Datasets:

L4IO

/

tota_gep_arpad

like 0

Nekem most valahogy nincs kedvem végignézni, amint Gyurcsány vádlottból vádlóvá magasodik. Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! Legendák csapnak össze a BL negyeddöntőjében Nagy kijelző, gyors processzor, kis laptop – teszten a Huawei kicsiben nagy notebookja Mesekönyv birtoklásáért tartóztattak le két hongkongit Orbán veszélyesen közel került a Fradi-sashoz a Puskásban Tisztelt hölgyeim és uraim, kedves barátaim! Ne figyeljenek ide! Azok a diplomaták sokkal nyugodtabbak és boldogabbak, amióta nem figyelnek. Míg azelőtt dülledt szemekkel meredtek rám, és amiatt feszengtek, vajon nem fogom-e megharapni őket a következő pillanatban, addig ma azt látom, hogy mind mosolyognak és nagyokat legyingetnek. Öröm nézni őket, ahogy kuncognak egymás fülébe. Mondom, ne figyeljenek! Ha meglátom, hogy valaki figyel, repül a kulcscsomó!Annak idején a kampányígéretekre vonatkozott a tanácsom, de biztos vagyok abban, hogy ragyogóan be fog válni a kormányzás esetében is. Már csak azért is, mert a kormányzás nem más, mint a kampány folytatása más eszközökkel. Amint megtanulnak nem figyelni, elmúlik a torokszorító érzés. Elmúlik a modern, „felvilágosult” ember görcsös magyarázatkeresése, okoskodása, fejfájása, és megmarad a hit, a remény és a szeretet. Nekem például az pont jó lesz úgy. Semjén Zsolt barátom szokta kurjongatni, hogy „boldogok a lelki szegények”, és ő maga rá a legjobb bizonyíték, hogy a Szentírás ebben az esetben sem téved. Minden embernek joga a boldogság keresése, én, tisztelt hölgyeim és uraim, csak segíteni szeretnék, hogy megtalálják. Például aki egészen eddig feszülten figyelte a kormányzásunkat, az bizonyosan boldogtalanabb, mint aki meg sem hallgatta a híreket. Olvas-e az égi madár gazdasági elemzést meg külföldi lapvéleményeket? Nem olvas. Tessék róla példát venni. Aki idáig folyton a kormányzás értelmét kereste, annak bizony kőkemény másfél éve volt. Hüledezhetett Matolcsy miniszter úr bohókás kísérletén, aztán bosszankodhatott, amikor rárobbant az országra a rézüst. Csodálkozhatott a különadókon, és idegeskedhetett, amikor megérkeztek az otthonába; szívéhez kaphatott, amikor éppen shortoltuk a forintot vagy elzabráltuk költőpénznek a nyugdíját. Kotorászhatott a hányózacskóért, amikor beiktattuk Schmitt Pál elnök urat. Aztán értetlenkedett a lovasszobraink kifüggesztésén, és káromkodhatott az Alaptörvény Asztalának hírére. Őrjöngött, amikor meghallotta, hogy százhúsz házzal akarjuk megoldani a százhúszezer bedőlt lakáshitelt, aztán amikor rájött, hogy igazából csak azokat akarjuk megsegíteni, akiknek arra semmi szükségük, mert van elég pénzük egy másik lakásra is. Ezzel szemben a hajléktalanokat jól megbírságoljuk alanyi jogon. Kétségtelen, aki ebben értelmet keres, az előbb-utóbb belebetegszik, és akkor meg agyalhat azon, hogy miért nincs vécépapír a kórházban, holott az egészségügy meg lett mentve. Megszorítás pedig azért nincs, mert nem vezet sehova, szemben mondjuk a diplomásadóval, ami vezet valahova. Én elhiszem, hogy ebbe bele lehet őrülni. Nézzenek csak rám. Még rosszabb állapotban lehet, aki már régóta figyel, mondjuk azóta, hogy a diplomaták megkapták a megoldókulcsot. Belegondolni is rossz, mennyit stresszelhet az, aki még emlékszik az ígéreteinkre. Az ilyen kóros figyelés nemcsak beteggé, de fásulttá, cinikussá, végül gonosszá teszi az embert. És még csak most jön a java. Illetve úgy konkrétan fogalmam sincs, mi minden jön akár a jövő héten, lehet, hogy csak úgy brahiból visszavezetjük a pengőt, vagy megkezdjük az atomfegyver fejlesztését. De az már biztos, hogy jobban jár, aki eltakarja a szemét. Tisztelt hölgyeim és uraim, vajon ment-e a figyelés által a világ elébb? Mire jó a mi intézkedéseinket lesni, ellenőrizgetni, belepofázni, utánaszámolni? Kértük valaha valakinek is a véleményét? Meghallgattunk bárkit is? Ugye, hogy nem. Sőt, a nyelvészeket is kirúgtuk a francba, amikor olyan hülyeségekre próbáltak odafigyelni, mint a helyesírás. Schmitt elnök úr bezzeg leszarja, és tessék megnézni, hol tart ő, és hol az okostojások. Hát akkor meg? Tisztuljanak, kedves barátaim, nincs itt semmi látnivaló. Arra pedig remélem, tényleg senki nem figyelt, mit kell csinálni a magamfajta imposztorral, amikor esély van rá. Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! Gigantikus és igen szögletes a Kia új elektromos divatterepjárója, az EV9 Macron a parlamenti szavazást megkerülve hirdeti ki a vitatott nyugdíjreformot Varga Mihály szerint a magyar bankrendszer erős és működőképes „Amikor rábök az emberre, nincs idő gondolkodni" – mondta a férfi, akit másodszor szúrt ki Robbie Williams a koncertjén Kertész Ákosnak tényleg megszaladt a tolla. Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! Hszi Csin-ping Moszkvában, azaz a sárkány, a medve és a halálos ölelés A dél-budai agglomerációban kóborol a Svájcból érkezett farkas Nemzetközi lapszemle: Le Pen visszafizette Mészárosék bankjának a kampányához kapott 11 millió eurót Naperőművet fejleszt az az ügyvédi kör, amely ott volt a lélegeztetőgép-biznisznél is Amúgy tudok olyat mutatni Orbánnak, akit hezitálás nélkül megölhet, és senki se fog sírni utánuk. Amúgy tudok olyat mutatni Orbánnak, akit hezitálás nélkül megölhet, és senki se fog sírni utánuk. Sőt lassan már mást se várok ettől a kormánytól, mint hogy ezeket a férgeket vasseprűvel takarítsa ki a Kárpát-medencéből: Hagyd ott a férjed az egyéves közös gyerekkel! (Objektív szcientológia blog)Ja meg még a kuruzslókat, ha marad töltény, de azoknak úgyis van páciensük a frakcióban. Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! New York Times-tudósítás: Lázad Mikepércs fideszes népe Március 21-23. között még lehet változtatni a középiskolai felvételi jelentkezéseken Iraki halászok pikinikező helyévé vált Szaddám Husszein elhagyatott, rozsdás jachtja Részleges vasárnapi boltzárról döntött a horvát parlament – erre készüljön, aki Horvátországba megy nyaralni Óriási turbulencia van az online médiában! Uj Péter után Tomcat is leköszönt. Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! Hol nőgyógyásznak, hol ügyvédnek kiadva magát szédítette a nőket, de lebukott Nem találta meg a teniszszövetségi PCR-botrány felelőseit a rendőrség Ijesztőnek hat az időzítés, de valójában meddig mehetnek el a tanárok megfigyelésében? Kínai drónt lőttek le Kelet-Ukrajnában "A nemzetgazdasági miniszter szerint beindult a választások előtt beígért foglalkoztatási fordulat, amit azzal. . . Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! Nagy kijelző, gyors processzor, kis laptop – teszten a Huawei kicsiben nagy notebookja Többtucatnyi új szupertraffipaxot kap a rendőrség A Tram-Train svájci gyártója hirdetésekkel támogathatja a magyar kormányközeli lapokat Most éppen március 31-ére tűzték ki a kormánypártok a NATO-bővítés szavazását Szemét digók ugyanazt csinálják, mint húsz éve a Balatonon, le akarják csapni a kezünkről a kínai menyasszonyt. Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! Megveszi a T-Mobile Ryan Reynolds telefonszolgáltató cégét Felfüggesztettek két indiai pilótát, miután a fapados járat műszerfalán kávéztak Hasbeszélő: Nagy adagok kockás abroszon Nagykovácsiban Komoly gond lehet belőle, hogy Európa mennyire le van maradva a mesterséges intelligenciában Sajnos ez a téma sem ér véget a kutyaszarnál, bár a kollégának igazsága van. Sajnos ez a téma sem ér véget a kutyaszarnál, bár a kollégának igazsága van. A kutyatartás az emberek egy résznél tragikus agysorvadást idéz elő. A betegek egyik fajtája azzal intézi el azt a problémát, hogy a tetűfészek éjjel-nappal vonyít, hogy "persze hogy ugat, azért kutya". (Minősített eset: "juhászkutya", "jelzőkutya" - és mi az anyádért veszel olyat?) Viszont ha én felállítanék a kertben egy szalagfűrészt, és éjjelente dolgozgatnék vele egy kicsit, akkor teljesen hülyén nézne, amikor elmagyaráznám neki, hogy azért szalagfűrész, hogy üvöltsön. Még a tárcsákat is megmutatnám pedig, látja, ez ilyen fajta, különösen zajos, főleg amikor fémet vágnak vele. A másik fajta debil úgy gondolja, nem baj, ha a blöki kijár az utcára, úgyis hazatalál, és különben se bánt. Ez mellesleg ütközik az összes helyi állattartási rendelettel, plusz kormányrendelet is van rá, de hát azt leszarjuk. Aztán amikor a blöki mégse talál haza, mert mondjuk megetették fagyállóval, ráhúzták a kormányt, vagy elvitte a sintér, akkor meg csodálkozik, milyen emberek vannak, mennyire intoleránsak, hogy nem akarják kóborló kutyák között sétáltatni a gyereküket. Ja persze, tudom, nem a kutya a hibás. A szalagfűrész se, meg a fagyálló se. Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! A világ leghosszabb függőhídját építené meg Szicíliára az olasz kormány Rengeteg ember álomtelefonja lehet: androidos, és nem akkora batár nagy, mint a többi Eltűnőben a kisebbségi nyelvek Oroszországban, aleutul senki, jupikul már csak egy ember tud Lemond a Jobbik éléről Gyöngyösi Márton, ha a párt jövőre kiesik az Európai Parlamentből Újra dübörög a magyar hadiipar! Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! Fizetős lesz Róma egyik legnagyobb látványossága Rohamosan nő a tőzsdén kereskedő fiatalok száma – de vajon megéri? Hasbeszélő: Nagy adagok kockás abroszon Nagykovácsiban Már elérhetőek és szerkeszthetők az adóbevallás-tervezetek Nagyon érdekes, ahogy az egyházak győzködik a híveket, hogy meg ne feledkezzenek a vallásukról a népszámláláskor. Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! Veszélyes lehet az idegrendszerre egy most visszahívott teljes kiőrlésű liszt 400 évre ítélték, 30 évet ült, de most kiderült, hogy ártatlan volt Kézilabda-Eb: Budapesten nem lesz meccs, de nem lépünk vissza teljesen a rendezéstől Újabb 13 ember halálát okozta a koronavírus egy hét alatt Cigánybűnözés az, amiből a jobbikost kihagyják. Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! Toplista: a világon messze a magyar F1-futamra a legolcsóbbak a jegyek Ma a napsütésé lesz a főszerep Benjámin Netanjahu szerint Izrael liberális demokrácia, és az is marad Szumátrai kávéval forgatná fel a kávézást Snoop Dogg új vállalkozása Egy csöcsöt tilos megmutatni tíz előtt, nehogy meglássák a gyerekek; ezt a pöcsöt meg egyenesen beküldik közéjük. Egy csöcsöt tilos megmutatni tíz előtt, nehogy meglássák a gyerekek; ezt a pöcsöt meg egyenesen beküldik közéjük. És még maradt neki arca helyesírási hibákról magyarázni. Amúgy konstruktívan megjegyezném, hogy nekünk anno minden évben végig kellett hallgatni, sőt elszavalni az Auróra cirkáló történetét, de tisztán emlékszem, hogy mindenki utálta az egészet, és nem is maradt túl sok leninista. Nem tudom, mit vár a gondozója attól, hogy ezt a csődtömeget arról beszélteti egy gimnáziumban, hogy ne esemesezzenek annyit, de az biztos, hogy elszámítja magát. Viszont érdemes lenne esetleg szervezni egy olyat, hogy fiatalok bemennek Schmitt Pálhoz, és elmondják neki, szerintük mi a káros a szokásaiban meg a viselkedésében. Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! Hamvay Péter: Látni a porviharban Kínai drónt lőttek le Kelet-Ukrajnában Megjelent Magyarországon a hűtő-fűtő klíma, amelyikben már a mesterséges intelligencia dönt a beállításokról Ijesztőnek hat az időzítés, de valójában meddig mehetnek el a tanárok megfigyelésében? Rajtam ne múljon, megérdemli a nyilvánosságot: "Tisztelt Hölgyem/Uram, A Correct Change Pénzváltóláncot üzemeltető. . . Rajtam ne múljon, megérdemli a nyilvánosságot:Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! Megjött Kína csattanós válasza a ChatGPT-re, csak éppen máshogy csattant, mint gondolták Nagy kijelző, gyors processzor, kis laptop – teszten a Huawei kicsiben nagy notebookja „Amikor rábök az emberre, nincs idő gondolkodni" – mondta a férfi, akit másodszor szúrt ki Robbie Williams a koncertjén Nem elgépelés: megjelent az 50 000 mAh-es powerbank, amiről mobil és laptop is tölthető, még lámpa is van benne És ezek az osztrákok ugatnak nekünk? Ahol lopnak a vadászgépek árából is? Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! John Bolton: Joe Biden láthatóan fél attól, hogy az ukránok nyerhetnek Ez lesz az igazi szélesvásznú kijelző, amit a BMW most bemutatott Kiderült, mennyiért igazolna át a DK-ba az MKKP pártigazgatója Karácsony megmutatta, milyen lett az Arany János utcai metrómegálló BREAKING: Vona Gábor csaknem bepisilt! Azonnal közölhető! BREAKING: Vona Gábor csaknem bepisilt! Azonnal közölhető!Izgalmas politikai platform lesz a Facebook, mondanám, hogy fel kell kötnie a gatyát Gyurcsánynak, de talán jobban jár, ha inkább letolja. Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! Marabu Féknyúz: Infláció Fizetős lesz Róma egyik legnagyobb látványossága 54 milliárd dolláros hitellel igyekszik nyugtatni a befektetőket a Credit Suisse Varga Mihály szerint a magyar bankrendszer erős és működőképes A devizahitelesek megmentésére annyi terv született már, mint az örökmozgóra; az eszközkezelőtől az ócsai kolónián át az árfolyamgátig. És végül a diszkonttörlesztés, vele pedig az újabb, de már régről ismert parasztvakítás, miszerint a banknak úgyis van pénze, fizesse a veszteséget ő. Mellesleg ez a filozófia éppen kilencven fokos szöget zár be azzal, amelyikkel az egykulcsos adót indokolták, vagyis hogy nem kell csak azért elvenni valakitől, mert van neki, és a „fizessenek a gazdagok” jelszó különben is komcsiság. Oldja az ellentmondást, hogy a bank nem egy potrohos, cilinderes úr, és a bank fingatásával nemcsak a gazdagok fizetnek, hanem mindenki, aki ott tartja a pénzét. Mint közismert, ez bizalmi ügy. Az ember azért meri a bankra bízni lényegében mindenét, mert amikor ott járt, akkor látta a fegyveres őrséget, a kamerákat és a riasztókat, és az újságból tudja, hogy a bankrablókat szinte mindig elkapják. Tehát nem számol azzal, hogy amikor pénzre van szüksége, akkor a bank idegesen széttárja a kezét azzal, hogy „bocs, most nem tudom megadni”. Az őrség meg a kamerák viszont nem tudják feltartóztatni a nemzeti ügyek kormányát, ha az bevonul a verőembereivel a bankba, és elkéri a pénzt. Márpedig ez megtörtént előbb a bankadóval, és most a végtörlesztésekkel. Amivel amúgy mellékesen a kormány lazán belejavított a már megkötött hitelszerződésekbe, olyan évszázados parancsolatot rúgva ezzel félre, ami eredetileg latinul volt.  Ezek után viszont igazán aránytévesztés rászállni az online szerencsejátékra, tekintve, hogy a magyar bankok bármelyikéhez képest egészen kiszámítható, hosszú távon is megbízható szolgáltatók, ahol ráadásul gyakorlással, tudással javíthatja az ügyfél az esélyeit. Kormányon hamar eljött az igazság pillanata: itt legfeljebb újraelosztást lehet csinálni, egyebet aligha. Pont ez történik: a devizahitelesek megmentése nem működhet másképp, mint hogy valakiktől elvesszük a pénzt, nekik meg odaadjuk. Ez azonban felveti a kérdést: vajon annyira aranyos, hasznos vagy elesett tagja-e a társadalomnak úgy általában a hitelkárosult, hogy őt külön jutalmazni kellene? Azt az álláspontot, hogy a devizahiteleseket nem kell megmenteni, Simor Andráson és Bokros Lajoson kívül nemigen hallottuk senkitől. Az állam, és általa a társadalom a fenti szempontok alapján jutalmaz, illetve segít bizonyos csoportokat. Van gyermekétkeztetés és gyermekvédelem, mert a gyerek aranyos. Vannak tudományos, művészeti támogatások, és rengeteg pénz megy oktatásra, mert ezek meg hasznosak, ha nem is mindig minden címzett. Amire egyre kevesebb jut, az a legnehezebb sorsúak megsegítése: hajléktalanellátás, mélyszegénység enyhítése, cigánykérdés. Ehhez képest ki a devizahiteles, akinek a megmentése ekkora epikus nemzeti küldetés lett? Lakást, házat, esetleg minősített esetben autót, nyaralást, lapostévét vásárolt azzal a felkiáltással, hogy egyszer élünk. Amikor például kinézte a házikót, akkor nyilván gondosan ellenőrzött mindent: milyen a közlekedés, van-e problémás szomszéd, iskola, óvoda, bolt a közelben, satöbbi. Egyedül a finanszírozás kérdésére nem fordított kellő figyelmet. A benzinkutakat feltérképezte, a svájci frank és a forint viszonya viszont nem érdekelte. Aki számolt a fejleményekkel, az nem az épp kifacsarható maximális törlesztőt vállalta. Aki egy. ig se számolt, az majd most megtanul számolni. A mentésre váró devizahiteles tehát olyan ember, aki jobb körülmények között él, mint amilyet megengedhet magának. Hitel nélkül talán a szüleinél lakna vagy albérletben, vagy családi ház helyett panellakásban. Vitathatatlan, hogy akkor rosszabbul érezné magát, csakhogy ez önmagában nem indokol közadakozást. Vannak elegen, akik például nem vettek fel devizahitelt, ezért szüleikkel, albérletben vagy panelben élnek, netalán erdei viskókban, roncsautókban, vagy sehol. Ők is örülnének, ha pár millával beljebb lennének. Ezzel szemben az ma már szinte alapértelmezett, hogy akinek a frank elleni spekulációja nem jött be, azt meg kell segíteni. Ráadásul minél mohóbb és minél ostobább volt, annál nagyobb összeggel: a végtörlesztés-hadművelet többet hoz a konyhára, ha nagyobb összegű hitelt vett fel szegény áldozat. Hogyne, tudom, őt galád módon csapdába csalták. Én meg nem nyertem a kaparós sorsjegyemmel, pedig már úgy beleéltem magam, hogy be is vásároltam belőle. Hol reklamálhatok? Mindenkit megmentünk, aki beszopott valami reklámot?Ha van perverz újraelosztás, az a devizahitelesek megmentése. Hajléktalan óvodások, félmillió reménytelen sorsú cigány, csak Budapesten húszezer csöves, és vagy kétmillió kisnyugdíjas várja a telet, egészen természetközeli, organikus félelemmel, a Maslow-piramis alagsorában. Ehhez képest az uborkafán túl magasra kapaszkodó középosztály rettegése attól, hogy kisebbre kell cserélni a házat vagy az autót – az természetesen érthető és átélhető, csak éppen az enyhítése nem közügy. A rosszul célzott jutalmazás éppen olyan káros, mint az indokolatlan büntetés. Kutyánál, gyereknél, felnőttnél egyaránt. Túlvállalták magukat a polgártársak, és most kénytelenek lemondani arról, ami sosem volt az övék, amit nem érdemeltek ki, amire nem keresték meg a pénzt. Ha ennek az lesz a tanulsága, hogy az állam úgyis segít, akkor csak idő kérdése a következő hullám. Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! A volt III/II-es tiszt, Tasnádi László cége őrzi a kommunista múlt feltárásával foglalkozó hivatalt Írország miniszterelnöke Bill Clinton szexbotrányán viccelődött, majd elnézést kért Kyiv Independent: Moszkva tíz éven belül széles körű ellenőrzést akar szerezni Moldova felett Hamis a mítosz, hogy egyre többet és többet akarunk A Plastik nyomán bevezetem az Aranykomment-díjat. A Plastik nyomán bevezetem az Aranykomment-díjat. Első ünnepelt a mai cikk alól:Csendes szemlélődőCsak csendben, csak halkan: volt egy-két honfitársunk, aki frankhitelt vett föl, de belátható összegekért kötött mellé árfolyamkockázatra szóló biztosítást, és még olyannal is megfejelte, hogy munkanélküliség elleni biztosítás! A kettő kb. 300 000 HUF-ba fájt neki. De most nyugton van, miközben a felesége tényleg munkanélküli lett. Sajnos, nagyon kevesen gondoltak ennyire előre. . . Bizony, a hitel nevű szolgáltatást nagyon szeretjük, a biztosítás nevűvel viszont mintha nem lennénk eléggé jóban. Igen, volt árfolyambiztosítás, mint ahogy lehet biztosítást kötni aszálykárra és jégverésre is, csak az pénzbe kerül. Sokkal egyszerűbb kivonulni a traktorral az útra, és hőbörögni, hogy az állam csináljon esőt, a jégesőt szüntesse meg, vagy legalább fizessen. Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! Elfelejtett fizetni a benzinkúton egy borsodi polgármester Nemzetközi lapszemle: Putyin ütőkártyája lehet, ha republikánus lesz az új amerikai elnök Eddig 20 ezer orvos jelezte, hogy kamarai tag marad Rágalmazásért ítélték el Kósa Lajos bizalmasát "A Fidesz egy autista párt, ezek senkivel nem állnak szóba" - a Die Presse szerint ez a bécsi gazdasági körök. . . Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! A hegedűművész az Instagramon gyakorol, néha hibázik, és ezért imádják Letartóztatták Jekatyerinburg korábbi polgármesterét Felforgatták Párizs belvárosát a Macron nyugdíjreformja ellen tüntetők – videók Naná, hogy a Duolingóba is bekerült a mesterséges intelligencia: GPT-4-es chatbot segít a gyorsabb nyelvtanulásban Érdekes tünet, hogy a legelszántabb drukkerek is idegesen reagálnak, ha a Nemzeti Együttműködés Rendszeréről, a. . . Érdekes tünet, hogy a legelszántabb drukkerek is idegesen reagálnak, ha a Nemzeti Együttműködés Rendszeréről, a Nemzeti Ügyek Kormányáról, a NENYI-ről, a fülkeforradalomról és a többi idióta nyelvpolitikai szörnyszülöttről hallanak. Ezeknek a kifejezéseknek már most is kizárólag pejoratív jelentésük van; kultuszt akartak építeni velük, de pillanatok alatt gúnynevekké váltak. Ni, Giró-Szász is milyen finom viszolygással tolja el magától, "bizonyos értelemben", a fülkeforradalmat. Úgy maradt a nyakukon ez a nevetséges pátosz, mint a Ryugyong óriásszálloda Phenjanban. A torzó mindenhonnan látható, nagyobb bárminél, de a hivatalos fotókról leretusálják, mert egy kudarc emlékműve. Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! Marabu Féknyúz: Infláció Zárt körben árulják Hofi Géza utolsó Mercedesét Megveszi a T-Mobile Ryan Reynolds telefonszolgáltató cégét A fideszes képviselő szerint a sajtószabadság azt jelenti: akinek a tulajdonában van a sajtó, annak az értékeit közvetíti Értem, hogy számolni nem tudnak, de legalább a templomszolgának szólhattak volna egy nappal korábban: "hvg. Értem, hogy számolni nem tudnak, de legalább a templomszolgának szólhattak volna egy nappal korábban:"hvg. hu: Szijjártó Péter miniszterelnöki szóvivő az utóbbi hetekben több alkalommal is úgy nyilatkozott, hogy nem lesznek megszorítások. Marad ez a kommunikációs irány, vagy ön inkább a valós helyzettel való szembenézés híve?Először is definiáljuk, mit értünk megszorítások alatt. A kiadások racionalizálása, az adott alrendszerek – egészségügy, oktatás, önkormányzatok – szerkezeti sajátosságaiból adódó pazarlás megszüntetése szerintem nem nevezhető megszorításnak. A csepegő csapot elzárni nem rossz döntés, már ha az a cél, hogy ne pazaroljuk a vizet. A kormány ebben az értelemben nem megszorít, mert nem a lakosságra terhelt újabb adókat, hanem a meglévő struktúrák átalakításával takarít meg jelentős összegeket. "Előre is gratulálok Giró-Szász Andrásnak a fejtörő megoldásához!Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! Több mint fél év kellett a Pénzügyminisztériumnak ahhoz, hogy adatokkal tudja indokolni a kata kivégzését Rosszul lettek a munkások, amikor megtudták, hogy Banksy egy alkotását rombolták le Többtucatnyi új szupertraffipaxot kap a rendőrség Túlterhelik, meglopják és megzsarolják a cégeket: kivédhető ez? Fenyegető törésvonalak a Fideszben! Fenyegető törésvonalak a Fideszben!"Szijjártó Péter szerint az áfaemelés igazságtalan, mert elsősorban azokat a szerényebb anyagi körülmények között élő magyar családokat érinti, akik bevételeik túlnyomó részét alapvető fogyasztási cikkekre, élelmiszerekre költik. "Ja, ez természetesen 2006-ban hangzott el, de azért fennáll a veszély, hogy Szijjártó még mindig így gondolja, és az első adandó alkalommal nekiront Orbánnak a mikrofonállványal. Jobb lesz, ha a TEK rajta tartja a szemét!Egyébként gyűjthettem volna még egy tucattal, de minek. Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! Fizetős lesz Róma egyik legnagyobb látványossága Március 21-23. között még lehet változtatni a középiskolai felvételi jelentkezéseken Annyira erős Samsung chipről pletykálnak, hogy többek szerint túl szép, hogy igaz legyen Gigantikus és igen szögletes a Kia új elektromos divatterepjárója, az EV9 Ez itt Orbán Viktor facebookos rajongói oldala. Szerintem Budaházyt mostanában nem fogják kiengedni. Ez itt Orbán Viktor facebookos rajongói oldala. Szerintem Budaházyt mostanában nem fogják kiengedni. Hol van, ki zengje tetteim? Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! Rohamosan nő a tőzsdén kereskedő fiatalok száma – de vajon megéri? Az első importgepárdokat már szabadon is engedték Indiában, 10 éven belül tízszereződést várnak tőlük Naná, hogy a Duolingóba is bekerült a mesterséges intelligencia: GPT-4-es chatbot segít a gyorsabb nyelvtanulásban Egy időre elköltöztetik a városmajori szívklinika egyes ellátásait "Orbán Viktorról a legjobbat feltételezzük, ahogy a kormánykoalícióról is, elvégre hatalmas többség áll a hátuk mögött. "Orbán Viktorról a legjobbat feltételezzük, ahogy a kormánykoalícióról is, elvégre hatalmas többség áll a hátuk mögött. "Belemenős felütés a Magyar Hírlapban Vámos Györgytől. Nem kevésbé briliáns a befejezés:". . . nincs más lehetősége a hatalomnak, mint hogy a magyar emberek mellé álljon, és megmutassa, igenis méltó volt a szavazatokra. Buktak itt már el kormányok a huszonegy év alatt, s mindenféle ideológia hatalomra került hosszabb-rövidebb időre. De többé egy nemzeti kormány nem bukhat el!"Amiből az derül ki, hogy a nemzeti kormány eddig nem állt a magyar emberek mellé, noha valahogy ennek ellenére nemzeti tudott maradni. Valamint hogy nem bukhat el többé, mert különben Vámos György a földhöz fogja verni a popsiját idegességében. Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! Megveszi a T-Mobile Ryan Reynolds telefonszolgáltató cégét Blikk: Egy hirtelen fékezés miatt borulhatott rá a 27 tonnás konténer a kamion vezetőfülkéjére Frissítse a gépén a Windowst, ahogy tudja: veszélyes lyukakat tömött be a Microsoft Amerikai tankelhárító-aknák miatt szenvednek hatalmas veszteségeket az oroszok Vuhledarnál Személyes Minőségi Újságírásért-díjamat Szedlmajer Lászlónak ítélem ezért a komprehenzív cikksorozatért. Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! 54 milliárd dolláros hitellel igyekszik nyugtatni a befektetőket a Credit Suisse Szombattól sávlezárások lesznek az M0-s és M31-es több szakaszán MNB: Az Aegon és az OTP elkülöníti az orosz részvényalapjaik befagyott és likvid eszközeit Fizetős lesz Róma egyik legnagyobb látványossága Kampányt indított a katolikus egyház, amellyel azt szeretné elérni, hogy a népszámláláskor a katolikusok vallják magukat katolikusnak. Bár az összeírás végén bizonyára győzelmet könyvelnek majd el, maga a plakát felér egy vereséggel. Mármost ha vallásos emberrel találkozunk, és ez kiderül róla, akkor felfigyelhetünk arra, hogy a hite mintegy áthatja az ő életét, arra támaszkodik döntéseiben, és ha nem is ért egyet mindenben az egyházzal, azért megfeledkezni egy pillanatig sem fog róla. Igaz, hogy a mélyen megélt vallásosság manapság inkább krisnás, hitgyülis vagy mormon változatban figyelhető meg, de azért a katolicizmus is totális dolog. Tehát az a katolikus, akinek az egyház metróplakátjai szólnak – az nem is katolikus. Azokat ugyanis, akik a fent idézett minimális edzési programot betartják, teljesen felesleges volna plakátokon szólongatni, hiszen minden vasárnap közvetlenül, élőszóban el lehetne nekik mondani, mi a teendő: beírni a rubrikába, hogy melyik cég templomába jár. Csakhogy nem jár. Az egyház nyilvánvalóan azokra utazik most, akik már régen nem veszik igénybe a szolgáltatásait. Ezt azért teszi, mert úgy gondolja, hogy ha jó sokan vallják magukat katolikusnak a népszámláláson, akkor erre hivatkozva még több pénzre és befolyásra tehet szert – ezzel szemben botrány lenne, ha kiderülne, hányan is élnek ma Mária országában az ő iránymutatása szerint. Ehhez viszont mindenképp szüksége van az elbitangoltakra, hiszen a súlya már most is messze nagyobb, mint a hozzá valóban hűséges állampolgárok aránya. Saját felmérésük alapján a lakosság alig 9 százaléka tartja be a minimális heti penzumot, további 9 százalék havonta egyszer teszi tiszteletét – és ez még nem a katolikusok teljesítménye, hanem az összes felekezet együtt, ráadásul a megkérdezettek saját bevallása szerint, ami vélhetően felfelé torzít. Tíz százalék egyébként nem elhanyagolható kisebbség, kijönne belőle például egy szerény frakció, jóval felülmúlja a melegek, és kevéssel az alkalmi drogfogyasztók becsült számát. Olyasmit azonban semmiképp sem indokolna, mint hogy egy településen kizárólag egyházi iskola működjön, vagy hogy a sok közül éppen ezt a hiedelmet tekintsük az állam és az élet zsinórmértékének. Ez egy tisztességes méretű szubkultúra, egy a sok közül – hacsak nem sikerül hozzámanipulálni még pár milliót. Pont ezen dolgoznak. Nyilván sokat dobna a bevételen, ha mindenki katolikusnak vallaná magát, akit gyerekkorában misére hurcoltak, vagy csak megkeresztelték. Látszólag nem is kerül semmibe. De aki bedől a marketingtrükknek, és lányos zavarában rájuk szavaz, az a saját érdekei ellen cselekszik. Hiszen miért is nem hallotta meg az üzenetet a templomban? Mert nem megy oda. És azért nem megy, mert elégedetlen a szolgáltatással, mert az egyház válaszait már nem találja kielégítőnek. Nem gyönyörködik a hatalomnak újra aláfekvő egyházi vezetésben, és bántja a fülét, amikor cinikus funkcik hivatkoznak hitre, Krisztusra, Szűzanyára. Ha szemébe ötlik a szalagcímben a katolikus szó, akkor ő is valami undorító visszaélésre asszociál, és nem alaptalanul. Ráadásul éppen az erősebb hitűek, az egyház dolgaira jobban figyelők szembesülnek manapság azzal, hogy a távolból régóta hallatszó, a pápákig érő botrányok Magyarországra is begyűrűztek. Aki elszakadt az egyháztól, az rosszul teszi, ha a plakátokra hallgat. Olyan boltnak szavaz meg további támogatást, ahova nem jár, mert nem ízlik az áru. Az egyházak nem indulnak a választásokon, a katolikusoknál a hierarchia is vállaltan antidemokratikus, bevételeik pedig alig függnek attól, hogy hány ügyfelük van – éppen az efféle manipulációk miatt. A népszámlálás viszont alkalom arra, hogy ők is megkapják a makarenkói pofont, hogy eljusson a fülükbe a nyáj bégetése, és elgondolkozhassanak azon, hátha valamit rosszul csinálnak. Tulajdonképpen az volna a legjobb a katolikusoknak, ha még ők is letagadnák, hova tartoznak. Egy kedvesebb, igyekvőbb, tisztább, szárazabb egyházat kapnának vissza a lelkigyakorlat után. Olyat, aminek aztán a következő népszámláláskor, tíz év múlva kampány nélkül is volna elég ügyfele. Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! „Nem akartam úgy meghalni, hogy ne lássam Orbán Viktort, csak a tévében” – a miniszterelnök közönségét kérdeztük Kiskőrösön Titkolózik pénzügyi helyzetéről a Sopron Bankot felvásároló török cégcsoport Megjelent Magyarországon a hűtő-fűtő klíma, amelyikben már a mesterséges intelligencia dönt a beállításokról A Microsoft mindenkit kirúgott a csapatból, amely azért felelt, hogy a mesterséges intelligencia etikus legyen Szentesi Zöldi László megfejti a lengyel sikereket: "Talán ezért van, hogy az uniós lengyel elnökség csendesen. . . Szentesi Zöldi László megfejti a lengyel sikereket:"Talán ezért van, hogy az uniós lengyel elnökség csendesen csordogál, míg nekünk az első. től kezdve erős kereszttűzben kellett vívnunk. Több mint feltűnő, hogy Cohn-Bendit és barátai ebben a fél évben nem aggódnak, nyilván azért, mert jól tudják: felesleges belekötni az Európai Unió tekintélyes államába, amely ráadásul az Egyesült Államok legszilárdabb térségbeli szövetségese. . . "Nyilván azért, vagy esetleg azért, mert Lengyelország nem egy orbánista médiatörvénnyel rúgtatott az európai porondra. Ugyanitt megtudjuk, hogy a Tusk-kormányzat nagyon meg van sértődve, amiért Gyurcsány anno nem fogadta Kaczynskit - akit egyébként Cohn-Bendit speciel utált, és ezt el is mondta elégszer, csak az nem passzolna a képbe. Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! Drágul a bérlés, és szigorít a bírságtételein a Mol Limo Több mint fél év kellett a Pénzügyminisztériumnak ahhoz, hogy adatokkal tudja indokolni a kata kivégzését Csalás, sikkasztás, gyilkosság: kész krimi a Sopron Bank török tulajdonosának családtörténete Újabb 13 ember halálát okozta a koronavírus egy hét alatt Giró-Szász András sikeresen elvégezte az alapfokú jedi-kurzust, álmából felkeltve szembe tudja köpni magát. Giró-Szász András sikeresen elvégezte az alapfokú jedi-kurzust, álmából felkeltve szembe tudja köpni magát. Sajnos nem vettem MN-t, de már a kivonat is sokat ígér:"Arról is szólt, hogy nem kacsintgathat vissza abba az elemzői világba, ahonnan jött, mert ezzel lényegében hiteltelenítené azt, amit most mond. "Ejtsd: a kormányszóvivői szöveg nem bírja ki az elemzést - nyilván nem bírja ki, ahogy a debütáláskor kiderült; egy nappal a csomag előtt még azért nem megszorítás, mert nem volt adóemelés, utána meg azért nem, mert csak. "Szerinte Almássy Kornél ennek az ügynek az áldozata volt, aki megkérte őt, segítse abban, hogy demokratikus körülmények közt elinduljon a pártelnöki tisztért. "Egy pillanatra visszakacsintva az elemzői világba: "A Tombor azt szeretné, ha dolgoznánk az MDF-re, a Dávid Ibolyára, keresnénk rá terhelőket, merthogy ott van valami belső hatalmi váltás szándék előkészítve, és a Tombor azt mondja, hogy Stumpfék állnak mögötte, ők pénzelik a váltást. "Mindenesetre szórakoztatóbb lesz, mint Szijjártó, mert ő nyíltan kiáll a combcsizmájában, GSZÁ viszont egyelőre megpróbálja megmagyarázni, hogy ez az igaz szerelem. Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! „Nem akartam úgy meghalni, hogy ne lássam Orbán Viktort, csak a tévében” – a miniszterelnök közönségét kérdeztük Kiskőrösön A romákat sértő kijelentés miatt kellett bocsánatot kérnie Whoopi Goldbergnek Hatalmas lángokkal égett az FSZB épülete Rosztov-na-Donuban A világ leggazdagabb magyarja, a modern tőzsdézés úttörője, akinek bankalapításába még Orbán Viktor is besegít Eltartott egy darabig, amíg a második Orbán-kormány megtalálta a maga Grespik Lászlóját, de most már lezárult a. . . Eltartott egy darabig, amíg a második Orbán-kormány megtalálta a maga Grespik Lászlóját, de most már lezárult a casting, a szerencsés nyertes egyértelműen Gubcsi Lajos, még a monogram is stimmel, úgyhogy örökölheti a csörgősipkát. Sajnos nincs fent a neten a nagy előd legjobb jelenete, amelyben a Nap-Kelte stábját dobálta kenyérrel, miután azok őt "szóbeli kövekkel" támadták meg, de Gubcsi ezen a vonalon halad kétségtelenül.  Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! A hegedűművész az Instagramon gyakorol, néha hibázik, és ezért imádják A fideszes képviselő szerint a sajtószabadság azt jelenti: akinek a tulajdonában van a sajtó, annak az értékeit közvetíti Megjelent Magyarországon a hűtő-fűtő klíma, amelyikben már a mesterséges intelligencia dönt a beállításokról Svéd uniós elnökség: A migránsok tengeri mentése nem csak jogi, erkölcsi kötelesség is Vajon mi történne, ha egyszer nem a CBA-t kérdeznék meg az MTV-híradóban, amikor kiskereskedelemről esik szó? Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! Kigyulladt egy raklapokkal teli üzem Monorierdőnél, lezárták a 4-es főutat Szlovákia is küld MiG-29-es vadászgépeket Ukrajnának A Gorillaz világában minden lehetséges – ez a képregényzenekar új lemezét is izgalmassá teszi Nyoma veszett 2,5 tonna uránnak Líbiában Tegnap még azon hüledeztem, hogy miért mindenhol a CBA-t szólaltatják meg. Ma pedig már itt is a CBA nyilatkozik! Tegnap még azon hüledeztem, hogy miért mindenhol a CBA-t szólaltatják meg. Ma pedig már itt is a CBA nyilatkozik! Ez ám a sors fintora!Tehát Fodor Attila, az egyik magyar üzletlánc kommunikációs vezetője ide, egyenesen a blogba elmondta, a jelenség oka az, hogy ő mindig mindenkinek rendelkezésére áll, mindenről van véleményük, és szívesen nyilatkoznak. Ehhez képest a kiskereskedelem többi szereplője viszont nem ad interjút, így szorultak ki a Híradóból és mindenhonnan. "Ennek semmiféle politikai vonatkozása nincs", húzta alá. Ha van a Tescónak hozzáfűznivalója, keressen meg, vagy kommenteljen, vagy hívják fel az MTVA hírszerkesztőségét. Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! Bekiabált, hogy férjhez menne hozzá, Keanu Reeves azonnal tudta, hogy mit válaszoljon Erdogan: Törökország támogatja Finnország NATO-csatlakozását Iraki halászok pikinikező helyévé vált Szaddám Husszein elhagyatott, rozsdás jachtja „Rosszabb volt, mint egy végbélrepedés” – Diana testvére szerint ezt gondolta a hercegnő Donald Trumpról A Wikileaksben az a legjobb, hogy le lehet hozni olyan állításokat, amiket azelőtt senki sem mert. Még a Mr. Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! Filmbe illő akcióval mentettek ki egy férfit egy amerikai folyóból – videó Jéggel védték a fagytól a barackfát - fotó A Kúria szerint bűn részegen e-rollerezni, de a kormány ül a KRESZ-módosításon Karácsony megmutatta, milyen lett az Arany János utcai metrómegálló Giró-Szász nagyon látványos kampánykörútra kelt a sajtóban. Giró-Szász nagyon látványos kampánykörútra kelt a sajtóban. Heti Válaszos interjújából:"Egy kormányszóvivő megengedheti magának, hogy ne itt regisztrált autója legyen, miközben a kormány luxusáfa bevezetését kéri EU-szinten?- Magyar rendszámú autóval járok évek óta. Az említett kocsi nem az én tulajdonomban volt, a Századvég bérelte Németországból, tehát még csak nem is az állt a háttérben, hogy ki akartam volna kerülni a hazai regisztrációt. "- tehát nem az én autóm volt az, hanem a cégem bérelte, szóval még véletlenül sem akartam én kikerülni semmit, egyszerűen legközelebb Németországban találtunk megfelelő autót. Mit mondjak, szóvivő alkat!Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! „Rosszabb volt, mint egy végbélrepedés” – Diana testvére szerint ezt gondolta a hercegnő Donald Trumpról A romákat sértő kijelentés miatt kellett bocsánatot kérnie Whoopi Goldbergnek 249 gyorshajtót mértek be nyolc és fél óra alatt Óbudán Meghalt a világhírű dobos, akit anyja meggyilkolásáért ítéltek el Én lelkesen lengetem a kalapomat az ebadónak, sőt illegális tűzijátékkal és egész napos flexeléssel üdvözölném az. . . Én lelkesen lengetem a kalapomat az ebadónak, sőt illegális tűzijátékkal és egész napos flexeléssel üdvözölném az amerikai mintájú ugatástilalmat is. Viszont tök biztos vagyok benne, hogy a jelző-, vakvezető-, terápiás- és örökbefogadottkutya-igazolvány lesz korunk rokkantkártyája. Jól hangzik az is, hogy a veszélyes kutyáknak majd egyedileg szigorítják a sétáltatási szabályait, csak kétlem, hogy a nem ivartalanított, nem vakvezető, stb. kutyák után beszedett 3500 forint elég lesz ennek a betartatására, különösen hogy ma is alig van olyan kutyás, aki felfogta volna, hogy az utcán meg a buszon kötelező a póráz. Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! Annyira erős Samsung chipről pletykálnak, hogy többek szerint túl szép, hogy igaz legyen Csányi Sándor már a vagyona átörökítésén dolgozik Naná, hogy a Duolingóba is bekerült a mesterséges intelligencia: GPT-4-es chatbot segít a gyorsabb nyelvtanulásban Bevásárlókocsit és kukát tett a vasúti sínekre két tinédzser, többmilliós a kár "Nem kötelező az MSZP tagjának lenni azoknak, akiknek ez folyamatos vívódást, vállalhatatlan kompromisszumot jelent" -. . . Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! Akár 131 kilométer villannyal, ezt tudja a legújabb hibrid Mercedes Halálos baleset történt a 6-os főúton, Pécs közelében Volt ukrán külügyminiszter: Őrült veszélyes, hogy futótűzként terjed az oroszokkal szövetséges magyarok képe A BKV-hajójáratok üzemeltetésével próbálkozó kartellt lepleztek le a hatóságok Kétféle ember van: az egyik úgyis mindent beszop Orbántól, a másik meg úgysem hiszi el a nyomorult hazugságokat. Ideje van az egyenes beszédnek. Oka van annak, hogy fel kellett találni a kétkulcsos egykulcsot. Oka van annak is, hogy míg Gubcsi Lajost egy pimf lézerblokkolás miatt kirugdosták a hóra, addig Matolcsy György százmilliárdos elkúrás után is a helyén van. Ugyanaz az oka ezeknek, mint amiért még mindig nincs megszorítás, és akkor se lesz, amikor az országnak harmada éhen gebed. Illetve lesz, csak néven nevezni nem fogják. A farkast is azért hívják így, mert szakrális okokból körül kellett írni; ez azonban sohasem vigasztalta azokat, akiket a farkas éppen marcangolt. Matolcsy Györgyöt a miniszterelnök egyszer emelkedett hangulatában a jobbkezének nevezte, szimbiózisba lépett vele, Adenauert és Erhardot emlegetve. Az egykulcsos adóról pedig azt mondta, hogy azzal senki nem veszíthet – noha nyilvánvaló volt már az ötlet felmerülésekor, hogy dehogynem. És innen nincs visszaút. Ha az egykulcsos adó természeténél fogva mégis olyan, hogy egyesek veszítenek rajta, akkor majd valami egészen mást fogunk egykulcsos adónak hívni. Bármely normális embernek volna kiút ebből. Ugyanúgy kezdődne, mint akármelyikünknél, amikor eltéved egy ismeretlen városban vagy külföldön: „bocsika, tévedtem”. És akkor körültekintően megfordulunk, visszatérünk az autópályára, és korrigálunk, hogy odaérjünk. Nem hőzöngünk, nem bizonygatjuk, hogy jófelé megyünk, nem ordítozunk a családdal, hanem fogjuk a térképet, és újratervezzük az útvonalat. Megtehetjük: a lónak négy lába van, még a római pápa is tévedhet, amikor éppen nem ex cathedra alkot adótörvényt. A forradalom azonban nem tűri az esendőséget. A Nemzeti Együttműködés Rendszerében a miniszterelnök nem mondhatja, hogy „faszt, kilences”, akkor sem, ha az egyenlet csak kilenccel jön ki, hattal biztosan nem. Minden korrekció a gyengeség jele volna, márpedig ez a rendszer az erőre és a tévedhetetlenségre alapul. Ékes példa erre az új kormányszóvivő, Giró-Szász András kálváriája, aki évtizedes khm, lojalitás után is beleesett abba a csapdába, hogy arról beszélt, amit a vaksi szemével látott, és a süket fülével hallott. Rettenetes spanyolcsizmába öltözött Orbán Viktor, amikor eldöntötte, hogy ő mostantól tévedhetetlen lesz. Sokkal könnyebb lenne neki is, nekünk is, ha ezt kihagyja. Akkor mondhatná: oppardon, ezt elnéztük, elfelejtettük, ennyi tehetségünk van, gyerekek. Nekirugaszkodunk újra, az alkalmatlanokat leváltjuk, a képletet újraszámoljuk, visszatolatunk, próbálkozunk. Ez az élet rendje. Ennyit mindenkitől elfogadunk, errare humanum est, nincs ebben semmi különös. Csak az isten nem mondhatja, hogy tévedett. Az istenkirály élete nehéz. Rövid távon sokkal könnyebbnek tűnik: aki ellentmond, arra nemcsak a világi törvény sújt le, de szoronghat a túlvilági büntetés miatt is. Holnap és holnapután senki nem fog szembeszállni vele; aki mégis, az kiközösített, rendszeren kívüli anomália, per definitionem. Hosszabb távon az istenkirály a pokol örvényeivel szemez. Tudja jól, hogyan szoktak megbukni a magafajták. Akivel egyáltalán szóba áll, az feltétel nélkül imádja, és akkor se szól, ha térdig lóg az orrszőre. Ezért, visszacsatolás híján, a valóság hirtelen, katasztrófaként érkezik meg az istenkirályokhoz. Montezumát például egyszer csak megkövezte a saját népe, pedig ő azt hitte, nyugodtan kiállhat eléjük elmagyarázni unortodox politikáját. Montezumának jó oka volt belehelyezkedni a tévedhetetlen uralkodó pozíciójába. A római pápának sincs más választása. Az ő népük ezt igényelte: halandótól nem szopnák be azt a sok sületlenséget. Orbán Viktortól igen. Az a közönség, amely a Fidesz képtelen magyarázkodásait eddig elfogadta, akik nem taposták meg a zászlót átkozódva, azok most már megesznek mindent. Ezek a moslékzabálók felállva tapsolnának akkor is, ha a két- vagy százkulcsos adó előnyeiről tartanának nekik előadást, és a legkevésbé sem zavarná őket, mi volt a vonal egy éve vagy akár tegnap. Ezek felállva tapsoltak akkor is, amikor Tito láncos kutya volt, és ugyanúgy, amikor a Jugoszláv Köztársaság Elnöke hazánkba látogatott. A törzsközönségnek már mindegy, Viktor. El lehet nekik énekelni bármit, az állapotuk stabil. Akik még hisznek benned, azok reménytelenek. Genetikailag, pszichésen, mechanikusan – mindegy, hogyan, de valahogy: alattvalók. Egyben az egészségügyi kassza súlyos tehertételei. A többiek viszont… ők tudják, hogy felséged hazudik. Jusson eszébe felségednek, amikor kiáll az új dallal, vagy kiküldi valamelyik sameszát: milliók nézik egyre növekvő gyűlölettel, úton az erő sötét oldala felé. Őket csak még jobban felhúzza, amikor a két kulcsot egynek, a brutális megszorítást rugalmas elszakadásnak, az ordító korrupciót országvédelemnek nevezik. Nekik is meg lehetne mondani, mi az ábra. Úgyis tudják, mert érzik a bőrükön. Őszöd tanulsága nem az, hogy aki visszafordul, az elbukik, hanem hogy a hazugság nem fenntartható modell. A görcsös, hajlíthatatlan kitartás végeredménye nem a győzelem, hanem a fejlövés a bunker mélyén. Az emberi hiszékenység olyan, mint a szuronyok: sok mindent meg lehet csinálni velük, csak rajtuk ülni nyugodtan, azt nem lehet. Mert sosem lehet tudni, hogy aki annyira hülye, hogy még mindig hisz, az holnap nem abban fog-e hinni, hogy Esőistent a miniszterelnök feláldozása engeszteli ki. Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! Harmincötmilliós lopott Mercedes-AMG futott be Röszkén Mint a nagyok: bemutatta az új középkategóriás Snapdragon mobilprocesszorát a Qualcomm, ami több ponton is olyan, mint a csúcs társai Nem az akkugyárral és a tanárokkal kezdődött – adatbázis a hazai civil ellenállás történetéről Szerbusz, itt a Dáridó - Így küldte vissza az állami kitüntetéseit Novák Katalinnak Galambos Lajos Giró-Szászék tagadják, hogy Orbán letolta volna őket. Giró-Szászék tagadják, hogy Orbán letolta volna őket. Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! Az első importgepárdokat már szabadon is engedték Indiában, 10 éven belül tízszereződést várnak tőlük Lefotóztuk a hangrobbanást a honvédség új tarackágyúinak lőgyakorlatán – exkluzív képriport Így működik egy kamara, amely nem akar a kormány által kicsinált orvosi kamara sorsára jutni Kézilabda-Eb: Budapesten nem lesz meccs, de nem lépünk vissza teljesen a rendezéstől Hurrá! Megszületett az egyszeri és nagyarányú adóemelés terve: az eva megszüntetése. Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! A Gorillaz világában minden lehetséges – ez a képregényzenekar új lemezét is izgalmassá teszi A Wizzair és a Ryanair egy rakás pénzzel tartozik az utasainak Amerikai tankelhárító-aknák miatt szenvednek hatalmas veszteségeket az oroszok Vuhledarnál 1100 lóerő talán már elég lehet a plugin hibrid kabrió Ferrariban "[Hoffmann Rózsa] elmondta:amíg a megtévesztett szülők egy része úgy gondolja, hogy a hitoktatás árt a gyereknek. . . "[Hoffmann Rózsa] elmondta:amíg a megtévesztett szülők egy része úgy gondolja, hogy a hitoktatás árt a gyereknek, addig a hittant nem teszik kötelezővé, de minden rendelkezésükre álló eszközzel szorgalmazzák és segítik azt. "Hát, ha ezt meglépnék, az lenne a vallásosságra mért legsúlyosabb csapás a rendszerváltás óta. Ne hátráljon meg, államtitkár néni!Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! Pápa leendő MSZP-s polgármesterjelöltje a választás előtt átlépett a DK-ba Annyira erős Samsung chipről pletykálnak, hogy többek szerint túl szép, hogy igaz legyen Véletlen nem a saját Tesláját nyitotta ki egy sofőr, és el is tudott hajtani vele 1,5 millió liter radioaktív víz szivárgott ki egy minnesotai atomerőműből Gubcsi Lajos búcsúja a legszélesebb nyilvánosság elé kívánkozik. Gubcsi Lajos búcsúja a legszélesebb nyilvánosság elé kívánkozik. Itt olvasható teljes terjedelmében, alább pedig a legerősebb részek. "Tényleges munkába lépésem másnapján a Magyar Nemzet megkondította főszerkesztő-helyettesi ítélkező bírója révén a kiütést jelző gongot - "Gubcsi Lajos nem normális" -, és a pálcaintésre megindult a sakálordítás. ""S Gubcsi hulla. Ha még maradt belőle valami. Így ismétlik és ismételtetik mindenhol az aljas hazugságot a közpénzből felemelt Attila-szoborról, arról, hogy saját könyvemet, sőt könyveimet adattam ki a cég közpénzén, stb. Most - a gazdaság mellett - így dübörögnek a trafipax-blokkoláson. Egyik ügyben sem adták le a válaszunkat, röhögnek rajta. A válaszainkban egy egész közösség által látott tények állnak, válaszleveleinket (bejelentett elfogultságom miatt) nem is én fogalmazom, hanem rendre vezető társaim - amott pedig, bennük pedig ott lobog a kinyírás szándéka. Milyen mérkőzés ez?""A magyar sajtó az lett az elmúlt két és fél évtizedben, ami. Kiegészült az internettel, annak azzal a részével, amellyel. Könyveimben, A Magyar Művészetért oldalain két és fél évtizede szemben állok, és habitusomnál fogva szembe is szállok ezzel. Megalkuvás nélkül. ""S a hibákat meg kell büntetni. A tetteket elismerni? Engem az előző rendszerben rendre megbüntettek 1984-88. között, s most nem a rendőrségre gondolok, hanem a politikai rendszerben a munkámban ért büntetésekre. Most büntet egy új ítélőbíró, a sajt, ó!?"(Ugyanazon az oldalon a Gubcsi Lajos életrajza menüpontból: "1984-89 a Magyar Ifjúság főszerkesztője, a KISZ KB, Intéző Bizottsága, majd Titkársága tagja. " Brutális büntetés!)"Mindig büszke voltam a gyerekeimre. Idestova két év fél évtizede, 1987 óta van egy nyilvánosság előtt vállalt zabi-gyerekem is: A Magyar Művészetért, a benne élő szellem és szándék, közössége, céljai, finanszírozása, vezetése, díja majd díjrendszere. (. . . ) Ők így, gyerekeim és zabi-gyerekem (A Magyar Művészetért szelleme) az én legerősebb védőbástyám. Ki hatolhat be oda ellenségként? Ijesztő vonyítást hallok, villogó fogakat látok lent a vizesárokban. . . "Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! Az unió tagállamai közül Magyarországon halnak meg a legtöbben megelőzhető betegségben és kiemelkedően sok az öngyilkosság is Az első sci-fi, a hajszafilm és az izommozi – könyves kalauz a filmműfajok univerzumához Kiderült, mennyiért igazolna át a DK-ba az MKKP pártigazgatója Nemzetközi lapszemle: Putyin ütőkártyája lehet, ha republikánus lesz az új amerikai elnök „Gombamód szaporodnak a kereskedelmi központok”, mondja Szabó Rebeka a Parlamentben, ahol régóta nem hangzott el efféle jó hír. Nem sok minden szaporodik ebben az országban gombamód, konkrétan a gomba sem, idén a kereskedelmi központokon kívül csak a lódarazsak voltak képes növekedést felmutatni. A Lehet Más a Politika azonban nem örül ennek a gombamódinak. Sőt éppen azt sürgeti, hogy az állam legyen szíves közbelépni, megálljt parancsolni, elejét venni. A bevásárlóközpontok – amelyeket ők lányos fogalomzavarukban plázáknak neveznek – ugyanis rontják a városképet, emellett romlásba döntik a helyi termelőket. Bájos, ahogy az LMP betagozódik a nemzeti együttműködésbe. Ha a Fidesz elfelejt valamit tönkretenni, akkor ők figyelmeztetik. Alig maradt olyan gazdasági terület, ahol valami dinamika megfigyelhető, döglődik az autópiactól az építőiparig minden. Utóbbi többek között azért, mert a „plázák” valójában nem szaporodnak olyan igazán gombamód. A felvetésen érezhető az agresszív kötekedés hangulata, a városkép rombolása tipikusan ilyen érv. Azt senki soha nem állította, hogy egy Tesco úgy szép, ahogy egy katedrális vagy egy jegenyefenyő. Viszont a disznóól és a szélturbina sem. Továbbá Szabó Rebeka sem úgy okos, mint egy épeszű ember. A helyi termelőket tönkretevő bevásárlóközpont régi, ismert nóta. Mifelénk egész fúrógépültetvényeket számoltak fel, amikor megnyitott a hipermarket. Lehet, hogy méhészeteket és paradicsomföldeket is, de hát akkor, kezicsókolom, valami azzal a gazdasággal nem működött. Az előfordulhat persze, hogy a Tescónak (vagyis a helyi vásárlóközönségnek) túl drága a szomszéd bácsi áruja, de akkor keressen a bácsi nemzetközi vevőt, rakja fel az ebayre a macskapöcse-paprikát, aztán ha van olyan jó, mint amilyen drága, akkor el fog kelni. Az LMP – és a hülyülésre bármikor kapható kormány – azt tervezi, hogy a továbbiakban bevásárlóközpontot csak akkor lehessen nyitni, ha a helyi kerekasztal-tárgyalásokon erre rábólintanak az érintettek. Nyilván sok értelme van megkérdezni a hentest, akar-e magának konkurenciát. Tanulnak ezek a fiúk, ez már majdnem olyan frankó, mint a nemzeti konzultáció. Az érintettek körébe valamiért nem értik bele a leendő „pláza” vásárlóit. Ebben következetesek; ez az egész javaslat alapja, hogy felülírják a legfontosabb faktort, ami egy bolt létrehozásakor számít: a vásárlói igényt. Amely ráadásul éppen afelé irányul mostanában, hogy minél olcsóbb legyen a betevő kenyér; sajnos az utóbbi időszak nem volt mindenkinek olyan sikertörténet, mint az LMP-nek. Megvan itt minden, amit a hülye pesti értelmiség a vidékről, illetve általában a magyar emberekről képzel: hogy minden falusi kapával a kezében születik, hogy agrárország vagyunk, illetve hogy a családi és a háztáji gazdaságok tesznek majd minket azzá, továbbá hogy a kistermelő cucca mindenképpen jobb és egészségesebb. Az elempés indulat nyilvánvalóan őket akarja védeni, hiszen a modern, gépesített nagybirtok minden további nélkül elő tudja állítani a hipermarketbe való terméket; őt ugyan nem teszi tönkre egy új Tesco, hanem ügyfele lesz. Sehogy sem illik bele a képbe az összeszerelőüzemben, neadjisten pont egy áruházban dolgozó ember, aki kifejezetten élvezné, ha a pénzéért több ennivalót vehetne, és ezért simán lemond a kisboltos életérzésről. Túl bonyolultra kellene akkor rajzolni a képet, nem lenne ilyen szép zöld áramvonal, és akkor Szabó Rebeka belezavarodna a szövegébe. Eközben az istenadta nép aláírást gyűjt azért, hogy jöjjön már hozzájuk valamilyen multi, azzal a nevetséges érvvel, hogy szeretnének ők is olcsóbban többet vásárolni, mint a szomszéd városok lakói. És remélnek, aztán csalatkoznak, mert nem nő a gomba, nem jön se Lidl, se Penny, sem Aldi, pont azért, mert kevés a pénzük. Így azt a keveset továbbra is hangulatos, a helyi termelőket messzemenően támogató, családias kisboltokban költhetik el. Mégsem érzik jól magukat ettől. Teljesen hülyék ezek ott Körösladányban, fogalmuk sincs a romlatlan vidéki életről. Le kellene küldeni egy nevelőbrigádot. Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! A világ leghosszabb függőhídját építené meg Szicíliára az olasz kormány Csányi Sándor már a vagyona átörökítésén dolgozik Toplista: a világon messze a magyar F1-futamra a legolcsóbbak a jegyek Amerikai tankelhárító-aknák miatt szenvednek hatalmas veszteségeket az oroszok Vuhledarnál A mai Aranykomment-díj szerzője a Facebookon alkot: Bolla István: el tudom kepzelni, ahogy szabo kisasszony hajnali. . . A mai Aranykomment-díj szerzője a Facebookon alkot:Bolla István: el tudom kepzelni, ahogy szabo kisasszony hajnali 2kor felriad: csorog rola az izzadtsag, szeme ijedten dulled ki. - bassza meg! a gyerek szulinapja! kell nekem: lego police station, papirtanyer, illetve 3 kg virsli. most. azonnal. hello kittys bugyijahoz, es nyuszis mamuszahoz csak kosztumkabatjat kapja fel. beul a kocsiba, elindul, majd megall a ketes intezmeny elott. viszolygas fogja el, ahogy a vilagito kek feliratra tekint. ahogy belep az uzletbe, megcsapja a legkondi bunos huvos levegoje. rohadekok - gondolja - akcios a virsli, mi? a police station meg utolso darabos alacsony ar. . . ismerem a trukkjeiteket. vegul eljut a papirtanyerokhoz, amit undorodva bar, de bedob a kosaraba. a kasszatol valo tavozas utan fejcsovalva nezi a blokkot: ezek a szemetek. . . meg maradt is a penzbol amit hoztam. - nembaj - mondja maganak felhangosan, ijeszto felvihogasokat hallatva - most megusztatok. jovore nem felejtem el a gyerek szulinapjat, es akkor majd jol kibaszok veletek!Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! Bevásárlókocsit és kukát tett a vasúti sínekre két tinédzser, többmilliós a kár Ez lesz az igazi szélesvásznú kijelző, amit a BMW most bemutatott Az amerikaiak és a németek továbbra sem terveznek repülőket küldeni Kijevnek, Dánia viszont nyitott lenne rá Bekiabált, hogy férjhez menne hozzá, Keanu Reeves azonnal tudta, hogy mit válaszoljon Torkos Matild a hétfői Nemzetben, szemelvények. Torkos Matild a hétfői Nemzetben, szemelvények. A bojkottfelhívás nem lep meg, megszenvedtük az Indexszel is a következetes, évtizedes blokádot, és tudtommal az RTL Klub is tönkrement a fideszes közönség hiányában. Most annyival lesz keményebb, hogy az elszánt jobbosok tábora nyilván óriási növekedés előtt áll. Ami viszont a moslékzabálás kitágítását illeti, van még mit tanulnom, célprémiumért se tudtam volna kihozni a saját soraimból, hogy az egy általános magyargyalázás. Ehhez még meg kell ennem pár doboz moslékot. Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! Itt az új EU-terv: 70 éves kor felett szigorítanának a jogosítványoknál – de mit szól a szakértő? Svéd külügyminiszter: Nem az a kérdés, hogy NATO-tagok leszünk-e, hanem hogy mikor Tudomást sem vesz a piros lámpákról ez az autós az Üllői úton – videó A Deutsche Bank vezérigazgatója 8,9 millió eurót vitt haza tavaly Torkos kolléga lényeglátása nyomán született meg ennek a szezonális termékcsoportnak a terve. Torkos kolléga lényeglátása nyomán született meg ennek a szezonális termékcsoportnak a terve. Gyorsan le kéne gyártani, most biztos el lehetne pattintani belőle pár ezret mindenféle hisztimagyarnak, ahogy annak idején a kommunizmus utolsó lehelletét. Ideális kiegészítő íróasztalra, nemzeti taxiba, tévé tetején a horgolt terítőre, könyvespolcra megtámasztani az Arvisurát. Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! A BKV-hajójáratok üzemeltetésével próbálkozó kartellt lepleztek le a hatóságok 40 év után cserél a NASA: bemutatták az új szkafandert, amelyben 2025-ben ember léphet a Hold felszínére Hamis a mítosz, hogy egyre többet és többet akarunk Késsel ment vissza a cserbenhagyásos balesete helyszínére, hogy megfenyegesse a rendőröket A hatalomátvétel óta, sőt már azelőtt is közkedvelt fordulat volt a Fidesz lekomcsizása, bolsevikozása, az Orbán-Kádár párhuzam. Erre nemhogy rászolgáltak, de rá is játszottak. Veszélyes viszont beszorulni egy analógiába, mert egyre jobban látszik az is, hogy bár a hatalmi technikákban és jogfelfogásban tényleg a szocializmus a minta, a Fidesz nem a Kádár-rendszert építi. Ha lennének még életerős kommunisták Magyarországon, már nagyszabású tüntetésen kérték volna ki maguknak azt, hogy Orbán Viktor kormányzását Kádáréhoz hasonlítsa mindenféle jöttment hippi, náci, illetve terrorista. Kádár rendszere nemcsak médiatörvényből, lojális funkcionáriusokból és küldetéstudatból állt. Voltak neki, mondjuk ki, vívmányai. Kádár Magyarországa, mint szocialista társadalom, nyilván sokkal összetartóbb közösség volt, mint amivé a rendszerváltás után lett. Ezt sem kell túlidealizálni – illetve az az életerős kommunisták szép, művészi feladata –, a legfőbb mozgató akkor is az önérdek volt, és a maszekoktól a hálapénzig jelen volt mindenütt. A rendszer viszont kifejezetten törekedett arra, hogy gazdagok és szegények, vidékiek és budapestiek, cigányok és nem cigányok, szerencsések és szerencsétlenek egyáltalán találkozzanak, hogy legyen köztük átjárás. Erre rengetegféle intézményt tartott fenn a néphadseregtől az Úttörővasúton át az oktatási rendszerig, és ezeken belül olyan szegregációellenes szabályokat, mint az iskolaköpeny. A filozófia nagyjából az volt, hogy minden parasztgyereknél ott van a marsallbot, és az országnak az a jó, ha a tehetséget feltárja, a marsallbotok szárba szökkennek. A Fidesz Magyarország-képe, ha a tetteiből próbáljuk kihámozni, nem ilyen – annál őrjítőbb, hogy mégis ezt állítja magáról. Ez a rendszer annyit tud mondani a szegényeknek, hogy „így jártál”. A te fiadból nem lesz orvos, sem ügyvéd, de ha jól viselkedsz, akkor talán lehet közmunkás. Az pedig egyenes út a segédmunkási státuszhoz, aztán azzal ott a vége. Próbáld élvezni, ezt dobta a gép. Természetesen az megnyugtató, hogy a Fidesz letett a komplett kádárizmus újraépítéséről, lévén, hogy az a rendszer hitelből élt. A leendő ellenzék legnagyobb dilemmája éppen az, hogy ennek szorgalmazásával keres-e fogást a kormányon, a könnyebb megoldást választva, vagy elfogadja, hogy legfeljebb a kevesebb jólét elosztásával lehet sakkozni. Azzal viszont lehet. A Fidesz transzfere egyértelmű; a szegényektől a felső-középosztály felé irányul. Ennek is mély, megalapozott filozófiája van, mint a kádári elosztásnak. Klasszikus, tankönyvi mese: a feltőkésített polgárság egyrészt munkahelyeket teremt vállalkozóként, másrészt jómódú fogyasztóként keresletet, és így húzza magával az alsóbb rétegeket. Ennek a filozófiának ugyanaz a buktatója: az antropológiai optimizmus. Hogy az embert jobbnak tételezi, mint amilyen. A baloldali újraelosztás kedvezményezettje azzal hekkeli meg a rendszert, hogy a segélyből és a családi pótlékból nem radírt meg számítógépet vesz a gyereknek, és nem is tanfolyamot magának, hogy legyen rendes munkája – hanem mondjuk elissza. A jobbos transzfer nyertese ugyanígy elhagyja őrhelyét, és nem pogácsasütödébe fekteti a pluszpénzt, de még csak nem is falusi turizmusra költi. Hanem vesz (sőt, lízingel!) egy nagyobb autót Németországból, és elmegy nyaralni minimum az Adriára. Ezzel meg is dőlt az elmélet: a polgárság proliként viselkedik, a többletet feléli. A pénz nem forog vissza, éppenhogy szívódik kifelé a határon. Mindez amúgy egy nagyobb rendszerben teljesen igazságos: a magyar fogyasztó az arra érdemes német, horvát vagy kínai munkást jutalmazza, és nem a balatoni lángossütőt. Majd lesz szíves a Balaton felnőni a feladathoz, és akkor kaphat belőle. Ettől még jól érezhetik magukat, sőt, akár hálásak is lehetnek, ha az egykulcsos adó vagy a Széchenyi-kártya hozzásegítette a családot egy új kocsihoz vagy egy nyaraláshoz. A gond ezzel a transzferrel az, hogy a lekötelezett csoport még a Fidesz választói törzsgárdáját sem teszi ki. Kádár stratégiájának volt fizikai modellje: egyszerre túl sok ember ne érezze magát reménytelen helyzetben, mert abból lövöldözés lesz. Az elégedetlenek pedig soha ne haladják meg a karhatalom kapacitását. Nem az elnyomás okozta a jólétet: a jólét legitimálta az elnyomást. Orbán terve is érthető, de nem állja ki a stressztesztet. Megvan benne viszont ugyanaz a hajthatatlan dogmatizmus, ami korlátozza és végső soron lehetetlenné teszi a korrekciót. Tévedése katasztrofális lenne, ha ezt a téveszmét olyan hatalmi rendszerben próbálná érvényesíteni, mint Kádár a magáét: ha tíz vagy húsz év jutna neki, és csak erőszakkal lehetne elűzni. Négy év pöffeszkedés és bénázás elég kellemetlen, de kibírható, amíg van esély az elzavarásukra. A tragédia akkor kezdődik, amikor ez az esély megsemmisül. Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! Ez lesz az igazi szélesvásznú kijelző, amit a BMW most bemutatott A világ leggazdagabb magyarja, a modern tőzsdézés úttörője, akinek bankalapításába még Orbán Viktor is besegít Kézilabda-Eb: Budapesten nem lesz meccs, de nem lépünk vissza teljesen a rendezéstől Túlterhelik, meglopják és megzsarolják a cégeket: kivédhető ez? Ússzál, b. . meg! Ússzál, b. . meg! - Szabó Rebeka válasza plázastop-ügybenMindig megejtő, amikor valaki úgy dobálózik azzal, hogy „hülye pesti értelmiségi”, hogy ő maga azt se tudja, mi zajlik a városszéli bevásárlóközpontok árnyékában. Az LMP "plázastop" törvényjavaslata nem akarja halomra gyilkolni a különféle bevásárlóközpontokat. Ezzel szemben hat hónapra felfüggesztené a 800, illetve 400 négyzetméternél nagyobb kereskedelmi egységek engedélyezését. Ez alatt a kormány köteles lenne az érintetteket bevonva új szabályozást alkotni, ami sokkal erőteljesebben veszi figyelembe a környezeti, városképi, közlekedési, kereskedelmi és helyi gazdasági hatásokat. Hogy miért? Mert a nagy kereskedelmi központok engedélyezése és építése ma gyengén és rosszul szabályozott, bizonytalan, korrupt rendszerben működik. A legsúlyosabb probléma, hogy a legatyásodott önkormányzatok egyedül dönthetnek, és figyelmen kívül hagyhatnak minden más érdeket, ha a remélt adóbevételek vagy „személyes ösztönzők” erre késztetik őket. Ez lehet, hogy jó a nagy cégeknek és pár önkormányzati vezetőnek, de rajtuk kívül senki másnak. De erről később. Tóta W. cikkében egymást kergetik a félreértések és a tévedések. Tévedés, hogy a szabályozási szándék pusztán a Fidesznek befekvő hippi LMP hagymázas ötlete. Figyelem: Európa legtöbb országában nálunk jóval alaposabban korlátozzák a kereskedelmi egységek építését. Svájcban, ahol a hely kevés, a parkolóhelyek száma erősen limitált. Angliában „vásárlói szükséglet teszt”-et kell végezni, és nem a beruházó választja ki a területet, hanem az önkormányzat ajánlja fel a települési érdekeknek legmegfelelőbbet. Dániában csak kivételes árufajták estében épülhet 3000 négyzetméternél nagyobb bolt. Olaszországban akár öt évig is eltarthat az engedély megszerzése. Chicago-ban az önkormányzat a nagyok alkalmazottaira plusz járulékot vetett ki. Megannyi buta, önsorsrontó, kommunista ország. Tévedés, hogy a kereskedelmi központok terjeszkedése végleg megállt volna, ezért nem kell szabályozni. A válság visszavetette az építési és terjeszkedési kedvet, de amint a fellendülés jelei mutatkoznak, újraindul az egész. Éppen időben vagyunk, hogy mindez majd szabályozott keretek között menjen tovább. Tévedés, hogy ellenérdekelt felek (a szerző példájával élve a helyi hentes) bevonása a döntéshozatalba ellehetetlenítene minden fejlődést. Számos európai államban gyakorlat, hogy a helyiek bevonásával, többkörös részvételi tervezéssel döntenek az engedélyezéséről. Mégis nyílnak boltok. Lehet, hogy kicsit kisebbek, de cserébe olyan kereskedelmi rendszer jön létre, ami mindenkinek megfelel - nem csak a beruházónak és a bevásárlóközpontnak. Félreértés, hogy az érintettek körébe ne értenénk bele a vásárlókat. Az általunk javasolt kerekasztal pont arról szól, hogy mindenki képviselve van. A fogyasztó érdekeit az önkormányzat, fogyasztóvédelmi civilek képviselik, de ki lehet találni más megoldást, akár Tóta W-t is beválogathatjuk. Az is félreértés, hogy az LMP ne venné figyelembe az olcsó áruházért aláírást gyűjtőket. Ha az asztal körül az jön ki, hogy a helyiek érdeke egy ilyen üzlet létesítése, akkor az meg is fog valósulni. Az viszont nem lila népnevelés, ha a döntéshozók tovább látnak az orruknál. Ha tisztában vannak egy vagy sok ilyen üzlet megnyitásának hosszú távú hatásaival és ezt megosztják a helyi társadalommal, illetve a negatív hatásokat kiküszöbölő feltételeket támasztanak. Tévedés, hogy a nagy kereskedelmi központok nettó munkahelyeket teremtenének. Ennek ellentmond számos nemzetközi kutatás; Magyarországon Kiskunhalason készült ilyen. Ez azt mutatja, hogy a munkahelyek száma enyhén csökkenő tendenciát mutat pusztán a kereskedelmi szektorban. És ebben még egyáltalán nincsen benne például az, hogy a helyi termelők tönkremennek. Ha tönkremennek, és helyükbe a kevés embert foglalkoztató nagybirtok lép, akkor csökken a vidék népességmegtartó ereje; az elvándorlók meg lehetnek városi szegények, képzettség híján. Azt az egyszerű összefüggés kéne látni, hogy több hazai termékből több hazai (adózó) munkahely lesz - importdömpingből nagyobb hazai munkanélküliség és növekvő szegénység. Aztán, naná, hogy az elszegényedő vidék Tescót követel. Mert már csak azt tudja megfizetni. Ez egy negatív spirál, amin nem segít a vak piaci fundamentalizmus. Nem segít Tóta W. hozzáállása, aki a fair play jegyében az összekötözött kezű hazai termelőket bevágná a medencébe avval, hogy „ússzál, b. . meg”! A növekvő munkanélküliség, a humán tőke leépülése rövid és hosszú távon irtózatosan sokba kerül mindenkinek. Ha egyszer a helyi élelmiszertermelés eltűnik, az nem jön létre újra, csak úgy a semmiből. Ha a helyét elfoglalja a konkurencia, akkor azt segítség nélkül, tudás, tőke és az erőfölény korlátozása nélkül piszkosul nehéz újra visszafoglalni. És akkor az említett problémákon túl kiszolgáltatottak is leszünk. Tóta W. mégis úgy gondolja, hogy a „piac” majd mindent megold, ahol meg rombol, az jól van úgy, szegény vidékiek, hát így jártak, nem versenyképesek. Ha valami igazán ostoba, belvárosi szöveg, hát az éppen ez. Szabó Rebeka országgyűlési képviselőRendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! Megtalálták az eddigi legerősebb bizonyítékot a koronavírus eredetére Annyira nem volt semmi közük az oroszoknak az amerikai drón lezuhanásához, hogy kitüntették érte a két pilótát Vénába kell befecskendezni a miniatűr robotot, segíthet megelőzni a stoke-ot, szívinfarktust Hamvay Péter: Látni a porviharban Elindult, illetve működésbe lépett a blog RSS-feedje, köszi a szakembereknek: http://hvg. hu/rss/w Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! Rétvári: 45 év marad az ingyenes lombikkezelés korhatára Húsz százalékkal drágább lett a belépődíj a Halászbástyára Annyira nem volt semmi közük az oroszoknak az amerikai drón lezuhanásához, hogy kitüntették érte a két pilótát Radar360: Ünnepi beszédek itthon, terrorveszély Bécsben Vajon ez a vád, miszerint Gyurcsány terrorista lenne, tisztán az erőlködés eredménye, vagy azt tervezték a kis kópék. . . Vajon ez a vád, miszerint Gyurcsány terrorista lenne, tisztán az erőlködés eredménye, vagy azt tervezték a kis kópék, hogy ezt már a nyugati felnőtt bácsik is komolyan fogják venni? Tündériek lehetnek, ahogy elképzelik, hogy az összeráncolt homlokok egyből kisimulnak, ha sikerül magukat a terrorellenes világháborúban a jó oldalra pozicionálni. Hogy el tudják adni a türhőségüket Patriot Actnek. Kedve támad az embernek megsimogatni a buksijukat, megdicsérni a béna kis művüket, aztán elzavarni őket aludni. Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! Veszélyes lehet az idegrendszerre egy most visszahívott teljes kiőrlésű liszt Amerikai tankelhárító-aknák miatt szenvednek hatalmas veszteségeket az oroszok Vuhledarnál Ijesztőnek hat az időzítés, de valójában meddig mehetnek el a tanárok megfigyelésében? Nem az a baj, hogy történelmi film készül, hanem hogy rossz – Deák Kristóf és Madarász Isti a Fülkében Azt hallottam origós körökből, hogy diplomataadót vezet be a kormány. Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! Találtak egy kulcsenzimet, új esélyt kaphatnak a túlélésre a prosztatarákos betegek Katona40 Tillával – 1. rész: Jordán, Mészáros, Rezes, Takátsy Észak-Korea interkontinentális rakétát bocsátott fel a dél-koreai elnök tokiói látogatásához időzítve Új-Zéland megtiltja a TikTok használatát a képviselők informatikai eszközein Bajnai Gordon publicisztikája nem az a szöveg, amit egy hétig fognak skandálni a népek, nyilván az olvasók egy. . . Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! Először landolt repülőgép a híres dubaji szálloda, a Burdzs al-Arab helikopterleszállóján Ferencváros - Bayer Leverkusen 0:2 - vége a Fradi az Európa-liga-álmainak Pénteken is folytatódik a pedagógusok sztrájkja Zárt körben árulják Hofi Géza utolsó Mercedesét Atyák, ti tényleg a világ viccei vagytok, akármi is erre a magyarázat. Merthogy két magyarázat van. Atyák, ti tényleg a világ viccei vagytok, akármi is erre a magyarázat. Merthogy két magyarázat van. Egy: mindenféle ellenőrzés és tájékozódás nélkül, csípőből lövik fel a dörgedelmes közleményt, alaptalanul. Kettő: attól tartanak, hogy szavazatot veszítenek, ha nincs fenn a "katolikus" opció, és így az a szerencsétlen juh, aki nem tudja, hogy ő római vagy görög, nem fogja megtalálni. Na de az a juh biztosan nem is az övék, ámen. Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! Zárt körben árulják Hofi Géza utolsó Mercedesét Amerikai tankelhárító-aknák miatt szenvednek hatalmas veszteségeket az oroszok Vuhledarnál Az ipari vállalatok energiahatékonysága egyenesen arányos a gazdasági eredményükkel? Para-Kovács Imre: Bábszínház A Bajnai-titkárság mai közleménye: "A kormány gazdaságpolitikája zsákutcába jutott, és most az ország a fal előtt áll. Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! Rosszul lettek a munkások, amikor megtudták, hogy Banksy egy alkotását rombolták le A Krím félszigetet megszállt orosz hatóságok gyerekeket képeznek ki katonának Naperőművet fejleszt az az ügyvédi kör, amely ott volt a lélegeztetőgép-biznisznél is Nem elgépelés: megjelent az 50 000 mAh-es powerbank, amiről mobil és laptop is tölthető, még lámpa is van benne "Presszók, kiskocsmák sorakoznak az egyik fővárosi lakótelepen. "Presszók, kiskocsmák sorakoznak az egyik fővárosi lakótelepen. Elsősorban az ilyen helyeken, illetve piacokon, vásárokon számít arra a Nemzeti Adó- és Vámhivatal, hogy az otthon, illetve bérfőzdékben készült házi pálinkák felbukkanhatnak. " (Hirado. hu)Egy éve tört ki a pálinkaforradalom, ami természetesen nagyon is jó döntés volt, csak most kellett hozni egy még jobb döntést, és felállítani a mobil laborokat. Mindezt azért, hogy annak idején a 29 pontos programban szerepelhessen a pálinka szó. A hülyének megéri. Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! 10 milliárd fát vizsgált át egyenként a mesterséges intelligencia, hogy kiderüljön, mennyi szén rejtőzik bennük Az unió tagállamai közül Magyarországon halnak meg a legtöbben megelőzhető betegségben és kiemelkedően sok az öngyilkosság is A mogyoróvajjal kivédhető a későbbi allergia, ha a megfelelő időben adjuk a babának Drágul a bérlés, és szigorít a bírságtételein a Mol Limo Magyar-szaúdi vízgazdálkodási együttműködés, mi? Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! Egy időre elköltöztetik a városmajori szívklinika egyes ellátásait A hegedűművész az Instagramon gyakorol, néha hibázik, és ezért imádják Gigantikus és igen szögletes a Kia új elektromos divatterepjárója, az EV9 Drágul a bérlés, és szigorít a bírságtételein a Mol Limo Abdullah király helyében egy kicsit azért szoronganék. Abdullah király helyében egy kicsit azért szoronganék. Orbán Viktor utoljára január végén tette tiszteletét az arab világban, Mubarak két hétre rá már nem volt a helyén. Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! Gigantikus és igen szögletes a Kia új elektromos divatterepjárója, az EV9 Az Axel-Springer kirúgta a német Bild komplett vezetését Ezzel az ultrakategóriás telefonnal tarolná le a világot a Xiaomi A volt III/II-es tiszt, Tasnádi László cége őrzi a kommunista múlt feltárásával foglalkozó hivatalt Szép ünnepe egy országnak a népszámlálás, nemzeti tornasor mintegy, ilyenkor tekintünk végig magunkon: hogy dübörgünk, és hol folyik a hűtővíz. Van viszont a sikeres népszámlálásnak egy előfeltétele: a közbizalom. Nehezen számszerűsíthető, de az összes többi adat használhatóságát befolyásolja.  Úgyhogy tessék csak szorgalmasan válaszolni, ez a törvénytisztelő polgár kötelessége. Az viszont szintén tudható, hogy a helytelen, téves vagy akár szándékosan valótlan választ senki sem ellenőrzi, és nem is bünteti. Innentől két kérdés merül fel, szeriőz szabványok szerint úgynevezett bulleted list formájában:  A paranoidok és privacy-fetisiszták számára minden adat szent: vagyok, mint minden ember, fenség / Észak-fok, titok, idegenség. Az átlagember valószínűleg a munkaviszonyát, munkahelyét, és az ingatlanát leíró adatokra féltékeny, amennyiben feltételezi, hogy ezekből egyszer csak valami barbatrükkel adóalap lesz. Érintettség esetén ott vannak természetesen a vallási és nemzetiségi hovatartozással kapcsolatos történelmi félelmek is, de ezekre amúgy sem muszáj válaszolni. Mármost az itt felvett adatokból elvileg semmiképp sem lehet sem adóügy, sem semmi más; ennek az egyik garanciája ugye az, hogy a népszámlálás anonim. Csakhogy közben mégis bőven elég bárkinek a személy szerinti, pontos azonosításához. Vállalkozók esetén a cég nevéből egy pillanat alatt visszafejthető, de a többieknél sem okoz gondot, lévén hogy adott a lakcím, a kor, a munkahely, meg a többi. Szóval az anonimitás kihirdetése önmagában még nem indokol biztonságérzetet. Mégsem kell idegeskedni és aggodalmaskodni, amennyiben bízunk Magyarország kormányában, a neki alárendelt (és az elsők között elfoglalt) KSH-ban. És abban, hogy amit az ország vezetése megígér, az úgy is lesz, törvénytelenségre pedig akkor se vetemednének, ha a hatalmuk múlna rajta. Az igaz, hogy minden előjel nélkül, nyers megfélemlítéssel lenyúlták milliók nyugdíjpénzét a dilettantizmusuk finanszírozására. De a népszámlálás adataival csak nem élnek vissza. Az is igaz, hogy amikor a párt legutóbb a néphez fordult, nem bírta ki, hogy ne vonalkódozza össze a kérdőívet; és az adatvédelmi biztos reklamációjának az volt a feloldása, hogy beszántották hivatalával együtt, pöktek egy hegyeset: adatvédelem! piha! micsoda liberális vircsaft! Úgyhogy sajnos ha mégis visszaélne valaki a népszámlálással, akkor már ombudsman se lesz, hogy támogassa az érdekvédelmet. Na de csak nem él vissza senki. Azt se mondták előre, hogy fontolgatnák a diplomásadót, de ettől még mindenki nyugodtan beírhatja a végzettségét. Különben is, ezeket az adatokat máshonnan is ki tudja nyerni az állam, ha akarja. Ezen a népszámláláson csak az múlik, hogy tálcán nyújtjuk-e át, vagy kicsit hekkelnie kell érte, és esetleg nem ér a végére ebben a ciklusban. Igen, az adóhivatalt nyilván érdekelné egy csinos állomány, amely azokat gyűjti össze, akiknél a lakáshasználat jogcíme a bérlet: jöhetnének rögtön lánctalpas markolóval a szerződésekért, igazolásokért és adóbevallásokért. Csakhogy ők ebből nem esznek, Magyarország élcsapata akkor sem adja át a fináncoknak ezt az adatkincset, ha egyébként már minden nyomorult feles töményből ki kell facsarnia a lehető legtöbb pénzt. Nem úgy ismerjük őket. Bizalmi ügy, semmi más: hogy milyennek ismerjük őket. Pár hónapja csak, hogy azt gondolták, az unortodox meg a  visszamenőleges törvénykezés lehet, hogy rombol valami jogbiztonság nevű balliberális felépítményt, ám az a dolog igazából nincs is, nem kell vele törődni, leszarható. Most viszont mégiscsak ezen a tényezőn múlik, sikeres lesz-e a népszámlálás. Az ártatlan áldozatok azok a közgazdászok, szociológusok, városfejlesztők, statisztikusok, akiknek aztán ezzel a torz adattömeggel kell dolgozniuk. Jó volna nekik egy jelet küldeni, valami olyat, hogy „ne figyeljenek arra, amit mondok”. Egy kacsintást, amiből tudják, hogy azt az adatlapot, legalábbis a felsorolt érzékeny adatok tekintetében, akár ki is hajíthatják a mintasokaságból. Ha esetleg nem bíznék abban, hogy az állam hűséges őrzője lesz az adataimnak, akkor beírnám nemzetiségnek a bunyevácot, vallásnak a Fény Lovagjait, munkáltatónak pedig a Kubatov Gábor Adaterőművet. Abból a tudósok rögtön vágnák, hogy cinkelt a kártya. De nem buzdítok ilyesmire senkit. Egyrészt azért, mert az élcsapat nyilván hű és törvényes gazdája lesz az adatainknak. Mármint ha sikerül megszerveznie a feldolgozásukat - merthogy egyelőre azt még nem tudni, kik, és miért épp ők fogják lapozgatni az életünk kivonatát. Másrészt azért, mert ki tudja, nem fognak-e szagot, és nem mennek utána az összes pimasz bunyevácnak. Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! Több mint fél év kellett a Pénzügyminisztériumnak ahhoz, hogy adatokkal tudja indokolni a kata kivégzését 250-szer édesebb a cukornál, és a környezetet sem terheli az egyik legnépszerűbb cukorpótló szer Naná, hogy a Duolingóba is bekerült a mesterséges intelligencia: GPT-4-es chatbot segít a gyorsabb nyelvtanulásban Tóta W. : Szabadíts meg a gonosztól Egy meg nem nevezett idegen ország szervezte a Szaúd-Arábia keleti részén kitört lázadásokat a királyi média szerint -. . . Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! Akár 40 százalékkal is drágábbak lehetnek idén a balatoni szállások, mint tavaly „Amikor rábök az emberre, nincs idő gondolkodni" – mondta a férfi, akit másodszor szúrt ki Robbie Williams a koncertjén Hamvay Péter: Látni a porviharban Újabb kerékpároshíd épül Magyarország és Szlovákia között "Nem állítanak rovásírásos helységnévtáblát Nagykőrös határában, mivel a fideszes többségű képviselő-testület. . . "Nem állítanak rovásírásos helységnévtáblát Nagykőrös határában, mivel a fideszes többségű képviselő-testület elutasította az ötletet.  A táblák kihelyezéséhez Dénes Dénes jobbikos települési képviselő kérte a legutóbbi ülésen a szenátus hozzájárulását. Körtvélyesi Attila alpolgármester átadott Dénes Dénesnek három rovással írt szavakat tartalmazó papírlapot és felkérte, hogy mutassa fel, melyikre jegyezték Nagykőrös nevét. A képviselőnek nem sikerült kiválasztania. – Ha ön sem tudja elolvasni, akkor kinek állítjuk? Akár latinul is kiírhatnánk. Nem látom a tábla kihelyezésének célját, értelmét – jegyezte meg az alpolgármester. Ezt követően a képviselő-testület leszavazta az indítványt. "Nekem régi vágyam teleszórni az országot az alábbi táblákkal. Hetekig, hónapokig mennének el mellette, a szittyák meg mutogatnák a gyerekeiknek, dikk má, de jó nekünk, oda van írva rovásírással, hogy. . . hogy izé, valami. Aztán amikor megtudnák, mi, akkor magukba szállnának, belátnák eltévelyedésüket, elszégyellnék magukat, és legközelebb nem ennék meg az ősmagyar állományjavítót. Vagy legalább egy pillanatra átéreznék, hogy nem bűn ezen az egészen gurgulázva röhögni.  Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! Eltűnőben a kisebbségi nyelvek Oroszországban, aleutul senki, jupikul már csak egy ember tud Újabb 20 milliárd forintot adott a kormány a Budapest – Belgrád vasútvonal újjáépítésére Ferencváros - Bayer Leverkusen 0:2 - vége a Fradi az Európa-liga-álmainak 40 év után cserél a NASA: bemutatták az új szkafandert, amelyben 2025-ben ember léphet a Hold felszínére Kell-a-spermád-pont-hu! Kell-a-spermád-pont-hu! Voltak megrázkódtatások az Indexnél és az Origónál, de közben nyíltak új lehetőségek is a magyar neten. Itt például megfelelő spermával kényelmesen megkereshető a közmunkabér, ráadásul nem kell közben azon rágódni, hogy egy munkagép félalatt végezné el a havi melódat. (via sodiblog, honnan máshonnan, ebben a témában az olyan, mint gazdaságban a HVG. )Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! Az ipari vállalatok energiahatékonysága egyenesen arányos a gazdasági eredményükkel? Varga Mihály szerint a magyar bankrendszer erős és működőképes Kézilabda-Eb: Budapesten nem lesz meccs, de nem lépünk vissza teljesen a rendezéstől A termőföld védelmével kapcsolatos mulasztás miatt semmisítették meg a pilismaróti kavicsbánya engedélyét "Érdekes, sosem szoktak senkit felszólítani, hogy ateizmusát tartsa meg magának" - írja a Mandiner hitbuzgó szerzője. Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! Újabb kerékpároshíd épül Magyarország és Szlovákia között Baseballütővel verték meg a 17 éves barátnőjét megszöktető 23 éves férfit Radar360: Ünnepi beszédek itthon, terrorveszély Bécsben 32 millió forintos képzést kaphatnak teljesen ingyen azok a diákok, akik betalálnak ezen a versenyen Megfizetnek a magyarok Orbánért - írja a Financial Times blogja. Megfizetnek a magyarok Orbánért - írja a Financial Times blogja. Ezenkívül még azt, hogy Orbán a felelős a 300 forintos euróért, hogy az IMF hazaküldéséről könnyen kiderülhet, mekkora majomság volt, és hogy hosszú távon a legnagyobb szopó az lesz, ha az unortodoxiánk miatt elkerül minket a tőke. Cikk itt. Poén nincs. Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! Térképen a rendőrség trükkös traffiboxai Megtalálták az eddigi legerősebb bizonyítékot a koronavírus eredetére Marabu Féknyúz: Infláció A Deutsche Bank vezérigazgatója 8,9 millió eurót vitt haza tavaly "Az egyházmegye tudatta azt is: ha a bejelentés megalapozottnak bizonyul, akkor kezdeményezi a plébános papságból való. . . "Az egyházmegye tudatta azt is: ha a bejelentés megalapozottnak bizonyul, akkor kezdeményezi a plébános papságból való végleges elbocsátását az Apostoli Szentszéknél. "Nagyszerű és dicséretes, de ugye a jelmez elkobzása nem helyettesíti a büntetőügyet? Hej, ha Juliusz Janusz maradhatott volna, tán ez a csúfság is megoldódik fű alatt. Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! Blikk: Egy hirtelen fékezés miatt borulhatott rá a 27 tonnás konténer a kamion vezetőfülkéjére Ijesztőnek hat az időzítés, de valójában meddig mehetnek el a tanárok megfigyelésében? Svéd külügyminiszter: Nem az a kérdés, hogy NATO-tagok leszünk-e, hanem hogy mikor A világ leghosszabb függőhídját építené meg Szicíliára az olasz kormány Költségvetés-magyarázó szájtot indítottak Oszkóék, nagyon helyesen. Költségvetés-magyarázó szájtot indítottak Oszkóék, nagyon helyesen. Hogyha Hoffmann Rózsa nem volna olyan beszűkült tökfej, mint amilyen, akkor ezt nem egy párton- és partvonalon kívüli klub csinálta volna meg, hanem az oktatási államtitkárság, és alkotmány meg hittan helyett ezt próbálnák bejátszani a nemzeti alaptantervbe. Hogy legalább tíz év múlva ne az legyen a nemzet összes mondanivalója, hogy legyen minden ingyen. Az igazi nagy durranás amúgy egy Tropico-szerű országszimulátor lenne, amiben átélhetné minden gyerek, milyen dilemma eldönteni, mennyi jusson nyugdíjra és iskolára, hogy mit jelent a külföldi tőke és az államadósság, és hogy mi a normál menetrend választási évben. Bőven kijönne egy nemzeti konzultáció árából, és az is biztos, hogy több lenne a hozadéka. Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! Harmincötmilliós lopott Mercedes-AMG futott be Röszkén Rengeteg ember álomtelefonja lehet: androidos, és nem akkora batár nagy, mint a többi Radar360: Ünnepi beszédek itthon, terrorveszély Bécsben Így működik egy kamara, amely nem akar a kormány által kicsinált orvosi kamara sorsára jutni A Hátország Színház megalakulásából nyilván botrány lesz, befogott orral szentségel majd az ún. balliberális tábor, és ezzel Dörner György prófétikus pályázatának első pontja máris valóra válik. Hiszen éppen azt írja, hogy a legfőbb célja ezeknek az idegesítése, ő itt nem művészi koncepcióval készül, hanem hadüzenettel. Pedig nem történt sem égbekiáltó botrány, sem radikális áttörés. Csak újabb esélyt kaptak a halmozottan hátrányos helyzetűek.  Dörner pályamunkája magáért beszél, úgy kell megmaradnia az örökkévalóságnak, ahogy van. Színészi teljesítmény, átütő erővel ábrázolja a megborulást, a monomániát, a menekülést az értelmetlen szlogenekbe, a tragikus igyekezetet, hogy teremtsen magának egy kellemesen egyszerű világot, ahol a jók mi vagyunk, és amit nem értünk, az meg a rossz. „…a színház nevét is megváltoztatnám, mert most hamis képzeteket kelt. Azt üzeni, hogy ami új, az mindjárt érték is. Ez pedig nem igaz. Ami csak azért új, hogy ezt hirdethesse magáról, az attól, különösen az elfajzott, beteges liberális hegemóniában lehet retrográd is, vagy talmi. A fenntartó hozzájárulásával Hátország Színházra szeretném változtatni a firmát. ”Hangsúlyozva aláhúzom, a dokumentum nem arról tanúskodik, hogy Dörner őrült lenne, hanem hogy meggyőzően el tudja játszani. Azért akarja eljátszani, mert úgy mérte fel, hogy a főváros egy futóbolondot keres az Új Színház élére. És halálpontosan eltalálta. Nem volt persze nehéz, Kerényi Imre kijelölte az utat. Az elmebaj nemhogy színházigazgatásra jogosít, de akár az ország összes önkormányzatának dirigálására is. „A Hátország a szociálliberális iga alatt nyögő magyarságot jelképezi. Egy, az egész nemzet számára életbevágóan fontos visszafoglalási igényt jelent be. ”Dörner tudja, mire rezonál a tapló, akinek a népies műdal jelenti a nemzeti kultúrát, aki hasra esik egy műanyag tárogatótól (ami ugye eleve egy kamu), aki nagybetűvel írja le, hogy ő Magyar. Hát akkor eljátssza nekik. Ő és harcostársai bulvárt csinálnak, hidegen és precízen, ahogy más irányokban Hajdú Péter vagy Árpa Attila, csak ennek az irányzatnak az is része, hogy megátkozzuk a bulvárt, hetedíziglen, az alantas igények kiszolgálását, és éppen ezzel szolgáljuk ki őket. „…megindítja a visszafoglalást a liberális, pesti vicchullám, pénzcsinálás és újabban a szórakoztató liberális állam sokszor a bordélyházak szintjére süllyedt csomópontjai ellen. ” Mivel ezzel az alakítással nyerte el a színházat, nyilván ennek megfelelően is fogja vezetni; színészóriásként nem okoz neki gondot, hogy miközben amúgy normális ember, megteremtsen Budapesten egy hiánypótló műhelyt, amely az ilyen típusú sérültek igényeit elégíti ki. Mert ők is sokan vannak, és ők is emberek. Emberek, akik azért néznek meg egy darabot vagy vesznek meg egy csomag töpörtyűt, mert oda van írva, hogy az nemzeti. Akik a népszínművek túljátszott pátoszát keresik, és eddig csak a mulatósban meg az úgynevezett nemzeti rockban találták meg. Nekik senki nem hegedült. Olyan szívmelengető kurzusfilm sem készül, mint a Julianus barát, a Sacra Corona vagy a Hídember volt. A jó kis andalító, nemzeti nagyságról duruzsoló erotikus magyarságmasszázs, az hiányzott eddig a színházi életből. Legalábbis ilyen küldetéses, bazári töménységben biztosan. És ehhez Csurka kell, mármint nem a valaha jó nevű drámaíró, hanem a MIÉP Csurkája, akinek munkássága évtizedek óta a zsidózásban merül ki. „Nézőit az egész magyar hátországból, a nemzetállam gondolatát magukévá tett magyar emberekből kell összeszerveznie. Nevezhetnénk akár a Fényes Szelek színházának is, ha a kommunista métely ezt a mozgalmat is nem járatta volna le és nem fordította volna önmaga  ellen. Egy igazságos földosztás ma is aktuális, egy  igazságos színházosztás úgyszintén. ”Hogy Dörner csak játssza az eszét, az is kiderül a pályázatból. Bár végig a nemzet nevében ágál, hirtelen megjegyzi, hogy a Hátország Színházba busszal fogják felhordani a közönséget vidékről. Gondolom, beígérnek nekik egy hihetetlenül olcsó buszos wellnesskirándulást, aztán kapnak a nyakukba termékbemutatót. Igényt tart emellett a jobbos média ingyenreklámjára, sőt ahogy az agyafúrt CBA, ő is szeretne elhelyezni egy diszkrét felvarrót a mindenre kapható manöken, Schmitt Pál melegítőjére. Konkrétan az a terve, hogy majd ők lesznek az udvari társulat. És mivel Schmitt is annyit fog fel jobboldaliságból, nemzetből meg konzervativizmusból, hogy tárogatózni kell, ájtatoskodni és díszmagyarni, alighanem jó eséllyel indul. Menni fog ez, és bár Dörner habzó szájjal kel ki a szórakoztatás gondolata ellen, a Hátország Színházból akár fergeteges kabaré is kerekedhet, amit már nemcsak a mélymagyarok fognak élvezni, hanem valóban az egész nemzet. De legjobban a liberális pesti vicchullám közönsége. Ez nyilván nem vigasztalja Márta Istvánt, meg azokat, akiknek elégtelen magyarságteljesítményük miatt kell majd távozniuk. Kár értük, de az egyáltalán nem kár, hogy a saját kultúrfölényében biztos nemzeti radikalizmus megjelenik a kultúrkampfban, és bizonyíthat. Alföldi Róbert megmutatta a siker egyik útját, de attól még lehet kísérletezni más utakon, hajrá. Elférnek ők is a sokszínű Magyarországon. Itt egy melegbár, ott egy szittya színház, amott meg a boszorkányszövetség. Kicsit sokba kerül ez nekünk, de azért élünk társadalomban, hogy az elesettektől ne tagadjuk meg a csoportterápiát. Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! Iraki halászok pikinikező helyévé vált Szaddám Husszein elhagyatott, rozsdás jachtja Felfüggesztettek két indiai pilótát, miután a fapados járat műszerfalán kávéztak Épp csak kiengedték az iráni aktivistát a börtönből, haza már nem jutott, mielőtt ismét letartóztatták Vénába kell befecskendezni a miniatűr robotot, segíthet megelőzni a stoke-ot, szívinfarktust Az Amerikai Népszava helyreteszi tévedésemet: a Háttér Hátország Színház nem röhej, hanem GYILKOSKÉPZŐ. Az Amerikai Népszava helyreteszi tévedésemet: a Háttér Hátország Színház nem röhej, hanem GYILKOSKÉPZŐ. "A kinevezésről Tóta W. Árpád írt szokásához híven kiváló publicisztikát, amelynek csupán egyetlen következtetésével vitatkoznánk. A szerző azt írja, “az egyáltalán nem kár, hogy a saját kultúrfölényében biztos nemzeti radikalizmus megjelenik a kultúrkampfban, és bizonyíthat. Alföldi Róbert megmutatta a siker egyik útját, de attól még lehet kísérletezni más utakon, hajrá. Elférnek ők is a sokszínű Magyarországon. Itt egy melegbár, ott egy szittya színház, amott meg a boszorkányszövetség. Kicsit sokba kerül ez nekünk, de azért élünk társadalomban, hogy az elesettektől ne tagadjuk meg a csoportterápiát. ”Ehhez képest, mi azt gondoljuk, hogy a Háttér Színház, valamint egy melegbár, illetve a boszorkányszövetség között az a különbség, hogy utóbbiak nem károsak az egészségre. A Háttér Színház ugyanis potenciális gyilkosokat nevel, és ha azok akcióba lépnek, az káros lehet az egészségre. Nincs az a tüzes Csurka-beszéd az árpádsávok erdejében, amelynek hatásfoka vetekedhet egy jól felépített antiszemita színház hatásával. Csurka mint volt drámaíró tisztában van a művészet erejével. Korábban színházi ember volt, utána lett csak a náci párt vezetője. Most a kettő legveszélyesebb elegye jön létre: a színház eszközeivel olthatja be az antiszemitizmus mérgét a közönség lelkébe. A pályázati kiírás felszólítása alapján elsősorban fiatalok agymosása útján. Ez a csoportterápia olyan eredménnyel jár, hogy az előadások utáni órákban zsidónak, liberálisnak nem lesz ajánlatos az Andrássy út környékén sétafikálnia. "Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! Életfogytiglanra ítélték a 2019-ben megkéselt gdanski főpolgármester gyilkosát John Bolton: Joe Biden láthatóan fél attól, hogy az ukránok nyerhetnek Felforgatták Párizs belvárosát a Macron nyugdíjreformja ellen tüntetők – videók Szolgáltatóváltás miatt akadozik a patkányirtás Budapesten, olvasónktól „türelmet kértek" Lengyelországban tíz százalékot kapott a keményen egyházellenes, ultraliberális Janusz Palikot. Lengyelországban tíz százalékot kapott a keményen egyházellenes, ultraliberális Janusz Palikot. Állítólag a czestochowai szűzanya elhányta magát. Kaczynski és a PiS jelentős hátránnyal második, Tusk és a PO megnyerte a továbbmenetet. Palikot mozgalmáról Széky János írt étvágygerjesztő bemutatót szlovák felületre. A varsói gyors tényleg menetrend szerint közlekedik?Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! Csak a finnek NATO-csatlakozásáról szavaz a parlament március 27-én MNB: Az Aegon és az OTP elkülöníti az orosz részvényalapjaik befagyott és likvid eszközeit Lebukott a nő, aki az üzletből ellopott ruhákat akarta becserélni A TEK csapott le a kábeltolvajokra, akik üzemzavart okoztak egy olajipari vállalatnál is A Financial Times éppencsak a NATO-bombázókat nem mozgósítja Magyarország ellen. Az EU-t viszont próbálja. A Financial Times éppencsak a NATO-bombázókat nem mozgósítja Magyarország ellen. Az EU-t viszont próbálja. Azt írják, nem a mostani görög úttól távolodtunk el, hanem az ókori görögtől, mármint a demokráciától. A bűnlajstromon a Költségvetési Tanács átalakítása szerepel (erről azt írják, hogy mindhárom tagja Fidesz-szoponc, holott egyelőre benne van Simor is), a KT vétójoga, az MNB, az AB, az ÁSZ és a GVH függetlenségének csorbítása, meg a tervezett választójogi változások, egyebek között. A szerző végül megállapítja, hogy sajnos az EU-nak nem áll rendelkezésére hatékony eszköz a hozzánk hasonló köcsögök megrendszabályozására, márpedig ha hagyják Orbánt ámokfutni, akkor az egész unió nevetségessé válik, és nem lesz alapja más államoknak papolni a demokráciáról. Magyarázat a méltatlan támadásra, hogy a cikket jegyző Ian Bremmernek a Citigrouppal közös vállalkozása van, illetve hogy Áder János előre megmondta, hogy támadások várhatók külföldről. Nyilvánvalóan vagy a finánctőke, vagy Áder rendelte meg a jegyzetet. Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! Jövő héten megjelenik a világ leghangosabb okostelefonja Visszavonta beismerő vallomását a gyermekbántalmazással gyanúsított nevelőanya „Rosszabb volt, mint egy végbélrepedés” – Diana testvére szerint ezt gondolta a hercegnő Donald Trumpról Nem elgépelés: megjelent az 50 000 mAh-es powerbank, amiről mobil és laptop is tölthető, még lámpa is van benne Aggodalom tapasztalható az Európai Unió tagállamainak körében Julija Timosenko volt ukrán kormányfő perének esetleges. . . Aggodalom tapasztalható az Európai Unió tagállamainak körében Julija Timosenko volt ukrán kormányfő perének esetleges politikai motivációját illetően - mondta Martonyi János külügyminiszter uniós kollégáival Luxembourgban folytatott hétfői találkozója után. A keddi ítélettől függően, "kedvezőtlen esetben viszonylag határozott válaszra kell hogy számítson Ukrajna" – fogalmazott. JÁNOS, AZONNAL HÍVD FEL VIKTORT! Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! Hegedűs Dániel: Orbán a pénz miatt kerékkötő a svédek és a finnek ügyében Vizsgálják a Puskás Arénában lezuhant férfi esetét Filmbe illő akcióval mentettek ki egy férfit egy amerikai folyóból – videó Itt az új EU-terv: 70 éves kor felett szigorítanának a jogosítványoknál – de mit szól a szakértő? Ha nem is két hétbe telt, de végül lett itt közbiztonság. Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! Elítélte Szijjártót az Európai Parlament a minszki látogatása miatt Nemzetközi lapszemle: Putyin ütőkártyája lehet, ha republikánus lesz az új amerikai elnök Kétmillió előleg befizetése után egy évet várt az új Hyundai-ra, végül nem kapott semmit Részleges vasárnapi boltzárról döntött a horvát parlament – erre készüljön, aki Horvátországba megy nyaralni A Fidesz képviselőcsoportjának hajléktalanügyi referensévé kérte fel a frakció elnöksége kedden Kocsis Mátét. A Fidesz képviselőcsoportjának hajléktalanügyi referensévé kérte fel a frakció elnöksége kedden Kocsis Mátét. Az Országgyűlés rendészeti bizottságának elnöke, Budapest VIII. kerületének polgármestere azt kapta feladatul, hogy ismerje meg az érintett szervezetek munkáját, gyűjtse össze a tőlük érkező, országos jogalkotásra vonatkozó javaslatokat, és tájékoztassa minderről a Fidesz-frakciót s annak vezetőjét; továbbá ha szükséges, készítsen elő javaslatokat a hajléktalanüggyel kapcsolatos kérdések megoldására. (MTI)Igen, megcsinálta! A jó munka nem marad elismerés nélkül! És igen, a Fidesz nőjogi referense Damu Roland lesz, a köztársasági elnöki kegyelem már folyamatban van. Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! Tóta W. : Szabadíts meg a gonosztól Jövő héten Moszkvába megy a kínai elnök Több mint fél évszázada nem volt olyan autója a maranellóiaknak, mint a Ferrari Roma Spider A Deutsche Bank vezérigazgatója 8,9 millió eurót vitt haza tavaly Végül minden jóra fordult: az LMP visszavonta a plázastop-javaslatot. Végül minden jóra fordult: az LMP visszavonta a plázastop-javaslatot. Igaz, nem azért, mert rájöttek volna, hogy végső soron a vásárlókra tartozik, hol veszik meg a kenyeret:[Szabó Rebeka] megjegyezte, hogy a kormánypárti elképzelések alapján gyakorlatilag az egész országban moratóriumot hirdetnének a 300 négyzetméter feletti bevásárlóközpontok telepítésére. A tiltás alól pedig vagy egy központi hatóság vagy egy, a miniszterek által alakított „teljesen ismeretlen összetételű bizottság” adhatna felmentést. „Nem látjuk azt, hogy bármi meg tudná akadályozni, hogy a (…) a kormánypárti baráti körök és cégcsoportok kapják meg az engedélyeket” – jelentette ki a politikus. Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! A csalódott Teslások 355 ezer forintért kaphatnak normál kormányt Az Európai Központi Bank a szektorban elharapózó káosz ellenére tartja magát a tervekhez és kamatot emel Több mint fél évszázada nem volt olyan autója a maranellóiaknak, mint a Ferrari Roma Spider Közleményben sürgeti Magyarországot a Fehér Ház, hogy mielőbb fogadja el Finnország és Svédország NATO-csatlakozását Trianon a belső ellenség miatt lett, de utána nemzeti feltámadás következett, ami után ugyan megint Trianon jött, de az már nem ér. Semjén Zsolt agya kifürkészhetetlen, ám baljós. Semjén Zsolt a Trianon-simogató avatásán Ha a nemzetpolitikai miniszterelnök-helyettes úr kér, akkor már kapom is a vállamra a gurtnit, és viszem az aktuális hasonlatot, bele a naplementébe, fáradhatatlanul, ahogy csak a fantáziámtól telik. Nem könnyű feladat, elég rossz fogás esik a hasonlaton, emitt porlik, amott nyálkás, de viszem én lelkesen tovább. 1919-ben rendkívül unortodox politikusok kaparintották meg a teljhatalmat Magyarországon. Feltartották a nyálas ujjukat, megállapították, hogy keleti szél fúj, és aztán elhatározták, hogy annak hátán fognak itt berendezkedni. Az új rendről viszonylag homályos elképzeléseik voltak, de ezen a csekélységen átlendítette őket a kéj, hogy végre ők lehetnek az urak. Ezek az unortodoxok egyáltalán nem zavartatták magukat holmi nemzetközi erőviszonyoktól vagy attól, hogy az elképzeléseiknek mennyi realitása van. Annál inkább foglalkoztatta őket a bosszú, meg az, hogy senki ne merészelje felvetni, mekkora világraszóló idióták is ők. Ezt el is érték hamar, nem szólt nekik senki, hogy mit csinálnak rosszul. Aztán jött a külső ellenség, és akkor kiderült. 1919 unortodoxai arról ábrándoztak, hogy a pillanatnyilag még fenyegető és ellenséges nyugati, továbbá északi és déli világ úgyis össze fog dőlni. Magyarország messze előttük jár, egyenesen példát mutat. Így aztán a világforradalom végső győzelme egyben az ő megdicsőülésüket fogja elhozni, ezért nem is kell azzal törődni, hogy mit gondol a mi intézkedéseinkről Párizs, pláne Bukarest vagy Prága. Végül a belső hazaárulók bűnös bénázása nyomán kaptuk a nyakunkba Trianont. Eddig világos és pregnáns. Pontosan ezzel magyarázták Németországban a csúfságot, mivel ki kellett találni valamit ahelyett, hogy a felsőbbrendű nép egész egyszerűen alulmaradt. Trianon után bezzeg nemzeti és keresztény elkötelezettségű, minden szempontból nagyszerű kormányzás következett, amely a Károlyi- és Linder-féle figurákat nem engedte az ország élére, aztán sehova; egy idő után már élni sem engedte őket. Sőt a biztonság kedvéért senkit, aki kicsit is hasonlított rájuk. Merő nemzetféltésből. És itt kénytelen vagyok illedelmesen jelentkezni, segítsen már az excellenciás nemzetstratéga úr végigvinni a hasonlatot. Mert nekem itten azt írják a könyvek, hogy ennek a feltámadásnak a végén külső ellenségeink beleszántottak minket a földbe, gyakorlatilag lassítás nélkül, vissza se kellett váltani a tankban. Végeredményben csontra ugyanaz történt meg újra, ami Trianonban. Holott, mint azt Semjén miniszterhelyettes Intelmeiben megállapította, a magyar katonai vereség előfeltétele a belső hazaárulók aknamunkája. Mi a feloldása ennek a látszólagos ellentmondásnak? Belső hazaáruló lett volna Horthy és Jány Gusztáv, vagy hazudnak a könyvek, és a második világháborút pontozással mi nyertük? Netalán kommunista szabotőrök tízezrei sürgölődtek az országban háborítatlanul?A tompa, földhözragadt elme egyébként fennakadhat eleve azon az elképzelésen, hogy Magyarországot egy pajzsgenerátor védi, amit csak belülről lehet kikapcsolni. A felületes szemlélőnek úgy tűnhet, hogy a katonai vereséghez elegendő a jobban felszerelt, motiváltabb, ésvagy számosabb ellenség, illetve ha az ország vezetése rövid távú haszon reményében nekiugrik a fél világnak. Ilyen kétségek a legigazabb hívőket is gyötrik néhanapján, ők azonban tudják, hogy ilyenkor el kell hallgatni, magunk elé meredni, és azt motyogni: hittitok. Kifürkészhetetlen utak. Meg azt, hogy hiszem, mert hihetetlen, vagy mert a Jedi visszatérben is volt erőtér. Nemcsak Semjén szövegének befogadásakor segít a korlátaink felismerése, az egész ember egy nagy, szederjes, felfakadt hittitok. Teljesen érthetetlen, mi a funkciója, kik ennek a terméknek a célcsoportjai. Ha valaki ezzel a teljesítménnyel próbálja megfogni a vallásos magyarokat, akkor rettentő rossz véleménye lehet róluk. Hiszen a fent idézett hülyeségnél az utolsó pedofil plébános is összefüggőbb szpícset rögtönöz bármiről, részegen. Az egyháznak meg a vallásosságnak, de még a keresztény politikának is vannak komolyan vehető arcai, de hogy Semjén a legalja, az hétszentség. Illetve misztérium. Kun Béláról is biztos sokan gondolták a tettei alapján, hogy retardált elmebeteg. Aztán csodálkozhattak, amikor hátba szúrta az országot, repülőre pattant, és a pofájukba röhögött. Zserbókat vitt, melyekkel teletömte puffadozó zsebeit, aztán ékszereket, grófnék, bárónék, kegyes, jótékony hölgyek drágaköveit, templomi kelyheket, sok más egyéb kincseket. Hát, idáig bírtam cipelni a hasonlatot. Kezdem érteni, de egyre kevésbé vicces. Semjén Zsoltnak igaza van, csak nyakatekerten fejezi ki magát: tényleg nem tréfadolog, kik vezetik az országot. Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! Veszélyben van-e a bankban lévő pénzünk? - minden, amit a pánikhangulatról tudni kell Kivételesen szombaton változnak az üzemanyagárak Elítélte Szijjártót az Európai Parlament a minszki látogatása miatt Most éppen március 31-ére tűzték ki a kormánypártok a NATO-bővítés szavazását Forr a világ bús tengere, és nem Viktornak készül a húsleves. Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! Radar360: Szigorítana az idősek jogsiján az EU, dögrováson a forint Véletlen nem a saját Tesláját nyitotta ki egy sofőr, és el is tudott hajtani vele Rágalmazásért ítélték el Kósa Lajos bizalmasát Orbán-pizzára vágyik, de nem utazna érte? Itt a recept! "A feladat tehát világos: a stratégiai bombázókra kell felszerelni a kulturális irányzékot. Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! „Nem akartam úgy meghalni, hogy ne lássam Orbán Viktort, csak a tévében” – a miniszterelnök közönségét kérdeztük Kiskőrösön Kézilabda-Eb: Budapesten nem lesz meccs, de nem lépünk vissza teljesen a rendezéstől Nyoma veszett 2,5 tonna uránnak Líbiában Svéd külügyminiszter: Nem az a kérdés, hogy NATO-tagok leszünk-e, hanem hogy mikor "Nincs jobb poén, mint az értelmi fogyatékosok" címmel reagál a szakblog a Dörner-publinak a Baltazár Színházat érintő. . . Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! Közleményben sürgeti Magyarországot a Fehér Ház, hogy mielőbb fogadja el Finnország és Svédország NATO-csatlakozását Itt az új EU-terv: 70 éves kor felett szigorítanának a jogosítványoknál – de mit szól a szakértő? „Te sem vagy jobb, és te sem vagy bal” – dühös klippel jelentkezett a FISH! Hegedűs Dániel: Orbán a pénz miatt kerékkötő a svédek és a finnek ügyében Kiderül, hogy hívják a macit! Kiderül, mit csinálnék Csíkban! Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! Először landolt repülőgép a híres dubaji szálloda, a Burdzs al-Arab helikopterleszállóján Nem elgépelés: megjelent az 50 000 mAh-es powerbank, amiről mobil és laptop is tölthető, még lámpa is van benne „Amikor rábök az emberre, nincs idő gondolkodni" – mondta a férfi, akit másodszor szúrt ki Robbie Williams a koncertjén Véletlen nem a saját Tesláját nyitotta ki egy sofőr, és el is tudott hajtani vele Gyorsvonatot csak a Magyar Nemzetben érdemes hirdetni. Gyorsvonatot csak a Magyar Nemzetben érdemes hirdetni. Független kutatások bizonyítják, hogy a toronyszerkezetekhez hasonlóan a vasúti járműveket is ennek a lapnak az olvasói vásárolják legnagyobb számban. Akinek felkeltette a figyelmét a hirdetés, annak az interneten elterjedt módszerrel ellentétben nem a reklámra kell kattintania, ugyanis az egyszerűen visszavisz a Magyar Nemzet Online oldalára. Ehelyett vegyen elő papírt és ceruzát, majd jegyezze fel az elérhetőséget: Dunakeszi, Állomás sétány 19. A Bombardier MÁV Kft. ezen kívül nem kíván mást közölni a célközönséggel. Aki komolyan vonatvásárlásban gondolkodik, az majd kimegy Dunakeszire, és megtekinti a választékot. Hirdetésnek kétségtelenül bizarr. Alkotmányos költségnek viszont tankönyvbe illő.  Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! Szumátrai kávéval forgatná fel a kávézást Snoop Dogg új vállalkozása Hodász András: Jelen pillanatban annak örülök, hogy még életben vagyok Viszlát home office, vissza az irodába? Mark Zuckerberg elemzése után sok vállalkozás elgondolkodhat a távmunkán Komoly gond lehet belőle, hogy Európa mennyire le van maradva a mesterséges intelligenciában Kocsis Máté csak azt akarta, hogy törődjenek vele. Megható, ahogy a Fidesz beáll mögé, de magával ránthatja a pártot.  Adott egy alapvetően jólelkű, kedves, bújós fiú, aki különféle férfias mozgalmakban talál megnyugvásra, majd a nyomulása, aktivitása és a szerencse révén magas, országosan is látható polcra kerül. Például kerületi polgármester lesz Budapesten, ami önmagában még nem celebség, de jó dobbantó hozzá. Az országos hírnévhez viszont villantani kell valamit. Ilyen mondjuk az az ötlet, hogy a hajléktalanság bírságolással megszüntethető. Csak következetesen büntetni kell a deviáns viselkedést, amitől a rosszcsont csöves erről leszokik, elretten, és családi házat vásárol magának Budán. Hiszen például a gyorshajtás szigorú büntetése is elérte célját. Egyrészt az emberek megfontoltabban vezetnek, másrészt a képviselők és a polgármesterek vesznek maguknak lézerblokkolót, természetesen intézményi keretből. Elhatározás kérdése csupán. Nem kötelező hajléktalannak lenni, aki mégis erre az útra tér, az vessen magára, és perkálja le az ötvenezret. Kövön üldögél, a rohadék. Bemehetne egy étterembe, vagy kivehetne egy szobát, ezzel is pörgetve a gazdaságot, de ő nem akar együttműködni. Hát akkor fizessen. Villantás ez a javából, nem akármilyen mélység, amit Kocsis Máté feltárt előttünk; itt nem csak félrecsúszott a bugyi, hanem mindjárt a Hubble űrteleszkópot helyezte fel magának. Olyan húzás, amitől nyilván leesik a fél ország álla. A tematizálás művészetének mesterműve. Még az is lehet, hogy ez a kellemes, jóképű srác tudatában van annak, hogy a hajléktalanság nem deviancia, hanem az úgynevezett szegénység egyik megjelenése, amivel egész tudománybokor foglalkozik. Csak ő azt vette a fejébe, hogy akármitől is keletkeznek a hajléktalanok, jelenlétük zavarja a tisztes többséget, úgyhogy ki kell őket szorítani, bármilyen módszerrel. Elvégre ő Józsefvárosért felel, a többi meg le van szarva. És miközben ezeket gondolja, dühösen toppantgat hozzá. A maga kis világában végül is érthető: a hajléktalanok ápolatlanok, frizurájuk elhanyagolt, ruházatuk uncool, a hajléktalan nem szexi. Sajnos ezzel a szemlélettel az ország fennmaradó részét nem hatja meg, és ami még rosszabb, maguk a józsefvárosiak sem tódultak a zászló alá – talán azért, mert a szegénység tüneteit jobban átlátják, mint a polgármesterük. Nem nehéz ugyanis továbbgondolni ezt a politikát: a hajléktalanok a VIII. kerületből a többibe menekülnek, vagyis a következő lépésben egész Budapestről kell őket kiszorítani, aztán Pest megyéből, végül már Záhonynál vagyunk, és még mindig ugyanannyi hajléktalan van. Onnantól sajnos megáll a tudomány, nem tudjuk őket kipumpálni a Barátság vezetéken, sem becsomagolni egy húszezer fős mózeskosárba, hogy leúsztassuk a Dunán. Kiirtani mindet viszont snassz volna, ilyenre Máté se gondol, érzékenyebb fiú ő ennél. Ő csak valami nagyot akart mondani, amitől rá figyelnek végre az emberek, elismerik, meghallgatják, szeretik, megsimogatják. És ha nincs erre más módja, mint a rituális önlobotómia, akkor megteszi. Ez a romantikus monodráma attól válik jelentőssé, ahogyan a párt reagált rá. Az önkéntelen, perisztaltikus összezárástól. Egy szemmel láthatóan segítségre, törődésre szoruló barátjuk segélykiáltására nem az a válaszuk, hogy elvinnék vakációzni vagy étterembe, vagy legalább megölelnék, hanem beállnak mögé, és bizonygatni kezdik, hogy igaza van. És kinevezik hajléktalanügyi tanácsadónak, dafke, mert az a lényeg, hogy nekik legyen igazuk. De hát nincs. Egyetlen aktivista meghekkelte az egész vívmányt. Az értelmetlen rohamra kivezényelt rendőrök a hátuk közepére sem kívánják a hajléktalanok vegzálását, mert jó eséllyel egy újabb jogvédőt fognak ki, aztán baszakodhatnak a sajtóval napestig. És ha ez így van, akkor abban a pillanatban a Kocsis mögé felsorakozott funkcik nevetséges ujjbábokká válnak, akik csak a képzeletükben létező hadosztályokat tologatnak a térképen. Hiába a gépezet, hiába a cinizmus: ha a rendőr nem érvényesíti a törvényt, akkor a nagy ötletből nem lesz semmi. Márpedig a rendőr eredményességét jelentősen csökkenti, ha a védtelennek, kiszolgáltatottnak vélt célcsoportba mindenféle újságírók meg aktivisták vegyülnek. Ezért is szokták a komolyabb oszlatások helyszínét műveleti területté nyilvánítani – csakhogy az egész országot nem lehet. De még a józsefvárosi köztereket sem. Az ellenállásnak van értelme: ezekből bárki hülyét csinálhat, ha van hozzá kedve meg egy diktafonja. Beleállni, visszavágni, sohasem hátrálni: jól hangzó, heroikus jelszó, legendák alapanyaga. Pont ezért kevéssé ismert a történelmi tény, hogy ez a magatartás előbb-utóbb katasztrofális vereséghez vezet. Ez lesz a vesztük végül: a nagy közös pszichózis súlya alatt összeroppanó betegek, akik mellett folyton ki kell állni, mert velünk vannak. De mivel a lojalitás az egyetlen követelmény, egyre több ilyen hajóágyú szabadul el. Már most elég gyűlt össze egy combos elszámoltatáshoz. Aztán lesz egy nagy, közösségi hiszti, amikor ez az elfajzott közösség fejétől a farkáig megbukik. Hídlezárás meg minden, ahogy csak ők tudják a seggüket verni a földhöz. További szellemi önfelgyújtások, könnyes hűségeskük, kemény hadüzenetek, miszerint a végsőkig kitartanak. Az őrületük fogságából szabadult köztársaság pedig könnyedén legyint, és törvénybe foglalja, hogy ilyennek lenni is szabad, sőt akár házasodhatnak is egymás közt, ha jólesik. Végül ráéreznek a tolerancia ízére, belesimulnak, és akkor, még éppen időben, megértik, hogy lehet az ember akaratán kívül, ártatlanul is más, mint a többiek. Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! Újabb 20 milliárd forintot adott a kormány a Budapest – Belgrád vasútvonal újjáépítésére 54 milliárd dolláros hitellel igyekszik nyugtatni a befektetőket a Credit Suisse Győrben sem lehet népszavazás az akkumulátorgyárról Megjelent Magyarországon a hűtő-fűtő klíma, amelyikben már a mesterséges intelligencia dönt a beállításokról Kötelező biztosítás 30 %, válás 30 ezer, INGATLANADÓ (!), meg amit még belemódosítanak. Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! A Gorillaz világában minden lehetséges – ez a képregényzenekar új lemezét is izgalmassá teszi Eddig 20 ezer orvos jelezte, hogy kamarai tag marad Nem elgépelés: megjelent az 50 000 mAh-es powerbank, amiről mobil és laptop is tölthető, még lámpa is van benne Anya lesz Hosszú Katinka Már megint a vakok jártak jól! Övék az ország első Orbán-szobra, ráadásul meg is simogathatják, amitől beszélni kezd. Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! Akár 131 kilométer villannyal, ezt tudja a legújabb hibrid Mercedes A dél-budai agglomerációban kóborol a Svájcból érkezett farkas Keleti blokk: Az arab országokban élők harmada megkerüli a netcenzúrát Sírva beszélt arról a bezáratott ajkai sürgősségi főorvosa, hogy továbbra is minden beteget ellátnak Hű, de kemények vagyunk, ha a más demokráciájáról van szó! Hű, de kemények vagyunk, ha a más demokráciájáról van szó! Csehország, Lengyelország és Magyarország megszakítaná a tárgyalásokat Ukrajnával, amíg Timosenkó börtönben van. Hiszen ott nem működik a jogrendszer, a bíróság politikai leszámolás eszköze! Fuj, de undorítóak! Hát nézzenek már át a határon, hogy kell egy demokráciát működtetni!Vagy köthetnénk velük egy alkut: mi szabadon engedjük Timosenkót itt, ők meg bebörtönzik Gyurcsányt ott. Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! Épp csak kiengedték az iráni aktivistát a börtönből, haza már nem jutott, mielőtt ismét letartóztatták Zárt körben árulják Hofi Géza utolsó Mercedesét „Te sem vagy jobb, és te sem vagy bal” – dühös klippel jelentkezett a FISH! Drágul a bérlés, és szigorít a bírságtételein a Mol Limo Remélem, sajtónyilvános lesz jövő héten az amerikai irgumburgum átadása, mindenképpen nézni szeretném. Remélem, sajtónyilvános lesz jövő héten az amerikai irgumburgum átadása, mindenképpen nézni szeretném. Amúgy meg nyilván most sem remeg a térdünk, Eleni Kounalakis egy vékonydongájú nőszemély, egy saller meg egy tockos, aztán fekszik, nyugszik. Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! Radar360: Ünnepi beszédek itthon, terrorveszély Bécsben Kigyulladt egy raklapokkal teli üzem Monorierdőnél, lezárták a 4-es főutat Nagy kijelző, gyors processzor, kis laptop – teszten a Huawei kicsiben nagy notebookja A dél-budai agglomerációban kóborol a Svájcból érkezett farkas Igen, A ZSIDÓK járták ki az amerikai pecsétes intőt - tárja fel a Magyar Hírlap. Igen, A ZSIDÓK járták ki az amerikai pecsétes intőt - tárja fel a Magyar Hírlap. És még azon is értetlenkedik szegény szenilis Bíró Zoltán, hogy mi a baj a kínai kapcsolattal. Megmondom, mi a baj, azon kívül, hogy az amerikaiak érdekeivel nyilván ütközik. Az a baj vele, drága uram, hogy úgy jártunk ismét, mint a hülyegyerek, akinek a szigorú papa nem ad csokit, amíg rendet nem rak a szobájában. Mire odasündörög az anyukájához, és az ugyanezt mondja: Kína átfogó költségvetési reformokat vár el a segítségért. Ennyi értelme volt kidobni az IMF-et, hadd gratuláljak melegen a hülyegyereknek, akit illet. Meg a maradék hülyegyerekeknek, akik még mindig tapsolnak. Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! Hamis a mítosz, hogy egyre többet és többet akarunk Újfajta genetikai vizsgálatot fejlesztettek ki szegedi kutatók, Szent László király maradványait is azonosították vele Lemond a Jobbik éléről Gyöngyösi Márton, ha a párt jövőre kiesik az Európai Parlamentből Nem elgépelés: megjelent az 50 000 mAh-es powerbank, amiről mobil és laptop is tölthető, még lámpa is van benne Van végre gyurcsányista hetihetes, amely az első adásával újra megmutatta Gyurcsány Ferenc tragédiáját: a sleppje mindig sokkal bénább és unalmasabb, mint ő maga. Kerék-Bárczy fölösleges mondatát azért nem vágták ki, amiért az összes többi gondolati zsákutcát, keresztbedumálástól érthetetlen szöveget és besült poént: a Demokraták élő műsor. Vakmerő kísérlet, ha figyelembe vesszük, hogy a Heti Hetest több óra anyagából legózzák össze, ugyanis még Gálvölgyi János sem akkora nagyágyú, hogy helyből vicces tudna lenni hatvan. en át. Mindezt a szívást az ATV azért vállalta, hogy élőben válaszolhassanak a facebookos kommentekre – de olyan nem jött egy se. Mélyvízben kapálózik tehát az öt demokrata Gréczy Zsolt műsorvezetésével, aminek többek között az a következménye, hogy a végére Vágó István veszi át a feladatát. Az ő jelenléte kétségkívül emeli a műsor fényét, mivel korábban sikeres műsorvezető volt, eposzi jelzője szerint a kvízkirály. Csakhogy ez itt nem kvízműsor, márpedig ő alapvetően ahhoz ért; az efféle társalkodáshoz egyelőre kevésbé. De még ha bele is jön, az sem fogja pótolni az önmérsékletet. A debütáló adásban ő engedte fel a legkövérebb lufit: azt találta mondani ugyanis, hogy Dörner György kinevezése sérti a párizsi békeszerződést, tudniillik Dörner náci, és nácinak lenni tilos. Ennél már csak az lenne látványosabb aránytévesztés, ha éjszakánként egy diszkólézerrel várná a bombázókat az Új Színháznál. A demokraták egyébként megegyeztek abban, hogy nem szabad esélyt adni a náciknak. Ezzel szemben az antidemokraták két csatornával odébb úgy vélik, hogy a kommunistáknak nem szabad esélyt adni, és mindkét csapat igen szabadon határozza meg, ki is az a végső gonosz, akit el kell taposni bármilyen eszközzel. A műsor szerkesztői érzik a célközönséget, tök természetes, hogy egy ilyen kormányzással szemben megjelennek az efféle harcias válaszok. Csak hát az anyag, az olyan, mint az NDK legó: nem passzol össze, nem áll meg. Pedig van miből dolgozni, Orbán és barátai egy-két-öt évvel korábbi nyilatkozatai önmagukban is elegendőek egy nagy vasárnap esti kabaréhoz. Csakhogy a Demokraták nem röhögni akarnak. Véresen komolyan veszik magukat, mindjárt a szűzfelszállás alkalmával kijelentik, hogy ők alternatívát akarnak teremteni, meg új konzervatív pártot, talán még fülkeforradalmat is. "Nagyon-nagyon ciki lesz fideszesnek lenni", mondta Gyurcsány Ferenc a minap, és ebben aligha tévedett. A nemzeti pátosz, az egyre üresebb hazudozás meg nagyotmondás, maga a Nemzeti Együttműködés Rendszere kiváló alapanyag lenne egy össznépi röhögéshez, mert a magát szuperhatalomnak képzelő magyar kormány, az nem félelmetes, hanem röhejes. De ezek a demokraták sajnos nem nevetni akarnak, hanem félni. Aminek sajnos az lesz a vége, hogy demokratának lenni is nagyon-nagyon ciki lesz. (Demokraták. ATV, vasárnap 20:45)Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! 1,5 millió liter radioaktív víz szivárgott ki egy minnesotai atomerőműből Kínai drónt lőttek le Kelet-Ukrajnában Megjelent Magyarországon a hűtő-fűtő klíma, amelyikben már a mesterséges intelligencia dönt a beállításokról 250-szer édesebb a cukornál, és a környezetet sem terheli az egyik legnépszerűbb cukorpótló szer Tényleg nincs a Fideszben két-három ember, aki vinné a boltot, ha Orbánnak ki kell mennie vécére? Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! Tóta W. : Szabadíts meg a gonosztól John Bolton: Joe Biden láthatóan fél attól, hogy az ukránok nyerhetnek 10 milliárd fát vizsgált át egyenként a mesterséges intelligencia, hogy kiderüljön, mennyi szén rejtőzik bennük Komoly gond lehet belőle, hogy Európa mennyire le van maradva a mesterséges intelligenciában Orbán igenis fejlődőképes amúgy. Idén március 15-én még arról ordibált, hogy BRÜSSZEL NEKÜNK NEM DIKTÁL. Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! Orbán-pizzára vágyik, de nem utazna érte? Itt a recept! Radar360: Szigorítana az idősek jogsiján az EU, dögrováson a forint Anya lesz Hosszú Katinka Két tinédzser ellopott egy talicskát az iskolából, hogy azzal lopjanak el minden mást is Napi seggszáj: ingatlanadó. Orbán Viktor 2009-ben. Napi seggszáj: ingatlanadó. Orbán Viktor 2009-ben. A mai szitu: a kormány az önkormányzatoknak passzolja le az ingatlanadó kivetését, a Bajnai-kormányhoz képest tizenkétszeres, vagy akármekkora mértékben. És nyilván azt képzelik, hogy senki nem veszi észre őket mögötte. Lehet, hogy mostantól minden nemzeti ünnep elmarad?Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! Jövő héten megjelenik a világ leghangosabb okostelefonja Nem az akkugyárral és a tanárokkal kezdődött – adatbázis a hazai civil ellenállás történetéről Egyenesen a rendőrségre vitte a részeg utast egy ózdi buszsofőr Letartóztatták Jekatyerinburg korábbi polgármesterét Nagyon aranyos hisztit nyomott tegnap a Magyar Nemzetben Megyeri Dávid. Nagyon aranyos hisztit nyomott tegnap a Magyar Nemzetben Megyeri Dávid. A vasúti és magasépítészeti reklámújság pukkancsa azon izgatta fel magát, hogy valakik egyáltalán tüntetni akarnak egy ennyire szuper kormányzás ellen, és ehhez azt a jelszót választották, hogy "nem tetszik a rendszer". Melyik rendszer nem tetszik nekik? - töpreng Megyeri, majd egyéb megoldás híján arra jut, hogy a demokrácia, hiszen így hívják a rendszert, amiben élünk. Nos, kedves Dávid, én megértem, hogy a pártvonal szlogenjei már másnap borzasztó cikik, és jobb volna őket elfelejteni. Viszont elég nehéz arról megfeledkezni, hogy ez itt igenis egy új rendszer, a Nemzeti Együttműködés Rendszere, avagy NER, amely köztudomásúlag a fülkeforradalommal kezdődött, a Nemzeti Ügyek Kormányának felállásával és a Nemzeti Együttműködés Nyilatkozatával. Ja hogy ezek ma már úgy hangzanak, mintha a Mikroszkóp Színpadon élcelődne valami büdös komcsi? Pech. Akármilyen hihetetlen, ezt ti találtátok ki. Hogy most nem is akarjátok felismerni, az meg része a rendszernek, ami nem tetszik. Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! Komoly gond lehet belőle, hogy Európa mennyire le van maradva a mesterséges intelligenciában Macron a parlamenti szavazást megkerülve hirdeti ki a vitatott nyugdíjreformot Veszélyes lehet az idegrendszerre egy most visszahívott teljes kiőrlésű liszt Hatalmas árleszállításba kezdtek a boltok, de az árstopok megszüntetésével még jobban járnánk Nemcsak Orbán, de Schmitt és Kövér is elhagyja az országot október 23-án. Ezek tudnak valamit? Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! Lezuhant egy ember a Puskás Aréna egyik pilonjáról Újfajta genetikai vizsgálatot fejlesztettek ki szegedi kutatók, Szent László király maradványait is azonosították vele Jövő héten megjelenik a világ leghangosabb okostelefonja A Real és a Napoli továbbjutásával lett teljes a BL-negyeddöntő mezőnye Másfél éve keresi az ország a megfelelő leírást az új gazdaságpolitikára. Kóvályog, mint gólyafos a levegőben? Úgy megy, mint az ökörhúgy? Elöl harap, hátul rúg? Nem véletlen, hogy nincs nélküle állami ünnep, a Kárpátok Géniusza végre megmondta a megfejtést: egy gyorsnaszádban ülünk. Már megint egy lovastengerész. Ezt nem fogalmatlan rajongóknak, hanem a magyar biztosítási szakmának adta elő. Azért tisztelte meg a biztosítótársaságok konferenciáját, mert éppen rajtuk keresztül szeretne beszedni újabb harmincmilliárdot, a nyugdíjpénzek lenyúlása és elherdálása, valamint a különadók után. Most már mindenkivel szemben ugyanaz a taktikája. Nem válaszol, nem számol, véletlenül se mutat grafikonokat, az a bukott komcsi kormányfők szokása volt. Hanem előveszi a gitárt, és a húrokba csap. Ráadásul ugyanígy viselkedik a gazdasági minisztere is, ő se bocsátkozik holmi konkrétumokba. Gyerekes kérdezősködésnek nem veti alá magát. Ami egy gyorsnaszád fedélzetén tulajdonképpen normális. Kemény ám az élet egy ilyen hajón. Ott sem interpellálgatják folyton a kapitányt, hogy mit miért, meg jól megnézte-e a térképet. Erre nincs idő, veszélyeztetné a hadművelet célját, amit különben sem kell a legénységnek ismernie. Elég, ha majd örülnek, amikor sikerül. Itt azonban, ismétlem, nem agyalágyult fideszesek voltak jelen, hanem üzletemberek, akik a saját vállalatuk élén abban a pillanatban buknának meg, amikor efféle hasonlatokkal próbálnák magyarázni az érthetetlen döntéseiket. Pláne ha még hozzátennék, hogy a kudarc lehetőségének felvetése vészmadárkodás, ami csúnya dolog. Tehát ha ők kiszámíthatatlannak, veszélyesnek tartják a magyar piacot, az nem azért van, mert nem érnék fel ésszel, hanem mert figyelnek, és nem fedeznek fel követhető logikát abban, ami történik. Nemcsak a biztosítók meg a bankok élik ezt meg rosszul. A egész legénység tele van már zúzódásokkal az eszetlen manőverezés miatt. Jó viccnek tűnhet bedobni a kávéadó ötletét, aztán lebegtetni, hogy lesz-e. Csak az a gond, hogy a kávé importálásával és árusításával legális vállalkozások foglalkoznak Magyarországon. Vannak emberek, akik ebből élnek és ebből adóznak, ezen a területen tervezik a jövőt, építenek stratégiát. Ők fűtik Orbán játékhajójának a kazánjait. Mindez lehetetlenné válik, ha a magyar piac úgy működik, hogy időnként beront a színre Matolcsy György, és akit akar, azt kizsebeli. Ami itt van, az nem közbiztonság. Mellesleg pedig makroszinten veri keresztbe azt a filozófiát, amit Orbán az egykulcsos adó kapcsán rendszeresen előad. Azt, hogy aki jól dolgozik, az a sikerével arányosan többet keressen. A különadók pontosan a progresszív adózást valósítják meg vállalati szinten. Úgy viselkednek, mint az agresszív kéregető; akinél meglátnak egy bankjegyet, azt lehúzzák. De vajon miért? Hát azért, mert a kapitány akkora egy zseni volt, hogy gyakorlatilag minden épeszű megoldástól örökre elvágta magát, amennyiben azzal került hatalomra, hogy az ilyenek szükségességét letagadta, bevezetésüket népirtásnak nevezte. Most aztán inkább kisgyerekek malacperselyéből lopná ki a fémpénzeket, mint hogy mondjuk magántőkét vonjon be bármilyen szolgáltatásba, vagy lakossági hozzájárulást kérjen az oktatáshoz és az egészségügyhöz. Pedig az utóbbival akár el is nyerhetné a biztosítók jóindulatát, és akkor nem kellene gyorsnaszádokról habogni. Csak hát már annak sincs hitele, ha Orbán felvillantja a válság utáni nagy lehetőségeket, mert kiderült időközben, hogy egy nyomorult rendezvénycsarnokot sem tudnak mutyi nélkül gebinbe adni. Nem nehéz elképzelni, hogyan osztanák fel a biztosítási piacot, ha az netalán felvirágozna. Hát hiszen erre gyúr Járai Zsigmond évek óta. És a vészmadarak, azok a rohadék, éles szemű vészmadarak látnak mindent. Mármint a gyorsnaszádot, azt pont nem, mert annyira gyors; de a tehetetlen vergődést, az ostobaságból épített zsákutcát és a nyílt mutyit, azt igen. „- Miféle hajó lesz az? - kérdezte Rozsdás. - Mit tudom én - felelte Piszkos Fred -, majd szerzek valahol egyet. Szervusztok. - És ment. A többiek őszinte tisztelettel néztek utána. Amint zsebre dugott kézzel, csámpás járása felett ingadozó felsőtesttel, nyugodtan haladt, maga volt a megtestesült önbizalom. ”Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! Akár 40 százalékkal is drágább lehet idén a húsvéti sonka, mint tavaly Kiderült, mennyiért igazolna át a DK-ba az MKKP pártigazgatója Frissítse a gépén a Windowst, ahogy tudja: veszélyes lyukakat tömött be a Microsoft Visszavonta beismerő vallomását a gyermekbántalmazással gyanúsított nevelőanya Alig várom a KDNP párkapcsolati tanácsait! Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! Akár 40 százalékkal is drágább lehet idén a húsvéti sonka, mint tavaly Kétmillió előleg befizetése után egy évet várt az új Hyundai-ra, végül nem kapott semmit Kivételesen szombaton változnak az üzemanyagárak „Te sem vagy jobb, és te sem vagy bal” – dühös klippel jelentkezett a FISH! Mit ad isten, az UTV Szabad sajtó úti kamerája már megint beszart. Úgy látszik, nemzeti ünnepeken sohasem működik. Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! Tóta W. : Szabadíts meg a gonosztól A TEK csapott le a kábeltolvajokra, akik üzemzavart okoztak egy olajipari vállalatnál is Harmincötmilliós lopott Mercedes-AMG futott be Röszkén Csányi Sándor már a vagyona átörökítésén dolgozik Hé, Böszörményi főosztályvezető úr! Itt a selyemzsinór Szij- és Zsinorjártó Pétertől, ni! Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! Kigyulladt egy raklapokkal teli üzem Monorierdőnél, lezárták a 4-es főutat MNB: Az Aegon és az OTP elkülöníti az orosz részvényalapjaik befagyott és likvid eszközeit 1100 lóerő talán már elég lehet a plugin hibrid kabrió Ferrariban Győrben sem lehet népszavazás az akkumulátorgyárról Teljesen készen vannak a szittyák attól, hogy kábé 1:100 arányban kisebbségben maradtak tegnap az utcán. Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! Lantos Csaba: Akár már idén eltörölhetik a napelemeseket sújtó korlátozást Hatalmas lángokkal égett az FSZB épülete Rosztov-na-Donuban Tudomást sem vesz a piros lámpákról ez az autós az Üllői úton – videó 400 évre ítélték, 30 évet ült, de most kiderült, hogy ártatlan volt Azt hiszem, a Minótauruszt könnyebb volt megszülni, mint az MSZP-nek Gyurcsány pártját. Egy év tolófájás, toporgás, vad víziók a térdig érő vérről, aztán veszett rikácsolás. De most végre megszületett. Fiú, és egészséges. Egészséges? Egy Gyurcsány-párt? Hogyne. Történelmi szükségszerűség, nemzeti jelleg, szerves fejlődés eredménye. Tájba illik, mint a balatoni hekk. Mindenhol vannak nácik, vallásos konzervatívok, és vannak jobb híján modern, nyugatos gondolkodásúnak nevezett emberek. Magyarországon is: attól, hogy az SZDSZ megszűnt, ők megmaradtak, csak nincs kire szavazniuk. A piac a vákuumot nem tűri. Valaki arra rá fog repülni, ahogy a MIÉP megzuhanása után is hamar felbukkant a Jobbik, vagy ahogy az MDF helyére bevonult Orbán Viktor. Hát itt úgy esett, hogy ezt a szegmenst Gyurcsány Ferenc célozta meg magának. Senki nem vádolhatja váratlan mozdulattal. Már az SZDSZ elsorvadásában is szerepe volt, átvette annak szövegeit és céljait, orientációját, és természetesen kudarcot vallott, amikor megpróbálta ezt átverni az MSZP-n. Nehéz puttonyban cipelte a hátán ezeket a kártékony, rövidlátó, korrupt és buta bogarakat, és mint egy elvakult édesanya, a végsőkig hitt bennük. Hát most ledobta a zsákot. Akkor tessék, csinálja Mesterházy Attila zavartalanul. Atlasz vállat vont, pupákok!Az övéi között Gyurcsány végre megvalósíthatja önmagát. Nem kell többé kifizetni Puch Laci bácsi jóváhagyását. Nem kell több őrjöngő beszédet tartani a frakció előtt, hogy megértsék legalább az alapvető tényeket. Ettől még persze fog. A személyiség ugyanaz: szerinte szenvedélyes, mások szerint nevetséges, a kormányoldalon pedig annál sátánibb, minél több esélye van. Modern, nyugatos, liberális gondolkodású fiatalok, értelmiségiek sikoltanak fel a DK születésekor: csak ezt ne! Gyurcsány ne képviselje őket, a magyar progressziót, az emberi jogokat, a rasszizmus elleni küzdelmet… mindent, ami szép és jó. Hiszen Gyurcsány undorító, és bemocskolja az értékeket. Nos, ez a félelem alaptalan. Gyurcsány csak annyira fogja képviselni ezeket az embereket, amennyire azok támogatják őt és pártját. Eddig se kellett ördögi ügyesség ahhoz, hogy ne legyen az ember akaratlanul képviselve. Speciel abban egyetértek az LMP-vel, hogy Lázár János ne szarjon az asztalra, de ettől még a többiben nem. Ennyi, Gyurcsánnyal se lesz ez másképp. Nyilván a Fidesz megpróbálkozik majd azzal, hogy mindennemű ellenzékét összemossa Gyurcsánnyal. Csak hát ennek sikeréhez egyfelől az kéne, hogy érdekeljen bárkit, mit makog Szijjártó Péter meg a pártsajtó, másfelől meg az, hogy Gyurcsány megmaradjon legfőbb gonosznak, akinél rosszabb el se képzelhető. Egyikre se vennék mérget. Horn Gyula példája arra tanít, hogy négy év jobbos idiotizmus után egy pedigrés pufajkás is nyerhet. Kétharmaddal. Nem mondhatja a liberális közösség, sőt az egész ellenzék, hogy nem kapott elég időt. Másfél éve volt megszervezni magát, politikai erőként fellépni, alternatívát mutatni, megfogalmazni céljait. A parlamenti ellenzék siralmasan impotens képet mutat. A civil tiltakozás bájos és illatos, de egyetlen arcot sem mutatott fel, akiből kinézhetnénk, hogy képes ellátni az alapvető kormányzati teendőket, vagy legalább egy lacikonyha vezetését. Sólyom László nem csinált pártot. Bajnai Gordon se csinált semmit. Gyurcsány Ferenc most vasárnap nem nyerne választást. Amikor viszont arra a futamra megindul a nevezés, addigra készen kell állnia a hátországnak, a szakpolitikusoknak, az árnyékkormánynak (!), a kopogtatócédula-gyűjtő hadaknak. És aki megnyeri, arra kemény munka vár: a kormányzás önmagában sem lesz egyszerű, a Nemzeti Együttműködés Rendszerének széjjelflexelését pedig végképp nem lehet cérnakesztyűben csinálni. Naivák, hippik erre a feladatra nem alkalmasak – ám ez felveti a veszélyt is, hogy aki alkalmas rá, az nem fogja-e inkább használni ezt a rendszert ahelyett, hogy lebontsa. Az MSZP-t ugyan készen kapta, de egyelőre nincs jele annak, hogy a saját embereitől a lojalitáson túl bármit is várna. Így viszont ez nem az Orbán-modell alternatívája: ez maga az Orbán-modell, ahol az illedelmes pitizésért jár a minisztériumi állás. Annak, hogy Gyurcsány saját párttal jelent meg a színpadon, az a legfőbb oka, hogy a mai napig nem mászott fel oda senki nála feltűnőbb, érdekesebb, potensebb figura. Igaz, ő is csak azért tűnik ilyennek, mert volt már miniszterelnök, de a többi kihívó meg semmitől. Tetszettek volna ellenzéket csinálni. A Demokratikus Koalíció – amelynek jelenleg már a neve is hazugság, viszont izgalmas tárgyalásokat sejtet – senki elől nem zárja el az érvényesülés útját, feltéve, hogy képes Gyurcsánynál vonzóbb alternatívaként megjelenni. Ha ő valóban annyira alávaló, tehetségtelen, undorító alak, akkor gyerekjáték lesz felülmúlni. Ha pedig ez nem sikerül, akkor sem történik semmi szokatlan két és fél év múlva. Csak az egyes pártok legbetegebb drukkerei hiszik azt, hogy az angyalok karára szavaznak a választásokon. A többiek kezdettől tudják, hogy a legkisebb rosszat kell kiválasztaniuk, ebben az egy döntésben összegezve az erkölcsi, gazdasági, filozófiai véleményüket. Aztán ixelnek arra, akiből kinézik a minimális profizmust, és kisebb gazembernek tartják a másiknál. Gyurcsány valószínűleg úgy gondolja, egy ilyen versenyben nem is olyan rossz esélyekkel indul ő Orbán Viktor ellen. Kicsit savanyú, kicsit sárga, de legalább nem narancs. Joga van így gondolni. A választhatóság ugyanis alapjog. A még kisebb gazembereknek pedig joguk van ügyesebbnek lenni nála. Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! Kilenc évig a legnagyobb egyetértésben dolgoztak együtt a képviselők Pacsán, de most feloszlatták a testületüket Amerikai tankelhárító-aknák miatt szenvednek hatalmas veszteségeket az oroszok Vuhledarnál Megjelent Magyarországon a hűtő-fűtő klíma, amelyikben már a mesterséges intelligencia dönt a beállításokról A volt III/II-es tiszt, Tasnádi László cége őrzi a kommunista múlt feltárásával foglalkozó hivatalt Magyarország nem tudja és nem akarja megfizetni az orvosait. Tök természetes, hogy akkor Magyarországnak nem lesz ennyi orvosa. Ahol az egészség nem üzlet, ott az egészségügy nem pálya. Szócska Miklós államtitkár tragikus hős ebben a csatában. Eszközei igen korlátozottak, jelentős fizetésemelést nem ígérhet, viszont fideszesként sem fejlődött akkora tahóvá, hogy egy harsány hazaárulózással próbálja rendezni a kérdést. Tudja, hogy az itt nem működne, sőt rontana a helyzeten. Hiszen miért is ne lépne le, akit nemcsak éhbéren tartanak, de még hazafiatlansággal is megvádolják?A csatornákban lent élünk,a patkányok közöttNem értem hogy miért vagyok hazámban üldözött!*A magyar haza iránti kötelességtudat azért előkerült. Sokkal egyszerűbb lenne, ha az orvost úgy lehetne a halál ellen küldeni, ahogy a katonát a halálba. De nem lehet. És amíg azon a képleten dolgozunk, hogy mekkora magyarságteljesítmény mennyi jövedelmet vált ki, addig fel se fogjuk, mi a gond. A gond az, hogy az orvos pontosan olyan jószág, mint a kőolaj. Arról már szerencsére mindenki megtanulta, hogy van neki egy világpiaci ára, és ha mi azt nem fizetjük ki, akkor nálunk nem lesz benzin. Ezért ma már csak a leghülyébbek szerveznek tüntetést az olcsó benzinért, sőt valójában nem is azért (hanem a zsidók ellen), míg húsz éve maga a szürkeállomány állt ennek az élére. Szóval a kőolaj, az olyan, hogy ha a világon mindenütt száz dollár az ára, akkor mi ötvenért sehol se kapunk. Ha egy kezdő orvos vagy nővér a fizetésének többszörösét keresheti meg külföldön, akkor el fog menni, és ha mi azért a pénzért nem tudunk indiai vagy kongói orvost keríteni a helyére, akkor nekünk kevesebb orvosunk marad. Igen, az orvos az olajjal szemben érző emberi lény, akinek ugyanúgy nehezére esik emigrálni, mint bármelyikünknek, de előbb-utóbb rájön, hogy százezer forintból élni folyamatos kellemetlenség, költözni meg egyszeri. A hazaszeretet meg a hivatástudat ezt nem fogja ellensúlyozni, részéről ez pont olyan racionális döntés, mint a Tescóban vásárolni a kézműves bolt helyett. Nem segítenek, csak még jobban felidegesítik őket a röghöz kötési kísérletek. Az aknazár és a tűzparancs, az működne, de amíg Európában a munkaerő szabadon mozoghat, addig az orvos menni fog. Egyedül az tartaná itthon, ha a külföldön biztosan megkapható jövedelem és a hazai ajánlat között nem volna égbekiáltó a különbség. Húsz százalék pluszért még vidékre se megy az ember, nem éri meg. Öt-hatszoros szorzókért viszont kitántorog az óceánon túlra is. Lesz pénze hazalátogatni, ha marad hozzá kedve. A FESZÜLTSÉGTŐL SZÉTROBBAN AZ AGY!*Jaj, de mi szegény, kicsi ország vagyunk, hát hogyan fizethetnénk ugyanannyit, mint a gazdag Nyugat? Nos, a szegény kicsi országoknak az a sorsuk, hogy nem lesz nekik mindenből annyi, mint a gazdag nagyhatalmaknak. Szlovéniának vagy a baltiaknak például egy árva vadászgépük sincs, nem engedhetik meg maguknak. Nekünk is voltak ám bombázóink. Aztán rá kellett ébrednünk, hogy nem bírunk eltartani ekkora hadsereget, és vissza kellett vennünk az igényekből. Magyarország orvosilag kifejezetten túlbútorozott volt eddig. A mostanáig fenntartott ellátási színvonalat nem tudjuk, illetve nem akarjuk megfizetni. Ennek kiegyenlítődése folyik. Csoda, hogy húsz évig működött. Az utolsó időkben már az is felmerült, hogy fizessen a páciens legalább valami aprópénzt a szolgáltatásért – de erről egyszer s mindenkorra kimondatott, hogy eretnekség. A végső ítélet így hangzott: az egészség nem üzlet. Bűnösnek minősült minden javaslat, amely az országon belül teremtett volna versenyt az orvosokért. De az országok közötti verseny megmaradt, és nem ijedt meg a mi privát népszavazásunktól. Gyurcsányt sikerült jól megszopatni, és végül is az a lényeg, nem?A türelmi időnek vége, legfőképp azért, mert megjelent egy sokkal mozgékonyabb, a latinon kívül angolul is értő orvosgeneráció. És ők már felteszik azt a kérdést maguknak meg a családjuknak, hogy ha élhetnek Németországban vagy Svájcban, akkor miért is maradjanak itt. Magyarországnak erre nincs válasza. Arról a folytonos gügyögéssel építgetett nemzettudatról, amit a magát eleve nemzeti oldalnak valló társaság eddig létrehozott, most derül ki, mennyit ér. Terepen meghal. Az utolsó, amit tehetünk azért, hogy maradjon bennük némi honvágy, az az, hogy jó utat és sok boldogságot kívánunk nekik. Akik mégis itt maradnak, azokkal pedig legyünk nagyon kedvesek. Viselkedésük érthetetlen, minden munkanapjuk ajándék a nemzetnek. * © ETA, szöveg: Szócska MiklósRendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! A világ leggazdagabb magyarja, a modern tőzsdézés úttörője, akinek bankalapításába még Orbán Viktor is besegít Itt az új EU-terv: 70 éves kor felett szigorítanának a jogosítványoknál – de mit szól a szakértő? Hamis a mítosz, hogy egyre többet és többet akarunk Letartóztatták Jekatyerinburg korábbi polgármesterét A gyorsnaszádnak a vitathatatlan előnyei mellett van néhány hátránya is a tengerjáróhoz, vagy a miniszterelnöki kikiáltó szavaival, anyahajóhoz képest. Az egyik, hogy ha az anyahajón nem figyelnek, akkor két másodperc alatt gyűrik a tenger alá a rossz helyen lábatlankodó gyorsnaszádot. A másik, hogy az ilyen fürge kis hajókból hamar kifogy a nafta, és akkor be kell sorolniuk a tankhajó mellé, különben nincs továbbmenet. Éppen ezért a könnyű hajók kapitányai tisztelettudóan viselkednek a tankerek személyzetével, és véletlenül sem mutogatják feléjük a seggüket. A magyar gyorsnaszád ma az utolsó csepp üzemanyaggal hajózik, konkrétan már a kölniket is elkobozták a fedélzeten, hogy etessék a motort. Az állampapírjaink szó szerint a kutyának se kellenek: a legutóbbi aukciót le kellett fújni. Úgy hoppon maradtunk, mint buta kofa a rohadt almájával. Nemhogy a szabad világ, de sem Kína, sem szaúdi barátaink nem kértek a friss, ropogós kötvényeinkből. Én simán el tudom képzelni azt a reálpolitikai szitut, amikor megéri leszopni a világ legrosszabb arcú gonosztevőit. viszont ha mégse kapunk érte semmit, akkor az eredmény annyi marad, hogy leszoptuk a világ legrosszabb arcú gonosztevőit, ingyen. Szerelemből. Ezzel párhuzamosan két minősítőnél is ketyeg a buktatás, vagyis arra készülnek, hogy beolvassák a hangosbemondóban: kérjük, vigyázzanak értékeikre, magyar befektetéssel ne próbálkozzanak. Az euró bőven 300 fölött, és semmi jele annak, hogy ez tartósan változna: a forint a legnyomorultabb deviza az egész földrészen. És már csak két hónap van hátra az Elrugaszkodás Évéig. Nyakig a mélyvízben az elrugaszkodás elég merész terv. Ennek a mostanra beérett szívásnak van egy kézenfekvő, világszerte alkalmazott ellenszere, ez pedig az IMF-hitelkeret, és a vele járó használati utasítás. Jujuj! De hát az IMF… az olyan csúnya szó, mint a tandíj meg a vizitdíj! Azt nem lehet!Azért nem lehet, mert annak idején becsapták maguk mögött az ajtót. Nem az IMF felé, az nem egy érzelmes entitás. Hanem befelé. Nem volt ám elég valami olyan, hogy „pillanatnyilag indokolatlannak tartjuk az IMF-szerződést”. Nem, hanem hétmérföldes feneket kellett ennek keríteni, eposzi szabadságharcot kerekítve az ügyből. Elgaloppírozni oda, ahonnan nincs visszaút. Mert olyan jól hangzott. Most meg imádkozhatnak a Radírpókhoz, ugyan tüntesse el minden nyomát a baromságoknak, amit akkor mondtak. A jelen – tragikus – helyzetért természetesen az elmúlt nyolc év, azon belül is leginkább Sukoró a felelős. De abban az elmúlt nyolc évben benne van a most elmúlt másfél is, fiúk. Figyelemre méltó, hogy a becsődölt politikának pont ez a vezérfonala: a korábban óriási pofával előadott, végletes szövegek, és a csapdák, amiket így felállítottak. Más logikát nehéz volna találni benne. Botránynak, népirtásnak neveztek mindent, amit most muszáj lenne, ezért nem tehetik azt, amit muszáj. Nem zárhatnak be egy kórházat vagy egy iskolát, de még egy kispostát sem, mert ez falurombolás lenne. Nem kérhetnek részhozzájárulást az egészségügyben és a felsőoktatásban; éppen ezek helyett kényszerülnek károsabb, még kellemetlenebb megoldásokra. És további arcátlan hazugságokra. Még a nyilvánvaló megszorítást se nevezhetik nevén szerencsétlenek, mert az meg úgymond nem vezet sehova. A nyilvánvaló megszorítást egyébként igyekeztek elkerülni. Ezzel telt el a ciklusuk első harmada. Kapkodtak fűhöz-fához, különadókhoz, államosításhoz, csak ne kelljen beismerni, hogy amivel hatalomra kerültek, az ordas nagy hazugság volt; illetve azt, hogy Gyurcsány és Bajnai ebben-abban talán helyesen lépett, vagy próbált lépni. Akkor éppen jó ötletnek tűnt megcsapolni a gonosz nemzetközi tőkét, ha ezzel el lehet odázni a beismerést. Sejthették, hogy ettől Magyarország nem lesz kívánatosabb befektetői célpont, annyira sötétek nem lehetnek, hogy ezt ne tudták volna. Hogy miben reménykedtek mégis, azt máig nem tudjuk. Csak azt, hogy elkúrták. Nemcsak a saját másfél évüket: a miénket is. Pont ugyanúgy, ahogy Gyurcsány: nem merték csökkenteni az állami kiadásokat, miközben lemondtak a bevételek jelentős részéről (ld. „adócsökkentés kormánya”). Nem mentség, csak magyarázat, hogy Gyurcsány ezt a választások megnyerése érdekében követte el, míg Orbánnak nem sikerült ilyen ügyesen időzítenie. Az unortodox gazdaságpolitika látványosan becsődölt. Az adócsökkentés nem eredményezett több magyar vállalkozást. Az autoriter rablóhadjárat elijesztette a külföldi tőkét, amihez hozzájárultak az antidemokratikus intézkedések. A keleti szél nem ért ide. Az egymillió munkahelyet már csak gúnyolódásból említi bárki is. Ez, uraim, lószar. Karikás egyes. Rosszabbul élünk, mint egy, kettő, négy, nyolc éve. Nyolc évük volt tervezni. Nyolc évük volt a házi feladatra. A legalapvetőbb számításokra sem szakítottak időt. Innen még van kiút, újrakezdeni sohasem késő. Most például arról kell dönteni, mi a fontosabb: az államcsőd elkerülése, vagy Orbán Viktor és barátai egója. Még vissza lehet somfordálni az IMF-hez, de az annak a beismerése lesz, hogy az eddigi kormányzás bohóckodás volt. Még adatott egy utolsó esély, lehetőség egy katartikus jelenetre, egy hőstettre. Nagyjából úgy hangzana, mint az Őszödi Nyelvemlék. Ugyanaz az őszinte szembenézés, a hibák és bűnök megvallása, és a fogadalom, hogy jóváteszi. Az egyház ezt gyónásnak nevezi. Szégyenteljes, önreflexív, néha fájdalmas lelki folyamatokkal jár. Hőstetté attól válhat, ha nem véletlenül kerül nyilvánosságra. Gyurcsány sorsát nem azzal lehet meghaladni, hogy az önkritika nem hangzik el még szűk körben sem. Csak azzal, ha elhangzik nyilvánosan.   Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! „Te sem vagy jobb, és te sem vagy bal” – dühös klippel jelentkezett a FISH! 54 milliárd dolláros hitellel igyekszik nyugtatni a befektetőket a Credit Suisse Hogyan teljesítsünk jól a vizsgákon? Íme 8 tipp! Észak-Korea interkontinentális rakétát bocsátott fel a dél-koreai elnök tokiói látogatásához időzítve A kilencvenes évek jellegzetes jelenete volt a BKV-pénztárnál vagy újságárusnál megtorpanó sor, a türelmetlen topogás, kíváncsiskodás, aminek a végén mindig kiderült, hogy egy vállalkozó van éppen soron. Áfás számlát kért a buszjegyről, illetve a Popó magazinról, utóbbit nyilván nyomtatványként iktatták. És még le kellett betűznie az Eksztra 2000 Bt. nevét, és a Kosciuszko utcát. Benne volt az egész vadkapitalizmus, amely abban az értelemben volt vad, hogy közénk hajították a kólásüveget, és még nem jöttünk rá, hogyan kell használni. Aztán jött az eva, és ez a tömegsport megszűnt. A deal egyszerű volt: te nem trükközöl az áfával és a költségekkel, mi meg lemondunk arról, hogy bármikor megszívatható legyél. Vállalkozásba fogni onnantól legalább nem volt egyenlő azzal, hogy az ember rossz útra tér. Csak idő kérdése volt, hogy kiderüljön, ez a megoldás bizony rendszeridegen. Mert mi van akkor, ha mondjuk a képviselő úr kuzinjának a fia kinéz magának egy üzlethelyiséget, de azt már valaki más bérli? Nyilván ráküldjük az adóhatóságot, bezáratjuk, és már jöhet is a kutyánk kölyke. Mindenkinél találnak valamit, nem kérdés. Ez egy kicsit nehezebb, ha a könyvek rendben vannak. Más, bonyolultabb technikák kellenek hozzá. Az evás vállalkozó nem feltétlenül csal az adóval, és így nem elég kiszolgáltatott. Az eva egyben úgynevezett egyszeri és nagyarányú adócsökkentés, illetve adóegyszerűsítés volt, egy határozott lépés a söralátét felé. Minimalizálta a könyvelői költségeket, ami nyilván segíti a mikrovállalkozások létrejöttét, a kísérletezést. A rendszer már beállt, megbízható bevételt jelentett a költségvetésnek, és tervezhető, elviselhető belépési küszöböt a vállalkozni akaróknak. Még úgy is kényelmesebb volt, hogy a mértékét folyamatosan emelték. Aligha van más adó, amire bárki valaha azt mondta volna, hogy szereti – az eva ilyen volt. Az első és eddig egyetlen példája annak, hogy az adózó elfogadja az adó szükségességét, mértékét, funkcióját. Morális hatása felbecsülhetetlen. Épp ideje szétkúrni, nem igaz?A korszakos zseni már megint az orráig lát, idegesen turkál az unortodox ötletek zsebkönyvében. Pénzt kell szereznie, vagy mehet vissza a balettbe ugrálni. És talál egy taknyos zsebkendőn valami elmosódott számítást, hogy ha az evások nem eváznának, akkor mennyivel több lenne a bevétel holnap. Holnapután ugyan bezár az egyharmaduk, de addig buli van, sikerélmény, kormányzás. Egy héten belül a legeredményesebb cégek felütik újra a külföldi cégbejegyzésről szóló tájékoztatókat, kiskálázzák az ezer eurót a szlovák cégre, és odáig tartott a nagy terv. Jöhet a következő. Akkor aztán még több hiányt kell betömni, de még kevesebb lesz a lehetőség, mert a bankok és a nagytőke után bedöntötték vagy elűzték a fél kkv-szektort. Végül, amikor már mindenki elmenekült vagy bezárt, még mindig lehet belőle fogpiszkáló, ha Matolcsy gazda azt is el nem bassza. Akkor, a kilencvenes években még pislákoltak a magyar otthonokban a régi szovjet és magyar tévékészülékek. Ha valami bajuk volt, jól oldalba pofozta őket az ember, hátha attól megjavul. Volt, hogy ez működött, de az értelmesebbje a tizedik pofon után rájött, hogy szerelőt kell hívni. A hülye, gondolom, mérgében szétverte a tévéjét darabokra, de én személyesen ilyen hülyét nem ismertem. Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! Marabu Féknyúz: Infláció Az Axel-Springer kirúgta a német Bild komplett vezetését Nagy kijelző, gyors processzor, kis laptop – teszten a Huawei kicsiben nagy notebookja Hszi Csin-ping Moszkvában, azaz a sárkány, a medve és a halálos ölelés Ritkán kapom magamat azon, hogy jó egészséget, kitartást és még hosszú kormányzást kívánok a miniszterelnök úrnak. Az eddigi Rocky Horror Show után szinte soha. De ha véletlenül a parlamenti ellenzékre téved a tekintetünk, ez a jókívánság előbb-utóbb megfogalmazódik. Például békésen döcög az ember a dugóban, és egyszer csak elhangzik a duruzsoló rádióban az a szó, hogy kizsákmányolás. Ilyenkor felkapom a fejem: talán valami érdekes történelmi műsorba botlottam, vagy Schmidt Mária kalauzol a kommunizmus letűnt világába? Nosza, hangosítsuk fel. És persze nincs semmi megnyugtató múlt idő, Schiffer András nyilatkozik ércesen, jelen, sőt jövő időben, hogy aszongya ez a kizsákmányolás törvénykönyve lesz. Jaj a munkavállalói jogoknak, a szakszervezeteknek, jaj nekünk!Szegény Lázár János meg a Schiffer családfáján mászkál, pedig nem kell ahhoz a nagybácsi szelleme, hogy lekomcsizza. Ugyanezt természetesen lenyomja az MSZP és a Jobbik is. Gyurcsánynak még nincs frakciója, de alig várom, hogy beszálljon a vitába. Az ellenzék máris megvalósította a technikai koalíciót. Közös eszményképük egy olyan világ, ahol a munkavállaló és a munkáltató minimum egyenrangú. Optimálisan a gyár igazgatója minden reggel megmossa a munkások lábát, megoldja sarujukat, és elnézést kér, hogy még mindig nem adta népi tulajdonba az üzemet. A dolgozót kollektív és egyéni jogainak páncélzata védi; legjobb volna, ha egyáltalán nem is lehetne kirúgni. Az olyan csúnya dolog. Ehhez képest az új Munka Törvénykönyve bizony visszalépés, amit épeszű emberek megkönnyebbült sóhajjal nyugtáznának: talán sikerül megállni a szakadék szélén. Igaz, hogy ezt a törekvést keresztbe verik a különadók, a bérkommandó meg gyakorlatilag a teljes gazdaságpolitika; de annál inkább értékelendő az, aminek van értelme. Megengedhetetlen, hogy az emberek több munkáért kevesebb pénzt kapjanak! – óbégat Mesterházy Attila. Szívesen venném, ha ilyenkor odalépne hozzá valaki, azt a nagy, tufa fejét Görögország irányába fordítaná, és azt mondaná neki: Ni!Tudniillik ha valóban csak az a megengedhető, ha kevesebb munkáért mindig egyre több pénz jár, akkor meg kell állapítani, hogy a görögöknek volt igazuk, és ami velük történik – mármint hogy nem kapnak több zsebpénzt –, az égbekiáltó igazságtalanság. Elvárom, hogy Mesterházy Attila tartson nemzetközi sajtótájékoztatót, és mondja ott meg kereken: én szeretném leváltani Orbán Viktort, példaképem pedig Jeórjiosz Papandreu. Mesterházy Attila vagyok, és fogyatékos. Huh, kimondtam. Többet dolgozni kevesebb pénzért, az tényleg nem hangzik jól mellesleg. De ha van ennek a válságnak előnye, akkor az az, hogy ma már tömegek tudják, mert érzik a bőrükön, hogy az ország teljesítményét előbb-utóbb megmérik kívülről. Mindennap megméri a forintárfolyam, időnként a hitelminősítők, és végső soron azok, akiknek egyáltalán megfordul a fejében, hogy itt befektessenek. És ha a piac úgy ítél, hogy a magyar munkaerő túlárazott, akkor majd senki nem vesz magyar munkaerőt, és szó szerint ránk rohad a készlet. A fogyatékos-népfront ráadásul alattomosat csúsztat ezzel a szöveggel: a cél az, hogy az ország összesen többet termeljen, és ennek nem az lesz az eredménye, hogy mindenkinek egy órával megnő a munkaideje. Hanem mondjuk az, hogy aki eddig nulla órát dolgozott, az most fog legalább négyet, mert kisebb kockázattal lehet neki esélyt adni. A jó munkaerő továbbra is alkupozícióban lesz, ahogy eddig. A kormány tervezetében olyan sokat ígérő innováció is helyett kapott, mint a régiós minimálbér. Szerencsére a speciális gazdasági övezet nem Matolcsy-szabadalom, Szlovákiában már működik pár éve, Kínában pedig Teng Hsziao-Ping óta. A reménytelenül lecsúszottak, az analfabéták és a lumpenproletárok szinte egyetlen esélye ez. Ők a minimálbért és költségeit sosem bírnák kitermelni a zoknigyárban. Ezek az emberek semmivel sem tehetségesebbek, mint a vietnami vagy kínai segédmunkások, a rasszizmuson kívül nincs magyarázat arra, miért is kellene őket többre értékelni. Ezért nincs is számukra munka a feketegazdaságon kívül, amibe beleértendő a mezőgazdaság. Nem egy leányálom a gépsor, az biztos, de segélyen tengődni se az. A zoknigyárban legalább volna perspektíva. De ahhoz, hogy itt érdemes legyen képzetlenek tömegeit foglalkoztatni, bizony le kell értékelni az ő munkaerejüket. És pontosan ezt teszi az új törvénykönyv. Szakszervezet nélkül pedig majd csak megleszünk valahogy. Kellemetlen fejlemény a szakszis vezetőknek, de hát a szervezett bűnözést sem ismerjük el szolgáltató szektorként. A szervezett munkakerülés sem tarthat igényt az állami jóindulatra. Ha az azonos szakmában dolgozók összehangolják a követeléseiket, aztán az akarategység súlyát kihasználva követelőznek, azt munkásmozgalomnak meg érdekvédelemnek nevezzük. Dicsőséges, nagyszerű és progresszív. Ha ugyanezt a hasonló vállalatok teszik, az viszont kartellezés, ami pedig népellenes összeesküvés, és százmilliós bírsággal sújtható. Ebből is látszik, hogy munkáltató és munkavállaló egyenjogúságáig még hosszú út vezet. Ha egyszer megvalósul, akkor végre nem lesz Magyarországon elnyomott, kiszolgáltatott, hátrányos helyzetű osztály a tőkéseké. Ehhez kívánok újra jó egészséget, kitartást és eredményes kormányzást a maradék időre. Az olajfestményeket pedig bízzák nyugodtan az utókorra. Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! Soros György: Ha Ukrajna legyőzi Oroszországot, a világ végre koncentrálhat a klímaváltozásra Hatalmas árleszállításba kezdtek a boltok, de az árstopok megszüntetésével még jobban járnánk „Te sem vagy jobb, és te sem vagy bal” – dühös klippel jelentkezett a FISH! Aki eddig nem látta, az mostantól megnézheti A besúgót a SkyShowtime-on Végül minden jóra fordult. Ha szerencsénk van, ideérnek a szövetséges ejtőernyősök, átveszik az ország irányítását, Matolcsy Györgyöt pedig a strasbourgi bíróság tiltja el mindenféle közgazdasági tevékenységtől, ha addig meg nem pattan Argentínába. Nem örömhír önmagában az idegen felügyelet, de a függetlenség sem mindig áldás. Például ha egy ország saját, bennszülött kormánya látványosan képtelen egy büfé vezetésére is, akkor ahhoz képest a külföldi beavatkozás egyenesen üdvözlendő. Ezért fogadták ovációval a líbiai felkelők a francia bombázókat. Ők sem voltak hazaárulók, csak új típusú együttműködést alakítottak ki. Az IMF intervenciója nem erőszakos, a fenyegetés mindössze abban áll, hogy nem kapunk hitelt, ha tovább bolondozunk. És nem is tartanak igényt mindenki figyelmére. Aki képes az országát finanszírozni, az leszarhatja a valutaalap elvárásait. Ha sikeres istenkirályságot épít kizárólag olajtermelésre vagy pálinkafőzésre, akkor az IMF nem fog beleszólni semmibe, de még csak találkozni sem kell velük. Nehéz persze egy életvitelszerűen hazudozó legényegylet szövegéből kihámozni, mi is az ábra. Hiszen már az is hazugság volt, hogy tárgyalásokba kezdtek, sőt meg is állapodtak egy új típusú hitelkeretben, ami tök más, mint a régi, kommunista típusú. Elképzelésem sincs, mire jó ez. Taktikának rossz; az még érthető volna, ha tényleg elkezdenék a tárgyalásokat, vagy legalább telefonáltak volna előtte, azzal talán ki lehetett volna húzni egy ideig. De így csak a csütörtök délutánt mentették meg. Volt pár reményt keltő, vidám óránk, egészen addig, amíg az IMF nem cáfolta, hogy ismernének bizonyos Matolcsyt. A csütörtök estét, a pénteket és mind az utána következő időt, úgy tűnik, kihagyta a számításból a nagy stratéga, aki ezt kifundálta. Az IMF-nek itt nemcsak gazdasági segítséget kell nyújtania, hanem hírszolgáltatást is – de ez kiderült már az amerikai demars szánalmas történetéből. A remény hal meg utoljára. Én erősen bízom abban, hogy a Nemzeti Ügyek Kormánya elég rátermett, intelligens és felelősségteljes ahhoz, hogy rendezetten levonuljon a pályáról, leadja a belépőkártyáját, és a továbbiakban nagyon szerényen ugasson Magyarország megváltásáról. Pihen a gyorsnaszád, így szállt le a bicikliről. Benne kussol a sötétség. De volna itt még valami, uraim. A végelszámolás. Mit is köszönhetünk tehát az eddigi kormányzásnak?Sikerült lenyúlni, majd jelentős részben eltékozolni hárommillió ember összesen mintegy háromezermilliárd forintos megtakarítását. Erre azért volt szükség, hogy ne kelljen úgynevezett megszorításokat bevezetni, mivel a megszorításokról megmondták, hogy nem vezetnek sehova. Sikerült ugyanezért veszélyessé tenni minden magyarországi befektetést: a külföldieket kiszámíthatatlan különadókkal, a belföldit ugyanilyen kaotikus adószabályokkal és a haverok protekciójával. Továbbá sikerült sosem látott mélységbe taszítani a forintot, amit nemcsak a devizahitelesek szívtak meg, hanem az állam is. És nevezték ezt unortodoxnak. Mindehhez kiépítettek egy kivételesen koncentrált struktúrát, Orbán Viktor teljhatalmát. De az mind a jó cél segédeszköze volt ám! Csak ahhoz kellett, hogy hatékonyabban tudjanak dolgozni érettünk, és mi elkerülhessük a neoliberális megszorításokat. Na most ez nem jött össze. A fent felsorolt, és a fel nem sorolt áldozatok tehát teljesen hiábavalóak voltak. Újra a start mezőn vagyunk, csak nyertünk hozzá egy teljhatalmú bohócot. Orbán Viktor elkúrt másfél évet, és irdatlan mennyiségű köz- és magánpénzt. Konkrétan száz százalék, hogy jobban jártunk volna, ha Bajnai Gordon folytatja abból a neoliberális kottából, amihez Orbán másfél év tajtrészegség után visszakullog. Hát, erre adtak az emberek felhatalmazást. Remélem, figyeltek az emberek, tanultak, és legközelebb jobban vigyáznak. Alkotott viszont maradandót a Fidesz. Ez pedig az elszámoltatás igényének felvetése. Igenis jogos, hogy ha egy miniszterelnök döntése nyomán valóban előnytelen telekcserét hajt végre az állam, akkor azt magyarázza meg büntetőjogi felelősség mellett. Az a kérdés, hogy a fent említett másfél éves hűtlen kezelés büntetési tételét hogyan számoljuk; a szokásos átváltással csak a nyugdíjkassza érne vagy kétmillió év elzárást. Felőlem úgy osztják szét egymás között, ahogy akarják. De aki nem kér belőle, annak lassan ideje megkeresni a mentőcsónakot, mert ez a naszád a pokolba megy. Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! Találtak egy kulcsenzimet, új esélyt kaphatnak a túlélésre a prosztatarákos betegek Benjámin Netanjahu szerint Izrael liberális demokrácia, és az is marad A BKV-hajójáratok üzemeltetésével próbálkozó kartellt lepleztek le a hatóságok Keleti blokk: Az arab országokban élők harmada megkerüli a netcenzúrát Egy minisztercsere nem a világ. Megesik minden kormánnyal. Éppen ezért hihetetlen ostobaság egy kormányfőtől, ha ezt előre kizárja. A nagypofájú kinyilatkoztatásokból sorra zsákutca lett. De jó lett volna ezt se mondani, hej! Hogy kicsúsznak ezek a szenvedélyes, nemnemsoha-dallamú áriák! Aztán verheti szegény a fejét a falba, és irigyelheti az átlagembert, akinek nincs semmi hatalma, viszont az ilyenek után mondhatja, hogy „részeg voltam, nem gondoltam komolyan”. Most azonban már benne ragadt a sztoriban, az allegória önálló életre kelt, miként a gyorsnaszád, amiről azóta elhangzott minden történet, ami hajóról kitalálható. A matrózlázadástól a zátonyon át a kalózkodásig. Az ötletpályázat lezárult, e havi témánk a jobb kéz. Írjon fogalmazást arról, hogy Orbán Viktor milyen viszonyban van a jobb kezével. Hogyan válik meg tőle, mennyiért? Mire használta eddig a jobbkezét? Pótolható-e a veszteség a Szent Jobb beültetésével? Mije Orbán Viktornak Semjén Zsolt vagy Hoffmann Rózsa?A maradék lojális gárdára kutya világ jön persze, amikor ez a futóbolond eltakarodik. Már most is ott tartanak, hogy az IMF-manővert Leninnel próbálják igazolni. A jobb kéz hiányát nehéz lesz védelmezni, bár ajánlom figyelmükbe, hogy Sztálin egyik lába rövidebb volt a másiknál, mégis teljes életet tudott élni. Ha létezne a polgári underground, mármint valami valóban szabad szellemi műhely vagy közösség, akkor már beható kutatásokat vagy legalább töprengéseket végeztek volna arról, hogy ez az önpusztító habitus Orbán Viktor sajátja-e, vagy a jobboldal egyes hagyományaiból ered. Mert hogy totális, Gyurcsányét magasan felülmúló hitelvesztéshez vezet, az már tisztán látszik. Ha Orbán saját akaratából, személyiségéből fakadnak ezek a torzulások, akkor végső soron az lesz a megoldás, hogy a jobb kéz távoztában kézen fogja a bal kezet, és együtt lépnek le egy utolsó meghajlással, sűrű bocsánatkérések között. De ha ez a jobbos közönség reflexeiből, igényeiből jön, akkor a gyógyulás emberöltőkig tarthat. Talán a vallásos, keresztény háttér teszi szükségessé, hogy politikai, gazdasági döntéseket mindenáron a természetjoghoz és az isteni igazsághoz kapcsoljanak? Van vajon egy önkéntelen, kényszeres dogmagyártási, kanonizációs drive a magyar jobboldalban? Muszáj mindig végleges, végletes, visszavonhatatlan, ex cathedra kijelentéseket tenni? Milyen szorongás vezet ide?Egyáltalán fenntartható ez a legitimációs rendszer, ez a politika ma? Nem látják, hogyan kezdi ki az abszolút kinyilatkoztatásokat a globális szólásszabadság? Vagy esetleg tudták ők előre, hogy a vezetési módszereik csak teljes elszigeteltség és médiauralom mellett működhetnek, mert a legkisebb kételytől is óhatatlanul kirobban a röhögés? Ezért volt a médiatörvény kísérlete, ezért az akvizíciók? Azt hitték, hogy megteremthető egy olyan áhítatos médiatér, ahol senki nem meri felvetni, mi volt a duma egy éve vagy három napja?A szcientológusoknál régi törvény, hogy a kritikus újságcikkek, leleplező könyvek olvasása bűn. Nem ők találták ki ezt persze, minden egyház erre törekedett, amíg tehette. Amikor aztán kinyílt a világ, jöttek a bűnbánatok egymás után. A tévedések beismerése, a nyilvános bocsika. Mármint a katolikusok már túl vannak ezen, speciel a szcientológusok nem jutottak még el a törzsfejlődésnek erre a szintjére, de nem is áll jól a szénájuk. Vagy a kétharmad mámorából ered ez az istenkomplexus? Tényleg elhitték, hogy innentől automatikusan igaz minden, mert erre adtak az emberek felhatalmazást? Annyira nagy a baj, hogy beszopták a saját vetítésüket?Na ezt kéne kiszámolgatni, drága élcsapat. Valószínűleg fontosabb téma, mint hogy ugyanez hogyan folyt az MSZMP-nél. Ez eddig egy elég rossz minőségű kormányzás, körülbelül Medgyessy hülyeségét ismételték meg azzal a különbséggel, hogy a világgazdaság pénzbősége azóta tovatűnt. Vannak előremutató, bár kidolgozatlan ötletek, vannak kapitális hibák, kisebb jelentőségű balfogások és persze van látványos korrupció. Ami a legfeltűnőbb, az a sodródás. Ettől még nem lenne ez kirívó. Különösen idegesítővé az teszi, hogy totálisnak, eposzinak, történelmi jelentőségűnek maszkírozza magát, nyomorult kis zsebpiszok-mítoszait az államalapítással együtt festeti meg. Az igazi baj viszont az, hogy amikor már senki más nem hisz ebben, amikor senkit nem hatnak már meg a kurzusfestmények, a kormány beleszorul ebbe a szerepbe, és a további döntéseit ez határozza meg. Már mindenki látja, hogy meztelen, de ő csak igazgatja a vállbojtjait, és a végsőkig védelmezi a kóklert, akit egyszer, szerelmük hajnalán jobbkezévé fogadott. Lehet hazudni rövid ideig sok embernek, vagy hosszú ideig kevésnek. Érdekes átmeneti állapot, amikor már csak a kevesek maradtak. Ilyenkor már csak az a kérdés, ők mikor veszik észre magukat, és mikor köpnek a földre. Azt már kezdik érteni, hogy kevesebb lesz itt a szék, amikor elhallgat a zene.   Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! Naná, hogy a Duolingóba is bekerült a mesterséges intelligencia: GPT-4-es chatbot segít a gyorsabb nyelvtanulásban Ferencváros - Bayer Leverkusen 0:2 - vége a Fradi az Európa-liga-álmainak A Tram-Train svájci gyártója hirdetésekkel támogathatja a magyar kormányközeli lapokat San Franciscóban több millió dolláros kárpótlást adnának a rabszolgaság miatt az afroamerikai lakosoknak Rossz lehet most Matolcsy Györgynek lenni, sajnálom már szegényt. Az álmatlan éjszakák, a szorongás, a bepisilések. És bizton készülhet a további sorscsapásokra. Például hogy végül a nyakába varrják az egészet. Pedig az elkúrás nemcsak az ő műve, a bóvli minősítést nem egyedül harcolta ki. „Elemezgethetek még egy pár hétig, aztán majd jönnek, akiknek az a szakmájuk és azt mondják, hogy ők már elemezték. Magyarország le van írva. Ezért annak az előrebocsátásával, hogy amit csinálunk, az messze nem tökéletes, nem tudok nektek B verziót mondani. ”A szövegből kiderül, Gyurcsány tudta, meddig mehet el. Az elkúrás abban állt, hogy a népszerűségért elment a falig. A reformpróbálkozásaiba pedig azért vágott bele, hogy tartósan, fenntarthatóan elkerülje a bóvliságot, akár átmeneti népszerűségvesztés árán is. Kényszerből tette elsősorban, nem csupán a lelkesült reformerség vitte, hanem az egyértelmű figyelmeztetés, hogy lépni kell. Mármost ha ezt elkúrásként őrzi meg a történelmi emlékezet, az rendben van, polgárjogot nyert egy szép indulatszavunk, ide is le lehet írni simán, meg printbe, versbe, olajfestménybe és törvénybe. Ez volt tehát Gyurcsány bűne: majdnem bóvli lettünk, és csak az utolsó pillanatban rántotta félre a kormányt. Átok reá hetedíziglen. Viszont akkor most ki kellene találni egy új szót. Valami még alpáribbat, csattanósabbat, az elkúrás felsőfokát. Az új változat nagyon hasonlít a Gyurcsányéra, csak nincs benne olyan fordulat, amikor a főhős észhez tér. Egyenesen nekimenni a falnak, az más minőség. Kiabáljuk együtt: legalább megpróbáltuk! És ezt ugyanúgy elmondhatjuk magunkról, mint azok a hősök, akik bemásztak a macihoz az állatkertben, vagy ráugrottak a kaktuszra. Nem tököltünk esélyekkel, következményekkel, csináltuk, ahogy jólesett. Egyszer élünk, carpe diem, just do it. Nem derült égből jött ám a leminősítés. Lehet, hogy a hitelminősítők nagy svindlerek, de a logikájuk nem felfoghatatlan. A Nemzetgazdasági Minisztérium végül rácsodálkozott a valóságra, és behúzta a féket. Aztán jöttek a kommunikációs szakértők, és kiválogatták a valóságból, mi az, amit még meg tudnak magyarázni. Amit nem tudnak, azt majd megpróbáljuk elsunnyogni. A bóvli címkét akkor kaptuk a nyakunkba, amikor kiderült, mi az IMF-megállapodást nem úgy értjük, hogy mostantól értelmes, kiszámítható és fenntartható gazdaságpolitikára váltunk. Dehogy! Hanem hogy ők ideadják a pénzt, mi meg csinálunk mindent továbbra is úgy, ahogy Matolcsy György és Orbán Viktor jónak látja. E két név nyilván garancia a magyar választók többségének, de sajnos senki másnak nem az, márpedig mi éppen a mások pénzére ácsingózunk. Tudom, hogy Giró-Szász András nem ad a hitelminősítők szavára, és a híradóban is be lehet mondatni, micsoda hazug és buta társaságok ezek. A gond az, hogy a piac többi szereplője viszont még nem tette magáévá a mi értelmezésünket. Hát le se szarnánk mi az IMF-et meg a Moody’st, ha az ő borúlátó hazugságaikra fittyet hányva dőlne hozzánk a szaúdi vagy a kínai pénz. De nem dől. A keleti uralkodók sem velünk értenek egyet, hanem a háttérhatalommal. Pech. Mindenki szembejön az autópályán, ortodox irányban. A kudarc tapintható közelségbe került. Orbán a gazdasági és a kommunikációs csőd közül választhat. Az előbbi maga az alkalmatlansági bizonyítvány. Az utóbbi megroppantja a jobboldal egész filozófiáját, a nemzeti szuverenitás és a tévedhetetlenség mítoszát, a hitet, hogy ők ügyesebbek és okosabbak a komcsiknál. Továbbá felveti a felelősség kérdését. Eddig tartott a mese, köpött a maci, matt két lépésben. Gyakorlott sakkozó ilyenkor feladja. Az amatőr viszont lejátssza a végsőkig, amíg egy parasztja sem marad. Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! Több mint fél év kellett a Pénzügyminisztériumnak ahhoz, hogy adatokkal tudja indokolni a kata kivégzését Radar360: Ünnepi beszédek itthon, terrorveszély Bécsben Lefotóztuk a hangrobbanást a honvédség új tarackágyúinak lőgyakorlatán – exkluzív képriport A világ leggazdagabb magyarja, a modern tőzsdézés úttörője, akinek bankalapításába még Orbán Viktor is besegít Magyarország a titkosszolgálattal harcol a spekulánsok ellen. De csak az ügyesek ellen, a rossz, béna, amatőr spekik ugyanis egyben a legnagyobb magyarok. Van sikeres magyar spekuláns is, csak azt meg körözik külföldön.  Hogy milyen viselkedést várunk el tőlük, az még nem világos, tudniillik ha esetleg veszettül vásárolni kezdenék a magyar államkötvényt és a forintot, az megint spekuláció lenne. Viszont ha félelmükben hozzá se nyúlnak, akkor ott vagyunk, ahol most. Igaz, most még nem a hangtompítós különítménytől félnek, csak attól, hogy kevesebbet, esetleg semmit sem fog érni az áru, mire észbe kapnak. Nekünk nem az a bajunk, hogy spekulálnak velünk, hanem hogy a legtöbben a bukásunkra fogadnak, de minimum a költségvetés bukására. A szabadságharc elveszett, megtörtént a fegyverletétel. Erre a megoldásunk az azonnali ellentámadás. Meztelen seggel, hiszen a fegyvert az imént tettük le. Sebaj, elő a tockosokkal és kokikkal, az mindig kéznél van. Milyen csinos ikertornyok! Nehogy valami bajuk essen! Volt már úgy, hogy a magyaroknak senki sem merte a szemébe mondani a leminősítést. Igaz, hogy aztán Augsburg jött, és Szent István ideiglenesen kénytelen volt tárgyalásokba kezdeni a nemzetközi, zsidó gyökerű háttérhatalommal, de bármikor elszállhat az agyunk. Kémekkel a csőd ellen: ez a sajátos magyar út; ha jól emlékszem, Medgyessy Péter is emiatt lett titkosügynök. Nem írták még meg a könyveket erről a politikáról, talán nem is fogják, de egy Borat-film kijöhet belőle. Némi gondot jelent majd lenyomozni az összes szereplőt a világon, aki az elmúlt hónapokban nem fektetett be eleget Magyarországba. Ráadásul mi van akkor, ha kiderül, hogy kebelbarátaink, a kínai kommunisták se vettek forintot, sőt inkább eladták? Mi van, ha az lesz a jelentésben, hogy a Moody’s a tévedései ellenére is mindenhol szavahihetőbb Orbán Viktornál?Viszont nem kell a spekulánsvadászathoz messzire menni. Ha a szuperügynökök felállítanak egy katyusát a Gellért-hegyre, és találomra belelövetnek a városba, szinte biztos, hogy egy csomó spekulánssal végeznek; a többi meg collateral damage. Itt van mindjárt a devizahiteles, akit érdekes módon egyelőre megmenteni akar mindenki, pedig ők aztán tömegesen, rengeteg pénzzel spekuláltak. Csak rosszul! Hát ez pech. A szándék megvolt, hogy jól járjanak a valutaárfolyamokkal, csak nem jött össze nekik. Arra számítottak, hogy a frank veszít az értékéből, vagy legalább szinten marad. A svájciak mégsem fordultak a titkosszolgálatokhoz. Spekulálni, az eredetileg annyit jelent, hogy gondolkodni, töprengeni, mérlegelni a haszon reményében. A jó spekuláns azért kellemetlen, mert megveri sakkban a kormányokat.  Elárulom a kellemetlen igazságot: így viselkedik minden befektető, sőt minden háziasszony. Így tesz az autógyár, amikor idehozza a termelést, és amikor majd elviszi.  Sőt így dolgoznak büszkeségeink, a magyar nagybefektetők is. Nyilván százszor is meggondolta a MOL vezetése, hogy érdemes-e megkenni a horvát miniszterelnököt a várt haszonért, és ha igen, mennyivel. Természetesen minden hazafias magyar tudja, hogy a MOL ezt a lehetőséget végül erkölcsi okokból elvetette, és bivalyt áldozott a bűnbocsánatért, hogy egyáltalán számításba vette. Ettől függetlenül Hernádi Zsolt jelenleg nem léphet be Horvátországba, mert letartóztatnák vesztegetés gyanújával. Innen, kintről persze világos, hogy a kicsinyes horvát belpolitika sara fröccsen csupán a magyar óriásvállalatra, a balkáni országokban megszokott multiellenes hangulatkeltés, bűnbakkeresés áldozata Hernádi Zsolt, mert ezek a tufa horvátok bármi átkot elhisznek a külföldi befektetőről. Ráadásul azt képzelik, hogy a profit keresése valami bűnös dolog. Nekünk speciel semmiféle bizonyítékunk nincs arra, hogy bárki is összeesküdött volna ellenünk, de már megszemélyesítjük, emberi tulajdonságokkal ruházzuk fel a logikus folyamatot, ami történik velünk. Ahogy a természeti népek a vihart. Mert nem tudják, mi az, és hogyan működik. Próbálják elijeszteni lándzsarázással. Aztán amikor nem jön, akkor örülnek, és nekilátnak a másik szertartásnak, hogy eső viszont legyen. De nem kell beletörődnünk a jelenbe. Vannak még hibák, de látszik a remény. Orbán Viktor közgazdászokkal tanácskozott, mielőtt minisztere bejelentette volna, hogy Magyarországot rejtélyes erők sugarazzák, ezért mindenki készítsen magának sisakot alufóliából. Akkor azon persze elképedt ország-világ, de aztán kiszivárogtak a reményteljes infók, mint annak idején az őszödi beszédben. Ott ugyan nem tart, hogy felismerje a helyzetét, és a paranoiája tarthatatlanságát, de kezd motoszkálni benne a gondolat, hogy van itt valami, amit még nem tud. Netalán eddig rosszul tudta. Nagyon érdeklődő volt - így mesélik a közgazdászok - meg akarta érteni, mi is az a hitelminősítő, meg hogy mi köze az alapkamatnak a gazdasághoz ööö. . . tulajdonképpen. A legjobbkor támadt fel benne a kíváncsiság!Annyit emlegetik ezt a nemzetközi izét manapság, izgatni kezdi, és megkérdezi a barátait, mondják már el neki érthetően, for dummies, mi is volna az a "dollár". És ez a remény. Hogy érdeklődő típus ő végül is. Ebben a korban már nehéz a tanulás, de pár éves tanfolyam után elérheti egy kezdő spekuláns szintjét. Hosszú távon ez biztosan előnyére válik egy ilyen apró országnak. Csak el ne intézze a titkosszolgálat a siker kapujában. Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! Rengeteg ember álomtelefonja lehet: androidos, és nem akkora batár nagy, mint a többi Túlterhelik, meglopják és megzsarolják a cégeket: kivédhető ez? „Te sem vagy jobb, és te sem vagy bal” – dühös klippel jelentkezett a FISH! Hol nőgyógyásznak, hol ügyvédnek kiadva magát szédítette a nőket, de lebukott Nincs már túl nagy hírértéke egy újabb történetnek, ami óriási arcoskodással kezdődött, aztán most zavart sunnyogással, megszégyenült visszavonulással végződik. Az alaptörvény aktuális gányolása is csak azért érdekes, mert nem visszavonják a téziseiket, csak elteszik későbbre, hogy másnak is jusson a hülyeségük következményeiből. "Szeptemberben volt az Alaptörvény asztala. Októberben az iskolai zsebfüzetek. Novemberben itt a tizenöt új festmény. És lesz még más is. Majd megszokják. Sőt: meg is szeretik. " (Kerényi Imre, Origo) Szerencséje a Fidesznek, hogy az alaptörvény szentséggé nyilvánítását egy futóbolondra bízták, így az egyelőre nem történt meg. Mert ha mindenki úgy tisztelné ezt a remekművet, ahogy ők elvárják, és állna már a szobra, akkor eléggé botrányos lenne most belejavítgatni. De emiatt nem kell aggódni. Az új alaptörvény egyáltalán nem váltott ki semmilyen katarzist, nem sérti senki érzékenységét, ha most maga Orbán Viktor írja bele filctollal, hogy HÜJESÉG. Nosza, húzzuk ki azt az adósságplafont, meg aztán még amit kedvünk szottyan. Esetleg csomagoljunk bele kolbászt. Csakhogy hoppá, figyeljük a kezüket, mert csalnak. Nem kihúzzák, dehogy. Hanem elhalasztják a bevezetését 2016-ig! Tehát ők most ugyan nem ezeket az előírásokat kívánják követni, de teljesen okénak tartják, hogy 2016-ban, akármilyen kormány lesz is éppen, az az ő mai okosságuk alapján működjön. Ebben a gesztusban az a megdöbbentő, hogy éppen most derült ki róluk, hogy fél évre, sőt három napra sem látnak előre semmit. Az orrukat se tudják egyedül megtörölni, és ennek ellenére úgy tesznek, mintha 2016-ot viszont kristálytisztán látnák. Azt se sejtik, hogy holnap mi lesz a vonal, de az ötéves tervüket kötelezővé tennék. Nem bánom, ha az alaptörvényüket szigszalagozzák, az se háborítana fel, ha megszületne a tizenhatodik festmény, amelyen Orbán Viktor fenséges ülepét tisztogatja a díszkiadással. A nagy mű még hatályba lépése előtt bekrepált, a szabadságharccal együtt. A kormány maga sem képes betartani, így viszont felmerül a kérdés, hogy milyen alapon várja el másoktól. Az alkalmatlanság jelei nemcsak a fércművet teszik érvénytelenné, hanem az egész ethoszt, ami szülte. Azt, hogy ők a történelmi igazság birtokában nemhogy mindenkinél jobban tudják, de mindenki helyett is, és megkímélendő az embereket, a saját választásaiktól, kijelölik a kereteket. És megmondják örökérvényűen, mennyi legyen az adókulcs. Mint a részeges apa, aki roppant szigorú erkölcsi elveket érvényesít a családjában, csak ő maga nem tartja be egyiket sem. Előbb-utóbb elhangzik, hogy te nekem ne pofázz!Ennek a tempónak minden legitimitása odavan. A Fidesz ambíciói látványosan felülmúlják a képességeit. Arra már nincs alapjuk, hogy abszolút igazságokat hirdessenek ki; az egész tragédiájuk abból ered, hogy ezt valaha is elhitték. Ami maradt a tekintélyből, az legfeljebb szolid, óvatos ügyvezetéshez elég. Ezek nem tesznek rendbe semmit, a remény most már az, hogy az eltakarodásuk után valaki másnak talán sikerül. Ők is ebben bíznak: hogy utánuk majd olyanok jönnek, akik képesek akár az adósság csökkentésére is, a nagy tettre, amit Orbán Viktor kihirdetett és lerajzolt, de a megvalósítása alól felmentette magát. Addig viszont érdemes lesz ezek után visszavenni az arcból. Például az alaptörvény életbe lépését kibírnánk mindenféle díszlövés meg szájtépés nélkül.  Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! Most éppen március 31-ére tűzték ki a kormánypártok a NATO-bővítés szavazását Nem találta meg a teniszszövetségi PCR-botrány felelőseit a rendőrség Tart az újabb országos pedagógussztrájk 54 milliárd dolláros hitellel igyekszik nyugtatni a befektetőket a Credit Suisse Vizsgálja a VII. kerületi ügyészség, megsértette-e a himnuszt Dopeman azzal, hogy Bazmeg című számában idéz belőle. Ha netán megsértette volna, akkor egy év szabadságvesztés lehet a büntetés. Ami elég aránytalan ahhoz képest, hogy az utóbbi idők másik ismert Himnusz-gyalázása meg ki van függesztve a közintézményekben. Fogalmazni, lefűzni, megküldeni, iktatni, bizonyítékokat előírásszerű adathordozón becsatolni, ellenjegyzett, hitelesített másolatokkal, szabályosan, ahogy a csillag megy az égen. Aztán összeülni, szakértőt felkérni, annak a számláját befogadni, utalni, szót vinni a nyomozás ezen szakaszában, eredményessége érdekében további részleteket el nem árulni. És biztos vannak ebben a nagyszerű gépezetben, akiknek nyűg az ilyen zabhegyezés, de élnek dolgozók itt, költők, akik vidáman füttyentenek, amikor megkapják az ügyet. Szakmai kihívás! Érdekes, országos figyelmet érdemlő feladat! Nemhogy a jogi, de a politikai karriernek is jót tehet. Innentől viszont bejönnek az egyéb megfontolások, amelyek túllépnek azon, hogy Dopeman nyilvánvalóan nem sértette meg a Himnuszt mint nemzeti jelképet, sőt rendeltetésszerűen használta azt. A Kölcsey-vers nem jogdíjas, az egyik legtöbbet idézett magyar irodalmi alkotás. Mint nemzeti imádság, pontosan azt a helyzetet írja le, amibe Dopeman elhelyezte. Eleve az volt a címe, hogy A magyar nép zivataros századaiból; ennek megfelelően a tartalma depis nyivákolás arról, hogy mi régebben végigraboltuk ugyan Európát, de most meg nem megy annyira jól, ezért szíveskedjen segíteni rajtunk az Isten, valautaalap nem lévén akkor még. Hogy Kölcsey nem írta bele a bazmeget így konkrétan, az részletkérdés, a napi politikai érzületet viszont belekódolta alaposan. „Szar az egész”, ezt mondja Dopeman a saját szavaival, programot nem ad, mérges, indulatos és elkeseredett; aztán ugyanezt mondja el Kölcsey-idézetben, ha már az eredeti is efféle hiszti. Jobb helyeken kitüntetés jár azért, ha valaki életben tartja, újra felfedezi, újrafordítja a régi nyelvemlékeket, amelyek különben elhalnak a nép száján. Mármint ha jól sikerül – de a rossz próbálkozást se büntetik. Rosszul énekelni, illetve szavalni a Himnuszt semmiképp sem törvényellenes, mindenki képességei szerint adja elő. Nekem speciel nem jön be Dopeman, és ha az ügyészség nem tukmálja rám a kultúrszennyet, akkor talán sohase hallgattam volna végig. Szubjektív véleménye nyilván lehet a kerületi ügyésznek és a rendőrkapitányság állományának is; például hogy „ejnye már”, vagy „mi ez a szar”, akár az is, hogy nem helyes a Himnusz sorait ilyen szövegkörnyezetben idézni. Mégis jobb a békesség, jobb nem engedni a kísértésnek, hogy a személyes ízlést törvénnyel érvényesítsük. Nincs ugyanis egzakt, megbízható definíciója a megfelelő szövegkörnyezetnek. Például ott díszeleg a vers első sora az alaptörvény preambulumában, rendeletileg felaggatva az állami épületekben, és a legyek által vastagon leszarva. Sokkal undorítóbb feldolgozás, mint Dopemané, mintha löncshúst reklámoznának a Szent Koronával. Nagy nyilvánosság előtt, előre megfontoltan, a nemzeti jelkép sérelmére. Különös kegyetlenséggel. Intézkedésre mégsincs szükség, húsz év állandó megerőszakolása sem ártott a Himnusznak. Szájára vette már minden idióta és tolvaj, ha úgy érezte, hogy ettől neki egy pillanatig igaza lesz. Ezt énekli minden csőcselék, ha egy kis lelki sósborszeszre vágyik, ha meg kell támogatni az önbecsülést azzal, hogy ők a magyarok. Ha ezek után Dopemannek még maradt mit meggyalázni, az annak a bizonyítéka, hogy nem kell megvédeni tőle sem. Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! Kétmillió előleg befizetése után egy évet várt az új Hyundai-ra, végül nem kapott semmit Újfajta genetikai vizsgálatot fejlesztettek ki szegedi kutatók, Szent László király maradványait is azonosították vele Amerika nagy tavaszi offenzívára készíti fel Ukrajnát Katona40 Tillával – 1. rész: Jordán, Mészáros, Rezes, Takátsy Oldódjunk már fel egy kicsit, és hagyjuk hátra a dohos szuverenitást. Szép lesz az élet tagköztársaságként!  Ezzel ennek a generációnak különösebb problémája nem lesz, legalábbis nem több, mint ma a vízfejű Budapestről sápítozó vidéki magyaroknak. Utóbbiak sem vetik fel, hogy Borsod megyének ki kellene kiáltania a függetlenségét. Igyekezhetnek, hogy több figyelmet szenteljen nekik a központi kormányzat, továbbá elköltözhetnek máshova, de azt nem gondolják komolyan, hogy életképesek lennének magukban. Ma még egyes nemzetállamok hajlamosak belelovalni magukat ebbe a tévképzetbe. Kincsként őrzik az önrendelkezésüket, annak ellenére, hogy napról napra, évről évre kiderül, csupa rossz döntéshez vezet az önállóságuk. Hogy nem is tudnak magukon uralkodni, és pont ideje lenne befeküdni a rehabra. És ott van a mások kára, amiből olcsón lehet tanulni. Türkmenisztán és Üzbegisztán 1991-ben visszanyerte szuverenitását; a baltiakkal ellentétben meg is őrizte azt, nem léptek be gyorsan másik szövetségbe. És hova vezetett a fene nagy szabadosság? Gyorsan választottak maguknak egy otromba, korrupt diktátort, aztán másnap rá kellett jönniük, hogy továbbra is azt csinálják, amit az oroszok kérnek. Mindenekelőtt azért, mert szuverén, fékezhetetlen bölcsességük a gázkitermelés folytatásához sem elég. Ha pedig bármelyik kis alvégi zsebdiktátornak mámorosan önálló gondolatai támadnának, akkor kap egy meghívót a Vörös téri díszszemlére, és már látja is, merre hány méter a szuverenitása. Nem mintha nem lehetne egy alsó-középkategóriás nemzet függetlenebb, mint Magyarország ma. Ehhez viszont atomfegyver vagy jelentős ásványkincsek szükségesek, és ráadásul az a tapasztalat, hogy ezekkel együtt se túl boldog az istenadta nép. Irán, Észak-Korea vagy Venezuela még elbóklászhat a külön útjain egy darabig, de a mosolyuk valahogy nem őszinte. Az Európai Egyesült Államok bizonyára sokat fog tanulni amerikai testvérétől, illetve nagyfiától. A gyermekeink már megmosolyogják majd az úgymaradottak ümmögését, ahogy a nemzeti hagyományokat siratják. Hiszen megmaradnak azok, pont elég marad belőlük, sem a szaloncukor, sem a túrórudi nem lesz betiltva. Minden hagyomány fennmarad, amíg érdekel valakit. Ma is létezik New York-i és texasi identitás, és ezeken belül egy csomó alverzió és hibrid; a kultúra, a konyha, a nyelvváltozatok mind függetlenek attól, hogy a szövetségi kormány Washingtonban székel. Nyugi, a magyarság megmarad. Változik és alkalmazkodik persze, de ennek amúgy sincs alternatívája. Ami eltűnik a politikai mechanizmusból, az a legostobább tömeg érzelmeire ható, üres nacionalista pofázás. Az, hogy mi értékesebbek vagyunk, ezért mindent megérdemlünk ingyen is; a nemzeti sajátosságra és a nemzeti érdekre való állandó hivatkozás, a Magyar Út ígérete, amin akkor is végig kell menni, ha zsákutca. Mert magyar, illetve mert valaki ezt magyarként akarja eladni. Nos, amit csak magyarként lehet eladni, annak a szövetségi politikában nem lesz semmi értelme, ez a stílus a stratégiából ki fog halni, és a kihalása jót tesz a szövetségnek és a magyar tagköztársaságnak egyaránt. Maradnak a európai peremvidéken indiánok majd, renitens hősök, akik obskurus legendák nyomán beveszik magukat a hegyekbe, őrzik a törzsi állapotot, gyapálják egymást és az arrajárókat, és meglesz ennek is a romantikája. Aztán valamelyik nehézsúlyú szomszéd levezeti nekik nádpálcával, miért nem versenyképes a viselkedésük. Ez szokott történni az indiánokkal. A közös hadsereg nem bokréta a kalapon, hanem a fizikai létünk garanciája. A föderációs kényszer elsődleges mozgatója pillanatnyilag a finanszírozási válság, de látható egy másik, máshogy meg nem válaszolható probléma. A vezető európai nemzetek levonták a tanulságot legutóbbi fegyverkezési projektjeikből. Elég a vadászrepülő-programokra pillantani. A francia megoldás, a Rafale rengeteg munkahelyet teremtett becsületes francia munkáskezeknek, de vadászgépnek speciel közepes, viszont minden versenytársánál drágább. Nem is veszik meg a leggazdagabb sejkségek se, a gyártósor be lesz zárva, a munkahelyeknek annyi. Az Eurofighter lényegében ugyanez, valamivel kedvezőbb költséghatékonysággal, de abból is az derült ki, hogy az ilyesmit vagy minden erőforrásunkat egyesítve csináljuk, vagy sehogy. És a sehogy, az nem opció. A mostani kisgyerekekből lesz az első generáció, amelyet megérint az európai birodalmi eszme, a nagyhatalmi büszkeség. Ma, ha egy magyar kisfiú arról mesél lelkesen, hogy ő űrhajós, haditengerész, vagy legalább harckocsizó lesz, az apja szomorúan inti le: fiam, nem leszel. Kacagva fognak visszaemlékezni erre a kishitűségre, amikor a szövetségi Európa nagy közös vállalkozásai beindulnak, és olyan lehetőségeket adnak a magyar gyerekeknek, amiket Magyarország soha a büdös nemzeti nagylétében nem tudott megadni. Jó mulatság, férfimunka lesz. Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! Macron a parlamenti szavazást megkerülve hirdeti ki a vitatott nyugdíjreformot Viszlát home office, vissza az irodába? Mark Zuckerberg elemzése után sok vállalkozás elgondolkodhat a távmunkán A brazil esőerdőben találhatták meg a Last of Us-ból ismert zombi gomba rokonát Észak-Korea interkontinentális rakétát bocsátott fel a dél-koreai elnök tokiói látogatásához időzítve Ahol pénzt látnak, onnan megpróbálják ellopni. Senki vagyona nincs biztonságban Magyarországon. Amikor a légből kapott tündérmeséik fedezetéül magukhoz vonták a nyugdíjpénztárak vagyonát – ne felejtsük: fenyegetőzéssel, zsarolással –, akkor mézesmadzagként megnyugtattak mindenkit, hogy a jövőben a nyugdíjjárulékot saját, egyéni számlán fogják vezetni, így bárki láthatja majd, miből származik a nyugdíja. Ezt temészetesen nem csinálták meg, neki se láttak, sose gondolták ugyanis komolyan. Ehelyett és ezzel szöges ellentétben azt találták ki, hogy eltörölték a járuléknak a fogalmát is, átnevezték adóvá, és ezentúl nem jár érte semmi, majd az állam mond egy számot, és kész. Az Alkotmánybíróság erről jövőre már nem dönthet, nem is mérlegelheti, hogy pontosan miféle bűncselekmény ez. Idén még volt hozzá joga, de ezzel nem óhajtott élni. Mivel gyáva, megalkuvó kukacokból áll, egyértelmű, hogy a szűkített jogkörét se fogja kihasználni, még annyi fékereje sincs, mint amit engedélyeztek neki hivatalosan. Kábé az lesz a szerepük, hogy eljárhatják a kánkánt a Moulin Rouge-ban. Kívánok nekik ilyen orális szexet egész életükre. És ahogy elhárult az utolsó akadály, a halmozottan hátrányos helyzetű már indul is lopni. Más stratégiája ugyanis nincsen neki, csak hogy elvegye mástól, amennyi a túléléshez kell. Törvény, erkölcs, büszkeség nem korlátozza. Ni, maradt még ötvenmilliárd a kasszákban, hoci, annyival is kevesebbet kell gondolkodni. Mármint a jövő évi költségvetésen, mert például hogy az azutánit hogyan érintik az ilyen lépések, arról nem is akar gondolkodni, tehát még mindig nem futott le benne a frissítés. Talán megfigyelőként mégis oda kellene engedni az IMF-tárgyalásokra, azzal a feltétellel, hogy szorgalmasan jegyzetel. Újabb, még erősebb jelzést adnak arról, hogy Magyarországon befektetni extrém sport, bárkitől bármikor bármennyit elvehet az állam. Aztán amikor befut a kövekező leminősítés vagy szuperhatalmi pecsétes intő, akkor csodálkozik nagy boci szemekkel, hogy ez vajon mitől lehet. Meg majd azon is, hogy ez a viselkedés nem segíti az IMF-tárgyalásokat. De mondom, ez a távoli jövő, valamiért senkit nem érdekel, hogy 2012 után, vagy akár 2012 márciusában mi lesz. Egyre valószínűbb, hogy valami ezoterikus szekta áll a háttérben, mint egykor a Vril Társaság. Titokban nagy erőkkel keresik a jetit meg az ufókat, emellett szentül hisznek a maja naptárban, és ezért nem fárasztják magukat a világvége utáni dátumokkal. Sajnos ez nemcsak az ő bajuk, és nem is az idegenszívű befektetőké. A vagyon, amit most el akarnak venni, már egyértelműen magántulajdon. Erről a pénzről csupán egy éve szerződtünk. Megalázó feltételeket vállalva írta alá százezer ember, hogy a fenyegetőzés ellenére megtartja a számláját. Ezt teszi semmissé egy újabb egyoldalú szerződésmódosítás, további fenyegetőzéssel. Olyan költségvetési lyukat tömnek be vele, amit a költségvetés újratermel, jövőre is be kell majd tömni, ha mégsem lesz végítélet, csak akkor már ez a pénz nem lesz meg, mert ez viszont egyszeri gyümölcs. És ez veti fel a kellemetlen kérdést, hogy vajon a magyar állampolgároknak nem volna-e érdemes figyelembe venni a Moody’s véleményét, és elpakolni szem elől a vagyonukat, amennyire lehet. Alkalom szüli a tolvajt. Mindegy neki, járulék, tagdíj vagy adomány az iszapkárosultaknak, viszi a Télapó zsákját is. Ki tudja, mit hoz ki belőle a sok zsíros bankbetét csábítása. Ezek után jogos kérdés, hogy jó helyen van-e bármilyen pénz, ha a Nemzeti Együttműködés Rendszere fizikailag hozzáfér. Az most már teljesen világos, hogy a megtakarítás vagy a profit legkisebb jelére is ugranak. Itt pénzt elöl hagyni életveszélyes, a magyar bank a legrosszabb ötlet, a legjobb meg az, amelyiknek fiókja sincs errefelé. Ja és mivel foglalkozik ez az istencsapása az életvitelszerű vagyon elleni bűnözés mellett, hobbiból? Hát persze! Növekedési tervet készít! Nemhogy kártékony, de még növekedni is akar! Kinövekedni a hiányt, mint egy hülye pilótajátékos a piramis alján, kigondolni a nyerő pókerstratégiát, a térszerkezeti fordítókorongot, a mindent járó malmocskát, ahogy köpi a pénzt, és ez a rémálom az egyenletekkel meg függvényekkel elmúlik végre. Hoppá, tényleg, lehetne azt is, hogy nyomtatunk pénzt, és akkor lesz elég mindenre! Ennek már csak a jegybank áll az útjában, de nem sokáig, hálistennek. Lesz itt akkora infláció, hogy az űrből is látszani fog. Legalább igaza lesz a táltosnak, és vigyoroghat, hogy megmondta, mekkora spekulációs támadás várható. Hogyne tudta volna: bennfentes. És előre eltervezte, mire fogja majd a rablás következményeit. Szóval lehet shortolni, sell-sell-sell, a nyereség garantált. Csak aztán menekítsük biztonságba, amit nyertünk. Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! 1100 lóerő talán már elég lehet a plugin hibrid kabrió Ferrariban Többtucatnyi új szupertraffipaxot kap a rendőrség Az Axel-Springer kirúgta a német Bild komplett vezetését A hegedűművész az Instagramon gyakorol, néha hibázik, és ezért imádják Súlyos pszichopatának kell lenni ahhoz, hogy egy ellenzéki rádiót ne tudjon elviselni egy kormány. Viszont ha így áll a dolog, akkor nem maradt más megoldás, csak a koki és a saller. Lehetőleg egyenes adásban.  Ezzel szemben felmerül a kérdés, miféle punci az, aki fél a Klubrádiótól. Mert hogy félnek tőle, az világos. Más oka nem lehet annak, hogy megpróbálják elhallgattatni. A Klubrádió törvényt nem sértett, személyes adatokkal nem élt vissza, valóságshow-t nem sugárzott, és nem a sajtóperek éllovasa, mert az a Magyar Nemzet. A Klubrádió nem retusált ki senkit semmilyen interjúból. Itt jegyezzük meg, hogy például erre a hernyóságra azóta sem bírt reagálni az irdatlan költséggel fenntartott médiahatóság, mert azzal volt elfoglalva, hogy lehetőséget teremtsen az Autórádió Műsorszolgáltató Kft. -nek. Ők ugyan sohasem csináltak még műsort, illetve mivel a pályázatuk természetesen nem nyilvános, semmi se tudható arról, hogy milyet fognak, de nyilván megérdemelték a frekvenciát. A Klubrádiónak ezzel ellentétben van félmillió hallgatója, ami annyit mindenképpen bizonyít, hogy ennek a fajta médiának van közönsége, van rá igény, legalábbis sokkal nagyobb, mint mondjuk a Lánchíd Rádióra vagy a nonstop bibliaórára. A pályázatot pedig úgy írták ki, mintha ehelyett egy helyi híreket és magyar zenét sugárzó adó lenne itt a legfőbb hiány. Ha ezt Szalai Annamária komolyan gondolja, akkor takarodjon vissza a balettba ugrálni. De hát nem gondolja komolyan, hanem azt a törekvést fogadja el, hogy ellenzéki rádió inkább ne legyen egy se. Mivelhogy a Klubrádió az egyetlen ilyen. Tehát az itt a tök nyilvánvaló cél, hogy ne maradjon olyan rádió, amelyben rendszeresen politizálnak, és nem a kormány oldalán. És ugyanakkor nem egy országos kertévéről van szó: nemcsak a mainstreamben nem tűrik az ellenzéki hangot, de szubkultúraként sem. Figyelemreméltó igény ez ekkora felhatalmazással. Egyrészt aggasztó, mert végül is van lehetőségük megpróbálni, másrészt még aggasztóbb, mert akut elme- és személyiségzavart tükröz. Épeszű ember ugyanis fiatalkorától elfogadja, hogy nem mindenki szereti őt, ebből következően később, felnőtt politikusként sem fordul meg a fejében, hogy elhallgattassa azokat, akik nem szeretik. Sőt, ügyel arra, hogy ennek a gyanúja se vetüljön rá. Cserébe amikor külföldre megy, nem úgy néznek rá, mint valami kannibálra. De még ha el is ragadja az indulat, amiért őt nem ismerik el, akkor is higgadtan végiggondolja, megvalósítható-e, amit a hangok mondanak. Van-e értelme? Mi történik, ha pár ezer néni többé nem telefonálhat be Bolgár úrnak, és nem hallgathatja, ahogy mások panaszkodnak? Leszoknak az ellenzékiségről? Nem fogják tudni, hova szavazzanak?És mi lesz, ha ezzel megvagyunk? Akkor még mindig ott vannak azok, akik az ATV-t nézve átkozódnak otthon. Meg az interneten kommentelő társadalomképtelen alakok, valamint a budik falai. Azok takarítása egyébként testhezálló feladat lenne a Médiatanácsnak, alkalmasságuk szembeötlő. Ma még nem budit pucolnak, hanem az egész magyar médiát tisztogatják. Hogy a politikai szándékot alakítják-e vagy csak végrehajtják, az mindegy. Van még legalább két, a legrosszabb esetben kilenc évük, és most bizonyították, hogy a rendelkezésükre álló eszközöket gátlástalanul felhasználják a fent leírt elmezavar érvényesítésére. A többi esemény pedig megmutatta, hogy a médiahatóságon kívüli módszerek is működnek. Eléggé unortodox lenne egy olyan uniós tagállam, ahol nem tanácsos ellenzéki médiát üzemeltetni. Érthető, ha szövetségeseink elsősorban a gazdasági ámokfutásnak próbálnak határt szabni, de a független sajtó hiánya ennek a sikerét is veszélyeztetni. Ha nem tűnt volna fel, a szabad sajtó nélkül ma Magyarország lakói úgy tudnák, hogy az IMF a Jézuska miatt ment haza, és hogy Barroso nem írt levelet, sőt nem is tud írni, továbbá nem volt demars sem, és Kim Dzsongil hamarosan hazánkba látogat. Egy sallert megérne ez a téma is majd, amikor eljön végre a nap, és a világ leül Orbán Viktorral elbeszélgetni a magatartászavarairól. Igazán remélem, hogy nyílt tárgyalás lesz, mert unom már a vádlott hazudozásából kihüvelyezni, mi is történt. Ha időben kezdik, a Klubrádió még éppen közvetítheti. Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! Most éppen március 31-ére tűzték ki a kormánypártok a NATO-bővítés szavazását Radar360: Ünnepi beszédek itthon, terrorveszély Bécsben John Bolton: Joe Biden láthatóan fél attól, hogy az ukránok nyerhetnek Aki eddig nem látta, az mostantól megnézheti A besúgót a SkyShowtime-on Orbán Viktor már nyilvánvalóan a világ cikije. A magyar nemzet viszont még megmentheti a becsületét, ha világosan közzéteszi: ez az ember nem velünk van.  Elmúlt az Orbán-kormány hatszázadik napja is. Ma viszont már az a komolytalan, aki még mindig várja a nekigyürkőzést. Megvolt, ennyit ért: bóvli. Tudom, lennének még ötleteik, de az eddigiek alapján azok is csak a bajt fokoznák, meg a nemzetközi helyzetet. És egyre hatékonyabban tudják kavarni a szart, ugyanis az eddigi kormányzás egyetlen eredménye egy óriási fakanál: az állampárt. Amely által minden őrült ötlet napok alatt eljuthat a látomástól a törvényig. Hoffmann Rózsát felidegesítik a diszkós fiatalok, másnapra kész a kijárási tilalom. Ennek a bolond gőzhengernek lesz ma a keresztelője. Nehéz ezt másnak nevezni, mint bukott kormányzásnak, ahhoz Schmitt Pál kell, hogy ezt hegyesre nyalja. De mire ez kiderült, bebetonozták magukat. A magyar politikát eltérítették, írja a New York Times; ebben a gyorsnaszádostól merőben különböző hasonlatban mi az utastérben vacogó, gyámoltalan civilek vagyunk, akik semmit sem tehetnek a terrorista ellen, legfeljebb remélhetik, hogy nem puffantják le őket a géppel együtt. Az ítélet nem hazánk befeketítése, ellenkezőleg: Kim Lane Scheppele testével védi a magyarságot, fehér blúzban veti magát a tankok elé, amikor azt bizonygatja, hogy a kormány ámokfutását a magyarok nem helyeslik, csak éppen tehetetlenek. Hálásak lehetünk ezért a jóindulatért, rá vagyunk szorulva. Csak a figyelmes, barátságos szemlélő veszi észre, hogy a világ elleni magánháborúnk nem a magyarok vademberségéből ered. Ugyanis eddig nem adtuk sok jelét a különvéleményünknek. A külföldet nyugtalanító teljhatalmi törekvések Magyarországon nem vetettek akkora hullámokat, mint odakint. Úgy tűnhetett eddig, hogy ezek lényegtelen dolgok, és ha nyugaton nem tetszik, az az ő bajuk. Éveken át magyarázták különféle európai értelemben vett értelmiségiek, hogy a szólásszabadság, a pluralizmus meg az alkotmánybíróság valamennyire azért közügy. Nem nagyon ment át. De van most már praktikus oka annak, hogy legalább úgy tegyünk, mint akik nem eszik meg ezt a vezérelvű maszlagot. Amikor arról folyik az izgalmas vita a CNBC-n, hogy „miképpen lehetne megbüntetni Orbán Viktort”, akkor erősen ajánlott a célszemélytől távolabb húzódni. Azoknak is, akik eddig a zsebében laktak. Csapásokat adunk, és csapásokat kapunk. Sajnos mi akkor is magunkat verjük tökön, amikor adni készülünk, de ettől még kapunk is. Orbán manőverei ellencsapással fognak járni, csak az a kérdés, kit hogyan talál meg. Két módon lehet egy nemkívánatos kormányt gyengíteni: szőnyegbombázással, az ország egészét sújtó szankciókkal, vagy precíziós eszközökkel. Utóbbi akkor működhet, ha megállapítható, hogy az ország kellemetlen viselkedéséért néhány konkrét figura felelős. Azokat össze lehet gyűjteni egy franciakártya-pakliba. Ha a nép az őrült vezérrel tart, akkor viszont csak a totális háború marad. Ahol látszik, cselekszik és gyarapodik az ellenzék, ott tudja a világ, hogy nem az egész nép háborodott meg. Hogy élnek dolgozók itt, költők is bűntelen. Hogy nem vagyunk reménytelenül alattvalók, és kár lenne végleg tönkretenni ezt a kis országot, mert nem tízmillió agresszív kismalac lakja. Az ellenállás nem értelmetlen, és főleg nem árulás. Magyarország, a hazánk jó híre múlik rajta. Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! Az ipari vállalatok energiahatékonysága egyenesen arányos a gazdasági eredményükkel? A dél-budai agglomerációban kóborol a Svájcból érkezett farkas Többtucatnyi új szupertraffipaxot kap a rendőrség Drágul a bérlés, és szigorít a bírságtételein a Mol Limo Vészterhes pillanat közeleg: papának beszéde van velünk, magyarokkal, már jelezte, hogy nagyon komolyan el fog beszélgetni velünk a magaviseletünkről, pályaválasztásról, jövőre vonatkozó terveinkről és káros szenvedélyeinkről. Néhány nap múlva a magyar kormánynak le kell ülnie az egyetlen szereplővel széles e világon, aki hajlandó nekünk még pénzt kölcsönadni. És örülhetnek, ha lesz az asztalon pogácsa. Az államcsőd mindennapos téma, a várható szörnyűségek foglalkoztatnak mindenkit, és izgatottan tárgyalják mindenfelé, hogy nem kéne-e kimenteni a maradék pénzt a lakossági és céges számlákról, lehetőleg az országon, forinton kívülre. Aztán amikor ez a pánik beindul, azzal meg is érkezett a csőd. Látványos jelenet az utolsó felvonásban, ahogy kiáll a miniszterelnök meg a szóvivője, és garantálják a bankbetéteket. Helyesen cselekszenek, kénytelenek fogadkozni, mert az eddigiek alapján tulajdonképpen simán beleférne, hogy átnevezik hadiadóvá, aláíratják a zsebelnökkel, és volt, nincs. Csak már az se ér semmit, ha megígérik, hogy nem tesznek ilyet:Az államcsőd olyan kellemetlen jelenség, hogy mindenki igyekszik elkerülni, nemzeti kormányok és külső tényezők egyaránt. Magyarország a zseniális szabadságharcával utolsó csicska lett, akivel fel lehet nyalatni a padlót. Az arcoskodásnak vége, azt tesszük, amit a hitelező kér, utána engedélyt kérünk jelenteni. Különben nincs vacsora. Innentől a hitelező – az IMF és az EU – okos döntésén múlik a jövő. Ha rövid távra számolnak, akkor megelégszenek a szokásos birkanyírással, pénzügyi stabilizációval. Ha előbbre tekintenek, akkor viszont pénzről szó sem esik az első tárgyalásokon, hanem mindenekelőtt a pártállam visszabontásáról. Ez a rendszer ugyanis nem a hatékonyabb kormányzás eszköze, hanem a hatékonyabb és hosszú távú elkúrásé. Hiábavaló munka lenne úgy gatyába rázni a magyar költségvetést, ha közben esély sincsen arra, hogy fair választáson válthassuk le ezt a példátlanul ostoba bandát az ezer évre bebetonozott szoponcaikkal és gránitba vésett varázsigéikkel együtt. Amint levegőhöz jutnak, folytatják tovább. Ha komolyan gondolja Nyugat-Európa és Amerika a magyar demokrácia védelmét, akkor addig kell lépnie, amíg a formálódó autokrácia kiszolgáltatott. Amelyiknek már megvan az atombombája, az reménytelen eset. Az uniónak szembe kell néznie azzal, hogy vannak rendfenntartói kötelezettségei. Líbia után egy más jellegű, olcsóbban és könnyebben megoldható, de megoldandó probléma adódott a végeken. Bizonyára nem az utolsó ilyen, ezért is kell most ügyesen játszaniuk, ha már nekünk nem sikerült. Ráadásul nemcsak azt kellene kitaposni Orbánból, hogy visszavonja az alkotmányt, meg a választási és a médiatörvényt, mert az előző törvények visszaállítása sem elegendő. Konkrétan át kellene gondolni például a rém korrupt kopogtatócédula-rendszert, pártfinanszírozást, kitalálni helyette tisztábbat és olcsóbbat, elcsapni a végtelenül pofátlan médiatanácsot – újra és még tágasabbra nyitni azokat a nyílászárókat, amiket Orbán eddig beszögelni igyekezett. Úgy mellesleg, hogy erre senkitől nem kapott felhatalmazást; azért tudta megragadni a teljhatalmat, mert akkor még nem látta mindenki, hogy ez egy fogalmatlan hülye. Most, hogy kudarcot vallott, minden figyelmeztetés ellenére nekiment a falnak, a rendszere is elvesztette az értelmét. Igen, ez csupa olyasmi, amit kultúrnépek elintéznek maguk közt, de ahogy a pénzünkkel gazdálkodni se tudunk, úgy néz ki, ehhez is kell a nemzetközi, mentori segítség. Ami most úgy kezdődhetne el, hogy a tárgyalások megkezdésének feltételeként ezeket mind aláíratják a kétharmaddal. Nesze koki, nesze saller, büdösbogár!Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! Nem tervez modellváltást a közoktatásban a kormány Több mint fél év kellett a Pénzügyminisztériumnak ahhoz, hogy adatokkal tudja indokolni a kata kivégzését Közleményben sürgeti Magyarországot a Fehér Ház, hogy mielőbb fogadja el Finnország és Svédország NATO-csatlakozását Radar360: Szigorítana az idősek jogsiján az EU, dögrováson a forint A szabadságharcnak végleg vége. Orbán Viktor kirakta a szalagra az utolsó kisollót is. Nagyot koppant ottan, lassan bekussol végre. A kármentés fontos eleme, hogy levonjuk a tanulságokat. Nézd kísérletnek, s legott tanítani fog.  Ennél mélyebb tapasztalatokkal is szolgál a viselkedésük, amely végül nemcsak az államcsőd torkába vezetett, hanem oda is, hogy Európában fertőző fekélynek számítunk, az Egyesült Államokban pedig lárvaállapotú latorállamnak, miközben Kína továbbra is szarik ránk. A világ elleni háború bukását meg lehet magyarázni azzal, hogy a világ túl nagy, mi meg túl kicsik vagyunk, ezt a meccset nem lehetett megnyerni. Ebben az esetben viszont felmerül a kérdés: miféle istenverte idióta viszi bele az országát egy eleve vesztes háborúba?Orbán Viktor ezt nem szabad akaratából csinálta. Ha arra kerül a sor, tanúsítani fogom, hogy az elkövetés idején beszámíthatatlan állapotban volt, továbbá krónikus hirtelen felindulásban. A hazugságspirál gyakori jelenség, ritkán figyelhető meg azonban ilyen méretű, kapitális darab. Épphogy elfér a fejében ez a négy mérföld hazugság, szorosan összegöngyölve. Enyhítő körülmény a nehéz felnőttkor is. Kamaszoknál, fiataloknál sokszor traumát okoz, ahogy a családi bura alól kikerülve szembesülnek a külvilággal. Orbán legalább tizenöt éve egy zárt gondolkodású, alattvalókból szervezett közösségben él, abban szocializálódott. Még interjút is ritkán adott az udvartartásán kívüli médiának. Ilyen belterjes közegből hirtelen kilépve bizony furcsán viselkedik az ember. Ennek az az oka, hogy amiért a klubban nem szól senki, az odakint már illetlenség. Illetve hát belül is az, csak ott nem mer szólni senki. Csak azt lephette meg Orbán országlása, aki nem látta, hogyan működött az a territórium, amit már körbevizelt: az úgynevezett nemzeti oldal. Ott is beleszólást követelt mindenbe, és mivel már ezzel a központosított szektával nyerte meg a kétharmadot, egy darabig úgy érezhette, igazolta ezt az egészet az idő. Mi sem természetesebb ezután, mint hogy legyen akkor az egész ország egy tábor és egy zászló. El is nevezte akkurátusan, felírta a titkos naplójába nagy betűkkel, hogy Nemzeti Együttműködés Rendszere, és neki is látott. Magyarország pedig tűrte. Elaltatta a nacionalista retorika, tetszett, hogy hirtelen nemzeti lett az Együttműködés Nyilatkozata, az Ügyek Kormánya, az Erőforrás Minisztériuma, még a kutyaszar a járdán, az is. Sokan vádolták ezt a kormányt is azzal, hogy cselekvés helyett kommunikál, de a valóság ezzel szemben az, hogy ez a kormány egyáltalán nem kommunikál, nem merül fel benne, hogy elmagyarázza a tetteinek értelmét és célját. Mégpedig azért nem, mert a Fidesz eddig is remekül elvolt azzal, hogy nemzeti-keresztény önmeghatározásából eredően úgyis mindenben igaza van, aki meg nem ért egyet, az értelemszerűen se nem nemzeti, se nem keresztény, ebből fakadóan nem is szabad hallgatni rá, már csak azért sem, mert elmúltnyolcév. A hazai kritikusokat mind el lehetett intézni azzal, hogy magyarellenesek és istentelenek. A külföldnek meg pláne semmi köze a dolgainkhoz, nekünk egy néger ne mondja meg, hogy mit hogyan csináljunk. Választott nép vagyunk, Mária országa, velünk a Gondviselés. Majd azt mi tudjuk, kell-e független sajtó meg jegybank, nem dőlünk be az imperialista trükköknek. Aztán jött a csősz. Úgy viselkedtünk, mint egy olajban gazdag atomhatalom, mert a jobboldali tábor hosszas rábeszélésre elhitte, hogy a magyarnak levés valóban energiahordozó, és aztán már el is várta az ebből levezethető irányt. Odakint a hidegben aztán hamar kiderült, hogy a magyartudat fűtőértéke nulla. Magyarságunkból politikát, stratégiát kovácsolni szakszóval közönséges hülyeség, mert ami idehaza jól hangzik, annak kint nincs is értelme. A nemzeti oldal: hülyeség. Nem következik belőle okosabb oktatás-, gazdaság- vagy kultúrpolitika, csak értelmetlen szabadságharc, és a végén medvetámadáshoz mérhető arcvesztés. Ez Orbán Viktor életműve, kísérletének eredménye. A kapanyél nem sült el. A tananyagot leadta, mindenki megérthette, aki figyelt. A következő választáson ebből vizsgázunk. Lesznek a piacon még mindig olyanok, akik nemzeti büszkeségből akarnak nagyobb kenyeret sütni. És ha a magyarok ezt újra beszopják, akkor meg is érdemlik. Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! A világ leggazdagabb magyarja, a modern tőzsdézés úttörője, akinek bankalapításába még Orbán Viktor is besegít Justin Bieber arcbénulása egész jól gyógyul Amerika nagy tavaszi offenzívára készíti fel Ukrajnát Nyoma veszett 2,5 tonna uránnak Líbiában Schmitt Pál helyzete tarthatatlanná vált, és azonnal le kellene mondania – ez üvöltött tegnap este minden csatornán. Pedig ez téves következtetés. Schmitt Pálnak nem kell, sőt nem szabad lemondania. Semmi nem változott, a munkáját egyáltalán nem befolyásolja, hogy van-e neki doktori címe. Nem azért lett ő köztársasági elnök, mert mondjuk okos lenne vagy legalább tisztességes. Az egyenesen kizáró ok. Na és ha könyvből másolta a disszertációját, akkor mi van? Melyik feladatában akadályozza ez? A legfontosabban éppenhogy segíti: bármit aláír és a nevére vesz gátlás nélkül. A többi ezután is menni fog, változatlan színvonalon. Gagyi kortesbeszédet mondani szilveszterkor? Nem probléma, csak be kell gyakorolni. Utazgatni a világban sofőrrel meg palotában lakni? Ehhez sem kell papír. Falvédőszövegekkel fárasztani iskolásokat? Bármely taxisofőr csípőből megoldaná, bár a többségnek magvasabb a mondanivalója. Igaz, most már jóval cikibb lenne, ha ezek után próbálná a saját példáján bemutatni az élethosszig tartó tanulást meg a szorgalom gyümölcseit. Viszont ha érdekelné, hogyan is hangzik ez a szájából, akkor eddig sem erőltette volna, mert azt talán nem tudta eddig minden diák, hogy miből doktorált, de hogy helyesen írni az életben nem tanult meg, az köztudomású. Legalább jobban szórakoznak majd a suliban, amikor megint előadja, hogy "a jeles osztályzatnál is van feljebb". Az elnök elmondása szerint édesanyja szerette volna, ha doktor Schmitt Pál lesz belőle. Arról valószínűleg nem esett szó, hogy személyesen neki kellene megírnia a doktoriját. Csak hogy szerezze meg a címet. Tessék: megszerezte. Magyar ember nem lop, csak szerez. Alkalom szüli: hol doktorátust, hol elnöki posztot. Ahogy doktor lett, úgy lett konzervatív is. Felmérte, mi is kell ehhez, és úgy találta, elég lesz, ha tárogatóról meg énekeskönyvről magyaráz ájtatosan, díszmagyarban, meg arról, hogy ami árammal működik, az az ördögtől való. És tényleg elég volt, ennyi a követelmény: felvenni a jelmezt. Az államfő feladata, hogy reprezentálja a magyar államot. Szerintem ennek kitűnően eleget tesz, kifejezetten őszinte húzás, hogy nem valami tiszteletreméltó bölcset emelünk címerállattá, hanem egy sunyi kollaboránst. Talán a magyar állam tiszteletreméltóan bölcs? Joggal büszke az eredményeire? Nem ragad meg minden alkalmat, hogy lopjon-csaljon-hazudjon? És amikor lebukik, akkor vállalja a következményeket? Na ugye. Nem volna harmonikus, ha egy szent állna ennek az államnak az élén. Hadd gyönyörködjünk Schmitt Pálban, és a politikai zseniben, aki elnökké tette. Ha Schmitt Pálnak lett volna bármilyen méltósága, az most súlyosan sérülne, és valóban új stratégiára lenne szükség. Akinek nincs, azt viszont nem lehet méltóságon rúgni. Nyugalom, nincs itt semmi látnivaló. Schmitt személye érdektelen, pont ezzel érdemelte ki az elnöki széket. Nem pótolhatatlan, bármikor beülhetne a helyére valamelyik másik zombi, ma már futószalagon gyártja őket a rendszer. Viszont nem is kell pótolni. Nem romlott el, rendeltetésszerűen működik. Egy senki nem tud megbukni. Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!Schmitt Pál köztársasági elnök 1992-ben írt doktori disszertációjának nagy része szinte szóról szóra megegyezik egy bolgár sportkutató által még a nyolcvanas években írt tanulmány szövegével – derítette ki a hvg. hu. A dolgozat ráadásul nem felel meg a doktori disszertáció alapvető követelményeinek sem, ennek ellenére summa cum laude minősítést kapott bírálóitól. Varga Mihály szerint a magyar bankrendszer erős és működőképes Egyenesen a rendőrségre vitte a részeg utast egy ózdi buszsofőr Haldokló csillagot fotózott a James Webb űrteleszkóp Írország miniszterelnöke Bill Clinton szexbotrányán viccelődött, majd elnézést kért Hát, ennyien voltak. Vannak ennyien. Sőt, lesznek is. Lehet farigcsálni a bérbusz-együtthatóval, meg nyuggerezni és térképészkedni, de attól még sokan voltak. Ha egyszer Orbán megbukik, utána is számolni kell azzal, hogy él itt néhány százezer… ilyen. Egy történelmi egyházat biztosan kitesznek. Ekkora kisebbség elvárásait nem lehet semmibe venni, ugyanúgy számolni kell velük, mint a hétszázezer cigány vagy a félmillió homoszexuális érdekeivel.  Kívánságaikat kevéssé artikulálták. Beszédek nem voltak, látszólag a magyar szuverenitásért meneteltek: nem leszünk gyarmat, jobb állva meghalni, mint hanyatt fekve napozni. Ennek a magyarázatnak viszont van egy szembeötlő hubája. Az, hogy az ember, akinek olajarcmását úgy nyújtogatták ezen a felvonuláson, ahogy Kádár Jánosét sohasem, napokon belül felajánlja a szent koronát az IMF-nek. Ennyit biztosan tudnak már a mellette tüntetők, még akkor is, ha abból a végtelenített szakmai hibából tájékozódnak, amely az ellenzéki tüntetést nem találja meg, a kormánypártiról viszont különkiadást készít. Ha komolyan vennénk látható követeléseiket, akkor szinte hallanánk, ahogy kiabálják: Államcsődöt! Hiperinflációt! De tudjuk, hogy simán le fogják nyelni a fegyverletételt, mert valójában nem az érdekli őket. Az csak ürügy. A felvonulók nem ügyekért álltak ki, csak annyit akartak megmutatni, hogy ők a fideszesek, és sokan vannak. Nem kell nagyon szégyenkezniük, mert az ellenzéki tüntetések se voltak ennél sokkal konkrétabbak. Azoknak nem tetszik a rendszer, ezeknek tetszik. Azok nem szeretik Schmitt Pált, ezeknek meg ilyen az ízlésük. Egyik megnyilvánulás sem egy disszertáció. Pláne nem kormányprogram. Ez persze a kormánypárt esetében kissé zavaróbb, mint a partvonalról. Mindenesetre a jelenlegi veszekedés még elvi kérdések körül forog. Még nem üvöltött fel a szociális demagógia, hogy olcsóbb benzinért zavarogjon a nép. Akiknek a rendszer nem tetszik, azok ma főleg a szabadságok szűkítése ellen tiltakoznak, az ellen, hogy Orbán Viktor személyes ízléséből következzen minden döntés. Annak kell a végére járni, hogy támogatói vajon ezzel szemben az ő teljhatalmát védelmezik-e, vagy kielégíthetők a vágyaik hosszabb távon azzal, hogy Orbán megkapja az Esti Showdert. A hétvége másik tüntetésén például azt kérték a jelenlévők, hogy „hadd szóljon” a Klubrádió. Az a kérdés, mi a válasza erre ennek az Orbán-, sőt Németh Lászlóné-portrék alatt vonuló, konokul hallgató tömegnek. Az hangzik fel százezer torokból, hogy „ne szóljon”, vagy megelégszenek azzal, hogy szóljon az ő rádiójuk is, meg a másoké is?Ez a probléma lesz a beilleszkedésük kulcsa. Ahhoz sokan vannak, hogy ne legyen nekik egy rádiójuk, és könyvesboltjaik, színházuk meg újságjaik. Igényük méltánylandó akkor is, ha a pártjuk nem lesz már hatalmon. Ahhoz viszont, hogy senki másnak ne legyen rádiója, nagyon kevesen vagytok, barátaim. Félmillióan, egymillióan is. A magyar nemzet mindig vendégszerető és türelmes volt. Az Orbán utáni kormánynak kiemelt feladata, hogy ennek a sajátos, vibráló kultúrájú színfoltnak megtalálja a helyét a jövő sokszínű, liberális, toleráns Magyarországában. A békés együttélésnek azonban előfeltétele, hogy a kisebbségek ne lépjenek fel hegemón igényekkel, életmódjukat ne kényszerítsék a többiekre. A béketűrő többséget egyáltalán nem zavarja, amit a négy fal között csinálnak, vagy akár ha felvonulnak minden évben, és megmutatják országnak-világnak furcsa szokásaikat. Csak ne tegyék kötelezővé. Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! Videón, ahogy az orosz vadászgép nekiütközik az amerikai drónnak Nagy kijelző, gyors processzor, kis laptop – teszten a Huawei kicsiben nagy notebookja John Bolton: Joe Biden láthatóan fél attól, hogy az ukránok nyerhetnek Március 21-23. között még lehet változtatni a középiskolai felvételi jelentkezéseken Meglepő a meglepetés, ami Gyurcsány Ferenc terepgyakorlatát övezi. Ezzel a célját már el is érte: mindenki tud arról, hogy egy miskolci családnál, úgynevezett kisembereknél töltött három napot. Bizony lehet, hogy amilyen viszketeg, nem volt ezzel más célja, csak a szereplés.  Természetesen Gyurcsányt igazából nem is érdeklik az emberek, csak sütkérezni akar a nyomorukban. Ennek bizonyítéka, hogy nem is örökre költözött Miskolcra, a családját se vitte magával, sőt a vagyonát sem osztotta szét. Az is feltűnő, hogy ez az alakoskodó gonosztevő úgy grasszál a lakótelepen, mintha nem is kellene lincseléstől tartania. Az első számú közellenséget nem bántotta senki. És még ha vigyáztak is rá, a családok, akik őket befogadták, hónapokig arról lesznek ismertek a telepen, hogy náluk laktak a Gyurcsányék. Úgy tűnik, ők se szégyellik. Számukra Gyurcsány vállalható. Békemenetnek szerény, épp csak azt mutatja meg, hogy a gyűlölet alábbhagyott. Nem ismeretlen jelenség, Horn Gyula mesélhetne erről. Gyurcsány húzása pont olyan kézenfekvő, mint kiskutyával, villáskulccsal, hurkatöltővel vagy óvodásokkal fényképezkedni. De vajon mitől bátorodott fel ennyire?Alighanem attól, hogy egyre kevesebb oka van a szégyenkezésre. Attól, hogy első két évét már megtagadta az őszödi beszéddel, a második kormányzása viszont relatíve nem is volt olyan rossz. Hiszen íme, a nagyokosok még jobban szétkúrtak mindent. Vizitdíj? Ma, ha tehetné, Szócska Miklós a kórházi napidíjat is örömmel bevezetné mellé, hogy legalább szanitécek maradjanak az országban. Nem volt jogos a reformkurzus ellen indított demagóg támadás, és jóval beljebb lennénk, ha engedi Gyurcsánynak azt végigcsinálni a Fidesz, meg a saját pártja, amit mostanra ledobott magáról. Sokáig duzzogott, amíg aztán megérezte, hogy ezekhez képest még ő is lehet itt kaliber. Kellett ehhez a gazdaságpolitika látványos összeomlása, amely azzal a hülyeséggel együtt semmisült meg, hogy megszorítások nem lesznek, mert nem vezetnek sehova. De, lesznek. Vannak. Aki ennek reményében szavazott a Fideszre, azt kegyetlenül átvágták. Azt is, aki az elkúrást kívánta általuk elkerülni. Kemény ébredések zajlanak a detoxikálóban, és Gyurcsány jelen akar lenni, hogy kiabálhassa: na ugye!A Gyurcsány-fóbia ideje lejárt, megcáfolta az idő, hogy nincs lejjebb, és hogy nélküle a haza fényre derül. Ettől még nem járna neki ingyen frekvencia és figyelem, csakhogy azóta sincs a placcon más játékos. Az LMP meghirdette az Új Ellenállást, majd ezzel a lendülettel bejelentette feloszlását. A Jobbik vízióinak őrültségét kellőképpen bizonyítja Orbán kudarca. Mesterházy Attila pont annyira vehető komolyan, mint két éve. Bajnai Gordon pedig minden bizonnyal remekül teljesítene, ha valaki elintézné neki, hogy miniszterelnök legyen. Elmenne helyette a lakótelepre, puszilgatna nyugdíjasokat, gyűjtene cédulákat és képviselőket. Ő maga ilyesmit nem tervez a közeljövőben, nem is kötelessége neki, enélkül viszont nem lesz belőle miniszterelnök. Valakinek ezt is el kell végezni. Ezen a piacon Gyurcsánynak bizony van keresnivalója. A hatalomba pedig két út vezet: az ígérgetés és a cukiság, mert a Haza és haladás blog még Oszkó Péterrel együtt sem ér el kétmillió embert. A lakótelepi hakni lehet, hogy ciki, de a népszerűsödésnek mégis kevésbé ártalmas módja. Most már elégszer kiderült: ennél sokkal veszélyesebb, aki azzal kerül címlapra, hogy megígéri minden szegényembernek az összkomfortos lakást. Gyurcsány Ferenc tudja ezt a legjobban. Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! Megveszi a T-Mobile Ryan Reynolds telefonszolgáltató cégét Jövő héten Moszkvába megy a kínai elnök Épp csak kiengedték az iráni aktivistát a börtönből, haza már nem jutott, mielőtt ismét letartóztatták A Deutsche Bank vezérigazgatója 8,9 millió eurót vitt haza tavaly Ma még slágertéma a szuverenitás, bár végét járja már. Nagyot koppan akkor, azután elhallgat. Utána talán lesz idejük a széles dolgozói tömegeknek olyan szöveges feladatokon rágódni, hogy ha mínusz húsz fokban egy nap alatt száz ember fagy meg, akkor mennyi fagy meg öt nap alatt mínusz huszonötben. Esetleg hogy mit lehetne ez ügyben csinálni. Az utóbbinak bármilyen kicsit is unortodox megnyilvánulását nem is szuverenitásnak, hanem devianciának nevezi a magyarok többsége. Nem nagyon szeretjük az egyénieskedést errefelé. A szabadságot zászlóra tűző kormány úgy véli, hogy neki joga van a saját meggyőződése szerint korlátoznia az egyéni szabadságot, még akkor is, ha az éppen nem árt másoknak. Ezért preferál és diszkriminál vallási nézeteket, nemi identitást, drogfogyasztást és kultúrát; és egyáltalán nem tolerálja mondjuk azt, hogy valamelyik szubkultúrának sajátos nézetei legyenek a magántulajdonról. Miközben neki magának is vannak. De még milyen sajátosak! Az állam a saját szuverenitását arra használja, hogy a polgárai szabadságát és tulajdonát kénye-kedve szerint nyesegesse, meg elzavarhassa a gyerekeiket misére. És ezt adja el nemzeti ügyként, sajnálatos sikerrel. Hogyan hangzott volna a fenséges békemenet fősora egy apró módosítással? Ha nem azt írják fel, hogy nem leszünk gyarmat, hanem hogy nem leszünk alattvalók? Majdnem ugyanazt jelenti, mégis úgy festett volna, mint a kaméleon a Hősök terén. Ez a meccs nem a magyarok szuverenitásáról szól, hanem Orbán Viktoréról. Amely kétségkívül tekintélyes méretűre duzzadt mostanra. Még így a hidegben összemenve is impresszív, ahogy a bokáját verdesi a szuverenitása. Kicsit zavaró is, őszintén szólva, én nem bánom, ha neki ekkora, de ne mutogassa már úton-útfélen, pláne kiskorúak előtt. Lehet, hogy a dzsungelben ez menő volt, de errefelé nem szeretjük az ilyen deviáns viselkedést. Nehéz ugyanis osztozni az örömében. Kevesen éreznék át a kéjt, amit okozna neki, ha elzavarhatná a jegybankelnököt is, vagy Kubatov Gáborra bízhatná a népszámlálást. Nincs százezer ember se, akit érintene ennek a jótékony hatása, ahogy az sem, ha minden bíró fideszes lesz. Az eddigi zsákmányszerzésből sem lehet kifizetni mind a választókat. Nem sokat változtatnak az ő bohó szenvedélyei például azon a képleten, hogy mínusz huszonötben öt nap alatt hányan fagynak meg. A szuverenitás, ha nemzeti, annyit jelent, hogy mi döntünk a saját dolgainkról. Akit ez kicsit is érdekel, annak nem az EU és az IMF hitelfeltételei okozzák a legfőbb problémát, hanem a választójogi törvény és minden más intézkedés, ami a pluralizmust érinti. Ez egy csúnya, mássalhangzó-torlódással kezdődő, idegenszívű szó, de a nemzeti szuverenitásnak attól függetlenül előfeltétele. A magyar nemzet addig dönthet bármilyen mértékben a saját ügyeiben, amíg van lehetősége fair választáson, tájékozottan és félelem nélkül elzavarni az aktuális kormányát. Addig, amíg van szabad választása a pártlisták, rádiók, újságok, világnézetek között és fel sem merül, hogy emiatt hátrány érhet bárkit. A sors fintora, hogy akik itthon a nemzeti önrendelkezésért masíroznak, egyben az ellen tüntetnek, hogy ha esetleg fél év múlva kiszeretnek Orbán Viktorból, akkor választhassanak mást. Az egy elég igénytelen jövőkép, hogy nem leszünk gyarmat. Elég az egykori gyarmatokon körülnézni, és rögtön kiderül: a kolonizáció előtt is szörnyű helyek voltak, és utána se feltétlen a skandináv jólét következett. Egyszer talán ez a rengeteg okos magyar végiggondolja ezt a szuverenitásdolgot, és új zászlót festenek maguknak: nem leszünk alattvalók. Az sokkal szebben fog csengeni; bár skandálni és bégetni nem lehet. Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! Hatalmas árleszállításba kezdtek a boltok, de az árstopok megszüntetésével még jobban járnánk Haldokló csillagot fotózott a James Webb űrteleszkóp Kézilabda-Eb: Budapesten nem lesz meccs, de nem lépünk vissza teljesen a rendezéstől Justin Bieber arcbénulása egész jól gyógyul Tényleg kemény lehet így kormányozni. A szekrényben csontvázak, a világ tele vérszomjas spekulánssal, idebenn vakondemberek kísértenek, és akkor jönnek a háromlábú puccskísérletek. És mindezzel full őrülten kell megküzdeni.  Ha Orbán Viktor megkérdezte volna munkatársait, hány lába van vajon az ellene szervezett puccskísérletnek, valószínűleg egymásra licitálnak, hiszen minél fontosabb valaki, annál több lábú puccskísérletek támadnak rá. Nyilván egy ekkora ember ellen legalább tizenhat lábú lépegetőt küldenek a tudjukkik. Erre ő maga is számíthatott, ezért nem kérdéssel nyitotta a frakcióülést, hanem előrukkolt mindjárt a tudományos ténnyel: háromlábú puccskísérletet észleltek Magyarországon, és a cél az ő elmozdítása volt. A három lábat remélhetően tőből fogja levágni a középosztály ökle és a vele szövetséges parasztság, mégpedig vasseprűvel. A legegyszerűbb ügy az áruló diplomatáké, akik rossz hírét keltették a kormánynak. Nem lennék a helyükben, sőt, jelenleg bármilyen külügyminisztériumi dolgozó a homlokán érezheti a lézerpointert. A legkisebb tévedés elég a terroristagyanúhoz. Aztán a külföldi sajtó. Az még egy dühöngő elmebetegnél is aranyos egyébként, ahogy a CNN-t kiemeli, elvégre minden gumicsizmás magyar embernek az jelenti a külföldiül hablatyoló tányérostévét. Bár lehet, hogy ezt már Kubatov Gábor javította át, és az eredeti szövegben a Super Channel szerepelt. Na szóval a puccsistákat a legjobb végleg elintézni, de ennek sajnos a külföldi újságírók esetében nem adottak a feltételei. Mindenesetre most, hogy lelepleződtek, meggondolja kétszer is egy magyar diplomata, hogy szóba álljon ezekkel az aknamunkásokkal. A nemzetbiztonsági lábról sajnos egyelőre nem tudunk sokat, de pont az a szép benne, hogy ez aztán bármit jelenthet, a titkosszolgálatok akármit megtehetnek, ráadásul titokban. A magyar elhárításnak most minden eddiginél éberebben kell figyelnie, az ellenség bárhol megbújhat. Tehát a puccskísérlet felfedése és leverése után várható egy kiadós tisztogatás a diplomáciában, még durcásabb attitűd a nemzetközi sajtóval szemben, és további paranoia a kémek miatt. Mindezekből újabb izgalmas műsor születik, hiszen gondoljunk csak bele, hogy már most is egy komplett hülye a nagykövetünk Ausztriában, ami pedig nem is egy érdektelen terep. És miben nyilvánul meg, hogy ő egy komplett hülye? Abban, ahogy lihegve igyekszik felzárkózni Szíjjártó Péterhez: ellenzéki újságírók díjait kifogásolja, ehhez össze-vissza hazudozik, és olyat intimpistáskodik, hogy a címzett hitetlenkedve küldi tovább a levelét minden haverjának, térdét csapkodva. Ilyen gyümölcsöket terem a lojalitás, bizony. Aztán az sem mellékes, hogy a gazdasági szabadságharcra, a spekulánsok támadására és a többi zöldségre magyarázat volt, hogy a széles tömegeknek szóltak. Az derült ki ezekből, hogy a Fidesz körülbelül egy csecsemő intelligenciáját tételezi fel a táboráról: elég ezeknek, ha hallják az ismerős hangokat, teljesen mindegy, mit mondanak. Ez magyarázza mondjuk Selmeczi Gabriellát, akinek sikerült elsajátítania egy csecsemő intelligenciáját, hogy könnyebben szót értsen ezzel a tömeggel. Na de a háromlábú puccs a frakció előtt hangzott el. Ott is nyilván nyüzsögnek az idióták, de azért bizonyára vannak köztük egész sokan, akik el tudják képzelni azt is, hogy valamely újságíró nem a háttérhatalom kottájából ír cikket, hanem egyszerűen csak nem tetszik neki valami. Vérfagyasztó lehetett a felismerés: ez most nem parasztvakítás, Orbán tényleg ezt gondolja. És utána közvetlenül a másik: ez a faszi teljesen becsavarodott, viszont ha most nem állok fel tapsolni, akkor engem is puccsistának néznek. De közben valakik mégis kiszaladnak, üzennek, szivárogtatnak a sajtónak, pedig tudják, milyen kockázatot vállalnak ezzel. A nagybeteg tajtékozni fog a szivárogtatás miatt, és legközelebb már a belső ellenség felkutatása lesz a menü. Illetve - milyen banális - már most is ez megy. A vakondok hajkurászása, és a durca, hogy akinek esetleg különvéleménye van arról, jó ötlet-e a haverom feleségét kinevezni főbírónak, az nem is szeret igazán. És ez sem előzmény nélküli: következetesen vakondnak hívják azt, aki nem szavazza meg Orbán Viktor aktuális kedvenceit. Érthető, ha eddig elhessegették a kínzó gyanút, nyeltek és igazodtak. Végül is nem rossz buli fideszes képviselőnek lenni, főleg manapság, amikor egyre kevesebb buli adódik a párton kívül, hiszen ez volna a nemzeti együttműködés rendszerének legfőbb célja: hogy rajta kívül ne legyen élet. De közben látszik, hogy ebből sem lesz ezeréves birodalom. Két év után teljes elhülyültségben, vakon csapkod mindenfelé. Árulókat, vakondokat, szörnyeket sejt mindenütt, leszámolást forral. A négy kerék nincs meg régen, lett helyette három láb. Itt a tűzhöz közel lenni sem életbiztosítás, mert nem húsosfazék melegszik fölötte, hanem egy bazinagy bomba. Ideje lesz már összehajolni, és megszervezni azt a puccsot. Hadd legyen igaza szegénynek egyszer utoljára. Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! „Amikor rábök az emberre, nincs idő gondolkodni" – mondta a férfi, akit másodszor szúrt ki Robbie Williams a koncertjén Kézilabda-Eb: Budapesten nem lesz meccs, de nem lépünk vissza teljesen a rendezéstől Új űrhajót fejleszt a NASA, hogy megsemmisítse vele a Nemzetközi Űrállomást Ez lesz az igazi szélesvásznú kijelző, amit a BMW most bemutatott Jön a konszolidáció, érezni már a fuvallatát, többek között Lázár János szájából, vagyis igazán illatos konszolidáció lesz ez. Elmúlnak a zűrös idők, szükségtelenné válnak a rendkívüli intézkedések, és Schmitt Pál kikiáltja a köztársaságot. A világért se szeretnék túlmutatni Schmitt Pál jelentőségén, ő kiérdemelte a doktori cím helyett a zárójelet. Annak a hibának, amit az ő kinevezése jelentett, a totál elborult drukkerek világán kívül egyetlen épeszű magyarázata van: hogy a gazdasági szükségállapotban határozott kormányzásra volt szükség, nem fékre meg ellensúlyra, hanem effajta ölebre. Hogy ezért lett Schmitt Pál elnök, és ezért élhette túl a lebukását eddig. Divatos góbésággal: Schmitt nem fog bekerülni a politika szépészeti tankönyveibe, de muszáj volt. Most viszont eljön a megfontolt, megbeszélős, békülékeny kormányzás ideje. Nem lesz több zabrálás és diktátum, sem egészpályás letámadás körkörös irányba. Pihen a buldózer, kikötötték. Benne hallgat a …Schmitt Pál hallgat benne. Nem megy a ki a fejemből. Valahányszor elábrándozok a konszolidáción, előugrik, vaníliáskarikákkal a fején, és röhög, mint a sakál. Neki aztán óriási buli lenne, ha ezek után még bele is konszolidálnák a székébe. Az eddigi forradalmi kormányzásnak ő az egyik fő eredménye. Mert mondjuk gazdasági növekedést például nem sikerült összehozni, vagy építeni valamit esetleg, de tányérnyalókkal telerakni minden pozíciót, nos, azzal megvolnánk. Egyben azzal is, hogy bebizonyítsuk, mivel jár, ha az a fő szempont, hogy ne legyen gerincük. Milyen jól jött volna egy csipetnyi fék meg ellensúly, ugye, amikor a most kényszerűen visszavont médiatörvényt meg a többi otromba hülyeséget Schmitt elolvasás nélkül aláírta és még meg is puszilta! Valaki, aki szólhatott volna, hogy ezt meg kellene fontolni, aki azt merte volna mondani Orbán Viktornak, hogy ennek rosszul mérte fel a következényeit. Milyen hasznos lett volna egy tőle független elme segítsége és kontrollja!Schmitt a plágiumügye kiderülése előtt is kellemetlen látvány volt, rosszul megmunkált bábu, az egyik tényező, ami visszahozta a kádári párhuzamokat – ráadásul neki magának is bujkált még egy kis pártállamszag a hónaljában. Kádár Jánost sokan felidézik ma a konszolidáció említésekor is, meg a békemenet miatt, de ez túlzás. Lehet, hogy a kotta megvan, de abból Orbán Viktor nem tud játszani. Kádár idején ez nem történhetett volna meg. Straub F. Brunóról nem derülhetett ki, hogy kártyán nyerte a tudományos fokozatát, de nemcsak azért, mert nem engedték volna, hanem mert ő igazi tudósember volt, méltó az Elnöki Tanács Elnökének posztjára. Ledoktorált tényleg, aztán felfedezte az aktinfehérjét, alelnökölte az akadémiát és a Nemzetközi Atomenergia Ügynökséget, és megszerkesztette a Biológiai Lexikont. És ezután lett a Magyar Népköztársaság államfője. Akkor se volt annak sok súlya, nem volt egy ellenzéki arc Straub F. Brúnó, de senkire se jött rá a röhögés, ha meglátta. Mellesleg doktori címét politikusként nem használta. Losonczi Pálnak meg nem is volt, később sem lopott magának, és ezért ő sem volt közröhej tárgya, ellentétben például Elena Ceausescuval. Mindez csak annyiban érdekes, hogy óvatosabban kellene bánni a kádározással és komcsizással, mert ezt a rezsimet, amely magát most konszolidálni szeretné, sokkal szerényebb képességű emberek működtetik. Örülnének ezek, ha annyi eszük lenne, mint a komcsiknak. Személyi változások nélkül sem a külföld, sem a magyarok nem fogják elhinni, hogy stílusváltás történt. Az eddigi stílusnak vannak felelősei és emblematikus alakjai. Akik belehazudnak a kamerába rezzenéstelenül bármit. Akik elkúrják, és mégis, még mindig a helyükön maradnak, sőt, ötéves terveket rajzolnak nekünk, interkontinentális fordítókoronggal. Mitől lesz más a kormányzás, ha az arcok ugyanazok?Ahhoz, hogy a fordulat hihető legyen, el kellene takarítani az eddigi őrjöngés emlékeit. Fel kéne sétálnia a miniszterelnöknek a Sándor-palotába, és benyújtani Schmitt Pál lemondását. Alá fogja írni, nem kérdés. Aztán kell a helyére valaki. Az se baj, ha nem doktor, csak tisztességes ember. A tisztességes emberek persze nem olyanok, mint Schmitt Pál, időnként különvéleményük lesz, visszaküldenek törvényeket megfontolásra, oda kell rájuk figyelni, és lenyelni, ha nem értenek egyet mindenben. De hát ez volna a konszolidáció, ha jól értem. Lássunk hozzá. Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! Észak-Korea interkontinentális rakétát bocsátott fel a dél-koreai elnök tokiói látogatásához időzítve Pénteken is folytatódik a pedagógusok sztrájkja A Krím félszigetet megszállt orosz hatóságok gyerekeket képeznek ki katonának Itt az új EU-terv: 70 éves kor felett szigorítanának a jogosítványoknál – de mit szól a szakértő? Orbán Viktor egy büdös bunkó - üzeni az Európai Parlament, ami lehet, hogy zsigeri ellenszenvet takar, viszont addig jó neki, amíg ilyen tájékozatlanok ott az unióban. Ehhez képest az Európai Parlament igazán késsel-villával eszi a magyar szuverenitást, épp csak kifejezték rosszallásukat, szankciókról nem döntöttek, alig hallatszik ki a határozatból, hogy sor kerülhet egyszer arra is. Sajnos mintha pont ezt próbálná kiprovokálni Rétvári Bence, amikor éppen annyi tiszteletet követel Európától, amennyit mi megadunk nekik. Pedig tudnia kell, hogy ha kicentiznék nekünk azt a tiszteletmennyiséget, akkor a határozat kilencedik pontja az lenne, hogy „Akarsz egy sallert, hülyegyerek?” Örülnénk, ha a nemzetközi érdekcsoportokat szolgáló KDNP felhagyna hazaáruló aknamunkájával!A másik reakció az önfeledt fütyörészés, miszerint nincs ennek semmi következménye, legalábbis ma este nyolcig, különben is a puccskísérlet negyedik lába, és a szöveg nem érvel, hanem általánosságban aggodalmaskodik, és csupa félreértésen alapul. Ezt a flegmaságot egyébként speciel erősíti a korábban Magyarországról lezajlott EP-vita, ahol szintén nem tudományos igénnyel közelítették meg a Nemzeti Együttműködés Rendszerét, és annyi derült ki belőle, hogy aggódnak a demokráciáért. Az általános aggodalomnak viszont megvan az az előnye, hogy beleérthető például a fent említett Földrajzinév-bizottság esete is, az összes ilyen kisebb-nagyobb balkáni bunkóság, lomnicizés, a médiatörvényen kívüli sajtószuttyongatás, a pofára osztogatott különadók meg a korrupció. Utóbbi még érdekessé válhat. A konkrét kifogásokon túl körülírt Magyarország-kritika valóban tükröz érzelmeket, mélyen a sorok között ott parázslik az ellenszenv, a megszilárdult ítélet, hogy Orbán Viktor egy büdös bunkó. Ez ellen valóban nehéz tenni, ha egyszer megfogalmazódott. Viszont nem csodálkozhat az a páciens, hiszen két éven át sokan, sokféleképpen próbáltak szólni, beszélni a fejével, hogy ne viselkedjen így. Nem hallgatott senkire, nem is tűrte az ellenvetést, neki ne okoskodják oda, hogy Ferihegy. Aztán lehet, hogy egy idő után már nem emelt szót az sem, aki segíthetett volna rajta. Pedig egy úgynevezett kormány például arra is jó, hogy mielőtt kizsebeljük a nyugdíjkasszát vagy leverjük az utolsó ellenzéki rádiót, készítsenek egy röpke hatástanulmányt ennek a lehetséges következményeiről. És esetleg a külügyminiszter elmondaná, hogy ezt nyugaton büdösbunkóságnak hívják. Pont az a praktika sodorta ebbe bele Orbán Viktort, amivel gyanúsítják. És azok ismerik legjobban a hatalomhoz való viszonyát, akiknek meg kellene védeniük őt a diktátorság vádjától. Aligha szívből énekelnek. Akinek viszont az uniós szervek tájékozatlansága okozott bosszúságot, az most fellélegezhet. Az EP határozata ugyanis indítványozza a Magyarország-kutatás fellendítését. Már eddig is örvendetesen megnőtt a ránk irányuló figyelem, egymásnak adták a kilincset a riporterek. Most végre az időszakos és felületes érdeklődést kiegészítheti a szisztematikus, aprólékos kutatómunka, amennyiben felállnak a hivatalos megfigyelőcsapatok, és górcső alá veszik a Nemzeti Együttműködés Rendszerét. Ebből egyébként Matolcsy György pillanatok alatt megfestheti a növekedési tervet, egész kistérségeket tarthatnak el a kutatóállomások, mi pedig szállíthatunk nekik téliszalámit meg ásványvizet. Azt a kiszivárgott amerikai diplomáciai jelentésekből tudjuk, hogy egy maréknyi jól képzett, ügyes diplomata igen mélyreható ismereteket tud összegereblyézni a fogadó országról, és ezeket továbbítják is, részegen lövöldöző közép-ázsiai politikusokkal és hasonló pikáns részletekkel. És van nekünk sötét titkunk még, amivel a monitoringbizottság feltöltheti a ma még üresen kongó aggodalmakat. Például mi van akkor, ha a hazánk megismerésére irányuló vágy odáig fajul, hogy titkosszolgálatok is beszállnak a tényfeltárásba? Mi lesz, ha összerakják a képet: igenis van ebben az őrültségben rendszer, van logikája és konkrét célja, és az a zsákmányszerzés? Sok csúnyaság elhangzott már rólunk Brüsszelben és Strasbourgban, de Simicska Lajos neve még egyszer sem. Pedig anélkül nem csoda, hogy nem látnak tisztán. Lehet, hogy vissza fogja sírni Orbán Viktor az alaptalan vádaskodásokat. Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! Hol nőgyógyásznak, hol ügyvédnek kiadva magát szédítette a nőket, de lebukott Marabu Féknyúz: Infláció Elítélte Szijjártót az Európai Parlament a minszki látogatása miatt Jéggel védték a fagytól a barackfát - fotó Amikor megérkezik valahonnan nyugati irányból a menetrendszerű tockos, mi már kész forgatókönyvekkel tartjuk oda a másik orcánkat. Erre bezzeg van eszünk. A kormány mindenki másra keni, mindenki más pedig a kormányra. Ennek fantasztikus példája az Orbánt az EU-pénzek veszélyeztetése miatt lemondásra felszólító MSZP, akiknek az állampolgárságukról is le kellene mondaniuk, ha ennek a felelőseit keresnék.  Az EU-támogatásokat nem egyedül Orbán Viktor sodorta veszélybe, ebben csaknem egy évtizedes kormányzati munka van, talán az egyetlen vállalkozás, amelyet ciklusokon átívelve véghez tudtunk vinni. Mi ugyanis uniós belépésünk óta magasról leszarjuk a költségvetésre vonatkozó elvárásokat. Ebből építünk várat, igazi mediterrán virtussal. Erről sokat elmond az is, ahogy a mediterrán nálunk egyértelműen pozitív jelző, holott ha a mi kényes geopolitikai helyzetünkből mediterrán irányba indulunk, akkor a Balkánon éjszakázunk, és Görögország lesz a végállomás. Szóval amikor mi ebbe a klubba felvételt nyertünk, akkor észrevételeztük az előszobában kifüggesztett házirendet, és azon nyomban a kibúvót kezdtük keresni. Ügyes óvodás módjára meg is találtuk, leginkább abban, hogy mások se tartják be. Onnantól aztán nem is izgultunk miatta. Ekkor tudniillik az volt itt a stratégia, hogy Magyarország többet érdemel, illetve több pénzt az embereknek. Erre adtak az emberek felhatalmazást. Márpedig az osztogatás nyilván nem egyeztethető össze a deficit csökkentésével. Medgyessy és Gyurcsány kevesebbet hivatkozott a nemzeti szuverenitásra és a magyarok akaratára, de messzemenően figyelembe vették. Hiszen egyetlen választói réteg sem fogalmazott meg a hiánycélra vonatkozó követeléseket. Pedig a házirend ott lógott a falon. Lett szólva. Az se váratlan, hogy ha nyolc évig szegjük meg a szabályt, akkor életbe lépnek a szankciók. Olyan társasjáték volt ez, mint amikor kézigránátot adogatunk körbe, és az veszít, akinél felrobban. Végül Orbán kezében sült el. Elég hülye társasjáték ez egyébként, mert a repeszekből úgyis mindenki kap, viszont itt a mediterrán keleten az efféle szórakozásnak hagyománya van. A koppanásnak lett volna ellenszere. Erről a fogalomról naponta beszélünk rengeteget, csak ahogy a brüsszeli házirendet, ezt is szeretjük úgy értelmezni, hogy az nekünk a legkényelmesebb legyen. Hazafiság alatt sokkal könnyebb azt érteni, hogy vonulunk a zászlóval, énekeljük a székely himnuszt, és utáljuk a többieket külön-külön és együttvéve. Szavazni viszont arra szeretünk, aki a legszűkebb érdekcsoportunknak a legtöbbet ígéri. Nyugdíjas vagyok? Emeljék a nyugdíjat, a többi mindegy. Egyetemista vagyok? Kérek ingyen oktatást és zsebpénzt, nemhogy a többi ember nem érdekel, de az se, hogy velem mi lesz négy év múlva. Vállalkozó vagyok? Hoci a közbeszerzést, és nincs több kérdésem. Ezért választást nyerni úgy kell, hogy minden lépcsőháznak egyenként beígérjük a tortát, és két hakni között kuncogunk, hogy egyik se kérdezi, miből sütjük. Pedig aki szereti a hazáját, annak kötelessége lenne érdeklődni, nem lesz-e baj ebből a bőkezűségből. És ha a nemzetféltés nem kenyerünk, akkor is volt még egy mentőöv: az ép ész. Nacionalista aggodalom nélkül is ki lehetett számolni, hogy előbb-utóbb ebből gáz lesz. Nem kellett volna ehhez semmi más, mint egy fél nap gondolkodás, le lehetett volna csípni a kommunistázásra vagy fasisztázásra fordított időből az elmúlt nyolc évben. De nem sikerült. Ezért ennek a felismerésnek a programjával még a parlamentbe se lehetett bekerülni. Most már muszáj lenne észbe kapni, de még mindig van mentség, magyarázat, önfelmentés, és mi balkáni lótolvajok módjára meg is fogjuk találni. Hiszen már el is készült az IMF kedvéért: minket bántanak, kényszerítenek, megerőszakolnak és gyarmatosítanak. És kiabálja, ordítja a magyar bele az éjszakába, és nem érti, miért nem veszi észre a világ, micsoda igazságtalanságot követnek itt el egy kis népen. Hogy ugyanis nem akarnak neki pénzt adni. Mert ez a brüsszeli támadás lényege. Nem bombázók keringenek felettünk, csak a lehetőség, hogy nem kapunk hitelt és segélyt. A közösség normáit nem fogadjuk el, a pénzükre viszont igényt tartunk. Ennyi a mi sérelmünk, erre várunk mi el valamiért sokkal több együttérzést, mint amennyit a segélyből élő magyar állampolgároknak megadunk. Akárhogy fáj belátni: megérdemeljük. Egyrészt, mert megköveteltük a túlköltekezést. És megérdemeljük, mert bármilyen tanácsra és javaslatra annyit tudtunk kisütni, hogy minket hagyjanak békén, ne avatkozzanak a dolgainkba. Hát most megfontolták a követelésünket: próbáljuk ki, milyen, amikor békén vagyunk hagyva. Végül is lehet, hogy túléljük. Ha van kecskénk. Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! Nem tiktokozhatnak a munkahelyi eszközeiken a brit hivatalnokok Írország miniszterelnöke Bill Clinton szexbotrányán viccelődött, majd elnézést kért Svéd uniós elnökség: A migránsok tengeri mentése nem csak jogi, erkölcsi kötelesség is Jövő héten megjelenik a világ leghangosabb okostelefonja Ángyán József levelét megírta: vidékfejlesztés alatt sajnos egyelőre azt kell érteni, hogy a korrupt fideszes hátország pótkocsis traktorral lopkodja a pénzt és a földet. Nemcsak azt, ami nincs lecsavarozva, de még azt is, ami a föld alatt van. Most viszont nem egy taxisofőr vagy szarkavaró publicista vádaskodik légből kapott félinformációk alapján. Hanem a Vidékfejlesztési Minisztérium államtitkára vette észre, hogy a nemzeti burzsoázia úgy hordja haza a magyar vidéket, mintha lomtalanításon lennének. És mint mondja, ő ez ellen nem tehetett semmit. Ami az ő helyzetében érdekes megállapítás. Elmehetett volna például a miniszteréhez, hogy te Sanyi, mégis mi megy itt, fel kellene lépni, nem erre adtak nekünk az emberek felhatalmazást. Nos, ezt valószínűleg megtette, és Sanyi széttárta a karját, felfelé mutogatott, aztán a szájára és végül a nyakára. Vagy csinálhatta volna azt, ami minden állampolgár kötelessége, ha bűncselekmény jut a tudomására. Összegyűjteni a rendelkezésére álló bizonyítékokat, szerződéseket meg jegyzőkönyveket, és megtenni a feljelentést. Vagy legalább kinyomni a sajtónak. Itt jegyzem meg, hogy a sajtó erre való, szóval ha a kedves olvasó köztisztviselő, és környezetében férgeket észlel, a mentesítést bízza nyugodtan a nyilvánosságra. Zsebszerződéseket, lehallgatott üzelmeket, plágiumbizonyítékokat teljes diszkréció mellett, ingyen elszállítunk. Az államtitkár ennél barátságosabb módszert választott. Orbán Viktorhoz folyamodott, hiszen úgy hitte, hogy ő mindezek felett lebeg egy szakrális buborékban, és nem is sejti, mit művelnek az ismerősei a közvagyonnal. Orbán azonban nem fogadta őt. Ez elsőre olyan, mintha a miniszterelnököt kicsit sem zavarná a korrupt privatizáció, amennyiben azt nem a kommunisták, hanem az ő haverjai követik el, szóval hogy Orbán Viktor lényegében egy büdös kommunista. Ehhez képest mára megérkezett a csattanós cáfolat: érvényben van a régi ígéret, miszerint aki a kasszába nyúl, annak levágják a kezét. Természetes, hogy a miniszterelnök nem áll le lelkizni egy gyönge bábbal, aki azzal szalad a szoknyája alá, hogy a vazallusok már az irodájából is ellopták a vécépapírt, és ő nem tud ellenük védekezni. Az ilyen ember alkalmatlan a feladatára, ide férfi kell. A jelek szerint Orbán igenis komolyan vette a korrupció hírét, és most a legkiválóbb harcosát indítja ellene. Budai Gyula nem fog tétovázni, ha feljelentést kell tenni. Eddig sem tétovázott, igazi, mániákus igazságkereső. Ha ő azt vette a fejébe, hogy utánajár, mit keres Oszkó Péter a Wizz Airben, akkor nem lehet kizökkenteni semmivel. Hát most majd lesznek kellemetlen kérdések. Mit keres Selmeczi Gabriella Abádszalókon? Miből és hogyan lett Lázár János és Rogán Antal erdeje-mezeje?Bizony, még a kormánybiztos kollégák sem alhatnak nyugodtan, ha valami turpisságba keveredtek. Budai Gyula nem viccel, amibe belefog, azt felgöngyölíti. Legfeljebb a végén kiderül, hogy nem volt simli – de attól még az éberség nem lankadhat. Ráadásul épp most jöttek ki a vagyonnyilatkozatok, be lehet rendelni egyenként a tisztelt képviselőtársakat, és felkérdezni őket, hogyan is lett nekik a fizetésükből vármegyéjük. Aztán jöhetnek az offshore-lovagok, és végül minden elszámoltató ősellensége, Szauron. Ideje volt már a határozott hadüzenetnek. Amúgy is folyik a nyomozás a Magyarországot megnyomorító spekulánsok után, tele van velük a töke a népnek. Végre a nyomukra akadtunk: nem a londoni tőzsdén bujkáltak, hanem idehaza. Kihallatszott már a leghűségesebb táborból is az elégedetlenség és a fintorgás, ha szóba került a zsákmányszerzés és a hűbéri rendszer. Az ilyen haszonlesők belülről rágják szét a nemzeti együttműködést, ha nem kergetik végig őket a történelem főutcáján. A korrupt privatizációs szerződések felülvizsgálata ősi jobbos követelés, amely végre valóra válhat. Szép, ropogós, friss ügyek ezek, nem évültek el, még a tinta se száradt meg rajtuk. Az eddig oly nyomorultul teljesítő elszámoltatási kormánybiztos most remekelhet. Már ha nem azért küldték, hogy elhallgattassa az elődjét. Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! Volt ukrán külügyminiszter: Őrült veszélyes, hogy futótűzként terjed az oroszokkal szövetséges magyarok képe Visszavonta beismerő vallomását a gyermekbántalmazással gyanúsított nevelőanya Annyira erős Samsung chipről pletykálnak, hogy többek szerint túl szép, hogy igaz legyen Két rendőrrel, majd saját magával is végzett egy fiú Kanadában Gumicsontnak tűnhet a Családtudományi Társaság körüli minibotrány, pedig a tanulságai messzire érnek, egészen az égig, a Jóisten szakálláig. De azokat a tanulságokat kényelmetlen lesz levonni.  A szélsőséges állásponttól ugyanis maga Hoffmann Rózsa is elhatárolódott, vagyis még a Kereszténydemokrata Néppárt is úgy látja, szűzen házasodni manapság nem reális elvárás, tiszta hülyeség lenne ezt nyomatni, maroknyi jelentéktelen bolond hóbortjáról van szó. Tévednek. Ez a Katolikus Egyház hivatalos álláspontja. Nyissuk fel a katekizmust bátran, benne van a tanítás. „A paráználkodás (lat. fornicatio) egy szabad állapotú férfi és nő házasságon kívüli testi egyesülése. Súlyosan ellenkezik a személyek méltóságával és az emberi szexualitással, amely természete szerint a házastársak javára, valamint gyermekek nemzésére és nevelésére rendeltetett. ”A Családtudományi Társaság önmaga előtt is szégyellt kiáltványa tehát nem más, mint a katolikus szexuáletika kendőzetlen, őszinte megvallása. Ők azok, akik szerint a fogamzásgátlás is bűn, kivéve, ha nem működik. Lehet, hogy furcsának, esetleg ferde hajlamúnak tűnnek, akik ezt hirdetik, de nem lehet elvitatni tőlük, hogy a vallás- és véleményszabadságukkal élnek csupán. A katolikusok – a keresztények egyéb alfajai mellett – eddig is ezt vallották; próbálták betartani több-kevesebb sikerrel, meg legalább a gyerekeiket rákényszeríteni. Amiből persze kerekedhetett még kevesebb siker, esetleg tönkretett fiatalkor, de hát ezzel a saját családjuk előtt kell elszámolniuk. A zűr nem ebből a felfedezésből lett, hanem attól, hogy ez a különös szekta a Nemzeti Erőforrás-minisztérium égisze alatt ütötte fel zavaros fejét. Hogy a szekta megnevezés pontos, az közben ki is derült. Azt ugyanis tudja nemhogy Orbán Viktor, de még Semjén Zsolt is, hogy ha beleállnának a prűd keresztény fundamentalizmusba, akkor irtózatosat buknának. Mint már említettem, Hoffmann Rózsa XVI. Benedekkel és II. János Pállal élesen szembehelyezkedve foglalt állást, mondván, a házasság előtti szex tök oké, amennyiben van szerelem. Nem csodálkoznék, ha kiprédikálnák ezért, és tisztelem a bátorságáért, hogy vállalta a klérus és a keményvonalas katkók gyalázkodását. Ezért aztán fölösleges attól tartani, hogy ez a gittegylet szerephez jut, és felállítják a tálib erkölcsrendészetet, akik igazoltatják a csókolózó párokat. Schmitt Pál ugyan szemrebbenés nélkül aláírná a házasságon kívüli szex betiltását, és akkor röhöghetnénk rajta még hangosabban, de erre nem kerül sor. Viszont ha már megnyílt ez a vita, kár volna lezárni ennyivel. Most tisztán látjuk: az egyháznak bizony akadnak olyan tanításai, amelyek nettó baromságok. Talán a vétel volt gyenge, vagy nincs is Isten, de tény: ezekből politikát nem lehet csinálni. De vajon akkor a többi mániájukat érdemes gondolkodás nélkül elfogadni és ezekre építeni Magyarországot? Ördögünk van: nem érdemes. Jó okkal gyanítjuk, hogy ahol egy ekkora kövér ostobaság megterem, ott van más is. Például az, hogy az élettársi kapcsolat terméketlenebb a házasságnál, hogy a homoszexualitás bűn, vagy akár az az elképzelés, hogy a hívők jobb emberek. Nem baj, hogy van ilyen egyesület. Direkt hasznos, ha a bárminek oly olcsó legitimációt kölcsönző keresztény-nemzeti mitológiának látszik ez a vérszomjas, perverz, beteg arca is. Figyelmeztet, hogy semmi sem lesz jó vagy értelmes attól, hogy „összhangban van a keresztény értékekkel”. Lehet életveszélyes is. Attól, hogy valaki a kereszténységre hivatkozik vagy bármit abból vezet le, még nem lesz igaza, sőt, lehet, hogy elmebeteg. Ezután viszont világos, hogy ezeket az ezoterikus társaságokat nem úgy kell kezelni, hogy hat látomásukból törvénybe iktatjuk a legmérsékeltebbet. Tehát nem az a feloldása a konfliktusnak, hogy a szűzházasságnak azért nem csinálunk állami propagandát, de cserébe elhanyagoljuk a szexuális felvilágosítást és korlátozzuk az abortuszt, meg bezavarjuk a lehető legtöbb gyereket az iskoláikba, mert állítólag valami istenségnek ez tetszik. Nem. Hanem az, hogy ez mind a maguk privát hülyesége, és legközelebb keressenek maguknak helyszínt saját pénzből. Mi pedig tudomásul vesszük az emberek akaratát, és felszereljük az óvszerautomatákat ahelyett, hogy a kénkövet lóbáljuk meg sírunk az abortuszok felett. Több mint kétszáz egyház veszítette el kiváltságos státuszát az új egyháztörvénnyel. Mostantól annyi figyelemre és pénzre számíthatnak, amennyit a híveik önként felajánlanak nekik. Örömteli, remek fejlemény ez. Sajnálatos hiba, hogy a kiválogatott kedvencek között olyan totál megborult, a valóságtól elszakadt szekták is vannak, amelyek még az államszervezetbe is megpróbáltak beépülni, hogy zavaros és az elsöprő többség által elutasított eszméiket érvényesítsék. A törvény ennek ellenére jelentős előrelépés: csak a maradékot kell majd visszarugdosni a piacra, és akkor helyreáll a természet rendje. Ágálhatnak tovább kedvükre, viszont esélyük sem lesz politikát kotyvasztani deviáns szokásaikból. Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! 1100 lóerő talán már elég lehet a plugin hibrid kabrió Ferrariban John Bolton: Joe Biden láthatóan fél attól, hogy az ukránok nyerhetnek Naná, hogy a Duolingóba is bekerült a mesterséges intelligencia: GPT-4-es chatbot segít a gyorsabb nyelvtanulásban Hamvay Péter: Látni a porviharban Se szex, se vér – ezzel a hazugsággal bocsátotta útjára Jáksó László az MTV szappanoperáját. Meg azzal, hogy cserébe jobb lesz. Már az elején kiderült, hogy nem ezek miatt fut ez a dolog a köztévén. Más oka van annak. "Te leszel a nézők pitypangja"A Marslakók főcímdalából Az már a bemutatkozás előtt joggal merült fel, hogy minek az MTV-nek napi sorozat, és erre megvolt a válasz, mindjárt kettő is. Az egyik, hogy szeretnének versenyre kelni a kereskedelmi csatornákkal. A verseny, az érdekes lesz. A kertévék ugyanis amellett, hogy van némi hazai és nemzetközi tapasztalatuk a szappanopera műfajáról, más, mondhatni tisztességtelen módszereket is bevetnek az öldöklő versengésben. Figyelem, itt jön a csavar, az ősi plutokrata, liberálbolsevik trükk. Mivel ilyen szigorúak az elvárások, a műsorgyártók azon vannak, hogy minél népszerűbb terméket állítsanak elő. A népszerű kifejezésben természetesen ott van a nép, szóval ebből nem következik, hogy az eredmény szemet gyönyörködtető lesz, mert hiszen a nép sem az, amelyikkel föletetik. Megvannak a mesterei a szappanoperának, ahogy a párizsigyártásnak is. Tudják, hogyan lehet behúzni legalább egymillió embert az alternatív valóságukba, és hogy ennek az első lépése a saját világuk hihető, hiteles felépítése. Hát ez az MTV-ben nem megy. Eleve szerencsétlen az egész miliő: az újságírás, pláne a magyar bulvárújságírás nem különösebben fotogén szakma, ha meg kiszínezik, akkor hiteltelen lesz. Viszont ahogy fent kiderült, ez sem zavarja a Marslakók készítőit. Jáksó, a „producer” már előre körbehaknizta az országot a varázsigével, miszerint nem tragédia, ha nincs nézettség, hiszen a minőség sosem a tömegeknek szól. A köztévének az a dolga, hogy értéket közvetítsen, tanítson és neveljen, szemben a felületesen szórakoztató magáncsatornákkal. Ezt ő tömören úgy foglalta össze, hogy „nálunk nem lesz szex, nem lesz vér. ”Nem, itt nem arról van szó, hogy a köztévé próbál népszerűvé válni, és ez csak azért nem sikerül, mert a minőségi kultúrának nincs tömegbázisa. Fábry Sándor igazolása is azt mutatja, hogy az egész folyamat fordítva működik. Vannak emberek, akik szar műsort szeretnének csinálni, mert azt tudnak. Olyat, ami semmivel se mélyebb, hasznosabb vagy tartalmasabb a kereskedelmi tévéknél – viszont rosszabb minőségű. Esetleg pont onnan selejtezték ki. Kinek adjuk el az ilyen visszárut? Nyilván az államnak. Ehhez persze nem árt, ha vannak az embernek barátai a legfelsőbb szinteken. De a legjobban ez az ágazat akkor működik, ha eleve a legfelsőbb szintek barátai fognak bele a gyártásba. És hogyan lehetne mindezt a trambulinról, mindenkit arcon röhögve? Hát persze! Szóljon a sorozatunk a tényfeltáró sajtóról!Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! Tiborcz Istvánra hivatkozva próbálták megvezetni az olasz húsmágnást egy büntetőügyben Így működik egy kamara, amely nem akar a kormány által kicsinált orvosi kamara sorsára jutni Ráczné szerint Gyurcsány nem abuzálta őt, a Hír Tv és a Telex újságírói viszont igen Aki eddig nem látta, az mostantól megnézheti A besúgót a SkyShowtime-on Nagy hete volt ez a politikai castingnak, két jelentős előválasztási forduló is lezajlott. Az egyiket Mitt Romney nyerte, a másikat, a fontosabbat Dopeman.  És ez a kifinomultan korrigáló rendszer eredményezte Dopemant. A legtöbb, mi adható. Nincs értelme a facebookos szavazást összehasonlítani a republikánus előválasztással? Dehogynincs. Az eredmény azt mutatja, hogy az előbbi nem jó megoldás, tehát érdemes volna tanulni az utóbbiból. Mert az előválasztás egyébként remek találmány. Először is azért, mert nyílt vitát és versenyt kényszerít ki és biztosít neki teret. Ez már eleve sokat segítene Magyarországon és a magyar ellenzéken, mert jelenleg nincs semmiféle kerete a kommunikációnak. A millások tüntetnek, Mesterházy és Gyurcsány évértékel, valamint facebookon üzenget, az LMP népszavazást kezdeményez. Bár őket se annyira érdekli, hogy miről is, de ha a Fidesznek bejött, akkor hátha nekik is. Szlogenek csattognak az éjszakában, tiszta egy plakátmagány az ellenzék. Nemhogy kerekasztal, egy árva talkshow sincs, ahol leülnének rendszeresen megbeszélni, hogyan is fogják legyőzni a kisgömböcöt. Az előválasztásban örvendetesen szünetel a pártfegyelem: az amerikai jelöltek vaskos sértéseket vágnak egymás fejéhez a sajtóban és olykor nyilvános vitákban is, világossá teszik a különbségeket, nincs központi duma, hanem szabad piac és verseny. Aminek természetesen anyagi vonzata is van, nemcsak a szavazatokért, hanem a tőke bizalmáért is megy a harc; ami mérsékli a szociális demagógiát, mert a gyártulajdonos nem fog pénzt adni a kommunista jelöltnek. Így úszta meg Amerika a kommunizmust. A másik jótéteménye az előválasztásnak, hogy a párt leghűségesebb, regisztrált támogatóit is józan gondolkodásra, sakkozásra, tervezésre készteti. Rick Santorum buzifaló-vérkeresztény szövegei biztosan bejönnek egy csomó, hasonlóan korlátolt amerikai kispolgárnak. De nekik is meg kell fontolniuk, hogy egy ilyen elnökjelölt, bármilyen szimpatikus nekik, mennyire mobilizálná a demokrata szavazókat, a nagyvárosok kozmopolita tömegeit. Tehát még mielőtt az Obama elleni nagy futam megindulna, túlesnek egy ilyen léleképítő töprengésen, kompromisszumkeresésen. És ettől jobb emberek, jobb polgárok lesznek. Aki alulmarad, az pedig még mindig lehet alelnök vagy miniszter. A győztes nem röhögi pofán és forgatja ki mindenéből, hanem kezet fog vele és maga mellé veszi - a szavazóival együtt. Ezek után mindenki megérti, hogy ez nem focimeccs, hanem stratégiai játék, és így aztán az elnökválasztás alkalmával sem mennek ölre, sőt utána sem. A Milla vajúdása most csak egy Dopemant eredményezett, de ez nem baj, hanem lecke. Le kell vonni a következtetést: akármilyen nevetséges is Schmitt Pál, a civil ellenzék legnagyobb ereje pillanatnyilag még az ő alternatíváját sem tudja kitermelni. Nemhogy Orbán Viktorét. Köztársasági elnököt egyébként viszonylag könnyű jelölni, pláne Schmitt ellen; sokkal több alkalmas ember van az országban, mint mondjuk a pénzügyminiszter posztjára. Tudjon késsel-villával enni, és legyen némi respektje, el lehessen hinni róla, hogy vannak önálló gondolatai. Jó jel, hogy a Milla jelöltjei között voltak, akik akár holnap átvehetnék a Sándor-palotát. Csak aztán valahogy félrement a dolog. Elhülyéskedték, vagy széjjeltrollkodták a beépült ügynökök, esetleg meghekkelte az Infrastruktúravédelmi Osztag. Mindegy, a tanulság az, hogy ennél átgondoltabb, védettebb, szervezettebb keretek között kell lejátszani a következő fordulót. Mert valahogy le kell játszani. Magyarország valóban politikai reformokra szorul, de nem a fideszes alkotmányra van szüksége, hanem egyebek mellett arra, hogy az evolúciónak legyenek olyan intézményei, mint a szervezett programvita vagy az árnyékkormány. Az Egyesült Államoknak kiváló elnöke lesz. A republikánus jelölt, mire a csúcs közelébe jut, bejárta Amerikát, beszédeket szerkesztett minden elérhető rétegnek és szubkultúrának, tárgyalt a legnagyobb vállalatok vezetőivel. Megmártózott az országban, a csontjaiban érzi az érdekeit. Kemény vitákon van túl, szorították már sarokba, revideálta nézeteit, felfogta a korlátait. Obama és stábja ugyanilyen érzékenyen figyeli a témákat, az országban forrongó indulatokat és problémákat, és a vitából, a kiválasztódásból ők is tanulnak. Így épül és szépül az ország: nyílt versenyben. Orbán Viktor megmondta Kötcsén előre: ő esküdt ellensége ennek, és direkt az a célja, hogy a pártján belül maradjon minden érdemi vita. A demokratikus ellenzéknek most még nem az a dolga, hogy őt leváltsa, hanem meg kell teremtenie az infrastruktúrát ahhoz, hogy ez az ördögi terv, a vita megszüntetése ne sikerüljön. Hogy szervesen, a természet törvényei szerint kifejlődhessen az erő, amely képes kormányt váltani és utána kormányozni. A mai ellenzék még nem alternatíva: az ő feladatuk megcsinálni a létrát, amin lejöhet a magyar a fáról. Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! Szombattól sávlezárások lesznek az M0-s és M31-es több szakaszán Minőségromboló engedmények állnak a kormány felsőoktatási látszatsikerei mögött Túlterhelik, meglopják és megzsarolják a cégeket: kivédhető ez? Csányi Sándor már a vagyona átörökítésén dolgozik Hölgyeim és uraim, tisztelt barátaim, ideje most már, hogy komolyan elbeszélgessünk az Önök problémájáról. Eddig is sokan, sokszor jelezték, finom célzással vagy dühös veszekedéssel, hogy valami nem stimmel.  Viszont ha aztán a meccs vagy a koncert botrányosan rossz, akkor normális emberek nem kezdenek csápolni meg bravózni, hanem felháborodnak, huhognak, paradicsommal dobálóznak, és visszakérik a jegyárat. Nyilván szubjektív egy produkció megítélése, de csak egy minimális szint fölött: az például objektíve rossz előadás, ahol az énekesből egy ép hang nem jön ki, mivelhogy totál szét van ütve. Mármost Orbán Viktor teljesítménye körülbelül a boldogult Amy Winehouse utolsó, tragikus korszakát idézi. Van ilyen minimumszint egy miniszterelnök ünnepi beszédénél is, mégpedig az, hogy legyen valamicske értelme. Legyen releváns, lehessen jóindulattal úgy érezni, hogy az igazságot mondja. Legalább valamifajta helyi igazságot. Legalább ki lehessen magyarázni belőle, hogy nem hazudik szándékosan. Nem beszél kéretlen elvtársi segítségről, amikor ő maga folyamodott az IMF-hez hitelért, miután rájött, hogy mástól nem kap. Nem delirál a pénzügyi függetlenségről rögtön a hitelkérelem és a fiskális paktum aláírása után. És külön szól a háziállatainak, hogy az utolsó hitelezőt, aki még esetleg szóba áll velünk, lehetőleg ne hasonlítsák a Szovjetunióhoz, mert a legegyszerűbb emberek is meg tudják különböztetni a katonai megszállást attól a gesztustól, amikor valaki pénzt ad nekünk kölcsön, hogy legyen fűtés az óvodákban. Ezeket a dolgokat a leglojálisabb és legfelkészültebb támogatója sem tudja megmagyarázni. Ami nemcsak azért baj, mert bántja a fület és azon keresztül az agyat, hanem mert ugyanakkor ezek rendkívül prosztó, agresszív szövegek, amelyek miatt aztán lesznek kérdések a bőrcipős, öltönyös urak részéről. Amit persze leszarhatnánk, ha nem kellene velük találkoznunk soha többé, csakhogy Orbán Viktor mindezt úgy adja elő, hogy közben már két hónapja ül a tárgyalóasztalnál, és alig várja a megegyezést. Ott ül türelmesen, és ordítva hány az üres pálinkásüvegekbe. Aztán csodálkozik, hogy nem ül senki az asztalához. Hát a kettő együtt nem megy, ennyi már biztosan kiderült, tisztelt hölgyeim és uraim. Vagy akarjuk azt a hitelt a feltételeivel együtt, vagy nem akarjuk. Az nem opció, hogy ide a pénzt, és azt csinálunk vele, amit akarunk; a nemzetközi közösség ugyanis dörzsölt alak, és miután számtalanszor tapasztalták, hogy az Afrikában ledobott konzerveket a helyi hadurak zabálják fel, hát megnézik, mire adnak és mire nem. Tehát ennek a szövegnek egy mentsége van, amit viszont nyilvánosan nem lehet előadni. Faraday-kalitkában fogja elrebegni Navracsics Tibor az európaiaknak, és könyörög, hogy maradjon titok. A magyarázat, kedves barátaim, az lesz, hogy a miniszterelnök éppen az Önök kedvéért hordja ösze ezeket a baromságokat, és egyébként pedig érvényben van a megoldókulcs: ne figyeljenek oda arra, amit mondok. A bőrcipős öltönyök azonban sajnos ezt sem fogják megenni, mégpedig azért, mert racionálisabbak, mint egy kisvárosnyi zombi, vagy teljesen más példával élve, Önök, kedves viktorviktorozó honfitársaim. Európa – és Amerika – ugyanis már egyszer megkapta ezt a tippet, és azóta azt vehették észre, hogy még az se volt igaz. Ezekből a mondásokból bizony cselekvés lesz. Az elmúlt két év ámokfutása, amelynek csúfos végjátékában a pénzvilág szeretetszolgálatára szorultunk, pontosan ezekből a slágergyanús mondásokból lett. Abból az elvből, hogy azokat akkor is tartani kell, ha hülyeségek vagy tudatos hazugságok voltak. A mozgástér pedig ettől a görcstől egyre szűkebb, és olyan pályát eredményez, mint a szőrszálé a lefolyóban. A mai mondásokból is döntések lesznek. Hát ezért nem mindegy, ha csupa hülyeség egy ilyen beszéd. Nem vitás, hogy ennek a beteg folyamatnak a főbűnöse Orbán Viktor, mégsem ő az egyedüli felelős. Nem mondana ő ilyeneket, ha Önök nem csápolnának neki minden kósza böfögésért. Ez teszi őt tönkre, nem látják? Tényleg szeretik őt? Akkor kérem a magyarok istenére, kíméljék meg a feltétlen rajongástól, mert belepusztul. Nem veszik észre, hogy már csak hányni jár belé az értelem?Megértem, hogy ebből nem könnyű szabadulni. Az ékegyszerű világmagyarázat, a feltétlen hit kényelmessé teszi az életet, ha elég buta hozzá az ember. De Önök nem buták, ugye? Nem szeretnék azon kapni magukat, hogy az üres bankszékházban petárdáznak maroknyi tufa szkinhed társaságában egy napsütéses tavaszi délutánon? Persze, hogy nem. Azt hiszem, értem, miért hagyják mégis szó nélkül ezeket a tökhülye szólamokat. Azért, mert a többiekről viszont feltételezik, hogy nekik ez kell. Azt hiszik, hogy a mellettük álló paraszt a szuverenitásra meg a szabadságharcra élvez, és ezért teszik félre a fintorgást. Ő pedig ugyanezt gondolja az összes többiről. Lehet, hogy érdemes lenne jobban megismerniük egymást, és kibeszélni a különvéleményeket. Hátha kiderülne, hogy ennek a kínos élethazugságnak valójában nem nagyobb a tábora, mint a szcientológiának, vagy a többi hasonló pszichózisnak. Azt javaslom Önöknek, akik ma ennek a minősíthetetlenül gagyi show-nak próbálnak örülni, hogy alakítsanak lakóhelyükön polgári köröket. Üljenek össze csak úgy spontán, és beszéljék meg, mi oké, és mi nem. Talán pár alkalom után már felszabadultan nevetnek egymásra: jé, nem is az idomított majmok gyülekezete vagyunk, hanem kritikus, gondolkodó polgárok. Aztán, ha gondolják, alapítsanak egy pártot. Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! A következő EU-csúcson újabb döntéseket hoznak Ukrajna lőszerellátásáról Toplista: a világon messze a magyar F1-futamra a legolcsóbbak a jegyek Eltűnőben a kisebbségi nyelvek Oroszországban, aleutul senki, jupikul már csak egy ember tud Hamis a mítosz, hogy egyre többet és többet akarunk Hurrá, van haszna is a Fidesz gőzhengerének: eltiporta a szcientológiát. De ki tiporja el a pedofil világmaffiát? A publicista akkor már nyitott kapukat döngetett, készen volt az egyháztörvény, a kodifikációs remekmű, amely szerint a képviselők átlagolt bölcsessége dönt arról, melyik hiedelem követői élvezhetik az egyházi státus előnyeit. Ez merész elképzelés akkor, amikor ezeknek a képviselőknek a  többsége egy tőmondatnyi kérdésre sem képes érdemben válaszolni, és idegesen ügetve, ütemesen brekegik, hogy „Fidesz sajtóosztály”. Szóval ezeknek nyilván gőzük sincs arról, amiről döntenek, legalábbis védhető indoklásuk semmiképp, tehát hülyeség rájuk bízni apróbb ügyeket is, mint azt, hogy melyik isten az igazi. Mindenesetre a szcientológiát kiszorították az elismert egyházak közül. Ez ennek az ámokfutásnak a járulékos jótéteménye; olyan, mint amikor lebombáznak egy lakótelepet, és elpusztul egy csomó csótány is. A valóban visszataszító szcientológia ellen két fő kifogása volt kritikusainak. Az egyik, hogy ez nem vallás, hanem a vallás fogalmának meghekkelése; a másik, hogy ezek destruktívak. Semjén Zsolt például nem habozott kijelenteni, hogy amíg ő a Parlamentben van, addig a szcientológia nem lesz egyház e féltekén, mert utálatos az Úr színe előtt. A szcientológia ismertté vált tanításai kétségtelenül éktelen hülyeségek, kábé olyanok, mintha valaki komolyból jedinek képzelné magát. De nemcsak a tudományos tényekkel áll hadilábon, hanem még sci-finek is rém rossz: ez egy vallás- és világnézet-paródia. Ez az észrevétel jogos, és lehet rajta jókat röhögni vagy kíváncsian tanulmányozni, csak egyet nehéz: törvényt írni belőle. Mert mi lenne abban? Hogy ami röhejes mese, az nem egyház? És mi a röhej mértékegysége? Hány Xenunak felel meg a Jézuska? A DC-8-as űrhajók hogy aránylanak a pucér mennybemenetelhez? És mennyire illetékes ebben a kérdésben ez a rakás fent említett zoknibáb, a parlamenti képviselők?Az már komolyabb érv, hogy ezek gonoszak. Itt van mindjárt az a szokásuk, hogy a hívőket alaposan megkopasztják, pénzért adják az áldást, és ilyet igazi egyház nem csinál. Na de olyat se ám, hogy ingyen működne! Hanem inkább kiveszik a költségvetésből a levajazott tízmilliárdokat, és aztán szemforgatva illegetik magukat, hogy ők milyen szerények, nem kérnek pénzt a hívőktől. A katolikus papok például valóban csak a szentségekért szoktak pénzt követelni, zsebbe természetesen: temetésért, esketésért, esetleg ördögűzésért. Az állami támogatás fejében térítésmentes alapszolgáltatást is biztosítanak, elsősorban az ifjúság részére. És sérelmére. Nem kérdés, hogy a szcientológusok számlájára számos bűncselekmény írható: a szerzetesrendben – a Sea Orgban – tapasztalt durva bánásmódról, adatvédelmi aggályokról és egy-két gyanús halálesetről tudhat az érdeklődő, ami persze bőven elegendő, hogy rendőrért, ügyészért, törvényhozásért kiáltson a polgár. Csak hát ebből sem vezethető le, hogy ne lehetnének egyház. Hiszen a legnagyobb, legelismertebb, konkrétan kormánypártot delegáló katolikusok viselt dolgaiból az következik, hogy az aljasság, a kegyetlenség, a fejéig bűzlő világszervezet és a horrorisztikus bűnök tömege a lehető legjobb ajánlólevél. Ugyanis a katolikus egyháznál nehéz undorítóbbnak lenni, akármilyen lelkesen robbantgatnak az allahisták. Hogy több tízezer gyereket rontottak meg csak Hollandiában, abban csak a mennyiség megdöbbentő, a hajlam közismert. Hogy ezután még az áldozatokat kasztráltatták, az viszont egyértelmű jele annak, hogy ezeknek nagyon beteg elképzelésük van az igazságtételről. Százezernyi spanyol újszülött elrablásában voltak bűnrészesek aktívan és passzívan egyaránt. Vidáman és tudatosan elnézték, hogy Krisztus Légiója néven gyermekháremet működtessen egy igazi ragadozó szörnyeteg hatvan éven át. A Sea Org könnyed férfias szívatás a Magdolna-nővérekhez képest. És ez csak csemegézés a beláthatatlan mocsoktengerből. Semmi inkvizíció: ez a közelmúlt és a jelen. Ha ez Krisztus menyasszonya, akkor komolyan érdekel a Sátán ajánlata. Az áldozatok számából az látszik, hogy a katolikus egyházban előfordulhatnak ugyan jó emberek, de nem érik el a kritikus tömeget: több itt a szörny, mint a szent. Ezekről az ügyekről tudtak a püspökök, és megérkeztek a panaszok a Vatikánba is. Soha, egyetlenegy pedofil vadállatot sem adott át az egyház önszántából a rendőrségnek, ügyészségnek, törvényhozásnak. Mindig az áldozatok, a világi hatóság és a sajtó hozta nyilvánosságra, hogy milyen pokoli bűnöket követtek el katolikus papok, és hogyan fedezték őket a kollégáik, akik mindenről tudtak. Senki nem szegte meg az omertát, senki nem borította ki a bilit – Joseph Ratzinger sem, akinek ma pápaként van pofája azon siránkozni, hogy akik a bűnügyeket leleplezik, azok ártani akarnak az egyháznak. Hát már miért ne akarnának ártani annak az egyháznak, amelyik gyerekek megerőszakolását eltűri, sőt, megszervezi? Van egyáltalán épeszű ember, aki ilyen egyháznak ne akarna ártani? Milyen torzult, magatehetetlen bábbá lerongált lénynek kell lenni ahhoz, hogy azt mondja valaki: ó igen, megdugott a koma egy pár kisgyereket, de inkább nem csinálok botrányt, mert a mi kutyánk kölyke?Szóval erről szólna a keresztény Európa projektje, mi? Büntetlen gyerekvadászatról?„Aki azt szeretné, hogy a tizenéves fia első szexuális tapasztalatait egy szakállas bácsitól szerezze, szavazzon nyugodtan az SZDSZ-re” – mondta Semjén Zsolt 2005-ben. Néhány év távlatából már úgy tűnik, mintha ez a szakállas és a szakálltalan pedofilok harca lett volna a piac felosztásáért. És igen: súlyos korrupciós és szexuális bűncselekmények eltussolása után húzta el a belét Magyarországról Juliusz Janusz apostoli nuncius, de csak azután, hogy Semjén kitüntette. Bizonyára jót röhögtek azon, hogy hoppon maradtak a szakállasok. Örvendetes, ha a deviáns, adatvédelmi kihágással gyanúsítható szcientológiát az állam nem támogatja, véletlenül sem ad a kezükbe oktatási intézményeket, és szemmel tartja őket akár titkosszolgálati eszközökkel. Az is helyes, ha minden sunyi beépülési kísérlet láttán felhangzik a sziréna: szcientológus ólálkodik a kertek alatt, és vitaminbrosúrákkal próbálja megrontani az óvodások lelkét. Kiáltson ilyenkor a polgár rendőrért, ügyészségért és törvényhozásért. De kinek kiáltson, ha katolikus papot lát a gyerekek közé settenkedni?Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! Rágalmazásért ítélték el Kósa Lajos bizalmasát Többtucatnyi új szupertraffipaxot kap a rendőrség Frissítse a gépén a Windowst, ahogy tudja: veszélyes lyukakat tömött be a Microsoft Először landolt repülőgép a híres dubaji szálloda, a Burdzs al-Arab helikopterleszállóján Valóban undorító-e a katolikus egyház csak azért, mert gyerekek és pedofilok közül az utóbbiak mellé áll? Tehet-e erről minden egyes hívő? És tehet-e ellene? Válasz Kerék-Bárczy Szabolcs és Balavány György írásairaAlighanem tényleg hiba, ha a katolikus papok pedofil bűntetteiről indulatosan, nyers felháborodással írunk. Nem azért, mert a katolikus hívek megsértődnek – az a legkevésbé sem hat meg. Ilyen ez a demokrácia és szólásszabadság: időnként olyan véleményekkel találkozunk, amelyek rosszul esnek. Hol a katkók járnak így, hol az emósok. A brutális támadás nem ezért probléma, hanem mert lehetőséget ad a hívőknek arra, hogy a homokba fúrják a fejüket. Elintézhetik az egészet azzal, hogy ez keresztényüldözés, és így már megint nem néznek szembe az egyházuk bűneivel és a bűnrészességükkel. Természetesen a keresztény, specifikusan a katolikus hitet nem érintik a pedofilbotrányok. Még a cölibátus dogmáját sem közvetlenül. Nem attól lesz bűnrészes a templomjáró polgár, hogy hisz a szeplőtelen fogantatásban vagy a szentekben. Azt viszont most már ő is tudja: ezek a bűncselekmények túlmutatnak azon, hogy akadt néhány beteg, megtévedt pap. A pedofil esetekről intenzíven levelezgetett a püspök az érsekkel, az érsek a bíborossal, írtak a Vatikánba, ahol Ratzinger iktatta és rejtegette az aktákat. Kiadott ugyan direktívákat a szigorúbb belső vizsgálatok érdekében, de a lényeg változatlan. A hierarchia egyik tagja sem csapott a homlokára azzal, hogy jesszusmária, ez a féreg gyerekeket erőszakolt meg, nem fogok én a kollégákkal levelezgetni, hanem ráhívom a kommandót, rohadjon meg a pokolban. Nem, itt nem elfogadható a kisebb rossz etikája. Aki szerint gyerekek tízezreinek megrontásához képest az egyház PR-katasztrófája a nagyobb baj, az gazember. Semmiképp sem olyan, akinek erkölcsi kérdésekben lapot osztanak. A holland szadistákat vagy az osztrák horrorkolostor papszörnyeit nem az egyház jelentette fel, ahogy egyetlen más bűnözőt sem. Ők lapítottak. Tudtak a visszaélésekről, de hallgattak, amíg tehették. Ennyi már kiderült. Tudott mindenről II. János Pál is. És tudott róla a mostani pápa is – rendőrséghez Ratzinger bíboros sem fordult, de az egyházon belül keményebb fellépést szorgalmazott; csakhogy éppen a jóságos képű János Pál állította le. Ciki, de ez van. Logikájuk érthető, csak azt nehéz felfogni, milyen emberi minőség lehet az, akiben valós dilemmaként merül fel, hogy az egyház érdekeit védje, vagy a meggyalázott gyermekekét. Amilyennek Jézust lefestik, annak alapján számára például nem volna itt semmi kérdés. És nem, ez nem múlt idő: ma is a sunyi lapítás a reflex. Nézzék csak, hát hol vannak innen az elmúlt egy hét legfontosabb hírei a kasztrált holland gyerekekről és az ausztriai kuplerájról? Hol van innen a bűnbánat?Felelős-e tehát az egyházi hierarchia horrorisztikus bűneiért az egyszerű hívő? Nos, megadatott neki a lehetőség, hogy eldöntse. Az megvan, mi most a hivatalos egyházi álláspont a hitetlenekről? Az, hogy akinek nem volt esélye megismerni Krisztust, mert mondjuk előtte élt vagy földrajzilag távol, az nem bűnös. Akinek viszont felkínáltatott a választás, és elutasította a megváltást, az megnézheti magát, és az idők végezetéig fog szenvedni az úgynevezett pokolban. Na, pont ez a logikája a hívek bűnrészességének. Nem, a mezei hívőnek nem kell osztoznia a bűnben. Joga és kötelessége, hogy felmutassa a katolicizmus nemesebb arcát, de ehhez nem lesz elég egy mellékmondatban elismerni, hogy gyerekeket megerőszakolni csúnya dolog, és a tetteseket bújtatni is. A világi hívőnek megvan a lehetősége, hogy megtisztuljon, de ehhez szembe kell fordulnia a romlott egyházi vezetéssel, tüntetőleg, élesen és tömegesen. Mi baja lehet? Kiközösítik? Azok, akik a gyerekek megrontóit nem adták fel? Az ilyenekkel amúgy sem akar egy közösségbe tartozni épeszű ember. És nem hívja az ilyet szentatyjának se. Innen kiűzetni Istennek tetsző dolog. Felelőssé akkor válnak a hívő tömegek, amikor az égbekiáltó bűnök ismeretében is úgy tesznek, mintha mi sem történt volna. Ha nem vonják kérdőre saját egyházukat, ha nem követelik meg az iratnyilvánosságot, azzal felmentést adnak a legborzasztóbb bűnökre. És ezzel magukra veszik és újratermelik azokat. Tiporjátok el a gyalázatost, és akkor feloldozást nyertek. Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! Macron a parlamenti szavazást megkerülve hirdeti ki a vitatott nyugdíjreformot Hamis a mítosz, hogy egyre többet és többet akarunk Hatalmas árleszállításba kezdtek a boltok, de az árstopok megszüntetésével még jobban járnánk Meglőttek és megkéseltek egy férfit Tatabányán Eddig tartott a bújócska: holnap előáll jelentésével a plágiumbizottság. Közleményükből nem azt fogjuk megtudni, hogy Schmitt Pál lopta-e a doktoriját, hiszen már rég tudjuk, hogy igen. A bizottság jelentése azt árulja el, mekkora a pusztítóereje annak az akaratnak, amely Schmitt Pált elnökké tette és elnökként megtartotta. A főméltóságú úr természetesen nem Schmitt Pál, ő csak a lakája. Orbán Viktor világossá tette álláspontját: szerinte Schmitt Pál nagyon is jó lesz elnöknek. A tanár urak pedig tudhatták az első pillanattól, hogy ha ők azt számolják ki, amit azóta mindenki más, vagyis hogy Schmitt úr plagizált – azzal azt is merészelik mondani, hogy nem lesz jó elnöknek, Orbán úr pedig e tekintetben téved. Nem azért, mert a köztársasági elnöki hivatalhoz doktorátus kell: nem kell. Hanem mert a plágium kimondása már nemcsak azt állapítaná meg, hogy Schmitt Pál húsz éve megbotlott, hanem hogy most, elnökként is hazudott. Nem az a baj vele, hogy nem is doktor, hanem hogy jellemtelen. És akkor Orbán begurul. A félelem indokolt: a Nemzeti Együttműködés Rendszere magától értetődőnek veszi, hogy a tudomány támogatja politikai szándékait, és idegesen reagál, ha mást tapasztal. Ha ütközik a tudományos körökkel, akkor annál rosszabb a tényeknek. Mesélhet erről a Földrajzinév-bizottság, az OVB vagy az Alkotmánybíróság; de még az Akadémiától is zokon vették, hogy nem vállalták a vallások szűrését. Jogos az egyetemi alkalmazott szorongása: ha ő megbuktatja a miniszterelnök kedvenc udvarhölgyét, annak következményei lesznek, és onnantól inog az ő katedrája. De annak is következményei lesznek, ha futni hagyja. És lehet, hogy hosszabb távúak. Mit üzen diákjainak az az egyetemi tanár, aki szerint Schmitt disszertációja rendben van? Azt, hogy köttesd be a más munkáját, fiam, írd rá a neved, és átengedlek, ahogy Schmittet. Adhat-e az ilyen tanár elégtelent bármilyen silány munkára ezután? Elvárhat-e teljesítményt, papolhat-e az élethosszig tartó tanulásról? Nem, az ilyen tanárnak nincs többé becsülete, tanítványai röhögnek rajta, gúnyverseket fabrikálnak róla, és azokat felírják a falra a klotyóban. Csekélységnek tűnhet Orbán haragjához képest, pedig sokkal pusztítóbb. A meghunyászkodással megspórolhatnak két év esetleges kellemetlenséget, de tizenkét év múlva is ennek az árnyékában fognak élni. Minden hátralévő döntésük és munkájuk fölött ott lebeg majd a bűzfelhő, hogy ez volt az a professzor, aki elárulta a hivatását. Schmitt Pál 180 oldalt Georgiev munkájából fordíttatott le – anélkül, hogy a fordítást legalább átnézte volna –, további 17-et Heinemanntól lopott, aztán ráköpött, beköttette és leadta. Ez akkor is egyértelmű, ha a Nobel-bizottság állítaná az ellenkezőjét. Egy felmentő vagy elmaszatoló jelentés legfeljebb muníció lehet a pártsajtónak és a rezsim legelszántabb drukkereinek, de a tényeket nem változtatja meg. Éppen a tudományos közösség látja a legvilágosabban, hogy ez bizony plágium. Aki ezt leokézza, az pont a saját szakterületén veszíti el a hitelét, és teszi ki magát igaz és igaztalan vádaknak, megvetésnek, szégyennek. A plágiumbizottság tagjai maguk is tudósok. Arról kellett dönteniük, elfogadják-e Schmitt Pált egyenértékűnek saját magukkal. Hogy többre tartják-e magukat az ötdanos senkinél, aki mindig megtalálta a széles utat, hogy csalással, lopással, behízelgéssel, gerinctelenséggel előbbre jusson. Nem egyszerű élethelyzet, hiszen pont az alany mutatja, hogy jelenleg az övé a királyi út. Most eljött a rettegett pillanat: elő kell állni, a jelentést aláírni, és viselni a következményeket. Választani nemzeti együttműködés és tisztesség között. Akármi is lesz a papíron, ez a dilemma önmagában is tanulságos. Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!Háromoldalas összefoglalót tett közzé a Schmitt Pál doktori disszertációját vizsgáló bizottság. Megállapították, hogy Schmitt Pál kisdoktorijában formai szabálytalanságokat ejtett, elismerték, hogy egy az egyben átvett oldalakat más művekből. Ugyanakkor a felelősséget a Testnevelési Egyetemre hárítják, mert szerintük az intézmény nem figyelmeztette Schmitt Pált időben. Észak-Korea interkontinentális rakétát bocsátott fel a dél-koreai elnök tokiói látogatásához időzítve Épp csak kiengedték az iráni aktivistát a börtönből, haza már nem jutott, mielőtt ismét letartóztatták Felfüggesztettek két indiai pilótát, miután a fapados járat műszerfalán kávéztak Komoly gond lehet belőle, hogy Európa mennyire le van maradva a mesterséges intelligenciában Schmitt Pálnak igaza van: őt nem a kisdoktorija miatt pakolta fel Orbán Viktor a Sándor-palotába, hanem más kvalitásai miatt. Azért, mert róla tudni lehetett, hogy sohasem fogja érdekelni semmi más, mint a Fidesz érdekei. Ezt az egyet tudta, de ezt bármilyen pózban.  A Fidesz és az ország érdekei most véletlenül egybeesnek: takarodjon ez a morális államcsőd minél előbb, és lapuljon meg valami sivatagi országban. Nemcsak doktorként bukott meg, hanem az bizonyosodott be, ami életpályájából eddig is kiolvasható volt: egy sunyi, hazug, pitiáner és buta ember, aki a végsőkig tagad, mert a napot akarja megúszni, és nem látja, hogy a másnap még keményebb lesz. Schmitt nem csupán a doktorijával csalt húsz éve: január óta folyamatosan hazudott, elnökként. A neve is hazugság, amit kérdés nélkül odakapart azokra a törvényekre, amelyekről utóbb rendre kiderült, hogy rájuk fért volna az avatott ellenőrzés. És hazudik, amikor azt mondja, hogy nem is használta a címét: már készen volt az ő Érdemérme, amit be kellett zúzni, és ezek után legfeljebb mestertolvajok tartanak rá igényt. Amikor azt mondja, hogy elnök marad, akkor épp nem hazudik, csak téved. Elnöknek látszó tárgy lehet legfeljebb, üres, kiszívott kitinpáncél. Nem kell semmi különös képesség ahhoz, hogy államfő legyen valaki. Annyi az egész, hogy ilyen ügyei ne legyenek. Ne legyen papírja arról, hogy lopott. Hogy elmehessen egy iskolába az olimpiai eszményről és az élethosszig tartó tanulásról pofázni anélkül, hogy az alsó tagozatosok is szemberöhögnék. Erre Schmitt Pál nem alkalmas már. Az élethosszig tartó hazugság az ő szakterülete. Nem tudja a nevét leírni úgy, hogy ne jutna eszébe mindenkinek a tény, hogy ez a név bűzlik. Ez a bűzös név áll az alaptörvényen többek között, és rajta lesz az ezután megalkotott műveken. Jó étvágyat hozzá. Schmitt végső lelepleződése látványos gátszakadást okozott a jobboldali értelmiségben. Eddig nagyjából mindenre elég indoklás volt, hogy Orbán Viktor így akarja. Személyi kérdésekben különösen: a Schmittnél összehasonlíthatatlanul kártékonyabb Matolcsy Györgyöt is a székéhez szögezte az orbáni ige, miszerint neki Matolcsy a jobbkeze. Schmitt Pál bűze azonban már legyőzte a közismerten jobbos szereplők hűségét is. Pálinkás Józseftől a Professzorok Batthyány Körén át a Magyar Nemzetig rájött szinte mindenki, hogy a gyógyíthatatlan ölebtől meg kell szabadulni. Az elmúlt napokban a leghűségesebb hívek is észrevették a feszítő alhasi érzést: tudják pontosan, milyen álláspont tetszene a miniszterelnöknek, de azt is tudják, hogy az az álláspont vállalhatatlan seggfejség. Lehetséges volna, hogy a miniszterelnök úr… Nem, ez a felismerés még várat magára. Lelkük rajta. Orbán Viktor terheltsége eddig is nyilvánvaló volt: felelős vagy a majomkenyérfádért. Amikor a Sándor-palotába emelte Schmittet, még csak annyi volt a bűne, hogy egy bábot tett elnökké. Most már egy okleveles, jogerősen elítélt csalót védelmez, mert képtelen beismerni, hogy tévedett. Pedig a tévedés lenne a legenyhébb tényállás – éppen ezt az esélyt játssza el. Ma este kiderült: nem félreismerte ő Schmitt Pált, hanem ilyennek szereti. Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! A romákat sértő kijelentés miatt kellett bocsánatot kérnie Whoopi Goldbergnek Tóta W. : Szabadíts meg a gonosztól Megépítik a világ legnagyobb chipgyárát, 86 421 milliárdot költ rá a Samsung Elítélte Szijjártót az Európai Parlament a minszki látogatása miatt A főkukac napjai leteltek, és nem lesz könnyű pótolni. Akit Orbán bármikor ki tud rúgni, azt el tudja csapni a demokratikus közvélemény is. Csakhogy ekkora senki nem terem minden bokorban. A köztársasági elnököt nem lehet egykönnyen eltávolítani, ha esetleg kényelmetlenné válik. Pontosan ezért került Schmitt oda: küzdött eleget Orbán Göncz Árpáddal, és látta Sólyom kekeckedését Gyurcsánnyal szemben. Éppen mert nem lehet simán kirúgni, ebben a székben bárkiből lehet kellemetlen ellenfél, és nem hiányzik még egy Simor András. Hiába korlátozottak az államfő lehetőségei, a centrális erőtér alfahímjét már az is kiakasztaná, ha késleltetik vagy vitatják a terveit. Nem elegendő biztosíték, ha a jelölt konzervatív meggyőződésű. Lehet, hogy pont emiatt dobálná vissza a haverokra szabott lexeket és a többi elvtelen, vállalhatatlan törvényt. Vagy egyszerűen azért, mert többet lát a pályán, mint a reménytelen clusterfuckba gabalyodott frakció. Lám, a jó Pálinkás sem vállal fel már mindent. Amint beül az elnöki székbe, a leglojálisabb harcostárs is önjáróvá válhat. Azt a szándékegységet, amellyel a Fidesz operál, csak a kiszolgáltatottság tartja fenn; viszont a köztársasági elnöknek sínen van az élete a beiktatásától kezdve. Akár az is eszébe juthat, hogy önálló személyiséget növeszt, vagy felfedezi, hogy van neki olyanja. És akinek van Orbántól független önértékelése, az bármikor bemondhatja az unalmast: ő ehhez a ganéhoz nem adja nevét, ő ezzel nem járatja le magát ország-világ előtt. Schmitt összenyálkázta, ingoványossá tette a pozíciót. Szégyene nem volna ilyen mélységes, ha egyáltalán volna elnöki teljesítménye, ha bármit magáénak mondhatna azon kívül, hogy aláírt mindent. Aki a helyére beül, és ugyanezt folytatja, az magára veszi a schmittséget, ami, lássuk be, plágiumügy nélkül is elég undorító perspektíva. Nem azért robognak tovább szótlanul a Fidesz képviselői a kamerák láttán, mert nem tudnának mondani három összefüggő mondatot, hanem mert félnek. Félnek attól, hogy előkerül a széfből a biankó lemondásuk, és aztán a megyei önkormányzatban sem lesz helyük, sőt ha visszamennek autófényezőnek, akkor is tönkreteszik őket. Akit elnökké neveznek ki, az ettől egy csapásra megszabadul. És előjöhetnek belőle az eddigi elnyomatás sérelmei, mert nem természetes állapot az a gerincroppantó alárendeltség, amiben élniük kell. Ennek egyetlen ellenszere van: ha az elnök fogható valamivel. Ideális esetben van róla beszervezési papír, jelentések, mögötte korrupcióval pettyezett karrier, meg esetleg egy plagizált doktori. Na így már remek államfő lehet belőle, a törvényhozás motorja, nem ellensúly, hanem idomított házikedvenc. Ezek az előre tárazott töltények viszont veszélyes áruk. Elsülhetnek más kezében is, rossz időzítéssel. Ez történt most is. Mivel a megálmodott totális médiakontroll meghiúsult, és maradt szabad sajtó, a bábnak megfelelő figurák állandó veszélyben élnek, és minél magasabb polcra emeli őket a gazdi, annál többen vadásznak rájuk. Schmitt Pált nehéz lesz pótolni. A súlytalan paprikajancsik előbb-utóbb úgy járnak, mint ő. A súlyos egyéniségeket viszont a nemzeti együttműködés nem viseli el, mert ők sem viselik el a rendszert. Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! Iraki halászok pikinikező helyévé vált Szaddám Husszein elhagyatott, rozsdás jachtja Szlovákia is küld MiG-29-es vadászgépeket Ukrajnának Kiderült, mennyiért igazolna át a DK-ba az MKKP pártigazgatója Bekiabált, hogy férjhez menne hozzá, Keanu Reeves azonnal tudta, hogy mit válaszoljon Schmitt ügyében is kiderült: az okosok nem eszik a pártvonalat, a hülyék meg bármit megzabálnak. Orbán Viktor népe legnagyobb tanítója lehetne. A megegyezés akadályai viszont most, a köztársasági elnök elcsapása után nevetségesnek tűnnek, és okafogyottnak. A Schmitt-ügy egyik széles körben ünnepelt fejleménye az volt, amikor jobbos arcok emelték fel a hangjukat, gyalogoltak szembe a pártvonallal, jelezve, hogy nem nyelnek le minden képtelenséget, amit Orbán Viktor a szájukba tuszkolna. Volt viszont egy másik, szomorúbb tanulsága: hogy elég sokan viszont nagyon szívesen rácuppannak bármire. Vannak még elegen, akik egy ekkora botrányt is megértéssel, jóindulattal fogadnak, mert a Viktor azt mondta, jól van az úgy. Mindkét reakcióból az következik, hogy a szabadságharcos retorikát akár el is felejthetnénk. Ezen ne múljon semmi. Az értelmesebbje úgyis tisztában van vele, mekkora egetverő idiotizmus. Láttak már világtérképet, felfogják a kiszolgáltatottságunkat. Azt is értik, hogy ez nem a mi harcunk. Egyáltalán nem a nemzet érdeke, amit Orbán annak próbál eladni: sem a jegybank irányítása, sem a haverok kitömése nem sorskérdés, ahogy az ő minél nagyobb hatalma sem. Az okos jobbosok már azt is látják, hogy mire ment azzal a fene nagy hatalmával. A hülyébbje? A derékhad? A Békemeneten baktató birkák? Hát azok meg tényleg akármit megesznek. Az ő kedvükért teljesen felesleges fenntartani a szabadságharcot, mivelhogy bekajálnák az ellenkezőjét is, jó étvággyal. Még repetát is kérnének. Amivel meg is érkeztünk a Fidesz legnagyobb, történelmi esélyéhez, amellyel egészen idáig nem élt. Ez az esély nem elsősorban politikai, hanem pedagógiai. Arról van szó, hogy itt lakik egy-kétmillió problémás ember, akik eddig nem értek rá, hogy a világról saját nézeteket alkossanak. Ehelyett vezért keresnek, akit követhetnek. Ez hihetetlen lehetőség a tanításukra. Orbán Viktor minden héten eléjük állhatna, és mesélhetne nekik a világról, ami odakint van. A csillagokról, exobolygókról, dinoszauruszokról, aztán Földünkről, Európa földrajzáról és történelméről, meg arról, hogy mi a helyzet most. Tátott szájjal hallgatnák, és hinnének neki. Akkor is, amikor azt mondaná: kedves barátaim, aprócska, legatyásodott ország vagyunk, óriási szerencsénk, hogy van a jó IMF, mert nélküle már most tojással fizetnénk a lópatkóért. És elmagyarázná nekik, hogy elzúgtak forradalmaink, hogy a boldog Ausztria házasodott, amíg mi hőbörögtünk. Felvilágosítaná őket, mesélne arról, hogy szuverenitásunkat régesrég feladtuk, egyik felét akkor, amikor beléptünk az EU-ba, a másikat meg amikor neki kétharmadot adtunk. Nem ennek a tudatlan, tompa nyájnak a legprimitívebb ösztöneit tapogatná ki, és nem azoknak próbálna megfelelni, hanem húzná magával őket felfelé, maga mellé venné Kudlik Julit ismét, és újraalapítaná a Művelt Nép könyvkiadót, ha már annyira hiányzik Kádár és Aczél. Az ő tekintélyével akár fel is emelhetné a táborát. Nevelhetne belőlük polgárokat. Milliók maradnak sötétségben, milliók ostobasága száll a fejére, amiért nem teszi. És már most is ebbe az ostobaságba gabalyodva vergődik ő is. Igaz, ebből származik a hatalma, de ebből erednek a korlátai is. Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! Svéd uniós elnökség: A migránsok tengeri mentése nem csak jogi, erkölcsi kötelesség is Lefotóztuk a hangrobbanást a honvédség új tarackágyúinak lőgyakorlatán – exkluzív képriport 249 gyorshajtót mértek be nyolc és fél óra alatt Óbudán A következő EU-csúcson újabb döntéseket hoznak Ukrajna lőszerellátásáról Egyáltalán nem baj, ha a vallástalan családok gyermekeit is megtanítja a közoktatás a vallások főbb tételeire, hiszen ha nem is vagyunk keresztény ország, ezekről illik tudni. Csak tartsuk észben, hogy ez nem hittan, és fogadjuk el, hogy ezeknek a dolgoknak a szkeptikus oktatása nem nélkülözheti a távolságtartó megmosolygást. Ha ez működhet így, akkor a világi erkölcs- és hiedelemtan sikertörténet, húzóágazat, európai értelemben vett hungarikum lehet. Egyben elsőrangú szórakozás.  Az emberek mindig, már ősember korukban is örültek a tavasznak. A japánoknál például a cseresznyevirágzás ünnepe fejezi ki ezt a vidámságot, a természet újjászületését. Tehát ahogy a karácsonynak vagy a farsangnak, ennek is alapvetően meteorológiai, éghajlati okai vannak. A zsidó vallásban nagyjából ugyanilyen tájolású ünnep a pészach. Ilyenkor arról emlékeznek meg, hogy a barbár ókorban az akkor még szingli Isten – beszűkült tudatállapotában – tömegesen irtotta ki az egyiptomi fiúgyermekeket; de bezzeg a zsidókat nem, mert ők bekenték a ház ajtaját bárányvérrel. Megint mások pedig azt mondják, hogy ezt az egészet egyszerűen kitalálták, mint a Gyűrűk Urát, de ha esetleg igaz volna, akkor meg egyáltalán nem szép dolog minden évben ezen örömködni. Általában a népirtásokat illik tiszteletben tartani, nem letagadni, pláne nem ünnepelni. A keresztények húsvétkor egy hasonlóan véres és érthetetlen történetet idéznek fel, ahol szintén fiúgyermeket öl az az állítólagos Jóisten, ám ezúttal csak egyet, viszont pont a sajátját. Furcsa jellemzőjük, hogy egyszerre üdvözlik az Isten ezen döntését, és közben szomorkodnak is nagyon, hogy szegény Jézussal mit csináltak: elverték, mint a lovat, majd felszögezték egy fakeresztre. Innen az egész vallás óvodai jele, a kereszt. A szomorkodás abban nyilvánul meg, hogy nem esznek húst egy ideig. Bár ez közel sem annyira rossz, mint keresztre szögezve lenni, mindazonáltal hasznos szokás: ma méregtelenítő kúrának hívják, de a régi időkben nem voltak wellness-magazinok és táplálkozástudomány, szóval muszáj volt ebből is valami istenügyet kerekíteni. Ma már fel vannak fedezve a bélbolyhok és a fehérjék, így a böjtöléshez nem kell semmilyen hit. A keresztények szerint Jézus története végül – az egyiptomi kissrácokéval szemben – hepienddel ért véget, mert Jézust eltemették ugyan, harmadnapon viszont kimászott a sírból. De nem kezdte ám harapdálni az embereket, se nem huhogott, hanem cuki dolgokat mondott a szeretetről, és mindenki álmélkodott, hogy mekkora arc, amiért meg se halt. Ők úgy mondják, feltámadt, vagyis már meg volt halva, és újra élni kezdett. Hasonló eseményt egyébként a tudomány nem ismer, Jézuson kívül még senki sem támadt fel, videóbizonyíték nincs, így aztán annak az esélye, hogy ez igaz, gyakorlatilag nulla. Ennek a minden bizonnyal csak kitalált feltámadásnak az ünnepe a húsvét, amikor is vége a szomorkodásnak, és lehet újra húst enni, szó szerint ez a húsvétel napja. Magyarul veszünk egy nagyobb darab sonkát, lehetőleg hagyományosan pácoltat. Jézus amúgy a feltámadása után még egy darabig mászkált fel-alá, mindenkinek elmesélte a sztorijait, aztán felmászott egy hegyre, és onnan felszállt az égbe – legalábbis így hiszik a keresztények. Feladat: Szerinted hogyan ment Jézus az égbe? Hátirakétával? Sapkába rejtett helikopterrel? Rénszarvasszánon? Rajzold le!De mi köze Jézusnak a csokitojáshoz és a nyúlhoz?A keresztények többsége szerint semmi. Sem a Jézus történetét elbeszélő ősi szövegekben, sem a nagyobb egyházak hitvallásában nem bukkan fel a csoki- vagy más tojást tojó csodanyúl. A nyúl és a tojás ismereteink szerint már jóval Krisztus előtt a tavasz és a szaporodás jelképe volt, csokoládé pedig nem is létezett. Ugyanakkor egyes szakadár csoportok megpróbálják összekötni a szálakat. Ők azt vallják, hogy a csokitojásokat Jézus tojja, de nyúlnak öltözve, és a kézbesítéshez ugyanazt a járművet használja, mint amivel felméne a mennyekbe. Éjjel odarebben az alvó kertekbe, és rakja, rakja a kindertojást, mint a halak az ikrát, sőt, még arra is van gondja, hogy szövőmirigyeivel ráhímezze az ajándékra a kakaótartalmat és a szavatossági időt. Ám ezekre az elképzelésekre éppúgy nincs bizonyíték, mint a Jézus-történet egyéb elemeire. Húsvét örömhíre az, hogy minden vallásosság nélkül, hitvalló hitetlenként is élvezhetjük. Zabálhatjuk a sonkát és a vele főtt tojást, és aztán keresgélhetjük a nyuszi csokitojásait sötétedésig anélkül, hogy egy pillanatig is komolyan kellene vennünk az ősrégi, és amúgy is korhatáros horrormeséket. Kedves gyerekek, húsvéthoz nem kell Krisztus, csak életöröm. És hús. Meg csoki. Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! Ijesztőnek hat az időzítés, de valójában meddig mehetnek el a tanárok megfigyelésében? Svéd uniós elnökség: A migránsok tengeri mentése nem csak jogi, erkölcsi kötelesség is Bevásárlókocsit és kukát tett a vasúti sínekre két tinédzser, többmilliós a kár „Nem akartam úgy meghalni, hogy ne lássam Orbán Viktort, csak a tévében” – a miniszterelnök közönségét kérdeztük Kiskőrösön Engem igazán nem zavar, ha valaki hülye, amíg a négy fal között marad. A nyilvánosságot, különösen a gyerekeket azonban óvnunk kell a hülyeséget népszerűsítő hatásoktól. In memoriam Jörg Haider & Pim FortuynPéldául aki a homoszexualitást börtönnel büntetné, azt nyugodtan el lehetne vinni egyenesen a parlamentből a kóterba. Kemény, szigorú, fegyelmező lépésekkel meg lehetne előzni az állandó botrányokat. Egy nap alatt át lehet tolni a parlamenten a törvényt, amely szerint aki nagy nyilvánosság előtt náciskodik, azt jó színben tünteti fel vagy ilyen rendezvényről beszámol, az szabadságvesztéssel büntetendő. Súlyosbító körülmények: csoportosan, felfegyverkezve, előre megfontoltan, valamint azonos neműekkel. Tiszaeszlár, te baromállat? Vérvád? Durr egy kettőtől nyolc évig terjedő! Buzitörvényeket hoznál, hülyegyerek? Három év letöltendő! Aki pedig a népszerűsítés szándéka nélkül, csak véletlenül buzizza-zsidózza el magát, netán nemzeti radikális jelképeket visel, annak százötvenezer forint pénzbírság és közmunka Kelet-Magyarországon. Na, ez hogy tetszik? Egyet nem lehet mondani: hogy igazságtalan volna. Kifejezetten keresztényi lenne, egyrészt mert szemet szemért, másrészt mert amit a te atyafiaidnak kívánsz, azt érdemled te is. Semmivel sem megalapozottabb ennél a melegek elleni törvényjavaslat. Mert lehet, hogy őszerintük a homoszexualitás magatartászavar, viszont valószínűleg még többen vannak azok, akik szerint meg a jobbikosság az. És az efféle nyilatkozatok után meglehetős magabiztossággal ki lehet jelenteni: aki eztet elhiszi, szamarabb a lónál. Aki a plagizált vérvádas szövegből sem állapította meg, hogy ez az idióták pártja, az maga is idióta, sajnálom. A magyar melegek például ezek után bizonyára így gondolják, és ők vannak legalább félmillióan. Plusz még azok, akik ezeknek csak ismerősei, barátai, vagy enélkül is látják, hogy a törvényjavaslat beterjesztője manifeszt elmebeteg. Lehet, hogy eddig a politikán kívül éltek, de most már biztos szavazók. Még nem tudják, kire, csak a Jobbiknak rossz legyen. Érted, drága honfitársam, azt magyarázom, hogy ennyi erővel, mint amit ti sportolás meg értelmes hobbi helyett a gyűlöletbe fektettek, be lehetne tiltani akár titeket is. Ha ehhez csak annyi kell, hogy valakinek ne tetsszen egyik vagy másik életmód, akkor ez a ti köteletek az akasztásotokhoz. És nagyon kérem, ne jöjjön a nemzeti radikális derékhad az örök keresztény értékekkel, mert mind tudjuk, hogy azokat leszarják ők is. Hiszen az egész eszme ezek tagadása, egy merő barbárság. Nemzeti radikálisnak lenni, lássuk be végre: deviancia. Igen, az volna az igazságos, ha ez a tempó senkire nem lenne érvényes, csak a nácikra, akik szorgalmazzák. És lehet, hogy ez volna a gyógymód is. Hátha mosolygó, megvilágosodott emberek jönnének elő az illegalitásból és a munkatáborokból, felismerve, hogy ők is csak egy kisebbség, és rossz dolog elnyomott másságnak lenni, ezért ők se próbálják többé ezt tenni senkivel. Sajnos ehhez aligha lesz töke Orbán Viktornak. Ő a Klubrádióval meg filozófusokkal szeret bokszolni. A nácikkal inkább sakkozni. Marad az evolúciós megoldás, ha az isten tétlen. A nemzeti büszkeség, amely arra késztet, hogy higgyük: a magyarok elsöprő többsége okosabb, óvatosabb és érzékenyebb annál, mint amit ezek a nyomorult bohócok képzelnek róla. És akkor lassacskán észreveszik, hogy nem mennek semmire a bunkóságukkal és a bunkóikkal, a tehetséges politikusok pedig lelépnek, mert észreveszik, hogy a modern, európai értelemben vett fasizmus sokkal tágabb teret jelent számukra, mint ez a rakás futóbolond. Semmi sem idegesíti jobban a trollt, mint ha átnéznek rajta. Alapvetően ez is a kezelésének a módja, de a felépülésééig még várható, hogy egyre elkeseredettebb hisztirohamokkal próbál figyelmet kelteni. És közben egyre többet hibázik. Használjuk ki ezt, nevessünk rajtuk, de azért ne felejtsük el: magatartászavaros, segítségre szoruló embertársaink ők. Közügyekben kijelölt gyámjuk illetékes. Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! Hatalmas árleszállításba kezdtek a boltok, de az árstopok megszüntetésével még jobban járnánk Marabu Féknyúz: Infláció Akár 40 százalékkal is drágább lehet idén a húsvéti sonka, mint tavaly Nem az akkugyárral és a tanárokkal kezdődött – adatbázis a hazai civil ellenállás történetéről Ülünk az asztalnál és várunk, egyre idegesebben, nem értjük, miért nem szólítanak már, tessenek a feltételeiket közölni, nekünk sürgős volna az ügy. Bizony, mintha packáznának velünk. A Velencei Bizottság politikai kifogásokkal jön, amikor pedig szóltunk, hogy azt nem kérünk, Brüsszel meg a befektetői bizalomra hivatkozik. Egyértelmű: ezeknek valami olyan bajuk van, amit nem akarnak nyíltan megfogalmazni.  Vigasztaló a világmagyarázat, hogy ezt azért csinálják, mert a sarkunkra álltunk, esetleg a bőrszínünk miatt. De ha egy pár. re elhisszük, hogy az európai és amerikai döntéshozók belelátnak a kártyáinkba, hogy legalább annyit tudnak a dolgainkról, mint az újságolvasó magyar polgár, akkor be kell látnunk, hogy alapvetően a tapintat vezérli őket, amikor nem mondják ki, mi lett Magyarországból és merre tart. Van néhány alapvető játékszabály, amit az Európai Unió a tagjaitól elvár. Talán a legnyilvánvalóbb, hogy ne legyen az illető ország diktatúra. A diktatúrákat pedig lehet méricskélni állag és potenciál alapján, de a legegyszerűbb definíciója a kormánypárt leválthatatlansága. Erre törekedhet gazdasági eszközökkel vagy a törvények pofozgatásával, a szándék maga általában felismerhető. Valószínűleg nem készült fel az unió arra, hogy ennek valaha is ellenszegül egy tagállam, és most még keresik a szavakat. És a módszereket, hogy kezeljék a problémát. Két évig kapkodták a fejüket az egyre hajmeresztőbb lépések láttán. Ugyanez történt idehaza is. Mostanra már világosan látszik, hogy mi a rendszer lényege: Magyarország felvásárlása. A különadókról komoly elméleti viták zajlottak, pedig elég annyit tudni róluk, hogy pofára, szimpátiaalapon állapították meg a mértékét, és mindig, minden egyes esetben a haveri kutyák kaptak könnyítést vagy mentességet. A frekvenciagazdálkodásban sem csak a Klubrádió szuttyongatása érdemes a figyelemre, hanem az is, hogy Orbán Viktor üzlettársa egy árva forintot nem fizet egy ugyanolyan profilú beszélgetős rádió hullámhosszáért. Ebben az egészben ez a buli, nem a szabadságharc meg a szuverenitás. Konzervatív politikának is lehet éppen nevezni, amennyiben a hűbéri rendszernek jelentős hagyományai vannak itt; igaz, hogy nemzeti hőseink speciel eléggé ki voltak akadva miatta. Mára már szinte minden iparágban ott van a baráti oligarcha, az illetékes elvtárs, aki előtt olajozzák a pályát. A többieknek meg ott tartanak be, ahol tudnak. Ennek szerves eleme a bizonytalan környezet megteremtése is. Régi magyar szólásmondással ezt zavarosban halászásnak nevezzük. Igen, ez olyan ország, ahol te nem számolhatod ki, jó befektetés-e benzinkutat nyitni a sarkon, mert lehet, hogy az üzleti tervedet holnap felborítja Jobbkéz Gyuri. De ez nem azért van, mert ennyire ostobák, hanem! Figyi! Neked egyáltalán nem dolgod benzinkutat nyitni. Majd nyit benzinkutat a csicskánk, mi pedig egyengetjük az útját. Övé lesz a földbérlet, a frekvencia, a koncesszió. Neki speciel frankón kiszámítható ez a környezet. Nem férünk el mind a jognak asztalánál, de nem is kell beleütnie az orrát minden parasztnak. Középosztály, mi? Társadalmi mobilitás? Hát a nagy büdöst. Arra semmi szüksége az úri osztálynak, amely féltékenyen őrzi frissen megszerzett birtokait. Ugyanezért nem lesz például transzparens pártfinanszírozás: az egész eddigi ügyködés és földfoglalás a jól belakott, korrupt rendszer kiszolgálásáért történt. A felhalmozott vagyon többet számíthat, mint a választási törvény. A Fidesz nem a rendszerváltást kezdi elölről – arra szarik –, hanem a vadprivatizációt. És magától nem fog leállni, hiszen már az eddigi húzások fedezése miatt is muszáj nekik zsebre tenni az igazságszolgáltatást. Enélkül, úgy vélik, bajuk eshet. Nos, könnyen lehet, hogy a finom brüsszeli diplomáciának nem akaródzik nyíltan szóvá tenni mindezt. Ehelyett küldik ezeket a félszeg jelzéseket, a mellébeszélő, néha kötekedésnek tűnő általános kifogásokat. Vagy azért, mert még csak érzik, mi a gond, de nincs a kezükben elég bizonyíték, és nincsenek még eszközeik, hogy érvényre juttassák a vétójukat. Nyilván nem kérdés, hogy valamit tenniük kell. Nem várhatják meg, amíg a Nemzeti Együttműködés Rendszere dinasztikussá válik, márpedig előbb-utóbb elfogynak a káderek, és szükség lesz Ráhel meg Gáspár szakértelmére. De nehéz megfogalmazni ilyen súlyú vádakat úgy, hogy az ne legyen bántó az egész magyarság számára. Ugyanakkor április bolondja, aki egy ilyen országnak pénzt ad kölcsön: ennyi erővel tömhetné egyenesen Simicska Lajos zsebébe. Olyan lenne, mint konzerveket dobálni Afrikába, amiket aztán a helyi kannibálfőnök begyűjt, és azzal eteti a milíciáját. Maradnak az informális csatornák és a nyers zsarolás: nem tárgyalunk, mert büdös bunkók vagytok, civilizálatlan vadbarmok, akik egy ellenzéki rádiót vagy frakciót sem viselnek el.  Csakhogy ez hibás stratégia, ha számít valamit, hogy az adott ország lakossága megértse a beavatkozást. Az IMF és az unió konokul hallgat, saját álláspontját nem ismerteti, árnyékban közlekedik, mintha nekik kéne szégyellniük magukat. Már régóta saját rádióműsort kellene készíteniük, és hetente interjút adni a köztévének. Mert különben csak a kormány és a még debilebb nemzeti radikálisok magyarázata marad a placcon. Ehhez képest nincs még imf. hu sem. Pedig a hitelkerethez képest aprópénz lenne a megszólalás költsége. A jótékony intervenció óhajtása nem hazaárulás. Nem a szovjeteket behívó Kádárra kell gondolni ilyenkor, sokkal inkább az amerikai ejtőernyősöket váró forradalmárokra, vagy a francia segítségért kilincselő Rákóczira. A beavatkozásnak azonban csak akkor van értelme, ha hosszú távon stabilizálható a hatása. Magyarország esetében két sürgető feladat van: megakadályozni és visszafordítani a felvásárlást, valamint felfedni a nyilvánosság előtt, hogy mitől óvja meg őket a külföldi segítség. Ebben hatásos fegyver az IMF-hitel blokkolása, de önmagában kevés lesz. Nem fog sikerülni a kúra, ha a beteg nem érti meg, miben szenved. Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! Nemzetközi lapszemle: Putyin ütőkártyája lehet, ha republikánus lesz az új amerikai elnök Hamis a mítosz, hogy egyre többet és többet akarunk Az első importgepárdokat már szabadon is engedték Indiában, 10 éven belül tízszereződést várnak tőlük Szolgáltatóváltás miatt akadozik a patkányirtás Budapesten, olvasónktól „türelmet kértek" A kormányzás kezdetekor két bevett, sokszor és sokféleképpen kipróbált út állt Orbán Viktor előtt. Sajnos mivel a választást úgy nyerték meg, hogy totális idiótának tettették magukat, mindkettőt elaknásították maguk előtt. Az egyik az lenne, hogy kevesebb pénzt okosabban költünk el, csakhogy ezt reformnak hívják, és ilyet utoljára az a dög Gyurcsány kísérelt meg, tehát rossz. A másik ennél egyszerűbben végrehajtható, a már meglévő tekerentyűk csavargatásával: itt adót emelünk, amott meg elveszünk, aztán majd csak egyensúlyba jön. Ezt viszont megszorításnak nevezzük, és szintén Gyurcsány, valamint Bajnai nevéhez kötődik; ezzel szemben a Fidesz tudja, hogy a megszorítás nem vezet sehova, ezért nem is lesz.  Speciel a fenntartható költségvetési egyensúlyt nem sikerült elérni annyira sem, mint egy közepesen elkúrt reformmal és/vagy megszorítással, de ettől még nem múlt el nyomtalanul. Felélték egy generáció nyugdíját – és elképzelésük sincs, honnan lesz pótolva –, összevesztek szövetségeseinkkel, és a random sarcokkal messzire üldöztek minden kicsit is óvatos befektetőt. Most, a felezőbálra eljutottunk odáig, hogy mégis azt kell tenni, amit eddig kerülgettek. Az első két év fölösleges károkozással telt. Rosszul gazdálkodó, súlyos foglalkoztatási, szociális és mentális problémákkal küszködő, jellegzetes kelet-európai országot vettek át. És csináltak belőle egy ugyanilyen, ám rendkívül rossz hírű, mocsárként közismert latorállamot, ahol a kézből etetett udvartartáson kívül senkinek sem javult a helyzete, vagy ha mégis, az nem rajtuk múlt. Egyszer próbáltak megkülönböztetés nélkül adni legalább egy nagyobb csoportnak, az egykulcsos adóval. Most a nyakukat törik, hogy visszaszedjék tőlük. Látványos megtestesülése ennek a mobiladó. Az eredeti szándék az volt, hogy a szolgáltató kap a nyakába egy pár milliárdos különadót, aztán teremtse elő, ahogy tudja - nyilván az ügyfelektől, honnan máshonnan. Hozzá harsányan megígérjük, hogy nem fogják áthárítani, aztán aki úgy találja, hogy mégis át van hárítva, az dögöljön meg, amiért nem hisz a mi fényes jövőnkben. Most csak annyi változik, hogy Brüsszel az efféle trükköknek elejét veszi, és ha a magyar kormány a telefonálást vagy a pénzforgalmat szeretné megvámolni, akkor lesz szíves elődugni a randa pofáját, és bevallani, hogy tisztelt honfitársam, én most megváglak téged minden egyes sárga csekkel. Legyen végre őszinte, és rendezze el magában a gondolatait, ne mindig csak megúszni akarja a magyarázatot. Felkészületlenül éri ez az elvárás a kormánypártot. Aranyos példája ennek Patay Vilmos képviselő, aki a rutinszerű tovagalopp helyett megáll a kamerának, és a maga kis mogyorónyi agyával megpróbálja alátámasztani az intézkedést, amit valahol nagyon-nagyon magasan a feje fölött hoztak, ott, ahol a kis pufók angyalok laknak. Hogy ez nem ám szimpla pénzbehajtás, hanem egyben népnevelés, mert túl sokat fecsegnek az emberek céltalanul, sőt: többet, mint amit megengedhetnek maguknak. A szegények is!Pofáznak, heherésznek, elmondják a tyúkszaros életüket a rokonoknak, mintha érdekelne bárkit is, hogy egy prolival mi van. Erről le kellene szokniuk. Ezt szolgálja a hadiadó. Egyszer majd hálásak lesznek érte!Az hagyján, hogy a megszorítások tervét nem osztották meg előre egy ilyen félkegyelművel, de az azért a mezei gombnyomó pocoktól is meglepő, hogy ne ismerje fel, mekkora baromságot beszél. Tudniillik az emberek pontosan annyit telefonálnak, amennyit megengedhetnek maguknak, hiszen rendre be kell fizetni a telefonszámlájukat, különben egyszerűen megszűnik a szolgáltatás. Sőt, akinek nincs kiszámítható jövedelme, az előre fizet az egységért, ami fizikailag lehetetlenné teszi, hogy többet beszéljen, mint amennyit megengedhet. Ez például olyan dolog, amit gyakorlatilag mindenki tud, a gyerekek is. A képviselő nyilván azért beszél ilyeneket, mert neki ingyen van a telefon, így elkerülte ez az egész mechanizmus a figyelmét. Ahogy az a bökkenő is, hogy ha a nevezett prolik megfogadják a dörgedelmet, és leszoknak a hiábavaló telefonozásról – vagy netán átállnak Skype-ra –, akkor rohadtul nem lesz ebből bevétel. Ebben az a fonák, hogy a mobiladót többek közt pont ez a faszi fogja megszavazni, mindezek ellenére. Valamikor a ködbe vesző régmúltban neki adott az ország felhatalmazást. Hát eléggé elszámolta magát az ország. Minden eddigi hatalomkoncentrációnak, de még a nagybani lopásnak is megvolt eddig a feloldozó magyarázata, legalább a drukkerek között. Orbán Viktornak igenis szüksége van a lehető legtöbb mozgástérre, hogy megóvja népét a megszorításoktól. Íme, erre jutott vele: eddig hitegethette őket, hogy megúszhatják. De ha mégsem lehet elkerülni, akkor ugyan minek volt az egész fülkeforradalom? Sőt minek volt kormányváltás? Megspórolhattunk volna minimum két év életveszélyes kísérletezést és azt, hogy mindenkivel összeakasszuk satnya bajszunkat. És ez volt a ciklus használható fele, amikor még nincs kampánykormányzás. Innentől downhill. Nem tanultak semmit, és nem is áll szándékukban. Inkább remélik, hogy mindenki más gyorsan felejt. Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! Soros György: Ha Ukrajna legyőzi Oroszországot, a világ végre koncentrálhat a klímaváltozásra 1100 lóerő talán már elég lehet a plugin hibrid kabrió Ferrariban 40 év után cserél a NASA: bemutatták az új szkafandert, amelyben 2025-ben ember léphet a Hold felszínére Több mint fél évszázada nem volt olyan autója a maranellóiaknak, mint a Ferrari Roma Spider Tisztelt Elnök úr, kedves János! Ember kellett ehhez a végeláthatatlan várakozáshoz, lapításhoz, a kifogástalan mosolygáshoz éveken át – de végül sikerült. Benn vagy.  Vantage point – így hívják a mesterlövészek a kellően védett, ugyanakkor széles területet ellenőrző pozíciókat. A köztársasági elnök széke az egyik utolsó ilyen. És te belecsüccsentél. Beteg egy hely lett Magyarország, amíg nem voltál itt. Hiszen ismered ezt a pszichopata köcsögöt: nem tűr semmilyen ellenvéleményt, és ha teheti, gyökerestül irtja ki. Ezért menekültél előle Brüsszelbe, és ettől ilyen beteg hely Magyarország: tudniillik nem olyan okos, mint amilyen erőszakos. Most a kétharmaddal övé a teljhatalom, adatvédelmi biztostól a földrajztudósokig elzavarhat bárkit, aki nem gazsulál. De a köztársasági elnököt - azt nem, ha rendben van a doktorija. Ismered a gerinc roppanását. A szégyent, a megaláztatást. Ismered a hónapokig, évekig tartó őrlődést, a sértettséget, a jogos dühöt, amikor tudod, hogy igazad volt, de a nyers erő, a zsarolás, a megfélemlítés legyőzte szövetségeseidet, aztán téged is. Nem lehet ezt sem elfelejteni, sem megbocsátani. De nem is kell. Te valaha egy személyiség voltál. Önálló, szuverén, gondolkodó ember, nem egy sorba kapcsolt kondenzátor. Voltak ötleteid, különvéleményeid, terveid és álmaid. Ez a szörnyeteg elhitte, hogy kiirtotta belőled, hogy zombivá varázsolt, alázatos szolgává, robotzsaruvá. Ilyen zombikból építette fel a birodalmát. Egy ilyen zombi fingotta tele a széket, amibe éppen beleülsz, János. Ez a szag kísértsen a következő években. Onnan Brüsszelből te eddig is láttad, hogy a magyar gyorsnaszád zsákutcában száguld. Szóltak a kollégák, megmutatták a térképen. Idehaza se rózsás ám a helyzet. Ne tévesszen meg a juhok menete és a gyenge ellenzék; inkább számold át azt a fantasztikus támogatottságot választópolgárba, és mérd hozzá a tízmillióhoz. Pont az itt a szitu, hogy nincs egy komolyan vehető arc, aki ellenpólust képezzen. Ha lenne, százezerszámra cuppanna rá a nép. Te lehetsz az, János. A büdös életben nem lesz ennél nagyobb lehetőséged. Smittpál akarsz lenni? Hitvány, gyönge báb? Egy a szektás senkik közül? Felvállalnád, hogy még a gyógyulást is megakadályozod, mert valaha, harminc éve egy koleszban laktál ezekkel a szörnyekkel? Akkor még nem tudhattad, oké, de most már nincs mentség. Nem kell hősnek lenni. Ez a rendszer pont azért elviselhetetlen, mert nemcsak a nyílt ellenállás nem fér bele, hanem a jogos, megalapozott ellenvélemény se. Nincsenek szavai sem az önkritikára, egyszerűen nem tud mit kezdeni azzal, ha valaki nem ért egyet, és mégse kussol. Ezt a rendszert egy szál csavarkulccsal szét tudja szerelni egy köztársasági elnök, aki rendre felemeli a hangját a legnyilvánvalóbb baromságok ellen. Hiszen ez a rendszer nyilvánvaló baromságokból épült. És az elnököt nem lehet elhallgattatni. Bemehet bármikor a tévébe, és elmondhatja, hogy a szabadságharcunk ostobaság, és hogy Simicska Lajos. Ennek a rendszernek nem a fenntartása, hanem a lebontása a hazafihoz méltó feladat. A fenntartása rovarok és bűnözők dolga. Van belőlük elég minden méretben és színben. Eljött a törlesztés ideje. És egyben a vezeklésé. Nagy lépés felismerni végre: a haza minden előtt, és a párt nem a haza. Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! Kyiv Independent: Moszkva tíz éven belül széles körű ellenőrzést akar szerezni Moldova felett Baseballütővel verték meg a 17 éves barátnőjét megszöktető 23 éves férfit Elérhető árú és nem SUV: íme a VW legújabb ígéretes villanyautója Elfogatóparancs Putyin ellen: bár Moszkva legyint, az orosz elnöknek van mitől tartania – Te hogyan éled meg a németségedet? – merül fel a jogos kérdés Berlin egyik eredeti állapotában megőrzött, DDR-hangulatú zugszínházában. Azért jogos, mert két nap alatt már nettó nyolc órát taglaltuk, hogy mi a magyar most, és mihez kezdjünk a magyarságunkkal. Továbbá azért is, mert a jelen lévő németek még mindig nem nagyon értik, minek is pörgünk mi ezen ennyit. – Hát ööö a sportsikerek… meg az Eurovíziós Dalfesztivál… igen, azt hiszem, ezek összekötik a nemzetet – válaszolja a huszonéves, tősgyökeres német srác; ordít róla, hogy váratlanul érte a vizsgakérdés. Egyáltalán nem készült németségtudatból, és sose volt neki akkora, amit összemérhetne a mi égre vonyító magyarságunkkal. Most próbálja kidumálni magát, keresgél az agya lomtáraiban, hogy valamit mégis mondjon arról, ahogy ő megéli. A németségét. A Berlini Biennáléra a Krétakör hurcolta ki ezt a problematikát, agyafúrt metamódszerekkel irányítva az emberkísérletet. Az előadás váza annyi, hogy kiírtak egy pályázatot a modern nemzeti identitás megfogalmazására, és a jelentkezők közül kint Berlinben választják meg a legjobbat. Az se fogja megváltani a világot, ez látszik mind a hat pályamunkán, de akár lehet belőlük egy apró siker, és az is valami. De ez csak kellék a német-magyar ismerkedési esthez, ürügy, hogy felüljön a színpadra maroknyi magyar, és megmutassa magát az irántunk érdeklődő fehér embereknek. Szuperintenzív kurzus, két napban tizenegy óra tömény, szünet nélküli szájtépés a magyartudatról, aminek egyik eredménye nyilván az, hogy mindenkinek csömöre lesz tőle, csinálnának már egy kicsit valami mást, bármit, aminek nincs köze a nemzethez, csak egyszerűen jólesik. A jelen lévő németek pedig pont azért nem értik az elejétől fogva, mert ők már régen ráuntak arra a fajta nacionalizmusra, amit mi még ilyen elszántan rágcsálunk. Ha egy nő az ő nőiességét minden adandó alkalommal és minden eszközzel ki akarja fejezni, annak az lesz a vége, hogy kurvának öltözik. Nem néz ki jobban a turbómagyar sem. Az ilyen mániákus fixációk eredménye sosem szalonképes. Az egyik duplacsavar az, hogy míg a magyar zsűrit válogatott magyar értelmiségiek és közgondolkodók alkotják, a Romaversitastól a gój motorosokig lefedve az egész magyar ugart, addig a német testületet egy munkanélkülieket pesztráló drámapedagógiai program delegálta. Tehát ők gyakorlatilag közmunkások, csak nem az utat kaparják, hanem zsűriznek a biennálén. Fiatal, többnyire alacsony végzettségű, állástalan, egyszerű emberek, mutatóba pár bevándorlóval – nem éppen nyertesei a pillanatnyi németországi jelennek. Ebből máris lehet csapni egy balhét, hiszen ezek a gyerekek nyilván nem tanultak akadémiai szinten nemzettudatot. Ideológiailag képzetlenek, hogyan is tudnák megérteni, mi ez az érzés?De a jelenlétük mégis legitim, és az is, hogy ők döntenek az ötezer eurós fődíjról. Ugyanis ők alkotják a német nemzetet, joguk van a véleményükhöz, ahogy a választásokon is szavazhatnak. A nemzet nem tudomány. És az is egy vélemény, ha belealszanak a trianonozásba meg a többi kattanásunkba. Szar a dumánk, ennyi. Hiába a szinkrontolmács, mert a fogalomkészlete is hiányzik annak a pszichózisnak, ami nálunk nemzeti identitásként kerül forgalomba, és amit a pályázatok körüljárnak. Az közkeletű tévedés, hogy a legerősebb német káromkodás a Scheisse lenne, de erre az ideggörcsre tényleg nincsenek szavaik. Úgy néznek ránk, mint konszolidált úriember a planking jelenségére, fejcsóválva, értetlenül: mire jó ez a jackasskedés? Vagy mintha mi ülnénk be egy kiadós síita-szunnita vitára. Illene most kiegyensúlyozni, azzal a tündéri nyitottsággal, amivel a Krétakör szedte össze a magyar küldöttséget, de hát az hazugság volna. A tanulság az, hogy Németországban a magyar jobboldal nemzeteszméje nyílt hülyeségnek számít. Ahogy az is, hogy erre a hülyeségre a normális embereknek egy óvatosabban megfogalmazott, de azért hasonló téveszmével kellene válaszolni. „Az ember az ember”, vonogatják a vállukat a német fiatalok, és mivel ideológiailag képzetlenek, nem hangzik el a szakkifejezés: köztársaság. Pedig végig arról van szó. Maradna még az a mentőöv, hogy biztos mind szélsőséges liberánsok voltak a német zsűriben, de hát ez sem stimmel. Berlinben céltalanul is jó sétálni, de a Brandenburgi kapunál úgyis megfordul az ember. Onnan már csak egy köpés az itt látható posztmodern installáció. A szovjet hősi emlékmű áll egy kábé negyven méteres oszlopcsarnokból, a tetején óriási és nagyon szigorú orosz katonával, akit két tüzérségi ágyú és két T-34-es tank foglal keretbe. Nemhogy szétverni nem akarja éppen senki, de még egy virágot elemelni se. Nem a szoborparkban áll, hanem ott, ahova az oroszok felhúzták 45-ben, Berlin szívcsakrájában. Szerves része a városnak, ahogy a két másik, még gigantikusabb monument; ott randiznak a fiatalok, és fényképezkednek a turisták. Pedig okuk épp volna a sérelempolitikára, még több is, mint nekünk. Csak valahogy nem élnek vele. Nyilván nem örülnek annak, hogy az oroszok pont ezekkel az ágyúkkal és tankokkal szétlőtték Berlint, majd kirabolták, megszállták és kettényesték az országot és a várost negyven évre. Meg arra sem büszkék, amire a szomszédos holokauszt-emlékpark emlékezteti őket. Viszont nem radírozták ki, ahogy a Karl-Marx-Alleet sem nevezték át. Hanem tudomásul veszik, hogy ez megtörtént, és esetleg még a tanulságokat is levonják. Töriszak nélkül akár, józan paraszti ésszel. Talán ezért nem értjük egymást. Ettől még persze lehet, hogy nekünk van igazunk, és az eltunyult, elbuzisodott németek a vesztükbe rohannak. Csak ezt nem egyszerű bebizonyítani egy bivalyerős nagyhatalom virágzó fővárosában a helyieknek, a műanyag tehénnel ékesített kőbaltánkat lóbálva, miután az ő pénzükön ideutaztunk. És nem egyszerű elűzni a szégyenérzetet. Mint lecsúszott slicc emléke, kísért az eltorzult magyar alkat, nyomában kétségbeesetten ágálva sántikál az Apolló-torzó: változtasd meg élted! És hát igaza van neki, csak nehéz leszokni, nagyon nehéz. Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! Nemzetközi lapszemle: Putyin ütőkártyája lehet, ha republikánus lesz az új amerikai elnök „Nem akartam úgy meghalni, hogy ne lássam Orbán Viktort, csak a tévében” – a miniszterelnök közönségét kérdeztük Kiskőrösön Hatalmas lángokkal égett az FSZB épülete Rosztov-na-Donuban Tóta W. : Szabadíts meg a gonosztól A rablóvár felépült, állnak a bástyák, nem kell félni az uraknak a parasztoktól. Ugyan ki merné kivizsgálni Simicska Lajost? Számvevőszék? Ügyészség? Bíróság? Hiszen ezek már a várnéphez tartoznak. Marad néhány kellemetlen hang, sajtó és ellenzék, de azok úgyse tudnak bizonyítani semmit, oda lehet vágni nekik, hogy tegyenek feljelentést, ha nem tetszik valami. A nyáj úgyis elhiszi, hogy nem lopunk, a klientúra ezzel szemben boldog, hogy de. És még mindig elég nagy a nyáj, valamint ígéretesen hízik a baráti vállalkozók rétege.  Ne csak a hanyatló Nyugatra figyeljünk, hanem vegyük észre az érzékletes példát itt a szomszédban. Transznisztriáról, a Dnyeszterentúli Köztársaságról ritkán hallunk, pedig a közeli Moldova szakadár autonóm területe, és természetesen Oroszország előretolt katonai támaszpontja, mert az ilyen hótt szuverén szakadárkodás ezzel jár. Transznisztria erősen autoriter országocska, egészen 2011-ig húsz éven át irányította Igor Szmirnov elnök, aki szívesen élt a szovjet szimbolikával, ő maga például Leninre próbált hasonlítani, amennyire a borbélyától telt. Mindez látványos, ámde lényegtelen. A játék nem erre ment ki. Ebben az apró kis hercegségben létezik egy cégbirodalom, amely mindent szolgáltat. A transznisztriai polgárok a Seriff benzinkúton tankolnak, aztán bevásárolnak a Seriff szupermarketben, és a Seriff kiadó újságjából és tévéjéből tájékozódnak. Természetesen van a Seriffnek építési vállalkozása, szesz- és kenyérgyárai meg telekomcége, és hihetetlennek tűnik, de focicsapata és még futballakadémiája is. Ilyen sokoldalúak. Csak azt nem tudom, hogy vajon kecskét tenyésztenek-e. És akkor háromra találjuk ki együtt, ki a Seriff főtulajdonosa: hát persze, hogy Igor Szmirnov. Ez esetleg egészen meghittnek tűnhet, ezért jegyezzük fel a projekt hátulütőit: Transznisztria pénzét sehol a világon nem fogadják el, repülőtér nincs, hanem iránytaxikkal kell odabumlizni egy kelet-moldovai iparvárosból, előkészítve a határon fizetendő baksist. Nem vénnek való vidék, ha nincs az ember a Seriff igazgatótanácsában. Most, hogy beleszagoltunk a rettentő büdös keleti szélbe, örvendjünk annak, hogy a magyar rablóvár akkor sem sérthetetlen, ha mi magunk erőtlenek vagyunk a leküzdéséhez. A mi seriffünknek van felettese. Hogyan lehet ezeket fegyelmezni? Nyilván egész kutatóintézetek rágódnak ezen a problémán, és ha rendesen végzik a munkájukat, hamar észrevehetik, hogy a korrupcióba, abba itt gyönyörűen bele lehet bukni. És azt is, hogy itt ma nem nokiásdobozok meg néhány milliós végkielégítések forognak, hanem fél megyék. A megfelelő helyismerettel hamar összeáll a stratégia. A magyarok kezéből kiverte az eszközöket a kormányuk. Sem a sajtónak, sem az ellenzéknek nincs lehetősége és kapacitása igazolni a Simicska-bozon létét. Ehhez a nyugati civilizáció nagy teljesítményű neutronágyúja kell. Azzal viszont gyerekjáték. Információgyűjtés, rendszerezés, majd az egyértelmű bizonyítékok közzététele. Aztán fusson, ki merre lát. Ennek a tavasznak lehet első fecskéje az Európai Bizottság Csalás Elleni Hivatalának látogatása a Közgépnél és kapcsolt csápjainál. Ettől a szennyeződéstől csak nemzetközi összefogással lehet megtisztítani a Kárpát-medencét. Úgy látszik, eddig sikerült elterelni a figyelmüket az elvi vitákkal, és most kaptak észbe: nem a pöffeszkedés a lényeg, hanem hogy ezek közben zsebre tesznek egy országot. És ezt kell megakadályozni ahhoz, hogy ez az ország valaha megszabadulhasson tőlük. Ritkán örülhetünk külföldi hatóságok műveleteinek, de ha ennek az az eredménye, hogy lebuknak Magyarország legnagyobb tolvajai, az egyértelműen a közjót szolgálja. Kutassanak csak kedvükre, és ahogy a Fidesz-frakció is kéri: segítsük az elszámoltatást, és jelentsük, ha fosztogatást észlelünk. Majd legközelebb jobban igyekszünk, hogy magunk is meg tudjuk előzni az ilyen gyalázatot. Addig viszont megérdemli a Pulitzert a CIA és a Bundesnachrichtendienst, ha ők szabadítanak meg a gonosztól. Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!Orbán Viktor egy büdös bunkó - üzeni az Európai Parlament, ami lehet, hogy zsigeri ellenszenvet takar, viszont addig jó neki, amíg ilyen tájékozatlanok ott az unióban. Annyira nem volt semmi közük az oroszoknak az amerikai drón lezuhanásához, hogy kitüntették érte a két pilótát Véletlen nem a saját Tesláját nyitotta ki egy sofőr, és el is tudott hajtani vele Írország miniszterelnöke Bill Clinton szexbotrányán viccelődött, majd elnézést kért Szlovákia is küld MiG-29-es vadászgépeket Ukrajnának Még mindig népszerű a magukat gondolkodó embernek tartó jobbosok körében a kényelmes öncsalás, miszerint az egyházi befolyáson aggódni fölösleges műbalhé, mert olyan nincs is. Ehhez képest tízezrek életébe mélyen belenyúló döntés, az abortusztabletta megtagadása mögül messzire bűzlik a pata: ezt bizony a Bibliából számolták ki. És hát olyan is. Hogy például a tabletta – ilyet szól – jóval nagyobb lelki teher egy nőnek, mint amikor belenyúlnak kaszával-kapával. Ez például látszólag egy manifeszt őrült, érdemes megtekinteni, de csak hülyeálló szemüvegben.  Igazából persze ő sem gondolja ezt, csak nem akar előrukkolni azzal a még súlyosabb elmélettel, amit valójában gondol. Mármint hogy az abortusz bűn, ezért nem szabad megkönnyíteni, hadd szenvedjen az a büdös ribanc. Éspedig azért bűn, mert ez Isten szava. A teória zagyvasága szembetűnő, hiszen ha volna Jóisten, akkor nyilván gondoskodna a férfi résztvevő megbüntetéséről is legalább egy alapos tükrözéssel. Ezeket az idiótákat a vallásos téveszméik motiválják, ezt próbálják leplezni suta érveikkel. Ennek fényes bizonyítéka, hogy az abortusz leghatékonyabb ellenszeréről, a fogamzásgátlásról konokul hallgatnak. Ha igazán aggódnának a nem kívánt terhességek miatt, akkor azt követelnék, hogy minden tabletta mellé adjanak egy doboz óvszert, és kerítsenek pénzt szexuális felvilágosításra. Vagy akár adakoznának érte. De ők ilyet nem mondanak, ugyanis nem az a céljuk, hogy ne legyen abortusz, hanem hogy rákényszerítsék az istenüket mindenkire. És az az isten a fogamzásgátlásról sincs jó véleménnyel, arra meg talán nem is emlékszik, minek teremtett férfit és nőt. Attól meg végképp nem lesz népszerűbb, ha így küzdenek a nevében. Ilyeneket hinni egyébként mindenkinek szíve joga. Az is magánügy, ha az istene kedvéért betartja ezt a szabályt. Na de mi közük ehhez a képzelgéshez azoknak, akik nem hisznek benne? Rájuk miért kell kiterjeszteni ilyen szó szerint légből kapott filozófiák előírásait?A kormányzat pedig ezt jó ötletnek tartja, egyetértésben a Jobbikkal. Mivel róluk tudjuk, hogy alapvetően nem érdekli őket semmilyen erkölcs, nyilván nem a saját hitbuzgalmukból ered a döntés. Hanem elhitték szegények, hogy Magyarország tényleg keresztény ország, és ezzel majd ők népszerűek lesznek. Talán ideje lenne asztalra csapni a népszámlálás vallási meggyőződést leíró adatait, és elmélázni felette. Annyit már most tudunk, hogy van itt ötmillió-kétszázezer nő. Nem túl okos dolog ekkora tömegnek nekimenni néhány elborult holdkóros kedvéért. Kivéve, ha készül már az újabb törvénymódosítás, miszerint a nő ne szavazgasson, hanem szüljön. Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! Közleményben sürgeti Magyarországot a Fehér Ház, hogy mielőbb fogadja el Finnország és Svédország NATO-csatlakozását Szlovákia is küld MiG-29-es vadászgépeket Ukrajnának Beültünk Ken Block közel 700 lovas elektromos Audijába – Budapesten a 4,5 milliárd forintos Hoonitron Egy időre elköltöztetik a városmajori szívklinika egyes ellátásait És sikerült, kiloptuk a hamut Romániába! Eszméletlen győzelmeket aratunk minden fronton, pont ezt érezhette a nemzeti oldal a világháborúban. És mekkorát csodálkoztak a végén. Szóval először is fejünkbe vesszük, hogy veszélyes hulladékot temetünk el a szomszédos Románia területén. Az osztrákok például füstöt és szennyvizet engednek időnként a folyóinkba, a románok meg ciánt, tehát kettős mérce, ha mi meg nem áshatunk ott el egy nyilast. Ez hozzánk méltóan romantikus vállalkozás, figyelembe véve, hogy az osztrákok bőrgyár és szemétégető, a románok meg egy aranybánya melléktermékeként követték el a szennyezést; mi viszont eleve csak azért csináljuk, hogy idegesítsük őket. Mennyivel elegánsabb ez az önérdekmentes genyózás!A ravaszságunkat évszázadok óta irigylő lúzer románok feldühödnek, hamuvadászatba kezdenek, és kábítószergyanú örvén próbálják elkobozni a cuccot. Ekkor már diplomáciára is szükség van, ezért odaküldjük a feketeöves vaddisznót, hadd lássák, hogy ez nem irodalmi és nem kegyeleti ügy, hanem igenis politikai. És nem adjuk fel, miért is tennénk? Előttük járunk három lépéssel. Lehetőségeink számosak. Például préselhetnénk a hamvakból tablettát, azt még könnyebb elrejteni. Keverhetnénk zacskós levesbe, aztán a helyszínen csak felöntjük vízzel, és mehet a muri. Vagy kerítünk egy megfelelő űrtartalmú talpast, és mivel egyéb hasznát úgysem vesszük, megkérjük, hogy csempéssze át a cuccot. Odaát előveszi, és viheti suttyomban, lompos bőrtáskában a megemlékezésre. Nyirő József mégis jelen volt molekuláiban, és az nekünk – vudu vallásunk miatt – mindennél fontosabb. Túljártunk a buta románok eszén, szintet léptünk!Na ki győzött, he? Azok, akik meg akarták akadályozni a kegyeletet, vagy mi, akik mégis odavittük zacskóban?Van néhány rossz hírem, magyarok. Az egyik, hogy egy nyilast babusgatni, az mérgező ugyan, de nem termel aranyat. Már az elején olyan csatát választottunk, amivel legjobb esetben sem nyerünk semmit. A másik, hogy ilyen hajmeresztő módszerekkel csempészni szoktak ugyan más államok is, de ők nem emberi hamuval, hanem például plutóniummal teszik. A hamuhoz képest a plutónium sokkal nyereségesebb szegmens, mivel plutóniumból lehet atombombát csinálni, és attól kétségtelenül erősödik a nemzet; nyilasmaradványokból viszont csak újabb vereséget lehet csiholni. Mi ilyen győzelmekre pazaroljuk az erőinket és a pezsgőt. Jól megtanítottuk a románokat kesztyűbe dudálni. Hahaha, buflák mócok, hát ott volt a hamu végig a tatyóban! Csak az maradt ki megint a látókörünkből, ami miatt mi ritkán nyerünk a román diplomácia ellen: a világ. Hogy vajon minek néz ki mindez Németországból, az Egyesült Államokból és mind a többi országból, ahol nem értik, mi az a kesztyűbe dudálás egyáltalán, és ahol nem tudunk leszólni a híradóba, hogy a náci vonalat hagyják ki a tudósításból. Uz Bencét nem látják, de nem is érdekli őket. Azt látják, hogy a magyar állam felsorakozik egy megrögzött náci mellé, és látványos erőfeszítéseket tesz érte. A román kormány pedig kajánul, fél szemét a világhatalmakon tartva lubickol a hírnévben, és úgy játszhatja ki a magyarkártyát, hogy közben learathatja az antifasiszta babérokat is. A végén aztán kesereghet megint Kövér László, mint a kettős állampolgárságról szóló népszavazás után: nem ők találták ki ezt az egészet, csak muszáj volt beleállniuk. Hát nem, nem volt muszáj. Annyi eszük sincs, mint Horthynak: ő legalább a háború végére felfogta, hogy rossz úton jár. Ezek hatvan évvel utána sem értik. Nyirő József megpihenhet békében: ostobasága fennen ragyog. Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! Svéd külügyminiszter: Nem az a kérdés, hogy NATO-tagok leszünk-e, hanem hogy mikor Nemzetközi lapszemle: Putyin ütőkártyája lehet, ha republikánus lesz az új amerikai elnök Megveszi a T-Mobile Ryan Reynolds telefonszolgáltató cégét Titkolózik pénzügyi helyzetéről a Sopron Bankot felvásároló török cégcsoport Ön külföldi cégek érdekeit képviseli! – válaszol durcásan a miniszterelnök arra a kérdésre, hogy vajon miért Simicska Lajos nyer minden közbeszerzést akkor is, ha az övé a legdrágább ajánlat. Orbán Viktor Schmitt Pál útjára lépett.  Hogy a kormányzás legfőbb célja a pártarisztokrácia feltőkésítése, az minimum erős gyanú volt a kezdetektől. Most már ott tartunk, hogy a miniszterelnök ezt az aljas merényletet nem rejtegetni, hanem magyarázni próbálja. Érvei pedig olyan feltűnően gyengék, hogy valójában azt ordítja, amit Kádár János a végnapjain: ide lőjetek. Hiszen miféle ordenáré, pitiáner bohóckodás már Simicska, Nyerges, Mészáros és a többiek százmilliárdos üzelmeit arra fogni, hogy őket azért tömik közvagyonnal, mert magyarok? Kedves Ferenc talán nem elég magyar? Egy Kóka Jánosnak külföldön kell vállalkoznia? Spéder Zoltán sem elég magyar ezeknek? Látja a vak is, hogy nem az etnikum és az állampolgárság, hanem a párthoz való viszony határozza meg a tőkeinjekciót. A botránynak kétségtelenül ez a veleje, erőt pedig az ad neki, hogy van arca. Elmúlt már az az idő, amikor a nemzeti együttműködés megfoghatatlan szelleme turkált a zsebekben és a büdzsében. Simicska Lajos személyében a korrupció arcot öltött. Ismerős arcot. De ez csak az egyik gond. A másik, hogy még ha Orbán igazat is mondana, és nem a Fidesz főszponzorai nyernének mindenhol más magyarokkal szemben, hanem általában a magyar vállalkozók, akkor is elég nagy bajban lennénk. A példa az utcán hever, és zokog. Sajnos erre a botrányra kevesen figyelnek, az oligarchákat amúgy dicséretesen hajtó LMP pedig éppen az elmélyítésén dolgozik. Megígérték a hipermarketek, hogy nem forgalmaznak import trappista sajtot, hanem csak magyart - hazudta Budai Gyula, amiből annyi azért kiderül, hogy van ilyen kormányzati szándék. Örülünk? Elég perverz dolog lenne ezen örvendezni. Hiszen mi a következmény? Drágább lesz a trappista: eddig nem jó. Megmenti a magyar trappistaipart, különös tekintettel a baráti tejiparra? Aligha, hiszen 1000 forint körül alkalomadtán lengyel edami, szlovák gouda és bolgár lágysajtok kaphatók, nemcsak a gyűlölt hipermarketekben, hanem a magyar üzletláncban is. Aztán lehet tovább szambázni: tiltsuk be az olcsó sajtot? Abból meg az lesz, hogy a legszegényebb gyerekek ehetik helyette a Csízió pizzafeltétet, ami szintén nem magyar. És ne álljunk meg itt: védjük meg a Videoton piacát az Apple-től, autót meg gyártson a magyaroknak az Ikarus. Az lesz a jó világ, csak nem a magyaroknak úgy általában. De a haveroknak buli. Trappistaipar, eleve! Nem rúgnánk labdába az Eurovíziós Sajtfesztiválon, az tuti. Egy világszerte rettegett sajtsivatag vagyunk, és erre mit lépünk? Konzerválnánk az ócska pancsolt sajtot versenyképtelen áron előállító cégeket, hadd ehessük a szemetüket még ezer évig. Hát a lószart, mama. Ott dögöljön meg a magyar trappistaipar, ahol van. Küldjenek kémeket Hollandiába és Dániába, lessék el a trükköket, kössék fel a gatyát. Vagy vásárolják be magukat a hollandok és dánok. És legyen legalább olyan sajtkultúra, mint ahova a borászat végül is felkapaszkodott – mégpedig önerőből, piaci evolúcióval. Ja, hogy ahhoz szövetkezni meg gondolkodni kéne? Hát igen, versenyezni bonyolultabb, mint szakítani a költségvetésből pár milliárdot. Sokkal egyszerűbb eltéríteni a végrehajtó hatalmat, megmachinálni a tutit magunknak még a következő évre, aztán utánunk az özönvíz. Mintha igaznak bizonyulna a régi jobbos szemrehányás, hogy a rendszerváltás nem volt elég szigorú, a bűnöket és a korrupciót nem követte büntetés. Húsz év alatt el is felejtették, mennyire fel voltak ezen háborodva. Csak arra emlékeznek, hogy ezt meg lehet úszni, és utána már csak röhög az ember az egészen. Intés ez a jövendő rendszerváltóknak: legközelebb ne szúrják el, mert különben később semmi sem tartja majd vissza őket attól, hogy olyanok legyenek, mint akiket fénykorukban gyűlöltek. Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! Felforgatták Párizs belvárosát a Macron nyugdíjreformja ellen tüntetők – videók Újra elérte a forint a 400-as határt Hamvay Péter: Látni a porviharban Naná, hogy a Duolingóba is bekerült a mesterséges intelligencia: GPT-4-es chatbot segít a gyorsabb nyelvtanulásban Három törvényt dobott vissza Áder János köztársasági elnök a beiktatása óta. Ezzel máris elért annyit, hogy például nem tűnik aránytévesztésnek simán csak elnöknek nevezni ahelyett, hogy ki kéne találni az ezredik szinonimát az ölebre. Igaz, egyikkel szemben sem emelt tartalmi kifogást, a médiatörvény miatt sem. Csak azért küldte vissza őket, mert ezeket a törvényeket eleve jogszabályellenesen krampácsolta össze a frakció. Illetve nyilván nem ezek az üresfejű, tőmondatnyi kérdések elől menekülő komornyikok, hanem az idomár, akik eléjük teszi a szöveget. Szabályok eddig is léteztek, csak át lehetett lépni rajtuk, és nem volt hová fellebbezni. Fék és ellensúly, bizony. Na az nem volt, és ezért tudtak behekkelni zárószavazás előtti indítványokkal meg egy tekercs szigszalaggal bármibe bármit. Ezért lehetett áttolni két nap alatt bármilyen rémálmot. Ettől ilyen szép stabil és kiszámítható a magyar jogalkotás és a gazdasági környezet. Áder gesztusa azt demonstrálja, hogy az alapvető szabályok betartatása is jelentős lélektani hatással bírhat, mert megmutatja, hogy mindent még a Fidesznek sem szabad, hogy a KRESZ legalább vonatkozik rájuk. És ez nem csekélység manapság, amikor pedig már elhittük, hogy mehetnek kedvük szerint, amerre épp áll az autó orra. Ugyanezt megtehette volna Dobzse Pali, a rongyember is, akitől Áder átvette a Sándor-palotát, elvégre a jogalkotási törvényt és a házszabályt nem először sértette meg a Fidesz-frakció. Viszont az is igaz, ő megmondta előre, motor akar lenni, és nem fék. Sokkal járult hozzá ahhoz az érzethez, hogy a Fidesz Zrt. bármit megtehet, és ez ma már jelentősebb bűnnek számít, mint az a régi lopás. Áderről kiderült továbbá, hogy nem kizárólag aprólékos jogászkodással kívánja tölteni az idejét. Schweitzer József meglátogatása – az incidenshez képest – talán túlreagálás, de ahhoz képest meg épp időszerű, hogy Kövér László nyilasmosdatásával szemben sem látszott addig a markáns ellenvélemény. Felszabadító erejű a remény, hogy mégsem indul el a teljes kormánypárt és az egész magyar állam a szélsőjobb kolompja után, visszavenni Erdélyt a zsidóktól. Benne van a levegőben a rosszhiszemű magyarázat, miszerint Áder csak eljátssza a másként gondolkodót. Most akadékoskodik kicsit, hogy lehessen rá hivatkozni, aztán az igazán fontos ügyekben beschmittül. Volna ebben logika, és van történelmi előzménye: az érett kádárizmus is gondoskodott szelepekről. Ám az eddigi kormányzás lényege éppen az volt, hogy a látszatra sem adnak, Kádár Jánost pedig puhapöcsnek tartják. Hogy nincsenek gesztusok, nincs irgalom, és ha meg tudod ölni az ellenfeledet, ne halaszd holnapra. Nehezen fér bele a mostanáig felmutatott paranoid habzsolásba, hogy a kisgömböc akár látszatból ellensúlyt építsen magának. Főleg azért, mert ha a látszatellensúly meghallja a tapsot, egyszer még igazi is válhat belőle. Ezenkívül a kormányzás minősége is ellentmond annak a feltételezésnek, hogy itt bárki képes lenne effajta ördögi terveket kovácsolni. Ennél könnyebb és főleg kellemesebb elhinni, hogy valaki éppen meghasonlani készül, és azon töri a fejét, hogyan tegye jóvá az eddigi hibáit. Keskenyebb út ez, mint a zoknibáboké, de sokkal szebb történet lehet belőle, amikor majd válaszolni kell a kérdésre: papa, te hol voltál akkoriban? Áder Jánosról korábban: Szolgálat alól felmentveRendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! Amerika nagy tavaszi offenzívára készíti fel Ukrajnát Hatalmas lángokkal égett az FSZB épülete Rosztov-na-Donuban Újabb kerékpároshíd épül Magyarország és Szlovákia között Most éppen március 31-ére tűzték ki a kormánypártok a NATO-bővítés szavazását Amikor a Fidesz a választási törvény körül kezd babrálni, teljesen adekvát a pavlovi reakció: fedezéket keresni, és onnan átkozódni, meg azonnal feljelenteni őket a Nemzetközi Atomenergia Bizottságnál. Sőt, ez általában bármely unortodox ötletük elhangzásakor jogos. De a választás előtti regisztráció miatt éppenséggel kár izgulni. Természetesen most is igaz, hogy a kétharmados lehetőségeiket mindenekelőtt a saját gyarapodásukra és a saját hatalmukért használják ki. Messzire kilógnak a történelmi frusztrációik, és itt nem Trianonra kell gondolni, hanem 2002-re, a panelprolik mitikus rohamára, akik a 19 ezres csekkel rohantak megbuktatni a polgári kormányt. Ezt akarják most megakadályozni, a tömegek lázadását, mert már érzik a saját bőrükön, mily szörnyű a nép: kezdi őket utálni. Ugyanakkor érdemes megvizsgálni, vajon a bürokráciával elkövetett cenzus önmagában, morálfilozófiailag helyes-e. És bizony az jön ki, hogy akit nem érdekel annyira ez az egész, hogy időben megváltsa a menetjegyét, az talán ne találja ki az utolsó, tajtékos napon, hogy az ingyensör-utalványért mégiscsak elmegy szavazni. A tudatos szavazó jó, a vadbarom meg rossz, ezzel nehéz vitatkozni, amikor fél Európa nyögi a tizenkilencezres csekkek törlesztését. A fideszes masterplan nyilván az, hogy ők majd szépen előveszik a lábasjószág-nyilvántartást meg a konzultációs vonalkódokat, fülön fogják a saját vadbarmaikat egyenként, és regisztrálják őket. Hogy nem okosabbak a saját szavazóik, azt tudják jól: tíz éve nekik húzzák a mulatós nótát. De bíznak abban, hogy könnyebben lehet őket terelni. Az ellenzéki pártoknak viszont úgysem lesz pénzük ilyesmire, de még kampányra sem, maguktól pedig az ostoba prolik nem mennek feliratkozni, és akkor szavazni sem. Okkal tartanak az ostoba proliktól, hiszen a politikájuk bevallottan ellenük irányul, miközben gondosan lezárja a felkapaszkodás minden útját előttük. Igazán nem volna csoda, ha be lennének pöccenve, és elzavarnák Orbánt rendszerestül, elvégre a vesztesek sokkal többen vannak, mint a Közgép alkalmazottai. Nosza, dolgoztassuk meg őket, ha akarnak valamit. Lássuk, el bírnak-e menni az önkormányzathoz a szavazati jogukért!És itt válik veszélytelenné a nagy terv. Persze, hogy el bírnak menni. Elmennek ugyanis a hivatalba jogosítványért, engedélyért, segélyért és kajajegyért, rutinszerűen végigvárják a sorukat, igazolják magukat, aláírnak és megköszönik. A proli annyira semmiképp sem ostoba, se nem lusta, mint azt ők elképzelik. Ha ő úgy gondolja, hogy ebből a kormányból elég, akkor nem egy szimpla regisztráció fogja megakadályozni abban, hogy leszavazzon bárki másra. A javasolt módszer ugyanis egyvalamire jó: motiváció alapján szűr, azoknak biztosít előnyt, akik elkötelezettek. Vagy abban biztosak, hogy csak ez a kormány nyerheti meg a csillagközi csatát az Idő Urai ellen, vagy abban, hogy takarodjanak ezek a dilettáns tolvajok. Mire 2014-ben eljön a regisztráció ideje, ezek a tömegek elkészülnek. Izgatottan számolják majd a napokat, hogy élhessenek időben megváltott jogaikkal. De már a regisztrálást is élvezni fogják. És amikor meglesz az eredmény, annál jobban örülhetnek neki, minél több küzdelembe került. Indokolatlanul sok eredményt vár Orbántól, aki ettől félti a kormányváltást. Nem az lesz a kérdés, hogy a megalázottak, a felháborodottak és a csalódottak elmennek-e még egy körre választás előtt. Hanem hogy mennyi marad a Kubatov-listából addigra. Aggódni csak annak van oka, aki még mindig nem találta ki, miért is kellene Orbán helyett inkább őrá szavazni. Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! Megjelent Magyarországon a hűtő-fűtő klíma, amelyikben már a mesterséges intelligencia dönt a beállításokról 54 milliárd dolláros hitellel igyekszik nyugtatni a befektetőket a Credit Suisse 400 évre ítélték, 30 évet ült, de most kiderült, hogy ártatlan volt Tart az újabb országos pedagógussztrájk „El lehet menni Magyarországról”, mondta réges-régen Gyurcsány Ferenc Széles Gábornak, amikor az adók miatt háborgott a nagyvállalkozói klub. A teljes szöveg a következő volt: Gyurcsánynak ebből a kirohanásából is szállóige lett, szokás szerint úgy, hogy az ellenkezőjét jelentse az eredetinek. És ebből a hamisításból kivette a részét a Magyar Hírlap, vagyis Széles Gábor személyesen. Most pedig arra kénytelen ráébredni, hogy bár Gyurcsányról a médiája csak hazudta, hogy Szlovákiába akarja zavarni a magyarokat, Orbán alatt már neki sincs más választása. Na, jó reggelt! A jó szurkolás már megvolt. Széles Gábor egyike azoknak, akik nem egy szavazattal, hanem aktív támogatással, pénzzel és paripával segítették hatalomra a Nemzeti Ügyek Kormányát. Pedig a vudu gazdaságpolitika benne volt a pakliban. Mégis mit lehet várni egy párttól, amely azzal nyer kétharmadot, hogy egyrészt a megszorítás bűn, másrészt aki nem vallja be előre, hogy meg akar szorítani, az hetedíziglen átkozott. Tisztességes gazdálkodást biztos nem vár ilyen erőtől épeszű ember. De azt esetleg igen, hogy személyesen neki remek élmény lesz a haverok kormányzása. Lesznek jó kis megrendelések, de minimum egy kis protekcionizmus, és akkor több marad a zsebben. (Feltéve, hogy más államok nem találják fel a protekcionizmust, mert akkor a Videoton megnézhetné magát. ) Érthető a szomorkás nyivákolás, amikor kiderül, hogy neki nem jut, sőt még többet kérnek tőle. Egymilliárd forintot említ Széles, ennyi lenne a Videoton pluszterhe a tranzakciós adó miatt, ha nem vinnék Bécsbe vagy Pozsonyba a pénzügyeiket. Éppenséggel azt is mondhatná, hogy vállalja ezt a befizetést. Hiszen a Nemzeti Ügyek Kormánya, amelyet naponta nyalat fényesre a zsebsajtójában, bizonyára a lehető legokosabban költi el ezt a milliárdot. Nyilván azért pénzeli Széles Gábor Magyarország legcikibb, komcsiszagú nyalodáit, mert a Fidesz támogatását jó befektetésnek, vagy egyenesen közjónak képzeli. Valaki elfelejthette megfelelően kifizetni ezt a szenvedélyt. Lassacskán elmúlik a rajongás, és kezd rádöbbenni, hogy rosszul döntött. Nem jött vissza a lázas ifjúság, amikor még az Ikarusz feltámasztására is volt remény – mert régi vágya volt ez neki, az lett volna élete főműve. Ugyanaz a szerény, szürke élet folytatódik, csak újabb bosszúságokkal, akadályokkal, pumpolással. És most verheti a fejét a falba: én hülye, hogy ezt egy. ig is elhittem!Meg kell a szívnek szakadni. És a kijózanodás következménye borítékolható: a csalódás ellenszenvvé varázsolja a csodálatot, és akkor már felmerülnek a kicsinyes kérdések. Például hogy ha én egyszerű seftesként tíz sorban le tudom vezetni, miért teszi tönkre az adópolitikájuk a teljes gazdaságot, akkor vajon ezek a nagyszerű férfiak miért nem értik ezt meg. Talán mert nem is olyan nagyszerűek? Hanem komplett idióták? De akkor meg miért bízzam rájuk egymilliárd forintomat, amit akár meg is tarthatnék?Szegény Bayer Zsolt milyen büszkén vállalta a szlovák rendszámot, hogy ő ezeknek nem adózik! A sors fintora, ha ezután átjelentkezik az egész cégcsoport Bratislavába. Vagy Szingapúrba. Pedig már nem ezek vannak, hanem azok. Matolcsy Györgyöt egyébként Széles kezdettől trónkövetelői lendülettel támadta, nem ez az első kritikus megszólalása vele szemben. Orbán Viktorról azonban egyetlen rossz szót sem szólt, és nem is tűrt. Akkor még hihette, hogy ezek ketten leválaszthatók egymásról, hogy meggyőzhető a vezénylő tábornok úr.  Most, a kormányátalakítás lezárultával bizony ideje van a csalódásnak és az elszakadásnak. Ennyi tehetségetek van, gyerekek. Jöhet a nekikeseredett dühöngés, a fenyegetőzés és a cselekvés – mert igazából nemcsak a bankszámlát, hanem a cég minden ingóságát célszerű lenne kimenekíteni. De előbb illene lecsücsülni, és beismerni, hogy ennek a sajnálatos kormányzásnak Széles Gábor nemcsak áldozata, hanem társtettese is. A békemenet élén személyesen védte meg a magyar kormány szuverenitását, hogy ne legyünk gyarmat és ne az IMF meg Brüsszel mondja meg nekünk, miként kormányozzuk magunkat. Tessék, méltóságos uram, kisült a kalácsa. Megtestesült a nemzeti szuverenitás ezekben a finom unortodox fogásokban. Falatozzon belőle jó étvággyal, nosza. Nem ízlik?Akkor nincs más hátra valóban, mint kivonulni Szlovákiába, és spórolni pár milliárdot. Aztán pedig elgondolkodni azon, mit csinálhatna azzal a pár milliárddal vezeklésül. Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! Most éppen március 31-ére tűzték ki a kormánypártok a NATO-bővítés szavazását A dél-budai agglomerációban kóborol a Svájcból érkezett farkas Újabb 13 ember halálát okozta a koronavírus egy hét alatt Gyökeresen megváltoztathatja az irodai munkát a Microsoft, jöhet az önjáró Word, Excel és PowerPoint Biztosan voltak rajongói a Neo FM rádiónak, bár igazából nem akarom tudni, hogy Bochkor Gábor varázsa vagy az ízlésüknek megfelelő zenei szerkesztés vonzotta őket. Talán megtalálják ugyanazt a szórakozást a Classnál vagy akárhol másutt. Mindenesetre ha most nekiállnak újra elsiratni és eltemetni a Bumerángot, azzal nagy szívességet tesznek a hóhérnak. Itt ugyanis nem egy slágerrádió száll a sírba, hanem nemzet süllyed el. Ez az ügy csak göröngy a koporsóján.  Figyelemre méltó a történetben a szocialisták messze fénylő ostobasága, akik belementek ebbe az üzletbe, és eszükbe sem jutott gyanakodni. Elfogadták a teljesíthetetlen ajánlatokat mindkét pályázó részéről, és remélték, hogy ezek majd szépen el lesznek felejtve és simítva. Aztán csodák csodája, a fideszes rádió ki lett tömve lottóhirdetéssel, és fenn tud maradni, a más kutya kölyke meg éhen hal. És hát nem úgy fideszes az a rádió, hogy csak rámondják rosszindulatúan, aztán közben nem is volt taggyűlés, hanem ismét ugyanoda vezetnek a nyomok: ez már megint Lajos és Zsolt. Méltó illusztrációja ez Orbán pofátlan hazugságának. Annak, amely a nemzeti burzsoázia megteremtéséről szólt, miszerint a kedvezményeket, támogatásokat és konkrét átutalásokat az indokolja, hogy legyen magyar nagytőke. Nem, ne magyar nagytőke legyen úgy általában, hanem legyen az egy kézben – ez itt a törekvés, és sokkal eredményesebb a kormányzás e téren, mint például a középosztály megteremtésében. Már csak azért is, mert ez a kisgömböc-kullancs hibrid elszívja a levegőt mindenki más elől, aki Magyarországon üzletelni szeretne. Definiálni kellene a közérdeket – mondta szelíden és lényeglátóan Bajnai Gordon, amikor ez a két polip kitúrta a nyugati cégeket, de akkor hiába mondta. Mert az még nem katasztrófa, ha lesz az amcsi és brit tulajdonú sramlicsatornák helyett egy Simicska- és egy Puch-rádió. Ha egyszer magyar szakértők is tudnak ilyet csinálni, miért is ne kedvezzünk a sajátjainknak, elvégre nemzet vagyunk. Az ORTT – benne Szalai Annamáriával és egyéb algonoszokkal – még hivatkozhatott arra, hogy a magyar vállalkozók sokkal többet fognak fizetni, tehát annyival több folyik be a költségvetésbe, és lesz belőle Alaptörvény Asztala meg más hasznos holmik. Ja, ez így egész jól hangzik: a kecske is magyar, meg a káposzta is nagyobb lesz. Most látszik az eredmény, a válasz a közérdeket firtató kérdésre: az egyik magyar nemes nem fizet, mert csődbe ment, a másikat meg a magyarok istene védelmezi, ezért irdatlan mennyiségű közpénzt szippant ki a büdzséből, aminek egy részét aztán nagy kegyesen visszaadja. Hát a hülyének is megéri! Csak a hülye nem kap ilyen uradalmat állami kezességgel, Nyerges Zsolt meg igen. Ehhez képest a piaci alapon működő cégek – azok, amelyekkel az állam nem él vadházasságban és más rokonságban sem áll – szorgalmasan befizetik a magukét. Kevesebb ugyan a löttyös magyar ígéretnél, de azt közpénzinjekció nélkül is megtermelik. Nemzeti burzsoáziát működtetni drága mulatság, haveri burzsoáziát még drágább: egyenesen hazaárulás. A normál tőkést ugyanis vidáman hagyhatjuk csődbe menni, ha rossz döntést hoz, és ezzel egy tanulási folyamatot működtetünk önkéntelenül, a jó döntések felé orientáló tanulságok rendszerét üzemeltetjük. A haveri tőkés viszont hamar felismeri, hogy neki baja nem eshet; belehelyezkedik a főnök szeretőjének szerepébe, utálatos lesz, mohó, telhetetlen és indulatos. Ezek mind a rossz üzletember, illetve a maffiózó tulajdonságai, és ahol az ilyenek győzhetnek, az nem jó hely. Onnan menekülni szokás. Nemcsak azért, mert a kiskirály előbb-utóbb szemet vet az első éjszaka jogára is, hanem mert az így vezetett, parazitáktól szenvedő államok elbuknak. Előbb csak lemaradnak azok mögött, akik teret engednek a tehetségeknek, gyakran a bénább ország elüldözött tudósainak, ahogy történt a német atomfizikusokkal az Egyesült Államokban. Lemaradásuk frusztrációt és további rossz döntéseket indukál, hogy végleg leszakadjanak, és az otthon maradottaknak büszkén hirdessék, hogy szegény ugyan az ország, de legalább a miénk; mármint az enyém, Lajosé és Zsolté. Végül felfigyel a hanyatlásra a külvilág, kóstolgatni kezdik a dekadens államot, és aztán különféle evőeszközökkel jóízűen megeszik. Ilyenkor már a nemzeti sorskérdés az, hogy egy viszonylag jóindulatú hatalom, vagy valami horrorbirodalom nyeli-e le a hazát. Így válik nemzetvesztővé az az arisztokrácia, amely sikerrel hitette el magáról, hogy benne testesül meg a nemzet. Ekkor repülőgépre száll, és szélesen vigyorogva elrepül, az inge alá gyűrt ékszerekkel. Odalent senki sem rázza utána az öklét, csak azt lesik, hogy melyik hullámhosszon lesz akkor a Bumeráng, és mikor adják már végre megint, hogy Killing me softly. Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! Véletlen nem a saját Tesláját nyitotta ki egy sofőr, és el is tudott hajtani vele Nem találta meg a teniszszövetségi PCR-botrány felelőseit a rendőrség Nem az akkugyárral és a tanárokkal kezdődött – adatbázis a hazai civil ellenállás történetéről Volt ukrán külügyminiszter: Őrült veszélyes, hogy futótűzként terjed az oroszokkal szövetséges magyarok képe Amikor Imrédy Béláról kiderült, hogy fasiszta létére zsidó, Békeffy László konferansziénak elég volt annyit mondani a kabaréban: nahát. Röhögött mindenki torkaszakadtából. Szegedi Csanádról is elég lenne ennyi. Hiszen micsoda tankönyvszerű börleszkjelenet ez! Zsidózunk, solymosieszterezünk, aztán kipottyan a zsebből a trenderli, mindenki felszabadultan kacag, függöny. Kár lenne, ha elmaradnának ezek a felszabadító nemzeti élmények; ha kiaknázatlanul hagynánk a szélsőjobb szórakoztató potenciálját, és kizárólag aggódásra meg ijesztgetésre használnánk. A fasisztákon, azon kívül, hogy küzdeni kell ellenük, mulatni is lehet. Ilyenkor felhőtlenül akár, hiszen épp most derül ki, ebben a kacajban, mekkora hülyeség is, amit hirdetnek. És a magyarázkodáson, ami szintén ősi kabarétéma. Hogy ők eddig se faji alapon zsidóztak. Nem ám fajilag mondta fel a vérvádat képviselőtársunk és barátunk, hanem csak úgy anekdotázott. A pártlapunktól is távol áll a rassz fogalma, kifejezetten színvakok vagyunk. Egyszerűen csak felháborítónak találjuk Izrael politikáját, azon belül is a színes bőrűek elleni elnyomást, amely ellen idehaza is az első vonalban harcolunk. A normális többség egy közös nevetésélményt, a szélsőjobb szubkultúra viszont segítő kezet kaphat ettől a történettől. Egyszerűbbnek tűnik persze kizárni Szegedi Csanádot, amivel viszont nyíltan a faji politika mellé állna a párt, és azt talán értik, hogy azzal semmi esélyük. De ha nem, akkor fel kell dolgozniuk a friss és intenzív élményt, hogy vannak rendes zsidók is, például ez a Csanád, akinek eleve ilyen szép magyar neve van. Nem egy Zázrivecz Gabriella, hanem egy elhízott, diszkószakállas, őszintén bunkó, kerekfejű magyar parasztgyerek. Illetve hát zsidógyerek, nem mindegy az?Jótékony az ügy, mert széles körben cáfolja a zsidókkal szembeni közkeletű előítéleteket, hogy ezek mind liberális filozófusok és bankárok. Nem, kérem, a zsidóság ezer színben tarkállik, van köztük például fosbarna is, aki éjjel-nappal nemzetben gondolkodik, már amennyire gondolkodik egyáltalán. Nyilvánvaló az egyszerű fasiszta proli legfőbb indítéka az antiszemitizmusra: ezek a zsidók mind magasan képzett, idegesítően kulturált, nyelveken beszélő, elegáns, finom úriemberek, akik biztos lenézik őt, ahogy ő is lenézi az analfabéta cigányt. Íme, tévedtek: igenis van olyan zsidó, aki a kuka tetejéről ebédel Brüsszelben, és azért gondolkodik nemzetben, mert csak oda vették fel végül. Nem megvetést, hanem megbecsülést érdemel Szegedi Csanád a zsidóság részéről is. Lám, milyen ügyes a mi Chájimunk, a Kleinék Chájimja! Suttyógyerek létére EP-képviselő lett belőle, és szépen megszedte magát azzal is, hogy pólókat árul az emósmagyaroknak, amikre van pofája rovásírással felszitázni, ezt figyeld! . . . hogy "Magyarnak lenni jó!". Ami kölcsönösen remek üzlet és a békés együttélés kulcsa, mert ha ez a született kereskedőnemzet nem segít, akkor ki szitázna a magyarnak rovásírásos pólót 2500 forintért? Olyan könnyfakasztó sztori ez, mint a Gettómilliomos, vagy a cigányzene. Szegedi Csanáddal a magyar zsidóság, mint együttélésünk évszázadaiban annyiszor, újra megtermékenyítheti a magyar kultúrát és politikát, de csak akkor, ha nem áll meg félúton. Büszkén vállalt zsidóságával elérheti, hogy a Jobbikból tisztességes fasiszta párt váljon, amely képes arra, hogy a leghülyébb rasszista nácikat is felhozza legalább a fasiszta szintre, és megértesse velük, hogy a származástól tényleg nem függ semmi, tehát zsidózni és cigányozni egyszerűen értelmetlen dolog. Végül, a jognak asztalától felállva, a nemzet megpuszilja és kézen fogja egymást, és elindul virágot szedni a domboldalba, felidézve a régi, nagy közös élményt, amikor Szegedi Csanádról kiderült, hogy zsidó. Kis lépés az emberiségnek, de nagy lépés a magyaroknak. Nem egy relativitáselmélet, de segíthet megérteni, hogy például azt miért nem nálunk találták fel, ahogy az atombombát sem. Azért, mert megelégedtünk ezzel a pattintott rasszista hülyeséggel, és ezzel elüldöztük innen Bartók Bélát is, nemhogy a fizikusainkat. Az első lépés a nemzeti felemelkedéshez, hogy legalább Szegedi Csanádot megbecsüljük, és együtt köszöntjük: בהצלחה! Mázel tov!Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! Az unió tagállamai közül Magyarországon halnak meg a legtöbben megelőzhető betegségben és kiemelkedően sok az öngyilkosság is A hegedűművész az Instagramon gyakorol, néha hibázik, és ezért imádják 372-ről 400-ig: Mi történik, amitől megbolondult a forint? Nem találta meg a teniszszövetségi PCR-botrány felelőseit a rendőrség Ma érkezik hazánkba a Nemzetközi Valutaalap küldöttsége. Köszöntse őket illendően, aki találkozik velük. Életbevágó, hogy érezzék: az ország egésze nem annyira őrült, mint azok, akikkel nekik tárgyalni kell. Nincs sok újdonság benne egyébként: ezeket az árnyék-, illetve háttérhatalmakat feltételező, és azokkal szemben a nemzetet harcba szólító mondákat ismerjük a rendszerváltás óta. Csak akkor még ez a fajta ufológia a szélsőjobb menüjén szerepelt. Oda pedig vajon hogy került? Hát úgy, hogy a direkt zsidózás nem volt mindig szalonképes. A háttérhatalom, az ellenség, amellyel szemben honvédő háborúnkat vívjuk az utolsó töltényig, "nem egy könnyen megfogható valami" - ismeri be Kövér László. Az egy misztikus entitás, olyasmi, mint az Erő, vagy az Isten, ugyanakkor azt tudni lehet róla, hogy "elpusztítja a világot", oly módon, hogy "kiszívja belőle az életerőt". Ezernyi arca van, és természetesen emberfajú szolgái minden országban, automatikusan a háttérhatalom része mindenki, akinek bármi kifogása van a kormány ellen. Legfőbb képviselői nálunk a szocialisták és az elmúltnyolcév. Általuk a pénzvilág tett szert politikai hatalomra, hogy érvényesítse az érdekeit, és lebontsa az államot. A kormányváltás az utolsó pillanatban jött, hogy az utálatos pénzvilágot végre a pihepuha nemzeti nagytőke váltsa fel, amely dehogyis akar politikai befolyást, nincs is neki olyanja. Vagy ha mégis, akkor legalább itthon költi el, hazai termék. Mert a nemzetközi karvalyok uralma alatt az embereket kizsákmányolták, míg a nemzeti nagytőke győzelmével ez megszűnt, sőt a fogvatartottak az államtitkár úr saját szőlejében barnulhatnak ingyen. És közvetlenül a politikába avatkozó tőke megfestése után a Közgépnek okozott erkölcsi károkról kezd beszélni. Szemrebbenés nélkül, mert nem is villan be neki semmi, eszébe sem jut, hogy ezeket legalább ne egyazon műsorban hányja egymásra. Ha a riporter helyén egy pszichiáter ülne, már vidáman lapozgatná a számlatömbjét az ígéretes kuncsaft láttán. Az még nem volna nagy gond, hogy Kövér László megtébolyul, mert ki lehet várni, amíg egyszer alufóliasisakkal a fején megy be a parlamentbe, és akkor majd szépen elviszi a házőrség. De sajnos a házelnök nincs egyedül ezekkel az érdekes látomásokkal. Ez a magyar állam nagy, közös álma. Nincs más politikai filozófia, ami megmagyarázhatná a részeg tántorgást, csak ez a láthatatlan és megfoghatatlan ellenségkép, ahova bárki besorolható, ha nem tetszik neki a pofánk, és ezáltal erkölcsi kárt okoz a Közgépnek. Lehetett volna valami okosabb, reálisabb, polgári jövőképük, de valahol utat tévesztettek, és most már csak ez a gagyi rajzfilmmítosz maradt, hogy legalább maguknak megmagyarázzák a kudarcot. A tenger korbácsolása, a végső roham a szélmalmok ellen, a menekülés egyre vadabb hazugságokba. És a remény, hogy az ország talán beveszi még ezt is. Olyan országnak viszont csak a hülye ad pénzt. Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! Drágul a bérlés, és szigorít a bírságtételein a Mol Limo Újabb 20 milliárd forintot adott a kormány a Budapest – Belgrád vasútvonal újjáépítésére Vénába kell befecskendezni a miniatűr robotot, segíthet megelőzni a stoke-ot, szívinfarktust Többtucatnyi új szupertraffipaxot kap a rendőrség Tisztelt Ház, tisztelt képviselőtársaim! Mint sajnos értesülhettek róla, a minap letelefonáltam a TF Tanulmányi Osztályára, hogy ugyan engedjék már államvizsgázni a Jencit, ne packázzanak vele. Dr. Balsai István alkotmánybíró szavaival élve: az intézményeknek mindenkor figyelembe kell venni a jogalkotó szándékát. Mármost én magam is jogalkotó volnék, szándékom pedig az, hogy diplomája legyen a fiamnak. Joggal vártam el tehát, hogy az egyetem ennek megfelelően járjon el. Sajnálatos, hogy ehhez a jelek szerint át kellett hágniuk néhány alsóbbrendű szabályt, és ennek ürügyén felelőtlen tollforgató terroristák botrányt igyekeztek csapni. Mint jogalkotó, ezt a kényelmetlen és fenyegető helyzetet igyekszem megoldani javaslataimmal. Alapvetően megtartandó a felsőoktatásban az a szokás, hogy diplomát ellenőrzött tudásért adnak. Ugyanakkor az államérdekre tekintettel ki kell jelölni egy kvótát, amelyet az Országgyűlés ad hoc bizottsága tölthet fel. Ez a numerus clausus – ha szabad ezt a daliás időket idéző kifejezést használnom – biztosítaná, hogy a mi gyerekeinknek mindig lesz hely az egyetemeken. Ki kell kötni azt is, hogy az így felvett tanulók mentesülnek mindenféle vizsga és egyéb követelmény alól a következő két évben, valamint két évre visszamenőleg. Így elkerülhetők az olyan közvetlen beavatkozások, amelyek aztán a szenzációhajhász sajtó tolmácsolásában alkalmasak lehetnek a köznyugalom megzavarására. Ez ügyben sürgetem továbbá, hogy a szabadosságba süllyedt médiával valaki sürgősen csináljon már valamit, mert tűrhetetlen, hogy ezeknek nem szent sem a személyiségi jog, sem a jogi személy. Immár bebizonyosodott, hogy a vérszomjas bulvárkacsáktól egyikünk sincs biztonságban: hol gyámoltalan köztársasági elnököt marcangolnak szét, hol ártatlan aranyifjak felhőtlen szórakozásába köpnek bele. Ne feledjük: minden ilyen hírverés veszélyezteti Magyarország stabilitását, ráadásul éppen a létfontosságú IMF-tárgyalások előtt. Kétségbe vonhatatlan tény, hogy a Jenci diplomája szorosan összefonódik a nemzeti érdekkel, ezért védelmében – a termőföldhöz hasonlóan – mindent meg kell tennünk. Mert lehet, hogy a Jenci nem egy észlény, de ha megkapta a papírt, akkor benyomjuk valami zsíros állásba, aztán saját cége lesz, állami megrendeléseket kaphat, és az ő gyerekeiből már lehet akár polgár is. A Jenci diplomája, tisztelt képviselőtársaim, a magyar középosztály megerősítésének eszköze. Hiszen hogyan alakult ki a nemesség? Egyszer egy ősapjuk jókor volt jó helyen, nagy kincset zsákmányolt, vagy felszopta magát a sportbizottságba, és onnan egyengette a gyerekei útját: hercegnőt keresett nekik feleségül, vagy letelefonált a tanulmányi osztályra. Aztán a sokadik generáció már megtanult késsel-villával enni, nyakkendőt kötni, viselkedni, és már eszükbe sem jut a kalózkodás vagy a letelefonálás. A magam részéről az a jogalkotói szándékom, hogy dinasztiát alapítsak. Azért, hogy majd egyszer hűen szolgálhassák Magyarországot, és ne ilyen piti útonállóként végezzék, ahogy ősapjuk. Tisztelt Elnök Úr! Kérem, vegye tárgysorozatba a felsőoktatási törvény, a médiatörvény, az előnevek használatáról szóló törvénycikk és az Alaptörvény módosításáról benyújtott indítványaimat, annak a szanaszét fércelt felmosórongynak már úgyis mindegy. Kis lépés ez az országnak, de nagy lépés Jencinek, és cserébe én is meg fogom szavazni az Önök gyerekeinek lovaggá ütését. Egy mindenkiért, mindenki egyért, holló a hollónak megszavazza a sajtot. Köszönöm szépen. Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! John Bolton: Joe Biden láthatóan fél attól, hogy az ukránok nyerhetnek Újabb 20 milliárd forintot adott a kormány a Budapest – Belgrád vasútvonal újjáépítésére Elfelejtett fizetni a benzinkúton egy borsodi polgármester Csak a finnek NATO-csatlakozásáról szavaz a parlament március 27-én Na tisztelt hölgyeim és uraim, kedves barátaim, utoljára hangzott el ez a finom megszólítás. Eddig is pukkadoztam a röhögéstől, amikor a tiszteletreméltó magyarságról pofáztam, meg – édes istenem – Brüsszelben arról, hogy mindig is Európához tartoztunk.  Hát a nagy büdöst. Tisztázzuk végre, mi van köztünk. Félázsiai népség vagytok, egyáltalán nem olyanok, mint a skandinávok. Vagy szinte bárki tőlünk nyugatabbra; talán még az olasz egy efféle cigányfajzat, meg a spanyol, de hát meg is nézhetik magukat. Nem, buta jobbágyok, nektek erő kell, abból ért ez a kurvaország, terelni kell, mint a birkát, és pont úgy kell nyírni is, minden magyarázkodás és kedveskedés nélkül. Genetikailag alattvalók vagytok, az a helyzet. Nemcsak ezt ismertem fel, nem kenyerem az elvont okoskodás. Megoldásom is van, nagyon konkrét ötletem arra, kinél legyen az erő, amire szüksége van a félázsiai hordának. Történetesen nálam van éppen. Már csak arról kell gondoskodnom, hogy nálam is maradjon. Remélem, hogy ehhez nem kell a demokrácia helyett új politikai rendszert kigondolni és felépíteni, de azért megfontoljuk azt a lehetőséget is. Mert elképzelhető sajnos, hogy a demokrácia szembekerül a gazdasági túléléssel; hozhatja úgy a sors, hogy választani kell gazdasági túlélés és szabadság között. Természetesen most kizárólag az összefogást megvalósító erő gazdasági túléléséről beszélek, mert ha az ország zsebén nem is látszik a gyarapodás, mi azért köszönöm, jól vagyunk. De azt javaslom, tesókák, hogy erről ne nagyon kérdezősködjetek. Az én dolgom megvédeni az országot, ehhez engem szeretni kell, és aki ebbe belerondít azzal, hogy a zsebemben matat, az a hazát veszélyezteti. Hát illik ezt? Bezzeg a türkménbasihoz meg a Kedves Vezetőhöz nem pofátlankodott oda soha senki, hogy honnan a palota meg a ménes. Tudtak is kormányozni! Az áldóját neki, de még hogy! Nem ám mint egy elpuhult svéd! Na ez a jó például abban, ha új politikai rendszert gondol ki az ember, olyat, ami a skandinávoknak ugyan büdös lenne, de nektek pont megfelel. Meg az is menő, hogy az ember kiadhat egy kis könyvet a filozófiájáról és bölcsességeiről, amit rögtön kötelező olvasmánnyá is tehet, és akinek nem tetszik, az megnézheti magát. Magyarnak magyar legyen a rendszere, vagy ázsiai, de semmiképp sem skandináv. Hát majd meglátjuk, kell-e húzni a vezetőszíjon. Hogy tud-e okosan élni a csürhe a szabadságával, vagy visszaél vele. Egyelőre maradjunk annyiban, hogy megtartjuk a demokráciát. Pávatáncként. De csak amíg azt nem mondom, hogy most már ez a túlélésemet veszélyezteti, ennyi volt, mostantól más a táncrend. Úgyhogy csak rajzolgassatok szépen csöndben. Egyedül azért remélem, hogy erre nem lesz szükség, mert akkor még hangosabban sivalkodnának a skandinávok meg a többi simabőrű okostojás. Ha enélkül is túlélem, akkor minek a felfordulás. De ha muszáj mégis rendszert váltani, arra is van esély. Háborog egy kicsit az Amnesty meg a gringók, de majd csak megnyugszanak. Fel fogják ismerni, hogy ők is jobban járnak egy stabil apostoli királysággal, mint az anarchiával. A most finnyáskodó, hanyatló Nyugat évtizedekig elfogadta Mubarakot és Kadhafit, üzletelt velük, és belátták, hogy az ilyen népségnek ez kell, nem a demokrácia. Szép kort értek meg mind a ketten, nincs okuk panaszra. Mi, magyarok kikérjük magunknak a kettős mércét, hogy minket skandinávoknak tekintsenek, amikor a színes bőrűeknek meg elnéznek mindenféle diktatúrát. Nemzeti szuverenitásunk megsértése az a kényszerképzet, hogy nekünk demokráciában kellene élnünk. Hogyne, hogy engem simán el lehessen csapni csak azért, mert teljesen meghibbantam? Hát mi lenne itt nélkülem? Megmondom, mi: fütyülős barack és bőgatya. Na, oszolj. Takarodjál árkot ásni, paraszt. És próbáld élvezni, mert ha nem fogtad volna fel, amiről ugatok: nincs választásod, amíg én túlélek. Én is élvezem, pedig látjátok, milyen nehéz veletek. Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! Észak-Korea interkontinentális rakétát bocsátott fel a dél-koreai elnök tokiói látogatásához időzítve A háború totálisan átalakíthatja Magyarország szerepét a nemzetközi áruforgalomban A Microsoft mindenkit kirúgott a csapatból, amely azért felelt, hogy a mesterséges intelligencia etikus legyen A hegedűművész az Instagramon gyakorol, néha hibázik, és ezért imádják Lassacskán ráfordulunk a kampányra, és jönnek az új ígéretek meg nagy tervek. Álljunk meg egy. re, és csodálkozzunk rá előre arra, mennyire rettentő ostobák is lesznek akkor azok a honfitársaink, akik Orbán Viktornak akármit is elhisznek még egyszer. "Nagy eredmény, hogy a magánpénztári tagok 97 százaléka visszalépett az állami rendszerbe. . . azért is figyelemre méltó, mert az elmúlt 20 év tele volt bizalmatlansággal. . . azt mutatja, az emberek vágynak arra, hogy bizalmat szavazhassanak a jövőnek, a saját államuknak. "Orbán Viktor, 2011. februárEnnél egyértelműbben már nem kacsinthatna ki a szövegéből. Elmondta annak idején az amerikaiaknak szó szerint: ne figyeljenek arra, amit mond. Elmondta most nyíltan, hogy ezzel a félázsiai népséggel nem lehet úgy bánni, mint a skandinávokkal; a kettőt összeadva akár hatóságilag rá lehetne íratni minden szövegére, hogy hazudik és károsítja az ondósejteket. Ráadásul igyekszik ezt tettekkel is bizonyítani. Amikor szemet vetett a magánnyugdíjpénztárak vagyonára, egy fenyegetéssel és egy hamis ígérettel valósította meg a csalás egyébként köztörvényes bűncselekményét. A huhogás szerint aki nem adja a pénzét, az nem kap állami nyugdíjat. Az ígéret az volt, hogy az állami rendszerben is lesz egyéni számla, nem egy gulyáságyúból osztják majd a segélyt, hanem érdem és befizetés alapján; sőt ez a számla még örökölhető is. Mindkettő kamu volt. A fenyegetés beváltásához még lett volna kedvük, csak nem tudták megvédeni jogilag; hála Istennek, igenis diktál nekünk Brüsszel és Strasbourg. Az egyéni számlákon viszont dolgozni kellett volna, mivelhogy egyáltalán nem számoltak ők ennek utána, nem is állt szándékukban, hanem csak bedobták csalinak. Most üzenték meg, hogy egyéni számla bizony nem lesz, és mivel a Nemzeti Ügyek Kormánya a kérdéses időszakban már rég valamely latorállam vendégszeretetét fogja élvezni, a maguk részéről eléggé le is szarják, miből lenne húsz év múlva nyugdíj. Nekik speciel az aranyrudakból, ha végre sikerül bejutni a jegybankba. Oldja meg mindenki, egyéni szocprobléma, ők csak el akarták költeni a pénzt. És azzal igenis jól haladnak, például maguk sem emlékeznek már, hova is tették. Kinek volt tehát igaza mindössze másfél évvel ezelőtt? A lojális drukkereknek, vagy a sötétben fütyörésző közömbös tömegeknek? A kétmillió-kilencszázezernek, akik átengedték a nevükre írt vagyont merő lustaságból? A tompa félázsiai népségnek, amely elhitte, hogy a pénztárak eltőzsdézik a nyugdíjat, Selmeczi Gabriella ezzel szemben megvédi? A juhoknak, akik ennek az egésznek még örültek is?Ne fojtsuk vissza a gúnykacajt: azoknak volt igazuk, akik – reflexből vagy töprengés után – szemberöhögték Orbán Viktort, és elmentek aláírni, hogy az ő kifejezett szándéka ellenére is inkább megtartanák a számlájukat. Ők legalább annyit elmondhatnak, hogy a leendő nyugdíjuk egy töredékének ismert a fedezete, mert a többiekéből egyelőre még ennyi sincs meg. Azok nyerték ezt az evolúciós versengést, akik nem hittek Orbánnak, akik nem vették komolyan. A pillanat megúszása és a jövő leszarása: ez a vezérlő csillaga. Beszél ő a jövőről szívesen, ha az kell a pillanat megúszásához, már rajong a paranormális elméletekért, amelyekben van értelme a cselekedeteinek, lelkesen hisz a kinövekedésben, a fordítókorong-teóriában és a feng shuiban. De hogy valójában mi lesz itt tíz vagy húsz év múlva, az szemmel láthatóan nem érdekli. A holnapi alibi, csak az számít. Tizenöt év alatt háromezer milliárdot kuporgattunk össze öreg napjainkra. Ennek sikerült a seggére verni pusztán azért, hogy neki ne kelljen bevallania, micsoda parasztvakítással jutott hatalomra. Mindössze százezren sejtették meg előre, hogy ennél több terve nincsen. Most felébredhetne már a többi is, és elgondolkodhatna azon, hogy amelyik néppel ezt büntetlenül meg lehet csinálni, azt Félázsiában is lenyelik az okosabb szomszédok, konkrétan az oroszok. És akkor majd menni kell megint a gumibot elé, ünnepelni könnygázban a bátor fiatalt, aki először meri kimondani, hogy ruszkik haza, és közben fogadkozni, hogy ez most tökös volt tőle, de nem kezdjük elölről az egészet, nem kezdünk hinni benne, se senki másban, hanem észnél leszünk. Okosabb lenne nekilátni már ma. Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! Anya lesz Hosszú Katinka Benjámin Netanjahu szerint Izrael liberális demokrácia, és az is marad Robbie Williams a budapesti koncertjén ugyanazt a férfit hívta fel véletlenül a színpadra, mint húsz éve Nagy kijelző, gyors processzor, kis laptop – teszten a Huawei kicsiben nagy notebookja Leszállt a Marsra a Curiosity szonda, ünnepelhet az emberiség. Nincs az űrhajózásnál fontosabb küldetésünk; ezt a rakétatudomány atyja, Ciolkovszkij sokkal szebben fogalmazta meg: a Föld az emberiség bölcsője, de nem élhetünk örökké a bölcsőben. Az űrrepülés hőseit megőrzi az emlékezet, az űrhajósok fel vannak írva Gagarintól Farkas Bercin át a robotokig, és az imént említett Ciolkovszkij mellett hálával adózunk a NASA-nak, Koroljovnak, Oberthnek és von Braunnak, de még az ókori Kínának is, ahol az első röppentyűt begyújtották. Viszont sohasem említjük azt az embert, aki nélkül a műsor biztosan nem jöhetett volna létre. Különleges férfi volt. Kétezer évente születik ilyen nagy hatású figura. Amiről évezredekig csak álmodott az emberiség, amiről írók és tudósok fantáziáltak azzal a tudattal, hogy ez sohasem valósul meg, azt ő valóra váltotta. Adolf Hitlernek hívták. Szerencsére kétezer évben csak egyszer születik ilyen. Akkor aztán megforgatja maga körül a világot; és persze ahol vágják a fát, ott hullik a forgács, ahogy csekélyebb hatású kollégája, Sztálin fogalmazott. Ahhoz, hogy ma fesztelenül elküldhessünk egy ilyen szép nagy robotot a Marsra, meg kellett tenni egy óriási technológiai ugrást. Olyat, amire azóta alig volt példa. Ez pedig a folyékony üzemanyagú rakéta kifejlesztése, tesztelése és sorozatgyártása volt. A mai űrrepülésben természetesen oroszlánrésze van az informatikai forradalomnak, a robotikának, a fémgyártás és a vegyészet fejlődésének és még ezerféle tudásnak. De ezek mind különböznek a nagyrakéta megépítésétől, mert konkrét hasznot hajtanak kezdetleges formájukban is, rövid határidőn belül, ezért a fejlesztésük tök logikus döntés. A számítógép, a robot és a kohászat sokoldalú, hasznosságuk kétségtelen már akkor is, amikor még alig működnek. Ahhoz egy Hitler kell, hogy valami ennyire elrugaszkodott tervre elköltsön annyit, amiből egyáltalán megvalósítható. A V-2 rakéta a náci Németország legdrágább katonai fejlesztése volt. Többe került, mint az amerikai atombomba. A tábornokok és admirálisok dühtől remegve nézték, hogy erre a fantazmagóriára többet költ az ő Führerük, mint tankok, vadászrepülők és tengeralattjárók fejlesztésére. Igazuk is volt. A hagyományos fegyverek napról napra bizonyították harcértéküket, a rakétamérnökök viszont annyit ígérhettek, hogy ha minden jól megy, akkor esetleg eltalálhatják Londont, és tehetnek benne némi elenyésző kárt. És Adolf Hitler beleszeretett a rakétákba. Onnantól nem számított semmi. A hadsereg élet-halál harcát vívta a Szovjetunió ellen, a német városokra naponta bombák ezrei hullottak, és körvonalazódott az éhínség réme. Egyetlen V-2 rakéta feltöltéséhez harminc tonna krumplira volt szükség, mivelhogy alkohollal üzemelt. A lövészárokban éheztek a katonák, akik az ő seggét védve kézitusáztak megvadult oroszokkal – de Hitler küldte a krumplit, csak rakéta legyen. Hiába rimánkodtak neki, hogy ennek katonailag semmi haszna, hogy a háború el fog veszni, ő a saját életével sem törődve csak öntötte a rakétaprogramba a pénzt és a nyersanyagot, meg a kényszermunkások százezreit. Arra jó a teljhatalom, hogy bármilyen őrültséget megvalósíthat vele az ember, bármi áron. Ha akar, építtet piramist vagy rakétát. A V-2 elkészült, a hülyegyerek megkapta a játékát. Lehetett lőni Londont, átélni azt a mélyen emberi diadalittasságot, amit a lőfegyver adta hatalom okoz: hogy én innen a távolból is meg tudlak ölni, villámló bottal járok. Isteni érzés lehet, konkrétabban zeuszi. Talán erre vágyott Hitler, ezért akarta ilyen nagyon. Teljhatalmú, őrült, és nagyon gonosz ember kell ehhez, született terrorista. Aki nemhogy szégyellné magát, amikor hírét veszi annak, hogy eltalált egy óvodát vagy egy forgalmas piacot, hanem még örülni is tud neki. Ma a gázai palesztinok csinálják ezt, technológiájukban kétszáz évvel lemaradva Hitlertől, ám hatvan évvel utána. A világháború után a nagyhatalmak alaposan tesztelt, kiforrott technikát vehettek át a legyőzött németektől. Csinosítgatták itt-ott, meg csináltak belőle nagyobbat, de leginkább csak lemásolták szó szerint. A híres, és még mindig szolgáló Scudok szinte pontos utánzatai ennek a korszakos remekműnek, az űrhajók hordozórakétái pedig a továbbfejlesztései. Nem lebecsülendő eredmény letenni egy autonóm robotot a Marsra, de csak óriások vállán állva teljesíthető. Óriási idióták vállán. A hülyegyerek nem sokáig élvezhette a játékát, megbosszulta magát, amit a tank- és repülőgép-fejlesztéstől elvont a mániájára. A nyugati hatalmak hamarosan lerohanták az indítóállásokat. Akkortól Párizst és Antwerpent lövette London helyett, végül, amikor már csak imádott hazája volt lőtávolon belül, akkor elfoglalt német városokat. Olyan fegyverrel, ami akárhol leeshetett. Ehhez tényleg sík bolondnak kell lenni. Ebből a bolondságból élünk azóta is, a lázas kamaszkor élményeiből. Már amennyiben elfogadjuk, hogy űrhajózni muszáj, hogy a túlélésünk garanciája csak az lehet, ha megtelepszünk más bolygókon is. Ha érzünk felelősséget a fajunkért. Ha van bennünk egy csepp igazi fajvédelem, akkor nem vitathatjuk, hogy az űrhajózás a legfontosabb teendőnk. Hogy az űrhajózás: a megváltás. Az Isten még csak a Földre mondta, hogy sokasodjunk és töltsük be. Ez megtörtént régen, feladat teljesítve. Aztán amikor már nagyon szűken voltunk, egy Hitler nevű ember a megoldáson kezdett gondolkodni. És volt benne annyi ambíció, kitartás és aljasság, hogy minden eszközzel megvalósítsa a célját, ami sajnos az volt, hogy ha túl sokan vagyunk, akkor egy részét ki kéne irtani. Ennek eszközéül teremtette meg a rakétát, tévúton és a saját érdekei ellen dolgozva, mellékesen, járulékos haszonként. De a mérnökök már látták benne a csodát, és a probléma másik megoldását: hogy miénk lehet az egész világ, és akkor még nagyon sokáig el fogunk férni. Csillagképeket és képleteket festettek a kísérleti rakéták orrára, és suttyomban az ég felé indítottak egy-egy példányt; és a teremtményük aztán valóban elérte a világűrt. Őket sem érdekelte semmi, csak az álmuk. Dolgoztak volna magának az ördögnek is, ha pénzeli a kutatásukat. Nem is esett bántódásuk. Ezernyi halottért felelősek személyesen, de el van nézve, mert zsenik voltak, és az emberi faj előtt nyitották meg a túlélés útját. Luciferrel Hitler rendezi a számlát. Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! Egy időre elköltöztetik a városmajori szívklinika egyes ellátásait Nem elgépelés: megjelent az 50 000 mAh-es powerbank, amiről mobil és laptop is tölthető, még lámpa is van benne A kamion vezetőfülkéjére zuhant egy konténer Csepelen, meghalt a sofőr Soros György: Ha Ukrajna legyőzi Oroszországot, a világ végre koncentrálhat a klímaváltozásra Ezúton üzenem minden érintettnek, hogy engem nem zavar a lelkesedésük, amit a Risztov Krisztián világrekordja felett éreznek, amíg a négy fal között csinálják. Különbözőek vagyunk, nincs is ezzel semmi gond, de ne tukmáljuk egymásra a mániáinkat, és pláne ne várjuk el, hogy mindenki osztozzon a gyerekes örömünkben.  Nem vitatom el a létjogosultságát, véletlenül sem. Az akkumulátorhajításnál és a kempingbiciklis akrobatikánál sokkal bizarrabb, rétegebb hobbikat is ismerek, illetve számos egyéb szubkultúrát, és azok is megférnek szépen egymás mellett. Virágozzék száz virág, ha valakinek az a móka, hogy egy láncos vasgolyót minél messzebbre dobjon, akkor csinálja csak, amíg ezzel másokat nem zavar és nem veszélyeztet. Objektív és egyetemes elismerésre azonban nem tart ez számot. Az úszás még hagyján, mert előfordulhat például, hogy valaki leesik a vízibicikliről, és közben üldözi valaki, aki egy másikról esett be, és akkor nem árt, ha tud gyorsan úszni. És voltaképpen a gerelyhajításnak is volt valaha értelme, pontosan akkor, amikor az olimpiát háromezer évvel ezelőtt megrendezték. Akkor az releváns képesség volt, ugyanis tűzfegyverek és rakéták híján így kellett harcolni és vadászni. Ma még sincs tüzérségi csapás, sem pedig precíziós bombázás az olimpián, ezért szerintem jogos az a hozzáállás, hogy uncsi, az egész olimpia annyira hétszázas évek, időszámítás előtt. Nem olimpiai szám, viszont sokkal izgalmasabb terület mondjuk a robotépítés. Sajnos a pronyómédiában kevésbé eladható, mivel kidolgozott testű szexszimbólumok helyett tolószékhez vagy legalábbis gurulós fotelhez kötött tudósok az arcai. Ugyanakkor éppen most tett le az emberiség egy elég ügyes robotot a Marsra, miközben azzal semmire se mentünk volna, ha egy kalapácsvetőt viszünk oda. Vagy ha a mindennapi megélhetéshez kell kötni, ott is több hasznát vesszük a robotoknak, mint a gerelyhajításnak, a háborútól a konyháig. Világszerte dollármilliók mennek el diszkoszvetésre és tőrvívásra, miközben volna annak a pénznek jobb helye; szétosztani segélybe, az is értelmesebb lenne, pláne robotot építeni belőle. Még egyszer: semmi gond a diszkoszvetéssel, bárki kimehet a kamaraerdőbe a saját diszkoszát dobálni, csak azt nem látom be, hogy én erre adófizetőként mégis mikor adtam felhatalmazást. Kéne az adóbevallásra egy checkbox, ahol az alany kifejezetten megtilthatja, hogy a pénzét az élsport finanszírozására használják. De nem a pocsékolás, és nem is a túllihegés a legzavaróbb tünet. Hanem a hősök óhajtása. Az ellentmondást nem tűrő nemzeti hömpölygés, amely gyanakvóan tekint a közönyre, a lelkesedni restekre. A parancsoló előtapsolás. És a párttitkár, aki részesedést követel a diadalból. Az ásító űr, ahogy az úszni sem tudó, tohonya pocak megköveteli a világbajnok ünneplését. Mintha neki része volna abban a sikerben. Pedig nincs. Nem tesz jót egy nemzetnek a meg nem érdemelt sikerélmény; degenerálódik tőle, mint az olajállamok. Megnyugszik a mániákus kevesek semmit sem jelentő, lényegtelen rekordjaitól, visszahanyatlik a kanapéra, és szotyizik tovább a hitelre vett plazmatévé előtt. Mégis mi vagyunk a királyok, elhoztuk az aranyat rúdtáncban és lólengésben. Fehér lovunk leng, lengeti a szél, a csaták bíbor hajnalán. És mivel ebben vagyunk jók, hát érdekünkben áll elhinni, hogy ez a lényeg, és nem a Mars-szonda. A sírt, hol nemzet süllyed el, olimpiai aranyérmek ékesítik. Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! Komoly gond lehet belőle, hogy Európa mennyire le van maradva a mesterséges intelligenciában EP-delegáció: A KESMA a bizonyíték arra, hogy a médiát a kormány szolgálatára kényszerítik Nincs miért bocsánatot kérni – reagált a Samsung a moongate-re A háború totálisan átalakíthatja Magyarország szerepét a nemzetközi áruforgalomban Ki a magyar? Hát aki egyetért a mi kis ufóklubunkkal. Aztán amikor kiderül, hogy kevesen vagyunk, lehet rinyálni, hogy fogy a nemzet. "A magyar nép olyan történelmi gyökerekkel rendelkező közösség, amelynek tagjai azonos módon viszonyulnak teremtő, mindenható Istenükhöz. "A magyar nemzet új meghatározása. Elfogadta a Magyarok Világszövetségének VIII. kongresszusaBe van fejezve a nagy mű, igen. A Magyarok Világszövetsége végre előállt a magyar nemzet definíciójával. Feszülhetnek a dolmányok, most aztán megtudja az világ, hogy aszongya:"A magyar nép ősnép, amelynek jelenleg elismert történelme ugyan csupán az utolsó ezerszáz esztendőre tekint vissza, ám amelynek műveltségteremtő és államalapító ereje bizonyítottan kimutatható öt földrészen: Európában, Ázsiában, Afrikában, Észak- és Dél-Amerikában. " Meg még egy kupac hasonló felfedezést. "Nem kétséges, hogy a nemzetközi tudományos és a politikai közösségnek előbb-utóbb el kell ismernie a magyarokat mint a bronz- és vaskori Európa egyik legeredetibb és legjelentősebb civilizációjának megalapítóit. "  Félreértések elkerülése végett: futóbolondokon röhögni csak akkortól illetlenség, ha már be vannak zárva. Amikor az egész nemzet nevében fogalmaznak meg efféle hülyeségeket, akkor kiröhögni őket hazafias kötelesség. Ugyanis ezekkel mindössze annyi baj van, hogy kevesen mernek rajtuk felszabadultan mulatni. Így aztán agyrémeik háborítatlanul terjednek. Már a nevük is felháborító: a címert vagy Budapest nevét csak engedéllyel használhatja bárki, ezek meg húsz éve úgy tesznek, mintha bárki is felkérte volna őket a világmagyarság képviseletére, és nem csak az egyik ufóklub lennének a sok közül. Ennek egyenes folyománya, hogy mostanra már meg akarják mondani, ki a magyar. Nem igaz, hogy ártalmatlanok: a Szent Koronával, szkítákkal, boldogasszonnyal ékesített baromságok azért fertőzhetnek, mert ezekkel a penészes lózungokkal senki sem mer szembeszállni. Főleg nem a jobboldalon, pedig ez az elmebaj elsősorban őket fenyegeti. Azért, mert Magyarországon jobboldalinak lenni elsősorban érzület. Bamba, nyálcsorgató rajongói klub, ahonnan kinézik azt, aki nem dobja hanyatt magát, ha a Szent Koronáról van szó, függetlenül attól, hogy miféle hülyeség hangzik el utána. Avarság? Atilla? Trianon-tagadás? Kettős állampolgárság? Meg van véve, látatlanban. Az ostoba, tudatlan fogyasztó termeli ki a gagyit itt is, aminek nyilvánvaló következménye, hogy a szentként tisztelt fogalmak mára az elmebetegség védjegyévé váltak. Minden szentség közül a legalaposabban a nemzet fogalmát rágták szét. Mert ha az a magyar, aki ezeket a diliket elfogadja, akkor valóban vészesen fogyatkozunk. Elég, ha nem azonosan gondolkodik nyolcmillió a teremtő istenről – márpedig a többség szarik rá –, és máris elvesztettük őket. További százezrek szakadnak le, ha nem hiszik a Szent Korona-tant. Ettől fogyunk: a debil, korlátolt önmeghatározásainktól. Nem az amerikai rajzfilmektől, nem a marihuánától és a melegházasságtól, nem a pénzpiacok puccsától. Attól, hogy kisebb-nagyobb szekták anélkül definiálgatják a nemzeti identitást, hogy azonnal, helyből és harsányan kiröhögné őket tizenkétmillió magyar, a maga tizenkétmillió színű, szivárványos sokféleségében. Ebben a gúnykacajban találhatnánk magunkra: a rácsodálkozásban, hogy a magyarok nem egyformák, és nem gondolják ugyanazt semmiről, se istenről, se hazáról, se családról. Azoknak kell elkezdeniük, akiknek ezt a bóvlit szánják. Különben tényleg elfogyunk. Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! Nyoma veszett 2,5 tonna uránnak Líbiában Csalás, sikkasztás, gyilkosság: kész krimi a Sopron Bank török tulajdonosának családtörténete Nem az a baj, hogy történelmi film készül, hanem hogy rossz – Deák Kristóf és Madarász Isti a Fülkében A dél-budai agglomerációban kóborol a Svájcból érkezett farkas Mint ismert, az Újszínház végül mégsem mutatja be Csurka István A hatodik koporsó című drámáját, mert erre kérte őket Tarlós István, és tudvalevőleg a főpolgármester dönt a budapesti színházak repertoárjáról. A premier elmaradása azért fájdalmas, mert ekkora rakás szart kőszínházban sose láthattunk volna, és az is kiderülhetne belőle, mit tesz az emberrel a széljobbos elmebaj. A hatodik koporsó Versailles-ban játszódik, a trianoni békeszerződés idején, ahova két feltaláló visszautaztat egy vérmagyart az időben, meg egy koporsót, amelyben a nagyapja tartózkodik. Ebben a drámában a magyaroknak nincs nevük, csak a hazánk ellen fenekedő zsidóknak és bérenceiknek; a színműben szereplő magyarok a következők: Franciaországi magyar férfi, Magyarországi magyar férfi, A hatodik koporsó apródja és végül Kivégzett Forradalmár. A cselekmény annyi, hogy a karvalyzsidók jól megbeszélik, mennyire megéri nekik tönkretenni az ártatlan Magyarországot, és ezt kommentálja az időutazó miépes Apród, valamint nagyapja, K. Forradalmár, akit kifejezetten gyengeelméjűként ábrázol a szerző. Már a legelején kiderül: Csurkának végleg agyára ment a politika. A mű lényegében egy, a szokásos hülyeségeket tartalmazó, viszont rendkívül rosszul megírt publicisztika, amit nem a Magyar Fórumban tett közzé ezúttal. Drámát akart írni még egyszer az életben, mert a hetvenes években – a mocskos komcsik alatt – olyan jól ment ez neki. De témája már nem volt, csak a saját szubkultúrája, a nacionalista önsajnálat ikonjai: Trianon meg ötvenhat, és ezek reflektálatlan, fekete-fehér, ékegyszerű magyarázatai. Az időutazás célja nem más, mint a történelemhamisítás felszámolása, ezért is roppant mulatságosak a didaktikus, minden funkció nélkül elbőgött szélsőjobbos toposzok, amiket Csurka a szereplők szájába ad. Ilyen például az, hogy Sztálint Magyarország feldarabolása erősítette meg. Vagy a magyar kommunisták odamenekülése, ez nem teljesen világos, mindenesetre a sztalinológiában mindkét elképzelés unortodox, történelemhamisításnak viszont megfelelnek. De van frontális előadás arról is, hogy ha Magyarországot egyben hagyják, akkor negyvenmilliós nagyhatalommá növi ki magát húsz év alatt. A magyar szereplők itt hófehér lelkű, becsületes úrnépet alkotnak, mindig igazuk van, kérdéseik költőiek, és csípőből leiskolázzák a trianoni delegátusokat. Aki nem magyar, az legjobb esetben tompa, esetlen barom, mint Clemencau, de inkább velejéig gonosz, és bizony, mi tagadás, zsidó. Aki nem zsidó, az is nekik dolgozik. Korai politikuskorszakában Csurka még kerülte a nyílt zsidózást, talán örömmel, vigyorogva is farigcsálta a különféle szinonimákat és utalásokat. Közéleti debütálását még írói munkásságként próbálta elbagatellizálni az MDF vezetése, mert megvolt benne a nyelvi erő és a kreativitás, és mert Csurka akkor még író volt. 2011-ben, röviddel halála előtt már nem volt ehhez agya, ahogy ahhoz sem, hogy összehozzon egy élvezhető drámát. Írói munkássága addigra véget ért. Nem reszelte, nem tépte össze és kezdte elölről, nem szenvedett meg a jó mondatokért, bele sem gondolt, hogy fog hangzani mindez színházban. Mondatai csikorognak, recsegnek, ma bármelyik félrészeg gárdista előadja ezeket ugyanebben a minőségben – hiszen tőle is tanulták. Vénségére ostobasággal kezdett üzletelni, és még életében feleslegessé is vált, mert az ostobaság megterem minden renyhe agyban. Igénytelen, lélektelen bóvligyáros lett belőle, egyszerűen csak fejbe szúrta magát a kanüllel, és hagyta kifolyni a gennyet. Megérdemelné, hogy mégis színpadra állítsák A hatodik koporsót. Az lenne Csurka István, a drámaíró második temetése. Arccal lefelé. Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!A Hátország Színház megalakulásából nyilván botrány lesz, befogott orral szentségel majd az ún. balliberális tábor, és ezzel Dörner György prófétikus pályázatának első pontja máris valóra válik. Hiszen éppen azt írja, hogy a legfőbb célja ezeknek az idegesítése, ő itt nem művészi koncepcióval készül, hanem hadüzenettel. Pedig nem történt sem égbekiáltó botrány, sem radikális áttörés. Csak újabb esélyt kaptak a halmozottan hátrányos helyzetűek. Szumátrai kávéval forgatná fel a kávézást Snoop Dogg új vállalkozása Robbie Williams a budapesti koncertjén ugyanazt a férfit hívta fel véletlenül a színpadra, mint húsz éve Sampongyárat épít az Unilever Ukrajnában Radar360: Ünnepi beszédek itthon, terrorveszély Bécsben Idén januárban meglehetős tömeg vonult végig Budapest belvárosán azzal a céllal, hogy megmutassa a világnak: nem leszünk gyarmat. A szervezett aktivistákon és a rajongókon kívül bizonyára ott masírozott rengeteg jó szándékú, naiv magyar. Ma ők is felismerhetik, hová vezetett a nagy fene szuverenitás, és hogyan lehet pénzt szerezni, ha az IMF-é büdös. Kurválkodással, ha Isten is megsegít. Van pénz keleten, sőt földgáz és olaj is, viszont ahhoz, hogy beülhessünk a limuzinba, teljesíteni kell a sejk kívánságait. Ő pedig elég perverz alak. A gyilkosságról például azt gondolja, hogy egy örményt legyilkolni baltával nemhogy nem bűn, hanem hőstett. Azerbajdzsánnal barátkozni oda vezet, hogy futni hagyunk egy kvázi háborús bűnöst. Az Európai Unió is ki szokta kérni a tagjelöltektől az ilyen embereket, de nem azért, hogy elengedje őket, hanem pont ellenkezőleg: hogy biztosítsa a megbüntetésüket. Azerbajdzsán kimenteni akarta a hősét, nyilvánvaló volt ez kezdettől. És mi belementünk. Mármint én személy szerint nem, ezért is idegesít, hogy most úgy tűnik. Aljas alkut kötöttünk egy latorállammal, és ami még ennél is kényelmetlenebb: ostoba alkut. Mert visszaadni egy terrorista szabadságát, az akkor is undorító gesztus, ha másnapra Azerbajdzsán hatlovas hintóval lát neki a Keleti Áramlat megépítésének, és száz évig nincs gondunk a gázra. De ez még csak cinizmus lenne. Akkor azt suttognák rólunk, hogy nem válogatunk az eszközökben, hogy hát igen, ilyen a középhatalmi logika, a magyarok keményen kiállnak az érdekeikért. Kilép olykor a humanista etika keretei közül a CIA és az FBI is, például eltitkolják az ufókat, de ezzel legalább van valami céljuk. Mi viszont ingyen kurválkodunk. Még csak nem is cinikus kalmárnép vagyunk, hanem perverz idióták. Mit lehet tenni ez ellen, avagy sto gyélaty? Erre nyilván lázasan keresi a választ a külügy, de innen már nehéz nyerni. Tehetünk úgy, mint akiket átvert az aljas azeri diktatúra, kihasználva, hogy a magyar diplomácia vakon és süketen tapogatózik a világban, de ez olyan mértékű tompaságot fedne fel, ami legalább olyan ciki, mint a haszonelvű emberkereskedelem. Az viszont még megmutatható, hogy az erkölcstelen és/vagy ostoba kormányzat nem képvisel minden magyart. Egyék meg, amit főztek. Nem velünk vannak. Ideje van az elhatárolódásnak és az önkifejezésnek. Magyarnak lenni most kínos, kellemetlen érzés: olyan ország vagyunk, amely a soviniszta indíttatású baltás gyilkosságot óvadék ellenében helyesli, viszont óvadékként üveggyöngyöket is elfogad. Erkölcstelen és buta ország. Balfaszok völgye. Kurvaország. Ennek az az oka, hogy baltaügyben kizárólag a kormány cselekménye és véleménye látszik Washingtonból, Berlinből és Jerevánból. Még nem tettük láthatóvá, hogy vannak másféle magyarok is, akik nem kereskednének baltás gyilkosokkal, vagy ha mégis, akkor nem ígéretekért. Tragikus következményekkel jár, ha egy nemzetet egységes, monolit egységnek lát a külvilág. Például egyesek elhiszik, hogy minden örmény gazember, és akkortól nem bűn őket lemészárolni baltával. Vagy hogy minden magyar olyan, mint a kormánya, tehát illő és helyénvaló leköpni és kiröhögni őket. Ennek egyetlen ellenszere jelenleg egy tömegtüntetés. Egy békemenet azzal a jelszóval, hogy nem leszünk kurvák. A világ most Magyarországra figyel, Európa pedig joggal aggódik: valóban ki lehet vásárolni egy tagállamot pár milliárd euró puszta ígéretével? Ilyenkor utcára kell menni, vagy gitározni a Bazilikában, megmutatni magunkat, és kiabálni, hogy erre nem adtunk felhatalmazást. Hogy nekünk nem hősünk a baltás, sem az, aki szabadon engedte. De van ennél hosszabb távú teendőnk is. Észrevenni, hogy ez a nyugati szél alternatívája: a szégyen. Hogy amikor a jövőben bármely ferde hajlamú kormánynak megfordulna a fejében a gondolat, hogy munka helyett inkább leszopna valami bűnözőt, akkor legyen intő példa: az ilyesmit a jámbor magyarok nem nézik jó szemmel. Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! „Nem akartam úgy meghalni, hogy ne lássam Orbán Viktort, csak a tévében” – a miniszterelnök közönségét kérdeztük Kiskőrösön A következő EU-csúcson újabb döntéseket hoznak Ukrajna lőszerellátásáról Naperőművet fejleszt az az ügyvédi kör, amely ott volt a lélegeztetőgép-biznisznél is 250-szer édesebb a cukornál, és a környezetet sem terheli az egyik legnépszerűbb cukorpótló szer Kezd elegünk lenni az IMF-ből. Jó lesz észben tartania a háttérhatalomnak, hogy nem játszhat a magyarokkal a végtelenségig!  Csakhogy ez nem jelentheti azt, hogy bármit elfogadunk tőlük. Kiadáscsökkentés, hiánycél, átláthatóság, Matolcsy György feje citrommal a szájában: ezeket kibírjuk valahogy. Fát lehet vágni a magyarok hátán, hiszen eddig is az történt. Talán azt is lenyelnénk, ha konkrétan a Közgépet veszélyeztetné a valutaalap. Mellesleg ha számot tart némi megbecsülésre ebben az országban, akkor nagyon jól tenné, ha igyekezne a Közgépet veszélyeztetni. De úgy nagyon nehéz lesz nekünk, ha még találgatni is kell, miről is tárgyalunk. Az nem fog menni, hogy az IMF a magyar kormány közvetítésével kommunikál. Ezekre nem lehet ezt rábízni, mert rendre és oda-vissza meghamisítják az üzeneteket. Jogunk van tudni, mi ellen szabadságharcolunk éppen és már megint, hogy eldönthessük, megéri-e nekünk a harc. A némaság - ez ma az IMF legsúlyosabb hibája. Miért kell a legsötétebb sztereotípiáknak megfelelően, árnyékban közlekedve, titkosan tárgyalni? Itt nem érvényes a banktitok, ez az egész országra tartozik. Lehet, sőt kell is civilizálni az elmaradott államokat. Elmentünk a falig, bajba kerültünk, és most éppen jól is jönne, ha letelepedne közénk a jóságos IMF Apó, és elmesélné, szerinte hol rontottuk el. Például akkor kialakulhatna egy egészséges vita arról, hogy a bürokrácia csökkentése vajon tényleg nem érdeke-e Magyarországnak, vagy ezt csak a Fidesz-frakció döntötte el ilyen visszakézből, a pereputty védelmében. Ebből kudarc lesz, ha titokban próbálják intézni. Mózesre rá lehetett bízni a kőtáblákat, nem írta hozzá a bokor mögött, hogy a heringkereskedelem pedig mindörökké a Mózes és Fia Társaságé. De ezekkel a tolvaj ganefekkel nem lehet üzenni. Néma anyának a gyermek sem érti a szavát. Az IMF eddig sem volt szószátyár, a színfalak mögött tette meg ajánlásait, és a kivitelezést a helyi kormányzatokra bízta. Ez kisebb zökkenőkkel és zavargásokkal működhetett olyan kultúrnépekkel, mint az olasz vagy a görög. Orbán Viktor azonban megakad a torkukon. Nem azért, mert olyan okos lenne. Pont ugyanazt a pofátlan taktikát követi, amit Brüsszellel szemben megpróbált: meghamisítja az elvárásokat, saját mozgásterét nemzeti szuverenitásnak hazudja, és aztán az utolsó pillanatig ügyeskedik, csal, hazudik és félrefordít. Akkor van a legkönnyebb dolga, ha a tárgyalófél néma. És akkor a legbiztosabb, hogy az IMF nem lesz képes teljesíteni civilizáló és stabilizáló küldetését. Át kell lépnie a kormányon, és alászállni a nép közé. Vagy legalább röpcédulát szórni repülőről. Különben hülyére pofoztatjuk magunkat. Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! Nyoma veszett 2,5 tonna uránnak Líbiában Térképen a rendőrség trükkös traffiboxai A Real és a Napoli továbbjutásával lett teljes a BL-negyeddöntő mezőnye Nem az akkugyárral és a tanárokkal kezdődött – adatbázis a hazai civil ellenállás történetéről Isten nyugosztalja Christopher Stevenst. Az Egyesült Államok líbiai nagykövetének azért kellett meghalnia, hogy újra megnézhessünk egy unásig ismert bohózatot az iszlámról.  Líbiában az amerikai nagykövetséget rohamozták meg, mert nyilván annyit sem fognak fel, hogy bizonyos "Sam Bacile" az amerikai állam jóváhagyása, sőt tudta nélkül forgatott filmet Mohamedről, erre a nagykövetnek és az elnöknek semmilyen ráhatása nincsen. Ilyen társadalmat el sem tudnak képzelni, ahhoz vannak szokva, hogy ha egy költő sátáni verseket ír, akkor halálra ítélik; és ha egy országban ezt nem teszik, akkor nyilván mind egyetértenek vele. Mellesleg ez az ideáljuk is, a muszlim utópia a kalifátus, nem a demokrácia. Ezért az sem meglepő, ha akadnak olyanok, akik ezt az egész filozófiát veszélyesnek és kártékonynak tartják. Speciel a katolikus hierarchiából sem egy szabad társadalom vágya rajzolódik ki. Viszont katolikus tömegek mégsem szoktak gyújtogatni és pogromozni, ha valahol kiröhögik vagy kritizálják őket. Úgy tűnik, mintha a gyermekvállalás, vagy a kétezer évenkénti kiadós együttlét bölcsebbé, magabiztosabbá és így nyugodtabbá tenné az isteneket is. Természetesen nem ez a magyarázat, hiszen istenek nincsenek is. A katolikus egyház azóta ilyen illemtudó, hogy alaposan seggbe lett rúgva néhányszor, mellesleg általában akkor, amikor már nagyon elfajult - éppen monopolhelyzetének köszönhetően. A jelenség létezik kétségtelenül, még akkor is, ha esetleg kiderül, hogy a líbiai hisztirohamot kiváltó, gyanúsan primitív film megtervezett provokáció, terrorista psy-op volt, és nem amerikai vagy zsidó részről. Időről időre beüt egy hasonló helyzet, és elszabadul a pokol. De mit lehet ezzel csinálni?Sajnos semmit. Nem minden probléma oldható meg puszta jóakarattal. A nyugati szabadságból elkerülhetetlenül következik, hogy időnként valakik leszedik a szenteltvizet a szcientológiáról, a katkókról vagy az iszlámról, a Közel-Kelet és Afrika nagy részének jelenlegi viszonyaiból ellenben az következik, hogy emiatt az érintett országnak felgyújtják a nagykövetségeit, polgárai pedig életveszélybe kerülnek. A diplomácia és az értelmiség elítélheti az egyes vallások sértegetését, elejét venni azonban nem tudja. Megsértődni ugyanis bármin lehet, igazi fanatikus legjobban például a történelmi tényektől meg a tudományos felfedezésektől tud bepöccenni. Viszont ahol ezeket is betiltják, az a kultúra idővel lemarad, meggyengül, és végül legyőzik az okosabbak, akiknek messzebb hord a rakétájuk meg a valutájuk. A szentségek jól jöhetnek az egyes embernek, de egy ország vagy egy kultúra fejlődését gúzsba kötik, ha a tiszteletük kötelező. Ez a konfliktus óhatatlanul, ismétlődően bekövetkezik továbbra is. Megoldani az evolúció fogja, de nem feltétlenül háborúval. Azok az országok, amelyek ilyen dührohamot mutatnak be a millió hangú szabad világ egy-egy szólama miatt, azok kockázatos befektetésnek minősülnek. Az bóvliország. Onnan idővel elhúznak a kereskedelmi képviseletek, a próféta kedvéért felperzselt nagykövetségek helyén satnya konzulátusok maradnak, aztán eltűnnek azok is, a bennszülött tudósokkal és gondolkodókkal együtt. Végül a nép egyedül marad az istenével, egy darabig örül a színelátásának, majd éhes lesz. És amikor az utolsó dollárt is elégette, rájön, hogy az istent nem lehet megenni. Mi ezen túl vagyunk. Ezért van, hogy a világ legboldogabb gerezdjén szabadon gúnyolódhatunk Mohameden, Jézuson, Mózesen és L. Ron Hubbardon, és tanításaikat tetszés szerint elfogadjuk vagy harsányan kinevetjük. Ettől érezzük egyre jobban magunkat. Ennek köszönhetjük a fogamzásgátlást, a bőséges élelmet és moziműsort, a pszichológiát és az űrutazást - mindent, ami finom. Nem adhatjuk fel a szabadságunkat azért, mert attól mérgesek lesznek a barbárok. Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! Életfogytiglanra ítélték a 2019-ben megkéselt gdanski főpolgármester gyilkosát Annyira nem volt semmi közük az oroszoknak az amerikai drón lezuhanásához, hogy kitüntették érte a két pilótát Véletlen nem a saját Tesláját nyitotta ki egy sofőr, és el is tudott hajtani vele Nem az a baj, hogy történelmi film készül, hanem hogy rossz – Deák Kristóf és Madarász Isti a Fülkében Drága Cecília! Magyarország hálával tartozik Önnek. Nagy szükség volna arra, hogy sorstársai kövessék példáját. Hogy nincs már, aki ezeknek a seggfejeknek idejében szólhatna. Ez az egész nem derült égből jött. Népi kezdeményezésre, százezres petíció hatására tűzték ki a vitát, és már akkor este tízre. Az elejétől azon dolgoztak, hogy bagatellizálják az ügyet, és ezt jelezte az is, hogy ezeket a segédbarmokat delegálták a vitára. Megvan az értékvita az egészben, jól mondja Ertsey Katalin: a KDNP odvából jön a bűz, a "hagyományos családmodell" zsigeri igenlése, amihez aztán korlátozott képességű figurák keresnek logikus érveket, nemzetfogyást meg ilyeneket. De abba például nem gondolnak bele, hogy a női munkaerő kiesésével másnap összeomlana az ország, hiszen valójában nem érvelni akarnak, hanem önigazolást keresnek, mint a teremtéshívők. Az emancipáció onnan nézve komcsi furmány, hiszen a szocializmusban vált általánossá a nők munkavállalása, részvételük a felsőoktatásban, és ezzel a képességük, hogy megálljanak a saját lábukon. De a műveltebbje is kényelmetlenül feszeng, mert hát többnyire nem a konzervatív mozgalmak szabadították fel a nőket – ez bizony tényleg progresszív vívmány, amit kénytelen-kelletlen el kellene ismerni. És ez nehezen megy, mert ezzel azt kéne mondani, hogy mégsem fekete-fehér a világ, és a tradíció néha nem több, mint túlhaladásra váró baromság. De mégsem történt volna meg mindez, ha a Fidesz tanácskozó közösségként működne. Mert akkor megszólal a frakcióban vagy bárhol a pártban egy-két nő, röviden felvilágosítja a jelen lévő buta kosokat az elmúlt száz évről és a politikai kockázatról, és megspórolták volna a pártnak az egész botrányt. Ám ez nem történt meg egészen a parlamenti vitáig. Nem készültek fel rá, nem vették igénybe az állampárt közös bölcsességét. Valahol valamelyik alfahím meghatározta a vonalat, és a nyáj aztán nyomta a gombot, félálomban. Nincs konzultáció semmilyen szinten. Már tényleg nem volt más remény, mint hogy valamelyikük felesége az asztalra csap. Cecília megtette, és sikerrel járt. Mégsem sütkérezhet a dicsőségben, mert fel kell tennie magának a schindleri kérdést: miért nem élt jótékony hatalmával korábban? Miért nézte el férjének a médiatörvényt vagy a magánnyugdíjak lenyúlását? Mit tesz Cecília az IMF-tárgyalások sikeréért? Mi mindent megúszhattunk volna! És mostantól neki, és a többi funkcifeleségnek is szembesülnie kell a feladattal minden zsákutca előtt: mit tehetek a katasztrófa elkerüléséért? Aludhat-e ezek után nyugodtan Matolcsyné?Sikeres, joggal önérzetes férfiak kezében vannak a döntések. Könnyen a fejükbe száll az érzés, hogy megtehetnek bármit. Bizonyára leszivárog ez a családba is, és hiába a lopott jólét, a seggfejség szenvedést okoz. Az utolsó esély az észhez térítésükre, ha fellázadnak a feleségeik, és értésükre adják, hogy a módszereik tűrhetetlenek és vállalhatatlanok. És hogy nem elég egy ország vezetéséhez egyetlen ember esze. Kedves Cecília, ha találkozik Anikóval, tartson neki egy harcművészeti gyorstalpalót. Talán ha mindegyikük felesége az ablak alatt tüntet, megértik.  A maguk férjei rossz társaságba keveredtek. Segítségre van szükségük. Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! Akár 40 százalékkal is drágábbak lehetnek idén a balatoni szállások, mint tavaly „Nem akartam úgy meghalni, hogy ne lássam Orbán Viktort, csak a tévében” – a miniszterelnök közönségét kérdeztük Kiskőrösön Hamis a mítosz, hogy egyre többet és többet akarunk 1100 lóerő talán már elég lehet a plugin hibrid kabrió Ferrariban Ha nem mennek tönkre a hűtők, akkor nincsen remény. Ennyin múlt az utolsó esély. Tétován ődöngött a műszaki osztályon, egymagában. Másodszor bogarászta át az egész kínálatot, néha jegyzettömböt húzott elő, és beleírt valamit. Most már felfigyeltek rá az eladók, az egyik csaj a Szerencsekerék műsorvezetőjének nézte. Végül egy mosolygós srác odalépett hozzá. - Segíthetek?A miniszter zavartan nézett fel a guggolásból. Felegyenesedett, és zavartan megszólalt. - Igen. . . azazhogy. . . körülbelül meddig jó egy hűtő?- Ó, ezek már nagyon sokat bírnak - derült fel a fiú. - Alapból van mindre két év garancia, de van olyan, amire öt. De elmennek akár tíz évig komoly hiba nélkül. Emiatt ne aggódjon. A miniszter nem könnyebbült meg. - És ööö. . . és ha mégis elromlik?- Nézze, az én hűtőmmel öt éve volt utoljára gond, valami csövet kicseréltek benne pár ezer forintért, és azóta semmi baja. Igazán nem kell ettől félnie. - Basszameg - válaszolta a miniszter, sarkon fordult, és elsietett. ***A kormányülés feszülten, borús hangulatban kezdődött. Már egy óra elment különféle rossz hírekkel, mire a kormányfő egy nagy sóhajtással témát váltott. - Na jó, lássuk a növekedési kilátásokat. Mi az isten van már a fogyasztással?A miniszter nagyot nyelt. Felpattant, elvörösödött, úgy érezte magát, mint az iskolában feleléskor. - Sajnos. . . hát az a helyzet, hogy. . . kutatásokat végeztem. - És?- Mi ugye arra alapoztuk a költségvetést, hogy. . . hogy most már csak le kell cserélniük az embereknek a hűtőszekrényeiket. Nos, az adataim szerint elképzelhető, hogy idén, de még jövőre sem következik be az a fajta tömeges hűtőszekrényvész, amire számítottunk. - De hát hogyhogy nem?A miniszter elmondta, mit tapasztalt a műszaki osztályon. Időnként jegyzeteibe pillantott, próbált minél több számot mondani, hátha akkor nem őt fogják hibáztatni. - . . . és nagyjából ugyanez a helyzet a mosógéppel. Tíz évig is eljár tengelyén, és akkor is apróbb javítások jellemzőek csak, amelyek ráadásul feketén történnek, így a nemzetgazdaság fellendítéséhez nem járulnak hozzá. Pár másodpercig súlyos csend ülte meg a termet. A miniszterelnök némán meredt maga elé. Végül megszólalt. - Az a kérdés, tudunk-e ezen változtatni. A jelenlévőknek kicsit jobb kedvük lett: ez ő, igen, mindig a cselekvő válaszokat keresi. Egyszerre záporozni kezdtek az ötletek mindenfelől. - Kiküldhetnénk valami hatóságot, hogy rontsák el a hűtőket!- Rendezzünk háztartásigép-beszolgáltatást!- Toljunk egy túláramot a sok parasztra, akkor muszáj lesz cserélniük!Aztán megint lecsendesedtek, és újra a miniszterelnökre szegeződött minden tekintet. Arcát tenyerébe temetve, csüggedten ült. Kérdőn nézett miniszterére. - Na? Mi legyen?- Miniszterelnök úr. . . a kutatás után, már idefelé jutott eszembe valami. De lehet, hogy hülyeség. - Nagy levegőt vett. Nem volt biztos benne, hogy szalonképes, amit mondani akar.  - Csak átfutott a fejemen. . . szóval lehetnek olyanok, akik nem tudnak új hűtőt venni akkor sem, ha a régi elromlik. . . hogy vajon velük mi lehet mostanában. A belügyminiszter eddig még nem szólalt meg, most azonban felhorkant. - Ez hülyeség. Mindenki tud magának hűtőt venni. Ha van kecskéje. A nemzetgazdasági miniszter hevesen gesztikulált. - Így van. Egyszerűen direkt nem fogyasztanak, csak azért, hogy velünk kibabráljanak. Van ezeknek pénzük, csak kicsempészték offshore-ba meg Google-részvényekbe, és nem akarják elkölteni. Meg kéne nézni, kik mozgatják a szálakat. A kormányfő fáradtan bámult maga elé. Kifújta az orrát, a papírkosárba hajította a zsebkendőt, de onnan azonnal kikapta a sajtófőnök, és kéjesen szagolgatni kezdte. - Szóval? Mit csináljunk?A miniszter valami furcsa elszántságot érzett belül. Úgy érezte, ki kell mondania, amit már napok óta forgatott a fejében, és amit még senkinek nem mert említeni, de egyre biztosabb volt benne, hogy a számok nem hazudnak, hogy ez az egyetlen megoldás. - Talán. . . - elcsuklott a hangja, de összeszedte magát - talán hagyjuk abba ezt az egészet. Most őrá meredt mindenki. Tátott szájak és tágra dülledt szemek. Látta bennük, hogy reménytelen. Nem fogják megérteni. A jegyzetekért nyúlt, zsebébe csúsztatta a tömböt. Felállt, egy pillanatig lehajtott fejjel a helyén maradt, aztán égő arccal elindult. Leemelte a kabátját és a kalapját a fogasról. - Nekem most mennem kell - mondta csendesen. - Sok szerencsét. Odabent megkönnyebbült sóhaj hallatszott, ahogy becsukta az ajtót. Pármúlva már újra vidáman csacsogtak és szövögették az új terveket. Arról, hogy előbb-utóbb mégiscsak tönkremennek a dolgok, és akkor minden jóra fordul. Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! Új tévés díjcsomagot vezetett be a Vodafone Észak-Korea interkontinentális rakétát bocsátott fel a dél-koreai elnök tokiói látogatásához időzítve Toplista: a világon messze a magyar F1-futamra a legolcsóbbak a jegyek Legendák csapnak össze a BL negyeddöntőjében Régóta vágytunk már az erőskezű vezetésre. Hát tessék, ennyit tud: lopni két erős marokkal. A megoldás magától értetődik ilyenkor: kellene egy erős ember, aki elvezeti az országot nélkülünk, egy élcsapattal, és akkor minden flottabbul menne. Az még külön kényelmes, ha minél több dologról megmondják felülről, helyes-e vagy sem. A kísérlet sikerült, a beteg nem gyógyult fel. Nesztek, megkaptátok. Itt az erős ember, csak tessék! Ingyen megtekinthető az ország legerősebb embere!Gyakorlatilag az történik, amit ő akar. Ennél erősebb kéz már tényleg nem fér el Európában. Magyarország rekorder az Európai Unióban az egyszemélyi befolyás terén. A nyögvenyelős, egyeztetős, plurális demokráciát most kipihenhettük. A parlamentben érdemi vita nem folyik, idomított bableveses kurvák nyomják a gombot bármilyen hülyeségre és aztán az ellenkezőjére. Az Alkotmánybíróságban szintén megvan a többség, a médiatanácsban a seggüket kiteszik, hogy megfeleljenek a felsőbb akaratnak, a bíróságok elfoglalása ugyan lassan, de folyik. Most már sikerült bevenni az utolsó ellenálló bástyát, a jegybankot is. Szóval az van, amit Orbán Viktor akar. És akkor most nézzünk körül, vajon jó-e nekünk, amit akar. Ment-é az erős kéz által a világ elébb?Nos, nem ment. Pedig olyan jól hangzott: adjunk minél több hatalmat egy okos embernek, bízzuk rá magunkat, és ő kivezet bennünket a sötétségből. A kudarc egyik oka, hogy az erős kézhez nem erős jellem és elme tartozik, hanem proletár mohóság és hanyatló mentális képességek, színes elmebajokkal tarkítva. Mindennél többet mond a médiapolitika: aki megalázó bírósági és nemzetközi fenyítések után sem képes elfogadni, hogy egyáltalán létezik egy ellenzéki rádiócsatorna, az szimplán beteg. Inkább kockáztatja az újabb és újabb kínos helyzeteket ország-világ előtt, csak ne legyen Klubrádió. Ennyire alacsony kritikatűrő képességgel kiszeltünde sem lehet az ember, nemhogy legfőbb vezető. Orbán Viktor hatalmának annyi az eredménye, hogy az ő elkeserítő korlátoltsága érvényesül mindenhol, ahova elér a keze. Márpedig kényelmetlenül sok helyre elérnek azok a bután matató, tömpe ujjak. A hálószobától a munkahelyen át az iskoláig. Sehol senki nem lehet okosabb, mint amennyire ő ért az adott területhez, vagy az alattvaló, akire rábízta az ügyet. Úgy lesz, ahogy ő jónak látja, és még ha esetleg rá is ébred időközben, hogy az úgy baromság, akkor is, juszt is, mert különben be kellene vallani, hogy tévedett. És hogyan is tévedhetne egy ekkora ember? A beismeréssel megkérdőjelezné a funkcióját. Van azért, ami tényleg simábban megy, mint azelőtt. A lopás. Abban nincs hiba. Korrupció volt az élcsapat győzelme előtt is, de nem határozta meg a politikai stratégiát. Ma ez a helyzet. Az Európai Unió, a külvilág és a nyilvánosság nyomása mindenekelőtt azért utálatos és visszaverendő, mert akadályozná azt, hogy Lajos és barátai felvásárolják az országot az utolsó macskakőig. Hogy az étvágyuk megvan hozzá, az nyilvánvalóvá vált mostanra. Minden más: tragikus zsákutca. Erős volt a kéz, amely kipaterolta az IMF-et, de nem elég ügyes, hogy ne kelljen visszahívnia. Izomból tolta át az erős kéz az alaptörvényét, olajfestményekkel és bazári pátosszal – hogy aztán a díszkiadás érvényét veszítse egy éven belül, amikor máris foltozni kell a remekművet. És hasonlóan erős kéz dolgozott az oktatásügyön, az adópolitikán, erős kéz kellett a nyugdíjvagyon elherdálásához, a közmédia röhejjé züllesztéséhez. Kellett a parancsuralom a baltás gyilkos elengedéséhez is. Az erő, az nyomot hagyott az országon. Mire mentünk vele?Ideje levonni a tanulságot. Nem ússzuk meg a csődöt azzal, hogy uralkodót választunk, kezébe adjuk sorsunkat, és hazamegyünk. A központosítás óhajtása tévút volt. A feltétel nélküli rajongás kártékony. Az erős kéz is maga felé hajlik, minél erősebb, annál zavartalanabbul. Jegyezzük fel a jövő nemzedékeknek. És jegyezzük fel, hogy ezt már megtanulhattuk volna, mielőtt egyáltalán elkezdtünk belefáradni a demokráciába. Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! A következő EU-csúcson újabb döntéseket hoznak Ukrajna lőszerellátásáról Több mint fél évszázada nem volt olyan autója a maranellóiaknak, mint a Ferrari Roma Spider Újabb 13 ember halálát okozta a koronavírus egy hét alatt Több mint fél év kellett a Pénzügyminisztériumnak ahhoz, hogy adatokkal tudja indokolni a kata kivégzését Valamikor még azt képzeltem, hogy Orbán Viktor mögött gondolkodó, gondosan méricskélő hátország áll. Hogy ezek valamiféle stratégiát, legalább kommunikációs terveket készítenek, amelyekből a pártelnök aztán térfogatnövelővel és állományjavítóval süti ki azokat a szomorú hülyeségeket, amiket mondani szokott. Aztán egyszer csak előáll a spin doctor, és meztelen. És ittasan húgyozik az erkélyről. A gondolkodási feladatokat ma gyakorlatilag a Századvég Zrt. látja el a Nemzeti Együttműködés Rendszerében, ahogy az építkezéseket a Közgép. Pénz, paripa nem számít. Ők az állam agya. Ők találják ki a szóvirágokat, amiket aztán Orbán Viktor turulok és hasonló nippek társaságában elszaval. Sőt, ők delegálják a kormányszóvivőt. Ha valaki tudja, mire is jó ez az egész ámokfutás, azt arrafelé kell keresni. Figyelemre méltó tehát, amikor előáll ennek az agytrösztnek az igazgatója, és közvetlenül is megosztja agyának termését. Biztos nagyon okos ember. Itt van például az IMF-ügy. Hogy mit, miért és hogyan akar a kormány, azt egy világ találgatja tanácstalanul, próbáljuk kihámozni a nyilatkozatokból, békemenetből, a költségvetésből és a pártsajtó csaholásából. Na de G. Fodor Gábor megvilágítja, mi a helyzet. Nos, a Századvég Kutatóintézet megállapította, hogy az IMF egy trezor, amely pénzkihelyezésen nyerészkedik, és mindenkinek ad pusziért, csak velünk szívóznak. És hogy miért? Hát mert "ezek ilyenek". Milyenek? Például Dominique Strauss-Kahn megdugott egy szobalányt, tehát az egész IMF buzi! Q. E. D. , bullseye, védhetetlen bombagól!Szóval ebből a stramm filozófiából nőtt ki a kormány IMF-politikája, az egész átkozott lavina, ami miatt szopóágon vagyunk. Ez a tudományos orbánizmus. Rossz emberekkel nem egyezkedünk, amit az ilyenek akarnak, az fuj. Sőt! G. Fodor túltesz minden kórustagon: az IMF-nek ugyancsak össze kell szednie magát, ha pénzt akar adni nekünk. Különben hülyére pofoztatjuk magunkat. A jóindulatú magyarázat az lenne, hogy G. Fodor belülről bomlasztja a rendszert, és ez itt egy kíméletlen Borókai Gábor-paródia. De ha ezt elvetjük, akkor sem kell feltétlenül azt hinnünk, hogy a Századvég igazgatója gyakorló elmebeteg. A nyomorultul hangzó magyarázatoknak általában nem az az oka, hogy a beszélő meghibbant, hanem hogy hazudik. Inkább kitalál bármi mást, hogy a valós szándékát leplezze. Aztán amennyi esze van, annyira lesz hihető az alternatív megoldás. A Századvég igazgatójától, az udvari főfilozófustól ennyi telik: ezek ilyenek, ezért nem lehet igazuk. Végül is még mindig jobb, mint elmondani, hogy személy szerint neki, meg az őt szó szerint hülyére etető klikknek nem érdeke semmiféle átláthatóság meg könyvvizsgálat. Még a végén rákérdezne valaki, hogy a Századvégre miért nem vonatkozik a segélyplafon. Pedig ők már sofőrrel jöttek, és filózgatásért nem rossz élet ám ez, főleg ahhoz képest, hogy Helleréket meg majdnem lesittelték Platón-fordításért. Ugye, hülyegyerek, milyen könnyű elméleteket gyártani arról, hogy kik ilyenek?Ja, egyébként még a szocik is ilyenek szerinte, márpedig "akik ilyenek, azok nem változnak". Ez egy állítás. Hogy ha egy párt valamilyen, az már mindig ugyanolyan is lesz. Ennyit bírt kipréselni az agyából. Pedig a cáfolat ott ragyog az orra előtt, ki se lát belőle: nem volt mindig ilyen a Fidesz sem. Például nem keverte össze a seggnyalást a stratégiával. Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! Budapestet is beválogatta a világ 50 legjobb helye közé a Time magazin Varga Mihály szerint a magyar bankrendszer erős és működőképes Nem találta meg a teniszszövetségi PCR-botrány felelőseit a rendőrség Nyoma veszett 2,5 tonna uránnak Líbiában Bajnai Gordon nem türelmetlen trónkövetelő. Hagyott időt, hogy előkerüljön, felemelkedjen bárki más, aztán csinálja, ha van kedve és tehetsége. Nem került.  Másfél évvel a választás előtt viszont már kell valaki. Nem volna feltétlen szükséges egy karakteres műsorvezető, de Magyarország félelnöki rendszer, ezt szoktuk meg. Orbán kihívója nem lehet egy bizottság. Bajnai már távozásakor alkalmas jelölt volt; annyira, hogy a szocialisták fürtökben csüngtek róla, konkrétan zaklatták, hogy maradásra bírják. Van jogosítványa a Miniszterelnöki Hivatalhoz, vezette egy évig: a kormányzóképességét nem kell bizonygatnia. A többi jelöltről ez nem mondható el. Egy éves hivataláról nyilván megfakultak már az emlékek. Nem baj, előkerülnek majd a kampányban, lesz alkalom értékelni vagy átértékelni őket. Rosszabbul mindenesetre nem éltünk, elkezdődött az elszámoltatás (amely akkor volt utoljára eredményes), és fájdalmas kiadáscsökkentések árán megoldotta Magyarország finanszírozhatóságát - nem rossz eredmény ez egy évre. Eközben igyekezett elkerülni, hogy az állampolgárok magánügyeibe feleslegesen beleugasson. Egészen vállalható eredmény ahhoz képest, ami most van: a fentiek tagadása, aztán kapkodás a brutálisabb, ám rosszabb hatásfokú eszközök után. Görcsös pofázás arról, hogy a megszorítások ideje lejárt, kipaterolás-visszakuncsorgás-hiszti, egyenletesen gyorsuló hazugságspirál, mohó zsákmányszerzés, és cinikus, alaptalan nacionalista hübrisz. Bajnai megszorító intézkedéseit mellesleg azóta sem vonta vissza a Fidesz. Nincs szégyenkeznivalója Orbán Viktor előtt. Nem ő lesz az, aki megint nem vállalja a vitát, mert éppen fáj a háta. Nincs szégyellnivalója az MSZP-nek sem, kérem tisztelettel. Nehéz azt a pártot szeretni, viszont erre nem is tart igényt. Bődületes ostobaságok szivárognak belőle, ronda, rigolyás és lusta. Megvannak a megrögzött reflexei, korlátai, valamint saját, sokszínű tolvajbandája. Mégis ők álltak Bajnai mögött, mégpedig a ciklus utolsó évében. Igaz, ehhez fenyegetni és fegyelmezni kellett őket, de arra lesz mód ezután is. Ők álltak - eleinte - Gyurcsány reformkísérlete mögött is egyébként, amelyet merő idegrohamból megakadályozott a lakosság. Azért tette, mert elhitte Orbánnak, hogy ezekre semmi szükség, vannak unortodox módszerek helyettük, miszerint turulmadárnak képzeljük magunkat, és fénnyel táplálkozunk. Na ezért tartunk itt. Rossz döntés volt, pupákok. Igen, ez a mérleg eddig: ennél a komcsik bizony jobbak voltak. Többet számoltak talán előre, jobban mérték fel az ország kitettségét, van legalább valamilyen adminisztrációs tapasztalatuk és kultúrájuk. Vagy egyszerűen csak több a visszacsatolás és a vita a pártban, és több szem többet lát. Orbán alatt Magyarország búvárnaszáddá lett, senki sem érti, merre tartunk és miért, csak a kapitány állítja, hogy látja a célt. De közben elég gyanúsan viselkedik. Szóval van eddig egy alkalmas jelöltünk és egy közepes méretű párt, amit nem lehet kihagyni a műveletből. Ez a kristályosodási pont. A többiek vagy csatlakoznak, vagy mehetnek a balettbe ugrálni, azzal a tudattal, hogy balettből is csak kormánypárti van már, és ha sokat ugrálnak most, akkor ez így is marad. Nem, az LMP nem lesz önálló pólus. Értem, hogy nekik általában a matekkal bajuk van, de a választási matematika pont arra való, hogy az ennyire alkalmatlanokat a legelején elbuktassa. Megérdemel egy elnéző mosolyt, ahogy aggódnak az identitásukért, de hát legyünk őszinték: miféle arc az? Ilyen zavaros-romantikus identitást a seggemből előhúzok bármikor, egyáltalán nem kár érte. A hazáért nyugodtan fel lehet áldozni. De akár egy katicabogár életéért is. Az összefogáson belül persze lehet taktikázni. A kisebb pártok és mozgalmak dolga az, hogy megpróbáljanak egy koalíción belül rétegérdekeket képviselni, és egy-egy területen megmutassák, mit tudnak. Erre azonban eleve csak akkor van esélyük, ha megtörténik a liberális fordulat; antiliberális rezsimben ugyanis a kisebbségi vélemények eleve és teljes mértékben le vannak szarva. Orbánnak mennie kell: ez az elsődleges érdeke kisegyházaknak és ateistáknak, melegeknek, élettársaknak, szingliknek, cigányoknak, hippiknek és emósoknak, az alternatív kultúrák fogyasztóinak és művelőinek, tanároknak és orvosoknak, betegeknek és megnyomorítottaknak, a nőknek, a klientúrán kívül működő vállalkozóknak, a külföldiek előtt szégyenkező világpolgároknak, a Magyarországot reménytelennek ítélő kivándorlóknak, az idetévedt, ijedten menekülő tőkének, a kommunistának, de még a fasisztának is, a biciklistának és az autósnak, parasztnak, napszámosnak, proletárnak és értelmiséginek. Mindenkinek, aki más, mint az a mutáns kereszténykonzervatív szovjetember, akit csak laborban láttak, és ott is csak másodpercekig maradt életben. Ha nem lenne világos: a fentiek mind magyarok. Csak nem férnek már el a hazájukban a pocakos tábornoktól. A pocakos tábornoknak ugyanis mindezekről véleménye van, és nem tartja meg magának. Most egyetlen kisebbség akarata érvényesül, és ez a szekta nem fogad el más álláspontokat, azoknak nem hagy levegőt és teret, igazságát abszolútnak tételezi és maradéktalanul érvényesíteni próbálja. Az antiliberális, monolitikus kultúra felszámolása az első dolga mindenkinek. Utána jöhetnek a hobbik és az álmok. Ha nem is fér el egymás mellett mind, nem lesz bűn küzdeni értük. Sőt egészen természetes lesz, mint minden szabad országban. Kompromisszumok, egyeztetések és visszavonulások kultúrája lesz. Ehhez viszont a zsigeri elutasítást meg kell haladni, mert az Orbán világába vezet. Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! Keleti blokk: Az arab országokban élők harmada megkerüli a netcenzúrát Csányi Sándor már a vagyona átörökítésén dolgozik Hamis a mítosz, hogy egyre többet és többet akarunk Beültünk Ken Block közel 700 lovas elektromos Audijába – Budapesten a 4,5 milliárd forintos Hoonitron Nem egészséges rajongani a forradalmakért. De ha már ünnepeljük, akkor szomorú ezt úgy tenni, hogy felcicomázzuk magunkat a külsőségeivel meg a szlogenekkel, és máris mind pesti srácnak érezhetjük magunkat, anélkül, hogy elgondolkodnánk legalább azon, hogy gyerekkatonának lenni nem valami fényes pálya, harcba küldeni őket pedig háborús bűn. Ennél azért tanulságosabb is lehetne ez a zaklatott, rendre kellemetlen hangulatú ünnep. Van oka félni az erőszakos elégedetlenségtől annak, aki elzárja a törvényes lehetőségeket. Hiszen tudja jól, hogy az ellenfeleinek, akik egyre többen vannak és egyre elkeseredettebbek, csak a törvénytelen megoldás maradt. És az aztán ezerarcú lehet. 1956-nak van egy másik tanulsága. Egyike volt azoknak a nekibuzdulásainknak, amikor nagyhatalmi, geopolitikai érdekekkel masíroztunk szembe, fék és ellensúly híján ész nélkül - gyakorlatilag a valósággal. És levertek minket, mint vak a poharat. Ebből lehet ma romantikus filmeket forgatni, és feltétlenül kell a manír az ünnepi beszédekbe is, mert az ilyen falnak rohanás annyira cuki. Közben nem árt észrevenni, hogy 1956 nem egy mestermű volt, nem volt ott mindenkinek mindenben igaza, és nemcsak az ávósoknak nem. Ma még éppen van esély törvényesen leváltani Orbán Viktort. Forradalomra, erőszakra, dróntámadásra semmi szükség. Okos kompromisszumokra és stratégiára annál inkább. Ebbe beletartozik annak a felvállalása is, hogy a világ elleni háború nem opció, és többek közt azért kell a Fideszt eltávolítani, mert ezt nem tudja. Az ilyen rezsimek összeomlása viharosan felgyorsulhat a megroppanás után. Ma még ezernyi megalázott ember, köztük szaftos titkok tudói nyelik le sérelmeiket, mert félnek. Attól félnek - nem alaptalanul -, hogy ki tudja, meddig maradnak ezek, és ha tiltakoznak, ha kitálalnak, ha átállnak, akkor utánuk nyúlnak hetedíziglen, családostul. Amint remélhetővé válik a legyőzésük, ez a szorongás enyhül, az ellenállás erősödik. Minél valószínűbb, hogy veszítenek, annál több botrány kerül felszínre, amitől csak még közelebb kerül a bukás. Eddig kihívó sem volt. A Nemzeti Együttműködés Rendszerének nem látszott alternatívája. Ma ennyivel beljebb vagyunk. Hogy mi lesz azután, az már mindazokon múlik, akik megpróbálják alakítani azt a másik politikát. Hiszen annak a lényege elvileg éppen az, hogy nem egy emberen múlik majd minden. Gyújtó hangú beszédeket például mondhat valaki alkalmasabb. De még jobb lenne, ha ilyenekre később már nem lenne szükség. Meg lehet ezt úszni szabadságharc nélkül. A szabadságharcok pedig arra tanítanak, hogy amikor el lehet őket kerülni, akkor érdemes. Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! Hatalmas lángokkal égett az FSZB épülete Rosztov-na-Donuban Aki eddig nem látta, az mostantól megnézheti A besúgót a SkyShowtime-on Hamvay Péter: Látni a porviharban Meghalt a világhírű dobos, akit anyja meggyilkolásáért ítéltek el Most pedig lássuk színről színre, mire is jó egy nemzeti-keresztény kormány. Mindkét eposzi jelzője maradéktalanul érvényesül a tanmesében, és mindkettő tökéletes kudarc. Mit ért el a magyar kormány? Sikerült ráerőltetnie az akaratát pogány népére? Nem sikerült, csak a legszegényebbekre. Mindenki, akinek van száznegyvenezer forintja erre a kényes ügyletre, az Hegyeshalomnál letolhatja a bugyiját, és megmutathatja a seggét Orbán Viktornak. Ennyit ér a hatalmad, pubika. Impotens vagy!Nincs ugyanis határ. Értem én, hogy az uniós csatlakozás idején pont nem ők kormányoztak, de azért illett volna elolvasni az újságot, és felfogni ennek a következményeit. Pampoghat Harrach Péter vagy bárki a maga normáiról, de aki Bécsig el tud menekülni előlük, azt nem érinti, hogy mit gondolnak a magzatjogokról ezek a horpadtagyúak. Egy biztos: utálni fogja őket az is, akinek menekülnie kell, az meg főleg, aki nem tud menekülni. És vonatkozik ez minden másra. A legfontosabb nem is az abortusz, hanem a befektetői környezet, az überszuverén káosz. Röpködnek a különadók és az államosítások, fél évre nem lehet előre tervezni, merthogy konkrétan nincs költségvetés például, komplett iparágakat szüntetnek meg derült égből, minden előkészület nélkül, és még mindig van elég bárány, aki ennek örülni tud csak azért, mert a magyarok most megmutatják, hogy juszt is széllel szemben pisálnak. De hát el lehet menni. Nemcsak a nemkívántan terhes nőknek, hanem a tőkének is. Nem kötelező Magyarország területén abortálni, sem pedig vállalkozni. Nem úgy érdemes már elkezdeni a tervezgetést, hogy hol érdemes itt cukrászdát nyitni, hanem egy komárnói telephellyel. Itt csak ledobni szabad az árut, ejtőernyővel. Az van, hogy az egész istenverte koncepció felett eljárt az idő vasfoga. Ezek a szerencsétlen hülyék nemzetállamot építenek egy olyan szupranacionális entitáson belül, amely belső logikája szerint automatikusan elfekteti az efféle próbálkozásokat: azzal, hogy könnyen elérhetővé teszi a vonzóbb alternatívákat. Nem tetszik a rendszer? Irány Berlin, Koppenhága vagy London. Még útlevél se kell, csak tudás, ambíció vagy pénz - tőke. És ez a szövetség végre ráébredt, hogy jövője az Európai Egyesült Államokban van. Egy birodalom születik a fejünk felett, amíg mi az egymás közötti faszkodással vagyunk elfoglalva. A birodalom a renitens provinciák között példátlan eréllyel csap szét: megemlíti, hogy esetleg majd nem ad nekik pénzt. A legostobább népek meggyőzhetők arról, hogy ez egyenrangú a tankrohammal. De a szövetség szempontjából ez nem baj - selejtezésre van szükség amúgy is. Csak azok tehetik erőssé az európai szuperállamot, akik ilyen hülyeséget nem szopnak be. A többi mehet isten hírével keletnek. Mire megérkezik oda a gyorsnaszád, a legügyesebbek rég katapultáltak. Marad a szemétdomb és a maffiózók - de az aztán nemzeti lesz, keresztény és szuverén. Csak szar. Mi így abortálunk: felnőttkorban. Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! Nemzetközi lapszemle: Putyin ütőkártyája lehet, ha republikánus lesz az új amerikai elnök Annyira erős Samsung chipről pletykálnak, hogy többek szerint túl szép, hogy igaz legyen Kétmillió előleg befizetése után egy évet várt az új Hyundai-ra, végül nem kapott semmit Egyenesen a rendőrségre vitte a részeg utast egy ózdi buszsofőr Két és fél év sodródás, spontán ötletelés, hasraütés és seggrepacsi után végre van iránya a kormányzásnak. Kirajzolódott a motiváció. Nagyjából egybeesett két felismerés mostanában. Az egyik, hogy nem megy. Az istennek se. Hogy a kormányzás: kudarc. És nem tudnak már ezen a röppályán sokat módosítani, az beismerés lenne, és felvetné a személyi következményeket. Bele kell állni ebbe, és csinálni tovább, akárhova visz. A másik, hogy van alternatíva. És mivel semmiféle sikernek jele sem látszik a választásokig már, egészen hihetőnek tűnik, hogy a választók többsége kormányt akar váltani 2014-ben, azzal az érett megfontolással, hogy bizony Bajnai és a szocik ennél azért jobban muzsikáltak, és komplett megyéket nem loptak el. A kudarc megítélése természetesen szubjektív: nem igaz, hogy mindenki rosszabbul él, mint négy vagy nyolc éve. Szép sikereket is hozott ez a kurzus, például Kerényi Imrének vagy Csizmadia Lászlónak, de ne feledkezzünk meg Rogán Antalról sem, aki úgy tette zsebre a keze ügyébe kerülő, hogyismondjam, sikert, hogy mellé még megkapta a közpénzekkel ékesített becsületrendet is. Próbálunk velük együtt örülni, de nehéz. Politikailag azonban kudarc az, amit a választók többsége annak talál. És nyilván azt vették észre, hogy a megmaradt támogatók felét kézből etetik, a másik felének a viselkedésére pedig még a lemmingkutatók nem találtak kielégítő magyarázatot, mindenesetre a kettő együtt is elég vékonyka réteg. Egyelőre két ötletük van, az egyik ez a nevetséges kavarás a választási törvénnyel. Inkább eltörlik a lakcímnyilvántartást is, gombhoz varratják a pufajkát, mert akkor majd meg lehet indokolni. Pedig előkerültek már enélkül is szép kerek mondatok arról, hogy a vadbarmok jobb, ha nem szavaznak. És ez egyébként igaz is, például milyen jó lett volna, ha 2010-ben, sőt már 2008-ban sem megy el szavazni egy sereg vadbarom. De hát ez ellen meg nem az a célszerű intézkedés, hogy berángatjuk az embereket az önkormányzathoz feliratkozni. Nem, ez nyilván arról szól, hogy ők úgy gondolják, mind egy szálig elbuszoztatják a Kubatov-lista népét , az ellenzék meg nem tudja mozgósítani a saját szavazóit. A másik pánikreakció a fent említett Csizmadia László szép sikerével fonódik össze. Cs. L. a magyarországi civil társadalom legendás alakja, eleget letett az asztalra ahhoz, hogy ő ossza a civil támogatásokat. Nem álszerény ember, hamar kiszámolta, hogy ha őt erre a polcra teszik, akkor ő a legnagyobb civil, tehát az ő cégének jár a legtöbb pénz. Amiből aztán békemeneteket szervez, továbbá prospektusokat postáz arról, hogy Bajnai Gordon egy mocsári szörny. És mellesleg ugyanez a ráolvasás megy hónapok óta a pártsajtóban, valamint különféle egyéb szórakoztató vinnyogások arról, hogy kiknek miért nem kéne összefogni. Mint a fenti hadműveletekből látszik, a fiúk nem éppen zsenik - hiszen ezért is állnak bukásra. Hozzáférnek az összes közpénzhez plusz az uniós támogatásokhoz, szinte minden intézményt kézivezérelnek. De hiába, ha nem tudnak vezetni. Ezektől a trükköktől nem megijedni kell - az mostantól Orbán Viktor dolga. El kell vinni az embereket regisztrálni, igen. Össze kell dobni rá a pénzt, szerezni buszt és sofőrt, reklámszakembert és grafikust, együttműködni nemcsak pártokkal és mozgalmakkal, hanem például azokkal az önkéntesekkel, akik még járnak lenn a reménytelenség vidékein ruhát osztani vagy tanítani. Meg kell keresni azokat, akik tavaly még féltek támogatni bármilyen ellenzéki tevékenységet, mert azt hitték, sosem lesz ennek vége: most vége lehet, ha tesznek érte. Össze kell rakni azt a kommunikációs felülettömeget, amely könnyedén beéri a közmédia, az udvari sajtó és a sunyi direktmarketing hatékonyságát. Szóban, Facebookon, a megmaradt sajtóban és ügyes médiahackekkel - ami egy lengyel alpinistának sikerült zsebből, arra képes lesz az ellenzék is. Obama mellett nemcsak profi stábok kampányoltak, hanem kisboltosok, bloggerek, hírességek és helyi menő csávók - önként. Hiába megy ki a négymillió harcikártya, ha azt a többség azonnal a szemétbe, vagy ami még helyénvalóbb, a mémgenerátorba hajítja, és kiröhögi. A rendszerváltás okkal hagyott hiányérzetet maga után, mert azt nem mi csináltuk. Nem voltak mögötte tevékeny tömegek. Ceauşescu ellen többen tüntettek itthon, mint az MSZMP ellen. Most Orbán Viktor a maga módján ezt valóban pótolhatja: az ő elzavarása tömegekből válthatja ki a katarzist, a jól végzett munka örömét. Ha részt vesznek benne. Alkalmat kell teremteni nekik, hogy megtehessék, ki-ki a maga eszközeivel. Yes, we can. Jó okuk van rá. A rendszerváltás másik nagy adóssága, hogy a felelősségre vonás elmaradt. Nehéz dilemma volt ez akkor, most is az lesz. A kétharmad végül is azt jelentette a kezükben, hogy bármilyen gennyes féregséget szempillantás alatt beleírhatnak az alaptörvénybe, és onnantól az de jure nem is gennyes féregség, akkor se, ha bűzlik és araszolva közlekedik. Nem attól rettegnek már, hogy a vezérlőpultot, a jó kis játékukat elveszik tőlük. Hiszen rájöttek, hogy ez a játék nem is való nekik, nem tudják kezelni, folyton megveri őket a gép. A felkérdezéstől, a vagyonosodási vizsgálattól, a büntetéstől félnek. Nem alaptalanul. Nos, fiúk, ez attól is függ, hogyan viselkedtek mostantól a végkifejletig. Két okos stratégiát is ajánlok. Az egyik: tudni kell kiszállni a buliból. Nyugi, ez teljesen konzervatív-kompatibilis magatartás, Horthy apánk is megpróbálta a kiugrást. De elkésett, és elcseszte. A sokkal fasisztább románok időben átálltak, és jól is jártak. Azok meg nagyon rosszul, akik az utolsó töltényig kitartottak a bunkerben. Elközelgett a pentitók ideje. A másik tanács azoknak szól, akik maradnak az állampártnál. Lehet még egy picikét itt genyóskodni, de nem sokat. Innentől minden aljasság a bűnlajstromot gazdagítja, és a számonkérés annál hevesebb lesz, minél unfairebb a játszma. Akció és reakció. Package, you know. Nem okos dolog a vég kezdetén regisztrálni az elsőként megfingatandó bűnözők listájára. Ja és hogy akkor mit csináljatok addig? Nos, meg lehetne próbálkozni mégis egy csipet Jó Kormányzással. Többet használna, mint ezek az átlátszó trükkök. Ki tudja, még enyhítő körülmény is lehet belőle. Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! Hol nőgyógyásznak, hol ügyvédnek kiadva magát szédítette a nőket, de lebukott Katona40 Tillával – 1. rész: Jordán, Mészáros, Rezes, Takátsy Most éppen március 31-ére tűzték ki a kormánypártok a NATO-bővítés szavazását Rétvári: 45 év marad az ingyenes lombikkezelés korhatára Pajzánul ránk kacsintott a belorusz cár: bejön neki, ahogy bontjuk a jogállamot és a piacgazdaságot. Van élet Európán kívül is, és szemez velünk. Erre most bejelentkezik a legilletékesebb, a belorusz elnök, és ujjongva helyesel: igen, ez olyan otthonos! Hiszen ezek a magyarok feltalálták az én rendszeremet! Bizonyára értesült a keleti nyitásról, figyelemmel kísérte az azeri és a kínai haverkodást. Megszólítva érezte magát – mert bár erősnek próbálnak tűnni, a diktátorok mindig magányosak, és felragyog a kicsi szívük, ha lelki társat sejtenek valakiben. Mindenki szeretne olykor diktatúrákkal üzletelni, és ennek érdekében némi beszélőviszonyt kell velük teremteni. A nyugati diplomácia azonban – és erre a maga képességeivel törekedett a magyar külügy is – ügyel arra, hogy ha már muszáj keletre nyitni, akkor az országot és népét dicsérje, a demokráciadeficitet pedig inkább hallgassa el, vagy legalább igyekezzen kisebbíteni. Helyeselni, azt nem szokás. Ha kedveskedni kell, akkor méltassuk a konyhájukat, kultúrájukat, esetleg gazdasági gyarapodásukat. Belarusz elnökének ellenben kifejezetten az tetszik, ahogyan szerinte "a magyaroknak" elegük lett a demokráciából. Teljesen megért minket, hogy választottunk magunknak egy főtitkárt, és még inkább megérti Orbán Viktort, hogy minden eszközzel ragaszkodik a hatalmához. Mármost Aljakszandr Lukasenka a hatalommegtartásnak igazi szakértője. Módszerei a nyers brutalitástól a kreatív, pajkos trükkökig terjednek. Így például Fehéroroszországban a kormány ellen demonstrálókat elviszi a rendőr, aztán jó eséllyel bebörtönzik őket terrorizmusváddal. Ugyanígy börtön fenyeget minden kicsit is veszélyes ellenzéki politikust; hol csak a választás idejére kerülnek sittre, hol tovább. De meg is lehet halni, ha nagyon akar valaki. Szintén büntetőeljárásra számíthat, aki szidja az elnököt és embereit az interneten, ahol amúgy tetszés szerint blokkolhatja a helyi Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság bármely szájt elérhetőségét. De megjátszotta Lukasenka azt is, hogy a saját hatalmát bebetonozó népszavazáson előre ki voltak töltve a cetlik. Csodák csodája, nyert. Ez a nemzetközi megfigyelőknek nem tetszett, de erre megmondta a Gazda, hogy elég, ha a beloruszoknak tetszik, és lám, épp most szavazták meg, hogy igen. Aztán a többi választásra már inkább nem is engedett be megfigyelőket. Szokatlanul szókimondó egyébként külföldi kritikusaival szemben: amikor Guido Westerwelle német külügyminiszter Európa utolsó diktátorának nevezte, akkor – a megállapítást nem vitatva – azt válaszolta, hogy inkább vagyok diktátor, mint buzi!A belorusz elnök gyakorlatilag ki van tiltva az Európai Unióból, a tányérnyalóival együtt. De ha nagy nehezen összespórol kétszázötvenezer eurót, akkor vehet magának magyar állampolgárságot. Kérdés persze, hogy egy efféle rendszerben keres-e eleget a cár; mint ahogy mi is joggal aggódunk azon, van-e elég pénze Orbán Viktornak és a kedves vejének. Azt mindenesetre tudjuk, hogy a fehérorosz nép nem él valami jól, nem utolsósorban ezért kell gumibotokkal visszatartani a lázadástól. Természetesen nem igaz, hogy Magyarország ugyanilyen suttyó ázsiai diktatúra lenne. De Lukasenka elnök szerint szépen fejlődünk. Hát, ez elég kínos, piszkosfredi vallomás. De Giró-Szász Andrásnak van egy megfejtése: Lukasenka viccelt.  És ez lehetett az a poén, amitől a belorusz elnök valóban elmosolyodott, talán el is röhögte magát.  Hogy ő viccelt! Hát ez óriási! 1994 óta egyetlenegyszer sem viccelt, a legkevésbé vicces figura az egész kontinensen, és akkor a magyarok hóttkomolyan előállnak ezzel. Elégedetten csettint, bólogat: mondom én, hogy jó úton jártok, fiúk. Csak pofátlanul, szarni mindenkire! Lesz elég birka, aki megeszi; a többit meg le kell nyomni. Lukasenka üdvözlőkártyája mindenkinek szól. Ő maga úgy fogalmazott: a magyaroknak lett elegük a demokráciából, a magyarok biztosan megértik Belaruszt, és szeretnének egy olyan téeszelnökforma cáratyuskát, mint amilyen ő. Az történt, hogy a környék legrosszabb arcú bűnözője megveregette a vállunkat, és harsányan közölte, hogy jó úton járunk. Nem vagyunk egyedül, valóban, viszont elég rossz társaságba keveredtünk. Kívülről eszerint úgy néz ki, hogy nekünk ez való. Le kéne mosni a gyalázatot. Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! Már elérhetőek és szerkeszthetők az adóbevallás-tervezetek 1100 lóerő talán már elég lehet a plugin hibrid kabrió Ferrariban A mogyoróvajjal kivédhető a későbbi allergia, ha a megfelelő időben adjuk a babának New York Times-tudósítás: Lázad Mikepércs fideszes népe Lehetnénk büszkék a magyarságra. De csak ha felismerjük, hogy önmagában értéktelen. Varga Mihály Hát, a befektetők meg azt mondják, hogy rohadtul nem elég garancia. A történelem iránt érdeklődők ebből az ezer évből számtalan példát tudnak arra, amikor a magyar állam nem volt elég garancia, például pár száz évig nem is működött, csődbe ment, összeomlott, elfoglalták, ellopták, vagy államosításba kezdett csak úgy a maga gyönyörűségére. A befektetőket ugyanakkor nem érdekli hányatott ezer évünk, hanem az utóbbi kettőből is arra következtetnek, hogy a magyar állam legfeljebb annyira megbízható, mint egy utcagyerek esküdözése. Ez a baj a prosztó nacionalizmussal meg a World of Warcrafttal is: ami a kis hülye szubkultúrán belül óriási achievement és level up, azt a felnőttek meg a lányok szarba sem veszik. Aztán amikor már muszáj valamit kezdeni a külvilággal, akkor hiába suhogtatjuk a varázspálcát, pedig tökre feltápoltuk magunkat. A világ, benne a befektetők és még sokan mások előtt nincs önértéke annak, hogy valami magyar. És ez ellen semmi kifogásunk nem lehet, mert hiszen mi meg egyenesen utáljuk a legtöbb országot. Nálunk azonban magasra lehet kapaszkodni azzal a szöveggel, hogy minket születési jogon megillet a bizalom meg a pénz. Egymást hülyítjük ezzel a hátlapogatással, aztán amikor megkérdezi valaki, hogy miért is érdemes idejönni – vagy itt maradni –, akkor már csak artikulálatlan nyökögés a válasz: azért, mert mi vagyunk a magyarok. Erre az előkelő idegen joggal mondhatja, hogy ha ilyesmire vágyik, akkor ott van minden állatkertben a gorilla, ami ugyanilyen okos és reflektált, de sokkal viccesebb, ahogy ököllel veri a mellét. Ez az elbutulás útja. Elhisszük, hogy elég magyarnak lenni, és azzal már meg is volnánk, szóval nem kell nagyon igyekeznünk, mert akinek ez nem elég, az rohadjon meg. A nacionalista kontraszelekció először belföldön pusztít. Vírusként működik, terjedni akar. Ezért mindig igényt tart a kultúra minél átfogóbb dominanciájára. Nemzeti, magyar érzelmű színdarabokat, filmeket és kiállításokat akar, mert ami van, az lehet világhírű, de nincs benne elég mesterséges színezék. Ennek az iparnak a legfőbb terméke a nemzeti pátosz. Amiben az megvan, azt eleve hazaárulás kritizálni, sőt ha felhúz valaki egy turult a farkára, akkor a miniszterelnök rohan felavatni és beleszületni. És ahol szar van, ott legyek is vannak. Felvirrad a tehetségtelenek, a szikkadt agyak napja: végre nem kell kitalálni semmi újat! Csak megpakolni jól rovásírással meg pirosarannyal, és tuti a siker. Mármint nem az, hogy ezekre tényleg harapna az ország, hanem ezeket kifizetik közpénzből, szóval megéri termelni a turulos töklámpásokat. Ha messze nem is az egész nemzet él vele, azért ennek a giccsnek van egy stabil tábora. Ők azok, akik elérzékenyülnek a fröccsöntött hazafiságtól, és meg is elégszenek vele. Aranygyapjas juhok ők vezetőiknek: beérik a nagy szavakkal. Hálás és igénytelen közönség. A baj akkor jelentkezik, amikor ez a belterjes erjedés kifut a fedő alól. Amikor a birkáknak szánt romantika miatt kényszerpályára kerülnek a döntések, és sajnálkozva be kell látni a vezérkarban, hogy a matematika jelenleg politikailag vállalhatatlan. Akkor jön, hogy befektetői garanciaként ezeréves fennállásunkat tudjuk felmutatni, valamint szuverenitásunk sikereként, hogy nem áll szóba velünk senki sem. Ezek az arcok már elkúrták végleg, ők már nem szabadulnak a nyáj nyomásától. Sorsuk a bóvli. De utánuk még meg lehet próbálni majd másképp. Valahogy úgy kéne kezdeni, hogy belátjuk, a magyarságteljesítmény a világpiacon nem eladható. Más, okos, ügyes dolgokat kell csinálnunk, olyasmiket, amiknek semmi közük az elmúlt ezer évhez, legfeljebb a következő tízhez. Aztán amikor azok beváltak, és lesz mivel dicsekedni, akkor lehetünk büszkék a magyarságunkra. De ehhez előbb meg kell tanulnunk szégyellni magunkat miatta. Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! Hszi Csin-ping Moszkvában, azaz a sárkány, a medve és a halálos ölelés Közel 300 milliárddal nőtt az Audi Hungaria árbevétele tavaly Tart az újabb országos pedagógussztrájk Lefotóztuk a hangrobbanást a honvédség új tarackágyúinak lőgyakorlatán – exkluzív képriport Az állami kultúra egyértelműen a giccs irányába tart. Nélkülük és ellenük viszont lehet és érdemes kultúrát csinálni. Már csak azért is, hogy sírjanak. A BBC, noha brit állami – sőt királyi – média, habozás nélkül megcsinálta és levetítette ezt is, ahogy korábban a Monty Python repülő cirkuszát is. Képzeljük csak el ugyanezt az MTVA-val. Vagy képzeljük el a Tate Modern kiállításait a Műcsarnokban akkor, amikor pedig korunk szocialista realizmusa azt diktálja, hogy kritika meg egyházellenesség állami intézményben nem lehet. Hová vezetne ez!Nos, a BBC fent említett produkcióit oda vezette, hogy miután belföldön sikeressé váltak, kiléptek az országhatáron, és messzire vitték Britannia hírét. Világszerte milliók törölgették könnyesre röhögött szemüket, és megjegyezték, hogy ezek az angolok igazán lököttek. Egész jó országimázs egy világhódító gyarmatosítótól. Erre való a nemzeti kultúra, ha már mindenáron csinálni akarunk olyat, és nem inkább hagyni, hogy alakuljon magától. A magyar kultúrairányítás más irányba tart. A kultúrkampf eddig takaréklángon volt, de a stratégia működésbe lépett. A progresszív kortárs kultúrát kivéreztetik, a maradékot pedig holdkórosok kezére adják. Ezek az emberek egy egészen triviális tévedésben vannak: lezártnak tekintik azt a kérdést, hogy mi a magyar, és arra kívánják építeni a kultúrát, szigorú rajztanárként lenyesegetve minden mégoly óvatos devianciát vagy szabad gondolkodást. Ehhez jön még, hogy nem ám egy szerves egészt tekintenek etalonnak: látókörükbe már Ady sem fér bele, csak Szabolcska Mihály. Ez teljesen nyilvánvaló Fekete György bejelentkezéséből: semmiféle provokáció nem támogatható. Tessék nemzetileg elkötelezettnek lenni, vagyis zengeni a kormány dicséretét. Mi marad, ha bizonyos – erősen favorizált – témákról csak szépet és jót lehet mondani? Hát a giccs, az marad. A fésülhető póni, akinek nincsenek ivarszervei és nem szarik. Giccset azonban minden vásárban kapni, olcsón, fröccsöntve. A heroizáló propagandakultúra legfeljebb nevetség tárgyaként lesz ismertté külföldön, arra jó, hogy kettéröhögjenek minket már a szomszédban. Pedig csak nem kéne vén, pállott agyú, süket és impotens pedellusnak lenni. Ennyi elég volna, hogy bárki felismerje, hogyan működik és mire használható mostanában a nemzeti kultúra. Számtalan alkotás járta körbe a világot a Persepolistól A bukásig csak az utóbbi öt évben, hogy bölcsészdiploma nélkül is leessen, mi a nyerő. Az önreflexió. Az az üzenet, hogy ez egy civilizált és önkritikus nép, amely nem tételezi magát tévedhetetlennek, sőt rágódik tévedésein. Ha ezek a sötét, korlátolt elmék irányítanák, sohasem lehetne ilyen a magyar. Ám szerencsére ők kártékonyak ugyan, de nem teljhatalmúak. A magyar nemzeti kultúra nem az, amivé ők fagyasztanák. Azt az egész nemzet hozza létre; ha saját állama magára hagyja, akkor nélküle. A Műcsarnokot, de még a Nemzeti Színházat is beszánthatják ezek a tulkok, meg minden mást, ami függ tőlük.  Vethetnek bele tulipántos ládikát és gyulai kolbászt, aztán keltsék ki maguknak. A kultúra egésze nem rajtuk múlik. Azokon a kreatív magyarokon múlik, akik összehoznak nélkülük is könyvet, kiállítást, képregényt, filmet és mémet. Egy érdekesre sikerült popszámot százmillióan néznek meg ma, legyen az koreai rap vagy szerb turbófolk. És akkor Fekete György, Kerényi Imre és a többi teremőr sírdogálva összeroskad, és tehetetlenül hápog. Már csak ezért a látványért is megéri ellenkultúrát csinálni. A téma adott: ez a beteges mocsár, ahol ilyen tökfejek kezében van a hatalom. A cél is adott: ne legyen. Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! „Nem akartam úgy meghalni, hogy ne lássam Orbán Viktort, csak a tévében” – a miniszterelnök közönségét kérdeztük Kiskőrösön Ijesztőnek hat az időzítés, de valójában meddig mehetnek el a tanárok megfigyelésében? Észak-Korea interkontinentális rakétát bocsátott fel a dél-koreai elnök tokiói látogatásához időzítve 500-szorosára nőhet a Parkinson-kór kialakulásának kockázata egy népszerű vegyi anyag miatt Van egy elhibázott válasz. Egy generáció derékhada tudja le annyival, hogy őt nem érdekli a politika. Sok hangon szólal meg ez a közöny, és sok rétege van. De mind ugyanoda vezet: a strucchoz és az ő politikájához. A politika unalmas, ezért a hírek is azok, tájékozódás nélkül viszont még érthetetlenebbé válik minden.  Pedig a politika csak annyira unalmas, mint maga az élet, és kétségtelenül érdekesebbé vált itt a túlélés az utóbbi időben. És ami felbassza az agyunkat, az többnyire nem unalmas, legfeljebb szar. Például az, hogy nincs munka, nincs megrendelés és nincs hely az egyetemen se, az vastagon politika. Az is, hogy bujkálni kell egy nyomorult spanglival, pedig Kaliforniában például már nem kell, és hamarosan Pozsonyban sem – nem évszázados hagyományok miatt, hanem mert pár év alatt eljutottak idáig. Hogy Bécsbe kell menni egy elviselhető abortuszért, ha olyan adódik. Az sem természeti jelenség, hogy a kultúra penészes agyú komisszárok kezére kerül, akik megfojtanak mindent, ami érdekes. Mindezt valaki csinálja. Azért csinálhatja, mert ti nem politizáltok. Nem titok: a regisztráció bevezetésétől többek között azt reméli ez a rezsim, hogy a fiatalok nem fognak buli, tanulás vagy munka helyett sorba állni a hivatalban. Azért kell ezt remélniük, mert sejtik, hogy a huszonévesen kádernak álló kukacokat leszámítva ezzel a korcsoporttal eléggé kibabráltak. Lehet azt mondani, hogy Magyarország reménytelen, és minden politikus seggfej. Kényelmes is, meg még bölcsességnek is tűnik, mint minden közhely, ami az egészről mondja meg a frankót. Pláne hogy van is benne igazság. Az viszont most nem működik, hogy mivel a politika gáz, elbújunk előle szépen a könyvtárba, színházba, a diszkóba meg a romkocsmába merengeni. Ezt esetleg meg lehet húzni egy épeszű plurális demokráciában, amely az ilyen színtereket nem tekinti csatatérnek. De ez a politika megy utánad. Jön, és bezárja a könyvtárat, mert kell a pénz focira. Bezárja a diszkót, mert az istentelen, a romkocsmát, mert zajos, aztán a színházba hajtat, felmegy jelenet közben a színpadra, lepofozza onnan Richárdot, és ünnepelteti magát. Úgy gondolja, hogy nem merik pofán dobni tojással. Nincs hova hátrálni. Ilyen a bully természete: csak az erőből ért. A politikával szemben viszont csak az mutathat erőt, aki maga is politizál; pontosabban felismeri, hogy ma a normális élet óhajtása önmagában is politizálás. Ehhez nem kell belépni az MSZP-be, pláne a 4K-ba; van ezen kívül még lehetőség bőségesen, az egyetemi barikádtól odáig, hogy igenis elsétálunk regisztrálni, aztán meg szavazni. Akár olyanra, aki szintén ciki ugyan, de legalább nem képzeli magát mindenki apjának. Különösen elvárható ez azoktól, akik külföldre voltak kénytelenek távozni: ideje van a törlesztésnek. Mindezt érdemes jelezni is előre, és ennek egyik hatásos módja a tüntetés. Mellesleg a politika is egy munka, ezért meg kell becsülni. Huszonhárom évvel ezelőtt még volt, aki egyetemistaként nem félt nekimenni a rezsimnek. Kiállt a jogaiért, szervezkedett és pofázott, nem tisztelt semmilyen tekintélyt, és eddig eléggé bejött neki a karrier. Most viszont arra bazírozik, hogy ma már nem teremnek ilyen pimasz és ügyes kölykök. Két mérhetően apolitikus réteg rajzolható körbe Magyarországon. Az egyik a 18-29 éves fiatalok, a másik a cigányság. Az előbbiek jól teszik, ha felmérik, hova vezet a politikai képviselet feladása. De még annál is súlyosabb tragédiához. Ha az ifjúság szempontjai figyelmen kívül hagyhatók, az a nemzethalál előszobája. Akkor az az ország úgy kezd élni, mintha nem lenne holnap. És nem is lesz. Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! Gigantikus és igen szögletes a Kia új elektromos divatterepjárója, az EV9 Hatalmas árleszállításba kezdtek a boltok, de az árstopok megszüntetésével még jobban járnánk Naperőművet fejleszt az az ügyvédi kör, amely ott volt a lélegeztetőgép-biznisznél is Karácsony megmutatta, milyen lett az Arany János utcai metrómegálló Na most akkor, nagyokosok, volt értelme? Megérte a forradalom meg a szabadságharc, hogy idén, ha minden jól megy, bevezethessük a 13. havi nyugdíjat?  Különféle okokból aztán ez nem jött össze, csak a retorikai bunkósbot maradt, miszerint ha a szocialisták mondjuk amondóak, hogy nem kéne baltás gyilkosokkal kereskedni csak azért, hogy Európával ne kelljen, arra adekvát válasz, hogy kussoljanak, mert ők tették tönkre az országot. Az országot nyilván elsősorban a felelőtlen gazdálkodásukkal tették tönkre. Például kitaláltak egy ilyen abszurd állatságot, hogy tizenharmadik havi nyugdíj, miközben tizenkét hónap van, és egyébként tizenkét havi nyugdíj kifizetésére sincs fedezet hosszú távon. És mindezt önérdekből, hogy a panelproli kommunista nyuggereket elvigyék szavazni, és megnyerjék a választást! Fuj, de undorítóak ezek a szocialisták. Nyilván eminens érdeke Magyarországnak, hogy hasonló még egyszer ne történhessen meg, az ilyesmivel gyanúsítható erőket minden eszközzel távol kell tartani a hatalomtól. Ennek lett volna eszköze a regisztráció is, meg még egy csomó aljas húzás eddig. Ezeket a terveket a megmaradt saját tábor azért nézte el nekik, mert ha ez kell az országvesztők visszatérésének megakadályozásához, akkor legyen. De elbukott a regisztráció ügye is, a győzelem pedig, mivel dicsekedni nem nagyon van mivel, egyre inkább veszélybe kerül. Félő, hogy a negatív növekedést helytelenül értékelő, ideológiailag képzetlen tömegek pillanatnyi rosszkedvből a baloldalra szavaznak, és azok újra bevezetik a 13. havi nyugdíjat meg a többkulcsos adót. Végül már csak egy megoldás maradt. Az, ha megelőzésképpen a Fidesz vezeti be a 13. havi nyugdíjat. Ja és a többkulcsos adót, hogy legyen miből kifizetni. Azt a gordiuszát neki! Zseniális mentés! Micsoda klasszikus felperzselt föld taktika!Felsőoktatást szervezni, egészségügyet meg adórendszert reformálni, az rengeteg pepecseléssel jár, és akkor se biztos, hogy lesz, aki örül neki. Uncsi, varázstalan, technokrata kockaság. A nyugdíjas sokkal cukibb: emeljük a járandóságát, és szavaz. Legalábbis ezt gondolják róluk, mégpedig azért, mert a Magyar Szocialista Párt történetét 2006 tavaszáig olvasták. Szóval nem az történt, hogy szándékosan kiragadtak pár mondatot az őszödi beszédből, hanem tényleg annyit értettek meg belőle. Hogy mit kúrtak el és hogyan, és mit akartak tenni ellene, az nem érdekelt közülük senkit, akkor se és most se. Csak odáig látnak, hogy ez ügyes húzás lesz, jól megszégyenülnek tőle a szocik, akik először bevezették, és Bajnai, aki meg eltörölte. A nyugdíjasok pedig hálásan leszavaznak, hiszen bizonyára elfelejtettek már mindent, és nem fordul meg a fejükben, hogy ebből megint baj lesz. Óriási mákja van a Fidesznek, hogy a felelőtlen költekezés végül nem lett köztörvényes bűncselekmény. Meg az országnak is, ha ezáltal megmenekülhet a szociktól. Ezért igazán megéri megcsinálni újra az összes böszmeséget. Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! Aki eddig nem látta, az mostantól megnézheti A besúgót a SkyShowtime-on Robbie Williams a budapesti koncertjén ugyanazt a férfit hívta fel véletlenül a színpadra, mint húsz éve Megveszi a T-Mobile Ryan Reynolds telefonszolgáltató cégét Újabb Leopard 2-es harckocsikat indított útnak Ukrajna felé Kanada Vannak ezek a reményteli pillanatok, amikre úgy tekintünk, mint apa a kisgyermekére, aki először próbál felállni, de még visszacsüccsen. Amikor elhangzik valami vállalhatatlan, mélysötét bunkóság, és a pártból hangok hallatszanak, arcok formálódnak a nyúlós tésztából, emberré válnak egy-egy. re, és kiszakad belőlük a sóhaj, hogy ők nem ilyenek. Minden hasonlóan szervezett közösség megbetegszik, torzulásnak indul idővel. Egyre rémségesebb bűnök nyernek feloldozást, mert az elkövető velünk van; ártana az ügynek, ha feláldoznánk. Tiltakozni, elhatárolódni, neadjisten leleplezni árulás lenne. De vannak mégis ezek a spontán fortyanások a kegyelmi időszakban, a hadiparancs előtt, amelyek reményt adnak, hogy egyszer, amikor lehanyatlanak a hatalomból, még vissza lehet majd vezetni őket a társadalomba. Hiszen nem mind rasszisták például. Csak belekeveredtek. Súlyos és nyomasztó okokból eltűrik ezt is, a főnök barátait nem lehet kirúgni, gyártanak inkább nyakatekert szofizmusokat és képtelen viszonvádakat,  és titkon remélik, hogy a főnök érinthetetlen barátai között nekrofil azért csak nincsen. Mert akkor megint nekik kell kiállni a mikrofonok elé, és beléjük mondani, hogy az MSZP a halottak pártjára állt, míg a Fidesz az élők érdekeit képviseli. De azért zavarja őket, elhihetjük még róluk, elég ehhez ez a néhány tétova, elkeseredett, elsietett, és aztán meghunyászkodva elmaszatolt feljajdulás. És az ilyenek hiányoznak rettenetesen máskor is – de hiszen éppen azért beteg a szervezet, mert ezek a kiállások elmaradnak. Például valahányszor Selmeczi Gabriella megszólal. Az sem kevésbé ciki ugyanis. Jólesne ilyenkor egy interjú, egy blogposzt vagy legalább egy twit, ahol Navracsics Tibor, vagy Kövér László, vagy bárki, egy igaz ember tudatná, hogy neki vagy ehhez képest különvéleménye van. Hogy aki így viselkedik, annak nincs helye egy közösségben. Megmondom, miért ugyanolyan ciki. Bayer Zsolt azt az egyébként elterjedt vélekedést ismételte meg, hogy egyes cigányok tűrhetetlen viselkedése valamiképp a cigányságukkal függ össze, szociokulturálisan vagy spirituálisan, mindegy is. Ez tetten érhető a sokat emlegetett kettős mércén, tudniillik az etnikai magyar elkövetők, köztük a cigányokra vadászó sorozatgyilkosok kapcsán nem említette, hogy a magyarok ezen része magyarként lenne állat. Selmeczi Gabriella viszont minden megszólalásával azt a sztereotípiát erősíti, hogy a magyarok nagyobb része állat. Olyan háziállat, amelyik például képes hálásan beszopni, hogy aszongya „Sohasem állt a családok oldalán az MSZP”, mivel elvett egyhavi nyugdíjat – azt, amit ugyanők vezettek be hét évvel korábban, de ezek szerint az sohasem történt meg. És jönnek ezek naponta: a gyilkosok pártjára áll, akinek Bayerrel gondja van, a leminősítést a szilveszteri buli okozta, meg szét akarják verni a családokat, akik nem üldözik a melegeket, továbbá ne feledkezzünk meg az örökzöldről, amikor ez a bableveses hostess megvédte a nyugdíjpénztári tagokat attól, hogy legyen nyugdíjuk. És képzeljük el a lényt, aki mindezeket tényleg elhiszi, megnyugszik tőlük, buta fejével bólint, és remél. Milyen érzés lehet ilyen bornírt üzenetek címzettjének lenni? Vajon mit érez egy különben nem síkhülye jobbos, amikor ezeket hallja? Nyilván olyasmit, mintha véletlenül kurvának öltözött volna reggel, és most tévedésből meg akarnák venni öt rongyért. Zavart és szégyent. Természetesen a magyarok nem ennyire sötétek, nekem például sokkal jobb véleményem van a honfitársaim értelmi képességeiről, szeretem hinni, hogy csak az a probléma, hogy az okos magyarok lustábbak, mint a menthetetlenül hülyék. Szóval az inszinuáció, amit Selmeczi Gabriella létezése megtestesít, lepereg erről a tehetséges nemzetről. Felvet viszont egy másik, nem kevésbé általánosító képzetet. Ez a párt teljesen hülyének nézi a magyar nemzetet határon innen és túl. Abból, ahogy szólnak hozzá, az derül ki, hogy egy rendőrkutya intellektusát sem tételezik fel a magyarokról, akiket közben saját eredendő nagyságukkal etetnek. És ez semmivel sem szimpatikusabb, mint letolvajozni egy egész népet. Bayer Zsolt utólag, kijózanodva el tudja mondani, hogy ismer ő tisztességes cigányembert is. A tisztességes fideszes még várat magára. Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! Nem találta meg a teniszszövetségi PCR-botrány felelőseit a rendőrség Hamis a mítosz, hogy egyre többet és többet akarunk Legendák csapnak össze a BL negyeddöntőjében Elfogatóparancs Putyin ellen: bár Moszkva legyint, az orosz elnöknek van mitől tartania Százezer cég mulasztotta el a kamarai regisztrációt, és vele az 5000 forintos hozzájárulás befizetését, ami örvendetesen nagy szám. Százezer vállalkozást már kicsit vadbarom dolog lenne emiatt törölni, úgyhogy most az lesz, hogy írnak emlékeztető levelet. Epekedve várom, és lenne néhány tanácsom is.  A kötelező kamarai regisztrációt egyébként azzal indokolták, hogy kell az adatbázis, valahol csak össze kell gyűjteni a cégadatokat. És gyűjtik is: éppen egy hét múlva jár le a határidő, ameddig minden asztalosnak, grafikusnak és boltosnak be kell talicskáznia az anyja nevét a cégbírósághoz, akkor is, ha nincs semmi változás. Ezt csak ügyvéd intézheti, minimum húszezer forint kapásból, ami szép, kábé tízmilliárdos gesztus az ügyvédek felé, de nagy kérdése lesz az unortodox közgazdaságtannak, hogy ezzel vajon életben lehet-e tartani egy gazdaságot. A kamarai sáp még ezen felül lenne – tök fölöslegesen, mert amit ők tudni szeretnének, arról épp most kért be az állam minden adatot, milliós bírság terhe mellett. Legyenek szívesek átfáradni a szomszédba, ki fog potyogni az adat, ha szépen kérik. Én is szívesen segítem a kamarát, ha már ennyire cukik. A következő lenne ennek a civilizált módja. Először is nem ám bebújunk a miniszterelnök mellényzsebébe, és onnan zsarolgatunk diáktüntetőket kipotyogott adatokkal, meg elintézzük okosba’ a hídpénzt magunknak. Ezt már csak azért sem tesszük, mert nyilván csak a hülye adná jó szívvel egy olyan sötét alak kezébe az adatait, aki ennyire gátlástalanul él vissza az ilyesmivel. Szóval mindjárt az elején jól jönne egy tisztújítás, már csak azért is, nehogy úgy nézzen már ki az a kamara, mint egy kezdő oligarcha bébipolipja. A belépésemet úgy képzelem el, hogy egy szép napon kövér, selymes borítékot kapok tőlük. Ahogy izgatottan feltépem, egy személyre szabott termékminta tárul fel előttem. A kamara – kifogástalan, professzionális kinézetű prospektusban – hazai és uniós pályázatokról értesít, röviden felvillantja, milyen lehetőségekről van tudomása a médiapiacon, keres-e külsős munkatársat a Buci Maci, majd olcsó vállalkozói hiteleket ajánl figyelmembe. Ezután elégedett kamarai tagok nyilatkozatait szeretném látni, elvégre tavaly már regisztráltak majdnem ötszázezren, biztos vannak sikertörténetek. Jól táplált asztalosokat, grafikusokat és boltosokat akarok, akiket a kamara segített megrendeléshez és hitelhez. Természetesen ellenőrizni fogom, igaz-e a sztorijuk. Végül jöhet az 5000 forintos árajánlat, de javasolnám inkább a 4990-es árcímkét. Hogy tehát ennyibe kerülne a szolgáltatás. Mondani sem kell, ehhez tartozik egy arcképes, szignált levél Parragh Lászlótól, amelyben biztosít, hogy ha nem vagyok elégedett a termékkel, akkor az árát kérdés nélkül visszaadják. Aztán én majd megfontolom. Lehet, hogy elsőre sokallni fogom, és elhalasztom a döntést. Persze amikor azt látom, hogy körülöttem felvirágzanak az apró betéti társaságok a kamara segítségével, akkor esetleg felülvizsgálom a döntésemet. Ha viszont úgy veszem észre, hogy a kamara csak beszedi a pénzt, böfög-röfög-riszál, és még tessék-lássék sem teljesíti azt, amit vállalt, akkor továbbra sincs erre öt rugóm. Ennél a koldustól is udvariasabb viselkedést várok el, pedig kevés koldus kap valaha is ötezer forintot. Nemhogy hárommilliárdot. Ezzel a módszerrel a kamara máris sokat lendítene a magyar vállalkozások ügyén: jó példával járna elöl. Nem azt a képzetet erősítené, hogy az nyer, aki felszopja magát királyi kalózzá, hanem azt, hogy a kedves vásárlót meg kell győzni. Amíg viszont ennyire képesek, addig segíteni nem fognak a magyar vállalkozásoknak. Legalább megállhatnák, hogy ártani ne akarjanak. Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! Tudomást sem vesz a piros lámpákról ez az autós az Üllői úton – videó Drágul a bérlés, és szigorít a bírságtételein a Mol Limo Felkavaró képek: videón, ahogy véresre marcangolja kivülálló fajtársát egy farkasfalka 1100 lóerő talán már elég lehet a plugin hibrid kabrió Ferrariban Bármikor, ötalatt fel tudtam húzni magam az LMP-n; kezdve a zöldkommunista alapvetésektől az olyan konkrét ökoszociális kártételeken, mint a plázastop felvetése. De halottról jót vagy semmit. A haszna éppen a halálában van, a bukás tanulságában.  De azt is, hogy az elitellenesség pont olyan veszélyes csapdává válhat, mint azzal nyerni, hogy ne az emberekkel fizettessék meg. Az unortodox katasztrófasorozat is azért történik, mert az épeszű megoldásokat a Fidesz alpári demagógiája kizárta még a kampányban, vagyis lábon lőtték magukat a kormányzás megkezdése előtt. Nos, az a demagógia sem tartható már 2013-ban, hogy minden kormányzás ugyanolyan szar volt. A csapda az LMP-nek, ahogy a Fidesznek is, a matematika képében jelent meg. A kormány a természeti törvények és az elemi fizika vasmarkában vergődik, ahogy napról napra csalódniuk kell, és Magyarország alatt még mindig nincsenek olaj-, urán- vagy fűszermezők, meg a nap se süt jobban. Az LMP ezzel szemben egy mesterséges feladvánnyal találta szemben magát, amit éppen a Fidesz írt fel a táblára, választási rendszer cím alatt. Annak nincs olyan megoldása, ami megmentené őket a döntéskényszertől. De nem ezen múlt. Ha megmaradt volna az eddigi eredményszámítás, akkor is elérkezett volna a nap, amikor az eredeti, mindenkit elutasító csatakiáltásról le kell szokni. Az LMP legvérmesebb reménye ugyanis az volt, hogy egyszer majd valóban a mérleg nyelve lehet. Na és 2014-ben koalícióra lépni a Fidesszel vagy a balos blokkal vajon nem lett volna árulás? Nem jöttek volna szembe a korábbi nagy szavak az örihariról?Most jött el a nap, és vele az identitáspánik. A józanabbja felismerte, hogy lépni kell. A többiek, mint a kilakoltatásra bénultan váró, az utolsó pillanatig reménykedő és tagadó sorsüldözöttek, elbarikádozták magukat. Már annyi emberük sem maradt, hogy az őrséget be tudják osztani. Igen, ők azok, akik még sohasem kormányoztak - de ez önmagában csak arra elég, hogy soha meg se próbálhassák. Legalább megvolt ez a kör is. Jogos és még népszerű jelszó is, hogy mindenki kapja be egyformán, de az erre alapozott termék életciklusa véges, mert mindenkit egyszerre csak puccsal lehet elzavarni, és az olyat másfajta zöldek szokták csinálni. Az LMP szerethető párt akart lenni, és ennek egyetlen biztosítékát abban látta, hogy nem tárgyal a csúnya bácsikkal, akiket már megrontott a hatalom. Ennek a kísérletnek a kudarca remélhetően jótékony lesz – ugyanis soha, soha nem szabad egy pártot szeretni. Úgy kell közülük válogatni, mint a használtautó-piacon vagy a hentesnél: egyik sem lesz tökéletes, de a kevésbé szart megkereshetjük. De pártot szeretni: perverzió. Nem arra való. Így aztán siratni is fölösleges. Összefogásról korábban: És most fogjátok meg egymás kezétRendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! Írország miniszterelnöke Bill Clinton szexbotrányán viccelődött, majd elnézést kért Beültünk Ken Block közel 700 lovas elektromos Audijába – Budapesten a 4,5 milliárd forintos Hoonitron Naperőművet fejleszt az az ügyvédi kör, amely ott volt a lélegeztetőgép-biznisznél is Ijesztőnek hat az időzítés, de valójában meddig mehetnek el a tanárok megfigyelésében? Ahol egyetlen ember korlátoltságán múlik minden, ott a kontraszelektáltak menekülnek a még puhább gerincű nyaloncok elől. Ez a nemzeti együttműködés személyzeti politikája. Azt mondja Andy Vajna, hogy ha a filmes pénzekre is ráteszi a mancsát a Mumus bácsi, akkor ő feláll és hazamegy. Akkor rá itt nincs szükség. Nem mintha eddig bizonyította volna, hogy van. Andy Vajna ugyebár a miniszterelnök személyes delegáltja, azért van a helyén, mert Orbán Viktor úgy hallotta, hogy ért a mozihoz, a Terminátort még fel is tudja fogni. Aztán addig tartott a vezéri bölcsesség, hogy filmes is, lojális is, tehát bízzuk rá az egész filmgyártást tokkal-vonóval. Mint az efféle, Orbán Viktor egyre inkább lemeztelenedő korlátoltságát tükröző döntések, ez sem bizonyult annyira jó ötletnek, mint amennyire egyszerűnek tűnt odalökni egy alkirálynak a teljes területet. Vajna tehetsége és látóköre ehhez nem elég. Vannak üzleti tapasztalatai, bizonyára észreveszi a siker lehetőségét időnként, de a film világa tágasabb, mint az övé. Viszont ha kizárólagosan uralja, akkor a világ kénytelen hozzá idomulni és összezsugorodni. A válságnak nehezen tagadható jele a filmszemle elmaradása. Előfordultak már szegényes szemlék, de mégis volt valami termés, amit aztán meg lehetett beszélni, továbbgondolni, vagy akár legyalázni a sárba, és ezzel is működtetni az evolúciót, hogy jövőre jobb legyen. A nulla darab film, az bizony kudarc. Főleg akkor, ha ebbe egyébként belefolytak a milliárdok, csak output nem született, holott Vajna számszerűen minimum tíz játékfilmet ígért az elmúlt két évre. Mármost a totális csőd nem feltétlenül vezet elbocsátáshoz a Nemzeti Együttműködés Rendszerében, erre Hoffmann Rózsától Matolcsy Györgyön át Kerényi Imréig számtalan példa van. A pozíció csak akkor van veszélyben, ha fellép egy altrón-követelő. Olyan viszont akadni fog. Vajna a saját példájából tudhatja, hogy országunk fő szervező ereje a miniszterelnök bizalma. És látszik rajta, érzi, ezen kívül más nem tartja őt a helyén, hogy nem lenne mire hivatkoznia, ha ezt a bizalmat elveszítené. Talán irigyen gondol Alföldi Róbertre, a telt házakra és az elismerésre, amiért nemcsak kellemetlen őt elmozdítani, de feladja a leckét az utódnak is. Évi nulla filmet viszont bárki tud gyártani. Fekete György is. Viszont az sokkal konzervatívabb és nemzetibb nulla lesz. Vajna nemcsak ezt tudja, hanem azt is, hogy az ő helyzete tulajdonképpen kivételezett. Hiszen ha a képzőművészetre, irodalomra, építészetre és mind az egész művészetre ráülhetett a kultúrpompom, akkor semmi sem indokolja, hogy a filmnek külön intézményrendszere legyen. Ahhoz is pont ugyanannyira ért Fekete György, mint a többihez!A helyzet megkérdőjelezi a vezéri következetességet is. Ha a filmhez Andy Vajna kell, ez a nézettségen meg közönségsikeren vacilláló kimustrált menedzser, akkor vajon nem komplett hülye a miniszterelnök, amikor minden egyebet viszont odadob egy futóbolondnak? Ellenben ha kérlelhetetlen kereszténykonzervatív cenzúra szükségeltetik a bomlasztó művészet kordában tartásához, akkor nem hazaárulás-e egy mammonhívő, élveteg, magyarul törve beszélő, idegenszerű kozmopolitára bízni a magyar film ügyét? A filmesek miért kapnak felmentést az egyértelmű nemzeti elkötelezettség alól?Most úgy tűnhet a vazallusoknak, hogy jó úton halad az új osztály kiépítése. Hogy tuti a helyük ebben a kellemesen húgymeleg, könnyen átlátható mikroklímában, ahol a nemzetközi és még a hazai versenyt is ki lehet kerülni a jól irányzott nyalással. Tévednek. Ahol egyetlen ember szeszélyei döntenek, ott nála senki semmihez nem érthet jobban. Aki szolgálni szegődik, az abban a pillanatban lemondhat a nagy műről: nemhogy ő nem fogja létrehozni, de az lesz a dolga, hogy megakadályozza a megszületését. Ez tényleg egyablakos rendszer, de a kikönyökölt előnyök itt sem tartanak örökké. Van verseny, csak beteges. Kurvából mindig jön egy ügyesebb; a lojalitásnak nincs határa. Amikor már minden helyi csúcsra felszopta magát a leghűségesebb sarlatán, amikor éppen megpihenhetnének, mert tönkretették vagy kizavarták az országból a tehetségesebbeket, amikor kivágtak minden fát és megmérgeztek minden folyót, akkor jönnek rá, hogy Orbán Viktort nem lehet megenni. És egy szép napon éppen a kontraszelektált nyaloncok ostobasága fogja megbuktatni az egészet. Elegánsabb lenne időben felállni és hazamenni. Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! Tiborcz Istvánra hivatkozva próbálták megvezetni az olasz húsmágnást egy büntetőügyben Nemzetközi lapszemle: Putyin ütőkártyája lehet, ha republikánus lesz az új amerikai elnök Filmbe illő akcióval mentettek ki egy férfit egy amerikai folyóból – videó Megtalálták az eddigi legerősebb bizonyítékot a koronavírus eredetére XVI. Benedeket senki sem nézte reformernek. Nem is lett az, de gyengeségét összegyűjtve mégis történelmet írt: volt ereje megtörni egy hatszáz éves hagyományt. Önkéntes lemondása nemcsak az egyház számára tanulságos.  Igen szép ékes korona a vénség, az igazságnak útában találtatik. Péld 16,31Világszerte ismert jelenség az elaggott, szenilissé, mániássá, érzéketlenné váló vezető, aki nem veszi észre, hogy alkalmatlan. Demokráciákban az ilyenektől a választók vesznek búcsút. Diktatúrákban is vannak biztosítékok ilyen balesetek ellen: a kínai pártfőtitkár tíz év után egész brancsával lelép, mert ott ez a haladó tradíció; az agg Kádárt a párt belső mechanizmusa szorította háttérbe, ahogy más kommunista veteránokat is. Az igazán kemény önkényuralmaknál legfeljebb a testőrség vethet véget az egyéni és kollektív agóniának, vagy az, ha a vezető felismeri, hogy ideje elmenni nyugdíjba, mert már nem lát tisztán a pályán. Ilyen belátással élt például Fidel Castro, amikor átadta a hatalmat öccsének. Mint a fentiekből látható, a katolikus egyház szervezeti kultúrája és immunrendszere a morcabb diktatúrákhoz áll közel, azzal a megkötéssel, hogy a svájci gárda biztosan nem fog lekaszabolni egy pápát akkor sem, ha az teljesen megbolondul. Egyedül a pápa személyén és szeszélyén múlik, lesz-e olyan érzékenyen önreflexív, mint Fidel Castro. Sőt, hogy a csapda teljes legyen, ebben sincs igazán választása, hatszáz éve nem mondott le pápa, és akkor sem azért, mert nem érezte már magát alkalmasnak. Most sem számolt ezzel szinte senki. A katolikus egyház ragaszkodik hagyományaihoz – és nemcsak a bibliához. Konfliktusai jó része innen ered. A cölibátus, a női papok és a fogamzásgátlás tiltása nem a szentírásból származik, hanem azért van így, mert eddig is így volt. Mint ahogy eddig a pápa sem mondott le soha. Ez az érvelés kifelé elég nehezen védhető, de az egyházon belül is állandó vitákat eredményezett. A merev álláspont nyilván összefügg azzal, hogy ennek az önkényuralmi rendszernek az egyetlen, icipicit is demokratikusnak látszó testülete, a zsinat utoljára 1962-ben ült össze. Pedig azóta már elszelelt némi idő. XVI. Benedek búcsújában épp a felgyorsult időre csodálkozik rá. Az egyházat meg kell változtatni: ezt üzeni ezzel utódjának, egyben beismerve, hogy neki erre nem volt ereje. Ratzinger bíborosként is keményen, szigorúan szembeszállt a reformot követelő mozgalmakkal, nem riadt vissza a kiátkozástól, de nem volt rest személyesen vitázni sem. Konzervatív volt, de alighanem felismerte, hogy nem volt mindenben igaza, viszont már túl késő. De cselekedni kell minél előbb – tehát jöjjön más, akinek van esélye. Nem lett volna könnyű dolga akkor sem, ha nekiveselkedik. A II. János Pált hősként búcsúztatta az egyház, márpedig ő népszerű volt ugyan, de reformálni eszébe sem jutott, sem zsinatot összehívni. Bármiben mást csinálni, netalán radikálisan mást, mint ő, az egyben azt is üzenné, hogy II. János Pál nem kormányzott jól, legalábbis mulasztásokat követett el. Természetesen II. János Pál követett el mulasztásokat. Ezekben Ratzinger ugyan társa volt, de pápaként igyekezett jóvá tenni legalább a legsötétebb bűnt. Már amennyire tőle telt anélkül, hogy a teljes iratnyilvánosság óvatlan elrendelésével elérje, hogy elődjét nemhogy szentté ne avassák, de a sírját is feldúlják. Kegyeleti okból most ennyit azokról a csúnya ügyekről. Végül mégis élesen szembefordult II. János Pállal. Nem csinálta végig a nyilvános haldoklást, nem várta meg a tömeges virrasztást az ablaka alatt. Talán úgy érezte, neki nem állna olyan jól, mint elődjének? Vagy csak körülnézett a világban, és megértette, hogy ez a szokás, bár hatszáz éve töretlen, mégiscsak egy hülyeség, amit már csak türkménbasi-szintű törzsfőnökök követnek?Amikor erre rájött, amikor a lemondás gondolatával megbarátkozott, bizonyára eszébe jutott, hogy esetleg a többi hagyománynak sincs feltétlenül értelme, érdemes lenne elgondolkodni rajtuk, és bátran hátrahagyni őket, ha semmi nem szól mellettük. Pápaként erre már semmiképp sem lett volna ideje. De kár volna eltékozolni a tudást és a tapasztalatot. Írhatna kurvajó könyveket a modern kereszténységről. XVI. Benedek nagy pápává lett azzal, ahogy jelentéktelen uralkodását befejezte. A hatalom civilizált elengedése világra szóló példamutatás lehet. Egyben új mércét is állít utódai elé: aligha méltó a korlátlan hatalomra az, aki a végsőkig ragaszkodik hozzá. Időben visszavonulni, a saját korlátokat felismerni nagyszerű cselekedet, és erről példát vehet bárki, akár katolikus, akár nem. Isten áldását kérem hátralévő életére, bár szerintem nincs isten, csak próbálok valami kedveset írni, mert megérdemli. Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! A Wizzair és a Ryanair egy rakás pénzzel tartozik az utasainak Szombattól sávlezárások lesznek az M0-s és M31-es több szakaszán Nagy kijelző, gyors processzor, kis laptop – teszten a Huawei kicsiben nagy notebookja A Tram-Train svájci gyártója hirdetésekkel támogathatja a magyar kormányközeli lapokat Ment-e a bölcsészet által a világ elébb, ha az ELTE BTK ilyen suttyógyerekeket termelt ki vezetőként? Aztán minden ment tovább ugyanúgy. A pletykák terjedtek, lehetett tudni, hogy vannak színjobbikos HÖK-ök, hogy maguknak szavazzák meg az ösztöndíjat, a maradékot meg haveri alapon osztják szét, továbbá elisszák. Tucatnyi kis Zuschlag vigyorgott a HÖK-ökből. Hát speciel a dugható nők és a zsidók összeírását azért nem tételezték fel róluk sehol, de a korrupció és a mutyi ugyanúgy közismert volt, mint a választások kérdéses legitimitása. Ki szavazta meg ezeket? – csattant fel a romkocsmákban olykor az ingerült kérdés, de aztán tett nem követte, és a felismerés sem: hogy ti szavaztátok meg őket magatoknak. Az is, aki semmit nem csinált. A diákönkormányzatiság egyébként egy nagyszerű elv, valamint a demokrácianevelés rövid ideig ünnepelt, majd szándékosan elsorvasztott eszköze. Alkalmat adna az ifjúságnak arra, hogy jártasságot szerezzen a közügyekben, a demokratikus versengésben, meggyőzésben és érdekérvényesítésben. Ami ebből megmaradt, az egy sima OKJ-s zsigamarcell-képző: nyerj akárhogy, aztán vidd, amit érsz, és ha kérdeznek, akkor ne válaszolj. Az ELTE BTK hallgatói önkormányzata például valami egészen elképesztő kékcédulás módszerekkel került hatalomra, onnantól viszont szó szerint az elnöké a döntés mindenben. Orbán kormányzása és választási machinációja ehhez képest aggályoskodó tojástánc a fékek és egyensúlyok között. Ez annak ellenére így alakult, hogy a szabályzat szerint bárki indulhatna a HÖK-választáson, és ha nem övezné azt teljes érdektelenség, akkor ilyen ellenfelek mellett meg is nyerné simán. A normálisabbja azonban nem indul, mert ez már politika, és az gáz. Tényleg politika és tényleg gáz, de ha más nem jelentkezik, akkor a csőcselék örömmel vállalja. Nem lenne pedig nehéz dolga az ellenjelöltnek, pláne most. Elég volna megígérnie a Pisták nyilvános elszámoltatását, átlátható gazdálkodást és erőteljesebb érdekérvényesítést, meg hogy ő személy szerint nem náci. Ez még csak nem is volna populizmus, csak teljesen normális igények figyelembe vétele. Ha lennének ilyen igények. A BTK HÖK listája nem rendőrségi ügyként érdekes; azt ki lehet játszani szögletre. Hát persze, hogy nem ők írták oda, ki a zsidó és ki a basznivaló, hanem a CIA a HaHa megbízásából. Lehet, hogy a bíróság ezt kénytelen lesz elhinni, viszont ezek választott képviselők. A kérdés az, hogy a választóik elhiszik-e, és erre nem tenném a fejem Garbai Ádám és társai helyében. Van dolguk a felnőtteknek is, az ELTE vezetésének, de nem az, hogy közvetlen döntéssel avatkozzanak be. Az ő feladatuk, hogy az önkormányzat csődjét és illegitimitását felismerve, jótékony kéksisakosként segédkezzenek egy átlátható, tiszta választás lebonyolításában. Ez a brancs nekik is ciki. Az országos politikában ilyen botrányok után választási bukás vagy szégyenteljes lemondás következik. Sőt, ehhez elég lett volna az eddigi visszaélések ismerete. Márpedig ha a hallgatói önkormányzatok sokkal súlyosabb pofátlanságokat is megúszhatnak, abból az a szomorú megállapítás következik, hogy az egyetemisták, különösen a budapesti bölcsészek politikailag tompábbak, mint a teljes népesség. Nemhogy önfenntartásra, de önvédelemre is képtelenek. Az ilyen magatehetetlen sokaságon a legkönnyebb uralkodni és élősködni. Az ilyen közegben a Pistáknak mindig jó lesz. Meg ők is jók lesznek Pistának egy numerára. És ha ez így van, akkor tényleg jogos a kérdés, hogy mire is jó a bölcsészet egyáltalán. Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! Kidobtak a szemetesbe egy tigriskölyköt Görögországban, az orvosok küzdenek az életéért Merész kijelentés a jövőről: 2030-ra búcsút inthetünk a halálnak, elérjük a halhatatlanságot Tóta W. : Szabadíts meg a gonosztól Győrben sem lehet népszavazás az akkumulátorgyárról Nos, ha Zsiga Marcell lopott pénzből vette a házát, abban nincs semmi meglepő. Ez persze rosszindulatú feltételezés, de hát a jóindulatúakat Zsiga Marcell nem igyekezett táplálni. Ő már ennek a rendszernek a gyermeke, ez emelte pozícióba. Úgysem terítik ki.  De csak a saját házáig. Minek is kellene tovább aszfaltozni, ugye, amikor ott már a negyvenhétezres parasztok élnek, az ő szakadt kocsijaiknak tökmindegy, hogy milyen az út. Hogy ez azért feltűnő? Megtudná a sajtó és kitörne a botrány? Elkönyvelnék a saját zsebét tömő korrupt köcsögnek?Zsiga Marcell ezek hallatán még mindig értetlenül pislog: és akkor mi van?Milyen konkrét hátránya származna akár abból, ha kiderülne bármi? Még ha egyenesen alkotmányellenes lenne, az se volna gond! Megszavazzuk, hogy oké, és annyi. Már csak az a kérdés, hogy a párt tartja-e őt annyira fontosnak, hogy kihúzza a szarból tűzön-vízen át, mert egy dolog a nagy stratégiai célok, mint például a hajléktalanok kitiltása érdekében vállalni a cinkosságot, és más Zsiga Marcellért, akiről nyilván a kollégák is tudják, hogy a különösen nyálkás példányok közé tartozik. De Zsiga Marcell nyert: a bizottság gond nélkül megszavazta, hogy nincs itt semmi látnivaló. Holló a hollónak, hamu a hamuhoz. Ebből két dolog következik. Az egyik, hogy a NER semmiféle védelmet nem nyújt a sajátjai korrupciója ellen. Ez az ilyen rezsimek lényegéből fakadó sajátossága. Ezért rabolhatott el Berija kedvére lányokat, és ezért építtethetett magának sorkatonákkal villát Czinege Lajos. Mert nem volt hol bepanaszolni. A teljhatalommal járó torzulások elkerülhetetlenül felütik a fejüket apró szekták vezetésében is, nemhogy egy állampárt káderállományában. Nincs feedback, nincs korrekció – ennek egyenes következménye a degeneráció, annak pedig Zsiga Marcell. Az egyetlen korlát az, ha a helyi csimasz pofátlansága veszélyezteti a hatalom megtartását. Olyankor a csimaszra rászállnak a kollégák, győzködik, ordibálnak vele. – Mondjál le, bazmeg, miattad fogjuk elveszíteni a választást – ilyeneket sziszegnek a fülébe. Az efféle aggodalmakra Zsiga Marcell nyugodtan legyinthet. Ilyen pimf hülyeség miatt nem fognak veszíteni. Eleve teljes erőből döntik a pályát maguk felé, megtettek mindent, hogy a vereséget kizárják. És ni, nézzétek a birkákat! Érdekli a békemenetelő nyájat, hogy az utolsó segédhernyó is utat építtet közpénzből a lopott házáig? Nemhogy nem érdekli, de még arról értekezik, hogy bezzeg a szép sötét középkorban nem firtatta a nép, miért él a király palotában, amikor a paraszt éhen hal. Zsiga Marcellnek, Szijjártó Péternek és a többi parazitának a maga módján igaza van: olyan undorító rendszer fenntartásában segédkeznek, amely a hozzájuk hasonlókat is megvédi, ha hűségesek. Ők az erkölcs uránbányászai. Ezért a lélekölő munkáért igazán jár nekik a szabadrablás. Megkérik az árát, mert ezt nem lehet lelkesedésből csinálni. A másik tanulság, hogy az ilyen rendszernek szüksége van a Zsiga Marcellekre. Mivel mindent kontrollálni akar, leszűkíti a káderállományát azokra, akiket gerinc és lelkiismeret nem akadályoz. Ezekből a puhatestűekből sosincs elég, úgyhogy muszáj alkalmazni a tehetségtelen, tompa, egyszerű észjárású bűnözőt is. Tehát a Zsiga Marcellek maradnak, ahogy maradtak a Czinege Lajosok is a végkifejletig. Annak a szép, rendezett kornak egyébként, amikor a paraszt nem kérdezte, honnan van a király és vazallusai vagyona, az lett a vége, hogy mégis megkérdezte. Utána a királyok felakasztásáról kezdett ábrándozni, de ez már történelem. Nyakunkon az évfordulója. Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! A brazil esőerdőben találhatták meg a Last of Us-ból ismert zombi gomba rokonát A háború totálisan átalakíthatja Magyarország szerepét a nemzetközi áruforgalomban Elérhető árú és nem SUV: íme a VW legújabb ígéretes villanyautója Zárt körben árulják Hofi Géza utolsó Mercedesét A kultúrkampf megnyerhető, és egyáltalán nem mellékes. Turul helyett űrhajót!  A kormányváltásra vágyó erők alulfejlett támogatottságának bevett magyarázata, hogy az őket képviselő személyek és pártok lejáratott, gyanús, kudarcot vallott, közismerten tehetségtelen szereplők. Csakhogy ez mostanra már kiderült Orbán Viktorról és a Fideszről is. Pedig pont elég magyarázat a nyilvánvalóan kárvallott tömegek húzódozására, hogy gyanakvóvá váltak, látni akarják az árut, nem hisznek már abban, hogy a puszta kormányváltás megoldja a gondokat, sőt megértették, hogy az ilyen reményből még nagyobb baj lehet. Nem feltétlenül a személyeket utasítják el, csak nem bíznak senkiben annyira, hogy a két szép szeméért melléálljanak. Ehhez program kell. A gazdaságpolitikáról már megszólalt Bajnai és a Gyurcsány-párt, vannak felvetések és ötletek; lesz még vele munka, de a matolcsyzmus meghaladása nem megugorhatatlan léc. Viszont valamit mondani kéne a többiről. Mert a Nemzeti Együttműködés Rendszere nemcsak elkúrás, hanem vízió.  Beteg, de távlatos. Mi a neohorthyzmus alternatívája? – ez a kérdés. Mi váltja fel ezt a látványkonzervatív, klerikális, képmutató díszletet? Milyen nemzetfelfogás, kultúrpolitika, médiapolitika, kerettanterv lépne a helyébe annak, amit Orbán erőltet az országra?Ebben a balliberális blokk liberális komponense az illetékesebb, bár nem kizárólagosan. A törésvonal ugyanis a gazdaságon kívüli témákban liberális és antiliberális tábor között van. És nem kell ahhoz SZDSZ-esnek lenni, hogy valaki a liberális táborban találja magát: elég, ha bármiben más az ízlése, mint a monopolhelyzetbe hozott retardjobbos vonal. A csapda épp az, hogy Kerényi Imrére, Szalai Annamáriára, a Wass Albert-kultuszra meg a többi szemétre a liberális válasz csak annyi, hogy ilyenek nem lesznek. Mármint nem lesz egy kizárólagos kánon, hanem mindenki kiválogathatja a neki tetszőt. Ennyiben hasonló a helyzet a gazdasághoz: a szabad piac eszméjét nem könnyű népszerűvé tenni. De nem lehetetlen, például célszerű felhívni a figyelmet arra, hogy a szabad piac nemcsak annak jó, aki meggazdagszik a kisvendéglőjéből, hanem annak is, aki eszik ott egy jót, és nemcsak pacal van az étlapon. Nem modern az én szívemA kultúrkampfban ez a kurzus simán legyőzhető. Azért, mert valójában nincs kultúrája. Műveletlenül, ostobán, kapanyéllel a szájában tántorog, kétségbeesésében keres fogódzót a régi szép időkben. Védhetetlenül csapódnak hozzá a legsötétebb giccshuszárok, és ő hisz nekik, mert olyan kerek, érthető, otthonosan primitív az ő világuk. Egyszerű, de tiszta nóta. Közönsége lelkes, ám szűk. A virágozzék száz virág elve alkalmazható; erre voltak a korábban megszokott, nehézkes, átláthatatlan és gyanús, konszenzusos pénzosztó testületek. Hogy ezeket hogyan lehet jobban működtetni, az például megér egy bekezdést a választási programban. Ugyanakkor a kultúrpiac teljes felszabadítása nem a következő kormányzati ciklus alatt történik meg. Az államnak még sokáig megmarad az ereje ahhoz, hogy a kultúra hangsúlyait befolyásolja. Ezért nem úszható meg a nehéz kérdés: mi lesz a zsinórmérték a neohorthyzmus után? Ehhez kellene az ellenvízió – különben úgy tűnik, mintha minderről a jobboldalon kívül nem lenne semmi gondolat. A jövő elkezdődöttA vízió az utcán hever. Elég ehhez azonosítani az ellenfelet annál kicsit pontosabban, mint hogy antiliberális. A vita a zárt és a nyitott társadalom hívei között folyik. Orbán ecsetkezeléséből egyértelműen a minél elszigeteltebb, befelé forduló, saját seggébe fulladt ország képe rajzolódik ki. Ennek véghezvitele lehetetlen ugyan, de a próbálkozás sokba kerül. Viszont kéznél van az ellenméreg. A kivándorolt ötszázezer magyart nem hagyta cserben a szimata: szinte mindannyian nyitott, plurális, modern társadalmakban keresik a boldogulást. Ennek megvan a kulturális vetülete a felvilágosodás óta, és simán felvállalható. Nem is kell hozzá más, mint feje tetejéről talpára állítani a hozzáállást: nem onnan indulni, hogy kik voltak száz meg ezer éve a magyarok, hanem észrevenni, hogy mi magyarok űrhajók, miniszoknyák, robotok és kínaiak között élünk, és erre reagálni a magunk kreativitásával. Innentől szabad a pálya. Fel lehet állítani turul helyett egy óriási Mikrobi-szobrot, már az is százszor menőbb, mint félnáci limlomjaink. De csak ha semmi jobb ötlete nincs a progresszív magyar művészvilágnak. Bizonyosan lesz, bőséggel. Elvárhatjuk a kormányra készülőktől, hogy ezeket megtalálják. Nem kell megijedni a nemzeti giccs rajongóitól, akik a régi dicsőségre morzsinkálják magukat. Jól szervezett, törpe kisebbség. Az egészséges embereket és gyermekeiket ma sem érdekli ez a naftalinszagú romantika. Amerre ez a rezsim menekül, arra nincs út. Magyarország nem volt, hanem lesz. A jövő pedig lézerből, hologramból és alumíniumból van, a jövőben űrrakéták és kitalált lények állnak a magyar köztereken, és az apukák mellettük nem a múltról hazudoznak vörös fejjel a gyerekeiknek, hanem mesélnek arról, mi minden lehet, ha el nem kúrjuk azzal, hogy a nagyapáink szennyesét mossuk látástól vakulásig. Aki rezsimet akar váltani, annak képesnek kell lennie arra, hogy a sárba-szarba ragadt nemzeti romantika meghaladását kívánatos változásként mutassa fel. Ha meg nem is akarja, akkor fölösleges az egész. Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! 54 milliárd dolláros hitellel igyekszik nyugtatni a befektetőket a Credit Suisse A háború totálisan átalakíthatja Magyarország szerepét a nemzetközi áruforgalomban Újabb Leopard 2-es harckocsikat indított útnak Ukrajna felé Kanada Véletlen nem a saját Tesláját nyitotta ki egy sofőr, és el is tudott hajtani vele Gránittömbbel segget törölni: ez igazán államférfihoz méltó mutatvány. Nem akármilyen segg kell ehhez.  Pedig akarták nagyon az elismerést. Alkotmányt adni az országnak, az azért nem semmi, benne lesz a törikönyvekben, korszakot határoz meg. Aki ilyet egyáltalán tud, pláne iPaden, az nem lehet tehetségtelen, Q. E. D. Hát ez valahogy nem jött át. Az alkotó azért elégedett volt, büszkén járta körbe művét, és az arra járóknak azzal dicsekedett, hogy amit csinált, az gránitszilárdságú. Jó, mondták az arra járók, hát akkor biztos jól sikerült, és mentek a dolgukra. Most jól teszik, ha megállnak, mert ilyet azért nem nagyon látni Európában. Egy kivételes ember nekiveselkedik, fogja a gránittömböt, és dobpergés mellett kitörli vele a seggét. Ez aztán Férfi a javából! Micsoda segg kell ehhez!A közönség persze joggal gyanakszik, megsejti, hogy a mutatványos nem erőművész, hanem bűvész. Nem is igazi gránit az. Valami ugyanolyan anyagból lehet, mint a Schmitt Pál. De akkor meg az a gond, hogy a hazát mégsem gránitalapzatra, hanem erre a puha és nyálkás zselére építették, és ráadásul most még össze is kenik szarral. Negyedszer kénytelenek módosítani, de ezúttal nyilvánvalóan hatalmi érdekből és dafke alapon. Nem belügy ez egyáltalán: a Fidesz hazudik, amikor ezt állítja. Ami történik, az joggal váltja ki a külföld figyelmét. Ugyanis egyáltalán nem mindegy, ha Magyarországon alkotmányszinten is megszűnik a jogbiztonság. Már így is rém kockázatos (lenne) itt befektetni, mert az adórendszer totál tervezhetetlen: bárkitől bármikor elvehetik a hasznát, pofára. Ha viszont a kormánypárt a napi érdekei mentén a hajánál fogva cibálja az alkotmányt is, akkor itt már bármi történhet, a klasszikus chávezi államosításig. A negyedik módosítás pontosan ezt demonstrálja. Nincs semmi tiszteletre méltó az Alkotmányban – mondta Orbán Viktor valaha. Eredetileg bizonyára olyat tervezett, amely ezzel szemben tiszteletre méltó lesz, gránitszilárdságú úgymond. Aztán rájött, hogy útban van neki bármilyen szilárd halmazállapot, és inkább lemond a maradandó alkotásról. Az előző alkotmánnyal az volt a baja, hogy "technokrata szabályhalmaz" volt. Ezt most sikerült elkerülni: az övék már technokrata szabályhalmazként sem tisztelhető. Képtelenek voltak elsőre használható alkotmányt írni, legalább olyat, ami a saját piti kis céljaikat kiszolgálná. Nem volt elég tehetség és idő, belebuktak, negyedszer jelentkeznek utóvizsgára. Pedig egy konkrét jogászbűnözői kör az egész párt. Tehetségük nem lett több, a kapkodás fokozódott. Valójában semmilyen alkotmány nem lesz jó nekik, mert a saját szabályaikat sem tűrik meg. Biztosan nem ez az utolsó módosítás. Ahogy közelednek a választások, tuti lesz még ötletük. És ha bukóra állnak, akkor meg vissza kell majd vonni gyorsan minden jogosítványt, mert ennek a lőcsnek nem szeretnének a másik végére kerülni. Annak is lesznek elszánt védelmezői. Ha kell, az Alaptörvény eredeti kiadását kínálják meg sósavval. De lehet, hogy addigra már csak a legrosszabb arcú zsoldosok maradnak. Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! Többtucatnyi új szupertraffipaxot kap a rendőrség Nemzetközi elfogatóparancsot adott ki Putyinra a hágai Nemzetközi Büntetőbíróság 400 évre ítélték, 30 évet ült, de most kiderült, hogy ártatlan volt Macron a parlamenti szavazást megkerülve hirdeti ki a vitatott nyugdíjreformot Szerencse, hogy nincs szabadságharc, mert azt Semjén Zsolt vívná lóhátról. Magyarország maga alatt vágja a fát: a külföld, a tőke és a multik nélkül belehalnánk egy hóesésbe. Most még megúsztuk egy kétnapos bohózattal. Liszt FerencA katasztrófavédelem igenis működött, láttam fényképet az operatív törzsről. A képen a vezérkar éberen szemléli az Időkép. hu előrejelzését a situation roomban, a miniszterelnök társaságában. Az állam egyébként békeidőben az Időkép bedöntésén fáradozik. Aztán amikor baj van, akkor szalad hozzájuk tanácsért és jóslatért. Országos riasztásért pedig a mobilcégekhez fordul. Annak ellenére, hogy szerkesztett magának egy riasztórendszert, amit két éve egy Középföldén pusztító vihar keretében demonstrált. A Magyarországon pusztító viharban mégsem használták, a belügyminiszter szerint azért, mert nem volt szükség országos tájékoztatásra. Ennek némileg ellentmond, hogy tízmillió sms-re meg szükség volt. Pedig be lehetne vallani, hogy ezt hatékonyabbnak látták a tévés-rádiós kombónál, ahogy az is. Az már más kérdés, hogy micsoda címeres hülyeségre használták el ezt a patront. Csak hát ehhez kellene valami minimális szívélyesség az állam és az igénybe venni kívánt infrastruktúra tulajdonosai között, az pedig nincs meg, többek között a pofára osztogatott különadók miatt. Joggal feltételezi a szolgáltató, hogy nem fizetik ki. És tényleg nem: a belügyminiszter reméli, hogy akik elküldték az üzenetet, azok nem számlázzák le. Viszont rettentő pipa a Telenorra, amiért az nem engedelmeskedett. Pedig nem ők voltak az egyetlen mobiltársaság, amely nem továbbított egy sms-t sem. Bizony, az állami mobilszolgáltató sem jeleskedett a riasztásban. Naná, hiszen nem is jött létre, ugyanis az állam képtelennek bizonyult erre a feladatra. Nem is dolga neki. De azért ezt jegyezzük fel, mielőtt arra jutunk, hogy nincs nekünk szükségünk vérszívó multikra. *Nem tudom, feltűnt-e, hogy egész jól megvoltunk március 15. nélkül. Aki a hóban rekedt, azt azért nem érdekelte a talpramagyar, az otthon maradottak meg örültek, hogy otthon vannak, és aggódtak az előbbiekért. Mindez sokkal fontosabb volt, mint hogy százhatvan éve kinek volt igaza, és miért is kellene utálni a labancokat. Nincs már sok relevanciája. A labancok most segélykonvojt küldenek, és hüledeznek azon, hogy ezek a harcias magyarok mennyire tehetetlenek. Március 15. úgysem szólt már régóta másról, mint hogy az éppen szónokló politikus ugyanolyan nagy ember, mint Kossuth Lajos vagy Petőfi Sándor. Már amennyiben nincs túl hideg. Némelyik hülye még az arcszőrzetét is ehhez igazította. Budapesten nem volt vészhelyzet, mégis otthon maradt mindenki, havazás lesz, emberek, megfáznának még a végén. Csak egy rakomány lengyel kódorgott tanácstalanul a régi dicsőség nyomában. *Semjén Zsolt bezzeg megadta a módját az ünneplésnek. Borzongva összébb húzta magán a bocskait, ahogy átült az Audiból a lóra. Ez tetszeni fog nekik, a székelyek felnéznek a lovas emberre – gondolta magában, és felötlött benne, milyen jó lenne, ha így, lovon ábrázolnák őt, amikor szobra lesz, és ő majd egy felhő csücskén kalimpálva gyönyörködik benne. Elhatározta, hogy ezt megcsinálja otthon magának gyurmából, addig is. A falu népe vidáman köszöntötte, Zsolt majd elolvadt a kedvességüktől. Old Shatterhandnak képzelte magát és de Gaulle-nak és Napóleonnak, aztán dinoszaurusznak és végül kentaurnak. Eszébe jutott Jézus, és majdnem elnevette magát: micsoda lúzer lehetett a kehes szamarán. Nagyon készült erre a belovaglásra, már napokkal előtte be volt sózva. Kiválasztotta és kipróbálta a megfelelő lovat, illegette magát díszmagyarban a tükör előtt, és igyekezett hinni benne, hogy délceg lovagnak fog kinézni, nem pedig úgy, mint egy ritka lóbetegség. Egyszerűen szóba sem jöhetett, hogy a miniszterelnök első helyettese holmi hóvihar miatt lemondja a farsangot. Nincs mifelénk fontosabb a vak ügetésnél. *Megvolt a romantikája ennek a napnak így is. Láthatta az ország, hogy vannak még magyar tankok, és vannak önkéntesek, jótét lelkek, és keményen dolgozó hivatásosok. Egyvalami hiányzott, konkrétan egy járműtípus nem szerepelt, amely pedig elmegy a derékig érő hóban is, és vontatásra nagyszerűen alkalmas, de annyira, hogy erről nevezték el. Traktornak. Valahogy a magyar gazdák most nem érezték szükségét annak, hogy megjárassák a gépet a közutakon, pedig lett volna feladat, és rá is érnek. *Nem halt meg senki végül is, némi anyagi kárral és idegeskedéssel megúszta az ország a helyzetet. Már csak az villany akadozik; valahogy nem túl készségesek az áramszolgáltatók, a jóisten se tudja, miért. De ha ugyanez megtörténik egy év múlva, akkor nem lesz már Időkép, sikerül halálosan összebalhézni a többi mobil- és egyéb szolgáltatóval is, valamint az osztrákokkal. Az állam egyre gyengül, mert nem ismerte fel, hogy mi teszi erőssé, hogy mire van szüksége a bajban. Innovatív magánvállalkozásokra, nemzetközi tőkére és baráti szomszédokra. Ugyanarra, amire katasztrófákon kívül is. Az Orbán-kormány tevékenysége Magyarország fizikai védekezőképességét ássa alá azzal, hogy elhiszi, mindent jobban tud, mint bárki más. Tönkre lehet tenni a hazát a Kossuth-nótát énekelve is. Ennyit éppenséggel tanulhatnánk 1848-ból. Óriási szerencsénk, hogy valójában nincs semmiféle szabadságharc. Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! Kézilabda-Eb: Budapesten nem lesz meccs, de nem lépünk vissza teljesen a rendezéstől John Bolton: Joe Biden láthatóan fél attól, hogy az ukránok nyerhetnek Radar360: Ünnepi beszédek itthon, terrorveszély Bécsben A Deutsche Bank vezérigazgatója 8,9 millió eurót vitt haza tavaly A német gyerekhíradó százszor komolyabb annál, amit Orbán hazudik a világról – magyar felnőtteknek. Pont az ilyen felnőttek elszaporodásának próbálja elejét venni a német közszolgálat. Sajnos egyelőre nem Magyarországon. Baromi vicces, ahogy sorra kiborulnak a drukkerek és szolgák a német gyerektévé rajzfilmjén, sőt maga Orbán Viktor is toporzékolt egyet. Sorolták, bizonygatták, hogy az nem is úgy van, és szörnyülködtek, hogy a német közszolgálat már gyerekek előtt feketíti be Magyarországot. Pedig éppen most bővítettük az Alkotmánybíróság jogkörét, sőt magát az Alkotmánybíróságot is bővítettük egy tök cuki pofával, Juhász Imrének hívják, maga a jóságos Hókuszpók varázsolta elő a seggéből. Továbbá olyan szabad ország vagyunk, hogy majd kicsattanunk a szabadságtól, például nálunk bezzeg simán ki lehet tüntetni három nácit úgy, hogy aki ezt tette, attól meg se kérdezheti senki, hogyan gondolta. Németország ilyen toleranciáról nem is álmodhat. Arra kellene pedig rácsodálkozni, milyen figyelemreméltó ötlet ez a német gyerekhíradó, milyen messzire tekintő, felelősségteljes közszolgálat. Azért csinálják, hogy a felnövő generációk lehetőleg ne olyan buflák birkákból álljanak, akiktől komolyan aláírást lehet gyűjteni az ügyben, hogy legyen-e olcsóbb a villany. Hanem az ilyen figurákat röhögjék ki reflexből. A németek nem szeretnének ciprusivá vagy göröggé zülleni, ezért igyekeznek megmutatni a gyerekeknek is az elrettentő példákat. Magyarország is ezek közé tartozik. Magyarrá zülleni sem szeretnének. Az lehet, hogy egy animált gyerekhíradó nem annyira árnyalt, mint azt a magyar külügy szeretné, de sajnos nem tehetnek szemrehányást a németeknek. Mert a rajzfilm még így is objektívebb és udvariasabb, mint ami nálunk elhangzik egyenesen Orbán Viktor szájából Európáról, a hanyatló nyugatról meg általában a világról. Holott ő elvileg felnőttekhez beszél, és a műsorideje is bőséges. És mondja simán fapofával bele a mikrofonba, hogy ha nálunk ilyen történne a közszolgálati tévében, akkor mindenki repülne. Amilyen elszarusodott bőrű orrszarvú, már fel se tűnik neki, hogy éppen ezzel igazolja a vádakat. Hiszen pont ezt mesélik a németek a gyerekeiknek: látod, Jürgen, egy rendes országban nem úgy megy az, hogy a miniszterelnök összevonja a szemöldökét, és mindenki repül mindenhonnan. Meg hát történik nálunk elég gyakran még ilyenebb, a közmédiában is, meg bárhol máshol, hogy mást ne mondjak, se Balog Zoltán, se Halász János nem repültek sehova, pedig a három vállalhatatlan figurából kettővel még mindig nem számoltak el. Mindezt természetesen a német közszolgálat munkatársai pontosan tudják, és majd a következő alkalommal nyilván meg is jegyzik. Ezek a reakciók csak arra jók, hogy még jobban felmérgesítsék őket: Orbán a szemükbe hazudik. Pedig nem akar szegényke. Súlyos problémája már vagy egy évtizede, hogy a belpiacra szánt ócska otrombaságai kihallatszanak, viszont amikor odakint magyarázkodik miattuk, az meg beszivárog, és ilyenkor itthon röhögnek például azon, hogy ő a Facebookon nyerte meg a választást. Ebből a csapdából utoljára úgy próbált szabadulni, hogy négyszemközt elmondta a diplomatáknak: ne figyeljenek arra, amit mond, csak arra, amit csinál. Hát most arra figyelnek, és leszarják, amit mond. A gyerekeket pedig felvilágosítják, miért ilyen furcsa ez a bácsi, függetlenül attól, hogyan bizonygatja ő maga, hogy nem is drogos, és bármikor le tud állni. Őket elsősorban az érdekli, hogy a saját utódaik ne higgyenek az Orbán-szerű szélhámosoknak sohasem. Ehhez meg kell mutatniuk, hová vezet és miben nyilvánul meg a tudatlanság, a demagógia és a paranoid nacionalizmus. Ha majd ráérnek a magyarokon segíteni, akkor csinálnak rajzfilmet nekünk is. Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! „Te sem vagy jobb, és te sem vagy bal” – dühös klippel jelentkezett a FISH! Elkezdte kézbesíteni a felmondásokat a Meta, állítólag már 1500 dolgozó kapta kézhez EP-delegáció: A KESMA a bizonyíték arra, hogy a médiát a kormány szolgálatára kényszerítik Benjámin Netanjahu szerint Izrael liberális demokrácia, és az is marad Virgácsot hozott idén a nyuszi a történelmi egyházaknak, ami felveti a kérdést, hogy vajon érdemes-e itt keresztény kurzust csinálni. Rossz hírek ezek az érintett egyházaknak, különösen, hogy ők tudják legjobban: ezek már bőkezűen felülmért adatok, a most számba vett tábor jelentős része csak ilyenkor vallja magát hívőnek, egyébként meg nem érdekli a legkevésbé sem. Ezt bizonyítja (és az okokat is felvillantja) a katolikusok azonnali, hisztis hárítása: hogy ez nem mérvadó, mert a netes kérdőív pár napig nem vette be a „katolikus” választ. Egyrészt a szentév vicce, hogy az elbitangolt másfél milliót az internetezők körében vélik felfedezni, másrészt meg úgy hazudnak, mint a sátán maga. A kérdőíven eredetileg valóban választaniuk kellett a magukat katolikusnak vallóknak legalább a görög és a római verzió között. De hát édes istenem, aki ennyit se tud biztos kézzel megjelölni, azt talán ne is számoljuk el vallásosnak, mert ennyi erővel a harmadik legnagyobb felekezet az MSZMP lenne. Abba is beléptek sokan annak idején, de ettől ma még simán lehetnek KDNP-s államtitkárok. A vallásosság visszaszorulása nemzeti gyászra nem ad okot; nyilván tükrözi az egyházak teljesítményét, hitelességét és a válaszaik érvényességét. Magyarország ezzel Nyugat-Európához közeledik, nem leszünk rosszabbul teljesítő nép, ha kevesebben hisznek az intézményes egyházaknak. Általában a vallásosság a világ boldogtalanabb felén terjed – örüljünk, hogy nem tartozunk oda. Talán nem független a jelenség attól, hogy az iskolázottság viszont örvendetesen növekszik. Aggodalomra legfeljebb az ad okot, hogy Magyarországon ennek ellenére úgy nyomulnak az egyházak, mintha még mindig Máriáé lenne az egész. Mint fészket ütik le a kis falut. És mivel Orbán Viktor és köre tizenöt éve beöltözött kereszténykonzervatívnak, ennek a hazugságspirálnak engedelmeskedve támogatják az erőszakos terjeszkedést. Nem szólt nekik senki eddig, hogy tévedésben élnek. De vajon kifizetődő-e politikailag ez? Érdemes-e itt keresztény kurzust csinálni?Akár el is lehetne engedni ezt a vonalat. Magyarország nem keresztény. Jót tenne talán Orbán Viktornak és barátainak is, megszabadulhatnának ezektől a teleszart búvárruhaként vonszolt jelmezektől, Semjén Zsolttól, Hoffmann Rózsától és még egy csomó kártékony közröhejtől. Nem mászhatnának elő tökkelütött, tehetségtelen szentfazekak, hogy Isten nevében elefántkodjanak egy szekuláris társadalom porcelánboltjában, és nekik maguknak sem kellene templomban bohóckodni. És nem kéne a magyarokat azzal idegesíteni, hogy rájuk tukmálnak valamit, amiből ők nem kérnek. Orbán mégsem fogja elengedni az egyházak kezét – ő ugyan aligha hisz bármiben is, viszont szüksége van a hiszékenységre. Neki hívők kellenek, akik nem kérdeznek rá sem korrupcióra, sem adópolitikára, csak nyelik az ostyát szorgalmasan, és elhiszik, hogy az minimum turistaszalámi. Hisznek valamiben, ahogy a háztáji filozófus fogalmaz. Orbán Viktor pedig azt reméli, hogy akit megpuhítottak más mesék, az majd beszopja az övét is. Ebből a perverz együttműködésből az egyházaknak kell kilépniük, ha van még annyi eszük, hogy belátják: egy választható opcióvá lettek a táblázatban, és ha erőszakkal próbálnak terjeszkedni, azzal csak azt érik el, hogy még kevesebben választják őket. Semjén Zsolt bizony nem segíti őket, hanem árt nekik. Egyszer megbukik ez a kormány is, és maga alá temeti szolgáit. Vele együtt buknak azok, akik érdemtelenül jutottak előnyökhöz. Lesz népszámlálás tíz év múlva is. Ja és Isten szeme mindent lát, ha ez még érdekel bárkit is. Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! Volt ukrán külügyminiszter: Őrült veszélyes, hogy futótűzként terjed az oroszokkal szövetséges magyarok képe Szlovákia is küld MiG-29-es vadászgépeket Ukrajnának Zárt körben árulják Hofi Géza utolsó Mercedesét Először landolt repülőgép a híres dubaji szálloda, a Burdzs al-Arab helikopterleszállóján Ha nácizni becsületsértés, akkor mennyit ér a cionistázás és a komcsizás? Nem volna egyszerűbb észrevenni, hogy nácinak lenni butaság?  Vona Gábor feljelentette Balavány Györgyöt, amiért az náci- és nyilasszimpátiával vádolta meg őt, továbbá azt kívánta neki, hogy a rák egye ki az ő belét. Egyébként tényleg nem volna szép, ha a kollégából az ilyen szitkozódás csak úgy spontán törne elő. Viszont aligha lehet figyelmen kívül hagyni, hogy ezek a minősítések azután kerültek nagy nyilvánosság elé, hogy Vona a cigányok állítólagos szaporodását háborús veszélynek nevezte, majd előadta, hogy az államnak kellene korlátozni a születésszámukat. Tehát valahogy elérni, hogy a büdös cigányok belét a rák még megszületésük előtt kiegye. Mármost ezek után elégtételt követelni amiatt, hogy a felületes és ingerült szemlélő a szónokot első közelítésben nácinak vagy valami hasonlónak titulálja, az azért rendkívüli arcbőrt feltételez. Természetesen a náci vagy a nyilas nem pontos meghatározás, lehet ezt sokáig árnyalni. De az egyéb csúszómászókkal is úgy van az ember, hogy első ránézésre megállapítja, ez a randaság itt a pókszabásúak közé tartozik, aztán pontosítja a besorolást. Aki a fenti szöveget elszavalja, akinek a beosztottjai még a Jobbik számára is vállalhatatlan náculást szerveznek, az nyilvánvalóan a nácialkatúak rendjébe való. A cigánnyal ellentétben önszántából manőverezett oda. Világröhej, hogy ennek megállapítása büntethető legyen. Már csak azért is, mert ők – a Fideszhez hasonlóan – egyáltalán nem haboznak kommunistának, bolseviknek, liberál-globalo-plutokrata komprádor muszkavezetőnek nevezni másokat, ennél sokkal távolabbi asszociációval. Elég ahhoz az is, hogy nem tetszik a pofájuk. Sőt, az illető ellenségek szüleit is lekommunistázzák látatlanban; szóval ha Vona Gábor, Lázár János meg Papcsák Ferenc zokon veszi az effajta odamondást, azzal a saját kezükből is kiverik a fegyvert. Illetve kialakul egy sajátos társasjáték, ahol a játékosok sértéseket kiabálnak, aztán elperelik egymástól a zsetont. Ehhez elég például kinyitni a Jobbik weboldalát, és elolvasni a közleményt, amely cionista bizniszegyháznak titulálja a Hit Gyülekezetét. Hűha, ez elég súlyos tényállás, különösen, hogy immár az Alaptörvény védi a vallásos meggyőződés sérthetetlenségét. Szóval most ha akarják, a gyülisek leperelhetik a bőgatyát a Jobbikról. És mindenki, akit lebuziztak, hazaárulónak neveztek, vagy akár csak idegenszerűnek. Ebből a játékból az agresszív kismalacok nem jönnek ki jól; már amennyiben jogegyenlőség van. Megér egy pár próbapert mindenesetre. Ahol a becsületsértést büntetik, ott a náciknak hamar kiürül a zsebük. Viszont közben elfelejtünk beszélni egymással, mert ha majd mindenkit választékos beszédre nevelt a bíróság, akkor jönnek a perek amiatt, hogy "tökfej", "lókötő", "nagyotmondó", végül meg azért, hogy "Ön téved". Elvégre az is alkalmas a jó hírnév rontására. A másik megoldás az lenne, ha a törvényhozók és végrehajtók nem feledkeznének bele az öncélú pereskedésbe, hanem megpróbálnák megoldani ezt a hülye helyzetet. Huszonhárom év tapasztalat elég ahhoz, hogy belássuk: az a dolgok rendje egy demokratikus országban, hogy időnként megsértődünk és megsértünk másokat. Ahol szólásszabadság van, ott mindenféle közszereplés szükségszerűen azzal jár, hogy lesznek kritikák, és azok között sértő minősítések. Valószínűleg nem ússzák meg a gyerekzenekarok sem. Annak, aki rasszista pártot üzemeltet, pláne meg kell szoknia, hogy ezért időnként lenácizzák. Egyikünk sem beszélhet nyíltan, ha az ilyen szövegekért büntetés jár. És annak a szélsőjobb vesztese lesz, mert nekik minden mondanivalójuk sértő, eszük meg nincs annyi, hogy ügyesebben fogalmazzanak; de ha volna, a tufa rajongóik nem értenék. Jól teszik tehát, ha megcsókolják a szólásszabadság két orcáját, és megköszönik neki a létezésüket. Aztán ha már erre rácsodálkoztak, akkor akár elgondolkodhatnak a többi hülyeségükön is. Hátha némi töprengéssel felfejlődhetnek odáig, hogy ne legyen ok nácinak nevezni őket. Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! Svéd uniós elnökség: A migránsok tengeri mentése nem csak jogi, erkölcsi kötelesség is Nem elgépelés: megjelent az 50 000 mAh-es powerbank, amiről mobil és laptop is tölthető, még lámpa is van benne Keleti blokk: Az arab országokban élők harmada megkerüli a netcenzúrát Naperőművet fejleszt az az ügyvédi kör, amely ott volt a lélegeztetőgép-biznisznél is Nekem azt kell bizonygatnom, hogy tudok késsel-villával enni – méltatlankodik Orbán Viktor a német sajtónak. Nem is a riporter hozza szóba a barbárság vádját, hanem ő megy elébe, és csodálkozik. Pedig a kőbaltáját lent hagyta a tankban.  Éppenséggel engedélyezhetné a kormány a kínzást, de akkor egy év múlva elzavarnák – magyarázza Orbán Viktor ugyanott, hogy egyáltalán nem gáz, ha nincsenek fékek. Ez bizonyára megnyugtatja a finnyás német publikumot. Hiszen így legfeljebb egy évig, vagy ha 2014 tavaszán vezetik be, akkor is csak négy évig tarthatna a rémuralom, és aztán leváltanák, ahogy az ilyen rezsimeket szokás. Tessék megnézni, Basar el-Aszadot is épp most váltják lefelé. Mondhatni, Szíriában működnek a fékek és ellensúlyok, annak ellenére, hogy nem helyes fiúk a mainstreamből, és volt merszük eltérni a liberális dogmáktól, mint például az egyeduralom elutasításától. Magyarázata éppenséggel van mindenre. És ezek egyenként még működhetnének is, ha nem bújt volna ki rég a zsákból a kecskepata. Most már valóban a hátsó szándékot keresi Európa, mert joggal feltételezi, hogy a kavarás célja maga a teljhatalom, bármi áron. És azt nem csípik. Volt itt már regisztrációs próbálkozás, volt sajtó elleni roham, Kubatov-lista, és ezekről Brüsszelben értesültek, elemezték őket, és következtetéseket vontak le. Pszt! Tudom, nagyon para, de még azt is sejtik talán, hogyan szervezik a a Békemenetet közpénzből. Nekem elég gyanúsak a követségek például, elképzelhető, hogy ezek képesek elolvasni a lapokat, és aztán hazaküldeni az infókat. Tehát amikor most azt módosítják bele a gránitba, hogy kampányolni csak a közmédiában lehet, akkor gyenge lábakon áll az a védekezés, hogy eddig túl drága volt a kampány, pláne ha a címzett hallott már Simicska Lajosról. És hallott. Attól nem lesz olcsóbb a kampány, ha a Fideszét a költségvetés fedezi – konzultációnként egymilliárdért –, a többieknek meg arra sem lesz terük, hogy ezt kifogásolják. Átlátszó az is, hogy a totál megszállt közmédiára terelnék az egész kampányt, miközben nekik ott a kiutalt fejadagon felül végtelen műsoridejük van, és bejátszhatják majd, hogyan rúgta ki az ellenállók fogát Bajnai Gordon az óvodában. Nyilván vannak, akik ezt nem látják át, de többnyire maguk a fideszes szavazók is tisztában vannak azzal, hogy ezek nyers hatalomtechnikai húzások –, sőt hogy ami eddig történt kormányzás címén, az a pártot szolgálta, akár az ország rovására is. Valamiért mégis azt várják, hogy az uniós vezetők és a nyugati sajtó ezeket az összefüggéseket ne vegyék észre. Ha meg mégis gyanakodnak, akkor jön az emós duzzogás, hogy igenis tudjuk mi késsel-villával enni azokat, akik mibennünk nem bíznak. Magyarázkodásunk kívülről pont úgy néz ki, mint amikor Irán bizonygatja, hogy békés célú urándúsítót épít húszméteres vasbetonfödém alá. Azok a partnereink, akik nem hülyék és nem teljesen tájékozatlanok, pontosan kiismerték már Orbán rosszhiszeműségét. És mi történik, ha ennek ellenére még mindig kijátsszuk ezeket az átlátszó trükköket? Az történik, amitől meg Rétvári Bence és Répássy Róbert államtitkárok durcáztak be: idejön a Velencei Bizottság, és cinikus megjegyzéseket tesz ahelyett, hogy elhinné a hivatalos indoklást. Tudnillik feltűnt már nekik, hogy ezek a srácok hülyére veszik őket. Hát nem maradnak adósok: képesek kétségbe vonni egy Rétvári és egy Répássy szavahihetőségét is. Orbánt utolérte a plebejus politika átka: nem tudja eladni a hülyékre optimalizált hazugságait az okosabbaknak, és egy baltás gyilkossal sem tudja kifizetni őket. Rajongóknak, hívőknek játszik régóta, és nem tud mit kezdeni azokkal, akik előtt nincs megkérdőjelezhetetlen tekintélye. Belföldön is csak annyi telik tőle, hogy hazaárulónak nevezze az ilyeneket. Idehaza már eleget manipulálta a rendszert ahhoz, hogy viszonylag kevés drukkerral és a haverokkal megnyerhesse a választást; ehhez egyelőre kínzásra sincs szükség. Az ő problémája az, hogy a hatalma nemcsak azon múlik, hogy mennyire lejt neki a pálya itthon. De szerencsénkre Magyarország nem egy kisbolygó a mélyűrben. Nem elég ügyes csillagszemű juhász ő ahhoz, hogy lóvá tegye a világot. Brüsszelből, Berlinből, sőt Washingtonból is látszik, mire készül. Arra, hogy mindenáron megőrizze a hatalmát. Nincs morális kötelezettségük, hogy másképp bánjanak vele, mint ahogy ő bánik bárkivel, aki nem engedelmeskedik. Lehet, megtanulták Nyugaton, hogy ha lehetőséged van megölni az ellenfeledet, akkor nem teketóriázol, hanem megteszed. Nemzeti érdekek még sokáig ütköznek majd az unión belül, ám Orbán hatalmon maradása nem nemzeti érdek. Nekünk az ő paranoiája nem ér meg semmilyen áldozatot. Európa fontosabb, mint Orbán Viktor. Magyarország érdeke az, hogy Orbánt el lehessen zavarni, mint bármelyik miniszterelnököt, ha mindent ellop és mindent elkúr. Vagy ha Szent István művét teszi tönkre a gyerekes bírvágya miatt. És ha ebben Európa okosan segíti Magyarországot, azzal is bizonyítja, hogy érdemes oda tartoznunk. Majd ha megszabadultunk ettől a majomkirálytól, megháláljuk. Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! Nemzetközi lapszemle: Le Pen visszafizette Mészárosék bankjának a kampányához kapott 11 millió eurót Hol nőgyógyásznak, hol ügyvédnek kiadva magát szédítette a nőket, de lebukott Filmbe illő akcióval mentettek ki egy férfit egy amerikai folyóból – videó Két tinédzser ellopott egy talicskát az iskolából, hogy azzal lopjanak el minden mást is Fű, melegházasság, villamosítás. Minden másra ott az MSZP.  Oldjuk meg gyorsan az első problémájukat, segítsük át a vak bácsit a zebrán. Felesleges keresni a provokátort. Tök nyilvánvalóan ugyanonnan bújnak elő az effélék, mint ahonnan a székházat spontán védelmező bűnözők. A gond azonban nem ez, hanem hogy miért egy provokátornak kellett odavinni azt a táblát. Hogy miért nem lehet felvállalni semmit, még ezt az apróságot se. Kínos, de még a végén igaza lesz G. Fodor Gábornak abban, hogy Bajnai nem Férfias. Ugyanis a fűfogyasztás engedélyezése a világban egyáltalán nem tabutéma. Nem omlott össze sem Szlovákia, sem Hollandia; de még Barack Obama népszerűsége sem, pedig ő közismerten imádott szívni. Sőt az is fix, hogy ezek az országok jobban teljesítenek, mint Magyarország. Dánia is áll a lábán, még a melegházasság sem tett kárt benne. Sőt, jellemzően megerősítik ezek a gesztusok azokat a liberális erőket, amelyek fel merik rúgni ezeket a maradványtabukat, ugyanis megmozdítanak olyan rétegeket, akik addig nem is szavaztak, mivel azt látták mindennap, hogy a politika en bloc süket és retardált. Az SZDSZ-nek nem azért nem maradt szavazója, mert felvállalta a liberális eszmét, hanem mert húsz év alatt baromi keveset valósított meg belőle. Van kockázat, persze, mobilizálódik ettől az ideológiai ellentábor, hörögnek a Biblia-övezet hillbillyjei, vonulnak és tiltakoznak a bigottak, aztán megunják, hazamennek, és lassan rájönnek, hogy nekik továbbra sem kell melegházasodniuk vagy füvet szívniuk, ha nem akarnak. Nem lett kevesebb joguk attól, hogy más millióknak is megadták. De ez Magyarországon nem valós kockázat. Az a réteg ugyanis, amely – vallásos vagy elmekórtani alapon – nemzetvesztésnek tartja az ilyen liberális vívmányokat, már ma is állandó mozgósításban él. Címük, telefonszámuk leadva, ők menetelni és szavazni fognak akkor is, ha Bajnai Gordon nem vállalja fel ezeket az ügyeket, nem utolsósorban azért, mert attól félnek, hogy esetleg mégis. Ezt a veszteséget már le lehet írni, a gyávaság viszont csak azt eredményezi, hogy a nyereség is elmarad. Mert az érdekelteket viszont nem mozgósította senki. A félmillió meleg és a legalább ennyi alkalmi vagy rendszeres fűfogyasztó akkor is tekintélyes tömeget képvisel, ha van átfedés, az úgynevezett buzidrogosok személyében. Ők például rohadt rosszul érezhetik magukat ebben a rendszerben, és ha remény sincs, hogy hamarosan jobb lesz nekik, akkor az se meglepő, ha kivándorolnak örökre. Aztán pitizhet nekik a KDNP a túrórudival, amikor kiderül, hogy gazdaságilag hasznos buzidrogosokról van szó, akik most a hanyatló nyugatnak termelik az eurót. De nem kell se melegnek, se fűfogyasztónak lenni ahhoz, hogy idegeskedjünk ezen a töketlenségen. Elég értesülni arról, hogy a marihuána sem az alkoholnál, sem a dohánynál nem károsabb, és hogy a házasságok nem fogynak el, ha a melegek is hozzájuthatnak. Lehet, hogy ezt sokan nem tudják még Magyarországon, de akkor nem az a megoldás, hogy emiatt nem lépünk, hanem hogy tudatjuk velük a jó hírt: lószart, mama. Van egy teljesen világos, tömegeket érintő igazságtalan helyzet, amit tollvonással meg lehetne oldani, de beszariságból, politikai lustaságból nem teszi meg senki. Aggasztó és frusztráló, mert előrevetíti a gyávaságot minden más ügyben is. Érdemes bátornak lenni. Minden másra ott az MSZP. Ráadásul ez a nyamvadt szűkölés azt eredményezi, hogy az ilyen témákat – ahogy a keresztény kurzus tagadását is – fekete lyukként maga alá gyűri Gyurcsány, és akkor meg már azért sem vállalhatók, hiszen még az értelmetlen jogkorlátozásoknál is tiszteletreméltóbb tabu a Gyurcsány-fóbia. Az Együttnek nyilván kézenfekvő magyarázata van, de nem valami újszerű, húsz éve ezt hallgatjuk. Hogy nem időszerű a politikai kockázatok miatt. Talán már a fiatalos Nyers Rezső is ezt mondta volna 1989-ben, ha megkérdezik. Nem szabad ebben a fokozódó helyzetben támadási felületet nyújtani, mert a legfontosabb cél, hogy leváltsuk Orbánt. Csak hát így minek váltsuk le. Hogy aztán Bajnaiék együtt rettegjenek tőle és a droidjaitól, és ne merjenek csinálni semmit azokért, akik bíztak bennük? Hogy meghallgathassuk Juhász Péter tárca nélküli minisztert, amint tolmácsolja a kormány álláspontját, miszerint még nem érett meg a helyzet?Le lehetne rajzolni egy modern Magyarországot, amely túllép ezeken a merev, értelmetlen, betarthatatlan konzervatív normákon, és elfogadja a saját sokszínűségét. Lennének hívei annak is, de nincs módjuk ezt kifejezni. Hiszen a demokratikus ellenzék előre megígéri nekik, hogy nem segít rajtuk. És ezzel megüzeni, hogy nincs miért reménykedni abban,hogy nem kell lehajtani a fejét ebben a kurva országbanhogy nem kell beszarni Orbán Viktortól, meg a jobboldaltól és tanulja most már meg magát nem őhozzájuk mérni, hanem a világhoz. és menni előre. Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! Új-Zéland megtiltja a TikTok használatát a képviselők informatikai eszközein New York Times-tudósítás: Lázad Mikepércs fideszes népe Több mint fél évszázada nem volt olyan autója a maranellóiaknak, mint a Ferrari Roma Spider Katona40 Tillával – 1. rész: Jordán, Mészáros, Rezes, Takátsy A trafikmutyival a legtompábbaknak is kiderült végre, mit jelent a Nemzeti Együttműködés Rendszere, és mire ad lehetőséget a kétharmad. Hogy mire megy ki. Mert nemcsak Simicskát és Nyergest kell kitömni, és nem elég, ha Lázár János leboltolja a kis Lázár Boldizsár biztos jövőjét a dohánygyárossal. Hanem etetni kell a talpas funkcikat, akikre a mozgósításban nagy szükség lesz. Hiszen joggal elégedetlenkedik a megyei elnök, amikor azt látja, hogy a kis fityfaszok odafent püffedtre lopják magukat, sőt jótékony árverésen passzolják el megunt luxuscikkeiket, miközben neki alig van haszna a bulin. Korrupció meg urambátyámkodás, az volt azelőtt is. A szocik például úgy loptak jellemzően, hogy építettek jó drágán autópályát, esetleg terveztek bele direkt fölösleges műtárgyakat, aztán a költség egy részét lenyúlták. A Fidesz-klientúrának azonban már csak abból juthat, ami momentán a másé, mert építeni eleve macerás, ami meg adódik, az a Lajosé. Tehát létező, működő ágazatokat kell feldúlni. Nem elég azonban egyszerűen elrabolni valaki üzletét, és átpasszolni a megbízható elvtársaknak. Hiszen képzeljük el a kedvezményezettet, egy random választókerületi elnököt. Hát tud az trafikot vezetni? Dehogy tud, hiszen vaddisznó. Mosdatlan barbár paraszt, aki minden este bebaszik, félholtra veri a feleségét, aztán elmondja, hogy már a lagziban mocsárrészeg volt, utána meg biztos átesett az asszony a vak komondoron, mint ahogy a múltkor a létráról. Szóval az elvtársnak hiába nyomnák a kezébe a bolt kulcsát, azonnal csődbe menne, ott állna lefrusztrálva, és nem hozná a kvótát a békemenetre. Ezért még azt is meg kell lépni, hogy a többieket meg bezáratjuk. Úgy már talán ez a kontraszelektált hülye is versenyképes lesz. Na, tehát vége a mesének, ami a hazáról, középosztályról, erkölcstanról meg effélékről szólt. Köpött a maci. A maci konkrétan megagyalta és lehányta a kedves gyerekeket. Mármost az a kérdés, elhiszik-e ezek után, hogy őket csak fellökte a vak komondor. Lesz-e még kiket buszoztatnia annak a klientúrának, amelyet ilyen módszerekkel tőkésít fel a rendszer? Érdemes-e az ilyen rendszerért kiállni? Elég-e még ennek a lenyeletéséhez, hogy legalább a szoci trafikosoknak most szar? Mert az Orbán család gazdagodásának talán még tud örülni az elszánt rajongó, megérdemli az az arany ember a hálapénzt. Na de a részeges helyi kiskirály és az ő aranyifjú fiacskája, meg a kampányénekes gebinje, az már kevésbé lelkesítő cél. Bizniszegyház legyen a talpán, amely ezt letolja a hívei torkán. Főleg hogy az átszervezés kellemetlen következményeit a fideszes dohányosok is megérzik, amennyiben nincs saját trafikjuk. Ennek a pár ezer csókosnak a kistafírozását hárommillióan szenvedik meg a rosszabb ellátás által, és ebből keveset vigasztal, hogy a polgármester úr gyarapodásához járulhat hozzá. Pláne ha véletlenül értesült róla, hogy a polgármester úr egy szar alak. Kérdés, hogy amikor majd szavazni megy, akkor tudni fogja-e, hova ikszeljen azért, hogy ezt a korrupt szar alakot megfingassák, és kicsavarják a mancsából az ebül szerzett jószágot. Aztán lehet persze, hogy ebből a magyarok többsége nem arra jut, hogy tenni kéne az igazságtalanság helyrehozásáért. Hanem arra, hogy érdemes a Párt körül sertepertélni, mert lám, a hűségért előbb-utóbb leesik valami, és ha szorgalmasan jár az aktívára, akkor lehet belőle a Párt kegyelméből nemzeti vécésnéni, amikor majd államosítják a szarást is. Ennek a fajta konszolidációnak is megvan a nemzeti hagyománya. De azért a Magyar Szocialista Munkáspárt tanult a történelemből, és feltalált két trükköt, hogy elkerülje az újabb sajnálatos eseményeket. Az egyik az életszínvonal emelése mindenáron, akár hitelből – ez ma nem játszik. A másik a visszafogott élcsapat. Ebben mintaadó volt magának Kádárnak a puritánsága, de a funkcik sem dőzsöltek túl feltűnően. A kései Kádár-kor irigyelt újgazdagjai nem pártemberek, hanem kisvállalkozók voltak. Maszekok: zöldségesek, lángossütők, a géemkás ügyeskedők, butikosok – és néhány jól menő trafikos. Hagyták őket élni, mert aki nem volt ellenük, az lehetett velük. Lehetett boldogulni párttagsági könyv nélkül is. Így úszták meg ép bőrrel.  (A címet és a közcímet köszönöm Szentmihályi Szabó Péternek)Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! Újfajta genetikai vizsgálatot fejlesztettek ki szegedi kutatók, Szent László király maradványait is azonosították vele Drágul a bérlés, és szigorít a bírságtételein a Mol Limo Blikk: Egy hirtelen fékezés miatt borulhatott rá a 27 tonnás konténer a kamion vezetőfülkéjére A következő EU-csúcson újabb döntéseket hoznak Ukrajna lőszerellátásáról Hogy a trafikmutyi valóban mutyi, és nem szerencsétlen félreértés, azt maga a Fidesz bizonyította be az elmúlt napokban. A hazugságspirál örvénye sebesen forog és mélyül. Először is pánikszerűen tolták át a törvényt, amely szerint innentől ők döntik el, mi a közérdekű adat. Aztán rögtön meg is állapította Közgépné, hogy a Nemzeti Dohánykereskedelmi Nonprofit Zrt. nem is állami szerv, úgyhogy tőlük kikérni a pályázatok részleteit, esetleg hogy ki és milyen alapon döntött, azt eleve nem is lehet. Szanyi Tibort, amikor erről a botrányról érdeklődött volna, egyszerűen letiltotta a házelnök, mert nem tetszett neki a stílus. Kövér Lászlónak. A stílus. Annak a sudribunkó focidrukkernek, aki már menetrendszerűen kér bocsánatot az előző napi őrjöngéseiért, ugyanis olyan faszságok ömlenek ki a szájából, hogy mondjuk akinek nem tetszik a rendszer, annak komcsi az apja. És ugyanez a Kövér László szabja ki a rekordbüntetést a Loptok-Csaltok-Hazudtok transzparens miatt, merthogy a parlamentben nem tüntetni kell, hanem szabályosan vitatkozni. De hiszen azt meg nem hagyja!Várható hamarosan az alkotmánymódosítás, amely büntetni rendeli a trafikmutyi szó kimondását és leírását, illetve majd az akadémia fogja eldönteni, hogy a rokon értelmű kifejezések mennyire aggályosak. Áder János pedig hümmögve tudomásul veszi, hogy az alkotmány az ő munkaköri leírása, és megérti, hogy ebben a rendszerben az elnök szükségszerűen schmittpál. Pánikszerűen csapkodják a fiúk a redőnyöket, hiába figyelmeztetik őket aggodalmas kritikával a barátaik is. Elszánták magukat arra, hogy ezt az aljasságot nem csinálják vissza, inkább elbarikádozzák magukat a hotelszobában. Már túlságosan beleélte magát az éhes és mohó középparasztság. Ez most már szerzett jog, amit a támogatóktól kéne visszavenni. Tények és adatok híján nekünk marad a gyanakvás. Amikor valakit megkérdeznek, hogy tisztán szerezte-e a javait, és ő erről nem kíván nyilatkozni, akkor a korrupciógyanú az alapértelmezett válasz. Mi másért sunnyogna, ugye. Ó, és a fantázia bámulatos dolgokra képes. Olyan borzalmakat is el tud gondolni, amilyenekről pedig szó sincs. Például hogy talán azért ez az ideges menekülés, mert nemcsak a takaros kis dohányboltok kerültek itt hűséges kisgazdák kezébe, hanem nagyobb üzletek is köttettek. Vagy hogy ki is az apostola ennek az egész koncessziósdinak? Ki nyújtotta be a törvényt, és aztán még a haszonkulcsot növelő módosítást? Tisztára kiment már a fejünkből, de most felötlik a régi hír: hogy azt a törvényt konkrétan egy dohánymágnás számítógépén írták. Nos, ha falusi szinten egyértelmű a mutyi, akkor vajon a dohánygyáros földi nem fejezte ki a háláját a piacszerzésért?Ilyen méltatlan butaságokon kezdheti törni a fejét a sötétben tapogatózó választópolgár, és amilyen rosszmájú, netán arra jutna magában, hogy Lázár János mocskosul megszedhette magát ezen az ügyön, és érdemes volna áttekinteni a bankszámláit. Meg azon töprenghet még a magyar, hogy vajon tényleg annyira jó parti lesz Boldizsár, vagy szemlesütve kell majd vallania arról, hogyan veszett el az ebül szerzett jószág, amikor a fater lebukott, és hirtelen pont annyija lett, amennyit ér. Mert a befolyással üzérkedés, az egyelőre még büntetendő ám. Jogilag is, politikailag pedig már a gyanúja is. A politikai büntetést viszont rendre követi a kísérlet, hogy börtönévekre váltsák az umbuldákat. Onnantól szerencse dolga, hogy ki kezd énekelni. No meg az is jól jön, ha az őrangyalunk át tudja helyezni az ügyünket Felcsútra, úgyhogy ez is megér egy világháborút. Nem a rendszerváltást akarták ők megismételni, hanem az eredeti tőkefelhalmozást. Az sem zavarja őket, ha a dúlás miatt pusztul, amit még egyáltalán újra lehet osztani. Az ijesztő ebben az, hogy már most túl vannak azon a határon, amit még megúszhatnának, ha elveszítik a hatalmat. Tudják pontosan, hogy számonkérés következne, és elveszíthetnének mindent. Lázár Jánostól a gávavencsellői fidesznyikig élet-halál és vagyonelkobzás kérdése most már a győzelem. Ekkora botránnyal a hátuk mögött már nincs más választásuk, mint védeni a törzset mindenáron. Az igazságszolgáltatáshoz elsöprő immunreakció kellene. A tolvajok kisebbségben lesznek, de a végső csatába elhozzák a vak komondort is. Van vesztenivalójuk, és tudják magukról, hogy orgazdák. Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! A dél-budai agglomerációban kóborol a Svájcból érkezett farkas Nem az a baj, hogy történelmi film készül, hanem hogy rossz – Deák Kristóf és Madarász Isti a Fülkében Vénába kell befecskendezni a miniatűr robotot, segíthet megelőzni a stoke-ot, szívinfarktust Aki eddig nem látta, az mostantól megnézheti A besúgót a SkyShowtime-on A trafikrendszert nem felülvizsgálni kell, hanem eltörölni. És gyanakodni, ha a kormány megint megvédene valamit. Minden trafikpályázatot felülvizsgálunk – ígéri Mesterházy Attila, és ez eddig helyes, lévén hogy nyilván nemcsak Szekszárdon történt hivatali visszaélés, hanem országszerte, és az bizony bűncselekmény. Az ellenzék azonban szokása szerint a fideszes kottából játszik, ahelyett, hogy összetépné. A kártétel ugyanis nem ott kezdődött, hogy minden egyes koncessziót csókosoknak játszottak át. Hanem magával a koncessziósdival. Azzal a csont nélkül elfogadott ötlettel, hogy majd az állam jobban tudja, hol kell cigarettát árulni. Ennek eredménye az lesz, hogy a hárommillió magyar dohányos jelentős része naponta fogja elátkozni a főgennyet, aki ezt kitalálta, különösen akkor, ha él a gyanúval, hogy az illető hülyére is kereste magát ezen. A nemzeti dohányboltok a korrupció emlékművei lesznek mindenhol, korunk Lenin-szobrai; mindennap emlékeztetik a magyarokat arra, hogy mi folyik itt – de még rosszabbul járnak, akiknek nem jut Lenin-szobor. Nemcsak a trafik nélkül maradó térségekben lesz gáz, hanem a fesztiválokon, a kempingekben és a strandokon; bárhol, ahol ideiglenesen összegyűlik egy csomó ember, amire a piac kiválóan képes egyébként reagálni, kivéve akkor, ha ebben akadályozza az állam. Olyankor ugyanis csak a feketepiac játszik. A megoldásnak tehát csak egyik fele, hogy a koncessziókkal sakkozó helyi döbrögiket lesitteljük. A másik, hogy a koncessziókat nem újrapályáztatni kell, hanem megszüntetni az egész rendszert. Ennyi az ellenzék dolga, ha netalán valahogy hatalomra vergődik, és már rég ezzel a programmal kellene zörgetnie a kisemmizett boltosoknál. Ja és igen: a cigi mellett aszpirint is szeretnék venni a benzinkúton. A magyar népnek más dolga is van viszont. Meg kell tanulnia összerezzenni, amikor őt meg akarják védeni. Olyankor mindig valami mocskos bűn készülődik. A trafikmutyi ugyanis azzal a felvetéssel kezdődött, hogy az árusítás korlátozása az egészségünk védelmét szolgálja. Nyilván készültek hatástanulmányok arról, hogy milyen szuperül működött például az alkoholtilalom is, csak ezeket nem köteles kiadni a Nemzeti Dohány Zrt. És ez a hülyeség még mindig elhangzik, hónapokkal az után, hogy kiderült, az egész törvényt Lázár János dohánymágnás haverja írta. Biztosan rettentően kínozza a gondolat, hogy a dohányzás rákkeltő, úgyhogy kilobbizott egy törvényt, amivel tönkreteheti magát. Felgyújtani a gyárat egyszerűbb lett volna, de még most sem késő. És ez nem az első eset. Az első ebben a ciklusban az volt, amikor megvédték a nyugdíjakat, magyarán elszedték a megtakarításokat, és elköltötték. Aztán a gyerekeket akarták megvédeni, amihez médianyomorgató hatóságra és médiatörvényre volt szükség. Ezután megvédték a magyar földet olyan módon, hogy szétosztották a baráti oligarcháknak. Kövér László napi küzdelemben védi meg az Országgyűlés méltóságát a kínos kérdésektől. Megvédték – államosították – a kórházakat és az iskolákat, ami arra volt elég, hogy most már az iskolaigazgató és a főorvos nem mondhatja el senkinek, hogy nincs pénz felmosóvödörre, viszont ettől még mindig nincs. Megvédték az ingyenes felsőoktatást is, ami annyit jelentett végül, hogy fizetni ugyan kell, de nem tandíjnak hívják. És biztosan van még egy csomó ötletük. Amit nekiállnak megvédeni, azt pillanatok alatt a seggük alá gyűrik. Utána a megvédelmezett egyáltalán nem érzi jobban magát, viszont ha panaszkodik, akkor valószínűleg még rosszabb lesz neki. Volt már ilyen védelemben részünk, tankok formájában. Nem vált be. Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! Tiborcz Istvánra hivatkozva próbálták megvezetni az olasz húsmágnást egy büntetőügyben „Nem akartam úgy meghalni, hogy ne lássam Orbán Viktort, csak a tévében” – a miniszterelnök közönségét kérdeztük Kiskőrösön Hasbeszélő: Nagy adagok kockás abroszon Nagykovácsiban A hegedűművész az Instagramon gyakorol, néha hibázik, és ezért imádják Meg akartam változtatni az országot – meséli Gyurcsány Ferenc, így, múlt időben, mert a múltról van szó, és mert a jövőt nem ő fogja megváltoztatni. Hanem leginkább Orbán Viktor a csapatával. A Best Western Hotel Hungáriában vagyunk, amely nem más, mint mementó a Magyarországon befektetni tervező tőkéseknek: egy szép, nagy, térkép szerint kiváló elhelyezkedésű szálloda, amelyet mostanra részint a turkálósorrá züllött Rákóczi út, részint a beláthatatlan ideig széjjeltúrt, és amúgy is elég undorító Baross tér határol. De igyekeznek túlélni, például most a Demokratikus Koalíció rendezvényének adnak otthont. Ez egy FPS-tudósítás, first person shooter, az előadás ugyanis úgy néz ki, hogy balra egy fotelben Gyurcsány, jobbra meg három újságíró, Balogh Ákos Gergely von Mandiner, Kakuk György a Hír24-től, és jómagam. Elhíresült Gyurcsány-mondatokra emlékezünk, az exminiszterelnök pedig magyarázkodik. A terem dugig, jól hallhatóan szimpatizánsok szinte mind a háromszázan, és jól láthatóan nyugdíjasok. Gyurcsány tökéletes keresztmetszetet hasított ki az MSZP-ből; nincs itt egy Bajnai-gárdányi huszonéves sem. Szövegek villognak a falon, tévéfelvételek futnak szaúdi terroristáktól az öregecskedő feleségen át az őszödi beszédig. Gyurcsány nem áll bele a vállalhatatlanba, elismeri a rossz hasonlatokat, a terroristázást pláne bánja. A vak komondor túloldaláról már nevetségesnek tűnik a polgári nőegyletek egykori tiltakozása a feleségcsere miatt. És a rezsicsökkentés után a kampánykormányzás sem látszik kirívó botránynak. Sem egy vizitdíjnyi megszorítás. Óriásbotrány volt minden mondatból annak idején. Babakocsis polgárasszonyok tüntettek az öregecskedés ellen Pelczné Gáll Ildikó vezényletével, népszavazni menetelt a magyar háromszáz forintért, meg azért, hogy őneki ne hazudjanak – pedig azzal a népszavazással is hazudtak neki. Pimf kis ügyek a rablóbárók macsóizmusának árnyékából visszanézve. Gyurcsány régi ballépései súlyukat vesztették a gigantikus, történelmi elkúrás mellett, amely ma napról napra terebélyesedik fölöttünk. Főleg hogy ezt az egészet az az ígéret hozta ránk, hogy nem lesz megszorítás, sem semmi olyan, amit Gyurcsány csinált. Hátborzongató szembenézni azzal, hogy amibe ő belebukott, annak a sokszorosát benyeli a magyar, ha közben a fülébe duruzsolják, hogy ez valójában nem fáj, hanem nemzeti. És éppen jobban teljesítünk. Őszödöt, azt nem hagyja. Elmondaná ma is, vállalja és büszke rá. Különben is azért volt az egész, mert a tufa MSZP-sekkel máshogy nem lehetett beszélni. Még mindig meggyőződése, hogy igaza volt akkor, hogy méltatlanul tették őt tönkre; sőt a jelen fejlemények tükrében nyilván arra jutott: jobban járt volna Magyarország, ha megbocsátja neki az őszinteségét, felfogja a reformok szükségességét, és nem buktatja meg őt merő meg nem értésből. A jelenlévő közönséget erről nem kell meggyőznie: népe csekély számú, de lelkes. Szeretik őt, amitől még nehezebb lehet Gyurcsány Ferencnek lenni: ezek itt rajongók, és csak valami titkos kockadobáson múlik, hogy őt sztárolják, és nem Orbán Viktort. Más viszont már alig áll vele szóba. Gyurcsány Ferenc egy tömegpszichózis áldozata, amiből elmenekült egy másikba. Nincs már esélye, hogy megpróbálja újra, nincs értelme tulajdonképpen a pártjának sem, mert ilyen választási rendszer mellett külön indulni kártékony, szövetkezni meg nem mer vele senki. Amit ő józan ésszel manapság akarhat, az nem a hatalom, csak a feloldozás. Az pedig járni jár, csak nem jut. Vitatkozni egyre nehezebb vele, ha nem óriásplakáton kell, öt szóban. Saját rajongóinak körén kívül viszont nem jut már szóhoz. Talán ilyenkor kellene könyvet írni a modern magyar baloldalról. Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! Annyira erős Samsung chipről pletykálnak, hogy többek szerint túl szép, hogy igaz legyen Frissítse a gépén a Windowst, ahogy tudja: veszélyes lyukakat tömött be a Microsoft Meghalt a világhírű dobos, akit anyja meggyilkolásáért ítéltek el Gyökeresen megváltoztathatja az irodai munkát a Microsoft, jöhet az önjáró Word, Excel és PowerPoint Ha egy különadóról a kivetése pillanatában tudni lehet, hogy tönkre fogja tenni az ágazat legnagyobb szereplőit, akkor egyértelmű, hogy ez is a célja. Az indítékért sem kell sokat kutakodni, közismert. A kisgömböc feneketlen bendőjének hiányzik a TV2, és ha egyszer ő a törvény, akkor el tudja intézni, hogy Magyarországon a televíziózás rossz üzlet legyen. Mármint amíg be nem kebelezi a bizniszt, mert utána majd ünnepélyesen ki lehet vezetni az adót.  Pedig a kereskedelmi tévék nem szolgáltak rá erre. Nem arról van itt szó, hogy Orbán veszélyesnek látta a külföldi tulajdonú adókat, hiszen nem voltak veszélyesek. Gyávák voltak, siralmasan gyávák. De hiába menekültek. Már Orbán közeledtére udvariasan befogták a szájukat. Jobbnak látták nem kekeckedni. Ezt olvasták ki a médiatörvényből, amely már lehetővé tette a tönkrebüntetésüket gumiszabályok alapján; ott volt a sorok között, hogy innentől a kormánypárt jóindulatán múlik a sorsuk. Ugyanezt szolgálta a digitális átállás késleltetése, mivel az analóg frekvenciával sokkal könnyebb zsarolni. Az átállást most már muszáj lesz végrehajtani – ezért kell addigra végezni a nem saját adókkal. Hogy üzemeltetni képesek lesznek-e vajon egy ekkora tévét, azzal egyelőre nem törődnek. Majd megtámasztják áramhirdetéssel, ha gond lenne. És szuttyongatják tovább a többieket. Ennyit ért az óvatos udvariasság. Megkapták a nyakukba a halálos ítéletet. Pedig hogy behúzták fülüket és farkukat! Teletömték a híradóikat kis színes hülyeségekkel, és eszükbe sem jut különkiadást szentelni olyan ügyeknek, mint az éppen a torkukat szorongató korrupció. Eltűntek az interjúk, örültek, ha egy. ben letudták a legnagyobb botrányokat. Nincs tényfeltárás, nincsenek sztorik. Nem csináltak három évig semmit. Semmit! Pedig telt volna rá annak a töredékéből, amit most elvisz a zsákos bácsi. Volna téma, ha lennének hírszerkesztőségek. Egyszer emelné fel a seggét az RTL helikoptere, hogy körberepülje Felcsútot, és kész is van az anyag. Közröhej, hogy a kormánypárt zsebtévéje az egyetlen, amelynek legalább hasonló műsora van, még ha paródiája is a műfajnak. És nincs olyan műsor sem, ahol egészségesen és kegyetlenül kiröhögnék és megszégyenítenék a vak komondorokat, a kamera elől iszkoló képviselőket, Selmeczi Gabriellát mint olyat – pedig nincs a viccnek jobb alapanyaga, mint a görcsös pátosz. Nem értenek ezek másból, mint az erőből. És nem is félnek semmitől, legfeljebb attól, hogy milliók látnák hétről hétre, ahogy és amit éppen ellopnak. Ennek a két vállalatnak lett volna lehetősége, hogy Orbán fejére olvassák a bűneit és a határtalan rablást. De célszerűbbnek tűnt a pillanatnyi meghunyászkodás, mint annyi másnak is. Amikor a kereskedelmi tévékért jöttek, nem szóltam, mert nem voltam kereskedelmi tévé. Meg ők sem szóltak se másért, se saját magukért. Elhitték, hogy lehetséges a békés egymás mellett élés, hogy ki lehet egyezni. Hogy ha ők nem foglalkoznak Simicskával, akkor majd ő sem foglalkozik velük. Fatális tévedés volt, de még nem késő észbe kapni. Vesztenivalójuk nem maradt. Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! Radar360: Szigorítana az idősek jogsiján az EU, dögrováson a forint Ez lesz az igazi szélesvásznú kijelző, amit a BMW most bemutatott Keleti blokk: Az arab országokban élők harmada megkerüli a netcenzúrát Drágul a bérlés, és szigorít a bírságtételein a Mol Limo Ismét együtt örülhet az ország, az olimpiai eredményeink után megint megmutattuk a világnak: magyarok nyertek egy brit tehetségkutató tévéműsorban. Miután a hazaiban esélyük sem volt. Ej, nem ez az illendő viselkedés most, tiszta egy ünneprontás bármi másra gondolni, mint hogy ez közös sikerünk. Pedig dehogy közös. Ez pár magyar ember teljesítménye, a körülmények ellenére. Magyarország lenne a kísérleti színház paradicsoma? Ekkorát azért ne hazudjunk magunknak. Illetve ne legyünk azért álszerények se: Magyarországon igenis folynak színházi kísérletek. De azok azt vizsgálják, mi történik, ha a témáinkat az úgynevezett nemzeti sorskérdésekre szűkítjük. Az történik, hogy trianonozással nem lehet megnyerni a Britain’s Got Talentet. Kár lenne, ha a heves koccintásban elfelejtenénk észrevenni, hogy amivel nyertek, az a magyarkodásnak épp az ellentéte (mármint a százféle ellentétéből az egyik): egy másik ország iránti érdeklődő tisztelet. Mert mit rajzoltak ezek a derék magyarok a brit lobogó elé önnön testükből? Turulmadarat? Nagy-Magyarországot? Óriás-Magyarországot?Nem, ennél okosabbak voltak. Eleve a nevük sem Csödaszarvaš lett, hanem Attraction. Churchillt, Erzsébet királynőt, háborús jelszót formáztak inkább, egy merő britkedés volt az egész műsor. A britek pedig értékelték ezt, azóta is összecsókolják őket. Na ennek örülünk éppen. És ennek rohadtul nem az a tanulsága, hogy most el kéne ájulnunk a saját magyarságunktól, hanem hogy érdemes udvariasnak lenni más népekkel, és ennek nem egyetlen eszköze a baltás gyilkos. A hála hamar és kézzelfogható formában érte utol az Attractiont. A britek nem akadtak fenn azon, hogy nem hazai versenyzők, egyszerűen tetszett nekik, és ennyi elég. Nem zavarja őket a kultúraimport, nem is félnek tőle, nem fenyegeti őket identitásukban, hanem örömüket lelik benne. Igaz, ők mindennap látnak színes bőrű polgárokat maguk körül, szóval a magyar már fel se tűnik. Hacsak nem csinál ilyen szép cirkuszt, mint az Attraction. Mert akkor viszont megjegyzi magának a magyarokat, akik eddig a legkevésbé sem érdekelték. Akármilyen nehéz is belátni, a mi nemzeti témáink totemállattól a területcsonkításig tök érdektelenek a világ számára, ezekből tizenkettő egy tucat csak Európában, és minket sem érdekel Szudán határainak változása. Vannak nemzetek, amelyeknek történelme népszerű és közismert világszerte, de mi nem tartozunk közéjük, ezért a mi Pearl Harborunk nem érdekes téma. Legfeljebb azzal válhatunk érdekessé, amit most csinálunk – és azzal is csak akkor, ha nem arról szól, amit régen csináltunk. Természetesen Britanniában is vannak nacionalista tulkok, akik most azon hőbörögnek, hogy nem is britek nyertek, eleve ki kéne zárni a külföldieket, és csak magukat szórakoztatni. Vegyen mindenki brit árut, öltözzön brit népviseletbe, és hallgasson britpopot. Valljuk be, nem esik ez jól nekünk, magyaroknak, vagy legalábbis seggfejnek tartjuk az ilyen beszűkült gondolkodású, bunkó angolokat. És igazat adunk a producernek, aki szerint at Attraction tök jó, és akkor mindegy, hogy britek-e. Egyben elhatározzuk, hogy egyszer majd mi is így fogunk gondolkodni. És talán egy napon idetéved egy skót, izraeli vagy bantu művészcsoport, jól érzik magukat és megtelepszenek, végül fellépnek a Nemzeti Színházban vastaps mellett, és hálás gesztusként rólunk, magyarokról csinálnak műsort. Akkor is lesz majd néhány idióta, skandálják pár tucatnyian, hogy szavazz magyar termékre, meg magyarnak magyar legyen a magyarkodása. De a többség könnyedén legyint rájuk, és tapsol tovább. A skótnak, izraelinek vagy bantunak, nem azért, mert ő is magyar, hanem mert jó. És amikor már a hazafias vásárlóerő már nem szív fel semmit csak azért, mert magyar, akkor nyílik esélyük a magyaroknak meghódítani a világot. Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! Veszélyes lehet az idegrendszerre egy most visszahívott teljes kiőrlésű liszt Legendák csapnak össze a BL negyeddöntőjében New York Times-tudósítás: Lázad Mikepércs fideszes népe Most éppen március 31-ére tűzték ki a kormánypártok a NATO-bővítés szavazását Ha egy ennyire korrupt kormányt nem tud megbuktatni a Nyugat, akkor tényleg hanyatlik. Tóta W. Árpád írása. Kapja:Bilderberg-csoport TitkárságaEchelon-rendszer, gépház, LangleyKözép-Európai Gyíkember-parancsnokságDevon Miles, Jogért és Igazságért AlapítványTisztelt aknamunkások és birodalmi helytartók! Van egy közös problémánk: egy otromba, rossz magaviseletű kormány Európa határán, amelynek nincsenek gátlásai, és egyáltalán nem szeretne fair versenyt. A magyar választók többsége kormányváltást akar, de az országunkat foglyul ejtő kisebbség mindent megtesz, hogy ezt ne érhessék el. Na most. Önök három éve azon pöcsölnek, hogy ezt a rezsimet putyinizmusként vagy perónizmusként azonosítsák, és szemmel láthatóan azt hiszik, hogy ha Orbán fejére olvassák a jogállam meg a demokrácia lebontását, akkor kénytelen lesz változtatni. Hát nem lesz. Őt egyedül az érdekli, hogy a magyarországi választásokat megnyerje, Európa meg csak annyira, amennyire ehhez kellenek az uniós pénzek. A magyar választók tömegeihez – és főleg a varázsos világban élő hívekhez – nem az jut el, hogy az unió rosszallja az emberi jogok sérelmét meg a harci szekerceként forgatott alkotmányozást. Hanem hogy a karvalytőke el akarja venni a rezsicsökkentést, és ezért kitalálnak mindenféle ürügyet, pedig nincs is semmi baj. Vagy sehogy se jut el, mert ez már külpolitika, ami a magyart kevéssé érdekli, ahogy az alkotmányjog is. Jaj, hát akkor nincs mit tenni? Valóban képtelen érvényesíteni érdekeit és értékeit a hatalmas Európai Unió? Ez lenne szuperhatalom? Ennyit tudna a nyugati demokráciák közössége? Nos, akkor viszont Orbánnak van igaza, és Önök tényleg hanyatlanak. Pedig a példa az utcán hever, illetve iszkol. Éppen most omlott össze egy kormány itt a közelben, de úgy, hogy a komplett cseh jobboldal nem áll fel belőle egyhamar. És fogtak el menekülő miniszterelnököt osztrák autópályán, és zuhantak a környéken mások is a hatalom csúcsáról a börtönig. És ezeknek az eseményeknek mind ugyanaz volt a mozgatórugója: a leleplezett korrupció. Szíves tájékoztatásul: a fasizálódás a magyar rezsimnek nem a lényege, csak eszköze. Nekik az jól jön, ha nem lehet őket leváltani, ha nem alapjog szaglászni az ügyeik után, és ha minél többen félnek. De nem ez a céljuk, hanem amit ez lehetővé és megúszhatóvá tesz: a csoportosan elkövetett anyagi haszonszerzés. Ez mostanra egyébként eléggé nyilvánvalóvá vált, ami megint csak nem túl hízelgő a magyarokra nézve. A trafikmutyit maguk a fideszesek is korrupciónak látják, legfeljebb mint ilyet helyeslik, mert vagy érdekeltek, vagy pedig sajnos betegek. De azért a többségnek felbassza ám az agyát, mert a Simicska ezermilliárdjait nem tudta felfogni, ezt meg átlátja. Ezermilliárddal nem tudna mit kezdeni, a havi párszázezer pluszjövedelemnek viszont megvolna a helye. Csehországhoz vagy Horvátországhoz képest Magyarország azért nehezebb feladvány, mert mostanra már nem maradt olyan rendőri egység, ügyészség vagy hatóság, amely egyáltalán napirendre venné a fideszes korrupciót. Sőt az a bűnös, aki felfedi. Az immunrendszerünk odavan, Magyarország AIDS-es.  És momentán nincs ellenzék, amelynek volna esze és kapacitása a leleplezésre, és ereje ahhoz, hogy a most folyó országos rablást műsorban tartsa. Hát ezzel kellene foglalkozni már rég, tisztelt Alapítvány és Birodalom. Igazán nem teljesíthetetlen kihívás, nem egy Szíria. Információt gyűjteni a kormánypárt korrupciójáról, és terjeszteni rádióban, tévében, interneten és röplapon: ez egy precíziós bombázáshoz képest aprópénz és csekély erőfeszítés. Nem a lovasságot kell küldeni, csak a bizonyítékokat. Támadási felület van bőven. Talán kicsit sietősen zárult le a Gripen-ügy, nemde? Talán vannak érdekes magyar vonatkozású adatok a meghekkelt svájci bantitkok fájljaiban, hm? És nyelvet fogni sem megoldhatatlan küldetés: ha ezek a dominók elkezdenek dőlni, a büntetlenség ígérete is elégnek bizonyulhat. Orbán és köre zsírosodását fel lehet tárni – és el lehet újságolni a magyaroknak. Annak azonban nem az a módja, hogy Daniel Cohn-Bendit Strasbourgban leordítja Orbán haját, hanem az, hogy Európa és Európán kívüli barátaink szóba állnak velünk közvetlenül, és dalban mondják el. A magyar kormánynak aligha lehet kifogása az ellen, ha egy alapítvány műsoridőt vásárol, lévén hogy a saját kampányát is ugyanígy tervezi intézni. A lelepleződött, egyértelműen bizonyított korrupciónak megvan az az óriási előnye, hogy a tetten ért politikust senki sem sajnálja. Dicstelenül süllyed el, és megtagadja mindenki, hogy mentse a saját bőrét. Minden másfajta bukás csak azzal járna, hogy kezdődik elölről az egész onnan, hogy a haza nem lehet ellenzékben. Úgy viszont már nehéz lesz előadni, ha közismertté válik, hogy haza alatt a saját pénztárcáját érti az úr. Végül azoknak a csökötteknek, akik azt képzelik, hogy a korrupció leleplezéséhez külföldi segítséget igényelni hazaárulás volna: nem, nem az, ti pedig hülyék vagytok. Az nem hazaárulás, ha az Interpol fogja el a magyar bankrablót. Vagy a horvát miniszterelnököt. Hanem az a közjó. Az utánuk következők pedig remélhetően tanulnak az esetből, és vagy kevesebbet lopnak, vagy nem vesznek össze az egész világgal. Ha csak az egyik sikerül, máris nyertünk mindannyian. Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! Életfogytiglanra ítélték a 2019-ben megkéselt gdanski főpolgármester gyilkosát A dél-budai agglomerációban kóborol a Svájcból érkezett farkas Hatalmas lángokkal égett az FSZB épülete Rosztov-na-Donuban Nem találta meg a teniszszövetségi PCR-botrány felelőseit a rendőrség Minek nézi magát a CBA-pénztáros, és volt-e rendszerváltás, vagy lesz-e? Szín: CBA pénztársorSzereplők: Irén, CBA-pénztárosAndrea, szomszéd CBA-pénztárosTóta W. Árpád , vásárló Irén: Jó estét!Én: Jó estét kívánok! Kérnék még két fehér Multit. Irén: Erzsébet-kártyával fizet?Én: Nem. Irén: Na szóval meg fogja ezt még bánni az Ildi. Andrea: Szerintem is.   Itt dicsekszik mindenkinek, hogy átmegy a trafikba, de azt is számold bele, hogy nincs ruha. Saját ruhában kell dolgozni!Irén: Na ja, de azért az nem olyan nagy dolog. Az így van a maszeknál is. Én: Mily meglepő és figyelemre méltó, hölgyeim, hogy Önök a maszek kifejezést alkalmazzák, ha jól értem, a független kisboltosra, aki nem egy afféle multinacionális láncnál dolgozik, mint a Tesco vagy a CBA. Hiszen éppen ő, az élelmes zöldséges, a kisboltos testesítené meg a győztes középosztályt, a kkv-t, aki megél a jég hátán is, ha hagyják. Maszeknak hívták őt a hetvenes és a nyolcvanas években, a magánszektor rövidítéseként, és ebben volt némi megbélyegző kirekesztés, hiszen a közellátásnak megvolt a maga központi, államilag stratégiai szövetségbe forrasztott intézménye, a Közért Vállalat. És most újra van ilyen, a CBA, azzal a különbséggel, hogy a Közért nem egyenesen a pártszámlára utalt. És ezen az alapellátáson kívül, megtűrt protokapitalistaként létezhettek a maszek zöldségesek, a magánszektor rövidítéseként, a fröccsöntők, a trafikosok és a lengyel piac, ahol a tehetséges és bátor vállalkozó gyarapodhatott a maga ügyességéből. Velük kezdődött a rendszerváltás. És ma, ha betéved az ember egy boltba kenyérért, akkor azzal szembesül, ami azelőtt volt. Az állami közértessel, aki belül van a rendszeren, akinek a munkahelye biztos, mert a tulajdonosnak megvannak a pártkapcsolatai. Meg azzal, hogy a polip csápjai között még megbújik egy nyakas magyar vállalkozói réteg, levegőért kapkodó kereskedők, akik alól most húzta ki a talajt ez a hazaáruló kormány a trafiktörvénnyel, tönkretéve tízezreket és megkeserítve hárommillió ember életét, hogy ötezer fős háremüket kielégítsék. Vállalkozó családban nőttem fel, átéltem hétről hétre az aggodalmat a termékeladások alakulása körül. Voltak baljós időszakok, de a mélypontokon is tudta a család, hogy minden ellenszél, adóteher és szabadalmi nyűg mellett az a gyarapodás módja, hogy jobb terméket kell készíteni versenyképes áron. Nehéz, de távlatos volt a kilencvenes évek levegője. Most megint az a rendszer van, amikor az üzleti sikernek egyetlen perspekívája látható: a prostitúció. És a megmentő hős lovag megint ugyanaz, a viharban a víz fölött maradó vállalkozó, aki kinézi magának a panelház földszintjét, vagy a szlovák offshore-megoldást, és berendezi ott a kis boltját, kulcsmásolóját vagy antikváriumát, és amikor csődbe megy, akkor képes ezért saját magát okolni, és újra kezdeni. Valamelyikből aztán Apple lesz vagy Ustream, Prezi, neadjisten Wizz Air vagy Tesco, és viszi a hírünket anélkül, hogy sarkantyúzná a kormánya. Illetve pont azért, mert nem etetik kézből. Így fejlődik és gyarapodik a magyar. Irén: Másvalamit?Én: Nem, köszönöm. Irén: Négyezer-nyolcszázhatvanöt forint. Meg fogja még bánni ezt az Ildi. Andrea: Meg hát.  Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! A magyar jobboldal sikerének záloga az ostobaság. Szerencsére gyógyítható, erkölcstan helyett állampolgári ismeretekkel. Vajon mi tesz valakit ma, 2013 közepén kormánypártivá? Fogós és kényelmetlen kérdés, amelyet azonban muszáj megválaszolni, mert enélkül ennek a népbetegségnek, a fideszességnek a kezelése nem lehet sikeres. Legalább másfél millió embert kell visszavezetni a társadalomba kormányváltás esetén. Nyilván kialakult egy réteg, amelyik azért lojális, mert ebből él: a holdudvar; Simicska Lajos közvetlen alkalmazottaitól a hálás trafikosig. Ha néha meg is fordulnak álmukban, amikor eszükbe jut, hogy a gyarapodásuk ára mások kisemmizése volt, ettől függetlenül nem érdekeltek a változásban. Bizonyára megnyugtatják magukat valami természetjogi okfejtéssel, miszerint igenis a gálya az úr, amióta gyorsnaszád. Ám a kézből etetettek a családjaikkal együtt sem teszik ki Orbán szavazóbázisát. De kik a többiek, és mi bajuk van? Mi vihet rá valakit, hogy elhiggye napról napra a blőd hazugságokat, és ne lássa a süllyedést? Elfogadja, sőt támogassa a már leplezetlen korrupciót? Képes legyen mások előtt elismételni, hogy szabadságharcot vívunk Európa meg a bankok ellen, és meg is fogjuk nyerni? Sőt: mi készteti arra ma az egyetemisták csaknem húsz százalékát, hogy egyenesen a Jobbik romantikus fantasyjében higgyen? Vajon ezek azt is elhiszik, hogy vannak vámpírok?Hát persze, nyelvünkön a válasz: a szomorú, sötét ostobaság okozza ezt. De állj! Ne legyünk méltánytalanok velük: nem ostobaság, csak tudatlanság. Információ- és kíváncsisághiány. Nem genetikai, hanem szocializációs oka van a hátrányos helyzetüknek. Bizony, a társadalom a felelős. Nem utolsósorban a nyolc év szocialista kormányai, amelyek elmulasztották a lehetőséget, hogy ezeknek a fiúknak és lányoknak legalább az alapokat megtanítsák. Mostanra a fejünkre nőttek. A világ bonyolult. Magyarország is bonyolult, amióta demokrácia. Alkotmánybíróság, köztársasági elnök, ellenzék, Brüsszel, Strasbourg – kétségkívül több alkatrészből áll ez a gépezet ahhoz képest, ami azelőtt volt. Azt könnyebb volt megérteni, hogy Kádár megmondja, mi lesz. Ugyanakkor nem lehetetlen a felzárkózás. Sokkal bonyolultabbak lettek húsz év alatt az autók és a telefonok is, aztán mégis megbirkózik velük a lakosság. Van remény, yes we can. A fideszesség gyógyítható, de a terápia hosszú távú. A Fidesz-kormány, bár teljesen akaratlanul, megteremtette a keretét az egyik stratégiai feladatnak, amit a leváltásuk után el kell kezdeni. Bevezettek egy tantárgyat, amelynek éppen az volna a célja, hogy erkölcsös polgárokat neveljen. (Vagyis nem fideszeseket. ) Ennek haszna kétséges, megvalósítása siralmasan kaotikus, de legalább csak a könyveket kell cserélni, és bevezetni az erkölcstan helyett az Állampolgári ismeretek tantárgyat. A fideszesség ugyanis abból táplálkozik, hogy a magyar ember roppant keveset tud arról, hogyan működik az ország, és körülötte a világ. Orbán egyik sokszor bevetett találmánya például a mandinerből adóztatás: mivel a pénzt a megsarcolt szolgáltatókkal szedeti be, ezt az egy pattintást a szájtáti nép már nem látja át. És szidja izomból a bankot. Akinek viszont megtanították az iskolában, hogy a bankban az ő pénze van, az kisakkozza magának, hogy a bankadót ő fogja kifizetni, és máris csütörtököt mond ez a szánalmas trükk, de még a rezsicsökkentés is. Ha erről nem értesült, akkor persze a westernromantika lesz a nyerő. Aki tudja, hogy mire való a népszavazás, az alkotmány, a szabad piac, netán a magántulajdon, az nem nézi bambán, amikor ezeket módszeresen elbontják körülötte. A Fidesz-fertőzés módszere az, hogy egyszerű magyarázatokat kínál. Konkrét ellenséget egy bizonytalanul békés világban, lebutított megfejtéseket és kellemes hazugságokat. Gyanúsak ugyan, meg aztán jobban sem élünk tőlük, de mégis be lehet velük otthonosan rendezni a vackot. A magyar jobboldal, sohase feledjük, nem más, mint pszichózis. Gyógyszere pedig a felvilágosítás, a demokrácia megtanítása, kellően önkritikus történelemoktatás mellett. Magyarország modernizációját, ez most már világos, a jobboldal nem vállalja, nem is érdekelt benne, sőt meg is tagadja. Lubickol a félázsiai hagyományban. A többieknek tehát nemcsak az a dolguk, hogy hisztizzenek a pedagógusok fizetésemeléséért. Az is, hogy csináljanak egy másik világot, ahol az iskolákból nem babonás droidok jönnek ki, hanem szuverén polgárok, akik körberöhögik a demagógokat. Aztán ha így maradnak, akkor körberöhögik majd őket is. De abból már nem a hülyék országlása következik. Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! Ez lesz az igazi szélesvásznú kijelző, amit a BMW most bemutatott Csalás, sikkasztás, gyilkosság: kész krimi a Sopron Bank török tulajdonosának családtörténete Nemzetközi lapszemle: Putyin ütőkártyája lehet, ha republikánus lesz az új amerikai elnök Lengyelország MiG-29-es vadászrepülőket ad Ukrajnának Na hálistennek, megint mentik a devizahiteleseket. Pedig már eddig is elképesztő sikereket értek el. Ráadásul most verik keresztbe az egyetlen nagyjából érthető vezérelvüket: az érdemalapú társadalom kiépítését. Kétségkívül nem volt kötelező felvenni ezeket a hiteleket. A fő felelős minden ilyen ügyben az adós. Mentesíteni a következményektől, az ellentétes a természetjoggal: Aesopusig kellene átírni a világirodalmat, hogy a tücsök megmentése igazságosnak látsszon. Ennek így az a tanulsága, hogy nyújtózkodj csak nyugodtan, majd állam néni lop neked egy hosszabb takarót. A segélyezés kultúrájának kiterjesztése ez, semmi más. Tökös széljobbos nem tapsolna ennek, hanem leköpné mint a magyarság elcigányosítását. Ám a devizahitelek ügyében van felelősségük a bankoknak. Mohón, a szerződések után járó prémiumtól megrészegülve osztogatták a frank-, sőt a jenhitelt, és ők sem gondolkodtak többet, mint a hitelt felvevő közmagyarok, holott nekik illett volna a civileknél jobban érteni a pénzügyekhez. Telkeket adtak el a Holdon, aztán most negyedmillió család olvassa ijedten az apróbetűs részt, miszerint a Holdon egyébként nincs levegő. Volna abban ráció, hogy vállaljanak részt a veszteségből. Csak az a baj, hogy már túl sok áldozatot vállaltak olyan dolgokért, amihez viszont semmi közük. A devizahitelek problémája három év alatt a legelképesztőbb hülyeségeket generálta, kezdve az ócsai lakóparkkal. Állam bácsi úgy tett, mintha a lakásproblémára az lenne a megoldás, hogy majd ő épít takaros házakat, és kiutalja. Hát az összes devizahiteles nem fér be, ahogy trafikja se lehet mindenkinek, de legalább egy falura való jó lelket elszállásolunk békében. Ennyi sem jött össze. Az államnak nem sikerült épeszű módon felhúznia 1 db lakóparkot. Nem sikerült neki az, ami vállalkozók tucatjainak már számtalanszor. Nincs infrastruktúra, semmi sem lett kész időre, bele van kódolva a gettósodás, és a devizahitelesek százezrei közül alig akadt olyan, aki oda vágyott volna. Arra volt csak jó az egész bohóckodás, hogy pár hónapig lehetett mutogatni, mennyire érdekli őket ez a probléma. És hogy fogalmunk legyen arról, mennyire tudnának működtetni egy nagybankot. De aztán rátértek arra, ami sokkal érdekesebb: a haverok devizahitelére. Jött a végtörlesztés intézménye, ami milliókat spórolt meg azoknak az adósoknak, akiknek amúgy megvolt az a pár rongyos tízmillió a párnacihában. Például megszabadulhattak a harmadik házra felvett hitel terheitől a parlamenti képviselők. Legfeljebb loptak maguknak végtörlesztésre valót. Azzal meg is nyugodtak: a felső tízezret megmentették. Azoknak, akiknek nem volt megtakarításuk (és éppen ezért vettek fel hitelt), a kormány azt kínálta fel, hogy beállt a bankokat szidó kórusba, és erősen sajnálkozott. Ettől azonban a végrehajtások még nem álltak le; maga a kormány határozta meg, mikor van vége a téli moratóriumnak. Rá is repült a témára a szélsőjobb, úgyhogy most beindult a gépezet. A legbőkezűbb terv az, hogy mindenkinek visszaváltjuk a hitelét az eredeti árfolyamon, a bank meg majd vesz svájci frankot a saját pénzéből. Nem más ez, mint választási költségvetés, a mások pénzéből. Nem az állam tartalékait élik fel, hanem a gazdasági szereplőkét - de nyugi, ennek ugyanúgy meglesz a böjtje, mint a szocialista módszernek. Csak nehezebb lesz jóvátenni. Bizalmi tőketartalék már nincsen. Kétszázhatvanezer devizahitel leírása azt üzenné, hogy Magyarországon bankot üzemeltetni vagy életveszélyes, vagy mocskosul korrupt vállalkozás. Természetesen lesznek mocskosul korrupt vállalkozók, akik szívesen eljátsszák a király kedvenc bankárát, de abban a szolgáltatásban nem lesz köszönet. Arról nem beszélve, hogy dagadt pofájú vakkomondoros türhők fognak turkálni a számlakivonatainkban. Nehéz ennek a kormányzásnak az irányát megérteni. A saját klán gazdagodásán túl egyetlen értelmezhető politika rajzolódott ki: a középosztály megerősítése, a saját lábukon álló, szuverén polgárok rétegének gyarapítása. Legalábbis ezt mondja a vitaképes kormánypárti, ha arról kérdezik, milyen indulatú a daganat, aminek buzgó sejtje. Hogy vannak hibák, de a cél szent: legyen középosztály. De van még ennél is fontosabb: az úri osztály. Ők járultak először a fazékhoz, a végtörlesztések költségét pedig kénytelen-kelletlen lenyelték a bankok. És lenyelték a bankadót is és a tranzakciós adót, szorgalmasan kiszámlázzák persze az ügyfeleknek, de hallgatnak. És mivel hallgatnak, pontosan úgy járnak, mint a kereskedelmi tévék: a zsaroló elpofátlanodik, mert a közönség neki tapsol. Most a középosztály megmentésének csúfolják a felelőtlen adósok kimentését, amivel egyrészt megtanítják őket a segélyfüggőségre, másrészt végleg ellehetetlenítik a valódi vállalkozások hitelhez jutását. Pedig a bankoknak lenne lehetőségük megszólalni: milliárdokat költenek el ostoba reklámklipekre meg hirdetésekre, és havonta leveleznek a magyar lakossággal. Elférne ebben egy tájékoztató kurzus arról, hogyan is működnek, mivel jár a hülyére adóztatásuk, miért nincs hitelezés, és miért baj ez; és miért szemfényvesztés, amit a magyar kormány velük művel. De eddig a pofára megsarcolt vállalatok közül az Elmű volt az egyetlen, amely kiküldte a rendes levelezéssel a saját álláspontját. És vannak módszerek, amelyekről a bankvilág régen hallott, de talán a nagy öregeknek még rémlik valami történelmi tanulmányaikból arról, mit tehet a kizsákmányolt osztály, amikor semmibe veszik. Figyelmezteti a kizsákmányolókat arra, mi lenne velük nélküle: sztrájkba lép. Kemény ellenállás, vagy lassú elvérzés: ezek közül választhat, aki nem trafikos. Egyben igaza van a kormánynak: a gazdaság nagy szereplőinek ideje megtanulni, hogy felelősséggel tartoznak a társadalomnak, amelyben működnek. Van még pár hónapjuk, hogy ezt felfogják, és felvegyék a kesztyűt. Különben abba fognak dudálni, amíg bele nem fulladnak. Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! 1,5 millió liter radioaktív víz szivárgott ki egy minnesotai atomerőműből A felsőoktatásban tanulók majdnem fele dolgozik az egyetem mellett, és ez nem jó hír Csökkent a születéskor várható élettartam Magyarországon Nem az akkugyárral és a tanárokkal kezdődött – adatbázis a hazai civil ellenállás történetéről A történet tanulsága az, hogyan szaródik itt el mindene annak is, aki a legtöbbet nyerte. Hogy a gyereke esküvője se lehet már más, mint ízléstelenség.  De hát a kedves papa úgy döntött, hogy jól jön most ez a kis színes neki, hogy megmutassa az emberi oldalát. Orbán Viktor időnként beöltözik családapának, civilnek, hogy ne csak a vértől csatakos szabadságharcost lássuk, hanem az érző szívű magánembert is, a sertészsírtól csöpögőt, aki éppen kolbászt tölt, mert azt is tud. Innentől viszont szabad préda, amit a Blikknek lead. És ezektől az önkéntelen továbbgondolásoktól lesz hidegrázósan szociografikus az egész jelenet. Nem szokatlan: az uraságok házasodása régóta a magyar irodalom nyersanyaga. Van ez a két jóravaló, a huszonegyedik századi, európai jólétben lubickoló modern fiatal, akiknek megvan a saját zenéjük – azt majd a tanya végében hallgathatják a pajtában – és ahelyett, hogy baráti körben, csendben összeházasodnának, kapnak a nyakukba cigányzenekart és olyan pereputtyot, amilyet egyikünk sem szeretne az esküvőjén látni. Fuj, belegondolni is rossz, ahogy szegény Ráhelt vakkomondoros büdös prosztók viszik menyasszonytáncra, és szegénynek tűrnie kell, mert ebből a vircsaftból van a torta, meg a borjú és a birkapörkölt. Nem beszélve arról, amikor a kisgazdatagozat lövöldözni kezd, Semjén Zsolt meg kiszagolja a spanglit, és szalad árulkodni. És mindennek Felcsúton kell megtörténnie, ahova a papa újabban már stadiont is lop magának építtet az ország felvirágoztatása érdekében, meg nagylelkűen felajánl hatezer négyzetmétert a házi focicsapatának a saját földjéből, ami így izé. . . lett neki a szorgalmas szabadságharc közben valahogy. Bérből és fizetésből vette a falut. Magyar ember kétharmaddal nem lop, csak szerez. És akkor belenyilatkozza a Blikkbe, hogy hát a mi kis családi portánkon nem férne el ekkora lagzi, azért lesz a srác szüleinél. . . pedig elférne, apa, csak te az egész kertet elfoglaltad a hülye terepasztaloddal, mert nem vagy hajlandó megtanulni a Hattrick kezelését. És a szóhasználat: „férjhez adja”, meg „áldását adta a frigyre”! Áldását baszki! Hát hiszen nem történhet ebben az országban semmi, ha ő nem akarja. Orbán Viktor csinált hírt a lánya esküvőjéből, úgyhogy abban sincs kivetnivaló, ha kivesézzük a vőlegényt. Rendes srácnak tűnik, bizonyára kiérdemelte a közgépes igazgatósági tagságot is teljesítményével és képességeivel. Reméljük, szeretni fogja ezt a lyányt, már csak a család földbérlete miatt is erősen ajánlott. Mert nem lehet nem észrevenni, hogy az új arisztokrácia párosodik a szemünk láttára, az országot elfoglaló család a vazallusékkal, akiket az örömapa saját kezével tömött ki földmutyival, közgépmutyival, meg ami még a kezébe került. „Jól működő gazdaságuk van”, mondja Orbán a leendő vejéről – hát vicces is lenne, ha rosszul működne, amikor egy telefonba kerül, hogy jól működjön. Eleve így jöttek össze, könnyű elképzelni a love storyt, meg tök romantikus is: szia, a faterom éppen a te fateroddal zsíroz le egy zsebszerződést. Akkor járunk?Tisztelt ünneplők, mind tudjuk, hogy az ifjú pár eddig is az élet napos oldalán járt. Kívánjuk nekik, hogy ne pont a házasságuk változtasson ezen, sőt az igazságtétel után is megtalálják boldogságukat, ha szerényebb körülmények között is. Ez az esküvő viszont egy nap vezeklés lesz az eddigi vidámságért. Minden pillanata az érdemtelenségről, a kellemetlen emberekről és a gyanúról fog szólni, az arisztokratikus áthallásokról. Arról, mennyire ciki királyságot játszani a műanyag Versailles-ban, messzire bűzlő piszkos pénzen. Sajtó nem lesz jelen, vécéfotózástól nem kell tartani, legfeljebb elképzeljük majd innen a távolból azt a vécét, amit biztosan nem kellene amúgy szégyellni: van ott elég asszony, hogy takarítsa. Megvan a módja annak, hogy egy főúri menyegző ne keltsen túl nagy ellenérzéseket. Ezek a következők: a) az útonállás évszázadokkal korábban történt, és az arisztokrata család időközben bizonyította hasznosságát, ld. európai királyságok; b) a káprázatos gazdagságot vitathatatlan és könyvelésileg érthető siker alapozta meg: Britney vagy Bill Gates lagzijában senki se kérdezi, miből van a bejgli; c) titokban tartjuk az egészet, nem rendezünk hét országra szóló mulatságot, ami miatt a légteret is le kell zárni, és nem dicsekszünk vele a sajtónak, legfeljebb utólag megjegyezzük, hogy ez is megvolt. Orbán Viktor lányának lagziját csak az utóbbi menthette volna meg. De a verkli nem tud megállni: ára van a zsebre tett falunak, egyebek mellett az, hogy Papa Doc lerángatja a mocskos világába a gyereke esküvőjét is, aztán keserűen tapasztalják, hogy kevesen örülnek velük, amikor a zsebre tett falut esküvőhöz díszítik. Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! Sampongyárat épít az Unilever Ukrajnában Újfajta genetikai vizsgálatot fejlesztettek ki szegedi kutatók, Szent László király maradványait is azonosították vele Véletlen nem a saját Tesláját nyitotta ki egy sofőr, és el is tudott hajtani vele Gigantikus és igen szögletes a Kia új elektromos divatterepjárója, az EV9 A sajtónak joga van összeesküdni a kormány ellen, és aki ezt nem érti, az ellen kötelező összeesküdni. Ahogy végigtekintünk a Nemzeti Együttműködés Rendszere szorgos dolgozóin, esetleg az a benyomásunk támadhat, hogy ebben az egyébként tök jól működő társadalomban azért elég sok rémületes senkinek jutott hivatal. Pedig ha odafigyelünk rájuk, kénytelek vagyunk elismerni a tehetségüket. Nem igaz, hogy a jobboldal képtelen a megújulásra. Igenis van vérfrissítés, fiatalítás, utánpótlás. A fő versenyszám a cinizmus. Itt áll például előttünk Kocsis Máté, és sajtótájékoztat arról, hogy szervezkedik ellenük a sajtó, és emiatt ők válaszokat várnak. Az összeesküvést tudomásuk szerint Szabó György és a Sanoma hirdette meg, és abban állna, hogy rámenne a sajtó a negatív hírekre, meg állást foglalna. Ezen külön fennakad Kocsis Máté, szerinte a sajtónak ez nem dolga – ezek szerint magunk közt vagyunk, ő maga még nem látott publicisztikát. És alapvetően borzad a befolyásoló, neadjisten manipulatív sajtótól, amely félrevezeti az embereket. Mindez egyébként a Magyar Nemzetben jelent meg, sehol máshol, és itt már letagadhatatlanul kiütközik Kocsis Máté tehetsége: nem röhög, nem fogja a hasát, egy félmosoly sem látszik rajta, miközben egy Magyar Nemzet-cikk alapján elfogult szerkesztés előkészületével vádol valakit. Úgy, hogy a nem kézivezérelt sajtó összeadva sem érné el az udvari csatornák súlyát, amelyek egyrészt a debilitásig elfogultak, másrészt meg degeszre tömik őket közpénzzel meg trafikkal. És még mindig nem neveti el magát, pedig profi humoristák is belevihognak olykor a saját viccükbe. Kocsis Máté szerint az összeesküvésnek anyagi célja is van, meg akarják fosztani a jobbos médiát a hirdetésektől.  És akkor szegényeknek nem maradna, csak az igény szerint folyósított közpénz, például a cuki kis Közgép-bannerből az MNO-cikk felett. Ja és minderről válaszokat vár! Főkukac válaszokat vár, mint egy apafigura baszki, mert különben irgumburgum. Na, itt vannak a válaszok, küldje el neki valaki. Kocsis Máté alapvető demokratikus jogokat vont kétségbe, mintha csak Rui Tavaresnek dolgozna. Kétségtelenül parancsot teljesített, ez a párt manővere, de az kiderül belőle, hogy a párt nem tekinti normális jelenségnek a szabad sajtó működését. El sem tudja képzelni, hogy ezzel együtt éljen. Amivel éppen azt támasztja alá, hogy egy ilyesfajta összeesküvésnek pont itt az ideje. És nem kell ehhez feladni a hitelességet, nem kell olyan mélységig süllyedni, mint az udvari média. Elég megtalálni és bizonyítani a botrányt: ott van minden útkereszteződésben, iskolában és trafikban, minden közkútnál, minden közmunkás zsebében; ott van Felcsúton és Ózdon, Esztergomban és Debrecenben, nemcsak a puskacsőben: Magyarország rosszabbul teljesít. Most még ott van a lehetőség is, hogy ezt felfedje a sajtó, és így elvégezze közszolgálati feladatát. Négy év múlva már nem biztos, hogy lesz, aki szót emeljen. Kiváló színésznek kell lenni ahhoz, hogy ezeket a vádakat fapofával végigmondja valaki – és rendkívül undorító embernek. Olyannak, aki nem meri otthon elmondani, mit is dolgozott aznap. A magyarok többsége erre nem lenne képes: ehhez Kocsis Máték kellenek, és Csigamarcik és Rogán Antalok. Ilyen alakokra viszont nincs szükség a Nemzeti Együttműködés Rendszerén kívül – és ők is érzik, mennyire megritkult ez a büszke szakkifejezés az utóbbi időben. Kocsis Máténak van mitől félnie. Tőle és fajtájától félni viszont dicstelen gyávaság: beöltözött sárkánynak, de pár mozdulattal megszabadítható a méltóságától, csak akarni kell. Akárkit illet is ez a fehér asztal mellett. Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! Írország miniszterelnöke Bill Clinton szexbotrányán viccelődött, majd elnézést kért A Real és a Napoli továbbjutásával lett teljes a BL-negyeddöntő mezőnye A kamion vezetőfülkéjére zuhant egy konténer Csepelen, meghalt a sofőr Hamis a mítosz, hogy egyre többet és többet akarunk Az egynyelvű és egyszokású ország gyenge és esendő. „Az ország erőforrásai vidéken vannak, abból él az ország, amit vidéken ültetnek és aratnak, amiért imádkoznak, ahogy a gyerekeiket, unokáikat nevelik. ”Ezt Balog Zoltán mondta Kercaszomoron, templomavatás közepette, és bár csekély jelentőségű mind Balog Zoltán, mind a kercaszomori templom, alkalmat ad a töprengésre. Arról, hogy miért csak egyvalami fér nekik bele. Hogy miért ennyire szűk az ő agyuk. Hogy itt van például ez a rakás szerencsétlenség, ez a jámbor balfasz, akinek a minisztériumából repkednek a kitüntetések náciknak és ufóprófétáknak, és neki minderről fogalma sincsen utólag se, de mégis úgy érzi, neki kell megmondania, hol vannak az ország erőforrásai, kizárólagosan. Mégpedig hogy vidéken. Budapesten tehát, ahol például ez a jámbor balfasz székel, nincsenek erőforrások. Itt csak prolik, buzik és miniszterek gyanús elegye található, ahogy félelmes, dekadens hely Miskolc, Győr, Pécs vagy Szolnok is. Itt túl sokat találkoznak különböző emberek, észreveszik, hogy ők különböznek és mégis emberek, és ez összezavarja a szép egyszerű világképet. Miszerint a magyarok, azok olyanok, hogy. Nincs kétszáz éve, hogy a magyarokat bajuszos emberekként azonosította Hans Normann német utazó, pedig ha alaposabban körbenéz, bizonyára észrevette volna a bajusztalan és a szakállas magyarokat is, akik Szent István dörgedelmeinek megfelelően békésen éltek egymás mellett, mert nincs azzal semmi baj, ha van magyar egypupú, kétpupú, sőt több. Balog Zoltán még nem tette magáévá Szent István világképét, ami nem volna baj önmagában, lévén hogy ő csak egy jámbor balfasz. A baj az, hogy ez a világnézet nemcsak rá jellemző, hanem az egész kormánypártra. Ezek meg akarják mondani, hol vannak az ország erőforrásai, milyen az igazi magyar, milyen a helyes családmodell, mi az értékteremtő munka, és hogyan kell gyereket nevelni. És minderre csak egy választ tudnak elképzelni, egyetlenegyet. Pedig Magyarország nem egyszínű. Szinte semmibe sem telne azt mondani, hogy Magyarország erőforrásai vidéken is vannak, meg a városokban is, hogy az is számít, ahogy vidéken imádkoznak, és ahogy Budapesten nem. Hogy az is Magyarország, ahol szoftvert meg robotot ültetnek, és egérrel aratják le, ahol templomba nem járnak, de még Erdélybe sem, annál inkább a Balaton Soundra szendvicsben vonaglani. Lehetne egy, sőt sok másik Magyarország, amely nem fér bele Balog Zoltán és Semjén Zsolt és Orbán Viktor világképébe. Kinőtte ezeket régen. Ez az a Magyarország, amely látszik az űrből, mert igazán kínos meghozni a hírt, de a saját seggébe fulladt lovas agrárnemzettel tele a padlás innen egész Mongóliáig. Azok is nagyok voltak valaha, viszont ettől még nem találták fel az okostelefont. Azt másfajta emberek találják fel, ha hagyják őket élni. És ez a probléma. Hogy mennyire olcsó befektetés lenne nem nyilatkozni effajta sült hülyeségeket, nem kirekeszteni mindenkit, aki nem kisgazda, hanem elismerni, hogy van a magyarok között urbánus, kozmopolita, nem imádkozó, nem palántázó, nem tapsikoló droid, hanem olyan, mint a sikeres amerikaiak, izraeliek, németek vagy koreaiak. Tudomásul venni, hogy Magyarország része a világnak, része egy olyan kultúrkörnek, amelyet Balog Zoltán vagy Orbán Viktor agyérgörcs terhe mellett sem lát át, de mégis, ennek ellenére értékes, érvényes, működőképes és nyereséges. Esetleg nem megfojtani merő eszmeiségből. Mert hogy a trafikokat lenyúlják a férgek, az egy dolog. Az is megszokható, hogy autóutat, vasútvonalat vagy stadiont itt csak haver építhet, olyan, aki rendszeresen imádkozik vidéken és közgépes kisköcsöghöz adja a lányát. De élnek dolgozók itt, költők is bűntelen, és csecsemők, akikben megnő az értelem. Ők feltalálhatnák itt a Rubik-gömböt, a Tesla-tekercset vagy a hidrogénbombát, ha nem baszogatnák őket közben azzal, hogy buzik, ateisták, városbéli puhányok és nem elég magyarok. Orbán Viktor nem Hitler, de tanulhat tőle. Az az idióta még a háború előtt elüldözte az országából az összes atomtudóst. Fura figurák voltak ezek az atomtudósok, némelyik meleg volt, másoknak volt pofájuk zsidónak lenni, nem rezonáltak a soviniszta szövegre, amely pedig rajtuk kívül annyira tetszett szinte mindenkinek. Inkább fogták a cókmókot, és áttelepültek Amerikába. Aztán amikor nagyon jól jött volna egy atombomba, akkor meg már nem voltak ott. Pedig addigra a büszke birodalom kész lett volna megbocsátani minden bűnüket egy icipici, csipetnyi kis atombombácskáért, amivel fügefalevélként elfedheti a szomorú tanulságot. Hogy németnek, orosznak, franciának vagy magyarnak lenni nem elég, sem pedig imádkozni és aratni, ahogy száz éve tették az őseink; hanem észre kéne venni a jövőt akkor is, ha nincs bajusza. Na ez az, amitől Balog Zoltán és kormánya távol tartani igyekszik a mi hazánkat. És ebben áll az ő hazaárulásuk. Ma még sajnos hazafiságnak látszik, és mire hazaárulásként lebukik, késő lesz. Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! Tart az újabb országos pedagógussztrájk Hodász András: Jelen pillanatban annak örülök, hogy még életben vagyok Komoly gond lehet belőle, hogy Európa mennyire le van maradva a mesterséges intelligenciában Közleményben sürgeti Magyarországot a Fehér Ház, hogy mielőbb fogadja el Finnország és Svédország NATO-csatlakozását Tóta W. Árpád a Szigetközből Budapestre utazik, de sajnos nem talál nyitva tartó trafikot. Sem útközben, sem a fővárosban az ünnepi forgatagot kerülgetve. Közben Lázár Jánosra gondol, meg arra, hogy mennyivel szívesebben adná a kalandozás során vásárolt metrójegyek árát egy alapítványnak, amely azzal foglalkozik, hogy pokollá teszi Lázár János életét. Alföldi Róbert István, a király-feldolgozása után itt a Tóta-féle Odüsszeia.  Mindig, meg-megállva. Dohányboltot kerestem fél Magyarországon augusztus huszadikán, gyalog, autóval, benzinkutak mellett, teszkók árnyékában és végül már bárhol, ahol fényeket láttam. A Szigetközből indulunk, ahol természetesen nincs trafik. Fagylaltból kapható harmincféle, mivel arról nem az állam dönt. Halásziban több üzlet is van, de vasárnap, illetve a nemzeti ünnepen mind zárva. Mosonmagyaróváron ugyanez a helyzet, pedig növekvő elkeseredésében az ember hirtelen fékezéseket és kormánymozdulatokat is vállal, ha felvillan a T betűs kerek cégér. Mármost egy nemzeti dohányboltról messziről nem lehet látni, hogy nyitva van-e, hiszen a törvény kimondja, hogy az ajtót zárva kell tartaniuk. Üres, kézifék, kulcs ki, odasétál, zárva. Némelyik tulaj óvatosabb a többinél, és vastag kazánlemezzel fedi az ablakokat, amikor zárva tart. De nyitva nincs egyik sem. On the road again!A következő állomáson élénken érdeklődünk a helybéliektől, ismernek-e trafikot, ahol augusztus huszadikán lehetne vásárolni. Vannak tippjeik, de biztosat nem tudnak mondani, csak olyat, ami hétvégén is nyitva szokott lenni, de hogy nemzeti ünnepen is, azt senki sem tudja. Nem ismernek minden boltot és főleg nyitvatartást a netes trafiktérképek sem. A javaslatok terméketlennek bizonyulnak: zárva mind. Oké, még van pár szál, azzal kihúzzuk Győrig, ahol úgyis megállunk látogatóba. Nyitva tartó trafikot ott sem találunk; a belvárosba emiatt azért csak nem megyünk be, és ilyenkor már egyre inkább Lázár János jut az eszembe, hogy mindez nélküle nem lenne, hanem már a falusi kocsmában vagy az első éjjel-nappali boltban megvettük volna a cigit, ugyanis azok működnek. A trafikos ilyenkor nem dolgozik, és akkor azon kezdünk tanakodni, hogy vajon vonatkozik-e rájuk valami kötelező zárva tartás törvényileg. Mert ha igen, akkor megszívtuk csúnyán. Lázár Jánosnak persze bizonyára van otthon elég szivarja, és hát ebben a szorult helyzetben nem meglepő, ha azon kapja magát az ember, hogy Lázár Jánosra gondol, ahogy gonoszul röhögve figyeli kémműholdakról a cigi után rohangáló, riadt kis magyarokat, aztán húsos ujjaival szivarért nyúl. És hogy milyen vicces lenne, ha az egyik szivarba Jerry egér becsempészne egy ACME feliratú dinamitrudat, ami most felrobbanna, és öttéhasítaná Lázár János fejét. Mindebből persze az a tanulság, hogy nem szabad rászokni a cigarettára, gyerekek. Ilyen végletes indulatokat válthat ki a megvonás. Pedig Lázár János útjai kifürkészhetetlenek, és a gyilkos álmodozás közben észre sem vesszük, mennyi jó történik velünk általa. Mert lehet, hogy trafikot nem találunk Győr peremén, de a kávé és a jó szó mellé kisegít a rokonság egy pakli ajándékcigivel. A cigaretta nem volt eddig jellemző ajándéktárgy, most azonban hirtelen megemelkedett a presztízse, hiszen olyat a legjobb adni, aminek a megajándékozott szívből örül. A nemzeti ünnepen Nyugat-Magyarországon egy doboz cigi ilyen tudott lenni. A szorongás azonban megmarad – egy doboz kettőnknek holnapig nem biztos, hogy elég, illetve lehet úgy intézni, de mégis akkor nyugodt az ember, ha nem fenyegeti a veszély, hogy úristen, nincs több cigi. Esemesezünk Budapest felé ezért a belvárosiaknak, és a Belvárosiakhoz írott első levél egyetlen kérdése az, hogy van-e ma nyitva trafik bárhol is. És igen! Az Astorián van egy, tesztelve. Meg vagyunk mentve! Autóval ugyan nem lehet behajtani ma este, de legalább van ellátás; mondjuk fogászatot hamarabb és közelebb találnék, de nincs elveszve semmi. Még szerencse, hogy nem vagyunk vidékiek, az de szar lenne. Kivéve ha lenne saját trafik, ugye. Hát akkor autót letesz, és irány a metró. Boltocskák mellett haladunk el, három hónapja még bármelyikben megvehettük volna a cigarettát, de most nem. És Lázár Jánosra gondolok, hogy most miatta kell átmenni Pestre, és hogy mennyivel szívesebben adnám a metrójegyek árát egy alapítványnak, amely azzal foglalkozik, hogy pokollá teszi Lázár János életét. És hogy helyénvaló lenne a rezsimváltás után építeni Lázár Jánosnak egy óriási labirintust gipszkartonból, amiben mindennap meg kell keresnie a táplálékát, és ha eltéved, akkor elektrosokkolni. Ebből is látszik, hogy le kéne szokni. Nem normális ilyesmiken agyalni. És még útközben ránk pirít a valóság: nem igaz, hogy nem lehet Budán cigarettát venni! Már a Batthyány térnél észreveszünk egy kivilágított trafikcégért, rááll az ember szeme egy idő után, mint a vargányára. Gyanúsan sokan tömörülnek előtte, és közelebbről ki is derül, hogy igen, itt sorban állnak az emberek. Egy külön alkalmazott őrködik az ajtóban, és egyesével engedi be a vevőket, elkerülendő a tumultust. Igyekszik nagyon, vidáman mosolyog, mindenkivel elviccelődik, és nem is lehet haragudni rá. Még csak nem is övé a trafik, hanem bizonyos Lukácsovics Gábornéé, aki egyébként a kerületben három üzletet nyert el. Csempészkontakt kell, sürgősen. Nagy tételben vásárolunk, hamar előjönnek a háborús reflexek, jobb bespájzolni, mint kitenni magunkat az akadozó ellátórendszernek; ezt csinálták nagyszüleink a háborúban a cukorral és a liszttel. Nehezen jutottak hozzá, de akkor hazavittek, amennyit bírtak. Csakhogy most nincs háború. Nem bombázták le a dohánygyárakat, a szűkölködés tisztán mesterséges. Nem oka van a hadigazdálkodásnak, hanem célja, mégpedig az, hogy Lázár János és Lukácsovics Gáborné gyarapodhasson. És ezért sokat gondolok rájuk. Mint látjuk, nyitva tarthat a trafik nemzeti ünnepen, tehát az eddigiek azért voltak zárva, mert a tulajdonos úgy döntött, hogy nem nyit ki. Neki aztán mindegy, másnál úgyse lehet cigit venni, nem szokik máshova a vevő. Ha már sétálunk, átmegyünk Pestre, úgyis megbeszéltünk egy sört. B. meséli, hogy bement a trafikba kék dohányért. A trafikosnéni pedig közölte vele, hogy csak világoskék van, de neki az a véleménye, hogy a kedves vevő ne válogasson. Azok az idők elmúltak újra. És most nem azért, mert itt vannak az oroszok, hanem mert Lázár János így rendezte. Előbb-utóbb meg lehet szokni ezt is, mint mindent, felhalmozni, beosztani, óvatosan tervezni. Ki tudja, talán megfontoltabb, sőt jobb emberré leszek ezáltal. De az biztos, hogy amikor majd jobb ember leszek, Lázár Jánost még ennél is jobban fogom utálni. Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! Keleti blokk: Az arab országokban élők harmada megkerüli a netcenzúrát Megjött Kína csattanós válasza a ChatGPT-re, csak éppen máshogy csattant, mint gondolták „Rosszabb volt, mint egy végbélrepedés” – Diana testvére szerint ezt gondolta a hercegnő Donald Trumpról Lantos Csaba: Akár már idén eltörölhetik a napelemeseket sújtó korlátozást A stadionokba ölt pénzekre van magyarázat: Orbán Viktor szereti a focit. Debrecennel, Üllői úttal, Felcsúttal, Fradikával meg a futballba ölt egyéb pénzekkel ez a hóbort már bőven belenyalt a százmilliárdba, és bár eddig nem érdekelt a foci, emiatt most már egyre inkább. Továbbra sem mint sport, hanem mint kórisme. Annak oka kell legyen, ha egy ország makroméretű pénzeket áldoz valami egzotikusra. Ilyenkor a laikus állampolgárok is fel szokták tenni a kérdést, mi indokolja a három anyahajót vagy a Mars-expedíciót. És a szakértők pedig elmagyarázzák, hogy mi az indítéka és a célja a projektnek. És itt hadd hívjam félre Hende Csabát egy szóra. Hende Csaba ugyanis elsősorban nem mint Szombathely képviselője ismert, hanem honvédelmi miniszterként. Ő maga is tisztában van tehát azzal, hogy a honvédségnek sürgősen szüksége volna egy éppen százmilliárdos helikopter-beszerzésre. Nem is a harcértéke miatt, mert az statisztikai hibahatáron belül van, hanem hogy legalább hóesésben meg árvízben hasznát vegyük a seregnek. Volt is megfizethető ajánlat, csak arra éppen nem akadt százmilliárd. Pedig azt a beruházást viszonylag könnyen meg lehetne indokolni, Hende maga is érvelt mellette, amíg nyitott volt a kérdés. A focira költött milliárdok magyarázata természetesen itt van az orrunk előtt, és felettébb ciki. De nézzünk szembe vele: arról van szó, hogy Orbán Viktor szereti a focit. Ki nem szarja le? – kérdezhetnénk reflexből, de mire kimondanánk, eszünkbe jut, hogy először is nem szarja le a pénzügyminiszter, aztán nem szarják le a többi miniszterek sem, nem követeli a pénzt az oktatási államtitkár, nem sértődik meg az aránytévesztésen a kultúrkomisszár, és nem csodálkozik Hende Csaba sem, pedig mind tudják, hogy életbevágó ügyekre nem jut annyi, mint a főnök mániájára. Németh Lászlóné meg egyenesen örül, mert a Lajos építi ezt is. És úgy tűnik, elég magyarázat ez a magyarnak is: a miniszterelnök focibolond, tehát asztmagyógyszer nincs, stadion meg van. Tehát igen, megfelelő indoklás, hogy Viktornak ez a hobbija. Megér ez nekünk százmilliárdot, ugye, emberek?Más magyarázat nincs. Szavazatszerzésre szoktunk ilyenkor gyanakodni, csakhogy ez a hipotézis nem áll meg. Hiszen már működnek az állami és zabrált pénzzel kitömött élcsapatok, arról lehet megismerni őket, hogy náluk szotyizik a lelátón Orbán Viktor. Én nem értek a focihoz, de azt nem tudtam nem észrevenni, hogy ezeket az aranylábú kiskedvenceket pacemakeres öregfiúk szokták laposra verni balkáni megyeszékhelyeken. Szóval aki szereti a focit, az nem fog ettől rájuk szavazni, hanem nézi tovább a Barcát meg a Manchestert. Akit meg nem érdekel, annak a stadion látványa pont annyi örömöt fog okozni, mint a trafikoké. Egyetlen réteg van, amelyet lázba hozhat egy Haladás-pálya, és az a drukkernek az a fajtája, akinek hát sajnos nem jutott más identitás, mint hogy ő a Haladásnak szurkol, akkor is, ha szar. És nem zavarja, ha a klubra költik az anyja segélyét meg a gyereke tornatermének az árát. Nyilvánvalóan még a sovinisztánál is alantasabb létformáról beszélünk, amelynek legnagyobb sikere az lesz, hogy a magyar focistát lassan már nemhogy laposra verik balkáni megyeszékhelyeken, hanem be sem engedik a portán az ordenáré sleppje miatt. Annyira hülyék nem lehetnek a Fidesz stratégái, hogy a huligánokat akarják megvenni százmilliárdért, amikor ennél kevesebbért sokkal nagyobb rétegeket szólíthatnának vagy tarthatnának meg. Például azokat, akiknek a szombathelyi stadionról az anyjuk segélye meg a gyerekük tornaterme fog eszébe jutni és az, hogy ennek az egy arénának az árából minden egyes általános iskolának jutna hárommillió forint, számítógépre, tanárra, sőt akár tornateremre és focilabdára. Az a helyzet, hogy a magyar választók többsége simán el tud képzelni értelmesebb százmilliárdot. Nem, ennyire nem hülyék. Csak az van, hogy Orbán Viktor szereti a focit. További vitának és megfontolásnak helye nincs. Hát, végül is létezik ilyen kormányzati forma. Se szeri, se száma a történelemben a beltenyésztett, kissé ütődött királyfiknak, akik a lovagi tornának vagy az agarászásnak éltek, arra költötték a kincstár pénzét, és tökre nem érdekelte őket, hogy eközben ki hal éhen. Aztán vagy az udvar kapott észbe időben, vagy valamelyik földesúr, vagy pedig megérkezett az ellenség, az árvíz vagy a földrengés. És az ütődött királyfinak nem voltak helikopterei, mert elköltötte a pénzt terepasztalra. Ja, a nép? Az mindig megszívta. De hát kapott volna észbe időben. Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! Győrben sem lehet népszavazás az akkumulátorgyárról Politico: Kínából gépfegyvereket, Törökországon keresztül pedig testpáncélokat szállítottak Oroszországba Az Európai Központi Bank a szektorban elharapózó káosz ellenére tartja magát a tervekhez és kamatot emel A Gorillaz világában minden lehetséges – ez a képregényzenekar új lemezét is izgalmassá teszi Kétharmad nélkül Orbán bajban lenne, tehát jövőre bajban lesz. Az ellenzéknek készülnie kell a hatalomgyakorlásra – ellenzékből is.  A törvény életbelépését aztán szinte azonnal elhalasztották, amikor felmerült, hogy annyival azért ők se ügyesebbek a kommunistáknál, szóval ebben a ciklusban még inkább lazulnának egy kicsit. Ezt persze már nem verték nagydobra, nem jött róla levél a postaládába, és arról sem fog, ha most vissza is vonják ezt az ígéretet. Négy alkotmánymódosítás után megszokhattuk, hogy első nekifutásra azért Orbán Viktor sem gránitot köp. És miért is ne javíthatnák ki, ami még nem tökéletes: ha esetleg a saját mozgásterüket akadályozzák bizonyos elhamarkodott sarkalatok, akkor ott a radír, ugyanúgy testre lehet szabni alkotmányt és médiatörvényt, mint eddig. Például be lehet toldani, hogy vannak jó offshore-lovagok, és nekik szabad. Legfeljebb majd közmunkások fogják végigjavítani a díszpéldányokat az Alaptörvény összes Asztalán. De nem tart ez örökké. Minden nappal kopik a radírgumi. 2014 tavaszán az a torz világ, amit a teljhatalommal gyurmából meg gyenge minőségű emberekből összeraktak, megkövül, és mozdulatlanul fölénk borul. Azok is alatta rekednek, akik felépítették. A kétharmados pöröllyel olyan rendszert sikerült felhúzni, amelynek a napi üzemeltetéséhez is kell az a kalapács. Ugyanis minden ellenkező illúzió ellenére nincs annyi eszük, hogy stabil, fenntartható rezsimet építsenek. Amit össze bírtak hozni összes eszükkel, azt bizony ütni kell, kalapáccsal. Viszont ez a szerszám kevesebb mint egy év múlva eltűnik a színpadról, mert kétharmada aligha lesz itt bárkinek is. Akkor vajon mi lesz? Mit csinálnak, ha megint meghal valami kulcskáder, akinek annyira nem volt élete, hogy pártszolgálattal foglalkozott a halálos ágyán is, viszont a frizurájához igazították az alaptörvényt? Mihez kezdenek, ha ismét élesedik egy hátrahagyott akna, de nincs már kétharmad, hogy hatástalanítsák? Mondd, mennyit ér az ember, aki mindent szögnek nézett, de üres az ökle? Mennyit ér az ember, aki elhitte, hogy négy év elég neki a teremtéshez, és végtelen gőgösségében egyedül maradt?Ilyen esetekben a megoldás logikus: az ellenzékhez kell fordulni, beismerni nekik, hogy hülyék voltunk, bocsi, nektek volt igazatok, tegyük jóvá együtt. Amire az ellenzék meg azt válaszolja, hogy na ugye megmondtuk, tényleg hülyék vagytok, segítünk is jóvátenni, de cserébe kérünk valamit. Valami kellemetlent és népszerűt. Erre a helyzetre érdemes készülni, mert ez a legvalószínűbb jövő: annak felfedezése, hogy a kánság kétharmad nélkül irányíthatatlan. Hogy a kétharmados joyride után Orbán zsarolhatóvá válik. Ráadásul ha valakit meg lehet zsarolni csipetnyi lelkifurdalás nélkül, az a Fidesz. Mert megérdemlik. Amiből az következik, hogy az ellenzéknek ismét jutni fog a hatalomból, akkor is, ha nem kerül kormányra. A mostani parlamenti ereje lényegében nulla: át lehet gázolni rajta, működik minden nélküle is. 2014-től ez nem így lesz. Orbánnak akkor is szüksége lesz rájuk, ha nyer, hogy a nagy pofával összetákolt vidéki kóceráját el bírja vezetni. Akkor pedig el lehet kezdeni a hatalom gyakorlását, és minden jóvátett hülyeség árát drágán megfizettetni a segítség fejében. Beledörgölni Orbán orrát abba, amit csinált, és visszavenni tőle, ami nem az övé. Talán nem is rossz pozíció ahhoz képest, mint ha másnak kellene meglovagolni ezt a félkész, saját tagjaiban orra bukó torzszülöttet. Egye meg azt, aki főzte. Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! Fizetős lesz Róma egyik legnagyobb látványossága Letartóztatták Jekatyerinburg korábbi polgármesterét Politico: Kínából gépfegyvereket, Törökországon keresztül pedig testpáncélokat szállítottak Oroszországba Életfogytiglanra ítélték a 2019-ben megkéselt gdanski főpolgármester gyilkosát Mit üzent ezzel az esküvővel az uralkodó? Hogy ő egy miskakancsó, aki bármit megtehet. Hát, ezen is túl vagyunk. Túl is tesszük rajta magunkat, vállvonogatva, ilyen egy royal wedding, tehát akkor ez végül is valami monarchia, ahol a királyi párt tisztelni illik, és még jó, hogy beviszi a rendőr azt, aki összerondítja az esküvői aszfaltot. Viszont ha valóban tiszteljük a királyt, akkor odafigyelünk arra, amit üzen népének, és ő ezzel az egésszel üzenni kívánt. Ő maga döntött úgy, hogy ez társadalmi esemény. Így kezdődött az egész. Amikor az uralkodó a családi életébe enged betekintést, akkor azzal tetszeni akar. Szívesen és magától tette például közzé a menüt, meg a zenei műsort a csűrdöngölővel és cigányzenével. Büszkén híresztelte, hogy ő magánemberileg egy miskakancsó. Tehát úgy gondolja, hogy a magyaroknak ez tetszik, erre fognak a legtöbben bólogatni: igen, milyen szép is ez, ahogy nagyanyáink. . . illetve nagyanyáink korában a földesurak. A fiatalok szerencsére  a maguk módján mulattak, ami valami egészen más lehetett, mint az örömapa hurkaszagú elképzelése a partizásról. Láttuk már Orbán Ráhelt mulatni, amikor nem a fater szervezte a bulit. Elég ahhoz annyi, hogy nem Semjén Zsolttal meg Tarlós Istvánnal szokott keringőzni jókedvében. No de ezt már például nem a hivatalos uralkodói közleményekből tudjuk, ahogy az esküvői kátyúzást is a sajtó derítette ki. A tollforgató terroristák. És mi volt a reakció? Beleállt az egész gépezet a témába, megszakértette a bérkugli, hogy itt karaktergyilkosság folyik, meg nem is azért kátyúztak ott két nappal esküvő előtt, csak így jött ki, és különben is mindenki gazember, aki a fiatalok örömét el akarja rontani. Még lehetett volna hátrálni, kifizetni farzsebből azt a nyomorult útépítést, elnézést kérni – de nem, az üzenet az volt, hogy ez így van rendjén. És hogy rohadjon meg, akinek nem elég, amit közhírré teszünk, hanem még szaglászik is. Harry herceg mesélhetne erről. Őt nem a Soundon kapták le szendvicsben, hanem náci egyenruhában meg anyaszült meztelenül, ami elég kínos volt a királyi háznak. Ugyanakkor Harry azóta felismerte, milyen kötelességekkel jár a státusza, és például elment a légierőhöz helikopterpilótának, meg Irakba. Hogy lássa a nemzet, ő is megteszi, amit királyfinak tennie kell. Hát ez a része még hátravan. Ráhel nagyhercegnő még csak ezután fogja meghálálni népének a jólétet és a kátyúzást. Adja isten, hogy jó hercegnője legyen sokat szenvedett népének. Bár élete végéig elkíséri a neve, tanúságául annak, hogy amikor ő született, az apja még egész másoknak akart tetszeni – de már akkor is ez volt a szempont. Mint ahogy az esküvője is olyan lett, ahogy apa akarta. Eszköz csupán, ahogy a neve is, ugyanolyan kíméletlenül bedarált alattvaló, mint bárki más. Akinek el kell játszania a templomi szertartást, mélyzsidó névvel, reformátusként ismert apja oldalán katolikus templomban. Akkor is, ha annyit nem tud az egészről, hogy fedetlen vállal nem megyünk templomba, mert hiszen nyilván nem járt ott jószántából régóta. És viselnie kell, hogy ezt sem lehetett korrupció nélkül megrendezni. Megszenvedi ezt az államformát mindenki a maga módján. - Miféle ember az, aki csónakmotort csinál a lányából? – kérdezi Rabo Karabekian Vonnegut regényében, miután mindenki megünnepelte az úszóbajnok kislányt, akit óvodáskora óta erre neveltek. Hát éppen ezt sikerült megint megüzenni: hogy miféle ember. Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! A Huawei után a TikTok lehet a következő áldozat: betiltja az USA, ha nem adja el a kínai tulajdonos Marcangolós videót osztott meg a Fradi-sasról Kubatov Gábor Hol nőgyógyásznak, hol ügyvédnek kiadva magát szédítette a nőket, de lebukott Nemzetközi elfogatóparancsot adott ki Putyinra a hágai Nemzetközi Büntetőbíróság Pintér Sándor megmondja, hogyan illik megtalálni Tróját. Mi folyik egy titkos rezsifórumon? Fórum az egyáltalán vagy mise? Tóta W. Árpád riportja. Szerény eszközökkel, ám elszánt katonákkal indult meg a rezsiharc a XI. kerületben, a Ciszterci Szent Imre Gimnáziumban, amely valaha József Attila nevét viselte, de ő nem bizonyult eléggé szentnek végül. Lakossági fórumot szervezett ide a Fidesz, és meg is töltötték az aulát azzal a jellegzetes lakosságifórumos közönséggel, amelyben a hatvan alattiak egyértelműen vagy sajtómunkások, vagy szervezők, vagy államtitkárok. A téma természetesen a rezsiharc, magyarra fordítva a Fidesz-kampány. A rendezvényt eredetileg úgy akarták megszervezni, hogy csak az mehessen be, aki már eladta a lelkét aláírta a rezsicsökkentéses ívet. Állt is két fiatalember a lépcső alján, és kérdezgették, megvolt-e a regisztráció, de nem voltak elég éberek: elég volt odasomfordálni az asztalhoz, ahol felírták a címeket és a telefonszámokat, aztán abból az irányból besétálni. A műsort Hoffmann Tamás tizenegyedik kerületi nagyságosúr nyitotta meg. Sajnos be volt rekedve, ezért nem tudta elmondani, miért kell őt szeretni, viszont a hanghiba lehetővé tette, hogy bemutassa Simicska államtitkár urat. Valójában persze Simicskó István volt az, szebb napokat és okosabb mondatokat látott másodvonalbeli fidesznyik, valaha majdnem ő lett a honvédelmi miniszter, de most sportért és ifjúságért felelős ilyen kis izéke. Bele is csap a lecsóba: 2010-ben szerinte a kiszámíthatóság korszaka kezdődött el. Szevasz, Pista, itt 2010 óta egy negyedévre nem lehet üzleti tervet csinálni pont az idióta háborúitok miatt, de az végül is igaz, hogy fideszes hajjakendnek lenni egy viszonylag kiszámítható pálya lett, ha nincs vak komondor. Csak ilyen hülyeségeket kell mondani cserébe, meg azt, hogy ismét növekszik a gazdaság, és bíznak ebben a kormányban külföldön is. Ja és óriási sportsikerek!!! Mármint nem az, hogy beleöltünk százmilliárdot a fociba, és rendre csúfosan kikapunk, hanem hogy 2021-ben lesz majd vizes-vb Budapesten. Addig meg féllábon is kibírjuk. És még a karcagi birkapörkölt is hungarikum lett. Egy nyögvenyelősen elmotyogott Bajnai-libázás jelzi, hogy ez a fórum valóban azoknak szól, akik nem olvasnak Magyar Nemzetet sem, de ha felolvassák nekik a címeket, akkor azért hálásak. Simicskó, mintha csak megkérdezték volna, nem tartja-e ingyenélő imposztornak magát, elmondja, hogy olykor egy nap alatt tizenkét helyszínen beszél ilyesféle sötét hülyeségeket. Kétségkívül megterhelő sport lehet, nekem például egyszer meghallgatni is elég fárasztó. Különben nem kérdezett senki semmit, és erre lehetőség sem volt. Frontális tanítás folyik, nem fórum ez, hanem mise. Pápai vizeken ne régészkedj!Pintér Sándor veszi át a szót, és őt sokkal élvezetesebb hallgatni, mint Simicskót, aki nyilván tudja, hogy amit beszél, annak nincs értelme, Pintér viszont pont ahhoz szokott, hogy nem gondolkodik a parancson, hanem továbbüvölti. A belügyminisztérium eredményeit ismerteti, amitől a szélesebb közönséget megkímélem, kivéve azt a tételt, ami azzal kezdődött, hogy „és megkaptuk a régészetet is”. Sajnos nem részletezi, hogy az úristenben került a BM-hez a régészet, talán becsukott szemmel kellett kártyákat húzni, és pont Pintérnek jutott a feketepéter. Viszont azt megtudjuk, hogy a régészek úgymond akadályozták az építkezéseket, túl sokáig és túl sok pénzért turkáltak. És ennek most vége, mondja büszkén, a régészbűnözést sikerült visszaszorítani, ami kicsit furcsa egy konzervatív kormánytól, amely éppen most turkál túl sokat és túl sok pénzért, hogy a Kossuth teret visszarégiesítse. Viszont Pintér akkurátus ember, amikor kihúzta a régészkártyát, utánaolvasott, mi is ez az egész, és most már meg is mondja, hogy kell ezt csinálni. Tróját – így Pintér – nem úgy találták meg, hogy ott éppen sztrádát építettek. Hanem a régész „kutatott, KÖNYVTÁRBA JÁRT, elolvasta a Homéroszt meg az Iliászt többször is, és úgy határozta meg Trója helyét, tudományosan”. Tessék tehát véletlenszerűen és tudományosan kutatni, meg könyvtárazni, nem pedig a Simicska államtitkár úr építkezéseit akadályozni, ezt üzeni a belügyminiszter a régészeknek. A nézőtéren valószínűleg nincsenek régészek. Tőgázzal a pirosnálEzután már nem is meglepő, hogy Pintér a rezsicsökkentést is értő szavakkal tudja elmagyarázni, grafikon segítségével és lézermutatóval. Látható, hogy az árak 94-től emelkednek, az első Orbán-kormány idején meg ööö. . . akkor is emelkedtek, de aztán a szocik alatt meg főleg, ugyanis a szocialisták megnövelték a gáz árát. Ehhez mondjuk az olaj árát kellett először megnövelniük, lévén hogy a gáz piaci ára ahhoz van kötve, de tudjuk, milyenek ezek a szocik, direkte tőgázzal állnak üresben a pirosnál, hogy fogyjon a kőolaj és drágább legyen. Minek volt ez köszönhető? – teszi fel a költői kérdést Pintér Sándor, és meg is válaszolja nyomban: persze hogy a privatizációnak. Megmutatja azt is, hogyan áll a földgáz meg a villany ára a bérekhez viszonyítva európai összehasonlításban, amivel mintha pedzegetni kezdené az egész rezsiharc elhibázottságát, de ez a szál elhal. Hiányolom a Bugatti Veyron árának összehasonlítását a hazai és a dán bérekhez viszonyítva, abból talán leesne, mi is itt a gond valójában. (Hogy nincs állami Bugatti, az. )Baj volt eddig a szemétszállítással is; mégpedig nem meglepő módon a privatizáció miatt, tehát hogy nem önkormányzati, hanem magáncégek foglalkoztak vele, és azok meg profitot akartak. Ráadásul a szemétben sok pénz van, ezek a magáncégek olyan turpisságokat csináltak, mint például újrahasznosítás. Hát ezt meg kell nekünk is tanulnunk, hogy a saját szemetünkből mi gazdagodjunk, ne a külföldiek. De hát végül is erről szól a rezsicsökkentés: a saját szemetünk ennyit tud adni, meg is mutatja büszkén, évente hatvanezer forintot is spórolhat egy család. Persze ha a családfő eddig a szemétszállításban dolgozott, netalán trafikja vagy boltja volt, akkor most kicsit több hiányzik a kasszából, és a kéményseprők is a rezsiharc áldozatai, de nincsen rózsa tövis nélkül. A rezsicsökkentés, mint itt látjuk, egy havi ötezer forintos fizetésemelésnek felel meg, de mivel a gazdasági növekedés a japán csecsemők seggére nőtt rejtélyes piros pöttyökön múlik, hát letettek arról, hogy azt megoldják. Saját szemetünkből ennyire tudunk gazdagodni. Saját szemetünk azt tudja kitalálni, hogy legyen állami a csokoládégyártás is. Legfeljebb ők majd esznek importot. Egy óra elmúltával a közönség oszlásnak indul, fel kell pörgetni a fórumot. Németh Zoltán, Budafok képviselője darálja le gyorsan, hogy azelőtt nem volt közteherviselés, most meg már van, mert bankadó. Tehát ez az ember úgy méri fel a hallgatóit, hogy azok úgy tudják, 2010 előtt a bankok nem adóztak. Ebben talán nem téved nagyot, elvégre ez a nyáj nyilván tényleg a rezsiharc előválogatott közönsége. Nem csoda, hogy másokat nem is akartak beengedni, még beleröhögtek volna. Meg kell védeni a rezsicsökkentést mindennel szemben, erre kér mindenkit, számítunk önökre. Még hozzáteszi, hogy Nyugat-Európa azért tart előrébb, mert a polgárok nem hagyják magukat kijátszani, és észreveszik az átveréseket, de ezt már kevesebben hallják. És talán senki sem érti. Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! Aki eddig nem látta, az mostantól megnézheti A besúgót a SkyShowtime-on Minőségromboló engedmények állnak a kormány felsőoktatási látszatsikerei mögött Nemzetközi lapszemle: Le Pen visszafizette Mészárosék bankjának a kampányához kapott 11 millió eurót Térképen a rendőrség trükkös traffiboxai Lehet olyat, hogy nem leszünk gyarmat, de akkor nem lehetünk gyarmatosítók sem, mert ez a társasjáték így működik.  Nos, ha bebizonyítjuk tudományosan, hogy bármit meg lehet tenni a francia tőke ellen, akkor nem lesz, aki megvédi nekünk a magyar multit. Csak magunkra számíthatunk, ami nem sok. Ha nem így viselkedtünk volna, most hivatkozhatnánk európai normákra, szabad piacra, az igazságszolgáltatás függetlenségére, és ezek mentén gyűjthetnénk szövetségeseket. Talán még Rui Tavares is síkra szállna a fair eljárásért. A Mol csak egy a sebezhető pontjaink közül. Nincs sok magyar vállalat, amely kifelé terjeszkedne – nem ösztönzi őket a tény, hogy idehaza kézből is lehet enni. De azért meg lehet még szopatni az OTP-t Romániában vagy a CBA-t Szlovákiában, és nem kell ehhez kreatívabbat kiagyalni a trafikügynél. Magyarok raus, ennyi. A végrehajtás lehet unortodox. Hogyan lehet ezt kivédeni? Most már nehezen. Nem kellett volna ostoba, másnak vermet ásó bunkónak lenni, mert az olyannak nehezebben ad igazat a rendőr. Beleértve az Interpolt. Nem a derült égből zuhant a nyakunkba ez a kezelhetetlen helyzet. Bőven lehetett előre látni, és ha Orbán Viktor agyában csak megfordult volna, hogy mi lesz, ha Magyarországot kezdik ugyanilyen módszerekkel szívatni, akkor hozzá se fog. De ezt tizenöt, vagy legalább három éve kellett volna felismernie. Sokat tehetett volna azért, hogy ez ne történjen meg. Az Európai Unió ugyanis pontosan arra való, hogy bármely vállalat biztonságban és törvényesen terjeszkedhessen; illetve hogy ha vita merül fel, akkor azt megnyugtatóan rendezze. Ilyen vita lehet mondjuk az, hogy korrupció segítségével türemkedett-e be a Mol Horvátországba. Mert ha igen, akkor közös érdekünk, hogy a végére járjunk, nehogy aztán nálunk is csak úgy odaken valaki tízmillió eurót a miniszterelnöknek, az meg már írja is alá a vadászgépszerződést. De igaz ez nemcsak Európára, hanem az egész világ boldogabbik felére. Erről szól tudniillik a globalizáció: hogy mindenki mindenkinek gyarmata. Ezt a közmegegyezést fel lehet rúgni, lehet érvelni is a protekcionizmus mellett, de az érveknek már csak az a természetük, hogy nem magyarspecifikusak. Ha Magyarország rezsiharcot csinálhat az energiaiparból, akkor meg lehet ezt húzni a magyar cégekkel is. Lehet olyat, hogy nem leszünk gyarmat, de akkor nem lehetünk gyarmatosítók sem, mert ez a társasjáték így működik. A másik receptet nemzetek Európájaként szoktak leírni, az viszont egymással ellentétes szabadságharcokból áll. Szembejön a szabadságharcunkkal egy másik szabadságharc? Már megint? Hát az meg hogy lehet?Úgy lehet, hogy amennyiben minden állam úgy kezd viselkedni, mint a magyar most, abból efféle konfliktusok származnak. És ha nem tér ki egyik fél sem, akkor végül háború. Ezért rémisztő, ahogy megfogalmazódik a kormánypárti álláspont: ha netán Hernádi Zsolt vesztegetett, akkor jól tette, és meg kell védeni, mert első a nemzeti érdek. És aki magyar, az eszébe sem veszi, hogy az ellenségnek igaza lehet, hanem élete és becsülete árán is megvédi a magyar bűnözőt. Ugyanezt majd el lehet mondani horvát oldalon is, miután Gotovina tábornok ágyúzta Barcsot. Itthon pedig válaszul megrendezhetjük minden idők legnagyobb békemenetét. És abból a tömegből senki nem fogja észrevenni, hogy lehetett volna béke is. Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! Megható videóban emlékezett meg Eszenyi Enikő Kaszás Attiláról A Microsoft mindenkit kirúgott a csapatból, amely azért felelt, hogy a mesterséges intelligencia etikus legyen Veszélyes lehet az idegrendszerre egy most visszahívott teljes kiőrlésű liszt Amerika nagy tavaszi offenzívára készíti fel Ukrajnát Egy konzervatív eszmény válik valóra a szemünk előtt: a színház újra központi téma Magyarországon. Végül is ezt akarták, csak nem így.  No lám, mily becstelen eszközzé akartok ti tenni engem. Játszani akarnátok rajtam; ismerni billentyűimet;kitépni rejtelmem szívét, hanglétrám minden hangjátkitapogatni a legalsótól a legfelsőig; pedig e kiseszközben zene rejlik, felséges szózat, mégsem bírjátokszavát venni. A keservét! azt hiszitek, könnyebbénrajtam játszani, mint egy rossz sípon? Gondoljatokbármi hangszernek: rám tehetitek a nyerget, de nembírtok játszani rajtam. (Hamlet)Vannak előnyei minden katasztrófának. Katasztrófák nélkül nem lennénk azok, akik, hanem magyarok néven egy különösen lomha dinoszaurusz-kolónia élne itt. Ez a mostani kormányzás is meghozza a maga öntudatlan, akaratlan jótéteményeit. Mióta az eszemet tudom, a színház nem volt ilyen fontos ebben az országban, mint ma. Legfeljebb a rendszerváltás előtt volt releváns politikai szerepe, viszont akkor még nem tudtam az eszemet. Nemcsak a Nemzeti körüli botrány, vagy Alföldi Istvánja kerül a hírekbe, hanem színitanodás srácok és lányok akciói, spontán performanszai. És ezekre a hatalom reagál, amivel ő maga is szereplővé válik, ostobán feltámolyog a színpadra, véleményez és intézkedik, díszletet rendez, és eközben alaposan megfigyelhető. Mivel az életet minden részletében szabályozni igyekvő, totális igénnyel fellépő hatalom ez, kénytelen reagálni. Egy liberális kormányzat megteheti, hogy szabadon engedi a színházat, nincs vele különösebb dolga, és ha a színházban elküldik őt a kurva anyjába, akkor igyekszik hozzá jó képet vágni. Elvégre a liberális demokráciának az a lényege, hogy ez nem jár retorziókkal. A tekintélyelvű kormányzás viszont azzal jár, hogy a tekintélyt meg kell őrizni, annak rombolását büntetni, szemtelenkedést felszámolni. Hitelességét veszti el ugyanis, ha tehetetlennek mutatkozik. Saját tábora azt várja el tőle, hogy hasson oda. De erre nem mindig képes. Nem tud elhallgattatni minden társulatot, és ahányszor hozzájuk nyúl, újra és újra ott találja magát a deszkákon, ahol zavarba jön, egyik lábáról a másikra áll, pironkodik. És egyszerre elhagyják a szavak, amelyek pedig olyan jól működnek tévéhíradóban meg lakossági fórumon. „Rezsicsökkentés”, mormogná tétován, miközben arra kellene válaszolni, hogyan is gondolná Balázs Pétert, meg miért kéne az Újszínházba járni, és mi ez a felpántlikázott medveszar, amit újabban felszolgálnak a Nemzetiben. De közben eszébe jut, hogy nem hülyékkel tárgyal éppen, ezek nem fogják bevenni, elmondják a külföldieknek angol nyelven. . . és a máskor olyan jól működő parasztvakítás, megfélemlítés és ellenségképzés kudarcot vall. Marad a nemzeti retorika, azzal el lehet sikálni egy időre, de mire végigmondaná, fenyegetően megfogyatkozik a közönség. Nincs jobboldali kultúra, ez az igazság. Amit annak neveznek, vak támolygás és részeg kapaszkodás ismerősnek, népszerűnek és magyarnak vélt mintákba, klisékbe és pátoszos, kegyes hazugságokba. Szörényi Levente megmondta ezt már akkor, amikor Alföldire bízták az Istvánt: nem akart árvalányhajas giccset, márpedig ez a galeri mást nem tud. Az efféle rezsimek művészeti nyelve a giccs. Ezért ez a rezsim nem tudja betölteni a kiszemelt pozíciókat megfelelő minőségű káderanyaggal. Nem azért, mert a baloldali kultúra erősebb és gazdagabb volna. Olyan sincs ugyanis. Alföldi Róbert, Eszenyi Enikő vagy Pintér Béla nem baloldali színházat csinálnak, csak kívül esnek a jobbos szektán. A szekta pedig természeténél fogva kisebbség, függetlenül attól, milyen csalásokkal és bűnökkel szerez aránytalan befolyást. Viszont eközben elhiszi, hogy ők maguk és a világ többi része, az két egyenlő halmaz. Pedig nem: van az ő görcsös, szorongó beszűkültségük, meg van a szabadság. A kaposvári és a szentesi hallgatók is csak annyit tettek, hogy függetlenítették magukat a szekta tabujaitól. És ez világhírt eredményezett, és azokból a világhírekből nem az derül ki, hogy a rektor milyen tiszteletreméltóan konzervatív férfiú az ő dresszkódjával meg nemzeti elkötelezettségével, hanem hogy mekkora világraszóló idióta. Ilyen hatalma van ma a színháznak, és ez nagyszerű dolog. Ugyan kit érdekelt tíz vagy hat éve a szakmán kívül, hogy mi megy valamelyik színpadon? Bármely püspök megnyalná a tíz ujját, ha a templomában történtekről beszélne az ország, és a magyar színház ezt mostanra elérte. Egy konzervatív eszmény valósul meg a szemünk láttára: Magyarország közvéleménye színházi eseményeken töpreng, jeleneteket értelmez és szöveget elemez. Ahelyett, hogy a nintendóját nyomkodná – pontosan amit Balázs Péter szeretett volna. A magyar színház jobban teljesít. Csinos vígjátéki fordulat, hogy mindez nem a népnevelés, nem is az alaptanterv, és főleg nem a színházi illetőségű ölebek hatására történik, hanem ellenük. Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! Nemzetközi lapszemle: Putyin ütőkártyája lehet, ha republikánus lesz az új amerikai elnök Már elérhetőek és szerkeszthetők az adóbevallás-tervezetek Keleti blokk: Az arab országokban élők harmada megkerüli a netcenzúrát Nem tiktokozhatnak a munkahelyi eszközeiken a brit hivatalnokok A trafikot megpillantva eszébe jutottak a kamerák. „Kapucnis pulóvert kellett volna venni”, gondolta. Felesége az iskolában küszködött, nem akart erkölcstant tanítani, mutatta az anyagot és benne a szörnyű, vaskalapos hülyeségeket, de akkor leültek, megbeszélték, kiszámolták. És arra jutottak, hogy ezt most nem lehet kockáztatni, meg kell kötni ezt az alkut, mert jöhetnek még zordabb idők, és akkor hátha ezen múlik az életpályamodell. Szégyellte magát, és sajnálta Évát, ezt az okos, éles eszű asszonyt. De hát hallották a rémtörténeteket azokról, akik ki mertek állni, tiltakozni és kritizálni, aztán amikor elkezdték összeírni őket, bizony elhallgattak. Akkor meg minek belekezdeni. Néha, egyre ritkábban, meglátogatta szüleit. Olyankor dőlt belőlük a panasz, csapkodták az asztalt, és esküdöztek, hogy elzavarják ezt a tolvajbandát, már csak párszázat kell aludni. József nem volt optimista, nem remélte, hogy minden jó lesz, de talán a bolt akkor megmenekülhet, talán hazajönne az öccse is Angliából, és Éváék is választhatnának normális igazgatót az ejtőernyős helyett, akit az első naptól gyűlölt mindenki, és ő is gyűlölt mindenkit, a gyerekeket különösen. A szép októberi napokra aztán megfogyatkozott a remény. Beszéltek erről sokat otthon, látták, hogy lejt a pálya, hogy nem lehet ezeket elzavarni, valahogy lezsugázzák mindig, hazudnak, csalnak, fenyegetnek, és nincs is kit választani. Fullasztó volt szembenézni ezzel. Szar volt ez a húsz év, de azt már megszokták, hogy időnként legalább remény adatik. Kinyitott huszonharmadikán, nyomasztotta a pékáru, legalább azt ne kelljen kidobni mind, hátha valamennyi elmegy belőle. A boltban volt egy kis tévéje, azon szörfölt egymagában, mert vevő nem járt arra. A miniszterelnök beszédét nézte, némán káromkodott már a látványától is, meg a tömeg láttán. De aztán egyszer csak eltalálta egy gondolat. „Van úgy egy nemzet életében, hogy nem lehet tovább tűrni. Magyarországon 56-ban nem lehetett tovább tűrni, mert nem volt mire várni. Mindenki tudta, s aki nem tudta, az is érezte: nincs tovább. . . Fegyvert fogtunk, és szabadságharcot indítottunk, ahogy egy büszke, nagyra hivatott és rongyaiban is nagyszerű néphez illik. . . Megtették, amit megkövetelt a haza. Dicsőség a hősöknek!”- Igen, bazmeg? – kérdezte hangosan, önkéntelenül; riadtan nézett körbe, de még mindig egyedül volt.   Büszke, nagyra hivatott, rongyaiban is nagyszerű népnek kezdte érezni magát, ökölbe szorult a keze, és elképzelte, hogy a miniszterelnök bejön a boltba egy kempingsajtért, ő pedig a pult alá nyúl, és. . . és nem ad neki kempingsajtot, és a miniszterelnök rimánkodik, hogy sajtlevest ígért a feleségének, de ő kegyetlenül nem ad. József nem volt harcias ember, de azért ennél mozgalmasabb jelenetek is eszébe jutottak, ahogy tovább hallgatta a beszédet fegyverfogásról meg hősiességről és arról, hogy ha nincs választás és nincs remény, akkor fel kell lázadni, és végül mindenki büszke lesz. Hirtelen elöntötte a düh, a trafik jutott eszébe, az ebül szerzett trafik, az ő kárára hízó csókos. Kiderítette már, ki kapta a jutalomfalatot, három másikkal együtt; nem ismerte személyesen a faszit, de lehetett tudni, hogy miért nyert. Bosszút forralt. Hátrament a raktárba – vagyis az annak csúfolt kisszobába –, előkeresett egy közepes kalapácsot. „Nem lehet tovább tűrni, mert nincs mire várni”, morogta magában. Záráskor a kabátja alá rejtette a szerszámot, és elindult. Tudta, hogy a dohánybolt zárva lesz. Lassan lépkedett, a torkában dobogott a szíve, ahogy befordult a sarkon. Egy tankot képzelt el, hátulról, meg a benzinespalackot és a győzelmi mámort, ahogy a Szovjetunió éppen megroggyan és a szívéhez kap, mert már csak hatvankilencezer-kilencszázkilencvenkilenc tankja maradt. Aztán a trafikot megpillantva eszébe jutottak a kamerák. „Kapucnis pulóvert kellett volna venni”, gondolta, de hát reggel még nem tudhatta, hogy ma még nagyra hivatott nép lesz belőle. Pedig a naptárban benne volt. Megtapogatta a kalapács nyelét, az utca üres volt, már csak tizenöt méter. Próbálta felmérni, mekkora csörömpölés lenne, és merrefelé lehetne elszaladni. Hátranézett, aztán fel az ablakok felé, de megijedt, hogy ez gyanút kelthet. Az utolsó pillanatban jobb ötlete támadt, a nadrágzsebébe nyúlt, elővette a kulcsait. Nem állt meg, nem lassított, csak nekinyomta a kulcsot a kirakatnak. Jó erősen fogta, végigkarcolta az ajtó fémkeretét. Az üveg kemény volt, de egy kicsit azt is sikerült. Legalábbis úgy látta, amikor lopva odapillantott. Pár lépésig elégedett volt, és arra gondolt, elmondja Évának, mit csinált. A semminél azért többet. Aztán elhatározta, hogy véletlenül sem mondja el. Egészen összetöpörödött, mire hazaért, de a kapuban még eszébe jutott egy mondat a tévéből, és most kimondta félhangosan, bólintott is hozzá rezignáltan: dicsőség a hősöknek. Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! Véletlen nem a saját Tesláját nyitotta ki egy sofőr, és el is tudott hajtani vele A dél-budai agglomerációban kóborol a Svájcból érkezett farkas Felkavaró képek: videón, ahogy véresre marcangolja kivülálló fajtársát egy farkasfalka Egy időre elköltöztetik a városmajori szívklinika egyes ellátásait Úristen, valakik lehallgatták Orbán Viktort? Úristen, csak nem Simicska Lajost is? És tessék mondani, megkaphatnánk a felvételeket? Ránk tartozik ugyanis. Budapesten is ügyködött az amerikai lehallgatóhálózat, úgyhogy most nyilván jön a következő forduló a nagy szuverenitási háborúban, emlékezetes csatája lesz a rezsiharcnak. A szörnyülködés tárgya az volna, hogy az amerikai nemzetbiztonság esetleg lehallgathatta Németh Lászlónét, amint ő a lehető legbecsületesebben jár el különböző ügyekben, trafikot intéz az arra érdemeseknek, vagy autópályát építtet az arra érdemesekkel. Vagy neadjisten lehallgathatták Lázár Jánost, ahogy a dohányzás visszaszorításáról elmélkedik Sánta Jánossal, és komolyan fontolóra veszik a cigaretta betiltását, mert annyira aggódnak a magyarok tüdejéért. És valamit netalán félreérthettek, kihagyott az elektronika egy-egy pillanatra, és akkor a kontextusból kiragadva úgy is értelmezhetők ezek a beszélgetések, mintha nem lennének ezek a jó magyar emberek talpig becsületesek. Abba bele sem merek gondolni, hogy ezek esetleg lehallgatták Simicska Lajost. Ez a kormány ugyanis – lapunk sajnálatos hibájának apropóján – éppen azon igyekszik, hogy lehetetlenné tegye a mocskos kis ügyleteinek leleplezését: valótlan tartalmú video- vagy hangfelvétel közzétételéért ezután három év letöltendő járhat. Márpedig ha egy videón az látható, hogy Orbán Viktor éppen kirabolja a Mikulást, az bármilyen hitelesnek tűnik is, mégis van rá esély, hogy nem is ő az, hanem az egyik dublőre, vagy a Mikulás nem az eredeti lappföldi, esetleg az egészet megbeszélték előre, és ez egy oktatóvideó mikulásrabláshoz. És máris mehet a tényfeltáró a börtönbe; következésképpen nem fogja megkockáztatni a közlést, Magyarország népe pedig sohasem tudja meg, hogy miket művel a miniszterelnöke. Ha ez a törvény létezett volna korábban, akkor például nem kerül ki a szekszárdi trafikmutyi-bizonyíték, mert hiszen ott sem tudhattuk biztosan, hogy az undorító szavakat valóban Horváth István polgármester mondja ki, és nem egy hasbeszélő. Bizony, a törvényalkotást nem a bajai kamuvideó motiválja, hanem azok a valós bizonyítékok, amelyek eddig előkerültek. És főleg azok, amelyek ma még a tárban szunnyadnak. Mert mocsok, lopás, bűnözés van itt elég, de jobb lenne, ha nem kéne vele elszámolni. A szekszárdi ügynek, írjuk le még egyszer az ügyészség dicséretére, amúgy nem lett következménye. A nyilvánvaló, bizonyított hivatali visszaélést is meg lehetett úszni, sőt lehet azt baszkurálni, aki leleplezte. Ehhez nem új törvények kellenek, csak a régi pofátlanság. Új törvény azért kell, mert érzi a párt és benne Rogán Antal, hogy egyszer esetleg majd nem lesz elég a pofátlanság és az ügyészség, hanem ott állnak a szarzivatarban, és hebegve mutogatnak egymásra, mert akkor már azt kell kisorsolni, hogy kié is lesz az a letöltendő végül. Most ezt találták ki: legyen azé, aki bemártja őket. Magyarországnak ezért kifejezetten érdeke, hogy ezeket a fiúkat lehallgassa egy náluk nagyobb hatalom. Egy olyan, amely a szemükbe köp, amikor a jogaikról kezdenek vekengeni. Olyan hatalom, amelynek eszközei úgy aránylanak az övékhez, mint az ő apparátusuk a magyar sajtóhoz. Hogy mindezt ők is törvénytelenül teszik, azt az amerikai sajtó kéri számon rajtuk. És hát teli torokból röhögik ki a kormányukat, ha annak nem tetszik, hogy teszik a dolgukat. Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! Eddig 20 ezer orvos jelezte, hogy kamarai tag marad Jéggel védték a fagytól a barackfát - fotó Aki eddig nem látta, az mostantól megnézheti A besúgót a SkyShowtime-on Újfajta genetikai vizsgálatot fejlesztettek ki szegedi kutatók, Szent László király maradványait is azonosították vele Fogalmunk sincs, mit akar ez az ellenzék az országgal. De az üresség esély mindenkinek, hogy megvalósuljon az álma. Mindenekelőtt temessük el ünnepélyesen az Ellenzéki Megállapodást. Siratni felesleges. Mivel a kétszereplős szövetség egyik tagja időközben gyakorlatilag feloszlott, az újratárgyalás elkerülhetetlen. Amikor Gyurcsány Ferenc október 23-án – nehezen vitatható logikával – egy új, mindenkitől független miniszterelnök-jelölt megnevezését vetette fel, Bajnai Gordon agyán biztosan átfutott a gondolat: ez lehetnék én, ha nem lennék már itt. Ha nem lett volna ez az egész egyéves, béna sántikálás egy rakás beszámíthatatlan, szanaszét nyilatkozó és cselekvő, a bokájába csimpaszkodó amatőrrel, akkor most ő lenne az első, aki eszébe jutna a tanácstalan baloldalnak. Mostanra viszont a vezetői képességei kissé megkérdőjeleződtek, az meg pláne rossz ötletnek tűnik, hogy ezt a rakás beszámíthatatlan stb. amatőrt bevigye magával a kormányba. Úgyhogy ő már legfeljebb szavazhat, hogy kit hívjanak meg negyediknek a buliba. Oké, voltak ott még páran, de Kuncze Gábort azért hadd ne számoljam játékosnak. A harmadik, akár tetszik, akár nem, Gyurcsány Ferenc. A feketeseggű. Akit pár hete még visszavonulásra kértek, mert többet visz, mint amennyit hoz. Ez meg közben egészen felszívta magát, legfőképp azzal, hogy mondja, amit épp gondol. És lassan joggal kérdezhet vissza: miért, Gordon, te mennyit is hozol név szerint? Aztán lehet mutogatni a bizonytalanokra, hogy ők állítólag bajnaisták, de hát az a helyzet, hogy azok ott még mindig bizonytalanok, pedig lett volna egy évük fellelkesedni. De nem nagyon volt miért, lássuk be. És nem biztos, hogy ezt érdemes a birka nép számlájára írni, amelyik nem ismeri fel a Válságkezelő Miniszterelnök ágaskodó alkalmasságát, hogy bevett politológiai szakkifejezéssel éljek. Akár az is lehet, hogy a magyar választó tanult a fülkeforradalomból. Akkor elhitte, hogy csak egy a fontos: ezek tűnjenek el. Aztán ez lett belőle. Most megint ennyi a jelszó, és lehet, hogy az már nem elég. Nem mintha nem volna életbevágó, hogy ezek eltűnjenek, mielőtt ellopják a napot, a holdat és a csillagokat is, illetve titokban felépítik a halálcsillagjukat Felcsúton. Az addig rendben van. De kéne most már pár szó arról, hogy utána mitől nem lesz még rosszabb. Programocskák, azok vannak, de nehéz megítélni például, hogy ha az ellenzéki tömb most vasárnap nyerne, akkor az MSZP ötletei valósulnának meg, mondjuk a garantált alapjövedelem; vagy a PM ötletei, például a garantált alapjövedelem plusz beatdalok Hugo Chavezről. Esetleg Bajnai Gordon érvényesülne, és ez a másik kettő meg mondana egy beszédet, hogy hahaha, hazudtunk, nincs is ingyenebéd. Mit tehet ebben a hülye helyzetben, aki még mindig bizonytalan? Csóválhatja a fejét a balfaszkodás láttán és kivándorolhat, vagy élhet a lehetőséggel. Az ellenzéki pártok legnagyobb problémája ugyanis az, hogy a helyezkedés közben nem marad idejük egy kis dombra lecsücsülni, körülnézni, és elgondolkodni azon, milyen Magyarországot akarnak a mai helyett. Tehát jó eséllyel lecsapnak bármilyen épkézláb gondolatra, azzal is megvan a napi kontent. Ezzel szemben a magyar polgároknak egy csomó érdekes és közhasznú ötlete van, akár országos intézkedésekre, akár csak építeni helyben végre egy játszóteret. Ebben az országban 2008-ban például összeült néhány közgazdász, kinevezték magukat Reformszövetségnek, és nemhogy nem tudta őket a Gyurcsány-kormány figyelmen kívül hagyni, de hamarosan Bajnai-kormány lett belőle, amely egyenesen meg is valósított az elképzeléseikből ezt-azt. És itt működött a VEKE is, ahol lelkes buszrajongók terveztek menetrendet a BKV-nak és a BKV helyett, ami szintén valóra vált. A Nemzeti Együttműködés Rendszere kifejezetten utálja, sőt üldözi a magánkezdeményezést, ezért is kellene megszabadulni ettől a rendszertől. Az ellenzék viszont magától semmit nem tud kitalálni, mert hiányzik ehhez a szürkeállomány. A legtöbb, ami elvárható tőlük, hogy puszta önérdekből összegyűjtik a mások javaslatait, és azzal próbálnak ékeskedni. Nincs is más lehetőségük, mint a crowdsourcing. Képlékenységük, ürességük esély: most írhat helyettük programot, akinek van kedve. Nem kell velük boltolni, elég közzétenni. Hárman fognak utána kapni, ha ennyire még futja az eszükből, hiszen egymással is versenyben állnak, és minden épkézláb gondolat kell a tárba. Lehet, hogy ellopják, meghamisítják, leveszik belőle a százalékokat, saját találmányként adják elő, de az is lehet, hogy valamit végül megcsinálnak belőle, és akkor egy kicsit mindenkinek jobb lesz. De a legvalószínűbb persze az, hogy nem képesek megszervezni egy nemzeti konzultációt. Pedig nekik aztán tényleg szükségük volna rá. Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! A Krím félszigetet megszállt orosz hatóságok gyerekeket képeznek ki katonának Radar360: Szigorítana az idősek jogsiján az EU, dögrováson a forint A Wizzair és a Ryanair egy rakás pénzzel tartozik az utasainak Zárt körben árulják Hofi Géza utolsó Mercedesét NER = lopás + hatalom + babona. Nincs már mit elemezni: nekik így jó, és úgy tűnik, nekünk is. Hetven év fölött is maradhat alkotmánybíró az ember, még nincs odaírva, hogy csak ha fideszes, de majd a tizennegyedik gránitmódosításban benne lesz. Indoklás nem kell, nincs most sem. Lehetne erről is írni, kajánkodni azon, ahogy ezek a sima, püffedt, gondterhelt vagy pimasz pofák magyarázták a kamerának, de még az uniónak is, hogy azért kell elküldeni a bírákat, mert hatvankét év a korhatár mindenkinek, kivétel nélkül. És most ugyanezek nyomják a gombot, mintha nem volna tegnap. Csodálatos jellemű emberek mind. Bárcsak lenne pokol, legalább számukra, ha már azzal ijesztgetnek mindenki mást. De a cikket már fölösleges tovább írni, ez ennyi és nem több, újdonság nincsen. Ugyanoda kellene levezetni, mint az előző százat. Annyi a lényege, hogy Magyarországot elfoglalta egy érdekcsoport, kábé mint egy megszálló hadsereg, és két célja van csupán: a saját gazdagodása, meg hogy a hatalmat megtartsa. Ennél nagyobb szabású víziót csak hazudik, de úgy tűnik, ez elegendő a céljai megvalósításához. Csak egy kicsit kártékonyabbak, mint a szovjetek, mert azoknak legalább tényleg voltak távlati terveik – főleg geopolitikaiak – és ezek miatt nem egyedül a kizsigerelésre hajtottak. És hát az a rendszer is meg lett fejtve nagyjából. Nemcsak a geopolitika, hanem a helyben hatalmaskodó elvtársak, téeszelnöktől rektoron át az összes kitartott, kontraszelektált, pöffeszkedő bunkóig. A közpénzből, sorkatonákkal építtetett medencés villáig – de az bizony már a vége volt, és a rendszerváltás történelméhez tartozik. Viszont most megint, három év után a közmunkával művelt, lopott fával fűtött nagybirtoknál és a közpénzből épülő stadionos-kisvasutas palotánál tartunk, és a rendszerváltás előszele egyelőre műszeresen sem észlelhető. Minden egyes intézkedés visszavezethető vagy a nettó nyúlásra, vagy arra, hogy a nyúlást továbbra is lehetővé tegyék, illetve megússzák. Az alkotmánybíróság ügye például a kettes csoportba tartozik, és ahhoz szükséges, nehogy a jövőben visszakérhesse valaki a zsákmányt. A trafikmutyi meg a Közgép az elsőbe, a többit helyezze el a kedves olvasó magának. De erről se publicisztikát kellene már írni, hanem csinálni hozzá flashjátékot vagy harcikártyát, esetleg egy új Gazdálkodj okosan! társasjátékot. Gratulálunk, a kesztyűbábod áthelyezte a büntetőügyedet a Salamon-szigetekre, még egyszer dobhatsz. Ja, van még egy harmadik kategória: a hiedelmek, fóbiák és komplexusok alapján hozott rendelkezések, amelyeket összefoglalóan keresztény kurzusnak hívunk. Azok is károsak, de még nekik sem használnak, mert Semjén Zsoltnak attól még gond a nemi élet, hogy a másokét megpróbálja megkeseríteni. Megcselekedtük, amit megkövetelt a haza. Ezt elmondhatja magáról az ellenzéki sajtó egésze: akinek kínos lenne szabadságharcos világmagyarázattal sorvasztani az agyát, annak rendelkezésére áll az alternatív megoldás. Nem titok, hogy mire megy ki ez a játék – a szabadságharcos mesével együtt. Itt a nyakunkon a kisgömböc, nem fog jóllakni soha, és nem látszik a bicskás gyerek, aki széjjelhasítaná. Pedig már szinte csak ez maradt, hogy hátha valaki belülről nem bírja tovább, és borít. De hát megvolt az is, voltak bátor pártütők, milliárdos mutyikra hívták fel a figyelmet. Kínos is volt pár napig, aztán elsimult;. bedobtak gyorsan ezt-azt a fiúk, hogy más legyen a téma. És azóta is szedik a sápot, egyre nyugodtabban, amennyijük van, annyit érnek, és napról napra többet. Megtanultunk vágyakozni az után, ami a miénk. Nincs már mit elemezni azon, hogy miért lehet életfogytiglan alkotmánybíró a kutyájuk kölyke, miért nehezebb szavazni a magyar állampolgárnak Angliából, mint Erdélyből, és miért nincs eljárás, ha bizonyított a korrupció. Nincs mit kérdezni, és nem maradt senki, akit meg kellene győzni. Azért, mert nekik ez így jó. És azért, mert nekünk is jó ez így. Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! Március 21-23. között még lehet változtatni a középiskolai felvételi jelentkezéseken A Kúria szerint bűn részegen e-rollerezni, de a kormány ül a KRESZ-módosításon Hasbeszélő: Nagy adagok kockás abroszon Nagykovácsiban Gigantikus és igen szögletes a Kia új elektromos divatterepjárója, az EV9 Álcivil liberóként, egyben drogos pesti firkászként úgy gondolom, hogy nyugodtan alá lehet íratni a jobbikosokkal bármilyen kezdeményezést, ha az milliárdos sikkasztások kivizsgálásáról szól. Az a politikus, aki efféle megfontolásokból százmilliárdokat hagy veszni, az nem alkalmas semmire. „Ha Hitler megtámadná a poklot, legalábbis kedvezően nyilatkoznék az ördögről az alsóházban. "Winston Churchill, államférfiKi a frászt érdekelnek a drogos pesti firkászok? – kérdezi szombathelyi betelefonálónk a vidéki MSZP nevében. A kérdés Török Zsoltnak, a szocialisták szóvivőjének szól. A vita pedig onnan indul, hogy Török szerint azért nem lehet a Jobbikkal együtt követelni a NAV-botrány kivizsgálását, mert akkor szétszedik őket az „álcivil liberószervezetek”. Nélkülük viszont nem lesz vizsgálóbizottság. A szakkifejezésekből világosan látszik, hogy az égvilágon semmi akadálya annak, hogy az MSZP együttműködjön a Jobbikkal. Az ellenségkép közös: az álcivil, drogos pesti libsik. A buzizás csak véletlenül maradhatott le. Esetleg szervezhetne a szombathelyi MSZP egy jóízű könyvégetést, elvégre nem nekünk politizálnak. Az „álcivil” kifejezésnél érdemes megállni egy. re. Álcivilek természetesen léteznek, ott van például a CÖF: dönti bele a kormánypárt a közpénzt, cserébe ők meg szervezik a propagandát. Az itt megszólaló szocik azonban azokat a „libsiket” tartják így számon, akik érzékenykednek, ha valamit a Jobbikkal közösen írnak alá. Ilyenek természetesen vannak, legutóbb az E. On-bizottság ügyében verték félre a harangot, viszont érdekes kérdés, hogy mitől is lennének ők álcivilek. Aki nem igazi civil, azt valaki irányítja – lásd CÖF. De vajon ki irányítja azokat az értelmiségieket, akiknek nem tetszik, ha a szocialisták együttműködnek a Jobbikkal?Erre a kérdésre az MSZP még nem adott választ, ismerjük viszont a Jobbikét, ami nagyjából azonos a Fidesz megoldásával. Ezek az emberek azért álcivilek, mert a világösszeesküvést szolgálják. Szépen körbe is értünk a parlamenten. Hogy hiba ne legyen, Schiffer András is beszáll, és felveti, hogy jó lenne, ha egyszer már nem az álcivil liberók fújnák a passzátszelet. Lesz itt nemulass az álcivil liberóknak, ha sikerül a kormányváltás. Órák óta hívogatom egyébként a globális összeesküvést, rajta van a gyorshívó-listámon, de nem veszik fel. Biztos éppen most adják el a Napot a zsidóknak, és nem érnek rá. Kénytelen vagyok egyedül megoldani az egyenletet. Álcivil liberóként, egyben drogos pesti firkászként úgy gondolom, hogy nyugodtan alá lehet íratni a jobbikosokkal bármilyen kezdeményezést, ha az milliárdos sikkasztások kivizsgálásáról szól. Az a politikus, aki efféle megfontolásokból százmilliárdokat hagy veszni, az nem alkalmas semmire. A jobbikos persze büdös, dől belőle a hülyeség, még azt sem tudja eldönteni, hogy az iszlámnak vagy  a kereszténységnek drukkoljon két kurvázás között, meg van neki egy sajátos világlátása, amelyben álcivil, drogos pesti firkászok rágják széjjel a nemzetet. Nem jó társaság, de hát a részeg hajléktalant vagy az MSZP-szóvivőt is kevesen szeretik a buszon, viszont mégsem illik lerugdosni onnan. Van elég baja szegénynek. Ugyanakkor viszont ha a jobbikos nemzettestvér ki van akadva az iparszerű lopáson – és ha az adóhivatalt érintő vádak igazak, akkor végül is erről van szó –, akkor máris elérkezett a kegyelmi pillanat. Ekkor átkarolhatjuk a vállát, belenézhetünk a szemébe, és mindketten örülhetünk, hogy végre valamiben egyetértünk. Még két sör, és a gyerekeink fotóját fogjuk mutogatni egymásnak. Aztán hazamegyünk, és megállapítjuk, hogy a jobbikos is ember, ő meg azt, hogy a pesti drogos firkász is az.  Ezután még hideg verítékes felriadások következnek: időbe telik feldolgozni, hogy nem fekete és fehér a világ, hogy lehet igaza a szocinak és a turulistának is olykor. És hogy a vitáink mellett is meg tudunk egyezni néha, és nem akarjuk állandóan lámpavasra húzni, aki mást gondol. Az se baj, ha az álcivil, drogos pesti firkász lesz az első, akinek megítélésében egyetért szoci és jobbikos. Már az is elég, hogy megtörje a sajnálatos debilitást, amely szerint vagyunk mi, és az egész világ ellenünk; ennél egy fokkal már bonyolultabb, hogy vagyunk mi, vannak a komcsik, meg a drogos firkászok. Végül elszívjuk a rovásírással díszített békepipát, és megnyugszunk: liberálisok vagyunk mindannyian, akiknek belefér némi nézetkülönbség. Pesti drogos liberósok. És akkor érezzük jól magunkat, ha nem Hoffmann Rózsa találja ki, mit gondoljon a gyerekünk. Vagy pörgünk az idők végezetéig azon, miért utáljuk egymást, és észre sem vesszük, ahogy a nevető harmadik hatalmon marad, kitalálja, mit gondoljon a gyerekünk, és végül ránk küldi az adóhivatalt, hogy beszedjék azt a pár száz milliárdot, amit a haveroktól nem kértek el. És közben büszkék lehetünk, hogy hűségesek maradtunk az elveinkhez. Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! Kiderült, mennyiért igazolna át a DK-ba az MKKP pártigazgatója Tudomást sem vesz a piros lámpákról ez az autós az Üllői úton – videó A Microsoft mindenkit kirúgott a csapatból, amely azért felelt, hogy a mesterséges intelligencia etikus legyen Nem tiktokozhatnak a munkahelyi eszközeiken a brit hivatalnokok Emlékezzünk inkább a nyolc-egyes vereségre: az vagyunk.  Rákosi Mátyás Magyar Népköztársasága volt az, amely ezt a nagyszerű tettet véghezvitte, pontosabban a nemzeti válogatott vitte véghez, de a dagadt kommunista is megfürdött a fényében. Az ilyenek szeretnek dicsekedni a focisikerekkel, csak nem mindegyiknek adatik meg. Nyilván az akkor még sokkal népesebb focirajongó tábor is kénytelen volt elismerni, hogy ezek a komcsik mégis tudnak valamit. Ha húst meg cukrot termelni nem is. De mondom, nem magyar férfi, aki ilyesmin fennakad, hanem mondjuk német; azok például feltűnő finnyássággal emlékeznek a 36-os berlini olimpia sikereire, mert kényszeresen azon kattognak, hogy azok miféle rendszert erősítettek. Mi meg tudunk örülni a győzelmeinknek és a területszerzéseinkek akkor is, ha egy velejéig rothadt rezsimhez kötődnek, és végül óriási bukás lett a végük. Ennyivel életrevalóbbak vagyunk a németeknél, és ez meg is látszik az életszínvonalunkon. Jól is van ez így, nem kell mindenbe belevinni a politikát, főleg a fociba nem, ha már eddig olyan szűziesen politikamentes tudott maradni. Egyszerűen arról van szó, hogy Puskás meg Hidegkuti és a többiek kiváló szakemberek voltak, akikre méltán büszke a hazájuk. Mint mondjuk Kertész Imrére vagy Soros Györgyre. Miért is ne lehetnénk? Hatháromra elverni a világ egyik legerősebb csapatát, az mégiscsak eredmény. Nem éppen a legeslegerősebb volt akkoriban Anglia, egy évre rá már a világbajnokság nyolcaddöntőjében elvérzett, Magyarország pedig ezüstérmet szerzett, ami tehát lényegesen jelentősebb sikernek tűnik, mint a hathárom, csak nem olyan dallamos. Meg hát ott csupán a második legjobbak lettünk, és nekünk az esik jól, ha csak a miénk a győzelem. Nem baj. Mi magyarok tehát örülnünk a rohadt rezsimek alatt elért apró sikereknek is, ha azok dallamosan ünnepelhetők és kihozható belőlük, hogy naugye, mi vagyunk a legmenőbb nép ezen a bolygón. Ha már ennyire érdekel minket magyarokat a régmúlt focija, érdemes megfigyelni, hogy a hathárom után tizenhárom, a magyar vb-ezüst után tizenkét évvel majdnem ugyanez ismétlődött meg fordítva: Magyarország kiesett a nyolcaddöntőben, Anglia viszont nemhogy ezüstérmes lett, hanem világbajnok. Ami Magyarország soha. Nem érdekel a foci, de amennyire tudok róla, a trend nagyjából azonos azóta is. Na de ezt ünnepeljék az angolok, mi meg maradjunk a magunk öröménél: a világ tizenhatodik legerősebb csapatát sem akármilyen teljesítmény volt hatháromra megruházni. Legyünk csak büszkék rá és próbáljuk meggyőzni magunkat: jó ahhoz a közösséghez tartozni, amely ezt meg tudta csinálni. Viszont akkor volna még valami, amiről illene megemlékeznünk. Mint látjuk, a hathárom egy szimbolikus dolog, megfelelően kifejezi, hogy egykor milyen nagyok voltunk. Igazán gyerekjáték kitűzni egy másik gondolatébresztő futballünnepet, még válogathatunk is a dátumok közül. Legyen a holland 8-1? Vagy a román háromnulla? Az egészen dallamos, ha ez követelmény. És full multimédiás élmény, ha hozzávesszük a Bukarestben randalírozó ultrákat: ez a magyar most. Mert ha releváns és fontos és közérdekű, hogy hatvan éve legyőztük Angliát, ha erre büszkék vagyunk, akkor az ellentétét szükségképpen szégyellnünk kell. Nem tehetjük meg, hogy szőnyeg alá söpörjük. Ez a jelenkor, amiben élünk. Szakítsunk időt arra is, amit elkúrtunk, mert ha nem veszünk róla tudomást, akkor így maradunk. Puskás és Hidegkuti régen nincs már köztünk, és mi még mindig velük nyugtatgatjuk magunkat: nincs velünk semmi baj, nagy, sikeres nép vagyunk. Aztán az is egy opció, hogy kezeljük helyén az egészet: Magyarország 1953-ban nem lett jobb hely a hatháromtól, hanem még sokáig elég szar hely volt – három évvel később kitört a forradalom. Most se attól szar, hogy nyolc-egyre kikapunk. És nem lenne jobb attól, ha megvertük volna a románokat. A legsötétebb lumpen talán jóllakna arra az estére a győzelemmel, de másnapra neki is elfogyna a söre. Semmi köze a nemzet semmilyen fontos ügyéhez, hogy konkrétan a fociban hogyan teljesít. Két lehetőség áll előttünk. Elfogadjuk, hogy ez a focidolog fontos, és ezzel beletörődünk, hogy a világ röheje vagyunk, egy elmaradott, vesztes, reménytelen ország, és bármilyen külföldi előtt szégyellnünk kell magunkat, beleértve a montenegróiakat. Egyben belenyugszunk abba, hogy ez már így is marad a belátható jövőben. De akkor tessék zokogni és böjtölni a nyolc-egy nemzeti gyásznapján. A másik, hogy felszabadultan kinevetünk mindenkit, aki szerint lényeges, hol állunk vagy hol álltunk a tabellán. Okosabbak, műveltebbek vagyunk ennél, van ezer más témánk, és van száz másik terület, amire büszkék lehetünk, ott vannak mindjárt a magyar találmányok: hetvenöt éves éppen a golyóstoll, azóta meg feltaláltuk. . . a Rubik-kockát meg a rezsicsökkentést, na. Különben is, szorgos munkával elérkeztünk oda, hogy kultúrnemzetként van más hobbink a focin kívül. És akkor a holland-magyar évfordulóján elmondhatnánk, hogy mindenki kötöznivaló bolond, aki szerint számít bármit a nyolc-egy. Vagy a hat-három. Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! Új űrhajót fejleszt a NASA, hogy megsemmisítse vele a Nemzetközi Űrállomást Robbie Williams a budapesti koncertjén ugyanazt a férfit hívta fel véletlenül a színpadra, mint húsz éve Csalás, sikkasztás, gyilkosság: kész krimi a Sopron Bank török tulajdonosának családtörténete Volt ukrán külügyminiszter: Őrült veszélyes, hogy futótűzként terjed az oroszokkal szövetséges magyarok képe Meghánytuk-vetettük itthon a dolgot, és arra jutottunk, hogy be kéne lépni a Pártba. Ez most bizarrnak tűnhet, mert eddig mást se mondtam, mint hogy a Párt kártékony, korrupt, gonosz és ostoba, valamint tele van idiótákkal, de ez nem ellentmondás. Egyrészt utána lehet mondani - immár nekünk -, hogy lám, a legelszántabb ellenfeleknek is sorra be kell ismerniük, hogy Magyarország igenis jobban teljesít; az eredmények tagadhatatlanok tehát, az ellenállás pedig értelmetlen. Másrészt meg továbbra is azt gondolom, hogy a Párt kártékony és korrupt és ostoba, viszont éppen ezért célszerű belépni. Magyarország előre láthatóan - éppen miattuk - nem fog többet teljesíteni annál, hogy másfél-kétmillió polgárának biztosítson némi jólétet, és már ezeknek is a nagy része kénytelen lesz jóllakni nemzeti pöffeszkedéssel és Ákos-dalokkal. Mármost akkor érdemes lenne közéjük tartozni. Amúgy meg az sem hiányzik, hogy az elakadásjelző háromszög miatt életfogytiglani előzetesben legyek. Ó, megtalálnám én ott a helyemet. Efelől nincs kétségem, ugyanis remekül megtalálják a helyüket konkrét idióták is, végtelenül primitív bunkók és flepnis futóbolondok, tehetségtelen senkihelyettesek, zavaros fejű kocsmafilozófusok, exbesúgók, nyálasszájú kiszfiúk. A felvételi pontszám elég alacsony. Lehetnék akár kormánybiztos, szerintem elég szép és elég okos is vagyok hozzá. Az elvárásokat tudomásul vettem. Két-három óra gyakorlás után magabiztosan fogok kommunistázni, buzizni, liberálisozni, szemkilövetőzni. Gágogni is, de azt külön leszámlázom.  Két-három hét alatt azt is megtanulom, miről nem szabad beszélni, de erről kérnék egy listát. Igyekszem beleszőni a mondandómba a sertésipari melléktermékeket, a töményeket ugyan utálom, de majd vizet iszom és pálinkát prédikálok. Azért ha mégis sikerül bebaszni, akkor meg tudok egy csomó népies műdalt. Elmegyek focimeccsre, ha muszáj. Majd igényelek egy iPadet, és valahogy kihúzom azt a másfél órát az Angry Birdszel. Templomba is, na. Akármelyikbe. Majd leveszem a hangot. Gyerekem csak egy van, de végigkereszteljük az összes felekezetnél a Templomok éjszakáján. Ezen ne múljon, majd meggyőzöm, hogy ha csendben végigcsinálja, kap legót. Hadd legyen ő is olyan jellem, mint az apja és újdonsült barátai. Mi kell még? Lovagolni ugye nem? Saját tulajdonú személygépkocsival rendelkezem, de el bírok vezetni nagyobbat is, ha értjük egymást. Tegyek rá zászlót, vagy elég a Nagy-Magyarország-matrica? Gondolom, a benzint térítik, szóval tudok menni rezsifórumra bohóckodni. Igényeim szerények. Trafikot nem kérek, köszönöm; szeretnénk berendezkedni nyugalomban, nem attól parázni, hogy fél év múlva bezáratják, mert túl jól megy. Jó, a családnak nem bánom, ha jut valami megrendelés, esetleg minisztériumi kamuállás. Most az tökmindegy, melyikük mihez ért, becsatlakozunk bármilyen beszerzésbe, átvesszük, visszaigényeljük, továbbadjuk, kit érdekel, hogy maláta vagy sugárhajtómű. Már az sem csekély könnyebbség, hogy sokkal egyszerűbbé válna a jelenlegi munkám. Nem kellene azon aggódni meg keseregni, hogy nem sikerült elég ütősre a cikk, meg kellett volna rajta még csiszolni. Sőt nem kellene ennyit tökölni sem velük. Megírnám fél kézzel – mondjuk meccs vagy mise alatt –, hogy fuj gyurcsány, ezek nem magyarok, Brüsszel egy Moszkva, vagy ha mégis van kedvem brillírozni, akkor utalnék rá szőr mentén, hogy kik is ütik bele a magyarok dolgába a jókora orrukat. Ja meg ápolnám a hagyományt, abban is az a kényelmes, hogy már kész az egész kollekció, csak üríteni kell; hű a magyar lányok! a birkapörkölt! a puli! Megy, mint az ágybaszarás. És a nyáj engedelmesen tapsikolna. Az se zavarná őket, ami szokta, hogy csúnya szavak meg radikalizmus, hanem vernék össze a tapogatóikat lelkesen, hogy megint hogy megmondtam. Sőt összecsókolnának a nénikék a rezsifórum után, de majd beadatom az influenzaoltást. Lennének persze, akik húznák a szájukat. Én meg mondanám, hogy bajban ismerszik meg a barát, meg azt, hogy neked is tudok okosba valamit, haver. Csodálkoznának a kollégák is, de aztán amikor befutnak a hídszerkezet- és atomenergia-hirdetések, és nagyszabású tanyasi partikon isszuk el a pénzt, akkor belátnák, hogy hol lakik az úristen. Meg nem őrültem azért, ezt előrebocsátom; látom, hogy az őrültség kimondottan előny, a kormánybiztossághoz talán feltétel is, de az nem megy parancsra. Szóval itthon továbbra is szeretnék normális emberként viselkedni, és úgy élni, ahogy nekem és a szeretteimnek jó. Mondom, elmegyek én megtapsolni a Vidnyánszkyt, le is lehet fényképezni közben, de kikapcsolódásként azért megnéznénk néha egy-egy nyugati filmet, ha lehet. Meg lenne magánvéleményem a gravitációról.  Különben is úgy veszem észre, hogy ez a standard eljárás: a köznépre rákényszerítjük a vulgárkonzi konfekciót oktatással, kultúrpolitikával meg törvénykezéssel, de attól mi még élhetünk európaian. Én mondjuk nem szoktam a Balaton Soundon szendvicsben csapatni, de örülök, ha belefér, hátha később kedvet kapok hozzá. Aztán harminc év múlva megbukunk – mi! –, és jönnek valakik, akik elveszik a nyugdíjpótlékomat. Kicsit balhézok majd, hogy ez méltánytalan, és hogy ezek nem értik a történelmi szükségszerűséget, meg hogy akkor az volt a lehető legjobb megoldás, mármint hogy én belépjek a Pártba, és igenis megdolgoztam érte, például rezsifórumokon. De valójában leszarom magasról, mert miközben kíméletlenül lelepleztem az offshore-lovagokat, megcsináltam már én is a kis titkos svájci kincstáramat, és kurvára nem fog érdekelni az a kétmilliárd millpengő, amit veszítek. Úgysem fogadják el külföldön, és én addigra rászokok a konyakra, mert a házipálinkára, attól tartok, már sohasem. A szégyent még nem tudom, hogyan kezelitek. Biztosan megvannak a technikák, végignézni a szőlőn például, vagy megszámolni újra a területalapú támogatást, megmártózni a hátlapogatásban, valahogy besorolni a reakciókat az ellenséghez, hogy ne kelljen foglalkozni velük. Vagy lehet, hogy vannak rekreációs módszerek, amikről nem kell tudnia mindenkinek, sőt őket megbüntetjük ezekért, de nekünk meg muszáj, hogy el tudjunk aludni? Van már valami dizájnerdrog, amitől ez elviselhető?Talán az lesz, hogy néha elbotorkálok valami kis templomig, amikor nem lát senki, ott letérdelek, és elmondom legalább magamnak. Hogy gyenge voltam, beléptem a Pártba, úgy döntöttem, rossz ember leszek; és nem tudok most már erős lenni, túl sok minden köt ide a rosszhoz, és lefizettem magam körül mindenkit, úgyhogy nem szól rám senki sem, de én azért tudom még, te Isten, hogy bűnös vagyok és kártevő, és hát őszintén bánom, atyám, hálás lennék, ha megbocsátanál. . . tudok intézni templomfelújítást, ha érdekel. Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! Csökkent a születéskor várható élettartam Magyarországon Két rendőrrel, majd saját magával is végzett egy fiú Kanadában Nem boldogultak a kézi váltóval a tolvajok, otthagyták a lopott versenyautót az utcán Soros György: Ha Ukrajna legyőzi Oroszországot, a világ végre koncentrálhat a klímaváltozásra Mikor egy rezsim berendezkedik, akkortól a társadalmi mobilitás lesz a legfőbb ellensége. Az ugyanis azzal jár, hogy esetleg nemcsak az ő almukra fog sütni a nap, hanem tehetséggel és szorgalommal mások is boldogulhatnak. Kitömik ők a porontyainkat felügyelőbizottsággal meg állami vezérigazgatósággal, de akkor is fennáll a veszély, hogy az országos latinversenyen legyőzi a kisherceget egy parasztgyerek, és az rosszul esne a szemük fényének. A képzett, művelt tömegek egyébként is veszélyesek. Mi van, ha tíz év múlva belép egy generáció, amely megtanult számolni? Mi van, ha a magyarok megtanulnak angolul, és körülnéznek a világban? Mi lesz akkor, szobordöntés meg forradalom?Ha pedig mindezt meg akarják előzni, akkor legjobb, ha széjjelbasszák a közoktatást. Uralkodni a butákon lehet, az okosok lázadnak vagy menekülnek. Az egyenletes, lassú romboláshoz elég, ha ráeresztenek az iskolákra valami fogalmatlan, gerinctelen félkegyelműt, aki a mániáival meg a megfeleléskényszerével megbízhatóan megkeseríti a gyerekek és a tanárok életét. De szükséges olykor egy-egy célzott csapás, miniszterelnöki szinten. Például tönkretenni a nyelviskolákat. Ne tanulgasson itt imperialista nyelveket az állampolgár csak úgy saját szakállára. Amit meghagynak, azt azért hagyják meg, mert az övék; viszont mivel az övék, lehet akármilyen rossz, akkor sincs más. Angoltudás megakadályozva, profit kiszivattyúzva, pipa. Aztán vannak aggasztóan sikeres magán- meg alapítványi iskolák, ahol bizonyítottan hatékonyabban tanítanak tehetséges vagy éppen hátrányos helyzetű gyerekeket. Egyik sem kívánatos, mivel már a 2040-es jubileumi traktorverseny győztesére is megvan a jelöltjük, egy előkelő felcsúti báró kissé visszamaradott fiacskája. Egyelőre az összes független iskolát nem tudják bezáratni, de elsőre az is jó, ha rájuk kényszerítik az egyentankönyvet. Majd azt ők tudják mindenki helyett, melyik a jó; szerintük például a jó tankönyvből nem hiányozhat az ordenáré buzizás. Ennyire értenek hozzá.  Voltak, akik egészen sokáig hitték, hogy lehetséges a Fidesszel a békés egymás mellett élés. Amikor a színházigazgatókért meg a kisegyházakért jöttek, nem szóltak, mert nem voltak színházigazgatók vagy kisegyházak. És még sokáig nem szóltak, sőt gúnyolódtak azokon, akik igen. Pedig látszott, hogy nincs megállás. Most eljöttek a gyerekekért, ahogy várható volt. Ilyenkor már cselekedni kell, nincs mentség. Lehet bujkálni a rendszer elől, de legkésőbb a gyerekein keresztül utolér mindenkit az ostobasága. De mit lehet tenni?Egyrészt el lehet menni szavazni, aztán a fülke magányában egymás mellé tenni a rezsicsökkentést és az ígéretet, hogy cserébe megpróbálnak retardált közmunkást nevelni a gyerekemből. Onnantól lelkiismeret kérdése. Másrészt pedig ha fején pörög Hoffmann Rózsa, akkor sem tudja megakadályozni, hogy beszéljek a saját gyerekemmel. Alternatív oktatás létezett a legsötétebb időkben is, és a helyszíne az otthon volt. Meg lehet mondani már a hatévesnek is, hogy csúnya és gonosz bácsik és nénik miatt az iskolában az van, ami, holott lehetne ilyen szuper is, ni. Természetesen nem minden szülő született pedagógus. Szükségük lenne segédanyagokra, amiket otthon a gyerek kezébe nyomhatnak. És olyanoknak kell ezeknek lenniük, hogy a gyerek magától, szabadidejében végig akarja rágni azt az olvasókönyvet, hogy megtudja, mi lesz a képregény végén a cuki kis robottal vagy dinóval. Vagy az alternatív erkölcstant, amelytől jó ember lesz, nem pedig gerinctelen, fogalmatlan szolga. Könyvek kellenek tehát, nem a minisztériumnak, hanem a gyerekeknek. Száz tankönyvet, ezeret! Sőt nemcsak könyvek, hanem web- és mobilalkalmazások,  játékok, online angolórák; legyen ott a gyereknél a kütyü, és szívhassa magába a tiltott tudást, vagy a szünetben karatézza le Hoffmann Rózsát. Ezeket meg kell írni, közzé kell tenni, és ennek megvalósításához bármilyen forrást ér felhasználni, Sorostól egész a CIA-ig. Hiszen ez nemzetmentés. Olyan vállalkozás, amelyet ellenzékből is meg lehet szervezni, sőt illik; de még célszerű is stratégiailag. Kár volna feladni. Lesz helyük a legjobb műhelyeknek, terjed a hírük a szülői levelezőlistákon, szájtról szájtra. A jól tálalt tananyag csempészáru lesz, nagyra becsült, hiánypótló termék, az illegális magánórák kedvence. Ha csak ötezren letöltenek egy jóféle matekos játékot egy ezresért, az is ötmillió forint, úgyhogy rajta, tessék benyomulni a Hoffmann Rózsa feje után maradt kráterbe. Akár ez is lehet tananyag negyedik osztálytól: hogyan kell kihasználni azt, amikor az állam a hülyeségével piaci rést teremt. Az iskola nem ellenség. A tanárok ugyanúgy áldozatai ennek a hazaárulásnak, mint a szülők. Tudja-e vajon a fején pörgő Hoffmann Rózsa, hány tornaórából lett annyi, hogy negyedórát futkároznak a gyerekek az udvaron? Nem tudja, mert neki szépen lekönyvelik, hogy megvolt a napi testnevelés, és ez a szerencsétlen még el is dicsekszik vele, mert nem képes felfogni, hogy hely se volna megvalósítani az idióta direktíváit. Nem tudja azt sem, hogy a tartósnak nevezett tankönyvekkel nem lehetne dolgozni, ha rá nem bólintott volna minden szülő, hogy firkálják csak össze rendeltetésszerűen, inkább kifizeti az árát év végén. Nem is akarja tudni mindezt, egyszerűen csak holnap is államtitkár szeretne lenni, mert érzi, hogy ajándék minden nap, amit egy portásfülkén kívül tölthet. És retteg ő is azoktól, akik látják, mennyire meztelen ebben az egy szál nagy mellényben. Leginkább azoktól a tanároktól retteg, akik mindennap szembesülnek a felismeréssel, milyen is az államtitkár asszony. Világosítsd fel gyermeked: a haramiák emberek. Most is mandinerből, de a kormány ismét megvalósít egy konzervatív eszményt. Figyeljünk oda gyerekeinkre, beszélgessünk velük, tanítsuk és neveljük őket. Hogy visszavehessék az országunkat, amikor ezek a kártevők végre eltűnnek innen. Vagy legalább legyen esélyük elmenekülni. Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! Bekiabált, hogy férjhez menne hozzá, Keanu Reeves azonnal tudta, hogy mit válaszoljon A BKV-hajójáratok üzemeltetésével próbálkozó kartellt lepleztek le a hatóságok Aktív vulkánt találtak a Vénuszon Jövő héten megjelenik a világ leghangosabb okostelefonja Életörömmel megélt hazaszeretet? Ahhoz előbb kéne egy elnöki beszéd, amely hatályon kívül helyezi a nemzeti oldalt.  Tisztelt elnök úr, azzal tetszett köszönteni engem, hogy huszonöt éve egyetlen szót írtunk az új esztendő első lapjára, azt, hogy szabadság; ezzel szemben most ne ezt írjuk oda, mert gyerek kezébe nem való, hanem írjuk inkább azt: hazaszeretet. Jól van, legyen ez a kifejtős kérdés; már a magam részéről elhamarkodottan felírtam ugyan megint, hogy szabadság, de akkor kiradírozom, föléírom, hogy hazaszeretet, csak hát átlátszik még rajta az előző szöveg, és most olyan hülyén néz ki, mintha választanom kellene, pedig nem akarok. Kedves elnök úr, leginkább ez akadályoz engem az életörömmel megélt hazaszeretetben: hogy rajzoltak nekem egy hazát, amit nem könnyű szeretni, mert amivel Magyarországot az ön barátai azonosítják, az Magyarország legrosszabb arca. A saját seggébe fúlt, szerepjátékokra és öncsalásra izguló, sérelmeit dédelgető, hisztis roncstársadalom, a tudatlanságát agresszivitással és meneteléssel leplező, irigy csőcselék, a rovásírással, díszmagyarban bohóckodó hülyék, akik utálnak bárkit már azért is, ha tud zongorázni. A mítoszok zabálása nagykanállal, és a cinikus gennygócok, akik adagolják ezeket a mérgező meséket, meg még kitalálnak új harcokat, mintha nem lenne elég vesztett csatánk enélkül. És a hazug pöffeszkedés, mintha tényleg ennyi volna a haza. Mintha tényleg nem lenne magyar, akinek ez kevés. Van Magyarországnak ezer másik arca, és sokkal könnyebben ment nekem a hazaszeretet, amíg azok az arcok is láthatóak voltak. Aztán az ön barátai nekiláttak bunkósbottal beverni ezeket az arcokat, mert úgy vélték, tudnak olyat festeni helyette, ami mindenkinek tetszik. Vagy azt hitték, hogy ha csak az ő arcuk látszik, akkor azt fogjuk szeretni. Nem sikerült, elnök úr, ez onnan nyilván remekül látszik. Ahhoz a Magyarországhoz, amellyel az elnökkollégák között büszkélkedni lehet, konkrétan semmi köze nincs ennek a rendszernek. Inkább egyenesen ellensége. Lovaglásban meg tekintélytiszteletben viszont úgysem verjük meg a kazahokat. A bunkósbotozást nem most kezdték, hanem bőven akkor, amikor elnök úr még nem a pártok felett lebegett, hanem a pártjában, és elhiszem, hogy kényelmetlenül lebegett ott, de mégiscsak akkor kezdődött a folyamat, amitől mostanra olyan nehéz, nehéz szó lett a hazaszeretet. Amikor kitalálták, hogy ők maguk a haza, amely nem lehet ellenzékben, hogy nemzeti az, aki velük van. Hogy csak a saját dohányboltjuk lehet nemzeti. Szánalmas hazugság volt már akkor is, és nem vettük észre, hogy ha csak kétmillióan megeszik, az mennyire veszélyes a többi nyolcmillióra is. Most eltelt megint egy év, kitántorgott félmillió emberünk, és igen, már magyarázni és népszerűsíteni kell a hazaszeretetet, hogy volna annak valami elvesztett jelentése, amin osztozhatnánk mind, nemcsak a hülyék és a kitartottak. De ahhoz előbb be kellene látni onnan a Várhegyről, hogy milyen állapotban van ma ez a szó: haza. Vagy nemzet. Aztán neadjisten kiállni egyszer pezsgőspohár nélkül, álmos bazsalygás helyett venni egy nagy levegőt, és visszafogadni a hazába azokat is, akikről mostantól tavaszig elmondjátok minden nap, hogy árulók és idegenbérencek. Kezdetnek írjuk fel az új esztendő első lapjára: szabadság – hogy elférjenek a többiek is azokon a lapokon. Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! Nem volt rá szükség, ezért nem terveztek porátfúvás elleni védelmet az M1-es autópályára Megépítik a világ legnagyobb chipgyárát, 86 421 milliárdot költ rá a Samsung Az első sci-fi, a hajszafilm és az izommozi – könyves kalauz a filmműfajok univerzumához Videón, ahogy az orosz vadászgép nekiütközik az amerikai drónnak Azt remélték, Gyurcsány elviszi magával az elmúlt nyolc évet. Így viszont nem maradt semmijük.  A 2010 előtti világ ugyanis lehetne akár reális alternatíva. Egy pillanatra tekintsünk el attól a képzettől, hogy a magyar választónak mindenképpen totális és tökéletes megoldást kell kínálni. Ha esetleg mégis képes mérlegelni rossz és rosszabb között, akkor könnyen juthat a többség arra a következtetésre, hogy szarnak szar volt az is, de nem ennyire. Korrupció is volt például, de legalább nem a tévében szentelték fel a nemzetközi mérkőzésre alkalmas méretű nokiásdobozokat, és nem minden sarkon röhögött a szemünkbe a lopás, tizennyolcas karikából. Az ellenzék problémája nem az, hogy nem tud jobbat ígérni, vagy nem nézünk ki belőlük jobbat a korábbi teljesítményüknél. Hanem hogy még az elmúltnyolcév visszahozására sem tűnnek alkalmasnak. Most, hogy ismét együtt a nagy csapat – az MSZP és két legutóbbi miniszterelnöke –, először is arra kellene válaszolni, hogy mire volt jó ez a külön homokozás azon kívül, hogy a saját idejüket rabolták. Maradt három hónap a választásig. A jelölteknek már rég kampányolniuk kellene, programoknak kéne készen állniuk – választásiaknak és konkrét cselekvési terveknek –, sőt helyén lehetne már az árnyékkormány, amely naponta reagál a kormány minden mozdulatára. Horn Gyula, Kovács László, de Gyurcsány Ferenc MSZP-je is készen állt a győzelemre ennyi idővel a választás előtt. Mesterházy Attila az első, aki ennyire elkúrta. Logikus, hogy ő legyen tehát a miniszterelnök-jelölt. Kiszorította először Gyurcsányt, aztán Bajnaival kezdett szkanderozni. Eközben végig erősnek érezhette magát. Míg ellenfelei kicsiny pártjaikat építették, próbáltak néha értelmeseket mondani és ütni Orbánt, ő pöffeszkedett az MSZP élén, elvégre ők a legnagyobbak. Mire ezt sikerült lenyomnia a többiek torkán, a pártja odáig bírt elevickélni szellemileg és programilag, hogy felvetették a mindenkinek járó alapjövedelem ötletét. Valóban ők a legnagyobbak ezen a pályán, de a legsötétebbek is. Gyurcsányt nem akarta egyikük sem. Ő viszont nem hagyta ennyiben. Nem volt oka visszavonulni, amíg versenyképesnek érezte magát, és joggal érezte így. Ügyesebben, látványosabban politizált mindkettőnél, még mindig elő tudott jönni triviálisan helyes ötletekkel – mint amilyen a közmédia megszüntetése – ezenkívül meg felkerült a toplistákra a szakácskönyvével. És tudott mutatni erőt is, ha már a százalékok nyelvén kell beszélni: felhúzta a pártját a semmiből a küszöbig, utolérte Bajnai rongyosgárdáját. Most következik még az a baszakodás, hogy a DK jöhet, de Gyurcsány nem. Ez is nyilvánvaló hülyeség, lévén hogy a DK egyenlő Gyurcsánnyal, az az öt-hat százalék, akik most a DK-t választanák, pont miatta tennének így. De ezzel is el lehet toporogni még pár hetet. Nehéz elképzelni azt a polgárt, aki Mesterházy MSZP-jére leszavazna, de ha Gyurcsány is a listára kerül, akkor megsértődne. Bajnai táborában akadhatnak fintorgók, de a Gyurcsány-fóbiások eddig is tudták, hogy ők ketten együtt tették tönkre az országot. Ezért ők már rég jobbra szavaznak, vagy Bajnaira sem. Az országos fóbia viszont már lecsengett – éppen azért, mert kiderült közben, hogy nem fakad fel az akácméz az Alföldből attól, ha nem Gyurcsány a miniszterelnök. Annál inkább felfakadt a genny. Gyurcsány Ferenc már most győzött, a legteljesebb ellenszélben. Nem sikerült volna, ha a most szövetségre kényszerülő erők nem engedik át neki a terepet. Csakhogy ahhoz kellett volna némi tehetség. És nem ártana abban a valószínűtlen helyzetben sem, ha összejönne a kormányváltás. Nincs idő korszakváltást rajzolni, és lássuk be, most már igazán hülyén is állna. Csak arra van idő, hogy szembenézzen mindenki a maga meghasonlásával, a hiú reménnyel, hogy maguk mögött hagyhatják, megtagadhatják azt a nyolc évet minden hordalékával, nyakába akaszthatják Gyurcsánynak, és akkor ők megtisztulva futhatnak neki. Nem ez a helyzet, csávókáim. Az egyetlen, amivel nyerhettek, az a nyolc év. Örüljetek nagyon, ha annak alapján ítéltettek, és nem az elmúlt három évetekről. Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! Felülbírálta a Fidesz a polgármestert, Schadl ügyvédjének irodája tanácsot ad a Budavári Önkormányzatnak Az EU már elérte Orbán célját, egy számjegyű az infláció – a magyar drágulás a rekorder Csalás, sikkasztás, gyilkosság: kész krimi a Sopron Bank török tulajdonosának családtörténete Amerikai tankelhárító-aknák miatt szenvednek hatalmas veszteségeket az oroszok Vuhledarnál A hírtévés spicli egy napja. Emberré lett majdnem, de megúszta. Az a lényeg, hogy másnak legyen egy rossz napja. Tudjuk, vidékről kerültetek felÉs még ez volt a legjobb munkahely(Kontroll Csoport)Kényelmes nyújtózkodással ébredt. Kimászott a jó meleg lyukból, ahol aludt, papírtörlővel leitatta magáról a felgyülemlett nyákot. Futtában bekapott pár falatot reggelire. Aztán felszedelőzködött, széthajtotta a szőrszálakat, és munkába indult. Az odautat mindig utálta. Az emberek többsége ugyan lehajtott fejjel, szomorúan baktatott az utcán, de mindennap elő került egy-két idegesítő alak. Nevetgéltek. A csajuk kezét fogták. Barátaikkal beszélgettek, vagy egyszerűen csak látszott rajtuk, hogy jól érzik magukat. Ezek főként fiatalok voltak, ezért mostanra már általában ellenségesen nézett a huszonévesekre. Most sem úszta meg. Egy fiatal pár beszélgetésébe kellett belehallgatnia, smároltak – ezt is be kéne tiltani már végre, az arabok csinálják jól –, és közben arról csacsogtak, hogy este le kéne menni a Keretbe, ott lesznek a haverjaik. Ennyi elég is volt, akárhogy próbálta nyugtatgatni magát, nem tudta leküzdeni az irigységet, fortyogott benne, és érezte, ahogy emelkedik, mint egy gázbuborék, a torkát kaparta már a szar. Hallott már a Keretről, meg más lakáskocsmákról is, de sohasem hívták egyikbe sem. Máshova se nagyon. Végre beért a székházba, az övéi közé, bár ott sem szeretett mindenkit, de legalább ezzel a pimasz életigenléssel nem kellett szembenézni. És ott sokan osztoztak a keserűségében. Főleg a közvetlen kollégák. Úgyhogy az értekezletre már felszabadultabban araszolt be. Leleplező műsort gyártottak, fogyasztóvédelmi profillal, romlott élelmiszerekről meg ilyesmikről. Ez még a párttévén belül is másodvonalnak számított, de legalább mondhatták, hogy ez közhasznú, igazi újságírás. Azért tudták, hol a helyük, és melyik boltban nem kéne kukacoskodni a lejárati dátumokon, hát mentek másik boltokba kukacoskodni. Töprengéssel kezdődött a míting, nem volt épp füles, hogy hol kéne keresni a rohadt sajtot, megrendelés sem érkezett multik vagy ellenzékieskedő hentesek szívatására. Pedig valamit csak kéne villantani. Ekkor tétován megszólalt, mert nem nyelte még vissza egészen a gázgombócot. Mondta, hogy vannak ilyen illegális kocsmák, ahol dohányoznak bent, és magánbulinak álcázzák, és ez végül is törvénytelen. Ahogy beszélt, egyre határozottabbá vált a hangja, és egyre biztosabb volt az igazában. A törvény betűje igenis kimondja, hogy nem lehet cigizni! És ha ezt engedik, akkor biztosan, sőt értelemszerűen nem adnak számlát se, mert hiszen feketén megy az egész. Érezte azért, hogy ez nem ugyanaz, mint amikor a CBA-ban rohad a párizsi, de szempillantás alatt meggyőzte magát, a szabály az szabály, állampolgári kötelesség is van a világon. A többiek nem lelkesedtek, de végül elfogadták az ötletet, jobb híján. A reggeli gyűlöletből a bosszú édes reménye lett, a fiúra és a lányra gondolt, akik szeretnek oda járni a barátaikkal, benncigizni, amikor meg lett mondva, hogy tilos. És hogy ezek a kis szarosok most már nem fogják olyan jól érezni magukat. Legyen egy szar napotok! – gondolta. Abban nem is reménykedett, hogy lehet neki is egy jó. A kollégái nem voltak a barátai, de ahogy bementek, szinte annak tűntek. Feszengett persze, oka volt annak, hogy kerülte az embereket. Általában megszólták szelvényes teste, felesleges lábacskái és szilikonszerű állaga miatt. Gyanakodva sunyított körbe, mutogatnak-e, bámulják-e, de nem látott ilyet. Azért így is volt mivel idegesíteni magát. A Keret tele volt, a sötét-füstös térben emberek beszélgettek, lányok kacagtak, fel-felröhögött egyik-másik társaság. Ezek mindennap ilyen jól érzik magukat itt. Dögölnének meg. Rágyújtottak, szokatlan nosztalgia öntötte el. Milyen jó is volt ez. Milyen hülyeség volt megtiltani. De hát az EU volt! Brüsszelnél lehet reklamálni, ők csak betartatják a törvényeket. A kamera már ment, szerette ezt a kütyüt, általában az ilyen cuccokat, nem kellett velük beszélgetni, mégis egy hernyó éppúgy szót értett velük, mint egy ember. Kicsit üldögéltek, beszélgetni próbáltak, hogy ne keltsenek feltűnést. Meglepően jólesett, még ha kamuból játszották is. De nem mulatni jött, hanem dolgozni! Felállt, kérdezősködött a rendelésről, közben igyekezett helyzetbe hozni a mikrofont, és erősen bízott abban, hogy nem is gyanús. Útba igazították, érdeklődött a sörválasztékról, végigkóstoltatták vele a palettát. Igyekezett a feladatra koncentrálni, beszéltetni az elkövetőt, sikerült is elég információt gyűjteni. „Nyomozati cselekmény”, gondolta, és büszke volt magára. A sörök furcsák és finomak voltak, választott egyet, abból kért egy korsót. Visszatért az asztalhoz, az egyezményes, operatív kacsintással jelezte, hogy küldetés végrehajtva. Aztán a sört kezdte kortyolgatni, egyre jobban ízlett neki, a címkét bogarászta. – Igazi magyar kézműves sör – mutatta a kollégájának, egészen belelendült. Szégyen, mondta, hogy milyen kevés helyen lehet ilyeneket kapni, még szerencse, hogy van ez a klub. Hirtelen kiszaladt belőle egy mondat, „lejöhetnénk ide máskor is”, de rögtön felnevetett, hiszen éppen azért vannak itt, hogy ne jöhessen le ezután ide senki. Nevettek a többiek is, vették a lapot, lehetnének akár barátok talán, és lejöhetnének ide néha, ha nem épp most záratnák be. Csend lett. A nagyapjára gondolt, akit feljelentettek 53-ban feketevágásért, aztán emiatt kitiltották a kommunisták az ország összes egyeteméről, és valahogy tulajdonképpen ettől lett jobbos a család. Pedig a törvénynek akkor az volt a betűje. De az más, próbálta gondolni, AZ IGENIS MÁS, mert az a spicli jutalmat kapott a pártállamtól a besúgásért, az embersége feladásáért, az árulásért. . . és akkor eszébe jutott a fizetése. A munkát elvégezték, egyre kínosabb volt jól érezniük magukat a helyen, amire holnap ráhívják a hatóságot. Szedelőzködtek, de még előtte elment a vécébe. Ott jött rá, miért nem bámulta meg senki. Egy arc nézett vissza rá a tükörből, olyan, mint a minden reggel irigyelt jókedvűeké, nem modellalkat, de határozottan emberi, mosolygós, kipirult. Hitetlenkedve nézett végig magán, aztán legyintett. Megszokta már úgy, ahogy volt. Nem kért a csodákból. Kiléptek, váltottak pár szót arról, hogy mégiscsak jobb a tiszta levegő, akkor holnap, igen, megvágom, majd a Katinak meg kell írni a felkonfot. Hazavonszolta magát, büdösnek érezte most a meghitt odút és nevetségesnek a helyzetet, hogy pont ebből a bűzös lyukból teszi tönkre a titkos helyet, ahol ma este emberré lett. Egy pillanatra átfutott az agyán, hogy lehetne-e ez fordítva, de legyintett rögtön, nem lehetne. Holnap is van nap. A Hír Tv Panaszkönyv c. műsorának készítői:Szerkesztőségvezető: Kisberk SzabolcsFelelős szerkesztő: Farkas Emese Műsorvezető: Nagy Katalin Hírigazgató: Nagy ZoltánRendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! Hatalmas lángokkal égett az FSZB épülete Rosztov-na-Donuban Toplista: a világon messze a magyar F1-futamra a legolcsóbbak a jegyek 5,1 milliárdért árulja mocsai birtokát Galambos Lajos Nem tiktokozhatnak a munkahelyi eszközeiken a brit hivatalnokok Nem zombiválogatás, csak rezsifórum. Odabent mindenkinek szabad a kedves nevét, regisztrálni kötelező, de fel lehet iratkozni a Magyar Csapatba is megvédeni a gyed extrát, meg a másik íven a rezsicsökkentést. Aztán Pokorni Zoltán, Fónagy János és Gulyás Gergely elmondja, milyen jó a rezsicsökkentés. Tóta W. Árpád a Magyar Csapat egyik gyűlésén járt. Mintha a World War Z zombicastingját tartanák, és hollywoodi sztárságra lenne kilátás, úgy állnak sorba az emberek a XII. kerületi Larus rendezvényközpont előtt. Pedig csak rezsicsökkentő fórum készül, ahol még pogácsát sem osztanak. Odabent mindenkinek szabad a kedves nevét, regisztrálni kötelező, de fel lehet iratkozni a Magyar Csapatba is megvédeni a gyed extrát, meg a másik íven a rezsicsökkentést. A sajtótájékoztatót az étteremben tartják, ezért az ott békésen vacsorázó vendégeknek desszertként betolnak egy Magyarország jobban teljesít feliratú lepedőt, feláll Pokorni Zoltán, Fónagy János és Gulyás Gergely, aztán lökik a rizsát. Érthetetlen, miről akarnák itt tájékoztatni a sajtót, mert nem hangzik el semmi újdonság. Kapok az alkalmon, megkérdezem, mekkora rezsicsökkentésre készülnek a választás után, mégicsak szokás ilyenkor már távlati terveket – kormányprogramot – ismertetni. Fónagy annyit mond, hogy az eddigi csökkentés fenntartható, a választás utáni teendőket pedig „majd akkor kell megnézni”. Szóval arról momentán nincs fogalmuk se, mi lesz két hónap múlva. Egy szerény tétet fel merek azért tenni arra, hogy rezsicsökkentés egy darabig nem. Mire végeznek a sajttájjal, a nagyterem megtelt. Van itt vagy ezerötszáz nyugdíjas, valószínűleg több is, ülnek a fűtőtesteken, támasztják a falat, türelmetlenül várják a műsort. Pokorni végre belecsap a húrokba, és köszönti vendégeit. Szomorkás, szerethető, gyomorbajos ember a polgármester, már egy ideje ilyen. Voltak neki ambíciói, sőt szakterülete is volt valaha, amíg érthetetlen módon ki nem csavarta a kezéből egy ámokfutó gésa. Lenyomja azért a kötelező köröket tessék-lássék, de látszik rajta minden. ben, hogy sok mindennel tele van a töke. És ennek hangot is ad: ez az egyetlen érdekes dolog, ami ezen a fórumon elhangzik majd. Jó látni őt, mert megmutatja, milyennek illene lennie a fideszes tisztviselőnek manapság: ilyen bizonytalannak, tépelődőnek, szégyenkezőnek, alázatosnak és udvariasnak. A rezsitémát Fónagy János vezeti elő, úgy is mint szakértő; később Gulyás Gergely úgy fogalmaz, ő azért nem beszél sokat a rezsiről, mert Fónagy mellett az olyan lenne, mint Teller Ede után atomenergiáról beszélni. Szerencsére Teller Ede nincs jelen, ezért megszakértik Paksot is. Fónagy gyorsan vázolja, mennyiért termel Paks és mennyiért a szélerőmű „egy kiló áramot. . . szóval ööö egy egységnyi. . . egy kilowattot. ” Nem jut eszébe a kilowattóra, de van az úgy a zseniknél, hogy kimegy a fejükből az egyszeregy. Lehet, hogy Teller Ede is így járna, ha itt lenne. Végtelenül unalmas egy ilyen fórum. Pokorni meghasonlása teszi csak érdekessé. Amikor az elszámoltatásra kérdez rá a közönség, meglepő szavak jönnek belőle: ő is sajnálja a kudarcot. Mert ennek az övéik számára volna jelentősége, hogy a fideszesek is tudják: lopni nem szabad, és nem lehet megúszni. Pártalapon sem. Tompán rímel erre, ahogy Fónagy János megemlíti főnökasszonyát. Németh Lászlónét, Simicska Lajos helytartóját. De, meg lehet úszni, tudja ezt Pokorni Zoltán jól. A szövegek olyannyira banálisak, hogy most már igazán feszít a kérdés: mit keres itt ez a rengeteg öregasszony és öregember, merthogy hatvanon innen mindenki személyzet és sajtó. Ami itt elhangzik, az ömlik a csapból, rajta van a gázszámlán, ki van rakva a lépcsőházban, tele vele a híradó és a rádió. Csökken a rezsi. Ha tájékozódni akarnának, vehetnének egy újságot, ilyen lepkefingnyi villanyszámla mellett telne rá. Valami másért jöttek. Hallgatni saját magukat fényező, középszerű csinovnyikokat, cinikus, önelégült, fontoskodó pofákat nézni két órán át: ez extrémsport a javából. Még annál is durvább, mint elbuszozni Hajdúszoboszlóra, és közben venni egy százezer forintos edénykészletet. Az addig rendben van, hogy ezek az emberek szeretik a Fideszt, de ez akkor sem normális időtöltés. Orbán Viktor nincs jelen. Ez a gárda itt a szalámivég, a törmelékcsokoládé. Mégis itt vannak, végigülik. Ezek az emberek nyilván nagyon magányosak, és nem tudnak jobb bulit találni szerda estére, mint egy kerületi lakossági fórumot. A kampánybeszédek után fel is hangzik a segélykiáltás, a sok népi hülyeség között. Innen válik érdekessé a mónikasó, amikor megszólal a kedves néző. És a polgári körök felélesztését követeli. Az volt ennek a társaságnak a fénykora, a nagy partik ideje. A felszólalót megtapsolják, egyetértenek, de az előadók óvatosak. Annyi hangzik el, hogy nem rossz ötlet ez, de a polgári körösök nagy része ma már Fidesz-tag, szóval nem prioritás. Pedig ezeknek a bácsiknak és néniknek bizony az volna. Hogy legyen kihez szólni, legyen kivel találkozni, csinálni valamit együtt. Nem akarok belegondolni, mi jönne ki belőlük szűkebb körben, de legalább ők jobban éreznék magukat. Magyarország tragédiája, hogy ezerötszáz nyugdíjas Gulyás Gergely önégetését kénytelen nézni, mert ennyire nincs semmi a tévében. Se. Nem lennének itt, ha észrevennék, hogy a polgári körös világ, amelyben nekik volt jobb dolguk, mint ilyen előadásokon ücsörögni, az bizony magában hordozta az autonómiát, az önkormányzatiságot, az egyéni kezdeményezést, a decentralizációt. Csupa olyan liberális elhajlást, aminek ez a kormány nem barátja. Tévedésből és tunyaságból maradtak itt. Azt remélik még mindig, hogy tartozhatnak valahova. Szociális nyomor. Azért jönnek ide, hogy megajándékozzák magukat az emberi kapcsolatok illúziójával; a barátokat, a klubot, a hobbit, a gyülekezetet pótolják a Fidesszel. Éhesen nyújtogatják üres lelküket, alamizsnát várnak, egy emberi szót. De a Fidesz hálátlan álbarát, ennyi telik tőle: lapos, lebutított kortesbeszédek. A centralizált szórakoztatás ennyit tud. A szomorú tömegjelenet éles fényt vet Schmuck Andor politikai súlyára. És arra, mi mindent elkúrtak tényleg ezek a másikak, akiknek említését itt hangos fujjolás követi. Hogy lehetett volna dobni valami pénzt és erőforrást, akár nyugdíjemelés vagy plakátolás helyett arra, hogy ezeknek a szegény, magányos öreg embereknek legyenek klubjaik, túracsoportjaik, társaságuk, játszóterük, szórakozásuk, közösségük. Hogy szégyen, ha egy Schmucknak jutott eszébe először nyugdíjasprogramokat szervezni. Holott a képlet ugyanaz, mint a kallódó fiatalokkal: a tétlenség, a magány, a tartalmas szórakozás hiánya sodorja őket rossz társaságba. Ki heroinozni kezd, ki belép az ifjú kereszténydemokratákhoz, az öreg rövidlátó hangya pedig a Magyar Csapatba, ahol feltörekvő lázárjános-palántáknak tapsikol. Nem embernek való sors ez. De a bosszú nem marad el. Ha eljön az ideje, ezek a nénik és bácsik felsorakoznak újra, százezrével, hogy megfizessenek. Leszavaznak fegyelmezetten, és elégtételt vesznek a nemzeten, amely egyedül hagyta őket. Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! A büdöskomcsik már egyszer megtiltották, hogy fogyjon a magyar. Szeretjük mi az ilyen büdöskomcsikat?  Éppen csak kidühöngtem magam a nénin, aki megmondja, hány gyerek a társadalmi norma, (X>0), már legyintésre lendülne a tenyerem, amikor jön, olvasom, hogy kurvára nem ártalmatlan ümmögés folyik ám, hanem már jogszabállyá is fordították a ciccegést, a fejcsóválást, a feddő prédikációt: szaporodni illene, emberek. Nem ám sterilizálni, amíg nincs meg a három tojás. A történelem számos síkhülye rendszert ismer, amelyek kényszerítéssel próbálták növelni a szaporulatot; ezek a rezsimek vagy szörnyűek voltak, vagy csődbe mentek, vagy mindkettő. Ehhez rém ostobának kell lenni, és kiszámolni kockás papíron, hogy ha a nem kívánt gyermekek is megszületnek, akkor az mennyivel több. És itt vége is a házi feladatnak, majd csak jövőre vesszük, hogy ha megszületnek, az jó-e nekik, a szüleiknek és az országnak. Ehhez a fajta butasághoz csőlátás szükséges, azon pedig dolgozni kell. Először is el kell hitetni magunkkal, hogy ha sokan vagyunk, az önmagában jó. Illetve hogy két választás van: szaporodni minden eszközzel, vagy a nemzethalál. Nem nehéz ebbe beleélnie magát, akinek van rá hajlama, csak ki kell zárni néhány kellemetlen tényt. Az egyik, hogy ha fogy a magyar, abból nem következik, hogy belátható időn belül eltűnik. Vannak idők, amikor egy közösség összemegy, aztán később újra felduzzad, ha a körülmények azt diktálják. Lehet, hogy alacsonyabb ma az optimális létszám, mint száz éve. Akkor egyébként ennek volt érvényes logikája. De nem ám holmi természetjog meg vallásos képzetek igazsága okán, hanem a nyers vas által. Az volt a dolgok menete, hogy mindenkit besorozunk, adunk a kezükbe valami ékegyszerű szálfegyvert, és megyünk előre. Nagyjából a túlerőn múlt a győzelem, és vele a további élettér meg a rezsicsökkentés – de ezt a szabályt már a második világháború meghaladta. Ma meg végképp értelmetlen. Nemcsak azért, mert béke van. Konfliktusok, versenyhelyzetek adódnak ma is, csakhogy a modern hadseregekhez hasonlóan a képzettségen, kompetencián és a technikán múlik a siker. Tessék körülnézni és megtekinteni a szapora, ám nyomorgó népeket, aztán választani. Könnyű ezt belátni, ha belegondolunk, mekkora koloncot jelent a már most meglévő magyarok egyik-másik csoportja. Az vajon a nemzethalál megelőzésének módja, ha belőlük lesz egyre több? És ide most értse mindenki a gyűlöletének vagy megvetésének kedvenc tárgyát. Aztán tegye hozzá, hogy az efféle adminisztratív szaporítóintézkedések a legkevésbé sem a képzett, aktív, szuverén rétegek növekedését ösztönzik. Ahhoz ugyanis kevesek ezek az elszánt bácsik és nénik. Akkor is, ha tovább ámokfutnak. Lengyelországban például – nem elsősorban demográfiai, hanem vallási okokból – gyakorlatilag tilos az abortusz. Nálunk csak az abortusztabletta, konkrétan azért, hogy ne legyen a magzatelhajtás olyan kényelmes, hanem szenvedjen a megesett lány. Mármost mit csinál ilyen visszamaradott, debil országban, aki megteheti? Kikocsikázik Nyugat felé, visszaköp a határon a hülye hazájára, aztán elmegy egy klinikára két napra, és megcsináltatja, amit akar. Aki ezt nem teheti meg, mert nincs rá pár száz eurója, na az fog szülni. Az egész őrülethez képest apróság, de remek illusztráció, hogy már ezzel is a saját versenyképességét öli meg az ennyire idióta ország, mert maradhatna az a pár száz euró itthon is. A mennyiség kevés. Minőségre gyúrni viszont, nos, pont hogy képzettséget és kompetenciát igényelne. Viszont bizonyára mindenki észrevette, hogy mindent, ami gyerekekkel kapcsolatos, ez a kormány következetesen értelmi fogyatékosokra bíz, vagy bízna.  A közoktatás csúcsvezetésétől a hivatalosan alkalmatlan Klik-főnökön át lehetőleg minden iskolaigazgatóig. Ennek oka van, nem is rejtélyes. Ezek a káderek alkalmazkodni próbálnak, és ebben a fogyatékos rendszerben a többségük úgy tudja ezt a legegyszerűbben megoldani, hogy betanulja a kőkonzervatív kliséket. Értelmi képességük csekély, annyit vettek le, hogy ami liberális, egyéni, innovatív vagy szabad, az rossz. Amit viszont a tízparancsolatból le lehet vezetni, az lehet hülyeség, de amikor elhallgat a zene, széket ér. Az ilyen figurák butasága aztán azzal jár, hogy ahol a gyerek tervezhető, ott felvetődik egy csomó ellenérv. Mit csinálok, ha tök tehetséges lesz a kissrác, de nincs pénzem tandíjra, mert nem nyertem trafikot? Mit teszek, ha ordas eszmékkel tömik a fejét erkölcstanórán, és nem tudom elmagyarázni neki, hogy az iskolában hazudnak? Mi lesz, ha felnő, és ő is gerinctelen csúszómászónak áll, aki nem szórakozni jár a város legvidámabb helyeire, hanem hogy feljelentse őket? Istenem, mi lesz, ha belép a Fideszbe? Hova bújjak szégyenemben? Hát érdemes ide gyereket vállalni?A megnyomorítottaknak nem lesz választásuk. A lósportot, azt támogatjuk nagy erőkkel, a családtervezést viszont egyenesen nehezítjük. Ez nem nemzetstratégia, hanem underclass-keltető. Volt már ilyen, nem is régen. A Kádár-kornál azért régebben. Az már közhely, hogy Fidesz=kádárizmus, nem is vitatja már magára valamit adó jobbos sem, de ez a tempó előbb jött, és Ratkó Annáról nevezték el. Szép, sikeres program volt, hasonlóan kifinomult, mint ez a mai. Az abortusztilalom – a zárt határokkal együtt – meghozta gyümölcsét, született jó sok gyerek, a büdöskomcsik tettek a nemzethalál ellen. Csak ehhez a távlatos célhoz szükségük volt kiterjedt jogosítványokra, amelyek jártak sajnálatos hátrányokkal is. De azért kihúzhatják magukat büszkén, a lélekszámot letermelték, egy egész generációt gyártottak le azzal az egyszerű módszerrel, hogy kötelezték őket a megszületésre. Nekünk már csak azt kell kitalálnunk, hogy miből is lesz ezeknek nyugdíjuk. Illetve hogy szeretnénk-e megint a büdöskomcsik országában élni. Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! A háború totálisan átalakíthatja Magyarország szerepét a nemzetközi áruforgalomban 1100 lóerő talán már elég lehet a plugin hibrid kabrió Ferrariban 400 évre ítélték, 30 évet ült, de most kiderült, hogy ártatlan volt Titkolózik pénzügyi helyzetéről a Sopron Bankot felvásároló török cégcsoport Rohan a medve az erdőben, megállítja a nyuszi. – Te hova rohansz? – A kommunisták felakasztják Mészáros Lőrincet! – De hiszen te nem vagy Mészáros Lőrinc! – Ja tényleg, akkor inkább menjünk, nézzük meg. Volt egy-egy rossz szava a nem tisztességesekhez is, ezzel sikerült végül robbantania. Mészáros Lőrinc, a felcsúti polgármester gazdagodását firtatta, hogy vajon jól látjuk-e, amit látunk, és tényleg milliárdokat ér ma az, ha egy ilyen akárki barátja a miniszterelnöknek. Merthogy úgy tűnik, igen. Mesterházy Attila eredetileg igen vérszegényre tervezte ezt a beszédet, a spontán események nélkül hihetetlenül puha dolog lett volna elviccelődni az urambátyámok gyarapodásán, aztán annyiban hagyni. Ha az ember választási beszédet mond, akkor elvárható, hogy büntetőjogi következményeket helyezzen kilátásba. Ugyanis ha tényleg az van, hogy elég odaállni a vályúhoz Napóleon fődisznó mögé, akkor egy kormányváltás után az így összelopott vagyonokat vissza kell szerezni, a lopásért meg lesittelni, akire rábizonyítják. Ez amolyan minimális ellenzéki program. Hát ez nem jutott Attila eszébe, de szerencsére az MSZP rendezvényén tartózkodó józan parasztok emlékeztették, hogy akkor talán csinálni is kéne ezzel a Mészárossal valamit. Ebből a pártelnök-őrsvezető saját bevallása szerint a „börtönt” kurjantást hallotta meg, és azt kommentálta valami gyöngéd, esetleges egyetértéssel. Épp csak a homlokára nem csapott, hogy jé, milyen jó ötlet. Ha valaki milliárdokat síbol el a közpénzből, akkor ne ússza már meg. Mészáros előtt Simicskát emlegette, a közismert tüneteivel együtt, de akkor sem említette, hogy a simicskaságot bármilyen módon meg kellene torolni. Kitért a trafikügyre is, sápítozott, mint egy öregasszony, aztán annyi. Szó nem volt arról, hogy az ebül szerzett dohánybolt nem marad a zsákmányolóknál. Ezután indult be a jobbos huhogás, azon az apropón, hogy „kötelet” kurjantott a talpas szoci, és a pártelnök azt okézta le. Fentiek miatt ez totál elképzelhetetlen, szemmel látható, hogy Mesterházy Attila nemhogy a légynek sem tudna ártani, de a ráksejteken is csak zsörtölődne egyet, aztán hagyná őket élni és virulni. Például ezért is alkalmatlan. Az „akasztana a baloldal” szlogennel előadott nagyhalál viszont megtette azt a szívességet a nemzetnek, hogy megismertette velük Mészáros Lőrinc nevét és a vele kapcsolatban felvetett problémákat. Tehát azt várják el a nyájtól, hogy érezzenek együtt a kivégzéssel, de minimum börtönnel fenyegetett Mészárossal. Ehhez viszont nekik is tudniuk kell, kiről van szó, és innentől nehéz elképzelni, mi mehet le az áramköreikben. Ööö. . . hát tudod, a felcsúti polgármester. . . mondjuk ő kapott tényleg rendesen, nem? Ja, a fél megyét, meg trafikot százával, stadiont, focicsapatot, repülőteret. És egy ilyen talpig becsületes embert akarnak ezek felakasztani? Vagy akár börtönbe küldeni? Hát rohadjanak meg!Nem egy életszerű párbeszéd, ugye?Pláne hogy a különféle kivégzési módozatok olyan nagyon azért ezt a közönséget nem borzasztják el, a börtön ígérete meg főleg. Elég ehhez megnézni, mit reagál a plebs egy közönséges rablásra: igen, kívánja a halálbüntetést. Elásni őket az orgoványi erdőben. A hazaárulást, a haza megkárosítását sem mérik olcsón. Szerintem kissé túlfeszíti a húrt, aki azt várja el akár a hívektől is, hogy Mészáros Lőrincért aggódjanak. Nem biztos, hogy elég ehhez annyi, hogy velünk van. Elvégre az ő pénzükön is zsírosodik, nemcsak az ellenségén. Aztán ki lehet játszani szögletre ezt is. Azt talán az idülten fideszes tábor sem díjazza, hogy Mészáros Lőrinc milliárdos lett, de van, akinek elnéznék azt is, ha a saját nappalijukból zabrálná el az ingaórát meg a gyerek uzsonnáját. És el is nézik. Mert ő megérdemli. Azok után, amit tett a nemzetért, nem is lehet eléggé megfizetni, szóval ha kivesz havi milliárdot a kasszából, az is el van nézve. Ehhez csak be kell vallani, hogy Mészáros Lőrinc nem a saját vagyonát kezeli. Mindjárt kitisztulna a helyzet, és lehetne lapogatni egymás vállát a békemenetben: megérdemli, akármennyi is az, Európa legnagyobb államférfijának ez jár. A minőséget meg kell fizetni. Hadd gazdagodjon az a drága ember!Ez persze nem valósul meg, mert éppen a lőrinckedés és lajoskodás miatt mindig ott a zabszem a popsiban: mi van, ha ez a Mesterházy valahogy mégis nyer, megint bekurjant valami paraszt, és nekilátnak összeszámolni, honnan mennyit loptunk? Tudják persze, hogy a kötél ki van zárva, de a börtönhöz sem fűlik a foguk. Még egy zuschlagnyira sem, pedig az ezerszeresét nyúlták le. Bárcsak lehetne szavazni valakire, aki a törvényes bosszút valóra váltaná. És nemcsak véletlenül, provokáció nyomán szólná el magát arról, hogy nincs kizárva. Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! Kidobtak a szemetesbe egy tigriskölyköt Görögországban, az orvosok küzdenek az életéért Felülbírálta a Fidesz a polgármestert, Schadl ügyvédjének irodája tanácsot ad a Budavári Önkormányzatnak Húsz százalékkal drágább lett a belépődíj a Halászbástyára Szombattól sávlezárások lesznek az M0-s és M31-es több szakaszán Egy türkménbasi nem tévedhet. Ha viszont igaza volt, akkor nem akarhat türkménbasi lenni. Tisztelt Miniszterelnök Úr!Bizonyára észrevette az arca helyén éktelenkedő segget, ami a minap nőtt oda. Megértem, ha nem aggódik különösebben, kezelték már ilyennel, és mindig elmúlt legfeljebb egy hét alatt. Most legfeljebb azért lehet súlyosabb az ügy, mert nem holmi tandíjról vagy nyugdíjakról van szó, hanem valódi nemzeti sorskérdésről, tudniillik hogy hol is van Kompország helye: Keleten vagy Nyugaton. Néhány éve még gyújtó hangú beszédben tett hitet a Nyugat mellett, a Kelet ellenében. Valami csudálatos volt, egy Lenin svungjával beszélt, bár csak egy gázvezetékről tárgyalgatott a szoci kormány éppen, de azért jól megmondta nekik, hogy a Kelet, az fuj, a keleti politika métely. És hogy micsoda betegesség a Nyugat bukásáról prédikálni. Aztán amikor cáratyuska lesz a forradalmárból, akkor már olyan alapvető gondjai nincsenek is a cársággal. Én ezt megértem, sokkal kényelmesebb úgy kormányozni, ha nem lehet az embert csak úgy leváltani, nem derülnek ki a stiklijei, és tudja minden alattvaló, hogy megütheti a bokáját, ha sokat pofázik. De mégis, itt van ez a 2007-es szöveg, sajnos ez már kiszivárgott, a gennyes unió miatt nem sikerült kézbe venni az internetet és regisztráltatni az összes rohadt bloggert; előásták, és most röhögnek. Valamit erre lépni kéne. A varázsige kézenfekvő minden normális ember számára, csak az igazán elviselhetetlen seggfejek nem tudnak élni vele. Úgy hangzik, hogy „bocsánat, tévedtem”. Mármint a mindennapi életben csak a legnagyobb bunkók nem tudják ezt kimondani, de van még egy speciális eset, amikor ez kerülendő. Ugyanis aki tévedhetetlen türkménbasi szeretne lenni, az nem engedheti meg magának, hogy beismerje a hibáit. Többek között ezért olyan szar türkménbasik uralma alatt élni. Mert tegyük fel, hogy bemegy Orbán Viktor egy tévéstúdióba, ott a betanított majom felteszi neki az előre megírt kérdéseket, és ő bevallja, hogy megváltozott a véleménye. És a Kelet nem is szegényít el, pláne nem mételyez, a Nyugat viszont nekünk nem pálya, igenis félázsiai népnek minimum félázsiai berendezkedés való, szóval a terv az lenne, hogy szépen áthajózunk Ázsiába, gyorsnaszáddal pár nap alatt odaérünk. És akkor majd nálunk is olyan szép nemzeti egység lesz, mint az oroszoknál, vagy Azerbajdzsánban meg Iránban, ahol nincs buzulás se például. Arra nem is kérdezne már rá a betanított majom, hogy tehát amikor a Fujgyurcsány a Déli Áramlatról tárgyalt, akkor az eszerint nem is volt igazából hazaárulás. Ennyi elég lenne, választás után se volna oka pattogni senkinek: meg lett mondva előre, hogy ez jön. Semmi kétség egyébként: ez az ország megválasztaná Orbán Viktort akkor is, ha holnap felvenné a Vlagyimirovics nevet. Van egy-két millió ember és már most egy komplett államapparátus, amely kész már tegnaptól nyomni az új szöveget, személyesen üdvözölni az ajatollahokat, és el is hinni, hogy boldogabbak lennénk, ha nem kellene szabadon élnünk. Aztán persze hamar rájönnének, hogy abban a varázslatos feudalizmusban sem lehet mindenki királylány vagy királyfi, a jobbágynak viszont elég pocsék az élete, és nincs hova fellebbeznie. De akkor már késő lesz, és helyükön lesznek a hajdúk. Csakhogy ez azt jelenti, hogy ha nekünk olyan vezérünk lesz, amilyen keleten divat, akkor erre az emberre szokatlanul sok mindent bízunk rá, és akkor sem fogunk megszabadulni tőle, ha még jobban meghülyül, pedig már most is lehetnek kétségeink. Viszont épp most vallotta be, hogy a legfontosabb kérdésekben is kapitálisat képes tévedni. Felül például olyan meséknek, hogy a Nyugat valami jó dolog, a diktatúra meg kellemetlen. Hát hogyan bízhatjuk az ország sorsát és a gyerekünk uzsonnáját egy ilyen hebehurgya fazonra? Megkapja a teljhatalmat, aztán megint meggondolja magát, és csinál ide egy skandináv demokráciát melegházassággal meg szabad sajtóval? Hát vállalhatjuk ezt a kockázatot?Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! Bevásárlókocsit és kukát tett a vasúti sínekre két tinédzser, többmilliós a kár Így működik egy kamara, amely nem akar a kormány által kicsinált orvosi kamara sorsára jutni Az ipari vállalatok energiahatékonysága egyenesen arányos a gazdasági eredményükkel? A hegedűművész az Instagramon gyakorol, néha hibázik, és ezért imádják Szar lesz itt nemfideszesnek lenni – ez Orbán választási ígérete.  Amit elmond, az amúgy folyik nemhogy a csapból, de a konnektorból és a gázcsövön át is. Csökken a rezsi, szabadságharc van, a kommunisták gonoszok, és mindenben nekünk van igazunk. Leszokott már ő arról, hogy el akarjon bármit magyarázni, vagy akármivel is elszámolni. Interjút csak az udvari bolondoknak ad, előre egyeztetett kérdésekkel. Senkinek nincs joga szembesíteni azzal, mit beszélt akár egy évvel ezelőtt. Ezért nem is magyaráz, hanem dalol. Pengeti a bejáratott húrokat, és meg is elégszik azokkal, akiknek ennyi elég. Nem fog kepeszteni azok figyelméért, akik nem szeretik őt, és visszakérdeznek. Vagy bármiről mást gondolnak. Ennek viszont nem egy jelét adta. A gyerekei trollkodásnak hívják ezt. Azt például megtudtuk, hogy Horthy-emlékmű ügyében nem szándékozik hátrálni, mert nehogymá’ mások mondják meg, hogyan emlékezzünk. Konkrétan itt csak a zsidókról van szó, akik nem átallották óvatosan felemelni az ujjukat, és udvariasan szólni, hogy ez az arkangyal-értelmezés azért kissé erős, az ő nagymamájuk, netán ők maguk másképp emlékeznek a zsidótörvényekre a megszállás előttről, meg a magyar részvételről utána. Hát kapják be a zsidók! mi közük van hozzá, ütik bele a metélt horgas orrukat mindenbe. Hadd döntsük már el, arkangyalnak gondoljuk-e magunkat visszamenőlegesen. De már a megfogalmazás is valami egész megvadult paranoiát tükröz: ilyet szól, hogy „meg akarják mondani, hogyan emlékezzünk”. Holott a zsidók csak azt akarták elmondani, hogyan történt. Ez nem akarat kérdése, hanem tény. Vagy amikor odaröffen, hogy „köszönet Schmitt Pálnak”. Arról az emberről még az odasereglett szerelmesek és kitartottak sem gondoltak semmi olyat, hogy alkalmas lenne, netalán okos, vagy bármi egyéb, mint odaadó. De ő kifejezetten megköszöni neki az alaptörvényt, a hatszor átgyurmázottat. Mit akar ezzel mondani a költő? Hát egyrészt azt, hogy ahhoz az alkotmányhoz tényleg egy Schmitt Pál kellett, hogy átmenjen. Másrészt hogy az ország-világ előtt hazudozó, halálciki udvaronc sem lehet bukott ember, ha lojális. És hogy nem, semmilyen ügyben nincs beismerés, hátrálás, kompromisszum. Vagyunk mi, és van az ellenség. Az ellenségnek definíció szerint nincs igaza semmiben. Épp csak a vak komondort nem veszi védelmébe. Na, ez már valami. Mégsem olyan tartalmatlan ez a beszéd, mint amilyennek a túltenyésző idézetekből tűnik. A konszolidációs ígéretek és jóslatok ezennel ejtve. Orbán Viktor csak azoknak akar megfelelni, akik bárhová követik, és akkor sem ugatnak be, amikor aztán vérző fejjel tapogatózva keresik a kijáratot. A többiek meg ne akarjanak beleszólni semmibe. (Zsarnokgyík, fn. : hamvába holt magyarítási kísérlet a Tyrannosaurusra. Nem jött össze: nem mindenre elég a magyarság. )Mármost ez a leosztás a Fidesz táborát tekintve azt jelenti, hogy legfeljebb kétmillióan mondják azt másik hatmilliónak, hogy kuss a nevetek. És csak ne fellebbezgessetek, mert egyenként lesztek levadászva. A békés egymás mellett élés nem opció. Aki nem lép egyszerre, az agyagba lesz döngölve. És még az a kétmillió is csak tessék-lássék lép egyszerre; a templomot kihagyják, ha nincs kamera, nem hiszik, csak félik az istent. Orbán beszéde egy megismételt hadüzenet. A gyűlölet és a szívatás célpontja mindenki, aki akár csak egy emlékmű vagy neadjisten rezsiharc dolgában másként gondolkodó. Aki nincs velünk, az ellenünk van – a jelszó régóta nem változott. Tehát hatmillió ember vagy semmit sem gondol a világról, vagy legalábbis kapiskálnia kell, hogy neki ez a rendszerváltás már megint nem jött be. Most is csak a fent nyalakodó kevesek jártak jól, nekik köszönik meg az alkotmányt is, a többiekkel meg következetesen kiszúrnak. Az ő gyerekeik sehogy se lesznek doktorok, még úgy sem, mint Schmitt Pál. Valamiért mégsem akarnak szavazni. Hanem átengedik a döntést azoknak, akiknek elég ennyi. Senki sem hitette el velük, hogy változtathatnak a sorsukon. Pedig lám, a miniszterelnök most mondta a szemükbe, hogy  az sanyarú lesz. Épp csak oda kellene menni hozzájuk, és meggyőzni őket, hogy ez nem ennyire szükségszerű. De nincs senki, akinek ezt elhinnék. Most legalább egyértelmű, ki az úr a háznál; a miniszterelnöktől a helyi és munkahelyi káderig. El sem tudják már képzelni, hogy lehet enélkül élni. Szeretik Nagy Testvért. Legalább kétmillióan, és az neki elég. Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! Véletlen nem a saját Tesláját nyitotta ki egy sofőr, és el is tudott hajtani vele Radar360: Ünnepi beszédek itthon, terrorveszély Bécsben Marabu Féknyúz: Infláció Megépítik a világ legnagyobb chipgyárát, 86 421 milliárdot költ rá a Samsung Számoljon le a trafikmutyival! Vágja hozzá a disznókhoz Nehézfejű Attilát vagy Önfeláldozó Gordont! Szálljon szembe a trafikmutyival! Állítsa össze a saját Kemény Csapatát, és bombázza vissza a középkorba a trafikbotrány kisebb és legnagyobb disznóit! Adjon nekik Nehézfejű Attilával, Pártszakasztó Andrással, Órarugógerincű Ferivel vagy Önfeláldozó Gordonnal! Vagy ha másra nem futja, vegyen egy Fodor Gábort, hátha elég lesz. A feladat néhol embertelenül nehéznek tűnhet, de ha a kudarcok kedvét szegnék, kérheti az Európai Unió önzetlen és humánus segítségét. Ne feledje azonban, hogy erre legfeljebb háromszor vetemedhet. Használja bátran a teljes képernyős játékmódot, a pályák nagyok és van, amikor pontosan kell célozni. Jó szórakozást!(Segítség:- Válasszon pénztárcájának megfelelő csapatot a jelöltek közül. - Kattintson a jobbra mutató nyílra. - Bökjön a tárban egy fejre, ekkor az megjelenik a csúzli mögött. - A csúzli környékére kattintva célozhat, majd a gombot (vagy mobilon/tableten az ujját) felengedve indíthatja a lövedéket. - Az EU segítségét akkor kérheti, ha megjelenik a kék kör a tár mellett. - Schiffer András minden lyukba belefér!)Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! A félázsiai rendszerek célja az arany vécékefe. Az már a népen múlik, megelégszik-e ezzel. A forradalmárok már a saját zenéjükre táncolnak Mezsihirjában, ráülnek az elnök arany vécéjére, csodálják arany vécékeféjét, és a minden sarokból sugárzó, undorító, ocsmány ízléstelenséget, a bizonyítékot, amiből egyszerre derül ki, hogy az elnök bűnöző volt, és emellett műveletlen, faragatlan bunkó. Pontosan úgy viselkedett az ukrán elit, ahogy proliknál szokás, ha beesik a lottóötös. Csak ők havonta nyerték meg. Felhalmoztak mindent és bármit, ami drága és/vagy aranyszínű. Nem gondolták, hogy ezt a milliárdos giccsparádét valaha látni fogják az alattvalók, akiknek verejtékéből épült. Amikor ugyanis egy ország vezetője számít arra, hogy elszámoltatják, akkor megelégszik efféle házikóval:Még akkor is, ha nem döglődő szegényházat irányít, hanem egy bivalyerős nagyhatalmat. Az elnök mesés gazdagságáról eddig csak sejtések voltak, de nem véletlenül indultak meg az emberek Mezsihirja felé. A légifelvételek már korábban bejárták az internetet, és sejthető volt azokból az arany vécékefe. Jó okkal gyanakodtak az ukrán forradalmárok, hogy szeretett vezérük, mivel megtehette és elég nagy paraszt is volt hozzá, bizony belenyúlt az államkincstárba, hogy megvehesse az arany vécékefét ő is, meg a barátai is. Szokása ez az efféle rendszereknek. Elsikkadt mifelénk az ukrán Neverland árnyékában, de felmérték az importált konyakmennyiségből, hogyan él az észak-koreai Kim család, és az jött ki, hogy felfoghatatlan luxusban. A dagadt kis Cartman otthonába nem látunk be, de ha tudjuk, hogy az észak-koreai polgárok 99 százaléka nem is értesült a jetski létezéséről, és ehhez képest mégis egy csomó ilyet vásárol a KNDK, akkor abból kiderül, hogy miből, kinek a kárára és hogyan él ott az úri osztály. Nemcsak az elnök, hanem a jelek szerint totál hibbant legfőbb ügyésze is felkerült az ingatlanos oldalakra. Fontos szerepe volt neki, például nem engedett át semmilyen ügyet, amely a kormánypártnak árthatott volna; ugyanakkor bármikor szívesen kreált ügyeket az ellenzék ellen. A szórakozás pedig az volt szegénynek, hogy római császárnak öltözve fényképezkedett – bár az otthona alapján ennél bizarrabb szerepjátékokat is kinézek belőle. Ő sem a donyecki szénbányákban fejtette ki az életszínvonala ellenértékét, hanem a rablóbanda tagjaként a sarcból járt neki. Ukránok milliói dolgoztak megalázó körülmények közt azért, hogy ezek a büdös sudribunkók királyi luxusban élhessenek. Minél butább az áldozatul esett nép, annál később jut eszébe személyesen megtekinteni a vécékefét, amiért életét áldozta. Mindezt az átláthatatlanság tette lehetővé; az a fajta félázsiai rendszer, ahol nem kell elszámolni. Ahol elég visszavádaskodni, és feltüzelni a vakhitű idiótákat, akik szerint akármennyit is loptunk, megérdemeltük. Viszont az ilyen rendszer működtetéséhez elengedhetetlen az arányérzék. Fel kell mérni, lehetséges-e az adott keretek között addig manipulálni, illetve terrorizálni a népet, hogy sose merjen felülni az aranyozott vécédeszkánkra. Mert különben egyszer csak ráül. És hozza az okostelefonját, fényképez, és a világ azon fog szörnyülködni, mekkora galaktikus bunkók vagyunk; kalózhajót meg stadiont a kertünkbe horgonyoztató, primitív, tolvaj suttyók. Egy életmű omlik össze, egy történelemkönyvekbe szánt fejezet foszlik szét, és marad belőle egy ezer évig fennmaradó twitterposzt, az arany vécékefe, aki vagyok. Az arany vécékefe ott trónol minden fél- és egészen ázsiai rendszer csúcsán. Szerény, de kifejező szimbóluma annak, hogy ez a berendezkedés zsákutca. Annak az eszköze, hogy egy jobbra hivatott nemzet irdatlan áldozattal és nélkülözéssel elérje, hogy legaljasabb ösztöneit bearanyozzák, aztán azzal törölje ki az imádott vezére a seggét. Az arany vécékeféket termelő rendszereknek szerencsére ismert az ellenszere: ellenőrzés, leválthatóság, fékek és ellensúlyok. Ukrajna öt éve ment rá az elnök vécékeféjére. Más nemzetek ezalatt fejlődtek, versenyelőnyükön fáradoztak, tehetséges fiataljaikat otthon tartották, és azzal ijesztgették őket, hogy ha nem tanulnak rendesen, úgy járnak, mint az ukránok. Magyarország nem konkurencia. A háttérből figyel. És nem érti. Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! Annyira nem volt semmi közük az oroszoknak az amerikai drón lezuhanásához, hogy kitüntették érte a két pilótát A Real és a Napoli továbbjutásával lett teljes a BL-negyeddöntő mezőnye Újabb kerékpároshíd épül Magyarország és Szlovákia között Itt az új EU-terv: 70 éves kor felett szigorítanának a jogosítványoknál – de mit szól a szakértő? Ha Orbán marad, Hoffmann Rózsa is marad. De ki és mi lenne helyette? Miért nem töltötte fel a portfólióját? Gerőcs László engem sajnos nem tanított a Trefortban, de hallott róla mindenki a gimnáziumban, respektált, szigorú, ám kiváló tanár hírében állt. De ismeri a nevét szinte mindenki, aki érettségizett matekból, vagy a gyereke esett át rajta. Gerőcs László nem kibic, hanem sikeres, nyugdíj előtt, valamint köztiszteletben álló tanár és tankönyvszerző. Ellentétben mondjuk Hoffmann Rózsával, akinek feltette a kérdést, szégyelli-e magát. Gerőcs a portfólió-feltöltésen akadt ki, miszerint neki vizsgáznia kell pedagógiából, és aztán majd valakik azt minősítik, és eldöntik, ért-e hozzá. Ebben a rendszerben, az őrült központosítás eredményeképpen maga Hoffmann Rózsa az, aki bekéri tőle a tanári jogosítványát. Természetesen ha az állam maga akar irányítani minden egyes iskolát, akkor hirtelen távol kerülnek a döntések a helyszíntől, és nincs is más választása, mint elölről kezdeni az ismerkedést, ilyen egyoldalú módon. És mivel az egész közoktatást Hoffmann Rózsa irányítja, már a kérdőívre is hülyeségek kerülnek, mert semmi nem haladhatja meg a főnök képességeit. Okkal tart attól Gerőcs László, hogy ebben a rendszerben neki nincs helye. Hiszen ő látja, hogy hülyeségeket kérdeznek és azt is aljasul, Hoffmann Rózsa meg abban bízott, hogy ez senkinek sem tűnik fel. És ha mégis, senki nem mer megszólalni. Ahhoz ugyanis volt esze, hogy mielőtt az őrületét szabadon engedi, mindenkinek befogja a száját. Ennek eszköze lett a pedagóguskar és maga az iskolák államosítása: itt aztán megnézheti magát, akinek eljár a szája. Vannak eleve ilyen zártan működő szakmák, például a fegyveres szerveké vagy az adóellenőröké. Amikor innen valaki kilép és az asztalra csap, az gyakran országos botrányt jelent. A tanárok körében a megfélemlítés eddig elég jól működött. De ez nem azt jelenti ám, hogy csak Gerőcs László akadt ki azon, hogy egy Hoffmann Rózsának számoljon el az évtizedes munkájával. Ő csak az egyik volt, aki nyilvánosan mondta ki: szégyellje magát Hoffmann Rózsa. A többiek magukban vagy szűk körben, de ott meg úgy hangzott, hogy „elmész te a picsába”. És most lássuk, mihez kezdünk a felháborodással, amelyben osztozunk a tanár úrral. Hogyan lehet megszabadulni ettől a rémálomtól? A probléma politikai természetű, és abszolút attól függ, ki nyeri a választást. Ha Orbán marad, akkor Hoffmann Rózsa is marad. Ellenben ha kormányváltás lesz, akkor Hoffmann Rózsa elhúz, és. . . ööö. . . és konkrétan mi hogyan változik? Sőt: ki jön helyette? Már elnézést az intimpistáskodásért, de így egy hónappal a választás előtt érdekelne, ki venné át a helyét. Személy szerint. Régebben például az SZDSZ-ről lehetett előre tudni, hogy milyen tárcákat kér koalíció esetén, sorrendben. És akkor legalább nagyjából kikövetkeztethető volt, hogy mi készül. Ki az árnyékkormány közoktatási államtitkára, kedves összefogottak? Feltöltötte már valahova a portfólióját?Vagy barkochbázzunk? Kunhalmi Ágnes? Hiller István? Magyar Bálint? Leigazolnák Pokorni Zoltánt? Esetleg pártonkívüli szakmabeli? Gerőcs László?És mit csinálna körülbelül? Mert azt lehet sorolni hosszan, hogy mi a baj Hoffmann Rózsa intézkedéseivel, és van, amiről elég annyit mondani, hogy sztornózzuk. De mi egyéb történne az iskolákban, amitől jobb lenne tanárnak, gyereknek és szülőnek?Hoffmann Rózsát sem ígérte meg senki, ez igaz. Ebben a megtestesülésében senki sem számított rá: a Fidesz zsákbamacskaként nyert kétharmadot, sem új alkotmány, sem iskolaállamosítás nem szerepelt a programjukban, mivel nem is volt nekik olyanjuk. De ebből nem az következik, hogy mostantól bárki kérheti a biankó csekket, hanem hogy az nagyon is kockázatos. Pedig szép, sőt akár reális ígéretekkel előállni nem valami teljesíthetetlen feladat. Akkor is nyitott kérdés marad, hogy mit tudnának megvalósítani belőle, de az is érdemi információ, hogy mit próbálnának meg. Még csak kitalálni sem kell feltétlenül új dolgokat, elég körülnézni a világban, vagy csak a magyar gyerekszobákban. A tankönyvreformmal például nem az a legnagyobb baj, hogy nem készülnek el időben (és egyik szerző sem lehet okosabb Hoffmann Rózsánál), hanem hogy egyáltalán papírkönyveket tologatunk ide-oda, évente tizenkét millió példányban. Miközben egy évi tankönyvcsomag árából kijönne egy tablet minden egyes gyereknek, és azzal nyilván több kedvük lenne a tanuláshoz is. Úgy szállt el húsz év az általános iskolák felett, hogy észre sem vették; a gyerekek rég robotokat idomítanak vagy lőnek szét szabadidejükben, miközben az olvasókönyvben ugyanazok a bárgyú szövegek untatják őket, amelyek már engem sem érdekeltek. Ezzel szemben ha olyan szoftvert vagy legalább képregényt dugnának az orruk alá, ami izgatja őket, akkor máris megértenék, miért érdemes megtanulni olvasni. Eközben Árvai Péternek, a Prezi vezetőjének Obama elnök köszöni meg, hogy támogatja az amerikai oktatás digitális reformját. Magyarországnak ilyesmi eszébe se jutott. Hoffmann Rózsából ki se nézném, de más sem jelentkezett. Van ennek különben előzménye, volt már próbálkozás digitális táblák bevezetésére, amelyeknek ugyanez a funkciójuk: felkelteni a gyerek érdeklődését, ahelyett, hogy nádpálcával tanítanánk meredten előre figyelni. Az a kísérlet elbukott – sajnos nem utolsósorban azon tanárok miatt, akiknek nem volt kedvük megtanulni a gép használatát. Azóta eltelt majdnem egy évtized. Annyi változott, hogy az iskola modernizációja ma már nemcsak elakad, de egyenesen nemkívánatos; ott is az 1944-es állapot a cél. Van itt tennivaló bőven. Érthető, ha nincs erre agysejt. Szaladni kell a tévébe elmondani, hogy rossz a kaja a menzán, aztán sokkal többre már nem futja. De akkor legalább meg lehet kérdezni Gerőcs Lászlót és a kollégáit, hogy mit javasolnak ők, akiknek a tanítás a munkájuk. Úgyis ott ülnek az internet előtt káromkodva a portfóliójuk miatt, megírnák szívesen az ötleteiket, ha lenne hova. Aztán lehetne válogatni közülük, konferenciát szervezni belőlük, felvállalni a legjobbakat, választási programba foglalni, és máris azt látná minden pedagógus, hogy lehetne jobb dolguk is. És ezt látná milliónyi szülő és diák is, és máris lenne okuk szavazni. Amikor a gyerekekért jöttekVan itt egy tévedés. Eszerint fölösleges, sőt veszélyes konkrét ügyekben állást foglalni, mert úgyis csak az egyszavas üzenetek mennek át. Ez nem igaz. A tanár és a szülő elolvassa az oktatásügyről szóló cikkeket, a rendőr pedig képben van a rendőrséget érintő dolgokban. Az ország tele van kisebbségekkel és csoportokkal, amelyek vesztesei ennek az uralkodásnak, és nem azért nem lelkesednek, mert nincs egyszavas válasz a rezsicsökkentésre, hanem mert a saját privát nyomorukra összetett válasz sincs. Megtalálná őket, ha lenne. Főleg ha az olvasókönyvnél izgalmasabban prezentálnák. Most már persze késő. Többek között az erre való időt vesztegették el a pávatánccal, az egyezkedést és egyeztetést tárcákról, programokról és személyekről. Nem lett volna nehéz találni Hoffmann Rózsánál alkalmasabbnak látszó embert és az övénél értelmesebb tervet. Ráadásul ő ennek a rezsimnek az egyik méterekre kilógó sérve, abszolút sebezhető pont. És még erre sincs alternatíva. Marad a remény, hogy bárki jobb lesz nála. De elvárni mindenkitől, hogy ezzel megelégedjen, az éppen az a bűn, amiért most Gerőcs László Hoffmann Rózsa asztalára csapott. Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! Csányi Sándor már a vagyona átörökítésén dolgozik Robbie Williams a budapesti koncertjén ugyanazt a férfit hívta fel véletlenül a színpadra, mint húsz éve Nem az a baj, hogy történelmi film készül, hanem hogy rossz – Deák Kristóf és Madarász Isti a Fülkében Justin Bieber arcbénulása egész jól gyógyul Véghezvittük. Hol sírjaik domborulnak, mi pezsgőt bontunk. Most végre időben érkeztek az oroszok, és győzött a rezsiharc!  Azért gyűltünk ma össze, hogy együtt emlékezzünk 1848 hőseire, és tetteikből erőt és hitet merítsünk. Százhatvanhat éve immár, hogy a magyarok egy napon, megelégelve az elviselhetetlen rezsiköltséget, az asztalra csaptak, és azt mondták: eddig és netovább. Hiszen írva vagyon: a te népednek rezsijét ne merészeld emelni. És amikor a magyarok az asztalra csaptak, a közüzemi szolgáltatók sápadtak voltak, és reszketni méltóztattak. Értették, mit jelent számukra Petőfi Sándor halhatatlan költeménye a rezsiszámláról: ide veled, régi gázár. Tudták, hogy kitelt az idejük a magyarok földjén. Ám az elnyomó nyugati hatalmak nem adták fel könnyen az extraprofitjukat. Akkor is kígyót-békát kiabáltak a magyar rezsicsökkentésre, megvádoltak minket mindenféle rágalommal, sőt még tejben-vajban fürdetett kisebbségeinket és szomszédainkat is ellenünk uszították. Ismerős, ugye?És százhatvanhat éve is voltak, akik magyarként a magyarok ellen fordultak, és belülről igyekeztek hátba szúrni a rezsicsökkentésért vívott szabadságharcunkat. Voltak olyanok is, akik nem értették meg, hogy háborúban a széthúzásnak nincs helye. Akik diktatúrát kiáltottak, jogaikért visítottak, amikor a rezsicsökkentés volt a tét. Róluk írta a költő: kinek drágább rongy élete, mint a rezsi csökkenése. Őket nem érdekelte a gázszámla, sőt egyenesen adóemelést sürgettek. Emlékezzünk ma rájuk is: az egykori hazaárulókra, a Nyugat-majmolókra, akiknek nem volt elég a magyar révész, hanem holmi hídról álmodoztak. Ne felejtsük el a hídpénzt sem, a kor vizitdíját!Ahogy a menthetetlenül becsavarodott politikai gondolkodó írja: ezek ilyenek. Az ő árulásuknak és a labanc túlerőnek köszönhetően a rezsiharc akkor elbukott. Hiába kérték a szabadságszerető magyarok orosz barátaik segítségét, velük együtt is vereséget szenvedtek. A számlák újra emelkedni kezdtek, s a magyarok fázni kezdtek megint. A történelem nemhogy ismétli magát, hanem pontosan ugyanott tart, mint 1848-ban. De van egy fontos különbség. Mára kivívtuk a rezsicsökkentést, és fényében sütkérezünk mindennap. Olyanok vagyunk, mint egy vidám, trópusi ország, ahol mindig ingyen van meleg. Egy illedelmes, erkölcsös riói karnevál. De ráadásul a szemetet is elviszik, méghozzá olcsón. Én meg legalább akkora vagyok, mint Kossuth Lajos a négyzeten. Megharcoltunk a rezsinkért Európával, és orosz barátaink is időben érkeztek ezúttal. Ma nemcsak emlékezhetünk 1848-ra, hanem gratulálhatunk is magunknak, hogy nekünk sikerült, ami nekik akkor nem jött össze. Hol sírjaik domborulnak, mi pezsgőt bontunk. Már csak egyetlen akadálya van annak, hogy hátradőlve élvezzük a győzelmünket. A belső ellenség még mindig arra készül, hogy kicsavarja a magyarok kezéből a hatalmat, és nyakunkra hozza a gázáremelést. Tudjuk róluk, hogy képesek rá – mivel nem is titkolják, mire készülnek. Ismét nekilátnának fejni, kifacsarni a magyart, hogy külföldi megbízóik zsebét tömjék az utolsó filléreinkkel. És közben a sajátjukat is. Hiszen látjuk, hogyan buknak meg egymás után kétszázötven meg ötvenmilliós összegekkel, amit mi magyarok el se bírunk képzelni. Egész pályafutásom alatt nem kerestem ennyi pénzt. Illetve le se hajoltam ennyiért. Az ismert kínai bölcselő, Mao Ce-Tung azt üzeni a baloldalnak: nyitott tenyérrel nem lehet markolni. Minden kisiskolás tudja, hogyan bukott el százhatvanöt éve a nemzeti rezsiharc. Vagy ha még nem tudja, majd megtanulja. Ahogy azt is, hogy ma már valóra vált a nemzet nagy álma, és csökkent a rezsi. De annak, hogy ezt megtanítsuk nekik és minden magyarnak, van egy feltétele. Választanunk kell rezsigyőzelem és rezsitrianon között. A fegyverek hallgatnak, most vértelenül, békésen megnyerhetjük az utolsó csatát. 1848 most van. Magyarország előtt sohasem látott lehetőség áll: magyarnak magyar lehet a Habsburgja. Petőfi Sándor sorai ma is változatlanul érvényesek: rabok legyünk, vagy fizessünk több rezsit?Aki tudja és érzi, milyenek a magyarok, annak nem is kell gondolkodnia a válaszon. A jelenléti ívet a pódiumtól balra lehet aláírni, de ez igazán csak formaság. Bár kedves barátaim, nem árt, ha tudjuk egymásról, hogy ki a barát és ki az ellenség. További kellemes emlékezést kívánok!Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! Az Axel-Springer kirúgta a német Bild komplett vezetését 54 milliárd dolláros hitellel igyekszik nyugtatni a befektetőket a Credit Suisse Nem boldogultak a kézi váltóval a tolvajok, otthagyták a lopott versenyautót az utcán Részleges vasárnapi boltzárról döntött a horvát parlament – erre készüljön, aki Horvátországba megy nyaralni Miért ne lennének Nemzeti Italboltok? Ezt kívánja a magyar nemzet.  „A nemzeti italboltok terve sajtókacsa. ” (Giró-Szász András kormányszóvivő)Az ellentmondás azonnal érzékelhető: ha folytatják, akkor a nemzeti italbolt nemhogy kacsa lenne, hanem történelmi szükségszerűség. Ugyanis a pártok úgy működnek, hogy ha újraválasztják őket, akkor nemcsak a népszerű intézkedéseiket nyugtázzák elégedetten. Hanem a hátsó szobákban vidáman veregetik vállon egymást ritkán mutatkozó alakok, és már veszik is elő a ceruzájukat, hogy mi mindenre tehetnék még rá a mancsukat, ha egyszer erre kaptak felhatalmazást. Hiszen erre kapnak. Megcsinálták a trafimutyit a lehető legpofátlanabb módon. Elmentek odáig, hogy amikor akadt egy hős, aki azt tette, amit ilyenkor gerinces embernek tennie kell, és nyilvánvaló bizonyítékot szerzett a korrupcióról, akkor az ügyészség nekilátott őt baszogatni. Nem azt, aki lebukott enyves kézzel a füstölgő pisztolyon. Maga a felelős miniszter sem szégyellte, hogy a tévében fapofával védje a nyilvánosság teljes kizárását. Aztán kerek perec megmondta a miniszterelnök is: teljesen természetes, hogy a sajátjainak osztja újra a dohánypiacot. Erre is rákerül a jóváhagyó pecsét április 6-án, nemcsak a rezsicsökkentésre. Botrányokat, kudarcokat, hazugságokat és irdatlan léptékű lopásokat okéz le Magyarország. Ezzel biztosítja, hogy legalább ilyen legyen a következő négy év is. A módszer ki van próbálva. Látja mindenki, hogy a trafiktörvény ártott a legális ellátásnak, felpumpálta a csempészetet, tönkretett évtizede működő kisvállalkozókat, és eközben egyetlen célja volt csak: biztos jövedelemhez juttatni a kiválasztottakat. Hogy senkinek ne lehessen kétsége, a koncessziók kiosztására létrehozott állami vállalat fidesznyik vezetője is kiosztott pár hűbérbirtokot a családban. De még a jutalmazás is alig sikerült, részben a fenti mellékhatásoknak köszönhetően. Maroknyian jártak jól, és millióknak lett rosszabb. Tehát ez a modell nem működik. Kivéve egy szempontot, ami azonban felülír minden mást: nem lett belőle forradalom. A trafikokat nem gyújtották fel tönkretett kisboltosok és rojtos idegzetű dohányosok, legfeljebb kirabolják őket, mint bármilyen más boltot. Na jó, kicsit gyakrabban, de nem terrorizmusként, csak mert a nagyeszű törvényhozó előírta a rablóbarát tejüveget. Tehát tekinthetjük konkrét ígéretnek, hogy amit eddig megengedtek maguknak a saját zsebeik tömködésében, azt újult erővel folytatják. Ebbe beleértendő az is, hogy választás előtt felháborodottan tagadják, amire készülnek, aztán megcsinálják szemrebbenés nélkül. Gyurcsány is ezt csinálta a vizitdíjjal, úgyhogy ők megtették a magánnyugdíjakkal meg az alkotmánnyal. Megerősíti a gyanút a Magyarországgal foglalkozó asztrológia igazolt tétele, miszerint a „kacsa” kormányszóvivőül nem tévinformációt jelent, hanem azt, hogy „Igen. Közöd?” Megkaptuk a pimasz arcunkba Schmitt Pál ügyében, akkor is az volt a magyar fordítás, hogy ha úgy megy, mint a kacsa, úgy hápog, mint a kacsa, akkor az bizony nem Gábriel arkangyal. Igaz, Schmittet végül nem védte meg a magyarok szent kacsája, de most már belátható, hogy felesleges áldozat volt. Csak a diplomamunkáját lopta szegény, nem egész iparágakat, és mégis neki kellett mennie, miközben Lázár János és Németh Simicskáné ott bazsalyog a miniszterelnök mellett. És kórusban ismétlik: folytatjuk. A szeszkereskedelem tönkretétele, majd a maradék romok lenyúlása logikusan következik az eddigiekből és abból, hogy folytathatják. Legfeljebb a kétharmad hiánya okozhat némi gondot, sarkalatos törvénybe nehezebb lesz beleírni, hogy az otthon főzött pálinka körbekínálása kábítószer-kereskedelemnek minősül. Annyi baj legyen: elég, ha befagy minden feljelentés a rendőrségen és az ügyészségen. Négy év alatt talán sikerül a bíróságokat is betörni, akkor meg végképp nincs mitől félni. Amit kinéznek maguknak, azt vihetik. Nem fogja bemondani a tévé. És ezt nemcsak a töményekkel tehetik meg, hanem az autómosókkal és a rejtvényújságokkal is. Ezt tanítja nekik az ismételt győzelem. Megér ennyit a rezsicsökkentés és az, hogy nemzetivé lesz holnapra a világ, dohánybolttól az autómosóig?Nyilván nem. Még akinek nincs semmije, amit elvehetnének tőle, az is beláthatja, hogy ha az uralkodó osztályt erre neveljük, akkor előbb-utóbb többet fognak ellopni, mint amennyi ingyensört visszaosztanak, már csak azért is, mert szétlopott országban egyre kevesebbből lehet osztogatni. És végül nem lesz sör, mert csődbe megy a Nemzeti Ingyensörgyár, a többit meg addigra sikeresen kiszorítottuk. Ez a viselkedés nem azért nem okoz világraszóló botrányt, mert mindenki annyira szereti Orbán Viktort, sőt Mészáros Lőrincet, hogy személyesen nekik elnézik, ha maguk felé hajlik az áldást osztó kezük. Hanem mert magától a politikától nem várunk mást. Az ég kék, a politikus korrupt; ezt megtanultuk húsz év alatt, ebből érettségiztünk. Tocsik Mártából és Zuschlag Jánosból. Fel sem tűnik az árnyalatnyi változás, amikor már nem az eleve általuk kezelt pénzt osztják el egymás között, hanem a saját hűtőnkből eszik ki a gyerek túrórudiját. Change we can believe in. Hadd hízzanak a pénzünkön, megérdemlik. Mi is addig alszunk nyugodtan, amíg nem adjuk össze, mit adtak és mit vettek el. Aztán amikor kivágtak minden fát és megmérgeztek minden folyót, akkor megesszük őket. Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! Véletlen nem a saját Tesláját nyitotta ki egy sofőr, és el is tudott hajtani vele Március 21-23. között még lehet változtatni a középiskolai felvételi jelentkezéseken Para-Kovács Imre: Bábszínház Csak 19 képviselő volt jelen az Európai Parlament szexuális egészségről szóló vitáján, de még ők is megosztottak Választani lehet szerelem nélkül is. Ahogy autót szoktunk. Ha nem tesszük, döntenek helyettünk a szerelmesek.  Nincs kire szavazni, jaj. Mindenki olyan gáz. A kormányzás szar, az ellenzék béna, különben is minden párt tele van ciki arcokkal, a programjuk meg kidolgozatlan, illetve hülyeségek vannak benne. Nincs is más megoldás tehát, mint kukit/puncit/kétfarkú kutyát rajzolni a szavazólapra, vagy elmenni helyette bulizni. Különös probléma ez. Azért különös, mert amúgy naponta választjuk a kicsit kevésbé szart. Felvágottat és háztartási gépet, tévéműsort, hírportált, autót és kütyüt. Mindegyiknek van valami hibája. Gyenge minőség, korlátozott élettartam, rejtett hibák, szoftvergondok, vagy ha ezeket ki is tudjuk küszöbölni, akkor drága, sokat fogyaszt és hamar lemerül. Egyetlen termék van, amitől tökéletességet várunk el, és az a politikai párt. Ez azért van így, mert a betegség, az elhajlás lett a norma. A rajongás. Egy autónál könnyedén tudomásul vesszük, hogy tankolni kell, sokba kerül, adózni kell utána, elromolhat, és nincs benne minden extra. De nem is akarjuk feleségül venni, hanem arra használjuk, amire való. Nem kell bele szerelmesnek lenni. Kivétel ez alól a veteránautósok és márkabuzik szűk szubkultúrája, akiknek ez a hobbijuk, és így természetes, hogy szerelemből választanak. Viszont autót bütykölni egészséges hobbi, közjogi méltóságokért rajongani azonban veszélyes, önpusztító deviancia. Mégis milliók érzik úgy, hogy addig nem választanak pártot, amíg nem találják meg a tökéleteset. A herceget fehér lovon. Pártában maradnak évről évre, mert finnyás ízlésükig senki sem érhet fel. Ha valaki szóról szóra felmondja, amit gondolnak a világról, amikor épp nem a tükör előtt illegetik magukat, akkor nekiállnak cikizni a bajuszát. Vannak ezeken belül, akik direkte azért nem választanak, mert az annyira kispolgári, az igazán menő arc ezzel is demonstrálja nagyságát, hogy lebeg a pártok felett, mint Sólyom László, aki mellesleg addig lebegett, amíg le nem verték az égről. Ha elmenne választani, azzal lealacsonyodna, és még azt hinnék róla, hogy nem veti meg magasról ezeket a pojáca politikusokat, tehát nem is jobb arc náluk. A taxistól vagy a bármixertől érdekes módon nem tartózkodunk ilyen kínos távolságtartással, senki sem feltételezi ugyanis, hogy barátkozni vagy szeretkezni akarnánk velük. Üzletet kötünk. Ideje volna észrevenni, hogy a párt egy termék, és választani közülük nem igényel több odaadást, mint telefont, szalámit vagy autót venni. Még csak nem is presztízsáru, csak eszköz. De ugyanúgy nem mindegy, mint az autó vagy a telefon típusa. Tartós fogyasztási cikk. Magyarországon meghonosodott, sőt lassan egyeduralkodóvá válik az a képzet, hogy a pártválasztás érzelmi, becsületbeli és szellemi azonosulást jelent, rajongást, verekedést a telepi játszótéren amiatt, hogy melyik a jobb zene. Kétségtelenül vannak milliónál is többen, akik ebbe kétségbeejtően beleélik magukat. Ők tuti elmennek szavazni. Az a réteg, amelyik szerint a kormánnyal és a miniszterelnökkel érzelmi viszonyban kell lennünk, és ráadásul meg is találta az igaz szerelmet, na az biztos választó. Nyilván halmozottan hátrányos helyzetű emberek ők politikai tudatosság szempontjából, de attól még joguk van választani, és élnek is vele. És ők fognak dönteni, ha a többiek elhiszik, hogy választani csak úgy lehet, ahogy ők teszik. Hogy a politizálás menetelést, ostoba ömlengést, feneketlen gyűlöletet, beszűkült tudatot és paranoiát jelent, és hogy nincs ennek alternatívája, csak ugyanez pirosban, zöldben meg barnában. Hogy nem elegendő kiválasztani azt, amelyik a legkevésbé para, amelyik egy kicsivel tisztességesebbnek tűnik, ahonnan hallatszik néha egy értelmes mondat, vagy legalább kérdés. Vagy aki annyit mond, hogy nem kell őbelé szerelmesnek lenni, nem is erre szerződik, mert nem ez a normális viszony hatalom és nép között. Megkeresni, szavazni rájuk, és aztán visszatérni a hétköznapokhoz anélkül, hogy onnantól mindenben egyet kellene érteni velük. Ha pedig nem teljesítik, amit elvártunk tőlük, akkor négy év múlva szívbaj nélkül szavazni másra. Ennyi az állampolgár dolga, nem az, hogy szeresse a miniszterelnökét. Ha ezt sem teljesíti, akkor döntenek helyette azok, akik szerint viszont igenis szeretnie kell, különben rossz ember. Azután már nem lesz választása. Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! „Nem akartam úgy meghalni, hogy ne lássam Orbán Viktort, csak a tévében” – a miniszterelnök közönségét kérdeztük Kiskőrösön Visszavonta beismerő vallomását a gyermekbántalmazással gyanúsított nevelőanya Megtalálták az eddigi legerősebb bizonyítékot a koronavírus eredetére Többtucatnyi új szupertraffipaxot kap a rendőrség Még annyira sem tértünk magunkhoz, hogy összegezni tudnánk, mi történt velünk. És így kellene mégis kihüvelyezni, hogy mi lesz. A választás eredményét sejtjük, szinte tudjuk, csak azt nem, hogy ebből mi következik.  Valamit kénytelenek lesznek elvenni, máskülönben a rendszerük nem tartható fenn. A négy éve megszerzett háromezer milliárd forint például bőven fedezte az egykulcsos adó költségét, de újabb négy évre nem elég. Ma még titok, hol, de meg fogják találni az újabb családi ezüstöt, amit el lehet tapsolni. Csak azért, hogy legyen miről pofázni a Hősök terén. A következő négy év bére ma még magyar családok vagyona. Éhes a klientúra, egyáltalán nem lakott jól. Nem Orbán mesés gazdagságára irigyek, hanem egymásra. Azt tudomásul veszik, hogy arany vécékefe csak egy lehet, de tudják a másikról, mit bugázott, és nem tartják magukat érdemtelenebbnek. Főleg, ha azt látják, hogy igazi senkik is elnyerték már az ezüst vécékeféjüket, saját magáról meg egyikük se gondolja, hogy senki. Nekik is kell valami, ami ma még a másé. Nem feltétlenül pénz, lehet az ingatlanvagyon, kivéreztetett bankhálózat vagy vízmű, esetleg csak egy kisebb-nagyobb piaci szegmens. Mondjuk megoldják, hogy másnaptól csak csókos árulhasson benzint meg lángost. Ki fogják találni a magyarázatot, kinevezik nemzetbiztonsági jelentőségű stratégiai ágazatnak, amelytől meg kell védeni a fiatalokat. Lényeg, hogy minden képesség nélkül lehessen pénzhez jutni. Lesznek, akik ezt is megeszik, annak ellenére, hogy nekik nem jutott semmi. Miért ne tennék? Ez ment eddig is, és vannak hívei. Vannak emberek, akik Németh Lászlóné portréjával mennek tüntetni. Egyensúlyozunk tovább az Európai Unió peremén, mert az alkalmazkodás és a vele járó normák ártanának a hazai teljhatalomnak. Orbán Viktor olyan országot akar vezetni, amiben mindig ő győz, és ezt nehéz összeegyeztetni a nyugati világ illemszabályaival. Könnyebb szót érteni azokkal, akik nem oktatnak ki minket emberi jogokból. Ebbe bezavarhat, hogy az unió viszont várhatóan a szorosabb integráció felé indul el a közeljövőben, de nyugi, őket az sem fogja zavarni, ha kimaradunk. Az államformára nem érzékenyek. Kisebb bökkenő, ha nem jön össze a kétharmad. Akkor át kell majd bukdácsolni a saját sarkalatos meg alaptörvényeik asztalán, és csak úgy lazán telibeszarni a hatályos jogszabályokat, ahogy eddig is tették, amikor ahhoz volt kedvük. Aztán lehet menni panaszkodni a bíróságra, négy év alatt maguk alá gyűrik azokat is. Lesz még Strasbourg magyar falu. Ahogy felzabálják és gyarmatosítják maguk körül az országot, egyre többen érzik meg a csizmájuk súlyát. De nem lesz már kinek panaszkodni, amikor a szabadságharc hadtáposai átlépik a küszöböt, és rekvirálnak. Négy év alatt elérték, hogy rohadt nehéz legyen őket elzavarni mindezek ellenére. Vagy akár megszólalni ellenük. Még négy év, és lehetetlen lesz. Addigra még több lesz a rovásukon, és még jobban félnek majd. Ez jön. Akinek mindez nem tetszik, elmehet. Remekül működő szelep: csak a tehetséges, az okos, a kreatív fiatalnak van esélye a globális versenyben, tehát itthon az ilyen visszataszítóan autonóm, szuverén embertípusból kevés marad. Aki elmegy, az pedig elveszíti szavazati jogát – ez ma is az eljárás. Zavarnának minket a nagy nemzeti álmunkban. Angolul beszélnek, nem is igazi keresztények, és különben is, volt képük itthagyni ezt a tündöklő sikertörténetet. Menjenek csak, csinálják meg a hidrogénbombájukat az imádott Amerikájukban. Mi buta és irigy nemzet akarunk lenni. Többet ér nekünk a tehetségesebbek szívatása, mint a közjó. Aztán amikor elfogy a felprédálnivaló, egyszer összeomlik a rendszer. Békével távozni nem lesz képes. Addigra háborús bűnök és irgalmatlan lopás terheli minden gyalogját. A rezsim az életéért fog harcolni, és már most tudjuk róla, hogy a saját túlélése akárhány életnél fontosabb neki. Az önző gén nem hagyja magát. Most még gyógyítható. Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! Soros György: Ha Ukrajna legyőzi Oroszországot, a világ végre koncentrálhat a klímaváltozásra Egy időre elköltöztetik a városmajori szívklinika egyes ellátásait 40 év után cserél a NASA: bemutatták az új szkafandert, amelyben 2025-ben ember léphet a Hold felszínére Lebukott a nő, aki az üzletből ellopott ruhákat akarta becserélni Mi a teendő? Örülni annak, hogy nemcsak magyarok vagyunk, hanem modern európai polgárok. És találni még egymilliót, aki tud ennek örülni. God created Arrakis to train the faithful. DuneLehet félni, van mitől. Lehet keresni a felelősüket, vannak elegen. De feladni korai és felesleges. Lehet hülyének nézni a kétmilliót, aki az újabb teljhatalmat megszavazta. De hétmilliót lehülyézni, amiért nem szavazott a kormányváltókra, az nem volna okos. Ilyen bukás után tanácsos egy kicsit szemlélődni. Megfigyelni, tanulmányozni a győztes technikáját. És tudatosítani, hogy kétmillió elég a győzelemhez. Van rá esély, hogy Orbánnak ez nem lesz meg négy év múlva. Ő is nyolc évre bukott meg. Aztán kivárta, amíg összeomlik a győztes. Egymillió-kétszázezer annak ellenére szavazott le balra, amit ebben a négy évben felmutattak. Kész csoda, de ezekkel biztosan lehet számolni. Ennél csak egy kicsit kellene jobban csinálni. Ha ez lehetetlen, akkor meg be kell látni, hogy nem a túloldalon vannak a hülyék. Az persze egyáltalán nem biztos, hogy ugyanezeknek az embereknek és pártoknak kell felállniuk a romok közül. Versengésük nem volt gyümölcsöző, a választók megszólításában mindannyian gyászosan alulteljesítettek. Igaz, nem volt Simicska Lajosuk, CÖF-ük és köztévéjük, ahogy nem lesz ezután se. Lejtett a pálya. Kétségtelenül kell ahhoz politikai tehetség, hogy nyolcmillió választóból kétmilliót elérjen egy párt, de ha erre nem képes mégoly lejtős pályán is, akkor sajnos a kormányzás is túl nagy falat lesz. Ötmillió háztartásban van internet, az emberek minden hülyeségre kattintanak, ha kicsit is érdekes, és kiéhezett hírszerkesztők lesnek bármire, amiből kontentet lehet gyártani. A stencilgépeket sem gyűjtötték még be, úgyhogy ha volna mit mondani, akár a lépcsőházakig is el lehetne menni. De ki lehet kényszeríteni a közmédiától is a híradást. Ha a kormányváltásra kicsit is esélyes erő felállít egy árnyékkormányt, és annak tagjai naponta mondják el, mit csinálnának az adott helyzetben másképp, akkor már nehéz kihagyni a hírekből. De láttuk: nemhogy árnyékkormány nem volt, hanem azt se voltak képesek elárulni, Bajnai Gordonból mi lenne, ha nyernének. Maguk se tudták. És nem volt mit mondani. Semmi olyan, amit Orbán Viktor nemzeti ámokfutásával legalább sréhen szembe lehetett volna állítani. Mert ő a kétmilliójából csak néhány százezret etet kézből, a többit szájból eteti: kellemes dallamokkal, identitással, ellenségképpel, romantikus világmagyarázattal, amelyben úgy érezhetik, van helyük. Mit lehet ezzel a parasztkantátával szembehelyezni? Akár a keserű igazságot is. Jóval több és édesebb az, mint a semmi. Azt, hogy magyarnak lenni nem minden. Hogy van élet Hungárián kívül, ahol egyrészt a magyarságtudat nem konvertibilis valuta, másrészt meg ahol csodálatos dolgok történnek. Esetenként jobb dolgok, mint amit idehaza puszta magyarságból összehozunk. Hogy oké, magyarok vagyunk, de nemcsak azok. Nem minden ebből következik, mert akárhonnan nézzük, a magyar fiatalok sem Oroszországban próbálnak szerencsét, hanem ott, ahol az emberek látványosan boldogabbak. Az istentelen, nemzetietlen, modern, hedonista Nyugaton. De még Magyarországon élni sem annyira rossz. Nem Orbán miatt, hanem ellenére. Az ő víziója a befelé forduló, zárt társadalom, miközben a magyarok többsége – az ő kétmilliója is – naponta élvezi a nyílt, emancipált, nyugatos, plurális társadalom előnyeit. Nem ismerjük a hiánycikk fogalmát, azt csinálunk szabadidőnkben, amit akarunk, és ha épp ahhoz van kedvünk, elküldhetjük akár a polgármestert vagy a kormányunkat is. Nagyszerű, békés, szabad világban élhetünk, és ez csak huszonöt éve van így. Akkor nem hatvan százalék ment el szavazni. A jobboldal kétségkívül azon van, hogy kisajátítsa, idealizálja és bunkósbotnak használja a múltat. Övék a ló, a rovásírás, a magyar foci, a keresztény Magyarország és az úri világ. De egy seggfejjel csak azt az egy lovat tudják megülni. Miközben egy letűnt és visszahozhatatlan korért csorgatják a nyálukat, és kommunistákat keresnek még mindig minden bokorban, feladják és szabadon hagyják a jelent és a jövőt. Azt kell belaknia annak, aki le akarja győzni őket. Meg kell tanulnunk vágyakozni az után, ami a miénk. Ehhez nem lesz elég óbégatni a jövőről, Európáról és a villamosításról. Konkrét terveket, intézkedéseket kell előadni, amelyek nemcsak válaszolnak Orbán molyszagú slágereire és talpnyalóinak anakronisztikus szerepjátékára, hanem nevetségessé is teszik azokat. Nekilátni ott, ahol már most lehet – első lépésben tanulni azoktól, akik már elkezdték itt és külföldön. Aztán megmutatni az elnyert kerületekben és városokban, egy vagy száz négyzetméteren, mi az, ami coolabb Wass Albertnél, és amit Orbán sohasem fog felérni ésszel. Ha sikerül megfogalmazni egy világra mosolygó, modern, életigenlő világképet, akkor a Jobbik a nemzeti vonal mögé szorul, a Fidesz mellé, és onnantól egymással fognak meccselni. Elvitatkoznak majd szépen, hogy melyikük a pörgébb betyár, és 1944 vagy 1930 állna-e jobban Budapestnek és Magyarországnak. A város meg az ország pedig elnézően mosolyog, 2030 és 2044 felé tekint, abbahagyja az öncsalást és a romantikus ábrándozást, és a saját zenéjére mulat a népies műdal helyett. De azért hagyja majd mulatni azokat is, akik a magyar nótát élvezik. Csak épp a helyükre kerülnek: kisebbségbe, ahol most is vannak. Ez a ti dolgotok, és nem is kevés. Egyelőre nagyon is soknak bizonyult. Talán nem is a ti dolgotok. Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! 1100 lóerő talán már elég lehet a plugin hibrid kabrió Ferrariban Viszlát home office, vissza az irodába? Mark Zuckerberg elemzése után sok vállalkozás elgondolkodhat a távmunkán Felkavaró képek: videón, ahogy véresre marcangolja kivülálló fajtársát egy farkasfalka Gigantikus és igen szögletes a Kia új elektromos divatterepjárója, az EV9 Lehet a Nyugatot hódító háttérhatalomnak nézni, de abból az következik, hogy Orbán Viktor az oroszok helytartója.  Eszerint létezik a Birodalom, amely több szférából áll össze, mint az ókori bölcsek szerint az égbolt. A legközelebbi képviselőjük az Európai Unió, de az USA is oda tartozik, és még ezek felett lebegnek és koordinálnak a. . . ööö. . . tudjukkik. A háttérhatalom. A spekulánsok. Globalo-plutokraták. A pénztőke. A Számok Népe. Akik matematikai furfangokkal járnak túl a becsületes kizsákmányoltak eszén, mert torz gyermekkorukban kamatszámítással szórakoztak ahelyett, hogy szotyit köpködtek volna focimeccsen ittasan. Esetleg azért, mert földönkívüliek. Könnyen, gyorsan befogadható, instant világmagyarázat ez. Az ilyenek mindig megnyugtatók. De sajnos vannak mellékhatásai. További gondolatok és cselekvések következnek belőle logikusan. Ha a Birodalom tényleg ennyire gonosz, akkor az egyetlen helyes magatartás az éles szembenállás, vagyis a szabadságharc. Mégpedig a szövetségeseink ellen. Akkor alapból gyanús minden, ami onnan jön, kultúrszennytől gazdaságpolitikán át az emberi jogokig. És minden eszközzel harcolni kell ellene. Valamint vannak ennek a hatalomnak helytartói is, kollaboránsai, muszkavezetői. Utóbbi alatt az olyan magyart értették valaha, aki az orosz megszállást segíti. De erről mindjárt. Ismerős rendezőelv. Voltak idők, amikor ellenségnek számított az amerikai borotvapenge meg a nyugati zene. De ennél ijesztőbb, hogy tökéletesen megmagyarázza a Fidesz kormányzását is. Azt is, amit másképp nem lehet. Brüsszeltől Moszkváig. Egy hibája van csak ennek az elméletnek. Ha hátradőlünk, és elképzeljük a háttérhatalmat, ahogy füstös bunkerekben és elegáns szalonokban tanácskozik, térképek fölött szövi gonosz terveit, és mint fészket üti le a kis falut. . . akkor nem nehéz elképzelni egy másik ugyanilyet. Vagy akár többet. Szoktak a titánok harcolni egymással. Tegyük fel, oké, hogy a Nyugat egy birodalom, amely az érdekszférájának kiterjesztésén dolgozik. Velünk úgy esett, hogy ott kötöttünk ki, ennek nyögjük most a következményeit. A Nutellát, a valóságshow-t, a nyugati autók elviselhetetlen bőségét, meg a szabad pofázás jogát. Mindettől mentes Félázsia. A szegénységtől nem. De mi van, ha Oroszország is egy ugyanilyen pólus? Imagine! Tudom, nehéz elképzelni, hogy azok is be akarnak folyásolni, nyomulnak ezerrel, és nem válogatnak az eszközökben. De próbáljuk meg. Vajon nem fordulhat elő, hogy az orosz háttérhatalom is tud olyan agresszív lenni, mint a Norvég Civil Alap?Nem tankokra meg álarcos gerillákra kell gondolni nyilván, vagy demonstratív csapatösszevonásokra. Dehogy. Okos háttérhatalom inkább vesz magának egy-két pártot, gondozza, eteti, futtatja, aztán amikor lehet, benyújtja a számlát. És azt is úgy teszi, hogy a kiszolgáltatottságunkat tovább növelje. Hiszen ezt értjük helytartó alatt, ugye, Bogár professzor? Nem így működik a pénzszivattyú?Nos, hogy Oroszország igenis vesz magának pártokat Európában, az nyílt titok. Megvannak a favoritjai, csak most nincsen klubjuk, mint a Komintern. Miért épp Magyarországon ne nézelődtek volna? Vajon nem úgy történnek-e a dolgok, kedves barátaim, alattvalók, hogy abból kirajzolódik egy jól ismert, medvealkatú, vodkaszagú Birodalom jelenléte és befolyása?És mit tanultunk a nyugati birodalmak viselkedéséből? Hogy amit egyszer megszereztek, azt nehezen eresztik. Olyan kíméletlen eszközöket sem átallanak bevetni, mint vitanap az Európai Parlamentben, vagy sápítozás az amerikai nagykövettől. Ezektől kitelik. Mi telik viszont az oroszoktól, ha igaz, hogy az ő érdekszférájukba játssza át hazánkat az árulók kara?Ellátunk-e a szabadságharcunkból Grúziáig vagy legalább Ukrajnáig? Ezek az országok egy másik birodalom szorítását nyögték, viszont amikor el akartak szakadni a maci öleléséből, akkor megjelentek a páncélosok, és nem maradt választásuk. Oroszország hamarosan akár közvetlenül is megjelenhet a magyar határon. Épp most fogyasztja el jó étvággyal a pufferzónánkat. És mint látjuk, rosszul viseli, ha a szolgái megbuknak valahol. Nemzeti szuverenitásról nem is hallott. Hiszen ez az üzlet része: a biztosítás, hogy kap egy lovat az országért az a hazaáruló, akinek ez megéri. Vagy néhány zászlóalj azonosítószám nélküli aktivistát. Ha igaz, amit a nyugati birodalomról megtudtunk eddig, akkor még annál is szörnyűbb látomásként dereng fel egy másik, még gonoszabb világhatalom képe. Szándékait, jelenlétét félreérthetetlenül kimutatja. Ráadásul ismerjük, mint a rossz pénzt. És minden jel arra mutat, hogy a magyar jobboldal egésze a zsebükben van. Egyszer egy bátor fiatalember azt kiabálta a Hősök terén, hogy menjenek már haza. Most ugyanott hívja őket vissza, mert rájött, hogy azok nem vizsgáztatják olyasmiből, amit nem volt képes elsajátítani Soros pénzén sem. Kollaboráns kormányunk van, ez a tanulsága a birodalom-elméleteknek. Arra használta ezeket a világmagyarázatokat, hogy eladja az országot egy még brutálisabb zsarnoknak, és ezzel biztosítsa a saját hatalmát. Meg fogjuk fizetni az árát mindannyian, és visszasírjuk a boldog békeidőket, amikor a Nyugati Birodalom a pálinkafőzéssel kötekedett, és nem azon, hogy szabad-e őt nevén nevezni. Régi gondolatkísérlet a repülő spagettiszörny. Az egy olyan lény, amely rendelkezik a Jóisten összes ismert fizikai tulajdonságával, tehát pont ugyanannyira valószínű. Ha elhiszed az egyiket, akkor nincs okod elvetni a másikat. Nos, ha van globalokrata zsidóbirodalom, akkor semmi okunk tagadni, hogy létezhet és hasonlóképpen működhet az orosz centrum is. Már csak azt kell megvizsgálnunk, kinek a tevékenysége szolgálja az ő érdekeiket. Hogy kik is a muszkavezetők. Befutó helyen Bogár László. De nem ő áll a lista élén. Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! Tart az újabb országos pedagógussztrájk Keleti blokk: Az arab országokban élők harmada megkerüli a netcenzúrát Hegedűs Dániel: Orbán a pénz miatt kerékkötő a svédek és a finnek ügyében „Nem akartam úgy meghalni, hogy ne lássam Orbán Viktort, csak a tévében” – a miniszterelnök közönségét kérdeztük Kiskőrösön Mi a császárság legfőbb baja? A korrupció. És kinek adja az unió a pénzét? Egyenesen Orbán kezébe. Na erről kéne szavazni. Az Európai Parlamentben, hol máshol? Nem kötelező persze, de azért nehéz volna érvelni amellett, hogy az uniós képviseletünk mellékes ügy lenne. Az Európai Parlamentben nincs Orbán Viktornak kétharmada. Még. Ugyanakkor viszont szabadságharcban állunk az unióval, és ennek kimenetele szempontjából nem mindegy, kik képviselik odakint a sokszínű, megosztott magyarokat. Nyilván meg lehet érteni azt is, aki súlytalannak, fogatlan oroszlánnak látja Brüsszelt. Mert hiszen eddig is mennyit fenekedtek meg fintorogtak, hogy ilyet Európában nem lehet csinálni, aztán mi lett a vége? Hogy de, lehet. Sőt, nemhogy lehet, de a bamba unió maga tömi ki Orbánt és udvarát. Most például jámbor jóindulatukban száznegyven milliárdot dobtak ivóvízre, és még egy kulacsot se vettek belőle, de a fiúk már leosztották egymás között a szajrét. Mészáros Lőrincnek nem a háza, hanem a szakértelme nő meglepetésszerűen, mostantól az ivóvízhez is ért. Európa ölbe tett kézzel nézi az uniós pénzeket kezelő minisztériumért küzdő titánokat: a Simicska Lajost személyesen képviselő Németh Lászlónét, a trafikmutyival feketeöves korrumpátor címet elnyerő Lázár Jánost, meg azt a tejfelesszájú, de annál mohóbb turbókukac Rogán Antalt. És úgy tűnik, hogy nem jut el a dinoszaurusz agyáig, kik ezek. Vagy nem érdekli. Valóban jó kérdés, miért érdekeljen minket az unió, ha ők ennyire beleszarnak. Minden épeszű hitelező minimum izotóppal jelölné meg a pénzét, mielőtt ezek közül bármelyiknek a kezébe adná. És aztán rezidens kémhálózattal ellenőrizné, melyik szörny mennyit akar nyúlni belőle. Ehhez képest Magyarország finanszírozása kábé olyan értelmesen történik, mint amikor a művelt nyugat élelmiszerkonzerveket dobál Afrikába. És dobálják éveken át, mire rádöbbennek, hogy szadista hadurak seregeit etetik. Mi tagadás, nem működik jól az az Európa, amely ennyire eszköztelen és kiszolgáltatott az ilyen belső kihívásokkal szemben. Nem Orbán az első, aki a torkán akadt: Berlusconival sem tudott mit kezdeni. Javára írandó viszont, hogy – éppen ezen a választáson – ezen tudunk javítani. Ezzel szemben az orosz érdekszféra parlamentáris fóruma mind a mai napig várat magára. Ennyit arról, hogy Brüszel nem Moszkva. Voltak viszont a kudarcok mellett figyelemre méltó sikerek, amikor Európa be tudta tölteni az itthon már felszámolt fékek és ellensúlyok szerepét. Elég elképzelni, hogyan nézett volna ki a médiatörvény, ha nem kell meghátrálniuk. A kötelezően, személyi igazolvánnyal regisztrált bloggereket például. És a sanda szándékot, amely emögött látszik. Az európai parlamenti választásoknak nálunk az a hagyománya, hogy az a párt nyer, amelyiket a legtöbben szeretik éppen, tök függetlenül attól, hogy milyen uniós politikát ígérnek, vagy van-e arról egyáltalán elképzelésük. Ezt erősíti a gyakorlat, hogy elfáradt, bukott lúzereket delegálunk Brüsszelbe, nem kell személyesen helytállni és bizonyítani, csak a párt aktuális indexén múlik. Ne ringassuk magunkat öncsalásba: nem mindenhol megy ez így. Már Bécsben is európai ügyekről szól a kampány, és nem puszta szimpátiaszavazásról. Egyszerűen azért, mert az ottani választók ezt elvárják, a magyarok meg nem. Ez van: nem vagyunk kivételesen okos nép. Különösen bűnös ebben a magyar baloldal, amelynek minden pártja külön közölte, hogy most arról szavazunk, mennyire tetszenek ők nekünk, így szólóban, a két szép szemükért. Ebből kettőnek tényleg csak egy pár szép szeme van, egy listavezetőre sem telt tőlük, hanem az az egyetlen valamirevaló ugrott be, „húzónévnek” úgymond. Nincs a káderhiánynak ennél látványosabb bizonyítéka. Hacsak nem maguk a listák, amelyeken csak elvétve szerepel olyan ember, akiről elhihető, hogy nem téved el Brüsszelben, és nem csak egy kényelmes állásra pályázik. Pedig az Európai Parlament egyáltalán nem mellékes hadszíntér. Ha a magyar ellenzék komolyan azt gondolja Orbán rendszeréről, amit előadott az országgyűlési választás előtt, akkor tudnia kell, hogy az unióban sokat tehet a lebontásáért. És ehhez nem kell kéksisakosokat behívni. Elég elérni, hogy az uniós források lehívásához kötelező legyen valamilyen átláthatósági standard, minimum a  szerződések és pályázatok megismerhetőségével, nyilvános elszámolással az utolsó euróig. Legyen hatóság, amely ezt ellenőrzi, és korrupciógyanú esetén zárolja a számlát. Ráférne egyébként ez az unió minden országára, de az Orbán-féle deviánsoknál soron kívüli intézkedés is indokolt. Mindjárt lefagyna a bárgyú, disznószerű vigyor a Mészáros Lőrincek arcáról. És lenne sírás meg fogaknak csikorgatása, mert hiszen ebből a segélyből vették eddig a stadiont meg a lézerblokkolót, de még a kétharmadukat is. Ugatnának persze, hogy a hazaárulók megfúrták a magyarok pénzét, de tudná mindenki, hiszen maga az unió kommunikálná, hogy ez azért van, mert ők meg el akarták lopni. Aztán a következő Orbán-gyerek esküvőjén szépen átharapnák egymás torkát, a főbűnösök pedig Szovjet-Ukrajnába menekülnének kisrepülőgépen. A Vérmező fölött még kipottyantanának némi rablott ékszert, és mi nekiláthatnánk az újjáépítésnek. Vagy legalább kénytelenek lennének hasznosan elkölteni azt a pénzt, sőt ha nagyon a tökükre lépnek, talán még a magyar forintokat is. Mindannyian jobban járnánk, ha az Európai Unió gátat tudna szabni Orbán habzsolásának. Már csak a jelöltek hiányoznak, akik ezt a feladatot vállalnák, és végre is tudnák hajtani. Ez lenne ugyanis a nemzeti érdek. Ha már annyi eszünk sose lesz, hogy ennél messzebb lássunk Európában. Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! Új-Zéland megtiltja a TikTok használatát a képviselők informatikai eszközein A hegedűművész az Instagramon gyakorol, néha hibázik, és ezért imádják Megveszi a T-Mobile Ryan Reynolds telefonszolgáltató cégét Kiderült, védi-e szerzői jog a képeket, amit a mesterséges intelligencia hozott létre A majális, emberek, iszonyú hely. A Red Bull ad szárnyakat, nem az MSZP.  Körhintázás opciós ügyletének ígéretével berángatom utódomat a Hiller-Kunhalmi szeánszra, mondom neki, hogy mégiscsak az ő iskolájáról lesz itt szó, és felelős elsős az ilyenbe legalább belehallgat. Odabent nagy az öröm, jé, egy gyermek jelent meg az oktatási fórumon, úgy is mint tanuló ifjúság; ez igazán váratlan és meghökkentő fordulat. Úgy simogatják a tekintetükkel, mintha kismacska lenne. De ettől még sajnos nem bírunk ki negyedóránál többet. A „legfőbb érték a gyermek” jelszó elhangzása sem marasztalja, szóval sajnálom, én vagyok a hülye, hogy gyerekkel megyek majálisra politizálni. Egyelőre a sulit még mindig jobban élvezi, mint azokat, akik féltik az iskoláját. Végül is jogos, ha nem hozzá szól ez az egész, nincs neki szavazójoga. Nekem viszont van, csak épp nem érek rá, mert a gyerek szarul érzi magát a majálisotokon. Nem valami akadálymentes. Mondjuk ráförmedhettem volna, hogy kussoljon és síri csendben hallgassa végig a bácsikat és néniket, de egyrészt annyira azért nekem se fontos. Másrészt meg bele tudok én lendülni a hoffmannrózsázásba, de az meg ott kezdődik, hogy ne kényszerítsünk a gyerekre totál érdektelen kampánybeszédeket. Távozunk tehát, harapnivaló után nézünk, és gagyi lángossütőket meg gyanús állapotú játszószereket kerülgetve próbáljuk felderíteni Gyurcsányt. A kisfiú persze már kinézte magának a ferde körhintát, amit azonban nehéz spontán újra megtalálni, ahogy a Demokratikus Koalíciót is. Megegyezünk, hogy amelyiket előbb meglátjuk, azt kipróbáljuk, és aztán jöhet a másikunk kívánsága. Ha most Isten nagyon meggyőző akarna lenni, akkor tenne egy csodát, és egyszerre örülhetnénk, amikor találkozunk Gyurcsánnyal a ferde körhintán. A vurstli került utunkba előbb, zavarbaejtő állapotú, gyanús állagú anyagokból épült szovjetszagú gépre bízzuk a testi épségünket, szinte hallom, ahogy potyognak alattunk az anyacsavarok. Biztos bevizsgálják ezeket, nem kell beszarni. Olyan az egész buli, mintha az lenne a cél, hogy legyen Budapesten is olyasféle búcsú, mint szabolcsi zsákfalvakban. Nagykörűben nyilván állati fontos esemény ez, mert ezen kívül nem történik más cseresznyeérésig. Budapesten ilyenhez csak az adja a nevét, aki nem látott még világvárosi partit. Itt ma ilyen minden: leharcolt, koszos, elavult és ordenáré. Pedig Szanyit meg se hallgattam. A majális, emberek, iszonyú hely. Egy halott ünnep, amelynek az oszladozó teteméhez járunk ki évről évre, egy ünnep, amely arról szól, hogy elég ezeknek ennyi is. És már mióta halott. Olyan mementója a proletár igénytelenségnek, amelyet nem véletlenül nem szponzorál senki. Ja de. Épp tőlük menekülünk. Volt egy másik tömegrendezvény is május elsején, a Duna partján. Ott is biztosan sok volt a bunkó, de legalább felfelé néztek, a Red Bull repülőire meg verseny-automobiljaira tátották a szájukat. Nem hallatszott oda a Városligetből a kétségbeesett kiáltozás, hogy „progresszió!”, mert elnyomta a motorok hangja. A gyalogos elmarad. Bocs, kisfiam. Jövőre tudni fogom, hol a helye egy haladó szellemű magyar apának május elsején. Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! Az embernek joga van változni. Csak meg kéne gyónni becsülettel. Volt szkinhedet jelölt a Jobbik parlamenti alelnöknek, fel is lőtték a piros rakétát az illetékesek, és izgalmas elhatárolódási futam következett, mulatságos jelenetekkel. Eleve abszurd humor rácsodálkozni, hogy a Jobbikban előfordulnak exnácik. Prominens fideszesek nem szavazták meg, annak biztos tudatában, hogy mögöttük a droidok meg fogják. Végül a fideszes pártsajtó diadalmasan visszavágott a hisztiző baloldalnak, és rámutatott, hogy náluk is ül egy exszkinyó, konkrétan a budapesti MSZP elnöke. Mármost szkinhednek lenni, az tényleg elég ciki, szkinhedként balhézni meg a világ szégyene, de azért álljunk már meg egy szóra, mielőtt élve eltemetünk embereket, mert tíz-húsz éve kopaszok voltak. Akinek tetszik, gondolhat a keresztényi megbocsásra, hitetlenek meg egyszerűen arra, hogy az emberek képesek megváltozni. Sőt, óhatatlanul változnak, és ha a Helsinki Egyezményben nincs is benne, de talán joguk is van változni, és ahhoz, hogy ezt elhiggyük nekik, ha egyszer tényleg megjavultak. 1992-ben Molnár Zsolt még szkinhedként ugatott be Göncz Árpádnak. Sneider Tamás pedig Egerben szervezett szkinhedbandát, annak minden velejárójával. Akkoriban mindennapos látvány volt a bomberdzsekis neonáci. A magyar nacionalizmus még a reménytelenül értelmiségi Csurka kezében volt, így a korai szélsőjobbosok inkább hitleristák voltak, mint nyilasok. De sokat nem is szöszöltek a finomhangoláson, nem okoskodásért ment akkor szkinhednek valaki, hanem a közösség miatt, amivel akkoriban csehül álltak a magyar fiatalok. Nem volt még internet, sem pedig ilyen színvonalas társasélet, mint manapság. Ostobaság volt tőlük ettől függetlenül, na de biztosítótűvel a fülben punkoskodni se volt éppen okosság. Ezek nem okos döntések, hanem érzelmek és kallódás és útkeresés. Aztán jó esetben elmúlik. Az ember rádöbben, hogy hülyeségeket csinált, gondolatban, szóval és cselekedettel, benő a feje lágya, megtanulja kezelni a konfliktusait, és nem lesz többé punk, se szkinhed, és nyugi, a mai emós és darkos fiatalok se maradnak úgy. 1992, istenem! Nemcsak Sneider Tamás és Molnár Zsolt volt más ember, mint ma, hanem még sokan. Némelyek anarchisták, trockisták vagy más homályos baloldali extremitás hívei voltak, mostanra meg már csak röhögnek az egészen. Orbán Viktor éppen radikális liberálisként nyomult, nem szenvedhette a tömjénfüstöt, és a mai Orbán Viktortól olyan röhögőgörcsöt kapna, hogy mentő vinné el. TGM mi volt akkoriban? Talán maga sem emlékszik már. És csak kicsit kell messzebb nézni, hogy még varázslatosabb átváltozásokat tapasztaljunk. Volt itt egy csomó kommunista, aki ma már nem az, hanem rendes, bocskaiban tárogatózó magyar. Csak egy példa: Stefka István, aki pártújságíróként egészen 1989-ig azt leste, hogyan lehetne technikásabb seggnyaló, aztán mára a szabadon szárnyaló gondolat ikonjává lett. Mindig lehet változni. Ezért jó nekünk, hogy szabad országban élünk, és nem szélsőséges diktatúrában, ahol elég egyszer hibázni, és a sorsodat megpecsételi valami bunkó, korrupt, felkapaszkodott vidéki szkinhed odafönn. És nem teheted jóvá, nincs bűnbocsánat, azonos vagy a hibával, amit elkövettél húsz éve. Ennek a nagyvonalúságnak egy feltétele van csak. Ez megint ismerős lesz a hívőknek: a feloldozást megelőzi a bűnvallás. A beismerés, hogy igen, belekeveredett, de pontosan tudja, hogy mi volt abban a hiba, és ezért ma már nem tenne ilyet. Például az volt a hülyeség a szkinhedségben, hogy olyan társadalmat akart, amelyben nincs bocsánat. Olyat, ahol elég szerencsétlenül születni, és cipelheti a vesztes a bélyeget egy életen át. Ezek a rajtakapott exszkinhedek tudják csak igazán értékelni a megbocsátást, az esélyegyenlőséget, a nyitott társadalmat, ahol szabad tévedni. Ők tudják, milyen rossz lenne a könyörtelenség, ezért mostantól minden tettükben ott lesz a kegyelem. Van erre is egy szép, patinás mondat: miképpen mi is megbocsátunk. A nemzeti radikalizmusból érkezők biztosan ismerik, és most már értik is. Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! Kivételesen szombaton változnak az üzemanyagárak Justin Bieber arcbénulása egész jól gyógyul Szerbusz, itt a Dáridó - Így küldte vissza az állami kitüntetéseit Novák Katalinnak Galambos Lajos „Rosszabb volt, mint egy végbélrepedés” – Diana testvére szerint ezt gondolta a hercegnő Donald Trumpról A hazaárulózás körbeért: pont úgy használható a Fidesz ellen, ahogy ők használják a mai napig. Rájuk fér a lecke.  A betegek sohasem hallottak az illetőről, munkásságát nem ismerik, nem is érdekli őket, viszont felgyűlt a nyál a szájukban, úgyhogy kapnak az alkalmon. Hazaárulóvá kinevezni valakit egyszerű. Viszonylag hosszú szó, de mássalhangzó-torlódásoktól mentes, egyenesen dallamos, és rásüthető bárkire. Hányszor és milyen könnyen kicsusszant, ugye? Elég, ha a célpont bármiben nem ért egyet az éppen uszító szarcsimbókkal. Mondjuk kompromisszumot köt, vagy koalíciót, netán üzletet. Egyetlen előfeltétele van ennek, és ahhoz elég hazai szarcsimbóknak lenni: a beszélő saját magát magyarnak és nemzetinek tételezi. Ezután már lehet mutogatni körbe, hogy miben és mennyire kevésbé magyar a másik. Ezt viszont érdemes valóban egy magaslati pontról tenni, különben a vádló mutatóujj először azokat a néptársakat találja el, akik a szónok körül nyüzsögnek, és akiknek magyarságteljesítménye alighanem könnyedén kétségbe vonható. Legalábbis nehéz elképzelni, hogy rendes magyar emberek hobbiból, de pláne munkaidőben szarcsimbókoknak csápoljanak és köpködjenek. A szónok és közönsége horizontjánál csak egy icipicit kell magasabbra emelkedni ahhoz, hogy észrevegyük: ez a dolog nem most kezdődött. És nem is a Jobbikkal. Igen régi műsorszám nálunk, hogy valaki felmászik egy hordóra, traktorra, tankra, és onnan megmondja, ki a nem magyar. Aki például helyesen teszi, ha meghúzza magát, menekül, háta mögé néz. Mert utoléri az igazi magyarok dühe, amiért bármiben nem ért egyet az illető úr pártjával. Akár részletkérdésekben: földtörvény, drogpolitika, történelemértelmezés. Semmiféle különbség nincsen, ha Gaudi-Nagy Tamás hazaárulózik, vagy ha Bayer Zsolt teszi. Akkor sem, ha Orbán Viktor jelenti ki a Kossuth téren, két nappal a köpködés után, hogy szerinte kik a magyarság ellenségei. Ez nem a Jobbik szabadalma, sokkal ősibb hagyomány. Orbán már Horn Gyula ellenzékeként megmondta, hogy a kormány idegenszerű, mindegy is, miért. Lényeg, hogy nem eléggé magyar. És ez megy azóta is: volt már hazaáruló Medgyessy, amiért jattolt a román miniszterelnökkel, Gyurcsány, mert Gyurcsány (le is köpték, nem egyszer), Bajnai, mert nem fizette ki a libákat, de a magyarság ellensége bélyeget megszerezhette akárki, ha nem örült eléggé a rezsicsökkentésnek vagy Hoffmann Rózsának. Nehéz megmérni a különbséget a 2006-os Kossuth tér népe és a most nyáladzók között. De akkor a Fidesznek még tetszett a móka, nem volt eszük felismerni, hogy ennek az agyhalálsugárnak könnyű a rosszabbik végére kerülni. Hogy ez a beteges érveléstechnika ennyire elterjedt, abban Áder János pártjának főszerepe van. Ideje lenne elhatárolódni nemcsak a Jobbiktól, hanem a Fidesztől is. Nem ártana amúgy sem, mellesleg. És kilépni végre ebből a súlyos beteg púposlelkűségből, ami ide vezetett: nem arról habogni, hogy Pásztor Istvánt a magyarságáért köpték le, hanem bevallani, hogy éppen a bunkósbotként használt magyarság nevében tették. És elcsomagolni azt a bunkót végre. Ismerős, ami szembejött, Bayer Zsoltnak és Áder Jánosnak is. Meglátták a szarcsimbókban a saját tükörképüket. A szar visszanyalt, sőt visszaköpött. Ők és barátaik is hamar megkaphatják a magyarellenesség ítéletét, és sokat tettek azért, hogy ezt elég legyen világgá ordítani. A technikának van egy szubkulturális változata: a zsidózás. Ennek a megfejtése ugyanaz, mint amiért Pásztor Istvánt leköpte a szarcsimbókok népe: a célszemély azért mondja és teszi, amit, mert nem magyar – hanem zsidó. A gondolat mögött egy régi, idejétmúlt, tragikus tévedés húzódik meg: az, hogy a magyar szó minőségjelző. Hogy amit magyarnak tudunk, képzelünk vagy nevezünk, az szükségképpen jobb; ezzel szemben amitől megvonjuk ezt a minősítést, az rosszabb. Mindennapi életünk rendre rácáfol erre: a Lexus például a legkevésbé sem magyar, nyugdíjasverő portyákhoz mégis ezt választják a legmagasabb rendek. De Clark Ádám sem volt magyar, a legnagyobb magyarnak mégis elég jó volt. Ezenfelül nem magyar a napsütés sem, de azért élvezzük. Mondok egy durvát, keresztény hazafiak: Jézus Krisztus sem magyar valójában. Hanem zsidó. Lehet leköpni, ha tetszik, szokva van. A magyar, az sajnos nem kizárólag jót jelent. Nem arkangyalságot. Magyarok azok a primitív hordák, akik bármely szarcsimbók felszólítására indulnak lincselni, köpködni és gyalázkodni – szerepük egyébként nem elhanyagolható abban, hogy Magyarország nem teljesít jobban. Vannak nagy magyar kudarcok, néplélektani torzulások, bűnök és mulasztások. Ilyen például az a kontraszelekció, hogy mivel idehaza támogatást lehet szerezni puszta magyarkodással, a nemzetközi porondon rendre olyanok képviselnek minket, akik ennél sokkal többre nem képesek. Ott viszont süket fülekre talál az a tétel, hogy nekünk vérségi alapon több járna, mint bárki másnak. A magyarságteljesítménynek nincs világpiaca. És aztán körbeér és hazaér a nóta: ha bármilyen hibára vagy vitára rá lehet húzni a nemzeti zsugorfóliát, akkor bizony jogos az is, ha a trafikok, földek, orosz kapcsolatok vagy az oktatás miatt nem pöcsölünk sokat, hanem kimondjuk ércesen: ez hazaárulás, ott fut az Orbán, tessék leköpni, és még örüljön, ha ép bőrrel megússza. Miért is ne? Hát nem elég egy vidéki kórház bezárása, hogy magyarellenessé minősüljön az ember?Ennek egy ellenszere van, és ahhoz minden eszköz rendelkezésére áll a Fidesznek, ha szeretné elkerülni a hasonló incidenseket. Nekik maguknak is találniuk kell másik érvrendszert. Olyat, amelyben nem azért helyes, amit cselekszenek, mert magyarok, hanem védhető enélkül is. Nem lesz könnyű. Lehet, hogy mást kell majd cselekedni ahhoz, hogy köpködés nélkül megmagyarázható legyen. Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! Sírva beszélt arról a bezáratott ajkai sürgősségi főorvosa, hogy továbbra is minden beteget ellátnak Új tévés díjcsomagot vezetett be a Vodafone Megjött Kína csattanós válasza a ChatGPT-re, csak éppen máshogy csattant, mint gondolták 1100 lóerő talán már elég lehet a plugin hibrid kabrió Ferrariban Kénytelenek vagyunk közvetlenül üzenni, mert magukkal nagyon elszállt a csodaszarvas. Tisztelt magyarok, ha már tiszteletet követelnek!Ezúton tájékoztatjuk Önöket arról, hogy a csodálatos, jólétben dagonyázó kontinens, ahova a lószagú vakszerencse, illetve a Szovjetunió összeomlása sodorta önöket, választásokat tart. Most vasárnap. Szíveskedjenek a mélyen tisztelt seggüket felemelni, és szavazni. Ezáltal válnak tiszteletre méltóvá. Egyelőre csak megelőlegeztük. Eddig még olyan nem volt, hogy a magyarok negyven százalékánál több méltatta volna ennyi figyelemre az Európai Uniót. Máshol is vannak ilyen gondok. Szelíd fegyelmezésként azt tervezzük, hogy a jövőben nem a lakosság, hanem a szavazók arányában osztjuk a mandátumokat az EP-ben, aztán amelyik nép nem bír elmenni választani, az ne csodálkozzon, ha az aktívabbak kerülnek többségbe. Végül is így működik a választási rendszer önöknél is, nem igaz? Néma gyereknek nincs képviselete. Hátha lesz ennek valami tanulsága helyben is. Bizonyára szokatlanul hat ez a felhívás, mivel az Európai Unió eddig közvetlenül nem állt szóba a magyarokkal, hanem udvarias leveleket küldött, amelyeket aztán a kormányuk ismertetett meg velük. Innen tudják Önök, hogy mi mind buzik vagyunk, szabadon akarjuk engedni a gyilkosokat, és kiirtani az akácot. Na ennek a bohóckodásnak szeretnénk véget vetni azzal, hogy helyi képviseletünk aktivitását legalább az orosz nagykövetség szintjére fejlesztjük. Még olyan is lehet, hogy adott esetben bemegy a tévébe a szóvivőnk, és ékes magyarsággal elmagyarázza, hogy a gyilkosokat nem az unió, hanem a strasbourgi bíróság sem akarja szabadon engedni, merthogy az önök miniszterelnöke kettőt is hazudott, mire tolmácsolta az üzenetet. Meg hogy mi a helyzet az akáccal és a rezsivel. Ja és ha már beszélünk: a korrupcióval. Muszáj ezt meglépnünk, rá kellett ébrednünk intézményes válságunkra. Magyarország, mint mindig, megbízhatóan és tünetszerűen jelzi a járványveszélyt. Olcsó és könnyen eladható taktika minden rosszat Brüsszelre fogni, a pénzt felmarni, a jótékony hatásokat meg eladni saját teljesítményként. Eléggé félelmetes vízió, hogy ez a gyakorlat elterjedhet az egész földrészen. Azok a pártok kerekedhetnek felül, amelyek a szövetség gyengítésében érdekeltek. Főleg ha közben megvette őket valamely szomszédos nagyhatalom, mert úgy duplán megéri nekik. Ez Európa végzetéhez vezet, holott uniós polgárnak lenni már most az egyik legnagyobb szerencse, ami érheti az embert. Már amennyiben a civilizációs javakkal boldogabbnak érzi magát, mint mondjuk sivatagi nomádként lehetne. Megelégedtünk eddig azzal, hogy a Közgép-molinó alá az előírt – apró – betűvel felírják, hogy ezt az építkezést 98 százalékban bátorkodta támogatni az Európai Unió. Ez nem bizonyult elegendőnek. Sokkal aktívabb, láthatóbb, jelenlévőbb szövetségi képviselet szükséges ahhoz, hogy az elharapózó mítoszokat a puszta tényekkel visszaszorítsa. Nehéz, konfliktusos állást vállal, aki elfogadja az uniós szóvivő pozícióját. Bizonyára le fogják hazaárulózni, de megkerülni nehéz lesz. Vagy ha megpróbálják, bele lehet írni az uniós médiatörvénybe, hogy Obersovszky Péter tartozik legalább annyi ideig nyalni a brüsszeli követ seggét, mint a miniszterelnökét. Igazán furcsa volna, ha ez a kormány kifogást emelne. Tanulnunk kell abból, ahogy igazi birodalmak működnek. Nem sápítozni azon, hogy nincs európai identitás, hanem tenni azért, hogy legyen. Ennek csak első lépése, hogy nem hagyjuk Orbán Viktorra és Vona Gáborra a politikánk fordítását. A másodikat viszont együtt kell kitalálnunk. Van annyira fontos az egész, tisztelt magyar származású uniós polgárok, hogy szavazzatok, és ésszel. Nem jófejség, és nem is célravezető elrihegni-röhögni ilyen retardált nemzeti romantikával azt, ami előttünk áll. Abban a világban fognak élni a gyerekeink, amit most teremtünk. De leginkább a ti gyerekeitek érzik meg, tisztelt magyarok, hogy maradtok-e Európában. A mieink legfeljebb nem mennek Magyarországra, ha úgy alakul. Túl fogják élni. Sok hibája van az európai választási rendszernek, az egyik az, hogy a helyi pártok kontraszelekciója termeli ki a jelölteket. Nehéz lelkesedni az elfekvőbe készülő, süllyedő hajóról menekülő, vagy éppen szorgos felszopással érvényesülő politikusokért. De ez a választás lényege: megtalálni a leginkább vállalhatót a sok kifogásolható között. Vagy elindulni a választáson, ha minden kötél szakad. Az Európai Uniónak nemcsak vágya, de érdeke is, hogy Magyarországnak és a magyaroknak minél jobb legyen az életminősége. Belátjuk, hogy ezért nekünk is tenni kell, mert különben vad téveszmék harapóznak el. Tisztelt magyarok, végül minden jóra fordulhat, mert együtt erősebbek vagyunk, mint az oroszok. Sőt a közmondás ellenére többen is. De nem ártana jelezni valahogy, hogy titeket is érdekel a téma. Mert ahogy az Önök nagy sámánja, Gyurcsok József mondta: ha maga nem akarja, én nem tudok segíteni!Most vasárnap itt lesz az alkalom. Arra, hogy a magyarok beleszólhassanak egy nagyhatalom politikájába. Utoljára ilyen próbálkozásotok 1956-ban volt, de akkor épp nem tartottak szabad parlamenti választásokat a szovjet blokkban, és a reakció is nyersebb volt, mint amit az Európai Unió valaha is tett.  Igazán hülye lenne az, aki oda szavazná vissza magát. Szent István legalábbis letépetné a tökeit, tisztesség ne essék szólván. Tessék megbecsülni, és nem eljátszani a lehetőséget. Üzenjük Brüsszelből: tiszteletet Európának!Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! Életfogytiglanra ítélték a 2019-ben megkéselt gdanski főpolgármester gyilkosát Több mint fél évszázada nem volt olyan autója a maranellóiaknak, mint a Ferrari Roma Spider Harmincötmilliós lopott Mercedes-AMG futott be Röszkén Egy időre elköltöztetik a városmajori szívklinika egyes ellátásait Mint aki halkan belelépett, úgy jöttünk Európába. De nincs máshol menedék a magyarságnak, csak egy erős unióban.  Egyenletesen gyorsulva döcögünk a totális közöny felé. 1997-ben még a választók fele elment népszavazni a NATO-ról, aztán rá hat évvel már csak negyvenöt százalékot érdekelt annyira maga az EU-csatlakozás, hogy véleményt nyilvánítson. Mint aki halkan belelépett, úgy jöttünk. Tessék-lássék. Az európai parlamenti választásokon folytatódott az ernyedés. Hálátlan és kényelmetlen helyzet, amikor az ember saját hazáját kényszerül ostorozni, de mégis helyesebb, mint félrenézni vagy még hangosabban dicsérni. Úgyhogy ne rejtegessük tovább a szennyest, hanem nézzünk szembe vele: ostobán és korlátoltan cselekszünk. Tisztelet a kivételnek. És nem általában a magyaroknak vagy bárkinek. Mintha nem lenne holnap. Mintha ne lennének feladatok, sorskérdések, külső tényezők. Mintha nem muszklizna a tőszomszédságunkban ez az istenverte, rohadt hólyag, amit Oroszországnak neveznek, és aminek az a természete, hogy időközönként degeszre zabálja magát, tönkretesz, amit tud, aztán kipukkad és összemegy megint. Ma éppen nem fogyókúrázik. Mintha ne lennénk alanyai egy beláthatatlan méretű és jelentőségű klímaváltozásnak, amelynek a következményeit nyilván nem tízmilliós fiszfasz lapályok, hanem óriáshatalmak lehetnek csak képesek mérsékelni. Mintha nem tudhatná mindenki, hogy a technológiai haladás az utolsó reményünk, mellesleg mai jólétünk kulcsa, és ennek elősegítése szintén nem helyi ügy, hanem olyan vállalkozás, ahol minden szövetségesünkre szükség van. De nem, betapasztjuk a fülünket, megyünk inkább a telekre. Ha esetleg mégis érdekel bárkit az európai választás, az azért van, mert valamelyik hazai pártnak drukkol, olyan indokokkal, amelyeknek az országhatáron túli ügyekhez semmi közük. A XXI. század számunkra Európában játszódik. Rég nem arról kellene vitáznunk, hogy kit szeretünk idehaza a legjobban, hanem hogy mi legyen a kontinensen, és mitől lehetnénk együtt erősebbek. De hülyék és tompák vagyunk ahhoz, hogy ezt felfogjuk. Mármint mi, európaiak. Hát mit művelnek már a franciák? Svédország nácikat küld az unióba, tényleg? Meg Németország is? Visszaszavazzuk magunkat nemzetállammá, egyenként? Az nagy buli lesz, legalább akkora, mint a XX. század volt. Vagy az van, hogy felnőtt egy generáció, amelyik a világháborút már csak számítógépes játékokból ismeri, és tök menőnek találja? De srácok, világháborúban nincs internet! És ne mondjátok, hogy a lövészárokban kártyázni jobb móka, mert akkor most is inkább azt csinálnátok. Hadd mondjak el néhány dolgot a közismerten elhülyült, pohos és konzumidióta amerikaiakról. Először is messze nem ilyen szűk látókörűek, mint az európaiak. A nemzeti izolacionizmus, ami Európában oly népszerű, náluk is jelen van persze. Csakhogy egyáltalán nem díjazzák ilyen mértékben. Sarah Palin például mindent megtett, hogy megfeleljen a csillagos-sávos pizsamában söröző, nemzeti érzelmű prolinak, de amikor kiderült róla, hogy Afrikáról azt hiszi, az egy ország, akkor kiröhögték és lapoztak. Európában, úgy tűnik, kifejezetten menő azt hirdetni, hogy külvilág nincsen is. Ennek is köszönhető, hogy az Egyesült Államok a maga érdekeit magas színvonalon képes érvényesíteni diplomáciai és katonai eszközökkel. Ilyen mindenekelőtt az, hogy az ő területét senki ne merje megtámadni, vagy polgárait legyilkolni. Aztán ehhez jönnek a csúnya anyagi célok, nyersanyagok, technológia, olcsó üzemanyag. Az amerikaiak életszínvonalából ítélve ezeket is egész ügyesen megszerzik maguknak. Ha drón kell hozzá, akkor teremtenek drónt. Ezt úgy érik el, hogy egyrészt elhiszik, hogy van világ és azzal nekik van dolguk, másrészt meg belátják, hogy Kalifornia önmagában nem tudna kiállítani egy repülőgép-anyahajót. Ezért, bármennyire is lenézik a texasiakat és mindenki mást, hajlandóak egyesíteni az erőiket. Ezért is hívják őket Egyesült Államoknak. És ezért nem hívják így az Európai Uniót. Igaz, az amerikaiaknak könnyebb átugorni a lokálpatriotizmus akadályát. Az ő államszövetségük kormányzata ugyanis jelen van az életükben, és időnként jelét adja annak, hogy számíthatnak rá. Mi történik Amerikában, ha lecsap a hurrikán, a vörösiszap vagy a godzilla? Az elnök kifejezi aggodalmát és segítséget ígér, majd a helyi nemzeti gárda felett hamarosan megjelennek a szövetségi kormányzat helikopterei és egyéb eszközei. Adakozik és segít az egész birodalom, a szomszéd államok önkénteseket toboroznak, segélyszervezetek nyitnak sátrakat, és az egész ország értesül a híradóból, hogy New Orleansben nagy a baj. Európában nem ez a módi. Ne csodálkozzon Európa, ha a polgárai nem érzik a törődést. Ott volt Manuel Barroso Kolontárban? Nem volt ott. Orbán Viktor ott volt. Ott volt bárki az uniótól a Duna gátjain? Vona Gábor igen. Gyurcsány Ferenc is. Segített az unió a károk enyhítésében? Nos, igen, de azt a magyar polgár állami, mármint magyar állami segítségnek könyvelte el. Brüsszel csak aláírta a csekket. Mindezt megtenni, a feltételeit megteremteni igazából csak papírmunka lenne. Összetolni egy segélydandárt, amely az unió zászlaja alatt kutat, ment, tüzet olt és gátat emel. Például az olyan tönkrement provinciákban, ahol a mélyen tisztelt nemzetállam tíz darab helikoptert nem képes üzemben tartani a maga fényes bölcsességében, mert kell a pénz stadionra. Kimenni a gátra, és elmondani, hogy ezt most az önök kormánya helyett csináljuk; ezeket a takarókat európai háziasszonyok horgolták, mert van közünk egymáshoz. És megteremteni az európai hősöket. Nem rossz indulás a szakállas nő, csak kéne mellé még néhány figura, akik igazságot tesznek és megsegítik a bajbajutottakat, szóval egy európai értelemben vett, transzvesztita Batman vagy ilyesmi. Nem szégyen megfigyelni, mi a kultúrpolitika szerepe a nálunk sikeresebb civilizációkban, és nyitni neki egy fejezetet a kohéziós alapokban. Több lehet a haszna, mint degeszre tömni Mészáros Lőrinc zsebét. Európa új vezetésének tennie kell azért, hogy ebből a földrészből közösség legyen. Különben elveszíti keleti tartományait, és azokra olyanok teszik rá a kezüket, akik nem rendeznek feleslegesen szabad választásokat. Az aktívabb központ megteremtése konfliktusokkal és ellenlépésekkel fog járni. Erős a tábora azoknak, akik semmi turbulenciát nem akarnak, csak felvenni a fizetésüket, és tolni tovább a begyakorolt rizsát. Eurokratának lenni kényelmes állás, mesés fizetéssel és csekély felelősséggel. Nehéz lesz többet kitaposni belőlük, de nincs más út: ha Európa így marad, akkor hamarosan nem lesz olyan állás, hogy eurokrata. Nem utánatok jön az özönvíz, hanem a nyakatokba. A föderális Európa programját minden tagállamban támadások érik, a hazafiatlanság és a nemzetárulás közötti skálán. Az Európai Egyesült Államok támogatói erre többnyire értetlenül reagálnak: mi meglennénk nemzet nélkül valóban, de miért baj ez? A realitás azonban sajnos az, hogy ma még mindig ez az a nagyságrend, ameddig a földrész polgárai ellátnak. És ha valaki nem eléggé francia, angol vagy magyar, akkor azt akkora hibának fogják fel, mintha nem tudná, hogy Afrika nem egy ország. Sőt még súlyosabbnak. De valójában semmi szükség arra, hogy az egyesült Európában megtagadjuk és elveszítsük franciaságunkat vagy magyarságunkat. Épp ellenkezőleg. Ennek a magunkkal cipelt, születésünkkel, nyelvünkkel és olvasókönyveinkkel ránk aggatott örökségnek keresünk menedéket akkor, amikor az erős, közös Európáért dolgozunk. Mert itt megmaradhatunk magyarnak, franciának, metodistának vagy transzvesztitának, katolikusnak és marxistának, rappelhetünk és néptáncolhatunk kedvünkre, és ahová mehetnénk Európán kívül, ott biztos, hogy boldogtalanabbak lennénk. Egyedül meg pláne. Európa nem fenyegeti a magyarságunkat, mert a magyarságunk a szaloncukor, a hurka, Kosztolányi Dezső és a halászlé, és nem a médiatörvény meg Simicska Lajos. Azokról lemondhatunk nyugodtan, ha Európa ezt kéri. Ahogy azokról a helyettes senkikről is, akik az egyesült Európában – tudják nagyon jól – versenyképtelenek lennének. Ezért ütik a vasat francia, svéd és magyar nacionalistaként, mert felismerték, hogy csak a kis helyi szemétdombon lehetnek valakik. Miért, mi lenne egy egészséges ötszázmilliós birodalom államszervezetében Deutsch Tamás meg Szanyi Tibor? Összeszokott éjjeliőr-páros. Szégyenletes ballasztok ők a közös űrhajónkon. A legjobb, amiben reménykedhetünk, hogy Európa átlép a fejük felett, és ez volt az utolsó alkalom, hogy efféle selejttel egyáltalán nevezni lehetett. Ilyesmikről kellett volna szavaznunk már tegnap is. Brüsszel feladata lesz keresztülverni, hogy öt év múlva már valóban és tudatosan ezekről szavazhassunk, és akarjunk igent mondani. Hogy már a gyermekeink is értsék: Euro-Batman értük van, és egyébként Euro-Batman mi vagyunk. Magunktól nem fogunk rájönni. Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! Elítélte Szijjártót az Európai Parlament a minszki látogatása miatt Nem elgépelés: megjelent az 50 000 mAh-es powerbank, amiről mobil és laptop is tölthető, még lámpa is van benne Nem az a baj, hogy történelmi film készül, hanem hogy rossz – Deák Kristóf és Madarász Isti a Fülkében Ferencváros - Bayer Leverkusen 0:2 - vége a Fradi az Európa-liga-álmainak Milliárdokat Lázár János ügyeinek kutatására! Ez az, amire Norvégia büszke lehetne. Arra, hogy miből futja neki 23 milliós vadászatra. Hogy miért kell neki luxuslakosztály, mennyit szakított eddigi főművéből, a trafikmutyiból, és mire utal az a huncut csillogás a szemében, amikor előadja, hogy Paks II. az évszázad üzlete. Hogy ehhez képest mi van a vagyonnyilatkozatában. Hogy milyen autóra milyen lézerblokkolót szereltet. Ez az, amit szeretne titokban tartani. Pedig ez mind közügy. Lázár szemmel láthatóan ambiciózus politikus. Éppen mostanában kezd ráragadni az eposzi jelző, miszerint ő lenne a következő miniszterelnök; a következő variációkban:A jelszava ugyanis az, hogy mindenáron, illetve a cél szentesíti az eszközt. Ha a kíváncsiskodás elhárítása a cél, akkor belefér az ordenáré norvégozás teljesen kretén indokokkal, de megér minden aljasságot az is, hogy bosszút álljon egy-egy cikkért. Hatékony kíváncsiskodás ugyanis két irányból fenyegeti őt: az egyik a még működő sajtó – nem azok a  ganajtúrók, akik a teljesen kretén norvégozáshoz gyártanak hátteret neki –, a másik meg az átláthatóságra és korrupció elleni küzdelemre szakosodott civil szervezetek. Nélkülük nyugodtabban lopna aludna. Volna még egy megoldás, de azt emberi és stratégiai okokból elvetette. Lehetne akár rendes ember. Olyan, aki nem urizál közpénzen, vagy nem írat törvényt az üzlettársával. Az ilyen magatartás jutalma, hogy nem kell még nagyobb bűnöket elkövetni azért, hogy az előbbieket megússza. Nem is a börtönt, az már eszébe se jut senkinek; itt akadt el az elszámoltatás is, mert ahol Sukoróért bármilyen elzárás járna, ott a trafiktörvényért testvérek közt is száz év uránbánya. De Lázár még a rosszallást is meg akarja úszni, a kellemetlenséget, hogy megint kiderült valami stikli. Nem csak ő tehet róla. Rossz társaságba keveredett már fiatalkorában, rosszul szocializálódott. Erről szólt az elmúlt négy éve. Ez az ember büntetlenül az érdekeihez igazított egy 500 milliárdos piacot, csak a vak nem látta benne a maguk felé hajló kezeket – és nem történt semmi. Mi is felelősek vagyunk: a környezet, a társadalom, a világ. Jánost elkerülte az a tapasztalat, hogy van, amikor nem győz. Erre van neki sürgősen szüksége. Arra, hogy az áldozatok és a fenyegetettek egyszer ne hátráljanak meg és kullogjanak el legyőzve. Az önreflexióra, hogy valahol, valamikor ezt bizony elkúrta. Mint látjuk, a legjobban a fénytől fél, mint a vámpírok. Nevelésének az a legfőbb eszköze: a gondos, figyelmes vizsgálat, és az egészséges gyanú, hogy ez az alak akkor is rosszban sántikál, amikor alszik. Különösen, ha a mi pénzünkből alszik Svájcban. Nincs hova hátrálni előle. Hátrált eleget a média. A tévék meghunyászkodtak, politikával nem foglalkoztak, és remélték erősen, hogy akkor majd békén lesznek hagyva. Nesztek, a félelem bére: az egyiket már meg is vette a Fidesz, a másikat pedig megnyomorítja különadóval, ahogy volt szíves előre bejelenteni. Térdelve halnak meg. Nem volt harcosan ellenzéki az Origo sem, de a normális munkavégzés végül mégis a vesztét okozta. Nincs értelme a megadásnak civil és norvég oldalról sem. Az nem lehet cél, hogy Lázár János útmutatása szerint támogassuk a tényfeltárók helyett a keresztény anyákat, mert Lázár János bennük leli kedvét. A történtek után ez a dolga sajtónak és civileknek, és Norvégia is helyesen tenné, ha átcsoportosítaná a támogatásait. Az egyik lehetőség, hogy maga Lázár János fogja lenyúlni a pénzüket a keresztény anyák nevében. A másik, hogy abból mindenekelőtt a Lázár-kutatást finanszírozzák, kerül, amibe kerül.  Hadd ismerje meg az ebadta, milyen is az, amikor mindenáron. De persze meg is tarthatják a negyvenmilliárdjukat. Abban az esetben lesz nekünk hamar egy Lázár Jánosunk, aki ér annyit, sőt még többet is, mert van annyija. És nem marad, aki szóljon, hogy azt tőlünk vette el. Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! Küszöbön a mesterséges intelligencia. Buta népnek nem lesz hazája. És a magyar nem okos.  A tesztet most teljesítő szoftver egy 13 éves ukrán fiút szimulál, meg is jegyzik a kommentárok, hogy a fejlesztők direkt alacsonyra tették a lécet, hiszen egy ukrán gyereknek nem kell mindent tudnia, de még csak tökéletesen angolul sem. De azért olyan nagyon nyugodtan ne üljünk a sámándobunkon. Az előrejelzés szerint körülbelül 2025-ben már nem lesz szükség magyarokra. Egy ilyen mesterséges intelligencia úgy működik, hogy van neki egy adatbázisa szavakból, mondatokból, témákból és társalgási fordulatokból, aztán azokat próbálja kombinálni a kérdéseknek megfelelően. Egyelőre természetesen nem érti, amit mond, csak reflexekkel operál, és amikor elkap egy kulcsszót, akkor löki a kapcsolódó mantrát. Ezt a teljesítményt lehet fitymálni, de vegyük észre, hogy Eugene, a programgyerek már most ki tudna váltani a kétszáz magyar országgyűlési képviselőből legalább százhatvanat. Alacsony léc az lett volna, nem az ukrán fiú. Nézzünk egy példát találomra. Minden héten készülhetne egy ilyen. Ezeket gépesíteni gyerekjáték. Mit is kell tudnia egy ilyen robotnak? Egyenletes tempójú haladás, tereptárgyak kikerülése: nem gond, a jobb takarítógépek simán megoldják a Parlamentben, a Google autója meg városi forgalomban is. Csak az adatbázist kell feltölteni a lehetséges válaszokkal. A legegyszerűbb modellt ukrán gyerekek is elkészíthetik egy friss burgonyából és rézdrótból: ez úgy tesz, mintha nem is hallaná, hogy beszélnek hozzá. Legfeljebb arra válaszol, hogy akar-e válaszolni, mégpedig olyasmit, hogy „nyeöm”. Ennyire egy tökkel is lehet beszélgetni, ehhez nem kell államtitkár sofőrrel. Habár ez az alany felveti más csúcstechnológiák dilemmáit is, nevezetesen a klónozásét. Lehet, hogy nem sikerült a kísérlet, és kifogyott a dagasztógépből a tojásfehérje, amikor az agyát kellett volna legyártani. Aztán vannak fejlettebb, de még mindig fogaskerekekkel és viaszhengerrel utánozható minták: ezek bármilyen kérdésre megmondják, hogy a kormányfő így döntött, és kész. Érdekesebb, középiskolásoknak való feladat olyan droidot szerkeszteni, amelyik a kérdés témájában el tud darálni néhány látszólag releváns mondatot: ha stadionokról kérdezik, akkor aranycsapatozik, ha nőkről, akkor kifejezi nagyrabecsülését, vagy benyögi, hogy a férfi legyen férfi.  Ebből aztán kerekednek vicces párbeszédek, mert a buta gép persze eltéved az adatbázisában néha, és olyankor az egyenjogúság felvetésére a műúszásról kezd szövegelni. Vagy a Wizz Airről. Könnyű belátni a Turing-teszt jelentőségét, ha kiszámoljuk, hogy egy ilyen burgonyaszinten vegetáló csicskának a havi üzemeltetésére mennyit költünk, míg a robotot csak egyszer kell megvenni, aztán minimális karbantartás mellett évekig tudja lökni a kérdésekre, hogy nincs véleménye. Hatalmas rezsicsökkentésre van itt kilátás, legelőször például ki lehet rúgni a rezsicsökkentési kormánybiztost, mert gombelemről is meg lehet oldani ugyanezt. Nagyobb baj, hogy a világnak se mutatunk sokkal többet. A hivatalos magyar állam legalábbis a végletekig banális. Belefér a hozzájárulásunk egy okostelefonos alkalmazásba. Olyasmi lehetne, mint a tamagocsi. Egy kis zsebmagyar, tétova teve, egy magyar Furby, előre kódolt szövegekkel. Tudna például kommunistázni bármilyen kontextusban. Tiszteletet a magyaroknak, ezt mindig bedobná, amikor valamit nem ért. Ha leszidják vagy nem etetik, előadja a számot arról, hogy őt folyton bántják, pedig mindig mindenkivel arkangyal volt. És azért bántják, mert magyar, sőt Magyar, de hát nem kell neki tökéletesen ismernie a saját nyelvét se. Beszélne más ellenségeiről is, a Bilderbergről, a vad norvégokról; de volna egy egész modul a dicsőséges múltról, miszerint ő lovagolt régen, meg sokkal nagyobb is volt, fáj neki Trianon, és ő bizony keresztény és megvédte Európát, és a magyar lányok a legszebbek a világon. És mi győztük le a Szovjetuniót, és volt magyar űrhajós is, szerencsére annyira okosan győztük le a szovjeteket, hogy végvonaglásukban még pont fel tudták vinni a Farkas Bercit. És azok voltak a szép idők. Amikor még nem volt bezárva ebbe a dobozba, mert nem kellett szembesülnie azzal, hogy minden népnek és minden afrikai törzsnek vannak történelmi sérelmei meg dicső múltja, viszont amelyiknek nincs semmi mása, az a dobozban végzi, mert nincs szükség rá a fizikai valóságban. Aki megelégszik egy zsebszámológép intelligenciájával, az így jár. Azokat a dobozokat lassan elkezdik gyártani. A magyaroknak erre a folyamatra lényegében semmilyen hatásuk nincsen, tök mindegy, tetszik-e nekik vagy sem. A buta nemzetek pont úgy fognak járni, mint a képzetlen munkaerő: egy darabig még illemből dolgoztatják őket, de aztán átveszi a helyüket a gép, felkerülnek a polcra, az ukrán kisgyerek mellett letölthető a kifejlett magyar is. Nem lesz egy nagy játékélmény persze, de pár napig el lehet szórakozni vele, amíg ki nem jön valami érdekesebb figura, amelyiknek vannak legalább csápjai is a múltja meg a sérelmei mellé. Minderre nyugodtan lehet azt válaszolni, hogy Alan Turing buzi volt. Passzolni fog a zsebmagyar adatbázisába. Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! 400 évre ítélték, 30 évet ült, de most kiderült, hogy ártatlan volt Felforgatták Párizs belvárosát a Macron nyugdíjreformja ellen tüntetők – videók Az Európai Központi Bank a szektorban elharapózó káosz ellenére tartja magát a tervekhez és kamatot emel Gyökeresen megváltoztathatja az irodai munkát a Microsoft, jöhet az önjáró Word, Excel és PowerPoint Na ugye, az is érdekes műsor, hogy mit művel VV Viktor? Előbb is leeshetett volna.  Azt a meccset az RTL Klub vívja a kormány ellen, fordulóiról naponta számol be az online sajtó és különböző sértett fidesznyikek, úgyhogy részletezni itt felesleges. A labda ugyanazon a röppályán pattog ide-oda, izgalmas technikák nincsenek. A tévé esténként kapura lő, olyan témákkal, amelyeket kettő-négy éve vagy még régebben dolgoztunk fel itt, és fejtettek ki mások különféle lapokban. Mészáros Lőrinc gennyesre kereste magát? Orbán Viktor apja is meggazdagodott? Komplett ejtőernyős hadosztály keresi Orbán Ráhel telefonját? Penészes, passzé, réges-régi hírek. Épeszű televízió az ilyet magazinműsorokban, dokumentumfilmben és kabaréban dolgozza fel, mint a világháborút, és nem a híradójában. Az ellentámadást, amelyre felkapta a fejét az ország, amatőr módszerekkel, sebtében összerántott csapatokkal vívják. De legalább elkezdték. Igen, akkor, amikor már átbukott a saját küszöbükön az élő, narancsszínű nyálka, a mindent elemésztő, formátlan ellenség. A kisgömböc addigra – odaútján – megette a komplett oktatást óvodától egyetemig, a választási rendszert és az alkotmányt, kirabolta a bankokat és a nyugdíjpénztárakat, nyelvészeket és filozófusokat baszogatott, ha nem gazsuláltak, továbbá lenyelte az építőipart, az összes termőföldet, trafikot, megzabálta a színházat és a filmet, templomot és titkosszolgálatot, telekomcégeket és közlekedési vállalatokat, és mindezzel kábé annyira lakott jól, mint Hitler Csehszlovákiával. És felfalta a sajtót természetesen, itt egy pofára szabott különadó meg nyugdíjasrádió szívatása mindhalálig, ott egy telefon, határozott szóbeli követelések, stratégiai partnerség szájkosárért cserébe. Mindez közismert volt, mármint abban az értelemben, hogy az újságolvasó pár százezer ember erről tudott, többségüket – a háremben dolgozókon és az agyhalottakon kívül – fel is háborította. Nem volt közismert viszont olyan módon, hogy például az RTL Klub nézői értesülhettek volna ezekről. Látszik a fent említett ezeréves híreken: az RTL ezeket eddig elfelejtette megosztani a közönségével. Nekik sincs miért gratulálni. Abba a verembe estek, amit maguk ástak a meghunyászkodással és mindenekelőtt az ostobaságukkal. Ostobaság volt ugyanis elhinniük, hogy megússzák. Ez a flegma nemtörődömség nemcsak rájuk volt jellemző. Négy éve még óriási poénnak számított, hogy öreg balos értelmiségiek mikkel nem vádolják a Fideszt előre. Ők voltak a nevetséges rettegők – akiknek kurvára igazuk lett. Holott nem volt emberfeletti teljesítmény előre látni, ami következett. Sztálin azt mondta a világháború után, hogy nincs abban semmi különös, ha az elfoglalt tartományok tükrözik a megszálló társadalmi berendezkedését. Na most Orbán Viktor birodalma pont úgy működött már 2008-ban is, mint most, csak a határai voltak szűkebbek. Simicska Lajost tegnap piszkálta ki az orrából? Ugyan.  Egyszemélyi uralmat rendezett be? Kézivezérelt, szopásra kiképzett sajtót épített? Pipa. Kontraszelektált, buta senkiknek adott hatalmat és befolyást puszta lojalitásukért? Igen, nem Schmitt Pál volt az első és nem is Kerényi Imre. Teljesen jogos volt a feltételezés, hogy ha az egész országra kiterjeszti a hatalmát, akkor az lesz mindenhol, ami a pártban. Kuss és szolgálat. De kényelmesebb volt legyintgetni. Még szégyenletesebb ez a vakság olyan emberektől, akik a szabadságnak, a liberális demokráciának köszönhetik karrierjüket és jólétüket. Nem mondták el érthetően előre, hogy utálják a kultúrszennyet? Nem volt világos, hogy kultúrszenny minden, ami kicsit is vicces, szórakoztató vagy modern? De bizony világos volt. Hozták magukkal már akkor az ideológusaikat, konkrétan tüntettek valóságshow-k ellen, saját médiájukban pedig bemutatták, milyen szerintük az illedelmes kultúra. Diónyi aggyal ki lehetett spekulálni, hogy Orbán veszélyt jelent a szabad sajtóra. Minél több hatalma van, annál nagyobb veszélyt. Mégsem csináltak semmit, amíg lett volna értelme. Egészen addig, amíg az ő kiváltságos töküket satuba nem fogták, elhitték, hogy ez nem történhet meg. Meg is magyarázták a hallgatást: az embereket nem érdekli a politika, hanem az érdekli őket, hogy VV Vivi lefekszik-e VV Vilivel. És úgy tettek, mintha ez nem volna politika egy olyan kormány alatt, amely kifejezetten ellenzi azt, ami az embereket állítólag érdekli. Valójában persze sima üzleti érdekei vannak: megpróbálja megsemmisíteni a haverok versenytársait, és ehhez bunkósbotként használja az erkölcsöt. De igen, jó reggelt kívánok: politika a valóságshow, ahogy politika a romkocsma, a könyvesbolt és az iskola. Olyan kormányunk van – négy éve, hahó! – amely politikát csinál mindenből, és nemcsak azért, mert paranoid és korlátolt, és képtelen felfogni, hogy a különbözőséggel együtt lehet élni. Hanem azért is, mert egyre sokasodó, a férgeséből válogatott udvartartását parazitaként eteti. Ehhez rabolnia és erőszakoskodnia kell, mivel értéket teremteni nem tud, csak pofázik róla. Ez a kormány agresszív csövesként utolér mindenkit, akinek csörög valami a zsebében. Ez a való világ. Ennek a történésein múlik, hogy lehet-e hátradőlve szórakozni kitalált valóságokon, és pénzt keresni valóságok kitalálásával akkor is, ha az valami tirpáknak nem tetszik, és a tirpák tettestársai irigylik bárki más sikerét. Ideje, hogy egymásra találjanak azok, akik érdekeltek a szabadságban, és észrevegyék, hogy a saját szabadságaik különbözőek ugyan, de az ellenségük közös. És lám, milyen gyönge valójában: idegrohamot kap a legbanálisabb bűneinek felhánytorgatásától. Van takargatnivalója, és egészen eddig el tudta takarni a szennyest. Annak kiteregetésén kell dolgoznia mindenkinek, akinek van törlesztenivalója. Műsoridővel, szponzorációval, nyomozással és kreatív ötletekkel: kinek mije van, az összfegyvernemi hadviselés szabályai szerint. És még valami: ennek a háborúnak nem lehet az a célja, hogy visszavonják a reklámadót. Attól csak visszaáll a korábbi állapot: az állandó fenyegetettség. Annak elhárításához még sok híradót kell csinálni. De nyugi, izgalmas műsor lesz az is, hogy mit lopott ma VV Viktor, és vajon milyen esélyekkel indul a következő kiszavazáson. Érdekelni fogja az embereket, és valljátok be: csinálni is jobban esik, mint kultúrszennyet gyártani. Az ugyanis igaz, hogy a kereskedelmi tévék jelentős kárt okoztak – azzal, hogy eddig hallgattak. Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! Amerika nagy tavaszi offenzívára készíti fel Ukrajnát 1100 lóerő talán már elég lehet a plugin hibrid kabrió Ferrariban Tóta W. : Szabadíts meg a gonosztól MNB: Az Aegon és az OTP elkülöníti az orosz részvényalapjaik befagyott és likvid eszközeit Kovács Gergely, a Magyar Kétfarkú Kutya Párt elnöke kibontja a fővárosi szeparatizmus zászlaját. Szobrot ígér a mohácsi diadalnak, élő oroszlánt a Lánchídra, az aktív politikusok közül viszont csak Schmuck Andorral tudna együttműködni. Leszámolásra nem készülnek, de a korrupciós lehetőségeket számba veszik. hvg. hu: A Kúria döntésének értelmében nincs akadálya a Magyar Kétfarkú Kutya Párt bejegyzésének. Elindultok az önkormányzati választásokon, ha időben teljesíti a kötelességét a törvényszék?Kovács Gergely: Sose gondoltuk volna, hogy valaha Áder Jánoson fogunk izgulni, de ez most leginkább azon múlik, hogy ő mikorra írja ki a választásokat. Sajnos nagyobb esély van arra, hogy nem jön össze, hanem majd egy héttel a választás után fognak bejegyezni minket. hvg. hu: Ettől függetlenül azzal, hogy a bejegyzés előbb-utóbb megtörténik, a győzelemhez vezető út megnyílik. Azt már felírtátok, hogy kik azok a bírók, akik az eddigi packázásért felelősek? Valamilyen megtorlásra nyilván számíthatnak. K. G. : Persze, a savköpő majmokból toborzott seregünket fogjuk rájuk uszítani.   