkor egyértelműen látszik a kalaposgomba-jelleg. Közeli rokona a fentebb már említett fehér színű ragadós galóca (Amanita verna). A kalap kissé ragadós. Igen erősen mérgező. Kevésbé mérges a párduc galóca Amanita pantherina. Barna kalapján világos pikkelyek vannak. Mérges még a légyölő galóca Amanita muscaria. Piros kalapján sok fehér pikkely van. A gyilkos galóca által csak a közelmúltban benépesített térségekben az eddig felsorolt, hagyományos hasonmások mellett más fajokkal is összetévesztik ezt a gombát. Ausztráliában és az Amerikai Egyesült Államok nyugati partvidékén a csíkos bocskorosgombának (Volvariella volvacea) vélt galóca délkelet-ázsiai bevándorlóknál okozott mérgezéseket. Egy alkalommal Oregon államban egy koreai család négy tagján kellett májátültetést végezni, míg Canberrában 1988 és 1998 között hét áldozata volt a gombának, köztük négy laoszi. ## Mérgezése Mint magyar neve is sugallja, a gyilkos galóca súlyosan mérgező gomba: a halálos gombamérgezések nagy részét (kb. 90%) ez a faj okozza világszerte. Becslések szerint mintegy 30 gramm, azaz egy kifejlett kalap fele elegendő a gombából ahhoz, hogy egy felnőtt embert megöljön. Számos ország szakhatósága emiatt még a gomba érintésétől is óva int, nem beszélve a más étkezésre szánt gombafajokkal egy kosárban történő tárolásról. Sajnos a gyilkos galóca hatóanyagai sem főzés, sem fagyasztás, sem tartós szárítás hatására nem bomlanak le. Téves az a népi hiedelem is, hogy a kutya vagy a macska által elfo­gyasz­tott gom­bás étel ehető, mivel a gom­bák mér­gező hatása miatti tüne­tek több óra múlva jelentkeznek és az állatok szervezete másként reagál a gombamérgekre. ### Méreganyagai Évtizedek óta történő alapos biokémiai kutatásokkal mára sikerült izolálni a faj hatóanyagainak döntő többségét. Ezeket két fő csoportba lehet sorolni, melyek mindegyike a ciklikus peptidek közé sorolható: az amatoxinok és a fallotoxinok. Rajtuk kívül felismertek két további komponenst is, a fallolizint – amely a vörösvérsejteket támadja meg, és az egyelőre nagyon kevéssé ismert antamanidot. Az amatoxin elnevezés legalább nyolc hasonló szerkezetű vegyületet takar, amelyeket 1941-ben izolált először Heinrich Otto Wieland és Rudolf Hallermayer Münchenben. Legfontosabb amatoxin az α-amanitin, amely a β-amanitinnel együtt leginkább felelős a toxikus folyamatokért. Hatásuk az RNS II-polimeráz gátlásán alapul, ami a fehérjeszintézishez nélkülözhetetlen enzim. A mérgezés során emiatt a májsejtekben megszűnik a fehérjeszintézis, a sejtek elpusztulnak. A máj szenvedi el tehát a legsúlyosabb károsodást, de a vesék is érzékenyek a gyilkosgalóca-mérgezésre. A fallotoxin szintén legalább hét hasonló vegyület csoportját jelenti, valamennyi ciklikus heptapeptid. A falloidint 1937-ben Feodor Lynen és Ulrich Wieland német vegyészek fedezték fel Münchenben. A fallotoxinok ugyan súlyosan károsíthatják a sejtmembránt, de az emberre kevésbé veszélyesek, mivel lassabban szívódnak fel a bélrendszerből. A falloidint egyébként a jó, ehető gombának tartott piruló galócában (A. rubescens) is megtalálták. ### A mérgezés tünetei A gyilkos galóca a mérgezést túlélt áldozatok beszámolói alapján kellemes ízű gomba. Ez a tény, illetve a tünetek viszonylagosan hosszú lappangási ideje (6-24 óra) különösen veszélyessé teszik a mérgezést, mivel a gyanútlan beteg mája ennyi idő alatt általában végzetes károsodást szenved. A mérgezés első szakasza gyomorpanaszokkal kezdődik, majd csillapíthatatlan hányással és hasmenéssel folytatódik (gasztrointesztinális fázis). A mérgezettnél gyakran láz jelentkezik, fennáll a kiszáradás veszélye, illetve alacsony vérnyomás, fokozott szívverés léphet fel. A gomba elfogyasztása után 2-3 nappal ezek a tünetek enyhülnek. Ekkor lép fel a mérgezés második szakasza (hepatorenális fázis), amely során a súlyos májkárosodás következtében tapintható májnagyobbodás, sárgaság és tudatzavar (delírium) alakul ki, majd leáll a veseműködés, végül összeomolhat a teljes keringési rendszer. Orvosi segítség hiányában a tünetek 6-16 napon belül halálhoz vezetnek. A 20. század közepéig a gyilkosgalóca-mérgezések halálozási aránya 60-70% volt, azóta ez az arány szerencsére jelentősen visszaesett a toxikológiában történt felfedezéseknek köszönhetően. Napjainkban Európában az összes gombamérgezés 2-10%-a, a gyilkosgalóca-mérgezések 10-15%-a halálos. ### Alkalmazott terápia A mérgezett személy kezelésének három fő típusát különböztetik meg: - Az elsődleges orvosi beavatkozás csak abban az esetben hatékony, ha az étel elfogyasztása után gyakorlatilag azonnal kórházba kerül a beteg; ez pedig csak kivételes esetekben történik meg a hosszú lappangási idő miatt. Ilyenkor gyomormosást végeznek, és aktív szenet adnak be nagy mennyiségben. Nagyon lényeges a szervezet vízháztartásának és elektrolitikus egyensúlyának helyreállítása, mivel a mérgezés lefolyása során a beteg rendkívül sok folyadékot veszít. A mérgezetteknél plazmaferézist is végeznek. Ennek során egy készülék eltávolítja a beteg saját, méreganyagokat tartalmazó vérplazmáját, és friss vérplazmával pótolja azt. - A gyilkos galóca méreganyagainak nincs kifejezett ellenszere, de gyógyszeres kezeléssel hatékonyan növelhető a túlélés esélye. A mérgezett nagy dózisban kap intravénásan penicillin G-t valamint szilibinint. Ez utóbbit a máriatövis (Silybum marianum) nevű növényből nyerik, és a tapasztalatok szerint hatásosan gátolja a májsejtek toxinfelvételét, emellett fokozza a fehérjeszintézist. Ígéretes vizsgálatok folynak az N-acetilciszteinnel kapcsolatban, amely fontos májtámogató szer lehet a többi kezeléssel párhuzamosan alkalmazva. Glukokortikoidokat és C-vitamint is alkalmaznak, bár ezek előnyös hatása nem kellően bizonyított. - A súlyos májkárosodást szenvedett emberek esetében az egyetlen megoldást a májátültetés jelenti, ami mára bevált gyakorlat lett amatoxin-mérgezések gyógyítására. A transzplantáció kockázata így is nagy, mivel mire erre a műtétre sor kerülne, általában komplikációk lépnek fel a legyengült betegnél. A súlyos mérgezésen átesett, de nem transzplantált betegek is általában maradandó májkárosodást szenvednek. Ugyanakkor a klinikai tapasztalatok azt mutatják, ha valaki a gombafogyasztást követően 36 órán belül kórházba kerül, jó eséllyel éli túl a mérgezést bármilyen tartós egészségromlás nélkül. ### Lehetséges ellenszere 2023 májusában kínai és ausztrál kutatók egy csoportja arra az eredményre jutott, hogy az indocianin zöld (ICG - Indocyanine green) nevű színezék a mérgezést követően képes gátolni az α-amanitin máj- és vesekárosító hatását, és növelte a mérgezés utáni túlélés esélyét. Kutatásukat emberi sejteken és egereken végezték, és a mérgezés utáni 4 órában kezelt egerek esetén pozitív eredményeket kaptak. Ugyanakkor a 8-12 órával későbbi kezelés már nem volt hatásos. Mivel a mérgezést követően a tünetek 6-24 órán belül kezdenek csak jelentkezni, ezért ez a gyakorlatban csak ritka esetekben használható, de egy előremutató, fontos felfedezés lehet a kutatások számára. ## A gyilkos galóca híres áldozatai Történészek szerint számos jól ismert történelmi személy