Hírek, 2016.09.08.
„Merd magadat adni a zenédben!”
A nyáron elhunyt Einojuhani Rautavaara nem alapított saját iskolát – stílusát nem másolják és nem is szabad másolni. Népszerűsége azonban munkásságának egyik alapelvére hívja fel a figyelmet, amely a zeneszerzők minden generációjának zsinórmértékül szolgálhat: „Merd magadat adni a zenédben!”
Kalevi Aho zeneszerző így emlékszik tanárára: Tanárként Rautavaara toleráns volt. Nem erőltette diákjaira a saját stílusát és zeneszerzési elveit, hanem tanítványai helyzetéből kiindulva igyekezett lelki támaszt nyújtani nekik. Megkérdezte, mit akar diákja a művével kifejezni, mi a szándéka vele. A választ megkapva pedig a művet a diák kiindulópontja szerint kritizálta, azaz aszerint, mennyire sikerült az illetőnek vízióját megvalósítania az általa addig elsajátított eszköztárral. Amennyiben a diák eszköztára még hiányos volt víziója megvalósításához, akkor alaposabb ismereteket kellett szereznie a zeneszerzés alaptechnikáiról, vagy kidolgoznia egy olyan saját technikát, amellyel látomását képes volt meggyőzően kifejezni.
„A zeneszerzés órákon sok minden másról is beszéltünk, nem csak a zenéről: irodalomról, filozófiáról, néha politikáról is. Einojuhani széles látókörű, művelt ember volt, kicsit szarkasztikus humorral. A vele való beszélgetés egyúttal a szellemi fejlődés iskolája is volt.
Einojuhani Rautavaara több összefüggésben is hangsúlyozta, hogy az általa szerzett művek készen voltak valahol az ideák egy absztrakt, platóni világában. A zeneszerző feladata hasonlít a bábáéra: a művet óvatosan kell a világra segíteni, anélkül, hogy a szülésnél megsérülne.
Ebből kifolyólag Rautavaara munkásságának van egy misztikus, metafizikai dimenziója. Rautavaara nem volt kifejezetten hívó, de érdekelték a vallások és a néphagyományok mítoszai. Vigíliája a legnagyobb finn ortodox istentisztelet, anélkül, hogy a zeneszerző valaha ortodox lett volna. Az Ikonok című zongorasorozat hátterében pedig egy gyermekkori élménye, a valamoi kolostorban tett látogatás áll. Angyalos művei, az Angels and Visitations zenekari mű, az Angel of Dusk kontrabasszus concerto és a sokat játszott hetedik szimfóniája, az Angel of Light szintén a keresztény mitológiára utalnak anélkül, hogy a zeneszerző hitt volna az angyalokban.
Egy másik sorozatában (Marjatta, matala neiti, Runo 42, Sammon ryöstö, Thomas) Rautavaara az ősi finn népi mitológiához fordul, és azt dolgozza fel, ahogyan az helyet adott a kereszténységnek.
Egy kivételével Rautavaara maga írta hét operája librettóit is. Néhány esetben a librettó a zenével együtt született, ebben operaesztétikája Wagnert idézi. Operái közül a Vincent (1985-87) és az Auringon talo(1989-90) érték el a legnagyobb nemzetközi sikereket. Idén ősszel a Magyar Állami Operaház mutatja be Rautavaara első operáját, a Kaivoist, (A bánya)(1957-1963), melynek politikai kiindulópontjául az 1956-os magyar forradalom szolgált. Raszutin (2001-03) című operájában is rejlenek nemzetközi lehetőségek.
Rautavaara esetében a nemzetközi áttörés csak az 1990-es években következett be, olyannyira, hogy napjainkban ő az egyik legtöbbet játszott finn kortárs zeneszerző hazájában és külföldön egyaránt. Gyakran megesik, hogy egy zeneszerző halála után művei lassanként feledésbe merülnek, de Rautavaara továbbra is az egyik legjelentősebb élő klasszikusa marad a finn zenének.
Ennek több oka is van. Egyrészt Rautavaara művei mindig nagyon egyediek, sosem szólnak tipikus modern zeneként. Másrészt darabjai technikailag nem túlzottan nehezek, így begyakorlásuk normál próbaidőszakban is lehetséges. Sok darabját haladóbb amatőrök is el tudják játszani. Harmadrészt munkássága rendkívül sokoldalú, és minden műfajban találhatók darabjai a legkülönbözőbb összeállításokra. Különösen széleskörű kórus- és vokális műveinek kínálata. Végül, de nem utolsó sorban munkásságának vannak olyan nagysikerű mesterművei (pl . a Cantus Arcticus madarakra és zenekarra, hetedik szimfóniája, az Angel of Light, számos kórusműve, bizonyos zongoradarabjai stb.), melyek egyéb művei iránt is felkeltik az érdeklődést.
Einojuhani Rautavaara egyszer kijelentette, hogy ő csak magának komponál, zeneszerzőként saját madárodújában akar élni, a saját maga által teremtett világban. Véleménye szerint a zeneszerzőnek nem kell követnie korát, mert az már magában azt jelenti, hogy le van maradva tőle. Szerzeményeiben jobb „időtlennek” lennie. A valóságban Rautavaara mégsem szakadt el az őt körülvevő világtól, hanem néhány esetben még politikai állásfoglalásra is vállalkozott, mint pl. A bánya című operájában.