De igazából én nem jegyeztem meg őket, végig se bírtam olvasni ezeket a háromoldalas ítéleteket, meg nem is értettem. Ezt az ügyvédek intézték, és ezek szerint végül is ügyesek voltak, ha sikerült. Amúgy a bíróságok indoklása, miszerint a kétfarkúság megbotránkoztató meg erkölcstelen asszociációkra ad okot, az annyira fáradt dolog, hogy már gimi harmadik osztályában kiröhögjük a csávót, aki ezen poénkodik. Senkitől se hallottam, hogy a párt neve kapcsán a farok körül próbált volna viccelődni. Gondolom, a jogászokat valószínűleg az zavarta, hogy ők a jog világában élnek, és azt gyanították, hogy mi pont ebből meg a választásból akarunk viccet csinálni – ami persze nem igaz. Nekem az indoklásból úgy tűnt, hogy őket személyesen bántja, hogy itt valaki bohóckodni akar. hvg. hu Mindettől függetlenül nyilván készültök arra, hogy elindulhattok az önkormányzati választáson. K. G. : Igen, határozottan, úgyhogy főpolgármester-jelöltet mindenképp szeretnénk. Viszont ha nem jegyzik be addig a pártot, akkor a jelöltünk csak függetlenként tudna elindulni, és ebben az esetben a nevet kellene befuttatni. Aki még nem tudom, kicsoda, de persze tökéletes jelölt lesz. Több jelölt valószínűleg nem indul most, csak a főpolgármesterre lesz erőnk. Viszont az tök jó, hogy csak ötezer aláírás kell, mert most már van Gozsdu udvar, ahol végigmegyünk három este, és összeszedjük. Amúgy meg sokan ajánlkoznak, hogy lennének jelöltek, csak én mindig félek ettől, mert nem akarjuk elszúrni ezt az egészet, és átmenni Sas-kabaréba. Biztos nekem is vannak gagyi poénjaim, de most még a többség viszonylag színvonalasnak tartja a dolgot. De amikor szóba jött, hogy megpróbáljuk ezt tömegmozgalomként csinálni még egy éve, akkor szembesültünk azzal, hogy most tíz-húsz olyan ember csinálja, akiben megbízunk, de egy pártnak a magja is több száz ember. Elkezdtünk például egy politikusvetélkedőt, arra is vagy százötvenen jelentkeztek, de szóval. . . nem lett onnan rengeteg jelöltünk, na. hvg. hu: Arra nem gondoltok, hogy diverzifikálni is lehetne? Hogy a különböző rétegek másfajta humorra vevők, és Sas Józsefnek vagy Farkasházy Tivadarnak lenne helye mondjuk a nyugdíjastagozatban vagy a csepeli alapszervezetben?K. G: Nem rossz, csak akkor nagyon kellene figyelnünk, hogy senki máshoz ne juthassanak el a poénjaik. hvg. hu: Koalíciós jelöltek nem jönnek szóba? Ha elég viccesnek bizonyul esetleg Karácsony Gergely vagy Horváth Csaba, akkor sem állnátok mögéjük?K. G. : Csak az a baj, hogy az alapszabályunk értelmében aki igazi pártnak tagja, azzal mi nem tudunk együttműködni, az ő érdekében se, meg az ország érdekében se. Pedig tényleg vannak olyanok, akiken elgondolkodhatnánk. Schmuck Andor! Nekünk négy éve készült egy kampánydalunk, amit azért nem terjesztettünk, mert mi magunk is sokkal többet röhögtünk a Schmuckén. De különben én tök örülnék, ha lenne több hasonló párt, mint a miénk. hvg. hu: Mit ígér az MKKP Budapestnek addig is, amíg a főpolgármester-jelölt előkerül? Az egyik, amit elvárunk egy párttól, az, hogy akarjanak építeni valami függőlegesen vagy vízszintesen nagyméretűt. K. G. : Igen, mi már négy éve megígértük a Gellérthegyre a IV. Béla Energianyelőt, amely a kozmikus energiát hasznosíthatná. Fenntartjuk azt is, hogy hajózhatóvá tesszük a Körutat a Duna becsatornázásával, és vannak új programpontok. Például a Lánchídon az oroszlánt élőre cserélnénk, és közmunkásokkal etetnénk. De a legfontosabb ígéretünk a fővárosiaknak mégis az, hogy Budapest megszabadulhatna Magyarországtól, és városállamként működne tovább. Ez azonnal két-háromszoros béreket jelentene az itt lakóknak az itteni GDP alapján. Ehhez hozzá kell tennem, hogy hosszabb távon mi Nagy-Budapestben gondolkodunk, hiszen Budapest régen nagyobb volt, ide tartoztak az autópályák, a Balaton meg a hegységek is, szóval ezeket visszacsatolnánk később. hvg. hu: A leválasztást az utóbbi választások eredményei is indokolják. K. G. : Igen, határozott igény van rá. Mi már nem látunk más kiutat. Jó, az is benne van, hogy máshol most nem tudunk jelöltet állítani. De amúgy majd lehet hozzánk csatlakozni más városoknak is!hvg. hu: Budapestnek volt egy legendás, kalandozó korszaka, amikor bekebelezte Hidegkutat és Lőrincet és egy csomó települést, de ez egy ideje megtorpant. Van esély ennek a folytatására?K. G. : Igen, nagyon elhanyagoltuk a területi gyarapodást. De megjegyzem, fölfele is lehetne terjeszkedni, felhúzni akár több emeletet is. Ezt Magyarországnál is elrontották, hogy mindig oldalra akartak terjeszkedni, de ott meg már volt valaki. Mindenesetre ha a parkolóőrökből sikerül hadsereget képezni, akkor Törökbálint, Budaörs és a Dunakanyar elfoglalása nem jelenthet gondot. Persze akkor ott is fizetős lesz a parkolás, de hát valamit valamiért. hvg. hu: A jelenlegi kormány és városvezetés utcanevekben, színházakban, szobrokban fejezi ki a kulturális identitását. Mi erre az MKKP válasza?K. G: Tovább kell menni, ez kevés! Nem szépítik meg eléggé a múltat. Mi szobrot emelnénk több múltbeli dicső eseménynek, köztük az angolok elleni hat-kettes győzelemnek, de ilyen a világosi fegyverkezés vagy a mohácsi diadal, csupa olyan esemény, amelyekre a külföldi ármánykodás miatt nem úgy emlékszünk, ahogy valójában történt. hvg. hu: Milyen felületekkel gazdálkodtok a kampányban azon kívül, hogy éppen interjút adsz?K. G. : Elsősorban nyilván az internet, valamint a plakátozás. Arra legutóbb volt kétszázezer forintunk, és szerintem sokkal jobban látszottunk, mint némely párt a százmillióiból. Igazából mi szerencsések vagyunk, mert velünk tök kedves az újságok nagy része, aki meg nem lenne kedves, az nem ír rólunk. hvg. hu: Mivel egyre sikeresebbnek tűnik a magyarországi baloldal, felmerül a kérdés, hogy nem kívántok-e csatlakozni az ő akcióikhoz. K. G. : Mi már korábban mondtuk, hogy szívesen csatlakozunk az összefogáshoz azzal az egy feltétellel, ha a többiek mind kilépnek belőle. hvg. hu: Ami a hosszú távú terveket illeti: arra készültök-e már, hogy valamely még szabad nagyhatalmat leszopjatok? Oroszország, Irán, Norvégia és a CIA már foglalt. K. G. : Nekünk a legfőbb szövetségesünk Észak-Korea, mert ott jegyezték be először a pártunkat, már január közepén. Nyilván választások ott nem lesznek, de legalább létező párt vagyunk. Reméljük, arra nem lesz szükség, hogy behívjuk őket, de egy még távolabb-keleti nyitást meg tudunk ígérni. hvg. hu: Ti sem csak viccelődésből éltek. Milyen korrupciós lehetőségeket láttok Budapesten?K. G. : Hú, hát csak van még mit eladni. Egyelőre azt kezdtük el, hogy kisebb összegeket, ötven-száz forintos tételeket küldünk az ismertebb oligarcháknak, ezzel jelezve, hogy mi is létezünk. De mivel fejlesztésekre nem nagyon van kilátás, marad a privatizáció-alapú lopás. Igazából még nem nagyon gondolkodtunk Budapest-specifikus korrupción, de ideje dolgozni rajta, nehogy kapkodni kelljen majd. Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! A Pride arról szól, hogy nem kell ezeknek megfelelni. Nemcsak a melegeké, hanem minden áldozaté.  Még ma is sokan képzelik azt, hogy a Pride a melegek ügye. De nem: ez a közös büszkeségünk napja, amikor azt ünnepeljük, hogy nálunk ilyen is van. Mert ahol ilyen van, ott sok minden más is elfér. Ilyenkor emlékezünk arra is, hogy nem volt ez mindig így. Alig huszonöt éve ért véget az a rendszer, amelyben kontraszelektált, buta pártkáderek mondták meg, milyennek szabad lenni. Illendő hajhossz, megengedett társastánc, tűrt, tiltott és támogatott hobbik és életformák. Gyanús volt nekik mindenki, aki többre volt képes, mint hogy felmondja a központi kottát. Mivel tudták magukról, hogy érdemtelenül kerültek magas polcra, hamar megtaláltak mindenféle kisebbségeket és szubkultúrákat, hogy azokhoz képest ők lehessenek a normálisak. Pedig már akkor se voltak azok. Különös vicc, hogy némelyikük még mindig ezen pörög. Maguk sem hiszik egyébként, amit receptként írnak fel egy országnak. Nem úgy élnek, nem is próbálnak úgy élni, és jobban fosnak a gyerekeiktől, mint hogy felvessék nekik a szüzességi fogadalmat. Egymás között cserélgetik nevetséges érveiket, cölibátusban élő papokkal igyekeznek összekapaszkodni a szent szaporodás nevében, ószövetségi hülyeségeket ismételgetnek tokaszalonna meg töpörtyű fölött, és gerincüket törik az igyekezetben, hogy felmutassanak bármit, amivel bizonyíthatnák, hogy az elnyomás, a jogok megtagadása indokolt. A Pride ma végképp nemcsak a melegekről szól. Ők a példabeszéd bárányai vagy bármilyen ártatlan állatkái, akiknek csak azért nehezebb az életük, mert valakik így döntenek. Politikai aljasságból, bűnbakképzés végett, vagy saját korlátoltságuk, esetleg furcsa, ám egyáltalán nem ártalmatlan másságukból kifolyólag.   Azt jelképezik, hogy ahol őket nem hagyják békén, ott senki sincs biztonságban. A budapesti Pride különösen fontos, és ismét nem elsősorban a melegeknek, hanem Budapestnek. Világváros ugyanis csak egymás mellett élő szubkultúrák által létezhet. Itt magától értetődik, hogy különbözőek vagyunk, viszont a különbözőek sincsenek egyedül, mert másfél millió közül mindenki talál barátokat és sorstársakat. Budapest az a hely, amelyet sehogy sem tud lenyelni olyan rendszer, amely mindenkit egyformává szeretne tenni. Itt működött ellenzék a fent említett buta pártkáderek országlása alatt. És itt talált otthonra és észveszejtő kalandokra Tormay Cecile, a fasiszta leszbikus, mert elfér itt mindenféle csodabogár. Egyszer már majdnem megcsináltunk egy országot, ahol bárki lehet az, ami. Homoszexuális, vagy latin rítusú katolikus, ha úgy érzi jól magát. Ez az ország veszni látszik, de Budapest nem illeszthető bele abba a provinciális, hazug, álszent giccsbe, ami körülötte épül. Kicsit több a lézerblokkolós pasaparki seggfej meg a trafikos, de a buli marad. Nem leszünk egyformák, ha a seggedet is vered a stadionod közepén a földhöz. Ezt üzeni a Pride, és ezt üzeni minden egyéb, amiről az itt felejtett, továbbszolgáló, pállott szájú funkcik még mindig ümmögik, hogy nem tetszik nekik. De megakadályozni nem merik, nem tudják. Vereség nekik minden alkalom, amikor Magyarország polgárai megmutatják, hogy kinevetik és leszarják az értékrendjüket, vagy amit annak hazudnak. Hogy felkel a nap nélkülük és akaratuk ellenére. Ez a Pride nemcsak a melegeké. Mindenkié, aki ki akarja mondani, hogy igenis van még Magyarországon élet. Hogy nem kell ezeknek megfelelni. Hogy át lehet nézni rajtuk. Körberöhögni az ócska babonáikat és aljas hazugságaikat, aztán élni úgy, ahogy az nekünk tetszik, és győzelemnek megélni minden. ét a boldogságnak. Mert győzelem valóban minden boldogság, győzelem az örömtelen, patetikus gagyi fölött. Megmutatni, hogy van nagyobb hatalom az életemben nálatok, és az a hatalom én vagyok magam. Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! Amerikai tankelhárító-aknák miatt szenvednek hatalmas veszteségeket az oroszok Vuhledarnál Kézilabda-Eb: Budapesten nem lesz meccs, de nem lépünk vissza teljesen a rendezéstől Kivételesen szombaton változnak az üzemanyagárak Nem elgépelés: megjelent az 50 000 mAh-es powerbank, amiről mobil és laptop is tölthető, még lámpa is van benne Drága brazilok, kérem, nyugodjanak le. Ne tetézzék a bajt. Zavargás? Fosztogatás? Összecsapás rohamrendőrökkel? Zokogás meg szitkozódás? Mindennek megvan a maga ideje és értelme, de ha egy nyomorult labdajáték miatt borulnak gyászba, azzal csak azt bizonyítják be, hogy nemcsak szar futballisták, de még rendkívül ostobák is. Aztán meg kezeljük a helyén ezt az egész hülyeséget. Önök kétszázmillióan vannak, és ebből legfeljebb néhány ezren családtagjai, ismerősei vagy üzletfelei a nemzeti válogatott tagjainak. Sosem értettem, miért izgulna valaki egy hazai vagy külföldi csapatért, ha egyszer senkit sem ismer onnan, hiszen neki valójában édesmindegy, hogy ki nyer. Egy árva fillért, de még egy kézfogást se kap a támogatásáért cserébe. A szurkolás egyetlen épeszű indoka az lehet, ha valamelyik csapat stílusa vagy tudása elnyeri a tetszésünket, ebben az esetben viszont a ragaszkodásnak nincs értelme: ha egyszer bénának bizonyultak, akkor keresni kell helyettük másik favoritot. Nem háború ez, és nem vagyunk mind tizenévesek, akik ökölre mennek a kedvenc együttesükért. Semmivel se lesz kevesebb Brazília attól, ha elkalapálják 7-1-re, de ha száz gólt kaptak volna, attól se. De van, ami még ennél is fontosabb: nem lett volna több attól, ha ők verik meg a németeket. Két éve Magyarország olimpikonjai állítólag jól szerepeltek; akkor se izgatott, milyen háztartási eszközt milyen messzire dobáltak, de szóltam, hogy ez nemzetgazdaságilag értelmezhetetlen siker, és csak az örüljön, aki rokona vagy barátja a Risztov Krisztiánnak. Nos, érdekel valakit két év múltán, hogy milyen messzire dobta Risztov Krisztián a csőfogót? Ment-é Magyarország a csőfogó által elébb? Nem ért volna többet mindannyiunknak egy botrány nélküli Pride?Gondolom, akkor örömükben fosztogattak volna, még egy hétig áll a bál, verik a mellüket féltéglával, hogy mekkora hősök. De a vége mégis az, hogy a brazil polgár hazamegy a kátránypapírból épített kalyibájába, a német meg a passzívházába, és az előbbi várhat a következő élményre négy évet, az utóbbi meg kitalálja, melyik szigetre menjen nyaralni. Katasztrófa lett volna számotokra, kedves brazilok, ha nyertek. Újabb négy évig lubickoltatok volna a tévképzetben, hogy a világ hősei vagytok mind a kétszázmillióan, beleértve azokat, akik fel sem ismernek egy focilabdát. Még a végén azt is kitaláltátok volna, hogy civilizáltak vagytok. Pedig annak az egyik galaktikusan elfogadott mércéje éppen az, hogy nem kezd az ember zavarogni egy sportesemény ürügyén, mert tudja jól, hogy az nem a főfogás, legfeljebb a desszert. Nincs a sportnál jelentéktelenebb és csalókább eredmény egy nemzet életében. Még a középiskolai matekverseny is többet számít. Sorsközösségben vagyunk, mint az írek a zsidókkal. Nemzeteinkben gyökeret vert a képtelen, idióta gondolat, miszerint a sportsikereink hozzájárulnak a jólétünkhöz és boldogságunkhoz. Megvannak hozzá a cinikus és hasonlóan korlátolt politikusaink is, akik táplálják ezt a tévedést, mert szeretik az olyan csökött agyú debileket, mint a futballszurkolók, akiknek minden pofátlan lopást el lehet adni nemzeti sportbüszkeséggel. Az ilyen megesznek bármilyen más fosfőzeléket is. Meg is etetik velük, nagykanállal. Belőlük lesznek a pártház védői. Nem gyászolni kell most, kedves brazilok. És még véletlenül sem azon gondolkodni, hogy miképpen nyerhetnétek négy év múlva. Hanem azon, hogyan érhetitek el, hogy tökmindegy legyen, nyertek-e. Hogy legyen életetek, sikeretek ezen kívül. Hogy felnézhessetek a brazil űrállomásra, miközben kikaptok pingpongban, és honfitársaitok mind tudják, hogy felfelé kell nézni ilyenkor. Hogy felfogjátok, semmi nem múlik a focin, és aki azt hiszi, hogy mégis, az egy kötöznivaló idióta. Alkalomadtán ezt mondjátok el annak a magyar állampolgárnak, aki most nálatok vakációzik, nem zavartatva magát a ténytől, hogy miközben szétvert idehaza mindent, és százmilliárd forintot költött a hobbijára, mert annyi esze van csak, mint a ti zavargó csőcseléketeknek, még fociban is légyszarok vagyunk, akiket egy blitzkriegre sem méltat Németország. Vagy legalább azt mutassátok meg neki, milyen elmaradott, primitív és reménytelen majomság, amikor egy nemzet a fociba helyezi a reményeit. Felőlem meg is kötözhetitek, amíg végighallgatja. Utána se engedjétek el. Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! Ijesztőnek hat az időzítés, de valójában meddig mehetnek el a tanárok megfigyelésében? Találtak egy kulcsenzimet, új esélyt kaphatnak a túlélésre a prosztatarákos betegek A csalódott Teslások 355 ezer forintért kaphatnak normál kormányt 1,5 millió liter radioaktív víz szivárgott ki egy minnesotai atomerőműből Az Orbán-dinasztia még nem áll készen. Elfelejtik, hogy hatalmuk alapja az irigység.  Gáspár (22) ugyanis szemmel láthatóan nincs beszélőviszonyban nővérével, Ráhellel (25). Különben Ráhel már elmondta volna Gáspárnak, hogy a nyilvános szereplés visszhangokkal jár, és még az ő mindenkinél erősebb Papájuk sem tud mit csinálni az ellen, hogy a nyelvét köszörülje rajtuk a szájtáti nép. Azt, hogy ő is megúszhatta volna, ha nem a VIP-páholyban esküszik celebként, hanem csendben, titokban, magánügyként. Gáspár fociszenvedélye se érdekelne senkit – futballistaként se –, ha elfogad egy kényelmes széket a lelátó kevésbé frekventált szakaszán. Még azt is csak három napig firtatnánk, hogy honnan van erre pénze. Hiszen tudjuk, honnan. És készek vagyunk kardot rántani, ha az Európai Unió ezt helytelenítené. Kétharmaddal szavaztuk meg Gáspár belépőjegyét. Még az is lehet – de ez már a szappanopera jelenete –, hogy Gáspár viszonya éppen a Royal Wedding miatt romlott meg nővérével, amikor úgy érezte, hogy Ráhel túl nagy befolyásra és pofátlansági potenciálra tett szert. Ráhel – a hozzá lojális sofőrtől – értesült arról, hogy öccse kiakadt a sajtókommentárokon, és levelet fogalmaz, de szándékosan nem figyelmeztette őt. A sorozat hűséges nézői tudhatják, hogy Ráhel kezdettől fogva irigy Gáspárra, mert tudja, hogy apjuk patriarchális világában a fiúgyermeknek eleve több joga és esélye van. Óvatos, ám elszánt harcában folyamatosan igyekszik maga mellé állítani a titokzatos, keveset szereplő Sárát (20), akire viszont annak előnyösebb külseje miatt féltékeny. Mindannyian esetleges közszereplők. Az ország tudja, és egyre inkább elfogadja, hogy a cég csak családon belül örökölhető. Annyi bűn, hazugság és titok gyűlt fel eddig az olajfúrásban, hogy csak a vérvonal folytatása garantálhatja az alapítók biztonságát. Már készülnek a frappáns visszavágások, az észak-koreázásra az amerikai Bush család lesz a válasz, és az arisztokratikus legitimáció régi fényének visszaállítása. Végül is ki értene jobban a kormányzáshoz, mint az, aki születésétől fogva esetleges közszereplő? Akinek már a bölcsője felett székházmutyikról tárgyaltak?Legalább ekkora súlyú érv, hogy mi máshoz is értenének. Egy Habsburg nem mehet el parkolóőrnek, de nem is válna be. Mégis miféle erkölcsöt, problémamegoldási képességet, és intelligenciát eredményez, ha az ember olyan családban nő fel, ahol rendeletileg teszik őt NB I-be, és akarat kérdése minden. Hisztis, nehezen viselhető, vitaképtelen emberek az ilyen miliő termékei, akik aztán valami szemétdomb főnökei lesznek, ahol retteg tőlük mindenki, mert nincs kihez fellebbezni a zsarnokságuk ellen. Pláne akkor, ha még mindig nem nyilvánították magukat közszereplővé, és indignálódva hárítanak el minden érdeklődést azzal, hogy rájuk szálltak a pedigréjük miatt. Megesik rajtuk a szívem. Sötétben tapogatóznak, mert sötétben nőttek fel: egy olyan rendszer szívében, amely már ellenzékben is arról szólt, hogy az az igaz, amit eléggé akarunk. Bármit csinálnak, regényírástól a tudományos kutatásig, rajtuk lesz a bélyeg, hogy a sikereiket nem a tehetségüknek köszönhetik. Hogy előjogok élvezői, ezüstkanállal a szájukban született, kivételezett királylányok és királyfiak, akiknek nem kell teljesíteni. Vagy akár felfogni, hogy hülyeség a sajtót fegyelmezni, mert kiröhögik. Van ennek ellenszere. Gáspár kálváriája elkerülhető. Nem olyan kényelmes, mint az ütődött trónörökös szerepe, akitől senki se vár semmit. Le kell tenni valamit az asztalra, ami objektíve értékelhető. Amiből látja az ország, hogy nemcsak mi vagyunk a királyfiért, hanem ő is értünk. Horthy Miklós elküldte a gyerekét a frontra. Még ő sem engedhetett meg magának egy semmirekellő esetleges trónörököst. Ma már nem kell vadászrepülőt vezetni. Elég lesz feltalálni valamit, vagy megetetni pár ezer hajléktalant abból a pénzből, amit nem költenek VIP-páholyra. És amíg ez összejön, addig a lehető legkevésbé látszani. Főleg nem olyan helyeken, ahova halandó nem teheti be a lábát. Legalább annyit megtanulhatnának, hogy a jólétüket az irigységnek köszönhetik. Butaság maguk ellen fordítani ezt a hatalmat. Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! Hol húzódik a cenzúra határa? Megkérdeztük az iskolaigazgatót, aki betiltotta az ünnepi műsort Megépítik a világ legnagyobb chipgyárát, 86 421 milliárdot költ rá a Samsung Az első sci-fi, a hajszafilm és az izommozi – könyves kalauz a filmműfajok univerzumához A Real és a Napoli továbbjutásával lett teljes a BL-negyeddöntő mezőnye Az Unió polgárai nem számíthatnak kegyeletre. Nejlonzacskóban végzik, vízihullaként.  Csak egyvalakit nem látok tüsténtkedni a rotyogó puskaporos hordó közül: Jean-Claude Junckert. Az Európai Unió frissen megválasztott első emberét. Egy árva szót nem szólt még. Pedig az áldozatok többsége nemcsak holland volt, hanem az Európai Unió állampolgára. Sőt az uniós áldozatok többen vannak, mint a hollandok. De mégis Hollandia kénytelen élére állni a felháborodásnak és az ellenállásnak, a maga szerény eszközeivel. Európa az EBESZ-en keresztül intézkedik, ami abból áll, hogy odamennek taxival az ellenőrök, aztán beszámolnak arról, hogy egy ittasnak látszó, Morcos becenevű gentleman sajnos nem engedte oda őket a roncsokhoz. Azt nem árulta el, hogy ki az ő parancsnoka, és kivel kellene tárgyalni, viszont volt nála egy iiilyen hosszú gépfegyver, és akkor inkább eljöttünk. Pedig az Európai Unió országainak gazdasági és katonai ereje összeadva nyomna akkorát a latban, hogy ezt senki ne merje megcsinálni a polgáraival. Csakhogy nincs összeadva. Nincs ember, aki előállhatna ötszázmillió uniós polgár nevében, és felszólíthatná Oroszországot, hogy háromig számolunk, addigra abbahagyod a hazudozást, kurvára odaengeded a delegációnkat, mert különben állig felfegyverezzük Ukrajnát, teleszórjuk Oroszországot a mocskos ügyeiddel, és örülhetsz, ha Moszkva alatt megállunk. Köcsög. És különben is vegyél vissza bazmeg. Ismerünk: egy beteges hólyag vagy, aki időről időre túlszívja magát, aztán kapálózva kipukkad. Juncker egyébként hivatalosan csak novembertől lesz a bizottság elnöke, tehát végül is megteheti, hogy ezt a pimf ügyet egy tweetre sem méltatja. Bár luxemburgiként azért egy kicsit lehetne szolidáris a szomszédokkal, ha már európaiként nem tartja fontosnak. Most még Barroso viszi a boltot. Tartott is egy sajtótájékoztatót, ahol elmondta, hogy nagyon fognak figyelni, és jó lenne, ha mielőbb kivizsgálnák, ki a felelős. A Morcos becenevű fegyveres ennek hallatán jót húz a laposüvegből, kiköp, és azt mormogja, hogy gyere ide, aztán merjél nagyon figyelni, hangember. Mert a vizsgálatot azért még meg kell várni, ugye. Több álláspont is ismert, az egyik szerint az ukránok lőtték le a gépet egy mezőgazdasági permetezőhelikopterrel, amit eredeti orosz radarképek is igazolnak. Ezt se lehet figyelmen kívül hagyni! Meg aztán ha a szepik voltak, az se feltétlenül bizonyítja, hogy az oroszoknak ehhez bármi közük van. És akkor nem kell dolgozni meg megszakítani a nyaralást. Egyáltalán, belekeveredni egy ennyire komoly ügybe, ahol eeekkora gépfegyverekkel döntik el a vitákat ahelyett, hogy parlamentárisan megvitatnák. Moszkva erőszakos ugyan, de nem erős. A tipikus helyi vagány, aki addig nagyfiú, amíg fel nem áll neki valaki. Amit Kelet-Ukrajnában művel, az nyilvánvaló, de kevésnek bizonyul. Zsoldoshadseregének képességeiről éppen most győződhetett meg a világ. Egyben arról is, hogy amit az oroszok csinálnak, az rendkívül veszedelmes. Előemberek kezébe adnak beláthatatlan teljesítményű haditechnikát, amivel aztán sikerül előidézni a véletlen terrorizmust. Olyan ostobaságot, ami a palesztin öngyilkos merénylőkét is felülmúlja, mert annyi értelme sincs. Oroszország éppen azért választotta ezt a sunyi haditervet, mert a nyílt katonai támadás nemzetközi következményeitől tartott. Az ukrán hadsereggel ujjat mert húzni, de csak úgy, hogy közben moshassa a kezeit, és ne kelljen felelősséget vállalnia. Amerika beavatkozását akarta elkerülni, és az Európai Unióét is. Utóbbitól nyilván feleslegesen félt. Az MH17 lelövése nemcsak tragédia, hanem erőpróba is. Valamint rendkívüli lehetőség; olyan, amin élelmes politikus kapva kap. Netán maga idéz elő, ha nem adatik neki spontán ilyen csodálatos esély. Kezd feledésbe merülni, de az egész ukrán válság azzal kezdődött, hogy az ukránok kinyilvánították az Európa iránti elkötelezettségüket. Ide akartak tartozni, mert úgy érezték, hogy jobb lesz nekük velünk, mint ezekkel a bunkó oroszokkal. Ez váltotta ki Moszkva haragját, és aljas húzásait. És az ukránok emberéletek ezreit áldozták ezért, kevés lelkesedést vagy akár figyelmet kiváltva egészen addig, amíg a háború istene fel nem nyúlt tízezer méteres acélcsápjával, és le nem rántott a gyomrába háromszáz kívülállót. Most pedig csüggedten figyelik, volt-e értelme a saját tragédiájuknak; okosan döntöttek-e, amikor forradalmat indítottak, hogy csatlakozhassanak hozzánk. Hogy tényleg olyan buli-e európainak lenni. Reménykedve kémlelik a nyugati égboltot, ahogy a magyarok 1956-ban, de nem jön semmi, csak a hollandok, egyedül, szemüvegesen. És mi mást tehetnének, mint levonják a következtetést: az oroszokat sokkal jobban érdekli Ukrajna sorsa, mint Európát. Európát ugyanis az sem hozza lázba, ha a saját polgárai oszlanak napokig a kukoricaföldön. Európa nincs. Annyira sem tárgyalóképes, mint a kelet-ukrajnai lázadók, akiket legalább egy Morcosnak becézett gentleman képvisel a helyszínen. Morcos valóságosabb, mint Jean-Claude Juncker. Mi magyarok már tudjuk ezt jól. Esetleg küldhetnénk egy delegációt, hogy megtanítsuk az ukránoknak. Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! Kínai drónt lőttek le Kelet-Ukrajnában Ijesztőnek hat az időzítés, de valójában meddig mehetnek el a tanárok megfigyelésében? Katona40 Tillával – 1. rész: Jordán, Mészáros, Rezes, Takátsy Az EU már elérte Orbán célját, egy számjegyű az infláció – a magyar drágulás a rekorder Tisztelt hülyéim! Illiberális államot építünk, mert a liberálisban nem lophatok el mindent.  Tisztelt hülyéim és uraim, keves barátaim! A legfontosabb versenyfutás ma az, hogyan lehet egy olyan államot kitalálni, amelyben mindent, egészen a ti gyerekeitek malacperselyéig zsebre rakhatok,Mégpedig anélkül, hogy ezért bárki bármikor felelősségre vonhasson. Ez a cél, nem a nemzet sikere. Ha az utóbbi egy kicsit is érdekelne, akkor nem Oroszországról mintáznám a modellt. Engem nem a nemzet érdekel, hanem a saját túlélésem. És olyan messzire toltam a biciklit, hogy már nem mondhatok le a hatalomról. Köszönöm nektek, tisztelt hülyéim, hogy odáig aljasodtatok, hogy ehhez is tapsoltok. (Felcsattanó, lelkes tapsorkán. )Elég hamar rájöttem, hogy a liberális demokráciában nem lehet enyém az első éjszaka joga. Kiszagolják, botrányt csinálnak belőle, aztán a végén leváltanak, és ha mondjuk én most megbuknék valahogy Polt Péterrel együtt, akkor alighanem a gyerekeim malacperselye is veszélybe kerülne. A liberalizmus az a pokol, amikor nem tehetek meg bármit. Olyat, amiben nem bukhatunk se le, se meg. Nézzünk csak körül a világban! Vlagyimir Putyin vagyonát hetvenmilliárd dollárra becsülik, és azt bizony nem az elnöki fizetésből tette félre. Erdogan török elnökről konkrét hangfelvétel van, amint a lopott vagyonáról intézkedik a fiával. De ott állnak mellette milliók, akik elhiszik neki, hogy a felvétel hamisítvány, és igazából nem lop. Meg másik milliók, akik buzgón cöfögve bólogatnak, hogy lopjon csak, megérdemli. Eddig megvolnánk itthon is. Megnyugtat, ahogy végignézek az önök ostoba arcán, kedves barátaim. Ugye ti sem bánjátok, ha lopok? (Hosszan tartó éljenzés. )Már csak az úgynevezett civilek próbálnak még beleköpni a levesembe, ami nem krumpli, hanem cápauszony szarvasgombával és kaviárral, hiszen ízlésem nincs ugyan, viszont semmi se drága. Mert lássuk csak, mit csinálnak ezek a „civilek”? Közbeszerzések körül szaglásznak, miniszterek szállodaszámláit firtatják, jogászkodnak mindenféle ellenzéki alakoknak, de még az én privát kis stadionomon is köszörülik a nyelvüket. Átlátszó, mi? Még csak az kéne nekünk. Az egész mozgalmunk a homályra épül, a tömör sötétségre. Ugye, kedves barátaim?Szerencsére ezekkel szemben nekünk nem kell kitalálnunk semmit. A világ legsikeresebb és legboldogabb országaiban az ilyen mitugrász kis köcsögök automatikusan ügynöknek minősülnek. Amiből nem következik természetesen, hogy államtitkárrá nevezzük ki őket! (Udvarias kacagás. )Sok minden megtörténhet a világban. Még az is, hogy az amerikai elnököt beperlik a hatásköre túllépéséért. Na ilyen itt nem lesz. Hanem azért, amiért a világegyetemben sincs kitéve sehol a tábla, hogy itt a vége. A végtelent nem lehet túllépni. Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! Semjén Zsolt nem érti az evolúciót, de használja: túlél.  Csak a jók mennek el. Ferenc pápa a legmegátalkodottabb egyházkritikusoknak is belopta magát a szívébe azzal, hogy kifogásaikra és érveikre mosolyogva vállat vont, és azt mondta, bizony, ebben van valami. Aztán ennél sokkal több nem nagyon történt, de legalább már nem ott tartunk, hogy aki mást gondol vagy máshogy él, mint ahogyan szerintük kell, az a sátánt szolgálja. Megszelídültek kezében a parancsolatok. Ferenc azonban gyöngülő egészsége miatt lemondását fontolgatja. Semjén Zsolt ezzel szemben régóta ismert gyengesége ellenére sem fontolgatja lemondását, pedig odáig sem tudja követni a Szentatyát, hogy nem muszáj görcsölni, lehengerelni, kiátkozni és az abszolútum igényével ordibálni, mert az úgyis Istennél van. Úgyhogy ő igenis megmondja a tutit, annak ellenére, hogy a fajok fennmaradásáról elmondottakkal látványosan bizonyítja, hogy a darwini elmélet alapjait sem értette meg. Isten nélkül az evolúció illogikus és punktum. Ami azonban az evolúcióról előadott furcsa tanokat illeti, Semjén Zsolt abban nem tért el a hivatalos állásponttól – nem is az az ő küldetése. Tehát a kérdésre, hogy vajon minden katolikus olyan vadakat képzel-e, mint Semjén Zsolt, az a helyes válasz, hogy nos, ez az egyház tanítása. Jegyezzük meg és írjuk javukra: a római katolikus egyház már legalább hatvan éve elismeri a törzsfejlődés lehetőségét, ebben alig száz évet késtek a normális szekuláris világhoz képest. Sok ezer éves hátrálásában a vallás ismét visszavonult, és mint a pók a petéit, sűrű szövésű zárványba rejtette az igazságát. Ahogy a hangyák a tojásaikat, menekítik az Istent, oda, ahová nem lát be a távcső és a mikroszkóp. Az új mondás az, hogy az evolúció az isteni teremtés eszköze. Ennek az elméletnek – mert a biológiai evolúció tényével szemben ez tényleg merő fantáziálás – a lényege, ahogy a miniszterelnök első helyettese szépen felmondta, hogy Isten eleve az anyagba kódolta bele a fejlődést. Tehát ünnepélyesen elindított egy furfangos gépezetet, és előre tudta, hogy ennek az eredménye az ember lesz, aki majd hinni fog benne (már amelyik nem születik buddhistának), megöli egyszülött fiát, és Semjén Zsolt fogja őt képviselni Magyarországon. És látá, hogy ez jó. A manőver ügyes, mert lehet azt is mondani, hogy az élet keletkezésekor lökte meg Isten a kecskét, ami aztán megtolt egy kart, az megforgatott egy kereket, és végül kijött Semjén Zsolt. De nyitva hagyja a további visszavonulás lehetőségét arra az esetre, ha az ember az élet létrehozását, ha egyszer ellesi, vegykonyhájában szintén megteszi. Akkor majd lakozhat Isten az ősrobbanásban, mert ő már onnan kiszámolta, merre pattognak majd a biliárdgolyók. Ebből is látszik az ő végtelen bölcsessége, halleluja. Ősrobbanást már csak nem csinálnak ezek a minden lében kanál tudósok, vagy ha igen, akkor meg utána úgyse lesz, aki vitatkozzon. Mindenesetre az évmilliókon át fejlődő gépezeteket kifundáló Isten sokkal izgalmasabb gondolat, mint a szobrászként teremtő, homokozó figuráé. És ezért méltánylandó, pont úgy, ahogy egy kicsit okosabb hollywoodi film. Az egyház ugyanis nem tudományos intézmény, hanem művészeti. Sokba kerül, korrupt és korlátolt, de széles tömegeket késztethet egy-kétmélyebb gondolkodásra a felszínes szórakozás és azonnal ható hazug vigaszok helyett. Szóval ez így már-már a Mátrix színvonala, ha nem is éri el a komolyabb science-fiction szellemi igényességét. Túl nagy arcra viszont ez a kényszeredett igazodás nem ad alapot. Az Isten, aki játékosságában elindította útján az ostorosmoszatot, bizonyára kedvét leli abban, hogy primitív teremtményéből mára kifejlődtek a KDNP-sek. De alig hihető, hogy az egysejtűekkel, dinoszauruszokkal és félmajmokkal tamagocsizó istenségnek határozott véleménye lenne abortuszról, homoszexualitásról vagy a magyar balliberálisokról. Vagy hogy lenne egyáltalán bármilyen törvényjavaslata. Bizarr elképzelés, hogy millió évekig elvolt a szerves fejlődés tempójával, aztán egyszer csak átváltott kézi vezérlésre, és azóta meg akarná mondani, kit illik szeretni és kit nem. Közelebb áll ez az evolúcióval dolgozó legfőbb lény Vonnegut merőben közönyös istenéhez, mint a saját fiát ideküldő, étkezési szokásokat és vallásos rituálékat szabályozó, sőt a híveinek örök nyaralást biztosító keresztény istenképhez. Meg lehet próbálni összehozni a kettőt, viszont akkor jól teszi az ember, ha örökre lemond az "illogikus" szó használatáról. Ez az isten már nem egyenként teremti meg az állatokat, és nem oldalbordából a nőt. Csak egyszerűen nem takarítja a hűtőjét. És az ilyen istent aligha érdekli, ha odabenn hülyeségeket hirdet róla egy magasra kapaszkodott gomba a többi gombának. Semmivel se tartja többre, mint bármelyik másikat. Úgyhogy mégis Semjénnek lett igaza: nincs elszámoltatás odaát, és ideát sincs. Csak túlélés van, a legjobban alkalmazkodók túlélése. És ha nem is érti egészen, hogyan működik ez a dzsungelben, azt pontosan tudja, neki hogyan kell túlélnie. Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! A hegedűművész az Instagramon gyakorol, néha hibázik, és ezért imádják Eltűnőben a kisebbségi nyelvek Oroszországban, aleutul senki, jupikul már csak egy ember tud Az unió tagállamai közül Magyarországon halnak meg a legtöbben megelőzhető betegségben és kiemelkedően sok az öngyilkosság is Hamis a mítosz, hogy egyre többet és többet akarunk Tarlós Istvánra szavaznék, ha most vasárnap lennének a választások. És minden bizonnyal ez lesz a helyzet a közeljövő vasárnapjain. Igazán, szívből, valamint agyból és gyomorból is utálom a Fideszt, ezt a gonosz, kényszerképzetek között tántorgó, mohó szektát. Egy kezemen meg tudom számolni azokat a fideszeseket, akiket nem tartok alávaló gazembernek, és mellesleg nem tudom róluk, hogy sérthetetlenségük tudatában két kézzel tömik a zsebüket. A többségükhöz még legalább fél tucat égbekiáltó ostobaság is társul, párthűségből vagy merő butaságból kimondott otrombaságok, orbitális tévedések, hazugságok. Abban is biztos vagyok, hogy a Fidesz leküzdésének kulcsfontosságú frontja Budapest. A megfélemlítés és parasztvakítás keveréke a nagyvárosokban működik a legcsekélyebb hatásfokkal. Ott, ahol megvan a kritikus tömeg minden szubkultúrához, ahol mindennapos élmény a multikulti. Ezért itt különösen elborzasztó az a vízió, ami ezeknek a beteg agyából elővonaglik. Budapesten a legkevésbé népszerű ez a zsírszagú, ájtatos, korrupt urambátyámkodás, látszott ez tavasszal is. Az is, hogy itt akár nyerhetne az ellenzék. A Fidesz észre is vette ezt, és a fenti jellemrajzának megfelelően menten neki is látott átoperálni a választási rendszert, hogy neki legyen kényelmes. Akadt akkor is meztelencsiga, aki kiállt érvelni mellette, és váltig tagadni, hogy mire megy ki a játék. Pedig tök felesleges volt. Főpolgármester-jelöltre eredetileg is szükség lett volna, az nem volt meglepetés. Értem én, hogy ezek nehéz feladatok, és idő kell a megfontolt döntéshez, csak közben az jár eszemben, hogy mi lett volna, ha ezek kormányra kerülnek. Lenne egyáltalán már kormány, vagy még folynának a koalíciós tárgyalások? Az utolsó pillanatban került elő a kalapból ez a gyámoltalan nyuszi, Falus Ferenc, aki szemmel láthatóan Mr. Bean és Homer Simpson receptjével próbál népszerűvé válni. Ez alatt nemcsak a vödrös akciót értem, hanem gyakorlatilag minden megszólalását. Tényleg cuki egy ilyen csetlő-botló balfasz, csak éppen nem családi vígjátékhoz castingolunk elvileg, hanem Budapest irányításáról döntünk. Tök vicces, hogy valaki különféle, szerinte is buta állatokhoz hasonlítja magát, csak hülyén hangzik rögtön utána, hogy ő bármire is felhatalmazást kér. Programja nincs még neki, de mindjárt lesz, már elmondta, hogy két hét alatt meg lehet azt csinálni, nem nagy ügy. Megtalálni őt, az csaknem fél évbe telt ugyan, de innentől megy, mint a karikacsapás. Nagyszerű dolgokat lehetne művelni Budapesttel egyébként. Olyasmit, mint amit Alföldi Róbert csinált a Nemzetiben: felmutatni, hogy nemcsak a szemetek tudnak magyarul. Hogy van itt európai élet, késsel-villával evés. Ennek csak a szimbolikus gesztusai is visszaadhatnák a hitet, hogy van alternatíva. Budapest elnyerése forrásokat is jelent, hatáskört, amivel meg lehetne mutatni, hogy az a másik modell létezik és működőképes, hiszen itt már felépítettük. Budapest lehetne a hídfő. De nem lesz, ez már biztos; akkor sem várhatnánk ezt, ha Falus Ferenc irányítaná. Megmondta ő előre, hogy tulajdonképpen nem okos állat, csinálja, amit mondanak neki. És látszik minden lépésén: nincs mögötte senki, aki idomítaná. Még az is működhetne, hogy megnyeri nekünk a várost egy jól kiképzett kaszkadőr, és aztán végrehajtja a felkészült, hozzáértő stábja programját. Hát, olyan stábja nincs neki. Azok, akik előrelökdösték őt, alighanem úgy gondolják, hogy ha Demszky húsz évig polgármester lehetett, akkor Caligula lova is nyerhet, ha liberális, vagy azt mondják róla. Tragikusan félreértik. Demszky azért nyert zsinórban, mert viszonylag elfogadhatóan vezette a várost, és nem volt komolyan vehető ellenfele. Ma Tarlós István vezeti viszonylag elfogadhatóan a várost. Nem titok, hogy szükség esetén a kormánnyal vagy kegyenceivel szemben is. Nem tudja őket legyőzni, de nyilván egy balos polgármester se menne többre. Legfeljebb akkor, ha sztrájkba hívná Budapestet – ám ilyen radikalizmusra Falus Ferenctől nem számíthatunk. Tarlósból még inkább kinézem. Nem sok rosszat tudok mondani Tarlós Istvánról, kérem, ha megölnek, se. Az Újszínház ügye randa volt, máig sem tudom, milyen igények előtt hajolt meg akkor, viszont a végeredmény nem tragédia. Kiderült, mennyi igény van erre az árpádsávos nyáladzásra itt. Nem lopta el magának a Várat – volt rá másik jelentkező –, tiszta maradt, amikor szinte bármelyik kerületi polgármesterről tudható, hogy magától nő a háza, meg hozzá a panoráma. Pedig lophatott volna, amennyi jól esik, lám, nem lehet attól megbukni. Nem eresztette rá a KDNP vadszamarait a bulinegyedre, életben tartotta Európa egyik legjobb közlekedési hálózatát. Budapest működik. Nem ő indította be. Valószínű, hogy sok mindent nem is ért belőle, vagy ha igen, akkor jobbnak látja titkolni. De vigyázott rá, és ez is valami, mert manapság vigyázni kell mindenre, ami maradt a civilizációból. A fideszes tulajdonképpen nem okos állat. Egyik legvisszataszítóbb tulajdonsága, hogy bárkinek képes tapsolni, akkor is, ha tudja róla, hogy hétmérföldes seggfej. Kiáll Németh Lászlónéért, Zsiga Marcellért, Rogán Antalért; elég neki, hogy az ő kutyájuk kölke. Egyértelmű, hogy ugyanezt az igazodást várja a baloldal, amikor ilyen jelöltet indít, ilyen háttérrel. De ha ezt lenyeljük, akkor olyanok leszünk, mint ők, a bárkinek tapsolók. És akkor nincs miért legyőzni őket. Az én városom nem játszótér. Talán még megérem, hogy a játszóterek városa legyen, amely polgárainak tekinti a gyerekeket is; fantasztikus dolog lenne, majd egyszer megcsinálja valaki, akinek legalább vannak fantasztikus ötletei. Addig viszont kell, aki vigyáz rá. Nem érdemlitek meg. Majd legközelebb megdolgoztok érte. Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! Megjelent Magyarországon a hűtő-fűtő klíma, amelyikben már a mesterséges intelligencia dönt a beállításokról 54 milliárd dolláros hitellel igyekszik nyugtatni a befektetőket a Credit Suisse Haldokló csillagot fotózott a James Webb űrteleszkóp 1,5 millió liter radioaktív víz szivárgott ki egy minnesotai atomerőműből Hibás tankönyvek és defektes emberek eddig is voltak. De nem volt monopóliumuk. Naponta mondja be a rádió, milyen remek tanév virradt ránk, és hány gyerek kap ingyen tankönyvet. Arról a néprádió természetesen nem mesél, hány és hányféle hibát meg hajmeresztő hülyeséget találtak eddig a szülők azokban a könyvekben. Felsorolni is nyűg, a magyarázkodásokat hallgatni meg főleg. Igen, ezek egy része benne volt a korábbi kiadásokban is. Aztán kinyomtatták őket évről évre újra, ugyanúgy. Más túlkapások vadonatújak, süt belőlük a törleszkedés, a kurzus, a völkisch pátosz. Vagy egyszerűen csak a tufa korlátoltság. Csakhogy van egy komoly különbség, ami botránnyá tesz hibákat, amelyek ezidáig megkerülhető problémák voltak. Korábban ezek a tankönyvek számos másikkal együtt szerepeltek a piacon. Voltak náluk jobbak, rosszabbak, modernebbek és ósdiak, érdekesebbek és unalmasok. Lehetett választani, és a felelősség a tanárnál, az iskolánál volt. Náluk kellett reklamálni, ha a szülő kiszúrt valami baromságot a tankönyvben, és a jó tanár ilyenkor megnyugtatta, hogy órán korrigálják a hibát. És ha egy tanár úgy gondolta, tud ő jobbat is, akkor volt esélye beszállni a versenybe. Ma kinél lehet reklamálni? Ma a tanár suttogva, karját széttárva mondja el, mi a helyzet a könyvekkel, vagy hogy került oda az új igazgató, és hozzáteszi, hogy maradjon köztünk, mert aki panaszkodik, annak elveszik az óráit. A Kliknél nincs fogadóóra. Azt legfeljebb megostromolhatjuk majd, amikor betelik a pohár. És most ezek a könyvek vannak csak. Nincs választás. A felelősség innentől minden benn felejtett hibáért, talpnyaló nemzetiszín farokért, elavult információért azoké, akik a monopóliumot létrehozták, és kiválasztották az egyetlent. Hab a szaros szendvicsen, hogy a kiválasztás szempontjai – mint ahogy az iskolaigazgatók kinevezése is – tökéletesen átláthatatlanok, nyilvános indoklás nincsen. Nincs, aki tartaná a hátát: egymillió-háromszázezer gyerek tartja helyette. Világos, hogy a tankönyvbírálat korábban sem működött jól, ám a sok baj mellett ott volt a választás szabadsága. Aki azt eltörli, az magára vállalja, amit kizárólagos anyagként rákényszerít minden magyar gyerekre. Aki ekkora horderejű döntést hoz, az aludjon a nyomdában, és reszketve ellenőrizzen minden betűt egyenként. És amikor mégis téved, akkor lépjen elő, kérjen alázatosan bocsánatot – minden gyerektől és tanártól –, és intézkedjen a mielőbbi korrekcióról. Nem olyan nehéz, mint amilyennek látszik. Megesik a szabad piacon minden nap. Becsúszik egy konstrukciós hiba, baci megy az üdítőbe, vagy törik a gázpedál. Akinek inge, az felel érte, és hajbókolva ígéri, hogy soha többé nem fordul elő. Esetleg lemond, nyugdíjba vonul, a többiek pedig tanulnak az esetéből. Össze lehet rántani egy kézbe az egész piacot, de akkor azzal jár a felelősség egésze is. 1989-ben voltam nyolcadikos. A történelemkönyvünkben dicső szovjetek masíroztak, és ellenforradalmárok ordibáltak. Voltak benne nevetséges hazugságok a Nyugat bukásáról és a szocializmus felsőbbrendűségéről. De mi már hallottunk ezt-azt otthon és máshol arról a bukott Nyugatról, sőt jártunk is ott, háromévente egyszer. Meg tudtuk különböztetni a Commodore 64-et a Junoszty tévétől. Alig vártuk, hogy vége legyen a sulinak, hazafelé vegyünk egy Coca-Colát, és aztán játszhassunk a számítógépünkön. Tanáraink nyíltan kiröhögték a tankönyvet, és jól tették, mert sült hülyének tartottuk már akkor a szerzőit, és így járt volna bárki, aki velük egyetért. Aztán örültünk, amikor megbuktak a komcsik, azok a hülyebácsik, akik ilyen tankönyvekkel próbáltak etetni minket. És kisvártatva megint kirobbant belőlünk a gúnykacaj, ahogy a bocskais, nehézkes urak elhelyezkedtek, és büfiztek valamit a kóláról meg a kultúrszennyről. Bukni fognak ők is, ezt tudtuk biztosan, hiszen láttuk az ásító űrt, ami elválasztotta őket a valóságtól. Pedig akkor még nem is volt a gépünkön microsoftos internet. Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! Aktív vulkánt találtak a Vénuszon Új-Zéland megtiltja a TikTok használatát a képviselők informatikai eszközein Kigyulladt egy raklapokkal teli üzem Monorierdőnél, lezárták a 4-es főutat Március 21-23. között még lehet változtatni a középiskolai felvételi jelentkezéseken Most magunk elé képzelhetjük Semjén Zsolt markáns arcát, és a szemébe röhöghetünk. A megromlás előtt kevélység jár, és a bukás előtt felfuvalkodottság. Jobb alázatos lélekkel lenni a szelídekkel, mint zsákmányon osztozni a kevélyekkel. (Példabeszédek 16,18)Több milliárd forint kártérítés jár a magyar kisegyházaknak, miután Strasbourgban végleg elbukott az egyházügyi törvény. Ez valószínűleg nem teszi jóvá az elszenvedett anyagi és erkölcsi károkat, viszont Istennek tetsző vidámságot ébreszthet minden épeszű magyar szívében. Ugyanis most magunk elé képzelhetjük Semjén Zsolt markáns arcát, és a szemébe röhöghetünk. Ő a vallásos alak az oltáron. Persze a főalak meg a többiek is mind tökre keresztények, de a Zsolt, hát ő kurvára az, lévén a KDNP elnöke. Nemzetpolitikáért felelős tárca nélküli miniszterelnök-helyettesként egyéb dolga nincs is, mint ájtatoskodni időnként itt-ott, és megmondani a kormány intézkedéseiről, hogy az Isten akarata. A fennmaradó időben énekesmadarakra vadászik, ahogy tette a mi urunk Jézus Krisztus a Getsemáné kertben, shotgunnal. Ezenkívül még egy dolga lett volna a pártjának, az egyházügyi törvény megalkotása. Látszólag logikus, hogy ez az ő dolguk legyen, hiszen ki értene hozzá jobban, mint ők, akiknek hivatásuk a vallás. Csakhogy pont ezért nem tudták visszafogni magukat. Muszáj volt nekik a párthoz vonni a jogot, hogy hit és hit között döntsenek. Mivel meggyőződésük, hogy az övék az igaz vallás, a többiek pedig eretnekségek vagy egyenesen a sátán csalijai, képtelenek voltak olyan rendszert alkotni, ahol egyenrangú minden hiedelem. A benyújtott szöveg – ezzel nem volt épp baj – tartalmazta azt az elvárást, hogy a tagok nyilatkozzanak arról, a tevékenységük nem sérti más jogait vagy szabadságát. A baj az, hogy a KDNP alapszabályából ez kimaradt. A törvény természetesen azonnal a kicsinyes, mindenhol ellenzéket szimatoló baszakodás eszköze lett. Iványi Gábor egyházának szívatása erre a legjobb példa és bizonyíték. De Semjén Zsoltnak ettől még tetszett, sőt ettől tetszett csak igazán, ez majdnem olyan macsóság neki, mint énekesmadarakra lövöldözni. „Kodifikációs remekmű”, nyilatkozta a törvényről, amely most végleg elbukott Strasbourgban. Nem szeretném látni azt a dolgot vagy cselekményt, amiről Semjén Zsolt úgy gondolja, hogy „egy kicsit talán elbasztuk”. Most lehet tovább szórakozni a kártérítés visszatartásával, ahogy néhai Szalai Annamária lelte örömét egy nyugdíjasrádió szívatásában. Azzal szépen alá is írják az ítéletet: igen, azért írtunk ilyen törvényt, mert szemétkedni akartunk. Ám előbb-utóbb fizetniük kell. Helye van annak a pénznek iskolákban, segélyszervezeteknél és maguknál az egyházaknál. De azért szép gesztus lenne tőlük, ha összedobnának egy szerény hirdetési kampányra, amelyben megköszönik Európának, hogy a kormányuk orrára koppintott addig is, amíg a Jóisten összeszedi magát. Én mondjuk a helyükben azt tenném plakátra, hogy "Megszoptad, tökfej!"De Semjén Zsolt szerencséjére nem vagyok a helyükben, szelídebb emberek ezek. Úgyhogy csak ide teszem ki. Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! Ha ezek gutaütést kapnak attól, hogy van rajtuk kívül más is, azt megköszönjük Norvégiának.  A magyar civil szféra közmondásosan alulfejlett, de saját észből ennyi sem telt volna nekünk huszonöt év alatt. A magunk kultúrájából a CÖF jött össze, meg a Gyermekrák Alapítvány. Nagy szükségünk volt arra, hogy mások, nálunk okosabb, gyakorlottabb szereplők megmutassák, hogyan kell ezt szervezni. Nincs ebben szégyen, és beismerni nem hazaárulás. A gőzgépet meg a hídépítést is másoktól tanultuk. Minden, egyáltalán vádként felmerült anomália mellett tény, hogy a Norvég Alap – az Ökotárs Alapítványon keresztül – sikeresebben és hatékonyabban dolgozott, mint a mindenkori magyar állam. Az utóbbi a szebb időkben minden hülyének kitömte a zsebét pénzzel meg jogosultságokkal, és így került például az MTV kuratóriumába a BMX Szövetség. A rosszabb időkben pedig szigorúan a maga csicskáinak osztja a pénzt, akik semmiféle üggyel nem foglalkoznak azon kívül, hogy ezt meghálálják. A többiekre meg ráküldi a rendőreit. Önök nemcsak nekünk, hanem Európának is példát mutattak. Az unió részeg katonatisztként dobálta a pénzét Simicska Lajos zsebébe; ez most annyiban változik, hogy miniszterelnökünk más zsebeket fog tömni belőle. Miközben itt már a kormány támogatói sem tagadják a korrupciót (hanem helyeslik), Európa erről nem óhajt tudomást venni. Nem esik le nekik, hogy az a bizarr államszervezési kísérlet, amelytől fintorognak, az ő pénzükből üzemel. A Norvég Alap ennél sokkal körültekintőbben járt el. A most szuttyongatott civilek Magyarország legismertebb, legsikeresebb ilyen szervezetei, amelyek a maguk terepén eredményesen dolgoztak. Olyan területeken, ahol – különösen most, a rosszabb időkben – hiánypótló volt a jelenlétük. Női jogokra, szólásszabadság védelmére vagy korrupciókutatásra nyilván hiába vártak volna támogatást ettől a kormánytól. Norvégiának ezenfelül van például nagykövete, aki elmegy a tévébe, amikor kell. Az csak természetes, hogy a közmédia meg sem keresi, viszont ennél sokkal súlyosabb probléma, hogy az Európai Uniótól ennyi sem telik. Kukán figyelik a történéseket, és aztán annyit bírnak mondani, hogy mivel nem az ő pénzükről van szó, az Európai Bizottság nem avatkozhat be, amikor rohamrendőrök támadnak civil szervezetekre, nyilvánvalóan az ítélethez keresve a vádat. Nemhogy nem avatkozhatnak be, de nem is kommentálhatják. Tehát az unió területén nyugodtan lehet putyinkodni, és baj legfeljebb abból lesz, ha majd a Közgéphez megy ki a rendőrség, mert ők viszont európai forrásokat kezelnek, ügyesen. Ezek alapján van igazsága Orbán Viktornak. Brüsszelre nem számíthatnak a magyarok. Norvégia jobban teljesít. Hibátlan éppen nem volt ez a vállalkozás sem. Akadt bőven olyan program, amely nem hozott gyümölcsöt, és a pénzszagra odagyűlt egy csomó gyanús alak is. Tulajdonképpen amúgy is itt volt az ideje egy újratervezésnek, hogy a négymilliárd forintos pénzmagból minél kevesebb csorogjon el marginális, eredménytelen gittegyletek bulijaira, és minél többet fordítsanak olyan projektekre, amelyektől Orbán Viktornak felmegy a vérnyomása. A csapásirány sokkal tisztábban látható innen, a Magyar Illiberális Népköztársaságból. A kormányzat elárulta, mitől tart leginkább. Attól, hogy az ügyes, kreatív, pontosan célzott és kitartó aprómunka nyomán a magyarok közül egyre többen jönnek rá, hogy ők valójában liberálisok, akik Coca-Colát isznak és CNN-t néznek, mert nekik személy szerint jobban ízlik, mint a kumisz és a köztévé. És hogy eszerint őket nem a kormánypárt képviseli, hanem valaki más. Vagy legalább arra ráébrednek, hogy ezek itt, miközben szerenádoznak neki a kumisszal meg a nemzeti romantikával, francia pezsgőn hizlalják a potrohukat, és a szemüket is kilopják. Ezt a munkát kell minél hatékonyaban segíteni Magyarország visszanyeréséhez. És mindenekelőtt átszervezni az egész műveletet úgy, hogy világos legyen: ebbe a magyar kormánynak semmi beleszólása nincs. Már ez önmagában megbontja a nevetséges mesét, miszerint nekik mindenhez közük van. Soha nagyobb szükség nem volt jogvédő, korrupciót kutató, szabadon alkotó civilekre, mint ma. De nem is volt olyan kormány huszonöt éve, amelynek ennyi félnivalója lett volna tőlük. És félnek is. Félelmük reményt hordoz. Talán megüti őket a guta jövőre vagy azután, ha még mindig lesz Krétakör. Ha lesz még világ a sajátjukon kívül, ha lesz még gondolat, jog és művészet, amit nem sikerül a seggük alá gyömöszölni. Ha még mindig lesz, aki szólhat, hogy ő is magyar, de máshogy. És ha ettől kapnak agyvérzést, akkor megérdemlik. Előre is kösz, Norvégia. Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! 1100 lóerő talán már elég lehet a plugin hibrid kabrió Ferrariban Nyoma veszett 2,5 tonna uránnak Líbiában A Huawei után a TikTok lehet a következő áldozat: betiltja az USA, ha nem adja el a kínai tulajdonos Felforgatták Párizs belvárosát a Macron nyugdíjreformja ellen tüntetők – videók Állami szoptatás nélkül az udvari tőke megdöglik, mert versenyképtelen. Simicskával az élen. Kizárólag Simicska Lajos feltűnése miatt lett országos hír a sárvári Lószagolgató Centrum átadása. A nemzet nadrágtartós Potroha csinálta meg a hírverést. Maga se gondolta, hogy ő érdekesebb, mint a kivezényelt, heherésző rádiósakáljai. A rezsimről, amelynek felépítéséért felelős, sokat elmond a visszhang. A szabadon szárnyaló magyarázatok és megfejtések, hogy mit is akart ezzel üzenni. Erőt mutatni? Felvenni a kesztyűt? Bizonyítani, hogy ő valójában egy közhasznú hörcsög, aki nem kitalicskázza a pénzt, hanem lovardát épít?Pedig ennek az ellenkezőjéről szól a jelenet. A ló itt pont ugyanúgy biznisz, mint a foci: állami mániáktól függő, szánalmas pótcselekvés. Ma már kevesen merik állítani, hogy a labdarúgásba döntött százmilliárdokat valaha viszontlátjuk, és majdnem ugyanez a helyzet a lovakkal. A ló a régi szép idők szimbóluma. Utoljára akkor nyertünk csatát, amikor az volt a jármű. Lemaradásunk, töpörödésünk pedig akkor vált véglegessé, amikor a technológia péppé verte a lovasságot. Mivel mindig többségben voltak a régi dicsőségre headbangelő, romantikus idióták, ebből nem azt a következtetést vontuk le, hogy ezerrel fel kellene zárkóznunk, hanem hogy a benzinmotor az ördögtől való, és az volt a jó világ, amikor lovon járt az idő. Abban voltunk jók, fejlődni meg nem akarunk. Annak ellenére sem, hogy a lovasságunkat halomra lövik a tankok. Ebből következően a magyar kormánynak bármit el lehet adni, ami nyomokban lóhúst tartalmaz. Tehát van nekünk Nemzeti Lovasprogramunk, államilag támogatott lovasképzéssel, sőt az oktatási rendszerbe rákként beleormótlankodó lovagoltatással, milliárdokért. Eközben épeszű tankönyvre se pénz, se idő. Ezt a békemenet népe megeszi fejlődésnek, a nyeregben lévő haverok meg levehetik a sápot. Kétség ne legyen: ezeket a lószagú hűbéreket pont úgy osztják, mint a trafikot. Megvan a haveri kutya mindennemű lovas bizniszhez, egészen a Nemzeti Vágtáig. Még marakodnak is rajta. Viszont ez így nem vállalkozás. Annyira életképes, mint huszár a tankcsatában. Simicska Lajos elég nagy szarban lesz a lovardájával, ha elmarad a hatalommal odairányított bevétel. Akár lehetne is pénzt csinálni az idetévedő osztrák lovasokból, de az az üzlet aligha indokolna félmilliárdos beruházást. És így van ez a nemzeti tőke szinte minden vállalkozásával. Addig működnek, amíg nekik lejt a pálya, viszont a nyereségből ki kell fizetniük a pályadöntési illetéket. A terepen meghalnának. Ha végignézzük a kormánypárt barátait, csupa közpénzen vagy a köz kárára hízó üzletembert találunk. Hiszen ezért is támogatták a rendszert: hogy mentesítse őket a versenytől. És mivel ezt megkapták, nem is volt motivációjuk világsztárrá válni. Teher nélkül nem nőtt pálma. Körbement nemrég egy térkép Európa legsikeresebb vállalkozásairól. Olaszország a Nutellával, Spanyolország a Zarával, Dánia a Legóval, Hollandia a Heinekennel képviseltette magát. Világsikerű vállalkozások mind. Magyarországnál a Trigránit logója szerepelt, de csak az ortodox számítás miatt. A helyes megfejtés a Fideszé lett volna. Nutellát, Zara ruhákat, legót és Heineken sört szívesen vesznek a magyarok és mások is. Egy részletesebb térkép ennél is többet mondana: cseh sörökről, szlovák tejtermékekről, német csokoládékról. És arról, hogy innen kifelé viszont alig megy valami. Az Audi és a Mercedes, de azokon is csak a szerviz látja, hogy Made in Hungary. A működő tőke nem az, amit itthon babusgatunk. A parazita nemzeti tőke viszont nem hozza, hanem viszi a pénzt. Akkor is, amikor látszólag nem kerül pénzbe. Befolyásuk mindig rothasztó hatású, mivel egészséges környezetben nem élnek túl. A piactorzító, saját hiénákat helyzetbe hozó intézkedések mind utálatosabb és veszélyesebb tereppé teszik Magyarországot bármilyen tisztességes befektető számára – így lesz költséges szórakozás a korrupció, és a különadók fegyverként forgatása. Hiába a félretett, kitalicskázott, offshore cégekbe mentett vagyon: ezek a függő birodalmak összeomlanak, ha a hatalom összevonja a szemöldökét. Ez különbözteti meg az igazi, tehetséges nagyvállalkozót a szerencsétlen nemzetek élősködő Potrohaitól. Ezeknek csak arra elég az eszük, hogy lessék a szultán szeszélyeit, és gyorsan felírják azokat az étlapra. Most nézhetnek szembe azzal, milyen kisszerű, érdemtelen és védtelen alakok valójában. Lecserélhető bábok, mint bármelyik iskolaigazgató. Ebben a csatában nincs esélyük nyerni. Tetszettek volna fair versenyben hízni ekkorára. Aki tápszeren éri el a vágósúlyt, az bajban lesz, amikor jön a böllér. És nem sokan fogják sajnálni. Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! Kombiként is támad az elektromos BMW i5 54 milliárd dolláros hitellel igyekszik nyugtatni a befektetőket a Credit Suisse Nem tiktokozhatnak a munkahelyi eszközeiken a brit hivatalnokok Véletlen nem a saját Tesláját nyitotta ki egy sofőr, és el is tudott hajtani vele Én szívesen szégyellem magam Szijjártó Péter helyett, ha neki nem megy. Ezúton szeretnék jelentkezni a feladatra. Én bármikor hajlandó vagyok szégyellni magam Szijjártó Péter helyett, sőt miatt. Ezt körülbelül helyettes államtitkári állásnak képzelem, de nyitott vagyok háttérintézményi megoldásra is. Gründolhatunk egy Szégyenkezelő Intézetet titkársággal, Gömbös Gyula-szoborral – helyette is szégyelljük majd magunkat –, beszerzünk űrlapot, hivatali autót, feladatütemező szoftvert. A piruló galóca lesz a címerünkben. Amikor Szijjártó Péter körül véletlenül nem akad szégyellnivaló, besegíthetünk az Emberi Erőforrások Minisztériumának, látványosan sajnálkoznánk mindenféle ejtőernyős iskolaigazgató meg idióta tankönyv kapcsán, és Hoffmann Rózsa bűneiért megszaggatnánk a köntösünket. Balog Zoltán ügyében a reformáció genfi emlékműve előtt szégyellnénk össze magunkat, de úgy, hogy mentő vinne el. Az Intézet valószínűleg gyorsan bővítésre szorulna, Fazekas Sándort már látom is egy egymilliárdos csekkel a kezében integetni, hogy ő mindjárt elsírja magát a hűtlen kezeléstől, ha nem segítünk. L. Simon Lászlónak állandó díványa lenne nálunk, elmondhatná nekünk minden héten, micsoda egy alkalmatlan, kétségbeejtően buta alak is ő, és milyen szívesen lenne inkább költő, ha nem lett volna annak is szar. Az ügyeletes munkatársunk pedig lelkesen helyeselne: igazad van, Laci, tényleg elszomorító, mi lett belőled. Az Intézet szívesen állna a sajtó rendelkezésére, sose vitatnánk, hogy a szóban forgó funkci egy érdemtelen seggnyaló, akinek egyetlen eredménye az életben, hogy horgas szájszervével meg tudott kapaszkodni. De azért nem is licitálnánk rá, hanem bólogatnánk szomorúan, és néha közbemotyognánk, hogy mennyire szégyelljük magunkat miattuk. Lehetne velünk pimaszkodni, kellemetlen kérdéseket feltenni, sőt még packázni is; ha egyszer a sajtó nem bírja ki packázás nélkül, akkor ne a jó Rubovszky úrral tegyék, mert neki gyenge az idegrendszere és különben sem érti, miért kellene kérdésekre válaszolnia, amikor ő a többség. Helyette is vállaljuk a szégyenkezést. Azért a legtöbb közös munkánk mégis a külüggyel lenne. Ahogy Szijjártó Péter is említette, ő nagyon fiatalon lett külügyminiszter, ráadásul nagyon hülyén is, mivel egész élete arról szólt, hogy lihegve nyalakodja befelé magát a szentséges farpofák közé, szóval más tehetsége nem tudott kibontakozni (és egyébként emiatt is szégyelljük őt). Ez a legelső miniszteri megszólalásán is látszott, és nagyjából ez a színvonal várható tőle a továbbiakban. Tehát szükségünk lesz határon túli, sőt tengerentúli kirendeltségekre is. Például ha már most létezne az Intézet, akkor írhatnánk olvasói leveleket az amerikai lapoknak. De nem ám átlátszóan sunyi hazudozást, hanem kimondanánk kereken, mennyire kínos, hogy egy ilyen sutyerák a mi külügyminiszterünk, és tessenek elhinni, hogy a magyarok egyáltalán nem ilyenek, ez csak egy defektes példány. Intenzív, embert próbáló munka lesz. Rafinált lelkigyakorlatokkal kell fenntartanunk az őszinte szégyenérzetünket, hogy hihetően vállalhassuk át a bűnök tömegét. A legnehezebb nyilván az erőforrás-menedzsment lesz: a túlterhelés biztosra vehető. Az Intézetnek vissza kell vernie a kishalak kérelmeit. Vidéki alpolgármesterek privát aszfaltozására nem lesz kapacitásunk, amikor miniszterek állnak sorba a botrányaikkal. Illetve. . . arany fokozatú támogatókkal az Intézet kivételt tehet. Néhány év intenzív szégyenkezés után talán összejön egy szerényebb házikó, lehet akár Dunakeszin is, a miniszter úrnak is egyszerűbb, ha mindennap hazafelé be tud ugrani egy gyors vallomásra, elmesélni, melyik szövetségesünknek köpött ma az arcába és milyen aranyozott porcelántigrist vásárolt a nappalijába, széleskörű szülői összefogással természetesen. Majd jön aztán a portámra a sajtó packázni, méricskélni négyzetmétert meg húzni az orrát, és én kiülök a teraszra, integetek nekik, és hajlandó leszek szégyellni magam. Még így is én leszek a legjobb fej mindannyiuk közül. Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! „Az égen nemcsak kondenzcsíkok vannak!”, mondja a hangosbeszélőbe Oberle Gábor, a chemtrail-ellenes tüntetés szervezője, ahogy mind a tízen végigvonulnak a Körúton. Riporterünk és videós stábunk is ott járt. A chemtrail egy viszonylag új összeesküvés-elmélet, aminek az a lényege, hogy a háttérhatalom repülőgépekről mindenféléket permetez. A gyanú alapja, hogy szerintük a kondenzcsík márpedig nem lehet olyan hosszú és vastag, mint amilyen, valamint el kellene tűnnie, mert a vízpára nem maradhat meg a levegőben. Hogy a felhők miért maradnak mégis, azt nem tudjuk meg. Valamint gyerekkorunkban nem volt ennyi csík, és erre egyszerűen nem lehet magyarázat, hogy azóta megháromszorozódott a légiforgalom, mert az túl prózai. Oberle Gábor maga négyszemközt viszonylag távolságtartó: mindig fenntartja a tévedés jogát, ráadásul az ő fejében a dolog úgy áll össze, hogy a vegyi anyagokkal tulajdonképpen Amerika próbálja jóvátenni, amit régebben elcseszett. Például az üvegházhatást, aminek az az ellenszere, hogy alumíniumport szórnak a levegőbe, ami visszatükrözi a napfényt, és így nem melegedünk annyira. De azért szórnak mérgeket is. Sőt! Kétségbe vonhatatlan bizonyítéka a repülőgépes merényletsorozatnak, hogy trópusi rovarok jelennek meg ott, ahol azelőtt nem voltak. Mivelhogy mi is repülővel utazunk a trópusokra, evidens, hogy az afrikai rovarok petéit is repülőről dobálják közénk. Más módon az élet nem terjedhet. A radikális chemtrail-hívők szerint emberirtás folyik, mert túl sokan vagyunk; és ennek a legésszerűbb módja az, ha az emberirtók megállapodnak a légitársaságokkal, és tízezer méterről szórják a cuccot, aztán viszi a szél, amerre akarja. 10 tüntető, 10 troll, 10 rendőrA Blaha Lujza téren a tíz aktivista mellett megjelent ugyanannyi szkeptikus ellentüntető, meg még tíz rendőr is. Az ellentüntetők – akiknek az a tiszteletreméltó hobbijuk, hogy a chemtrail-hívőket idegesítik a Facebookon – idővel átsétálnak a tiltakozókhoz, és beszédbe elegyednek velük. Az indulatok forrnak, de csak emelt hangú vitáig jut a konfrontáció. „Hány gyereke van magának?”, kérdezi egy hívő a kételkedő polgártársától, nyilván akinek van gyereke, az nem vonhat vállat, amikor a levegőből mérgezik a bolygónkat. Egy ideges férfi fehér pöttyöket mutogat fotón, ezeket az esővizes hordójában találta, és most azt követeli, hogy valaki vizsgálja ki neki alumíniumra és báriumra. „Hülye röhögő műszaki egyetemista bagázs!”, förmed a szkeptikus ellentüntetőkre, majd felszólítja őket, hogy egyrészt ne merjenek mosolyogni, másrészt adjanak pénzt vízvizsgálatra, mivel ő több száz kilométert utazott ide. „Adjatok pénzt!”, mondja többször is, hozzátéve, hogy ne a Virágh Attilának adják, hanem nekik; ugyanis bizonyos Virágh Attila már szervezett egy chemtrail-ellenes megmozdulást, de aztán elszámolási viták vetődtek fel. Értem én, hogy sugárhajtómű, de mi hajtja?Egy szkeptikus úr röviden megkísérli elmagyarázni a kondenzációt meg a modern hajtóművek működését, de mindhiába. A hívők bizonyítékot akarnak arra, hogy nincs permetezés. Állami vizsgálatot mindenekelőtt. „Hozzanak le egy olyan gépet, ami gyanús!”, mondja az egyik, és ez egy kicsit ijesztő ötletnek hangzik Magyarországon, mert végül is két bankrablás között akár bele is foghat a kormányunk a légi kalózkodásba; nem is kérdés, hogy az itt elhangzó tömény hülyeség attól fogva hivatalos álláspont lenne, és a Békemenet egymás vállára állva próbálná lekapkodni az utasszállítókat az égről. Hűvös van és csepereg az eső, de erre Oberle Gábor előre figyelmeztette a résztvevőket a Facebookon:„Kissé már különös, hogy a rendezvény idejére felhős és esős időt mondanak. . .   Mintha azon a napon nem szabadna látnunk a csíkokat az égen! És ha hiszitek, ha nem, azon a napon mondták be az esti időjárásjelentésben, hogy a héten elromlik az idő, amikor bejelentettem, hogy október 4-re próbálom megszervezni a szeptemberi elmaradt rendezvény helyett ezt a mostanit. . . De ne lássunk azért mindenben összeesküvést!. . . ”Meg is jegyzi egy hölgy, hogy ezt a felhőt három napja szórták ki. A háttérhatalom precízen lesújt azokra, akik belelátnak a kártyáiba, és orrfolyással büntet. Egy bácsi somfordál oda hozzám, kérdezi, honnan jöttem. „HVG? Necces, nagyon necces!”, mondja. A hóna alatt tartott Leleplező magazinra pillantva nyugtázom a kritikát: lehetne neccesebb. A vita vidáman folytatódik, magaslégköri széljárásról és nanorészecskékről; nincs korszerű összeeskövés nano nélkül, azt úgyse lehet látni. Természetesen a front marad, ahol volt. Ahogy maradna akkor is, ha leszednének a kedvükért egy utasszállítót Buk rakétával, és nem találnának benne méregtartályt. Kell a hit, a misztérium, mert különben csak azt látnák az égen, hogy valakik megvették a drága repülőjegyet, és most mennek nyaralni. Viszont mégis, a nyilvánvaló pszichózis ellenére kedves, aranyos az egész jelenetsor. Két tucat ember találkozott a Blahán, ütköztették elképzeléseiket a meteorológiáról és a repülőgépek fizikájáról, aztán ment mindenki a dolgára. Nem komcsiztak, nem fasisztáztak, csak simán lehülyézték egymást. Mint valami normális országban. Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! Navracsics Tibor krónikus hazudozóként mutatkozott be Európának. Ezt teszi velünk a rendszer. Kellemetlen látvány, ahogy egy honfitársunk a szégyenpadon izzad, és kínos kérdésekkel szívatják. Pavlovi reakció ilyenkor az irgalom, betelefonálnánk szinte, hogy hagyják már szegényt, hát látják, hogy megbánta, és mindjárt sír. Ja nem. Nem sír, hanem arcátlanul, vigyorogva hazudik. Ő ennek a kormánynak már nem is tagja. Valamikor, a régmúltban, ifjúkori botlásként belekeveredett, mint Schmitt Pál a fénymásolóba, de hát őszentsége Nyugdíjas Szentatyánk is megjárta a Hitlerjugendet, akkoriban nem nagyon volt választás. Nem emlékszik pontosan, mi történt ott. De az azért megmaradt benne, mennyire felháborította igazságügy-miniszterként a visszamenőleges törvénykezés meg a bírósági reform. Majdnem különvéleménnyel élt, csak pont kifogyott a fejléces papír. És az a trauma is maradandó, amikor észrevette, hogy ez a kormány nem tulajdonít kellő fontosságot a média szabadságának és sokszínűségének. Konkrétan már nem emlékszik, valami olyan történt, hogy Lázár János nyíltan megdicsért egy főszerkesztőt, és ez megengedhetetlen beavatkozás. Akkor még a sztrájk gondolata is foglalkoztatta, de végül a közjó érdekében felvette a munkát, és aláírogatta a törvényeket. De belül nagyon nem értett egyet. A médiaadóval sem, de nem ám! Főleg azon akadt ki, amikor Deutsch Tamás EP-képviselő kereken kimondta, hogy az igenis politikai fegyver. Ennek hangot is adott egy interjúban majdnem, csak aznap nem volt térerő meg hótorlaszok voltak, júniusban, igen, és mostanában ne tessék bemenni az iskolába. . . a kaput kiemelték. . . most átalakítják, nincs kapu. A civil szervezeteket meg egyenesen imádja, pont a sokszínűség miatt. Reggelente abban gyönyörködik, hogy Magyarországon nemcsak a kormány hangja hallatszik, hanem a kritikus civileké is, ahogy sivalkodnak a rendőrök gyűrűjében. Ő maga is arról ismert, hogy párás tekintetű ministránsokkal civil szervezetekkel vette körül magát. Igaz, hogy a kicsit is komolyan vehetők otthagyták a látszategyeztetéseket, de hátha azt nem fordították le angolra. (De igen. )Hát, ez a szöveg bizonyára átmenne egy rezsifórumon, ahol nem olvasnak sokszínű médiát. Viszont ott meg nem várnák el. Ezek a rohadék európaiak azonban képesek más forrásokból is tájékozódni, turkálnak a szennyesben, és feszt gáncsoskodnak. Az a baj velük, hogy kívül vannak a Nemzeti Együttműködés Rendszerén. Idehaza már nagyon kényelmes a pálya. Kellemes sétával bejárható, sehol senki nem kérdez be ilyen bunkóságokat, nem lobogtatnak évekkel korábbi szövegeket. Vagy ha mégis, akkor Berci kutyus vezényszóra felökleli a riportert. A miniszterelnök például egyszerűen nem ad érdemi interjút. Aki sokat szaglászik, azt pedig előbb-utóbb megdicsérik. Elég, ha másfél-kétmillió ember elhiszi, amit mondanak, úgyhogy ehhez a puhány tempóhoz szoktak. Nem ahhoz, hogy a szavaikat értelmezik, ellenőrzik és akár cáfolják. És nem lehet ezért kirúgatni megdicsérni őket. Vagy ha nem is kérdeznek vissza, kajánul vigyorognak. Mindenféle szemtelenséget gondolnak. Például azt, hogy Tibor, és miért nem szóltál? Ha annyira elfogadhatatlannak tartod, amit a kormányod művel, hogy alkalmas vagy európai biztosnak, akkor miért nem jelezted egy, kettő, három évvel ezelőtt, hogy neked ezt nem veszi be a gyomrod?Vernek téged otthon, Tibor? Segítségre van szükséged?Vagy tényleg igaz? Olyan országból jössz, Tibor, ahol a különvélemény büntetendő?Minden tájékozott magyar pontosan látta, hol és milyen átlátszóan hazudik Navracsics Tibor. És látta minden tájékozott európai. Ehhez nem kell több, mint olvasni a sokszínű médiát. Sőt, elég a kormánypártit. A pávatáncot egy ormótlan, vastagbőrű rozmár próbálja előadni, alig állja meg, hogy elröhögje magát, és nagyon fideszesnek kell lenni ahhoz, hogy hihető legyen. Márpedig Magyarországon kívül olyanok nem nagyon vannak. Lehet, hogy Navracsics Tibor nem azért került kellemetlen helyzetbe, mert tagja volt ennek a kormánynak. Hanem mert végleg eljátszotta a hitelét. Abból, ahogy tagadni próbált, egy krónikus hazudozó képe rajzolódott ki. Európa most színről színre látja, mit tesz ez a rendszer a jobb sorsra érdemes magyarokkal. Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! 54 milliárd dolláros hitellel igyekszik nyugtatni a befektetőket a Credit Suisse Lefotóztuk a hangrobbanást a honvédség új tarackágyúinak lőgyakorlatán – exkluzív képriport Marabu Féknyúz: Infláció Pénteken is folytatódik a pedagógusok sztrájkja Orbán hazudik: nincs egység. Hogy ez az ellenzék ennyit elért, az szörnyű indulatokat sejtet. A budapesti választók negyvenhárom százalékának egyharmada fogta magát, és leszavazott Bokros Lajosra. A fele Tarlóst választotta, és az ő döntésüket könnyű megérteni. Én is tudnék érvelni mellette. De nem azzal kezdeném, hogy a fél egyenlő az egésszel. Inkább az érdekelne, mi baja a másik félnek. Bokros Lajos eredményét nehezebb helyén kezelni. Az ő szavazói annyit biztosan tudtak róla, hogy városvezetéssel eddig nem foglalkozott, abba most kell belerázódnia. Azonkívül még azt, hogy második keresztneve Csomag. És hogy három héttel a választás előtt lett jelölt. Olyan szervezetek támogatásával, amelyek városvezetéssel foglalkoztak ugyan korábban, de előtte egy nem túl okos lovat indítottak Budapest élére, csak aztán elszégyellték magukat. Ekkor a legnagyobb ellenzéki párt rábízta a fővárosi balhét egy kiskunmajsai lányra, és elment szabadságra. Komoly nekikeseredés kell ahhoz, hogy mindezek után Bokrosra adja valaki a szavazatát. Ez az egyharmad már bárkit elfogad, aki nem fideszes. Ez a viselkedése egyben garantálja, hogy még sokáig képviselje őket az a rongyosgárda, amelyet baloldali ellenzéknek nevezünk. Tarlós István fölénye megnyugtató, ám súlyos tévedés volna elhinnie a miniszterelnök csaholását: nem igaz, hogy az egész ország velük van. A demokrácia nem a többség diktatúrája. Nem, nincs egység, hanem a magyarok különbözőek, és joguk van különbözni. Minél inkább úgy érzik, hogy ezt a jogukat nem ismerik el, annál elszántabban állnak be teljesen képtelen figurák mögé csak azért, hogy kiosszák a maguk kokiját. Egyik nagy előnye a szabad választásoknak, hogy megadja az esélyt már a mérsékelt ellenzéknek is, és nem várja meg, amíg radikális és gátlástalan személyek, illetve módszerek kényszerítik ki a váltást. Mindenki jobban jár így végül. Közismerten korrupt, kiskirály vagy egyenesen bűnöző hírében álló, ormótlanul rongyrázó, felkapaszkodott prolik maradtak a helyükön annak ellenére, hogy harácsolásuk és alkalmatlanságuk országos hír volt, a városukban vagy kerületükben pedig mindenki tudott róluk. És még a tiszta kezűekre is igaz közülük, hogy asszisztáltak az önkormányzatiság turbó-Bokros-csomagjához: feladták szó nélkül iskoláikat, kórházaikat és intézményeiket. Azóta is kussban nézik, ahogy állami kézben rohadnak. Nekik lejtett a pálya, nem kicsit, nagyon. A bamba Európa gondoskodott róla, hogy mindannyian időben átadhassanak valami kicsempézett főteret vagy felújított fahidat. A kormánypárt pedig arról, hogy ahol rezeg a léc, ott besegítsen az országos hatalom eszközeivel. Hogy a közmédia ezek közé tartozik, az nem meglepő. Sajnos az sem, hogy az ügyészség is. De ez már a rendszer lényege, nem mai felismerés. A mai is csak annyi, hogy Orbán Viktor téved, ha elhiszi a saját meséjét az országról, ahol csak a maroknyi rosszak szavaznak ellene. Valójában ijesztő belegondolni, milyen indulat kellett már ahhoz is, hogy ezt a csekély eredményt elérje az ellenzék. És hogy ez az indulat összenyomható-e, vagy olyan, mint a víz, ami azért az úr. Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! A földrengést túlélő embereket is elsodorta a brutális özönvíz Törökországban Térképen a rendőrség trükkös traffiboxai Anya lesz Hosszú Katinka Az unió tagállamai közül Magyarországon halnak meg a legtöbben megelőzhető betegségben és kiemelkedően sok az öngyilkosság is Na nehogy már a körözött bűnöző szedjen internetadót!  Rendkívül szemtelen dolog bármilyen adó ötletét felvetni addig, amíg úgy tudjuk – márpedig úgy tudjuk! –, hogy amit befizetünk, az eleve nemzetközileg elismert bűnözők kezébe kerül. Egyelőre annyi derült ki, hogy aki hajlandó visszacsorgatni később felfedendő egyéb bűnözőknek, azt az adóhivatal futni hagyja. Illetve annyi látszik biztosnak, hogy a NAV elnökét amerikai angolul úgy hívják: FOGJÁK MEG, TOLVAJ. Tőlünk viszont 150 forintot szeretne gigabájtonként. Néni! Ha veszek tanulmányt a Századvégtől, akkor lehet huszonöt?Értem azt is, hogy eddig még nem raktak máglyát a Kossuth téren online pénztárgépekből, pedig nem azokat a boltosokat tiltották ki az Egyesült Államokból lopás miatt, akiket ezzel halálra szopattak, hanem azt, akihez ezek a gépek be vannak kötve. De ebből azért nem következik, hogy ez ki van zárva. Elég szomorú lenne. Egy héten belül derült ki, hogy ki akarják nyírni az internetet Magyarországon – miután a médiatörvénnyel nem sikerült, pedig volt ott is szó bloggerek regisztrációjáról –, és az, hogy nemcsak a közbeszerzésekkel, trafikokkal, stadionokkal lopják a pénzünk, hanem már abban a pillanatban, hogy az adót befizetjük. A „stratégiai megállapodás” pedig ennek a lepapírozása. Súlyos hibát követ el az a cég, amely ezek után alkut köt egy latorállammal. Sőt, ideje felmondani ezeket a dealeket, most már több a vesztenivaló. Világszerte azzal büszkélkednek kormányok és önkormányzatok, hogy mit tesznek az internet-hozzáférés megkönnyítéséért. Mindenki előtt nyilvánvaló, hogy ez befektetés a jövőbe, hogy itt a meglévő gátakat kell bontani, kezébe nyomni a netet minden gyereknek, beteríteni wifivel az egész várost. Erre rátolni egy chipsadót csak bunkó tulkoknak jut eszébe, olyanoknak, akik a bőrlaszti óta semmilyen vívmányt nem voltak képesek felfogni. Áll ez akkor is, ha tényleg csak gumicsontnak szánták, mert normális politikus még elterelésként sem dob be olyasmit, ami megkérdőjelezi az ép eszét. Oké, vannak a világnak sötét segglyukai, ahol nem kívánatos, hogy a nép szabadon netezzen. Ezek azok az országok, amelyeket bűnözők vezetnek. Korrupt tolvajok, akik rettegnek a lelepleződéstől; attól, hogy hiába fenyítették be az összes tévécsatornát, egyszer kikerülnek a netre a bizonyítékok. Csak ilyen helyeken értelmezhető az internet-hozzáférés szűkítése. Kössünk egy stratégiai megállapodást, urak. Társadalmi szerződést, ha tetszik. Járjunk előbb a végére annak, ki lopott itt annyit, hogy az Amerikában is kiverte a biztosítékot. Mindenekelőtt pedig azt tisztázzuk, hogy ebből mennyi az adóhivatal sara. És hogy ki adott erre utasítást. Aztán amikor azt sikerült kifertőtleníteni, és a felelősök nincsenek már szabadlábon, akkor beszélgessünk adóról. Internetadóról viszont akkor se, mert arról már megegyeztünk: „az internet megadóztatása egyértelműen felesleges, átgondolatlan és rossz, mert tovább mélyíti a Magyarországon amúgy is meglévő digitális szakadékot és elzárja az új felhasználókat az internettől”. Ennek hiányában az adófizetés megtagadása, a polgári engedetlenség előtt megnyílik az út. Ha volna ellenzék, már most ennek megszervezésén dolgozna. Több marad a családoknál. Az lesz az igazi rezsicsökkentés: ledobni a hátunkról az élősködőket. Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! A dél-budai agglomerációban kóborol a Svájcból érkezett farkas Elérhető árú és nem SUV: íme a VW legújabb ígéretes villanyautója Írország miniszterelnöke Bill Clinton szexbotrányán viccelődött, majd elnézést kért Lantos Csaba: Akár már idén eltörölhetik a napelemeseket sújtó korlátozást Ez az élmény eddig csak az övék volt. És az is, hogy sosem hátrálhatnak.  – Nem lesz netadó – kiabálta tegnap a meglepő méretű ellenzéki tömeg. Kijelentő módban, erejének tudatában, ellentmondást nem tűrve. Nem azt mondták, hogy nem szeretnék, vagy hogy szerintük nem jó ötlet, hanem hogy nem lesz, és kész. Magabiztosságukat a vonulás alapozta meg; ahogy sorra mindannyian elérték a híd közepén a puklit, visszanéztek vagy előre, és feltárult előttük a végeláthatatlan embersereg. Ha ennyien velünk, ki ellenünk? Megérintette őket pontosan ugyanaz a felemelő közösségi élmény, ami eddig a jobboldal kiváltsága volt. Hogy most együtt csinálunk valamit, és amit ennyien csinálunk, az biztosan sikerülni is fog. Sikerült is, mármint amit csináltak együtt: végig tudtak menni a kiskörúton, aztán biztonságban átkeltek a hídon. Ez pont annyira csinálása valaminek, mint Németh Lászlóné fotója alatt felvonulni a kormány iránti szeretetből. Ennek az élménynek a kizárólagossága volt eddig a kormány legfőbb támasza. Akik nem tartottak vele, magányosnak és tehetetlennek érezték magukat. A beosztott tolvajok portréjával masírozó tízezrek akkor is demoralizálták őket, ha tudták, hogy jelentős hányaduk önkormányzati buszokkal, lopott közpénzből odafuvarozott közmunkás. Viszont nem ez az első sokaságélmény az ellenzéki oldalon. Ugyanennél a hídnál megvolt már egyszer a csodás trip. Sokan voltak, még miniszterelnök-jelöltjük is lett. Aztán hazament mindenki, innentől csinálja a Bajnai. Az internetadó elleni megmozdulás előnye a néhai Millával szemben, hogy pontosan meghatározott célja van. Kellően anyagias: nem akarunk többet fizetni. Ez sokkal szélesebb körben érthető, mint a magyar sajtó szabadsága. Internetezni necesse est, ezt érti az is, akit egyébként pont azért nem érintett meg a Klubrádió vagy az Origo nyomorgatása, mert soha életében nem olvasott híreket még a neten sem, viszont ott keres magának társat, horgászbotot, használt autót vagy nyugdíjasklubot. Aki az internetezést nehezíti, az rosszat tesz velünk. Orbán Viktor rosszat tesz velünk – hiszen ezt az adót személyesen ő találta ki. Arról már a tüntetőknek is megoszlik a véleménye, hogy miért. Természetesen a többség arra hajlik, hogy azért, mert egy gonosz gennygóc, aki el akarja venni a netet, hogy mindenki a királyi tévéből tájékozódjon. Ami mellesleg többe kerül, mint ami ebből az adóból bejönne. De vannak higgadtabb, megértőbb, szinte megbocsátó hangok. Szerintük csak azért csinálja ezt, mert egy szenilis, a műparasztkodásba belevénült, elmaradott bunkó, aki még pár éve is arra verte magát, hogy nincs mobilja, mert az neki túl modern, és nem eléggé pálinka. Sőt ott van az aggódó szeretet is a tömegben, szelíd hatvanasok, akik szintén a Facebookról jöttek. Ők úgy vélik, hogy Orbán Viktor nemcsak a nyáján kívül eső Magyarországgal, illetve azon túl az úgynevezett külvilággal veszítette el teljesen a kapcsolatát, hanem a saját gyerekeivel is. Hiszen csak szóltak volna neki, ha beszélő viszonyban lennének: apa, nézd, megmutatom, miért beszélsz hülyeséget. És egy család szétesése mégiscsak tragédia. Abban viszont egyetértenek, hogy ez az ember kártékony. És megkapó könnyedséggel szörfözik a tömeg a témákon, megvan mindenkinek a maga sérelme. A pohár most telt be, de mindenkinek elkészült a saját, személyre szóló koktélja. Spontán kórusok zendítenek rá, hogy STADIONADÓ, összeadták fejben, hogy százmilliárdok mennek ész, terv és eredmény nélkül focira, sokkal-sokkal több, mint amit most beszedni próbálnak. Előkerülnek a szökésben lévő NAV-vezetők, és a felháborodás, hogy ezermilliárdos csalások árnyékából menekülő bürokratáknak kellene most adót fizetni. És sorjáznak a korrupciós ügyek, trafikok, földek, Felcsút, CÖF; a szociális panaszok, a tankönyvek, az egészségügy, Putyin. Végighullámoznak az összegyűlteken, megerősítik egymást. Innen úgy ment haza több tízezer ember, hogy megismert még pár okot, amiért neki ellensége a kormánya. Gyors hátrálással most még haza lehetne küldeni azokat, akiket tényleg csak az érdekelt, hogy az internetezés ne legyen drágább. Akkor ők nyertek: nem lett netadó. A többi viszont ettől vérszemet kapna: Orbán Viktor igenis legyőzhető, ha elegen megyünk utcára. És ki tudja, mibe kötnének bele legközelebb?Nehéz dilemma, de csak pszichopatáknak az. Az épeszű ember belátná, hogy tévedett, és nem venné fel a harcot ilyen pimf ügyben csak azért, hogy mindig igaza legyen. A betegnek viszont ehhez ki kellene bújnia a bőréből, és elölről megtanulni, hogy nem tévedhetetlen. A betegség diagnózisát elmondta minden választás után. Az önáltató, vaskos hazugságot, miszerint Magyarország egységesen mögötte áll. Aljas manipulációval tákolta össze a többséget, és nem tud mit kezdeni azzal, amikor ország-világ előtt megmutatkozik a különvélemény. Hiszen nem marad neki semmi, ha elengedi a nemzet kisajátítását. Késő már átállni a civilizált viselkedésre: hogy ők nem egész Magyarország, csak egy része, és a többinek is van szava, joga a létezéshez, és méltánylandó érdekei. Ott tolong már körülötte a másik tömeg, amely pont azért szereti őt, mert sosem hátrál. A Fidesz az interneten nyerte meg a választásokat – hazudta Orbán az Európai Parlamentben három évvel ezelőtt. Utolérte a sánta kutya: ott bukja el. Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! Felforgatták Párizs belvárosát a Macron nyugdíjreformja ellen tüntetők – videók 5,1 milliárdért árulja mocsai birtokát Galambos Lajos Pápa leendő MSZP-s polgármesterjelöltje a választás előtt átlépett a DK-ba Nem tiktokozhatnak a munkahelyi eszközeiken a brit hivatalnokok Csak az sunnyog úgy, mint Vida Ildikó, akinek vaj van a fején. Vagy nitroglicerin. Eddig is tudtuk, gyakorlatilag az első. től, hogy Vida Ildikó egyike a gyanúsítottaknak. A gyanút erősítette a hallgatás és a menekülés minden gesztusa. Tőlem is kérdezték mostanában, nem vagyok-e kitiltva véletlenül az Egyesült Államokból, és sosem okozott gondot rávágni, hogy nem. De akkor se tartott volna két hétig, hogy válaszoljak erre az egyszerű kérdésre, ha éppen ki lennék tiltva ártatlanul, mert akkor meg úgy járnék el, mint bármely öntudatos állampolgár, amikor tévedésből kiküldik neki a helyi öntöde villanyszámláját. Én nem csináltam semmit, félreértés történt. Direkt keresném a kérdéseket, hogy tisztázhassam magam. Főleg akkor tennék így, ha az adóhivatalt vezetném, és szeretném elkerülni, hogy az ország népe a továbbiakban az adózást bűnözők támogatásaként fogja fel. Nehogy az jusson eszükbe, hogy akkor inkább maradjon az a pénz a családoknál. Egyetlen helyzetet tudok elképzelni, amikor úgy sunnyognék hetekig, mint Vida Ildikó: ha nemhogy vaj, hanem egy csupor nitroglicerin lenne a fejemen, és pontosan tudnám, hogy milyen köztörvényes bűncselekményre gondolnak az amerikaiak. Ekkor valóban kerülném az egyenes választ. Rettegnék attól, hogy ha bármit lépek, utána megint az ellenfél jön, akinek nem tudom, mi van a kezében. És valóban rejtély, mit tudhat Amerika. Hogy miről, azt az elkövető be tudja lőni nagyjából. De azt csak találgathatja, hogy mire van bizonyíték. A kommunikációs megoldás már körvonalazódik egy ideje. Eszerint az amerikaiak minden alap nélkül vádaskodnak, alattomos, hátsó szándékkal. Nincs semmiféle korrupció Magyarországon, sőt zéró tolerancia van ellene. Pláne olyan nincs, amiben érintett lenne az adóhivatal, hanem csak el akarnak minket szakítani Oroszország Szőranyácskától. Az amerikaiak ugyanis nem riadnak vissza semmitől, beleértve a hamis vádat. Izgalmas stratégia ez, tudniillik abból áll, hogy idegesen sértegetjük Amerikát, miközben zabszemmel a seggünkben reméljük, hogy valójában nem olyanok, amilyennek mondjuk őket, hanem betartják a játékszabályokat – velünk ellentétben. El kell ismerni, ügyes, aki ezt a frappáns visszavágást kitalálta, már amennyiben az volt a cél, hogy még pár napot megússzanak. Az első bizonyítékok előkerüléséig ki lehet ezzel húzni. Utána lehet, hogy futni kell majd. A halogatásnak viszont az a kellemetlen következménye, hogy újabb hazugságokba keveri az egész kormányzatot. Amint tovább döccen a sztori, kiderül, hogy nem mondtak igazat. Például igenis tudták, hogy Vida Ildikó a kitiltottak egyike; még jó, hogy tudták, tisztában volt vele az egész ország. Ehhez képest igen furcsállom a tétlenségüket. Hol az az ötven jókötésű rendőr, akik az Ökotársnál helyszíneltek? Hol a szigorú Kehi, amely előtt egy norvég tampon sem marad rejtve? És miféle otromba vicc az, hogy Vida Ildikó saját maga után fog nyomozni? Aztán ha kideríti, hogy mégis korrupt, akkor építtet magának egy magánbörtönt, mint Pablo Escobar? Édes élet ám ez a javából!Miféle vizsgálatot várhatunk attól, aki két hétig bujkált egy eldöntendő kérdés elől?De akárhogy szeretné, nemcsak ő nyomoz. Vannak, akiknek ez az utolsó esélyük, hogy ne rántsa őket magával. Azok, akik tudták eddig is, mivel adhatott okot a kitiltásra, de nem szóltak. És vannak, akik tudnak eleget ahhoz, hogy kitiltsák. Most már nemcsak a magyar kormányzat küzd itt a becsületéért, hanem az amerikai is: elemi érdekük, hogy a vádak bizonyítást nyerjenek, és ne ők maradjanak hazugságban. És ez az érdek egybevág a magyarokéval. Mint a fejleményekből látható, ha van Magyarországon intézményes korrupció, akkor azt önerőből nem tudjuk kezelni, mert nálunk az járja, hogy az elsőrendű vádlottra bízzuk a felderítését. Valóban segítségre szorulunk, és nem először a történelemben. Igazán rosszul esne, ha ez az ügy azzal végződne, hogy 1956 után most is cserbenhagyják a népemet. Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! Keleti blokk: Az arab országokban élők harmada megkerüli a netcenzúrát Annyira erős Samsung chipről pletykálnak, hogy többek szerint túl szép, hogy igaz legyen Már elérhetőek és szerkeszthetők az adóbevallás-tervezetek Ez lesz az igazi szélesvásznú kijelző, amit a BMW most bemutatott Vajon miért áll fideszesnek egy mai magyar fiatal? Fácánvadászatért és lézerblokkolóért. Nem Orbán a példakép, hanem Lázár. Nem állítom, hogy mind gyanús, rosszarcú alak lenne, és azt sem, hogy pofára meg tudnám mondani ismeretlen helyi jelöltekről, hogy fideszesek-e. De hát oda van írva a nevük mellé. És őket ez szemmel láthatóan nem zavarja. Ami felveti a kérdést, hogy mi a motivációjuk. Mi viszi rá őket arra, hogy 2014-ben ehhez a párthoz csatlakozzanak?Nem mentség, csak magyarázat, amikor már a gyerek keresztnevéből látszik, hogy odahaza úgynevezett „jobboldali” „hagyomány” uralkodik. Valójában posztmodern divathullám, amelynek tartozéka a nagy-magyarországos matrica a csomagtartón, meg az is, hogy a gyereküket Butykosnak keresztelik, lehetőleg több egyháznál is. De ez még nem kötelezné őket. Lehet egy fiatalnak annyi szebb ambíciója. Nem tartozéka viszont ennek a szubkultúrának semmilyen eszme. A lelkesedés érthető lehetett még tíz éve is, aztán lassan oszlásnak indult, lekopott a lólábakról, és még azokon is cirill betűs a patkó. Még Szijjártó Péterről is elhiszem, hogy pislákol benne valami elvnek, nagy gondolatnak az emléke, abból az időből, amikor beállt altányérnyalónak. De arról, aki ma választ így pályát, már nem tudom elhinni. Ma már nincs mit szeretni azon, amit csinálnak. Szembeköptek már minden szöveget és szlogent, amióta hatalomra jutottak. Sokat beszéltek a szabadságról és szolidaritásról akkoriban. Mindkettőért lehet lobogni. Mostanra ugyanezek az arcok azt hirdetik, hogy coki, se szabadság, se szolidaritás. Aki politikusnak áll, az nyilván nem hiszi azokat a primitív hazugságokat, amit a pórnépnek szánnak. Tudja, hogy Magyarország úgy általában nem teljesít jobban. Legfeljebb egy szűk réteg előtt nyíltak komolyabb lehetőségek, a többiek meg szívnak, mint a torkosborz. Inkább gyártaná az ilyen hazugságokat, mint hogy jóllakjon velük. Ez az egyetlen elképzelhető oka annak, hogy ezek a srácok és lányok beneveztek a Fideszbe. Az ő szempontjukból ugyanúgy érthető, mint az Angliában szerencsét próbáló pizzafutár vagy programozó döntése. Annyival ügyesebb, hogy a kivándorlóknak muszáj megtanulni angolul, akinek viszont bejön a politikai vonal, az még az adóhivatal elnöke is lehet nyelvvizsga nélkül. Kurvajó buli, haver! Máshol egy nyamvadt diplomát nem adnak ki nyelvvizsga nélkül, itt meg a határ a csillagos ég. És nem tudsz lebukni! Fűszoknyában, kőbaltával odamész az amcsi nagykövetségre, így mutatkozol be, és nem kapsz egyest. Tutibb még a HÖK-nél is. És semmit nem kell teljesíteni, csak hülyeségeket beszélni kitartóan, azt is megmondják, hogy mit. Aztán fogod a lézerblokkolós terepjáródat, hasbarúgod a zebránál a profot, és felkérdezed: na most dumáljál, öreg, ide a szemembe! Kinek jött be az élet?!Mondom, logikus pályaválasztás, ráadásul ez tényleg nemzeti hagyományunk. Nem minden tehetségtelen, buta vagy lusta magyar fiatal fogadja el, hogy segédmunkás legyen a munkaalapú társadalomban, ebből a rejtett erőforrásból jut a kormánypártnak is. Ez az utánpótlásuk. Mi másért jönnének, ha nem a zsákmányért?Nem Orbán Viktor már a bálvány, akire felnéznek ezek a nagyravágyó fiatalok. Nekik ő legfeljebb tiszteletre méltó veterán harcos, aki egy ideje lemaradt a világtól, de nem bántjuk, mert egyrészt még haraphat, másrészt a 49-HALÁL korosztályban még mindig ő a lagzilajcsi. A példakép most már Lázár János. És egyáltalán nem azért, amit mond a világról, Magyarországról, bármiről, hanem mert csudálatosan megél belőle, hogy ezeket előadja. Még csak arra se kell vigyáznia, hogy ne bukjon le, ne hazudjon teljesen átlátszóan, egyszerűen azt csinál, amit akar, és annyival autózik, amennyivel akar. Lássuk be, vonzó ez az életmód a könnyelmű ifjúság számára. Lehet, hogy veszélyesebb jelenség ez még a gengszterrepnél is. Sokan megtalálták a számításukat az önkormányzati választással, és ma már aktívan építik tovább a karrierjüket. Valószínűleg most is frissen megválasztott, nyiladozó újfideszesek tanakodnak pályázatok megszervezésén és megnyerésén, a várható hasznon, és az abból vásárolható vagyontárgyakon. Nem látszik akadály az álmaik megvalósulása előtt. Csak egy: ők maguk. Néhányan kihullanak majd, mások megerősödnek, növekedésnek indulnak, és velük a lakásuk is. Addigra az MTA kijelenti, hogy léteznek ilyen biolakások, amelyek a vagyonbevallások ütemére összehúzódnak és kitágulnak. Aztán polgármesterek, államtitkárok lesznek, és amikor néha elgondolkodnak azon, miért is mentek politikusnak, akkor az önérdeken kívül nem fog eszükbe jutni semmi. Ez lesz az alapélményük, nem a ruszkik haza meg az őszödi beszéd. Egy darabig még győzködik magukat, hogy a prolik úgyse látnak át a szitán, darálják a nyelvvizsga helyett megtanult hiszekegyet nemzetről meg keresztény erkölcsről. Aztán lebuknak, megbuknak, mert ilyen gondosan kiválogatott banda kormányzásra nem lesz képes. Hiszen már most is ott vannak a csúcson a leghülyébbek, akik nem értik, miért nem ír rájuk senki az iwiwen. Minél biztosabb boldogulást jelent önmagában az, ha valaki fideszes, és minél kevésbé jelent ezen kívül bármi mást, annál súlyosabb a kontraszelekció. Annál biztosabb, hogy jellemroncsok kezére kerül a nagy mű, és elherdálják részegen. Sajnos az evolúció lassan dolgozik. Mégis csodálatra méltóak fékjei és ellensúlyai. Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! Felülbírálta a Fidesz a polgármestert, Schadl ügyvédjének irodája tanácsot ad a Budavári Önkormányzatnak Felkavaró képek: videón, ahogy véresre marcangolja kivülálló fajtársát egy farkasfalka A kamion vezetőfülkéjére zuhant egy konténer Csepelen, meghalt a sofőr Az EU már elérte Orbán célját, egy számjegyű az infláció – a magyar drágulás a rekorder Román gyereknek lenni jobb, mint magyarnak. Te tetted ezt, király. Ceausescu és a bányászjárás óta nem emlékszem, hogy vérbő anyázás, sőt privát közfelháborodás tört volna fel belőlem a Romániából érkező hírektől, de most eljött ennek is az ideje. Pedig jó hír ez, nem magyarverés, sőt arról szól, hogy az ottani magyaroknak jobb lesz az életük. Semmi köze az úgynevezett anyaország úgynevezett nemzetpolitikájához, amit egyébként Semjén Zsolt képvisel, és olyan is. Az állampolgársághoz sem. Nincs köze ahhoz a projekthez sem, hogy majd innen csinálunk mi nekik rendes pártot, ha a sajátjuk nem ismeri el a Kárpátok Géniuszát. Ezt az ajándékot nem Magyarországtól kapják az ottani magyarok, hanem Romániától. Jövőre minden román harmadikos gyerek kap egy táblagépet, iskolai használatra. Ezeket digitális tananyagokhoz fogják használni, ezen belül informatikai képzéshez is. Az angol, az csak úgy ragad rájuk közben, mármint az interaktív angoltanfolyamok mellett. Aki látott már kisgyereket belefeledkezni a leggagyibb számítógépes játékba, az tudja, mekkora oktatási potenciál van ebben. Aki megállt a fejlődésben huszonöt éve – hát az nem tudja, és nem is érdekli. Nincs körülötte, aki fel merné hívni erre a figyelmét. A harmadikos magyar gyerek, amennyiben nem részeltetett abban a szerencsében, hogy a magyar állam fennhatóságán kívül élhet, ezzel szemben heti öt tornaórát, egy erkölcstanórát és kötelezően előírt, ám röhejes hülyeségeket tartalmazó tankönyveket kap a hazájától. Esetleg kivezénylik polgármestert tapsolni, ha jó napja van. Informatikát nulla órában tanítanak neki. Otthon jut neki, ami jut, aki meg szegény, az ne akarjon számítógépezni. Ja, hát Románia gazdag ország. Megengedheti magának. Ha mi követni akarnánk őket ezen az úton, az csaknem kétmilliárd forintba kerülne. (Százezer gép, kb. 15 000 forint bekerülési árral, meg még félmilliárd, amit ellophat a Mészáros & Gazdája Nemzeti Tabletforgalmazó Vállalat. )Elképesztően nagy pénz az. Ha még hat évig megspóroljuk ezt a felesleges kiadást, akkor abból kijön a szombathelyi stadion ára. A közmédiára alig negyvenszeresét költjük.  Aztán fennáll a veszélye annak is, hogy kevesebb jutna a Nemzeti Lovas Programra emiatt, holott kétmilliárd forint közpénzhez már csak egy kicsit kellett tenni ahhoz, hogy megújuljon VÉGRE a Bábolnai Nemzeti Ménesbirtok! És itt jön ki az Angry Bird minden magyar szülőből. Mindegy, hogyan, de le kell győzni ezeket a disznókat, mert lopják a tojásainkat. Végül is ez nyitott kérdés, ugye, lehet ezen hümmögni, hogy több forgatókönyv is létezik. Előfordulhat, hogy tíz évvel később a román fiatalok ott állnak bekockulva a hülye számítógépeikkel meg angoltudásukkal, minden perspektíva nélkül, a szilaj magyar legények meg röhögve válogatnak a világ legjobb lovascirkuszainak felkérései közül. Magyarul, mert addigra az egész világ megtanulja a kedvünkért. Vagy merész kalandozásokat hajtanak végre, vakmerően átvágtatva a schengeni határon, mármint kívülről. És elszedik a puhány románoktól a tabletjüket, hazahozzák, és megsütik nyárson. A románok viszont szemmel láthatóan arra játszanak, hogy az informatika húzóágazat marad, és ettől az intézkedéstől a román fiatalok versenyképesebbek lesznek majd a globális piacon. A magyar lovasközmunkásoknál pláne, de ez egyre kevésbé érdekli őket. Már rég nem Magyarországhoz mérik magukat. A román gyereket megcsapja a számítógép füstje, a bolygó túloldalára dolgozik be, startupot gründol, munkát kap és ad, és a haza fényre derül. A román haza. Van ebben a hideg számításban valami hüllőszerű, ami minket, magyarokat joggal borzaszt el: ezeknek van idejük azon agyalni, hogy mi lesz tíz év múlva. Tiltakoznunk kellene nemzetközi fórumokon, hogy diszkvalifikálják az ilyen előre gondolkodó nemzeteket, mert így nem ér. Úgy könnyű, ha mindent kiszámolnak! Tisztára mint a zsidók. Tényleg, lehet ezen az egészen röhögni is, talán egyszerűbb is. Meg aztán majd veszek én a gyerekemnek gépet; vagy ha az kell a jövőjéhez, emigrálunk Romániába. Vidám hely az, és a románságukra sincsenek annyira rácsavarodva, hogy ne válasszanak egy alkalmasnak tűnő németet, ha a pedigrés román jelölt egy arrogáns seggfej. Sajnálni fogom a sok százezer másik magyar gyereket viszont, akinek csak annyi kellett volna a kitöréshez, az örömteli tanuláshoz, a nyelvtudáshoz, hogy a kormánya ne bassza el direkt a taníttatását. Hogy ne mulassza el, amit megtehetett volna. Hogy ne internetadón törje a hülye fejét, hanem azon, hogy mi lesz velük 2024-ben, amikor a szakmunkás acélból lesz, és román programozók fogják betanítani. Ez a távlat nem adatott meg nekünk. Majd magyarázkodunk, hogy tudod, kisfiam, akkoriban itt az volt a lényeg, hogy magyarnak magyar legyen a megnyomorítója. Nem jutott más eszükbe a bácsiknak és néniknek, akik segíthettek volna. Az ő saját gyerekeik persze nem szakmát tanulnak, és nem is lópatkolást, de azért nyomják a gombot, mint a bolond. Mert azon múlik, hogy az ő gyerekeiknek ne az jusson, amit a többinek megszavaznak. A jövő nincs a horizonton, ott a múltat tartjuk, a porcelánlovat meg a műanyag Aranycsapatot. A legvidámabb barakkban végleg vége a bulinak. A szabad, fejlődő Romániából szörnyülködni járnak ide, és nem azért, mert itt jobb. Lehet, hogy ez történelmi szükségszerűség, és egyszerűen nem érdemeljük azt, amit a románok. De azért van címzettje az anyázásnak, és tudta ezt a tegnapi tömeg is. Valaki felelős azért, hogy irigykedve nézünk már nemcsak nyugatra, hanem délkeletre is. Valaki, aki internetadón töri a hülye fejét, és szarik rá, hogy mi lesz itt tíz év múlva. Épp azon töpreng, hogy addigra hova fog eltűnni nyomtalanul. Egyre gyorsuló tempóban herdálja el az országa jövőjét, és elkerülhetetlenül közeleg a pillanat, amikor odaadja egy lóért. Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! Felforgatták Párizs belvárosát a Macron nyugdíjreformja ellen tüntetők – videók Elfogatóparancs Putyin ellen: bár Moszkva legyint, az orosz elnöknek van mitől tartania Most éppen március 31-ére tűzték ki a kormánypártok a NATO-bővítés szavazását A világ leggazdagabb magyarja, a modern tőzsdézés úttörője, akinek bankalapításába még Orbán Viktor is besegít Akkreditációs levél Colleen Bell részére. Hello tourist, this is Felcsút. Ezek lopnak.  Ja semmi, ez egy Petőfi-vers, super great hungarian poet, you know. Egy tyúkról szól. Majd a gyorstalpalón lehet, hogy veszik. Igen tisztelt Nagykövet Asszonyság! Annyit már tudunk, hogy Ön egyes alára vizsgázott Magyarországból. Nem okosabb egy ötödikesnél, fogalma sincs a történelmünkről, nem tudja hova tenni azt, ha a jelenlegi rezsimet Kádárhoz vagy Horthyhoz hasonlítják. Ha véletlenül Finnországban tenné le a repülő, akkor a mai tudásával nem venné észre a tévedést. Be kell valljam, egyelőre nem örülök annak, hogy Ön lesz itt az amerikai nagykövet. McCain szenátornak igaza van. Legalább delegálhattak volna valakit Az elnök embereiből. De hát majd szépen bemutatkozunk egymásnak. Mi vagyunk a magyarok. Én lenni magyar. Munkaalapú társadalomban élünk, ahol azért nincs szükség fékekre és ellensúlyokra, mert a nemzet maga gyakorolja a hatalmat. A nemzet az őt a maga természetességével képviselő Párt által teszi ezt, ahogy rajtuk keresztül vadászik, vásárol különféle birtokokat és szállodákat, illetve látogat Rolling Stones-koncerteket Új-Zélandon. A nemzet eközben a gyermekéhezés széles körű problémájával is megküzd, továbbá közmunkában árkot ás és betemeti, valamint kötelességtudóan adózik, hogy legyen mit ellopni. Viszont emellett mindannyiunk örömét szolgálja, hogy Orbán Viktor a királyi Várba költözik. Ez egy L. Simon László nevű helyi ültetvényes szíves közlése; csak azért jelzem, hogy ha  ha netalán összefut vele, akkor ez jusson eszébe. Van itt magának egy szakmabeli ismerőse, Andy Vajnának hívják. Ő például nemcsak a komplett magyar filmipart felügyeli és cenzúrázza, hanem ellátja a nemzet nevében a kaszinójogok tulajdonlásának fáradságos feladatát is. Hogy odaát Andy csak egy volt a producerek közül, és ha kaszinóra fájt a foga, akkor kénytelen volt a saját pénzéből venni magának ahelyett, hogy kapott volna az amerikai államtól?Hát ugye, hogy megvolt az oka ideköltözni! Általa megérthető az egész magyar kormányzás logikája. Efrájim Kishonnak – ő is egy magyar író – van egy hidegháborús anekdotája arról, amikor az illusztris nyugati vendégnek megmutatják Jugoszlávia szépségeit. Egyszer csak azt mondja neki a sofőr: itt kezdődik. És autóznak át hegyen-völgyön, kastélyok, ültetvények és erdőségek között, sokáig, amíg újra megszólal a jugoszláv: itt a vége. – Minek? – kérdezi a látogató. – A Tito család birtokának – szól a felelet. Ennyike. Innentől másképp hangzik minden, amit a nép felemeléséről meg a proletárdiktatúra előnyeiről el lehet mondani. Kábé ez van itt most, és ez a legfontosabb. A különbség annyi, hogy mindez nagyon ingataggá vált. Már nem titokban súgjuk egymásnak, hogy ezek lopnak, hanem pontosan tudjuk, és eléggé ki vagyunk tőle akadva. Ahogy azt is tudjuk, hogy mindez nem számít lopásnak: zárt közbeszerzés, titkosított tanulmányok, meghívásos pályázatok, nem is az én lakásom nő magától, hanem a tízéves fiamé – tök legális. Ha minden kötél szakad, és világos, hogy az épp lefülelt tolvajnak nem volt látható jövedelme a gazdagodáshoz, akkor jön a családi összefogás meséje. Ami pedig mégis bűncselekménynek számít, azt az ügyészség simítja el. De minden új bizonyíték táplálja a tüzet. Az Ön helyzete sajnos elég kínos ebben a koordinátarendszerben. Ugyanis pont ugyanolyan politikai kinevezett, mint mondjuk Szijjártó Péter, akivel lesz szerencséje tárgyalni. Majd kerestessen rá, állítólag van maguknak egy belső keresőmotorjuk, azzal is érdemes. Mégis remélem, amikor látja, hogy ez a tökfilkó vett magának egy darab Beverly Hillst, akkor talán felhorgad Önben valami igazságérzet. Hogy Amerikában ezért meg kell dolgozni, Britney Spearsnek, Peter Falknak vagy Jack Nicholsonnak lenni. Önnek nyilván az amerikai érdekek képviselete lesz a feladata, de ehhez tudnia kell, milyen környezetben dolgozik. Lebukástól rettegőkkel fog tárgyalni, jellemtelen, cinikus alakokkal, akik ott verik át, ahol tudják. Egyedül az erő nyelvén értenek – hiszen azt alkalmazzák egy egész országgal szemben. Ők maguk mutatják be, hogyan kell bánni velük. Személyiségi jogokat, adatvédelmet, törvényt átlépve próbálnak lejáratni bárkit, aki szót emel ellenük. És ehhez pimf ügyeket ásnak elő olyan alakok, akik milliárdokkal vágták meg Magyarországot. Egy árva szavuk nem lehet, ha nyilvánosságra kerül a bankszámláik forgalma. Magyarországnak viszont az az érdeke, hogy lebukjanak. Akárki segít ebben, hálásak leszünk a felszabadításért. Mélyen tisztelt Producer Asszony! Igazából nem nagyon értem pillanatnyilag, minek jön ide egyáltalán. Az amerikai nagykövetség vezetését kiválóan ellátja André Goodfriend. Bizonyára észre fogja venni, hogy helyettese meglehetősen népszerűvé vált az utóbbi időben. Elárulom, miért. Azért, mert neki nem kell tartania ettől a kormánytól. Bárki másnak nyakára küldik bármelyik hatóságot meg a szarevő médiájukat, de neki nincs mitől félnie. Nem tudják kirúgatni, lepereg róla a gyalázkodás, és hiába túrják fel utána a rendőrségi archívumot. Magyarország régóta vágyott arra, hogy előlépjen valaki, és istenesen pofán vágja Orbán Viktort meg a körülötte zsezsegő vérszívó bandát, de úgy, hogy eleredjen az orruk vére. Hogy egyszer láthassuk, amint ők félnek, szűkölnek, csapkodnak, hazudoznak és alkudoznak. Ennek csak egyik eszköze a kitiltás – de ennél is fontosabb a bátor kiállás. Annak szemléltetése, hogy ezek nem mindenhatók, és az elcsalt győzelmük sem jogosítja fel őket mindenre. A legjobb, amit tehet, hogy hallgat Goodfriendre. Felbecsülhetetlen kincs egy olyan munkatárs, aki nemcsak beszél magyarul, de azt is tudja, hogy mikor váltson angolra, ha ezzel elegánsan megalázhat egy kormányszolgát. Magyarország nehéz terep. Egyben nagyszerű ugródeszka annak, aki tud vele bánni. Történelmet írhat itt egy ügyes nagykövet, aztán Kissinger mellett lesznek az emlékiratai a polcon. De ez csak azoknak adatik meg, akik szembeszállnak a gonosz birodalmával. Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! Hogyan teljesítsünk jól a vizsgákon? Íme 8 tipp! Tóta W. : Szabadíts meg a gonosztól Kilenc évig a legnagyobb egyetértésben dolgoztak együtt a képviselők Pacsán, de most feloszlatták a testületüket Marabu Féknyúz: Infláció Bárhol a világon kerül szóba a lopás, Orbán Viktor kikéri magának. Magáénak érzi, és büszke rá. A cápaugrás tévés szakkifejezés, azt a pillanatot írja le, amikor egy régóta futó sorozatban már mindenki lefeküdt mindenkivel, az írók nem tudnak már mit kitalálni, és a napi nézettségért kapkodva bevállalnak valami totál elmeroggyant hülyeséget. Az eredetije a Happy Days című sitcomban történt, ahol az egyik főszereplő vízisível ugrott át egy cápát. Innentől már nincs megállás lefelé, egyrészt az egész hihetősége és vele a nézők azonosulása szűnik meg, másrészt a műsorkészítők gátlásai. Közel vagyunk a cápaugráshoz, vagy talán utólag azonosítjuk, hogy már meg is történt. Mindenesetre most már bármi lehetséges. Például megyek A-ból B-be, szinte mosolygok azon, hogy egy hónap múlva már ezért is fizetni fogok, nyomkodom közben a rádiót, direkt megkeresem a Lánchidat. Az is az enyém, a közös frekvenciavagyonból teremtettük mi magyarok, mi fizetjük a fenntartását és a profitját, és milyen jól tesszük: most meghallgathatom, mi a helyzet őszerintük. Elvégre annál, hogy mit lopnak éppen, szórakoztatóbb, ahogy ezt kimagyarázni próbálják. És nem, nem próbálják. Hanem az van, hogy ha valaki bárhol a világon, akármilyen nyelven elkiáltja magát, hogy „tolvaj”, akkor a magyar kormány öblösen kikéri magának. Mondjuk bejelenti az USA, hogy a korrupció zavarja az ő érdekeiket, ezért tenni fognak ellene számos kelet-európai országban. Robert Fico, Victor Ponta meg se mukkan. Lehet, hogy kiveri őket a víz, de hallgatnak. Orbán Viktor bezzeg? Még csak nem is a Gucci ostorával cserdít, hogy valamelyik lakája álljon ki hőbörögni, hanem ő maga tajtékzik. – Mi van, mi van? Szidtad az anyámat? – De uram, én a kurvákról beszéltem! – Szóval szidtad az anyámat!Hogy micsoda emberiségellenes, függetlenségünket  gyalázó, magyarellenes gondolat fellépni a LOPÁS ellen. Nemzeti Lopás. Frankón azt mondja, hogy nem hagyjuk a korrupciónkat, mert az a szuverenitásunk része. És azon háborog, hogy őt nem keresték meg; mintha az engedélye nélkül nem utazhatna be az országba amerikai újságíró vagy civil kutató. Pedig elég világos, hogy ha államszintű korrupció a gyanú, akkor nem Orbán Viktort kell elsőként megkérdezni, igaz-e szerinte. Éppenhogy tőle független módszerekkel kell ellenőrizni, mennyit lopnak a haverjai. A külügy bekéreti az ügyvivőt, a minisztérium ismert állapota alapján el tudom képzelni, micsoda ordenáré toporzékolás mehetett ott. Goodfriend viszont csak otthon kezdett nyerítve röhögni. Talált, süllyedt. RibancmenetElkezdődött a korrupcióharc. A rezsicsökkentés megvolt, kedves nép, most azért kéne menetelnetek, hogy visszaadjatok valamit a jótevőiteknek. Védjétek meg az ő megélhetésüket is! Átérezheti minden devizahiteles: ha ennyire fájna neki elveszítenie a panellakását, akkor mennyire fájdalmas lehet, ha veszélybe kerül egy úszómedencés vagy stadionnal díszített kúria. Valahol felsír egy jacht. Lehet, hogy erre kevesebb lesz a jelentkező. Értem, hogy ez egy szeretetközösség, de attól tartok, hogy a Pasa Park miatt nem fognak milliók megmozdulni. Vagy amikor mégis, akkor jobb lesz evakuálni. De feladni nem kell. Most is vannak pár száz fős minitüntetések, ilyen semmi kis szubkultúrák verik a tamtamot, mint tanárok meg kereskedelmi dolgozók. Sőt van ribancmenet is az erőszak ellen, nem is beszélve a meleg büszkeségről. Semmi akadálya egy öntudatos tolvajmenetnek. Nyugodtan meg lehet ezt szervezni ugyanolyan őszintén, mint ahogy felkapták az Amerikából közéjük hajított inget. Lehetne ez egy szerény létszámú, de annál bátrabb vonulás. Elég, ha eljönnek azok, akiket személyesen érintene egy korrupcióellenes akcióterv. Fogjátok meg szépen egymás kezét, fonódjanak egymásba százezres retikülök és milliós Rolexek. Hozza el mindenki, ami mozdítható, a sportkocsikat, a veterán Jaguárt, Marie Antoinette báli ruháját, meg amit még összeharácsolt. Esetleg a kedvtelésből tartott gázszerelőjét. Aztán indulhat a séta, mondjuk a Dorottya utcából fel a Várba. Nem lesz semmi baj. Simán átugorjátok a cápát. Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! Ráczné szerint Gyurcsány nem abuzálta őt, a Hír Tv és a Telex újságírói viszont igen Közleményben sürgeti Magyarországot a Fehér Ház, hogy mielőbb fogadja el Finnország és Svédország NATO-csatlakozását Kyiv Independent: Moszkva tíz éven belül széles körű ellenőrzést akar szerezni Moldova felett „Te sem vagy jobb, és te sem vagy bal” – dühös klippel jelentkezett a FISH! Ennyit fialt az illiberális állam: nincs vásárlás vasárnap. Nem lesz ez fenntartható, ha ennyien szívnak ilyen kevesek kedvéért. Biztos erre célzott Áder János is. Az illiberális kísérlet meghozta gyümölcseit. A magyar narancsból ezúttal nem citrom lett, hanem kaukázusi medvetalp. Ez egy vad zellerféle, invazív özönnövény a nemzeti értéknek nyilvánított akáchoz hasonlóan. Rettenetes sebeket, vakságot és még rákot is eredményez már az is, ha hozzáérnek. Sajnos az utóbbi években megjelent Magyarországon is. Haszna nincs, megenni nem lehet semmijét, fájdalmat és maradandó károsodást viszont okoz. Innen indultunk, a szabadság visszavonásától. Ez volt az ígéret: hogy az erős kézzel vezetett ország sikeresebb és boldogabb lesz, mint ahol mindenki csak úgy a maga feje után megy. Például vasárnap vásárolni. Vagy dolgozni. Mondjuk úgy dönt, hogy ő vállalja a túlórát a pótlékért, vagy egyszerűen azért, hogy megtartsa az állását. Na de az erős kéz, illetve medvetalp attól erős, hogy ezt is jobban tudja nála, és megtagadja ezt a döntési lehetőséget. Amikor szólnak neki, hogy ebből elbocsátások lesznek, akkor nagyot sóhajt: bizony, nehéz az élet, ez sajnos ezzel jár, de hát a családok a legfontosabbak. Akit emiatt rúgnak ki, az nyilván hálás lesz, hogy most nemcsak a hétvégéket töltheti otthon, hanem a hétköznapokat is. Már ha lesz még otthona. A kaukázusi medve nem foglalkozik azzal, hogy mi lesz a méhecskékkel. Neki csak a méz kell. Nem tűri az ellentmondást: neki ne próbálkozzon senki, hogy akkor majd a neten bevásárol, mert betiltja azt is. Csak hogy igaza legyen. Az illiberális államot nem tavaly Tusnádfürdőn ismertük meg, hanem lehetett rá következtetni már 2010 előtt. Részben a Fidesz szervezeti kultúrájából, részben meg a hátországában dühöngő alufóliasapkás téveszmékből és kapzsiságból. A remények arról szóltak, hogy a voluntarizmus megfelelő intelligenciával párosulva tényleg jobb lehet, mint az a korrupt anarchia, amiben havonta buktak le és vonultak sittre kormánypárti politikusok. Ez a mutató tényleg javult, mert lebukni, azt egyszerűen nem bírnak. A leghajmeresztőbb cliffhangerek is azzal végződnek, hogy a családi összefogás helikopterrel kimenti a bajba került hőst. Na ugye, milyen fontos a család. Szóval ezt az úgynevezett történelmi tévutat járjuk be 2010 óta. Adjunk fel egy kicsit a szabadságunkból, cserébe a kormányunk elrendezi az életünket. Nesztek, rendezi. Ahogy neki tetszik. Leginkább azzal van elfoglalva, hogy saját embereinek biztosítsa a jólétet. Szektorokat, iparágakat néznek ki maguknak vizenyős szemek, és aztán elkészül a törvénytervezet, amely kinyírja a konkurenciát. A tranzakciót végül beletekerik egy darab nemzetiszín zsírpapírba, előadják, hogy ez itten megvédi a családokat a dohányzástól, a vasárnapi bevásárlástól meg az RTL Klubtól, úgyhogy nemzeti érdek, uff, böff. Egész sokáig működött ez, majdnem azt írtam, hogy fügefalevél, de valahogy a kaukázusi medvetalppal jobban tetszik ez a jelenet, mármint ahogy takargatják magukat vele. De egyre több kényelmetlenséggel jár az ő gyarapodásuk, és az annak alárendelt életünk. Talán még azt is megértenénk, ha egyszerűen lecsípnének maguknak ezt-azt amúgy értelmes költségvetési tételekből, nyomtató lónak nem kötik be a száját, ugye. De százezreknek felborítani az életét csak azért, hogy a CBA-tulaj vehessen magának végre egy Bugattit is az egymillió dolláros Porsche mellé – hát az sehogy se jön ki nemzetstratégiának, már elnézést. Márpedig ezért van az egész, a hülye is látja. Vagyis még a Békemenetben is okozna némi morgolódást, ha Porschéval vezetnék fel. Ennyi, ezt kaptuk az erős kéztől, mást nem. A saját zsebét tömi, pusztán azért, mert megteheti. És nincs mód számonkérésre, elszámoltatásra, amíg meg nem bukik. Ahhoz túl erős az a kéz. Minden efféle rablógazdálkodás hamar elér a falig. A legfőbb nyersanyaga nem a pénz, hanem az alattvalók béketűrése. Megújuló erőforrás, de ahhoz dolgozni kell a megújításán is, nemcsak használni. Bizony, a fenntarthatóság lesz itt a gond, és ennek ismeretében válik érthetővé Áder János rejtélyes, látszólag érthetetlen megnyilatkozása. Előpattan újévre nagy csinnadrattával, és mint aki most jött a falvédőről, elkezd magyarázni a bálnákról. Ami persze aranyos, csak most némiképp tempótévesztésnek tűnik. Sajnálatos, hogy keveseknek esett le, mire céloz az elnök úr a maga posztmodern, érzékeny performance-nyelvén, amikor Fenntarthatósági Igazgatóságot állít fel. Voltak harcosabb elnökeink, olyanok, aki kiálltak válságos időkben, és elmondták a véleményüket kereken. De ez nem elvárás, hiszen ült már abban a székben bólogató kutya is. Áder János, úgy tűnik, metaforikus bürokrácia útján közli álláspontját. Ettől még érdemes elgondolkodni azon, mit akart mondani a költő. Virágnyelv ez a javából. Nem kellene tönkretenni mindent magunk körül, mert holnap is ebből főzünk. Itt van például a kaukázusi medvetalp problémája. Vagy ahogy a pillangók. . . illetve nem a pillangók, hanem a sáskák. Akinek füle van a hallásra, hallja. A sáskának speciel nincs. Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! Jövő héten Moszkvába megy a kínai elnök Orbán-pizzára vágyik, de nem utazna érte? Itt a recept! Vénába kell befecskendezni a miniatűr robotot, segíthet megelőzni a stoke-ot, szívinfarktust A Real és a Napoli továbbjutásával lett teljes a BL-negyeddöntő mezőnye Európa méltóképpen emlékezik a Charlie Hebdóra. Élénk vitával, amely végigsöpör a kontinensen, és ezáltal segít azt egyesíteni.  A véleménykülönbségek már a gyilkosságok napján előkerültek, nemcsak Franciaországban, hanem Magyarországon is.  De a Kalasnyikovok nem. Pedig éles a vita, és nem is egy éle van: folyik iszlámról, sajtószabadság határairól, bevándorlásról, külpolitikáról, valláskritikáról. A frontvonalak is keverednek, rasszista szabadságpártiak és a terroristák hirtelen felindulását magyarázó konzervatívok keresgélik a szavakat első felindulásukban. Ilyenkor újra kell kicsit gondolni a dolgokat, és az néha nem árt. Abban viszont sokan egyetértenek, hogy Európa gyenge, elgyengült. Mert nem tudott időben lekapcsolni két fegyverest. Vagy mert nincs olyan frankó saját vallása, amiért fiatal gengszterek hajlandóak fegyvert fogni. Utóbbi álláspont szerint az iszlám fundamentalizmusra a megfelelő válasz a militáns kereszténység. Csakhogy a Nyugat gyengesége merő tévedés. Az a Nyugat, amelyhez tartozunk – amíg van erőnk kormányunkkal szemben is oda tartozni – erős. A világ legerősebb civilizációja. Jólétét milliárdok irigylik, és nem innen menekülnek milliók, hanem máshonnan jönnének ide. A talpraesettebb államok megpróbálják utánozni az ide vezető utat, a többiek a frusztrációikat élik ki. Első dolguk elhallgattatni azokat, akik nem értenek egyet. A Charlie Hebdo árnyékában kevesen vették észre Raif Badawi tragédiáját. Ez a szaúdi fiatalember nem rajzolt semmit Mohamed seggébe, csak nyitott egy honlapot a vallás szerepének megvitatására. A vádpontok között szerepelt, hogy lájkolta a szaúdi arab keresztények Facebook-oldalát. Ezért rásüthették volna a hitehagyás vádját, ami halálbüntetést von maga után, de ezt megúszta. Így csak „az iszlám megsértéséért” és „engedetlenségért” vonták felelősségre. Tíz év börtönre és összesen ezer korbácsütésre ítélték, az első ötvenet egy mecset előtt kapta meg. Szomorú illusztrációja annak az elképzelésnek, hogy a vallást békén kell hagyni, mert különben egyesek érthetően provokálódnak. Meg annak, hogy milyen jó az, ha a legfőbb érték a hit. Lehet, hogy nem mindenki élvezi, de aki nem, azt agyonverjük. Éppen az egyház korlátok és kritikák közé szorítása hozta el nekünk ezt az irigyelt jólétet. Ők ugyanis már a Naprendszer fogalmától is felháborodtak. Itt az elgyengült Európában ilyesmiért nem bántjuk egymást. Nem azért, mert felsőbbrendű lények vagyunk, egyszerűen ez vált szokássá egy ideje. Nem túl régóta, pár száz éve mi is simán megégettük, aki máshogy olvasta a Bibliát. Ugyanúgy irritál minket is, hogy miféle hülyeségeket gondol meg mond a másik, de amíg ránk nem kényszeríti, addig ráhagyjuk. Kényszerítés alatt pedig nem azt értjük, hogy megírja a blogján vagy a lapjában. Ha zavar, nem kell olvasni. Vannak, akik felállnak a hokedlira, hogy lábujjhegyről átlessenek a szomszéd hálószobájába, aztán szörnyülködjenek és botránkozzanak. Na arról a hokedliről kéne sürgősen lemászni. Sokkal-sokkal egyszerűbb, ha mindenki eldönti, mit nem vesz meg az újságárusnál, mint betiltani mindent, amin meg lehet sértődni. Már csak azért is, mert az utóbbi megoldással az európai és magyar kultúrkincs jelentős részét dobnánk ki – és ebbe az egyházi örökség is beleértendő. Az európai vallásos konzervatívok egy része kiváló alkalmat orront egy kis könyvégetésre. Megsütné a maga gesztenyéjét a mások torkolattüzénél. Kevésbé idegesíti ugyanis őket az iszlám európai terjedése, mint az, hogy valakik valahol kiröhögik az ő hitüket. Veszélyes törekvés, csúszós lejtő. De ezeket a vitákat le tudjuk folytatni beszédekkel, cikkekkel, tüntetésekkel, sőt akár karikatúrákkal. Sok-sok sértődéssel és azok békés elviselésével. Szerencsére jól ismerjük ezeket a technikákat. Akik még eszköztelennek érzik magukat, ha nincs náluk a gépkarabély, csak tőlünk tanulhatják meg, hogyan lehet boldogulni anélkül. A jó hír, hogy a vita feltartóztathatatlanul söpör végig Európán. És nemcsak a politikán, hanem a civil nyilvánosságban, interneten és vitaesteken. Párizs ma közelebb van, mint egy hónapja, mi pedig egy kicsit messzebb attól a gondolattól, hogy semmi közünk egymáshoz. Ez önmagában is egy rég várt katarzis: kevés közös ügye volt eddig Európának, pedig minden ilyen erősíti az összetartozást. Akkor is és azáltal is, ha nem értünk egyet, csak elférünk egymás mellett. Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! Baseballütővel verték meg a 17 éves barátnőjét megszöktető 23 éves férfit A következő EU-csúcson újabb döntéseket hoznak Ukrajna lőszerellátásáról 54 milliárd dolláros hitellel igyekszik nyugtatni a befektetőket a Credit Suisse Kínai drónt lőttek le Kelet-Ukrajnában A vaddisznót se tűrjük a városban. Pedig ő nem lop el komplett palotákat. „A chupacabra állítólag Amerika egyes tájain élő mitikus lény. (. . . ) A név, amely a spanyol cabra chupar ('kecskeszívó') kifejezés összevonása, abból a gyakran jelentett szokásából ered, hogy háziállatokat, gyakran kecskéket támad meg és a vérüket szívja. Sokan sokféleképpen írták le a külsejét. ” – Wikipedia„A korrupció azért rossz, mert elvesz a néptől, meglopja azt. A korrupció nincs önmagába bezárva. Továbbmegy, és öl, gyilkol. ” – Ferenc pápaParasztgyerekek nem hoznak magukkal félmilliárdot hazulról, hogy abból vegyenek pasaparkot. Ettől még lehet nekik, például feltalálják a tamagocsit, gyártani kezdik, és jön a profit. Csak hát ezt le szokták papírozni, és ezért nincs is rejtély: ott a faszinak a világhíres cége, slágergyára, bestsellere, na abból telik neki világraszóló lagzira meg Neverlandre. Mostanra már tudjuk, hogy ilyen állat igenis van, és kezdjük felfogni a metabolizmusát; nem természetfeletti jelenség ez, hanem fizikai világunk része, amely sem az energia, sem a pénz megmaradásának törvényét nem cáfolja. Még nem teljesen értjük, de már gyanakszunk. Mondjuk amikor gumikacsák tízezrei utazzák körbe a Földet, akkor joggal feltételezzük, hogy nem maguktól úszkálnak, hanem bizonyos áramlatok hajtják őket. Pont ez a helyzet a megmagyarázhatatlan vagyonokkal is. Valahonnan táplálkoznak ezek az itt-ott kacérul kivillanó száz- és ezermilliók, ez biztos. Meg az is, hogy jogunk van tudni, honnan. A kíváncsi tudós ilyenkor kiszáll a terepre, és megfigyeli a jelenséget eredeti környezetében. Adatokat gyűjt, elemez, teóriákat állít fel, és igazolni igyekszik azokat. Megnézi, hogyan és hol él az a különös mutáns, amelynek minden látható bevétel és legális tehetség nélkül terebélyes százmilliói nőnek pár év alatt. Infravörös kamerákat szerel fel a csapásain és itatóhelyein, nyomokat méricskél, tanúkat hallgat meg. Mára ki is derült, hogy bizony hiányzik egynéhány birka a feltételezett élőhelyen. Jellegzetes, négymilliárd forint értékű harapásnyomok találhatók vagyontárgyakon és költségvetéseken. A kitartó kutatók egész kolóniát fedeztek fel a Szerb utcában, egy kaptárt, ahol csupa ilyen mitikus lény él. Emberek, akik nem dolgoznak senkinek, papíron nem is léteznek, de csak úgy nő a pénz a retiküljeikben. A korábban háborítatlanul garázdálkodó teremtménynek természetesen nincs ínyére a megfigyelés, ezért csak széliránnyal szemben tanulmányozható. A sarokba szorított példány változatos módszerekkel védekezik: bűzbuborékot lövell ki, amivel megvakítja ellenfelét, hülyének tetteti magát, vagy kétségbeesésében képes a szocikra mutogatni, hogy ők is loptak. Az országban régóta észlelünk értelmezhetetlen marhacsonkításokat. Közgazdászok, szegénységkutatók és elszegényedett milliók törték a fejüket: vajon ami hiányzik egészségügyből, iskolából, kultúrából, szociális hálóból, az tényleg mind stadionra megy, vagy más kártevők is élősködnek rajtunk? Ennek a kriptozoológiai feladványnak a megoldása egyben megmagyarázná a Magyarországot sújtó szűk esztendőket. A következtetések és az elmélet igazolása után már csak egy döntő lépés van hátra. Az ismeretlen lények tanulmányozásának legbiztosabb módszere a befogás. Bár kegyetlennek tűnhet kiszakítani a vérszíváson kapott ritka fajt idilli környezetéből, elemi érdekünk fűződik a megismeréséhez. Nem engedhetjük, hogy magyar állampolgárokat veszélyeztessen. A vaddisznót se tűrjük meg a belvárosban, nemhogy az ilyen dúvadat. Felbecsülhetetlen tudományos értéke lesz annak, ha megvizsgáljuk, hogyan viselkedik fogságban. Szaporodik-e? Milyen hangokat ad ki? Megtartja-e csodás vagyonnövesztő képességét, vagy elveszti, elhullajtja korábbi ékességét, mint egy beteg jávorszarvas?Tudjuk, hogy sajnos vannak nehezen tartható állatok. Az elefánt például egyebek mellett naponta hat kiló mogyorót fogyaszt el, igényli a megfelelő klímát, és évente egyszer rájön az ámokfuthatnék. Olyankor nyugdíjasokat rúgna hasba a zebrán, ha hagynák, ám az elefántot – bezzeg – nem engedik oda. Még az is előfordulhat, hogy a befogott ritkaság nem él sokáig a kifutójában, ha nem jut hozzá a százmillióihoz és a luxusnyaralásaihoz. Ez sajnálatos lenne, de hát így volt ez az első elefántokkal is. Viszont kihalás nem fenyegeti ezt a lényt, tehát nem kell rá túlságosan vigyázni. Számos példányáról tudunk, többet sikerült meggyűrűzni. Az is egyre valószínűbb, hogy államalkotó faj, és valahol a boly mélyén egy óriási potrohú királynő rakja a petéket. És valójában őt táplálják a dolgozók azzal, amit csáprágóikkal fel tudnak darabolni. Terjeszkedése nemkívánatos. Állatkerti, vadasparki kiállítása viszont annál inkább. „Látod, kisfiam, ez itt a közönséges korruptka”, ezt hallják majd a szegény gyerekek, akiket odavisznek a buszok az ország minden tájáról, és talán hat szem mogyoró is jut nekik. Abból, pontosan abból, amit azelőtt a közönséges korruptkák zabáltak fel. Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! Felfüggesztettek két indiai pilótát, miután a fapados járat műszerfalán kávéztak Kétmillió előleg befizetése után egy évet várt az új Hyundai-ra, végül nem kapott semmit 1100 lóerő talán már elég lehet a plugin hibrid kabrió Ferrariban Az EU már elérte Orbán célját, egy számjegyű az infláció – a magyar drágulás a rekorder Bayer Zsolt inkább lenne a Csengetett, Mylordban feketemosogató. Aligha követnék sokan. „Az európai jobboldal (e sorok íróját is beleértve) a Csengetett, Mylord? világába vágyakozik, és úgy véli, ott még Mable vagy Henry is szívesen lenne. ” Bayer ZsoltKedves Zsolt, ha már szinte dumcsizunk: ez egy igen pregnáns gondolat, és nagyon örülök, hogy végre valaki le merte írni. Én is azt vettem észre már régóta, hogy ha nem is az európai, de a provinciális jobboldalak folyvást visszavágynak valahova, ahol még a dolgok és az emberek „a helyükön” voltak. Ki az ókori Rómába, ki a középkori Róma fennhatósága alá, te ezek szerint a Csengetett Mylordba. (Az öreg, rövidlátó hangya pedig Pomázra. )Egyben azt is észleltem, hogy ezek a visszavágyakozó arcok magukat minimum tekintetes úrként képzelik el abban a régi szép időben, és véletlenül sem rabszolgaként, zsellérként vagy proletárként, de lehetőleg nem is nőként, holott tudják jól, hogy olyanok a régi szép időkben is voltak, csak valamivel kevesebb esélyük és joguk volt az élethez, mint újabban. Emiatt mindig álságos ostobaságnak tekintettem ezt a nosztalgiát, vagy elnéző. eimben gyernőttek fantasy-klubjának. Na de az már valami, hogy Mable vagy Henry is szívesen lennél. Ők ugyebár a ranglétra legalján állnak ebben a szép emlékű BBC-sorozatban, ami abban nyilvánul meg, hogy az rúg beléjük, alázza meg vagy pofozza fel őket, aki csak akarja. Valamint abban, hogy ezt a helyzetet ők eléggé megszenvedik. Mindkét szereplő kifejezetten tragikus figura a vígjátékban. Kisemmizett emberek, akik előtt nincs perspektíva. Mégpedig azért, mert abban a világban a társadalmi mobilitást nem vezették még be, hanem egyenesen kommunista ármánynak tartották. A borjúsült felzabálása az urak dolga, a feketemosogatás pedig a szegényeké – így nézett ki, amikor még mindenkinek megvolt a helye. Nem nagyon fér bele szerintem az se, hogy sváb parasztok leszármazottai újságban osszák az észt. Henry és Mabel utálja azt a világot. Különös dolog helyettük és a nevükben visszasírni. És valahogy a proletárköltők sem arról szoktak verselni, hogy de kurva jól érzik magukat, mert megvan a helyük a világban. De vannak még tanulságok, ha már popkulturális korpuszok felett kalibrálgatjuk az iránytűnket. Például az egész sorozat arról szól, hogyan omlik össze ez a világ feltartóztathatatlanul és szükségszerűen, nem utolsósorban azért, mert a felülre betonozott úri osztály elhiszi, hogy nekik jár a jólét anélkül, hogy megdolgoznának érte. Az egész nemesi családban egyetlen szimpatikus alak van: a homoszexuális, szociáldemokrata Cissy, aki nő létére repülőgépet vezet, politizál, és ha fakanalat vesz a kezébe, akkor szegényeket etet. Oké, legyen ez a modellünk – már ha el tudunk tekinteni attól, hogy a brit királyi tévé ezt annak a kornak a paródiájaként adta elő;  meg attól, hogy mikor lenne képes a ti királyi tévétek összerakni egy ilyet a Horthy-éráról. Szóval ide vágyik vissza a magyar jobboldal. Ezzel nem is vitatkoznék, egyrészt te többet forogsz köztük, másrészt meg a kormányzásuk tényleg erre mutat. Ahogy végignézek rajtuk és munkásságukon, látom is, amint stukkónként építgetik maguknak ezt a világot. Tudod, mit nem látok köztük, Zsolt? Henryt és Mabelt. Egyet se. A szobalányokat hajkurászó, kissé retardált, semmirekellő, ám "tiszteletreméltó" Teddyt, azt látom, sok példányban. Csenget nekik a lord, bejött az élet. Látom az erkölcsök őreként szeretőt tartó Lord Meldrumokat is. A korrupt, romlott püspököt, persze. És látom a hisztérikus Miss Poppyt, saját lábán toporzékolva, aki tragédiaként éli meg, ha a csőd szélén tántorgó apja kevesebbet szán az úri szabójára. A sorozatban Miss Poppy sohasem tudja meg, mit gondol róla Mabel odalent. De neked tudnod kellene, ha végignézted. És nem irigyelni Mabelt, hanem félni tőle.  Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! Reklámadó kaput. Cserébe állítólag kedvesebb lesz a híradó. De miért kellene ezért bármit is adni? Egy ilyen alku után RTL-esnek lenni cikibb lenne, mint közszolgálati tévésnek. Azok legalább lehet, hogy tényleg hisznek ebben a szarban, és azért viselkednek ilyen furcsán. Nem pedig konkrétan a melltartójukba tömködték a vételárat, a szemünk láttára. Egyelőre nem tudunk ilyen dealről. Elkezdődött máris a legyintgetés: nem szabad tőlük szabadságharcot remélni, egy kereskedelmi tévének az a dolga, hogy pénzt termeljen. Mi mást várhatunk egy kapitalista nagyvállalattól?Hiszen a maga harcát sem akkor kezdte, amikor kibabrált a kormány a hajléktalanokkal, tanárokkal, tudósokkal és egyetemistákkal. Csak amikor az ő becses seggén kezdett csattogni a lovaglópálca. Logikus, hogy a fenyegetés elhárulta után visszatérjen a régi kerékvágásba, és újra felvegye a versenyt a TV2 kétfejű borjúival. Nincsenek erkölcsi kötelességei, csak érdekei. De azok lehetnek hosszú távúak. A kísérletek felfedték, hogy legalább olyan érdekesek az egyfejű, ám ijesztően tágas erszénnyel rendelkező torzszülöttek, mint a kétfejű borjú. A fideszes kisgömböcök fosztogatásairól hírt adni tisztán kereskedelmi szempontból is helyes, ugyanis egy csomó embert érdekel. Emellett mindenképpen jobban áll egy híradónak, és a presztízs ebben a műfajban nem annyira mindegy, mint egy valóságsónál. A féléves hadjárat megtette a hatását. Nyilvánvaló, hogy a Fidesz népszerűségének zuhanásában vastagon benne volt az RTL Klub feltökösített híradója, még akkor is, ha – alkalmas szerkesztőség híján – lényegében csak utánközléssel foglalkozott. De az eredmény megnyilvánult a kormánypárt hisztis méltatlankodásában is. És nem az volt ám a bajuk, hogy a híradó hazudott volna – amikor ugyanis még reménykednek ebben az ellentámadásban, akkor perelni szoktak. Az fájt nekik, hogy számukra kellemetlen, ám bizonyított és széles körben ismertté váló tényekkel szembesítették őket. Ez röviden úgy hangzott, minden este, hogy „ezek lopnak”. És hát tényleg. Azt mégsem válaszolhatták erre, hogy magyar ember nem lop, csak szerez. Ehelyett nyögdécseltek artikulálatlanul, hogy ez politikai támadás. Pedig csak bűnügyi hírek. Korruptságuk legalább olyan mélyen beépült a nemzeti emlékezetbe, mint a kommunistáké. És ez egy csomó izgalmas gondolatot szül, újabb és újabb embereket aktivizál, és késztet gondolkodásra. Mindjárt másképp fájnak az elvonások, elkúrások és nélkülözések, ha közben tudjuk, hogy bezzeg nekik mindenre van pénzük. Sehogy sem tudnak védekezni az ellen, ha kiderül róluk az igazság. Pedig elérték már 2010-ben, hogy az internetre és néhány agonizáló, kicsiny médiumra szorítsák vissza a kritikát. Végül végtelen mohóságukban magukra rántották a jupiterlámpát. A reklámadót a kormány jogilag is elbukta volna Brüsszelben. Most előre menekülnek. Hátha az elkerülhetetlen visszavonulásnak is meg lehet kérni az árát. De az az ár most már túl magas lenne. Az RTL Klub beleállt a harcba, és a rezsim lényegét ragadta torkon, jó hírérzékkel. A szerzést. A maffiaállamot, amelynek kormánya nem politikai vitáktól fél legjobban, és nem is a nyomorról szóló híradásoktól, hanem attól, hogy kiderül, mit lopkodtak össze maguknak ők. Nem utolsósorban azért, mert ha szóba kerül, hogy mit, akkor felmerül előbb-utóbb az is, hogy hogyan. Az pedig még a saját szabályaik szerint is letöltendővel végződhet. A félelem béreIsten hozott a való világban!Az ő helyzetük nem fog javulni. Nem képesek kevesebbet lopni, és az eddig felhalmozott tényálladékból is elél évekig a sajtó. De onnantól, hogy mindez láthatóvá válik, nincs megállás lefelé. Akkor már legfeljebb meghosszabbítani lehet az uralmat, de ép bőrrel megúszni nem. Hülyeség ilyenkor alkut kötni. Van hová hátrálniuk. Nemcsak a reklámadó itt a baj, hanem a haverok piacszerzései, a kedvükért törvénybe foglalt versenytorzítások, az állami hirdetések hatása és az a még súlyosabb, kriminális módszer, amivel a magánhirdetőket presszionálják a független sajtó bojkottjára. Hogy ez nem választható el a rendszer lényegétől? Attól fájjon a rendszer baja. Az RTL Klub nagyjából fair versenyben lett Magyarország legsikeresebb tévécsatornája. Volt versenytársa, de innovációval, technológiával, ügyes üzletvitellel tartotta az első helyet a piacon. Ez nem szorul bizonyításra: mérhető adat. Stratégiai érdeke nem az, hogy holnap megússza az adófizetést, hanem hogy újra kinyíljon az a szabad verseny, ahol a legjobb nyerhet. Az RTL segített botránnyá növeszteni a korrupciót. Ha ezzel felhagy, akkor a részesévé válik. Nem ugyanoda térne vissza egy ilyen alkuval, ahol volt, hanem sokkal mélyebbre. Persze azzal is együtt lehet élni. Hiszen erről a pofátlan, rezzenetlen szégyentelenségről szólt eddig a híradó. De annak nem lesz jó sajtója. És lehet, hogy a következő aljas támadásnál már nem lesz, aki kiálljon mellettük. Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! Több mint fél évszázada nem volt olyan autója a maranellóiaknak, mint a Ferrari Roma Spider Visszavonta beismerő vallomását a gyermekbántalmazással gyanúsított nevelőanya Filmbe illő akcióval mentettek ki egy férfit egy amerikai folyóból – videó Egyenesen a rendőrségre vitte a részeg utast egy ózdi buszsofőr Tényleg kiváltja a köztévé a párttévét? Igen, de csak a bukásig. Utána mi lesz? Vagy nem lesz bukás soha? Szokatlan tőle ez a nagyvonalú lemondás. Eddig mindenben számíthatott egy országos napilapra, tévére és rádióra. Sokat köszönhet nekik, sok év munkája volt bennük, oda is szokott a tábor. Helytálltak, amikor norvégozni kellett, ügyészségi kompromitkákat szivárogtatni és bebizonyítani, hogy André Goodfriend gazember, Vida Ildikó viszont nem az, a tüntetők pedig mind drogosok. Nem lenne egyszerű pótolni ezeket a jól bejáratott szócsöveket. Elég megnézni, mit termelt ki és bírt el a jobboldali nyilvánosság ezeken kívül. És hogy milyen kínok közt, mennyi idő alatt épült fel a Hír Tv onnan, hogy Kerényi Imre favicceket csipogott bele a kamerába. Vegyünk egy rendszeresen bekövetkező esetet: Orbán Viktor kiáll a térre, és nagyokat mond a magyarok érdekeiről és azok ellenségeiről. Ezt eddig teljes terjedelmében közvetítette a Hír Tv, még helyre kis főcímet is csináltak hozzá, hogy egyértelmű legyen, kinek a seggéből fúj a nóta jó ebédhez. Ezután vajon hol láthatják a vidéki drukkerek az újabb történelmi beszédet?Az Echo Tv-n? Szaniszló Ferenc hibbantságai és Bogár László tündérmeséi között? Az azért nem túl illusztris felület. És mindezt Széles „Paranormális” Gáborra támaszkodva? Sokkal kevesebb nézőnek? Nem, ennek a manővernek nincs értelme. Ja, hogy a köztévén menne a főméltóságú szájaskodás. Kétségtelen, erre megvan a lehetőség. Az utóbbi időkben már a Hír Tv szervilitása is relatívvá vált, ahogy a közmédiát ellepték azok, akiknek megnevezését a rettentő szavak tudója, Lajos vállalta fel. Megcsinálnak azok bármit, ha az a kérés, akkor gumi nélkül is. Viszont még a saját médiaalkotmányukba se nagyon fér bele, hogy a miniszterelnöknek saját műsora legyen, és csak neki. Venezuelában belefért, az igaz. Biztos megoldható, de akkor is ciki lesz. Ez minden prosztó diktatúra emblematikus jegye: a nép jótevőjének beszédei az állami tévében. És ha hozzászámoljuk, hogy ezt a szégyentelen szolgamédiát évente nyolcvanmilliárdból tartjuk fenn, akkor felmerül a kérdés, nem volt-e hatékonyabb, jobb tulajdonos Simicska Lajos. Ráadásul ez még mindig nem pótolja a napilapot és a slágerrádiót. Továbbá van egy kis bibi ezzel a mestertervvel. Az eddigi Fidesz-sajtó megbízhatóan üzemelt ellenzékben is. Sőt, ott épült ki. A közmédiához viszont csak annak van kulcsa, aki kormányon van. A bukás után ezek a csatornák bezárulnak. Rosszabb lesz a helyzet, mint 2002 után. Onnantól mi jön? Szerény bemászkálás a Nap-keltébe egy tízperces interjú kedvéért? Ahol még bele is kérdeznek a folyó büntetőügyekbe? De hiszen ez horror!Ez nem történhet meg. Mégis nagyon valószínű forgatókönyv, ha a Simicska-birodalom felmondja az együttműködést. Egyetlen módon kerülhető el: ha soha nincs kormányváltás. Ha Orbán a közmédiára akar alapozni, az félreérthetetlen jel: már nem is számol azzal, hogy megbukhat. Végleg sajátjaként kezeli a közöst. Ezért kívánják egyre többen, hogy bukjon mégis. De hát ez a spirál a paranoiások sorsa. Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! Naná, hogy a Duolingóba is bekerült a mesterséges intelligencia: GPT-4-es chatbot segít a gyorsabb nyelvtanulásban Véletlen nem a saját Tesláját nyitotta ki egy sofőr, és el is tudott hajtani vele A következő EU-csúcson újabb döntéseket hoznak Ukrajna lőszerellátásáról Találtak egy kulcsenzimet, új esélyt kaphatnak a túlélésre a prosztatarákos betegek Szeretetért, ölelésért jött a Bear Force One. Megkapta. És Nagy Imre sírját le se hugyozta. Olyan nyomorult az ő helyzete, hogy Orbán Viktor társaságára van szüksége. Ha nyugat felé indul, máshol nem remélhet megértést, csak nálunk. Ha be is engedik, mindenhol jutott volna neki legalább egy mondat, ami fáj, ami a bizalom hiányáról szól. Arról, hogy amit hazudik az övéinek, azt természetesen nem hisszük el. Látjuk, mit művel otthon és Ukrajnában. Sőt évekkel ezelőtt is láttuk, milyenek azok a szövetségesei – a közelkülföld  –, ahol a szája íze szerint kormányoznak. A szétlopott és megfélemlített Ukrajnát, Belaruszt és Közép-Ázsiát. Láttuk a hibrid háborúval tönkretett Grúziát és Moldovát; és Transznisztriát, ahol egyetlen muszkavezető megkapta hűbérbe a kiszakított, elfoglalt területet. Az összes dohányboltot, focicsapatot és hipermarketet, médiát és bankot. Félázsiában ilyen az élet. Jól gondolta Putyin, hogy Orbán Viktor nem fog ilyen libsi nyűgök miatt kotkodácsolni, sem szabadságjogokért meg kisebbségekért. Hazánk nem bástya, hanem erős rés. A vendéglátó is biztos lehetett benne, hogy Putyinnak nem lesznek kifogásai az illiberális demokrácia ellen. Jólesett azért nekik is ez a vizit. Illedelmesen viselkedett a hazai csapat. A magyar kormány egyébként hivatalosan kiáll Ukrajna szuverenitása mellett, de azt nem látták indokoltnak, hogy ezt szóba hozzák. Ezt az álláspontot tegnap az amerikai nagykövet képviselte helyette. Hiszen éppen ezért feszeng Orbán is, amikor nyugat felé indulna. Mert elterjedt az a vád, hogy a mai Oroszország a modellje. Ezt a vádat általában az áskálódó baloldal számlájára írja a kormány, ami természetesen hülyeség. Van autentikusabb forrás: a kormánypárt saját hátországa, sajtója, értelmisége; meg maga a miniszterelnök, amikor Tusványoson megered a nyelve. Ja meg amikor kormányoz. Ők ezt tök nyíltan vállalják fel, és nagyszerű mintát, a nemzeti ébredés követendő példáját látják benne. Bejön nekik a tökös odacsapás. A tigrisvadászat meztelen felsőtesttel meg a buziverés. A Bear Force One fenséges, erotikus brutalitása. Az a csudálatos, bizseregtetően férfias díszlépés, meg ahogy büszkék a izé. . . arra, hogy oroszok! Nem lehet velük teketóriázni, odavágtak ötvenhatban is a liberálisoknak keményen. Úgy kellett nekik, biztos azok is norvég buzik voltak. Ezzel szemben nyilván megvetést érdemel a feminin, impotens Gorbacsov, aki egy puskalövés nélkül vonult ki Kelet-Európából. Mit tudott ő a nemzeti szuverenitásról, eh? Az egymásra utaltságot maguknak köszönhetik. Fene nagy szuverenitásukban olyasmikre ragadtatták magukat, hogy bűneik és a vádak elől csak egymáshoz szaladhatnak. Meg a törökökhöz, ahol szintén felmerült, hogy a sok hülye sajtószabadság meg egyéb kilengés oda vezet, hogy a mi szeretett vezetőnkről kiderül, mennyit lopott magának. Az orosz példa követése egyébként igen merész elmeugrást feltételez, amennyiben eltekint a putyinizmus két kellékétől, név szerint az olajtól meg a tankoktól. Ezekre szükség volt ehhez a csodált teljesítményhez, aminek a csúcspontja, hogy az olajat betöltjük a tankba, aztán lerohangatunk magunk körül országokat. Számunkra ez nem járható út. Nagyon régóta nem jön össze, pedig próbálkoztunk. Se olaj, se tank. Különben is: a győzelmek után rendre kiderül, hogy a torta ettől nem lett nagyobb, csak többfelé vágjuk. És akkor megint le kell győzni valakit. Putyin tankokkal próbálja megoldani azt a problémát, hogy Oroszország egy épkézláb személyautót nem képes gyártani, mert még másolni se tudnak, mint mondjuk Malajzia. Oroszország elmaradott, gyenge, frusztrált birodalom, gyalázatos életszínvonallal. Lehet örülni a területgyarapodásnak, de ez minden nappal alábbhagy, amikor nincs csirke a boltban. Márpedig nincs, és ha van, napról napra drágább. Úgy tűnik, az illiberális demokrácia sem a történelem vége. Orbán jól kalkulált. Putyin szóba sem hozta a reklámadót, sem a civilek piszkálását. Ha ráért volna, biztos benne van egy olyan programban, hogy Orbán Viktorral közösen megpiszkálnak egy kikötözött civilt. Régi szép KGB-s idők. Ennél mesteribb trollkodást készített elő. Hozott magával díszszázadot, aztán megkoszorúzta az 1956-os szovjet intervenció emlékművét. Olyan precíz találat ez Orbán Viktor egész hőstörténetének gyökerén, hogy aligha lehet véletlen. Mintha egy veterán titkosszolga tervelte volna ki, aki 89-ben megharagudott erre a szájaskodó, ruszkikhazázós reakciósra, és elhatározta, megleckézteti. A magyar fél ezt sem tudta elkerülni, le kellett nyelni a békát. Ilyenkor bezzeg előjön a tolerancia: ha nekik ez okoz örömet, akkor hadd csinálják! Arra nem volt idő, hogy utána még lehugyozza Nagy Imre sírját, pedig úgy lett volna kerek. Hiszen valakit muszáj megalázni minden áldott nap. Orbán Viktor ismeri ezt az ösztönt, csak tegnap a másik végére került. És láthatta az űzött vad szemében azt is, milyen, amikor már csak szar arcok barátkoznak az emberrel, de visszafordulni már késő. Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! Jövő héten megjelenik a világ leghangosabb okostelefonja Nemzetközi lapszemle: Putyin ütőkártyája lehet, ha republikánus lesz az új amerikai elnök Túlterhelik, meglopják és megzsarolják a cégeket: kivédhető ez? Az amerikaiak és a németek továbbra sem terveznek repülőket küldeni Kijevnek, Dánia viszont nyitott lenne rá Lassan bárki nyerhet, ha nem fideszes. Szép volna kihasználni valami értelmesre ezt az esélyt. Van minek örülni. Minden érző szívet megérint, amikor a film közepéig szabadon garázdálkodó rosszarcúnak egyszer csak feláll a hallgatag kamionsofőr, és jól pofán veri palacsintasütővel. Igény volt erre az élményre, és André Goodfriend rajta kívül álló okokból nem tudta teljesen kielégíteni. Veszprémben Kész Zoltán lett ez a közülünk való, kisemberi hős. Érdemes alázattal fogadni a sikert. Anywhere out of the worldA kétharmad bukása nemcsak szimbolikus. Sok gyakorlati haszonnal járhat, ha az eddigeknél kiszámíthatóbb lesz az élet. Most három évig nagyjából így marad alaptörvény, választási rendszer, meg amit eddig a nagykalapáccsal összegányoltak. Az sem lesz leányálom, hiszen tőlük tudjuk, hogy eddig sem azért barmoltak bele alapvető rendszerekbe és jogokba, mert azzal valami stratégiájuk lett volna. A pillanatot akarták uralni bármi áron, ebből kerekedett ki aztán ez a rémséges rendszer.  De mostantól legalább a saját kétharmados törvényeiket kénytelenek betartani. Hozzá kell szokniuk, hogy már nem tehetnek meg mindent. Figyelemre méltó jelenet volt, amikor a Fidesz bedobta a zsarolást, miszerint ha nem ők nyernek, akkor nem lesz Veszprémben fedett sportlétesítmény. Pontosan ebből lett elege az országnak. A zsarolásból és fenyegetésből, meg abból, hogy ezek tényleg azt hiszik, a fedett sportlétesítmény a legnagyobb ajándék, amit magyar város valaha kaphat. Nem is volt elegendő a csali, Veszprém jobban utálja a Fideszt, mint amennyire hiányzik neki még egy uszoda. És ezen még a köztévé sem tudott változtatni, pedig az a pornócsatorna többe kerül egy évben, mint négy közepes fedett sportlétesítmény. Bármilyen szép lenne, Kész Zoltán aligha az ismertté vált, radikális kapitalista szólamoknak köszönheti a győzelmét. Ahogy Ózd sem a nemzeti radikalizmusra szavazott, amikor Janiczak Dávidot választotta, és Mezőtúr se lett hitlerista. Egyszerűen megkeresték az esélyes nem-fideszes jelöltet, és beálltak mögé. Függetlenül attól, hogy Gyurcsány kottájából játszik, vagy a szélsőjobbal kacsint össze. Ezek a kifogások érvényüket vesztették. Protestáns etikaTermékeny vita várható arról, hogy a veszprémi győzelemhez a baloldal pártjai mennyit tettek hozzá. Lopakodó üzemmódban, háttérből segítették a kampányt, mint aki ott se volt. A jelöltjüket is készen kapták, és ő maga sem bánta, hogy nem kell pártelnökökkel együtt szerepelnie. Lehet, hogy ez járható út országosan is, de a kockázatai már a most felsejlettek. Ám ahhoz, hogy Kész Zoltánnak esélyes jelöltként gravitációja legyen, szüksége volt az ajánlásra. A kritikus tömeget az MSZP és a többiek neve jelenítette meg. Hasonlóan esendő figura indult még egy tucat, bevetették a partizánpártokat szokás szerint. Kisebbeket és nagyobbacskákat. Mind csúfosan kikaptak. Baljós jel a kormánypártnak, ha az ellenzéke kezdi kiismerni magát a választási rendszerben. Főleg hogy most már nem lesz egyszerű buherálni. Kitűnően szolgálta az érdekeiket, amíg nyerésben voltak, de azt nem garantálhatta, hogy mindig ők fognak nyerni. Mostanában úgy néz ki, hogy az nyer, aki nem fideszes. Lehet még reménykedni. „Még sok minden történhet” – vigasztalják egymást a rajongók, mert bizony kezd lehervadni a vigyor a fejükről. Pedig holnap is hatalmon maradnak a kedvenceik. Ezután is lehet menekült gyerekeket végigrugdalni az utcákon, beteg gyerekeket bevásárlókocsiban gyógyítani, szegény gyerekek előtt elvágni a felemelkedés minden útját. És lehet lopni tovább, számolatlanul, csámcsogva, hersegve; földet, erdőt, trafikot, kaszinót, brilliánsokat, társasházakat és kikötőket, saját lábat. Uralni a pillanatokat, amelyek hátra vannak. Még sok minden történhet, igen. Pedig már most is az a legerősebb késztetés, hogy ezek takarodjanak el, bűnhődjenek, fájjon nekik is végre valami. A bosszú. Nem túl ígéretes perspektíva önmagában. Mármint az elszámoltatás igénye jogos persze, de abból nem élünk meg. Nem volt olyan régen, amikor a magyarok ráfeszültek a kormánybuktatásra, és semmi se számított, csak hogy ezek húzzanak el. Aztán évekig csodálkoztak, hogy tényleg erre adtak-e ők felhatalmazást. Arra, hogy a győztes aztán uralni akarja minden pillanatukat. Veszprémben kiderült, hogy ma szinte bármilyen politikának van esélye a győzelemre. Történelmi lehetőség ez, olyan, amit rendre el szoktunk kártyázni. Ha bármilyen programmal lehet nyerni, akkor egyszer, kivételesen lehetne az valami olyan, ami nem pillanatokig érvényes. Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! Sampongyárat épít az Unilever Ukrajnában Csökkent a születéskor várható élettartam Magyarországon A világ leggazdagabb magyarja, a modern tőzsdézés úttörője, akinek bankalapításába még Orbán Viktor is besegít Már elérhetőek és szerkeszthetők az adóbevallás-tervezetek Jobboldal = lesajnálás és pelenkaszag. Jó, ha tudja ezt minden magyar nő, mielőtt elsurran az ura elől a szavazófülkébe.  Vitaestet rendezett az Üvegplafon blog nőnap alkalmából, vagy lehet, hogy csak véletlen egybeesés a dátum, fene se ismeri már ki magát ezeken a feministákon. Az efféle rendezvények szervezése elvileg nem lenne bonyolult: kell egy terem, meg minden fontosabb pártból egy politikusnő. De Magyarország olyan elvarázsolt hely, ahol már ettől a pillanattól érdekessé válik az egész. Az MSZP gyorsan kiállította Tüttő Katát, az LMP Csiba Katalint. Mindketten képben vannak nőjogokból, abortuszstatisztikákat idéznek fejből, ismerik a nyugat-európai trendeket, azok hatásait. Annál súlyosabb bajokat jelez már az is, hogy kiket bírt a pódiumra felküldeni a magyar jobboldal. (Nem, az nem magyarázat, hogy ez jelentéktelen esemény volt, ugyanis semmilyen más nyílt vita nem folyik nőpolitikáról. Nincs róla nemzeti konzultáció sem, pedig vezethetné azt is Deutsch Tamás. )A Fidesz mint párt, illetve a megkeresett női politikusai válaszra sem méltatták a szervezőket. Pedig ők azok – a KDNP-vel együtt –, akik gátlás nélkül túrnak bele minden magyar nő bugyijába, és megmondják, hogy mikor illendő vásárolni, pénztárgépnél dolgozni, meg hány gyereket kell szülni. Csak a Fidelitasból jött el egy alelnök, Henter Lilla. Nincsenek vezetői ambíciói – mondja bemutatkozásul, mert szerinte a nők biológiailag kevésbé alkalmasak a vezetésre, mint a férfiak, ezért reálisan legfeljebb a háttéremberi pozíciót célozhatják meg. A politika egy férfias szakma! A férfi a fej, a nő a nyak! Roppant súlyos végighallgatni, ahogy felmondja a férfielit érveit, mármint azokat, amiket a sokadik feles után szokás felhozni a drukkerkocsmában. Az alávetettség kápója beszél: egy KISZ-titkár-helyettesi pozícióért elárulja a nemét. Komoly betegség lehet az a fajta gondolkodás, amely kizárja a tudatból Angela Merkelt, Ewa Kopaczot vagy Hillary Clintont. Ehhez nem kell érteni a biológiát – amivel Csiba Kata próbálja cáfolni ezt a közkeletű tévedést –, elég volna olvasni az újságot. Vagy megnézni a Spektrum Tv-n Margaret Thatchert. Amúgy nem muszáj megtagadni a Fidesz lényegét ahhoz, hogy elismerjük a nők vezetői alkalmasságát. Ott van Cristina Kirchner Argentínában. Simán hozza azt a teljesítményt, amit Orbán Viktor: ellopta magának a fél országot, és nem jártak rosszul a fiai meg a barátai sem. Ennyi elég, ugye. Akinek nem, az eleve nem fideszes. Nem ez az egyetlen terület, ahol a Fidesz a „merjünk buták lenni” elvét követi, mivel az értelmes megoldások ellentmondanának a saját dédelgetett korlátoltságának. De úgy látszik, a nők helyzete ezek közé tartozik. Mint mondjuk a kultúra, amit szándékosan vaddisznókra bíznak. Na bumm, a nőpolitikát meg beszélő mosogatószivacsokra. Henter Lilla nem egyedül képviselte a jobboldalt. A KDNP szintén nem volt jelen, ők is ugyanígy kiszignálták a vitát az ifjúsági szervezetüknek, az IKSZ-nek. Nekik köszönhetjük Rétvári Bencét, végül is nem egy terméketlen klub az. Őket Csontos Sandra képviselte, aki ki merte mondani például, hogy az abortusz betiltása nem járható út, a családon belüli erőszak nem légből kapott rágalom, és a nők semmivel sem alkalmatlanabbak. Arra nyilván nincs válasz, hogy ezzel a liberális elhajlással mégis mit keres a KDNP partizánosztagában. Bizonyára belülről bomlasztja a rendszert, mint Martonyi János, csak korábban kezdi. A Jobbik Selmeczy Zsuzsannát, egy noname megyei képviselőt küldött Zalából, aki remekül helyettesítette Dúró Dórát. Szerepe összegezhető abban, hogy nagycsaládos anyaként kifejezte fájdalmát előbb az alacsony születésszám miatt, majd a cigányok túlszaporodása miatt is, és az istennek se volt képes észrevenni az összefüggést még a saját rendszerén belül se. Nem sokkal később kikérte magának, hogy a Jobbik rasszista lenne. Pedig más magyarázat nincsen. Ha tényleg azt gondolják, hogy a nő dolga a teleszülés meg az elnyomás elviselése, akkor számukra pont az az ideális családmodell, amit ők a cigányságról általában gondolnak. Azok aztán szülnek, mint a parancsolat. Ők lehetnének a cigányok legjelentősebb érdekképviselete, és a cigányok a legnagyobb jobbikosok. Ezt nem lehet másképp feloldani, mint azzal, hogy a cigány gyerek nem ugyanannyit ér, mint a nem cigány. Illetve hogy nem akarunk tenni azért, hogy ugyanannyit érjen. (De erről majd beszél Balog Zoltán a népbíróság előtt. )Házi feladat jobbikosoknak: vajon nem cigányosodik-e el az a nemzet, amelyik a háztartásbeli szülőgépen kívül nem tud más szerepet elképzelni a nőknek?Innen aztán elkezdődött egy szomorú vita az abortuszról. A jegyzőkönyv kedvéért: ebből az derült ki, hogy a Jobbik betiltaná az abortuszt, míg Csontos Sandra nem tenne ilyet, ellentétben a pártja elvi álláspontjával. - El se hiszem, hogy ilyesmiken vitatkozunk – fakad ki a nyugati ösztöndíjprogramból hazatért Csiba Kata a vége felé. Mert boldogabb helyeken ez az egész már nem vitatéma, az emancipáció intézményei és törvényei megszülettek, legfeljebb a végrehajtás módjáról folyik diskurzus. Arról, hogy milyen kvóta és milyen jogi védelem a legmegfelelőbb ahhoz, hogy a társadalom másik fele is irányító, teremtő szerephez jusson. Ennek voltak úttörői az ókorban meg a középkorban is, de a történelem menete bizony leginkább vadászházakban dőlt el eddig. Bocs, lányok. Voltak azért sikerek, feltaláltuk a mosógépet, de magunk között ennyire mentünk. - Jövünk, csak nem elég gyorsan – mondta Tüttő Kata. Hiszen az egyetemeken már többségben vannak a lányok, amiből következik, hogy előbb-utóbb megjelennek cégek, zenekarok, újságok és pártok élén. Egy ilyen kicsi országnak nagyon nem mindegy, ha megduplázódik a jelöltek száma, és minél kevesebb tehetség vész el csak azért, mert nőnek született. A minél szabadabb verseny közös érdekünk. De leginkább a nőké persze. Hogy mit kell tenniük ezért, azt leírta már Marx: felismerni a saját érdekeiket. Ma ez abban áll, hogy észreveszik és nem felejtik el, milyen sorsot szánnak nekik azok, akik a hagyomány vonzerejével akarnak nyerni. És felelős anyukaként vagy tudatos vásárlóként nemet mondanak erre a hagyományra. Akkor is, ha babaházzal meg kokárdával egybefóliázva árulják. Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! Nemzetközi lapszemle: Le Pen visszafizette Mészárosék bankjának a kampányához kapott 11 millió eurót 1,5 millió liter radioaktív víz szivárgott ki egy minnesotai atomerőműből 32 millió forintos képzést kaphatnak teljesen ingyen azok a diákok, akik betalálnak ezen a versenyen Ijesztőnek hat az időzítés, de valójában meddig mehetnek el a tanárok megfigyelésében? A Jobbik a Fidesz legfelsőbb foka. Tiszta hülyeség lenne ezek után a még keményebb és nemzetibb kézre szavazni. Nem tudjuk még, hogyan történik majd az összeomlás, de az okait már ki lehet tapogatni. A féktelen korrupció és hatalmi gőg mellett ott lesznek a kormányzás kudarcai, szegényedéstől a szétkúrt oktatáson és kultúrán át addig, hogy Putyin és a bazári tolvaj Erdogan barátságára szorult a mi hazánk. Pedig még mindig nem keletre menekülnek a fiaink. Mindezeket az erős kéz politikájának köszönhetjük, meg a nemzeti retorika hamis pénzének. Ezek egyenes következményei sújtják az országot. Erre válaszul, kedves magyarok, elég hülye ötlet lenne megszavazni a még erősebb kezet és a még nemzetibb kormányzást. Hiszen Magyarország mai átkait mindenekelőtt a szabadság hiánya okozza. A fékek, az ellensúlyok és a transzparencia nem az ország boldogulásának álltak útjában, hanem a pártelitet akadályozták a zavartalan lopásban és a hatalom megtartásában. Rendre megpróbálták bezárni az összes ablakot. Sajtót, adathozzáférést, civil korrupciókutatókat, parlamenti tudósítást, alkotmánybíróságot. Az ő céljuk a zárt társadalom, amit büszkén illiberálisnak becéznek, mintha feltaláltak volna valamit. Pedig hát tele van vele a történelem. Meg a tanulságaival is. Az első stiklik megúszásával megjön az étvágy, és mire kettőt pislog a hálás nép, már a rabszolgatartás jogát is megszerzi az uralkodó klikk. És meg is magyarázza, hogy ez való nekünk, legyünk rá büszkék. Sokat segít az efféle pártnak, ha a saját táborát módszeresen távol tartja a történelem ilyen irányú tapasztalataitól. Ha elhiszik, hogy a középkor pontosan olyan volt, mint a Süsüben, és annál vidámabb már csak Horthy idején volt az élet, akkor hátha azt sem rakják össze, hogy a szabadsághiányos rendszerrel nem az a baj, hogy véletlenül rossz emberek kapaszkodtak a nyeregbe, és Sztálin elvtárs nem tud erről. Minden győztes körül megjelennek ugyanezek a figurák. A lényeg csakis az, hogy van-e a hatalmukon kívül álló intézményrendszer, amely le tudja vadászni őket egyenként. Az egykor nyílt tekintetű fiatalok beadják a derekukat a kísértésnek, és ha tehetik, muszkavezetők lesznek pár szaros milliárdért. Jönnek tömött sorokban a járadékvadászok, címeres bolondok és bűnözők. Ami a Jobbik esetében a konkrétan náci szélsőjobbot is magába foglalja. Nem járunk jobban azzal, ha fidesznyikek helyett suttyó szkinhedek lopják ki a szemünket, és ússzák meg büntetlenül. Magyarország mai gondjait csak több szabadság oldhatja meg. A szabadság stabil intézményeinek helyreállítása, illetve újraalkotása: megint megpróbálkozni egy olyan országgal, ahol Czinege Lajos nem építtethet magának villát sorkatonákkal, mert ez kifigyeli, ez megírja, ez nyomozást indít, ez elítéli, ez az icike-picike meg jól lecsukja tíz évre. Ennek a lehetőségét: a szabadságot kell újra megteremteni. Ezt kell garantálnia annak, aki kormányváltásra készül. Nyilvánvaló, hogy ennek nem a Jobbik az eszköze. Nekik az is túl liberális, hogy ez a cikk megjelenik. Az ő programjuk az, hogy folytatják: ugyanezt bátrabban, plusz húsz százalék nemzeti tartalommal. Európán kívül, ha kell. Érdemes észrevenni, hogy ebben a krízisben, meg az ide vezető úton hányszor felfeslett már ez a rongy: a nemzeti oldal trikolórja, amire mindig lehet hivatkozni, és automatikusan fölénybe helyezi őket a többiekkel szemben. Pedig ugyanúgy csak egy termék, mint a polgári Magyarország. Az okosabbja rájött erre legkésőbb a nemzeti dohányboltoknál, de a többinek is kötelező anyag. Az egész szuverenitás-kérdés csak arról szól, hogy kívülről se pofázzon bele senki, mennyit lopnak. Ezt könnyű belátni: elég végignézni, mire használták a hatalmukat eddig; ki gyarapodott többet: ők vagy a keményen dolgozó magyarok. Meg hogy tulajdonképpen mennyi szuverenitás jut itt a keményen dolgozónak, ha nem párttag. Ezért próbálták itthon is elérni, hogy senki se szólhasson. Ez köti össze ezt a kormányt Oroszországgal, Törökországgal és Azerbajdzsánnal; és ez választja el Németországtól meg az Egyesült Államoktól. Nem pedig a lovas múltunk meg a kilencszer csavarodott DNS, hanem hogy melyik rendszerben nem lehet lebukni. Pont ez a törésvonal itthon is – és ennek alapján a Jobbik meg a Fidesz egy malomban őröl. Ennek a vonalnak a határozott, látványos felrajzolásán múlik, hogy mi lesz Orbán után. Hogy akarunk-e még mindig hinni a mesében, vagy hajlandóak vagyunk végigkövetni a kis ujjunkkal, hogyan hajtják egymást a fogaskerekek. Talán igaz, hogy a rendszerváltás ennél determináltabb helyzet volt. Akkor egyszerűen csak kilökte maga alól a tyúkanyóhoz szokott Kelet-Európát a Szovjetunió. De most rajtunk áll valóban, merre megyünk az útelágazódásban. Ha körülnézünk, látjuk, hogy messze nem a mi neonacionalizmusunk az egyetlen járható út. Megélnek errefelé, lényegében hasonló emberanyaggal európai, liberális demokráciák, ahol kibírják a polgárok egymás szabadságát, és cserébe lebuknak azok, akik saját zsebre kormányoznak. Ennyire mentünk Magyarország bezárkózásával. Az erős kéz és a nemzeti szuverenitás programja leszerepelt. Az már biztos, hogy nem erre van a boldogság. A jobboldal ma létező pártjai ugyanezt a zsákutcát ígérik. Nem egymás ellenfelei, hanem a kudarcot vallott kísérlet örökösei – akik hamarosan összevesznek a nemzetiszín rongyokkal megvehető rétegen. Ezek varázstalanítanák a politikát – duzzogott pár éve a közgondolkodó Bajnai Gordonnak címezve. A vád az volt, hogy itt egyesek belespoilereznek a bűvészmutatványba holmi rációval meg érvekkel. Már akkor is furcsa volt a felvetés: fiúk, eszerint ti varázsolni próbáltok? És megsértődtök, ha figyeljük a kezeteket?Aztán most már pont tőle tudjuk, hogyan működik a trükk. Letakarják az egész országot egy nagy zászlóval, aztán alatta azt csinálnak, amit nem szégyellnek – és nem szégyellnek semmit, most már azt se, ha konkrétan az Orbán-család nyeri a legtöbbet. Az illiberális állam csődjére a szabadabb Magyarország a helyes válasz. Ezt kicsit nehezebb elmagyarázni, mint a rezsicsökkentést vagy az alapjövedelmet, de megéri. Sikeres kormányzást csak olyan szavazókra lehet építeni, akik nem varázslást várnak el, és nem hinni akarnak valami nagy közös mesében, csak élni a saját életüket. Ehhez kívánok sok kitartást és erőt annak, akinek inge. Ennek egyszer vége lesz. A kihívó, talpig díszmagyarban, már dünnyögi az új mesét. Mindig lesz lejjebb, ha más nem vállalja. Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! Letartóztatták Jekatyerinburg korábbi polgármesterét Szumátrai kávéval forgatná fel a kávézást Snoop Dogg új vállalkozása A világ leghosszabb függőhídját építené meg Szicíliára az olasz kormány Pénteken is folytatódik a pedagógusok sztrájkja Évi 80 milliárd sokat segítene a magyar romákon. Ez a mocsokban született köztévé nem fogja helyettesíteni az értelmes politikát.  A nézettség volt az egyik hazugság, a másik meg a bábszínházi műfelháborodás, amiért Orsós Róbertnek is kijutott a kiröhögésből. Kezdte maga a nemzeti hörrtévé, aztán – mintegy varázsütésre! – folytatta a Fidesz. Szép belépő, benne van minden. Akkor, amikor. Akkor hazudunk, amikor csak tudunk. De azt is ész nélkül. Egy egész napos köztévé-figyelés óhatatlanul végigzongorázza az alkalmatlanság kifejezésének megannyi szinomimáját. Mégsem lehet ütemesen hajtogatni, hogy SELEJTEK VAGYTOK, éjáéjáó, nem meccsen vagyunk. A zaklatottság egyik kifejezése elküldeni a beszédképtelen riportert közmunkára: ami elvileg mindenkinek jut, aki nem tud másképp elhelyezkedni. Hogy Orsós Róbert és a többi akármilyen származású kutyaütő el tudott, az kész csoda. Kár, hogy a csoda ilyen sokba kerül nekünk. Cigányok idejeÉn úgy tudtam eddig, hogy a közmunka nem speciálisan a cigányoknak lett kitalálva, hanem általában mindazoknak, akiknek nincs munkájuk. Többek között a képzetlen munkaerőknek. Mint amilyeneket az M1-en látunk. Erre most jön a cöfike, valamint két bevándorló-szafari között Rogán Antal meg – édes istenem – Kocsis Máté a MIÉP-től, és megmagyarázza, hogy a közmunka egy cigányoknak való dolog, ezért közmunkásnak nevezni valakit, az nem PC. Jelentőségteljes nyilatkozat!Aztán ugyanezek a pofák szaladnak vissza megszavazni, hogy a szegények gyerekei véletlenül se tanulhassanak tovább, de lehetőleg már az általánosban maradjanak le a világtól. Velük a magyar cigányság nagyobb része, akik még az államilag támogatott szegregációt is megkapják a nyakukba. Rajtuk és az ő jövőjükön élősködik az az állam, amely most blogposztokra mutogatva iszkol a felelősség elől. Fogalma sincs, mi lesz holnap, csak a pillanatot szeretné uralni. De a pillanatok szétesnek: nem állnak már össze történetté. Számoljunk együtt! Az Országos Roma Önkormányzat az elmúlt három évben nyolcmilliárd forintot kapott a romák felzárkóztatására. (Majd még kiderül, mennyit loptak el belőle, és azon felháborodni sem cigányozás. ) Ezzel szemben a közmédiára a kormány évente nyolcvanmilliárdot költ. Ebből tényleg lehetne csodát tenni. Elég lenne ahhoz, hogy létrehozzuk Európa legjobb közoktatását magyar, cigány és bevándorló gyerekeknek. De aki a pillanatra gyúr, az odáig lát, hogy csináljunk belőle párttévét. Az majd helyettesít minden épeszű politikát!Ez is egyfajta közmunkaprogram, végül is. Csak sokkal többe kerül fejenként. Viszont ugyanúgy értelmetlen lapátolás a csatornában. Gödröket ásnak, aztán a saját testükkel temetik be. A szovjet kupleráj modellje: lehet, hogy rondák a lányok, de rendes kommunisták. Csak a vendégek nem jönnek, hogy rohadnának meg. Ez így a pillanat uralására sem lesz elég. Tévedés, hogy az ennyire átlátszó hazugságoknak nincs következménye. Minden sikertelen manipuláció csökkenti a varázserő-pontokat, és egyre kevesebben képesek hinni. Viszont akik minden csőd mellett kitartanak, azokból nem lehet építkezni, mert vagy agyuk nincs, vagy becsületük, vagy egyik se. Nézhetik végül egymást, amíg meg nem unják. Már amikor sikerül a kapcsolás. Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! Akár 131 kilométer villannyal, ezt tudja a legújabb hibrid Mercedes Lengyelország MiG-29-es vadászrepülőket ad Ukrajnának Benjámin Netanjahu szerint Izrael liberális demokrácia, és az is marad Szijjártó szerint nincs másnak sem alapja kritizálni a magyar jogállamiságot Nem a vasárnap, hanem az iskola a legfájóbb áldozat. Tudod már, ugye, mit csinálj magaddal, KDNP? És külön Semjén Zsolt.  Ez nem egyszerű reform, alaposan fel fogja forgatni a finn oktatást, erőfeszítést és rugalmasságot igényel tanártól, a tantervek, könyvek és szoftverek kidolgozóitól és a kormányzattól. Egy tűnik csak biztosnak: a gyerekeknek jobb lesz így. Elmúlik a generációknak gyomorgörcsöt okozó szorongás, amit a nemszeretem tantárgyak okoztak. Kapnak helyette számos esélyt, hogy mégis megszeressék a matekot, a földrajzot vagy az angolt. Önéletrajzi elemként el kívánom mondani, hogy egész tanulmányaim alatt gyűlöltem a matematika nevű tantárgyat. Előbb a rettentően unalmas, öncélú egyenleteket utáltam meg, aztán azt a rengeteg absztrakt háromszöget és trapézt, aminek a szögeit függvényekből kellett kitaposni. A tanáraim nem igyekeztek meggyőzni, hogy ennek én hasznát tudnám venni, amennyiben nem leszek matematikus vagy mérnök, márpedig ennyit elég hamar eldöntöttem. Sok évvel később jöttem rá, hogy mire jók ezek a valóságban: hobbiból csinálgatott számítógépes játékok mechanikájának kódolásánál, ahol változókkal kell dolgozni; vagy amikor építenék egy szekrényt vagy kunyhót, és kiszámolom, mennyi deszka kell a fatelepről. Mindjárt testté lesz az ige, kézzelfoghatóvá a paralelogramma, ágyúgolyóvá a buta iksz, amit most már van értelme parabolikus függvényen ábrázolni. Ennyi kellett volna. Most annyival könnyebb ezt megmutatni, hogy minden gyereknél van számítógép; interaktív tananyagokkal, szimulációkkal, akár kalandjátékokkal is össze lehet fogni a különböző tudásterületeket. Ez tovább növeli az érdeklődést, és azt a felbecsülhetetlen hatást, hogy a gyerekek többsége örömmel fog tanulni. Sőt, leckét csinálni, mert az sem értelmetlen krikszkrakszok körmöléséből áll, hanem kreatív, érdekes, sikerélményt okozó küldetésekből, aminek a végén a jó tanuló legyőzi a boss monstert. És miért ne lehetne minden gyereknél számítógép? Telne a magyar tankönyvcsomagok árából is, hogy stadionokat vagy állami médiát ne is számoljunk. Anyagi akadálya nincs annak, hogy a magyar oktatás elinduljon ebbe az irányba. Mégis az utolsó előrelépés az interaktív táblák beszerzése volt 2007 és 2009 között. Ma hírmondóként működik egy-egy darab az általános iskolákban. Eközben MagyarországonMint mondtam, egy ilyen reform áldozatokat követel a tanároktól. Továbbképzéseket jelent és azt, hogy nehéz helyzetbe kerül az a tanár, aki nem tudja felvenni a ritmust, vagy nem képes más tárgyakba beletanulni. Csakhogy ezt az áldozatot a magyar tanárok már meghozták. A kétharmad alaposan megalázta őket – de nem valamiért, hanem csak úgy, heccből. És mi történt ezen kívül? Heti öt tornaóra, egyentankönyv, erkölcstan, egyháziasítás, meg az egész terület erőszakos begyűrése egy segg alá. Mi a különbség a finn modell és a magyar elrettentő példa között?A hazai intézkedések egy része egyszerű, brutális hatalomkoncentráció. Ezzel elvileg megpróbálhatnának értelmes dolgokat is véghezvinni, de előbb-utóbb óhatatlanul lazítani kellene rajta. A finnek azért bízhatnak abban, hogy lesz elég interdiszciplináris segédanyag egy ekkora rendszerváltás után, mert a tanáraik autonómiája ezt lehetővé teszi. Ehhez rengeteg innovációra van szükség, minél több jó tanár kreativitására és ötleteire. Nyilván nem sziporkáznak annyira ott, ahol tankönyvből is csak egy van, és személyesen a miniszter nevez ki minden iskolaigazgatót. A magyar oktatásirányítás sajátossága, hogy nem merít a tanárok és iskolák tapasztalatából és bölcsességéből, viszont mindenkire rákényszeríti a saját korlátait. Azok pedig rettenetesen szűkek. Akik a területért felelnek, valószínűleg tisztában vannak saját alkalmatlanságukkal, ezért is próbálnak elnyomni minden tehetséget. Itt senki sem lehet okosabb Czunyiné Bertalan Juditnál, vagy korszerűbb Balog Zoltánnál. Ők viszont nem gondolnak semmit arról, hogy milyen legyen az iskola. Amit változtattak rajta mindezzel a hatalommal, az merő műparasztkodás. Mind olyasmi, amit – szerintük – el lehet adni azzal, hogy ezek nemzeti és keresztény dolgok. Tehát jók. Aki azt mondja, hogy nem kell ennyi testnevelés és erkölcstan, az a betegség és az erkölcstelenség (továbbá a drogmaffia) oldalán áll, és punktum. Hogy van-e értelme, helyszíne és releváns tartalma a tornaórának vagy az erkölcstannak, az tökéletesen mellékes. Ráadásul nem csak az a baj, hogy ezek a hagyomány mankóin botorkáló, fáradt és üres agyak nem tudnak újítani. Eleve szemben állnak mindenféle újítással, mert ami új, az rossz. Még hogy ne legyenek tantárgyak, amikor mindig is voltak? Számítógépet nyomkodjanak ahelyett, hogy ceruzát – postairónt! – hegyeznének, mint ükapáik? Elkerüljék a megaláztatást, mert valamiben gyengébbek? Szeressenek tanulni? De hiszen ez mind modernség volna! Si est vita, non est itaEgyszer ennek vége lesz, és ezeknek végük. Akkor majd kétségbeesetten rácsodálkozunk a finnekre (románokra, britekre, amerikaiakra, kínaiakra), aztán valamikor majd a magyar gyerekek is boldogan mennek iskolába, játszva okosodni, házi feladatnak pedig játékokat tolnak végig otthon multiplayerben. Mindent jobban és szívesebben tanulnak meg, mint a szüleik. És amikor felnőnek, egészen mást fognak gondolni a munkáról is, mert megadatott nekik, hogy a tanulás se szenvedés és alaki gyakorlat legyen. Addig még generációkat fognak megnyomorítani. A mi gyerekeinket. Tudjuk, látjuk, hogy lehetne jobb dolguk, vidámabb, hasznosabb életük, gyerekkoruk. Ahogy cseperednek, egyre jobban látják ők is, aztán amint tehetik, elmennek innen. És így válik valóra az optimista jóslat: az unokáink már élvezni fogják az iskolát. Igaz, nem lesz olyan tantárgyuk, hogy magyar nyelv és irodalom. De ez nem túl nagy ár azért, hogy nem szívatják őket egész gyerekkorukban, ha egyszer nem muszáj. Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! Életfogytiglanra ítélték a 2019-ben megkéselt gdanski főpolgármester gyilkosát „Nem akartam úgy meghalni, hogy ne lássam Orbán Viktort, csak a tévében” – a miniszterelnök közönségét kérdeztük Kiskőrösön Elítélte Szijjártót az Európai Parlament a minszki látogatása miatt 32 millió forintos képzést kaphatnak teljesen ingyen azok a diákok, akik betalálnak ezen a versenyen Ha ennyire értenek a pénzhez, akkor meneküljünk mindentől, ami az övék. Van két bankjuk is, egyébként. A miniszterelnök ezt technikailag úgy valósítja meg, hogy parancsot ad a kormány tagjainak, miszerint azonnal vegyék ki az összes pénzt a brókercégektől. Megszoktuk már, egyre gyakrabban beszél egyes elsőben, tilt, tűr, támogat, utasít, és amit elhatároz, az úgy is lesz. Legfeljebb az elnyomó nyugati hatalmak szegülhetnek neki ellen, de ők is csak ideig-óráig. Te sötétben bujkálóA miniszterei nyilván fegyelmezetten teszik, amit mond. Kivéve azt a sunyi bajuszost ott ni, a földművelésügyit.  Az bezzeg szarik a miniszterelnökre, neki aztán követelőzhet meg hisztizhet. Nem veszi ki a pénzt, juszt se, hogy aztán másnak kelljen bevallani pironkodva: az a négyszázmillió bizony odaveszett. Miért csinált ilyet vajon Fazekas elvtárs? Miért károsította meg a keményen dolgozó népet négyszáz millió forintra? Mivel tudja megmagyarázni ennyi pénz eltőzsdézését, horribile dictu? Figyelmetlen volt? Elszundikált? Menedzsertabletta hatása alatt volt napokig? Netalán azt se tudta, mi tartozik a minisztériumához, és az hol tart ilyen-olyan százmilliókat? Nehezen hihető. Sokkal életszerűbb, hogy Fazekas miniszter előre megfontolt szándékkal, a nemzetközi pénztőke szolgálatában, sőt annak zsoldjában követte el tettét, mint a háttérhatalom láncos kutyája. Ez nem az első stikli arrafelé. Kellő éberséggel lecsaphattunk volna akkor, amikor ugyanez a minisztérium fogta a parlagfűpénzt, és eltapsolta folyó kiadásaira. Az a hatszázmillió nem veszett oda, csak átalakult szolgálati kocsikká és cipőfényesítő gépekké. Ez a négyszáz viszont csak úgy elpárolgott. Odaveszett, ilyet szól. Hát akkor uccu neki, ugorjatok utána azzal az edzett bulldogharapással!Kincs, ami nincsMielőtt a Kehi, a TEK és a honvédség eszköztárából összeállítjuk az ügy kezeléséhez szükséges páncélos oszlopot, idézzünk fel két rettentő bűnesetet a közelmúltból. Kilencvenmillió forintot emésztett fel a Platón-újrafordítás sokéves projektje, amely miatt Budai Gyula – akit később kiírtak a sorozatból – vehemens rohamot indított a filozófia ellen. Ebből nem lett semmi, a könyvek megjelentek, Budait meg kiröhögte minden érettségizett ember, amiért azzal érvelt, hogy minek megint lefordítani, ha már száz éve meg lett egyszer csinálva a meló. Tampont vettek a norvégok pénzéből a civilek – így szólt a vád a lassan egy éve síppal-dobbal-kommandósokkal kezdődött vizsgálat után. Igaz, hogy felvilágosító kampányhoz szerezték be, de akkor is, ilyen undorító dolgot venni abból, ami szinte magyar közpénz, hát nézzenek oda. Az azért megítélés kérdése, hogy ennél mennyivel undorítóbb cipőfényesítőre meg fiktív kötvényre költeni százmilliókat. Viszont semmiképp sem lehet megúszni házkutatás és hasonló látványosságok nélkül. Pedig minden jel arra mutat, hogy ez a cél. A menekülés már pánikszerű. A menekülés a felelősség elől. Egyszer talán, ha nem is a mi életünkben, kiderül töviről hegyire, hogy ki volt a felelős az egész összeomlásért. Addig azonban elkezdhetjük kicsiben. Egy bűnös itt áll előttünk meztelenül: Fazekas Sándor miniszter akkor is terhelt, ha elhiszem, hogy a miniszterelnök megtett mindent, ami tőle telt. A teljes vagyonelkobzás például remek ötlet. A következő kormánynak bizonyára nehéz lenne felderíteni, hol és milyen eszközökben foglalhatja le az exminiszterek vagyonát, és hogyan szerezze vissza azoktól, akik a gyerekük nevére írattak mindent. Sokkal egyszerűbb, ha megejtjük most. Továbbá nagyon érdekelne, hogy mióta megy ez a tőzsdézés közpénzzel, és a bukásig kivett nyereséget hová könyvelték. Sok családi összefogás nyerne értelmet hirtelen. A külügy például majdnem négymilliárdot forgatott. Annak a kamataiból össze lehet fogni rendesen. Husztnak romváraVannak emberek, akik úgy örökítik meg magukat, hogy kitalálnak valami nagyszabású csalást. Ezért emlékezünk Charles Ponzira, a piramisjáték feltalálójára, vagy L. Ron Hubbardra, a szcientológia atyjára. Nem ártana szobrot emelni nekik, hogy figyelmeztessenek, mi mindent nem szabad elhinni. A Quaestornak emléket állító Tarsoly Csaba-mellszobor üzenete az lenne, hogy lehet egy vállalat színmagyar, támogathatja orrba-szájba a megyei focit (ha rájön, hogy a vén hülyének azzal mindent el lehet adni), és koccintgathat a bíboros érsekkel. De attól még simán előfordulhat, hogy egy büdös nagy átbaszás az egész. Legyünk gyanakvóbbak, amikor nemzeti akármiről van szó, legyen az akár buszgyár, dohánybolt, építőipar vagy közért. A nemzeti pontosan ugyanolyan fosztóképző, mint a szocialista. Aki versenyképes, az megvan nélküle. Azok takaróznak vele, akik csalnak. Nem egy multi, nem egy nyugati nagybank dőlt itt össze azért, mert pénzt hamisított magának. Hanem egy igazi, vérbeli magyar nagyvállalkozás. Ékes példája annak, amikor politikaközeli, korrupt módon preferált haveri cégek csődöt mondanak, mert a matekban nincs nemzetiszín együttható. Ez például azért is fontos tanulság, mert a magyar állam, amelynek rátermettségét fentebb számba vettük, éppen most szerzett meg két szép nagy bankot: az MKB-t és a Budapest Bankot. Ha ennyi eszük van a pénzhez, akkor izé, a világért sem szeretnék pánikot kelteni, de talán ideje van a menekülésnek. Nem vigasztalna a sajnálkozás, hogy a számlám odaveszett. Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! Közleményben sürgeti Magyarországot a Fehér Ház, hogy mielőbb fogadja el Finnország és Svédország NATO-csatlakozását A Krím félszigetet megszállt orosz hatóságok gyerekeket képeznek ki katonának Harmincötmilliós lopott Mercedes-AMG futott be Röszkén Megépítik a világ legnagyobb chipgyárát, 86 421 milliárdot költ rá a Samsung Mi van, ha az egyház nem egyenlő a KDNP-vel? Forradalom, az van.  A kormány addigra kényelmesen azonosította lehetséges ellenfeleit. Aki tőle függött, azt fenyegetéssel igyekezett elhallgattatni, más csoportokat egyszerűen leírt, nem is akart nekik megfelelni. Utóbbi kategóriába belecsúszott az évek során szinte mindenki. Ám addigra az ország vezetői annyira elaljasultak, hogy csak legyintgettek: ez a mai fiatalság, liberális és drogos. Nem is várhatjuk tőlük, hogy értékeljék a konzervatív erényeket és ízlést, amibe igenis beletartozik a saját borászat és csónakázótó. Elüldögélünk mi kényelmesen a totálhülye mamókák vállán, azok meg beérik egy kis ájtatoskodással – gondolták. Amíg egy hideg napon utcára nem mentek a papok. Mint utóbb kiderült, már régóta voltak belső viták és irigykedés, hogy ebben az ezer éve keresztény országban a krisnások etetik meg a szegényeket, a keresztények meg azzal a pofával vannak szövetségben, aki betiltja az ételosztást, mert szerinte nem néz ki jól. Az elégedetlenkedők különösen rosszul érezték magukat, mert érzékelték, hogy a közvélemény szerint az egyház de facto kormányon van, és minden a jóváhagyásával történik. Hiszen sosem tiltakoztak semmiért, a KDNP viszont harsányan a nevükben intézkedett. De rendre leintették őket a püspökök, hogy jobb helyen lesz a pénz a szegedi stadionban meg a Quaestornál, különben is, a kormány megmondta, hogy nincs éhezés, és egy igaz keresztény a hitét a KDNP-n keresztül fejezi ki. Nem pedig azzal, hogy provokatívan nekiáll szegényeket etetni. Akik pedig nem is éhesek. Az események akkor gyorsultak fel, amikor Ferenc pápa derült égből enciklikát adott ki a szegénység témájában, és ebben hosszasan kritizálta a magyarországi folyamatokat; különös tekintettel arra, hogy mindezt a kereszténység nevében követik el. A pápa arra figyelmeztetett, hogy az ártatlanok nélkülözése nemcsak földrajzi adottságokon és a történelmen múlik, hanem kormányok jóindulatán vagy gonoszságán is, és legfőképp a kapzsiságon. A vatikáni folyamatokra rálátó források ugyanakkor állítják, hogy előtte hónapokig próbálták elérni a külügyminisztert, Balog Zoltánt pedig az ország összes templomában kerestették, de mindhiába. A magyar kormány a pápai üzenetet a hazai liberálisok ármánykodásának tulajdonította, a KDNP állásfoglalása szerint a Szentatyát félretájékoztatták, illetve latinul az nem is azt jelenti. Mikor az apostoli nunciatúra a Facebookon megerősítette, hogy Ferenc valóban a magyar kormányt ítélte el, Orbán Viktor válaszul felvetette, hogy megverekszik vele este tízkor a Blaha Lujza téren. „Legyen férfi!”, üzente a miniszterelnök az egyházfőnek. Másnap csak egy menetrendszerű, pár ezer fős tüntetés volt tervben, a fogamzásgátlókra kivetett különadó ellen tiltakozott a „Dögöljetek már meg végre” Facebook-csoport. Aztán máshogy alakult. Ma sem világos, honnan szerezték a bencések a gulyáságyúkat, egy konteó szerint a hadseregben is forrongott az elégedetlenség, és valamelyik tábornok jelzésnek szánta, hogy ha kell, hardverrel is beszáll. De a papok ott voltak százával, váltották egymást az üstöknél és a színpadon. A vidékről érkező atyák krumplit és kolbászt hoztak rozzant autóikon, ami arra utal, hogy előkészítették az akciót. Erdő Péter Rómába utazott, a püspöki kar kivárt, a bíboros visszatértéig minden megkeresést elhárítottak. Csak a szegedi püspök szólalt meg a kormány mellett, de ezt alighanem megbánta, amikor később egy jezsuita különítmény elfogta, amint női ruhában menekült. A többi közismert, jól dokumentált történelem. Az elkeseredett szónoklatok, hitvallások, és a napról napra egyre dagadó tömegek. „Nem uralkodni, hanem szolgálni akarunk”, mondta egy fiatal szerzetes, egy vidéki plébános pedig arról beszélt, hogy ez az utolsó esélyük megmutatni, a kereszténység nem az, amire ez a kormány felhasználja. Nem mindannyian voltak ilyen visszafogottak: elhangzott, hogy „Krisztus ma a harangokról rágná le a kötelet, hogy legyen mivel elkergetni ezeket”. Fellépésük megdöbbentette a kormányt, mivel azt hitték, már a zsebükben van maga az Isten is. Meglepte a tüntető fiatalokat is, akik nem számítottak arra, hogy valaha értelmes szavakat hallanak egy paptól. A rendőrség megbénult; hatástalanul kérlelték őket az engedély nélküli tüntetés befejezésére, erőszakot viszont nem mertek alkalmazni. A Kossuth téren jelen lévő külföldi tévéstábok miatt erre nem is kaptak parancsot. A köztévében egymást váltották a Századvég emberei, magyarázták, hogy a dél-amerikai katolicizmus igazából egy kommunista ármány, és Ferenc sajnos ennek a hatása alá került. De akkor már annyira nem nézte senki az állami tévét, hogy még az sem került ki az internetre, ahogy elment a hang, miközben G. Fodor Gábor élőben kiátkozta a pápát. Mire felmerült, hogy békemenetet kellene szervezni, a szóba jöhető nagymamák ott tolongtak a téren, és bólogatva hallgatták a saját unokáikat. Így lett az egyház az új Magyarország vezető ereje. Sok fehérgalléros sztár született azokban a napokban, és mi tagadás, boldogan fogadták a rajongást. Régóta nem adatott meg papnak errefelé. A tanulságokat persze le kellett vonni, és a személyi konzekvenciákat is. Sokan felszívódtak a vatikáni bürokráciában, a Szentszék új püspököket nevezett ki, és bőkezűen támogatja a katolikus civil szervezeteket. A kereszténység összeforrt a jótékonysággal és a jósággal, tízezrek csodálkoznak rá, mire képes a hit. Az egyház lemondott arról, hogy állami erőszakkal kényszerítse másokra a normáit, ehelyett példamutatással és jófejséggel próbálkozik. Elismeri, hogy amit hirdet, az egy ajánlat a sok közül, de keményen dolgozik azon, hogy vonzó és szerethető legyen. Így nyerte meg Magyarországot végül mégis az Isten. Útjai kifürkészhetetlenek. Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! Varga Mihály szerint a magyar bankrendszer erős és működőképes 250-szer édesebb a cukornál, és a környezetet sem terheli az egyik legnépszerűbb cukorpótló szer Csak a finnek NATO-csatlakozásáról szavaz a parlament március 27-én Jövő héten megjelenik a világ leghangosabb okostelefonja A Jobbik-veszély elhárításához vissza kellene bontani a rendszert. Azoknak, akik felépítették, és sürgősen.  Tapogatózzunk vissza a zsákutca bejáratához. Az volt oda kiírva, hogy nemzeti oldal. Kicsit beljebb egy jókora zászlón az állt, hogy „a haza nem lehet ellenzékben”. Innen befelé egyre sűrűsödött a nemzetiszín, vidáman vegyülve az árpádsávval, és közben szűkült is az út, csak ezt pont a lobogók miatt nehéz volt észrevenni. Az eszme lényege az volt, hogy Majomországban legyen minden majom, minél majmabb, annál jobb. Majomkézbe az egész kereskedelemmel, vedd a majomárut, Milánóba építsünk egy hatemeletes banánt, és akár Brüsszellel is vegyük fel a harcot a majomkenyérfa védelmében. Nem számít, hogy invazív, meg az sem, hogy tudvalevőleg szétrobbantja a kisbolygókat. És aki mindezt ellenzi, az nem majomérzelmű. Majomellenes. Majomáruló. Egész sikeresnek bizonyult a nemzeti oldal meséje egy darabig, még akkor is, amikor kiderült, hogy egyes majmok egyenlőbbek a többinél. Az élet ugyan nem lett jobb, de a sokat átkozott kommunikáció igenis sikerrel, valamint agresszíven terjesztette a majomhitet. Ma már egyenesen illetlenség kétségbe vonni, hogy vérségi előjogokkal rendelkezünk a világ népei között, és hogy a szar is finom, ha pántlika van rajta. Természetesen ez a széles körben elterjedt vélekedés öt év kormányzás után mégiscsak összeütközésbe kerül azzal az élménnyel, amikor kórházban vagy iskolában jár az ember. Ilyenkor felmerül a kínzó kérdés, hogy ha a nemzetiségünk olyan érték, mint amilyennek hisszük, akkor miért csak ennyire vagyunk képesek. Erre az egyik válasz unalmas, kifejtős, és kiábrándító. Azzal kezdődik, hogy nem, te hülye majom, a nemzetiségedért nem jár neked semmi. Nem vagy felsőbbrendű az orosznál, a kínainál vagy a ghánainál, és ha jobban akarsz élni náluk, ahhoz kevés lesz, ha egy ország veri a mellét ököllel. A kórház, az iskola, meg általában az élet ehhez képest olyan száraz dolgoktól lesz jobb, mint amilyenek a hatalom intézményes korlátai, az épeszű, tőke- és versenybarát gazdaságpolitika, meg a korrupciót csökkentő transzparencia. Ezeknek nincs közük ahhoz, ki milyen származású, ezért is képviselhetik ezeket az elveket akár norvégok is. Mi tagadás, sokkal dallamosabb válasz erre az, hogy Majomország egyetlen baja az, hogy még mindig nem eléggé majom. Viszont ezt nem nehéz túllicitálni. Pont ezt teszi a Jobbik, és egyre többen hiszik el nekik, hogy ők még nem loptak, úgyhogy biztosan nem is fognak. Akkor sem, ha még annál is könnyebben tehetnék, mint ahogy ma emelgeti ki Orbán-Sajáthláby Ráhel a kis költőpénzét a közösből. A baljós jövőnek remekül megágyazott Orbán Viktor. Működő érvvé nevelte a nemzeti oldal fogalmát, és létrehozott egy olyan rendszert, ahol ennek igazán katasztrofális következményei lehetnek. Enyhe fölényből is meglehet a kétharmad – ahogy 2014-ben –, és vele a teljhatalom. Ügyészséggel, médiahatósággal, mutyigépezetekkel, meg Putyin telefonszámával. Lehet, hogy le kell menni az aljára. Nem úszta meg Szlovákia sem, nálunk hamarabb csúsztak bele az ultramajomság csapdájába, de már túl vannak rajta. Nekünk még nem jutott szélsőséges kormányzás a rendszerváltás óta, a korábbi tapasztalatokat pedig egyszerűen elfelejtettük. Tulajdonképpen egy Jobbik-kormánnyal is el lehetne lenni a bukásáig, ha nem brummognának mögöttük az oroszok. Velük együtt válik igazán félelmetessé a perspektíva, hogy Orbán Viktor egy olajozottan működő önkényuralmi rendszert hagy az utódjára. Egy kiút van innen: a Nemzeti Együttműködés Rendszerének visszabontása még most. Újraépíteni alkotmánybíróságot, ellenzéki jogosítványokat, civil szabadságot, médiát, a hatalom kontrolljait, mindent, ami konszenzusra kényszeríti a leendő győztest. Ennyi volt, majomság volt, a nemzeti oldal útvonalterve a katasztrófa széléig vezetett. Mesés lehetőségek voltak benne, meg is csodálta az ország az összelopott kincseket. De elég elképzelni ezt a rendszert valaki más kezében, és belegondolni, hogy abból bizony a megalkotóinak sóbánya lenne, ha nem hirtelen halál egy rendőrautóban. És náluk többet is veszíthet Majomország. Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! 54 milliárd dolláros hitellel igyekszik nyugtatni a befektetőket a Credit Suisse Iraki halászok pikinikező helyévé vált Szaddám Husszein elhagyatott, rozsdás jachtja Szijjártó szerint nincs másnak sem alapja kritizálni a magyar jogállamiságot A Deutsche Bank vezérigazgatója 8,9 millió eurót vitt haza tavaly Ki lehet még lépni, amíg van ejtőernyő. Gyónni kell hozzá, de megéri! Pajkos hegyi patakokként csörgedeznek a repedések szerteszét. A vég lehetősége, előszele meglegyintette őket, elindultak a belharcok és az elhatárolódások, a tegnapi menetelők ma nyilvánosan vívódnak. Nem mindig gusztusos, de alapvetően örvendetes. Bele lehetett sodródni ebbe jó szándékkal is. Józan ésszel ugyan nehéz lett volna, de hát van olyan, hogy az ember agyát elönti a düh, az indulat és a remény, és akkor hirtelen felindulásában azt mondja, hogy itt van ez az Orbán, csinálja ő, biztos jobban megy majd neki. Beszippantottak vállalhatatlannak bizonyult mozgalmak nagy tudósokat, művészeket, újságírókat és filozófusokat; lehetne sorolni estig a náci és maoista kiválóságoktól a mai Putyin- és Chavez-hívőkig. Általában azokat tartjuk jobb fejnek, akik később meggyóntak. De nem kötelező jó fejnek lenni. Magával a tekintélyelvvel is lehet, sőt érdemes vitatkozni, de felesleges tagadni, hogy a jelenség létezik. Ha azt mondja a rádióban a csillagász, hogy az üstökös sebessége százharmincötezer kilométer óránként, akkor általában nem állok neki ellenőrizni. Ő a csillagász, csak ért a szakmájához. A keserű csalódás számotokra az, hogy Orbán Viktor nem ért a sajátjához. Annak ellenére sem, hogy tehetséges, okos és ügyes politikus. A pozícióhoz, amit választott, az ő tehetsége, esze és ügyessége is kevésnek bizonyult. Ahogy a becsülete is. Ugyanis ilyen állás nincs. Rajta kívül sem él olyan ember, aki képes lenne annyi mindent irányítani egyszerre, mint amit ő a saját kezébe vett. Mivel paranoid módon mindent uralni akar, bizalmasait kontraszelektálja, mert csak engedelmes szolgáknak mer feladatokat delegálni. Így oltja ki saját képességeit azzal a korlátolt, szervilis, korrupt bandával, amelyet kormányának nevez. Így kerül bunkók és mániákusok kezébe a kultúra, tompa pedellusokhoz az oktatás, és a pitizésre idomított bohóchoz a külpolitika. Ez az ősbűn, az eszetlen központosítás, aminek a végén megint csak kiderült, hogy rossz ötlet volt magához vonni minden döntést, és jobb lett volna hagyni a szuverenitásból másoknak is. Akár olyanoknak, akik nem velük vannak. Ezt kéne belátni első körben, gyermekeim. Hogy bizony az illiberalizmus az, amit bukni láttok. És azt kell csak hátrahagyni. Lehet, hogy a bukás viharos lesz. A rezsimnek van ugyanis egy kritikus határértéke: a többség, vagy legalább a többség érzete. Amíg az ország nagyobb része fideszes, addig még olyat is lehet mondani, hogy egyenesen közérdek, hogy a fideszesek járjanak jól. Abban a pillanatban azonban, hogy láthatóan kisebbségbe kerülnek, határozottan idegesítővé válik, hogy az ország kárára pöffeszkedik egy maroknyi senki. És nullára süllyed az önértéke annak a törekvésnek, hogy ahol nem mi vagyunk, ott az ellenség. Ugyanis rajtuk kívül ebből senki sem profitál. Közéjük tartozni, pláne profitálni belőle viszont egyre kockázatosabb. Ettől még egész vidáman el lehetne búcsúzni, ugye? Kibírni, hogy vannak nem jobbosok, és cserébe ők se tiltják be az árvalányhajas kalpagot, legfeljebb mosolyognak rajta? Költői kérdés, mert elkerülhetetlen: ez az ország nem egyszokású, és ez nem hibája, hanem erőforrása. Abba döglünk bele, ha nem használjuk ki. Nem lehet iskolaköpenybe öltöztetni minden magyart. Mekkora idióta is az, akinek ilyesmi megfordul a fejében?Nos igen, van még egy bökkenő. Ennek a kudarcnak van egy megkerülhetetlen felelőse. Rajta kívül még sokan vannak, akiknek felelniük kell, mert őket nem a mozgalom szippantotta be, hanem a pénzszag; de a főkolompos neve közismert. Róla nevezik majd el ezt a zsákutcát. Nem lesz egyszerű leválni róla, tudom. Még ma is azzal kezdődnek és végződnek a kifakadások, hogy Orbán Viktorral nincs semmi baj, csak a főkamarás meg az udvari bolondok szívatják a népet. Ja meg hogy ő biztosan nem korrupt, csak valamiért nem veszi észre, hogy itt lopnak! :DDDDDÉrtem, hogy ez olyan, mint a Szentlelket gyalázni, és örök kárhozat jár érte, de hát lássátok feleim, recseg-ropog az egész templom a tisztítótűzben. Nem sokáig osztja már Orbán Viktor a búcsúcédulát. Mire sorra kerülnétek, a pokolba fog szólni az a jegy. Árvának éreznétek magatokat nélküle? Ugyan! II. János Pál üzeni: ne féljetek! Nem kell már másnap beállni egy másik segg elé. (Ezek már nem II. János Pál szavai. ) Megvan anélkül az ember. Persze nektek is jól jönne most, ha nem nyomorítottátok volna meg a szabad sajtót és az egész pártonkívüli világot, mert könnyebb volna menekülni. Erősítse ez a felismerés is a meggyőződést, hogy mekkora hülyeség volt ez a kísérlet, és mostantól máshogy kell csinálni. Addig azért fél lábon ki lehet bírni, és minél többen állnak a fél sarkukra, annál kevesebbet kell. Egész felszabadító érzés leszarni minden pártvonalat. Kicsit melósabb, mint felmondani a leckét, de annyira azért nem nehéz szabadon gondolkodni arról, ami történik. Aztán találkozunk a réten, és álmodunk egy barackfáról, ami alatt mindenki táncol. El fogunk férni. Kicsit majd röhögünk egymás tánckultúráján, de el fogjuk viselni egymást, mert megelégszünk azzal, hogy mindenki úgy táncol, ahogy neki tetszik. Legfeljebb nem nézünk oda. A tisztás sarkában hápog majd néhány vénember, és arról nosztalgiázik, hogy régen jobb volt az az egy tévéműsor, mint most az összes együtt, és bezzeg az Ifjúsági Parkban szigorúan megmondták az elvtársak, hogyan szabad táncolni. Őket együtt fogjuk kiröhögni. Ki lehet ebből farolni sokaknak tiszta lelkiismerettel. Érdemes akkor dönteni, amikor még van ejtőernyő a fedélzeten. Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! Frissítse a gépén a Windowst, ahogy tudja: veszélyes lyukakat tömött be a Microsoft Újabb 20 milliárd forintot adott a kormány a Budapest – Belgrád vasútvonal újjáépítésére Újabb kerékpároshíd épül Magyarország és Szlovákia között Nem volt rá szükség, ezért nem terveztek porátfúvás elleni védelmet az M1-es autópályára Aki nagyot mond, az nagy, ugye? Éljen Örbán Viktör, élet és halál ura! Csak Targovistét ne felejtse el. Haláááál! – hörgi bele a mikrofonba. Napirenden tartja és nem mond le róla. A bűn zsoldja a HALÁÁÁL! Semmitől sem riad vissza! Közben odabent egy apró-didergő lélek reménykedik, hogy ekkora mondástól visszakap valamit a jelentőségéből. Az azért nem lehet akárki, aki életről és halálról dönteni hivatott! Ugye? Mondjátok, hogy nagy vagyok és hatalmas és méltóságteljes!A valóságban sajnos még aznap este szalajtják utána a saját udvarából az ápolót, hogy letörölgesse a szája széléről a habot, és beadja az injekciót. Ott pattog az ápoló a köztévén, és magyarázza, hogy a védence ezt nem szó szerint értette, hanem szimbolikusan, mert hát gyilkosságok után az emberek ezt szeretik hallani, nemzetközi egyezményektől függetlenül. Nincs itt semmi látnivaló, csak egy kis hirtelen felindulás. Legközelebb talán csirkéket is ledarál majd a színpadon, hogy még komolyabbnak látsszon. Van ennek kultusza végül is, csak hát eléggé rétegműfaj. Tudják, mi az a metál-umlaut? Amerikai együttesek – Mötley Crüe, Blue Öyster Cult, Motörhead – biggyesztik angol nevük fölé a két pontot, hogy ettől germánabbnak tűnjenek. Valójában inkább török csempészcsokoládénak tűnnek, de erre sosem jönnek rá. Merő handabandázás megint, ahogy a menekültek elleni kampány is. Félreértés ne essék: ettől még a lehető legkártékonyabb hatást váltja ki azokból, akik még figyelnek a csirkedarálásra. De a legtöbben már átnéznek rajta, egy. ig sem veszik komolyan. Kiismerték a trükköket, és már nem kajálják meg. És a nagy titok: minden ilyen furfangos hadművelet újabb és újabb tízezreknek nyitja fel a szemét. Látják, hogy úgysem lesz ezekből semmi. Látják a tétova tántorgást, a szánalmas kuncsorgást, ahogy tetszeni próbál, és rángatja elő a cilinderből az ellenségképeket. Fáradtan legyint már a saját talpasuk is; nincs neki baja a bevándorlókkal, személy szerint a libanoni fideszesekkel sem. Aztán mégis koppan a levélszekrényben a kérdőív, egymilliárdból. Nem is kérdés, hogy ezekből a papírokból valami nagy-nagy tüzet kéne rakni. Hogy melegedjenek az emberek. És együtt köpjék szemen azokat, akik ettől a nyomorult uszítástól várják a túlélést. Meglátjuk, lesz-e bátorságuk kiküldeni az íveket, ha tudják előre, hogy milyen vágóképet hizlalnak vele. Sok államférfit, néha egész pártokat ér utol az aggkori elbutulás. Ebből néha kínos jelenetek lesznek, és eljön a nap, amikor a köztiszteletben álló harcostársat egyszerűen karon fogják, és lekísérik a színpadról, beszéd közben. De vannak még ennél kínosabb szcenáriók, és ezek többnyire akkor következnek be, ha ez a nyugdíjazás elmarad. Ezek a forgatókönyvek nem mondanak le a halálbüntetés napirenden tartásáról, és erről nemcsak pofáznak szimbolikusan, hanem élnek vele. Keleti nyitásunk koronagyémántja, a Kínai Népköztársaság például üzemben tartja a halálbüntetést, és nemritkán a korrupcióra sújt le vele. A maguk részéről úgy gondolják, hogy ne erőszakolják rájuk a nyugati puhaságot, hanem ha valaki ellop magának egy megyét, és ne adj' isten kisvasutat meg csónakázótavat építtet magának közpénzből, akkor annak hulljon le a feje. Ahogy annak is, aki komplett üzemágakat sajátít ki, olyan bölcs szabályozással, amely a csempészeken kívül leginkább a gyilkosoknak kedvez. Nemcsak az a néhány gyilkosság vált ki közfelháborodást, és nemcsak azok elkövetői látszanak javíthatatlannak. Én nem forszíroznám a helyükben a halálbüntetést. Elegánsabb, európaibb, és főleg hasznosabb megoldás lekísérni a színpadról a vén bolondot. Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! Ferencváros - Bayer Leverkusen 0:2 - vége a Fradi az Európa-liga-álmainak A Tram-Train svájci gyártója hirdetésekkel támogathatja a magyar kormányközeli lapokat Elfogatóparancs Putyin ellen: bár Moszkva legyint, az orosz elnöknek van mitől tartania Kyiv Independent: Moszkva tíz éven belül széles körű ellenőrzést akar szerezni Moldova felett Közös hadsereg nélkül csirkék vagyunk. És azt álmodjuk, hogy meg tudjuk védeni a szemétdombjainkat.  „Egy csapat csirke nagyobb fenyegetést jelent, mint az Európai Unió mai katonai ereje”, mondta Jean-Claude Juncker. Rendkívül pontosan fogalmazott. Egy csapat csirke ugyanis elég félelmetes lehetne, ha volna eszük haditervet kovácsolni, és egyszerre támadnának a gazdaasszonyra, amikor jön levágni egyet közülük. Hogy mire lennének képesek a csirkék, ha nem lennének ilyen tyúkeszűek, azt mindannyian tudjuk a Csibefutam című filmből, továbbá Hitchcock madaraitól. Európa pontosan úgy viselkedik, mint egy csomó kotlóstyúk, közös akarat nélkül. Pedig együtt erősek lehetnénk, és ettől határozottan jobban éreznénk magunkat. A nemzetállamok hadseregei egyenként nem tudják garantálni a rájuk bízott területek védelmét. Sokan még az alapvető fegyvernemeket sem bírják kiállítani: Magyarország például lemondott a tüzérségről, a harci helikopterekről és gyakorlatilag a harckocsikról, számos ország nem tart fenn légierőt. De a nagyobb és gazdagabb államoknak sincs okuk dicsekvésre. A fordulópontot ismét a technikai fejlődés hozta el. Németország, Franciaország és Anglia körülbelül máig tudta követni a katonai fejlesztéseket. Még összejött néhány használható és itt-ott eladható vadászgép, futnak még a harmincéves tankok és tengeralattjárók; kialakultak látványsportágak, amikkel fenntartható a látszat, hogy meg tudnánk védeni magunkat szükség esetén. Ellenség a kapuknálNem akarok ujjal mutogatni, hogy kitől, nem is kell, évek óta kerülgetjük a medvét a nappaliban. Vegyük végre szemügyre, és mérjük fel, mi kellene ahhoz, hogy biztonságban legyünk tőle. Tegyük félre egy kicsit azt a meggyőződést, hogy úgysem mer támadni, már csak azért is, mert mostanában úgy néz ki, hogy mer, és élvezi. Európának mindene megvan ahhoz, hogy elrettentő erejű ellenfélként álljon bármilyen fenyegetés elé. Atomfegyverektől a fejlett repülőgépeken és tankokon át a haditengerészetig mindenben előrébb vagyunk az oroszoknál. Illetve lennénk, ha nem akarna minden csirke a saját szemétdombján kapirgálni mindenáron. Ma operetthadseregeket tartunk fent, funkciójukra bevallottan alkalmatlan szervezeteket. A csúcstechnikára hímes tojásként vigyáznak gazdái; mint a csillogó hobbiterepjárókra, amikkel nem szabad lemenni az aszfaltról, nehogy megkarcolódjanak. Pedig ha összeraknánk, amik van, akár lehetnénk nagyhatalom is. Annak ugyanis szüksége van hadseregre. Bevethető, az unió közös érdekeit, határait és érdekszféráját védő fegyveres erőre. Ezt a NATO nem helyettesíti: az nem lesz fenntartható rendszer, amibe az amerikaiak hozzák a vasat és a katonát, mi pedig vagy aláírjuk a közös nyilatkozatot, vagy ha nincs kedvünk, akkor nem. Para bellumA legutóbbi világháborúban is évekbe telt, amíg megjött a segítség. Előtte egy megvadult birodalom csapkodta le egyenként a nemzetállamokat, és a végére Európa fele már orosz uralom alatt nyögött. Euro-Batman fázikA buli, hol nemzet süllyed elIlyen ország pedig nincsBenne Magyarország. Sajnos nem valószínű, hogy Juncker felvetése itthon nagyobb visszhangot verne, mint Hende Csaba magánélete. Pedig nekünk biztosan elemi érdekünk, hogy minél előbb létrejöjjön az uniós hadsereg. Magunkat ugyanis egy csendes hóeséstől sem tudjuk megvédeni. De az sem elhanyagolható, milyen karrierlehetőségeket nyitna a magyar fiatalok előtt a közös sereg. A briteknek viszont volt idejük foglalkozni a kérdéssel, és ellenállásukból világos, hogy a közös fegyveres erő nem holnap alakul meg. Lehet, hogy előbb a szívekben kell létrejönnie. Filmekben, játékokban és képregényekben és akciófigurákban, hogy egyszer, minél előbb életre hívja a közös lelkesedés. A kisfiúké és apukáké, akik beleélik magukat az édes álomba, hogy van európai G. I. Joe. És aztán dolgoznia kell annak a hadseregnek békeidőben is, katasztrófák után és árvizekben, amíg közhellyé válik, hogy ha baj van, jönnek a mieink lánctalpon, rotorkerepléssel. És megöleljük egymást, lengyel a németet, német a franciát, román a magyart, mert jár egy ölelés annak, aki kihúz a romok alól, akármilyen nyelvet is beszél. Így lesz a fegyverbarátságban közös nyelvünk az ölelés. Hát ilyen kérdéseket tart napirenden egy államférfi. Az államcsirke meg kapirgál a szemétdombján, mintha nem lenne holnap. Vagy mint aki szeretné, hogy ne legyen. Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! Kínai drónt lőttek le Kelet-Ukrajnában Nincs miért bocsánatot kérni – reagált a Samsung a moongate-re Életfogytiglanra ítélték a 2019-ben megkéselt gdanski főpolgármester gyilkosát Visszahívtak több szemcseppet Amerikában, miután vakságot és szemsérülést jelentettek Mi a gond a vitanappal, cöfike? Hát nem az volt a cél, hogy beszéljük meg a halálbüntetést? Addig se veszik észre, hogy kilopjuk a szemüket. Se itt, se ott. Komoly ország komolyan reagál egy efféle kihívásra is. Nemhogy nem ijed meg a vitától, hanem még előtte leoldja a láncról a törpebulldogját, és az jól megugatja az okvetetlenkedőket. Nyomást gyakorol, sőt kénytelen lesz nyomást gyakorolni! Tekintve, hogy a CÖF manapság még egy hazai békemenetbe sem mer belevágni, egész vicces elképzelni, ahogy ezek a figurák nyomkodják az uniót, annak meg még csak nem is viszket. Az már nem vicces, amit ezért a bohóckodásért zsebre tesznek. Az éles vakkantásokból az a gondolat hámozható ki, hogy Strasbourgban csak ne vitázzanak Magyarországról, vagy ha mégis, akkor tegyék hozzá az eredményeinket is. Meg esetleg a nehéz gyermekkorunkat. A felháborodott cöfögés egyébként nehezen érthető. Az EP két ügyet kíván megvitatni: egyrészt a halálbüntetés felvetését, másrészt a menekültek elleni hecckampányt, beleértve a nemzeti konzultáció kérdéseit. Hol itt a gond?A halálbüntiről maga Orbán Viktor mondta, hogy egyrészt nem kívánja bevezetni, másrészt viszont napirenden óhajtja tartani. Hát annál napirendebben tartás el se képzelhető, mint hogy megbeszéli az unió parlamentje. A legszebb álma teljesül kedden. Ebbe a műsorba önként jelentkezett. Esetleg visszafelé kanyarodhatna egyet a Vatikánba, és megmondhatná a napirendet a pápának is, aztán már csak meg kell ünnepelni a sikert. És a nemzeti konzultáció megvitatásával mi a baj? Hát szégyellni kell azt? Nyilván nem: ha úgy gondolná a kormányunk, hogy nem tökéletes, ahogy van, akkor nem küldte volna el nyolcmillió magyarnak, hiszen előttük sem akar szégyenben maradni. Igenis fontos kérdések ezek, a módszertanuk meg unortodox, mert mi csavaros észjárású nemzet vagyunk. Bájos, ahogy méltatlankodnak: nyilvánvalóan indiszkréciónak élik meg, hogy a belpiacos parasztvakítást kihallgatták a külföldi kémek, és most belekérdeznek. Biztos a civilek, azok súgták meg nekik, hogy mi van a kérdőíven. Vagy az Echelon-rendszerrel szimatolták ki!Mellesleg fölösleges félteni Orbán Viktort egy ilyen vitától. Az Európai Unió éppen most főzte ki remek tervét a menekültprobléma kezelésére: kilőnék a hajókat a megélhetési bevándorlók alól.  Persze precízen és vigyázva, nehogy ártatlanoknak essen bajuk, hanem az ártatlanok hajó híján várják csak be szépen az Iszlám Államot, addig meg foglalják el magukat.  Ehhez képest a letartóztatás és a munkatábor nemcsak humánus, de távlatos stratégia is. Mindezzel a kötekedéssel az EP csak eltereli a figyelmet a valódi problémákról – teszi hozzá a CÖF, és ebben, lássuk be, van igazságuk. Volna mit beszélni Magyarországról, de nagyon a felszínen korcsolyázik, aki pont ezen a két politikai terméken akad fenn. Hiszen Orbán Viktor csak menekül, és ezeket a blöfföket dobálja maga mögé, hogy feltartsa az üldözőket. A lényeg számára nem ez, hanem a kisvasútja a kertjében, amit szeretne kifizettetni Európával. És a többi kincs, amibe szintén beleforgatta gond nélkül az unió pénzét, amíg azok ugyanígy a színpadi füsttel voltak elfoglalva. Itthon már terjeng a lopás bűze. Odakint még mindig csak az látszik, amivel takargatni próbálja. Azt könnyebben fogja megvédeni, fel is vállalhatja büszkén, még talán barátokat is szerez vele. Aztán hazajön, dob pár milliárdot a kutyusnak, és leül a miniszterével szokás szerint, eldönteni, hogy melyik közbeszerzéseket nyerje a veje, és melyiket a többi családtag. Az unió meg fizet, mint egy hülye, részeg katonatiszt. Nagyokat röhögnek, kitalálnak valami újabb bunkóságot, hadd játsszon vele, aki akar, aztán együtt nézegetik a jachtkatalógust. A hajót kellene kilőni alóluk. De legalábbis napirenden tartani a kérdést. Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! Csalás, sikkasztás, gyilkosság: kész krimi a Sopron Bank török tulajdonosának családtörténete Hatalmas lángokkal égett az FSZB épülete Rosztov-na-Donuban Jéggel védték a fagytól a barackfát - fotó Macron a parlamenti szavazást megkerülve hirdeti ki a vitatott nyugdíjreformot Ha Magyarországra jössz, ne feledd: nemcsak a szemetek tudnak magyarul. Mekkora bunkó a magyar most? Ezt a belemenős kérdést teszi fel a kormány, de tudjuk, hogy nincsenek tabutémák, tehát muszáj kibeszélni ezt is. Szokásához híven csak kamuból érdeklődik: eldöntötte már, hogy a magyar szerinte egyrészt teljesen hülye, másrészt meg szeret gyűlölni. Azok az arcok, akik ezt kitalálták, alighanem magukból indulnak ki, ami abból is látszik, hogy rendületlenül előadják, miszerint ez most éppen „a választók megkérdezése”. A választók viszont hallgatnak. Nyolcmillióból kétszázezer vette a fáradságot, hogy visszaküldje a röhejes kérdőívet az előregyártott válaszaival. Sohasem fogjuk megtudni, ebből hányan rajzoltak rá faszt, de azt igen, hogy hétmillió-nyolcszázezer szarik rá. Hiszen ezért is kellenek a plakátok. Hogy minél többen érezzék, milyen fontos is ez a nemzeti konzultáció, hiszen ezen múlik. . . nos, semmi sem múlik rajta, ahogy az eddigieken sem. Még vége sincs, és máris kész a válasz, ki van plakátozva. Ha Magyarországra jössz, nem veheted el a magyarok munkáját!, ez áll a plakáton, így egyes szám másodikban, magyarul. Mi vajon a célcsoport reakciója erre? Hogyan fejti meg?Először is: ha ez a tisztelt bevándorlónak szól, akkor legalább apró betűkkel illett volna odaírni, hogy Üdvözöljük Magyarországon, vagy valami ilyesmit. Aztán magát az üzenetet arabul, albánul, szerbül. Ezenkívül pedig elég lenne a menekülttáborok kerítésére kifüggeszteni. Tehát nem nekik szól, csak úgy tesz. Ez eleve gyanús: kilóg a lóláb. Akkor viszont mit is akarnak ezzel az egésszel, amire tehát egymilliárd forinton felül még országos kampányt sem sajnálnak? Nyilván azt, hogy a magyarok ijedjenek meg, és meneküljenek vissza a kormányhoz, hogy megvédje őket. A bevándorló mumus, egyéb vonatkozásai a problémának érdektelenek. Politikailag megéri, ahogy Szauron szája mondja. Ez az egyetlen célja a nemzeti konzultációnak. Köze nincs semmiféle kérdéshez. Hiszen máskor olyan szuverénül elkormányoznak ezek a fiúk a megkérdezésünk nélkül! Kérdezték tőlünk, hogy akarjuk-e bezáratni a boltokat vasárnap? Hát a nemzeti dohányboltról, stadionépítésről, iskolaállamosításról volt konzultáció? Fel se merült, pedig ezek egyenként többe kerülnek, mint a menekültügy. Paks II. árából örökbe fogadhatnánk egy kisebb afrikai országot, ha már annyira hiányoljuk a gyarmatosítással járó tapasztalatot. De érdekes: Paksról sem kérdeztek egy árva szót se. Nem fog ezen a kontinensen elférni százmillió bevándorló. Ezt senki sem vitatja, és nem Orbán az első, aki Európa határainak lezárását szorgalmazza. Igen, azért nem engedünk be a halálból menekülő családokat, mert rettegünk, hogy esne az életszínvonalunk néhány százalékot. Nem vagyunk szentek: nem mondunk le a desszertről azért, hogy mások ne haljanak éhen. Nem tesszük ezt meg egymás között sem. Ez szomorú és szívet tépő helyzet, amire nem a gyűlölet a helyes reakció, hanem a bűntudat. Néha kegyetlennek kell lenni, de élvezni nem muszáj. Hadiflották járatják a motort a Földközi-tengeren, és rendőrök verik a feketéket a partokon. We shall fight on the beaches! Orbán ellen itthon és külföldön is könnyű felvenni az emberi jogok bejáratott fegyverzetét, kiállni minden egyes földlakó európai állampolgárságáért, csak hogy aznap mi legyünk a jófiúk. De ez nem kevésbé komolytalan szélsőség. Mondhatnánk, hogy Orbán nyitott kapukat dönget, de ez tökéletes képzavar lenne, ugyanis pont hogy a már bezáruló kapuk körül ugrabugrál, és bunkóságokat kiabál a kinnmaradókra, hátha a várnépnek ez bejön. Európa Orbán nélkül is észrevette a menekültkrízist. Ő az erőfeszítéshez annyit tesz hozzá, hogy uszít, és leterroristázza az összes menekültet. Nem sajnálkozva tárja szét a kezét, hanem ütésre emeli. Nem bízik abban, hogy ennél bonyolultabb intézkedést el tudna magyarázni megmaradt híveinek, ezért olyannal nem is próbálkozik. Csak reméli, hogy a négerezés hátha népszerű lesz Magyarországon, és végre valaminek megint ő lehet a vezéralakja. Nyilván nincs nagy jövője a próbálkozásnak, viszont az általános rasszizmus azért ennél jobban működhet. És ezért veszélyes rálépni erre a lejtőre. Itt nem a szíreket meg az albánokat utálják a legtöbben, hanem a cigányokat és a zsidókat. Viszont aki egyszer belejön az ugatásba, annak aztán politikailag megéri bármilyen gyűlölet. Egészen a bukásig, a bunker mélyén. Húsz éve állítólag ki volt írva a bécsi boltokban, hogy „Magyarok, ne lopjatok!”. Nem az osztrák kormány plakátozta ki, de azért megsértődtünk kicsit. Nem esett jól az általánosítás. Most – egyelőre – nem azt üzenik nyugatról, hogy a magyarok mind gyűlölködő bunkók. Különbséget tudnak tenni a gátlástalan gazemberek és az ártatlanok között. Rajtunk múlik, hogy tartjuk-e a távolságot. Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! 249 gyorshajtót mértek be nyolc és fél óra alatt Óbudán Kínai drónt lőttek le Kelet-Ukrajnában Új-Zéland megtiltja a TikTok használatát a képviselők informatikai eszközein Felfüggesztettek két indiai pilótát, miután a fapados járat műszerfalán kávéztak Ment-e a diszkoszvetés által Görögország elébb? Magyarországnak semmi oka belevetni magát a kútba. Görögnek lenni egészen különös érzés lehet. Nyilván van görög egypúpú és kétpúpú: az egyén megszabadulhat a nemzeti pszichózistól, ha van hozzá lelkiereje. De azért a történelem megadja a kezdőlökést. Ezt tudja minden magyar, az is, akit nem foglalkoztat sem a rovásírás, se Trianon: a néplélekkel nap, mint nap találkozik, ott virít az autók hátulján a dacos jel: voltunk mi nagyobbak, bibibá. Ebből az emlékezetből se feltétlen következne káros szenvedély önmagában. Kereshetnénk a nemzeti dicsőség visszaállításának releváns, megvalósítható és intelligens útjait. Baj akkor van, ha erre az a reakció, hogy minket bántottak száz meg kétszáz meg ötszáz éve is, úgyhogy most leülünk a szoba közepére, és addig duzzogunk, amíg vissza nem adják nekünk a nagyhatalmiságot. Na most a görögök vállát nem holmi Trianon nyomja, hanem minden áldott nap felnéznek az Akropoliszra, és azt látják, hogy hát igen, voltunk mi a világ csodája, de az kétezer-ötszáz éve volt, és azóta nem nagyon csináltunk semmit. És valahol talán érzik, hogy az a dicsőséges rom ott a hegyen nem is az övék, hanem egy rég letűnt civilizáció hagyta rájuk, amelyhez a mai görögöknek annyi köze van, mint a karibi banánköztársaságoknak a majákhoz. Biztosan nehéz ellenállni a kísértésnek, hogy ráfeszüljön az ember erre a traumára, és elhatalmasodjon rajta a bizonyítási kényszer. Olyankor szükségszerűen hülyeségeket kezd csinálni, és erején felül hepciáskodik. Mondjuk olimpiát rendez. Sok görögnek megmelengette a kicsi szívét a 2004-es rendezés, elvégre ők találták fel az olimpiát, most aztán megmutatják a világnak, hogy micsoda virágzó kultúra az övék. (Eredetileg pontosan azzal a szöveggel pályáztak, hogy nekik vérségi joguk van az olimpiához. Kiröhögték őket még a NOB kivénhedt tornatanárjai is. ) Pénzük persze nem volt rá annyi, mint Kínának vagy Angliának, de azért derekasan kitettek magukért. Megépítettek egy csomó stadiont, bézbólpályát meg műugrótornyot meg minden hülyeséget, és közben hitték erősen, hogy ettől felvirágzik Görögország. Kegyetlenül ráfizettek. Az még csak hagyján, hogy sokkal többe került, mint tervezték, és kevesebbet hozott. De megkeseredett a remény és a nemzeti öntudat is. Most felnéznek az Akropoliszra, aztán le a tizenegy éve rendezett olimpiájuk gyászos romjaira, és az országra, amely a csőd szélén tántorog. Kemény másnaposság: a pár hétig tartó nemzetközi figyelem árát máig nyögik. Még messzebb vannak a régi Hellásztól, mint azelőtt. Vannak államok, amelyek egy olimpia költségét mellényzsebből kifizetik, mert megengedhetik maguknak – ott viszont ez csak egy a sok tétel közül, és nem történelmi vívmány. Építenek emellett például anyahajót vagy űrhajót is. Viszont nincs olyan ország, amelyet egy olimpia vagy hasonló esemény nyerő pályára állíthat. Az az aprómunkán múlik, oktatáson, egészségügyön, jó kormányzáson. Végső soron azon, hogy az illető ország polgárai mennyire becsülik az ilyen unalmas kérdéseket, és mennyire lehet vakítani a parasztot olimpiákkal és hasonló csecsebecsékkel. Görögország nehezen kerülhette el, hogy beleessen ebbe a csapdába. Magyarországnak viszont semmi oka belevetni magát a kútba, és elhinni, hogy az olimpiarendezés fogja kirántani a gödörből. Pont ellenkezőleg: az, ha egyszer nemet tud mondani az értelmetlen hősködésre. Tüntetéssel, népszavazással, ahogy erejéből telik. És azzal, ha nagyon figyel azokra, akik már az első kapavágás előtt lopáshoz helyezkednek. Az lenne az igazi győzelem, ha Magyarország szembe tudna menni egy beszűkült tornatanár mániáival végre, és azzal, amit a tornatanár képzel arról, hogy milyenek a magyarok. Többet érne akárhány aranyéremnél. A kalapácsvetésnek négyévente egyszer vesszük hasznát, az ép észnek viszont mindennap. Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! Letartóztatták Jekatyerinburg korábbi polgármesterét Rétvári: 45 év marad az ingyenes lombikkezelés korhatára Életfogytiglanra ítélték a 2019-ben megkéselt gdanski főpolgármester gyilkosát Gyökeresen megváltoztathatja az irodai munkát a Microsoft, jöhet az önjáró Word, Excel és PowerPoint A nemzeti szuverenitás sovány vacsora. De végre egy hülyeséget nem rajtunk próbálnak ki! Leszavaztak, és most ácsorognak a görögök a bankok előtt, és igen aggódnak. Bizalmatlanok. Alapos okuk van azt gyanítani, hogy nem fogják onnan megkapni a pénzüket, ezért minél előbb ki akarják venni. Betenni senki sem fog mostanában. Pontosan úgy viselkednek, ahogy azok a nem görögök, akik eddig rakták beléjük a pénzt. Görögország roppantul zokon vette, hogy a befektetők bizalma elfogyott. Meg is szavazta nagy dérrel-dúrral, hogy márpedig nem fizet, viszont ennek ellenére igényt tart a további kölcsönökre. Igényét megvizsgáltuk, és sajnálattal értesítjük. Ezt fogja mondani ezután mindenki, akitől kölcsönt kérnek. Hiszen épp most jelentették ki hangosan, hogy tőlük pénzt visszakövetelni bunkóság. Hát akkor viszont nem kapnak senkitől. Oxi, legyen így. A szocializmussal az a baj, hogy előbb-utóbb elfogy a mások pénze – mondta Margaret Thatcher. A Sziriza hűen követi a receptet. A pillanat uralásának szép példája, ahogy szociálisan megszavaztatták, hogy a nyugdíj nem csökkenhet, még akkor se, ha másképp nem lesz nyugdíj egyáltalán. És mindezt kormányról, hogy ne is kenhessék másra a következményeket. A kovboj és a kaktusz meséje. Nosza, Európán kívül is van élet! Menjetek, görög barátaim, vándoroljatok ki, aztán írjátok meg, milyen odakint. Leeshet persze pénz máshonnan is, csak azok a befektetők nem holmi megszorításokat kérnek garanciának, hanem a nevükre írják az országot. Nem Európának van szüksége Görögországra, hanem fordítva. Minden birodalom mérlegeli, meddig és mennyiért érdemes megtartania egy-egy tartományt. Az Európai Unió azonban olyan jólnevelt szövetség, ahova nem tankok terelték be az országokat, hanem mentek azok maguktól, elfogadva a feltételeket. Görögország ezt az egyezséget felmondta, de nem kell fegyverrel kivívnia a függetlenségét. Nincs harag, békében is el lehet válni. Strandnak ott van nekünk Horvátország és tulajdonképpen az egész mediterrán partvidék. Fetasajtot gyártanak a lengyelek, a szlovákok és a dánok, ókori romokat találunk Rómában, Szophoklészt meg már letöltöttük, amiatt nem kell odamenni. Vagy aki nagyon akar, mehet ezután is, ahogy Egyiptomba vagy Tunéziába. Azt meg kibírjuk, ha drágább lesz az ouzo, elég undorító ital egyébként is. Görögország pedig megszabadul végre az uniós megszorítások rémétől, és úgy teremti elő a pénzt nyugdíjra meg fizetett szabadságra, ahogy neki tetszik. Meg ahogy a tiszteletreméltó szuverenitásától telik. Majd beszélünk. Ha mégsem sikerül az élet, lehet próbálkozni újra. Your business. Nekünk, magyaroknak ez akár jól is elsülhet: végre egy hülyeség, amit nem rajtunk próbálnak ki! Tanulságos lesz, érdemes odafigyelni. Hátradőlhetünk, és élvezhetjük a szemléltető példát, tanulhatunk belőle, és ha netalán megint hasonló döntési helyzetbe kerülünk egy jól irányzott népszavazás alkalmával, akkor okosabban dönthetünk. Most még ácsorgunk a kórházaink előtt, és igen aggódunk, és nem értjük. Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! Csak 19 képviselő volt jelen az Európai Parlament szexuális egészségről szóló vitáján, de még ők is megosztottak Kézilabda-Eb: Budapesten nem lesz meccs, de nem lépünk vissza teljesen a rendezéstől Nem tiktokozhatnak a munkahelyi eszközeiken a brit hivatalnokok Egy időre elköltöztetik a városmajori szívklinika egyes ellátásait Görögországban nem volt szocializmus. De ez nem mentség azoknak, akik ki akarják próbálni. Helyszíni jelentés.  A trockista egyetemisták között láthatóan proletár gyökerű, buta arcú anarchisták toporognak bakancsban, fekete-vörös zászlóikkal vállukon. Nincsenek sokan, de késő este majd ők kezdenek benzinespalackot hajigálni, majd mennek szépen a börtönbe, a közgazdász gyerekek pedig vissza az egyetemre. Ahol további, hasonlóan eredményes terveket kovácsolnak a munkásosztály érdekében. Mindez nemcsak a Júdea Népe Frontot idézi fel, hanem az Orwell riportjából megismert polgárháborús Katalóniát is. Még nem lőnek, de már megvannak hozzá az érveik és indokaik. Olyan zavarba ejtő az egész, hogy az ember merő humánumból mentő körülményeket keres. Például hogy szegények azért ilyen hülyék, mert náluk nem volt szocializmus, és így joggal hihetik, hogy az egy jó dolog. De ez nem állja meg a helyét sajnos. Ugyanúgy hozzáférnek Orwellhez, mint én. A tüntetéseket egyébként azért szervezték, mert bent éppen szavazott a parlament az unió kegyetlen diktátumáról. El kell ismerni, a népi ideg érthető annyiban, hogy a kormányuk előbb megszavaztatta őket arról, hogy ezt nem, együtt örült velük egy napig, aztán rögtön utána bejelentette, hogy sajnos mégis, mert a tárgyalófelek nem egyeznek bele a nembe. Esetleg érdemes lett volna előbb megkérdezni őket. Ha lesz politikai Darwin-díj, a vele járó serleg Alexisz Cipraszt fogja ábrázolni, félreérthetetlen helyzetben. Görögország egyébként a kisvállalkozók országa. Vendéglősök, kompkapitányok, fuvarosok és borászok teszik a dolgukat nap mint nap, csak nekik emiatt nincs idejük felvonulni és tizenhatodik havi bevételért hőzöngeni. Különben meg maguk is látják, hogy december után rögtön január következik a könyvelésben, és nem jönnek tizenharmadik havi turisták másik dimenzióból. Viszont érthetően felháborodnának, ha nem akarnám kifizetni az ebéd árát azzal a felkiáltással, hogy szegény magyar vagyok, akit régen tép a balsors. Jól tennék, ha hallatnák a hangjukat, mert a további kommunista haladást már az ő boltjuk és hajójuk árából lehet csak fedezni. A görög baloldali erők követelése nagyjából az, hogy írják le az eddigi hiteleket, hogy újabb kölcsönöket lehessen felvenni, amiből aztán jut a jólétre. Ilyen transzfer azonban a természetben nem fordul elő. Olyan igen, ami a bizalmon és a reményen alapul. Ezért nem sajnálja az ember a pénzt a gyermekére. Cserébe viszont korlátozza a szuverenitását: az okos, fejlesztő játékot, tanfolyamot, különórát, biciklit megveszem neki drágán is, a hülye játékra viszont nem adok. Az meg tényleg mindennek a teteje, amikor a hülye játék megveszi magát az én pénzemből. Márpedig pont ez történik, amikor az Európai Unió demagóg, ostoba kormányok hatalmon maradását finanszírozza. Görögország pacifikálása nem egyszerű feladat. De még ennél is fontosabb időben példát statuálni mindenki másnak, Spanyolországtól Kelet-Európáig: Marx halott, Lenin halott, és aki a csontjaikat csócsálja, az éhen fog halni. Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! Budapestet is beválogatta a világ 50 legjobb helye közé a Time magazin Először landolt repülőgép a híres dubaji szálloda, a Burdzs al-Arab helikopterleszállóján Toplista: a világon messze a magyar F1-futamra a legolcsóbbak a jegyek Életfogytiglanra ítélték a 2019-ben megkéselt gdanski főpolgármester gyilkosát Kövér László a gyerekeiért aggódik. Nincs egyedül, de a többieknek van kit vádolni. Én nem lettem milliárdos, nincsenek vállalkozásaim – mondja Kövér László, és ettől minden jóérzésű emberben feltámad az együttérzés. Egy megtört ember vall itt töredelmesen, arról, hogy szeretné, ha a gyerekei és az unokái boldogok lennének. Nekik szabadkozik előre, hogy nem volt érkezése lopni, kiterjedt birtokai nincsenek, szóval őt már a Fidesz nem is érdekli. Érzi, tudja, hogy a család egyszer majd szemrehány. Mekkora balfasz vagy te, papa! – gondolják, vagy talán mondják is majd; egy utolsó Zsiga Marcell is meg tudta alapozni a jövőjét azzal, hogy beállt pártkatonának, falusi bunkókból lettek kiskirályok csak azért, mert tudtak nyalni, az Orbánnak pedig még az ükunokája is vígan él a szajréból. Te meg a csúcson csináltál magadból hülyét, és összesen egy nyomdát sikerült a családnak kitúrni? Hát te egy majom vagy, papa, egy haszontalan!Nézik majd vissza hüledezve, ahogy a felmenőjük égig érő debilitásokkal égeti a családnevet, magyaráz a nemzetellenes gyíkemberekről meg arról, hogy ami elektromos, az az ördögtől való, csend, rend, fegyelem. És addigra ez az egész eszement kísérlet már rég megbukott, ugyanúgy nem lesz érdem, hogy „hát én akkor hittem ebben”, mint ahogy nem volt az a szocializmus bukása vagy a világháború után sem. A család legfeljebb azért lehet hálás, ha sikerült összelopni egy főúri vagyont. Sejti ezt Kövér László nagyjából, ezért is mondja, hogy őt nem érdekli már a Fidesz. Anyagilag nem eléggé érdekelt benne, más értelme pedig nincs. Mészáros Lőrincet bezzeg érdekli a Fidesz! L. Simon Lászlót és Andy Vajnát is. Így van ez rendjén egyébként: a tisztes jövedelem arra való, hogy a dolgozót érdekeltté tegye a vállalat sikerében és fennmaradásában. Dicsőség ezzel nem fog járni. A bukás után nem lesz ebből vitézi rend. Nem lesz büszke sem fiú, sem unoka arra, hogy az ő papája beszélt nevetséges hülyeségeket azért, hogy ezt a koszos rendszert védje. Csúfolni fogják őket ezért, és el kell viselniük, ahogy a pad alatt a papa videóin röhögnek a többiek. A bohócon, aki készséggel elmagyarázta, hogy a nemzeti burzsoázia megteremtése igenis nemes cél, úgyhogy teljesen rendben van, ha milliárdokat adunk a közösből random bunkóknak. Ha ez szerinted oké, papa, akkor te miért maradtál ki? Ne mondd, hogy nem voltál elég bunkó! Hiszen nem kellett ehhez ész, csak kutyafuttában csinálni egy céget, hogy legyen mit kitömni. Piszkos ügy, persze, de hát a mocsokban amúgy is megmerítkeztél nyilvánosan és önként! És még hasznod se volt belőle?Mélyen együttérzek Kövér Lászlóval. Aggodalmát különben milliók osztják: ők is azon paráznak, mi lesz a gyerekeikkel. Mit ad nekik az iskola, ahol van énekóra meg dress code, de nincs számítógép és normális nyelvoktatás, mert ilyen zsíros bajszú táltosok szerint az nem fontos? Mi lesz velük, ha megbetegszenek? Találnak-e munkát Skandináviában, vagy Dél-Európába szorulnak? Ráadásul ezeknek a millióknak sokkal korlátosabbak a lehetőségeik, hogy segítsenek a gyerekeiken: egyrészt nem keresnek kétmilliót havonta, másrészt nincs náluk semmiféle hatalom. Van viszont egy nagy előnyük Kövér Lászlóval szemben: foghatják másra, ha nem sikerül. Például Kövér Lászlóra, és nem is utolsósorban. Ha sietnek, még le is verhetik rajta. Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! „Nem akartam úgy meghalni, hogy ne lássam Orbán Viktort, csak a tévében” – a miniszterelnök közönségét kérdeztük Kiskőrösön Naperőművet fejleszt az az ügyvédi kör, amely ott volt a lélegeztetőgép-biznisznél is Nem elgépelés: megjelent az 50 000 mAh-es powerbank, amiről mobil és laptop is tölthető, még lámpa is van benne Több mint fél évszázada nem volt olyan autója a maranellóiaknak, mint a Ferrari Roma Spider Aki a drogmaffia pártján áll, az ne pofázzon sorskérdésekről. Bohócnak viszont remek lesz. Ne haragudjon az alkalmatlankodásért a frakcióvezető úr, csak két. re hívnám félre ide (e hasábokra), muszáj most már megbeszélnünk valamit. Hallom, elkalifázta magát, a védjegyévé vált rendíthetetlen határozottsággal, hogy ugye akarunk-e kalifátusban élni, pláne a gyerekeink, de igazából nem erről szeretnék beszélni, hanem a rogánságról magáról. Nem rossz téma egyébként ez se; már kórusban csahol az egész alom, hogy „tessék, ide vezetett a szabadság meg a jólét”; adódik ebből a következtetés, hogy kevesebb szabadság meg jólét a megoldás, amiben az a vicces, hogy a kalifátus programja kiköpött ugyanez. Na de a köpésről megint eszembe jutott, mivel is akartam feltartani bokros eltökéltsége közepette. Arról volna szó, hogy egy olyan ember ne magyarázzon sorskérdésekről, aki a drogmaffia pártján áll. Márpedig Rogán úr kétségkívül azon a párton álldigál, immár nyolc hónapja. Ezt tőle magától tudom, ugyanis pontosan ezzel a karakán sarkossággal tudatta az országgal, hogyaszondja „aki a drogszűrést ellenzi, az tudatosan vagy nem tudatosan, de végül is a drogot támogatja”. Akkor ugyanis nem a bevándorlás, hanem a drog ellen vívtunk élet-halál harcot, akkora epikus stratégiai probléma volt éppen – aznap –, hogy muszáj volt mindenkinek állást foglalnia: a kötelező drogtesztre szavaz, vagy a maffiára. És Rogán úr azzal az elvárással szólalt meg így, hogy ezt vegyük komolyan. Oké, vegyük. Mivel azóta semmi nem történt ezen a téren, kénytelen vagyok elkönyvelni, hogy nemzetünk e sorsfordító ütközetében Rogán Antal – egész frakciójával egyetemben – átállt a drogmaffia oldalára. Csináltak drogtesztet? Nem. Kit támogat az, aki nem akar drogtesztet? Na ugye, ennyi. Papírja van róla, uram, és maga állította ki. Innentől igazából két lehetősége van. Az egyik, hogy éli a maffiózók kényelmes életét kokaincsíkok, kurvák és egyéb maffiózók között, ám a feltűnést kerülve, elsötétített ablakok mögött. Pár telefonnal elintézi, hogy aznap melyik sulinál terítsék a fiúk a cuccot, de véletlenül sem ugrál kamerák és mikrofonok előtt. Ha akar valamit, akkor füttyent a frakcióvezetőnek, vesz magának egyéni képviselői indítványt, és beleíratja, hogy vasárnap is lehessen dizájnerdrogot árulni a CBA-ban. A másik, hogy még sokáig szórakoztat minket efféle keményen megmondott igazságokkal, hogy ki minek a pártján áll, ha nem ért egyet. Kicsit még toppant is közben, szemöldökét felvonja, szigorún, feddően körültekint, mint aki biztos benne, hogy most minden ellenérvet megsemmisített. Kiválóan fogunk szórakozni, csapkodjuk egymás térdét, haláli a faszi! Persze tudjuk közben, hogy ez kabaré, mert emlékszünk az előző számaira; sőt gyűjtjük őket. És ez nem lesz csekély eredmény, Magyarországnak voltak nagyszabású bohócai és humoristái. Hálásak leszünk, ha Rogán Antal enyhíti a fájó hiányt. Ha esetleg azt hinné, van egy harmadik lehetőség, amelyben komoly ember maradhat, akkor most szólok, hogy nincs. Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! - Az Iszlám Állam már elküldte a fenyegetését az interneten! – emeli fel a hangját a lelkész. Egy kacifántos fejtegetés közepén van éppen, a Kálvin téri református templomban. Frissítően aktuális, és mi tagadás, nagyon ügyes. Méghogy a templomokban áporodott volna a levegő! Hiszen ez maga a popszakma!Acháb és Nabót történetéből indult, amelyben Izrael királya Nabót szőlejét akarja megszerezni, hogy nagybirtokához csatolja. Nabót nem adja a földet, mire Acháb koncepciós perben megöleti, csakhogy ettől az Isten begurul, és kiirtja a családját hetedíziglen. Mert úgy szerette e világot, ámen. Ekkor még azt hittem, hogy ebből legfeljebb a tokaji présházig lehet eljutni, esetleg a norvég alapokhoz, de alábecsültem Páll László elnök-lelkész tehetségét. – Ácháb átlépett egy határt. Hm, határsértés. . . na mi jut erről eszünkbe manapság? Ugye? Ugyehogy?! Sokan nem szeretjük a határokat, mert a kommunisták ránk zárták az országot, de igazából igenis kellenek határok, mint ahogy a parancsolatok is azok, meg a drótkerítés is. A kormány a lehető legjobb megoldást próbálja megtalálni, hagyjuk őket dolgozni, mert nem érhet célba az az autó, aminek az utasok rángatják a kormányát. Különben jön az Iszlám Állam, már a spájzban vannak! És most énekeljük el a Himnuszt. Ez így összefoglalva eszement bornírtságnak hangzik, de profi előadásban nagyon is magával ragadó a levezetés, hogy tehát a Királyok Könyvének 21. fejezetéből magától értetődően következik a gyorstelepítésű drótakadály és a menekültektől való ösztönös irtózás. Ez Isten igéje, menjetek békességgel. Az iszlám nem kivétel, csak pillanatnyilag a legjobb példa. Nincs mit csodálkozni azon, hogy a vallásosságból irracionális gondolatok és tettek sarjadnak. Hiszen eleve az a felvételi követelmény oda, hogy el kell hinni egy csomó fantasztikumot, csodát, angyalt, dzsinnt, prófétát, csillagközi overlordot. El kell hinni, hogy a szent iratok tartalma úgy igaz, ahogy van, és ráadásul csak érintőleg szól az ókori szemiták kalandjairól, ezenfelül mélységes, ma is érvényes üzenete van. És ez megszüli az értelmezési kényszert: Isten tanítani akar Acháb történetével, csak most, csak önöknek, vagyis muszáj, hogy köze legyen a tegnapi hírekhez. Megoldható, mint látjuk; ahogy a Rohrschach-teszt is. A megoldás pedig azon múlik, hogy mik a tegnapi hírek. Aztán összemérhetjük férfiasan a vallásainkat: míg az odaát gyerekek meggyilkolását magyarázzák meg Isten jóságával, addig nálunk csak a felrúgásukat indokolják azok, akik köztünk élnek. Vagy a megetetésüket. Az irracionális hitből éppenséggel levezethető az emberség is; voltaképpen az is egy elég logikátlan dolog, a tigrisek például nem ismerik. Az istentisztelet után felcsípem a Reformátusok Lapját, és olyan cikkeket találok benne, amiket írhattak volna akár a Migration Aid aktivistái, vagy maga Ferenc pápa. Segítségről, önzetlenségről és arról, hogy Jézus maga is menekültként született, egy koszos benzinkúton. Még a reformátusok, ennek a törpe minoritásnak a tagjai sem mind egyformák – ahogy a muszlimok sem. És ott nyüzsögnek köztük azok, akik nem is hisznek semmiben, csak kihasználják a hiszékenységet és az évezredes trükköt, hogy Isten szövegével bármilyen aljasságukat meg tudják magyarázni. Ők tudják legjobban, hogy Isten nem fog leszólni az égből, akármit hazudnak róla. Ugyanekkor folyt a pesterzsébeti templomban az elhíresült tanévkezdő mise, amelynek meghívója szerint az iszlám veszély miatt különösen fontos a hit megerősítése. („Ez nemcsak meghívás, hanem erőteljes elvárás. ”) Ez a vonal a Charlie Hebdo-merénylet óta érezhető, és azt célozza, hogy Európa térjen vissza a kereszténységhez, mert csak így védheti meg magát a muszlim hódítástól. Felmerül a kérdés, hogy ezt a visszatérést mégis hogyan gondolják: Európa többsége ugyanis – a szabadságával élve – úgy döntött, hogy ebből nem kér. Visszavennék a döntés jogát? Rákényszerítenék a vallástalanokat az elveik elfogadására? Lesz páneurópai abortusz- és fogamzásgátlás-tilalom? Kötelező böjt? Vasárnapi zárva tartás?És mitől lenne a keresztény teokrácia jobb, mint a saria? Miért érezné jobban magát a többség, amelynek egyik isten sem létezőbb a másiknál, viszont mindegyik nevében hajmeresztő hülyeségeket próbálnak letolni a torkán? És ami még fontosabb: mit nyernénk azzal, ha kialakulna egy militáns kereszteslovag-réteg, amely már nem a szabadság nevében veszi fel a harcot a muszlim vallási tébollyal és valóban ijesztő beilleszkedési zavaraival, hanem csak úgy, ultraságból, meg azért, mert hangokat hall?Nem vagyunk semmivel jobbak, amíg mindent elhiszünk, amit a Bibliából vezetnek le. Nem azt az Európát kell megvédeni, amely boszorkányt és tudósokat égetett vallási okokból. Nem is azt az Európát, ahol érinthetetlenek az egyház emberei, és gyerekeket gyalázhatnak halomra büntetlenül. Hanem azt, ahol egészséges, a világi törvényeknek alávetett kisebbséget alkotnak a földönkívüli lényekben hívők, és lehetőleg azt hallják ki a hangokból, hogy szeresd felebarátodat. Az iszlám veszélyt az az Európa tudja legyőzni, ahol a hit nem erőteljes elvárás, hanem szabadon választott lehetőség. A liberális demokrácia sokkal vidámabb életet ígér, mint bármilyen hiedelemrendszer – már csak azért is, mert mindenkinek biztosítja a jogot, hogy abban higgyen, amiben akar. Könnyű kiszabadulni az értelmetlen tiltások és gyűlölködések béklyójából annak, aki színről színre látja, hogy a szabadság is vezethet boldoguláshoz. A feladat ennek bebizonyítása. Azok számára is, akik most érkeztek. Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! Szumátrai kávéval forgatná fel a kávézást Snoop Dogg új vállalkozása Szolgáltatóváltás miatt akadozik a patkányirtás Budapesten, olvasónktól „türelmet kértek" Para-Kovács Imre: Bábszínház Jövő héten Moszkvába megy a kínai elnök Lehet-e a hatalom cool és szexi, és lehet-e menő a hatalom kézből etetett nyolcszáznyolcvannyolc pincsije? Cool, trendi, szexi és fancy – ilyennek kéne lennünk, nem pedig olyan borzalmasan cikinek, mint amilyenek vagyunk. Így mélázott a hatalom ura Kötcsén. Megnyertek, hazavittek, lenyúltak már mindent, amit lehetett, saját lánctalpán áll nemhogy a család, de az egész törzs. Csak ez az egy fájdalma maradt: a tompa butaság a közönsége szemében. A borzalmas tagság, és a kínos tudat, hogy a fiatalok és az okosok egyszerűen csak röhögnek rajta. Ősrégi, betokosodott frusztráció ez, talán azóta tart, hogy Budapestre migrált szegény. (. . . ). . . pénz, paripa, fegyver rakásban áll, vesz magának menőséget. Erre a csatatérre is fel kell mennie, és itt is nyernie kell. A cél világos: divatba kell hozni őt, azt, amit gondol és hirdet a világról. Mégpedig nem „rossz szájszagú jobbos tempóban”, hanem izé. . . ahogy a fiatalok szeretik. Popritmusban! Ebbe a projektbe máris beleborított sok-sok milliót, természetesen közpénzből, az eredményt mostantól kezdhetjük csodálni. Ami a szagot illeti, lehetőleg maszkban. (. . . )Orbán Viktor jól látja a csapdát. Összesöprögette a magyarok előítéleteit, korlátoltságát, sérelmeit és fóbiáit; ebből keverte ki a nyerő hormonfelhőt. És ahogy most végignéz vénülő táborán, ahol minden kicsit is értelmes arcról név szerint tudja, hogy mennyiért csápol itt neki, joggal fogja el az aggodalom. Ám ezzel a seggel ezt a lovat lehet megülni. Belőle nőtt ez a segg, mint fatörzsből gyönge ága. (. . . )A cikk teljes terjedelmében a nyomtatott HVG-ben olvasható. Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! Megalakult a Mindennapos Éneklés Bizottsága. Legalább megtanulunk szépen sírni.  A Mindennapos Éneklés Bizottsága holnaptól már aktívan tevékenykedik, ugyanis ez lesz a feladata: a tevékenykedés. Tudunk már annyit a rendszerről, hogy ebből következtetéseket vonhassunk le. Először is: annyira azért nem eszik forrón a violinkulcsot. Amit igazán fontosnak gondolnak, azt nem úgy intézik, hogy előbb megbeszélnék bárkivel, legalább az illetékes államtitkárral. Sőt, azt egyéni képviselői indítványok pöccintik át a parlamenten, nehogy bármilyen vitára sor kerülhessen. Nem volt például bizottsága a tornaóráknak, a Klik létrehozásának, egyetemek és karok beszántásának vagy az erkölcstannak – ezek mind csak jöttek, mint az istencsapás, mindenféle egyeztetés nélkül. Ami ráér, az pillanatnyilag mellékes, vagy esetleg tiszta hülyeség volt eleve, csak azt nem szokás elismerni. A mindennapos éneklés ügye úgy került elő, hogy Balog Zoltán elment egy kórusfesztiválra, ott meghatódott, és elismerése jeléül megfogadta, hogy ezt a szépséget ő letolja az egész ország torkán. Ha íjászokat tekintett volna meg, akkor most a mindennapos nyilazás lenne napirenden, és ha focimeccset. . . ja, annak már van gazdája; bizottság ott sem alakult ugyan, a torkon letoláshoz viszont megvolt az erő meg a gumicsizma. Viszont kár lenne elkiabálni, hogy ezzel a dolog meg is halt. Ezek most elkezdenek tevékenykedni. A bizottságot Hoppál Péter vezeti, akit pártszóvivőként ismertünk meg – tök mellesleg lett kulturális államtitkár –, és az ilyentől minden kitelik (igaz, amúgy zenetanár és kórusvezető. )(Ennél az embertípusnál érdemes elidőzni pár. re.  Százezer menekültnél is súlyosabb beilleszkedési problémát jelent ugyanis ez a néhány mutáns. Nem vagyok barátja az előítéleteknek, de egyszerűen nem lehet nem észrevenni bizonyos aggasztó folyamatokat a magyar társadalomban. Egy rendkívül agresszív, kártékony, nemhogy a törvényeinket, de az óvodásoktól elvárt erkölcsiséget sem betartó kisebbség tűnt fel az utóbbi évtizedekben, és egyre vadabbul tapos a veteményeinken. Ez a csoport a szóvivőké, akik közül vitán felül rendre a legundorítóbb alakok kerülnek ki. Szóvivőként kezdte Szijjártó Péter és Rogán Antal is; ebben a munkakörben mást se tanul a kialakulatlan személyiségű fiatal, mint hogy a főnöknek meg kell felelni mindenáron, akár a legszégyentelenebb hazugságokkal is. És tessék, mi lett belőlük!)Szóval tevékenykednek, üléseznek, berendelnek tanulmányokat, és akár még lehet is ebből valami. Mondjuk valamelyik túlbuzgó úgy találja, hogy ezzel szerezhet jó pontokat, és belőle is miniszter is lesz, ha sikerül. És akkor lesz éneklés mindennap, és megnézheti magát, aki csak tátog! Vagy ha ez nem jön össze, akkor is igyekezni fog, hogy felmutathasson valami eredményt. Erre az ügyre költeni fogunk, és nem is ez a baj, hanem hogy milyen módszerrel mennyit, és ezzel szemben mire nem. Lehetne egyébként értelmesen csinálni, csak akkor az eleve nem az éneklésről szólna, hanem a zenéről, a modern, ne adj' isten elektronikus zenéről, meg hangszerek becipeléséről és kóstoltatásáról. Végül is csak annyit kellene haladni, mint a beatmisék értelmét felismerő egyház – de nem valószínű, hogy ez megtörténjen. Hiszen az a lényeg, hogy lehessen lobogtatni a pántlikát, nem pedig hogy használ-e a gyerekeknek bármit is. Mert ha a gyerek fontos lenne, akkor már halálra tevékenykedte volna magát az Eredményesebb Angoltanítás Bizottsága. Ott lihegne a nyakukba a Digitális Műveltség Bizottsága drón- és robot-prototípusai élén, és mindketten féltékenyen figyelnék az Öveges József Fizikaizgalmasító Intézet jobbnál jobb ötleteit. Eközben évek óta dübörögne Zánkán az Appfejlesztő Tábor, és modellező szakkör működne minden suliban. Egyébként ez megy jobb helyeken, mármint ha az elnök úrnak ki tetszik nézni az ablakon és el a Duna fölött, na abban az irányban, meg az Óperencián túl. Civilek, szakértők és kormányzati emberek kepesztenek keményen, hogy eljuttassák a gyerekekhez a releváns, jövőképes tudást, mégpedig úgy, hogy kedvet csinálnak hozzá. Ezt STEM-programnak nevezik, ha netán valaki rákeresne Balog Zoltán helyett. Dollár és font százmilliókat költenek a jobb helyek arra, hogy látványos kísérletekkel, játékokkal és rekordokkal a természettudományos pályák felé csábítsák a srácokat és lányokat, már óvodától. Hogy az rengeteg pénz? Dehogy. Focira elköltöttük az ötszörösét. Nálunk ennek még bizottsága sincsen. Lovagoltatásra többet fordítunk, mint a jövőre. Odaát egyébként nem önzetlen gyerekszeretetből csinálják ezt, hanem mert harminc év múlva is jobb helyek szeretnének lenni. Addigra mi úgy megtanuljuk sajnálni magunkat, hogy felhallatszik a siratóénekünk az égig. Ott a román kisiskolások műholdja felfogja, visszasugározza a földre, és az egész világon hallani fogják a rádióamatőr gyerekek, milyen szépen vonyítunk. Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! 372-ről 400-ig: Mi történik, amitől megbolondult a forint? Meglőttek és megkéseltek egy férfit Tatabányán Két tinédzser ellopott egy talicskát az iskolából, hogy azzal lopjanak el minden mást is Naná, hogy a Duolingóba is bekerült a mesterséges intelligencia: GPT-4-es chatbot segít a gyorsabb nyelvtanulásban Most épp Simicska pocakján csattan az ostor, de végigvág az egész országon. Kirúgja Budapest Simicska Lajos cégét, a Mahirt, sőt felszántja utána a földet, és beveti sóval. Le kell bontani a hirdetőoszlopokat, visszaállítani az „eredeti állapotot”, és mindezt az elítélt fizeti. A Mahir oszlopai ugyanis előnytelenek. 2006 óta álldigáltak a helyükön, akkor sikerült ugyanis átnyomni az ügyet - lelkes szocialista és szabaddemokrata támogatással! -, vagyis hogy kapja meg a bizniszt Simicska. Ezzel legfeljebb néhány Fidesz-kritikusnak volt baja; a szokásos, uncsi mantra, hogy ugyanis már miért kellene mindent a Lajosnak nyernie, speciel vashordókat állítgatni az utcasarkokra nemcsak ő tud. Erre csattanós válasz volt, hogy szükségünk van a nemzeti nagytőkére, és ez a teremtés áldozatokkal jár, de nagyon megéri, és akinek nem, az labanc. Az oszlopok álldogáltak tovább, hirdették a hirdetnivalót, internet pedig nem jött belőlük, noha a szerződés ezt előírta. Most meg egyszer csak kiderül, hogy ez az egész előnytelen. Hogy kereshetne rajta a város többet, sőt akár maga is felállíthatna ilyen objektumokat. Elvégre nem részecskegyorsítók, de még csak nem is kínai LED-lámpák, mert ahhoz például igenis kell a nemzeti nagytőke, mégpedig a lehető legnemzetibb, ami már be is házasodott az uralkodócsaládba. Én igen boldog vagyok, hogy sikerült azonosítani egy előnytelen szerződést, és példás gyorsasággal kiküszöbölni. Több pénze marad Budapestnek, vehet belőle kínai LED-lámpát, abból akár egy újabb Orbán-gyereket is saját lábra tudunk állítani. Viszont van ez a kellemetlen kérdés, ami felmerül ilyen esetekben. Tudom, bunkóság előhozni, ahogy külügyminiszterek se feszegetik egymás között, hogy melyikük mennyit lopott az éppen bedőlt piramisjátékból, és hogyan fogja ezt megúszni. (Hacsak nem a saját medencéjében. ) Szóval a felelősség kérdése, az merül fel szörcsögve, fülsértő bugyborékolással az iszapból, aztán amikor felmerült, kinyitja a szemét, és zsákmányt keres vérszomjasan. Valakik itt megkötöttek egy előnytelen szerződést, hellóka. Kilenc éven át özönlött a jó magyar forint kifelé a budapesti kasszából, ennek a Simicska nevű imposztornak a zsebébe. És nem úgy, hogy egy éjszaka bemászott a városháza ablakán és odahamisította a nevét a szerződésre, hanem ezt valakik megszavazták neki. És kilenc évig egyáltalán nem ellenőrizték, hogy teljesíti-e a feltételeket, hanem hagyták ellopni a pénzünket.  Jelentős értékre elkövetett hűtlen kezelés, minimum. Láttam már ilyesmiért karón varjút, meg nadrágos embert vezetőszíjon, de olyan kis telhetetlen vagyok, hogy sosem elég. Ugyanazok intézték neki a zsíros bizniszt, akik most elveszik tőle – mert van új kedvencük, és neki akarják adni. És ugyanolyan logikával: egy szimpla barát-ellenség felismerő rendszerrel. A város, a választók érdeke akkor se számított, és most se. Nem kell együttérezni Simicska Lajossal, főleg amikor Fidesz-közeli vállalkozók hatalmi hátszelére panaszkodik. Olyankor röhögni kell rajta. De kár lenne beérni ezzel a helyzetkomikummal, amikor van itt szép, katartikus tragédia is. Hogy ugyanis így megy itt az üzlet. Hatékonyság, közérdek, verseny nem játszik, nem ezzel nyer itt senki. Olyan is lesz az ország. Ahol a jó munkát díjazzák, ott nő a nemzeti jövedelem. Ahol a seggnyalást, ott meg szép fényes lesz a nemzeti segg. Nemcsak Simicska Lajos előnytelen itt, hanem az egész banda, amely lapot osztott neki és a hozzá hasonlóknak, és amely most bosszút áll rajta. Velük nem kellene szerződést bontanunk lassan?Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! 372-ről 400-ig: Mi történik, amitől megbolondult a forint? Hamis a mítosz, hogy egyre többet és többet akarunk Economist: Zűrös helyzetben a kárpátaljai magyarok, mert az anyaország Oroszországot támogatja Sampongyárat épít az Unilever Ukrajnában Amihez nyúlnak, azt szétlopják, megmondta Lázár János. Tényleg egyszerűbb végleg ellopni!  Zseniális, nem véletlenül tartjuk számon nagy jövő előtt álló politikusként. Szinte kész államférfi, jelenleg államúrfiként várja az idejét, vagyis a napot, amikor a főnök végre leteszi a lantot. . . vagy ha nem akarja, hát kiveszik a kezéből előzékenyen és kedvesen, és lekísérik a színpadról. Nemcsak a marsallbot van a zsebében, hanem Kolumbusz tojása is. És ha problémát lát, van megoldása. Probléma: mi és a barátaink szétlopjuk az állami tulajdont. Először feltöltjük a menedzsmentet lojális senkiháziakkal, aztán a segítségükkel számolatlanul hordjuk haza a közpénzt. Megoldás:Ismerjük el, Lázár gondolatmenetében lenne igazság: aminek gazdája van, arra valaki legalább vigyáz. Tulajdonképpen ezért bukott el a szocializmus. A gond az összes többi részlettel adódik. Ugyanis kinek adná szíve szerint azokat a földeket például Lázár János, ha rajta múlna? Nos, a legjobbtól kérdezzük, ugyanis túl van már egy ilyen tulajdonviszony-átrendezési műveleten, amit a mai napig trafikmutyiként ismerünk. Az még bravúrosabb is volt, mert ott az állam mesterségesen teremtett javakat – koncessziókat – azzal, hogy kihasította a dohánykereskedelmet a közlegelőből. Ezután pedig nagyvonalúan szétosztotta az engedélyeket a haveri körben. Hogy milyen alapon, annak bizonyítékait módszeresen megsemmisítették, ennek ellenére tök világos, konkrétan hangfelvétel van róla, hogy mi történt: „elkötelezett jobboldalinak kell lenni, az a lényeg”. A legjobb haver például kapott helyből ötszáz trafikot, de végül is megérdemelte, mert segített megírni a törvényt hozzá. Szóval Lázár Jánosnak megvan ehhez a képesítése, talán a legnagyobb szakértője a végleges szétlopásnak, igazán hiteles tőle ez a felvetés. Különben is, ebben a ciklusban még egy szektort se nyúlt le. Tehát ha bízhatunk a képességeiben, akkor ahelyett, hogy a sok éhes bűnöző naponta csipegetne a közvagyonból, most kapnak egy-egy szép birtokot, aztán azzal jóllaknak. Már megint egy régi közgazdasági tétel: hal helyett hálót kell adni a rászorulóknak, hogy megtermelhessék maguknak, amit akarnak. Hát a rászorulók most nem szegényparasztok, mint régebbi földosztásoknál, hanem elkötelezett jobboldaliak, akiknek van miből megvenni a földet. Külföldiek természetesen nem szállhatnak be, mert azok rossz gazdái lennének a magyar földnek, ellentétben a magyar nemessel, ezenkívül hozzák a varázslataikat és ördöngös gépezeteiket, ami tájidegen. Átláthatóságtól nem nagyon kell tartani, egyrészt megvan még a trafikügyből az iratmegsemmisítő, másrészt meg aki nagyon szaglászna, annak rámegy a gatyája is, aztán ott lobog majd valamelyik elkötelezett földesúr madárijesztőjén. Van azonban egy alapvető különbség a dohánykereskedelem ellopása és a földosztás között. A trafiktörvényhez is hozzá kellett nyúlni utólag, bevallottan azért, mert a haveroknak nem fialt elég szépen az ebül szerzett jószág. A mezőgazdaság ennél is államfüggőbb. Már eddig is azért volt érdemes földbérletet mutyizni, mert a területalapú támogatást szépen el lehetett kokainozni. Ami a földön megterem, az csak a mellékes, és a legegyszerűbb kiadni valami parasztnak, hadd túrja, ha ahhoz van kedve. Felvirágzik a mezőgazdaság? Dehogy, minek is virágoztassuk nehéz munkával, innovációval, fejlesztéssel, mint valami nyugati tőkés? Hol van az a csavaros magyar észjárástól? Nem sokkal egyszerűbb megszavaztatni, hogy adjanak még több pénzt traktorra, helikopterre vagy bármire, amit el tudunk számolni? Ennél terméketlenebb és fölöslegesebb beruházásokra is számolatlanul költjük a tízmilliárdokat, ha van mögötte elég erős érdekérvényesítő képesség: maga a miniszter ismeri el, hogy stadionokat azért építünk, mert Orbán Viktor „költ a hobbijára”. Az új földesuraknak ez nem a hobbijuk lesz, hanem a megélhetésük alapja. Úgyhogy jönnek majd a tőgyhöz pont ugyanúgy, ahogy azelőtt. Mi meg etethetjük a tehenet, amíg bírjuk. Lázár János diagnózisa ettől még stimmel. Amivel gazdálkodnak, azt szétlopják – és az egész állammal gazdálkodnak. Most éppen földet osztanak. Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! Új űrhajót fejleszt a NASA, hogy megsemmisítse vele a Nemzetközi Űrállomást 1100 lóerő talán már elég lehet a plugin hibrid kabrió Ferrariban Filmbe illő akcióval mentettek ki egy férfit egy amerikai folyóból – videó Hatalmas árleszállításba kezdtek a boltok, de az árstopok megszüntetésével még jobban járnánk A nagy szumómeccs egy tökig eladósodott, örökké ciki vesztes csatornáért megy, miközben az MTV is döglött ló. Szórakoztató, csak az a kár, hogy mi fizetjük. A szumóbajnokság során az egyik közjószágon fényesre hizlalt oligarcha ráveti magát a kereskedelmi tévére, mire a másik, szintén a mi vérünkön nagyra nőtt jószág torkon ragadja, és szoros emberfogással, valamint hosszas jogi procedúrával próbálja elszedni tőle a kincset. Tiszta Dallas, mi?(. . . ). . . ezek a mi hungarikumként kitenyésztett burzsoáink nem olajkutakon vagy legalább egy presszón veszekednek, hanem leszálló ágban döglődő ágazat örökké ciki vesztesén. A kudarcot kudarcra halmozó és tökig eladósodott kereskedelmi tévén, miközben a nyertes RTL is túl van már a főműsoridején. (. . . )Ők így lóversenyeznek,l’art pour l’art, döglött lóra fogadnak csak úgy brahiból meg férfiasságból. Illetve általuk lóversenyezik így a dolgozó nép, mert akárki nyeri is a nagyszabású árverést, a döglött ló árát a mi zsebünkből rángatják ki a hasított körmű csülkök. Aztán ha van kedvünk, mehetünk szagolgatni a zsákmányt. A meccs minden szereplője nevetségesen túlértékeli a Tv2 szerepét és jövőjét. Pláne nehezen érthető a kormányoldali nyomulás: neki ugyanis van már országosan fogható tévécsatornája. És azt nem húszmilliárdért vette, hanem évente nyolcvanmilliárdért vesszük meg neki mi. " A cikk teljes terjedelmében a nyomtatott HVG-ben olvasható. Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! Gyurcsánynak is lehet igaza. Csak elég ijesztő, ahogy ezt követeli.  Már aznap este kitörne a balhé. Először egy vörös fejű szoci kerülne elő, sértetten és pikírten jegyezné meg, hogy övék a legnagyobb traktor a roncsderbin, úgyhogy Gyurcsány csak ne kísérletezzen, pláne miután őket így tönkretette, különben is ők a vizes borogatást ajánlják, abból még baj nem lett. Aztán jönnének a többiek tömött sorokban, mint kacsa a nokedlire: lehet egy jót gyurcsányozni, az mindig népszerű, és népszerűnek lenni jó. A vírus meg röhögne a markába. Valamiért még mindig azt hiszi szinte minden ellenzéki – beleértve politikust, elemzőt, újságírót és riportert –, hogy a Gyurcsány a leggyöngébb fiú az osztályban, akit még ő is meg tud verni, és akkor legalább valakinél erősebbnek és ügyesebbnek tűnik. Miközben kurvára nem tudják megverni. Azzal a húsz oldallal itt ő a király, de legalábbis a trónörökös. A Magyar Szocialista Párt még hasonló teljesítményt sem tett az asztalra például, ahogy a radaron maradásért küszködő többiek sem. Nem kerestek magyarázatot kudarcaikra – hiszen arra is ott volt nekik Gyurcsány! És nem kerestek soha többet, mint egy kósza ötletet, ami holnap még sláger lesz, és be lehet vele menni a tévébe több pénzt követelni. Nem csináltak semmit négy évig. Semmit! Nem tudtok mondani olyat! Ha el kell számolni az országnak, hogy mit csináltatok négy év alatt, akkor mit mondtok?Gyurcsány röpirata természetesen szintézise annak, amit összeolvasott másoktól, ki is teszi a hivatkozásokat; helyenként egyenesen sajtószemlének hat. De már ez is valami: kevés politikuson látszik, hogy évek óta igyekszik felfogni, ami történik körülötte, és még releváns válaszokat is keres. Amúgy amit leír, az nagyjából helytállóan foglalja össze, miért utálatos és kártékony Orbán rendszere. Aki akarja, megkeresheti benne azokat a konkrét javaslatokat, amikkel nem ért egyet, de Gyurcsány fílinget próbál megfogalmazni, alternatív víziót. Éppen azt állapítja meg, hogy Magyarország nem egyszerűen megszerelhető technikai hibákkal küzd, hanem lelki betegségekkel, amelyeket pszichológiailag is kezelni kell. Világképével viszont nehéz vitatkozni, mert tényleg jobban esne egy Németországra inkább, Oroszországra kevésbé hasonlító ország, ahol a dicső múlt helyett a menő jövő a téma, ahol nem lopnak el mindent, miközben ígérnek toronyórát rezsicsökkentéssel. Ennek koherens és népszerű megfogalmazásával másik párt nem foglalkozott körülbelül az SZDSZ megzuhanása óta, pedig igény, az volna rá. Például ezt gondolom én is, pontosan ahogyan az az úr mondja. Érzem a mázsás terhet, látom a kollégákat, amint összeszorított szájjal próbálnak kitérni a közös nevezők elől, mert milyen ciki már igazat adni neki. De ez se nem bátor, se nem eredeti megoldás, hanem gyáva konformizmus. Ahogy a Miniszterelnök Úr fogalmaz több helyütt: silány és középszerű. Nekem mondjuk szerencsém van, hogy egyetértek vele amúgy is, a többieknek viszont azt ajánlom, barátkozzanak meg a gondolattal, hogy ezt nem tagadják le többé. Már csak azért is, mert megüthetik a bokájukat!A nyugatos, szabadságpárti, plurális, toleráns és nyitott társadalom megfogalmazása közben ugyanis Gyurcsány egészen bizarr nézeteket tett magáévá az egységről és a falanxról. A dilemma elkerülhetetlen, minden szabadságharcosnak szembe kell néznie vele. És erős garanciákat adni arra, hogy beéri kevesebb hatalommal, mint amit megdönteni készül. Enélkül egyedül marad, mert abban csak ő érdekelt, hogy ő lehessen az új zsarnok. Eldicsekszik vele, hogy az ő pártjában bezzeg senki fel sem meri vetni az elnök leváltását, karizmatikus vezetőért kiált, és kiátkozni készül mindenkit, aki az egységet gyöngíti, vagy akár csak nem azt kérdezi, ami jól esne. A győzelemhez szüksége van az Egy Gyűrű hatalmára, és halovány az ígéret, hogy képes lesz lemondani róla, amikor már győzött. Ja és nagyon be van pöccenve a sajtóra, valamint a nyafogó értelmiségiekre. Hm, hol is láttam már ilyet? Nagyon ismerős! Volt itt egy sértett megalomániás pár éve, aki addig kattogott az őt ért sérelmeken, amíg elhatározta, kiküszöböli azokat, akik nem szeretik őt. Kiátkozott mindenkit, akinek különvéleménye volt, szolgákkal vette körül magát, és erőt mutatott. Meg cselekvőképességet. Azóta is erős és cselekszik, és nem maradt körülötte egy velszi bárd se. Az egységet és az erőt kiterjesztette az egész országra. Hogy sírva tallóz, aki él. Őt kéne elzavarni, ugye. Ő a betegség, amit pszichológusnak és sebésznek egyszerre kell gyógyítania. Csakhogy az nem védőoltás, ha mindannyian elkapjuk a vírust. Az járvány. Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! Véletlen nem a saját Tesláját nyitotta ki egy sofőr, és el is tudott hajtani vele John Bolton: Joe Biden láthatóan fél attól, hogy az ukránok nyerhetnek Közel 300 milliárddal nőtt az Audi Hungaria árbevétele tavaly Többtucatnyi új szupertraffipaxot kap a rendőrség Szeretettel várjuk a szerkesztőségi titkosügynököt!  ***A mai napot a hírszobában töltöttem. Gyanús. Egyrészt „nyúzrúmnak” nevezik, ami Amerika-majmolás, másrészt valójában nem is egy szoba, csak egy nagy terem egyik sarka. Máris lelepleztem egy hazugságot!Kémek a szerkesztőségekben?A hírszerkesztők egymás között arról beszélgetnek, milyen színvonalas az MTI szolgáltatása, és hogy ők is ott szeretnének dolgozni. Nekem is egy csomó hírt küldtek át, hogy másoljam be őket a III. kerületi internetbe. Eléggé elfáradtam, őszintén szólva nem értem, mi olyan izgalmas nekik ebben. ***Újabb fontos információ: ezek az úgynevezett „értelmiségiek” nagyon csúnyán beszélnek! Csak úgy repkednek a trágárságok. Persze ők azt hiszik, hogy senki sem tudja meg. Magnófelvételt a következő találkozón átadom. Szükség esetén felhasználható lejáratáshoz!***Ma a szerkesztőség munkatársai az M1 aktuális csatorna teljesítményét dicsérték és Rogán Antalt cukinak nevezték előttem. Gyanút fogtam, hogy a liberális sajtóban elterjedt beteges „irónia” áldozata vagyok, és valójában nem gondolják komolyan. Ez súlyos következtetésekkel jár: elképzelhető, hogy rájöttek titkos küldetésemre? Tisztelettel érdeklődöm, hogy vészhelyzetben számíthatok-e mentőakcióra vagy fogolycserére? Igyekszem ellenőrizni az eshetőség fennforgását. ***Megfontolt stratégiával kiderítettem, hogy félelmem téves volt. Nem sejtenek semmit. Megfigyeltem, hogy néhányan együtt járnak cigarettázni, és esetleg ilyenkor szervezkednek. Bár nem dohányzom, az elmúlt három napban több ízben meglepetésszerűen csatlakoztam hozzájuk a teraszon azzal a fedőtörténettel, hogy „levegőzöm”. Ekkor sem tapasztaltam azonban ellenzéki hangokat, sőt volt, aki erre a stadionépítési programot kezdte dicsérni, mert attól lesz egészségesebb az ország. Így elvetettem a gyanút, hogy a bolondját járatják velem. ***Koordinátorom észrevételeit figyelembe véve óvatos mélységi felderítésbe kezdtem. Diszkréten megkérdeztem néhány „kollégát” arról az ellentmondásról, ami az újság tartalma és a bent tapasztalt egészséges hazafiság között feszül. Elmondták, hogy ők is nagyon utálják, hogy a lelkiismeretükkel szemben kell dolgozniuk, de „ilyen a kereskedelmi média”. Arra panaszkodnak, hogy a piacnak kell megfelelniük, és a nemzeti térfélen egyszerűen nem tudnának labdába rúgni a Magyar Idők meg a 888 mellett. Ismét többen jelezték, hogy mennyire irigylik az állami médiában dolgozókat, amiért nem kell hazudniuk, és tevékeny részesei lehetnek Magyarország feltámadásának. ***Ma sajnos részt kellett vennem az ellenséges aknamunkában. A „Hörcsög” pénzügyeit taglaló cikket – szerkesztői utasításra – nekem kellett közzétennem. Fedett státusomra tekintettel az utasítást végrehajtottam. Úgy vélem, ezzel a – futballhasonlattal élve – „gyalogáldozattal” biztosíthatom a további eredményes munkát. A cikk szerzője diszkréten félrehívott, és hosszasan magyarázkodott, mondván: senkit nem zavar igazából az a „pár szaros százmillió”, de hát valamit fel kell „plankolni”, mert az adja el a lapot. Kerülő úton érdeklődtem az informátor után, de azt a választ kaptam, hogy az iratok azonosítatlan postagalambbal érkeztek kora hajnalban. ***Most már biztos, hogy nem buktam le: előléptettek! Egy hónap után könyvjutalomként megkaptam a Kis állambiztonsági olvasókönyv című kötetet. Ezenkívül rám bízták az első komolyabb feladatot: riportot kell készítenem a zöldhatáron. Állítólag kaptak egy fülest, hogy emberevők szálltak le ejtőernyővel Ásotthalomnál. Mivel a művelet nem veszélytelen, kérelmezem a szolgálati maroklőfegyver kiutalását sürgősséggel!***Egy fenyőerdőben vagyok. Az elmúlt huszonnégy órában csak a vadállomány okozott némi izgalmat. A menekültek ma valamiért nem támadtak. Hívtam az ügyeletes szerkesztőt, de azt üzente, várjak csak türelemmel, megmondta Orbán Viktor, hogy Európa elözönlése folyik. ***Három napja várom a betolakodókat, a hőmérséklet éjszakánként igen kellemetlen. A főszerkesztő azt mondta telefonon, van olyan munkatársuk, aki három hete hasal a Hargitán egy szál távcsővel és egy oldal abált szalonnával, mert az országot meg kell védeni.  Tegnap éjjel szokatlan zajokat észleltem a bozótban, de a megélhetési bevándorlónak vélt személyről kiderült, hogy az Index kiküldött tudósítója. Elmondása szerint náluk is nagyon komolyan veszik a bevándorlók elleni védekezést, ő majdnem egy hete van itt. A takarékos üzemmód utolsó. eiben írok. Be kell látnom, hogy nem vagyok alkalmas a küldetés folytatására. Kérelmezem mielőbbi kiemelésemet!Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! Nem volt rá szükség, ezért nem terveztek porátfúvás elleni védelmet az M1-es autópályára Lebukott a nő, aki az üzletből ellopott ruhákat akarta becserélni EP-delegáció: A KESMA a bizonyíték arra, hogy a médiát a kormány szolgálatára kényszerítik Kivételesen szombaton változnak az üzemanyagárak Amerikának nincs más választása, mint követlenül beszélni a magyarokhoz. Dunának, Missisippinek egy a hangja. "Kétségkívül radikális húzás nyilvános beszédben ismertetni a kritikákat, de már ott helyben látszott, hogy mennyire indokolt. A magyar kormány a füle bunkósbotját se mozdította: az állami média el se ment, és azóta sem ismertette a szöveg tartalmát. Viszont – mivel szerencsére és egyelőre nemcsak állami média létezik – ezúttal nem tudták megakadályozni, hogy erről értesüljön Magyarország. (. . . ). . . a diplomáciát Magyarországon momentán kakaduk és egyéb egzotikus, ám összetett kommunikációra alkalmatlan állatkák művelik, és velük nem lehet szót érteni. A reakció egyébként konzisztens, logikusan következik az egész problémakörből, amit Colleen Bell összefoglalt, ráadásul kevésbé értelmes állatkák is el tudják mutogatni: mi lenni magyarok, te nem lenni magyar, ezért nincs igazad és kész. Lehet még hozzá vicsorogni, farktollakat fenyegetően fölmereszteni. (. . . ). . . az amerikaiak elég részletesen ismerik a magyar helyzetet, olvasnak újságot, és ki tudja, talán utána is néznek annak, ami érdekli őket, például hogy ki mit lop, és milyen bankszámlákra csordogál a nemzeti együttműködés. Azt is tudják, hogy a leépülés ellenére vannak még törvényes keretek, és ezeknek köszönhetően nem mindenhol nyer a Fidesz. Könnyedén előállítható az a szorult helyzet, amelyben a vádemelés elkerülhetetlen. . . (. . . )Az Egyesült Államok sokáig kapcsolatot tarthatott magyar szövetségeseivel a kormányukon keresztül, ahogy teszi a svéd, német és angol barátaival. A mai Magyarországon kénytelen lesz közvetlenül megkeresni őket. Lehet ez egy szép barátság újrakezdése. "A cikk teljes terjedelmében a nyomtatott HVG-ben olvasható. Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! Százhuszonkilenc ártatlan erőszakos halálát nyilván gyász és megrendülés követi, nem pedig győzelmi jelentés. Pedig annak is ideje van, mindennap. Ugyanis minden nap mi győzünk. Már amennyiben ez háború egyáltalán. François Hollande szerint az, és a háborús retorika egy nap alatt végigsöpört Európán. Egy ideig benne is maradunk, aztán valószínűleg bekerül a terrortámadások sorába, amelyeket utólag nem tekintünk jelentős fordulópontnak. Vérben áztatja rút zászlajátDe akármi is a keretsztori, az ellenségünk arra volt képes, hogy nyolc gyalogbakájuk besétáljon civilek közé, és ott lövöldözni kezdjenek, egyébként a biztos halál tudatában. Ez ám a teljesítmény! Igaz, hogy bármelyik autótolvaj-galeri megtehetné, csak azok közt nincs annyi tébolyult hülye, aki az életét adná pusztán a mészárlásért. Az öngyilkos hadviselés legendákat szül, győzelmet ritkán. A kamikazék akkor jelentek meg az égen, amikor már elveszett a háború, és szintén a reménytelenségben került páncélököl vagy puska gyerekek kezébe. Feleslegesen pusztultak el, a bukást nem akadályozhatták meg. Ez a tanulsága nemcsak a világháborúknak, hanem az elmúlt évtizedek terrorizmusának is. Ennél csak erősebb ellenségünk lehetne. Az Iszlám Államnak nincs légiereje, ipara, nincsenek atombombái, nincs kultúrája, és nincs öröm az életben, amit kínál. A Szovjetunió, na az ellenség volt a javából, bőven rendelkezett a fenti javakkal, bár az életörömről végül nem sikerült meggyőznie a világot. Jól is jön nekünk egy ellenség, őszintén szólva, bár nyilván nem ilyen áron. Ám Európa egységének jót tesz, ha egyértelműen megfogalmazhatjuk, kik vagyunk, és kik nem. Előnyös ellenség azért is, mert napjai meg vannak számlálva. Béke és rend még sokáig nem lesz a helyén, sőt további bizarr fejlemények várhatók, de ez az alakulat éppen véres fejjel vonul ki területeiről, különféle ellenfelei elől hátrálva, akiknek amerikai, orosz és francia bombák egyengetik az útjukat. Félúton majd találkoznak és kezet ráznak, mint Berlinben, gondolom. Szövetségesei ellenségünknek nincsenek, tettei az egész világon undort váltanak ki, ellene vonulni nemes és lovagias tett. Az őrülteket, akik ma életüket adják értelmetlen csapásokért, megöröklik majd más szervezetek, amíg lassan elfogynak, mint a kommunisták. Addig még kitelhet tőlük néhány hasonló hőstett. De amikor felnéznek az égre, nem Allah néz vissza rájuk, hanem a mi drónjaink. És nem védi meg tőlük őket az ima. Gazdagságunk, szabadságunk és erőnk azért zavarja őket annyira, mert látják ők is, mire elég a tudományuk, illetve a hitük. Dühük a frusztrált veszteseké. Boldog országot vív a harcunkDrónok helyett az Iszlám Államnak öngyilkos merénylői vannak, akikkel katonai célpontokat ugyan nem képes támadni, de pár tucat civilt megölni igen. Ez sem lenne súlytalan fenyegetés, ha ilyen ezreivel kellene szembenézni. Viszont nem kell. Franciaországban most nyolcan rendeztek vérfürdőt, miközben él itt ötmillió muszlim. Csakhogy ők pont úgy irtóznak ettől a vérengzéstől, mint bárki más, és annyi közük van a terrorizmushoz, mint Kunhalmi Ágnesnek a Vörös Hadsereg Frakcióhoz. Civilizációk harcának ez igen szerény. A muszlimok se mind elmebeteg szamurájok ugyanis. Nem mintha nem lenne problémás az iszlám összeegyeztetése az európai normákkal. Egyelőre nehezen klappol, de megküzdöttünk már ezzel a feladvánnyal, és ma nem égetnek a keresztények boszorkányt. Viszont aki ma netán Allah nevében veri a feleségét, az attól nem feltétlen akarja felrobbantani a szomszédját koncert közben. Nehéz felbecsülni, hány öngyilkos merénylőt képes toborozni, felszerelni és bevetni az Iszlám Állam, de biztosan sokkal kevesebbet, mint amennyitől ma félünk. A háborút akkor nyerjük meg végleg, amikor ugyanannyi lesz az esélye annak, hogy egy muszlim fiatal radikalizálódik, mint annak, hogy egy fehér és keresztény felsőbbrendűséget hirdető őrült kezd lövöldözni Isten nevében. Az utóbbi sem példa nélküli, de elég ritkán fordul elő ahhoz, hogy elviselhető legyen a kockázat. Ebben már nemcsak az anyahajóknak és a titkosszolgálatoknak lesz feladatuk. Lesz dolga államoknak és az uniónak, oktatásban, szociális munkában és politikában. Lesz teendőjük azoknak a muszlimoknak, akik felfogják, hogy kalifátus nélkül nekik is jobb, és jobb lehetne őseik hazájában is. És dolga van ezzel minden európainak: győzelemként élni meg a szabadságunkat, mindennap ünnepelni, és élni vele. Ki tudja, mióta járja körbe ezt a földrészt a búsongás: elvesztettük az identitásunkat, nincs is már olyan, hogy Európa vagy Nyugat, hiszen itt mindenki azt gondol, amit akar. Ellenségeink pontosan tudják, hogy éppen ez a Nyugat. Onnan, a rongyokban egyfelé menetelők világából nagyon is jól látszik az, amit mi észre sem veszünk: a szabad levegő. Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! „Te sem vagy jobb, és te sem vagy bal” – dühös klippel jelentkezett a FISH! Hszi Csin-ping Moszkvában, azaz a sárkány, a medve és a halálos ölelés Gigantikus és igen szögletes a Kia új elektromos divatterepjárója, az EV9 Iraki halászok pikinikező helyévé vált Szaddám Husszein elhagyatott, rozsdás jachtja Már ma is épülnek a párhuzamos társadalmak, ahol nem érvényes a törvény. Kívülálló nem léphet be, odabent pedig fortyog a gyűlölet, és beszámíthatatlan figurák hadonásznak éles fegyverekkel. Ugyanolyan kreativitás és logika kell ehhez is: bátran nemet mondani axiómákra és hagyományokra, tűrni a szkeptikusok gúnyolódását,  aztán diadalmasan előrukkolni az eredménnyel: igenis lehetséges!Lakossági fórumot egészen eddig azért tartottak politikusok, hogy láthassa és meghallgathassa őket, akit érdekel. Ha sikerült nagyot mondani, felkaphatta a média, de ha nem, akkor is ott volt az esély, hogy helyben azért szereznek vele néhány pontot. Most azonban olyan országjárásról van szó, ahol csak párttagok és chipezett, Kubatov-karszalagos szimpatizánsok hallgathatják meg a frankót, mégpedig a migránsok és terroristák összefüggéseiről. Sem sajtó, sem ellenzék, de még ingadozó szavazó sem értesülhet arról, ami erről elhangzik. Ott tartunk tehát, hogy a Fidesznek titkai vannak előttünk. Nem a pártvezetésnek vagy a kormánynak, mert az normális volna – az egész tábornak. Már nem is akarják meggyőzni a többséget az álláspontjukról, hanem titokban tartják inkább. Lemondtak a külvilágról, a szellemi beltenyészet mellett döntöttek. Összeesküvésként működnek tovább. Ne tagadjuk tovább: súlyos integrációs problémával állunk szemben. Illetve dezintegrációssal. Párhuzamos társadalom épül, ahol nem számítanak az ország törvényei, no-go zónák, ahová kívülálló nem léphet be. Ráadásul ott vannak közöttük az állig felfegyverzett militánsok, akikről épp kiderült, hogy egy szavukat sem szabad elhinni. És sajnos kevés az esély arra, hogy szétteríthessük a fideszeseket Európa országai között. A szírekkel még elboldogulnak valahogy, de ezekből tuti nem kérnek. Mivel elmulasztottuk, hogy felvegyünk legalább egy kvótafideszest, akit most beküldhetnénk tudósítani, nem marad más, mint találgatni, vajon mi lehet ennyire bizalmas. Mi az, amit nem mernek elmondani nyilvánosan?A leglogikusabb megoldás, hogy olyan vállalhatatlanul bugris, rasszista uszításra készülnek, ami ciki lenne mások előtt, pláne ha kikerülne az európai sajtóba. Ennek tartalmát nem nehéz elképzelni, elég kinyitni az orosz titkosszolgálat magyar nyelvű blogjait, aztán elgondolkodni az összefüggéseken. Az ilyen propaganda állandó jelzője az is, hogy könnyen cáfolható hazugságokon alapul – ezért is érdemes titokban csinálni. És miért is ne bocsátkoznának bugris uszításba? Eddig se zavartatták magukat jó modortól. Amit tányérsapka nélkül ki lehetett hozni az ügyből, azt kihozták. Zárt körben fel lehet ölteni azt is. És igény, az volna rá. A legénység nem képez akadályt. Nincs az az aljas szöveg, amit egy Rogán Antal vagy egy Kocsis Máté a szájára ne venne, ha az a feladat. Semmi kétség: ha azt kell előadni, hogy a menekültek őrjöngve késelnek és világháborús roncsokból fabrikálnak robbantómellényt, akkor megteszik. Ja bocs: ezeket mindenki előtt bevállalták; elképzelni is undorító, mi jön ki belőlük, ha nincs kontroll. Tehát arra a kérdésre, hogy mit titkolnak, az a leglogikusabb válasz, hogy szeretnék szabadon engedni a nyálmirigyeiket, tovább aljasodni egészen a vérvádig, és olyan gyűlöletszeánszokat tartani, amit csak a beavatott közönség értékel. Csakhogy az antigravitáció-kutatás legfőbb tanulsága éppen az, hogy nem mindig a kézenfekvő megoldás az egyetlen. Elképzelhető egy másik ok, amiért a párt bizalmasan szól a sajátjaihoz. És az sokkal vidámabb magyarázat. Mi van, ha éppen azért akarnak leülni velük négyszemközt, mert érzik, hogy túltolták? Talán maga a Gazda szégyellte el magát egy hideg estén. Vagy a vezérkar lázadt fel, és egymás után dobták be a törölközőt: elegem van, ezt én nem csinálom tovább. És most elmennek személyesen a megtévesztettekhez és megszomorítottakhoz, és diszkréten felvilágosítják őket. Esetleg még az is elhangzik, hogy „nyilvánvaló, hogy amit mondunk, az nem igaz”, csak hát a politika néha túlzásokra ragadtatja az embert. Nézzék, emberek, muszáj volt csinálni valamit a Jobbikkal, úgyhogy vannak most furcsa dolgok, de az ég szerelmére, komolyan ne vegyék, és pláne ne maradjanak így!És mivel jól ismerik őket egytől egyig, külön megkérik Editkét az Élet Iskolájából, hogy ne fantáziáljon sortüzekről a miniszterelnök úr Facebookján, mert az nem illendő. Editke pironkodva elnézést kér, hirtelen felindulásról hebeg, aztán hazamegy pogácsát sütni. Hát ez is egy lehetőség. Amúgy az antigravitáció sem teljesen kizárt. De egyelőre érdemes azzal számolni, hogy amit feldobnak, az egyszer leesik. Ki tudja, hol áll meg. Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! Keleti blokk: Az arab országokban élők harmada megkerüli a netcenzúrát San Franciscóban több millió dolláros kárpótlást adnának a rabszolgaság miatt az afroamerikai lakosoknak A Microsoft mindenkit kirúgott a csapatból, amely azért felelt, hogy a mesterséges intelligencia etikus legyen Meghalt a világhírű dobos, akit anyja meggyilkolásáért ítéltek el Amit Keletnek neveztünk, az messze nem olyan egységes világ, mint a liberális Nyugat. Ezért lövik egymás repülőit, és ezért nézünk mi olyan hülyén. (. . . )Úgy tűnhetett, hogy létezik egy Nemeurópai Unió, amely ennek az elfajzott, conchitawurstos és devizahiteles Nyugatnak az alternatívája, ahol van még szakralitás, meg nemzeti érzelem, és boldog népek adóznak az ő atyuskájuk palotáira, vidáman és büszkén. Nagyszabású szövegek röppentek fel a keleti nyitás nyomában. Inverz Fukuyamák feketemiséztek arról, hogy a liberális demokráciának véget vetett a történelem. . . (. . . )Demokráciák egymással szinte soha nem háborúznak. A Keletnek viszont nincs közös értékrendje. Így történhet, hogy az aranyos drága Erdogan nagybácsi lelöveti Putyin barátunk repülőgépét, amely egyebek mellett szaúdi és iráni haverjaink érdekeltségeit bombázgatja békésen. Nem lesz egyszerű eldönteni, hova álljunk, kicsit bepörgött az interkontinentális fordítókorong!"A teljes cikk a nyomtatott HVG-ben olvasható. Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! Negyvenhatezer forintért vacsorál Habony Árpád Ibizán! Igazságos ez? Ennyiből él ma egy közmunkás, és itt meg is állhatnánk a gondolkodásban. Ebből már meg is lehetne írni a cikket, bevezetés megvolt, a tárgyalásban kifejtjük, hogy nincs igazság, jövedelmi különbségek viszont vannak. Befejezésnek adja magát a várható forradalom előszele: nem én kiáltok, a föld dübörög. Az jó magvas. 1924-ben ez jó ötletnek tűnt, csakhogy azóta már túl vagyunk a kísérleten. 2015-ben azon csodálkozni és hüledezni, hogy gazdag emberek kifizetnek negyvenhatezer forintot egy vacsoráért, pitiáner, kommunista dolog – pont az az áru, amivel Habony kereskedik. Ennél többet költ egy átlagos budapesti család a karácsonyra, pedig az is csak egy este. Nyilván nincs mindenkinek pénze csak úgy kiruccanni Ibizára bulizni egyet, viszont lehetne agyuk felfogni, hogy ez nem extrém, és önmagában nem bűncselekmény. Végül is ahhoz hozzászoktunk valamiképpen, hogy a miénknél drágább autók jönnek szembe a forgalomban. Az persze nem mindegy, hogy abból a drága autóból kiszáll-e a tulajdonosa, hogy hasbarugdosson. Illetve az se mellékes, hogy Habony jövedelmét nyilvánvalóan mi fizetjük, csak nem kötik az orrunkra, hogy milyen csatornán keresztül, és mennyit. Tehát nem áll módunkban mérlegelni, hogy megéri-e ez nekünk. Megrendelőinek kétségkívül megéri a pénzét. Habony Árpád megnyert két parlamenti választást, és öt év után stabilan vezet a Fidesz. Ebben természetesen benne van a párt egészének munkája, de egyben igazolja a kapitány tehetségét is, futballhasonlattal élve mintegy. Ez az ő dolga, és el kell ismerni, hogy nem csinálja rosszul. Ha ezért havonta többmilliós fizetést kap, akkor az egyrészt nem kirívó a reklám- és PR-szakmában – mosóporreklámokkal is lehet szépen keresni –, másrészt akkor Habony Árpád egy igen szerény képviselője a rezsimnek. Hiszen azok a sötét gyalogok, akiket ő mozgat, akik az ő szövegeit darálják el izzadó fejjel, uradalmakért futnak ki a pályára. Koncessziók, földek, milliárdos támogatások, akadémiák esnek le egyszerű vándorbohócoknak. Lehet persze, hogy Habony Árpád offshore-lovagként maga is oligarcha, de nem ő az, aki kisvasutat építtet a stadionjáig, és milliárdokat oszt szét a családban. Az a megbízója. Aki azért teheti ezt, mert ilyenkor az Árpi talál valami fekete bárányt, akit meg lehet rugdalni, és akkor az lesz a téma. Az már jogos felvetés, hogy erkölcsös dolog-e spin doctornak lenni ebben a rezsimben, kulcsszerepet vállalni a fennmaradásában, és ebből szippantani a koktélokat Ibizán. Ez már nem a középiskolai tanár vagy a hivatalnok megalkuvása, hanem tevékeny alakítása Magyarország jövőjének. Habony Árpádnak felelőssége van: rajta is múlik, milyen ország lesz ez öt és tíz év múlva. Gyűlölködő, irigy, megkeseredett, tévelygő, pszichopata, paranoid, beteg és örömtelen ország lesz, ha rajta múlik. Most is az. Ezt megállapítani nem hazaárulás, hanem Habony sikerének titka. Ezek azok az érzelmek, amikkel legkönnyebb játszani. Érthető, ha a kampánystratéga ezekkel operál, és nehéz vele vitatkozni, ha azt mondja, hogy ez kell a magyaroknak. Minden felmérés és választás neki ad igazat. Többséget szervezni itt a gyűlölködő irigységnek lehet – hát azt árulja. Miért mégis az a zsigeri undor, amit az ibizai képkockák kiváltanak? Egy élvonalbeli szakember megérdemelt jövedelmét költi egy mediterrán mulatóban. Ő így érzi jól magát, a színes nyugati forgatagban, Gucci-táskával a lábánál, vidáman röpködve az Európai Unióban és azon kívül. Nem a Paprika csárdában ordítja a fehérvári huszárokat, hanem Ibizán koktélozik. És ez a viszolygás oka. Az ellentmondás, ami nemcsak az ő esetében ordít, hanem a luxusjobboldal minden figurájából. A személyes integritás hiánya: hogy másmilyen országot csinál, mint amiben ő maga jól érezné magát. Úgy élvezik a liberális, nyitott, nyugati modernitást, mint bármely normális ember – de a nem normálisakból élnek és azokat szaporítják, butítás útján. Erre Habony ibizai kalandjánál sokkal jobb példa közeli kollégája, Arthur Finkelstein, aki meghitt melegházasságban él Amerikában, jövedelmét azonban más országokban kifejtett homofób kampányokból szerzi. Például a magyar kormánypárttól. Habony Árpád teljesíti a megrendelést, de ha sikerrel jár, akkor nem itt akar megöregedni, és bulizni se itt fog, a gyűlölködő, irigy, pszichopata magyarok között, akik negyvenhatezer forintért kikaparnák a szemét, és nem veszik észre, hogy pont ebből a vak indulatból él ő ilyen fényesen. A célpontot kereső, frusztrált gyűlöletből. És ez elől, a saját zombiapokalipsziséből menekül Ibizára. Ha kevesebben hinnék el a világképet, amit Habony Árpád ajánl, akkor meg is bukna a megbízójával együtt. Ebből is látszik, milyen ügyes stratéga: veszíteni nem nagyon tud most már. Ha sikeres marad, akkor mehet továbbra is Ibizára, csak a kamerákra kell jobban ügyelnie. Ha pedig netalán megbukik, akkor utána olyan Magyarország épül, ahol remekül fogja érezni magát, és nem akarják leköpni azért, mert van pénze, és azt koktélra költi táncosnők társaságában. Saját történetének visszhangját elnézve nyugodtan hátradőlhet: az irigy gyűlölet még sokáig biztos megélhetést nyújt. De csak annak, aki a nyergében tud maradni, és időben megpattan, amikor szembejön a teremtménye. Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! Vénába kell befecskendezni a miniatűr robotot, segíthet megelőzni a stoke-ot, szívinfarktust Bekiabált, hogy férjhez menne hozzá, Keanu Reeves azonnal tudta, hogy mit válaszoljon Svéd uniós elnökség: A migránsok tengeri mentése nem csak jogi, erkölcsi kötelesség is Blikk: Egy hirtelen fékezés miatt borulhatott rá a 27 tonnás konténer a kamion vezetőfülkéjére A Star Wars Amerika nagyságát hirdeti – nem a dicső múltat, hanem a jövőt.  Mostanra mindenkinek tele van padlása, töke és hócipője a Star Wars-mániával – a genderőrület ehhez képest jelentéktelen underground mozgalom –, jön ki az emberek könyökéből a főcímzene, és csak folyik rendületlenül címlapokról, képernyőről, Facebookról. Mintha a világ valaha volt legnagyobb marketingkampánya zúdulna ránk. Bár van reklám bőven, a jelenséget nem ez működteti. Önként ugrik a média minden hírre és filmtöredékre, mintha a Disney fizetne érte – de nem teszi. A HVG címlapjára sem pénzért került (sajnos!), hanem mert fajsúlyos, fontos téma. És a napi hírekben is azért szerepel, mert a kedves olvasó kattintja, mintha neki bezzeg fizetne valaki ezért. Pedig pont hogy ők csengetnek: mozijegyért, Star Wars-zokniért és yodás virsliért. Így működik a mítosz. A Star Wars csaknem negyven év legnagyobb hatású kulturális terméke. Alig akad ember a bolygón, aki ne értené az innen eredő szállóigéket és metaforákat. Ismertsége világvallások sztorijaival van versenyben – de nem állítja magáról, hogy tényvalóság, ezért a jedik nevében se robbantgatni, se boszorkányt égetni nem szokás. A Star Wars persze szintézise mindenféle régi mesének. Jelentős ugrás azonban, hogy ez a mítosz a jövőről, de legalábbis űrhajókról szól. A sci-fi 1977 óta lassan szubkultúrává szorult vissza – nem utolsósorban a fantasy sajnálatos térhódításának köszönhetően –, de képes volt arra, hogy felemelje az ember fejét saját pitiánerségéből a jövő és a csillagok felé. Ennek az elvirágzott műfajnak életerős túlélője és reménye a Star Wars. Születtek mélyebb értelmű és tartalmasabb művek – szigorú osztályozás szerint a Star Wars is fantasy, csak űrhajókkal –, de sem az Alapítványból, se a Dűnéből, vagy Lem könyveiből nem készült kasszasiker-sorozat. Talán nem is voltak alkalmasak, hogy tízmilliók élvezzék őket. Márpedig a mítosz berobbanásához szükséges a kritikus tömeg. Ehhez ez kellett: kardozás, varázslat, gigantikus csillagrombolók és érdekes lények, meg a mese. Ami nem kellett hozzá, az a csillagos-sávos lobogó. Készültek-készülnek hazafias filmek odaát is, némelyik belföldön egészen sikeres, de világot nem hódít. Azt olyasmivel lehet, amit ért és élvez az is, akit a nemzeti nagyság önmagában nem nyűgöz le, például mert külföldi, vagy mert jobb az ízlése. És annak ellenére, hogy a jedik nem éneklik a himnuszt és alapvetően semmi közük a dicső múlthoz, ott van benne a western, a cowboyok, az egész amerikaiság. Generációk nőttek fel vele, és tanulták meg, hogy Amerika menő. És nem attól, hogy a hagyományain kotlik, hanem attól, ami újat alkot. Pénz, na az viszont kellett a csillagrombolókhoz és a lényekhez. A hetedik epizód költségvetése hatvanmilliárd forint körül alakult. Ennek ugyan többszörösét fogja behozni, de hát hol van ennyi fölösleges pénz erre, ugye? Csak Amerikában. Hiába, saját mítoszt csak a gazdagok engedhetnek meg maguknak!Sajnos az igazság az, hogy ennyi fölösleges pénzünk nekünk, magyaroknak is van. Ennek a négy-ötszörösével eddig azt értük el például, hogy KINT VAGYUNK AZ EB-N, ÉJJÁÉJJÁÓ! Ott ugyan hülyére fognak verni minket, de akkor is kint voltunk! Meg olimpiát is rendezünk a tízszereséből, ha kell! Ez azért van akkora, mint egy hülye csillagromboló, nem?Nem. Nincs. Nyúlszar hozzá képest, valahol a Tatooine bolygón a homokban. Ha a világbajnokságot nyerjük meg, akkor se lesz sem a magyar válogatott, sem Kossuth Lajos amerikai virsli csomagolására nyomva. Nem azért, mert minket, kicsiket direkt elhallgatnak, hanem mert a maszturbációnk tökéletesen érdektelen a Skywalker családhoz képest. Ez a lecke nemcsak Magyarországnak szól, hanem egész Európának. Oké, nem versenyezhetünk a hadseregükkel és az atomarzenáljukkal, de kitalálni dolgokat nekünk is volna lehetőségünk, ha nem elégednénk meg fonnyadt babérjainkkal. A galaxis azoké lesz, akik a jövőbe bámulnak ábrándozva, és nem a múltba. Lehet utánuk csinálni, semmi akadálya, csak sokáig fog tartani – ugyanis nem véletlen, hogy onnan indult el ez a legenda. Az első lépés beülni a moziba, engedni, hogy átjárjon bennünket az Erő, aztán számon kérni, hogy hová lett a horizontunkról a jövő. Hátha visszatalálunk legalább a jelenbe. Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! 1100 lóerő talán már elég lehet a plugin hibrid kabrió Ferrariban Pénteken is folytatódik a pedagógusok sztrájkja Drágul a bérlés, és szigorít a bírságtételein a Mol Limo Elérhető árú és nem SUV: íme a VW legújabb ígéretes villanyautója Sziasztok, magyarok, boldog évetek volt? Csak mert tavaly ilyenkor is azt kívántunk egymásnak, aztán ennyire tellett.  Márpedig ezek közül kell választanunk idén is: a pomogácsok, azok jönni fognak, ne legyen kétség. Ha végképp elapadna a menekülthullám, akkor majd lesznek norvégok megint, spekulánsok, gyíkemberek, és persze a liberálisok, akik azt akarják, hogy a magyar nemzet szűnjön meg. Félni lesz mitől, és mi ismét eldönthetjük, hogy ezzel jóllakunk-e, vagy esetleg szeretnénk egy kicsit jól érezni magunkat, nem feltétlenül mások kárára, csak úgy örülni valaminek. A kettő együtt sajnos nem megy, tudniillik, ha kormányzás helyett kétgyűlöletet várunk, akkor a kormányzásra választottak örömmel megelégszenek ezzel, őrlángra állítják az országot, és ellopják azt is, ami mozdítható. Nekik rohadtul megéri, hogy ezzel megússzák. Az ellenség sokkal olcsóbban előállítható, mint mondjuk a használható egészségügy vagy a versenyképes oktatás. Egy szippantás a jóból, és már kunkorodik is a lista a jelöltekről, aztán józanul még egyszer átolvassuk, és ami nem totál elszállt halu, azzal bepróbálkozunk. Valamelyik csak bejön. Jetiveszély, valaki? Na?Az vagy, amit megeszel. Ha egyszer a moslék ízlik, akkor azt kapod idén is. Már rotyog a gulyáságyúkban, finom állományjavító van benne meg térfogatnövelő, hamm! Jó ebédhez szól a nóta a Dankó rádióból. Különben örömre is lesz okunk ebben az ígéretes évben. Belegondolni is bizsergető például, hogy Magyarország csapata matematikailag akár Európa-bajnok is lehet. (Azt is rebesgetik, hogy ebben az esetben Bill Gates szétosztja a vagyonát a magyarok között!) És nevezünk az olimpiára – hacsak a pomogácsok le nem szavazzák –  aztán akkor saját szemével nézheti a gyerek, hogyan kell a kalapácsot vetni. Na jó, nem saját szemével, de érezni fogja, hogy most egy magyar stadiont mutat a tévé. Esetleg dolgozhat az építkezésen. Már ha a szülei kellően lojálisak. Ezenkívül meg olcsóbb lesz a sertéshús. Ha ez nem elég, akkor komolyan mondom, nem a szalonna kicsi, hanem a pofátok nagy. Oké, nem biztos, hogy sokkal olcsóbb lesz, testvériesen megosztozik az áfacsökkentésen a kedves vevő és a termelő, aki homloka verejtékével intézte magának azt a frankó kis sertéstelepet. Együtt nevetünk, csak az ő mosolya egy picit szélesebb. Megtetszett neki ez a módszer, hogy moslékból nyereséget termelhet. Másra ne számítsunk ezután se. El lehet röfögni 2016-ban is ezen a Magyarország nevű sertéstelepen. A lényeg, hogy Jones gazda ne jöjjön vissza, meg a pomogácsok se. Inkább megesszük magunkat. Hát boldog új évet és jó étvágyat!Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! Közleményben sürgeti Magyarországot a Fehér Ház, hogy mielőbb fogadja el Finnország és Svédország NATO-csatlakozását Drágul a bérlés, és szigorít a bírságtételein a Mol Limo Ijesztőnek hat az időzítés, de valójában meddig mehetnek el a tanárok megfigyelésében? Gigantikus és igen szögletes a Kia új elektromos divatterepjárója, az EV9 Annak, ami itt folyik, van alternatívája, és ennek az alternatívának baloldali hagyománya. Röviden: a jövő. A XXX. század magyarjai (. . . ) megemlékeznek majd arról, amikor az ómagyaroknak kifejlődött a modern értelemben vett agyuk. Lehet, hogy kissé kiszínezik, mint a betlehemi műsort; úgy adják elő, hogy egyszer csak a fejünkhöz kaptunk, és észrevettük, hogy mennyi mindent csinálunk ösztönből, mint az állatok, és ehhez képest mennyivel jobbat tesz nekünk, ha ésszel döntünk. Talán úgy hangzik majd a népmese, hogy volt egy napvihar, amikor kiment az áram, és a magyarok megálltak egy napra gondolkodni. Átbillent a fejükben egy kapcsoló, és rájöttek, hogy nekik 2020 és 2048 fontosabb, mint 1920 és 1848. . . " A teljes cikk a nyomtatott HVG-ben olvasható. Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! Kedves Magyarok! Váltanunk kell néhány szót a Saul fiáról. Ahogy a magyar film is. A Saul fia, amely először az istenverte történelmünkben Arany Glóbuszt kapott, az zsidó film, hiszen zsidókról szól. Abból ti nem kértek, hanem ugye miért nem készül film a magyarok dolgairól, mint például Trianon; illetve ha készülne, akkor miért nem kapna Oscart úgyse, de hát tudjátok ti, miért: mert ezek megvetnek titeket, lenéznek és semmibe vesznek. És ez így is van, és ráadásul joggal vetnek meg és néznek át rajtatok kultúrnépek. Ugyanis éppen most kaptatok ti is egy Arany Glóbuszt, és éppen most haraptok bele a kézbe, ami adta. Meg abba, ami átvette. Órák kérdése, hogy átcsapjon a bűzötök az óceánon, és megmérgezze a magyarok örömét. Lehetne az a dicsőség a tietek is, és ehhez nem sok kellene. Csak részesévé válni a gesztusnak, ami egy ilyen film megalkotásához és megértéséhez kell. Vagy legalább érdeklődés, megnézni például a filmet. Senki sem követeli, hogy minden magyar vagy német járjon lehajtott fejjel a holokauszt miatt. Azok nem mi voltunk. Ugyanúgy borzadnak a régmúlt idők aljasságán az elkövetők, a cinkosok, az áldozatok és a kívülállók leszármazottai. Pláne alaptalan a vád, hogy a magyarok ma ugyanazt tennék, mint akkor. Ami viszont a Magyarokat illeti: nem vád, hanem tény, hogy a Magyarok az Arany Glóbusz kapcsán kifejezik egyrészt a meggyőződésüket, hogy holokauszt nem volt, másrészt az óhajt, hogy legyen. (Mindezt teszik például a miniszterelnökük oldalán, de ez legyen az ő gondja. Az vagy, amit megeszel, meg ami rád szavaz. ) De a szolidabbak is amondóak, hogy ez nem az ő filmjük, nem róluk szól, hanem ellenük. Mármint nem is a Saul fia konkrétan, hanem a holokauszt feszegetése általában – ahogy lement ugyanez a kör Kertész Imrével. És ez is így van. Ellenetek szól. Hiszen mi más a tanulsága az egész hetvenéves történetnek, ha nem az, hogyan tagadta meg, irtotta ki, üldözte el egy ország azokat, akik lehettek volna magyarok, ha hagyják őket. Azok ellen szól minden említése, akik még mindig azt hiszik, hogy ez a sikerhez meg a nemzeti nagysághoz vezető út. Vagy azt, hogy a magyar film, az szóljon mangalicákról és betyárokról – ha a Star Warst rendezné meg egy magyar, akkor nyilván azon vekengenének, hogy ez a jedik ügye, nem a miénk. Ezzel az ormótlan, korlátolt ostobasággal garantáljátok, kedves Magyarok, hogy ezer év múlva is ilyen frusztráltan puffoghassatok. Ja nem, addigra kihaltok. De a magyarok maradnak, és velük a kultúránk Radnótival együtt, a történelmünk a holokauszttal, a nyelvtanunk – különös tekintettel a melléknevek helyesírására –, és a filmművészetünk a Saul fiával. Nincs olyan kincsünk, amelynek ti lennétek az őrei. Legalább kushadjatok, meg ne lássanak a kerítésen túlról, amíg a rendes hazafiak megpróbálnak tenni valamit a jó hírünkért. Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! Két rendőrrel, majd saját magával is végzett egy fiú Kanadában Soros György: Ha Ukrajna legyőzi Oroszországot, a világ végre koncentrálhat a klímaváltozásra Az első importgepárdokat már szabadon is engedték Indiában, 10 éven belül tízszereződést várnak tőlük Új tévés díjcsomagot vezetett be a Vodafone Nem a taxisokat fenyegeti a jövő, hanem a rajtuk élősködőket. És azokat, akik miatt magyar újítások nem fenyegetnek senkit. A technológia időnként felkerekedik, és ahogy körbeszáguld a világon, komplett munkaköröket gyalul le. Így jártak a patkolókovácsok, a mozdonyfűtők meg az írógépműszerészek, ha megélték. De a taxisokat ez a sors nem fenyegeti. Autóval, sofőrrel, egyénileg utazni még elég sokáig valós igény lesz, ellentétben a gőzmozdonyozással. Tehát valamilyen módon kocsit és sofőrt fogunk rendelni, háztól házig, és ezért fizetünk. Ez a taxisok szakmája, amihez szükséges az ő tudásuk és felszerelésük, úgymint autó, jogosítvány és helyismeret. Ezt nem veheti el tőlük az Uber, sőt éppen ilyen embereket keres. Talált eddig is egy csomót, de a felvétel folyamatos és automatikus. Nem is nekik ad mattot a technológiai forradalom, hanem a taxitársaságoknak. Az Uber ugyanis nem tud autót vezetni, változatos hülyeségeket beszélni, kikerülni a dugót vagy kurvaanyázni a biciklistákat – semmit, amit egy taxisofőr viszont igen. Mindent tud azonban, amit a diszpécsercégek, sőt többet is. Ők azok, akikre nincs szükség. A címek beküldése és a kocsi kiválasztása automatizálható, a taxizás maga – egyelőre – nem. A régóta működő, megcsontosodott iparágakra elkerülhetetlenül vízfejek nőnek, és körbenövi őket a korrupció. Jellegzetes eszközük a kartell, amivel biztosítják saját, mesterségesen megemelt rezsijük bevételezését. Például megállapodnak az árverseny befagyasztásáról. Ilyet egyébként nem csináltak a taxitársaságok – hanem a főváros csinálta meg helyettük! Aztán jöttek az uberesek, és megtörték a kartellt. Másik szembeötlő jellegzetessége az Ubernek, hogy nem valami csúcstechnológia, nem egy holdutazás vagy hidrogénbomba, amihez szuperhatalmak gazdasági ereje kellett. Nem: ez csak egy pofonegyszerű, triviális alkalmazás, ami összeköti a kínálatot a kereslettel. Akár magyarok is kifejleszthették volna. (A Skype-ot például észtek csinálták meg, dán befektetők segítségével: ezek a népek összesen nincsenek annyian, mint mi. )A jó hír, hogy tulajdonképpen még most is megtehetjük. Ha a közösségi autózás kiszámítható és egyértelmű szabályozást kapna, akkor már ma nekiláthatnánk a kódolásnak. Lehet jobbat csinálni az Ubernél. Egyike lenne a piacoknak, ahova ugyanúgy beszállhat a magyar vállalkozó, mint a kenyérsütésbe vagy a teherszállításba. Nyilván nem kedvez a kilátásoknak, hogy Magyarország ma sovány föld a techvállalkozók számára. Néhány létező sikertörténetünk annyi figyelmet sem kap, mint egy megyei focimeccs. A kormányzat rezdüléseit reszketve figyelő hazai tőke pedig hamar megérti, hogy biztosabb hasznot hoz egy jól fekvő lovarda, mint valami idegesítő elektromos újdonság, amit aztán esetleg még meg is büntetnek. Az iskolák digitális ismereteket minimálisan és vonakodva terjesztenek, a programozóképzések borsos különórák keretében érhetők csak el – ami egyébként jelentős mobilitási folyosót zár el a szegény gyerekek elől. A jövő, sőt a jelen kívül esik a kurzus érdeklődési körén, és ez kölcsönös: a technológiát egyáltalán nem érdekli a mi nemzeti identitásunk. Legfeljebb annyiban, hogy amikor megjelenik az országban, gyorsan vesz magának csókos lobbistát, hogy olajozza a hódítást. Nem is passzol igazán a rezsimhez, hogy ezen a pályán nyerjünk. Ezen a vidéken princípiumok vannak meg hagyomány és testnevelés, ebbe sehogy se fér bele az, hogy a hülye gépet nyomogassák a gyerekek, amikor kint focizhatnának és pálinkázhatnának a sárban. Ördög bibliája!Ez marad így nekünk. Kétségbeesett, gépromboló talpasok vívnak az utcákon azokért, akik rajtuk élősködnek. Senkit sem foglalkoztat, mitől sikeres a gonosz külföldi újítás, de mindenki felfelé néz boci szemekkel, hogy oldja meg a Mindenek Ura. De odafentről csak vidám, vak ügetés hallatszik. Azt a vízfejet még nem fojtotta meg a jövő. Azért remélem, előbb-utóbb megteszi. Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! Egyenesen a rendőrségre vitte a részeg utast egy ózdi buszsofőr 54 milliárd dolláros hitellel igyekszik nyugtatni a befektetőket a Credit Suisse Robbie Williams a budapesti koncertjén ugyanazt a férfit hívta fel véletlenül a színpadra, mint húsz éve Svéd uniós elnökség: A migránsok tengeri mentése nem csak jogi, erkölcsi kötelesség is Magyar történelmi film kéne, amit ért és értékel a világ? Na abból lenne ám botrány! "értelmes ember képes észrevenni a számára releváns üzenetet akkor is, ha egy dán házaspárról vagy orosz katonákról, ne adj’ isten zsidókról szóló filmet néz. Igazából nehéz ezt megúszni: az szükséges hozzá, hogy a néző úgy gondolja, ilyesmi csak dánokkal, oroszokkal és zsidókkal történhet, tehát rá nem vonatkozik. Nos, ennyi absztrakció híján célszerűbb a boldogságot a mozikon kívül keresni, mondjuk egy falatozóban. ""képzeljünk el egy olyan Trianon-filmet, amely nemcsak magyar szívvel élvezhető, sőt egy csepp magyar vér nélkül is értelmezhető odakint. Hiszen az irigyelt cél ugyebár a nemzetközi elismerés. A többiek aligha vevők olyan mesére, amiben a magyaroknak mindenben igazuk van, mindenki más pedig kutyafejű tatár. Bármi másból viszont idehaza lenne botrány és nemzeti vérig sértődés – pedig a magyar filmeposzra vágyó tábor enélkül is vörös fejjel éli az életét. "". . . a giccs jellemzően nem tehetséges, kreatív és okos alkotókat vonz, hanem politikaközeli imposztorokat, olcsó szeméttel házaló, kontraszelektált senkiket (. . . ) Azt a filmet tehát, amire a hazafiságtól fűtött közönség vágyik, ők fogják megcsinálni, külföldön pedig annak rendje és módja szerint leszarják vagy kiröhögik. "A teljes cikk a nyomtatott HVG-ben olvasható. Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! Balog Zoltán, gyere ki a táblához. Ugye nem hitted, hogy megúszod? Na gyerekek, most síri csend legyen, mert nagyon nem vagyok vicces kedvemben. Sőt, tudjátok, mit, tartunk egy kegyetlen feleltetést. Nézzük csak, kire pikkelek. . . Balog, gyere ki. Kérem a munkafüzetedet!Aha, nagyon érdekes. Vezesd már le nekem a táblánál, hogyan jutottál erre a megoldásra, légy szíves. De ne nyomd rá nagyon, mert legközelebb májusban kapunk krétát!Na mi lesz? Az egy dolog, hogy a megfejtésed rossz, de azt talán el tudod mondani, miért gondoltad helyesnek? Mi járt a fejedben, amikor ezt összehoztad, he?Megkukultál, Balog? Á, tudom már: szünetben másoltad le az egészet, és fogalmad sincs arról se, hogy mi a kérdés. De melyik hülyéről, legalább azt mondd meg! Hol működik sikeres iskolarendszer úgy, ahogy te lerajzoltad?Gyerekek, engem arra tanítottak, hogy véletlenül se alázzam meg a többiek előtt az osztály bolondját se. Viszont ezt most nem véletlenül csinálom. Úgyhogy felolvasom, mert haláli: azt mondja, húzd alá a helyes állítást. És a Balog bejelöli, hogy „Az oktatásról hozott döntéseket nem befolyásolhatja tanárok, diákok és szülők véleménye vagy igénye”! Haha! Hát ekkora idiótát még nem látott a suli!Tippelgetsz, hátha bejön? Hát nagyon nem!Bertalan, csend legyen! Vagy ha annyira beszédes vagy, akkor tessék megválaszolni a kérdést. Micsoda? Mi az, hogy nem kívánsz nyilatkozni? Mi az istent képzelsz te magadról? Na várj csak, fogsz még te is itt nyökögni mindjárt. Nem kívánságműsor. De előbb Balog!És ez itt mi? „A sikeres oktatáspolitika kulcsa a tanárok csicskáztatása és megfélemlítése. ” Szerinted ez a helyes válasz? És hogyan hallgattatsz el minden gyereket és szülőt, mi? Meg mi lesz ennek az outputja tíz év múlva? Ja, arra nem gondoltál?Mit hebegsz? Mit toltál túl? A biciklit? Most már tényleg feldühítesz. Nem olyan jópofa dolog ez, mint amilyennek hiszed, Balog! Ezeknek a hibáknak következményük lesz, de majd teszek róla, hogy megértsed. Mi? Azért írtál hülyeségeket, hogy így juss el a helyes megoldáshoz? Te tudtad, hogy ebből vissza kell majd jönni, és akkor pont jó lesz? Hoppá, micsoda fuzzy logika! Akkor vitassuk meg. Hogyan jutsz el tehát innen a versenyképes, korszerű, élvezetes iskolához két lépésben, visszafelé? Hallgatlak. Kivel kell megbeszélned? Ki az a Fekete Gyuri? Mi köze van neki ehhez? Jaj, emlékszem. . . de hát ő már két éve a kisegítőben csorgatja a nyálát! Mit akarsz tőle? És különben is: írtál ide egy tantervet, ami negyven éve is gyengének számított volna, innen akarsz visszatolatni a huszonegyedik századba, és mindezt a Fekete Gyurival? Te lázas lehetsz. Hívjam az iskolaorvost?Ni, itt meg az volt a kérdés, „Hogyan veheti fel az iskola a versenyt a filmek és számítógépes játékok világával?” Figyelj, el se tudom olvasni, mit kapartál ide. . . segíts már! Mi? ERKÖLCSTANNAL? És ez. . . lépcsőházi tornaórákkal? Jézus, Mária, ne hagyj el! Ez hogy jutott eszedbe? Tessék? Hogy az iskola mindig is unalmas és nyomorúságos volt? De hát neked nem azért van házi feladatod, hogy ne is próbáld megoldani!Pedig most izgulsz, ugye, nem unatkozol? Érzed már, hogy szarban vagy, igaz? Talán gombfoci helyett dolgozni kellett volna a hátsó padban! De már késő, Balog!Te meg fogsz bukni. Ennyi ésszel rég be kellett volna látnod, hogy neked nem az agyaddal kell érvényesülnöd, hanem szakmát tanulni. Az persze tíz év múlva csak arra lesz elég, hogy fegyelmezetten felmosd az ipari robotok körül a padlót. De hát majd beosztóan élsz, és igyekszel nem kórházba kerülni. Na de amiatt majd egészségtanórán tépem le a fejedet. Te meg fogsz bukni. Amihez nyúlsz, az totális csőd. Belegondolni is rossz, hogy egyszer emberéletekről és sorsokról dönthetnél, ha valahogy átevickélnél a nagybetűs életbe. Tudod, mit? Kössünk egyezséget, nem mondhatod, hogy nem lehet velem tárgyalni. Addig már ne csinálj semmit. Azt se bánom, ha nem jössz többet. Ülj be a vécébe, és sírj. De legalább azt hagyd, hogy a többiekkel haladhassunk. Sok az anyag, és már most le vagyunk maradva. Elsősorban miattad. Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! New York Times-tudósítás: Lázad Mikepércs fideszes népe Több mint fél év kellett a Pénzügyminisztériumnak ahhoz, hogy adatokkal tudja indokolni a kata kivégzését Eltűnőben a kisebbségi nyelvek Oroszországban, aleutul senki, jupikul már csak egy ember tud Veszélyes lehet az idegrendszerre egy most visszahívott teljes kiőrlésű liszt Óriási siker! Lesz krétapénz! Ha ennél többet akarunk, azt ki kell belőlük préselni.  John Peters a Királyi Légierő pilótája volt. Első küldetésén lelőtték Irak felett, majd az iraki tévé bemutatta, amint töredelmesen bevallja, hogy nem kellett volna odamennie. A megbánás hitelességét kissé csorbította, hogy a nyilatkozatot megelőző kerekasztal zárt ajtók mögött ült össze, és hogy Peters jól láthatóan kékre-zöldre volt verve. A Herman-gimnázium igazgatója, Madarász Péter, és Mendrey László, a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének elnöke ezzel szemben ha nem is vidáman, de jó egészségben fejezték ki meggyőződésüket a Köznevelési Kerekasztal alakuló ülése után, hogy a tárgyalások ígéretesen indulnak, lesz krétapénz, meg a tanfelügyelők is szíveskedtek lemondani a vízbefojtásos vallatásról. Eztán még volt egy körük a parlamenti bizottságban, ahol Hoffmann Rózsa kicsit kezelésbe vette őket, és tudatta velük, hogy kurvára nem kéne járatni a pofájukat, mert az senkinek se lesz jó. Ekkor már csak riadt bólogatásra futotta a lelkierejükből. Nem kellett volna odamenniük. Egészen civilizáltan folytak le tehát a tárgyalások, és tényleg lesz krétapénz, szóval mindenki nyugodjon le, menjen haza, és főleg ne tüntessen. Ők is engedtek, mert például elismerték, hogy tényleg akadnak gondok, és ennek felelősei vannak, meg is kapták a büntetésüket. Hoffmann Rózsát például verőemberré fokozták le. Czunyiné pedig egy világsikergyanús appot fejleszt, amelyben 45. ig egy helyben kell ülni. Azért se tételezzük fel a megfélemlítést, mert hiszen mitől is tarthatna ma egy iskolaigazgató, ha felemeli a hangját? Kirúgja talán az egyetlen szóba jöhető munkáltató, az állami monopólium, és mehet korrepetálni a kisszobába? Az életben többet nem taníthat Magyarországon? Ugyan. Jó, jó, végül is az elvi lehetőség megvan, de hát éppen most tolják vissza a biciklit. Biztosan nem élnének vissza vele. Becsszó! Ez csak olyan, mint a terrorveszélyhelyzet, jó, ha van a háznál, de adja isten, hogy sose kelljen. Abban mondjuk hajthatatlanok, hogy ezt a szigorúan elvi lehetőséget, vagyis a totális állami kontrollt fenntartsák. De hiszen nincs itt semmi komoly, rendszerszintű probléma, csak apróbb hibák a szocializmus építésében, amit az imperialisták zsoldjában álló osztályellenség mesterségesen felfúj. Tegyük a szívünkre a kezünket: nem így van? Talán nem igaz, hogy a gyerekeink örömmel mennek iskolába, és élményekkel telve jönnek haza? Nem igaz, hogy az iskola hagyja őket gyereknek lenni, játszani, hibázni, kísérletezni, ámulni és bámulni? Nem adja-e meg az iskola azokat az alapképességeket, amelyekkel sikeresek lehetnek az életben? Ugye nem kell különórákra járatni ahhoz, hogy ne legyen teljesen esélytelen a továbbtanulásra?És ti, gyerekek, ti is tegyétek fel a kérdést: valami baj van netán az iskolával? Nem jó ott? Nem ad-e a kezetekbe korszerű, érdekes és használható tudást? És azt tudjátok, hogy titeket ki képviselt ezen a kerekasztalon? Hát a Magyar Ifjúsági Konferencia! Nem csodálatos, hogy van nektek saját választott érdekképviseletetek, amely szorgalmasan kikéri a véleményeteket?Ja hogy nincs? Hogy a KISZ-nek több értelme volt? Hát akkor csinálnotok kell, mert ha alkalmatlan miniszterek és terrorizált igazgatók döntenek rólatok, akkor a ti érdekeitek nem lesznek jelen sem az asztalnál, sem az utcán. Pedig van még kérdés bőven. Ugye, hogy csak a kréta hiányzik? Nem fárasztanak tök fölösleges anyagokkal, amit érettségi után azonnal elfelejtetek? És nagyon faszák a munkafüzetek is, nem?Mert ha minderre esetleg az a válasz, hogy nem, akkor sajnos már most az látszik, hogy a kerekasztal mellett a halottnak osztogatnak csókot. Esélyt sem kínál arra, hogy megoldódjanak a legveszélyesebb, legsúlyosabb problémák. Erre szándék sem mutatkozik. Az oktatáspolitika célja nem módosult, és az a mostani szintű szolgáltatás fenntartása minél olcsóbban, hőbörgés nélkül. Hogy ez megváltozzon, azt ki kell préselni belőlük, és nem kerekasztal mellett. Aztán hepciáskodjon Hoffmann Rózsa tízezrekkel a Kossuth téren, meglátjuk, ki ugat le kit. Maguktól sosem fogják bevallani, hogy nem kellene ott lenniük. Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! „Te sem vagy jobb, és te sem vagy bal” – dühös klippel jelentkezett a FISH! A fideszes képviselő szerint a sajtószabadság azt jelenti: akinek a tulajdonában van a sajtó, annak az értékeit közvetíti A Wizzair és a Ryanair egy rakás pénzzel tartozik az utasainak Hatalmas árleszállításba kezdtek a boltok, de az árstopok megszüntetésével még jobban járnánk Volt itt már ilyen bedugaszolt ország. Rend volt és fegyelem. Nem szökött el a nyomás. Tudta mindenki, hogy már elégedetlenkedni is veszélyes. A falnak is füle volt, ott ültek a besúgók a munkahelyeken, a tanári szobákban, az egyetemeken, ott osontak a lépcsőházakban. Nem is meggyőződésből jelentettek, hanem valami nyomorult kis előnyért, vagy annak reményéért. Sokan így küzdöttek meg a félelmükkel: átálltak az erősebbhez, féljenek inkább mások. Leveleket bontottak fel és telefonokat hallgattak le, és felírtak mindent, amivel visszaélhetnek, ha és amikor kell. Családokat és kapcsolatokat térképeztek fel, hogy oda tudjanak ütni, ahol fáj. A rendszer kiválóan működött. Aki nem vette észre, hogy hol a helye, az végül fizikai erőszakkal találta szemben magát. Aztán magyarázhatott a jogairól az erős fiúknak, hogy őszerinte népszavazás kellene. Minderre a nagy nemzeti célok eléréséhez volt szükség, azokat ugyanis nem lehet állandó viták közepette megvalósítani. És erre nem is volt szükség, hiszen az élcsapat remekül tudta, mi kell a népnek. Épültek sorra a szép nagy vasbeton cuccok, folyt a harc az imperialistákkal, gazdát cseréltek kúriák és villák, mentek a közös vadászatok. Mármint nem a néppel közösek, mindenki nem férhetett oda a magaslesre, de úgy látszott, hogy az ország örül a dolognak. A rádió is bemondta, hogy minden a legnagyobb rendben. Ha akadtak is problémák, azokat el lehetett rejteni. Ha egyszer mindenhonnan azt hallják, hogy van krumpli, akkor csak nem annak fognak hinni, amit a vaksi szemükkel látnak. Olyat csak külföldbérenc kémek mondanak, hogy nincs krumpli. A szavazásokat egy kicsit meg kellett szerelni, hogy megbízhatóan működjenek, és nehogy az jöjjön ki, hogy a dolgozó nép valami mást szeretne, például enni, tanulni, meggyógyulni, vállalkozni, vagy félelem nélkül élni. Megoldották, kékcédulával vagy erőszakkal, ahogy célszerű. Az egység megkövetelte a békés ellenvélemény elfojtását.  Hogy disszonáns hangok ne zavarják meg a közhangulatot, be kellett dugaszolni minden lyukat. És az ország békés volt és csendes, nem szelelt. Akkor hátradőltek az urai elégedetten. Nem sípol, nem szökik sehol a nyomás, tehát biztonságban vannak. Épp hatvan éve volt. Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! Marabu Féknyúz: Infláció Akár 40 százalékkal is drágább lehet idén a húsvéti sonka, mint tavaly Svéd uniós elnökség: A migránsok tengeri mentése nem csak jogi, erkölcsi kötelesség is Katona40 Tillával – 1. rész: Jordán, Mészáros, Rezes, Takátsy Szülőként minden szimpátiám a tanároké. De vajon kölcsönös ez? ". . . mesélek neki a finn, brit és amerikai iskolákról, ahol játszva tanulnak a gyerekek, és örömmel várják a következő kísérletet, építőkészletet vagy tableten futó játékot. És igyekszem elmagyarázni, hogy ezért vannak a tüntetések meg a kockás ing a nagyobb gyerekeken. Csak eközben kényelmetlenül érzem magam. Ugyanis a pedagógusok akárhány pontja meglehetősen szűkszavúan képviseli a gyerekek érdekeit. "". . . viszont most kapott egyest énekből. WTF? – ülök fel az esti meséből – énekből hogy lehet egyest kapni? – Kottázásra. – Vagy úgy. És hangszert láttatok-e már? – Hát azt nem. "". . . a meglepő tényállás az, hogy a ballib ellenzéki pártok mind előrébb tartanak gondolkodásban, mint a tüntető civilek. Mindegyikük magától értetődőnek tekinti a kompetenciaalapú oktatást, felismerték a digitális átállás szükségességét, és mindannyian a mobilitás csatornájaként látják a közoktatást. Hallatszanak hangok arról, hogy a gyerekek az iskolában nem az életre készülnek, hanem ott élnek. Hogy lehetne az iskola érdekes. Hogy nem kellene direkte traumákra törekedni. "A teljes cikk a nyomtatott HVG-ben olvasható. Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! Nem szeretünk, Viktor. Ideje készülni a becsapódásra. Helló. Nem szól már senki, igaz? Elégedetten, zsíros fényben csámcsog körülötted mindenki, vagy alázatosan hajbókol, hogy egyszer ő is leülhessen az asztal alá csámcsogni. Nem jutnak már el a rossz hírek hozzád, ugye?Leninnek vénségére külön Pravdát nyomatott Sztálin, nehogy felidegesedjen. Ti nem kispályáztok, hanem lekerítettétek magatoknak az ország tetejét, és ott berendezkedtetek álmodni. Mindjárt elpatyomkinfaluzom magam. Van saját újság, tévé és rádió, ott illegeti magát az interneten is a lelketek fekete tükre, hogy bárki belenézhessen. Van kutatóintézet, sőt igazi emberjogi Központ, akik szerint mindig igazatok van, de különösen akkor, amikor már verőemberekkel akadályozzátok meg a népszavazást. És meg is méritek jól irányzott kérdésekkel, hogy mennyire veszettül egyetért veletek a nép. Annyira, hogy tök fölösleges is volna neki szavaznia. De hát le lett verve az ellenforradalom, nem igaz? Húsz kopasz lerendezte a nyámnyila ellenzéket, aztán ennyike. Valami ilyesmit gondolhattok egymás között. És ezért mertek így viselkedni. Például kiállsz, és elszavalod, hogy minden a legnagyobb rendben. Konkrétan azt is hogy európai színvonalúak a kórházak, és épp ideje építeni egy még szuperebbet. Magatoknak, nyilván – de azt remélitek, hogy ez senkinek sem ötlik eszébe. Pedig aki járt mostanában akár látogatóként kórházban, az tudja: nem az a baj, hogy nincs elég nyomortanya. Hanem hogy nyomortanyák és egyre inkább siralomházak. És ahol van felszerelés és orvos, ott tejelni kell feketén – tehát a szuperkórház a Pasa parknak épül. De te mondod vidáman és arcpír nélkül, vagyis bízol benne, hogy elhiszik. És hogy nem akadnak fenn azon a milliárdocskán sem, amit a szép új palotád berendezésére különítettél el. Azt hiszitek, hogy ez elismerést vált ki az emberekből, mint egy csajozós verda. Hogy majd büszkén helyeslik: igen, a mi kormányunknak van tartása, nem sajnálja a pénzt pompára. Hát öregem, annyira azért nem menő a csajozós verda, ha a faluban mindenki tudja, hogy honnét van. És mindenkinek van arról egy megingathatatlan véleménye, hogy honnan van mellé kisvasút, stadion bazmeg, lányodnak saját láb szállodával, vejednek milliárdok azért, hogy sötétebbek legyenek az éjszakák. És még van négy utód, akiket szintén ki kell majd tömnünk, különben féltékenyek lesznek. A család az első, tudjuk. Plusz a legközelebbi barátok, akik elviselhetővé teszik a létedet azzal, hogy nem szólnak, ám ezért elvárják a hercegi juttatást. Egy kis iparágacskát, fél megyét, tesónak államtitkárságot. Erről például mit képzeltek? Hogy egy cuki uralkodócsalád vagytok, akikért odavan az egész ország?Vagy abban bízol, hogy mindig te leszel a kisebbik rossz? A kisebb penészes szendvics? Nem erre mutatnak azok az alkalmak, amikor lehetőség nyílt a tiltakozásra. Kiókumlálta a nép, hogy kire szavazzon, ha ellened akar, és az nyert. Veszprémben, Tapolcán, Salgótarjánban. Oké, olvastuk, hogy utcahosszal vezettek mindenhol, csak épp nyerni nem bírtok. Mert te vagy a legnagyobb szendvics, és minden nap egy harapás. Nem, nem egykutya már. Nem volt miniszterelnök, aki ezt megengedte volna magának, családjának és üzletfeleinek. Rejtőzködő Szavazókkal álltok szemben, papa. Legendás rémalak, nem ismerős 2002-ből? Az a sötétben bujkáló ellenforradalmár, aki nem mondja meg őszintén, hogy ellenálló, nem jár lakossági fórumra, és nincs rajta semmilyen mozgósítási listán. Csak felkel magától azon a vasárnapon, és elmegy szavazni, hogy téged kicsit visszaszopasson. A gyerekéért, a nagymamájáért, a pofátlanságodért. Szemmel láthatóan eléggé mindegy neki, hogy ki az ellenjelölt és mit akar, csak az számít, hogy esélyes legyen. Ugye, milyen veszélyes lény? Ijesztőbb még a migránsnál is, de annyira, hogy kezd nem eléggé félni a kijelölt ellenségtől. Mi van akkor, ha észreveszi, hogy egyelőre nem az arabok, hanem ti lopjátok ki alóla a hazáját, a kultúráját, továbbá elveszitek a munkáját, a törvényeket meg véletlenül sem tartjátok be?Nem úgy van az már, hogy te röffentesz, és téma lezárva. Elhűlve, megbotránkozva figyeli az ország, hogy mit engedtek meg magatoknak. Időnként sikerül még elterelni a figyelmét, de akármilyen kitartó a zenekar, nem állítja meg a hajó süllyedését. Ne pánikolj. Az csak további hibákhoz vezet, még nagyobb felháborodást kiváltó szemétségekhez, bosszúhoz, és a vége ugyanaz lesz. A bukás. Szokd inkább a gondolatot, és készülj a becsapódásra. Most még megválaszthatod a röppályát, és kinézhetsz egy szimpatikus szántóföldet, ahol van esély a túlélésre. Ja, de hülye vagyok. Hiszen kinéztél már egy vármegyét. Gondolkozz most már azon,  hogy amikor eljön a számonkérés, felhozhass valamit a mentségedre. Hogy felismerted a hibákat, és legalább megpróbáltad jóvátenni, nem teljesen tönkrevágni az országot. Ideje elkezdeni a vagyon szétosztogatását is, pár év enyhítést az is hozhat. Tudom, jön a világvége, és arra készülni kell, ahhoz kell ennyit lopni. Majd feltárjuk a bunkert is, csinálunk belőle szellemvasutat az unokáinknak. De hidd el, jóindulatból mondom: előbb lesz neked véged, mint a világnak. Elmúlt a varázslat, elfogyott az örökélet. Egy szál semmiben állsz előttünk. Neked még a kutyád sem igazi. Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! Győrben sem lehet népszavazás az akkumulátorgyárról Politico: Kínából gépfegyvereket, Törökországon keresztül pedig testpáncélokat szállítottak Oroszországba Sírva beszélt arról a bezáratott ajkai sürgősségi főorvosa, hogy továbbra is minden beteget ellátnak Soros György: Ha Ukrajna legyőzi Oroszországot, a világ végre koncentrálhat a klímaváltozásra Korunk rezsicsökkentése a csok. Azoknak, akik illő számú gyereket gyártanak. Vagy hoznak orvosi igazolást. "A másik módszer, hogy pénzt dobálunk a tömegbe, mint a trojkáról a húsdarabokat, hátha lelassítanak az üldözők, amíg összeszedik. Ez volt először a rezsicsökkentés, és ma ez lenne a csok, amit mostantól kötelező reklámozni. Az ember, aki szerint jó ötlet ez az előírt dicshimnusz, a jól hangzó propagandaminiszter címet viseli informálisan. És ennyit tud! Felíratni erőszakkal a homlokzatokra, hogy Éljen az örök és megbonthatatlan Fidesz-magyar barátság. "". . . a tisztességesen összeházasodott, és tisztességes mennyiségű gyereket vállaló családokat a kormány megjutalmazza, mégpedig azoknak a pénzéből, akik szerinte nem szülnek és házasodnak eleget. Briliáns stratégia, feltéve, hogy a deviánsok nem jönnek rá, hogy ők itt meg lettek bélyegezve és sarcolva, mert nem úgy és azzal élnek, akivel illik. "". . . el se tudtam volna képzelni mondjuk 23 évesen, hogy hány gyerekem lesz, ki fogja azokat megszülni és milyen sorrendben, valamint az első után úgy fogom-e érezni, hogy feltétlen kell még kettő. Tulajdonképp most sem tudom. Ha erről nyilatkoznom kellett volna akkor, mára már azon ügyködnék, hogy milyen orvosi igazolással tudnék kimászni az ígéretemből. Ez az iparág biztosan fel fog lendülni, ahogy a sorkatonaság is dobott a hálapénzforgalmon. " A teljes cikk a nyomtatott HVG-ben olvasható. Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! Nem Kunfalvi Nóra érdekes, hanem a rendszer, ahol az aljasságért katedra jár. Hol fér el ennyi frissdiplomás gazember? Juhász Pétert nem kell félteni: azon sajnálatosan kevés politikusok közé tartozik, aki el tudja érni, hogy vele együtt röhögjük ki a Fideszt. A magyar politikának Harrach Péter-arca van: mindenki hóttkomolyan, formálisan, egymást követő sajtótájékoztatón adja elő a paneljeit, aztán sértődötten tátog, ha belekérdeznek. Hiszen arra a kérdésre pont nem készült, ezért nem tud helyből válaszolni. Nincsenek nagy debattőreink, maga a vita intézménye is kihalt. Pedig néha elég önazonosnak lenni, természetesnek és jókedvűnek. Ennyi ehhez a harchoz elég lesz. Mégis ki venné komolyan az ellentámadást, amelyben láncos kutyák rontanak rá valakire, és számonkérik, honnan van pénze új gombokra a csuháján? Mindezt azért, mert észre merte venni az arany vécékefét. Az arany vécékefe az ilyesfajta bukás szimbóluma: akkor került elő, amikor az ukrán nép meglátogatta Viktor Janukovics szerény birtokát, és hát nem drónnal. Amikor ráébredtek, hogy az őket tűzön-vízen át vezető vezérük tűztől és víztől védve, sőt elképzelhetetlen luxusban vészeli át ezt a nehéz, szabadságharcos időszakot, amiben sajnos le kellett rohasztani az országot, hogy ezáltal erősödhessen. És elkezdték összesíteni, hogy ki mennyit nyert ezen. Mint a gályákon a tatbástya: bársony, kaviár és pezsgő akkor is, amikor a matrózok odakint a vitorlát rágják kínjukban. Csak aztán eljön az idő, amikor a matrózok bekopognak, és kérdeznek. Akkor is, ha a sajtótájékoztató meghirdetett témája más volt. Elhiszem, hogy ez fenyegetően hat, mi több: fenyegetőzésnek. Sőt, annak is szánom. Na de mégis hogyan máshogy gondoljátok a végét? El tudnátok engedni békésen? Vagy abban reménykedtek, úgy megy majd ez is, mint a komcsikkal, hogy megúszták szépen, és csak az agg Biszku Bélát rángatják elő a békés nyugállományból?Na de a komcsik nem loptak ennyit, az a helyzet. Kádár Jánosnak nem volt vármegyéje. Családi házak és állami autók jelentették a korrupciót akkor. És hát nemcsak a József főherceg uradalmával kell elszámolni ám, hanem azzal, ahová az ország jutott cserébe. Ahogy a hatvanpusztai Neverlandhez, itt is egy vaksi, láncos kutya vezet nyomra. Kunfalvi Nórának hívják, és többek közt Juhász Péternek köszönhetően úgy ismerjük, mint bármilyen célpontra ráuszítható vérebet. Meggyőződésem, hogy eközben minimum elit mesterlövésznek képzeli magát, csak hát izé, szóval az elit mesterlövészek nem visítva lövöldöznek a levegőbe, hanem céloznak. Na az már nem megy. Nem Juhászt sikerült lejáratnia Kunfalvi Nórának, hanem saját magát, a TV2-t, valamint Andy Vajnát és a Fideszt. Mindezt egy tök triviális hibával: konstruált tényeket próbált feltárni mindenáron, ahelyett, hogy jelentette volna a szerkesztőjének, hogy sajnos ebből nincs mit kihozni, pláne Felcsúthoz képest. És mit tanít Kunfalvi Nóra a Corvinuson? Hát persze, hogy tényfeltáró újságírást. Nem ért hozzá, ez világos, viszont az is, hogy mivel és hogyan érdemelte ki. Pont azzal, hogy nem ért hozzá, és nem is érdekli. Na ez az a bűn, amiért számolni kell. Ugyanitt oktat Orbán Ráhel, akinek az órájára testőrök engedik be a közönséget, a rektor pedig nem más lesz, mint egy ugyanilyen lánczos kutya, csak ő filozófiában csinálja ugyanazt, amit Kunfalvi Nóra az újságírásban: a megrendelőhöz hajlítja a gondolatait. Ezt megszoktuk tőlük, a lényeg most az, hogy ezek az emberek még tanítják is az aljasságot, sőt vizsgáztatnak. És a végén ott áll több száz magyar fiatal a diplomájával, és csodálkozik, hogy mi az a büdös madárszar a pecsét helyén. Hát az sajnos azt jelenti, hogy seggnyalásból sikerült lediplomázni, és ez a piac elég telített. Sok a perverz eszkimó, és kevés a segg. Pedig egy corvinusos diploma azelőtt azért ért valamit. Legalább nem mindenhol röhögték ki. De tönkretették ezt is, mert kell a katedra jutalmul az elvtelenségért és az ostobaságért. A birkaiskolában a tanárok sem okosak, a borg asszimilál. És kell nekik a föld, erdő-mező, kötvény és iparág, meg az összes tanársegédi állás. Megérdemlik, pusztán a nyalásért. Ez a rohadás maga, a romlás virága. A kontraszelekció, ami egyre hülyébbeket dob a felszínre, mert már a kicsit hülyébbeknek is vállalhatatlan, amit a még és még hülyébbek összehoznak. Nincs megállás: lefelé mindig van hely. Ideje észrevennie az egyetemek népének, hogy nemcsak az általános és a középiskolák vannak bajban. A kutyák ott sündörögnek a katedrák körül, és jó étvággyal lakmároznak a ti jövőtökből. Ők még jóllaknak vele, de nektek nem marad semmi. Zavarjátok el őket, amíg nem késő. Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! A kamion vezetőfülkéjére zuhant egy konténer Csepelen, meghalt a sofőr San Franciscóban több millió dolláros kárpótlást adnának a rabszolgaság miatt az afroamerikai lakosoknak Nemzetközi lapszemle: Le Pen visszafizette Mészárosék bankjának a kampányához kapott 11 millió eurót Hasbeszélő: Nagy adagok kockás abroszon Nagykovácsiban Nagy nap virradt ránk: a tanárlázadás első éles csatája. Fényes szelek fújnak. Nem ez a harc lesz a végső, persze. Ha nincs eredmény, lehet fokozni a nyomást, ugyanis annyi bebizonyosodik, hogy a polgári engedetlenség járható út. Maga az államtitkár jelezte előre – némi fenyegető titokzatoskodás után –, hogy retorzió nem lesz. Igaz, összeírják azért a sztrájkolókat, de csak a bérszámfejtés miatt. Legfeljebb terrorveszélyhelyzetben kerülhet elő az a lista. Igazából ez dől el a következő napokban: Magyarország kormánya útelágazáshoz érkezett. Ha valóban lemondanak arról, hogy erőszakkal és fenyegetéssel tartsák a fedőt, akkor sok-sok fazékról pattanhat le. Láncreakció lehet belőle, jövő héten még pár száz iskola, heteken belül az egészségügy, meg még ki tudja, micsoda. A sztrájk attól hatékony, hogy még a legbarnább nyelvű lakájmédia sem tudja elhallgatni. Feltűnne még a békemenetnek is, hogy történt valami, amit saját és gyereke bőrén érzett, és ezek nem mondják be a Kossuth rádióban. És pusztán a hírből átszivárogna a tiltakozók igazsága. Ugyanezért veszélyes minden népszavazási kezdeményezés is, ahol a témában nincs többség a kormány mögött. Az, ahogy és amilyen módszerekkel rettegnek ezek napirendre kerülésétől – lásd a kopaszokat –, azt valószínűsíti, hogy igenis lesz büntetés. A statuálás a lényeg. Amiről semmiképp sem akarnak lemondani, az a munkáltatói jog központosítása, mert ezzel tartható fenn a rizikó, hogy utána nyúlhatnak bárkinek, aki nem hagyja el a pályát magától. Hiszen eddig is ment a pitiáner szopatás kicsiben, amíg egy-egy tanárnak kellett az orrára koppintani. Enélkül két hét múlva még többen lesznek. Kérdés, van-e kapacitásuk egy hét alatt megbüntetni mindenkit egyenként. Ez ellen a nyilvánosság és a szolidaritás nyújthat védelmet, és ez nem lebecsülendő akkor sem, ha kockás segély még nincs. A másik lehetőségük az lenne, hogy elismerik az oktatáspolitikájuk csődjét. Azt, hogy hat évet elloptak a gyerekeink életéből. Ami felveti, hogy bizony a bocsánatkérés nem volna indokolatlan. Ebben az esetben olyan reformokat kellene bevezetniük, amelyek hatása két éven belül érezhető, de legalább van bármi eredményük, amit bele lehet nyomtatni a brosúrába, miszerint A Magyar Reformok Működnek. Most vakartam ki egy ilyen szart a postaládából. Se iskolák, se kórházak nem voltak benne. Hanem a lakóparképítő haverok öröme, meg hogy de menő a drótkerítés. Ezeken a területeken még szerintük sincsenek sikerek. De hát mibűl? Milyen szellemi háttérrel próbálkozna a Fidesz modern, a társadalmi mobilitást biztosító és élvezetes iskolákat csinálni? Sok mindenre alkalmasak, de erre nem. Ami új, az rossz; a cselédek gyerekei ne ugráljanak; és ami élmény, az vagy bűn, vagy hizlal. Ebbe a világképbe nem fér bele a színvonalas oktatás. Szarból nem lehet várat építeni, sem iskolát. Túl sok ész nem kellene hozzá pedig. Európa sikeres oktatási rendszerei megismerhetők, dokumentáltak. Csak sajnos mindegyik liberális, vagyis norvég, tehát gyanús. Bizony azzal kezdődne, hogy szabadságot kéne adni. Nem fog nekik menni. Szétfeszítené a rendszerüket. Ha nem most, akkor néhány év múlva, amikor a világra nyitott, nyelveket beszélő, szkeptikus, kérdezni tudó és művelt fiatalok kijönnek a gimnáziumból, és rácsodálkoznak ezekre a sötét jetikre, akiknek hatalma a butaságra épült. Nem is érdekük a sikeres oktatás: minden szemüveges osztályellenség. Ami azt jelenti, hogy a lázadó tanárok kormányváltás nélkül nem érhetik el a céljukat. Ők is elérkeznek előbb-utóbb az útelágazáshoz. Két lehetőségük lesz: párttá szerveződni, vagy a létező ellenzékben keresni szövetségest. Az előbbibe belebuktak már fajsúlyos figurák, az utóbbival pedig kellemetlen árnyékokat húznak magukra. Mindkettő legális, mégis nehezebb döntés lesz, mint a polgári engedetlenség vállalása. Nincs tökéletes megoldás, mint a munkafüzetekben. De éppen azt kellene megtanulni, hogy nemcsak hibátlan megoldások vannak. Aztán ugyanezt megtanítani a gyerekeknek, amikor már lehetséges lesz. Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! Filmbe illő akcióval mentettek ki egy férfit egy amerikai folyóból – videó Hegedűs Dániel: Orbán a pénz miatt kerékkötő a svédek és a finnek ügyében Elérhető árú és nem SUV: íme a VW legújabb ígéretes villanyautója Elítélte Szijjártót az Európai Parlament a minszki látogatása miatt Lengyelország megmutatja, hogy nem az iszlám veszélyes, hanem általában a hülyeség.  Másképp pusztítanak persze, attól függően, hogy milyen hatalmi pozícióban vannak. Aki semmilyenben, annak marad a lövöldözés meg a robbanóöv. Otthon ő is törvényekkel és erőszakszervezetekkel operál. De itt mi vagyunk otthon, az istenit neki, ezért megtehetjük, hogy egész országokat nyomorítunk meg, mert a hangok az ágy alól azt súgják. Azt súgják, hogy a nő teste köztulajdon, és nem választhatja meg, kinek, mikor, hova szül. Maga a katolikus egyház ezt nemhogy az abortusz, hanem a fogamzásgátlás tiltásával is kifejezi, viszont  az szerencsére csak a hívekre vonatkozik, önkéntes alapon. De a püspökök, ahol tehetik, kiterjesztik ezt a légből kapott szabályozást azokra is, akik nem hisznek az ő képzelt barátjukban. Lengyelország emiatt az abortusz teljes betiltására készül, az egyház nyomására és nyílt kampánya mellett. Olyan élethelyzetekben is, mint nemi erőszak, vérfertőzés, súlyos betegség diagnózisa, vagy az, hogy a szülés életveszélyes az anya számára. Nyilvánvaló, hogy aki ilyen törvényt javasol, sőt erőből átnyom, az hibbant és főleg gonosz. Ez ugyanúgy szadizmus, mint az Iszlám Állam praktikái. És ugyanúgy kisebbségi, radikális, fundamentalista álláspont. Maga a katolikus dogmatika nem változott ugyan, de Ferenc pápa informálisan már kifejezte megengedő nézeteit. Az ő világa is elég szűk és életidegen, de azt már nem nézem ki belőle, hogy rá akarná kényszeríteni a nem hívőkre nyers erővel. Nem ártana persze, ha erről méltóztatna beszélni is. Hátha lengyel kollégái csak alulképzettek, és még van idő felvilágosítani őket. A lengyel példából világossá válik, hogy az aljasság, a gonosz korlátoltság megtámasztására minden vallás alkalmas. Hiszen ezeknek az intézményeknek az a funkciójuk, hogy középkori vagy ókori normákat örökítsenek át, minél kevesebb változtatással. Na most azok felett viszont eljárt az idő. Ezt semmi se mutatja meg tisztábban, mint a nők helyzete. A régi szép időkben lehetett őket adni-venni, szájon vágni, esetleg agyonverni, ha megérdemelték. Pál apostol megmondta azt is, hogy kuss a nevük, és ehhez az egyház tartja is magát. Időközben kiderült róluk, hogy emberek, pont annyi személyiséggel és aggyal, mint a férfiak. Tehát semmi sem indokolja, hogy néhány nevetséges maskarába öltözött, mikulásbottal integető kókadt fasz előírja nekik, hogy akkor is szülniük kell, ha belehalnak vagy belenyomorodnak. Csakhogy itt jön be a vallás másik nagy trükkje: nem is kell indokolni!Hiszen írva vagyon. Ott mondja a Jóisten a saját szavaival, hogy ez így illő és helyénvaló. És akkor hiába magyarázol, hogy de hát ez hülyeség, ez kegyetlenség, ez tragédiákhoz vezet, mert odarajzolta a seggfej maga mögé az Istent, és vele szállsz vitába. A lengyel előterjesztés szadizmusa mellett még lényegében értelmetlen is, pontosan úgy, mint a magyarországi abortusztabletta-tilalom - amelynek szintén nincs más magyarázata, csupán a hitelvek. Csak a legszegényebbeken tapos, akiknek életük legnagyobb krízisében sincs pénzük elutazni a határig, és ott befizetni egy klinikára. Nem Lengyelország az első, amely a tősgyökeres európai vallásos tébolyt elszenvedi. Írországban évtizedekig tilos volt mind az abortusz, mind a fogamzásgátlás. Több halált és szenvedést okozott, mint a konkrét terrorizmus, pedig abból is jutott nekik. Fellélegezhetünk: ekkora hülyeség bezzeg nincs nálunk. Megvédtük az országot. Itt csak az iskolákra tette rá a kezét az egyház, meg a boltokat zárták be vasárnap a vallásos frakció kezdeményezésére. (Ez is szent ügy: népszavazni róla tilos. ) De magukban azért rajzolgatják tovább a lázálmaikat, és remélik, hogy egyszer eljön az idejük – és az úgy néz ki, mint Lengyelország. Az alaptörvénybe így is bekerült a magzatvédelem, egyszer még élesíthető lesz. Addig beérik ennyivel.  A katolikus terrorizmus veszélye jelenleg csak kettes fokozatú készültséget indokol. De azért vigyázó szemünket Varsóra vessük. Azt a gyorsot nem érdemes bevárni. Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! A csalódott Teslások 355 ezer forintért kaphatnak normál kormányt Megépítik a világ legnagyobb chipgyárát, 86 421 milliárdot költ rá a Samsung Vénába kell befecskendezni a miniatűr robotot, segíthet megelőzni a stoke-ot, szívinfarktust Mint a nagyok: bemutatta az új középkategóriás Snapdragon mobilprocesszorát a Qualcomm, ami több ponton is olyan, mint a csúcs társai Még el lehet engedni a vesztett ügyet, mielőtt a nép veri ki a kezükből. Átengedte a Kúria a szocialisták népszavazási kezdeményezését a vasárnapi zárva tartásról. Hosszú és szégyenletes út vezetett idáig. A Fidesz elérte, hogy a döglődő MSZP egyrészt létező pártként tűnjön fel, másrészt a kopaszokkal sikerült őket a minden gátlását elveszítő kormánypárttal szemben a jó oldalra rugdosni. Ja és megadni az aláírásgyűjtés lendületét. Innentől nyilván nem földről meg boltzárról szól a népszavazás, hanem arról, hogy itt az alkalom, amikor be lehet húzni Orbánnak egyet. Hármat. A vasárnapi boltbezárást szívből gyűlöli a nép, nem is csak a kényelmetlenség miatt, hanem mert ordító példája a felesleges beavatkozásnak; annak, amikor megjelenik a nagy állami mancs az ablakban, benyúl, és kezdi kipakolni a hűtőt, meg pofozni a gyereket. Az aláírások meglesznek, megfelelő klímával meglesz a népszavazás is. Meglenne. De azért a Fidesz nemcsak kopaszokból áll, és nem csak azokból a sötét alakokból, akik odaküldték őket. Van módjuk elhajolni a pofon elől, és ez az lesz, hogy a boltzárat még a népszavazás előtt feloldják. Jelentősebb érdek nem fűződik hozzá, a csókos kereskedőket ki lehet tömni más módszerekkel, a multik szívatására is vannak még lehetőségek. Egyetlen árnyékot kell csak átlépni hozzá: elfogadni, hogy ezt a csatát speciel elveszítették. Elengedni a vesztett ügyet, mielőtt még nagyobb baj lesz belőle. Jót tenne mindannyiunknak, ha elsajátítanák ezt a szuperképességet. Arabozni lehet tovább, nyugodtan, akár vasárnap is. Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! Nem a boltzár volt a tét, hanem a titok: hogy a nemzet már nem áll mögöttük. Nem kellett látnokzsálya ahhoz, hogy ezt megjósoljuk, hatalomtechnikailag így logikus – ha nem is annyira, mint mondjuk eleve bele se bugyválni az emberek életébe. Szégyen a futás, de hasznos. Most viszont ott áll az ellenzék két elég hervadt kérdéssel, amihez aláírást gyűjteni sem egyszerű. A földek eladása például Budapesten, ahol minden forradalom kezdődik, nem sokakat érdekel. Mert a pestiek is szoktak venni maguknak, nejlonzsákban, a fikusz alá. Az állami vállalatok bérplafonja megmozdíthatná az irigységfaktort, csak félre kell tenni azt a kényelmetlenséget, hogy ez egy az egyben fideszes demagógia volt, amit ráadásul a kapitalizmus védőszentje tűzött a zászlajára. De kaszára azért nem kapnak milliók, hogy a MÁV igazgatója kevesebbet keressen. Pedig már bimbódzott az összefogás, mentek a kacsintgatások és finom célzások, a remény illata szállt a szélben, a győzelem esélye. Nyilván boltzárral együtt is arról szólt volna a népszavazás, hogy eredményesen és határozottan nemet lehessen mondani arra, amit Orbánék művelnek úgy általában, a hét többi napján is. Kimondott cél volt ez: bevinni egy balegyenest, hogy látsszon végre, legyőzhetők. Ez elől hajoltak el most. Nagy titkot őriznek ugyanis, és csak így maradhatott árnyékban. A titok annyi, hogy a nemzet, amelyre szüntelenül hivatkoznak, amelynek nevében hülyeségeiket és aljasságaikat elkövetik, amit bunkósbotként forgatva söpörnek le minden kritikát – az a nemzet már nem áll mögöttük. Sosem állt egységesen ott persze, de amíg egyértelműen ellent nem mond, addig lehet azt hazudni. Ehhez kell az ügy, ami mögé kormányellenes többséget lehet szervezni. Ez lett volna a vasárnapi boltzár. Nem mintha nem lennének fontosabb témák. De az oktatásból és egészségügyből nem egyszerű olyan eldöntendő kérdést faragni, amit milliók értenek és éreznek. Eleve nehéz kiemelni egyetlen problémát ezekből – komplett programokat viszont nem lehet népszavazáson versenyeztetni, annak a terepe az országgyűlési választás. Ezenfelül a népszavazás intézményét nemcsak kopasz Kubatov-fiúk, hanem szigorú jogszabályok és lojális testületek is védik a bamba néptől. Nehogy olyasmibe akarjon beleszólni, amit tényleg fájna megelőző jelleggel feladni. Nem lehet szavazni Paksról például, hiába adósodunk el miatta száz évre. És blokkolták az olimpiára vonatkozó kérdést is – tök képtelen indoklással mellesleg –, pedig érdemes lenne körbekérdezni: elkúrjunk-e ezermilliárdokat erre, vagy legyen annyi eszünk, mint Hamburgnak, ahol simán leszavazták. Kiváló szimbóluma lehetne pedig annak, hogy ez az a rendszer, ahol a miniszterelnök mániáira és hobbijára többet költünk, mint óvodákra. De még ennél is jobb jelkép a stadion. A bogaras, leépült sutyerák üresen kongó, méregdrága kráterei, amikben ugyanolyan kutyaütő, érdektelen játék folyik, mint azelőtt. És mennek, még mindig számolatlanul a tízmilliárdok, püspökök szállnak be a bizniszbe, csak mert tudják, hogy Orbán Viktornak ez a heppje. Ja és épített egyet a háza mellé is. Azóta elköltözött, úgyhogy Hatvanpusztának is kell majd egy hatvanezres stadion. Ha egyszer hagyjuk, miért ne. Akár sikeres politikai vállalkozás lehetne a stadionstop, már csak azért is, mert szinte megnevezi Orbánt: igen, most az ő játékát fogjuk elvenni, ahogy ő einstandolta milliókét. Mellesleg azok a milliók fizetik ezt is. És ezt bizony nem engedheti el könnyen, mert ez ő maga. Biztosan találhatók ennél is húsbavágóbb kérdések – csakhogy akkor is az a helyzet, hogy ezekről sem lehet népszavazást rendezni. De hoppá, nézzük csak meg még egyszer: mi is történt itt? Talán népszavazáson bukott el a boltzár? Nem; csupán az erődemonstráció lehetőségétől. A félelemtől, hogy kisebbségben maradnak, pontosabban hogy ez látványosan kiderül. Annak viszont nem a formális népszavazás az egyetlen eszköze. Aláírást, támogatói nyilatkozatot lehet gyűjteni bármiről. Ha több százezren a nevüket adják ahhoz a követeléshez, hogy ne legyen olimpia, és fogják vissza az élsportra elvert pénzt, az legalább olyan ütés, mint ami elől tegnap ellépett a kormány. Jogilag nem kötelez természetesen, de mint látjuk, a jogon semmi nem múlik, az erőn minden. A módszert, ahogy a bérplafont, bemutatta már maga az ellenfél, és nemzeti konzultációnak hívta. Bájosan korrupt megoldással milliárdokat költött névre szóló levelekre, aztán tök átláthatatlan feldolgozás után bejelentette, hogy hány százezren támogatják az ő céljait. Milliárdjai és saját postája az ellenzéknek nincsen, viszont a megmaradt két népszavazási kérdés miatt amúgy is a placcon van az egész apparátusuk. A pultok állnak, az aktivisták kint vannak, csak épp az a probléma, hogy mivel lehetne odahívni az embereket, ha a boltzár kiesett. Ahhoz csak papír kell, hogy a népszavazásra szánt kérdések mellett aláírhassanak egy petíciót valamiről, ami tényleg érdekli őket. Hogy aztán hová mekkora piramist építenek a szignókból, hogyan tartják ezt napirenden, és meddig folytatják a gyűjtést, az csupa izgalmas részletkérdés. Ajánlanám a marketing nevű iparágat és az ezzel foglalkozó szakembereket; egy egész új világ tárulhat fel a sajtótájékoztatók és MTI-közlemények horizontján túl. Churchill kormánya a német bombázások idején közzétett egy felhívást: mindenki szolgáltassa be az alumínium serpenyőket, hogy vadászgépeket gyártsanak belőlük, és így állítsák meg a Luftwaffét. Hazugság volt: azokból az edényekből sosem készült repülőgép. Viszont azok a százezrek, akik addig a pincében remegve hallgatták a légiriadót, egyszerre úgy érezhették, hogy ők is tehetnek, sőt tesznek azért, hogy legyőzzék az ellenséget. Amint leadták a serpenyőt, megszabadultak a bénult tehetetlenségtől. Azt gondolhatták, hogy most visszaütöttek, személyesen, legalább egy icipicit. Ezt az érzést keresi a nemzet, amely már nem áll Orbánék mögött. Egyelőre a pincében remeg, és reméli, hogy nem az ő életét találja telibe a veszettül pattogó óriás focilabda. De már vinné a serpenyőt, ha meggyőzné valaki, hogy képes belőle fegyvert kovácsolni. Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! Ma a napsütésé lesz a főszerep Hamvay Péter: Látni a porviharban Erdogan: Törökország támogatja Finnország NATO-csatlakozását Felkavaró képek: videón, ahogy véresre marcangolja kivülálló fajtársát egy farkasfalka Ment-e az élsport által a haza elébb? Ideje leszállni a cirkuszi lóról. "Aligha tartható tehát az emberemlékezet óta aduként forgatott érv, hogy ez az ipar példaképeket termel, akik a jó irányba húzzák a fiatalokat, nélkülük pedig elöntenék az utcákat a bűnözők, ahelyett, hogy az uszodákban, ellenőrzött körülmények között erőszakoskodnának. Ez az elmélet régen megbukott. Úszni és biciklizni ma már nem azért fognak milliók, hogy rekordokat állítsanak be, hanem mert jólesik nekik. És nyilván boldogabb lesz az a gyerek, aki mellékesen csobban egyet, mint akiből az apja – Kurt Vonnegut halhatatlan szavaival – csónakmotort farag. "(. . . )"Nem kínálkoznak-e okosabb befektetések, ha már száz- és ezermilliárdokkal dobálózunk? Nem egy, de több modern egyetemet létre lehetett volna hozni abból a pénzből, amit az elmúlt hat évben elvertünk úszókra, súlyemelőkre meg egyéb mutatványosokra. Az első évfolyamok éppen diplomáznának elektronikából, lézerből és kvantumszámítógépből. Hátha az ő tudásukkal többre mennénk. "(. . . )". . . amikor tényleg baromi gyorsan vagy baromi sokat kell úszni, akkor azt a legokosabban nem megerőszakolt, teledrogozott, kékre vert és rettegésben tartott kislányok roncsain keresztül érhetjük el, hanem atommeghajtással. Arrafelé célszerű tájékozódni, ha valakit a nagyon gyors úszás érdekel. " A teljes cikk a nyomtatott HVG-ben olvasható. Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! Mit látni a legendás finn iskolában? Hát a szomorú, döglött magyar jövőt. Irigységtől sárguló pillanatfelvétel Helsinkiből - Tóta W. Árpád riportja. Hei, Kaisa! – szól oda egy hetedikes a Sakarinmäki általános iskola igazgatónőjének a folyosón. Valamit gyorsan meg akar beszélni, és mire végiggondolnám, hogy szedte-vette-teremtette, így kell-e egy tanulónak megszólítania az igazgatóját, már túl is vannak rajta, és mindketten mosolyognak. Szerte az épületben kisebb-nagyobb gyerekek rohangálnak mindenféle játékszerekkel a kezükben. Távolságmérővel hadonásznak, plüssnyuszit hintáztatnak műanyag mérleg serpenyőjében, vagy egymás végtagjait méricskélik mérőszalaggal. Az osztálytermek ajtaja nyitva, ki-be szaladgálnak, mindenki zokniban. Máshol hármas-négyes csoportok ücsörögnek sarkokban és kuckókban, olvasnak, interneteznek vagy rajzolnak. Az udvaron kincskeresés folyik térképpel, amiből filmet csinálnak tabletekkel, egyébként angolul. És nem szünet van, hanem tanítás. Ez nem speciális, alternatív vagy alapítványi intézmény; ez az állami standard. A finnek különösen büszkék arra, hogy világszerte irigyelt oktatási rendszerük mindenkinek ugyanolyan esélyt ad: a helsinki ügyvéd gyerekének és a kisvárosban letelepedett szegény menekültnek is. Az iskolai könyvtár nemcsak a tanulókat, hanem az egész környező lakosságot kiszolgálja, így a suli szerves része a közösségnek. Az egyik számítógépnél kilencéves kislány ügyködik, épp elkészült a kedvenc sportolóiról szóló Powerpoint-prezentációval. Neki még nem lenne kötelező érteni a géphez, de ezt a megoldást választotta a gyűjtőmunkához – ugyanis a legtöbb feladat olyan, hogy nekik kell döntést hozniuk arról, hogyan és pontosan mit fognak csinálni. Például annyi a téma, hogy Helsinki, és akkor van, aki a templomokról forgat videót, más meg a hamburgerezőket térképezi fel, vagy éppen a történelméből készít prezit. Végül az egészből rendeznek egy kiállítást. Nem az a lényeg, hogy pontosan milyen információkat gyűjtenek és szerkesztenek össze, hanem hogy képessé váljanak erről dönteni a saját ízlésük és képességeik szerint, aztán pedig megvalósítani, amit kitaláltak. A Powerpointtal varázsoló kislány angolul az iskolában tanult meg, szerinte nem túl jól, mert másoknak több pontjuk van (osztályzat ebben a korban még nem létezik). Igazából gond nélkül értjük egymást, tolmácsot nem kér. Legszívesebben összepuszilnám, de azt lehet, hogy félreértenék, és a diákbíróság előtt kötnék ki. Te szülj nekünk rendet– Hogyan kezelik a kihágásokat? – kérdezem ebéd közben az igazgatótól, mert még nem dolgoztam fel, ahogy odafüttyentett neki az a neveletlen suhanc. – Megbeszélni, megbeszélni! – ez az első lépés mindenben. Az enyhébb szabálysértéseket a gyerekek saját esküdtszéke bírálja el, szankció nélkül, megállapítva, hogy ki miben volt hibás. Ha ez nem elég, bevonnak pszichológustól a szülőkig mindenkit a konfliktuskezelésbe, de ha szükséges, akkor délutáni elzárás következik, pont mint száz éve. A rendszer határai tágak, de azokat ugyanúgy kényszerítő eszközökkel őrzi, ahogy a demokráciák a közrendet. Az ebéd különben lazacos krumpli és saláta. Helyben főznek, de az oktatási hivatal rendszeresen ellenőrzi a minőséget, legutóbb csak két pontot vesztettek 44-ből, és erre igen büszkék. De nem ez az elsődleges szabályozó, hanem a tisztelt fogyasztók. Működik ugyanis egy gyerekekből álló Élelmezési Bizottság, amely megtervezi a menüt, és a népszerűtlen fogásokat egyszerűen leszavazza. Ettől megint kedvem támad összepuszilni azt, aki ezt kitalálta. Ezek a gyerekek nemhogy demokráciát tanulnak, hanem képviseleti demokráciát, ami nem túl egyszerű fogalom, a magyarok többsége például jó esetben félreérti, de inkább egyáltalán nem. És nem tantárgyként sajátítják el, hanem gyakorlatban. Abban nőnek fel, hogy a parlament meg a döntéshozatal, eleve a politika nem a felnőttek vagy az elit unalmas és életidegen szórakozása, hanem az ő ügyük. A diákparlament a költségvetés egy részéről is határoz: most éppen pingpongasztal és csocsó beszerzését szavazták meg, miután megvitatták a javaslatokat. Az összes teremben ott a falon az interaktív tábla, használják is minden tantárgyhoz. A digitális átállás még nem teljes: a könyvek néhány év múlva tűnnek majd el, amikor az e-tananyagok átveszik a helyüket. Ősztől változik a tanterv, annak már elsőtől része lesz a programozás, de nem külön tantárgyként, hanem más témákba integrálva, eszközként és ami fontosabb: gondolkodásmódként. Természetesen az oktatási minisztérium tudja, hogy erre nincs minden tanár felkészülve, és nem is egyedül akarják megoldani, hanem együttműködve IT-cégekkel meg azokkal a pedagógusokkal, akik értenek ehhez. Ők dolgozzák ki az anyagokat, szoftvereket, módszertanokat, aztán abból lehet válogatni. Az informatika fontos eszköze annak, hogy izgalmas és élvezetes lehessen a tanulás, de nemcsak ezen múlik. Mindenekelőtt a tanárokon. Mikki földrajzot és biológiát tanít, kérdés nélkül orrunkra köti a lényeget: nem állhat ki az osztály elé azzal, hogy ő itt a tanár, és irgumburgum, tessék figyelni. - Érdekesnek kell lennem - mondja, az ő házi feladata nem a dolgozatjavítás, hanem annak megtervezése, hogy milyen játékkal teszi fogyaszthatóvá a következő óra anyagát. Most éppen a geoguessr. com kvízeit veti be az okostáblán. Mások más technikákat használnak, illetve lesnek el egymástól. Ami ott történik, az innovációk, ötletek százainak a párlata. Nem egyetlen nagy elmélet hajtja a finn oktatást. A finn iskolás, ha netán hiperaktív, kap egy rugós széket maga alá, ami felemészti a mozgási energiája egy részét, és így oda tud figyelni. Amúgy is rengeteget mozog a feladatok miatt, és ezzel mellékesen kiváltja a mindennapi tornaórát is. A kisebbeknél még gyakori, hogy hiányolják anyukájuk hasát meg az ölelést, bizonytalanok a nagy nyitott terekben. Erre találta fel egy finn tanár a zöld, hordozható személyes teret, amit az ilyen szorongó gyerekek háta mögé lehet kanyarítani. Mégis van itt egy nagy eszme: az, hogy minden jó ötlet előtt nyitva a pálya, és ehhez nem kell se párttagság, se lojalitás. Csak úgy oda lehet szólni, hogy hei, szerintem ezt így kéne. Hol szabadság van, ott szabadság vanKétségtelen, hogy egy ilyen iskola – és főleg a hozzá tartozó tanári állomány – több pénzt emészt fel fajlagosan, mint a magyar megfelelője. Ha úgy tetszik, mi gazdaságosabban oldjuk meg ugyanazt. De nem tetszik így. És nem ugyanazt oldjuk meg vele. Ezen kívül pedig nem igaz, hogy nekünk erre nem telik. A ráfordítás különbsége néhány százmilliárd forint. Ott van a stadionban és a hozzá vezető luxusvonatban, ott van az alapítványában, uncsitesók bankocskáiban. Nem pénzkérdés. – Micsoda anarchia – mondják a viccben a szovjet diplomaták, amikor kiderül, hogy Nyugaton nem kell útvonalengedély, ha át akarnak autózni az országon. Pont ilyen szokatlan a finn iskola annak, aki magyar iskolába járt, és oda hordja a gyerekét. Ezek a gyerekek szemmel láthatóan szeretnek itt lenni, egyébként ezt el is mondják ékes angolsággal. De vajon arra való-e az iskola, hogy ott jól érezzék magukat, vagy éppen az a feladata, hogy betörje a rakoncátlan lurkókat? Ma egyértelműen az utóbbi megfejtés uralkodik Magyarországon, nagy ívű tirádák hangzanak el arról, hogy a nevelés igenis az iskola, sőt az állam dolga. Nevelés alatt pedig fegyelmezést értünk, és azt, hogy a kíváncsian tapogatózó gyerekcsápokat marokra fogjuk és rángatni kezdjük egy irányba, hiszen mi már tudjuk, merre van az igazság. Az erről folytatott filozófiai vita amúgy tök felesleges, az oktatási rendszerek hatékonysága ugyanis mérhető, ahogy a plüssnyuszi súlya. A mérés pedig azt mutatja, hogy mi zuhanunk, a finn módszer meg működik. Boldogabb, sikeresebb embereket eredményez, és másféle társadalmat. Valljuk be: jobbat. Emberségesebbet, okosabbat, demagógiára kevésbé fogékonyat; alkalmazkodó, kreatív, civilizált nemzetet. Hatásszünet: most lehet fújolni. Méghogy a magyarok rosszabbak lennének bárkinél? Hát igen, ezzel kezdődik a sikeres népek útja, azzal, hogy belátják, lehetne jobban csinálni. Sőt, amikor már jobban csinálják, akkor se gondolják, hogy nincs már mit javítani. Az már igaz, hogy az az emberséges, okos, civilizált társadalom halálos veszélyt jelentene azokra, akik miatt nálunk az van, ami. Nem tudnának megülni egy olyan ország nyergében, amelyet gyerekkorától gondolkodásra és választásra tanítottak. Először beszélni próbálnánk velük, aztán bevonni pszichológust és szülőt, de ha az se használ, akkor maradna az elzárás. Nem egyeznek az érdekeik az országéval. Ez a Sakarinmäki iskola földig érő ablakaiból tisztán látszik. Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! Ez nem lopás, kérem, hanem elmélet, mint a komcsiknak! Ja nem: nekik volt olyanjuk. „Csak azt akartam ezzel jelezni, hogy az államosítást ebben az országban nem lopásnak hívták 1948 után, a privatizálást sem szabad rablásnak nevezni 1988 után. Most is van egy szisztéma, amit kritizálhatnak, hogy korrupció, de én azt állítom, hogy ez egy politikai elképzelés végrehajtása. ”Lánczi AndrásKivételes ember került a Corvinus élére Lánczi András személyében. Azok közé tartozik, akik se nem tagadják, hogy hívei a szervezett bűnözésnek, se nem szégyellik. Ugyanis amit korrupcióként szokás kritizálni, az minimum erkölcsileg, de egyre gyakrabban jogilag is bűncselekmény, hiába magyarázzák, hogy a szajré elvesztette közpénzjellegét. Lánczi és műhelye inkább előadja, hogy ez jóféle bűn. Szeretem, mert magyar. A legtöbben ilyenkor legalább nem arra hivatkoznak, hogy a kommunisták is ezt csinálták. Főleg akkor nem, ha egyébként ők maguk kommunistázással emelkedtek a csúcsra. Abba beleértették az államosítást és a privatizációt is, de akkor még elítélően: azt ígérték, hogy ők nem olyanok. És tényleg nem. Mert vegyük komolyan, amit Lánczi mond, mégiscsak filozófus vagy mi a tök. Az államosítás valóban egy politikai elképzelés végrehajtása volt, amely elképzelést itt nem részletezzük, marxizmus-leninizmus néven ismert. Ehhez is el kellett venni a trafikostól a boltját, de hosszú távú stratégia, az úgynevezett fényes jövő érdekében. Amelyet ismertettek mindenkivel, ha akarta, ha nem. Ezután sajnálatosan kiderült, hogy a Kommunista Kunó Közértfenntartó Központ nem túl hatékonyan szervezi meg a kereskedelmet, meg általában az országot, és ez igaz volt minden másra. Így végződött egész Kelet-Európában, hol békésen, hol pedig kivégzéssel. Magyarországon szelíd volt az átmenet. Ebben valószínűleg szerepet játszott, hogy az MSZMP vezetői viszonylag puritán életet éltek, a látványos urizálástól megfontoltan tartózkodtak, esetleg egyszerűen csak volt bennük ennyi gerinc. Vagy osztályöntudat. Kádár János kurvára nem épített luxuskocsis kisvasutat a házához és stadionjához. Tudjátok, mit építettek a kommunisták 1948 után? Úttörővasutat. Nem a saját gyerekeiknek, hanem az összesnek. Oké, el kellett énekelniük az Internacionálét, de mégiscsak az a mozgalom volt az utolsó komolyabb állami kezdeményezés arra, hogy a gyerekek jól érezzék magukat. Mindez része volt a politikai elképzelésnek, és egyébként némileg legitimálta azt. A privatizációt ennek a kísérletnek a kudarca eredményezte, amint az állam belátta, hogy nem tud fenntartani minden közértet és gyárat egymaga, ezért ezektől meg kellett szabadulnia. Kétségkívül korrupt módon történt ez; gyakran hatalomközeli figuráknak jóárasítva, vagy külföldi tőkének csúszópénzért. Illetve a kárpótlási jegy, na az nagy dili volt. Minden igazolt kulák kapott egy pakli kupont, aztán szépen eladta a nagybirtokosoknak, tőzsdén vagy azon kívül. De legalább valami ebből nála maradt. Amúgy az nem igaz, hogy ne szabadna ezt rablásnak nevezni – huszonöt éve megy ez a nóta. De ennél pontosabb a szétlopás kifejezés. Aki kapta, marta, szaladt vele boldogan. Aztán kinek bejött, ki meg belebukott a buszgyárába. Eloszlott szépen a vagyon, a befolyás és a bűn sokfelé, kézen-közön. Nagyjából ez volt mögötte a politikai elképzelés: hogy ne legyen minden egy kézben, mert az árt az országnak. Teltek-múltak az évek, versenyeztek egymással a boltok – vasárnap is –, és lehetett persze szidni a Tescót, de volt hova menni helyette. Vásárlóként és alkalmazottként is. Nem járt mindenki jól, de azért elég sokan mégis. A rendszerváltás bűneit ez teszi jóvá, ha nem is maradéktalanul. És akkor nézzük a mai szisztémát, ahogy Lánczi nevezi. Láthatóan megfordult az irány: most az ország összelopása történik, gyakorlatilag egy kézbe. Kíméletlenül folyik a harc minden versenytárs ellen, törvényekkel vagy törvényen kívül. És ugyanígy ömlik a pénz, hajmeresztő rendeletekkel irányítva, vagy egyszerű maffiamódszerekkel. Akár házszabályellenesen, vagy kopaszokkal, ha kell. És nem az a feltétel, hogy magyar legyen a kedvezményezett, hanem hogy a klán tagja. A nemzeti burzsoázia fügefalevele alól maga Lánczi András röhög ránk, négymilliárd forintunkkal a kezében. Mind az államosításnak, mind a privatizációnak volt a közjót szolgáló iránya azon kívül, hogy a haverok jól járjanak. Lánczi magyarázata tehát nem állja meg a helyét, csak arra jó, hogy kimondja: igen, lopnak. Nyomorult teljesítmény, de remekül illusztrálja a szisztéma másik betegségét: a kontraszelekciót. A politikai elképzelés, épp az nem világos. Amit megvalósít. Hogyan és miért lesz ettől jobb az országnak? Mi a haszna annak, ha Mészáros Lőrincet úgy tömjük, mintha a májáért tenyésztenénk? Megehetjük a végén? Mit nyerünk azzal, ha Orbán Viktor a leggazdagabb magyar? És megéri ezért cserébe, hogy mindenki másnak szarban úszó iskola és fertőző, mocskos kórterem jut? Ennyire szeretjük, tényleg? Lánczi Andrásnak oka van rá, de miért örüljenek velük a többiek? Mit érlel nekik ez a szisztéma?Hát ennyike hiányzik a rektor úr elméletéből és egész munkásságából az elégségeshez. A beismerés már megvan. Egyre türelmetlenebbül várjuk az enyhítő körülményeket. Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! Amerikán és Európán végigsöpör az ostobaság kultusza, pedig Keleten látszik, hogyan kormányoznak az egyszerű mondatok varázslói. ". . . Óriásikat mennek ezek a figurák. Például Donald Trump is haláli egy alak, Benny Hilltől Eric Cartmanig a legnagyobb komikusok szintjét hozza, már abból a vonalból, amikor az a vicc, hogy mekkora suttyó paraszt van a képernyőn. De Európában is jönnek föl a kéreg alól a figurák, akik szerint elég dánabbnak, franciábbnak vagy csehebbnek lenni, kilépni Európából egyenest a viktoriánus Brit Birodalomba, és attól minden megoldódik. Csakhogy a közönség egy ijesztően nagy része ezen nem röhög, hanem szó szerint veszi, és helyesli. Ők nem elnézik a bunkóságokat és az uszítást, hanem azonosulnak vele. Már ez is kellemetlen jelenség lenne, de kezelhető kisebbség. Szélsőjobboldal mindenhol van, sőt ugyanilyen hajlamú emberekből Európában többfelé még igazi kommunistákra is futja. (Közös ismertetőjegyük, hogy mindannyian orosz érdekeket szolgálnak. )"(. . . )"Nincs érkezésük rácsodálkozni azokra az országokra, ahol a hangzatos, nemzeti hülyeség hatalomra került. Pedig van ilyen intő példa elég. Törökország a törököké például, mármint a kormánypárti törököké, mert a többi áruló, terrorista, kém vagy bűnöző. Oroszországban ugyanez: szilárd többséget lehet szerezni bármilyen bombázással, úgyhogy ők azt kapnak csirkemell helyett. A nyugati világ elitellenes mozgalmai ezt a nyomort és zsarnokságot célozzák meg a jólétük kisebb-nagyobb hiányosságai ürügyén. "A teljes cikk a nyomtatott HVG-ben olvasható. Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! A másság összejött az LMP-nek. A valamiség nem. Születése óta irtózom az LMP-től, és erre személyes okom van. Olyan attitűdöt jelenített meg, amit szerencsésen kinőttem és legszívesebben elfelejteném. Ez pedig az az alapállás, hogy mindenki hülye, csak én vagyok helikopter. Nem szeretem, ha erre emlékeztetnek. Azt meg főleg nem, ha ebből politikát akarnak csinálni. Helikopterek léteznek egyébként, szóval előfordul olyan, hogy valakik új, konzisztens, sikert ígérő, érvényes programmal állnak elő. Ámde az LMP nem mutatott fel értelmezhető világképet, ami konkrétum pedig kihámozható, az amolyan vérfagyasztó neokommunistaság volt. Az a fajta, amely éppen most omlik fűrészporrá Dél-Amerikában. Ennek a vonalnak voltak az LMP-ben ideológusai, de inkább az szólt mellette, hogy ilyet még nem árultak Magyarországon addig. Nem mintha hiányzott volna. Úgy ciki helikopterkedni, ha nincs mögötte egy ventilátor teljesítménye sem. Schiffer András éppen ezt konstatálja. Helyesen állapítja meg, hogy hátország nélkül ennyi telik; egyszerűen nincs elég újságolvasó ember a párt körül. Így hónapokig taktikáznak, és abból taktikai vélemények születnek. Mindig fontosabb volt, hogy különbözzenek a többiektől – elsősorban az MSZP–DK-tengelytől –, mint az, hogy az álláspontjuk védhető legyen. Ezt egy darabig lehetett játszani; Schiffer is majmot, sőt Rogán Antalt csinált magából, amikor például. enként vakkantotta, hogy álbaloldal, álbaloldal. Ehhez jöttek még a kényszeres gyurcsányozások, ha volt összefüggés, ha nem – csak hogy meglegyen a kvóta: egy jobbra, egy balra. Átlátszó, amatőr, hiteltelen mutatvány volt. Álbaloldalazni nem okosabb,mint keményen dolgozó kisemberezni vagy migránsozni, pedig az LMP a néhai SZDSZ-hez hasonlóan az okosok, vagy legalább magukat annak tartók szavazataira is pályázott. Az illiberális társadalom meghirdetése után nem maradt mozgástér. Görcsösen ragaszkodtak ahhoz, hogy ők nem libsik, de a kapitalizmuskritika, az állami szabályozás követelése vészesen rímelt a Fidesz és a Jobbik törekvéseire. Kínos, de a plázák és hipermarketek ellen is az LMP bontott zászlót egykor régen, aztán lett belőle az a korrupt és kellemetlenkedő kormányzati beleturkálás a mindennapokba, amit kézitusában kellett visszaverni. Addig mehetett ez a csörömpölős punkrock, amíg élükre állított kérdések nem jöttek szembe. A menekültügy volt a katasztrofális döccenő: azzal addig zsonglőrködtek, amíg ott nem találták magukat a sötét oldalon. Vannak kérdések, amikben nincs középút, és aki sokáig egyensúlyoz a falon, az előbb-utóbb leesik valamelyik oldalra. És ahogy betonná kötött Orbán rendszere, az élére állított csizma ott van az asztalon minden nap. Ilyenkor jön jól, ha az embernek elvei vannak, ugye. Akkor legalább magának meg tudja magyarázni, hogy miért mondja, amit mond. Így tévesztett utat az LMP. Azt gondolták, hogy  ha tagadnak minden forgalomban lévő programot, akkor azzal kivájnak majd maguknak egy piaci rést. Csak az volt a gond, hogy már a tagadások is foglaltak. Európa és Ázsia között határ van, nem egy felfedezetlen földrész. De nemcsak ők jártak így: ez megy körbe az egész ellenzéken, valami kamaszos deviancia, az elkülönbözés görcse, ami mögött nincs semmi, csak egzisztenciális szorongás, bizonytalanság, angst. Lepsénynél még megvoltak az elvek. Jöttek ezek a csillogó szemű fiúk és lányok, szorongatták a fókabébiket, és őszinte hittel mondták. . . a hülyeségeiket. Aztán sok víz lefolyt, zöldkommunistából nem lett több, ráadásul az igazán elborult chavista vérbaloldal szerepét elvitte magával a PM. Amely érdekes módon része volt a 2014-es összefogásnak, és utána építette fel tudatosan magát a görög-spanyol szélsőbal hazai képviselőjének. Viszont még a PM értelmiségi háttere is elég volt ahhoz, hogy elkapjanak valami minimálisan jelentős zeitgeistet, nemzetközi áramlatot, aminek legalább vannak alapelvei. Az LMP alól ez kicsúszott. Figyelemre méltó, elismerendő szakmunkát végeztek egyébként; leginkább a korrupció feltárásával. Klasszikus ellenzéki feladat, de nem elég ahhoz, hogy önálló párt létjogosultságát megalapozza. Akármit mond erről Schiffer, egy ilyen garázscég megszenvedi az egyik legaktívabb munkaerő távozását. Felismerte, hol szorít a cipő, de az eddig bemutatott lavírozásból akkor sem lesz érvényes alternatíva, ha alapítványt szervez mögé. És mit csinál, ha sikerül összehozni a hátországot, és az esetleg azt süti ki, hogy nem is mindenki ugyanannyira hülye? Hogy vannak kisebb és nagyobb veszélyek? Akkor annál rosszabb a tényeknek?Lehet más a politika: ez volt a kísérlet címe. Az derült ki, hogy lehet, de a másság önmagában kevés. Kellene hozzá valamiség is. Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! 2011-ben ismertem meg Spéder Zoltánt. Akkor még nem sejtettem, hogy egyszer ő is gyíkemberekkel fog találkozni. Vélemény. Azt persze évek óta tudtuk az Indexnél, hogy ő a tulajdonos, és egészségesnek tartottuk, hogy az egy-két évente, céges ivászat előtt elhadart beszéden kívül nem szól hozzánk. Aztán 2010 után sokasodni kezdtek a súrlódások, több lépcsőben szivárogtak lefelé, hullámokban, informálisan. Ebből egyszer csak az lett, hogy végre dumálhattunk egyet szemtől szembe. Arról, hogy az Indexnek árt, ha én szemtelenkedek fontos emberekkel; és legyek szíves már tekintettel lenni. Nem voltam ezzel egyedül. A feszengve-fenyegetőzve előadott kérést leginkább úgy tudtuk teljesíteni, hogy leléptünk. Spéder érthetően igyekezett baráti viszonyt fenntartani a kormánnyal, mert különben mi lesz a bankjával, ugyebár. Hogy ez önmagában mennyire beteg rendszert jelez, azt a lapjában előbb vettük észre, mint ő maga. Igazunk lett. Olvasni kellett volna, nem elhallgattatni. Nincs olyan opció, hogy legyünk barátok. Nem lehet kiegyezni, mert nincs bizalom, nem ismerik a barátság fogalmát. Illetve azt az elvet sem, miszerint élni és élni hagyni. Eleve nehezebb ügy egy párttal barátkozni. Mint a ponttyal csókolózni. Szeretetkapcsolat egyes emberek között alakul ki jó esetben, és ugyanazt érezni egy szervezet iránt, az mindenképp elég beteg dolog. Stabil, jó viszony ugyanakkor mégis fenntartható, a világon mindenhol vannak pártközeli vállalkozók, akik elkötelezetten támogatnak politikusokat. Ennek viszont az a feltétele, hogy legyen kötődés a napi érdeken túl, és ez a garancia általában a közös értékrend. Ha olyan egyáltalán nincs, akkor az árulás bele van kódolva a kapcsolatba. Pedig a Fidesznél egyszerűbbnek tűnik a dolog, tulajdonképpen itt egy emberrel kellene szövetkezni, kegyébe kerülni, megtetszeni neki. Csakhogy ővele valami nem stimmel. Valahogy nem tudja viszonozni. Esze ágában sincs szuverenitást engedélyezni, nem tűr ellentmondást, csak a teljes alárendeltséget fogadja el. Aztán kiszívja a véredet, és eldob, mint egy szál gyufát. És ezt is fogadd el, ha egyszer a barátja vagy. Így járt Simicska, és most Spéderen a sor. A többiek is jól teszik, ha kezdenek megijedni. Pillanatok alatt azon kaphatják magukat, hogy földi javaikon az új, közelebbi barátok osztoznak. Hájfejű senkik zabálják fel az élet munkájával szerzett vagyont. Sőt, a szűk uralkodócsalád. Ezek után meggondolandó, hogy megérdemli-e ez a kormány és ez az ember a szeretetet. Nem kéne inkább azon dolgozni, hogy tőlük megszabaduljunk?Hát, ez bizony járna némi kellemetlenséggel. Ellenállónak lenni nem habostorta. A nyílt szembeszegülést további büntetések követnék, személyre szabott törvények, perek és nyomozások. Veszélybe kerül a vagyon egy része, kormányközeli riválisokat tőkésítenek fel, vagy éppen olyan lejáratás indul meg, hogy Göbbels és Gerő Ernő egymás tíz ujját nyaldossák tőle. Csakhogy érdemes felbecsülni az ellenség erejét. A gátlástalanság és az aljasság megvan maradéktalanul, de az eszközeik korlátozottak. A bírósági eljárások rendre falnak mennek és elhalnak, legkésőbb Strasbourgban. Lejáratáshoz az utóbbi egy-két évben kiépített médiabirodalmuk áll rendelkezésre, és az bizony elég kókadt. Legizmosabb zászlóshajója a frissen megkaparintott, évtizede küszködő TV2, amelynek lerohasztásán nagy erőkkel dolgoznak. Egyébként körülbelül ez meg a közmédia, aminek a közönségét egyáltalán méri valaki, és ez bizony zuhan. Az interneten viszont kizárólag összevásárolt forgalommal felpumpált lufik képviselik a seggnyaló vonalat; a Magyar Időket élő ember nem olvassa. A legnagyobb hírforrások inkább azzal vannak elfoglalva, hogy például kiröhögjék azt, aki a rövidnadrágjával próbál lejáratni egy úgynevezett rejtőzködő milliárdost, és mindezt Andy Vajna zsoldjában teszi. Ugyanis ez a dolguk, ez az erkölcsileg helyes, és ez szolgálja a közjót. És egyébként ez is megy át: a közröhej. A népharag átlát az ennyire amatőr manipuláción, és ellene fordul. A mostani csata tétje – a bankpiaci átrendezés mellett – az, hogy sikerül-e leverni az egyik legfontosabb online újságot, az Indexet a tábláról. A szándék valószínűleg az átállítás lenne: maradjon ugyanolyan népszerű, de fogja be a pofáját, és írja, amit diktálunk. Ehelyett minden bizonnyal csak szétverni tudnák, aztán kitömni közpénzzel, ahogy a tévéket. Az eddig megszerzett online felületek is elhanyagolható olvasottsággal működnek, pedig pénz van dögivel. Ember nincs. Írástudó. Olyan se sok van, aki a nevével merné vállalni, hogy ehhez az ordító hazudozáshoz köze van. A Fidesz pribékjei úgy rejtőzködnek, mintha félnének. És így is van. Sőt nemcsak ők félnek, hanem maga a párt is; talán mert érzik, hogy amit művelnek, az nem bírja a fényt, azt nem lehet holmi tényekkel szembesíteni, mert akkor összedől. Viszont ha dől, nekik jaj lesz. Nem olyan erősek ők, mint amennyire erőszakosak. Aki erős, az nem szorul ilyen módszerekre, és nem menekül minden kérdés elől. Nincs értelme a kegyeiket keresni. Nincs hova hátrálni. A megalkuvás nem vált be, a tyrannosaurusszal nincs barátság. Azon érdemes most már gondolkodni, hogyan lehet visszaütni, védekezni, és végül megszabadulni tőlük. Ennek egyik eszköze a sajtó: minél szabadabb, annál szűkebb a kormány mozgástere, mert könnyebben és szélesebb közönség előtt bukik le a vállalhatatlan és hazug kísérleteivel. És van még sok másik fegyver. Lehet jó helyet találni a pénznek, amit eddig össze tetszettek harácsolni, nem utolsósorban a hamis barátságnak köszönhetően. A Norvég Alap mindössze évi hárommilliárdból okozott annyi kellemetlenséget nekik, hogy agresszív és ijesztő, ám eredménytelen izmozásba kezdjenek. Egy kicsit is veszélyes népszavazási kezdeményezéstől lóhalálában vonultak vissza. Reszketnek az átláthatóságól, az adatigénylőktől, a jogászoktól, a szegénységkutatóktól, az irodalmároktól és a filozófusoktól, a felkészült riporterektől. Mindentől, ami leleplezné, hogy rosszabbul élünk, ám ők viszont egyre jobban. Lehet ám őket terelgetni, de kizárólag pofonokkal. Minden meghunyászkodás őket erősíti. Mostani hatalmuk is abból ered, hogy az első években besorolt mögéjük mindenki abban a reményben, hogy ezzel bebiztosítja magát. Tragikus tévedés volt, de még most is korrigálható, csak ehhez áldozatot kell hozni. Ahogy telik az idő, egyre nagyobbat minden nappal. Ideje tenni valamit a hazáért, ami lehetővé tette, hogy tehetséggel, kitartó munkával, szorgalommal és néhány ügyes trükkel Magyarországon is gennyesre keresse magát egy-egy szegény parasztgyerek. Most olyan ország épül, ahol ezt előre megfontolt szándékkal teszik lehetetlenné. A szegény gyerekek kezében semmi sincs, hogy megvédjék magukat. Ez azok dolga, akiknek még van hozzá erejük, és nem felejtették el, honnan jöttek. És azt sem, milyen volt megküzdeni valamiért. Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! A Brexit nem kényszer volt. Valakik gólemet építettek butaságból, és épül a többi sorban. Van az, amikor a kedves már összepakolta a bőröndöt, és a kilincsre teszi a kezét. Ekkor már mindkét fél retteg a következményektől, de a meghátrálás szégyenétől is. A jövő ilyenkor azon múlik, játsszuk-e tovább a taktikát, amikor már stratégiát kellene. Megható volt, ahogy Európa országaiban kormányok és civilek álltak fel azzal, hogy szeretünk, Britannia, ne hagyj el minket! Ebben persze nemcsak a szenvedély játszott szerepet, hanem a jól felfogott érdek is. Szükségünk van a pénzükre, piacukra, a munkahelyeikre és katonai képességükre; velük erősebbek vagyunk. Ugyanez fordítva is igaz. Nekik se lesz jobb egyedül, minden használható modell ezt támasztja alá. Ezekre az érvekre a kilépéspárti kampány bamba balladákkal felelt, amelyek arra futottak ki, hogy legyen Britannia újra nagy. Ja meg ordas hazugságokkal. Ám ha egy ország több mint fele úgy gondolja, hogy neki kívül tágasabb lenne, akkor nemcsak ők hibáztak, hanem az EU is elmulasztotta az illő bemutatkozást. Ha ennyire vad rágalmak nyargalhattak végig Anglián, akkor jogos a felvetés, hogy mégis ki az az Európa, aki a hamis vádakra annyit se tud reagálni, mint egy egyszerű alattvaló. Most is kiderült, hogy az észérvek szintjén a tagságnak nincs alternatívája, de ettől még nem lett belőle közmegegyezés és hagyomány. Ehhez ugyanis az unió nem látszik eléggé. Eredményeit és pénzét cinikus nemzeti kormányok csomagolják át sikerpropagandának meg rezsicsökkentésnek, és adják el saját teljesítményként – már amelyik nem lopja haza magának a hátsó udvarba, a vak komondor mellé; mert az ilyet lecsukatni sincs erő. Nem meglepő, ha ennyien nem fogták fel, mit köszönhetnek az összetartozásnak. Az arizonai polgároknak nem kell külön bizonygatni, hogy az Egyesült Államok milyen védelmet, erőt és jólétet biztosít, ezért nem is merül fel bennük, hogy kikiáltsák a függetlenségüket. Az a zászló nemcsak bot és vászon. Európa felségjele azonban nem villan meg az árvizekben és viharok után – Brüsszel minden sikert átenged a kormányoknak, miközben annyi eszköze sincs igaza megvédésére és ereje, sőt létezése demonstrálására, mint a Kremlnek. Ahol most nagy ünnep van egyébként. Szokás szerint itt is volt egy csomó okos elemzés, hogy milyen történelmi tapasztalatok vezettek oda, hogy a britek megpróbálkoztak a kilépéssel. Hogy ők kényesek a szuverenitásukra, meg individualisták meg szigetország, és ezért fogékonyak erre a felvetésre, voltaképpen ezen a vágányon gurultak, mit volt mit tenni. Ennek biztos van alapja, de a történelmi szükségszerűségek mellett van azért olyan magyarázat, hogyMinden kényszer nélkül. Van szabad akarat, és vele felelősség. Megvadult politikusok, akik csak a holnapig láttak, ráharaptak a témára, és örömmel látták, hogy ezzel akár többséget lehet szerezni. Hogy utána mi lesz, az tökmindegy, de olyan jó érzés, ahogy dübörög utánuk az özönvíz. Találtak egy nyertesnek látszó ügyet, és beleálltak. A bezárkózás, a nemzeti agorafóbia ősi ösztönét. A Brexit a populizmus - egyik - zsákutcája, amikor az üres szólamok testet öltenek, és már mindenki tudja, hogy jön a fal, de nyomni kell a gázt, mert így jön ki a rím. Most jönnek a másnapok. Britannia ettől nem lett újra nagy, sőt megnyílt az esély, hogy még kisebb legyen. Skóciát és a többieket eddig ugyanúgy csak a löttyös indulat vihette volna ki az Egyesült Királyságból, mint ahogy most Britannia kitántorgott az unióból egy részeg éjszakán. Ezután viszont lesz rá egy jó érvük is: hogy okosabbak akarnak lenni az angol nyugdíjasoknál. A demokrácia utat nyit a demagógiának, de annak is, hogy eszünknél maradjunk. A kilépést meglovagló politikusok és a bulvársajtó nem naggyá tették Britanniát, hanem leitatták, és most kifizettetik vele a buli árát. A többiek szinte ingyen tanulhatják meg a leckét: butaságból nem érdemes gólemet építeni. Mert a butaságra ugyanaz igaz, ami a szuronyokra: sok mindent el lehet érni velük, csak nyugodtan ülni rajtuk, az nem megy. Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! Az Axel-Springer kirúgta a német Bild komplett vezetését Az Európai Központi Bank a szektorban elharapózó káosz ellenére tartja magát a tervekhez és kamatot emel Naperőművet fejleszt az az ügyvédi kör, amely ott volt a lélegeztetőgép-biznisznél is Hol húzódik a cenzúra határa? Megkérdeztük az iskolaigazgatót, aki betiltotta az ünnepi műsort Nemcsak a britekkel meg az EU-val van baj, hanem a népszavazással is. "Britannia majdnem döntetlenre hozta ki a szavazást. Meg tudott szerveződni az EU-párti tábor, és keményen megharcolt az igazáért. Veszített, de nem sokon múlott. Nem mindenhol ilyen vidám a helyzet: Magyarországon például bátorság kell az uniós zászló felemeléséhez. "(. . . )"Emberöltőket meghatározó döntések születnek zsigerből és pillanatnyi, hirtelen felindulásokból. Oké, hogy a népszavazásnak ez a mechanikája, de vegyük észre, hogy ehhez képest egy turmixgép megvásárlását garanciákkal, jótállási jeggyel, minőségbiztosítással és elállási joggal bástyázzuk körül. Ha nagyon mellényúlunk, és a gép esetleg ráz, tüzet okoz vagy csak nem működik, akkor mehetünk a fogyasztóvédelemhez, bíróságra, követelhetünk kártérítést, továbbá kifogásolhatjuk a megtévesztő reklámot. Ha Nigel Farage nemzeti harakiri helyett turmixgéppel üzletel, akkor most elég nagy bajban lenne. Így bezzeg röhög a markába. "(. . . )"Jönnek tömött sorban a népszavazási kezdeményezések jobbról és balról, többtucatnyi van éppen napirenden az EU-ban. Nem mindegyik olyan drasztikus követelés, mint a Brexit. Van, ami csak szimbolikusan fúrja az európai projektet – ilyen Orbán kvóta körüli pattogása, vagy az atlanti kereskedelmi egyezmény elleni hangulatkeltés. De mindegyiket az így megszerezhető olcsó népszerűség hajtja. Na meg az oroszok. " A teljes cikk a nyomtatott HVG-ben olvasható. Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! Egy a jelszónk, a gyűlölet: minél bunkóbb országot csinálni októberig. A politika ingyenkonyháján viszont gyűlöletből, indulatból és félelemből főznek. "(. . . )"Ami most jön, az undorító lesz. Ahogy közelít október, úgy fognak egyre jobban pánikolni. (. . . ) Azért, hogy ez megmozdítsa a fél országot, bizony meg kell küzdeni. Megrendezni valami botrányt például, vagy elővenni a legaljasabb náci technikákat. De a legcélszerűbb mindkettő egyszerre. Ocsmány dolgoknak nézünk elébe. Magyarország kormányának ma egyetlen politikai célja látszik: minél gonoszabb, gyűlölködőbb, bunkóbb országgá tenni a hazánkat. Mindent be fognak vetni, ami a kezük ügyébe kerül. Tudatosan nevelnek félre egy nemzetet, mert nem érdekli őket, mi lesz vele tíz vagy húsz év múlva. Megszívtuk ezt már egyszer-kétszer, Trianon lett a vége. "Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! Hogy is volt II. János Pálnál, szabad a pápára rosszat mondani? (. . . )"A felháborodás alapvetően annak szólt, hogy a pápa egy csomó embernek a szentatyja, tehát nekik ez úgy esik, mintha az anyjukat szidnám. Ez a megkövetelt tisztelet később is visszatért, amikor kezdtek kidőlni a szekrényből a pedofilügyek tízezrei. Ugyanis ennek a szent embernek az életműve lényegében ezek eltussolása volt. De ezt szóvá tenni, az egyszerűen bunkóság, mert ő a pápa, és kész. "(. . . )"Sokat nevetek ezen mostanában. Ugyanazok, akik véremet vették volna akkor, ma agyalágyultnak, gazembernek, szabadkőműves, kommunista, mi több, liberális ügynöknek írják le a pápát, és pont annyira utálják, mint az Iszlám Állam. "(. . . )"[Jézus] tanításait egy konkrét közel-keleti bevándorló, Pál apostol hozta Európába. Bezzeg ha lett volna elég sűrű szögesdrótunk, ugye. Akkor Szent Pál nem tolakodik be a kultúránkba, és most simán feláldozhatnánk minden idegent Odinnak. Elsőként ezt az okoskodó argentin tökfejet!" A teljes cikk a nyomtatott HVG-ben olvasható. Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! Hagyjátok békén ifjabb Jenőt. Ő csak a bohóc. Tulajdonképpen vicces a hatodik női aranyérem után azzal lelkendezni, hogy ez férfimunka volt. Lehet bontogatni, hogy ez azt jelenti, lány létére egész ügyesen kapálózik ez a Danuta; és mekkora tirpák, szexista bunkó, aki ilyet mond. Pedig elég hozzá figyelmetlennek lenni, fáradtnak, vagy bele se gondolni, mit jelentenek azok a szavak, amiket a mikrofonba böfögünk. Egy pillanatnyi kihagyás, és máris édes anyanyelvünk szakadékaiban találjuk magunkat, az illem és a PC szalagkorlátját átszakítva. A nyelv érzékeny és változó jószág, harminc éve négerezni is lehetett a tévében, nyolcvan évvel ezelőtt pedig dőlt a röhögéstől mindenki egy jó kampós zsidóvicc után. Meg van az a tusványosi bölcsesség is, miszerint az asszony nem ember, a medve nem játék. Ott vannak ezek az ízes szexista, rasszista, homofób bunkóságok mindannyiunk szókészletének zugaiban: a magyar humor évtizedekig elélt szőke nőkön és anyósokon. Sőt, benne élnek a nyelvben magában, hímnemű és nőnemű főnevekben, évezredek patriarchátusa visszhangzik Európa nyelvjárásaiban. It’s a man-made world. Tök igaz, létezik ez a kifejezés, már Vörösmarty is így gratulált előre azoknak, akik majd egyszer kiemelik a nemzetet a mély süllyedésből: ez jó mulatság, férfimunka volt. Érdekes kérdés, hogy vajon a nővel, vagy a gyermekkel szembeállítva értették-e a férfit a régi magyarok, akiknek akkori társadalmában minden komolyan vehető munka a férfiak dolga volt, a nőnek pedig a gyerekszobában, a konyhában és a templomban volt a helye. Kinder, Küche, Kirche, kein Kajak. Vörösmarty óta eltelt százhatvan év, gratulálni egyelőre nincs kinek, mert senki sem emelte ki a nemzetet a mély süllyedésből. Amit műveltünk ebben a százhatvan évben, az férfimunka volt a javából; nők nem is nagyon vettek részt benne, csak elszenvedték a háborúinkat, remek ötleteinket és gyávaságunkat. Az egyik legnagyobb eredmény pont az, hogy valahogy elevickéltünk idáig, és akadnak már hősnőink, akiknek a magunk suta, félszeg módján bókolunk, és egy pillanatig saját magunkhoz hasonlítjuk őket, lány létükre. Hátha majd ők segítenek evezni, és csinálunk valamit ezzel a süllyedéssel. Az is ilyen közkeletű fordulat, hogy vihar a biliben, és egyébként az is. Tudom, ünneprontás, de két hónap múlva a világon senkit nem fog érdekelni, hogy ki nyert aranyérmet női kajak-kenuban, mint ahogy mi is pont leszarjuk a finnek kalapácsvetőinek eredményét. És hogyha egy finn túl sokáig büszkélkedik azzal, hogy ők mekkora kalapácsokat milyen messzire hajítottak 1984-ben, akkor azt a finnt fárasztó, idegesítő debilnek fogjuk tartani, teljes joggal. Az Eurovíziós Dalfesztivál maradandóbb sikert hoz, mert egy dal előkerülhet még évek múltán, sőt akár el lehet adni ötvenhatos himnusznak, de azt elég kevesen fogják visszanézni tíz év múlva, hogyan kajakozott Kozák Danuta. Az is a süllyedés része, ha ezzel beérjük. A sírt, hol nemzet süllyed el, lelátókkal vesszük körül. Ugyanilyen cirkusz szegény Jenőn elverni a port. Nem úgy értette. Ettől még nem lesz senki nőgyűlölő, a gondatlanságból elkövetett cselekmény társadalmi veszélyessége csekély. És amíg a nyelvi illemről töprengünk, két futam közt ömlik a nettó gyűlölet kék háttéren. Milliók megbélyegzése, konkrét, egyenes, leplezetlen vérvád. A vérszomjas indulatok felkorbácsolása és felmentése, közpénzből. Jó mulatság, hentesmunka. Jenő a bohóc, de ezen a színpadon a bűvész élő embereket fűrészel ketté. Csak azért csinálja, nehogy kiderüljön, hogy varázsolni nem tud. És nem ostobaságból vagy véletlenül üzen ilyeneket, hanem előre megfontolt, aljas indokból.  Az ő kezét kell figyelni, mert csal. Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! Professzor, fn: az a szolga, akinek szakállába törlik zsíros kezüket a mulatozó urak. A professzor szó átvitt értelemben nagyon okos embert jelent, így van ez, mióta egyetemek léteznek. Az agyából, sőt az agyának él, ezért az övé fejlettebb a többieknél, Platón az ő fajtájára bízta volna az állam vezetését. Ha megkocogtatja a poharát, joggal várja el, hogy odafigyeljenek rá. Az ilyen átvitt értelmekben évszázadok hagyománya ülepszik le. De kellően kitartó munkával lerombolható minden tradíció. Na ezen dolgozik a Professzorok Batthyány Köre, már huszonegy éve. Eleve szatellitszervezetként indult, soha nem is csinált mást, mint szaporán nyalta fel a padlót Orbán Viktor előtt. Igaz, 1995-ben még úgy tűnt, ilyen szép lakkcipőket nyalogatni nem is méltatlan egy elitértelmiségihez. Hiszen akkor a polgári kormányzás volt a jelszó – mit ad isten, a PBK jelszava is. Az első Orbán-kormány alatt gyakorlatilag kussoltak, csak néha bólintottak egy nagyot, aztán 2002-től megszaporodtak az állásfoglalások, tiltakozások és felháborodások. Akkor is nagyjából leszarta őket mindenki, de a saját integritásuk még védhető volt: egy inkompetens, megszorító kormányzatot támadtak, és választások alkalmával sürgették a polgári értékrend helyreállítását. Az már akkor is viccesen hangzott, hogy a Simicska–Pintér–Torgyán csatársor szerintük polgári, de kisebbik rossznak még eladható volt. Aztán rendbe is jött minden 2010 után. Legalábbis aki a PBK nyilatkozataiból tájékozódik, az azt hihette, hogy árnyalatnyi hibucikon kívül minden szuper, kivéve, hogy Magyarországot támadják a sorosgyíkok külföldről. A lakkcipőből büszke gumicsizma lett. Kultúra, egyetem, felsőoktatás, kutatás szétrúgva férfiasan, értékrendnek nyoma sincs, zabrálnak, mint az oroszok, és mellesleg még az oroszokat is a nyakunkra hozzák. Ezek meg önfeledten nyalogatják a csizmát. Most éppen kvótaügyben. „Sorsdöntő kérdés”, írják a professzorok, csupa nagybetűvel üzenik, hogy a helyes válasz NEM, még toppantanak is hozzá. Sőt, szembeszállnak nemhogy a népszavazást, hanem a vitán felül undorító kampányt kritizálókkal is. Leint a prof, és fölényesen, határozottan felszólít, hogy ettől tekintsek el. Ja és csupa kérdő- és felkiáltójel a közlemény, stilisztikailag olyan hisztérikus, hogy Bayer Zsolt a hibái közé sorolná, ha ilyet írt volna. És bemegy a főprofesszor a tévébe, és kitakarás nélkül belemondja, hogy lehetnek ebben a kampányban túlzások, de szégyellje magát, aki ezen fennakad. Álljon itt a neve az utókornak, máshol nem nagyon lesz meg: Náray-Szabó Gábor. Szóval ilyen egy professzor manapság. Tudta?Ex cathedra non est vitaMondom, nyalásból voltak ezek profik eddig is, de ez mégis más minőség. Most nem egyszerűen vitatható intézkedések mellé álltak, hanem egy olyan prosztó, primitív gyűlöletkampány mellé, amelynek minden szava ellentétes az értelmiségi lét minimumával. Aki az agyából él, azt óhatatlanul zavarja a manipuláció ilyen intenzitása, amiről ordít, hogy a bunkóknak szól, akik elfelejtenék vagy elszégyellnék a véleményüket, ha nem erősítenék őket naponta többször. Ettől bekapcsol az ember fejében az adblocker. (Hogy az micsoda, azt most nem érek rá elmagyarázni a professzor uraknak, de kábé ötven leckével azután következik, ahogy most kinéz és működik a weblapjuk. )Ezzel a vérszagú gejzírrel együtt fényképezkedni, ahhoz nem agy kell, hanem gyomor. Ahogy magáról a népszavazásról, sőt az egész migránsozásról tudja minden művelt vagy legalább híreket olvasó ember, hogy politikai manőver, amely azt hivatott eltakarni, hogy a gumicsizma körül már térdig ér a szar. Jön, bugyog az iskolák és a kórházak vécéiből, meg hullik a nyakunkba az új nagypolgárok helikoptereiről. Ezt elismeri a nem professzor, hanem csak érettségizett Fidesz-szavazó is. A PBK tagjai bizonyos szint alá mentek, amivel bebizonyították, hogy nincsenek bizonyos szint fölött. Innentől ezek nem értelmiségiek, akik megengedhetik maguknak a tájékozódást és tanulást, és így bölcsebben mondhatnak árnyalt véleményt, hanem pont annyit érnek, mint kék alapon egy tőmondat. Igazodni, visszaböfögni sokan tudnak. Ahhoz nem kell professzornak lenni, aranyapáim!Kezdetben volt a tekintély. Ezeknek a figuráknak a többsége máig abból él. Vitázni elfelejtettek régen, vagy talán sose kellett, mert eleve a helyezkedésen múlt minden. Nem minden esetben tartalmatlan fogalom a tekintély; én se szoktam Hawkingnak utánaszámolni, egyszerűen elhiszem neki, hogy annyi, amennyi. Ért hozzá, az a munkája. Náray-Szabó Gábornak viszont utánaszámolok, és azt látom, hogy ennek az alaknak semmivel sincs több esze, mint bármelyik droidnak. Egyébként engem nem zavar, hogy lenyalják a gumicsizmáról, ami térdig ér rajta. Még azt se kívánom, hogy a négy fal között csinálják, felőlem fel is vonulhatnak büszkén – ja de azt már feltalálták, csak valahogy az utóbbi években a Pride jobban húz, mint a Békemenet. De tisztelni őket ezért, az nem fog menni. A tekintélyt felélték, a jövőjük már nem az agyukon múlik, hanem a nyelvükön. Abban a műfajban viszont vannak ügyesebb, olcsóbb és ruganyosabb pályázók. Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! Magyar startupok pénzét lenyúlni hazafias tett. Hiszen az nem is magyarul van, hogy startup. A magyarok többsége úgy van a korrupcióval, hogy mi horgászunk meg kirándulunk a családdal, a politikus meg lop; neki ez a hobbija, nincs itt semmi látnivaló. Különben is kénytelen otthonában fogadni a kazah fejedelmet, tehát valahonnan elő kell teremtenie a luxust, végső soron nekünk lenne ciki, ha nem lophatna. Néha pedig érdemes észrevenni: nemcsak maguknak lopnak, hanem tőlünk, és nemcsak pénzt, hanem a jövőt. A jövő nagyjából két tényezőn múlik, az egyik az oktatás, a másik az innováció; ezek ráadásul össze is függnek, de inkább hagyjuk az oktatást most, annak a lerohasztásáról lesz még elég szó. Ami az innovációt illeti, Brüsszelből üzenik, hogy ők megértették, ezért létrehoztak egy külön alapot azért, hogy az újat teremtő vállalkozásokat segítsék. Nos, ez önmagában is tök tájidegen egy olyan országban, ahol az ilyeneket direkte meg szoktuk fojtani. A Jeremie-alap elvileg azért van, hogy ha egy magyarnak piac- és életképes ötlete támad, akkor ne csak a Kickstarteren kalapozhasson, hanem hozzájuthasson a kezdőrúgáshoz másképp. Tartozna hozzá egy átlátható, okosan felügyelt rendszer, garanciák, követelmények, és ha ez mind működne, akkor lehetne belőle még egy-két Prezi. Itt viszont néhány magyarnak az az életképes ötlete támadt, hogy okosba’ lenyúlja az egészet, a prezik vagy mi a szarok meg rohadjanak meg. Még a végén befutnak, aztán akkor hogyan húzzuk vissza őket a kondérba?Tehát a magyar startupokra szánt uniós pénz köré megannyi farkasflóriánként odagyűlik a falka, és zsupsz, zsebreteszi a pénzt. Ember embernek farkasflóriánja. Ők lennének a nemzeti burzsoázia, amit állítólag érdemes támogatni. Üres fantomcégekbe lapátolják azt a keveset, amit eleve kívülről kapnánk, hogy ne legyünk ilyen nyomik. De igen, azok leszünk, ha belegebedünk is. Ez a szuverenitásunk gyümölcse: még le sem esett a segélycsomag, már felfalta valami földesúr. Amúgy ilyesmik miatt szokták beszüntetni a segélyezést egy idő után. Bár buta parasztvakítás az egész nemzeti burzsoázia koncepciója, de keserű gondolatkísérletként elképzelhetünk egy olyanfajta kegyenchordát, amely két seggnyalintás között, mintegy mellesleg, valami betyárbecsületből vagy csak duhaj jókedvében, de valamit megpróbál kezdeni a szajréval. Ha már rátette a mocskos mancsát a Jeremie-pénzekre, akkor ő maga kutatja fel a sikergyanús ötleteket, járja az egyetemeket és túrja az internetet, pályáztat, érdeklődik. Hogy tíz év múlva valamire büszke lehessen azon túl, hogy nézd csak, fiam, ezt loptam. Meg már csak azért is, hogy ha netalán megjelennek az EU fekete helikopterei, és a lapockájukra térdel egy kevlárpáncélos német lovag, akkor mutogathassanak kifelé az ablakon az űrkikötőre. Ezzel valamiért nem számolnak. És nem ők hibáznak, hanem az a kevlárpáncélos német lovag, aki nem térdel a lapockájukon. Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! Ahogy Orbán Ráhel a mi kontónkra üzletel, az olyan túlzás, amit már az arabok is kezdenek unni. "A magyar kormányszóvivő úgy magyarázta a félreértést, hogy a bahreini fél úgynevezett keleties túlzással élt. Lódított, mert ilyenek ezek az arabok. Tudta? Hát persze, másról se szól itt az élet évek óta, mint a huncut szerecsenekről. Pedig ennél sokkal valószínűbb, hogy a bahreini kormány sajtósai teljesen jóhiszeműen jártak el, és az Orbán-család él egy ideje keleties túlzásokkal. "(. . . )"Amikor a szaúdi király lánya ugrik át a szomszéd sejkségekbe, akkor ő is nyilván az államot képviseli, és ugyanilyen nyilvánvalóan a család gazdagodását. Hiszen az állam a király maga; ilyen az abszolutizmus. Ez ott nem számít keleties túlzásnak, így működik a társadalmak egy része, és felismerik az ilyesmit. A királyfik és hercegnők úgy köthetnek üzletet, hogy a partner biztos lehet abban, az állam a maga eszközeivel garanciát vállal. Igen, a magánbizniszeikért is. Legyen az letelepedési kötvény vagy energiahordozó. "(. . . )"Apáik megnyerték legalább a választást, vagy egy-egy mandátumot. Nekik versengés és harc volt az élet. Ennek során megismerték az embereket, és tisztában voltak azzal, hogy az urizálás visszatetszést kelt. Volt, aki ennek ellenére vállalta, de a gyermekeik lesznek azok, akik már nem mérik fel, mennyire undorítóak a kiváltságaik. ""Ceausescut és Szaddámot is tömegek gyűlölték, de azt nem mondhatták, hogy munka nélkül szerezték a vagyonukat. Nicu Ceausescut és Kuszaj Husszeint viszont semmi másról nem ismerték, mint a luxuséletükről és a sérthetetlenségükről. A gyűlölethez megvetés társult, és apáik rendszerét elsöpörte a történelem, mielőtt dinasztikussá váltak volna. " A teljes cikk a nyomtatott HVG-ben olvasható. Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! Ennyire keveset költeni oktatásra, az az ország felégetése. A két iraki háború végén Szaddám Huszein felgyújtatta a saját olajkútjait. Ez tiszta hülyeségnek hangzik egy olajtermelésre alapuló államban, csakhogy nem az ország számított, a vezetőjének pedig akkor már minden mindegy volt. Magyarországnak nincs olaja, nincs semmi hasonló kincsünk; de még tengerpartunk, meg kikötőnk se, szóval egy kicsit gondolkodni kell, mit érdemes itt felgyújtani, ha tökön akarjuk szúrni a nemzetet. A híres magyar vendégszeretet lenne a mi tőkénk? Kék alapon sárga kiemeléssel?Az egyetlen erőforrásunk, amelyre alapozhatunk, mi magunk vagyunk, az ország lakói, vagyis a jövőnk azon múlik, mennyire értékes emberek lesznek a magyarok. A nap kommentje gróf Széchenyié, miszerint a nemzet ereje a kiművelt emberfők sokaságában rejlik. Abból a tehetségből és lehetőségből főzünk, ami ebben a tízmillió emberben és másfél millió gyerekben megvan. Ebből sokat és jól főzni úgy lehet, ha minél kevesebb tehetséget pocsékolunk el, hagyunk elveszni vagy zárjuk el előtte az érvényesülést azért, mert mondjuk cigány, vagy szegény. Robbantsuk fel a sulitNa, kapiskáljuk már, mit kell porig rombolni? Hát persze, hogy az iskolákat! És egészen jól haladunk ezzel. Ennek csak egyik fele, hogy Magyarország összességében is gyalázatosan keveset költ oktatásra. Itt van a friss célfotó, a számok meg az összefüggések, nehéz vitatkozni vele, bár nyilván lesznek mondatok arról, hogy az OECD a nihilista háttérhatalom fedőszervezete, és személyesen Ferenc pápa pénzeli. Nagyon kínos társaságban, a világ legbunkóbb népei között végeztünk. És nem azért költünk keveset, mert nem futná: amennyi hiányzik, azt tulajdonképpen össze lehetne söpörni abból, ami itt kézen-közön elveszti közpénz jellegét, és vén kecskék csajozásává alakul. Volna pénz, csak nem erre megy, hanem udvartartásokra, presztízsberuházásokra, meg például sík rasszista kampányra. A másik gond nem látszik az OECD-jelentésből: ami jut, azt se hatékonyan költjük el, az egész rendszer irányítására nem sikerül kitalálni használható struktúrát már hat éve; egyentankönyv van kötelező hülyeségekkel és tévedésekkel, és különórák nélkül a tudásanyag már ahhoz is versenyképtelen, hogy a gimnáziumi felvételire esély legyen. Vagyis ugyanúgy kiszerveződik privátba, mint az elviselhető egészségügyi ellátás. Ha a puszta nérói szadizmuson túl van emögött stratégia, az csak egy lehet: buta és kiszolgáltatott embereket könnyebb kormányozni meg hülyíteni kék alapon sárgával, mint a kiművelt emberfőket. Hosszú távon ebből a politikából más haszon egyszerűen nem származhat. De azért az is járható út, hogy nem gyújtjuk fel az egyetlen vagyonunkat. A másik stratégia szerint érdemes megadni az okosodás esélyét minél szélesebb tömegeknek, és nemcsak azért, mert ez jó az országnak, hanem mert ezek a tömegek aztán hálásak lesznek nekünk. A magyar baloldal húsz évig azokból a szavazókból élt, akiknek bizony a szocializmus hozta el a mobilitás, a felemelkedés lehetőségét. És elfogadták ugyan, hogy maga a szocializmus megbukott, de a hála igenis politikai kategória, úgyhogy szavaztak annak megfelelően. Mára ez a réteg összezsugorodott, és nincs egyelőre új sztori új nemzedékeknek. Elhatározhatná akár ez a kormány is, hogy kitárja újra a kaput; mint fent láttuk, nem pénzkérdés. De nem fogja: ők éppen azt az úri világot építik vissza, amely után millióknak felüdülés volt a szovjet modernizáció és a kádári esélyegyenlőség. Égnek az iskolák, bodorodik a fekete füst, sűrűsödik a jótékony homály. Még háború sem kellett hozzá, csak kitaláltunk egyet. De hogy nem nyerjük meg, az messzire látszik a füstből. Mikor egy rezsim berendezkedik, akkortól a társadalmi mobilitás lesz a legfőbb ellensége. Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! Be van fejezve a nagy mű, és érvénytelen. Orbán kisebbségbe került. Vélemény. Számolatlanul elköltött milliárdok, pofátlan hazugságok és a legaljasabb ösztönök megszólítása sem volt elég, hogy mozgósítsa az ország felét. A népszavazás elbukott. Az eddigi politika érvénytelen. Mert ennyi volt a politikájuk évek óta. Rossz kormányzás és lopás, amit szélmalomharc és taktika fedett el. Ez most először nem nyert, hanem koppanáshoz vezetett. A népszavazási kezdeményezést nem az váltotta ki, hogy akkor tetőzött a bevándorlási válság, és a kvóta ötlete sem akkor merült fel – addigra ugyanis a magyar kormány azt már aláírta. Nem: a bejelentés egy nappal azután hangzott el, hogy a szocik boltzár elleni népszavazását erőszakkal akadályozták meg. Erre reagáltak azzal, hogy nesztek, itt egy népszavazás az Igazán Fontos Ügyről. A boltzárat aztán feladták, de vitték tovább a kapkodásból született kezdeményezést. Addig se másról van szó, mert bármilyen más téma kínos a számukra. Nyerhetőnek vélték, hiszen a gyűlölet errefelé menő. Másik előnye a gyűlöletnek, hogy könnyebben rá lehet segíteni, mint mondjuk a pénzügyi kultúrára vagy az általános műveltségre. Ellenség kell hozzá meg vérvád, ennyike. Az előbbi adott, az utóbbi meg pénzkérdés. És az van dögivel, fizeti az istenadta nép. Fasisztául nézett ki a kampány, mi tagadás, de hát legyünk pragmatikusak, ugye, ne finnyáskodjunk, végül is a fasiszták egész ügyesen manipuláltak a fajgyűlölettel; miért kellene lemondani erről a tuti eszközről? Biztos van köztük még néhány kultúrember, akit ettől néha kirázott a hideg, de azért elment lakossági fórumra, és zárt ajtók mögött felöklendezte a horogkeresztes extasy tablettát, amit a központban osztottak neki. Az  a baj, fiúk, hogy ti tökre félreértitek a fasisztákat. Meg a kommunistákat is. A hazudozás meg az ellenségkeresés az ő sikerüknek csak egyik titka. Hitler nemcsak zsidózott, hanem millióknak adott munkát, reményt, életszínvonalat meg esélyt. Kádár sem abból élt, hogy teleplakátolta az országot vérszomjas jenkikkel. (Rákosi inkább, de az nem is bizonyult fenntarthatónak. ) Nem, ezek a csodálatra méltóan manipulatív rezsimek egyben szociális forradalmakat is hoztak. Kézzelfogható gyarapodást, tömegeknek. Önmagában az uszítás nem elég. Kormányozni is kéne. Nagyon vicces diszfunkció továbbá a gyűlölethadjáratban, ahogy saját uszító kampányukat is ellopták. Egyszerűen nem bírták megállni, hogy a legfontosabb propagandájukon ne a jól ismert haverok hízzanak, valamint senki által nem olvasott felületek. Legalább tizenötmilliárd forint folyt el csókosoknak, messzire kéklett mindenhol, hogy semmi sem drága. Örömmel állapíthatjuk meg, hogy ez elég sok magyarnak leesett, és gyanút fogtak. Nemcsak fasisztául nézett ki a hadművelet, de magában is hordozta a további, még intenzívebb gyűlölet lehetőségét. Ha sikerrel jár, ha ezt visszaigazolja az ország, akkor ez folytatódik, és ki tudja, kit hogyan talál meg. A világ szégyene lett volna, ha a magyarok többsége megeszi ezt a nyers uszítást. Győzelemként fogják kommunikálni, nyilván. Már el is kezdték. Áll az orrbavert ember a mikrofonok mögött, és szót sem szól arról, hogy a nagy mű ÉR-VÉNY-TE-LEN. Kérdezni nem lehet. Körülötte a slepp, tapsolnak, bólogatnak, érzik magukon és egymáson a vérszagú sarat, amiben meghempergőztek. És szoronganak, mert be lett ígérve a büntetés, ha nem lesz elég szavazat a körzetükben. De hát sehol nem lett elég! Nem ők hibáztak, hanem feljebb, valaki más – az, aki éppen kommunikálja a győzelmet. És még nem vette észre, hogy nem tud bármit kommunikálni. Pedig ez a tanulság. Hiába az egyszerűség, az ostobaság, a pavlovi reflexek, a zsigeri ösztönök. Hiába a tízmilliárdok, a zsebre rakott tévék, az orrkarikán rángatott udvari sajtó, a napra nap kitalált újabb hazugságok. Nem mennek át, mert elfogyott a hitel. A Fidesznek mostantól papírja van arról, hogy nem képviseli a nemzet egészét. Feltettek mindent erre a lapra, biztosak voltak benne, hogy az idegengyűlöletnek abszolút többsége van, csak élére kell állni. Szerencsére nincs. Élnek dolgozók itt, költők is bűntelen. Valamiféle civilizáció megindult a Kárpát-medencében. Két lábra álltunk, kérdezünk, kételkedünk. A történelem kerekét nem lehet visszaforgatni. Ez már nem a nemzeti oldal: ez a nemzet frusztrált, tudatlan, hiszékeny, elmagányosodott, szomorú és reménytelen kisebbsége. The basket of deplorables. Az ő felemelésük és meggyógyításuk már azok feladata lesz, akik náluk többre képesek. Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! Mi ezt a bohóckodást esszük hat éve. És enni fogjuk, amikor ők már lerázták magukról. Az amerikai polgárok többsége a szívére hallgatott. Sajnálatos módon a szív nem más, mint egy pumpa, így aztán okos döntést nem várhatunk tőle, de ettől függetlenül nap mint nap hallgatunk rá. Legfeljebb később megbánjuk. A manifeszt, hőbörgő őrület ilyen töménységben soha nem jutott még el a Fehér Ház kapujáig. Működtek a kiválasztási mechanizmusok, még a republikánus párt is ki tudott állítani egy Busht vagy egy Romney-t és vele egy kormányképes stábot. Ezeken a rendszereken igazából több múlik, mint a választók akaratán. Azok ugyanis tíz éve se voltak okosabbak. De az amerikai demokrácia középre húzta az ő radikális érzelmeiket. Most elromlott valami – több valami is –, és Donald Trump átcsúszott a szűrőn. Nem mindenhol ugyanúgy működik ez a rendszer; Oroszországban például másféle mechanizmusok tartották a hatalomtól távol Vlagyimir Zsirinovszkijt, aki elég konkrét előképe ennek a bohócnak. Szívesen lóbálta ő is az atomfegyvert – a balti államokat például azzal fenyegette meg, hogy nukleáris hulladékot szállít a határaikra –, uszított különféle kisebbségek ellen, és annyi volt a programja, hogy tegyük újra naggyá Oroszországot. Népszerű volt egy időre ezzel, de nem juthatott a csúcsra – igaz, a sztori azzal folytatódott, hogy kooptálta őt a nála rafkósabb Putyin, és választóival együtt programját is kénytelen volt részben átvenni. Olyan nagyon nagy nem lett ettől Oroszország, de ijesztőbb igen, kívül és belül. A világ most rémülten találgatja, mit fog csinálni Trump elnök. Első és legkiválóbb támogatója, a mi miniszterelnökünk sokszor utalt már arra, hogy Kelet-Európa, esetleg személy szerint ő fogja megtermékenyíteni az elgyengült Nyugatot. Most tényleg érdemes ránk figyelniük, ha tájékozódni akarnak. Mi már ismerjük ezt a programot. Hatalomra kerülni zsigeri indulatok hátán, aztán ott maradni, ahogy lehet – bármi áron. Más nem számít, tehát semmi másra nincs terv. Ígéretei megvalósíthatatlanok vagy egyértelműen károsak; pont ezért para az egész, mert nem tudható, milyen másik hülyeségekkel fogja kitölteni a következő négy évet. Kik maradnak meg körülötte azok közül, akikre egy-egy területet úgy-ahogy rá lehet bízni? Milyen demagógiák mentén kap bele kockázatos kalandokba azért, hogy másnap elmondhassa, ő éppen naggyá teszi Amerikát? Hogyan próbálja elhallgattatni azokat, akik észreveszik és feltárják kudarcait és bűneit? Hová vezet a pillanat uralása, ha világháborúk és világválságok múlnak hirtelen mozdulatokon?Igen, mi ezt a menüt esszük hat éve: tudjuk, milyen a gátlástalanul öncélú hatalom. Amelynek egyik utolsó ellensúlya éppen az Egyesült Államok volt. Magyarországnak nem jelent jót ez a fordulat. És nem az a fő kérdés, hogy szót emel-e a nagykövet egy-egy ormótlan lopás miatt, vagy dolgozik-e a CIA a szétvert szerkesztőségek helyett. Hanem hogy mivel tartozik Donald Trump Putyinnak, és hogyan osztozkodnak ők ketten. Rögtönzött, rossz döntésekre készülhetünk, és a következmények elfedésére kitalált újabb, még rosszabb döntésekre. Európa magára marad, és jelenleg nem úgy néz ki, mint aki felkészült a nagybetűs életre. A nyugati világ vezetői most hosszú töprengésbe kezdenek. A jobbik felük azon gondolkodik, hogyan lehet az ilyen demagógia-katasztrófákat megelőzni okos és távlatos politikával. A többiek pedig azon, hogy bár buták és rövidlátók, lám, mégis van esélyük. Az amerikaiak 2020-ban megszabadulhatnak Trumptól, nyolc év múlva pedig biztosan lelép. Jogaikra, szabadságukra stabil és ütésálló nyilvánosság, olajozott ellensúlyok, és civilek milliói vigyáznak. Az Egyesült Államokat nem lehet szétverni négy év alatt. A világot valamivel könnyebb. Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! Az ujjlenyomat nélküliek ellen nincs kerítésünk. Gyíkemberveszély van, tudta? Mint tudjuk, a Pharaon tucatnév szerte az arab világban, tehát egyáltalán nem biztos, hogy a magyar kormány egy pedigrés terroristát rejtegetett Budapesten, a miniszterelnök szembeszomszédjaként. Történelmi kecskerím lenne, Carlos után majdnem negyven évet kellett várnunk, míg sikerült ismét leigazolni egy nagy nevet. P. László neve talán még a Ghaith Pharaonnál is gyakoribb, okkal feltételezzük, hogy több P. László él Magyarországon, mint Ghaith Pharaon az egész világon. Ennek ellenére a hatóságoknak sikerült azonosítaniuk, és így már letartóztatásban várhatja, mennyit mérnek rá a körúti robbantásért. Szóval meg lehet oldani ezt a tucatnévproblémát, ha kicsit erőlködünk. Ott vannak például mindjárt a fényképek, videofelvételek, és a rutinszerűen begyűjtött ujjlenyomat. Én például már leadtam a magamét, egy segédhernyó ügyében, aki sérelmezte az ő rendszertani besorolását. Nemhogy minden egyes ujjamat, hanem a tenyérmintázatomat is akkurátusan beszkennelte a III. kerületi rendőrkapitányság. (Ezúton köszönöm az emberséges bánásmódot. ) Nem vitatkoztam én ezzel; magam sem szeretném, hogy az én veszedelmes becsületsértésemért esetleg egy névrokonomnak kelljen ülnie merő tévedésből. Erre a felvetésre válaszolta Lázár János: elképzelhető, hogy Ghaith Pharaonnak nincs ujjlenyomata (korábban egyébként volt). És, bazmeg, tényleg! Miért ne lenne elképzelhető? Miért zárkóznánk be poshadt, megszokott, unalmas életünkbe, ahol az embereknek szemük, fülük meg ujjlenyomatuk van? Picasso neve mond valamit? Miért ne engednénk szabadon a képzeletünket? Igenis vannak másnak született embertársaink. És a sok tragikus genetikai mutáció meg sziámi ikrek mellett vannak ilyen apróbb kellemetlenségek is, mint hogy valaki ujjlenyomat nélkül kénytelen leélni az életét. Ez egy igen ritka betegség, vagy inkább állapot, a Földön összesen négy családban diagnosztizálták, ezért nem csoda, hogy a szélesebb közönség nem tud róla. Az adermatoglyphia oka génre pontosan visszafejthető, nincs benne semmi lehetetlen, igazából az a furcsa, hogy kialakult az egyedi ujjlenyomat az evolúció során. De ez a tény ma még nem közismert, ezért érdemes lenne indítani egy röpke pármilliárdos kampányt, hogy megértsék az emberek. Az előadó érzi, hogy a feszültség tovább nem fokozható, mégiscsak azzal próbálja kimenteni az alkaidás terroristapénztárost, hogy gyíkember. Nincs más hátra, mint beszállni a freak show-ba. A miniszter felemeli kezét, és mutatja: íme, neki sincs ujjlenyomata, és ne tudják meg, mennyi kellemetlenséget visel emiatt. Például a trafikpanama törvénytervezetében direkte benne kellett hagyni a haverja nevét, hogy vissza lehessen vezetni hozzá. És gondoljunk bele, mit okoz egy ember pszichéjében, hogy úgyse tudják elkapni. Olyan, mint a lézerblokkoló. Kifejlődhet akaratlanul egyfajta kleptománia, sportlopás, rekreációs korrupció – nem fenékig tejfel, az biztos. Eddig megvolnánk, a mai epizód egészen hihetőre sikerült. Holnapra viszont felébred a sokkból a közönség, és spekulálni kezd. Tehát vannak emberek, akiknek nincs ujjlenyomatuk, így azonosításuk nehézségbe ütközik. Ámde tehát ez azt jelenti-e, hogy vitéz rendőreink és terrorelhárítóink tehetetlenek a mutánsok ellen? Lábhoz tett fegyverrel várjuk az ujjlenyomatnélküliek invázióját? És mi van, ha az a mutáns – belegondolni is rossz – egyben migráns? Netán egyenest arab terrorista? Hogyan védjük meg tőlük az országot, és pláne mit üzenünk Brüsszelnek?Nyilván nincs ez így: számos egyéb azonosítási módszer létezik, amit alkalmaznak is a hatóságok és titkosszolgálatok, az első, ami eszünkbe jut, a DNS-minta. Elég ahhoz egy hajszál vagy cigarettacsikk; nem annyira egyszerű és olcsó, mint a szkennelés, de terrorgyanú esetén indokolt. Alighanem az lesz a megoldás, hogy Ghaith Pharaonnak DNS-e sincsen. Ez egy még ritkább mutáció, illetve ellentmond a mutáció fogalmának is, ilyen betegséget még nem ismerünk. De elképzelhető, nem? Ott volt az X-aktákban a gumiember, na olyasmi ez is, tessék csak elképzelni bátran. Aki nem képzel egyszerre, nem kap rétest estére. Ugyebár ilyenkor mit csinálhat a toleráns, nyitott magyar kormány? Marjon el magától valakit, aki szeretetre, ölelésre, új hazára vágyik, és ráadásul ki is fizeti ennek az árát? Csak azért, mert fogyatékkal él, se ujjlenyomata, se DNS-e, meg egy kicsit terrorista? Miféle előítéletes, kirekesztő eljárás lenne ez? Ártatlanság vélelméről hallottunk már, ugye? Elképzelhető, hogy azt a sok undokságot mind egy másik Pharaon, sőt egy másik Lázár János csinálta. Ja és hogy kinek fizet? Sajnos csupa ujjlenyomat nélküli sorstársának. Akárhogy igyekszik az ügyészség meg az egész apparátus, ezt egyszerűen nem lehet kibogozni. Nincs a pénzen ujjlenyomat, sajnáljuk, mossuk simabőrű kezeinket, veszett fejsze nyele. Nem lenne váratlan, ha a széttárt, nyomozhatatlan tenyeret újabbak követnék, és lassan felemelné a kezét az egész kormány. Igen, eddig el voltak nyomva és szégyellték magukat, de most eljött az ideje, hogy kiálljanak magukért. A következő Békemenet egyben az Ujjlenyomat Nélküli Pride. Oscar Pistorius a műlábával gyorsabban fut, mint a legtöbb egészséges ember. Ez a kisebbség pedig gyorsabban lop, mint az épek. Először fogyatékosságnak számított a gerincoszlop is, aztán bevált. Most már elszállt felette az idő, új mutációk hódítanak. Odalent, Mély-Magyarországon csak ma tucatnyi szegényember nyomja koszos kezét a rendőrségi szkennerre, mert fát lopott, bűnös hajléktalankodásra vetemedett, vagy nem fizette be az árát annak, hogy továbbra is élvezhessük Lázár János élénk képzeletét. Száz vagy hatvan éve ők forradalmakat csináltak, és kábé pont ebből volt elegük. Lehet, hogy most már nem zavarja őket, de ez azért nem biztos. Száz meg hatvan éve is ezt hitték az ujjlenyomat nélküliek. Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! Az igazságon túl a valóság vár. És üt. A Brexit, a putyini aknamunka szárba szökkenése, és most Donald Trump győzelme kapcsán nagy sláger lett az igazságon túli politika. Eszerint elég bármilyen hülyeséget makacsul ismételgetni, és akkor azt elhiszik. Ez van, srácok, így kell manapság nyerni. Trumppal (és Putyinnal meg a Brexittel) kapcsolatban szokás még egyben okosan és mértéktartóan megjegyezni, hogy nem eszik olyan forrón a kását, valamint amelyik kutya ugat, az nem harap. Sajnos az igazságon túli politika egyben igazságellenes is, ezért igenis harap. Kölcsönösen nem állhatják egymást. Trump most jelentette be, hogy megvonja a támogatást a NASA klímakutató műholdprogramjától. Ennek az lenne az értelme, hogy fentről nézegetjük a bolygónkat, méricskéljük az ózonlyukat és a jégsapkát, számoljuk a jegesmedvéket meg a molekulákat, aztán ezekből megállapítjuk, mi újság klímaváltozás ügyében. Trump azonban erre nem kíváncsi, hiszen ő már tudja. Mindenhez ért, sőt mindenhez is. Közzétette már a kampányában, hogy a klímaváltozást, pláne hogy az embernek ahhoz köze van, a kínaiak találták ki azért, hogy akadályozzák az amerikai ipari fejlődést. Ennek a ténynek az ismeretében tényleg hiábavaló már az űrből nézelődni. Miben hisz maga? Amit a vaksi szemével lát? Azt hiszi, fölér az a mi nagy céljaink igazságához? Minek ide műhold?A klímakutatás egyenesen ellenség. Ha ugyanis nincs változás, akkor simán újranyitjuk a szénbányákat, lesz munkahely, a füstöt meg le lehet szarni. Viszont ha valami ördöngös szputnyik kifigyeli, hogy mégis van, akkor. . . akkor Obamának lenne igaza. És nem látszana már olyan egyértelműen szuper ötletnek a szénprogram. Különben belebotlana úton-útfélen. Ezért ellensége a szabad sajtó helyből, ki is osztotta őket Trump ugyanazzal a lendülettel, amivel lelőtte a műholdakat. Az egész média hazudik – ezt ordítja minden ilyen pszichopata, de igazából azt fájlalja, hogy nem hagyják őt zavartalanul hazudni. Mindebben semmi újdonság nincsen. A kellően nagy hazugság módszerét legalább Hitler óta ismerjük, a nemkívánatos, sőt burzsoá áltudomány fogalmát pedig Sztálin és Zsdanov alkotta meg. Ők arra jutottak ideológiai alapon, hogy számítástechnika (ahogy ők hívták: kibernetika), valamint genetika nem létezhet. Ült ez a két nagytudású egy-egy vodka fölött, és megbeszélték. Koba, hallod, állítólag lesznek robotok. Te elhiszed ezt? És nem hitték el. A genetikával az volt a baj, hogy egy szerzetes fedezte fel, a számítástechnika meg valahogy ellentmondott a marxizmus-leninizmusnak, és akkor az volt a fontosabb. Ma már eléggé fakultatív tantárgy. Az informatika és a genetika létfontosságú technológiává vált már a huszadik században, a Szovjetunió pedig reménytelenül és tartósan lemaradt. A nácik zsidó fizikának nevezték el a relativitáselméletet, és megalkották helyette az úgynevezett német fizikát. Az természetesen téves volt, de legalább hazafias. Mire észbe kaptak, addigra kiderült, hogy atombomba viszont nem lesz belőle. Már megint a zsidó fizikusok jártak jól. Mi magyarok láttunk már ideológiailag helyes, politikailag eladható, ám sajnos az igazságon túlterjeszkedő szénbányászati programot is; ennyire régi nóta, amit Trump fúj. Igaz, a magyar Eocén-program azért bukott meg, mert nem volt gazdaságosan kitermelhető szén, de ott is előbb járt a száj, mint az ész. Már készen volt a pártvezetők szövege arról, hogy arccal a széntüzelés felé felvirágzik a szocializmus. Senkinek sem állt érdekében, hogy ebbe holmi tudósok belerondítsanak. Környezetvédők nemigen voltak még, és ha elkezdenek pattogni, nyilván megnézhetik magukat. A fenti példákban a történelem, úgy is mint az élet tanítómestere, azt mutatja, hogy az igazságtól elrugaszkodott politika mozgástere jóval kisebb, mint amilyennek látszik. Egyrészt kénytelen aktívan elnyomni az ellenérveket, mert különben tarthatatlanná válik a pozíciója. Másrészt meg le lehet az igazságot taposni, és kalandozni odaát, de az igazságon túl ott vár apukája, a valóság. A megvezetett, alvajáró országok előbb-utóbb koppannak. Aztán lehet újragondolni a romok között. Mélyen igazságtalan, sőt igazságon túli, hogy sorsuk általában nem azonos azokéval, akik megetették velük a burzsoá áltudományt, a zsidó fizikát, az aranytojást tojó szénvagyont meg a klímatagadást. Ők ágyban, párnák közt, érdemeik elismerése mellett mondják tollba életrajzukat. Van idejük felélni egy ország vagy egy bolygó tartalékait, és előre röhöghetnek, hogy amikor eljön a következmények négy génmódosított, kibernetikus lovasa, akkor rájuk nosztalgiával fognak emlékezni, aranykorként. Utánuk a vízözön. Így végzed hát te is. Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! A haverok éve volt, és a következő is az lesz. Kövér esztendőt zárnak a haverok. Úgy röpködtek már idén a milliárdok, hogy alig látszott tőlük az égen a helikopterrel lagziba siető miniszter úr, oldalán dekoratív és sikeres üzletasszonyával, aki a semmiből küzdötte fel magát. Mármint előbb feleséggé, aztán meg ugye jött a többi. Komplett vármegyéket kebelez be egy hasonlóan mobilis nobilis, a gázszerelőből lett báró. Szintén mélyről jött, és nála is először a személyes kötődés alakult ki, és azután az üzleti hozzáértés, a vállalkozói finesz, a magának utat követelő tehetség. Követel az úton felül kastélyt, nagybirtokot meg megyei lapcsaládot, és meg is kapja. Aztán vannak azok, akik nem üres kézzel érkeztek elkapkodni az áldást, hanem pont a profit iránti régi szeretetük tette őket baráttá. Régóta kavaró macherek, oligarchák és helyi kiskirályok keresik a kegyúr kedvét, mert felmérték, hogy nem a piacon meg innováción múlik a további gazdagodásuk, csak a hűségen. Ha sikerül közel kerülni, a konkurenciát bunkósbottal veri le a hatalom csakis az ő kedvükért. És akkor lesz koncesszió, kaszinó, hatósági engedély, államilag támogatott monopólium, vagy legalább a versenytársak szuttyongatása. Fölösleges fejleszteni, lépést tartani, világversenyben helytállni. Csak úgy özönlik a pénz, magától, és ehhez csupán annyi kell, hogy ne legyenek hálátlanok. Így is bőven futja arra, hogy eljátsszák a régi kommunista propaganda legendás kapitalistáját. Szivarozva, egy óvoda árát érő luxusautóban, hamvas és gőgös zsákmányállattal a jobbjukon. Vagy helikopteren lagziba röppenve, hamvas és stb. Refrénként jelennek meg a maffiaállam kulcsfigurái mellett a luxussal hivalkodó hercegnők. Ők a csúcsragadozók: férjeik még megdolgoztak a vagyonért, tisztességes rablással vagy közbeszerzéssel, itt most mindegy, ők viszont csak élik a főúri luxuséletet. Ők itt az arany vécékefék. És nincs már bennük semmi gátlás: részeg bankrablóként hívják fel magukra a figyelmet. Részeg bankrablók pénzszórása általában felkelti a hatóságok figyelmét, és gyors letartóztatáshoz vezet. De itt nincs mitől tartani. Be kell írni a vagyonnyilatkozatba, amit még meg lehet magyarázni, a többit meg lefelejtik. Mi történhet?Legrosszabb esetben észreveszi a sajtó, hogy hiba van a kréta körül, meg kiperel kellemetlen adatokat egy-egy őrült éjszakáról az ezeregyből. Jachtokat fotóz, drónt röptet, aztán ha meglát egy ütött-kopott, középosztálybeli helikoptert, akkor rohan árulkodni meg irigykedni. Az ügyészség megoldja, de azért kicsit kínos, hogy mit szól ehhez a nép. Odáig jutott a feudális visszarendeződés, hogy az úri osztály életvitele vállalhatatlanná vált. Nem attól kell már tartaniuk, hogy jogilag ne úsznák meg, hanem hogy egyáltalán napvilágra kerül, hogyan élnek. Ahogy az észak-koreaiaknak sem szabad megtudniuk, milyen az élet délen, mert onnantól elfogynának a magyarázatok. 2016 gyászhírei között nemcsak nagy művészek, hanem a kormánytól független magyar sajtó jelentős lapjai is szerepelnek. De ezek nem véletlenül vagy végelgyengülésben pusztultak el, hanem pont azért, mert van mit eltitkolni. A törvények már hermetikusan zárnak, nincs többé betekintésünk a pénzosztásba, de a vagyontárgyak akkor is megmutathatók. Addig, amíg van nyilvánosság, amelyből nem lehet kiretusálni helikoptert és gyémántbutikot. Most egyértelműen az a jelszó, hogy ne legyen. Ez az offenzíva nem fog leállni. Undorító egy év volt 2016, de attól semmi nem változik, hogy ugrik egyet az évszám. Ők lopnak tovább, és szeretnék ezt zavartalanul élvezni. Nem sok minden áll útjukban: az ellenzéki pártok egyéni, sporadikus kezdeményezései mellett a megmaradt szabad média. Előbbieknek sincs hatásuk, ha az utóbbi tovább zsugorodik. Sőt annál könnyebb simán kopaszokkal leverni bárkit, még mielőtt kinyitná a száját. Nem nagyon van hová hátrálni: néhány dacosan hirdető multin kívül a Soros-tőke és egyéb infúziók biztosítják a túlélést – amíg ki nem tiltják őket felségsértés vádjával. Akkor egyetlen forrás marad: azok a magyarok, akik igenis szemmel akarják tartani ezeket a hörcsögöket, és legalább értesülni arról, amikor már harci helikoptereken fognak portyázni. Magyarán meg kell venni az újságot, különben nem lesz. Ahol nincs papíráru, ott másféle pénzgyűjtés után kell nézni. Simán össze lehet kalapozni százmilliókat ígéretes projektekre a világ közvéleményétől. Kérdés, eladható-e ilyenként a magyar sajtó, és mitől lesz ígéretes. Jöttek a haverok a szarból, mint egykor a dúlt-keblű mélymagyarok. De őket már nem érdekli a vér és a föld, a templom és az iskola, nem izgatja őket nép és nemzet, csak hersegve szívják belőle a vért. Egész iparágakat tesznek tönkre, vetnek vissza évtizedekkel, csak azért, mert az illetékes haver ettől kicsit vastagabb lesz, vagy mert be kell védeni a seggét. Példájuk nyilván ragadós. Messze fénylik a jellemtelen lojalitás gyümölcse, és jönnek a még mélyebb szarból elegen, akik így akarnak felemelkedni. Pottyan jutalomfalat a haverok haverjainak: luxuslakások, üzletek, alvállalkozói megbízás. Mérhetetlen a kár, amit ezek a paraziták okoznak. Rendkívül alacsony a hatásfokuk: minden forintjukat többszörösen megfizeti az ország elriasztott tőkében, elmaradt haszonban és fejlődésben, meg a jogrend rombolásában, ami az életfogytiglani börtöntől menti meg őket. Milliók adóznak azért, hogy aztán pár tucat haver kaszálhasson gázüzleten, olimpián, atomerőművön. Eközben még csak jótékony tőkés se lesz belőlük: a teletömve röfögő sertések nem találnak fel semmit, nem nő ki belőlük világot hódító startup. Csak híznak és röhögnek a szemünkbe. Ez az ő évük volt, és a következő is nekik lesz boldog. Messze még a vágás. Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! Ahol az ellenvélemény harcnak minősül, ott a civilekből harcosok lesznek. Másképp csak veszíthetnek. Látványos idegösszeroppanással  indította az évet a kormánypárt. Elege lett a TASZ, a Helsinki Bizottság és a Transparency brutális támadásaiból, és most leszámol velük. A fenti szervezetek többek közt jogsegéllyel, elemzésekkel és nyilatkozatokkal követték el a felségbántalmazást, lényegi hatásuk annyi volt, hogy ellenvéleményt jelenítettek meg egy egyre szűkülő nyilvánosságban. Nem indulnak választáson, nincs médiabirodalmuk, tömegekhez nem jutnak el. Kétségtelenül figyelemre méltó érzékenység, ha ettől egy teljhatalmú miniszterelnök nem alszik nyugodtan. Mindenkiről, aki nyilvánosan megszólal, írnak csúnyákat itt-ott. Nem is mindig igazságosan, de hát ilyenkor az ember megvonja a vállát, és leszarja. Aki utánamegy minden kommentelőnek, mert egyszerűen nem bírja elviselni, ha nem szeretik, az bizony beteg. Egyik civil szervezet sem szólította fel a kormányt lemondásra. Még a közreműködését sem kérik, hanem helyette cselekednek, ahol elfelejtett, megszomorított, kitaszított embereken lehet segíteni. Hajléktalanokon, menekülteken, prostituáltakon, elítélteken, ételosztáson tülekedő szegényeken. Biztos lelkifurdalással jár, ha ezekről a problémákról egyáltalán hallani kell, de ezen lehet másképp is enyhíteni, mint a jótékonyság betiltásával. Kiszorítani, eltakarítani – ezt a sorsot szánja nekik a kormánypárt. Már nem a kormányváltás lehetősége zavarja, hanem hogy egyáltalán van, aki nem ért egyet, és nem fél ennek hangot adni. És ez a pszichopata nárcizmus nemcsak a Soros-alapítványokat fenyegeti, hanem minden civilt, már abban az értelemben, hogy a párteliten kívül az egész polgári lakosságot. Akiknek nem jut hely a bunkerekben. Te sem vagy másMert bárkivel szembejöhet egyszer csak a rezsim. Talán az ő valakije végzi penészes kórházi matracon, fájdalomcsillapító nélkül, ellátatlanul. Vagy az állása tetszik meg valamely csókosnak, netán az üzlete, háza, nője. Esetleg az egzisztenciáját rajzolják át egyik napról a másikra, betiltják, államosítják, elveszik és szétosztják kuglifejű senkihelyettesek rokonságának. Akkor hová mész panaszra? Ki fizet neked ügyvédet, ki segít, hogy nyilvánosságra kerüljön az igazságtalanság? Mivel jár, ha kialakul egy elit, amely semmivel nem tud lebukni, mert nincs már, aki szót emel? Milyen kontroll marad, hogy belülről ne rohadjon szét a párt. . . mármint ennél jobban, mert hiszen a rohadás penészvirága már Németh Szilárd is, ez a beszélő disznósajt, korunk Marosán Györgye. A ius murmurandi, a morgás joga áll most támadás alatt. Pedig az nemcsak a demokráciák alapja, de a puha diktatúrák is elismerik. Mindenkinek jobb, ha békésen is lehet tiltakozni, vagy legalább mást gondolni. Ha nem lehet, akkor háború van. Tavaly nyáron Chris Stone, a Nyílt Társadalom Alapítvány elnöke arra a kérdésre, hogy mi lesz, ha Magyarországról is úgy verik ki őket, mint az oroszok, a következőt válaszolta: „nem, nem hiszem, hogy bárki ki akarna szorítani minket. ” Nagyon finom volt, konfliktuskerülő, illedelmes, diplomatikus. De most már nem diplomatákra van szükség. Ma háború van, holnap békeÍgy vadászhatnak le egyenként mindenkit. Hat éve folyik ez, szakadatlanul pörög a tébolyult kisgömböc, és lövöldöz körbe-körbe, kit hogyan talál meg. Nem jutottak volna idáig, ha az első vagy a hatodik ilyen után felismeri a többiek Magyarországa, hogy mi lesz ennek a vége. Ha időben egymásra találnak az áldozatok: civilek, szerkesztőségek, filozófusok, bankok, vállalkozók és nemzetközi nagyvállalatok, mindazok, akiknek van vesztenivalójuk – akkor együtt megvédhették volna magukat. Nem feltétlenül kell ehhez pártot választani – bár az is módszer –, elég az ellenállás. Ha az ott van a mindennapokban, akkor nem lehet többé elhallgatni, hogy nincs többség a kormány mögött - pedig mindent arra hivatkozva csinál. Néhány jól elhelyezett millióból megkerülhetetlenül keresztül lehet húzni a kormánypárt számítását, ahogy a Kétfarkú-kampányból kiderült. Az ellenállás azonban pénzből is él, mint mindenki más. Akkor is, ha politikai alternatívát dolgoz ki szociológiai kutatóintézetekben, vagy ha ételt és takarót oszt azoknak, akiknek másképp nem jut. A Fidesz régóta dolgozik azon, hogy tőle független jövedelemforrások ne legyenek. Hogy megbüntethessen bárkit, aki sokat ugrál. Az önkormányzatok megcsonkításától a norvég alapok elleni támadásokig megtettek mindent, hogy kiszárítsák a velük vitázó értelmiség forrásait. És sikert sikerre halmoztak. Szerkesztőségek buktak el, egyetemi tanárok és püspökök húzták meg magukat riadtan, tudósok és kutatók távoztak az első adandó ösztöndíjjal. Ennek ez a bunkóságból katedrálist építő kormány természetesen örül, mert nekik ezekre nincs szükségük. Az országnak viszont lenne, egyszerűen azért, mert Magyarország  sokkal gazdagabb és sokszínűbb, mint amit a beszélő disznósajtok felfogni képesek. A terv világos, a pszichózis szintén. Terveznie és változnia kell a velük szembeszegülő tábornak is. Mindenekelőtt körülnézni és észlelni, hogy különbözőek vagyunk, de az ellenség közös, és mi vagyunk többen. Más technikák, más módszerek, új szövetségek ideje jön. És új célok: egy olyan ország, ahol elférünk egymás mellett különbözően is. Elférnek a disznósajtok is majd, csak alacsonyabb polcon. Megszervezte már magát nehezebb időben is a szolidaritás. Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! Az olimpia megfúrása önvédelem, nemes bosszú és bűnmegelőzés. Méltó a polgári Magyarországhoz. Csaknem egy év, a boltzárról szóló próbálkozás után ismét feltámadott a népszavazás intézménye. Akkor is egy egetverő hülyeségről formálódott meg a kérdőjel; nem is viselték el, hogy belesüljenek. Nem mertek szembenézni a kérdéssel, begyulladtak a puszta lehetőségtől, hogy ez egyszer nem nekik lesz igazuk. Az olimpiarendezés ugyanilyen értelmetlen a közjó szempontjából, viszont nemcsak kényelmetlen és idegesítő, hanem eszeveszettül sokba is kerül.  Leginkább ezért kényelmetlen és idegesítő, tehát nekünk az a legjobb, ha valaki más rendezi. Két-háromezer milliárd alsó hangon, de felmehet hatig is, ha olyan ügyesen gazdálkodnak vele, mint a vizes vébével. De már az eredeti összeg is észbontó: ennyi pénz tíz évre felhúzná a magyar iskolákat az élvonalba, ha jól költenék el. Tíz év alatt egy generáció kijárja az iskoláit. Az olimpiára nem is lehet jól költeni, egészen valószínűtlen, hogy tartós nyereséget hozzon. Arra számos példa van, amikor romhalmazt és keserű csalódást eredményezett, de olyan város vagy ország egy sincs, amely tömegeket vonzana azért, mert valaha ott olimpia volt. Ennek a feléből vehetnénk egy Nimitz osztályú anyahajót a Balatonra. Vagy építhetnénk piramist. Konkrét értelme annak sincs, de tovább tart, és hírértéke viszont van. Nemcsak az a baj, hogy nincs most szükség és pénz nemzeti státusszimbólumra, hanem ha már muszáj, akkor se az olimpia az egyetlen vagy a legjobb megoldás. Nem is egyszerű érvelni mellette. Ez abból is látszik, amikor előkerülnek olyan gondolatmenetek, hogy ha elköltünk ezermilliárdokat egy sporteseményre, akkor ingyen kapunk hozzá reptéri gyorsvasutat meg még egy csomó fejlesztést, néhány százmilliárd értékben. Demens öregasszonyokra sózzák így rá a négyszázezres paplant ajándék serpenyővel. Érdekes matek ez, felveti a kérdést, hogy vajon miért is nem építjük meg ezeket a hasznos holmikat olimpia nélkül, és költjük a fennmaradó összeget valami értelmesebbre. Vagy annyira hülye egy nép vagyunk, amelyik olimpia nélkül nem is áll neki az építkezésnek? Mert akkor talán ezen kéne változtatni, elsőként pont a kormánynak. Vattacukorba csomagolt vágyak szólnak a rendezés mellett, a pénzben ki sem fejezhető figyelem, hogy egy hónapig Budapesten a világ szeme. És tényleg nem lehet utánaszámolni annak, hány üzletembernek és nagyvállalatnak kelti fel a figyelmét egy emlékezetes gerelyhajítás vagy drámai súlyemelés. Onnan meg már csak egy lépés, hogy röviden utánaolvasson a magyarországi állapotoknak, és elnéző mosollyal máshol fektessen be. Szocsi se igazán húzta meg az orosz gazdaságot, sem a turizmust, pedig beleadtak apait-anyait. Ha rossz arc vagy, akkor nem leszel népszerűbb a rongyrázástól, ez van. Ahogy az sem mérhető, mennyivel növelné az olimpia Magyarország terrorfenyegetettségét. A világért se szeretnék riogatni, de hát ez is egy szempont manapság, megtanultam a kvótakampányból. De oké, állapodjunk meg abban, hogy az olimpia hasznossága erősen véleményes. Mint ilyet, illő és helyénvaló népszavazásra bocsátani, ahogy történt Hamburgtól Oslón át Krakkóig. Ezekben a városokban speciel leszavazták a nevezést. Nem lenne csoda, ha a budapestiek is elutasítanák. Ehhez azonban ki kell vívni előbb a szavazás jogát. Utána pedig nekilátni a kampánynak. Kevés ügy van, amivel a kormány akaratával ellentétes többséget lehet képezni. A zsigeri ösztönök jelentős részét besorozta a kormánykommunikáció: gyűlölet, rasszizmus, félelem nekik dolgoznak. Az olimpia megtagadása racionálisan is védhető, de ezt is meg lehet támogatni örök emberi indulatokkal. Ó igen, ezekben a népszavazási kezdeményezésekben mindig benne van a remény, hogy Orbán Viktort most orrba lehet verni végre. Ez teljesen legitim, jogos igény, ő ugyanis merő sportból ver orrba komplett iparágakat, irányzatokat és tudományokat. Valamint Budapestet, nem is egyszer. Jól állna már neki egy pofon. Egy vereség. Egy nap, amikor Budapest nemet mond és visszaüt. Tudjuk, hogy nem tud veszíteni, de sosem késő megtanítani. A többieknek, az egyet nem értőknek pedig azt, hogy milyen győzni. Hogy egyszer ne az legyen, amit ő akar. Nem biztos, hogy ettől megbukik a Fidesz. De szembetalálja magát a ténnyel, hogy nem az egész nemzetet képviseli, csak annak egyik szubkultúráját. Mindenképpen jó hatással lenne a kormányzásra, ha nem tehetnének meg bármit, és nem indokolhatnák azzal, hogy nekik felhatalmazásuk van. De van még egy egészséges érzelem, amit érdemes féltőn gondozni: az irigység. Ebben az esetben a civilizációs minimumáról, az igazságérzetről van szó. Nem tudjuk, hogyan szerepelne egy budapesti olimpián a ritmikus gimnasztika-válogatottunk, elhoznánk-e az aranyat teremröplabdában, és dobogós lenne vajon a BMX-csapatunk. De az kurvaélet, hogy „Mészáros Lőrinc”, Garancsi István meg a többi zabálógép olyan kerekre fog hízni rajta, hogy hasraesik a zsírjukon a napsugár. És jól jár a tök értelmetlenül szétdobált PR-ból Habony Árpád, Andy Vajna – a közismert sáskaválogatott. Ugyanis nekik nem kell versenyezniük. Ők automatikusan nyernek, mint Nero a kocsiversenyen, és nem egy aranyat visznek haza, hanem aranyrudakat zsákszámra. Megrendeznek egy világversenyt, sütkéreznek a nemes versengés pátoszában, de hallani sem akarnak versenytársakról. Aligha nemzeti érdek ilyesfajta győzteseket kitenyészteni. Pár tucat fős bűnözői kör feni a fogát a lenyúlható százmilliárdokra, és már viszik is, amit bírnak: tanácsadásra, levegőbe pofázásra csipegetik a vagyonokat. Ennek a rezsije az egész olimpiai díszlet. Nem kell betegesen irigynek lenni ahhoz, hogy ezt a perverz fosztogatást ne akarjuk végignézni. Hülyeség is, el is lopják, meg Orbán Viktornak is be lehet mosni egyet vele. Az olimpiai népszavazás lehetősége izgalmas fejlemény. Most alkalom nyílik nemcsak vekengeni azon, hogy nem tetszik a rendszer, nemcsak tüntetni, aztán elfáradni és hazamenni, hanem visszaütni. Önvédelemnek minősül, úgyhogy rajta bátran. Ezúton üzenem minden érintettnek, hogy engem nem zavar a lelkesedésük, amit a Risztov Krisztián világrekordja felett éreznek, amíg a négy fal között csinálják. Különbözőek vagyunk, nincs is ezzel semmi gond, de ne tukmáljuk egymásra a mániáinkat, és pláne ne várjuk el, hogy mindenki osztozzon a gyerekes örömünkben. Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! Vagyonbevallás, ugyan! Mi nem ezeket a droidokat keressük. Megérkeztek a vagyonbevallások, minden szerkesztőség felgyűri az ingujjat, és nekilát átnyálazni a papírokat. Megszületnek a listák a leggazdagabb képviselőkről, rácsodálkozik újból a nép a pár százmilliós vagyonokra. Aztán kiderülnek kisebb-nagyobb stiklik, eltitkolt ingatlanok, de végül minden jóra fordul. Nem olyan komoly ügy ez, mint bárki más adóbevallása például. Az a villa a kerti beltengerrel és rajta a helikopter-anyahajóval a feleség nevén van, ő pedig sikeres üzletasszony. Igazából tőle szokott pénzt kérni a kedves férje, amikor új hátizsákot szeretne, mert az ő fizujából nem telik. Vannak továbbá tehetséges és sikeres gyermekek, akik már általános iskolásként megszedték magukat, becsüles és tisztességes munkával. Biztos minden ötösért kaptak egy millát a családi barátoktól. Életszerű, hihető, tökéletes alibik. Szóval már ami a papírokon van vagy utólag odakerül, az is megmagyarázhatatlan gazdagodást jelez, de nem is igyekeznek nagyon megindokolni. Talán nem is értik már, mit kellene ezen szégyellni. Természetes, hogy belenyalnak a kasszába. Hiszen már évek óta megfogalmazták, hogy a korrupció maga a rendszer. Régen felmerült részükről az igény, hogy ezt ne akarja számon kérni senki. De amit a vagyonbevallásokon látunk, az csak a felszín. Nem jön ki a matek. Ezermilliárdos közbeszerzéseken vagyunk túl, és mára tényleg magától értetődő, hogy ami itt egyáltalán épül, abból vastagon profitálnia kell a maffiának. Arcai közismertek. A pénz útja másfelé vezet. Igazán nem szeretnék ujjal mutogatni, meg egyáltalán, aki korrupciót kiált, az forduljon az ügyészséghez, és ők aztán szakrális függetlenségükben lefolytatják a nyomozást. Csak elgondolkodtató, hogy abban a rendszerben, amelyben a hatalom egyértelműen egy kézben fut össze, vajon a pénz merre csörgedezhet. Elképzelhető-e egyáltalán, hogy a hét év alatt kézen-közön eltűnt százmilliárdokon nem Orbán Viktor terpeszti egyre terebélyesebb seggét?Hát hogyne. Nyilván az az ábra, hogy Garancsi, Vajna, Mészáros meg a többiek szuverén nagytőkésként rendelkeznek a nekik kiutalt százmilliárdos tételekkel, és véletlenül sem adják le a sápot a keresztapának. Épül az autonóm, öntudatos polgárság. Orbán Viktor mindössze nyolcszázezer forint megtakarítással rendelkezik, és azt is a feleségétől kell elkérnie, ha vonatjegyet venne Svájcba. Igaz, a miniszterelnök egyszer már megtapasztalta, mi lehet abból, ha egy feltőkésített jóbarát berág, és ellene fordul: Simicska Lajos dezertálása máig megoldatlan problémákat okozott. De megvonja a vállát, és belátja, hogy nem lehet minden az övé. Aha, az a típus pont. A politikában ugyan dühöngő control freak, de anyagilag megelégszik a tisztes jómóddal, amit a miniszterelnöki fizetés megenged. Na jó, egy apró stadionra meg kisvasútra azért kölcsönkér a nemzettől, de a nemzet vidáman adakozik, igazán megérdemli az a drága jó ember. Lovasberényig, ha neki úgy esik jól. A politika réges-régen meghekkelte a vagyonbevallások rendszerét. Megtalálta a módját annak, hogy elrejtse a szajrét. Közben dolgozik azon, hogy minél veszélytelenebbül lophasson. Erről szól a sajtó és a civilek vegzálása, az átláthatatlansági törvények (az úgynevezett Acélzseb-program), és a korrupciót pozitívnak, de legalábbis elkerülhetetlennek lefestő védőbeszédek. A megalázó jelenetek, ahol a professzor arról hablatyol, hogy attól még megéri az olimpiarendezés, ha szétlopják. Már fel sem merül, hogy kivételesen lehetne a verseny fair, és így a fölösleges pénzkidobás kevesebb. Nem: az ígéret az, hogy igenis szét lesz lopva, és ezzel együtt tessék örülni neki. Meg ezt szolgálja minden keleti nyitással, orosz kavarással, nemzetközi kapcsolatok felrúgásával. A nagy nemzeti cél az, hogy valamelyik stróman építhessen valami fölösleges szart sokkal drágábban, mint amibe kerül – és megússza a börtönt. Nem a most röhögve kiadott papírok fogják lebuktatni őket, hanem az uniós ügyészség és titkosszolgálat – ami viszont nincs. És inkább magukra gyújtják egész Európát, hogy ne is legyen. Most nézegethetjük pár napig, mi esik le egy-egy szimpla tányérnyalónak és verőembernek azért, hogy részt vesz ebben. De mi nem ezeket a droidokat keressük. Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! Fut a gyáva, és ehhez még le se kell szavazni. Legyőzhető. Sajátos népszavazási kultúra bontakozott ki Magyarországon. Amint egyáltalán felmerül egy sikeres referendum lehetősége, mindenható miniszterelnökünk hóna alá csapja a farkát, és menekül árkon-bokron át. Olyan gyáva, hogy le se kell szavazni. Bátran elfutott, el ő. Tele a pelus, a más napokon olyan bőségesen áradó merészség pedig, amivel a világtörténelem szervókormányát pörgeti, ilyenkor elapad. Hétköznapokon ő maga az egész nemzet, de minimum kétharmad. Viszont ezek az igazi ünnepek: amikor pár százezren nemet mondanak, és akkorát pukkan a hólyag, hogy beleremeg a Kárpát-medence. Nem először történik így. A vasárnapi boltzár ellen elég volt egyáltalán beadni a népszavazási kezdeményezést. Még összegyűjteni se volt idő az aláírásokat, már szavalta is az egész frakció, hogy meggondolták magukat, szánják-bánják, szavazni okafogyott. Feladták harc nélkül most is. Épp csak rájuk kellett ijeszteni, semmi nem történt még, csak a lehetőség villant fel, hogy alulmaradnak. Ennyi kell nekik, mint minden bullynak: valaki, aki feláll, és nem hagyja magát. Pedig ha hinnének abban, amit csinálnak az országgal, akkor nyilván kéznél lennének az érvek. De hát mély kuss volt eddig is. Hallgattak az olimpiát proponáló macherek, a kormánypolitikusok, fejvesztve menekült mindenki már egy hónapja. Nincs ellentámadás, nincs érvelés. Pedig most jöhetne a harc, amit állítólag annyira szeretnek. Végre egy kihívás.  De nincs. Csak a szégyellős elsompolygás maradt. Ismét. Magyarország kormánya nem mer a népe szemébe nézni. Alapélményük a szégyen. Szaladnak a mikrofonok, kamerák elől, megfeszülnek, hogy kikerüljenek minden vitát. Vastag a bőrük, de rettegnek a felkérdezéstől, mert tudják, hogy a felkészültségük, az ötleteik, a tetteik, az egész teljesítményük – reménytelenül védhetetlen. Szoronganak és menekülnek előlünk, kiveri őket a hideg veríték, ha álmukban megjelenik egy tízfős civil szervezet, amelyik nem adja fel, és nem lehet őket kirúgni. És ez jó. Jó látni, ahogy Orbán Viktor egy lehetséges pofon szelétől már felköti a nyuszis papucsot. Tök jól áll neki, talán csak akkor lenne szexisebb, ha felöltene mellé egy szoknyát, felőlem más férfié is lehet. És jó látni, hogy most már nem kell amerikai ejtőernyősökre várnunk a felszabadításért, mint hatvan éve, hanem meg tudjuk oldani házon belül. Most bosszút forral – ó, ismerjük már a betegségeit, mint a viszkető tenyerünket. De azt is tudjuk, hogy bosszúállósat is pont addig játszhat, amíg engedjük neki. Nem kell ide forradalom, nem kell ökölbe szorítani a kezeket. Elég, ha kétszázezren felmutatják egy ujjukat. Az olimpiai pályázat ötlete veszélyesebb akna annál, hogy ennyivel hatástalanítani lehessen. Az ugyanis átment egy egész országnak, hogy észveszejtő összegbe kerülne ez a rongyrázás. Jóval nehezebb innentől bármi nyomort azzal magyarázni, hogy ez egy szegény ország. Van itt pénz, csak éppen kórházra, iskolára, gyógyszerre, metróra nem jut, mert gyeplabdastadionra tartogatjuk. Ha ez így van, akkor egyszerűen ezt az országot rosszul vezetik, és ideje ez ellen tenni. Amit művelnek, az el lehet utasítani, és meg lehet akadályozni. Ennek nemcsak a népszavazási kezdeményezés lehet eszköze. Át lehet lépni például Kúrián és a nevetséges választási irodán, és gyűjteni aláírást csak úgy, a súlyáért. Azt bármiről lehet: stadionokról, királyi várról, Mészáros Lőrinc pofájáról. Minden működhet, ami erőt mutat: sztrájk, békés engedetlenség, tüntetés, művészet, harsány kiröhögés. Orbán Viktor el fog szaladni, ha elég kitartó az ellenállás. Visszavehetjük az országunkat utcánként, jogszabályonként. Igenis megmondhatjuk, mi legyen Pakson. És mivel a miniszterelnök ennyire gyáva, ehhez nem kell többséget szervezni. Elég hozzá egy látható ellenerő, meg az igazság. De ha egyszer sok százezernyi különböző rendszerkárosult egymásra talál, akkor lesz vége a dalnak. Amikor tanárok és szülők és diákok, olimpiaellenzők, norvégok, orvosok és betegek és hozzátartozók, megzsarolt vállalkozók és megalázott közmunkások, melegek, dohányosok és környezetvédők észreveszik egymás ügyeit, és összerakják a képet. Hogy nekik nem egyéni problémáik vannak, hanem ez a rendszer menthetetlenül ilyen. Hogy egymillió drukker érzi itt jól magát hétmillió kárára – és még ők is hazudnak maguknak. Utolsó érve mindig az erő volt, ami mögötte áll. A többség, ami az övé. Nincs többség, nincs erő. Iszkolás van. Legyőzhető. Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! Se nem jobb, se nem bal? Meg a baloldal nem elég nemzeti? Meséljetek még valami vadiújat! Elzúgott olimpiánk, köpjünk egyet utána ennek az emeletes hülyeségnek, és legyünk hálásak azoknak, akik megakadályozták. De az a hála nem biankó csekk, és nem szabadjegy. „A 21. században nem ideológiák, hanem értékek mentén kell politizálni. . . nincs szolidaritás a jobboldalon, és nincs pozitív nemzetkép a baloldalon. ” Így hangzott a Momentum diadalmas székfoglalója először, és a gólörömben elengedtem a fülem mellett; jól van fiúk, kicsúszott egy büfi, majd holnapra átgondoljátok. Aztán most szembejött megint. Ezek komolyan ennyit gondolnak. A mozgalom Gyurcsány Ferencnek válaszolt éppen, aki kifejezte örömét a fellépésük miatt. Ez az öröm elsőre álszentnek hangzik, de van alapja. Nyilván egy rivális belépése alapvetően nem jó hír, viszont az olimpiaellenes kampány nemcsak a Momentum, hanem általában a politika felé fordította vissza tömegek figyelmét. Ebből pedig profitálhat mindenki, aki látszik. Az elmúlt években a tehetetlenség alaposan depolitizálta a magyarokat. Változásnak nem látszott esélye, így olyan ügyek mellett is vállvonogatva mentek el a járókelők, amelyek pedig a húsukba vágtak. A korrupció vagy az oktatásügy és egészségügy válsága csak pillanatnyi fellángolásra volt elég, aztán jött a beletörődés. A legnagyobb nyertes azért persze a MoMo, rá figyel a legtöbb szem, hogy ha ezt ilyen ügyesen elintézte, akkor még mit várhatunk tőle. Nagy lehetőség ez a bemutatkozásra. És az úgy hangzik, mint fent. Hű, a mindenit, mekkora innováció bontakozik itt ki éppen: valakik végre meg akarják haladni a jobb- és baloldalt egyaránt! Hát ez aztán felfedezés a javából, talán ki is lehetne tűzni egy táblát, hogy Északi Sark, felfedezve a Momentum Mozgalom által. Csak sajnos ezt a fát már körbepisilte minden erre járó kutya a kétfarkún kívül. Nevezték harmadik útnak, nemzeti baloldalnak, meg úgy, hogy „se nem jobb, se nem bal, keresztény és magyar”, aztán van ehhez egy komplett gyűjtemény a néhai LMP hagyatékában. A legáthatóbb szagú jelzés szerint pedig ez itt a centrális erőtér. Meg van haladva jobb- és baloldal, ehhez ti nem kelletek. Értékek és ideológiák összefüggnek, nem véletlenül forgalmas csatatér az emberi jogok terepe. Lehet belőlük kutyulni valami pillanatnyilag jól eladhatónak tűnő csokrot, csak félő, hogy ez a következetesség rovására megy, aztán belebonyolódik az ember, és jön a szánalmas lavírozás. Ilyen érték például a szolidaritás, amit joggal lehet számon kérni a mai Magyarországon, csak jó tudni, hogy ebből bizony irányzatok következnek. Nemzetközileg ismert társadalomszervezési modellek, amelyeknek sajnos van már nevük. Előbb-utóbb valamelyiket vállalni kell majd. Úgyis felismerik. Szóval az azért nem baj, ha van az embernek világnézete. Oké, hogy már mind foglalt, de az se tartható sokáig, hogy nem gondolunk semmire, mert annyira eredetiek vagyunk. Az elvek megkönnyítik az egyenes beszédet, óvják a személyiség integritását, és elejét veszik az olyan hibáknak, mint amikor a hétmérföldesre nőtt arc odaveti másfélmillió embernek, hogy nekik nincs pozitív nemzetképük. Jó modor kérdése ezt benn tartani, de amúgy ehhez is elég a közelmúlt történelme. A baloldal hazaárulózása ugyanis nemhogy a rendszerváltásig nyúlik vissza, hanem mindig is sláger volt, ha kell, visszavezethető Jézusig. Van legalább annyi neve, mint a harmadik útnak: idegenszívűség és -szerűség, gyökértelenség, külföldiügynöközés, hígmagyarozás. Ráadásul ebből a suta megszólalásból az is következik, hogy bezzeg a jobboldalon, ott aztán van valami nagyon pozitív nemzetkép. Aham, szóval ott nincs semmi gond a nemzetfelfogással. Nagyon újszerű tudományos kutatás ez, fiúk, meséljetek még!Ja, hogy ez csak retorika? Pozicionálás? Taktika? Ó, hát ebben sincs semmi új. A migránsozás is csupán retorika, sőt amikor a magyar jobboldal – a maga hótt pozitív, darutollas nemzetképével – előállt a „nemzeti oldal” fogalmával, az is csak szöveg volt. Ezek a sült hülyeségek idővel megtelnek tartalommal, gurulnak a maguk medrében, és a vége az, hogy a pillanatot kell uralni, az igazság meg nem számít. Ezt is feltalálták, megismételni fölösleges és káros. Vagy az is egy lehetőség, hogy nemcsak vagdalkozunk, hanem kiállunk szépen a pódiumra, és elmondjuk érthetően, mi is az a pozitív nemzetkép, ami a baloldaliaknak nincsen; ezzel szemben és ebből következően jobboldalon megvan. Gyanítom, hogy itt megállna a tudomány. Akkor az unióhoz, NATO-hoz való viszonyról kellene beszélni, Oroszországról, történelemről, és azon belül azokról a szégyenletes kísérletekről, amikor a hatalomvágy mások kirekesztésében látta meg a siker útját. Ha erről értelmesen beszélgetni kezdünk, akkor már nehéz olyat mondani, amit ne képviselne évek óta a létező ellenzék. És így van ez azokkal a szakpolitikai víziókkal is, amelyekkel már előállt a mozgalom, egészségügy és oktatás témájában. Nem arról van szó, hogy nem helyeselhetők a célok és az eszközök, hanem arról, hogy ezek közhelyek, a legtöbb már három éve is szerepelt a ballib pártok választási programjában, avagy pozitív nemzetképében. Csak kicsit alaposabban kifejtve. Az olimpiaellenes kampány alatt jól látszott a megszeppenés a hivatásos ellenzék soraiban. A kezdeményezés sikere fenyegetőnek tűnt. Jönnek ezek a máris rendkívül nagy arcú, nyelveket beszélő, trendi fiatalok a kreativitásukkal meg humorukkal és menőségükkel, és ezzel bizony már mandátumok és egyéb pozíciók kerülnek veszélybe. Ám egyelőre a félelem alaptalannak bizonyult. Intellektuálisan a Momentum nem előzte be a parlamenti ellenzéket, viszont olyan arroganciával próbálja letolni a térképről, amit a Fidesztől megkap, aki erre izgul. Semmi új, de az legalább haveri alapon és óriási mellénnyel. Még nem igazolták, hogy szükség volna rájuk a továbbiakban. Ez eddig nem a rendszerváltás befejezése. Csak felöklendezik a hordalékát. Azt bebizonyították, hogy a politizálásnak van értelme, a változtatás lehetséges. Ez nemcsak nekik esély, hanem mindenki másnak. Nem megijedni kell tőlük, hanem dolgozni és okosabbnak lenni. Ez nem tűnik lehetetlennek, a verseny viszont mindenkinek jót fog tenni. A kihívónak is. Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! Akadtak nők, akiknek volt tökük felállni. Neked csak bajszod van. „Szomorú sors, ha az embernek gazdája van, és nem a maga ura. ” – Orbán ViktorRégen leveleztünk, János, tisztelt elnök úr, ha ugyan el nem takarodsz, mire ez megjelenik. Nem volna rossz döntés. Mégis mit vársz még az élettől egy ilyen rossz döntés után?Ó, értem én, nem sikerült fogást találni. Hát nem lehet mindenki Sziszifusz, azon a sziklán sincs fogás, de azért próbálkozik az ember, ha valamit igazán akar. És még az lett volna az óvatosabb megoldás. Mert lehet úgy csavarni az alkotmányt, hogy megengedje ezt a gyalázatot. Bele lehet látni, hogy a tanszabadság, az pont az, amikor kinyírunk egy egyetemet, mert nem tetszik a pofája. És tök alkotmányos a testre szabott törvényhozás, a teljesíthetetlen feltételek kiírása rövid határidővel, a hivatali packázás. Nem véd meg minket a kormányunk szeszélyeitől – holott erre való. Ebben az esetben még súlyosabb a baj, és a köztársasági elnöknek kötelessége kiállni, és beszélni erről. Még ha jogilag tényleg eszköztelen, akkor is – bár jól teszi, ha ilyenkor körbekérdez több jogászt is. Neadjisten civil szervezetekkel konzultál. Hátha mégis tudnak fogást találni. De nem az az egyetlen lehetősége az elnöknek, hogy ha formailag minden rendben, akkor aláír szó nélkül, aztán megy horgászni. Például bármikor kiállhat az erkélyére, és szólhat a teljes nyilvánossághoz. Odarendelheti az állami tévé stábját, akik nyilván nyakig összeszarják magukat, de azt nem tehetik meg, hogy nem közvetítik a beszédét. Meg aztán elment az erkélye alá pár ezer ember érdeklődni, alkalom éppen adódott. Azért volna miről beszélni, János, nem gondolod, baszki? Jó, tegyük fel, hogy a vétó technikailag nem megy, de más mondanivaló nem merült fel? Tényleg úgy kéne tenni, mintha a törvénymódosítás mögötti szándék nem lenne teljesen világos? Egy időben a civilek elleni támadással és az otrombán manipuláló konzultációval? Ez szerinted egy hitelesen, ép arcbőrrel képviselhető álláspont? És mi is az a szent cél, amiért te, személy szerint, Áder János, aláírod egy egyetem kivégzését? Muníció plusz két hónap hörgéshez?Igen, János, a Szilárd szerencsés. Róla elhisszük, hogy ennyi esze van. Schmitt Pál is megúszta volna egy legyintéssel. Ők nem beszámíthatók, értelmi képességeik megfelelnek a propaganda színvonalának. Na de te pontosan érted, mi folyik, János. Hogy milyen áldozatokat fizettet az országgal a sötét, primitív ellenségkeresés. Igen, eddig is ez ment, csak egyre többe kerül már a gyűlölet fenntartása. Más meg nincs. Tudom, hogy nehéz kilépni, a politikai család a második otthon, benne van ebben annyi év munka, megalázkodás, elviselése ennek a mohó, akaratos és korlátolt keresztapának, szolgaság kezdettől, képviselőként és frakcióvezetőként, száműzetés, és aztán ez a hirtelen jött, nagy kabát. Ez a pálya csúcsa, ennél több lehetőséged sosem lesz már ebben a rendszerben. Legfeljebb egy másikban lenne, de azt most játszod el. És mire használtad eddig? Egy betépett hippi révületével elmondtad párszor, hogy a természet, az mennyire cuki, amúgy meg aláírtál kussban bármit, amit eléd raktak. Nem múlt rajtad még soha semmi. De ennek is ára van. Akkor kell megfizetni, amikor tömegek veszik észre, hogy ami történik, az vállalhatatlan. Onnantól  mázsás súlya van annak, ha még mindig bevállalod. Akkortól ugyanis cinkos vagy. Eddig is az voltál, csak még soha nem volt ennyire egyértelmű, hogy amiben részt veszel, az bűn. Voltak mostanában, akik a későn ébredés terhét választották a folytatólagos elkövetés helyett. Nők például, akiknek volt ehhez tökük. Kiállni, aztán kilépni, és szót emelni a maradék tekintélyükkel, személyes integritásukkal, gerincükkel, hogy ne veszítsék el azt is. Hát neked csak bajszod van, János?A hallgatás felér egy lemondással. Erkölcsről, józan észről, szuverenitásról, intellektuális mércéről. Azzal jár, hogy látni fogjuk: az elnök méltatlanná vált hivatalára. Szerdán a Hősök terén vár a néped. Még van egy dobás, menteni, ami menthető; országból, jövőből és becsületből. Vagy lehet hallgatni tovább, és odaállni a cinikus magyarázatok mellé. Lehet olyan elnökünk még egy darabig, aki ennyit tud. De akkor az az elnök szart sem ér. Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!Tisztelt Elnök úr, kedves János! Ember kellett ehhez a végeláthatatlan várakozáshoz, lapításhoz, a kifogástalan mosolygáshoz éveken át – de végül sikerült. Benn vagy. Kormányt buktatni: buli. Fideszesnek lenni: ciki. Nem a nagyszombati volt a legnagyobb tüntetés. Nem szombat éjjel volt a legnagyobb balhé és vonulás sem. De a Szabadság téren kézzelfoghatóvá vált, hogy ezt a kormányt megbuktatni nemcsak kötelesség, nemcsak fárasztó, nehéz munka, hanem buli. Hogy nemcsak hosszú beszédek végét várva lehet kiállni ellenük, hanem énekelve, sípolva, cintányérozva, végeérhetetlen vonatba kapaszkodva, vidáman kurjongatva, hogy BAJSZOS SZAR! És a bajszos szar már nem is gyűlölet meg pátoszos küzdelem tárgya, nem rettegett ellenség, hanem egyszerűen szánnivaló, nevetséges bohóc. Akit  nemhogy Jánosnak szólítunk, hanem Jancsikának, ha majd egyszer megunjuk a bajszos szart. Nehéz megunni. Így járnak a bajusztalan szarként lapító kormánypropagandisták is. Nem felháborodott közleményeket váltanak már ki azzal, ha Soros ingyen repjegyeiről delirálnak, hanem papírrepülőkkel dobálózó, jókedvű tömeget, akik kettéröhögik őket. Szívet melengető hallani, hogy ami konferenciák és elemzések témája volt, azt tömegek látják át, és kiabálják magától értetődően: ruszkik haza! Húsz- és hatvanévesek együtt bólogatnak a zenére, és egymásnak magyarázzák a szlenget és történelmet. És apró fecnikké röhögik a konzultációs ívet, a migránsozást, buzizást, nyomtatnak maguknak Soros-pénzt, meg olyan transzparenseket, amiket ennek a rezsimnek az emberei fel se fognak, mert egy szatyorban élnek. Abba a szatyorba próbálták begyömöszölni Magyarországot. Hentesbárddal láttak neki Magyarország megcsonkításának. Az ő világukban nincs kreativitás, nincs egyéni kezdeményezés. Nincs mobilitás, nincsenek vidékről vagy külföldről érkező tehetségek – hiszen ezek őket veszélyeztetnék. Nincs helye senkinek, aki nem ért egyet, mert akkor elveszne az alapelv, hogy mindenben igazuk van – ezért nincs helye a szabadságnak úgy általában. Nincs helye már a múltnak sem: saját archívumuk után a lerabolt szerkesztőségek múltját is eltörlik, mert hiszen tegnap is azon röhögtünk, mit magyarázott Oroszországról meg legvidámabb barakkról az a másik szar, a bajusz nélküli, ámde pocakos. De Magyarország nem fért bele abba a szatyorba, ahol ők élnek. Dühösen, idegesen robbant ki belőle. És megmutatta, hogy de: van kreativitás, van egyéni fellépés, jönnek vidékről és jönnek meg visszajönnek külföldről. És van olyan világ, ahol nem muszáj egyetérteni, mert ha nem kell egy szatyorban élnünk, akkor elférünk egymás mellett. És van múlt, amire emlékszünk, és amiért felelni kell hamarosan. Mindenekelőtt megmutatta azonban, hogy van egy jókedvű, az idegengyűlölet és a kamu szabadságharc görcsét hanyagul ledobó, szép Magyarország. Él nemzet e hazán. És sokkal, sokkal gazdagabb, tehetségesebb, vidámabb és főleg jobb társaság, mint az a beteg klikk, amely ellen lázad. Ők a buliból kimaradnak. És aki ebben nem tud részt venni, annak a napjai meg vannak számlálva. Mindaz fordult ellenük, amit megtagadtak, ezért tehetetlenek ellene. És ez az erő már most cselekszik. Még kedvesen, simogatóan, festékes palackokkal és finom célzásokkal. Nem volt olyan régen, amikor egy hasonlóan elaggott, ciki, beszűkült garnitúra felismerte, hogy ennek valahogy vége lesz. Még épp maradt annyi eszük, hogy ráébredjenek, azzal járnak a legjobban, ha szabad választáson buknak el. Amíg még kér a nép. Talán meghallották, amit egy fiatal, nyegle, irritáló, kezdő politikuspalánta mondott arról, mi vár azokra, akik nem tárgyalnak. Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! Szabad Európa Rádió azért volt, mert a közleményeket nem hozta le a Szabad Nép. Fontos fejlődési szakaszba jutott el az Európai Unió. Kicsit lassan tanul, az embergyermekek például kettő-hároméves koruk körül kezdenek beszélni. De éppen európai polgárként tanultuk meg, hogy legyünk türelemmel, és becsüljünk meg mindenkit, ha pedig figyelemzavart, hiperaktivitást, autizmust vagy bármi egyéb problémát észlelünk, akkor próbáljunk segíteni. Mégiscsak nagy dolog, hogy végre megszólalt. Már mindenki lemondott róla, és elkönyvelte, hogy idehaza úgy kurvaanyázzuk Európát, ahogy a fülünknek kedves, ő meg ujját szopva, édesdeden hallgat. Úgyhogy divattá is vált a brüsszelezés, választást lehet nyerni vele, vagy ami több, akkora történelmi léptékű öntökönszúrást elkövetni, mint a Brexit. De most az alvó óriás kinyitotta a szemét, megigazította a pelenkáját, és olyan letölthető PDF-et tett közzé a népszerű http://ec. europa. eu honlapon, hogy abba beleremeg a. . . hát egyelőre csak a pelus, de kezdetnek nem rossz. Nem lennék most Orbán helyében. Tele minden utcasarok a felemelt, viszkető tenyérrel, miszerint állítsuk meg Brüsszelt, elhangzik naponta minden lenyúlt és rabolt csatornán, hárommillió direktmarketinges levélben csusszan be névre szólóan a hazugságária. És mindhiába, mert ott a PDF, bárki megnézheti, és akkor automatikusan győz az igazság. Hát, némi reménye azért lehet az így leoltott miniszterelnöknek, hogy mégsem jut el túl sokakhoz a gyújtó hangú európai válasz. A saját médiája például leginkább említést sem tesz róla, nemhogy a tartalmát ismertetnék két brüsszentés között. Igen, a megmaradt független média ad róla hírt, meg belinkeli, de hát éppen az az egyik fő csapásirány, hogy ilyen média lehetőleg ne legyen. Ehhez a törekvéshez eddig nem szólt hozzá érdemben az Unió, illetve a Bizottság, többek közt ezért is hatástalan, ha kiad egy állásfoglalást. Nem jut el ugyanis a címzetthez, így még annyi hatása sincs, mint a Szabad Európa Rádiónak, amíg létezett. Amúgy az azért jött létre, mert az akkori szabad Európa (és Amerika) még nem volt ennyire töketlen, és rájött, hogy direktben kell kommunikálnia a magyarokkal, mert a Szabad Nép ugyan nem fogja lehozni a közleményeket, vagy ha mégis, akkor imperialista ármányként. Az Európai Bizottság szóvivője ezzel szemben határozottan kijelentette, kampányt nem óhajtanak indítani, ezzel a részükről megtették a tétjeiket. A többi a magyarok dolga, ők mossák kezeiket. Hát mi tagadás, valami tényleg bűzlik Európában, ha ennyire képes. Ez valóban elég hervadt, dekadens reakció. Az EU mégiscsak egy államszövetség lenne, amelynek kommunikálnia és érvényesítenie kell legalább az alapelveit a felségterületén. Enélkül még sose sikerült egyben tartani egy birodalmat. Sőt ennél több kell: közös kultúra, amelynek el kell jutnia a tömegekhez. Tudták ezt a szovjetek meg a jugoszlávok is. Az Unió ezekkel szemben önkéntes szövetség, amiből ki lehet lépni békével. Tehát nincs is más eszköze a tagállamok megtartására, mint az, ha felveszi a harcot a sunyi, és amúgy nem túl ügyesen megkonstruált Brüsszel-ellenes uszítással. A szabad magyar média haldoklik, holott az az utolsó csatornája a külvilágnak, hogy saját szavaival, torzítás nélkül lehessen jelen a magyar közéletben. És Magyarország talán nem túl fontos, de a fertőzés már megindult. A Kelet-Európában formálódó autokráciák mind azon dolgoznak, hogy a szabad sajtó finanszírozását elvágják. Magyarországon elesett már a legnagyobb napilap, a legnagyobb hírportál és a második legnézettebb tévé. És ez az egész néhány milliárdon múlt, ami hiányzott a hirdetési piacról, megvolt viszont a közpénzből eltérített feketekasszában. Aljas hazugságokat hirdető reklámokkal teleszórt, és ezáltal százmilliókkal kitömött fospumpa-médiumok az egyik oldalon, gondosan elapasztott finanszírozás, hatósági zaklatás és agresszív felvásárlás a másikon. A folyamat nem áll meg magától, a vége pedig nyilvánvalóan az, hogy a kutya se fogja letölteni azt a PDF-et, mert nem is tud róla. Ennek elegáns megoldása, ha bizony az Unió fizetett hirdetésekben, ne adja Isten PR-cikkekben is megpróbálja kifejezni magát. Sőt pályázatot is írhat ki az üzeneteihez, hátha van hatékonyabb, jobb és szexibb megoldás. Így nemcsak eljut a formálódó autokráciák maradék ellenzékéhez, hanem életben is tartja azt. Nudge-nudge, win-win. Kétségtelenül jól jönne az utolsó tartalékait felélő, vagy oligarchák szárnya alá húzódó liberális médiának, ha lenne olyan stabil hirdetője, amely nem függ a magyar kormánytól. Ráadásul az elevenébe is vágna az olcsó demagógiával operáló rosszfiúknak. Kénytelenek lennének beletörődni, hogy nem tudják lenyelni a komplett médiát. Hiszen épp ez a bajuk Sorossal is: életben tart egy nyilvános teret, amelyet nem tud felvásárolni Mészáros Lőrinc, sem Andy Vajna. Mert nem eladó. És amíg ilyen nyilvánosság létezik, addig egy zsarnok sem nyújtózhat ki kényelmesen. Addig nem mondhatja az értelmiségi hátország, hogy ők erről nem tudtak, és csak parancsot teljesítettek. Soros György többet tett ezért, mint az Unió. És ez elég siralmas bizonyítvány Brüsszelnek, ami azt illeti, kezd nekem is tele lenni velük a tököm. Természetesen ha az EU kampányba kezd, akkor nemcsak az ellenzéki média a célterület, hanem az a buborék is, amit a juhai köré épített a kormánypárt. Azt azért megnézném, ahogy az MTV visszautasítja az Európai Bizottság reklámfilmjét. Ha mégis megteszi, ma még van hol leadni azzal, hogy ezt nem merték Önnek megmutatni. Itt százezrek nem találkoztak mással már évek óta, mint alternatív tényekkel. Lehet, hogy megmenti őket, ha csak arról értesülnek, hogy többféle vélemény létezik. Nincs Európa közös kommunikációs tér nélkül, mert szétszedik a sötétben zavartalanul hemzsegő kártevők. Viszont még őket is fegyelmezi, ha tudják, hogy nem mindig övék az utolsó szó. Az Európai Unió ma néma gyerek, akinek anyja sem érti a szavát. Ezen lehet változtatni, sőt nincs is más út. De azért értékeljük a tétova, letölthető gügyögést. A Bizottság kiadta első enciklikáját. Még fel kellene nőni a feladathoz, mert igazat írni a pápa is tud, de azt legalább felolvassák a templomokban. Megszólalt. Most már csak fel kéne állnia. Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! Milyen döntést várunk attól a közösségtől, ami ezt a szart eszi? Két fontos vita folyik ma párhuzamosan. Az egyik, hogy hány szavazót veszített a Fidesz. A másik, hogy Soros György megölte-e az anyját, vagy csak akarta. A lényeg pedig az, hogy ezek miként függnek össze. Én azt nem tudom, hogy aki kitalálta, megírta, megszerkesztette, adásba engedte, felkonferálta és beolvasta ezt a rágalmat, az megölte-e már az anyját, vagy csak tervezi. Esetleg nem volt még rá lehetősége, vagy előbb mások anyján gyakorolna, netalán egyéb tervei vannak a saját anyjával. De az biztos, hogy belefér nekik. Egy egész ország agyhalálára játszanak ugyanis. Az volna nekik az optimális eredmény. Mérjük meg ennek a hadműveletnek a hatását két fókuszcsoporton. Az egyik azt mondja erre, hogy hát aranyoskám, ha egyszer a tévé bemondja, akkor biztos megölte volna ez a Soros az anyját, hallottuk róla korábban, hogy igen gonosz fajta, az ilyen, az rámegy az anyjára simán. A másik csoport minimum szkeptikusan fogadja az információt, és él a gyanúval, hogy őt éppen manipulálni próbálják. Ehhez nem kell érettségi sem, elég néhány krimi megtekintése, és egészséges kétely a fentvaló hatalomban. Az már csak bónusz, ha arra is rájön, hogy kik és miért hazudnak neki ilyeneket, és mire lenne jó nekik, ha elhinné. A következő kérdés az, hogy melyik csoportból választanánk szívesen munkatársat, párt vagy főnököt. Mert nem kell elvitatni alapvető emberi jogokat egyiktől se, de mégiscsak az az igazság, hogy aki eztet elhiszi, az sajnos hülye. Hülyének lenni is állampolgári jog egyébként, ahogy Simicska Lajos szíveskedett rávilágítani. De attól még nem szerencsés, ha olyan emberekre bízunk bármi fontosat, akiknek ennyi eszük van. Ugyanilyen szintnek szól a Simicska elleni kampány is. Ott nem az a vízválasztó, hogy a ripacs vérvád képtelenségét felismerje az alany, hanem hogy kiterjed-e az emlékezete csak három-négy évre. Mert ha igen, úgy kénytelen lesz végiggondolni, hogy ha ez a Simicska ekkora bábjátékos, hogy zsinóron rángat politikai csicskákat, akkor. . . Úristen, akkor mi egy nagyon durva melegpornót néztünk végig! A rendszerváltástól egészen a G-napig!Hát ez a perverz oligarcha hol bedugta a seggébe a kedvenc, Viktorka nevű bábját, hol meg elővette. Az meg hálás volt érte, és elhalmozta ajándékokkal. És ha valaki kérdezte, miért csicskáskodik Simicskának, akkor megmondta kereken, hogy ez igaz szerelem, azazhogy nemzeti nagytőke. Eléggé zavarbaejtő ez a féltékeny tányércsapkodás most, hogy Lajos talált másik legjobb barátot. Plakátra tenni őt mint bábmestert, az csakis olyanoknak szólhat, akik totál amnéziások, és nem ismerik a saját koruk történelmét. Szóval a kormányzás – mert hiszen mindezek a támadások azt hivatottak helyettesíteni – már bevallottan és célzottan a lehető legsötétebb, az egyes szavak jelentését éppenhogy felfogó idiótákat célozza. Egyetlen céljuk maradt: megtartani vagy kitenyészteni annyi sült hülyét, amennyivel hatalmon lehet maradni. Az aljának talán elég ez a teljesítmény. Senki más nem számít. Nem fontos a prüszkölve és nyíltan kihátráló értelmiség, a sajátjuk sem. Inkább kitalálják, hogy értelmiség nincs is, sőt az a bolond, aki fennakad ilyen kis trükkökön. Nem fontos a nemzetközi közvélemény. Aki szót emel, az Soros kottájából játszik, és migránsokat akar betelepíteni. Azzal a hátsó szándékkal taníttat például szegény gyerekeket, vagy áll ki agyonvert fogyatékosokért, hogy ezzel iszlamizálhatja Magyarországot. És a kör bezárult: az ellenség egyre erősebb, már a Vatikánba is betette a kezét, az Európai Uniót és Amerikát is ő irányítja, és ő dobálja festékkel a békés csecsen kisebbséget. Amikor nem éppen az anyját öli. Tényleg, olyat nem lehetne, hogy Soros támogatta a klónozást, hogy újra és újra megölhesse saját anyját?Van persze egy harmadik csoport. A szégyentelenek. A lekötelezettek, akik tudják jól, hogy érdemtelenül vannak a helyükön, és ennek az az ára, hogy visszanyeljék a hányást akkor is, amikor már öklendeznek. De ez csupán pár tízezer, köztük néhány bőven vágósúlyba érkezett disznó. Csak az ő felsőruházatukból elég pénzt lehetne kirázni ahhoz, hogy Magyarországnak érezhetően jobb legyen. De persze maga az ütemes rázogatás látványa is javíthat a közhangulaton. Na pont ezt szeretnék elkerülni. Marad-e elég idióta egy tömbben, hogy legyőzzék mindazokat, akiknek ez kevés? Ez az új árokásás: szembefordítani az ország leglecsúszottabb, legostobább, emlékezet nélküli rászorulóit mindenki mással, akinek még úgy-ahogy működik az agya. Eközben magyar anyák tízezrei kullognak kiszolgáltatottan, innen-onnan összespórolt pénzecskével a kispárnában, szülni. És rettegnek, hogy nem lesz elég az ajándék, hogy ha elég lesz, az is miféle szolgáltatással jár, és hogyan élik túl. Hogyan éli túl majd a gyerek, ha beteg; ha tehetséges, de nincs pénz taníttatni, vagy ha segítség kell neki, ha diszlexiás, vagy bármi. Lesz-e hulla a kórház vécéjében, vagy éppen én leszek az? És mi lesz, ha lelép a gyerek apja, vagy ha beüt valami komoly betegség? Számíthat bármilyen segítségre az, akinek bajszán nem billeg morzsa?A szégyentelenek és az idióták kisebbségi szövetsége tartja fenn ezt a szellemi és anyagi nyomort. Ha az ország nem képes kicsavarni a kezükből a döntést, akkor már csak a szégyen és az elhülyülés közül választhat. Gondoljátok meg, proletárok. És gondoljátok meg, anyák. Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! Igaz történet a TASZ-ról és Zsiga Marcellről. Ha nincsenek civilek, győznek a segédhernyók. Átnyomta a  Fidesz a civiltörvényt, elvileg mostantól világos lesz, honnan van pénzük egyeseknek kideríteni, hogy honnan van pénzük a cöfiknek. (A mi villanyszámlánkból, természetesen. ) Tök világos, hogy ez csípi a Fidesz szemét, mert mégiscsak jobb volna töksötétben talicskázgatni a százmilliókat, mint elszámolni velük. A civilekért dicséretesen sokan álltak ki a budapesti tüntetéseken, de ahogy minden egy százalék számít, úgy minden igaz történet is, amely mellettük szól. Úgyhogy elmondom röviden az enyémet. A Zsiga Marcell-sztori 2013-ban kezdődött, ezzel a cikkel. Pontosabban előbb jöttek a tények költségtérítésről, rokonok önkormányzati állásairól, fedezetlen költekezésről, meg az új házikóig tartó aszfaltozásról. Ezekkel még nem volt baja Zsiga Marcellnek, Miskolc alpolgármesterének, mindezek összefoglalása és az erről megfogalmazott vélemény viszont már megütötte az ingerküszöböt. Ilyen sértődékeny  fiúcskák persze akadnak mindenhol; hát hiszen vannak emberek, akik horogkeresztes tetkóval a hátukon hőzöngenek, ha nácinak nevezik őket. Van, aki szeret nyúlni a közösből, de magánügynek tartja, és sérelmezi, ha észreveszik. Ilyenkor tehát perel. Hogy attól ő még nem is segédhernyó, hanem. . . hát nem tudom, azóta se jutott eszembe ennél pontosabb. A kukac, az olyan kellemkedő, nem?Ezekkel a húzásokkal a pártjának is vállalhatatlan lesz, leveszik a tábláról, megszabadul tőle a frakció, de azért eldugják szépen a Szerencsejáték Zrt. -be igazgatni, ott már csak nem lesz szem előtt. Viszont kitartóan ugrálva köpüli maga alatt a szart, hogy bár a sajátjai is undorodva köpik le, mégiscsak tilos legyen olyat írni róla, hogy korrupciógyanúba keveredett. (Konkrétan ez a legfőbb kifogása a kereset szerint. )Ebben a perben engem a TASZ képviselt, vagyis szerzett és fizetett egy kiváló ügyvédet, aki effajta ügyekben járatos. Annak rendje és módja szerint fel is mentettek, aztán fellebbezés, formai okok tömkelege, vádejtés, pótmagánvád, kontra, rekontra, Fedák Sári, quad damage; lesz még egy-két forduló. Idegesítő és költséges lenne, de nem vagyok egyedül. És stratégiailag is nyugodt lehetek, mert ha minden kötél szakad, akkor a TASZ rutinszerűen el tudja juttatni az ügyet Strasbourgba, ahol előbb körberöhögik, aztán aggodalmaskodnak egy kicsit, végül ünnepélyesen ledarálják. Ott ilyesmivel nem lehet nyerni, mivel világos, hogy a korrupciónak már csak a gyanújával szemben is fellépni illő és helyénvaló. A tilalma kizárólag a korrupció terjedését segítené elő. Fontos példája egyébként a strasbourgi bíróság annak, hogy a szuverenitás részleges feladása a közjót szolgálhatja. Közismerten a bíróság az egyetlen hatalmi ág, amely még részben függetlennek nevezhető – és ennek oka, hogy van egy felettes szerv, amely felülírhatja a döntéseit. Nekem egyébként van olyan szerencsém is, hogy egy független szerkesztőségnél dolgozom – ezek a civil szervezetekhez hasonlóan ellenségnek minősülnek a kormány szemében –, tehát akár a TASZ nélkül se mennék tönkre attól, hogy valamely segédhernyó berág. De mások csak a civilekre számíthatnak. Mert ugyanilyen pereket meg lehet indítani egy Facebook-poszt miatt, ahogy volt is erre példa. Csak nem érdemes, amíg reális a lehetőség, hogy a perrel fenyegetett kritikus megkapja a jogi és pénzügyi támogatást, amivel aztán érvényt szerezhet az igazának. Tudom, hogy vannak, akik szerint az volna a kívánatos, ha engem igenis lecsuknának, az aranyos Zsiga Marcell pedig maradna alpolgármester örökké, építhetne hatsávos autópályát a házikójáig, és senki se bántaná ezért. A vicc, hogy még az ő érdekeiket is az szolgálja, ha ezek az egyesületek megmaradnak. Nemcsak azért, mert a TASZ magát Orbán Viktort is védte egy hasonló becsületsértési perben, hanem mert ez itt nem tart örökké. A független civilek feladata nemsokára a bosszú mérséklése lesz. Meg azok védelme, akik az új bűnök ellen szólalnak fel. Magyarországon a civil szféra híresen gyenge, csak a legkirívóbb esetekre elég a kapacitása. Nem tudnak mindenkit megvédeni, sőt mostantól az önvédelem is leköti őket. De pusztán a jelenlétük határt szab a segédhernyóknak. Az ellenük vezetett támadás a hernyók érdekeit szolgálja. Ezt a hernyók nem fogják ráírni a kiadványaikra, de attól még tudjuk. Érezzük a nyálkát. Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! Buzizni könnyű. Buzik nélkül nehéz. Nyolc éve még hadiállapotban zajlott a melegfelvonulás, hadseregnyi rendőrrel, kordonokkal, számos ellentüntetővel. Mára az indulatok némileg alábbhagytak, talán nem függetlenül attól, hogy a szélsőjobb pártjai részben középre araszolással, részben pedig bevándorlóellenes uszítással vannak elfoglalva. Valamint egymás buzizásával. A gyűlölet nem vész el, csak nem ér rá pillanatnyilag. A viszonylagos béke ellenére nyilván idén is elhangzanak a kötelező bunkóságok, házelnöktől frakcióvezetőn át rezsibiztosig edzésben van a suttyókülönítmény, valamelyikből elő fog büffenni a virtus. Meg hát ehhez is köze van Sorosnak, természetesen, és innen már lecsorog a narratíva a néprétegekbe; unalomig ismert konteók arról, hogy a homoszexualitás rendezvények útján terjed és kipusztítja Európát, meg a többi. Magyarországon így jutott nyugvópontra a kérdés. Nyílt üldözés nincs, a vérjobbosok is kezdik felfogni, hogy ezek az emberek nem gonoszságból szeretnek máshogy, de azért jól ne érezzék magukat. Pedig nem kerülne sokba. Ha már tudomásul vesszük egyrészt a homoszexuálisok arányát és létezésük realitását, valamint azt, hogy nem veszélyesek, onnantól akár egyszerűen békén is lehetne hagyni őket. Ezt nem lehet betartatni az egész társadalommal, de az nem kötelező, hogy a kormánypárt – vagy ellenzék – buzizásban élje ki  magát. Magyarország sokat veszít, ha nem viselkedik. És ez már nemcsak a melegekre vonatkozik, hanem minden szubkultúrára, amelyre rátapos a többségi normából folyton államvallást faragó hatalom. A belső ellenségképek a magyarság legtevékenyebb, legkreatívabb, és egyben legmobilisabb rétegét rajzolják körül. Azok érzik ebben az országban a legrosszabbul magukat, akik akár máshova is mehetnek, nem utolsósorban azért, mert mindennap felvetődik a kérdés: miért is nem mennek?Nyilván rosszul érzi magát a négymillió szegény is, csak ők nem tudnak meglépni (mert a magyar iskola egyetlen családtagot sem volt képes megtanítani semmilyen nyelvre). Továbbá a legégetőbb gondjaik kevésbé a közbeszéden múlnak, mint az anyagi nyomorúságon. Naná, luxus azon háborogni, hogy mit mondanak a méltóságos urak a parlamentben, vagy bezárnak-e egy egyetemet vagy kocsmát csak azért, mert ott másként gondolkodók szürcsölik a teát. First world problem – mert Magyarországnak még van egy civilizált rétege. De ha mindenki elmegy innen, akit még érdekel az ilyesmi és fel is fogja, akkor kutya világ lesz itt. Nem jó itt melegnek lenni, ahogy nem jó művésznek, autonóm értelmiséginek, tudósnak vagy egyetemistának sem. Ahogy ereszkedik a kormánypropaganda a legalja felé, úgy kezdenek feszengeni előbb a nagyokosok, aztán már a közepesen okosok is. Minden ember egyenlőnek születik, persze. Csak vannak, akik többet tesznek hozzá a közjóhoz, pont azért, mert mások, mint az átlag. Magyarországon szinte reménytelen kreatív alkotásba, innovatív vállalkozásba, vagy akármilyen önmegvalósításba kezdeni. Egy felvételi is kész rizikó, mert ki tudja, meglesz-e az egyetem jövőre.  A melegek iránti tolerancia csak egy aspektusa annak, mennyire képes egy nép befogadni a saját progresszívjeit. És itt nyilván nem arról van szó, hogy attól lesz valaki okos meg kreatív meg jó fej, mert meleg vagy leszbikus, hanem csak arról, hogy ez egy jellemzően városi szubkultúra. Mint annyi minden más – ami nagyrészt szintén ellenségnek minősül. Például a hétvégi nagybevásárlás, az egyetemi és gimnáziumi diákság, vagy a törkölypálinkánál enyhébb drogok fogyasztása. Nemhogy a menekültek nem akarnak ide jönni, hanem innen menekül a magyarság színe-java. Azért ők, mert ők képesek rá egyáltalán, az ő tudásuk versenyképes a világban, és mert egyre világosabban rekeszti ki őket a kormányuk a nemzetükből. Nemcsak diplomával, már érettségivel a zsebben is nehéz elviselni azt a permanens hazudozást, uszítást és arcátlan, nyílt lopást, ami folyik évek óta. Márpedig elég egy rosszalló grimasz, és már készül a B-lista azokról, akik lelkesedni restek. Ellenségből és harcból van itt bőven. Most képzeljük el egy pillanatra, milyen lenne az a Magyarország, amely megvédte magát az összes ellenfelétől, és szögre akaszthatja a kardot. Azt a Magyarországot, amely megszabadult minden felforgató elemtől: mindenkitől, akik zavarják Orbán Viktor maradék drukkereit. Nincs ellenzék, természetesen – ezek ugyanis mind oligarchákat és globális összeesküvéseket szolgáltak, kivétel nélkül. Nincsen kritika, hiszen az mindig Magyarország ellen irányult, még akkor is, amikor egy-egy salátatörvény volt a célpontja. Nincsenek forradalmi eszméket tanulmányozó, spanglizó egyetemisták, nem hajolnak össze gyanús, hosszú hajú fiatalok romkocsmák mélyén. Nincs szabad sajtó, mert az csak arra jó, hogy apróbb, másfél-kétmilliárdos botlások miatt befeketítsen kiváló államférfiakat. Tudományos kutatások előzetes egyeztetés alapján folynak, nem ám csak úgy bele a levegőbe, hanem társadalmilag hasznos céllal. Következésképpen bárkiből lehet Dózsa László, illetve nincsenek is szegény gyerekek egyáltalán; valamint a Föld lapos, Isten kalapja, és Magyarország a bokréta rajta. Nincsenek multik, nemzetközi bankok, külföldi tulajdonú média, hanem a fékezhetetlen agyvelejű Mészáros Lőrinc elrendezi a gazdaságot egymaga. Ha mindenképp innováció kell, akkor örökmozgóra több jelentkező is van. Sem civil szervezetek, se senki más nem perel adatokért, nem bolygat jól elboronált közbeszerzéseket. Vajna Timi úgy csapathat végig a városon a Lambójával, hogy senki se meri lefotózni. És aki éhes, az nem demonstratívan sorbaáll gyanús kisegyházak standja előtt, hanem szép csendesen éhenhal. Ja és persze nincsenek melegek. Cserébe kevesebb a rendező, író, képzőművész, zenész és tudós, de nem is szívják el a levegőt a rendes szabványmagyarok elől. Vannak ilyen országok, ja. Meg vannak olyanok, amelyek elviselik a másféle embereket. És csodák csodája, ezek a világ legboldogabb helyei. Nem pedig azok, ahol győzött a nemzeti egyformaság. Mindenkinek megvannak az averziói. A legolcsóbb önigazolás mindig abból ered, ha valamely devianciához képest a legsötétebb hülye is különbnek tarthatja magát. Mert ő legalább nem buzi. Ő legalább nem arab. És nem zsidó. Ő legalább nem olvas. Nem nehéz felébreszteni ezt a reflexet – államférfihoz méltatlanul egyszerű. Könnyen, gyorsan beszerezhető támogatást fial. De aki csak ebből képes tábort szervezni, az egyben bevallja, hogy országot vezetni, sikerrel kormányozni viszont nem tud, és nem is akar. Hogy nincs más, amit adhat a népének, csak a mások gyűlölete. Aztán amikor végleg győz, megmarad a hit, a remény és a gyűlölet. És meg fogja találni az újabb célpontokat, akik ma még édesdeden buzizva tapsolnak és győztesnek érzik magukat. Akkor lesz sírás-rívás és fogaknak csikorgatása. De a buzik addigra elmennek innen – és már megint ők járnak jól. Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! Az ellenzék alternatívája nem a kormány. Hanem a düh. A baloldal manapság inkább a szórakoztatóipar felé tájékozódik, illetve néhány millióan akkor sem szavaznának rájuk, ha Németh Miklóssal az élen felállna minden idők legközösebb listája. Eközben a Jobbik látványosan megcélozta a közepet, ami egyre könnyebb feladat ott, ahol a kormánypárt disznóölésben fogalmazza meg a Goldstein elleni játékháborúját. Én speciel még várom, hogy személy szerint nekem mit ajánl a Jobbik, és hogyan kívánja képviselni a számomra fontos értékeket. Még nem kértek bocsánatot az évtizedes zsidózásért, buzizásért, és semmi okom feltételezni, hogy egy szabadabb, egyéni kezdeményezéseknek teret adó, szolidárisabb politika várható tőlük. Nekem nem az elvtelenségükkel van bajom, hanem épp attól tartok, hogy megvannak még azok az elvek, csak pillanatnyilag hallgatnak azokról. Ettől függetlenül a magyarok jelentős hányada számára ez lesz a választás: Orbán nyolc éve ismert rezsimje, ahol minden kalász és virág a csókosoknak terem, vagy a Jobbik, ami valami más. Ezt a választási lehetőséget nullázza le az Állami Számvevőszék, amikor hirtelen jött szigorral megállapítja, hogy tiltott pártfinanszírozás történt (ellentétben azzal, amikor Simicska még a Fideszt finanszírozta). Vagyis effektíve a Jobbiktól az aprópénzt is elszedik, és ezzel lehetetlenné teszik választási kampányát. Illetve újabb szabálytalan pénzszerzésre kényszerítik, hogy bármikor újra lecsaphassanak. Ez a lépés hosszú távon a Fideszre a legveszélyesebb. Ugyanis innentől csak az erőszak marad. Államiság és anarchiaEnnek a demokrácia nevű rendszernek, amiben élünk, az a lényege, hogy az állampolgár szavazatával fejezheti ki, ha elégedetlen. A kormányzó pártot a verseny tartja sakkban. Nem tehet meg bármit, mert van, akire le lehet váltani – és ha nagyon elpofátlanodik, akkor leváltják bárkire. Ha kormányzásának mérlege az, hogy a miniszterelnök családja mocskosul meggazdagodott, ámde az állampolgár anyja nem kap fájdalomcsillapítót, gyereke értelmes oktatást, akkor fogja magát, és szavaz valaki másra. Nem robbanószert kotyvaszt, nem szekercével a kabátja alatt várja a helyi elvtársat az éjszakában, még csak vagyontárgyak elleni furfangos szabotázson sem töri a fejét. Hanem odahaza az ebédlőasztalra csap, és elhatározza, hogy ellenzéki lesz. Vagy legalábbis, hogy arrafelé tájékozódik, aztán majd meglátja. Ha ettől a megoldástól megfosztják a népet, ha törvényes kormányváltásra nincs remény, attól még a harag, a frusztráció, a bosszúvágy megmarad. Attól még látják ám a rezsim kurváit fel-alá furikázni a városban, látják az elképzelhetetlen, ám teljesítmény nélkül összegyűjtött vagyonokat, valamint hogy honnan hiányzik az a pénz. És azt is, hogy emögött nem társadalmi támogatás van, hanem minden alternatíva mesterséges elnyomása. Minden trafikot, minden helyi elvtársat nem lehet elzárni az emberek elől. A miniszterelnököt, őt igen. De ki és mi védi meg egy rossz kormányzás okozta népharagtól a megyei elnököt, a kisvárosban szaros tízmilliókat nyúló polgármestert? Mi védi meg a reménytelen helyzetbe került, átvert emberektől az összes tányérnyalót? Csakis az a tény, hogy békésen is el lehet őket küldeni. A legitimáció. Az, hogy hibáik ellenére azért maradnak hatalmon, mert nincs náluk jobb. Hogy működik a szabad sajtó, működnek az ellenzéki pártok, és ebben a versenyben ők a legjobbak. Ezt a védelmet bontja le szegény talpas tolvajok arca elől az Állami Számvevőszék. Az Isten irgalmazzon nekik, mert más nem fog. Ironikus, hogy a rendszeren kívüli gerillahadviselést éppen a Jobbik körüli holdudvar honosította meg. Hosszú éveken keresztül használták azt a taktikát, hogy a mára kipurcant Kurucinfón közzétették a számukra ellenszenves közszereplők elérhetőségeit, azzal az alig burkolt céllal, hogy majd csak megtalálja őket valamelyik elborult náci kugli. Kifejezetten élvezték ezt a szoft terrorizmust, és hogy tőlük félni kell. Pedig akkor senki sem akarta őket hatósági úton letolni a pályáról: a lángolva gyűlölt szocialista kormányok tudomásul vették jelenlétüket. Az ilyesfajta törvénytelenséget elvileg maguk mögött hagyták már. Most viszont őket csapja pofán az országot vezető elborult kugli, és kérdés, hogyan tudnak visszaütni. Nyilván végképp abszurd lenne, ha a szélsőjobb huligánjai és a civilek szabadságáért aggódó nyugatos értelmiségiek végül kéz a kézben zavarnák Moszkváig a korrupt rendszert, főügyészestül. De nem példa nélküli.  Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! Orbán rémálma az, hogy az áldozatai szóba állnak egymással. És miért aludjon jól? Ma az a döntés vár a budapesti liberális értelmiségre, amely kiállt az igazságtalanul, aljas indokkal és ostoba hazugságokkal szuttyongatott civilekért és a CEU-ért, hogy elmenjen-e a Jobbikkal és a Jobbikért tüntetni. Azokért, akikkel egyébként közülük sokan találkoztak már az utcán. A kordonokat rázó, azokon át ízes buzizásokat és zsidózásokat beböffentő szélsőjobbosokért. A mindenki más jogsérelmét kiröhögő, komplett népcsoportok jogfosztását helyeslő fél- vagy egészfasisztákért. A demokrácia, jogállam, alkotmányosság és sajtószabadság ügyét gyanús zsidóvircsaftként számon tartó, ezen ügyek képviselőit telefonszámmal-címmel kiszerkesztő söpredékért. Akik ezzel egyáltalán nem számoltak el, csak a vállukat vonogatják, hogy hát fiatalság, bolondság, náculás. Nem valami lelkesítő program velük bulizni, sose tudni, mikor fordul buzizásba. Meg még hideg is lesz. És különben: miért is tüntetünk konkrétan? A tiltott pártfinanszírozásért? Simicska Lajos politikai befektetéséért? Azért, hogy igenis hunyjon szemet az állam továbbra is?Nem, ezért tényleg nem lenne érdemes. Rossz társaság, rossz ügy. Viszont egyik kifogás sem érinti a lényeget. A még rosszabb társaságot a maga még rosszabb ügyeivel, amelyek között ez a 330 millió nevetséges tétel, és amely egészen biztosan nem a törvényesség nevében indította ezt a támadást. És az sem mellékes, hogy miért tette. „Mészáros Lőrincnek” nem azzal van baja, hogy a Jobbik létezik. Sőt, az neki nagyon is megfelel, ahogy a félhulla MSZP is. Választási győzelmét sem kell tőle féltenie. A Jobbik azzal vívta ki a hatalom haragját, hogy eredményes, tömegeket elérő és látványos kommunikációt folytatott, elsősorban épp arról a témáról, amivel vádolják: a korrupcióról. A Jobbik sikerrel juttatta el tömegekhez azt a problémát, amelyről a liberális sajtó közönsége eleget hall, de rajtuk kívül nem téma. Azt, hogy kicsoda Mészáros Lőrinc, vagyis kié az a zseb. Ők lopnak – ennyi volt az üzenet, és nem kellett hosszan magyarázni. Ez a kampány, illetve megvalósítása  nem a Jobbik elveiből következett, csak véletlenül nekik volt ehhez anyagi és szellemi, kreatív tőkéjük. Nem valami sok, de elegendő. Ez egy ellenzéki párt küldetése. Tehát a bűn az volt, hogy Mészáros Lőrinc potrohon lett rúgva. A büntetést pedig úgy állították elő, ahogy demokráciákon kívül szokás: keresni mindenáron valami fogást. Így próbálkoztak a norvég alapnál is, csak ott pont nem találtak semmit. Hát, a Jobbik ennyire nem tiszta. Csak olyan kilencven százalékkal tisztább a Fidesznél, és a fogorvosok is ajánlják. Az ügy tanulsága eddig nem az, hogy a tiltott finanszírozás elnyeri méltó büntetését, hanem hogy aki észrevételezi Mészáros Lőrincet, és széles tömegek előtt tudja őt lebuktatni, azt elkapják. Mindegy, hogyan. Ebből már a kormányprogram is kirajzolódik: még többet szeretnének lopni, büntetlenül, és kicsinálnak mindenkit, aki ennek útjában áll. Ez a sorskérdés ma, nem pedig a bevándorlás. Abban a témában a Jobbik a Fidesznek szövetségese. Ha ez a támadás célt ér, annak hosszú távú hatása az apátia lesz, a beletörődés, és a száj elé kapott kezek. Pszt, erről nem beszélünk, látod, mi történik azokkal, akik megpróbálják. És persze jöhet a tényleg határtalan rablóhadjárat, ahol nincs apelláta, a fideszes megszálló elveszi, amit akar. Nem, nem kell emiatt a Jobbikra szavazni, vagy pacsizni a felnyakkendőzött szkinhedjeivel. Arról itt nincs szó, viszont jogaik azoknak is vannak, akiket nem szeretünk. A rasszizmus elleni kiállással sem mondunk igent a Farkas Flórián típusú cigánybűnözőkre, hanem az igazságtalansággal szemben lépünk fel. Aztán ki tudja, mi történik, ha beszélni kezdünk egymással. Ki tudja, nem most ébred-e rá egy csomó jobbikos, hogy a buzizsidóknak volt valami igazságuk ezzel az egész demokráciahisztivel, és hogy a migránssimogató civileket ugyanilyen aljasan és hazugan bélyegezték meg és üldözték? Arra, hogy az egyetemes jogok elvetése olyan rendszert eredményez, ahol bárki kerülhet a bot rosszabbik végére. És hogy nem túl nagy ár élni hagyni a másikat, ha ez garancia arra, hogy téged is hagynak. Vagy ki tudja, mire jövünk rá mi. Talán arra, hogy azok is emberek, akik ugyanúgy vesztesei annak, ami van. Arra, hogy jé, élnek dolgozók itt. Munkások, mi több! Vagy hogy mennyi bizonytalanság és személyes élmény húzódik meg a sarkos jelszavak meg a csattogó árpádsáv mögött. Kiderülhet, hogy a hátrafele nyilazás se nagyobb hülyeség, mint a dekupázs vagy a Pilates. Magyarország kormánya mögött régóta nincsen többség. Az országnak ugyanis rossz az, amit csinál. Neki igen relatív, a jelen politikai szisztémában működő tábora van, amelynek annyira lejt a pálya, hogy elég a hatalom megtartásához akkor is, ha kilencből hétmillióan nem szavaznak rá. Csak legyen rendesen széttördelve az az ellenzék. A rémálma pedig az, hogy az általa megnyomorítottak egyszer csak nem külön-külön nyalogatják a sebeiket, hanem szót értenek egymással. Csak annyira, hogy ne egymást utálják jobban. Abban a pillanatban válik Mészáros Lőrinc menekültté. Majd akkor megbeszéljük, van-e gusztusunk őt simogatni. Ehhez a párbeszédhez a Jobbiknak kell változnia elsősorban. Ne legyen kétség: ez határozott liberális fordulatot jelent, a különbözőség elfogadását és tiszteletben tartását. Olyan világképet, ahol elférnek a különböző magyarok. Ja, és mindezt tegnaptól. Nekünk most csak egy kicsit kell lépni. Elfogadni, hogy van egy kisebbség, amelyik ilyen-olyan okokból jobbikos, másként gondolkodik, de attól még egyenjogú tagja a társadalomnak. Akit most meg kell védeni a hatalmi önkénytől. Majd utána, a közös országunkban megbeszéljük a nézeteltéréseinket. Lesz egy adu a kezünkben: emlékszel, amikor éppen ti voltatok a világ négerei? Emlékszel, amikor te voltál a Soros, és mi odaálltunk?Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!Nincs kedvem úgy tenni, mintha a demokrácia lovagjait érte volna támadás. Ennyivel okosabbak vagyunk a népnél, vagy ennyivel hülyébbek? Ideje van az elbizonytalanodásnak. Magunk közt maradtunk. Az a politikai közösség, amely tudatosan és a változás igényével szemben áll az Orbán-rezsimmel, súlyos vereség elé néz. Már alig hallatszik el a hangja azokhoz, akik egyszerűen csak rosszul érzik magukat, és viselik a rendszer terheit, megélhetéstől a szétrohadt közszolgáltatásokig és mindenhová beszivárgó illetékes elvtársakig. A politizáló értelmiséghez képest jóval többet viselnek ebből egyébként. A súlyos vereségben egyedül az kérdés még haloványan, hogy lesz-e újabb kétharmad, amely végleg meghúzhatja a csavarokat a kerítésben, amely hatalomban tartja. Nem mindegy – de hát ez is olyan részletkérdés, ami nem mozgat tömegeket. Magyarországot zavaros, baljósan sötétedő világ veszi körül. A hidegháború kevéssé tárgyalt jellegzetessége volt, hogy az embereknek Keleten és Nyugaton egyaránt volt félelemérzetük. Nem tudjuk, mennyi szerepe volt ennek a történelem alakulásában. Most nincs félelem a következményektől, csak a napi, elemi ösztönök. A pillanat uralása. Könnyedén röpködnek a hadüzenetek a legmagasabb szinten. Csak a bürokráciák fogják vissza az apokalipszis lovasait. Nem az első autoriter rendszer ez Magyarországon.  Sosem lett jó vége; a legjobb végkifejlet a vértelen csőd volt. A legrosszabb a vesztes háború és a megszállás. Európa térképén végignézve látjuk, hogy okos és öntudatos népek hogyan állnak ellen a hasonló erőknek, és védik meg országukat köztársaságnak, olyan helynek, ahol nemcsak az uralkodó barátainak jár a boldogulás. Sőt: ahol az ellenfeleinek is jár. Mi szokva vagyunk. Lehet, hogy ennyire egyszerű. Jobbakat gondolok alapvetően erről a népről, de minél keletebbre nézünk azon a térképen, annál nyilvánvalóbb, hogy vannak népek, kultúrák, társadalmak, amelyek nem képesek vagy kevésbé akarják lerázni magukról a zsarnokot. Még szikrázik egyet-kettőt a sokszínű Magyarország, mielőtt ráborul a mindent menetoszlopba simító szemfedél. Még előbújnak exminiszterek, hogy ők akarnak valami mást, de annak rendje-módja szerint körberöhögik őket. Még felsír egy-egy ellenzéki politikus vagy civil, aztán estére elfárad és összeroppan. Még vannak hírek, legalább az interneten. Aztán nem lesz ez se már, elmegy a maradék is, de majd a Facebookon bekövetjük egymást. Egyéni sorsok is játszanak itt, csak ezt hajlamosak vagyunk elfelejteni. Mindenkit a saját boldogulása érdekel kizárólag, de eközben minden közszereplőtől elvárjuk, hogy önzetlen szent legyen. És ez egyre nehezebb, mert nincs sikerélmény, nincs eredmény, van viszont fenyegetés, büntetés és közröhej. Pedig ez lenne a politika művészete: az önérdekek szövetét szervezni közjóvá. Az önérdekek itt egyértelműen a közjó ellen dolgoznak, mert túl szűk kör túl biztosan markolja a hatalmat. És mégis ez nyer, és mi veszítünk. Fel kell tenni előbb-utóbb a kérdést: ennyivel okosabbak vagyunk a népnél, vagy pont ennyivel hülyébbek? Nem is egyénileg: magának mindenki bebizonyítja, hogy ő lát a pályán. De összesen? Négymillió nélkülöző, akit senki sem tudott meggyőzni arról, hogy létezhet jobb világ? Sok százezernyi dühös, megnyomorított, megcsonkított család, amelyet senki sem tudott ütőképes erővé szervezni? Ezer ember a másfajta kísérletekből, akiknek senki sem mondta, hogy hallod-e, mégiscsak valamivel jobb volt, amikor ti csináltátok? Tizenkettő, akit nem köpnek le azonnal, csak mert még elő mernek lépni?Nincs a kérdésre válaszom; merész dolog is lenne ideírni a megfejtést, ha már azzal kezdtem, hogy szíveskedjenek elbizonytalanodni. Egy Török Gábor alakú diszkógömb pörög előttem, egyrésztek és másrésztek villognak egymás után. Mert igen, álszerénység lenne tagadni, hogy az urbánus értelmiség többet olvas meg tájékozódik, ezért nyilván többet lát a világból, mint akinek ez nem napi rutin. Elég lepörgetni itt a kommentekig, és látszani fog, hogy vannak kihívásokkal élő honfitársaink. Másrészt pedig ez messze nem az egyetlen emberi minőség, amire egy országnak szüksége van. Lehet valaki politikailag síkhülye, migránsoktól és chemtrailtől rettegő holdkóros, és egyben szerető apa, megbízható barát és kiváló szakember. Még az is lehet, hogy jobban végzi a dolgát, mint a művelt értelmiség teszi a Frankfurter Allgemeine átböngészése után elbambulva. Emmanuel Macron azzal a programmal állt elő, hogy legyen mindenkinek fedél a feje fölött. Ambiciózus terv, de nem megvalósíthatatlan, ha az illető ország azt a pénzt nem néhány kutyaütő, dilettáns focistára költi. És az a megmentett százezer ember nem azért fog rá szavazni, mert Macronnal ért egyet a transzneműek kérdésében, hanem mert a társadalom visszafogadta. És egyáltalán lehetővé tette, hogy állampolgárként viselkedjen. Lehet, hogy csak végig kellene gondolni elölről, mit jelent a tolerancia és az elfogadás. Hogy az megilleti azokat, akik még tempóznak ebben a mocsárban, és próbálnak a maguk örökségével és terheikkel alternatívát állítani. És megilleti a butábbakat, a műveletleneket, a megtévesztetteket, a boldogságot millióképpen hajszoló népet. És igen, felemelni a gyermekeiket nemes küldetés lesz, de ehhez előbb szót kellene érteni velük magukkal. Nem kell őket Orbán bűvköréből kiszakítani, ugyanis nincsenek benne. Orbán tábora kisebbség. Jól szervezett, fegyelmezett és lemmingszerűen odaadó közösség, de esélyük sem lenne az egész országra erőszakolni a mániáikat és bűneiket, ha felállna másik három- vagy négymillió. A választásig ez már aligha történik meg. Most a vereség jön – nemcsak az ellenzéké, hanem a három-, négy- és hatmillióé, akinek nem érlel semmit a sorsa. De ők itt maradnak. Velük a reménytelenség, és ezért a remény is. Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! Mennyit keresték azt a mobilt! De ki gondolta volna, hogy akár a vőlegény is lehet a tolvaj? Nehéz a politikus élete. Csupa felelősség és soha nem fogyó feladat, még a csúcson is. Épp leveri Brüsszelt, megállna egyet szuszanni, de máris ránk ront a tizenkétfejű ENSZ. Mármint a rárontás, az úgy néz ki, hogy esetleg tervez egy állásfoglalást, amelybe belekerülhet, hogy be kell fogadni ezerháromszáz oltalmazottat, amennyiben kopognak. De attól még nem alhat nyugodtan szegényke, pedig volna neki más baja is. A politikus is ember, és hiába a sorskérdések, őt is utolérik ugyanazok a problémák és konfliktusok, amelyek a mi életünk legfontosabb eseményei. Párkapcsolati nehézségek, halálesetek, betegség, a gyermeknevelés buktatói és a szülői aggodalom. Most az utóbbi felhősíti a miniszterelnökünk homlokát. És persze az ezzel járó önreflexió, a megbánás, hogy talán jobban oda kellett volna figyelni Ráhelre, mielőtt elkallódik. Hogy szüksége lett volna az apjára, de őneki akkor épp polgári köröket kellett szerveznie, meg visszaverni a Gazprom támadását ellenzékből. Elrepült a gyerekkor, és utána meg jött a kormányzás, és az üzletek a Gazprommal, és nem volt ideje kikérdezni a leckét, vagy érdeklődni: hogy vagy, leányom?De hát úgy tűnt, hogy minden rendben van és sínen. Boldog házasság, országos lakodalom, jókedvű pálinkázások. Olyan rendes gyereknek tűnt ez az István. Meg a család is. Aztán most tessék, kész a baj. Nagyon úgy néz ki, hogy ez a Tiborcz, ez lop. Először persze legyintett: rágalom, politikai támadás, nyilván csak ráfogják. De megjöttek a papírok, a nyomozati anyagok, és azokban feketén-fehéren ott áll, hogy ez a lámpavircsaft, ez egy bűnügy volt. Micsoda szégyen! És a bűn még rútabb, mert emiatt Magyarországnak kell visszafizetnie tizenkétmilliárd forintot – egy jó megyei stadion árát! Ha ez így van, Tiborcz kétszer lopta meg a magyar népet. A miniszterelnök keserűen ingatja a fejét. – Én hülye – mondja magának, ahogy felidézi a pálinka fölötti mosolygós csevegéseket arról, milyen szépen megy a bolt, és hogy minden rendben. Ő meg csak bólogatott elégedetten és szórakozottan, mert a Helsinki Bizottság terrortámadásain kattogott az agya. A lakodalom jut eszébe megint, és a homlokára csap. Hogy mennyit keresték égen-földön azt az eltűnt mobilt! Még Oroszországra is ráterelődött a gyanú. De honnan tudhatta volna, hogy egy kleptomániást fogadott be épp a családba?Példás büntetésen töpreng, mert valamit mégis csinálni kellene, ha megkésve is. Az a minimum, hogy a bírságot ne a meglopott nemzet fizesse, hanem a bűnös. És illene visszaadnia azt is, amit jogtalanul vett el. De nem döntheti csődbe a saját lányát. Ott a gyerek is, ki ad annak a csöppségnek enni akkor?Biztosan sokat gondol ebben az őrlődésben a néhai kormányzóra, akit hasonlóan kegyetlen dilemma elé állított az élet. Amikor család és nemzet között kell választania valakinek, aki nemzetének atyjává nőtt fel. Jó, Horthynak nem tízmiliárdos lopásba gabalyodott a fia, hanem egy szőnyegbe, amibe a Gestapo csavarta bele, de azért a szorult helyzet igenis hasonló. És őt, ahogy a doktort, nem kérdezi senki: a maga szíve sose fáj? Pedig kinek ne fájna,ha a gyermeke rossz társaságba keveredik, és sötét alakokkal szűri össze a levet. És hogyne aggódna, hogy mibe húzza még bele a lányát ez a gazember. Amíg az érzéketlen külvilág a kampányon meg az egészségügyön hisztizik, valahol Budán legördül egy nehéz férfikönny. Oly súlyos, hogy beleremeg a Várban a félkész rezidencia. Most úgy átmenne Rasihoz betakargatni. Hiszen talán azért takarózik lopott milliárdokkal az a szegény lány, hogy ezt bepótolja. Át kellett volna menni öt és tíz éve, és akkor ez mind nem történik meg – ilyen kétségbeesett gondolatok törnek fel ilyenkor. A férfi, aki egyedül verte le a fél világot, most tanácstalanul, elgyengülve, tehetetlenül süpped magába. Elhanyagolta a családját, hogy megvédje a hazát – és lám, a keblén melengetett kígyó mélyebbre mart, mint maga Soros György. Majd valahogy elsimítjuk - állapodik meg magával végül. De nem alszik már sose nyugodtan. Mire lehet még képes ez a nímand, akinek oly könnyelműen odaadta a lánya kezét?Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! Óriásit bukott a Fidesz. Milyen édesek a könnyeik! Visszhangzik Battonyától Nemesmedvesig a frász, amit Hódmezővásárhelyen nyalt be a Fidesz. Az örömhír elhallgathatatlan, a diagnózis egyértelmű. Magyarország még gyógyítható. Orbán rezsimje az egyik fellegvárában kapott ki. A jelölt mögött maga Lázár János állt, pénzzel, országos infrastruktúrával és nyilvánossággal, valamint munkaerővel. És neki sem sikerült. 1990 óta először veszíti el a jobboldal Hódmezővásárhelyet. És oly édesek a könnyeik. Úgy kellettek már a magyar földnek, mint a májusi eső. Simogató, átmelegítő, felemelő érzés látni a fájdalmat és a rémületet azok arcán, akiknek régóta nem kellett megijedniük semmitől. Ez meg is látszott rajtuk. Lázár Jánoson is, aki már biztos volt abban, hogy senki nem fogja megkérdezni, miből lett a kastélyocska meg a többi földesúri kellék. Hát ez mégse teljesen biztos, te János. Egy jobbos városban, totális támogatással, évek óta tartó harci dobolás után tizenhat százalékkal buktak el, és ennél szinte csak nehezebb terepek vannak az országban. Még Felcsút is eleshet egyszer. Nem volt elég a fenyegetés sem. Pedig egyértelműen elhangzott, hogy Hódmezővásárhely meg lesz büntetve, ha az ellenzékre szavaz. És nyilván van ilyen terv, hogy Márki-Zay Péterrel ugyanúgy bánjanak el, ahogy Tétényi Évával, Esztergom polgármesterével tették. Csakhogy áprilisban még ennyit sem fog érni a keménykedés, ugyanis ha azt a választást elveszítik, akkor onnantól nem lesz eszközük beváltani az ígéretüket. Különben is el lesznek foglalva azzal, hogy az irhájukat mentsék. Egészen a szavazófülkéig működik ez a módszer. Helyben le lehet taposni azt, aki szót emel, kicsinálni-kicsinálgatni családtagokon meg hatóságokon keresztül, netalán keresni valami repedtsarkú papot, és azzal is kiprédikáltatni. De a harag csak gyűlik és fortyog, és amikor alkalom nyílik visszaütni, akkor él a lehetőséggel. A Fidesz ezt tudja. Nem véletlenül hajolt el minden ütés elől, akadályozott meg népszavazásokat jogi eszközökkel, vagy akár erőszakkal. A helyi választásokon pedig alkalmazta az ország feletti uralmat, és egyenesen kimondta: aki nem alkalmazkodik, az az állammal kerül szembe. Amit egyébként mindenki másnak az arcába köpött már, tanároktól a művészvilágon át a cigányságig. Most nem tudta megúszni a megmérettetést, és simán kikapott. Vagyis erre van esély az egész országban. Mi az hogy, nagyon is! Nem lesz minden jelölt mögött kancelláriaminiszter, aktivisták hadai és országos figyelem. Lesznek viszont még sokkal gázabb versenyzők, közismert tolvajok, közgyűlöletnek örvendő kiskirályok, füstre érett kisgömböcök. Nem kellenek szuperhősök ellenük, csak normális, vállalható emberek. Olyanból még akad itt százhat. Függetlenek vagy párttagok, jobbikosok vagy régi komcsik, norvég ösztöndíjas civilek és vállalkozók, kiugrott exfideszesek akár. Állhat mögöttük Soros György, Brüsszel Benő, vagy neadjisten akár Gyurcsány Ferenc, attól még lehetnek rendes emberek. Csak egy a lényeg: ne legyenek fideszesek. Lesz most egy csomó elemzés arról, hogy az ellenzéknek mit kell tennie, és hogyan. Az előbbi egyértelmű a mellékelt ábra szerint, a hogyant kitalálni pedig az ő dolguk; ez a szakmájuk, oldják meg. Van rá hat hét, a cél adott, legyen ez a vizsga, hogy egyáltalán megbirkóznának-e a feladattal, amire jelentkeznek. Illetve kik azok, akik nem ismerik fel a célt sem, és már most a csoportérdekeiknek rendelik alá az ország sorsát – vagyis azt csinálják, amit a Fideszben utálunk. Lesz továbbá arról is egy rakás töprengés, hogy a kormányt váltó balliberális-jobbikos ellenzék mihez kezdene az országgal. Erről későbbi demokratikus döntések fognak határozni, miután helyreálltak azok a keretek, amelyek között valóban választhatunk, és nem szükségesek ilyen koalíciók. Hogy mi lesz velünk Orbán Viktor teljhatalma nélkül, az még homályos. Annyi biztos, hogy légtérzár, elszámoltatás és súlyos lebukások, szóval a műsor izgi lesz. De hogy mi következik, ha a nyakunkon marad, azt tudjuk. A kastélyok már le vannak osztva. Most jönnének a háremek. Wells regényének, a Dr. Moreau szigetének filmváltozatában egyszer csak megszabadulnak a teremtmények a chiptől, amellyel a sziget ura bárkinek fájdalmat tud okozni, és így tartja őket uralma alatt. Ezután a sziget urát el is fogyasztják főügyésszel együtt, de hát így járnak az illegitim zsarnokok. A Fideszt meg lehet verni, és jól is esik belérúgni. Magyarország lassan egy évtizede hordja a zsebében ökölbe szorult kezét. Hódmezővásárhely elővette, és bevéste az ikszet a nemfideszesnek. Mily szörnyű a nép, ha tollat ragad! Alapvető dramaturgiai elem, amikor a mindenkit terrorizáló rosszgyerek a végén emberére talál, jön Bruce Lee, és lekaratéjozza örökre. Eddigre már úgy utáljuk az antihőst, hogy minden egyes pofonnak szívből örülünk, akárki adja. És az igazi pofonok csak utána jönnek. Most még csak amiatt durcáznak, hogy nem kaptak elég szavazatot. Még nem tartunk ott, hogy elkezdődjenek a felkérdezések tíz- és százmilliárdos lopások, vagy alkotmányellenes bűncselekmények ügyében. Az milyen jól fog esni az országnak, amely végignézte ezt a harácsolást és szemfényvesztést, és amelyről azt hitték, hogy nem bánja! Hiszen megírta a Pravda, hogy a nép elégedett. Mint akarom, s mint a barom. Aztán elindultak az emberek szavazni, azok is, akik eddig fanyalogtak és igyekeztek kimaradni; a generáció, amely már Orbán talpa alatt lett felnőtté. Mentek és dobtak egy diszlájkot a Fidesznek. Csak a pofon öröméért, a visszaütés katarzisáért: eddig ti baszakodtatok velünk, most én jövök. A buborék pukkadozik, és nem a nevetéstől. Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!Ott voltunk vasárnap Hódmezővásárhelyen, egész nap közelről figyeltük az eseményeket, ahol óráról órára vált egyre izgalmasabbá a szavazás. Egy történelmi nap krónikája, és ami ebből következhet. Új kampánypisztoly dördült az ellenzék számára a vasárnapi győzelem után, a Fidesznek a méretes zakó után egy választása van. Karácsony, Vona, Szél: bármelyikük jobb iskolát csinál, mint az, aki nem mert vitázni. Három miniszterelnök-jelölt vitatta meg az oktatásügyet hétfő este a Gödör Klubban. Orbán Viktor nem volt ott, és frankón senkinek sem hiányzott. Itt komoly emberek beszélgettek komoly dolgokról. Kétperces blokkokba persze nem sok minden fér bele, a problémákat legfeljebb megnevezni lehet, a megoldásokat felvillantani, irányokról beszélni hozzávetőlegesen. De ez így is elég mély és bonyolult, méltatlan lenne, ha ott röfögne a színpadon Orbán, sorosozna ütemesen minden kérdésre, továbbá megmondaná az egybegyűlt diákságnak, hogy menjetek ti szépen hegeszteni meg lovat patkolni. A vitát a Független Diákparlament szervezte. Az oktatásügyben megmozduló civilek évekig tartották magukat ahhoz, hogy pártpolitikusokat nem engednek a színpadra, mert lejáratnák a szent ügyet. De most egy hónap múlva választás van, és a szent ügynek nincs listája, sem egyéni jelöltjei. Kormányt váltani pártok tudnak. A Diákparlament ügyeset húzott. A megjelent politikusok helyben meg is ígértek nekik mindent, amit követelnek, meg azt is, amit nem. Például választójogot 16 éves kortól. Az est fénypontja, mi tagadás, Vona Gábor volt. A Jobbik elnöke bámulatos lelkesedéssel mondta fel az oktatásügy problémáit és a közismert megoldási javaslatokat. Gémifikáció, ilyet szól! Okosforradalom a suliban, meg vidámság és autonómia, szabad tankönyvpiac, angoltanítás, informatika, NEM A MÚLTBA, HANEM A JÖVŐBE TEKINTÉS. Szabadság, elvtársak!Magyar Bálint likes this. Vona tisztára úgy hangzik, mint egy normális srác a romkocsma asztalánál, aki elolvasott már öt oktatásügyi cikket. Nem lógna ki még azzal a különvéleményével sem, hogy a legszegényebbek integrációja azért bizonyos esetekben megfontolandó, de csakis az ő érdekükben. Együttérzően beszél a szegény gyerekekről, akiknek nem jut esély, és megfogadja, hogy majd ők változtatnak ezen is. Eszem megáll. Ez ugyanaz a Jobbik, amely pár éve még amondó volt, hogy a hittan mellett be kell vezetni a rovásírást is az iskolákban, amúgy pedig csend, rend, fegyelem, és nem ám számítógépezés. Aki hátrányos helyzetű, azt pedig ketrecben kell tartani, és nem odaengedni az úrigyerekek közé. Lövészetről azért még ők se deliráltak. Karácsony Gergely veti fel csak néhányszor mosolyogva, mintegy mellékesen, hogy a Fidesz a Jobbik oktatási programját valósította meg, és hogy miket hirdetett a Jobbik még pár éve. Ebből érdekes vita lehetne, de az egy-két. es, szigorú és agyatlan érzéketlenséggel korlátozott megszólalásokba nem fér bele érdemi eszmecsere. – Van önkritikám – mondja Vona, és visszaszúr elegánsan: ő egy párton belül változott, nem úgy, mint Karácsony, aki a pártjait váltogatta. Nyíltszíni tapsot kap, pedig itt van a kutya elásva, és eléggé büdi. Én elhiszem, hogy Gábor jó útra tért, és nem olyan ordas baromságokat gondol a világról már, mint öt vagy tíz éve. Mindannyian változunk, fejlődünk. Új tényeket és gondolatokat ismerünk meg, és ezekre reflektálva korrigálunk. Nemcsak az iskolában, az életben is tanulunk. Aztán olyan is van, hogy valaki megtér, megvilágosodik, és gyökeresen megváltozik a világnézete. Egyszer csak úgy kel fel, homlokára csapva, hogy a cigány is ember, a zsidók nem akarnak minket megenni, és nem is a középkor a menő, hanem a huszonegyedik század. Csak az a roppant ritka, hogy egy egész párt változik meg ilyen hirtelenséggel. Az már sokkal valószínűbb – és könnyebben megszervezhető –, hogy mind eljátsszák ugyanazt. A paták még kilógnak itt-ott a báránybőrből, de igyekeznek. Kérdés, hogy hatalmon visszatérnének-e a taktikusan elhallgatott perverziók, ahogy előjöttek a Fideszből is. Ők sem ezt ígérték. Ezt, ami most van, a legnyíltabban éppen a Jobbik ígérte meg. Némely elemét szó szerint, másokat a szélsőjobbos narratívával kapott csomagban. Ordas idegengyűlölet? Check. Mindenki más kirekesztése a nemzetből? Lejáratás, erőszakos fenyegetőzés? Vezérkultusz, erős centralizált állam, minden individualizmus démonizálása? Illiberalizmus? Szociális érzéketlenség? Pipa. Amiben élünk, az volt a Jobbik ajánlata. Orbán nemcsak az oktatási programjukat váltotta valóra, hanem az egész világképet, az állami kurucinfóval bezárólag. Az egyszínű, egyszokású, monolit ország a Jobbik víziója volt. A mai programjuk és plüssé cukisodott elnökük szerint már elmúlt. Lényegében ugyanúgy képzelik el a jövő iskoláját, mint a balliberális pártok, illetve az oktatáskutató szakma. Talán rájöttek, hogy nem tudnak újat és egyben jót mondani, okosabbnak lenni mindenkinél. Egyszerűbb volt átvenni a mainstreamet. Ha valóban magukévá tették a finn modellt, akkor nem lenne túl nagy veszekedés a koalíciós minisztériumban. Sok-sok vita kell még ahhoz, hogy ez kiderüljön – és hogy kénytelenek legyenek tartani magukat az ígérethez. Ahogy ahhoz is, hogy egyszer megnyílhassanak az új sulik, ahová örömmel megy a gyerek. Ehhez hasonló eszmecserék, ahol nem érv az, hogy Soros, ahol az exfasisztának is viselkednie kell, mert szégyenben marad, ha nem képes érvelni. Az a világ kell, ahol az ilyen viták végighullámoznak az országon, ahol senki sem fél helyet adni nekik, és visszakérdezni. Az a közeg, amely számon kér és nyomást gyakorol. Ez ma azon a szereplőn múlik, amelyik nem jött el vitázni. Ma még rejtegetheti vitaképtelenségét azzal, hogy szerinte a viták ideje lejárt. Hétfőn nemcsak azt bizonyította be a Független Diákparlament és három pártvezető, hogy a vita jó és fontos, hanem azt is, hogy nem kell hozzá zseninek lenni. Elég némi felkészülés, alapvető tények elfogadása és emberi modor. Arról árul el a legtöbbet, aki ennyit sem vállal. Leginkább azt, hogy minden más opció jobb, csak ő takarodjon már el. Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! A Jobbik országgyűlési képviselője szerint Orbán létrehozta a Jobbikból a legnagyobb demokráciaféltő tömörülést. Állítja, most már belefér a Jobbik Magyarországába Alföldi Róbert vagy az egykor magyargyűlölő gázkamraszökevényként emlegetett újságírók. Az interjú a Zugló TV-ben készült beszélgetés szerkesztett kivonata, a videó itt tekinthető meg. - Még sosem interjúztam jobbikossal, de azért volt valami párbeszédkezdemény közöttünk. Például többször szerepelhettem a kurucinfón gázkamraszökevényként. Milyen azzal szembesülni, hogy mostanra minden megvalósult abból, amit a Jobbik valaha akart, csak éppen nem ő csinálta meg?- Minden azért nem. A politikai bűncselekmények számonkérése, a politikusok elszámoltatása nekünk 2010-től mindig a programunk fajsúlyos része volt, és ez sohasem történt meg. Ami a többit illeti, úgy látom, hogy próbálunk tanulni a saját hibáinkból. Sokat tettünk azért, hogy különböző stigmákat ránk aggassanak, és sokat kell még tennünk azért, hogy ne maradjanak kételyek. Biztosan nagyon sok embert megsértettünk, és olyan hibákat követtünk el, amelyeknek a hatása túlmutat egy parlamenti cikluson. Viszont azt hiszem, hogy ha következetesen folytatjuk az utat, azzal helyreállítjuk a hitelességünket. Ebben nem lesz változás, nem gondoljuk, hogy a 2010-es stílus messzire vezetne. Beláttuk, hova vezet a megosztottság, és a magyar társadalom mai állapota ezt tökéletesen meg is mutatja. Ha meg kell neveznem Orbán Viktor egy igazi eredményét, az az, hogy a Jobbikból létrehozta a legnagyobb demokráciaféltő tömörülést. Mi neki köszönhetjük a változásunkat. - Ennek a változásnak van egy tartalmi és egy hitelességi problémája. A tartalmi emlékeztet a Momentum fellépésére: jöttek ők is óriási mellénnyel – csak az nem volt fekete –, hogy ők a tök új erő, aztán amikor konkrétumokat kellett mondani, akkor gyakorlatilag felolvasták az MSZP és a többiek programját. Mert véges számú megoldás van. Amit Vona Gábor előadott az oktatásról, az csupa olyan dolog, amiről a balliberális szakpolitikusok tíz vagy több éve beszélnek. Tehát a feloldódás veszélye is megjelent. Egy fasiszta párt, az mégiscsak egy markáns jelenség volt. Szerintem a legfontosabb az egyéniség megőrzésében az, hogy mennyire leszünk hitelesek. Aki már volt kormányon, az megmutathatta, mennyire lehet hinni neki, és mit tett, amikor volt lehetősége. Szakpolitikai kérdésekben vannak egyezések kétségtelenül. De rendszerszinten én nem látok a Jobbikéhoz hasonló programot. Talán az LMP-é áll a legközelebb. És van ennek generációs alapja is. A Fidesz és az MSZP idősebb és más szocializációjú korosztályt képvisel. - Vannak kérdések a hitelesség körül is. Tíz éve csatlakozott a Jobbikhoz, ami akkor az volt, ami. Ön is, Vona Gábor is szépen el tudják mondani, hogy megváltoztak, tanultak, meg önkritikát gyakoroltak. Tudom, hogy zajlik le ez egy emberben. De hogyan történik meg egyszerre több ezerrel? Elkezdték egymásnak kölcsönadogatni a Schindler listáját? Megbeszélték, hogy láttak már emberszabású cigányt is? Vagy mondta az elnök, hogy halt, indulás balra, los?Nem, a Jobbikban soha nem voltak német vezényszavak. De ez megkerülhetetlen kérdés. A tagság durván 15 ezer fő, és a többség szintén úgy gondolkodott, hogy az az irány nem lesz tartható és nem vezet sehová. Akik nem voltak képesek ezt elfogadni, és továbbra is a régi stílust tartják helyesnek, azok jelentős része már nincs a pártban. - Voltak belső kritikák? Ez egy alulról jövő változás lenne?Hogyne. Ez szerves evolúció. Kemény belső viták folytak. Vona Gábor már 2012 körül nyíltan beszélt a pártban arról, hogy mi az utunk, és hogy aki náci romantikára vágyik, az csináljon magának másik pártot. Ezen mind végigmentünk, de voltak, nem kevesen, akik nem tartottak velünk. A nagy részük magától kilépett. De igazából mi nem azok voltunk, akiknek láttattuk magunkat. Azt is mondhatnám, hogy az a retorika, ami 2010 előtt ment, az volt a nem igaz. - Színjáték volt?Nem, nem színjáték, de valós és fontos problémákra adtunk rossz válaszokat. És amikor egy párt kívülről igyekszik a parlamentbe, akkor az kicsit olyan, mint a zenei élet. A botrányok akkor nem jöttek rosszul, mert legalább tudtak rólunk. Viszont karanténba zártuk magunkat, és ez hosszú távra hat. Sokaknak kell még egy ciklus, hogy lássák, mit csinálunk, és higgyenek nekünk. De abban biztosak lehetnek, hogy a régi Jobbik nem tér vissza. - Ha ez az irány marad, plusz a megosztottság felszámolása is programpont, ráadásul szakpolitikai kérdésekben is van kompatibilitás, akkor tulajdonképpen mi akadálya annak, hogy legalábbis a fideszes túlhatalom megtöréséért együttműködjenek a többi ellenzéki párttal? Különösen, hogy a Jobbikot már most a feloszlatás fenyegeti, és az életéért küzd? Nem lehet, hogy aki a 2022-es dominanciára hajt, az ott téved, hogy 2022-ben már egyáltalán nem lesz semmi esély?A veszély valós. El sem tudom képzelni, hogy ha még négy évet kap ez a kormány, mi mindent fog beszántani. De az összefogás vagy koordináció kérdését helyén kell kezelni. Papíron hat meg hat tizenkettő, de a politikában az eredmény lehet négy vagy harminckettő is. Hódmezővásárhelyen az ellenzéki pártok támogatottságának másfélszerese jött ki. De ez nagyon helyspecifikus. És ha egymástól nagyon messze álló ideológiákról beszélünk. . . - De hát nem állnak messze. Erről volt szó eddig. Az alapok tekintetében ez igaz. Mindenki szeretne normális Alkotmánybíróságot, új alkotmányt, demokráciát, médiatörvényt, független hatóságokkal. És én minden ilyen kezdeményezést támogatnék. De az a kérdés, hogy a választópolgárok ezt hogyan ítélnék meg. Én abban bízom, hogy az eddigi időközi választásokhoz hasonlóan az emberek érzik, ki az esélyes és hiteles ellenzéki jelölt. Teljesen mindegy volt, hogy a pártok koordináltak-e, ők átszavaztak. De minden pártnak van egy törzsbázisa, amely soha nem szavazna át, akkor se, ha ezt kérjük. Viszont most úgy érzem, csökken az apátia, és egyre többen értik, miről szól április 8-a. És ha a választási részvétel 70 százalék fölött lesz, akkor ez a kormány megy. - Ha ebben is egyetértés van – a Fideszen kívül –, akkor még nehezebb választani a Jobbik és a többiek közül. Ha viszont a távlati vízióban van eltérés, akkor az az igazi kérdés, hogy mi fér bele abba a Magyarországba, amelyet a mai Jobbik elképzel. Én például eddig nyilván nem fértem bele. Belefér-e majd Alföldi Róbert, aki ellen tüntettek? Belefér-e egy ilyen beszélgetés, mint ez?Szerintem nemhogy belefér, hanem ez egyenesen feltétele egy normális országnak. Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! Senkit sem érdekel, mekkora egyéniségek vagytok. A ti dolgotok kormányt váltani. Tányércsapkodás és artikulálatlan részegdisznózás szűrődik ki az ellenzék tárgyalásáról, be meg nem hallatszik semmi. Hódmezővásárhely is eltűnt a térképről. Pár nap levegőzés után visszatért a vaksi, szolipszista korlátoltság: a pártérdek minden előtt. Sőt, még az se, csak a bénult döntésképtelenség, az egymásba kapaszkodás, utolsó melegedés az akolban. Vegyük előre a nevetséges kis fiszfasz pártokat. Nem kell már udvariaskodni, ők sem teszik egymással, a választókkal meg pláne. Ide tartozik a Momentum, az Együtt és az LMP. Bokros Lajos még ide is kevés. Ezeknek a pártoknak nulla esélyük van egyéni mandátumot nyerni, nincs széles e hazában olyan körzet, ahol labdába rúghatnának. Tehát minden egyes képviselőjelöltjük a probléma része, nem a megoldásé. Egyikükre sincs szükség. Vannak közöttük olyan tehetséges emberek, akiknek a munkáját lehetne használni a felszabadulás után. Csapatonként egy-kettő, talán három is megérdemelné, hogy az amúgy alulbútorozott MSZP-DK előre engedje őket, sőt akár a Jobbik is. A többi most is tudja, hogy nem fog bekerülni a parlamentbe, a megszerzett szavazatai pedig kárba vesznek, és akadályozzák a kormányváltást. És ez a helyzet a listájukkal is. Nem lesz Momentum-frakció, sem Együtt, és nem látom be azt sem, mi értelme lenne az LMP-re szavazni. Mert akkor majd ott ülnek a parlamentben, és havonta egyszer Kövér László felolvassa, amit a zsebébe csúsztattak? Ha kedve tartja?Meg lehet érteni őket is, emberileg. Bizonyára hisznek abban, hogy a párt, amelyet építettek, fontos és különleges dolog, amit nem szabad feladni. Hosszan tudják ecsetelni, miben különbek ők, mint az egyébként kilencven százalékban ugyanazt képviselő többi. Van nekik saját szabadpiac-értelmezésük, meg pontosításaik a finn oktatási modellhez képest. Na és arcok, akik persze alkalmasabbak és hitelesebbek, mint a másik mosópor. De hát ki nem szarja ezt le rajtuk kívül? És kit érdekel, hogy a laposra taposott, lábhoz parancsolt, alig látható ellenzékben ki mit motyog, ha az arc megint Németh Szilárdé lesz, a hang Bayer Zsolté, a kéz pedig Tiborczé?Ti mind egyéniségek vagytok. De a különbözőségetek ma irreleváns. Fizikusnyelven: elhanyagolható. Két tömeg tart egymás felé, és az fog győzni, amelyik nagyobb. Tény, hogy ez nem fair meccs. Ha ez a tömeg bizonyul nagyobbnak, akkor majd lehet állítani a gravitációs erőkön. Most viszont csattanás jön. A hiteletek és az értékeitek egyetlen funkciót tölthetnek be hasznosan: támogathatják azokat, akiknek van esélyük győzni. Ezt tette Karácsony Gergely, pedig sok kedve nem volt hozzá. Nyilván nem esett jól feladni a hübriszt, a kényelmes tudatot, hogy „okosabb vagyok, mint egy szoci”. De talán nagyobb súlya volt annak a gondolatnak, hogy „mire megyek az okosságommal nélkülük”. Jaj persze, a töredékszavazatok meg az állami támogatás, azok nagyon fontos dolgok, viszont végképp nem izgatják a szavazót. Nemcsak azért, mert ők nem ebből élnek, és kábé kétszázezer ember tud egyáltalán ezekről a dolgokról, hanem mert ha úgy is van – nem arról szól a mérkőzés, hogy ezt a kottát összetépjük? Mennyire nevetséges az az ellenzék, amelyik Orbán egérlabirintusában pattog a sajtdarabkáért ahelyett, hogy ráborítaná az asztalt?Ezek a saját szuverenitásukba beleszerelmesedett pártocskák pont ugyanazt a szerepet töltik be, mint a kamupártok. Csak károsabbak, mert több sikerrel hitetik el, hogy van a létezésüknek értelme. Máris túl sokat foglalkoztunk velük, de nem értelmetlenül. A választás lényege szempontjából éppilyen fölösleges kötekedés az, ami a Jobbik és az MSZP-DK között zajlik. Mindkét párt az elmúlással néz szembe. A szocialistákat belülről falja fel a Fidesz. Már most úgy ülnek egymással szemben, csőre töltött fegyverrel, mint Carpenter horrorjában a túlélők, akik nem tudhatják, melyikük az alakváltó idegen. A Jobbikkal ez kevésbé sikerült, de azt már ők is értik, hogy az esélyessé nőtt kihívót Orbán akár törvénytelen eszközökkel is le fogja verni. Ehhez rendelkezésére áll titkosszolgálat, pártsajtó és az összes hatóság az NVB-től a NAV-on át az alvilágig. Gátlásai pedig nincsenek. Senki nem vár pártegyesülést, közös listát, vagy akár nyílt, hivatalos visszalépéseket, pláne, hogy utóbbiak – Orbán utolsó pitiáner szemétkedése nyomán – az országos listát sodornák veszélybe. Enélkül is ki lehet nyilvánítani az ideiglenes szövetséget. Elég egy közös nyilatkozat. Nagyjából így nézne ki: Ezt nyugodtan aláírhatja a Jobbiktól a DK-ig mindenki, és pont elég célkitűzés a belátható jövőre. Nincs szó arról, hogy együtt kell megcsinálni. Csak annak a felvállalása, amiben mindenki egyetért. És ezek kellően fajsúlyos dolgok ahhoz, hogy a többi vitát félretegyük egy napra. Helyben pedig nem nehéz egyértelműsíteni, hogy kire kell szavazni – hátra lehet lépni pecsétes igazolás nélkül is. Nyilván van ellenszenv – olykor látványos, sőt hisztérikus – a Jobbik és a baloldali ellenzék között. Közvélemény-kutatásokkal nem foglalkozom, mert terrorizált országban semmi értelmük. De világos, hogy ha az egyik csoport azon nő fel, hogy a komcsik vizitdíjjal lőtték ki a magyarok szemét, a másik meg azon, hogy Vona Gábor egyenlő Adolf Hitler, akkor nem lesz tökéletes az összhang. Ám ezek az ellentétek sem teszik zárójelbe a legfontosabbat: Orbán leváltását. Mert mi a Jobbik baja a baloldallal? A kommunista örökség? Hiszen a Fidesz azt építi fel újra, míg az MSZP-ből eltűnt már minden veterán komcsi. Biszku Béla meghalt, Rogán Antal él és virul. Vagy talán a vizitdíj? Bárki szívesen befizetné ma már az ezerszeresét, csak ne kelljen belehalni egy rutinműtétbe. Netalán az a példátlan eset, hogy Gyurcsány hazudott, és ez kiderült? És most mi folyik minden nap, reggel, éjjel és este?És mi a szocik kifogása a Jobbik ellen? Hogy egy diktatórikus eszme kiszolgálóiként indultak, és a múltjukat erőszak, szabadságellenesség és oroszbarátság pettyezi? Komoly felvetések, de ha valaki nem beszélhet kutyáról és szalonnáról, az pont az MSZP. Az alternatíva pedig az a kormány, amelynek ez nem a múltja, hanem a jelene, és jövőként sem kínál mást. Mindkettőjük tudja, honnan jött, és van gyakorlatuk a megbocsátásban, hiszen saját maguknak megbocsátottak mindent. Kis lépés az emberiségnek, hogy ezt kiterjesszék a többiekre. Egyben meghaladják azt a fullasztó világot, amiben élünk: ahol csak a párt számít, és a kívülállókkal szóba állni is bűn. Egyikük sem fog egyébként teljhatalmat szerezni. Sem Gyurcsány, sem Vona, legkevésbé Karácsony Gergely. Sűrű, bozontos kompromisszumok között, és szoros ellenőrzés mellett fognak dolgozni. És közben kihajolnak az ablakon, és megkérdeznek minket, hogy egyetértünk-e. Akármilyen színű lesz, Magyarország új kormánya nem engedheti meg magának, hogy leszarja a többséget. A mostani viszont igen. Ezért kell leváltani. Nem bárkire, hanem mindenki másra. Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! A közvélemény hallgat. Nem tudjuk, mi lesz, de eldönthetjük. Háromezer embert kérdez meg a jó nevű közvélemény-kutató, mire összeszed egy ezres mintát azokból, akik hajlandók elárulni, hova szavaznának most vasárnap. Kétharmad csapja le a telefont, hajtja el a kérdezőbiztost. Aki válaszol, arról nem tudhatjuk, mennyire őszintén nyilatkozik. Félnek ugyanis, és erre jó okuk van. Különösen vidéken, ahol a helyi elvtárs élet-halál ura. Honnan tudhatná a kiszolgáltatott tanár, közmunkás vagy buszvezető – és az ő családtagjaik –, hogy nem a polgármester teszi éppen próbára? Hogy aztán odakerüljön a nevük mellé az apró firka, miszerint megbízhatatlanok, idegen ügynökök, esetleg terroristák. Nyilván megfeszített munkával igyekeznek a kutatók kihámozni ezekből a torz adatokból, hogy mi a valóság. Tiszteletre méltó erőfeszítés, de már bocsánat, ilyen adatfelvétellel egyetlen tudomány sem merne dolgozni. Legalábbis nem vonna le következtetéseket a megmérhetetlen halmazra. Mondjuk vegyünk egy rokkant ornitológust egy szál lepkehálóval. Nyilván nem tudja megvizsgálni a fecskét, a kócsagot és a fülesbaglyot sem. Viszont nem is áll elő azzal a tétellel, hogy a madarak mind röpképtelen, elhízott, gyámoltalan állatok, akik tagadják Ausztrália létezését. Márpedig a közvéleménynek ma csak az a része mérhető, amelyik nem fél. A szuverén polgárok, akiknek nincs félnivalójuk, illetve a fideszesek, továbbá akik annak mondják magukat. Sötétben tapogatózunk, de ettől még lehet, hogy helyesen tapogatjuk ki a sötétet, és a fideszes többség valós. A nem válaszolókról ugyanis csak azt tudjuk, hogy félnek Orbántól. De azt nem, hogy akarnak-e szavazni bárki másra. Ahogy azt sem, hogy nem pont félelemből, megfelelési kényszerből fognak-e rá szavazni. Hogy ha már elkerülhetetlen ez az uralom, legalább egy kicsit részesei legyenek. És felvonulhassanak május elsején. Bármi lehetséges a kétharmados folytatástól a csúfos, menekülésbe torkolló vereségig. Így borít szemfedelet az országra a túlhatalom. Nem látjuk már egymást, nem tudunk egymásról, és félünk egymástól. Mert nem tudjuk azt sem, ki lesz a következő, aki lepaktál, átáll, belesimul. Nem volt ez mindig így, tehát nem szükségszerű. Volt – és még lehet – itt olyan ország, ahol az ember vállalhatta a véleményét, és nem kellett attól tartania, hogy ezért a hatalom elégtételt vesz. Elfértek az országban balos, jobbos, szélsőjobbos és liberális tudósok, vállalkozók, művészek egymás mellett. Szeretniük nem kellett egymást, de a hangjukat lehalkítani se. Mérhető volt az ellenzék, és ez egyébként fontos visszacsatolás minden kormánynak. Ezért hülyeség akkora bátorságot feltételezni bárkiről, hogy nekilátna lebontani a kerítést. Ez a szabadság helyreállítható. Az a kormány, amelyet fair és arányos választások, végső esetben népszavazások, a hétköznapokon pedig megbízható közvélemény-kutatások tartanak sakkban, az nem fog a nemzetére rontani, akármilyen színű. Nem azért, mert jóindulatú, hanem mert belebukik. Kénytelen ugyanis elfogadni, hogy vannak más színek. Kiegyezni velük, és nem csak a saját tábornak játszani. Vagy talán elég nekünk az alamizsna, amit a dicsőséges nagyurak odavetnek a helikopterről. És nem sajnáljuk tőlük a tízmilliárdokat, mert ez az élet rendje. Lehet, hogy tényleg olyan kormányunk van, amilyet megérdemlünk. Lehet, hogy ez lett a komfortzónánk. Lehet, hogy már szeretünk félni. Amorf, rejtélyes, ijesztő felhővé igazgatta az országot a félelem. Nem tudjuk, nem tudhatjuk, mi lesz. Viszont eldönthetjük.  (Borítókép: Dawid Planeta)Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! Fájdalmunkban nem vagyunk egyedül. Tudunk egymásról, és meg kell védenünk egymást. Vélemény. United we stand, divided we fall. Milliók süppednek vigasztalanságba. A depresszió, ami amúgy is népbetegség, most egy fél országot fenyeget. Szinte pontosan ugyanannyi szavazó áll a Fidesz elsöprő győzelme és az ellenzék megalázó veresége mögött. A hatalom pedig előre bejelentette, hogy leszámol mindenkivel, aki nem ő. És a kudarcból talán az következik, hogy sohasem sikerülhet. Minél több munkát nulláz le az eredmény, annál mélyebb lesz a keserűség. Azok kapták a legnagyobb ütést, akik végigdolgozták a változásért az elmúlt éveket. A gyászmunka sok időt, lelkierőt és simogatást kíván. Sokan vannak. Pártpolitikusok, civilek, értelmiségiek, aktivisták, újságírók, papok. Köztük tiszták és becsületesek, kompromisszumok robotosai, és számos hibával meg korláttal küzdő emberek. Sokáig, sokan hitték, hogy pótolhatók, hogy bárki jobban csinálná, ha lehetőséget kapna. Sokadszor derült ki, hogy ez nem ilyen egyszerű. A választásoknak csak egy nagyobb vesztese van a parlamenti ellenzéknél: azok, akik azt hitték, hogy helyből jobbak náluk. Beleértve kölcsönösen és egyenként a parlamenti ellenzék pártjait. Ma nagyon egyedül érezzük magunkat. Hiábavalónak tűnik minden. Mintha a semmiért öregedtünk volna négy vagy nyolc évet. Ahhoz kevés volt, hogy a testreszabott, ipari csalással, manipulációval, gyűlölettel, törvénytelenséggel és erőszakkal körbebástyázott rendszert megdöntse. Az ezernyi interpelláció, tüntetés, újságcikk, színielőadás és mém nem volt elég. De elég volt ahhoz, hogy tudjunk egymásról. Arról, hogy nem, nem vagyunk egyedül. És még csak kevesen sem. Csak éppen szétszaladtunk ötfelé szavazni. Ez a dilink. A Fideszben örömmel szagolja egymást a cigányozással puncsoló félnáci, az ezoterikus sámánista és az Ibizán kokszolgató konjunktúralovag, és a képzelt érdekközösségük is kellően összetartja őket. Ehhez a kihíváshoz az ellenzék nem tudott alkalmazkodni: jóval kevesebb különbségtől is felhúzzák az orrukat. Önmegvalósítást keresnek ott, ahol pedig praktikus eszközt kellene keresni ahhoz, hogy az önmegvalósítás szabad és sokféle lehessen. Nagyjából azonos tömeg áll Orbán mellett és vele szemben – ha egyáltalán elhisszük a választás eredményét. De az ellenzék gyenge még a választási folyamat ellenőrzéséhez is. Márpedig soha olyan szükség nem volt erőre, mint most. Mindenki, aki a hatalommal szemben áll, áldozattá válhat, és egyedül nem tudja megvédeni magát. Az ellenzék úgy viselkedett, mint egy rakás hülyegyerek, aki a dolgozat utolsó öt. ében értette meg a szöveges feladatot, és pánikban próbál összeadni egyjegyű számokat. Elkésett. Nem kérdés már, hogy csak egy kicsit kevesebb finnyázás elegendő lett volna a kétharmad megakadályozásához. Hajmeresztő érveléseket láttunk; értelmetlen habogást irreleváns sérelmekről, és végül mutogatást a szavazókra, hogy ők úgysem fogadnák el az együttműködést. Az eredmény jól olvasható. Ott az írás a falon. Szánalmasan alulteljesítő Jobbik, a küszöbön tántorgó MSZP és DK, árulóként is nyomorgó LMP, és a parlamenten kívül, tágra nyílt sebként tátongó nagy arcok. Együtt sír velük a megmaradt független sajtó, a civil szervezetek, egyházak, az oktatásért vagy a kórházakért tüntető polgárok, akik ugyanezt a hibát követték el: nem ismerték fel sem a szövetségeseiket, sem a szövetség szükségességét. Mindegyikre ugyanaz a sors vár: megadás vagy halál. Kivándorlás, visszavonulás, lemondás, kollaboráció – Magyarország a legjobbjaiból veszít el újabb ezreket. Azokból, akik még ki mertek állni, vállalták a karaktergyilkosságokat, a zaklatást, a gyűlöletet és az egyre sötétebb fenyegetést. Sokat hibáztak, tévedtek és manővereztek. De százszor tudtak bátrak lenni, amikor más nem tudott, vagy nem ért rá. Most százegyedszer is kell. Ehhez Orbánnál is nagyobb zsarnokot kell legyőzni: mindenkinek saját magát. Nincs más út, mint összekapaszkodni minden megszomorítottnak. Most még nem a kormányváltásért, hanem a megmaradásért. Megalapítani sok zászlóból a másik tábort, amely nem hagyja magát – és nem hagyja  a másik áldozatot sem. Olyan tábort, ahol helye van Magyarország minden színének, amelyet maga alá gyűrni igyekszik a nagy, pohos, löttyedt narancssárga segg. Olyat, ahol rovásírással véssük a falra, hogy te is más vagy. Nevezhetjük nyugodtan nemzeti oldalnak. Mert a nemzet sokkal több, mint a Fidesz. Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! Utolsó vezetőiket választják meg az ellenzéki pártok. Vert hadak vonulnak el odvaikba ezekben a hetekben, hogy lecseréljék a bukásba navigáló vezetőiket, és kifundálják a túlélés receptjét. Azok, akik most pártjaik élére állnak, e szervezetek utolsó elnökei lesznek. Vagy azért, mert végleg beszippantja őket a NER, vagy mert megértik a kijavítva visszakapott matekdogát, és a közös ellenzéki flottába kormányozzák a pártot. Az első megoldás a könnyebb. Ezt akarja tőlük a rezsim; ezt fogja segíteni médiafelülettel, pénzzel és kesztyűs kézzel. És ide süppednek saját tehetetlenségüknél fogva. Nem kell persze kimondani kereken, hogy elvtársak, innentől kollaborálunk. Elég megtartani ezeket a pártokat a mostani pályájukon. Biztosítani, hogy továbbra is létezzenek külön-külön, játsszák egymással kisded meccseiket, és méricskéljék szakadatlan, mekkora különbség van sötét rózsaszín és halványpiros között – függetlenül a fekete penésztől, ami az országra borul. Akkor megbízhatóan szállítható az eddigi eredmény, vagyis a Fidesz kétharmada, cserébe a párttagság is megmaradhat a maga aklában. Kerül alájuk széna, friss abrak, lehet kényelmesen, félálomban szuszogni az idők végezetéig. A kormány majdani megdöntéséhez, a hatalom megragadásához és a következő magyar rendszerváltáshoz nyilván nem ez az út vezet. Sőt, ami oda vezet, az nem is út, hanem függőleges sziklafal, kevés kapaszkodóval, viszont keselyűkkel és mérges pókokkal, golyózáporban. A mesterterv végén egyetlen ellenzéki szövetség áll fel a Fidesszel szemben, közös listával és jelöltekkel – nemhogy 2022-ben, hanem már az önkormányzati választáson. Ezt kívánják az Orbántól szabadulni akaró választók, akik eddig is látványos kompromisszumokat kötöttek: például alig várják, hogy megtapsolhassák a színpadra együtt felálló pártjaikat. Az árnyalatokat ebben a képletben felülírja a gravitáció: a világos alternatíva léte. Szép, kerek, egyértelmű megoldás, jól is mutat a táblán, laboratóriumi körülmények között. Ámde ez a terv rengeteg lemondást követel azoktól, akik most a maguk köreiben viszonylag fontos embereknek számítanak. A lapok rég le vannak osztva. Megvannak a bejáratott arcok, szakpolitikusok, szóvivők, alelnökhelyettesek, még mindig megkapják az UV-adagjukat a reflektoroktól. Még a közismert, megszokott árulók is belakták már a pozíciójukat, mindenki tudja, mikor mivel kell hozzájuk fordulni. – Te Zsolti, kinőtte a gyerek a gokartot, te meg olyan ügyesen árulsz, felraknád a Jófogásra?Olyanok, mint a magyar honvédség: apró szemétdombokon számtalan őrnagy és tábornok. Van esély, hogy a szemétdombokból győztes sereg lesz, viszont abban ezek az operettőrnagyok legfeljebb századosok lehetnek, vagy kukták a gulyáságyú mellett. Arról nem is beszélve, hogy csurrant-cseppent eddig is a kormányközeli bizniszekből. Nem azért, hogy most kérlelhetetlen ellenfélként lépjenek fel. Nekik is lesz egy-két szavuk ezeken a tisztújítási körökön. Nem minden pártból fognak kihallatszani az ökölcsapások – lehet más a parasztlengő! – de a Fidesz ügynökei teszik a dolgukat. Szövegük ismerős lesz: a szuverenitás mindenek felett. De tudni fogjuk, melyik vitorlába fújják a szelet.  As a foulness shall ye know them. És lesz ennek közönsége is. A tagság és a helyi vezetők számára a párt nem csupán az a hideg eszköz, aminek a tüntető tömeg vagy a csalódott szavazó látja. Közösség, amelyben felnőttek, koordinátarendszer, amelyben kiigazodnak, isten, haza, család. Otthon érzik magukat, közösek a kötőszavaik és az emlékeik. Nem elégszer vesszük észre, de civil szerveződések hiányában Magyarországon a pártok jelentős részben helyettesítik a kórust, a nyugdíjasklubot és az anonim alkoholistákat is. Egyáltalán nem lesz népszerű az a program, hogy ezeket a kellemesen bebüdösített istállókat összenyissák. Legalábbis a pártokon belül nem. Nem biztos, hogy a könnyedén levezetett egyenlet, amely ezeknek a feloldásáról szól, nem olyan utópia, mint a protokommunista vízió a család meghaladásáról. Az utolsó elnökök feladata ezért rendkívüli. Meg kell nyerniük a támogatást az együttműködéshez, és ehhez olyan formát találni, amely megtartja, sőt bővíti a megmaradt közösségeket. Kivételes felhatalmazásra lesz szükségük, hogy leverhessék a belső ellenállást; vasseprűvel a reakciót. Használniuk kell az utca és a megmaradt nyilvánosság tömegeit, hogy akaratukat rákényszerítsék a régi motorosokra. A néphez fordulni, mint minden vezetőnek, akit a saját kollégái akadályoznak – de közben hímes tojásként vigyázni minden használható emberre, mert nem sokan maradtak. Megszervezni az utánpótlást – nemcsak hosszú távra, hanem a következő pár évre is. Alkukat kötni, hangjegyről hangjegyre megalkotni a kooperáció kottáját. Megrágni és megemészteni a legmócsingosabb falatokat: Gyurcsányt és a Jobbikot (vagy a Jobbikból nézve: mindenki mást). És nap mint nap kiabálni kifelé, a két és fél millióhoz, hogy a munka folyik, a sereg gyűlik, az ellenállás létezik. A munka egyébként annál nehezebb lesz, minél sikeresebb. A Fidesz nem fogja ölbe tett kézzel nézni, amint feláll az egyesült ellenzék. Egyre aljasabb támadások követik majd egymást, minden fronton és minden eszközzel. Családok, munkatársak, barátok kerülnek listákra és célkeresztbe. Ehhez hősök kellenek. Kötélidegzet, világos stratégia, taktikai érzék, feddhetetlenség, ambíció, és egy piramis stabilitása – ja és alkalmasság arra, hogy a bepülledt pártházakon kívüli világ támogatását is elnyerje a jelölt. Normálisnak látszani, miközben eleve fanatikus, aki ebbe belefog. Nem, ezek az emberek nem léteznek. Ezután fognak felnőni a feladathoz – vagy belehalni a szemünk láttára, hogy később megírandó balladák hősei legyenek. Botlásaikat, tévedéseiket és idegösszeomlásaikat árulók és lakájok zsírszagú kacaja fogja kísérni. Áldozatok lesznek mindenképpen, és szükségük lesz a megbocsátásunkra. Mint ahogy már most is megérdemel egy szélbe eresztett puszit Vona Gábor, és sokan mások. Nem azért, mert mindent jól csináltak, hanem mert dacoltak a sakálokkal. Végül eljön a pillanat, amikor a falanx felállt. Emberfeletti munka, véráldozat, hajnaltól éjszakáig tartó háborúk után vállt vállnak vetve néz szembe a Fidesszel a szocikból, DK-ból, európai értelemben vett szélsőjobboldalból, meg a bunyóshippikből összekovácsolt sereg. A Momentum photoshopon játssza a harci indulót, az ellenzék egyesült. A vérszerződést kötött törzsek élén ott pihegnek a hősök, akik idáig vezették népeiket.  És akkor jön az utolsó próbatétel: mindnek hátra kell lépnie. Csak egy maradhat, és lehet, hogy az nem is közülük kerül ki. Ehhez kívánok erőt, egészséget, rátermett pszichológust és kiegyensúlyozott étrendet. Kitartás, szabadság, szebb jövőt! Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! Schmitt Pál óta nem búcsúztattunk ekkora senkit. Nem siratni jöttem Balog Zoltánt, de az se volna helyénvaló, ha szó nélkül néznénk végig a bukását. Nem sok minden történik ma a politikában, ami örömet okoz, úgyhogy becsüljük meg a villanásnyi derűt. Hogy legalább ő eltakarodik. Tudjuk, nem lesz jobb ezután se, de Balog Zoltánt sosem fogjuk visszasírni. Alá tartoztak az érdemi politika legfontosabb területei. Sajnos már egy egész generációnak nincs emléke arról, hogy eredetileg kormányzás alatt nem kizárólag a rémhírterjesztést, a manipulációt és az egyet nem értők eltaposását értettük. Hanem például az volt a téma, hogy mi folyik az iskolákban és a kórházakban. És legalábbis gondolkodtak azon politikusok, hogy vajon hogyan tehetnék ezeket jobbá. Sőt, amikor reformterveik nem kapták meg a politikai támogatást, fogták magukat, és lemondtak. Ezt azért tették, mert hittek valamiben, akartak valamit, és némelyik még értett is hozzá. Balog volt az első, akinek mindegy volt, mi történik. Igaz, előtte még nem egyetlen miniszter képviselte a kormányban a közoktatás, felsőoktatás, egészségügy, szociális háló, civil szervezetek, egyházak, kultúra és a sport ügyét. Ez a minden villanyoszlopnak szalutáló jámbor balfasz olyan portfóliót kapott a nyakába, ami alatt nála gerincesebb élőlények is rakás szerencsétlenséggé roskadnának össze. Nem is tárca, hanem vagon. Az ősbűnt nem ez a mazsolává töppedt alak követte el, hanem Orbán Viktor. Akkor, amikor összesöpörte az őt nem érdeklő témákat egy porzsákba, ráfirkantotta, hogy „emberek”, odapasszolta Balog Zoltánnak, és röhögve elszaladt. A sokkal egyszerűbb sorsra kalibrált, karót nyelt, engedelmességre tenyésztett gyáva pap meg ott maradt a zsákkal, és hat éven át zavartan nézegette. Érdemi döntéseket nem hozhatott. Pontosan tudta, hogy a miniszterelnök kurvára nem kíváncsi a véleményére. Szomorkás estéken nyilván belátta, hogy ez jogos, hiszen senki mást sem érdekel, mit gondol Balog Zoltán a huszonegyedik századi oktatásról, a külföldi egyetemek szerepéről, az egészségbiztosítási rendszerről vagy a Higgs-bozonról. Még őt magát sem, hiszen nem is gondolt semmit. Mozgástere mégis volt: Orbán azért bízta rá ezeket az ügyeket, hogy csendben, csökkentett módban üzemeltesse, pacifikálja, és neki a kormányülésen ne kelljen órákig foglalkozni holmi proligyerekekkel, kórházi fertőzésekkel meg efféle bohóságokkal. Ezen belül szabad kezet kapott; milliárdok felett diszponált, és akár tehetett volna jót is. Ettől a mozgástértől meg is rettent, és igyekezett a legvulgárisabb konzervatív szamárvezető mentén kitölteni. Egyáltalán nem is próbált felzárkózni, tanulni, körülnézni a világban, képviselni gondolatokat. (Még annyira sem, mint Áder János, pedig vele nehéz nullaságban versenyezni. ) Arra viszont volt esze, hogy megpróbálja elhallgattatni az összes tanárt, orvost, kórház- és iskolaigazgatókat, nehogy kiderüljön a turpisság. Balog Zoltánnak köszönhetjük a félelmet, amely a magyar értelmiség derékhadát kerékbe törte. Senki sem kérdezte őt, amikor eldőlt, hogy nekimennek a CEU-nak. Nem kérdezték a szuperkórházról, és – noha elvileg a sport is hozzá tartozott – nem volt beleszólása sem az olimpiarendezés, sem a vizes vb, vagy az eszement stadionépítések kérdésébe. Azt intézték egymás közt tolvajok és más bűnözők. A közoktatás egyik legfontosabb problémáját, a digitalizációt a miniszterelnök kivette a kezéből, és rábízta – dobpergés – Deutsch Tamásra. Éveken át próbálta eljátszani, hogy a helyzet magaslatán van. Államtitkárok cserélgetésével védte a seggét, amikor már szájközépig ért a szar. De mivel totál hülye volt minden részterülethez, rendre fogalmatlanokat nevezett ki. Vagy azért, hogy ne legyen a házban nála okosabb, vagy mert nem is tudta felmérni, ki kicsoda. Közben valamit mégis kitanult. Na nem az egészségkasszákat vagy a sikeres tanítást, hanem a menekülést. Minden erejével kerülte, hogy kérdésekre kelljen válaszolni. Egyszer megpróbálta, nem sült el jól, aztán meggyőzte magát, hogy aki egyáltalán jelentkezik az ő óráján, az lázadó. Ennek csúcspontja volt, amikor közölte az újságíróval, hogy majd akkor nyilatkozik nekik, ha megtérnek. Ha volna isten, ebben a pillanatban reccsent volna rá egy égő csipkebokorból: mit képzelsz te magadról, hülyegyerek? Mit jelent szerinted az a szó, hogy miniszter?Már csak meg akarta úszni. Tudta, hogy alkalmatlan, hogy igazából semmi keresnivalója nem volt itt, és ha egyáltalán hívő még, akkor talán megtalálta a bűntudat is. Mert bűnösök vagyunk valamennyien, de nem mindenki kúrhatja el több százezer gyerek életét, juttat a temetőbe sok ezer menthető beteget, és pusztíthatja el Magyarországon azt, amire még a határokon kívül is kíváncsi a világ. Schmitt Pál bukása óta nem volt részünk ebben a különös, kísérteties, mégis kellemes érzésben. Amikor kimegy valaki a szobából, és többen leszünk. Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! Brüsszel megállíthatja Budapestet, csak nem tudja, hogy kéne. Megszorítással nem fog menni. Beröffent az uniós hadigépezet, Brüsszel nekilát megállítani Budapestet. A haditervet ismertük: megvágják a támogatásunkat, ha nem lesz itt jogállam. Mélyen tisztelt Európa, akkor elmesélem, hol téved Ön. Szinte bármelyik Budapestre akkreditált nagykövet megmondaná, mi lesz ebből, de az a szerencsétlen helyzet állt elő valahogyan, hogy Magyarországon a finn vagy a holland diplomácia nemcsak aktívabban tájékozódik, de láthatóbban is nyilvánul meg, mint az Európai Unió. Minden uniós kezdeményezés Orbán Viktor értelmezésében kerül majd a magyarok asztalára. Ugye megmondta, hogy Brüsszel ellenünk van! Büntetik a magyarokat, mégpedig csakis azért, mert nem akarnak ide egymillió migránst. Valamint légből kapott vádakkal dobálóznak, miközben Polt Péter a garancia arra, hogy itt senki semmit nem lop, az Orbán-család meg pláne nem. Lesz ebből plakátkampány, nemzeti konzultáció, esetleg népszavazás is. Végre itt egy igazi ellenség. Ja és az a pénz nekünk jár a Boci csokiért cserébe, örökkön örökké. Ebből újabb parázs vitákat lehet majd rendezni Strasbourgban, a magyarok többsége pedig annyit fog látni, hogy az a randa Verhofstadt már megint köpködi a hazánkat. Biztos migráns. És ez az egész nem más, mint a Soros-terv. Mélyen tisztelt Európa, elmondanám azt is, mit tenne bármelyik ország, szövetség, birodalom vagy akár civil szervezet ebben a helyzetben, amennyiben nem töketlen idióták irányítják. Kinyitná a száját, és szembeszállna a magyar kormány narratívájával. Nem elsősorban az Európai Parlamentben, hanem Magyarországon. Megtenne mindent, hogy az ő álláspontját is megismerje a közönség, amely előtt teljes erővel gyalázzák, szavait kiforgatják, földszintes hazugságokkal rágalmazzák. Amikor Norvégia volt a soros, a norvég nagykövet elment a tévéstúdiókba, nyilatkozott, állást foglalt, és ettől mindjárt kiderült egy csomó Emőkének, hogy Norvégia tényleg létezik, ha Ausztrália nem is. Európa adós még a létezése bizonyításával. A kohéziós támogatás százmilliárdos tétel; a kifogásolt magyar korrupció szintén. Ha Európa nem képes sikeresen szembeszállni azokkal, akik az asztalra köpnek, lenyúlják az étkészletet, és aztán távozóban még be is intenek, akkor lesz ez a probléma még súlyosabb is. Kelet- és Nyugat-Európában is ugrásra készen állnak azok, akik szívesen csinálnák ugyanezt, csak eddig úgy tudták, hogy nem szabad. Orbánra tekintenek vezérlő csillagként. Most folyik a próbája annak, hogy nyugodtan meg lehet gazdagodni az Unió fosztogatásával, hatalmon maradni gátlástalan manipulációval és full rasszista gyűlöletkampánnyal, és le lehet verni mindenkit az országban, aki ellenáll vagy akár szót emel. A pénzek csökkentése önmagában a lehető legbutább lépés. A büntetést azok érzik meg legkevésbé, akiknek szánják; és legjobban azok, akik szintén szenvednek a rossz kormányzástól. Pár százalékos vágás nem változtat azon, mennyit fog ellopni a miniszterelnök, családja és barátai. Nem fognak borúsan merengeni az olcsó sör fölött, hogy jaj, nem kellett volna illiberáliskodni, most aztán megnézhetjük magunkat. Legfeljebb eladják az országot akciósan Kínának. Vagy még azt se kell. Hiszen számít bármit is, hány iskolát újítanak fel, ha egyébként minden körülmények között nyerik a választást? Ha ez az ára ennek az országos metacsalásnak, akkor azt röhögve kifizettetik a magyarokkal. És annak a kampánynak az árát is, amelyben elmagyarázzák, hogy az Uniónak a kurva anyját. A megszorítás rossz eszköz, és az ellenfél nem-ismeretéről tanúskodik. Mondom, elég lenne egy közepes méretű és felkészültségű diplomáciai stáb, hogy ezt felmérje. Mitől fél Orbán Viktor? Attól, hogy romlanak a közszolgáltatások, vagy útfelújítások maradnak el? Hát ettől rohadtul nem tart, mert különben abba fektetné az energiáit. Fél azonban a következőktől: látható ellenzék, szabad sajtó, civil szervezetek és független ügyészség. Ezért igyekszik ezeket ellenőrzés alá vonni. Írjuk az Unió számlájára, hogy a civilek ügyében már előkerült a megoldás: ezeknek az egyesületeknek a kormányt megkerülő, közvetlen támogatása. Ez maga a norvég modell, illetve Soros tevékenysége, amitől akkora hisztirohamot kapott Orbán, mintha a NATO ejtőernyősei értek volna földet. Tehát helyes és megvalósítandó terv. Nagy szükség van arra, hogy Magyarország legjobbjai elvégezhessék a munkájukat akkor is, ha Orbánnak pont nem tetszik a jogvédelem, a szegénységkutatás vagy a tényfeltárás. Amivel már a sajtónál vagyunk. A Magyarországig ellátó európai vezetők, hivatalok és nyomozóhatóságok jelentős részben abból tájékozódhatnak, amit a megmaradt szabad sajtó kitúrt. Tiborcz István lopott euróit – számos más anomália mellett – újságírók kutatták ki és tárták a nyilvánosság elé. Hogy vannak még egyáltalán magyarok, akik értesülnek Európáról, az Unió valós szándékairól és Magyarország problémáiról, az a még vegetáló sajtó érdeme. Nem véletlen, hogy Orbán eddig is szaporán nyírta, és ezután is erre készül. Ehhez nem kell neki különösebb erőfeszítéseket tennie, hacsak nem sürgős elhallgattatni valakit. Elég, ha megvárja, hogy bátor hirdetők híján éhen haljon mindenki, aki nem tőle függ. Elég szolidan érzékeltetni, hogy büntetésre számíthat az a vállalat, amely az ellenzéki sajtóban hirdet. Ebben már most partner egy rakás cég, beleértve a büszke Európa nagyvállalatait. Remélik erősen, hogy otthon nem jönnek rá, miféle üzleteket kötnek. Ám egy hirtelen kommunikálni kezdő Európai Uniónak pont az a sajtó optimális platform, amely amúgy százezreket és milliókat ér el, csak épp nem él meg belőle. Ha Brüsszel csak annyi marketing- és PR-erőfeszítést tesz, mint egy átlagos autógyár, azzal is mindjárt két legyet üt egy csapásra. Sőt egy harmadik, kövér legyet, de ezt később. Fenntartja a szabad sajtót, és ezzel eleve borsot tör az adott autoriter kormány orra alá. Életben tartja az önkéntes nyomozókat, korrupciókutatókat, elemzőket és hírszerkesztőket, akik minden munkanapjukkal aláássák az ilyen kormányok nagy hazugságát: hogy övék az egyetlen igazság. Ezenkívül eljuttatja a saját értelmezését, illetve a tényeket azokhoz, akik ma csak annyit látnak, hogy Brüsszelt meg kell állítani. Sőt, ennek a kampánynak fontos felülete a kormánypárti sajtó is. Nyilván lesz, aki nem hozza le a tévészpotot vagy bannert – de azért ők is pénzből élnek ám! –, legfeljebb el lehet mondani ezt is máshol, ahol viszont megjelenik. Íme, ez az, amiről a kormány nem akarja, hogy tudd. Életük és politikájuk a trollkodás; ezt kell viszonozni kíméletlenül és precízen. Nagyobb tétel, de még mindig aprópénz a rossz kezeken átfolyatott kohéziós alapokhoz képest, ha az Unió nemcsak a médiapolitikát egyensúlyozná ki, de a pártok kommunikációs esélyeit is. Ennek a módszere az, hogy monitorozzák az egyes kormányok közpénzből folytatott pártpropagandáját, azzal arányos médiafelületet vásárolnak – vagy teremtenek –, és ezeket árverezik el nyomott áron az ellenzéki erők között, figyelembe véve kreativitást, hatékonyságot és az üzenetet. Semmi ördögtől való nincs abban, ha az Unió érdekeltté teszi a politikai erőket abban, hogy képviseljék értékeit és érdekeit. A civilek, a sajtó és az unfair helyzetben lévő, jogaitól és eszközeitől megfosztott ellenzék támogatása összességében egy demokratikus szociális hálót alkotna, amely megakadályozza, hogy egy-egy országot a saját kormánya kivezessen Európából. Az üzenet az lenne, hogy a pluralizmus, a véleményszabadság és a kormány leválthatóságának fenntartása minden körülmények között garantált. Minél brutálisabban tör egyeduralomra egy-egy autokrata, annál erőteljesebben. Mindegy, mit erőlködsz, töki: sosem leszel te az egyetlen hang. Egy ilyen automatizmus nemcsak azért érné meg, mert bizonyos elbitangolt bárányokat visszaterelhetne a szövetségbe. Hanem azért is, mert ha bizonyítottan működik, akkor megelőző funkciója is van. Minek egyáltalán belekezdeni az illiberális projektbe, ha az uralkodó biztos lehet benne, hogy ellenfeleit, kritikusait, versenytársait úgyis kisegíti egy nála nagyobb hatalom? Akkor annak már semmi értelme nincs. Célszerűbb elfogadni a társadalom sokszínűségét, meg azt, hogy minden kiderül, és a lehető legtöbb választó kedvére tenni. Nincs ebben semmi lehetetlen. Diplomaták szükségesek hozzá, némi aprópénz, meg elszántság. Európa képes rá. Meg kell érteni Orbán üzenetét. Ott van a plakátokon, csak helyesen kell értelmezni: ha nem mutatunk erőt, a barbárok győznek. Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! Minek drukkolni, amikor úgyis kiderül, ki a jobb? Arra lettem figyelmes, hogy mostanában sokan töltik az idejüket futballmeccsek megtekintésével. Ezzel semmi baj nincsen. Kit a foci szórakoztat, kit a jégvirágok burjánzása vagy a szentjánosbogarak tánca, megint másokat pedig a mikroszkóp alatt nyüzsgő parányok. Igaz, utóbbiak a legritkább esetben verik fel embertársaik nyugalmát azt üvöltve, hogy PAPUCSÁLLATKAAA!!!, vagy azzal, hogy MEKKORA OZMÓZIS BAZMEG!!!Valamint nem telik meg miattuk a város összes kiülős helye plazmatévékkel, amelyeken vízibolhák ordítva közösülnek. És nem is szemetelik tele a Facebookot azzal a lényegi információval, hogy hajrá, zöldmoszatok. Ami sokkal nehezebben érthető, az ezeknek a tévézőknek a hozzáállása a mérkőzéshez. A lest ugyan ma sem egészen értem, meg nem is érdekel, de világos, hogy a rendezvénysorozat értelme az, hogy eldöntsék, ki focizik a legjobban. Ez történik az egyes mérkőzéseken is, tehát teljesen felesleges és indokolatlan előre kiválasztani egy-egy csapatot, hogy miattuk izguljanak. Sokkal célszerűbb megvárni a végét, amikor úgyis kiderül, melyik a jobb, és aztán az ő győzelmüknek örülni. Már amennyiben nem történik valami disznóság, ami nem lenne meglepő, tekintve, hogy a FIFA döntéshozóit – ahogy az olimpiákat – bőrönd dollárokkal szokták megvenni latorállamok kifutófiúi, és az sem kétséges, hogy ezúttal Oroszország fizetett a legtöbbet. Ehhez se kell a lesszabály, anélkül is látszik, milyen meggondolatlanság ennek vigyorogva tapsolni. De tegyük fel, hogy tisztességgel bonyolódnak a meccsek, és például Omán és Elefántcsontpart összecsapását megnyerik az elefántiak, mert gyorsabban futottak, pontosabban céloztak, és megvédték a saját kapujukat. Ebben az esetben nemcsak fölösleges volt Ománért ordítani, omános sálat venni – rekkenő hőségben! –, és söröskorsókat csapkodni az asztalhoz, hanem tévedés is. Hiszen pont az lenne a baj, ha nyernek, ha egyszer ők a gyengébbek!Mármost az a faktor persze számíthat, hogy valaki szimpatizál Ománnal, netán történelmi sérelmeket dajkál Elefánciával szemben, és ezért érdekelt az ellenfél győzelmében. Ámde ez, lássuk be, olyan gondolkodás, ami még a mai Magyarországon is cikinek számít. Hiszen mind tudjuk, hogy az egyes nemzetek fiai egymástól is különböznek. Tiszta őrültség volna a néhai Laurent Gbagbo elnök politikai hibáit ráterhelni a mai válogatottra; olyasmi, mint Clemenceau miatt nem enni franciakrémest. Hasonlóképpen hiba pusztán Kábusz szultán reformjai miatt előnyben részesíteni az ománi csapat tagjait, akik között könnyen akadhatnak becstelen és kellemetlen alakok. Különösen értelmetlen mindez akkor, ha elefántcsontpartiak és omániak vállt vállnak vetve, egy csomó másik afrikaival és lengyellel együtt játszanak egy csapatban, amelyet viccből franciának vagy németnek neveznek. Hát kapjatok már a fejetekhez, emberek. Épeszű hozzáállás csakis az lehet, hogy a meccs végeztével tudomásul vesszük, melyik a legjobb, és értékén kezeljük  a teljesítményét. (Amennyiben ez egyáltalán értelmezhető, mert úgy rúgtak gólt, ahogy még soha senki. ) Így teszünk, ha egy orosz, japán vagy francia tudóscsoport felfedez valamit, ha bármilyen nemzetiségű zenész kijön egy jó slágerrel, vagy ha a világon valahol felépül egy akármi, ami szép, vagy legalább nagy. Nekem nyolc, ha valaki szerint berúgni a labdát madzagok közé ilyen vívmány; én majd akkor fogok hurrázni, ha letesznek egy labdát a Marsra. Aminek persze nem lenne ott semmi értelme, de szerintem a madzagok közt sincs. Tudom, hogy ez egyeseknek úgy hangzik, mint egy antiszociális kiáltvány, de ők tévednek. Vannak embercsoportok, akiknek jó szívvel és józan ésszel is lehet drukkolni. Ilyenek a gyerekeket mentő barlangi búvárok, mondjuk. Vagy egy jogvédő szervezet, jótékony egyesület. Vagy akár egy politikai párt. Azok ugyanis képviselnek valamit saját magukon túl, a sikerük pedig jót jelent más embereknek, és megváltoztatja a jövőt. Egy focicsapat, az nem képvisel semmit, így nem tud izgatni, hogy melyik lesz sikeres. Nem mintha ez az út el lenne zárva előttük. Az érdemtelen figyelem, valamint az állami szintű korrupció ugyanis mesés bevétellel jár. Éppenséggel tehetnének felajánlásokat a futballcsapatok is. Vadidegen emberek jachtjaiért nyilván hülye lennék drukkolni, a gyerekgyógyításnak, a szír újjáépítésnek viszont tudnék. Ezt amúgy felismerték már filmstúdiók és autógyárak is, de hát azokat végül is nem focisták irányítják, és nem drukkerekből áll a közönségük. Olcsó közösségtudat, hamis sikerélmény, túlárazott valóságshow, de felőlem csak tessék. Feltétlenül szóljanak, amint egy csapat összefocizta a rákgyógyszert. Illetve amikor a Marson pattan a labda. Érdekelni fog. Addig meg, ha kérhetem, halkabban. Nem dicsőség bedőlni ennek. Értem én, hogy gól, csak leszarom.  Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! Nehéz kenyér a méhészé, ha mézes is. Sok millió munkásra felügyel, akik nem sztrájkolnak, hanem szúrnak, ha elégedetlenek. A méhek csodálatos munkaerők, de van dolga az embernek is körülöttük. Kipróbáltuk, túléltük, beléjük szerettünk. Riport írásban és videón. Hétmillió méhhel állok szemben. Ennyi lakhat összesen a kaptárokban, össztömegük csaknem egy tonna, tehát ha ellenzik a jelenlétemet, akár agyon is nyomhatnának. Ha nem volna nekik egyszerűbb agyonszúrni. Menő, hogy államalkotó rovarok, de tudjuk, hogy nem minden államban lehet megbízni. Biztonságérzetet nem annyira a védőruha ad, hiszen csípett meg már szúnyog is farmeren át, sőt ideérkezve, üdvözlésképpen mindjárt seggbeszúrt egy méh. Tehát logikus, hogy könnyedén átcsípnek a méhészdzsekin. Az egész ruházat lényege amúgy is a tüllháló, ami kellő távolságban van az arctól, mivel a méhek arcra szeretnek támadni, mint a nyolcadik utas. József viszont már nyolc éve életvitelszerűen méhészkedik, amiből az következik, hogy nem ölnek meg valakit csak azért, mert ember, ha illő tisztelettel bánik velük. Az pedig meglesz, a félelemnél nincs tutibb biztosítéka a tiszteletnek. Tiszaföldvár határában vagyunk, Hugyecz József ugyanis vándorméhész, mint szinte minden komoly szakmabeli. Ez a méhészgazdaságtanból következik: az állatkáknak enniük kell, és ezen felül kellene megtermelniük az eladásra kerülő mézet. Ennyi virág egy helyben nem terem meg. Így a méhészek szorgosan követik a repcét, aztán az akácot, és most épp a napraforgót. Nyilván nem konfliktusmentes az egész, nem véletlen, hogy a méhészfórumon igen frekventált téma a Zsúfolt méhlegelők. A munka ilyenkor a méhcsaládok ellenőrzésére korlátozódik. Ehhez csak szét kell szedni a kaptárt, kiemelni belőle néhány keretet – ezekbe építik a méhek a lépeket –, és megkeresni az anyát. Királynőt, ahogy a sakkban, itt is csak az amatőrök mondanak. Az ellenőrzés során kiderül, tojik-e rendesen őfelsége, fejlődik-e a következő generáció, illetve nincs-e fertőzés, betegség, atka, gomba vagy államcsíny, továbbá nem terveznek-e rajzani. A méhek persze nem túl boldogok attól, hogy szétszedik az otthonukat. A haragjuk azonban minimalizálható a füst megfelelő kezelésével, a megfelelően finom, gyors és takarékos mozdulatokkal, meg azzal, ha nem kocogtatjuk, ütögetjük, nyomorgatjuk őket. Mi sem egyszerűbb, az elmélet megvan, lássunk is hozzá. "- Kedves Róbert Gida! - jelezte hangos suttogással. - Tessék!- Attól tartok, a méhek gyanítanak valamit. - Miből gondolod?- Valami azt súgja nekem, hogy gyanakszanak. - Csak nem gondolják rólad, hogy a mézük után szimatolsz?- Az is lehetséges.  Nem lehessen tudni ezeknél a méheknél!"Nyilván az első fél. ben kész a baj. Ez az, amikor a botcsinálta méhészinas szétválasztja a kaptár fiókjait a kaptárvassal. A méhek kissé kényszerbetegek, és mindent akkurátusan összeragasztanak mindennel. A fiók ugrik egy centit, koppan, mire odabent valami tizenötezer méh azt mondja, hogy ejnye már. Más erővel, más szögben kellett volna. És ugyanígy megy a keretek kiszedésével meg mindennel. Nem kell ehhez leejteni őket vagy magamra borítani egy keret méhet. Apró nemtudások, félcentis mellényúlások, néhány newtonnyi elszámolt erőkifejtés, és máris kifejezetten idegesen döngicsélnek. Gyanakszanak. József közbelép, és sebesen visszaépítjük a kaptárt, mielőtt kikiáltják a nagy honvédő háborút. Javukra szól, hogy ismerik a figyelmeztető lövés műfaját: egyszerűen nekirepülnek az ember fejének, és ezekkel a tockosokkal jelzik, hogy ebből szurkálás lesz, ha nem kotródunk el. Később se megy sokkal jobban; értem, hogy mit és hogyan kellene csinálni, csak valahogy sose lesz tökéletes a mozdulat, és ez a meló sok-sok tökéletes mozdulatból állna. Amelyekből a legtöbbet maguk a méhek végzik el. Ők millió évig tanulták. Kár, hogy csak mézet tudnak összehordani, áramköröket nem. De felsejlik a szebb (vagy rondább) jövő, amikor a rovarokra más munkákat is rábízhatunk. József nyilvánvalóan teljesen odavan az állataiért, ez már azelőtt világos, hogy egy megpihenő méhecskét reflexből megsimogat. Furcsa világ: félni is másképp lehet ötvenezer méhtől, mint egy szál ellenséges strucctól vagy kutyától, meg szeretni is máshogy kell őket. Kemény nomád élet ez, kisbuszban matracon, szendvicseken, és ehhez jön még a gazdálkodás. A mézhamisító maffiáról cikkezett eleget a sajtó, ahogy a permettől és a csávázószerektől pusztuló méhekről is. A méhészek az elmúlt években szemtől szembe találkoztak a klímaváltozással: a fél évszázada használt kaptárokon új nyílásokat kell vágni, hogy be ne fulladjanak az állatok. A közgázkönyvek klasszikus példája a pozitív externáliára a méhészet, amely beporzással segíti a gazdaságokat. Ma viszont az van szokásban, hogy a méhészek fizetnek a gazdáknak. Túl sok az eszkimó, vagyis a méhész, ami érdekes, tekintve, hogy órajavító vagy csizmadia már csak mutatóba akad. Különös folyamatok zajlanak itt. A méhészkedés nyilvánvalóan nem olyan tuti biznisz, mint a közvilágítás vagy a földalapú támogatások felmarkolása. A jó mézet nehéz eladni, hamisítják, a felvásárlók lenyomják az árakat, és elég egy rossz akácvirágzás, hogy szűk legyen az esztendő. Vagy egy telibe kapott mérgezés, költésrothadás, atkatámadás. Ráadásul a méhek szúrnak minden hibáért, időnként meglépnek, verekednek, és különben is, sok mindent nem értünk még abból, mit miért csinálnak. Valamiért mégis több mint tízezer ember próbál megélni ebből, és pakolja a méheit teherautóra minden tavasszal, alkudozik gazdákkal és kereskedőkkel, pörgeti a lépeket, kislámpánál a raktérben olvasgat az atkahelyzetről, hogy aztán nagy büszkén rányalhassa a csuporra a nevét. Alighanem megtanultak egyszerre szeretni néhány millió állatot, vagy talán viszontszereti őket néhány millió állat, és úgy már biztosan megéri. Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!Nem minden kínai, ami műanyag, sőt van olyan magyar fröccsöntőüzem, ahol minden európai gyereknek jut egy hinta meg egy kislapát. A tízmilliós gépek és robotok mellett úgy sorjázzák az asszonyok a játékokat, ahogy a kukoricát fosztották nagyanyáink. Munkaerő itt sincs elég, úgyhogy beálltunk segíteni kicsit a gyárba, amely egykor az egész KGST-t ellátta másolt matchboxszal. A struccok a rendszerváltás utáni első bevándorlók voltak, és kiválóan beilleszkedtek a magyar pusztába. A farm elsőre Jurassic park, közelebbről nézve kockázatos és bátor vállalkozás. Munka van velük bőven, elkel a segítség. A Nemzet Napszámosa című videósorozatunk negyedik része. Ha jó az új alaptanterv, akkor rendszerellenes. Régen vártam már tanévnyitót ennyire. Iskolásként sohasem vártam, és ez körülbelül a legfőbb probléma ma is az oktatással. Idén viszont a becsöngetéssel egy időben nyilvánosságra kerül az új Nemzeti Alaptanterv. Nyolc és fél év alatt a Fidesz semmilyen lényeges reformot nem hajtott végre. Legnagyobb eredménye a rémhírterjesztés felfuttatása, meg az, hogy Orbán és családja annyit harácsolt össze, amíg elmúlt a hírértéke. Nem történt rendszerszintű változás oktatásban, egészségügyben, nyugdíjrendszerben, és nem ilyen a segély átnevezése közmunkára. Kormányzásra tulajdonképpen nem került sor. Ismeretlen vektorok eredményeként, nyolc Hoffmann Rózsával meg Czunyinéval súlyosbított év után az alaptantervnek mégis nekiláttak, és ebben a készülődésben meglepő és rendszeridegen módon értelmes gondolatok is napvilágot láttak. Ezek szinte kizárólag Csépe Valériához kötődnek, a tantervügyi miniszteri biztoshoz. Ő sem tett mást, mint kimondta a közhelyeket, amelyeket kutatók, ellenzéki politikusok és tüntető tanárok évek óta hirdetnek. Hogy olvasson az a gyerek brit fantasyt vagy amerikai scifit, ha az érdekli, és ne Jókaival nyomorítsuk, mert akkor semmit sem fog. Hogy vegyük észre és használjuk ki, milyen gyorsan és hatékonyan tanulja meg a tabletes játékai bonyolult szabályrendszerét, térképeit és adatait, és ehhez igazítsuk a tanítást. És mindenekelőtt törekedjünk arra, hogy ne undorodva menjen suliba. Az lesz a kérdés, csinál-e nyarat egy fecske. Mivelhogy Csépe Valérián kívül a témában minden kormánypárti szereplő mint megannyi síkhülye pedellus pofázik összevissza, igazi csoda lenne az a nyár. Egy végtelen vakáció. Van a fapados, alapfelszereltségű konzervatív szaralak, aki arról motyog, hogy az iskola ne legyen élmény és játék, hanem legyen csak nyomasztó és szigorú, mert ő is felnőtt valahogy, és tessék, milyen szép formás szaralak lett belőle. Ezekkel államtitkári szinten is bőségesen el vagyunk látva. Nem feltétlenül gondolják komolyan ezt, de nem azért, mert titokban sikeres iskolarendszerekről tájékozódnak, hanem mert nem gondolnak semmit. Opportunisták viszont: lesik az alkalmat, amikor egy jókor bedobott ájtatoskodással piros pontot szerezhetnek. Mindenkinek jó lenne, ha korszerű, kreatív irányba indulna a magyar iskola, de már fenik a selyemzsinórt az ügyeletes senkik, hogy cikksorozatban keljenek ki a liberális elhajlások ellen. Vannak aztán azok a demens szerencsétlenek, a miniszterrel az élen, és sokakkal az uszályában, akik elhitték, hogy Orbán Viktor megállította nekik az időt. Hogy tényleg 1920 van megint, vagy inkább 1820, és nem kell ide se nemzetközi egyetem, sem ennyi gimnázium, annál inkább latin nyelv és keresztény-nemzeti nevelés. Ők buzgó hittel fognak nekiesni bármilyen modernizációs szándéknak, mert megtöri a varázst, hogy mi kijelentkeztünk a 21. századból. És van persze a nyers hatalmi érdek: hogy kuss legyen most és mindörökké. Ehhez félelemben tartott diákság, szülők és tanári kar kell, nem pedig autonóm polgárok. Pedig egy vagy öt ember kevés ehhez a munkához: elengedhetetlen lenne többek közt, hogy az arra alkalmas tanárok újra leülhessenek tankönyvet és applikációt írni, szerkeszteni, és szabadabb piacon lehessen sikeres, aki jól dolgozik. És kellene az állandó visszajelzés gyerekektől, tanároktól és szülőktől arról, hogy mi válik be és mi nem. Mindez veszélyeztetné a kormányzati hegemóniát, vitahelyzeteket teremtene, végül pedig olyan generációkat nevelne fel, akik esetleg nem hiszik el egy beszélő disznósajtnak, hogy ha nem szavaznak rá, akkor megeszi őket a kutyafejű tatár. És helyben pedig ott bűzlik a szintén nyers, de még ennél is földszintesebb politika: sokan lettek és szép fényesre híztak már a piócák. Némelyik polgármesterként tarthatatlanná válik, meg egyébként is egy gyerekverő állat, de azért a mi kutyánk, tehát legyen belőle igazgató. Túl sok élősködőnek kell munkát adni, és ezek közül elég sokan néznek ki maguknak egy iskolát, hogy ott basáskodhassanak a párttal a hátuk mögött. A sikeres oktatási reform az ő kirúgásukat is maga után vonná, mert egy modern iskolát nem tudnának elvezetni. Innen szép nyerni, ezekkel a kulcsszavakkal. Nem kérdés – és erre utalnak Csépe Valéria nyilatkozatai –, hogy az oktatásnak liberális modernizációra van szüksége. Ám ezeket a fogalmakat ma egy kicsiny múzeum sem vállalhatja fel retorzió nélkül. Ma egy operára rászállnak a döglegyek, ha alkalmat találnak egy kis buzizásra és libsizésre. Magyarországon a versenyképes, korszerű, digitalizált, szabad gondolkodásra, önálló tájékozódásra, vitára és kreativitásra tanító iskola idegen test lesz, ha megvalósul. Adja isten, hogy megvalósuljon, és körülötte felnőjön egy hozzá méltó ország.  Borítókép: Pawel KuczynskiRendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! Buli a suli, ha anyád a gyereknyomorító minisztérium államtitkára! Minden nő megérdemli a gyémántot. Ezért nem magánügy, hanem mindannyiunk öröme, ha arról hallunk, hogy Tündének bejött az élet. Egy anya – és egy apa – legdrágább kincse a gyermeke. És amikor a szemek fényei betöltik az ötödik életévüket, egyre nyomasztóbban gyűlnek a kérdések és kétségek. Szertefoszlik a gondtalan gyermekkor, és átadja helyét a tépelődésnek, néha kétségbeesésnek: hová fog a kicsi iskolába járni, és mi történik ott vele?Hogy fogja magát érezni ott? Meglepő, de míg minden szülő erre gondol először, az iskolákért felelős döntéshozókat ez hagyományosan nem érdekli. De ettől még az anya aggódik: vajon milyen tanárok kezébe kerül? Megalázzák, bántják majd, türelmetlenül büntetik minden hibáért? Engedik-e még gyereknek lenni? Értő szavakkal teszik a világra nyitott, érdeklődő, tudni akaró emberré, vagy fakockát faragnak belőle akkor is, ha belehal? Megvédi-e az iskola, ha a gyerekek nem fogadják be? És ha már ott tölti mostantól élete nagyobb részét, megtanítják-e arra, amit tudnia kell a sikeres élethez? Megtanul-e angolul, számítógépekkel bánni, kreatív válaszokat adni bármilyen kérdésre? Megtanul-e kérdezni, kételkedni, vitázni, és változtatni a véleményén? És milyen emberré neveli az iskolai környezet?Mintegy kétmillió gyerek szüleinek minderre az állami közoktatás adja meg a választ. Szarul fogják érezni magukat. Rengeteg felesleges és értelmetlen gürizés vár rájuk, merev számonkéréssel. Kis felnőttként, sőt sorkatonaként tekintenek rájuk, a gyerekség megnyilvánulásait szankcionálják. Amelyik elsőre megérti az anyagot, az nyert; akinek segítségre van szüksége, azt iskolán kívül, szülőktől, korrepetitoroktól, különóráktól kaphatja meg. Ha erre nincs lehetősége, mert mondjuk szegény, akkor. . . akkor hát rábaszott, mint mókus az erdőtűzre. Mindeközben egész biztos, hogy nem sajátít el jó néhány releváns ismeretet, így például nyelvtudást, digitális kompetenciákat, tárgyalástechnikát. Nincs ugyanis elég angolóra, sem elég tanár, nincs gép, a viták ideje pedig lejárt. De legalább mindezt nemzeti és keresztény nevelésnek nevezik. Azért, hogy a totális csőd köré ideológiai védőburkot vonjanak. Innentől aki kritizálja az állami oktatást, az az alapértékeinkre ront rá, vagyis hazaáruló. Természetesen ebben a totál ellenségesen, kártékonyan és bután berendezett rendszerben vannak oázisok. Egy-egy tanár, aki hivatástudatból jól tanít, és emellett mazochista, ezért nem megy el magániskolába vagy bárhová sokkal több pénzt keresni. Néhány iskola, ahol több ilyen tanár is van, vagy akár egy egész kollektíva. Kézen-közön szerzett előjogok, amelyek megengednek némi kísérletezést, alternatív tantervet. Szerencse és egyre inkább vizsga – vagyis pénz – kérdése, hogy sikerül-e a porontyot ilyen helyre befocizni. Nos, Tündének szerencséje volt. Gyermekei az állami rendszer poklától távol, a SEK Budapest International School diákjaiként kiváló oktatásban részesülhetnek, amit még élvezni is fognak. Korszerű felszereléssel, gyerekbarát pedagógiai alapelvekkel adják meg nekik a kezdőlökést, hogy ne suttyó, analfabéta közmunkásként végezzék, hanem többre vigyék, mint szüleik. Egy csöppet necces ugyan, hogy ennek az iskolának már a neve sem magyar, és annyira nem nemzeti, hogy egyenesen international. Ne kerteljünk: ez tulajdonképpen egy kisgyerekeket mérgező CEU. De sebaj, majd azt mondjuk, hogy kuss, pofa be, senkinek semmi köze hozzá. Magánügy. Ahogy az is magánügy, hogy Tünde soha nem szólt oda a menzán a kollégáinak. Helló Rózsa, Juci, Laci, Zolika, nézzétek csak! Találtam egy szuper sulit a gyerekeknek, mi lenne, ha legalább nem homlokegyenest az ellenkezőjét csinálnátok, mint ők?Itt nem arról van szó, mint a magánklinikáknál, hogy a jómódú politikus jobb körülmények között gyógyul. A magániskolák, ahová ezek a porontyaikat járatják, teljesen más elveket, pedagógiát és víziót képviselnek, mint amit a köznéppel megetetnek. Ők nagyon is jól tudják, milyen a jó iskola. Tisztességes ember az ilyen felismerés hatására szót emel, mert mégsem lehet mindennap szembehányni a tükröt. Ám Tünde kussolt buzgón, neki már megvan a gyémántja, így gyerekei megmenekülnek a közoktatástól. Amelyet az Emberi Erőforrások Minisztériuma rendezett be a többi gyereknek. Az, ahol anya dolgozik. Fogós kérdés, hogy ez végül milyen emberré neveli Tünde gyermekeit. Szomorú belegondolni: talán mégsem jártak annyira jól. De mindig benne van a pakliban egy jövendő lázadás, amelynek során elszégyellik magukat, és megtesznek mindent azért, hogy visszafizessék adósságukat. Azoknak, akiknek nem volt ilyen szerencséjük, és az ő gyerekeiknek. Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! "Nem csak a szemetek tudnak magyarul. " Vélemény. Mivel most hetekig bugyog majd minden lefolyóból, hogy megbélyegezték, megszégyenítették és elfenekelték Magyarországot és az összes magyart egyenként, még az elején szólnék, hogy engem ugyan nem. Nem zárattam be ugyanis újságokat, nem vegzáltam civil szervezeteket, nem küldtem kopaszokat népszavazások ellen, és nem akadályoztam meg egyik párt kampányát sem. Ezenkívül nem loptam, és a családomat sem tanítom be lopásra. Nem ingem tehát Orbán Viktor csíkos pizsije, és nem gatyám az a rongyszőnyeg sem, amit hivatali útjain visel. A vádirat nem rólam szól. Ezt még sok millióan elmondhatják magukról. Azok, akik nem is szavaztak rá, de még a támogatóinak a többsége is. A Sargentini-jelentés Orbán Viktor és kormánya tetteit vette sorra, és állapította meg róluk nagyjából pont azt, amivel ez a kormány idehaza egyenesen dicsekedni szokott. Sérelmük nem az enyém, ahogy bűneik és törekvéseik sem. Közösséget pedig azokkal érzek inkább, akik szintén felröhögnek, amikor ez a suttyó elpróbálja odakint a belpiacos mutatványait. Igen, jó látni, hogy van még hely, ahol tőle keményeket kérdeznek, és ahol kikacagják félelem nélkül, amikor hazudik. A németek, belgák és franciák ezt a saját vezetőikkel tehetik meg otthon, saját nyilvánosságukban, köztévéjükben és parlamentjükben. A vita meg arról szól, hogy nálunk miért halt ki ez a szokás – ez a jog. Magyarország, ahogy az Európai Parlamentben is elhangzott, nem Orbán Viktor, és nem a Fidesz. Magyarország rengeteg dolog szivárványló összessége, és ebben benne van minden a zengői bazsarózsától a Király utca sarkán száradó szarig. Mármost ha a szarra azt mondja valaki, akár egy jöttment holland, hogy büdös és nem oda való, azon én nem sértődök meg. Nem fogom verni a mellem, pláne összekenni szarral, hogy ez a mi kutyánk kölyke, hungarikum, és nekünk ez ízlik. Nem találok ki elméleteket arról, hogy máshol is van szar, és ez az egész fintorgás csak azért van, mert nem akarunk beengedni ezermillió arabot. Arról nyithatunk egy másik vitát, ám amit a kutyaszarról mond a nemes hölgy, az bizony tény. Az igaz, hogy amikor a szar mellett elment már száz honfitársam, és egy holland turista kezdi összeszedni illatos zsebkendőjével, akkor kínosan érzem magam. Ez az érzés rokon a szégyennel. Baljós gondolat, hogy amint nálunk milliók képzelik azt, hogy minden egyes menekült őrjöngő vadállat, odakint talán sokan azt hiszik, hogy minden magyar az utcasarkon tolja le a gatyáját, mint Orbán Viktor. És Bécsben megint kikerülnek a kirakatba a táblák, hogy Magyar, ne lopj. A szégyen és a bűn ma Orbáné. Magyarország jobbik felének feladata – köztük éppen azoké, akiknek elnyomása ellen Európa most szót emelt –, hogy létével és munkájával jelezze: nem vagyunk mind cinkosok, és némák sem. A Sargentini-jelentés körül kirobbant botrányról itt olvashatnak további részleteket. Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!A magyar kormányfő mindenképpen nyert az Európai Parlamenttel folytatott vitával, bármi legyen a szavazás kimenetele – mondta a tízmillió politológus országának többsége. Ők valószínűleg nem gondolták át, mi következik a Sargentini-jelentés elfogadása után. És talán nem gondolta át Orbán Viktor sem. Elemzés. A 7. cikk szerinti eljárás megindítása még nem a "nukleáris opció", mert aligha fog konkrét eredményekre jutni a 2019. májusi európai parlamenti választásokig. Mégis messzemenő következményei vannak, és fordulópontnak tekinthető Magyarország és az Európai Unió 2010 utáni kapcsolatrendszerében, hiszen előrevetíti a Fidesz és az Európai Néppárt (EPP) tényleges szakításának lehetőségét. Az EPP által eddig biztosított védelem hiánya pedig könnyen vezethet az Orbán-kormány újabb elmarasztalásához és akár szankciókhoz is a jövőben. Vélemény. Bejártuk az országot napszámot keresve. Munkás sehol nincs elég, a bér mégis kevés. A közmunkának van értelme, és jelentős a károkozása is. Volna itt dolga a baloldalnak: ugyanaz, mint mindig a történelemben. Tóta W. Árpád sorozatzáró gondolatai. Százötven évvel ezelőtt, és a százegy éves vörös október előzményeként orosz mozgalmárok egy csoportja narodnyiknak nevezte magát, és felkiáltott: menjünk már el a néphez, és nézzük meg, mit csinál. Minden hajnalban gondoltam rájuk, amikor a halastóhoz, a szamócaföldre vagy a műanyaggyárba indultunk, hogy néhány óráig napszámosként igyekezzek helytállni. Ez mind olyan munka volt, amihez odaengednek egy budapesti liberális publicistát, vagyis betanított, sőt gyorsan betanítható feladatok. Azok munkája, akik nem végeztek egyetemet, vagy ha igen, akkor igen szokatlanul alakult az életük. Minden egyes nap tanulságos volt, az összes egyben pedig rendkívül pregnáns. Ilyen szavakat nyilván nem használunk a földeken, viszont most az összegzésnek van ideje. Kiskunmajsa: nőegylet a szamócamezőnBalatonfenyves: a lángoson túlRöszke: velociraptor-etetésDunakeszi: fonó a műanyaggyárbanAkasztó: békaemberek és ezer kiló pontyTiszaföldvár: hétmillió méhecskeÓfehértó: egy maréknyi dohányért Gyakori tapasztalat, hogy az egyébként embert próbáló, rosszul fizetett, kényelmetlen meló is tele van örömteli pillanatokkal. Átmeneti kollégáim a tűző napon vagy nyakig gumiruhában, panaszok és káromkodások között, de rendre kibökték: a legjobb benne a társaság. A tízezredik szem eperre már nem csodálkozik rá, de jut aznapra is valami jó pletyka, van kihez szólni, és a közös erőfeszítés óhatatlanul kitermeli a bajtársiasságot. Valószínűleg ez a közmunka sikerének egyik kulcsa. Igenis volt értelme kirángatni az embereket a tévé elől bármit csinálni, vagy akár semmit, de azt együtt. Pénzt ezért nem sokat tud adni az állam, de amit ad az embereknek, az felbecsülhetetlen: egymást. „Jó a kollektíva”, mondja az öregasszony hajlongva, rég túl minden elképzelhető nyugdíjkorhatáron – nem mellékes bónusz, hogy pénzt kap a munkájáért, ám a lényeg a fonó légköre. És ez nem jelent barátságot, de egymásrautaltságot igen, felszínes ugyan, de sokkal, sokkal jobb, mint az egyedüllét. A magány az, ami szektákba, galerikbe, kocsmákba és pokoli kapcsolatokba hajtja az embert akkor is, ha tudja, hogy rossz helyen van. A magány az, aminek a táptalaján az égig nőnek virtuális, hazug, manipulált álközösségek, nemzeti oldalak, szekértáborok. A magány problémájával minden politikai erőnek foglalkoznia kell. Ma egy receptet látunk működés közben: együtt gyűlölni mindenkit, aki különbözik. A kihívás: másikat találni. A közmunkát ugyanakkor elátkozta minden vállalkozó, akivel beszéltünk. Mert sehol nincs elég ember. Hatan jönnek reggel, amikor tíz kellene legalább, egy-két nap után lépnek le a munkások – és mennek vissza közmunkára, mert az könnyebb, és nem annyival kevesebb pénz, hogy megérné a szenvedés. (Ehhez tegyük hozzá, hogy a közmunka messze nem mindenhol jelent valódi munkavégzést, hanem segélyként működik. ) A munkaerőpiac alsó szegmensét a gazdaságon kívül tartja a közmunka; ilyenkor jön jól a sokkal szűkmarkúbb Románia és Ukrajna, ahonnan még lehet éhes embereket toborozni – ha nem ér oda előbb egy másik magyar vállalkozó. A munkaerőhiány égető; igen, betanított munkás sincs elég. Szakács, felszolgáló, gépkezelő még kevesebb; ennek nyilván nemcsak a közmunka az oka, hanem például a kivándorlás. Mert Portugáliában és Angliában is ez a helyzet, kell a magyar kéz leszedni a gyümölcsöt és megetetni az állatot meg a gépet. Mindez azt jelenti, hogy az adu a dolgozók kezében van, csak még nem tudják kijátszani. Munkájuk jóval értékesebb, mint amit kapnak érte. A magyar vállalkozók – akiknek álmai és ösztönei elbűvölően működnek Battonyától Nemesmedvesig – az utolsó szalmaszálakból hajtogatnak ma munkaképes brigádokat. És bizony a napszámosok közt ott vannak szép számmal a cigányok. Amikor a cigányember hajnalban felveszi a munkát, a gazda ugyanúgy fellélegzik, mintha egy fehér vagy akár zöld ember fogná meg a kapanyelet. Felvennének afgánokat is – de ezt csak kamerán kívül vallják be. Még épp betölthető az egy-két üres hely, a többiek megfeszített munkájával (vagy egy odatévedő újságíróval). Még forognak és hajtják egymást a kerekek, de egyre lassabban. Még van, aki beugrik, ha a másik azt mondja egy átizzadt, gerinctörő nap után, hogy ennyiért ezt nem. Nincs hova hátrálni, ha mind a tíz, mind a száz azzal állít be hajnalban, hogy akkor ez a nap nem nyolcezer lesz, hanem tizenkettő. És végképp nincs mit tenni, ha a másik faluban, az egész megyében nincs napszámos, aki felvenné a munkát. Csak egy kiút marad a tőkésnek ilyenkor: engedni, és újraírni az üzleti tervét. A helyzet ugyanez az áruházakban és az összeszerelőüzemekben. A munkaerőhiány következménye ott van a levegőben, és ott van a történelemben. Összességében úgy hívják: munkásmozgalom. Legfőbb – de nem egyetlen – eszköze a sztrájk, módszere a szervezettség, képviselője hagyományosan a baloldal. Ha van a baloldalnak keresnivalója a sajtótájékoztatókon és a tévéstúdiókon kívül, az ennek a megszervezése. Száz éve sem maguktól találták ki a szakszervezetet a munkások, és nem spontán alapítottak sztrájksegélyt. Ezt a közöttük és értük mozgó értelmiségiek, pártmunkások, mozgalmárok vállalták magukra, hogy aztán konokul várakozó ezrekkel a hátuk mögött nézzenek farkasszemet tőkével és hatalommal. Nem olyan békés napokat jelent, mint betaxizni a tévébe és felmondani a leckét: ez konfliktus, érdekháború és kemény ütközet. Izzik a tűz, de ki szítsa, ma nincs. De az adu már ott van a munkásoknál. A földekre azzal a zsebükben mennek ki, és mellette cincog az aznapi bérük – ami most annyi, amennyit ajánl a nagyságos úr. Csak az van hátra, hogy egyszerre vegyék elő és mutassák fel a piros ászt. Akkor tapasztalják meg majd, hogy nincsenek egyedül. És talán ez lesz a másik válasz a magányra. A videósorozat ötletéért és megvalósításáért köszönet Csányi Nikolettnek. Köszönjük továbbá minden vendéglátónk és alkalmi kollégánk segítségét. Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! Bűnüldözés hiányában miért is ne tenné. Megszüntette a nyomozást a rendőrség az Orbán Ráhel saját lába után maradt mintegy 13 milliárdos hiány ügyében. További tájékoztatást nem adnak, arról sem, kihallgatták-e egyáltalán legalább a nyilvánvaló bűnösöket. Izgalmas kérdés, hogy vajon az uniós Csalás Elleni Hivatal meg a Bunkóelhárítás felé is ilyen lakonikus tömörséggel jelzik az eredményt, vagy nekik részletes magyarázatot küldenek arról, hogy Tiborcz Istvánt sose találták otthon, a telefonja ki volt kapcsolva, a felesége napok óta nem látta, és nem is akarja. Viszont a magyar törvények szerint teljesen helyénvaló, hogy előre megnyert minden pályázatot. Valahogy csak meg kell indokolni, mégis miért nem bűncselekmény az, amit az Elios csinált. Ebben az esetben elvárom az illetékes uniós hivataloktól, hogy ezeket a szövegeket azonnal tegyék közzé. Apró, de előremutató és elegáns lépés lenne, ugyanis az Orbán-család szabadrablása mellett pontosan erről szól a rendszer. Arról, hogy ha a magyar állampolgárokat érdekli, mégis hova lett az a tizenhárom milliárd, a saját intézményeink foghegyről annyit köpnek az arcunkba: közöd?Ezt nem azzal lehet megtörni, hogy az Európai Parlament megállapítja, hogy csúnya dolog. Hanem például azzal, hogy ha nekik többet elárul a magyar állam, azt azonnal közzéteszik. És lehetőleg nem az ec. europa. eu valamelyik aloldalán, hanem legalább néhány plakáton. Esetleg ajánlhatom a HVG hirdetési felületeit is jó szívvel és árengedménnyel, egyebek mellett. Mindez egy napon történt azzal, hogy a Fidesz aláírta az Európai Néppárt direkt neki fogalmazott igazgatói intőjét, majd röhögve elmondta, hogy ők ezekkel az elvekkel tökéletesen egyetértenek, sőt eddig is ennek szellemében kormányoztak. Az említett uniós hivatalok „meglepetéssel értesültek” arról, hogy nincs itt semmi látnivaló, az OLAF képzelődik, bűncselekmény hiánya lépett fel. Elemezni fogják. Én speciel nem lepődtem meg, és körülbelül öt másodperc alatt elemeztem. Ismerve az uniós folyamatok tempóját, és tekintettel az előző, kommunikációt sürgető felvetésre, hadd segítsek. Orbán Viktor azt üzente: lopok tovább. Ami pénz ezután jön, azt is szeretné eltenni, és ez itt nem számít bűncselekménynek. Aláír bármilyen képeslapot a liberális értékekről meg jogállamról, az ingyen van. A hatalmi ágak szétválasztását is nagyon helyesli, direkt külön kistányérra szedi a bíróságot a pacal mellé. Viszont nem szándékozik lecsukatni sem a családtagjait, sem a barátait. Ha ezt jelenti a jogállam, akkor a jogállam bassza meg magát. Nem hobbiból építette le. Árpád fejedelem sem állította hadbíróság elé az Európát végigfosztogató vitézeit, hanem kitüntette őket. A rablást, gyújtogatást és erőszakot – "kalandozást" – pedig nem jogi határozatok állították le, hanem az augsburgi csata. Ott az történt, hogy a *** ugyan váltig állították, hogy ők bűncselekmény hiányában, sőt mellőzésével dúlják éppen a falvakat és kolostorokat. Ám az európai lovagok telibe szarták az ő játékszabályaikat és illiberális világképüket, és seggtől szájig beléjük állították a pallost. Ezután *** bátran hazaszaladtak, és elújságolták, hogy kurva nagy verés jár most már a kalandozásért. Ebből aztán értettek, kisvártatva felvették a kereszténységet, és ma már milyen büszkék rá. Na pont így lesz ez a liberális demokráciával is. Esetleg visszamegyünk Ázsiába, de az már a mi bajunk lesz, meg Ady Endréé. *Cikkünkből a Kúria ítéletének megfelelően töröltünk két kifejezést. Az ítélet a csillagokra kattintva olvasható, alább pedig a HVG ügyvédje fejti ki véleményét a döntésről. A szólásszabadság érvényesülésének új irányát kijelölő fontos és egyúttal szomorú ítélet született szerdán a Kúrián, abban az eljárásban, amelyben a közösséget ért jogsérelem alapján érvényesített személyiségi jogi igényt két magyar állampolgár egy hvg. hu-n megjelent publicisztikában szereplő ironikus megjegyzések miatt. Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! Andy Vajna ellenség lett. A forradalom felfalja az aranyhörcsögét is. Andy Vajnának valaki elküldte a selyemzsinórt. Az együgyű kézbesítők selyemmel nem tudnak bánni, így lófej lett belőle, mire odaért, de annál érthetőbb. Egy oligarcha lelépésének Simicska után már nincs drámai értéke. Csak egy újabb jele annak, hogy van lejjebb. A botrány látszólag a Hunyadi-film forgatókönyve miatt robbant ki, de az azóta dagadó bűnlajstromból világos, hogy nem ez a valódi ügy. Az viszont már az első csapásból látszik, mit jelent ez a magyar filmgyártásnak. A forgatókönyvvel ugyanis az a baj, hogy nincs benne elég nemzeti-keresztény pátosz, viszont szerepelnek benne más népek a magyaron kívül, a törököket pedig nem kutyafejű tatárként, hanem emberként ábrázolja. Ja és kitalált hősök vannak benne, továbbá megmásították Dugovics Tituszt, aki ööö. . . akiről tudjuk, hogy eleve kitalált hős, de az más. Pedig kell a történelmi film, mert ötven éve csak az Egri csillagok van, amiben bezzeg a történetileg hiteles Gergő és Vicuska, illetve Jumurdzsák látható. Magyarországon 1956-ot megelőzően éles viták tárgya volt az efféle debil pártosság a művészetekben, a komcsik sematizmus néven tartották számon, és tisztában voltak hátulütőivel. Az elvárás – és a Vajna utáni vezetésnek ezt kell kiszolgálnia – a kretén nacionalista giccs, fullba tolva, kompromisszum nélkül, árvalányhajjal. Ez nyilvánvalóan senkit nem fog érdekelni külföldön, mert melldöngető-önfelmentő nackó gagyiból annyi terem a világon, hogy számolni is tereh, nemhogy nézni. Bollywood ontja az akció- és történelmi filmeket a gonosz pakisztániakról meg az indiai dicsőségről, de ott felszívja a belpiac a szemetet. Ami ebből az irányzatból nálunk valaha is kisült, az még a Kárpát-medencében is megbukott, mert unalmas, banális és béna. Még a követelés is annyira triviális, hogy a helyi hülyék lejátszották Amerikában is nemrég. Ott az volt a hőzöngés tárgya, hogy a holdra szállásról készült produkcióban nem mutatják, ahogy leng a nemzeti lobogó. Pedig nekik az tetszene, ha lassított felvételen, hosszan bugyogna a zászló nekik, és közben a popcornba csöppenne a nyáluk tőle. Csak ott a rendező megvonta a vállát, és szarik rájuk. Az egész film Amerikát dicsőíti, nem utolsósorban azzal, hogy tartózkodik az ilyen primitív jelenetektől. Mint ahogy Magyarország dicsősége minden olyan film, amit értenek odakint is. Ilyenből ha nem is sok, de született néhány Vajna idején. Természetesen nem ő alkotta meg őket, hanem lehetőséget adott azoknak, akik meg tudnak csinálni egy Oscar- vagy bármilyen díjas filmet. Ezek között olyanok is vannak, akik bizony nem titkolják, hogy ellenzékiek. Ugyanakkor állítólag Vajna azzal küldött el egy pályázót, hogy „Wass Albertre nem ad pénzt”. Bölcs döntés volt, és nemcsak azért, mert Wass Albert silány, hanem mert akkor jönnének sorban a kontárok a kasszához, ahogy megneszelnék, hogy ez a varázsszó. Ahogy a szobrászok már tele is fosták az országot Wass-szobrokkal, mert kevés önkormányzat mer nemet mondani. Vajna valóban kétkulacsos játékot űzött. Beágyazott oligarchaként vigyorgott a tablóképen, de kreatívan gazdálkodott a kegyúrtól kapott birtokon. Sikert akart, és tudta, hogy ehhez színvonal kell. Legalábbis ahhoz a fajta sikerhez, amit ő ismert, és amit el is ért. Természetesen ez sértődéssel és ellenségekkel jár, hiszen muszáj elküldeni egy csomó giccsiparost, aki aztán fújhatja, hogy őt azért rúgták ki a műanyag szűzanyával, mert keresztényüldözés van. Most aztán jönnek a megszomorítottak egymás után, gyűlnek a bérborzok falkába, és harapnak. Nemcsak azt hirdetik büszkén, hogy lojálisak, hanem azt is, hogy buták, mint a föld, úgyhogy nekik garantáltan nem lesz önálló gondolatuk. Egy mondatot csippentsünk pipettánkba a szartengerből, ami az erre kiépített csatornákon Vajna nyakába ömlik. Minden mostanában készült film rejtett magyarellenességet hordoz, fejti ki az egyik temetőbogár, bizony még a Liza, a rókatündér is. Mégpedig azzal, hogy egy fiktív Magyarországot ábrázol, ami "kimondatlanul a Magyarországról elvágyódást közvetíti a néző felé, azt, hogy itt nem jó". Kimondatlanul!!! De mi észrevettük, elvtársak, mert kurvára éberek vagyunk! Képzelődünk, fantáziálgatunk, he? Nem tetszik a rendszer?Fantasztikus távlatokat nyit meg az ilyenféle vádaskodás. "Szerepjátékos suhancokra csapott le a rendőrség csütörtök délután. A fiatalok azt játszották, hogy egy középkori világban varázsolnak, amivel kimondatlanul azt közvetítették, hogy Magyarországon nem jó. "Mekkorát nézett volna George Lucas, ha Ronald Reagan rányit azzal, hogy ne vágyódjon már messzi galaxisokba, mert azzal azt közvetíti, hogy Amerika szar!De hát Rajk László ügyében sem az volt a lényeg, hogy tényleg jugoszláv kém-e, hanem hogy fel akarták kötni. Vajnát nehéz lesz sajnálni. Bűnrészes volt a média feldúlásában, milliárdokat kapott a pénzünkből hitelként és koncesszióban. Tulajdonosként üzemeltette a gyűlöletpropaganda jelentős adóállomásait, amelyek nap mint nap csiszolták simára a magyarok agyát. Azok a tarkopasz agyak jönnek most vele szembe, élen a legaljasabb pribékekkel, akikből csak így és itt lehet bármi, és ezt tudják. Ahogy lapjai és tévéje éveken át csinált ki megrendelésre bárkit, úgy szedik szét most őt magát, mint Dr. Moreau-t a teremtményei. Ám Vajna után mégis marad valami. A filmtörténet Nemes-Jeles, Enyedi és Ujj Mészáros nevét jegyzi fel, de a lábjegyzetben, mint a színigazgatók és főépítészek, ott lesz a neve. Esetleg néhány anekdota Timikéről is. A sakálok csak a csontokat hagyják hátra, meg a szarukat. Az lesz az ő emlékművük. Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! Könnyekig megható jelenet a magyar médiapiacon. Évek, vagy évtizedek óta haloványult az ajándékozás néhai meghittsége. Tömött táskákkal tolakodó tömegek, idegesen gyűrögetett, majd a mobilokon villanó bevásárlólisták, kényszeredetten lefutott körök árnyékolták be az adventet. Már alig emlékeztünk arra, amikor még örömmel adtunk. Vagy talán az sem volt igaz. Ám idén már az első hó előtt fölénk borultak a szeretet bolyhos szárnyai. Régen láttunk ilyen megható adományozást. Pedig ez is eltűnőben volt már, a jótékony adakozás. Unicef-aktivistákat köptek le az utcákon, árva gyerekeket üdültető mikulások ellen vonultak vérszomjas lincselők. És mégis: Magyarország szíve feldobbant a csikorgó hidegben. Alig telepedett le kopott kis asztalkájával. Még a hegedűtokot sem nyitotta ki, elő sem vette az IKEA-s málhazsákból. De máris sorban álltak a három királyok. Mit három? Egy tucat!És nem gombokat dobáltak. Három megyei napilap, tessék, jóember, legyen egy szép napja! Egy kissé viseltes, de még nagyon is hordható gazdasági hetilap! Egy kövér országos rádió, maga biztos hasznát veszi! Elfogad egy kábeltévét, uram? És nemcsak jámbor vének, hanem trendi, jól öltözött fiatalok is jöttek, nyomták a kérges, törődött kézbe a rég dédelgetett portáljaikat. Csak tegye el – bólintottak azzal a pimaszul királypárti félmosollyal, amiért annyira szerették őket szerte az országban. A szatyrokkal loholó nép megállt, és némán nézte a példátlan adakozást. A tableteket és lakberendezési tárgyakat cipelő szürke alakok előbb felnéztek, aztán szégyenkezve lehajtották a fejüket. Hát így is lehet? Jókedvűen, önzetlenül, viszonzatlanul? Közelebb sündörögtek, és még döbbentebben vették tudomásul, hogy mindez a magyar sajtókultúra megőrzéséért történik. Egy nemes ügy, a közjó vezérli ezeket a bőkezű adományozásokat, miközben mi meg az olcsóbb kávét vettük meg Nyuszi néninek. És milyen stílusosan csinálják ezek az urak és úrfiak! Nemcsak letudták az ajándékozást, hanem olyasmit adtak, aminek az asztal mögött kuporgó bácsi szemlátomást örül. Igazán örömet szereztek, ahogyan csak az tud, aki odafigyel az ünnepeltre. Az emberek persze hamarosan sutyorogni kezdtek. – Megérdemelte! – mondta egy makksapkás férfi, és azt fejtegette, hogy egy mozgássérültnek is mekkora jótétemény a kerekesszék. A körülötte állók bólogattak. Elterjedt, hogy a megajándékozott egy ritka betegségben szenved, és epilepsziás rohamot kap, ha ellentmondanak neki.  Egy idős hölgy vette át a szót, kalapban, és mind bátrabban hangoztatta, hogy ha a nyomorékoknak liftet meg rámpát kell építeni Brüsszel parancsára, akkor az is méltányolható, ha valaki nem lehet boldog gigantikus médiabirodalom nélkül. – Most mér, amikor proligyerekek szívműtétjére gyűjtenek, az nem ugyanez? – kérdezte félhangosan, és mindenki helyeselt, hogy de, pont ugyanilyen. És az adakozás nem látszott szűnni. Futárok érkeztek, és hangosbeszélőn tették közzé a további felajánlásokat. Úton van még egy országos televízió, további internetes portálok, bulvárlapok, piros alma, mogyoró. A beteg, didergő kéregetőt lassan belepték a felmasnizott csomagok, alig kapott tőlük levegőt. A vásárlók egyik lábukról a másikra álltak zavarukban. Egyre dühösebbek lettek, ahogy a nagyszerű gesztusok szembesítették őket saját kuporiságukkal és kisszerűségükkel. Megszólaltak az irigység hangjai, előbb morgolódva, aztán nekibátorodva. – Az én kislányom ötös nyelvtanból és hittanból is, ő mért nem kaphat legalább egy megyei napilapot? – A Csollányka évek óta írogat, de neki senki se vesz magazint!A harag folyvást dagadt, és kényelmes kiutat kínált a szégyenből. Egyesek tudni vélték, hogy nem is jószántukból adják ám ezt a sok kincset, hanem mert rettegnek, hogy ha az öreg mégis kinyitná a hegedűtokot, abból mi kerül elő. Mások arról kezdtek beszélni, hogy az egész csak úgynevezett jóemberkedés, a túlhajtott emberijogizmus tünete, mint a hermafrodita vécé meg általában a másmilyen emberek ki nem belezése. – Mibe kerül ez nekünk? Ki fizeti ezt? – kérdezte ugyanaz a férfi, aki már szerepelt korábban. – Biztos a Soros! – vágta rá a kalapos néni, aki egyébként mézeskalács-alapanyagért jött le, holott tudta, hogy az unokák idén se jönnek haza. De hátha mégis. A kör közepén állók most már gyanakodva méregették az adományokat. Egy szociológus kinézetű jampec a cipője orrával böködte az egyik elgurult kábeltévét. Azt épp nem kiabálták, hogy feszítsd meg, mert nem olvasták még ezt a két szót egymás mellett. De a hangulat tapinthatóan ellenségessé vált. – Kibaszott nyomorékok! – üvöltötte egy félrészeg rosszarcú, a tömeg pedig felmordult és mozgásba lendült. Az öreg nagy szusszanással levetette a hasáról a Békés Megyei Hírlapot a teljes szerkesztőbizottsággal és kuratóriummal együtt, azután meglepő fürgeséggel előkapta a hegedűtokot, és felpattintotta a zárakat. A járókelők megdermedtek, és a legrosszabb hátsó gondolatokkal meredtek rá. Elővette a hegedűt, és egy szomorú dalt kezdett játszani. Nagyon, nagyon szomorút.  Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! Bayer Zsolt a kultúrharc poklában őrlődik: hülyékkel vonul Ady és a jövendő zsenijei ellen. És nem élvezi. Zsúfolásig telt a Polgárok Háza, ahol Bayer Zsolt és Szakács Árpád könyvét mutatták be. Pedig a kötetben semmi más nincs, mint a két szerző közelmúltban megjelent cikkei egymás után. Aki követi a politikát, az már olvasta őket, aki meg nem követi, annak ez nem lesz érdekes olvasmány. A kiprintelt cikkek a kultúrharcról szólnak, az egyik fele Szakács cikksorozata, ahol az indító darab a „Kinek a kulturális diktatúrája?” címet viselte. Az egy szabatos kérdés volt, amit hasonlóan szabatosan megválaszolt a cikk: természetesen a balliberálisoké, akik még mindig könyveket írnak, filmeket rendeznek és kiállításaik is vannak. A könyv címe viszont valamiért az lett, hogy „A kultúra diktatúrája”, ami valami egész mást jelent, de nem derült ki, hogy mit. Olyan rendet, ahol kötelező kulturáltan viselkedni? Általában az illemszabályokat? Érdemes-e a kultúrharcban értelmetlen címmel kigurulni a csatatérre? Megannyi kérdés, de sajnos nincs alkalom feltenni őket. Alapos a gyanúm, hogy a jelenlévők egy része sem Németh Lászlót, sem Spirót nem olvasott soha, és nem is tervezi. De hát minden lakossági fórumnak ez a tanulsága. Az élmény lényege az együttlét, a magány megtörése, az emberszag. A helyezkedés közbeni pár szavas csevegés, intés a látásból ismert polgártársaknak, a másik leesett sapkájának felemelése. A nagyapánk háborús emlékeinek elmesélése vadidegeneknek, csak mert egymás mellett ülünk. Szakács később vádlóan teszi fel a kérdést a jobboldali tábor felelősségéről: járunk-e mindannyian templomba? Nyilván nem, mert ha járnának, akkor kevesebben szorulnának helyette ilyen alkalmakra. A szeánszot Gajdics Ottó, a Magyar Idők főszerkesztője „moderálja”; azért az idézőjel, mert ő tud a legkevésbé uralkodni magán. Hakni ez; újrahasznosított cikkek fölött pufognak kopott frázisok. Többek közt az alávaló filmrendezőkről, akik pénzt kapnak, díjakat nyernek, aztán nem átallják kritizálni a kormányt meg tüntetésen mutatkozni. De a közönség szereti ezeket az örökzöld slágereket, az ellenségfelmutatást és a régi hívószavakat; a közös, kárörvendő göcögést a CEU említésekor. Így kicsit érthetőbb az is, mi volt a célja egy egyetem lerombolásának: hogy ezek a bácsik és nénik öt másodpercig örülhessenek. Közösségteremtő gyújtogatás. Wass Albert neve hallatán gyönyörű összhangban, lassan, feketén bólingat a társaság. Mintha az AC/DC lépne fel a reumatológián. Ott a pódiumon mindenki mindenben egyetért, ezért elég érdektelen az előadás. Bayer igyekszik fűszerezni, hol némi fáradt humorral, hol irodalomtörténeti érdekességekkel. A harmónia csak egyszer törik meg. Gajdics vállalja, hogy tolmácsolja az ellenség szavait. Széles, népszínházi gesztusokkal, elváltoztatott hangon parodizálja a szemét libsiket, akik azt kérdezik – „aljasul” –, hogy na és hol az a jobbos kultúra, ami el van nyomva, és amit kiszorítanak holmi Oscar-, Nobel- meg mindenféle díjas hazaárulók. „Hol vannak a művek, ezt kérdezik, hogy egyet se tudtok mondani, és tudom, hogy ettől Árpi nagyon ideges tud lenni, úgyhogy át is adom a szót. ”Tűkön ülök, mert engem is nagyon érdekel, hogy végül is minek csinálnak helyet ezzel a rohammal. Értem Bayer dühét is, amikor azt kérdezi, arra vannak-e ők kárhoztatva, hogy a Libriben kizárólag Esterházy legyen az orruk alá tolva – de vajon mit szeretnének helyette?De nem tudom meg. Szakács nem említ neveket, sem címeket. Arról kezd beszélni, hogy ő nagyon sok anyagot kap magánlevélben – ezalatt alighanem kortárs regényeket kell érteni –, ám azok szerzői félnek. Félnek a kulturális diktatúrától. Ha jól értem a szavait, ott vannak az asztalfiókokban a nemzeti-keresztény fejlődésregények egy szebb korról, Magyarország felvirágzásáról, arról, ahogy az elnyomott fidelitasos szegénylegény végül megnyeri a közbeszerzést. De az alkotó retteg. Szerettei is hiába nógatják, nem hajlandó elvinni a kiadóba. „Titeket féltelek”, mondja nekik, és felfesti egy új Tanácsköztársaság rémképét, ahol őt meg fogják hurcolni a művészetéért, hetedíziglen. Engem nem győzött meg, úgyhogy egyelőre fenntartom azt a teóriát, hogy fideszes kultúra nincs. Amúgy valószínűleg nem is lehetséges, de erről majd máskor értekezek. Viszont továbbadom Szakács üzenetét: nem kell már félni, ezek nem jönnek vissza, senkinek nem esik bántódása. Gyerünk, alkossatok remekműveket! Vagy ha tényleg készen vannak, akkor rajta, nyomdába vele. Szóval itt kissé besült a mutatvány, a műsorvezető feltette a gonoszok kérdését, és nem volt rá válasz. Nincsenek művek, a cél a rombolás és a gyűlölet. A beszélgetés ezután visszasüpped az unalomba. Egészen addig, amíg Bayer ismét mikrofont kaparint hosszabb időre, és szerelmet vall Ady Endrének. Ady azért kerül elő, mert a kultúrharc mellékhadszínterén betalálta őt is egy munkáslevelező. Az a szegény ördög akkor tényleg arról írt, hogy Ady egy koszos hazaáruló szabadkőműves volt, de Bayer szerint ez félremagyarázás, és direkte jót tesz, ha rácsodálkozunk a zsenik bonyolultságára, devianciájára és tévelygéseire. Hosszan és értőn mesél Ady erkölcstelenségeiről, jellemhibáiról és alkoholizmusáról, aztán felemeli az ujját, és bölcsen azzal bocsátja útjára a polgári közönséget, hogy mégis, Ady nélkül nincs magyar irodalom. Hogy ez mind nem releváns, ahogy Knut Hamsun vagy Balassi művészete is önmagában áll, nem kezdik ki emberi, politikai, világnézeti botlások, mert nagy alkotók voltak, és ennyi elég. Vérpezsdítően beszél, idéz, verssorokat és életrajzokat, égbekiáltó bűnöket és örök értékű mondatokat egymás mellett, végül ott sorakoznak előttünk a magyar és a világirodalom nagyjai sebeikkel, vétkeikkel és tévedéseikkel, fejükön a mégis kiérdemelt koronákkal. Mint egy kitűnő irodalomtanár, akinek a szavaira felnéz a mobiljából a nyegle kamasz, és beleborzong a költészet szépségébe és színeibe. Magányosnak tűnik, mintha tudná, hogy ebben a teremben talán az egyetlen, akit néha tényleg lázba hoz még egy vers, és nemcsak a vérszag. Kérdésekre nincs idő, sem lehetőség. Kár, mert Bayer lelkesítő Ady-apológiájában ott fortyog a legfontosabb probléma. Ha elismerik, hogy a deviánsokból lesznek kultúránk lángoszlopai, akkor vajon most miért várnak hűségesküt? Mi egy ellenzéki tüntetés a rablógyilkossághoz képest? Ha Ady, József Attila és Petőfi és Villon ballépései nem árnyékolják be művüket – akkor vajon a mai művészeknél miért lenne halálos bűn, hogy nem értenek egyet az állampárttal?Bayer Zsolt, tudom, ezen el fog gondolkodni, aztán legfeljebb nem írja meg. A többiek egyként, magasról, könnyedén leszarják Adyt a soraival, életével, hibáival és szerelmeivel együtt. Az a felröhögés a legyőzött egyetem fölött, sosem látott filmek, sosem olvasott regények alkotóinak közös gyűlölete, a könyvégetés melege – ez élteti őket, és nem az, hogy jót, szépet, eredetit teremtsenek vagy lássanak. Zsolt, ha ezt megnyertétek volna száz éve, ma nem idézhetnéd Ady Endrét. Ha most megnyeritek, Zsolt, nem marad, akivel beszélgethetsz Ady Endréről. Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! Végre jót tesz a KDNP, és nekimegy a távgyógyítóknak meg az angyaldílereknek. „. . . van, aki azt hirdeti, hogy az angyalok segítségével gyógyít. Nem lehet arra alapozni egy üzletet, hogy valaki más embereket becsap. . . olyasfajta szolgáltatást ígér, ami nincs. ”- A KDNP a távgyógyítók és jósok elleni fellépésrőlRitkán van alkalmunk megdicsérni a KDNP-t; Hoffmann Rózsát majd a kénköves bogrács mellett köszöni meg nekik az illetékes. Most viszont érdemi és pozitív lépésre szánták el magukat: a fogyasztóvédelemhez fordulnak a telejósdák, angyalidéző sarlatánok és távgyógyítók ügyében. Nem kíván részletes indoklást a kezdeményezés. Kóklerek, holdkóros elmebetegek, de leginkább számító, gonosz élősködők csapolják nap mint nap a gyógyulásra vágyó szerencsétlen betegek pénzét, telefonon és képernyőn küldenek gyógyító energiát, aztán alszanak egy érthetetlenül jót, és másnap kezdik elölről. Nem kell precíz levezetés arról sem, hogy miért szemfényvesztés, amit művelnek. Nincs olyan, hogy kristályok viselésétől elmúlna a daganat. Nincs rádióhullámokon át továbbítható, gyógyerejű varázslat. Ez mind: eszeveszett hülyeség. Nincs a születési dátumból meg millió fényévre lévő gázgömbök helyzetéből levezethető diagnózis. És nincsenek angyalok. Ja elnézést, bocsánat. Angyalok, azok természetesen vannak. Sőt arkangyalok, tányérsapkával meg vállbojtokkal és alufelnivel! Írva vagyon. Vannak továbbá szentek. A szentek a mennyországban dolgoznak, gondosan leosztott munkakörökben, így van, aki a tűzoltók, mások az informatikusok, a tolvajok, illetve tengerészek ügyes-bajos dolgait intézi; reumát, elveszett okmányokat, elmaradt előléptetést. A szentek a nap huszonnégy órájában fogadják a hozzájuk forduló állampolgárok hívásait. Ajánlatos igénybe venni a szolgáltatásaikat, mert lehet ugyan egyenesen a Jóistenhez imádkozni, de közismerten hatékonyabb, ha egy jól beágyazott pártfogóhoz fordulunk. A szentek naponta összesítik és iktatják a beérkező megkereséseket – az adminisztráció meg a pisiszünet idejére az asztalszomszédjukra bízzák a melléküket, így fordulhat elő, hogy egy imádkozó tűzoltónak Flórián helyett Nepomuki János veszi fel –, majd felterjesztik a magasságosnak. Az imákat olyasféle módszerrel súlyozzák, mint a kínai szociális kreditrendszer, csak még többet tudnak, és kíméletlenül bevésik, hogy Micuka már megint a görkoriért rinyál, de bezzeg az üdvözlégyet elsumákolta. II. János Pál is szent például. Szent nem lehet bárkiből, a néhai pápának vizsgáznia kellett halála után, mégpedig csodatételből. Ennek szigorú szabályai vannak. Egyrészt meg kell állapítani, hogy az eseménynek racionális magyarázata nincs, másrészt ha a kérelmező egyidejűleg másik szentnél is kilincselt, akkor nem ér. (Ez a kanonizáció szabálya, nem én találtam ki, de büszke lennék rá. ) Mindezt kétszer kell véghezvinni. János Pál két apácát gyógyított meg bizonyítottan: Marie Simon-Pierre a Parkinson-kórból, Floribeth Mora-Diaz az agyi aneurizmából épült fel, miután az elhalt pápa megküldte a gyógyító energiát. II. János Pál jelenleg a Világifjúsági Nap védőszentje, ami eléggé alibi-államtitkárságnak tűnik még egy Harrach Péter funkcióihoz képest is, de hát már szinte minden foglalt. Esetleg a háromnevű nők védőszentségét még elvállalhatná, bár életében igen sokat tett a pedofilokért is. Más nem nagyon maradt. Az elveszett tárgyak megtalálását Szent Antaltól kell kérni, aki amúgy is a szentek Voldemortja, valószínűleg a legnagyobb bevételt termelő funkcionárius. Na ez viszont egyáltalán nem eszeveszett hülyeség. Dehogy!Az igaz, hogy a katolikusok mindezt nem emelt díjas telefonhívásokért vállalják, viszont nincsenek is rászorulva. Amanda jósnő sem csevegne a kábeltévén agyhalott nyugdíjasokkal, ha a boszorkányszakszervezet kapna évente százvalahány milliárdot alanyi jogon, és miniszterelnök-helyettest delegálhatna a kormányba. Kristályterápia, az nincs, angyalgyógyítás sincs, ámde szentek vannak. Van továbbá Isten, aki azon kívül, hogy átrágja magát az ezernyi szent jelentésein és intézkedéseket foganatosít, nagy figyelmet fordít arra, hogy ki mivel táplálkozik péntekenként, hová dugja mijét, milyen szertartás szerint köt házasságot, kire szavaz, és egyáltalán elhiszi-e őt magát meg a fent leírt kabinetjét. Az emberrel azóta van perben-haragban, hogy az evett a tudás fájáról; ugyanakkor ennek köszönheti az ember, hogy ma el tudja dönteni, vannak-e daganatgyógyító kristályok és vértisztító varázsigék, vagy esetleg talált tárgyak osztálya a mennyországban. Mindez annyira egyáltalán nem eszeveszett hülyeség, hogy egyenesen ennek az elképzelésnek köszönheti a létét a KDNP, és ezen az alapon pofázhat bele azok életébe is, akik szerint viszont ez egy icipicit mégiscsak pont ugyanaz a fajta őrület, mint a szellemidézés. Mindazonáltal a kereszténydemokraták, mint az elején említettem, most éppen jót cselekszenek, amikor ráhívják a hatóságot a gátlástalan boszorkányokra. De csak azért teszik, mert utálják a konkurenciát. Talán illendőbb lenne beérniük egy névtelen feljelentéssel. Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! A fideszmédia a főkurátor szerint is szar. Kirúgták ugyan, de a szag marad. Nincs komoly jobbos újság, a jó tollú újságírók ellenzékben vannak. Olvasni Magyar Narancsot meg Élet és Irodalmat érdemes, az Origo undorító, a köztévétől hányni kell. Ami fideszes, az igénytelen. Ezek eddig evidenciák. Mint ahogy az is, hogy nem minden kormánypárti figura tökhülye, tehát nem meglepő, ha a Közép-Európai Sajtó- és Médiaalapítvány kuratóriumi elnöke, Varga István épp efféléket gondol magában, ahogy végigtekint birodalmán. Szívesen olvasna ő sziporkázó, brillírozó jobbos szerzőket, szeretne már egy jót röhögni konzervatív humoristákon, vagy csak elolvasni egy eredeti nyelvezettel, poénokkal és gondolatokkal megírt jegyzetet. De hát ennek híján van az eklézsia. Az már érdekesebb, hogy mindezt belemondja a kamerába. De hogyan másképp végezhetné el a munkáját? Négyszázhetvenhat médiatermék tartozik alá. Nem mehet oda minden félanalfabéta idiótához egyenként, hogy Lacikám, Tomikám, Katikám, takarodj már el egy kicsit olvasni, művelődni, tanulni, és utána gyere vissza! Márpedig szólnia kell, ha változást szeretne. Egyetlen reménye, hogy a szava eljut a beosztottjaihoz, azok megrendelik a Narancsot meg az ÉS-t meg a szemét szabadkőműves Adyt, összehasonlítgatják a túloldali jótollúak szövegeit a saját nyikorgó fogalmazványaikkal, és előbb elszégyellik, majd megemberelik magukat. Varga egyébként ebben téved. Azok a szerzők, akiket ő örömmel és irigykedve olvas, azért írhatnak úgy, ahogy teszik, mert szabadok. Maguk választanak témát, és nem kell Sorosra kifuttatniuk. Nem rezzennek össze, ha olyasmi jut eszükbe, ami nem passzol valamely párt aktuális szövegéhez, vagy épp ellentmond annak. Kormánypárti politikus nem áll ugyan szóba velük, a többitől viszont azt kérdeznek, amit akarnak, akkor is, ha az alany megsértődik. És nem azért vannak a helyükön, mert odanyalták magukat az állábaikon. Engem például nem zavar, ha szájára vesz valamely fidesznyik. Magyarként és az anyanyelvem szerelmeseként viszont éles fájdalmat érzek, amikor azt kell olvasnom magamról a pártszócsőben, hogy „normális emberi érzelmekkel és értelemmel rendelkező emberekben olyan pszichológiai károkat hoz létre, amelyektől azok elvesztik nemi, etnikai, közösségi, családi identitásaikat. ” Valahol valaki ilyen szellemi fegyverzettel védi a magyar kultúrát és identitást. Tőlem. Mi lesz itt, ha tényleg meg kell védeni?!Laokoón-csoportként gabalyodnak bele egyszerű mondatokba, egy kezdő rendőrszóvivő szerszámkészletével helyeznek folyamatba nemzetvédelmi intézkedést, és nem szól rájuk senki, hogy csata előtt gyúrni kéne kicsit irodalomra és nyelvtanra. Addig meg lapítani a hátországban. Varga István most szólt. Négy napra rá már nem volt a helyén. Soha az életben nem éri utol a fideszes sajtó a többieket kreativitásban, nyelvi erőben, eredetiségben – kultúrateremtésben és magyarságban. Ugyanazért, amiért nem lesz soha fideszes irodalom és film sem. Sorba kapcsolt krumpliáramköröktől ennyi telik. Ahhoz, hogy versenyképes legyen, a pártnak el kellene tűrnie a szabad gondolatot, a vitát, a kritikát; és lepattintania a tehetségtelenek hadát, akik viszont vérszomjasan és irigyen mószerolnak be mindenkit, aki kicsit is eltér a vonaltól. Hiszen nekik nincs más képességük, mint lesni a parancsot. A színvonal emelésének egyik legfőbb gátja a már kiépített állomány. A frusztrált, púpos templomszolgák hada, akik rettegnek a tehetségtől, és el is tapossák – mert a tehetség nem tud olyan engedelmes ölebbé lenni, mint ők. A tehetség fogalmának felvetése is életveszélyes számukra. Varga példája megmutatja, mennyi esély van a változásra. Nyugodtan alhatunk. Valahol most is készülnek a szövegek a magyarságban pszichológiai károkat létrehozó liberálisokról; izzadnak szegény segédmunkások, mint a keserű emlékű irodalomdolgozatok felett egykor. Kétségbeesetten birkóznak a betűkkel és írásjelekkel, amíg azok ásító lyukakkal betöltik a képernyőt, mint egy elbaszott Tetris-játszma végén. Sebaj, végül is benne van Soros meg a migránsok, és hogy Macron egy buzi. Szarok vagytok. Kontraszelektált, tehetségtelen, műveletlen, buta selejtek. A saját főnökeitek is ezt gondolják. Varga István véletlenül ki is mondta. Igazat szólt és betörték a fejét – de szellemét a tűz nem égeté meg. Nem ott a stúdióban találta ki ezt, hanem eddig is pont így beszéltek rólatok egymás között. Jusson eszetekbe minden lefetyelős interjú közben: az államtitkár úr másnap átfutja a leiratot, sóhajt egy mélyet, és kinyitja valamelyik jótollú cikkét. Mert nemcsak kenyérrel él az ember, nyálon meg végképp nem lehet megélni. És most képzeljétek el, minek tarthat titeket az, aki nem fideszes. Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! Orbán becsicskult. De ki mondja ezt el a magyaroknak?  Most az egyszer nem Európa rántotta el a kormányt. Pedig már majdnem hungarikummá lett a chicken game, az amerikai párbaj, ahol az veszít, aki előbb tér ki. És mindig bevált. Legrosszabb esetben megszavaztak egy jelentést arról, hogy nem szép dolgok történnek Magyarországon, aztán nem történt semmi. Mondjuk most se. A Néppárt még mindig az okos lányt játssza, a felfüggesztésben megtalálta az arany középutat, ahonnan nyílik Orbánnak is egy egérút az arcvesztés elől. Ettől még holnap is felkel a nap, a magyarok ugyanúgy elmennek iskolába, hivatalba, közmunkára és egyetemre, és mind észben tartják, hogy jobb, ha tartják a szájukat. A Facebooknak is füle van. Illetve valami mégiscsak történt. A szankció értéke csekély. A jelentős fejlemény az, hogy Orbán Viktor maradéktalanul becsicskult. Manfred Weber feltételei teljesültek, az ultimátum működött. Nem hőkölt vissza, amikor a világ tudósai álltak ki a CEU mellett, nem izgatták a diák-, tanár- és ellenzéki tüntetések. Füle botját sem mozgatta a korrupciós vádakra, OLAF-nyomozásra. Most viszont rekordidő alatt teljesített minden követelést. A Juncker-plakátokat bezúzták, elment a bocsánatkérő levél, és a CEU-nak is megígérte, hogy nem baszogatja többet. Sajnos az ígérete annyit ér, mint a többi szar, ami jön a szájából. Hiszen eddig is az volt a mese, hogy semmiféle célzott kiszorításról nincs szó, csak véletlenül úgy változott a szabályozás, hogy abban pont nincs helye a „Soros-egyetemnek”. Eközben a saját lapjában meg visszhangzott a harci kiáltás, hogy azon az egyetemen liberális zsoldosokat képeznek, és igenis ki kell őket kergetni. Nem tudom, hányadszor írom le: a nagykövetségeken olvasnak újságokat, és még azt is tudják, melyiket hova sorolják. A hidegháborúban se gondolta senki egy Pravda-vezércikkről, hogy elszaladt a jegyzetíró fantáziája: pontosan tudták, hogy a Kreml üzent. (Igen, nemcsak szarok vagytok, de messzire bűzlő szarok. )Ám mégis ez a legtöbb, amennyit 2010 óta valaha is hátrált. A netadó visszavonása óta nem verték így vissza, és az sem szólt ennyire a személyéről és rendszere egészéről, mint ez a konfliktus. Természetesen még most is veri a pocakját, hogy ő bizonyos kérdésekben juszt se hátrál – csakhogy most nem azokról volt szó. „Magyarországnak nem lehet feltételeket szabni”, így szól a szöveg, de hát nyilvánvaló, hogy Magyarország nem érdekelt abban, hogy egy egyetem elüldözéséért bármilyen kockázatot vállaljon. Lehet, hogy nem mennek milliók az utcára a CEU-ért, de ellene sem. A mondat értelme az, hogy neki, Orbán Viktornak nem lehet feltételeket szabni. És ez meg is mutatja, mi a baj. Rajta – és félmaroknyi tettestársán – kívül ugyanis minden más kormányfő igenis korlátok és feltételek között dolgozik. Már csak azért is, mert sem a népszavazásokból, sem a tévéstúdiókból nem verik ki ököllel az ellenzéket, így állandó vitában kénytelenek megvédeni a politikájukat. Ezzel szemben nálunk az a mondás, hogy a viták ideje lejárt. A hiszti látványos volt. Minden napra jutott egy pártközeli okfejtés arról, hogy az Európai Néppárton kívül is van élet, hogy majd az olasz viccpárttal, a lengyel klérussal és egy tucat közhülye szkinheddel megalakítják a populista internacionálét, és leigázzák a világot. Mármint miután lerendezték párton belül a Nagy-Románia és Bazinagy-Magyarország közötti vitát. Sőt, jöttek az álmok arról, hogy Európán kívül, ott lenne igazán jó nekünk. Dorombolnánk a szovjet medvéhez bújva, és nálunk is pont olyan fegyelmezetten dalolnának az egyenruhás kisgyerekek, mint ott, meg mint valaha itt. Közhelyes, szakítás előtti drámázást láttunk: én el is mehetek! nekem ez az egész nem is fontos! És közben a pánikreakciót és a kepesztést, hogy hátha most egy mozijeggyel rendbe hozható minden. A trükkök elvesztették varázserejüket. A tárgyalópartnerek megtanultak átlátni a szitán. Tudják ők pontosan, amit Orbán is tud. Odakint nincs semmi, csak az aláhullás a történelem szemétdombjára. Aljakszandr Lukasenka messze nem akkora csicskakukac, mint Orbán, de Putyin uniójában még neki is a háta mögé kell néznie. És nem olyan vidám az élet az európai szélsőjobboldalon sem: a Brexit kudarca és Trump botrányos elnöksége elvette az emberek kedvét. Hiszen a Néppárt sem elvek vagy illemszabályok miatt kénytelen félig kitenni a Fidesz szűrét. Hanem azért, mert ez a fajta politika Európában kevesebb szavazatot hoz, mint amennyit visz. Emlékszünk még arra, hogy 2017-et Orbán Viktor a lázadás évének jövendölte?Hamar utolért a Csicskulás Éve, papa. Orbán Viktor megmutatta gyengeségét, sebezhetőségét. Megérdemelné, hogy a Néppárt úgy bánjon vele, ahogy ő bánt a CEU-val vagy bármelyik ellenfelével. Csuklóztatni tovább, újabb és újabb húsba vágó feltételekkel előállni. Belekényszeríteni demokratikus engedményekbe, leszedetni vele újabb plakátokat, végül bezavarni az Európai Ügyészségbe. Csak hogy mindenki lássa, ahogy verejtékezik és szívja a fogát. Nyugi, ezek irreális feltételezések, és jelenleg értelmük sem volna. A magyarok többsége, elsősorban a Fidesz szavazói ugyanis minden efféle követelésről úgy értesülnének, hogy a bevándorláspárti erők aljas cselszövése. Hogy csakis azért találnak ki olyan képtelenségeket, hogy az Orbán család lopna, mert ide akarnak telepíteni tízmillió orkot. Ugyanis gonoszok, azért. Már ezt a mostani lépést is így adják el – mert a valós okok védhetetlenek. Ezt a médiamonopóliumot kell semlegesítenie Európának, mielőtt bármilyen más szankció eredményessége egyáltalán felmerülhet. Ennek egyik módja, hogy a Néppárt, az EP vagy a Bizottság nem Orbán Viktor fülébe suttogja az észrevételeit, hanem közvetlenül, a kormánnyal összemérhető felületen kommunikál szavazóival, polgáraival: a magyarokkal. Tudom, hogy az európaiságot nehezebb óriásplakátra tenni, mint egy síkhülye összeesküvés-elméletet, de pont ideje gondolkodni rajta. És nyilván jót tenne a kommunikációs válaszcsapás a nyomorgó, kiszolgáltatott, lassan paywall mögé hátráló független sajtónak is. Oka van annak, hogy az ilyen rezsimek a lámpát lövik ki először. Sötétben érzik csak jól magukat. Orbán Viktor becsicskult. Még csak jelentéktelen ügyekben adta be a derekát, de már felfedte gyengeségét. Megjavulni nem fog, le kell győzni. Mától ez már nem tűnik lehetetlennek. Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! Eltűnnek az utcáról a HVG címlapjai, miután indoklás nélkül szerződést bontott velünk a Mahir. Kis lépés a buborék megőrzéséért, de nyugi, mindenki érti, aki számít. Nézem ezeket a kedves arcú nőket. Csillaguk emelkedik, nagy jövő előtt állnak, büszke rájuk a párt és biztos a családjuk is, hiszen máris sokra vitték. Államtitkárok. Fontos és nehéz feladatot kaptak. Járják Európát, és fáradhatatlanul bizonygatják, hogy a magyar kormány ellen felhozott vádak alaptalanok. Például mert virágzik a sajtó, a vélemény és a szólás szabadsága, a jognak asztaláról mindenki egyformán vehet, és dehogyis-ugyanmár-egyáltalán nem akarja a Fidesz lenyelni a teljes nyilvánosságot, pláne nem megfojtani azt, akit élve lenyelni nem tud. Ez mind koholmány. Légből kapott. Küldetésük azért nehéz, mert ahova ők mennek igét hirdetni, ott nemcsak a Kossuth rádió hallatszik, és az ő partnereik egyáltalán nem akarnak a Fidesznek megfelelni, ugyanis nem félnek tőle. Az olyannal pedig nehéz. És ilyenkor jön az a megalázó jelenet, amikor a beszélgetőtárs jólnevelten bólint, de szomorú szemében látszik a felismerés, hogy megátalkodott hazudozóval van dolga, akivel becsületes párbeszédre nincs kilátás. Szertenéznek a pezsgős fogadásokon, és érzik, hogy a szokottnál is mélyebben süpped a szőnyeg, mert ezek itt körös-körül mind tudják. Olvasták a nyugati sajtóban, letették asztalukra a megmaradt magyar újságok híreit, és pontosan látják, amikor ez a két emberarcú nő pacekba letagadja a tegnapi és a mai híreket. Bizonyára össze is súgnak a hátuk mögött. Sőt kinevetik. A paranoia itt munkaköri ártalom, mint a zsebtolvaj szakmájában. A külvilágba küldött követeink olyan embereknek adják elő a belpiacos hazugságokat, akik ismerik az azoknak ellentmondó tényeket. Ilyeneknek nyilván bohócmunka elmutogatni, hogy a CEU tök véletlenül karambolozott egy törvénymódosítással, hogy a magyar sajtó kétharmadát adományként kapta a párt, illetve az nem is a párt, hanem egy tök független civilszervezet. Ugye milyen kellemetlenül érezné magát Ön is? Gázabb feladat még annál is, amit Jehova Tanúi művelnek, mert ők legalább hisznek a hülyeségeikben, és évente kétszer találnak valakit, aki megeszi a szöveget. Idehaza megfelel a lassan főzött béka receptje: apró lépésekkel érdemes felépíteni a teljhatalmat, nem pedig egy tank tetejéről felolvasni, hogy mostantól irgumburgum. A történelem ismerői – ezek között vannak a külföldi és magyar diplomaták, politikai és gazdasági vezetők, valamint általában az értelmiség – persze tanulták, hogyan megy ez, és képesek összerakni a képet sok darabból is. A bíróságok és az akadémia elleni támadásokból, a parlamenti viszonyokból, a pártsajtó megnyilvánulásaiból és a különböző elnyomó módszerekből. Számontartják a megszüntetett, felvásárolt, ellehetetlenített, megszállt ellenzéki pártokat, intézményeket és szerkesztőségeket. Egy puzzledarabka az is, ami a plakátpiacon történik. Retróműfaj, de egyelőre még mindig ez az egyik módja annak, hogy a nem-virtuális világban elérje a járókelőt egy mondatnyi üzenet. Szereti is a Fidesz, oda szokta kitenni, hogy Junckernek a kurva anyját, meg hogy a migránsok meg a Soros. És nagyon zokon veszi, ha más is alkalmazza. (Kedves Emmanuel, úgy is mint szerzőnk, hadd küldjek itt egy cvikipuszit a magyar plakátpiac másik nagy szereplőjének, a JCDecaux-nak! Igazán tájbaillő jelenet, amint a nyugati óriáscég kezet ráz a helyi warlorddal, és beillatosítva fogadja a kinevezett komisszárt. )A szerződésbontásnak indoka nem volt, mi kifizettük, ők kiragasztották. Nem tudom, mennyi HVG-t adtak el a plakátra tett címlapjaink, nem is könnyű mérni ennek a hatását. De valószínűleg nem is ez volt a szempont, hanem hogy a címlap néhány szava eljutott százezrekhez. Veszélyes. Az addig engedelmes és közönyös állampolgár esetleg gondolkodni kezd, továbbtájékozódik, következtet. Még a végén rájön, hogy Brüsszel nem is akarja megenni a csodaszarvast. És akkor olyan kotnyeles lesz az állampolgár, mint azok a kellemetlenül tájékozott külföldiek, akik valahogy megneszelték, hogy konkrétan a miniszterelnök családja lopja el a pénzüket, és akik előtt szűkölve és egyre keményedő ráncokkal kell esküdözni, hogy ez egy amolyan mozaikcsalád, nem is járnak össze, és puszta véletlen, hogy ilyen átkozottul tehetséges üzletemberek ők. Oly törékennyé jegesedett már a légvár, amin Orbán egyensúlyoz, hogy a szellőtől is óvni kell. A legkisebb tényszivárgás is veszélyezteti, a lényegét érintő megállapítások pedig életveszélyesek. Keményedik a buborék. Túl sok a tarthatatlan, védhetetlen jelenség, és már a tanyavilágban sem annyira könnyű elhitetni, hogy Orbán Viktor gyerekeinek és barátainak joga van lopni, mert különben migránsok. Mégiscsak adódik a kérdés, hogy muszáj-e hazavinni a Várat a honvédelemhez, vagy esetleg anélkül is működik. A nagy buborékvédő háború kezdettől folyik. Frekvenciák tűntek el és cseréltek gazdát, nyomdák álltak le, megszületett a reklámadó, és sorra estek el független lapok. Néhány még maradt, de a nyomással szembe kell néznünk, és néven kell neveznünk. Tudjuk, mi ellen harcolunk, és nekünk ez a frontszakasz jutott. Ezután is legalább ugyanolyan érdekes címlapjaink lesznek, de el kell menni érte az újságoshoz, hogy együtt kacaghassuk ki és köphessük le mindazokat, akik azt is tagadják, hogy ez épp történik. Velünk kacag és köp a világ. Nehezebb lesz napról napra, de csak így marad magyarból is olyan, aki nem fél. És íme: aki nem fél, attól ezek félnek. Küzdelmes, de sokkal szebb jövő, mintha az arcpirító hazudozás lenne a sorsunk. Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! Gyurcsányék megmutatták, hogy a Fideszen kívül is van élet. Soha ennyien nem szavaztak európai parlamenti választáson. Ez akkor is jó hír, ha bőven benne vannak azok, akik minden kontinentális megfontolás nélkül, csak azért vonultak fel, mert nagyon szeretik vagy nagyon utálják Viktort, Ferit, Jaroslawot vagy Heinz-Christiant. De a belpiacos pecsenyéjüket sütögető pártok is európai témákkal és tervekkel kampányoltak, még ha jelszavakká lebutítva is. A közös politika valamilyen megváltoztatását tűzték ki célul az Európa ellen fenekedő, a saját szemétkupacuk feletti hatalmat féltő „szuverenista” pártok is, és azok, akik pont ellenük mobilizálták szavazóikat. A nacionál-kleptokrata irányzat jelenléte és agresszív rágalomhadjárata csatatérré tette az uniós parlamentet, és ezzel megemelte a jelentőségét. Már nem mindegy, mi történik az EP-ben, és kik mennek oda. Nemcsak minket képviselnek Európában, hanem fordítva is: a képviselők a legláthatóbb szereplői az uniós gépezetnek, és tőlük tudjuk meg először, ami rólunk szól. Ami egyébként nincs így rendjén, de a látható unió fogalma már az Európai Egyesült Államok vitájához vezet, amit nem most kell lefolytatni. Tulajdonképp lefolyt, és az eredmény az, hogy messze a legjobban mobilizáló felvetés, noha így is messze lemaradva attól a programtól, hogy „azérmerkülönben jönnek a pomogácsok”. Torpanjunk le egy szusszanásra ennél a kampányígéretnél, mármint az Európai Egyesült Államoknál. Szimpla megfogalmazása ez egy kevéssé kidolgozott modellnek, de az világos, hogy mi az iránya. Integráció, további felségjogok átadása a közösségnek, demokratikusan kontrollált központi irányítás. A magyar (és lengyel, holland, olasz stb. ) jobboldal fogalomkészletében ez természetesen hazaárulásnak számít, és rá is számolják hangosan. Sokáig sikerült ezzel a ráolvasással sakkban tartani embereket és pártokat, de most már vannak elegen Európában, akik beleállnak. Vállat vonnak, és azt mondják: leszarom, ha szerinted hazaárulás meg istenkáromlás, én viszont fenntartom, hogy úgy lenne jobb. És meg is tudom indokolni – amire persze ritkán van lehetőség, mivel a nagy honvédők általában nem hajlandók vitázni. Sohasem vetemednének arra. A DK beleállt, kiplakátozta. Vitte tovább Gyurcsányt, és előretolta Dobrev Klárát, akinek támadási felületei (szintén) nyilvánvalóak. Várható volt, hogy mászkálni kezdenek a családfáján, felcsámcsognak közismert tényeket – de ők tettek rá magasról. Mentek tovább – nem felszisszenve minden lépésnél –, és minden nappal csorbították a represszió kaszáját. A színpadon győzték le a félelmet, hogy akit listáznak meg kiátkoznak, az páriává válik, és sorsa megpecsételődik. És elég sok kiátkozott gyűlt már fel az évek során, emberek, akik különböző okokból érzik, hogy őket nem szereti a Fidesz. Nekik kétségtelenül jó látni, hogy van, aki felett nincs hatalmuk. Élhet és boldogulhat itt az is, aki nekik nem tetszik. Van helye a nap alatt, daccal, méltósággal, és Semjén Zsolt ízlésének teljes figyelmen kívül hagyásával. Milliárdosként ez valószínűleg könnyebb – de láttunk behódolni elég mágnást. Akiknek ez a dolguk, majd megmérik az átrendeződés okait és indokait. Mások rajzolnak olyan mérést, amilyet kérnek tülük. De a hangok azt súgják, hogy talán a többi ellenzéki pártnak kevésbé sikerült azt a benyomást keltenie, hogy nincs felettük hatalma a kormánypártnak. Ugyanez a Momentum erőssége is – noha arra mutattak hajlandóságot, hogy a jobbos/nackó trombitálásnak engedjenek, a választók többsége nem feltételezi, hogy a kormány bábjai lennének, mert ahhoz túl kényelmetlenek. Az ellenzéki küldöttek között van maroknyi tisztességes, alkalmas, jó ember, akiknek fontos szerep juthat az Európai Parlamentben. A teljes listát ma még nem ismerjük, mert hátra van némi elég undorító kenyérharc, amiben a legnagyobb lúzerek eldöntik, hogy akarnak-e még valamit a világtól, vagy már csak kinyalogatnák a bödön aljáról, amit lehet. Pedig minden kijuttatott agysejtre szükség lesz, ugyanis a rekordszámban szavazó polgárok helyesen érzik: életbevágó, milyen döntések születnek a következő öt évben. Különös fintor, hogy az európai döntéshozatalba több beleszólása lesz Magyarország nem fideszes felének, mint a hazai történésekbe. Európa súlyos kihívások előtt áll. Azazhogy álldigál, egyik lábáról a másikra billegve és zavartan nevetgélve. Védelmi-katonai, gazdasági, szociális és technológiai, sőt futurológiai kérdésekre kell választ adni. Valamint arra az izgalmas dilemmára, hogy mi a teendő a határokon belül szárba szökkenő kánságokkal és/vagy maffiaállamokkal. Hogyan billenthető vissza az erőből lejtőssé hajlított pálya? Hogyan léphet közbe az EU, ha a tagállami kormányok gazdasági, média- és politikai monopóliumot építenek ki? Vannak szabályok arra, ha ilyet cégek csinálnak – ezeket teszi épp próbára a Facebook és a Google, amelyeket uniós intézkedések sorozata igyekszik kordában tartani. Magyarországon csak az ellenzék vezető erejét termelte ki a szembenállás mindazzal, amit Orbán Viktor képvisel. Európában viszont többséget szerzett az a vonal, amely liberálisként azonosítja magát. De legalábbis anti-illiberálisként. Bizony, pupák, beleértve az Európai Néppártot. Azzal nyertek, és csak azzal nyerhettek, hogy elhatárolódtak Orbán Viktortól. Ami a magyaroknak sláger, az odakint fülsértő ricsaj. Nem sikerült bevenni Európát. Magyarország nem győztes, hanem bokszzsák. Idehaza magasan győzött a Fidesz. Tünet maga az eredmény is, és a módszer, amivel létrejött. Győzelme azonban drága volt. Amit megnyert, az nem más, mint nevezés egy gladiátorviadalra. Ahol nem az oroszlán szerepét fogja játszani. És most joggal remélhetjük, hogy elviszi végre a cica. Vagy az oroszlán, aki szintén egy macska. Csak egy kicsit nagyobbacska. Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! Nem az élővilág van veszélyben, csak a mi civilizációnk és a kultúránk. Viszont nemcsak a klímakatasztrófa és a környezetszennyezés veszélyezteti, hanem mindenekelőtt azok, akik azt lesik, melyik felebarátjukat lehet kiátkozni és agyonverni egy teknős ürügyén. Vélemény. Ferenc pápa – elődjével ellentétben – nem nagy barátja a kisállatoknak. Nincs felvétel arról, hogy szurikátákat csapkodna földhöz, de a véleménye határozott: nem szeretheted jobban az állatodat, mint a felebarátodat. És nem úszhatod meg az erkölcsi parancsot macskasimogatással. Napok óta nem tudom kinyitni a híreket anélkül, hogy újabb részleteket tudnék meg korunk legnagyobb mártírjáról, az állatkerti görög teknősről. A teknőst kővel ütötte agyon egy nő hirtelen felindulásában, aztán szegény hüllő pillanatok alatt lemosta a címlapokról a Hableányt az összes áldozatával. Vitte a Brexitet, az önkormányzati választást, Trumpot és a Hormuzi-szorost és Hongkongot, magára vette a bűneinket, és elnyelte széthasadt páncéljában. Sorozatunkhoz négy közírót kértünk arra, írják meg, miként élték meg az elmúlt hetet. Egy megkötésünk volt csupán: adunk öt kulcsszót, ezeknek valahol fel kell bukkanniuk ebben a szubjektív visszatekintésben. Ezen a héten Tóta W. Árpád nak, a hvg. hu publicistájának a következő szavakból kellett ihletet merítenie: szúnyogpánik, főpolgármester-választás, babavárók, hungyökér, Nikola Gruevszki. Előkerültek a patkányok, a borzok és más házikedvencek is. Heti ötös - miért épp ezt az öt kulcsszót kapta a szerző az írásához?Szúnyogpánik: A kormány 825 millió forintot ad pluszban sürgős szúnyogirtásra. A hvg. hu munkatársai a kisüzemi védekezés különböző variációit próbálták ki. Főpolgármester-választás: Karácsony Gergely nyerte az ellenzéki főpolgármester-jelölti előválasztást. Két versenytársa, Kálmán Olga és Kerpel-Fronius Gábor egyaránt azt ígérte, támogatni fogja a baloldali ellenzék közös jelöltjét, a Jobbik pedig közölte, nem indít mást Karácsony ellen. Babavárók: A kormány az utolsó pillanatban változtatott a babaváró hitel feltételein, de azok így végképp annyira bonyolultak lettek, hogy a HVG szakújságírója azt ajánlja, hogy az érintettek mindenképpen kérjék ki szakértők tanácsait.  Hungyökér: A hvg. hu tárta fel, hogy a kormány, azon belül is a Kásler Miklós vezette Emmi hatalmas Atilla-szobrot akar állítani a Magyarságkutató Intézet további támogatásával összefüggésben. Nikola Gruevszki: A hazájában bűncselekményekkel megvádolt, azóta Magyarországra szökött volt macedón miniszterelnök kiadatását kérő szkopjei beadványt a magyar bíróság nem teljesítette. Gruevszkinek a magyar kormánytól kapott menekültstátuszára hivatkozott az ítélet. De ez nem jelenti azt, hogy a nemzetközi elfogatóparancsot visszavonnák, tehát Gruevszki csak Magyarországon van biztonságban. Mint azt másutt kifejtettem, az élővilágnak úgy általában édesmindegy, mit kutyulunk mi a Földön, ugyanis roppant hatékony választási rendszerrel találja meg a legalkalmasabb szereplőket minden körülményhez. Úgy néz ki, idén nyár elején a szúnyog nyert, szoros versenyben a patkányokkal, így most éppen ők igyekeznek meghódítani Budapestet és Magyarországot, szép sikerrel. A boltokból elfogyott a szúnyogriasztó, és ezzel az emberiség le is tette a fegyvert, a szúnyogok pedig köszönik a közreműködést, most ők jönnek. Izgatottan várom, még milyen állatokat állítanak majd a történelem nagyszínpadára a nyári tornádók és a strandidővel megszakított telek; drukkolok nagyon a borzoknak. Na lássuk azt a jogállamilag szigorúbb Európát! "Elmagyarázni és majd hosszú bizottságokban ücsörögni és majd új munkabizottságot tartani, aztán majd kideríteni,hogy soha egyetlenegy törvényben nem tudunk megállapodni, mert újra csak azok a kompromisszumok születnek meg,ami lényegében a semmittevés kompromisszuma. . . "Őszödi beszéd 12,14Európának megvannak az eszközei – mondta a leendő bizottsági elnök Magyarországról, majd felvázolta, hogy már nemcsak néha-néha, hanem rendszeresen fognak jelentéseket írni, majd pedig az Európai Bíróság is ítél akár, persze ha alaposan megvizsgálta a körülményeket és fennforgásokat. Ezután pedig mindent meg kell próbálni, hogy az ítéletet be is tartsák az alaposan gyanúsítható tagállamok. Már most javaslom, hogy álljon fel egy állandó sajnálkozóbizottság, amely apróbetűs közleményekben méltatlankodik, amiért a magyar és a lengyel kormány ívben szarik az eszközeikre. De nem ám csak figyelmen kívül hagyja őket, hanem az egyébként hatástalan és hosszú évek alatt sehova se jutó ejnye-bejnyét nemzetellenes imperialista támadássá tupírozza, azonmód megvédi tőle a hazát, és mindezt adagonként hárommilliárdért kiplakátolja országszerte, amiből egy-másfelet a farzsebébe tömöcköl, és vesz belőle focicsapatot a legkisebb lányának is. Hát ki vagyunk segítve Ursulával. Tudod, mit csinálj az eszközeiddel, medve?Jaj, de hát mit is tehetne az unió azon kívül, hogy jelentést körmölget, azt iktatja, évente katalogizálja, és egyébként nagyon sajnálja az egészet? Például a következőket. Nonszensz, hogy az anomáliákat vizsgáló uniós szervek jelentései titkosak. Miféle idiotizmus úgy működtetni az OLAF-ot, hogy a kész jelentést odacsúsztatják az érintett ország kormányának, és rábízzák, közzéteszi-e? (Ugyanez vonatkozik az Európa Tanács korrupcióvizsgálatára is, amit épp most süllyesztettek el Orbán Ráhel bugyisfiókja mélyére. ) De az is őrület, hogy a latorállamokban dübörgő EU-ellenes kampányokra közleményekben próbál válaszolni a megrágalmazott fél. Az első lépés annak a képességnek a megteremtése, hogy az Európai Unió közvetlenül meg tudja szólítani az erkölcseikben leszakadó országok lakosságát. Ez nem magától értetődő feladat Angliából vagy Németországból nézve, mert ott a választók többsége szabad sajtót fogyaszt, amely – összességében – teszi a dolgát. Magyarországon már nem ez a helyzet: még ha ki is rakná az OLAF és a többi Sherlock a nyomozati anyagot, akkor is csak az ellenzéki értelmiséghez jutna el. Ezekben a napokban muszáj mindenbe beleszőni Csernobilt, mert már mindenki látta. Nem a katasztrófát, hanem a sorozatot. A katasztrófáról még csak nem is értesült volna a magyar közönség 1986-ban, ha nincs a Szabad Európa Rádió, a Népszabadság ugyanis csak holmi üzemzavarról tudósított. Ma pontosan ez a helyzet: az autójában rádiót tekergető magyar ember, főleg ha nem budapesti, az életben nem hall arról, hogy a bugyisfiók körül tipegő saját lábacskák mennyibe kerülnek nekünk. Ahogy arról sem, milyen kifogásai vannak az unió különböző intézményeinek azon túl, hogy nem akarunk beengedni egymillió terroristát, vagy hogy mi is lenne az az Európai Ügyészség, és melyik lábacskákra rohadna rá a láncosgolyó, ha csatlakoznánk. Ezek tulajdonképen szabályozási kérdések. Az EU képes volt (a GDPR kötelező bevezetésével) a világ összes weboldalán előidézni plusz egy kattintást. Üzemeltet egy kontinentális élelmiszer-biztonsági rendszert, és ennél nagyobb kihívások is várnak rá, például környezetvédelem területén. Bőven belefér a lehetőségeibe, hogy opcionálisan lehívható médiakvótát írjon elő minden országban, amely felületen a saját álláspontját vagy éppen futó projektjeit közvetlenül a polgáraihoz juttathatja el. Ehhez nem kell birodalmi mentalitás, ugyanis nem szorít ki semmilyen más véleményt – csak azokra veszélyes, akik, mint tudjuk, sohasem vetemednének arra. Ez állhat kötelezően rendelkezésre bocsátott országos rádiófrekvenciából, köztéri hirdetésszervezőknél néhány száz plakáthelyből, adott üzemméret felett néhányműsoridőből – akár listaáron –, és a létező médiumokban elhelyezett hirdetésekből. Amelyik állam vagy cég ennek nem tesz eleget, azt meg tönkre kell büntetni és szankcionálni az egész kontinensen, de nem öt év múlva, hanem másnap és automatikusan, teljes tulajdonosi hálózatával. A sertésinfluenzával sem várunk éveket, már miért kellene türelmesnek lenni a még betegebb disznókkal. Európában már szinte minden szabadon áramlik, megérkezik épségben a csokoládé, a mosószer meg a kommunális szemét is, köszönjük. Az információ közlekedésén volna mit javítani. A buborék kilyukasztásához nem kell dömping – a HVG plakátjai sem terítették be a várost, de az a néhány is elég volt, hogy veszélyt jelentsen, és összezavarja a lakosságot. Elég egyműsoridő a híradó előtt, utána ledarálhatja a napi ügyeletes pribék a migránsozós litániát, ahogy eddig. De már nem egyszínű a világ, hanem ott lesz a primitív hazugság mellett az EU saját kezűleg fogalmazott nyilatkozata arról, hogy nem akarnak ide arabokat telepíteni, viszont aggódnak a beáramló orosz kötvénybűnözők miatt, továbbá nem azért nem lesz pénz, mert Soros, hanem mert eddig mindig ellopta az Orbán-család, és kastélyokat vásárolt belőle a következő helyrajzi számokon. Ez persze befektetést igényel, uniós közszolgálati szerkesztőségeket, amelyek nemcsak anyanyelvre fordítják, de hatékonyan és tömören közvetítik a szövetség közlendőit. Megálmodásakor ilyesmi lett volna az Euronews, csak aztán Orbán Viktor összevonta a szemöldökét. Minden ilyen latorállam médiamonopólium kiépítésére törekszik, mert a hazugságai törékenyek, és nem élnék túl a vitát. Ez a monopólium mesterséges, és nem tükrözi a valós igényeket: eszköze az ellenséges felvásárlás, a hirdetők megfélemlítése és félanalfabéta szavalókórusok kitömése közpénzzel. Kipukkasztása kevés befektetés mellett jelentős hasznot ígér. Ugyanez a rendszer békeidőben és problémamentes vidékeken az unió közösségépítését szolgálhatja kulturális tartalommal, közösségi kezdeményezésekkel és közérdekű kampányokkal – amelyekre alighanem szükség lesz zöldfronton amúgy is. Van médiafelülete minden egyháznak és mérhető pártnak, miért épp az EU-nak ne lehetne?Ezzel nem érnek véget a teendők, de enélkül minden más értelmetlen, mert ma minden szankció, kritika, nyomozás és vád az állampárt szűrőjén keresztül éri el a választók jelentős részét. Ezután még mindig lehet jelentéseket írni, rendszeresen is, sőt akár hét bölcset is ide lehet küldeni. Talán érdemes is, mert három csak arra volt elég, hogy Orbán Viktor csokorba fogva törölje ki velük a seggét. És arról is ő mesélt, mert a három szenilis trotty senkit nem keresett meg, hogy nyilatkozzon. Ja ja, Európának vannak eszközei. Egyáltalán nem lenne muszáj neki például Orbán Viktor kezébe helyezni a Magyarországnak szánt kohéziós pénzeket, mehetnének azok egyenesen a városokhoz és falvakhoz. Ez még fideszes vezetésű településeken is hasznos, hiszen abban a pillanatban megszületik egy szuverén vezető, akit nem tud megfojtani a türkménbasi egy mozdulattal, mert nem tőle függ – és nem is ő kéri számon, ha ellopja, hanem az immár nem fogatlan és néma unió. Ez az a stratégia, amelybe az összes többi teendő illeszkedik: civil szervezetek, oktatási intézmények, kutatóintézetek közvetlen támogatása – nem több pénzből, hanem abból, amit lenyúlnának azok, akiknek neveit a ma titkosított jelentések tartalmazzák. A függőség megtörése: ez az eszköz áll Európa rendelkezésére, és ennyi elég is lenne. Ha ugyan bárkinek rajtunk kívül érdeke a probléma megoldása. Nem minden bajnak az a szerepe ugyanis, hogy leküzdjék. Van, amelyik pont arra kell, hogy legyen ki ellen harcolni. Nekünk a migránsok jutottak, a művelt Európának pedig mi. Ebben az esetben tényleg az a lehető legjobb módszer, ha rendszeresen jelentést írnak rólunk, és nem történik semmi. Hogy mi csalódottak leszünk, az ebből a szempontból mindegy. Ám Nyugat-Európa baloldali és liberális pártjai nem utolsósorban azzal nyertek, hogy szót emeltek Orbán és a hasonlók ellen. Ha a népvándorlást és a klímaváltozást nem gyűrik le öt év alatt, az megbocsátható. De ha egy ennyire sebezhető magyar zsiványnak nem képesek megkeseríteni az életét, akkor becsapták választóikat, és alkalmatlanok. Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! A klímaváltozás ellenszere nem a zöldkommunizmus, és nem is a tagadás. Hanem a technológia. Nem pánikolni kell, hanem elővenni az eszünket, és megszerelni a bolygót. Techno-optimista jövőkép, első rész. 2050, Európa. A kontinens népei közös erőfeszítéssel közelednek a nulla széndioxid-kibocsátás felé. Látványosan zöldül a táj, a régen bezárt gyárakat benőtték a kúszónövények. Ha alacsonyabbra ereszkedünk azonban pedálos sárkányrepülőnkön, elkeseredett harcokat figyelhetünk meg az utolsó konzervraktárak körül. A vér a régi, de ismét nyílpuskákkal és katapultokkal ontják, mert senki nem mer elsütni egy puskát a széndioxid miatt. Egy böfögésért is hosszú kényszermunka járhat a szeméttelepen. Bablevesfőzésen kapott idős asszonyokat vernek agyba-főbe békejeles karszalaggal járőröző milicisták. Ma már tömegek kapják fel a fejüket, és tesznek azért, hogy a klímakatasztrófát megállítsák. Dízelterepjárójukat nemcsak tisztább, de divatosabb hibrid terepjáróra cserélik például, esetleg teljesen elektromos sportkocsira. Addig verik az asztalt, amíg papírszívószálat kapnak a koktéljukhoz, és tapsolnak, ha egy politikus megígéri az akkumulátoros buszokat, hiszen azokhoz csak Kínában kell kibányászni pár száz tonna lítiumot és egyebet, és a kínaiak bizonyára kutyaszánon viszik fel a bányából a gyárba. Ám még a kibocsátást valóban csökkentő kezdeményezések eredménye is gyakorlatilag elhanyagolható a már a levegőben lévő üvegházgázok mennyiségéhez képest. Valamint ahhoz az ellenhatáshoz mérve, hogy a részvényesek bizony akkor nem csapják el az igazgatójukat, ha növeli a forgalmat, és nem pedig ha rábeszéli a fogyasztót, hogy ne vegyen még új cuccot, mert a régi pont jó lesz egy darabig. A klímavédelemnek ára van. Nemcsak civilizációnk, kultúránk, nyári élményeink és napi étkezésünk, de a merő lélegzésünk is üvegházhatást okozó gázokat termel. Amelyek kétségkívül megváltoztatják a bolygó éghajlatát, és cunamikat, tornádókat, továbbá szúnyog- és homokféreg-inváziókat idéznek elő. Úgy látszik, a karbonlábnyom nem csökkenthető anélkül, hogy legalább egyik lábunkat le ne vágnánk. Mégis van remény. Az emberiség számtalan, korábban legyőzhetetlennek hitt akadályt küzdött le eddig. Kiszámolták például időben, hogy a Földet nem lehet megkerülni, mert amennyi zabra szüksége van ahhoz egy lónak, azt nem bírja el. Kiszámolták, hogy a Holdra nem lehet elmenni, mert egy akkora torony összedől a saját súlya alatt. Aztán minden megvalósult, ha eléggé akarták, csak éppen a Föld körüli utazáshoz vitorla, a Holdhoz meg rakéta kellett. A járványokat oltások és gyógyszerek szorították vissza, az éhezést műtrágyák, nemesítés és génmódosítás, a sötét hiedelmeket a betű, a nyomtatás, az adattárolás és az iskola. A klímaváltozás és a környezetszennyezés elleni küzdelemnek sem az az egyetlen módja, hogy a világrendőrség mindenkinek benéz a hűtőjébe. A legtöbb problémának a megoldását eddig új technológiák hozták el. A szén-dioxid nem az egyetlen üvegházhatású gáz, de a legjelentősebb – noha nem elhanyagolható a metán sem. Vannak különösen brutális szennyezők, amelyeknek a sima betiltása járható és kívánatos út, ilyen például a ma forgalomban lévő turistahajók többsége. A kibocsátás teljes nullázása viszont gyakorlatilag a nyomor és a barbárság programja – és mivel ilyet a legkeményebb diktatúrák sem mernek felvállalni, nyugodtan el is felejthetjük, mert politikailag lehetetlen. Létezik azonban egy másik módszer: a szén-dioxid kivonása a légkörből. Az elv könnyen megérthető: kell egy csomó óriási filter, amelyek beszívják a levegőt, kiszedik belőle a szénvegyületeket, aztán minimum eltárolják ártalmatlan formában, optimális esetben pedig grafitceruzát gyártanak belőle, amivel a gyerekek virágokat rajzolnak újrahasznosított rajzlapra. Alapvetően két megközelítése van a szénvegyületek kiszűrésének, amelyet angolul CCS-ként rövidítenek (Carbon Capture and Storage). Az egyik, hogy maguk a szennyező létesítmények – például erőművek – végzik el a feladatot. Ilyenkor még a kéményben vagy az égetés során vonják ki a szén-dioxidot, majd cseppfolyósítva mélyen a föld alá pumpálják, ahol már ártalmatlan, inert állapotban marad meg, és pár ezer évig nyugton lesz. Az amerikai kongresszus tudományos szolgálatának tavalyi jelentése szerint ez a mai technológiával kábé az erőmű termelésének 20 százalékát emészti fel – vagyis ez sem ingyenes megoldás, konkrétan a rezsicsökkentésünkkel fizetnénk érte, de az még mindig jobb, mintha egyáltalán nem lenne áram, mert betiltotta az ökokommunista világkormány, vagy megették a vezetéket a klímazombik. Ugyanakkor mérlegelni kell, gazdaságosabb-e egy fosszilis erőművet megterhelni efféle csecsebecsével, mint eleve megújuló energiát – szélgenerátort vagy napelemet –, illetve atomreaktort használni helyette. Itt már játszik a politika is: ha valaki a szénbányászok kérges szavazataira, vagy az erőmű-tulajdonosok pénzére ácsingózik, netalán valamelyik barátja/családtagja erőmű-tulajdonos, akkor neki nyilván semmi se drága, ami fenntarthatja a karbonipart. A Chevron éppen a minap indította be ausztrál gázcseppfolyósító üzemének széndioxid-elnyelőjét, amely 40 százalékkal csökkenti a kibocsátást. A norvég Sleipner létesítmény pedig már 23 éve szippantgat, ez szintén egy gázkitermelő szén-dioxidját hasznosítja. A kinyert gáz, amennyiben nem a mélybe kerül, a vegyipar alapanyagaként szolgál, de akár szénsavas üdítők is gyárthatók belőle. A másik eljárás neve DAC (Direct Air Capture), és ez elvileg nemcsak a most folyó kibocsátást képes semlegesíteni, hanem a már a légkörbe került anyagokat is. Ezeknek az üzemeknek a bemenete maga az atmoszféra, tehát nem egyes kémények füstjét tisztogatják, hanem az egész bolygó légkörét. A megoldás előnye, hogy ezeket a szippancsokat oda lehet felépíteni, ahol megfelelő geológiai alapja van a tárolásnak, míg az erőművek filtereiből csővezetéken vagy tartályban kell eljuttatni a széngázokat végső nyughelyükre. Különféle technikák ismertek, ezek műszaki részleteibe itt nem érdemes belemerülni, csak összefoglalni. Az üvegházgázokat megkötheti folyékony vagy szilárd segédanyag, amely a ciklus során leadja a felvett anyagot a tárolóba, és megtisztulva újabb körre indul. Ígéretes a membránokkal folyó kísérlet, ezek víztakarékosabb kivonást tesznek lehetővé. Van továbbá tesztelés alatt olyan berendezés, amely megfelelően előkészített ásványokkal itatja fel a szén-dioxidot, és eközben hőenergiát is termel – ami az üzem működtetésébe forgatható vissza. Mindez nem álmodozás, a metódus működik - kísérleti létesítmények állnak üzemben többek közt Izlandon, Svájcban és Kanadában is –, ám jelenleg egy tonna szén-dioxid kivonása 100-200 dollárba kerül. Emellett energiaigényes is, egyes változatok vízfelhasználása is jelentős. Tekintve, hogy a 2018-as kibocsátás globálisan 33 milliárd tonna volt – és ennél jóval többet kellene kivonni a klímaváltozás megfordításához –, ennek a finanszírozása ilyen listaáron elég nehézkes volna. Becslések szerint az ártalmatlanítás tonnánkénti költsége - kémiai úton - 40 dollár körüli értékre nyomható le, tehát ingyen sose lesz, valószínűleg nem úszható meg a karbonadó, amelyből fedezni lehet a szippantást. Ez egyben azt is jelenti, hogy egyáltalán nem felesleges a kibocsátás és a pazarlás csökkentésén gondolkodni, csak nem kell rögtön visszatérni a kőkorszakba. Bizonyos azonban, hogy a ma még prototípusként futó eljárások lényegesen olcsóbbá válnának, ha tömegesen épülnének ilyen jólevegő-gyárak, illetve ha a fejlesztés az egész emberiség közös ügyeként prioritást kapna. Ezt igyekszik elősegíteni az amerikai kormány pályázata, amely azoknak a vállalkozásoknak ígér támogatást, amelyek száz dollár alatti költséggel vonnak ki egy tonna szén-dioxidot. Az Európai Unió az izlandi CarbFix kísérletet támogatja – de ezek a hozzájárulások egyelőre elenyészőek mind a feladathoz, mind a valóban stratégiai projektekhez mérve. A CarbFix jelenlegi fázisát 16 millió euróval, alig ötmilliárd forinttal kínálta meg az EU, vagyis annyival, amit talpraesettebb nemzetmentők pár száz kilométer vasútépítésből játszva hazavisznek. És akkor komolyabb üzleteket, mondjuk fegyverbeszerzéseket nem is tettünk mellé. De van helye az álmodozásnak is, mert abból lehet a középtávú jövő valósága. A leghatékonyabb karbonmegkötő eszközök már velünk élnek, és növényeknek hívjuk őket. Ezek fotoszintézis útján alakítják át a szén-dioxidot szerves anyaggá. A probléma velük az, hogy csak ideiglenesen tárolják a szenet: addig, amíg meg nem eszik vagy el nem égetik őket, illetve le nem bomlanak. A mai fákat - vagy algákat vagy bármi zöldet - tehát jelenleg úgy használhatnánk fel, ha kivágnánk és eltemetnénk őket. A génmódosítás azonban izgalmas lehetőségeket tartogat, jól jönne például egy olyan fa, amelyik elássa magát, amikor megnőtt. Komolyabb opció a mesterséges fotoszintézis párosítása olyan technológiával, amely ezután eltárolja a kivont szenet, vagy hasonló ciklus megvalósítása mikrobiológiai méretben. Az ökofasizmus/-kommunizmus elkerülhető ugyan, de az állam szerepének, illetve a kapitalizmusnak az újragondolása aligha. A klímafilterek megépítése csak akkor járható út, ha a – már többé-kevésbé bejáratott – szén-dioxid-kvóták elve mentén minden jelentős ipari hatalom felállítja ezeket az üzemeket, és a teljesítményüket független nemzetközi szervezet ellenőrzi. Mivel a légkör az egész emberiség közlegelője, és itt nem egy kenyérgyárról, hanem stratégiai jelentőségű, csúcstechnológiájú, óriási költséggel járó létesítményekről van szó, Európában ez nyilván uniós együttműködést tételez fel. Nemzeti dimenziója ennek nincs, nem ez lesz a klímaügyben egyre mókásabban kapálózó populisták mentőöve. Egy bakonyi filter a románoknak, sőt az araboknak is pucolja a levegőt, de még a homoszexuális románoknak is. Olyan közös, globális vívmányról van szó, amilyen a Nemzetközi Űrállomás, és ez vonatkozik már a fejlesztésre is, majd a filterállomások megépítésére. A helyben realizált haszon elenyésző – az építkezésből eltiborczolható közbeszerzéseket leszámítva –, ezért politikailag is más megközelítést igényel, mint az eddig megszokott nagyberuházások. A két termék közül a szén-dioxid nemigen értékesíthető nyereségesen, a tiszta levegőnek pedig nincs vásárlója, ezért piaci alapon ez nem működik. Érdekes feladvány egy ilyen program kommunikációja is: mivel a legjobb forgatókönyv szerint az az eredménye, hogy nem történnek pusztító viharok és kókuszdiónyi jégesők, nehéz hatásosan megmutatni, hogy megéri. Továbbá ha az emberiség közös ügye és cselekvése meghatározó témává válik, az alaposan átformálja a politikai tájképet, és keresztbe veri a gondosan építgetett szűk identitásokat, amelyeken rezsimek nyugszanak. De nem kedvez azoknak sem, akik a tehetetlen rettegéstől várnak politikai hasznot, vagy akik direkte élvezik a drámát, amit az ő életükben bekövetkező világvége kínál. Előnye viszont, hogy a többi javaslathoz képest úgy kínál megoldást, hogy nem törli el közben az általunk ismert civilizációt sem irgalmatlan természeti csapások által, sem pedig az ipari fejlődés visszafordításával. Jelenleg a globális felmelegedés megállíthatatlannak látszik, mint ahogy elérhetetlenül messzinek tűnt a Hold ötven éve. A következmények ismertek, és jönnek. Lehetetlen aszkétizmust követelő radikálzöldek állnak szemben nemzeti szemétdombjaikba kapaszkodó földesurakkal, akik közül a kompromisszumkészebbek is maximum odáig hajlandók elmenni, hogy majd molyolunk kicsit bicikliutakkal meg főzünk pálinkát hazai szalonnából. Mind a két út járhatatlan: az egyik szamárháton akar továbbmenni, a másik meg látszatcselekvéssel és trollkodással szeretné megúszni. Van szerencsére remény. Ha józan vezetők képesek megszervezni a tudományos, anyagi és politikai hátteret, ha a világ népei ismét rácsodálkoznak a Föld kék gömbölyűségére, ha belátják, hogy ez az a közös nagy vállalkozás, amire mindannyiunknak szüksége van színtől, vallástól, nemzetiségtől függetlenül – akkor megoldjuk ezt is, ahogy felemelkedtünk a háborúk utáni romokból. Aggodalmaskodó gyermekeinknek pedig büszkén mutathatjuk majd meg akár néhány év múlva a vidám színekre festett, békésen zümmögő hatalmas tölcséreket:látod, Greta, nem lesz semmi baj. Kiszippantjuk a szenet közös erővel, kínaiak, oroszok, amerikaiak, norvégok és mindenki a világon; lesz neked tiszta levegő, meg még hozzá buborékos víz is. Mindenki nyugodjon le, és menjen vissza az iskolába tanulni pénteken, lehetőleg kémiát. Ha van eszünk hozzá, meg tudjuk szerelni a bolygót, amit elrontottunk. A cikket Robert T. McCall (1919-2010) festményei illusztrálják. Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!Ha a Szigetre hívnák, hogy a nagyszínpadról beszéljen a klímaváltozásról, elvállalná. Az Ok névre hallgató gleccser volt az első Izlandon 2014-ben, amely elolvadt. A kutatók most emléktáblát állítottak neki. Tarlóst azért szeretjük, mert nem olyan, mint a Fidesz. És aki nem olyan, az vitázik. Zavarbaejtő jelenetbe keveredett a főpolgármester, aminek a végén mindkét tábor szégyenkezhetett a képviselője viselkedésén. A kölcsönös ordítozás témája az volt, miért nem áll ki vitázni Karácsony Gergellyel arról, mi legyen Budapesttel. A provokáció nem öncélú, és nem is értelmetlen: nyilván érthető cél megmutatni, hogy Tarlós István nem hajlandó a vitára, és azt is, hogy kihívója viszont kész lenne rá. Bár a Fidesz, amióta teheti, szabotálja a nyílt vitát, ennek máig élő hagyománya van, és a nem totál elkötelezett választók el is várnák. A magyar demokrácia emlékezetes pillanatai voltak a nyilvános eszmecserék. Mára megvan a hagyománya a nyakatekert alibizésnek is, amelyben elmesélik, miért is nem érnek rá. Kommunistákkal nincs vita, bevándorláspártiakkal nincs vita, sőt a viták ideje lejárt. A zombikon kívül mindenki érti. A zombik is, csak ők szó szerint. A helyzet érdekessége, hogy Tarlós Istvánnak nincs miért menekülnie. Ha kiállna vitázni Karácsony Gergellyel, akkor onnan Karácsonyt rossz esetben hordágyon vinnék ki, legjobb esetben pedig egészségeset ütközne az ellenzéki program és Budapest jelenlegi működése. Amiben vannak szégyenfoltok, de alig volt városvezető a rendszerváltás óta, aki olyan nyugodtan aludhatna, mint Tarlós István. A város működik. Közlekedése, közterei, üzletmenete, kultúrája és turizmusa fejlődik és virágzik, ma is a civilizáció fellegvára Magyarországon, Tarlós István semmit nem tett tönkre, viszont sokat tett érte. Sem ő, sem családja nem lopott el a kasszából semmit – valószínűleg ki is röhögi ezért a Fideszben minden parkolásszervező segédhernyó, de mást ők sem tudnak a helyére. A feladat ugyanis roppant nehéz. Budapest liberális, mint minden metropolisz. Amit a Fidesz mesél az országnak, az itt nehezen talál táptalajra, mert többen olvasnak újságot, láttak már külföldit saját szemükkel, és könnyebben észreveszik a síkbuta kommunikáció hazugságait. A hátuk közepére nem kívánják azt az ájtatos-bőgatyás-karikásostoros romantikát, amivel az állampárt kereskedik, mert nem így élnek, és nem is akarnak így élni. Karácsony Gergely versenyelőnye éppen ebben áll, ahogy Somogyi Zoltán írta a HVG-ben: „a város karaktere sokkal jobban hasonlít rá, mint Tarlós Istvánra”. Az már igaz. Viszont Tarlós bizonyította már, hogy nem kívánja a saját karakterét rákényszeríteni a városra. Messze van ez Semjén Zsolt és társai alapállásától: „én egy korlátolt bunkó vagyok, tehát legyen mindenki más is az, meg a gyerekeik, hetedíziglen”. És messze van Orbán Viktor frusztrált, bosszúálló gonoszságától is, amely szerint beszólt egy csillagász, úgyhogy mától asztrológiát tanítunk az iskolákban. Tarlós városában elfér az is, aki nem olyan, mint ő. Következésképpen a mi városunkban elfér Tarlós István, akár mint főpolgármester. Ez a deal. Orbán Viktor és beosztottjai esetében a menekülés – amit egyébként egy kósza független kamera is kivált – érthető. Neki olyan kérdésekkel kellene hadakozni, hogy például mennyit lopott a közvetlen családja a mai napon, ezen a héten, ebben az évben, és ki fizeti a tízmilliárdos büntit, amikor ezt véletlenül észreveszi Európa. Felelni kéne az iskolák és a kórházak állapotáért, valamint az összes eddigi ígéretért. Egyáltalán nem lenne nehéz megszorongatni – ezért van az, hogy a miniszterelnök már csak az Európai Parlamentben találkozik érdemi kérdésekkel, ahonnan aztán nagy duzzogva somfordál haza. Túl sok már a védhetetlen, nyilvánvaló bűn, túl sok a családban a megúszott börtönév. Ezért épít médiabuborékot a híveinek, kizárva a kellemetlen tényeket és benépesítve világukat kitalált eseményekkel. Ezért van kisebbségben Budapesten, ahol a buborék óhatatlanul kipukkad, mert túl sok az interakció. És ezért a direktíva, hogy vitázni nem szabad. Ha Tarlós kiállna vitára, azzal megtörné a stratégiát, ami a Fideszt és népét megtartja a maga varázsvilágában. Veszélyes precedenst teremtene. Akkortól ott lebegne minden választásnál a kérdés: ugyan miért is ne állna ki, aki biztos az igazában? Tarlós volt elég bátor, mitől fél Orbán?A verseny szoros. Tarlós veszíthet, mert a Fidesz jelöltje, és igen, mert a karaktere kevésbé passzol. Vannak más eszközök is, hogyne. Lehet rendőrséget küldeni ellenzéki jelöltekre, be lehet vetni a bajszosszar-meztelencsiga hibridet (tudományos nevén adatvédelmi biztos), és kinn vannak már a plakátok, miszerint minden más jelölt egyaránt bohóc. A szokásos fideszes módszerek: együtt tették tönkre az országot, lebontanák a kerítést, Soros, fullba tolt kreténség. Csakhogy Tarlóst épp azért fogadja el Budapest, mert nem olyan, mint a Fidesz. Ha a kampánya olyanná teszi, akkor veszíteni fog. Ha vállalja a vitát, megnyeri azt is, és a választást is. És visszaad valamit Budapest népének, ami már nagyon hiányzik, és amiért Karácsonyra akar szavazni. Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!A klímaváltozás ellenszere nem a zöldkommunizmus, és nem is a tagadás. Hanem a technológia. Nem pánikolni kell, hanem elővenni az eszünket, és megszerelni a bolygót. Techno-optimista jövőkép, első rész. Óriási leleplezés! Karácsony Gergely utálja a tolvajokat! Ez veszélyes! Karácsony Gergely csütörtökön már százhuszonegyedszer bizonyult alkalmatlannak, de most aztán nagyon – tudta meg a Fidesztől az, aki tőlük akar megtudni bármit is. A főpolgármester-jelöltnek ugyanis nyilvánosságra került egy lehallgatott magánbeszélgetése. Ebből kiderül többek között, hogy nincs oda az összes szociért. Amit örömmel hallok. Aki egy párt minden egyes tagjának ugrálva helyesel, az vagy debil, vagy éppen hazudik. Normális embernek nyilván vannak fenntartásai az MSZP-vel szemben, konkrétan maguknak a szociknak is van elég bajuk egymással, néha saját magukkal, és ez így természetes. Valószínűleg az ellenzéki közönség is elégedetten nyugtázza, hogy jelöltje látja és felismeri az MSZP problémáit, e közönség többsége ugyanis sehogy sem kötődik a szocialista párthoz, csak épp a Fideszből van elege, és momentán ez az ellenzéki alternatíva, MSZP-stül. A saját kerületében például direkte egy befolyásos smasszert tartana megfelelőnek az ott hemzsegő tolvajok megfékezésére. Amiből még az is megtudható, hogy Karácsony Gergelyt zavarja, hogy az őt támogató párt lopással is foglalkozik, és ezt minimum mérsékelni szeretné. Énszerintem ezek az alkalmasság minimumai. A kormánysajtó azt a leleplezést hordja körbe véres kardként, mely szerint Karácsony Gergely kritikusan szemléli az MSZP-t, és ellenzi a korrupciót. Nagy ajándék ez neki. Személyesen sosem lett volna esélye, hogy ezt elmondja ezekben a lapokban, tévékben, rádiókban. Olyan ember arcéle rajzolódik ki ebből a beszélgetésből – mintha pásztortűz ég őszi éjszakákon – aki alól csak a megfelelő pozíció hiányzik, hogy cselekedhessen a közjóért. Nagyon kellene már valaki, aki szívből gyűlöli a parkolóórákat meg telefonfülkéket fosztogató helyi hernyókat, alkalomadtán sittre segíti őket, és egyáltalán nem érdekli, hogy az illető bűnöző melyik párt karszalagját viseli rablás közben. Tarlós István olyan nagyon azért nem utálja őket. Vagy csak elfelejtették lehallgatni, amint a ferencvárosi Grincs miatt hány a fajanszba. Elvileg ilyen, feddhetetlen és elvhű embereknek kellene ülniük a következő székekben: köztársasági elnök, legfőbb ügyész, különféle ombudsmanok, valamint a sajtó többsége. Hát ezt buktuk: csupa bajszos szar. Az egyetlen reálisan megszerezhető hely, ahonnan tűz alatt lehet tartani az efféle kártevőket, az a főpolgármesteri pozíció. Nem is gyenge bástya ehhez a harchoz. Jogköreit megnyirbálhatja a parlament, pénzt is elvonhat az állam Budapesttől. De annyi mindig marad, hogy a város vezetése elmondhassa a polgárainak, mi folyik. Lehet szívatni Budapestet, de erről tudni fognak, és arról is, hogy ki a felelős. És lassanként megismerhetik, mi megy a parkolási pénzekkel, és amikor Garancsi vagy „Mészáros” idebasz nekünk egy újabb stadiont vagy gombfocicsarnokot, akkor Budapest utánanézhet, mi nincs rendben az építkezéssel, beleértve az illegális vendégmunkásokat. Ezt a programot adom, és álmomból felkeltve is szavazok rá. Karácsony Gergely szerethető és erkölcsös mondatai akaratlanul kerültek a nyilvánosságba. Vessük ezzel össze a teljesen szándékosan, sajtótájékoztatón közzétett üzenetet Gulyás Gergelytől, a fideszes szavalókórus negyedik hegedűsétől. Ő arról beszél, hogy ahol nem jól választanak, ott ne számítsanak támogatásra. Ahol ellenzéki polgármester győz, oda majd jól nem adnak pénzt – többek közt az Európai Unióét, amíg ők meg nem tudják. Ezt a 38 éves beteg kisgyereket le se kellett hallgatni. Magától, pacekba megmondta, hogy aki nincs velük, az ellenük van, és teljesen igazságtalanul, de meg fogják büntetni. Mert ők vannak kormányon, és megtehetik. Ez a dilemma áll az ország előtt. Kétségkívül kormányon vannak, és ma még megtehetik. Megpróbálnak mindent, hogy ellehetetlenítsék az ellenük szavazó településeket. Nincs gátlásuk: lásd Esztergom vagy Hódmezővásárhely példáját. A defenzív reakció erre a nyílt ultimátumra a behódolás: jobb nem ugrálni, és akkor lesz térkő meg similabdacsarnok. De van másik lehetőség is. Megbuktatni őket a lehető legtöbb helyen, hogy aztán megbukjanak kormányon is, és soha ilyen mocskos fenyegetőzést ne kelljen elviselnünk olyanoktól, akiket a szolgálatunkra választottunk meg. Sőt odamehessünk hozzájuk nagy vidáman: na mi volt az a hepciáskodás, hülyegyerek?Szegeddel már csak óvatosan mernek szarakodni. Budapesttől rettegnének. A felszabaduló várostól, amely szabadon vitatja meg az ország ügyeit, és a romlott, fekete kövekkel kirakott veséjükbe lát. Kétmilllió szavazó felett veszítenék el a kontrollt, ennyien ismernék meg az alternatív tényeken túli, úgynevezett tulajdonképpeni tényeket, amely sajátossága, hogy igazak, és ezért jóval meggyőzőbbek. Sem pártrajongó sorkatonákból, sem tolvajok cinkosaiból nem lehet jó vezető. A kormánypárt jelöltjei többségükben mindkét vizsgán elbuknak. A Fidesznél mindig a pártérdek az első, a korrupció meg egyenesen a kormány legfőbb politikája – és ez nem ellenzéki vád, hanem ők maguk mondják, büszkén. Karácsony Gergely mindkét vád alól tisztázta magát. Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!Tarlóst azért szeretjük, mert nem olyan, mint a Fidesz. És aki nem olyan, az vitázik. A klímaváltozás ellenszere nem a zöldkommunizmus, és nem is a tagadás. Hanem a technológia. Nem pánikolni kell, hanem elővenni az eszünket, és megszerelni a bolygót. Techno-optimista jövőkép, első rész. A hozzá nem értő iskolaigazgatók pozícióba kerülését és a korrupcióra épülő rendszert köti össze írásában véleményszerzőnk. Tóta W. Árpád a megoldás receptjét is megadja, a gyökerénél kezelné a problémát. Különböző elemzések láttak napvilágot arról, kiknek jó az, ami van. Kiváló alkalmak az elmélyült fejtegetésre, lehet okoskodni arról, hogy a felső középosztálynak hogyan kedvez a kormány, és hogy nemcsak migránsozásból áll a világ, hanem bizony sokan járnak jól, és nem csoda, hogy ez a létező világok legstabilabbika. És térkő is van elég. Eközben ismét elkezdődött egy tanév, és iskolák tömegében derül ki vagy az első szülői értekezleten, vagy informális szóbeszédből, hogy bizony változás várható a suli élén, mert. . . nos, azt általában nehéz megmagyarázni, hogy miért, de a tankerületnek megvan a jelöltje, és valószínűleg ő lesz az igazgató. Az esetek többségében ez minimum aggasztó, helyenként tragikus hír. Régóta sikerrel működő vezetőket váltanak le, jobb esetben még nem tudni, kire, máskor már tudható, hogy alkalmatlan, gyereket csak képről ismerő, szakmailag indokolhatatlan fazonra, aki viszont valamiért a hivatalos jelölt. Tüntetni, tiltakozni nem érdemes – mondják a tanárok: eddig mindenhol csak rontott a helyzeten, úgyis az lesz, amit akarnak odafönn, csakazértis. Ez nem oktatási ügy, nem szakpolitika. Nem a tankönyvekbe kerülő elfajzott ostobaságok témája, nem a siralmas informatikaoktatásról szól, vagy a gimnáziumok eltorlaszolásáról. Ez az ilyen rezsimek velejárója, ami most épp az iskolákban válik láthatóvá és tapinthatóvá. Vajon mit gondol ilyenkor a fideszes szülő? Hogy biztos csak hangulatkeltés, és igazából kiváló szakembert kapunk? Vagy hogy vannak még hibák a szocializmus építésében, de ez az ára az aranykornak? De hát milyen aranykor az, ahol sarlatánok iskolákat kapnak hűbérbe? Mindennapi didinket és kokainunkat add meg nekünk ma! Vagyunk jó páran, akik ösztönösen irtóznak az ájtatos politikától, a keresztény Magyarország víziójától. Fekete-fehér, unalmas, szigorú világ sejlik fel, templomfalak közt kongó üres prédikációk, állig gombolt szégyen, minden életöröm, szín, vidámság és vicc üldözése. Szex csak lámpaoltás után, gyermekáldás reményében, szentségi házasságban. Lehet, hogy óriásit tévedtünk. Az igazi szabadság a keresztény szabadság. És nem böjtről meg imádságról szól, hanem jachtokról, kurvák koszorújáról és hegyekben álló piáról meg kokainról. Évtizedekig hergelődött a magyar nép a liberálisok óvatos kísérletei ellen. A legradikálisabb követelések közt szerepelt a marihuána dekriminalizálása, a szekuláris állam, meg hogy senkinek semmi köze ahhoz, ki kit és hogyan szeret. Azt hittük, ez túl sok. Tévedtünk: földszintes, kispolgári tervek voltak ezek. És eljött a keresztény szabadság, hogy megmutassa, mi az életöröm és az önmegvalósítás. Természetesen ebben is érdemes fontolva haladni. Az egész országot befizetni Erzsébet-utalvánnyal egy adriai kokós kurvázásra meggondolatlan kapkodás lenne. Előbb mintakísérletekre van szükség, a keresztény életpályamodell tökéletesítésére, folyamatos visszacsatolással. Ez komoly és felelősségteljes munka, minden terepkísérletet hosszas értékelés követ kérdőívekkel és kontrollcsoportokkal. Az egyik hajón Fekete Pákóra rakja meg a kurvát a polgármester, a másikon ugyanakkor a Despacitóra szopat a miniszter, és nem Aperolt, hanem Hubertust isznak előtte. Mindezt gondosan dokumentálják. Ezután ül össze a püspöki kar, hogy megállapítsa, melyik áll közelebb a jézusi igéhez, az egyház hagyományaihoz és a nemzetkarakterhez. Állítólag van egy technofuturista keresztény irányzat is, akik helikoptereket pakolnak meg kurvákkal, de azt nehezebb pontozni, mert elnyomja a rotorzaj az imádságot. Más családpolitika következik az egyikből és a másikból, itt ésszel és magyar szívvel kell dönteni. Melyiket állítjuk majd példaként az ifjúság elé, hogy a magyar jövőt minél magyarabbá formáljuk? Hogyan, milyen kísérőszöveggel kerül ez a Nemzeti alaptantervbe? Esterházyt sikerült már kigolyózni belőle, remélhetőleg Ady Endre is a szemétdombra kerül. Egyikük sem lehet példakép. Egy túlcivilizált arisztokrata nem eléggé férfi ahhoz, hogy három kurvával és egy nokiásdoboz kokainnal elbánjon. Egy depressziós költőcske meg ehhez csóró, úgyhogy neki marad a körtemuzsika meg a kocsmatündérek. Ideje magamba szállni. Szélmalom-démonokkal harcoltam, amikor a keresztény kurzus korlátozó, prűd, mások életvitelébe feleslegesen belepofázó attitűdje ellen tiltakoztam. A színfalak mögött nagyszabású boldogságkutatás folyt, és a felszín konzervatív otrombaságai csak időleges paravánok. Feleslegesen féltünk attól, hogy itt tényleg az a terv, hogy füvező gimnazistákat zárjanak börtönbe, tovább nehezítsék az abortuszt, és megbélyegezzenek mindenkit, aki nem heteroszexuális házasságban találja meg a saját útját. Nem: a keresztény szabadságba minden belefér, az is, ami az átlag romkocsma közönségének már kicsit juj meg fuj; semmi nem számít, csak a dolce vita. Isten mosolyogva tekint végig leghűbb szolgálóin, és lő velük egy szelfit. Az egyik épp hátulról dugja a nőjét, a másik kényelmesen ücsörögve szopat, a harmadik csak fogdossa a farkát. A didi hófehér, a didi kőkemény – zengi az angyalok kara. A fene se gondolta volna, hogy kereszténynek lenni ekkora buli. Eddig csak Isten színelátásával próbáltak elcsábítani. Már csak azért sem gondoltam, mert ott van a végfelhasználói szerződésben, hogy ne lopj. Ezzel az eggyel még lesz tennivaló, miután a püspökök leokézták a modellt. Hogyan vonható be ebbe minden honfitársunk? Az addig világos, hogy az eddig a kísérletekre fordított önkormányzati bevételeket szétdobjuk az igénylők között, de abból nem jönnek ki a laboratóriumi körülmények. Szép-kártyával alighanem csak a csepeli kikötőben lehorgonyzott uszályokra telepített Nemzeti Kurvaszolgáltató vehető igénybe, meg egy marék herbál. Nem baj, a lényeg a keresztény lelkület. Sohasem felejtjük el azokat, akik életüket áldozták, hogy kikísérletezzék a szabadság keresztény útját. És sosem fogunk már másra gondolni, amikor újra feldübörög a keresztény szabadság jelszava. Megértettük végre, mit jelent. Pózolás a templomban, pukkadozva előadott erkölcsi lózungok, aztán irány a fedélzet, ahol várnak a hurik és a koksz. * * *Orbán Viktor arról beszélt pár napja az övéinek, hogy a bajtársiasság a legfontosabb. Kiállni a másik mellett akkor is, ha hibázott, és sose mondani rá rosszat. Ez az út csakis lefelé vezethet: egyre többször kell kiállni korrupt kokainista kurvapecérek mellett, és így lesz az eszméből sebesen korrupt kokainista kurvapecérség. És így lesz egyre nehezebb elviselni bármiféle belepofázást az életünkbe. Elfogy az erkölcsi alap: széthordják a bajtársak. Vegye csak, akinek gusztusa van hozzá. Nekem a keresztény szabadság túl sok. Azt hiszem, inkább konzervatív leszek. Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! Nejlonzacskók közt kokszol Pákóra, és mindig a felszínen úszik, mi az? Bizonyára az új nemzeti nagypolgárság. Alávalóbb az utolsó lumpenprolinál, viszont sokkal drágább tartani. proletárdiktatúra - Coub - The Biggest Video Meme Platform by Grassmann HermannMagyarország titokban felvett videókon hüledezik, és erre jó oka van. Engedjük el a szekunder szégyent: nem az a hibás, akinek felfordul a gyomra a jachtos dőzsöléstől, és/vagy (de szerencsés esetben és) a kerületi rablók zsákmánybeszámolóitól. De van egy harmadik, kevéssé tárgyalt aspektusa a jeleneteknek, és az a legszomorúbb. A mélységes, sötét, csámcsogó bunkóság. Az atlétatrikós, nejlonzacskós prosztó tempó. Ahogy a Képviselő Úr alig bírja elböfögni, hogy a Krinyó bazmeg tizenkétmilliót bazmeg. Ahogy Fekete Pákóra csattog a gruppenszex. Az asztalok, kabinok és szobák tájképei: sehol egy könyv, egy sakktábla, egy újság, semmi, ami az embert az állattól megkülönbözteti – csak a pia meg az izé, szőlőcukor. Van a korrupciónak egy népszerű, megengedő narratívája; nyilván ma elsősorban a kormánypárt táborában, de mint látjuk, Krinyótól se sajnálta senki Kispesten, amit megcsípett abból az egymilliárdos közhitelből. Eszerint ez a világ rendje. Mindig voltak urak, kasztok, kiváltságosok, és most új arisztokrácia épül, hát nem kell rájuk irigykedni. Az arisztokrácia, az szó szerint azt jelenti: „a kiválóak uralma”. Erről szól még a cikk: Olvass tovább, az első hónap csak 360 Ft! Az összefogás igenis működik. Az elnyomás nem. Látjátok, feleim, mégsem ti vagytok a nemzet. Szerencsére. Akkor ugyanis nagyon kevés magyar maradna. Budapest és a városok jelentős része a kormány ellen szavazott. Azért nélkülük eléggé paraszt egy ország lenne ez, nem?Tarlós István veszített. Nem rajta múlt; nem volt sok mozgástere, hogy eltávolítsa magától az országos politika szólamait és jelenségeit, amelyekről tudta, hogy Budapesten már többet ártanak, mint használnak. Története katartikusan igazságtalan, mint Jób könyve. Ő, aki talán még jachtot se látott életében, nemhogy kokaint meg kurvákat, elvesztette a várost, amelyet szeretett, és amelyért tehetsége és korlátai szerint tenni akart. A kurvapecér, aki végképp lefaragta a Fideszről a megmaradt polgárságot – ő nyert. Már amennyiben nyerhet egyáltalán az, aki a boltba nem mer lemenni, mert annyira szégyellnie kell a pofáját. A többpártrendszer mindig megosztja az országot, ez ilyen. Jobb esetben meggyőződés, világnézet, filozófia szerint hasít. Az a politika, amelyet már kizárólag átlátszó hazugságok, még átlátszóbb manipulációk meg kannásbor-szintű propaganda tart fenn – az bizony szürkeállomány szerint osztja ketté. Ennek baljós jele az eredmény. A botrányt még sokáig fogjuk elemezni. A pornográfia adta el, az tette mögé a terjedési mechanizmust. „Mészáros Lőrinc” és az Orbán-család milliárdos beszerzéseit, a kastélyokat, lovardákat és céghálókat nem küldték tovább egymásnak gimnazisták, melósok, apolitikus, régóta legyintgető, fásult emberek. Akiket internetezőként könyvelünk el, de szinte soha nem olvasnak híreket. Most megkapták az arcukba, és nyilván sokan kapták fel a fejüket, és néztek utána a háttérnek. A korrupciót rég megszokták, hiába számolták át újságírók, ellenzéki politikusok lélegeztetőgépre és óvodára. A Borkai-botrány három másodpercben átváltotta kokainra és kurvákra, és így arcot, de leginkább segget adott a témának. Összeállt a kép: nemcsak hiányoznak röntgengépek és iskolák, hanem ez lesz belőlük. Ám a választást ez a botrány nem döntötte volna el. Kellett hozzá, hogy végre igazolást nyerjen a matek, amit egészen idáig nem fejtett meg az ellenzék. Az összefogás receptje igenis működőképes. Amint létrejön a gravitációs pólus, szinte automatikusan szívja fel azok szavazatát, akik se nem szocik, se nem gyurcsányisták, csak meg akarják nyomni a LEVÁLTOM gombot – bármilyen okból. Erre vártunk, ezt sürgettük sokan, és istentelen sokáig tartott, míg leesett a tantusz. Fals matematikával dolgoztak az összefogás ellenzői: odáig jutottak, hogy aki jobbikos, az sosem fogja elviselni a gyurcsányistát, és ezért a szavazatokat nem lehet összeadni. Csakhogy a választók változnak. Kiábrándulnak például, vagy latolgatni kezdenek, és arra jutnak, hogy ekkora stricik még azok se voltak. Vagy éppen belátják, hogy még egy szocialista kormány is hagyná őket lóról íjászkodni, legfeljebb kiröhögnék őket a libsik. A Fidesz viszont elveszi a legelőt meg a lovat, és kurvákat vesz belőle magának. A választók alkalmazták a kisebbik rossz elvét, mint egy autóvásárlásnál. És ehhez jönnek azok, akik egyszerűen csak azért nem szavaztak eddig, mert esélytelennek tűnt a kapálózás. Most reális esélyek voltak, és a győzelem után ezek megmaradnak és nőttön-nőnek. Ugyanígy lehet kormányt is váltani, ha eljön az idő. És benne volt a fontoskodásban a kényszeres elkülönbözés, a megmondók éretlen, emós kórsága: helikopternek kell maradni akkor is, ha már a saját repterünket ostromolja a zombihorda. Valami igazán eredetit kell mondani, ami egyik sem: mondjuk azt, hogy minden szar, egyformán! Na milyen? Ilyet még senki se merészelt, ugye? Sőt! Ellenzékváltást! Punk vagyok, ugye, apu?Mindezt a történelemtudomány ma megbízhatóan megcáfolta. Nem ez a járható út. Izgalmas mellékszál, kik maradnak meg laposföld-hívőnek, és ki képes az önkritikára. A főműsoridő azonban most már Karácsony Gergelyé és Márki-Zay Péteré és Botka Lászlóé és mind a többi győztesé. Az ellenzék most megszerzett pozícióiban óriási lehetőség van – az elkúrásra is. A mozgástér jelentős. Ennyi várossal, ennyi emberrel nem lehet baszakodni, ahogy tették Esztergommal. A büntetés visszaütne – sőt, túlkompenzálás várható, mert az ellenzéki városok most nagyon könnyen verhetik rá minden bajukat a kormány bosszújára. És ezt el is tudják mondani az embereknek. Kínos feladvány már a jelenlétük is az egyszínű országra szabott propagandagépezetnek. Eddig ellenzékiek többnyire meg sem szólalhattak ott – Budapest főpolgármesterét elhallgattatni már nehezebb ügy. Valószínűleg megpróbálják, de minden nappal a saját maradék hitelüket élik fel. Ami már most sem bizonyult elégnek. Mondtam már, hogy egyszerűen senkik vagytok? Azt hiszitek, ti vagytok a rendszer kerubjai, ugye? Nem: ti a sírásói vagytok, és minden betűben ott a hullaszag. Különösen akkor, ha az ellenzéki városok saját csatornákon is képesek a kommunikációra. Az ellenzék győzelmei rég elvesztett lehetőséget jelentenek arra, hogy a Fidesztől független nyilvánosságot teremtsenek. Olyat, ami eljut a kormánypropaganda buborékjában élőkhöz, például mert papíron van, és a remittendát ingyenesen terjesztik. (Frekvenciákkal kár számolni, az egyelőre hitbizomány. ) És láttuk a városokban, mi történik ott, ahol a buborék kipukkad. Első próbája lesz ez az összefogás tartósságának: nekiáll-e minden helyi erő nyomtatni a maga ugyanolyan színvonaltalan, mászókaavatásokkal teleszemetelt Lakossági Hírmondóját, vagy összerakják a forrásaikat, és mondjuk feltámasztják a Népszabadságot, helyi mellékletekkel, autonóm szerkesztőséggel, az egész nemzetnek szóló tartalommal. Ami nem a másik pártvonal ellentéte, hanem példa arra, hogyan működhetnének a dolgok normálisan. Az például egy jele lenne annak, hogy első a közjó. De benne van a pakliban hogy inkább elkokainozzák az egész költségvetést, mert egy önkormányzati képviselőnek muszáj megkeresnie a százmilliót évente. Meg mert üres a pártkassza. Karácsony Gergely és a győztesek mögött kiéhezett bűnözők hada áll, fényesre fent ásókkal. Velük leszámolni, lemondásra kényszeríteni, akár annak árán is, hogy fideszes jelölt fut be a helyén – ez az összefogás második, még nehezebb próbatétele. Az írás ott van a falon: irtózatos kockázatot hordoznak ezek az alakok. Polgármesterek, sőt kormányok bukhatnak meg miattuk. A meghódított városok mind kincseket rejtenek. Az irattárban. Hűtlen kezelések, parkolási mutyik, túlárazott lámpák bizonyítékai lapulnak ott – csak az a baj, hogy valószínűleg lesz rajtuk MSZP-s aláírás, és ha nekilátunk göngyölíteni, akkor egyes elvtársaktól búcsút kell venni. Szerencsére a baloldalnak megvannak a hagyományai, és tudják ők, mi történik ott, ahol vágják a fát. Hamarosan látni fogjuk, mi Orbán Viktor megfejtése. A Fidesz most is megtett mindent, hogy a választás ne legyen fair: médiapolitika, a rendőrség bevetése, szemérmetlen hazudozások és félelemkeltés, migránsozás, fenyegetőzés, lehallgatás, kamujelöltek, lopott pénzből kampányolás, és az ellenzék korlátozása minden más módon. Az ő számukra egyetlen eldöntendő kérdés van: túl kevés volt az elnyomás, vagy túl sok? Fokozni – legalábbis az Európai Unión belül – már nehéz volna. Enyhíteni lehet, csak az visszafordulást jelent az illiberális varázsvilágból oda, ahol meg lehet bukni. Úgy tűnik, minden út ugyanoda vezet. Nem tart ez örökké. Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!Olyan helyeken vesztett a Fidesz vasárnap, ahol senki nem gondolta volna, hogy nem jobboldali győzelem születik majd. Az összefogás matekja kijött, pedig a Fidesz mindent megtett, hogy neki lejtsen a pálya. Ez az első alkalom 2010 óta, amikor a Fidesz azt érezheti, hogy van más szereplő is a színpadon: a gondolkodó választó, aki a kormánypártok saját képére faragott választási rendszerében is hallatni tudta a hangját, és amely így a vasárnap legnagyobb nyertese lett. Az egyik út járhatatlan, a másik liberális. Figyelmesen végigolvastam, -hallgattam és -néztem a kormánypárti sajtóbirodalomban beszerezhető megfejtéseket a választás óta. A következőket tudtam meg az okokról:Közben igyekeztem elképzelni, hogy én nem én vagyok, hanem egy magyarázatra vágyó tisztes konzervatív polgár, egy kétségbeesett fideszes. És arra jöttem rá, hogy csak akkor nyugszom meg a nekem szánt közlésektől, ha előtte belehajolok a körfűrészbe, ugyanis lobotómia nélkül ez nem fogadható be. Mintha fideszesnek lenni tehát csak akkor volna jó, ha egyben hülye is vagy, illetve ha szereted, amikor annak néznek. Ez önmagában pregnánsabb elmélet, mint a felsoroltak. Borkai ügyéről utólag elszavalták a legbátrabbak – köztük Oroszlánszívű Balog Zoltán –, hogy le kellett volna mondania előbb. Ám kizárólag a független (vagyis ellenzéki) sajtóból tudható, miért nem mondott le, és kin múlott ez. A fideszes médiában Orbán Viktor felelőssége nem merülhet fel. Így valóban nehéz választást értékelni. Vereséget pláne. Feltételezhető, hogy maga a pártvezetés ennél tovább lát, és ha nem akarnak megint veszíteni, nem a fenti magyarázatokból indulnak ki. De ez sem biztos, mert nemcsak a propagandagépezet táncol gúzsba kötve. Más struktúrákból is kiölték a vita, a kritika, a visszacsatolás képességét. Nem tudjuk, ki maradt Orbán környezetében, aki meg meri mondani neki őszintén, ha hibázott. Nem tudjuk, nincs-e éppúgy támasz, olvasnivaló, értelmes párbeszéd híján, mint a szavazói. Simán lehet, hogy enged a felelősséghárító blablák kényelmes puhaságának, és ezek alapján dönt. Vegyük tehát számításba, mivel járhat ez. Borivóknak valóA Borkai-faktor ellen nem egyszerű védekezni. Az egyik lehetőség, hogy megszabadul az ilyen kockázatot hordozó fazonoktól. Ez a Fideszben elég súlyos tisztogatással járna, tapasztalt tisztekről kellene lemondani. Sok már a felhalmozott bűn és vagyon, és kevés szent maradt a táblán. A másik megoldás a politika megváltoztatását igényli: a keresztény jelszavak elengedését, a leszokást a mások magánéletének indokolatlan baszkurálásáról, a morális gőg feladását. Az ilyen típusú botrány csak akkor üt, ha a delikvens vagy pártja amúgy állandóan hitről meg a házasság szentségéről papol, illetve ellenfeleik erkölcstelenségéről. Ha a postás csinálja meg az íróasztalon a kolléganőjét, az nem akkora hír, mint ha Tőkés László Püspök Úr teszi. Minél kevesebb korlátot állít egy politikus a nép elé, annál kevésbé kell tartania attól, hogy ő maga fog felkenődni rá egy lázas éjszakán. Erről szól még a cikk: Olvass tovább, az első hónap csak 360 Ft! Csillag, ami egyben hógolyó. De csak amíg egyben marad. Az ellenzék győzött és győzhet, a pártjai irrelevánssá váltak. Nem készültek még el a közvélemény-kutatások a választás utáni állapotról. Ezúttal viszont megkockáztatható a jóslás: jóval többen voltak az ellenzéki szavazók már a választás másnapján, mint október 13-án. Kockás papíron nem lehet összeadni a pártok táborát – szólt az intelem éveken át. Igaz: a valóság jelenségeit általában nem a tiszta algebra írja le, hanem alkalmazott tudományok, például a fizika. Hadd cipeljek ide egy fizikai fogalmat, amely az eseményeket és a várható jövőt alkalmasabban meséli el, mint a kockás papír. A gravitációt. Nincs ezeknek a pártoknak olyan tábora, amit egyáltalán érdemes lenne összeadni. Vannak kisebb rajongói körök persze, elsősorban a DK és a Momentum körül, illetve egyes politikusoknak van holdudvaruk, akik személyes szimpátiájukat terjesztik ki a pártra. De ha most csak ezek az emberek emelték volna fel a seggüket, akkor Tarlós Istvánt ma is főpolgármester úrnak szólítanák. A szavazók többsége egyszerűen ellenzéki. Kipróbálna már mást is a keresztény szabadság helyett, bosszúra szomjazik a NER-lovagokkal szemben, el tud képzelni jobb kórházakat és iskolákat, viszolyog az újságokat, egyetemeket szétverő barbár inváziótól, vagy simán csak jobb életet remél a váltástól, mint évszázadok óta oly sokan. Osztályrészük eddig a reménytelenség volt. Lefutott meccseket néztek végig, de már inkább csak a tévéből. Voltak, akik állampolgári kötelességből, mások a lottózók optimizmusával, vagy csak dafke elmentek szavazni, de tudták, hogy a győzelem kizárt. Józanabb közszereplők ki is mondták: a kétharmad megakadályozása a reális cél. Ebben az országban nem hivatásos politikusok, hanem az őket támogató, náluk okosabb civilek dobták be a taktikai szavazást is. Az idei önkormányzati választáson azonban egyértelművé vált, hova kell szavazni annak, akinek a Fidesz nem oké. Mármint azoknak, akik olvasnak közéleti sajtót, akik követték a jelöltállítást, előválasztást, a híreket. A többiek a választás után értesültek róla. Apátiába süppedt tömegek egén jelent meg a gravitációs központ, vasárnap este gyakorlatilag felkelt a Nap egy kicsit, megmutatni magát. Azt hiszem – a wishful thinking feketeöves mestereként – hogy sokan, nagyon sokan, akik most el se mentek szavazni, mert itt úgyis mindig a Fidesz győz, mert az ellenzék erőtlen, bohóc, és különben is szétfele van – ők most ráébredtek, hogy ez már nincs így. A győzelmek kiérdemelték az erősítést, a hógolyó elindult és gyarapodik. (Oké, az előbb még csillag volt, de lényegében ugyanazt csinálják. ) Százezrek piknikezték át azt a vasárnapot, hogy este meglepődjenek: jé, a Fidesz legyőzhető. Level up. Tizenhét éve sem Medgyessy Péter rajongói váltották le Orbán Viktort. A baloldal miniszterelnök-jelöltje jóindulattal joviális figuraként, szkeptikus szemmel balfaszként tűnt fel a horizonton. Mögötte kivénhedt komcsik meg mindenféle kétes figurák rángatták a tangóharmónikát, senki se gondolta, hogy na, ez így tökéletes lesz, és felépül a mennyország. De ezzel együtt is elfogadhatóbb volt Orbán karakterénél és a Fidesz még kétesebb figuráinál. Az alternatíva léte elégnek bizonyult – ugyanis Orbán Viktor a legendával ellentétben nem korszakos zseni, kormányzása pedig nem felülmúlhatatlan. De ez mindegy is, mert régen volt. Egy fél generáció már nem is él azok közül, akik akkor elzavarták Orbánt. Belépett viszont egy másik. És ez a következő ok, amiért a kockás papír nem működik, a gravitáció meg igen. A választók nem statikus halmazokat alkotnak. Nincs olyan képlet, hogy van itt n jobboldali, x marxista meg y liberális. Megváltoztatják véleményüket, kihalnak, új tények új kétségeket ébresztenek bennük, esetleg elvégzik az iskolát. Vagy éppen még tanulnak, és az az első találkozásuk a politikával az, amit az oktatással művelt. Minden nap szembejön velük az órarendtől a tankönyveken át az igazgatóváltásokig, az egyetemek bezárásáig és bezárulásáig a rendszer elviselhetetlensége. Molyszagú vén hülyék oktatják őket erkölcsről meg hazaszeretetről meg családalapításról. Látják a csődöt, amin addig lehetett gyorstalpaló trolloknak heherészni, hogy „oktatásegészségügy, haha”, amíg ki nem jöttek az iskolákból a károsultak, százezrével. Ők például joggal idegesek, és noha csak kis részüket érdekli konkrétan valamelyik párt, az nagyon is izgatja őket, hogyan lehetne ezen változtatni. 2016-ban voltak a nagy tanártüntetések. Hatalmi eszközökkel, fenyegetésekkel és taktikával sikerült pacifikálni, és onnantól úgy tenni, mintha minden a legnagyobb rendben lenne. Nagyon ügyesek voltatok, fiúk. Csak időközben megérkezett onnan háromszázezer új választó, és most elszámolnivalójuk van. Lehet fantáziálni arról, hogy akkor majd ti is ráhajtotok a fiatalokra, és méltóztattok szóba állni velük, csak ez nektek már nem fog menni. Kérdezni fognak ugyanis. Igen, arról is. És élőzik Facebookon, ahogy belepirultok, és kiröhögik a betanult mantrákat. És az az agyhalál, ami a Fidesz kommunikációja, nem lesz menőbb attól, hogy más betűtípussal nyomtatják. Nekik sincs pártjuk, a riadalmakkal ellentétben nem elkötelezett Momentum- vagy pláne DK-szavazók. Csak a változás lehetőségét keresik. Most oda lett írva nekik is az égre, hogy ez reális, és hogy merre van. A gravitáció szigorú jószág. Csak a tömegtől függ. Addig működik, amíg van súlypont. Amint a csillag szétszakad, a köré gyűlt kisbolygók is szétszélednek. Magyarán: el lehet ám ezt cseszni. Már mutatkoznak is a jelei. A külön-külön jelentéktelen pártocskák mind stipistopiztak egy-egy szobrot vagy legalább egy fát, körbepisilték, és elmondták a magukét 1956 apropóján. Semmi sem indokolja ezeket a megmozdulásokat. Bőven elég lett volna, ha az esti koncerten felállnak a színpadra. Nem kell mindig beszélni csak azért, mert lehet. És nem, nem vagyok kíváncsi a Momentum pártújságjára sem. A szabad sajtó nem pártfeladat, hanem a Fideszen kívüli Magyarország közös ügye. Méltányos és helyénvaló elismerni, amit az ellenzék pártjai eddig tettek. Rengeteg aprómunkával őrizték a lángot: pusztába kiáltott sajtótájékoztatók, népszavazási kezdeményezések, talpalás a decemberi fagyban a tévészékházba, jól és rosszabbul sikerült akciók és tüntetések. Minderre szükség volt, hogy legyen mire építkezni. De most már felépült a közös csillag. Egyáltalán nem érdekes már a Momentum vagy az MSZP hogyléte, és kifejezetten visszatetsző minden gesztus, amivel pártszínekben kapirgálja bárki a gesztenyét. A viszketegségi verseny lezárult, az eredmény az, hogy az ellenzék csak egységben értelmezhető. Emberanyaguk, az általuk hozott tapasztalat, hozzáértés, morál és ambíció adódik össze, de senkit sem érdekel, hogy a jelölt a Jobbikból vagy az MSZP-ből jön, ha működőképes alternatívája a Fidesznek. Saját árnyékukat kell átlépni ahhoz, hogy leépítsék ezeket a reflexeket. Talán segít ezen annak tudatosítása, hogy pártjaik színeiben esélytelen senkik voltak, most pedig valódi hatalmat kaphattak, mert közösen léptek fel. Legjobbjaik nagy jövő előtt állnak – de csak ha kilépnek a babaszobából. Első szép feladatuk annak az ernyőszervezetnek a megalkotása, elnevezése és üzemeltetése, amely továbbra is egyben tartja a rendszerváltó ellenzéket. Leírni könnyű, működtetni rendkívül nehéz lesz: egyszerre kell kitakarítani korrupt kokainistákat, helyet és feladatot találni érdemes, tehetséges vagy épp szakértő kollégáknak – vagy épp pártonkívüli hozzáértőknek elvtársak helyett –, és terjeszkedni tovább. Ennek lesznek áldozatai: azok, akik eddig a saját klubjuk legjobb csatárai voltak, a közös csapatban nem feltétlenül maradnak első hegedűsök. Újra van miért politikát csinálni. Van sikerélmény, van esély, és van felelősség. A nép készen áll, de nem pártokat akar felemelni, hanem a hazáját. Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! Abban van a hiba – mondja a népszerű fideszes újságíró a népszerű fideszes tévében –, hogy a jobbos milliárdosok bujkálnak, amiből úgy tűnhet, hogy igazak a vádak, és tényleg lopnak. Pedig nem lopnak, csak nyernek. Nem szégyen egyetérteni vele. Én teljes szívvel támogatom, hogy a megrendítő vereség után a Fidesz olyan módon újuljon meg, hogy Soros helyett Mészáros Lőrincet teszi óriásplakátra. Egyben reklámozhatna felvágottat is, mint Lagzi Lajcsi valaha. De gyűjteném a Tiborcz István-kártyanaptárakat is. Megértem a felvetést egyébként. A viták ideje lejárt – állította az ereje teljében lévő, ökörré pöffeszkedő béka csupán másfél éve. Aztán most felállt ellenük a fél ország, és ezzel óhatatlanul visszatért a viták ideje. A kérdésekre és a vádakra előbb-utóbb válaszolni kell. Mert attól, hogy a házi sajtó elhallgatja őket, még léteznek. A legfőbb kérdés és vád pedig a korrupcióra irányul. Csakhogy mégis milyen konstruktív ötlete lehetne annak, aki a párttól kapja a fizetését? Azt nem mondhatja, hogy a miniszterelnök úr családja talán abbahagyhatná a lopást, és különben is tudja, hogy nem fogja abbahagyni. Marad a remény, hogy az ebül szerzett vagyon megmagyarázható a tehetség, a kiválóság jutalmaként, és akkor majd nem fogja zavarni az embereket, hanem tündérmesévé lényegül át. A fideszes haspókember nemhogy ciki lesz, hanem menő. Olvass tovább, az első hónap csak 360 Ft! Németh Sándor tudja, miben hisz. És te gondolkodtál már ezen?  Csodálkozva figyelem a vihart, amit Németh Sándor gyülivezér szavai kavartak, vagyis hogy a jóga veszélyes, mert démonokat idéz meg, akik aztán a kárhozatba viszik az embert, és virgácsot tesznek a csizmácskájába. A döbbenet, a meglepetés mind arra utal, hogy a közvélemény fájdalmasan alulinformált vallási ügyekben. Egészen az alapokig, úgyhogy onnan érdemes kezdeni. Németh Sándor egy pap. A protestánsoknál lelkésznek hívják elvileg, de ez most tökmindegy, már csak azért is bátran söpörhetjük össze a katolikus papsággal, mert mint látni fogjuk, ahhoz nem kell a Hit Gyülekezetéhez tartozni, hogy valaki efféléket gondoljon. Szóval Németh úr egy pap, tehát az a foglalkozása, hogyEz egy sokezer éves hivatás, egyike a legősibbeknek, így aztán a teremtmények palettája is igen színes, a télapószerű öreguraktól a különféle csodatevő hippiken át bizony a démonokig. A kereszténységen belül működő irányzatok különböznek abban, hogy hány és miféle természetfeletti tényezőt ismernek el, a leggazdagabb nyilván a katolikus bestiárium, ott fel kell kötnie a gatyáját a hívőnek, ha el akar igazodni a boldogok és szentek tisztikarában. A – Hit Gyülekezetéhez hasonló – protestáns és neoprotestáns felekezetek egyszerűsített szabályrendszer szerint játszanak, ott nincs ennyi komisszár, meg Mária se intézkedik senki kedvéért – sátán és démonok azonban vannak, mert azok nélkül ez a rezsim nem áll meg. Bele vannak írva a Bibliába, abból nem lehet őket kiradírozni. Németh Sándor most sikeresen magára húzta a közröhejt, ám ez igazságtalan. Ferenc pápa igyekszik a világi nagyközönségnek játszani, a hazai brancs pedig már szinte tisztán kormánypárti békepapokból áll, akiket sokkal jobban érdekel egy szaftos stadionépítés, mint holmi kárhozat – de attól még tény, hogy körülbelül hasonló tanítások cirkulálnak katolikus körökben démonokról és velük kapcsolatban a jógáról is. Ezekről a megfelelő könyvesboltokban lehet tájékozódni, a jobbakban le van válogatva külön a démonológia témaköre; ha nincs, akkor az apológia/hitvédelem címszó alatt kereshetők ki a legviccesebb darabok. Aztán amikor túljógázza magát valaki, akkor jöhet az ördögűzés – az sem épp hitgyülis találmány (noha a neoprotestánsok is szeretik az ilyesmit). De katolikus (bencés) kiadvány a kilencvenes évek egyik legmókásabb zsebkönyve, a halhatatlan Sátánizmus és rockzene, amelyben egyenként leplezi le a Vatikán legkiválóbb démonkutatója, milyen bestiákat energizál a Pink Floyd, a Rolling Stones és általában az elektromos gitár. Ezek mellett pedig egy ekkora világegyházban ott vannak a mérsékeltebb hangok, akik szerint talán maga az ördög nem bujkál minden matrac alatt, de azért jobb vigyázni a keleti varázslással. Mindezt nem azért idéztem fel, hogy a katolikusokra toljam át a hülyeség terhét, hanem mert igazságtalan és téves az a reakció, amely szerint a gyülisek valami kivételes idióták lennének, amiért démonokat orrontanak a jógában. Már amennyiben komolyan veszi a vallását – és Németh Sándor komolyan veszi. Könnyű annak, aki, ha kérdezik, vállvonogatva motyog valamit, hogy ő a maga módján hisz istenben, de valójában szarik bele magasról, és sose gondolkodott egy. et se azon, hogy hova folytatódik ez az egyenlet. Neki nincs dolga ellentmondásokkal és teológiával általában. Aki tényleg hiszi, hogy egy az isten, és az ő egyszülött fia, blablabla – hát annak válaszolnia kell arra is, hogy akkor mégis kicsoda Krisna meg a többi istenség – és nem, nem lehet megúszni azzal, hogy ugyanaz a felsőbb erő, mert hiszen tök mást tanítanak. És válaszolni kell arra, hogy hol van és mit csinál manapság Lucifer. Aki hiszi, hogy keresztet vetni, templomban esküdni, vagy belepacsálni a szenteltvízbe, az valami magasabbrendű jelentőséggel bír, magyarán elfogadja, hogy van varázslás, annak számolnia kell az ellentétes irányú varázslattal is. És innen nézve bizony reális a veszély, hogy a lótuszülés odaidézi a gonosz szellemeket a budai otthonokba, akik aztán minimum alsógatyákat tulajdonítanak el, ha nem nagyobb szemétségeket művelnek. Min csodálkozunk? Tömény irracionalizmus, aprólékosan rendszerbe szervezve. Megvan benne a helye minden angyalkának és krampusznak, van pokol és mennyország, van megváltás és van az imának helyes módja, és igen, ott ólálkodnak a démonok a tévében, hogy beszippantsanak, ha gyönge vagy. Ott van a Jelenések könyvében maga a sárkány. Sok-sok embertársunknak hoz rendet, célt, értelmet az életébe, hogy halálkomolyan vesz egy trehányan összetákolt szerepjátékot. Tudják, miféle szörnyek lesnek rájuk a sötétben, de azt is, hogy milyen rituálékkal védhetik meg magukat. Rendelkezésükre áll a kő-papír-olló szabálya, és ez nekik jó. Középút nincs. Aki a jógamatrac alatt lopakodó démont kiröhögi, az jó, ha tudja, hogy vele együtt kiröhögi a homályosan, néhanapján eszébe jutó jóistent is. Semmivel sem idétlenebb gondolat, hogy egyes tornagyakorlatok ránk hozzák az ördögöt, mint az, hogy a csecsemőt össze kell vizezni, és attól jobb lesz az élete. És semmivel sem butább elképzelés a jógával támadó sátán, mint a ránk vigyázó isten. Németh Sándor és gyülekezete következetesen és becsületesen végigmegy a maga útján. Ugyanígy illő és helyénvaló telibe röhögni az összes efféle mesét a spagettiszörnytől a szellemidézésig. Ami megvetendő, az csak a gyáva hőkölés, a meglapulás, a végiggondolás mellőzése a béke kedvéért. Ideje leülni, eltöprengeni rajta, és aztán vagy azzal állni fel, hogy igen, ezt én elhiszem – vagy azzal, hogy röhögök rajta, tehát ateista vagyok. Olyan szerencsésen sikerült megszületnünk, hogy erről szabadon dönthetünk. A cikk egy több anyagból álló sorozat vitaindítója. Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! Megkésett köszöntő a Fidelitas kongresszusára. 1982-ben az úttörők valamivel elegánsabbak voltak. 1982-ben került a magyar mozikba A Birodalom visszavág. A filmről a Magyar Szocialista Munkáspárt diákújságja, a Pajtás azonmód megírta, hogy értéktelen, megvetendő szemét. „A film legfőbb motívuma a tyiüüü. . . baing, és ez még játéknak is rossz” – így szólt az ítélet. Mire a Pajtás szerkesztőségébe özönleni kezdtek a kis úttörők levelei, amelyekben elküldték a szerzőt a kommunista kurva anyjába. Ennél persze óvatosabban és illedelmesebben fogalmaztak a pártállam gyermekei, de a lapban végül leközölt reakciókból világos volt, hogy eltört valami a Párt és az ifjúság között. Tény viszont, hogy a Pajtás lehozta a válaszleveleket, és vállalta a vitát. A Magyar Nemzet, a köztévé vagy bármelyik hasonló nincs azon az erkölcsi szinten, mint az úttörők lapja volt 1982-ben. Ma a „számítógép előtt üldögélő, virtuális valóságban szocializálódó”, az olimpiai álomra és a Felcsút SC diadalaira fittyet hányó ifjúságról kesereg a kormánypárt, a megoldást pedig a hazafias, valamint az egyházi nevelésben látja. Ugyanazt üzenik, amit a régi komcsik: a fiatalok helytelenül gondolkodnak, káros hatások alatt állnak, és vissza kell őket terelni a helyes útra. Nehéz helyzetben voltak a Pajtás szerzői. A testvéri Szovjetunió űrállomást ugyan tudott építeni, élvezhető sci-fi filmet viszont annak ellenére nem volt képes előállítani, hogy zseniális írók termelték az alapanyagot az egész birodalomban – ezekből is Hollywood csinált később mozit, ha egyáltalán. Versenyképtelen, eszköztelen volt ezen a fronton. Az amerikai kultúrát tehát le kellett húzni, de már nem volt elég sem a hitelesség, sem a tekintély, hogy a piros nyakkendőbe öltöztetett fiúk és lányok higgyenek nekik. Tudtuk, hogy ami nekünk jó és érdekes, azt ezek a pállott öreg komcsik nemhogy nem szeretik, de nem is értik, és legszívesebben megállítanák az időt, hogy ne kelljen nekik. De azt is tudtuk, hogy az idő semmilyen elvtárs kedvéért sem áll meg. Nemcsak a Star Wars ellen kellett hadba szállniuk. Már jóval előtte elkezdődött a kultúrharc és az életmódok csatája, amiben vereségre voltak ítélve: a nyugati popzene, a képregények, az angol humor, az amerikai és német krimik, a szexlapok, később a mikroszámítógépek mind egy menőbb, szórakoztatóbb, érdekesebb és főleg szabadabb kultúra követei voltak. Ásítóan unalmas partizánfilmeknek, kiherélt zenekaroknak és ötvenes tévébemondóknak kellett volna felvenniük a versenyt ezekkel. A szocialista kultúrpolitikában folyamatos vita ment: a fundamentalisták tiltottak és irtottak volna mindent, ami nem szovjet, a progresszívek igyekeztek beengedni és integrálni, amit csak lehetett. Így került a mozikba a Star Wars, és papírra az Asterix, míg James Bond és a Raid Over Moscow kézről kézre terjedt. A mai magyar kormány hasonló problémával áll szemben. A maga felületein kaffoghat a sajátjainak a mobilozásról, a nyugati kultúrszennyről, a marihuána-mámorban fetrengő nyugati fiatalokról meg arról, hogy a keresztény szabadság az alternatíva, és abban mindenki boldogabb lesz, és együtt fogunk imádkozni egy barackfa alatt. Csak ez már annyira sem éri el a fiatalokat, mint annak idején a Pajtás magazin. És még ez a szerencséjük, mert amikor mégis, akkor ordítva röhögik ki őket. Ezért nem menti meg őket a még több propaganda, a még óriásabb Fidelitas-plakát: mert kontraproduktív, mert annyit ér, mintha a Borkai-videót terjesztenék. Tulajdonképpen a Fidelitas puszta létezése egy állandó borkaizás, amiben ezek az eltévedt fiúk és lányok szavalják, hogy a csikó lát. Nevetségessé váltak egy generáció előtt. Aki 2010-ben, Orbán hatalomszerzésekor hatéves volt, az most tizenhat lesz. Elvégezte az általánost és jó esetben elkezdte a középiskolát – és nem élvezte. Nem kapott választ a kérdéseire, hogy miért vannak így a dolgok, és miért nem másképp, csak riadtan pisszegő tanárain és széttárt karú szülein látta, hogy lehetne máshogy, de veszélyes ezt feszegetni. És összeáll a kép: az ő világukból mit sem értő, begyepesedett seggfejek irányítják az életüket, pusztán azért, mert övék a hatalom, és eltapossák azt, aki kérdez. Két év múlva szavazni fognak. Bárkire, aki ezeknél többet felfog az életből, amit élnek, aki nem megállítani próbálja az időt, aki nem azt üzeni, hogy az ő ízlésük, életmódjuk, világképük, ügyeik mind tévesek. Bárkire, aki szóba áll velük, és annyit megígér, hogy hagyja őket élni. Élni azzal, akit szeretnek, annyi gyerekkel, amennyit ők akarnak. Arra, aki képviseli őket, és nem a nádpálcát suhogtatja. A kommunisták azért nem tudtak elhajolni a változó idő elől, mert szétfeszítette volna szűkre szabott világnézetüket. Nem ismerhették el, hogy a kapitalista Nyugat jobb filmeket, játékokat és együtteseket termel ki, mert ez szétverte volna az egész rendszer alapját. A Fidesz ugyanígy szorította be magát egy szűk zsákutcába. Kétmilliós szubkultúráját nemzeti romantika és vulgarizált ájtatosság disznótápján tartja huszonöt éve, és nekik ez a menü ízlik. Csakhogy ebbe a konyhaművészetbe lehetetlen beleszorítani mindazt, ami történt azóta, hogy a recepteket megírták. Nem arról van szó, hogy a fiatalok mind olyanok. Hanem sokfélék. Sokféleségüknek nagyon is megfelelő platform a mobiljukon elérhető internet, és nagyon nem megfelelő a Fidesz. Különösen taszítóak azok, akik fiatal létükre szolgálják őket – mert a bajszos szarokról még hihető, hogy tényleg ilyen sajnálatos fosszíliák, de aki huszonévesen nyomja a Soros-mantrát, az tuti hazudik, pénzért és kiváltságokért. Százezrek jönnek, és kurva dühösek. Tíz év alatt egymillió szavazó érkezett meg. Meg fogják bosszulni az iskolák ellen elkövetett merényleteket, a szétrohadt tudatú vén hülyék basáskodását, a versenyképtelen tudásért végigszenvedett éveket. Bosszút állnak a kultúrájukra, a szabadságukra, a párválasztásukra kimondott ítéletekért, az elrabolt gyerekkorukért, minden dörgedelmes pedellustempóért. Fogják a Pajtás újságotokat, kitörlik vele a seggüket, és aztán megetetik veletek. Kicsavarják a kezetekből a nádpálcát, és akkor nagyon jó játék lesz az, hogy tyiüüü. . . baing. Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!Van egy elhibázott válasz. Egy generáció derékhada tudja le annyival, hogy őt nem érdekli a politika. Sok hangon szólal meg ez a közöny, és sok rétege van. De mind ugyanoda vezet: a strucchoz és az ő politikájához. Mindig kell az ellenség. A kultúra elleni kampf nem áll meg. Hosszú bénultság után a kormány feltalálta magát, és eldöntötte, hogyan viszonyuljon az ellenzéki fővároshoz. Szőnyegbombázással. A támadás magyarázata – miszerint a kormány felügyeletére van szükség a színházi zaklatások megakadályozására – eleve kijelöli a közönséget, ugyanis ezt (ahogy a kocsismátéizmusokat általában) csak full hülyék eszik meg. A többi észleli, hogy előbb volt az előterjesztés, mint a botrány. Mint annyiszor, a Fidesz helyből lemond mindenkiről, aki egy ennyire tufa hazugságon átlát. Azok gyanús entellektüelek. Amennyiben a miniszter jogot szerez a színházigazgatók kinevezésére, az ő felelőssége lesz, ha a helyükön maradnak kormánykritikus darabokat rendező vagy színpadra engedő direktorok. Kásler Miklós emberi nagyságán és politikai bátorságán múlik tehát a sorsuk. Nyilván életveszélyes lenne az olyan rendszer, amiben bármi Kásler Miklós bátorságán és tartásán múlik. A CEU elüldözésének sem a többi egyetem oktatói és diákjai örültek, hanem azok a szegény buta drukkerek, akiknek aznapra ez volt a gólöröm – ha már a focival a pocakos tábornok semmire se ment tíz év alatt. A színházak elleni parasztfelkelés nem a kultúrafogyasztó polgárok kedvéért történik: a vérszomjra idomított talpasoknak készül az új migráns, az új zsidó – az ellenség, akit a mi hőseink férfias csatában le tudnak küzdeni. Ahogy eddig is szakadatlanul: legyőzték Brüsszelt, a civileket, a genderlobbit, a Népszabadságot, Sorost, Ferenc pápát, mindenkit levertek a palacsintasütővel. Október 13-án felkapcsoltak a lámpák a nézőtéren, és kiderült, hogy már rég nincs teltház. De új szerepet ők már nem tanulnak. A cél itt is a rombolás, ahogy a CEU elleni hadjárattal. Ez nem kenyérharc, nem kulturális térfoglalás. Azért nem, mert nem áll szerep és színpad nélkül egy kormánypárti gárda, akik eddig csak azért nem csinálhattak kultikus darabokat, mert nem jutottak lehetőséghez. Ahogy láttuk a filmművészet vagy a kultúrkampf összes többi területén, vagy akár – az Origo és a Figyelő lenyúlását követően – a sajtóban: nincsenek nekik szerzőik, szakembereik, művészeik, a világ összes pénzéből sem születnek meg a nagy művek. Fideszesnek lenni zsákbanfutás, igazodás a legegyszerűbb klisékhez és a nackó giccshez, állandó rettegés az újítástól, az ötlettől, a gondolattól, mert mi van, ha valahol keresztezi a hivatalos vonalat. Éppen az ilyen, jobb házibulikban is védhetetlen manőverek miatt nincs már mögöttük értelmiség, nincs vitázó és kreatív nyilvánosság, és nem állhat mögéjük senki, aki szalonképes akar maradni a szektán kívül. Így tehát az ilyen harcokban nem az a tét, hogy jön a konzervatív váltás, hanem hogy felégetik a célpontot, aztán részegen gajdolják a romok közt a fehérvári huszárokat. Nem az ellenzéki állócsillagok foglalják előlük a helyet. Hanem vannak a csillagok, meg van az üres sötétség. Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! Itt az alkalom példát mutatni: elfér Budapesten a jobber színház is. Budapest vezetése és népe nem utoljára kényszerült kiállni a kormánnyal szemben azért, ami az övé. Nemcsak a szabad színház nem passzol a minden magyarnak kínált disznósajtba, márpedig más recept nincs az étlapon, csak ez az egy. Viszont érdemes észben tartani, hogy a Fidesz alternatívája nem egyetlen másik menü, hanem a választás szabadsága. Benne a disznósajttal – vagyis az Újszínházzal. Karácsony Gergely első interjújában már arról beszélt, hogy ha Dörner György mandátuma lejár, „biztosan lesz” nála jobb pályázó, szóval szedheti a sátorfáját. Hiba lenne ezt a fenyegetést beváltani. Hiba lenne nem visszavonni. Orbán Viktor uralma azért disszonáns, mert egy kisebbség támogatásával gyakorol teljhatalmat. Választójogi furfanggal, manipulációval, aljas, és ha kell, köztörvényes trükkökkel éri el, hogy kétmilliós tábor birtokában levegőnek nézhessen másik hétmilliót – meg azt a kettőt is egyébként, csak nekik ez egyelőre megfelel. A jobboldal, noha imád a nemzet nevében beszélni, csak egy szubkultúra, mint a horgászoké vagy a katolikusoké. Amikor egyetemet zárat be, tankönyveket szanál, újságokat ver szét és vállalkozásokat nyúl le, akkor túlterjeszkedik. Ebből fakad a kormányzás alapélménye: az igazságtalanság. A másik ajánlat, amit az ellenzéki összefogás már a maga sokszínűségében is képvisel: hogy mindenkinek helye van a nap alatt. Konzervatív, liberális, baloldali polgárt egyaránt megillet a neki tetsző sajtó, kultúra, fesztivál és tévéműsor. Ebbe azonban beletartoznak azok is, akik a mai uralomnak pillanatnyilag a nyertesei. A nyúlszőrsapkás nénik is, akik az Újszínháznak örülnek. Hőst csináltál belőle, te hülye csipa. Két ember ül egymással szemben, és végzik a munkájukat. Az egyik Budapest polgármestere, a másik a köztelevízió riportere. A polgármestert megint hosszú ideig nem látjuk ezen a csatornán. A másikat még évekig nézhetjük. Ennek oka, hogy a polgármester jól dolgozott ebben a félórában, a riporter pedig minden szakmai mérce szerint megbukott. A feladatát viszont elvégezte. Annyi volt, hogy Katikám, amíg a tár adja. Agyatlan bokszolás az előre összeírt, kellemetlennek kigondolt kérdésekkel és állításokkal – majd türelmetlen terelés. ről. re, amint Karácsony Gergely nekiáll válaszolni. Jól láthatóan az a cél, hogy elhangozzanak a vádak, a válasz viszont ne. 100 napja van hivatalban Karácsony Gergely, ennek apropóján hívta be megválasztása óta először a közmédia a főpolgármestert élő adásba, akit hosszú. ekig a semmiről kérdeztek. Az első. ekben "megtört", beismerte, puhány. Szép íve van az interjúnak. Másodpercekben mérhető, ahogy fogy az öngyilkos küldetésre kijelölt, eldobható riporter türelme. Végül már azonnal és erőszakosan témát vált, amint észleli, hogy az alany erre is tud válaszolni. – Jó, erről is hosszan lehetne beszélni – vág közbe, amikor körvonalazódik, hogy nem a főpolgármesteren múlt a hóeltakarítás. Kapaszkodik a szívószálba, hogy ők mégsem egy szopoda, hiszen egyszer megkérdezték egy fotókiállításról. Sajátos aknamezőn kell ugrálnia szegénynek. Az évente most már százmilliárdot elégető bordély,a közmédia közönsége megválasztása óta nem látta, nem hallotta a főpolgármestert. Pár százezren most látják először szemtől szembe, mármint úgy, hogy nem valami bérborz „elemzi” a ténykedését, hanem ő maga beszél. Ők most fognak róla véleményt alkotni, noha előtte már sokszor hallották róla, hogy egy nyálkás, tekergőző féreg, akit a külföldiek hoztak a város nyakára. Oltári veszély, hogy ehhez képest esetleg azt látják, hogy egy normális ember, aki a legnyomorultabb molesztálásra is türelmesen reagál és még válaszra is méltatja a kérdést, hogy miért nem ott szállt ki az autóból, ami nem bicikli, és különben is hogy lehetne már biciklivel menni a Kunigunda utcába, micsoda hülyeség ez az egész klímázás. Márpedig ezt látják. Karácsony Gergely angyali toleranciával magyarázza el, hogy mi nem igaz már a kérdésben sem, és mi a helyzet ezzel szemben. A helyzet, ahogy rendre kiderül, mindig bonyolultabb, mint a riporter mesevilágában, amelyben Karácsony AL-KAL-MAT-LAN, ahogy az a nagysikerű kampányból ismert. Nem felfoghatatlanul bonyolult, csak éppen van egy közgyűlés, folyik az alkalmatlan cégvezetők kitakarítása, és a környezetvédelem is összetettebb ügy annál, hogy jajistenem, most majd nem lehet autózni. Minden egyes összecsapás így végződik. A kötekedő barom megszégyenül, úgyhogy kötekszik tovább, van még az asztalán pohár, dobja a következőt. A normál ügymenet az lenne, hogy tízután eljut a „mivan? mivan? mivan?” kérdésig, és üt. De ezt az egyet nem teheti – így aztán alulmarad. Nem meglepő egyébként, hogy ez történik. Biztos én is sokat bénáznék, ha most először kellene elejtenem és megnyúznom egy vaddisznót, ugyanis még sose csináltam. Nem is hívnék hozzá tévéstábot. A közmédiában szökőévente egyszer szerepel ellenzéki politikus, helyettük haveri kutyák olvassák be a leküldött álláspontjukat. Nincs már alkalmas ember, aki le tudna folytatni egy értelmes interjút. Felszopók váltják egymást, hiszen ki merne bekérdezni akár fele ilyen keményen elítélt kormánybiztosoknak, vagy totális csőd fölött kukorékoló minisztereknek? Nincs meg már a know-how, a minimális tisztesség, reflexió, érdeklődés, nyitottság, ami egy interjúhoz szükséges. Ezért lökik oda ezt a szerencsétlent, mert neki semmi vesztenivalója sincs. És ő semmisül meg, amikor a főpolgármester tényleg vaddisznónak bizonyul, és a sokadik szociálisan inadekvát közberöffenésre sem felejt el mosolyogni. Jól fog ebből kijönni – ez a rettegés süt a produkcióból. Hogy ő, a noname biodíszlet, most megcsinálhatta volna a szerencséjét, lehetett volna Karácsony megsemmisítője, de ehelyett ő lesz a felelős, amiért az osztályellenség jó benyomást tesz a dolgozó tömegekre. A vége felé behallatszik, ahogy roppan a zabszem a seggben. Igen, százezrek látták. Hőst csináltál belőle. Azok előtt, akik eddig utálták, bohócnak tartották, haragudtak rá, mert csak a propagandából ismerték. Képtelen vádakra válaszolt őszintén és ügyesen, és te lettél közben az egyre idegesebb, egyre vesztesebb, egyre ostobább kormány arca. Százezreknek ingott meg a hite és a gyűlölete – és akkor mi marad? Érvek, bazmeg? Vita? És mi leszel te abban a játékban? Hosztesz?Idegbeteg meetingek jönnek, forró letelefonálásokkal. Ha nem hívják újra, akkor még inkább igaza lesz. Ha mégis hívják, akkor más témákban lesz igaza. Minden megszólalás árnyalja a képet, amely végül feloldódik az árnyalatokban, hiszen itt az ellenzéknek kicsit sem, egyszer sem lehet igaza! És ki vállalja másodszor ezt a kockázatot?Nem írtam le a riporter nevét. Együttérzésből, szánalomból. Tíz év múlva a keresés első oldalán lenne, mint sírfelirat. Pedig addigra lehet, őszintén megbánja, amit tett. Hadd fusson vissza a jelentéktelenségbe, vagy lássa be bűneit, és induljon neki újra. De amikor majd alszik rá néhányat, talán ráébred, mi történik itt. Az, hogy az ő szabadságáért is folyik a harc. Azért, hogy ne kelljen így megaláznia magát. Hogy ne létezhessen intézmény, amely ilyen feladatra küldi őt. Kívánok neki minden jót a jövőre nézve. Még pár ilyen interjú, és eljön a felszabadulás. Másmilyet pedig nem tudnak, úgyhogy eljön.  Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!100 napja van hivatalban Karácsony Gergely, ennek apropóján hívta be megválasztása óta először a közmédia a főpolgármestert élő adásba, akit hosszú. ekig a semmiről kérdeztek. Az első. ekben "megtört", beismerte, puhány. A főpolgármester egy HírCsárda-képpel illusztrálta a beszélgetést. Az agyilag konyhamalacok megeszik ezt a hisztit is. A többiek viszont, nos, a többiek többen vannak. Niedermüller Péter nem egy slágerszerző. Az alapanyag, a közhely már megvan, csak nem sikerült formába önteni. Ahogy elmakogta, abból nehéz lenne kihámozni a mondanivalóját – ha nem lenne közhely. Az a politika, amibe csak a heteroszexuális, fehér és „keresztény” polgárok férnek bele, természetesen rémisztő képződmény. Nemcsak azért, mert ez a politika agresszív mindenki mással szemben. Azért is, mert ha egy országot így irányítanak, akkor az az ország gyenge lesz és esendő. Márpedig ez a hazánk, és nem vagyunk érdekeltek abban, hogy Trianonnál is gyászosabb veszteségeket szenvedjen el. Ami egyébként szintén abból következett, hogy az úrnép elhitte magáról, hogy joga van basáskodni a többiek felett. Ami még nagyobb baj – és Niedermüller Péter erről már nem beszélt –, hogy nem is a fehér-hetero-kereszténykedő szubkultúra az, ami belefér, hanem azon belül a párt rajongói. A többi nem számít. És a rajongók, mint tegnap sokadszor kiderült, nem képviselnek államalkotásra alkalmas minőséget. A kirekesztett többiek nélkül marad a bőgatya és a fütyülés. A barackká torzult arcok, az olcsó uszítással jóllakatható drukkerek. Antall József azt mondta, lélekben tizenötmillió magyar miniszterelnöke akar lenni. Orbán Viktor beéri kétmillióval. A maradék elég, ha szerteszét szavaz, és hétről hétre elszórakoztatja magát azzal, hogy éppen valaki más a feketeseggű. Az ügyvéd, az etnikailag meghatározott, a sorosista, a migránssimogató, a filozófus, a tanár, az újságíró. Akár egy fehér, heteroszexuális keresztényről is kiderülhet, hogy titkos muszlim buzi, ha ellenzéki pártot vezet. Ők a nemzetnek nem részei – így szólt a mese. A HVG publicistája szerint lehet tiltakozni az új Nemzeti alaptanterv ellen, de fontosabb lenne, hogy készüljenek olyan segédanyagok a diákoknak, amelyekkel túlélhetik azokat az éveket, amíg ez a rendszer van hatalmon. Lesz időnk részletezni, hányféleképpen hibás, gyáva és káros az újnak nevezett Nemzeti alaptanterv. Tüntethetünk is miatta. Mielőtt ránk és főleg gyerekeinkre borul. Mert diktátum ez is, már csak megszokásból sem kérdeztek róla tanárokat, szülőket, ne adj' isten, gyerekeket. Ez lesz, elkerülhetetlenül, és ha kritika éri, akkor meghosszabbítják Bicskéig. Örülhetünk, hogy már csak kisebb Jókai-mócsingokat kell megrágni. Ennek ellenére nem megúszható feladat, hogy az ellenzék pártjai kialakítsák az alternatívákat, azokat nyilvános vitákban összemérjék, akár szavazásra bocsássák amolyan előválasztásként. Hogy két év múlva a legjobb változatot képviselve mutathassák meg, mi lesz helyette, ha nyernek. FYI: akkor a most tizenhat évesek is szavazni fognak, és lehet, hogy marad bennük némi hasznos düh Jókai Mór miatt. Bennem még mindig lángol. Rengeteget olvastam addig meg azóta, igazán nem ellenségem a betű, de A kőszívű ember istenverte fiai pokoli kínt okoztak már harminc éve is. A miniszterelnök csúcsformában van. Kirakja a Rubik-kockát annak, aki nem bánja, hogy csal. Minden évben eljön ez a rituálé, amikor megtekintjük miniszterelnökünket, és értékeljük állapotát, ki-ki magának. Nemcsak a hagyománytisztelet, hanem a tudományos érdeklődés és a közéleti érzékenység is hajtja ilyenkor a polgárt. Hiszen ahogy magából a beszédből tudjuk, Európában nemigen van ilyen szerzet, mint a mi államberendezkedésünk. Ahol minden egyetlen emberen múlik. Jó hír, hogy az alany üzemszerűen működik, képességeit megőrizte, összeomlásra, radikális változásra utaló tünetek nem észlelhetők. Jó kezekben a franchise. Az általa létrehozott, és hatalmát biztosító nagy közös mesét megbízhatóan üzemelteti tovább. Menetrend szerint elkészül a Még drágább a szuverenitásod, jövőre jön A szuverenitás mindig drága, és készül a családi komédia is, a Drágám, add a szuverenitásod. Újításra már nem kell számítanunk. Ez a csávó ezen a sínpáron fog eldöcögni az örökkévalóságba vagy a bukásba. Benne már nincs másik történet, ebben viszont rengeteg melója van, nem fogja elengedni. Aki le akarja győzni, annak stratégiai meglepetésre nem kell számítania. Taktikája pedig szintén megkövesedett. Kiismerhető a gyengeségeivel együtt. Nem kell túlfejlett kritikai szemlélet, hogy az ellentmondások éles melléütésként koppanjanak fel a szövegből. Tudjuk, hogy a „nemzeti konzultációra épülő kormányzás” sosem jelentett érdemi beleszólást semmibe, és hogy sosem lesz még szakmai konzultáció se Paksról, nemzeti alaptantervről, olimpiáról vagy arról, hogy Mészáros Lőrincnél túl gyorsan tűnik el a pénz, ezért érdemesebb lenne őt oktatással kompenzálni inkább. Tudjuk, hogy az egész gyöngyöspatai szaldó a harmincada sincs annak, amit a kampányra el fognak költeni. Különbséget tudunk tenni liberális és kommunista között, és a kocsmáinkban sem fordulnak elő annyira egyszerű arcok, mint akik ennek csápolnak. Tudjuk, hogy a klímavédelmi programot hirdető kormánya épp most vett egy szénerőművet személyesen tőle. Tudjuk továbbá, hogy ezeket a miniszterelnök is tudja, de ő mesét mond éppen, és nem úgy fog hazamenni, hogy ejnye, már megint hazudtam, hanem elégedetten nyugtázza, hogy leszállította a rajzfilm újabb fejezetét. Lekötelezett, függésben tartott csicskák ülik körül. Egyiküknek sem lesz egy árnyalatnyi ellenvéleménye másnap. Erről ismerszenek meg. A mi szuverenitásunk szuverénebb a románnál, mert csak, és különben sikítunk. Kocsis Máté és egyéb tekintélyek felhívására szemügyre vettem a Nemzeti Régiók című petíciót, avagy polgári kezdeményezést. Kedvemre való ötlet, alá is írtam, rajtam ne múljon a sokszínű Európa. A petíció célja, hogy a nemzetállamokban honos kisebbségek ne csak a kormányukon keresztül kaphassanak a kohéziós támogatásokból, hanem közvetlenül is, a többségi állam basáskodását, esetleges büntetőintézkedéseit, durcáját, hisztijét, seggfejségét megkerülve. A fenyegetés reális. A környező országokban bármikor hatalomra kerülhet olyan kormány, amely saját támogatóin kívül mindenkit levegőnek néz, és különböző embercsoportok megbélyegzésével tartja össze csaholó falkáját. Az étlapra a melegek, szemüvegesek, liberálisok, civilek és ellenzékiek mellett simán felkerülhetnek az etnikai kisebbségek, errefelé például a magyarok. És mivel ezek a csoportok ettől nem lesznek általában támogatói az illető kormánynak, jogos a félelem, hogy az egyébként az egész ország felvirágoztatására szánt uniós pénzektől is elesnek. Ennek elkerülésére egyébként van más recept is: érdemes például liberális többségi pártokat támogatni, amelyek köztársaságban gondolkodnak vérnemzet helyett. De a hatalom és az anyagiak megosztása sem rossz ötlet. Európának amúgy is ideje felülvizsgálnia azt a gyakorlatot, hogy országonként egy-egy kézbe teszi le az ajándékait, aztán legfeljebb durcásan olafkodik, amikor azt zsákostul ellopják, sőt abból a pénzből szerveznek Európa-ellenes autodafékat. Szóval jó kis petíció ez, sajnálatos, hogy egyelőre elég csökött a támogatottsága, de talán épp most kap kedvet néhány olvasó, hogy csatlakozzon. Nemcsak jó célt szolgál, de Kocsis Máténak, Szili Katalinnak, meg még egy csomó fideszesnek is örömet szerzünk vele. Egészen addig, amíg egy másodpercig el nem gondolkodunk. Attól ők el fognak szomorodni. Akkor ugyanis észrevesszük, hogy ez milliméterre pontosan ugyanaz az elv, ugyanaz az érvrendszer, és ugyanaz a cél, mint amivel Karácsony Gergelyék – és a visegrádi főpolgármesterek – lépnek fel. Ők ugyebár azt szorgalmazzák, hogy a Magyarországnak szánt pénzt nem kéne teljes egészében „Mészáros Lőrinc” enyves mancsába pakolni, hanem pályázhassanak rá városok is, függetlenül attól, hogy „Mészáros Lőrinc” gazdijának épp fáj-e a segge, amiért az adott településen nem imádják őt. Utóbbi kezdeményezést ugyenezek a pofák természetesen hazaárulásnak, továbbá szuverenitásunk élveboncolásának nevezik, és hallani sem akarnak róla. Hogyan is nézne ki, ha nem a magyar kormány döntene a kohéziós támogatásokról? – háborognak, aztán a másik kamerába belekiabálják, hogy a román kormány semmiképp sem dönthet egymaga. Véleményüket a sminkkel mossák le fellépés után, és már öltöznek is át a másik bohócruhába. Elég undorító életvitel, fertőzésveszélyes és a közerkölcsöt is rombolja. Ha van igazán kártékony embercsoport, ez az. Jelen esetben épp a határon túli magyaroknak ártanak, pusztán azzal, hogy léteznek, és a maguk után hagyott cikkcakkos nyálkát nemcsak én veszem észre, hanem a román és szlovák felek is. Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! Maguk egy vírus – mondja Smith ügynök a Mátrixban az emberiségről. Én remélem, hogy okosabbak vagyunk. De előbb-utóbb kiderül. Kétszáz koronavírusos katona halálát jelentették Észak-Koreából. A turizmus arrafelé úgyszólván minimális, migráció nem fájdítja a fejüket, a dzsucse-rendszer pedig büszke arra, hogy amit csak lehet, házilag állít elő, hidrogénbombától a rizsig. (A rizs nem mindig jön össze. )Budapestről húszezer forintból Izlandig el lehet repülni, vagy bárhová, amíg a fapados visz. Banán sem egyszer egy évben van, ahogy passiógyümölcs meg datolya is kapható bármikor. És ez így mindenkinek megfelel – noha egy kicsit unalmas. Borzongatóan izgalmas megvenni a tíz kiló lisztet, családi vésztartalékot halmozni fel a pincében, és egyszerre félni és remélni egy új, egészen más világot, ahol a cserkészerények számítanak, és nem a lájkok. Ezen az elvágyódáson nyugszik minden világvége-kultusz, az olaj elfogyásától az atomháborúig. Mindenesetre ha így utazgatunk és kereskedünk keresztül-kasul a világban, akkor semmi csodálatos nincs abban, hogy egy Kínában felbukkanó vírus egy hónap alatt eljut a világ minden tájára. Ez az ára az infrastruktúrának, amely kiszolgál minket: nemcsak mi használjuk, hanem a rovarvilág és a kórokozók is. Semmi, semmi újdonság nincs ebben eddig. Így kapták el az indiánok a vitorlás hajókon odaszállított himlőt és influenzát. Csak tovább tartott az utazás, de akkoriban türelmesebbek voltak az emberek, és a vírusok is. Hogy újfajta vírusok alakulnak ki, az szintén természetes jelenség. Meglepő a tapogatózás és a bűnbakkeresés, mert ehhez nem kell denevért enni, elég hozzá a mutáció és szelekció isteni, sőt, Istent leváltó logikája. Közösek a vírusok és a klíma is, egyik sem illetődik meg attól, hogy ki van táblázva az államhatár. Az észak-koreainál jobban egyik sincs kitáblázva, aztán tessék. Jobb lesz tehát tudomásul venni, hogy lesz még ilyen, sőt még ilyenebb is. Ezt a millió szállal összefűzött, globalizált világot kell megvédeni, és megfizetni az árát emberéletben is. Nincs út visszafelé. Nincs alternatíva, soha nem lesznek már elszigetelt, fallal körülvett kiskert-országok, ahová nem teszi be a lábát a világ összes baja. Már csak azért sem, mert az olyanokban mérhetetlenül ócskább lenne az élet, és a falak a bentlakókat zárnák börtönbe, nem a külvilágot tartanák kint. Ahogy Észak-Koreában. A közös világ ugyanakkor lehetővé teszi, hogy a vírussal ne egyenként szálljunk szembe, hanem a világ összes eszével és erőforrásával. Kínai génkutatók, amerikai gyógyszerészek, európai vegyészek rakják össze tudományukat, és ha kitart a járvány, meg fogják találni az ellenszerét. Amint megtalálták több mint tíz éve a H1N1-re is a gyógyszert. Az elmúlt évtized legnagyobb egészségügyi botránya volt. A Roche tonnaszám sózta rá a kormányokra a Tamiflut – köztük a magyarokra –, a WHO tisztviselői pedig rajta voltak a fizetési listáján, és pörgették a pánikot. Az a járvány aztán lelohadt, az oltóanyag megpimpósodott, a pénz elszállt. Mindenki vállvonogatva nyugtázta, örült, hogy mégse halunk meg mind, aztán annyiban maradt. A vírus próbára teszi államainkat és intézményeinket. Biztosan járható út, hogy nagyvállalatok szabják meg életmentő gyógyszerek árát? Ki és hogyan ellenőrzi őket? Nem lenne-e képes az 450 milliós Európai Unió orvost és felszerelést küldeni a gócpontokba, segítve nemcsak a védekezést, de az összetartozást is? Egyáltalán mi a szart csinál az unió, miközben Olaszország kiköpi a tüdejét? Mi kellene ahhoz, hogy hatékonyabban reagálhassunk?Megvárjuk-e, amíg a vírus felfogja a nemzet fogalmát, vagy alkalmazkodunk a világképéhez?Valóban az a leghatékonyabb szervezőelv, hogy öt-, tíz- és húszmilliós országok vezetői próbálják követni a hírek és álhírek dömpingjétől remegő közhangulatot, és produkálni valami cselekvésszerűt? Van-e jobb ötletünk, mint egyenként rettegni a pincében? Bonyolult viták ezek, és félő, hogy a járvány gyorsabban múlik el, mint hogy rákényszerülnénk végigharcolni őket. Aztán majd jön a következő, és lehet, hogy az nem egy tüdőgyuszi lesz. A vírus egyszerű gépezet. Terjedni akar, és túlélni. Ha a fehérjéi nem felelnek meg a célnak, jön egy mutáció, és próbálkozik újabbakkal. Amelyik sikeres, az fennmarad, és hódít. Amelyik nem, az selejt, és kihal. Van mit tanulni tőle. A vírus milliárdnyi egyed halála árán éri el célját. Nincs ugyanis esze, csak végtelenül sokszor dobhat a kockával. Nekünk elvileg van. De ha nincs kedvünk használni, dobálhatunk vele versenyt. Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! Nemzeti összefogás kéne? Akkor ne egy hülyegyereket küldjetek! Vészhelyzetben közbizalom kell és összefogás. Ezt minden kormány szereti hangoztatni, némelyik direkte vészhelyzeteket kreál, hogy újra és újra mondhassa. Nehezebb azonban ilyet követelnie annak a kormánynak, amely egy évtizede bizonygatja, hogy egyáltalán senkivel nem óhajt összefogni a saját táborán kívül. És amely a vészhelyzet közepén ennek az alkalmatlanságnak a címerállatát állítja ki a nyilvánosság elé. Azt, aki semmilyen bizalomra nem bizonyult méltónak. Kovács Zoltán államtitkár nem kapott bonyolult kérdéseket. Mi a protokoll? Tesztelnek-e tünetmentes embereket kontakt alapján, és ha nem, akkor Pintér Sándort miért? Mi lesz azokkal az orvosokkal és ápolókkal, akik védelem nélkül kezeltek koronavírusos betegeket?Az ő egyetlen feladata, hogy ezeket a jogos és értelmes kérdéseket megválaszolja. Ehelyett ez az ember egy rohamosan terjedő húgyfolt a kormány gatyáján. Akiben eddig megvolt a bizalom, az most már okkal gyanakszik, látva a hisztérikus idegrohamot, amit a kommunikációs zseni produkált. Ne akarjanak okosabbnak lenni a szakembereknél – akik nincsenek itt, és nem válaszolnak. Azért, mert csak, mindig eggyel több de. Ennyi telt tőle. Mondhatta volna, hogy a belügyminiszter fontos, ezért őt naponta ellenőrzik, és már a fejébe verték, hogy ne fogdosson gyanús arabokat. Mondhatta volna, hogy a Jahn Ferenc kórházban hibákat követtek el, folyik a vizsgálat, és még egyszer nem fordulhat elő. Ehelyett megsértődött és toporzékolt, amiért érdemben kérdezték. Az orvosi kamara javaslatai, az szerinte gyurcsányizmus. Ennyike. Körülbelül minden az orvosokon és az ápolókon múlik, akik mellesleg kétharmaddal választották meg a kamara elnökét – mármint tényleg annyival, nem ötvenegy százalékból gyurmázták mögé a kétharmadot. De ez a sötét alak hirtelen okosabb náluk, meg az összes virológusnál, az okossága pedig gyurcsányozásban merül ki. Többet sosem tudott – kár volt belé Soros pénze. Bizony, nagy szükség lenne az együttműködésre. Választást eddig lehetett nyerni kétmillió hívővel meg trükkök százaival. Egy kóbor szocit fel lehet tartóztatni kopaszokkal, csak egy kicsit fasisztának kell lenni hozzá. A vírus ettől nem szarik be. A magyarok pedig válaszokat várnak ezúttal, még a fideszesek is. Kovács Zoltán csak arra biztosíték, hogy bárhol máshol keressék, csak ne a kormánynál. A nemzeti konszenzushoz vezető első lépés, hogy eltakarodik. Nincs értelme a helyén tartani. Most az egész országgal kéne kommunikálni, ez az idióta viszont NB2-es lakossági fórumokon kívül halott ember. Biztosan elég lesz ehhez a harchoz is a B-közép? Biztosan elég lesz annyi hitelesség, amit egy Kovács Zoltánnal össze lehet söpörni?Rendkívül gyors változások közepén vagyunk, és ugyanilyen gyorsan kell alkalmazkodni. Az egyik életbevágó mozdulat lejönni arról a tripről, hogy aki nincs velünk, az ellenünk van. Tudósok, orvosok, tanárok, vállalkozók, polgárok kooperációja szükséges ahhoz, hogy valahogy megússzuk. Kelleni fog a szoci orvos, a liberális sztártanár, kell a primitív hülyék által kiszorított, digitális tananyagokat fejlesztő stúdió. Kellenek az oktatáskutatók, akik eddig hiába mondták, merre van a valóság. Kellenek a tudósok, akikkel eddig felmosta a padlót a hatalom. Oda kell figyelni az ellenzékre, amely napok óta a kormány előtt jár – mert esetleg nekik van igazuk. Kell az ellenzéki önkormányzat erőfeszítése is. Ideje visszavenni az arcból, és amikor este bevezetnek egy intézkedést, amit reggel még nemzetrontásnak bélyegeztek, akkor bocsánatot kérni. És érdemes alázattal megválaszolni az újságírók kérdéseit, mert tőlük fog informálódni az ország. Az újságíróknak pedig feltenni sorra ugyanazt a kérdést ilyen esetben, és nem futni hagyni a bohócot. A bizalom nem üres szlogen. Azon múlik, hogy feltételezem-e a kormányról, hogy meg akarja oldani a vészt, vagy bármilyen hazugság árán, nyakig húgyfoltban is tagad, és hajtogatja, hogy 3,6 röntgen. Hogy fontosabb-e neki néhány ilyen selejtes janicsár karrierje, mint az ország. Azon múlik, hogy az orvos vállalja-e a munkát a karanténban. Hogy az ápoló bemegy-e dolgozni. Azon múlik, hogy egyéni túlélésre rendezkedünk-e be. Itt a gyermekkor vége. Már most késő kirúgni a hülyegyerekeket, akik még mindig csak odáig látnak, hogy a gombfocimeccset megnyerjék. Aztán majd beszélgethetünk összefogásról, szemmagasságban. Koalíciókényszer van – és vannak feltételek. Személyiek is. Kevesek vagytok ahhoz, hogy ezt erőből oldjátok meg. Lesztek szívesek viselkedni. És olyanokat küldeni, akik tudnak. Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!Ezzel 39-re nőtt az igazoltan fertőzöttek száma. Magyarországon a németországihoz és amerikaihoz hasonló ütemben duplázódik a vírusfertőzöttek száma. Fertőzni jöttem, biztos úr!Belepusztulva - miután az ember minden erőlködése hiábavaló volt - a legparányibb lények gyilkos erejébe, amelyeket az isteni bölcsesség e földre helyezett. Wells: Világok harcaEbben a játszmában nem lehet passzolni a kört. Hetente legalább két nagyobb szabású hadműveletet be kell jelenteni; igényli a nép, szereti nézni, ahogy a vezetői fáradhatatlanul harcolnak. Szeret továbbá ücsörögni a parkokban, ráérősen vásárolgatni a boltban, élni az életét, ahogy megszokta. Nem szokhatott meg mást: se háború, se forradalom nem volt emberemlékezet óta. Ezt a dilemmát úgy lehet megoldani, ahogy pénteken láthattuk. A kijárási korlátozás hatása csekélyebb, mint a közös sajtófelhívás, miszerint #maradjotthon. Benne van ugyan, hogy nem kéne lófrálni – és a kivételek. Ha ma reggel kimegyek az utcára, és nagyokat tüsszögve korzózok egész nap a Duna mentén, mi történik? Esetleg megkérdezi a rendőr vagy az ejtőernyős közeg, hogy hová-hová. Én pedig vidáman előhúzhatom a paklit: dohányboltban voltam, kérem, most megyek a fodrászhoz, aztán a manikűrösömhöz, utána pedig szabadidős tevékenységet fogok folytatni fizikai és mentális egészségem végett. Büntetést lényegében csak akkor nyerhetek el, ha egyenest odamegyek a hatósághoz, megmutatom a seggem, és közlöm, hogy én bizony direkte fertőzni jöttem ki, távtüsszentésben utazom, hoztam is ezt a papírcsövet, hogy eltaláljam a néniket a bolt előtt. Hosszú idő óta először érzek együtt Orbán Viktorral. Nagy, kivilágított célpont lesz a harácsolt vagyon. Nagy, kivilágított felajánlások ideje van. Vélemény. Fehér, kövér, puha lárvaként bújunk majd elő. Már nem a vírus, hanem a nap ellen fogjuk védeni az arcunkat, mert nem bírja a bőrünk. Különféle egyéb betegségek zavarnak majd vissza az ágyba néhány hétre, amíg óvatos szoktatással újra kimerészkedünk. Még sokáig összerezzenünk majd, ha szembejön egy Kukás vagy egy Rendőr, a titokzatos kaszt sebhelyes, harcedzett tagjai, akik kint, az utcán töltötték a járványt. Belepusztulva - miután az ember minden erőlködése hiábavaló volt - a legparányibb lények gyilkos erejébe, amelyeket az isteni bölcsesség e földre helyezett. Wells: Világok harca Ebben a játszmában nem lehet passzolni a kört. Hetente legalább két nagyobb szabású hadműveletet be kell jelenteni; igényli a nép, szereti nézni, ahogy a vezetői fáradhatatlanul harcolnak. Sok halottunk lesz. Művészek, politikusok, közkedvelt vagy ismerősként utált szereplők, magyarok és külföldiek, akik az életünk részei voltak, és úgy készültünk, hogy apránként fut majd be a halálhírük. És közelebbi ismerősök, kollégák, családtagok. Szülők, nagyszülők, testvérek, barátok. Mind egyedül mennek el. Kórházak nyüzsgő intenzív osztályain, folyosóin, szükségkórtermek tábori ágyain. Nincs látogatás, nincs búcsú. Utolsó e-mail és cset lesz, a legszomorúbb hangulatjelek. Zajos telefonbeszélgetések, amennyire a lélegeztetőgépből, utolsó lehellettel telik. A vírus miatt az emberiség most a tudósokra figyel, az elmúlt évek illiberális szólamai már nem csengenek olyan jól. Ha eddig nem fordítva lett volna, most előrébb lennénk. Vélemény. Ronald Reagan amerikai elnök és Mihail Gorbacsov szovjet pártfőtitkár abban maradtak, hogy ha a földönkívüliek megtámadnák az emberiséget, akkor ők félretennék a vitáikat, és egyesítenék az erőiket. Az idegenek nem jöttek, a világegység elmaradt. Jött kis késéssel a koronavírus. Grafikonokat tanulmányoz az egész emberiség. A szerencsésebbek még iskolában találkoztak tengelyekkel, exponenciális görbékkel és hasonlókkal – a többiek most tanulják. Ha R0 = 2,6, akkor Y egyenlő annyi, amennyi. Vesd össze az intenzív ágyak számával. Soha ekkorát nem ment a matek. Kétségbeesett bohócok próbálnak lépést tartani a nép statisztikai tanulmányaival. Boris Johnsontól Donald Trumpon át Vlagyimir Putyinig szalad a sok népmesei hős, hogy bebújjon a mindenható Grafikon alá, mint esőben a gomba kalapjához. Nem ezt szokták meg, hanem hogy a szavaik valóságokat teremtenek. Belepusztulva - miután az ember minden erőlködése hiábavaló volt - a legparányibb lények gyilkos erejébe, amelyeket az isteni bölcsesség e földre helyezett. Wells: Világok harca Ebben a játszmában nem lehet passzolni a kört. Hetente legalább két nagyobb szabású hadműveletet be kell jelenteni; igényli a nép, szereti nézni, ahogy a vezetői fáradhatatlanul harcolnak. Folyamatosan nemzeti összefogásról beszél, de Orbán Viktor miniszterelnök valójában sohasem keresett hitelességet és bizalmat a feltétlen hívőinek táborán túl. A járvány miatt most viszont olyanokkal is szót kellene értenie, akik számára ő nem házi szent vagy apafigura - írja a HVG publicistája. Vélemény. Május 3. Ez lesz a tetőzés napja. A pontos órát még nem árulta el a miniszterelnök, de hát az is csoda, hogy a rabbi ellát Lembergig. Utána lazíthatunk. Egy ország lélegzik fel, nyújtózik ki és szalad a napfényre, a legszebb az lenne, ha az eső is eleredne, mint a megváltott sivatagbolygón, és vidáman spriccelnénk egymásra az aranyat érő áldást. Életre kelnek a gyárak és a piacok, nyitnak az éttermek, kiülős szezon van már. Talán a gyerekek is baktathatnak újra az iskolába, visszazökkenhetnek a csend-rend-fegyelem meghitt világába. Számológépet elveszem, hogy' ülsz, mi van rajtad, nem súg, nem les, kimegy, igazolatlan óra. Már hiányzott. Nem mindenki ugyanakkorát koppan. Állnak még a paloták. Kedves népi szórakozássá vált az utóbbi időben, hogy kinyitjuk bármelyik újságot, és elolvassuk az aznapra beszerkesztett jóslatot a válság alakjáról. Azért gondolom, hogy népi, mert különben nem mentünk volna végig már a fél ábécén. Van erre kereslet. Úgy tűnik, a válság Istenhez hasonló. A régi anekdota szerint az elefántot tapogató vakok mind különbözőket képzelnek az állatról. Az elefánt egy cső – mondja az ormányát fogdosó vak, a farkához rendelt szerint olyan, mint egy kötél, a seggénél álldogáló pedig biztos benne, hogy büdös (bár az elefánt általában is büdös). Na és pont ennyit látnak Istenből is a különböző vallások – így szól a tanmese. A válságot, ami a vírus után jön, mérvebbnél mérvadóbb tudósok, megmondók, kutatók rajzolták már le. Az ismert típusok a V, az U, a W és az L. Ezekhez szeretnék szerényen hozzájárulni egy új válságalak kifejlesztésével: ez az K alakú válság, és úgy számolom, hogy itt ez lesz. A K betűt így kell elképzelni:A fentebb említett, klasszikus válságrajzok jellemzően egy mutatót mérnek, mondjuk a GDP-t, és abból rajzolódik ki a V gyors visszapattanása, a W két hullámban teljesülő felépülése, az U elnyúló agóniája a helyreállás előtt. Az L meg azt jelenti, hogy padlón marad a gazdaság. Mindegyikük kiindulópontja a Gebasz, amikor a válság beüt. A K-válság lényege, hogy nem az összesített és absztrakt statisztikát rajzoljuk le, hanem megfigyeljük, hogyan érinti a Gebasz az embereket. Mikor lesz jobb nekik utána, és mennyire? És mindjárt azt látjuk, hogy ahány ház, annyi szopás, némelyiknél viszont most kezdődnek a legnagyobb mulatságok. A görbe kettéválik, valahogy így:Természetesen minden válság lehetőség is, és mindig vannak, akik jól járnak rajta. Járvány idején többek közt az egészségügyi eszközök gyártói és forgalmazói, a jól értékesíthető online tartalomszolgáltatók, a futárcégek. Az ő gyarapodásuk senkit sem fog meglepni, ahogy az egészségügyi dolgozók prémiumát sem irigyli senki; talán csak a kormány, mert nem nagyon akarja kifizetni. Az érdemtelenül szerzett vagyon viszont jogos irigység tárgya. Válságban a készpénz az úr, ez is régi bölcsesség, annyira, hogy nem is teljesen igaz. Az viszont biztos, hogy a végtelenített vásárlóerő, a minden körülmények közt, betonbiztosan garantált jövedelem a letarolt, füstölgő piacon még annál is dominánsabbá teszi a pártállami oligarchákat, mint azelőtt. Ehhez jön a kedvük szerint alakított jogi és politikai környezet. Válogathatnak a csődbe ment cégek, szektorok, birtokok és fuldokló márkák között. Ilyenkor olcsó minden. Be lehet vásárolni földből, ingatlanból, nőt és árulót egy karton cigiért lehet venni. Törzsvevőknek öt forintért kapható a kutya már. És annál olcsóbbak a megszerezhető, bekebelezhető, megrogyott áldozatok, minél mélyebben kapálóznak. Ide kívánkozik a sajtópiac rövid elemzése, nem hazabeszélés végett, hanem mert ez eléggé szem előtt van, a kedves Olvasó is épp az egyik standjánál nézelődik.   – Csődbe mehet-e az Állami Biztosító? – tette fel a kérdést gyermekkorom egyik ismeretterjesztő könyve, mindjárt meg is válaszolva: nem, hiszen állami. – Csődbe mehet-e az Állami Szopoda, avagy a KESMA? – kérdezhetnénk harmincöt évvel később, tudva a választ. Nem, az örökkévaló. Amíg adót lehet szedni e földön, zengeni fogja az adószedők dicséretét. Viszont a visszaesés remek pusztítási lehetőségeket kínál, ahogy láttuk ezt a Népszabadság példáján. Logikus tehát, hogy a közpénzből hizlalt tőkéseknek nem érdekük a hatékony gazdasági mentőprogram. Minél több a csőd, minél magasabb a munkanélküliség, annál olcsóbbak a vagyontárgyak és a munkaerő. Minél vastagabb a K alsó szára, annál magasabbra hághat a felső. Ennek megfelelően alig van Európában még egy kormány, amely ennyire szűkmarkúan és szenvtelenül kezelné a gazdasági és szociális következményeket. Erős a gyanú, hogy nem elvből, hanem számításból. A világgazdaság aztán szép lassan visszaépül korábbi szintjére, de addigra már szinte minden a kezükben lesz. A szorult helyzetben felvásárolt vállalatok már nekik tejelnek, a munkások nekik dolgoznak. Tíz- és százezrek nélkülözése, és néhány száz érdemtelen tökvakargató kisherceg luxusa: ez a K alakú válság. Nagy bevásárlások éve lesz az idei. Ha mégsem, szívesen visszavonom tanaimat. De ha mégis, akkor lásd alább. Szépek a szimmetrikus betűk, a V meg a W és az U. Amolyan együtt dübörgést sugallnak. Megszenvedtük a csapást, a szelek mérgét nemesen kiálltuk. És most együtt lábalunk kifelé, Lőrinc meg én, és itt lábal velünk a Pista és a Rasi meg a Tóni. Szép, érett barázdák ékítik arcukat. Nekik se volt könnyű. Mint a jó gazda aszályban, úgy virrasztották végig ezt az időt a konyhaasztalnál. Ott az a temérdek strand, a szállodalánc, a divatügynökség, a lovarda; benne az összes pénzecskéjük. Szomorkás ölelések ideje volt, a sok bizonytalanul elmotyogott „nem lesz semmi baj”, és a bensőt átjáró jeges rémület: tudunk-e enni adni a kicsinek?De sok minden jutott eszembe K betűvel, amíg ezt elképzeltem. A K alakú válság, az az, hogy a többség kurvára megszívja, ezeknek a vérszopóknak meg kurvára semmi bajuk nem lesz akkor se, ha sivataggá szárad egész Magyarország. Sőt, annál többet fial az oázis, amit lenyúltak maguknak. ***A K alakú válság a lehető legrosszabb mind közül, mert garantálja a kezelhetetlen szociális feszültségeket. Nem béke követi, legfeljebb fegyverszünet, ami véges. Egyetlen erő állhat ellen neki: a válság alsó lábán utazók képviselete. A baloldal. Harcos, bátran vádat emelő politika, amely napról napra tartja köztudatban, hogy állnak még a paloták. Illetve hogy már megint. Toleráns, befogadó baloldal, amely képviseli a maradék falattól megfosztott közmunkást, és a csődbe zuhanó kisvállalkozót, az igazságtalanul kifosztott tőkét is. Nemcsak több szólamban beszél, de képes szimfonikus, koherens programmá formálni, hogy nekik mind jobb lenne másik kormányzás alatt. Ahogy azoknak is, akik szabadságukat féltik a járvány ürügyén terjeszkedő hatalomtól – tévedés ne essék, őket liberálisoknak nevezzük, és őket is reprezentálni kell. Velük, sőt általuk, ha nekik tetszik – nélkülük és ellenük, ha kell. Így intette a közérdekre Széchenyi az arisztokráciát – hiába. Sokan lesznek a megalázottak és megszomorítottak. Többen, mint akik a VIP-hídon, száraz lábbal kelnek át ezen a válságon. Többséggé – s ha jogaik korlátozása szükségessé teszi: forradalmi erővé – szervezésük nemcsak létérdeke az ellenzéknek, hanem erkölcsi kötelessége is. Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! Ha minden a régi, akkor a karantén csak kárt okozott. És a szívek megkeményedését. A rajzás megindult. Elég volt kimondani a varázsszót, és tömegek robbantak elő a buborékjukból. Vége, vége! Soha többé fasizmust! Tűzszünet, békekötés, nincs többé bombázás, jöhetnek a fényes szelek és az újjáépítés, a feslett nők, a pezsgős vacsorák. Megfogadjuk, hogy levonjuk a tanulságokat, nem követjük el elődeink hibáját. Csakhogy nincs itt semmiféle béke, nincs tűzszünet. Hogyan is írhatná alá egy vírus? Ez nem egy sorozat, amit mostanra meguntunk, és átkapcsolunk máshova. Nem egy kormány, amiből elegünk van, és leváltjuk. Azért kuksoltunk otthon hatvanhat napon át, hogy ne terjedjen a vírus. Logikus, hogy ha ott folytatjuk az életet, ahol abbahagytuk, akkor megint terjedni fog. Nem halt ki ugyanis, csak nem talált elég gazdatestet. Így nem tettünk mást, mint hatvanhat nappal elodáztuk az elkerülhetetlent, és az most fog bekövetkezni. Valamivel több lélegeztetőgéppel, de ugyanúgy átengedjük az országon a járványt, mint ahogy tehettük volna két hónapja. Ez esetben a karanténnak csak káros hatása volt: munkanélküliek százezreit, csődök tömegét hagyta maga után, a semmiért. Folyamatosan nemzeti összefogásról beszél, de Orbán Viktor miniszterelnök valójában sohasem keresett hitelességet és bizalmat a feltétlen hívőinek táborán túl. A járvány miatt most viszont olyanokkal is szót kellene értenie, akik számára ő nem házi szent vagy apafigura - írja a HVG publicistája. Vélemény. Ugyan már, Trianon. Elég ide kétmillió jobbágy, a többit elcsatolhatja Soros. Jubileumi sírva vigadás napja van. Száz éve már, hogy volt ez az ambuláns műtét, le kellett nyesni az üszkösödő végtagokat. Nem Magyarországról, csak hogy rögtön belerondítsak a tárogatós siratóénekbe: a Monarchiáról. Nem sikerült tökéletesen az operáció, és nem is gyógyító szándékú volt; nincs mit mentegetni rajta. A velünk élő népeknek maguknak is kedvük szottyant a nacionalizmusra – lényegében ezt ünnepeljük minden trianonozással –, és a nemzetközi közösségnek semmi oka nem volt ezt alább becsülni, mint a miénket. Pláne hogy épp elvesztettünk egy világháborút. Sem a szlovákok, sem a románok, sem rajtunk kívül senki nem tette magáévá a Szent Korona-tant. Nem tettünk semmit azért, hogy velünk egy fedél alatt akarjanak maradni. Hárommillió magyar rekedt kívül az országhatáron. Felbecsülhetetlen veszteség. Annál meglepőbb, hogy milyen vehemenciával folytatjuk az öncsonkítást. Száz éve már, hogy mással se foglalkozunk, csak öncsonkítással. Csekély manikűr, pár ezer fő csupán, de friss: épp most taszítottuk ki a transznemű embereket. De nem sokkal előtte metszett le a közjogi méltóság, laza mozdulattal, másik hárommilliót. Azzal a szikár megállapítással, hogy az ellenzék nem tartozik a nemzethez. Ja kérem, így tényleg fogy a magyar. S végül nem marad belőle, csak egy kupac gőzölgő, bajszos szar. Tíz év megátalkodott, vaskalapos tespedés után a koronavírus kikényszerítette Magyarország legnagyobb oktatási reformját. A kísérlet első szakasza most lezárul. Három hónap távoktatás során minden iskola, minden tanár és minden gyerek új tapasztalatokkal, tanulságokkal, módszerekkel és ismeretekkel gazdagodott. Évszázados drilleket fújt el a járvány. Mi ez a gönc rajtad? Hajad is milyen? Órán nem eszik! Nem iszik, nem rágózik! Egyenesen ül! Nem beszélget! Könyvet, lexikont, telefont, számológépet elteszi, akinél meglátom, karikás egyes. Bebiflázni minden szart, mert azt a legegyszerűbb számonkérni!És nevelni! A kisdobos úgy él, hogy méltó legyen az úttörők vörös nyakkendőjére! Hittan, erkölcstan, iskolai ünnepélyek: ezeket fújta el elsőként a járvány. Senkinek sem hiányoznak azóta sem. Csupa idióta, értelmetlen, néphadseregbe való pattogás. Semmi közük élethez és munkához, ami egyre inkább arról szól, hogy a szükséges információt az ember hatékonyan megkeresi, az állandóan használt ismereteket begyakorolja, és egyébként akkor eszik és beszélget, amikor indokoltnak tartja. A munkakörök jelentős részében például állandóan kommunikál, nem pedig mereven ül negyvenöt. eket. A vírus miatt az emberiség most a tudósokra figyel, az elmúlt évek illiberális szólamai már nem csengenek olyan jól. Ha eddig nem fordítva lett volna, most előrébb lennénk. Vélemény. Ronald Reagan amerikai elnök és Mihail Gorbacsov szovjet pártfőtitkár abban maradtak, hogy ha a földönkívüliek megtámadnák az emberiséget, akkor ők félretennék a vitáikat, és egyesítenék az erőiket. Az uraságnak nem tetszik a tükör, ha nem görbe. Múlt héten országos felháborodás kényszerítette lemondásra a vasalódeszkás tanárt megalázó kormányszolgát. Balázs József két nappal azután, hogy tette ismertté vált, iszkolva menekült. Igazságtalanul megtaposott áldozata jelenleg a legnépszerűbb magyar tesitanár. Ez csak a jéghegy csúcsa, időben és térben is. Nem először követeli ki a közvélemény, hogy itt-ott egy kicsivel enyhüljön a nyomás, eltakarodjanak alkalmatlan figurák, hogy kicsit jobb legyen a világ. És rengeteg aljasság marad nap mint nap felderítetlenül, vagy éppen folytatódik dacosan, meghosszabbítva Bicskéig, mert túl nagy a tét. A tornatanár végül elmondta a szakszervezetnek, mi bántja, a sajtó pedig közhírré tette a sztorit. Ennek a szerencsés végkifejletnek előfeltétele a szabad közbeszéd. Ennyi telik ma a hatalomtól független nyilvánosság erejéből. Az így elért néhány millió ember a legjobb drámák, a legeladhatóbb történetek hatására tud akkorát együtt toppantani, hogy egy-egy sötét parasztot levegyen a tábláról. Balázs Józsefet el tudta takarítani, de a Balaton attól még a koronáé és az udvaré lesz, faltól falig. Egészséges országokban a nyilvánosságnak számtalan pillére van. Ezért nem is érdemes nekilátni a szétverésüknek. Tucatnyi tőkéscsoport, sok kisvállalkozás, startup és néhány techóriás együtt teremti meg a kritikus tömeget, amely azonnal összezár, ha egyiküket támadás éri. Magyarországon már legfeljebb a két kezünk kell, hogy a nagy, napi tájékozódást szolgáló független médiumokat összeszámoljuk. A folyamat egyértelmű volt az eddigi tíz évben is. A közmédia azonnal propagandává alakult. Megszűnt a Népszabadság, megszűnt újságként az Origo, más lapok őrlángra kapcsoltak, csökkentett üzemmódú portállá gubóztak be. Emblematikus ellenzéki orgánumokat nyalt fel a házirabbi. Felhagyott a tájékoztatással a TV2 is. És ezeket a manővereket mindenhol küldött emberek, engedelmes végrehajtók zavarták le. Nevük ismert, és a küldetésük is. Nem merül feledésbe. Az Origo esetében a hóhér Vaszily Miklós volt. Nyilván tudja, hogy amihez asszisztált, az rombolás, de valahogy túlteszi magát rajta. Mint minden ügyvéd, aki tudja, hogy védence bűnös. Ez a folyamat nem állt meg, a működtetői szorgosan dolgoznak, és mindannyian tudjuk, hogy ahol alkalmuk adódik, ott lecsapnak. Hogy az Indexnél nem eszköztelenek, azt értjük régóta. Én akkor jöttem el, amikor az első roham éreztette a hatását. Abból még vissza lehetett jönni, de a tulajdonviszonyok és az autonómia foka azóta is folyamatosan kérdéses volt. A szerkesztőség feletti szféra egyszerre volt puskaporos hordó és Schrödinger macskásdoboza. Hogy kerül egy sokmilliárdos médiavállalkozás egy névtelen kádéenpés, illetve egy kellemes modorú, de nem éppen nélkülözhetetlen indexes marketing-osztályvezető nevére? Kinek a nevében parkoltatják, és meddig? Hogyan lesz emellett a szerkesztőség vezetője a kedves bohém Bodolai László, akinek emlékezetesek ugyan horgásztörténetei és Zugügyvéd című blogja, de hát kérem szépen, ez mégse bábszínház. És milyen alkuk köttetnek, ha ez az egész rongyos kompánia Vaszily Miklós kegyétől függ, mivel övé a sales meg a teljes infrastruktúra? Kik ezek a tanácsadók, akiknek engedelmeskedni kell, honnan a felhatalmazásuk? Melyik fél hívta őket?Mindezek ellenére a szerkesztőség tette a dolgát, mintha minden rendben lenne, mintha az lenne a normális, hogy ők újságot szerkeszthetnek, ahonnan az ember nagyjából minden fontosat megtudhat, ma is tanul valamit, és nem kell attól tartania, hogy lényeges ügyekről lemarad, mert Őszentsége számára kellemetlen. Csakhogy Őszentsége amolyan vetemedős fajta. Arra bizony. Hogy elhallgattassa azokat, akiknek más a véleménye. De nemcsak a vélemény sérti a finnyás orrát. Hanem hogy ezek az újságok lehozzák azt is, amit ő mond, de azt is, amit Karácsony Gergely vagy épp Donald Tusk. A nagyjából megismerhető valóság, az zavarja. Látszik ez abból, ahogy a neki tetsző médiumok működnek – és amelyeket csak az olvas, aki arra kíváncsi, mit hazudnak ma. Nem titok, hogy a szolgasajtó körül akadnak feszültségek. Százmilliárdok ömlöttek hozzájuk, de teljesítményük csekély és belterjes. Egy egész gárda vallott csődöt. A kemény magot érik el, nem is értenek a többiek nyelvén. Mivel a fanatikus hűség elvárás, elzárják magukat a normális többségtől, akik ettől a cinikus, tudatos hazudozástól eleve borzadnak. Továbbá látják máshol, hogy van ez a Borkai-ügy, és látják, amit nem látnak a lakájmédiában. Be is árazzák oda, ahova való. Őszentsége meg toporzékol, hogy miért nem hisznek benne többen, amikor így megfizeti a papságot. Két koncepció feszül egymásnak, nyilván. Nem kell ehhez kremlinológusnak lenni. Az egyik, hogy alig észrevehető, fokozatos, óvatos nyomással átállítják az Indexet, hogy ugyanilyen menő, laza, trendi és főleg népszerű maradjon, de mégis inkább fideszes legyen, mint ellenzéki. Ellenzéki alatt értve azt, aki megírja a kellemetlen ügyeket, Farkas Flóriántól Tiborcz Istvánon át Balázs Józsefig. És itt a 22-es csapdája: nem létezik laza, fiatalos, menő fideszesség. Ahhoz ugyanis szabadon engedett agyvelő kéne. Ez volt a reménye a Heti Válasznak is, aztán mint fészket, ütötték le a kis falut. Csak összeszorított seggű, szégyenteljes hazudozás és elhallgatás létezhet, ide süpped minden átállított újság – lásd a Mandinert. A rovatok kiszervezése alkalmat ad, hogy az Index kincset érő címlapján többet szerepeljenek a propagandagyár cikkei, és kevesebbet a kritikus hangok. De kár abban reménykedni, hogy ez észrevételenül megtehető. A másik koncepció az Origo- és Figyelő-recept: sóval vetni be a megszerzett földet. Esetleg bezárni, mint a Népszabadságot. Belátni, hogy nem tudnak olyat csinálni narancsban, és megelégedni a bombázással. Ez a valószínűbb végkifejlet. Ez is elég. Napi néhány százezerrel kevesebb magyar értesül a Balázs Józsefekről, ennyivel kevesebben ütik az orrukat lélegeztetőgép- és stadionügyekbe – tiszta nyereség annak, aki az ilyesmik elkövetésében érdekelt. Nem tudjuk jelenleg, elesik-e az Index, vagy megmarad újságnak. Ez azon is múlik, mennyire kockázatos megvonni ennyi embertől a napi olvasmányát, ami évtizedek alatt az élete részévé vált. Ahogy az égnek emelt vasalódeszka mutatja, mindig van remény, ha van közös akarat. Ezért is születik ez a cikk. Lehet, hogy újabb áldozatot követel a vetemedés. Ekkor is igaz lesz, hogy az újság egyenlő az emberekkel, akik írják. A többi csak üzemeltetés. Valószínű, hogy az Index segélykiáltása alatt sorakozó kilométeres névsor nem állja ki a válsággazdálkodás próbáját, és szűkebb költségvetésre lesz szükség. Ezt azonban eséllyel találja meg a legénység, amíg értelmezhető egységes műhelyként. Éppen ennek a szétbontásán dolgoznak ellenségeik. Így indult az újság története: exodussal egy sokkal kisebb földesúr karmai közül, amikor Internettóból Index lett. Húsz éve már. Versenytársainknak szerencsés túlélést kívánunk. De maradunk még mindig elegen. Nem lesz időtök mindannyiunkat kiirtani. Eljön a nap, amikor iszkolva menekültök, mert utolér a valóság. És nem lesz másik. Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! A nép azt kapja, amit akar, vagy legalábbis azt hiszi. A tekintélyelvű politika messze nem lát, de azt kiszimatolta, hogy a nép most lélegeztetőgépet akart. Vélemény. Kocsmáktól a filozófusbarlangokig örök sláger, mennyire nem tanul az emberiség a történelemből. Hiába intik bölcsek, hősök, mártírok, úgy tesz, mintha nem is hallott volna világháborúkról, forradalmakról vagy nagy birodalmak bukásáról. „Akik nem emlékeznek a múltra, arra kárhoztatnak, hogy megismételjék azt”– idézi Horn Gyula Churchillt, egyébként tévesen, de erről később. Mindegy, Churchill úgyis gonosz volt és rasszista, hamarosan eltűnnek a szobrai is, és akkor majd nem hivatkozik rá senki, se tévesen, se helyesen. Pláne Horn Gyulára. És kár is azon keseregni, hogyan felejtettük el a háborút vagy a rendszerváltást. Hiszen arra sem emlékszünk, mi volt két hónappal ezelőtt. Churchill hazájában botokkal verik a rendőröket, amiért azok figyelmeztetik az ezerfős utcabálok résztvevőit, hogy tulajdonképpen még mindig járvány van, és az a veszély, amitől az urak és hölgyek rettegtek még pár hete is, nem múlt el. Amerikában meglehetősen aktív a vírus. Viszont az emberek már ráuntak, ezért a lapok másik dráma után néztek, és találtak szabad szemmel is látható szereplőt. Így ott most egyszerre munkálkodnak azon, hogy eltöröljék a két hónappal ezelőtti, meg a kétszáz éves múltat is. A távolságtartás annyira tegnapi, most a tömegtüntetés a menő. Magyarországon egyre élesebb támadások érik a kormányt, amiért beszerzett tizenhatezer lélegeztetőgépet. Újságcikkek és ellenzéki kirohanások kérdezik fel, hogy jutott eszükbe ilyesmire pocsékolni a mi pénzünket. Lélegeztetőgép, micsoda eszement ötlet már megint? Nem volt elég a stadion meg a kisvasút, most itt az új mánia, amire számolatlanul lehet szórni a közvagyont!Három hónappal ezelőtt, amikor a fürkészek és a portyászok kirajzottak, komor látomások voltak forgalomban. Tízezernyi fuldokló betegről, az olaszországi borzalmakról és arról, hogy itt állunk a lerohadt kórházakkal, letolt gatyával, és most aztán az úristen irgalmazzon nekünk. Mit kívánt a magyar nemzet? Nagyon kivannak szegények, hogy hekkelik a konzultációjukat. Tehát ez illő és helyénvaló. Sorozathüledezésben csodálkozunk rá a kormánysajtó egyre esetlenebb próbálkozásaira, ahogy Hadházy Ákos konzultációjával próbálnak kezdeni valamit. Valószínűleg ennyi is volt a direktíva, találjanak valamit mindenáron, és csináljanak botrányt belőle – aztán erre telt a tehetségből. Örökzöld jeleneteket látunk, de úgy látszik, még mindig van poénértéke annak, amikor a balfácán rendre rálép a gereblyére, és belefejel a habostortába. De nemcsak a Hír TV meg az Origo veri a seggét a földhöz, felkacsázott a színpadra az adatvédelmi biztos is óbégatni, hogy sérülnek a személyiségi jogok. Attól, hogy Hadházy begyűjti az üres konzultációs kérdőíveket. Na de Péterfalvi Attila eleve habostortával és gereblyével az arcán született, neki még jól is áll. Mindez persze elkeserítő emberi minőségekről mesél, mégsem szomorkodásra ok, hanem örömre. A nemzeti konzultációk számaival kényelmesen dobálózhattak eddig: elmondhatták újra meg újra, hogy a többség áll mögöttük, hogy megint megerősítették a magyarok, hogy támogatják a politikájukat. Mindezt tökéletesen átláthatatlan, ellenőrizhetetlen, hasból bemondott számokra alapozták. Éppen Hadházy Ákos kísérelte meg, hogy betekinthessen a konzultációs ívek feldolgozásába – nem engedték meg neki, még azt sem nézhette meg, nem üresek-e a ládák véletlenül. Adatvédelemről nem is beszélve, de valamiért arra Péterfalvy Attila épp nem kíváncsi. Az nem volt kétséges, hogy az „Ugye milyen borzasztó ez?” jellegű kérdésekre többségükben pozitív visszajelzést kaptak, csak az, hogy hányan hajlandóak még játszani a gombolyaggal. Hadházy akciója ezt a kényelmesen megrajzolható többséget fenyegeti.   Fél éve egy - a medvéhez hasonlóan - életveszélyes élőlény ellen küzd az egész világ. Csak a koronavírus sajtója nem olyan jó, mint a macié. Pedig az is teremtett lény és pont annyi joga van létezni, mint egy több száz kilós ragadozónak. Vélemény. Amíg az egymást váltó fantomokkal szórakoztunk, Magyarországra kényelmesen betelepedett az ellenség. A magyarok élete ma veszélyesebb, mint tíz, húsz vagy akár ötven éve volt. Ennek oka a medve. Három generáció nőtt fel úgy, hogy az állatos könyvet lapozgatva nyugodt lehetett, ilyen szörnyetegek nálunk nem élnek. Nincs emberevő tigris, cápa, oroszlán; nincs mamba, tarantula és krokodil. Sajnáltam gyerekként azokat, akiknek ilyen vadállatokkal kell számolniuk, és örömmel töltött el, hogy bármikor kimehetek az erdőbe a szétmarcangolás kockázata nélkül, s a legveszélyesebb, amivel találkozhatok, a kullancs. Erdőbe menni, kirándulni, gombászni, netalán fogni egy sátrat és kinn aludni ugyanis szép, építő és egészséges dolog. Az a kevéske praktikus, ám kényszerítő probléma nemesíti a jellemet, a természet kisimítja a lelket, az erdő csendje ihletet és megnyugvást ad. De csak addig, amíg abban az erdőben nem bujkál valami, ami esetleg meg akar és könnyedén meg is tud ölni. Onnantól ugyanis a rácsodálkozás és az elmélkedés átadja helyét a szorongásnak, a paranoiának, és az indokolt rémületnek minden csörtetéstől, amiről pedig nemrég még tudhattuk, hogy őzike, vadmalac, vagy maximum szarvas, de az is elfelé megy, nem pedig jön megenni. Ki fog lehajolni a sziszifuszi ganajtúrásért? Hogyan állhatunk bosszút? Vélemény. Látjátok, feleim, meghalt. A kígyók, melyek halálra marták, titokban, tükör előtt pucsítva próbálgatják a koronáját. Nagy rájuk. És nagy a kabát, a hagyaték, bárkire, aki a helyére pályázik. Nincs másik. Lesz majd valami más, sok kicsi és másmilyen nagyok. De még ha a szerkesztőséget egy az egyben elkapja puha mancsával a háttérhatalom, megágyaz nekik, és két hét múlva újra elindul, az sem lesz ugyanaz. Az a gárda, amely most hősként állt fel a kormányzati nyomás előtt, nem az Index megteremtője, az alapítás és a felemelkedés személyzetéből alig lézengett ott pár arc már. Megörökölték a nagy művet, és gazdálkodtak vele. Óriások vállán álltak, mondhatnánk, de igazából mostanra lettek óriássá. Kellett ehhez az áramvonalasadás. Nem fanzin volt már, és nem szubkultúra, hanem Magyarország legnagyobb újságja. Története azzal ívelt fel, hogy teljesen elszállt abszurdtól keresetlen megmondáson át médiahackekig teret engedett egy elég jó képességű csapat összes szeszélyének; aztán szembe kellett nézni a ténnyel, hogy naponta több mint egymillióan nyitják ki azzal az igénnyel, hogy megtudják, mi a helyzet. Az egyéni hangok elhalkultak, utasellátóként működött napról napra: gondoskodni kellett arról, hogy a közönség elégedett legyen. Véleményszerzőnk szerint az Index közszolgálat volt a közszolgálat helyett, és hiába nyitnak új lapot az újságírói, az már nem ér el majd annyi embert, mint az eredeti portál. Magyarország egyik legnépszerűbb papját leállította a saját egyháza. Elvégezte ugyanazt, amit nagyban a NER. Pedig a megújuláshoz az esélyt éppen ezek a saját hangon, hiteles és autonóm személyként megszólalni képes "sztárok" adnák. Vélemény. Nem csak nagyzenekarok, magányos szólisták is a malomkövek között végzik. Egymástól nem függetlenül, hiszen ugyanaz a passzátszél hajtja a malmot. Hodász András, Magyarország egyik legismertebb papja befejezi internetes evangelizációját, lelőtte YouTube- és Instagram-csatornáját, ott verje meg az Isten az egészet, ahol van. "Úgy hozta az élet", írta a népszerű pap a bejelentéshez. Hodász András korábban részt vett az Index és a szabadsajtó melletti demonstráción. Az után döntött így, hogy „elbeszélgetett vele” Erdő Péter bíboros. Nem tudjuk, mi történt a prímási palotában, csak az eredményt. Kényszerítés, zsarolás, fenyegetés? Azt sem, van-e köze ennek ahhoz, hogy Hodász atya kidugta az orrát az Indexért rendezett tüntetésre. Csak joggal feltételezzük, hogy igen, és hogya magyar katolikus egyház most lejátszotta kicsiben ugyanazt, amit kenyéradó gazdája nagyban. Magyarország egyik legismertebb papjának lenni önmagában is eredmény, már amennyiben ezt nem ügynöki múlttal, korrupciógyanúval vagy stadionépítéssel éri el az illető. Maga a reverenda se valami népszerű ugyanis, amin megy is a siránkozás évtizedek óta: paphiány, hitetlenség, elfordulnak az emberek Istentől – elközelgett a végítélet. A szubkultúraként, törpe kisebbségekként létező egyházak jövője még a jelenüknél is fenyegetőbb:alig maradt esélyük megszólítani a fiatal generációkat, és ezen nem segít, hogy iskolákat nyúlnak le, mert ott az utálatos hatalom szerepét töltik be, amely ellen lázadni menő, továbbá illő és helyénvaló. Miért verhet el a mániájára egy zacskó semmi 55 milliárdot, amikor éhezők szájából veszik el a kenyeret? Milyen felelősséget visel, ha mégis veszteséges a puskaexpó? Feladata-e az ellenzéknek előkészíteni a perét? Mekkora ketrecben tartsuk, amikor ennek vége? Megvonja a támogatást a minisztérium az Igazgyöngy Alapítványtól, Iványi Gábor szegényiskolájától és az Ámbédkár Iskolától is; az indoklás szerint nem térül meg a befektetett összeg, elherdálják szegény gyerekek oktatására, ami egyszerűen indokolhatatlan, a megtérülés kizárt, van annak a pénznek jobb helye. Lázár János úgy fordul be két és fél milliárdért teniszszövetségre, ahogy más rágóért, és viszi is farzsebben, különben fennakadások jelentkeznének a teniszéletben; mármint ettől még bárki kimehet ütögetni a pályára, de a szervezeti munka bizony megbicsaklana, és azt nem engedhetjük. A zsebpénz sokszorosa annak, amit a fent említett iskolákon megspórolt a kormány, de sok kicsi sokra megy. Semjén Zsolt, ez a zacskó semmi 55 milliárdból rendez vadászkiállítást. Az eseményt jövőre tervezik, tehát ez a ma bevallott összeg, lesz az még a másfélszerese is nyitásig. Egymillió látogatót várnak – helyesebben hazudnak. Hogy ez mekkora hamis prófétálás, arról később. Semjén Zsolt Széchenyi Zsigmond szobrának avatásán A nagy vadász, az 55 milliárdos férfiMTI/Varga GyörgyEjnye, nem szép dolog egy embert zacskó semminek nevezni, lehetne például egy zacskó fing, vagy legalább valami. Sajnálom, kénytelen vagyok a tényekhez ragaszkodni; ez nem valami, nincs annyi hatása a világra, mint a fingnak. Soha semmit nem ért el, nem tett hozzá semmihez, egy fantompárt erszényében bóbiskolva néha felriad hülyeségeket beszélni. A szakdolgozattól kezdve a mai napig egy zacskó semmi. És ez ér meg 55 milliárdot, az ő nyomorult ambíciója, hogy legyen belőle legalább egy zacskó fing, hogy valamire mondhassa: én csináltam. Lázár Jánosról kész vagyok elismerni, hogy van valami a zacskóban, elvezetgetett ilyen-olyan minisztériumokat, rettegett a bécsi utcán, meg szétosztotta fideszeseknek a trafikokat. Well done. Na szóval Semjén Zsolt életműve, amivel a zacsit megtölti majd, a vadászati világkiállítás lesz, amiért 55 milliárdot fizetünk. Minden egyes ember 6100 forintot, beleértve az Igazgyöngy Alapítvány által felkarolt hatéves cigánygyereket, aki ennyiből egy hónapig ebédelhetne. Hát majd kevesebbet zabál. Cserébe Zsoltinak lesz vadászkiállítás. Ahogy lenni szokott, a szervezők pókerarccal bizonygatják, hogy – ellentétben a szegény gyerekek iskoláztatásával – ez megtérülő beruházás, ez volt a szöveg a mindenféle világbajnokságokról meg az olimpiáról is. Egymillió látogatót várnak ugyanis a puskaexpóra, és könnyen belátható, hogy ha mindannyian elköltenek ott 55 ezer forintot, akkor máris nullszaldós a buli, utána meg merő nyereség. A Genfi Autószalon tavaly 600 ezer látogatót vonzott. A Genfi Autószalont 115 éve rendezik meg, egy gigantikus, az élet minden területét átható iparág találkozója, ahol mindenkinek ismerős világmárkák állítanak ki. Autókat jellemzően, amelyek a vadászatnál nagyságrendekkel több embert érdekelnek az egész világon. És ebből sincs egymillió vendég. A 2020-as genfi autószalon Jó, hát nem egy puskaexpó GIMSA Genfi Autószalonról megjegyzendő még a következő: nem a svájci állam égeti el benne a pénzét, illetve hogy 2021-ben elmarad. A világjárvány, az abból fakadó általános bizonytalanság, valamint a kereslet és a kínálat kiszámíthatatlansága miatt. A szervezők nem vállalták a kockázatot. Ők ugyanis kénytelenek voltak számolni vele. A zacskó semmit nem nyomasztja semmiféle felelősség. Bele is horpadna szegény. Nem, inkább mesél arról, hogy ha a külföldi látogatók el is maradnának, a magyar érdeklődőkből akkor is kijön az egymillió. Természetesen nem lesz meg, a pénzt az ablakon dobjuk ki,a mérlegért hosszú és frusztráló csatákat vívnak majd ellenzéki politikusok és újságírók, és ha ki is derül, hogy mekkora hülyeség volt erre költeni, akkor sem történik semmi. Legalábbis ezzel számol az elkövető, és nyugodtan alszik. Ideje lenne megzavarni az álmát. Jelenleg a BTK félmilliárd forintban határozza meg a különösen jelentős érték határát, amennyiben lopásról, hűtlen kezelésről meg ilyesmikről van szó, a jutalom öttől tíz évig terjed. Nincs egyelőre ennél magasabb kategória, ezért kénytelenek vagyunk gyors fejszámolással szorozni: ennek a száztízszereséről van itt szó (egyelőre), ami pontosan 550 év nehéz vasban. Némi törvénymódosítás szükségeltetik majd. Nyugi, aprócska tüntetés lesz az érintetteké. Majd megunják, és hazamennek, de már nyomkövetővel a bokájukon. Magyarország egyik legnépszerűbb papját leállította a saját egyháza. Elvégezte ugyanazt, amit nagyban a NER. Pedig a megújuláshoz az esélyt éppen ezek a saját hangon, hiteles és autonóm személyként megszólalni képes "sztárok" adnák. Vélemény. Aztán ismeri még a jog a jóvátétel fogalmát is. Bizonyos esetekben a vagyonelkobzások ebbe beleszámíthatnak, de Semjén Zsolt élete például sehogy se ér meg 55 millárdot. Legfeljebb kárenyhítésről lehet szó. Talán ha egy sokkal szerényebb kiállításon meg lehetne tekinteni Semjén Zsolt ketrecét, az hozna valamit a konyhára. Ott, a ketrec előtt kellene felajánlani nehéz sorsú gyerekeknek a bevételt. Folytatná a handabandázást az imádkozó sáska, ha komolyan fenyegetné az elszámoltatás? Jó, ő igen, mert nincsen neki agya, de a tettestársai elgondolkodnának. A Genfi Autószalon szervezői azért fújták le a bulit, mert el kell számolniuk. Ennyi a kulcsa a felelős gazdálkodásnak – és ez az eredménye annak, ha nincs kikényszerítve. Olyan ellenzékre akarok szavazni, amely ezt megígéri – és végre is hajtja. Semjén Zsolt előtt nem áll semmilyen elrettentő példa. Azt akarom, hogy utódai előtt ő legyen az. És nyilván nem egyedül várom ezt: minden sikerfilm arról szól, hogy a gonosz elnyeri büntetését. Egy darukezelő, egy buszvezető, egy hírszerkesztő törvény előtt felel azért, amit rábíztak. Ez a zacskó semmi ma még azt hiszi, hogy megúszhatja. Olyan alternatívát akarok, amely megfosztja őt a nyugalomtól. És biztos vagyok benne, hogy az alternatíva éppen ettől lehet erős – majd győztes. Kár alábecsülni az elégtétel erejét. A Star Wars a Magyar népmesék modorában A gonosz elnyeri méltó büntetésétMarton Ádám MártonNem tudják visszaadni az életet annak a szegény gyereknek, aki addigra iskolázatlanul, reménytelenül elsüllyedt. De jönnek utánuk új gyerekek, és új senkik. Nyálkás váladékká folyik szét a szemünk előtt jog, igazság, erkölcs. Ezt helyretolni bátorságot és igen, kíméletlenséget igényel. Vadásszunk Semjén Zsoltra, készítsük elő nyilvánosan a perét, konzultáljunk róla és társairól az egész nemzettel. S amikor terítékre kerülnek a dúvadak, hívhatunk vendégeket a torra. Barátokat és elismerést szerzünk gereznájukkal az egész világon – ahogy Laura Codruta Kövesi is Európa csillaga, majd főügyésze lett, és senki sem sírt a lesittelt tolvajokért. Az igazság lehet a mi Eiffel-tornyunk, aminek csodájára járnak a világ minden tájáról. Így lehet mégis világsiker a vadászat: ha a Semjén Zsoltok kerülnek a célkeresztbe. Ránk engedik a vírust fék nélkül. Ez nem a svéd modell: arra mi alkalmatlanok vagyunk. Vélemény. Óvnám attól a laikusokat, hogy gyorstalpalón virológussá képezzék át magukat – intett a miniszterelnök, miután közölte, hogy a nemzeti konzultáción az emberek elmondták, milyen járványstratégiát tartanak helyesnek. Ők nyilván már korábban, nappalin átképezték magukat. A nép nem akar újabb karantént, sokan már a maszkot sem viselik el, szuverenitás-kérdés ez számukra, és abban mi világelsők vagyunk. Rájuk senki se kényszerítsen szájkosarat, már az is sértő, hogy "zsebkendőbe köhögj-tüsszents". Inkább aggódnak a gazdaságért, a munkahelyekért; az országnak működnie kell. Ahogy politikai kockázat lett volna tavasszal mérsékelni a pánikot és ellenállni neki, úgy rizikós lenne most szembemenni a karanténfáradtsággal, és okosabbnak lenni a népnél. Ezenkívül akkor nem tudtuk, mivel állunk szemben, mostanra viszont megismertük a kórt, felfegyverkeztünk ellene, a betegeket meggyógyítjuk – így Orbán. Jut mindenkire kétszáz lélegeztetőgép, annyi van, hogy a Balatont akváriummá bugyborékoltathatjuk velük. Meg kell tenni mindazt, amit a járvány ellen megtehetünk - addig a határig, ahol még nem okozunk több kárt a védekezéssel, mint amennyit a fertőzés okozna. Tehát átengedik rajtunk a vírust, már fék nélkül, lesz, ami lesz. De ez sejthető volt a katonai nyelvezetből. Amikor mi állig felfegyverkezve szembeszállunk valamivel, akkor az a valami kisvártatva feldúlja az országot, és lassítás nélkül megy tovább minimum Bécsig. Most már bátran nézhetünk elébe minden orosz harckocsitámadásnak. Magyar szívvel és harcias akarattal várjuk a támadást. Ha kedvük van, jöjjenek. Ha komolyan támadnak, akkor majd meglátják, hogy milyen erősek vagyunk– írta vitéz Szabó László vezérőrnagy, Voronyezsben, 1943. január 9-én, állig fegyverben. A betegeket nem gyógyítjuk meg. Meggyógyulnak maguktól, vagy meghalnak. Nincs ugyanis gyógyszer. A tavaszi halálozásokat sem a felszerelés hiánya okozta – néhány gócot leszámítva –, hanem az, hogy a vírusnak van egy halálozási rátája, és aki beleesik, azt a lélegeztetés és a gondos kezelés megmentheti ugyan, de erre nincs semmi garancia. Augusztusban már úgy ment a buli, mintha mi sem történt volna, megteltek a strandok itthon és az Adrián, orr alá, nyakra, zsebbe csusszantak a maszkok. Szeptemberben kinyitottak az iskolák. A tesztelést szándékosan visszafogják. Volt iskola, amely saját költségre letesztelt mindenkit, az eredmény: 15 százalék fertőzött. Holnapra húsz lesz vagy huszonöt. Már hazavitték a vírust szüleiknek, azok a munkahelyükre, tovább a nagyszülőknek, szülinapra, vendégségbe. A fertőzés ketyeg, lappang és terjed, százezernyi tüdőből. A mai szaporulat októberre vágja ki magát a falóból, és áll neki a mészárlásnak. A koronavírus elleni hazai védekezési intézkedésekkel az a legnagyobb baj, hogy Vajna Tímea megnyilvánulása járványügyben alig hülyébb, mint az ország miniszterelnökéé vagy az orvosi kamara elnökéé. Vélemény. Orbán Viktor a libernyák szón kívül semmit nem talált fel a politikai szezonnyitó alkalmából, a régi fegyverekkel hívja harcba a népét. A miniszterelnök és társai buta hazugsága az, hogy nem férünk el egymástól, ha különbözünk. Vélemény. Határon innen és túl rágják újra és újra elemzők, ellenfelek és szövetségesek, mit írt Orbán Viktor. Pedig eleve nem sok hús volt rajta. Ugyanaz a dal: elnyelné hazánkat a liberális tenger, ha ő nem állna a kormánynál. De amíg áll, a liberalizmus elleni lázadás szétárad a Földön, ahogy a Sztálin-kantáta is előre jelezte – szintén tévesen. Az egyetlen újítás, hogy most már libernyáknak hívja ellenfeleit. Sastaps!Tusnádfürdő nincs, Kötcse sincs – így kesereg a kiöregedett sztár; bezártak a színpadok, neki pedig kimaradt a hakniszezon. Örülhetne akár, hiszen nem készült el az új album, nincs ihlet, nincs tehetség, csak a megkopott slágerek. De muszáj előadnia magát, hát jönnek a régi nóták, kissé rekedtebben és hamisabban. Egy ideológiai alakváltó kalandozása a szórakoztató irodalomban. Kimerítően az „Orbán-esszéről". Vélemény. A lázadás éve, ha elfelejtettük volna, 2017-re volt kitűzve eredetileg. Akkor kellett volna az illiberális forradalomnak meghódítania a világot, de legalább Európát. Nem jött be, a briteket nem követték más népek kifelé, a német, francia és egyéb szélsőjobb visszaszorult, idehaza pedig csak összeadta az ellenzék végre, hogy kettő meg kettő, az akármennyi is, de kettőnél több. A verseny kinyílt, a koronavírus egyszerre két ziccert teremt: a halálos áldozatokat és a gazdasági válságot. Egyik sem elkerülhető. Gyurcsány Ferenc egyszer, kezdő miniszterelnökként, kifordította a zsebét élő adásban, így illusztrálva, hogy nincs pénz. Erről szól még a cikk: Olvass tovább, az első hónap csak 360 Ft! Senkinek sem kötelező melegekről olvasni mesét, és senkinek nincs köze ahhoz, ha más ezt akarja. Nem fog áthallatszani az esti mese. Jogunkban áll gyermekünket normálisnak nevelni – olyannak, aki nem darál könyveket. Áll a daráló mellett, ő, a keresztény-konzervatív, nemzeti és radikális, családanya, feleség, magyar. Mindezt képviselve, hősiesen, példát mutatva semmisített meg egy mesekönyvet az imént. Még aznap körbepuszilja a hatalom az összes szájával, ez már döfi, ilyen a jó, a konstruktív ellenzék. Aki együtt harcol velük. A normalitás védelmében. A normalitást leginkább azzal lehet megvédeni, ha nem égetünk meg darálunk könyveket. Az ugyanis meglehetősen deviáns dolog. A honanyának az ellen van kifogása, hogy a mesékben meleg hősök szerepelnek, egymásba szerető királyfik és hasonlók. Szerinte ez undorító, és azzal fenyeget, hogy ha ezt meghallja egy gyerek, akkor nemi identitása meginog, és még a végén ő is homokos lesz. Alapvető hiba lenne őt győzködni arról, hogy téved. Még ha el is fogadná, hogy nem meséktől lesz valaki meleg, vagy hogy melegnek lenni nem erkölcsi minőség; ha megjelenne neki maga Tormay Cecile, és szájon csókolná, akkor sem engedne, hiszen tökmindegy, gondol-e valamit egyáltalán. Ő a saját közönségének játszik, akik nem fognak ilyen mesekönyvből felolvasni gyermekeiknek. Jó hír, hogy nem is kell nekik. A Meseország mindenkié nem tankönyv, nem a másodikos olvasókönyvet cserélték le rá, nem kötelező pénzt adni érte– ellentétben a könyvdaráláson ujjongó propagandamédiával. Na, annak a tartalmát joggal kifogásolhatja bármely adófizető. Vannak azonban másfajta emberek, másfajta családok. Olyanok, ahol nem tabu erről sem beszélgetni a gyerekkel, és megkísérlik elmagyarázni, hogy is van ez. Tudom, durvának tűnik, hogy két fiú is szeretheti egymást, különösen ahhoz képest, hogy milyen izgalmas egymás fejét levágni, vetélytársunkat irigységből megmérgezni, vagy békává változtatni. De mindenki legjobb tudása és képessége szerint indítja el gyermekét az életben. Szarnak bele a járványba, arra nincs megoldásuk. De lehet helyette buzizni! Vélemény. Ezer halottnál tartunk. És ez a jó hír. Ez az ezer halott lapos, már-már alázatos járványgörbe mellett jött össze. A pokol kapui csak most tárulnak ki. Most ugyanis itt tartunk:„Tisztelt Szülők! Tájékoztatom Önöket, hogy egy tanárkolléga tesztje pozitív lett. Hivatalosan értesítettük a járványügyi hatóságot, akik nem tartottak szükségesnek további intézkedést. ”Ez csak egy szó szerinti példa, hasonló üzeneteket küldenek ki az iskolák országszerte. Mint tudjuk, illiberális demokráciánkban az iskolaigazgatók nem nyilatkozhatnak engedély nélkül, így nyilvános vitákban nem vehetnek részt. Szólhatnak viszont a szülőkhöz közvetlenül – és ott van a sorok között a felelősség, a hivatástudat és a kétségbeesés: nem rajtuk múlik, hogy nem történik semmi. Milyen kár, hogy akiken múlik, azokból hiányoznak ezek az erények. Ők sem vitáznak – a viták ideje különben is lejárt –, hanem odavetik foghegyről, hogyannyit tesztelünk bazmeg, amennyit kell, na pofa súlyba. A semmi, ami történik, maga az abszolút nulla. Még telefonon sem kérdezik meg a kontaktokat, legalább a közvetlenül veszélyeztetteket, hogy vannak.  Nem merül fel az érintettek tesztelése, szelektív tanrendmódosítás, akár a nagyobb gyerekek hazaküldése, de még annyit se mondanak, hogy vegyék fel a maszkot minél többször. Szarnak bele, konkrétan, elengedték, hadd szóljon. Ennek az az oka, hogy egyáltalán nem készültek fel. Csaknem fél évig zárva voltak az iskolák, ennyi idő állt rendelkezésre, hogy az oktatáspolitika alkalmazkodjon, digitális segédanyagokkal, képzéssel, átállási protokollal, hardverrel és szoftverrel felvértezze az iskolákat a második hullámra – amelyről tudható volt, hogy jön – legkésőbb akkor, amikor elkezdődik a tanítás. Annyi telt tőlük, hogy sikeresen megalázták azt, aki kreatívan állt hozzá, valamint kivezényelték az iskolaőröket. De a sóspuska sajnos nem fog a víruson. Az országnak működnie kell – ez lett a jelszó. Pontos másolata annak, hogy „egy tapodtat sem hátrálunk”. Az utóbbi jellemzően történelmi csatavesztések előtt hangzik el, az okos hadvezér ugyanis hátrál, ha azzal előnyhöz jut. Például jól védhető határokhoz. Ránk engedik a vírust fék nélkül. Ez nem a svéd modell: arra mi alkalmatlanok vagyunk. Vélemény. Ellenzékre akkor is szükség lesz, ha ez a rendszer elmúlik - írja véleményszerzőnk. Milyen tanulságai vannak az önkormányzati áramon bitcoin-bányászattal lebukott DK-s politikus ügyének? Egy éve rázta le magáról Budapest a Fideszt. Egy éve ilyenkor frissen megválasztott, lelkes és gyakorlatlan politikusok óvakodtak be új irodáikba, és kezdték szövögetni nagyratörő álmaikat. Volt, aki arról ábrándozott, hogy most már nemcsak beszélni fog, hanem megmutathatja, mit tud. Más annak örült, hogy jót tehet, építhet, segíthet; megint mások azt számolgatták, hogyan erősíti ez a pozíciójukat a pártjukban. És nyilván akadt, aki ekkor már a zsíros üzleteken törte a fejét, strómanjelölteket írt össze, és közbeszerzések megpatkolásán agyalt. Meg volt olyan, aki körülnézett, és már a konnektor láttán felcsillant a szeme. Megtalálta a nullponti energiát! A délibábot, amit botcsinálta fizikusok hada kerget, örökmozgókat bütykölő feltalálók keresik-kutatják, miközben a tudósok fejcsóválva és idegesen hajtogatják Newton törvényeit. Hiszen közismert, hogy nincs ingyenenergia. Dehogy nincs, itt van 'e! – röhög fel erzsébetvárosi szobájában az önkormányzati képviselő, telefont ránt, hardvert keresgél, és estére kész a nagy terv: kriptovalutát fog bányászni a hivatalban, a villanyszámlát pedig fizeti az önkormányzat. A lengyel katolikus egyház, amely nyíltan áll be a Kaczyns­ki-kormány mögé, maga alatt vágja a fát – miközben a pápa szélesre tárja az elfogadás kapuját. Látjuk: a vallásos normák kikényszerítése ma már nem járható út. Vélemény. Varsóban csodát tett az Anyaszentegyház. Százezrek haragját hívta ki maga ellen. Régóta dolgozott rajta. Érett a robbanás. Tüntető tömegek és a mögöttük álló milliók mondták ki először nyíltan és büszkén, hogy nem kérnek az egyház igazából. Azt mondták: nincs hatalmatok felettünk. A lengyel püspököket és a velük szorosan szövetséges politikai erőket hamar körbenyalogatta a magyar jobboldal, nem múlik el nap szenvedélyes támogató nyilatkozatok nélkül, amelyekben a tüntetők természetesen Soros pénzelte vadliberálisok, ellenfeleik pedig „életvédők”. A lengyel vadliberálisok olyan szabályozás visszaállításáért tüntetnek, amely a magyar abortusztörvénynél lényegesen szigorúbb. A felháborodás oka, hogy a bizonyítottan károsodott magzatok abortálása is tilos lenne mostantól, mert az ágy alatt lakó mumus azt súgta. A Down-kóros embriók kihordásának kötelezővé tétele a megvédendő érték a magyar jobber nyilvánosságban. Évtizedek óta nem látott számú tüntető gyűlik össze - immár rendszeresen - Varsóban és a lengyel településeken, hogy tiltakozzon az immár teljesen a kormánypárt ellenőrzése alatt álló alkotmánybíróság abortuszt szigorító határozata ellen. Kaczynskiék már harmadszor futnak neki a módosításnak, eddig kétszer meghátráltak. Lehet emellett érvelni, főleg teológiai alapon, de ennek nem a lengyel, főleg nem a magyar ellenzék a címzettje. Hanem Orbán Viktor, és külön Semjén Zsolt. Térdig járnak a magyar magzatok vérében. Sorost meg Brüsszelt könnyebb volt legyőzni, ugye, papa? A katasztrófa esélye sokkal nagyobb, és a felelős: Orbán Viktor. Ötven százalék az esélye, hogy kitart az egészségügy – mondja a miniszterelnök. Az nem rossz. A lottóötösre például egy a negyvennégymillióhoz az esély, és az csak holmi pénzről szól, nem magáról az életről, tehát az ötven százalék voltaképpen ajándék. Olyan, mint a ruletten a piros, egyszer bejön, másszor nem, de semmiképp sem esélytelen. Hatékony, hozzáértő kormányzás focizta el a reményt ide, a valószínűség zenitjére. A magyar ember úgy vonulhat be a kórházba, csak a legszükségesebb háztartási kellékeket hurcolva magával, hogy aztán akár még ki is jön onnan. Fej vagy írás, ötven százalék, továbbá valamiben úgyis meg kell halni. De komolyan, maguk azt hitték, örökké élnek? És a kedves mama is? Hát előbb-utóbb úgyis meghalt volna, tökmindegy igazából, nem kell ezen hőzöngeni. A szakértelem mindenekelőtt a tesztelés stratégiájában nyilvánult meg, és abban kitartóan megmutatkozott. Az antigénteszt például egy eszement pocsékolósdi hülyeség, amikor Budapest osztja a tanároknak, viszont a lehető legjobb döntés egy nappal később, amikor a kormány ígéri meg ugyanezt. A kontaktkutatás felesleges erőlködés. Egész ősszel olyan mediterrán lezserséggel szarta le az összes hivatal, tankerület és hatóság a sűrűsödő diagnózisokat, mintha ez nem egy járvány lenne, hanem valami genetikai elváltozás. A magyar kormány úgy tett, mintha a homoszexualitás fertőzőbb lenne a koronavírusnál. És még most is ezzel foglalkoznak járványügyi vészintézkedésként. Izgalmas, hogy az ötven százalék hogyan is értendő. Minden második beteg meghal? De izgi! Vagy országosan dobjuk fel a pénzt, és ha írás jön ki, akkor meghal az összes? Még izgibb! És vajon elkerülhette volna ezt egy ennél kevésbé tökkelütött kormány? Na ez a legizgalmasabb. A koronavírus-járvány jelenthetné azt is, írja szerzőnk, hogy ráeszmélünk: vannak közös ügyeink. Vélemény. „Ha rádöbbenek, hogy meghalhatok” – kezdi költeményét John Keats, és azzal folytatja, hogy ilyenkor idegesíteni kezdi, ha esetleg úgy hal meg, hogy még nem írt meg mindent – „mielőtt agyam termését behordtam” –, ezért ettől rögtön nekilát költeni, szorgosan. Keats megérzése egyébként nem volt alaptalan, ugyanis később valóban meghalt. Ma mindannyian rádöbbenünk, naponta. Azok is, akik félvállról veszik, fiatalok, erősek – de ott motoszkál az esély a szövődményre az ő sorsukban is. A veszélyeztetettek folyamatosan rettegnek tőle, a többiek változó intenzitással félnek. Ez sem légből kapott, ugyanis a koronavírustól meg lehet halni, ma már százasával hullanak a magyarok naponta, plusz akik az egészségügy túlterhelése miatt távoznak idő előtt. Sorost meg Brüsszelt könnyebb volt legyőzni, ugye, papa? A katasztrófa esélye sokkal nagyobb, és a felelős: Orbán Viktor. Örök optimistaként azt remélem, hogy a halál faragatlan betoppanása ugyanúgy hoz majd pozitív eredményeket, mint a természetnek a tavaszi karantén. Esetleg mindenki John Keatsre hallgat, és nekilát rég halogatott vállalásainak, hiszen látjuk, az időnk véges. Szégyellősen háttérbe szorítottuk a halál gondolatát, a hüvelygombáról többet beszélünk nyilvánosan. A járvány történelmi esemény, nemcsak a magyarok, hanem a világ közös témája. Történelmi tragédiák halottaira pedig illő közösen emlékeznünk. Ezért épült a koronavírus áldozatainak emlékműve. A világ problémáiból identitások, majd divatok lesznek - aztán elmúlnak. A bioszféra katasztrófája ügyében semmilyen valódi intézkedés nem történt, a Black Lives Matter dühét profi marketingesek csatornázták - a járvány viszont átalakította a világot. Vélemény.   Ennyit a Gyurcsány-szálról és a hisztiről. Az Index a Fideszé - csak a hülye nem tudta eddig. Vélemény. Pontosan négy hónapja mondott fel az Index teljes szerkesztősége. A helyükre türemkedők, és a felmondásukat kiváltó hatalomközeli macherek akkor azt adták elő, hogy hiszti és félreértés az egész, a függetlenséget semmi sem veszélyezteti. A távozók légből kapott vádakba hergelték bele magukat. Az öreg rövidlátó hangya pedig elbrümmögte, hogy neki „Miklós erős garanciákat adott”, a viszony baráti, az Index pedig működik tovább. Épp most indult el a plakátkampány, miszerint „ugyanott, ugyanúgy”. Tegnap pedig egy mozdulattal húzta be maga alá a céget a hatalom, tokkal-vonóval, ugyanabba a kézbe, amely felszopócsatornát igazgat „Mészáros Lőrinc” pénzéből. Elhangzott, hogy megtehették volna ezt már nyáron, de most muszáj volt, mert az Index veszteséges. Ami természetesen kamu: elketyeg a mi pénzünkből a Pesti TV is, meg százhúszmilliárdunkból a közmédia. Semmi se drága, a profitot meg nem úgy számolják, mint mi a HVG-nél, hanem átkúrt választópolgárban. A lényeg: a távozó indexeseknek igazuk volt. Nem hisztiztek, hanem átlátták a helyzetet. Látták, mennyit ér a stróman garanciája, és tudták, mi az ő küldetése. Szájer bukásával az álszent homofóbia szenvedett el csapást. A hozzá hasonlóknak kicsit jobb lesz – ha ezt valami titkosügynök csinálta, akkor köszönjük József nevében is. Nahát! Ennyit elég volt kimondani a kabaréban, amikor Imrédy Béláról kiderült, hogy kissé zsidó. Imrédy miniszterelnök ugyanis zsidózásból építette fel magát, sosem riadt vissza az uszítástól, sőt összehozott két zsidótörvényt is. Pedig ott csak egy dédszülő hibádzott. Nem a zsinagóga ereszéről szedték le kaftánban, egy tarisznya macesszel. Ma Szájer Józsefen röhögünk felszabadultan. Rég nem látott jókedvtől zsong Budapest és az ország. Igazi állatmesét hozott össze a csoportos meleg szexpartiról, gyülekezési tilalom idején, az ereszcsatornán, egy batyu extasytablettával menekülő monyók.  A sztorit ismertük: ugyanígy mulattunk Borkain és Tőkés Lászlón, amikor kiderült, hogyan is értik ők a kereszténykonzervatív értékrendet, amit mindenki másra rákényszerítenének. Amerikában ultrafundi prédikátorok és melegeket „gyógyító” kóklerek szoktak lebukni hasonlóan. De kevesen szednek össze minden kelléket a szertárból úgy, mint Szájer. Majd ha kiröhögtük magunkat, ejtsünk érte pár könnyet kutyafuttában. És emlékezzünk arra, hogy minden ilyen szerencsétlen mögött áll – és szenved – egy erős nő. Szájer József lehetett volna boldog. Lehetett volna övé is Meseország. De míg a legtöbb rejtőzködésre, sötét lebujokba kényszerülő, a szégyentől rettegő meleg rajta kívül álló okok miatt él ilyen világban, Szájer tehetett volna azért, hogy Magyarország ne ilyen hely legyen. Nem kötelező egy homofób pártban politizálni. Akkor sem, ha pénz és hatalom jár érte. Szót lehet emelni, amikor a többiek ebbe az irányba indulnak. Vitába lehet szállni a gyűlölet, a kirekesztés politikájával. Elő lehet bújni akár, és kiállni: hiszen én is olyan vagyok! És ha mindez nem használ, kilépni. Van még annyi más munkahely – és vannak más pártok. Azok is tökéletlenek, de nem gyűlölnek azért, ami vagy. Szájer nem ezt tette. Évtizedeken át bólogatott nagyokat, pedig – a tudattalan, amorf indulataiknak engedelmeskedő tömegekkel szemben – látta pontosan, mire megy ki a kormányzati buzizás. Látnia kellett, hogy a heteronormatív szövegek célja nem a szaporodás, hanem az ellenség felmutatása. Anya nő, apa férfi – ennek egyetlen értelme van: tudjátok, vannak, akik erről mást gondolnak, és ők gonoszok, valamint alkotmányellenesek. Ahogy valószínűleg nem börtöntöltelékként gondolt magára, pedig tudta, hogy egyetlen olyan kis bulitablettáért, de még annál kevesebbért is Magyarországon középiskolások életét törik derékba. Saját életén látta nap mint nap, hogy amit pártja az országra erőszakol, az élhetetlen egy csomó magyar számára, köztük neki is. De nem szólt, csak bégetett. Ez volt az ő stratégiája. Hűséges bólogatással megcsípni egy EP-mandátumot, elhúzni ebből a gyűlölködő, ostoba, korlátolt, szürke országból, és élni világát Brüsszelben. Ott, ahol nem kell random buzizásokra összerezzennie, ahol nem hirdeti az állam, hogy ő alsóbbrendű. Ahol talál magának akár huszonöt pajtást, ha seggrepacsira szottyan kedve. Tehetett volna azért, hogy Magyarországon se legyen ennyire rossz olyannak lenni, mint ő. Sőt még tehet is, ha végiggondolta és meggyónta, amit eddig csinált. Arra vannak a szellemi távlatok, jó uram. A kormányváltás azért is kívánatos, hogy a hozzá hasonlóknak is otthona legyen Magyarország. **Felvetődött azonnal a kérdés: vajon nem valamely ellenérdekelt titkosszolgálat buktatta-e meg alattomosan Szájer Józsefet? Nos, ez éppen lehetséges, sőt elég kézenfekvő lépés lenne. Igazából az a meglepő, hogy a Fidesz először száll bele egy ilyen pofonba. Hiszen ők mindig is erőből politizáltak. Nem szól másról a mostani vétóügy sem: Orbán nem a jogállamisági vitában akar győzni, hanem ott dugja be a botot a küllők közé, ahol alkalma adódik. A bankrabló sem érvel amellett, hogy őt megilleti a pénz, hanem közli, hogy különben lelövi a túszokat. Emellett teljes gátlástalansággal használják hatalmi célokra a hatóságokat, ügyészséget, számvevőszéket, rendőrséget, bírói hivatalt és alkotmánybíróságot – az utóbbi kettőhöz van némi köze Szájer Józsefnek személyesen. Európa ilyen módszerekhez nem szokott, és eszközei sincsenek hozzá, például nem rendelkezik titkosszolgálattal. A tagállamok viszont igen. És ehhez a manőverhez nem kellettek mesterkémek, csak némi helyismeret. Na meg persze az, hogy Szájer József kiszámíthatóan elmenjen a kedvenc melegbárjába a szokásos drogos bungabunga-partira annak ellenére, hogy pártja épp a kereszténykonzervatív értékek nevében feszül neki az egész uniónak. Emögött – MÉG – nincsenek műholdak, drónok, hackerseregek és a CIA. Azokra várni kell egy kicsit, amíg feláll az új amerikai kormány. Jó-e nekünk, ha külföldi ügynökök befolyásolják a magyar politikát? Nos, mint szinte minden – beleértve a kábítószerezést – ez is az arányérzéken múlik. Sok koreai lélegezne fel, ha bármely ellenség végre eltenné láb alól a vezérdisznót. Ám az ilyen leleplezéseknek van egy belülről fakadó, jótékony igazságosságuk. Amikor olyasmivel bukik meg egy politikus, amit pártja egyébként erkölcstelenségként bélyegez meg, azzal tisztul a mezőny. Liberálisokat effélével nem nagyon lehet megütni, hiszen ők sose akarták megmondani népüknek, hogyan éljék a magánéletüket. Ők gyerekveréssel meg rasszista kirohanásokkal szokták megégetni magukat, de ezek azért többnyire elkerülhetők. A fundamentalisták viszontolyan szűk és egyszínű világot hirdetnek, aminek ők maguk sem tudnak megfelelni. Amikor álszentek hullanak el, legalább annyival beljebb vagyunk, hogy rizikóssá válik puszta gonosz számításból képviselni elveket, amelyeket az ötletgazda pillanatig sem gondolt komolyan. Elég, ha megmarad a szenteskedés a szenteknek. Azokból kevés van. Cinikus szemétládából sok. De most már eggyel kevesebb. Rettenetes év volt az idei, késekből és bogáncsokból kötött csokor. 2020 bűnlajstromából lapzártakor már csak egy vulkánkitörés hiányzik. A csapások és aljasságok sorát csak a jóságos, mindenki arcára derűt varázsoló szakállas öregúr szakította meg. Szubjektív körkép. Márciusban érkezett meg a koronavírus Magyarországra, ajtóstul. Orbán Viktor óvatos volt, elkerülte brazil és amerikai bajtársai hibáját, és nem kezdett okoskodni arról, hogy ez influenza, amit csak a nyámnyilák kapnak el. A tömegekben tudatosult veszély így is hirtelen kormánymozdulatokat váltott ki: a délelőtt eligazított elemzőpapagáj még azt magyarázta, hogy iskolákat bezárni őrültség, és rögtön utána be kellett olvasni, hogy elkerülhetetlen. Zárt velük minden egyéb, ami mozdítható, aranylemezes csapat lett az operatív törzs, egy egész világ tanulta meg újra a szakszerű kézmosást. A Magyarságkutató Intézet kábé egymilliárdból nettó hazudik, leírhatatlan gagyi minőségben. Ezzel valóban megmutatja, mi a magyar most. A tavalyi év első napján jött létre a Magyarságkutató Intézet, Kásler Miklós emberminiszter kezdeményezésére, nyolcszázmillió forint kezdőtőkével. Ebből lett neki régészeti, eszmetörténeti, archeogenetikai kutatóközpontja, és ezeknek mind vitéz vezetői. Az intézet feladata pedig tudományos kérdések tisztázása, mert mi mást is várnánk egy kutatóintézettől. A Jet Propulsion Lab például azt kutatja, hogyan lehet leszállni a Jupiter holdjaira, a Pfizer pedig a koronavírus elleni oltást. Egyikük sem elégedhet meg jól hangzó mesékkel, mert végül tényleg le kéne szállni, az oltást beadni, és annak működnie kell. Nem oké, ha a szonda becsapódik, vagy ha a páciens meghal. A magyarságkutató élete ennél sokkal, sokkal vidámabb. Valóság és számonkérés nem szomorítja őt. Kitápászkodik az ágyából, megvakarja a tökét, esetleg masszírozza is kicsit, közben Kásler úrra gondol, kurvára ráér. Két éve volt összerakni egy nem egész egyórás bábfilmet. Csak a hazugságokat kellett összeválogatnia. A Magyarságkutató Intézet tudományos munkatársa szerint Lázár Ervin meséiben olyan képzavarok vannak, amelyek nincsenek jó hatással a gyerekek egészséges fejlődésére. Az eredmény: a szonda becsapódik, a páciens meghal, a kártyavár összedől. A pozsonyi csatáról szóló filmről már bemutatása előtt tudható, hogy ordas hazugságokat, elemi tévedéseket tartalmaz, tudományhoz, kutatáshoz, valósághoz pedig pont annyi köze van, mint egy másodosztályú, baszós-kardozós fantasynek. Amerika meg tudja védeni magát a pszichopatáktól. De hogyan nézne ki a saját Capitoliumunk ostroma Orbán bukása után? Amikor egy nagyjából normális ember a nagyjából normális pártja élén választást veszít, az annyit jelent, hogy pillanatnyilag nem sikerült többséget szereznie. Ilyenkor levonja a következtetést, ellenzékbe vonul, korrigál, esetleg lelép a színről. Nehezíti a helyzetét persze, ha a hatalom elvesztése büntetőjogi számonkéréssel jár. Nagyjából normális emberek azonban meg tudják úszni enélkül. Amikor a pszichopata veszít, akkor azt mondja: a haza nem lehet ellenzékben. Haza alatt ilyenkor saját magát érti. A győzelem az övé, legfeljebb csalással, halottidézéssel, gyíkemberek bevonásával vehették el tőle – és ha erre nincs bizonyíték, akkor majd feltalálja újra a morális többséget. Érdemes meghallgatni a telefonhívást, amelyben Donald Trump elveszett szavazatokat kér számon Georgia választási bizottságán, arra hivatkozva, hogy ő ott óriási gyűléseket tartott, tehát nem létezik, hogy ne nyerjen. Senki sem maradt körülötte, aki emlékeztetné: az optikai csalódást az okozza, hogy világjárvány van éppen, és tömeggyűlésre csak a hülyék járnak. Vagyis az Ön leghűségesebb hívei, elnök úr. Ezt a jelenséget világszerte jól ismerjük, régóta. Amerika legfeljebb a történelemből – más országok történelméből – tudhatott róla. Éppen ezért nekünk ugyan kissé megmosolyogtató, hogy Joe Biden betört ablakok miatt sápítozik, az ő döbbenetük viszont őszinte. Donald Trump nem elsősorban politikus volt, hanem drámai hős. Neki be kellett fejeznie a történetet, nem léphetett le egyszerűen azzal, hogy leváltották. El kellett követnie valami rendkívülit, valami kivételest, amit még soha senki. Mivel ez a kormányzás során nem jött össze, maradt a dicstelen út, a rombolásé. És ez sikerült. Úgy vonul be a történelembe, mint a legotrombább tapló, aki valaha elnök lehetett. Ezt koronázza meg és véglegesíti a finálé, a csőcselék támadása a Capitolium ellen, a regnáló elnök felbujtására. Oké, well done, ezzel bérelt helye lesz a történelemkönyvekben. Orbán Gáspár olyat tett, ami egyedülálló a családjában és a pártban, amelyre rátolják az ügyét, írja szerzőnk: nemzetközi, igazságos, nyílt megméretésben állt helyt. Melyik udvaronc vitte ezt végbe eddig? Vélemény. Elvégezte a Sandhurst Királyi Katonai Akadémiát Orbán Gáspár, a miniszterelnök fia. A képzés negyvenmillió forintba került, amit – más kadétok tandíjával együtt – a magyar állam fedezett. Természetesen kitört a botrány, a kormánysajtó ismét bemutatta, hogy tájékozódásra alkalmatlan, majd megkezdődött az unásig ismert manőver, amelyben a kormánypárt a támadott szereplőt beágyazza a nemzeti értékekbe, és így próbálja megvédeni. Így lettek az Orbán elleni kritikából Magyarország elleni támadások, az olimpia ellenzői a teljes magyar sportélet ellenségei, és most az Orbán Gáspárt támadók a honvédelmet eláruló dezertőrök. Az újraelosztásban – egy Orbán utáni Magyarországon – a jelenlegitől csak balra lehet lépni, mert ami innen jobbra van, az leesik, írja a szerző Varga Judit miniszter és férje balatonhenyei nyaralójának ügye nyomán. Vélemény. – Figyelj, nem húzzuk be a henyei nyaralóra ezt a tízmillás csokot?– Hová gondolsz, hiszen azt szegény fiataloknak szántuk, hogy megvehessék az első otthonukat! Mit szólna ehhez a nép?Hát ez a párbeszéd nem hangzott el az igazságügyi miniszter ebédlőasztalánál. Inkább azon tanakodtak, hogyan adják be a banknak, hogy ők tényleg odaköltöznek, egyenest Brüsszelből: Dehogyis hétvégi ház, kérem, nem futja nekünk arra! Fel is vették a pénzt, beépítették a tündéri dácsába. Azóta is nagy az öröm, éppen kétszázmillióval gyarapodott a családi ingatlanvagyon. Nagy szerencse, hogy sikerült hitelt szerezni rá. Varga Judit családjában a családi otthonteremtő támogatás kevesebb mint két hónapnyi jövedelemnek felel meg. Oké; elfogadtuk, hogy a kétmilliós miniszteri fizetés méltányos, azt pedig pláne nem vonjuk kétségbe, hogy a Diákhitel Központ igazgatásának fáradalmaiért Varga asszonyság férjeura csaknem kétszer ennyit érdemel. Elég jó hozamot ért el miniszteri kinevezése óta Varga Judit. Végigvesszük, hogyan lesz kifizetődő a rajongás Orbán Viktorért. A kérdés az, hogy a közpénzzel az ő bérbe adott és hobbiból fenntartott portfólióját kell-e tovább gyarapítani, vagy inkább úgy célozni a támogatással, hogy annak jusson, akinek a fele jövedelmét elviszi az albérlet, vagy a szüleinél kénytelen lakni, mert kevésbé szerencsésen indult. Erre nemcsak azért kell választ adni, hogy bemérjük, mennyire hitvány ember az igazságügy minisztere, hanem mertirányt kell lassan találni az Orbán utáni Magyarországnak. Az oltáshelyzet, a vakcinák, jelesül az orosz Szputnyik V és a kínai oltóanyag körüli vita is mutatja: a kormány már ellenzékinek bélyegez mindenkit, aki kételkedik, írja szerzőnk. Ugyanakkor egy olyan helyzetben, mint a mostani, nagyon kellene komolyan vehető ellenzék, független tudós, szuverén entitás, hogy megmondja a többieknek: most, szokásuktól eltérően, tényleg nem hazudnak. Hogyan dönthetjük el, megbízunk-e valamely vakcinában, és beadatjuk-e magunknak? Egy oltás hatásait otthoni kísérlettel nem tudjuk ellenőrizni, és az iskolában se tudják megcsinálni a gyerekek technokolból. Ezt nem olyan könnyű bizonyítani, mint azt, hogy létezik elektromosság vagy mágneses mező. Marad tehát, mint a tudományos kérdésekben általában, a tekintély. Az egyik ilyen a kormány. A magyar kormány kétmillió embert kiválóan meg tud győzni, éspedig szinte bármiről. E lehetőségével szívesen és gyakran él, és színes mesékkel eteti őket a migránsok vezéréről, Soros Györgyről, a mesekönyvekben lapuló, lesből támadó ereszcsatornáról, arról, hogy Orbán Viktornak nincs megtakarítása, és hogy egyetemeket – vagy akármit – elfoglalni nemzeti érdek. Ha utólag lebuknak, sebaj: büszkén újságolják, hogy a pártért hazudtak. Ebből a nagy mesélhetnékből az következett, hogy a kétmillión túl viszont egyre többen vélik úgy, hogy amit mondanak, annak mindig az ellenkezője igaz. A NER-világ nem népszerű a fiatalok körében, de együtt tudnak élni vele, ám előbb-utóbb nyilvánvalóvá válik, hogy nincs nyugati élet nyugati közélet nélkül, írja szerzőnk. Ez még nem is baj önmagában, hiszen ott vannak a kormánytól független tekintélyek. Tudományos testületek, intézmények, hatóságok, kutatóintézetek egyetemeken és máshol, szaklapok, szakújságírók és közmédia. Aki esetleg a pártnak nem hisz, azt meggyőzhetik ők. Már amennyiben a függetlenségük legalább valószínűsíthető. Csakhogy a fenti mesék egyike az volt, hogy mindezeket megszállni, beszántani és pártszolgálatosokat kinevezni az élükre nemes és honvédő cselekedet. A legfrissebb gerezna a terítéken éppen egy egyetem. A lefolyóként üzemelő közmédiában ötpercenként bemondhatják, hogy a vakcina biztonságos, akkor sem erősíti az üzenetet; sőt. Ha néhány öreg huttnak meginog a széke, nos, az még mindig vállalható ár azért, hogy az előválasztás valós versenyt és tartalmat hozzon, írja szerzőnk. Vélemény. Izgalmas új sorozatot kínál az ellenzék mint műsorszolgáltató: a kérlelhetetlen repülő állatorvos, Hadházy Ákos és a minden hájjal megkent Tóth Dzsabba harcát. Szórakoztató és üdvözlendő fejlemény, több okból is. A mezőny tisztulását hozza, evolúciós előnyt ad a kormánypárttal szemben, és átcsúszik a kormánypropaganda falán. Tóth Dzsabba eddig annak köszönhette mandátumát, hogy a Teremtés kezdetén az ellenzék ősanyja, Nyuszi csokitojásként az MSZP-nek ajándékozta Zuglót. Neki ezután nem volt más dolga, mint a párton belül intrikázni és furkálódni, amíg elérte, hogy az MSZP őt jelölje. Eszközeit sporadikus elszólásokból ismerjük, de azok alapján a baloldal vitatottabb hagyományait ápolja, szereti például a vetélytársait a családjukkal zsarolni. Már amennyiben hihetünk Karácsony Gergelynek, de az a gyanúm, hogy az ellenzéki választók többsége neki jobban hisz, mint a zuglói huttnak. Az ellenzéki szavazók összes dilemmáját magába sűríti egyetlen előválasztási helyszín. A fő kérdés: a politikai pályán maradnak-e azok a szereplők, akikre korábban már a gyanú árnyéka vetült kétes ügyekben. Hátha kiderül, hogy a helyi lakosság az Uralkodóhoz képest választotta őt, de azért el tudnak képzelni nála szimpatikusabb jelöltet. Például Hadházy Ákost. A sorozatban nyilván előkerül majd, hogy a Momentum jelöltje nem is zuglói, fogalma sincs arról, hogy nincs elég játszótér a Thököly úton. Csakhogy nem polgármestert választanak. Különösebben nem kell indokolni, miért gondolja valaki helyénvalónak, hogy Hadházy képviselő legyen. Az ellenzéki szavazók többsége gyűlöli a fideszes korrupciót, és kívánatosnak tartja a minél szigorúbb elszámoltatást. A parlamenti választáson elsősorban a Magyar Köztársaság polgárai vagyunk, és csak másodsorban zuglóiak. Nem a krumpliért megvásárolható embereket kell felelőssé tenni, hanem neki kell látni a munkának: aktivistákat kell toborozni több ezer magyar településen, akik kampányolnak majd és a választásokat ellenőrzik. Ez az egyesült ellenzék legfontosabb feladata most, írja Hadházy Ákos. Vélemény. Tíz éve nézzük, hogyan lopnak és csalnak. Hazudik a tévéjük és a sajtójuk a világról, hazudik az ügyészségük a bűncselekményekről, hazudnak a kutatóintézeteik, a kuratóriumaik és a hatóságaik. Ki bízna hát a bankjukban? Vélemény. Biztonságban van-e a pénzem a Budapest Banknál? Ez a kérdés kínoz már azóta, hogy kiderült, nevezett bank biztosította volna a hitelt Rogán Antal frissen vett harmadik feleségének. A szerződés, mint azóta tudjuk, nem ment teljesülésbe, időközben elszégyellte magát a vevő. A papír amúgy arról szólt, hogy azt a másfél milliárdot mindössze öt százalék önrészre hozzájuk vágja a bank; vegyenek belőle földecskét, kell a hangulatos birtok a turbékoláshoz. Csak visszafizeti, elvégre miniszter is van a családban, és az bizonyára összeszed ennyit. A focistáknak csak gyengített oltást adna Litkai Gergely, mert az eredetit nem bírná a fizikumuk. A Duma Aktuál a NER-ben fontos szempontok alapján készített tervet arról, milyen sorrendben oltsanak. Amint a manipuláció nem elég, ezek belebuknak. Ezt bármely csekély értelmű medvebocs beláthatja. Vélemény. A folyton dübörgő katonai zsargon a béke szeretetére és megbecsülésére tanít. Képzeljük csak el, hogy nézne ki egy igazi háború! Megkapná a behívót hetvenezer tartalékos, amit aztán egy óra múlva lefújnának, viszont aki mégis betéved a laktanyába, annak adnak fegyvert, ha már arra jár. Győz a szittya fergeteg!Sms-ben vertek át tízezreket, aztán még tapsot is vártak érte. Vélemény. Egyetlen haditerv sem éli túl a találkozást az ellenséggel – írta Helmuth von Moltke, és bár aranyköpése világhírű, kevesen értik úgy, hogy tervezni felesleges. Magyarország kormánya azonban erre jutott; azt már rég kimondták, hogy a pillanat uralásán múlik minden, de mostanra el is engedték, hogy a jövő hetet egyáltalán számításba vegyék. A harmadik hullám nem volt meglepetés, de a második sem. A koronavírus első megérkezése volt váratlan, utána viszont ha bármely csekély értelmű medvebocs leül a Gondolkodó Sarkocskájába, ki tudja ötleni a következőket. Amikor aztán eljön a pillanat, Micimackó előkeresi az almáriumból a „Baj esetére” feliratú csuprot, kihalássza az Iskolabezárási terv című papirost, és aszerint jár el. Nem pedig letolt gatyával áll a viharban, mint Orbán Viktor, a legcsekélyebb értelmű medvebocs. Ránk engedik a vírust fék nélkül. Ez nem a svéd modell: arra mi alkalmatlanok vagyunk. Vélemény. Rosszak a számok, egyre rosszabbak a számok – így fütyörészett a kormány, rá sem hederítve arra a felvetésre, hogy akkor az iskolákon érdemes lenne gondolkodni, mert ott aztán van kontaktus bőven. De még annyira sem, hogy a pedagógusok oltását megszervezzék – bár látjuk, hogy jó okkal ódzkodtak attól, hogy bármit is szervezzenek. Aztán egy hűvös csütörtök reggelen kisütötték, hogy jól van, akkor zárjunk. Roló le, gyerekfelügyelet nem lesz, nem azért zárjuk be, hogy nyitva maradjon. Ekkor megint egy országnak kellett felmordulnia, hogy hova tegye a gyerekét, aki nem tud otthon maradni. Egy napba telt, amíg leesett, hogy ez valós probléma, és akkor inkább legyen felügyelet. Hétfőn összeomlott a KRÉTA-rendszer, kedden a köznevelési államtitkár ahhoz hasonlította ezt a hibát, mint amikor leesik ez első hó és megbénul a város. Maruzsa Zoltán azt is mondta, a kormány által megbízott cég számára világossá tette: a rendszernek bírnia kell a terhelést. Sok más dolgot azonban nem tett világossá. Ennyire hülyék? Vagy csak csupa olyan ember üli már körül az asztalokat, akinek magától értetődik, hogy ebben a helyzetben hívjuk a bébiszittert? De akkor is ennyire hülyék, legfeljebb túlfizetett hülyék; különben felmerült volna, hogy ki vigyáz azoknak a gyerekére, akiknek nincs pénzük személyzetre. Egyenek kalácsot, ha nincs kenyerük?Az iskolaigazgatóknak egy hétvégéjük maradt megszervezni egyszerre a digitális átállást és a benti tanítás fenntartását; ehhez pontosan ugyanannyi segítséget kaptak ők is és a gyerekek is, mint tavaly. Egy év alatt felállhattak volna a szerverek, lefutott volna az online segédanyagok, eszközök, játékok, módszerek értékelése és fejlesztése, a tanárok magabiztosan kezelnék őket, lenne online oktatáshoz módosított tanterv, vizsgarendszerek, protokollok. Akkor se vesznének kárba, ha megszűnik a járvány. Á, nem, iskolaőrökkel baszakodtunk inkább, meg buziztunk kicsit. Ahhoz nem kell agy. Szarnak bele a járványba, arra nincs megoldásuk. De lehet helyette buzizni! Vélemény. Ugye milyen triviális teendők ezek? Nem bonyolultabb, mint csomagolni egy pulóvert a nyaralásra, hátha kell. És még annyi magyarázat sincs a mulasztásra, mint számtalan jogi, korrupciós és erkölcsi kérdésben, ahol a hatalmi vagy a magánérdek írja felül a helyes cselekvést. Senki nem lenne szegényebb attól, ha minimális ésszel csinálnák a dolgukat, sőt még lopni is lehetne az oktatás fejlesztéséből és felkészítéséből. Mindezt alkalmatlanságnak hívjuk. És ez nem csak afféle szerény vélemény. Amint a manipuláció nem elég, belebuknak. Mégis tanult és értelmes emberek kárognak rendszeresen arról, hogy az ellenzék nem tudna kormányozni. Már miért is nem? A fenti problémakört, mint láttuk, nemhogy egy összesorsolt csapat, de egy csekély értelmű medvebocs is sikeresebben kezelné, mint a Fidesz. Az efféle valós feladatok ellátására a lehető legalkalmatlanabb gárda az, ami most kormányon van. Ennél észszerűbb oktatásirányítást várhatunk gyakorlatilag bárkitől – és ugyanez áll a többi területre. Egyáltalán nincs magasan a léc; valójában az adminisztratív apparátus egymaga jobban megszervezné ezeket a folyamatokat, mint Orbán kormánya. Az egyik ősbűn épp az, hogy mindenki felfelé pislog, és befogja a száját akkor is, ha tudja a megoldást. A jövő győzelmei persze sovány vigaszt nyújtanak azoknak, akik most hüledezve, hitetlenkedve kapkodják a fejüket, és nap mint nap érzik a mulasztás, a trehányság, az ostobaság és a közöny súlyos következményeit. A szülők, a tanárok és a diákok mind tudják, hogy fájhatna ez kevésbé most, csak akiket ezzel megbíztunk, azok nem végezték el a feladatukat. Ezt most így kell végigcsinálni, és a remény marad, hogy az utánunk jövőknek majd jobb lesz. Illetve marad még a bosszú. Arra már csak egy évet kell várni. Ami itt folyik a nemzet nevében már egy évtizede, az valójában a kisebbség önkényuralma. Ha tényleg többségben lennének, nem kellett volna elhallgattatniuk a Klubrádiót, írja szerzőnk. Nem felel meg a Klubrádió a rádiózás minimális szakmai követelményeinek – állapította meg a Médiatanács, ezért nem is adott frekvenciát. Nagyon is megfelel nekem a Klubrádió– gondolta a megmaradt egyetlen, budapesti körzetben legalább kétszázezer ember a legutóbbi elérhető mérés szerint. A Klubrádióval történteket egyesek hajlamosak racionalizálni - a politikai jelenségek magyarázatából illendőnek vélik száműzni a jellemet, a szubjektívet, a tébolyt, a pszichopatológiát. Másfelől ott van Klári néni, akinél napok óta csend van. Vélemény. Nemcsak hallgatták a rádiót, annak ellenére, hogy öreges, szociszagú orgánumként tartja számon a legbudapestibb értelmiség, hanem anyagilag is támogatták. Ebből tartotta fenn magát, lévén hogy hirdetésekhez nemigen jutott. A kormányzati hirdető és az állami cégek hasznosab