esett ennek a gombának – vagy valamelyik rokon Amanita-fajnak – áldozatául. Ezek között találunk véletlen eseteket és szándékos mérgezéseket egyaránt. Az állítólagos áldozatok között meg lehet említeni Claudius római császárt, VII. Kelemen pápát, Nariskin Natália orosz cárnét és VI. Károly német-római császárt és magyar királyt. R. Gordon Wasson számolt be az említett uralkodók halálának körülményeiről. Némelyikről kiderült, hogy a galócának semmi köze nem volt az esethez. VII. Kelemen pápa (1478-1534) halálát megelőző betegsége például öt hónapig húzódott, ami egyértelműen bizonyítja a gyilkos galóca „ártatlanságát”. Nariskin Natália (1651–1694) a korabeli feljegyzések szerint nagyobb mennyiségű ecetes gombát evett halálát megelőzően, de nem tisztázott, hogy maga a tartósított gomba volt-e mérgező, vagy egyszerű ételmérgezésről volt szó. VI\. Károly német-római császár (1685–1740) – aki III. Károly néven egyben Magyarország királya is volt – a sült gomba elfogyasztása után gyomorfájásra panaszkodott, ami tíznapos betegeskedést követően halálhoz vezetett: ez akár lehetett amatoxin-mérgezés is. Károly császár halála vezetett az osztrák örökösödési háborúhoz (1740–1748), amiről Voltaire megjegyezte, „egy tál gombán múlott Európa jövője”. Claudius császár (Kr. e. 10 – Kr. u. 54) esete jóval bonyolultabb. Ismert tény, hogy Claudius a császárgalóca (A. caesarea) nagy kedvelője volt. Halálát követően elterjedt a nézet, mely szerint a császárgalóca helyett gyilkos galócából készítették ételét. A római történetírók – köztük Tacitus és Suetonius – szerint inkább a gombás ételbe kevertek utólag valamilyen mérget.

Az Ezeregyéjszaka meséi

Az Ezeregyéjszaka meséi (arab: كتاب ألف ليلة وليلة [Kitáb alf lajla va lajla] ’Ezer éjszaka és egy éjszaka könyve’, perzsa: هزار و یک شب, török: Bin Bir Gece Masalları, urdu:ایک اور ہزار راتین ولی کتب , héber: אלף לילה ולילה) a legismertebb arab mesegyűjtemény, amelynek különféle változatait évszázadok folyamán különböző szerzők, fordítók és tudósok állították össze. A mesék eredete a kora középkori Arábiába és Perzsiába nyúlik vissza. A teljes szöveget magyarra Prileszky Csilla ültette át. Munkáját filológiai körökben nemcsak a magyar irodalom egyik legnagyobb műfordításaként, de az Ezeregyéjszaka európai fordítástörténetének egyik csúcsaként is értékelik. A kerettörténet két főszereplője Sahrazád szultána és Sahrijár szultán. Amikor a szultán rájön, hogy a korábbi felesége hűtlen volt hozzá, szörnyű bosszút áll az asszonyokon. Mindennap elvesz egy szüzet, akit a nászéjszaka után kivégeztet. Végül a vezíre már nem talál több lányt a birodalomban. Ekkor Sahrazád (ismert Seherezádé és Sehrezád néven is), a vezír lánya ajánlkozik menyasszonynak. A nászéjszakán Sahrazád elmond egy mesét a királynak, de nem fejezi be, így kényszeríti a kíváncsi Sahrijárt, hogy tartsa őt életben. Másnap éjszaka, amint befejezi a mesét, elkezd (de csak elkezd) egy másikat. És ez így folytatódik ezeregy éjszakán keresztül. A változatoknak eltérő befejezésük van, de mind megegyezik abban, hogy Sahrijár megkíméli Sahrazád életét. A mesefolyam műfaji tekintetben igen-igen változatos: történelmi elbeszélések, szerelmi történetek, tragédiakezdemények, vígjátéki betétek, versek, humoreszkek és muszlim vallásos legendák is vannak köztük. A leghíresebb történetek: - 'Alá ad-Dín (Aladdin) és a bűvös lámpa, - 'Alí Baba és a negyven rabló, - Tengerjáró Szindbád utazásai ## Keletkezéstörténete Az Ezeregyéjszaka korpuszának története éppen olyan titokzatos és sokrétű, mint a mesevilága. Korai kéziratai igen ritkák és megbízhatatlanok, és ennek két igen jelentős oka van. Az egyik az arab mesemondás hagyományaiban keresendő, amely szerint a meséket kívülről kellett tudni, és írott anyaghoz csak időnként fordultak, sokszor csak az előadás nagyobb hatása kedvéért. Így a meséket nem jegyezték le. A másik ok pedig az arab „magas” irodalom viszonya a fikcióhoz, a kitalált történetekhez. Az Ezeregyéjszaka történetei és általában a mese lenézett műfaj volt a művelt arabok körében, öregeknek, asszonyoknak és gyerekeknek való. Ráadásul a nyelvezete sem a megkívánt klasszikus arab nyelv, az 'arabíya volt, hanem a sokkal lazább, számtalan perzsa és török kölcsönszót használó közép-arab. Ezért azután kívül esett érdeklődésükön, nem foglalkoztak vele, s ez a legutóbbi időkig jellemző volt. Az Ezeregyéjszaka úgy vált a világirodalom részévé, hogy az arab irodalmi köztudat szinte tudomást sem vett róla. ### A szövegtörténet forrásai Az érdektelenség ellenére fennmaradt néhány kézirat, amelyből nagy pontossággal rekonstruálni lehet az Ezeregyéjszaka kialakulásának folyamatát. A legrégibb arab kézirat a 800-as évek elejéről származik Szíriából, 1948-ban fedezte fel Nabia Abbott kutató. A címlapot és az első oldalt tartalmazza, s a címe: könyv / amiben történetek találhatók / az 1000 éjszakából. Az egyik legfontosabb forrás al-Maszúdi Murúdzs adz-dzahab című művében található, amelyet 947 és 957 között írt. Ebben utal az Ezeregyéjszaka perzsa eredetére és a kerettörténetre. Ibn an-Nadím al-Fihriszt című könyvkatalógusában, amelyet 987–988 körül fejezett be, szintén említi a mesegyűjteményt, eredetét, a kerettörténetet, valamint ír al-Dzsahsijáríról, aki neves tudós létére elhatározta, hogy papírra veti az ezer mesét, de halála megakadályozta ebben, és csak 480 éjszaka történeteit jegyezte le. A következő kézirat az ó-kairói zsinagóga lepecsételt lomtárából került elő (Geníza-anyag), mint kiselejtezett irat. A 12. században keletkezett, és egy könyvkereskedő könyvkölcsönzéseinek nyilvántartása volt, amelyben az egyik könyv címe: Alf lajla va lajla, azaz Ezer éjszaka és egy éjszaka. Ez a mesegyűjtemény végleges címének első ismert előfordulása. Az Antoine Galland által használt, s ma Párizsban, a Francia Nemzeti Könyvtárban található szíriai kézirat (G kézirat) a 282. éjszakáig tartalmazza a történeteket. Ez a legkorábbi ismert leírt változata az Ezeregyéjszakának, körülbelül a 14. században keletkezett. ### Kialakulásának folyamata Mind al-Maszúdi, mind an-Nadím megemlíti az Ezeregyéjszaka kapcsán, hogy az a perzsa Hazár afszáne (Ezer mese) fordítása. Az első, pontos arab fordítás valószínűleg a 8. században keletkezett Alf huráfa (Ezer történet) címmel. A huráfa fantasztikus történetet, mesét jelentett, gyakran pejoratív értelemben. Al-Maszúdi is ezen a címen említi a könyvet, de hozzáteszi, hogy „az emberek Alf lajlának nevezik”. Tehát már elkezdődött a lefordított mesék iszlamizációja, átalakulása, s létrejött a 10. századra egy olyan változat, amely a perzsa mesék mellett arab meséket is tartalmazott, mint például a Szindbád-történetet. A 12. században keletkezett egy gyűjtemény, amelyben valószínűleg az al-Dzsahsijárí által gyűjtött mesék mellett egyiptomi történetek is helyet kaptak, s ekkor kapta végleges címét. Az Ezeregyéjszaka fontosabb tényezőinek kialakulása, belső fejlődése a 14. századig tarthatott, de a gyűjtemény változása az európaiak érdeklődésének feléledésével elhúzódott egészen a 19. századig. ### Rétegek és alkotóelemek August Wilhelm Schlegel német