data/www.finland.hu/Hungarian/22#146ce2c4-79b7-4361-9848-bc0ff829b7ec.txt

Hírek, 2016.11.21.
Hogyan lett belőlem követségi szakács?
Gyermekkoromban sohasem akartam rendőr vagy tűzoltó lenni, olyan szakmát szerettem volna, ahol a lehető legszebb fejfedőt viselhetem. Miután rájöttem, hogy a pápaságra kevés esélyem van, a bűvészséget vettem célba. A bűvész cilindere nagyon előkelőnek tűnt számomra, nem is beszélve a mutatványokról. Ebből aztán már természetes módon adta magát a szakácsmesterség, hiszen olykor a szakács is varázsol, sőt néha egyenesen csodát tesz.
Már kicsi koromban is érdekeltek az ételek, kedvencem az aszpikos hús, a fürjtojás félreértve, a ropogós csirkebőr és a folyami ingola (egy angolnára emlékeztető hal) volt. Mindig főztem, vagy legalábbis segítettem, ahogy tudtam.
Felsős koromban a háztartástan tanárom még inkább megkedveltette velem a főzést. Nyolcadikban egy barátommal együtt részt vettem életem első főzőversenyén. Úgy emlékszem a versenyművünkre, mintha tegnap lett volna, de az elért második helyezés nagyon birizgálta az önérzetemet, még ha csak játékos versenyről is volt szó.
Ugyanabban az évben érettségiztem és szakvizsgáztam. A szakközépiskola időszaka kedves emlék nekem: megvalósíthattam elképzeléseimet, és tanáraimtól rengeteg támogatást kaptam. Két évben is részt vettem a szakközépiskolásoknak kiírt versenyen, és mindkét alkalommal országos helyezést értem el. Nem tudom, hogy az éttermek iránti érdeklődésem megmaradt volna-e tanáraim támogatása nélkül. A gyakorlatokat a Lappföld különböző éttermeiben végeztem, sőt lehetőségem adódott arra is, hogy Nagy-Britanniába menjek gyakorlatra. A jövő szempontjából a támogató tanárok és a nyitott tanulmányi környezet rendkívül fontos tényezők. Mai napig rendszeres kapcsolatban vagyok tanáraimmal, és szinte minden alkalommal ellátogatok iskolámba, amikor otthon járok.
Szakközépiskolás koromban a nyaranta Helsinkiben dolgoztam, mivel az volt a szándékom, hogy amint lehet, odaköltözöm. Egyik nyáron a Juuri Étteremben dolgoztam, amely a finn hagyományokat tiszteletben tartó, friss ötletekkel ízesített ételeket kínál. Itt dolgozva ébredt fel a lelkesedés bennem a finn ételek és az iránt, hogyan lehet a leghagyományosabb ételt is éttermi fogássá varázsolni.
Érettségi után Rovaniemiben töltöttem le a sorkatonai szolgálatot, ellátmányozási tiszthelyettesként. Csapatommal az ellátásról gondoskodtam az erdei hadgyakorlatok idején.
A katonai szolgálat után Helsinkibe költöztem, ahol a felkapott, franciás Pastis Étteremben kaptam munkát. Ez volt az első „igazi”, hosszabb munkaviszonyom. A Pastisban sokat tanultam az ételek fűszerezéséről, az ízek harmóniájáról, és arról, hogy a minőségi nyersanyag mindennek az alfája és omegája.
2014 végén békefenntartóként Libanonba indultam. Az első fél évben szakácsként dolgoztam, később konyhafőnökké neveztek ki. A Libanonban eltöltött év új távlatokat nyitott előttem, fantasztikus élményekben volt részem nagyszerű emberek társaságában. Bár induláskor voltak kétségeim az úttal kapcsolatban, így utólag már semmiért sem cserélném el a kint töltött időt.
Libanonból hazatérve néhány hónapig Finnországban pihengettem és élveztem a telet, februárban azonban ismét nagy útra indultam otthonról.
Hong Kogba utaztam, így újra ismeretlen országban, új kihívások előtt találtam magam. Bő három hónapot töltöttem itt a FINDS-étteremben, Hong Kong egyetlen északi éttermében. Itt jöttem rá, minél messzebbre megy az ember a hazájától, annál jobban értékeli és hiányolja a finn ételeket. Szerencsére olyan ételeket készíthettem, melyek közel állnak a szívemhez.
2016. július 29-én 10:47-kor landolt a gépem a Liszt Ferenc repülőtéren, ezzel elkezdődött jelenlegi kalandom. Magyarország mindig fontos volt számomra, mert a nagyszüleimnek van egy kis szőlőjük Szekszárdon, ahova néha én is ellátogattam. A szőlőben töltött szabadságoknak köszönhetően a helyi kultúra már ismerős volt számomra, mielőtt munkába álltam. Örömömre szolgál, hogy olyan országban dolgozhatom, amelybe beleszerettem , és olyan ételeket készíthetek, amelyek közel állnak a szívemhez.