A diplomáciai kapcsolatok felvétele
Finnország 1920. szeptember 10-én ismerte el Magyarországot, de az első követet, K.G. Idmant csak 1922-ben nevezték ki. Idman Koppenhágában volt akkreditálva, onnan intézte a magyar ügyeket is. 1927-ben Idman után a magyarul kitűnően tudó finnugor nyelvészt, E.N. Setälä lett a követ, ő is Koppenhágában. Setälä tudományos munkásságából kifolyólag már kinevezése előtt széleskörű kapcsolatokat ápolt Magyarországgal. Utóda, a függetlenségi szenátus tagja, Onni Talas volt. Az ő megbízásának idején, 1933 végén született döntés nagykövetség alapításáról Budapesten.
A régi villa a mostani követségi épület helyén állt
Talas kezdetben a Gellért Szállóban lakott, majd 1934 márciusában beköltözött a Wenckheim örökösöktől bérelt, Kelenhegyi út 20. szám alatti villába. 1939 januárjában a finn állam 490.000 eurónak megfelelő összegért megvásárolta az épületet. Emlékirataiban Talas a következőt írta: "... mondhatom, hogy aligha van Finnországnak még egy ilyen szép követsége, mint ez a gellérthegyi villa gyönyörű termeivel, lépcsőivel és palotába illő szalonjaival."
Magyar szimpátiakifejezések a háború éveiben
A finn téli háború idején a nagykövetséget elárasztották a segélycsomagok és az együttérzés egyéb megnyilvánulásai. 1940 elejétől Magyarországon több mint száz ünnepi rendezvényt szerveztek a finn ügy érdekében. A követségen sorra jelentkeztek az önkéntesek is. Hosszú és nehéz út után végül 341 magyar önkéntes érkezett Finnországba, de mivel Finnország addigra aláírta a fegyverszüneti egyezményt, a magyarok a frontra már nem kerültek ki.
A szép barokk villa a háborúban teljesen elpusztult
A folytatólagos háborút lezáró fegyverszüneti egyezmény 5. cikkelye értelmében Finnország kötelezte magát, hogy minden kapcsolatot megszakít Németország szövetségeseivel. Ennek megfelelően 1944. szeptember 20-án a diplomáciai és konzuli kapcsolatok Magyarországgal megszakadtak. Aarne Wuorimaa nagykövet családjával október 14-én utazott el vonattal Bécsbe, az oroszok ekkor már 50 kilóméterre voltak a magyar fővárostól.
A harcokban a követség épületét feldúlták és kirabolták. Mikor az oroszok tudomására jutott, hogy az épületben németek tartózkodnak, tűz alá vették. Január végén szovjet csapatok szállták meg az épületet és elvittek a megmaradt értékeket. Az épületben a legnagyobb kárt azonban a bombázások tették, különösen a háború végén becsapódott gyújtóbomba, amely a ház belsejét teljesen kiégette csak a csupasz falak maradtak állva.
A kapcsolatok újrafelvétele
A Székács utcai épület a nagykövet rezidenciájaként az új épület elkészültéig működött
A háború után 1949. október 3-án került sor a diplomáciai kapcsolatok újrafelvételére, a kapcsolatok normalizálódhattak. 1959 júniusában a két ország kulturális egyezményt írt alá, amely pontosan meghatározta a kulturális együttműködés irányvonalait. Az ismét csak a Gellért Szállóban működő nagykövetség a XII. kerületben, a Székács u. 29-ben talált bérelhető helyiségeket.
A magyar állam felajánlotta, hogy megvásárolja a régi, romos követségi ingatlant, a finn fél azonban a javaslatot nem fogadta el. A két ország kapcsolatainak felélénkülésével a követségi iroda kicsinek bizonyult, így először a VI. kerületi Báthori utca 24-be, majd a XII. kerületi Vérhalom u. 12-16. szám alatti bérelt ingatlanba költözött.
Az új épület tervei
A gellérthegyi romos épület sorsa sokáig nyitott kérdés volt. 1968-ban felmérték a telek és az épület állapotát. Mivel a felmérés szerint az épület felújítása nem lett volna gazdaságos, elkezdődtek egy új épület tervezési munkái. A finn államnak hosszas tárgyalások után sikerült megvásárolnia a szomszédos, 1500 négyzetméteres telket a Kelenhegyi út 18. alatt. 1988 novemberében végül elkészült az Ilmo Valjakka tervei alapján épült ház, amelyet Pertti Paasio külügyminiszter 1989. április 14-én avatott fel.