irodalomtörténész, aki orientalisztikával is foglalkozott, 1833-ban már felvetette, hogy az Ezeregyéjszaka három rétegből állhat, amelyek arab, perzsa és ind eredetűek lehetnek. Az Ezeregyéjszaka meséinek két alaprétege a bagdadi réteg és a kairói réteg. A kettőt összeköti és homogén egységbe forrasztja a magas szintű muszlim városi kultúra a maga kereskedőivel, kézműveseivel és hivatalnokaival. A bagdadi rétegnek, amelynek keletkezése a bújidák (932–1055) regnálására esik, két történettípusa van. Az egyik a kereskedőtörténet (Tengerjáró Szindbád utazásai), a másik a szerelmi történet (Ni'ma ibn ar-Rabí és rableánya, Nu'm története). Külön csoportot alkotnak a híres Abbászida kalifáról, Hárún ar-Rasídról szóló elbeszélések. Bagdad mellett a másik fontos színhely Baszra, amely épp az Abbászidák uralma alatt játszott fontos szerepet a tengeri kereskedelemben. Ez alapján a mesék keletkezését a 11–12. századra teszik. A bagdadi történetek általában rövidek, nélkülözik a mágikus elemet, és sok bennük a hivatkozás létező épületekre, földrajzi helyekre. A kairói réteg a kereskedőtörténetek és az erotikus elbeszélések mellett több anekdotát, erkölcsi példázatot és állattörténetet vonultat fel, több a természetfeletti elem, a varázseszköznek vakon engedelmeskedő lény. A kutatók szerint a kairói mesék később keletkeztek a bagdadi réteg történeteinél, és felvételüket a gyűjteménybe az indokolta, hogy ki kellett tölteni a hiányzó éjszakák számát olyan elbeszélésekkel, amelyeket a közönség ismert. A motívumok csoportosítását segíti a mesékben előforduló személynevek eredetvizsgálata, amely utalhat a történet keletkezési helyére. De a legfontosabb maguknak a motívumoknak a vizsgálata, s így a következő elemeket különböztetik meg: - Indiai elemek: az indiai mesék perzsa közvetítéssel érkeztek az arab területre. Indiai eredetű mese maga a kerettörténet is, s többek között az állatmesék és Dzsalí’ád indiai király és fia, Vird Khán történetének meseciklusa. - Perzsa elemek: elsősorban a tündérmesék perzsa eredetűek, kedvelt szereplőik a dzsinnek. Ilyen közismert mese Az ébenfa paripa. - Arab elemek: az arab eredetű mesékre jellemző a rímes próza, valamint a próza és a vers váltakozása. A versek általában ismert 12-14. századi költőktől származó idézetek. - Ókori mezopotámiai elemek: a bagdadi rétegre jellemzőek. A Gilgames-eposz fedezhető fel az élet vize motívumában, s felbukkannak a mezopotámiai történetekre jellemző félig ember, félig állat lények. - Zsidó–keresztény elemek: ilyen a varázsgyűrű és a repülő szőnyeg, mindkettő a Salamon királyról szóló történetekből ismert. - Óegyiptomi elemek: a kairói réteg meséiben bukkannak fel. Legismertebb motívum az ’Alí Baba és a negyven rabló történetéből ismert tömlőkben rejtőzködő rablók jelenete, amelynek eredete valószínűleg Dzsehuti Joppe elfoglalásánál bevetett furfangja. - Európai elemek: a szíriai rétegben felbukkannak a keresztes háborúk korából származó elemek is. Ilyen mese Núr ad-Dín és Marjam, az övkészítőnő története. - Beduin elemek: az iszlám előtti beduin történetek csak elenyésző számban szerepelnek a gyűjteményben, ezeknek a szereplői rendszerint rablók, barbárok. ## Híres és hírhedt fordításai ### Az első: Antoine Galland fordítása Antoine Galland már 1701-ben lefordította a Tengerjáró Szindbád utazásait egy, a mesegyűjteménytől független kézirat alapján, amikor tudomására jutott, hogy az általa megismert történet egy nagyobb gyűjtemény része. Ekkor Szíriából sikerült szereznie azt a négykötetes gyűjteményt, amely máig az Ezeregyéjszaka legrégibb ismert kézirata, az úgynevezett G kézirat, s ma a fennmaradt három kötetet a párizsi Bibliothèque Nationale-ban őrzik. (Egyes kutatók szerint eredetileg is csak három kötetből állt.) A hiteles anyagot más forrásokból kiegészítve készítette el a mesegyűjtemény első hét kötetét, amelyek 1704 és 1706 között jelentek meg. A kiadó – látva a hatalmas sikert – Galland tudta nélkül (mivel ő már nem akart foglalkozni az arab mesékkel) kiadott 1709-ben egy 8. kötetet is, amelynek történetei Gallandtól és barátjától származtak. A fordító végül ráállt a munka folytatására. Megismerkedett az aleppói mesemondóval, Hanna Diabbal, aki a legfontosabb forrása lett. Általa ismerte meg például 'Alá ad-Dín és a bűvös lámpa és 'Alí Baba és a negyven rabló meséjét, amelyeknek nem volt akkor írott forrása (az 'Alá ad-Dín és a bűvös lámpa később előkerült arab szövegéről bebizonyosodott, hogy tulajdonképpen Galland szövegének „visszafordítása” arabra). Így készült el 1712-től 1717-ig a gyűjtemény további köteteinek kiadása. Galland nem csak lefordította, hanem az igényeknek megfelelően, XIV. Lajos udvarának elvárásai szerint át is költötte a történeteket. Az eredeti, nyersnek és barbárnak ható szöveget a kor ízlésének és a művészi elvárásainak megfelelve „feljavította”, olvasmányos, rokokó stílusban tálalta. Később ezt a tudósok egy része kifogásolta, miközben mások dicsérték „természetes és meghitt” írói stílusát, és olyan nagy elődökhöz hasonlították, mint Charles Perrault és La Fontaine. Az átköltéstől függetlenül Galland érdeme, hogy felfedezte Európa számára az Ezeregyéjszakát, és munkájával biztosította annak világirodalmi rangját. Érdekesség, hogy miközben Galland (aki az arab mellett törökül is kitűnően tudott) az arab nyelvű kézirat beszerzésén és fordításán dolgozott, Párizsban már 1660 óta megtalálható volt Mazarin bíboros könyvtárában az Ezeregyéjszaka 11 kötetes török nyelvű fordítása, amely az 1630-as években készült, s ma szintén a Bibliothèque Nationale-ban található. ### Hódító útja Európában Már 1706–1708 között megjelent Európában Galland első hét kötetének névtelenül lefordított angol változata, az úgynevezett Grub Street-i verzió (a Grub Street az olcsó fércműveket árusító kiadók utcája volt Londonban). Ezt több, szintén franciáról fordított kiadás követte. Az első német nyelvű fordítást August Ernst Zinserling készítette egy osztrák orientalista, Joseph von Hammer francia nyelvű fordítása alapján (Stuttgart und Tübingen 1823–1824). Christian Maxmilian Habicht a tunéziai Murad Al-Najjarral együttműködve hozta létre azt a 8 kötetes kiadást, ami 1001 történetet tartalmaz (Breslau, 1825). Az Ezeregyéjszaka ismert kiadásaiból, Al-Najjar meséiből és más, ismeretlen eredetű történetekből Habicht arab és német nyelven publikálta saját változatát. 1842–1843-ban négy további kötetet jelentetett meg. Az első eredeti arab – német fordítást Gustav Weil készítette 1865-ben. Az 1814-ben megjelent első kalkuttai kiadás első kötete a legkorábbi létező arab nyomtatott verzió, a Brit Kelet-indiai Társaság adta ki. A második kötet 1818-ban követte. Mindkettőben 100 mese olvasható. 