A három
galéria a kontextusteremtésen túl intézményi szerepet vállal fel a kiállítás
megrendezésével, hogy egy generációs alapon szerveződő csoportos kiállítás
keretén belül hozza helyzetbe a legfiatalabb regionális művész-generációt.
A közel 20 hazai és nemzetközi, ismert és
elismert képzőművészt bemutató átfogó kiállítás Közép-Kelet-Európa
legaktuálisabb nőművészeti pozícióit veszi górcső alá.
A
kiállítás három helyszínen, három tematika mentén szerveződve vizsgálja a
legújabb kortárs állásfoglalásokat, amelyek többek között a kollektív
történelmen keresztül újrakontextualizált személyes narratívákat, a testhez
való változatos viszonyokat, az archívum-teremtést vagy a hétköznapit, mint
művészeti gesztust állítják kutatásuk középpontjába.
A remix
átír és megváltoztat dolgokat, valami újat létrehozva a már meglévő anyagok,
mintázatok, színek variációiból. Az egyszerű eszközkészlettel, szín és
formavilággal dolgozó, elsősorban az időtlen absztrakció felől érkező művészeti
állásfoglalások koncepciója tulajdonképpen az Ismerős kisajátítása és
rekontextualizálása, amely különböző módokon jelenik meg az itt bemutatásra
kerülő művekben: úgy, mint a talált tárgyak új funkcióval való felruházása, a
valóságos és a fiktív elemek nehezen felfejthető keveredése, vagy a különböző
művészettörténeti korok és stílusok kavalkádja egyetlen művön belül.
Az
archívumteremtés úgy is értelmezhető, mint egy olyan tevékenység, amely megvédi
a hétköznapi tárgyakat a mulandóságtól. Bármit archiválhatunk, gyűjthetünk,
magunk döntjük el, hogy mit és azt hogyan kívánjuk rendszerezni. Gyűjtés közben
megváltoztatjuk a tárgy funkcióját és jelentését, ahogy kiragadjuk eredeti
környezetéből és egy új szabályrendszerbe helyezzük. Tulajdonképpen
kiválasztjuk a tárgyat, a természetdarabkát, a jelenséget, bármit, jelentőséget
tulajdonítva annak. A kialakított gyűjtemény identitása pedig önmagunk
definiálására is lehetőséget ad és megmutatja, hogy az információhalmazból
számunkra mi érdekes.