1835-ben megjelent az első búláki kiadás két kötetben, majd 1838–1842-ben a 4 kötetes második kalkuttai kiadás, amely igyekezett a legteljesebb szöveget közölni. Az első kalkuttai, az első búláki kiadás mellett a Habicht-kiadás alapját képező ZER-re épült (ZER: Zotenberg egyiptomi recenziója. Hermann Zotenberg állította össze a fellelhető kéziratok két nagy csoportját, az egyiptomit és a keleti csoportot). A teljes szöveg arabról angolra fordítására először a második kalkuttai kiadás alapján Henry Torrens tett kísérletet 1838-ban, de csak az első 50 éjszaka meséit fordította le, mivel 1838–1840-ben Edward William Lane kiadta saját munkáját az első búláki kiadás alapján, amely viszont csak válogatás volt, s a történeteket morális okokból cenzúrázta, kiegészítette vagy éppen lerövidítette. Az első teljes és hű fordítást 1882–1884-ban John Payne adta ki a második kalkuttai kiadás alapján, amelyhez hozzáadott néhány mesét az első kalkuttai kiadásból és a Breslau/Habicht-kiadásból. A következő, igen sajátos „fordítást” Sir Richard Francis Burton készítette. Saját beszámolója szerint 25 évig dolgozott a munkáján, de a kutatók kiderítették, hogy csak két évig. Voltaképpen nem tett mást, mint Payne fordítását pornográf részletekkel sűrítve átírta. Viszont a hatalmas önreklámnak és a misztifikációnak köszönhetően az üzlet igen sikeres lett. A művet Jorge Luis Borges is nagyra értékelte. 1862-ben megjelent a második búláki kiadás. Az egyiptomi kormány által támogatott két kötet az Ezeregyéjszaka legrégibb, nem Európában nyomtatott arab nyelvű verziója. 1889–1904-ben Joseph Charles Mardrus kiadott egy francia verziót, saját elmondása szerint egy olyan kézirat lapján, amely a legteljesebb, legépebb, és amelynek ő az őrzője. Természetesen a kézirat soha nem került elő, és már 1905-ben pontosan kiderítették Mardrus forrásait. Kiderült, hogy nemcsak a mesegyűjteménytől teljesen idegen forrásokból is dolgozott, hanem önkényesen csonkított, kiegészített, és ő is pornográf részletekkel dúsította fel a történeteket. Az első teljes német fordítás Enno Littmann munkája, aki a második kalkuttai kiadás alapján dolgozott; a hat kötetes mű 1921–1928 között jelent meg Lipcsében. Az utóbbi idők egyik legjelentősebb vállalkozása Muhszin Mahdi munkája, aki 1984-ben a G kézirat kritikai kiadását publikálta arabul, majd elkészült pontos angol fordítása is Hussain Haddaway műveként. ### Magyar fordításai A magyar kiadások története is egy misztifikációval kezdődik. A Breslau/Habicht-kiadás alapján készült átköltés első füzeteit 1829-ben adták ki Ezer Egy Éjszaka. Arab regék címmel (összesen 18 füzet jelent meg 1829 és 1836 között). A kiadó a fordítót V. M. monogrammal jelölte, ezzel azt sugallva, hogy a fordítást az ismert költő, Vörösmarty Mihály készítette. Ezt már a kortársak is megkérdőjelezték, sőt Bajza József egy levelében fel is rótta Vörösmartynak, hogy a költő első, a reklámfogás miatt érzett felháborodása elszállt, amikor a kiadótól ívenként 8 forintot kapott. Hivatalosan viszont soha nem vállalta magáénak a fordítást. A későbbi kutatások sem tudták egyértelműen igazolni vagy cáfolni Vörösmarty szerzőségét. Ezt követően számos átdolgozás született, amelyek a növekvő kereslet kielégítését szolgálták, így például Bozóky Antal (1870) Kalocsa Róza, Nádor Gyula, (1885) Radó Antal (1892), Koltay Virgil Antal (1897), valamint Bausznernné Péchy Paula és Kutzer Ernő (1923) tollából. Az átdolgozások közül kiemelkedik Benedek Elek, a „nyelvteremtő zseni” munkája (1926), amely számos új kiadást megért. Az eredetiből való fordítással alig néhányan próbálkoztak; közülük megemlítendő Antalffy Endre, aki pár részletet közölt csak fordításából (Zord Idő I. 1919. 3–4. sz.; Vasárnapi Újság 1920. 12–13.) Nem ellenőrzött közlések szerint talán a teljes gyűjteményt is lefordította. A második teljesnek mondott fordítást Kállay Miklós készítette, és 1921 és 1924 között adták ki 7 kötetben. A keresztény-konzervatív Kállay J. C. Mardrus 1899-ben készült botrányos, pornográf francia kiadását vette alapul, bár megpróbálta kissé szelídíteni a stílusát. Az első arab nyelvű forrásokból táplálkozó fordítást Honti Rezső készítette, aki a búláki kiadás és az erősen cenzúrázott bejrúti kiadás meseanyagát használva tizenhat hosszabb mesét és kilenc anekdotát fordított le. Ezek a történetek először 1961-ben, a Világirodalom Klasszikusai sorozatban jelentek meg Az ezeregy éjszaka meséi címmel. Az eddigi legteljesebb magyar Ezeregyéjszaka-fordítást Prileszky Csilla készítette 1978 és 1993 között a második kalkuttai kiadás alapján, és kiegészítette két nagyon ismert, de a kalkuttai kiadásban nem szereplő mesével, Alá ad-Dín és a bűvös lámpa és Alí Baba és a negyven rabló történetével, amelyeknek arab szövege más forrásokból származik. Ez jelent meg az Atlantisz kiadónál hét kötetben (1999–2000) ami Simon Róbert szerint a rendszerváltás utáni legnagyobb fordítói teljesítmény, sajnálatos módon azonban elismerésben nem részesült. ## Szerkezete Mivel maga a gyűjtemény (valójában több gyűjteményről van szó) még a 18. századi felfedezése után is úgy összetételében, mint tartalmában sokat változott (még a 20. század közepén is találtak kiegészítéseket, új történeteket), egységes szerkezetről nem beszélhetünk. Mint Simon Róbert írja: „... nem létezik olyan normatívnak tekinthető összeállítás, amely a későbbi alakulás során a maga számára igényelhette volna az autentikus szöveg rangját” D.B. McDonald, az Ezeregyéjszaka jeles kutatója szerint a mű „...számos, igen különböző formát öltött, és e változatoknak csupán a címük az egyetlen közös vonásuk.” Hermann Zotenberg 1887-ben, különböző könyvtárakban fellelhető huszonkét kézirat összevetésével kimutatta, hogy azok két alapvető csoportba tartoznak. Az egyik viszonylag kései másolatnak számít, egyiptomi eredetű, és 18-19. századi másolatokat is tartalmaz a másoló által összeválogatott történetekből. Piaci megfontolásból állították elő ezeket, ám tudományos igény nélkül. Rengeteg hibát tartalmaztak, ki voltak téve a másoló kulturális hátterének, iskolázottságának. Ennek ellenére igen jelentősek, hiszen a legtöbb európai fordítás ezek alapján készült. Ezt a csoportot Zotenberg munkássága után ZER-nek nevezik (Zotenberg egyiptomi recenziója). Természetesen ezen fordítások alapja is ősi arab, perzsa, török, indiai történeteken alapult, de egységes szerkezetbe éppen az 1001 éj meséinek számát kitöltendő kiadásonként illetve másolatonként eltérően foglalták. Zotenberg nevéhez fűződik a másik csoport elkülönítése is, amelyekről bizonyíthatóan tudható, hogy régi kéziratok alapján készültek, szövegromlást nem tartalmaznak. Ezeket a klasszika-filológia módszereivel, a sztematika eszköztárával igazolták, azaz a hagyományozások és elágazások módjának tudományos vizsgálatával igazolták a szöveg eredetiségét. Ez a csoport az úgynevezett keleti csoport, amelynek gyökerei többnyire Szíriába (szíriai recenzió), illetve Bagdadba vezethetők vissza. ## Irodalmi műfajai ### Mesék thumb\|200px\|’Alí Baba és a negyven rabló. Maxfield Parrish (1870–1966) illusztrációja. thumb\|200px\|A halász és a dzsinn. Rene Bull (1870-1946) illusztrációja. A meseformák tekintetében meglehetősen nehéz a műfajokat meghatározni, mivel azok a legváltozatosabb formában, esetenként összeállításonként eltérő műfajban is készültek. Kimutatható a novellisztikus mesék elmozdulása a tiszta novella irányába, azaz a hosszú, az európai irodalomban „lovagregénynek” nevezett, bővíthető forma fokozatosan elvesztette elbeszélés jellegét, és zárt kerek novellafüzéreket alkotott. Erre a régebbi, úgynevezett szíriai kéziratok illetve a későbbre datálható mesék összehasonlító vizsgálata mutatott rá. Egyedül az arab eredetű anyagban ismerhető fel egyértelműen az eredetileg rímes prózában (szadzs) készült szöveg, illetve itt fordul elő a vers és próza gyakori váltakozása. A második kalkuttai kiadásban mintegy 350 költőtől származó 1420 vers található, ebből 170 ismétlés. Ezek a költemények jóval későbbiek mint az eredeti történetek és mesék, főleg 12-14 századi költők művei. Az Ezeregyéjszaka meséiben az érdem és a gonoszság, a jótett jutalma nem kap akkora hangsúlyt, mint a nyugati, európai mesékben, hiszen a (sokszor ki sem érdemelt) szerencsének vagy a ravaszságnak legalább akkora szerepe van. A mesékben minden csodálatos vagy különös esemény Allah (kiszámíthatatlan) akaratából történik, s a végén sokszor hiányzik az európai mesékben megszokott kiengesztelődés, megbocsátás. A mesék között nagyon sok az indiai eredetű, s ezeket a történeteket többször átdolgozták Bagdadban és Egyiptomban, így több olyan elem is belekerült, amely jellegzetesen arab vagy afrikai, sőt kerültek a történetekbe zsidó mesékből ismert elemek is. Qamar az-Zamán története valószínűleg egy perzsa tündérmese átdolgozása. Alá ad-Dín és a bűvös lámpa meséjének szövegét, amely erős európai hatásokról árulkodik, csak a 19. században fedezték fel. Néhány részlete valószínűleg egy újlatin nyelvű irat arab fordítása. A kávé szerepeltetése elárulja, hogy a történet aránylag új, és Egyiptomból származik. A másik híres mese, az 'Alí Baba és a negyven rabló szülőhelye a kutatások szerint Szíria, maga az Alí Baba név török. A kéziratát csak a 20. században találták meg, de nyelvezete megegyezik az Ezeregyéjszaka legtöbb történetének nyelvezetével. Az ébenfa paripa történetének alapmotívuma szintén indiai, de maga a mese Iránból származik. A zsidó-keresztény-muzulmán kultúra találkozásának szép példája és az Ezeregyéjszaka keletkezésének mintapéldája A kígyókirálynő története és bennfoglalt meséi, Bulúqijá kalandjai és Dzsánsáh története. A kígyókirálynő története egyiptomi eredetű, a Dzsánsáh perzsa név, és a Bulúqijá név pedig a kutatók szerint megegyezik a bibliai Hilkijával. A keretelbeszélés, Sahriár király és Sahrazád története, maga is önálló mese. Indiai eredetű, de igen korán megjelent Perzsiában, ahonnan átkerült az arab mesegyűjteménybe, amelynek az egyik legismertebb története. Szinte az egyetlen, amely minden válogatásban szerepel. Három önálló elbeszélésből állították össze. Az egyik a felszarvazott férj története, aki megvigasztalódik, amikor látja, hogy a nála magasabb rangú is úgy járt, mint ő. A másik egy démon története, akit megcsalt a felesége. A harmadik pedig az okos lány története, aki meséivel elhárítja a veszélyt. Eredetileg ez az utolsó lehetett a kerettörténet. Az elbeszélés egyik eleme az idők folyamán különös átalakuláson ment át. Sahrazád és Dunjázád, a két nővér eredetileg úrnő és dajka volt. Már al-Maszúdi is így ír róluk: „Ez a király, a vezír, annak leánya és szolgálója története, az utóbbiak nevei Sírázád és Dínázád...”. Ezt támasztja alá a nevek vizsgálata: a Sírázád jelentése oroszlánszívű, a Dínázádé világszabadító. Ha két nővérről lett volna szó, az utóbbi név az idősebbet illette volna. Az Ezeregyéjszaka Nabia Abbott által felfedezett legkorábbi töredékén Dínázád gyönyörűségemnek nevezte Sírázádot, s ilyen bizalmas megszólítás testvérek között nem, csak dajka és neveltje között volt lehetséges. Arra nézve nincs adat, hogy az úrnő-szolgáló viszony mikor és miért alakult át a 14. századra, a G kézirat keletkezésének idejére nővér-húg viszonnyá. ### Regények, novellák Az Ezeregyéjszakában ezt a két műfajt nem lehet világosan külön választani, hiszen a nagy terjedelmű elbeszélések is lehetnek novellisztikusak, ráadásul a történetek rengeteg mesei motívumot tartalmaznak. A legterjedelmesebb regény 'Umar ibn an-Nu'mán király és fiai, Sarkán és Dau al-Makán története, amelyet Sahrazád 101 éjszakán át mesél. Szerelmi szállal átszőtt arab lovagregény, amely a muzulmánok és a bizánciak 8. században folytatott harcát örökíti meg, de a keresztes hadjáratok nyomai is fellehetőek a későbbi betoldásokban: „Rohanvást igyekeztek hozzá a keresztény hadak, nem telt bele három hónap, a bizánci seregek készen álltak, s özönlöttek hozzájuk a frankok minden vidékről: franciák, németek, ragúzaiak, záraiak, velenceiek, genovaiak és egyéb fehérbőrű népségek katonái.” A mű mint önálló regény valószínűleg Mezopotámiában vagy Szíriában keletkezett, ahol 1000 körül már ismerhették, s csak később illesztették az Ezeregyéjszaka történetei közé. #### Szerelmi történetek A szerelmi történetek nagyon változatosak.Az iszlám előtt keletkezett, óarab eredetűek általában rövidek, témájuk a tiszta szerelem, a hűség, jellegzetes példájuk ’Utba és Rajjá története. A nagyvárosi kultúrát képviselő, bagdadi vagy baszrai történetek szerelem helyett szerelmi kalandokról, szép asszonyokról és rabszolganőkről szólnak, mint Ardasír és Haját an-Nuszúf története. A legsikamlósabb történetek viszont Kairóból származnak, mint Qamar az-Zamán és az aranymíves feleségének története, hiszen ez a város nem az erkölcsös életéről volt híres a muzulmánok között. #### Szélhámostörténetek Bár a szélhámostörténetekben minden korban örömüket lelték az emberek, az Ezeregyéjszaka „bűnügyi regényei” szinte kivétel nélkül egyiptomi eredetűek. Akadnak közöttük ismert, elterjedt anekdoták, mint Az ügyefogyott és a vagány története. #### Tengerésztörténetek Az Ezeregyéjszaka legismertebb története ebből a típusból került ki: Tengerjáró Szindbád utazásai. A 10. században Buzurg ibn Sahijár perzsa kapitány gyűjtötte össze azokat a történeteket, amelyekből összeállította az India csodái című könyvet. Ebből a könyvből, más utazók elbeszéléseiből, talán az arab Nagy Sándor-regényből és az Odüsszeia feldolgozásából állította össze egy szépíró a 11. vagy 12. században alkotását, amely később bekerült a mesegyűjteménybe. ### Mondák, legendák A szentek és a jámbor emberek élettörténetéből merített legendák igen vegyes származásúak. Van köztük indiai eredetű (A jámbor herceg története), zsidó/keresztény (A jámbor izraelita nő és a két gonosz vénség története a bibliai Zsuzsanna és a vének története), és iszlám eredetű (A próféta és az égi igazságszolgáltatás története). Monda már kevesebb található a gyűjteményben, viszont hosszabb lélegzetűek. Ilyen A Rézváros története (Délnyugat-Arábiában fekszik Madínat an-Nahász, azaz Rézváros), vagy Lebta város története, amely az arab hódítások korából származik, és egy római kézen lévő város (feltehetően Ceuta) elfoglalását beszéli el. ### Tanmesék A fabulák, parabolák igen elterjedtek voltak, minden népnek megvoltak a saját történetei, a régi araboknak, egyiptomiaknak is. Ennek ellenére az Ezeregyéjszaka fabulái és két nagy tanmesefüzére, Dzsalí’ád király indiai király és fia, Vird Khán története, valamint Az asszonyok álnoksága és csalafintasága, avagy a király, a fia, a kegyencnő és a hét vezír története indiai eredetűek, perzsa közvetítéssel. Eredetileg mindkettő önálló mű volt. ### Humoreszkek, csalimesék Bár az arabok között az egyiptomiak számítanak a legjobb humoristáknak, és az egyiptomi eredetű mesékben sok humoreszkhez hasonló fordulat szerepel, de mindkét történet, amelynek műfaji besorolása humoreszk, bagdadi eredetű; Khalífa, a bagdadi halász története a sokszor feldolgozott szerepcserés történet: Khalífa, a halász és a kalifa helyet cserélnek. A barmakida Dzsa’far története az öreg beduinnal pedig nyers komikumával hódít. A gyűjtemény csalimeséje A perzsa Alí története. ### Anekdoták A szabó, a púpos, a zsidó, az intéző és a keresztény története a legismertebb anekdota- és elbeszélés-füzére a gyűjteménynek. A forrása bagdadi, egyiptomi kiegészítésekkel. Az anekdoták három nagy csoportba sorolhatók: az uralkodókról vagy más magas rangúakról szóló történetekre (Iszkandar dzú ’l-Qarnain és az elégedett király története, egy Nagy Sándorról szóló történet, akit az arabok Kétszarvúnak neveztek), az adakozókról szóló történetekre (A Barmakida Jahjá ibn Khálid története a szegény emberrel) és a mindennapi életről szólókra (A zarándok és az öregasszony története, Az írástudatlan története, aki felcsapott iskolamesternek). ## Stíluseszközök A kerettörténet koncepciója az ősi szanszkrit irodalomra vezethető vissza, és az indiai Pancsatantra mesegyűjteményen keresztül került a perzsa, majd az arab irodalomba. Az Ezeregyéjszaka azonban a Pancsatantrához képest eltér a történetek bevezetését illetően. Amíg az indiai mese didaktikusan, analógiák sorozatával veszi kezdetét, addig az Ezeregyéjszaka általában finomabb eszközöket alkalmaz, például egy előző mesében felvetett kérdésre adott válaszon keresztül indítja a történetet. Szintén a Pancsatantra a forrása az úgynevezett beágyazott elbeszélés technikájának, amelynek lényege, hogy egy történeten belül új történet jelenik meg. A bonyolult rétegződésű, sokszor öt szintet is átfogó meseszerkezet a keleti irodalom sajátos látásmódjáról mutat képet. A legtöbb konkrét történet narrátora általában ismeretlen, a kerettörténetet mindig Sahrazád meséli el. Vannak olyan mesék is, ahol a kerettörténeten belüli második elbeszélés is Sahrazád előadásában hangzik el (ilyen például a „Szindbád, a tengerész”), ezen belül azonban vannak olyan mesék is, amiket már maga a főhős, Szinbád mond el, például Szinbád hét utazásának történetét. Jellemző az úgynevezett „dramatikus megjelenítés” használata is, ennek során valamilyen tárgyat vagy karaktert gazdag, részletes leírással ábrázolva, a gesztusokat, párbeszédeket utánozva tesznek szemléletesebbé, élőbbé a hallgatóság számára. A sors és a végzet rengeteg történet témája, és mint ahogy Pier Paolo Pasolini megjegyzi, valójában a sorsszerűség az Ezeregyéjszaka főszereplője. A mese valamilyen végzetes eseménnyel kezdődik, amely kihívja maga ellen a sorsot, majd logikai láncolatokon keresztül a történet elkerülhetetlen befejezéssel tetőzik. Minél logikusabb, szorosabb ez a láncolat, annál szebb maga a mese. A láncban elődforduló anomáliák újabbakat generálnak, míg végül eltűnik a sors, az anomáliák visszavezetnek a mindennapok normális kerékvágásába. Gyakran kiemelt szerepe van a véletlennek, az ok-okozati összefüggéseknek illetve az önbeteljesítő jóslatoknak. Az Ezeregyéjszaka gyakran az előrevetítés technikájával is él. Az előrevetítés az az irodalmi eszköz, amellyel a szerző bizonyos fejlemények bekövetkeztét mintegy megjósolja, azokat a cselekmény logikai sorában elkerülhetetlenné teszi. Néhány tárgy, karakter látszólag feleslegesen jelenik meg a történet alakulása során, mígnem a megfelelő helyen ezek kifejtik dramaturgiai hatásukat. Ez az elbeszéléstechnika arra szolgál, hogy a hallgatót mentálisan felkészítse a történet végső kibontakozására. Ugyancsak jellemző előrevetítési technika az önmagát beteljesítő jóslat vagy álom, amelynek dramaturgiai szerepét már az ősi szanszkrit irodalom is felhasznált a sors megváltoztathatatlan akaratának szemléltetésére. Az úgynevezett „leitwortstil” („vezető-szó”) kifejezést eredetileg Martin Buber és Franz Rosenzweig alkotta a bibliai szövegek tanulmányozására létrejött studium keretében. Ez az eszköz egyfajta „sulykolás”, azaz szavak vagy kifejezések céltudatos, ismétlődő szerepeltetése a szövegekben, céljuk, hogy kihangsúlyozzák egy adott motívum vagy téma fontosságát, egyúttal a megfelelő tematikus rendszerbe illeszti a mesét. Sokszor a történetben található erkölcsi mondanivalót és egységesítő elvet erősítik ezzel az eszközzel. Még abból az időszakból származik ez a technika, amikor még mesemondók adták tovább a történetet. Gyakran használt mesélői fogás az úgynevezett „megbízhatatlan narrátor” szerepeltetése, amikor olyan mesélő szájából halljuk a történetet, akiről már bebizonyosodott, hogy megbízhatatlan, így a hallgató nem lehet biztos a történet igazságtartalmában. Ilyen fordul elő a „Hét vezír” történetében, ahol egy kurtizán megvádolja az uralkodó fiát, hogy az megerőszakolta őt, a hét vezír azonban, hogy mentse a királyfi életét, elmesél hét történetet a nők megbízhatatlanságáról. Erre a kurtizán is elmesél egy történetet a vezérek megbízhatatlanságáról. Az Ezeregyéjszaka történetei között találhatunk kriminalisztikus elemeket, detektívtörténeteket, amelyekben valamely bűncselekmény elkövetőjét kell megtalálnia a főhősnek. Ezek többnyire már a modern thriller alapelemeit tartalmazzák: helyzetleírás rejtélyes gyilkossággal, nyomozás, kihallgatások, majd a tettes elfogása. Ugyancsak sűrűn találkozni kísértetjárással, paranormális elemek szerepeltetésével, horrorisztikus és fantasztikus betétekkel a szövegben. Kisértetjárta házak már egészen korán megjelentek az irodalomban, az Ezeregyéjszakában dzsinnek kísértenek, de találunk vámpírokat is, például „Gherib és Agib történeté”ben (6. éjszaka), amiben Gherib, a kitaszított herceg egy döntő küzdelem során legyőzi a vámpírokat, rabszolgájává teszi, sőt végül áttéríti őket az iszlám hitre. A fantasztikus témák szerepeltetése az Ezeregyéjszaka történeteinek egy nagy csoportjára jellemző. A „Bulukija kalandjai” című mesében például Bulukija a halhatatlanság növénye utáni kutatásai során eljut a Paradicsomba, majd a pokolra, később kozmoszt átszelő utazáson vesz részt, ahol felfedezi, mennyivel nagyobb az, mint a föld ahol él. Egy másik történetben („Abdullah a halász, Abdullah a triton”), egy halász különleges képességekre tesz szert, lélegezni tud a víz alatt. Lemerülve az óceánba, egy másik világot talál, amely szinte tükörképe a sajátjának, viszont az ott élők egyfajta utópisztikus társadalmat hoztak létre, ahol nem létezik pénz, nem viselnek ruhát. Több történet is tartalmaz fantasztikus elemeket, találunk például amazonok irányítása alatt álló társadalmat, ahol a nők a dominánsak a férfiakkal szemben vagy letűnt civilizációkat, amelyeket természeti katasztrófák romboltak le. Feltűnnek mechanikus, robotszerű lovak („Az ébenfa ló meséje”), amikkel az űrbe lehet repülni. A gyűjteményben sűrűn előfordulnak szexualitásra vonatkozó utalások is, amelyek rejtve vagy nyíltan jelennek meg elsősorban a szatirikus szövegekben. Az Ezeregyéjszaka szövegei között gyakran találunk verseket, költői műveket. A költészet szerepe az elbeszélésgyűjteményben nem öncélú. Általában magasztos eszmények kifejezésének eszköze, például verseléssel dicsérik Istent, az uralkodókat és hatalmukat, de találkozunk költeményekkel, ha a narrátor tanácsokat ad vagy felhívja a figyelmet valamely a történetben fontos mozzanatra. Megoldásokat közölnek, de az arab költészet eszközeivel könyörögnek kegyelemért és megbocsátásért vagy keseregnek rossz döntések vagy rossz szerencse miatt is. Találós kérdések, rejtvények, feladatok és kihívások során is előfordul verselés, illetve az élet dolgai feletti töprengés, rácsodálkozás, mások vagy a narrátor érzéseinek mint a boldogság, szomorúság, szorongás, meglepetés, harag kifejezése is versben történhet. ## Kulturális hatása Az Ezeregyéjszaka különböző változatai óriási hatással voltak a művészet szinte minden ágára. A teljesség igénye nélkül olyan írókra hatott, mint például John Barth, Jorge Luis Borges, Salman Rushdie, Goethe, Walter Scott, Thackeray, Wilkie Collins, Elizabeth Gaskell, Charles Nodier, Gustave Flaubert, Marcel Schwob, Stendhal, Alexandre Dumas, Gérard de Nerval, Arthur de Gobineau, Puskin, Lev Tolsztoj, Hugo von Hofmannsthal, Conan Doyle, W. B. Yeats, H. G. Wells, Konsztandínosz Kaváfisz, Italo Calvino, Georges Perec, H. P. Lovecraft és Marcel Proust. A gyűjtemény egyes szereplői (például Aladdin, Szindbád, Ali Baba) önmagukban is tovább éltek a nyugati kultúrában, a fantasy műfajban pedig mindennaposak a keleti mitológia elemei (például a dzsinnek, repülő szőnyeg, csodalámpa). ### Zenei művek (válogatás) - Peter Cornelius: A bagdadi borbély (opera). A 28. éjszaka meséjén alapuló kétfelvonásos opera szövegkönyvét maga a zeneszerző írta. Bemutatója – Liszt Ferenc hathatós segítségével és vezényletével – 1858. december 15-én volt Weimarban. A mű akkor megbukott, de a 20. század elejétől rendszeresen játsszák a világ operaházaiban. - Carl Maria von Weber: Abu Hasszán (opera). Weber az egyfelvonásos daljátékot Franz Carl Hiemer librettója alapján írta, amit 1811.június 4-én mutattak be a müncheni Hoftheaterben. - Nyikolaj Andrejevics Rimszkij-Korszakov: Seherezáde (szimfonikus szvit, Op. 35). Rimszkij-Korszakov 1888-ban ban írta e művét, amelyben egyesül a zeneszerző két jellemzője: a kápráztatóan színes hangszerelés és a Kelet iránti érdeklődés. A zenemű premierje Szentpétervárott volt 1888. október 28-án, a szerző vezényletével. A szvit részei: A tenger és Szindbád hajója, Kalander herceg története, Mese a kis hercegről és a kis hercegnőről, Bagdadi ünnepség - Zátonyra-futás. - Maurice Ravel: Seherezáde (dalciklus). Ravel barátja, Tristan Klingsor 1903-ban írta Seherezáde című verseskötetét, ami megihlette a zeneszerzőt, és három költeményt zenésített meg belőle. A zenemű Claude Debussy hatását mutatja, és Ravel a mesés Kelet iránt táplált vonzalmáról árulkodik. A dalokat 1904 májusában Jeanne Hatto mutatta be Párizsban, a Société Nationale hangversenyén, Alfred Cortot vezényletével. A dalok: Ázsia (Asie), A varázsfuvola (La Flûte enchantée), A közönyös (L’Indifférent). - Frederic Norton, Oscar Asche: Chu Chin Chow (musical). Az Alí Baba és a negyven rabló meséje alapján íródott kétfelvonásos zenés komédia bemutatója Londonban volt 1916. augusztus 1-jén. Öt évig volt műsoron, és ezalatt 2238 előadást ért meg. Ez több mint kétszerese bármelyik előző musical előadásszámának, olyan rekord, amit majdnem negyven éven keresztül nem sikerült túlszárnyalni. A musicalből 1934-ben filmet készítettek. - Renaissance: Scheherezade & Other Stories. A progresszív rockot játszó brit együttes kétlemezes albuma, a Scheherezade & Other Stories 1975-ben jelent meg, ami sokak szerint a legjobb Renaissance-album. A lemezen közreműködött a Londoni Szimfonikus Zenekar. ### Irodalmi művek (válogatás) - Jan Potocki: Kaland a Sierra Morénában (Rękopis znaleziony w Saragossie) (1805). Jan Potocki leghíresebb regényét, amely felépítését tekintve a Dekameron és az Ezeregyéjszaka rokona, eredetileg franciául írta (Manuscrit Trouvé á Saragosse), lengyel fordítása csak 1847-ben készült el. A hatvanhat nap alatt elmesélt hatvanhat történet témák, stílusok keveréke, tartalmaz rémtörténetet, pikareszk kalandokat és komikus, erotikus meséket, erkölcsi példázatokat. A történetek visszatükrözik Potocki titkos társaságok, a természetfölötti jelenségek és keleti kultúra iránti erős érdeklődését, és részletesen ábrázolják a 18. századi spanyol társadalom felső osztályának szokásait. A regényt Potocki életében soha nem adták ki a teljes hosszúságában. Szentpétervárott 1805-ben kiadtak egy próbakiadást az első tíz nap meséivel, a második verziót 1813-ban Párizsban, valószínűleg az író engedélyével. A harmadik kiadásban 1814-ben egyesült mindkét korábbi változat, de ekkor, nem sokkal halála előtt, Potocki még nem döntött a könyv végső formájáról. A könyv első teljes modern verziója (franciául) 1989-ben jelent meg Franciaországban. - Alfred Tennyson: Recollections of the Arabian Nights (1830) - Alexandre Dumas: Monte Cristo grófja (1845–1846). A főszereplő Edmond Dantès sorsát mélyen befolyásolta keleti utazása, és egyik álneve a Szinbád, a tengerész volt. A regényben közvetlen utalás is történik az Ezeregy éjszakára: „Ez az alattomos kiskapu vetélytársa volt a másik kettőnek, és kijátszotta a kapus éberségét és hatalmát, hiszen úgy nyílt, mint az Ezeregyéjszaka barlangjának nevezetes bejárata, mint Ali Baba elvarázsolt szezámja, néhány bűvös szó segítségével...” - Edgar Allan Poe: Seherezádé ezerkettedik éjszakája (The Thousand and Second Tale of Scheherazade) (1845). Az 1845 februárjában megjelent szatirikus novellát a kritikusok nem találták jelentősnek, de Poe mindig egyik kedvencének tartotta. Seherezádé az ezerkettedik éjszakán elkezdi mesélni Szindbád történetét, és a mesét teletűzdeli 19. századi találmányok leírásával. A király egyre értetlenebbül hallgatja a történetet, és a turnűrnél elveszíti a türelmét. Megparancsolja, hogy Seherezádét a következő hajnalon végezzék ki, s a nőnek legalább az nyújthat elégedettségre okot, hogy felséges férje soha nem fogja megtudni a történet végét. - Krúdy Gyula: - Szindbád ifjúsága és utazásai (1911) című műben nemcsak a főhős neve, hanem az utazások számozása is az Ezeregyéjszakára utal. - Francia kastély (1912) - A vörös postakocsi (1913)című mű az Ezeregyéjszakához hasonlóan metaregényként is értelmezhető: feltételezhetjük, hogy a könyvet Rezeda úr (azaz Krúdy alteregója) írta. Míg azonban a mesebeli Szindbád utazásai a térben, Krúdy Szinbádjáé az időben visszafelé, az „emlékezés hajóján” történnek. - Szindbád: A feltámadás (1915) - Szindbád megtérése (1925) - Purgatórium (1933) - Heltai Jenő: Az ezerkettedik éjszaka (1939). Heltai verses mesejátékát 1939-ben állították először színpadra. A történet két rabló, a Fekete és Fehér Hasszán, közös feleségük és egy bolhává változtatott herceg körül bonyolódik. - Álvaro Cunqueiro (1911–1981): Si Sinbad volvese ás illas... (Azaz: Ha az öreg Szindbád visszatérne a szigetekre...). A galego író regényét, amely 1961-ben jelent meg, nem csak galiciai, hanem spanyol nyelven is megírta (Cuando el viejo Sinbad vuelva a las islas). - Nagíb Mahfúz: Ezeregy éjszaka (1981). A Nobel-díjas egyiptomi író, miközben átveszi az Ezeregyéjszaka történeteit, átformálja, és a kortárs politikáról és társadalomról ír. Miközben felhasználja a hagyományos motívumokat, típusokat – uralkodó, alattvaló, a misztikus vezető, a titkos kapcsolat – a meséi nyitva maradnak a különböző értelmezések számára. A történeteknek, a klasszikus mesékhez hasonlóan, erkölcsi mondanivalójuk van. - Bill Willingham: 1001 Nights of Snowfall (2006). A 2006 októberében megjelent képregényalbum a Vertigo által kiadott Fables című sorozat előzményeit tartalmazza. A történet szerint, miután az Ellenség lerohanta az európai mesék világát, a mesés lények az emberi világban, New Yorkban kerestek menedéket. Hófehérkét, mint nagykövetet az arab mesék világába küldték, hogy figyelmeztesse Sahrijár királyt a készülő támadásra és hogy segítséget kérjen tőle. A király azonban, akárcsak többi feleségét, Hófehérkét is ki akarta végeztetni, ezért a nő hogy időt nyerjen, történeteket kezdett mesélni saját világáról. A 1001 Nights of Snowfall valójában Sahrazád érkezése előtt játszódik, akivel Hófehérke találkozik is a történet végén. A képregényalbum és alkotói 2007-ben öt kategóriában is elnyerték az Eisner-díjat. ### Filmek (válogatás) thumb\|150px\|Filmkockák Az Ali baba és a negyven rabló 1907-es feldolgozásából thumb\|150px\|Douglas Fairbanks a Bagdadi tolvaj c. film forgatási szünetében (1924) - A fáradt Halál vagy Az éjféli vándor (Der müde Tod, 1921), rendező: Fritz Lang. Ez az expresszionista vonásokat felmutató alkotás hozta meg Fritz Lang számára a nemzetközi elismerést. A film a Halál és egy fiatal lány párbeszéde, aki meghalt kedvesét szeretné visszakapni, s akiben a Halál leendő legyőzőjét reméli. A film egyik helyszíne a reneszánsz Itália és a régi Kína mellett egy közelebbről meg nem határozott keleti város. - A bagdadi tolvaj (The Thief of Bagdad, 1924), rendező: Raoul Walsh, főszereplő: Douglas Fairbanks. Az 1924-ben készült amerikai némafilm a főszereplőn kívül trükkjeivel is meghódította a közönséget (a trükkmesterek Fritz Lang filmjéből is merítettek). Cselekménye röviden: a bagdadi tolvaj hercegnek öltözik, hogy meghódítsa a hercegnőt. Mivel lelepleződik, életét csak egy értékes varázsláda ellopásával mentheti meg. Az Amerikai Egyesült Államok Kongresszusi Könyvtára kulturális jelentősége miatt a filmet 1996-ban beválasztotta a különösen óvandó filmalkotások közé. - A bagdadi tolvaj (The Thief of Bagdad, 1940), rendező: Michael Powell, Ludwig Berger, Tim Whelan, főszereplők: Sabu, Conrad Veidt. Az 1924-ben készült film angol remake-jét Korda Sándor filmvállalata, a London Films készítette. A forgatást Angliában kezdték, de a második világháború kitörése miatt Kaliforniában fejezték be. Bár az eredeti verzióval mutat hasonlóságot, jelentős különbségek is vannak, a legjelentősebb, hogy a tolvaj és a herceg két külön karakterré vált. A filmtrükkök és a Technicolor alkalmazása lenyűgözték a korabeli közönséget, s a film a legjobb operatőr, a legjobb látványtervezés és a legjobb speciális effektusok kategóriában elnyerte az Oscar-díjat, valamint jelölték a legjobb eredeti filmzene Oscar-díjára is. - Kaland a Sierra Morénában (Rękopis znaleziony w Saragossie, 1965), rendező: Wojciech Jerzy Has, főszereplő: Zbigniew Cybulski. A film Jan Potocki műve nyomán készült. - Szindbád (1970), magyar film, rendező: Huszárik Zoltán, főszereplő: Latinovits Zoltán. Krúdy Gyula Szindbád-novelláit Huszárik Zoltán mint forgatókönyvíró és rendező ültette át a film nyelvére. A mű, amely az ifjúság emlékeitől búcsúzó Szindbád (Latinovits Zoltán) köré csoportosuló epizódszerű eseményekből áll, számos nemzetközi elismerés mellett 1972-ben elnyerte a Magyar Filmkritikusok Díját, a nagydíjat, az operatőri díjat és Dajka Margit Majmunka megformálásáért megkapta a legjobb női alakítás díját. - Az Ezeregyéjszaka virágai (Il fiore delle mille e una notte, 1974), rendező: Pier Paolo Pasolini, főszereplők: Franco Merli, Ines Pellegrini A zsűri különdíját nyerte az 1974-es cannes-i filmfesztiválon. - Az ezeregy éjszaka meséi (1974) tv-film, a Körszínház előadásának közvetítése, rendező: Kazimir Károly, főszereplők: Kozák András, Drahota Andrea - Az ezerkettedik éjszaka (1986) tévéjáték Heltai Jenő művéből, rendező: Ruszt József - Seherezádé (Sheherazade, 1990) tv-film, rendező: Philippe de Broca, főszereplők: Catherine Zeta-Jones, Vittorio Gassman, Thierry Lhermitte - Aladdin (Aladdin, 1992), rajzfilm, rendező: Ron Clements, John Musker. A rajzfilmet 1992. november 25-én mutatták be, és rövidesen az 1992-es év legsikeresebb filmjévé vált. A siker egyik oka az volt, hogy a dzsinnek az egyik legismertebb színész, Robin Williams kölcsönözte a hangját. A rajzfilm sok elemét felhasználja az 1940-ben készült A bagdadi tolvaj című filmnek. A film zenéjét Alan Menken szerezte, aki ezért a művéért megkapta a legjobb eredeti filmzene Oscar-díját, a dalszövegeket Howard Ashman és Tim Rice írták. A film főcímdala (A Whole New World) Peabo Bryson és Regina Belle előadásában elnyerte a Grammy-díjat és a legjobb eredeti filmdal kategóriában az Oscar-díjat. - Az Ezeregy éjszaka meséi (Arabian Nights, 2000), minisorozat, rendező: Steve Barron, főszereplők: Mili Avital, Dougray Scott. A kétrészes minisorozatot 2000. április 30-án és május 1-jén mutatták be az Amerikai Egyesült Államokban és az Egyesült Királyságban. A történet a kerettörténetből és öt meséből áll, így megtartja az Ezeregyéjszaka hagyományos felépítését. Olyan ismert színészek is játszottak a filmben, mint Alan Bates, John Leguizamo (kettős szerepben), Jason Scott Lee és Vanessa-Mae. A sorozat Emmy-díjat nyert a kiváló sminkmesteri munkáért. - Szinbád – A hét tenger legendája (Sinbad: Legend of the Seven Seas, 2003), rajzfilm, rendező: Patrick Gilmore, Tim Johnson. A rajzfilm karaktereinek olyan világsztárok kölcsönözték hangjukat, mint Brad Pitt, Catherine Zeta-Jones, Michelle Pfeiffer és Joseph Fiennes. A viszonylagos kereskedelmi kudarc után (az USA-ban „csak” 26,5 millió dollár bevételt hozott, világszerte pedig több, mint 70 millió dollárt) a gyártó DreamWorks elhatározta, hogy felhagy a hagyományos rajzfilmek gyártásával, és áttér a számítógépes animációval létrehozott filmek készítésére. Így a Szinbád maradt a gyártásukban készült utolsó hagyományos animációs film. - Aladdin (Aladdin, 2019), mozifilm, rendező: Guy Ritchie, főszereplők: Mena Massoud, Will Smith, Naomi Scott, Marwan Kenzari. Az 1992-es Disney-rajzfilm élőszereplős feldolgozása. ## Modern magyar nyelvű fordítások - Az Ezeregy Éjszaka meséi; vál., ford., utószó Honti Rezső, Bakucz József, ill. Rogán Miklós; Új Magyar Kiadó, Bp., 1956 - Az Ezeregyéjszaka meséi. Az eredeti arab szöveg első teljes magyar fordítása, I-VII.; ford. Prileszky Csilla, versford. Tótfalusi István, jegyz. Simon Róbert, kísérőtanulmányok Simon Róbert, Miklós Tamás; Atlantisz Könyvkiadó, Budapest., 1999-2000 ö